NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

MÁRCIUS Kossuth

BODOR GYÖRGY

Az orosz élet – szovjet írók szemével

JAKAB ANTAL

Eötvös és Deák nemzetiségi politikája Magyar-román vegyesházasságok A magyar földrajz huszonkét éve A székelyföldi ösztöndíjas festők kiállítása

MAGYAR

MIKÓ IMRE KÁLLAY ERNŐ INCZE ANDOR ENTZ GÉZA

FIGYELŐ

Kossuth Lajos irataiból – A sztálini külpolitika – Százéves az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület

IX. ÉVFOLYAM

KOLOZSVÁR 1944

Erdélyi Magyar Adatbank

HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE SZERKESZTIK:

ALBRECHT

DEZSŐ, KÉKI BÉLA, VENCZEL

JÓZSEF, VITA SÁNDOR

M e g j e l e n i k h a v o n t a n é g y ív t e r j e d e l e m b e n . – S z e r k e s z t ő s é g és k i a d ó h i v a t a l : Kolozsvár, M á t y á s k i r á l y - t é r 5. szám, I. emelet. – Telefonszám: 20–83. P ó s t a c s e k k s z á m a : 72.809. ELŐFIZETÉSI ÁRA: E g y é v r e 20 P e n g ő . E g y e s s z á m 2 P e n g ő .

T A R T A L O M BODOR GYÖRGY: Kossuth J A K A B A N T A L : Az orosz élet – szovjet írók szemével MIKÓ I M R E : Eötvös és Deák nemzetiségi politikája KÁLLAY E R N Ő : Magyar-román vegyesházasságok négy erdélyi községben

125 130 143 149

SZEMLE: INCZE ANDOR: A m a g y a r földrajz huszonkét éve ENTZ GÉZA: A székelyföldi ösztöndíjas festők kiállítása MAGYAR

183 175

FIGYELŐ:

Kossuth L a j o s irataiból A sztálini külpolitika Százéves az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület

Szerkesztő

KÉKI

179 181 186

Helyettes

BÉLA

szerkesztő

KISS JENŐ

L a p u n k c í m f e j é t Széchenyi Hitelének 1830. évi első készítettük.

kiadása

címbetűi u t á n

F E L E L Ő S SZERKESZTŐ É S KIADÓ: A L B R E C H T


DEZSŐ

A MÁRCIUSI LÁZ Petőfiék elindították a lavinát, a pozsonyi országgyűlés részben meglepetve, részben megrettenve az eseményektől, megszavazta a jobbágyfelszabadítást, megalakult a független m a g y a r minisztérium, összeült az ú j országgyűlés, a kamarilla ellenünk ingerelte a nemzetiségeket, t e h á t önálló hadsereget kellett szervezni az ország védelmére. A feladatok és veszedelmek rohamosan torlódtak, de csodák csodája: minden f e l a d a t r a akadt megfelelő ember; egyszerre nyilvánvaló lett, hogy menynyien rejtegetik tarsolyukban a „marsallbotot”. Szinte vulkánikus erővel törtek elő a tehetségek, örök bizonyságául annak, mit jelent nekünk a szabadság és a f ü g getlenség. Az első független kabinetben a pénzügyminiszterséget bízták Kossuthra, hogy kevesebb „baj” legyen vele, az utókor j ö t t r á csak a r r a , hogy Kossuth ennek a szerepnek is mennyire megfelelt. Szepességről elindult egy fiatalon nyugalmazott huszárszázados, kezébe került a fegyelmezetlen, fiatal, s egyelőre csak f u t á s r a alkalmas honvédsereg és néhány hónap mulva megveri vele a túlerőben lévő ellenséget. E g y s z e r r e kilombosodik a s a j t ó eddig ösztövér f á j a ; a néma társadalom „radikális körökbe” tömörül és megcsinálja a közvélem é n y t . Az első népképviseleten alapuló m a g y a r parlamentben ott vannak a politikai váltógazdálkodáshoz szükséges értékek és árnyalatok: Széchenyi haladó konzervativizmusa, B a t t y h á n y és Deák békés reformpolitikája, Teleki László kérlelhetetlen radikalizmusa, N y á r y Pál emelkedett európai gondolkodása s Táncsics Mihály népi öntudata nemcsak színt és i r á n y t jelentettek, hanem a kibontakozás és a fejlődés gazdag lehetőségeit is. Voltak óvatosak, visszahúzódók és a tegnappal cimborálok is éppen elegen; a m a g y a r elit azonban vallott és vállalt. E g y esztendő a l a t t tanubizonyságot t e t t ü n k katonai és politikai téren arról, hogy méltók vagyunk a függetlenségre, m e r t emberibbek és európaiabbak vagyunk azoknál, akik e l v i t a t j á k tőlünk a függetlenség jogát. A legjobbak az elkeseredett küzdelem közepette sem veszítették el európai szemmértéküket, hanem a r r a gondoltak, hogy a m a g y a r ügyet keletközépeurópai üggyé szélesítsék. E r r e figyelmeztette a f o r r a d a l m i k o r m á n y t első párisi követe, Teleki László, aki elsősorban a magyar-szerb együttműködés megteremtésén fáradozott. A szabadságharc végén m á r rohamléptekkel haladt előre a nemzetiségekkel való emberi megegyezés ügye, bukása u t á n pedig a m a g y a r emigráció állandóan napirenden t a r t o t t a a keleteurópai kis népek együttműködésének tervét. A 48-as forradalom nemzeti f o r r a d a l o m volt, s a nemesség elitje polgári Magyarországot a k a r t teremteni. De mögötte, mint a jövő zenéje o t t sorakozott a második vonal: a nép. Féja Géza (Híd, II. évf. 12. szám)


E

S Z Á M

M U N K A T Á R S A I

Bodor György dr., ügyvéd, Budapest * Entz Géza dr., a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselője * Incze Andor dr., a kolozsvári egyetem Földrajzi Intézetének tanársegéde * Jakab Antal, a Déli Hírlap felelős szerkesztője, Marosvásárhely * Kállay Ernő, szigorló orvos, Kolozsvár * Mikó Imre dr., országgyűlési képviselő, Kolozsvár

A HITEL ÚJABB KÜLÖNLENYOMATAI Venczel József dr.: Erdély és az erdélyi román földreform. Tamási Áron: Erdélyi jelentés a magyar szellem küzködéseiről. László Dezső: Korszerű magyarság. Venczel József dr.: A székely népfelesleg. Szabó István dr.: Az asszimiláció a magyarság történetében. Zathureczky Gyula: Magyar politika Európában. Tamás Lajos dr.: A román nép és nyelv kialakulása. Martonyi János dr.: Közigazgatásunk reformja. Szabó T. Attila dr.: A románok újabbkori erdélyi betelepülése. Ifj.BoérElek dr.: Nagy tér-gazdaság. László Gyula dr.: A magyar őstörténelem régészetéről. Makkai László dr.: Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása. Erdei Ferenc: Parasztságunk legújabb alakulása. Zathureczky Gyula: A magyar szellem forradalma. Malán Mihály: A szláv veszedelem. Bónis György dr.: Magyar törvény – magyar lélek. Mikó Imre dr.: Kormányzó és kormányzóhelyettes. Balogh Jolán dr.: Kolozsvár régi lakói. vitéz Rajty Tivadar dr.: Munkabérrendszerek. Gagybátori E. László: Kodály Zoltán és kórusai.

László Gyula dr.: A honfoglaló magyarság lelkialkatáról. Bíró József dr.: Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után. Venczel József dr.: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában. Bárdossy László: Két világ között. Palotás Zoltán: A geopolitika mint államtudomány. Oberding József György dr.: A bánsági telepítések rövid története. Csortán Márton dr.: A kolozsvári Tízes Szervezet. Mályusz Elemér dr.: A magyarság a középkori Erdélyben. Szöllösy András: Magyar zeneírás. Martonyi János dr.: Új magyar közigazgatás felé. Pukánszky Béla dr.: Szászok a magyarság és a románság közt. Aldobolyi Nagy Miklós dr.: Magyarok a Kis-Szamos mellékén. I f j . Boér Elek dr.: Az arany és a kliring harca. Dr. Téchy Olivér: Széchenyi hatása a magyar hiteljogra. Polónyi Nóra dr.: A román propaganda hatása Nyugat-Európa közvéleményére. Eröss Alfréd dr.: Mitosz, vallás és irodalom. Mikó Imre dr.: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája. Makkai László dr.: Román történetírás a két világháború között.


HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE 1944. M Á R C I U S

IX. É V F . 3. S Z Á M

KOSSUTH A MULTSZÁZADI m a g y a r politika legjellemzőbb ellentétének sokan Kossuth és Széchenyi ellentétét t a r t j á k . Mi ennél is jellemzőbbnek látjuk a hatvanas években Kossuth és Deák között a kiegyezés kérdésében lezajlott vitát. A nemzet a z ő v i t á j u k során szakadt két p á r t r a , a kiegyezés és a függetlenség híveire. E k é t p á r t küzdelme szabta meg a m a g y a r politikát két nemzedéken át, a kiegyezéstől az összeomlásig, 1867-től 1918-ig. Kossuth és Deák nemzetközi elhelyezkedésünk kérdésében n e m értettek egyet. Deák Ferenc ki a k a r t a egyenlíteni Magyarország évszázados ellentéteit a dinasztiával és Ausztriával. A kiegyezés során lemondott a m a g y a r szuverenitás teljességéről. A legfőbb állami jogot, a külügyi döntés jogait átengedte a dinasztiának. Tette ezt öntudatosan, t e t t e ezt azért, m e r t Magyarország érdekeit azonosnak t a r t o t t a a dinasztia és Ausztria érdekeivel. Meggyőződése szerint, a régi ellentétek kiegyenlítésével Magyarország f e n n m a r a d á s á n a k , biztonságának, Ausztriában egyszersmindenkorra erős szövetségest szerzett. Kossuthnak más volt a véleménye. Ő Ausztria jövőjében nem bízott. A történelem Ausztriát osztrák, cseh, lengyel és olasz államokból alakította ki. Kossuth úgy látta, hogy a dinasztia közössége e különböző elemeket a modern Európában nem t u d j a összetartani. Ausztria felbomlását elkerülhetetlen történelmi szükségességnek érezte. Hibának t a r t o t t a Magyarország sorsát hozzákapcsolni a bomlásra ítélt Ausztria sorsához. „Erő helyett gyengeséggel szövetkeztünk” – mondotta. Azt akarta, hogy amikor az anakronisztikussá vált Ausztria fel fog bomlani, E u r ó p a Magyarországot ne a birodalom támaszaként, hanem annak ellenfeleként vegye számba. Ma, szinte megdöbbentően hat a kiegyezési tárgyalások idején az Ausztria felosztására vezető háborúról mondott jóslata. Azt í r j a : „Mi nem m i n t osztrák ellenségek, hanem mint osztrák bűnrészesek fogunk számba vétetni. Magyar légióról többé nem lesz szó, hanem lesz szó cseh, horvát, szerb, oláh l é g i ó r ó l . . . H a Ausztria l e g y ő z e t i k . . . a szerte omló romok súlya Magyarországot is eltemeti, m e r t a szétbomlásnál mi nem mint önálló tényezők jelenendünk meg, kikkel számolni kell, hanem mint préda, amellyel a győztesek szabadon rendelkezendnek.” Ezért ragaszkodott az állami szuverénitás teljességéhez a szabad külügyi állásfoglalás jogának fenntartásához, ezért ellenezte a kiegyezést.


Bodor György

126

Ez volt Deák és Kossuth nagy v i t á j á n a k a lényege. Deák az európai hatalmak többségének a monarchia f e n n m a r a dásához fűződő érdekeire számított. A Habsburgok birodalma nem egyfajú, egynyelvű nemzetet foglalt össze, mint Franciaország, Anglia, Olaszország vagy Németország. A birodalom különböző f a j o k és országok t a r k a mozaikja volt. Egységének nem voltak természetes belső okai, az európai egyensúlynak azonban ez az egység mégis hasznos szolgálatot t e t t . A h a t a l m a k többsége attól t a r t o t t , hogy h a a birodalom egysége megszűnik, Lengyelország t r a g é d i á j a ezen a területen is megismétlődik, ez a terület is a szomszédos nagyhatalmak u r a l m a alá kerül. A monarchia szláv lakossága m i a t t különösen Oroszországgal kapcsolatban látszott közelinek e veszély. A történelmileg kialakult egyensúlynak üyen megbomlása nem volt kívánatos. E z volt Ausztria legfőbb erőssége. Ezt a helyzetet fejezi ki a szellemes f r a n c i a mondás: „Ha Ausztria nem volna, fel kellene találni”. Mindezzel tisztában volt Kossuth is. Bár biztosra vette, hogy a birodalom belső gyengesége m i a t t az európai érdekek t á m o g a t á s a ellenére is szétesik, az ú j rendezésre vonatkozó terveiben számolt ez érdekekkel. Az idegen uralom századai a l a t t e terület minden ősi államában megszaporodtak a nemzetiségek. A kérdés rendezése mindenütt elkerülhetetlen lett. Kossuth azonban e kérdés megoldásánál soha sem a k a r t túlmenni a nemzetiségek közjogi, de területek feletti önkormányzatának a gondolatánál. Sohasem a k a r t a emiatt megváltoztatni a történelmi határokat, sohasem a k a r t emiatt ú j állam o k a t alapítani. Tudta, hogy e területen a nemzetiségi elv doktriner alkalmazása a nacionalista civakodás intézményesítéséhez vezet, Tudta, hogy e civakodás nemcsak a kisnépek megmaradását veszélyezteti, hanem általános európai érdekeket is sért. Tudta, hogy az európai nyugalom, béke és egyensúly érdekei a birodalom helyén féltétlenül egységes politikát folytató államok alakítását kívánják meg. Az itt élő nemzetek egységének éppen ezért csak új formát kívánt adni, de nem akarta megszüntetni magát az egységet. Kossuth a habsburgi birodalmat a dinasztia uralma előtt i t t kialakult történelmi államok önkéntes együttműködésével a k a r t a helyettesíteni. Keleteurópa e részének három ősi állama volt, a történelmi Magyarország, a történelmi Lengyelország és a történelmi Csehország. Kossuth e terület önállóságának megmentésére, ez önállóságnak E u r ó p a általános érdekeibe való bekapcsolására, e három állam együttműködésében l á t t a a legbiztosabb lehetőséget. E három állam területileg összefügg, s magában foglalja a keleteurópai törmeléknépek zónájának legnagyobb és legfontosabb részét. Megromlott nemzetiségi viszonyai m i a t t mindhárom államnak ugyanolyan belső problémákkal kell megküzdenie. Közös volt a m u l t j u k és közös volt európai helyzetük is. Ez államokat s a j á t érdekeik utalták közös politikára. Kossuth


Kossuth

127

bízott abban, hogy ezt mind a h á r m a n fel is ismerik, s együttesen á t t u d j á k m a j d venni a Habsburgok birodalmának európai szerepét. A lengyelek történelmük során sokszor tettek t a n ú s á g o t a z öncélúsághoz való ragaszkodásukról. A cseheknél m á r akkor is jelentkeztek pánszláv törekvések, Kossuthnak azonban az volt a véleménye, hogy a történelmi kis szláv népeket függetlenségük elvesztése h a j t j a a pánszlávizmus karjai közé. Bízott abban, hogy h a Csehország történelmi önállóságát már akkor helyreállítják, a pánszláv irány szolgálata helyett Husz népe is visszatér a dunai függetlenség védelmének ősi hagyományaihoz. Nehéz volna ma megmondani, vajjon ha annakidején Kossuth eszméi győznek, a csehek elkerülték volna-e mostani, pánszláv irányú fejlődésüket? A három történelmi állam közül Kossuth szívéhez természetesen s a j á t országa állott legközelebb. Mégis, hű tolmácsa volt valamennyi keleteurópai kis nemzet szabadságtörekvésének. A lengyelekről így í r : „Én, amióta csak eszemet tudom, mindíg hő rokonszenvet éreztem a hős m á r t í r lengyel nemzet iránt, melyhez minket magyarokat a minden érző kebellel közös részvéten kívül, a multnak annyi emléke, s a jövendőnek életbevágó érdekközössége testvéries kapcsolattal csatol. Jövendőt mondok, m e r t én nem hiszem, hogy a lengyel kérdést az idők nyomása eltemetheti. Nemzetet, mely annyi időn á t annyi balszerencse közt úgy f e n n t t u d t a t a r t a n i a haza kultuszát, nemzetet, mely ú g y ellent tudott állani úgy a rettegtetésnek, mint a csábításoknak, nemzetet, mely annyiszor m e g m u t a t t a , hogy mennyire kész vértanúsággal is tiltakozni jogai elavulásának feltevése ellen, nemzetet, mely annyiszor bebizonyítá, hogy h a ő t felkoncolják is, nem b í r j á k megölni: egy ilyen nemzetet sem az életrehivatott nemzetek lajstromából erőszakkal kitörölni, sem történelmi egyéniségéből kivetkőztetni nem lehet. A lengyel nemzet »resurget«. Hömpölyög az idők á r j a jó é s gonosz f e l e t t egyaránt; a történelem logikájának óralapján a percek emberöltők által, lehet, századok által jeleztetnek, de jeleztetnek, s az óra ütni fog, mely a lengyel nemzetnek a diadalmas feltámadás igazságát kiszolgált a t j a . Irtóztató bűnt követett el E u r ó p a a lengyel nemzeten, sínylette is és sínyli is bűnének nyomását, de meg vagyon írva, hogy a rablás bűne nem bocsáttatik meg, hacsak az elrablott vissza nem adatik. »Resurget«, m e r t van Isten, resurget, m e r t a lengyel nemzet feltámadására E u r ó p a szabadságának szüksége van.” Csehországról azt m o n d j a : „Csehországnak a történelmi jog szempontjából is szint annyi joga van m a g á t külön autonóm államnak tekinteni, mint Magyaro r s z á g n a k . . . Csehország ugyanazon időben, ugyanazon módon került az osztrák ház uralkodása alá, mint Magyarország, szabad választással és kétoldalú kötés alapján, mely az ország jogainak épségben t a r t á s á t tulajdon azon szavakkal kikötötte, mint Magyarországon. Igaz, Csehország tömérdek jogsértést s végtelen szenvedést kapott osztályrészül az osztrák háztól: még ha lehet többet, mint mi; görcsös borzalom foglalja el az ember szívét, ha vissza-


Bodor György

128

emlékezik, hogy mit szenvedett Csehország a m a »kegyes áhítatos« II. Ferdinánd alatt, kinek vallásossága – »az Isten nagyobb dicsőségére« – 10 millió ember életébe került, és ki, midőn (hogy Mentzel szavaival éljünk) »mint egy hiéna csont és rothadás közt mult ki«, nem h a g y o t t többet 780.000 lakosnál azon Csehországban, melynek midőn felette uralkodni kezdett, h á r o m milliónál több lakosa volt. Hanem mi nem gondoljuk, hogy a fehérhegyi csata folyt á n Magyarország a »vervirkolás« istentelen t a n á n a k Csehországra alkalmazását helyeselhesse, midőn a n n a k a világosi árulás folytán m a g u n k r a alkalmazását oly dicséretes eréllyel ellenezte.” Kossuth Kelet-Európa ú j r e n d j é t a három történelmi állam önállóságának helyreállításával a k a r t a megszervezni, de feltétlenül szükségesnek t a r t o t t a beilleszteni e rendszerbe a Magyarországtól délre elhelyezkedett f i a t a l balkáni nemzetek f r i s s államait is. N a g y r a értékelte a délszlávokat. Horvátországot épp úgy történelmileg kifejlett öntudatú államnak t a r t o t t a , mint Magyarországot. Kész volt a r r a is, hogy h a a horvátok ki a k a r n á n a k válni a közel nyolc százados m a g y a r kapcsolatból, azt tudomásul vegye. A szerbekről azt í r t a : „Szerbia nemcsak állami függetlenségre, hanem a r r a is hivatva érzi magát, hogy a török birodalom szláv népei körében egy terjedtebb tömörülésnek magkövét képezze. S valóban, a geographiai fekvés s a nyelv, írásmód, vallás és történelmi közösség, kapcsolatban a szerb nemzet pezsgő f i a t a l erejével, s m á r elért függetlensége előnyeivel, e hivatást igazolni látszanak. Nem ismeri a helyzetet, a k i azt állítja, hogy a szerbek orosz érzelműek. Szerbia teljességgel nem vágyik s a j á t nemzetiségét felolvasztani. Csak egyetlen dolog van a világon, ami Szerbiát az orosz k a r j a i b a vethetné, s ez: az osztráktóli f ü g g é s veszélye. E z az, amitől Szerbia mindenek felett irtózik. Irtózik elannyira, hogy készebb volna a török vazallusa maradni, készebb volna orosszá, készebb akármivé lenni e világon, mint abban megnyugodni, hogy az osztrák vontató kötelére kerüljön. Szerbia független jövője feltételének tekinti azt, hogy szomszédságából az osztrák hatalom elszoríttassék. É s ebben fekszik a kapocs Szerbia nemzeti érdekei, s Magyarország független törekvései között.” Kossuth a viszonylag kicsiny magyar-szerb súrlódási felületet e hatalmasabb érdekekkel összecsiszolhatónak látta, aminthogy azok valóban össze is csiszolhatók. S m a is érvényes a tétel, hogy Románia független f e n n m a r a d á s á t csak az egész dunai t á j önállóságának megmaradása biztosíthatja. Kossuth feltételezte, hogy ezt a románok is belátják, s alkalmazkodni fognak a történelmi államok rendszeréhez. H a ezt nem teszik: politikájuk s a j á t önállásukat is legalább annyira veszélyezteti, mint szomszédaikét. E z volt a kossuthi koncepció. E z a m a g j a híressé vált dunakonfederációs eszméjének is. Az annyit emlegetett és v i t a t o t t eszme lényege t e h á t : a történelmi


Kossuth

129

államok szabad együttműködése, kiegészítve a Balkán fiatal népeinek új államaival. Kossuth a m a g y a r ügyet beillesztette a keleteurópai kisnépek zónájának általános érdekeibe, s nemcsak a magyarság, h a n e m valamennyi keleteurópai kis nemzet szabadságának közös hőse lett. Kossuthot kortársai nem é r t e t t é k meg. Élete ezért volt t r a gikus. Tragédiája azonban halála u t á n is folytatódott. A rend, amely ellen egész életében harcolt, negyedszázaddal halála u t á n öszszeomlott, de Páris környékén nem gondoskodtak a régi rend helyébe ú j rend, a régi egység helyébe ú j egység megszervezéséről. Az „ ú j E u r ó p a ” is nélküle, eszméi nélkül született meg. Vajjon Kossuth a történelemnek örökre t r a g i k u s hőse marad-e, vagy eljön végre az a kor, melyben az ő eszméi győznek? A n a g y halott ötven éve pihen a kerepesi temetőben. V a j j o n a sors ez évforduló t á j á n , a szívének oly d r á g a kis nemzeteket az ő megtagadásáért büntetni készül-e, vagy születőben van a kossuthi világ: a szabad és megbékélt Keleteurópa? BODOR


GYÖRGY

AZ O R O S Z ÉLET SZOVJET ÍRÓK SZEMÉVEL

MINDEN MŰVÉSZI IGÉNNYEL KÉSZÜLT irodalmi alkotás, mind eszmei, mind t á r g y i síkon, többé-kevésbbé hű keresztmetszetét a d j a annak a társadalomnak, amelyet az író alakjain keresztül ábrázol, illetve, amelyben őmaga is él. Az irodalmi m ű f a j o k közül különösen a regényre vonatkozik ez. A regény nem múló hangulatokat örökít meg, mint a lírai vers és nem aprólékos gonddal kimért szabályokat rögzít, mint az értekezés. Az egyetlen m ű f a j , amelyben megvan a lehetőség az élet gazdag áradásának ábrázolására; egyidőben líra és eposz, tanulmány és vitairat, élet és eszmény. A regényt ez a műf a j i s a j á t s á g a teszi alkalmassá arra, hogy egy távoli társadalom vagy közösségi rendszer képét megismerjük belőle. Mondanunk sem kell, hogy csak a valóban hivatott írók regényeinek vizsgálata a d h a t j a a megismerés teljességét. A művészi teljesítményére igényes író ugyanis nem hazudhat, legfeljebb elhallgathat bizonyos jelenségeket, szemet h u n y h a t kézenfekvő igazságok előtt, vagy tudatosan előtérbe helyezhet bizonyos társadalmi szemléletet, de m á r puszta hallgatása is sokatmondó, tudatos célzatossága pedig egyenesen árulkodó. Éppúgy egyforma érvényű megállapításokat lehet tehát levonni abból is, amit az író nem mond el, mint abból, amit elmond, és ahogy elmondja. A FENTIEK ELŐREBOCSÁTÁSA u t á n a m a g y a r könyvpiacon az utóbbi években megjelent öt szovjet regény vizsgálatával próbáljunk feleletet adni több olyan kérdésre, amely mostanában méltán foglalkoztatja az egész világ közvéleményét. Milyen a mai orosz lélek? Hogyan reagál a szovjet rendszer gazdasági, társadalmi, kulturális, nemzetiségi és közigazgatási intézkedéseire? Miben különbözik a szovjet társadalom a hozzánk legközelebb álló nyugati demokrácia polgári társadalmától? Meg tudta-e változtatni a z ú j rendszer az orosz lelkület alapvető törvényeit, azaz a nyersen materiális külső életforma ki tudta, vagy ki tudja-e irtani a szlávság eredendő miszticizmusát? Vizsgálódásaink eleve légüres térben mozognának, h a nem volnának biztos ismérveink a cári Oroszország t á r s a d a l m i viszonyairól s a Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, Csehov és Gogoly műveiből áradó orosz népi egyéniségről. Legelsősorban tehát velük v e t j ü k össze a vizsgálódásunk tárgyaként választott, illetve rendelkezésünkre álló művek 1 íróit: 1 Michail Solochow: A csendes Don. F o r d . : B e n a m y Sándor, Cserépfalvik i a d á s ; Ilja Ilf–Jevgenyij Petrov: 12 szék. F o r d . : Gellért Hugó, N y u g a t - k i a d á s ; Ilja Ilf–Jevgenyij Petrov: S z o v j e t milliomos. F o r d . : V á n d o r E r v i n , A n o n y m u s k i a d á s ( L e n d v a i K á r o l y k ö n y v k i a d ó ) ; Valentin Katajev: H a j r á ! Ford.: Tróc s á n y i Zoltán, A t h e n a e u m - k i a d á s ; Leonid Szolovjov: A csendháborító. F o r d . : Illyés Gyula és J e k a t e r i n a G u t k i n a , R é v a i - k i a d á s .


Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemévél

131

Michail Solochowot, Leonid Szolovjovot, I l j a Ilfet, Jevgenyij Petrovot (társszerzők) és Valentin Katajevet. Mind a régiek, mind az ú j a k tipikusan orosz írók. E l á r u l j a őket képzeletük bővérűsége, a t ú l f ű t ö t t szenvedélyek ábrázolásának készsége, a sok f a j t á b ó l összekeveredett és egyéniségekben végtelenül sokrétű orosz társadalom ismerete, a nagy dimenziókat felölelő szerkesztési mód és az a képességük, hogy a lélek mélységeiben végbemenő hangulatváltozásokat sokkal tökéletesebben ki tudj á k fejezni, mint a világ bármelyik nemzetének írói. Amiben azonban az ú j orosz írók különböznek a régiektől: az, hogy ők szovjet írók. Az időtlen emberi szenvedélyek ábrázolásán kívül helyet k a p műveikben az időszerű t á r s a d a l m i rendszer tudatos szolgálata, a hasznossági és célszerűségi elv. A mechanizált közösségi élet hatása ez a művészetre. A szovjet életszemlélet nem akar hinni a szépség öncélúságában. Érthetetlen és káros j á t é k n a k minősíti azt, ami nem hasznos. Szobornak, képnek, irodalmi alkotásnak csak akkor van létjogosultsága, csak akkor j u t h a t el a közönséghez, ha az időszerű élet politikumát szolgálja. A szovjet írók könyveit olvasva nem tudunk szabadulni attól a mindegyre kísértő gondolattól, hogy írójuk nem is annyira meggyőződésből híve az uralmi rendszernek, hanem sokkal inkább megalkuvásból. Tudja, hogy a hatalommal ellentétes véleményt nem hangoztathat és semleges sem lehet, m e r t vagy nem kap kiadót vagy olvasó nélkül marad. A bolsevista f o r r a d a l o m elpusztította azt a társadalmi réteget, amely az irodalom és általában a művészet főmecénása volt. A szovjet nevelési rendszer a közel kétszázmilliós birodalom néptömegéből ú j szellemű nemzedékkel igyekszik helyettesíteni a régi középosztályt. Az ú j nemzedék számára viszont annyira f r i s s élmény még a bolsevista szemlélet, hogy undorral utas í t j a el magától és kártékony széplelkek nyafogásának minősíti a z t az irodalmi alkotást, amely nem t a r t a l m a z világnézeti állásfoglalást. A Szovjet-Unióban a közhangulat irányítói a profszojuz-tagok, 2 valamint a különböző ifjúmunkás-intézmények tagjai. A hivatalos hatalmat szolgáló cenzurán kívül elsősorban e körök igényeivel kell számolnia a mai orosz írónak. Majd csak a jövő t i s z t á z h a t j a : vannak-e és kik azok az orosz irodalom művelői között, akik függetlenítik m a g u k a t a koreszmétől és inkább íróasztaluk f i ó k j a számára dolgoznak, mintsem társadalmi kényszerűségből a rendszer kiszolgálói legyenek. Valószínűnek t a r t juk, hogy számuk elenyészően csekély. Az író életeleme a nyilvánosság, neki az olvasóközönség az, ami a virágnak a napfény, az eső. Meg a k a r j a mutatni magát, hatni akar. Mivel pedig ezt csak egy módon teheti, h á t legfennebb – megalkuszik. Felmerül h á t a kérdés: irányított-e a Szovjet-Unióban az irodalom? Az igenlő válasz önként kínálkozik, de számolva a szellemi alkotások természetével, nem ítélhetjük meg ilyen kategorikusan ezt az alapjában véve nagyon is bonyolult kérdést. 2

P r o f e s z i o n á l n i j szojuz =

szakszervezet.


Jakab Antal

132

Parancsszóra hidat, várost, iparüzemet lehet alkotni, de regényt, méghozzá irodalmi színvonalut, nem. Márpedig vizsgálódásaink tárgyául szolgáló szovjet-orosz könyvek irodalmi értéke tagadhatatlan. Természetes, hogy a Szovjet-Unió vezető tényezői kívánalmakat támasztanak a szellem embereivel szemben és csak azokat hajlandók pártfogolni, akik a kívánalmaknak megfelelnek. Mégis a szovjet regényirodalomban nem közvetlen, hanem közvetett irányítottság érvényesül. A jelenség érvényessége nem korlátozódik csupán a SzovjetUnióra. A polgári társadalomnak nyugati hivatalos tényezői is elsősorban azokat a szellemi embereket tüntetik ki és pártfogolják, akik a meglevő állapotok dicséretét zengik, vagy egyszerűen mellőzik írásaikban az égető közösségi kérdéseket és öncélú irodalmi eszmények híveinek vallják magukat. Amíg azonban az európai író – a demokrata országok íróira gondolunk – megengedheti magának, hogy hallgasson nemzeti közössége és kora problémáiról, a szovjet író, h a nyilvánosságot igényel, nem űzheti ezt az önfeledt játékot. Maradhat u g y a n a művészi öncéluság híve, de akkor le kell mondania a sikerről, a minden művészt serkentő közlési vágyról, egyszerűen azért, m e r t a szovjet könyvfogyasztó réteg dinamizmust vár az író-elvtárstól, akiben a gazdasági tervek egyik tényezőjét látja. Így tehát a szovjet író magatartását az olvasó igénye befolyásolja. Az ú j orosz regény ebben a vonatkozásban a középkori kódexirodalom ismérveit m u t a t j a . Az íródeák megbízóját, a földesurat, a királyt az ú j kor sokkal h a t a l m a s a b b despotája, a közvélemény helyettesíti. NÉZZÜK MEG most már, hogy a szovjet írók könyveiben az orosz társadalom milyennek mutatkozik. A kép helyenként szinte m á r gyanusan őszinte, mert éppen az az ú j orosz írók t i t k a : bemutatni a valóságot, de levonni belőle a tanulságokat, hogy kijelölhető legyen a követendő út. A szovjet író mindíg a demokrata társadalom életszemléletéből és berendezkedéséből indul ki, párhuzamot von közte és a szovjet állapotok, illetve a szovjet eszmények között, hogy a végső következtetés az utóbbi előnyére domborodjék ki. A m á r fentebb említett okokon kívül népi közösségének sorsa iránti aggodalomból is teszi ezt a szovjet író. Nem a k a r nyugtalanságot s az uralmi rendszerrel szemben ellenérzéseket támasztani a tömegekben, m e r t attól t a r t , hogy egy bekövetkezhető ellenforradalom túlságosan n a g y véráldozatot jelenthetne ú j r a , egyébként pedig nincs semmi garancia rá, hogy gazdasági és szociális téren jobbat t u d n a alkotni, illetve az, ami tökéletesebb lehetne, megérné-e az érte hozott áldozatot. Mit a k a r t e h á t ? Rábírni az orosz népmilliókat, hogy a szovjet rendszer keretein belül h a j t s á k végre a minden társadalomra kötelező evoluciót. Kultúrával és minőségi előrehaladással lenyesegetni a forradalmi káoszban fogant rendszer bőséges hibáit; a forradalom vívmányait lélekkel telíteni és a polg á r i rend teljes t a g a d á s á t levetve, tárgyilagos józansággal berendezni az életet. Mint minden nemzet írója, a szovjet író végső fokon


Az orosz élet – szovjet írók szemévél

133

szintén a minőségi forradalomra apellál és méltán, m e r t a jelenlegi szovjet állam gyakorlati életéből legjobban éppen ez hiányzik. A bolsevista forradalom a társadalmi osztályok közötti válaszfalak lebontásának jelszavával indult. Ezzel nyerte meg önmagának a cári uralmi rend által embertelen sorsra kárhoztatott milliókat. Az osztálykülönbségeket és ellentéteket azonban a forradalomnak nem sikerült eloszlatnia, mint ahogy fegyverrel és erőszakkal ezt végrehajtani nem is lehet, egyedül csak minőségi fejlődéssel. A véres forradalom csaknem teljesen megsemmisítette az arisztokráciát és a középosztályt. A munkás-, földműves- és tisztviselőosztályt elválasztó határok megmaradtak, legfeljebb surlódási felületei közé igyekszik lökéshárító rugókat szerelni az állami beavatkozás. A földművesosztály – bár számbelileg a túlnyomó többséget alkotja – mindmáig kényes problémák elé állítja a központi vezetést. Inkább vitairatok, művészietlen irodalmi köntösbe öltöztetett propaganda-termékek foglalkoznak a jelenlegi orosz irodalomban a faluval. A végtelen mezőkön élő népmilliók sorsának ábrázolása kényes téma a szovjet írók számára. Az orosz parasztnak általában nincs érzéke a világnézeti kérdések iránt, nem szeret politizálni és a hatalommal szembeni m a g a t a r t á s á t életének materiális feltételei szabják meg. Megzavarodottan néz szét még mindíg az államban. Szívós hagyományőrzését, szolgai alázatát a negyedszázados ellenpropagandának nem sikerült kiirtania és valószínűleg az erre irányuló törekvés még sok nemzedéken keresztül eredménytelen marad. Hiába utalnak a szovjet tanítók az „észszerűségre”, a falusi nép apáról-fiúra a d j a a régi szokásokat s a szájhagyomány, valamint az a n y a t e j determináló hatása ellen még a központosított állami akar a t is esélytelenül küzd. Nem arról van szó, mintha az orosz parasztság álmai netovábbjának t a r t a n á a cári rendszerben osztályrészéül j u t o t t sorsot, – mint ahogy ezt éppen a bolsevista államszervezésnek ellenálló falusi tömegek m a g a t a r t á s á r a hivatkozva, a régi Oroszország emigránsai igyekeznek f e l t ü n t e t n i – mégis az évszázados beidegződést nehezen vetkőzi le az orosz falu. Kulturális elmaradottságának színvonalán az orosz paraszt nem t u d j a megérteni, miért kell neki többtermelésre berendezkednie, minőséggazdálkodást folytatnia. Lusta, álmodozó és igénytelen. Sehogy sem a k a r beletörődni a kolhozok kollektiv munkafegyelmébe. Márpedig a munkaképes kolhoz-parasztnak évente átlag 194 napot kell dolgoznia a nagybirtokból alakított kolhozban – Benediktow mezőgazdasági biztos megállapítása szerint. A központi kormányzat a parasztság egyéni becsvágyát a k a r t a növelni azzal, hogy kisebb földdarabokat j u t t a t o t t magántulajdonba. Az eredmény az lett, hogy e magánbirtokokon létesített kertgazdaságok jövedelmezőbbeknek bizonyultak, m i n t a kolhozok. Érthető. A kolhozban teljesített munka u t á n a p a r a s z t m e g k a p j a az arányosan megállapított terményrészt és a hivatalosan megszabott bért. Mind a terményrész, mind a pénzbér törvényesen j á r neki, hacsak nem keveredik szabotázs vádjával a megtorló intézkedések h í n á r j a i közé. Nem erőlteti meg magát, nem ambicionálja, hogy az ötéves gazdasági tervek p r o g r a m j á t négy, vagy három év a l a t t valósítsa


Jakab

134

Antal

meg. Az államot és célkitűzéseit t ú l s á g o s a n messzinek találja egys z e r ű é l e t é t ő l , ezzel s z e m b e n s a j á t f ö l d j é t , a m e l y n e k h o z a m á t s z a b a d o n a d h a t j a el, i n k á b b i g y e k s z i k j ö v e d e l m e z ő b b é t e n n i . V e r s e n g é s r e ösztönözni úgy, mint az ipari munkásság, a szakszervezeti tagok k i s e b b l é t s z á m ú d a n d á r j a i t , n e m l e h e t ; a p r i m i t í v é l e t p r i m i t í v költészetét t ö b b r e becsüli a mechanizált materializmusnál. Mit kezdhet tehát a szovjet író a paraszttal, mint regényhőssel? A m a g y a r fordításban megjelent öt ú j szovjet-orosz regény k ö z ü l c s a k e g y i k , M i c h a i l S o l o c h o w Csendes Donja p a r a s z t i t á r g y ú , d e ez i s c s a k a z e l s ő v i l á g h á b o r ú k i t ö r é s é t m e g e l ő z ő é s a f o r r a d a l o m m a l l e z á r u l ó i d ő k r ő l a d r e n d k í v ü l m e g r á z ó , a v i l á g i r o d a l o m legnagyobb alkotásaira emlékeztető művészi képet. A cári birodalom székelyei, a kozákok, a regény főhősei. Éppen olyan kiváltságos h a t á r ő r e i voltak Oroszországnak a kozákok, mint Magyarországnak a székelyek. A bolsevista rendszer az úgynevezett történelmi osztályon kívül bennük váltott ki legnagyobb ellenérzéseket. É r d e k ü k a cárizmus f e n t m a r a d á s á t diktálta, hiszen kiváltságaikat, elidegeníthetetlen földeik birtoklását a cári államszervezet szavatolta. nem más – m o n d j a a könyv egyik a l a k j a , amikor a f a l u b a n megtelepedik egy német származásu kommunista megbízott és földalatti tevékenységére a csendes Don p a r t j á n is felüti f e j é t a társadalmi nyugtalanság. – Nekünk erélyes cárra van szükségünk. Olyanra, mint Nikolajevics Nikoláj volt. Mi nem haladhatunk a parasztokkal egy úton. Egy disznót és egy libát nem lehet egymás mellé fogni. A parasztok földet akarnak, a munkások jobb béreket. De mit fogunk mi kapni? Földet? Földünk van elég... Még a kozák népdal is ezt az életszemléletet tükrözi: „Zúgva rohan a Don vize, Veri a partot az ár. Jámbor a Don, arra folyik, Amerre csak int a cár.” A f o r r a d a l o m szelleme csak a néptestvériség eszméjével t u d j a megbontani a kozák kiegyensúlyozott életbölcseségét. A szerelmi játékokkal és paraszti vetélkedésekkel elfoglalt f a l u egyhangu életébe beledübörög a háború. Magyarral, némettel, osztrákkal hadakozik a kozák s a megölt ellenség pusztulása l á t t á r a kételyei t á m a d n a k : vajjon ez-e az élet értelme, így kell-e ennek lennie? Mégis k i t a r t a végsőkig. A régi rend ellenségeivel ő harcol legtovább, hogy aztán miképpen illeszkedik bele a bolsevista rendszerbe, nem t u d j u k meg a regényből, de ezzel a felelettel adós m a r a d a többi szovjet könyv is! Még véletlenül sem találkozunk paraszt-alakokkal I l j a Ilf-Jevgenyij Petrov k é t könyvében, vagy Valentin K a t e j e v „ H a j r á ” - j á b a n . Leonid Szolovjovnak „A csendháborító” című kötetéről ebben a vonatkozásban nem beszélhetünk, m e r t nem az orosz életet t á r g y a l j a . A SZOVJET ÁLLAM f e n n t a r t ó e l e m e t u l a j d o n k é p p e n a m u n k á s o s z t á l y , k ö z e l e b b r ő l a z i p a r i m u n k á s s á g . M á r a f o r r a d a l o m előkészítésében, később pedig v é g r e h a j t á s á b a n vállalt szerepe indok o l t t á teszi, h o g y az állami élet vezető tényezői mindíg elsősorban a szakszervezetekbe tömörült munkásságra támaszkodjanak és őket minden intézkedésüknek megnyerjék. Ennek megfelelően az ipari



135

munkásság kivételes elbírálásnak örvend. A párt- és szakszervezeti tagság nemcsak öntudatot, hanem anyagi előnyöket jelent. A munkásságnak a szovjet polgárság többi részétől jól elhatárolt intézményei vannak. A szakszervezetek vezetői gondoskodtak arról, hogy a dialektikus munkásság érzelmeit ne befolyásolhassák a kommunista p á r t felfogásával egyet nem értő tényezők. A szakszervezeti t a g o k számára külön vendéglőket, klubokat létesítettek, ahol bizonyos élelmiszereket, főleg pedig a fogyasztási keresletet soha ki nem elégítő italokat, csak tagsági igazolvány előzetes f e l m u t a t á s a után szolgáltatnak ki. Még azokban a tanácsköztársaságokban is, amelyeknek a lakossága túlnyomó része földművelő, az intéző és végrehajtó bizottságokban ipari munkások játsszák a vezető szerepet. A szakszervezetek befolyása sorsdöntő minden közösségi megnyilatkozásra. A Szovjet-Unióban rendkívül nagy szerepet játszó propaganda közvetítői a szélesebb néprétegek felé szintén a munkásszervezetek. A munkás szellemét állandóan foglalkoztatni kell, ez a hivatalos jelszó. Nem szabad megengedni, hogy a munkás hosszú ideig önmagára legyen hagyva és gondolatai huzamosabb ideig szertelenül csaponghassanak. Az egyéniség háttérbeszorítása nélkül csődöt mond a kollektiv termelés, amely nem minőségi, hanem mennyiségi termékeket akar előállítani és a cselekvés dinamikájával a k a r j a bámulatba ejteni a tömegeket. Mindjárt a forradalmi káosz lecsillapulta u t á n a szovjet kormány szervei hatalmas terveket dolgoztak ki a birodalom iparosítására. Szédületes tempót kellett diktálniok, h a azt akarták, hogy a forradalmi hangulatokat természetszerűleg felváltó általános tespedtség, az a k u t t á váló gazdasági válsággal ne ingassa meg a Tanácsköztársaság létalapjait. Moszkvában h a m a r belátták, hogy az ú j alapokra f e k t e t e t t mezőgazdasági termelés sem képes egyedül megoldani a népfeleslegek elhelyezésének problémáját, máskülönben is az államnak külföldi valutára volt szüksége, ezt pedig csak a mezőgazdasági termékek kivitele ú t j á n t u d t a megszerezni, tehát mechanizálnia kellett a termelést, r á kellett térni az intenzív gazdálkodásra. A mechanizált mezőgazdaságban munkalehetőséget nem találó százezreket sietve irányították az ipar felé. Szinte máról-holnapra egymásután hatalmas gyárakat, városrészeket, erőműveket, szállodákat építettek. A tőke nem játszik szerepet, a termelési eszközöket hatalmi szóval teremtik elő és szervezik meg. A totális rendszereknek feltétlenül megvan az az előnyük, hogy mennyiségileg n a g y eredményeket tudnak felmutatni. Legnagyobb hátrányuk azonban, hogy termelési ütemüket állandóan fokozniok kell, a grafikonoknak állandóan felfelé ívelő vonalat kell mutatniok, m e r t míg a szabad gazdasági versenyben a munkanélküliség kivándorlásban, illetve ú j életlehetőségek felé való özönlésben vezetődik le, a szervezett egyenjogú munkásság tömeges átállítása lehetetlen. A lélektelen m u n k a sivár egyhangúsága nyomasztólag h a t az amúgyis melankóliára hajlamos orosz kedélyre. Meg kellett h á t


Jakab Antal

136

találni a teljesítőképesség fokozásának és a kedvtelenség eloszlatásának m ó d j á t . Legkínálkozóbb lehetőség erre a versengés szellemének feltámasztása volt. Az egyes munkásdandároknak egymással egészen a végkimerülésig f o l y t a t o t t versengését kitűnően ábrázolja Valentin K a t a j e v Hajrá!-ja. Csupa rohanás ez a könyv és csupa szuperlativus. Rohannak az emberek, a fák, a házak, sisteregnek a motorok, rohan a képzelet, a hír, egyetlen másodperc a l a t t eseménysorozatok történnek. A regény stílusa e szédítő dinamizmust kívánja érzékeltetni. Huszonnégy óra történetét í r j a le s a „történet” valahol az uráli iparvidéken játszik. H a t a l m a s betonkeverő gépek mellett géppé változott emberek nyüzsögnek, talicskázzák a kavicsot, öntik a vizet, mérnökök egyszerűsítik minden mozdulatukat, számítják ki, hogy egyetlen félrelépés a talicska mögül a nyolcórás munkaidő egészéből perceket von le s e percek alatt ú j a b b és ú j a b b keverékeket lehet előállítani s meg lehet dönteni a felváltott dandár r e k o r d j á t . H á r o m váltásban dolgozik a munkásosztag. Megállás nélkül, szüntelenül ömlik a megkevert beton a gépek szájából, a munkás nem t u d j a , mi készül, de munkavezetői, mérnökei belelovalják a versengés őrületébe, csak az van a szeme előtt, hogy az előző csoport 400 keveréket készített egy munkaidő alatt, világrekord, ezt meg kell dönteni, ú j a b b világrekordot felállítani, hogy a hír szárnyára vegye a dandárt. Mire azonban a jelentés b e f u t a munkát irányító vállalat központi irodájába és a különítmény plakátokat festegető riportere, a költő elvtárs m e g í r j a tudósítását, reszkető sürgönypóznákon jön a h í r : a cseljabinszki traktor-üzemnél ötszáznégyre javították a v i l á g r e k o r d o t . . . Nincs pillanatnyi pihenés, a viéágrekorder dandárvezető nem ér r á az alkalmi szülőotthonban vajudó feleségét megnézni, nem lehet lemaradni, félrenézni a napfényben f ü r d ő t á j r a , tovább, tovább a végkimerülésig, az ú j a b b rekordig. Csak valószínűtlen képfoszlányok suhannak el az agyban a környező világról, a kedves képe is csak stopper-órák m u t a t ó j á n a k rángása közben villan fel olykor az emlékezetben. Olyan az egész, mint egy szimultán f u t u r i s t a vers. Nincs a könyvben egyetlen kifejezés sem a nyugalomra. Az anyag él csupán s a verseny izgalma varázsolja r á a lélek látszatát. Az a n y a g és a kollektív termelés dicséretének költészete Katajev könyve. Célja az, hogy mithoszt teremtsen a versengésnek s ebben jelölje meg az élet értelmét. K a t a j e v nem volna szovjet író, h a a n y u g a t fiait bizonyos R a y Roupe és Leonard Darley személyében oda nem állítaná a szovjet munka csodájának szemlélésére. Orosz mérnök magyarázza nekik egy betonból készített mesterséges tó metafizikai vonatkozásait, a geometria betörését a g e o g r á f i á b a . . . ” R a y Roupe finoman elmosolyodott. nel való versenyt, önök felét csinálták meg. szükségünk

egész tavat

volt ipari vízmedencére.

akartak

teremteni

És megcsináltuk


és csak a azt, élvéve a


137

geográfiától mindent, amit az adhatott nekünk. Tudja, mibe került ez nekünk? Mister Leonard Darley élővette a zsebkönyvét. Sok érdekes adatot jegyezhet föl. A gátat a tél második félében kezdték építeni. Tavaszra készen kellett lenniök vele. Ha a jég megindulásáig nem tudták volna elvégezni, minden munkájuk hiábavaló lett volna. A betonmunkák nulla alatt negyven fok mellett, elviselhetetlen szélben folytak. A vizet melegítették a beton számára. Embereknek keze-lába lefagyott. A munka emberfeletti volt. És mégsem akadt meg.” R a y Roupe megírandó könyvére gondol és a r r a : „...mire való mindez az embernek? Víz as iparosításhoz. Nagyon szép. De mire való az iparosítás? Árucikkek termeléséhez. Nagyon szép. De mire valók az árucikkek? Hát szükségesek ezek a boldogsághoz? ... Hát tálán a régi, patriarchális emberiség kevésbbé volt boldog, mint a mai? Oh, akkor sokkal több boldogság volt a földön. Bölcs, szemlélődő élet folyt ez alatt az örök ég alatt, majd kegyetlen, majd kedves, volt Istenhez váló közelség, alázatosság véle szemben, aki majd kegyetlen volt, majd kedves. A világgal váló teljes és boldog összeolvadás állapota volt ez. Volt meleg ősparadicsom!” Mindezt N y u g a t fiával m o n d a t j a el a szovjet író, pedig tipikus orosz életszemlélet, amit R a y Roupe kifejez. De a szovjet propagandistának az a célja, megváltoztatni az orosz lelket, g ú n y t űzni eddigi eszményeiből. Csak az a n y a g a f o n t o s és a termelés, a természet is csak akkor szép, h a mechanizált. Katajev maga is érzi, hogy valami hiányzik ebből az anyagelvű filozófiára épített világból. Azt mondja, hogy a történelmi érzés hiányzik. „Mi túlságosan fiatalok vagyunk. Mi még most nem ismerjük ezt az érzést. De már a mi vezető elméink közül egyik-másik igyekszik fölkelteni bennünk azt.” Ámde vajjon ez a gondolatkeltés nem vezet-e kiábránduláshoz? A most ébredezni kezdő szovjet-orosz életfilozófia v a j j o n nem más szabályokban találja-e fel valóban az élet igazi értelmét? S vajjon ez a most dübörgő véres háború nem temeti-é el a gyakorlati okosr kodások tömkelegét? Hogy a mennyiséggel szemben rehabilitálja a háttérbe kényszerített minőséget, a nyers anyaggal szemben a szellemet? A BÜROKRÁCIA FELSZÁMOLÁSA egyike volt a szovjet f o r r a dalom elsődleges célkitűzéseinek. A forradalmi tömegindulat a m a g a könyörtelen módszereivel meg is t e t t mindent, a m i e kérdés radikális megoldását illeti. De a sors különös iróniája közrejátszott. A bürokratákat sikerült „félszámolni”, a bürokráciát nem. Pedig korántsem lehet azt mondani, hogy az orosz forradalom első idejében nem volt alapos a tisztogatás. A cselekvés szenvedélyétől megittasult tömegek az el nem menekült, gyűlölt hivatalnokokkal együtt az utcára dobálta ki a hivatali berendezéseket is. A hivatalok megszervezése sok gondot okozott. A forradalom heteiben a közép-


Jakab Antal

138

osztály szenvedett a legtöbbet. Még világnézetileg semleges hivatalnokokat is gyanakodva nézték a tömegek. Az ú j szovjet intelligencia száma még csekély volt ahhoz, hogy soraiból kiteljék a hatalmas közigazgatási gépezet tisztviselő g á r d á j a . Szigorú igazolások eredményeként a cári uralom kistisztviselőinek egyrészét átvette a szovjet állam, a hiányokat pedig az értelmesebb munkásvezetők soraiból pótolta. Megváltozott tehát a hivatalnok-osztály társadalmi összetétele, m e r t míg előzőleg a legfelsőbb rétegek anyagi lejtőre jutó egyedeiből egészítődött inkább ki, a f o r r a d a l m a t követő időkben a munkásság beáradása t e t t e jellegzetessé. Lényegét tekintve azonban sokat nem változott, bürokratizmusa pedig a merev központosítás m i a t t inkább nőtt. Az ú j rendszernek sokkal több hivatalra és hivatalnokra van szüksége, mint a cárinak. A különböző érdekképviseletek hivatali ügykezelést, lajstromozást, ellenőrzést igényelnek. Az alá- és fölérendeltség végtelen láncolatában bizalmi férfiak, munkátlan tisztviselők nyüzsögnek, az ügymenet mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, vontatott. A közigazgatás racionalizálására irányuló törekvések eleve csődöt mondanak, m e r t akiket le kellene építeni, éppen azok a rendszer leghangosabb hívei – a bizalmiak. Legfeljebb a hivatalok külső képén érvényesült a racionalizálás. A hivatali berendezések szegényesek, helyenként nyomorúságosak. Senkisem ad a külsőségekre, öntudatos párttag ezt egyenesen államellenes cselekménynek minősíti. A cári idők massziv, szertartásos bútorai eltűntek, helyükre hebe-hurgyán összehordott tömegtermékek kerültek. Díványok, belüket mutogató fotelek, konyhaedény-állványok, japán tájképek, vitrinek, csecsebecsék – dühöngő összhangtalanság. Elszaporodtak a sehova, mégis mindenhova tartozó „szabadfoglalkozásúak”. Vállalkozó szellemű kalandorok kószálnak a hatalm a s országban, vállukon egész vagyonukkal, a z elmaradhatatlan teáskannával. A cselekvés nyüzsgésében jelszavakból kovácsolnak hasznot. Zászlókat lobogtatnak: „Át fogjuk alakítani a textilmunkások életét!”, „Szocializáljuk a tojástermelést!”. Terveket kovácsolnak, eszméket g y á r t a n a k . Tüneményes biztonsággal írnak felváltva propaganda-verset és városépítő tervet. Külön kereseti lehetőség az elégedetlenek vagy a cári rend titkos híveinek zsarolása. A tiltott forradalmi mentalitás vagy a szabotálás v á d j á t nagyon könnyen r á lehet sütni valakire. Elég egyetlen önfeledt szó és a szerencsétlen felé megindul a lavina. Már az is gyanút kelt, h a valamelyik tisztviselő magasabb fizetésre vágyik, vagy keresetéből inkább r u h á t vásárol, mintsem étkezésre költse. Biztosan szabotál, titkos pénzt kap vagy lopja az államot – suttogják róla. A vagyongyűjtést becsmérlő széleskörű propaganda ellenére a pénzszerzési vágy kiirthatatlan. I l j a Ilf és Jevgenyij Petrov két könyve a pénzsóvárgás boldogtalanságáról és az egyént tragédiákba döntő jellegéről a k a r j a meggyőzni a szovjet polgárságot.



139

A 12 Szék-ben egy biedermeier szalon egyik b u t o r d a r a b j á b a elrejt e t t brilliánsok u t á n verseng a k o p o t t r u h á j ú anyakönyvvezető, a meggazdagodni vágyó lelkész és Ostap Bender, a török származású szélhámos. A v e r s e n y f u t á s izgalmai közepette bemutatkozik az egyéni ambiciók hiányában egyensúlyát vesztő tisztviselő réteg. A birodalom legtávolabbi sarkaiba elvetődő székek f e l k u t a t á s a alkalmat ad a kiváló humorérzékű íróknak a szovjet termelés eredményeinek b e m u t a t á s á r a . Végül a pap megőrül, az anyakönyvvezető elvágja a szélhámos n y a k á t , de nem k a p j a meg a brilliánsokat, véletlenül felfedezték a tizenkettedik szék titkát, k u l t u r h á z a t építettek az é k k ö v e k b ő l . . . A kifigurázandó életszemléletet főleg Ostap Bender személye képviseli. A könyv sok k i a d á s t és óriási példányszámot é r t el a SzovjetUnióban. Nyilván ez késztette a k é t írót, h o g y ú j a b b kötetben felelevenítse a témát. A Szovjet Milliomos főszereplője ugyancsak Bender, akit feltámasztanak. Meséje ú g y hasonlít az előző könyvhöz, mint egyik alma a másikhoz. E z ú t t a l azonban n e m brilliánsok u t á n folyik a h a j sza, hanem tíz millió rubel u t á n . A pénzt egy magántisztviselő hordozza kofferben egyik állomás r u h a t á r á b ó l a m á s i k r a . Nem m e r i elkölteni, fél, hogy r a j t a k a p j á k , óriási vagyona ellenére szinte éhezik és állandóan lelki t u s á i vannak. A török alattvalónak ellenben nincsenek lelki gátlásai. Milliomos a k a r lenni. „Milyen kellemes lehet legális milliomosokkal dolgozni egy jól szervezett polgári államformában, amely még őrzi a régi kapitalista h a g y o m á n y o k a t . ” Így fogalmazza meg vágyait, az „üzletbe” b e a v a t o t t t á r s a pedig arról elmélkedik, hogy „ötszázezerrel nálunk is jól élhet az e m b e r . . . ” A propaganda a könyv utolsó ötödrészében ütközik ki a korfestésből. Bender megkapja a pénzt, költekezni kezd, f ő ú r i módon él, de becsvágyát nem lohasztja a gazdagság. Értékálló t á r g y a k a t n e m vásárolhat, nem fektetheti be b i r t o k b a a pénzét, gépkocsit is csak az k a p h a t , akinek valamilyen törvényes szerv által igazolt foglalkozása van. Elhatározza, hogy kivándorol. A r a n y edényeket, g y ű r ű k e t , láncokat, ó r á k a t vásárol, m e g r a k j a m a g á t , t e s t é t alig b í r j a átvonszolni a Dnyeszter jegén. Román granicsárok f o g j á k el, megmotozzák és elszedik tőle kincseit, tetejében még félholtra is verik. Alig t u d visszatérni a túlsó p a r t r a , ahol elhatározza, hogy rendes szovjet polgárnak képezi á t magát, ő m o n d j a a könyv egyik részében egy m o n a r c h i s t á n a k : „Ha már egyszer itt él a szovjetben, az álmai sem lehetnek mások, mint szovjetálmok”. Le kell vetkőzni az előző rezsim életszemléletét, ez a könyv mottója. A magánvállalatnál, ahol mindenki lázas tevékenység l á t s z a t á t igyekszik kelteni, b á r a vállalat semmit nem termel, két tisztviselő egy harmadikról beszélget, aki őrültnek tetteti m a g á t , m e r t fél a behirdet e t t tisztogatási akciótól és a szabotázs v á d j á t ó l . Az őrültek háza hozzá hasonló bujkálókkal v a n tele. Két t á r s a meghányja-veti, miben hibázott. – köztünk szólva – patikája volt. De hát ki tudhatta akkor, hogy a forradalom? Az emberek, ahogy épp tehették, berendezkedtek az életre, az egyiknek patikája volt, a másiknak meg éppenséggel gyára. Ami engem illet, én semmi rosszat nem látok ebben. Hiszen ki tudhatta ezt előre? donosa) .


jön

Jakab Antal

140

válasszal. – Az ilyen emberek számára nincs hely egy szovjetvállalatnál.” Őszinte véleményt mondani veszedelmes dolog. E g y másik tisztviselő szintén m i n d j á r t m e g b á n j a , amikor k i f a k a d : „Hát élet az? Nincs itt tere az e g y é n i s é g n e k . . . ” Később m á s vonatkozásban: „...A feleségem, elképzelheti, egyszerű háziasszony, és még ő is azt mondja, hogy semmi sem ösztönzi az embert, semmiféle jobb kilátása nincs az embernek.” E z a f e l f o g á s n a g y o n általános lehet a Szovjet-Unióban, m e r t mindenik szovjet író regényében feltalálhatók a nyomai. Harcolni kell ellene a toll emberének is. A cél: az egyéni érdeket a közösség érdekével helyettesíteni, hogy a t ö m e g előrehaladásában oldódjék fel az egyén boldogtalansága.

A célszerű t á r s a d a l m i szatíra mellett I l j a Hfnek és Jevgenyij Petrovnak van gondja a r r a is, hogy a Szovjet-Unió külpolitikai aspirációit szolgálja. A könyv a harmincas évek elején jelenik meg, meséje 1929-ben, 1930-ban játszódik. E u r ó p a akkor még nem gondol a háborúra, úgyszintén a r r a sem, hogy a szovjet állam belátható időn belül területi igényeket támaszthat. Mindenki azt hiszi, évtizedek tervszerű m u n k á j a sem lesz elégséges a forradalom által feldúlt orosz társadalom és állami élet megerősödésére. Kósza hírek keringenek csak a szovjet iparosítási terveiről, de korszerű potemkinizm u s t s e j t a világ az ötéves tervek hallatára. A legifjabb nemzedék hódító dinamizmusának gyors kibontakozására kevesen gondolnak s a modern d i k t a t u r á k szervezésében rejlő óriási expanziv lehetőségekre csak a világ érdeklődésének inkább homlokterébe eső nemzeti szocializmus teljesítményei i r á n y í t j á k r á a figyelmet. Külföldre semmi, vagy nagyon kevés szivárgott ki a szovjet külpolitikai szándékaiból. Éppen ezért csak az európai olvasót lepi meg, hogy a n a p j a i n k b a n olyan sok diplomáciai vitára okot adó Curzon-vonal, m i n t figyelmeztetés az orosz tömegek felé, m á r a Szovjet Milliomosban is hangot kap. Moszkva érti a módját, miként kell foglalkoztatni az orosz nép f a n t á z i á j á t és cseppenként, de szüntelenül adagolva, hogyan lehet elérni mind bel-, mind külpolitikai törekvéseinek megvalósulását. SORRENDBEN A LEGUTOLSÓKÉNT megjelent Csendháborító m á r a szovjet-orosz irodalom bizonyosfokú spiritualizálódását mut a t j a . A polgárháború és az u t á n a következő évek közhellyé koptat o t t jelszavai lassan lehalkulnak, a zűrzavar elenyészik, a forradalmi folyamat nyugodtabb mederbe terelődik, – a körülmények kedveznek a mese megszületésének. A török anekdotakincs félezeréve vándorló és a Naszreddin Hodzsa személyéhez fűződő mókáiban, élceiben mélyértelmű bölcseséggel telített kedélyvilág ihleti meg Leonid Szolovjovot. A hodzsat r é f á k kikutathatatlan módon vándorló és mindenütt eredeti nemzeti vonásokkal megtelepedő olyan vándortárgyak, amelyek bár Naszreddin nevéhez tapadtak, tulajdonképpen az örök emberi kedély egy-egy helyzetre vagy viszonyra illő tréfás kedvének felvillanásai”.3 3 Dr. György Lajos: M a g y a r a n e k d o t á i n k N a s z r e d d i n - k a p c s o l a t a i . E r d é l y i T u d o m á n y o s F ü z e t e k , 54. sz., 1933.



141

A m a g y a r népi anekdotáink között is számos Naszreddin-eredetű van, mint ahogy feltalálhatók m a j d n e m mindegyik kultúrnemzet anekdotáiban. A legendás mese-alakban rejlő világnézeti propaganda lehetőségét azonban először Leonid Szolovjov veszi észre. A kommunista világnézet félezerévvel ezelőtti előfutárává költi á t a Hodzsahagyatékot, amely most m á r nemcsak az örök emberi kedély csillámainak tekinthető, hanem egy államjogi rendszer szellemtörténeti igazolásának is. Minden nép a m a g a életszemléletének megfelelő Naszreddin-anekdotát asszimilálta, de a r r a még nem volt példa, hogy hivatott írón keresztül egy világnézet tegye ugyanezt. Szolovjov Naszreddin Hodzsából a szovjet irodalom Ludas Matyiját alkotta meg. A hodzsa, akinek eszén kívül egyetlen vagyona a szamara, a szegény nép érdekében egymaga veszi fel a harcot a teljhatalmú emirrel, a mulahokkal, dervisekkel, a púpos uzsorással. A mindvégig lebilincselő, gyönyörű nyelvvel megírt mese furfangoseszű hőse beférkőzik az alattvalóit papjaival, udvaroncaival, katonáival és uzsorásával versengve szipolyozó emir palotájába. Hiába van v é r d í j kitűzve a fejére, nem t u d j á k elfogni, a szegény nép rejtegeti s amikor mégis kézrekerül és zsákba v a r r v a viszik a vesztőhely felé, ismét kivágja magát, az uzsorást v a r r j a be a zsákba s a hivatalos hatalmasok üdvrivalgása és a pornép könnyei közben azt vetik a vízbe helyette. Míg a vizsgálódásunk alapjául szolgáló másik négy regényt íróik inkább a belföldi olvasásra szánták, Szolovjov könyve m á r tipikusan külföldnek szánt olvasmány. Közvetett propagálója a szociális forradalom eszméinek. Sziporkázó elmeéllel diszkreditálni a k a r j a a kapitalista uralmi rendet. A könyvben az államhatalom szolgálatában álló személyek között egyetlen vonzó f i g u r a sincs. Csak a szegény fazekasok, nyergesek, földművelők jószívűek és jámborok. Naszreddin meséje jó alkalom arra, hogy a szovjet állam másik kényes kérdését, a vallást is érintse az író. A 12 Székben l á t t u k a szovjet papot, aki eszétvesztve rohan a kincs után, elhagyja feleségét, minden becstelenségre kész, csakhogy megszerezhesse a gazdagságot jelentő brilliánsokat. Szolovjov regényében a papok nem titokban hajszolják a vagyont, hanem nyiltan zsarolják a szegény tömegeket, azt jelképezvén, hogy a kapitalista rendszerben így történik. A vallás gyakorlása a Szovjet-Unióban nincsen megtiltva. A papok a hatalom iránti feltétlen hűség szabályait tiszteletben t a r t v a végezhetik az egyházi funkciókat, de hivatalos t á m o g a t á s t nem kapnak. Miért nem szereti a szovjet a vallást? Félti szellemétől az állam t a r t ó pillérét: az anyagélvűséget. Az irrealitások iránt fogékonylelkű orosszal nem lehet diadalra j u t t a t n i a materializmust, ha a vallásosság még fokozza a népi miszticizmus arányait. Az istentagadók szövetségének a szovjet államban a t ú l f ű t ö t t gőzkazánok biztosító szelepének fontos szerepét szánták. A termelés dinamizmusa érdekében kell ellensúlyoznia Kelet álmodozó lelkületét.


142

Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével

VIZSGÁLÓDÁSUNK, úgy érezzük, nem volna teljes, h a röviden nem m u t a t u n k r á egy általános jellegű tapasztalatunkra a szovjetorosz regények olvasása után. Az öt reprezentatívnak méltán nevezhető regény ismét arról győz meg bennünket, hogy bármilyen szellem-, vagy gazdaságpolitikai rendszer a t á r s a d a l m a t alkotó egyének minőségi megújhodása nélkül egymagában képtelen kielégítő életfeltételeket teremteni, viszont ebből önként következik az, hogy minőségi fejlődéssel el lehet kerülni a polgárháborút, amely rombolásai mellett a kibontakozásra k á r o s befolyású szenvedélyeket vet felszínre és állandósít. Csupán a minőség képes jobbá változtatni közösségi rendszereket és megvan az a n a g y előnye, hogy eszközei nem követelnék sem véráldozatot, sem esztelen rombolást. Oroszország m o s t még első fázisát éli a szovjet forradalomnak. Társadalmi élete tele van az előző korszak minden értékének merev tagadásából eredő hibával. Mást, újat hozott, de ami benne újszerű, a minőségi evolúció hiánya m i a t t egyelőre csupán kísérleti állapotban van és messze áll a határozott körvonalazódástól. A polgárháború csak látszólag é r t véget negyedszázaddal ezelőtt, m á s megnyilvánulási eszközökkel még most is t a r t , amikor a birodalom történelmének legnagyobb küzdelmét vívja. Az a rendszer, amely ebből a háborúból kikerül, aligha hasonlít m a j d az 1939-et megelőzőhez. JAKAB


ANTAL

EÖTVÖS ÉS DEÁK NEMZETISÉGI POLITIKÁJA

A MAGYAR NEMZETISÉGI TÖRVÉNY két nagy, szabadelvű államférfi, báró Eötvös József és Deák Ferenc alkotása. 1 Az egyik, – korának legmélyebb m a g y a r gondolkozója – a történelem és a bölcselet távlataiból szemléli a nemzetiségi kérdést. A másikban a magyarság évezredes alkotmányos szelleme és igazságérzete testesül meg. Eötvös a nemzetiségi mozgalmakban a koreszme megnyilatkozását l á t j a és a n n a k szellemében keresi a megoldást. Deák a m a g y a r alkotmány szilárd a l a p j á r a helyezkedik s igazságérzetének és lelkiismeretének szavára hallgat, amikor a nemzetiségi kérdéssel szembekerül. Mindkettőjük f e l f o g á s á t a magyar szabadelvűség h a t j a á t s szempontjaik különbözősége szerencsésen egészíti ki egymást a nemzetiségi törvényjavaslat klaszszikus megfogalmazásában. Br. Eötvös József politikai tanulmányainak sorozatában a nemzetiségi kérdés vezetőszerepet játszik. Már a XIX. század uralkodó eszméiről í r t n a g y művében a szabadság és egyenlőség mellett a nemzetiségi eszmét t a r t j a a kor harmadik uralkodó eszméjének. A nemzetiségi kérdés fontosságára a k a r j a felhívni Ausztria kormányköreit három német nyelven megjelent r ö p i r a t á b a n : Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich (Lipcse és Pest 1850); Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs (Lipcse 1859); Die Sonderstellung Ungarns vom Standpunkte Deutschlands (Lipcse 1860). Míg e munkáiban a nemzetiségi kérdést Ausztriához való viszonyunk szabályozójaként tárgyalta, addig a kérdésnek Magyarországon való fejlődését és megoldási módozatait „A nemzetiségi kérdés” című tanulmányában f e j t i ki (Pest 1865; németre fordította ugyanazon évben Falk Miksa). Amikor e r ö p i r a t á t megírta, m á r mögötte álltak az 1861. évi országgyűlés gazdag tapasztalatai – s amint m a g a í r j a – négy éves t a n u l á s é s elmélyülés eredménye ez a munka. Kiindulópontja a XIX. század három uralkodó eszméje, amelyek közül a nemzetiségi eszme a d j a meg a legújabb kor s a j á t s á gos jellegét. „A nemzetiség nem egyéb, – f o l y t a t j a – mint azon összetartozásnak tudata, mely nagyszámú emberek között multjok emlékei, jelen helyzetök, s mi ezekből foly, érdekeik és érzelmeik közössége által támad . . . A nemzetiségnek érzete népeknél ugyanaz. 1 A m a g y a r n e m z e t i s é g i t ö r v é n y , a z 1868:XLIV. tc. a m u l t év d e c e m b e r é ben t ö l t ö t t e be szentesítésének h e t v e n ö t ö d i k é v f o r d u l ó j á t . A h á r o m n e g y e d s z á z a d o s évforduló időszerűvé teszi a t ö r v é n y alkotói: br. E ö t v ö s József és D e á k F e r e n c nemzetiségi p o l i t i k á j á v a l v a l ó f o g l a l k o z á s t . A jelen t a n u l m á n y r é s z l e t Mikó Imre: „Nemzetiségi j o g és n e m z e t i s é g i p o l i t i k a ” c. könyvéből, m e l y a közeljövőben h a g y j a el a s a j t ó t . E g y b e n kiegészítése szerző „Széchenyi és Wesselényi n e m z e t i s é g i p o l i t i k á j a ” című, Wesselényi „ S z ó z a t ” - á n a k s z á z a d i k é v f o r d u l ó j a a l k a l m á v a l í r t és a „Hitel” 1943. évi s z e p t e m b e r i s z á m á b a n m e g jelent t a n u l m á n y á n a k . (Szerk.)


Mikó Imre

144

mi az egyesnél személyiségének ö n t u d a t a . . . – tehát – külön nemzetiségnek kell elismernünk minden népösszeget, melyben külön személyiségének érzete felébredt.” 2 A nemzetiségi érzés ébredését az európai nemzeteknek a műveltség terén t e t t előmenetelére és a népszuverénitás elvének kimondására vezeti vissza. Eötvös t e h á t a nemzeti gondolatot a f r a n c i a forradalomból származó koreszmével hozza kapcsolatba s ebből az állami centralizáció elvét is levezeti, m i n t amely a középkori partikularizmusokat feloldotta. Magyarország történetét vizsgálva k i m u t a t j a , hogy a kereszténység felvétele óta egyetlen törvényt vagy okmányt sem találunk, mely a különböző nemzetiségek egybeolvadását vagy elnyomását célozná, sőt Szent I s t v á n törvénye ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Hazánk sokféle küzdelem színtere volt. „A vallás, a trónörökösödés, a jobbágyok és u r a k közötti ellentét, egyes dynaszták nagyravágyása – egyszóval mindaz, ami m á s országokban pártviszályra adott alkalmat, vérrel á z t a t t a hazánknak téreit. Csak egy van, mit, ha történetünk e sötét lapjain végigmegyünk, az ú j a b b időkig nem találunk: azt, hogy e viszályoknak a nemzetiség kérdése szolgált volna alap-okául.” 3 A szlávok, románok, németek nyolc évszázadon á t megőrizték nyelvüket, de sohasem szüntek meg magyarok lenni, példa reá a Zrínyiek, Hunyadiak és Dugonics hősiessége. A nemzetiségi kérdés felmerülésének oka a nemzetiségeknek a civilizáció terén t e t t haladása, a szomszéd népekkel való f a j i és nyelvi rokonsága, a latin államnyelv eltörlése, a többnyire m a g y a r nemzetiségű nemesség küzdelme a nem nemesekkel és a demokratikus átalakulás, mely a nemzetiségi polgároknak is a közügyek intézésébe beleszólást engedett. A kérdés megoldására olyan módot kell találni, mely a két ellentétes szempontot, az ország politikai egységének (a históriai nemzetiségnek) követelményeit és a nyelvi nemzetiségek méltányos követeléseit össze t u d j a egyeztetni. A megoldás két feltétel a l a t t lehetséges: a nemzetiségi igényeknek csak o t t szabad ellenállni, ahol azt az állam igényei elkerülhetetlenné teszik, de a nemzetiségektől nem szabad több áldozatot követelni, mint amennyi a cél eléréséhez szükséges. Vezérelvnek a teljes jogegyenlőséget kell elfogadni. A nemzetiségi kérdés megoldásának módozatai két csoportba oszthatók. Az elsőbe azok a tervek tartoznak, amelyek szerint a kérdés csak a k k o r rendezhető, h a minden egyes nemzetiségnek jogköre a törvényben pontosan meghatároztatik. E z t célozza az 1861. évi országgyűlés által kiküldött nemzetiségi bizottság kisebbségi javaslata. Ez a rendszer azonban hazánkban gyakorlatilag nem alkalmazható, m e r t a nemzetiségi ellentétek kiegyenlítése helyett csak az egyéni és polgári szabadság legnagyobb korlátozását vonná m a g a után. H a mégis életbe léptetnék, akkor Magyarország és az 2 Br. Eötvös József: A nemzetiségi k é r d é s . B r . E ö t v ö s József összes, m u n k á i XVI. k., B u d a p e s t , 1903, 9 – 1 0 . l. – V. ö. Bihari Károly: B á r ó E ö t v ö s József p o l i t i k á j a . B u d a p e s t , 1916, 3 0 1 – 3 4 4 . l. – Görög Imre: K o s s u t h L a j o s és b á r ó E ö t v ö s József n e m z e t i s é g i p o l i t i k á j a a s z a b a d s á g h a r c u t á n . T ö r t é n e t i Szemle, II. évf., 1913, 5 4 2 – 5 7 5 . l.


Eötvös és Deák nemzetiségi

politikája

145

osztrák birodalom felosztásához vezetne s lehetetlenné tenne E u r ó p a vegyeslakosságú területein minden erős államalakulást, t e h á t a nemzetiségek jövőjét is megrontaná. Az ország területének és hivatalainak a nemzetiségek közötti felosztása, amit némelyek a nemzetiségi súrlódások megszüntetésére indítványoznak, csak a meglévő ellentétek még jobban való kiélezését vonná m a g a után. A nemzetiségi mozgalom nem mesterséges agitáció műve, hanem természetes folyamat, melynek célja a z egyéni szabadság elvének a nemzetiségek körében való alkalmazása. E z é r t a mozgalmat erőszakkal elnyomni nem lehet, hanem „a nemzetiségi kérdés megoldása hazánkban csak az egyéni szabadságnak kiterjesztése s alkotmányos önállásunknak f e n n t a r t á s a által eszközölhető, s hogy a nemzetiségi egyenjogúság practikus kivitelére, melytől e kérdés végleges megoldása f ü g g , hazánkban csak az 1848-iki törvények becsületes v é g r e h a j t á s a s az kívántatik, hogy közigazgatási szervezetünkben az önkormányzás elvéhez ragaszkodjunk”. 4 A nemzetiségi mozgalomban az isteni gondviselés manifesztációját fedezi fel, mely az emberi nem történetének egy adott pillanatában t á m a d t , amikor a haladás látszólag lehetetlenné vált s célja az, hogy mindazt elvetve, ami a társadalomban megromlott, az emberiség előtt ú j u t a k a t nyisson. Ezt az eszmét hazánk sem u t a s í t h a t j a el s jövőnk attól függ, hogy tudunk résztvenni abban a közös munkában, mellyel E u r ó p a népei ezen eszme létesítésén dolgoznak. A történelem folyamán nemzetünk annak köszönheti f e n n m a r a d á s á t , hogy a nyugati civilizáció zászlóját E u r ó p a e részén ő f o g t a fel s azzal az erélyességgel, melyet keleti bölcsőjéből magával hozott, n y u g a t népeinek közös eszméiért és érdekeiért küzdött. „Nincs nép, mely a közös haladásból kivonhatná m a g á t ; s az állás, melyet egyes nemzetek bizonyos korszakokban elfoglalnak, azon viszonytól f ü g g , melybe az azokban uralkodó eszmékhez l é p t e k . . . ” 5 – fejezi be fejtegetéseit br. Eötvös József. H a Eötvös történetbölcseleti szemlélete az európai fejlődés és a magyar történelmi adottságok távlatait nyitotta meg a nemzetiségi törvény előtt, Deák a m a g y a r alkotmány fejlődésének folytonosságába állította be a törvény javaslatát. Alkotmányunk a 48-as törvényhozással gyökeres reformokon m e n t keresztül s megszűnt a magyar nemesi nemzet, a populus werbőczyanus fogalma. Míg Eötvös a nemzetiségi mozgalmak lényegét k u t a t t a , Deák a m a g y a r politikai nemzet fogalmának adott ú j és korszerű megfogalmazást, belefoglalva nemcsak a felszabadított alsóbb néprétegeket, hanem a hon minden polgárát, bármi nemzetiséghez tartozzék, teljesen egyenlő jogokkal. Ebből az ú j köntösben megjelenő ősi nemzetfogalomból indul ki a m a g y a r nemzetiségi törvény. Deák Ferenc nem dolgozta ki a nemzetiségi kérdés elméletének egy ú j rendszerét, miként Eötvös, m e r t ő a nemzetiségi problémát nem önmagában vizsgálja, hanem e kérdésben elfoglalt álláspontja szerves része a m a g y a r államiság multjáról és jövőjéről 4 5

Eötvös Eötvös

i. m . 111. l. i. m . 122. l.


Mikó Imre

146

vallott nézeteinek. 6 A haza bölcsének a nemzetiségi kérdéssel szembeni m a g a t a r t á s á t is az éles logika és a v a s következetesség jellemzi. Az 1839/40. évi országgyűléstől kezdve ő az ellenzék vezére és a m a g y a r nyelvért f o l y t a t o t t küzdelem előharcosa, de m á r akkor kiválik azáltal, hogy a m a g y a r nyelvet nem a k a r j a a nemzetiségekre ráerőszakolni. Zala vármegye 1843 november 10-én t a r t o t t közgyűlésén mondott beszédében nem l á t j a helyénvalónak, hogy a magyarul nem tudók a választási jogból kizárassanak. „Anyai nyelvünk csak privát capacitatio, t a n í t á s és intézetek ú t j á n hozassék virágzásba s e r r e praeclusiv t e r m i n u s t nem vélicélszerűnek”– jegyzik fel beszédéről. 7 Az 1861. évi országgyűlés felirati vitájában e kérdésről vallott nézeteit f e n t e b b idéztük. A kiegyezési országgyűlésen m á r teljes vértezettel védi a m a g y a r politikai nemzet gondolatát. A felirati vitában a képviselőház 1866 f e b r u á r 21-i ülésén Sztratimirovics Györgynek válaszolva kijelenti: „Magyarországon politikai nemzetiség csak egy van.” 8 M a j d a december 15-i ülésen Miletics Szvetozárt így o k t a t j a ki a m a g y a r közjogra: „ . . . m í g alkotmányunk fenáll, addig míg az f e n t a r t a t i k , amint f e n t a r t a n i mi s ü r g e t j ü k , addig Magyarországban politikai nemzetiség csak egy van, s ez a politikai nemzetiség éppen ú g y m a g á b a n foglalja a románokat, mint a magyarokat, éppen úgy a szerbeket, mint a tótokat. (Helyeslés.)” 9 Ezért amikor a felirat a m a g y a r nemzet szabadságát kéri vissza az uralkodótól, akkor „az összes nemzetiségeknek, m i n t politikai nemzetnek egységére” gondol s u t á n a a nemzetiségekkel kíván megegyezni. A képviselőház 1867 március 7-i ülésén a minisztériumnak a köztörvényhatóságok visszaállítása t á r g y á b a n t e t t előterjesztéséhez Macellariu Illés r o m á n nyelven a k a r t hozzászólni, amire az elnök a képviselők zajos ellentmondásai közepette figyelmeztette, hogy az országgyűlés nyelve a magyar. Deák Ferenc, k i u t á n a jelentkezett szólásra, megőrizte higgadtságát és kijelentette, hogy a törvényt be kell t a r t a n i , különösen ma, amikor a nemzet az alkotmányt a k a r j a visszaállítani. Majd így folytatta beszédét: „A nemzetiségi törekvések korunkban épp oly korszerűeknek látszanak, mint egykor a vallási viszályok voltak; de remélem Istentől, hogy valamint v a g y elértük, vagy közel vagyunk azon időhöz, ahol az ember becsét nem a katekizmus szerint ítélik meg, úgy eljön azon idő is, midőn az ember becsét, értékét, alkalmas voltát nem a g r a m m a t i k a és a szótár szerint bírálják meg. (Helyeslés.) V á r j u k be ezen időt és addig is legyünk egymás iránt méltányosak és türelmesek...”10 Deák szabadelvűségének bizonyítására legtöbbet a szerb nemzeti színház segélye ügyében mondott beszédét szokták idézni, ami 6 V. ö. Junger József: D e á k F e r e n c és a nemzeti k i s e b b s é g e k . M a g y a r Kisebbség. XIX. évf., 1933, 1 4 3 – 1 5 0 . l. 7 Deák Ferenc beszédei. Ö s s z e g y ü j t ö t t e Kónyi Manó. M á s o d i k k i a d á s . B u d a p e s t , 1903, I I . k., 5 4 – 5 5 . l.


Eötvös és Deák nemzetiségi

politikája

147

a következőképen zajlott le. A képviselőház 1868 november 14-i ülésén szerepelt a belügyminisztérium 1869. évi költségvetésének részletes tárgyalása. A költségvetés a „nemzeti színház” nyugdíjalapja segélyezésére és a dal- és zeneképezde t á m o g a t á s á r a 58.000 forintot irányzott elő. Dimitrievics Milos elfogadta a tételt, de ugyanakkor indítványozta, hogy a szerb nemzeti színház segélyezésére 5.000 forintot szavazzanak meg. Wenckheim Béla belügyminiszter nem f o g a d t a el az indítványt, m e r t i t t nem a nemzeti színház segélyezéséről van szó, hanem az ének és zene előmozdításáról, amelynek nincs nemzetisége. Nikolics Sándor, Nyáry Pál, Hrabovszky Zsigmond és Ivánka Imre a javaslat mellett szólnak, amelyet Lónyay Menyhért pénzügyminiszter takarékossági okokból ellenez. E z u t á n szólalt fel Deák. „Én e részben azon elvet követ e m . . . hogy mivel én az egységes osztatlan m a g y a r nemzetet ismerem el politikai nemzetnek, minden, ami az állam nevében történik, menjen annak nyelvén is. De hogy a színház oly politikai t é r legyen, melynél ezen elvet alkalmazni kelljen, azt nem látom be. É n a nemzetiségi kérdésben sem akarok m á s elvet követni, mint azt, amit igazságosnak látok. E n g e m nem az f o g vezetni ott is, hogy egyik vagy másik nemzetiség t a g j a i mennyire lesznek megelégedve, hanem az, hogy az igazság érzetét követvén, mennyire leszek én magam azon véleménnyel megelégedve, mely előadatik az igazság szempontjából; de sehogy sem tudom megegyeztetni az igazsággal azt, hogy az állam, mely politikai tekintetben egységes és osztatlan m a g y a r állam, m a g á r a a színházra, m i n t a m a g y a r nyelvet művelő s egyáltalában művelődési intézetre, egyedül és kizárólag csak egyik nyelvű és nemzetiségű nép számára költsön a közös adókból. E r r e nézve én azt gondolom, hogy vagy mindegyikre, vagy egyikre sem. (Helyeslés.) H a nem vagyunk oly állapotban, hogy valamennyire adhassunk, akkor mondjuk ki, hogy kizárólag erre sem adunk...” 1 1 Deák felszólalása u t á n a Ház elfogadta Dimitrievics indítványát. Deák Ferenc a nemzetiségi törvény megalkotása u t á n is h ű m a r a d t a nemzetiségi kérdésben vallott elveihez s ennek klasszikus bizonyítékát szolgáltatta a képviselőház 1872 j a n u á r 23-iki ülésén, az újvidéki szerb gimnázium számára, bizonyos feltételek mellett kilátásba helyezett 8.000 f o r i n t segély körül lezajlott vitában. Maximovics Miklós szerb képviselő beszédébe kapcsolódva Deák a következő elvi kijelentést tette. „Azon jogosultsága minden nemzetiségnek, h a nem politikai nemzetiség is, mindenesetre megvan, hogy mód nyujtassék neki gyermekei nevelésére, kiművelésére. (Élénk helyeslés, különösen a nemzetiségi képviselők részéről.) Legyen b á r az országban 300 gymnasium, legyen b á r annyi, hogy minden 6-dik mértföldnyire találtassák egy, h a valamely vidéki gymnasium legalább nem kiválóan azon nyelven tanít, mely azon vidék népének nyelve: akkor kétség kívül b a j o s lesz a kiművelés elővitele. (Élénk helyeslés, különösen a nemzetiségi képviselők részéről.)” M a j d a r r a hivatkozva, hogy a m a g y a r tanulók is a 11

Deák

i. m . VI. k., 9 3 – 9 4 . l.


148

Mikó Imre: Eötvös és Deák nemzetiségi

politikája

multban sokat küzdöttek a holt latin nyelvvel, a nemzetiségekre rátérve, így f o l y t a t j a : „Ha őket a r r a kényszeritenők, hogy gyermekeik, kik a m a g y a r nyelvben vagy éppen nem, vagy kevéssé jártasak, m e r t hisz a népiskolában f ő k é p p a magok nemzeti nyelvén t a n í t t a t t a k , mindenütt és mindenben magyarul o k t a t t a s s a n a k : úgy azon gymnasiumokban lehetetlen volna az i f j a k előhaladása, a szülők hiába költenék a pénzt, a gyermekek hiába töltenék el idejöket. (Élénk helyeslés a nemzetiségi képviselők részéről.) Egyáltalán, ha mi a nemzetiségeket megnyerni a k a r j u k : ennek nem az az ú t j a , hogy őket minden áron magyarosítsuk, hanem az, hogy velök a magyar viszonyokat megkedveltessük. (Általános helyeslés.) Mert kettő tisztán áll előttem: kiirtani akarni őket istentelen b a r b á r s á g volna (Élénk helyeslés) még akkor is, ha nem volnának oly számosan, minél fogva őket megsemmisíteni lehetetlen. Ellenségeinkké tenni őket: nem fekszik érdekünkben (Élénk helyeslés). Hasonló helyzetben vannak ők is. H a ők elszakadhatnának és egy nagy nemzetet képezhetnének: érteném a netalán erre irányzott törekvést; de az európai viszonyok között ez lehetetlen. Mind a két félnek tehát a r r a kell törekednie, hogy együtt és egymás mellett mennél jobb egyetértésben megéljünk. (Élénk helyeslés.)” 1 2 Deák beszéde után a Ház megszavazta az ú j gimnázium felállítására előirányzott összeget. Deák Ferencet a nemzetiségi kérdésről való véleménye kialakításában nem befolyásolta sem a keskenyebb horizontú hazafiak szűkkeblűsége, sem a nemzetiségi sovinisták követelőzése. Ő nem a közvélemény helyeslését, hanem az erkölcsi igazságot kereste. Élesen világít r á erre az álláspontjára a képviselőház 1869 június 24-i ülésén lezajlott nemzetiségi vita. Buttyán László huszonkét társa nevében a válaszfelirati vita alkalmával egy ú j pont felvételét indítványozta, amelyben hivatkozás történjék arra, hogy a nemzetiségi törvény nem eredményezett közmegelégedést az ország minden népénél s ezért e t á r g y b a n ú j a b b törvény alkotását kérik. Deák erre azt válaszolta, hogy nem lehet kimondani a törvény helytelenségét, mielőtt ú j javaslat nem áll előttünk. Br. Eötvös Józsefnek és Deák Ferencnek a nemzetiségi kérdésről vallott felfogása azt bizonyítja, hogy a m a g y a r s á g legjobbjai a kiegyezés korában t u d a t á b a n voltak a nemzetiségi kérdés fontosságának s amikor a biztos alapokra helyezett m a g y a r állami lét messze távlatai nyiltak meg előttük, minden külső kényszertől függetlenül, őszintén és a kor szabadelvűségét bőkezűen értelmezve, hátsó gondolatok nélkül közeledtek a nemzetiségekhez, kilátásba helyezve számukra mindazt, ami az államegységgel összeegyeztethető. E g y e s nemzetiségek s a j á t o s kérdéseinek sikeres és közmegelégedést kiváltó megoldása u t á n joggal remélhették, hogy a nemzetiségek el f o g j á k fogadni a feléjük n y ú j t o t t baráti jobbot. De már a nemzetiségi törvény bizottsági munkálatai során kiderült, hogy nemzetiségeink igen tekintélyes része a közelmultból mindent elfelejtett, de semmit sem tanult. M I K Ó IMRE


MAGYAR-ROMÁN VEGYESHÁZASSÁGOK NÉGY ERDÉLYI KÖZSÉGBEN

OLYAN VILÁGOT ÉLÜNK, midőn a nemzet önmaga felé fordul és s a j á t népiségéből a k a r erőt meríteni az elkövetkező időkre. Természetes, hogy az önvizsgálat néha olyan jelenségeket t á r fel, amelyek f á j ó sebként jelentkeznek a nemzettesten. Ilyenkor keressük az okokat, amelyek ezt a jelenséget előidézték. Ezek egyikének a felderítését szolgálja ez a kis tanulmány is. A r r a a kínzó kérdésre próbál feleletet adni, hogy mi okozta – legalábbis részben – Szolnok-Doboka vármegye népiségi megoszlásában a mai, általánosan ismert helyzetet. Nem kétséges, hogy a mai helyzet kialakulásában jelentős szerepet játszik az évtizedeken át kötött sok vegyesházasság s magától értetődő, hogy a kérdés nagyon érdekli a magyarságot. Fontos ez biológiai és szociológiai szempontból egyaránt. Természetszerű, hogy érdekelte a kérdés a románokat is, feltűnő azonban, hogy csak a harmincas évek vége t á j á n kezdtek foglalkozni vele, nyilván a jobboldali világszemlélet romániai érvényesülése folyományaként. A harmincas években – a hitleri Németország megerősödése idején – a román állam vezetői r á j ö n n e k arra, hogy a „nemzeti N a g y r o m á n i a ” alig különbözik a Monarchiától, amelyet pedig éppen sokszínűsége miatt temettek el Trianonban. H a ezt nyiltan nem is vallják be, újonnan foganatosított intézkedéseik ennek a felismerésnek a tudatosságát m u t a t j á k . Társadalmi téren a Vaida-Voevod-féle „numerus valachicus” az első rezdülés, amely közvéleményt a k a r teremteni a román f a j i elsőbbség gondolata mellett. „Románia arománoké!”– ez a jelszó. Zelea Codreanu mozgalmának alapvető tételei között megtaláljuk a román fajvédelem h a t á r o z o t t p r o g r a m m j á t . A vasgárda azonban szembenáll az uralmon levő bel- és külpolitikai irányzattal s a hivatalos tényezőkkel. Csak amikor a nyugateurópai események nyomán mindinkább igazoltnak látszik a „kapitány” politikai állásfoglalása és népszerűsége egyre jobban nő, akkor kísérli meg a kormány – helyzetének mentésére – a vasgárda p r o g r a m m j á n a k átvételét. Politikai síkon ez d i k t a t u r á t jelent, tudományos téren pedig a f a j k é r d é s t és eugénikát. A tudományos intézetekben n a g y állami támogatással megindul a f a j k u t a t á s , melynek célja a román f a j i kiválóság tudományos megállapítása és a Iorga szerint elmagyarosított románok: a székelyek visszarománosítása. Ilyen meggondolások terelik r á a figyelmet a vegyesházasságok kérdésére is. Evvel a problémával a román biopolitikai és eugenikai szemle (Buletinul Eugenic şi Biopolitic) foglalkozik először; 1937. évi 1 0 – 1 2 . számaiban hosszabb tanulmányt közöl, melynek címe: „Az erdélyi városok vegyesházasságainak kérdése 1 9 2 0 – 1 9 3 7 között”. Szerzője dr. Râmneanţu Péter, a kolozsvári volt I. Ferdinándtudományegyetem Közegészségtani Intézetének tanársegéde. (Előszavában megemlíti a szerző, hogy a kérdés f o n t o s s á g á r a a nagy-


Kállay Ernő

150

váradi görög keleti esperesi hivatal hívta fel az intézet figyelmét az A s t r á n keresztül.) Râmneanţu aggasztó jelenségnek t a r t j a a magyar-román vegyesházasságokat. E z é r t tudományos dolgozatának befejezésében ilyen politikai jellegű intézkedéseket javasol: 1. Tisztek, altisztek, állami, megyei és községi köztisztviselők csak román eredetű nővel házasodhatnak össze. 2. Románoknak m á s nemzetiségűekkel k ö t ö t t házasságából származó utódok csak román tannyelvű iskolába j á r h a t n a k . 3. Az o r s z á g h a t á r mentén fekvő megyékből a vegyesházasságot kötő közhivatalnokokat helyezzék az ország belsejébe, homogén román vidékre. 4. A vegyesházasságok megakadályozása érdekében megfelelő felvilágosítást kell n y ú j t a n i a népnek a román f a j t a mindenekfeletti magasabbrendűségéről. ( 3 3 6 – 3 3 7 . l.) R â m n e a n ţ u k u t a t á s a i csak a házasságkötések statisztikai adat a i r a terjednek ki, de nem kísérte figyelemmel a ma,gyar-román vegyesházasságokból származó utódok sorsát, későbbi nemzetiségi hovatartozását, jóllehet a vegyesházasságok vizsgálata épp ilyen szempontból válik döntő fontosságúvá. Csak így vet f é n y t a magyarságnak és a románságnak Erdélyben f o l y t a t o t t biológiai küzdelmére. Éppen ezért a kolozsvári egyetem Fajbiológiai é s Öröklést a n i Intézete igazgatójának, dr. Csík Lajos professzornak ösztönzésére érdemesnek találtam megvizsgálni ezt a f o n t o s problémát. Mert önkéntelenül is felvetődött előttem a kérdés: v a j j o n csak a multban kell keresni a kezdetet, amelynek eredménye a m a g u k a t románoknak valló Kisek, Vargák, Bakosok, Silayak hosszú s o r a ? Ennek a folyam a t n a k a vizsgálatát tűztem ki célul m a g a m elé, távolról sem a teljesség igényével, csak villanásszerű képet nyújtva, mintegy kiindulásként a kérdés gyökeres kivizsgálására. A TANULMÁNYOMBAN földolgozott négy község olyan vidéken fekszik, ahol a m a g y a r s á g állandóan ki volt téve különböző ellenséges betörések pusztításainak, másrészt pedig a nagybirtokok árnyék á b a n élt mint kisnemes vagy jobbágy. Szolnok-Doboka vármegye bethleni járásából négy község adatait dolgoztam föl az előbbi kérdéssel kapcsolatban: Bethlen, Várkudu, Somkerék és Sajóudvarhely egymás mellett fekvő községek házassági adatait. Valamikor mind a négy község színmagyar település volt, t a n ú s í t j á k ezt levéltári okmányok, de emellett bizonyítanak a helynevek és a sajóudvarhelyi Árpád-kori templom is. Ma mégis mind a négy községben a mag y a r s á g mellett jelentékeny számú r o m á n s á g él. H a e változás fol y a m a t á n a k okait k u t a t j u k , ezeket kell számbavennünk: a nagybirtok a harcokban pusztuló m a g y a r jobbágyok helyére román cselédséget alkalmazott; katolizált nagybirtokosok földjén a protestáns jobbágy, protestáns birtokosok földjén a katolikus jobbágy egyházilag gondozatlan m a r a d t ; az elszegényedő kisnemesek, mint deklasszáltak, az alacsonyabb életszínvonalon álló románságba hullott a k ; végül a szapora románság házasság révén is számos m a g y a r családot szívott fel. Legalább ezeket a körülményeket kell számba-


Magyar-román vegyesházasságok

151

vennünk, h a meg a k a r j u k érteni, miért találunk e négy községben ilyen „román” családneveket: Kovács, Villa, Botyán, Sóvágó, SuciuSzücs, Bender, Mészáros, Kürtös, Csiszár, Gergely, Rácz, Sándor, Kerekes, Ambrus, Székely, Szigyártó, Nagy, Hadnagy, Sós, Halász, Dénes, Balázs, Cristurean-Kereszturi, Béres, Orbán. Azt hiszem, e családok m a g y a r eredetéhez kétség nem is férhet, e nevek viselői m a mégis öntudatos románok. Mielőtt a részletesebb a d a t o k a t tárgyalnók, annak szemléltetésére, hogy a vegyesházasságokon keresztül hogyan megy végbe az elrománosodás, álljon i t t az Orbán-család származási t á b l á j a :

Orbán Márton r e f o r m á t u s vallású uradalmi béres feleségül vette Beurdean Mária görög katolikus vallású h a j a d o n t . H á r o m gyermekük született: egy fiú, aki szintén román nőt vett el feleségül és két lány, akik románokhoz mentek f é r j h e z . Meg kell jegyeznem, hogy mind a három gyermek r e f o r m á t u s vallású volt. Az ú j házasságból származó gyermekek m á r nemük szerint követték a szülők vallását, így aztán az unokák közül két f i ú és egy lány református, h á r o m fiú és három lány görög katolikus. A reformátusok is mind r o m á n nőket vettek el, illetve a lányok román férfiakhoz mentek feleségül, a görög katolikusok pedig csak románokkal házasodtak össze. í g y aztán a h a t dédunoka mind román és egy szót sem t u d magyarul. A feldolgozott anyagot az állami anyakönyvekből másoltam ki 1898-tól 1938-ig. Azért álltam meg ennél az évnél, hogy rögzítsem a román uralom alatti helyzetet, húsz évet véve alapul, és egyúttal r á m u t a s s a k arra, mi lett volna a jövő, h a nem következik be a felszabadulás. Az 1898–1918-as időszakot pedig azért dolgoztam fel, hogy vizsgálat tárgyává tegyem a m u l t a t is, vajjon nem régebbi keletű-e a b a j ? A két korszak nyilván nem azonos jellegű, mégis hiszem, hogy az összehasonlítást el lehet végezni. Râmneanţu az erdélyi városokban vizsgálta a kérdést, m u n k á j a csak a vegyesházasságok gyakoriságát t á r g y a l j a , nem pedig az utódok kérdését is, pedig szerintem ebben áll a probléma lényege. Én


Kállay Ernő

152

azért választottam a falut, m e r t a város utánpótlása onnan kerül ki, t á m a d j á k meg a m a g y a r s á g f á j á t . Jól tudom, hogy négy falu tanulmányozása nem meríti ki ennek az életbevágó kérdés-komplexumnak lényegét, – az ilyen irányú munkát f o l y t a t n u n k kell – az a d a t o k a t mégis érdemesnek t a r t o t t a m m á r a r r a , hogy felhívjam r e á j u k a m a g y a r közönség figyelmét.

A HÁZASSÁGKÖTÉSEK SZÁMA A NÉGY KÖZSÉGBEN MIELŐTT RÁTÉRNÉK a házasságok tárgyalására, nézzük meg a négy község nemzetiségi és vallási megoszlását a bethleni főszolgabíróság 1942. évi adatai szerint: Bethlen Várkudu Somkerék Sajóudvarhely Összesen: Róm. kat. Bethlen 353 83 Várkudu Somkerék 38 Sajóudvarhely 30 Összesen: 504

Magyar 1.453 567 550 195

Román 1.471 202 475 715

Zsidó 727 5 104 20

Összes 3.651 774 1.129 930

2.765

2.863

856

6.484

Ref. 1.063 484 512 139

Gör. kat. 1.465 201 467 713

Gör. kel. 6 1 8 2

Zsidó 727 5 104 20

Más 37

2.198

2.846

17

856

63

26

A házasságok kérdésének tárgyalásánál a z a szempont vezetett, hogy összehasonlítást végezzek a tiszta házasságok, vagyis az azonos nemzetiségűek házasságai és a vegyesházasságok között, évek szerint összesítve a négy község adatait. Álljon itt a k é t periódusra vonatkozó táblázat : A négy községben 1898-től 1918-ig kötött házasságok száma: abszolut számokban Év

Magyar

Román

Zsidó

Vegyes

Összes

1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918

13 16 14 20 17 13 12 12 19 23 18 15 14 17 29 20 4 5 8 5 14

20 16 18 20 19 6 22 17 24 29 24 25 17 28 22 15 8 5 7 8 20

7 5 1 5 9 5 6 6 7 9 8 6 4 9 4 8

3 3 1 3 6 2 3 6 5 15 4 7 3 7 6 2

2 2 3 2

6 2 9

43 40 34 48 51 26 43 41 55 76 54 53 38 61 61 45 12 18 17 18 45

Összesen: 308

370

108

93

879



153

A négy községben 1898-tól 1918-ig kötött házasságok száma: százalékban Ev 1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918

Magyar 30,2 40,0 41,2 41,7 33,3 50,0 27,9 29,3 34,6 30,3 33,4 28,3 36,8 27,9 47,5 44,4 33,3 27,8 47,0 27,8 31,1

Román 46,5 40,0 52,0 41,7 37,3 23,1 51,2 41,5 43,6 38,2 44,4 47,2 44,8 46,0 36,1 33,3 66,7 27,8 41,2 44,4 44,4

Zsidó 16,3 12,5 2,9 10,4 17,6 19,2 13,9 14,6 12,7 11,8 14,8 11,3 10,5 14,7 6,6 19,5

Vegyes 7,0 7,5 2,9 6,2 11,7 7,7 7,0 14,6 11,1 19,7 7,4 13,2 7,9 11,4 9,8 4,4

11,1 11,8 16,7 4,5

33,3 11,1 20,0

Összes 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

H a a házasságkötések megoszlását nemzetiségek szerint az előbbi adatok alapján vizsgáljuk, éspedig százalékos viszonylatban, azt az érdekes jelenséget tapasztaljuk, hogy a magyaroknál 1898 és 1918 között hatévenként visszatérő szabályos hullámzás áll fenn, melynek különleges okát nem találtam. E z t a hullámzást a román uralom a l a t t m á r sokkal szabálytalanabb f o r m á b a n k a p j u k meg s emellett a tisztán m a g y a r házasságok aránya állandó csökkenést mutat. A románoknál, zsidóknál és a vegyes házasságoknál a hullámzás nem található meg. A négy községben 1919-től 1938-ig kötött házasságok száma: abszolut számokban 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 Összesen:

36 27 26 15 18 22 29 27 12 13 14 16 16 19 10 14 13 20 9 12

43 43 35 32 18 25 38 21 30 23 25 20 23 26 22 12 23 22 27 28

9 10 6 7 7 10 5 6 4 11 6 8 12 4 5 8 7 4 6 6

2 12 7 12 6 8 5 6 10 8 9 6 9 9 4 6 4 4 6 5

368

536

141

138


90 92 74 66 49 65 77 60 56 55 54 50 60 58 41 40 47 50 48 51 1.183

–

Kállay Ernő

154

A négy községben 1919-től 1938-ig kötött házasságok száma: százalékban Év

Magyar

Román

Zsidó

Vegyes

Összes

1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938

40,0 28,3 35,1 27,3 36,7 33,8 37,8 45,0 21,4 23,8 31,1 32,0 26,7 32,8 24,2 35,0 27,7 40,0 18,8 23,5

47,8 46,8 47,3 48,5 36,7 38,4 49,4 35,0 53,6 41,8 45,5 40,0 38,3 44,8 53,7 30,0 48,9 44,0 56,2 54,9

10,0 10,9 8,1 10,6 14,3 15,5 6,4 10,0 7,1 20,0 13,4 16,0 20,0 6,9 12,2 20,0 14,9 8,0 12,5 11,8

2,2 13,0 9,5 18,2 12,3 12,3 6,4 10,0 17,9 14,4 20,0 12,0 15,0 15,5 9,7 15,0 8,5 8,0 12,5 9,8

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A házasságok megoszlását 1919 és 1938 között vizsgálva kisebbnagyobb kiugrásokkal t a r k í t o t t , állandó csökkenés tapasztalható az összes házasságok számában, amely a magyarok részéről az általános leszegényedéssel magyarázható, román részről pedig azzal, hogy a polgáriasodásnak induló románság igényesebbé válik és csak bizonyos anyagi jólét elérése u t á n hajlandó családot alapítani. A vegyes házasságok terén mutatkozó csökkenés m a g y a r á z a t a pedig abban rejlik, hogy a magyarral, a másodrangú állampolgárral (străin, bandin = idegen, hazátlan) nem érdemes keveredni, csak abban az esetben, h a megfelelő anyagi előnyökkel jár. Mivel pedig ez a lehetőség – faluról lévén szó, ahol a földhöz j u t t a t o t t románság amúgyis megerősödött – m á r nem igen állott fenn, természetszerűleg a vegyesházasságok száma is csökkent. Hasonlítsuk össze m o s t évenként a különböző nemzetiségek házasságainak a házasságok összességéből számított arányszámát. H a bizonyos mértékben állandóan csökkenő irányzatot is tapasztalunk, ez általános jelenség, amely ebben az esetben nem is olyan lényeges. A probléma lényegét abban kell keresnünk, hogyan m u t a t kozik nemzetiségek szerint egymáshoz viszonyítva ez az arány. Az egyes nemzetiségekre vonatkozó évenkénti házasodási arányszámot nevezzük házasodási kapacitásnak (lásd a túloldali á b r á t ) . Negyvenegy év a l a t t a románok házassági kapacitása harminchárom évben volt erőteljesebb, mint a magyaroké. A grafikonon a következő helyzetet l á t h a t j u k : 1898 és 1918 között a magyarság házasodási arányszáma háromszor is eléri az 5 0 , 0 – 4 7 , 5 – 4 7 , 0 % - o t és nem süllyed 2 7 , 8 % alá, míg 1919 és 1938 között egyszer sem éri el ezt a m a g a s s á g o t és mélypontja 1937-ben 1 8 , 8 % . E z állandó csökkenésnek vehető, annak ellenére, hogy kisebb-nagyobb kiugrások t a r k í t j á k , azonban ezek nem olyan erőteljesek, hogy szintet alkotnának.



155

Bethlen, Várkudn, Somkerék és Sajóudvarhely házasságkötéseinek egymáshoz való viszonya 1898–1938 között:

A románoknál m á s a helyzet. Az első periódus a l a t t semmi különösebb jelenséget nem m u t a t , bár i t t is meghaladták a m a g y a r s á g házassági kapacitását. E n y h e csökkenő irányzat ugyan néha-néha mutatkozik, de ez mindíg kiegyenlítődik. Az uralomváltozás u t á n azonban állandó emelkedést látunk, nemcsak a többi nemzetiség házasságaihoz mérten, hanem a multtal szemben is. A görbe állandóan 4 0 – 5 0 % között mozog és a 3 0 % - o s legalsó szintet csak egy esetben éri el. A két nép házassági arányának ilyenszerű megváltozása minden bizonnyal elsősorban gazdasági okokkal magyarázható, bizonyíték erre a zsidóság is, amely semmit sem változtat házassági kapacitásán, mivel anyagilag az államhatalom változása egyáltalán nem érintette. A vegyesházasságok kisfokú emelkedést m u t a t n a k , a háború előtti 6 – 1 3 % átlagról, most a 1 0 – 1 6 % - r a való u g r á s t tapasztalhatjuk, mint kiemelkedő átlag maximumot. Mindenesetre megállapíthatjuk azt, hogy a m a g y a r életlehetőségek leszűkítésével és a m a g y a r élettér elvételével, közvetett módon, de roppant céltudatossággal folyt a m a g y a r s á g lassú sorvasztása. Mert bár a halálozást tekintik általában pozitív veszteségnek a nép életében, mégis, ha behatóan vizsgáljuk a kérdést, legnagyobb veszteség azokban mutatkozik, akik meg sem születnek vagy a jelen esetben nem magyarnak születnek. A magyar házasodási kapacitás állandóan csökkent, nem születtek meg azok a m a g y a r gyermekek, akiknek a házasságok számának normális f e n n t a r t á s a mellett meg kellett volna születniök, vagy pedig a vegyesházasságok f o l y t á n nem m a g y a r n a k születtek és így mind jobban és jobban csökkent a magyarság száma a környező románságéhoz viszonyítva. N e m kétséges, hova vezetett volna ez ú j a b b húsz év a l a t t .


Kállay Ernő

156

A VEGYESHÁZASSÁGOK KÉRDÉSE A VEGYESHÁZASSÁGOK feldolgozásánál mindenek előtt az érdekli az embert, hogy milyen mértékben történt beházasodás a m a g y a r s á g közösségébe, azután pedig, hogy a vegyesházasságokon keresztül milyen mértékben távolodtak el m a g y a r emberek a magyarság közösségétől és lettek a r o m á n népi közösség tagjai. Meg kívánom jegyezni, hogy feldolgozásomból kihagytam a cigányokat, akik az egész megszállás a l a t t hol magyaroknak, hol románoknak vallották magukat, aszerint, hogy érdekeik mit követeltek. A reform á t u s vagy római katolikus cigányok mindíg románokkal kötöttek házasságot, s ezután ők is áttértek a r o m á n élettárs vallására. Ebben a négy községben a világháborút megelőzően is elég nagy számban kötöttek vegyesházasságot, amint ezt a m á r említett 6 – 1 3 %-os arányszámmal szemléltettem, de a vegyesházasságok száma a megszállás a l a t t bizonyos mértékben emelkedett, amire m á r szintén felhívtam a figyelmet. A vegyesházasságok megoszlása házastársak nemzetisége szerint: abszolut számokban Év

magyar férfi román nő

román férfi magyar nő

összes

1898–1918 1919–1938

52 58

34 62

86 120

110

96

206

Összesen:

1898–1918 1919–1938

60,5 48,3

százalékban 39,5 51,7

100,0 100,0

H a a statisztikai a d a t o k a t figyeljük, azt látjuk, hogy a magyar férfiak 1898 és 1918 között, valamint a román uralom alatt majdnem azonos számban vettek feleségül román nőket, csak a nőkhöz viszonyított arányszámban látunk bizonyos, 1 2 , 2 % - n y i csökkenést, ami az adott körülmények között természetes is. A világháború előtt a négy községben a vegyesházasságok 60,5%-ában vett el magyar férfi román nőt, a megszállás alatt 4 8 , 8 % - b a n . Ámde míg a magyar uralom alatt 39,5% arányban ment magyar nő román férfihez, a megszállás alatt 51,1% arányban. N a g y emelkedés ez, mert h a tekintetbe vesszük, hogy bár a román állam különösen az első időkben nem szólt bele hivatalosan a születendő gyermek hovatartozandóságába, közvetve mégis csak beleszólt, – pópa, jegyző, tanító, csendőrőrmester, stb. – t e h á t csak a veszteség képe bontakozhatott ki, amint azt később m a j d látni is fogjuk. H a a házasodó felek megoszlását figyeljük nemük szerint, azt látjuk, hogy a román f é r f i a k fokozatosan nagyobb számban vettek feleségül m a g y a r nőt, mint a m a g y a r f é r f i a k román nőt. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a románságot bizonyos mértékben alacsonyabbrendűnek tekintették és csak a legszegényebb réteg keveredett vele, különösen az első időkben. N e m volt ebben semmi tudatos önvédelem az idegennel szemben, hanem csak bizonyos ösztönös elszigetelődés. A m a g y a r nők helyzetében már m á s t tapasztalunk.



157

Különösen a román megszállás ideje a l a t t a m a g y a r f i a t a l s á g n a k gazdasági okok m i a t t még f a l u n sem igen volt meg a lehetősége a családalapításra, a leányok pedig egyszerűen f é r j h e z a k a r t a k menni, mert tagadhatatlan, csak így biztosíthatták egyéni jövőjüket. E z volt az általános helyzet. Amikor feltettem a kérdést, hogyan lehetséges, hogy ilyen nagy számban kötöttek vegyesházasságot, mind a négy községben azt a feleletet k a p t a m több oldalról is: „vagyon kérdése az egész.” Az érzelmi és egyéb szempontok f a l u n nagyon ritkán, elvétve játszanak szerepet s ugyanígy a nemzeti szempontok is. Nagyon sokszor megesik, hogy a házasságot egyik fél sem a k a r j a és mégis megtörténik, m e r t a szülők így határoztak. Ma már a válás sem r i t k a jelenség. A vagyoni indokon kívül még van egy ok, amely m i a t t a román f é r f i szívesebben vett el magyar lányt, éspedig az, hogy a m a g y a r nők közismerten dolgosabbak. Viszont, ha m a g y a r f é r f i vett el r o m á n nőt, ez m a j d n e m mindíg anyagi megfontolásan alapult. Mindezektől eltekintve azonban, ha a házasság kimenetelét vizsgáljuk, kérdés, hogy ahol két különböző nemzetiségű egyed házasodott össze, milyen volt a családi helyzet alakulása? Az élettárs minden bizonnyal ahhoz hasonul majd, aki a politikai uralmon lévő nemzet t a g j a . Így aztán nem kétséges, hogy a román uralom fennmaradása esetén abszolut veszteséget jelentett volna számunkra a vegyes család. De nem ment mindent a hazatérés sem. Mert nagyon fontos tényező a környezet. Már pedig ez a négy község olyan helyen fekszik, ahol a magyarság nem alkot többséget. Râmneanţu azt írja, hogy különös mértékben károsnak t a r t j a a m a g y a r nőkkel való nagymérvű összeházasodást és aggodalommal tekint a jövő elé, amikor m á r oly sok lesz a felemás eredetű és nemzetiségű eleme az országnak, hogy családi kapcsolataik nem engedik meg bizonyos politikai momentumok esetén a nyílt színvallást. Ezen, azt hiszem, mi is gondolkozhatunk.

A VEGYESHÁZASSÁGOK MEGOSZLÁSA A FÉRJ FOGLALKOZÁSA SZERINT zása befolyásolja a vegyes házasságkötéseket. Talán az azonos társadalmi osztályba tartozó egyedek, akik csak a mindennapi életet nézik és azt magukra nézve a legelőnyösebb szempontból bírálják, inkább vonzódnának a s a j á t osztálybeliekhez, még akkor is, h a az más nemzetiségű lenne? E r r e a kérdésre csak abban az esetben lehetne választ adni, ha megfelelő számú a d a t állna rendelkezésünkre. Mindenesetre az ú. n. osztályöntudat, h a nem is tudatosan, de bizonyos mértékben érezteti hatását minden vonalon és nincs kizárva, hogy itt is. De ez egyelőre csak feltevés. Râmneanţu azt állítja, hogy a foglalkozás csak a románoknál játszott nagy szerepet a házasságok megkötésénél. Nézetem szerint ez a tényező mind a két oldalon szerepel. Mindenesetre a túloldali ábrán érdekes jelenséget figyelhetünk meg e négy község összesített végeredményénél.


Kállay Ernő

158

A vegyesházasságok megoszlása a férj foglalkozása szerint:

A r o m á n tisztviselői k a r szívesen keresett magának m a g y a r élettársat. Ezzel magyarázható az a tény, hogy míg a világh á b o r ú előtt a tisztviselői k a r n a k csak 6 , 8 % - a kötött vegyesházasságot, ez az a r á n y a román megszállás a l a t t 1 0 , 0 % - r a ugrik. Később aztán, mikor az államhatalom a vegyesházasságot kötő románokat nem tekintette megbízhatóknak, vagy válás lett a házasság vége, vagy pedig az illető m a g y a r házastárs á t t é r t görög-katolikus hitre és ezzel m á r meg is oldódott a vegyesházasság kérdése. Általában nagy eltolódást tapasztalhatunk a két periódus arányszámai között. A cselédek, szolgák és napszámosok aránya 2 4 , 4 % - r ó l leesik 7 , 5 % - r a . Mi ennek az oka? Amint m á r említettem, a vizsgált községek olyan helyen fekszenek, ahol mindenütt nagybirtokok voltak. Ezek román cselédséggel és napszámosokkal dolg o z t a t t a k . Az uralomváltozás u t á n j ö t t a földreform, a z összes r o m á n és esetleg néhány m a g y a r uradalmi cseléd, valamint a román napszámosok földet k a p t a k és törpebirtokossá vedlettek át. E z t a birtokot kellett aztán g y a r a p í t a n i : elkezdődtek a házasság révén való földszerzések. Tovább vizsgálva a kérdést, azt látjuk, hogy a vegyesházasságot kötő földművesek száma a m a g y a r idők 39,6%-ról a román uralom a l a t t felugrik 5 0 , 0 % -ra. E z minden bizonnyal nemzetgazdasági szempontból is meggondolkoztató jelenség. Ebben az emelkedésben éppen az előbb említett földreform következményét szemlélhetjük. Nagyon jól t u d j u k , hogy f a l u n a föld és a vagyon döntő a házasságok megkötésénél. Tehát ebből a szempontból is nagy figyelmet érdemel a kérdés. Más foglalkozási ágaknál nem igen látunk eltérést a k é t periódus között. A munkások a r á n y a a m a g y a r uralom alatti 18,6 %-ról a r o m á n megszállás a l a t t leesik 1 5 , 0 % - r a . Ennek a jelenség-



159

nek az oka nem ismeretes. Talán számításba kell vennünk azt, hogy nem szakmunkásokról, hanem alkalmi munkásokról van szó. A vegyesházasságot kötő kisiparosok és kereskedők arányszáma 10,0%-ról a román uralom a l a t t felszökik 1 7 , 5 % - r a . A román állam minden lehető t á m o g a t á s t megadott a kereskedőknek és kisiparosoknak a nemzeti kereskedelem és ipar kiépítésének reményében és érdekében. Természetesen csak a románoknak. Hogy aztán ebben a foglalkozási ágban is t ö r t é n t e k vegyesházasságok, ennek oka ugyanott keresendő, ahol a tisztviselőké. Lássuk most táblázatban, hogy oszlanak meg a vegyesházasságok foglalkozási ágak szerint: 1898–1918 1919–1938 abszolut Vegyes h á z a s s á g o t k ö t ö t t számok összesen tisztviselő 6 12 18 kisiparos, kereskedő 9 21 30 földműves 34 60 94 munkás 16 18 34 cseléd, n a p s z á m o s 21 9 30 Összesen: 86 120 206 tisztviselő kisiparos, k e r e s k e d ő földműves munkás cseléd, n a p s z á m o s összesen:

6,8 10,5 39,6 18,6 24,4 99,9

százalék 10,0 17,5 50,0 15,0 7,5 100,0

8,7 14,6 45,6 16,5 14,6 100,0

Mindenesetre azt tapasztalhattuk, hogy a vegyesházasságok bizonyos eső irányzatot m u t a t t a k a második periódus vége t á j á n . Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a megfelelő román t á r s a dalmi osztályok kialakulásával nem kellett hasonló t á r s a d a l m i osztálybeli feleségért idegenbe menni.

A VEGYESHÁZASSÁGBÓL SZÁRMAZÓ GYERMEKEK SORSA H A A FELDOLGOZOTT anyagot vizsgáljuk, azt figyelhetjük meg, hogy elég m a g a s százalékot ér el azoknak a házasságoknak a száma, amelyeknek kimeneteléről nem tudunk semmit. Az illetőkre vonatkozóan nincsen a d a t az anyakönyvekben, nem is laknak a megfelelő községekben, r á j u k nézve felvilágosítást senki sem t u d o t t adni. Az alábbi adatokból láthatjuk, hogy míg az 1898–1918-as időszakban 2,3%-kal több házasságban származott csak m a g y a r gyermek a vegyesházasságból, addig a román uralom a l a t t 3 , 4 % - k a l több vegyesházasságból származott csak román gyermek. Az állam részéről mutatkozó, közvetett befolyás eredménye ez a szám is, s abból származik, hogy a szülők megegyezése folytán a születendő gyermekek nemük szerint követik a más-más vallású házast á r s hitét, ami jelen esetben nemzetiséget jelent. Így a megegyezéses állapot a m a g y a r uralom a l a t t a házasságok 4,6%-ában érvényesült, román megszállás a l a t t azonban m á r csak a vegyes házasságok 1,7%-ában.


Kállay Ernő

160 A vegyesházasságok sorsa általánosságban: A házasságból

1898–1918 összes 1919–1938 abszolut számok csak magyar gyermek származott 19 20 39 csak román gyermek származott 17 24 41 v e g y e s e n m a g y a r és r o m á n g y e r m e k s z á r m a z o t t 4 2 6 n e m származott gyermek 16 35 51 a szülők e l v á l t a k 6 9 15 a h á z a s s á g sorsa i s m e r e t l e n 24 30 54 Összesen: A házasságból csak magyar gyermek származott csak román gyermek származott v e g y e s e n m a g y a r és r o m á n g y e r m e k s z á r m a z o t t nem származott gyermek a szülők e l v á l t a k a h á z a s s á g sorsa i s m e r e t l e n

86

120

22,1 19,8 4,6 18,6 7,0 27,9

s z á z a l é k 16,6 20,0 1,7 29,2 7,5 25,0

18,9 19,9 3,0 24,7 7,3 26,2

100,0

100,0

Összesen: 100,0

206

(A táblázatban használt számok nem egyedeket, h a n e m házass á g o k a t j e l e n t e n e k . Pl. 19 házasságból származott csak m a g y a r gyermek, vagy 24 házasságból származott csak r o m á n gyermek.) Az egyes házasságok végső kimenetelét senki sem ismerheti. Hogy a h á z a s t á r s a k megfeleltek-e egymásnak, vagy sem, azt az élet dönti el. H a valamelyik csalódottnak érzi magát, bekövetkezik a válás. F a l u n a csalódás problémája inkább vagyoni kérdés. A vegyes házasságoknál még r á a d á s u l a r r a is gondolna az ember, hogy a f i a t a l f e j j e l kötött vegyesházasság t a l á n h a m a r a b b felbomlik, mint az azonos nemzetiségűek között fennálló, tekintettel a r r a , hogy a tapasztalatok u t á n a felek fölismerik azt a mérhetetlen távolságot, amelyet a merőben ellentétes f a j i és nemzeti adottságok jelentenek a h á z a s t á r s a k között. De a tények egészen m á s t m u t a t n a k : anyagomban a válásarány 7 , 0 – 7 , 5 % , ez alig különbözik a Râmneanţu által tapasztalt 7,7%-os volt nagyromániai átlagtól. Râmneanţu állítása szerint ez volt az a r á n y az azonos nemzetiségűek válásánál is. A vegyesházasságokból származott gyermekek nemzetisége:



161

Az egész kérdés leglényegesebb p o n t j a a megszületett gyermek nemzetisége. Eltekintve bizonyos biológiai aggályoktól, talán nem is lenne olyan n a g y probléma a vegyesházasságok kérdése, h a biztosak lehetnénk nemzetünk szempontjából a születendő gyermek nemzetiségében. Mint általános t é n y t meg kell említenem, hogy ebben az irányban eddig még vizsgálatok nem folytak. R â m n e a n ţ u nem közöl adatokat, pedig csak ezek világánál láthatnók, hogy a vegyesházasság nyereséget vagy veszteséget jelentett-e számunkra. S a j á t vizsgálataim eredményét az alábbi táblázatban közlöm és azt hiszem, hogy ez is eléggé meggyőz a tennivalók fontosságáról. I t t külön jelzem azokat a vegyesházasságokat, amelyekben volt gyermekáldás: A termékeny házasságok százalékos aránya a gyermekek nemzetisége szerint Magyar apa Román anya sz. %

Bethlen

M a g y a r 14 4 Román Összes: 18

77,8 22,2 100,0

Várkudu

Magyar Román Összes:

10 5 15

66,7 33,3 100,0

Somkerék


4 3 7

57,1 42,9 100,0

Sajóudvarhely


2 2 4

50,0 50,0 100,0

Összesen

M a g y a r 30 R o m á n 14 Összes: 44

68,2 31,8 100,0

Magyar anya Román apa sz. %

}6

Összesen sz. %

14 20

30,0 70,0 100,0

20 18 38

52,6 47,4 100,0

2 11 13

15,4 84,6 100,0

12 16 28

42,9 57,1 100,0

4 3 7

57,1 42,9 100,0

100,0 100,0

2 6 8

25,0 75,0 100,0

21,6 78,4 100,0

38 43 81

46,9 53,1 100,0

} }

} 4 4

}

8 29 37

A román uralom előtti és utáni időszakok összehasonlításánál mint végeredményt a következő arányszámokat k a p t a m : magyar apa és román anya esetében csak a házasságok 68,2%-ában származott magyar gyermek, míg a fennmaradó 31,8%-ban az anya befolyása érvényesült, amint ezt a tanulmányom elején közölt családfából is láthatjuk. É s most nézzük a második esetet, amikor a m a g y a r a n y á r a volt bízva a gyermek magyarsága. Magyar anya és román apa esetében azt láthatjuk, hogy a házasságok 21,6%-ában lettek csak magyarok a gyermekek, míg a fennmaradó 78,4%-ban románok. Ezekhez a számokhoz és eredményekhez bővebb m a g y a r á z a t o t fűzni felesleges. A román-magyar vegyesházasság, különösen vegyes lakosságú vidéken, olyan veszélyeket r e j t magában, amelynek következményei beláthatatlanok. A védekezés kényszere természetes, a védekezés azonban nem könnyű. Ahol különböző f a j ú és nemzetiségű emberek élnek egymás mellett, ezek között a keveredés


162

Kállay Ernő: Magyar-román

vegyesházasságok

kisebb-nagyobb a r á n y b a n mindenütt előfordul. E z t megakadályozni t a l á n nem is lehet, m é g a legszigorúbb törvényekkel sem. De a r r a nem igen tudunk példát, hogy a vegyesházasságokból született egyéneken keresztül ne az uralkodó, államot alkotó nemzettest gazdagodott volna. Egyedülálló t a l á n az egész világon, hogy a vegyesházasságokon keresztül a magyar uralom idején is ezrek szakadtak le a magyar nemzettestről. Mert az adatok a z t m u t a t j á k , hogy mind a m a g y a r impérium, mind a megszállás a l a t t különösen a m a g y a r anyákon keresztül vesztett a m a g y a r s á g . E z a tény önmagában is m u t a t j a a védekezés ú t j á t , éspedig azt, hogy öntudatos m a g y a r nőket kell nevelnünk, akik nem román, h a n e m m a g y a r gyermekeket szülnek a m a g y a r hazának. Mert Erdélyben sorsunk az anyakönyvi rovatok házassági és születési részéhez van kötve és hiába beszélünk kultúrfölényről, h a nem lesz magyar, aki művelje a földet és a tudományt. KÁLLAY ERNŐ


SZEMLE

A MAGYAR FÖLDRAJZ HUSZONKÉT ÉVE A TRIANONI BÉKEPARANCCSAL az ország testéről leszakított é s vérkeringéséből k i z á r t erdélyi m a g y a r értelmiség a felszabadulás pillanatáb a n meleg érdeklődéssel fordult az egyetemes m a g y a r s á g szellemi kincsei f e l é és mohó vággyal t e k i n t e t t a m a g y a r tudományosság hozzáférhetővé vált területeire. E n n e k az érdeklődésnek a kielégítését célozva, a m a g u n k részéről a m a g y a r f ö l d r a j z huszonkét éves fejlődését igyekszünk felt á r n i , s egyben a jövő lehetőségeit és ú t j a i t megmutatni. Á t t e k i n t é s t a k a r u n k adni a fejlődés egészéről, de helyünk megszabottsága m i a t t mindenre nem terjeszkedhetünk ki, h a n e m a gazdag irodalomból a z o k a t a m u n k á k a t állítjuk előtérbe, amelyek a két évtized a l a t t előrevitték a magyar földrajztudományt. M i n d j á r t 1919-ben, a béketárgyalások folyamán, igen f o n t o s szerep j u t o t t a f ö l d r a j z t u d o m á n y n a k . Mindaddig elbizakodottságunk n e m engedte ellensúlyozni az osztrák t á m o g a t á s s a l f o l y t a t o t t nemzetiségi propag a n d á t (a szerb Cvíjic p r o p a g a n d á j á r a és De Martonne f r a n c i a professzor r o m á n b a r á t politikai tevékenységére gondolunk), b á r id. Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi T á r s a s á g akkori elnöke, mindent elkövetett az ellenpropaganda érdekében. A T á r s a s á g az egész világ és elsősorban Páris, London, Róma és New-York f ö l d r a j z i társaságaihoz f o r d u l t a mag y a r medence hegyrajzi és vízrajzi egységének védelmében. 1919-ben, P á r i s b a n a m a g y a r békedelegáció b e m u t a t t a Magyarország ú j elvek alapj á n készült néprajzi térképét, melyen minden 1000 lakost egy n a g y kör, minden 500 lakost ennek megfelelő félkör, minden 100 lakost kiskör és minden 2 5 – 7 5 lakost kis félkör ábrázolt. E n n e k a térképnek p á r a t l a n u l szigorú tárgyilagosságát mindenütt elismerték. A demográfiai a d a t o k előkészítését, feldolgozását Teleki P á l gróf, B á t k y Zsigmond, Hézser Aurél, Kogutowicz Károly és Littke Aurél végezte. Mindez azonban túlhaladott, elkésett dolog volt m á r , aminthogy az volt a Magyar Szent Korona országainak földrajzi stb. leírása, amely 1918-ban, a „tizenketted i k órában” jelent meg és benne tizenhét különböző m u n k a t e r ü l e t e n dolgozó szakember bizonyította az ország f ö l d r a j z i egységét. A MEGCSONKÍTOTT ORSZÁGBAN a M a g y a r F ö l d r a j z i T á r s a s á g és a m a g y a r földrajztudomány az elmúlt húsz év a l a t t alaposan kivette részét a Trianon által t e r e m t e t t helyzet f ö l d r a j z i és gazdasági t a r t h a t a t lanságának bizonyításában. A nemzetpolitikai szempontból elsőrendű m u n k á r a hivatott t á r s a s á g 1923-ban ünnepelte fennállásának ötvenedik évf o r d u l ó j á t . E k k o r m á r lassan megindult az építőmunka a m a g y a r föld t u d o m á n y o s megismerésére, m e r t „azé a föld, aki tudományosan f e l t á r j a és ismeri is” – m o n d o t t a Teleki P á l gróf. Már ö t egyetemünk van, a budapesti műegyetemmel együtt. E l j ö t t a munkamegosztás ideje, de rengeteg a megoldásra v á r ó probléma is. 1890 óta folyik a Balaton-kutatás, 1901 óta pedig az Alföld k u t a t á s a . Hiányzott azonban a peremvidékek hasonló szellemű táj-tanulmányozása, j ó meteorológusok, hidrológusok, vulkanológusok, morfológusok kellettek. Senki sem foglalkozott eljege-


164

Szemle

sedési jelenségekkel, a gazdaságilag is sokat igérő tektonikával, nem volt karszt-specialistánk sem. É s végül hiányzott a m a g y a r közönség földr a j z i nevelése, hiszen középiskoláinkban sikerült olyan tökéletesen visszaszorítani a f ö l d r a j z o k t a t á s t , hogy elsikkadt a földrajzi gondolat s végleg elveszett a helyrajzi és enciklopédikus szemlélet sivárságában. Pedig kitűnő szakembereink voltak m á r kezdettől fogva, élükön a világhírű Lóczy Lajossal, akinek két n a g y m ű v e : keletázsiai utazásának eredményei és a Balaton fizikai leírása 37 kötetben 1 a m a g y a r tudomány legnagyobb dicsőségei közé tartoznak. Lóczy Lajos ( 1 8 4 9 – 1 9 2 0 ) a német Richthofen szellemében oknyomozó és fejlődéstörténeti módszert vezetett be a m a g y a r földrajzba, emellett nála az emberföldrajzi vonatkozások természetszerűleg háttérbe szor u l n a k . Ő a f ö l d r a j z helyes, természettudományos szemléletének legelső képviselője nálunk, a földtani k u t a t á s o k utolérhetetlen nagymestere. 1920-ban bekövetkezett halála m i a t t tevékenységének javarésze a h á b o r ú előtti időkre esik, ezért fölmérhetetlen értékű eredményeivel itt nem f o g lalkozunk. A Magyar Földrajzi T á r s a s á g a h á b o r ú t követő súlyos anyagi helyzetében is sokoldalúságra törekedett, m á r 1911-ben megkezdte m u n k á j á t g r . Teleki Pál, akkori f ő t i t k á r kezdeményezésére a gazdaságföldrajzi szakosztály, sőt a háború u t á n i specializálódás következtében – no, meg személyes ellentétek m i a t t – egy ideig geográfusaink két p á r t r a szak a d t a k s a „Földrajzi Közlemények” mellett 1926-tól n é h á n y évig megjelent az antropogeografusok szaklapja: a „Föld és Ember”. Felvételekre és tudományos k u t a t á s r a a T á r s a s á g n a k évek óta nincs fedezete, pedig szükség lenne a Balaton és az Alföldi Bizottság m u n k á l a t a i n a k folytat á s á r a . Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az ország átnézetes f ö l d t a n i térképének 10 évenként ú j kiadásokban való megjelentetése a gazdasági világ életszükséglete s egyúttal a nemzeti k u l t ú r a egyik fokmérője. Míg nálunk nyugateurópai színvonalon álló kutatóinknak a közönynyel és hivatalos t á m o g a t á s hiányában, g y a k r a n megnemértéssel kellett küzdeniök, iskoláinkban pedig az országtest megcsonkítását a f ö l d r a j z i látókör megszűkítésével súlyosbították, külföldön h a t a l m a s erővel indul meg a munka. W. M. Davis 1922. júl. 12-én a földrajznak speciális felsőiskolát követel (graduate School f . Geography) külön épülettel, kilenc földrajzprofesszorral és ú. n. földrajzmérnökök nevelésével (geographical engineer), úgy, ahogy m a a worcesteri (Mass.) Clark egyetem az U . S . A . f ö l d r a j z i o k t a t á s á n a k középpontja. A Francia Földrajzi T á r s a s á g n a k P á r i s egyik legelőkelőbb u t c á j á b a n m a külön p a l o t á j a van, Bonaparte hercegnek, a T á r s a s á g volt elnökének hagyatéka. A nemzetközi kapcsolatok a világháború u t á n igen nehezen indultak meg. Sem a XI. kairói, sem az 1928-ban t a r t o t t londoni-cambridgei ú. n. „nemzetközi” kongresszus nem a kultúrális együttműködés jegyében zajlott le. A varsói kongresszuson sikerült csak valamennyi nemzet részvételét biztosítani s ezen Cholnoky Jenő, gróf Teleki Pál, Prinz Gyula, Geszti Lajos, Pécsi Albert és Temessy Győző vettek részt. A XV. nemzetközi kongresszuson, Amszterdamban m a g y a r részről Cholnoky, Bulla Béla, Kádár Lászó és Kogutowicz Károly jelentek meg. Emellett a párisi Société de Géographie Commerciale Budapesten működő bizottsága, a M a g y a r Gazdaságföldrajzi Bizottság ápolta különösen a nemzetközi kapcsolatokat. 1 E z e k közül a h á b o r ú u t á n i időre e s i k : A B a l a t o n k ö r n y é k é n e k részletes f ö l d t a n i t é r k é p e , n é g y lapon, 1:75.000 a r á n y b a n . K i a d j a a F ö l d r a j z i T á r s a s á g B a l a t o n B i z o t t s á g a , v a l a m i n t A M a g y a r B i r o d a l o m és a s z o m s z é d o s o r s z á g o k t e r ü l e t e i n e k f ö l d t a n i t é r k é p e (1:300.0000).


Szemle

165 PRINZ,

CHOLNOKY

ÉS TELEKI

PÁL

A z ELMULT HUSZONKÉT ÉV fejlődése r e n d j é n Lóczy Lajos szellemét minden bizonnyal Prinz Gyula ( 1 8 8 2 – ) képviseli a legszebben. Nem tartozik a háború u t á n i idők seregszemléjébe az 1906-ban és 1909-ben t e t t k u t a t ó ú t j a , b á r a Tien-San és Nan-San hegyóriásaiban f o l y t a t o t t s a világirodalomban n a g y feltűnést keltő t a n u l m á n y a i n a k eredményeit 1929-ben a d j a ki. Ellenben idetartozik szorosan a Magyar Föld, Magyar F a j 2 című hatalmas, négykötetes szintézise. E r e m e k m ű még nagyon sokáig lesz a m a g y a r föld legtökéletesebb képfestése s a n n a k körvonalait m á r 1926-ban l á t j u k kibontakozni a szerény külsejű, de annál t a r t a l m a sabb Magyarország f ö l d r a j z á b a n . 3 Merész, kevés részlettanulmányra támaszkodó, m o d e m , egyéni felfogás jelenik m e g i t t a legtömörebb formában. I t t találkozunk először a m a g y a r masszívum zseniális elemzésével „Tisia” név alatt. E z az ellenálló k é r e g d a r a b a gyűrődés közben kiemelkedett, a z t á n letarolódott, m a j d ú j r a fölemelkedtek egyes részei, lesülyedtek mások. A Magyar Föld, Magyar Faj első kötete földünk fejlődéstörténetének ragyogó leírása; elsőrangú, valóban dinamikus geológiai á t t e k i n t é s t ad a felépítésről és ú j s z e r ű szerkezeti típusokat, bámulatos összefüggéseket állapít meg. E z é r t a legtisztább földrajz, a régmúlt felépítéséből j u t el a jelenhez, pl. a Tisia szigetből kiindulva í r j a le az ősvízrajzi hálózat, sőt a szerves világ kialakulását is. T á j r e n d szere is szilárd származástani alapon nyugszik, előbb a „ n a g y t á j a k a t ” , m a j d a kisebb tájegységeket, a „vidékeket” r a j z o l j a ; régi, elfeledett történelmi vidékneveket elevenít fel. A II. kötet, A magyar munka földrajza, melyet Teleki Pállal együtt í r t meg, tele v a n a legszellemesebb megállapításokkal, sehol olyan erővel nem l á t j u k kibontakozni az ország egységét, mint itt. Igen találó az ország erdőkoszorújának és a n y u g a t i országkapú nyitott h é z a g á n a k h a t á s a a m a g y a r történelem eseményeire, valamint az ármentesítés elfogulatlan megítélése. A III. kötetben a népesség időbeli rétegzettségét t ü n t e t i fel kitűnően (ős-törzs- és f e d ő r é t e g ) . A modern, fejlődéstörténeti felfogású g e o g r á f u s o k s o r á b a n P r i n z a legnagyobb külföldi mesterek nevei mellett szerepel, ezért a n a g y német vállalkozásban, a Handbuch der geographischen Wissenschaft c. (Wildpark-Potsdam, 1930) óriás műben a Magyarországról szóló fejezetek megírására Prinz Gyulát kérték fel. Hasonló oknyomozó felfogásban, egészen eredeti képet rajzol egy másik műben E u r ó p á r ó l is, 4 melyben az európai irodalomban r i t k a tökéletességgel keresztülvitt származástani és szerkezeti szempontok érvényesülnek. A kontinens m a g j a a Fennoscandinavia pajzs, melyet geoszinklinálisok választanak el szomszédaitól, déli és keleti felét üledékes t a k a r ó b o r í t j a . Geoszinklinálisoknak nevezzük a földkéreg ellenállóbb, merev d a r a b j a i között húzódó keskenyebb árkokat, ezek az üledékképződés színhelyei, melyeket időnként elönt a tenger, m a j d visszavonulása u t á n a p u h a tengeri üledékek az említett merev tömbök szorítójába bekerülvén, azok n y o m á s a a l a t t hegyvonulatokká ráncolódnak. T e h á t a geoszinklinálisok anyagából az üledékes t á b l a peremén a régi geológiai időkben hegyrendszerek keletkeztek; idők folyamán elpusztulva, belekerültek a f i a t a l euráziai hegyrendszer övezetébe, m i n t röghegységek, régi idők z á r v á n y a i : a spanyol Mezeta, Grecodanubia. A k é t a r c ú E u r ó p a egymással a „bécsvonalon” érintkezik. Északon lapályokat elöntő, délen hegyláncok közé benyomuló tengereket találunk. Előbbit a f i a t a l k o r ú és Pál é s Bartucz 4

Lajos.

B p . 1936. I – I V . k .

E u r ó p a t e r m é s z e t i f ö l d r a j z a . B p . 1923.


166

Szemle

rövid é l e t t a r t a m ú szigetek, az utóbbit a sorokban rendeződő tektonikus eredetű szigetek jellemzik. Kisebb értekezései: Fajtaképek Középázsia tájrajzában5 a középázsiai tönkfelszínekben jelentkező f o r m á k leírása; egy másik kisebb t a n u l m á n y á b a n 6 a t é r k é p a n y a g elemzését, analitikus feldolgozását találjuk, ú. n. kalkulativ geográfiát, melyet Lóczy kezdett el és Czirbusz Géza annakidején egyetemi k a t e d r á n hallatlan tájékozatlanságában mellőzött és lenézett. A magyar növénytakaró és talaja szintén a háború u t á n jelenik meg 7 és abban az eddigi növényföldrajzi, tájnövénytani, t a l a j t a n i , földszerkezettani és földtörténeti k u t a t á s o k a t összegezi egységes f ö l d r a j z i képpé. De n e m h a n y a g o l j a el az ember f ö l d r a j z á t sem. Foglalkozik a m a g y a r vásárhelyekkel 8 s a Magyarország településformái c. művében a településföldrajz elterjedéstani módszerét alkalmazza: a településformákat n e m a helyszíni, k a t a s z t e r i térképi, hanem az általánosító, katonai térképek a l a p j á n dolgozza fel. A vásárhelyek elosztása egységes és szerves gazdasági berendezésre vall. N y u g a t i és északi határ a i n k o n erős a vonzerő a vásárokra, míg Délen és Keleten n a g y a vásárszegénység. „ E u r ó p a városai”-ról í r t könyve a m a g y a r városföldrajz legsikerültebb alkotása, egyébként az európai irodalomban is kivételes helyet foglal el. Sokrétű, ú j szemléletet t e r e m t ő m u n k á s s á g á t hasonló felsorolás szer é n y keretei között megközelítőleg sem lehet érzékeltetni. Csak annyit még, h o g y P r i n z merőben ú j m a g y a r formanyelvet is t e r e m t e t t . Gyakorlati következtetései (öntözés, víztárolás, kertgazdálkodás) is rendkívül értékesek. Elméleti síkon pedig a m a g y a r földszármazástannak id. Lóczyn kívül nincsen hozzá m é r h e t ő mestere. Mint Lóczy, ő is a geológia terén kezdte t u d o m á n y o s p á l y á j á t , m a j d a breslaui egyetemen a híres Frech tanársegéde, 1908 óta egyetemi m a g á n t a n á r , 1918 óta a pozsonyi, azután a pécsi, m a j d 1940 óta a kolozsvári egyetemen a fizikai és leíró földrajz tanára. Mint említettük, a h á b o r ú b a n elakadt alföldi tanulmányok folytat á s a a Magyar Földrajzi Társaság Alföldi Bizottságának munkájával indult meg ú j r a . Ezzel ú j problémák egész sora vetődött fel. Mikor lett az Alföld „tökéletes síkság” és mióta vágódik bele a Duna és Tisza? Az Alföld eredeti felszínén egykor jégkorszaki f l ó r a virított. Eszerint az Alföldet borító h a t a l m a s löszlerakódás még a jégkorszak vége előtt képződött. De v a j j o n interglaciális, v a g y preglaciális eredetű-e a lösz? Ezek a bonyolult kérdések elméleti síkon mozognak ugyan, viszont ezek tiszt á z á s a szokta meghozni a gyakorlati megoldások egész sorát, pl. az Alföld szerkezetének k u t a t á s a m é l y f ú r á s o k r a vezetett; a mocsarak, á r t e r ü letek h a j d a n i kiterjedésének fizikai f ö l d r a j z i m a g y a r á z a t a és ismerete nélkül pedig nincs településföldrajz! A megoldások sorozatát Cholnoky Jenő 1910-ben az Alföld felszínéről í r t tanulmányával vezette be. Tőle eredt a k k o r a „fellegvári” és „városi” folyóterrasz elnevezés. A h á b o r ú u t á n ő állt a földalaktani analitikus k u t a t á s o k élén. Vele bebizonyítást n y e r t a tétel, hogy a t á j bonyolult h a r m ó n i á j á t is csak a fizikai f ö l d r a j z i s k o l á j á t m e g j á r t geográfus t u d j a vizsgálni. Nemcsak hazai, h a n e m keletázsiai, spitzbergeni, alpesi stb. k u t a t á s a i v a l jelentős nevet szerzett m a g á n a k külföldön is, mivel azonban működésének főideje a h á b o r ú előtti időkre esik, ezért itt m u n k á s s á g á n a k csak egy részével foglalkozhatunk. 6 7

A f o l y ó h á l ó z a t s ű r ű s é g e M a g y a r o r s z á g é s z a k k e l e t i részén. U. o. 1929. 199. U . o. 1935. 205.


167

Szemle

A háború u t á n í r t legnagyobb műve geomorfológiája,9 mely Davis Practical exercises in physical geography-jéhez hasonlítható, ú j meglátásokkal, ötletekkel, nagyszerű logikával telített, igazi világnézetet adó á t t e k i n t é s – b á r nem teljes földalaktan, h a n e m inkább felszínrajz, miu t á n nem a szerkezet teljes bevonásával m a g y a r á z z a a földfelszín plaszt i k á j á t . Viszont külföldön csak a legkiválóbb morfológusoknak sikerült a Cholnoky könyvéhez hasonló h a r m o n i k u s egészet alkotni (Davis, Penck, Passarge, De Martonne). A felszínt alakító külső erők (folyóvíz, jégár, szél, tenger, légkör) a l k o t t a egyszerű f o r m a t í p u s o k a t és ezek egyidejű, együttes m u n k á j á n a k eredményeként megszületett összetett f o r m a tipusokat különböztet m e g ; ez utóbbiak a nagy, az előbbiek a kis t á j egységek tipusai. Ezzel olyan rendszertani elvet t e r e m t e t t meg, amilyen a n a g y német rendszerzőnek, P a s s a r g e - n a k sem sikerült. E l m o n d h a t j u k , h o g y id. Lóczy a földszerkezettan, Prinz Gyula a földszármazástan, Cholnoky J e n ő pedig a földalaktan mestere hazánkban. Cholnoky egyéb morfológiai művei 1 0 a f ö l d r a j z n a k helyes, természettudományos f e l f o g á s a mellett szólnak; de emellett szól különösen Általános f ö l d r a j z a . 1 1 Szabatos, világos, lendületes munka, az egyes fogalmak pontos körülírásával és mindenütt m a g y a r névvel való megjelölésével. N e m h a g y h a t ó k említés nélkül Cholnoky k a r s z t k u t a t á s a i sem, a barlangi eredetű völgyek felderítésével a karsztmorfológia legnehezebb problémáj á t oldotta meg. Legszebben a Baradlában, az Aggteleki cseppkőbarlangban fedezte fel az ú. n. barlangi szinteket: egy régi, egykor magasabban húzódó barlangét, a m a i t és a jövő barlangi szintjét, ahová a p a t a k vize m á r most eltűnik, de szűk, r e j t e t t üregeihez m é g nem lehet hozzáférkőzni. Ám az emberföldrajz terén is t u d o t t értékeset alkotni. Az emberföldrajz alapjai12 c. művét j a p á n nyelvre is lefordították, amint általános f ö l d r a j z á t is. Az ázsiai puszták népmozgalmainak kérdése is mindig vonzotta az ízig-vérig m a g y a r tudóst. Huntington egyidőben világhírű kiszáradás-elméletét elvetette, á l l á s p o n t j á t azóta a világ legelső szakemberei: Gautier, Gregory, J o h . Walter, sőt Stein Aurél is igazolták. Cholnoky a kelet-turkesztáni oázisromok eredetét n e m az é g h a j l a t kiszáradásában, hanem politikai eseményekben és biogeográfiai változásokban l á t j a . Másik fontos eredménye, h o g y Délkelet-Ázsiában az euráziai és mediterrán, oázis-eredetű műveltségektel f ü g g e t l e n műveltség keletkezett s oka a rizstermelésben keresendő; a vízigazdálkodásnak olyan f e j l e t t t e c h n i k á j á r a van i t t szükség, hogy csakis konszolidált államf o r m á b a n élő népek t a r t h a t j á k fönn. 1 3 Emlékezzünk továbbá Budapest 1 4 vagy Brassó helyzetének kitűnő m a g y a r á z a t á r a . 1 5 Mindennek betetőzése A Föld és élete16 c. ötkötetes műve, a világ leíró f ö l d r a j z á n a k n a g y -

10 U. ő.: N é h á n y v o n á s a z erdélyi m e d e n c e f ö l d r a j z i képéhez. F ö l d r a j z i Közlemények, 1922. 1 0 7 – 1 2 2 . ; A folyóvölgyekről. M a t . és T e r m . Tud. É r t e s í t ő , X I I I . 1 0 9 – 1 1 0 . ; A lejtőkről. F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1939. 1.; A D u n a z ú g hegyvidék. F ö l d r a j z i Közlemények, 1937. 1.; T e n g e r p a r t o k á t a l a k u l á s a i . M a t . é s T e r m . Tud. Értesítő, XLII, 1 1 1 – 1 2 0 . ; A l e f o l y á s t a l a n m e d e n c é k s o r s a . U . o. XLV, 4 2 8 – 4 4 7 . ; A f o l y ó k s z a k a s z j e l l e g é n e k ö s s z e f ü g g é s e a s z a b á l y o z á s s a l és öntözéssel. Vízügyi Közlemények, XVI. 5 – 2 5 .

F ö l d r a j z i Közlemények, 1927. 198. 14 A Société de g é o g r a p h i c i e c o m m e r c i a l e k i a d á s á b a n . P á r i s 1933.


15

Szemle

168

vonalú összefoglalása, mely a legnagyobb terjedelmű hasonló munka m a g y a r nyelven. A h á b o r ú u t á n i m a g y a r f ö l d r a j z h a r m a d i k n a g y a l a k j a : Teleki Pál gróf, ebben az időben legnagyobb eredményeit a politikai f ö l d r a j z területén érte el. Már a béketárgyalások a n y a g á t azzal a kifejezett céllal g y ű j t ö t t e össze, hogy h a a tárgyalásokon nem is fognak vele s o k a t elérhetni – hiszen a szövetségesek m á r teljesen kiszolgáltatták h a z á n k a t kapzsi szomszédainknak t e t t bőkezű ígéreteikkel – mégis az a n y a g átvitele a köztudatba, a revíziós p r o p a g a n d a leghatalmasabb eszköze lett. Már Cholnoky, m a j d Bátky Zsigmond17 próbált a népsűrűség tekintetbevételével néprajzi térképet készíteni. E z t ugyanis az addig kiadott népr a j z i térképek – mind nálunk, mind külföldön –, mindig figyelmen kívül h a g y t á k és teljesen hamis képet n y u j t o t t a k . A román térképek a Biharhegységet például az ott lakó n é h á n y száz, primitív életformájú román család m i a t t m a is r o m á n n a k jelzik, h a t a l m a s színfolttal, míg Kolozsvár százezernyi m a g y a r lakósát egy kis piros f o l t t ü n t e t i fel. Teleki annyi négyzetmiliméter területet színezett, a h á n y száz lakosa van a kérdéses területnek. A legcsekélyebb településnek megfelelő rész sem m a r a d t üresen. Az így készült h í r e s carte rouge n a g y f e l t ű n é s t k e l t e t t a béketárgyalásokon s b á r gyakorlati eredményt akkor az említett oknál f o g v a nem hozott, a n n a k helyességét a külföld is elismerte, hiszen 1 9 2 4 – 2 5 - b e n az angolok Telekit kérték fel szakértőnek az iráni határkérdésben. Teleki igen n a g y érdemeket szerzett Trianon u t á n is a m a g y a r kérdés f e l t á r á s á b a n . 1922-től kezdve Nyugateurópában és Amerikában a williamstoni egyetemen sorozatos előadásokat t a r t o t t a m a g y a r s á g g a l szemben elkövetett igazságtalanságokról és erőszakosságokról; ezeket az előadásokat Európáról és Magyarországról, 1 9 valamint angol nyelven The Evolution of Hungary and its Place in European History, 2 0 német nyelven Die weltpolitische und weltwirtschaftliche Lage Ungarns in Vergangenheit und Gegenwart21 című munkáiban g y ű j t ö t t e össze. Teleki szerint a földrajz a Föld életének az élettana – de az önt u d a t o s emberi cselekvés is belejátszik ebbe az életbe. Az ember befolyásoló ereje mindinkább nő az emberi élet bonyolultságával, m e r t hiszen az ember szükségleteit egyre távolabb és több helyről szerzi be s így mindinkább f ü g g ő viszonyba kerül a Földdel. Ember- és gazdaságföldrajzi szemlélete A gazdasági élet földrajzi alapjai22 c. m u n k á j á b a n csúcsosodik ki. Gondolkozásra késztető könyv, benne remek példákban m u t a t j a be a Föld gazdasági képét. Sajnos, bármennyire tisztán érvényesül Teleki írásaiban a földrajzi gondolat, a gyakorlatban elmulasztotta a f ö l d r a j z o k t a t á s á n a k megfelelő helyet biztosítani és különösen középiskoláink f ö l d r a j z i nevelésének súlyos hiányosságain sem segített minisztersége és kormányelnöki működése a l a t t sem. Ne csodálkozzunk h á t közönségünk földrajzi tájékozatlanságán, politikusaink f ö l d r a j z i szemléletének hiányosságain és a gyakorlati megvalósítások (öntözés, intenzív gazdálkodás stb.) késlekedésén, hiszen még Eötvös közoktatásügyi reformtervezetének (1867!) színvonalát sem é r t ü k el!

18 19

1924-ben. Gróf Teleki

Pál:

E u r ó p á r ó l és M a g y a r o r s z á g r ó l . Bp. 1934.

N e w - Y o r k 1923. 21 B e r l i n 1926. 22 U. ő.: A g a z d a s á g i élet f ö l d r a j z i a l a p j a i . B p . 1936.


Szemle

169

A MAGYAR GAZDASÁGI FÖLDRAJZ ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS SZEMLÉLET

FEJLŐDÉSE

nálunk legnevesebb művelője Fodor Ferenc, a budapesti m ű e g y e t e m t a n á r a . Fodor módszertani feldolgozásainak kiindulási p o n t j a , h o g y a f ö l d r a j z k u t a t á s n a k a rendelkezésre álló óriási, heterogén ismeretanyagból ki kell válogatnia a földrajzi értékűeket és ezeket szerves képbe kell illesztenie. A f ö l d r a j z lényege szerinte térbeli módszerében és a földfelszíni jelenségek okszerű kapcsolatainak felismerésében és a t á j életébe való beleillesztésében rejlik. 2 3 Viszont a t á j m a g a éppen olyan bonyolult organizmus, mint az élő szervezet. A t á j jellegét nem a szerkezet v a g y fölépítés, hanem főleg az exogén jelenségek a d j á k együttesen, ezek közé értvén az e m b e r t is – nem az egyéneket, h a n e m a tömegeket. 2 4 Már most a gazdasági f ö l d r a j z a gazdasági élet fizikai tényezőinek, a gazdasági j a v a k n a k és az azokat termelő és felhasználó embernek a gazdasági t á j a k b a n való szimbiózisát t á r j a fel. Általános gazdasági f ö l d r a j z á b a n 2 5 ennek az elvnek megfelelően a nyugvó Földből indul ki s a kozmikus mozgató erőkön keresztül j u t el a gazdasági életet meghatározó kéregmozgáshoz, m a j d a hidro-, litro- és a t m o s z f é r a gazdasági vonatkozásaihoz. Hasonlóan genetikus felépítésű a Magyarország gazdasági f ö l d r a j z a 2 6 c. m u n k á j a is. Ehhez 1936-ban megrajzolta a Magyar medencerendszer gazdaságföldrajzi térképét 1 : 6 0 0 . 0 0 0 m é r t é k a r á n y b a n . Másik művében 2 7 a politikai földrajz művelőinek (Kjellen, Mac Farlan, Sieger, Supan, Maull, Haushofer) f e l f o g á s á t szegezi szembe a trianoni szerződés lehetetlenségeivel. A mezőgazdasági termelés színvonala Magyarországon a néprajzi és népsűrűségi viszonyok álapján28 c. könyvében azt í r j a , h o g y a nemzetiségek, a népsűrűség és a műveltség f o k a jobban befolyásolják a termelést, mint a természeti tényezők és a termelés ingadozásaiban szerepe van a történelmi m u l t n a k és hagyományoknak. Félévvel ezelőtt érkezett a hír Kabulból a m a g y a r eredetű Sir Aurel Stein haláláról. A világhírű utazó tevékenységének jórésze a század elejére esik s eredményeiben talán legfontosabb ú t j á t 1 9 1 3 – 1 6 között t e t t e m e g ; a háború u t á n i harmincas években Brit-India északnyugati partvidékén, Beludzsisztán, Kirmán és a Perzsa-tenger partvidékén végzett tanulmányokat. Főeredménye, hogy ez a terület a csiszolt kőkorszak óta lakott vidék, legnagyobb népsűrűségét az ókor végén és a középkorban érte el, azóta hanyatlik. A h a n y a t l á s o k á t részben a Cholnoky által is vizsgált öntözőkultúrák pusztulásával, részben a tengeri keres29 kedelem megszüntével magyarázza. Ismeretes, hogy Nagy Sándor a Beas folyó vonaláról – ez az Indus mellékfolyója – f o r d u l t vissza, de előbb 12 emlékművel jelölte meg előnyomulásának p o n t j a i t . Stein Aurél ezeknek a helyét is k u t a t t a . 3 0 23 Fodor Ferenc: Módszertani problémák a modern földrajzban. Földrajzi K ö z l e m é n y e k , 1937. 151. 24 U . ő.: T á j é l e t r a j z i t a n u l m á n y o k a J á s z s á g b a n . F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1938. 141. 25 26

U . ő.: M a g y a r o r s z á g g a z d a s á g i f ö l d r a j z a . B p . 1924.

28

B p . 1928. Stein Aurél: Archaeological Reconnaissances in N o r t h - W e s t e r n India a n d S o u t h - E a s t e r n I r a n . L o n d o n 1937. 30 U . ő.: A l e x a n d e r s C a m p a i g n o n t h e N o r t h - W e s t F r o n t i e r . T h e Geog r a p h i c a l J o u r n a l , 1927. 29


Szemle

170

Ugyancsak a h a r m i n c a s évekre esik Almássy László Ede két afrikai ú t j a , 1933-ban és 34-ben, a másodikon Kádár László is résztvett. Az utazók a Gilf-Kebir plató f e l t á r á s a közben többezeréves sziklafestményekre b u k k a n t a k az olasz Cirenaika határvidékén. Prinz és Cholnoky u t á n a földalaktan t e r é n a legszebb eredményeket Bulla Béla, a budapesti egyetemen a fizikai f ö l d r a j z t a n á r a és Kéz Andor műegyetemi t a n á r érték el. Bulla lösz-kutatásokkal kezdte, de ezeket ki kellett később egészítenie éghajlati és terraszvizsgálatokkal. Tapasztalata az, hogy löszeink származásanyagát a m a g y a r medence nagy ingadozású, alsószakasz-jellegű steppe-folyóinak á r t é r i üledékeiben és a medence homokos-agyagos töltelékrétegeiben kell keresnünk, egyéb f o r r á s o k (belsőázsiai poranyag, déleurópai steppék p o r a stb.) csak mellékesen jöhetnek számításba. A m a g y a r medence pszeudoperiglaciális, t e h á t n e m igazi, hanem csak távolabbi jégkörnyéki terület lehetett a jégkorszakban. 3 1 E n e g y e d k o r k u t a t á s nélkül a m a g y a r medence származástani t á j r a j z á t n e m lehet elkészíteni. Megindult a t e r r a s z k u t a t á s is. Ezeknek s o r á n u g y a n c s a k Bulla Béla kivizsgálta a Duna terraszait Budapesttől lefelé egész Mohácsig, sőt a jégkorszaki kéregmozgások tisztázása szükségessé t e t t e a Nagyág, Talabor és Tisza terraszainak t a n u l m á n y o z á s á t is, 32 Megirta továbbá a keszthelyi hegység földrajzát. 3 3 Bulla terrasztanulmányaihoz szervesen csatlakoznak Kéz Andor tanulmányai. Kéz a D u n a G y ő r – p o z s o n y i szakaszának terraszait í r t a le s az eddigi felfogással ellentétben h á r o m pleisztocén és egy holocén terr a s z t sikerült igazolnia és ezek a l a p j á n a Duna visegrádi áttörésének idejét a levantei időkre teszi. 3 4 E t a n u l m á n y o k a t még kiegészítette a Felső-Tisza és a Tarac t e r r a s z a i n a k kutatásával. 3 5 Bulla és Kéz e g y ü t t e s eredményei a l a p j á n a m a g y a r területen is h á r o m jégkorszakkal és két interglaciális idővel kell számolni. A t e r r a szoknak a lössz- és rétegződésekkel való párhúzamosítása még h á t r a van, ezt a m u n k á t Bulla Béla vállalta magára. 3 6 Az utolsó évtizedek legfeltűnőbb geofizikai felfedezései közé t a r toznak Bendeffy-Benda Lászlónak a m a g y a r medence kéregmozgásaira vonatkozó eredményei. 3 7 Benda László a háború utáni és előtti földmérési szintezés eltérő számadatainak m a g y a r á z a t á t keresve, r á j ö n a m a g y a r medence belső, kontinentális mozgásaira és azokat h á r o m n a g y csoportba o s z t j a : v a n n a k relative emelkedő rögök (velencei rög, mecseki r ö g ) , relative emelkedő táblák, ( a győri medence és a Dunántúl az előbbi rögök kivételével) és relative sűlyedő táblák (mezőföldi, Mátra-Bükk tábla, s á r vízi, várpalotai tábla, N a g y Alföld). A K á r p á t o k körzetében e mérések szerint a földkéreg emelkedik, míg éppen ezért az Alföld medencéje sűlyed. Az emelkedő területen belül v a n n a k egyes fiatalon sűlyedt táblák, melyek u g y a n szintén emelkednek, de emelkedésük mértéke környezetük mozgási intenzitásának jóval a l a t t a marad. Éppen így van az Alföld testében is egy-két idegen jellegű emelkedő táblarög. Megjegyzendő, h o g y m a g u k a geodéták – akik az a d a t o k a t szolgáltatják – a merev, mozdulatlan kéreg feltevése mellett t ö r t e k lándzsát. 31 D e r pleistozäne L ö s s i m K a r p a t h e n b e c k e n . A F ö l d t a n i Közlöny k ü l ö n l e n y o m a t a , L X V I I . és L X V I I I . B p . 1938. 32 F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1940. 270. 33 U. o. 1928. 1 – 2 8 . 34 U . o. 1934. 175. és 1939. 351. 35 U . o. 1940. 158. 36 Bulla Béla: A m a g y a r o r s z á g i löszök és f o l y ó t e r r a s z o k problémái. Földr a j z i K ö z l e m é n y e k , 1934. 136. 37 Bendeffy-Benda László: A m a g y a r föld szerkezete. B p . 1934.


Szemle

171

A szegedi egyetemen jelenleg a f ö l d r a j z t a n á r a Kogutowicz Károly. Felfogása a földrajzról a következő: a f ö l d r a j z f e l a d a t a n e m lehet valamely földfelszíni jelenség vizsgálata; az általános f ö l d r a j z csak előtanulmány, a magasabbrendű földrajzi m u n k á s s á g a leíró f ö l d r a j z . Maga a t á j mindig egyediség s ennek tanulmányozása nem lehet pusztán „alkalom” az általános f ö l d r a j z tételeinek igazolására. F ö l d r a j z csak egyféle v a n s ez a táj vizsgálata. Mindez a f i n n Granő Reine Geographie-jának szellemi tükörképe, 3 8 gyakorlati megjelenése pedig Kogutowicznak a Dunántúl és Kisalföld írásban és képben c. 39 n a g y m u n k á j a , melyben – csakúgy m i n t Kogutowicz t a n í t v á n y a i n á l – a településföldrajzon és emberföldrajzon van a hangsúly. Kogutowicz t a n á r i működésének húszadik évében t a n í t v á nyai emlékkönyv a l a k j á b a n 29 értekezést a d t a k k i s ezek közül alig akad, amelyik nem településföldrajzi t á r g y ú . A budapesti egyetem emberföldrajzi tanszékét Mendöl Tibor f o g l a l t a el. Mendöl a m a g y a r városföldrajz mestere. 4 0 Szarvas f ö l d r a j z á r ó l í r t 41 értekezésében az alföldi halmok keletkezésének, a Kőrös-menti f a l v a k elhelyezkedésének és az alföldi tanyatelepülésnek az okait k u t a t j a . Mendöl felfogása, hogy a településföldrajzot nemcsak a szó szorosabb értelmében v e t t természeti tényezők, h a n e m a t á j e l e m k é n t f e l f o g o t t telepítés mai állapotának értelmezése céljából minden tényező, t e h á t a szellemiek v a g y kulturálisak is, e g y f o r m á n érdekli. Ilyen értelemben t e h á t nem lehet szétválasztani a településföldrajzot a településtörténettől, melynek ez utóbbi tényezők lennének kimondottan a tanulmányi t á r g y a i . A történeti f ö l d r a j z f e l a d a t a viszont az elmult korok t á j á l l a p o t á n a k rekonstruálása. Ám a t o p o g r á f i a i rekonstrukció a történeti f ö l d r a j z n a k nem a legmagasabb fokozata. A legmagasabb fokozat a „miért” kérdésére is felel, ez a multbeli k u l t u r t á j a k m a g y a r á z ó leírása és fejlődésének ábrázolása. 4 2 Meteorológusaink sorában is találkozunk n a g y nevekkel. Réthly Antal az ország é g h a j l a t á t ismerteti; 4 3 feldolgozza az 1 9 0 1 – 1 9 3 0 évek meteorológiai megfigyelési a n y a g á t 180 állomás a l a p j á n ; r á m u t a t a m a g y a r é g h a j l a t több bizonytalanságtényezőjére és ezeknek gazdasági jelentőségére, eloszlatja azt a tévhitet, hogy az ármentesítés következtében az Alföld é g h a j l a t a szárazabbá vált volna. Azt Róna Zsigmond is k i m u t a t t a 1936-ban, hogy a nedvesebb felszín f e l e t t képződött p á r a m e n y nyiség m é g nem elegendő csapadék keletkezésére, hiszen a Földközi-tenger egyes szigetein rendkívül nagyfokú a n y á r i szárazság. Róna 1925-ben hasznos meteorológiai kézikönyvet is adott ki, 4 4 ő egyike hazánk első klimatológusainak és meteorológusainak; akik közül Bognár Kálmán a rendkívüli n a g y k á r o k a t okozó 1935. évi szárazsággal foglalkozik. 4 5 Földrengéstannal nálunk a h á b o r ú u t á n főleg Réthly és Kövesligethy R a d ó 4 6 38 39

Kogutowicz Károly: A f ö l d r a j z . F ö l d r a j z i Közlemények, 1939. 375. U. ő.: A D u n á n t ú l é s K i s a l f ö l d í r á s b a n és képben. I – I I . k ö t . Szeged

1936. m é n y e k , 1939. 217.; A helyzeti e n e r g i á k és egyéb t é n y e z ő k szerepe v á r o s a i n k valódi n a g y s á g á b a n és jellegében, F ö l d r a j z i Közlemények, 1936. 98. M i n d k e t t ő a l a p v e t ő t a n u l m á n y . L. t o v á b b á A v á r o s p r o b l é m á j a a f r a n c i a és n é m e t f ö l d r a j z t u d o m á n y b a n . F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1935. 101. é s V á r o s a i n k n é p s ű r ű s é g e . U. o. 1S39, 398. 41 U. ő.: S z a r v a s f ö l d r a j z a . F ö l d r a j z i Közlemények, 1928. 130. 42 U . ő.: Településtörténet, t e l e p ü l é s f ö l d r a j z , t ö r t é n e t i f ö l d r a j z . S z e n t p é t e r y - e m l é k k ö n y v . Bp. 1938. 312. 43 Réthly Antal: I d ő j á r á s , é g h a j l a t és M a g y a r o r s z á g é g h a j l a t a . Bp. 1938. 44 Róna Zsigmond: Meteorológiai m e g f i g y e l é s e k . • Bp. 1925.


Szemle

172

foglalkozott. Utóbbi alapította a Földrengési Számoló Intézetet, a földrengések előrejelzésére; a Föld k o r á n a k meghatározása pedig egyik legszebb eredménye a m a g y a r k u t a t á s o k n a k . A földmívelésügyi minisztérium megbízásából Réthly Antal a különböző termésféleségeknek az éghajlati és talajviszonyokkal való összefüggését vizsgálta. Számos értekezést í r t Száva-Kováts József is. 47 Simor Ferenc Pécs éghajlatáról szóló könyve a tökéletes éghajlati monográfia mintaképe. 4 8 Ám a geomorfológiai k u t a t á s o k sem állnak meg. Mint ismeretes, Cholnoky az erdélyi folyókra még kettős terraszrendszert állapított meg, ezt Kéz Andor vizsgálatai egészítették ki az említett h á r m a s terraszrendszerrel, sőt m é g magasabban is talált kavicsnyomokat. A k u t a t á s o k a t f o l y t a t ó Láng Sándor 1935-ben a Vág, H e r n á d és S a j ó völgyében m á r négy t e r r a s z t ismert föl. 4 9 Ugyanő a felvidéki mezozoikus mészkőtakaró karsztfelszínével is foglalkozott, 5 0 valamint leírta a rozsnyói medence51 előrehaladt állapotban lévő, érett térszinét és r á m u t a t o t t a jégkorszaki t a l a j f o l y á s n a g y jelentőségére. Kádár László is egyike m u n k á s morfológusainknak. K i m u t a t t a , hogy az Alföld folyóhálózatának kialakulásában milyen n a g y szerepe volt az Alföld t e k t o n i k á j á n a k ; 5 2 futóhomokt a n u l m á n y a i b a n pedig azt bizonyította, hogy düne nincs és nem is lehet a D u n a – T i s z a közén, hiszen az itteni f o r m á k nem merőlegesek a szél i r á n y á r a , hanem, ellenkezőleg, párhuzamosak azzal. 5 3 Kerekes József a borsodi Bükkben lévő Tárkányi medence, v a l a m i n t a budai hegységben a solymári Jegenye p a t a k völgyének morfológiai tanulmányozásával foglalkozik. 5 4 Varga Lajos k u t a t á s a i n y o m á n kétségtelenül bizonyítást nyert, hogy a Radnai havasok keleti része az Ünőkő és az Ember-tető között el volt jegesedve. 5 5 Az Ünőkő és L á l a völgyben a j é g á r a k n a g y o n mélyre, 1 3 5 0 – 1 4 0 0 méterre nyultak le. A jégkorszakban a h ó h a t á r m a g a s s á g a 1500 m. lehetett. (Lóczy és De Martonne szerint a Fogarasi-havasokban 1900 m é t e r volt!) Strömpl Gábor a m a g y a r folyók szakaszosságát és a Mecsek karsztjelenségeit t a n u l m á n y o z t a 1929 és 1930-ben. Peja Győző a Cserhát geomorfológiáját, 5 6 a Mihalik László a Tétényi-plató lépcsős térszínét í r t a le. Mint ismeretes, h a r m a d k o r ú tengereink partvonalai több helyen jól felismerhető n y o m o k a t h a g y t a k h á t r a a m a g y a r középhegység szélein. Ezek segítségével Noszky J e n ő 5 6 b a M á t r á b a n a hullámverés ilyen lépcsős térszínek létrehozásában megnyilvánuló m u n k á j á n a k n é g y időszakát figyelte meg, Jaskó Sándor 5 6 c B a k o n y n y u g a t i peremén figyelt m e g hasonló jelenségeket. E tanulmányokhoz csatlakozik még Korcsmáros Iván értekezése a Balaton partlépcsős (ú. n. abráziós) pereméről. 5 7 Lóczy m é g azt hitte, hogy a Balaton több különálló 47 Száva-Kováts József: A l é g n e d v e s s é g eloszlása és évi j á r á s a E u r ó p á ban. F ö l d r a j z i Közlemények, 1938. 159.; Van-e európai m o n s z ú n ? U . o. 1939. 232.; A j ú n i u s i h ő c s ö k k e n é s okai. U. o. 1925. 187.; A levegő n y á r i nedvessége E u r ó p á b a n . U . o. 1935. 408. 48 Simor Ferenc: P é c s é g h a j l a t a . P é c s 1935. I – I I . k . 49 Láng Sándor: F e l v i d é k i f o l y ó t e r r a s z o k . F ö l d r a j z i Közl., 1936. 153. 51

U . ő.: A rozsnyói medence. U. o. 1940. 38.

53

Cholnoky v é l e m é n y e : F ö l d r a j z i Közlemények, 1935. 4.

50

54 55 56a

U . o. 1937. 56b U . o. 1926. 56c U . o. 1935. 57 Korcsmáros

138. 90. 20. Iván:

A k e s z t h e l y i h a l o m g e r i n c b a l a t o n i színlőc. U . o.


Szemle

173

medencéből keletkezett. E z t a véleményt azonban bizonyos morfológiai megfontolások ú. m. a medencék szerkezete, a l a k j a , a t i h a n y i p a r t , a somogyi vízalatti padlanok stb. m á r m e g d ö n t ö t t é k ; b á r tankönyveinkben még mindig a régebbi nézet szerepel. Miháltz István Kalotaszeg f o r m á i t t e t t e tanulmány t á r g y á v á . AZ EMBER AZ

A FÖLDRAJZI

EMBERFÖLDRAJZI

KUTATÁSOK

IRÁNY

KÖZÉPPONTJÁBAN

m i n d j á r t a h á b o r ú u t á n h a t a l m a s erő-

vel t ő r előre, ezt az is elősegítette, h o g y középiskoláinkban csak helyrajzot, egyetemeinken pedig sok helyen a történelemmel kapcsolatosan t a n í t o t t a k sokszor elavult, enciklopédikus és antropocentrikus irányú földrajzot. Ám a m a g y a r f ö l d r a j z legkiválóbb képviselői valamennyien a természettudományos irányzat hívei (Prinz, Cholnoky). Mindez nem jelenti azt, hogy az emberföldrajz terén is ne találnánk értékes m u n k á k a t . A módszertani elveket Hézser Aurél,58 Milléker Rezső és Hantos Gyula f e j tegetik; utóbbi Brunhes modern iskolájának szellemében hitvallást tesz a fizikai földrajzi ismeretek nélkülözhetetlensége mellett. Dékány Istvánt a gazdasági földrajz kérdései foglalkoztatják, a gazdasági értékekben általában átalakított földrajzi értékeket lát. Szerinte n e m területek meghódításáért folynak a szaporodó népek imperialista küzdelmei, hanem az ú j piacokért, a vevők társadalmáért, a politikai z s á k m á n y é r t és gazdasági felsőbbségért. 5 9 Dékány mindig hangsúlyozta, hogy a f ö l d r a j z f e l a d a t a : életet vinni a tájba, különben a g e o g r á f i a csak f e k v é s t a n n á v a g y helyszínrajzzá züllik. Kívüle Kalmár Gusztáv és Haltenberger Mihály foglalkozott m é g emberföldrajzi 6 0 és politikai földrajzi 6 1 kérdésekkel. Utóbbi a v á r o s f ö l d r a j z nagymestere és a Geographica Hungarica szerkesztésével szerzett n a g y érdemeket. N a g y r a h i v a t o t t művelője nálunk a későn jelentkező politikai földrajznak Rónai András, aki a m a g y a r medence életegységéről, 6 2 nemzetiségi kérdéseinkről, 6 3 a m a g y a r s á g szétszóródásáról 6 4 és főleg geopolitikai helyzetünkről tájékoztat. Újabbann a g y erővel indultak meg a településföldrajzi k u t a t á s o k . Győrffy István ( 1 8 8 4 – 1 9 3 9 ) , ki a budapesti egyetemen a n é p r a j z t a n á r a volt, földrajzot érdeklő kérdéseket is fejtegetett, hiszen senki sem volt nála hivatottabb az Alföld tanyavilágának és régmult pásztoréletének kutatására. 6 5 Az Alföld n é p e nem földművelésből élt régen, h a n e m állattenyésztésből! Viszont a t a n y a (régebbi nevén szállás) ősi hagyományként megvolt m á r a honfoglalás előtt is, mint nomád téli szállás, t e h á t ősi életforma. G y ő r f f y nyomdokaiba lép Gunda Béla, szintén a n é p r a j z művelője, de szerinte is a n é p r a j z i jelenségek éppen úgy odatartoznak a t á j jellegéhez, a „kulturtakaróhoz”, mint a földrajzi elemek. 66 A m a g y a r

59

rajzi Közlemények, F i g y e l ő , 1917.

1924. 1 – 2 3 . ;

U. ő.:

Az imperializmus lényege.

Magyar 60

K ö z l e m é n y e k , 1928. 139. 61 U . ő.: A n é p e k és f a j o k h a r c a a m e g é l h e t é s é r t és a h a t a l o m é r t . B p . 1936. 62 Rónai András: E g y harmónikus államterület statisztikai képéről. Földr a j z i K ö z l e m é n y e k , 1936. 9. 63 64 65 66

Gunda Béla dr.: F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1938. 30.

megfigyelések

az Ormánságban.


Földrajzi

Szemle

174

tanyakérdéssel Gesztelyi Nagy László is foglalkozott. 6 7 Kiemeli, hogy az é g h a j l a t szélsőségességén csak öntözéssel v a g y az ismert „dry f a r m i n g ” rendszerrel lehet segíteni. A legsürgősebb teendők: a vadvizek lecsapolása, a szikesek átalakítása, homokos vidékek beültetése, a terméshozam emelése stb. A szikesek kérdése azonban nemcsak antropogeográfusoknak, hanem gyakorlati szakembereinknek: a t a l a j k u t a t ó k n a k is állandó gondja. Ezek között különösen Treitz Péternek köszönhetünk sokat. A településföldrajzi k u t a t á s o k során nem lehet említés nélkül hagyni Glazer Lajos nevét sem. „Az Alföld régi vízrajza és a települések” c. tanulmányában 6 8 megállapítja, hogy a XVIII. sz. b ú z a k o n j u n k t u r á j á b a n meginduló vízlecsapolás és folyószabályozás teljesen a gabonatermeléshez és az istállózó állattenyésztéshez idomítja az Alföld képét. Elek Péter a t á j formakincséből kiindulva j u t el a terület kihasználásának, gazdasági erőforrásainak megrajzolásához. 6 9 A városföldrajz terén Pécsi Albert,70 Hanák Károly,71 Lipták Pál72 és Hantos Gyula73 t ü n n e k ki. ELJUTVA e házagos és a r á n y t a l a n felsorolás végére, méltán felteh e t j ü k a k é r d é s t : h a ennyi, európai viszonylatban is kiváló g e o g r á f u s egyéniséget t u d o t t a m a g y a r tudományosság magából kitermelni, mi az oka h á t közönségünk földrajzi tájékozatlanságának, népünk tulságosan maradi, belkontinentális szemléletének, közgazdászaink hiányos földrajzi t u d á s á n a k és annak, hogy hazánk f ö l d j é t közönségünk még m a sem ismeri a modern geográfia szellemében, hanem elavult, lekszikonszerű helyrajzi szemléletté zsugorodik össze benne a f ö l d r a j z i k é p ? E n n e k a diszharmóniának az o k á t elsősorban a középiskolai földrajzo k t a t á s hiányosságában l á t j u k . Még a balkáninak nevezett Romániában is a középiskola minden osztályában t a n í t a n a k földrajzot, nálunk ellenben negyediktől fölfelé egyedül a hetedik osztályban és heti egy órában „ t a n í t j á k ” az ország f ö l d r a j z á t . Emellett az alsó osztályok földrajztanít á s á n a k szelleme is tisztán topográfiai, enciklopédikus adathalmaz, gondolkodásra nem késztet, okozati kapcsolatok keresésére alkalmat nem igen ad. Miért kell ennek így lennie? A neohumanista nevelési szemlélet m i a t t . A budapesti egyetemen a történelemnek tizenhárom tanszéke van, míg a f ö l d r a j z n a k – Mendöl Tibor antropogeografiai tanszékének felállítása óta – kettő! 7 4 Pedig a történelmet, politikai, gazdasági mozzanatokat csak a földrajzzal lehet értelmesen megmagyarázni! Emellett nálunk az egyetemen a f ö l d r a j z professzorának egész sor t u d o m á n y t kell előadnia ( é g h a j l a t t a n , hidrográfia, óceánográfia, légkörtan, morfologia, leíróföldrajz, földszerkezettan, földszármazástan stb.) még abban a jobbik esetben is, h a az emberföldrajzot külön t a n á r t a n í t j a . V a j j o n mit tenne a történelem t a n á r a , h a egyedül kellene előadnia a magyar, az egyetemes, az ókori, stb. t ö r t é n e t e t ? A külföldi egyetemeken a f ö l d r a j z valamennyi á g á n a k külön előadója v a n ! E z a históriai irányzat nálunk régmult idők m a r a d v á n y a , a mult század elején ugyanis az 67

Gesztelyi Nagy László: A m a g y a r t a n y a k é r d é s . K e c s k e m é t 1927. F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1939. 297. Elek Péter: A S z e n t e s és S z a r v a s k ö z ö t t i t e r ü l e t t á j r a j z a . F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1937. 133. 70 F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1937. 191. 71 Hanák Károly dr.: A d a t o k K a s s a f ö l d r a j z á h o z . F ö l d r a j z i K ö z l e m é n y e k , 1940. 13. 72 Lipták Pál: B é k é s c s a b a f ö l d r a j z a . B é k é s c s a b a 1938. 68

69

74 Cholnoky Jenő: Egyetemünk K ö z l e m é n y e k , 1940. 77.

második

földrajzi


tanszéke.

Földrajzi

Szemle

175

iskolákban „ókori földrajz”, „középkori földrajz”, „ ú j k o r i f ö l d r a j z ” címen t a n í t g a t t a k . A neohumanista elvet rögzítő második R á t i o Educationis érvényben m a r a d t iskoláinkban egészen 1848-ig, sőt a t a n í t á s középp o n t j a gimnáziumainkban ma is a latin, a holt nyelv u r a l m a az élőn m a is megbénítja a helyes természettudományos szemléletet. Az érettségi vizsgálatokon a f ö l d r a j z és a honismeret m a is a történelem segéddiszciplinája gyanánt, másodlagosan szerepel. E z visszaesést jelent, hiszen m á r az 1819-ben megjelent nagyenyedi t a n t e r v , a „ N o r m a Discendi” modern természettudományos f e l f o g á s t szegezett szembe a h u m a n i s t a irányhoz ragaszkodó hivatalos állásponttal; az Eötvös-féle 1868-as tanterv pedig a felső osztályokba is bevezette a f ö l d r a j z o t ! Világos, hogy sem történelemmel, sem pedig művelődéstörténettel nem foglalkozhat az, aki nincsen tisztában az ember s o r s á t irányító földrajzi – elsősorban pedig fizikai f ö l d r a j z i tényezők kihatásaival. E z t a példák hosszú sorával lehetne bizonyítani. Annyi bizonyos: kitünő szakembereink v a n n a k s – m i n t 1918-ban – úgy a jelen h á b o r ú t követő béketárgyaláson is felkészülten f o g j á k védeni az ország érdekeit és bizonyára részt vesznek m a j d hasznos útmutatásaikkal a gazdasági ú j j á é p í t é s m u n k á j á b a n . A m a g y a r tudomány nyugateurópai színvonalának m e g t a r t á s a , a k u t a t á s lehetőségének megadása és a jövő nemzedékek helyes geográfiai nevelésének biztosítása azonban m á r nem lehet az ő feladatuk. INCZE ANDOR

A SZÉKELYFÖLDI ÖSZTÖNDÍJAS FESTŐK KIÁLLÍTÁSA A TÁJ ÉS AZ EMBER egymásba áramló, állandó kölcsönhatása a művészetben is megnyilvánul. E z az összefonódás azonban csak akkor igazán termékeny, h a a külsőségeken t ú l élményszerű, mély lelki kapcsolat jön létre. E g y vidék és a benne virágzó élet sokkal összetettebb, szövevényesebb, semhogy a róluk n y e r t f u t ó benyomások a felület a l a t t lappangó lényeget elérhetnék. Komoly elmélyülés szükséges ahhoz, h o g y egy kívülről jövő az ú j környezetet teljesen m a g á é v á tegye. A művésznek mindig érzékenyebb, fogékonyabb a lelke, ennek következtében gyorsabban és biztosabban r a g a d j a meg a belső lényeget és annak művészetté átértékelhető vonásait. E g y f e s t ő pl. nemcsak a t á j f o r m á i t é s színeit rögzíti le, hanem azokon túl bele a k a r hatolni a t á j elrejtett, titokzatos valóságába. Ezért a felszínes, esetleges vonások helyett azokat f o g j a kiemelni, melyeket a m a g a s a j á t o s szemléletének szűrőjén áteresztve döntően jellemzőnek érez. Sőt még tovább megy. A t á j b a n m e g l á t j a az ottélő embert, akinek magatartásából, m u n k á j á b ó l és istenkereséséből kielemezi azokat a szét nem téphető szálakat, melyek a természet és lélek sorsszerű e g y m á s r a u t a l t s á g á t örök és mégis mindig változó hálózattal szövik egymásba. Éppen ez a finom, szóval alig meghatározható elvonás és ú j r a a l k o t á s különbözteti m e g a jó f e s t m é n y t a színes fényképtől, a felületi mivoltában pontosan visszaadott valóságot az élményszerűen átértékelt műalkotástól. A t á j ihletése nem egyszer elhatározóan befolyásolta az európai művészet fejlődését. E megállapítás elsősorban a XIX. és XX. századra áll. Az igazi t á j k é p f e s t é s akkor kezdődik, midőn Constable felfedezi az angol, a barbizoni iskola pedig a f r a n c i a vidék festői értékeit. Hasonló, egész festészetünkre irányítóan h a t ó jelenség nálunk a mult század nyolcvanas


Szemle

176

éveiben meginduló és az első világháborúig virágzó nagybányai iskola. Alkotásaiban először érezzük a m a g y a r hegyek, völgyek, erdők, mezők otthoni szavát, a szót, mely művészetünknek meleg hazai csengést adott. Csak helyeselni lehet t e h á t kultuszminiszterünknek, Szinyei-Merse Jenőnek azt az elgondolását, hogy napjaink festői s z á m á r a is lehetővé teszi, a m a g y a r t á j megismerését és értékeinek művészi kiaknázását. Erdély valóban különösen alkalmas arra, hogy csodálatosan változatos vidékei és a bennük bontakozó ezerarcú élet művészetünk f r i s s és mély kiteljesedésének tovalendítőjévé váljék. A Műcsarnok VII. kiállítása a vallásés közoktatásügyi miniszter székelyföldi ösztöndíjában részesített festők legújabb műveit m u t a t t a be. A t á r l a t elé nem mindennapi várakozással néztünk. E z t a fokozott érdeklődést nemcsak a szellemi t a r t a l o m eleven erdélyi kapcsolatai indokolták, hanem az a körülmény is, h o g y a bemut a t á s r a került festmények a Szépművészeti Múzeumban való szereplésük u t á n kerültek Kolozsvárra. Sajnos, a várakozás és az eredmény nem volt arányban egymással. Tisztában v a g y u n k azzal, hogy a kezdeményezés azonnal teljes sikert r i t k á n hozhat. A f e n t e b b érintett esztétikai és nevelői elvek a legjobbat, a fejlődés végső kiteljesedését körvonalazzák. Kétségtelen túlzás lenne a székelyföldi ösztöndíjasoktól rögtön az induláskor azt a színvonalat megkövetelni, melyre a n a g y b á n y a i a k évtizedes odaadó munkával emelkedtek. A kiállításról azonban az a benyomásunk, hogy a szereplő művészek túlnyomó része egyáltalán nem t u d t a sem megérteni, sem átérezni: mit jelent m a g y a r t á j a i n k egyik legjellegzetesebbike a festészet szempontjából. A legtöbben alig j u t o t t a k a felületnél mélyebbre. Hegyeket, f á k a t és mezőket vetettek vászonra v a g y papírra, házakat, állatokat és embereket zsúfoltak egybe v a g y szórtak szét anélkül, hogy a vidék és az ott pergő élet szelleméből valamit is a d t a k volna. E g y egész sor teljesen konvencionális kép nézett le a falakról. Róluk a régi, enyhén impreszszionisztikus naturalizmus rózsás v a g y narancsszínbe játszó édeskés köde t e r j e n g e t t szerteszét. E festési modor 1900 körül ú j d o n s á g lehetett, ma m á r fejlődésre képtelen, ü r e s ismétlés. Az émelygős zöldekkel, kékekkel, lilákkal tarkálló Békás-szoros v a g y H a r g i t a díszletként hat, a f o r m á k és színek mögül hiányzik az elhitető erő. Máshol arcok és alakok tűnnek fel esetleg székely viseletben, de székely lelkiség nélkül. Előfordul az is, h o g y a művész s a j á t o s látásmódjából indul ki ugyan, de az előtte dobogó valóság az ő számára puszta eszköz, vonalait és színfoltok értelmetlen tömege, melyet képpé szerkeszt s nem t u d j a vagy nem is a k a r j a észrevenni, h o g y az, a m i t csupán n y e r s a n y a g n a k használ, történelmi és szellemi hagyományoktól megszentelt rög és élet. A kiállítás legnagyobb hiánya t e h á t az, hogy sem a művészet, sem a m a g y a r lelkiség szempontjából nem hozott legalább bíztató ígéretet. A RÉSZLETEKTE TÉRVE h a t művészről kell külön megemlékeznünk. A nem erdélyiek közül egyedül Muhoray Mihály az, aki megtalálta az élményszerű kapcsolatot azzal a földdel és néppel, mely kincseit előtte f e l t á r t a . Ecsetvonásai a l a t t megelevendik a csíki hegyek hatalmas, lenyűgöző szerkezete: a tömegeknek és vonalaknak az a bámulatosan fenséges hullámzása, mely r a b u l e j t i a fogékony lelket. A f e h é r felhők szántotta égbolt k é k j e a l a t t f e l h a r s a n a r é t zöldje, de a világító f r i s s színek elhalnak a fenyők f e k e t e á r n y é k á b a n vagy az alkonyat hűvös, b a r n a fényében. Muhor a y nagyszerűen kiaknázza a beszédes részleteket. A havasi legelőn végigkígyózó f e h é r ösvény, egy-egy szeszélyesen k a n y a r g ó f a s o r vagy mélyen bevágódó p a t a k óriási távlatokat n y i t meg előttünk. De a székelység élete is érdekli. Csíkmenaság zegzugos utcáin keménykötésű emberek


Szemle

177

sietnek a munkából hazafelé. Élénk mozgásukat a szürkület p u h a p á r á j a f o n j a be. Az ismétlődő taglejtések fokozzák u g y a n a ritmust, de még nem elég teltek. Ezért kissé unalmasan h a t n a k épúgy, mint a f ű z f á k m e r e v levelű lombozata. H a Muhoray dekoratív érzéke hajlékonyabban, rugalmasabban f o g megnyilatkozni, képeinek h a t á s a teljessé válik. Hidegebb, tartózkodóbb színei u t á n m é g közvetlenebben érezzük Ferenczy Júlia csendesen parázsló t ó n u s á t . „Tolvajos tető” című festménye barnának, zöldnek, kéknek lágy és mégis erőteljes színakkordjában f o g a n t . Meleg, lélekkel teli kép, mely a művész ú j koloritjáról ad hírt. A „Konfirmáló leány” rendkívül f i n o m f o r m a a d á s á v a l és kellemes színösszeállításával tűnik ki, de r a j t a még mindig a pasztellekről jól ismert lila és vörös f a n y a r a b b együttese uralkodik. A „Tolvajos tető” megszabadult ettől s ezért Ferenczy további fejlődését ezen az úton v á r j u k . Képeinek erdélyi zamatú l í r á j a Gy. Szabó Béla műveiben f é r f i a s zengéssel csendül meg. Öt kiállított művének h a t á s á t a szerencsés elhelyezés csak fokozza. A két szélen egy-egy fametszet foglal helyet (Disznópásztor, Átkelés a N y á r á don). A művész „fehér” korszakának e kiemelkedő termékei a víz állhatatlan mozgását kényszerítik a fametszet szigorú keretei közé. A f e k e t e alapot a rohanó p a t a k sűrűn felvillanó vízszintesei s z á n t j á k fel. Ezeket szeli á t a keményen kopogó zápor f e r d é n csapódó függönye. A merev vonalak e könyörtelen összeütközésében t ö r m a g á n a k u t a t a konda és a pásztor. A f e h é r és f e k e t e egyenlő erejű viaskodása jellemzi a másik fametszetet is. Szabó eleinte alig használta a f e h é r e t és e szín szerepét a legkisebbre szorította. Mostani metszetei a világosság felé haladnak, de mennél inkább megközelítik, annál hevesebb küzdelmet vívnak a sötéttel. A fametszetek h a t a l m a s d r á m á j a költői szépséggé és egészséges humorrá csendesül az általuk közrefogott k é t szénrajzban. Az egyik egy b á j o s székely leányt ábrázol ( J u l i s k a ) . Puha, á l m a t a g a r c a sima tükrén szigetként emelkednek ki a száj, az o r r és a melegfényű szemek. A másikon egy kis kondásgyerek jelenik meg. Összehúzott szemei mögül gyan a k v á s és egészséges csintalanság lobog felénk, E r a j z egyike a legpompásabban sikerült jellemképeknek, melyet a művész valaha p a p í r r a vetett. A két üde szénvázlat között izzik fel a „Szilvaízfőzés” meleg vörös tónusai. A f r i s s pasztellszínek életerőtől duzzadnak, h a t á s u k a fehér-fekete metszetek és rajzok közepette megkettőződik. A székely t á j és ember komoly alaphangulata r a g a d j a meg Duray Tibor képzeletét. Az erdőben j á r ó favágók m i n t h a külső és belső mivoltukban m a g u k is hozzátartoznának a vadonhoz. Figyelemre méltók női tanulmányai is (Fonóasszony, Ö r e g asszony). Szép és könnyed Eless István h á r o m kis vízfestménye. Az „Eső u t á n ” című a f r a n c i a impresszionistákat j u t t a t j a eszünkbe, de csak technikájával, a f o r m á k és színek h a n g u l a t a a Székelyföldet idézi. H a t á rozottan érdekesek Kun István tájképei, noha mi sem á r u l j a el r a j t u k székely vagy a k á r erdélyi eredetüket. Színbeli szerkezetük a b a r n a és a kék ellentétének végletes kihangsúlyozásában rejlik. A sötét dombok és szántóföldek fölé világos, de mégis nehéz, sűrűkék égbolt borul. A két tónus éles összeütközését olykor kopasz f á k nyujtózkodó ágai enyhítik. Lenn egy-egy ház, fenn egy-egy felhő f e h é r f o l t j a villan meg. Nagyon jó lenne, h a a művész a f o j t ó komor t ó n u s t úgy, mint a b e m u t a t o t t képek egyikén meg is tette, néhány élénk színnel feloldaná. Sajnos, a többi huszonkét festő sem általános művészi, sem s a j á t o s erdélyi szemszögből nem tud kielégíteni. Pedig v a n n a k közöttük nem mindennapi tehetségek. András Lászlótól és Csebi Pogány Istvántól sokkal többet vártunk, mint amennyit a d t a k . Hintz Gyula és Klie Zoltán s a j á t modorosságukba fulladtak. Képeik szín- és formatobzódásában elvész a komoly valóság és kialszik a lélek melege. Mágori Vargha Béla festmé-


Szemle

178

nyeiben h i á b a keressük a székelység acélos szellemét. Mondanivalója a színek t a r k a s á g a ellenére is f á r a d t é s erőtlen. Dudás Jenő n a g y technikai t u d á s a elismerésre méltó ugyan, ezen túl azonban semmit nem kapunk tőle. A felsorolást tovább nem folytatom. Az érdektelen és nem egyszer bosszantóan gyenge képek között a felsoroltakon kívül még Ráfael Viktor „Bivalyok” című pasztellje jelent megkönnyebbítő felüdülést. ÖSSZEGEZVE a mondottakat, megállapítható, hogy az a helyes kezdeményezés, mely ú j r a erőteljesebben i r á n y í t j a művészeink figyelmét a hazai t á j és élet felé, egyelőre éppen a művészek részéről kevés megértésre talált. A többség, ú g y látszik, a f e l a d a t jelentőségét n e m t u d t a felfogni és megelégedett felszínes kísérletekkel. E z a t é n y is a r r a int, h o g y a jövőben szigorúbban kell megrostálni azokat, akiket ilyen ösztöndíjban részesíteni óhajtanak. A kiállítás tanulságai, eredményei és sikertelenségei e g y a r á n t bizonyítják, hogy csakis egy válogatott művészegyüttes képes k i t a r t ó és odaadó munkával elérni a kitűzött célt: művészetünknek a hazai t á j és ember belső élménnyé érlelése által magyarabb és emberebb elmélyítését. ENTZ GÉZA


MAGYAR F I G Y E L Ő

KOSSUTH LAJOS IRATAIBÓL* Austria nem nemzet, csak uralkodás. Amely nemzetre A u s t r i a a kezét ráteszi, az öncél lenni ipso f a c t o megszűnik. R a b j á v á lesz oly érdekeknek, melyek nem az ő érdekei. Építési a n y a g egy uralkodó-hatalom épületéhez de m a g a nem épület, nem nemzet. Mi egészen m á s kilátást nyit a keleti kérdés megoldásánál a politikai számtan, h a Magyarország f ü g g e t l e n ! Magyarország nemzet, nem uralkodás. Magyarország nem gondolhat a r r a , hogy foglaljon, hogy terjeszkedjék. Ezt ethnográfiai viszonyai nem engedik. Őrültség volna, h a reágondolna. Öngyilkosság. E z a d j a m e g a kulcsot ahhoz, hogy a m a g y a r nemzet így szólhat szomszédjaihoz: „ N a g y h a t a l m a k vannak közelünkben. Szövetkezzünk, hogy egymást támogatva, mindannyian megóvhassuk függetlenségünket.” Tekintsenek önök a földabroszra s meg f o g n a k győződni, hogy ez a combinatió csak egy f ü g g e t l e n Magyarországgal lehetséges. E nélkül lehetetlen. Pedig ez a combinatió áll E u r ó p a érdekében. E z E u r ó p a jövendő szabadságának, függetlenségének szüksége, sőt „imperativ postulatuma”, m e r t csak így lehet a keleti kérdés a népek f ü g g e t lenségének érdekében megoldva, másképen a h a t a l m i versengés boszork á n y ü s t j e marad, melyben az „ u r h a t n á m s á g ” gonosz szelleme E u r ó p á r a veszélyt főz. Nem kevésbbé szükséges Magyarország függetlensége a panslavismus veszélyeinek elhárítása szempontjából. A panslavismus ellenszerét a különféle szláv nemzeti egyéniségeknek állami érvényre-juttatásában, azaz minden egyes „nemzet” függetlenítésében kell keresni. Azoknál, akik csak nemzetiségek, mindik a k a d n a k egyes rajongók, de szláv nemzet, mely történelmileg k i f e j l e t t egyéniséggel bír, nem lesz panszlávvá, h a szabad, f ü g g e t l e n nemzet lehet. Maga a panslavismus eszméje is a független nemzeti egyéniség eltiprásának kínos érzetéből szülemlett. A pánszláv mozgalom azért hódított annyi t é r t Csehországban, m e r t Austria (Nabukodnozor álomképének a m a p a r ó d i á j a ) az oly szép multtal bíró cseh nemzetet történelmi egyéniségéből kivetkőztette. Nem f e j t e g e t e m e t h é m á t t o v á b b ; csak a r r a utalok, hogy az egyes sláv nemzetek függetlensége csak szabad és f ü g g e t l e n nemzetek szövetkezése által biztosítható, e nélkül, h a mostani függésökből felszabadulnak is, függetlenségüket egyik vagy másik n a g y h a t a l o m n y o m á s a ellenében egyenként meg nem védhetnék. H a a kisebb nemzetek a n a g y h a t a l m a k általi elnyeléstől meg nem óvatnak, E u r ó p á b a n e m lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyratörekvési vetélkedések lesznek egyfelől, másfelől örökös conspiratiók. É n erősen m e g vagyok győződve, hogya dunavölgyi kisebb nemzetek confoederatiója a történelem logicájának parancsoló követelménye. E z azonban egy f ü g g e t l e n Magyarországot feltételez. E nélkül lehetetlen. * Mindenekelőtt az emberiség veleszületett örökös jogának, a népszab a d s á g n a k nevében tiltakoznom kell azon k á r o m l á s ellen, hogy csak az úgynevezett n a g y h a t a l m a k n a k van l é t j o g a ebben a tizenkilencedik szá* Kossuth

Lajos:

I r a t a i m a z emigrációból. Bp. 1881.


Magyar Figyelő

180

zadban. N a g y o t kellett hanyatlani utóbbi időkben a politikai erkölcsiségnek ebben az Angliában, hogy m á r i t t is akadnak, a k i k m e g t a g a d j á k a Canning idejében fennen hirdetett a m a maximát, hogy a nemzetjogot a gyengénél úgy, mint az erősnél e g y a r á n t tisztelni kell. E maxima akkoron az angol politika vezérdogmájául azon Portugállia alkalmából lett felállítva, mely ú g y területi, mint népességi tekintetben csak kevéssé több, mint a m a g y a r korona államtestének egy negyedrésze. Az a rettenetes t a n , hogy csak n a g y h a t a l m a k birnak létokkal – az ököljog t a n a , melyen m á r mégis csak túl kellene lenni az emberiségnek a tizenkilencedik században. Irtózatos t a n ; ellenkezik az erkölcsi világrend törvényeivel. (II. köt. 2 3 5 – 2 3 8 . l.) * A külvilágnak a m a g y a r történelemben j á r a t l a n s á g á r a spekulálva, azon r á g a l m a t terjesztik felőlünk, hogy mi m a g y a r o k egy kizárólagos indulatu uralgó f a j vagyunk, mely a többi f a j o k elnyomására törekszik. Azonban a felhozott tényekre azt m o n d h a t n á valaki, hogy azok megc á f o l j á k ugyan e g y a n u s í t á s t az 1848-ki évet megelőzött időkre nézve, de a kérdés a z : nem volt-e a 4 8 – 4 9 - i k i eseményeknek oly jellege, mely némileg indokolhatná a vádat, mellyel ellenségeink bérencei a világ rokonszenvét tőlünk elfordítani törekesznek? Nemcsak n e m volt, de sőt éppen az 1848–1849-iki küzdelmeink szolgáltatják a legfényesebb, a legdöntőbb bizonyságot az ellenünk emelt rágalom ellenében. Mert h á t mi t ö r t é n t 1848-ban? Mondott a m , h o g y 1848-ig Magyarország a l k o t m á n y a aristokratikus jellegű volt. Alkotmányos jogokkal csak a kiváltságos osztályok b i r t a k ; a nép milliói ki voltak zárva az alkotmányosság jóvoltaiból, nem birtak polgári jogokkal, szolga-nép voltak. Igen, de nemcsak a nem m a g y a r f a j u nép volt szolga, a m a g y a r is az volt, mindamellett is az volt, hogy a m a g y a r f a j Magyarországon m a g a egyedül j ó f o r m á n többre, mindenesetre közel anyn y i r a megyen, mint a többi külön f a j o k együttesen. Mégis szolga volt! A m a g y a r történelemnek minden időkön keresztül állandó vonása maradt, hogy valamint a szabadság, ú g y a szolgaság sem volt soha f a j h o z kötve. Volt osztály-uralom, de nem volt f a j - u r a l o m ; volt nép-szolgaság, de nem volt faj-szolgaság. A m a g y a r f a j ú nép sorsa egy hajszálnyival sem volt enyhébb a többi f a j ú nép s o r s á n á l ; a nem m a g y a r f a j ú nép sorsa egy hajszálnyival sem volt terhesebb a magyarénál. Egyenlően osztotta a törvény a jogokat a kiváltságos osztályoknak faj-különbség nélkül; egyenlően terhelte a népet kötelességekkel szintúgy fajkülönbség nélkül. Ilyen állapotban találta az országot az 1847–48-iki országgyűlés. No m á r , h a mi akkoron csak a m a g y a r f a j ú népet szabadítottuk volna fel, a nem m a g y a r f a j ú népet pedig n e m ; h a csak a m a g y a r t v e t t ü k volna b e az alkotmány sáncaiba, a többit pedig kívül h a g y t u k volna, v a g y legalább s a j á t f a j u n k előnyére a jogokban különbséget t e t t ü n k volna: akkor igenis szemünkre lehetne vetni, hogy f a j - u r a l o m r a vágytunk, hogy a nem mag y a r f a j o k a t elnyomni a k a r t u k . S h a ezek azért f o g t a k volna fegyvert ellenünk, hogy jogegyenlőséget v í v j a n a k ki m a g u k számára, mi pedig azért harcoltunk volna, hogy a jogokat s a j á t f a j u n k számára t a r t s u k fenn, őket pedig azokból k i z á r j u k : oh, akkor igenis el lehetne rólunk mondani, hogy f a j - h a r c o t vívtunk, nem szabadságért harcoltunk, h a n e m uralomért. H a n e m mind ennek ép ellenkezője t ö r t é n t . Épen az képezi az 1848-iki korszak örök dicsőségét, hogy a nemesség önként, letéve a közös h a z a o l t á r á r a minden kiváltságait, j o g a i t és mentességeit, a f a j k ü l ö m b ség nélkül jobbágy népet f a j k ü l ö m b s é g nélkül szabad földbirtokossá, szabad polgárokká tette, s önként szabad a k a r a t b ó l proklamálta s gya-


181

Magyar Figyelő

korlatilag megvalósította az „egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlő kötelesség” n a g y elvét a m a g y a r korona területének összes keresztény lakossága s z á m á r a f a j - , nyelv-, vallás-külömbségre való tekintet nélkül. (H. köt. 141—143. 1.) * A hazáért meghalni nem nehéz, m e r t hiszen meghalni úgyis kell, de a haza, j a v á é r t felelősnek lenni, ez az ami nehezebb mindennél. (I. köt. 189. l.) * Az erő a népeknél v a n ; hadseregeknél csak akkor, h a a népnek, melyből származnak, eszméit s érzelmeit képviselvén, lelkesedve v a n n a k az ügyért, melyért küzdenek. (VIII. köt. 207. l.)

A SZTALINI KÜLPOLITIKA Mint mindennek, a politikai történéseknek is v a n a l a k u l á s u k a t meghatározó előéletük. E z é r t téves az eseményeket csupán megvalósulásuktól számba venni, hiszen igazában többnyire n e m csak a k k o r kezdődtek, hanem előbb, eszmei megfogalmazásuk és megérlelődésük időpontjában. Minden jelentősebb politikai f o l y a m a t tulajdonképpen h á r o m fázison m e g y á t : az eszmei, szellemi előkészítés, a g y a k o r l a t i kivitelezés, v a l ó r a v á l t á s s végül a beválás vagy be nem válás szakaszán. A nagyobb politikai f o r d u latok véghezvitelét minden esetben hosszabb szellemi v a j u d á s , f o r r o n g á s és v i t a előzte meg, mely az illető politikai történésnek rendszerint n e m csupán elvi t a r t a l m á t a d t a meg, h a n e m sokszor m é g lényeges megvalósítási módozatait is tisztázta. Gyakorta persze m á r ez az eszmei előkészítés sem m e g y simán, aszerint, hogy a t á r s a d a l m i fejlődés m e n n y i r e kedvez neki, v a g y mennyire gátolja. Előfordul, h o g y az illető politikai f o r dulat szükségességének a felismerése f e l b u k k a n s a l a p j á b a n véve és a fejlődés nagy, de n e m mindenki számára l á t h a t ó vonalát tekintve helyénvaló is, de m e r t túl vakmerően vág a fejlődés elébe, az a d o t t pillanatban még képtelennek, sőt nevetségesnek hat, hogy aztán csak valamivel később szinte természetesnek, magától értetődőnek t ű n j é k és ú g y érvényesüljön, mint ami „már amugyis benne volt a levegőben”. Ilyen viszontagságos az előélete, eszmei k i f o r r á s a a n n a k a valóságnak is, melyet m a sztálini külpolitikának, v a g y szovjetimperializmusnak nevezünk. * A Komintern 1923 n y a r á n lezajlott IV. kongresszusának a megnyitásakor t ö r t é n t a moszkvai Kremlben: az egykori t r ó n t e r e m m á r zsufolásig megtelt a világ minden részéből érkezett kiküldöttekkel és az ú j d o n sült szovjetarisztokrácia képviselőivel, a pompásan feldíszített elnökségi emelvény azonban még ü r e s volt, holott a világforradalmi vezérkar n a g y jai is megjelentek egy mellékajtón, köztük a súlyos betegségéből látszólag – de amint nemsokára kiderült, csak rövid időre – felépült s éppen ezért a szokásosnál is viharosabb u j j o n g á s s a l f o g a d o t t Leninnel. Megálltak az emelvény mellett s a rendezők jelzésére várva, szemmelláthatólag vidám, fesztelen beszélgetésbe kezdtek, a k á r c s a k színészek egy könynyű, de annál biztosabb sikert igérő fellépés előtt. O t t volt persze a Lenint körülvevő csoportban a bolsevista f o r r a d a l o m m a j d n e m valamennyi alvezére, Trockij, Buchárin, Zinovjev és a többiek, köztük – b á r i n k á b b a h á t t é r b e szorulva – természetesen Sztálin, a szovjetorosz kommunista p á r t egyik akkori f ő t i t k á r a és a szovjetkormány nemzetiségi népbiztosa


Magyar

182

Figyelő

is. A m i n t így sütkéreztek az ünnepies h a n g u l a t izzó sugaraiban, egyszercsak f e l b u k k a n t köztük Radek Károlynak, a Kreml akkoriban legkedveltebb ú j s á g í r ó j á n a k komikus a l a k j a s m i u t á n meghitt bizalmassággal f u t ó l a g üdvözölte a szűk kör főszemélyeit, körülnézett a díszteremben. Tekintete h a m a r o s a n m e g a k a d t az emelvény fölött elhelyezett és virág o k k a l övezett óriási h á r m a s arcképen, amely Marxot, Lenint és Engelst ábrázolta. egész h a t a l m a s helyiségen eluralkodó képére m u t a t v a . J o b b r a Marx Károly, a világproletáriátus n a g y tanítómestere és a világforradalom eszmei ú t t ö r ő j e . . . kitűnő, . . . a középen Lenin, a n a g y m e g v a l ó s í t ó . . . ez még kitűnőbb, . . . balra, . . . h á t nem, ez m á r nincs egészen rendben, . . . az a német nem igen talál o d a . . . Mert végtére is u g y a n m i t képvisel, a m i t m á r M a r x n e képviselne, akinek engedelemmel szólva csak tanítványa, t i t k á r a , no meg mecénása volt. Igazán, a j ó öreg Engels meglehetősen semmitmondó, fölösleges itt, . . . valaki m á s kellene a helyébe, egy jelentékenyebb, eredetibb, . . . t a l á n egy n a g y szláv, v a g y méginkább orosz, mondjuk, N a g y Péter, nemde, Lenin e l v t á r s ? . . . Mert egy asszonyt, mint N a g y Katalin, mégse f e s t e t h e t ü n k oda, meg aztán ő is német származású v o l t . . . De miért n e P j o t r Velikijt, a n a g y r e f o r m á t o r t és országépítőt, az első h a t a l m a s s z l á v o t . . . Igen, igen, j o b b r a legyen Marx, a nemzetközi p r o l e t a r i á t u s eszmei f o r r a d a l m a s í t ó j a , b a l r a N a g y Péter, a modern Oroszországnak, a világ legnagyobb parasztállamának és a szláv messzianizm u s n a k előharcosa, a középen pedig továbbra is Lenin, mindkettejük világmegváltó eszméinek v é g r e h a j t ó j a , gyakorlati s z i n t e t i z á l ó j a . . . R a d e k abban az időben nemcsak a szovjeturalom legkiválóbb közí r ó j á n a k , h a n e m egyben örök politikai tréfacsinálójának is számított, mégis eleinte megrökönyödés f o g a d t a ezt a kommunista szentháromságon” gyakorolt merész, eretnekségszámba menő b í r á l a t á t ; a megütközést azonban h a m a r o s a n derültség s végül harsogó k a c a g á s v á l t o t t a fel. Mint gyakori szellemeskedéseit, ezt is t r é f á n a k f o g t á k fel s kedélyesen napirendre t é r t e k fölötte. A f ü l t a n u k közül egyedül Sztalin nem nevette ki ezt az akkor igazán bolondnak és képtelenségnek hangzó ötletet, – legalábbis így á l l í t j a Trockij, aki ezt az a n e k d o t á t jóval később, m á r a korl á t l a n h a t a l o m r a j u t o t t Sztálin által t ö r t é n t száműzetése u t á n számtalan írásai egyikében elmesélte, azzal vádolva felülkerekedett vetélytársát, hogy „korlátoltságában” Radek „rossz viccét” a Kreml valóságos programjává tette m e g . . . * Több, mint húsz esztendő 1 m ú l t el immár ennek a T r o c k i j szerint hiteles s ennélfogva történelmileg érdekes esetnek a lejátszódása óta, anélkül, hogy tisztázódott volna, v a j j o n R a d e k ötlete valóban csak t r é f a volt-e, avagy előre jól megfontolt politikai elgondolás, amelyet csupán a könnyebbség kedvéért vetett fel élc f o r m á j á b a n , m i n t szokásához híven számos valójában komoly javaslatát. Mindenesetre m a m á r kétségtelen tény, hogy Sztálin az ellenfelei szerint „bolond és képtelen” ötletet megvalósította. A „semmitmondó” német E n g e l s valóban régóta nem szerepel többé a bolsevista „szentháromságban”, kiküszöbölték, „likvidált á k ” őt is. Igaz, helyébe mégsem N a g y P é t e r került közvetlenül; de ez csak a m i a t t t ö r t é n t , m e r t a h á r m a s egységbe most m á r Sztálint kellett beállítani, mégpedig a középre, Marx és Lenin közé. A Kremlnek ebben a módosított „szentháromságában” azonban a „nagy Sztálin” m á r nemc s a k a marxizmus és leninizmus élő szintéziseként szerepel, hanem egyben megtestesítőjeként mindannak is, ami az orosz történelemben n a g y é s felemelő, e g y ü t t e s megszemélyesítőjeként az elmúlt évszázadok mind-


Magyar

183

Figyelő

azon kimagasló alakjainak, akik az elsősorban N y u g a t e u r ó p a felé irányuló romanovi birodalmi, imperialista politika ”értelmében „ R u s z j anyó” s z á m á r a jelentékeny t e r ü l e t g y a r a p o d á s o k a t és az ú j k o r i n a g y h a t a l m a k koncertjében m á s számottevő sikereket vívtak ki. Már csaknem a személytelenségig kollektivvé stilizált képe valóságos ú j bolsevista ikon, amely N a g y Péter, N a g y Katalin és I. Sándor, valamint legdicsőbb hadvezéreik és államférfiaik legelőnyösebb vonásait és erényeit m a g á b a n foglalja. A szovjetorosz belső p r o p a g a n d a u g y a n i s Sztálint idestova egy j ó évtizede m á r n e m csupán „ n a p j a i n k Leninjé”-nek, hanem mindazon hagyományok napjainkbeli kifejezőjének és érvényesítőjének t ü n t e t i fel, amelyek a legnagyobb Romanovok u r a l k o d á s a idejéből – persze n a g y orosz-imperialista szempontból nézve – nagyszerűeknek és rendkívüliekn e k számítanak. E g y tiszta világforradalmi k o r m á n y p r o g r a m n a k részben nemzeti alapra való ilyen átállítása, a Kreml politikájában a nemzetköziszocialista és nemzeti-imperialista törekvéseknek ez az összeegyeztetése persze jó ideig nem csupán tudatosan, a felismerés következetes keresztülviteleképpen ment végbe. A vezetők gondolkozásától f ü g g e t l e n geopolitikai erők is döntően közreműködtek benne. Azoknak a f o r r a d a l m a k n a k a története ugyanis, amelyek megállták a s a r a t , azt t a n í t j a , hogy az ú j rendszer bekövetkezett megszilárdulása minden esetben mintegy törvényszerűen ismét előtérbe állítja az illető ország külpolitikájának úgynevezett „állandó meghatározóit”, változhatatlan hajtóerőit, m é g h a az ú j k o r m á n y f o r m a nem azonosítja is m a g á t velük. Az eredetileg nemzetközi beállítottságú bolsevisták abban a feltevésben züllesztették szét a Romanov-birodalmat és engedték kiszakadni belőle az önálló életre elég erős nemzeteket, hogy a szociális f o r r a d a l o m segítségével ú j , szovjet-alapon úgyis rövidesen ismét összefogják őket, mégpedig egy mégnagyobb, legalábbis európai, h a u g y a n nem éppen több kontinenst m a g á b a foglaló keretben. Abban a mértékben azonban, a m i n t egy ilyen terjedelmesebb forradalom kilátásai folyton csökkentek s az orosz szovjetállam m a g á r a m a r a d t , de előbb a N E P ( ú j gazdasági politika), m a j d a mezőgazdasági kollektiválás és az ötéves terv révén mindinkább megrősödött, a politikai és gazdasági stabilizálódás fokozódásával újból előálltak ugyanazok a problémák, szükségességek és érdekek, amelyek a modern Oroszország legtehetségesebb uralkodóit, N a g y Pétert, II. Katalint, I. Sándort, I. Miklóst és II. Sándort a korukbeli belső zavarok leküzdése u t á n a r r a indították, hogy az orosz föld fölös termékeinek minél szabadabb és előnyösebb értékesítése végett k i j á r a t o k a t szerezzenek a jégmentes tengerekhez s evégből elhatározó befolyásuk alá v o n j á k a Balti- és Fekete-tenger, mi több, lehetőleg az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger tekintetbe jövő partvidékeit. Így a Szovjetunió képében m e g ú j u l t orosz államalakulat állandó és geopolitikailag változatlanul f e n n m a r a d t igényei a külpolitikai téren elháríthatatlanul ú j r a felidézték a régi nemzeti eszményeket és törekvéseket. A m a g á r a m a r a d t Szovjetoroszország vezetőinek a k a r v a a k a r a t l a n u l is figyelembe kellett venniök a cárok külpolitikájából mindazt, ami f ü g g e t l e n a Kremlben uralmon levő rendszertől, vagyis állandón a k bizonyult geopolitikai adottság és szükségszerűség: a terjeszkedés a meleg tengerek és előnyös világforgalmi ú t a k irányába. * Nyilvánvaló ennélfogva, hogy ennek a belső és külső fejlődéstől egya r á n t megszabott f o l y a m a t n a k a kényszerűsége az 1923-beli szellemes Radek-ötlet nélkül is t u d a t o s s á v á l h a t o t t Sztálinékban, nevezetesen a k kor, amikor a 30-as évek elején a m á s országokban „csinálandó” f o r r a dalmakra vonatkozó tervezgetések véglegesen f ü s t b e mentek, főképpen


Magyar Figyelő

184

a n n a k következtében, hogy az egyoldalú m a r x i s t a világforradalmároknak, m i n t Trockij, Bucharin és t á r s a i voltak, az a végső reménye sem vált be, h o g y a Németországban u r a l o m r a k e r ü l t nemzeti szocializmust h a m a r o s a n a bolsevizmus v á l t j a le. A Szovjetuniónak ilyen körülmények közt nem m a r a d t m á s választása, m i n t v a g y továbbra is megmaradni politikailag és gazdaságilag mind elviselhetetlenebb elszigeteltségében, v a g y – legalább is átmenetileg – együttműködni a kapitalista államokkal, ami viszont csak a n a g y h a t a l m a k h a g y o m á n y o s erőjátékában való cselekvő részvételével lehetséges. Sztálin és m u n k a t á r s a i ez utóbbi lehetőség mellett döntöttek s m i u t á n e l h a l l g a t t a t t á k , sőt eltették láb alól orthodox- és doktriner-marxista ellenzéküket, szépen előszedték a Kreml könyvtárából a cári Oroszország polgári szellemben í r t történelemkönyveit és diplomáciai iratait, hogy most m á r azokból vegyenek példákat és ú t m u t a t á s o k a t „neonacionalista” külpolitikájuk intézéséhez. Annak jellemzésére, mennyire t u d a t o s volt m á r ez a pálfordulásuk, elegendő megemlíteni, hogy abban az időben egyszerre kivonták a forgalomból azokat a történelemkönyveket, melyeket Pakrovszkij Michail egyetemi t a n á r még Lenin u t a s í t á s á r a marxista-materialista felfogásban a szovjet-tanintézetek s z á m á r a í r t s melyek a cári imperializmus célkitűzéseit alapj u k b a n véve értelmetleneknek és átkosaknak t ü n t e t t é k fel. Helyettük olyan ú j történelemkönyveket i r a t t a k , melyek magasztalólag népszerűsít e t t é k az orosz nemzeti történelemnek mindazokat az alakjait, akik a birodalom nagyobbításához és dicsőségéhez kiemelkedően hozzájárultak, persze azzal a végső következtetéssel, hogy művüket most Sztálin vezetése f o g j a betetőzni. * Kiváltképpen az utóbbi időben mutatkozik meg, milyen alapossággal tanulmányozzák a szovjetorosz külpolitika irányítói h a z á j u k n a k a legnagyobb Romanovok, leginkább N a g y Péter, N a g y Katalin és I. Sándor korabeli történelmét. A finn, balti, lengyel, ukrán, besszarábiai és a balkáni kérdésben t a n u s í t o t t m a g a t a r t á s u k olyannyira azonos amazokéval, hogy általában egyszerű másolásról lehet beszélni, annyival is inkább, m e r t a Szovjetunió n y u g a t i terjeszkedésének a problémái n a g y j á b a n megegyeznek azokkal, melyek az említett h á r o m uralkodót elsősorban foglalkoztatták. A Finnországgal szemben most t á m a s z t o t t követelések hasonlóan szerepeltek N a g y P é t e r n e k a svédekkel, Suomi akkori uraival f o l y t a t o t t „északi h á b o r ú j á ” - b a n , aminthogy Sztálin lengyel ellenkormánya, élén a kommunista W a n d a Wasilewskával, elháríthatatlanul emlékeztet II. Katalin huszonegy szeretőjének egyikére, a lengyel Pomatowski Stanislaus A u g u s t hercegre, akit a cárnő a moszkvai birodalommal örökké vetélkedő Lengyelország báb-királyává t e t t meg, hogy általa, de ezenkívül a vezetőréteg egy részének megvesztegetése révén, valamint a „disszidensek”, vagyis az ország pravoszláv hiten m a r a d t lakói p á r t f o g á s á n a k címén folytonosan beavatkozhassék a lengyel belügyekbe mindaddig, amig az országot – legalábbis nagyrészét – teljesen befolyása alá n e m kerítette. A m i t N a g y Katalin annakidején Lengyelországban az a l k o t m á n y r e f o r m kérdésével kapcsolatosan művelt, ugyanazt f o l y t a t j a most Sztalin az ország „demokratizálásának” a követelésével, ugyancsak azzal az érveléssel, hogy nem t ü r h e t m e g szomszédságában ellenséges érzelmű lengyel kormányzatot. A való ok pedig változatlanul az, hogy egy n a g y Lengyelország veszedelmes v e t é l y t á r s a Oroszországnak a nemzetközi gabona- és nyersanyagpiacon, ú t j á b a n van és keresztezi k i j u t á s á t a n y u g a t b a l t i k u m i jégmentes kikötőkhöz (erős télen még a rigai kikötő is b e f a g y ) s mindezek fölött a történelem t a n ú s á g a szerint politikailag is n y u g t a l a n í t j a Moszkvát mindig, amikor hatalmas. (Moszkvában is vol-


Magyar Figyelő

185

t a k m á r lengyel csapatok, sőt lengyel cár is!) E z é r t az orosz politika immár h á r o m évszázada – h a egyáltalában – csakis olyan Lengyelországot szível, amely az ő f ü t t y e szerint táncol. S Sztalinék is dícsfénynyel övezik az orosz történelemnek miden olyan a l a k j á t , aki Lengyelországot gyengítette, v a g y pláne leverte. ( A többi között legmagasabb katonai érdemrendjüket azért létesítették Szuvarovnak, a neves hadvezérnek az emlékezetére, m e r t 1 7 9 4 – 9 5 - b e n megverte a lengyeleket, később pedig, 1799-ben, a f o r r a d a l m i F r a n c i a o r s z á g elleni orosz-osztrákangol háborúban hadseregével lenyomult egészen Olaszországba, m a j d átkelve az Alpokon, Svájcon á t vezette vissza csapatait.) A vörös Kreml most m á r minden g á t l á s nélkül f e l h a s z n á l j a h a t a l m i törekvéseiben a régi cári külpolitika egész f e g y v e r t á r á t . * De mindebből, a nagyorosz hazafiasság, a cári hagyományok, a pravoszláv egyházi szervezet és a pánszláv mozgalom felélesztéséből, továbbá a Komintern k ö z p o n t j á n a k a feloszlatásából és az Internacionále nemzetközi forradalmi indulónak, mint a Szovjetunió államhimnuszának a kiküszöböléséből téves volna azt a következtetést levonni, hogy Sztalin most m á r végleg elejtette a m a r x i z m u s t és leninizmust, vagyis a kommunista világforradalom eszméjét és céljait, s p o l i t i k á j á t kizárólag Oroszország nemzeti történelmi célkitűzéseire állította át. Ilyesmiről nem lehet beszélni, hiszen a szovjetrendszernek lényegileg m a is változatlanul szocialista a belső t a r t a l m a , csupán megnyilatkozási f o r m á i öltöttek többékevésbbé nemzeti jelleget. A Kreml külpolitikájának az orosz történelmi törekvésekre való korlátozása kétségtelenül csak ideiglenes és ugyanakkor t a k t i k a i l a g előnyös, annyival is inkább, m e r t az adott nemzetközi konstellációban m á s nem is lehetséges. A világforradalmi célok hangozt a t á s a m a időszerűtlen, hiszen éppen a bolsevista f e l f o g á s szerint csak a háború végén, h a a polgári országok államszervezetét a kimerítő h á b o r ú s erőfeszítések a l a p j u k b a n rendítenék meg, v á r h a t ó k szociális f o r r a d a l mak. A világforradalmi jelszavak a jelenlegi légkörben nem t a l á l h a t n a k megfelelő visszhangra, minek t e h á t velük a kedélyeket haszontalanul izgatni, kivált amikor ez a szövetséges kapitalista államokban csak a bizalmatlanságot fokozná. Ehelyett inkább megfelel a Kreml szándékain a k és törekvéseinek, h a a Szovjetunió általában ú g y viselkedik, m i n t elődje, a Romanovok n a g y h a t a l m a , amelynek imperialista igényeit a jelenlegiekkel azonos n a g y szövetségesek t i t k o s szerződésekben annakidején elismerték, ú g y h o g y voltaképpen csak azokra kell hivatkozni. Azt lehet mondani, hogy a moszkvai k o r m á n y jelenlegi külpolitikája nem egyéb, mint kényszerű minimális p r o g r a m j a , míg világforradalmi maximális p r o g r a m j á t csak annyiban igyekszik most érvényesíteni, amennyiben erre különösebb nehézségek nélkül m ó d j a nyílik. A szovjetimperializmus forgó-színpadán most a h a g y o m á n y o s orosz nemzeti törekvések és módszerek v a n n a k az előtérben, de a lehetőség szerint kombinálva a maximális p r o g r a m n a k azokkal a céljaival, amelyek m á r m a is megközelíthetők különféle módokon. E b b e n a tekintetben figyelemreméltó, hogy a moszkvai k o r m á n y az elfoglalt idegen területeken a demokratizálás ürügyével állhatatosan követeli a kommunista p á r t törvényes elismerését és a kormányban való képviseletét (pl. Olaszországban), s így is biztosítani igyekszik befolyását. H a aztán a dolgok a bolsevista elképzelés szerint fejlődnek, a Kreml minden bizonnyal aligha f o g h a bozni visszatérni eredeti céljaihoz, megfelelően f o r d í t v a forgó-színpadán, amelyen a minél nagyobb területek bolsevizálásának törekvése most a háttérben húzódik meg. Sztálin jelenleg Leninnek azt a m á r többször al-


Magyar Figyelő

186

kalmazott t a k t i k a i t a n á c s á t követi, amely szerint néha a j á n l a t o s egy lépést h á t r a tenni avégből, hogy két lépés következhessék előre. Így a radeki „ t r é f a ” gyakorlati megvalósítása végeredményben csak növelte a moszkvai politika manőverezési képességét s dúsabbá, változatosabbá t e t t e t a k t i k a i eszköz- és módszerkészletét. E n n e k következtében a Kreml politikai arzenálja felöleli mindazokat a fegyvereket, amelyeket a m a r x i s t a szocializmus, a szovjetföderalizmus és a nagyszláv színezetű orosz imperializmus együttesen” n y ú j t ; olyan választék ez minden elképzelhető helyzetre, aminővel eddig egyetlen állam vezetői sem rendelkeztek. Ennélfogva a sztálini külpolitika folyton ú j a b b és meglepőbb dialektikus változataira számíthatunk.

SZÁZÉVES AZ ERDÉLYI MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET F . hó 4-én az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányi díszülés keretében ünnepelte meg alapításának századik évfordulóját. Gróf Teleki Béla elnök beszédéből idézzük az alábbiakat : „Az Erdélyi Gazdasági E g y l e t története minden időszakában az erőfeszítések története. Az egykori f o r r á s o k b a n megdöbbentő kép t á r u l elénk az alapítás időszakáról. Nemcsak a parasztbirtok, hanem a közép- és n a g y birtok is a lehető legelmaradottabb viszonyok között tengődik. Legtöbb helyütt rablógazdálkodás j á r j a , az azelőtt termékeny földek elsoványodva, a szöllők és termékeik elsilányodva; az erdők is pusztulni kezdenek; nem volt hitel és h a a gazda megszorult vagy földeit javítani a k a r t a , hitel hiányában erre képtelen volt; az állattenyésztés ált a l á b a n hanyatlófélben, a termelési rendszer a lehető legprimitívebb. É s mi következhetett ebből, a mezőgazdaság és állattenyésztés, általáb a n a gazdálkodás elhanyagoltságából? Nemcsak a termelési rendszer, h a n e m az élet is primitív, a közműveltség alacsony fokon áll, a közegészségügyi állapotok minősíthetetlenek, az ú t a k és a közlekedés rossz, általános az e l m a r a d o t t s á g . . . Az Erdélyi Gazdasági Egyletnek ebben az időszakban t u d á s t kell su-

gároznia, gazdasági módszereket kell népszerűsítenie, technikai vívmányokat kell a közönséggel megismertetnie és valósítania kell a m a g a elé kitűzött célt és jelszót: egy t é r se m a r a d j o n elfoglalatlan, ahol a nemzet jólétét előmozdítani lehet. E g y másik időszakban az előbbi feladatok mellé ú j a b b feladatok tornyosulnak a n n a k következtében, hogy az úrbéri rendezés folytán az erdélyi közép- és nagybirtok hatalm a s méretekben bomlásnak indul. Súlyos birtokpolitikai problémák szakadnak az egylet akkori felelőseinek n y a k á b a és ezek a vezetők az erdélyi földtulajdon nemzetiségi változásainak éppannyira n e m lehetnek csak passziv szemlélői, m i n t amennyire előzőleg sem szemlélhették cselekvés nélkül a n a g y f o k ú műveltségbeli e l m a r a d o t t s á g o t s a korszerű gazdasági technika hiányát. Dicső emlékezetű elődöm, gróf Mikó I m r e h i r d e t t e az Irányeszmékb e n : „Amint Saturnusról m o n d j a a pogány hitrege, hogy f i a i t megette, a mi m a g y a r j a i n k jelene is elnyeli a jövendőt, az a p á k a fiúk és unok á k jóllét-alapját aláássák. A birtokeladás honszerte szüntelenül foly és a vásárlók háromnegyede mag y a r kézből ki s nem azokba viszi a m a g y a r földet. Ez idővel egy n a g y statistico-politikai liquidációt


Magyar Figyelő

187

von m a g a u t á n : k i m u t a t a n d j á k vagyonainkat és terheinket s h a az utolsó nagyobb lesz az elsőnél és a m a g y a r s á g földbirtokterülete kisebb a többi népek birtokösszegénél, nem megingott-e lábunk a l a t t a föld, nem felemelt Antheussá lett-e nemzetünk, nem történeti alapjaink legbiztosabbika porlott-e szét? Hazánk fiai, ne siettessük e baljóslatu idők bekövetkezését!” Az Erdélyi Gazdasági Egylet maga részéről meg is tesz mindent, nem szünik meg egy pillanatig sem küzdeni a m a tágkeblű birtokpolitikai szemlélet ellen, amely nem n é h á n y holdat és nem is néhány tízezer holdat, hanem százezer holdakat, az erdélyi birtokállománynak egész tekintélyes h á n y a d á t engedte á t a feltörekvő nemzetiségnek. A századforduló idején egyletünk központi gondolata: g á t a t vetni ennek a folyamatnak. Akkori igazgatónk, Tok a j i László a közvélemény h a t h a t ó sabb meggyőzése érdekében hatalmas a r á n y ú a d a t g y ü j t é s t f o l y t a t le, ez a d a t g y ü j t é s a l a p j á n í r j a meg híressé vált felhívását „Eladó ország” címmel. A harmadik időszak a r o m á n megszállás első évtizede, amikor az erdélyi m a g y a r s á g n a k és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek szembe kellett néznie a románok garázda földbirtokreformjával. I t t nem egy társadalmi osztály kérdéséről volt szó. Az erdélyi m a g y a r ság nemzeti vagyona f o r g o t t kockán. Ezért az az ellenállás, amelyet egyletünk a román földbirtokreformmal kapcsolatban k i f e j t , nem a birtokos réteg önvédelme, hanem a m a g y a r s á g önvédelme. Az E r délyi Gazdasági Egylet történeti jelentőségű memoranduma, amelyben idevonatkozó á l l á s p o n t j á t kifejti, nem a földreformot helyteleníti, s ő t azt k í v á n j a és követeli; a földreformnak ama módozatait helyteleníti és t á m a d j a , amellyel a m a g y a r s á g kifosztását célozzák s egyben m e g a d j a azokat az irányelveket, amelyek a l a p j á n az erdélyi birtokrendezés helyesen és t a r t ó s eredményeket igérőn megalkotható.

A r o m á n megszállás utolsó félévtizede jelent ismét ú j időszakot egyletünk történetében. 1936 április 5-én nemcsak ú j elnök kerül dr. Szász P á l személyében az Erdélyi Gazdasági E g y l e t élére, h a n e m az akkor t a r t o t t közgyűlés ú j alapok a t is kíván teremteni az egyleti munkának, amikor e l f o g a d j a dr. Szász P á l p r o g r a m m j á t : „Mivel m a a m a g y a r t u l a j d o n b a n lévő földbirtok túlnyomóan nagyrésze a változások következtében kis- és törpebirtokosok kezén van, leginkább ezzel az osztállyal kell foglalkoznunk, ennek az osztálynak öntudatát, műveltségét, t u d á s á t kell emeln ü n k ; a kisgazdatársadalom életlehetőségeit kell megerősíteni és a kisgazdatársadalom részére kell ú j életlehetőséget teremteni!” Ezzel az Erdélyi Magyar Gazdasági E g y e s ü l e t a népi szervezés fela d a t a i t sürgetőbben igyekszik megoldani, m i n t b á r m i k o r az előbbi korszakokban. E szervezés alapegysége a g a z d a k ö r : az egy f a l u b a n lakó kis- és törpebirtokosság t e r mészetes g a z d a t á r s a d a l m i alakulata. Ezeket felügyelői körzetek f o g j á k össze és az egyleti központ is átalakul a n n a k értelmében, h o g y ez a kiépülő ú j népi szervezet minél eredményesebben működhessék. Az egyleti központ legfőbb g o n d j a ettől f o g v a a termelési színvonal emelésére törekvő t a n f o l y a m o k gondozása, egy n a g y a r á n y ú i r a t t e r jesztő m u n k a vállalása és kezdeményezése, jó néplap kiadása, s nems o k á r a az Erdélyi M a g y a r Gazdasági Egyesület valóban az erdélyi magyar gazdatársadalom átfogó szervezetévé lesz. Most ismét egy ú j időszakban vagyunk. A felszabadulás ténye jelentősen m e g v á l t o z t a t t a azokat a viszonyokat és azokat a viszonylatokat, amelyekben az Erdélyi M a g y a r Gazdasági Egyesület m u n k á j a a megszállás utolsó esztendeiben kibontakozott. N a g y f e l a d a t o k adódn a k a történeti jóvátétel jegyében, vállalnia kell azokat a tevékenységi köröket, amelyek eddig lehetetlenek voltak egyletünk számára:


Magyar Figyelő

188 részt kell venni a m a g y a r állam ú j j á é p í t ő m u n k á j á b a n . Ismétlődnek az idők és a m a i helyzetet nézve alig m o n d h a t o k mást, m i n t amit gróf Mikó I m r e mondott az 1854. évi ú j j á a l a k u l á s alkalmával: „Az okok, m i k é r t a gazdasági egylet alkotva volt, m a is állanak, ú j a k k a l szaporodva.” H a az elmúlt időszak erőfeszítései lényegbevágók és sorsdöntőek voltak, ú g y a m a i idők erőfeszítései is bizonyára azok. E n n e k a m a i nemzedéknek, mely az Erdélyi Gazdasági Egyletben most a száz esztendős m u l t a t ün-

nepli, k é t f e l a d a t o t kell mulhatatlanul elvégeznie, hogy az elkövetkező próbán könnyűnek ne találtassék. Az egyik f e l a d a t : úgy megt a r t a n i a m a g y a r nép földjét, hogy az nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is kielégítő legyen. A másik f e l a d a t pedig: a nép műveltségének emelése, közéleti érvényesülésének és kezdeményező képességének a fokozása, népünk feltörő erőinek befogása E r d é l y most induló ú j j á é p í t ő m u n k á j á b a és az erdélyi m a g y a r s á g n a g y önvédelmi harcába.”

F e l e l ő s k i a d ó : A l b r e c h t Dezaö. M i n e r v a R t . K o l o z s v á r . 4749 – F e l e l ő s v e z e t ő : M a j o r J ó z s e f .


NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

Recommend Documents