NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

NEMZETPOLITIKAI S Z E M L E Á P R I L I S

Mátyás király A magyar otthon A Nemzeti Önállósítási Alap Erdélyben Magyar magatartás az irodalom tükrében A kolozsvári Tízes Szervezet

MAGYAR

MÁLYUSZ ELEMÉR MAKKAI SÁNDOR SZAKÁCS GUSZTÁV HANKISS JÁNOS CSORTÁN MÁRTON

FIGYELŐ

Bisztray Károly az erdélyi unió előzményeiről – Teleki Pál öröksége Az EMKE népművelő munkája – Új székely kongresszust! – Német tudós könyve a francia népmozgalomról

SZEMLE László Gyula: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje

VIII. ÉVFOLYAM

KOLOZSVÁR 1943

Erdélyi Magyar Adatbank

–

HITEL

NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

SZERKESZTIK:

ALBRECHT

DEZSŐ, KÉKI BÉLA, VENCZEL

JÓZSEF, VITA SÁNDOR

M e g j e l e n i k h a v o n t a n é g y ív t e r j e d e l e m b e n . – S z e r k e s z t ő s é g és k i a d ó h i v a t a l : Kolozsvár, M á t y á s k i r á l y - t é r 5. szám, I. emelet. – Telefonszám: 20–83. P ó s t a c s e k k s z á m a : 72.809. ELŐFIZETÉSI ÁRA: E g y é v r e 12 P e n g ő . E g y e s s z á m 1 P e n g ő

T A R T A L O M MÁLYUSZ E L E M É R : Mátyás király MAKKAI SÁNDOR: A m a g y a r otthon SZAKÁCS GUSZTÁV: A Nemzeti Önállósítási Alap Erdélyben HANKISS JÁNOS: Magvar m a g a t a r t á s az irodalom tükrében CSORTÁN MÁRTON: A kolozsvári Tízes Szervezet MAGYAR

193 199 204 211 218

FIGYELŐ:

BISZTRAY KÁROLY az erdély unió előzményeiről A L B R E C H T DEZSŐ: Teleki Pál öröksége BÖZÖDI GYÖRGY: Az E M K E népművelő munkája V E N C Z E L J Ó Z S E F : Új székely kongresszust! H E S Z K E B É L A : Német tudós könyve a f r a n c i a népmozgalomról

233 234 236 238 241

SZEMLE: LÁSZLÓ GYULA: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje

Helyettes

Szerkesztő

KÉKI

BÉLA

szerkesztő

KISS

L a p u n k c í m f e j é t Széchenyi

Hitelének 1830. évi első készítettük.

kiadása

JENŐ

címbetűi u t á n

F E L E L Ő S SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: A L B R E C H T


243

DEZSŐ

NÉPI

M A G Y A R S Á G

E z t kell mondanunk: h a lehetséges asszimiláció, h a példák ezrei bizonyítják, hogy nem m a g y a r eredetűek nyelvükben, gondolkodásukban, érzéseikben, ösztönükben hamisítatlan, telj e s m a g y a r o k k á váltak, mennyivel inkább lehetséges, hogy a magyarnak született középosztálybeli ember gondolkodásában, érzésvilágában, életszemléletében, é l e t p r o g r a m j á b a n népi tudjon lenni! Csak fel kell szívnia m a g á b a az ősi szellemet, amely a népmilliókban él és hat, csak le kell vetkőznie magáról minden idegen, hamis k u l t ú r h a t á s t . Csak azonosítania kell m a g á t népe sorsával, érdekeivel, szenvedéseivel és örömével, csak ki kell nyitnia elhomályosult szemét a m a g y a r népi szemléletre. Olyan lehetetlen volna ez? Hiszen akkor hiába hangzott el a m a g y a r s á g minden n a g y szellemének tanítása, hiába született meg minden nagy, klasszikus műve, hiába folyt vér, hiába minden vesztett v a g y megnyert csata. Hiába Mohács és Muhi nagy intése is. É s hiába m á s népek követendő példája, így a kicsiny f i n n népé is, amelynek vezető rétegei, h a valaki elválasztaná őket a néptől, h a külön társadalmi osztálynak tekintené gondolkodásban, világszemléletben, kultúrában, értelmetlenül bámulnának rá, vagy felháborodnának. S l á t h a t j u k a finn csodát. Csak azok számára csoda, akik magyarországi szemmel figyelik. Finn szemmel nézve: természetes állapot. Hányszor hallottuk s h a l l j u k : omoljanak le a válaszfalak magyar és m a g y a r között. Ne legyenek ellentétek. Tűnjenek el a szakadékok. Tekintsük egymást testvérnek, akármilyen p o n t j á r a állított bennünket a sors az életnek. Milyen szép szavak – s milyen hiábavalók, ha egy középosztálybeli magyar nem t u d j a azonosítani m a g á t a néppel, melynek vére az ereiben folyik. Vessük el osztályszemléletünket, lépjünk ki osztályzárkózottságunkból, értsük meg, ami erő, érték van bennünk, az a népünké. Nem irodalmi kérdés ez csak, nem annak a kérdése csupán, hogy sírvavígadó cigányzenét hallgatunk-e, vagy eredeti népdalt, nem is csak a házunk, az otthonunk stílusa, ahol életünk r e j t e t t , bizalmas óráit töltjük. Hanem társadalmi kérdés: hogyan érintkezünk a néppel, hogyan vezetjük, hogyan rendeljük alá m a g u n k a t neki, hogyan szolgáljuk, hogyan tevékenykedünk. Politikai kérdés: hogyan szervezzük, m a g y a r módra-e, v a g y idegen módra, hogyan adunk hangot kívánságainak, hogyan igazítjuk, miként t á j é koztatjuk. Gazdasági kérdés: hogyan i r á n y í t j u k a termelést, hogyan szervezünk szövetkezetet – igazi, v a g y álszövetkezetet alakítunk-e, – hogyan vezetjük r á a gazdasági élet különböző á g a i r a : á l l a t t a r t á s r a , kertgazdálkodásra, stb. Nevelési kérdés: milyen a tanterv, milyen módszerekkel bánunk a gyermekekkel, hamisítatlan m a g y a r k u l t ú r á t adunk-e neki, megszerettetjük-e a fejlődő lélekkel nagy kultúrkincseinket, vagy szolgamód m a j m o l j u k a tőlünk merőben idegent. Öntudat kérdése: valljuk-e m a g u n k a t minden más nemzettel egyértékűnek, vagy megalázkodva rebegjük, hogy mindent másoknak köszönhetünk. Közvéleményformálás kérdése: tudunk-e magyar sajtót, magyar rádiót, magyar színjátszást, magyar filmet teremteni, vagy egyszerűen elfogadjuk, amit e zavaros kor r á n k erőszakol, esetleg á r a d a t k é n t a nyakunkba zúdít. Életünk minden fontos kérdése benne van ebben az egyetlen kérdésben: tudunk-e népi m a g y a r o k lenni. Kodolányi János (Csendes órák, 1 2 0 – 1 2 1 . )


E

S Z Á M

Albrecht

Dezső

szerkesztője

dr., országgyűlési

*

Csortán

* Hankiss tanára

*

Intézet Tisza

János

László

tanára

M U N K A T Á R S A I

*

képviselő

Márton dr.,

Gyula

egyetemi

Sándor

István-Tudományegyetem

Pázmány

az Erdélyrészi

Gazdasági

Tanács

dr., volt

HITEL

ELŐFIZETÉSI

*

ny.

DÍJA

Tízes

író, a

Termés

Szervezet

tanár,

az Erdélyi

erdélyi

ref. püspök,

Mályusz *

Intézet

György,

előadója

István-Tudományegyetem

r. tanára

titkára

Tudományos

A

Tisza m.

tanára

Péter-Tudományegyetem

Bözödi

a kolozsvári

a debreceni dr.,

Makkai

dr.,

*

Elemér *

Venczel

ny. Tudományos

a

debreceni

dr., a

budapesti

Szakács

Gusztáv

József

dr.,

ÉVRE

12

az

dr., Erdélyi

tanára.

1943.

P E N G Ő

A m i n t a z t a m u l t s z á m a i n k b a n i s j e l e z t ü k , a H i t e l a z 1943. é v b e n 12 a l k a l o m m a l j e l e n i k m e g s e n n e k m e g f e l e l ő e n a z e l ő f i z e t é s i d í j i s a m u l t évi 9.– p e n g ő v e l s z e m b e n 12.– P e n g ő . T i s z t e l e t t e l k é r j ü k k e d v e s E l ő f i z e t ő i n k e t , h o g y az előfizetési d í j beküldésénél ezt a v á l t o z á s t szívesk e d j e n e k t e k i n t e t b e v e n n i . A m e n n y i b e n a z 1 9 4 3 . évi e l ő f i z e t é s r e 9 p e n g ő t k ü l d ö t t e k v o l n a b e t é v e s e n , ú g y ez ö s s z e g s z í v e s k i e g é s z í t é s é t k é r j ü k .

A

HITEL

ÚJABB

K Ü L Ö N L E N Y O M A T A I

Venczel József dr.: E r d é l y és a z erdélyi r o m á n f ö l d r e f o r m . Molter Péter: F a l u k u t a t á s Bálványosváralján. Albrecht Dezső: M a g y a r s á g a változásban. Tamási Áron: E r d é l y i jelentés a m a g y a r szellem küzködéseiről. László Dezső: K o r s z e r ű m a g y a r s á g . Venczel József dr.: A székely népfelesleg. Szabó István dr.: A z asszimiláció a m a g y a r s á g történetében. Zathureczky Gyula: M a g y a r politika Európában. Tamás Lajos dr.: A r o m á n n é p és nyelv k i a l a k u l á s a . Mártonyi János dr.: K ö z i g a z g a t á s u n k reformja. Szabó T. Attila dr.: A r o m á n o k ú j a b b k o r i erdélyi betelepülése. I f j . Boér Elek dr.: N a g y t é r - g a z d a s á g . László Gyula dr.: A m a g y a r ő s t ö r t é n e l e m régészetéről.

Makkai László dr.: É s z a k e r d é l y n e m zetiségi v i s z o n y a i n a k k i a l a k u l á s a . Erdei Ferenc: P a r a s z t s á g u n k legújabb alakulása. Zathureczky Gyula: A m a g y a r szellem f o r r a d a l m a . Malán Mihály: A szláv veszedelem. Bónis György dr.: M a g y a r t ö r v é n y – m a g y a r lélek. Mikó Imre dr.: K o r m á n y z ó és k o r mányzóhelyettes. Balogh Jólán dr.: Kolozsvár régi lakói. vitéz Rajty Tivadar dr.: M u n k a b é r rendszerek. Gagybátori E. László: Kodály Zoltán és k ó r u s a i . László Gyula: A honfoglaló m a g y a r s á g lelkialkatáról. Bíró József dr.: E r d é l y műemlékein e k s o r s a a belvederei döntés u t á n . Venczel József dr.: Tallózás a z erdélyi földreform román irodalmában. Bárdossy László: K é t világ között. Palotás Zoltán: A geopolitika mint államtudomány.


r.

HITEL

NEMZETPOLITIKAI SZEMLE 1943.

V I I I . É V F . 4. S Z Á M

ÁPRILIS

MÁTYÁS KIRÁLY MACHIAVELLI RÓLA MINTÁZHATTA VOLNA MEG a Principet, a n a g y célokra t ö r ő renaissance-uralkodó a l a k j á t . Életében ugyanis nemcsak a t e t t v á g y a t és akaraterőt, másrészről pedig az óvatosan számító ügyességet találta volna meg, hanem a virtù-t is, a teremtőerejű lelkitényezőt, amellyel egyedül lehet egy államot naggyá és h a t a l m a s s á tenni. Az olasz állambölcselő nem ismerte Mátyást, m e r t egy emberöltővel u t á n a élt, amikor Magyarország, rövid tündöklés után, ismét a r r a a pontra esett vissza, amelyen a XV. század közepén volt s így nem vonhatta többé m a g á r a az egykorúak figyelmét. Pedig h a nem merül oly h a m a r feledésbe neve, a Principe bizonyára megőrizte volna a n n a k a középeurópai fejedelemnek az emlékét, akit olasz és nyugati társainál nem kisebb becsvágy hevített, de a k i méreg, orvgyilkosság, esküszegés és erőszak helyett egy magas műveltségű államférfi fölényes ügyességével és számítóerejével győzött az akadályokon. Mátyás nagyon nehéz viszonyok között lépett trónra. A XV. század elején még érintetlen volt Magyarország állami egysége. E r ő s királyi hatalom t a r t o t t a össze a centrifugális erőket, azokat a nagybirtokosokat, akik nemcsak óriási uradalmakkal és azokon a jobbágyok ezreivel rendelkeztek, hanem a szabad köznemesség egy részét is hűbéreseikké tették. A század közepére azonban – trónviszályok és gyermekkirály uralkodása következtében – a f ő u r a k h a t a l m u k a t az állam k á r á r a túlságosan n a g y mértékben növelték meg. Kezükbe kerítették összefüggő, nagy területek állami adóját, pénzt vertek, lefoglalták a királyi b á n y á k a t és vámhelyeket, f e n n h a t ó s á g u k a t kiterjesztették a szabad városok fölé, sőt volt olyan, aki még a püspöki kinevezés jogát is megszerezte m a g á n a k . Csaknem valamennyi nagybirtokos az állami bíráskodási és végreh a j t ó h a t a l o m egy-egy részét is gyakorolta, s h a nem országos méltóságot, legalább főispáni tisztséget t a r t o t t a kezében, amelynek segítségével egész megye köznemességének lett vezére a közigazgatás, hadiélet és igazságszolgáltatás terén. Ezek a f ő u r a k a királynak csak a névleges k o r m á n y z á s t h a g y t á k meg. De nemcsak f ü g getlenítették magukat, h a n e m egymással h á b o r ú k a t is viseltek, ugyanakkor pedig elhanyagolták az ország közös ellenségeivel szemben a védekezést. Az állam tekintélye így a mélypontra süllyedve le, Magyarország nagyon közel volt ahhoz, hogy a n é m e t birodalom


Mályusz Elemér

194

p é l d á j á r a több, független t e r r i t ó r i u m r a bomlik szét. S m e r t ugyanekkor megjelent a déli h a t á r n á l Bizánc elfoglalója is, hogy Kelet harcias népét a N y u g a t ellen vezesse, előrelátható volt, hogy a felbomlott ország a legrövidebb idő a l a t t a török zsákmányává lesz. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT választották Mátyást 1458-ban királlyá. Az u r a l m a t számára m á s tényezők egyénileg is súlyossá tették. Egyetlen t á m a s z a apjának, a törökverő hadvezérnek hírneve volt. Nem dicsekedhetett előkelő származással, mivel a p j a homo novus, a k i t a n a g y u r a k nem tekintettek magukkal egyenrangúnak. Megválasztását családjának gazdagsága és p á r t j á n a k hatalma vitte keresztül, ez a gazdagság azonban szóba sem jöhetett az állam összes kiadásainak fedezésénél, a p á r t pedig h a m a r felbomolhatott s jóbarátaiból ellenségek válhattak, ha az ó h a j t o t t előnyöket nem kapj á k meg. Azonkívül az első volt, aki nem az Árpád-ház leányági leszármazói közül került a trónra, s ezzel nemcsak a legitimitásban rejlő erőt nélkülözte, hanem trónkövetelőkkel, köztük legközelebbi szomszédai, Lengyelország és a német birodalom uralkodóival is szembekerült. A király, akinek ú t j á b a b a r á t és ellenség mintegy versengve gördítette az akadályokat, még szinte gyermek, úgy, hogy alig-alig készíthet magának kormány-programot s egyedül veleszületett természetes ösztönére, tehetsége t a n á c s á r a kell bíznia magát. Azonban az első perctől fogva erélyesen törekszik a viszonyoktól reárakott béklyókat levetni és a csorbítatlan királyi h a t a l m a t visszaszerezni. Elsősorban családjának és p á r t j á n a k a d j a tudomására, hogy nem t ű r m a g a fölött gyámkodást. A n y j a csendesen háttérbe is vonul, n a g y b á t y j a azonban, kit kormányzónak választottak meg melléje, p á r t j á n a k több t a g j á v a l együtt azon elégedetlen főurakhoz csatlakozik, akik a német császárt ellenkirálynak választják meg. Rövid időre polgárháború, m a j d évekig t a r t ó alkudozások következnek. Mátyás ugyanis inkább j ó a k a r a t t a l és adományokkal igyekszik megbékíteni ellenfeleit, m i n t fegyverrel győzni le őket; s a j n á l j a a testvérkézzel kiontott vért. E l is éri, hogy n a g y b á t y j a a török elleni harcot választja – o t t is pusztul el –, a pártütők pedig sorra meghódolnak, miután látják, hogy Mátyás a legreménytelenebb helyzeteket kedvezőre t u d j a fordítani. Erélye és hidegvére a husziták ellenében éppen olyan sikereket m u t a t fel, amikor s o r r a elfoglalja rablóváraikat, mint a törökkel szemben, akitől Boszniát r a g a d j a el, megmentve ily módon Ausztriát és Északolaszországot a pusztításoktól. B á r most m á r m ó d j á b a n volna megbosszúlni a családján korábban esett sérelmeket, így testvére kivégeztetését, nem gondol ellenségei megalázására. Ellenkezőleg, személyes híveivé teszi őket, csakhogy e r e j ü k e t az állam j a v á r a biztosíthassa. Egyetlen feltételt szab: az uzurpált felségjogokat vissza kell adniok. Ebben a tekintetben h a j t hatatlan. Az eredmény gyors és jelentős: vám, adó, pénzverés, bányászat megint az övé, a főispánokat és tisztviselőket ismét ő nevezi ki régi és ú j a b b hívei közül. Az államhatalom és államterület így ismét szilárd és egységes.


Mátyás király

195

A RÉGI MAGYARORSZÁG VISSZAÁLLÍTÁSÁVAL azonban nem éri be Mátyás. Célszerű pénzügyi r e f o r m j a i v a l és ú j adórendszerrel, amely minden jobbágyra egyenlő t e r h e t helyez, olyan nagy jövedelmet szerez, hogy lassan elsőrangú, fegyelmezett és állandó zsoldos sereget állíthat fel. Nemcsak végleg függetleníti így m a g á t a nagybirtok uraitól, hanem merészebb t e r v kivitelére is gondolhat most már. Életének hő vágya, amely s í r j á i g elkíséri, a p j a törekvéseinek megvalósítása: a török kiűzése Európából és Konstantinápoly visszavétele. Uralma elején évről-évre háborúskodik a törökkel, amikor azonban azt kell látnia, hogy a pápa kivételével a N y u g a t közönyösen nézi harcát, m i n t h a a töröli nem is az egész európai kultúrát fenyegetné s amikor s a j á t veszteségein győződik meg arról, hogy egyedül nem győzheti le a szultánt, merészen ú j u t a k r a tér. A pápa és a császár felhívására vállalkozik a huszitákra Rómában kimondott ítélet v é g r e h a j t á s á r a és cseh királlyá választatja m a g á t . Ezzel biztosítja a lehetőséget, hogy mint a választófejedelmek egyike, a császári t r ó n megüresedésekor a német birodalom élére kerülhessen s annak kimeríthetetlen gazdagságát felhasználhassa a török elleni háborúkhoz. 1480-ig külpolitikája pápa- és Habsburgbarát. Hosszú ideig a középkor e két nagyhatalmával egyetértésben igyekszik működni s nem lankadó buzgalommal próbálja megtalálni a közös eljárás ú t j á t . Még áldozatokat is kész hozni, noha olyan sikerekre tekinthet vissza, mint a sokszoros túlerőben lévő lengyel seregek tönkretétele. Amikor azonban minden törekvése hiábavalónak bizonyul, m e r t a pápai székre olyanok j u t n a k , akiknek családjuk felemelése a legfőbb gondjuk s m e r t a német választófejedelmek sem a k a r n a k tudni a »barbárról«, megfogamzik benne a gondolat, hogy Magyarországból, mint központból kiindulólag birodalmat teremt magának és regnumát impériummá fejleszti. E l h a t á r o zását csak sietteti az összeesküvés, amelyet a klérus egyes t a g j a i otthon szőnek ellene. Egykori mentorának és kancellárjának, Vitéz János esztergomi érseknek, meg legkedveltebb püspökének, J a n u s Pannoniusnak pártütése keserűen k i á b r á n d í t j a s ettől fogva az egyházi méltóságokat is kénye-kedve szerint, tisztán politikai szempontoktól vezettetve, adományozza. Annak jeléül, hogy egyénisége felszabadult minden személyes tekintély és hagyomány varázsa alól. A pápa és a császár egyszerű hatalmi tényezők lesznek szemében s most m á r nincs r e á j u k tekintettel. Nagyszerű hadsereggel, háta mögött a kitűnően megszervezett országgal, gyors egymásutánban elfoglalja a császár székhelyét, Bécset, egész Alsóausztriát, m a j d Stájerország és Karintia egy részét, miközben hadai előkészítik az u t a t nyugatra, Felsőausztria felé és délre, Velence irányában, hogy így ő legyen az első, aki, megelőzve a f r a n c i a és spanyol királyokat, meg a császárt, hódítóként lép a félszigetre. Az ú j impérium ugyanis m a g á b a foglalta volna mindazokat a területeket, amelyeknek lakossága és gazdagsága nélkülözhetetlen a török elleni győzelmes és sikeres h a d j á r a t h o z , terheinek viseléséhez. Amit a Nyugat jószántából nem a k a r t megtenni, a r r a a m a g y a r király, a keresztény k u l t ú r á t fenyegető veszedelem legalaposabb


Mályusz Elemér

196

ismerője, erővel a k a r t a kényszeríteni. A renaissance fejedelem lelke legmélyén az igazi középkori lelkesedés tüzét táplálta, amikor nem egyedül becsvágyból, hanem sokkal inkább a nagy, fenkölt cél érdekében szétküldte hódító seregeit s a keresztény szolidaritás érzéséről megfeledkezett N y u g a t n a k élő és cselekvő lelkiismerete lett. MÁTYÁS AZ IMPÉRIUM TAGJAINAK, az elfoglalt országoknak különleges berendezkedéseit épségben h a g y t a . Népeinek nyelvét és nemzeti s a j á t s á g a i t megvédte, az összetartozó országrészek autonóm i á j á t pedig mindenütt fejleszteni igyekezett. A meghódított nyugati országok számára ezért uralma nem visszaesést, hanem emelkedést jelentett az önálló állami élet felé vezető úton. A példakép Magyarország volt. I t t ugyanis Mátyás m á r előzőleg fontos társadalmi r e f o r m o k a t valósított meg. Nem elégedve m e g azzal, hogy a nagybirtok elszakadási és függetlenülési törekvéseit egyedül a királyi hatalom korlátozza, a köznemességet az állandó ellensúly szerepével r u h á z t a fel. A f ő u r a k a t t e h á t igazságszolgáltatás tekintetében a köznemesség önkormányzati szerve, a megye alá rendelte, a rendi alkotmányt pedig, amelynek keretében a köznemesség az országgyűlésen befolyást n y e r t az ország sorsának intézésében, kifejlesztette. Ugyancsak a t á r s a d a l m a t reformáló terveivel függ ö t t össze az a törekvése is, hogy a legfőbb méltóságok betöltésénél, azok királyi tisztviselői jellegét megszüntetve, részt juttasson a politikai nemzetnek, a rendeknek s a nádor személyében oly tényezőt állítson a m a g y a r közéletbe, akinek egyaránt kell a király és az ország bizalmát élveznie. Ezeket a Magyarországon m á r kész társadalmi és állami f o r m á k a t vette mintául Mátyás sziléziai és ausztriai reformjainál. Éppen úgy az ő uralkodásához fűződik az első osztrák Generallandtag összehívása, mint a sziléziai F ü r s t e n t a g állandósulása, amelyen az ország valamennyi fejedelme, városa és rende résztvett; mindazok, akik addig, a hűbériség korában egymással harcolva úgy éltek, m i n t h a nem is ugyanazon organizmus részei lettek volna. Ugyancsak Mátyás szervezte meg az egész sziléziai közigazgatás élén álló főkapitányságot, amely N a g y Frigyesig Szilézia állami egységének jelképe m a r a d t s mint Magyarországon a nádorságot, megpróbálta ezt a tisztséget is rendi jellegűvé változtatni. A célszerű pénzügyi, hadi, igazságszolgáltatási és közigazgat á s i reformok hosszú sorát valósította még meg, hogy ezzel Sziléziát az idők követelményeinek megfelelően korszerűsítse. A hódítás és a szervezés művét akkor vitte végbe Mátyás, amikor a középkori középállamok sorából az ú j k o r nagyhatalmai kezdtek kiválni. Ugyanazok a törekvések jellemezték uralmát, amelyek Franciaország és Anglia, vagy Velence és a Habsburg-monarchia naggyá lételét biztosították. Rendezett pénzügyek, állandó hadsereg és k á p r á z a t o s diplomáciai játék, amely igyekszik a közeli és távoli államok közt végbemenő minden eltolódást, változást észrevenni s a m a g a j a v á r a merészen, gyorsan és leleményesen értékesíteni – ezek voltak az eszközök, amelyek az erős központi hatalom irányítása mellett a m a g y a r birodalom területét egyre növelték s


Mátyás király

197

minden további hódítással, minden ú j a b b a n megszervezett territóriummal fokozták az állam expanzív erejét, s további hódításokra képesítettek. A birodalom, amelyet M á t y á s a magáénak mondhatott, még távol állott attól, hogy végleges f o r m á j á t elnyerje, Magyarország azonban így is beiktatódott a leendő n a g y h a t a l m a k sorába. Egyetlen ember tettereje és tehetsége növelte t e h á t n a g y r a a felbomlás előtt álló országot, s u g y a n a k k o r impérium-szervezési törekvései az erkölcsi létjogosultságot sem nélkülözték, m e r t hatalmával biztosan védte a nyugati keresztény k u l t ú r á t a mohamedanizmussal szemben. EZ A SZÜNTELENÜL DOLGOZÓ EMBER, akinek nyugalmat és pihenést csak azok a percek jelentettek, amikor humanista tudósai között megjelenhetett, hogy velük értékes kéziratok gyűjtéséről tanácskozzék vagy neoplatonikus filozófiai problémákról vitatkozzék, még nem volt ötvenéves, amikor meghalt. Halálakor, amelyet h a d j á r a t a i b a n k a p o t t sebei is siettettek, kiderült, hogy a F o r t u n a erősebb volt nálánál. Virtù-jával egész életében győzedelmeskedett a csalárd szerencsén, az örököst azonban nem t u d t a kikényszeríteni tőle. Nem volt, aki folytassa művét, aki f e n n t a r t s a birodalmát s így életmunkájának minden eredménye szinte órák a l a t t rombadőlt, hogy vele eltűnjék Magyarország nagyhatalmi állása s ezzel E u r ó p a elé mint további két évszázadig megoldhatatlan probléma meredjen fel a törökkel szemben való védekezés. MÁLYUSZ


ELEMÉR

A MAGYAR

OTTHON

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÉVEKBEN, a csonka országb a n és a leszakított részeken e g y a r á n t megindult és kibontakozott a s a j á t o s a n m a g y a r természet és lelkiség kutatása, a történelmi múltban, föld és ember adottságaiban, az öröklött, de nagyrészt feledésbe ment kultúrkincsekben. Soha sem volt még a magyar olyan szomjasan kíváncsi a r r a : ki vagyok én?, mint az elmúlt évtizedekben. E z a szenvedélyes önmagához fordulás mindennél világosabban m u t a t j a a n n a k a halálos veszedelemnek megérzését, melyben nemzeti exisztenciánk forog. E z a veszedelem nem csökkent, sőt inkább napról-napra növekedett. Ma még sürgetőbb ennek a kérdésnek feltétele és megválaszolása, mint évekkel ezelőtt volt. Különösképpen előtérbe került a m a g y a r lényeg felismerhetőségének, megbizonyításának f o r m a i kérdése, vagyis a m a g y a r életforma problémája. H a van s a j á t o s m a g y a r természet és lélek, akkor lennie kell s a j á t o s m a g y a r m a g a t a r t á s n a k is, melyet ez a tartalom t e r e m t magának, s melyben önmagunk és a világ előtt össze nem téveszthető, s mással nem pótolható módon és alakban jelenünk meg. E z az életforma nem mesterséges külsőség, hanem lényegünkből k i h a j t ó önvédelem, önfegyelmezés és bizonyságtétel: ez vagyok, ez akarok lenni, így kell velem számolni, így lehet reám építeni, ezért kell engem tiszteletben tartani, ez az, amihez senki nem nyúlh a t halálig való védekezésem kihívása nélkül. Volt ilyen magyar életforma az önfenntartó foglalkozásokban, a jogrendben, a hadiéletben, a gondolkozásban, a művészetben, az erkölcsiségben, a vallásban. De a XVIII. és XIX. századok során, a m a g y a r élterő ellenállásának f á j d a l m a s megtörése és a m a g y a r s á g létszámának tragik u s visszaesése u t á n ez az életforma elhalványodott, visszahúzódott, feledésbe ment, s helyét idegen, mindinkább nemzetközi megnyilatkozás váltotta fel. Ezzel természetesen e g y ü t t j á r t a magyar értékek pusztulása és az életerők hanyatlása is. Mikor Trianon reánkszakadt, m á r sok tekintetben csak külső ítélete nyilvánult meg benne egy belülről régebben elvesztett létharcnak. Az ítélet rettentő és brutalitásában igazságtalan volt, de egyre azért gondviselésszerű és j ó : felébresztett a halál álmából és önmagunk vizsgálatára, értékeink megkeresésére, az élethez való jogunk és hivatásunk ú j öntudatosítására kényszerített. Most vizsgázunk ebből az önismeretből, tűzben és vérben, halálos fenyegetések és súlyos teherpróbák között. Bármily rövid időnk volt arra, hogy erőinket felismerjük és számbavegyük, csak ezt a készületet állíthatjuk szembe az életünk l á n g j á t kioltani akaró ellenséggel, s harcközben sem szabad abbahagynunk a jövendőre való további felkészülésünket.


Makkai Sándor: A magyar

otthon

199

EZ ALKALOMMAL a m a g y a r életforma különféle területeken való megnyilatkozásainak közös gyökerére, az a l a p f o r m á r a kívánok rámutatni. Mélyen meg vagyok győződve afelől, hogy a magyarság jövendőjének lehetősége ezen az a l a p f o r m á n épül, vagy omlik össze. Elsősorban, mindenekelőtt erről lehet és kell megismerni a m a g y a r t , önmagunk és mások részéről egyaránt. E z az alapéletforma a m a g y a r otthon. Tudatosan és szándékosan mondtam otthont és nem családot. Ezzel világosan jelezni kívántam, hogy a pusztán vérségi köteléknél és a gazdasági érdekszövetségnél mélyebb egységre, s magasabbrendű értékvalóságra tekintek. Család a vérség és érdek alapján is lehetséges és van is. De az ilyen kötelékekben egyúttal megjelenik az érdekellentétek és a nemzedékek harca, a szülői zsarnokság és a gyermeki lázadás, amik a családot felbontják, s idegen elemekre r o b b a n t j á k széjjel. Ezzel szemben az otthon azt a családi egységet és közösséget jelenti, ahol a t a g o k a t a lélek kapcsai fűzik össze, ahol a felelősség és áldozatosság törvénye uralkodik, s a tiszta szeretetközösség n y ú j t a tagoknak védelmet, vigasztalást, békességet minden külső t á m a d á s ellen, s a lélek ad erőket az élet fizikai és szellemi küzdelmére. Családja, így vagy úgy, mindenkinek van, de otthona sokkal kevesebbnek. A m a g y a r otthon olyan családi közösséget jelent, amelyik m á r önmagában erkölcsi jellegű, m e r t öntudatos vállalása annak a feladatnak, amely önmagán túl a nemzet egészére, annak létparancsára tekint. Egész történelmünk bizonyítja, hogy a m a g y a r élet hozzá van f o r r v a a családi otthon életformájához. Ez pedig azért van így, m e r t m a g y a r szemlélet szerint a család kicsi nemzet és az otthon kicsi haza, amiből következik, hogy a nemzet és a haza nem más, mint nagy család és otthon. Ebből az ősi élményből f a k a d t a m a g y a r s á g nemzetalkotó és f e n n t a r t ó ereje. S a j á t o s m a g y a r örökség ez. A mi szemünkben a család világrendi tényező, mellyel semmiféle szükségből, érdekből, vagy kényszerből alkotott társadalmi alakulat össze nem mérhető, mindenik ideiglenes és változhatik, csak egyedül a család nem. Az egészséges családi otthon tehát az egészséges magyar nemzet alapja és biztosítója. Nemzeti eszményünk családiassága folytán jövendőnk legfontosabb feladata a m a g y a r otthon helyreállítása. Mert éppen ez a hagyományos életforma bomlott meg s lett idegen, vagy nemzetközi utánzattá. A feladat súlya a nőkön, elsősorban az anyákon van. Az otthon a nők éltető eleme és ők az otthon éltető lelke. Az a m a g y a r közmondás, hogy »legjobb otthon«, a m a g y a r nő, a feleség és anya ősi dicsőségét hirdeti. Gonosz századok során keresztül formálódott ezekké a szavakká a sóvárgás, mellyel otthonuk felé fordultak az örökös harcban, bujdosásban, világjárásban, száműzetésben és rabságban hányódó m a g y a r férfiak. De ezt a dicsőséget a m a g y a r nő csak mint nő igényelheti. Az egész világon p á r a t l a n méltósága, anyai élethivatásának egyedülálló tisztelete, létének k o r o n á j a női mivoltában van. Aligha létezik nemzet, melynek f é r f i t á r s a d a l m a akkora tisztelettel és hódolattal övezné a nőt, mint a magyar, de kizárólag sajátos női hivatása körében.


Makkai Sándor

200

ETTŐL A MAGYAR HAGYOMÁNYTÓL való lassú elhanyatlás veszedelmes törést s halállal fenyegető változást idézett fel a magyar nemzeti és társadalmi életben. A nők egyrésze azt h i t t e és hiszi most is, hogy emberi mivoltát, méltóságát és szabadságát csak f é r f i m i n t á r a és férfimódon biztosíthatja. Leszállva s a j á t o s elsőségének magaslatáról, egyenlőségi harcba kezdett a férfival. Ennél szörnyűbb, m e r t idegenlelkűbb és nemzettagadóbb tévedést a mag y a r nő el sem követhetett volna. Legyünk tisztában azzal, hogy ennek a harcnak csak a nő lehet a vesztese, m e r t rossz, gyenge és üres f é r f i u t á n z a t n á l egyebet nem érhet el, holott értéke nem ebben a haszontalan másolatban, hanem p á r a t l a n eredetiségében rejlik. Női érvényesülés f é r f i életmódban: lemondás a nő életének céljáról és értelméről. Künn a világban egyetlen ponton sem képes a f é r f i t utolérni, pótolni, vagy helyettesíteni, egyszerűen azért, m e r t helye nem künn a világban van. Az otthon az a hely, ahol a nő megt á m a d h a t a t l a n u l és elvitathatatlanul a m a g a eredeti területén mozog, s ahol utolérhetetlen, pótolhatatlan és helyettesíthetetlen. Az otthonáról lemondó nő önmagáról mondott le. Nemcsak a gyermek képe homályosul el tudatában, hanem elsorvadnak a szeretetre, önfeláldozásra, másokban való m e g ú j u l á s r a szolgáló hatalmas és dicsőséges képességei is. Az a nagyszerű ajándék, melyet ő k a p o t t Istentől, s melyet Madách halhatatlan szavakkal énekelt meg:

,,S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete Az érdekek mocskától távolabb Meghallja azt és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szürődni.” A nőt nem azért kell az otthon lelkévé tenni, m e r t ez a férfinak kényelmesebb és tetszetősebb, h a n e m önmagáért és a nemzetért. Mindezek igazságát a m a g y a r otthon mai otthontalansága bizon y í t j a . Külső képében és belső szellemében egyaránt nemcsak idegen, hanem egyenesen ellenséges minták utánzata. Modern? Nem. A korszerűség nem az utánzásban, hanem s a j á t mai létérdekünknek helyes felismerésében és szolgálatában áll. Létérdekünk pedig egya r á n t mennyiségi és minőségi. Sok m a g y a r gyermek és lelkileg különb gyermekek sokasága teheti a m a g y a r jövendőt bizonyossá. Ennek a kétarcú gyermekáldásnak f o r r á s a a m a g y a r otthon, melyet csak a m a g y a r nők öntudatos és áldozatos vállalkozására építhetünk rá. Önként felmerül az a kérdés, hogy mi történjék azokkal a nőkkel, akik s a j á t hibájukon kívül nem lehetnek egy családi otthonnak éltető leikévé, mint feleségek és anyák. A kérdés sokkal meszszibb vezet annál, semhogy ezen a helyen belemehetnénk fejtegetésébe. De annyit megjegyezhetünk, hogy azoknak a nőknek is a mag y a r otthon szolgálatába kell állítaniok testi és szellemi erőiket, akik m a g u k nem lehetnek feleségek és anyák. Tőlük egy talán még önzetlenebb és szebb áldozatot kíván a m a g y a r jövő: mások r e á j u k


A magyar otthon

201

bízott vagy szüleiktől elmaradott gyermekeinek szeretetét, gondozását, nevelését és előkészítését az otthonalapításra. Természetesen nem t a g a d j u k azt sem, hogy a családi otthonért a m a g y a r f é r f i i s felelős. Említsük meg legalábbis azt a férfikötelezettséget, hogy az élet harcában kapott sebeket és méltatlanságokat ne szabadítsa r á otthonára, ne legyen rosszabb otthon, m i n t künn a vüágban, sőt minden tekintetben otthon igyekezzék lénye legjavát kiárasztani lelkéből élettársára és gyermekeire. Így lesz az ő számára is a vígasztalásnak és gyógyulásnak erőforrásává a m a g y a r otthon. M I A TEENDŐNK? Mindenekelőtt szabaduljunk meg egy súlyos hibától, amely eddig annyi sok jó törekvést hiúsított meg az otthon ősi m a g y a r é l e t f o r m á j á n a k visszaállítására, illetőleg fölépítésére nézve. A külsőségekben magyarossá t e t t otthon, belső megújulás nélkül: hiábavaló, értéktelen és hazug öncsalás. Ellenkezőleg, mindenekelőtt a léleknek kell m a g y a r r á lennie az ősi és igazi m a g y a r értékek átélése által, hogy ez a lélek alakítsa ki önmagából a s a j á t o s külső f o r m á k a t is. A mértéknek a m a g y a r értelemből és a magyar szívből kell fakadnia. Nem magyarkodó divatra van szükségünk, hanem m a g y a r öntudatra, az alapértékekben való szilárd meggyőződésre és az igazi m a g y a r sajátosságok szeretetére. Hol keressük a m a g y a r o t t h o n t ? Nem halt meg, csak alszik. A lélek, amelyik formálta, ott alszik a múltban és az ösztönökben. Nem a formákat, hanem a létesítő lelket m a g á t kell fölébresztenünk a történelem és az ösztönök mélyéből. A m a g y a r otthon lelke így határozható meg: egyszerű és kevés külső igény, n a g y és magas belső, lelki, erkölcsi törekvések. Mindíg ez a d t a meg a m a g y a r otthon ösztönző és visszahívó varázsát. Jellemeket nevelt az élet fizikai és szellemi harcára, s békességet és vigasztalást a d o t t e harcok f á r a d t j a i n a k és sebesültjeinek. Mindkét áldása a m a g y a r anya céltudatából és önfeláldozásából f a k a d t . Mert a m a g y a r anya ősidőktől fogva k a t o n á k a t nevelt és sebesülteket ápolt, ú j harcok számára. Leányait is katonafeleségnek, k a t o n a a n y á n a k neveite. Ezt kellett tennie, m e r t örökké ez volt a m a g y a r nemzet fizikai és szellemi világhelyzete, s m a is ez. Kemény osztályrész, de vállalnia kell, különben meghalunk. A m a g y a r otthon t e h á t katonaotthon kell, hogy legyen. Nem kényeztető, de fizikai és szellemi értelemben egészségesen fegyelmező és fejlesztő. A szülők majomszeretete helyett az igazi, mély érzelmi és erkölcsi képességeket felszabadító nevelői szolgálatra van szükségünk. Le kell mondanunk a gyermek önző birtoklásáról, s úgynevezett boldogítására való igyekvés helyett a r r a kell nevelnünk, hogy bármely körülmények között s a j á t testi és lelki erőforrásaiból győzelmesen harcolni képes jellemmé legyen. A mai magyar otthonból hiányzik ez a győzelembe v e t e t t hit. Nincsenek nagy, közös testvéri célok, melyek a m a g y a r családi otthonokat egységbe fűznék, s eltöltenék a bátor életvállalás bizalmával és reménységével. Miután a szülők önmagukban sem hisznek, természetesen kételkednek gyermekeikben is, s ezért próbálnak külső támasztékokat biztosítani számukra. A m a g y a r otthon meg-


Makkai Sándor

202

ú j í t ó lelke a m a g y a r hivatás hite. Nem a magunk apró egyéni érdekeiért t a r t o t t meg a századok vérzivatarában Isten csodálatos kegyelme, hanem, mivel célja van ezzel a nemzettel ezen a helyen. H a nem hiszünk abban, hogy az emberi életnek és értékeknek saj á t o s képviseletére vagyunk rendelve, melyet helyettünk m á s nem teljesíthet, akkor belenyugodtunk halálos ítéletünkbe, mely emberi értelme szerint m á r ezer év óta alá volt írva a nálunk sokszorta hatalmasabb ellenségek a k a r a t á b a n . Ilyen hivatástudatot és meggyőződést azonban csak a m a g y a r keresztyén családi otthon képes kiirthatatlanul beplántálni és kivirágoztatni gyermekeinek lelkében. A m a g y a r apának és anyának hinnie kell abban, hogy f i a legyőzi önmagát és megvédelmezi az örökkévaló értékeket, hogy leánya üres és céltalan öntetszelgés helyett képes lesz az önfeláldozó szeretetre. A kishitűséget, a hazug romantikát és a kendőzött érzékiséget egyedül csak az ilyen otthoni szellem képes m á r csirájában, a gyermeki szívben megsemmisíteni. Viszont semmiféle hadsereg és semmiféle fizikai fegyver k i nem p u s z t í t h a t j a a lélek értékeibe vet e t t m a g y a r hitet, amíg azt a m a g y a r családi otthonok felelős és áldozatos szeretetének páncéla védelmezi. HA ILYEN AZ OTTHON LELKE, akkor változik a f o r m á j a is és kibontakozik az a s a j á t o s külső m a g y a r életforma, amelyet ez a lélek igényel magának. De egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy a külsőségek jelentéktelenek. Csak addig jelentéktelenek, amíg esetlegesen, kívülről a g g a t j á k r á őket a lélekre, mint a karácsonyfára a díszeket. A f a virága, lombja, gyümölcse, koronájának ágazása, mihelyt a gyökérből származott, többé nem jelentéktelen külsőség, hanem magának a lényegnek megtestesülése. Így lesznek jelei és bizonyságai a m a g y a r életforma megnyilatkozásai az életerőnek, az öntudatnak és a műveltségnek. Két véglet ellen kell azonban eleitől kezdve szabadságharcot folytatnunk a z egységes m a g y a r életforma győzelméért. Az egyik az idegent utánzó rabszolgaság. Nem igaz, hogy az idegen szebb, jobb, egészségesebb mint a m a g y a r . E z t leginkább a női divat uralma bizonyítja. A nők közül senki se gondol a ruhaszabás, a k a l a p vagy az arcfestés dolgában a r r a , hogy az szép, jó vagy egészséges, hanem csak arra, hogy divatos-e? A divat parancsára a nők a legképtelenebb ízléstelenségekre képesek. Tehetetlen rabszolgái sokszor teljesen esztelen, sőt őrült parancsoknak. Miért van az, hogy a m a g y a r nők nem a k a r j á k ezt belátni s h a belátják is, nem merik kimondani, h a r c r a kelni ellene s lerázni magukról ezt a szégyenletes r a b i g á t ? Pedig ez a divatszolgaság föl sem mérhető lelki, ízlésbeli és erkölcsi romlás okozója a családi otthon és az egész nemzeti társadalom életében. Továbbmehetnénk a családi ház berendezésének és díszítésének kérdésére, ahol ismét ugyanazt a sablonszerű, gépies utánzást, rabszolgaságot és nemzetközi ízléstelenséget találnók. Életrendünk, szokásaink, társasérintkezésünk, szórakozásaink egész vonalán mindenütt az öntudatlanság és szolg a s á g szégyenbélyege jellemez. Különösen megdöbbentő az, hogy


A magyar otthon

203

mindkét nembeli ifjúságunk, a szabadság és szépség igénylésének jelszavai a l a t t idegen és nemzetközi sablonokat utánoz a legszolgaibb öntudatlansággal s ezekre építi fel sokszor elrémítően felelőtlen és jövőgyilkos életgyakorlatát. A m a g y a r lélek természettől f o g v a zárkózott, szemérmes, józan és igazságra törekvő. Ezekből a tulajdonságokból valami egészen m á s életforma következnék, t. i. éppen a családias és otthonos életforma s nem az az utcai, strandi és sporttelepi, melyet a mi i f j ú s á g u n k követel és kedvel. De megvan a másik véglet is: az erőszakolt és ízléstelen magyarkodás a külsőségekben. N e m egyéb ez, mint lelketlen és felületes iparkodóknak az ü r e s belsőre mázolt képmutatása. Nehány zsinór vagy tulipán a r u h á n nem teszi m a g y a r r á a szivet és a jellemet. Nehány mázas cserépkorsó, kalotaszegi v a r o t t a s és merevhátu falusi szék nem varázsolhat m a g y a r otthont abba a házba, amelyben nincs m a g y a r kötelességérzés és m a g y a r testvéri szeretet. Azzal nem leszünk magyarabbakká, ha egymást b á t y á m u r a m n a k és öcsémnek szólítgatjuk. A m a g y a r életrend nem azon fordul meg, hogy pont tizenkettőkor ebédeljünk. S nem a végtelen k á r t y a c s a t á k nemesítik m a g y a r r á szórakozásainkat. A megoldás kulcsa »a népi«-nek helyes szemléletében, értékelésében és gyakorlásában rejlik. N e azonosítsuk a népet semmiféle gazdasági, szociális vagy politikai kategóriával. Ne higyjük el, hogy önmagában értékes és jó mindaz, ami p a r a s z t i vagy szegény-emberi. Jussunk el végre oda, hogy népi az összes társadalmi rétegekben, foglalkozásokban és alkotásokban az, ami a m a g y a r b a n őseredeti és valóban értékes. Gondolkozásban, érzésben, erkölcsi vonásokban, magatartásban, művészetben e g y a r á n t csakis ez az örök népi és örök magyar, minden születési, rangbeli vagy egyéb különbség nélkül. N e csaljuk meg m a g u n k a t egy valótlan idillikus népimádattal és ne engedjünk egy hasonlóan valótlan és igazságtalan ú r i gőgnek. Népi és m a g y a r az az emberség, mely a mi földünk, a mi multunk és a mi lelkünk sajátosságából f a k a d t és csakis a mienk. E z az, aminek ősforrása, foglalatja, védővára és kirepítő fészke a m a g y a r otthon. H a belül, lelkében ilyen, akkor nem kell erőszakosan ráaggatni a magyar külsőt, m e r t az magától alakul ki, az ú j r a megszomjazott és megismert mult legnemesebb hagyományaiból. Életérdekünk a r r a sürget, hogy nagyon szoros és nagyon közvetlen o t t honias társadalmi együttműködésre rendezkedjünk be. Az otthon szellemét kell kiterjeszteni a fajközösségbe tartozó testvérek öszszességére. Előbb ennek a testvériségnek kell nemzedéket nevelnünk, hogy az állami élet keretében és eszközeivel h a t a l m a t is tudjunk gyakorolni. A magyar otthon vonzása előbb m a g á t a magyarságot f o r r a s s z a össze, s azután lehet azzá az egyetlen biztos erővé, mely a Kárpátmedence népeit összetartja. A m a g y a r országjövő igen nagy részben a m a g y a r otthon életformájának kívánatos volt á n sarkallik. Igaz, jó és szép magyarság lélekben és f o r m á b a n s magyar testvériség a nemzet szolgálatában: ez lesz a m a g y a r otthon áldott gyümölcsözése az elkövetkezendő jobb századokban. MAKKAI


SÁNDOR

A NEMZETI ÖNÁLLÓSITÁSI ALAP ERDÉLYBEN

ERDÉLY ÉS KELETMAGYARORSZÁG a visszacsatolás idején a gazdasági pusztulás szélén állott. A r o m á n kormányok céltudatos intézkedései a m a g y a r kereskedelmet és i p a r t a visszafejlődés lejtőjére j u t t a t t á k . Magától értetődik, hogy a m a g y a r kormányzat azonnal tervbevette az itt élő m a g y a r s á g gazdasági talpraállítását s több f o n t o s intézkedést t e t t a megrendült gazdasági élet helyreállítása érdekében. Ezek között igen nagyjelentőségűnek kell tekintenünk a tőkeszegény m a g y a r kereskedelem és i p a r hitelellátásának biztosítására irányuló kezdeményezéseket. A kedvezményes hitelakciók, amelyek az anyaországban túlnyomórészt m á r a visszacsatolást megelőző időben széles körben kiépültek, áldásos h a t á s u k a t az erdélyi részek iparos- és kereskedőt á r s a d a l o m felvirágoztatása érdekében is éreztetik. Ma m á r a kisés középipar, a g y á r i p a r s épen úgy a kereskedelem az erdélyrészi területeken is élvezi a kedvezményes kölcsönök igénybevételének lehetőségét. A kereskedelem és ipar átállítása során jelentős érdekek f ű ződtek a szakképzett keresztény kereskedői és iparos alkalmazottak önállósításának előmozdításához. Az ehhez szükséges tőkét a Nemzeti Önállósítási Alap b o c s á t j a rendelkezésre. Az Önállósítási Alap működésének kezdetén szociálpolitikai célok szolgálatában állott, m a azonban a gazdasági átállítás egyik leghatékonyabb elősegítője. Különös jelentősége van az Önállósítási Alapnak a most folyamatban lévő erdélyi iparrevizióval kapcsolatban. Nem érdektelen tehát célkitűzéseivel foglalkozni. A Nemzeti Önállósítási Alapot a m. kir. minisztérium 1937. évi 4600/M. E . sz. rendelete létesítette. Az Alap létrejöttének legfontosabb o k a annakidején az állástalan diplomás f i a t a l emberek gazdasági pályák felé irányításának előmozdítása volt. A kereskedelemben és iparban való önállósulásuk céljára a Nemzeti Önállósítási Alap bocsátotta rendelkezésre a szükséges tőkét. Az Alap elsősorban a gazdasági és szabadpályákon elhelyezkedni kívánó főiskolai képesítésű egyéneket j u t t a t t a kölcsönhöz. Másodsorban a középfokú iskolát végzettek jöhettek számításba. Utolsó sorban a külön e célra t e t t pénzbeli és egyéb adományokból kölcsönben lehetett részesíteni a kisebb képesítésű, de szakmájukban kellő j á r t a s s á g g a l rendelkező egyéneket.


Szakács Gusztáv: A Nemzeti Önállósítási Alap

Erdélyben

205

Midőn a keletmagyarországi és erdélyrészi területek visszatértek, a Nemzeti Önállósítási Alap célkitűzései m á r megváltoztak. Az értelmiségi pályákon ú j elhelyezkedési lehetőségek nyíltak meg, a diplomások munkanélkülisége – hála az országhatárok tágulásának – megszűnt. A felső- és középiskolai képesítésű egyének legnagyobb százaléka a Nemzeti Önállósítási Alap nélkül is t u d magának megélhetést találni. D e nemcsak a területgyarapodás okozta a Nemzeti Önállósítási Alap politikájának megváltoztatását, hanem a zsidótörvény végrehajtása és ezzel kapcsolatban az ú j kereskedői és iparos nemzedékről való gondoskodás is. A Nemzeti Önállósítási Alap célkitűzéseiben ezért az iskolai végzettség helyét a szakképzettség veszi át. Az 1941. évi 1700. sz. M. E . rendelet hatályon kívül helyezi a régebbi rendeleteket és a Nemzeti Önállósítási Alap céljaként »a gazdasági és szellemi foglalkozási ágak körében önálló pálya alapítására törekvő és t á m o g a t á s r a u t a l t érdemes és alkalmas egyén pályakezdésének előmozdítását« jelöli meg. Ezek szerint az Alapból méltányos kölcsön j u t t a t á s á v a l t á m o g a t á s b a n lehet részesíteni a gazdasági és szellemi szabadpályákon elhelyezkedni kívánó és szakmunkájuk önálló gyakorlásához szükséges szakképzettséggel, illetőleg gyakorlati j á r t a s s á g g a l rendelkező személyeket. Az Alap vagyonát a Pénzintézeti Központ kezeli és folyósítja. A kölcsönösszeg u t á n k a m a t címén legfeljebb 2%-ot lehet felszámítani, de egyes méltánylást érdemlő esetekben a Tanács el is engedheti. A kölcsönösszeget a Tanács határozott rendeltetéssel a d j a és a visszafizetést az elhelyezkedési lehetőségek természetéhez képest állapítja meg, ami azonban nem lehet 10 évnél hosszabb idő. A kezdet könnyebbé tételét szolgálja az az intézkedés, amely szerint az első 3 évben a törlesztést fel lehet függeszteni. Az Alaphoz b e n y u j t o t t kölcsönkérelmek ügyében az Önállósítási Tanács dönt. Az Önállósítási Tanács a kérelem t á r g y á b a n való határozathozatal előtt nagy súlyt helyez arra, hogy a kérelem igen alapos, lelkiismeretes és szakszerű kivizsgálás alá essék. A benyujtott kérelmekkel kapcsolatos ügyintézést az Értelmiségi Munkanélküliség Ügyeinek Kormánybiztossága végzi. A kormánybiztosság az ügyek előkészítésének érdekében szoros kapcsolatot t a r t f e n n a kereskedelmi- és iparkamarákkal. Az erdélyi ügyekben pedig az Erdélyrészi Gazdasági Tanáccsal. A kölcsönkérelmek előkészítésével kapcsolatban különösen ki kell emelni azt az előkészítő munkát, amelyet az Erdélyrészi Gazdasági Tanács végez. A Tanács mint az erdélyi gazdasági ügyek hivatott képviselője és a legalaposabb szakértő ismerője különösen alkalmas arra, hogy a Nemzeti Önálló-


Szakács Gusztáv

206

sítási Tanácsnak nagy m u n k á j á b a n segítségére legyen. Az Önállósítási Tanács ugyanis a folyamodó szakképzettségének és egyéni megbízhatósága vizsgálatának mint alapfeltételnek, valamint az egyéni r á u t a l t s á g mérlegelésének szempontján kívül, elsősorban azokban a szakmákban és azokon a vidékeken teszi lehetővé az egyes kereskedői és ipari foglalkozásokban ú j egzisztenciák teremtését, amelyekben, illetőleg ahol ilyen új, erős, keresztény m a g y a r gazdasági egységekre közérdekből szükség van. Az erdélyrészi területen a k o r m á n y 1942 októberében elrendelte az iparrevizió végrehajtását. Az iparrevizióval kapcsolatban különösen n a g y jelentősége van az Önállósítási Alapnak, illetve az Önállósítási Alap közérdekű célkitűzéseinek. Az iparűzéstől eltiltott a k helyébe új, életerős, keresztény m a g y a r kereskedőket és iparosokat elsősorban a Nemzeti Önállósítási Alap kölcsöne állíthat. Annak megítélésében, hogy kik érdemlik meg, ületőleg, kik alkalmasak az önállósítási kölcsönben való részesítésre, az Erdélyrészi Gazdasági Tanács számára különös jelentőségű feladat jut. Ugyanekkor pedig az Erdélyrészi Gazdasági Tanács a kereskedelmi- és ipark a m a r á k k a l t a r t f e n n szoros kapcsolatot a helyi szükséglet megállapítása irányában. A Z ÖNÁLLÓSÍTÁSI ALAPRA t e h á t az erdélyi iparrevizióval kapcsolatban jelentős f e l a d a t vár. Ennek a f e l a d a t n a k megoldása továbbfolytatását jelenti annak a közérdekű munkának, amelyet a Nemzeti Önállósítási Alap az Erdélyrészi Gazdasági Tanáccsal karöltve az erdélyrészi területeken m á r eddig is betöltött. Az erdélyi területek visszacsatolását követően a kormány az Önállósítási Alap vagyonát két és félmillió pengővel növelte az erdélyrészi területen való letelepedésnek kölcsön n y u j t á s ú t j á n való lehetővé tétele érdekében. Az Alap két évi (1941 j a n u á r j á t ó l 1942 decemberének végéig) kölcsönfolyósításai híven tükrözik vissza azt az erdélyi képet, mely a betöltendő helyeket és hiányokat m u t a t j a . Az Alap 1942 december 31-ig folyósított kölcsönei a következőképpen oszlanak meg: kereskedő iparos szabadfoglalkozású

305 286 22 613

A keresztény m a g y a r elem térhódítása érdekében sok tennivaló volt. A kereskedőréteg az elnyomás éveiben csak a városokon és a székelyföldi f a l v a k b a n t u d t a m a g á t tartani, m á s u t t a rom á n s á g és a m a g y a r n á l sokkal kedvezőbb elbánásban részesülő zsi-


A Nemzeti Önállósítási Alap

Erdélyben

207

dóság erősödött. A kereskedelemben szükséges forgótőke is hiányzott a magyarságnál. Az iparban némileg jobb volt a helyzet, de a fokozatos megszorítások m á r e téren is erőteljesen éreztették hatásukat. A szabadfoglalkozásúak csoportjába a következő önállósultak a t sorozhatjuk: orvos ügyvéd gyógyszerész mozgóképszínház b i r t o k v é t e l és g a z d a s á g i felszerelés mérnök

6 4 5 3 3 1

A 22 szabadfoglalkozásúnak n y u j t o t t kölcsön összege 178.100 P. Az orvosok, gyógyszerészek kivétel nélkül mind vidéken telepedtek le. A kereskedelemben és iparban önállósultak száma megyénként nagy eltérést m u t a t . Kereskedő Vármegye 52 Kolozs 35 Szilágy 32 Szolnok-Doboka 7 Beszterce-Naszód Maros-Torda 29 Csík 18 13 Háromszék 12 Udvarhely S z a t m á r és U g o c s a 43 49 Bihar Máramaros 16

Iparos 58 42 22 7 32 17 11 15 31 45 6

Az önállósultak száma legkevesebb Beszterce-Naszód vármegyében. A m a g y a r s á g i t t csak az utóbbi időben kezd m a g á r a találni. A székely vármegyékben viszonylag kisebb az önállósultak száma; ennek okát e vármegyék m a g y a r kereskedőinek viszonylagosan magasabb számában kell keresnünk. Erdély négy törvényhatósági jogú városában az önállósultak száma az összeshez mérve igen magas. 1. 2. 3. 4.

összes

Kolozsvár Marosvásárhely Szatmárnémeti Nagyvárad

Kereskedő 33 7 25 22

önállósultak % V á r m e g y e és m e g y e i v á r o s o k % Törvényhatósági városok %

Kereskedő 306 100.00 219 71.8 87 28.2


Iparos 43 7 14 24 Iparos 286 100.00 198 69.2 88 30.8

208

Szakács

Gusztáv

Termény B a r o m f i és t o j á s Szesz és d e n a t u r á l t szesz H a n g y a üzletvez. ó v a d é k

11 2

10 3 1

3 3

1 2 1 4

2

1 1

1

1 2 1 3 1

– 6 – –3 –– – – –2 – 2 – 1 3 – – – – –3 3 – – –2 – 2 – 2 – – –– – 1 – 1 – – – – –1 5 – – –

1 1 10

3

4

17 10 3 1 5 1 1 2

Máramaros

Bihar

Szalmár és Ugocsa

Udvarhely

Háromszék

7

Csík

20 3

Maros-Torda

18 7 2

Beszterce-Naszód

Szilágy

19 F ű s z e r , vegyes, s z a t ó c s 9 Textil, divat, r ö v i d á r ú F a és b e t o n Irógép és fotócikkek 2 K ö n y v és p a p í r Illatszertár F e s t é k és v e g y i s z e r e k 3 Bőr, bőrönd és cipő 2 Ó r a - és é k s z e r 5 V i r á g - és zöldség P o r c e l l á n , ü v e g - és k é p Dohányáruda 1 Gyógynövény Csemege 2 Készruha 2 A u t ó , m ű s z a k i és r á d i ó 3 Sport 1 K é z i m u n k a ,Vasb aésb aszerszám kelengye 2 Kötszer és fogászati

Szolnok-Dobok a

Kolozs

Az utóbbi időkben azonban ebben is változás állott be, mert a f a l v a k b a és a megyei városokba j u t t a t o t t kölcsönök száma emelkedni kezd. Az önállósulni ó h a j t ó kereskedők és iparosok természetesen elsősorban a városokon szeretnének letelepedni. Áll ez különösen a m á r erősen tagolt kereskedelemre. A kereskedők legnagyobb része tanuló- és segédéveit városon töltötte el és hacsak egyetlen mód is adódik, o t t a n is telepszik le. Ámde szükségünk van m a g y a r keresztény falusi kereskedőrétegre is. A Nemzeti Önállósítási Alap kölcsönfolyósítási politikájával e cél megvalósítását jelentősen előmozdíthatja, m e r t az önállósulni ó h a j t ó k ott kénytelenek exisztenciájukat megteremteni, ahol a r r a alkalmat adnak nekik. Érdekes képet m u t a t a n y u j t o t t kölcsönök megosztása a szakkereskedelem szerint. A k i m u t a t á s vármegyék szerint csoportosítva tartalmazza az egyes á g a k a t :

5 2 – – – – 2 – ––

1

1– – – – 1– – 2– – 1–

1 2

A legmagasabb számot a fűszer-, vegyes- és szatócskereskedelemben önállósultak m u t a t j á k . Az összes önállósult kereskedőknek a 41.7%-át teszik ki. H a ehhez hozzávesszük a Hangya-bolt-


– –

– –

– – – – – – – – –– – – – –

– –

3

– – –– –– – –– – – ––– – – –– –––– – – – –––– 1– –– – – ––

– –– –– – – – – –– –– –– –– – –– –– – – –– –– –– – – – – ––

– –

– –

–– – –

– –

–

2– – –

– –

A Nemzeti Önállósítási Alap

Erdélyben

209

6 1 9 3

1 2 5 1 1 1 2

1

2

13

2 2 3 1

1

1 1 1 1 1 1 3 2

3 4 3 2

1 3 1

1

4 2 2 3 1 2 1

1

1 1

1 2 3 3

1

1 1 1

1

2

1

4

2

1

2 1

1

2

2 3 5

Máramaros

Bihar 1 1

1 1 2

1

1

4

5

11

1

1

1 1

– – – – –1 – 3 – 3 – 3 – – – – – 1 – 2 – – – – – – 3 –3

1 2 1 2 1 1 2 1 7 3 – 2 – 4 1 – 1 –

4

2 1

Szatmár és Ugocsa

Udvarhely

Háromszék

Csík

2 3 1

1 6

1 2

3 5 3 1 1 2 1 1

Maros-Torda

1 2 6

Beszterce-Naszód

3 2

Szolnok-Doboka

Szilágy

Fodrász Járműgyártó Kovács Mészáros Timár Cipész, c s i z m a d i a F é r f i - és nőiszabó Lakatos, vasesztergályos Cséplőgép Malom Üveg- és k é p k e r e t e z ő A u t ó - és k o c s i f u v a r o z ó Tisztító- és f e s t ő Kádár Szíjgyártó Pék I t a l m é r é s és k i f ő z é s Ó r á s - és m ű s z e r é s z Asztalos Szikvízkészítő Szűcs Kalapos Építész, k ő m ű v e s E g y é b (kötélverő, v a r r o d a , ezüstműves, nyomda, k ö n y v k ö t ő , gyapjúszövő, k o n z e r v i p a r , stb.

Kolozs

kezelőknek n y u j t o t t 22 önállósítási kölcsönt, a k k o r a kölcsönöknek m a j d n e m fele (48.9%) az élelmiszer és szatócskereskedelemre esik. A Hangya-boltkezelőknek n y u j t o t t kölcsönök nagy száma a székelyföldi szövetkezeti mozgalom elterjedésével magyarázható. Azonban a r r a is enged következtetni, h o g y a székelyföldi boltkezelői állás van annyira jövedelmező, m i n t egy önálló kereskedés, amellett, hogy a kevés tőkével rendelkezők részére az u t a t is m e g n y i t j a a kereskedelemben. H a az ipart nézzük, a n n a k egyik ágában sem találunk abszolut többséget. A falusi korcsmák száma nem tükrözi vissza a való képet, m e r t az előző kimutatásban szereplő szatócs-üzletek rendszerint korcsmával együtt működnek.

3

A következő táblázatban a n y u j t o t t kölcsönök nagyság szerint szerepelnek. A k é t szélső kategóriába kevesen tartoznak. A kisösszegű kölcsön m a m á r csak kevés iparosnak és még kevesebb


– – –– – –– –– – –– –– –– – –– – –– –– –– – –– –– – – ––

1

1

– –– – – – 3 –– –

– – – –

– –– – – – –– –– – –– – –– –– – –

– – – –

– – – – – – – – – – – – – – –

Szakács Gusztáv: A Nemzeti Önállósítási Alap

210

Erdélyben

kereskedőnek t u d j a a tőkeszükségleteit kielégíteni. A 10.000 pengőnél nagyobb összegű kölcsönök folyósítása a legtöbb esetben csak nagyobb üzemek (konzerv, nyomda, stb.) részére történik. Kis szám u k érthető, m e r t ezek m á r máshonnan is könnyebben t u d n a k kedvezményes hitelt szerezni. A folyósított kölcsönök legnagyobb része a 2000 és 10.000 pengő között mozog. Vármegye Kolozs Szilágy Szolnok-Doboka Beszterce-Naszód Maros-Torda Csík Háromszék Udvarhely S z a t m á r és U g o c s a Bihar Máramaros

1–1000 ker. ip. 2 7 1 20 4 5 1 2 10 3 6 2 3 1 11 1 9 2 16 1

1000–2000 ker. ip.

2000–5000 ip. ker.

10 3 2

15 17 36 3 5 6 5 3 15 15 5

12 6 5 7 7 6 2

8 8 5 3 7 6 2 1 7 6 2

21 6 2 9 4 4 1 9 13 2

10.000– 5000–10.000 ker. ip. ip. ker. 22 8 3 8 3 1 1 19 23 6

17 6 4

3 1 2

4 1 2 1 5 8 2

2

1 3 2

5 2 1 2 2

1

A NEMRÉG MEGINDULT IPARREVIZIÓRA nagy feladat h á r u l : a m a g y a r kereskedelmet és ipart olyan erőssé kell tennie, amilyen még sohasem volt. Az ú t m á r megnyilott az ú j m a g y a r gazdasági élet fejlődése előtt. A kölcsönök által t e r e m t e t t önálló egzisztenciákra ebben az ú j gazdasági rendben főleg az a feladat vár, hogy becsületes m u n k á j u k k a l a m a g y a r gazdasági élet erős, fejlődésképes egyedeivé váljanak és utánpótlást neveljenek, m e r t a m a g y a r gazdasági élet jövőbeli virágzásának ez az egyetlen kezessége. SZAKÁCS


7 –

GUSZTÁV

–

–

MAGYAR MAGATARTÁS AZ IRODALOM T Ü K R É B E N FRANCOIS DE CUREL EGYIK DARABJÁNAK címadó szimból u m a : »Tánc a tükör előtt«. A l a p j a egy a r t i s t a m u t a t v á n y : ü r e s tükörkeret előtt egy táncos ágál; a tükör másik oldalán – mintha tükörképe volna – ugyanúgy öltözött másik f i g u r a utánozza minden mozdulatát. E z a kép j u t eszembe, amikor a nehéz témába belevágom a fejszémet. Vajjon a »valódi« m a g a t a r t á s t utánozza, tükrözi-e az irodalom, vagy épen megfordítva: az irodalomban kifejt e t t m a g y a r m a g a t a r t á s n a k tükörképe a mi m a g a t a r t á s u n k a magyar életben? Vagy – ami legvalószínűbb – egymást figyeli a kettő és sohasem f o g j u k pontosan megtudni, hogy melyik »kezdte«? Mert az kétségtelen, hogy bármely oldalról kezdjük kutatni a m a g a t a r t á s természetét és forrásait, mindenütt az irodalomhoz jutunk el. A naiv ember azt hiheti, hogy a m a g a t a r t á s t egyszerűen »az életben« kell megfigyelni. A parlamentben k o r u n k jeles politikusait, a korzó padján, a falusi piacon, a g y á r géptermében az átlagmagyart. De honnan vennők a jogot, hogy föltételezzük, hogy épen a jellegzetes magyarokkal találkozunk így és hogy helyesen általánosítunk, indukciónkba nem csúszik hiba? É s f ő k é p : honnan veszszük a bátorságot, hogy eléggé emberismerőknek higgyük magunk a t ? Nem okosabb mindezt a megfigyelés, a lélekboncolás és az emberjellemzés professzionistáira: az írókra bíznunk? Amikor a történelemben keressük a jellegzetes m a g a t a r t á s o k mintáit, reménytadóbb nyomokon j á r u n k ugyan, de nem kevésbbé irodalmi nyomokon. Az adattörténet, sőt az oknyomozó eseménytörténet sem elég ahhoz, hogy jellegzetes és h a t á s o s m a g a t a r t á s példákat adjon késői koroknak. Ehhez írói vénájú historikus kell, sőt pontosabban: az kell, hogy a história csakugyan irodalmi (írásművészeti) igényeket támasszon önmagával szemben. Csak a művészileg elrendezett vagy kiélezett m a g a t a r t á s r a g a d ó s : csak azt veheti például az utókor. H a egy történeti alak érdemeit bonyolult okfejtéssel magyarázzák meg nekünk, akkor sohasem utánozhatjuk. Ehhez festőibb, művészibb póz, íróibb jellemzés kell. Írói h a j l a m u történetírók vagy költők, dráma- és regényírók találják meg azokat a magatartásmintákat, amelyek felejthetetlenek és föltétlenül hatásosak az utókorra. Nemcsak Petőfi öltött fel – a legnemesebb értelemben – »szerepeket«, de minden történeti alak, akinek h a t á s a van, még akkor is, ha »szerepe« a legpuritánabb szerepellenesség. E z t igyekeztünk irodalmi gyökereivel együtt illusztrálni egy cikkben, 1 amely Czuczor Hunyadijának kapcsán Cincinnatust, Washingt o n t és Deákot f ű z t e össze a »Mond és m a r a d nyugodtan« jelszó, mint típustengely köré. De a példákat szinte végnélkül lehetne szaporítani. 1

„ M o n d é s m a r a d n y u g o d t a n . . . ” I r o d a l o m t ö r t é n e t i K ö z l e m é n y e k , 1941.


Hankiss

212

János

Ám talán magunkban találjuk meg legjobban a gyökeresen m a g y a r m a g a t a r t á s m i n t á j á t és m a g y a r á z a t á t ? H a igaz az, hogy senkit sem ismerhetünk meg egészen, de legközvetlenebbül mégis magunkat, – a k k o r az introspekció ú t j á n állapíthatjuk meg a mag y a r m a g a t a r t á s ismertető jegyeit. Sajnos, ennek súlyos akadályai vannak. Magunk megfigyelése közben is szerepet játszunk, bizonyos m a g a t a r t á s t veszünk fel, amit a magunkról alkotott véleményünk színez. Vörös f é n y mellett nagyon nehéz megállapítani, hogy van-e vörös t á r g y a szobában. A kísérleti lélektan – különösen Boda István kísérletei – a legtöbb reménnyel kecsegtetnek, de mivel csak a velünk élő egy-két nemzedéken folyhatnak kísérletek, a z eredményeket egyrészt az irodalomban megöröködött (s más nemzedékekre vonatkozó) anyaggal kell ellenőriznünk, másrészt az irodalmi anyagból kell kiegészítenünk. E z az ú t se vezet el az irodalomtól. De ne is vezessen. Az író mindenképen a legalkalmasabb szakember a m a g a t a r t á s t alkotó vonások megfigyelésére (legtöbb von á s t legpontosabban figyelhet meg), s főkép e vonások művészi szintézisének fölépítésére. 2 De még akkor is, h a a tudós e téren versenyezhetne vele, 3 mindig fölényben m a r a d n a e tekintetben mindenki m á s fölött azzal, hogy hatásosabbá (átvehetőbbé) t u d j a tenni számunkra a kialakított m a g a t a r t á s m i n t á t . Kapcsolata a nagyközönséggel is, az egyes elmélyedő lelkekkel is teljesebb, mint a tudósé vagy a gyakorlati embereké. Ide kívánkozik a »magatartás« szó meghatározása. A mi szempontunkból legcélszerűbb t a l á n az lesz, h a m a g a t a r t á s o n egy egyén vagy egy közösség jellegzetes reakcióinak szerves 4 szintézisét értjük. Azaz: megfigyeljük (a jelen esetben) a magyarok minél nagyobb számának jellegzetes reakcióit külső eseményekkel, lelki áramlatokkal, n a g y eszmékkel és lényeges intézményekkel szemben; aztán megfigyeljük azt is, hogy hogyan rendeződnek összefüggésbe ezek a reakciók, hogyan küszöbölődnek ki köztük a várható ellenmondások, hogyan homályosulnak el egyesek mások j a v á r a és így tovább. A mondottakból világos, hogy megfigyelésünk kisebb része sikerülhet élő embereken, mint irodalmunk alakjain. Az élő ember a vonásokat, illetve reakciókat az elevenség olyan bonyolultságában m u t a t j a , hogy hétköznapi megfigyelő semmi okosat nem t u d kezdeni vele. ösztönösen valami irodalmi sablont keres, amit ráhúzhat s akkor megnyugszik, hogy modelljét »kiismerte«. A legtöbb »emberismerő« voltaképen ügyes kombináló, aki – mint az író – ham a r o s a n talál a megfigyelt emberben valami csúcsot, tengelyt, néh á n y könnyen rendszerbe csoportosítható vonást s ezekből aránylag egyszerű, tehát könnyen átvehető képet alkot. Csakhogy az író m u n k á j a e téren hasonlíthatatlanul kerekebb és meggyőzőbb. 2 3 4

L . Irodalomszemlélet. Debrecen, 1934. E r r e egyelőre n i n c s sok r e m é n y . A z a z a lehető l e g t ö m ö r e b b e n , legművészibben

összedolgozott.


Magyar magatartás az irodalom, tükrében

213

Voltaképen az író is, az a v a t a t l a n emberismerő is rendszerint csak egy-két eredeti, valóban általa megfigyelt vonást, vagy vonáskapcsolatot fedez föl; m u n k á j á n a k j a v a a kép kiegyensúlyozására, művészi kerekdedségének kialakítására m a r a d . Mindezzel nem a k a r j u k azt mondani, hogy a típus, a jellemkép vagy a m a g a t a r t á s a valóságban nem létezik. Csak azt, hogy irodalomtól mentes megfigyelése és á t a d á s a csaknem lehetetlen. Ebből a szemszögből l á t j u k azt a figyelemreméltó ellenvetést is, amit egy nagyon kiváló írónk és esszéistánk t e t t : hogy talán nem is kellene egyetlen »magyar m a g a t a r t á s r ó l « beszélni, m e r t bizon y á r a m á s a m a g y a r m u n k á s m a g a t a r t á s a , mint a m a g y a r paraszté, a magyar arisztokratáé, mint a m a g y a r polgáré és így tovább. E z kétségtelenül így is van, m e r t mindegyiknek m á s a világnézete (azaz m á s a t u d a t o s reakciója a vallás, a haza, a család, a szabadság, a gazdasági rendszerek stb. fogalmával szemben) s m á s a viszonya az élet javaival, az ősökkel, a környezettel stb. A további k u t a t á s feladata lesz, hogy ezeket a különleges, foglalkozási ághoz (esetleg épily joggal tájhoz vagy korhoz) k ö t ö t t magatartás-típusok a t kikutassa és jellemezze. De az irodalom – a közösségnek ez az eleven s mindig megújuló kovásza – az ilyen típusokban is ki t u d t a erjeszteni a minden m a g y a r irodalmi hőssel közös vonásokat és így pl. A magyar nábob iparoslegénye iparos-öntudata mellett és fölött elsősorban magyar s épen iparos-öntudatának aláhúzása teszi még feltünőbbé azt a tényt, hogy minden m a g y a r – m a g y a r . Kétségkívül vannak olyan írásművek is, amelyek a m a g y a r egység vélt »előítélete« ellen ágálnak s ezek legfeljebb negatíve bizonyítják az örök tételt, hogy a m a g y a r írót, mint igézetes szellemjelenés, háborítja és kényszeríti valami, hogy a gyökeres és közös m a g y a r s á g kérdésével foglalkozzék. Nem tudom, belenyugodhatunk-e abba a m a nagyon divatos fogalmazásba, hogy a különböző m a g y a r t á r s a d a l m i rétegek nagyjában azonos m a g a t a r t á s á t egyszerűen az úgynevezett »úri« életf o r m a vonzásának kell tulajdonítani a szegényebb néposztályokra, illetve a kevésbbé hatalmasokra. Meggyőződésünk szerint az a »vonzó« életforma, amely a legismertebb m a g y a r m a g a t a r t á s o k talaja, nem annyira »úri«, mint inkább esztétikus: esztétikai életszemléletünk következménye. N a g y kérdés, hogy nem népiesebb-e, mint amilyen úri, – h a népiesnek nem a nyomorultabbat, a szükségtől rettegőbbet vesszük, hanem az idegen hatásoktól háborítatlanabb, a hagyományokat hívebben őrző m a g y a r t . E z t a kérdést i t t nem t u d j u k eldönteni. E g y bizonyos: az irodalom – s nemcsak a mienk, de az i t t j á r t idegeneké is – a m a g y a r p a r a s z t b a n is megtalálta a m a g y a r úr esztétikai életszemléletét. Ezzel a felfogással szemben most a m a g y a r földmívelőnép ismerői sok aggályt fejeztek ki, de kevés volt köztük olyan, aki adott alkalommal, regényben vagy színdarabban mégis n e eszményítette volna a m a g y a r paraszt o t az úgynevezett »úri« m a g a t a r t á s i r á n y á b a n . . . Móricz Zsigmond vagy Szabó Dezső paraszt-hősei és Jókai vagy A r a n y paraszt-hősei közt csak apróságokban v a n eltérés.


214

Hankiss János

E z annál természetesebb, m e r t az irodalom az analfabéták közt is terjeszti (közvetett módon) a m a g a magatartás-képeit. A konvenció, az illemtan, a k á r a könyv, a k á r a rádió, akár a hagyomány hullámhosszán terjed, mindenképen irodalminak nevezhető eszközökkel befolyásolja a becsület fogalmát, a virtust, a m a g a t a r t á s t . S a »közvélemény« – a k á r pletyka, a k á r monda – úgy egyénít, egyszerűsít, izgalmasít, mint a hősmondát kialakító közösség szelleme. AZ EDDIGIEKBŐL IS azt következtethette az olvasó, hogy nem lehet szó egyetlen magatartásról, de hogy a magatartás-képek rendszerint olyanféleképen lépnek kapcsolatba egymással, mintha egy egységes rendszer tényezői volnának. A legtöbbször hangsúlyozott m a g a t a r t á s m i n t á k – abban a sorrendben, ahogy a külföldi megfigyelők divatba hozzák: I. A m a g y a r katonanemzet: férfias, kalandvágyó, kezdeményező, dinamikus. A »huszár« szót minden nyugati nyelv átvette s mi is szívesen f o r g a t t u k képzeletünkben, – annál is inkább, mert a könnyű lovasság hagyománya ősi örökségünk s m e r t a századok folyamán rengeteg és mindenféle rendű-rangú m a g y a r élt éveken á t ebben az életformában. Irodalmunk Zrinyitől Gyóniig oly sokat foglalkozott a k a t o n á s magyarral, hogy még akkor is katonássá t e t t e volna a m a g y a r m a g a t a r t á s t , h a a körülmények nem parancsolt á k volna azt ránk. Viszont (II.) különösen a XVIII. századtól kezdve a magyar úgy él a nyugati köztudatban mint a puszták népe, 5 a felvilágosodás korának kedves »természeti ember«. 6 P a t r i a r k á l i s társadalomban vagy főként társadalmon kívül. Ideje van, azért hosszútűrő. Mikes annyi száműzött, bújdosó és elnyomott helyett is jóhumorú keresztyén sztoikus; Szabó Dezső kanásza a viharban napjainkig örökíti a türelmes és szívós m a g y a r képét. Ezért 7 is van h a j l a m a arra, hogy szépen élje életét, módosan, tempósan, tudatosan alakítsa m a g a t a r tásait. A pásztor művészkeze minden használati t á r g y á n o t t h a g y j a nyomát; csillagnéző szeme mítoszt és mesét szolgál. A cigány melletti mulatásnak is az a lényege, hogy a hétköznap unalmától és sivárságától szabadulni kívánó ember m u l a t á s á t is egyéni stílussal a k a r j a alakítani. 8 Esztétikai életszemléletének ez az egyik f ő mag y a r á z a t a s a mondottakból nyilvánvaló, hogy nem úrhatnámság a f o r r á s a és nem is korlátozódik az uralkodó osztályokra. De tere is van. A legkisebb pásztor is kiskirály a m a g a végtelent m u t a t ó birodalmában. A síkság a szabadság szimbóluma; de a hegylakó sem rab. A magánosan v a g y kevesedmagával élő ember, akit 5

L . Nemzetkép és irodalomkutatás. M i n e r v a , 1932; Les caractères natioet leur représentation. R e v u e de S y n t h è s e H i s t o r i q u e , 1932. Bessenyeinél s o k s z o r m e r ü l fel. 7 V a g y t a l á n m e g f o r d í t v a is: a „szép életre” t ö r e k v ő t e r m é s z e t teszi t ü r e l m e s s é és k i t a r t ó v á a z e m b e r t . J e g y e z z ü k m e g m á r i t t is, h o g y a p o m p a kedvelés i n k á b b a t ö r ö k ö s m a g y a r j e l l e m z ő j é n e k s z á m í t . 8 L . A magyar géniusz. Bp., 1941. I. f e j . naux

6


Magyar magatartás az irodalom, tükrében

215

r i t k á n ellenőríznek, egyre növekvő vággyal ragaszkodik függetlenségéhez. N e m áll nyomás a l a t t s így egyénisége szinte korlátlanul fejlődik ki. Az esztétikai életszemlélet, a szabadsághoz ragaszkodó individualizmus Jókai hőseit épúgy jellemzi, m i n t Nyirőéit vagy Tamási Áronéit. E z a két típus sokszor érintkezik egymással: a b e t y á r és a lovas pásztor a huszárnak közeli rokona. De meg aztán állandóak az átkötések a két típus lelki vonásai között is. A szabadság sóvárgója kénytelen jó katona lenni, hogy a szabadságot megvédelmezhesse. Viszont a katonaélettel velejár egyrészt a türelem kötelessége, másrészt a szép f o r m á k keresése (daliásság, egyenruha, szép életstílus), amint azt Balassi, Amadé vagy a kuruc dalok m u t a t j á k . A hirtelenharagú, vérmes ember természetesen a függetlenség r a j o n g ó j a . Amikor t e h á t az egyik t í p u s t a törökös, a m á s i k a t az ugoros őssel azonosítják, ez az azonosítás csak elvonás lehet: az élet sokkal bonyolultabb s a k é t típus alkotóelemei egymásba szövődtek. A külföldi közvéleményben kifejlődött két »arcunk« mellett van – legalább – még egy harmadik, amelyet a külföld sokkal kevésbbé ismer: (III.) az önvizsgálat, a felelősségérzet, a hivatástudat m a g y a r j a . Idegen bírálók szerint mi túlsokat foglalkozunk magunkkal, túlsokat ülünk a hamuban és mea-culpázunk. De ez a külső látszat téves. Az önbírálat és a bűnbánat sűrűsége sorsunkból következik: a sok csalódásból, a súlyos csapásokból, de egy ellentétes hibánk reakciójaképen is f e l f o g h a t ó : könnyen ringatózunk mámorba és feledkezünk meg a köteles előrelátásról; nem csoda, ha aztán fogjuk a f e j ü n k e t s v e r j ü k a mellünket. E z a tisztánlátás, ha sokszor csak utólagos is, ment meg s tesz alkalmassá a r r a , hogy más, kisebb fejlettségű népek védői, sorsuk irányítói legyünk. Az utóbbi fejlesztette ki ennyire felelősségérzetünket és h i v a t á s t u d a t u n k a t is. Mindezekre azt is lehet mondani, hogy hiszen ez a h á r o m típus annyi vonást tartalmaz, hogy talán minden elképzelhető vonás beléjük f é r ! S csakugyan: h a végigfutnánk az irodalom legjellegzetesebben m a g y a r figuráin, a legnagyobb ellentéteket is megtalálnók. A hallgatag vagy szűkszavú m a g y a r (»szittya bölcseség«, Gárdonyi, Tömörkény, A r a n y alakjai) mellett a beszédes vagy a szónokolni szerető m a g y a r t (adomázó táblabíró, Kölcsey, Petőfi, stb.). A józan magyar mellett ugyanannyi érvénye van a hirtelenharagúnak, a vérmesnek; sőt legművészibb jellemalkotóink e g y ü t t szeretik m u t a t n i a két »végletet« (Buda halála, A bor). Az aktív dinamikus (Petőfi, Ady) mellett o t t van a passzív erejű (Garamvölgyi Ádám, Ábel, Uz Bence), a huszáros mellett a tempós. A hetyke mellett (kuruc vitéz), a tépelődő (Bessenyei, Kemény, B a b i t s ) . S aztán o t t van Jókai, a f ő f ő »magatartásmester«, akinél a végletek h a r m ó n i á j a teljes erővel zeng. Mert minden dologhoz az ellentéte v a n a »legközelebb«, 9 s ezek az ellentétek olyanok, m i n t egy szikraköz sarkai. A dinam i k u s ember ellentétek végleteiben éli ki m a g á t : lendületének ez kell, mint a nagyon finom ingának. A sztatikus szellem az ellentétes


Hankiss

216

János

vonásokat vagy m a g a t a r t á s o k a t úgy állítja szembe, m i n t h a szakadék volna köztük; a dinamikus egy lendülettel köti össze őket: egyik nélkül neki a másik sem érvényes. De h a nagyon soknak t a r t j u k jellemző vonásainkat, – annyira soknak, hogy m á r nem is lehetnének eléggé jellemzőek, – akkor nyugtasson meg bennünket az a tudat, hogy az élet bonyolult és a vonások nem magukban, hanem bizonyos kombinációkban, finom szerkezetű képletekben jellemzik a nemzeti típusokat. 1 0 Egy-egy von á s intenzitásfoka, egy másik vonással való szorosabb vagy lazább, gyakoribb vagy r i t k á b b kapcsolata akkor is jellemezné a típust, h a különben kiderülne, hogy egyetlen olyan vonása sincs, ami m á s típusnál (pl. m á s nemzetnél) nem fordul elő. I t t megint a szerves vegyületek szerkezeti képleteire u t a l o k : ilyen bonyolultak lennének a mi magatartásképleteink is, ha le tudnók őket írni. Ilyen meggondolások közepett kell m a j d tanulmányozni és megállapítani a m a g y a r o k r a jellemző válaszokat, azaz pl. azt, hogy mikép viszonylanak Istenhez, a valláshoz, a természetfölöttihez (lásd Makkai: Magyar fa sorsa); – elvont dolgokhoz és különösen az eszményhez (Vörösmarty és a m a g y a r idealizmus); – a világhoz és m á s nemzetekhez (Vörösmarty, Petőfi, Kosztolányi s t b . ) ; – az otthonhoz, a nőhöz, a szerelemhez (Petőfi, Madách s t b . ) ; – az anyaghoz (1. Vellani Dionisi megállapításait) 1 1 és az anyagiassághoz (földprobléma); s különösen a hazához (magyarban van viszonylag legtöbb hazafias vers, nemzetpolitikai regényés drámaprobléma) és a becsülethez, 12 amely utóbbi voltaképen nem más, m i n t az én tiszta homlokzata, a m a g a t a r t á s jelentőségének diadala. Meg vagyunk győződve arról, hogy h a kiderülne is, hogy például a nőkérdéssel szemben a m a g y a r m a g a t a r t á s nem is »magyar«, hanem általános európai, az összes viszonylatokból olyan közös f r o n t alakulna ki, amely kétségbevonhatatlanul megkülönböztetné a m a g y a r m a g a t a r t á s egészét, pl. a német, vagy f r a n c i a m a g a t a r t á s égészétől. De eddigi részletkutatásaink szerint minden egyes viszonyulat is külön-külön jellegzetes m a g y a r képet ad. A NAGY ÁLTALÁNOSSÁGBAN csakugyan tősgyökeresebb földmívelőnép tanulmányozásának ú j divatja, s nagyobb lehetőségei elméletileg csakugyan módosíthatják a m a g y a r irodalmi képet, a lényeges m a g y a r m a g a t a r t á s t . E r r e föl kell készülnünk. De az eddigi ú j tapasztalatok nem m u t a t n a k komolyabb módosulást. Itt-ott egy-két t u d a t o s eltérés vagy ellenkezés a régi képpel, – de ugyanazoknál az íróknál annál több ösztönös helyeslése a régi m a g a t a r t á s n a k . Addig, amíg így lesz, fölösleges volna megtagadni az irodalomban ható m a g a t a r t á s - m i n t á k a t . 10 E b o n y o l u l t s á g r a jellemző a K e l e t és N y u g a t k ö z t álló m a g y a r f e l f o g á s a a r r ó l , h o g y m i „keleti” benne és h o g y a m i keleti, a z é r t é k - e v a g y h á t r á n y . E r r ő l szól m o s t készülő k ö n y v ü n k . 11 D e b r e c e n i Szemle, 1933. 12 A s z ó n a k n e m erkölcsi, h a n e m t á r s a d a l m i értelmében, a h o g y a z írók rendszerint alkalmazzák.


Magyar magatartás az irodalom

tükrében

217

Mivel pedig a m a g a t a r t á s m i n t á k gyakorlati h a t á s a nagyon jelentős, 1 3 a lehetőség szerint siettetni kell az elavult vonások korszerűsítését. Másutt részleteztük már, hogy dolgoznak ellenfeleink is azon, hogy a m a g y a r n a k valamikor vonzó vonásai egy kis parasztfogással k a r i k a t ú r á v á torzuljanak. Így lesz az esztétikai életszemléletű magyarból, az »úri« magyarból dorbézoló v a g y u r a s kodó elnyomó, a zenekedvelő magyarból cigányok cimborája, a harcos magyarból »örök rebellis« vagy durva barbár. Amennyire a nevelés belefolyhatik ebbe a z alakulásba, nekünk is módosítanunk kell régi, irodalom-szentelte m a g a t a r t á s u n k vonásait, de úgy, hogy a régieket le ne töröljük. Gyökeréről fejlődjék a pazar pompájú virágzat. Legyen a »cigányos magyarból« Kodálynak és B a r t ó k n a k zenéjében is tisztán teljesedő m a g y a r j a , a Toldi Miklós-szerű b a j nokból mai honvéd és olimpiai győztes, az »úri« magyarból fínomlelkű, tapintatos, együttérző és szépéletű egyéniség, a pásztori magyarból a természet kedvelője és tanulmányozója, f r i s s élményekben gazdag lélek. De mindezt az írónak kell megéreznie és a vonásokat élő emberek arcán megjelenítenie egy ú j , korszerű K á r p á t h y Zoltánban, Böjthe Jánosban, egy ú j Bánkban, vagy Ádámban. Addig is, míg az író ú j időknek ad ú j lendületet ú j m a g a t a r t á s mintáival, a k u t a t ó és a gyakorlat embere sok részlettéren keresheti meg a korszerű m a g y a r m a g a t a r t á s r a vonatkozó követelményeket. De mindez nemcsak spekuláció és politikai fejlődés dolga. Bizonyossággal érezzük, hogy a régi m a g a t a r t á s szeretetének melegében olvadhat á t az ú j b a . M a g a t a r t á s t végül mégsem lehet csak »tükör előtt« begyakorolni: a lélek mélyéről kell kiülnie a homlokzatra. Ehhez pedig csaknem kritikátlan, türelmes és f o r r ó szeretet kell: az egység, az összetartozás benső érzése. »Szeressétek egymást«, ha azt akarjátok, hogy igazán magyar m a g a t a r t á s a d j a nektek boldogító szilárdságát. HANKISS

13

JÁNOS

E z a nevelés l e g t e r m é s z e t e s e b b f o r m á j a . Dugonics, J ó k a i , P e t ő f i , k o r u n k írói f e l e j t h e t e t l e n a l a k o k igézete alá. h e l y e z t e k b e n n ü n k e t .


A KOLOZSVÁRI TIZES SZERVEZET

TRAGIKUS VELEJÁRÓJA történelmünknek, hogy valahányszor ú j eszmék változtatták m e g a világ rendjét, nekünk sohasem m a r a d t időnk nyugodtan átszervezni belső életünket, hanem elkésetten, lázas sietséggel kellett olyan ú j í t á s o k a t véghezvinnünk, melyekhez hiányzott neveltségünk és a kellő előkészület. E z é r t olyan felemás a m a g y a r közélet. A csendes belső építő m u n k a hiánya s a m a g y a r félmegoldások tették azzá. L e g ú j a b b a n is a »nemzeti« és »népi« fogalmának tisztázása nyomán, irodalomban és tudományokban, ú j életre kelt népi hagyományok u r a t - p a r a s z t o t egybekapcsoló m a g y a r s á g t u d a t o t teremtettek, de e t u d a t terjesztése, s nyomában az u r a t - p a r a s z t o t valóban szervezett nemzetté alakító m a g y a r közszellem megteremtése, mindenekfölött nevelési és szervezési feladat. Szociográfiai irodalmunk legtávolabbi célja: »egy tisztábban látó és felelősségtudóbb közszellem megteremtése, hogy az elkerülhetetlen szociális változtatás minél kevesebb áldozattal jöhessen létre.« 1 E z a cél nyilván tervszerű társadalomnevelő és szervező m u n k á t kíván. A cél elérése pedig attól f ü g g , hogy megtaláljuk-e a társadalomszervezés terén azt a keretet, mely nemzeti egyéniségünknek megfelel, s mely »a tisztábban látó és felelősségtudóbb közszellem« kialakítására alkalm a s lehet. S b á r e téren nem beszélhetünk még tervszerű munkáról, mégis megállapíthatjuk, hogy itt-ott mutatkoznak az ú j és egészségesebb társadalomszervezés körvonalai. Az, hogy az állam feladata-e alkotmányos eszközökkel létrehozni az ú j Magyarországot, vagy a t á r s a d a l o m a m a g a vegykonyhájában készíti-e azt elő, egy vezér váltja-e valóra milliók vágyait, vagy apróbb társadalmi egységek szerves tömörülésében rejlő erő, egyelőre közömbös. Csak egy dolog biztos, hogy a h á b o r ú befejeztével nem lesz idő efelett vitatkoznunk, a k k o r cselekednünk kell. S h a korszerűen tudunk cselekedni, ú g y a jövőt biztosítjuk. 1942 decemberében egy szerény kis könyvecske jelent meg a kolozsvári könyvpiacon, mely a mai társadalomszervezés korszerű kérdéseivel foglalkozik, s a f e n t i kérdések megoldásához az életből m e r í t e t t gyakorlati eredményekkel a k a r hozzájárulni. 2 Úgy véljük, nem fölösleges e gyakorlati eredményekről a H i t é l h a s á b j a i n is megemlékeznünk. Társadalmi szervezésünk olyan útjelzőjéről van itt szó, amely kivezethet agyonszervezett t á r s a d a l m u n k labirintusából. A kisebbségi életforma olyan vívmányával ismerkedhetünk meg, melyet nem szabad a többségi ember fölényével lemosolyognunk, h a n e m a n n a k eredményeit értékesítenünk kell a megújulni készülő m a g y a r t á r s a d a l o m javára. 1

Szabó

Zoltán:

A t á r s a d a l o m k u t a t á s célja. Hitel, 1936. 3. s z á m . 172. l.


Csortán Márton: A kolozsvári Tízes

Szervezet

219

A TRIANONI ERDÉLY MAGYAR TÁRSADALMA örökölte a 48-as, 67-es és 18-as Magyarország minden erényét és gyengeségét. Ezernyi érdekellentéttel szétválasztva, a t o m j a i r a bomlott ez a t á r sadalom, mely sohasem t u d o t t komoly gazdasági és művelődési egységet teremteni. Egyetlen területen, az egyházak falai között folyhatott csak tervszerű nevelő munka. A gazdasági és politikai keretek szűkek voltak és k i m a r a d t belőlük a szegényebb falusi lakosság s az osztályharcos ipari munkásság. S h a mégis volt idő, amikor ez az atomizált t á r s a d a l o m egységesen lépett fel a nemzeti sorsközösség mellett, ez a k k o r következett be, mikor a világgazdasági válság első hullámai á t v i h a r z o t t a k Románián. Az önmaga belső egységét céltudatosan építő államban, a nemzeti-népi erők védelmét szemmeltartó rendelkezések h a t á s a alatt, a m a g y a r nemzetiségű tisztviselők, közalkalmazottak, iparosok, munkások tekintélyes része ekkor eszmél r á m a g y a r és kisebbségi mivoltára. S akik e mivoltukat nem t a g a d t á k meg, vállalniok kellett mindazt, amit a népkisebbségi sors jelentett. E z a ráeszmélés cselekvő m a g y a r öntudatot t á m a s z t o t t a lelkekben, mely a szűkreszabott keretek között a maga belső életét ú j alapokra a k a r t a fektetni. Revizió alá kellett t e h á t venni a romániai m a g y a r s á g egész társadalmi felépítését. Nyilvánvalóvá lett ugyanis, hogy a kisebbségi m a g y a r értelmiség, s a meglévő m a g y a r intézmények csak a művelt és kellően szervezett m a g y a r p a r a s z t s á g r a és m u n k á s s á g r a támaszkodhatik. Tehát elsősorban ezeknek egyre csökkenő szellemi és gazdasági színvonal á t kellett fölemelni, hogy ezáltal az egész kisebbségi néptest ellenálló ereje biztosíttassék. Ime a talaj, amelyből kikelhetett az osztálytalan, öncélú m a g y a r társadalomszervezés eszméje: a kisebbségi életforma vívmánya. Az erdélyi m a g y a r f a l v a k és városok népe és kérdései jelentékenyen összehangolódtak. Magyar falvainkból, különösen a Székelyföldről, a szegénység elől n a g y r a j o k indulnak Erdély, Temesköz és a Regát n a g y városai és ipartelepei felé. E tömegek nagyrésze, egyelőre a városi társadalom alsó lépcsőjére szorul. A cselédek, napszámosok, bolti szolgák, kocsisok, gyári munkások képesítetlen kategóriájának városi jelenléte azonban visszahat a m a g y a r falura, s annak gazdasági és társadalmi életére. Különösen a szász lakosságú városokból és ipartelepekről fejlettebb gazdasági és művelődési igényekkel s a tömörülésben rejlő erők t u d a t á v a l térnek vissza falujukba. A legegyszerűbb emberek között is megnyilvánul az értelmiségnek az az óhaja, hogy az egész kisebbségi m a g y a r s á g n a k olyan társadalmi szervezetet kell teremteni, amelyben minden m a g y a r ember a m a g a erkölcsi és anyagi erejével részt vehet. Sokat kísérleteztek ezen a téren. A Vásárhelyi Találkozón, midőn az erdélyi fiatal szellemiség magáévá teszi a demokratikus-keresztény-nemzeti társadalom gondolatát, a kísérletezések bizonytalansága után, tiszt á n lebeg a f i a t a l s á g előtt a minden m a g y a r erőt magábafoglaló, osztálytalan t á r s a d a l o m eszménye. Amikor az ú j román alkotmány, az addigi pártkereteket megszüntette s helyükbe kisebbségeinek népközösségi kereteket bizto-


Csortán Márton

220

sított, szükségessé vált e keretek célszerű kitöltése. Olyan társadalomszervezési f o r m á t kellett találni, mely biztosíthatja a m a g y a r népi tömegek erkölcsi és gazdasági erőinek fejlődését. A romániai németség belső egysége, f e j l e t t gazdasági és művelődési élete a kisebbségi m a g y a r s á g előtt példaképen állott. S 1939-ben, amikor megalakult a Romániai Magyar Népközösség, mindenekelőtt egy társadalmi alapszervezetet kellett létrehoznia. Ez pedig az ősi katonai intézmény, a tízes szervezet életre keltésével történt. A felújít o t t ősi k e r e t e t korszerű tartalommal kellett megtölteni. Nem volt nehéz. A n n y i r a adva voltak az előfeltételek, hogy csak meg kellett indítani a m u n k á t és alkalmas t a l a j r a hullott az elvetett mag. A leszegényedett paraszti- és munkástömegek fölött a leszegényedett középosztály védte a m a g y a r s á g állandóan szűkülő életterét. E l f e l e j t e t t régi polgári erények t á m a d t a k ú j életre: mások g o n d j á n a k viselése, a közösség jövőjét féltő tettrekészség, kockázat vállalása másokért, akikhez csak a vér köteléke fűz. Így lett a jó m a g y a r s á g értékmérője az az anyagi vagy időbeli áldozat, amit valaki önzetlenül a Népközösség szolgálatára felajánlott. Egyszerre kellett közigazgatni és nevelni a m a g a erejére h a g y o t t magyarságot. Így alakult ki Kolozsváron is a Tízes Szervezet és rövid idő a l a t t kiépítette családvédelmi, jogügyi és közművelődési alosztályait, melyek mind olyan m u n k á t végeztek, amit m a közigazgatási feladatként kezelünk. (Magyar Norma, Népjóléti hivatal, Vöröskereszt, Nép- és Családvédelem stb.) A TÍZES

SZERVEZET

NYOMAI

A

MULTBAN

A MAGYAR VÁROSI JOG 1848 előtt két olyan intézményt ismer, amelyek szinte azonos feladatkörrel s helyes társadalomszervezési elvek a l a p j á n a lakosság jólétét és békéjét hivatottak előmozdítani és biztosítani. E két intézmény: a fertálymesterség és a tizedesség. E r e d e t ü k azonos, de míg egyik a germán, a másik a m a g y a r jogban gyökerezik. A germán jogi h a t á s a l a t t fejlődő középkori v á r o s o k a t negyedekre (Viertel) osztották. A m a g y a r város felosztása j á r á s o k vagy utcák szerint t ö r t é n t . Az utcákon belül pedig kisebb területi, illetőleg bizonyos számú családot m a g u k b a n foglaló egységek voltak: a tizedek. Csizmadia Andor, Kolozsvár város tanácsnoka »Tizedesek és fertálymesterek« című tanulmányában, Milleker Rezső és Zoltai L a j o s nyomán, k i m u t a t j a , hogy a tized-rendszernek a nyomait Magyarország minden nagyobb városában m e g t a l á l h a t j u k : nemcsak Erdélyben vagy az Alföldön, h a n e m a Dunántúlon is. 3 Idézi Csizmadia Milleker Rezsőnek a székely tizedesekről í r t 3 Csizmadia Andor: Tizedesek é s f e r t á l y m e s t e r e k , D u n á n t ú l i Szemle, 1942. 1 – 2 . sz. K ü l ö n l e n y o m a t b a n is. U. ő.: A k o l o z s v á r i tizedesek. N é p - és c s a l á d v é d e l e m II., 1942. 8. sz.; Tizedesek a r é g i Kolozsváron. K o l o z s v á r t h j . sz. k i r . v á r o s k i a d á s a ; F e r t á l y m e s t e r e k é s tizedesek s z e r e p e a m a g y a r v á r o s o k g a z d a s á g i és szociális életében. Szociális Szemle, I I I . 1942. 4 – 6 . sz.


A kolozsvári Tízes Szervezet

221

tanulmányát, 4 melyből m e g t u d h a t j u k , hogy a székely f a l v a k b a n m a is élő tízes szervezeti rendszer az ősi m a g y a r katonai szervezetre vezethető vissza. (A régi m a g y a r gyalogságnál minden tized a l j a nép élén egy-egy tizedes állott.) Milleker Rezső Benkő Miklósnak »Csík, Gyergyó és Kászon« c. m u n k á j a alapján k i m u t a t j a , hogy e székely települési helyeken mennyire honos a tizedek szerinti beoszt á s (Csíkszentdomokoson, Szentléleken, Mindszenten, Szentimrén, Csatószegen, Szentgyörgyön, Bánfalván, Ménaságon, Kászonban, Kászonújfalun, Impérfalván stb.). E h h e z Milleker azt a következtetést fűzi, hogy h a valaki tovább k u t a t Magyarországon, a k k o r mindazokon a helyeken, ahol valamikor székely telepeket s e j t e t t ü n k , ugyancsak m e g t a l á l j u k a tizedbeosztás nyomait, úgy, ahogy megtaláljuk a Székelyföld a m a részein is, ahol most m á r az elnevezésből teljesen kiveszett. Kézdivásárhely is tizedekre volt beosztva, de éppen ú g y m e g t a l á l j u k a tizedbeosztást Biharban, a h a j d ú s á g i falvakban és Magyarország egyéb részein is. 5 Zoltai L a j o s a debreceni utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák intézményét m u t a t j a be. 6 Nem állítja, hogy az ősi m a g y a r , illetve székely katonai szervezetnek egyenes leszármazottja lenne a debreceni tizedekre osztott közigazgatás. Bizonyos azonban az, hogy közegei (az utcakapitányok és a tizedesek) m á r a XVI. századbeli tanácsi jegyzőkönyvekben is előfordulnak. Az ősi szervezetben tíz család (néha több) alkot egy tizedet, s a lakosság tizedenként teljesíti katonai kötelezettségét. Békében a tized családjai együtt végzik a közös m u n k á k a t ( u t a k javítása, kutak tisztítása stb.). A tized élén a tizedes áll, akinek legfőbb kötelessége számontartani a vezetése a l a t t álló közösségét, s h a a tízed valamelyik családjában b a j fordul elő, a tizedes igyekszik a nehézségeken segíteni. A tizedes rendszerint a tizedben élő legtekintélyesebb családfő, akire az egész közösség hallgat. Tiszte nem t a r t életfogytig, hanem a tizedesség a tizeden belül lakó tekintélyes családfők közt évenként, néha több évenként változik. Megbízatás á t v a g y a tizedtől nyeri, vagy a területi önkormányzat hatóságától. E z az ősi magyar intézmény megtalálható csaknem valamennyi középkori magyar lakosságú városban. Nyomait még a német városjogi h a t á s alatt élő városokban is felfedezzük, mint Körmöcbányán, ahol a tizedes együtt szerepel a kizárólag német városjogi h a t á s a l a t t fejlődött fertálymesterrel. A nyugati városokban: Kőszegen, Szombathelyen, Győrött, északon Egerben, Debrecenben, keleten Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Kolozsváron és az egész Székelyföldön, az Alföldön Szegeden, Kecskeméten, mindenütt o t t élnek a tizedesek, mint összekötő szervek a polgárság és h a t ó s á g között. 7 4 Dr. Milleker Rezső: A székely tizedesek. Debreceni Szemle, 1939.1 (128.) s z á m . 1 – 4 0 . l. 5 Vámszer Géza: S z a k a d á t . E g y s z e b e n m e g y e i m a g y a r s z ó r v á n y . E r d é l y i E n c i k l o p é d i a k i a d á s a . Kolozsvár, 1942. 6 D r . Zoltai Lajos: D e b r e c e n i u t c a k a p i t á n y o k , tizedesek és t í z h á z g a z d á k . D e b r e c e n i Szemle, 1939. 3. sz. K ü l ö n l e n y o m a t b a n is. Debrecen, 1939. 7 Csizmadia Andor: A k o l o z s v á r i tizedesek. N é p - é s c s a l á d v é d e l e m . a z o r s z á g o s szociális felügyelőség közleményei. II. 8. sz. 1942.


Csortán Márton

222

Csizmadia Andor k u t a t á s a i n a k végső eredményeképen megállapítja, hogy a régi m a g y a r városjog szerint a rendészeti teendők ellátását az utcakapitányok, hadnagyok és tizedesek végezték. E z az intézmény az ősi m a g y a r hadszervezetből fejlődött, s a városlakó m a g y a r s á g is átveszi a régi szervezetet vagy legalább is nevében f e n n t a r t j a . A német alapítású, meg a bevándorlások következtében többé-kevésbbé német lakosságúvá lett városokban mindenütt megtaláljuk a hasonló rendeltetésű f e r t á l y m e s t e r i intézményt. Egyes városokban m a g y a r és német eredetű szervek vegyesen működnek. A fertálymesterek és tizedesek főképen rendészeti teendőket látnak el. H a t á s k ö r ü k kiterjed a rendészet minden á g á r a (tűzrendészet, közrendészet, erkölcsrendészet stb.), emellett végzik fertályukban vagy u t c á j u k b a n az összeírást, közreműködnek az adókivetésnél, v é g r e h a j t j á k és közlik a t a n á c s rendeleteit. A polgárok közül kerülnek ki, ismernek minden f e r t á l y u k b a tartozót, közvetítők és segítők a h a t ó s á g és a polgárok között. Tisztük inkább nobile officium, kevés salláriummal. Teendőjük sokszor egészen egyszerű, mégis mennyire f o n t o s a városok életében. Ők valósítják meg a közigazgatás és a társadalom összekapcsolását, amely a mai közigazgat á s racionalizálásának olyan f o n t o s és sokat vitatott kérdése. J a k a b Elek, Kolozsvár nagy történetírója m o n d j a : »A városnak negyedekre felosztása, tizedesi és kapitányi intézménye, szép és egészséges alkotása volt a régi századoknak, lelkesítő emlékei egy küzdelmek és dicsőség között eltelt multnak, mire büszkén gondolh a t a mai nemzedék, s azt fejleszteni, a korhoz idomítva fenntartani, az ősök emléke iránti tisztelet és m a g y a r nemzeti érdek követeli.« 8 Kolozsvárt m á r a m u l t század második felében feledésbe ment a tizedesi intézmény. A negyedkapitányok m e g m a r a d t a k ugyan 1941-ig, mint kerületi kapitányok, de egészen m á s munkakörrel és feladatokkal. Kár, hogy m o s t ez is eltűnt – jegyzi meg Csizmadia Andor. Mikor megszüntették, senki sem gondolt arra, milyen m u l t a t t a k a r az elnevezés. A tizedesi intézmény azonban újból virágzik és közérdekű m u n k á j á t ó l sokat v á r h a t Kolozsvár közönsége. 9 TIZEDESSÉG

ÉS A KOLOZSVÁRI

TIZEDESEK

PUSKÁS LAJOS könyvének előszavában ezeket í r j a : »A háborús körülmények napról-napra súlyosabb feladatokat követelnek meg közigazgatástól, nemzetvédelmi szervektől és magától a társadalom ö s s z e s s é g é t ő l . . . N e m v á r h a t u n k még éveket, amíg tökéletesen kifejlődött, kicsiszolt és teljesen kipróbált szervezetet m u t a t h a t u n k be. A t á r s a d a l m i erők minél tökéletesebb és legsürgősebb igénybevételét életbevágóan f o n t o s nemzeti érdek kívánja.« 1 0 E r r e az igénybe8 Csizmadia 1942. 1 – 2 . sz.

Andor:

Tizedesek és f e r t á l y m e s t e r e k .

Dunántúli

Szemle,

t h j . sz. k i r . v á r o s k i a d á s a , 1942. 10 Puskás Lajos: T í z e d e s s é g és a k o l o z s v á r i tizedesek. Kolozsvár, 1942.



223

vételre pedig t á r s a d a l m u n k egyik vagy másik rétege a m a g a erejéből képtelen. Az élet minden vonalára kiterjedő nevelő és szervező munkát kell végeznünk, hogy a minden téren észlelhető t á r s a d a l m i válságot megszüntethessük. Már sokan megállapították ezt. Akadt a k jóhiszemű, lelkes kezdeményezések, melyek nagyrésze megbukott, m e r t előre kiagyalt p r o g r a m m a l jött, vagy kívülről, felülről a k a r t a m a g y a r társadalomhoz közeledni, anélkül, hogy ismerte volna annak lelkét. Sok eszményi t e r v f u l l a d t keserű közönybe magyar földön, m e r t a m a g y a r s á g – t a l á n helytelenül alkalmazott eszközök m i a t t – nem f o g a d t a be. Minden nép lelkének s a j á t o s törvényei vannak. É s a mi t á r s a d a l m u n k a t csak a m a g y a r lélek törvényei szerint lehet t a r t ó s a n felépíteni. E n n e k az igazságnak a világánál örömmel á l l a p í t h a t j u k meg, hogy a mai kolozsvári tizedesség nem kezdte m u n k á j á t előre elkészített »alapszabályokkal« vagy »tisztikar választásával«. Azt, hogy nem az egyesületek számát gyarapító kezdeményezés, hanem sokszor nehéz f e l a d a t o k a t megoldó, áldozathozatalra és önzetlen m u n k á r a nevelő intézmény, a Szervezet gyakorlati tevékenysége igazolja. A Tízes Szervezet ugyanis, szemben a középkor – kimondottan közigazgatási jellegű – tizedességével, nemzetnevelő, nemzetpolitikai f e l a d a t o k a t is vállal. Ezáltal emelkedik ki az egyéb részletmunkára alakult t á r s a dalmi egyesületek sorából, s h í v j a fel figyelmünket a társadalmi összefogás értékeire. A Tízes Szervezet társadalomnevelő m u n k á j á b a n a legsikerültebb m a g y a r pedagógiai mozgalom: a cserkészet eszméiből sokat plántált á t keretei közé. »A Cserkészmozgalomnak igaz, hogy az i f j ú s á g a tárgya, de az i f j ú s á g n á l jól bevált alapelvek a felnőttek világához alkalmazva, éppen olyan szép eredményeket hozhatnak« – állapítja meg P u s k á s Lajos. S hozzáfűzi, hogy az ú j m a g y a r t á r sadalomszemlélet megteremtése pusztán csak nevelés kérdése. »Ezt vallotta korunk m a g y a r s á g á n a k legnagyobb tanítómestere, gróf Teleki Pál is, aki t r a g i k u s haláláig állandóan t á m o g a t t a és jóakar a t ú figyelemmel kísérte a kolozsvári tizedesség m u n k á j á t . « Amíg t e h á t az ősi tizedesi intézmény kizárólag közigazgatási, közrendészeti tevékenységet f e j t e t t ki, addig az ú j tizedesség »a kötelességtudóbb m a g y a r társadalom« megteremtését ú j m a g y a r társadalomszemlélet kialakításával igyekszik előmozdítani. A KÖZIGAZGATÁS ÉS KÖZÖNSÉG viszonyának bírálatánál megállapítja Puskás, hogy a háborús gazdálkodás f o l y t á n túlterhelt közigazgatásunk, jelen körülmények között, a legnagyobb j ó a k a r a t tal sem tud kielégítő m u n k á t végezni. »Elő kell lépnie megközelíthetetlen elefántcsonttornyából, egyes feladatok vállalásáról le kell mondania vagy legalább m u n k a t á r s a k a t kell e feladatokhoz keresn i e . . . és végül kell, hogy felelősséget m e r j e n vállalni, ami részére annál könnyebb lesz, minél inkább a közönség bizalmán alapul működése . . . Csak h a e h á r m a s követelménynek eleget teszünk, remélhetünk javulást nemcsak közigazgatásunk terén, hanem az egész m a g y a r közösség társadalmi életében is. Mert hiszen annyira


Csortán Márton

224

kapcsolódik az igazgatás kérdése a társadalmi élet minden vonatkozásához..., hogy társadalmi életünk r e f o r m j á r ó l beszélni a közélet n a g y kérdéseitől elvonatkoztatva nem is l e h e t . . . Hiába állítunk fel követelményeket közigazgatásunk m e g j a v í t á s a érdekében, h a e követelményeknek nem kedveznek a t á r s a d a l m i v i s z o n y o k . . . Hiába javasoljuk azt is, hogy keressen m u n k a t á r s a k a t a közigazgatás, h a nincs meg az önkéntes és önzetlen m u n k á r a való hajlandóság a t á r s a d a l o m b a n , . . . felelősségvállalást is csak úgy kívánhatunk meg a közigazgatástól, h a a becsület, tisztesség és szó szentsége társadalmunk í r a t l a n parancsává l e s z . . . Ahol hosszú kisebbségi élet volt a tanítómester, o t t beszélni lehet m á r közösségi gondolatról, szolg á l a t o t vállaló jószándékról, magánember és h a t ó s á g közötti együttműködési törekvésekről és a hatósággal egyetemleges felelősségvállalásról. Rengeteg cselekvési vágy él az emberekben – állapítja m e g Puskás. Az egymásért való aggódás és tettrekészség mind olyan kincsek, amelyeket a társadalmi közösség j a v á r a kihasználatlanul hagyni vétség a nemzetközösség ellen. É s különösen mulasztás lenne o t t nem igénybevenni ezeket a társadalmi erőket, ahol messzi századokba visszanyúló hagyományokban gyökerezik a h a t ó s á g és polgárság felelősségteljes együttműködése.« ( 5 – 1 2 . l.) A romániai m a g y a r kisebbség egyházi, politikai és gazdasági szervezeteinek m u n k á j á r ó l csak annyit jegyez meg, hogy ezeknek köszönhető az a »meglehetősen egységes cselekvőképességű m a g y a r társadalom«, mely 1939-ben, az ősi tizedesi intézmény felújításával kísérelte meg a romániai m a g y a r s á g társadalmi erőit közös nevezőre hozni. S hogy a k k o r kik alkották a kolozsvári m a g y a r társadalom legértékesebb rétegét, akik a nehéz feladatokkal j á r ó tizedesi munkában résztvettek, idézzük P u s k á s szavait: » . . . ennek a kornak tizedesei túlnyomó többségükben egészen egyszerű, inkább elemi, mint főiskolai végzettségű, inkább éhező, mint jóllakott, mindenesetre a nehéz sorsban egyformává szürkült magyarok voltak.« (44. l.) Nem j u t o t t idő a r r a , hogy az egész romániai magyarságot a tízes szervezetek segítségével élő organizmussá f o r m á l j á k . A bécsi döntés után, a felszabadult Északerdélyben, a f r i s s e n megindított tizedesi m u n k a m a j d n e m minden városban elakadt. Legtöbb helyen nem ismerték fel azokat az értékeit, melyeket az ú j körülmények között kifejleszteni üdvös lett volna. Megszakítás nélkül csak Kolozsvárt m a r a d t fenn. I t t a régi keret, a Népközösség megszünhetett ugyan, de a Szervezet, amelyre mint vázra épült fel maga a Népközösség is, zavartalanul f o l y t a t t a tevékenységét. Hogy miért m a r a d h a t o t t fenn, azt elsősorban Kolozsvár közönségének köszönheti, s azoknak az »egyformává szürkült« magyaroknak, akik a Tízes Szervezetet a kisebbségi élet hasznának, értékes gyümölcsének tekintik, s a tizedesi m u n k á t az ú j körülmények közt is vállalták. Több havi kisérletezés u t á n 1941. év márciusában, éppen Teleki Pál kezdeményezésére k a p t a a kolozsvári tizedesség »A Kolozsvári Tízes Szervezet« (T. Sz.) elnevezést és a közigazgatás felé való tájékozódás tanácsát. Először, mint a Közjóléti Szövetkezet tanácsadó szerve működik, de i t t szűknek bizonyultak működési lehetőségei. A közigazgatással olyan kapcsolatokat kellett teremteni, amelyek



225

az ősi kolozsvári tizedesek s az akkori városigazgatás között voltak. Mivel a kisebbségi időkből m e g m a r a d t a tizedesekben az önkéntes társadalmi m u n k a iránti készség, s mivel másrészt, az utóbbi hábor ú s hónapok a városi közigazgatás gépezetét túlságosan igénybe vették, megfelelő alkalom adódott a tizedességnek a r r a , hogy a város igazgatásába bekapcsolódjék, s o t t olyan közérdekű részletfeladatokat vállaljon, melyekkel a n n a k m u n k á j á t megkönnyítheti. Így vált a Tízes Szervezet a városi igazgatás szerves részévé, s a tizedes a közösség önzetlen s á f á r j á v á . Ilyen körülmények között egy szervezeti szabályzatot is kellett készíteni, mely a Tízes Szervezet célja, eszközei, feladatai és t a g j a i r a nézve tartalmazzon rendelkezéseket. Amint m á r u t a l t u n k is rá, nem előre elkészített szabályokról van i t t szó, hanem az ősi hagyományok és t á r s a d a l m u n k korszerű követelményeinek szem előtt tartásával, a m u n k á b a n eltelt évek tapasztalatai nyomán megjelölt keretről. A szabályzatot Kolozsvár város polgármestere a 10.830/1942. sz. alatt, 1942. év március hó 10-én h a g y t a jóvá. A SZERVEZET

ÉS

MŰKÖDÉSE

A TÍZES SZERVEZET Kolozsvár t á r s a d a l m á n a k évszázados szokásjogán alapuló, közérdekű feladatok ellátására alakult testülete. Feladata, hogy elősegítse elsősorban a városi h a t ó s á g és m á s közérdekű, különösen a közjólét emelésére alakult intézmények m u n k á j á t oly mértékben, hogy ezek a lehető legtökéletesebben láthassák el feladatukat. A Tízes Szervezet ezt a f e l a d a t á t tizedesei által szolgálja. Az egész város területét körülbelül 30 családot m a g á b a foglaló tizedekre osztja, ezeknek a tizedeknek az élére a város polgármestere a társadalmi m u n k á t önként vállaló és igazolási eljáráson átesett polgárok közül tizedeseket állít. A Tízes Szervezet t a g j a i a tizedesek. A tizedes n y i l v á n t a r t j a s a j á t tizedalját és a tizedébe tartozókról közérdekben felvilágosítással szolgál; gondoskodik arról, hogy a tized társadalmi, gazdasági és kulturális szükségleteire a hatóságok figyelmét felhívja. A tizedéből kiinduló elégedetlenségeket, panaszokat, sérelmeket kellő ellenőrzés u t á n az illetékesek elé terjeszti. Az öntudatos nemzeti közösségi szellem fejlesztésére közös szórakozási és összejöveteli lehetőségeket t e r e m t a tized családjai részére. A tizedes vállalja mindazon kötelességeket, amelyeket rá, m i n t tizedesre a polgármester, illetve a Tízes Szervezetben felettesei h á r í t a n a k . (Hatósági intézkedéseket eljutt a t a közönséghez, közvetíti a különböző hatósági jegyeket, utasításokat, közreműködik a szociális igazgatás m u n k á j á b a n és így tovább.) A Tízes Szervezet és a tizedes mindezeket a f e l a d a t o k a t elsősorban a meglévő hivatalos szervek ú t j á n segít megoldani. A városi és állami szervek és nagyközönség között közvetítő szerepet vállal. H a kulturális, gazdasági vagy szociális t é r e n h i á n y t tapasztal, amelynek betöltésére hivatalos szerv nincsen, a Tízes Szervezet s a j á t társadalmi szervezetén keresztül igyekszik megoldást keresni. Csak akkor vállal hiánykiküszöbölő tevékenységet, h a e r r e


Csortán Márton

226

s a j á t o s szervezete m i a t t ő a legalkalmasabb. A Tízes Szervezet általában megfigyel, kezdeményez, közvetít, tanácsol, felvilágosít, végreh a j t . T a g j a i t minőségük igazolására a polgármester külön igazolvánnyal l á t j a el és részükre jelvényt állapít meg. A tizedesek egymás iránt, mint u g y a n a n n a k a munkaközösségnek a t a g j a i , különös figyelemmel és gondossággal viseltetnek. E g y m á s közötti vitás ügyeiket a Tízes Szervezet fegyelmi bírósága elé terjesztik s e bíróság h a t á r o z a t á n a k m a g u k a t alávetik. A város közönségének hangulatáról való tájékozódás végett és ennek i r á n y í t á s á r a a Tízes Szervezet összes t a g j a i t a polgármester havonként egyszer panasznapra hívja össze. A tizedesi tisztség önkéntes és tiszteletbeli. Senki sem igényelh e t – mint tizedes – olyan anyagi előnyt, amihez igénye ne lehetne a k k o r is, h a tizedes nem lenne. Aki tizedesi tisztséget a k a r vállalni, a n n a k két tizedes a j á n l a t á v a l ellátott kérelmet kell – az előírt mellékletekkel ellátva – a Tízes Szervezet irodájában a város polgármesteréhez benyujtani. Az elfogadás és megbízás felett – a háromhónapos próbaszolgálat eltelte u t á n – elnökségi javaslatra, a polg á r m e s t e r dönt. Megbízás elnyerése esetén a tizedes fogadalmat tesz. A Tízes Szervezet j a v a s l a t á r a a polgármesternek a várost körülbelül 30 családot m a g á b a n foglaló, földrajzilag szorosan összetartozó alapegységekre kellene osztania. (Ezt a szabályt egyelőre érvényesíteni nem lehet, mivel kellő számú tizedes még nem jelentkezett. Átmenetileg t e h á t azt a megoldást választotta az Elnökség, hogy minden jelentkezőnek tetszésére bízta, hogy mekkora terület e t választott tizedéül.) A tizedes és a tizedben lakó polgárok közötti kapcsolat mértékét a közérdek szabja meg. A földrajzilag együvé tartozó körülbelül 10 tized tizedesei igazg a t á s szempontjából egy főtízedbe tartoznak, ennek vezetője a főtizedes. A főtízed tulajdonképen adminisztratív egység. H a a Tízes Szervezet olyan feladatot vállal, amely vonatkozik a város egész területére és minden polgárára (pld. élelmiszerjegyek kiosztása, általános statisztikai adatok felvétele, stb.), akkor lép működésbe a főtízed és főtízedes. A város minden területe, minden lakója közigazgatásilag hozzátartozik egy főtizedesbez, még a k k o r is, h a az utca nem a d o t t tizedest. Körülbelül 10 főtized alkot egy városnegyedet. A negyedek a régi Kolozsvár elnevezéseit viselik. Belváros, Házsongárd, Hidelve, N á d a s t e r e stb. A negyedek élén a negyedvezetők (negyedeskapitányok) állanak, akik t a g j a i a Tízes Szervezet tanácsának. A tanács a Szervezetet érintő belső ügyekben j á r el. A Tízes Szervezet szellemi i r á n y í t á s a az elnök feladata. Az elnököt a polgármester kéri fel a tisztség vállalására. Ugyanő menti fel. A Tízes Szervezet t a n á c s á n a k a t a g j a i : az elnök, helyettese és a negyedvezetők. A polgármester által megbízott tanácsnok hivatalból t a g j a a tanácsnak. A polgármester s a j á t elhatározásából vagy a t a n á c s kérésére közgyűlést hív egybe. E n n e k hatáskörébe tartozik minden olyan kérdés, amelyet a polgármester ide utal. Minden sza-



227

bálytalanság, amelyet a Tízes Szervezet t a g j a ilyen minőségében követett el, a fegyelmi bíróság hatáskörébe tartozik. A fegyelmi bíróságba két t a g o t a Tízes Szervezet tanácsa küld ki, két t a g o t a polgármester nevez ki. Hivatalból tagok az elnök s a megbízott tanácsnok. A Tízes Szervezet tisztviselői a város alkalmazottjai. A Szervezet irodájából kikerülő í r a t o k a t a polgármester vagy az általa megbízott tanácsnok is ellátja aláírásával. (Kolozsvár t h j . sz. kir. város Tízes Szervezetének Szervezeti Szabályai, 1942.) A KÖZÉPKORI TIZEDESEK a közigazgatásnak mintegy végreh a j t ó közegei voltak anélkül, hogy különös nemzetnevelő tevékenységükre szükség lett volna. Ezzel szemben a kisebbségi idők tizedesei inkább nemzetpolitikai tevékenységet f e j t e t t e k ki. A mai tizedes a hivatalos közigazgatással teljes egyetértésben dolgozik, de emellett igen fontos nemzetnevelő és nemzetpolitikai szerepe is van: átvállalja a hatóságoktól azoknak az ügyeknek az intézését, amelyek természetüknél fogva inkább társadalmi tevékenység keretében oldhatók meg. E z a l k o t j a a tizedes közigazgatási jellegű munk á j á t . A másik f e l a d a t a odahatni, hogy tizedében m a g y a r a magyarral valóban közösséget alkosson. Az ilyen apró közösségek – tizedek – egybekapcsolódása pedig magától létrehozza m a j d a nemzeti közösség valóságát. Ebben áll a tizedes nemzetpolitikai feladata. A közigazgatási szervezet erősen nélkülözi azt a fínom idegrendszert, amely minden kis rezzenésre reagál, mindent felvesz, mindent tovább ad. E z t az idegrendszert pótolja nagymértékben a tizedesség. Ezért rendszeresítette a Tízes Szervezet szabályzata Kolozsvárt az úgynevezett panasznapokat. Havonta egyszer összegyülnek a városháza tanácstermében a város minden u t c á j á n a k a tizedesei. Egészen vegyes gyülekezet ez. I t t van a külvárosok legszegényebb u t c á j á n a k szegény m u n k á s tizedese, a kisiparos, vagy tisztviselő, a belvárosi részekben lakó t a n á r , orvos, ügyvéd mellett. É s megjelenik a gyűlésen a polgármester és körülötte az összes ügyosztály-vezetők. A gyűlés beszámolóval kezdődik. A polgármester által előadói tisztséggel megbízott tisztviselő beszámol arról, hogy a legutóbbi panasznapon felvetődött kérdésekben milyen megoldást sikerült találni, milyen intézkedések történtek. Ezzel a beszámolóval kapcsolatban, vagy ettől függetlenül m ó d j á t ejti a polgármester annak, hogy r á m u t a s s o n egyes olyan kívánságokra, amelyek teljesítése az adott körülmények közt lehetetlen. H a lehetséges, ennek az okára is r á m u t a t . É s meg kell állapítanunk, hogy a legsúlyosabb panaszok (burgonyahiány, t e j h i á n y stb.) is elnémultak és elégedetlenkedő h a n g tovább egy sem volt ilyen t á j é k o z t a t á s után, hanem mindíg kitörő tapssal a d o t t a gyűlés kifejezést annak, hogy megértette a felvilágosításokat. A panasznapok további tárgysorozata az egyes tizedesek részéről felhozott kérések, panaszok, javaslatok előadása. Ki-ki a m a g a módján, sokszor igen egyszerű szavakkal, lámpalázzal küzködve


Csortán Márton

228

a d j a elő mondanivalóját. De ez a nemzetközösségbe való t a r t o z á s öntudatosításának igazi iskolája. Így válik a nemzet öntudatos tagjává a legegyszerűbb m a g y a r ember is. Ezeknek a felszólalásoknak a nyomán születtek meg olyan hatósági intézkedések, amelyek egész egyszerű, de gyakorlati módszerekkel t ü n t e t t e k el sok elégedetlenséget. (Lásd P u s k á s L a j o s könyvének 74., 75. lapját.) Lehet, hogy a hivatásos tényezők tetszésével nem mindíg találkozhat a »hozzá nem értő közönség« beavatkozása a hivatalos ügyekbe, de a n n a k a felelős közigazgatási vezetőnek, aki őszinte m e r lenni, el kell ismernie, h o g y a közönség széles rétegeiből jövő ilyen tájékoztatások a jó közigazgatásnak csak előnyére válnak. És nem szégyen azt sem bevallani, hogy a h a t ó s á g nem ismeri, mert nem ismerheti, közvetlen tapasztalatból a közönség őszinte véleményét. A panasznapok segítségével, ezek az »őszinte« vélemények és orvosolható panaszok j u t n a k el az illetékesekhez. A tizedesnek nincs hatalom a kezében, nem hatósági személy, tehát, h a célhoz a k a r jutni és tizedesi tekintélyt a k a r szerezni, ezt csak érzelmi alapon érheti el. Az őszinte megbecsülés, az önzetlen szolgálatvállalás azok a tényezők, amelyek részére a szükséges tekintélyt biztosítják. É s ez a tekintély, mivel a lelkekben gyökerezik, mélyebbre f o g h a t n i és h a t á s a a magánélet legbensőbb rejtekeiben is mutatkozni fog. E z az, amiben a h a t ó s á g soha versenyre nem kelhet az önkéntes t á r s a d a l m i munkással, a tizedessel. (78. l.) H a b á r a t á r s a d a l o m k u t a t ó irodalomnak »kézzelfogható eredményei« nem is voltak, annyit azonban megállapíthatunk, hogy írók, tudósok, politikusok serege, sőt hivatalos állami szervek is k u t a t j á k m á r a n n a k az égető kérdésnek a megoldását, hogy miként lehetne a t á r s a d a l o m b a j a i t legjobban orvosolni: sok heverő t á r s a dalmi értéket egységes t e r v szerint munkába állítani. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy az alulról jelentkező, önkéntes társadalmi m u n k á t nem lehet tovább nélkülözni. A történelem folyamán minden nagyobb r e f o r m o t a t á r s a d a l m i erők vegykonyhájában készítettek elő. Midőn t e h á t megújulni készülő szociális Magyarországról beszélünk, csak a társadalmi erőktől v á r h a t u n k megoldást. »Súlyos hibát követünk el azonban akkor, amikor t á r s a d a l m i erők és társadalmi tényezők a l a t t csak a t á r s a d a l m i egyesületek által részben megszervezett és bizony sokszor elég gyengén k é z b e n t a r t o t t vékony rétegekre gondolunk.« (80. l.). Kétségtelen, hogy minden egyes m a g y a r ember értékes t u l a j donságokkal rendelkezik, amelyeket mind igénybe lehetne venni a t á r s a d a l m i erők korszerű megszervezésével. A legegyszerűbb munkás, kisiparos vagy földműves is hozzá t u d járulni az ú j m a g y a r társadalom fölépítéséhez. Anyagi, szellemi, fizikai erejével, szervezőképességével minden egyes m a g y a r ember társadalmi érték. A nemzetnevelés vonalán a tizedességnek éppen az a legértékesebb eredménye, h o g y f r i s s erőket bányász ki a társadalom mélyéből. Kiemeli őket a város legszélsőbb negyedeinek utcáiból és a t á r s a dalmi m u n k a lehetőségét biztosítja részükre. Így minden lappangó



229

értéknek m ó d j á b a n áll m e g m u t a t n i m a g á t . »Olyan szelekció ez, ahol nem számít sem iskolázottság, sem t á r s a d a l m i állás vagy vagyonosság, csak az egyén jószándéka és a m a g y a r közösségért való áldozatkészsége. Az lesz az utca tizedese, aki ebből az egy döntő szempontból megüti a mértéket.« Mennyivel m á s m u n k á t lehet ezzel a f r i s s t á r s a d a l m i munkással végezni, mint azokkal, akiket bizonyos t á r s a d a l m i konvenciók négy-ötféle, h a nem több t á r s a d a l m i egyesületbe kényszerítenek be. Persze ezek mindegyikében képtelenek tényleges m u n k á t is végezni. É s mivel ezt belátják, nem is nagyon törekszenek azt elvégezni. Aki pedig nem tesz erőfeszítéseket ilyen m u n k a végzésére, nem is nagyon t u d j a azt értékelni. Agyonszervezett középosztályi rétegünk megcsömörlött a társadalmi munkától. (82. l.) P u s k á s L a j o s k i m u t a t j a , hogy Kolozsvárt értékes tizedesi munk á t alig 10 százalékban végeznek azok az elemek, akiket eddig általánosságban a társadalmi tényezők közé szoktunk számítani. Ezzel szemben áll a még kellőképen igénybe nem vett m a g y a r tömeg, melynek beszervezésével legfeljebb csak politikai pártok próbálkoztak eddig. S h a azt mondottuk, hogy a m a g y a r középosztály t á r s a dalmi szempontból értékes elemei az agyonszervezettség következtében megcsömöröltek a t á r s a d a l m i munkától, ugyanezt elmondh a t j u k a m a g y a r p a r a s z t s á g és m u n k á s s á g esetében, a politikai p á r t o k r a vonatkoztatva. A m a g y a r társadalomnak – szervezés terén – eddig alhanyagolt elemeit, kik a nemzet dinamikus erőinek javarészét teszik ki, »csakis a tizedességgel vagy ehhez hasonló szervezettel lehet munkába á l l í t a n i . . . Sok apró s e j t : tized: mindegyikben vezető szerep, fontos feladatok, sokszor hatósági tevékenységgel egyértelműek, felelősségvállalás a m a g y a r közéletben; alulról történő szervezkedés: igazi értékeknek protekciómentes felszínre h o z á s a . . . ezek a tizedességnek azok az oszlopai, amelyekre fel lehet építeni a t á r s a dalmi erők igénybe nem vett nagyobb százalékának a m u n k á j á t « . A tizedesi m u n k a korszakalkotó lehet mind a közigazgatás, mind a nemzetnevelés terén – m o n d j a P u s k á s L a j o s –, hozzáfűzi azonban, hogy nem föltétlenül csak a kolozsvári tizedesség vagy ennek m i n t á j á r a lemásolt szervezet lehet egy » ú j korszak bevezetője«, b á r meg van győződve arról, hogy közigazgatásunk jobbá, nemzeti társadalmunk szervezettebbé csak olyanszerű szervezési formával tehető, mint amilyennek az ú t j á t tapossák jelenleg a kolozsvári tizedesek. Ennek lényege: közigazgatás és közönség közé egy közvetítő tényezőnek, az önkéntes t á r s a d a l m i m u n k á n a k a bekapcsolása, ugyanakkor pedig a tizedesség keretében t á r s a d a l m i életközösségek kialakítása. »A m u n k a sikere egyetlen tényezőtől függ, a tizedestől. H a rendelkezünk elég alkalmas m a g y a r emberrel, aki a tizedesi kötelességeket komolyan veszi, úgy, hogy rendkívül felelősségteljes m u n k á j á t becsülettel el is végzi, akkor nyert ügyünk van. Viszont hitelét veszítheti a tizedesség, h a alkalmatlan, számító, önző és nem talpig becsületes emberek kerülnek a tizedesi k a r b a . Nem lehet t e h á t


Csortán Márton

230

tizedességet máról-holnapra . . . létrehozni. Hosszas nevelő és oktató munka kell, hogy megelőzze.« »A tizedes közigazgatási vagy nemzetnevelő jellegű m u n k á j a abban különbözik a közigazgatási személy vagy nevelő munkájától, hogy míg i t t m a g a a m u n k a a cél, amelyet elérve megpihenhetünk, addig a tizedeseknél ez a munka csak eszköz, amelynél megállni nem lehet. Mind tökéletesebben kell gyakorolni a tizedesi munkát, amíg az igazi, végső célhoz, a termékeny és mindíg friss, ú j m a g y a r közösségi szellemhez érünk.« SZÁMADATOK

A TÍZES

SZERVEZET

ÉLETÉBŐL

1942-BEN ÁTLAGBAN 500 TIZEDES működött Kolozsváron. Iskolai végzettségük szerint a következőképpen oszlottak m e g : az eleminél tovább nem j u t o t t 32 százalék, I – I V . középiskolai osztályt végzett 43 százalék, I V – V I I I . középiskolai osztályt végzett 14 százalék és főiskolát csupán 11 százalék. Havi jövedelmük szerinti megoszlásuk: 150 pengőig t e r j e d 34 százaléknak, 250 pengőig 45 százaléknak, 2 5 0 – 4 0 0 pengő közötti jövedelme van 12 százaléknak és 400 pengőn felüli, vagyis normálisnak mondható jövedelme mindössze a tizedesek 9 százalékának van. Még hozzávesszük ezekhez az adatokhoz azt a körülményt, hogy tizedeseink 85 százaléka nős és hogy nős tizedeseinknek összesen 750 gyermekük van, ami – h a leszámítjuk a 25 évnél f i a t a l a b b nős tizedeseket – azt jelenti, hogy minden tizedesünk családjában átlag 2 gyermek (pontosan 1.94 százalék) van és olyan tizedesünk 76 van, akinek 3 – 4 gyermeke van és öt, vagy ennél több gyermeke van 26 tizedesnek. Ezek az adatok pontosan rávilágítanak a r r a , hogy Kolozsvárt jelenleg a tizedesi m u n k á t 90 százalékban olyanok végzik, akik főiskolát nem végezhettek. A tisztviselők közül is az egész szerény fizetésű tisztviselők vállalják a munkát. Kétharmadrészben olyanok a tizedeseink, akik h a v o n t a nem keresnek többet 250 pengőnél – s t u d j u k , hogy ez az összeg m a milyen életszínvonalat biztosít. Különösen, h a még hozzávesszük azt is, hogy családonkint átlagban két gyermekkel is számolnunk kell. Nem a k a r j u k a kérdésnek ezt az oldalát túlságosan kiszínezni, de meg kell állapítanunk, hogy a komoly, nem szóval, hanem tettekkel és nem hirtelen szalmalánggal, hanem napról-napra végzett t á r sadalmi munkával való szolgálatra a társadalomnak azok a rétegei vállalkoznak, akik az élet t e r h é t jobban érzik. (117–118. l.) Nemzetpolitikai, közigazgatási és szociális téren röviden a következőkben foglalhatjuk össze a Tízes Szervezet működését: A tized m a g y a r s á g á n a k gondozásával, filléres színház- és mozielőadások, közös kirándulások rendezésével, a »Nemzeti Könyvtár« terjesztésével, figyelemreméltó nemzetnevelő munkát végzett. N a g y jelentősége van a Tízes Szervezet Családvédelmi Segélyalapjának, melyből indokolt esetben: születés, halálozás alkalmával gyorssegélyt j u t t a t a rászoruló családoknak. A m a g y a r összetartás és



231

gondoskodás szellemében minden újszülött m a g y a r gyermeket díszes emléklappal köszönt és felhívja a szülők figyelmét gyermek- és családvédelmi intézményeinkre. A hadbavonultak hozzátartozói, állapotos és szoptató anyák részére, a Tízes Szervezet kezdeményezésére, kivételezést biztosított a polgármester. A honvédek téli r u h a gyűjtési akciója alkalmával a Tízes Szervezet országos viszonylatban a legtöbbet g y ű j t ö t t . A szegény gyermekek és a hadbavonultak hozzátartozói részére ugyancsak nagyjelentőségű g y ű j t é s t rendezett. A karácsonyi ünnepek alkalmával pedig a város 12 körzetének szegényei között értékes a j á n d é k o t osztott ki. Legnagyobb m u n k á j á t azonban, mint a közigazgatás kisegítő szerve végzi. E g y r é s z t a h a t ó s á g o t t á j é k o z t a t j a a lakosság különleges szükségleteiről (a városrendezés, köztisztaság, feketepiac állapotáról, rendőrőrszem, postahivatal felállításának szükségéről stb.). Másfelől pedig a hatóságok felkérésére, azok m u n k á j á n a k megkönnyítéséhez j á r u l hozzá. Különböző hivatalokhoz b e f u t ó kérések t á r g y á b a n (Népjóléti hivatal, Közellátási hivatal, Önállósítási Alap, Hadigondozás, stb.), környezettanulmányok, kivizsgálások, véleményezések, jelentések révén végez értékes munkát. Máskor meg a hatósági intézkedések v é g r e h a j t á s á n a k ellenőrzésére vállalkozik. (Légo szolgálat, a szegényebb közönség faellátása, stb.) Mind a közönség, mind a hatóságok részére a legnagyobb szolgálatot azzal t e t t e a Szervezet, hogy 1942-ben négy ízben osztotta ki az élelmiszerjegyeket. Ezzel, a nagy a n y a g m e g t a k a r í t á s o n kívül, a sorbaállástól is megkímélte Kolozsvár százezres lakosságát. Szociális téren legnagyobb jelentőséggel a Szervezet Családvédelmi Alapja bír. E z t az Alapot még a kisebbségi idők Népközössége idejében teremtették meg, s azóta állandóan működik. 1942-ben összesen 5000 t a g o t számlált. E tagok m e g a j á n l o t t filléreiből 32.439 P. 43 fillért g y ü j t ö t t e k a tizedesek és ebből az Alap 903 családot j u t t a t o t t segélyhez, részben készpénzben, részben gyermekkelengyében. Sokgyermekes anyák, s azok részére, akiknek otthon kisgyermekük van és nincs kire hagyniok, a sorbanállás alól mentesítő „piros igazolványt” állított ki a Szervezet. Rászoruló szegény betegek részére ingyenes orvosi kezelésre jogosító igazolványt bocsájt o t t ki. A szegényebb közönség részére 50%-os kedvezményre jogosító f ü r d ő j e g y e t osztott ki, körülbelül 2500 darabot. A népfelruházási akcióban a tizedesek az igénylések véleményezésével körülbelül 3000 esetben vettek részt. Az idegen törekvések és idegen nemzetek között élő m a g y a r ságra vonatkoztatva, r á m u t a t P u s k á s L a j o s a r r a is, hogy miért halaszthatatlan a Tízes Szervezet, „vagy ahhoz hasonló”, a m a g y a r lélekben gyökerező szervezési keret megteremtése. „Az egész Magyarországot úgy f o g h a t j u k fel, mint a nagy E u r ó p a egy szórványát, ahol a társtalan, egyedül csak a s a j á t erejére és s a j á t fegyverére utalt m a g y a r s á g senki m á s r a nem építheti jövőjét, csak önm a g á r a . Éppen ezért mindent el kell követnie, hogy minden nemzeti ereje szerves egységbe kovácsolódjék. Kétséges lehet-e t e h á t ,


Csortán Márton: A kolozsvári Tízes

232

Szervezet

hogy ennek a rendszernek, valamilyen formában, tizedesség, vagy m á s elnevezés alatt, jövője és h i v a t á s a van az egész m a g y a r életb e n . . . ” (131. l.) Végül r á m u t a t korunknak a r r a az égető kérdésére, hogy miként lehetne a legalkalmasabb módon felszínre hozni társadalmunk legértékesebb elemeit? „Sokan a hivatások szerinti rendektől várnak mindent. Lehet, hogy így közelebb j u t u n k a megoldáshoz, ez a megoldás azonban egymagában n e m lehet tökéletes. Az emberi egyéniségnek, az emberben rejlő értékeknek csak egy kisebb hányada érvényesül a hivatás gyakorlása közben. Tehát csak ebből a szempontból vizsgálva az embert, m é g távol állunk attól, hogy a m a g y a r s á g n a k valóban legértékesebb példányai kerüljenek felszínre. A Tízes Szervezet ú j szempontot a d h a t t e h á t a társadalomszervezés nagyfontosságú kérdésében. AZ ÚJ MAGYAR TÁRSADALOM MEGTEREMTÉSÉHEZ nem elég a vezető rétegek műveltsége és jószándéka, sem pedig a közigazg a t á s „racionalizálása”, h a nem áll mögötte művelt, fegyelmezett nemzet a m a g a erkölcsi erejével. E z a felismerés h a t j a át, s teszi lebilincselő olvasmánnyá P u s k á s L a j o s könyvét, melynek minden s o r a mögött o t t izzik a közösség szeretete. Olvasása közben mindu n t a l a n azt érezzük, hogy a m a g y a r értelmiségnek nem lehet m a sürgősebb feladata, mint a társadalom összességének önzetlen szolgálata, hogy a napról-napra súlyosbodó feladatoknak minden vonalon eleget t u d j o n tenni. Avagy m o n d j u k csak a lényeget: az eddig s z á m o n t a r t o t t t á r s a d a l m i tényezőkön, hivatásokon, egyesületeken alul – a városi és falusi tömegek mélységeiben – olyan értékes energiák feszülnek, amelyekre még nem t e r j e d t ki figyelmünk. Ez energiák számára sürgősen u t a t kell teremtenünk a m a g y a r sorsközösség felé, hogy ne idegen csatornákon vezetődjenek le, hanem építő elemei legyenek ö n m a g á r a eszmélt és belső egységét kivívott nemzetünknek. Eszközeinél fogva erre a legalkalmasabb kísérletezésnek tetszik a kolozsvári Tízes Szervezet. S amikor a Hitel hasábjain foglalkozunk vele, meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel legégetőbb t á r s a d a l m i kérdéseink ügyét szolgáljuk. „Az egyénekben kialakult gondolatoknak, t á r s a d a l m i szervekben lerögzített terveknek összesűrűsítése és öntudatos szolgálatba szervezése a legsürgősebb m a g y a r feladat. Talán nem egy m a g y a r nagy ember, h a n e m sok kis ember, nem egyetlen n a g y p á r t t á tömörülés, h a n e m a nemzeti élet sok kisebb-nagyobb tényezője, közös munkaképen f o g j a a korszerű m a g y a r átalakulást megvalósítani...” 1 1 CSORTÁN

11

László

Dezső:

K o r s z e r ű m a g y a r s á g . Hitel, VII. 1. sz. 1942.


MÁRTON

MAGYAR

FIGYELŐ

BISZTRAY KÁROLY A Z ERDÉLYI U N I Ó ELŐZMÉNYEIRŐL 1848 f e b r u á r h ó vége felé családi ü g y b e n Marosvásárhelyre kellett mennem. Még ottlétem a l a t t megkezdődtek a rendkívüli kivilágítások, összecsoportosulások, népgyűlések, cilinder- és ablakbeverések, u t c a i szónoklatok, konzervatív elvű u r a k kigúnyolása és pecsovics-címmel illetése. Ez mind csak előjele volt annak, hogy m a j d nagyobb dolgok f o g n a k következni. A mozgalom azon hírekre v e t t e kezdetét, hogy m a g y a r felelős minisztérium neveztetett ki, s az országgyűlés Pozsonyból P e s t r e költözött. Siettem vissza Kolozsvárra. Midőn m á s n a p hivatalomba, a guberniumba a k a r o k menni, látom, hogy az egész Torda- és F a r k a s - u t c a a n n y i r a zsúfolva v a n néppel, hogy alig lehetett előbbre jutni. A f i a t a l a b b gubernialisták is o t t szorongtak, úgyszintén a főiskolák tanulói; nagyrészük nemzeti kokárdával a kalapjukon. A m i n t tovább haladok, a Convictus épülete előtt Dobokay Ferenc b a r á t o m a t látom állani. Rögtön hozzásiettem. C s a k h a m a r egy különböző néposztályokból f a l a n x k é n t szorosan összetartó t ö m e g m a g á n a k kiméletlenül u t a t törve, a gubernium épülete előtt állástfoglal s a n n a k vezetője, egy f i a t a l ügyvéd a nép k í v á n a t a i t kezdi felolvasni; de a tömeg l á r m á j á b a n az olvasó szava érthetetlenül hangzott el. Közben a g u b e r n á t o r dolgozószobájának F a r k a s - u t c a felé néző ablaka fölnyílik, s a n a g y m o r a j e r r e kissé csillapulni kezd; ekkor ki lehetett venni az ügyvéd szavaiból, hogy a nép szabad s a j t ó t , a cenzura eltörlését, felelős minisztériumot, a j o b b á g y s á g megszüntetését, m a g y a r hadsereget, általános teherviselést és Uniót az anyaországgal követel. É s mindezt azonnal. N a g y l á r m a és helyeslés. Midőn a z a j kissé csendesedett, a g u b e r n á t o r szava hangzott, ki a népet csöndességre intette, biztosítván arról, hogy előbb nyilvánított kívánságait Őfelségéhez fel f o g j a terjeszteni. E g y ú t t a l kérte, hogy Őfelsége h a t á r o z a t á t v á r j á k csöndesen be. E r r e a l á r m a újból megkezdődött. A n a g y zajból csak egyes kiabálásokat lehetett kivenni. »Unió kell Magyarországgal!« »Gubernátorra nincs többé szükség!« A g u b e r n á t o r ezt hallván, kikiáltott az ablakon, hogy ő – b á r m i t ö r t é n j é k – szilárdul helyén m a r a d mindaddig, míg Őfelsége legmagasabb bizalma m e g t a r t j a . E r r e még nagyobb z a j keletkezett. A nemzetiszínű k o k á r d á k k a l feldíszített főiskolai tanulók a Szabadságot, Egyenlőséget, Testvériséget éltették. A g u b e r n á t o r becsapta az ablakot. A kiabálók között leginkább n é h á n y ügyvéd s a h ó s t á t i a k tüntették ki m a g u k a t . E z a l a t t Pesten P e t ő f i m á r m e g í r t a »Talpra m a g y a r « r i a d ó j á t és Kossuth is visszaérkezett Bécsből. V. Ferdinánd király – a fenyegető nagyobb válságnak elejét veendő – mindent megadott, a m i t a m a g y a r o k kértek. Az első felelős m a g y a r minisztérium le is j ö t t Pestre. Egyidejüleg mindenütt kezdettek nemzeti őrséget szervezni, melyből aztán a honvéd hadsereg fejlődött ki. M á j u s hó 30-án egybehivatott a minden oldalról s ü r g e t e t t ad hoc országgyűlés, melynek k é t f ő f e l a d a t a volt: az Unió az anyahonnal és a jobbágyság eltörlése. Ki is mondotta mind a k e t t ő t és azután feloszlott. Bisztray Károly önéletírásából. (Erdély öröksége, X. k. 1 6 3 – 1 6 5 . )


234

Magyar Figyelő

vezet valami szebbhez, fennköltebbhez, megértőbb élethez. H i t t abban, hogy az európai fejlődés olyan ú j K é t esztendővel ezelőtt h a g y o t t világrend felé halad, amely az emi t t bennünket és a d t a vissza t e s t é t beri életnek nagyobb teljességét és a hazai földnek, melyet N á l a job- az emberi é r t é k e k n e k : a szépnek és b a n senki sem ismert. A rohanó a nemesnek, az igaznak és a j ó n a k idő, mely m a t ö r t é n e l m e t formál, k i v i r á g z á s á t biztosítja. emlékezetét n e m homályosította, Történelmi távlatból szemléli – h a n e m élesen k i r a j z o l t a a l a k j á t s t u d a t o s a n , m e r t n a g y időkben, mia legnagyobb – nemzetükhöz éle- dőn olyan erősen érezzük és é l j ü k t ü k b e n és h a l á l u k b a n h ű – ma- a jelent, csak így lehet felismerni a g y a r o k s o r á b a állította. K é t év legerősebb és legállandóbb mozgató a l a t t l e p e r g e t t a l a k j á r ó l mindaz, e n e r g i á k a t – a m a g y a r s á g helya m i t a politika z a j l ó á r a d a t a feléje zetét is. J o b b a n ismerte bárkinél a vetett: miniszterelnökből állam- f ö l d r a j z i tényezők emberformáló, f é r f i v á emelkedett s t a n á r i pálcá- az ember t á j f o r m á l ó s e kettőnek j á t f o r g a t ó politikusból a nemzet e g y ü t t e s t ö r t é n e l e m f o r m á l ó e r e j é t p a p j a lett, ki a »Dunamedence és ezek összefüggéseit. Azt a fontemplomában« beszél a nemzet ezer- t o s földrajzi tényt, h o g y a Középéves feladatairól. Dunamedence teljes egészében egyÍ r á s a i és beszédei, melyek m u n - séges t á j , a történelem azzal igak á s életének g a z d a g h a g y a t é k a k é n t zolja, hogy ebben a medencében a nemzetre m a r a d t a k , sem vesztet- egyetlen politikai alakulat sem mat e k semmit időszerűségükből, m e r t r a d t meg t a r t ó s a n mindaddig, m í g b e n n ü k nem a napi politika, h a n e m a m a g y a r államban olyan nem kea z emberiség és a m a g y a r s á g n a g y letkezett, mely a medencét teljes sorskérdéseivel foglalkozott. Hitelt egészében ki nem töltötte. A maszerez mondanivalóinak a történe- g y a r s á g p o l i t i k á j á t meghatározza lem, amelynek m o s t lejátszódó drá- az a f ö l d r a j z i adottság, hogy a mam á j á t ő előre l á t t a . Évtizedekkel g y a r medence n y u g a t és dél felé ezelőtt í r t és beszélt az európai nyitott, m í g északon, keleten és élet válságáról, melyet megrázkód- délkeleten z á r t . A történelmi és t a t á s á n a k n a g y s á g a s á t a l a k u l á s á - f ö l d r a j z i adottságok helyes felismen a k mélysége tekintetében a nép- r é s é r e épül a középkori m a g y a r vándorlás korához hasonlított. birodalom, mely a középkor keleti I s m e r t e a válságot előidéző – az és n y u g a t i birodalma között az őket évszázados egyoldalú fejlődésben, a összekötő n a g y víziút mentén eltevilágrészek önállósulásában rejtőző rülve döntő világpolitikai szerepet – okokat s az ú j világ megszüle-játszik. téséről beszélt m á r akkor, midőn A középkorban a m a g y a r s á g kim é g sokan a páriskörnyéki békék töltötte az egész medencét, a t ö r é s v á l t o z h a t a t l a n s á g á b a n h i t t e k . Szük- a török uralommal következett be, ségszerűnek ítélte, hogy az átala- melynek következtében az alföldi k u l á s f o l y a m á n E u r ó p a elveszti m a g y a r s á g kipusztult. E u r ó p a véviláguralmi helyzetét s h o g y helyt- delmét nem csupán a t ö r ö k uralom állhasson a világrészek küzdelmé- 150 évével fizettük meg, h a n e m ben, egyetlen gazdasági egységgé m é g m a is ennek következményeit kell válnia. Gazdag és sokrétű tu- szenvedjük. A t r i a n o n i szétdarabod á s á v a l a n a g y összefüggéseket lás is ennek következménye. Egész k u t a t t a , az emberiség fejlődésének Magyarország, amelynek lakossága törvényszerűségeit kereste s a leg- M á t y á s idejében több mint 5 milnemesebb emberi optimizmus hang- liót t e t t ki, 1720-ban két és félj á n hirdette, hogy a n a g y szintézis millió lelket számlált. Az Alföld k o r s z a k a következik, mely vissza- felszabadulásával megkezdődött a T E L E K I P Á L ÖRÖKSÉGE


Magyar Figyelő

235

lakosság bevándorlása. A m é g török uralom alatti területekről menekülő szerbeket és r o m á n o k a t t á r t karokkal v á r t a és telepítette le a bécsi kormány. A peremvidékekről leköltöző m a g y a r o k helyét a nemzetiségek foglalták el. Az országnak lakossága, mely Mátyás idejében még 80%-ban magyar, 1787-ben 61%-ában idegen nyelvű. Az országnak ezt a néprajzi balkánizációját nyomon követte a politikai balkánizáció is, mihelyt a nemzetiségi elv a XIX. században előtérbe kerül és mihelyt a török a Balkánról kivonul és az általa addig leigázott népek önálló állam o t alkotnak. Megszületik az irred e n t a és a nemzetiségek elszakadási törekvése, melyre a lehetőséget a világháború a d t a meg s az erőt hozzá az entente fegyveres h a t a l m a . Így vezetett a török hódoltság által t e r e m t e t t helyzet Magyarország feldarabolásához. A m a g y a r f a j életrevalóságát bizonyítja, hogy meg t u d o t t birkózni a trianoni nehézségekkel is, melyeket a k i s a n t a n t ellenséges g y ű r ű j e rendkívülire fokozott. Az ország fokozatosan emelkedik ki a mélységből, gazdaságilag megerősödik, de területi revizióra csak a k k o r nyílik lehetőség, amikor Ném e t o r s z á g és Olaszország kézbev e t t é k a jövő E u r ó p á j á n a k formálását. A belvederei döntésekkel lezárult a mohácsi vésszel kezdődött korszak és visszanyertük a török hódoltság előtti szerepünket a Duna medencéjében, f o g y a t k o z o t t viszonylagos hatalommal, f ö l d r a j z i helyzetünknél fogva n a g y lehetőségekkel és történelmünknél f o g v a – h a azt nem t a g a d j u k meg – magasztos hivatással. Újból nagymagyarországi feladatok előtt állunk, történelemépítés minden lépésünk. E r r e kell nevelni a nemzetet. Össze kell fogni a magyarságot, nemzeti fegyelemre kell szoktatni, a pusztító bizalmatlanságot meg kell szüntetni és hitet kell önteni a m a g y a r ságba, hogy hozzákezdhessen n a g y

f e l a d a t a i n a k megoldásához. Nevelni kell a t á r s a d a l m a t és nevelni kell az i f j ú s á g o t . Az iskolákba nemzetibb és keresztényibb f o r m á k a t kell bevinni s az iskola mellé oda kell állítani a levente intézményt és a cserkészetet, melyek hozzáj á r u l n a k a n n a k az ú j é l e t f o r m á n a k kialakításához, melynek pillérei a nemzeti fegyelem és a közösségi élet. N e k ü n k is hozzá kell j á r u l n i ahoz, hogy az európai emberiség m e g t a l á l j a az ú j életformához vezető ú t a t , megteremtse belső békéjét, belső m e g n y u g v á s á t az egyedben és az egyedek között. Nevelni kell a t á r s a d a l m a t is, m e r t a mi t á r s a d a l m u n k individuálista t á r s a dalom és nem tud megfelelni a kollektív t á r s a d a l o m célkitűzéseinek. A legnagyobb b a j az, hogy a XIX. század szétporladt t á r s a d a l m á n a k embereivel a k a r u n k XX. századközépi f e l a d a t o k a t megoldani. A mi t á r s a d a l m u n k m a elnevelt. E z é r t szeszélyes, ezért hisztérikus, ezért nem ismer tekintélyt, ezért nem követ jó példát. Komor és kínzó kétségek gyötrik, hogy a nemzet meg tud-e felelni a ránehezedő történelmi feladatoknak. A nemzet belső ereje ennek az erőnek gyarapodása, v a g y senyvedése az egyetlen, amely őt igazán érdekelte. E z t az erőt a k a r t a felfokozni, a nemzet önmagában való bizalmát megnövelni. A mag y a r s á g r a v á r ó feladatok mindíg nagyobbak, mint a nemzet a n y a g i ereje. Mindíg lélekkel kellett pótolni azt, ami a számból hiányzott. E z é r t nemzetnevelő minden n a g y m a g y a r államférfi s ebben rokon igazán Teleki Pál legnagyobbjainkkal. Büszke és töretlen m a g y a r volt. Ismerte a m a g y a r s á g b a n rejlő értékeket és bízott a nemzet ősi erejében, erős a k a r a t á b a n , szabadságszeretetében, kemény elszántságában. Épp ezért hirdette, hogy egy nemzetnek, mely ezeresztendős történelme a l a t t annyi viszontagságot megért, nincs oka hisztériásan figyelni a napi eseményeket s azt gondolni, h o g y ezek az ő s o r s á t


Magyar Figyelő

236 minden időkre eldöntik. A nemzetek sorsa nem a n a p i eseményektől, h a n e m s a j á t e r e j ü k t ő l és a k a r a t u k tól f ü g g . Az erős nemzet bízik önmagában, bízik abban, hogy azokat a f e l a d a t o k a t , amelyeket a sors eléje tornyosított, önmaga erejéből meg t u d j a oldani. Féltékenyen őrk ö d ö t t t e h á t a nemzet önbizalmát növelő s a j á t o s s á g a i fölött, minda m a politikai h a g y o m á n y fölött, mely a nemzet vérévé válva magat a r t á s á t meghatározza. M a g y a r s á g a nem volt önző elzárkózás. E u r ó p a i kötelességvállalásból származott. Mert E u r ó p á t t á j a i n a k és népeinek változatossága, sokszínűsége jellemzi: ez szüli dinamizmusát, ez biztosítja állandó megfiatalodási képességét. E z a sokszínűség az európai jövő legbiztosabb záloga. Vallotta, hogy minden nemzet a k k o r ad legtöbbet az emberiségnek, ö n m a g á n a k és a vele b a r á t s á g b a n élő nemzeteknek, h a legteljesebben kiéli s a j á t m a g a nemzeti f o r m á j á t , s a j á t jelleme szerint. Magyarországot m a g y a r u l kell vezetni, m a g y a r f o r m á t , a m a g y a r élet f o r m á i szerint. Magyarok m a r a d t u n k és ezzel a d t u n k legtöbbet E u r ó p á n a k . Albrecht

Dezső

AZ E M K E NÉPMŰVELŐ MUNKÁJA A több mint két évtizedes kisebbségi élet a l a t t az erdélyi népművelés az egyházi keretek mögé vonult vissza. Az Erdélyi M a g y a r Közművelődési E g y l e t m u n k á j a szünetelt s csak f e l a d a t a i és tennivalói gyűltek n a p o n t a . Az E M K E h á b o r ú előtt kiépített szervezete felbomlott, minden nagyobb f a l u b a n megalapít o t t n é p k ö n y v t á r a szétszóródott és minden visszasüllyedt oda, ahol az E M K E megalakulása előtt, jó félszázaddal régebb állott. A tennivalókat megsokszorozta az a körülmény, hogy az erdélyi m a g y a r f a l v a k f i a i túlnyomó részben r o m á n

iskolákban tanultak, ahol a m a g y a r nemzeti művelődés és k u l t ú r a legh a l v á n y a b b töredékeiben sem részesülhettek. E z az i f j ú s á g , amikor felszabadult, csak azt tudta, hogy m a g y a r , de azt m á r alig t u d t a , hogy m i t jelent m a g y a r n a k lenni. Pedig m á r a p á k és anyák is akadt a k közöttük szép számmal. A felszabadulás óta eltelt két és fél esztendő a l a t t sokminden tört é n t az erdélyi népművelés ügyében s h a eredményt t a l á n kevesebbet hozott, m i n t a belefektetett szándéktól és mozgalomtól várni lehetett volna, ahhoz mindenesetre elég, hogy t á j é k o z ó d j u n k : mit hog y a n lett volna jobb végezni és a jövőben miképpen lehetne eredményesebben dolgozni. Természetesen azt a n a g y anyagi alapot igénylő munkát, amit az erdélyi népművelés elhanyagolt ügye megkíván, nem lehet egyesek lelkesedésétől várni. A kormány be is l á t t a idejében ezt és m á r az első télen megalakultak a vármegyei Népművelési Bizottságok, hogy intézményesen, lehetőleg egységes irányelvek szer i n t f o g j a n a k a munkához. Az E M K E akkor éledt ú j életre, amikor a megyei Népművelési Bizottságok m á r j a v á b a n működtek. Multja, h a g y o m á n y a i f o n t o s szerepet biztosítottak az EMKÉ-nek a n a g y lendülettel megindult népművelésben, amit a megyei Bizottságokkal való együttműködéssel kezdett el. De az együttműködés mértéke és m ó d j a m á i g sincs annyira megfelelőleg tisztázva, hogy a féltékenykedés és illetékességi kérdés felvetődését eleve kizárná. Az E M K E egész Erdély területére m e g k a p t a a szervezkedés lehetőségét és az utóbbi időkben örvendetesen él is ezzel a jogával, de m á s népművelő intézményekkel való kapcsolatáról mindmáig csak annyit tudunk, hogy az E M K E t á m o g a t j a a megyei Népművelési Bizottságokat és a Bizottságok t á m o g a t j á k az EMKÉ-t. Ez pedig túlságosan szabados helyzet ahhoz, hogy valaki h a t á r o z o t t a n t u d j a : tulajdonképpen mi az ő fel-


237

Magyar Figyelő adata. Alkalomszerinti t á m o g a t á soknál többre kell vállalkoznia mind az EMKÉ-nek, mind a Bizottságoknak. N é h á n y adottsággal feltétlenül előnyben van az E M K E minden m á s népművelő alakulattal szemben: a rendelkezésére álló néhányezer könyvvel és a népművelési szerelvénnyel, amelyből u g y a n m é g csak egy v a n egész E r d é l y részére, de a tervek szerint ú j a b b a k is jönni fognak. L e g f o n t o s a b b előnye, h o g y az egész E r d é l y t behálózza és ez egyúttal a szerepét is m e g s z a b j a : egységesítenie kellene megfelelő rendszerben a népművelés menetét Háromszéktől Szatmárig. Lehet, hogy m a j d erre is eljön az idő. Egyelőre o t t állunk, hogy népk ö n y v t á r a k a t létesít, főleg az elszórtan élő m a g y a r o k között, szerelvényével meg felkeresi alkalom szerint a Kolozsvárhoz közelebb eső falvakat. Tisztában kell lennünk azonban, hogy ez még nem népművelés, csak a kezdet legkezdete. S éppen azért, m e r t m é g nem is állh a t u n k máshol, mint a kezdet kezdetén, nem lehet célunk bírálatot mondani a bizonytalan lépésekről. Az E M K E népművelő m u n k á j á h o z önként a j á n l k o z t a k segítségül a Termés köré csoportosult f i a t a l erdélyi irók – akik m á r a r o m á n időkben megkezdték volt a népművelést a mezőségi f a l v a k b a n – és a kolozsvári Nemzeti Színház néh á n y művésze. Segítségük annyiból állott a most elmult télen, h o g y a népművelési szerelvénnyel kiszállt a k a közelebbi f a l v a k b a és o t t előadásokat t a r t o t t a k . A rendezésbe, a népművelés m a g a s a b b irányításába azonban nem szóltak bele. Szándékuk az volt, h o g y t á j é kozódjanak a helyzetről és a lehetőségekről, melyeket a művelendő f a l u és a művelő egyesületek n y u j t a n a k . Meg az, hogy közvetlen érintkezés ú t j á n f e n n t a r t s á k kapcsolatukat a falusi néppel. A faluról az a tapasztalatuk, hogy kitűnő, alkalmas t a l a j a műveltség befogadására, a falusi népben m é g szá-

m u k r a is v á r a t l a n érdeklődés és fogékonyság él minden iránt, amit meg lehet tanulni. Csak természetesen a megfelelő módot kell megtalálni a műveltség közvetítésére. Az EMKÉ-ban pedig alkalmas ker e t e t l á t t a k a r r a , hogy népművelő terveiket megvalósítsák, m e r t az E M K E szervezete módot n y u j t szám u k r a , hogy eljussanak az egyébk é n t szinte megközelíthetetlen falv a k b a is. A népművelési szerelvény, a »meseautó«, amint m á r erdélyszerte elnevezték, korszerű felszereléssel megy ki a f a l v a k b a : s a j á t villanyfejlesztője, keskenyfilmes mozigépje van, úgy, hogy n é h á n y perc mulva a legeldugottabb faluban is mozielőadást rendezhet. A filmek jórésze azonban n e m megfelelő az erdélyi f a l v a k számára, de erről az E M K E n e m tehet, m e r t készen k a p j a őket és válogatni is alig v a n m ó d j a bennük. É s van a meseautónak elektromos hangszóróba kapcsolható g r a m o f o n j a s néh á n y beépített szekrényben egész sereg n é p r a j z i lemeze: mesék és dalok, amelyeket Kodályék vettek gramofonlemezre. Ezek az igazi népdalok azonban j ó f o r m á n meg sem szólaltak az elmult télen, a meseautó g r a m o f o n j a indulókat és újkeletű p a t t o g ó n ó t á k a t játszott, a m i t a rádióból is h a l l h a t n a k bárhol. Pedig a népművelő estéken a népdalról szóló előadás mindíg szerepelt: lelkére kötve a hallgatóságnak, hogy ősi dalait őrizze meg, m e r t azok a nemzet szempontjából óriási értékek. Általában a népdalo k t a t á s körül l á t t u k a legtöbb kapkodást. Olyan zenészt is l á t t u n k , aki Kalotaszegen leintette a lassan, v o n t a t o t t a n , az ősi népdaléneklés minden h a m i s í t a t l a n törvénye szer i n t éneklő f a l u s i a k a t és k a r m e s teri vesszőjével eléjük állva, »hangulatot, r i t m u s t « kényszerített ki belőlük. R i t m u s b a lelkesedte azt a nótát, a m i t Kodályék éppen Kalotaszegen vettek fel a r i t m u s s a l szabadon bánó előadásban, a m i n t a meseautó lemeztára is tanuskodik róla.


Magyar Figyelő

238 E n n e k a kezdeti népművelő munk á n a k az eredménye még semmiképpen sincsen a r á n y b a n a belefekt e t e t t lelkesedéssel és fáradozással. Számadatokat mutathatunk fel, hogy h á n y előadást t a r t o t t u n k és a számok t a l á n elég nagyok is, az eredményre azonban n e m lehet ebből következtetni. Mindenesetre jövőben ugyanezek a számok, ugyanezzel a t a r t a l o m m a l m á r sokkal kevesebb eredményt jelentenének. A népművelés o t t kezdődnék, a m i k o r nem ezekből az alkalomszer i n t i kiszállásokból állna, hanem m a g á b a n a f a l u b a n f o l y n a és főleg minden faluban. S h a az EMKÉnek nem kellene »kiszállania« egyegy olyan előadás m e g t a r t á s á r a , amelyet a f a l u s i értelmiség m a g a is m e g t a r t h a t n a és a népkönyvtár a k kötetei nem véletlenül kerülnének e g y m á s mellé, h a n e m szervesen illeszkednének bele a f a l u táguló látókörébe. Lehet, hogy néhány esztendő mulva így lesz. Egyelőre a r r a kell ügyelnünk, hogy a kezdeti lelkesedés nehogy eredménynek t ű n j é k fel m a g u n k előtt és h o g y a kapkodás, a sok b á b a között el ne vesszen a v á r v a - v á r t gyermek, a népművelés igazi ügye. Bözödi

György

ÚJ SZÉKELY KONGRESSZUST! A »székely kérdés« megoldásának szükségessége örvendetesen mind szélesebb körben hódít magán a k híveket: a csíktusnádi Székely Kongresszus kiváló előadójának, Kozma Ferencnek tétele: »a székely kérdés az erdélyrészi m a g y a r s á g kérdése!« – nemzetpolitikai meggyőződéssé lett s az általános m a g y a r közvélemény – t a l á n nem tévedünk, h a m e g á l l a p í t j u k – megs z ü n t csak a székely t á j h a z a f i s á g önző érvényesülését látni a Székelyfölddel kapcsolatos tennivalók és tervek hangoztatásában. A r o m á n

megszállás időszaka előtérbe állít o t t a a székely népcsaládot s a székelységnek az elmult két évtizedben kialakult nemzetpolitikai szerepe rávilágított azokra a nemzeti f e l a d a t o k r a is, amelyeket a Székelyföldön és a székelység által lehet Erdélyben megvalósítani. A z t azonban nem mernénk állítani, hogy az így kialakult közvélem é n y és nemzetpolitikai felfogás a megoldások rendszerének összes lényeges elemeit m a g á b a foglalná. Egyelőre csak annyi biztos, hogy. a »székely kérdés« fontosságát s a vele kapcsolatos tervek végrehajtás á n a k sürgősségét általában nem kell bizonyítani. A mezőgazdaság, állattenyésztés, erdőgazdaság és az ipar vonalán általában mindenki – székely és n e m székely, székelyföldi és »külsőföldi« – megegyezik abban, h o g y tervszerű beavatkozásra, n a g y m é r e t ű r e f o r m r a , alapos átállításra v a n szükség. Kormányintézkedések éppen úgy, m i n t a közgondolkozásra h a t á s t gyakorló s a j t ó megnyilatkozásai m e g n y u g t a t ó módon értékelik a Székelyföld és a székely nép jelentőségét; a n e m r é g t a r t o t t háromszékmegyei gazdasági értekezlet pedig (vö. Székely Nép, 1943. április 1-i 73. sz.) arról győzött meg, hogy a felmerült tervek v é g r e h a j t á s á r a f e l a j z o t t cselekvőképesség áll készen s számottevő helyi erők hozhatók mozgásba. Csak egyben nem v a g y u n k biztosak: a »székely kérdés« mai gondviselői n e m szenvednek-e ugyanabban a hibában, amelyet a csíktusnádi Székely Kongresszussal kapcsolatosan megállapíthatunk s m e g is állapítottunk, amikor kerek egy esztendővel előbb e lapokon a székely népfeleslegről értekeztünk (vö. Hitel, 1942. évi 1. sz.). A »székely kérdés« ugyanis nem öncélú gazdasági és t á r s a d a l m i kérdés, h a n e m olyan népesség- és népesedéspolitikai probléma, amelynek van gazdasági, t á r s a d a l m i és közművelődési vonatkozása. A lényeg nem az, hogy a Székelyföld elmaradt gazdasági körülmények


Magyar Figyelő

239

között él, hogy t á r s a d a l m i r e f o r m r a szorul, hogy közművelődése nem elég színvonalas, hanem az, hogy a gazdasági élet elmaradottsága, a t á r s a d a l m i fejlődés hiányossága és a nem kellő színvonalon álló közműveltség m i a t t n a p j a i n k b a n különösképpen élessé vált az a m á r több, mint félévszázados népességés népesedéspolitikai válság, amelyet röviden a Székelyföld viszonylagos túlnépesültségének nevezhetünk. A megoldás lényege is t e h á t nem az, hogy állami v a g y t á r s a dalmi beavatkozással lehet-e a gazdasági termelés k a p a c i t á s á t növelni, az indusztrializmus eszközeivel a székely társadalom belső a l k a t á t átalakítani, vagyis a m a túlnyomó többségében őstermelő székelységet az ipari foglalkozások körébe vonni, s a közműveltség emelésével általában biztosítani a minőségre való törekvést, a megoldás lényege is az, hogy mindezek a gyakorlati segítségek elégségesek-e ahhoz, hogy az említett népesség- és népesedéspolitikai válság m e g n y u g t a t ó módon és hosszú időre levezetést nyerjen, vagyis elégségesek-e ahhoz, hogy a székelyföldi viszonylagos túlnépesültség megszünjék s a székelység végre saját otthonában levegőhöz jusson. Tehát a »székely kérdés« s a j á t s á g o s népesség- és népesedéspolitikai probléma, amelynek szempontjából a gazdasági, társadalmi és közművelődési javaslatok csak eszközként veendők számba és senki sem hiheti azt, hogy a »székely kérdés«-t oldja meg, amikor a székely közgazdaság, társadalompolitika vagy művelődéspolitika valamelyik szektorában ilyen vagy amolyan eredményt sikerült elérnie. A csíktusnádi Székely Kongreszszusnak is az volt a f ő hiányossága s – véleményünk szerint – h a t á s á n a k csökkentője is, hogy bámulatos alapossággal számbavette az összes életágak (őstermelés, bányászat, ipar, kereskedelem, hitelélet) szimptomáit, megvizsgálta a Székelyföldön érvényesülő birtokpolitikát, foglalkozott a közművelődés és

a közegészségügy állapotával, de a népesség- és népesedéspolitikai kérdéseket csak mellesleg érintette, Kozma Ferenc és Balogh Pál szemp o n t j a i r a különös figyelmet nem vetettek, sőt a kiadott jegyzőkönyv a r r ó l tanuskodik, hogy azoknak a nézete érvényesült, akik nagyobb összefüggésekre igazán nem gondoltak. Bárki f e l l a p o z h a t j a ezt a hétszáz n y o m t a t o t t l a p r a t e r j e d ő jegyzőkönyvet (Székely Kongreszszus. S a j t ó alá rendezte Buday Barna kongresszusi f ő t i t k á r . Bp. 1902) s a telepítés v i t á j á n a k ismertetésekor pl. olvashatja, hogy »itthon van elég telephely«; »a székelyt nem kitelepíteni, h a n e m hozzátelepíteni, inkább a községben megtelepíteni szükséges«; »nem a r r a van szükség, hogy kitelepítsünk, h a n e m inkább, hogy letelepítsünk és betelepítsünk«; »a kitelepítés a Székelyföldön nem célszerű«; »az eltelepítés kérdése akadémikus jellegű s a jövő kérdése, mikor ezen a Székelyföldön m a j d kétszer-háromszor annyi nép lesz« stb. A Kongresszus általában elveti az »álló népfelesleg« (néptöbblet) i d e á j á t ; m é g Siklódy István is, aki a faipar tárgyalásakor helyes nyomra téved s »A székely népfelesleg«-ben b e m u t a t o t t népsűrűségszámítás egyik egyszerűbb módj á t végzi el és e l j u t a n n a k felismeréséig, hogy »a Székelyföld lakoss á g a viszonylag elég sűrű«, siet ezt a megállapítást elködösíteni azzal, hogy az iparfejlesztés sűrűbb népességet kíván, t e h á t »megfontolandónak látszik, hogy a székely megyékből a nép mesterséges kitelepítésének ideje v a j j o n m á r elérkezett-e s v a j j o n a mesterséges kitelepítés n e m fogná-e ú t j á t állani éppen a székely nép ó h a j t o t t közgazdasági fellendülésének«. Csakhogy a székelységnek »mozgó népfeleslege« is van. Az »álló népfelesleg« (néptöbblet) nemcsak önm a g á b a n vizsgálandó, h a n e m a »mozgó népfelesleg«-gel való viszonylatában is. Az »álló népfelesleg« kérdése éppen azért ag-


Magyar Figyelő

240 gasztó, m e r t a székely élettér oly a n n y i r a zsúfolt, hogy m á r i s tízezrek h a g y j á k el a családi otthont, miként az a Kongresszus »kivándorlási és f ü r d ő ü g y i szakosztályá«-nak vitaanyagából is kiderül. N e m lehet olyan könnyedén napirendre térni a viszonylagos népsűrűség m a g a s f o k á n a k megállapítása fölött, hanem m e g kell vizsgálni, h o g y a tervbe vett gazdasági reform a népfeleslegnek ezt a részét is le tudja-e kötni, képes lesz-e erőteljesen hatni a székelység hanyatló népmozgalmára s megóvja-e a székely népszaporulatot az aggasztó visszafejlődéstől. A kongresszusiak egyáltalán n e m foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, pedig i t t van a lényeg. Az élettér vertikális tágítása, a jövedelmezőképesség növelése a mezőgazdasági, állattenyésztési és erdőgazdasági termelés fokozásával, illetve az iparosítással elérheti-e a végső célt: a székely levegőhöz j u t t a t á s á t , v a g y pedig csak részben t u d j a ezt a célt szolgálni s emellett gondolni kell a kitelepítésre is, vagyis az élettér horizontális bővítésére. A kongresszusiak nem veszik számba, hogy a mezőgazdasági, állattenyésztési és erdőgazdasági beavatkozás minő m é r t é k ű lehet s az iparosít á s n a k minő akadályokkal kell megküzdenie; csak részletekben gondolkoznak s ezért a sok m a g v a s előadás és hozzászólás m a m á r nagyobb részében csak elméleti jelentőségű. Ámde ki-ki seperjen a m a g a háza előtt! A Székely Kongresszust éppen csak példának idéztük fel, nem róluk, h a n e m rólunk van m o s t szó, a k i k szintén azon t ö r j ü k a f e j ü n ket, hogy m i k é n t is lehetne megoldáshoz segíteni a „székelv kérdés”-t. V a j j o n m i i s m é t n e m tévedünk el a részletek b o z ó t j á b a n ? Előbb vagyunk-e m i n t a kongreszszusiak: t u d j u k - e a m a g a egészében l á t n i a helyzetet s a megoldá-

sok vonalán t u d j u k - e megkülönböztetni azt, ami valójában alapvető és időtálló, attól, ami csak fölületi és időleges? Az elszigetelten t a r t o t t eszmecserék, az egyoldalú vizsgálódások, a h a m a r o s a n nézetté csontosodó egyéni gondolatok nem térítik-e le lassacskán a „székely kérdés” mai gondviselőit is az eszmélkedés és tervelés helyes ú t j á r ó l ? Ki t u d m a ezekre a kérdésekre feleletet a d n i ? A Székely Nép tudósítása a háromszékmegyei székely értekezletről s az a széljegyzet, melyet ugyanott olvashatunk, arról győz meg, hogy egy új székely kongresszusnak minden lehetősége adva van. Talán ez az ú j kongresszus a d h a t n a feleletet s eloszlathatná az aggályoskodást. T u d j u k : i t t is, o t t is tervek készülnek, ez is, az is a megoldások módozataival foglalkozik, elméleti és gyakorlati vizsgálódások f o l y n a k : h a ezeket összefogn á k s a közös eszmecserének a lehetőségét megnyitnák, a k k o r bizonyosságot szerezhetnénk: gyökeres megoldások tervei készülnek-e v a g y pedig csak nyesegetést, o j t o g a t á s t a j á n l a n a k , m i n t a n n a k idején az első Kongresszus alkalmával is. Jobb előbb, mint utóbb tisztázni az elvi kérdéseket. Egy az út és egy a cél – ebben bizonyosak vagyunk s a Székely Nép, amely címbe í r t a az „egy út” és „egy cél” gondolatát, semmivel sem tenne nagyobb szolg á l a t o t a székely népnek, m i n t h a serkentőleg h a t n a a négy székely v á r m e g y e felelős vezetőire s általában a „székely kérdés” m a i gondviselőire, hogy ezt az ú j székely kongresszust m i h a m a r á b b összeh í v j á k s ott a mai időknek és a mai l á t á s n a k megfelelő módon kidolgozzák a székely kérdés gyökeres megoldásának n a g y t e r v é t a háború u t á n r a s megbeszéljék a székelyföldi legsürgősebb s a teljesebb igényű megoldást előkészítő tennivalókat.


Venczel

József

Magyar Figyelő

241

N É M E T TUDÓS KÖNYVE A F R A N C I A NÉPMOZGALOMRÓL Többször m e g t ö r t é n t m á r az utolsó félszázadban, hogy egy nép s a j á t o s problémáit sokkal világosabban l á t t a meg és t a g l a l t a egy idegen tudós vagy író, mint az illető népnek bármelyik jeles szelleme. Példaként e m l í t h e t j ü k Curtius, a kiváló n é m e t szellemtörténész könyvét, amelyben egy f r a n c i á t megszégyenítő éleslátással és lényegre tapintó szabatossággal mut a t t a be a jelenkori F r a n c i a o r s z á g szellemi úttörőit. A n n a k idején Taine az angol irodalomról r a j z o l t angol tudósok a t messze felülmuló tökéletességű képet. Vagy gondoljunk Sauvageot Aurélienre, aki pompás r a j zot készített hazánkról s rólunk, »Découverte de la Hongrie« című művében. Idézhetjük még az idegen figyelők éber szellemének illusztrálására Eckhardt Sándor kitűnő művét a f r a n c i a szellemről, melynél jobbat, vagy hozzá f o g h a tót a f r a n c i á k sem í r t a k . Nem meglepő, sőt állításunkat igazolja egy német könyvujdonság, amely most nagyon élénken foglalkoztatja a francia sajtót. Reithinger könyvére gondolunk. F a t á l i s könyv. Olyan a sorsa, amilyen a t a r t a l m a . A könyvet u g y a n i s 1940 márciusában jelentette meg a demográfia kérdéseivel évtizedek óta szakszerűen foglalkozó szerző. Akkor azonban sem a f r a n c i a , sem a német s a j t ó n e m szentelt elég figyelmet ennek a kis könyvnek; az utóbbi hetekben h a s á b o k a t olvash a t u n k róla a f r a n c i a s a j t ó b a n . A könyv 1941 decemberében u g y a n i s megjelent f r a n c i a f o r d í t á s b a n is.* A német szakíró a tudós tárgyilagosságával m u t a t r á azokra az o k o k r a és veszélyekre, a r r a a nemzeti tragédiára, amely a f r a n c i a suicide biologique e t economique de l a F r a n c e . Édition F a s q u e l l e ; P a r i s , 1941.

d e m o g r á f i a adataiból világosan kiolvasható. É r d e k e s megjegyezni, hogy a könyv megjelenésekor, 1940 t a v a szán, egy f r a n c i a politikusnak sem j u t o t t eszébe a könyv t a n u l s á g a i alapján szemlélni Franciaország sorsalakulását. Pedig h a akkor, az 1940 n y a r á n bekövetkezett összeomlás előtt a k a d t volna valaki, aki a f r a n c i a demográfia a l a p j á n ítélte volna meg a f r a n c i a erők teljesítőképességét, a f a j i ellenállás erőviszonyait, bizonyára másképpen a l a k í t o t t a volna F r a n c i a o r s z á g jövőjét. Így is a f r a n c i a összeomlás u t á n két évnek kellett eltelnie, hogy a f r a n c i á k felfigyeljenek Reithinger könyvének megdöbbentő számadataira. A német t u d ó s u g y a n i s elsősorb a n a f r a n c i a nép feltűnő számbeli megfogyatkozásában l á t j a az összeomlás első okát. Több évtizedes szólam, hogy »a f r a n c i a nép ki f o g halni«, azonban ezt t u d o m á n y o s komolysággal és adatszerűen senkisem bizonyította be. Reithinger könyve sem ezt bizonyítja, h a n e m »a f r a n c i a nép öngyilkosságáról« beszél. Nem egy lassú és természetszerűleg bekövetkező halálról, h a n e m olyan jelenségről, mely az öngyilkosságot j u t t a t j a a figyelő t u d ó s eszébe. Reithinger m e g á l l a p í t j a ugyanis, hogy XIV. L a j o s uralkodása a l a t t Franciaország lakóinak száma E u r ó p a lakosságának e g y h a r m a d á t jelentette. A XIX. század első felében ez a szám m á r e g y h a t o d á r a csökkent. Jelenleg pedig az európai lakosság egytizenkettedét jelentik a f r a n c i á k . Franciaország 90 megyéje közül 65-ben a népmozgalmi adatok állandóan fokozódó csökkenésről beszélnek. Reithinger e megdöbbentő dem o g r á f i a i képből elsősorban politikai, illetve hadviselési tanulságokat von le s ez m a g y a r*á z z a azt a feltűnően széleskörű francia sajtóvisszhangot, amely az utóbbi időben a könyvet kíséri.


Magyar Figyelő

242

A tanulságok valóban megdöbElsősorban a r r a a helyzetre gonbentőek: dol a német szerző, amelybe F r a n Franciaország lakóinak száma ciaország kerül, h a a 7.2 milliónyi kereken 42 millió. 1940 tavaszán f é r f i közül 5 milliót mozgósítania ebből a 42 millióból 65 éven felüli kell. 4.5 millió volt. E hadászati és gazEz elsősorban azt jelenti, hogy a d a s á g i nézőpontból h a s z n á l h a t a t l a n 2 0 – 5 0 év közötti f é r f i munkaerők tömeghez Reithinger hozzászámítja 40 százaléka kivonódik a nemzetm é g a 10 milliónyi 15 éven aluli gazdasági életből. Hasonló a r á n y ú gyermeket. A f r a n c i a nép cselekvő mozgósítás a német nemzetgazdazömét t e h á t 27 és félmillió lakos ságból csak 15 százalék munkaerő a l k o t j a . Ebből 13 és félmillió nő, kivonását jelenti. 1 és félmillió idegen; m a r aAz d temberhiány ehát viszont egész s o r 12 és félmillió férfi, akire az állam- egyéb gazdasági és politikai kihavezetők mind gazdasági, mind ha- t á s s a l jár, ami elsősorban egy ordászati szempontból számíthatnak. szág pénzügyi teljesítőképességének Mennyi mozgósítható ebből? Reithin- r o v á s á r a megy. Ez magyarázza azt g e r egy összehasonlító táblázatban a t é n y t is, hogy amíg 1914 előtt életkorok szerint m u t a t j a be a moz- F r a n c i a o r s z á g 45 milliárd aranygósítható f é r f i a k számát, jelezve a f r a n k kölcsönt folyósíthatott a vihasonló életkorokban levő mozgó- l á g különböző államainak, addig s í t h a t ó olasz és német f é r f i a k szá- 1939-ben csak 5 és félmilliárd m á t is: a r a n y f r a n k kölcsönt volt képes folyósítani. E z a gazdasági teljeMozgósítható sítőképesség-csökkenés elsősorban a Életkor f r a n c i a n é m e t olasz demográfiai visszaesés következmilliókban ménye. Nemcsak a munkahiány, 20-tól 30-ig 2.1 6.6 3.5 hanem a munkáskéz-hiány is gaz6.4 3,4 30-tól 40-ig 2.9 dasági és pénzügyi visszaesést idéz2.2 4.8 2.3 40-től 50-ig het elő. Reithinger érdekes könyve rá7 . 2 1 7 . 8 9 . 2 Összesen: döbbent arra, hogy a demográfia Az összehasonlításhoz nem szük- adatainak világánál egy nép katoséges kommentár. Érdekes azon- nai és gazdasági jövőjét is megb a n e g y p á r következtetést levonni, p i l l a n t h a t j u k . a m i t Reithinger m e g is tesz. Heszke Béla


SZEMLE

A KOLOZSVÁRI MŰCSARNOK ÉS A Z É L Ő E R D É L Y I K É P Z Ő M Ű V É S Z E T SZEMLÉJE KOLOZSVÁR VÁROSA ALKOTÓ EMLÉKEZÉSSEL ÜLTE MEG a művészetpártoló M á t y á s király 500 éves születése n a p j á t . N a g y r é s z t önerejéből, a kultuszkormány megértő támogatásával, megépítette az ország második műcsarnokát. A v á r o s lendületes, tisztaszándékú vezetői, élükön Keledy Tibor polgármesterrel, m e g m u t a t t á k , hogy nagyvonalú városfejlesztési terveik nemcsak papíron vannak meg, hanem fokozatosan meg is valósítj á k azokat. Kós Károly épülete áll s az erdélyi művészetnek végre van otthona. A megnyitó ünnepség sallangoktól mentes, tiszta beszédei kellőképen kiemelték a város n a g y erőfeszítésének erkölcsi értékét. E n a g y szerű t e t t a háború kellős közepén jelképes jelentőségű is e g y ú t t a l : a m a g y a r műveltség életerejét példázza és jelentősége t ú l m u t a t E r d é l y szűkebb határain, az egész m a g y a r s á g életében példaadás. Már a megnyitó kiállítás sejteti, hogy az erdélyi képzőművészet fejlesztésében milyen lendítőereje lesz az ú j Műcsarnoknak. Szép gondolat volt a k a p u n y i t á s r a egybegyűjteni az i t t élő s innen elszármazott művészek alkotásait. E g y ú t t a l kitűnő alkalom ez a kiállítás a r r a is, hogy E r d é l y élő művészetéről képet alkothassunk, színvonalát és jelentőségét megmérhessük. Szűkebb p á t r i á n k öregebbje s f i a t a l j a e g y a r á n t felvonult, hogy műveivel köszöntse azt a tisztességet, a m i t az erdélyi művészetnek Kolozsvár városa az ú j Műcsarnok megépítésével n y u j t o t t . A messzire szakadtak közül is sokan eljöttek s igazi belső öröm volt látni, hogy azok a mélyreható, belső ellentétek, amelyek művészetükben elválasztják őket egymástól, miként kezdettek feloldódni, amikor egyike-másika beszéd közben felfedezte egymás emberségének nemes vonásait. Igaz ugyan, hogy kirobbanó, éles h a n g o t is hallottunk. Mindenképen azt hiszem azonban, hogyha sok t a p a s z t a l a t á v a l s régies irányzatukban csiszolódott t u d á s á v a l az öregebb nemzedék személy szerint is u t a t találna a sok lendülettel s őszinte művészi hitvallással induló fiatalok felé, nagyon letompulna az az á l d a t l a n belső harc, amelyik most elvakultságában semmiféle értéket n e m h a j l a n d ó egymásban látni. Így azonban az öregebbje azt hiszi, hogy a f i a t a l s á g azt csinálja, de rosszul, amit ők annakidején becsületes studiummal, verejtékes munkával jól e l s a j á t í t o t t a k s n e m veszik észre, hogy n e m s a j á t f i a t a l ságuk silány kiadásával állanak szemben, h a n e m a művészi szépség és hitvallás ú j utakon bontakozik ki. A f i a t a l a b b j a meg az ellenhatás hirtelen h a r a g j á b a n s a m a g a ú j szépségeszményétől s ú j mondanivalójától elvakulva nem l á t j a meg, hogy a letűnt kor művészetének középszerepében is mennyi finom rezdülés, mennyi becsületes művészi törekvés van. Jól emlékszem, egy kedves, öreg szobrásztanárom m o n d o t t a egyszer nekem, hogy régebben a művészet forrásából kristálytiszta víz f a k a d t , a mai művek l á t t á n azonban az az érzése, hogy ahelyett szennyvíz folyik. A modern m a g y a r művészet egyik nagymestere ezzel ellentétben kijelentette, hogy egy á r a m v o n a l a s mozdonynak több köze van az ú j művészét kialakulásához, m i n t R á f a e l összes műveinek. Még f ü l ü n k b e n cseng a századelő f o r r a d a l m i művészeti mozgalmainak vészkiáltása is: égessétek fel a múzeumokat, m e r t kerékkötői az ú j művészetnek. Az ellentétek t e h á t


244

Szemle

nagyok s az ellenfelek nem h a l l g a t n a k egymásra, A f i a t a l a b b j a kikacagja az öregebbjét, h a azt hallja, hogy még sokat kellene tanulnia s m a g á t befejezettnek t a r t j a , pedig bizony sokszor igaza van jószándékú, idősebb művésztársának. Az öregebbje m e g lekommunistázza a f i a t a l j á t , h a bírálni merészelik, pedig bizony sokszor igaza van a frissebbszemű, nagyobb lendületű kezdőnek, amikor azt veti az öregek szemére, hogy megrekedve egy helyben topognak s m á r nincs ú t j u k s hivatásuk, csak jól körülbástyáz o t t poziciójuk. Ott is sok a félreértés, h o g y az öregebbje másként értelmezi a művész m a g y a r f e l a d a t a i t s ismét m á s t t a r t erről az ú j idők gyermeke. A n a g y történelmi festők igézetében ú t n a k indult s m a m á r életük őszéhez érkez e t t művészemberek a m a g y a r t elsősorban a t á r g y k ö r b e n keresik, még bennük él Madarász, Székely Bertalan, G y á r f á s és Benczur történetisége. Valljuk m e g azonban őszintén, hogy a t a n í t v á n y o k b a n ez a festői irány a n a g y mesterek t e r e m t ő lendülete nélküli élettelen vázzá lett. A f i a t a l a b b j a a történelmi jelenetek d r á m a i feszültsége helyett a m u n k a magyarj á b a n keresi témáit. A mosóasszonyok, az erdőirtók, a bányászok, vagy az útépítés p r o l e t á r j a , a szántóvető falusi m a g y a r erővel teli, esetlen mozg á s a közelebb áll hozzájuk, mint a kecsesen libbenő görög menádok, vagy a diadalmasan l a n t j á b a kapó Apolló Lotz Károly-i szépsége. Ahogyan formálódik az idő, ú g y alakul méhében a művészember érdeklődése is. A népi gondolat először t á r g y k ö r b e n hódít, de részben m á r elérkezett s idővel kiteljesedik oda, hogy m e g t e r e m t s e a k o r stílusát is. Egyelőre még túlsok benne az a g i t á t o r e l r a g a d t a t á s a s mondanivalóját a súlyos valóság torzításával fokozza. Ilyenképen sok még a torzkép, a nyomort még nyomorúságosabbá, az erőt még erősebbé s a szenvedést még elviselhetetlenebbé teszik, h o g y jellegét kiemelhessék. Ezzel e g y ü t t j á r a részleteket elhagyó, összegező előadásmód s a kézmozgás lendületének kötetlensége. Minden kezdő korban m e g f i g y e l h e t j ü k ezt a rokonszenves naívságú vonást. Gondoljunk csak a r r a , h o g y milyen n a g y fellélekzés volt a renaissance kezdetén az, hogy felfedezték a perspektívát, amely a t e r e m t e t t világ sokféleségébe rendet t e r e m t e t t . A felfedezés örömében a festők túlzsúfolják képeiket oda nem illő építészeti részletekkel, csakhogy minél erőteljesebben szólaltathassák meg a perspektíva vonalrendjét. A kemény vonalak később feloldódnak a levegő j á t é k á b a n s szinte m á r alig észrevehetően szervezik egységgé a kép felületét. Most is valami hasonló f o l y a m a t b a n élünk. Az a művész, aki a nehéz testi m u n k a m e g f á r a d o t t j á t , v a g y hősét ünnepli képében, ösztönösen érzi, hogy semmire sem mehet azzal a r a j z t u d á s s a l és látással, amelynek mélyében a mosolygó görög istenek szépséges testének könnyed v o n a l j á t é k a rejtőzik. Nem indulhat el a szigorú természethűséggel sem, m e r t az, a m i t mondani akar, sokkal több annál, a m i t lát, sőt testetlen l á t o m á s a i t kell beletörnie a l á t h a t ó valóságba. Megkezdődik t e h á t a természethűség törvényének szétrobbantása. Így é r t h e t j ü k m e g a XX. század művészi f o r r a dalmi sorozatának belső indítóokait. Az idősebbje tehetetlenül áll e kísérletezésekkel szemben s h a j l a n d ó az egészben csupán n é h á n y tehetségtelen ember s az európai k u l t ú r á t bomlasztó erők m u n k á j á t látni. Sok esetben igazuk is van, a ki nem f o r r o t t mondanivalók közt könnyebben elcsúszik a tehetségtelenség, i t t tájékozódást csak a tiszta emberség ösztöne adhat. E n n e k ellenére kétségtelen, hogy n e m ezek a tényezők hozták létre az ú j művészi kibontakozást, h a n e m a szellem ú j l á t á s o k r a törő f o r r a d a l m a . A slepp, amely kíséri ezt a tisztaságot, csak szemétje, az á r r a l együttúszó tehetségtelenje az ú j időknek. A természetlátás m a g a is m e g f r i s s ü l t . Túl a csupán szemnek tetsző szín- és fényhatásokon, az ú j ember hozzá hasonló teremtmények közt j á r


Szemle

245

a természetben. A t á g a s levegőégben felnövő növény- és állatvilág egy ütemben lélekzik az emberrel. E z a közösségvállalás, az azonos t e r e m t ő szellemnek ez a m e g i f j í t ó megérzése, több, m i n t a szemen keresztül á r a m l ó színek és fények által kiváltott esztétikai inger. Valami ősi közössége van a tömegek természetszemléletével, amely egy szép búzaföldben nem a s á r g a s piros s z í n h a r m ó n i á j á t l á t j a , h a n e m a kenyér ígéretét. A természetnek ez a felismerése egy c s a p á s r a m e g v á l t o z t a t j a szemléletét is, az ember a m a g a örömeinek, szerelmének v a g y megkínoztatásának d r á m á j á t érzi a környező világban is. A levegő a t o m j a i élettel telnek meg, a f á k törzsében, a n y i r f á k lenhajában, a dombok tavaszi feszülésében a látó számára benne b u j k á l az élet n a g y misztériuma. Az öregebbje előtt m á s világ nyílott volt meg, az a t m o s z f é r a szépsége és a színek diadalmas j á t é k a e l t a k a r t a előttük a természet emberségét s a r a j z feltétlen tisztelete megkötötte a vonal eleven lendületét. Úgy l á t j u k , hogy azokhoz j u t o t t legkevesebb a k á r a régi, a k á r az ú j természetlátás szépségéből, akik a realitás szent hitében egy-egy természeti részlet pontos másolóivá lettek. Sokszor hallottam, amint kétségbeesve mondták az idősek a f i a t a l a b b f e s t ő k n e k : h á t nincsen szemed, édes öcsém, hiszen a n n a k a f á n a k a törzse n e m ú g y h a j l i k s a jelenség valőrértéke is más, mint amit t e festesz. Bizony egyik világ nehezen érti meg a m á s i k a t s sok türelemre és megértő m a g y a r bölcsességre lenne szükség ahhoz, hogy a két nemzedék egymásban ne ellenséget lásson, h a n e m a m a g y a r szellemiség k é t f a j t a megnyilatkozását becsülje e g y m á s munkáiban. Ehhez azonban még m á s valami is szükséges lenne. Be kell látniuk a művészeknek, hogy ők egy közösségnek alkotó részei, a m a g y a r s á g o n keresztül t a g j a i az európai műveltségnek. Le kell j u t n i u k önmaguk olyan mélységeibe, hogy képességeikben, még legegyénibb vonásaikban is felfedezzék azt, hogy egy h a t a l m a s törvény a l a t t állanak s a m i t teremtenek, az a rend s nem a rombolás. Valljuk meg őszintén, s ezt a művészembereknek is be kell látniuk, hogy a kiállításon szereplő művek nagyrésze bizony csak az értékes középszerhez tartozik. Áll ez e g y a r á n t öregjére s f i a t a l j á r a . Mégis az értékeléskor, a művelődéstörténeti értékek tisztelete mellett is, feltétlenül a fiatalok mellé állunk. Sokszor tanulatlanok, eszközeik nem f o r r o t t a k m é g ki, stílusuk ingadozik, színeik n é h a mocskosak, de bennük van az ú j élet születésének szépsége s v a j u d á s á n a k szenvedése e g y a r á n t . De épen azért, m e r t bennük f o r r i k nemessé az ú j gondolat, fokozott felelősséggel tartoznak a közösségnek s m a g u k n a k . Az egyes művek ismertetésekor felhívom m a j d a figyelmet a r r a , hogy mennyi minden tanulnivaló v á r még jóform á n mindegyikükre. E z m e g az ismertető nehéz, de lelkiismereti kötelessége. Lehet, hogy sok h a r a g t á m a d nyomában, de a tisztaszándékú ember megérti, hogy nem a b í r á l g a t á s kedvéért mondunk el sokmindent, h a n e m inkább bábáskodás az, amit alább teszünk. Természetesen számolunk azzal, hogy csak igen kevés emberben lehet meg az az egyetemes beleérzőképesség, hogy az egyes művek gyökeréig hatolva értse meg az indító erőket, így eleve számolunk azzal is, hogy tévedéstől nem mentes az, a m i t mondunk. De be kell látnia művésznek és közönségnek egyaránt, hogy meg kell kezdeni a jószándékú részletes bírálatot, m e r t csak ez t e r e m t h e t hídat a művész és a közönség közt s csak ez jelenthet a művésznek is műveivel szemben külső ellenőrzést. Még röviden néhány szót a művész és a közönség közt említett szakadásról. Oka ennek elsősorban a nevelés helytelen i r á n y í t o t t s á g á b a n keresendő. Középiskolai rajz- és művészettörténet nevelésünk gyökeréig hibás. A gyermekben meglévő alkotókészséget semmibe sem véve, tisztán logikai alapon igyekszik nyolc osztályon keresztül a művészi rajzhoz s a n n a k


Szemle

246

megértéséhez elvezetni az emberpalántát. Elkeserítő dolog látni azt, hogy az alsóbb osztályok r a j z f a n t á z i á v a l teli gyermekanyagával szimmetrikus m i n t á k a t , »folthatást« stb., stb. r a j z o l t a t n a k , sokszor még vonalzót is alkalmazva, hogy szebb legyen a lap képe. Az alkotásnak minden gyermekben meglévő i r m a g j á t p u s z t í t j á k ki. Természetes az is, hogy mikor később a műemlékek ismertetésére kerül a sor, akkor m á r n e m támaszk o d h a t n a k a r r a , hogy b e m u t a s s á k : ime, ezek a gyermekben is meglévő alkotókészség m a g a s r e n d ű fokozásai s m i n t telik meg szépséggel az, ami a gyermeknek csak ösztönös j á t é k a . A művészettörténet t a n í t á s a is logikai sorban történik, s nem nevel önálló értékítéletre. E g y közepes barokk f e s t m é n y e szerint a logikai sor szerint sokkal értékesebb Giottonál, m e r t hiszen Giotto primitív, a b a r o k k m e s t e r meg úgy tud rajzolni, hogy az tiszta csuda. Nyilvánvaló, hogy az ilyen iskolával az életbe kikerült ember nagyon együgyű szempontok szerint áll meg egy kép előtt s így nem hogy t á m o g a t ó j a , de elgáncsolója lesz az ú j szépségek kiteljesedésének. A nevelésnek a gyermekben élő adottságok r u g a l m a s fejlesztéséből kell kiindulnia, h o g y a felnövő élet tényleg s a j á t életének emberibb szintjét láthassa meg a műalkotásban. Tűzbe a régi tanmeneteket, m e r t megölik az emberben rejtőző művészt. Csak egy, a l a p j á b a n és gyökereiben ú j , módszeres e l j á r á s s a l lehet alkotó értékké építeni a m a g y a r s á g b a n mind művészi, mind népi szépségeink és értékeink emberségét. Szolgáljanak az i t t elmondottak egyúttal az erdélyi művészet szemléletéhez is bevezetésként. Nem véletlen az, hogy általánosabb elvek s tények érintésével kezdettem. A n n a k a meggondolásnak következménye ez, hogy a dolgokat n e m szabad a sokat hangoztatott erdélyi szellem szemszögéből nézni, h a n e m E r d é l y művészetét egyetemesebb szemlélet mérlegére kell t e n n ü n k s e szemléletben kell a kiállítók helyét s értékét is keresnünk. NÉZZÜK ELSŐSORBAN Nagy Imre, Szolnay Sándor és Barcsay Jenő képeit. Nemcsak művészi és emberi n a g y s á g u k követeli számukra az első helyet, h a n e m az is, hogy műveikben a t á r l a t o t látogató közönség a természet ú j megszólaltatásának h á r m a s s á g á t szemlélheti. Nagy Imre f a n y a r , kesernyés színei, kissé d a r a b o s vonalritmusa szinte acélkeménységűvé f o r m á l j a a teret. Ebben a konok térben nőnek a hegyek, f á k , házak, falusi emberek s legelésznek az állatok. Festésmódja f r i s s és összegező. Nem zsúfolja tele képeit a l á t h a t ó valóság zsibvásárával, h a n e m kiemel, hangsúlyoz, m a j d részletező kedve alábbhagy s nagyobb síma felületek következnek, ezekből a laza felületekből ismét ki-ki csillan egy-egy motívum. Vízfestményeit bölcs, m a g a s r e n d ű játékosság jellemzi. E z a játékosság azonban n e m léhaság, h a n e m inkább egy aszkéta d e r ű s pillanatain a k rögzítése. N e m tudom, szándékos-e a Fonóban c. m u n k á j a mély jelképisége, v a g y csupán ösztöne diktálta neki ezt a képet. Két alak van r a j t a , egy dústestű f i a t a l fonó lány s előtte egy m a g á b a r o s k a d t , elgondolkozó vénasszony. A k é t t e s t tömege, sőt mozdulata is n a g y j á b ó l azonos, csupán a f i a t a l lány t e s t e kifeszül, az öregé összegörnyed. Magyar p á r k á k n a k lehetne elkeresztelni ezt a képet, mély filozófiai t a r t a l m a tisztán festői eszközökkel j u t kifejezésre. Többi vízfestményei is gazdagok és szépek. Az az érzésem, h o g y ezekben N a g y Imre sokkal közvetlenebb és őszintébb, m i n t kissé zsúfoltfestésű olajképeiben. Amazokban stílusa, ezekben embersége tisztább. Szolnay Sándor gyönyörű Tavasz Segesvárt c. képét állította ki. Látszólag lazán feldobott t i s z t a színei mögött gazdag színkultúra a d j a a kép tömörségét. A kép minden porcikájából tavaszi f é n y ragyog. A f a f r i s s zöld h a j t á s a i beleolvadnak a f e h é r t e s t ű felhőkbe, a távolabbi dombok zsúfoltságát az ecsetfordulatok fölényes biztonságával jelzi. Alig van


Szemle

247

m a festőnk, aki ilyen egyszerűséggel ilyen hallatlan színgazdagságot és hangulatot képes sugallani. Szolnay t á j a i b a n nincs torzítás, a kép nagyjából megfelelhet a l á t o t t t á j n a k s mégis minden ízében felülemelkedik az optikai valóságon. Olyan m a g a s r e n d ű s emberi érzésekkel á t s z ő t t sűrítés van benne, ami csak igazán n a g y művészek adottsága. Barcsay Jenő h á r m u k közül a legelvontabb. Képét n a g y o n rossz helyre a k a s z t o t t á k s így a l á t o g a t ó k alig m é l t a t j á k figyelemre. Komor s szomorú t á j a k a t lát. Vastag, f e k e t e vonalakkal jelzi a dombok, házak s f á k tömbjét. Reményvesztett színek ülnek a képein s csak néhol csillan meg egy-egy fehér, s á r g a v a g y piros szín. Aki először l á t j a , bizonyára nem barátkozik meg velük, de egy-egy képének hosszas szemlélete során megelevenednek a látszólag egyhangú felületek s a kép egyre világosabb és gazdagabb lesz. Igazi, vérbeli festő látomásai b u j k á l n a k az aszkétikus önfegyelem mögött. A n a p f é n y t nem ismeri, de színeiben belső tűz ragyog. Képeinek tere nem a valóságos, m e g f o g h a t ó tér, h a n e m összezsúfolódik, összeszűkül a kép tere s szinte nyomasztó, önkínzó érzés ebbe a világba lépni. Stílusának minden értéke ellenére meggyőződésem, hogy csak komorszavú előjátéka n a g y felszabadulásának. Akik régebbi m u n k á i t is l á t t á k s figyelték fejlődését, velem e g y ü t t u g y a n í g y gondolkodnak. E g y kori átalakulása párizsi ú t j a u t á n robbanásszerűen t ö r t é n t s ugyanilyen megrázó ébredés f e l s z a b a d í t h a t j a ö n m a g á n a k szabott k o r l á t a i kegyetlensége alól. E h á r o m n a g y e r e j ű művész u t á n f o r d u l j u n k a f i a t a l a b b festőkhöz. Kiemeljük Bordy Andrást, Iván Szilárdot, Szentiványi Lajost és Pirk Jánost. Bordy András pompás indulás u t á n jóideig belefulladt az aquarelltechnikába, túlontúl sokat nyúzta, gyötörte a papírt. Annál nagyobb öröm, hogy most kiállított k é t képén friss, erőteljes lendületét l á t j u k gazdagabban újjáéledni. F é l a k t j a bársonyos fínomságú, bensőséges alkotás, a h á t t é r kezelése azonban még túlnagyolt. Feleségéről f e s t e t t arcképe kitűnő kép, remekül kezeli a fekete színt s igen szép a f e j körül a h a j s a fátyol könnyed játéka. A kezek r a j z a ezen a képen gyarló, de a kép együttes h a t á s á t nem z a v a r j a . Iván Szilárd két képe ugyancsak egészséges m a g á r a t a l á l á s á r ó l t a n u s kodik. Egyidőben aggodalommal láttuk, hogy hol Szőnyi bűvöletébe esik, hol meg f á r a d t Székely Bertalan-variációkkal kísérletezik. Mind Önarcképe, mind pedig Cigánylánya festői szabad csapongású előadásával jelent értéket. Úgy látszik, képességeinek kitűnő oldala a sötétbe ágyazott sötétebb színek fokozása. Önarcképén azonban lokális rózsaszínt és lilát használ. Nem tudom, hogy f o g ezzel a két színnel megbirkózni. Háttereiben még sok a fehérrel kevert piszkos szín, csak a z é r t n e m esnek ki a képből, m e r t színmélységüket helyesen adagolta, n e m válna k á r á r a , h a színei tüzét tovább szítaná. Szentiványi Lajos Önarcképén gazdag és tiszta színskálát f o g egybe, olyan virtuóz részletekkel, melyek becsületére válnak. I t t - o t t f o r m a i zökkenő v a n a képén, de egészében véve egészséges u t a t sejtet. Azt hiszem azonban, hogy a tériségnek egy á r n y a l a t t a l erősebb érzékeltetése csak egységesebbé szervezné a képfelületet. Az Olvasás közben c. képén remekül bánik a bíbor színnel, de a t e s t fedetlenül m a r a d t részeinek s különösen az a r c n a k színeit fokoznia kellett volna, m e r t így élettelenek. N é g y ü k közül t a l á n Pirk Jánosnak v a n legnagyobb festői k u l t ú r á j a . M á j u s c. vászna cigányleányának aranyló testszínében s a h á t t é r k é k j é nek gazdag változatosságában a természethez közelálló s a n n a k színjelenségeit teljes gazdagságában látó f e s t ő szólal meg. K á r volt azonban ezt a képet ilyen állapotban kiállítania. Színei beütöttek s n e m egy helyen


248

Szemle

ennek következtében piszkosnak látszanak, csak be kellett volna vonnia lakkréteggel s egyszerre eredeti szépségükben r a g y o g t a k volna. Két másik képe azt m u t a t j a , h o g y elvontabb u t a k r a a k a r lépni. B á r Beszélgetés a romok közt erőteljes komponáló készséget s b á r torzító, de jól hangsúlyozott rajzkészséget á r u l el, mégsem őszinte alkotás. M a r a d j o n ő csak eredeti gazdag festőiségénél s mélyedjen bele színlátomásaiba, ú j stílusa nem nekivaló. Mindnégyükön meglátszik, hogy alapos, komoly iskolázottsággal indultak ú t j u k r a . Korban és iskolázottságban együtt említendő velük nagyborosnyói Bartha László. A l k o n y a t k o r c. műve szép látomás, de a l a p j a n e m egészen egyéni. B e r n á t h Aurél és Berény Róbert h a t á s a erősen szembeszökő s színharmóniájából kiesik az előtérben levő istálló fedelének szürkéje. A f ő f a l o n az idősebbek közül való Merész Gyula vásznát állították ki. Idegen, színpadias világ s világítás üli m e g az egyébként n a g y f o k ú ügyességgel f e s t e t t képet. Színei n e m igazi színek s a kép valóságértéke kevés. F e s t e t t világ ez, amelyhez semmi közünk. Mikola András három művével szerepel. N a g y t á j k é p e f á r a d t alkotás, eltűnt belőle N a g y b á n y a derűs, őszinte színlátomása. Önarcképe sem tűnik ki, Őszirózsák című képe m é g egy j o b b f a j t a műkereskedésben sem á l l h a t n á meg helyét. Elképzelhetetlen, hogy ezek a képek termésének javából lennének, de akkor m i é r t n e m küldte jobb képeit? Szopos Sándor Székely B e r t a l a n iskoláján a k sok é r t é k é t őrzi, kiállított kompozícióvázlata azonban nem képviseli méltóképen f i n o m r a j z t u d á s á t . N a p f é n y s ü t ö t t e f o l t j a i n meg-meg csillan egy távoli színgazdagság, de árnyékai e g y h a n g ú a n és modorosan lilák s a kompozíció egésze n e m az életből, h a n e m a hagyományból f a k a d t . Becsületes képességei s f i n o m r a j z a i többre tennék hivatottá, k é t idősebb t á r s a mellett így is jól esik látni h i g g a d t konzervatívizmusát. A KATALÓGUS SORRENDJÉHEZ folyamodunk a továbbiakban s így elsősorban a festőkről emlékezünk meg. Agricola Lidia két f r i s s t á j k é p vázlatát állította ki. Egészséges színhasználata elárulja képességeit, de ahhoz, h o g y a vázlatból kép legyen, a sebtében odavetett vonalakat és színfoltokat még sok kemény t a n u l m á n n y a l kell. érlelnie. András László Bivalyok c. műve igen komoly alkotás. Fehérrel t ö r t színeiben van erő s ragyogás, egyáltalán n e m meszesek. Az egyik bivaly felülnézete r a j z b a n még éretlen. V á s á r - j á n m á r kevésbbé sikerült egybefognia a színeket s különösen bosszantó, hogy a szépen benépesített t e r e t m e g b o n t j a az, hogy az előtérben levő k o s a r a s asszonyt a képsíkkal p á r h u z a m o s a n ábrázolta. E z primitív beállítás! Az Ú t j a v í t ó k a t pedig nem kellett volna kiállítania. Jellegzetes p é l d á j a ez a kép annak, hogy a szociális t a r t a l o m miként lesz sémává. N e m az egyéni m u n k a esetlen, v a g y jellegzetes mozgását r a g a d t a meg, meggörnyedt, l e h a j t o t t f e j ű a l a k j a i közhelyek, lélektelen sablónok. Miért n e m néz i t t is keményen a valóság szemébe? A n n a k a festőnek, aki a bivalyos képet festette, n e m szabad ilyen rossz programmbeszédet t a r tania. N e m szerencsés dolog az, sem, hogy ecset helyett f e s t é k k a p a r ó v a l f e s t . H i g y j e el, ez sem nem ú j , sem n e m jó, s hozzá mindenképen méltatlan módszer. H a t á r o z o t t és gazdag képességű f i a t a l u n k Andrássy Zoltán. Bíborszínben t a r t o t t képe épenúgy, m i n t Szomszédok-ja erőteljes, jó kép. B í r j a az egy színen belüli fokozást s a h á t t é r színei m e g m u t a t j á k , h o g y ezt nem színszegénységből teszi. Azt hiszem azonban, nem á r t a n a , h a egy á r n y a l a t t a l több tériséget, fény- és á r n y é k h a t á s t érzékeltetne. Az egy színerősségben t a r t o t t arcok, minden jó jellemzésük ellenére is, laposak kissé. Ú t j a azonban jó s hiszem, hogy n a g y fejlődés előtt áll. Aradi-EdviIllés Jenő képei szinte családi örökségként h a t n a k , fényképszerű felvételei csak színesek, de színeinek csengése hiányzik. Ács Ferenc növendék-


I. tábla.

N a g y I m r e : Csíki u d v a r ; Szolnay S á n d o r : T a v a s z S e g e s v á r t .


II.

tábla:

Bordy András: Fél-akt; Varga Nándor Lajos: önarckép.


III. tábla. Gy. Szabó Béla: V á z l a t a N a p r a f o r g ó v e r ő c. f a m e t s z e t h e z ; Kós A n d r á s : J u d á s ; B o r b e r e k i K o v á c s Z o l t á n : T e h é n i t a t ó .


IV. tábla.

K ó s a H u b a F e r e n c : ö n a r c k é p ; S z a m o s i Soós Vilmos: Benedek E l e k ; S z e r v á t i u s z J e n ő : M a r o s és Olt; Vida G é z a : F a d ö n t ő .


Szemle

249

m u n k á i t á l l í t o t t a ki. Balázs Péter »Józsi Bácsi«-ja erőteljes t a n u l m á n y , de h a az arcot plen-airben festi, m i é r t m a r a d n a k a kezek a lokális b a r n a színtelenségében? Bene József f r i s s vízfestményei nem csekély virtuozitásról tanuskodnak, Tehenek c. különben szép képén a víz nem víz, csak jellegtelen színfolt. Nem á r t a n a az anyagszerűség erőteljesebb jelzése, m e r t egyébként minden egybefolyik. Festőállványa nem ennyire őszinte, másodélményként hat, a csikók r a j z á b a n elég szembetűnő hibák v a n n a k . Brósz Irma cézanneos S z a m o s p a r t j á n az a l a p meleg színe f o g j a egybe a képet, ott azonban, ahol az egész felületet benépesíti színekkel, kitűnik, h o g y még nem b í r j a lélekzettel a t é m á t . N e m kis ügyességgel keveri azonban a zöldek á r n y a l a t a i t . Csíki Gál János Árnyékban c. képén a n a g y n a t u r a listák örökségéből v a n valami, némi m ű t e r m i á r n y a l a t t a l . A k t - j a azonban igen rossz kép, ú g y a h o g y m e g r a j z o l t a ugyan, de színei ijesztők. Debiczky Istvánra jó h a t á s s a l lenne sok, kegyetlen őszinteséggel végigvitt természettanulmány. Gyengén r a j z o l t a l a k j a i modorosan mozognak, színei meszesek. F. Ferenczy Júliánál is hiányzik ez az iskola, színei így kissé szétesnek. V a n azonban A n d r á s c. képén egy részlet, amelyben m i n t h a megtalálta volna s a j á t stílusát. A kéznek mind r a j z a , mind színei jók, h a ebben a szerves látásban t u d n á felépíteni képeit, elsőrangút a l k o t h a t n a . Képeit kissé bánatos a l a p h a n g j u k rokonszenvessé teszi. I f j . Figlár Géza egy szép r a j z á t s igen jó, szélesen f e s t e t t vízfestményét állította ki. E r ő teljes tehetség. Fülöp Antal Andor h á r o m képén ismét m e g t a l á l j u k k i f o r r o t t stílusának értékes jegyeit. Fínom, elmélyült r a j z a különösképen a J a p á n m a g nolia aranyhallal című képén érvényesül. N a g y értéke a s á r g a á r n y a l a t o k dús gazdagsága. Mindezek ellenére n e m m o n d h a t ó festőinek, m e r t f o r m á i élesen elhatárolódnak s teljességgel hiányzik a térbeliség. Természetesen ez nem hiba, m e r t ebben az ábrázolásmódban sok intim szépség rejtőzik. Mégsem á r t a n a megkísérelnie, tisztán stílusa gazdagítására, studiumként, más és m á s színárnyalatokban festeni s azok á r n y a l a t a i b a is ú g y belemélyednie, mint teszi a s á r g a színnel. Gáll Ferenc f e s t é s m ó d j a Munkácsy és R u d n a y stílusának több-kevesebb virtuozitással való újraélése. Van érzéke a természet zsúfolt gazdagságának érzékeltetésére. Gyimessy Kovács Gábor Koszta József h a t á s a a l a t t indul ú t n a k , de a n a g y m a g y a r mester mélységei hiányoznak belőle. Incze István Ború-ja nagyon szép, s B e f a g y o t t Maros-ával e g y ü t t a kiállítás értékei közé számít. Kitűnő színlátása és b r a v ú r o s festői előadása nem közönséges képességéről tanuskodik. E g y kérésünk van hozzá: h a g y j a el a b a r n a alapozást, ez sok minden zökkenőn könnyen segíti á t s így kerékkötője lehet értékes képességei kifejlődésének. V a n ereje s vannak színlátomásai, nincs szüksége e r r e a silány m a n k ó r a . Incze János két komoly, szép képével jelentkezik. A Sörház-utca s a r k a című egyike a kiállításon l á t o t t a m a kevés műnek, amelyre azt m o n d h a t j u k , hogy befejezett, kiérett alkotás. A dési v á s á r r ó l f e s t e t t képe is erőteljes, kitűnő színlátásáról tanuskodik. Kapussy György Székely g a z d á j a sok részletében jó, de a f e j színei műteremízűek, a h á t t é r f e k e t é s a t m o s z f é r á j a meg sem n e m műterem, sem nem igazi plen-air. A Szamos Kolozsvárnál c. képén e r e j é t meghaladó f e l a d a t r a vállalkozott, a t é m á n a k ez a f e l f o g á s a pisarroi képességeket követel. B. Karácsonyi Emmy T á j k é p e jószándékú, de n y e r s színei m i a t t kiéretlen f e s t m é n y . Karácsonyi János k é t temper á j a frissességét vázlatosságának köszönheti. Kiss Ernőnek sokat kell még tanulnia. Kiss Károly őszi t á j á n m á r túlságosan jól i s m e r t nagybányai színhangulatot l á t u n k viszont, a kezdés e r e j e nélkül. Kodreán Kornél őszi t á j a aprólékos részletezésének semmi köze a művészethez. Kun István h á r o m képe arról tanuskodik, hogy m é g mindíg n e m t u d sza-


Szemle

250

badulni R u d n a y Gyula mély igézetéből. Hallatlan utánérzőképességgel és sokszor igazi b r a v u r r a l f e s t s képei még másodélményükben is szépek. De ne vegye rossz néven, R u d n a y mellett nem á l l h a t j a meg helyét. Sok őszinte Studium bizonyára meghozná képességeihez méltó önálló stílusát is. Makkay Piroska két vízfestménye grafikáihoz képest gyenge, még Márciusának kompozíciójában van ötlet, de olyan képet, mint L e á n y k a c. vízfestménye n e m szabad kiállítania. Mágory Varga Béla Gyímesi csángók-ján sok az a k a r t primitívség, pedig a f á k és a háztetők igen szépek s l á t o m á s e r e j ü k van. Nagyon jó f e s t ő Mohi Sándor. Mindhárom képe értékes, fejlődésképes tehetségéről tanuskodik. Színei m i n t h a kissé f a k ó k lennének. Van érzéke a monumentális f o r m a i r á n t s bizakodva v á r j u k további m u n k á i t . Nagy Oszkár két képén a zöldek virtuóz kezelése lep meg, a mélységek fokoznitudása kitűnő erénye. Mindkét képe egyebekben elsiettetnek látszik. Olajos István két f r i s s vízfestményét őszinte örömmel l á t t u k , kiváncsiak v a g y u n k nagyobblélekzetű m u n k á i r a . Dobrai Pászk Jenő d u r v a színeiből t a l á n a kibontakozás felé halad. Piskolthy Gábor jó képességű, jól rajzoló művész. Öregasszonya megkapó l í r á j ú kép, kezei s f e j e e g y a r á n t kifejezők, nem ártana, h a színei kissé felengednének, m e r t így képe inkább színes g r a f i k a k é n t hat. N a g y t u d á s t és eleven életérzést kapunk Ruzicskay György Építkezés c. pasztelljében. A munkás-test. mozgásának életteli jelzése, a sürgés-forg á s remek érzékeltetése n a g y erénye Ruzicskaynak. H a képét olajjal fest e t t e volna s így mélységeit jobban hangsúlyozza, talán valamennyi kép közt első helyre kívánkoznék ismertetése. Így színeinek f é n y é r t é k e kevés, sem a mélység, sem a világosság felé nincsen fokozása. Különösképen n a g y öröm s z á m u n k r a ezt a kiváló alkotását elvont, testetlen látomásai u t á n látni. F i g y e l j ü k p á l y á j á t , m e r t nem mindennapos adottságokkal megáldott művészember. Simon Béla végre képességeihez méltó képpel jelentkezik. Magvetőjében komor erő van. A tiszta színek közé ágyazott agyagos színek jól aláhúzzák a m u n k á b a n edződött ember eldurvult kezétlábát. A z t azonban most is megállapíthattuk, hogy nagyon sokat kellene rajzolnia és természet u t á n festenie, hogy eszközei is tehetsége színvonal á r a fejlődjenek. L á t v a Marosvásárhelyen kiállított képeit, az a veszedelem fenyegeti, hogy túlságosan hisz önmaga befejezettségében, ez pedig kikerülhetetlenül az eszköz és a mondanivaló elszegényedésére vezet. Kényszerítenie kellene m a g á t a l á t o t t élmény tudomásulvételére és visszaa d á s á r a . Így csak a kezdetben jólhangzó manifesztációk i r á n y á b a n halad. E g y i k ü n k n e k sem lehet közömbös egy ilyen kiváló a d o t t s á g ú művészember fejlődése, de elsősorban s a j á t m a g á n a k kell kemény fegyelemmel csiszolni és gazdagítani képességeit. Solymássy C. Viktor színtelen képeit jó érzékkel r a j z o l j a meg. Slevenszky Lajos k é t képe gyenge v i s s z h a n g j a a n a g y b á n y a i mestereknek. Takács Zoltán Téli kertrészletében szépen h a s z n á l j a színeit, Tél végén c. képe gyengébb, h á t t e r e pedig t a r k a . A. Tollas Júlia csendéletei ízléses, ügyes vízfestmények, Cigánylánya azonban gyenge tanulmány. Tóth István vízfestmény-miniatürje a művészethez való m e g h a t ó ragaszkodás tisztelnivaló jelképe. Varga Mátyás önarcképe, erővel teli g r a f i k á i mellett, nem eléggé összefogott, b á r kitűnő karakterérzékkel rajzolt mű. Varga Nándor Lajos szép önarcképe, klasszikus higgadtságával, komoly r a j z á v a l a Székely Bertalan-féle beállítás eredeti módon való továbbfejlesztése. É r t é k e a kiállításnak. Szűkszavusága mögött n a g y t u d á s s komoly elmélyedés áll. Színei tompák, de tömbjük erőteljes s hang u l a t u k kitűnően megfelel a kép stílusának. Remek vízfestménysorozatából a Kaszálók c. vázlatát állította ki. Gyökeréig igaz mozgásképlete virtuóz rajzkészségéről tanuskodik, de egészében nem ad jó képet V a r g a


Szemle

251

N á n d o r gazdag vízfestő művészetéről, inkább b r a v u r o s jegyzet csupán. Kár, hogy székelyföldi sorozatának örökértékű l a p j a i t n e m állította ki. Weith László két arcképe studiumnak jó ugyan, de színtelensége mellett r a j z i hibáktól sem mentes. A szétszórtan kiállított g r a f i k a i a n y a g n a g y értéke, hogy Gy. Szabó Béla és Varga Nándor Lajos n é h á n y l a p j á b a n a g r a f i k a legmagasabb művészi f o k á t l á t h a t j a a látogató közönség. Varga Nándor nemcsak kitűnő művész, hanem talán legjobb művészeti nevelőnk. A f i a t a l grafikusnemzedék kivétel nélkül n á l a t a n u l t a meg a mesterség sok csinját-binját. Kiállít o t t rézkarca, Charon a lelkekkel, nem m u t a t j a kellőképen sokoldalú és virtuóz művészetét. A k a v a r g ó levegő b r a v u r o s a n rajzolt a k t j a i , biztos r a j z ú rövidüléseikkel a legnehezebb r a j z i feladatok könnyed megoldásaként imponálnak. Abból a korszakából való ez a lap, amikor a természet minden megnyilatkozását emberben látta, a f á k törzse, kinyuló ágai, a levegő örvénylése mind vívódó emberekkel volt tele. Kiállított rézkarcán a k súlyos filozófiai mondanivalói mellett sincsenek meg azok az értékei, amelyek V a r g a N á n d o r n a k külön helyet biztosítanak a m a g y a r g r a f i k a fejlődéstörténetében. Bethlen G á b o r j a régies stílusban t a r t o t t kitűnő fametszet. Gy. Szabó Béla művészetét n e m r é g rendezett kiállításával kapcsolatban alkalmunk volt m á s helyen méltatni. Fametszetein hallatlan gazdagságban bontakozik ki az erdő sűrűje, v a g y a zuhogó víz csillogása. Újabb metszetei közül a Disznópásztor esőfüggönye egészében ú j s z e r ű s értékes g r a f i k a i kísérlet. Remélhető, hogy nem ez lesz egyetlen lapja, h a n e m m á s kompozíciós f o r m á b a n is megkísérli e remek l á t o m á s g r a f i k a i értékeit kiaknázni. Kompozícióiban közvetlenül és sűrítve szólal meg a falusi ember, a falusi földek élete és a darabos világ zúgaiban meghúzódó, sok megható szépség. Fejlődése mögött temérdek kiérett t a n u l m á n y áll. Érdekes egybevetni például a Napraforgó-verő f a m e t s z e t é t előkészítő r a j z á val. Metszetei józan valóságérzését kompozíciójuk, témaválasztásuk és kivitelük a reális élet fölé emeli s emberei szervesen, szinte a többi természeti lények ikertestvéreként illeszkednek bele a t á j b a . Épen ezen a t é r e n az utóbbi időkig bizonyos ingadozást f i g y e l h e t t ü n k meg nála. Most ennek n y o m a sincsen m á r s így művészete egyre tisztább összhangban bontakozik ki. L a p j a i mind a m a g y a r , mind a modern európai g r a f i k á n a k elsőrangú értékei. K e t t e j ü k mellett nemes versenytárs Varga M á t y á s . Önarcképe tiszta és nagyvonalú f o r m a l á t á s á v a l s szép fekete-fehér j á t é k á v a l legjobb munkái egyike. Előtérben levő kezét kissé kicsire r a j z o l t a s így a kép monumentális h a t á s a csökken. Igen rokonszenves r a j z ú Arcképét is kiállította. Abódi-Nagy Béla jó rajzkészségét önarcképének modoros mozgása z a v a r j a , Arcképén kemények az árnyékok, ú g y hat, m i n t h a gipszmintáról r a j z o l t a volna. Élesdy István Köcsögárusok-ján a f e h é r f é n y e k modoros h a s z n á l a t a visszatetsző, R a n t a - R o t t o - j á n m e g a távoli és közeli feketék e g y e n r a n g ú kezelése m e g b o n t j a a t é r h a t á s t . Málnási hegyek c. r a j z a kormos. Szép, őszinte munka Öreg ember c. hidegtűvel készített karca. I f j . Figlár Géza n y e r s karcaiban h a t á r o z o t t t e h e t s é g e t látunk. A festmények és g r a f i k a i művek sorában még Avedik Félix, Balogh István, D. Berde Amál, Papp Lajos, Pap Domokos, Pánczél Béla, Szász István, gr. Teleki Ralph m u n k á i t l á t t u k . A SZÍNVONALAS SZOBRASZATI ANYAGBÓL elsőként az öreg Szamosi Soós Vilmos s a f i a t a l Borbereki Kovács Zoltán műveivel kell foglalkoznunk. Szamosi Soós öt f e j e t állított ki. A m á r v á n y életre kel vésője a l a t t s nemes tudással f a r a g o t t f o r m á i n szinte a bőr pórusai vibrálnak.


Szemle

252

Nem f o t o g r a f u s a ő a természetnek, h a n e m fínomérzésű ú j j á a l k o t ó j a . A f o r m á k j á t é k á b a n , egymás felé hullámzásában meg t u d j a fogni az egyén s a j á t o s életét és érzékeny, szinte lélektani mélységekből előretörő rezdüléseket vesz észre s rögzít vésőjével (pl. az Álom c. szobra s z á j á n ) . Ő egyike azoknak a tiszteletreméltó idősebb művészeinknek, kiknek alkotásaiban a mesterség tudása, meg a bensőséges művészi élmény szerencsésen ötvöződik egybe. Ellentétben Szamosi Soós részletező h a j l a m á v a l , Borbereki Kovács a kiérlelt n a g y f o r m á k monumentális tömbjeinek mestere. H a t a l m a s , de sohasem torz f o r m á i v a l Tehénitatója becses dokument u m a képességeinek, b á r az ötlet m a g a n e m ú j . Tehene biztosan áll a lábán s kissé j o b b r a f o r d í t o t t f e j é n e k mozgását a tehenesfiú fejének erőteljes b a l r a f o r d í t á s á v a l egyensúlyozza a szobrász s több m á s jó tulajdons á g mellett ezzel is szerves egységbe f o g j a az állatot és az embert. A fiú mozdulata t a l á n kissé a k a r t a n merev, de ezen is figyelemmel k í s é r h e t j ü k a t e r m é s z e t a d t a f o r m á k nagyvonalú összegezését. Szobrász-ának alapötlete v á r a t l a n szépségével s plasztikai lehetőségeinek gazdagságával lep meg. E szobrában egycsapásra a természet nemes nyelvén oldódik meg mindaz a formaprobléma, amelyért Archipenko s t á r s a i a n n y i t gyötörték m a g u k a t és a természetet. A negatív és pozitív t é r f o r m á l ó erők szerencsés ö s s z h a n g j á r a t a p i n t o t t r á akkor, amikor a szobor n e g a t í v j á n dolgozó szobr á s z t k i f a r a g t a . Ne h a g y j a kisméretű vázlatnak ezt a remek dolgot. Nem lehetetlen, h o g y h a a szobor n e g a t í v j á t s a szobrász a l a k j á t egy m é r e t r e venné s a szobrászt is a k t b a n ábrázolná, az a m a g a s r e n d ű f o r m a i játék, ami m á r így is megvalósult, m é g csak fokozódnék erejében. Borbereki Kovács egészséges és nagyvonalú természetlátása példaként állhat f i a t a l szobrászaink előtt. Andrássy Kurta János kiváló képességekkel oldotta meg Olvasó nő-jében a szembenézetből ábrázolt test domborművét. Pihenő asszonya Jól összefogott f o r m á i v a l tűnik ki. Tüskehúzójában és Hazafelé c. kis műveiben is v a n ötlet és szobrászi finomság. Nála csupán azt hiányolom, hogy a n n y i r a leköti a f o r m a t i s z t a s á g á n a k gondja, h o g y munkáiból kim a r a d a lélek lírai rezdüléseinek érzékeltetése. Mesterének, Medgyessy Ferencnek műveit elsősorban nem objektív formai szépségük, h a n e m a f o r m a minden kis h a j l á s á t á t j á r ó meleg emberi érzésvilág teszi a m a g y a r s az európai művészet remekeivé. Bencsédi Sándor L e á n y - á n a k f e j é n egészséges kifejezés bujkál, a szobor egyebekben másodélmény, egyszerűsége pedig nem gazdagság, h a n e m modor. Borsodi Bindász Dezső H o n t a lan-ján, a gyermekét magához ölelő a n y á n f e n t sok a részlet, alul azonban ü r e s a f o r m a . Igaz, hogy ezt a t é m a d i k t á l j a s áthidalása r o p p a n t nehéz művészi f e l a d a t lenne. Botár István Férfifej-ében a részletező s t u d i u m az elnagyolt f o r m á k k a l n e m épen szerencsésen keveredik. Zsákodi Csiszér János a k t j a a rodini látomásvilág utánérzése, Rodin f o r r a d a l m i e r e j e s f i n o m s á g a nélkül. Dabóczi Mihály székely leánya jó megjelenésű portré, de a f e j belső f o r m á i lazák. E d d i g l á t o t t munkái közt a legjobb J ó pásztora, érdemes lenne komolyan megkísérelni e gondolat megvalósítását. V á z l a t á b a n több mintázási hiba ( a kezek rövidek) z a v a r j a az összhatást. Haáz Sándor két naturalisztikus törekvésű t a n u l m á n y f e j e t állított ki. N a g y meglepetés volt számomra Halmágyi János é r e t t művészete. Gondolkodó c. vázlatában finom, sejtelmes líraiság van s amellett sok mintázásbeli erény teszi széppé e szobrot. A Muzsa ólomfején átderengő mosoly feledteti, hogy a görög hellénizmus Hypnos-ábrázolásainak utánérzéséből született, m é g a s z á r n y a k tömege is megvan a szárnyszerű h a j tincsekben. E z a szobor a görög gondolat újjáéledése, de m i n t ilyen, feltétlen őszinteségű alkotás. N e m e s f o r m á i , szép, okos kifejezése a kiállítás egyik legjobb szobrává a v a t j á k .


Szemle

253

Homokay József barokkos Corpus-t állított ki. Horváth Géza Tanulm á n y a iskolás munka, T a n u l m á n y f e j é n a szemek körül n é h á n y egészséges impresszionista megfigyelése v o n j a m a g á r a a figyelmet, egyébként a szobor n e m érdekes. Istók János C é z á r j a szobrászati fénykép, Bem apó-jának vázlata m e g elmarad n a g y pesti szobrának előadásmódja mögött. Kallós Miklós Elek tanulmányfejénél a részletek m i n t á z á s a m e g b o n t j a a f e j egységét, a f o r m á k mélységei túlzottak. Kocsis András Apai szeretet-e lélekkel teli alkotás. Figyelemreméltó plasztikai ötlettel oldja meg a bőr ráncait, anélkül, hogy általuk a f o r m a feldarabolódnék. N á d v á g ó j á b a n irodalmi ízű finom gondolatot mintázott meg. A szobor kiállásában Boda Gábor forradalmi lendületének közelségét érezzük. T a n u l m á n y f e j é n zökkennek a f o r m á k s a szemek r a j z a n e m tiszta, egyebekben jó munka. Kós András f a d o m b o r m ű s o r o z a t á t és k é t szobrát állította ki. Legjobban N á n y i c. szobra tetszik, a felduzzasztott f o r m á k egy plasztikailag megfogott, h a t á r o z o t t lelki m a g a t a r t á s t sugallanak. N e m t a g a d h a t ó azonban, hogy megfogalmazásában erősen érezzük Barlach f i g u r á i n a k utóh a n g j á t . Domborművei közül A n y a és gyermeke t ü n i k ki legjobban. Népi jelenetei első benyomáskor m e g k a p j á k az embert, de alaposabban megnézve, sok benne ö n m a g a sablonos ismétlése s az a k a r t primitívség. Mestrovic típusai egyénekből szűrődtek azzá, Kós A n d r á s valamennyi a l a k j a u g y a n a n n a k a kissé papírízű f i g u r á n a k m á s és m á s mozdulatából keletkezett. Ö n m a g a modorosságába f u l l a d a szemek megismétlődő f a r a gásával. Merész rövidüléseit n e m o l d j a meg, h a n e m ú g y f a r a g j a , h o g y kisebb felületre zsúfolja a szembenézetből l á t o t t a r c részleteit. E z n e m népi egyszerűség, h a n e m plasztikai szegénység. Máshelyt meg a szigorúan síkbaállított alakok alá perspektívikusan h á t r a f u t ó t a l a j t helyez. Ezzel elér u g y a n díszítőhatásokat, de m e g b o n t j a a dombormű irreális terét. Mindeme kifogások ellenére műveiben sok érték v a n s domborműveinek egyikén-másikán különösen szépen érvényesül f r i s s komponáló tehetsége. Előző kitűnő alkotásait látva, csak s a j n á l h a t j u k , hogy nagyszerű egyénítő képességét h á t t é r b e szorítja. Képessége többre h i v a t o t t á teszi ő t s remélem, hogy az a korszaka, amelyet ezen a kiállításon m u t a t o t t be s amelyet m a g a m részéről nem tudok kellőképen értékelni, csak további gazdagodásához szükséges kitérő. Kósa Huba Ferenc Önarcképe a kiállítás j a v a értékei közül való. Egyszerű tömbjében, t i s z t a f o r m á i b a n n y o m a sincsen a handabandázásnak, v a g y a bizonytalan keresgélésnek. Őszinte s meleg örömmel nézzük Anya c. szobrát is, b á r i t t egy-két k i f o g á s t nem h a l l g a t h a t u n k el. A f e j indokolatlanul kicsi, a gyermek t e s t é t meg e l f a r a g t a . Pedig igazán szép az asszony t e r e t átölelő mozgása s sok nagyvonalúan kezelt, de megfigyelésében bensőséges részlet, m i n t például a l á b u j j a k mozdulata, a kezek stb. Talán fokozottabb tisztasággal kellene a gyermek ellentétesen beállított testében az a n y a térölelő mozdulatának tükörképét adni s így a két alakot egyetlen r i t m u s b a összefogni. Mindenképen szükséges lenne, h o g y m á r e vázlatban bennerejlő komoly plasztikai magot további munkával teljes szépségében valósítsa meg. E s t - j é n e k túlméretezett a k t j á b a n sok f í n o m részlet lappang, azt hiszem azonban, nem á r t o t t volna a t e s t szerkezetének valamivel erőteljesebb hangsúlyozása, m e r t így kissé szétfolyó. Mér a y n é p o r t r é j a szép, t a l á n kissé mélyek a vonalak s kár, hogy a szem erős kihuzásával az őszinteséget nélkülöző modorosság is helyet k a p o t t a műben. Magvető-jében csak egy-két részletben t a l á l j u k meg a többi szobraiban meglévő egyéni lendületet. N e m t a r t o m szerencsés gondolatn a k a testet eltakaró leplet. Mindezek kevésbbé jelentős hibák s felsorolásukkal egyáltalán nem a k a r o m kisebbíteni azt az erőteljes benyomást, amelyet Kósa Huba szobrai első l á t á s u k r a gyakorolnak.


Szemle

254

Kudélász Károly friss, dekoratív vázlata nagyobb szobrászi igény nélkül való. Mihály Lászlóról mintázott fejénél érdekes a felület újszerű kezelése. B. I l l y e f a l v i Löte Éva Guggoló c. k i s f a s z o b r a igen finom lírai alkotás. Szépen egyensúlyozott tömbszerű mozdulata s kifejezéssel teli k i s f e j e c s k é j e m a r a d a n d ó helyet biztosít s z á m á r a a m a g y a r kisplasztikában. N e m é r t j ü k azonban, hogy miért állította ki Napozó lány-át, rossz szobor, arca pedig divatlapszerű. Amazonja kedves másodélmény, Szerelm e s p á r j a ismét gyenge rodini visszhang, csupán a n a t ó m i a i felkészültsége egyetlen erénye. N a g y m é r e t ű Szent Ferencében sok ornamentális ötlet van, de egészében véve nem legjobb művei közül való. Visszaemlékezve régebbi erőteljes munkáira, attól félünk, hogy a kis m é r e t e k az édeskésség felé vezetik. Régebbi szobraihoz egyedül Guggolója m é r h e t ő s ez a b á j o s szobrocska e g y ú t t a l sejteti azt is, hogy tehetsége nincs kiapadóban. Matei Aurél egészséges f o r m a l á t á s á t z a v a r j a a felület modoros kezelése. Matéka Sándor Számadó juhász-a régiességében kedves, de jelentéktelen m u n k a . K. Nagy József Önarcképe megjelenésében rokonszenves, de n a g y h i b á j a , hogy a nehéz háromnegyedes doborművet n e m t u d t a megoldani. Másik h á r o m szobráról nincs mit mondanom. Ősz Nemes György két zsánerszobra a mult század d i v a t j á n a k ernyedt visszhangja, Vízmerítő lány-a m e g Szentgyörgyi i s k o l á j á n a k emlékét idézi. Ditrói Siklódy Lőrinc eleven mozgású alakjaiból hiányzik mindaz, ami szoborrá tenné őket, f r i s s t e r mészetvázlatok, plasztikai élmény nélkül. Sóvári János Matyó asszonyán a k felső részében még v a n némi bensőség, de alul üres felületekbe f u l l a d a szobor. A k t - t a n u l m á n y á b a n meglévő mintázásbeli f i n o m s á g a i t a rossz máz teszi tönkre. Szervátiusz Jenő ú j látomásokkal és forrongó szobrászati f o r m a k é r désekkel teli m u n k á i t régóta becsülöm. Első pesti b e m u t a t k o z á s a m ű t ö r téneti eseményt jelentett. Régebbi stílusát képviseli Maros és Olt-ja. Mind kompozíciójának szigorú szépsége, mind pedig a gondolat szerencsés plasztikai f o r d í t á s a elsőrangú művészi alkotássá teszik. Az A n y a és leánya leánya k t j á b a n is a régi Szervátiusz kicsiszolt stílusa szólal meg. Új műveinek sorozatát nézve, érzi az ember igazán, hogy milyen n a g y r e j t é l y is egyegy művészember alakulása. Az egymásrazsúfolt, sokszor indokolatlanul torzított f o r m á k , a szerkezet erőszakos szétrobbantása előjele Szervátiusz kialakulóban levő ú j stílusának. Hogy m e r r e vezet a kibontakozás ú t j a , azt n e m t u d h a t j u k , de kétségtelen, hogy most erős válságban van. N a g y alkotóképzelete biztosan m e g t a l á l j a m a j d ú j formaszépségek felé vezető ú t j á t . Egyelőre nincs jogunk beleszólni munkájába, csak türelmetlenül v á r j u k az ú j f o r m á k b a tisztult Szervátiuszt. Őszinte élmény volt számomra Vida Géza pompás Fadöntője. Átélt mozdulat, jó, erőteljes lendület, szépen térbeállított test s elsőrangú f a r a g á s jellemzi ezt a szimbólumértékű művet. Torzítását a f o r m a dinamikáj á n a k jegyében, csupán a szükséges mértékig f o k o z t a s o t t dicsérendő önfegyelemmel megállott. A Fadöntő lendülete, elkínzott, d u r v a lába, m u n k á b a n megizmosodott t e s t e s kissé talán túlságosan torz f e j e felejthetetlen benyomást gyakorol a nézőre. B á r szobrának egy főnézete van, mégis ideális, jó kerekszobor. A test ugyanis úgy illeszkedik a térbe, hogy minden nézetből az alapmozgás ú j és ú j szempontú fokozását k a p j u k . R i t k a erény ez m a n a p s á g . A szobrászati anyagban még gróf Teleki Mária k é t t a n u l m á n y a szerepelt. S a j n á l a t t a l láttuk, hogy az erdélyi művészek szemléje nem teljes. E u r ó p a i szintre emelkedett erdélyi származású művészeink közül nem látt u k Koszta József és Borsos Miklós műveit. A fiatalok közül is sokan távolmaradtak, csak a m a g a m k o r u a k a t említve: hiányzott Dósa Farkas


Szemle

255

András a szobrász, R á k o s s y Zoltán, Bánhidi Andor, Balázs László, Ágh Lóránd f e s t ő s bizonyára m é g sokan. Ismét elégtétellel kell megállapítanunk, hogy az a bizalom, amellyel Fuhrmann Károly ötvösművészetének kibontakozását néztük, alapos volt. Sokat v á r u n k tőle az ú j m a g y a r ötvösség megteremtésében. Biztos, h o g y honfoglaláskori díszítőművészetünk alkotó újjáélése ötvösművészetünk kibontakozásának egyik a l a p j a lesz. Végezetül meg kell állapítanunk, hogy a kiállításon legnagyobb meglepetésünkre olyan művek is szerepeltek, amelyeket a beküldött műveket bíráló bizottság kiselejtezett. Nem kutatom, hogy hogyan s miért t ö r t é n t ez, de kétségtelen, hogy ennek nem szabad megismétlődnie. A túlzsúfolt anyag rendezése nehéz f e l a d a t o t r ó t t a kitűnő Pap Domokosra, b á r sok nehézséget áthidalt, a rendezés mégsem m e n t a súlyos zökkenőktől. TISZTÁBAN VAGYUNK AZZAL, hogy ez u t á n a lehetőségekhez képest részletes bírálat u t á n az á t t e k i n t e t t a n y a g magasabbszempontú, összegező értékelésének kell következnie. Talán lesz alkalmam m á s u t t ezt az összegezést kellő alapossággal elvégezni, i t t azonban csak főbb vonásaiban foglalhatom össze a kiállítás t a n u l s á g a i t és általános jelentőségét. Először is meg kell állapítanom, hogy a kolozsvári Műcsarnok óriási jelentősége Erdély művészetében csak a k k o r teljesedhetik ki, h a az i t t élő fiatalok valamilyen f o r m á b a n állandóan b i z t o s í t h a t j á k rendszeres tanulmányaikat. Művésztelep v a g y iskola kell ide, állandó modellel. A világháború előtt az Erdélyi Nemzeti Múzeum akkori lelkes igazgatója, P ó s t a Béla, felismerte m á r ennek szükségességét és s a j á t elhatározásából a Múzeum köré kezdte csoportosítani az i t t élő művészeket. Műtermet biztosított számukra s megvalósítás előtt állott egy festőiskola, a Múzeum nemcsak a halott, hanem az élő művészet szellemi központjává kezdett alakulni. P ó s t a nagyszerű kezdeményezése vele e g y ü t t sírbaszállott. Hogy idevaló művészeink önerejükből teremtik-e m a j d meg a festőiskolát, v a g y közületek támogatásával, nem t u d j u k , de kétségtelen, hogy a Műcsarnok csak egy ilyen iskolával szerves egységben vetheti meg az egészséges fejlődés a l a p j á t . Ami a rendezés m u n k á j á t és tervszerűségét illeti, a bizottság két különálló tömbben helyezte el az i t t élő, a B a r a b á s Miklós Céhben tömörült művészeket s az erdélyi környezetből kiszakadt művészeinket. Érdekes, hogy az i t t élő művészek képein világos színek uralkodnak, a többiek művének alaphangulata sokkal komorabb. Iskolázottságukban is elég éles a különbség. Az idevaló fiatalok képein és szobrain érezzük az előiről való kezdés sok küzdelmét, műveiknek mind értékében, mind t e c h n i k á j á b a n sok a bizonytalanság. Virtuóz nincs is közöttük. A pesti Képzőművészeti Főiskola neveltjeinél megvan a biztos mesterségbeli alap s így kevesebb az ingadozás, de kevesebb a f r i s s b á t o r s á g is. E z a meglévő ellentét kitűnő alkalmat kínálhatna az erdélyi képzőművészet s a j á t o s szellemiségének kifejtésére, de úgy látom, hogy az a tény, ami erre alapot adna, hamis n y o m r a vinne bennünket. Az észlelhető kettősségben nem a szellem, h a n e m csupán az iskolázottság kétfélesége nyilatkozik meg. A különbségeket külső körülmények hozták létre s így csak felületes szemlélettel l á t h a t j u k benne az erdélyi szellem különvalóságának megnyilatkozását. N a g y Imre, Szolnay Sándor és Gy Szabó Béla m a g a s r e n d ű emberségében tényleg van közösség azzal a mithoszlátó és t e r e m t ő valóságérzéssel, ami Tamási Áront olyan elérhetetlen közelségűvé teszi. E z a találkozás azonban a n a g y m a g y a r egyéniségek találkozója s a sort nyugodtan f o l y t a t h a t n ó k R u d n a y Gyulával, vagy E g r y Józseffel, hogy a m a g y a r


Szemle

256

m ű v é s z e t n e k c s u p á n két, különböző s t í l u s ú n a g y m e s t e r é t említsem, akikb e n épen ú g y m e g v a n a m i t h o s s z á t e l j e s e d ő e m b e r és természet, akiket a z o n b a n s e m s z á r m a z á s u k , s e m é l e t f o l y á s u k n e m k ö t az erdélyi földhöz. A művésznevelés a l a p j á u l n e m s z o l g á l h a t semmiképen az ú. n. erdélyi szellem, m e r t ez csak a n a g y e g y é n i s é g e k m o n d a n i v a l ó j á n a k zamat á b a n jelentkezik. A legnagyobb h i b a l e n n e t e h á t , h a a f i a t a l erdélyi művészek, v é l t f e l s ő b b r e n d ű s é g ü k t u d a t á b a n , i n g a d o z á s a i k a t (aminek m i n t l á t t u k n a g y r é s z t ö n h i b á j u k o n kívül v a l ó i s k o l á z a t l a n s á g u k az o k a ) , é r t é k n e k hinnék, v a g y épenséggel a s o k a t h a n g o z t a t o t t erdélyi szellem m a g u k b a n v a l ó i n k a r n á c i ó j á n a k t e k i n t e n é k . E z s a j n o s , n e m íróasztal m e l l e t t i a g g o d a l o m . N é h á n y m ű b e n s épen a t e h e t s é g e s e b b a l k o t á s o k b a n m e g f i g y e l h e t t e m v a l a m i c s a k a z é r t i s v a l ó székelykedést, deklamáló stíl u s t és m e g j á t s z o t t ő s e r ő t . N a g y o n n a g y veszedelem ez, m e r t a póz t a r tóssá l e h e t s t a n u l á s s a l kiküszöbölhető h i b á k a t e r é n y n e k t a r t a t h a t . E n n e k a m a g a t a r t á s n a k e l h a r a p ó z á s a a k i b o n t a k o z á s k e r é k k ö t ő j e lehet. Az idevaló f i a t a l o k l e g t ö b b j é n e k összegező e l ő a d á s m ó d j a n e m a l á t á s nemesedéséből f a k a d , h a n e m m á r eleve így k e z d e t t e k f e s t e m , m é g azok is, a k i k n é l a k é p e s s é g r o b b a n ó e r e j e hiányzik. A m o z d u l a t o k n a g y v o n a l ú s á g a s e m belső f o r r á s eredménye, m e r t kezdettől f o g v a s o k a n n e m a termés z e t e t nézték, h a n e m a stílust, méghozzá n e m ö n m a g u k s t í l u s á t l á t t á k benne. Így k i f e j l ő d h e t e g y látszatművészet, m e l y m e g j e l e n é s é b e n s alkot ó i k őszinte h i t é n e k ö n c s a l á s á b a n hasonlít az igazihoz, de eszköze épen úgy, m i n t m o n d a n i v a l ó j a póz s így előbb-utóbb kiesik az idő r o s t á j á n . E z e k figyelembevételével válik csak i g a z á n meggyőzővé egy f e s t ő iskola követelése s a művészi szellem állandó csiszolása. T u d o m á s o m szer i n t K o l o z s v á r v á r o s a az ú j M ű c s a r n o k b a n helyet k e r e s ennek a gondol a t n a k és a következő k é t k i á l l í t á s b a n b e m u t a t j a az u t o l s ó 20 év m a g y a r m ű v é s z e t é n e k k i f e j l ő d é s é t . Így a fejlődésből k i e s e t t közönség, épen úgy, m i n t a f e j l ő d é s e g y e s á l l o m á s a i t é s n a g y e g y é n i s é g e i t n e m i s m e r ő művészek is, közvetlen é l m é n y k é n t épithetik m a g u k b a a m a g y a r művészet e c s o d á l a t o s utolsó k é t évtizedét. Örömmel kell látni, h o g y az a nagyvon a l ú s á g , a m e l y e t a v á r o s a M ű c s a r n o k m e g é p í t é s e k o r m u t a t o t t , n e m törik m e g az épület befejezésével, h a n e m t e r v s z e r ű e n é p í t i k i a b e n n e n y e r t m a t e r i a l i s k ö z p o n t o t szellemi k ö z é p p o n t t á is. Ismét és ismét latolgatva mondanivalómat s főként annak formábaöntését, v i l á g o s s á l e t t előttem, h o g y a f i a t a l o k n y i l v á n t ú l m a r a d i n a k f o g j á k t a l á l n i k r i t i k á m h a n g j á t , az idősebbek m e g k á r h o z t a t a n d ó a n f o r r a d a l m i n a k . Szememre v e t h e t i k , h o g y épen a f i a t a l o k k a l szemben v o l t a m t ú l k e m é n y . L e h e t , de vállalom, m e r t a k i h e z a z e m b e r k o r á n á l és felfog á s á n á l f o g v a közel áll, a h h o z k e m é n y e b b n e k kell lennie, m e r t szeretné m é g j o b b n a k , különbnek, tökéletesebbnek l á t n i . LÁSZLÓ

Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt. 1126. – Felelős vezető: Major József.


GYULA

ELŐFIZETÉSEK

NYUGTÁZÁSA:

1943. évi előfizetésüket rendezték: H a d f a l u d y Ernő, IX. H a d t e s t p a r a n c s nokság, H a r k ó József, Hódmezővásárhelyi Városi Könyvtár, H o f f m a n n Frigyes, dr. I m e c s f a l y J e n ő , J á r m i A l a d á r , K a p u s s y Dezső, dr. K a r d a M i h á l y , K a r l J á n o s , K e c s k e m é t i V á r o s i K ö n y v t á r , K e r e s k e d e l m i és I p a r k a m a r a S z e g e d , K i s s Á r p á d S e p s i s z e n t g y ö r g y , dr. K o g l e r Béla, K o l o z s v á r i r e f . k o l l é g i u m k ö n y v t á r a , K o v á c s S á n d o r P a p t a m á s i , K o v á t s D é n e s , K r a u s z Ottó, K u z s e k K a t a l i n , i f j . dr. K e r e s z t s z e g h y S á n d o r , L a m n e k Vilmos, v i t é z L á m f a l u s s y S á n d o r , L á z á r László, L i t t k e Dezső, M. k i r . d e b r e c e n i VI. h a d t e s t p a r a n c s n o k s á g , M. k i r . F e r e n c József T u d o m á n y e g y e t e m R e k t o r i H i v a t a l a , M. k i r . á l l a m i B a r o s s G á b o r k e r e s k e d e l m i i s k o l a N a g y v á r a d , M. k i r . F e r e n c J ó z s e f T u d o m á n y e g y e t e m J o g i K a r a , M. k i r . i g a z s á g ü g y m i n i s z t é r i u m , M. k i r . J ó z s e f N á d o r m ű e g y e t e m k ö z i g a z g a t á s i jogi k a r a , M. k i r . k e r e s k e d e l m i m i n i s z t é r i u m , dr. M a g y a r y Kossa Z o l t á n Ujvidék, M a r k o v i t s K á l m á n , M a r o s v á s á r h e l y t h j . v á r o s , dr. vitéz M i k e G y u l a , M ó d y L á s z l ó , M o l t e r K á r o l y , N a g y Béla, N a g y J e n ő , dr. N . N a g y László, N a g y L a j o s k o l l é g i u m P é c s , N e v e l ő s G y u l a , N é m e t k o n z u l á t u s K o l o z s v á r , dr. N é m e t h F e r e n c , N é p i e s I r o d a l m i T á r s a s á g , O r b á n K á r o l y , O r s z á g g y ü l é s i K ö n y v t á r , O r s z á g o s K a s z i n ó , O s v á t h F e r e n c , Ö t v e s Gyula, P a c z o l a y G y ö r g y , P a p p J ó z s e f , dr. P a p p L. B u d a p e s t , dr. P a r t i G á b o r , P i t n e r Á r p á d , R a d ó A n d r á s Dezső, dr. vitéz R a j t h y T i v a d a r , R e f . g i m n á z i u m M a r o s v á s á r h e l y , R i c h t e r László, R e i c h s e n d e r B e l g r a d , R ó m . k a t . g i m n á z i u m K é z d i v á s á r h e l y , dr. R u s z t h i K á r o l y , dr. S á r d y K á r o l y , dr. Sebesi Á k o s , dr. S e m s e y A l a d á r , S e p s i s z e n t g y ö r g y i g y a l o g e z r e d , dr. S i m o n M e n y h é r t , S z a b ó B á l i n t , S z a b ó S á n d o r , S z a b ó T. A t t i l a , dr. S z a b ó I s t v á n , S z a t m á r n é m e t i t a n k e r ü l e t i f ő i g a z g a t ó s á g , S z a k á t s Miklós, i l y f a l v i S z á s z J á n o s , S z e n t I s t v á n T á r s u l a t Szeged, S z é k e l y M i k ó K o l l é g i u m I K E , dr. v i t é z S z é p e G y ö r g y , sz. S z é p p F e r e n c , Szinyei M e r s e P á l , Szöcs L a j o s , S z ő t s Béla, S z t a n k ó Zoltán, S z ü c s L a j o s , T a n k e r ü l e t i f ő i g a z g a t ó s á g M a r o s v á s á r h e l y , T a s c h e k E r n ő , dr. T e r é n y i S á n d o r , T i s z t i K a s z i n ó B u d a p e s t , T o k Miklós, T ó s z e g h y Dániel, T ó t h I s t v á n , T ó t h J á n o s , dr. T ö m ö s y Ödön, dr. T ö r ö k A n d o r , T r ó c s á n y i J ó z s e f , v i t é z U j f a l u s s y L a j o s , dr. V a j d a F e r e n c , dr. V a l k ó L á s z l ó , V a s m e g y e i K a s z i n ó , V á r a d i J ó z s e f , Városi K ö n y v t á r , Losonc, V e r e s s G y ő r y J ó z s e f , V e r e s s G á b o r , dr. V é k á s J ó z s e f , Veszely J á n o s , V i t á l y o s I m r e , Voith M i h á l y , Zilahi Á l l o m á s p a r a n c s n o k s á g . Az

előfizetések

nyugtázását

a következő

számban

folytatjuk.

T E R M É S Az ú j erdélyi irodalom

hangja.

Szerkeszti: ASZTALOS

ISTVÁN, KISS

BÖZÖDI GYÖRGY. JENŐ, SZABÉDI

JÉKELY LÁSZLÓ.

Megjelenik évente négy vaskos

ZOLTÁN,

kötetben.

E g y k ö t e t á r a 4 . 5 0 P , a z é v i n é g y k ö t e t e l ő f i z e t é s i á r a15.–P P á r t o l ó előfizetési d í j évi

30.–

P.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: K O L O Z S V Á R , M Á T Y Á S K I R . - T É R 7. S Z Á M . Dr. szentgericei J a k a b Jenő

könyvesboltja.


NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

Recommend Documents