NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

NEMZETPOLITIKAI SZEMLE JÚLIUS

A magyarság életrajza „Pax britannica” Parasztságunk legújabb alakulása

JAKÓ ZSIGMOND

Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása

MAKKAI LÁSZLÓ

MAGYAR

OTTLIK LASZLÓ ERDEI FERENC

FIGYELŐ

G y u l a i P á l a m a g y a r - r o m á n v i s z o n y r ó l 1851-ben és m a g á n t u l a j d o n

–

–

Földbirtokpolitika

Országos példa: az E. M. G. E.

–

»Március«

SZEMLE Guoth

VII. É V F O L Y A M

Kálmán:

M a g y a r középkor

K O L O Z S V Á R 1942

Erdélyi Magyar Adatbank

HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE SZERKESZTIK: ALBRECHT DEZSŐ, KÉKI BÉLA, VENCZEL JÓZSEF, VITA SÁNDOR Megjelenik havonta négy ív terjedelemben. – Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Mátyás király-tér 5. szám, I. emelet. – Telefonszám: 20–83. Póstacsekk száma: 72.809. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre 9 Pengő. Egyes szám 1 Pengő.

TART ALOM JAKÓ ZSIGMOND: A magyarság életrajza OTTLIK LÁSZLÓ: »Pax britannica« ERDEI FERENC: Parasztságunk legújabb alakulása MAKKAI LÁSZLÓ: Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása

193 206 212 225

MAGYAR FIGYELŐ: GYULAI PÁL a magyar-román viszonyról 1851-ben VITA SÁNDOR: Földbirtokpolitika és magántulajdon PARAJDI INCZE LAJOS: Országos példa: az E. M. G. E. SZABÓ ISTVÁN: »Március«

243 244 246 248

SZEMLE: GUOTH KÁLMÁN: Magyar középkor

250

Helyettes szerkesztő

Szerkesztő KÉKI BÉLA

KISS JENŐ

Lapunk címfejét Széchenyi Hitelének 1830. évi első kiadása címbetűi után készítettük.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: ALBRECHT DEZSŐ


A KÖZÉPDUNA-MEDENCE teljes egészében egységes táj, jóllehet alföldek, dombosvidékek és erdős hegységek különböző tájtípusaiból tevődik össze. Ez a legfontosabb földrajzi tény. A történelem ezt avval igazolja, hogy ebben a medencében egyetlen politikai alakulat sem maradt meg tartósan addig, míg olyan nem keletkezett, amely a medencét teljes egészében ki nem töltötte, de viszont csak a medencére szorítkozott, annak határait hatalmi törekvésben túl nem lépte. Magyarország a Középduna-medence állama. Európa történelme nyugaton az V. és VII. század között kezdődik. Közép-Európa keletén a VIII. és IX. század között. A magyarok országa ettől a pillanattól kezdve, tehát Európának egész története alatt bírta és kitöltötte a Középduna-medence terét, határait pedig alig lépte át, – számottevő ideig soha. * Egy nemzetnek hazája földjével való kapcsolata sokszerű. Minél magasabb a művelődés foka, annál bensőségesebb, sokoldalubb lesz ez a kötöttség, ez a kapcsolat. De sem a nép, sem a tér nem marad ugyanaz, – sem sajátmagában, tartalmában, összetételét illetőleg, sem pedig más nemzetekhez és területekhez, mint külső energiákhoz való viszonyában. Terület és nép: a kettő elválaszthatatlan synthesise hosszú generatiók kötöttségének, a térben való életnek eredménye. Egy-egy egyéni concentratio az emberiség életében minden nemzet, minden állam. Mindegyik egyedülálló, – ha a föld egyes területein csoportosan hasonló szervezetű államokat, hasonló műveltségű népeket találunk is. Ha egy nemzetnek vagy egy államnak lényét a maga valóságában meg akarjuk érteni, úgy egészében, folyamatában és kiterjedtségében mint időtérbeli egységet kell szemlélnünk és átértenünk. Nagy idők, amelyekben hatalmas átalakulásokon megy keresztül a világ, csak úgy pezsegnek az actualitásoktól. De éppen ezeket az időket, amelyekben oly erősen éljük, érezzük és látjuk a jelent, kell nagy történelmi távlatokból szemlélnünk, mert a legerősebb és legmaradandóbb mozgató energiákat csak így tudjuk felismerni. (Teleki Pál gondolatai, Európáról és Magyarországról. 1934.)


E

S Z Á M

M U N K A T Á R S A I

Erdei Ferenc író, Szigetszentmiklós * Guoth Kálmán dr., Kolozsvár thj. város levéltárosa * Jakó Zsigmond dr., könyvtári segédőr az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában * Makkai László dr., az Erdélyi Tudományos Intézet tanára * Ottlik László dr., a kolozsvári egyetem ny. r. tanára * Parajdi Incze Lajos dr., az Ellenzék belső munkatársa * Szabó István, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora, az Ellenzék belső munkatársa * Vita Sándor, országgyűlési képviselő.

A KIADÓHIVATAL KÖZLEMÉNYE Szemlénk megelőző számaiban felhívást tettünk közzé, hogy a HITEL 1936. évi 1., 2. és 4., valamint az 1937. évi 1. számát kiadóhivatalunk szívesen visszaváltja s e négy régi számért csereképpen készségesen felajánlja most megjelenő évfolyamunkat, illetve egyes számokért darabonként 2 P-t fizet. Amikor ezt a felhívásunkat ez alkalommal is megismételjük, közöljük az érdeklődőkkel, hogy az 1938., 1939. és 1940–41. évfolyamainkból még van nehány teljes és több hiányos sorozat, s azoknak ára: teljes évfolyamonként 8 P., illetve egyes számonként 2 P.

A HITEL ÚJABB KÜLÖNLENYOMATAI Makkai László dr.: B a l k á n i és mag y a r elemek a m a g y a r o r s z á g i rom á n társadalomfejlődésben. Mikó Imre dr.: E r d é l y i politika. Ottlik László dr.: S z e n t I s t v á n birodalma az új Európában. Venczel József dr.: Erdély és az erdélyi r o m á n f ö l d r e f o r m . Molter Péter: F a l u k u t a t á s Bálványosváralján. Albrecht Dezső: M a g y a r s á g a változásban. Tamási Áron: E r d é l y i jelentés a m a g y a r szellem küzködéseiről. László Dezső: K o r s z e r ű m a g y a r s á g . Venczel József: dr.: A székely n é p f e lesleg.

Szabó István dr.: Az asszimiláció a magyarság történetében. Zathureczky Gyula: Magyar politika Európában. Tamás Lajos dr.: A r o m á n nép és nyelv k i a l a k u l á s a . Martonyi János dr.: K ö z i g a z g a t á s u n k reformja. Szabó T. Attila dr.: A r o m á n o k újabbk o r i erdélyi betelepülése. I f j . Boér Elek dr.: N a g y t é r - g a z d a s á g . László Gyula: dr.: A m a g y a r ő s t ö r t é nelem régészetéről. Makkai László dr.: É s z a k e r d é l y nemzetiségi v i s z o n y a i n a k k i a l a k u l á s a .


HITEL

1942. J Ú L I U S

NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

VII. E V F . 4. S Z Á M

A MAGYARSÁG ÉLETRAJZA S Z E L L E M I É L E T Ü N K egyik jellegzetes vonása, hogy m a írók és költők, tudósok és közírók a legkülönbözőbb utakon egy közös cél felé igyekeznek: a m a g y a r s á g lényegének, örök arcának megismerése felé. Az önmagunk felé fordulásnak, nemzeti önismeretünk elmélyítésének szükségét először történetírásunk ismerte fel és kezdte meg magyarságunk lényegét t a r t a l m a z ó népiségünk t u d a t o s tanulmányozását. Alább egy kiváló m u n k a 1 megjelenése alkalmából történettudományunk új törekvéseivel és mai szerepével ó h a j t u n k foglalkozni. 2 A közelmult nehéz évei számos példát szolgáltattak annak bizonyságául, hogy a mult ismerete mekkora e r ő f o r r á s t jelent a legnehezebb helyzetek öntudatos vállalására. Társadalmunk történeti műveltsége hiányosságában és felszínességében keressük az okát annak, hogy egyes t a g j a i kritikus percekben nemcsak azt nem tudják, hogy mit kell cselekedniök, hanem azt sem látják, hogy mit nem szabad tenniök. Amennyire kívánatos azonban, hogy a nemzet t a g j a i mindig hűséggel f o r d u l j a n a k a közös mult és fejlődés szabta eszmékhez, elvekhez és célkitűzésekhez, épp annyira alapvető követelmény, hogy a történetírás is finom szeizmográfként kövesse a nemzet életét, a benne bekövetkezett változásokat és legyen tekintettel a nemzet lelki szükségletére. Történettudományunk ugyanis a mult század végétől kezdve öncélú adatközlésekbe, aprólékos részletfeldolgozásokba merült, melyekből kiszáradt a megelevenítő élet. Az egyes kérdések megismerésére összehordott tekintélyes adathalmazok megemésztését senki sem kívánhatta a mult felé érdeklődéssel közelítő művelt közönségtől, a pozitivista szaktudomány pedig feleslegesnek érezte a részletekből a történelem organikus egységét visszaállítani. A szak1 Szabó István: A m a g y a r s á g é l e t r a j z a . Bpest, é. n. (1942) 276. l. (A M a g y a r T ö r t é n e l m i T á r s u l a t könyvel, V I I I . ) 2 T ö r t é n e t í r á s u n k ú j célkitűzéseire, t á r s a d a l m u n k t ö r t é n e t i m ű v e l t s é g é n e k növelésére v o n a t k o z ó f e j t e g e t é s e i n k t e l j e s e g é s z ü k b e n Mályusz Elemérnek a m a g y a r település-, hely- és n é p i s é g t ö r t é n e t i k u t a t á s m u n k a t e r v é t kidolgozó cikkein n y u g o s z n a k . ( A h e l y t ö r t é n e t i k u t a t á s f e l a d a t a i . Századok, 1 9 2 4 : 538. kk., A népiség t ö r t é n e t e , A m a g y a r t ö r t é n e t í r á s új ú t j a i c. g y ü j t e m é n y e s m u n k á b a n . Bpest, 1932. 237. k k . ) . A z ú j k u t a t á s i i r á n y k i i n d u l ó p o n t j á n a k t e k i n t hető f e n t i k é t cikk g o n d o l a t a i n a k felelevenítése é s helyi k ö r ü l m é n y e i n k h e z alk a l m a z á s a m o s t a z erdélyi népiségkutatás megindulása idején szükségesnek és h a s z n o s n a k l á t s z o t t .


194

Jakó Zsigmond

tudomány hozzáférhetetlenségébe burkolózó történetírástól magárah a g y o t t olvasók irányzatos alkotásokkal vagy a história hitelét végleg lerontó népszerűsítő munkákkal kényszerültek szellemi szükségletüket kielégíteni. 3 Változás csak a világháború u t á n következett be a magyar történettudomány fejlődésében, amikor a szellemtörténeti módszerek alkalmazásával elkészült történelmünk nagyszabású új szintézise, Hóm a n és Szekfű Magyar Története. 4 A tragikus összeomlás okait kereső, súlyos lelki válságba került nemzet hatékony orvosságot nyert a mult ú j o n n a n megalkotott rajzában. A trianoni országcsonkra szorult m a g y a r s á g előtt teljes életszerűségében bontakozott ki ezeréves m u l t j a s a t r a g i k u s jelen kifejlését, s a j á t helyzetét mégismerve, visszanyerte önbizalmát, küldetésébe vetett hitét, mert tudatosult benne, hogy bukása nem reánehezedő végzet, hanem az erők pillanatnyi alakulásának következménye, melyből kell kiútnak lenni. Az ország széttöredezése azonban szükségszerűen a történettudomány és közönsége viszonyában is éreztette h a t á s á t . Társadalm u n k ösztönösen megsejtette, hogyha m u l t j á t továbbra is államán keresztül szemléli, h a t a l m a s m a g y a r tömegek m a r a d n a k ki a szűkre szabott h a t á r o k közül. Az állam helyére erősebb és a teljes magyarságot átölelő organizmust kellett állítani, melyet az önkényesen meghúzott új h a t á r o k nem szabdalhattak szét. Ilyennek kínálkozott az állam árnyékában eddig kevés figyelemre méltatott népiség, mely a közös mult, hagyomány- és műveltséganyag, m a g a t a r t á s kapcsaival oszthatatlan egységgé kovácsolt össze mindenkit, aki magyar, bárhol és bármilyen állami keretek között éljen is. Ebben a szemléletben rejlő óriási összefogó erőre példaként az azt legjobban érvényesítő németséget idézhetjük. Soha olyan szétválaszthatatlan egységet nem alkotott a világ németsége, mint a két háború közti széttagoltságában. Az újjászülető németség teljes értékű t a g j á n a k érezhette m a g á t a galiciai vagy bukovinai szegény szórványnémet, s ez a t u d a t erőt adott neki népisége m e g t a r t á s á r a . Hogyan vethették volna le németségüket a világ minden t á j á r a szétszórt, esetleg századok óta idegen népek között élő, m á r asszimilálódó németek is, amikor tudatosították előttük, hogy multjuk, dalaik, játékaik, szokásaik mind-mind elválasztják környezetüktől és láthatatlan, de mégis m e g t a g a d h a t a t l a n szálakkal egy távoli hatalm a s közösséghez fűzik ő k e t ? Kutatóintézetek alakultak az új határokon kívül m a r a d t németség életének tanulmányozására. A messze idegenbe vetődött német népszigetek vaskos kötetekből és gazdagon illusztrált népszerű kiadványokból állandóan tapasztalhatták, hogy életüknek még oly hétköznapi jelenségeit is számontartják, foglalkoznak velük, nincsenek egyedül. A Birodalom fiai pedig népük erejébe vetett hitüket látták igazolva a német sors és gondolat e távoli hordozóinak életében és küzdelmeiben. 3 Az a l á b b i a k r a vö. Hóman Bálint: A t ö r t é n e l e m ú t j a . (A m a g y a r t ö r t é n e t í r á s ú j ú t j a i . B p e s t , 1932. 7 . k k . ) . 4 Hóman B á l i n t – S z e k f ű Gyula: Magyar történet. Bpest, 1928–1934. I–VII.


A magyarság életrajza

195

NÁLUNK MÁLYUSZ ELEMÉR ismerte fel és hirdette elsőnek történetírásunk új tájékozódásának szükségét. 5 Minthogy a népiségtörténet legfontosabb segítőtársa, a l a p j a az életerős és színvonalas helytörténetírás, előbb helytörténeti k u t a t á s u n k a t kívánta életrekelteni, új célokat tűzve ki számára. Az ő nevéhez fűződik a magyar népiségtörténet módszerének, munkatervének kialakítása. Kezdeményezése óriási jelentőségét mindenkinek látnia kellett, annál szomorúbb tehát, hogy a n n a k az intézetnek a terve, mellyel a néppel foglalkozó tudományszakok kollektív m u n k á j á t kívánta biztosítani, a k k o r nem valósult meg. Az ő erős a k a r a t á n a k , hitének és k i t a r t á sának köszönhető, hogy az új kutatási irány mégis gyökeret vert és termést hozott, minden szervezet nélkül; egészen szerény eszközök és lehetőségek mellett is sikerült megindítani a tervszerű kutatómunkát. 6 Az idők Mályusz Elemért igazolták. Az új k u t a t á s i irány ma m á r több intézetben szállást k a p o t t és egyre gyarapodó g á r d a tekint feléje, tőle várván a m a g y a r népiségtörténet s a j á t o s módszerének végleges kialakítását. Egyénisége és nevelői módszere a biztosítékunk, hogy ú j a b b és ú j a b b k u t a t ó k nevelésével a népiségtörténet előtt hirtelen megnyilt keretek állandóan megtölthetők lesznek felelősségteljes, képzett munkásokkal. Az új szemlélet sokszínű multunk eddig alig ismert részeit t á r j a fel, s kevés figyelemre méltatott összefüggésekre r á m u t a t v a , a történeti élet teljesebb megismeréséhez segít közelebb. 7 Amint azonban a szellemtörténet sem építhette volna fel a m a g y a r mult hatalm a s szintézisét az előző k o r hangyaszorgalmú forrásközlőinek előmunkálatai nélkül, a népiségtörténet sem nélkülözheti a korábbi irányok számára is használható eredményeit. Különleges, s eddig alig bolygatott f o r r á s a n y a g r a lévén azonban utalva – éppen helytörténeti irodalmunk elmaradottsága következtében – fokozott mértékben érzi a levéltári k u t a t á s o k fontosságát. A sokfelől összehordott gazdag a n y a g elrendezésében és megszólaltatásában azonban természetesen felhasználja az adathalmazokat megelevenítő szellemtörténeti módszereket. Célját mégis s a j á t o s kollektiv munkamódszerrel közelíti meg legjobban; úgy tehát, hogy a néppel foglalkozó összes rokontudományokkal (nyelvészet, néprajz, földrajz, régészet, embertan, stb.) a lehető legszorosabb kapcsolatot keresi. 5

L. idézett t a n u l m á n y a i t . Mályusz E l e m é r n e k a z o r s z á g n é p e s e d é s t ö r t é n e t é n e k m e g y é n k é n t i feldolgozására két kiadványsorozatot sikerült megteremtenie. A M a g y a r s á g és nemzetiség c. vállalat, a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a k i a d á s á b a n , f ő k é n t a f e l vidéki t e r ü l e t e k népi m u l t j á v a l f o g l a l k o z i k . E l s ő k ö t e t e : Szabó István: U g o c s a m e g y é - j e (Bpest, 1937.) u t á n a közeli jövőben h a g y j a el a s a j t ó t G ö m ö r m e g y e m o n o g r á f i á j a , t ö b b t e r ü l e t pedig m u n k a a l a t t áll. A m á s i k s o r o z a t : Településé s N é p i s é g t ö r t é n e t i É r t e k e z é s e k , M á l y u s z t a n í t v á n y a i n a k , e l s ő s o r b a n erdélyi é s k e l e t m a g y a r o r s z á g i t á r g y ú doktori é r t e k e z é s e i t t a r t a l m a z z a 1938-tól kezdődőleg. I t t N y i t r a - , Alsófehér-, Kolozs-, S z a t m á r - , B i h a r m e g y e k ö z é p k o r i viszon y a i n a k feldolgozása jelent m e g . M u n k á b a n v a n n a k K r a s z n a - é s M á r a m a r o s m e g y e , Maros-szék, K ő v á r - v i d é k és a z e m p l é n m e g y e i h o m o n n a i u r a d a l o m . 7 Vö. Makkai László: N é p i s é g t ö r t é n e t . Hitel, 1942. 59. k k . 6


Jakó Zsigmond

196

Ha szemléltetni ó h a j t a n o k azt a fordulatot, melyet történettudományunk az elmult negyedszázad a l a t t tett, Szekfű Gyula és Szabó István összefoglalását kellene egybevetnünk.8 Az utolsó éveit élő Magyar Birodalom számára író Szekfű multunkról alkotott újszerű rekonstrukciója középpontjába az államot t e t t e : a szabadon m a r a d t trianoni országcsonk megalázottságában historikussá é r e t t Szabó népét választotta vizsgálódásai tárgyául. Mindkét munka egy új k u t a t á s i irány fontos határkövének tekinthető: Szekfű könyve az első m a g y a r szellemtörténeti szintézis, A magyarság életrajzával pedig a népiségtörténet mutatkozik be multunk egészéről alkotott képpel. Ez a két kép azonban természetesen nem ellentétes egymással, hanem kiegészíti egymást. A m a g y a r állam egy évezreden át kerete volt népiségünk életének, de államunk és népiségünk h a t á r a ma m á r nem esik egybe. Minthogy a békeszerződések nemzetiségi többségre hivatkozva szakították el az ország jelentős részét, érthető, hogy megnőtt a névtelen m a g y a r tömegek jelentősége és a m u l t j u k iránti érdeklődés. Úgy látjuk, eljött az ideje, hogy népünk öntudatlan életét, kulturális tevékenységét, etnikuma alakulását megismerjük. Lényegesnek érezzük, hogy tisztán lássuk létéért folyt a t o t t harcait, beolvadás révén szerzett nyereségét és veszteségeit, m á s népekkel szemben ellenálló képességét, s hódító erejét, mindennapi m u n k á j á b a n s az élet legkülönbözőbb vonatkozásában megnyilvánuló lelki s a j á t s á g a i t , röviden: teljes magyarságismeretet kivánunk. Ez az önmagunk felé f o r d u l á s azonban nem jelent semmiféle eltérést a t ö r t é n e t í r á s és az élet örök viszonyától. A jelen igényli a mult segítségét, de ezt csak úgy k a p h a t j a meg, ha a történetírás minden torzítás és változtatás nélkül közvetíti hozzá az igazságot. A cél: önismeret és nem önáltatás. Különösen áll ez a népiségtörténetre, hiszen t á r g y a legszemélyesebb önmagunk vagyunk és elméleti megállapításait könnyen telíthetik politikai tartalommal. A m a g y a r önismeret ú t j a végén álló cél a tiszta magyarságtudat, elérése azonban csak úgy lehetséges, ha társadalmunk és történetírásunk között ismét kifejlődnek az egykori élő kapcsolatok. Minthogy a föld és ember, m a g y a r s á g és nemzetiség viszonya nagyobb tájegységenként helyi színeket hoz az egyetemes képbe, minden ilyen territoriumnak m a g á r a kell vállalnia problémái feldolgozását. Talán egyszer így m a j d eljön az idő, amikor történetírásunknak Budapesten kívül is lesznek lüktető gócai és éppen e helyi központok, színek révén t á r s a d a l m u n k több történelmi műveltséget szívhat magába, mint amennyivel ma rendelkezik. Történetírásunk új iránya, a m i n t látható, különleges lehetőségeket biztosít az egyik legegységesebb multú m a g y a r territorium, Erdély, kutatói számára is. E n n e k jelentőségét csak akkor é r t j ü k meg teljes egészében, ha egy pillantást vetünk az erdélyi történetírás utolsó hetvenöt évére. 8 Szekfű Gyula: A m a g y a r á l l a m é l e t r a j z a . B p e s t , é. n. (1917) 240 l. Szabó István: A m a g y a r s á g é l e t r a j z a . B p e s t , é. n. (1942) 276 l.



197

AZ ABSZOLUTIZMUS NYOMÁSA ALATT az erdélyi m a g y a r s á g ösztönösen megérezte a történelem i r á n y t m u t a t ó szerepét és bizalommal fordult t a n á c s é r t multjához. A társadalom széles rétegeiben élő törekvések öltöttek t e s t e t az Erdélyi Múzeum Egyesületben. Az erdélyi történetírás jobb erőit azonban a kiegyezés u t á n Pest szívta fel; az erdélyi f o r r á s o k kiadását és feldolgozását az Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat vállalta m a g á r a . Amikor azonban így, éppen a Budapestre került erdélyiek révén, az erdélyi m u l t Pesten talált szakképzett művelőkre, s a kolozsvári egyetem történeti tanszékein hivatalos műhelyt és munkásokat kapott, a helyi kezdeményezések fokozatosan ellanyhultak. Ezekhez a külső körülményekhez járult, hogy a t ö r t é n e t k u t a t á s akkori száraz, adatközlő iránya alkalmatlan volt a szakkörökön kívülálló széles rétegek kultúrigényeinek kielégítésére. A nagy összeomlás idejére az erdélyi história szinte teljesen a kolozsvári egyetem körül szobavirágként élő hivatalos történetművelésre f o n n y a d t össze, melyet az új uralom könnyen elseperhetett. A vidéki történelmi társulatok még a boldog békeidőben közönybe f u l l a d t a k ; az Erdélyi Nemzeti Múzeum gyüjteményei az egyetem tudományos m u n k á j á n a k élettelen tárházai lettek, melyekből m á r régen kiszáradt az eredeti lélek. Ilyen körülmények között az uralomváltozással m a g y a r történetírásunk egyszeribe szinte a multszázadi tudományosság hőskorába zuhant vissza. Helyén m a r a d t néhány k u t a t ó n k elhagyatva, sokszor egymás m u n k á j á r ó l sem tudva biztosította a folytonosságot. A szellemtörténeti irány mélyebb h a t á s nélkül mult el Erdély historikusai felett. Nem a m a g y a r fejlődésből való kiesést jelenti ez, hanem azt, hogy az erdélyi k u t a t ó k felismerve f e l a d a t u k a t és erőviszonyaikat, az újraéledő Erdélyi Múzeum k ö r é csoportosulva, a pozitivizmusból más irányban keresték a k i u t a t : a népiség-, hely-, és településtörténet felé.9 Azt hisszük, hogy a m a g y a r népiség- és településtörténeti kutatások jelentőségét és szükségességét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a legnagyobb elszakított m a g y a r tömb történészei ösztönösen megérezték: ezzel a módszerrel n y u j t h a t j á k veszélyeztetett népüknek a legtöbb segítséget, és maguktól, tapogatózva erre keresték a kiutat. Rendkívül szerencsésnek mondható tehát, hogy az önmagában gyökerező kisebbségi fejlődés egybeesik a m a g y a r történettudomány nyugati indítású új irányával. Igy ugyanis fokozott mértékben remélhető, hogy a népiségtörténet csonkaországban kifejleszt e t t módszerének meghonosításával a helyi kezdeményezések gyorsabb fejlődésnek indulnak, s az erdélyi történetírás küéphet provinciális állapotából, melybe évtizedekkel ezelőtt szorult. Színes népi viszonyaink, fejlődésünk itt-ott régi állapotot őriző különlegességei folytán erdélyi kutatásunk hasznos szolgálatot tehet az új irány módszereinek tökéletesítése, problematikájának kiszélesítése és mélyítése terén. Ez a kapcsolat azonban nem csupán az erdélyi 9 L. Szabó T. Attila d o l g o z a t a i t az E r d é l y i M ú z e u m b a n , E r d é l y i T u d o m á nyos F ü z e t e k b e n és a M a g y a r N y e l v b e n .


198

Jakó Zsigmond

történetírásnak biztosítana ismét előkelő szerepet az egész m a g y a r fejlődésben, hanem lehetővé tenné annak a feladatkörnek a tökélet e s betöltését, melyet a kolozsvári egyetemnek és az erdélyi k u t a t á s nak feltétlenül vállalnia kell: a határainktól délre élő magyarság multjának feltárását, a magyar-román, magyar-balkáni kapcsolatok vizsgálatát. A területgyarapodás előtt a csonkaországi egyetemek tanárai, legelsősorban a budapesti egyetem bölcsészeti karán működő Mályusz Elemér neveltek az elszakított részek kérdéseinek vizsgálatára k u t a t ó k a t . Bár a kolozsvári egyetem hazatérésével és új kutatóintézetek felállításával n ő t t a dolgozótársak száma, a tervszerűség biztosítása és az erők jobb felhasználása céljából – ú g y véljük – elérkezett a munkaterületek megosztásának ideje. A kolozsvári egyetemnek tehát vállalnia kell a k u t a t ó k nevelését a f e n t i kérdések állandó vizsgálatára. Az új szempontú k u t a t á s o k eredményei joggal számíthatnak a szélesebb rétegek érdeklődésére, s a nyomukban szükségszerűen fellendülő komoly helytörténetírás visszaállíthatná a közönség bizalmát a történeti munkákkal szemben. A kolozsvári egyetem intézeteiben, főként azonban a kollektiv munkamódszerrel dolgozó Erdélyi Tudományos Intézetben adva vannak a lehetőségek az erdélyi népiségtörténeti k u t a t á s o k megszervezésére. 10 A meglevő keretek képzett munkásokkal való megtöltése egyetemünkre és f i a t a l s á g u n k r a vár. Ez utóbbinak részvétele nem is m a r a d h a t el, amint az irány jelentőségét megérti és a szükséges módszeres képzést tanulmányai során megszerezheti. A történetírás és t á r s a d a l o m érintett viszonyából látjuk, hogy az elméleti megismerés csak ú g y lehet az élet gyakorlatának segítségére, ha a k e t t ő j ü k között szoros kapcsolat van. Ez a kapcsolat mindkét félre bizonyos kötelezettségeket ró, anélkül azonban, hogy ezek a másik fél öncélúságát érintenék. Történettudományunk új iránya különösen a nemzetiségekkel érintkező m a g y a r számára ígér biztos t á j é k o z t a t á s t az élet által minduntalan felvetett, összezilált népi problemák között. Gondoljunk csak arra, hogy milyen f o n t o s nemzeti érdekek fűződnek például annak a népiségtörténeti kérdésnek az eldöntéséhez, hogy magyarnevű románjaink elrománosodott m a g y a r o k n a k tekinthetők-e vagy nem; ha igen, milyen százalékban; ha nem, akkor honnan származik ez a különös névadásmód. Vagy ismét az előbbi kérdéshez kapcsolódó problémát említve, mennyire fontos, hogy a legkisebb faluban élő jegyző és t a n í t ó is tisztában legyen a nemzetiségek együttélésének ősi törv é n y e i v e l , a m a g y a r f a j asszimiláló erejével, vagy a beolvadását eredményező körülményekkel. Népiségtörténetünk mindezek ellenében csupán érdeklődést és megértést kér munkájához. Tőlünk erdélyiektől kéri még az egykor virágzó vidéki történeti társulatok újjászervezését és élettel való megtöltését. A mult tanulságai azt m u t a t j á k , hogy bizonyos helyi központosítás szükséges e társulatok tervszerű m u n k á j á n a k biztosítására. I t t Erdélyben a vezetést és 10 Az E r d é l y i T u d o m á n y o s I n t é z e t m u n k a t e r v é t Tamás Lajos i g a z g a t ó ism e r t e t t e a z E r d é l y m a g y a r e g y e t e m e c . k i a d v á n y b a n . Kolozsvár, 1941.



199

irányítást – úgy véljük – legrégibb ilyen egyesületünk az Erdélyi Múzeum-Egyesület vállalhatná magára. R a j t a keresztül e társulatok m u n k á j a bekapcsolható volna történetkutatásunk egyetemességébe és egyszersmind így biztosítható volna a történet i r á n t érdeklődő vidéki tanárok, lelkészek, állandó módszertani továbbképzése, k u t a t á s a i k irányítása. 1 1 A r r a hivatott intézményeink szintén csak társadalmunk megértő támogatásával v a l ó s í t h a t j á k meg az erdélyi mult kallódó f o r r á s a i n a k megmentését és a k u t a t á s céljaira bocsátását. Szervezetlenségünk az oka, hogy nincs megközelítően teljes áttekintésünk sem forrásanyagunkról, s így a leglelkiismeretesebb kutatóval is megeshetik, hogy lényeges a d a t o k a t nem használhat fel. Mindezek a visszásságok kellően működő szervezettel kiküszöbölhetők lennének és a közönség történelem iránt érdeklődő t a g j a i n a k összefogásával kialakítható volna a nemzet egységes és tiszta m a g y a r s á g t u d a t a . EGY ÚJ KUTATÁSI IRÁNYNAK a nemzet számára szóló mondanivalójáról a nagyközönség csak akkor szerez tudomást, amikor a részleteredményekből kiérlelődik az új szintézis. Népiségtörténeti kutatásunk Szabó István országos levéltárnok új könyvével j u t o t t el ehhez a fontos állomáshoz. Szabót eddigi munkássága, nagy módszertani jártassága, a jelenségek pontos felismerésében megnyilvánuló éles szeme, rendszerező h a j l a m a kiválóan alkalmassá tették a m a g y a r népiségtörténet problematikájának és az eddigi k u t a t á s o k eredményeinek összefogására. 1 2 Aki t e h á t népiségkutatásunk jelenlegi állapotáról, megoldott és megoldásra váró feladatai felől tájékozódni kíván, nyugodtan elfogadhatja Szabó vezető kezét. Az alábbiakban mi is hozzá fordulunk, hogy új művén keresztül bemutassuk az irány problematikájának jellegzetesebb részeit, különösen kiemelve néhány kérdést, melyeknek megoldására elsősorban az erdélyi k u t a t á s n a k kell vállalkoznia. Mindjárt az első kérdéscsoportnál, a honfoglaló m a g y a r s á g népi összetételének, az új hazában való elhelyezkedésének, az i t t talált őslakosság számának és beolvadásának problémájánál rá kell mutatnunk, hogy történetírásunk a néppel foglalkozó egyéb tudományok segítségül hívása nélkül bizonyos pontokon nem j u t h a t véglegesnek tekinthető eredményekre. B á r A magyarság életrajza bizonysága szerint az utóbbi években örvendetesen javult a rokontudományok közti összeműködés, még mindig távol állunk az óhajt o t t állapottól. Nem az egyes tudományok öncéluságának feladásáról van itt szó, hanem csak arról, hogy mindegyik fokozottabb mértékben állítsa vizsgálódásai középpontjába a népet és több tekintet11

Mindezeket részletesen l. M á l y u s z i. m. S z á z a d o k , 1924. N é p i s é g t ö r t é n e t i m u n k á i közül a k ö v e t k e z ő k r e kell f e l h í v n u n k a figyelm e t : A m a g y a r p a r a s z t s á g t ö r t é n e t e . Bpest, 1940. (A M a g y a r Szemle Kincsest á r a 8 . sz.). N e m e s s é g é s p a r a s z t s á g W e r b ö c z i u t á n . ( Ú r é s p a r a s z t a m a g y a r élet e g y s é g é b e n c. k i a d v á n y b a n . Szerk. E c k h a r d t Sándor, B p e s t , 1941.), P u s z tuló m a g y a r s á g . ( M a g y a r m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t . I I I . 69. k k . B p e s t , é. n . ) , A n e m zetiségek t é r n y e r é s e és a m a g y a r s á g . ( M a g y a r m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t IV. 109. k k . , Bpest, é. n.), N é p i s é g és vallás. ( P r o t e s t á n s Szemle, 1937 : 179. k k . ) . 12


Jakó Zsigmond

200

tel legyen a h a t á r o s tudományok törekvésére. Ha mindegyik tudom á n y á g s a j á t módszerével, s a j á t szemszögéből vizsgálja ugyanazt a problémacsoportot, a különböző kiindulási kutatások részeredményeiből teljesebb és hitelesebb rekonstrukció lehetséges. A nyelvészet, régészet és embertan fokozottabb bekapcsolódása bizonyára még sokban kiegészíti a honfoglalás erdélyi szakaszára az itteni őslakók etnikumára és települési területére vonatkozó mai tudásunkat. Mályusz Elemér kezdeményezése nyomán készült településtörténeti monográfiákból az ország több területének teljes középkori fejlődése vált ismeretessé. Ezeket a részleteket, más kutatásokkal kiegészítve, Szabó most egységgé olvasztotta össze, szemléltető képet n y u j t v a arról az útról, melyet a m a g y a r s á g letelepedésétől Mohácsig b e j á r t . Igen érdekes, ú j s z e r ű kísérletet tesz a magyarságnak az ország-határok felé való fokozatos terjeszkedése, valamint a m á r megszállott terület népességének állandó sűrűsödése érzékeltetésére. Meggyőzően sikerül bemutatnia az egyes vidékek korábbi vagy későbbi megszállása és terjeszkedési feszültsége közötti összefüggéseket. Míg a nagyrészt törzsi szállásterületen alakult Nyitra-megyében a XII. század végére a települések 80% készen állott, a honfoglalás századában csak részben megszállt Szatmár-megyében ugyanabban a korban a falvak 52%-a keletkezett. Erdély területén ez a f o l y a m a t még lassubb ütemű, s feszültsége akkor éri el csúcsp o n t j á t , amikor ez a terjeszkedés az ország egyéb t á j a i n m á r hanyatlóban van, vagy m á r teljesen ki is merült. Kolozs-megye 123 magyareredetű középkori helységéből a XI. századra 5, a XII. századra és a XIII. század elejére 20, a XIII. század közepére és végére 32, a XIV. századra 56, a XV. század első felére pedig 10 esett. A település ütemét kifejező számokból fontos megállapítások vonhatók le. Minthogy a kisebb népsűrűségű alföldi részek terjeszkedési feszültsége aránylag későn következett be, az erdélyi m a g y a r s á g sokáig teljesen a m a g a szaporodására volt h a g y a t v a területe kitöltésénél. Abból a tényből pedig, hogy a korai települések Erdélyben annyira gyérek, következik, hogy a m a g y a r s á g i t t nem találhatott jelentős számú őslakosságot. Minthogy az erdélyi m a g y a r s á g csak a XIII. század végére és a következő százévben kezdett nagyobb mértékben terjeszkedni, a XIV. században kezdődő román beözönlés m i a t t az alacsonyabb hegyvidék megszállására m á r nem m a r a d t ideje, ami pedig a megyék területén is bizonyára éppen úgy bekövetkezhetett volna, mint a sűrűbben lakott Székelyföldön történt. A középkor utolsó százada m á r nem növelte lényegesen az erdélyi mag y a r települési területet, mert itt is éreztette h a t á s á t a falusi lakoss á g szabadalmas, városi jellegű helységekbe özönlése. 13 A XV. században a parasztfalvak telkeinek általában fele lakatlanul állott. Talán ez az Európa-szerte általános f o l y a m a t nyitott rést a népi érintkezési vonalakon fekvő m a g y a r községek zárt egységén a nemzetiségek beszivárgása számára. 13 V. ö. Szabó István: H a n y a t l ó j o b b á g y s á g a k ö z é p k o r végén. Századok, 1939 : 10. k k .



201

A Kárpátok medencéjében letelepedett m a g y a r s á g életének első szakasza a Moháccsal kezdődő háborús korszakkal lezárult. Napjaink m a g y a r j a alig képzelheti el azt a h a t a l m a s z á r t egységet, melyet nemcsak nyelv, műveltség, népi alkat tekintetében, h a n e m földrajzi elhelyezkedésére nézve is a középkorvégi m a g y a r s á g alkotott. A sárosi hegyektől a székelységig megbonthatatlan z á r t s á g b a n terült el az ország négymillió lakosságából több mint hárommilliót kitevő m a g y a r s á g településterülete. A hegyek lejtőjéig t e r j e d t a virágzó m a g y a r f a l v a k vonala, s a folyóvölgyeken át ékalakban előrehajlott a gyérenlakott hegyek közé. Az ország Mátyás-kori népsűrűségére és nemzetiségi viszonyaira vonatkozó Mályusz-féle számítások pontosságát Szabó tovább növelte, úgy hogy most m á r elég biztos képünk van hazánk középkorvégi népi arányairól. 1 4 A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAMNAK a nemzetiségekkel szembeni m a g a t a r t á s a megértéséhez társadalmunk és a központi h a t a lom szerkezetének f e l t á r á s á n keresztül visz az út. Az idegen népelemekkel szemben autonomiákban megnyilvánuló tudatosan különleges bánásmódot biztosító Szekfű-féle álláspont 1 5 és Mályusz Elemér asszimilációs törekvéseket valló felfogásának 1 6 egyeztetése helyett Szabó érdekes rendszerezését a d j a a m a g y a r és idegen népelemek viszonyának. Különös figyelmet érdemelnek középkori autónomiáink jellegére vonatkozó megfigyelései. E kiváltságok létrejötténél sem az államhatalom, sem az autonómiát elnyerők részéről nyoma sincs a nemzetiség politikai célzatának. Ehelyett t á r s a d a l m i tényeket találunk bennük: »a kiváltságok birtokába lépők t á r s a d a l m i helyét jelölik meg abban a sokrétű társadalmi szerkezetben, amely a középkori ország s a j á t j a volt.« Ez a t á r s a d a l m i t a r t a l o m legtisztábban a városi önkormányzatokban figyelhető meg. A városi autonómia ugyanis nem nemzetiségi, hanem társadalmi szervezet; előnyeiben csak a – nem feltétlenül egy nemzetiségű – polgárok részesednek, de kimaradnak belőle az alattuk élő, t a l á n éppen a polgársággal egy népiségű lakosok. Ilyen társadalmi elemek találhatók az egyes kiváltságoltak korán megnyilvánuló elzárkózási törekvéseiben is. Például a szörényi román kerületek kiváltságlevele csak a birtokosok körét z á r t a le – azt sem teljesen – az idegenek előtt. B á r a szász autonómia is kizárta az idegeneket a szász földről, mégis a kiváltságolt szász réteg a l a t t idők folyamán nagyszámú kiváltságnélküli nem szász, elsősorban román lakosság rakódott le. Az állam t e h á t önkormányzatok és kiváltságok ú t j á n igyekezett a nem m a g y a r országlakókat társadalmi szerkezetébe beilleszteni. B á r a központi hatalom m a g á t a népiséget nem figyelte, tudatosan nem befolyásolta, a beillesztés által az ország t á r s a d a l m i al14 Vö. Mályusz Elemér: A m a g y a r s á g és n e m z e t i s é g e k M o h á c s előtt. ( M a g y a r m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t . I I . 105. k k . Bpest, é. n . ) . 15 Szekfű Gyula: A m a g y a r s á g és k i s e b b s é g e i a k ö z é p k o r b a n . M a g y a r Szemle, 1935., M é g e g y s z e r k ö z é p k o r i kisebbségeinkről. M a g y a r Szemle, 1940., N é p e k e g y m á s k ö z ö t t a k ö z é p k o r b a n . M a g y a r Szemle, 1941. 16 Mályusz Elemér: A k ö z é p k o r i m a g y a r n e m z e t i s é g i politika. Századok, 1939 : 257. kk., 385. kk., Az e g y n y e l v ű o r s z á g . S z á z a d o k , 1941 : 113. k k .


Jakó Zsigmond

202

k a t á n a k megfelelő fejlődést indítva el az idegen népelemek között is, a k a r a t l a n u l lehetőséget n y u j t o t t egyes rétegek asszimilálására. Így vesztették el nemzetiségüket pld. a nemességünkbe beilleszkedett román kenézek és v a j d á k . Az első világháborút követő összeomlás és a népiségtörténeti szemlélet hódítása következtében ma m á r teljes egészében l á t j u k a nemzeti élet alapját, a népet, megrendítő mohácsi csatavesztés napjainkig h a t ó következményeit. L é t é r t f o l y t a t o t t küzdelmeiben a mag y a r s á g h a t és félszázados k u l t u r m u n k á j a nagy részében elpusztult, száma a Mátyás-kori h á r o m millióról 1,200.000–1,750.000-re esett vissza. Tehát nemcsak természetes szaporodástöbbletét vesztette el teljes egészében, h a n e m m á r elért népi állagának 4 0 – 5 5 százaléka is elvérzett. E rideg számok mögött rejlő mérhetetlenül sok emberi szenvedést és egyéni t r a g é d i á t Szabó rendkívül megkapóan szemlélteti, b á r joggal kifogásolja a pusztulás részletes feldolgozásának hiányát. Bármilyen szomorú legyen is a feladat, népünk életének egyik sorsdöntő fejezete ez, mely nélkül lényeges színekkel lenne szegényebb életrajza. Lényeges színnel, mert heroikus harca közben és az újból s újból reászakadó végzetes csapások súlya a l a t t a m a g y a r lélék legmélyéből olyan nagyszerű megnyilatkozások szakadtak fel, melyek minden idők m a g y a r j a i számára például szolgálhatnak. Az általános pusztulásból üdítő oázisként emelkednek ki népünk szívósságának és életrevalóságának felemelő példái. Nemcsak a g y a k r a n felégetett otthonhoz való ragaszkodás költői tollra kívánkozó példáira gondolunk, hanem a török által megszabott lehetőségekhez m é r t alföldi új településrendszer kialakítására, az életet a török t o r k á b a n is biztosító réti települések f u r f a n gos formáira, vagy az óriás h a t á r u k o n pásztorkodó nagy települések m a g y a r t - m e g t a r t ó szerepére. Az alföldi m a g y a r s á g m a g a t a r t á sának, mai gazdasági és életrendjének gyökeréig hatolhatnánk le a törökkori életforma részletes tisztázásával. A török elől Felső-Magyarországra visszahúzódó belső vándorlást, s ennek a német alapítású városok magyarosodásában, halódó középkori m a g y a r népszigetek életrekeltésében nyilvánuló h a t á s á t a k u t a t á s m á r régen felismerte. Nem foglalkozott azonban az E r dély felé irányuló hasonló folyamattal. Mindenesetre érdemes lenne ezt a népmozgalmat is vizsgálni, s megállapítani, hogy a menekülők á r a d a t a milyen vidékek népének hozott vérfelfrissítést. Nagyon valószínűnek látszik ugyanis, hogy a XVI. század közepétől kezdve a török kiűzéséig t e r j e d ő korszakban lezajlott kényszerű belső vándorlások, különösen Erdély északi területein, jelentékeny keveredést eredményeztek. E z t látszik igazolni, hogy nem csupán az erdélyi vezető családok soraiban találunk magyarországiakat, hanem, szerencséje szerint, m a g a s polcra emelkedve, vagy iparos és kereskedő sorba sűlyedve, itt l á t j u k a partiumi kisnemesség számtalan t a g j á t , s az urbáriumok névsoraiban pedig a puszta életüket mentő, pogány elől f u t o t t jobbágyokat. A török elől befelé irányuló vándorlással párhuzamba kell m a j d állítani azt a népmozgalmat, mely a háborús idők elmultával a gyérenlakott alföldi területeken nyíló lehetőségek vonzására a XVIII. században Magyarország felé megindult.



203

A világhatalmakkal viaskodó és országáért önmagát tékozlóan vesztegető törökkori m a g y a r s á g az idegen országlakók szemében megtartó hőssé emelkedett. Az a tudat, hogy csak a m a g y a r s á g állh a t ellen a török terjeszkedésének, irányította hazánkba a középkor vége óta a Balkán oltalmat kereső menekültjeit. Ez a h i t a d t a a tót nép a j k á r a a m a g y a r s á g diadalát kérő fohászt. Szabó I s t v á n könyvében érdekes a d a t o k a t találunk a m a g y a r s á g és a nemzetiségek egymásról alkotott képére, s ezek a r r a figyelmeztetnek, hogy hálás feladat lenne az egyes nemzetiségek magyarság-képének időnkénti változásait megrajzolni. Ehhez j á r u l n a aztán kiegészítésül a nemzetiségek képének alakulása a m a g y a r s á g szemében. AZ IDEGEN LAKOSSÁGNAK az országmegtartó népről alkotott képe a XVIII. században megváltozott. E k k o r ugyanis h a t a l m a s területek k a p t a k teljesen új lakosságot, melynek a m a g y a r s á g g a l m á r semmi közös élménye nem volt. A gyérenlakott hódoltsági részek újranépesítését az államhatalom, kora gazdasági t a n í t á s á n a k megfelelően, külföldi és lehetőleg katolikus német telepesekkel óhajt o t t a elvégeztetni. Teljesen a m a g y a r p a r a s z t s á g ősi ösztönének köszönhető, hogy minden irányítás és szervezés nélkül, a rendi állam kötöttségeitől akadályoztatva, a Nagyalföldet új honfoglalóként ismét birtokába vette. Érdekes Szabó megfigyelése, hogy felbolygatott méhkashoz hasonló XVIII. századi paraszt-társadalmunkban óriási méreteket öltött szökések általános rendszertelensége ellenére megállapítható a m a g y a r s á g t u d a t o s dél felé húzódása szemben a nemzetiségek szertefutó útakon j á r ó népmozgalmával. Bizonyára a századok alatt beidegződött ősi életforma vonzása szabta meg a magyarság belső vándorlásának irányát. E n n e k köszönhető, hogy népünk másodszor is megszállotta a Kárpátok medencéjének törzsét, s ezzel biztosította magának azokat az előnyöket, melyeket e síkság népi birtoklása n y ú j t . Szabó könyvének az ország új népi képe kialakulásáról i r o t t fejezete, összefoglaló jellege ellenére is, e kérdéscsoport legjobb feldolgozásának tekinthető. Minthogy irodalmi előmunkálatok erről a korról kellő mennyiségben még nincsenek, jelenségei összefogására siker reményével csak olyan k u t a t ó vállalkozhatott, aki, mint Szabó István, a levéltári anyag teljes u r a és akinek alkalma volt egy kisebb területen a felmerülő kérdéseket alaposan megismerni. Talán mai problémáink ideáig nyúló gyökérzete teszi, hogy, úgy érezzük, a további k u t a t á s számára összezsúfolt problémák és lehetőségek a fejezet kereteit szinte szétfeszítik. N a g y érdeme Szabónak, hogy elsőnek m u t a t o t t rá a r r a a fontos szerepre, melyet a m a g y a r s á g országa újranépesítésében játszott, s ezzel csökkentette abból az egyoldaluságból eredő és a külföldi irodalomban is meghonosodott torzításokat, melyek az idegen telepítések kizárólagos vizsgálata folytán keletkeztek. Figyelemreméltóak, éppen az idegenek jelentőségének szokásos túlértékelését illetőleg, a bevándorlók anyagi, erkölcsi és minőségi színvonaláról közölt adatai. Az olvasónak az az érzése, hogy annak a mérhetetlen összegnek, melybe az államnak


204

Jakó Zsigmond

a külföldi telepesek meggyökereztetése került, egy kisebb töredéke is elegendő lett volna hasonló eredmény eléréséhez a klimához, körülményekhez szokott őslakosság fokozottabb bevonása esetén. Bár minden kor önmagából megértendő egész, és a magyarság XVIII. századi aléltságával, a nemzet fogalmának rendi szemléleten keresztül a nemességre való összezsugorodásával megmagyarázható népünk szenvedő m a g a t a r t á s a az idegen paraszt-tömegek beözönlésével szemben, a mai k u t a t ó m á r megállapíthatja, hogy az ú j r a népesítés e külföldi feltöltés nélkül is megoldható lett volna. Hatalm a s belső népmozgalom lehetőségei rejlettek ugyanis földtelen zsellérségünk jobbágytelekre ültetésében. A külföldi telepesek behozat a l á n a k kezdetekor tudniillik 6 0 – 7 0 zsellér j u t o t t 100 jobbágyra, s ezt az a r á n y t tovább r o n t o t t a a m a j o r s á g i cselédség állandóan növekedő száma. Az elmulasztott lehetőséget parasztságunk mai szociális viszonyai szempontjából értékelve, szomorúan kell tudom á s u l vennünk Szabó megállapítását: »A XIX. század első felében a zsellérség tömege m á r felébe n ő t t a jobbágyságnak, vagyis a XVIII. század n a g y földbősége és népesítési mozgalma elmult a nélkül, hogy e n a g y parasztréteget, amely nem jövevény volt, hanem régi l a k ó j a az országnak, sőt n a g y részében magyar, kimozdította volna t á r s a d a l m i helyéről.« Ha még azt is megemlítjük, hogy a szerződéses idegen jobbágyok mennyivel jobb helyzetbe kerültek a régi lakossággal szemben, elképzelhetjük, mennyi lehetőség veszett el a m a g y a r s á g számára a megkövesedett rendi szemlélet és s a j á t cselekvő kezdeményének hiánya m i a t t . AZ ORSZÁG ÚJ NÉPI KÉPÉNEK kialakulását vizsgáló kutató előtt különösen erdélyi viszonylatban mutatkoznak nagy hiányok. Meginduló település- és népiségtörténeti részletkutatásoknak kell vidékenként haladva, aprólékosan tisztázni a nemzetiségi átvedlés egyes fokozatait, a különböző f a j ú népek egymás mellett élésének törvényszerűségeit. B á r e kérdéseket valójában csak akkor ismerhetjük meg, ha tisztán tudományos vizsgálati t á r g y k é n t nézzük őket, nem t a g a d h a t j u k , hogy napjainkban aktuális jelentőségük is van. É p p e n ezért kell ismét hangsúlyoznunk, hogy e vizsgálódások célja csakis az önismeret és nem az önáltatás szolgálata lehet. Legyenek e k u t a t á s o k eredményei bármilyen leverőek is, a népi elzárkózás általános szabályait ismerve, m á r most nyugodtan állíthatjuk, hogy az erdélyi m a g y a r s á g n a k visszaadják a legnagyobbat: s a j á t népi erejének, ellenállóképességének tényeken alapuló biztos tudatát. Erdélyi m a g y a r j a i n k multban t ö r t é n t elnemzetietlenedéséről napj a i n k b a n közkézen forgó óriási számok hallatára a histórikus nem tehet mást, mint hogy k é r j e közönségünket: ne álljon meg a felszínes általánosításoknál, hanem, ha f a j t á n k e létkérdése felől tájékozódni óhajt, f o g a d j a el a népiségtörténet vezető kezét. Egész sereg kérdés tolul a szájra, új gondolatok támadnak, rejt e t t összefüggések világosodnak m e g A magyarság életrajza olvasása közben; folyóiratunk azonban nem vállalkozhatok még egy olyan kitűnő m u n k a részletes szakszerű m é l t a t á s á r a sem, mint Szabó



205

István könyve. 17 E sorok célja csupán az, hogy felhívja a figyelmet önismeretünknek új ú t j a i r a és azokra a f o n t o s eredményekre, melyeket egy tudós szakember évek k u t a t ó m u n k á j a során kiérlelve, m o s t kerek egésszé csiszolva, népe használatára bocsát. Szabó eddigi dolgozatait is szakirodalmunk nagy nyereségeként könyvelhettük el, új m u n k á j á n a k jelentősége azonban túlnő a szakkörök zárt világán és az egész nemzethez szól. Talán századok óta nem volt nagyobb szükség a r r a , hogy nemzetünk minden vonatkozásban tisztába jöjjön önmagával, mint m a , amikor a holnap annyi bizonytalant és ismeretlent r e j t magában. E z é r t t a r t j u k különösen jelentősnek, hogy Szabóban olyan ember adott a nemzet kezébe t á j é k o z t a t ó t népisége multjáról, akinek munkásságát – idegen bírálóját idézzük – »izzó hazaszeretete ellenére« is »nemes tárgyilagosság« jellemzi. Holnapot fürkésző tekintetünk ma még a bizonytalanság ködébe vész, de ha felszakad a fátyol, b á r m i előtt álljunk is, tudnunk kell, hogy multunk mire kötelez. »Valamely nép annál bizonyosabban t a r t j a meg m a g á t bármilyen jövendő számára, minél tudatosabban viseli és éli a m a g a népiségét. N e m m á s népek lendülő vagy hanyatló sorsa a mienk, hanem valóban csak a magunké.« S ezt a tények tiszta t u d a t á n alapuló önismeretet és magyarságtudatot igyekszik munkálni Szabó új könyve. A magyarság életrajzának jelentősége azonban a további k u t a t á s számára sem kisebb jelentőségű. A m a g y a r népiség-történet első szintézise a problémák rendszerezésével m e g m u t a t t a a hiányok a t és a követendő u t a t . Világosan látható, hogy az eddig előtérben állott népesedéstörténeti kérdések mellett fokozottabb figyelemmel kell lennünk a népiség nehezebben érzékelhető egyéb jelenségeire is. Szabó összefoglalása bizonyítja azt is, hogy a m a g y a r népiség kutat á s a közben nem nélkülözhető, a százados együttélésből adódó hatások miatt, nemzetiségeink életviszonyainak alapos ismerete. E z t a feladatot, minthogy utódállamaink történetírása az ilyen kérdések tárgyilagos vizsgálatára nem vállalkozik, a m a g y a r népiségtudománynak kell ezután is megoldania. A magyarság életrajzának jelentősége kétségtelenül a problémák felvetésében és indításaiban van, bár számtalan helyen, éppen szerzője nagy tájékozottsága és széleskörű érdeklődése révén, az egyéni kutatások frissességét érezzük eredményein. Meggyőződésünk, hogy a további k u t a t á s n a k – így a megindítandó erdélyi k u t a t á s n a k is– hasznos szolgálatokat t e t t az alapjelenségek tisztázásával és mindig biztos kiinduló pontul szolgál. Népiségtörténetünk önmagához segíti vissza népünket. A magyarságismeret felelősségteljes munkájából nekünk erdélyieknek is részt kell vállalnunk. E z t kívánja erdélyi tudományos életünk érdeke és ezt v á r j a az egész nemzet tudományosságunktól. JAKÓ

ZSIGMOND

17 K ö n y v é n e k az asszimilációról szóló részei k ü l ö n ö s é r d e k l ő d é s r e t a r t h a t n a k igényt. M é l t a t á s u k a t , b á r m i l y e n h á l á s f e l a d a t lenne is, k é n y t e l e n e k v a g y u n k mellőzni, s így az é r d e k l ő d ő k e t s z e r z ő n k n e k a H i t e l ezévi f o l y a m á b a n ( 3 3 – 1 7 . l.) erről a k é r d é s r ő l m e g j e l e n t k i t ű n ő ö s s z e f o g l a l á s á r a u t a l j u k .


»PAX

BRITANNICA«

HONGKONG ÉS SZINGAPUR, a brit birodalom két bevehetetlennek hírdetett és akként elkönyvelt sarokpillére, amikor úgyszólv á n ellenállás nélkül elesett, sokan kiáltottak fel, kezüket összecsapva: »Hát mindez a nagy brit hatalom csak ilyen kártyavárakra, ilyen b l ö f f r e volt felépítve?« A meglepettek és kérdezők közül csak kevesen sejtették, hogy e felkiáltassal épenséggel a h a t a l o m problémájának kulcsát érintették. Minden hatalomnak kezdete és vége a »blöff«, m e r t minden hatalomban a kisebb erő uralkodik a nagyobb fölött. Mennél nagyobb a hatalom, relatíve annál gyengébb: a hatalmas, a parancsoló annál több önkéntes engedelmességre, hűségre, kötelességteljesítésre van ráutalva. És mégsem igaz, amit a száraz, hűvös racionalista gondolkodó mond: Oboedientia facit imperantem: Nem az engedelmesség teszi a parancsolót n a g g y á : hanem engedelmességet vált ki az, hogy ő parancsolni tud és mer. Valóban hatalmas csak az lehet, akinek tekintélye van s nem azért van tekintélye, m e r t engedelmeskednek neki: h a n e m azért talál engedelmességre, m e r t tekintélye van. Az, hogy valakinek tekintélye van, nem állapot, h a n e m tulajdonság. A tekintélyes nagyember, a született vezér elindul puszta kézzel s a fegyveres sokaság megindul utána, vagy szétbomlik előtte és eldobja fegyvereit. De éppen ezért: h a t a l m a s csak az lehet, aki mindíg előremegy. A k i megáll, m á r h á t r á l n i látszik. A birodalmak életében is így van ez. E g y birodalom felépül, m e r t szükség van rá, m e r t hivatása van. Ez a hivatás mindig: civilizáció, mindíg rend és béke. Minden birodalom célja a béke, de eszköze a harc. A birodalom népek hazája. Aki birodalmat épít, nem m a g á n a k épít, hanem azoknak a »hódolt« népeknek, akik a kész házban békésen lakni fognak. Nekik kell a béke, nem annak, aki a békét hozza, m e r t a békét nem hozza és nem t a r t j a f e n n más, csak a kard. S ezért, aki békét akar, aki hivatásának érzi a birodalom-építést, az sohasem teheti le a k a r d o t : nemcsak kezéből nem teheti le, de lelkéből sem. Mert aki lelkéből kiejt e t t e a kardot, annak könnyen kiütik a kezéből. E z é r t minden birodalomépítő népnek m a g á n a k a béke nem cél, h a n e m »végcél«, mitosz, ideál, utópia, amely a végtelenben van, amelyért szüntelenül harcolni kell. A birodalomépítő nép csak addig jogosult az uralomra, amíg k a r d j á v a l igazolja a m a g a hatalmi igényét, amíg bizonyítani t u d j a , hogy k a r d j á r a szükség van és nem hiába van rá szükség. H a t a l m á t csak a szolgálat igazolhatja, amelyet e hatalom másoknak, a nem hatalmasoknak, a védelmére, békére rászorultaknak tesz. Minden birodalomépítő nép elveszett abban a pillanatban, amikor m á r m a g a a k a r j a élvezni a béke áldásait, a m i k o r b a b é r j a i n pihenni a k a r . E t t ő l a pillanattól fogva lassan megfordulnak a relációk: a birodalomépítő pihen, élvezi a békét és másokkal, alárendelt népeivel védeti meg magát, azokat küldi a harcba. S hogy ezeket a biztonság illuziójában megtartsa, számukra vára-


Ottlik László: »Pax britannica«

207

kat, falakat, erődöket, mutatós, monumentális védelmi műveket, félelmetesnek látszó h a d i h a j ó k a t épít. A tényleges h a r c állapotából átlép a szimbolikus h a r c állapotába. A hatalom elsáncolja m a g á t a blöff mögé. A k ö r f o r g á s be van fejezve. És jön a vég, abban a pillanatban, amikor valaki elég merész lesz a r r a , hogy kétségbe v o n j a létét a hatalomnak, amelyben még mindenki hisz, amelynek egekbe nyuló Gessler-kalapjai előtt még mindenki önkéntelenül f e j e t h a j t . Az angolok – nagy birodalomépítők – jól t u d j á k ezt. A »blöff« ( b l u f f ) angol szó s To call the bluff azt jelenti: leleplezni a blöff ö t . Ez t ö r t é n t Hongkongban és Szingapurban. S a Caudillonak csak egy szavába kerülne, hogy ez történjék – Gibraltárban is. FELTŰNIK, hogy a brit birodalom öt világrészben áll h a r c b a n ellenfeleivel, de az angol katonák, úgyszólván nincsenek sehol. Pedig negyvenötmillióból csak telnék egyetmás. Csak angol generálisok vannak – rosszak – s angol admirálisok – még rosszabbak –, de egyébként az angol haderő kezdettől fogva csak szimbolikusan vesz részt a háboruban. Bella gerant alii... Lengyelek, f r a n ciák, belgák, hollandusok, norvégek, szerbek, görögök, oroszok, ausztráliaiak és újzélandiak, arabok, gurkák, patánok, szikkek, malájok, kínaiak, négerek, csehek, – még zsidók is harcolnak értük. Ők nem harcolnak, csak harcoltatnak és uszítanak. V a j j o n nem ugyanaz ez, mint a római birodalom végső ideje, mikor a »római« hadseregben m á r mindenféle katona volt, csak épen római n e m ? Róma m á r csak h a d i u t a k a t és erődöket épített, erődöket a limes mentén: nem gondolva arra, hogy az erődök mindig csak annyit érnek, mint az emberek, akik azokat védik. A római limes mitosza rég szertefoszlott. Sorsán tűnődve mondotta egy m a g y a r tudós, – Alföldi András – az ókor buvárainak egy brüsszeli értekezletén: »Férfiak, nem f a l a k teszik az államokat«. Akkor még állottak Franciaország és Belgium híres védfalai. De még nem állottak, amikor egy közkatona az első világháború egy lövészárkában ezeket a szavakat r ó t t a p a p í r r a : »Százezer ágyú sem biztosíthatja győzelmedet, ha katonáid nem mernek r o h a m r a menni, ha a döntő pillanatban nincs szivük életüket kockáztatni és farkasszemet nézni a halállal.« Benito Mussolini volt ez a katona és lelkében egy birodalomépítő géniusz b o n t o g a t t a sasszárnyait. Az erődök, Maginot-falak pszichologiája hamis. E z t ma m á r minden átlagos újságolvasó t u d j a . Hamis, m e r t a bíztonság illuzióját kelti s elaltat, ahelyett hogy felébresztene. Pedig a védőőrségnek ébren kell lennie. Az esendő Franciaország rémítő és mégis mily igaz k a r r i k a t u r á j á t rajzolta meg a m a g a utolérhetetlen stílusában Oswald Spengler: »Az elöregedett verekedő, aki, sok h ő s t e t t után, a világ legnagyobb aranyhegyével a h á t a mögött, állig fegyverben és minden elképzelhető hadiszerrel körülaggatva, nehéz fegyveres szolgákkal övezve és minden még tegnapi b a j t á r s á t segítségül hivogatva, várkastéllyá kiépített házából reszketve néz ki az ablakon és minden j ó f o r m á n fegyvertelen szomszéd l á t t á r a eszeveszett rémületbe esik: ez a grande nation vége.«


208

Ottlik László

Valóban a »grande nation« haditetteiről két év óta – számos dünkircheni kérdőjel ellenére – még az angolok is vállvonogatva beszélnek. Pedig ők sem esnek nagyon messzire ettől a k a r r i k a t u rától. Hiszen az ő Maginot-falaik m á r sokkal régebben épültek: »Dreadnaught«-oknak h í v j á k azokat. A dreadnaught nem harcieszköz, hanem szimbólum. Szimbóluma egy szellemiségnek, amely nem a k a r harcolni, csak félelmetes látszatokat kelteni, elijeszteni. »A feet in being«: a f l o t t a csak azért épül, hogy legyen, hogy puszta létével ú t j á t állja a háborúnak, – ezzel n y u g t a t t á k meg a békéjét – és p é n z t á r c á j á t – féltő pacifista angol polgárt, amikor Lord Fisher hozzáfogott a nagy csatahajó-flotta felállításához. S valób a n a rettentően költséges, évekig épülő és percek alatt elsüllyedő dreadnaught csak addig ér valamit, amíg nem kell harcbavetni. Addig, amíg elég, ha ragyogó páncéltornyait csillogtatja az óceáni napsütésben, mialatt imponáló f l o t t a p a r á d é k r a és – végső esetben – f l o t t a t ü n t e t é s e k r e felvonul, hogy a »bennszülött« lakosságot valahol megfélemlítse és jobb erkölcsökre tanítsa. (Az angolnak minden m á s nép: »bennszülött« – native.) Fedélzetén nem katonák gyakorlatoznak, h a n e m világjáró sportemberek, távoli exotikus kikötők t a r k a , korcs lakosságának ezerszer megbámult reklámhősei. Ma m á r inkább vannak otthon a mozihíradók vásznán, mint tengeri csaták füstfelhőiben. S ha a mozgófénykép t e c h n i k á j a m á r akkor mai színvonalán lett volna, talán sohasem is épültek volna fel a dreadnaughtok. Mennyivel olcsóbb és elmésebb lett volna őket csak modellekben megkonstruálni s mozigyárak műtermeiben lefényképezni – s az eredmény ma körülbelül ugyanaz lenne. S még a dreadnaughtok sem voltak sehol, amikor Lord Salisbury, a századvég angol miniszterelnöke és külügyminisztere így fogalmazta meg az angol külpolitika vezető szempontját: »Azok a mi szövetségeseink, akik f e n n a k a r j á k t a r t a n i a területi birtokállomány jelenlegi felosztását, anélkül, hogy vállalják a háborús döntés félelmetes kockázatát. Szövetségeseink azok, akikben a béke vágya él és jóakarat.« Ime a birodalomeszme az elkorcsosulás stádiumában: béke, a háború kockázata nélkül! A m e g f á r a d t harcosok filozófiája ez: a késői Hellas és a késői Róma r o k k a n t hedonizmusa á r a d belőle. Mi értelme m é g a harcnak, amikor m á r mindenünk m e g v a n ? I t t az ideje, hogy f á r a d a l m a i n k gyümölcseit békében élvezzük. Úgyis rövid az élet. Őrült, aki i t t még verekedni a k a r ! A szolganépekre vigyázni – belőlük s pénzünkből zsoldos rendőrség is telik. Azontúl elég lesz mindenkivel jóban lenni, aki veszélyes lehetne. Ha szükséges, meg kell vesztegetni az idegen kormányokat – s ha mégis megvesztegethetetlenek lennének, akkor – ellenzékeiket kell megvesztegetni s belülről kell aláásni a hatalmukat. Innen a harcot elunt, békeszerető, gazdag, hedonista nép diplomáciájának, külpolitikai p r o p a g a n d á j á n a k összes ismert módszerei. Innen a »világnézetek h á b o r ú j a « ! A veszélyessé válható idegen k o r m á n y t el kell választani népétől, hogy megbuktatható és bérencekkel vagy pipogya és tehetetlen »jóakaratú« kormányokkal kicserélhető legyen. E z é r t : »demokratikus« propaganda, ezért »pacifizmus«, »antimilitarizmus«. E z é r t »harc« a kis népek szabadsá-


»Pax britannica«

209

gáért, ami a valóságban nem egyéb, mint lázadás, belháborúk szítása az ellenfél táborában. A temperamentumos f r a n c i a hazafi, Léon Daudet, egyszer kimondta egyenest: »A demokráciát kívánom Németországnak, m e r t a döghalált kívánom neki!« »AZOKNAK, akik hiszik, hogy a b r i t birodalom, a Gondviselés pajzsa alatt, a jóság u r a l m á n a k leghatalmasabb eszköze e világon«: így dedikálta a távol kelet problémáinak szánt híres könyvét a b r i t imperializmus fényes hagyományainak t a l á n utolsó nagy hordozója, Lord Curzon. Az antikváriusok ma nyugodtan félretehetik polcaikon e könyvet: azok, akiknek szól, m á r nincsenek sehol. Az angolok, akik birodalmuk minden részében visszavonulót f u j n a k s mindenütt azt v á r j á k , hogy »védenc« népeik a m a g u k vérén tartóztassák fel a birodalom ellenségeit, mielőtt elérhetnék a b r i t szigeteket: nyilvánvalóan m a g u k sem hisznek többé a s a j á t birodalmukban. Hiszen ahelyett, hogy abban a béke őrei lennének, mindenütt csak úgy állanak még, mint g y u j t o g a t o k : menekülésre készen, de tűzcsóvával a kezükben, hogy a »felperzselt föld« sztratégiájával állítsák meg a hódítót, aki – a békét hozza. Mindennek a politikának a célja és legitimációja: mindenáron távoltartani a h á b o r ú t a b r i t szigetektől s ezzel megóvni az angol békét, a Pax Britannicát. Lám, milyen szép g r a f i k u s tisztasággal r a j zolódik ki ebben az a fordulat, amely a n a g y birodalomépítő korszakra a hanyatlás, a dekadencia k o r s z a k á t következteti. Azelőtt a P a x Britannica azt jelentette, hogy Anglia s a j á t harcos áldozataival biztosította hódolt és védenc népeinek a békét. Ma ezt jelenti: mindenki harcoljon és áldozza fel m a g á t azért, hogy Anglia megt a r t h a s s a a m a g a kényelmes életének békés örömeit. Az egykor rettegett és tiszteletreméltó hősből öreg n a p j a i r a szánalmas parazita lett és ennek a tipikus életfordulatnak a lélektanához hozzátartozik az is, hogy az angolok ezt maguk nem is veszik észre. Annyira megszokták azt a gondolatot, hogy r á j u k szüksége van a világnak, hogy ők, mint a béke őrei a világ népeinek értékes szolgálatokat teljesítenek, hogy még ma is egész jóhiszeműen gondolj á k : a világ, ha elpusztul is, jól jár, hacsak ők életben m a r a d n a k . Who lives if England die? Who dies if England live? (Ki él, ha Anglia meghal? Ki hal meg, ha Anglia él?) –kérdezte a költő, aki a veszélyes élet kockázatait vállaló népre, a f é r f i a k és hősök Angliáj á r a gondolt, a r r a a népre, amely a m a g a életének latbavetésével védte a mások életét. A mai Anglia, a »comfort«, a kényelmes élet népe, a harc elől mindenki m á s áldozatai á r á n menekülő nép azonban egész jóhiszeműen hiszi, hogy a költőnek még ma is igaza van. Ennek a mai »pacifista« angol politikának utolsó kétségbeesett sakkhúzása az a leoninus szerződés, amely az egész E u r ó p á t a Szovjet-imperializmusnak szolgáltatja ki. A Szovjet valóban harcol és így nyilvánvalóan szerzett bizonyos jogcímet a r r a , hogy az ő véráldozatai árán még relative békében élő szövetséges elismerje az ő birodalomszervező igényeit. Wintson Churcill persze ép oly kevéssé bolsevista, mint ahogy I. Ferenc király nem volt mohamedán – s


210

Ottlik László: »Pax britannica«

így egyáltalában nem ég a vágytól, hogy a német birodalom helyett az orosz birodalmat »üdvözölhesse« a Csatorna innenső partján. De ő nem is a bolsevista tábornokokkal, hanem »Idő tábornokkal« k ö t ö t t szövetséget és jámbor szívvel reméli, hogy mielőtt a háború újból elérhetné a Csatorna p a r t j á t , a hadviselők kölcsönösen úgy f e l f a l j á k egymást, hogy győzők nem lesznek közöttük, csak legyőzöttek. Az európai kontinensre akkor m a j d a teljes pusztulás halálos örök békéje – az egyetlen örök béke! – borul s nem lesz többé senki, aki az angol szigetvilág békés életét megzavarhatná. Solitudinem faciunt, pacem appellant: a rómaiaknak t e t t eme szemreh á n y á s t Tacitus egy b r i t törzsfő szájába a d j a . A méltatlankodó késő utódainak reményei szerint most ez lenne a Pax Britannica végső diadala. S akkor a week-endje örömeihez megnyugodott szívvel visszatérő, békeszerető angol polgár m a j d elégedetten mondh a t n á el a vele rokonlelkű költő, Heine, szavaival: Ich lebe und bin noch stärker, als alle Toten sind! OTTLIK


LÁSZLÓ

PARASZTSÁGUNK LEGÚJABB

ALAKULÁSA

A MAGYAR TÁRSADALOM története során sohasem f o r m á l t a ki teljesen és mélyen a koronként időszerű európai társadalomrendszereket, hanem mindig m e g t a r t o t t bizonyos különvalóságot és legtöbbször valamelyes h á t r a m a r a d á s t . A hűbéri alakulás k o r á b a n Szent István királyi szervezetéből és a m a g y a r nemzetségi közösségekből olyan m a g y a r hűbériség fejlődött ki, amelyről ma is vitatják történetkutatóink, hogy hűbériség volt-e vagy nem. Hasonlóképpen rendi s t r u k t u r á n k . A m a g y a r rendiség széles nemesi rendjével, nemesi vármegyéjével, az una eademque nobilitas elvével és valamelyest mindíg racionális uralomtartásával, ha nem is gyökeresen, de lényegesen különbözött a nyugati rendi szerkezettől. Amikor pedig a nyugati országokban polgári osztályszerkezetté váltott át a rendi társadalom, a m a g y a r társadalom továbbra is megtart o t t a sajátságosan racionális uralmi szerkezetté alakult rendi strukt u r á j á t . Amikor századnyi késedelemmel mégis fölbomlott a mag y a r rendiség, a mi polgári-kapitalista s t r u k t u r á n k nem számolta föl teljesen a rendi képződményeket, hanem – csak mintegy ránőve azokra – s a j á t s á g o s a n rendies társadalomszerkezetet alakított ki. Így volt ez az első világháború utáni ujjáépülésben is. A konszolidálódás egy liberális-demokrata elveken nyugvó kapitalistapolgári t á r s a d a l m a t épített ki, távolról sem rombolta azonban le azokat a rendi képződményeket, amelyek, mint a p a r a s z t s á g és a nagybirtokos úri vezetőréteg, m á r meglehetősen idegen testek volt a k az európai társadalomban. Társadalmunk e tegnapi korszakában a m a g y a r nép tömege – mind vezetőrétegünk gerince, mind dolgozó népünk zöme – b á r gazdasági szervezetében a kapitalizmus r e n d j e szerint rétegződött, társadalmi f o r m á i b a n rendiesen kötött, privilégizált vagy leszorított állapotban élt. F ö n n t a r t á s nélküli teljességgel csak legnagyobbrészt idegen eredetű városi népességünk képviselte a polgári t á r s a d a l m a t . A megfelelő osztályhelyzetben, de konzerválódott rendi társadalmi f o r m á k b a n élő m a g y a r rétegek csak közeli érintkezésbe k e r ü l t e k e tisztán polgári elemekkel és kezdtek hasonulni hozzájuk. Miután a teljes hasonulásnak minden oka és némely föltételei is megvoltak, ez a hasonulás bizonyára végbemegy, ha európai változások bele nem szólnak az így megindult társadalomalakulásba. A változások azonban bekövetkeztek és mielőtt teljessé válhatott volna a polgári társadalomszerkezet kiképződése, új irányba, új korszakba fordult t á r s a d a l m u n k alakulása. Ámbár a szegedi ellenforradalom m á r elindult a népi-nemzetiszociális átalakulás ú t j á n , mégsem lett belőle fasizmus vagy valami hasonló magyar rendszer, h a n e m a jellemzett rendies kapitalistapolgári szerkezet épült ki a konszolidáció éveiben. Csak a fasizmus, méginkább a nemzeti szocializmus európai szerepre való emelkedése


212

Erdei Ferenc

keltette ú j r a életre az i l y e n f a j t a irányzatokat. A Gömbös-kormányzattal kezdődött ez a korszak. Gömbös Gyula romantikus egyénisége j u t t a t t a uralomra a m a g y a r társadalomban is a fasizmusnak és a nemzeti szocializmusnak megfelelő politikai elveket és az ő korm á n y a szabadította fel az addig h á t r a s z o r í t o t t ellenforradalmi tényezőket, nem különben a f i a t a l a b b nemzedékek népi törekvéseit. Az u t á n a következők ugyan m á r nem j á r t a k az élén ennek az irányzatnak, azonban t á r s a d a l m u n k b a n m á r megindult az átalakulás és kormányzatunk kisebb-nagyobb tartózkodással követte e »korszerűsödést«. Az átalakulás bizonyos m é r t é k ű elmélyülését jelzi, hogy nemcsak a megfelelő politikai törekvések k a p t a k erőre, t e h á t a fajvédő mozgalom, a kormányzópárt jobboldali szárnya, s az ellenzéken különféle közép- és szélsőjobboldali frakciók, hanem a közvéleményben és az irodalomban is a különféle népi törekvések előtérbe kerültek. Ú j r a erőre k a p o t t Szabó Dezső szenvedélyes h a n g j a és hat á s a nemcsak azoknál lobbant fel ú j r a , akik a háború u t á n esküdtek rá, hanem méginkább a f i a t a l s á g soraiban. S mellette fölsorakoztak a népi eszme hasonlóan n a g y h a t á s ú képviselői, mint a falukutatásból kifejlett népi irodalom egész csoportja Németh Lászlóval és Veres Péterrel az élen, továbbá Karácsony Sándor a m a g y a r világszemlélet vizióival és Györffy István a m a g y a r néphagyomány hirdetésével. A k o r m á n y p r o g r a m m á lett jobboldaliság, az ellenzéken agitáló nyilas politikai eszme, továbbá az irodalmi mozgalom f o r m á j á b a n előretörő népi eszme távolról sem voltak azonosak, azonban végsőleg e g y f o r m á n szembefordultak a liberális-polgári eszményekkel és politikai elvekkel, h a t á s u k t e h á t együtt jelentkezett a közvéleményben, mint az attól való elfordulás. E n n e k megfelelően messze h á t t é r b e szorultak a különböző baloldali törekvések és mozgalmak, a polgári demokrata politika éppenúgy, mint a szocialista mozgalom. A Márciusi Front irodalmi-politikai mozgalmában még benne volt egy baloldali radikalizmus lehetősége, erőteljesen rezonált is rá ez az oldal, fölbomlása u t á n azonban tökéletesen elszigetelődtek ennek az oldalnak a mozgalmai. Így az utóbbi évjár a t o k értelmiségi i f j ú s á g a m á r föltétlenül a jobboldali-népi eszme hitében és tiszteletében n ő t t fel. Mindez együttvéve sem jelenti azonban, hogy a m a g y a r társadalom forradalomszerüen vagy csak dinamikus fejlődéssel is átvált o t t volna egy merőben fasiszta vagy nemzetiszocialista rendszerre. Csak megindult az ilyen irányú átalakulás a Gömbös-kormánnyal, s az azóta bekövetkezett európai események h a t á s á r a méginkább erősödtek és kiterjedtek az ilyen irányú törekvések. T e h á t még napj a i n k r a sem formálódott ki egy teljesen f a s i s z t a vagy nemzetiszocialista m a g y a r társadalomrend, annyi azonban megtörtént, hogy a liberális-polgári rendszer alaposan háttérbeszorult. Nemcsak a törvényhozás alkotásaiban és a kormányzat gyakorlatában, hanem t á r s a d a l m u n k egész üzemmenetében is. Úgy jellemezhető t e h á t társadalomalakulásunk mai állapota, hogy a liberális polgári s t r u k t u r a korszaka egyelőre lezárult, s alakulóban van a fasiszta-nemzetiszocialista rendszerhez hasonló m a g y a r s t r u k t u r a kialakulása. Ez a


Parasztságunk

legújabb

alakulása

213

»korszerűbb« társadalmi rend természetesen a mi esetünkben sem jelent gyökeresen új gazdasági szervezetet és gazdasági rétegződést, mint a fasizmus vagy a nemzeti szocializmus esetében sem. A gazdasági átalakulás annyi, hogy a liberális kapitalizmusból állami ellenőrzés és irányítás alá került kapitalizmus lesz, ez azonban nem jelenti azt, hogy m a g á b a n a társadalom szerkezetében ne j á r n a gyökeres átalakulással. A társadalomfejlődésben alapvető különbséget jelent egy demokratikus-liberális polgári s t r u k t u r a és egy tekintélyi-népi f a s i s z t a rendszer, a n n a k ellenére, hogy lényegében hasonló gazdasági viszonyokon épül. Ilyen átalakulás t e h á t mindenesetre új korszakot jelent egy nép társadalomfejlődésében. Ha a politikai nyilatkozatokat t a r t j u k szemelőtt, az új strukt u r a m á r mélyen átszőtte társadalmunkat, s azt mondhatnánk, h o g y mélyen benne vagyunk az új korszakban. Ám ha a t á r s a d a l o m tényeiben, a társadalmi üzem a p r ó m u n k á j á b a n keressük az új korszak objektiválódott valóságát, éppen csak nyomokat és törekvések e t találunk, nem pedig egy megvalósult új szerkezetet. A

»NÉPI«

KÖZÉPOSZTÁLY

FIGYELEMREMÉLTÓ, hogy szinte csak t á r s a d a l m u n k középrétegére korlátozódik az átalakulás, a r r a a f u r c s a képződményre, amit középosztálynak szokás nevezni. Igaz, hogy ez t á r s a d a l m u n k egész üzemmenetének az átalakulását jelenti, m e r t ennek a rétegnek a kezében van egész társadalmunk közvetlen vezető-szervező hatalma. Ez a réteg tehát valóban átalakult. »Úri« középosztályból »népi« középosztállyá formálódott. Ez az átalakulás nem gyökeres, de jelentékeny. Az »úri« középosztály az állam, egyház és a nagybirtok adminisztrációját végző hivatal és kisebbrészben a középnagy földbirtok gazdasági alapjaira támaszkodva rendiesen védett és zárkózott helyzetet t a r t o t t f e n n társadalmunkban, különös érzékkel vigyázva azokra a konvenciókra, amelyek magasabbrendűségét, vezetőszerepét voltak hivatva biztosítani nemcsak a paraszts á g és a munkásság, hanem a polgárság irányában is. Most annyit változott ennek a rétegnek a m a g a t a r t á s a , hogy mind gazdasági alapjaiban, mind társadalmi szerepében engedett zárkózottságából, féltőn vigyázva most is azonban arra, hogy vezetőszerepe és »magasabbrendűsége« áldozatul ne essék. Tehát tömegesen vonult be a magánvállalkozásba és a szabad értelmiségi pályákra s népbarát érzülettel keresi a közeledést a nép, a p a r a s z t s á g felé. Ebben a kitárulásban a régebbi stílusú polgársággal szembe polgárellenes és antikapitalista jelszavakkal fordul, a p a r a s z t s á g és a m u n k á s s á g felé pedig népi nacionalista és népi szociális elvekkel közelít. A népivé alakulás tehát egyfelől a polgári liberális eszményekkel és elvekkel való gyökeres szembefordulást jelenti – a liberális rendszerben hovatovább hasonulni kellett volna –, másfelől pedig népif a j i együttérzést és vezetői felelősséget a parasztság-munkásság felé – a tegnapi rendszerben nem volt jelentősége ilyen kapcsolatnak. Szembeötlő tényekben két jelenség észlelhető ebből az átalaku-


214

Erdei Ferenc

lásból: az antiszemitizmus és a népbarát lelkesedés, illetve parasztr a j o n g á s . Az antiszemitizmus azonban érezhetően nemcsak a korszerű fajvédő-nacionalista m a g a t a r t á s t jelenti, hanem a mélységes szembefordulást a zsidóságképviselte liberális polgári rendszerrel, amelyben mind többet és többet kellett volna veszteni a középosztálynak. A parasztrajongás pedig ismét nem egyszerűen a népi közösségérzés föltámadása, hanem a parasztságnak, mint népi alaprétegnek, nemzetfenntartó dolgozónépnek és helyzetében megnyugodott, jól vezethető tömegnek a m e g t a r t á s á r a való igyekezet. Végsőleg t e h á t a középosztály népi átalakulása elsősorban önvédelem, egy rendiesen védett vezetői helyzetnek a m e g t a r t á s á r a való igyekezet. E z é r t b á r a népi szolidaritás és felelősségérzet jelszavai járnak elől az átalakulásban – kivált a fiatalabbak közül nem kevesen őszintén vállalják is ezeket az elveket –, a megvalósulásban inkább az önvédelem érvényesül, mint a hangoztatott követelmények teljes megvalósítása. Ez az a r á n y t a l a n s á g ad tápot a radikálisabb népi politika további követelményeinek, a földreform és a fenntart á s nélkül népi vezetőréteg követelésének. Az átalakulás élén j á r ó réteg, a »népi« középosztály természetesen törekszik a p a r a s z t s á g és a m u n k á s s á g megfelelő átalakítás á r a is, igyekezvén egy jólszervezett, népi-nemzeti tudattól á t f ű t ö t t dolgozóréteget formálni belőlük. A p a r a s z t s á g vonatkozásában különösen azt jelenti ez az igyekezet, hogy konzerválni, sőt visszaparasztosítani igyekszik a népivé lett középosztály a paraszti hagyományaiból és népi helyzetéből m á r - m á r kilépő parasztságot. Teh á t ennek az ú j f a j t a népnevelésnek minden igyekezete az, hogy egy vegetatív nyugalomban élő, népkultúrát tápláló és a népi jelleget örző alapréteget f o r m á l j o n ú j r a a parasztságból, szóval, hogy ú j r a valóban p a r a s z t s á g legyen, amelyből kiválasztott egyéneiben megújhodjék a középosztály. Majdnem pontosan az az eszmény ez, amely a késői rendi századokban valóság volt a m a g y a r társadalomban avval a különbséggel, hogy lenézés és lebecsülés, pontosabban leminősítés j á r t a parasztságnak abban a viszonyban, most pedig ellenkezőleg fölmagasztalás, dícsőítés és ennek megfelelő lelkesedés. Ilyen értelmű p a r a s z t r a j o n g á s alapján objektív érvényüvé lett most m á r a középosztály részéről a parasztság felé néhány jól kivehető kötelező m a g a t a r t á s . Először is mindent megtenni a konzerválás érdekében. Tehát ápolni a néphagyományokat, tisztelni és hirdetni a népkultúra műveit, s igyekezni nemcsak megmenteni az állományt, hanem ú j a b b termelésre és alkotásra serkenteni a parasztságot. Másodszor szociális érzéssel kezelni ennek a népnek az ügyeit, nem f ö n n t a r t á s nélkül ugyan, de mindenesetre addig a határig, ameddig egy jobb és könnyebb paraszti élet megkívánja. Harmadszor pedig bíztosítani a kiemelkedő paraszttehetségeknek a kiemelkedését, ösztöndíjakkal, kollégiumokkal és a népi tehetségeknek k i j á r ó megkülönböztetett figyelemmel. Ilyen körülmények között különösen érdekes, sőt izgalmas kérdés, hogy maga a parasztság hogyan reagál m a g á r a az átalakulásra, s a r r a a megkülönböztetett figyelemre és érdeklődésre, amely feléje irányul társadalmunk m a g a s a b b tájairól.


Parasztságunk

legújabb

alakulása

215

A SZABAD PARASZTSÁG KÉT KORSZAKA A MAGYAR PARASZTSÁG társadalomalakulása a jobbágyság korszaka u t á n két jellegzetes szakaszt f u t o t t be. A fölszabadulás utáni egy-két nemzedék még örökségül hozta magával a jobbágyi-paraszti t á r s a d a l m i f o r m á k a t , t e h á t változott helyzete ellenére is hagyományosan paraszti állapotban élt. B á r a helyzet, amelybe került egy alapjaiban kapitalizálódott gazdasági rend és egy fölszínen polgáriasodott társadalom volt, a fölszabadult p a r a s z t s á g a hagyományok erejénél és a százados szokásszerű gyakorlat tehetetlenségénél fogva ebben az új helyzetben is parasztként illeszkedett be. Noha most m á r birtokos kispolgárrá lett a volt telkesgazda, akinek minél sikeresebben á r u t kellett volna termelnie, s most m á r bérmunkássá lett a volt zsellér és uradalmi cseléd, akinek a munkapiachoz kellett volna igazodnia, mindkét parasztréteg továbbra is paraszti elvek szerint végezte termelő m u n k á j á t , és továbbra is benne m a r a d t külön paraszti t á r s a d a l m á b a n és népi kultúrájában. Ebben a korszakban t e h á t – n a g y j á b a n a századfordulóig, nagyon sokhelyt azonban egészen a világháborúig – nem változott a paraszti munkaerkölcs, nem csökkent a népszaporodás, nem csökkent a paraszti népkultúra termékenysége és nem t ö r t meg a parasztság lojalitása a t á r s a d a l o m felső rétegei irányában. Ez volt a szabad p a r a s z t s á g első korszaka, amely olyan volt még a társadalom s t r u k t u r á j á b a n , m i n t h a nem is lett volna szabad a parasztság. A gazdasági viszonyok további kapitalizálódása és az egész t á r sadalmi környezet technizálódása és polgáriasodása azonban kikerülhetetlenné t e t t e a paraszti t á r s a d a l m i f o r m á k felbomlását. Ez következett be a következő korszakban, a szabad p a r a s z t s á g második korszakában. A birtokos parasztgazda az adott helyzetben nem kerülhette ki azt az átalakulást, hogy a piacra termelő kisvállalkozóvá legyen, a zsellér pedig, hogy a munkapiactól f ü g g ő bérmunkás, mindez szükségképen következett egyrészt az egész t á r s a d a l o m szerkezetének az átalakulásából, másrészt a faluközösségek fölbomlásából és a földnek kizárólagos m a g á n t u l a j d o n b a kerüléséből. Ezek a gazdasági változások ismét szükségképpen vonták m a g u k után az egész paraszti társadalmi s t r u k t u r á n a k a fölbomlását. A hagyományos technikával folyó, elmélyült és elsősorban az önellát á s t szolgáló termelés haszonratörő árútermeléssé lett, ez lehetővé és szükségessé tette a gépek és új munkamódszerek alkalmazását, a legelők feltörését, a t a l a j j a v í t á s t stb., s i t t m á r semmi nem állíth a t t a meg a megindult parasztiatlanodási folyamatot. Átalakult a paraszti munkaerkölcs, elszáradt a paraszti népkultúra és t ö r é s t k a p o t t a belenyugvó paraszti lojalitás. Megindult az a folyamat, ami egyre közelebb a kifejléshez ma is folyik parasztságunk életében. A p a r a s z t s á g e jobbágyság u t á n i második korszakának t e h á t az az értelme, hogy a rendies paraszti társadalmi f o r m á k , követvén az egész m a g y a r társadalom strukturaváltozását, fölbomlottak, s


Erdei Ferenc

216

ezzel a p a r a s z t s á g kiesett jól megkötött külön t á r s a d a l m a kereteiből. Szóval: a paraszttársadalom felbomlott és a nép, mely ebben a társadalomban élt, fokozatosan beleilleszkedik a nagytársadalom s t r u k t u r á j á b a . Még pontosabban: a p a r a s z t s t r u k t u r a feloldódott és a p a r a s z t s á g betagolódott az alapjában polgári osztályszerkezetté alakult nagytársadalomba. NEHÉZ ennek a második korszaknak az időbeli h a t á r a i t megvonni, m e r t az ország különböző vidékein – a megelőző alakulás különbözősége és az eltérő földrajzi, illetve közlekedési helyzet szer i n t – eltérő időben következett be az alakulásnak e második szakasza. Az előrehaladottabb fejlődésű vidékeken m á r századunk elején megindult a paraszttársadalom felbomlása, a h á t r a m a r a d o t t a b b t á j a k o n pedig éppen csak napjainkban következett be ez a folyamat. N a g y átlagban mégis k o r s z a k h a t á r n a k vehetjük a világháborút, azóta mindenesetre az ország egész parasztságában folyik ilyen értelmű átalakulás. Ez az átalakulás jellemző ma is parasztságunk társadalomalakulására, t e h á t ebben a korszakában t a r t ma is a m a g y a r parasztság. Korábban, a f a l u k u t a t á s idején, polgárosodásnak, polgáriasodásnak neveztük ezt a folyamatot, m i u t á n n a g y j á b a n arról van szó, hogy a rendi társadalomszerkezetből polgári rendbe vált át a parasztság. Későbbi k u t a t á s o k és a t á r g g y a l való tüzetesebb foglalkozás nyilvánvalóvá tette, hogy ez az elnevezés nem pontos és legfőképpen félreértésekre a d h a t alkalmat. Nevezetesen kiderült, hogy csak a negativum állapítható meg pontosan, nevezetesen az a tény, hogy a p a r a s z t s á g kiesik jobbágyi-paraszti társadalmi formáiból, fölbomlik a rendi-paraszti s t r u k t u r a , s ezzel a parasztság föloldódik abban a szerkezetben, amely éppen érvényes az egész nagytársadalomban. Magát ezt a f o l y a m a t o t pontosan »parasztiatlanodásnak« lehetne nevezni, mint ahogy a német szociológia így is nevezi (Entbäuerlichung). Megfoghatatlanabb a változás pozitív része. Tehát az, hogy így parasztiatlanodván a parasztság, milyen strukt u r á b a illeszkedik be, szóval, hogy parasztból mivé alakul át. Több körülmény teszi nehezen megfoghatóvá ezt a folyamatot. Egyrészt az, hogy az a m a g y a r társadalom, amely az első világháború előtti és utáni évtizedben körülvette és asszimilálta a parasztságot, alapjaiban polgári társadalom volt, azonban nem mondható egyszerűen és nyugati értelemben polgári osztálytársadalomnak, m e r t nevezetes rendi képződményei voltak és szerkezetében sokban rendies viszonyok m a r a d t a k érvényben. Ha t e h á t erre az időre vonatkoztatva m o n d j u k polgárosodásnak vagy polgáriasodásnak a parasztság átalakulását, ezzel meglehetősen pongyolán jellemeztük a helyzetet. Méginkább ez a helyzet ma, társadalmunk újabb, mégkevésbbé polgári korszakában. Éppen ezért, félreértések elkerülése és a nagyobb megértés érdekében, nem tehetünk mást, minthogy jelölhetjük egy szóval, bármily tökéletlennel is, az átalakulás negatívumát, pozitív u m á t ellenben csak esetenként és koronként való körülírással jellemezhetjük.


Parasztságunk

legújabb

alakulása

217

P a r a s z t s á g u n k ú j a b b társadalomalakulása így egyfelől a parasztiatlanodással, másfelől megközelítőleg a polgáriasodás folyamatával jellemezhető. Kérdés azonban, hogy az egész m a g y a r társadalom ú j a b b alakulása nem fordította-e m á s irányba a paraszts á g társadalomfejlődését. Ez a főkérdése n a p j a i n k magyar társadalomalakulásának.

GAZDASÁGI TÉNYEZŐK A GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK, amelyek t á r s a d a l m u n k egész szerkezetében jelentős változást idéztek elő, nyilvánvalóan parasztság u n k a t is érintették. Az irányított és ellenőrzött, egyszóval kötött gazdálkodás, ha nem is elsősorban és a legnagyobb mértékben, végsőleg súlyosan beleszólt a mezőgazdasági termelésbe is. A termelés korlátozása és a termelési kényszer egynémely vonatkozásban, legfőképen azonban az értékesítés kötöttségei: a beszolgáltatási kötelezettség, az árszabások és az eladás egységesítése, olyan kötöttségek a mezőgazdasági termelésben, amelyek m a g u k b a n véve nem alkalmasak arra, hogy növeljék a vállalkozási kedvet és előbbre vigyék a mezőgazdasági termelés kapitalizálódását. Elképzelhető tehát, hogy ilyen beavatkozásokra ú g y r e a g á l h a t n a a parasztság, hogy visszahátrál a piacról és egy mérsékelt, önellátó paraszti termelésbe húzódik vissza. Elszánt p a r a s z t b a r á t írók gondoltak is ilyen visszahatásra. Ilyen visszahúzódás azonban a m a g y a r parasztság esetében nem következett be. Nem pedig azért, m e r t a k ö t ö t t gazdálkodás egyidejüen valamelyes a g r á r k o n j u n k t u r á t is teremtett. Pontosabban, a háború folytán jelentkező a g r á r k o n j u n k t u r á t bizonyos mértékben engedte kifejlődni. Az t e h á t a helyzet, hogy bár gazdaságpolitikai korlátok szorítják meg az a g r á r t e r m e l é s t és az agrártermékek értékesítését, a mezőgazdasági árútermelés ma semmi esetre sem rosszabb üzlet, mint a szabad gazdálkodás idején, sőt valamivel h a t á r o z o t t a n jobb. Némely terméknél rosszabbodott a helyzet, i t t nehéz is lesz megállítani a termelés visszaesését, azonban a mezőgazdasági termelési ágak nagyobb részénél ma érdemesebb termelni, mint a harmincas években. Ilyen f o r m á n nincs kényszerítő ok a r r a , hogy a paraszti gazdálkodás mindinkább árútermelő jellege visszafejlődjék a paraszti önellátás felé. Van viszont egy másik ok, amely éppen az árútermelés fokozását teszi szükségessé. Nevezetesen az a körülmény, hogy a parasztság termelése n a p j a i n k r a m á r annyira átalakult árútermelő vállalkozássá, piaci pénzgazdálkodássá, hogy sem eszközök, sem gyakorlat, sem tapasztalat nincs m á r a r r a elegendő, hogy a szélesebbkörű, speciálizálatlanabb őstermelést, sőt némely n y e r s a n y a g n a k a házi földolgozását is el lehetne végezni. ( E l m a r a d t a b b őstermelő és háziipart is folytató vidékek m á r csak kivételképpen vannak.) Szóval annyira a piacra és az árútermelésre épült m á r a p a r a s z t s á g gazdasági exisztenciája, hogy ennek f ö l a d á s á t csak k a t a s z t r o f á l i s események volnának képesek előidézni. É r t h e t ő tehát, hogy a háborús gazdálkodás nemhogy csökkent e t t e volna a p a r a s z t s á g árútermelését, h a n e m általában véve in-


218

Erdei Ferenc

k á b b elősegítette. Nevezetesen: ha csökkent is az árútermelés azokban a termékekben, amelyeknek az árszabása és az értékesítése kedvezőtlen, mindenesetre emelkedett azokban a termelési ágakban, amelyekben a korábbi viszonyokhoz képest k o n j u n k t u r a következett be. S az is megállapítható, hogy a parasztgazdaságok magától ertetődően térnek át azokra a termelési ágakra, amelyekben kétségtelen a k o n j u n k t u r a . A nagy gazdasági változás mellett, vannak olyan kisebbek is, amelyek hasonlóképen nem a paraszti árútermelés visszafejlesztése, hanem éppen a kiterjedése i r á n y á b a n h a t n a k . E g y ilyen ok agrárkivitelünk biztosítottsága. Míg a szabad gazdálkodás éveiben állandó kiviteli gondokkal küzdöttünk, addig most, éppen tömegterményeinkben, olyan kiviteli lehetőségeink vannak, amelyek gyakorlatilag korlátlan mennyiséget képesek fölvenni, s magángazdaságilag általában nem is kedvezőtlen áron. Másik termelésfejlesztő tényező élelmiszer konzervgyártásunk nagyarányú emelkedése. Ezek a konzervgyárak biztos és a r á n y l a g jó felvevői az agrártermékeknek, t e h á t különösen a kerti termelésben határozott k o n j u n k t u r á t idéztek elő. Azzal pedig, hogy a termelést legnagyobb részt szerződésben biztosítják, biztos és jó számítást tesznek lehetővé. Végsőleg t e h á t olyan gazdasági változások következtek be, amelyek ha az ipari termelésben és a kereskedelmi forgalomban módosították vagy éppen akadályozták is a kapitalista elvű termelést, a mezőgazdaságban csak a kapitalizálódás f o l y a m a t á t segítették elő. És ebből a folyamatból a parasztgazdaságok sem m a r a d t a k ki. A kerti termelésben például óriási arányban megszaporodtak a vállalkozások, s nagyon sok helyt az eddigi kézműves gazdaságok mellett bérmunkásokkal dolgoztató nagyobb vállalkozások is létesültek. Kétségtelen jele ennek a fokozott kapitalizálódásnak a földárak, méginkább a földhaszonbérek hallatlan emelkedése. Ez utóbbi körülmény azután előidézett egy további nemkevésbbé kapitalista jelenséget, a haszonbérletek további kiterjedését. Ilyenformán a gazdák részéről, az ú j a b b változások nemhogy m á s irányba térítették volna a fejlődést, hanem inkább gyorsították ütemét a korábbi irányban. A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSSÁG oldalán sem t ö r t é n t másként. Legáltalánosabb jelenség, hogy lecsökkent a mezőgazdasági munkakínálat, s ez egy élesebb munkapiac kialakulását idézte elő. Az ipari termelés ú j a b b kiterjedése vont el sok mezőgazdasági munkaerőt, hasonlóan a katonai szolgálat, ezen kívül a kistermékek konj u n k t u r á j a és a konzervgyárak szerződéses termelése és előlegezése s a j á t vállalkozáshoz segítette a mezőgazdasági munkásság erőteljesebb és vállalkozóbb elemeit. Ezek m i a t t rendkívül megnövekedett a mezőgazdasági bérmunka értéke. Következménye, hogy magasabb lett a munkabér, kisebb lett a munkaidő és egyáltalán megnövekedett a mezei m u n k á s s á g igénye a munkapiacon. Ez a körülmény nehézséget és a termelést h á t r á l t a t ó vagy legalább is nehezítő tényezőt jelent a gazdák részére, a m u n k á s s á g számára azon-


Parasztságunk

legújabb

alakulása

219

ban bérmunkási helyzetüknek az erősödését jelenti, szemben a régebbi zselléri-paraszti állapottal. Az ú j a b b gazdasági változások ilyen h a t á s a azonban nem vonatkozik közvetlenül az egész p a r a s z t s á g területére, h a n e m csak az előrehaladottabb és m á r korábban is kapitalizálódott t á j a k r a . T e h á t az Alföld fejlettebb vidékein, a főváros környékén, a Dunamelléken, a Kisalföldön és a Felsődunántúlon alakult úgy a helyzet, ahogy jellemeztük. Ezeknek az élvidékeknek az erősebb kapitalizálódása azonban hasonló értelemben befolyásolta az ország h á t r a m a r a d t a b b vidékeinek a p a r a s z t s á g á t is. Nevezetesen olyan nagy a munkaszükséglet az előljáró vidékeken, hogy szokatlan és rendkívüli arányokban vonzza a mezőgazdasági m u n k á s o k a t a h á t r a m a r a d t a b b helyekről. N a p j a i n k b a n megszokott jelenséggé lett, hogy a kecskeméti szőlőkben palóc asszonyok dolgoznak, az u r a d a l m a k b a ruszin summások szerződnek, a hódmezővásárhelyi gazda a Szilágyságba megy bérest fogadni, s a kisalföldi gazda a fölvidékről szerződtet a r a t ó munkásokat. Ugyanezekről a vidékekről hasonló arányban özönlik a m u n k á s s á g a városok gyárai felé is, t e h á t h a m a r o s a n az következik be itt is, ha eddig nem következett be, hogy megszűnik a paraszti munkaerő-felesleg és a gazdák racionálisabb á r ú t e r melésre szorulnak, a megkevesbedett mezőgazdasági munkások pedig nyilvánvaló bérmunkási helyzetbe kerülnek. Azok a munkások pedig, akik elvándorolnak a nagyobb bér területeire, eleve kétségtelen munkási állapottal cserélik föl hazai zselléri vagy törpegazdai állapotukat. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a n a p j a i n k r a bekövetkezett gazdasági változások nem állították meg és nem térítették el a parasztság korábban megindult alakulási folyamatát, sőt éppen a kapitalizálódás továbbfejlesztésével ú j a b b lökést a d t a k a megindult alakulás kifejlésére. Tehát a parasztiatlanodás f o l y a m a t á t nemhogy fékezték vagy megállították volna a gazdasági tényezők, h a n e m ellenkezőleg, nagyon erőteljesen gyorsították ütemét a végső kifejlés felé.

A »NÉPI EMELKEDÉS« JELENSÉGKÖRE UGYANAKKOR t á r s a d a l m u n k szerkezetében olyan átalakulás következett be, amely ellenkező h a t á s t jelent a p a r a s z t s á g felé. A nacionális-szociális népi társadalomrend nemhogy előbbrevinni igyekszik a parasztiatlanodás folyamatát, s segíteni a polgáriasodás kifejtését, hanem ellenkezőleg visszaparasztosítani igyekszik s h a t á s á t olyan irányban f e j t i ki, hogy a parasztságot egy nyugvó népi alapréteg állapotában konszolidálja. Kritikus kérdése parasztságunk társadalomalakulásának, hogy ez ellentétes hatások között hogyan formálódik. Korábban, a liberális-polgári időkben a parasztiatlanodás folyam a t a e g y ü t t j á r t azzal a fölszívódással, amit n a g y j á b a n polgárosodásnak neveztünk. Tehát mindenesetre asszimilálódással a nagytársadalom szerkezetébe. Pontosan az történt, hogy a parasztgazda


220

Erdei Ferenc

mindinkább a g r á r p o l g á r r á alakult ennek a polgári osztályhelyzetnek minden következményével, a zsellér-cseléd p a r a s z t m u n k á s pedig egyre inkább p r o l e t á r r á formálódott, ennek az osztályhelyzetnek minden következményével. A gazdasági viszonyok továbbra is ezt a fejlődést indokolják, viszont a s t r u k t u r a , amelybe most föloldódhatik a parasztság, jelentékenyen megváltozott, legalább is fölső szintjén. Nem szünt meg t e h á t az asszimilálódás, csak a megváltozott asszimiláló szerkezetnek megfelelően, különös, az ellentétes h a t á s o k n a k megfelelő tekervényes ú t r a szorult. A népivé lett középosztály minél közelebb igyekszik kerülni a parasztsághoz, t e h á t szociális és népi gondoskodásával a paraszts á g egész tömegét igyekszik gondjába venni, viszont korszerűbb értelmű vezetőszerepének megfelelően a p a r a s z t s á g kiemelkedő egyéniségeit, mint népi vezetőket igyekszik magához kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy erősebb és közvetlenebb az érintkezés a mai népi középosztály és a p a r a s z t s á g közt, mint volt a liberális polgárság és az úri középosztály között. Következménye ennek, hogy a par a s z t s á g erősebb asszimiláló h a t á s n a k van kitéve, mint korábban volt. Ám a megközelítés két eltérő ú t j á n a k megfelelően az asszimilálódás ú t j a i is kétfelé válnak. A vezető parasztgazdák és a mezei m u n k á s s á g kiemelkedő vezető egyéniségei számára azt a lehetőséget n y u j t j a az új rend, hogy alacsonyabb vagy magasabb helyre, de mindenesetre fölcsatlakozhatnak a népi középosztályhoz, s részesülnek ennek a s t á t u s n a k gazdasági és hatalmi előnyeiben, a dolgozó p a r a s z t t ö m e g s z á m á r a pedig azt a kilátást n y u j t j a ez a rend, hogy egy lehetőség szerint istápolt és konszolidált paraszti állapotban kell megnyugodniok. Nyilvánvaló, hogy a két út két különböző értékű lehetőséget jelent, t e h á t az is nyilvánvaló, hogy a parasztság megfelelő rétegei különbözőképpen is h a j l a n a k erre az idomulásra. A polgári helyzetbe került és m á r - m á r polgári szinten is élő parasztgazdák, s jóval kisebb számban a kisparasztság, valamint a p a r a s z t m u n k á s s á g vezetői s z á m á r a érthetően több és kívánatosabb az a vezetői-hatalmi helyzet, amelyet az új rend n y u j t a n i tud a népi középosztály mellett és félig-meddig benne, mint a korábbi rendszer egyszerű polgári-kispolgári állapota. Ez a réteg t e h á t k a p h a t ó erre az igazodásra és nagyon jellemző példákon látható, hogy mennyire halad is előre ezen az úton. Szerte az országban, szinte minden falub a n f ö l b u k k a n t m á r a parasztságnak egy új, korszerű a l a k j a . Míg a liberális-polgári korszakban a nagyobb birtok, a termelési teljesítmények és a sikeres vállalkozás a d t a a tekintélyt, a vezetői hat a l m a t és a nagyobb megbecsülést mind fölfelé, mind lefelé egy-egy kiemelkedő parasztegyéniségnek, addig ma vezetői ügyesség, az érdekképviseleti, egyesületi, szövetkezeti vezetésben betöltött szerep, szóval a fölfelé való alkalmasság a d j a a nagyobb vezetői h a t a l m a t és tekintélyt, s ehhez csatlakozik, nem éppen okozati összefüggés nélkül, a sikeresebb vállalkozás és végsőleg a nagyobb földbirtok. Ez a p a r a s z t r é t e g – pontosan a birtokos nagygazdák legnagyobb része, a kisebb gazdák és a bérlők, munkások vezetői – ilyenform á n éppenúgy parasztiatlanodik, mint korábban, azonban ahova


Parasztságunk

legújabb

alakulása

221

asszimilálódik, az m á r nem a liberális polgári társadalom, t e h á t á t alakulása polgárosodásnak sem nevezhető. Nem a polgár az eszmény, ahová t a r t , h a n e m a népi középosztály, t e h á t polgárosodás helyett »népi emelkedés«-nek nevezhető átváltásuk f o l y a m a t a . Ez a »népi emelkedés« meglehetősen izgalmas mozzanata a parasztságunk társadalomalakulásának. Éppen úgy parasztiatlanodott réteg ez, mint az, amelyet korábban polgárosodottnak neveztünk, t e h á t éppen úgy elvesztette paraszti munkaerkölcsét, t á r s a dalmi alsóbbrendűségének t u d a t á t és népi-paraszti k u l t ú r á j á t , mint a vállalkozó polgárrá lett kisbirtokos, azonban ennek a helyébe nem közvetlenül a nagyobb jövedelem, a kevesebb munka, szóval a »polgári jólét« igénye lépett, hanem a nagyobb megbecsülés, a vezetői hatalom és ezeknek a közvetítésével a »polgári jólét«. Szinte olyan ez a folyamat, mint a rendi társadalomban a nemesítés, m i n t a h o g y az ú j f a j t a népi középosztály is jobban hasonlít a rendi t á r s a d a l o m nemességéhez, mint a tegnapi polgári társadalom úri középosztálya. Csak éppen nincs meg az a kiművelt és végsőleg jogilag is szentesít e t t formarendszer, amely körülbástyázná e vezetőréteget, s megszabná azokat a f o r m á k a t , amelyek a nép alsóbb rétegeiből t a g j á v á a v a t j á k az érdemeseket. Nem kétséges tehát, hogy ez a »népi emelkedés« éppen úgy parasztiatlanodást jelent a p a r a s z t s á g e részében, mint korábban a polgárosodás. Mert a p a r a s z t s á g n a k e kiemelkedői szintén kilépnek a paraszt f o r m á k közül, a k k o r is, ha nyilatkozataikban parasztoknak nevezik magukat, és sem a szerep, amit betöltenek a társadalom szerkezetében, sem a t á r s a d a l m i f o r m a , ami körülveszi m a g a t a r t á s u k a t , nem mondható parasztinak. Szóval a népi középosztály maga nem válik parasztsággá, de vissza a k a r j a parasztosítani a mezőgazdasági dolgozókat, t e h á t akik hasonulnak ehhez a vezetőréteghez a parasztiatlanodó agrárságból, szintén nem parasztok, nem is alakulnak vissza paraszttá, ellenben ők is parasztokká szeretnék visszaülepíteni a többieket. Tehát a p a r a s z t s á g tömege számára – a k i s p a r a s z t s á g és a mezőgazdasági m u n k á s s á g tömege s z á m á r a – egészen m á s f a j t a helyet és szerepet kínál az új s t r u k t u r a , m i n t a fölfelé asszimilálódóknak. Számukra visszaparasztosodást sugalmaz az új rend, s ennek érdekében a p a r a s z t r a j o n g á s nyilván őszinte érzésétől eltelve a paraszti állapot népi és szociális védelmén és lehető megszilárdításán buzgólkodik. S ezt az új parasztságot a népi középosztály csak annyiban képzeli eltérőnek a régi rendi-jobbágyitól, hogy a termelés tudományában előrehaladottabb, egészségügyi viszonyaiban fejlettebb, iskolázottabb, egyébként azonban ugyanolyan lojális alsórend, s ugyanolyan munkába és vegetatív életbe mélyülő népréteg legyen. E fölkínált szerep azonban a buzgó népnevelés minden h a t á s a ellenére sem vonzza a p a r a s z t s á g tömegeit, hiszen parasztságunk társadalomalakulásában éppen az a döntő n a g y történeti élmény, hogy a p a r a s z t állapot szorításából ki lehet és ki kell szabadulni, s a k á r polgári, a k á r proletári osztályhelyzetben kísérelni meg annak az életeszménynek az elérését, amelyet mindenki, az is, aki egykor paraszt volt, egyformán érvényesnek t a r t . Így érthető meg, hogy b á r ,


222

Erdei Ferenc

milyen heves legyen is a p a r a s z t s á g fölbomlásának a megakadályoz á s á r a irányuló igyekezet, s bármennyire központi gondja is ez az új rendnek, a p a r a s z t s á g tömege n a p j a i n k b a n azon az úton halad társadalomalakulásában, amelyen korábban elindult. Szóval parasztságunk tömege ma is abban a második szakaszában t a r t , amely az első világháború u t á n kezdődött meg egész szélességében. Tehát a kis- és törpegazdák, bérlők és parasztkertészek éppen úgy közelítenek a meztelen kispolgári állapot felé, mint a liberális-polgári korszakban, levetvén paraszti multjuk minden erkölcsi, művelődési és társadalmi tartozékát. Hasonlóképpen a mezei munkásság. Munkási gazdasági helyzetükben mindinkább lekopik róluk a valahai zselléri-cselédi munkaerkölcs, kultúra és társadalmi tudat, s m á r igen közel vannak ahhoz, hogy társadalmi állapotuk szerint éppen olyan munkások legyenek, mint a városok proletárjai. Tömegesebben csak az uradalmi cselédek képeznek kivételt, egyszerűen azért, m e r t pusztai majorbeli világukban kevesebb a hatás, ami érheti őket, és az uradalom rendiesebb fegyelme t a r t j a megkötve csoportjaikat.

KÜLÖN UTAK A PARASZTSÁG ALAKULÁSÁBAN NAPJAINK m a g y a r társadalomalakulásában csak a széles folyamot jelzi a középosztály népivé alakulása és a parasztságra is kiható köznépiesség elhatalmasodása. Emellett, mint kisebb csoportokat, szinte csak szektákat alakító mozgalmak és eszmerendszerek, egyéb olyan törekvések is vannak, amelyeknek a h a t á s a a társadalom tényeiben is föllelhető, s valamelyes kihatásuk a parasztságot is érinti. Nem szólva a baloldali törekvésekről, t e h á t a liberális demokrácia és a szocializmus mozgalmairól, pedig ezeknek is komoly szavuk lehetne a parasztsághoz, két olyan, szintén a korszerű népiesség irányába eső, radikálisabb mozgalommal kell számot vetnünk, amelyek szintén idéztek elő valamelyes alakulást a paraszts á g társadalmi arculatán. Az egyik a radikális népiesség, a másik a nemzeti szocialista nyilas mozgalom. Mindakét irányzat, mint eszmerendszer, heves h a t á s t f e j t ki a p a r a s z t s á g felé, miután azonban egyik sem idézett elő tényleges alakulást a m a g y a r társadalomban, a parasztságban is csak irányzatokat és kísérleteket, illetve politikai kívánságokat hívott életre. Azt is szem előtt kell t a r t a n u n k , h o g y mindkét irányzat szektás jellegű t á r s a d a l m u n k életében, m i u t á n az adott körülmények között egyiknek sincs nagyobb lehetősége a kiterjedésre, sem szellemi világunkban, sem társadalmunk valóságában. Ez teszi érthetővé, hogy a p a r a s z t s á g körében is szekt á s képződményeket váltott ki. A radikális népiességnek irodalmunkban ma m á r tiszteletreméltó g á r d á j a van, s ebben az irodalmi f o r m á b a n körülbelül a következő társadalompolitikai igény jelentkezik. A »természetesebb« falusi-mezei-paraszti élet, továbbá a népi-faji közösségi kultúra fölértékelése, viszont a város-technikai világ és a technizált


Parasztságunk

legújabb

alakulása

223

kultúra leértékelése a l a p j á n a parasztságban l á t j á k azt az emberanyagot és történeti-társadalmi tőkét, amely népünk, nemzetünk és kultúránk újjáépítésére alkalmas, t e h á t a p a r a s z t s á g o t kívánják a társadalomalakítás élére állítani, s addig is, amíg ilyen politikai mozgalom sikerrel jár, eleve bízalommal tekintenek minden paraszti vagy parasztságból jövő művelődési termék felé, viszont eleve bizalmatlanok minden városi-polgári civilizációs vagy művelődési termékkel szemben. Miután értelmiségi i f j ú s á g u n k legi f j a b b é v j á r a t a i t nagyrészben ez a felfogás hódította meg, s a számtalan népfőiskolákon is nagyrészt ilyen szellemű nevelés folyik, ez az irányzat nem m a r a d h a t o t t h a t á s nélkül a p a r a s z t s á g r a sem. N e m is azokat a művelődéstörténeti és társadalom-politikai meggondolásokat f o g t a föl a p a r a s z t s á g f i a t a l a b b és fogékonyabb része, amelyen ez a népiességi i r á n y z a t alapszik, hanem azt a parasztmithoszt, amely kiáramlik hívőik minden sorából és minden szavából. Ez a parasztmithosz szerzett hívőket a p a r a s z t s á g soraiban is. Egyesek, kis csoportok kerültek h a t á s a alá, olyanok, akik népfőiskolán voltak, s akik egyáltalán a komolyabb irodalom olvasásáig e l j u t o t t a k . Tehát eleve a parasztság »szebblelkű« egyéniségei toborzódtak, legnagyobbrészt »őstehetségek«. Nyilvánvaló, hogy i t t nem az átlagos parasztok csatlakozásáról van szó, s nem a p a r a s z t s á g t á r s a d a l m i megmozdulásáról, h a n e m csak a »szebblelküek«, rajongók, mellőzöttek hívő reménykedéséről, úgy, m i n t minden szektás mozgalomnál, akik a maguk mellőzöttségének, torzóságának vagy nyomorúságának az orvoslását v á r j á k a »paraszt« világtól. Más jelenség a nyilasság politikai mozgalmának a h a t á s a parasztságunkban. A mozgalom »nagy« éveiben, amikor meg t u d t a csillogtatni az u r a l o m r a j u t á s reményét a tömegek előtt, egyszerűen az az elégedetlenség és r e f o r m v á g y vitte a p a r a s z t s á g tömegeit a nyilasok táborába, amely m á s k o r a 48-as párt, helyenként pedig a szocialista mozgalom reménységébe kapaszkodott. T e h á t minden meggondolás vagy világosan elképzelt reménykedés nélkül egyszerüen a nyomorúságból való kimenekedés vágya sorakoztatta föl a zászlók alá a szegényparasztság tömegeit. E n n e k a tömegnek semmi köze nem volt a nyilas eszmevilághoz – legföljebb az antiszemitizmust vette ki belőle – s le is vált abban a pillanatban, amikor a mozgalom elvesztette közeli hatalmi reményeit. Van azonban állandó csoportja is a nyilasságnak több vidéken a p a r a s z t s á g körében. I t t m á r olyan kapcsolatról van szó a politikai törekvés és a p a r a s z t s á g között, amelynek komolyabb társadalomalakító h a t á s a is elképzelhető. Ezeknek a híveknek olyan népközösség kialakítását ígéri a mozgalom, amelyben a p a r a s z t s á g egy közös testvériségben oldódik föl, ahol sem a zsidók, sem az urak, sem a p l u t o k r a t á k nem f o g j á k többé kizsákmányolni a dolgozó parasztot. Jó propagandával mindenütt sikerül ezekkel az elvekkel toborozni a parasztok között, azonban az is bekövetkezik mindenütt, hogy közelebbről látván a mozgalom m u n k á j á t s a p r o g r a m m mögötti hátteret, a hívek úgy el is szélednek rövidebb-hosszabb idő mulva, mint ahogy összetoborzódtak. Mozgalmi vezetőknek, t a r t ó s s á f á r o k n a k csak azok maradnak meg a mozgalom mellett, akiknek okvetlenül valamilyen


224

Erdei Ferenc: Parasztságunk legújabb alakulása

»szélsőség« kell, legnagyobbrészük t e h á t résztvett egészen másf a j t a ellenzéki mozgalomban is. Szóval kötözködő, ellenzékieskedő karriéristák, kik a m a g u k fölemelkedését remélik a mozgalom által. Legnagyobbrészük dologtalan, hangoskodó kupec-kispolgár vagy alj-proletár, akik a f a j i népközösségi eszmét is éppen úgy t u d j á k hirdetni, m i n t b á r m i mást. A dolgozó p a r a s z t s á g tömegei e mozgalom s á f á r j a i t mindenesetre távol érzik maguktól és politikai vár a k o z á s u k a t és reménységüket nem kapcsolják ehhez a mozgalomhoz. Egyébként azonban ilyen várakozás és reménység elevenen él parasztságunkban, jeléül annak, hogy jelenlegi társadalmi szerkezetünkben súlyos ellentétek és megoldatlanságok szorítják. ERDEI


FERENC

ÉSZAKERDÉLY NEMZETISÉGI VISZONYAINAK KIALAKULÁSA

HA ÉSZAKERDÉLY NEMZETISÉGI VISZONYAINAK kialakulását a történetíró szemével nézzük, a mai helyzet és a még csak h á r o m száz évvel ezelőtti állapot között is feltűnő különbséget észlelünk. Egészen sajátos, a geopolitikai tényezőknek ellentmondó f o l y a m a t eredménye az erdélyi Mezőség mai néprajzi képe: míg az ország többi részén a m a g y a r s á g a központi fekvésű síkföldeken, ősi szállásterületén m e g t a r t o t t a számbeli fölényét és komoly veszteségeket csak a széleken szenvedett, addig Erdélyben épen a t a r tomány szívében, a m a g y a r életformának leginkább megfelelő s ezért a magyarok által legkorábban betelepített Mezőségen került kisebbségi sorsba, miáltal összefüggő tömbjei (székelység, kalotaszegiek) a perifériákra szorultak. Maga ez a paradoxon-jellegű tünet is m u t a t j a , hogy i t t nem lehet szó következetes fejlődésről, hanem sokkal inkább külső tényezők erőszakos beavatkozásáról, ami az erdélyi népek természetes földrajzi elhelyezkedését és erőviszonyait katasztrófaszerüen t á m a d t a meg és f o r g a t t a fel.

MAGYAR ÉS ROMÁN ÉLETTERÜLET A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG, mint jellegzetes nagypásztornép, életformájánál fogva csak legeltetésre alkalmas területet szállott meg, t e h á t a sűrű, aljnövényzetben szegény bükk-erdőkbe m á r nem nyomult be, még kevésbbé a fenyőerdőkbe. Áttérve a földmívelő életformára, ugyancsak a síksági és dombvidéki területek kínálkoztak alkalmas életterületnek s így a m a g y a r s á g természetes n é p h a t á r a n a g y j á b a n összeesett a b ü k k h a t á r r a l . Ezzel szemben a kispásztor, juhtenyésztő románság előszeretettel kereste fel a bükkösök és fenyvesek tisztásait, sőt m a g a is hozott létre i r t á s ú t j á n hegyi legelőket. Ilyenformán a két nép természetes életterülete meglehetősen biztonsággal szétválasztható, a síkságon és dombvidékeken a bükkösök h a t á r á i g a m a g y a r s á g telepedett le, a bükkösök szegélyétől fel egészen a magashegyi legelőkig a r o m á n s á g szállt meg. Ha egy pillantást vetünk a szóbanforgó terület erdőtérképére és gondolatban összehasonlítjuk a néprajzi térképpel, lehetetlen fel nem fedeznünk a kettő közti legszorosabb összefüggést. A Szilágyság tölgyerdős dombjait és folyóvölgyeit kelet felől h a t a l m a s félkörben szegélyezik a Réz, Meszes és Bükk hegységek erdőborította vonulatai. Ezekhez csatlakozik a Szamos szurduki kanyarulatánál az Ilosvai hegység, mely végigvonulva a Nagyszamos északi p a r t ján, bükköseivel h a t á r t szab a m a g y a r s á g délről jövő terjeszkedésének. A Bihari és a Gyalui havasok bükkösei a Kisszamos mentén egész Kolozsvárig nyúlnak, körülzárva az öbölszerű Kalotaszeget.


Makkai László

226

Kelet felől a Sajó völgye mögött kezdődik az erdők sűrűsödése, jelezve a néprajzi h a t á r szükségszerűségét. Annak a területnek, melyet a fentebb leírt bükkvonal körülzár, kisebb-nagyobb bükkerdőfoltjai kevés lehetőséget adnak arra, hogy egy vándorló kispásztor nép t a n y á t v e r j e n a völgyek földmíves lakossága között. A ROMÁNSÁG RÖVIDDEL a XIV. század közepe előtt tűnik fel az itt t á r g y a l t h á r o m megyében, tömegesebb megjelenése a század második felére esik. A k k o r r a a m a g y a r s á g m á r több mint háromszáz éves i t t l a k á s r a tekinthetett vissza. Kolozsvár környékén a X. század közepe óta töretlen folytonosságban követhetők a magyar nyomok s Szent I s t v á n uralkodása a l a t t az egész szóbanforgó terület, mint királyi sóvidék, teljes gazdasági, közigazgatási és katonai szervezettségben t a r t o z o t t a m a g y a r állam keretei közé. A Nagyszamos vonalán húzódtak a gyepük Beszterce vidékétől egészen a szatmári Avas hegység lábáig, amint azt a helynevek is bizonyítják (Felőr, Alőr, Őrmező Zsibó mellett, Őrút és őrmező a Szamos romádi kanyarulatánál stb.) s a mögöttes terület folyóvölgyeiben három évszázad leforgása a l a t t sűrű egymásutánban keletkeztek magyar falvak. A t a t á r j á r á s ( 1 2 4 1 – 4 2 ) emberirtását kiheverve, az itt talált szórványos szláv lakosságot felszíva, a XIV. század elején, amint azt a római katolikus egyházas helyeknek 1 3 3 2 – 3 7 közt t ö r t é n t összeírása bizonyítja, a m a g y a r s á g a mezőség sokszáz f a l u j á b a n egyedüli úr volt.

SZILÁGYMEGYE MAGYARSÁGA A BERETTYÓ FELSŐ FOLYÁSA MENTÉN Szilágybagos (50). Szilágyborzás (49), Szilágynagyfalu (48), Bürgezd (47), Zovány (46), Alsókaznacs (45), Ipp (44), Lecsmér (43) és Kémer (42) már a XIII. század eleje óta szerepelnek az oklevelekben, Alsókaznacsot (a felsőtől megkülönböztetendő) 1523-tól Magyarkaznacsnak nevezik, tehát lakossága akkor még magyar, a többiek máig megtartott á k m a g y a r többségüket. Mögöttük, a Réz északi lejtőin 1341 óta ismerünk román falvakat. 1 A Bánffy-család valkói uradalmához tartoztak s gyors szaporodásuk földesuri telepítésnek tudható be. Az uradalom központja, Alsóvalkó (51), 1522-től Magyarvalkó, m á r 1249-ben feltűnik; mint neve is bizonyítja, m a g y a r lakosságú, középkori egyházas hely s az ú j k o r b a n is virágzó r e f o r m á t u s gyülekezet. Porc, Márkaszék, Szilágycseres és Felsőkaznacs ( 5 7 – 5 9 , 61) románsága a valkóvári román falvakkal egyidőben, a XIV. század elején települt meg. A Krasznavölgyben az ősi Krasznamegyének nevet adó 1 F e l s ő v a l k ő (67). B o g d á n h á z a (84), Csizér (80), T u s z a t e l k e (71), Fecsely (78), Alsó- é s F e l s ő b á n ( 7 6 – 7 5 ) , F e l s ő s z é k (74), K r a s z n a f ü z e s (69), H a l m a s d (60), Oláhkecel (85), E l y ü s (63), D e t r e h e m (62), t ü n n e k fel e k k o r , m á s f é l é v s z á z a d a l a t t s z á m u k m e g k é t s z e r e z ő d i k ; 1481-ben »oláh f a l v a k « : B a g o l y f a l u (83), B o r o n a m e z ő (82), B o j á n (79), P e r j e (81), P a l i c k a (77), K r a s z n a t ó t f a l u (72), U j v á g á s (68), F ü z e s p a p t e l k e (70), V a l k ó v á r a l j a (66), K r a s z n a j á z (65), G y ü m ö l c s é n e s (64) s a XVI. s z á z a d elején t ű n i k fel B a l l a h á z a (73).


Északerdély

nemzetiségi viszonyainak

kialakulása

227

Kraszna (53), azután Krasznahorváti (54), Petenye (55), Magyarkecel (56), Ráton (52), Krasznarécse (99), Varsolc (98), Szilágyperecsen (94), Somlyószécs (97), Szilágysomlyó (94), Somlyócsehi (93), Somlyóújlak (89), Kárásztelek (41), Krasznahidvég (88), Mojád (87) és Zálnok (39) az egész középkoron át a XVI. század végéig m a g y a r falvak, 2 nagyrészükre m á r a XIII. századtól kezdve vannak adataink. Köztük a kis román szórványok: Badacsony (96), Kerestelek (92) és Domoszló (40) román lakosságáról a XVI. század eleje óta tudunk. A Zilah-patak két partján Zilah (101), E g r e s p a t a k (102), Szilágypanit (100), Szilágyvaja (104), Cigányi (105), M a g y a r goroszló (109), Szilágyballa (110), Selymesilosva (91), Szilágylomp é r t (90), Sarmaság (86) a XVII. században mind virágzó reformát u s gyülekezetekkel bíró m a g y a r községek. 3 Oláhbaksa. (111), Ököritó (112) kis román szigetek a m a g y a r többség közé beékelve. Hasonló a helyzet a Kusaly-patak völgyében; Diósad (108), Magyarbaksa (128), Szilágyerked (125), Kusaly (127), Mocsolya (113), Szilágysámson (114), Szer (120), Hadadnádasd (121), Hadad (123), Lele (124), s az azóta elpusztult Apáca (122), továbbá Szilágykövesd (115), Szilágykorond (117), Bogdánd (119) nagyrészt a középkor óta egyházas m a g y a r falvak, közöttük Kirva (126) valószinűleg csak a XVII. század elején románosodott el teljesen. 4 A Bükkhegységből leszivárgó r o m á n s á g a középkor végén kezd a két legszélső falu, Korond és Kövesd h a t á r a i b a n megtelepedni, de a völgy magyarságának etnikai egysége még a XVI. században is megbontatlan. A Szilágypatak hosszában alakult m a g y a r f a l v a k : Görcsön (106), Szilágyfőkeresztur (107), Doba (129), Debren (222), Vérvölgy (130), Szilágyszentkirály (223), Nagymon (131), Menyő (132), Szilágyszeg (134), Nyirmon (133), Désháza (135), Szilágycseh (155), Völcsök (156), Vicsa (161), Szamosújlak (162), Monó (159), É g e r h á t (163) és a Szamosbalpart m a g y a r őrfalui: Szamosardó (160), Sülelmed (158), Szamoscikó (157), Bősháza (154), Benedekfalva (153), Oláhhorvát (152), Szamosszéplak (151), Inó (150), 2

K r a s z n a r é c s é n 1550 k ö r ü l a j o b b á g y o k nevei: V i r á g , 2 Móré, 3 N a g y , 5 Tolvaj, Veres, 2 Kis, Hőczi, 3 U z a , 3 Tőrei, K i r á l y , 3 F e k e t e , 2 Gábriel, 2 Szabó, G á b o r j á n , 3 Koly, s m é g 1606-ban is c s u p a m a g y a r j o b b á g y - és dülőnev e k k e l t a l á l k o z u n k , ezek k ö z t f o r d u l elő a b e s z i v á r g ó r o m á n s á g j e l e k é n t : »oláhok ösvénye«. P e t r i : Szilágy v m . m o n o g r a p h i á j a . IV. 288, 290. Somlyószécs a XVII. s z á z a d b a n m é g önálló ref. eklézsia, de m á r a XVI. s z á z a d b a n f e l t ü n n e k r o m á n j o b b á g y n e v e k is. U. o. IV. 483, 492. Somlyócsehin a XVI. s z á z a d b a n Kis, Csikos, P a a p , J o b b á g y , T a m á s , N é m a , Rácz, D r a b a n t , Czipelus, R i g ó n e v ű j o b b á g y o k f o r d u l n a k elő. U. o. IV. 3 5 2 – 3 . K r a s z n a h i d v é g j o b b á g y n e v e i : 2 Máté, P a a l , F a b l y a n , P é t e r (1529), Balla, Gál, J á n o s (1675). U. o. I I I . 513. Záln o k n a k a XVII. s z á z a d b a n önálló ref. e k l é z s i á j a volt. U. o. IV. 812. 3 E g r e s p a t a k h a t á r á b a n m á r a XV. s z á z a d v é g é n m e g j e l e n n e k r o m á n o k , d e m é g a m a g y a r o k t ó l k ü l ö n t e l e p ü l n e k : 1543-ban M a g y a r - é s O l á h e g r e s p a t a k külön f a l v a k . U. o. I I I . 341. V a j á n 1549-ben j o b b á g y o k n e v e i : Kocsis, Ghodry, K o l c s á r , C s o m p a z , 2 Biró, 4 P o g á n y , B e r e c k , 2 T o m p o s , Gál, Oláh. U. o. IV. 742. 4 A p á c z a 1423-ban »possessio h u n g a r i c a l i s « . U. o. I I I . 9. K u s a l y o n a XVII. s z á z a d elején a m a g y a r p a p n a k m é g a k i r v a i r o m á n o k is f i z e t t é k a decimát. U. o. I I I . 741. K o r o n d o n az oláhok s o k á i g k ü l ö n f a l u t k é p e z t e k (1547: N a g h k o r o n d , O l á h k o r o n d ) , u g y a n í g y Kövesden is. U. o. I I I . 681, 694. A k é s ő b b a t ö r z s f a l u k b a olvadt k é t r o m á n f a l u t a t é r k é p e n 118. és 116. s z á m m a l j e l ö l t ü k .


Makkai

228

László

Szamosudvarhely (149) és Zsibó (148) közé azonban m á r a XIV. század második felétől r o m á n f a l v a k ékelődnek: Szilágynádasd, Nagyszeg, Dabjon, D a b j o n ú j f a l u , Szilágysolymos, Kucsó, F ü r m é n y e s , Szilágypaptelek, Nyirsid, Vártelek, Mojgrád és Beréd ( 1 3 6 – 1 4 7 ) , a Meszes bükkerdői m e n t é n kitöltve a m a g y a r s á g s z á m á r a településre a l k a l m a t l a n területet. 5 Míg ezt a szilágysági m a g y a r t ö m b ö t délről és keletről a Réz és a Meszes r o m á n bevándorlói z á r t á k el az erdélyi m a g y a r s á g t ó l , addig észak és n y u g a t felé a Bükkhegység erdős lejtőin megszálló r o m á n s á g vont, az előbbinél u g y a n sokkal keskenyebb h a t á r t Szilágymegye s az Érmellék és S z a t m á r m a g y a r j a i közé, a B e r e t t y ó és a K r a s z n a völgyét h a g y v a m e g s z á m u k r a közlekedési kapuknak. 6 N y u g a t o n , a megye érmelléki részén, k o r a i középkori m a g y a r f a l v a k s o r a k o z n a k : Tasnád, Tasnádszarvad, Érszakácsi, Újnémet, Ákos, Krasznamihályfalva, Krasznacégény, Érkisfalu, Érszentkirály, Érmindszent, Érgirolt, É r k á v á s , É r h a t v a n , Érszo-doró, Tasnádszántó, Érkőrös, Sződemeter, Tasnádszilvás, Tasnádbalázsháza, Magyarcsaholy, Keszi, Pele, Peleszarvad, P é r a beléolvadt E t e faluval, Pacalusa, Pacal ( 1 – 2 7 ) és Csög (234). 7 5 D e b r e n t 1387-ben és 1423-ban k i f e j e z e t t e n m a g y a r f a l u n a k m o n d j á k s a m a g y a r t e m p l o m r o m j a i m á i g m e g v a n n a k . U . o . I I I . 264. M e n y ő m a g y a r k i s n e m e s i (curialis) f a l u volt, 1543-ban 15 e g y t e l k e s és a n n á l kisebb b i r t o k ú m a g y a r n e m e s c s a l á d l a k t a . U . o . IV. 56. S z a m o s ú j l a k o t 1387-ben m a g y a r f a l u n a k m o n d j á k , 1577-ben j o b b á g y n e v e i : 2 P a l , 2 Sebek, Biro, 2 K e o m e o r h , Zopri, 2 D r a b a n t , A n d r a s , 2 F e k e t e , 2 Zabo. U. o. IV. 717. Vicsát 1387-ben u g y a n c s a k m a g y a r f a l u n a k m o n d j á k , 1584-ben j o b b á g y n e v e k : Zeles, D o b a y , Sebeok. U. o. IV. 799. S ü l e l m e d e n 1640-ben j o b b á g y o k : H a l á s z , F a z e k a s , F o dor, Erdélyi. U. o. IV. 359. Cikón 1640-ben j o b b á g y o k : J a k a b , Bálint. U. o. III. 195. B e n e d e k f a l v á n 1582-ben j o b b á g y o k : K o w a c h , V a y d a , Beke, B a x a y . U. o. I I I . 114, O l á h h o r v á t o t 1387-ben é s 1423-ban m a g y a r f a l u n a k m o n d j á k , O l á h h o r v á t n e v é t c s a k a XVII. s z á z a d b a n k a p t a . U. o. I I I . 517. S z a m o s s z é p l a k o n 1596-ban j o b b á g y o k : Thiburz, W y d . U. o. IV. 385. S z a m o s u d v a r h e l y 1387-ben » m a g y a r falu«, 1629-ben j o b b á g y o k : Angios, K a d a r , D a r a b a n t , Chehi, Monar, 2 Sabo, Meszaros, Tot, B a r t a , Söllösi. U. o. IV. 394. Zsibó és Inó 1387-ben m é g r o m á n f a l v a k , a z o n b a n a k ö z é p k o r f o l y a m á n e l m a g y a r o s o d t a k , utóbbit 1596-ban k i f e j e z e t t e n » m a g y a r f a l u « - n a k á l l í t j á k . U. o. I I I . 579. 6 A B e r e t t y ó t ó l a S z a m o s i g d é l n y u g a t - é s z a k k e l e t i r á n y b a n húzódó rom á n f a l u s o r : U s z t a t ó , Csekenye, T a s n á d b a j o m , Oláhcsaholy, T a s n á d o r b ó , Kegye, Alsószopor, Felsőszopor, N a g y d e r z s i d a , K i s d e r z s i d a ( 2 8 – 3 8 ) a z É r m e i léke és a K r a s z n a v ö l g y m a g y a r s á g a k ö z é ékelődött. E vidék r o m á n s á g á r a az első a d a t 1393-ból s z á r m a z i k ( K e g e c u m villis V o l a h o r u m ; F e k e t e - N a g y – M a k k a i : D o c u m e n t a V a l a c h o r u m , B p e s t , 1941. 458.) A b ü k k a l j i r o m á n f a l v a k : Had a d g y ö r t e l e k , Mutos, Alsó-, Közép- és F e l s ő v á r c a , B i k á c a f a l v a , Szilágynyires, B á b c a , S o m f a l u , B ü k k t ó t f a l u , V a d a f a l v a , K e c s k é s f a l v a , Szilágyillésfalva ( 1 6 4 – 1 7 6 ) , M o s ó b á n y a , S z i l á g y e g e r b e g y , B ü k k ö r m é n y e s , Alsó- é s Felsősziv á g y , F e l s ő - é s Alsóberekszó, G a r d á n f a l v a ( 1 7 8 – 1 8 5 ) 1391-ben t ű n n e k fel, m i n t a s z á z a d k ö z e p é n Moldvából beköltözött D r á g f i a k b i r t o k a i . K o m o l y o k a i n k v a n n a k a n n a k feltételezésére, h o g y a B ü k k ö t , K ő v á r v i d é k é t és innen Szolnokdoboka é s z a k n y u g a t i s a r k á t s a z E g r e g y é s A l m á s völgyét elözönlő r o m á n s á g b e v á n d o r l á s á n a k az ő b e k ö l t ö z é s ü k k e l k a p c s o l a t o s á r a m l a t volt az előidézője (v. ö. M a k s a i F e r e n c : A k ö z é p k o r i S z a t m á r m e g y e . B p e s t , 1940. 9 7 – 9 8 . ) 7 Csög, Ú j n é m e t és É r h a t v a n m á r a XVI. s z á z a d b a n f o g a d t a k be r o m á n l a k o s s á g o t ( P e t r i i. m. I I I . 245, IV. 726, I I I . 373), a többiek a z o n b a n a XVII. s z á z a d b a n is ő r i z t é k m a g y a r s á g u k a t . É r g i r o l t o n 1594-ben a t a t á r o k c s u p a m a g y a r j o b b á g y h á z á t é g e t t é k f e l (U. o . I I I . 366.), P e l e s z a r v a d h a t á r á b a n 1489ben m i n d e n dülőnév m a g y a r (U. o. IV. 406).


Északerdély

nemzetiségi

viszonyainak

kialakulása

229

A SZAMOS-BALPART MAGYARSÁGA A MAI SZOLNOKDOBOKA ÉS KOLOZS MEGYÉK területén a mag y a r s á g települése kétségkívül a Kisszamostól északra, illetve nyug a t r a eső vidéken indult meg, a legősibb gyepűvonal azonban idez á r t még a folyó jobb p a r t j á n is egy széles sávot. A honfoglaláskori nyomoktól eltekintve (Kolozsvár – Zápolyautcai lelet) k é t községnév (Jenő és Keszü) is utal a királyság k o r á t megelőző m a g y a r településre, mivel a törzsnevekből származó helynevek sokkal a törzsszervezet felbomlása u t á n nem keletkezhettek. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a r o m á n s á g megjelenésekor, a XIV. században a szolnokdoboka- és kolozsmegyei m a g y a r falvak elenyészően csekély kivétellel m á r meg voltak alakulva. 8 Kalotaszegen Bánffyhunyad, Zentelke, Kalotaszentkirály, Magyarókereke, Malomszeg, Kalotabökény, Magyarvalkó, M a g y a r gyerőmonostor, Derite, Jákótelke, Nyárszó, Kőrösfő, Sárvásár, Magyarbikal ( 2 6 4 – 2 7 7 ) és Zsobok (226) 9 m a g y a r s á g a mellett a Gyalui havasok lábainál meghúzódó román f a l v a k : Székelyó, Incsel, Meregjó, Kelecel, Kalotaújfalu, Oláhgyerőmonostor, Nagykalota, Kalotabikal, E r d ő f a l v a és Bedecs ( 2 7 8 – 2 8 7 ) a hegység és a völgyi magyarság közé beszorult, fiatal, a XIV. század végén és a XV. század elején keletkezett etnikai szórványok. A kalotaszegi m a g y a r tömbhöz szervesen kapcsolódtak az Almásvölgy m a g y a r falvai: Ketesd, Farnas, Kispetri, Nagypetri, Almástamási, Bábony, Váralmás, Középlak, Magyarnagyzsombor, Almásszentmihály, Hidalmás, Füzesszentpéter ( 2 3 7 – 2 4 8 ) , Almásszentmária (227), Sztána (299) és Tóttelke (300) 10 A Kapus, Nádas, Borsa patakok és a Sebeskőrös forrásvidékének erdős domboldalain a XIV. század közepétől fogva jelenik meg nehány román falucska, 1 1 de a hegyvonulat keleti lejtőjén ismét összefüggő m a g y a r népterület következik. A Kapus völ8 V. ö. T a g á n y i , R é t h y , P o k o l y : Szolnokdoboka v m . m o n o g r a p h i á j a I. 61. 65. és B a l á z s É v a : Kolozs m e g y e k i a l a k u l á s a . Bpest, 1939. t é r k é p . 9 D e r i t é n 1455-ben 5, 1491-ben 9 k é t s é g t e l e n ü l m a g y a r nevű j o b b á g y élt ( B a l á z s i . m . 22.). K a l o t a b ö k é n y e n u g y a n m á r 1375-ben v a n n a k r o m á n o k ( H u n g a r i e t Olachy d e B o k á n ; F e k e t e - N a g y – M a k k a l i . m . 258.), d e r ó m . k a t . t e m p loma b i z o n y í t j a m a g y a r jellegét. M a g y a r v a l k ó n 1504-ben 6 m a g y a r n e v ű jobb á g y o t e m l í t e n e k ( B a l á z s i. m. 23.) 10 F a r n a s o n 1396-ban H e g e d ő s I s t v á n , 1453-ban V e r e s B á l i n t , Macskás P á l , 5 P a r v u s (Kis) é s egy M a g n u s ( N a g y ) , 1513-ban S á r d i G y ö r g y j o b b á g y o k élnek ( B a l á z s i. m. 2 2 – 2 3 . ) , N a g y p e t r i n 1428-ban B a r t h a l y w s , 1486-ban A r a c h é s M a g n u s n e v ű j o b b á g y o k élnek (Csánki, M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t i f ö l d r a j z a stb. V. 395.). M é g 1644-ben is c s u p a m a g y a r n e v ű j o b b á g y l a k t a (Orsz. Levélt á r , K m o n . U r b . f. 26.). U g y s z i n t é n V á r a l m á s o n , A l m á s s z e n t m i h á l y o n és Báb o n y b a n i s (U. o.). A l m á s t a m á s i n 1498-ban V e r e s M á t é j o b b á g y szerepel (Csánki i. m. V. 417.). F ü z e s s z e n t p é t e r e n u g y a n 1461-ben l a k n a k m á r ötvened e t fizető r o m á n j o b b á g y o k (Z. P â c l i ş a n u : U n r e g i s t r u a l quinquagesimei, F r a ţilor A. şi I. L a p e d a t u , Bucureşti, 1936.598.), de k ö z é p k o r i r. k a t . e g y h á z a bizon y í t j a m a g y a r jellegét. 11 O l á h n á d a s (295), D a n k (301), T o p a s z e n t k i r á l y , N á d a s b e r e n d , P u s z t a t o p a ( 3 2 1 – 3 2 3 ) , Milván, U g r ó c , A l m á s d á l , F ü z e s ( 3 5 8 – 3 6 1 ) .


Makkai

230

László

gyében Gyerővásárhely (290), Magyarkiskapus (291), N a g y k a p u s (293), a Kisszamos völgyében Gyalu (314), Szászlóna (315), Magyarfenes (316), Szászfenes (318), Kolozsvár (319), Szamosfalva (544), Apahida (543), Magyarzsuk (541), Nemeszsuk (542) magyar helységek. 12 Dél felé, a K a p u s és Kisszamos mentének m a g y a r f a l v a i t r o m á n telepek szegélyezik, délről idevándorolt töredékek, területünkön a románságnak első képviselői. 13 A Kapus-Kisszamos vonaltól északra a Deberke völgyéig a középkorban s az ú j k o r elején a mag y a r s á g egyetlen h a t a l m a s tömbben élt. A Nádasmentén Jegenye (296), Inaktelke (297), E g e r e s (298), Mákó, Nádasdaróc, Bogártelke, Sólyomtelke, Türe, Magyargorbó, Magyarnádas, Vista, Szucság, Bács ( 3 0 2 – 3 1 1 ) , Nádasszentmihály, Magyarszentpál, Magyarsárd, Nádaskóród, Méra, Nádaspapfalva, Kajántó, Bodonkút, Diós, 14 Magyarmacskás, Szentmártonmacskás, Hosszúmacskás, Fejérd 1 5 ( 3 2 4 – 3 3 6 ) , a Borsavölgyben Nagyesküllő, Sólyomkő, Kide, Bádok, Csomafája, Kolozsborsa, Válaszút ( 3 3 7 – 3 4 3 ) , ördögkeresztur, Magyarfodorháza, Kovácsi, Bábuc, Kolozsgyula, Borsaújfalú (228– 233), 16 a Lónai és Lozsárdi patakok mentén Kendilóna (344), Szamos12 A m a i M a g y a r f e n e s 1332-ben m i n t »Oláhfenes« t ű n i k fel, de m á r a k k o r r . k a t . e g y h á z a van, t e h á t m a g y a r j e l l e g ü n e k kell t e k i n t e n i . 1443-ban F o r g a c h és H o r w a t h n e v ű l a k ó i f o r d u l n a k elő ( C s á n k i i. m. V. 361.). S z á s z f e n e s lakói 1492-ben Modor és F o d o r (U. o.). S z a m o s f a l v á n a XV. s z á z a d b a n 16 f e l t é t l e n ü l m a g y a r j o b b á g y n é v f o r d u l elő (U. o. V. 404.). A p a h i d a k ö z é p k o r i h a t á r nevei és e g y i s m e r t j o b b á g y c s a l á d j a (Soldos) m a g y a r o k (U. o. V. 328.). Nemeszsukon m a g y a r kisnemesek éltek, M a g y a r z s u k o n 1538-ban j o b b á g y o k Gewdry, 2 S a n t h o , B e r e s , 2 P h y l e p , 3 N a g h , 3 Bonyo, W a y d a , 2 K a n t h o r , 2 Zeky, K o u a c h , 3 Sypos, D e m y e n , P a l f f y , Zylagy, Z a k a c h , Fenesi, T h o r k o s , T h a r , Thezev, Byro, F y s t h e w s , K a t h o n a y , C h a n y ( E r d . N e m z e t i Múzeum, S u k y lt. C (20.). 13 P á n y i k (288), O l á h g y e r ő v á s á r h e l y (289), O l á h k i s k a p u s (292), Egerb é g y (294), M e l e g s z a m o s (312), H i d e g s z a m o s (313), T ó t f a l u (317) s i d e t a r t o z n a k a m a i M a g y a r f e n e s n e k a X I V . s z á z a d elején idekerült, a z ó t a e l t ű n t r o m á n j a i is. 14 M a g y a r g o r b ó n 1437-ben 20 k é t s é g k í v ü l m a g y a r j o b b á g y f o r d u l elő ( C s á n k i i. m. V. 355.). N á d a s s z e n t m i h á l y o n 1461-ben v a n n a k u g y a n r o m á n jobb á g y o k , de r. k a t . t e m p l o m a b i z o n y í t j a m a g y a r jellegét, a XV. s z á z a d b a n j o b b á g y n e v e k : Zengő, Balog, Kovács, D e á k (U. o. V. 410.). S z e n t p á l o n a XV. s z á z a d b a n M a g y a r , H a r a n g o z ó , M a g y a r i , Ősz, Keresztély, T a p a s z t ó nevű j o b b á g y o k élnek (U. o. V. 411.). S á r d o n 11 m a g y a r j o b b á g y n é v f o r d u l elő a XV. s z á z a d b a n (U. o. V. 3 9 8 – 3 9 9 . ) . K ó r ó d o n Székely, Ősz és L á s z l ó j o b b á g y n e v e k e l t a l á l k o z u n k u g y a n a k k o r (U. o. V. 369.). P a p f a l v á n a XV. s z á z a d b a n 10 m a g y a r n e v ű j o b b á g y o t e m l í t e n e k (U. o. V. 392.). K a j á n t ő n 1580 k ö r ü l 51 m a g y a r n e v ű j o b b á g y o t s o r o l n a k f e l (Orsz. L e v é l t á r , K m o n . U r b . f . 26.). Bodonk u t o n , a r é g i B u d á n , minden k ö z é p k o r i j o b b á g y - é s h a t á r n é v m a g y a r ( C s á n k i i. m. V. 3 3 9 – 3 4 0 . ) . Dióson 1469-ben 15 m a g y a r n e v ű j o b b á g y szerepel (U. o. V. 346.). 15 B á r a h á r o m Macskásról f e n n m a r a d t középkori h a t á r - és jobbágyn e v e k m a g y a r o k , 1461-ben a z a k k o r i C s e p e g ő m a c s k á s o n f e l t ü n n e k r o m á n p á s z t o r o k (U. o. V. 379.). F e j é r d k ö z é p k o r i j o b b á g y n e v e i is m a g y a r o k (U. o. V. 350.). 16 A b o r s a v ö l g y i f a l v a k e g y r é s z e m é g a k ö z é p k o r b a n r. k a t . e g y h á z a s h e l y volt, m á s r é s z ü k r ő l t u d j u k , h o g y a XVII. s z á z a d b a n ref. a n y a e g y h á z a k v o l t a k ( N é p k ö n y v az erdélyi ev. r e f . a n y a s z e n t e g y h á z s z á m á r a , 1882. I V – V . 1.). 1461-ben a z ötvenedszedők e g y e t l e n b o r s a v ö l g y i f a l u b a n s e m t a l á l t a k r o m á n o k a t ( P â c l i ş a n u i. m . ) . A r o m á n s á g késői m e g j e l e n é s é r e lásd: Mikó I m r e , Az erdélyi f a l u és a n e m z e t i s é g i k é r d é s , Kolozsvár, 1932.


Északerdély

nemzetiségi viszonyainak

kialakulása

231

jenő (345), Ónok, Doboka, Lónapoklostelke, Magyarderzse, Magyarköblös, Páncélcseh, Récekeresztúr ( 3 4 7 – 3 5 3 ) , Szentkatolnadorna, Vajdaháza, D r á g ( 3 5 5 – 3 5 7 ) , Felső- és Alsótők, Szarvaskend, Esztény, Tőtör, Kecsedszilvás, Kecsed, Girolt, Szilkerék ( 3 6 2 – 3 7 0 ) , Kódor, Désakna, Oláhpéntek, Ormány, Kérő ( 3 7 5 – 3 7 9 ) , N é m a (381) és a Deberke völgyében Mánya, Radákszinye, Alparét (387– 389) és Szekerestörpény (382) 17 m a g y a r s á g á n a k egységét csak nehány jelentéktelen kis román szórvány t a r k í t o t t a . A Kisszamos b a l p a r t j á n elhelyezkedő m a g y a r települési terület e t nyugat és észak felé középkori eredetű román falvak 1 8 koszorúja 17 K e n d i l ó n á t 1596-ban » m a g y a r f a l u « - n a k m o n d j á k (Szolnokdoboka m o n . i. m. IV. 292.). Ó n o k o n 1473. j o b b á g y o k : V a s , Tőke, B u r d a , Széki, V a r g a , Mag y a r i , 1646-ban » m a g y a r f a l u « (U. o. V. 287, 289.). D o b o k á n j o b b á g y o k 1500: A l m á s , Máté, Kovács, 1501: Gyala, Csécse, K i s (U. o. I I I . 325.). D e r z s é n 1582: F a z a k a s , V a r g a (U. o. I I I . 280.). Köblösön XV. sz.: Szőke, A s z t a l o s , R o s t a g y á r t ó , B a k ó , N a g y , M a r t i , F a l n a g y , T a m á s i , Szabó, A n d o k , K a j á n t a i , M á r k , V a j d a , Kovács, Álcs, R o h m á n y , M á t é , Sarlódi, XVI. sz.: Sebestyén, Szöllős, K u p a , M á t é , A s z t a l o s , Kőmives, Simon, F o d o r (U. o. IV. 4 5 1 – 4 5 4 . ) , R é c e k e r e s z t u r o n 1588: t ö b b m a g y a r nevű j o b b á g y , 1674: Csató, Orosz, B a l á s , J á n o s , K o v á c s (U. o. V. 543.), S z e n t k a t o l n a h a t á r n e v e i 1441-ben m a g y a r o k (U. o. VI. 365.). V a j d a h á z a 1440-ben »possessio ungaricalis«, j o b b á g y n e v e k 1486: M á r k u s , Teke, Kékes, Dali, Szabó, 2 P e t ő , Székely, Cseh, Szőcs, K á d á r , (U. o. VII. 5 3 – 5 5 . ) . Alsótökön j o b b á g y n e v e k 1484: Johos, L é n á r t , Szalacsi, Erdős, Gyómolon, V e r e s stb. (U. o. VII. 6.), F e l s ő t ő k ö n 1510: Móré, L é n á r t (U. o. VII. 36.), T ő t ö r ö n 1651: Sós, György, K o v á c s stb. (U. o. VII. 36.), S z a r v a s k e n d e t 1594-ben » m a g y a r f a l u « - n a k m o n d j á k (U. o. VI. 279.), E s z t é n y ben 1594-ben 20 m a g y a r nevű j o b b á g y o t í r t a k össze (U. o. I I I . 425.), K e c s e d e n j o b b á g y o k 1473: V a r g a , Ferenczi, Dési, Sibert, K á d á r (U. o. IV. 235.), Kecsedszilváson 1577: Vas, Kis, 1638: Csorba, Kis (U. o. IV. 256.), Girolton 1539: Ecző, N a g y , 1577: Kis, Köblösi, 1651: M á r t o n , T o l v a j , T ö r p é n y i , Czondi, F o d o r (U. o. I I I . 5 2 3 – 5 2 9 . ) , Szilkeréken 1491: Dévai, V a r g a , 1577: T ö r ö k , Dévai, 1635: Székely, Czegődi, Dévai, 1683: Csonka, Méhes, Filep, S ü k e t (U. o. VI. 5 3 1 – 5 3 6 . ) , Kódor bírója 1554-ben K i s (U. o. IV. 389.), P é n t e k e n XV. sz.: B a r t a , Kerekes, Szász, P e r k e l , Hegedüs, Szenes, I s t v á n f i , Orros, 1641: P e r g ő , M o l n á r (U. o. V. 4 2 2 – 4 3 0 . ) , O r m á n y b a n 1 6 5 3 – 5 8 : 24 m a g y a r e g y t e l k e s nemes, d a r a b o n t és s z a b a d o s (U. o. V. 301.), N é m á b a n 1524: Kis, M a g y a r i , S z a b ó (U. o. V. 227.), A l p a r é t e n 1577: F a z a k a s , T u r i , Kocsis, A d o r j á n (U. o. II. 8.), M á n y á n 1577: Balázs, P u n g r á c z , 1595: 2 P o n g r á c z , D e m e t e r , 1612: D e m e t e r , B e r k e s i (U. o. V. 1 2 3 – 1 2 4 . ) , S z e k e r e s t ö r p é n y b e n 1631: L é n á r t , D é n e s (U. o. VI. 293.), Szinyén XVI. sz.: Vas, N a g y , Gorbói, A f f r a , K a t o n a , S z e k r é n y e s , A r a n y o s , 1611: A r a n y o s , F a z a k a s (U. o. VI. 458.), P á n c é l c s e h e n 1473: Bor, F a b e r , Byro, P e r g e t h e w , W y f a l w y , Mochy, W e g h , I p o n y a , 2 Zabo, K a y t h o r , Thewkes, Buda, B u k a s , Somogy, Golwy, 2 Sos, F a z a k a s , I s t h w a n , 2 Zalay, W a r g a , Molnar, W e r e s , Molway, B u d a , 2 Zylagy, Gyrolthy, F o d o r , D y a k , Byro, Zabo, B a r b e r , Lazlo, Kono, Z a k a l o t h l a n , Gogan, K a r a c h o n , F o l n y a g h , G o r b a y , Bor, Kechethy, B a r t h a (Orsz. L e v é l t á r , B e t h l e n l t . ) . 18 Az E g r e g y és A l m á s p a t a k o k völgyében a r o m á n s á g f a l v a i a XIV. s z á zad végén kezdenek f e l t ű n n i : Csiglen, P r o d á n f a l v a , E g r e g y b o r z o v a , F a r k a s mező, K a r i k a , Z s á k f a l v a , S o m r ó u j f a l u , R o m l o t t , F e l s ő - és Alsónyárló, Csöm ö r l ő ( 1 8 6 – 1 9 6 ) , Galponya, V a s k a p u , E g r e g y p ó s a , ö r d ö g k ú t , S z e n t p é t e r f a l v a , F e l s ő e g r e g y , P u s z t a r a j t o l c , N a g y r a j t o l c , S z i l á g y b o g y a , V á r m e z ő , Meszesszentg y ö r g y , K á s a p a t a k ( 1 9 8 – 2 0 9 ) , G u r z ó f a l v a (103), N y é r c e , Cold, A l m á s n y í r e s , Kiskökényes, Alsó-, Közép- és F e l s ő f ü l d , K o m l ó s u j f a l u , K e n d e r m e z ő , A l m á s r á k o s , A l m á s b a l á z s h á z a , K e t t ő s m e z ő , A l m á s g a l g ó , Tihó, S z a m o s ő r m e z ő (249– 263.) E l h e l y e z k e d é s ü k f é l r e é r t h e t e t l e n ü l m u t a t j a , h o g y a k ő v á r v i d é k i r o m á n ságból leszivárgó n é p e s s é g ü l t e m e g őket. A S z a m o s k a n y a r h a t a l m a s b ü k k ö seivel m i n t e g y g ó c p o n t j a és r e z e r v o á r j a a délre és k e l e t r e i r a n y u l ó r o m á n


232

Makkai László

h a t á r o l j a és v á g j a el a szilágysági és szatmármegyei magyarságtól, köztük a középkorban két erős m a g y a r szórványtelep – uradalmi központok – állt f e n n : Alsóegregy (197) és Csákigorbó (394). 19

A MEZŐSÉGI MAGYAROK A KISSZAMOSTÓL KELETRE kezdődik a tulajdonképeni Mezőség, erdőfoltokkal t a r k í t o t t dombosvidék, mely s a j á t o s domborzati viszonyainál fogva nemzetiségileg vegyes lakosság megtelepítését t e t t e lehetővé. Mint legeltetésre és földmívelésre alkalmas területet a m a g y a r s á g m á r a királyság első századaiban megszállotta s néph a t á r á t a Nagyszamos jobbpartján rögzítette le. I t t alakultak ki népiségünk északkeleti kitolt állásai: Kapjon, Alőr, Kozárvár, Monostorszeg, Csicsómihályfalva, Baca, Retteg, Felőr, Csicsókeresztur, Várkudu, Szészárma, Szamoskócs, Virágosberek, Magyarnemegye, Bethlen ( 4 6 1 – 4 7 5 ) , Péterháza (490), Árpástó, Szentmargita, Mikeháza és Dés (477–480). 2 0 Kelet felé a Sajó mentén ugyancsak hosszú m a g y a r falusor z á r j a le a Mezőségi magyar településterületet: Cegőtelke, Kentelke, Sajósárvár, Sajókeresztur, Sajószentandrás, v á n d o r l á s n a k , i d e c s a t l a k o z i k a N a g y s z a m o s é s z a k i és az egyesült S z a m o s k é t p a r t j á n a k r o m á n t e l e p s o r a : P a p t e l k e , Kiskalocsa, Csernek, Bezdédtelek (390– 393), Gorbósalamon, N a g y k e r e s z t e s , Tótszállás, H e g y k ö z , K i s k e r e s z t e s , S z u r duk, S z a l o n n a p a t a k , C s ü r f a l v a , Kisdoboka, Oroszmező, K a b o l a p a t a k , T o r m a p a t a k a ( 3 9 5 – 4 0 6 ) , A l m á s c s á k a (613), Zálha, A l s ó c s o b á n k a , Gorbómező, Aszó, F e l s ö c s o b á n k a , Veck, G y u r k a p a t a k a , P u s z t a u j f a l u , Tálosfalva, Kecskeháta, Antos, B u j d o s , Kisigrice, E r d ő v á s á r h e l y , N a g y m e z ő , A l s ó h a g y m á s , K á l n a , Semesnye, K ö z f a l u , N a g y b o r s z ó , O l á h f o d o r h á z a , Döbörcsény, Csicsókápolna, Kish a v a s , F a l k o s á n y , G u g a , F e l s ő k o s á l y , K a c k ó , T ő k e p a t a k a , Déskörtvélyes, F e l s ő b o g á t a , A l s ó b o g á t a , P e s t e s , Révkolostor, C s a t á n y , Szelecske, Désorbó, Csic s ó u j f a l u , L á b f a l v a , Gáncs, C s i c s ó g y ö r g y f a l v a , Négerfalva, Csicsóhagymás, N a g y d e b r e k , Dögmező, Diófás, K ő f a r k a , Alsóilosva, K i s k a j á n , N a g y k a j á n , Köz é p f a l v a , Alsókosály, S z a m o s m e z ő , G a l g ó ( 4 0 7 – 4 6 0 ) , Köd, N á p r á d , Kisgoroszló, N a g y g o r o s z l ó , S z a m o s d e b r e c e n , Kismező, H o s s z ú u j f a l u , Szilágyróna, T u r b ó c a , C s o k m á n y , A r a n y m e z ő ( 2 1 0 – 2 2 0 ) . E z e k t ő l é s z a k r a egészen a L á p o s völgyéig a XIV. s z á z a d b a n é s z a k r ó l é r k e z ő r o m á n t e l e p e s r a j o k s z á l l t á k m e g a z e r d ő s vidéket. 19 C s á k i g o r b ó n 1644-ben 80 k é t s é g t e l e n ü l m a g y a r f é r f i j o b b á g y élt (Orsz. L e v é l t á r , K m o n . U r b . F . 26.) A l s ó e g r e g y e t 1460-tól M a g y a r e g r e g y n e k nevezik. ( P e t r i i. m. I I I . 334.). 20 Baca, Szentmargita, Kapjon, Alőr, F e l ő r , C s i c s ó k e r e s z t ú r és R e t t e g 1405-ben Csicsó v á r á h o z t a r t o z ó » m a g y a r f a l v a k « (Szolnokdoboka mon. i. m. I I . 395.), C s i c s ó m i h á l y f a l v a 1405-ben m é g »oláh«, 1553-ban m á r » m a g y a r « f a l u (U. o . I I . 395, 426), u g y a n a k k o r a z 1405-ben m á r i d é z e t t e k e n kívül m a g y a r f a l u k : M o n o s t o r s z e g (U. o. V. 189.), P é t e r h á z a (U. o. V. 453), V á r k u d u (U. o. IV. 521.) és M i k e h á z a (U. o. V. 166.). K o z á r v á r j o b b á g y a i a XVI. s z á z a d b a n : Gedő, B a k a i , K á d á r , M a r a i , Mindenes, B a k a , Byro, F e r e n c z , Szenes, N a g y , Szász, P e s c h , T a t á r , D a m o k o s , P e t k e s , Szemes, 1618-ban S a j t o s , P e t k e s , Vit á l i s (U. o . IV. 4 3 1 – 4 3 5 . ) , A r p á s t ó n 1566-ban V a j d a , J á k ó , M á r t o n , 1577-ben V a j d a , Móricz, 1615-ben Jó, Czikó (U. o. I. 7 0 – 7 3 . ) , Kócson 1577-ben Sidó, G e r g e l y (U. o. IV. 384.), V i r á g o s b e r k e n 1645-ben j o b b á g y n e v e k : Oláh, 5 Éles, T a m á s , N a g y , Szabó, I m r e , Győrfi, 2 N a g y , Kolozsvári, F a z a k a s , V e r e s (O. L. K m o n . U r b . f. 26.).


Északerdély

nemzetiségi

viszonyainak

kialakulása

233

Sajóudvarhely és Somkerék ( 6 0 4 – 6 1 0 ) . 2 1 Körülöttük a XII. század végén érkezett szászok alapítottak falvakat, míg mögöttük a Radnai és Besztercei havasok román n é p t a l a j a következik. A mezőségi részeken a XII. század végétől kezdve okmányszerűen is t u d j u k a m a g y a r falvak kialakulását követni. A Bandó völgyében Szentbenedek, 22 Szásznyíres, Magyardécse, Almásmálon, Bálványosváralja, Csaba ( 4 8 1 – 4 8 5 , 488), a Mélyes patak mentén Magyarberéte, Apanagyfalu, Bőd, Vice, Magyarborzás, Kétel, Dellőa p á t i ( 4 9 6 – 5 0 2 ) , Aranyosszentmiklós, Kékes, Mezőveresegyház, Mányik, Búza, Melegföldvár ( 5 0 3 – 5 0 9 ) , Szászzsombor (221) és Feketelak (535)23 a Füzes két partján S z a m o s ú j v á r (224), Szamosújvárnémeti, Ördöngősfüzes ( 5 1 1 – 5 1 2 ) , Boncnyíres, Szamoshesdát, Vízszilvás, Dengeleg, Nagyiklód ( 5 1 3 – 5 1 7 ) , Szék (519), Vasasszentiván, Vasasszentegyed, Kispujon, Cege, Göc, Császári (521– 526), Nagydevecser, Kisdevecser, Szépkenyerüszentmárton (529– 531), Vasasszentgotthárd (534), 24 Kolozsmegyének a Kisszamostól 21 K e n t e l k e 1622-ben m a g y a r - s z á s z r e f . község, j o b b á g y n e v e k : Zitas, S u s ter, E r n e i , K o n n e r ( N é v k ö n y v i. m. 1890. 9.), S á r v á r o n 1475-ben 5 F y g e i , 4 Orozfay, Z e n t h g o t h a r d i , W a s , M a y u s , T h a l a s , Boos, Mochy, Z a r k a , 2 S u t o r , 2 Byro, W e r e s , Cheplew, D e a k , Zekeres, F a z a k a s (Orsz. L e v é l t á r , B e t h l e n l t . ) , S a j ó k e r e s z t u r o n 1580-ban Szász, K i s (Szolnokdoboka m o n . i. m. VI. 15.), S a j ó s z e n t a n d r á s o n 1502-ben Székely, 1510-ben Völgyi (U. o. VI. 33.). 22 S z e n t b e n e d e k g ó t i k u s r . k a t . t e m p l o m a ellenére m á r 1553-ban oláh f a l u (U. o. VI. 325.). 23 Bődön j o b b á g y o k 1505-ben D e á k , Tóth, Szőrös, 1524-ben Kis, 1576-ban B a r l a , E l e k , 1654-ben V a r g a , B a r t u s (U. o. I I . 2 6 5 – 2 6 6 . ) , B ú z á n 1644-ben 23 j o b b á g y 29 f i ú g y e r m e k k e l , 4 s z a b a d o s 8 f i ú g y e r m e k k e l , 4 ö z v e g y 3 fiúval, 3 zsellér 1 f i ú v a l m i n d m a g y a r o k , k ö z t ü k 2 Olah, 1 S z á s z (O. L. K m o n . U r b . f. 26.), M a g y a r b o r z á s o n j o b b á g y n e v e k 1499-ben Nyilas, T a k á c s , B á n , Kis, P a l a t k a i , Alcs, B a l á s , K u t a s , 1577-ben Szilágyi, H e n c s , Kis, B e r c s é n y i , 1610-ben 2 Székely, 1618-ban Rósa, Mészáros, 1654-ben N a g y , B á n y , P a p , K u t a s , B o r z á s , S á r közi, R o s a (Szolnokdoboka m o n . i. m. I I . 2 5 3 – 2 5 6 . ) , K é t e l y e n 1435-ben T h y ves, ö k r ö s , 1499-ben V a r g a , B a l t a z á r , Hencz, 1576-ban Boldizsár, B á n , 1654ben S z a k á c s , H e n c , N a g y , Boldizsár, V a r g a (U. o . IV. 3 5 3 – 3 5 5 . ) , M á n y i k o n 1523-ban T a k á c s , Biró (U. o. V. 131.), M e l e g f ö l d v á r o n 1477-ben B e r e c z k , Biró, 1495-ben B u r i á n , K i s b u r i á n (U. o. IV. 153.), S z á s z z s o m b o r o n 1663-ban Dombi, Szikra, Gál. U g y a n i t t 1407-ben e g y oláh j o b b á g y , B o l g á r L á s z l ó (U. o. V I I . 159, 164.). F e k e t e l a k o n 1596-ban 20 j o b b á g y , 1644-ben 5 j o b b á g y 6 f i ú v a l és 1 s z a b a d o s 2 f i ú v a l él, m i n d m a g y a r o k (U. o. I I I . 437. és O. L. K m o n . U r b . f. 26.). 24 N é m e t i n 1590-ben 9 m a g y a r p u s k á s , 1612-ben 20 m a g y a r d a r a b o n t és p u s k á s élt, j o b b á g y o k 1617-ben S o m k u t i , Aszalos, Kis, 1643-ban F a z a k a s , G o m bos, Szabó (Szolnokdoboka m o n . i. m. VI. 2 5 9 – 2 6 1 ) , B o n c n y i r e s e n j o b b á g y o k 1525-ben B a l y n t h , 1568-ban Olajos, Boros, M ó r é (U. o. II. 2 3 1 – 2 3 2 . ) , H e s d á t o n 1509-ben Fodor, 2 Bereczk, Kocsi, Szabó, F o l n a g y , K a p á s (U. o. IV. 22.), Vízszilváson 1482-ben Hegedüs, S z e n t g y ö r g y i , 1598-ban 15 m a g y a r j o b b á g y (U. o. VII. 1 2 1 – 1 2 4 . ) , Dengelegen 1481-ben T ó t h , Szilágyi, 1683-ban Kovács, N a g y (U. o. I I I . 265, 269.), N a g y i k l ó d o n 1483-ban Biró, Őri, Bonczidai, Budai, Pető, M a g y a r i , 1634-ben 22 család, k ö z t ü k 1 Oláh, 1 F i c s o r , a t ö b b i m a g y a r nevű (U. o. IV. 73, 79.). V a s a s s z e n t i v á n 1597-ben » m a g y a r f a l u « (U. o. V I I . 66.), S z e n t e g y e d e n j o b b á g y o k 1505-ben T a r , K á d á r , Jó, 1529-ben Székely, Török, 1555-ben H e r t l , K i s (U. o. VI. 3 3 1 – 3 3 3 . ) , C é g é n 1667-ben M a g y a r i , Szőke, K u r t a , F e k e t e , B é r e s (U. o. I I . 482.), Göcön 1496-ban M a r k o s ( U . o. III. 547.), Kisdevecseren 1577-ben M e s t e r , Á g o s t o n (U. o. I I I . 293.). S z e n t g o t t h á r d o n , b á r r. k a t . e g y h á z a s h e l y volt a k ö z é p k o r b a n , m á r 1430-ban v o l t a k oláhok (U. o. VI. 343.).


Makkai László

234

keletre eső felében Bonchida (539), Györgyfalva (546), A j t o n (548), M a g y a r p a t a (550), Magyardezmér (552), Kolozs (555), Magyarkályán (558), Szovát (559), Visa (561), V a j d a k a m a r á s (564), Magyarkeszü (567), Mócs (568), Katona, Pusztakamarás, Noszoly, Botháza, Tótháza ( 5 7 1 – 5 7 5 ) , Berkenyes, Szopor, M a g y a r f r á t a ( 5 7 8 – 5 8 0 ) , Báld (582), Nagysármás, Tuzson, Ózdiszentpéter (584– 586), Kiscég (590), Mezőviszolya, Mezőköbölkut ( 5 9 3 – 5 9 4 ) , Komlód (602), Gyeke (537) és Légen (538) m a g y a r lakossága 2 « gazdasági erőben és lélekszámban biztosították a t á j m a g y a r jellegét, de m á r a XIV. század közepe óta számolhatunk i t t is román bevándorlással. 26

ROMÁN NÉPSZIGETEK AZ ELŐBB ISMERTETETT területeken a m a g y a r s á g és románság egymástól élesen elváló, külön tömbökben települt; a Mezőségen jellegzetes vegyeslakossági helyzet j ö t t létre. A földesurak a k i t e r j e d t f a l u h a t á r o k a t megosztották és az eredeti m a g y a r lakosság mellé r o m á n o k a t telepítettek. Igy jöttek létre a XIV. század utolsó évtizedeiben és a XV. században a Mezőségen gyakori ikerfalvak (az első Magyar- és O l á h f r á t a 1391-ben,) melyeket »Magyar« és »Oláh« jelzővel különböztetnek meg egymástól. A XV. században hosszú sorát ismerjük az ilyen kettős falvaknak, nagyrészük azonban ké25 P a t a r o m á n j a i a XV. s z á z a d elején t ű n n e k fel, m e r t a k k o r válik szüks é g e s s é a z eredeti m a g y a r telepet E g y h á z a s - v a g y M a g y a r p a t a névvel m e g k ü l ö n b ö z t e t n i . J o b b á g y n e v e k XV. sz.: Fodor, B e w t h e s , Zöld, Székely ( C s á n k i i. m. V. 393.). Az 1315 ó t a i s m e r t D e z m é r oláh i k e r f a l u j a 1446-ban t ű n i k fel, a k ö z é p k o r b a n k ü l ö n á l l n a k M a g y a r - és O l á h d e z m é r . K ö z é p k o r i j o b b á g y n e v e k : Szabó, Székely, H o r v á t h (U. o. V. 345.). Az 1326 ó t a i s m e r t K á l y á n 1457-ben K é t K á l y á n n é v e n szerepel, m a j d r ö v i d e s e n m i n t M a g y a r - é s O l á h k á l y á n állandósul (U. o. V. 365.). P u s z t a k a m a r á s o n k ö z é p k o r i j o b b á g y o k Iso és Oswald (U. o. V. 395.), B e r k e n y e s e n F o d o r , Dávid, L a k i , B e y t h e s (U. o. V. 334.), Szop o r o n V a r g a , M á t y u s , 2 Biró, R e t k e s (U. o. 415.). Az 1331 ó t a i s m e r e t e s F r á t a mellé 1391 k ö r ü l t e l e p í t e n e k r o m á n o k a t , ez a telep viseli 1413 u t á n az O l á h f r á t a n e v e t ( F e k e t e - N a g y – M a k k a i i . m . 414.). A z 1329-ben f e l t ü n ő S á r m á s o l á h i k e r t e l e p é r ő l 1438-ban h a l l u n k először, k ü l ö n m a r a d n a k m i n t M a g y a r - é s O l á h s á r m á s ( C s á n k i i. m. V. 399.). Cég i k e r f a l u j a , a m a i N a g y c é g m i n t Oláhc é g szerepel, a m a g y a r f a l u t ó l m e g k ü l ö n b ö z t e t é s ü l (U. o. V. 343.). Viszolyán 1506-ban J a n k ó Gál a bíró (U. o. V. 425.). K ö b ö l k ú t k ö z é p k o r i l a k o s a i : Zaaz, Biró, G e r é b (U. o. V. 370), K o m l ó d o n k ö z é p k o r i j o b b á g y o k : Modra, F e r e n c (U. o. V. 369.), G y e k é n F o d o r , L á s z l ó (U. o. V. 357.). 26 A k ö z é p k o r i e r e d e t ű mezőségi r o m á n f a l v a k a k ö v e t k e z ő k : A N a g y s z a m o s b a l p a r t j á n O m l á s a l j a (476), Alsó- és Felsőoroszfalu, F ü g e , Felső- és Alsóe g r e s ( 4 9 1 – 4 9 5 ) , a B e t h l e n c s a l á d k ö z é p k o r v é g i telepítései. A Bandő-völgyb e n C s a b a ú j f a l u , B á t o n y és Coptelke (486, 487, 489) A Füzes mentén Cente (503), F ű z e s m i k o l a (512), Kisiklód (518), Kisszék (520), M o h a l y (527), Kék e s v á s á r h e l y (528), E r d ő s z o m b a t t e l k e (532), K ö t k e (533), n a g y r é s z t a W a s s c s a l á d XIV. s z á z a d i t e l e p í t v é n y e i ; a kolozsi r é s z e k e n F e l e k (545), B ó s (549), O l á h p a t a (551), O l á h d e z m é r (553), K a r a (554), K o r p á d (556), O l á h k á l y á n (557), K ö t e l e n d (560), P a l a t k a (565), P e t e (566), M e z ő g y é r e s (569), Mezős z o m b a t t e l k e (570), Mezőőr (576), A r a n y k ú t (577), O l á h f r á t a (581), K i s s á r m á s (583), Meződomb (588), N a g y c é g (591), B u d a t e l k e (592), L o m p é r t (597), Mezősolymos, O r o s z f á j a és N a g y n y u l a s ( 6 0 0 – 6 0 3 ) , a XV. s z á z a d elejétől kezdődő r o m á n b e v á n d o r l á s e r e d m é n y e i n a g y r é s z t . A k o l o z s m e g y e i f a l v a k n e m z e t i s é g v á l t á s á n a k s a j á t o s o k a i h o z lásd B a l á z s i . m . 3 9 – 4 0 .


Északerdély

nemzetiségi

viszonyainak

kialakulása

235

sőbb összeolvadt. Kétségkívül ilyenek azok is, melyeket térképünkön román lakosságunak t ü n t e t t ü n k u g y a n fel, de t u d j u k , hogy a középkorban vagy az újkor elején m a g y a r egyházas helyek voltak: Rőd (547), Báré (562), Mezőszentgyörgy (587), Mezőszilvás (589), Septér (595), Mezőörményes (596), Mezőszentmihály (599). 27 Ezekben a magyar és román lakosság együttélt. Más esetekben a román telep véglegesen különvált a m a g y a r anyafalutól és új néven élt tovább, ismét m á s m a g y a r faluk valamilyen oknál fogva elnéptelenedtek s román lakosságot kaptak. Az eredeti lakosság m a g y a r voltát a helynevek épen eléggé igazolják, a mezőségi r o m á n f a l v a k a t még a románok is magyarból átvett névvel nevezik. 28 VÉGIGTEKINTVE így a felvett területet, megállapíthatjuk, hogy az egész középkoron át s az ú j k o r elején is az északerdélyi nemzetiségi kérdés fejlődése szabott mederben, a terület földrajzi adottságainak megfelelően alakult. A magyar f a l v a k a termékeny folyóvölgyekben az u. n. energikus pontokat foglalták el s a lakosság számát tekintve is, komoly agglomerációkká nőtték ki m a g u k a t . A határaikba települt kis román szórványok nem módosították érezhetően a t á j etnikai képét, emellett az életforma, a vallás és nyelv különbsége mindkét részen megakadályozta a tömeges beolvadást. Szórványos asszimiláció ugyan, mint az érintkezés természetes velejárója, a nyelvi határterületeken kétségkívül előfordult, tudtunkkal azonban inkább a m a g y a r s á g javára, amint azt Zsibó, Inó vagy Oláhfenes említett esetei s a m a g y a r falvakban előforduló »oláh« jobbágynevek bizonyítják. A románságnak ezeket a veszteségeit némileg ellensúlyozta a hegyvidéki m a g y a r pásztoroknak a beolvadása, akik a román tömegek közt nem sokáig őrizhették nyelvüket. Az igazi mozgalmasságot ebben a korban a növekvő ütemű román bevándorlás jelentette, mely a hegységek ü r e s területeit töltötte fel s a XIV. század végétől kezdve a Mezőségre is kicsapódott, b á r a románság ekkor még alig lépte át természetes életterületének határait. A román falvak azonban bármennyire is n a g y számot képviselnek a középkor végén, lélekszámban mégsem h a l a d h a t t á k meg a m a g y a r falvakat, m e r t a hegyvidéki település természeti korlátainak következtében is általában 6 – 1 0 jobbágycsalád f é r t meg kereteik közt, míg a magyarokban nem r i t k a az 5 0 – 6 0 jobbágycsaládnyi átlag. 29 Tehát a XVI. század közepéig, amennyiben északerdélyi szórványkérdésről beszélhetünk, az csak a magyar néptömb között élő román szórványokra vonatkozhatik. 27 1500 k ö r ü l m é g k ü l ö n M a g y a r - és O l á h r ö d v a n (U. o. V. 397.) B á r é 1411-ben » h a b i t a t o r i b u s d e s t i t u t a « , 1467-ben m i n t O l á h b á r é t ű n i k fel (U. o. V. 332). A t ö b b i e k r e lásd B a l á z s i. m. 3 8 – 4 0 . M e g j e g y z e n d ő , h o g y a k ö z é p k o r b a n P a l a t k a , Bős é s K a r a i s m a g y a r - r o m á n i k e r f a l v a k v o l t a k , m á r a a z o n b a n r o m á n többséggel összeolvadtak. (U. o. V. 379.). 28 E r r e v o n a t k o z ó l a g lásd K n i e z s a I s t v á n : E r d é l y f ö l d r a j z i nevei, »Erdély«, Bpest, 1940. 77. 29 A középkori román f a l v a k lélekszámára vonatkozólag lásd: M a k k a i László, B a l k á n i é s m a g y a r e l e m e k a m a g y a r o r s z á g i r o m á n t á r s a d a l o m f e j l ő désben, 8. (Klny. a H i t e l 1941. évi f o l y a m á b ó l ) .


236

Makkai László

A PUSZTULÁS KEZDETEI AZ ERDÉLYI NEMZETISÉGI ERŐVISZONYOK terén a XVI. és XVII. század eseményei végzetes f o r d u l a t o t idéztek elé. A háborús csapások, melyek az országot s ú j t o t t á k , gyökerében t á m a d t á k meg a m a g y a r s á g népi életerejét s a románság elözönlötte a magyar népt a l a j t is. Kétségtelen, hogy m á r a középkorban hozzájárultak a román terjeszkedéshez a m a g y a r s á g o t é r t k a t a s z t r ó f á k is, ezeknek méreteiről és következményeiről azonban nem állanak pontos adatok rendelkezésünkre. N e m i s m e r j ü k közelebbről a XIV. század közepén pusztító pestisjárvány népesedési okozatait s az 1 4 3 7 – 3 8 évi parasztlázadást is csak valószínűség szerint hozhatjuk kapcsolatba Északerdély m a g y a r jobbágylakosságának megfogyatkozásával, a XVI. század háborús eseményeinek a nemzetiségi egyensúlyt erőszakosan megbontó hatásáról azonban m á r biztos adataink vannak. Zápolyai J á n o s és H a b s b u r g Ferdinánd küzdelmei E r d é l y t is évekre hadszíntérré t e t t é k s a polgárháború áldozatait növelte a külső erők beavatkozása; főleg Rareş P é t e r moldvai v a j d a pusztító becsapásai. 3 0 F r á t e r György halála u t á n különösen válságos esztendők szakadtak az országra, Castaldo császári tábornok megszálló csapatai s á s k a j á r á s k é n t élték fel azokat a vidékeket, ahová beszállásolták őket, úgy hogy az 1553. évi kolozsvári országgyűlés panasza szerint egész vidékek néptelenedtek el sanyargatásaik miatt. 3 1 1556b a n a visszatérő Izabella királyné segítségére jövő moldvai hadak a hosszú ostrom a l a t t t a r t o t t Szamosújvár és Bethlen környékét tették tönkre, 3 2 a n y u g a t i határszélen, főleg Szilágy és Szatmár megyékben pedig J á n o s Zsigmond és a felsőmagyarországi császári hadvezérek háboruskodása t e r e m t e t t a föld népe számára elviselhetetlen helyzetet. 1570-ben m á r olyan dobokamegyei falvakról hallunk, melyekben a kipusztult keresztények (magyarok) helyén oláhok s m á s nemzetiségek élnek. 33 Az igazi k a t a s z t r ó f á t a mezőségi m a g y a r s á g r a azonban a századforduló évei hozták. 1599–1600-ban Mihály v a j d a gyülevész h a d a i pusztították végig Erdélyt, m a j d a goroszlói csata (1601. aug. 3.) u t á n bosszútól lihegve b o c s á j t o t t a h a j d ú i t épen Északerdély f a l v a i r a s részben ez is okozta vesztét, az oktalan dúlásokon felháborodott B á s t a meggyilkoltatta. A prédára éhes szabadcsapatokkal azonban Básta sem bírt, a Báthori Zsigmond visszatérésével kiújult harcok minden fegyelmezést lehetetlenné tettek. 1602 elején, Beszterce ostromával kapcsolatban elpusztult, elnéptelenedett a Mezőség északi fele. »Föld népe szorult erdőkebelbe, havasokba, hegyekbe 30 B ú z á t pl. 1545-ben P é t e r v a j d a m a r t a l ó c a i é g e t t é k f e l (Szolnokdoboka m o n . i .m. I I . 311.) 31 E r d é l y i O r s z á g g y ű l é s i E m l é k e k I. 441. 32 U . o. I. 483. 33 . . . » q u e olim a c r i s t i a n i s culte et i n h a b i t a t a f u i s s e n t et p e r v a r i a d i s t u r bia et i n c u r s i o n e s h o s t i u m d e v a s t a t e e x t i t i s s e n t , n u n c a u t e m a Valachis et aliis n a t i o n i b u s h a b i t a r e n t u r « ( S z o l n o k d o b o k a mon. i. m. I. 91.).


Északerdély

nemzetiségi

viszonyainak

kialakulása

237

– rettenetes n a g y hidegségben. Nem találának magoknak r e j t e k e t ; erdőben is felkeresék őket, n a g y kegyetlenséget r a j t o k tésznek... kikben azután sokat láttunk, hogy koldultanak, kik azelőtt m a r h á s emberek voltanak és jól birták magokat« – í r j a a szemtanú. 3 4 1603-ban t ö r t é n t összeírás szerint alig volt falu, amelyik ezeket az időket átvészelte volna. A Mélyes völgyében Apanagyfalu, Mányik és Bőd teljesen elpusztultak, Aranyosszentmiklóson 5 lélek és 5 ház, Búzán, a h a j d a n népes mezővárosban 4 lélek és 5 ház, Feketelakon 5 lélek, Melegföldváron 3 lélek, a Fűzes mentén Boncnyiresen 2 lélek, Császárin 1 lélek és 1 ház, Centén 5 lélek, Kisdevecseren 6 lélek és 6 ház, Nagydevecseren 8 lélek, Vasasszentivánon 2 lélek m a r a d t ; a Nagyszamos partján Monostorszeg, Alőr, Mikeháza, a Sajómentén Kentelke és S á r v á r pusztán állottak, Kapjonban csak 4 lelket találtak. 3 5 Messze környék vált embernemlakta t á j é k k á . »E r o m l á s t szenvedék e helyek: Kolosvár, Deés t a r t o m á n y vidéki, Gyalu, B á n f f i Hunyad, Kalotabeliek, Görgény, Beszterce vidéke és nagy sok többen«. 36 Már 1602-ben azt jelenti Básta, hogy Erdély régi jólétének alig vannak nyomai, a fegyver, a tűz, a pestis és az éhség megemésztették, főleg a jobbágyságot. 3 7 1603-ban Székely Mózes t ö r ö k - t a t á r hadai és Básta vallonjai és h a j d u i egymással versengve dulták el azt is, ami m a r a d t . »Annyira megromlottunk – panaszolja az 1604. évi kolozsvári országgyűlés – hogy szegény jobbágyaink elpusztultának, hogy igen kevés helyen lakik f a l u n egy v a g y k é t ember; az hul pedig laknak is valami kevesen, éjjel-nappal r a j t o k vagyon a vitézlő rend«. 38 E szörnyű esztendők népesedési következményeit m u t a t j a , hogy Vasasszentgotthárd földesurai még 1638-ban is Moldvába küldenek telepítési ügynököket jobbágyot szerezni. 39 A XVII. században egyszerre felszökik a mezőségi jobbágyok közt a Moldvai név arányszáma, de a r r a is van adatunk, hogy Kővárvidékéről is megindult a románságnak délfelé való özönlése. 40 Ezzel párhuzamosan a XVI. században még magyar lakosságú f a l v a k b a n feltünedeznek a r o m á n jobbágynevek. 4 1 34 E n y e d i P á l ( t k p . S z a m o s k ö z y I s t v á n ) é n e k e a z erdélyi v e s z e d e l m e k r ő l (Mikő I m r e : E r d é l y i T ö r t é n e l m i A d a t o k I. Kolozsvár, 1855. 187.). 35 Szolnokdoboka v m . mon. i. m. a s z ó b a n f o r g ó f a l v a k n á l . 36 E n y e d i P á l i. m. 188. 37 »Questo r e g n o h a v u t o f a m a di e s s e r e pieno di t u t t e le cose n e c e s s a r i e . Fu v e r a m e n t e tale, ma ne r e s t a n o a p e n a i vestigii, in t a l m o d o il f e r r o , il fuoco, la peste, le f a m e 1’ h a n n o c o n s u m a t o . N’ é ben a v a n z a t a q u a l c h e nobiltà, ma il villano, ch’é quello che dà al vivere e fa 1’ e n t r a t e , é morto.« M a g y a r T ö r t é n e l m i E m l é k e k I. 37. k. 135. 38 E r d é l y i O r s z á g g y ű l é s i E m l é k e k V. 264. 39 Szolnokdoboka m o n . i. m. VI. 348. 40 1644-ben B u d a t e l k é n 13, K ó c s o n 3, C e n t é n 4, 1651-ben D o m b o n 3, P a g o c s á n 1, 1697-ben S á r v á r o n 1 »Moldvai« (Moldowan, Molduan, M o d u a i stb.) jobb á g y n é v f o r d u l elő ( O r s z á g o s L e v é l t á r . K m o n . U r b . f . 26.). 41 A románok újabbkori bevándorlásáról J a k ó Zsigmond (A r o m á n s á g m e g t e l e p ü l é s e az ú j k o r b a n , » E r d é l y és Népei«, B p e s t , 1941.) és S z a b ó T. A t t i l a (A r o m á n o k ú j a b b k o r i erdélyi betelepülése, Hitel, 1942. 3. s z á m ) a l a p o s t a n u l m á n y o k a t í r t a k , e r e d m é n y e i k k ö n n y e n h o z z á f é r h e t ő k lévén, fölöslegesnek t a r tom itt újraközölni azokat.


238

Makkai László

KÉT POGÁNY KÖZT FÉLÉVSZÁZADOT sem t a r t o t t »Erdély aranykora« s II. Rákóczi György lengyelországi k a l a n d j a u t á n újból tűzbe-vérbe borult minden. 1658-ban a t a t á r k á n a Marosvölgyön feljőve a Nádasmentét, Kalotaszeget, az Almás völgyét és a Szilágyságot dúlta végig, 1660ban Szeidi Ahmed pasa a Szilágyság, az Almás és a Borsa völgye elpusztítása, Rákóczi leverése u t á n a Szamos mentén Désig küldi portyázóit s visszatérve az Érmeiléket h a m v a s z t j a el. 42 Váralmás, ahol 1644-ben még 99 színmagyar f é r f i j o b b á g y o t számoltak össze, ú g y elnéptelenedett, hogy r e f o r m á t u s p a p j á t sem t u d t a eltartani. 4 3 A lakosság, ha le nem vágták vagy r a b s z í j j r a nem fűzték, menekült, a m e r r e látott. Almásszentmária r e f o r m á t u s egyházának kelyhét a középlakiak vették őrizetbe, azzal, hogy »ha a futásból hazajőnek, a d j á k vissza«. 44 Sohasem t é r t e k vissza, s a falu ma tiszta román. S hány m a g y a r község lakói m a r a d t a k örökre oda, hogy helyüket a jövevény románságnak engedjék á t ! 1661-ben Ali p a s a j ö t t be Kemény J á n o s ellen, s a fejedelmet üldözve a Szamos völgyén a s z a t m á r i részekig hatolt, m a j d visszaútjában Dés és Marosvásárhely között a Mezőségen vágott át, miközben egyik rablócsapata a Borsa és az Almás völgyét kereste fel újból. Az egykorúak horribilis számokban fejezik ki azt a veszteséget, mely ezekben az években Erdélyt lélekszám tekintetében érte. Ha az adatok nem is egészen megbízhatóak, nyugodtan hihetünk a szemtanúnak, aki szerint »az egész ország elpusztult, a török annyi lakost h a j t o t t el, hogy Erdély csaknem sivatagnak látszik.« 45 E z u t t a l az sem a d a t o t t meg a szerencsétlen tartománynak, ami B á s t a k o r a u t á n m e g a d a t o t t : néhány évtizednyi nyugalmi idő. Várad eleste u t á n a török hódoltság területe Kolozsvárig és Désig t e r j e d t ki, épen azt a vidéket s ú j t o t t á k tehát a török martalócok garázdálkodásai, melyet Básta h a j d u i mégsem pusztítottak el teljesen. A Kisszamos b a l p a r t j á n a k m a g y a r s á g a ekkor szenvedte a végső, ezúttal végzetes csapást, mely szórványsorsba taszította. Récekeresztur esete, ahol 1674-ben még csupa m a g y a r jobbágy él, de r e f o r m á t u s temploma 1706-ban m á r romokban hever és hívei megfogyatkoztak, 4 6 nem egyedűlálló, Kolozs és Szolnokdoboka megyék nyugati felének falvai hasonló helyzetbe kerültek. A Váradhoz közel eső vármegyékben »ez időben öt-hat mértföldnyire is egy faluban egy kunyhó nem volt, egy ember nem lakott; elraboltattak, levágattak és a dög m i a t t meghaltak«. 4 7 A török pusztításokba belekapcsolódtak s a pogány kiverése u t á n még évtizedekig folytak a kuruc-labanc háboruk emberirtó vál42 A XVII. századi Erdély területét érintő török hadjáratokról tanulságos t é r k é p e t közöl H ő m a n - S z e k f ü : M a g y a r t ö r t é n e t , B p e s t , 1935. IV. 80. 43 N é v k ö n y v i. m. 1872. 10. 44 U . o. 13. 1. 46 A m a g y a r n e m z e t t ö r t é n e t e . S z e r k . Szilágyi S. Bpest, 1898. V I I . 123. 48 Szolnokdoboka moh. i. m. V. 543, 545. 47 A 45. s z á m ú j e g y z e t b e n i. h.


Északerdély

nemzetiségi

viszonyainak

kialakulása

239

lalkozásai. Az Érmelléke m á r 1682 előtt áldozatul esett a »két pogány« közti harcnak; németek, törökök és »szatmári tolvajok« Érgiroltot, É r h a t v a n t , É r k á v á s t , Érkisfalut, Érszodorót, Peleszarvadot, Sződemetert, m a j d beljebb Zálnokot, Korondot, az ekkor véglegesen megszünt Apácát, a Szamosmentén pedig Benedekfalvát és Vicsát felprédálták, elnéptelenítették és velük pusztult a szomszédos falvak egész sora. 4 8 A szilágysági magyarok szörnyű s o r s á t Szilágybagos esete szemlélteti: 1553-ban még 63 adófizető és 94 adómentes jobbágy lakja, 1663-ban t ö r t é n t feldulatása u t á n 2 ház m a r a d t benne, 1708-ban lakói közül »heten, vagy nyolcan imittamott a gazokon m a g o k a t megvonni kényteleníttettek«, a többi kibujdosott. Még 1715-ben is csak 11 h á z t a r t á s t számoltak benne össze. 49 Szilágybagos u g y a n kiheverte veszteségeit, de ezt n e m sok, hasonló szenvedéseken átment m a g y a r faluról m o n d h a t j u k el; a többség elvesztette m a g y a r jellegét. Amelyik a háborús pusztítások ellenére sem halt ki egészen, azt az osztrák hadsereg zsarolása s a katona-beszállásolástól való félelem u g r a s z t o t t a szét. 30 A Rákóczi-szabadságharc megint a Mezőséget próbálta meg; Kolozsvár évekig t a r t ó ostroma a l a t t az ellenfelek felélték a környéket és feltették a koronát az előző évszázad m u n k á j á r a . 1703. december 17-én éjszaka például a lovas németek Dengeleg körül 9 f a l u t borítottak lángba, úgy, hogy Dengeleget még 1713-ban is elpusztult f a l u n a k mondják. 3 1 A h á b o r u s csapások sorozatát a t a t á roknak 1717-ben történt beütése z á r j a be, ekkor égett el az 1704-es tűzvész óta alig tengődő Cege, s valószínűleg ennek következtében kellett 1730-ban Kozárváron románok betelepedését megengedni. 52 A háboruk örökös velejáró réme, a pestis a kifosztott, éhező vidékeken szinte sűrűbben szedte áldozatait, mint a fegyver. A kort á r s a k szörnyű képet festenek egy-egy j á r v á n y lefolyásáról, üres házak, kihalt falvak jelzik hódító ú t j á t . Északerdélyben az utolsó nagyobbméretű pestis 1742-ben dühöngött s főleg Szilágymegye lakosságát tizedelte meg. 53 Minthogy pedig a járványok ú t j a rendesen egybeesik a hadseregek útjával, ekkor is azok a m a g y a r falvak szenvedtek, amelyeket félszázaddal előbb az ellenség pusztított. Ákoson 258-an haltak meg és csak 219-en m a r a d t a k életben, Zsibón a halálesetek száma meghaladta a 800-at, Varsolcon 138, Hadadon 48

P e t r i i. m. az egyes f a l u k n á l . U. o. I I I . 6 0 – 6 2 . Pl. a szilágymegyei E g r e s p a t a k o n . U. o. I I I . 344. 51 S z a k á l F e r e n c n a p l ó j a , » E r d é l y ö r ö k s é g e « . Szerk. M a k k a i László. B p e s t , 1942. V I I . 165. 52 Szolnokdoboka mon. i. m. II. 490. és IV. 443. 53 Az 1 7 4 2 – 4 3 . évi p e s t i s a k ö v e t k e z ő s z i l á g y m e g y e i f a l v a k b a n p u s z t í t o t t : Szécs, Görcsön, É r k á v á s , É r h a t v a n , É r k ő r ö s , S z a r v a d , Ú j n é m e t , Érszodoró, P é r , Ákos, Szopor, Szakácsi, T a s n á d , Csög, É r m i n d s z e n t , Girolt, É r s z e n t k i r á l y , É r k i s f a l u , H a d a d , N á d a s d , B o g d á n d , Korond, E r k e d , K u s a j , Varsolc, Bagos, B o r z á s , S o m á j , Mocsolya, V i c s a é s D e r z s i d a , t e h á t e g y - k e t t ő kivételével m i n d m a g y a r f a l v a k b a n , éspedig o l y a n o k b a n , ahol a z előző h á b o r u s k o r s z a k a m ú g y is m e g g y ö n g í t e t t e és számbeli k i s e b b s é g b e t a s z í t o t t a a m a g y a r s á g o t . A p e s t i s l e í r á s á t lásd J a n c s ó Béla: D a t e nouă d e s p r e epidemia d e c i u m ă din A r d e a l î n 1 7 4 2 – 4 3 , Cluj, 1933. Az 1711. évi p e s t i s á l d o z a t a i r ó l n e h á n y a d a t o t közöl S z a b ó T. A t t i l a i. m. 137. l. 49

50


240

Makkai

László

174 áldozatot követelt a járvány, Korondon és Mocsolyán az életbenm a r a d t a k egyetlen házban elfértek. Ezek az adatok elképzelhetővé teszik a XVII. századi pestisjárványok méreteit; ha a XVIII. század közepén, mikor az ország nyugalmasabb állapotok között volt, ilyen halálozási számok fordulhatnak elő, mennyivel súlyosabb lehetett a csapás háborus, bizonytalan viszonyok közt!

TÖRTÉNELMI MÉRLEG HA MEGKISÉRELJÜK a kérdés történelmi mérlegét a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló adatok a l a p j á n felállítani, a pusztulás valódi méreteit megdöbbentő számok t á r j á k elénk. Szilágymegye 106 m a g y a r falujából 46 vesztette el m a g y a r többségét; legtöbbet szenvedett a Szamosmente (10 faluból 7 lett román többségű), épen felére olvadt az Érmellék, majdnem felére a ZilahKraszna- és Szilágy-völgy m a g y a r falvainak száma (28:14 ill. 44:18), aránylag jobb a helyzet a Kusaly völgyében (14:5) s még inkább a Berettyó mentén (10:2). Kolozsmegyében 56 f a l u t veszt e t t ü n k a 113-ból, t e h á t kereken 50%-ot. A legrosszabb a helyzet a Borsa-völgyben (13:1), a megyei átlagnál rosszabb a Mezőségen, a Nádasmentén és az Almás völgyében (31:19 ill. 27:15 és 15:10), felét teszi a veszteség a Kapus- és Kisszamos-völgy falvainak (12:6), úgy, hogy abszolut többségét falvainknak egyedül Kalotaszegen sikerült megőriznünk (15:5). Szolnokdoboka helyzete a legsúlyosabb, i t t még h a r m a d a sem m a r a d t meg a m a g y a r többségű falvaknak (96:76). A tájegységek közül a r á n y l a g tömör magyarságot őriz a Bandó-völgy (6-ból 2 románosodott el) s ehhez kapcsolódva a Nagyszamos-mente (20:14, tehát 6 m a g y a r f a l u ) , a Sajó, Fűzes és Mélyes mente azonban m á r nagyon elpusztult (7:5 ill. 19:14 és 15:13) s a Kisszamos b a l p a r t j á n egyetlen m a g y a r többségű f a l u m a r a d t (29:28). Végeredményben a tárgyalt terület 318 magyar falujából 178 vált román többségűvé. A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN Erdély mezőségi t á j a i n a k m a g y a r s á g a számbelileg megfogyatkozva, gazdaságilag tönkretéve kellett, hogy elébemenjen egy olyan korszaknak, mely semmiben sem kedvezett az erdélyi m a g y a r népi erő újjászervezésének. Az ú j r a meg ú j r a elpusztított falvak lakosságának egy része a török dulás u t á n épen a k k o r népesedő Alföldre menekült és résztvett a középkori m a g y a r n é p t a l a j visszahódításában. Más része, éveket töltve a viszonylagos biztonságot n y u j t ó hegyvidéken, 54 életszínvonala kényszerű csökkenése folytán életmódban, gondolkozásban, majd nyelvben és vallásban mind közelebb sodródott a románsághoz s ez az asszimilálódás azután is folytatódott, mikor elhagyott faluj á b a román telepesekkel együtt t é r t vissza. Tudományos és nem tudományos körökben m á r régóta ismerik, 54 A h a v a s r a menekült lakosságot g y a k r a n csak úgy lehetett visszatérésre kényszeríteni, ha kalibáikat felégették. J a k ó i. m. 127–128.


ÉSZAKERDÉLY NEMZETISÉGI VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI TÉRKÉPE Magyar falu vagy város A XVII. sz. óta elrománosodott magyar falu v. város Román falu Középkori róm. kat. egyház Protestáns egyház Megyehatár Tervezte: MAKKAI LÁSZLÓ


Rajzolta: LÉTAY LAJOS

Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása

241

vizsgálják és értelmezik azt a feltűnő körülményt, hogy a XVIII. század elején összeírt jobbágyok között, román jellegűnek minősített falvakban milyen gyakoriak a magyar családnevek. Ez a tünemény már a középkor végétől kezdve előfordul és részben azzal magyarázható, hogy a román családnevek kialakulása a magyarokénál később indulván meg, az összeírok maguk adtak megkülönböztető előneveket a csak keresztnévvel rendelkező jobbágyoknak. Olyan helyeken azonban, ahol az ilyen magyar családneveket a román lakosság bizonyíthatóan maga is használta – s ez a helyzet úgyszólván mai napig az egész Mezőségen és Szilágy-megyében – ez a feltevés nem állhat meg, mivel a nevek állandósulása csak folytonos, mindennapi használat útján jöhet létre. Az idevágó kutatások ugyan ma még teljességgel hiányoznak s ismerve az erdélyi jobbágylakosság állandó belső vándorlása miatt előálló azonosítási nehézségeket, talán nem is kecsegtetnek sok sikerrel,55 mégis fel kell tételeznünk, hogy a román jobbágyok magyar családneveinek csak egy része tulajdonítható a szökésekkel kapcsolatos névváltoztatásoknak,56 más részük valóban magyarnyelvű közösségben alakult ki és sokszor magyar eredetet takar. Különben olyan falvak magyarnévanyaga, melyek az összeírás adott pillanatában kétségtelenül román jellegűek s a magyar nevek állandó használatát más egykorú források (pl. anyakönyvek), vagy a mai helyzet bizonyítják, teljességgel érthetetlen lenne. Annál inkább, mivel az ősi román néptalaj falvaiban, még ha az összeíró magyar is, a névsorokban a magyar nevek lényegesen ritkábbak, vagy egyáltalán nem fordulnak elő.57 55 V. ö. Maksai Ferenc: Magyar-román együttélés az erdélyi részeken, Erdélyi Múzeum, 1942. 242. sköv. l. 56 Egészen kirívó esetet közöl Szabó T. Attila i. m. 142. l. 57 1538-ban Oláhzsukon Kys, Fodor, Phylep, Zabo, Wak, Nagh, Serfezew, Magyar, Foghas, Santha, Sypos stb. jobbágynevek, de nagyrészük viselőinek nemzetiségét elárulja az ortodox egyházban szokásos keresztnév. Természetesen a nyugati és keleti egyházban egyaránt szokásos keresztnevek esetében a nemzetiségi hovatartozás még megközelítőleg sem dönthető el. 1644-ben Budatelkén a következő jobbágynevek fordulnak elő: Veres, Kopasz, Hegyes, Farkas, Kis, Ravasz, de ortodox keresztnevekkel, ugyanakkor 13 »Molduan« és nehány Kővári, jelezve a lakósság egy részének származási helyét. (Erd. Nemzeti Múzeum, Suky lt. C/20. és Orsz. Levéltár, Kmon. Urb. f. 26.). A XVIII. század eleji összeírásokban főleg Középszolnok és Kraszna megyékben, tehát a mai Szilágymegyében van feltűnően sok magyar nevű román, bár a megye lakosságának 50%-át már akkor is románnak kell tartanunk. Összehasonlításul közöljük a fogarasföldi, ugyanolyan körülmények közt készült összeírást is. Megye Összeirás éve Magyar nevü jobbágy Román nevü jobbágy Középszolnok 1715 775 312 Középszolnok 1720 1885 705 Kraszna 1715 366 59 Kraszna 1720 748 219 Fogarasföld 1713 216 1579

(A fogarasföldi magyarok Fogaras és Sárkány városokban élnek). Ebből is látható, hogy ahol a románság a középkor óta otthon van, az összeírók mindenütt román neveket találtak. Lásd: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, Magyar Statisztikai Közlemények XII. Bpest, 1896. 60, 61, 66, 68 és 206. A kötet egyébként is sok értékes adatot tartalmaz a népesedési viszonyokra vonatkozólag.


242

Makkai László: Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása

A mezőségi m a g y a r népelem nagyfokú elrománosodását t e h á t történelmi ténynek kell elfogadnunk, ha pillanatnyilag nem is áll módunkba ennek arányairól tiszta képet alkotni. A m á r említett életformaváltoztatáson és állandó együttélésen kívül az asszimiláció f ő o k á t az egyházi gondozás válságában kell keresnünk. Az erdélyi magyarság, a Székelyföld egyes vidékeit kivéve, túlnyomó többségében r e f o r m á t u s vagy unitárius vallású volt. A nemzeti fejedelemség bukásával a protestántizmus elvesztette a hivatalos támogatást, a zavaros időkben tömegesen elpusztult eklézsiák visszaállítására sem anyagi, sem erkölcsi lehetőség nem adódott és a pásztor nélkül m a r a d t hívek a h a t a l m i eszközökkel is pártfogolt görögkatolicizmus t á b o r á b a olvadtak bele, ami jórészt e g y ü t t j á r t az elrománosodással. Számos buzgó katolikus földesúr egyenesen elősegítette ezt a folyamatot, megakadályozva protestáns jobbágyai vallásgyakorlatát. A földesurak m a g a t a r t á s a egyébként is a románság terjeszkedését mozdította elő, m e r t az igényesebb, törvényadta jogainak tudatában makacsabb m a g y a r jobbágynak elébe helyezték az engedelmesnek mutatkozó románt. 5 8 Káros illuzióiból csak a Hóralázadás rémségei ébresztették fel az erdélyi nemességet, de a röviddel azután meginduló nemzetiségi öntudatosodás, m a j d a nyelvharc megmerevítették az addig úgyszólván cseppfolyós állapotban levő határozatlan nemzetiségi erőviszonyokat s a nyelvileg és vallásilag elszakadt m a g y a r t a folyton erősödő nemzeti érzés véglegesen a másik táborhoz kapcsolta. Messze vezetne, ha kitérnénk i t t arra, hogy a nemzeti gondolat ébredése milyen végzetesen h á t r á n y o s helyzetben találta a magyarságot, annyi azonban tény, hogy a mai etnikai térkép egy olyan adott pillanatnak hosszú időre szóló lerögzítése, melyben a magyarság, nem lévén u r a sorsának, nemcsak hogy nem t u d o t t idegeneket a m a g a részére vonni, hanem s a j á t bizonytalan s talán kedvezőbb időkben megmenthető véreit is elveszítette. 59 MAKKAI

LÁSZLÓ

58 A protestáns-görögkatolikus és magyar-román viszonylatra vonatkozól a g itt, h e l y s z ű k e m i a t t c s a k Szabó T . A t t i l a idézett m ű v é r e u t a l o k . 59 A m e l l é k e l t t é r k é p e g y h á z i a d a t a i t az idézett m u n k á k o n ( P e t r i , Csánki, Szolnokdoboka mon., N é v k ö n y v ) kívül O r t v a y T i v a d a r , M a g y a r o r s z á g e g y h á z i f ö l d l e í r á s a a X I V . s z á z a d elején c. m u n k á j á b ó l v e t t e m (2 k ö t e t és t é r k é p e k , B p e s t , 1891.). A szövegben a f a l u n e v e k u t á n közölt számok a t é r k é p s z á m a i t jelentik. A t é r k é p e n f e l t ü n t e t e t t e g y h á z i a d a t o k a t f ö l ö s l e g e s n e k t a r t o t t a m a szövegben újraközölni, úgyszintén n e m bizonyítottam a ma is m a g y a r többségű falvak régi magyarságát. Szórványfalunak, azaz elrománosodott falunak tekint e t t e m m i n d a z o n f a l v a k a t , m e l y e k a XIX. s z á z a d b a n r o m á n abszolut t ö b b s é g ü e k . T e r m é s z e t e s e n a m a g y a r s z ó r v á n y o k k ö z t v a n n a k i g e n erős, életképesek is, de e z e k e t a p a r á n y - s z ó r v á n y o k t ó l m e g k ü l ö n b ö z t e t n i s e m a t é r k é p e n , s e m a szöv e g b e n h e l y s z ü k e m i a t t n e m volt mód. E z u t o n k ö s z ö n ö m m e g dr. J a k ó Zsigm o n d szivességét, mellyel f i g y e l m e m e t a z O r s z á g o s L e v é l t á r b a n é s a z E r d é l y i Nemzeti Múzeumban őrzött nehány jobbágyösszeírásra felhívta.


MAGYAR FIGYELŐ

GYULAI PÁL A MAGYAR-ROMÁN VISZONYRÓL 1851-BEN E s t v e egy mezőségi f a l u b a n szállottam meg. A lak n y o m a i t viselte a dúlásnak és pusztulásnak. A bútorok n a g y részét r é g elhordották, m i k e t ott hagytak, összetörték, s a mai napig is ú g y van. H á r m a n egy pohárból i t t u n k ugyan, de mindegyikünk s z á m á r a volt fekhely, azaz k e t t ő n e k j u t o t t ágyfa, a h a r m a d i k n a k szalmát t e r í t e t t e k a földre, mi az á g y a t szintén p ó t o l h a t j a ideiglenesen. A fölvigyázó, ki legjobb a k a r a t mellett is nem vigyázhatott föl a házra s inkább a gazdaságra t e r j e s z t é ki gondjait, tüzet g y u j t t a t o t t a kandallóban. A n y á j a s tűz s a gazda szívessége feledtették a rossz időt. L e n y u g v á s előtt körülültük a kandallót, s a gazda beszélni kezdett. Ne gondolja senki, hogy ebből novella f o g kikerekedni. Isten mentsen, még csak egy rövid krónika sem. N a g y - E n y e d fölégetésétől kezdve az utolsó Maros-parti gyilkolásig oly borzasztó részleteket beszélt el a j á m b o r fölvigyázó, hogy m á r csak azért sem írom le, nehogy valamelyik pesti drámaíró kidolgozza, s így új szerencsétlenség származzék. Másfelől a románok sem szeretik, ha az eféléket emlegetjük. Igyekezzünk feledni mi is. Talán ők is elfelednek egyetmást. H a n e m a j á m b o r fölvigyázó egyebekről is beszélt. E z t m á r röviden megemlítem. Épen oly figyelemre méltó, mint f á j d a l m a s . A r o m á n nép veszélyes izgatás befolyása a l a t t van. Az előzmények a f o r r a d a l o m k o r á b a vezetnek vissza. A r o m á n mozgalmat n e m nemzetiség, v a g y m á s politikai eszme vezérlé. E z i r á n t igen kevés szám volt tisztában. A tömeg lelkében csak egy eszme élt, h a b á r alaptalan, de az 1847ben készített urbér m i a t t némileg igazolt félelem az iránt, hogy a fölszabadulás hirtelen adott nyereményétől m e g f o s z t j á k ; szívében csak egy érzés lángolt: gyűlölet volt földesurai ellen. A vezetők e gyűlölséget a m a g y a r nemzetre vitték át, s hogy a tömeget, kit politikai eszmével f ö l nem zaklathattak, s mai tekintetben semmi kívánni v a l ó j a nem lehetett, célj o k r a használhassák, a birtokviszony m á s a l a p r a tételét igérték, s ez minden tudós rendszer nélkül oda m e n t ki, a mi a m a g y a r é volt, ezután a románé lesz. Természetesen e vezetők, h a b á r az alábbrendeltekből teltek ki, a legnépszerűbbek lőnek, s a többiek, kiket épen n e m lehetett gyanusítani, hogy b a r á t j a i a magyaroknak, v a g y h á t t é r b e szorultak, v a g y oda sodortattak. Most, midőn e törekvések g y a k o r l a t b a vételének nem lehet helye, s a román értelmiség is ellene dolgozik, a nép nem a k a r lem o n d a n i reményeiről, s a régi izgatók alábbrendeltjei, kiket vagy s é r t e t t ambitio, vagy m á s szenvedély vezet, t á p l á l j á k e reményeket, s z í t j á k a szenvedélyt. Még a democrata nevet merik fölvenni – ők, kik az elfoglalt kastélyokban a r i s t o c r a t á t játszodtak, s a hatalmok a l a t t i néppel kegyetlenebbül bántak, mint a régi, r i t k á n h u m a n u s szolgabíró. A minő szép a testvérhazában a volt földesúr és h a j d a n i urbérese s most birtokos t á r s a közti viszony, épen oly szomorító Erdélyben. I t t egym á s t fenyegetve, gyűlölve, s o d o r t a t n a k végletekre. A nép foglalásokkal tölti idejét, a birtokos perléssel, s visszatorlásra kényszerül, a nép bosszút f o r r a l a jövőre, a birtokos remegésben él. Ily sivár élet mily következ-


Magyar Figyelő

244

ményeket r e j t h e t ? Erdélynek nem minden vidékén áll így ugyan a dolog, de kivált a Mezőség- és Alsó-Fehérre nézve nem n a g y í t o t t a rajz. Más tekintetben sem a k a r o k félreértetni. Nincs i t t szó azon románokról, k i k b á r m i politikai eszmét képviselnek, hanem azon kalandorokról, kik gyűlölettel prédikálnak, a b i r t o k o t t á m a d t a t j á k meg, elveszik a nép józan eszét, kik a legképtelenebb communisticai rendszerhez sem t a r t o z n a k s csak oly névvel címezhetők, melyet nem írok le, de mindenki gondolhat. Ily körülmények közt minő a társadalmi élet, könnyen gondolhatni.

FÖLDBIRTOKPOLITIKA ÉS MAGÁNTULAJDON A zsidó ingatlanok igénybevételére vonatkozó t ö r v é n y j a v a s l a t képviselőházi t á r g y a l á s a kitűnő alkalm a t adott egyeseknek a r r a , hogy a magántulajdon szentségének kérdése f e l e t t f o l y t a s s a n a k elméleti v i t á k a t s némelyeknek a r r a is, hogy a m a g á n t u l a j d o n szentségének nevében fejezzék ki a g g o d a l m a i k a t a t ö r v é n y j a v a s l a t t a l szemben. A probléma röviden ez: v a j j o n jogában áll-e az államnak kényszerintézkedések f o r m á j á b a n hozzányúlni a magántulajdonhoz – elsősorban a földtulajdonhoz – s így sebet ejteni a m a uralkodó elven, amely teljes és korlátlan h a t a l m a t biztosít a dolgok f e l e t t azok tulajdonos á n a k ? Azaz: jogos-e a földtulajdon h a s z n á l a t á n a k vagy éppen a földtulajdonnak a korlátozása? Egyszerű volna a feleletet megtalálni a ma Európa-szerte egyre nagyobb erővel érvényesülő új gazdasági rendszer tanaiban, amelyek a korábbi individualizmussal szemben a t á r s a d a l m i közösség igényeit és szükségleteit emelik ki. Eszerint a gazdaságpolitikát a nemzet egyetemes érdekei i r á n y í t j á k s az államnak elsőrangú kötelessége, hogy ezeknek az érdekeknek a szolgálat á b a n erőteljesen beavatkozzék a m a g á n g a z d a s á g i életbe is. A n a g y tömegek jóléte, boldogulása az egész gazdasági szervezet megvált o z t a t á s á t teszi szükségessé s így korlátokat szab a magántulajdonn a k is, b á r a n n a k elvét ez az új gazdasági rendszer is elismeri. A kialakuló új szociális állam ugyan

a magántulajdon a l a p j á n áll, azonban ez a m a g á n t u l a j d o n nem korlátlan, annak felhasználása nemcsak tulajdonosának kényekedvétől függ, hanem korlátozott, a közérdek által h a t á r o k közé szorított s ebben a z ú j f o r m á j á b a n jelentős társadalmi és gazdasági r e f o r m o k fő eszköze. A zsidó birtokok igénybevétele egyszerűen megmagyarázható volna ennek az új szociális államnak gazdasági elveivel, mégis tovább megyünk m a g y a r á z a t é r t s feleletet attól a keresztyén nemzeti elvrendszertől várunk, amely a m a g y a r élet tengelyében áll. A nemzeti gondolat és a keresztyén etika mérlegére helyezzük a kérdést s vizsgálj u k : a földtulajdon kérdésébe való erőteljesebb beavatkozás miképpen egyeztethető össze nemzeti hagyományainkkal s a keresztyén erkölcstan örök értékű elveivel. Régi birtokrendszerünk a l a p j a i t még Szent I s t v á n királyunk r a k t a le. Az országot óriási kiterjedésű m a g á n b i r t o k a i r a támaszkodva ú g y kormányozza, m i n t h a a t y a i birtoka, patrimoniuma lenne s azokat, akik neki szolgálatot tettek, birtokadománnyal jutalmazza. Az adományozás azonban nem céltalan vagyonelaprózás, célja mindig a kir á l y i h a t a l o m s ezzel az állam, a nemzet megerősítése. Az, hogy István k i r á l y még örökjogon, teljes tulajdonként adja birtokadományait, nem változtat a tényen, hogy nemzeti érdekből a d j a s elvileg legfőbb birtokos m a g a a király mar a d . Olyannyira nem változtat, hogy a birtokok feletti szabad rendelkezés j o g á t utódai h a m a r megn y i r b á l j á k s m a g t a l a n halál esetén


Magyar Figyelő

245

nemcsak az adománybirtokokra, h a n e m a szerzett b i r t o k o k r a is r á teszik kezüket, abból kiindulva, hogy a legfőbb birtokos a király. H i á b a harcol a nemesség a szabad rendelkezés jogáért, azt megszerezni nem t u d j a , s Nagy L a j o s ősiségi törvénye egy m á r régen kialakult gyakorlatot erősít meg. Werbőczy Hármaskönyvében m á r a Szent Korona a nemesi jogok k ú t f e j e , a földbirtok legvégső tulajdonosa. A birtokhoz való jog u g y a n c s a k nem korlátlan, bizonyos esetekben a birtok visszaszáll a K o r o n á r a . A földt u l a j d o n t e h á t megbízásnak tekinth e t ő s ezt a megbízást az egyik nemestől el lehet venni és egy másik nemesnek lehet adni, ha a nemzet érdekei ezt ú g y kívánják. Péld á k a t idézhetnénk a r r a , hogy miképpen igyekeztek is királyaink a közérdek és a m a g á n é r d e k egyensúlyát ezen a vonalon f e n n t a r t a n i . Közismert, hogy IV. Béla j ó f o r m á n h a d j á r a t o t indít az országra nézve veszedelmessé növekedett nagybirtokok ellen s azért, hogy a t y j a könnyelmű adományait e nagybirtokosoktól visszaszerezze. „Az adom á n y t hamis néven nevezik örök birtoknak, perpetuitásnak” – vallja, s valahányszor az ország, a nemzet érdeke megkívánta, ugyanezt a politikát f o l y t a t t á k utódai is. Olyan szempont érvényesül régi birtokpolitikánkban, amely ma sem és sohasem h a g y h a t ó figyelmen kívül. Ez a nemzeti önvédelem erkölcsi elve, amely szerint – még a joghagyományokkal szemben is – az államhatalom nem ismerhet korlátokat, amikor m a g á n a k a nemzetnek a védelme f o r o g kockán. IV. Béla, m a j d utódai a közhatalom, vagyis az egyetemes nemzeti érdek megóvása szempontjából h a t á l y t a l a n í t j á k – ha kell erőszakkal – a nemzet érdekei ellen elkövet e t t birtokadományozásokat, s ezt az önvédelmet g y a k o r o l j a a nemzet századokon át mindannyiszor, valahányszor egy ránézve veszedelmes állapot megváltoztatására ez mutatkozik az egyetlen lehetőségnek. A zsidó birtokok igénybevételénél

a m a g y a r nemzet u g y a n c s a k ezt a nemzeti önvédelmet g y a k o r o l j a s ugyancsak ez a nemzeti önvédelem í r j a elő a n n a k a kötelességét is, hogy m á s vonatkozásban hasonlóképpen vizsgáltassék m e g : v a j j o n a földbirtoklás m a i r e n d j e megfelel-e a nemzet egyetemes érdekeinek. S miként a zsidóbirtokokkal kapcsolatosan sem lehet a m a g á n t u l a j d o n hamisan abszolutnak hirdetett elvére hivatkozni, éppen ú g y nem lehet erre az elvre hivatkozni m á s vonatkozásokban sem. Mert ha abból indulunk ki, hogy a magyar földnek végeredményben a nemzet összessége az igazi birtokosa s a föld használatát nem az egyesek, hanem a nemzet érdekei szerint kell szabályozni, a k k o r nyilvánvalóan szükséges a n n a k megállapít á s a is: a m a g y a r föld a m a i birtoklási rendszerben el t u d j a - e látni nemzetfenntartó hivatását, a mai birtoklási rendszer nem áll-e a nemzeti vagyonosodás, a széles néprétegek felemelkedésének ú t j á b a n , azaz nem sérti-e a nemzet egyetemes érdekeit. S h a b á r nincs szándékunk a zsidó birtokok kérdését a f ö l d r e f o r m kérdésével kapcsolatba hozni s távol áll tőlünk a földr e f o r m kérdését összetéveszteni a földosztás jelszavával, mégis kitértünk a f ö l d r e f o r m általános vonatkozásaira is, m e r t mind a zsidó birtokok igénybevételét, mind a célszerű magyar földreformot ugyanaz az elv indokolja s ezért nemcsak a zsidó birtokokkal, h a n e m ált a l á b a n birtoklási rendszerünkkel kapcsolatosan is – a nemzet egyetemes érdekeinek megóvása m i a t t – a m a g á n t u l a j d o n intézménye ú j , nemzeti h a g y o m á n y a i n k n a k megfelelőbb szabályozásra szorul. De nemcsak a nemzeti önvédelem t ö r t é n e t ü n k b e n mindíg érvényesülő erkölcsi elve k í v á n j a m e g a m a g á n t u l a j d o n új rendszabályozását, h a n e m u g y a n e z t követeli a keresztyénség elveinek a gazdasági életben való érvényesítése is. Keresztyén nemzet v a g y u n k s ez a keresztyénség aligha állhat csupán negativumokból, legfőképpen az


Magyar Figyelő

246 antiszemitizmus hangoztatásából, keresztyénségünknek elsősorban abból kell kivilágolnia, hogy életünk s így gazdasági életünk is t a r t a l m á b a n keresztyén. Oly rendszer kell, amely a keresztyén etika elveit, törvényeit és szellemét m a r a déktalanul kifejezi s ez a rendszer megintcsak szemben t a l á l j a m a g á t azzal a magántulajdon-felfogással, melyet némelyek most védelmeznek. A keresztyén felfogás szerint ugyanis minden tulajdon végső fokon az Istené, aki azt megbízásként adja egyeseknek vagy közösségeknek azzal, hogy felőle számolni tartoznak. A vagyon eszerint a r r a való, hogy – s a j á t szükségletein felül – az ember vele szolgáljon abban a közösségben, amelyben él. Keresztyén f e l f o g á s szerint a m a g á n t u l a j d o n n a k k e t t ő s jellege v a n : egyéni és szociális jellege. S nem lehet sem az egyik, sem a másik jellegről megfeledkezni. Az egyik azt kívánja, hogy a magántulajdon elvét fenntartsuk, a másik, hogy a n n a k felhasználása I s t e n előtti felelősséggel és mások javára történjék. Ha pedig nem így történik, a k k o r olyanok kezelésére kell a v a g y o n t bízni, akiknél a közösségnek való szolgálat elve jobban érvényesül. S i t t csak a lelkiismeret mértéke szerint d ö n t h e t j ü k el, hogy hol a h a t á r . Ime, az egyik elv nemzeti megbízásnak, a másik elv isteni megbízásnak tekinti a t u l a j d o n t , t e h á t a f ö l d t u l a j d o n t is. E g y m á s t kiegészítő elvek ezek, amelyek e g y a r á n t m e g k í v á n j á k , hogy ú j r a szabályozzuk a földtulajdon és vele e g y ü t t a m a g á n t u l a j d o n intézményét. Természetesen a zsidó ingatlanokról szóló törvény és általában az állam m a i földbirtokpolitikai beavatkozása még nem ez a v á r t rendszabályozás, de szerencsés kiinduló p o n t ahhoz az úthoz, amelyet, ha végigjárunk, nemzeti élet ü n k n e k egyik legnagyobb kérdése t ö r t é n e t i hagyományaink s a keresztyén etika kívánalmai szerint f o g megoldódni. Vita

Sándor

ORSZÁGOS PÉLDA: AZ E. M. G. E. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület június havi marosvásárhelyi közgyűlése ú t m u t a t ó esemény volt a m a g y a r életben. Hazai méretekben p á r a t l a n a r á n y ú tömegfelvonulásán a felszabadult keleti országrészek egész gazdatársadalma – a Székelyföld gazdakörei teljes létszámban v a g y legalább népes csoportokkal, az északerdélyiek és királyhágómellékiek kiküldötteikkel és vezetőikkel e g y ü t t – részt vett. Ez a megmozdulás E r dély gazdasági élete, m a g a a f a l u volt; s ezáltal m á r ki is lépett egy szervezet közgyűlésének jelentőségéből, országos méretűvé növekedett, elvi súlyt k a p o t t . A kormányzat is ezt nézte, amikor öt taggal és népes kísérettel ment el egy gazdasági egyesület elnökválasztó közgyűlésére; tudta, hogy o t t a felszabadult Fél-Erdély egész m a g y a r s á g á n a k gazdasági rendjeivel találkozhatik. Mi az E M G E ? Feleletül egy tömör mondatot idézünk Teleki Béla, a sorban tizedik elnök marosvásárhelyi székfoglaló beszédéből: „Ez az egyesület száz év óta változatlanul gazdatársadalmi szervezet, népnevelési intézmény, érdekvédelmi szerv és az erdélyi mezőgazdaság szaktestülete”. Ennél kifejezőbben nem lehetne összefoglalni: mi az E M G E önmagában, és mi nekünk. Az alapító Teleki Domokos, az ú j jászervező Mikó Imre és a kisebbségi helyzet következményeit felismerő Szász Pál vonala töretlenül folytatódik Teleki Béla m u n k á j á ban, s így az egyesület, amely a megszállás idején „egy kisebbségi nemzet szervezete s az ország legnagyobb gazdasági testülete” volt (Teleki Béla), most ugyanakkora hittel és hozzáértéssel, megsokszorozódott lehetőségekkel és feladatvállalással végzi az erdélyi m a g y a r gazdasági élet szervezését.


247

Magyar Figyelő Mi azonban nemcsak teljesítményben és jövendőígéretben számolunk, de szeretjük a dolgok elvi oldalát is nézni. Mit jelent az egyetemes magyarság ügyének, hogy az EMGE népi szervezet, érdekvédelmi gazdatömörülés és falunevelő mozgalom? Az élet legkülönbözőbb területein ma g y a k r a n találkozunk egy elharapódzó tünettel, az államosítás kiterjesztésével. Amennyire szükséges, hogy az állam – legfelsőbb ellenőrzési jogán – bizonyos közösségi tevékenységek terén éberen gyakor o l j a a szükséges mértékű irányító és helyreigazító beavatkozást, ez a „közbeszólás” egyebütt éppen olyan r e j t e t t veszedelmeket hordozh a t m a g á b a n . Az állami beavatkozás úgyszólván csak a világháború u t á n lépett a szabadelvű f e l f o g á s helyébe, az eltelt két évtized mégis elég volt kiütéseinek felfedezésére; bizonyossá v á l t : némelyek azért kérnek állhatatosan mindenütt államosítást, hogy a nemzet egyetemére h á r í t h a s s á k a f e l a d a t o k a t és felelősséget. A sikeres á t h á r í t á s erkölcsileg kényelmessé, szellemileg tunyává teszi a terhétől így mentesült közösséget, s a t n y u l á s r a ítéli az eleven társadalmi erőket: a kezdeményező szellemet, hagyományőrzést, a társadalom ö n f e n n t a r t ó ösztönét, életbátorságát. De a legkényesebb feladatok megoldása sem k í v á n j a meg következetesen mindenütt az államosítást. Finom politikai t a p i n t a t t a l rendelkezőknek nem kell külön a r r a is r á m u t a t n u n k , mennyivel bölcsebb dolog, ha – mint az E M G E ropp a n t szervezési m u n k á j a esetében is – az állam nem közvetlenül maga, hivatalok létesítése és az i r a t g y á r t á s m e g k o c k á z t a t á s a árán, közelíti meg egy egész országrész magyarságának gyökérkérdéseit, hanem közvetve végzi el ugyanezt a m u n k á t : a t á r s a d a l m i erők bő felfakadásából külön erre a célra létesült szervezkedést bízza meg, irán y í t j a és ellenőrzi, t á m o g a t j a és s z á m a d á s r a szólítja. Az állam így lesz összetartó a r a n y f o g l a l a t j a a

nemzetté tudatosult társadalom minden felbuggyanó képességének, lehetőségekben rejlő értékének. Az E M G E azonban nemcsak az állami mezőgazdasági közigazgatás és a g a z d a t á r s a d a l o m viszonyának helyes m e g s z a b á s á r a n y u j t példát, hanem r á m u t a t a r r a is, hogy a par a s z t s á g t á r s a d a l m i megszervezésének v a n m á s m ó d j a is, m i n t amely osztályalapon kísérli meg a m a g y a r p a r a s z t s á g tömörítését. Akik ezen az úton h a l a d n a k – minden jószándékuk ellenére – nem l á t j á k v a g y nem is figyelik, hogy a m a g y a r p a r a s z t s á g – éppen úgy, m i n t E r dély földmívelő r e n d j e – n e m osztály, h a n e m m a g a is bonyolult rétegződésű, vidékenként a népiség történetéből is jól m e g m a g y a r á z h a t ó a n más összetételű, öncélúan berendezkedett társadalom. Ez a mozgalom, amikor osztállyá szorít a n á össze a parasztságot, – t á r sadalomlélektani törvényszerűség szerint – k é t nem kívánt gyümölcsöt érlel: először szembefordítja a parasztságot a magyar t á r s a d a l o m osztálybélyegekkel megs ü t ö g e t e t t polgári és értelmiségi rétegeivel, nemkülönben a birtokososztállyal; másodszor pedig, ha az osztályszemlélet támaszairól feszegetnek t á r s a d a l m i kérdéseket, a bomlás csirái hullanak a parasztságba is, m e r t a p a r a s z t s á g felfedezi belső egyenetlenségeit, s f o n tosabbnak véli előbb azokkal „számolni le”. A széles p a r a s z t t á r s a d a l o m így szertedarabolódik, e r e j e elforgácsolódik. Az osztállyá minősítés, ha a p a r a s z t s á g vállalja, egyrészt leköti a p a r a s z t s á g belső erőit, figyelmét elvonja kérdéseinek helyes felismerésétől, m á s r é s z t szükségtelenül ellenérzéseket gerjeszt, a m i k o r t á r s a dalomszerkezeti kérdések vágán y á r a t o l j a a v i t a t h a t a t l a n u l gazdasági és gazdaságpolitikai f ü g g ő ü g y e k e t ; lebontást tesz meg az alk o t á s feltételévé, viadalokat rendez sürgős g á t k ö t é s helyett. Legsúlyosabb következménye t a l á n mégis az (s ez dönti d u g á b a is), hogy félre-


Magyar Figyelő

248 löki az útból, v a g y védekezésre szorítva ellenségévé teszi mindazt, aki – b á r k é t k a r j á t szívesen a j á n laná m u n k á r a – „osztály szerint” n e m tartozik a p a r a s z t s á g b a . Az E M G E szervezési elve homlokegyenest ellenkezik ezzel, m e r t hivatásrendi nézőpontból tekint a magyar mezőgazdasági termelés alaptényezőit jelentő birtokoscsop o r t o k r a ; foglalkozást l á t bennük s ezért szervezi és szervezheti egy szinten, egy t á b o r b a ; érdekeket lát, a m a g y a r gazda érdekeit, amelyek elsőrendű nemzeti érdekek s minden védelmet megérdemelnek. Az egyes birtokoscsoportok – a kisgazdán át le a törpebirtokosig, az egyholdas, k é t t e h e n e s m a g y a r i g – m e g k a p j á k mind benne, amire szükségük v a n ; amióta Szász Pál szélesre k i t á r t a az E M G E kapuit, a kisgazdák özönnel n y o m u l t a k be a szervezetbe, s ma a nép s a j á t j á n a k t u d j a az egészet és jogosan, hiszen m a g a a l k o t j a , m e g t a l á l j a benne érdekeinek védelmét, fejlődésének szellemi és a n y a g i feltételeit. E u r ó pa még a gondolatig sem j u t o t t volt el a testületi államszervezésben, amikor nálunk, az EMGÉ-ben, m á r a legszélesebb hivatásszervezet, a legáltalánosabb m a g y a r foglalkozást f o l y t a t ó erdélyi emberek tömörülete készen állott. A z E M G E Erdély s a j á t s á g o s t á r sadalmi, szellemi és földbirtokviszonyaibői s a r j a d t ki, terebélyesedett el. I t t , ahol a gazdaságnak, f ő k é n t az erdő- és mezőgazdaságnak ekk o r a nemzetpolitikai céljai és fela d a t a i vannak, nélkülözhetetlenül szükséges, hogy gazdasági életünk kitűnően működő gépezete – m i n t az E M G E – közvetlenül kapcsol ó d j é k a dolgok gyökerébe: népbe, földbe, termelésbe. Az E M G E h a j szálpontos m u n k á j á n a k t i t k a abban van, hogy éppen e gyökértényezők összefogása h í v t a létre, t a r t o t t a f e n n , ragaszkodik hozzá ma és kív á n j a továbbfejleszteni, az egész m a g y a r életközösség példás szolgálatára. Parajdi

Incze

Lajos

»MÁRCIUS« Homlokán ezzel a címmel jelent m e g az erdélyi m a g y a r egyetemi i f j ú s á g l a p j á n a k első száma. Az az i f j ú s á g í r t a és a d t a ki, amelyik a m a g y a r diákéletben elsőül b o n t o t t a ki az egység zászlóját. E z t a példát követte később Szeged, s ma m á r o t t t a r t u n k , hogy a kolozsvári kezdemény országos viszonylatban is jelentőségteljes mozgató erővé vált. „Tiszta cél és m a g y a r szív vezet bennünket az úton, amelyen most elindulunk” – vallja a Március program-adó vezető cikke. „Hiszünk abban a népben, amely minket a d o t t és amelynek mi mindent adni akarunk, m e r t ő a megújulás, ő a jövő és a k a r j u k , hogy úr legyen azon a földön, amelyet megszerzett, megvédett és megdolgozott. Nem jelszóként, hanem valóságként h i r d e t j ü k , hogy osztályok a t nem ismerünk a m a g y a r társadalomban, hanem csak m u n k á s rendeket, amelyeket a lélek és a t u d a t f ű z össze”. Az osztálytalan t á r s a dalmú, népi és minőségi Magyarország ügyéért tör lándzsát az egyetemi diákok szócsöve. A speciálist á n a k nevezett rész-emberrel szemben hirdeti az új és egész m a g y a r emberideált. „Mert mi évszázadok óta. E u r ó p a legnagyobb ezermesterei vagyunk. A m a g y a r k u l t ú r a igazi hordozói az összes tudományokhoz értő, enciklopédikus gondolkodásuak voltak s a m o s t a n i gondolkozásmód csak a civilizáció h a t á s a a l a t t vált olyan töredékessé, aprólékossá. Ma az összes tudom á n y á g a k eredményeinek integrál á s á r a van szükség és ezen keresztül torkollunk a kollektiv munkába”. A minőség, az öntudat és a kollektiv m u n k a szempontjából mar a s z t a l j a el a felszabadulás óta eltelt k é t év diákságát Lőrinczi László (Keresztmetszet), amikor megállapítja, hogy „ebben az i f j ú ságban... ma kevés értéket és semmi közös eszményt nem lehet t a lálni.” „A kisebbségi évek a l a t t az erdélyi i f j ú s á g különb volt, mint ma” – m o n d j a , s a mai helyzetké-


Magyar Figyelő

249

pet a következőkben összegezi: Ez az i f j ú s á g csalódott apáiban és önmagában, abban a hitében, h o g y szerepe lehet Erdély újjáépítésében. „Mi nagyobb f e l a d a t o k a t vállaltunk akkor m a g u n k r a , m i n t amilyeneket ma ránkbiznak”. De csalód o t t a népi Magyarország személyes példákban szűkölködő hirdetőiben és az erdélyi irodalomban is. Negatív megállapításokkal szolgál a diákság magáról, diákszövetsége munkaközösségeiben való csekély m é r t é k ű részvételéről is. Ám a Diákvédő Hivatal a jövőben m á r csak azokat részesíti segélyben, akik igazolják, hogy dolgoztak a közösségért, í r j a Dányi Károly. Kolosy Márton mozgalmi beszámolój á b a n a kérdés egész szövevényét áttekinti, s az új diákegységet indokolja és népszerűsíti. Marosi Péter alaptétele („Ki a középosztályból”) vitatható. A helytállás a szükséges á t a l a k u l á s és átalakítás elvégzésével, a menekülésnél nagyobb s bizonnyal nehezebb feladat. A továbbiakban az egyetemi i f j ú s á g véleménye a mag y a r filmről, a kolozsvári Művészeti Hetekről, a m a g y a r t a n á r r ó l egytől-egyig a r r a m u t a t , hogy a mozgalomban, a m u n k á b a n élenjárók tisztán l á t j á k a z ú j m a g y a r életben r e á j u k v á r ó f e l a d a t o k a t . A m u n k a elvégzéséhez azonban nemcsak illumináltakra, vezetőkre, de a közrendbéli m u n k á s o k r a is egyformán szükség van. A Március tanuls á g a szerint pedig ú g y látszik, hogy

m é g az „ e g y s é g f r o n t o t ” kezdeményező kolozsvári diákság körében is ennél a pontnál m u t a t k o z n a k hiányok. Ez a Lőrinczi László meghatározása szerinti „szegény gazdags á g ” elárulja, hogy diákságunk különféle és éppen ú j a b b a n beállott eltolódások következtében m a g a t a r t á s á b a n m é g távolról sem jut o t t közös nevezőre. Holott enélkül a h i r d e t e t t célok m u n k á l á s a feltétlenül eredménytelen, illetőleg csak részeredményeket hozó m a r a d . A Március mind a f e n t e b b említ e t t cikkekben, mind publicisztikájában (Parajdi Incze Lajos: Márciusi hittel) és szépirodalmi a n y a g á ban (Pávai Mihály, Lőrinczi László, Hegyi Endre, Derzsi Sándor, Gellért Sándor) olyan törekvésre mutat, amely t a r t a l m á b a n és színvonalában beszédesen bizonyítja a diáks á g korszerű m a g y a r feladatvállalását, szókimondó b á t o r s á g á t és lendületét. L a p j á n a k indulása reményekre jogosít, s ezeknek fokozatos beváltásáról önmaga a d h a t a jövőben bizonyságot. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a főiskolás ifj ú s á g megnyilatkozásainak igazi értékét, lényegét nem egy lap t a r t a l m á b a n és színvonalában, h a n e m tömege minden egyedének m a g a t a r t á s á b a n és közösségi munkavállalásában l á t j u k . Ebben a viszonylatban pedig éppen a lapban megnyilatkozók részéről h a n g z a n a k el bizonyára indokolt panaszok.


Szabó

István

SZEMLE MAGYAR KÖZÉPKOR* ALIG PÁR ÉVTIZEDDEL m a r a d t mögöttünk az elmult századforduló, mégis úgy tűnik, m i n t h a századok teltek volna el azóta. Életszemléletben, gondolkodásmódban összehasonlíthatatlanul messzebb v a g y u n k tőle, mint volt e korszak nemzedéke a k á r kétszáz évvel előtte j á r t őseitől is. E g y világtörténeti korszak zárul le s új századok indulnak ú t j u k r a az előttünk j á r ó nemzedékkel. A n a g y á t a l a k u l á s t ezernyi jel m u t a t j a , de kevés példa van, amely kézzelfoghatóbban igazolná, mint a történetszemlélet változása és ebben is a világtörténelem a m a részének teljes »átértékelése«, melyet Cellarius hallei egyetemi t a n á r u t á n középkornak nevezünk. Az elmult századok szemében e korszak a »konszolidált barbárságot« jelképezte s jelképezi mindmáig, sokszor egészen művelt emberek felfogásában is. Ezen – századok beidegzéséről lévén szó – nincs mit csudálkoznunk. Modern világunk alapvetése, a renaissance egy kiszikkadt, megkopott középkorral – helyesebben a n n a k utolsó századával – találkozott szembe, mely a m a g a szerkezetében, rendszerében valóban alkalmatlan volt m á r az élet továbbvitelére. Új eszmék, új célok voltak kialakulóban: a közösségi, e földi életen t ú l m u t a t ó életeszmény helyén egyre jobban az egyéni élet, a földi lét lett a cél – sok tekintetben hasonlóan az ókorhoz. K é t világ találkozott, s az antik k u l t ú r a ú j r a felragyogó fénye, meg a vele rokonszenvező új koreszmék hosszú századokra árnyékba borították a régi és az új világ között eltelt évezredet. A »sötét középkor« fogalma t e h á t tulajdonképen m á r ekkor megszületett. Az új világképben csak a n n a k volt »értelme« és »értéke«, amit az ész, a »tapasztalat« igazolt. Mindent, ami ezek h a t á r a i n kívül esett, »babonának«, azaz »középkorinak« t a r t o t t a k . S e véleményt egyre jobban igazolni látszottak azok a h a t a l m a s szellemi eredmények, soha nem lát o t t és nem remélt tudományos felfedezések, melyek az emberiség egész életmódját f o r r a d a l m i módon átalakították, sokszor egy nemzedéknyi időn belül. A földi élet egyre szebb, kellemesebb, kényelmesebb lett: eddig nem ismert, vagy éppen r e t t e g e t t természeti erők engedelmes eszközökké v á l t a k az ember kezében. S merészebb képzeletű emberek előtt m á r felmer ü l t a n n a k a boldog kornak a képe is, mikor az emberi lét és lélek törvényszerűségei éppúgy ismertekké válnak, mint a természet r e j t e t t titkai. Hiszen Taine mondotta, hogy az ember csak ú g y termék, mint a só és a vitriol. Nem kétséges – így vélekedtek a kor emberei – hogy a tudom á n y e téren is m e g f e j t m a j d minden rejtélyt, s véget vet a »középkori babonáknak« éppen úgy, mint ahogy szertefoszlatott sok-sok hiedelmet a természeti törvények felismerésével. Semmi sem látszott elérhetetlennek – ha n e m g á t o l j á k az egyént a kezdeményezésben, képességei kifejtésében. * Középkori történetünkre vonatkozó k u t a t á s o k a két világháború között ( 1 9 2 0 – 1 9 4 0 . ) . M e g kell a z o n b a n j e g y e z n ü n k : a t ö r t é n e l e m f o g a l m á b a m a m á r b e l e t a r t o z i k m i n d e n f a j t a , a z e g y k o r i é l e t r e v o n a t k o z ó k u t a t á s , t e h á t a régészet, m ű v é s z e t t ö r t é n e t , j o g t ö r t é n e t stb. is. E z e k r e a k i s s é m é g i s t á v o l a b b eső t e r ü l e t e k r e a z o n b a n i t t n e m t é r h e t t ü n k ki, m e r t i s m e r t e t é s ü n k így s z á r a z névés c í m f e l s o r o l á s s á v á l t volna.


Szemle

251

Hogyan is é r t h e t t e volna meg e korszak a középkor közösségi eszmén y é t : azt, hogy az egyén élete szolgálat, magasabb, erkölcsi célok szolgál a t a ! Mit l á t h a t o t t az aszkézisben a »polgári kényelemmel berendezett otthonba« belehízott polgár? Legfeljebb a lelki egyensúly megbomlását. S hogy e föld síralomvölgy és előkészület csupán? Mosolygott r a j t a . Ha pedig olvasmányai a l a p j á n belepillantott azokba a kezdetleges életviszonyokba, melyek között a középkori ember élte az életet, csak szánalmat érezhetett i r á n t a . ENNEK A VILÁGKÉPNEK kiérett történetszemlélete az Auguste Comte által megfogalmazott pozitivizmus. E s z e r i n t a t ö r t é n e t í r ó f e l a d a t a a jelenségek, a tények pontos leírása, az ész, a t a p a s z t a l á s h a t á r a i között s ennek a l a p j á n a fejlődés törvényszerűségeinek megállapítása. Az i r á n y természetesen kedvező f o g a d t a t á s r a t a l á l t nálunk is, hiszen mi is benne élt ü n k az ú j k o r i E u r ó p a gondolatvilágában, melynek ez a történet-filozófia magától értetődő eredője volt. Nálunk azonban teljesen a jelenségek leírása, a tények megállapítása lett a cél – még merevebb dogmatizmussal, mint ami az irányban m á r eredetileg is benne rejlett. E n n e k ellenére el kell i s m e r n ü n k : az események, a tények tisztázásában, s o r r e n d j ü k megállapításában igen n a g y érdemei v a n n a k ennek a »magyar pozitivizmusnak«. Az összefüggéseket azonban a m a g a leíró módszerével m á r n e m l á t t a meg sokszor ott sem, ahol ezek »tapasztalással« is megállapíthatók lettek volna. Szemléletében a mult d a r a b o k r a h u l l o t t : nem t u d o t t életet teremteni az adatokból, m e r t n e m t u d o t t lelket önteni a holt anyagba. Századok, sőt egész korszakok képe így nem sokban különbözött egymástól, legfeljebb a nevek változtak a h á b o r u k és békék sorozatában. Az irány ezzel k á t y u b a jutott, jelezve egyszersmind azt, hogy az a világkép, gondolkodásmód, melynek szülötte volt ő is, h a m a r o s a n megrázkodtatásoknak néz elébe. S a szellemi életnek ez a szeizmográfként való működése, mint annyiszor a történelemben, most is helyesnek bizonyult. Valóban: lent az élet, a lélek mélyében m á r olyan irracionális, kollektiv erők halmozódtak fel, melyek bármely pillanatban felborulással fenyegették az egyéni szabadság, sőt szabadosság kultuszában élő, akkori világ értelmi birodalmát. S amint a b a j o k és hiányok először a szellemi élet területén váltak észrevehetőkké, éppen ú g y természetes, hogy kiküszöbölésükre, megszüntetésükre is a szellemi élet k u t a t ó i t e t t é k meg a kezdeményező lépéseket. Világnézetté, történetszemléletté ezek a törekvések először a német idealizmus m u n k á s s á g a nyomán érlelődtek. E n n e k képviselői hangsúlyozták, s igazolták először történeti k u t a t á s a i k k a l , hogy az emberi lélek n e m termék, nem mechanikai törvényszerűségek szerint igazodó jelensége a történelemnek, h a n e m éppen sok tekintetben létrehozója. Belőle f a k a d n a k azok a vágyak, célok, eszmék, melyeknek eredményei, megvalósulásai a tények, az események: a történelem res gestae-je. Ha t e h á t m e g a k a r j u k érteni a történeti folyamatokat, ezek mögé a látható, »kézzelfogható« tények mögé kell nézni, s lelki átéléssel kell m e g r a g a d n u n k az őket létrehozó célkitűzéseket és eszméket. Ebben a szemléletben természetesen egészen m á s megvilágításba kerültek a történeti élet eseményei. Kiderült, hogy nem az időrendi egymásután, v a g y egymásmellettiség laza, sőt sokszor téves f o n a l á n f ü g g n e k össze egymással, hanem sokkal inkább az emberi lélekből, szellemből f a k a d t célok, eszmék szerint igazodnak. Egyszersmind világossá vált ezzel az is, hogy a középkor »babonái«, »hiedelmei« is ilyen, az ész és tapasztalás h a t á r a i n túllévő, t e h á t az ésszel teljesen meg nem magyarázható célok és eszmények. S a »sötét középkor« egyszerre megvilágosodott. A n a g y lendülettel meginduló részletkutatások h a m a r o s a n egészen új közép-


252

Szemle

korképet r a j z o l t a k a régi helyére. Eredményeiket nálunk Váczy Péter f o g t a össze európai viszonylatban is jelentős és értékes, h a t a l m a s méretű szintézisbe, a nagyközönség s z á m á r a is élvezetes előadásban. 1 A POZITIVISTA SZEMLÉLETTEL VALÓ ELÉGEDETLENSÉG nyomai h a z á n k b a n is fellelhetők m á r az első világháború előtti években. Az akk o r i f i a t a l történész-nemzedék élenjárói Horváth János, Szekfű Gyula, Hóman Bálint t a l á n ennek az új történetszemléletnek a tüzetes ismerete nélkül is – mintegy s a j á t intuiciójukból ráléptek az akkor m á r kidolgozott, úgynevezett szellemtörténeti irány felé vezető ú t r a . P r o t e s t á n s teológusok, m i n t a kitűnő egyháztörténész, Révész Imre és mások pedig Troeltschnek, az i r á n y egyik legkiválóbb képviselőjének a j k á r ó l élőszób a n h a l l h a t t á k az új szemlélet elveit. Komis Gyula Dilthey-ismertetéséből pedig hazai tudományos világunk szélesebb rétegei szerezhettek tudom á s t a végbemenő n a g y átalakulásról. Az összeomlásig azonban ezek a kezdeményezések nagyobb h a t á s t n e m keltettek. A n n á l nagyobb visszhangra és megértésre t a l á l t a k a háb o r ú u t á n . Trianonban nemzetünket minden életlehetőségéből k i f o r g a t t á k , n e m m a r a d t m á s reményünk és fegyverünk, mint a lélek, a szellem ereje. S a k a t a s z t r ó f a á r n y é k á b a n rá kellett döbbennünk arra, hogy ez a szemlélet, mellyel a háború előtt néztük a mult és a jelen kérdéseit egyaránt, n e m a valóságot v e t í t e t t e elénk, h a n e m – mint egy prizma, – annak torzított képét. Az összeomlás a m a g a szörnyű valóságában m e g m u t a t t a : mennyire téves s mennyire hasznavehetetlen államnak és nemzetnek olyan megfogalmazása, szemlélete, m i n t amilyen a háború előtti étvizedeké volt! Rá kellett döbbennünk a nemzetiségi kérdés szinte halálos f o n t o s s á g á r a is, melyre a h á b o r ú előtt hasztalan igyekezett felhívni a figyelmet pl. Jancsó Benedek kötetekre duzzadt munkáival. M a j d minden n a p új kétségeket, új kérdéseket vetett fel, s r á j u k választ v á r t nemcsak a tudósok szűkebb köre, h a n e m a szélesebb értelemben v e t t nemzeti társadalom is. S honnan v á r h a t t a volna a megoldást, a megnyugvást, a bátorítást, az irányt, ha nem a nemzeti multból, a lélek, a szellem m e g t a r t ó és felemelő erejének hangsúlyozásával?! Ilyen szellemi környezetben f o g a n t és született meg a magyar történet új szintézise Hóman Bálint és Szekfű Gyula feldolgozásában, az új, szellemtörténeti irány szemléleti és módszertani újításainak, elveinek felhasználásával.2 N a g y nehézséget okozott azonban az a körülmény, hogy az új szemléletben új kérdések vetődtek fel, s régi problémák is sokszor egészen m á s megvilágításba kerültek. Ezeket részlettanulmányok sorának kellett volna tisztáznia a szintézis előtt. Ehhez azonban szükség volt a r r a , h o g y az új i r á n y szemléleti, módszertani elveit a k u t a t ó k szélesebb rétegei is m e g i s m e r j é k az egyes szakterületeken. Bizonyára ez a cél vezette H ó m a n t A Magyar Történettudomány Kézikönyve című sorozat létrehozásában. Ebből azonban 1930-ig alig p á r kötet készült el, mint pl. Komis Gyula kitűnő Történetfilozófiája és Dékány István kisterjedelmű, de n a g y é r t é k ű módszertana. A másik szellemi alapvetés, A magyar történetírás új útjai című m u n k a pedig csak 1933-ban l á t o t t napvilágot. Ezek szellemében készült részletmunkák t e h á t nem igen álltak Hóman rendelkezésére, hiszen szintézise ekkor m á r a befejezéshez közeledett. M u n k á j á b a n így elsősorban a pozitivizmus eredményeire kellett támaszkodnia. Ezeken kívül legfeljebb s a j á t k u t a t á s a i r a építhetett, meg a huszas években egyre 1 2

1934.

Hóman–Szekfű–Kerényi: Hóman Bálint–Szekfű

E g y e t e m e s T ö r t é n e t . II. k. Bpest, 1936. Gyula: M a g y a r T ö r t é n e t I – V I I . Bpest, 1928–


253

Szemle

jobban nekilendülő történeti irodalom n é h á n y kiváló és m a r a d a n d ó értékű alkotására. A szintézis t e h á t sok tekintetben megelőzte az analizist, ami nem egészséges állapot. Az a n a g y h a t á s azonban, melyet a M a g y a r Történet középkori kötetei is kiváltottak a nemzet szélesebb rétegeiből, m u t a t j a , hogy Hóman Bálint sikeresen oldotta meg nehéz f e l a d a t á t . Nincs i t t t e r ü n k a r r a , hogy részletesen t a g l a l j u k : milyen ú j eredményekkel gazdagította H ó m a n Bálint történeti t u d a t u n k a t ? Csak n é h á n y szempontra h í v j u k fel a figyelmet. Ő éreztette először teljes n a g y s á g á b a n és életszerűségében azt a t r a g é d i á b a illő feszült légkört, mely m a g y a r s á g és Európa, m a g y a r jelen és jövő között volt Szent I s t v á n trónraléptekor. S mesterien m u t a t j a meg azt is, hogyan oldotta meg első királyunk élete m u n k á j á v a l ezt a lét-nemlét kérdését felállító helyzetet. E g y másik n a g y korfordulón: az Árpádház kihalta után, Károly R ó b e r t uralkodásában ism é t hasonlóan kényes évtizedeket helyezett egészen új megvilágításba, s t á r t a fel egy egész korszak anyagi és szellemi a l a p j a i t – jórészt s a j á t k u t a t á s a i alapján. Ugyancsak nagyjelentőségű a n n a k a szerepnek a megvillantása, sőt sok tekintetben tisztázása is, melyet a n a g y b i r t o k j á t s z o t t – különösen Zsigmondtól kezdve – t á r s a d a l m u n k fejlődésében. Végül, de nem utolsó s o r b a n : H ó m a n Bálint vetítette elénk először középkori nagyhatalmi állásunk életszerű képét. S e r r e bizony a trianoni szűk esztendőkben nagyon is szüksége volt n e m z e t t u d a t u n k n a k – h a t á r o k o n belül és h a t á r o k o n kívül. Természetes azonban, hogy mindazokat a részletmunkákat, melyeknek rendelkezésre kellett volna állniok egy új szemléletben, új összefoglalás számára, nem pótolhatták egy ember képességei: hézagok, hiányok, hibák t e h á t m a r a d t a k , s egyes részeket módosítottak, m á s o k a t egészen új megvilágításba is helyeztek a későbbi részletkutatások. De az a kétségtelen tény, hogy e részletkutatások nagyon sokszor H ó m a n m u n k á j á b ó l indultak ki, a n n a k bizonyítéka – negativ oldalról is – hogy H ó m a n B á l i n t jól oldotta meg feladatát. Abban tehát, hogy ma m á r a részletkutatások eredményei m a j d hogy szétfeszítik az általa a d o t t kereteket, jelentős része van neki is. ŐSTÖRTÉNETÜNKET m á r H ó m a n szintézise előtt egészen új megvilágít á s b a helyezte Gombocz Zoltán3 korszakos jelentőségű tanulmánya, továbbá gróf Zichy István4 és Németh Gyula5 ú t t ö r ő m u n k á s s á g a . Ők mut a t t a k rá erős hangsúllyal a r r a , hogy nemzetünknek a háború előtt d í v o t t finn-ugor s z á r m a z t a t á s a meglehetősen egyoldalú: a törökségnek – nevezetesen az óbolgár (ogur) népnek – ugyancsak igen n a g y része van nemzetté válásunkban. Megállapították a keveredés idejét, helyét, k u l t ú r á l i s jelentőségét is. A keveredés mértékét, milyenségét művelődési és történeti h á t t e r é t pedig N é m e t h Gyula 6 tisztázta szinte végérvényesen, – de m á r Hóman Bálint összefoglalása után. Életszerű képpé Deér J ó z s e f 7 f o g t a össze az eredményeket kitűnő könyvében, a szellemtörténeti i r á n y egyik legszebb alkotásában, r á m u t a t v a a r r a is, hogy a n o m á d kor lelki-szellemi örökségének milyen döntő h a t á s a volt a későbbi, keresztény századokra az állam, a társadalom, az alkotmány és nemzetiség-politika fejlődése tekintetében e g y a r á n t . 3 Gombócz Zoltán: A m a g y a r ő s h a z a és a n e m z e t i h a g y o m á n y . N y e l v t u d o m á n y i K ö z l e m é n y e k 1918. 129. l. és 1923. 1. l. 4 Gróf Zichy István: A m a g y a r s á g ő s t ö r t é n e t e és m ű v e l t s é g e a h o n f o g lalásig. A M a g y a r N y e l v t u d o m á n y K é z i k ö n y v e I. 5. B p e s t , 1923. 5 H u n o k , b o l g á r o k , m a g y a r o k . A k a d é m i a i székfoglaló. 6 Németh Gyula: A h o n f o g l a l ó m a g y a r s á g k i a l a k u l á s a . B p e s t , 1930. 7 Deér József: P o g á n y m a g y a r s á g , k e r e s z t é n y m a g y a r s á g . B p e s t , 1938.


254

Szemle

H ó m a n Bálint m u n k á j á v a l szemben az első vita a X I – X I I . század m a g y a r állama jellegének meghatározásával kapcsolatban merült fel. Hóm a n Bálint ezt a k o r t a patrimoniális k i r á l y s á g k o r á n a k nevezte, m e r t – m i n t m o n d j a – az állam képviselője, a k i r á l y h a t a l m a a t y a i örökségén, p a t r i m o n i u m á n nyugodott. Mályusz Elemér szerint azonban ez az elnevezés helytelen, m á r csak a társadalmi fejlődés szempontjából is. De nem kifejező azért sem, m e r t nem j u t n a k benne érvényre a pogánykorból megm a r a d t , az egész korszak jellegét lényegesen meghatározó vonások. Ezért a patrimoniális korjelző helyett a karizmatikus megjelölést ajánlotta. 8 Hasonló eredményekre j u t o t t a pogánykor örökségét illetően Deér József is m á r idézett kiváló m u n k á j á b a n , s a Hóman-Mályusz ellentétet az »Árpádok parancsuralma« elnevezéssel igyekezett feloldani. Másfelől a »politik a i lényeg« oldaláról igyekezett megközelíteni a problémát Váczy Péter, s a r r a m u t a t o t t rá, hogy a politikum hordozója, i r á n y í t ó j a e korszakban hol a társadalom, hol az állam, hol pedig az egyház. 9 Közben egész sor új és helyes megállapítást t e t t állami, társadalmi és egyházi kérdések tekintetében egyaránt, bizonyságul a r r a : mennyi új és helyes szempontot adh a t m u l t u n k vizsgálatának az, aki – m i n t ő – teljesen ismeri az egyk o r ú egyetemes történeti fejlődést. A trónöröklés kérdését Bartoniek Emma szép t a n u l m á n y a i tisztázták, megállapítva, hogy a XII. század közepéig a nomádkor örökségeként inkább a király testvérei, u t á n a pedig m á r rendszerint a király fiai következtek a trónon. 1 0 Mindezeket az eredményeket szintén Váczy P é t e r foglalta össze – a román és gót stílus k o r a elnevezéssel illetve t ö r t é n e t ü n k X I – X I V . századait. 1 1 E FENNEBB TÁRGYALT TANULMÁNYOKBAN – mint futólagos ismertetésünkből is látszik – sok társadálomtörténeti vonás, részleteredmény is található. Ez természetes. Állam és t á r s a d a l o m a történeti valóságban szinte szétválaszthatatlanul összefonódik, s így összefonódnak a k u t a t á sok is. Mégis – könnyebb á t t e k i n t é s végett – különválasztottuk azokat a tanulmányokat, melyek elsősorban, v a g y éppen kizárólagosan t á r s a d a lomtörténetiek. E t é r e n a »modern kor« megindulását Szekfű Gyulának m é g a háború előtt megjelent t a n u l m á n y a jelzi, melyben elsőnek m u t a t o t t rá a r r a , hogy az okleveleinkben serviensek és familiárisok néven emleget e t t elemek egy egész rétegét a l k o t j á k társadalmunknak. 1 2 A kérdést Tagányi, Erdélyi,13 m a j d Hóman és V á c z y 1 4 tanulmányai vitték közelebb a megoldáshoz, s mélyítették el annyira, hogy 1938-ban a kitűnő szociológiai képzettségű Mályusz m á r világos á t t e k i n t é s t t u d o t t adni a négy r e n d : papság, polgárság, fő- és köznemesség fejlődéséről, természetesen s a j á t , a X I V – X V . századra vonatkozó igen jelentős eredményeinek felhasználásával. 1 5 M u n k á j á n a k eredménye egész t á r s a d a l m i szerkezetünk kialaku8 Mályusz Elemér: A p a t r i m o n i á l i s k i r á l y s á g . T á r s a d a l o m t u d o m á n y 1933. 37. l., A k a r i z m a t i k u s k i r á l y s á g . U. o. 1934. 153. l. 9 Váczy Péter: Die e r s t e E p o c h e des u n g a r i s c h e n K ö n i g t u m s . P é c s , 1935. 10 Bartoniek Emma: Az Á r p á d o k t r ó n ö r ö k l é s i joga. S z á z a d o k , 1 9 2 5 – 2 6 . 785. l. é s 1936. 359. l. 11 Váczy Péter: A m a g y a r s á g a r o m á n és a g ó t stílus k o r á b a n . M a g y a r M ű v e l ő d é s t ö r t é n e t I. 93. l. 12 S z e k f ű Gyula: S e r v i e n s e k és f a m i l i á r i s o k . 1912. 13 T a g á n y i – E r d é l y i v i t a : T ö r t é n e t i Szemle, 1 9 1 3 – 1 9 1 6 . 14 Váczy Péter: A k i r á l y i s e r v i e n s e k és a p a t r i m o n i á l i s k i r á l y s á g . S z á z a dok, 1 9 2 7 – 1 9 2 8 . 15 Mályusz Elemér: Die E n t s t e h u n g d e r S t ä n d e im m i t t e l a l t e r l i c h e n U n g a r n . A zürichi n e m z e t k ö z i t ö r t é n e t i k o n g r e s s z u s o n t a r t o t t előadás. Louvain, 1939.


Szemle

255

lásának f e l t á r á s a : hogyan válnak a X I I I – X I V . század hűbériségében laza szálakkal összefűzött főnemesek a XV. századtól kezdve egyre jobban jogilag és politikailag t u d a t b a n is egységes r e n d d é ? Miként f o r r össze, s válik az országos politikában is sokszor döntő súlyuvá a vármegye kereteiből kinővő kisnemesség s m a r a d végzetesen alul jobbágyságunk. 1 6 Ugyancsak Mályusz m é r t e le ennek a hűbériségből rendiségbe átmenő f e j lődésnek h a t á s á t állami életünkre is, r á m u t a t v a : hogyan gyengítik, m a j d b é n í t j á k meg teljesen a Jagello-korban az átalakulással e g y ü t t j á r ó belső küzdelmek államunk akcióképességét, s válnak j a v a r é s z t okozóivá egy nehéz külpolitikai helyzetben minden b a j u n k kútfejének, a mohácsi t r a gédiának? 1 7 Vegyük még hozzá ehhez azt, hogy modern település- és népiségtörténeti kutatásunknak is Mályusz a szellemi atyja, módszerének jó részben kidolgozója vagy kidolgoztatója, s akkor egészen elfogulatlanul m e g á l l a p í t h a t j u k : m u n k á s s á g a m á r i s történeti jelentőségűvé n ő t t történettudományunkban. R a j t a kívül természetesen mások is értékes eredményekkel j á r u l t a k hozzá t á r s a d a l m i fejlődésünk megértéséhez. I t t elsősorban Szabó István nevét kell megemlítenünk. Munkásságának súlyp o n t j a u g y a n a népiségtörténetre esik – a n n a k Mályuszszal e g y ü t t vezető művelője – csak természetes azonban, hogy az a d a t o k n a k az egykori életbe való beillesztése őt is a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t területére sodorta. A m a g y a r jobbágyság történetére először ő i r á n y í t o t t a rá a történeti t á r gyilagosság fénycsóváját, s tőle v á r j u k e n a g y h o r d e r e j ű kérdés részletes felgöngyölítését is. Neki köszönhetjük középkorvégi jobbágyságunk helyzetének megvilágítását – jórészben eddig ismeretlen adatok alapján. 1 8 A felsorolást f o l y t a t h a t n ó k tovább, helyszüke m i a t t azonban csak Holub József és Házi Jenő19 m u n k á s s á g á r a h í v j u k fel a figyelmet. Előbbi Zala megye középkori fejlődésében a megyei élet és közigazgatás szemléletes képét r a j z o l t a meg. Utóbbi pedig – i m m á r két évtizede – Sopron város m u l t j á t t á r j a fel mintaszerű kiadásában. AZ EGYHÁZTÖRTÉNET TERÜLETÉN m á r kevesebb értékes eredményről a d h a t u n k számot. Az egyház politikai és t á r s a d a l m i szerepére vonatkozólag ugyan sok értékes, új megállapítást tesznek az eddig említett munkák, tennivaló azonban m é g bőségesen a k a d e tekintetben is, nem is szólva a s a j á t o s egyháztörténeti kérdésekről. Valahogy a modern tudományos szemlélet és módszeres iskolázottság hiányzik a k u t a t ó k jó részénél. Örvendetes és szép kezdeményezések, eredmények azonban ennek ellenére is a k a d n a k . Mályusznak Árpádházi Boldog Margitról í r o t t tanulm á n y a iskolapéldája a n n a k : hogyan lehet szinte az adatok, a tények mögé b ú j v a olyan m e g f o g h a t a t l a n n a k látszó kérdéseket tisztázni, m i n t az egyházi műveltség változásai, annak okai, egy korszak lelki, szellemi eszménye. 20 Barta István sok értékes szempontot felvető értekezése a m a g y a r királyok f ő k e g y ú r i j o g á n a k fejlődését világította meg modern 16 Mályusz Elemér: T á r s a d a l m i viszonyok. M a g y a r m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t . II. 85. l. Az 1498. évi 41. tc. S z á z a d o k , 1930 és G e s c h i c h t e des B ü r g e r t u m s in U n g a r n . V i e r t e l j a r h s c h r i f t f ü r Sozial – und W i r t s c h a f t s g e s c h i c h t e , 1928. 17 Mályusz Elemér: A m a g y a r á l l a m a k ö z é p k o r végén. M a g y a r Művelőd é s t ö r t é n e t . I I . 1. l. 18 Szabó István: A m a g y a r p a r a s z t s á g t ö r t é n e t e . M a g y a r Szemle Kincsest á r a . B p e s t , 1940. 19 Holub József: Z a l a m e g y e t ö r t é n e t e a k ö z é p k o r b a n . Pécs, 1929. Házi Jenő: Sopron sz. k i r . v á r o s t ö r t é n e t e . I . r é s z 1 – 7 . k . Oklevelek. I I . r é s z 1 – 2 . Végrendeletek. Sopron, 1 9 2 1 – 1 9 3 1 . 20 Mályusz Elemér: A r p á d h á z i Boldog M a r g i t . E m l é k k ö n y v K á r o l y i Á r p á d születése n y o l c v a n a d i k f o r d u l ó j á n a k ü n n e p é r e . B p e s t , 1933.


Szemle

256

módszertani iskolázottsággal. 2 1 A clunyi reformmozgalomnak h a z á n k r a gyakorolt h a t á s á t illetően értékes eredményeket t a r t a l m a z – fogyatkozásai ellenére is – Galla Ferenc könyve. 22 Az egyházmegye-történet t e r é n Juhász Kálmán m u n k á j a , a rendtörténetben pedig H a r s á n y i András sikerült doktori értekezése kelt reményeket a jövőre vonatkozóan. 2 3 Legtöbbet azonban e terület feldolgozásában a Katolikus Történetírók Munkaközösségétől v á r u n k ; folyóiratuk, a Regnum m á r eddig is t a r t a l maz n é h á n y figyelemreméltó értekezést a középkorra vonatkozóan is. Reméljük, ez a m u n k a a jövőben még jobban el f o g mélyülni, s a nagy elődök – Karácsonyi, Békeffi, Fraknói – m u n k á s s á g á n a k hamarosan méltó f o l y t a t á s a lesz. BÁR TÁRSADALMUNK NÉPI ALAPJÁT ekkor – a török pusztítás előtt – még túlnyomó többségben a m a g y a r s á g alkotta (Mályusz szám í t á s a i szerint a középkor végén a m a g y a r s á g s z á m a r á n y a m é g mindig körülbelül 77 százalék), a honfoglalástól kezdve, századok folyamán kerültek bele idegen népi elemek is. Megtelepedésük helyének, sőt idejének megállapításában nagyon sokat köszönhetünk új ú t a k r a térő nyelvészetünk vezető egyéniségeinek: Melich Jánosnak, Kniezsa I s t v á n n a k , 2 4 s r o m á n viszonylatban f ő k é n t Tamás Lajosnak. T a m á s f o s z l a t t a szét a nyelvészeti, történeti, archeológiai, t á r s a d a l m i bizonyítékok nagy tömegével a h u m a n i s t a kor odaát még élő á b r á n d j á t , a dákó-román kontinuit á s elméletét: a tények egész sora e g y h a n g ú a n azt m u t a t j a , hogy a rom á n nyelv csak a Balkánon a l a k u l h a t o t t ki az albán nyelvterületen; ezért nincs Erdélyben egyetlen r o m á n eredetű folyó vagy városnév sem. 25 Ez az oka annak, hogy először E r d é l y legdélibb részén t ű n t e k fel a románok a XIII. század elején olyan területen, mely azelőtt pusztaság volt ( B a r c a s á g ) . T a m á s megállapításait mindenben igazolták, sőt még jobban megerősítették Alföldi András k u t a t á s a i : a dák nép vagy megsemmisült T r a i a n u s hódításakor, v a g y m á s t e r ü l e t e k r e h a j t o t t á k el a hódító rómaiak. Viszont a római telepeseket 275-ben Aurélianus szinte teljesen kivonta a mai E r d é l y területéről. Az i t t m a r a d t esetleges néptöredékeknek pedig meg kellett semmisülniük a népvándorlás viharaiban. 2 6 A mag y a r s á g g a l rokon nemzetiségek s o r s á t Kossányi Béla27 és Kring Miklós28 kitűnő t a n u l m á n y a i tisztázták, a többi nemzetiségek életére pedig Szekfű, Deér és Mályusz t e t t alapvető megállapításokat. Sőt – ez utóbbiak ezen túlmenően – m á r a m a g y a r s á g és nemzetiségek viszonyát is vizsgálni kezdték. E kérdést Szekfű vetette fel 1935-ben, s a r r a az eredményre j u t o t t , hogy a m a g y a r s á g szeretettel f o g a d t a az idegeneket, s a türelmen 21 Barta István: E g y h á z és á l l a m viszonya M a g y a r o r s z á g o n a k ö z é p k o r végén. A P á z m á n y P . T u d o m á n y e g y e t e m T ö r t é n e t i S z e m i n á r i u m á n a k k i a d v á n y a i , 4. B p e s t , 1935. 22 Galla Ferenc: A clunyi r e f o r m h a t á s a M a g y a r o r s z á g o n . Pécs, 1931. 23 Juhász Kálmán: D a s T s c h a n a d - T e m e s v a r e r B i s t u m im f r ü h e n Mittela l t e r . 1 0 3 0 – 1 3 0 7 . M ü n s t e r i. W. 1930., Harsányi András: A d o m o n k o s r e n d Mag y a r o r s z á g o n a r e f o r m á c i ó előtt. Debrecen, 1938. 24 M u n k á s s á g u k a t m á r ismertette M a k k a i László a népiségtörténet kapc s á n . Hitel, 1942. április. 25 Tamás Lajos: R ó m a i a k , r o m á n o k és o l á h o k D á c i a T r a i a n á b a n . Bpest, 1935. 26 Alföldi András: D á k o k és r ó m a i a k E r d é l y b e n . S z á z a d o k , 1940. 27 Kossányi Béla: Az ú z o k és k o m á n o k t ö r t é n e t é h e z a X I – X I I . században. S z á z a d o k , 1924. 28 Kring Miklós: K u n és j á s z t á r s a d a l o m e l e m e k a k ö z é p k o r b a n . Századok, 1932.


257

Szemle

túl egyenlő elbánásban részesítette őket fajtestvéreivel. 2 9 Szekfű véleményét még jobban megerősítette Deér, aki – m á r többször említett kitűnő könyvében – ezt a nemzetiségi politikát a nomád kor örökségének tekinti, ahol k i m u t a t h a t ó a n csak a gazdasági és a hadi csatlakozást követelte meg az uralkodó nép. Velük szemben Mályusz a m a nézetének adott kifejezést – településtörténeti é r v e k r e támaszkodva –, hogy a X I – X I I . században a m a g y a r s á g asszimilálni a k a r t a az idegeneket, a X m . századtól kezdve pedig éppen disszimilációs volt nemzetiségi politikánk. 30 A vita eldöntése a jövő f e l a d a t a i közé tartozik. Annak a n a g y h a t a l m i állásnak, melyet nemzetünk a középkori E u r ó pában elfoglalt, gazdasági alapjait is az utolsó két évtized szorgos k u t a t á s a i kezdték mélyebben megvilágítani. Különösen ki kell emelnünk Domanovszky Sándor és Hóman Bálint igen értékes eredményeit. Előbbi külkereskedelmi kapcsolatainkat világította meg szokott alaposságával, 3 1 Hóman pedig ennek – mondhatni – t a r t a l m i részét t i s z t á z t a : a m a g y a r nemesfém termelését, európai piacát, s ennek h a t á s á t állami életünk alakulására. 3 2 Domanovszkynak, a budapesti egyetem egyik legkitűnőbb nevelő t a n á r á n a k s a j á t k u t a t á s a i n kívül el nem múló érdeme az is, hogy egész sor kitűnő gazdaságtörténészt is nevelt, akik közül középkori viszonylatban Kring Miklós;33 Léderer E m m a 3 4 Paulinyi Oszkár35 és Sinkovits István36 m á r is jelentős lépésekkel vitték előre a k u t a t á s o k a t . Mindazt az értéket, életet, a m i t állam és t á r s a d a l o m t e r e m t e t t , a honvédelemnek kellett megvédeni, a célkitűzéseket megvalósítani a k k o r is éppen úgy, m i n t n a p j a i n k b a n . Állami és t á r s a d a l m i fejlődésünkkel t e h á t szervesen összefüggött mindenkor a hadügy, nem egyszer – például a rendiség alakulásában – döntően befolyásolva ezek fejlődésének i r á n y á t is. Természetes tehát, hogy az eddig említett m u n k á k sokszor érintenek, sőt meg is oldanak ilyen jellegű kérdéseket. Az egész középk o r t á t f o g ó pillantással azonban Deér vizsgálta és m u t a t t a be államiság u n k n a k ezt az oldalát. 37 R á m u t a t o t t , hogy egészen Mátyásig a m a g y a r k i r á l y s á g mindig társadalmi ú t o n oldotta m e g létének ezt az alapvető kérdését: ezért adott birtokokat, kiváltságokat, sokszor egész rétegeknek, m e r t ezt a honvédelmi kötelezettséget teljesítették, v a g y teljesítendők voltak. Mátyás k o r á r a azonban ez a rendszer m á r idejét m ú l t a . E z é r t ő a társadalomtól független, csak tőle, az államhatalomtól f ü g g ő zsoldos hadsereget t e r e m t e t t , mely bármikor engedelmes eszköz volt céljai megvalósítására. E n n e k a zsoldos hadseregnek a jellegét, szervezetét tüzetesen Tóth Zoltán ismertette meg velünk értékes könyvében. 38 29 Szekfű Gyula: A m a g y a r s á g és n e m z e t i kisebbségei a k ö z é p k o r b a n . M a g y a r Szemle, 1935. 30 Mályusz Elemér: A k ö z é p k o r i m a g y a r n e m z e t i s é g i politika. S z á z a d o k , 1939. 31 Domanovszky Sándor: A szepesi v á r o s o k á r u m e g á l l í t ó j o g a . B p e s t , 1922. 32 Hóman Bálint: A m a g y a r k i r á l y s á g p é n z ü g y e i és g a z d a s á g p o l i t i k á j a K á r o l y R ó b e r t k o r á b a n . B p e s t , 1921. 33 Kring Miklós: A g a z d a s á g i élet. M ű v e l ő d é s t ö r t é n e t . I. 213. l. 34 Lederer Emma: A középkori pénzüzletek története Magyarországon. 1 0 0 0 – 1 4 5 8 . Bpest, 1932. 35 Paulinyi Oszkár: M a g y a r o r s z á g a r a n y t e r m e l é s e a XV. sz. v é g é n és a XVI. sz. elején. A bécsi M a g y a r T ö r t é n e t i I n t é z e t Evkönyve, VI. k. 36 Sinkovits István: A m a g y a r n a g y b i r t o k élete a XV. sz. elején. Bpest, 1933. (Tanulmányok a m a g y a r mezőgazdaság történetéből. S z e r k . Domanovszky Sándor.) 37 Deér József: Zsigmond k i r á l y h o n v é d e l m i p o l i t i k á j a . H a d t ö r t é n e t i közl e m é n y e k 1936. 38 Tóth Zoltán: M á t y á s k i r á l y idegen zsoldos-serege. B p e s t , 1925.


258

Szemle

Ebből az egész s o k r é t ű történeti valóságból f a k a d t fel irodalmunk, egykori életünknek mintegy szellemi k i f i n o m o d á s a : minden külföldi ösztönzés ellenére is a m a g y a r lélek s a j á t o s teremtménye. Az első háború előtti irodalomtörténetírásunk nem t u d o t t e l j u t n i ennek felismeréséhez: legtöbbször m e g m a r a d t a tények, a t a r t a l m a k ismertetésénél. E n n e k az i r á n y n a k betetőzését jelenti Pintér Jenő h a t a l m a s m é r e t ű m a g y a r irodal o m t ö r t é n e t e : irodalmunk, s a rávonatkozó feldolgozások anyagi tárháza, kétségkívül minden további k u t a t á s n a k nélkülözhetetlen alapja. 3 9 Menyn y i r e m á s kép bontakozik ki azonban irodalmunkról Horváth Jánosnak az új szemlélet és módszer segítségével készült köteteiből 4 0 (pedig Pintér m u n k á j á v a l egyidőben készültek). Ha valaki érzékelni a k a r j a a századvég óta végbement n a g y szellemi átalakulást, olvassa el e g y m á s u t á n ezt a két irodalomtörténetet. E két h a t a l m a s szintézis mellett természetesen tudósok egész s o r a dolgozott irodalmunk kérdéseinek megoldásán. Közülük csak k e t t ő t emelünk k i : Huszti J ó z s e f e t 4 1 és Kardos Tibort,42 akik egészen ú j ú t a k r a terelték a m a g y a r humanizmus k u t a t á s á t : m e g v i á g í t o t t á k a n n a k kezdeteit, szép képet f e s t e t t e k teljes kialakulásáról is. Munk á s s á g u k ékes bizonyság a r r a : mennyire szüksége van, s lenne még nagyobb méretekben a m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k olyan filológusokra, akik történész-szemmel t u d j á k nézni a szöveget. IGY JUTOTTUNK EL A TÖRTÉNETI FORRÁSTUDOMÁNYOKHOZ. Az egyes t ö r t é n e t i kérdések k u t a t ó i megállapításaikat áltálában f o r r á sokra szokták építeni, ezek hitelességét azonban m a g á t ó l értetődően nem tehetik mindig m a g u k külön vizsgálat t á r g y á v á . Ez elsősorban a f o r r á s tudományok művelőinek f e l a d a t a : megállapítani a f o r r á s o k keletkezésének korát, hitelességüket, összefüggéseiket. E t é r e n igen sokat köszönhet ü n k a pozitívizmusnak, mely jellegénél f o g v a kiválóan alkalmas volt i l y e s f a j t a kérdések tisztázására. Mennyire jellemző azonban: a n a g y öszszefüggések f e l t á r á s a e tekintetben is m á r a trianoni évekre esik. Az elbeszélő f o r r á s o k oly s o k a t v i t a t o t t problémáit Hóman Bálint f o g t a össze mintaszerű tanulmányban. 4 3 R a j t a kívül f ő k é n t Domanovszky Sándor k u t a t á s a i jelentenek haladást, 4 4 aki m á r az előző évtizedekben is igen n a g y érdemeket szerzett e téren. E b b e n a két utolsó évtizedben bontakozott ki teljesen a m a g y a r történeti f o r r á s t u d o m á n y o k mindmáig legkiválóbb művelőjének, Szentpétery Imrének a m u n k á s s á g a is. Árpádk o r i okleveleink kritikai megrostálásával ő a d o t t szilárd alapot e korszak elmélyülő k u t a t á s a i számára. 4 5 M a g y a r oklevéltanában pedig kitűnő összefoglaló képet r a j z o l t egész középkori okleveles gyakorlatunkról. 4 6 39

Pintér Jenő: M a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t 1 – 7 . k. B p e s t , 1 9 3 0 – 1 9 3 4 . Horváth János: A m a g y a r i r o d a l m i m ű v e l t s é g k e z d e t e i S z e n t I s t v á n t ó l M o h á c s i g . B p e s t , 1931. A z irodalmi m ű v e l t s é g m e g o s z l á s a . M a g y a r h u m a n i z m u s . 1935. 41 Huszti József: J a n u s P a n n o n i u s . P é c s , 1931. és P l a t o n i s t a t ö r e k v é s e k M á t y á s udvarában. Minerva, 1924–1925. 42 Kardos Tibor: A m a g y a r h u m a n i z m u s kezdetei. P a n n o n i a k ö n y v t á r 20. P é c s , 1936. 43 Hóman Bálint: A S z e n t László-kori G e s t a H u n g a r o r u m és X I I – X I I I . s z á z a d i l e s z á r m a z ó i . B p e s t , 1925. 44 Domanovszky Sándor: A n o n y m u s és a I I . Géza k o r a b e l i Gesta. S z á z a dok, 1933., K é z a i és a h ú n k r ó n i k a , K á r o l y i E m l é k k ö n y v , 1933. 45 Szentpétery Imre: Az Á r p á d - h á z i k i r á l y o k okleveleinek k r i t i k a i j e g y zéke. B p e s t , 1923. 46 Szentpétery Imre: M a g y a r oklevéltan. A m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m á n y k é zikönyve. n . 3 . 1930. 40


Szemle

259

Ő l á t o t t el bennünket olyan segédeszközökkel, melyek n a g y o n megkönynyítik és biztossá teszik az okleveles a n y a g felhasználását. 4 7 Tudós munk á j á v a l egyenértékű n e v e l ő m u n k á j a i s : a k i t ű n ő t a n í t v á n y o k egész s o r á t nevelte t u d o m á n y s z a k j a számára. Céltudatosságára mi sem jellemzőbb, m i n t az, hogy nincs a f o r r á s t u d o m á n y o k n a k olyan területe, a h o l ne lenne egy-egy kitűnő t a n í t v á n y a – közülük n é h á n y m á r országos viszonylatban is elsőrangú tudós, mint Szilágyi Loránd és Kumorovitz Bernát. Szilágyi az államkormányzat és közigazgatás kérdéseiben lépett jórészt töretlen ú t a k r a , s ért el szép eredményeket. 4 8 Mintaszerű A n o n y m u s - t a n u l m á n y á ban pedig a r r a adott példát: milyen döntő f o n t o s s á g ú középkori f o r r á saink vizsgálatánál a diplomatikai felkészültség. 4 9 Kumorovitz pecsétt a n u n k kérdéseit tisztázta 5 0 – f é n y t vetve e közben igazságszolgáltatásunk jó n é h á n y kérdésére. Istványi Géza értékes t a n u l m á n y a i b a n az írásbeliség elterjedését vizsgálta, 5 1 Janits Iván pedig az erdélyi okleveles g y a k o r l a t r ó l í r t pompás oklevéltani dolgozatot. 52 I t t e m l í t j ü k meg Bónis Györgynek a m a g y a r j o g t ö r t é n e t f i a t a l t u d ó s á n a k Szent I s t v á n törvényeiről í r o t t remekbe készült t a n u l m á n y á t is, melyben kitűnő módszerrel meggyőzően bizonyította, hogy a Karoling-kori törvényekből való f e j e zetek későbbi betoldások: t e h á t nem Szent I s t v á n v e t t e át őket. 53 F o r r á s kiadványaink jegyzékét m u l t u n k n a k egyik legszorgosabb, sok szép eredm é n y t elért k u t a t ó j a , Bartoniek Emma állította össze. 54 Az ú j a b b kiadások közül kiemelkedik a Szentpétery Imre vezetésével l é t r e j ö t t Scriptores Berum Hungaricarum két h a t a l m a s kötete: 5 5 bennük g e s t á i n k a t és legend á i n k a t adták ki az egyes f o r r á s o k szakszerű k u t a t ó i értékes bevezetésekkel és jegyzetekkel. Gombos F. Albin 5 6 a m a g y a r s á g r a vonatkozó külföldi tudósításokat g y ű j t ö t t e össze 37 év f á r a d s á g o s , önfeláldozó m u n k á j á v a l . Moravcsik Gyula, európai viszonylatban is kitűnő bizantionológusunk, pedig a bizánci birodalommal való kapcsolatainkat t á r t a f e l mintaszerű feldolgozásban. M u n k á j a szilárd alapot szolgáltat minden eljövendő középkori m a g y a r Balkán-kutatás számára. N a g y o n hézagos és egyoldalú lenne azonban a f o r r á s t u d o m á n y o k n a k m é g ez a vázlatos ismertetése is, ha nem emlékeznénk meg Hajnal István k u t a t á s a i r ó l és h a t á s á r ó l . Munk á s s á g á n a k súlypontja u g y a n m á s k o r s z a k o k r a és t e r ü l e t e k r e esik, f i a t a labbkori tanulmányai azonban ma is a f o r r á s t u d o m á n y o k legértékesebb 47 Szentpétery Imre: Chronologia. A m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m á n y k é z i k ö n y v e I I . 5. Bpest, 1923. O k l e v é l t a n i n a p t á r . 48 Szilágyi Lóránd: A m a g y a r k i r á l y i k a c e l l á r i a s z e r e p e az á l l a m k o r m á n y zatban, 1458–1526. T u r u l , 1930. 49 Szilágyi Lóránd: Az A n y n o m u s - k é r d é s revíziója. S z á z a d o k , 1937. 50 Kumorovitz Bernát: A m a g y a r s z f r a g i s z t i k a m u l t j a . S z e n t p é t e r y - e m l é k könyv, 1938. Az a u t h e n t i k u s pecsét. T u r u l , 1936. 51 Istványi Géza: A m a g y a r nyelvű írásbeliség kialakulása. A P á z m á n y P é t e r - T u d o m á n y e g y e t e m T ö r t é n e t i S z e m i n á r i u m á n a k K i a d v á n y a i . 1. B p e s t , 1934. és A g e n e r á l i s c o n g r e g a t i o . L e v é l t á r i k ö z l e m é n y e k , 1 9 3 9 – 4 0 . 52 Janits Iván: Az erdélyi v a j d á k oklevéladó m ű k ö d é s e . B p e s t , 1940. 53 Bónis György: S z e n t I s t v á n t ö r v é n y é n e k ö n á l l ó s á g a . S z á z a d o k , 1938. 54 Bartoniek Emma: M a g y a r t ö r t é n e t i f o r r á s k i a d v á n y o k . A m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m á n y kézikönyve. I. 3. B p e s t , 1930. 55 Scriptores Rerum H u n g a r i c a r u m tempore ducum regumque stirpis A r p a d i a n a e g e s t a r u m . E d e n d o o p e r i p r a e f u i t Em. Szentpétery. I – I I . B p e s t , 1937–1938. 56 Gombos F. Albin: C a t a l o g u s f o n t i u m h i s t o r i a e H u n g a r i c a e a e v o d u c u m e t r e g u m e x s t i r p e Á r p a d d e s c e n d e n t i u m a b a n n o C h r i s t i 800 u s q u e a d a n n u m 1301. I – I I I . Bpest, 1 9 3 7 – 1 9 3 8 . 57 Moravcsik Gyula: A m a g y a r t ö r t é n e t bizánci f o r r á s a i . A m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m á n y k é z i k ö n y v e I. 6. B p e s t , 1934.


260

Szemle

alkotásai közé tartoznak. 5 8 Ma m á r Európa-szerte ismert történetszemléletével pedig, melyben az írásbeliség és t á r s a d a l m i fejlődés kölcsönős egym á s r a h a t á s á t hangsúlyozza, 5 9 n a g y h a t á s t gyakorolt az egész i f j a b b mag y a r történésznemzedékre, s t a l á n elsősorban éppen a forrástudományok művelőire. MAGUNK ÉREZZÜK LEGJOBBAN, mennyire vázlatos ez a kép, amit rövidre kényszerült áttekintésünkben a d h a t t u n k . Célunkat azonban t a l á n sikerült elérni: megvillantani a problémákat, ismertetni az alapvető m u n k á k a t s a legértékesebb eredményeket. Az esetleg alaposabban érdeklődő olvasó válasszon belőlük tetszése szerint. S ha valamelyik kérdésben a részletekig a k a r tájékozódni, nézze át a Magyar Történeti Társulat f o l y ó i r a t á t , a Századok-at, mely ezekben az ugyancsak mozgalmas évtizedekben Domanovszky Sándor, Hajnal István, Mályusz Elemér, Weltmann Imre áldozatos m u n k á j á v a l mintaszerűen teljesítette h i v a t á s á t és teljesíti ma is. Sok kitűnő t a n u l m á n y r a f o g bukkanni, melyeket meg sem e m l í t h e t t ü n k : a k r i t i k a i r o v a t b a n pedig nagyon jó tájékozódást k a p a hazai és külföldi t ö r t é n e t i kérdések jelenlegi állásáról. Egy-egy korszak példátlan m é r e t ű és mélységű feldolgozását élvezheti a Szent István és Mátyás király emlékére k i a d o t t emlékkönyvekben. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyveiben, a Károlyi-, Domanovszky-, Szentpéteryemlékkönyvben pedig az egész m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m á n y vagy egy-egy szakterület legfrissebb problémáiról, részleteredményeiről szerezhet tudom á s t . F i a t a l k u t a t ó k indulását, kibontakozását, és sokszor értékes eredményeit ismerheti meg azokban a jól sikerült doktori értekezésekben, melyek a Művelődéstörténeti Intézet60 és a Magyar Történeti Intézet61 kiadványsorozatában jelennek meg. Vegyük még ezekhez hozzá azokat az eredményeket és kezdeményezéseket, melyekről m á r Makkai László beszámolt e folyóirat oldalain, s a k k o r tárgyilagosan m e g á l l a p í t h a t j u k : az emuit két évtized középkorunk f e l t á r á s á b a n annyi és oly szép eredményt é r t el, mint előtte történetí r á s u n k n a k egyetlen korszaka sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy alig egy évtizeddel H ó m a n és Szekfű u t á n m á r ú j r a m u t a t k o z o t t az összefoglalás szükségessége. E z t a f e l a d a t o t Domanovszky Sándor irányításával kiváló tudósaink hosszú sora oldotta meg a Magyar Művelődéstörténet monumentális é r t é k ű köteteiben. 6 2 Mindenki a m a g a kedvelt k u t a t á s i területének eredményeit f o g l a l h a t t a és foglalta szintézisbe, nem csak élvezhető, hanem egyenesen élvezetes f o r m á b a n . Csak természetes t e h á t , hogy az egyes tanulmányok a legkényesebb tudományos igényeket is kielégítik. Közülük nem egy – mint a fentiekből láth a t ó – t u d o m á n y o s tekintetben is alapvető fontosságú. GUOTH 58

KÁLMÁN

Hajnal István: í r á s t ö r t é n e t az í r á s b e l i s é g f e l ú j u l á s a korából. Bp., 1921. Írásbeliség, intellektuális r é t e g é s e u r ó p a i fejlődés. K á r o l y i - E m l é k k ö n y v , 1933., t o v á b b á T ö r t é n e l e m és szociológia. S z á z a d o k , 1939. 60 T a n u l m á n y o k a m a g y a r m e z ő g a z d a s á g t ö r t é n e t é h e z . S z e r k e s z t i : Domanovszky Sándor. 61 A P á z m á n y P é t e r T u d o m á n y e g y e t e m T ö r t é n e t i S z e m i n á r i u m á n a k Kiadv á n y a i . S z e r k e s z t i : Szentpétery Imre. 62 M a g y a r M ü v e l ő d é s t ö r t é n e t . S z e r k e s z t i : Domanovszky Sándor, B a l a n y i György, Mályusz Elemér, Szentpétery Imre, V a r j u Elemér. I – I I . B p e s t , 1939. 59

F e l e l ő s k i a d ó : A l b r e c h t Dezső. M i n e r v a R t . 14224. – F e l e l ő s vezető: M a j o r J ó z s e f .


NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

Recommend Documents