HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VIII. ÉVFOLYAM. 1 6 SZÁM Erdélyi Magyar Adatbank

HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE I.

VIII. ÉVFOLYAM. 1–6 SZÁM. 1943 Erdélyi Magyar Adatbank

TARTALOM-MUTATÓ TANULMÁNYOK, CIKKEK A L B R E C H T DEZSŐ: 129 Magyar h i v a t á s ALDOBOLYI NAGY MIKLÓS: Magyarok a Kis-Szamos mel346 lékén BAKK P É T E R : N é p o k t a t á s u n k mai kérdései 25 BARÁT J E N Ő : Magyarország népmozgalma 1942-ben 303 BÁRDOSSY LÁSZLÓ: 65 K é t világ között BIRÓ J Ó Z S E F : E r d é l y műemlékeinek sorsa 36 a belvederei döntés u t á n I f j . BOÉR E L E K : Az a r a n y és a kliring h a r c a 359 C S E K E Y ISTVÁN: A l k o t m á n y és a l k o t m á n y f e j lesztés 257 CSIZMADIA A N D O R : Az új olasz testületi állam 1 CSORTÁN MÁRTON: A kolozsvári Tízes Szervezet 218 DEÉR JÓZSEF: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon 134 HANKISS JÁNOS: M a g y a r m a g a t a r t á s az irodalom t ü k r é b e n 211

LÁSZLÓ DEZSŐ: 148 Hatalom és erkölcs MAKKAI SÁNDOR: 198 A m a g y a r otthon MARTONYI JÁNOS: Új m a g y a r közigazgatás felé 325 MÁLYUSZ E L E M É R : M á t y á s király 193 A m a g y a r s á g a középkori Erdélyben 267 OBERDING JÓZSEF GYÖRGY: A bánsági telepítések rövid története 154 PALOTÁS ZOLTÁN: A geopolitika mint állam98 tudomány PUKÁNSZKY B É L A : Szászok a m a g y a r s á g és a r o m á n s á g közt 336 RÉTHY ANDOR: A »Termés« és írói köre 91 SZAKÁCS GUSZTÁV: A Nemzeti önállósítási Alap Erdélyben 204 VENCZEL JÓZSEF: Tallózás az erdélyi földref o r m román irodalmában 8 VITA SÁNDOR: Balkáni kérdések 290 ZATHURECZKY GYULA: Erdélyi szászok és m a g y a r o k 80

MAGYAR FIGYELŐ A L B R E C H T DEZSŐ: Teleki P á l öröksége BISZTRAY KÁROLY az erdélyi unió előzményeiről BÖZÖDI GYÖRGY: Az E M K E népművelő munkája CSIZMADIA A N D O R : Kolozsvár 1942. évi népmozgalma

234 233

236 178

GESZTELYI NAGY ZOLTÁN: A m a g y a r népesedés kérdései 114 HESZKE BÉLA: A Renner-terv 112 N é m e t tudós könyve a f r a n cia népmozgalomról 241 JAKAB ANTAL: Vérbajmegbetegedések a Székelyföldön 380

Erdélyi Magyar Adatbank

JAKAB ELEK az erdélyi unióról KAKAS ISTVÁN: Egyetemi ifjúságunk útja KEMÉNY ZSIGMOND az erdélyi közéletről MAROSI PÉTER: Az európai kereszténység megújhodása OTTLIK LÁSZLÓ: »Két világ között« PARAJDI INCZE LAJOS: Kolozsvári hivatás PÁLFFY KÁROLY: Néhány elvi és gyakorlati szempont az iskolánkívüli népműveléshez RÉTHY ANDOR: A Pásztortűz szerkesztőjének felelőssége SALAMON SÁNDOR: Száznegyvenéves vers Erdély állapotáról

306 53 110 172

167 116 179

309

373

SZABÓ ISTVÁN: Magyarország a Duna térségében vitéz TIBA ISTVÁN: A kolozsvári egyetemi ifjúság finn kiállítása ÚJFALVI SÁNDOR emlékiratai a primorokról VEÉGH SÁNDOR: Nemzetiségi középiskoláink 175 VENCZEL JÓZSEF: Új székely kongresszust! VITA SÁNDOR: A németek Erdély gazdasági életében ZATHURECZKY GYULA: Jelek és változások ZRINYI MIKLÓS Mátyás királyról –: Vojnovich Géza illetékessége A Hitel felolvasó estjei

379

307

52

238 375

312 165 56 181

SZEMLE LÁSZLÓ GYULA: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje MAROSI PÉTER: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban SZABÉDI LÁSZLÓ: Ész és bűbáj (Vita a magyar jelképrendszer körül)

243

183

384

SZABÓ ISTVÁN: A háborús Berlin szellemi élete SZÖLLÖSY ANDRÁS: Magyar zeneírás I. TÓTH ZOLTÁN: Román vonatkozású magyar történeti irodalom

MŰMELLÉKLETEK A kolozsvári Szent Mihálytemplom Kálvária-freskója A kolozsvári Szent Mihálytemplom szentélyboltozatának helyreállítása Az aranyosmedgyesi várkastély A kolozsvári Bánffy-palota A gyulafehérvári székesegyház Vajdahunyad vára A nagyenyedi templomvár, a Bethlen-kastéllyal

BORBEREKI KOVÁCS ZOLTÁN: Tehénitató BORDY ANDRÁS: Fél-akt KÓS ANDRÁS: Judás KÓSA HUBA FERENC: Önarckép NAGY IMRE: Csíki udvar


60

315

118

GY. SZABÓ BÉLA: Vázlat a Napraforgóevő c. fametszethez SZAMOSI SOÓS VILMOS: Benedek Elek SZERVÁTIUSZ JENŐ: Maros és Olt

SZOLNAY SÁNDOR: Tavasz Segesvárt VARGA NÁNDOR LAJOS: Önarckép VIDA GÉZA: Fadöntő

Minerva Rt. Kolozsvár. 1697.


NEMZETPOLITIKAI SZEMLE JANUÁR

Az új olasz testületi állam Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában Népoktatásunk mai kérdései Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után MAGYAR

–

CSIZMADIA ANDOR VENCZEL JÓZSEF BAKK PÉTER BIRÓ JÓZSEF

FIGYELŐ

Újfalvi Sándor emlékiratai a primorokról – Egyetemi ifjúságunk útja Vojnovich Géza illetékessége SZEMLE Szabó István: A háborús Berlin szellemi élete

VIII. ÉVFOLYAM

KOLOZSVÁR 1943


HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE SZERKESZTIK:

ALBRECHT DEZSŐ, KÉKI BÉLA, VENCZEL JÓZSEF, VITA SÁNDOR Megjelenik havonta négy ív terjedelemben. – Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Mátyás király-tér 5. szám, I. emelet. – Telefonszám: 20–83. Póstacsekk száma: 72.809. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre 12 Pengő. Egyes szám 1 Pengő.

TARTALOM CSIZMADIA ANDOR: Az új olasz testületi állam VENCZEL JÓZSEF: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában BAKK PÉTER: Népoktatásunk mai kérdései BIRÓ JÓZSEF: Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után

1 8 25 36

MA GYA R FIGYE LŐ: UJFALVI SÁNDOR emlékiratai a primorokról KAKAS ISTVÁN: Egyetemi ifjúságunk útja Vojnovich Géza illetékessége

52 53 56

SZE MLE : SZABÓ ISTVÁN: A háborús Berlin szellemi élete

60

Helyettes szerkesztő

Szerkesztő KÉKI BÉLA

KISS JENŐ

Lapunk címfejét Széchenyi Hitelének 1830. évi első kiadása címbetűi után készítettük.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: A L B R E C H T D E Z S Ő


FELHIVÁS A MAGYAR TÁRSADALOMHOZ Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak; mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállalt családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több, mint jótékonykodás, több mint az emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták. HORTHY MIKLÓSNÉ


E

S Z Á M

M U N K A T Á R S A I

Bakk Péter, tanítóképző-intézeti tanár, Kolozsvár * Bíró József dr., műtörténetíró, Nagyvárad * Csizmadia Andor dr., Kolozsvár thj. város tanácsnoka * Kakas István, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének elnöke * Szabó István, az Ellenzék belső munkatársa * Venczel József dr., az Erdélyi Tudományos Intézet tanára.

A HITEL ELŐFIZETÉSI DÍJA 1943. ÉVRE 12 PENGŐ Amint azt a mult számunkban is jeleztük, a Hitel az 1943. évben 12 alkalommal jelenik meg s ennek megfelelően az előfizetési díj is a mult évi 9.– pengővel szemben 12.– Pengő. Tisztelettel kérjük kedves Előfizetőinket, hogy az előfizetési díj beküldésénél ezt a változást szíveskedjenek tekintetbe venni. Amennyiben az 1943. évi előfizetésre 9 pengőt küldöttek volna be tévesen, úgy ez összeg szíves kiegészítését kérjük. Csekklapot jelen számunkhoz is mellékelünk, esetleges felhasználás végett.

A HITEL ÚJABB KÜLÖNLENYOMATAI Makkai László dr.: B a l k á n i és m a - Szabó T. Attila dr.: A r o m á n o k újabbg y a r e l e m e k a m a g y a r o r s z á g i rokori erdélyi betelepülése. m á n társadalomfejlődésben. I f j . Boér Elek dr.: N a g y t é r - g a z d a s á g . Mikó Imre dr.: E r d é l y i politika. László Gyula dr.: A m a g y a r őstörtéOttlik László dr.: S z e n t I s t v á n bironelem régészetéről. dalma az új Európában. Makkai László dr.: É s z a k e r d é l y nemzetiVenczel József dr.: E r d é l y és az erségi v i s z o n y a i n a k k i a l a k u l á s a . délyi r o m á n f ö l d r e f o r m . Erdei Ferenc: Parasztságunk legMolter Péter: F a l u k u t a t á s B á l v á n y o s újabb alakulása. váralján. Albrecht Dezső: M a g y a r s á g a válto- Zathureczky Gyula: A m a g y a r szelzásban. lem forradalma. Tamási Áron: E r d é l y i j e l e n t é s a m a - Malán Mihály: A szláv veszedelem. g y a r szellem küzködéseiről. Bónis György dr.: M a g y a r törvény – László Dezső: K o r s z e r ű m a g y a r s á g . m a g y a r lélek. Venczel József: dr.: A székely n é p f e - Mikó Imre dr.: K o r m á n y z ó és korlesleg. mányzóhelyettes. Szabó István dr.: Az asszimiláció a Balogh Jolán dr.: Kolozsvár régi lakói. m a g y a r s á g történetében. Rajty Tivadar dr.: M u n k a bérZathureczky Gyula: Magyar p o l i t i k a vitéz rendszerek. Európában. Zoltán Tamás Lajos dr.: A r o m á n n é p és Gagybátori E. László: Kodály és k ó r u s a i . nyelv k i a l a k u l á s a . Martonyi János dr.: K ö z i g a z g a t á s u n k László Gyula: A honfoglaló m a g y a r reformja. s á g lelkialkatáról.


HITEL 1943. J A N U Á R

NEMZETPOLITIKAI

SZEMLE

V I I I . É V F . 1. S Z Á M

AZ ÚJ OLASZ TESTÜLETI ÁLLAM A MOST FOLYÓ HÁBORÚ óriási erőfeszítései m u t a t j á k , hogy az a nemzet ér el több sikert, amelyik fejlettebb gazdasági szervezettel, erőteljesebb munkásvédelemmel rendelkezik. Csak a legteljesebb szervezettség, az erők tervszerű kihasználása t u d j a a kívánt eredményt felmutatni, m e r t a f e l a d a t nemcsak a harcterek egyes pontjain áttörést kierőszakolni, hanem a f r o n t mögött f e n n t a r t a n i a hátország harckészségét is. Az utolsó évtizedekben n a g y változások történtek a gazdasági életben. Az egyének szabad versenyét s a tőkének a kiszolgáltatott munkással szemben gyakorolt korlátlan szabadosságát a szervezett és sok esetben irányított gazdaság, a tervszerűség, a rend és a gazdaságban működő értékes munkaerő védelme váltotta fel. A századvég egyik legnagyobb gondolkodójának, XIII. Leó pápának Rerum novarum kezdetű körlevelében leírt jóslatát nem homályosít o t t a dodonai köd, érveinek igazságát nem csak u t ó d j a erősítette meg negyven esztendővel később a Quadragesimo annoban de a gazdasági élet r e n d j é t biztosítani a k a r ó államok is ráébredtek, hogy az ipari forradalom folytán felduzzadt gazdasági életben az állam meg nem elégedhetik a XIX. század elméletíróitól r e á r ó t t „éjjeli őr” szerepével, m e r t amelyik állam ezt teszi, lemarad a népek versenyében. A gazdasági h a r c erős, szervezett közösségek versenye, melyben az egyén értékes, természetadta tulajdonságaira igen n a g y szükség van, de csak úgy és akkor, ha azokat a közösség érdekében hasznosítja. Szükség van az egyén kezdeményezéseire, de csak a közösség szolgálatában. A kapkodás és ötletszerűség k o r a lejárt, helyette a tervszerűség, az előrelátás, a szervezettség és a rend kora következett el az állami és gazdasági életben egyaránt. Minden állam, legyen b á r á l l a m f o r m á j a parancsuralmi, mint a német, tekintélyállami, mint a portugál, vagy az osztrák kísérlet, demokratikus, mint az angol, valamennyi – különösen a háború okozta gazdasági versenyben – s a j á t életét fokozott mértékben kívánja rendezni, mert a régi gazdasági elvek mellett képtelen lenne az idők követelte erőfeszítésekre. Természetesen a parancsuralmi és tekintélyállamok gazdasági élete nagyobb rendet m u t a t fel; i t t a gazdasági életnek m á r olyan szervezete volt a háború kitörésének pillanatában, mely az egész nemzetet totális h á b o r ú r a készítette elő s innen van az, hogy míg ez államok gazdasági rendszere a háború óta alig változott, az angol-francia háborús gazdál-


2

Csizmadia Andor

kodás céljára egészen új gazdasági bürokráciát kellett beállítani: „a háború kényszere a demokrata nagyhatalmak magángazdálkod á s á t is totális államgazdasággá alakította át.” A gazdasági élet szervezettsége természetesen a parancsuralmi és tekintélyállamokban sem egyforma, m e r t mindegyikben az állam s a j á t o s berendezéseihez igazodik, a mult szervezeteiből nő ki, fejlődik, tehát nem mellőzi el a történeti alapokat. Magyarország is a totális háború korában él s a tárgyilagos szemlélő nem lehet megelégedve minden vonalon gazdasági életünk működésével, b á r kétségtelen, hogy sok tekintetben találunk figyelemreméltó eredményeket. Nem vitás azonban az, hogy a gazdasági élet teljes szervezettségére nálunk is szükség van, azt a hivatott tényezők építik is, de mikor benne élünk az építés lázában, sok felesleges kísérletezéstől szabadulunk meg, ha figyelembe vesszük azokat a külföldi tapasztalatokat, melyek az egyes államokban a jól szervezett gazdálkodás megvalósításához vezettek. E tapasztalatok között jelentős helyet foglal el az olasz gazdasági rendszer példája. Az olasz rendszer kifejlődését igen szemléletesen m u t a t j a be a hivatásrendi kérdések egyik legjobb ismerője, Karay Kálmán: „Olasz testületi önkormányzati jog” címmel m o s t megjelent könyvében. AZ OLASZ ÁLLAM MA TESTÜLETI ÁLLAM, melynek szervezett t á r s a d a l m a nem osztályokra, hanem rendekre tagozódik. E rendek azonban nem f e l ú j í t á s a i a születésen és hatalmi erőkön alapuló középkori rendiségnek, amellyel az új rendiség csupán a társadalomszemlélet azonosságában f ü g g össze, hanem ennek az új rendiségnek gazdasági egységei az ú. n. rendek, az azonos hivatású (foglalkozású) egyének társadalmi szervezetei, amelyeket azután az állam a gazdasági élet szervezésében bizonyos közhatalmi feladatokkal ruház fel. Az olasz gazdasági élet két alappilléren nyugszik: a szakszervezeteken és a korporációkon. Míg az előbbi foglalkozási érdeket képvisel, az utóbbi termelési érdeket. E testületi önkormányzatok a fasiszta testületi államban egymással láncszerűen összefüggő és a gazdasági élet egész területére kiterjedő szervezetet alkotnak, melyet általánosan szindikális-korporativ rendszernek (ordinamento sindicale corporativo) neveznek. A rendszerben a függőleges irányú szindikális tagozódást vízszintesen f o g j a át a testületi tagozás. A f a s i s z t a szindikáüs rendszer alapszervei: a foglalkozási egyesületek, melyek az ugyanazon foglalkozást űzők hivatási szervezetei. Ezekben külön csoportosulnak a munkaadók és a munkavállalók. A foglalkozási szervezkedés teljesen szabad, senki sincs kötelezve, hogy valamelyik szindikális szervezetbe tagként belépjen, a foglalkozás, vagy mesterség gyakorlása sincs tagsághoz kötve, sőt ugyanabban a foglalkozási ágban akárhány szakszervezet alakulhat, mégis az állam a szindikális egység elvét (unita sindicale) ú g y viszi keresztül, hogy az illető foglalkozási ág jogi képviseletére ugyanazon a területen csupán egy szindikális szervet ruház fel.


Az új olasz testületi állam

3

A szindikátus a munkaadónak, vagy a munkavállalónak (egyegy szindikátusban csak vagy munkaadó, vagy munkavállaló tagok lehetnek) törvényesen elismert, vagyis az állam közjogi rendjébe beillesztett foglalkozási egyesülete. A szindikátusok egyben a rendszernek elsőfokú szervezetei, melyek községenkint, járásonkint, vagy kerületenkint a közigazgatási, beosztásnak megfelelően tömörítik az azonos foglalkozási ágak munkaadóit és munkavállalóit. Bizonyos értelemben m a g a s a b b f o k ú szervek a federációk, melyek több, egymással rokon foglalkozási ág munkaadóinak, vagy munkavállalóinak közjogi személyiséggel felruházott foglalkozási egyesületei. Megalakulásuk i t t is a szabad t á r s u l á s alapján történik, de ahhoz, hogy a magánegyesület közjogi jogosítványokkal rendelkező testületi önkormányzat r a n g j á r a emelkedjék, szükséges a magánfelek akaratnyilvánításához az állam elismerése. E d d i g 134 federáció nyert törvényes elismerést. A szindikális rend felsőfokú szervezetei a konfederációk, melyek az ugyanazon gazdasági ághoz tartozó foglalkozási á g a k a t g y ű j t i k egybe. Amíg a federáció a rokon foglalkozási ágak gyakorlóinak, tehát természetes személyeknek egyesülete, a konfederáció a törvényesen elismert elsőfokú foglalkozási egyesületeknek, vagyis jogi személyeknek a szervezete. Ez idő szerint 9 konfederációt ismer el az olasz állam: az iparosok, az ipari munkások, a mezőgazdák, a mezőgazdasági munkások, a kereskedők, a kereskedelmi alkalmazottak, a hitel- és biztosítóintézetek, a hitel- és biztosítóintézetek alkalmazottainak, nemkülönben a szabadfoglalkozásúak és művészek konfederációit. A szindikátusok, federációk és konfederációk szervezetének vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy a szindikális rendszer különféle szervei nemcsak hierarchikusan tagozódnak, „hanem egyszersmind alúlról felfelé haladva egymásból alakulnak ki,” ami jellegzetes szervezési módja a fasiszta szindikális rendszernek. A t a r t o m á n y i és nemzeti szindikátusokból alakul ki a szindikális rendszer legtágabb hatáskörű elsőfokú szerve, a federáció, oly módon, hogy a federáció egyetemét jelentő közgyűlés t a g j a i n a k legnagyobb részét a t a r t o mányi és nemzeti szindikátusok elnökei, v a g y t i t k á r a i a d j á k . A federációból alakul ki a szindikális rendszer következő t a g o z a t a s egyben csúcsszerve: a konfederáció oly képen, hogy a konfederáció egyetemét jelentő tanács t a g j a i n a k túlnyomó részét a hozzájuk t a r tozó federációk elnökei, illetve t i t k á r a i alkotják. A SZINDIKÁLIS RENDSZERBEN természetszerűleg legkorlátozottabb a szindikátusok hatásköre. Működésük a federációk hatáskörébe tartozó egyes helyi vonatkozású, vagy országos érdekű, de különleges szakértelmet kívánó ügyek intézésére t e r j e d ki. Így a községi szindikátusok egyetlen feladata, hogy az általuk képviselt hivatási csoport helyi kérdéseit figyelemmel kísérjék, megoldásukra javaslatot tegyenek s általában a helyi szempontokat a magasabbrendű foglalkozási szervezetekben érvényesítsék. A t a r t o m á n y i szindikátusok a szindikális képviselettel járó területi f e l a d a t o k a t l á t j á k el. Ennek keretében döntenek a tagfelvétel kérdésében, előkészítik


4

Csizmadia Andor

a kollektiv munkaszerződéseket és gazdasági megállapodásokat, határoznak a federációk által r e á j u k ruházott kérdésekben, kiküldik a közjogi szervekhez a helyi hivatásrendi képviselőket, gondoskodn a k t a g j a i k jólétéről és a szükséges szakmai továbbképzésről, valamint meghatározott fegyelmi jogkört gyakorolnak. A federációk hatásköre képviseleti, politikai és fegyelmi jogok gyakorlására, szabályrendeletek alkotására és jóléti tevékenységre t e r j e d ki. A federáció a hivatási csoport összes munkaadóinak, illetve munkavállalóinak érdekét – t a g s á g r a való tekintet nélkül – hivatalból képviseli. E képviselet magábafoglalja – egyes olasz írók véleménye szerint – a kollektiv munkaszerződések és a kollektiv gazdasági megállapodások kötésének jogát is, bár ez a jog – mint K a r a y Kálmán találóan k i f e j t i – inkább a federációk szabályalkotási jogkörébe tartozik. A képviseleti jogkörhöz tartozik az is, hogy a federáció a munkaügyi bíróság előtt kollektiv munkaviszályok esetén p e r t indíthat és ilyen egyéni viszályokba beleavatkozhatik. A federáció, mint törvényes képviselet, t a g j a i r a tagsági j á r u lékot vethet ki. Politikai joga alapján kijelöli és kinevezi a kategória képviselőit a korporációkba s a törvények által meghatározott t a n á csokba és testületekbe. Szabályalkotási jogkörében az említett kollektiv szerződéskötési jogon kívül m a g a állapítja meg ügyrendjét. Végül gyakorolja a fegyelmi jogot, előmozdítja t a g j a i gazdasági jólétét és u g y a n a z é r t lehetővé teszi szakmai oktatásukat, törődik nevelésükkel. A konfederáció felsőbb hatósági jellegéből következik, hogy a szindikális rendszer m á r említett feladatain kívül hatásköre elsős o r b a n irányításra, valamint a felügyelet és ellenőrzés gyakorlására t e r j e d ki. Tagsági járulékot nem egyesekre, hanem a tagszervezet e k r e vet ki. Megilleti a tagkiküldés joga azokhoz a szervekhez, melyeket a törvény előír, fegyelmi hatósága az alsóbbfokú szervek vezetőségének, biztosítja az egyesületek működésének összhangját s ezért kiegyenlíti a tagok között t á m a d t viszályokat, s végül gyakor o l j a a törvények és egyéb jogszabályok által r e á j a r u h á z o t t felügyeleti és ellenőrzési jogkört. K a r a y Kálmán megállapítása szerint a szindikális rendszernek „az egész dolgozó nemzetet magában foglaló jellege teszi különösképen nevezetessé a r e n d s z e r . . . szervezeti összefüggéseit. Az alulról felfelé való kiépítés lehetőséget n y ú j t ugyanis a r r a , hogy a többszörös választás szűrőjén keresztül az egyes foglalkozási ágak legkiválóbb képviselői mindig magasabbrendű szervezetbe jutva, mindig nagyobb hatáskörrel felruházva, e l j u t h a s s a n a k a nemzeti termelés szabályozásának csúcsszervezeteibe.” Ez a rendszer minden dolgozó számára biztosítja a felemelkedés ú t j á t . Mindenki számára lehetővé teszi, hogy tudásának megfelelő helyen szolgálja foglalkozásának s ezen keresztül a nemzeti termelésnek érdekeit. „A felemelkedés lehetőségét a választás biztosítja. Az ilyen választás azonban korántsem hasonlítható a politikai választásoknak Olaszországb a n is annyira l e j á r t rendszeréhez.” Ahol foglalkozási, t e h á t egyú t t a l anyagi érdekek védelméről van szó, o t t az emberi természetből kifolyólag kevéssé érvényesülnek a politikai rendszer hátrányai. „A



5

szindikális rendszer önkormányzati szerveinek megalakítási m ó d j a a vezetők kiválasztását a legjobban biztosítja. Amint az éltető nedvesség a fa gyökereitől egészen a koronájáig, a hajszálereken keresztül egyre m a g a s a b b r a emelkedik, u g y a n ú g y j u t h a t n a k fel a legkisebb községi szindikátusok t a g j a i is a nemzeti termelés irányításának magasabbrendű szervezeteibe. Ilyen értelemben jogosan beszélhetünk a fasiszta szindikális rendszer kapilláris jellegéről.” AZ OLASZ TESTÜLETI ÁLLAM azon az alapelven épült fel, hogy a hivatási csoportok „testületi önkormányzatainak a rendszer minden fokozatán m u n k a a d ó k r a és munkavállalókra elkülönülő, elsősorban foglalkozási érdekeket védő, alulról felfelé kiépülő f ü g g ő leges szervezetét a nemzeti termelés legmagasabbrendű érdekeit védő, vízszintes szervezet f o g j a össze.” Ez a felső szervezet a fasiszta korporáció intézménye. A korporációk termelési ciklusok szerint f o g j á k össze a termelés tényezőit. A termelési ciklus az az időszak, amely bizonyos termelvény létrehozásához szükséges s az egyes korporációk mindazoknak a „tényezőknek szervezetei, amelyek a termelvény előállításában bármiféle szellemi, testi, v a g y műszaki munkával résztvesznek.” Vannak azonban olyan testületek is, melyek hivatási áganként f o g j á k össze a m u n k a a d ó k a t és a munkásokat, ezek tulajdonképen vegyes szindikátusoknak felelnek meg, s a munkaadók, valamint a munkavállalók érdekeinek összhangba hozását célozzák. A fasiszta testületi rendszerben nem minden termelési ciklusnak van külön korporációja, hanem a rokon és egymást kiegészítő termelési ciklusokban résztvevő gazdasági tényezők a termelés n a g y ágai szerint, egy testületben dolgoznak. E z t nevezik a termelés nagy ágai alapelvének (criterio del g r a n d e ramo di produzione), mely a fasiszta testületi rendszerben a termelési ciklusok elvével összekapcsolva érvényesül. „Az ilyen alapon szervezett korporáció a termelési ciklusokat összhangba hozza: benne mindazok résztvesznek, akik bizonyos termelvény n y e r s a n y a g á t termesztik, azt feldolgozzák és forgalomba hozzák.” Így pl. a fa korporációja összefogja az erdőgazdát, aki a f á t termeszti, a vállalkozót, aki termeli, a fűrésziparost, aki először megmunkálja, az asztalost, aki tovább feldolgozza, a bútorkereskedőt, aki forgalomba hozza és így tovább. A korporációban az egyes foglalkozási á g a k mindig ugyanolyan számú munkaadóval és munkavállalóval vesznek részt s így dolgoznak a testületi alapelv célkitűzéseinek megfelelően – teljesen f ü g getlenül attól, hogy a szindikális rendszerben a földművelés, az ipar, a kereskedelem, vagy a többi n a g y gazdasági ág valamelyikébe tartoznak-e a nemzeti termelés j a v á r a . Épen ezért a korporáció nem is a hivatási csoportok foglalkozási érdekeit, h a n e m t a g j a i gazdasági érdekeit védi. Míg a szindikális rend a munkaviszonyt, a testületi rend a termelési viszonyt szabályozza. A korporációkat a kormányfő rendelettel állítja fel. Ez idő szer i n t 22 korporáció működik, melyek a szervezésük alapjául szolgáló termelési ciklusok szerint három csoportba sorozhatok. Az első csoportban a mezőgazdasági vonatkozások szerepelnek.


Csizmadia Andor

6

Ide sorolhatók: 1. a gabonaneműek, 2. a kerti vetemények, a virág és gyümölcs, 3. a bor, a szőlő és az olajos növények, 4. az állattenyésztés és a halászat, 6. a f a , 6. a textiltermékek korporációi. A második csoportban a mezőgazdasági termelés m á r nem szerepel. Ezek 7. a v a s és fém, 8. a gép, 9. a vegyészet, 10. a ruházkodás, 11. a papir és sajtó, 12. az építészet, 13. a víz, gáz és villamosság, 14. a bányászat, 15. az üveg és kerámia, 16. a folyékony és szilárd f ű t ő a n y a g o k korporációi. Végül a harmadik csoport azokat a korporációkat foglalja össze, melyeknél a termelési tevékenység különféle szolgáltatásokban jelentkezik. Ezek: 17. a gondoskodás és hitel, 18. a szabadfoglalkozás és művészetek, 19. a tenger és a levegő, 20. a belső közlekedés, 21. a szórakoztatás, 22. a vendéglátás korporációja. A korporációk hatásköre kiterjed a gazdasági közigazgatás egész területére. Legjelentősebb része a jogszabályalkotás, mely egyrészt az üzemen belül a munkaviszonyok szabályozására, munkaszerződéseket pótló szabályok alkotására, másrészt a munkaviszonyon túlmenő jelentőséggel a gazdasági viszonyok, nevezetesen a termelés egységes szabályozására, ármegállapítására vonatkozhatik. De ellátják a korporációk a gazdasági tanácsadást is, az egyes hivatási csoportok között keletkezett munkaviszályokban békéltetnek, végül az igen jelentős igazgatási hatáskörben javaslatot tehetnek a kormánynak gazdasági törvények és rendeletek kibocsátására, előmozdíthatják új termelési módok bevezetését, új vállalatok alapít á s á t , feleslegessé váltak megszüntetését szorgalmazhatják. Ez az igazgatási h a t á s k ö r általában minden gyakorlati és tudományos, egyes esetre vonatkozó és általános tevékenységre kiterjed, mely a nemzeti termelés legfőbb megszervezését szolgálja. „Az állam a korporációk e felhatalmazása ú t j á n i r á n y í t j a és szervezi az egész gazdasági életet.” Természetesen az olasz szindikális testületi rendszer is állami felügyelet és ellenőrzés a l a t t áll. Az államnak ezt a jogát a korporációk minisztériuma (Ministero delle Corporazioni) gyakorolja. Szerepe körülbelül ugyanaz, mint nálunk a belügyminiszteré a területi önkormányzatok, vármegyék, városok, községek fölött. Valóságos gazdasági csúcsminisztérium, mely a nemzetgazdasági minisztérium megszünése óta gazdasági közigazgatási ügyekben a legfőbb ügyintéző hatóság teendőit is ellátja. Sokkal f o n t o s a b b azonban a minisztérium szervezési hatásköre, mely k i t e r j e d az egész szindikális-korporativ rendszerre. Legfőbb f e l a d a t a pedig e rendszer állami irányítása, a gazdasági törvények előkészítése, a kollektív munkaszerződések és a rendszer működésének ellenőrzése. A minisztérium mellett mint véleményező hatóság a korporációk nemzeti tanácsa szerepel, alárendelt szervei pedig a tartományi tanácsok, a tartományi hivatalok és a felügyelőségek. A tanácsok a helyi érdekek szempontjainak érvényesítésére hivatottak, a tartományi hivatalok a minisztérium bürokratikus alapon szervezett vidéki kirendeltségei, a testületi felügyelőségek pedig a dolgozók szociális védelm é t a helyszínen ellenőrző állami szervek, melyek a megszüntetett iparfelügyelőségek és munkaügyi felügyelőségek hatáskörét is ellátják.



7

BETETŐZI A TESTÜLETI BERENDEZÉST a f a s i s z t a törvényhozó szerv: a fasciók és korporációk kamarája, mely a fasizmus uralomrajutása óta fejlődésében a régi liberális rendszerrel fokozatosan szakítva, megvalósítja a törvényhozásban a gazdaságon kívüli erők, vagyis a fasiszta politikai szervek és a gazdasági erők, vagyis a korporációk nemzeti tanácsának összhangját. Rendkívül figyelemreméltóak Karay Kálmánnak azok a fejtegetései, melyek a fasiszta rendszer kiépítésében a tudomány szerepéről szólnak s meghatározzák egyúttal az olasz testületi önkormányzati jognak a jogrendszerben megillető helyét. Nem sokkal a híres Carta del Lavoro, az olasz munkaalkotmány megjelenése u t á n a korporációügyi miniszter rendeletére a miniszterium mellett állandó bizottság alakult a testületi rendszer tanulmányozására. E bizottság rendezte 1930-ban a Rómában t a r t o t t első, m a j d 1932-ben a F e r r a r a b a n t a r t o t t második testületi tartományi kongresszust. Az elméleti és gyakorlati szakértők közreműködéséből j ö t t létre a korporációkról szóló törvény is. A szindikális testületi rendszer kidolgozásában jelentős szerepet vittek az olasz egytemek is. Számos új tudományos intézet létesült a testületi jog fejlesztésére, a testületi jog önálló egyetemi tanszékeket kapott s így fejlődött ki az olasz jogrendszernek egy új ága, melynek rendszerbeli helye tekintetében még az olasz tudomány sem foglal el egységes álláspontot, mégis bizonyos, hogy »tudományművelés szempontjából önálló korporatív jogtudományról« lehet beszélni. »A fascizmus – vallja K a r a y Kálmán – szindikális korporativ rendszerben találta meg azt a szervezetet, amely a XX. évszázad igényei által az állammal szemben gazdasági téren t á m a s z t o t t követelményeket a legjobban ki t u d j a elégíteni. A szindikátus-korporatív szervezet tehát a társadalmi élet egész területének csak egy részén, a gazdasági élet területén működik. Közelebbről t e h á t joganyaga is a közigazgatási jognak ahhoz az új ágához tartozik, amelyet gazdasági közigazgatási jognak nevezünk. A korporatív jog a testületi önkormányzat – az autodisciplina – gondolatától á t h a t o t t gazdasági közigazgatási jog, melynek alapvető jogszabályai a gazdasági alkotmányjog elválasztására n y u j t a n a k lehetőséget.« Az új olasz testületi állam szindikális-korporatív rendszerével az egész nemzet erőit egyesíteni t u d j a a totális háború céljainak szolgálatában. Mint épen K a r a y egyik bírálója, Valló József találóan í r j a (Közigazgatástudomány, 1942. 9. szám 314. l . ) : az erők összefogása 1. politikai síkon az egyetlen p á r t intézménye segítségével, 2. szociális síkon a szindikális rend (Németországban a Nemzeti M u n k a f r o n t ) keretein belül és 3. gazdasági síkon a korporatív szervezet (Németországban: Organisation der gewerblichen W i r t s c h a f t stb.) közvetítésével valósul meg. Csak minden erő latbavetésével és előrelátó szervezéssel lehet nehéz időkben sikert elérni és győzni. Az olasz példa ezt szolgálja. CSIZMADIA ANDOR


TALLÓZÁS AZ ERDÉLYI FÖLDREFORM ROMÁN IRODALMÁBAN

AZ E R D É L Y I FÖLDBIRTOKREFORM kérdéseit tárgyaló román szerzők tanulmányaiban feltűnő, hogy makacs következetességgel ragaszkodnak néhány heretikus történettudományi megállapítás mellett bizonyos statisztikai számsorokhoz, amelyek Erdély 1919. évi »tarthatatlan« birtokpolitikai helyzetét röviden azzal jellemzik, hogy i t t a korátolt f o r g a l m ú birtokok arányszáma 39.05 százalék, t e h á t az összes terület kétötöde m á r jogi helyzeténél fogva ú t j á b a n áll a természetes agrárevoluciónak, de továbbá szerfölött »egészségtelen« az egyes birtokkategóriák egymás közötti viszonya, mivel a 99.01 százalékos törpe- és kisbirtokos réteg kezén a földtulajdonnak csak 52.34 százaléka van, és megdöbbentően »igazságtalan« a földtulajdon nemzetiségi megoszlása, m e r t a románság létalapját mindössze 3,598.669 kat.hold jelenti, ami az egész terület 24.09 százaléka, h a b á r a r o m á n s á g arányszáma 63.67 százalék. Dr. Iacob János képviselőnek az erdélyi agrártörvény k a m a r a i t á r g y a l á s á t 1921. július hó 15-én bevezető jelentése tartalmazta először ezeket a számadatokat s egyfelől a parlamenti jegyzőkönyvből 1 , másfelől Iacobnak az egész jelentést közreadó Chestia agrară in Ardeal című, Nagyváradon, 1924-ben megjelent munkájából kerültek be az erdélyi földbirtokreform későbbi román irodalmába. Mindenekelőtt Lazar Liviusz doktori értekezése (La Mise en Oeuvre de la Réforme Agraire en Roumanie. Párizs, 1924.) közli ú j r a Iacob e s z m e f u t t a t á s á t és statisztikai adatait, m a j d a román földreformok első monografusa, az agrárkomité vezértitkára, Constantinescu Mititza használja fel ezeket az a d a t o k a t (L’évolution de la propriété r u r a l e et la r é f o r m e agraire en Roumanie. Bukarest, 1925.), később Bercaru Valér doktori értekezése (La réforme agraire en Roumanie. Párizs, 1928.) és Damian C. Konstantin társadalomgazdaságtani tanulmánya (Reforma a g r a r ă din 1918–1921. Bukarest, 1928.) közli, de ugyancsak a Iacob-féle úton halad Mitrany Dávid nagy angolnyelvű m o n o g r a f i á j a (The Land and the P e a s a n t in Rumania. The W a r and a g r a r i a n R e f o r m 1 9 1 7 – 2 1 . Publications of the Carnegie Endowment f o r International Peace. Economic and Social H i s t o r y of t h e World W a r . Rumanian Series. London, 1930.) s Mitrany n a g y gondot fordít a r r a is, hogy az erdélyi román földr e f o r m m a l kapcsolatos Iacob-féle vándorstatisztika ez alkalommal m u t a t ó s és elegáns tabellákban, tudományos külsővel lásson napvilágot. A szóbanforgó számadatok valóban tekintélyre tesznek szert s a későbbi irodalmi megnyilatkozások 2 ú g y utalnak r á j u k , 1

Monitorul Oficial, 1922. m á r c i u s 4-i, 149. sz. Petrini Emil: La r é f o r m e a g r a i r e en R o u m a n i e . B u k a r e s t , k ü l ö n l e n y o m a t a »Bulletin M e n s u e l de r e n s e i g n e m e n t s économiques et sociaux« 1931. évi 3. sz.-ból; Ciomac L. János dr.: D e s p r e s t ă r i l e a g r a r e din T r a n s i l v a n i a s u b r e g i m u l m a g h i a r ş i c e r c e t ă r i a s u p r a situaţiei exploatărilor agricole după r e f o r m a a g r a r ă . B u k a r e s t , melléklet a »Buletinul Ministerului A g r i c u l t u r i i şi Domenii2


Venczel J.: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában

9

miként a kétségbe nem vonható, ellenőrzött és elismert f o r r á s a d a t o k r a utalni szokás. A román közgazdasági szakírók között csak egyetlenegy, a módszeresen dolgozó Ciomac L. János dr., nem veszi át kritika nélkül ezeket az adatokat, azonban ő is csak a r o m á n s á g birtokállományának megállapításával kapcsolatosan fejez ki némi kétséget. A Mitranyval polemizáló Móricz Miklós dr. néhány megjegyzése 3 ösztökélt arra, hogy ezeket az irodalmi megnyilatkozásokat s a bennük érvényesülő statisztikai ügyeskedést közelebbről szemügyre vegyük, az adatok eredetét kivizsgáljuk s hitelességüket megállapítsuk. Ugyan Erdély mezőgazdasági statisztikai helyzetének ismerete s a birtokpolitikai viszonylatok tanulmányozása m á r előttünk is eleve kétségessé tették ezeknek a számsoroknak az értékét, de hamarosan a r r a is r á j ö t t ü n k , hogy i t t nem egy különleges módszer, hanem a román irredenta statisztika és a r o m á n hivatalos statisztika általában gyakorolt módszere érvényesült: így az alábbi tanulmány nemcsak az erdélyi román földreformmal kapcsolatos, h a n e m fényt vet általában a román statisztika egyes »módszeri« vonatkozásaira is. A

KORLÁTOLT

FORGALMÚ BIRTOKOK

IACOB parlamenti előadásában és idézett tanulmányában 4 megállapítja, hogy az erdélyi román Kormányzó Tanács 1919. évi adatgyűjtésének eredményeképpen a Romániához csatolt m a g y a r t e r ü letek kiterjedése 14,933.841 kat. holdban 5 rögzíthető s ebből kincstári birtok községi b i r t o k alapítványi, egyházi és iskolai v a g y o n társasági és testületi vagyon közbirtokosság és úrbéri vagyon hitbizomány magánbirtok

7.65% 15.45% 4.53% 1.55% 9.05% 0.82% 60.95%

Közelebbi adatokat, nevezetesen abszolut számokat nem közöl,, de az 1919. évi román összeírásra való hivatkozással nyilvánvalóvá teszi, hogy ezeknek az arányszámoknak az alapszámai a Kormányzó lor«, 1931. évi I. 1 – 2 . sz.-hoz; Grintzescu Ernő: Le p r o b l è m e du r e d r e s s e m e n t agricole en Roumanie. B u k a r e s t , 1931.; Frunzănescu A.: E v o l u ţ i a chestiunii a g r a r e in R o m â n i a . Bukarest, 1939. 3 V. ö. Móricz Miklós dr.: Az erdélyi föld s o r s a . Az 1921. évi r o m á n földr e f o r m . B u d a p e s t , Erdélyi F é r f i a k E g y e s ü l e t e J a n c s ó Benedek T á r s a s á g á n a k Könyvei, II. 1932. 9 2 – 9 3 . , 149–151., 179., 181–184., 189. 4 Vö. Mon. Of. i. h. 3906., Chestia agrară în Ardeal 20.; t o v á b b á l. Lazar 5 6 – 5 7 . , Damian 23., Mitrany 213., Ciomac 26. 5 A R o m á n i á h o z csatolt m a g y a r t e r ü l e t e k k i t e r j e d é s e n e m 14,933.841 k a t . hold, h a n e m 17,794.643 k a t . hold (vö. az e g y e s v á r m e g y é k adóközségeinek területét é s k a t a s z t e r i t i s z t a jövedelmét mívelési á g a k é s osztályok szerint, a z 1 9 0 9 : V. tc. a l a p j á n v é g r e h a j t o t t k a t a s z t e r i k i i g a z í t á s u t á n , 1914-ben közlő hivatalos k i a d v á n y o k r é s z l e t e s adataival, illetve Móricz: i. m. 199.). Az 1919. évi r o m á n m e z ő g a z d a s á g i s t a t i s z t i k a i összeírás p o n t o s s á g á r a és m e g b í z h a t ó s á g á r a n e m vet éppen előnyös f é n y t ez a 2,860.802 k a t . h o l d a t kitevő különbözet.


10

Venczel József

Tanács irattárában megvannak s így hitelességüket kétségbevonni nem lehet. Azonban két évtizeddel ezeknek az adatoknak bátor közreadása után, most, amikor figyelő szemmel átnéztük a román statisztikai irodalmat, meg kellett állapítanunk, hogy Iacob megtévesztő módon adta elő az idézett arányszámokat. Mert ezeknek a statisztikai adatoknak a forrása nem az 1919. évi román mezőgazdasági statisztikai összeírás, hanem Enescu János és Gyula akadémiai jutalmat nyert statisztikai kompilációja: Ardealul, Banatul, Crişana şi Maramurăşul din punct de vedere agricol, cultural şi economic (Bukarest, első kiadás: 1915, harmadik, bővített kiadás: 1920.), amely 29. lapján közli a fenti arányszámokat s 30. lapján az alapul szolgáló abszolutszámokat is. Ezeknek a forrása viszont az 1895. évi magyar mezőgazdasági statisztikai felvétel (Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam, XXVII. k.), megpedig a történeti Erdély vármegyéire és ezeken kívül Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Temes és Torontál vármegyékre vonatkozóan. Tehát megállapíthattuk, hogy a Iacob-féle adatok nem is a Romániához csatolt magyar területekre vonatkoznak, hanem egy egészen más területre, de továbbmenőleg – az Enescu-féle adatoknak eredeti forrásukkal való összevetése útján – azt is megállapíthattuk, hogy nem is valami pontos adatok, mert jelentékeny és statisztikailag alig érthető eltérések tapasztalhatók Enescuék 11. sz. öszszesítő táblája és az 1895. évi statisztika között. Nevezetesen:

kincstári birtok községi birtok vallás- és tanulmányi alap különféle alapítványok róm. kat. egyházi vagyon gör. kat. ,, „ gör. kel. „ „ ref. „ „ ág. ev. „ „ unit. „ „ zsidó hitközségi vagyon állami iskolák vagyona községi „ „ magán „ „ társulatok, testületek, vasútak birtoka közbirtokosságok, úrbéri birtokok hitbizományok összesen korlátolt forgalmú birtokok összesen magánbirtokok végösszeg

Enescuék adatai értelmében: 1,616.681 3,265.195 91.639 22.633 384.385 228.759 99.108 72.539 46.431 15.160 192 1.617 7.231 5 328.673 1,908.373 173.807 8,262.427 12,904.145 21,166.572

az 1895. évi statisztika értelmében: 1,727.297 3,006.995 91.639 23.237 385.806 229.472 99.172 71.995 46.431 15.169 203 1.617 7.254 5 328.673 1,908.738 173.807 8,117.510 13,048.662 21,166.172

Már a végösszegben mutatkozik +400 kat. hold eltérés; a korlátolt forgalmú birtokok összegében azonban ez az eltérés már +144.917 kat. hold, ami abból következik, hogy a számbavett tizenhét tétel közül mindössze hat tétel egyezik meg az eredeti adatforrással.


Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában A szükséges sen az alábbiak:

kiigazítás

után

tehát

a

11 fenti

arányszámok

kincstári birtok községi birtok alapítványi, egyházi, iskolai vagyon társulati és testületi vagyon közbirtokosság és úrbéri vagyon hitbizomány magánbirtok

helye-

8.16% 14.21% 4.60% 1.55% 9.02% 0.82% 61.64%

A KORLÁTOLT FORGALMÚ BIRTOKOK kérdése azonban nem statisztikai, hanem »gyakorlati« szempontból érdekelte a románságot, mert – szerintük – a korlátolt forgalmú birtokok, már jogi helyzetüknél fogva, megakadályozzák a természetes agrárevoluciot; tehát részben meg kell szüntetni ezeket a birtokokat, részben át kell csoportosítani, mert egzisztenciális érdek, hogy Erdély földjének közel 40 százaléka ne gátolja a másik 60 százalék normális fejlődését s ne álljon útjába a szociális agrárpolitikának. Helyes! – mondjuk, illetve mondanánk mi is, hogyha ennek a »gyakorlati« szempontnak nem volna szintén egy nagy hibája: azok, akik előszeretettel hánytorgatják (Iacob és Ciomac), megfeledkeztek arról, hogy ezek a korlátolt forgalmiú birtokok (kevésbbé nyakatekert kifejezéssel: közbirtokok) több részletes leírásban ismertek, tehát pontosan ellenőrizhető szociális vagy antiszociális voltuk, s meg lehet határozni, hogy milyen mértékben érdemelhetnek a nagybirtokokkal egyenlő elbánást egy esetleges földbirtokreform során. Tudjuk ugyanis, hogy a fenti korlátolt forgalmú birtokállományból6 mezőgazdasági terület legelőterület erdő és nem termő terület

836.786 kat. hold 1,862.641 „ „ 5,418.083 „ „

10.3% 22.9% 66.7%

Tehát minden további vizsgálódás előtt ki kell kapcsolnunk a korlátolt forgalmú birtokok 66.7 százalékát (5,418.083 kat. holdat), mivel normális körülmények között az erdő és nem termő területre földbirtokreform tervbe nem vehető. A legelőterületből: kincstári legelő községi legelő közbirtokossági és úrbéri legelő összesen

229.074 kat. hold 777.642 „ „ 669.955 „ „ 1,676.671 „ „

Tehát újból ki kell kapcsolnunk a korlátolt forgalmú birtokok 20.6 százalékát (1,676.671 kat. hold legelőterületet), mivel ez közlegelő, s már is azt a célt szolgálja, amit a földbirtokpolitika a földbirtokreform útján akar megvalósítani. A vizsgálódás tárgya ezek szerint mindössze csak 1,022.756 kat. hold korlátolt forgalmú mezőgazdasági és legelőterület, vagyis az 6

M. Stat. Közl. Új f. XXVII. k. 7–75.


12

Venczel József

összes korlátolt oszlása az alábbi:

forgalmú

birtokok

kincstári birtok községi birtok vallás- és tanulmányi alap különféle alapítványok róm. kat. egyházi vagyon gör. kat. „ „ gör. kel. „ „ ref. „ „ ág. ev. „ „ unit. „ „ különféle iskolák vagyona zsidó hitközségi vagyon társulatok, testületek, vasútak birtoka közbirtokosságok, úrbéri birtokok hitbizományok összesen

12.7

százaléka,

amelynek

meg-

mezőgazdasági legelő összesen terület kat. holdakban: 76.894 76.894 175.918 175.918 46.359 8.521 54.880 8.304 3.970 12.274 127.038 41.243 168.281 51.096 25.157 76.253 62.049 11.225 73.274 42.412 6.842 49.254 21.710 8.291 30.001 6.337 2.184 8.521 2.842 905 3.747 74 8 82 44.754 45.240 89.994 108.418 108.418 62.581 32.384 94.965 836.786 185.970 1,022.756

De nyilvánvaló, hogy itt megint különbséget kell tennünk a korlátolt forgalmú birtokok különböző csoportjai között. Egyfelől vannak a hitbizományok, amelyek kétségkívül ugyanazon elbírálás alá tartoznak, mint a nagyobb méretű magánbirtokok, de már problematikus a társulatok, testületek és vasutak birtokállománya, mert ezeknek csak egyrésze eshetik hasonló elbírálás alá, nevezetesen a magáncélú kereskedelmi és ipari társulatok birtokai. Másfelől vannak a kincstári és községi birtokok, az alapítványi és iskolai birtokok, továbbá az egyházi birtokok, amelyeknek elbírálása nem olyan könnyű feladat, miként azt a román földreform tervelői és végrehajtói elképzelték. Közcélú funkciójukra való tekintettel mindenekelőtt külön kell választanunk a kincstári és községi birtokokat az alapítványi és iskolai birtokokat összesen

361.230 kat. hold 70.901 „ „ 432.131 „ „

és az egyházi birtokok tömegéből ki kell kapcsolnunk azokat a birtokokat, amelyek nyilvánvalóan szociális funkciót töltenek be: a felekezeti iskolák alapjait az egyházközségek alapjait a szerzetesrendek birtokait összesen

24.922 196.390 29.995 251.307

kat. hold „ „ „ „ „ „

Ezek szerint a fenti 1,022.756 kat. hold korlátolt forgalmú mezőgazdasági- és legelőterületből elvileg újabb 683.438 kat. holdnak kell mentesülnie minden birtokpolitikai beavatkozás alól, hiszen ezek a birtokok már is olyan közcélú szerepet töltenek be, aminőt az ilyen fajta birtokokkal a földbirtokreform is tervel. Tehát végeredményképpen az oly sokat emlegetett és annyi minden szempontból bírált 8,117.510 kat. hold kiterjedésű korlátolt


Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában

13

forgalmú birtokállomány a tárgyilagosan szociális célkitűzésű birtokpolitika számára mindössze és legfönnebb 339.318 kat. holdra zsugorodik, ami az egész területnek 4.2 százaléka. Ebből hitbizomány társulatok, testületek, vasútak birtoka püspöki és káptalani vagyon

94.965 kat. hold: 89.994 „ „ 154.359 „ „

1.2% 1.1% 1.9%

De természetesen még ezek sem végleges összegek – erdélyi viszonylatban. Ugyanis újólag hangsúlyoznunk kell, hogy a társulatok, testületek és vasutak birtokállományából csak egy rész vonható birtokpolitikai ítélkezés alá. A püspöki és káptalani vagyonok szempontjából pedig tudni kell, hogy egyedül a nagyváradi róm. kat. püspöknek és káptalannak volt nagyobb birtoka s ettől eltekintve a Romániához csatolt területeken a püspöki és káptalani vagyonok, illetve a protestáns egyházak központi alapjai – ami a mezőgazdasági- és legelőterületet illeti – nem tettek ki többet 50.000 kat. holdnál s ebből 28.000 kat. hold román érdekeltség volt7. És még tekintetbe kell venni, hogy a fenti adatok nem a Romániához csatolt területekre, hanem egy jóval nagyobb területre vonatkoznak, hiszen Torontál megyének nagyobb része, Bihar és Szatmár megyének tekintélyes része, s Máramaros északi fele nem került román uralom alá. Ez a körülmény a fenti mezőgazdasági- és legelőterületeket felölelő vagyonkomplexumból mintegy 50.000 kat. hold róm. kat. egyházi birtokot és 40–45.000 kat. hold hitbizományi mentesített a román agrárpolitika erőszakos beavatkozása alól. Vagyis az a nagyhangú megállapítás, amely a Romániához csatolt magyar terület kétötödét már jogi helyzeténél fogva antiszociálisnak mondta ki, legfönnebb 150.000 kat. hold mezőgazdasági és legelőterület erejéig állja meg a helyét. A KÜLÖNBÖZŐ BIRTOKTIPUSOK IACOB statisztikai megbízhatóságának és közgazdasági tárgyilagosságának másik, a korlátolt forgalmú birtokok adatközlésével is vetekedő bizonysága az a számsor, amely Erdély birtokosainak és birtokainak arányszámait közli birtoktípusok szerint s megjelöli e birtoktípusok átlagos kiterjedését is . E szerint: birtokosok birtokok %-os arányszáma 5 kat. holdon aluli (törpebirtok) 5–100 kat. holdas (kisbirtok) 100–500 kat. holdas (középbirtok) 500 kat. holdon felüli (nagybirtok)

52.02 46.99 0.80 0.19

5.84 46.50 15.37 32.29

birtokok átlagos kiterjedése 1.69 kat. hold 15.75 „ „ 285.11 „ „ 3158.00 „ „

7 A történeti Erdély + Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Temes vármegye területén a róm. kat., gör. kat. és gör. kel. érseki és püspöki birtokok, továbbá a róm. kat. és gör. kat. káptalani és szemináriumi birtokok, végül a protestáns egyházi alapok birtokai összesen 140.866 kat. hold mezőgazdasági és legelőterületet öleltek fel. Ebből a nagyváradi róm. kat. püspökség, káptalan és szeminárium tulajdona Bihar vár-


Venczel József

14

Iacob forrásképpen az 1895. évi m a g y a r mezőgazdasági statisztikai felvételt jelöli meg, de ne higyjük azt, hogy ő ezeket az arányszámokat és átlagokat a Romániához csatolt vármegyék valamelyes kombinációja segítségével számította ki. 8 Előbb mi is azt h i t t ü k és több kombinációval kísérleteztünk, mígnem felfedeztük arányszámait és átlagait a Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam, XXIV. kötetének az országos viszonyokat taglaló bevezető részében, m i n t országos a r á n y s z á m o k a t és átlagokat 9 - 1 0 :

Törpebirtokosok Kisbirtokosok Középbirtokosok Nagybirtokosok

1895. évi országos arányszámok és átlagok 53.57 45.44 0.83 0.16

Iacob erdélyi arányszámai és átlagai 52.02 46.99 0.80 0.19

Törpebirtokok Kisbirtokok Középbirtokok Nagybirtokok

5.84 46.50 15.37 32.29

5.84 46.50 15.37 32.29

Törpebirtokok Kisbirtokok Középbirtokok Nagybirtokok

1.69 15.75 285.11 3158.07

1.69 15.75 285.11 3158.00

Magától érthetődő, hogy a román statisztika szokásjoga i t t is érvényesül s egyes adatok eltorzultan, mások másolási hibákkal látnak napvilágot. Ezen csodálkozni nem kell és nem is szabad. Az azonban méltán kelthet feltünést, hogy egy kérdés statisztikai szakértője lelkiismeretfurdalás nélkül országos arányszámokat és átlag o k a t m u t a t be egy országrész arányszámai és átlagaiképpen. Különösen akkor, amikor a f o r r á s u l felhasznált statisztikai kiadvány vármegyénként is részletezi a d a t a i t s így lehetőséget nyit a r r a , hogy valóságosabb értékű arányszámok és átlagok is kiszámíttassanak. Nem kíméljük a fáradságot, s hogy leplezzük Iacob és követőinek statisztikai bűnét, most utólagosan kiszámítjuk ezeket az arányszámokat és átlagokat, mégpedig a történeti E r d é l y vármegyéire és a területük nagyobb részével Romániához csatolt Arad, Bihar, m e g y é b e n 93.010 k a t . hold. A többi 47.856 k a t . holdból gör. k a t . egyházi v a g y o n 21.484 k a t . hold, r ó m . k a t . egyházi v a g y o n 13.243 k a t . hold, gör. kel. e g y h á z i v a g y o n 6.673 k a t . hold, ref. e g y h á z i v a g y o n 4.693 k a t . hold, ág. ev. e g y h á z i v a g y o n 1.211 k a t . hold és u n i t . e g y h á z i v a g y o n 552 k a t . hold. T e h á t a görög ritusú egyházaké összesen 28.157 kat. hold, a r ó m . kat., ref. és u n i t . e g y h á z a k é 18.488 k a t . hold, az ág. ev. e g y h á z é 1.211 k a t . hold. (M. Stat. Közl. Új f. X X V I I . k . ) . 8 Vö. Mon. Of. 3903., Chestia agrară în Ardeal 15.; továbbá l. Lazar 4 8 – 4 9 . , Bercaru 18., Damian 2 0 – 2 1 . , Mitrany 208., Ciomac 31. 9 M. Stat. Közl. Új f. XXIV. k. 7 * – 8 * . 10 Iacob a k ö z é p b i r t o k o t 500 k a t . holdig, a n a g y b i r t o k o t 500 k a t . holdtól s z á m í t j a , a n é l k ü l azonban, h o g y a v o n a t k o z ó a r á n y s z á m o k a t – b á r m e g v a n rá a l e h e t ő s é g – k o r r i g á l n á . T e r m é s z e t e s e n mi m i n d e n ü t t a k ö z é p b i r t o k o t 1000 k a t . holdig, a n a g y b i r t o k o t p e d i g 1000 k a t . holdtól s z á m í t j u k .


15

Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában Krassó-Szörény, Szatmár, kozóan. E szerint11

törpebirtokosok száma kisbirtokosok középbirtokosok nagybirtokosok

Szilágy

és

„ „ „ „ „ „

vármegyékre

a megnevezett vármegyék területén absz. szám 420.856 419.869 5.560 951

törpebirtokok területe (kat. hold) kisbirtokok középbirtokok nagybirtokok

Temes

„ „ „

„ „ „

„ „ „

országos arányszámok és átlagok % 49.67 49.56 0.66 0.11

53.57 45.44 0.83 0.16

766.462

6.54

5.84

6,277.238 1,584.467 3,087.537

53.58 13.52 26.35

46.50 15.37 32.29

törpebirtokok átlaga (kat. hold) kisbirtokok középbirtokok nagybirtokok

vonat-

„ „ „

1.82

1.69

14.95 284.97 3246.62

15.79 285.11 3158.07

Azonban a fenti adatokat nem kívánjuk túlságosan kiaknázni a román szerzők tudománytalan adatközlésével szemben, habár itt a törpe- és kisbirtok javára 7.8 százalékos különbözet mutatkozik (a törpe- és kisbirtok arányszáma 60.12 százalék és nem 52.34 százalék, miként azt Iacob állította s a többiek állandóan ismételték). Nem kívánjuk túlságosan kiaknázni, mert a Magyar Statisztikai Közlemények idézett kötete nem öleli fel az egyes vármegyék egész területét, hanem csak a mezőgazdasági jellegű üzemeket s figyelmen kívül hagyja a tisztán legelő- és erdőüzemeket; s e mellett az idézett statisztikai kötet nem is ad lehetőséget arra, hogy a Romániához csatolt terület egészére számíthassuk ki az egyes birtoktípusok területét, mert községi adatokat nem tartalmaz. De végeredményképpen nincs is szükségünk a fenti statisztikai kötet adataira, mert ezeknél frissebb adatokat közöl a Magyarországi Gazdacímtár című, már 1911-ben megjelent hatalmas kiadvány12, amely községenként számbaveszi és névleg meg is nevezi a 100 kat. holdnál nagyobb, tehát a közép- és nagybirtokosokat, s azok birtokait mívelési ágak szerinti részletezésben ismerteti. Móricz Miklós már idézett monográfiájának függelékében közli ennek a Gazdacímtárnak módszeresen feldolgozott anyagát s ennek értelmében a Romániához csatolt magyar területeken13 törpe- és kisbirtok közép- és nagybirtok

9,237.633 kat. 8.557.010 „

hold: „

51.9% 48.1%

vagyis Erdélyben és a vele szomszédos keletmagyarországi ken, mindenféle üzemet egybevéve, körülbelül az a birtokmegoszlás 11

része-

M. Stat. Közl. Új f. XXIV. k. II. Táblás kimutatások.

12

Magyarországi Gazdacímtár – Magyarország, Horvátés Szlavonországok 100 kat. holdon felüli birtokosainak és bérlőinek czimjegyzéke, az egyes megyék részletes monográfiájával. Szerkesztette: zsitvabessenyői Rubinek Gyula. Kiadja az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület. Budapest, 1911. 1057. l. 13 Móricz: i. m. 200–201.


16

Venczel József A történeti Erdély birtokmegoszlása 1910–1916 Mezőgazdasági terület

Törpe- és kisbirtok Középbirtok Nagybirtok Magánbirtok Közbirtok Összesen

3.649.1 256.1 216.4 4.121.7 255.6 4.377.3

Törpe- és kisbirtok Középbirtok Nagybirtok Magánbirtok Közbirtok Összesen

83.4 5.8 4.9 94.1 5.8 100.0

Legelő

Erdő és nem termő ezer kat. holdakban: 311.2 529.7 102.1 265.6 130.4 543.8 543.7 1.339.1 823.1 2.864.6 1.366.8 4.203.7 százalékban: 22.8 12.6 7.5 6.3 9.5 12.8 39.8 31.8 60.2 68.1 100.0 100.0

Összesen

4.490.0 623.9 890.6 6.004.5 3.943.3 9.947.8 45.1 6.3 8.9 60.3 39.6 100.0

74.7 10.4 14.8 100.0

általános képe, mint ami egész Magyarországé a csak mezőgazdasági üzemek szempontjából, a jobbára közép- és nagybirtoknak vehető legelő- és erdőüzemek nélkül. De még tisztább képet nyerünk Erdély és a Romániához csatolt egyéb magyar területek birtokmegoszlásáról, ha nem követjük tovább a román szerzők felületes módszerét, akik csak a birtokmegoszlás nyers számait veszik figyelembe, hanem tekintettel leszünk arra a körülményre is, hogy Erdély területének 38.4 százaléka, a Romániához csatolt egész magyar terület 36.1 százaléka erdőség s legfönnebb 60 százaléka mezőgazdaságilag megmívelhető terület: ezért a birtokmegoszlás általános statisztikáját kombináljuk a mívelési ágak megoszlását is mutató statisztikai számsorokkal, mert nem mindegy, a szóbanforgó agrárkérdés szempontjából, hogy a mezőgazdaságilag megmívelhető terület vagy az erdőterület esik-e nagyobb hányaddal a közép- és nagybirtokok felére. És ugyancsak tekintettel leszünk a birtokmegoszlás tulajdoni jellegére is, mert köz- és magánbirtok erdélyi viszonylatban nem elegyíthető egymással. A történeti Erdély helyzetképét ebből a szempontból a mellékelt statisztikai tábla rögzíti14. A 9.9 millió kat. hold összterületből köz-és közösségi birtok 3.9 millió kat. hold (39.6 százalék), magánbirtok 6 millió kat. hold (60.3 százalék). A magánbirtokból törpe14 A táblázat összesítő rovata az 1914. évi kataszteri adatokat tartalmazza. A közbirtokok adataira vonatkozólag l. M. Stat. Közl. Új f. XXVII. k. 52*. A középbirtokok adatainak forrása a Magyarországi Gazdacímtár. A nagybirtokok adatait l. Jakabffy Elemér dr.: Erdély statisztikája. Függelék: Statisztika-történelmi, kulturális, gazdasági stb., közlések és táblázatok. Lugos, Magyar Kisebbség, 1923, 29. és Suciu Péter: Proprietatea agrară în Ardeal. Scurt istoric al desvoltării ei. Kolozsvár, különlenyomat a »Societatea de Mâine« 1931. évi 1., 3–4., 6–7. és 8. sz.-ból, 82. és 84.



17

A Romániához csatolt magyar területek birtokmegoszlása 1910 Mezőgazdasági terület Törpe- és kisbirtok Közép- és nagybirtok Magánbirtok Közbirtok Összesen Törpe- és kisbirtok Közép- és nagybirtok Magánbirtok Közbirtok Összesen

6.291.6 1.338.2 7.629.8 582.8 8.212.6 százalékban: 76.6 16.3 92.9 7.1 100.0

Legelő

Erdő és nem termő ezer kat. holdakban: 417.7 735.4 475.5 1.697.6 893.2 2.433.0 1.402.2 4.853.6 2.295.4 7.286.6 18.2 20.7 38.9 61.1 100.0

10.1 23.3 33.4 66.6 100.0

Összesen 7.444.7 3.511.3 10.956.0 6.838.6 17.794.6 41.9 19.7 61.6 38.4 100.0

68.0 32.0 100.0

és kisbirtok 4.5 millió kat. hold (74.7 százalék), közép- és nagybirtok 1.5 millió kat. hold (25.2 százalék). A mezőgazdasági területnek 83.4 százaléka a törpe- és kisbirtokra esik s további 5.8 százalék mint közbirtok, ugyancsak a kisemberek érdekvonalába tartozik. A legelőterületnek 83 százaléka van ennek a két csoportnak, a törpeés kisbirtokosoknak és a közbirtokos közösségeknek a kezén. Sőt a sokat vitatott erdőknek is 80 százaléka végeredményképpen a kisparasztság szociális és gazdasági istápolását szolgálja, részben mint saját-, részben mint köztulajdon. A közép- és nagybirtok jelentősége tehát egészen eltörpül, mennyiségileg is kevés (1,514.440 kat. hold), de főként nem számottevő a mezőgazdálkodás szempontjából, hiszen 53.4 százaléka erdő és nem termő terület, s a tulajdonképpeni mezőgazdasági rész – legelők nélkül – mindössze csak 472.534 kat. hold, ami a történeti Erdély földjének nem egészen 5 százaléka. A Romániához csatolt egész magyar területre – számos vármegye szétdarabolása következtében – hasonló, meglehetősen végleges értékű helyzetképet nem tudunk adni, de mégis megtudjuk konstruálni az egyes viszonylatokat a Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam, XXVII. k., a Magyarországi Gazdacímtár és Móricz Miklós monográfiájának függeléke alapján s a jól megfontolt becslés segítségével. Előbb már láttuk, hogy e terület 17.8 millió kat. holdjából 51.9 százalék 100 holdon aluli, 48.1 százalék 100 holdon felüli birtokcsoportokba tartozik. A Magyarországi Gazdacímtár azonban arra is támpontul szolgál, hogy a közép- és nagybirtokból mennyi a közbirtok és mennyi a magánbirtok. Nevezetesen közbirtok 5,045.708 kat. hold (59.0 százalék), magánbirtok 3,511.302 kat. hold (40.9 százalék).15 Az egész közbirtokállományt a Magyar Statisztikai Köz15

Móricz: i. m. 203–204.


18

Venczel József

lemények idézett kötete segítségével 6.8 millió k a t . holdra becsülhetjük 1 6 , aminek t e h á t a nagyobb részét (közel 74 százalékát) a 100 holdon felüli közbirtokok teszik ki, de jelentős mennyiség a 100 holdon aluli közbirtokállomány is, mintegy 1.8 millió k a t . hold terület. A magánbirtokok összesen közel 11 millió kat. holdat jelentenek, amiből – láttuk – 3.5 millió közép- és nagybirtok (32.0 százalék), míg a többi (68.0 százalék) törpe- és kisbirtok. A mezőgazdasági területnek 76.6 százaléka a törpe- és kisbirtokra esik s további 7.1 százalék közbirtok, amely – miként l á t t u k – nagyobb részében szintén a kisemberek j a v á t szolgálja. A legelőterület 79.3 százaléka tartozik a törpe- és kisbirtokosok, illetve a közbirtokosok hatáskörébe, míg az erdő és nem termő területeknek 76.7 százaléka. A közép- és nagybirtokok tehát e területen erősebben vannak képviselve, mint a történeti Erdélyben, azonban távolról sem jelentenek 48 százalékot (mint Iacob-éknál), hanem csak 32 százalékot. A törpe- és kisbirtokok arányszáma, – b á r nem 74.7 százalék, m i n t a történeti Erdélyben, – mégis 68.0 százalékával meghazutol minden olyan túlzást, ami itt maradék feudalizmusról beszél, különösképpen, ha a r r a vagyunk figyelemmel, hogy a szociális bázisul szolgáló mezőgazdasági területnek több mint háromnegyede a törpe- és kisgazdák magántulajdona, s a legelőterületnek is csak 20.7 százaléka, az erdőnek is csak 23.3 százaléka van a közép- és nagybirtokosok kezén. Tehát a történeti Erdélyben a magánbirtokoknak 74.7 százaléka, az egész csatolt területen 68.0 százaléka törpe- és kisbirtok. Ha csak a mezőgazdasági területet tekintjük, – ami bizonyos szempontból indokolt is – akkor a történeti Erdélyben az egész t e r ü l e t 83.4 százaléka, a keletmagyarországi részekkel együtt az egész terület 76.6 százaléka törpe- és kisbirtok. Ha pedig a közbirtokoknak szociális szerepét t e k i n t j ü k s a közbirtokok javarészét a törpe- és kisbirtokok kapacitásának növelőjeként f o g j u k fel, mint ahogy a valóságban az is, akkor a törpe- és kisbirtokok közvetlen és közv e t e t t részesedését a történeti Erdélyben mintegy 8 0 – 8 2 százalékra, az egész csatolt területen mintegy 7 5 – 7 7 százalékra becsülh e t j ü k . S ha még tekintettel vagyunk arra, hogy a törpe- és kisbirtokok 1925–1935. évi, tehát a földreformok u t á n i középeurópai átlaga 55.64 százalék 17 s 1930-ban a törpe- és kisbirtokok romániai átlaga 67.8 százalék18, akkor világosan áll előttünk, hogy a román statisztikusoknak ebben a vonatkozásban éppen úgy, mint a korlátolt 16 Az 1914. évi k a t a s z t e r i a d a t o k é r t e l m é b e n A r a d , B i h a r , Krassó-Szörény, M á r a m a r o s , S z a t m á r , Szilágy, T e m e s és T o r o n t á l v á r m e g y é k n e k a 69.4 s z á z a l é k a c s a t o l t a t o t t R o m á n i á h o z , az 1895. évi m e z ő g a z d a s á g i statisztikai felvétel é r t e l m é b e n p e d i g ezen v á r m e g y é k t e r ü l e t é n e k 36.9 százaléka közbirtok. M á r m o s t a f e n t i v á r m e g y é k 1895. évi k ö z b i r t o k á l l o m á n y á n a k 69.4 s z á z a l é k a 2,896.916 kat. hold, viszont a f e n t i vármegyékből Romániához csatolt t e r ü l e t e k 36.9 s z á z a l é k a 2,895.343 kat. hold. Mivel a k é t k i s z á m í t o t t t e r ü l e t k ü l ö n b ö z e t e elenyésző, a f e n t i v á r m e g y é k k ö z b i r t o k á l l o m á n y á b ó l a R o m á n i á h o z c s a t o l t k ö z b i r t o k o k valószínű k i t e r j e d é s é t 2.896 ezer k a t . h o l d b a n v e t t ü k s ez a t ö r t é n e t i E r d é l y 1895. évi k ö z b i r t o k á l l o m á n y á v a l e g y ü t t v a l a m i v e l t ö b b m i n t 6.8 millió k a t . h o l d a t jelent, 17_18 L á s d a k ö v e t k e z ő lapon.


19


forgalmú birtokokkal kapcsolatosan, nemcsak az róható fel hibául, hogy a rendelkezésükre álló statisztikákat helyesen és pontosan használni nem tudják, hanem elsősorban az, hogy a ténymegítélésben lelkiismeretlenek s a viszonylatok értékélésében rosszindulatuak. S ez a »hiba« annál is inkább megítélés alá esik, m e r t lelkiismeretlen általánosításaikra s rosszindulatú torzításaikra egy nagyarányú birtokpolitikai beavatkozás elvi konstrukciója épült fel s a hamisítás nem egyszerűen a számok világában elkövetett »játék« volt, hanem maguknak a tényeknek a meghamisítása. A

ROMÁNSÁG

FÖLDTULAJDONA

IACOB ÉS A TÖBBI ROMÁN SZERZŐ 19 még a fennebb ismertetett adatoknál is nagyobb hangsúllyal közlik azokat a számokat, amelyek – felvilágosításuk a l a p j á n – az 1919. évi r o m á n mezőgazdasági összeírás eredményeképpen a románság és a többi nem17 Vö. Navratil Á k o s : K ö z g a z d a s á g t a n . B u d a p e s t , 1939, II. k. 624., ahol összefoglaló t á b l a m u t a t j a a z e u r ó p a i á l l a m o k 1 9 2 5 – 1 9 3 5 . évi b i r t o k á l l o m á n y á n a k m e g o s z l á s á t a különbözö b i r t o k t í p u s o k k ö z ö t t . E s z e r i n t a t ö r p e - és k i s b i r t o k o k s z á z a l é k o s a r á n y s z á m a a jelölt e s z t e n d ő b e n :

N o r v é g i a (1929) N é m e t a l f ö l d (1929) F i n n o r s z á g (1929) S v á j c (1929) D á n i a (1933) L i t v á n i a (1930) É s z t o r s z á g (1929) S v é d o r s z á g (1927) F r a n c i a o r s z á g (1929)

97.7 91.4 90.1 85.4 84.3 83.8 81.5 79.9 70.8

R o m á n i a (1930) O l a s z o r s z á g (1930) Csehszlovákia (1933) M a g y a r o r s z á g (1935) N é m e t o r s z á g (1933) L e n g y e l o r s z á g (1925) L e t t o r s z á g (1929) A u s z t r i a (1930) A n g l i a (1924)

67.8 58.4 56.6 53.5 53.4 52.7 49.6 47.1 37.3

(Vö. M. Stat. Közl. Új s. 99. k. 12*., Annuaire International de Statistique Agricole – 1936/37-ig, Comptabilité Agricole. Recueil de statistique pour 1928–29. Inst. I n t e r n a t . d’Agriculture. R ó m a , 1932, L X I I . k k . A t ö r p e - és k i s birtokok felső h a t á r a á l t a l á b a n 50 h e k t á r , kivéve A n g l i á t , ahol 40 h e k t á r , D á niát, ahol 60 h e k t á r és M a g y a r o r s z á g o t , ahol 57.5 h e k t á r , a z a z 100 k a t . hold.) 18 A r o m á n p r o p a g a n d i s z t i k u s m ű v e k r e n d s z e r i n t n e m ezt a z a d a t o t k ö z lik, h a n e m a m e z ő g a z d a s á g i é s n e m t e r m ő t e r ü l e t r e kiszámított adatokat. E z e k s z e r i n t a romániai á t l a g 84.6 százalék, az erdélyi á t l a g 83.8 s z á z a l é k (vö. L’Agriculture en Roumanie. A t l a s s t a t i s t i q u e publié p a r le M i n i s t è r e de l’Agric u l t u r e et des Domaines. B u k a r e s t , 1938. 75.). T e r m é s z e t e s e n ezek mellé az a r á n y s z á m o k mellé mi is a m e z ő g a z d a s á g i t e r ü l e t m e g o s z l á s á t m u t a t ó a r á n y s z á m a i n k a t h e l y e z z ü k : 83.4 százalék a t ö r t é n e t i E r d é l y b e n , 76.6 s z á z a l é k az e g é s z csatolt t e r ü l e t e n , illetve a n e m t e r m ő t e r ü l e t e t is f l g y e l e m b e v é v e : 81.6 s z á z a lék a t ö r t é n e t i Erdélyben, 77.1 s z á z a l é k az egész c s a t o l t t e r ü l e t e n . Abszolut s z á m o k b a n (A = a t ö r t é n e t i E r d é l y ; B = az egész c s a t o l t t e r ü l e t ) : m e z ő g a z d a s á g i é s n e m t e r m ő t e r ü l e t e k összesen m e z ő g a z d a s á g i és n e m t e r m ő t e r ü l e t e k a 100 holdon aluli b i r t o k c s o p o r t o k b a n

A 4,762.012

B 9,074.763

3,886.479 6,995.013. 77.1% 81.6% 19 Mon. Of. 3906., Iacob 2 1 – 2 2 . , Lazar 5 7 – 5 8 . , Constantinescu 2 8 8 – 2 8 9 . , La réforme agraire en Roumanie et ses resultats d’après les derniers chiffres officiels fin 1924, 11., Bercaru 2 0 – 2 1 . , Damian 23., Mitrany 214., Ciomac 31., Gritzescu 35.


Venczel József

20

zetiségek birtokállományát rögzítik a Romániához csatolt magyar területeken. Ezek szerint: egyéb románok nemzetiségűek birtokállománya

összes birtokállomány

100 holdon a l u l 100 holdon felül

3,448.602 150.067

5,407.141 5,876.815

8,855.743 6,026.882

összesen

3,598.669

11,283.956

14,882.625

És hozzáfűzik, hogy az idézett statisztika értelmében a 100 holdon felüli 8.435 birtokosból csak 209 román, de még nagyobb az arányt a l a n s á g az 1000 holdon felüli birtokcsoportban, m e r t i t t 1190 birtokosból csak 27 román. Ezzel kapcsolatosan mindenekelőtt a r r a m u t a t u n k rá, hogy a Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 56. kötetében közzét e t t részletes foglalkozási statisztika bizonysága szerint az osztatlan vármegyék 2 0 területén 1910-ben számbavett birtokosok közül 21 : magyar 49.070 5 holdon aluli 42.752 5 – 1 0 holdas 1 0 – 5 0 holdas 63.010 5 0 – 1 0 0 holdas 3.585 1.832 100–1000 holdas 1000 holdon felüli 209

román abszolut szám 213.662 178.963 167.861 4.195 830 19

német

magyar

román százalék

német

13.501 16.106 29.413 1.374 376 14

17.5 17.6 28.8 37.8 60.0 86.0

76.4 74.0 63.0 43.2 27.2 7.8

4.9 6.6 11.0 14.5 12.3 5.3

Tehát a románság h a t a l m a s fölényt m u t a t minden 50 holdon aluli birtokcsoportban, de többsége van az 5 0 – 1 0 0 holdas birtokcsoportban is: így nem lehet valószínű, hogy a románság 100 holdon aluli birtokállománya csak 3.5 millió kat. hold legyen. A 100 holdon felüli birtokcsoportokban valóban a magyarság van fölényben, de a román közép- és nagybirtokosok száma távolról sem 209, csak az osztatlan vármegyékben 849, tehát 640-nel több, m i n t amennyiről a kiváló román szerzők megemlékeznek, h a b á r Bihar, Máramaros, Szatmár és Temes vármegyék, továbbá a csanádi, torontáli és ugocsai részek kívül esnek számításainkon: így t e h á t kételkednünk kell a 100 holdon felüli román birtokállomány megállapításának helyességében is.* 20 A t ö r t é n e t i E r d é l y 15 v á r m e g y é j é n kívül i d e s z á m í t j u k Arad, K r a s s ó S z ö r é n y é s Szilágy v á r m e g y é k e t . 21 Vö. Móricz: i. m. 177. * A f o g l a l k o z á s i és a m e z ő g a z d a s á g i ü z e m s t a t i s z t i k a összevetése a l a p j á n az o s z t a t l a n v á r m e g y é k t e r ü l e t é n a r o m á n s á g b i r t o k á l l o m á n y á t m i n t e g y 47.5 s z á z a l é k r a becsülhetjük. T e r m é s z e t e s e n a t ö r p e - és kisbirtok aránya nagyobb, a közép- és n a g y b i r t o k é kisebb. A t ö r p e - és kisbirtokok s o r á b a n a rom á n s á g részesedése m i n t e g y 65, a k ö z é p - és n a g y b i r t o k o k s o r á b a n m i n t e g y 15 százalékos, de a r o m á n t ö r p e - és k i s b i r t o k o k n e m mind az alsó k a t e g ó r i á k b a n t ö m ö r ü l n e k , – m i k é n t a z t a r o m á n s z e r z ő k k i v é t e l nélkül h i r d e t i k és á l l í t j á k , – a z á l t a l u n k m e g b e c s ü l t r o m á n b i r t o k á l l o m á n y n a k több m i n t f e l e a 1 0 – 5 0 k a t . h o l d a s b i r t o k c s o p o r t b a n t a l á l h a t ó . V é g ü l m e g kell j e g y e z n ü n k , h o g y becsl é s ü n k 8,209.058 k a t . hold t e r ü l e t r e , m é g p e d i g c s a k m e z ő g a z d a s á g i jellegű üzem e k r e v o n a t k o z i k ; t e h á t a r o m á n s á g f ö l d b i r t o k a i az 1919. évi s t a t i s z t i k á b a n s z á m b a v e t t t e r ü l e t 55 s z á z a l é k á n , c s a k a m e z ő g a z d a s á g i jellegű ü z e m e k k ö r é b e n is jóval f ö l ü l m ú l j á k a m e g á l l a p í t o t t 3.5 milliós á l l o m á n y t .



Kétségeskedésünket a fentiek adat is indokolja. Általában ismert, hogy

mellett

21

néhány

a történeti Erdély területén 1916-ban: román törpe- és kisbirtok22 román közép- és nagybirtok23 a naszódi volt II. román határőrezred vagyona24 a történeti Erdély területén 1895-ben: görög katolikus egyházivagyon25 görög keleti egyházi vagyon26 a karánsebesi vagyonközösség27 a keletmagyarországi részeken 1895-ben: görög katolikus egyházi vagyon 28 görög keleti egyházi vagyon29

birtokstatisztikai

2,672.822 kat. hold 122.104 „ „ 337.131 „ „ 229.472 „ 99.172 „ 253.000 „

„ „ „

170.000 „ 60.000 „

„ „

E tételeknek összege már is 3,943.701 kat. hold, bár a felsorolásban nincsenek benne a történeti Erdély román nemzetiségű törpeés kisbirtokosainak erdő- és nem termő területei, a keletmagyarországi részek román földtulajdonosainak összes területei, általában a román érdekeltségű községi közbirtokok és úrbéri vagyonok, több román alapítványi vagyon stb. Mégis a fenti összeg 345.032 kat. holddal több, mint amennyit az 1919. évi román összeírók – állítólag – számbavettek. Több millió kat. hold valahol elsikkadt s az a legenyhébb ítélet, amit Ciomac hangoztatott e birtokállománnyal kapcsolatosan: „nu ni se pare verosimil” (nem tűnik valószínűnek) 30. NEM VALÓSZÍNŰ, de igen hasznos a szükséges propaganda szempontjából ez a csökkent nemzeti birtokállomány, mert melléje lehet állítani a románság magas népességi arányszámát s ebből a viszonylatból önként adódik annak megállapítása, hogy egy románra csak egyhatoda jut a többi nemzetiségek birtok-fejátlagának. A Iacob-féle statisztika szerint ugyanis a Romániához csatolt magyar területek lakosságából román egyéb nemzetiségű összesen

3,316.345 lélek 1,891.942 „ 5,208.287 „

szemben az 1910. évi hivatalos magyar statisztikával, amely szerint román egyéb nemzetiségű összesen

2,819.405 lélek 2,416.900 „ 5,236.305 „

22 Jakabffy: i. m. 28., Oberding József György dr.: Kolozsvár, 1930,6. és Suciu: i. m. 85. (mezőgazdasági és legelőterület). 23 Oberding: i. m. 6. és Suciu: i. m. 86. (összes terület). 24 Suciu: i. m. 76. 25_26 M. Stat Közl Új f. XXVII. k. 25–33., ill. 35–41. 27 Kenéz Béla dr.: Nép és föld. Budapest, 1917, 297. 28_29 M. Stat. Közl. i. h. (becslés). 30 Ciomac: i. m. 33.


Az

erdélyi

agrárreform.

22

Venczel József

Tehát akkor, amikor a román birtokállományt néhány millió kat. holddal leértékelik, ugyanakkor a románság lélekszámát az 1910. évi népszámhoz képest 496.940 lélekkel fölemelik. Természetes, hogy a birtokállomány és a lélekszám összevetésének eredményeképpen ezen az alapon a román fejátlag 1.08 kat. hold a nem-román fejátlag 5.96 „ „ általában a fejátlag 2.85 „ „ és így világosan indokolt Erdélyben nemcsak a földreform szükségessége, hanem a földreform nemzeti radikalizmusa is. Csakhogy az a nehézség a fenti nemzetiségi statisztikával, hogy azzal nemcsak az 1910. évi magyar népszámlálás eredménye ellenkezik, hanem az 1919. és 1920. évi román összeírások31 éppenúgy, mint a későbbi, 1930. évi román népszámlálás. Mert: Iacob-nál 1919-ben: 1920-ban: 1930-ban: román 3,316.345 2,974.951 2,930.813 3,233.216 egyéb nemzetiségű 1,891.942 2,233.331 2,132.411 2,315.147 összesen 5,208.287 5,208.282 5,063.224 5,548.363 A Iacob-féle végösszeg nyilvánvalóan az 1919. évi összeírás végösszege, a részletadatok azonban ismeretlen eredetűek. A románság nála 341.394-gyel több, mint az 1919. évi statisztikában, s ez a román népszám – érthetetlenül – több az 1930. évi román lélekszámnál is, habár időközben Erdély összes népessége – természetesen a románság is – jelentékenyen gyarapodott. A STATISZTIKAI ÖNKÉNY még csak a román irredenta irodalomban merészkedett hasonló torzításokra. Már Móricz Miklós is utal az idézett Enescu-féle statisztikai kompiláció rokon-eljárására32, amely – a román egyházak statisztikáira való utalás mellett – elveti az 1910. évi magyar népszámlálás román adatát (2,909.280) s e helyett, közvetett úton, az 1870. évi román népszám (2,470.000), illetve a feltételezett évi 10.8 ezrelékes szaporulat alapján a románság lélekszámát 3,435.120 lélekben állapítja meg, vagyis 525.840 lelkes önkényes gyarapítást hajt végre33. Más szerzők, elsősorban Popescu C. Aurél34, kizárólagosan az egyházi adatok alapján kalkulálnak, s a románság lélekszámát még magasabbra becsülik, Popescu mintegy 3.6–3.7 millióra. A román irredenta »statisztikusai« azonban éppen úgy nem számoltak azzal, hogy adataik a hivatalos, tehát megbízható vallásfelekezeti adatokkal ellenőrizhetők, miként Iacob sem gondolta 31 Vö. Buletinul Statistic al României. Seria IV., Vol. XVI. 1921, No. 6–7. 156. és Martinovici C.–Istrati N.: Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinuturi alipite. Kolozsvár, 1921., III. Jakabffy: i. m. 4. 32 Móricz: i. m. 149. 33 Enescu: i. m. 11. 34 La question roumainc en Transylvanie et en Hongrie. Paris–Lausanne, 1918.


23


meg, hogy nemzetiségi s t a t i s z t i k á j á t szembesíteni lehet a hivatalos r o m á n nemzetiségi statisztikákkal. Általában a román statisztikusok következetesen figyelmen kívül h a g y j á k az 1910. évi m a g y a r népszámlálás mintaszerű demográfiai részletezését (Magyar Statisztikai Közlemények, Új s. 61. k.) s tévedéseik ezért is olyan súyosak, m e r t a vallásfelekezeti és nemzetiségi számadatok összevetéséhez semmiféle konkrét t á m p o n t o t nem keresnek. Az Enescu-ék által vizsgált m a g y a r területen 3 5 pl. a görög katolikus és görög keleti hívek nemzetiségi képe az alábbi: g ö r . kel.

összesen:

magyar német tót román rutén horvát szerb egyéb

gör. kat. 107.921 879 909 1,116.979 163.252 65 435 24.811

29.867 1.836 302 1,777.676 513 118 284.374 31.536

137.788 2.715 1.211 2,894.655 163.765 183 284.809 56.347

összesen

1,415.251

2,126.222

3,541.473

Nyilvánvaló: mégha vannak is a m a g y a r n a k mondott görög katolikusok és görög keletiek között valóban román eredetűek s ezeket – h a b á r a f a j i eredet és a nemzetiség nem födi egymást – mind a románsághoz számítjuk, még a k k o r sem emelhető a románság lélekszáma a hárommillió fölé s ezek a vallásfelekezeti adatok nem a román irredenta számításait és a Iacob-féle nemzetiségi statisztikát t á m a s z t j á k alá, hanem az 1910. évi hivatalos m a g y a r eredményt, amelyet egyébként az idézett román számbavételek is, torzításaik ellenére, lényegében megerősítenek. A ROMÁN NEMZETISÉG lélekszámának túlbecsülése a román birtokállomány mennyiségének alábecsülésével, ez a csökkentett birtokállomány viszont a birtoktípusok és a korlátolt f o r g a l m ú birtokok kérdésével áll a legszorosabb logikai kapcsolatban. Az idézett r o m á n szerzők erdélyi birtokpolitikai helyzetképében mindegyik számsor igen lényeges szerepet tölt be: a korlátolt f o r g a l m ú birtokok helytelen beállítása fedezni kívánja az erdélyi m a g y a r és német szociális funkciót betöltő közbirtokok szétrombolásának előbb tervét, később elszomorító tényét; a birtokcsoportoknak elfogult és közgazdaságilag erősen kifogásolható t á r g y a l á s a igazolni hivatott a birtokpolitikai beavatkozás antifeudálisnak mondott elvi jellegét, az eltorzított nemzetiségi adatoknak pedig el kell hitetniök, hogy Erdélyben az igazságot csak a r o m á n s á g irányában megnyilatkozó elfogultság t u d j a megteremteni. „A r o m á n elem – í r j a Iacob – különösképpen 1848-tól fogva módszeresen deposszedáltatott ősi földjén”, „a m a g y a r agrárpolitikának a r o m á n s á g gazdasági meg35 A t ö r t é n e t i E r d é l y 15 v á r m e g y é j é n k í v ü l A r a d , B i h a r , K r a s s ó - S z ö r é n y , M á r a m a r o s , S z a t m á r , Szilágy, T e m e s é s T o r o n t á l v á r m e g y é k .


Venczel J.: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában

24

semmisítése volt a célja”, 36 érthető tehát, hogy ezt a románságot a birtokpolitikai rendszer átépítésekor előnyben kell részesíteni s szét kell rombolni azokat a kereteket, amelyek a románság terjeszkedését megakadályozták, m i n t aminők a korlátolt forgalmú közbirtokok, vagy amelyek a r o m á n s á g elnyomását szolgálták, mint aminők a közép- és nagybirtokok. Hogy a románság mértéktartó birtokosodása soha akadályozva nem volt, hogy az a bizonyos „deposszedált” románság, a világháború idején a történeti Erdély mezőgazdasági és legelőterületének 57 százalékát birtokolta 3 7 s hogy a románellenesnek mondott m a g y a r agrárpolitika a világháborút megelőző évtizedben nem kevesebb mint 268.877 kat. holdnak románok közötti szétparcellázását engedte meg, annak ellenére, hogy nem egy m a g y a r hazafi erőteljesen követelte a magyar birtokállom á n y h a t h a t ó s a b b védelmét 3 8 , – arról a román közgazdász éppen ú g y megfeledkezik, mint ahogy az erdélyi agrártörténet román vizsgálója megfeledkezik a r o m á n birtokos nemességnek egyes t e r ü leteken m á r a középkor végén, m á s u t t az ú j k o r folyamán való kialakulásáról, 3 9 a soha nem szünetelő román birtokszerzésekről és a románok j a v á r a történő birtokadományokról, a román közbirtokok létrejöttéről, az 1848. évi jobbágyfelszabadítás és földosztásn a k éppen r o m á n szempontból való n a g y jelentőségéről 40 s arról a nagyarányú birtokosodásról, amely a mult század hatvanas éveitől fogva egészen az 1918. évi eseményekig zavartalanul folyt a r o m á n s á g javára, – és csak a jobbágysérelmekről a k a r tudni és a k a r értekezni, 4 1 m i n t h a ezek a jobbágysérelmek, a m a régi időkben, m a i értelmezésű nemzetiségi sérelmek lettek volna. A tudománynak álcázott propaganda azonban sohasem szolgálta, m e r t nem szolgálhatta, az igazságot. VENCZEL

36

JÓZSEF

Iacob: i. m. 70. (Motivul n a ţ i o n a l al r e f o r m e i a g r a r e în Ardeal.) A m á r idézett 1916. évi a d a t o k a l a p j á n . Vö. Gróf Bethlen István: Az oláhok b i r t o k v á s á r l á s a i M a g y a r o r s z á g o n az utolsó 5 évben. B u d a p e s t , 1912. és Tokaji László: E l a d ó ország. Az erdélyrészi f ö l d b i r t o k - f o r g a l o m utóbbi 10 évi a d a t a i . Kolozsvár, 1913. 39 L. Mihályi János: M á r a m a r o s i d i p l o m á k a X I V – X V . századból. M á r a m a r o s s z i g e t , 1900., Csánki Dezső: M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e l m i f ö l d r a j z a a H u n y a d i a k k o r á b a n . B u d a p e s t , 1913., Puşcariu János: F r a g m e n t e istorice. N a g y szeben, 1907., Pesty Frigyes: A S z ö r é n y v á r m e g y e i h a j d a n i oláh k e r ü l e t e k . B u d a p e s t , 1876., Szolnok-Doboka vármegye monographiája. Dés, 1905. s t b . 40 Vö. Sebess Dénes dr.: Új R o m á n i a f ö l d b i r t o k p o l i t i k á j a E r d é l y b e n . B p e s t , 1921, 4 3 – 5 2 . és f ü g g e l é k , v a l a m i n t : Grimm A. József: D a s U r b a r i a l w e s e n in S i e41b e n b ü r g e n . Bécs, 1863. M i k é n t Constantinescu, Mitrany és Petrini; vö. Móricz: i. m. 1 3 – 7 9 . 37

38


NÉPOKTATÁSUNK MAI KÉRDÉSEI A HÁBORÚ KÖZPONTI GONDOLATA magával hozza mindazon tényezők gondos számbavételét, amelyek döntő szerepet j á t s z a n a k a népek, f a j o k közt dúló h a r c alakulásában. A történelem a r r a int, hogy sem a fegyverek tökéletessége, sem a harcosok milliós száma, sem a lángeszű hadvezetés nem elegendő a győzelemhez. Katonáink győzhetnek, ha az i t t h o n m a r a d o t t a k elvesztegetik a sok áldozattal megszerzett katonai sikert. A győzelem kivívásának döntő tényezője a nemzet egységes a k a r a t a , amely képessé teszi az egyes embert, hogy tevőlegesen résztvegyen a küzdelemben, lemondjon kényelméről, áldozzon munkát, vagyont s ha kell, életet is. Úgy gondolom, éppen ezért nem fölösleges ma azzal a kérdéssel foglalkozni, amelynek alakulása a nemzet lelkiéletét, gondolkodását legjelentősebben befolyásolja, sőt meghatározza: a nemzetnevelés kérdésével. Ez a kérdés különben épp olyan életbevágóan fontos marad a háború végeztével is, m e r t t u d j u k , hogy a nemzet sorsa nem dől el egyszersmindenkorra a békeszerződések megkötésével, napjaink igazolják, hogy a győztes fél béke idején, p á r évtized a l a t t mindent elveszíthet. Az első világháború u t á n egyetemesen ráébredt az emberiség arra, hogy a népek sorsát a családi élet és az iskola: a nevelés h a t á rozza meg. T u d t a ezt m á r Krisztus előtt évszázadokkal Lykurgos, ezen az alapon épített országot Szent István királyunk, ezt ismerték fel a felvilágosult uralkodók, ezt l á t t a meg Lenin, Kemál pasa, Sztálin, Mussolini és Hitler, aki így í r : »Az új állam fantáziaszülemény marad, ha nem teremt új embert. Az utolsó két és fél század forradalmai, kevés kivétellel, azért szenvedtek hajótörést, mert vezéreik nem ismerték fel, hogy a forradalomban nem a hatalom átvétele lényeges, hanem az ember nevelése.« A tizenhatodik század n a g y mozgalmai ó t a állandóan napirenden vannak a nevelési kérdések: Rousseaunak elnézik a t á r s a d a lomra, az államra vonatkozó új eszméit, de halálra keresik Émileje m i a t t ; nemzetünk a nevelési kérdések m i a t t helyezkedik szembe k i t a r t ó a n Bécs akaratával 1777 után. Az elmult k é t évtized a l a t t szintén a nevelésügyi kérdések állnak az érdeklődés középpontjáb a n : tanító, tanár mellett ezzel a kérdéssel foglalkozik a k a t o n a , a politikus, a közgazdász, kereskedő, iparos egyaránt. Mindenki elégedetlen és bírálja az iskolát. Egyesek az iskolák szervezetében, az iskolatípusokban látják a hiba okát, mások a t u d á s a n y a g kiválasztásában, a módszerben, vagy a tanszemélyzet lelkületében fedezik fel a b a j f o r r á s á t . Jellegzetes tünet, hogy m a g u k a hivatásos nevelők sincsenek megelégedve az eredménnyel. Új jelszavak nyomán keresik a kiútat. A jelszavak új t á r s a d a l m i élet kialakítására irányulnak, ehhez pedig új embertípusra van szükség, aki nem az egyéni függetlenségben l á t j a a legfőbb értéket, h a n e m a népközösségnek hátsó gondolat nélküli szolgálatában. Új E u r ó p á t , új világ létrejöttét v á r j u k . Az új világ vázlatos keretén dolgozhatik a politika, a páncélos haderő, de t a r t a l m a t ,


Bakk Péter

26

életet csak a nevelés önthet belé. V a j j o n a nevelés eleget tehet-e a reá váró f e l a d a t n a k ? Különösebb vizsgálódás nélkül megállapíthatjuk, hogy a nevelés terén a Párizs-környéki békék ó t a súlyos válság tapasztalható s hogy e válság az új háborúval fokozódott. De t u d n u n k kell azt is, hogy a mai állapot a népek olyan lelki válságára vezethet, amelyik felborítja a politikusok, diplomaták és hadvezérek minden szép és helyes tervét, elgondolását. E tény megfontolása a l a p j á n – és a nevelést a nemzetvédelem döntőfontosságú kérdésének tekintve – szándékszom a nemzet elsőfokú nevelésügyével foglalkozni, hogy ú g y mondjam, társadalmi szempontból vizsgálva a kérdést. Közoktatásügyünk alsó- középső- és felsőfokú o k t a t á s t különböztet meg és mindhárom fokon általánosan nevelő és szakirányú iskolákat. Az alsó fokot fennebb tudatosan cseréltem föl az első fokkal, m e r t úgy érzem, hogy a népiskolával szemben kialakult közvéleményt nagyban az az »alsófokú« jelző szülte. Az átlagember számára az alsó f o k jelenti a kevésbbé fontosat, a lekicsinyeltet. Tekintsük elsőfokú iskolának a népiskolát, nemcsak azért, m e r t ott kezdődik a rendszeres o k t a t á s és nevelés, hanem főleg azért, mert egy nemzet életében ennek az iskolának a m u n k á j a a legfontosabb, ezen épül fel a nemzet élete – szándékosan nem használom a »műveltsége« kifejezést, m e r t sokan hajlandók azt csak a szellemi életre korlátozni – és végül azért, m e r t a m a g y a r gyermekek 90%-a ebben az iskolában szerzi egész életére legmagasabb képesítését. A népiskola n a g y jelentőségét mindenki h a n g o z t a t j a és sokat vár tőle. De tegyük fel a kérdést és őszintén válaszoljunk r á : a nem hivatásos nevelők mennyiben vannak ennek az iskolatípusnak a segítségére? Kielégítő választ akkor kapunk e kérdésre, ha sorra vizsgáljuk a tanító, a tanítóképzés és a népiskola kérdéseit. I. A CSALÁD RÁBÍZZA A TANÍTÓRA LEGDRÁGÁBB KINCSÉT, a gyermekét, a nemzet a jövőjét. A napi s a j t ó az ő magasztos hivatásáról zeng, a képviselőházban gyönyörű beszédekben magasztalják. A szülő azt v á r j a tőle, hogy gyermekét minél rövidebb idő alatt sok mindenre t a n í t s a meg; a f a l ú elvárja, hogy irányítson szövetkezetet, hogy legyen levente-parancsnok, tűzoltó-parancsnok, kántor, vezessen dalárdát, osztatlan hat, illetve nyolcosztályú iskolában oktasson 1 0 0 – 1 7 0 gyermeket és esténkint a felnőtteket; a tanügyi hatóságok ellenőrzik, hogy eleget tesz-e a t a n t e r v utasításainak és a nem r i t k á n érkező adminisztrációs rendelkezéseknek. N a p o n t a átlag 1 2 – 1 5 ó r á t van lefoglalva s azonkívül készül a tanításaira. Nem r i t k a helyen a jegyző rábízza az élelmiszerjegyek kezelését és más irodai m u n k á t is. Ahol orvos nincsen – hány községben van ma orvos? – a tanítóhoz fordulnak egészségügyi tanácsért. A tanfelügyelőtől felfelé mindenik iskolai hatóság tisztában van a tanító sokirányú elfoglaltságával és t u d j á k , hogy milyen sokoldalú fel-


Népoktatásunk

mai kérdései

27

készültségre van szüksége a tanítónak a legkisebb f a l u b a n is. Mi, erdélyiek, tudjuk, hogy a megszállás a l a t t a felekezeti p a p és t a n í t ó volt a magyar f a l u n a k mindene: igazi vezetője lelki és gazdasági t é r e n egyaránt. Anyagiakban akkor sem viszonozták m u n k á j á t , hisz amikor a tanító fizetése havi 1200 l e j volt, u g y a n a k k o r egy szakácsnő teljes ellátás mellett k a p o t t ugyanannyit, sőt többet is. Ellenszolgáltatás nélkül is teljes erejéből igyekezett iskolájában és falujában hivatását teljesíteni. N e m r i a d t vissza, ha az idegen csendőr, rendőr és bíró meg is gyötörte. Társadalmi tekintetben meg is volt a j u t a l m a : a m a g y a r s á g minden rétege előtt köztiszteletben állott, érezte, hogy vezetőként tisztelik. Ma? Ki, vagy mi a tanító a közvélemény előtt? Pária. A kegyelemből érettségizett fiatalemberek m á r felülről néznek r á . A f a l u n élő iparos is félvállról kezeli. Miért? A munkaköre, vagy képzettsége m i a t t ? Munkaköre m i a t t semmiesetre se lehet, hisz az ő m u n k á j a nélkül a legbölcsebb művelődéspolitikai intézkedés is holt betű maradna, a honvédség tisztikara tízszeres m u n k á t végezhetne, míg az ujoncból »honvédet« nevel és az államnak többet kellene költenie a börtönökre, mint béke idején a hadseregre. Képzettsége volna az? Az első háború előtt a t a n í t ó végzettsége időben és az á t v e t t művelődési anyagban – a klasszikus nyelvek kivételével – azonos volt az érettségivel. 1920 óta egy, illetve k é t évvel többet végez, mint a gimnáziumi érettségizett. A művelődési anyag több – különösen a nemzeti t á r g y a k a t illetően – és jobban elmélyített, m i n t a gimnáziumban. Így ez sem lehet ok az alsóbbrendűségi érzés és a lekicsinylés kialakulására. Talán közoktatásügyünk szervezete t e t t e lehetővé a téves előítélet kialakulását? Kiindulási pont az a tény, hogy a tanítói oklevél – jóllehet ma egy évvel több előtanulmány szükséges a megszerzéséhez, mint az érettségihez – nem jogosít a tudományegyetemre való beiratkozásra. Talán e tény m i a t t a multban, de még ma is, nem egy gimnázium IV. osztályában a bukás előtt álló tanulót választás elé állítja egy-egy t a n á r : ha a gimnáziumban a k a r továbbtanulni, akkor el kell buktatnia, ha átmegy a tanítóképzőbe, átengedi. Így a diákság szemében s az ő révükön a szülők előtt is a képző a selejtezettek iskolája lett. A valóságban is ez volna a helyzet, ha a képzőbe csak a gimnáziumokból kirostált városi gyerekek kerülnének, de nem így volt a multban és szerencsére ma sincsen így. Például a kolozsvári állami tanítóképző I. osztályába az idei tanévben 20 olyan tanuló iratkozott be, akiknek általános osztályzatuk kitűnő, jeles, vagy jó. A gazdasági válság éveiben mind a csonka hazában, mind a megszállt területeken a legkiválóbb növendékek keresték a képzőt. A csonka országban jeles érettségivel iratkoztak be és t a n u l t a k még egy évet, hogy tanítók lehessenek. Az egyetem szervezete és hagyományai csak a klasszikus nyelvekben is képzett tanulók fölvételét engedik meg. Ez természetes volt akkor, amikor o t t mindent a klasszikus nyelveken a d t a k elő. Ma azonban, amikor a nemzeti műveltség elsőbbségét és f o n t o s s á g á t hangoztatjuk és minden t a n t e r v az öntudatosan m a g y a r és keresztyén


28

Bakk Péter

jellem kialakításának szükségességét hangsúlyozza és az iskolák célját is ebben jelöli m e g : a k k o r egyetemeinknek is meg kell találniok a lehetőséget a r r a , hogy a m a g u k keretében, a m a g u k vizsgáin selejtezzék ki a felsőbb tanulmányokra alkalmatlanokat és az egyet e m r e való b e j u t á s n a k többé ne az érettségi legyen egyedüli föltétele. Ha a tanítójelölt, aki oklevelének megszerzése u t á n orvosi k a r r a szeretne beiratkozni, szorgalommal és tehetséggel pótolni t u d j a a képző és a gimnázium közti különbséget, az ú g y az orvostudománynak, mint a nemzetnek e g y a r á n t nyereség. E n n e k nincsen akadálya – hangzik m á r i s a válasz, csak a tanítójelölt tegyen előbb bizonyságot képességeiről, tegyen különbözeti vizsgát a gimnáziumi osztályok tárgyaiból és főleg a latinból. A különbözeti vizsgák azonban lélekölők és megalázóak. A latinból úgyse a tankönyvek a n y a g á r a lesz szüksége se az orvosin, se a jogi karon. Másfelől az egyetem nem vesztene színvonalából, hisz m á r az első félév végén kiselejtezheti az oda nem valókat. A tanítóságra nézve pedig n a g y felszabadulást jelentene ez a lehetőség. Nem iratkoznának sokan az egyetemre, de a lehetőség ténye úgyszólván nemeslevelet adna részükre. A népiskola sem veszítene, m e r t a hivatásérzettől á t h a t o t t tanítójelöltet a továbbtanulás lehetősége nem t á n t o r í t j a el hivatásától. Az opportunista lelkületű egyénektől viszont nemzeti érdek megtisztítani a népiskolát. Nincs i t t helyünk a r r a , hogy a tanító szűkebb értelembe vett pedagógiai feladataival foglalkozzunk, de éreznünk kell és sohasem szabad elfelednünk, hogy a népiskola falai közt folyó nevelő munka még az egyetemen is érezteti h a t á s á t és a tanító részére állandóan idegőrlő és szervezetromboló m u n k á t jelent, amelyben csak a hivatásszeretet tehet valakit kitartóvá. A m a g y a r tanító a multban m e g m u t a t t a , hogy nemcsak kenyérkereseti alkalmat lát m u n k a körében s ha anyagi helyzetével nem volt és nincsen megelégedve, az nem a hivatásérzet, a hivatásszeretet hiányát vagy csökkenését jelenti, hanem a hivatásában öntudatos ember legtermészetesebb igényét. Kétségtelen, hogy a tanítóság sorsa a multhoz viszonyítva, az első világháború óta lényegesen javult. Rendeződött a fizetés kérdése, a n y u g d í j ügye, több szervezet dolgozik a t a n í t ó s á g szociális és gazdasági helyzetének könnyítésén. A csonka ország a nagy gazdasági válság idején is egymásután építette az egészséges tanítói lakásokat, szaporította a tantermek számát, hogy eltünjenek az osztatlan iskolák. A kifosztott ország több, m i n t 5.000 ilyen épület e t emelt. A jelenlegi háború nehézségei ellenére is a kormány javít a n i igyekszik a tanítóság sorsán, amint a közoktatásügyi miniszter költségvetési beszédéből is o l v a s h a t j u k : »Hiába hangoztatjuk – m o n d t a beszédében a miniszter – a tanítói állás nagy nemzetnevelő fontosságát, hiába emlegetjük tanítóink ügybuzgóságát, f á r a d s á g o s m u n k á j á t , ha nem segítjük őket ahhoz, hogy a társadalomban valóban nemzetnevelőkhöz méltó helyet foglalhassanak el.« Ha a képviselőházban ilyen beszéd hangzik el a miniszteri székből, biztosak lehetünk, hogy a tanítóság helyzete megváltozik, csak a külső körülmények tegyék lehetővé.


Népoktatásunk

mai kérdései

29 II.

A TANÍTÓSÁG MÁR 1914. ELŐTT KÖVETELTE, hogy a tanítónak legyen érettségije és kapjon főiskolai képzést. Kívánságát kettős indoklásra alapozta: 1. így nagyobb lesz a tanító általános műveltsége és szakfelkészültsége, nagyobb eredménnyel szolgálhatja a nemzeti nevelés ügyét; 2. főiskolai végzettség alapján megnyílik az út előtte a m a g a s a b b fizetési fokozatok felé és megváltozik a tanító szociális helyzete. A tanítóság ilyen törekvései Európa-szerte fellelhetők. Németországban m á r a XIX. század első évtizedeiben találkozunk e mozgalommal, de megvalósítására csak az első világháború u t á n került sor, amidőn az egyetemes válság a figyelmet a nevelés válságára terelte. Az érdeklődés elsősorban a tanítóképzés felé fordult. Ez természetes, hisz a tanítóképzőben készülnek föl a nemzet nevelői. Egyetlen iskolatípust sem é r t annyi változás az utóbbi húsz évben, mint a tanítóképzőt. Például Romániában 1922–1940. között négy-, hat-, nyolc-, hét- és ismét nyolcosztályú a képző. Alig száradt meg a nyomdafesték az egyik tanterven, m á r i s készült a másik. Mielőtt a m a g y a r tanítóképzés fejlődését áttekintenők, igen tanulságosnak ígérkezik rövid pillantást vetnünk a német tanítóképzés fejlődésére. ( E r r e nézve az alábbiakban Koltai Istvánnak »A német tanítóképzés« című, Budapesten, 1941-ben megjelent munk á j á t használtuk legtöbbet.) Az 1 9 1 4 – 1 8 - a s háború tanulságai nyomán új korszak nyílott a német iskolapolitikában. Új szellemű, új lelkiségű embertípusra volt szükség, hogy alkotó élet indulhasson meg a romokon. A német nép lelkének ú j r a f o r m á l á s á t , a nemzeti egység tulajdonképeni megalapozását a néptanítótól várták. E f e l a d a t betöltésére nagyfokú képzettségre és h i v a t á s t u d a t r a van szüksége a tanítónak. Ilyen képzett t a n í t ó k a t a háború előtti szemináriumok nem adhattak, reformra volt szükség. A szemináriumokkal szemben felhozott súlyosabb kifogásokat a következőkben f o g l a l h a t j u k röviden össze: 1. az általános és szakműveltséget egyidőben adta, így a gyermek figyelme megoszlott és ezért alapos elmélyülés egyik téren sem volt lehetséges; 2. túlkorán kezdődött a szakképzés; 3. a szakképzés korai kezdése és gyors befejezése folytán a nemzeti építő-munka k i f o r r a t l a n egyének kezébe került; 4. a pályaválasztás nem tudatosan t ö r t é n t , m e r t lélektani okok m i a t t ez 14 éves korban lehetetlen; 5. a szemináriumok szellemi izoláltsága sok téves előítéletnek és a tanítóság lekicsinylésének volt az oka; 6. a szemináriumok nem képviselték méltóképpen a nemzeti műveltséget; 7. a t a n í t á s t enciklopédizmus jellemezte: rövid idő a l a t t túlzsufolt műveltségi anyagot a k a r t a k elsajátíttatni; a tanítási módszer kiöregedett; 8. a nevelés irányítói mindent az értelemtől v á r t a k , az érzelmek művelésére kevés gondot fordítottak. Ezeket a h i b á k a t a tanítóképzésből csak a képzés gyökeres megváltoztatásával lehetett kiküszöbölni. A kérdéssel foglalkozó szakemberek megegyeztek a r e f o r m szükségességében. Eldöntöt-


30

Bakk Péter

ték azt is, hogy csak az általános műveltség megszerzése u t á n kezdődjék a szakképzés. Az előbbi a középiskolákban történjék, a szakképzés pedig az egyetemen, vagy külön főiskolákon. A bekövetkezett tanítóképzői r e f o r m o t azonban Németországban sem a pedagógiai célok szemelőtt t a r t á s á v a l valósították meg. Főleg politikai, gazdasági és szociális okok voltak az irányadók. A kezdeti elgondolástól eltérően nem egységesen t ö r t é n t a szervezés, hanem tartományok szerint más-más iskolatípust találunk, nem egy helyen k i t a r t o t t a k a háború előtti módszerek mellett. Az egyetemi képzést m a g a a tanítóság kívánja, de sok egyetemi t a n á r is ebbe a táborba tartozik, hangoztatva, hogy a tanítónak sokoldalú m u n k á s s á g a m i a t t nagyobb képzettségre van szüksége, mint a középiskolai t a n á r n a k (Karstädt, Stölzle). A pedagógiai írók többsége a különálló akadémiai képzést sürgeti. Főérvük az, hogy az egyetem képtelen arra, hogy hallgatóinak egységes világnézetet és a tanítóságnál elengedhetetlen szociális hivatástudatot adjon (Becker). A weimari alkotmány 143. §-ának 2. p o n t j a k i m o n d j a : »A tanítóképzés azon alapelvek szerint, amelyek a magasabb képzés számára érvényesek, az egész birodalomban egységesen szabályozandó.« Ez az egységes szabályozás a h á b o r ú t követő gazdasági válság m i a t t nem volt megvalósítható. A birodalom egyes államai egymástól függetlenül és eltérően gazdasági és politikai viszonyaiknak megfelelően oldották meg a tanítóképzést. Bajorország és Würtemberg k i t a r t o t t a régi szeminárium mellett; Poroszország, Baden, Oldenburg és Mecklenburg-Schwerin az akadémiai tanítóképzést választotta; Braunschweig, Hamburg, Hessen, Szászország és Thüringia az egyetemi képzés mellett döntött. A képzés idejét és a felvett t a n t á r g y a k a t illetően is nagyobb különbségek tapasztalhatók az egyes intézetek között. Azonban valamennyien megegyeztek abban, hogy az általános műveltség közlése elkülönült a szakműveltségétől, a képzés valóban felsőfokúvá, tudományossá vált, a teljes érettségire épült. Az új képzés m e g t a r t o t t a a régi rendszer kettős vizsgarendjét. Az elsőt a tanulmányok befejezésekor tették le, ez elméleti volt; a másodikon a tanító 2 – 7 évi gyakorlat után rendszerint s a j á t állomáshelyén gyakorlati hozzáértését igazolta. A német tanítóképző akadémiák s a j á t o s vonásait három pontb a n jelölhetjük meg: 1. pedagógiai főiskolák voltak, ahol a pedagógiát és segédtudományait olyan mértékben művelték, mint ahogy azt egyetlen más intézmény sem t e t t e ; 2. a hazai természet, kult ú r a és népiség fokozottabb ápolását tűzték ki célul; 3. a képzés sokoldalú és mégis elmélyülő. Olyan t a n í t ó t a k a r t a k képezni, a k i nemcsak az iskolában, mint tanító állja meg a helyét, hanem szolgálati, általános emberi és polgári magatartásával, viselkedésével, egész életével a nép vezetője, aki a közösség szolgálatára kész és alkalmas és érzi a felelősséget az állammal, néppel és egyházzal szemben. Az akadémiákra érettségi a l a p j á n lehetett beiratkozni, s a t a n d í j n a k még a f o g a l m á t is törölték ezeken a főiskolákon. A növen-


Népoktatásunk

mai kérdései

31

dékeket csupán az kötelezte a beiratkozáskor, hogy énekből és zenéből felvételi vizsgát kellett tenniök. Az akadémiák működése ellen h a m a r o s a n különböző kifogások vetődtek fel, a legjelentősebb vádak ezek voltak: nem ápolták komolyan a néppel való kapcsolatot, s az elméleti képzés elnyomta a gyakorlatit. Valóban az akadémiákat nagyobb városokban helyezték el s így a célkitűzés gyakorlati része kevésbbé volt megvalósítható. Emellett a harmincas évek elején túltermelés is m u t a t k o z o t t a tanítói pályán. A nemzeti szociálista p á r t hatalomra j u t á s a lényeges változást jelentett a tanítóképzésben is. Politikai célja és világnézete alapján új keretet állított a tanítóképzésnek és azt új t a r t a l o m m a l töltötte meg. Az akadémiai és egyetemi képzés helyébe az egységes Tanítóképző Főiskolát szervezte, amelyik nem szakadt el a néptől, mert az új tudományágakat a jelöltek a népi környezetben végzett személyes kutatásokkal s a j á t í t o t t á k el. Az új főiskolák nagyrészét kisvárosokban létesítették. A tanítóképzés irányelvét R u s t miniszter így jelölte meg: »Ha egyszer elismertük, hogy a vér és rög, azaz a nép és haza a németség legfőbb erőforrásai, akkor a nevelést és tanítást, valamint ennek megfelelő tanítóképzést is belőlük kell kifejlesztenünk.« A politikai forradalom nyomán megindult új élet gyorsan munkához j u t t a t t a az állástalan tanítók ezreit, sőt rohamosan jelentkezett a tanítóhiány veszélye. Az új háború kezdete előtt m á r 40.000-re emelkedett a betöltetlen állások száma. 1939-ben 27 Tanítóképző Főiskola és egy t a n í t ó k a t képző Pedagógiai Intézet működött a birodalom területén. Ezek a főiskolák igazi nevelőintézetek, amelyek azt a szellemet igyekeztek meggyökereztetni a hallgatókban, amelyben m a j d a g o n d j a i k r a bízott gyermekeket, i f j a k a t és a f a l u t vezetniök kell. Az egységes nevelői szellem elmélyítésére 1936-ban a tanítóképzéshez kapcsolják a tanárképzést is. A tanárjelöltek k é t évet a Tanítóképző Főiskolán végeznek. A főiskolai képzés mellett a tanítóhiány nem csökken, nap-nap u t á n több tanítói állás vár betöltésre. Az i f j ú alig 24 éves korában helyezkedhetik el a tanítói pályán, holott m á s u t t kevesebb m u n k a mellett és már korábban több jövedelemre tehetne szert. A háború és a növekvő tanítóhiány m i a t t a Német Birodalomban ideiglenesen visszatértek a középiskolai tanítóképzésre. A MAGYAR VISZONYOKAT TEKINTVE, azt l á t h a t j u k , hogy a háború u t á n a Németországéhoz hasonló f o r r o n g á s tapasztalható a tanítóképzés körül. Az összeomlás nyomában k é t évvel emelték a tanítóképzést, azonban se a tanítóság, se a tanítóképző nem volt megelégedve e megoldással, mert a képzés továbbra is középiskolai jellegű m a r a d t a n n a k ellenére, hogy a tanulmányi évek száma kettővel meghaladta a gimnáziumét. Nem volt megfelelő t a n t e r v se. Így hamarosan változtattak a szervezetén. 1923-ban öt évre szállították le a kiképzést (4 g i m n á z i u m + 5 év képző). Ennek főleg gazdasági.


32

Bakk Péter

o k a volt, m e r t különben a tanítóság és a képzők továbbra is a főiskolai képzést kívánták. Az ország anyagi helyzete azonban ezt nem engedte meg. A csonkaország területén működő 59 tanító- és tanítónőképző m u n k á j a végül is túltermelést eredményezett. A harmincas évek elején 7000 okleveles tanító, illetve tanítónő volt állás nélkül. A t a n í t ó s á g helyzete mindinkább sürgette a tanítóképzés akadémiai vagy főiskolai színvonalra való emelését. E z t sürgette a népiskolák színvonalának fejlesztése és az elsajátítandó művelődési a n y a g meggyarapodása is. Az akadémiai képzéstől a tanítóság évtizedes sérelmének orvoslását, mélyebb pedagógiai műveltséget várt, az állam pedig a nemzeti műveltség színvonalának emelését remélte. Í g y j ö t t létre az 1938. XIII. és XIV. tc., amelyek megszüntetik a középfokú tanítóképzőt és helyébe a líceumi érettségire épülő Tanítóképző Akad é m i á t állítják. A liceum a gimnázium négy osztályára épülő, gyakorlati irányú, új középiskola. Lényegét a t a n t e r v é t életbeléptető 133.864/1939. IX. ü. számú miniszteri rendelet így jelöli m e g : »A liceum az elméleti és szakirányú műveltséget közvetítő középiskolák között átmenetet alkotó középiskola, amely jól megalapozott, de gyakorlati irányú általános műveltséget n y ú j t és főkép a gyakorlati életpályákra, valamint a neveléssel kapcsolatos élethivat á s o k r a készít elő. E célból m e g a d j a növendékeinek a nemzeti jellegű és gyakorlati irányú általános műveltséget és emellett olyan általános nevelési ismereteket is ad, amelyek megalapozzák a nevelési életpályák felé vezető felsőbb tanulmányokat.« A liceumi érettségi egyenértékű a gimnáziumi érettségivel, de nem jogosít a tudományegyetem jogi, orvosi, bölcsészeti és természettudományi k a r á r a . A törvény értelmében a jeles és jó liceumi é r e t t s é g i bizonyítvánnyal rendelkező tanulók azonban beiratkozhatnak a két évfolyamos Tanítóképző Akadémiára. 1938-ban az ország még a tanítói túltermelés ellen kellett, hogy védekezzék és a fiatalság részére alig volt elhelyezkedési lehetőség. A liceumi érettségire 1942 júniusában került volna sor először és a Tanítóképző Akadémia ezidei tanévvel kezdte volna m e g működését. Az ország területi gyarapodása és a háború eltűntette a tanítói fölösleget, sőt m á r ezrekre emelkedik a betöltésre váró tanítói állások száma. A bekövetkezett helyzet m i a t t átmenetileg felfüggesztették a liceumi érettségit és a régi ötéves tanítóképző működik tovább. A MAGYAR TANÍTÓ-VÁLSÁG azonban fennáll mind a tanító, mind az állam szempontjából. A liceumok tanulóinak a száma évről-évre növekedik, ez azonban nem a tanítói pálya iránti érdeklődést jelenti, hanem azt, hogy a gyakorlati pályák vonzzák a tanulókat. A liceumok tanulóinak több mint 50%-a nem akar tanító lenni. E z t nyiltan be is vallja. A liceumi érettségit felfüggesztő miniszteri rendelet az ilyen tanulókból úgyszólván a k a r a t u k ellenére képez tanítókat. Háborúban állunk és mindenkinek kötelessége o t t dolgozni, ahová a nemzet érdeke állítja. A tanítói m u n k a k ö r t azonban csak hivatott emberek tölt-


Népoktatásunk mai kérdései

33

hetik be. O t t nem elég a kötelességtudás. Olyan lelkületre v a n szükség, amelyet máról holnapra nem lehet felvenni. Keresnünk kell a k i ú t a t , mert a pályájukra hatalmi szóval kényszerített tanítói nemzedék nemzeti tragédiát jelenthet. Törvényhozással nehezen f o g megváltozni a helyzet. Társadalmi úton kell odahatni, hogy vonzóbb legyen a tanítói pálya. Meg kell változnia a tanító szociális helyzetének; a falú életében nagyobb súlya kell, hogy legyen a tanítónak. E téren nagy lépést jelent a közoktatásügyi miniszter költségvetési beszéde. De meg kell változzék a papság és közigazgatási hatóságok magatartása is a tanítóval szemben, hogy az az iskola falain kívül is nevelő lehessen. A tanítóképzést pedig úgy kell rendezni, hogy olyan intézmény szolgálja azt, amelyikben a tanuló kezdettől fogva t u d j a , hogy o t t tanítóképzés történik és ne legyen dilemma előtt a pályaválasztást illetően. A tanítóképzés keretére vonatkozóan – jóllehet nem pedagógiai folyóiratban kevésbbé van helye – annyit meg kell jegyeznünk, hogy a képzésnek szorosabb kapcsolatban kellene folynia a népiskolával, a faluval. Határozottan és világosan előírja ezt a t a n t e r v és miniszteri utasítások, a valóságban azonban kevés valósulhat meg a tanulók túlterheltsége miatt. Sokkal több lehetőségre volna szüksége a képzőnek a népi, nemzeti k u l t ú r a céltudatos és irányított tanulmányoztatására a tanítójelöltekkel. A szülőföld és honismeret – ez pedig a nemzeti nevelés a l f á j a – a mai adottságok mellett sajnos egészen felszínesen történik. A népiskolával való szorosabb kapcsolatot nem pedagógiai téren képzelem el, az eddig is megvolt, hanem a szervezet tekintetében. A népiskola és a tanítóképző – legyen bár főiskolai jellegű – szervesen egymásra épüljön, a képző a népiskolából toborozza növendékeit, ő a d j a meg a szükséges általános műveltséget és azulán a szakképesítést. Ez természetesen úgy valósulhat meg csak, ha a képző és a gimnázium közötti különbség eltűnik oly értelemben, hogy a képző két utolsó éve kivételével a többinek a tanterve ú g y módosul, hogy zökkenő nélkül át lehessen lépni belőle a gimnáziumba. Illetve a képzőben a szakképzés megkezdése előtt az általános művelődési anyagból a gimnáziuméhoz hasonló érettségit tesz a növendék. A hivatásra való ránevelés kérdését nem vethetjük el, hisz a k k o r tagadnók a nevelés lehetőségét is. s ha nem szükséges a ránevelés, akkor miért van a tanítói oklevél m a g á n ú t o n való megszerzésének a lehetősége kizárva? A tanítóhiány nem jelentheti húzamosabb ideig a tanítóképzés színvonalának a csökkentését. Ez annál is inkább mielőbb kiküszöbölendő, m e r t a népiskola és így a nemzeti nevelés súlyos k á r á t jelentené. III. AZ 1868. XXXVIII. TC. MEGSZERVEZI a népiskolát, kötelezővé teszi az általános tankötelezettséget s így e téren Poroszország u t á n hazánk megelőzte az összes európai államokat. Br. Eötvös József törvénye hatosztályos népiskolát szervezett.


34

Bakk

Péter

A háború előtti Magyarországon 16.861 elemi iskolában 34.574 t a n í t ó végezte 1,937.814 gyermek oktatását. A háború ráeszmélt e t t e a vezető réteget arra, hogy kevés az iskola, kevés a tanító és hiába mindkettő, ha a szülők nem engedik iskolába a gyermekeik e t : az írni-olvasni nem tudók száma szégyenteljesen nagy. Ezért 1921-ben életbelépett »az iskolázási kötelesség teljesítésének biztosítására« az 1921:XXX. tc., amelyik szigorú büntetéseket szab ki az iskolakerülőkre. Ennek ellenére az 1930-as népszámlálás alkalmából a csonkaország lakóinak több mint 10%-a analfabéta. Ez a százalék az 1920-as adatokhoz viszonyítva (akkor 16% volt) nagyobb javulást m u t a t , de így is rossz f é n y t vet közműveltségi állapotainkra. Az írni-olvasni nem tudók száma a visszacsatolt területekkel hirtelen ismét emelkedett. A közművelődési szükséglet a népiskola átszervezését is szükségessé t e t t e : ma az őstermelőnek is sokirányú és magasfokú ismeretekre van szüksége, ezeket a régi elemi iskola nem a d h a t j a meg. Európa-szerte emelték a népiskola osztályainak számát, hol hét-, hol nyolcosztályra. A csonkaországban 1 9 3 0 – 1 9 4 0 között fokozatosan tértek át a nyolcosztályos népiskolára. Az 1940. XX. tc. az iskolázási kötelezettséget nyolc osztályban állapítja meg. Eszerint a gyermek 6 – 1 4 év között a mindennapi iskolába köteles járni. A nyolcosztályos népiskola feltétlenül több lehetőséget n y ú j t a nemzeti műveltség emelésére, mint a hatosztályos és ma m o n d h a t j u k : közművelődési szükséglet. A nyolc osztály megvalósítása azonban csak olyan feltételek mellett j á r eredménnyel, amelyeknek egyelőre az ország nem tehet eleget. Így például: 1. az iskolák n a g y százaléka osztatlan, azaz egy t a n í t ó foglalkozik 6, illetve m o s t 8 osztállyal és ezen a tanítóhiány és tantermek hiánya m i a t t nem lehet máról holnapra változtatni; 2. a tanítóképzést a népiskola fejlesztése arányában előzetesen tökéletesíteni kell, hisz a nyolcosztályos népiskola úgyszólván egészében helyettesíti a polgári iskolát, az ottani m u n k á r a viszont a tanítói oklevél megszerzése u t á n még négy évet tanulnak a jelöltek a Polg á r i Iskolai Tanárképző Főiskolán; 3. szociális úton lehetővé kell tenni a tankötelesek hiánytalan beiskoláztatását. Amíg legalább ezeknek a feltételeknek nem teszünk eleget, addig csak ábrándokban r i n g a t j u k magunkat, h o g y milyen fejlett népiskolánk van. Amíg tartalommal nem t u d j u k megtölteni a n a g y keretet, addig csak Potemkin-vállalkozás a nyolc osztály bevezetése. Ha nincsen elég tanítónk a hatosztályos népiskola számára, hogyan lehetne eredményes m u n k á t várni a nyolcosztályban? A tanítóhiányt nem szabad a háborúval magyarázni. A háború nélkül is bekövetkezett volna a területek visszatérésével. És hazánk területe még csonka. Úgy gondolom, presztizs-kérdésből sem hagyhatók figyelmen kívül a fenti kérdések. Legnagyobb lesz örömünk, ha életteljes, nyolcosztályos népiskola működik mindenütt. Ma azonban északi rokonaink példájára gondolunk. A finnek háromosztályos népiskoláv a l j u t o t t a k el oda, hogy az analfabétizmust elsőknek küszöbölték


Népoktatásunk mai kérdései

35

ki. Amikor ezt megvalósították, akkor kezdettek hozzá népi műveltségük mai csodálatosan m a g a s színvonalra emeléséhez. Nemzeti életünket nem h a t á r o z h a t j a meg a művelődés terén m á s országok művelődéspolitikája. A m a g y a r tanítóság nemzetnevelő munkája úgy j á r h a t eredménnyel, ha a tanügyi hatóságok, a közigazgatás és a társadalom minden igyekezetével megteremti a nevelői munka előfeltételeit. Hiába vannak híres egyetemeink, tudományos intézeteink, középiskoláink, ha népiskolánkban nem folyik alkotó munka, ha nem t u d j u k elérni, hogy egy t a n í t ó ne kétszáz, hanem 3 5 – 4 0 gyermekkel foglalkozzék, m e r t csak így é r h e t j ü k el, hogy műveltségünk megalapozatlan építmény helyett, népünk széles rétegeit átjáró, mélygyökerű nemzeti műveltség legyen. BAKK


PÉTER

E R D É L Y M Ű E M L É K E I N E K SORSA A BELVEDEREI D Ö N T É S UTÁN

1940 AUGUSZTUS 30-IKÁNAK fényes napja, amely az erdélyi m a g y a r s á g n a g y többségének hő álmait valóra váltotta, jelentős h a t á r k ő Észak-Erdély történelmi és művészeti emlékeinek históriájában is. Templomok és várak, kastélyok és kúriák, városi paloták s népi alkotások egész serege, szobrászati, festészeti és iparművészeti kincseikkel egyetemben kerültek vissza a biztonságot n y u j t ó m a g y a r államiság keretei közé; mindennek fontosságát nemcsak a műemlékekkel foglalkozó szaktudósok s a művelt közönség ismerte fel, hanem az egész m a g y a r nemzet, hiszen e műemlékek a visszatért városok s falvak szimbólumaivá emelkedtek a tovatűnt huszonkét esztendő alatt. A belvederei napok lázas óráiban rajzolt térképekbe a kolozsvári Szent Mihály-templom, a váradi és szatmári székesegyház képét illesztették bele, Kalotaszeg, a Székelyföld f a t o r n y o s templomait, Marosvásárhely közművelődési palotáját s az illusztrált lapok első oldalán Hollós Mátyás kolozsvári érclova szegte előre büszke f e j é t ; százezrével készültek az új képeslapok s boldogan derültek a szemek m a g y a r felirataikon. Az öröm, amely ez ódon emlékeket körülölelte az Erdélybe utazók légióinak szívében, a birtoklás megnyugtató érzésévé csöndesült azóta; a műemlékek ügye visszakerült az a r r a hivatottak kezébe, az állam, az egyházak, a városok gondjaiba s a művészettörténeti tudomány szakkutatóinak érdeklődési körébe. Két év nem n a g y idő a történelem hömpölygésében, de ily világformáló korszakban éppen nem jelentéktelen mozz a n a t ; szemügyre kell vennünk műemlékeink helyzetét is, mindazt, ami t ö r t é n t körülöttük, érettük s különösképpen figyelnünk kell azoknak a sorsát, amelyek az új h a t á r sorompói mögül néznek r e á n k Erdély déli részének földjéről. A műemlékügy nagy nemzetpolitikai jelentősége követeli meg mindezt tőlünk. I. A TOVATÜNT HUSZONKÉT ESZTENDŐ elsőrendű fontosságú m a g y a r üggyé érlelte meg Erdély műemlékeinek kérdését, hiszen ezek a valóságos, élő történelem képviselői; a r c u l a t u k r a van írva az elmult ezredév minden változása s ékesebben beszélnek az Erdélyre f e n n t a r t o t t történelmi jogainkról minden néprajzi természetű érvnél s magyarázatnál. Erdély földjén a m a g y a r mellett sok más nép is gyökeret v e r t s elhelyezkedésük, településüknek, arányszámaiknak módosulása állandóan változott az Árpádok korától napjainkig; fogyott, pusztult a századok véres, nemzetfenntartó háborúiban a m a g y a r s szaporodtak a bevándoroltak. Kaleidoszkópszerű képet n y u j t a településtörténet, ám ehhez képest egységes szellemet képviselnek Erdély műemlékei; a Nyugathoz f o r r o t t magyar k u l t ú r a és művészet hirdetői ők, elenyészően csekély kivétellel valamennyien s egyazon teremtő akarat, művészeti szellem hívta létre őket, m i n t az


Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után

37

erdőkön inneni országrész alkotásait. A nyugati kereszténység eszméjében fogant szentistváni Magyarország elvitathatatlan történelmi egységének legigazibb ügyvívői E r d é l y műemlékei; nem poros könyvtárak és levéltárak mélyén lappangó dokumentumok, hanem mindenkitől ismerve és szeretve élnek, kővémeredten, a városok és falvak piacán. Elsőrendű m a g y a r ü g y volt k é t évtizeden át ez emlékekre gondolni, a trianoni tilalomfán kívül s belül; a magyar állam azonban úgyszólván csak aggódó figyelmét s szeretetét küldhette a határon túlra, a róluk való gondoskodás a kisebbségi sorsba sűlyedt erdélyi m a g y a r s á g f e l a d a t a volt. K e t t ő s problémát vetett fel a műemlékügy felelős intézőinek szemében. Az első dolog az emlékek reális állagának megőrzése, épségben való fenntartásuk s kijavításuk, helyreállításuk volt; a másik tudományos feldolgozásuk, történelmüknek megírása, a r e á j u k vonatkozó fényképes, r a j z i és í r o t t adatok összegyűjtése, közzététele s a magyar történelmi jogok általuk való hirdetése a hazai s a világközvélemény előtt. A trianoni m a g y a r állam közvetlenül nem nyúlh a t o t t bele az erdélyi műemlékvédelembe s ez a helyzet a 30-as évektől kezdve folyton romlott az idő múlásával; annál nagyobb lendületet v e t t a m a g y a r művészettörténeti irodalom, mind nagyobb számmal l á t t a k napvilágot az E r d é l y műemlékeivel foglalkozó publikációk. E területen viszont az erdélyi m a g y a r tudósokra háramlott a feladat oroszlánrésze, hiszen nekik sokkalta inkább módjuk volt a helyszínen tanulmányozni az emlékeket, lefényképezni azokat s kinyomozni a d a t a i k a t a levéltárakból. Ez az idő volt az erdélyi művészettörténet hőskora; Kelemen L a j o s lelkesítette és irányította a k u t a t ó k maroknyi csapatát, l á t t a el útmutatásokkal, adatokkal k a r t á r s a i t , akiknek tenger nehézséggel kellett megküzdeniük, míg Erdély falvait b e j á r h a t t á k , ezer s a n d a szem tekintete előtt vagy lopva fényképeket készíthettek, és a l a p r a j z o k a t vethettek papírra. Meg kellene írni e heroikus küzdelmek történetét is, lefesteni, hogyan készültek a művészettörténeti dolgozatok; t á r g y i mivoltuk már ismeretes s mindazok az elvi harcok is, amelyeket a magyar tudomány anyaországi és erdélyi képviselői a r o m á n szakemberekkel folytattak. A román műtörténészek E r d é l y t holmi Bizánccá szerették volna átfesteni s bebizonyítani, hogy e föld a keleti művészet tartománya volt; öt-hat kisebb kőtemplomot s a későbbi korokban keletkezett fatemplomocskák belső díszítését kellett fölébe tornászniok Erdély évezredes, n y u g a t i stílusú műgyakorl a t á n a k . . . 1 Nehéz s még egy Strzygowski erejét is meghaladó célkitűzés volt ez s eleve sikertelenségre ítéltetett. E helyütt azonban bennünket nem a művészettörténeti elvek csatája érdekel – még ha azok is i r á n y í t j á k a műemlékvédelem ú t j á t , – h a n e m monumentumaink valóságos életsorsa az elmult évtizedek alatt. K é t évvel ezelőtt e szemle hasábjain m á r hosszabb 1 M a g y a r m ű v é s z e t és erdélyi m ű v é s z e t c. m u n k á m b a n r é s z l e t e z e m e k é r dést (Erdélyi Múzeum, 1935. XL. köt. 3 3 6 – 3 6 1 . ll., v a l a m i n t Erd. Tud. Füz. 80. sz.). L. m é g : Szenttamási István: Az erdélyi m a g y a r m ű e m l é k e k és a r o m á nok. Magyar Szemle, 1936.


38

Biró József

tanulmányban foglalkoztunk e kérdéssel 2 s nem bocsájtkozhatunk ismétlésekbe; k i f e j t e t t ü k m á r akkor Erdély műemlékeinek közjogi helyzetét a r o m á n világban, r á m u t a t t u n k pusztuló, romló állapot u k r a , a bennük veszélyeztetett n a g y nemzeti értékekre s sürgettük az erdélyi m a g y a r műemlékügy intézményes megszervezését. 1940 f o r r ó n y a r á n látott napvilágot e dolgozat s intra muros írva, hangfogót kellett tenni méltatlankodásunknak erősebb k i f a k a d á s a i r a ; nem beszélhettünk az erőszakosan megsemmisített emlékekről, mint a kolozsvári Újhelyi-féle ötvös-háznak egy román műemlékbizottsági tagtól való megcsonkításáról, a régi Nemzeti Szinház s í r j á n a k megásásáról s megannyi m á s f á j d a l m a s dologról; most sem szándékozunk azonban mindezt kiteregetni. Már akkor hangsúlyoztuk s maiglan is áll a tétel, hogy a műemlékek pusztulásának leghatalmasabb tényezői az idő és a szegénység; az erdélyi magyarság akkori, végsőkig lerongyollott helyzetében s a háborús vüágban műemlékr e s t a u r á l á s r a távolról sem volt képes s még legfontosabb emlékeink egyikének, a kolozsvári f ő t é r i templomnak helyreállítása ügyében sem t u d t u n k semmit sem tenni. Éppen hogy sikerült szakértővel megvizsgáltatni a templomot s e f e l a d a t r a egyedül Rados Jenő budapesti műegyetemi t a n á r vállalkozott, aki 1938 n y a r á n Erdélybe utazva elkészítette szakvéleményét; 3 a munkához hozzáfogni azonban a legelemibb szükségletek hiánya m i a t t nem lehetett. A műemlékügy érdekében f o l y t a t o t t kisebbségi küzdelem – amely Bánffy Miklós gróf vezetése a l a t t folyt – mégsem volt hiábavaló. A tudományos k u t a t á s összegyűjtötte adalékok és fényképek igen jó szolgálatot tettek az erdélyi m a g y a r ügynek a belvederei döntés előkészítésekor; Teleki Pál gróf, Bárdossy László és Pataky Tibor évtizedes fáradozásait végül is siker koronázta. Teleki Pál gróf irányította és hívta létre a m a g y a r , tudományos erőfeszítések fogl a l a t j á t s megkoronázását, az „Erdély” című m u n k a h a t a l m a s kötetét, 4 amely a m a g y a r jogok tudományos érveit meggyőző erővel foglalta egybe; a németül s olaszul is megjelent mű mély benyomással volt a belvederei döntést meghozó s t á t u s f é r f i a k szemében. Az erdélyi m a g y a r művészetre vonatkozó t a n u l m á n y t Gerevich Tibor írta, szaktudományunk vezető mestere; az a d a t g y ű j t é s mozaikjaiból plasztikus s élesen megvilágított egészet f o r m á l t , r á m u t a t v a arra, hogy Erdély műemlékeit ugyanaz a s t í l u s a k a r a t és művészeti szellem hozta létre, mint a szentistváni Magyarország többi alkotását, a felvidékieket s a dunántúliakat is. Gerevich e nagyvonalú tanulmányával nagy szolgálatot t e t t a revizió ügyének s benne összpontosult mindaz, amivel a m a g y a r művészettörténeti tudomány a nagy pörben való ítéletmondáshoz 1940 n y a r á i g hozzájárulhatott. 2 Az erdélyi m a g y a r m ű e m l é k p o l i t i k a f e l a d a t a i . Hitel, 1940. évi 1. sz. K ü l ö n n y o m a t b a n is, Kolozsvár, 1940. Glória ny. 16. l. 3 E s z a k v é l e m é n y – k i n y o m a t l a n u l – a kolozsvári róm. k a t . e g y h á z k ö z s é g i r a t t á r á b a n f e k s z i k . Rados Jenő u g y a n a k k o r G y u l a f e h é r v á r r a is l e u t a z o t t , hogy a székesegyház állapotát megvizsgálja. 4 E r d é l y . K i a d t a a M a g y a r T ö r t é n e l m i T á r s u l a t . Bp. 1940. A t h e n a e u m .



39

II. MEGRAJZOLÓDOTT IMMÁR a belvederei h a t á r s az attól északra eső műemlékeket szabad, m a g y a r levegő lengi körül; rengeteg nagyértékű történelmi emlék került vissza a m a g y a r államis á g s műemlékvédelmi szervezet joghatálya alá. E műemlékeket szűkreszabott tanulmányunk keretén belül lehetetlen felsorolni; helyrajzi tekintetben végre általánosan ismeretes, mely vármegyék műemlékei vannak ú j r a m a g y a r birtokban. A P a r t i u m nagy részének emlékei visszakerültek: Várad bárok templomai, ősi v á r á n a k maradványai, nagyhírű püspöki palotája, a szatmári székesegyház, a nagykárolyi katolikus templom, a mezőtelegdi templom, az aranyosmedgyesi, hosszúfalvi kastély, a nagyszalontai csonkatorony s Bihar számos középkori egyháza emelendő ki e helyütt. Magyar földre kerültek Kolozsvár, Dés, Szamosújvár, Zilah, Beszterce, Marosvásárhely s az egész Székelyföld műemlékei; külön meg kell említeni a bonchidai, zsibói, szentbenedeki, hadadi, válaszúti, csákigorbói, mezősámsondi, gernyeszegi, görgényszentimrei, uzoni, zabolai kastélyt, Sebesvár, Gyergyószárhegy, Székelyudvarhely várromjait, Marosvécs, Székelyzsombor várát, a székely templomkastélyokat, Harina, Ákos s a Kalotaszeg, Szilágyság s általában valamennyi megye templomait, megannyi becses emlékét a m a g y a r művészetnek, minden berendezésükkel: szószékeikkel, oltáraikkal, mennyezet- s karzatfestményeikkel, oltárképeikkel, síremlékeikkel s ötvösművészeti remekeikkel egyetemben. Igen n a g y műemlékanyag ez; valamennyi korstílus, a román stíl, a gótika, a reneszánsz, a barokrokokó s a klasszicizmus emlékei fontos alkotásokkal v a n n a k képviselve; az ú j k o r i emlékszobrászat oly kimagasló művei, m i n t a kolozsvári Mátyás- s a zilahi Wesselényi-szobor is m a g y a r tulajdonná váltak ú j r a . Bár mindenkor határozottan állást foglaltunk, művészettörténeti alapfelfogásunkból kifolyólag, azon téves nézet ellen, mintha egész Erdély emlékei között külön, élesen kategorizálható „magyar”, „székely”, külön „szász” vagy „román” műemlékek volnának (mindez legfeljebb csak a népművészetre érvényes néprajzi elvnek az átvetítése a műemlékek természetére) – mégis meg kell engednünk, hogy túlnyomó többségben oly emlékeket csatolt vissza a belvederei döntés Magyarországhoz, amelyek az alkotások tulajdonjoga s az azokhoz fűződő, történetileg kifejlődött érzelmi mozzanatok folytán a magyarsággal szorosabb vonatkozásban vannak. N e m ez a helyzet a műemlékek alkotói, létrehívó mecénásaik s a mesterek tekintetében, m e r t itt a belvederei h a t á r nem választóvonal; ily értelemben Erdély művészetföldrajzilag egységes és oszthatatlan terület, hiszen ezt az alapproblémát nem a néprajzi, hanem a történelmi elv, a művészeti stílusok természete határozza meg. Erdély művészetileg egységes terület volt ezer éven át s ahol mégis különféle törekvések j u t o t t a k érvényre s m á s és m á s stílusárnyalatok alakultak ki, e folyamatok nem f u t o t t a k egyazon vágányon a politikai történelemmel. Valamennyi visszakerült műemlék magyar


40

Biró József

műemlék, mint ahogy a túlnan m a r a d t monumentumok sem „idegenek” számunkra; ez a m a g y a r művészettörténet s az ettől irányított műemlékügy határozott elvi állásfoglalása. ÉSZAK-ERDÉLY MŰEMLÉKEI a Műemlékek Országos Bizottságának joghatálya alá kerültek; a bizottságra háramlik a feladat, hogy jóvátegye és helyrehozza mindazt a pusztítást és mulasztást, amit az emlékezetes huszonkét esztendő terhére róhatunk. Roppant feladat ez, még felmérni, számbavenni is nagy szervezetet mozgath a t n a meg; gyors elvégzését a mindenkitől ismert körülmények teszik lehetetlenné. A m a g y a r államnak hihetetlen erőfeszítést kell tennie, hogy az elmult évtizedek h á t r á n y a i t még csak a legelsőrendű tennivalók tekintetében is behozza; a nemzeti létért f o l y t a t o t t háború légkörében eredményes műemlékvédelmi tevékenységet kifejteni rendkivül nehéz dolog. Az emlékvédelem még a legnyugodtabb béke korszakában is fényűzésnek tűnik sok felelős tényező szemében; h á t még olyankor, midőn a fegyverek között hallgatnak a m u z s á k ! . . . Az E r d é l y r e vonatkozó belvederei döntést csak két évvel előzte meg az első, amely a Felvidék m a g y a r l a k t a részét csatolta vissza s ekkor is igen sok műemlék került m a g y a r földre, élükön K a s s a h a t a l m a s katedrálisával, s ez ugyancsak alapos helyrehozatalra szorul mindmáig. A Műemlékek Bizottságára a tennivalók özöne h á r u l t m á r az első döntőbírósági határozattal is, a második meg éppen embarras de richesse f o r r á s á v á lett, ugyanakkor, midőn az állami költségvetésnek a legmesszebbmenő takarékosságot kell szem előtt t a r t a n i a . A műemlékügy n a g y nemzetpolitikai fontossága s a vele kapcsolatos tudományos eredmények hatóereje azonban az illetékeseket a kérdés lehető legmesszebbmenő felkarolására késztette; a közoktatásügyi kormány felhívására a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) is elkészítette elnökének, Gerevich Tibornak irányításával a legsürgősebb tennivalók p r o g r a m m j á t , hogy működésének jótékony h a t á s á t Erdély emlékeire is kiterjeszthesse. Gondos körültekintés és igen gyakori helyszíni kiszállás nyomán – amelyben Lux Kálmán műegyetemi t a n á r , műszaki főtanácsos, a legkiválóbb m a g y a r építész-restaurátor játszotta a vezető szerepet – a Bizottság tető alá hozta első munkatervét; legelőbb az 1941. évi külön erdélyi költségvetésben nyílott alkalom műemlékrestaurálásra. E költségvetés 60.000 pengőt engedélyezett erdélyi helyreállítási munkálatokra s a következőkben n y u j t j u k a részletes specifikációt. A nagyobb restaurálási munkák között első helyen szerepel a rendkívül megviselt állapotban volt aranyosmedgyesi várkastély helyreállításának legszükségesebb teendőire előirányzott 20.000 pengő; a kolozsvári Mátyás-ház homlokzatának eredeti állapotba való visszahelyezésére és tetőcseréppel való ú j r a fedésére 8000 pengőt irányzott elő a Bizottság. A legfontosabb műemlék, a kolozsvári Szent Mihály-templom gyökeres helyrehozat a l a a MOB elsőrendű f e l a d a t a l e t t ; a meglazult szentélyfalak állékonyságának biztosítása a legsürgősebb feladat, s erre az 1941.


A kolozsvári Szent M i h á l y - t e m p l o m K á l v á r i a - f r e s k ó j a Dr. Szentiványi Gyula r e s t a u r á l á s a u t á n ( F o t o f i l m felv., Kolozsvár)

A kolozsvári S z e n t M i h á l y - t e m p l o m s z e n t é l y b o l t o z a t á n a k h e l y r e á l l í t á s a (a és b = a s z e n t é l y e g y k o r i b o l t o z a t á n a k f e l t é t e l e z e t t v á l t o z a t a i ; c = a többek k ö z ö t t a j á n l o t t cellaboltozat t e r v e ) Rados Jenő id. m ű v e n y o m á n


Az a r a n y o s m e d g y e s i v á r k a s t é l y a jelenlegi r e s t a u r á l á s közben, 1942-ben (A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g a felv.)

A kolozsvári B á n f f y - p a l o t a , a részleges r e s t a u r á l á s u t á n i jelen á l l a p o t b a n ( F o t o f i l m felv., K o l o z s v á r )


A gyulafehérvári székesegyház (A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g a felv.)


Vajdahunyad vára

A n a g y e n y e d i t e m p l o m v á r , a Bethlen-kastéllyal (A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g a felv.)



41

évi költségvetésben 6500 pengő j u t o t t . A marosvásárhelyi vártemplom restaurálási munkái 4000 pengővel szerepelnek ekkor s e nagyobb munkálatokhoz járulnak a kisebb tatarozások, amelyek főleg székelyföldi templomokat érintenek. A zabolai, földrengéss u j t o t t a ref. templomra 2000, a csíksomlyói ferences zárdára 1000 pengőt irányoztak elő s a r e s t a u r á l á s t m a g u k erejéből végző egyházak is hozzájárulásban részesültek; a szentdemeteri róm. k a t . templom 500, a széki ref. templom 500, a misztótfalvi ref. templom 500, a homoródjánosfalvi unit. templom pedig 1000 pengő állami hozzájárulással szerepel a költségvetésben. Ki kellett teljesen bontani a gelencei róm. kat. templom nevezetes falképeit is a m a g u k teljességében, erre ez évben 1000 pengő j u t o t t ; a helyszíni kiszállások, alaprajzi- és részletfelvételek, valamint a fényképezések 15.000 pengővel terhelték meg az erdélyi költségvetést. Ezeket l á t t a a MOB legelső és legsürgősebb f e l a d a t a i n a k ; az idő előrehaladott volta m i a t t (az erdélyi költségvetés későn került tető alá) a munkálatok nagyrésze az 1942. évre tolódott ki. Ez évre a MOB 115.000 pengős restaurálási javadalmából évi 40.000 pengőt szavazott meg a törvényhozás erdélyi célokra; az előző évihez képest kevesebb összegnek az ország hadbalépése a természetes m a g y a r á z a t a . A Bizottság fő célja a m á r megindított nagyobb munkálatok folyt a t á s a volt; az aranyosmedgyesi helyreállításra 20.000, a kolozsvári Szent Mihály-templomra 10.000, a marosvásárhelyi vártemplommal szoros egybefüggésben lévő sekrestye és kápolna r e s t a u r á l á s á r a 6000 pengőt irányzott elő a költségvetés; Marosvásárhelyen szerencsére nagyértékű s eddig ismeretlen középkori falképeket sikerült felfedezni. Kisebb helyreállításként szerepel a csíkdelnei Szent János-templom tatarozásához hozzájárulásképpen n y u j t o t t 2000 pengő; a gelencei falképek munkálatai folytatólagosan szintén 2000 pengőben részesültek. 5 A már megindult n a g y m u n k á k a t t a r t j a szem előtt a MOB 1943. évre megszavazott költségvetése; mintegy 30%-a van E r d é l y r e tervezve, a kolozsvári, marosvásárhelyi és az aranyosmedgyesi restaurálások folytatására. E tevékenység keretében különösen érdemes szemügyre venni a legnagyobb jelentőségű ügyet, a kolozsvári dóm restaurálásának kérdését; a művészettörténet szemében oly f o n t o s s kiváló alkotás Erdély fővárosa egész t á r s a d a l m á n a k is legbensőbb szívügyei közé tartozik s sorsa minden m a g y a r t közelebbről érdekel. A kolozsvári nagytemplom az utóbbi évtizedek a l a t t igen szomorú állapotba került s alapos r e s t a u r á l á s a a legfontosabb feladatok egyike. E helyreállítás irányelveit és fő szempontjait részletezi Rados Jenő legújabban megjelent beható tanulmányában.« A templom homlokzatairól az idők vihara a dekorativ j á r u l é k o k a t : 5 E z a d a t o k a M ű e m l é k e k Országos B i z o t t s á g á n a k i r a t t á r á b ó l v a l ó k ; k ö z lésük m e g e n g e d é s é é r t Gerevich Tibor p r o f e s s z o r ú r n a k m o n d u n k h á l á s köszön e t e t . I g e n k ö s z ö n j ü k e g y b e n Dercsényi Dezső d r . - n a k , a kiváló m ű t ö r t é n e t í r ó n a k , a B i z o t t s á g t i s z t v i s e l ő j é n e k n a g y é r t é k ü ú t b a i g a z í t á s a i t és a d a t k ö z l é s e i t . 6 Dr. Rados Jenő: A k o l o z s v á r i S z e n t M i h á l y - t e m p l o m r e s t a u r á l á s a . K l n y . a Technika 1942. évi 5. s z á m á b ó l . B p . 1942.


42

Biró József

párkányzat-részleteket, fiálékat, f a r a g v á n y o k a t nagyrészt leverte; elsőrendű fontosságú így ezeknek a köveknek a pótlása, kiegészítése, amelyet a legnagyobb óvatossággal, minden hamisítás mellőzésével kell végrehajtani. A megviselt külsőnél azonban elébbvaló a veszélyes állapotban lévő szentély gyökeres rendbehozatala. Az esőlevezető csatornák ugyanis az elmult évtizedekben igen siralmas s o r s r a jutott a k ; a nedvesség t a l a j k i m o s á s t és talajlazulást okozott; az egykor temetőül szolgált s így erősen megbontott templomkörnyék t a l a j a lényegesen lesűlyedt. A r o p p a n t tömegű torony multszázadi építése alkalmával az alapozási m u n k á k nem folytak – úgy látszik – elég alapossággal; mindez együttesen eredményezte, a boltozatok nyomásával súlyosbítva, a szentély falainak meglazulását s kifelé h a j l á s á t . E b a j t m á r évtizedekkel ennekelőtte észrevették s t a r t ó , belső keresztvasakkal igyekeztek a szentély f a l a i t megerősíteni; építészeti körökben e kötővasak, amelyek a szétomlani készülő építményt t a r t j á k , ugyancsak nevezetesek, a k á r a pisai ferde torony; Csányi Károly m á r harminc éve megjegyezte, hogy a f a l a k a t csak az imádság t a r t j a . . . Elkerülhetetlenül sürgős így a szentély állékonyságán a k biztosítása s ez a MOB legelsőnek vallott erdélyi feladata. A munkával kapcsolatban több terv, így az újraboltozás gondolata is felmerült; a jelenlegi boltozás, amely a XVIII. századból való, 7 nyomottnak tetsző ívbordázataival a f ő h a j ó magasbatörő, ünnepélyes h a t á s ú csillagboltozatától valóban eltér. Nem vitás, hogy ki kell szabadítani a szentélyablakok e l t a k a r t csúcsait s el kell távolít a n i a híres keresztvasakat; az újraboltozás kérdése, annak stiláris megoldása m á r kényes s nagy körültekintést kívánó probléma. Általában ellene vagyunk minden újraépítésnek, s ha a szentélyboltozat XVIII. századi, ez még nem kívánná meg okvetlen 7 A szentélyboltozat k e l e t k e z é s é n e k p o n t o s ideje n e m i s m e r e t e s ; s t í l u s a a X V I I I . s z á z a d r a vall; az é p í t é s r e v o n a t k o z ó l a g levéltári a d a t u n k n i n c s e n . A l e g r é g i b b i r o d a l m i közlés Eszterházy János gróftól való (A k o l o z s v á r i Szent M i h á l y - e g y h á z t ö r t é n e t i és építészeti l e i r a t a . Arch. Közl., M. T u d . A k a d . , I I I . köt., U. f. I. köt., P e s t , 1863), a k i a szentély k e r e s z t b o l t o z a t o s ú j j á a l a k í t á s á t a m ú l t s z á z a d r a ( a z a z a X V I I I - i k r a ) teszi (V. ö. m é g Kővári László: E r d é l y é p í t é s z e t i emlékei, K o l o z s v á r t t , 1866, 285. l.). B í r ó J á n o s p l é b á n o s ( 1 7 3 4 – 6 0 ) a z o n b a n , m i n t e g y e s e k vélik, a szentélyt újra nem boltoztatta, m e r t ennek az á l t a l a v e z e t e t t R a t i o n e s Ecclesiae Claudiopolitanae-ban f e l t é t l e n ü l n y o m a lenne (v. ö. tőlem: A kolozsvári S z e n t M i h á l y - t e m p l o m b a r o k emlékei, Kolozsvár, 1934); m i k o r a k é t mellékszentély b o l t o z a t á t a p l é b á n o s rendbehozatta, erről r é s z l e t e s f e l j e g y z é s , v a l a m i n t f e l i r a t is t a n u s k o d i k (l. id. m u n k á m b a n , 57. l., v a l a m i n t e n n e k n y o m á n Grandpierre Edith: A k o l o z s v á r i S z e n t Mihály-templom, Kolozsvár, 1936). F e l t e h e t n é n k , h o g y a boltozat az 1763-i villámcsapás és a f ö l d r e n g é s u t á n i időből való, midőn L u k á t s J á n o s plébános, 1 7 6 4 – 6 5 - b e n a b a r o k t o r n y o t l e h o r d a t t a (v. ö. Grandpierre, id. m. és Kelemen Lajos: B i s e r i c a S f . Mihail din Cluj, B o a b e de G r â u , A n . I V . N r . 3. M a r t i e , 1933. 1 2 7 – 1 3 7 ll.); a z o n b a n L u k á t s b ó l h i á n y z o t t m i n d e n é p í t ő - h a j l a m , hiszen a Canonica V i s i t a t i o m e g is r ó j a , h o g y a t o r n y o t „Architectonicae artis ignorans” b o n t a t t a le (l. id. m ű v e m e t , 42. l.). N e m t a r t j u k t e h á t k i z á r t n a k , hogy a boltozás a X V I I I . s z á z a d első tizedéből való, a m i k o r a z u n i t á r i u s o k a z 1697-i n a g y t ű z v é s z u t á n a t e m p l o m o t a belgiumi és a hollandiai g y ű j t é s eredményéből r e s t a u r á l t á k . A k e r e s z t b o l t o z á s t í p u s a is i n k á b b az előző századból kedveltté v á l t a l a k z a t ; a 60-as é v e k b e n m á r a f i ó k o s d o n g a b o l t divatosabb. Mindez p e r s z e c s a k föltevés; a kérdés m é g teljes tisztázásra vár.



43

átépítését, hiszen a templom e korbeli plasztikai ékességei is n a g y becsben állanak a művészettörténet szemében; a szentélyboltozás, úgy, ahogy van, a dóm történetének egyik mozzanatát képviseli; a Viollet-le-Duc sugallta „stylszerű restauratio” amúgy is annyit rombolt a századforduló m a g y a r műemlékeinek állagában s annyi történetietlen hamisításnak lett szülőanyjává. Ha azonban a kolozsvári templom szentélyének újraboltozása mellett döntene a MOB – végre alapos rekonstrukcióra szorul – nem helyeselhetjük a többek között javasolt, bordázat nélküli, sűrű osztású, ú. n. cellaboltozatot. Ha már gótikus boltozást nyer a szentély, az legyen összhangban a hajó csillagboltozataival; helyesebbnek t a r t a n á n k a cellaboltozás helyett azt a típust, amelyet Rados, idézett tanulmányában B és C betűk alatt közölt (5. á b r a ) s amelyet mi is bemutatunk. Ez követi a hajóboltozás szisztémáját s vele egybehangolódhatik, míg a cellaboltozat, még ha 1942-re is m u t a t s megtévesztési szándék nélkül, nyiltan hirdeti-saját építésének korát, semmiféle erdélyi hagyományt, vagy erdélyi ízlést nem képvisel. Az erdélyi művészet, a transszilván gótika történetében e boltozás ismeretlen s mindez bizonyára befolyásolni f o g j a a kérdésben illetékesek állásfoglalását. 8 Rados értekezésében javasolja a torony alatti kápolna gyökeres restaurálását, új szőnyegraktár építését, az orgonakarzat alatti, elfalazott rész keresztelő kápolnává való méltó átalakítását, a Fadrusz-feszület hozzáillő elhelyezését s az újszerű világítástechnikának, r e j t e t t fényforrásaival való alkalmazását, valamint a dóm külső megvilágítását is. Igen megszívlelendő a m a javaslata, hogy a f ő h a j ó boltozatainak kő-jellegét a meszelés lehető óvatos eltávolításával érvényre kellene j u t t a t n i ; feltétlenül helyeseljük a két mellékapsziskápolna eltávolított, de szerencsére az Erdélyi Nemzeti Múzeumban megőrzött gyönyörű barok oltárainak, Schuchbauer Antal műveinek, visszaállítását. A templom középkori freskóinak r e s t a u r á l á s á t Szentiványi Gyula, a MOB f ő t i t k á r a , – aki kiváló szaktudásával a többi erdélyi falképrestaurálásokat is vezeti – m á r befejezte; a sorozat legfontosabb darabjának, a Kálváriának a remek helyreállítás után készült fényképét alkalmunkban van bemutatni. Még egy feladatra hívjuk fel e helyütt az illetékesek figyelmét, mikor a j á n l j u k a dóm egyik nagyértékű műemlékének, a König J á n o s a l k o t t a , 1743–47-ben készült temetői portikusznak a templom f ő b e j á r a t a elé való visszavitelét a Szentpéteri-templom elől; e díszkaput, egykori fényképei alapján helyreállítani s eredeti helyére visszavinni műemlékügyünk felelős tényezőinek méltó és elmulaszthatatlan feladata. KOLOZSVÁR TÖBBI MŰEMLÉKEI is megszabadultak az állandóan fölöttük f ü g g ő Damokles-kardtól s a megértő, szeretetteljes gondviselés melegét élvezhetik. Mátyás szülőházának r e s t a u r á l á s á t Kós Károly, az a r r a leghivatottabb erdélyi építőművész, a MOB állandó kolozsvári megbízottja vezeti; ugyanő irányította a XIX– 8

E kérdés részletekbemenő megvitatásával természetesen nem foglalkozhatunk.

dolgozatunk


keretei között

44

Biró József

XX. századforduló legkülönb kolozsvári műemlékének, az egykori Toldalagi-Korda-háznak (most Bánffy Miklós gróf palotájának) 1 9 4 0 – 4 2 között való r e s t a u r á l á s á t is, amelynek gondosságát nem lehet eléggé dicsérnünk; e helyreállítás műérzéke mintaképül szolgálhat messzi földön. Kolozsvár városa is, Keledy Tibor polgármester buzgólkodására, mindent megtett, hogy a főtér házait tulajdonosaik rendbehozzák, eltűnjenek homlokzataikról a rikító cégtáblák, a város patinájához méltatlan, ízléstelen reklámok s tiszta, ápolt külsőt nyerjenek. Így n y e r t új arculatot a Bánffy-palota is, az erdélyi XVIII. századi építészet legkimagaslóbb monumentuma, Blaumann J á n o s alkotása. Csak örülhetünk annak, hogy a palota siralmas homlokzatát rendbeszedték s nem á r a s z t j a maga körül a hulló vakolattal a pusztulás levegőjét; a tatarozásnak azonban nem szabad addig mennie, hogy a történelmi jelleget, az ódon zamatot a friss, vakítóan világos mázolással egészen eltüntesse. Hasonlóan sürgős intézkedést v á r a MOB-tól különben 1942 j a n u á r havában hivatalosan is műemlékké nyilvánított palota u d v a r á n a k régi fényébe való helyreállítása; a borzalmas moziépületnek el kell tünnie, hogy a gyönyörű udvar oszlopos tornácai mindnégy oldalt teljes p o m p á j u k b a n bontakozhassanak ki. Számos m á s feladat is vár még az illetékesekre, így a házsongárdi temető rendbehozatala, a történelmi és művészi síremlékek méltó állapotba helyezése. Ügyelni kell természetesen a r r a is, hogy a meginduló modern építkezések ne veszélyeztessék Kolozsvár műemlékeit és a város történelmi hangulatát. I t t az új városház építésének ügyére emlékeztetünk; a román uralom utolsó éveiben m á r felmerült a f ő t é r déli oldalán emelendő hatalmas, kaszárnyaszerű épület terve, amelynek a mai, Kagerbauer Antal alkotta szép neoreneszánsz tanácsház ( 1 8 4 3 – 4 6 ) s még 2–3 szomszédja, így a Simai Lukács-féle ház is áldozatul esett volna. Szerencsére e szörnygondolat keresztülviteléhez – amely a f ő t e r e t jóvátehetetlenül tönkretette volna – m á r nem volt idő, de a tanácsház eltüntetésének eszméje mostanában is felmerült; az általános megrökönyödés és az illetékesek vétója azonban levette a napirendről a kérdés ilymódon való megoldását. Erdélyszerte megindult egyszersmind az utolsó k é t évben – amennyire a háborús gazdasági helyzet megengedte – a régi emlékek, templomok tatarozása, a románok eltávolította szobrok visszaállítása; a MOB-tól függetlenül is. A városok, az egyházak s a magánosok egyaránt kivették részüket e feladatból; cikkünkben a munkálatok részletes felsorolására nem térhetünk ki. Különös jelentőséggel emelkedik ki a sorból a zilahi Wesselényi-szobornak, F a d r u s z remekének eredeti helyére való visszaállítása, o r s z á g o s ünnepség keretében; visszakerültek régi talapzatukra Nagyváradon Szigligeti Ede és Szacsvay I m r e szobrai is; a földig lerontott, történelmi nevezetességű Tisza-házat, sajnos, m á r nem lehet ú j r a visszaállítani. Nagyvárad egyik legkimagaslóbb műemlékének, a székesegyháznak ápolása Schriffert Béla protonótárius-kanonoknak, a váradi egyházmegye apostoli kormányzói helytartójának állandó g o n d j a ; még a megszállás a l a t t r e s t a u r á l t a t t a a három h a t a l m a s



45

f ő b b oltárképet, Fischer Vince műveit s az e m u n k á t végző Nikássy L a j o s 1942-ben az igen siralmas állapotban volt nyolc mellékoltárképet is kiválóan helyrehozta. Macalik A l f r é d nagyváradi festőművész restaurálta a város tulajdonában lévő régi történelmi arcképeket s ugyanőt bízták meg Bihar vármegye székháza portréinak és egyéb festményeinek (mint a Schöpf-képeknek) karbahozatalával. Nagyvárad városára v á r az ősi vár maradványainak méltó restaurálása; itt is, mint Erdély annyi helységében, a tervek egész sora készül, hogy a m a g y a r történeti és művészi mult emlékei teljes épségben megőrzessenek vagy helyreállíttassanak. Nem kicsiny feladat hárul Erdély kastélyainak tulajdonosaira sem. Sajnos, elég ritka a megszállás a l a t t is oly tökéletes ép állapotban f e n n t a r t o t t emlék, mint a bonchidai és a gernyeszegi kastély, amelyek uraik féltő szeretetéből csorbítatlanul m a r a d t a k ; Teleki Domokos gróf, aki a román világban vezette a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár restaurálását, kiváló stílusérzékkel, kezdeményezte most az aranyosmedgyesi várkastély helyreállítását; az erdélyi reneszánsz építészet e kimagasló emléke – amely az idegen uralom a l a t t kincstári birtok volt – a legsanyarúbb állapotban került vissza hozzánk. Tetejétől, ajtó- és ablakkereteitől megfosztva, falaiban is pusztulás elé nézve v á r t a a sürgős helyreállítást 9 s Lux Kálmán fényes műérzékének köszönhető az immár befejezéshez közelgő munka. Alapos t a t a r o zásra v á r a zsibói, a mezősámsondi és a görgényszentimrei kastély is s még megannyi m á s műemlék. A városoknak, egyházaknak s főkép az emlékek tulajdonosainak kell elvégeznie azt a munkát, amelynek g o n d j á t az állam n e m képes egyesegyedül m a g á r a venni. A MOB célkitűzése azonban Erdély műemlékei t o p o g r á f i á j á n a k megíratása és kiadása. A m a g y a r műemlékügynek félévszázados programmja ez immár s nemcsak Erdélyre, hanem az egész országra kiterjeszkedő feladat. Új műemlékregisztert kell m á r szerkeszteni, mert a régi, Gerecze-féle, 1906-ban kiadott helyrajzi jegyzék 1 0 teljesen elavult; a bibliográfiai adatok is ugyancsak felgyülemlettek s a mai helyzetnek megfelelően ki kell egészíteni az összeírást. Nem sokkal csekélyebb probléma ez, mint a műemlékvédelem; az egyetem e s magyar topográfia a hazai művészettörténeti tudomány régóta megoldást sürgető kérdése. Megvalósításának lassú üteme is a nehéz időknek róható fel; szakemberek egész légiójának kellene bejárni az országot, gyűjteni az adatokat, fényképeket, írásos és n y o m t a t o t t dokumentumokat, szervezett tudományos tevékenység keretében. A MOB legújabban döntő lépést t e t t e t á r g y b a n ; Gerevich Tibor elhatározta Magyarország művészettopográfiájának megvalósítását. A művészeti tekintetben vezető városok kerülnek először s o r r a ; s a j t ó a l a t t van az esztergomi műkincsek leírását tartalmazó I. kötet, 9 V. ö.: Gerevich Tibor: M a g y a r m ű e m l é k i k i á l l í t á s a N e m z e t i Szalonban, 1942. nov. 2 5 – d e c . 8. T á j é k o z t a t ó , 20 képpel. B p . 1942. M ű e m l é k e k O r s z á g o s B i z o t t s á g a . E g y e t , ny., 7. l. 10 Dr. Gerecze Péter: M a g y a r o r s z á g műemlékei, I I . k ö t . : A m ű e m l é k e k h e l y r a j z i j e g y z é k e és i r o d a l m a . B p . 1906. E k é r d é s r ő l részletesen í r u n k az e m l í t e t t Hitel-beli t a n u l m á n y b a n .


46

Biró József

készül Kassa és Pécs művészeti helyrajza s megindulóban vannak a kolozsvári kötetek előmunkálatai is. A kincses város műemlékei így rendszeres tudományos összeírás elé tekintenek s e dolog magyar s erdélyi szempontból fölötte örvendetes. 1 1 Természetesen kívánatos, hogy egész Erdély topográfiai felvételezése m i h a m a r a b b meginduljon. K é t évtizede hangzik a sirám az anyaországból, hogy Erdély műemlékei mily nehezen férhetők hozzá a rendszerezés szempontjából s félő, hogy idegen birtokállományhoz könyveltetnek el szellemtudományi tekintetben is; íme az alkalom, hogy legalább fél Transszilvánia műemlékei töviről-hegyire megismertessenek s így az országrész nyugati szellemű műgyakorlata félremagyarázhatatlanul és letagadhatatlanul kidomborodjék. A szervezett műtörténeti tudományos m u n k a az erdélyi honismeretnek és a magyar műemlékügynek egyik legelső megoldásra váró kérdése. III. ÉLET, MOZGÁS, NAGYSZABÁSÚ TERVEK, megindult tevékenység, hő remények s nekilendülő m u n k a ; mindez a belvederei döntésnek köszönhető az erdélyi műemlékek utolsó két évi történetében. Minden m a g y a r lelke örül, ha erről hallhat s beszámolhat; elszoruló szívvel nézünk azonban át az új h a t á r o n túlra, Dél-Erdély műemlékeire, amelyek csak földrajzi helyzetükben különböznek a többiektől, de történeti kialakulásukban, művészeti stílusukban, egész valóságos és szellemi alkatukban Észak-Erdély műemlékeinek elszakíthat a t l a n édestestvérei. E műemlékek is, művészetföldrajzi értelemben magyar műemlékek; sőt, éppen a legbecsesebb, művészeti é:telemben a legkimagaslóbb, történeti kegyeletben a legszeretettebb m a g y a r monumentumok egész sora emelkedik Dél-Erdély földjén s az ezekkel való törődésről a m a g y a r tudományosság soha le nem mondhat. Valóságos sorsukba azonban jelenleg nem avatkozhatunk b e ; sajnos, a második belvederei döntés nem foglalkozott a műemlékek jogi helyzetével közelebbről, míg az első a Felvidék északi részén m a r a d t m a g y a r műemlékek sorsát – mint a pozsonyiakat – az ottani m a g y a r népközösségre bízta. A második döntőbírósági határozat hallgatólagosan, egyértelmű kettéosztást n y u j t e tekintetben; ÉszakErdély műemlékei magyar, Dél-Erdélyé r o m á n fennhatóság alá 11 A m ű e m l é k i t o p o g r á f i á n a k t e r m é s z e t e s e n elmellőzhetetlen t a r t o z é k a az a l a p r a j z o k és e g y é b m ű s z a k i részletfelvételezések ö s s z e g y ű j t é s e . A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g á n a k r a j z t á r a i g e n g a z d a g erdélyi m ű s z a k i r a j z o k b a n ; Kolozsv á r t e k i n t e t é b e n a F a r k a s - u t c a i t e m p l o m és a f e r e n c e s kolostor f e l v é t e l e i t e m l í t j ü k m e g ; ú j a b b a n dr. Lux Géza k i t ű n ő m ű s z a k i felvételeivel g y a r a p o d o t t a g y ű j t e m é n y . Kolozsvár s z á m o s m ű e m l é k é n e k felvételezését l e g ú j a b b a n Rados Jenő t a n í t v á n y a i v é g e z t é k el ( K o l o z s v á r i m ű e m l é k e k . A M a g y a r K i r á l y i Áll a m i F e l s ő É p í t ő i p a r i s k o l a 1 9 4 1 – 4 2 . évi szünidei felvételei. Bp. 1942.) E g y ö n y ö r ű k i a d v á n y 48 l a p n y i r i t k a t ö k é l e t e s s é g ű felvételezést t a r t a l m a z a Szent M i h á l y - t e m p l o m r ó l , v a l a m i n t t ö b b r e n e s z á n s z , b a r o k é s klasszicista emlékről; k i a d á s á t Dr. Szinyei Merse Jenő v a l l á s - és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszter, v a l a m i n t K o l o z s v á r v á r o s á n a k t á m o g a t á s a t e t t e lehetővé. A m ű példaadó ú t m u t a t á s u l s z o l g á l h a t E r d é l y m ű s z a k i felvételezése dolgában.


Erdély

műemlékeinek

sorsa a belvederei döntés után

47

kerültek s így ez utóbbiak szempontjából közjogilag ma is ugyanaz a helyzet, amelyet legutóbbi Hitel-beli tanulmányunkban f e j t e g e t t ü n k . Seregszemlét t a r t a n u n k az odaát m a r a d t műemlékekről e szűkreszabott cikkben lehetetlen f e l a d a t ; csak a legfontosabbakat említhetjük meg s mindenekelőtt szívesen elismerjük, hogy ez emlékek jó része az erdélyi szász néppel közelebbi összefüggésben áll, mint a magyarral. De állhat-é szorosabb, széttéphetetlenebb vonatkozásban a magyarsággal, az egyetemes m a g y a r történelemmel és művészettel emlék Gyulafehérvár székesegyházánál vagy V a j d a hunyad váránál? A fehérvári dóm az egyetlen épen f e n n m a r a d t félköríves stílusú m a g y a r székesegyház, építészeti alkatában s szobrászati díszeivel művészetünk ezer évének fényes dokumentuma, az árpádkori, gótikus, reneszánsz és barok stílus tömérdek emlékét őrzi s a hazai történelem annyi nagy eseményének élő t a n u j a , a Hunyadiak, Izabella, János Zsigmond, F r á t e r György, Bocskai István, Bethlen Gábor temetkezési helye, az erdélyi Pantheon s a katolikus püspök székes temploma mindmáig! S nem él minden magyar szívében Vajdahunyad vára, Hunyadi János alkotása, a legszebb várkastély? h a t a l m a s bástyái, karcsú tornyai, annyi viszontagságot kiállott ódon f a l a i a m a g y a r história ötszáz évéről regéln e k . . . S e kettőt követi a várak, kastélyok, templomok serege, minden díszükkel s ékességükkel. I t t emelkedik F o g a r a s vára, a Mailáthok, Rákócziak vára, a Báthoryak, Bethlenek, A p a f i a k otthona; Keresd gyönyörű várkastélya; a bethlenszentmiklósi kastély, Bethlen Miklósnak, a n a g y államférfinak s a j á t m a g a tervezte alkotása, a reneszánsz építészet egyik fő momentuma; Déva v á r a r o m jainak tövében áll Bethlen Gábor Magna Curiája, a K á r p á t o k b a n Törcsvára, Alvincen Martinuzzi F r á t e r György kastélya; i t t emelkednek Torockószentgyörgy, Kolcvár várának omladékai, Rákóczi György várkastélya Radnóton, Bethlen István fejedelem küküllővári kastélya, az alsórákosi Bethlen-kastély, Barcarozsnyó, Szelindek várai, Kőhalom vára, A r a d b a n Solymos és Világos, a kastélyok között a gerendi, kerelőszentpáli, fehéregyházi, ózdi, a t o r d a i fejedelmi ház – mily sora a nagyértékű, minden tekintetben m a g y a r m ű e m l é k e k n e k ! . . . A templomok élén j á r ó Fehérvár mellett jő a nagyenyedi templomvár, a Bethlen-kastéllyal; Dél-Erdélyben emelkednek a tordai templomok, Erzsébetváros két barok temploma, Arad, Lugos, Temesvár egyházai, Magyarvalkó, Erked, Vizakna templomkastélya, az almakeréki templom gyönyörű freskóival, a k á r a magyarfenesi s a kisebb falusi m a g y a r templomok – Őraljaboldogfalva, Boroskrakkó, Oltszakadát – egész serege. Dél-Erdélyben m a r a d t a k ezenkívül a szépséges szász városok: Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes műemlékei, a szász templomkastélyok szinte valamennyien; Berethalmot, Muzsnát, Prázsmárt, Szászhermányt, Nagydisznódot, Nagycsűrt, Szentágotát r a g a d j u k ki a hosszú sorból; az egyházi műemlékek közül tollunkra kivánkozik Szászsebes, Kerc, Kisdisznód, Felek, Keresztényfalva, Homoródbene, Nagyekemező – az erdélyi félköríves stílus és a gótika történetének megannyi kiszakíthatatlan emléke. A nyugati szellemű erdélyi művészet egy-


Biró József

48

ségességét hirdetik a szászok birtokában lévő műemlékek, csakúgy, mint a m a g y a r királyok, erdélyi fejedelmek s n a g y u r a k várromjai, kastélyai, a m a g y a r egyházak templomai; éppen e „szász” műemlékek bizonyítják a legbeszédesebben az egyetemes erdélyi művészetnek töretlen nyugati igazodását s a m a g y a r művelődés és műgyakorlat egységesítő h a t á s á t . A m a g y a r királyok betelepítette s az erdélyi fejedelmek oltalmazta szász nép birtokában lévő emlékek ugyanoly művészetföldrajzi területhez tartoznak, mint a románok templomai, amelyeken, mint a hunyadmegyei hosszanti alaprajzú kőtemplomokon (Nagyosztrót, Nagycsulát, Berekszót említjük) és a m a g y a r népi emlékek építőstílusát lemásoló falusi fatemplomokon a nyugati keresztény művészet stílusváltozásai ismerhetők fel. Bizánc h a t á s á t főképpen Demsus, Guraszáda, Vajdahunyad, Felsőszombatfalva templomai képviselik; a f o g a r a s i és a brassói román templomok m á r a keleti kereszténység modorának erdélyivé való hasonulását, a transszilván szellem befolyását érzékeltetik. 1 2 DÉL-ERDÉLY MŰEMLÉKEI semmivel sem érdemelnek kevésbbé gondos istápolást északi testvéreiknél; a n a g y történelmi f o r d u l a t azonban s o r s u k a t még sötétebbre festette, mint a trianoni időkben volt. Jogilag csakúgy az 1919-i román műemléktörvény h a t á l y a alá tartoznak, mint a belvederei döntés előtt; a „Comisiunea Monumentelor Istorice” erdélyi „és a vele szomszédos” vidékeinek szakosztálya m o n d j a ki a döntő szót felettük. 1 3 A bizottságban ülő román egyetemi tanároktól azonban – s ezt az elmult évtizedek bebizonyít o t t á k – a m a g y a r műemlékek védelme dolgában egy ujjmozdítást sem lehet várni; az a nagy szerep, amelyet az erdélyi emlékek játszottak a bécsi döntés kivívásakor, nyilván még nagyobb animózitást szült velük szemben. Nem is tudunk semmit sem arról, hogy a bizottság 1940 óta, a k á r csak egy, magyarnak minősíthető művészeti emléket helyreállított volna; a háború m i a t t amúgy is lecsökkent tevékenységét – még egyetlen ú j a b b műtörténeti kiadvány sem jelent meg – a római emlékek napfényre hozatala és a román nép f a t e m p l o m a i r a való vigyázás tölti ki. A romániai m a g y a r s á g viszont még azt az erőt és súlyt sem t u d j a e t á r g y b a n kifejteni, amelyet 1940 előtt, még a legkomorabb időszakban is m e g m u t a t o t t Az erdélyi magyarságnak, számban s műveltségi f o k b a n túlnyomóan jelentősebb része került vissza az anyaországhoz. Kolozsvár nemzetvezető szerepe a déliekre nézve megszünt, az első vonalbeli kisebbségi vezérek – egy-két kivétellel – a budapesti parlamentben ülnek, az Erdélyi Múzeum Egyesület pedig a Ferenc József Tudományegyetemmel testvériesülve f e j t i ki tudományos tevékenységét. A hazai műemlékekkel foglalkozó kisebbségi szakemberek kivétel nélkül m a g y a r állampolgárokká lettek ú j r a s így senki sem m a r a d t odaát, aki a romániai Magyar Népközösség vezetőit ily irányban 12

L. m i n d e r r ő l : E r d é l y m ű v é s z e t e c. k ö n y v e m e t ( E p . 1941). Részletesen í r u n k e t ö r v é n y r ő l és a bizottságról idézett Hitel-beli künkben. 13


cik-


49

tájékoztathatná, vagy segíthetné; teljesen megszünt a m a g y a r m ű t ö r t é n e t i tudomány a belvederei határokon túl. A közvélemény ugyancsak elhallgatott; a sajtó, amely annakidején eleven erő volt, i m m á r egyetlen s nem is szorosan erdélyinek vett napilapra zsugor o d o t t össze. A Magyar Népközösség s a m a g y a r egyházak vezetőinek gondja így a délerdélyi, m a g y a r t u l a j d o n b a n lévő emlékek lehető istápolása; elképzelhetjük azonban, hogy a r e á j u k nehezedő súlyos kötelezettségek, a tömérdek, létkérdésszerű tennivaló közepette s küzdelmes anyagi helyzetükhöz képest semmiféle rendszeresen megszervezett ilynemű tevékenységre nem gondolhatnak. A legszomorúbb negativumok képét r a j z o l h a t j u k csak fel, ha Dél-Erdély magyar műemlékügyére tekintünk; kivált, ha legfontosabb emlékünket, a fehérvári dómot nézzük, össze kell szorulnia szívünknek. A székesegyház oromfalaiban n a g y repedések t á t o n g a n a k ; a padlózat feltépve áll, ahogy a világháború a l a t t a b b a n m a r a d t restauráláskor volt, változatlan a nevezetes síremlékek méltatlan elhelyezése s a töredékek, kőemlékek – köztük az Árpádkori m a g y a r művészet kimagasló alkotásai – összehányva hevernek egy sötét, szűk r a k tárban. De hogy is volna képes Erdély püspöke egyházmegyéjének jelenlegi helyzetében méltó állapotba hozni a dómot, hisz e m u n k a milliókat emésztene fel s a v a t o t t szakemberek, m a g y a r műtörténészek és építészek közreműködését kívánná!? Templomaink nagy átlaga mindamellett – nem p á r évtizedre épültek – elég jól b í r j a az idők folyását; papjaik s a hívek minden lehetségest megtesznek érdekükben. Ugyanez a helyzet azoknál a kastélyoknál, amelyet maiglan is tehetősebb m a g y a r u r a k laknak. Kitűnő állapotban van Keresd, Kerelőszentpál, Küküllővár; a nevezetesebb várakkal sincs b a j , F o g a r a s n a k még két év nem sokat számít az évszázadok vihara u t á n ; V a j d a h u n y a d a románoknak is gondoskodásuk tárgya, ismeretes történeti illuzióik miatt, aminek azonban műemlékügyi szempontból csak örülhetünk. Törcsvárára, amely néhai Mária királyné tulajdonába került a trianoni világban, annakidején szintén óvatosan vigyáztak. Sajnálatosan azonban egyre pusztul az alvinci s az alsórákosi kastély, Bethlenszentmiklós sincs ragyogó helyzetben; a sort azonban nem f o l y t a t h a t j u k , m e r t rendszeres műemléki kataszter, vagy a k á r jelentések még Dél-Erdélyben s e m ismeretesek, nemhogy a határon innen mindezt részletes figyelemmel kísérhetnénk. Jelentős r e s t a u r á l á s t csupán egyet jegyezhetünk f e l : a nagyenyedi templomvár erődítésébe épített nevezetes Bethlen-kastély gondos és odaadó rendbehozatalát; e m u n k á l a t mult évi elvégzése Szász Pálnak, az enyedi kollégium főgondnokának, a délerdélyi m a g y a r s á g egyik vezérének érdeme. ELISMERÉSSEL KELL ADÓZNUNK az erdélyi szászoknak is, ha a tulajdonukban lévő műemlékek hosszú sorozatára tekintünk. A szászok mindíg a legteljesebb mértékben átérezték műemlékeik nagy nemzeti jelentőségét, a legmesszebbmenően áldoztak kitűnő k a r b a n t a r t á s u k r a , áhítatos gonddal és szeretettel vigyáztak régi templomaik, városi házaik minden kövére; elősegítette természete-


Biró József

50

sen őket a magyarságénál összehasonlíthatatlanul előnyösebb gazdasági helyzetük s az a körülmény, hogy népi, közművelődési és egyházi szervezeteik csorbítatlanul egyazon területen m a r a d t a k . A hábor ú s világ az utóbbi k é t évben azonban lényegesen mérsékelte az ő tevékenységüket is. Csak néhány nagyobb munka elvégzésére gondolhattak; elsősorban lankadatlanul f o l y t a t j á k a brassói feketetemplomnak 1937 óta t a r t ó általános restaurálását, a hívek önkéntes adományából. 1942-ben a szentély-oldal tatarozásával készültek el; az új apostol-alakok Boege Richárd brassói szobrász alkotásai. Újonnan indult meg a gyönyörű berethalmi templomkastély nagyvonalú helyreállítása; e m u n k á t dr. Phleps Hermann vezeti, aki Erdélyből származott el Danzigba s az ottani műszaki főiskola t a n á r a lett. 1 4 Szebenben pedig a Huet-tér 18. sz. házban, az evangélikus főtemplomhoz közel egy egykori kápolna belső terét fedezték fel, a falain a XVI. század első negyedéből való falképmaradványokkal, amelyek Szent K r i s t ó f o t ábrázolják. Végül a „Forschungsinstitut der Deutschen Volksgruppe” 1941–42-ben egy kőkorszakbeli telep maradványait á s a t t a ki Kelnek mellett. 1 5 A szászok műtörténeti tudományos tevékenysége a belvederei döntést megelőző keretekben f o l y t a t ó d o t t ; nagytekintélyű régi folyóiratuk, a „Siebenbürgische Vierteljahresschrift” „Deutsche Forschung im Südosten” címet vett fel; i t t jelent meg Bielz Gyulának, a legkiválóbb erdélyi szász műtörténetírónak, a Brukenthal Múzeum elnökének, k é t legújabb tanulmánya is. 16 Horwath Walternek a templomkastélyokkal foglalkozó jeles könyvét immár másodszor nyomták ú j r a Szebenben; 1 7 Berlinben jelent meg Wühr Hansnak „Siebenbürgen” című, az erdélyi német művészettel foglalkozó díszes albuma. 1 8 ÁTTEKINTÉSÜNKNEK VÉGÉRE ÉRTÜNK így s bár a kép, m i t felrajzolni igyekeztünk, töredékes és hiányos, a legfontosabbat azonban – reméljük – világosan érzékelteti. Mindenki előtt kidomborodhatik a különbség, amely a kétfelé osztott Erdély műemlékeinek sorsára m u t a t ; mindenki elgondolhatja, s aki v é g i g j á r t a a legutóbb Budapesten rendezett s országos feltűnést keltő, gyönyörű műemléki kiállítást, t u l a j d o n szemével is l á t h a t t a , mit jelent az, ha egy ország 14 L. e r r e nézve: Hermann Phleps: W i e d e r h e r s t e l l u n g s a r b e i t e n an d e r K i r c h e n b u r g B i r t h ä l m in Siebenbürgen. Zentralblatt der Bauverwaltung vereinigt mit Zeitschrift für Bauwesen, Berlin, 62. J h g . , 4. F e b r u a r 1942, H e f t 5/6, S. 6 1 – 6 5 . 15 Az á s a t á s e r e d m é n y e i r e nézve l.: Fritz Roth cikkét, Deutsche Forschung im Südosten, 1. J h g . H e r m a n n s t a d t , 1942. S. 200–214., X. T a f . A b b . 16 Julius Bielz: D e u t s c h - s i e b e n b ü r g i s c h e H a f n e r a r b e i t e n f ü r die M o l d a u . Deutsche Forschung im Südosten, I. J h g . H e f t 2, 1942. S. 2 6 0 – 2 , m i t 4 Abb., v a l a m i n t u. ő: N o c h m a l s d e r H e l t a u e r Bildstein, U. o. I. J h g . H e f t 3, 1942. 4 6 1 – 3 , mit 3 Abb. 17 Walter Horwath: Siebenbürgisch-sächsische Kirchenburgen, baugeschichtlich u n t e r s u c h t u n d d a r g e s t e l l t . 2 . v e r b e s s e r t e A u f l a g e , 1940, H e r m a n n s t a d t , V e r l a g d e r H o n t e r u s - B u c h d r u c k e r e i . 128. l., számos képpel, 4°. 18 Hans Wühr: Siebenbürgen. D e u t s c h e r K u n s t v e r l a g , Berlin, 30. S. 72. T a f . Abb., 4°.



51

műemlékei a birtokoló államhatalom megértő szeretetét élvezhetik. Észak-Erdély műemlékeire sem puszta szavak immár Gerevich Tibor mondatai: „Műemlékeink az egész nemzet szellemi tulajdona, kincse; multunk megbecsülésére intenek, a nemzeti öntudatot nevelik, amire a mai sorsdöntő időkben különösen n a g y szükségünk v a n ; történelmünk leghitelesebb okmányai, országszerte szétszórtan, multunk megismerésének n a g y kőlevéltárát s z o l g á l t a t j á k . . . ” 1 9 S ami még túl van a határokon, a r r a álljon a gambettai mondás: toujours y penser, jamais y parer. Hallgatva is szüntelen gondolnunk kell reájuk. B I R Ó JÓZSEF

19 M a g y a r m ű e m l é k i kiállítás, (l. a 9. j e g y z . ) , 14. l. – A k i á l l í t á s az 1934-ben ú j j á s z e r v e z e t t M O B nyolc évi m u n k á s s á g á n a k e r e d m é n y e i t m u t a t t a be; a f é n y e s t e l j e s í t m é n y t és Gerevich Tibor elnök é r d e m e i t b e h a t ó a n m é l t a t j a Veridicus: M a g y a r m ű e m l é k v é d e l e m . Magyar Szemle, 1943. évi XLXV. k ö t . 1. sz., 2 3 – 2 8 . l.


MAGYAR FIGYELŐ

UJFALVI S Á N D O R E M L É K I R A T A I A PRIMOROKRÓL E földet h a j d a n egy a j k ú , egy j o g ú s egy osztályú nép l a k t a . De H u n y a d i M á t y á s k o r á b a n m á r nyomai látszanak, hogy a d í j a z o t t hivatalnokokból kezdi m a g á t egy osztály kinőni a megyei nemesség m i n t á j á r a : mely azonnal uralkodni is k í v á n t a népen. Mátyás emberi érzése azonnal vissza vezette k o r l á t j a i közé s m e g m u t a t á , miként csak kötelessége lehet több, de j o g a egy-egy székelynek sem. H a n e m a bűnös törekvés ez osztályban megcsontosult. Nemzeti f e j e delmeink a l a t t a t r ó n t követelők által gyámolíttatva, itt-ott szervezve l á t j u k ő k e t : de minden törekvésök ellenére is mégse v á l h a t t a k m e g egészben a néptől. De 1763-ban Mária Terézia nagy militarisaló tervének egynehány primor hivatalnok m a g á t gyáván eladván és a királynéval testvérei ellen szövetkezvén, katonai erővel conscriptiókat v i t t bé a székbe: az erőszakos k a t o n á s k o d á s által a nemzeti kötelezettséget legyilkolta és beállítá a m a katonáskodási vad rendszert, melynek terhei a rabszolgaságéhoz hasonlók. És e t e r h e s igába dönték ők a primipilaris és pixidarialis székelyeket, akiknek j o g a annyi, de kötelessége kevesebb volt eddig a primorokénál. E n a g y összeesküvés á t k o s és gaz realizálása u t á n az eddig egynyelvű, egyosztályú egységes népből m á r most h á r o m osztály lőn, a nemzet h a t á r t a l a n gyengítésére. a ) Nemesség: Primorok. b) K a t o n a s á g : lovasok és gyalogosok, Primipili és Pixidarii. c) Jobbágyok. E h á r o m osztály apáról f i ú r a szállítá az egymás elleni gyűlöletet. N e m csoda! m e r t ily v é r á r u l á s t e s t v é r testvér ellen m é g s o h a el nem követtetett. A primorok m á r most valódi zsarnok gőggel tekintének a rabigába görbesztett k a t o n a s á g r a , melyet azonfelül még vagyonából is kifosztani törekedtek. E végre szövetkeztek jobbágyaikkal, k i k e t legtöbbnyire a második osztályból g y á r t o t t a k erőszak, v á s á r s f o g l a l á s ú t j á n . Szövetkeztek a katonatisztekkel, akiknek segedelmével j o g o s védelmeiket bottal pecsételték meg. Ők magok elfoglalták a bírói székeket s onnan mondog a t t a k azok elnyomásokra ítéletet. A Primorok micsoda foglalásokat t e t t e k mezőkben s főleg a közhavasokban, mellőzöm. De hangosan szólanak a tények. Négyszeg m é r t földekre r u g ó földrészeket foglaltak el. És hogy királyi adománnyal n e m szerezték, onnan világos, m e r t ily adományozható jószág a Székelyföldön soha sem létezett. Ezen lelki-testi k i r a b o l t a t á s égető érzetében született és n ő t t fel a második, m o s t m á r k a t o n a osztály. Ezen keserű érzés kísérte őt életén át száműzetéseiben. Mert elhagyá szülőföldét gyermekkorában, ahová vissza sem t é r h e t e t t többé, b u j k á l v a kerülvén mindig a szolgaság j á r m á t . Csuda e hát, hogy ezen osztály a Primorokra, ősei s z a b a d s á g a s d r á g a vérével szerzett vagyona m e g r a b l ó j á r a és folytonos üldözőjére gyűlölettel, sőt véres bosszúval t e k i n t e t t ?


Magyar Figyelő

53

És mégis, tekintsetek e n é p r e ! 1848-ban ü t ö t t a n y o m o r u l t a k r a a szabadulás ó r á j a . Az úrbéresek felszabadultak országszerte s a n n á l f o g v a Háromszéken is. Ezen úrbéresek itten a P r i m o r o k által g y á m o l í t t a t t a k s p á r t f o g o l t a t t a k , szemben a k a t o n a s á g g a l mindenkor. S m é g is m o s t szintén ezek akarták megrohanni a p r i m o r o k a t s kirabolni javaikból. Ellenben a katonáskodó székelység engesztelődve n y u j t á m o s t jobbj á t békére, s fegyverét védelmére, hűtlen testvérei mentésökre; akik őt Helota rabokul a d t á k volt el a n a g y császárnénak, v a g y o n j a egy részéből kifosztották, s ősei tűzhelyéről kizaklatták. S mégis a Gál Dani s m á s izgatók mesterségeik d a c á r a is megvédé őket a k a t o n a csekély születésű Berde Mózsa. Úgy pedig, hogy b á r egy P r i m o r n a k se hullott le h a j a szála is. Mutassatok példát e nemes, e bibliai n a g y l e l k ű s é g r e ! . . . (Mezőkövesdi Ú j f a l v y Sándor emlékiratai. S a j t ó alá rendezte Dr. Gyalui F a r k a s . Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár, 1941. 3 1 4 – 3 1 6 . l. Az idézett rész a háromszéki viszonyokról szól.)

EGYETEMI

IFJÚSÁGUNK

ÚTJA

Keletmagyarország és E r d é l y egy részének visszatérése u t á n az erdélyi társadalom f e l a d a t á v á vált a mindennapos harcokban kipróbált értékek átmentése, ezek között az egységnek és az e g y m á s r a u t a l t s á g felismeréséből f a k a d ó közösségi gondolatnak továbbépítése. Az idegen hatalom szorítására nemcsak a különféle t á r s a d a l m i rétegek között vékonyodtak el a válaszfalak, hanem maguk az egyes természetes közösséget képező csoportok is jobb a n összekovácsolódtak. E n n e k a folyamatnak felismerése és többékevésbbé tudatos elősegítése mellett az önmagunk reviziójának gondol a t a jelenti a kisebbségi életnek m á r a g y a k o r l a t b a n is alkalmazott tan u l s á g á t és fennmaradásunk t i t k a is ebben a körülményben rejlik. Az új és egyben a jövőt biztosító eszmét az i f j ú s á g sejti meg leginkább és ennek megvallásával tölti be hivatását, szolgál a fejlődésnek és a f e n n m a r a d á s n a k . Ez a magyar á z a t a annak, h o g y az ismét mag y a r kolozsvári egyetem i f j ú s á g a ingadozás nélkül ragaszkodik az egység gondolatához, aminek óriási nemzetpolitikai f o n t o s s á g á t kellően értékelve, egy ma is h a t á l y b a n lévő vallás- és közoktatásügyi miniszteri

rendelet a Ferenc József-tudományegyetemen szervezkedési és működési tilalmat állít a m á r létező v a g y ú j o n n a n létesítendő diákegyesületek elé a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének kivételével. Igy valós u l h a t o t t meg a m a g y a r egyetemi i f j ú s á g első egységszervezete. Az ú j szervezet valójában azt jelenti, hogy E r d é l y egyetemén a folytonosság megszakítása nélkül f e n n m a r a d t a diákegység, hiszen a mag y a r egyetemi hallgatókat egységbe tömörítő r o m á n időbeli Diáktanácstól s z á r m a z t a t j a m a g á t . A KMDSz abból a vágyból f a k a d t , amelyet a kisebbségi élet harcai érleltek meg a kolozsvári m a g y a r egyetemi és főiskolai hallgatók lelkében: az egység u t á n i vágyból. Célja az, hogy t á r s a d a l m i és felekezeti ellentéteken felülemelkedve, csak népéé r t élő ú j m a g y a r szellemiséget neveljen; p r o g r a m m j a : a kolozsvári m a g y a r egyetemi és főiskolai hallgatóknak egyetlen szellemi és munkaközösségbe való tömörítése, a m a g y a r sorskérdések megismerésén keresztül öntudatos i f j ú s á g megteremtése, a minőségi fölény hirdetése, amely a komoly tudományos felkészülésben valósul meg, az egész életet m a g y a r h i v a t á s n a k valló új vezetőréteg kialakítása. E célok elérhetése végett a tudomány-


54

Magyar Figyelő

karonként létrehozott szervezet mellett négy munkaközösség létes ü l t : a közművelődési, társadalomtudományi, gazdaságtudományi (eredetileg csak szövetkezeti) és néprajzi, amelyeken kívül m i n t önkéntes munkaközösségek szerepelnek a testnevelés (Kolozsvári E g y e temi Atlétikai Club), a zene és ének ( E g y e t e m i É n e k k a r ) és a fényképész-kör. A KMDSz. mind munkatervében, mind szervezeti felépítésében merőben ú j a t hozott a működő m a g y a r diákegyesületekkel szemben. Munk á j á t első perctől kezdve új szellemiség t á p l á l t a s így könnyű volt a találkozás az új m a g y a r szellemiséget kereső, a n n a k megvalósítására törekvő csonkaországbeli diákcsoportosulásokkal. Ha egy pillantást vetünk a csonkaországi egyetemi i f j ú s á g szervezkedésére, legfeltűnőbb az egység h i á n y a ; a legkülönfélébb szervezési elvek, v a g y érdekek t a g o l t á k ezt az i f j ú s á g o t félszáznál több egyesületbe; amelyeknek szellemi, m o n d j u k , világnézeti h á t t e r e is meglehetősen a n a r c h i k u s z ü r z a v a r t m u t a t o t t . Az erdélyi i f j ú s á g bekapcsolódása a m a g y a r diákéletbe figyelmeztetés volt a diákegység felépítésének szükségesség é r e és egyben példa is, amely csakh a m a r követőkre talált. Még az 1940/41 tanévben, megalakult a Szegedi Egyetemi Ifjúság, majd mult év őszén a debreceniek egységszervezete és előkészületben van az utolsó vidéki egyetemi egységszervezetnek, a pécsinek életrehív á s a is. Már i t t megjegyzem, hogy az egységszervezet sehol sem jelent további szervezetet a m á r létező b a j t á r s i , vallásos, területi, önképző, segítő, szórakoztató egyesületek mellett v a g y felett, hanem csakúgy m i n t Kolozsváron, kizárólagos diáktömörülést. 1942 tavaszán megalak u l t az egységmozgalom vezető szerve, a Magyar Ifjúság Nagybizottsága az új m a g y a r szellemiség e t a k a r ó diákszervezetek vezetőiből és ma hozzátartozik a m a g y a r e g y e t e m i és főiskolai i f j ú s á g túln y o m ó többsége.

Az I f j ú s á g Nagybizottsága még 1942 tavaszán k é t memorandumm a l fordult az illetékes kormányhatóságokhoz; az elsőben az egyetemi és főiskolai szervezetek szám á r a a harminc éves korhatár bevezetését kéri, a második pedig az i f j ú s á g i szervezetek ú j rendjének megalkotásánál figyelembe veendő általános alapelveket tartalmazza. Ez vált az egységmozgalom alapokmányává. Az elgondolás az, hogy egyetemenként és főiskolánként, illetve egyetemi és főiskolai városokként egységszervezetek alakítandók, melyeknek t a g j a lehet minden keresztény erkölcsi és m a g y a r nemzeti szempontból kifogás alá nem eső, m a g y a r származású, 26. életévét még be nem töltött, az i k t a t á s h a t á l y a a l a t t álló hallgató. Az egységszervezetek országos csúcsszervezetben, az újjászervezendő Mag y a r Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségébe (MEFHOSz) tömörülnek. Komoly megfontolások a r r a készt e t t é k az egységmozgalom tervezetének előkészítőit, hogy az egyetemenként m á r működő vagy a továbbiak során megalakítandó egységszervezetek mellett kétféle, úgynevezett minőségi nevelő k e r e t létesítését határozzák el: ez a magyarság-nevelő és a lehetőleg felekezetenként működő vallási nevelő szervezet, melyekben a legfelsőbb korh a t á r 30 év. A minőségi jelző nem jelent valami ú j s z e r ű arisztokráciát, hanem azt, h o g y m a g y a r s á g u k és felkészültségük szempontjából bizonyos m é r t é k e t megütő egyetemi hallgatók és f i a t a l végzettek többl e t - m u n k á t vállanak (t. i. tanulmányaikon, illetve hivatásukon, valam i n t a munkaközösségi tevékenységen felül) és közösen a k a r n a k foglalkozni a magyarság n a g y kérdéseivel, mintegy szintézisbe a k a r j á k hozni a mindennapi élet mag y a r problémáit és ennek a szintézisnek csiszolásával kívánnak egységesen megalapozott m a g y a r világnézetű nemzedéket kibocsájt a n i a társadalomba; az egyik minőségi szervezet f e l a d a t a t e h á t a


55

Magyar Figyelő m a g y a r világnézeti nevelés, a más i k n a k a vallásos elmélyülés, a jellemnevelés, a homo ethicus nevelése. A Nagybizottság szükségesnek vélte, hogy az egyetemi szaktanulmányokon és a m u n k a közösségi tevékenységen (szórványgondozás, f a l u k u t a t á s , népr a j z i gyűjtés stb.) kívül az i f j ú s á g egy csoportja a l k a l m a t találj o n a magyar életnek egész látóh a t á r b a n való szemlélésére. A nevelő keretek a d j á k a szellemi t a r talmát a munkaközösségekben, vagy a k a r i szervezetekben folyó m u n k á n a k ; a diákegyesületi élet az egységszervezetek medrében folyik, azonban f o r r á s a i a m a g y a r ság-nevelő és vallási minőségi szervezetekből f a k a d n a k . Az egyetemi városonként létesítendő minőségi szervezetek ismét országos csúcsszervezetbe kapcsolódnak, a magyar minőségi szervezeteket az újjászervezendő »Turul«, a vallási nevelő kereteket pedig az Országos Katolikus Diákszövetség és az Országos Protestáns Diákszövetség f o g j a össze. Végül a MEFHOSz, a Turul, az Országos Katolikus Diákszövetség és az Országos Protestáns Diákszövetség m i n t legfőbb csúcsszervezetben, a M a g y a r Nemzeti Diákszövetségben (MNDSz) tömörülnek. A Nagybizottság tagjai: a MEFHOSz, (mely m a g a is számos tagegyesületből áll), a Turul Szövetség Egyetemi B a j t á r s i Egyesületei, a Katolikus Diákszövetség, a P r o t e s t á n s Diákszövetség, az E m e ricana i f j ú s á g i elnöke, a Kolozsv á r i M a g y a r Diákok Szövetsége, a Szegedi E g y e t e m i I f j ú s á g , a Debreceni E g y e t e m i I f j ú s á g , a pécsi egységszervezet előkészítői, a budapesti állatorvosi egységszervezet, a P á z m á n y Péter-tudományegyetem egységesítő Bizottsága, az orvoskari Csaba B a j t á r s i Egyesület, a Felvidéki E g y e t e m i és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, az Erdélyi Diákok I r o d á j a és a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség egyetemi alosztálya, t e h á t a m a g y a r egyetemi i f j ú s á g túl-

nyomó többsége. Ellene v a n az i f j ú s á g egységmozgalmának a Turul fővezérsége és az E m e r i c a n a nem i f j ú s á g i vezetősége. I f j ú s á g i elnökét, aki a k é t m e m o r a n d u m o t aláírta, az E m e r i c a n a t á r s a d a l m i szervei eltávolították. Éppen ezekben a napokban áll végső kifejlődés előtt a T u r u l Szövetség válsága, amely évtizedes l a p p a n g á s u t á n az 1941. decemberében a debreceni követt á b o r o n r o b b a n t ki. Mielőtt a váls á g o k á t röviden vázolnánk, m e g kell állapítanunk, h o g y az erdélyi egyetemi i f j ú s á g teljesen tisztában van a trianoni évek legnagyobb nacionalista szervezetének derék m u n k a á r á n szerzett érdemeivel. Elsősorban t u d j u k – és ezért elismeréssel h a j t j u k meg f e j ü n k e t , – hogy a Turul b a j t á r s i egyesületei l á t t á k meg azt a népi irányt, a m i t mi a jövőt egyedül biztosító p r o g r a m m n a k ismertünk m e g az idegen elnyomás a l a t t és elsőkként karolták fel a falukutatást. Ismerjük a Turul ifjúságának nemzetvédelmi m u n k á j á t szellemi téren, de t u d o m á s u n k van fegyver e s harcaikról is. E z é r t találkozt u n k visszatérésünk u t á n a legrövidebb időn belül a T u r u l egyetemi b a j t á r s i egyesületeivel és ezért k i s é r j ü k aggódó figyelemmel a Szövetség átalakulási folyam a t á t . A válságot elsősorban az idézte elő, hogy a T u r u l vezetősége elöregedett, a fiatalok vezetéséhez görcsösen ragaszkodó t á r sadalmi Turul nem t u d t a mindenben átélni a közösséget az egyet e m i és főiskolai tagegyesületekkel, melyeknek vezetése az i f j ú ságtól k o r b a n és felfogásban elszakadt öregedő diákvezérek kezében m a r a d t m é g abban az időben is, amikor az ifjúság h a t á r o zottan kifejezésre j u t t a t t a kívánságát, hogy s a j á t szervezeteiben maga vezesse sajátmagát. A legutóbb t e r v b e v e t t egyesületi ref o r m csak látszólag választaná szét a t á r s a d a l m i és egyetemi b a j t á r s i egyesületeket, a vezetésben a túlsúlyt továbbra is az ú j a b b nemze-


56

Magyar Figyelő

dék világosan körvonalazott állásfoglalásával közösséget nem érző, idős végzettek részére t a r t j a f e n n . A T u r u l i f j ú s á g a eltávolodott fővezérségétől, amely nemtörődömségből v a g y tehetetlenségből kifolyólag nem t u d t a kielégíteni az egyetemi tagegyesületek munkaigényeit. Ez és előrehaladott kor á n a k megfontolása késztette Ambrus Józsefet decemberben a T u r u l Szövetség fővezérségéről való lemondásra. A m a g y a r egyetemi i f j ú s á g életében döntő mozzanat volt E r d é l y visszatérése, az a példa, amit a r o m á n éveket átvészelt i f j ú s á g az önnevelés és az önkéntes közösségi munka terén felmutatott. Az ifjús á g érdeklődése azokról a külsőségekről (sapkák, kolórok, zászlók, kivonulások, ünnepségek), amelyek a p u r i t á n a b b történelmi levegőben felnőtt, inkább a lényeget kereső erdélyi i f j ú s á g o t sohasem elégíthették ki, átterelődött a felelősségteljesebb közösségi m u n k á r a . E z t a m u n k á t és az ezzel j á r ó magat a r t á s t követelte az Ady, Móricz, Németh László nyomain járó Turul-ifjúság, azonban legjobb esetben dilettantizmust kapott a tisztségüket nem egyszer közéleti ugródeszkának tekintő, öregedő diákvezérektől. Az a népi gondolat, amelyet a m a i m a g y a r szellemi élet legkiválóbbjai képviselnek irodalomban, zenében, gondolkodásban egya r á n t , egy pillanatra sem volt idegen a felszabadult Észak-Erdély i f j ú s á g á n a k . A kisebbségi mult minden t a n u l s á g a a r r a kötelezi a most bontakozó nemzedéket, hogy minden egyéb elméletet és rendszert félretéve, a m a g y a r népben keresse jövőnk egyetlen biztosítékát. E z é r t fordul a mai értelmiségi f j ú s á g érdeklődése a f a l u és a külváros felé, ezért nem á t a l j a a tanév minden v a s á r n a p j á t eldug o t t sárfészkekben szórványgondozással tölteni. Kipróbált tudományos módszerekkel végez f a l u kutatást, néprajzi gyűjtést, tanfolyamokon vesz részt, hogy a vá-

rosi munkásság szociális gondozás á t elláthassa. U g y a n a k k o r a k a r i szervezetekben hivatási problémáit tanulmányozza, szellemi munkaközösségben pedig előadói esteket rendez, lapot szerkeszt. A mai m a g y a r egyetemi i f j ú s á g egyesületi élete vezetőképzésre törekszik. A m a g y a r élet kérdéseivel tisztában lévő, művelt, hivat á s á r a felkészült, etikus m a g y a r vezető nevelését célozza az egységmozgalom tervezete is. Az i f j ú s á g tömegei a diákpolitikától távolmaradva, hivatásukat keresik és azt megtalálva, a m a g y a r holnap m u n k á l á s á r a készülnek. Kakas

István

VOJNOVICH GÉZA ILLETÉKESSÉGE A nagy port fölvert vitában, amely Vojnovich Gézának az országgyűlés felsőházában a budapesti Nemzeti Színház mai vezetője ellen intézett t á m a d á s á t követte, nem kívánunk állást foglalni. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy egész Magyarországon buzgó kereséssel sem lehetett volna illetéktelenebb embert találni Vojnovich Gézánál a r r a a szerepre, h o g y a Nemzeti Színház műsorpolitikájáról, a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m f e j lesztése körül t e t t szolgálatairól és előadásainak művészi színvonaláról megsemmisítően kemény bírálatot mondjon. Emlékezetes az a balkezes színházigazgatás, amely Vojnovich Gézának, mint a Nemzeti Színház kormánybiztosának munk á j á t az 1 9 3 3 – 3 4 - e s évadban jellemezte. Vojnovich Géza egy évig t a r t ó kormánybiztosi működésének »legnagyobb« teljesítményéről egyik kiváló színházi szakértőnk, gróf Bánffy Miklós mondott a n n a k idején bírálatot az Erdélyi Helikon 1934. évi 2. számának 8 1 – 8 9 . lapjain. Ennek a bírálatnak n é h á n y szakaszát idézzük az alábbiakban: »Meghallván, hogy a budapesti Nemzeti Színház jubileumi fölújí-


Magyar Figyelő

57

t á s r a készül, n a g y várakozással u t a z t a m annak megtekintésére. H o g y n e v á r t volna az ember sokat? A színház új kormánybiztosa, Vojnovich Géza irodalmi ember, költő, irodalom-történész, akadémiai tag, több verses d r á m á n a k a szerzője és ráadásul éveken át egyik d r a m a t u r g j a a színháznak, t e h á t még színpadi szempontból is volt elég alkalma megismerkedni azokkal a lehetőségekkel, melyeket a mai technika olyan gazdagsággal kínál. O t t v a n Csathó Kálmán, mint helyettes igazgató, régi főrendező, ügyes színpadi szerző és ügyes író, régi színházi ember; ott van a tehetséges H o r v á t h Árpád, kit i t t városunkban is l á t t u n k kiváló m u n k á j á b a n , teli lelkesedéssel és sok t u d á s s a l ; ott van legfőképen a Nemzeti Színház színész személyzete, a legjobb, legsokszínűbb művész-gárdája a m a g y a r szónak. – Valóban joga volt a közönségnek a legtöbbet, a legnagyszerűbbet várni. J o g a volt annál tökéletesebbet várni, m e r t az új vezetés alatt, a színház szeptembertől j a n u á r közepéig nem n y u j t o t t neki úgyszólván semmit. E g y jobbacska f r a n cia tréfa, egy pusztán irodalmi Szigligeti voltak addig az évad apró fénypontjai. Ezek mellett silány kis darabok, melyeknek szitakötő életük azonnal feledésbe ment. – Dehát azt mondták: »Az E m b e r T r a g é d i á j á r a készülünk! Majd az! M a j d o t t megmutatjuk!« Beülve a helyemre, olvasom a »Magyar Színpad«-ot. Az első oldalon következő bejelentés: »Ez az ú j előadás elsősorban Vojnovich Géza kormánybiztos érdeme, aki rezsimje első p r o g r a m m j á n a k a Tragédia n a g y reprizét tette sarkpontjává.« – A mondat rossz, de értelme bíztató. – A színházi lapban m a g a Vojnovich is nyilatkozik. Azt m o n d j a : » A Tragédia előadásánál egy szempont vezet: a költői Madáchot a k a r t a m ú j r a jogaihoz j u t t a t n i , a Tragédia előadásában t e h á t csak mérsékelt form á b a n érvényesülhetett a d r a m a -

t u r g és a rendező, az új előadásban a költő és a színész dominál.« Ez komoly, önérzetes kijelentés. N e m értem ugyan, m i é r t m o n d j a aláhúzottan, h o g y : »újra«, m i n t h a eddig P a u l a y és Hevesy a költőt n e m engedték volna érvényesülni, dehát a n n a k mindenki örülni fog, mentől zavartalanabbul, mentől lélekrehatóbban szól hozzánk a költő. A f ü g g ö n y megnyílik Madách babérágas, nemzetiszalagos mellszobra előtt. Ez is aláhúzza az ünnepi hangulatot, fölfokozza a v á r a kozást. Negyedóra mulva összecsukódik a f ü g g ö n y és valami muzsikaszó indul meg, m a j d k i t á r u l a színpad. Fellegnyíláson a magosban sok süldőleányka angyalocskának öltözve f e h é r ingecskékben, o r g a n t i n szárnyacskákkal. Kis kacsójuk »öszszetéve szépen«. Előttük, velök, u g y a n ú g y öltözve négy főangyal. V á r a t l a n kép. A középkori misztérium-játékok naiv angyalserege. – »Ezzel oly gótizáló stílust kezdtek el« – gondoltam – »melyben v a j m i nehéz lesz a T r a g é d i á t folytatni«. A leánykák szavaló k ó r u s b a n csacsogják Madách bronzbaöntött verseit, m a j d valahonnan, nem a magosból, h a n e m alulról, balról, oldalról, az ügyelő asztal felől megszólal az Úr h a n g j a , pedig az angyalcsemeték e l r a g a d t a t v a mind a zsinórpadlásba néznek, – nyilván így parancsolták nekik. É s ú j r a szavaló k ó r u s csicsergi a világter e m t é s h a l h a t a t l a n sorait, melyek napok, bolygók, üstökösökről szólnak, miközben legalul a súgólyuk előtt egy kövér vörösfénylésű gömbszelet, mint valami víziló h á t u l j a , próbál kimászni, aztán visszacsúszik ismét. Hogy ez mi a k a r t lenni, azt sohsem t u d t u k meg. – A három főangyalok gyönyörű h á r o m versszaka u t á n ú j r a az Úr h a n g j a onnan alulról Luciferhez szól. Most vesszük észre, hogy a negyedik főangyal a m a bizonyos Lucifer, kit semmi m á s sem különböztet a többitől, mint az, hogy f e k e t e h a j a van. Ő is az á r t a t l a n s á g mezébe


Magyar Figyelő

58 v a n öltözve. Az Úr elűzi. – A mag a s állványok a sok angyalkák között, mit t e h e t az a szegény ö r d ö g ? – kicsit görnyedezik, de nem mozdulhat, hiszen vagy m a g a lepottyan onnan, vagy valamelyik angyalfiók á t le t a l á l j a lökni. – Függöny. Sötétség és zene hosszasan. Paradicsom. Vége a stilizálásnak, vége a gótizálásnak. Naturalisztik u s f á k . Két óriási f a . Tölgynek néznéd, ha a lombjuk nem a szelid gesztenyéé volna. Almának n y o m a sincs. – Ádám f e t r e n g szabadon az előtéren, É v a belép. Az Úr h a n g j a m e g i n t az ügyelő felől. Megjön Lucifer. Most m á r jobban szemügyre vehetjük. Most is ang y a l n a k van öltözve, sarkigérő feh é r ingben, – az ilyenben elég nehéz s á t á n k o d n i ! – még azokat a szárnyacskákat sem t e t t e le. – Mégis Ádám azt m o n d j a n e k i : » . . . N e m tudtam, hogy v a n m é g ember kívülünk!« – I n k á b b azt m o n d h a t n á : – »Ilyen f u r a madar a t még nem l á t t a m ! « – Most megindul a h á r m a s dialog; állanak e g y m á s mellett, m e r t az óriásfák lombjától nem igen lehet mozogni. Végre É v a a tölgyfa törzse mögé nyúl, hol m e g t a l á l j a az egyetlen alm á t , a m i t a kellékes odatett neki. – Cherub. – Az Úr szava. – Függöny. Hosszú sötétség és zene. Jókedvű kétnegyedes muzsika, tán, hogy el ne szontyolodjunk a paradicsom vesztén. H a r m a d i k kép. Hegyes vidék. É v a most kezdett valami lugas szám á r a n é h á n y á g a t leszúrni. Ádám egy vaskos f a t ö r z s e t vonszol elénk és lehányja. – (Hogy a költő rendelkezését: – »kis durva fakaliba. Á d á m cöveket ver le kerítésül« – miért nem követték, érthetetlen, annál kevésbbé, m e r t a kaliba »játszik«, vagyis o t t abban kéne álomba merüljenek m a j d és a kerítésre vonatkozik Madách verss o r a : » . . . M e g v é d e m azt a kártevő v a d a k t ó l . . . « ) – Lucifer még mindig jóságos angyalnak van öltözve. – Hosszú dialog rendületlen kit a r t á s s a l állva, m a j d megjelenik »a

föld szelleme«, ki nyilván vászonból van, m e r t ráesnek a rivalda á r n y é k a i ; u t á n a k i s nimphák táncolnak elég jól. – Az ember megörül nekik: végre, h o g y valaki mozog is! – A szegény főszereplőknek úgysem adtak semmi alkalmat, hogy bármi okból elmozdulhassanak a helyükből, meg sem támaszkodhatnak, le sem ülhetnek, nem tehetnek egyebet, m i n t állva várni az egymás szavára, míg végre ledűlhet Ádám és Éva a háromszál csupasz vessző, a lugas váza alá. – Függöny. Sötétség és hosszan zene. Egyiptom. – A f a r a ó m a g a s trónuson.– Tíz-tizenkét meredek lépcsőfok vezet föl oda. – E z t Zichy Mihály illusztrációjából vették á t . Zichy függőleges téglányba kompon á l t a a Tragédia képeit, h á t e t é r kitöltésére kitűnően alkalmas volt ez a m a g a s lépcsős megoldás. – Szegény Ádám-Abonyinak huncutul nyaktörős dolog ez, le, s föl kell j á r j o n r a j t a , méltósággal és szavalva. – A színpadot magas f a l z á r j a körül, melyen mozdulatlanul és ok nélkül, vagy nyolc g á r d i s t a áll gyönyörű ruhában. P a z a r kiállítás. – Óriási gula az egész h á t t e r e t betölti. – Hogy rabszolgák dolgoznak, szenvednek, a r r ó l csak Madách beszél, a rendezés ezt még titokban t a r t j a . Csak később az Éva-jelenet a l a t t j a j g a t n a k végszóra, máskor soha. – Viszont a »...gyönge szellő, mely körül e n y e l g . . . « ezt ábrázolni a k a r t á k a fal mögött orkánszerű porkavargással. – V é g r e Ádám indult f u t va. De idejében megáll, mert tudja, hogy Lucifer azt f o g j a mondani: – »Ne oly vágtatva, még jókor beéred . . . « – Függöny. Hosszú sötétség és zene. Athén. Az egész kép csupa templom és oszlop. A díszletfestő kitombolta magát, ellenben sem az Éva áldozatához nincs oltár, pedig Madách Aphrodite o l t á r á t és máshová Athéné szentélyét í r j a elő. A szolgáló lányok és a Charisok sehol, szegény Éva-Tasnády pedig kénytelen semmittéve állni, míg


Magyar Figyelő

59

olykor megszólalhat. – A tömeg mozgalmas és jó, de a főszereplőkkel nyilván nem foglalkozott senki, csak a súgót v á r j á k és ki-ki próbál valamit csinálni, – hiszen mindegyik igen jó művész, – de minden összjáték nélkül. – A szép halál, Thanatos, melyet Madách elképzelt, elmaradt. – Függöny. De nem folytatom tovább. Mindegyik képben úgyis mindíg ugyana z t l á t j u k : Ádám, É v a és Lucifer mindíg csak állnak, a k á r h a emlékező próbán mondanák a szöveget, ellenben a díszletfestő előre tolakszik, Bizáncban lampionos barokk a p u t spendál m a g á n a k és a börtönszerű zárda helyett pazar kéjlakot pingál, tágas, n y i t h a t ó ablakokkal, fölülvilágítós ajtóval. Minden képben más-máshol v a n n a k az emelvények és lépcsők, melyek azonban nem szolgálják a színjátszást, csupán a díszlettervező f a n táziáját. E z é r t t a r t is olyan hoszszan minden változás. Emellett Madách rendelkezéseit g y a k r a n és minden ok nélkül elvetik. Meglepő az is, hogy semmit sem használnak, a m i t a modern színpadi technika n y ú j t . F á t y o l f ü g gönyt, mely elpuhítja a f e s t é s t ; átvilágítást, mellyel annyi fantasztikumot lehet adni, függő, v a g y betolható díszletrészletet, miket pillanatok alatt cserélhetnek. Az, aki ezt tervezte, ezekről m i t sem t u d . Mintha a technika megállt volna 1880-ban. A világításban a m a r a d i s á g és az értelmetlenség hi-

hetetlen. Csak r i v a l d a s z u f i t á t ismernek és ha r e f l e k t o r t használnak, a k k o r ú g y kezelik, h o g y a főszereplőt mindenüvé kísérik vele, ahogy az o r f e u m d í v á k a t szokás, kik t a r t a n a k a r r a , hogy kívánatos idomaikat folyton mutogassák. Már ez is színházi j á r a t l a n s á g r a vall. De ami még súlyosabban bizonyítja, az a színjátszás szegénysége. A legjobb színész sem alakíth a t , ha nem a d n a k neki e r r e módot és időt, vagyis elég p r ó b á t és ha azokon nem vezeti valaki az együttest. Nyilván senki sem foglalkozott velük, ők m o n d j á k a gyönyörű szöveget, a legszebb szóejtéssel, de csak ki-ki m a g á n a k alakít és a k k o r a legjobb, midőn nincs kapcsolatban mással, m i n t például Abonyi a Danton-jelenés végén, mit egyedül j á t s z h a t meg. Midőn azonb a n egymással kerülnek össze, mikor e g y m á s felé kell az indulatot ábrázolni, akkor legtöbbször csak állnak egymás mellett, v a g y legfeljebb »jeleznek« egy-egy mozdulatot, ahogy régi színpadi gyakorlat u k során megszokták, de sehol sem lüktet élet, m e r t bizonytalanok a z i r á n t : m i t tesz a másik, vagy akadályozza őket a színpad a kifejezésben. Mindezeket ú j r a é s ú j r a átgondolva, elszomorodva r a j t u k , aggodalommal u t a z t a m Bécsbe. Mi történik o t t idegenben Madách művével, ha s a j á t h a z á j á b a n így bánt a k vele?«


SZEMLE

A HÁBORÚS BERLIN SZELLEMI ÉLETE A H Á B O R Ú I D E J É N H A L L G A T Ó M Ú Z S Á K R Ó L szóló k ö z m o n d á s t o l y a n

kor t a l á l t a fel, amely a d o t t viszonyai közepette természetszerűleg nem t u d t a egy kézbe fogni a közösség sokrétű életét. Viszont olyan korszak élt vele, amely ú g y vélte, hogy az életnek és alkotásnak elengedhetetlen előfeltétele az egyéniség a n a r c h i k u s szabadsága. Ha a mult és jelen közt e tekintetben fennálló szakadékot át a k a r j u k hidalni, utalnunk kell Schillerre, a k i életismeretének rövid foglalatában azt mondta: csakis a legnagyobb kockázat vállalásával, a m a n a p s á g g y a k r a n használatos szóval élve: életünk teljes bevetésével n y e r h e t j ü k meg m a g á t az életet. Ebben az értelemben pedig az élet nem az egyes ember rövid lélekzetvételét, hanem az egész, a közösség m e g ú j u l á s á t jelenti, az új életforma, az új erkölcs jegyében f o g a n t alkotások és vívmányok révén. Tévedés volna azt gondolni, hogy csak az alkalmazott tudományok hódítanak új fegyvereket a háború számára, hogy a német szellemi élet közvetlenül csak a h á b o r ú megnyerése érdekében veti latba alkotói erejét. Ez a f e l f o g á s ellenkezne a teljes »bevetés« szellemével, azzal a nézettel, amely küzdelem, h a r c a l a t t nemcsak bizonyos katonai műveletek végreh a j t á s á t érti, de belefoglalja a h a r c f o g a l m á b a azt a szellemi-alkotói erők i f e j t é s t is, amely egy eddig ismeretlen szintetikus a n y a g előállítását, egy új színpadkép megalkotását, vagy egy új épület tető alá hozását megelőzi. A szellemi ember t e h á t nem ülhet és nem ül tétlen töprengésben a jó öreg közmondásra hivatkozva, hanem fokozott erővel dolgozik, azaz, h o g y e gondolatmenet élesebb hangsúlyt kapjon, így is mondhatnók: harcol. E b ben a vonatkozásban t e h á t a Német Birodalom szellemi életében n e m érzik a h á b o r ú ; ez az új felfogás a nemzeti szociálizmus egyik s a r k a l a t o s tétele, amelyet egy nagyvonalú, valóban bürokráciamentes művelődéspolit i k a a gyakorlatban is meghonosított. Amíg a múzeumok, paloták féltettebb, n a g y é r t é k ű műkincsei ismeretlen rejtekhelyükön v á r j á k visszaszállít á s u k a t szokott helyükre, addig inter a r m a is új alkotások, könyvek, képek, szobrok és szimfóniák születnek az alkotói műhelyek mélyén. Az alábbiakban benyomásokról számolunk be, amelyek természetszerűleg nem t a r t h a t n a k igényt a teljességre, mindössze a f e n t i tételt igazolják, v a g y egyes elemeit hangsúlyozzák. NEHÉZ VOLNA ELDÖNTENI, hogy az irodalom milyen m ű f a j á h o z tartozó művek közt k u t a t h a t u n k tartósabb, időtállóbb alkotások u t á n . A háborús Németország szellemi életének szemlélőjét ezek a művek érdeklik elsősorban, s ezért csak a kétségtelen csúcsokra m u t a t rá, egyebekkel legfeljebb, m i n t jelenségekkel foglalkozik, ezáltal elhárítván magától a felületesség látszatát. Az élen mindenesetre az irodalmi-bölcseleti színvonalon álló világnézeti munkák, a d r á m a és a regény állanak. Az elsősorban említettek közt, a jelenség típikus volta m i a t t rá kell m u t a t n u n k Rosenberg Alfred híres könyvére (Der Mythus des 20. J a h r h u n d e r t s ) , amely nemrégiben érte el kiadásai során az egymilliomodik példányt, s ezzel a világon p á r a t l a n u l álló csúcsteljesítménnyel túlszárnyalt minden eddigi


Szemle

61

könyvsikert. Aki pedig számol az általánosan mutatkozó papírhiánnyal, az semmikép sem könyvelheti el ezt a t é n y t azzal a gyanúval, hogy mindezek a kiadások nem reális szükséglet fedezésére készültek. De elképzelhetetlenül sok kiadása f o r o g közkézen Hitler Mein K a m p f - j á n a k és beszédei gyűjteményének is. Ugyancsak ebbe a csoportba s o r o l h a t j u k mind a népszerűség, mind az elterjedtség tekintetében, a nemrégiben nyolcvanadik életévét elért Bartels Adolfnak, az első »völkisch« irodalomtörténet szerzőjének különféle műveit is. Ő volt az első irodalomtörténész, aki kora fiatalságától, első irodalomelvi megnyilatkozásaitól kezdve, hosszú élete f o l y a m á n soha nem szűnt meg hangoztatni, hogy a századokkal csakis azok a művek dacolnak, amelyek a nép ( f a j ) alkotó szellemének jegyét m a g u k o n viselik. A hanyatlás és az idegen f a j szellemi fertőzése ellen harcolva (ő döntötte le Heine-t, »a Goethe u t á n legnagyobb német lírai költő« piedesztáljáról, 1906-ban!) küzd a s a j á t o s g e r m á n szellem világnézeti és irodalmi érvényesüléséért. De ugyanilyen népszerűségnek örvendenek a tisztán csak író Schäfer Wilhelm, Carossa Hans, Kolbenheyer Guido, Seidel Ina, Miegel Agnes, v a g y az Erdélyben közelebbről is jólismert Meschendörfer Adolf, Wittstock Erwin és Zülich Heinrich regényei és egyéb írásai. Eseményszámba megy Hauptmann G e r h a r t v a g y Johst H a n n s egy-egy ú j a b b v a g y régebbi művének színházi előadása (az eljövendő n a g y német d r á m á n a k »a görögéhez hasonlóan érzékfeletti forrásokból kell megszületnie és nemzetinek kell lennie, hogy ezáltal nemzetfelettivé válhasson, a m i n t a görög d r á m a is azzá vált«), a számos új költő egy-egy verskötetének megjelenése, v a g y – hogy csak k e t t ő r e hivatkozzunk – Goebbels v a g y B a l d u r von Schirach eszmefuttatása, publicisztikája. A lényeges az, hogy az új német irodalomnak minden megnyilatkozása különféle eszközökön keresztül ösztönös, művészi megérzésből v a l l j a : a német nép útja a jellem, az akarat, a közösségi szellem és az élet hősies felfogásának ápolásán és megerősítésén át vezet a nagyság felé. Az egyszer már említett nagyvonalú német művelődéspolitika bőségesen gondoskodik arról, hogy elsősorban a német szellem l e g j a v a alkotásai minden megnyilatkozási f o r m á j u k b a n közelkerüljenek a tömegekhez, a K r a f t durch Freude és sok m á s hasonló szervezet révén. De ennek az igazi irodalmi műveltség-terjesztésnek szolgálatában áll j a v a r é s z t a rádió is, a »Die schöne deutsche Sprache« gyűjtőcímbe foglalt művészi r a n g ú rendezvények, amelyeken hivatásos előadóművészek, v a g y a szerzők ismertet i k a legnémetebb költőket és prózaírókat. Az idegen szellemtől mentes, t i s z t a német nyelv ápolását, illetve terjesztését, a szervezetében bizonyára szintén egyedülálló » S p r a c h p f l e g e a m t « végzi. Természetesen hatalmas irodalma van a h á b o r ú n a k . E g y e s szakaszait (különösen a franciaországi h a d j á r a t o t ! ) politikai, katonai, v a g y gazdasági szempontból megvilágító, inkább i s m e r e t t e r j e s z t ő és felvilágosító műveken kívül, a közbeeső, naplószerű írásművek színvonalát meghaladva, a háború kimeríthetetlenül gazdag élményanyaga egyre nagyobb mértékben sűrűsödik irodalommá. Miként a német katona, aki a győzelmes h a d j á r a tok során b e j á r t a és b e j á r j a a félvilágot, s látókörének bővülése csak önnön németségét gazdagítja, úgy a német irodalom és közvélemény is miközben a lényegi németséget leginkább megközelítő alkotóknak a d j a a pálmát, a legegyetemesebb és legeurópaibb német szellemnek, Goethének igézetében nem f e l e j t i el szüntelenül E u r ó p á r a is tekinteni. E z t az európai kitekintést, megismerést és b a r á t s á g o t szolgálja az európai íróknak és költőknek az elmult évben m á r másodízben megrendezett weimari találkozója.


62

Szemle B E R L I N , BÉCS ÉS A TÖBBI N A G Y N É M E T VÁROS színházi életében

a természetesen nagyszámú, jobb szórakoztató műveken kívül a régebbi klasszikusokat és a kiválóbb új d a r a b o k a t e g y a r á n t m e g t a l á l j a az érdeklődő. Berlinben a folyó idény első felében különösen n a g y s i k e r ű és nagyh a t á s ú volt a S t a a t s t h e a t e r b e n a F a u s t második részének előadása, a Schiller-Theaterben Brennert H a n s színpadi balladája N a n t e r ő l (az »akadémiailag képzett csizmatisztítóról«, egy amolyan multszázadeleji, berlini Vülonról). E n n e k a folytonosan nyugtalanul száguldó, valóban goethei »immer strebende«-alak megszemélyesítőjének, Lukschy W o l f g a n g n a k a j á t é k a a legszebb német színházi élmények egyike marad. S ha éppen csak a felsorolás erejéig is, de meg kell emlékeznünk a Theater am H o r s t Wessel-Platz műsoráról, Goethe »Tassó«-jának, Grillparzer »Sappho«-jának és a nyolcvanadik életévét betöltött Hauptmann Gerhart »Florian Geyer«jének előadásáról. Az utóbbi d a r a b berlini színrehozatalának egynémely rendezői és színészi s a j á t o s s á g á t rendkívül tanulságos volna összevetni a bécsi B u r g t h e a t e r n e k ugyanezzel az előadásával. De a birodalom valamennyi színpada a n a g y drámaköltő d a r a b j a i n a k előadásával hódolt neki. A berlini Deutsches T h e a t e r a »Der a r m e Heinrich«-ot adta elő Rudolf H a m m a c h e r ú j s z e r ű rendezésében, a Rose-Theater »Peter Brauer«-t, a Schiller pedig »Veland«-ot hozta színre a talán legnagyobb élő német színésznek, George Heinrichnek, a színház intendánsának főszereplésével. A H a u p t m a n n - d a r a b o k sorozatos jubileumi előadásairól szólva, e sorok í r ó j a nem m u l a s z t h a t j a el megemlíteni, mint legérdekesebb színházi élményét, a bécsi T h e a t e r in der J o s e f s t a d t - b a n a »Michael Kramer« előadását. Neher Caspar színpadképei, Hilpert Heinz rendezése, a címszerepet játszó Taube Robert, ( a k i t különben a berlini Deutsches Theaterben is láttunk Hebbel »Maria Magdelene«-jében), j á t é k a oly tökéletes naturalista légk ö r t t e r e m t e t t és stílust alakított, hogy az enyhébb túlzások ellenére is a l á t o t t a k közül ezt kell az idény legértékesebb és legvonzóbb H a u p t m a n n előadásának t a r t a n u n k . Sajnos, az egyszerű felsorolás is m e g h a l a d j a e cikk kereteit, ezért röviden még a berlini színházi idény m a g y a r vonatkozású, kimagasló eseményét, a Csongor és Tündének George színházában m e g t a r t o t t első németnyelvű b e m u t a t ó j á t kell megemlítenünk. V ö r ö s m a r t y d r á m a i költeménye Klein-Krautheim F e r d i n á n d n a k az eredeti v e r s m é r t é k szerinti tökéletes f o r m a - és t a r t a l o m h ű f o r d í t á s á b a n (miért n e m k é r j ü k fel szélesebbkörű fordítói m u n k á s s á g r a ? ) Németh A n t a l rendezésében, Pekáry I s t v á n színpadképeivel és Farkas Ferenc kísérőzenéjével ( k á r , hogy technikai okokból a kísérőzene több értékes része k i m a r a d t ) minden várakozást felülmúló sikert a r a t o t t nemcsak a b e m u t a t ó n , de a K r a f t durch F r e u d e színházi közösségének, a sebesült k a t o n á k részére fennt a r t o t t , valamint a további sorozatos előadásokon e g y a r á n t . Sikerrel játszszák különben Berlinben Márai »Kaland«-ját, Bókay két darabját, s a bécsi Renaissance-Theaterben Asztalos Miklós »Erdélyi éjszaká«-ját. A berlini Theater am Nollendorfplatz-ban az intendáns Paulsen H a r a l d érdekes és eredményes kísérletet f o l y t a t a vígoperai f e l f o g á s b a n színrehozott operetteknek (Soupé, S t r a u s s stb.) feltámasztása, illetve e l e h a n y a t l o t t m ű f a j n a k művészi rehabilitálása érdekében. A j á t é k b a n és szövegmondásban is kitűnő énekesek, valamint a nagyszerű zenekar és Benno von Arentnek, a német művészek b a j t á r s i köre elnökének néhol finoman, aprólékosan pedáns, néhol monumentális díszletei lehetővé tették, hogy a színház a legnagyobb sikerrel játszon éveken át egy n e h á n y d a r a b o t (Operabál, Bécsi vér, Boccaccio, stb.).


Szemle

63

A HANGVERSENY-IDÉNY változatos m ű s o r a az egyetemes zeneművészet jegyében áll. Felöleli a zene minden á g á t a szólistáktól a zenekari hangversenyekig, időben a klasszikusoktól a modernekig, térben pedig Németországtól, s általában Európától J a p á n i g . A híres f i l h a r m ó n i k u s és a fővárosi zenekaron kívül a h á r o m opera, a Staatsoper, a Deutsches Opernhaus és a Volksoper is rendez önálló hangversenyeket. Ezek a zenekarok a német művelődéspolitika nagyvonalú gondoskodása f o l y t á n a h á borús nehézségek ellenére is megőrizték teljesítőképességüket. A m á r ciusig terjedő főidényben több, mint száz szimfonikus hangversenyt adn a k ! A filharmonikusok tíz hangversenyét Furtwängler vezényli (a műsoron Sibelius Jean, Schubert Heinz, Frommel G e r h a r t ) , s szólistái közé nemrégiben hívta meg a m a g y a r A n d a Gézát. A Preussische Staatskapellet (a Staatsoper zenekarát) Karajan H e r b e r t vezényli; m ű s o r á n Sibelius és Kodály. Személyes élményeink tárából, m i n t legemlékezetesebbek elsősorban a m a g y a r művészek, Anda Géza, Károlyi Gyula, Dániel Ernő, B i s z triczky Tibor hangversenyei emelkednek ki. De ebbe a rendbe sorozzuk a finn Similä Marttit, aki a decemberi f i n n nemzeti ünnep alkalmából a német rádió házában a berlini rádiózenekart vezényelte (Sibelius, Klami Uono, Palgrem Selim), Huttunen J o r m a n a k , a helsinkii állami opera tenor i s t á j á n a k közreműködésével. U g y a n c s a k emlékezetes élményünk m a r a d a f r a n c i a Cortot A l f r e d és Suwa Nejiko, a j a p á n hegedűművésznő h a n g versenye. A filmvilág n a g y meglepetései közé t a r t o z o t t Jannings n a g y Bismarck-filmje a »Die Entlassung«. A »nemzet filmje« jelzővel k i t ü n t e t e t t új Jannings-alkotás, a Bismarck-fogalmazta, de csak a mai német közvéleményben meggyökeresedett erkölcsöt és tanulságot hangsúlyozza: az ember sohasem vak eszköze a sorsnak, hacsak van jelleme, úgy a jellem i r á n y í t j a sorsát. E z t a hasonlíthatatlanul n a g y művészt különösen k é t filmben l á t h a t t u k n a g y n a k : az előbb említettben, m i n t vaskancellárt ismeretes tulajdonságaival, s egy tökéletesen m á s természetű falusbíró-szerepben, a híres Kleist-novellából készült »Der zerbrochene Krug«-ban. É r t é k ben ezekhez hasonlót t a l á n csak k e t t ő t láttunk, mindkettőnek m a r a d a n d ó emléke George Heinrich nevéhez fűződik. »Andreas Schlüter«-ben a n a g y barokk-művész életét ábrázolta, a »Der grosse Schatten«-ben pedig egy modern művészt, aki – s ezért t a l á l t rá különösképpen ez a szerep – m i n t ember is egyszerű, természetes és nagy. A MULTÉVI NAGY NÉMET MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS a n y a g á n a k megszemlélésekor nemcsak az új német képzőművészetre, de a m e g ú j u l t n é m e t művészeti életre általában is t a n u l s á g o k a t v o n h a t u n k le. A képzőművészeti alkotások, képek, szobrok még érzékletesebben m o n d j á k el azt, hogy a modern n é m e t művész a rövid ideig t a r t ó , divatos, egymásnak sokszor ellentmondó művészeti áramlatokkal való sodródás helyett visszatért a néphez, önnön f a j i s á g á h o z (Erler E r i c h : Blut u n d Boden, a h a t a l m a s a r á nyú kiállítás egyik legszebb képe), s a m i n t azt e kiállításon a nagyméretű plasztikától a legegyszerűbb vázlatig minden alkotás b i z o n y í t j a : érzésének és gondolatának egy általánosan érthető, de művészi f o r m á b a n való kifejezésére törekszik. Az új német nacionalizmus festő-kifejezői közül e kiállításról csak kettőt, Hermann P a u l t (Die F a h n e ) és Reich Adolfot (Die Wollsammlung in einer Münchener Ortsgruppe) említjük meg. A n a g y szobrászok Kolbe George, Klimsch Fritz, s különösen a monumentálisra törekvő Breker Arno, akinek gyönyörű grunewaldi m ű t e r mében órákig elidőztünk, a h á b o r ú ellenére is szüntelenül dolgoznak. S az


Szemle

64

említett n a g y birodalmi kiállítástól eltekintve is egyik kiállítás a másikat éri a birodalom minden részében, hogy csak a berlini Akademie der K ü n s t e n a g y őszi kiállítását, a bécsi képzőművészeti akadémia 250 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi vagy a Neue H o f b u r g b a n látott „ W i e n – K u n s t und K u l t u r ” című kiállítást említsük meg. M a g y a r vonatkozásokra visszatérve, i t t kell megemlítenünk, hogy karácsony előtt nyílt meg a berlini Nationalgalerieben az olasz katonafestők nagysikerű kiállítása u t á n egy m a g y a r reprezentativ kiállítás (Erdélyből: Nagy I m r e és Gy. Szabó Béla képeivel), mely a s a j t ó b a n és a közvéleményben e g y a r á n t igen rokonszenves és élénk visszhangot keltett. A k á r c s a k az o t t a n i Német-Magyar T á r s a s á g estéi, amelyek egyikén péld á u l George Heinrich a d o t t elő m a g y a r és német költők verseiből, másik á n pedig Szabó Lőrinc beszélt a weimari költőtalálkozó élményéről, míg n é m e t nyelvre f o r d í t o t t verseiből Lukschy Wolfgang, a Schiller-Theater t a g j a a d o t t elő. MINDEZEKHEZ s a számtalan, e cikkben felemlíthetetlen irodalmi és művészeti eseményhez hozzá kell adnunk, m i n t a mai német szellemi élet főtényezőjét, azt a h a t a l m a s tömeg-érdeklődést és tömeg-részvételt, amely e megnyilatkozásokat kíséri. Mert a mai N é m e t Birodalom szellemi életének legfőbb ismertető jele, hogy élet és k u l t ú r a nem áll nagyobbrészt hidegen és megközelíthetetlen távolságban egymástól, mint a m u l t b a n . A nemzeti szociálizmus jelszava: » K u l t ú r á t a népnek!« nem m a r a d t üresen hangzó kegyes kívánalom, h a n e m levegőt t e r e m t e t t az írónak, költőnek és m i n d e n f a j t a művésznek, nagyobb lehetőséget, sajátszerű német népi indítékot és meleg, közvetlen sugalmazást adott. U g y a n a k k o r a szó teljes értelmében részesévé t e t t e a széles tömegeket, a népet a szellemi élet minden m a g a s a b b r e n d ű megnyilatkozásának. A műveltségnek és vagyonnak a polgári rendben annyira megszokott »szerves« kapcsolata itt – tudatos törekvések és megvalósulások folytán – teljesen m e g s z ű n t Könyv, kép, szobor, hangverseny, színház, f i l m mindenkinek hozzáférhető, az egyes embernek a szellemi h a l a d á s r a való képessége, tudása és ízlése a r á n y á b a n . SZABÓ

F e l e l ő s k i a d ó : A l b r e c h t Dezső. M i n e r v a R t . 127.

–

Felelős vezető: Major József.


ISTVÁN

HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VIII. ÉVFOLYAM. 1 6 SZÁM Erdélyi Magyar Adatbank

Recommend Documents