KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA. 9. évfolyam; Advent-Karácsonyi szám december 13

KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA 9. évfolyam; Advent-Karácsonyi szám. 2009. december 13.

"a nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük!" (Ézsaiás 9,2) „Istentől

áldott, békés, boldog Karácsonyt és kegyelemben bővelkedő Új Évet kívánunk Mindenkinek!

2. oldal • KISHARANG

A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja

Fogadjuk szívünkbe Jézust, Isten világosságát! Az Ige, az igazi világosság, amely fénye. Tudósok ígértek szebb jövőt, az emberlét megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A határain való túllépést, minden ember számára világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem boldogulást. S a nagy álmok nagy csalódássá lettek. ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem De az idők teljességében Ő jött el a világba. Az igazi fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak világosság, amely megvilágosít minden embert. megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé Minden arc, mely felé fordul, megvilágosodik. Azok, legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében. - akik elfordulnak tőle, sötétségben vannak. Hinni a Fiúban annyi, mint átmenni a sötétségből a fénybe, a olvashatjuk János evangéliumának elején (Jn 1,9-12). A negyedik evangélista, János jelképe a sas. halálból az életbe. Ezért minden alávettetik neki, Már az evangélium bevezetője olvasásakor érezhetjük, csakúgy, amint ő teljesen alávetett Atyjának. Ő az hogy túlemeli tekintetünket a földi látóhatáron. Amit itt isteni Ige, amely testté lett. Az ő munkája: létrehozni olvasunk, azt hasonlítják a kínai nyomtatáshoz is. az imádás új formáját lélekben és igazságban: az új A betűk, a történetekké összeálló mondatok hátterében, templom - az ő teste, az új keresztség - a víztől és mint egy ködfüggönyön át, messzelévő táj sejlik fel. Az Lélektől való, az új húsvét - teste és vére, amelyet a ismerős evangéliumi történeteken túl kirajzolódik világ életéért ad. Ő a tápláló Kenyér, a szomjoltó Víz, valami más is: Isten örökkévalóságába enged az életadó Bor. Mennyei, testet öltött istentisztelet. A bepillantani minket az e v a n g é l i s t a . Lélek életével áthatott anyag, az örökkévalóság Szól a teremtő Igéről befelé fordulásában, az isteni élet záloga.A világban volt és a világ általa lett, de a teljességén belül. Majd szól róla kifelé fordulásában, ahogy megismerjük teremtő aktivitásában, az idők világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az teljességében történt testet öltésében, s végül ismét az övéi nem fogadták be őt. Nincs hely számára a isteni élet teljességébe való visszatérésében. vendégfogadó házban. Heródes halálra keresteti. Az igazi világosság jött el a világba. Érvényben marad Szülei menekültként mentik életét. Az otthontalanság, az, amit a többi evangélista mond el. Világít a csillag a az idegenként fogadtatás elkíséri őt mindvégig. Ma sincs számára hely önző és békétlen betlehemi éjszakában. A pásztoroknak szól az angyali szívekben. Egy olyan híradás szava, a mennyei világban, amelyik nem seregek ujjongó éneke. ismeri meg őt, szeretettel János mégsem a és türelmesen, ma is az ajtó jászolbölcsőhöz invitál előtt áll és zörget... bennünket. Nem kis Minden advent kegyelem: Az övéi nem fogadták be Jézuskát nézni és őt. Kortársainak kellett a köszönteni hív, hanem vétkem jóvátehetem. törvény betű szerinti igaza, elmondandja mindennek Minden advent vigalom: kellett a látszatok kozmikus jelentőségét. fenntartása, s ezért nem Benne, Jézusban, az Isten Úr a viharon! kellett a vámszedők és a örökkévaló Isten Minden advent érkezés: bűnösök barátja. Kellett az leggazdagabb életáldozati kultusz, de nem ajándékát kapjuk. átölel egy drága kéz! kellett az Isten előtti jó Az embervilág Minden advent alkalom: lelkiismeret, a bűnbánatban történetének hosszú és a bocsánat által megújult éjszakájában sokféle győzhetsz saját magadon! élet. Kellett a templom és világosság támadt. Minden advent ítélet: kellettek az ünnepek, de Uralkodók - a Nap fiai nem a Lélekben és jöttek és mentek. így kellene - s így élek! igazságban való imádás. Augusztuszok és Minden advent remegés: Nincs-e ez ma is így? Heródesek, császárok és Kérdezzük meg magunktól: diktátorok, birodalmat és Isten felé epedés! Befogadjuk-e mi őt? Bábel tornyát építők. Minden advent ima is: Igazságunk több-e a S jöttek utánuk nagy farizeusok igazságánál? összeomlások. Világított Uram, fogadj be ma is! a tiszta ész, a tiszta tudás Folytatás az 5 oldalon

Adventi ima



Adventi ima! Irta: Böjte Csaba A gonosz szeretne lelkünkbe furakodni és elvenni tőlünk a reményt. Szeretné elhitetni velünk, hogy nincs jövő, hogy létünk elérte a korlátokat, a plafont, és most már innen a civilizációnk hullámcsúcsáról csak a mélybe zuhanhatunk. Hihetetlen komor színekkel, sok logikával dolgozik: Ember, az ami rád vár, csak vergődés és szenvedés! Látod a lepusztult, szemét hegyektől árnyékos kihaló világban mindent elrontottál, nincs tovább. Nemcsak mint ember, hanem mint nemzet is, és mint az emberiség is, végnapjaidat éled, éld ki hát magadat részeg tivornyádban. Félőrült, egymás torkának eső politikusok, diktátorok, beteges zombivadászok között, a puszta létükért küzdő porba süllyedt, rongyokba burkolt párák kóvályognak egyre gyakrabban a filmeken, a könyvekben, a holnaptól félő megriadt emberek tudatában, és lassan már az utcáinkon is. Ez várna ránk? Valóban feléltük volna a mát és a holnapot? Teremtő, gondviselő Istenünk jóságosan feltarisznyált, és mi léha gyermekei, mindent eltékozolva, már a tarisznya alján kotorászunk? Vajon a g l o b á l i s felmelegedés, az altalaji kincsek elpazarlása, a t o r n y o s u l ó szeméthegyek világából nincs kiút? A szabad akarattal megajándékozott emberiség égbetörő repülése, minden hősies erőfeszítése, évezredes vágya a jobb és a szebb után, lihegő állati ö s z t ö n e i n k kiélésében, egy lerobbant lebujban fog véget érni? Minden szétesik egy nagy orgiában, hol öntudatlanul, önön m a g z a t á n a k elpusztítását ünnepli egy végtelen groteszk torban? Vajon tényleg, e lét v e r g ő d ő

szenvedéséből az egyetlen megváltás, a világ teátrális pusztulása, egy hatalmas tűz, mely tőlünk emberektől fertőtleníti meg ezt a földet? Adventben élünk! Az élet egy nagy csoda! Én hiszem Anyámmal az Egyházzal, hogy van jövő. Nem magamban és nem is a bűnre hajló emberben bízok, hanem a gondviselő Istenben, Jézus Krisztusban, ki azt mondotta: Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom. Én ebben az értünk munkálkodó Istenben bízom! Hiszek a mennyei Atyában, ki a teremtés hajnalán azt mondta, hogy legyen és lett! Hiszek a Fiúban aki karácsony éjszakáján képes volt magára venni az emberi lét minden terhét, gondját és rámosolyogni édesanyjára, nevelő apjára, az egyszerű pásztorokra. Hiszek a Lélekben, ki marék porból született létünket megszenteli és vezeti. Hiszem, hogy a Szentháromság által megálmodott világunk minden bűnünk ellenére, az egymást váltogató adventek sóvárgó imájában előre halad, kibontakozik. Hiszem, hogy nem reménytelen a mai reggeli korán kelésem, a rorátéra hívó templom harang szavával feleselő kisgépem billentyűzetének kopogása. Tudom, hogy szerető Istenünk karjai roskadásig tele vannak ajándékokkal, melyet nekünk szán, és melyeket mi megálmodni sem tudunk, de alázatosan térdre rogyva kérhetünk. I g e n , kérhetünk és elfogadhatjuk, mert Istennek gyermekei vagyunk...! Advent van, és én gyengeségeim, bűneim tudatában, nem magamban bízva, nem is a tusosokkal perelve, hanem Krisztusom akaratát alázattal teljesítve mondom, mormolom az imát, és benne az örök igéket: Miatyánk.... Jöjjön el a te országod.... Adveniat regnum tuum...! Szeretettel, adventjén, testvér

2oo9 Csaba



Melyiket a kilenc közül? Írta: Jókai Mór Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni. Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanem persze ez csak szóbeszéd volt nála; János gazda igaz keresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja fel magát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is. Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni János mester, mert másfelől az Isten olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendőben rendszerint született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt, mint a makk. – Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum? Egyszer azután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt a punktum. János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon. – Hej, sok van azzal mondva. Kettő, három már iskolába járt, egyet, kettőt járni kellett tanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépet főzni; emezt öltöztetni, amazt megmosdatni és valamennyire keresni! Bizony édes atyámfiai, ez nem csekély hivatal: próbálja csak meg valaki. Mikor cipőt kellett

szabni, egyszerre kilenc cipő! mikor kenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karéj! mikor ágyat kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve, dugva apróbb, nagyobb, szöszke, barna, emberforma fejekkel! – Ó, én uram és Istenem, de megáldottál engemet; – sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves, mikor éjfélen is túl ott ütötte a mustával a talpat a tőkénél, hogy ennyi lélek testét táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket, hol másikat, a ki álmában rosszul viselte magát. Kilenc biz ez, egész kerek kilences szám. No de hála érte az úristennek, még nincsen ok a panaszra; mind a kilenc egészséges, jó erkölcsű, szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorral megáldva; s inkább kilenc darab kenyér, mint egy orvosságos üveg, inkább kilenc ágy egymás mellett, mint egy koporsó közötte; az úr Isten őrizzen meg tőle minden érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad is, ha egyet elvesznek belőle. Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféle szándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogy ők mind a kilencen keresztül dolgozzák magukat az életen, s nem engedik át helyüket senkinek; nem ártott azoknak sem az eső, sem a hó, sem a száraz kenyér. Egy karácsonyestén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból, mindenféle kész munkákat vitt haza, kevés pénzecskét szedett be; ami ismét a mesterségéhez, meg a napi szükségek fedezésére kellett. Hazafelé futtában minden utcaszegleten látott aranyos, ezüstös báránykákkal, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek számára, akik magukat jól viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rossz gyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egyegy helyen meg is állt: talán venni kellene belőle? micsoda? mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen? Hogy a többi azután irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot, szépet is, jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól. – No gyerekek: egy, kettő, három, négy; mind itt vagytok, – szólt, haza érkezve kilencfejű családja körébe. – Tudjátok-e azt, hogy ma van Folytatás a 10. oldalon



mondjuk: hol vagyunk mi ettől? Ezt soha nem érhetjük Folytatás a 2. oldalról Ünnepünk Lélek szerinti ü n n e p - e ? el. Ezért jó, ha tudjuk: nem mi vagyunk a világosság. Voltak, akik befogadták. Egyszerű halászok. Nem Keresztelő János, még csak nem is azok, akik V á ms z e d ő k é s b ű n ö s ö k . Ak i k példaképeink a hit útján. megtapasztalták, hogy hívásának nem Hiszen ők is, ahogyan mi mindnyájan, lehet ellenállni, hogy közelében a világosságot a középen álló jelentőségét veszti mindaz, ami addig K r i s z t u s t ó l k a p j u k . olyan fontosnak tűnt, és átadja helyét az Akik elfordulnak tőle: sötétségben Isten Országa új értékeinek. vannak. Minden olyan arc, amely felé Akik befogadták, azok közelében, fordul: megvilágosodik. asztalánál, a vele való közösségben Általa és benne örökkévaló fény hull a átformálódtak. Új életet kaptak. mi életünkre. Ő a tápláló Kenyér, a Hatalmat nyertek arra, hogy Isten szomjoltó Víz, az életadó Bor. Így gyermekeivé legyenek. menjünk majd Karácsonykor Vannak, akik befogadják ma is. asztalához! Így szólaljon meg Nemcsak a rendkívüliek, a hit hősei. karácsonyi vallomásunk: te vagy a Nemcsak a nagy és jelentős személyek, Krisztus, az élő Istennek a Fia! akikre jó felnézni a hit vándorútján. Páll László lelkipásztor Páratlanságuk, szenvedések tüzében gondolatainak felhasználásával megtisztult életük láttán talán ezt Gustav Dore - A születés közli Nt. Jakabffy Zsolt Attila

Tisztító eső, megelevenítő Lélek Ülök az irodában, s a szünni nem akaró eső kopogását hallgatom. Nem tehetek mást. Fogoly vagyok. A szakadó eső és/vagy a gondolatok foglya. Nem tudom hirtelen, melyik tart vissza erősebben. A víz, mely egyik oldalt habos, piszkos folyamként özönlik alá a parkolóban, másik oldalt természetes tavat képezve állja útamat, elzárva mindét oldalról az átjárást a parókia felé, vagy pedig a feltörő érzések és gondolatok, melyek székembe szögeznek, hogy kimondjam, leírjam, ami a szívemen van. Kinézek az ablakon, s látom, amint a függönyként aláhulló víz fröcskölve mossa le a tetőzet minden szennyét, porát, majd áttör a szűkre szabott csatornák felett, mintha azok nem is azért lennének ott, hogy levezessék a vizet. Mindenütt víz, és sár, egyre terebélyesedő pocsolyák, elázott falak, a becsorgó nedvesség mentén láthatóvá váló repedések, valamint a belül gyöngyöző ablakok jelzik, lesz mit javitgatni, újra szigetelni a tavaszon. Ahogy mindez végigfut agyamban, érzem belül, hogy ennek így kell lennie. Kell nekünk ez a mindent lemosó, minden résbe becsorgó és minden repedést felszínre hozó áradat. Igaz ez annak ellenére, hogy sok kellemetlenséget fog okozni, mert a beázások mentén immár foltosak lesznek a falak, lehet,

hogy helyenként a vakolat is lepotyog majd, de e nélkül nem kerülhet napvilágra az, ami rossz, ami javitásra szorul. Igy van ez a lelki élet terén is. Isten Szentlelke, mint áztató eső járja át azt, aki ezt kéri tőle. De ettől még senki nem lesz tökéletes. Sőt, legtöbben megíjednek látva tökéletlenségüket, hibáikat, repedezettségüket - de épp ez vezeti el őket a kegyelem asztalához, ahol a helyreállítás és bűnbocsánat vár. És a szabadság! Mert a Lélek leleplezi titkolt rabságunkat, s mi, kik bűneink foglyaiként tegnap még csak imitáltuk a keresztyénséget, most ott állunk pőrén, ázottan, tehetetlenül, minden irányból körülzárva felfelé tekintve, felfelé, ahol a szivárvány születik, s ahonnan az előbb még áztató Lélek, most mindent felszárító meleg szélként zúg alá, kiszabadítva bennünket bűneink sikamlós, nedves mocsarából. A kegyelem asztala az idei Karácsonykor is megterítve várja majd mindazokat, akik úgy érzik, hogy eláztak, s fáznak. És tisztulást, szabadulást keresnek. Nekik jelent valamit az Ige: jöjjetek énhozzám mind, akik megfáradtatok és én megnyugosztlak titeket! Zsola



Ismét nálunk járt a Mikulás A történelmi Mikulás – azaz Szent Miklós myrai püspök életéről kevés dolgot tudunk. Az bizonyos, hogy Myra, (ma Demre, Törökország) Lycia római tarományban, a 4. században püspöki székhely volt. Életéről szóló források egyrészt a krétai Andrástól származnak (700 körül), másrészt egy János nevű konstantinápolyi szerzetestől. Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja (szintén Miklós myrai püspök) pappá szentelte. Ezt követően a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Folyamatosan segítette a szegény gyermekeket és ezért már életében szentnek tartották őt. A fent említett források szerint Miklós részt vett az első niceai zsinaton és megpofozta ellenlábasát, Ariust. Ezért először elítélték, de a zsinat végén rehabilitálták. Miklós azonban nem szerepel a niceai aláírók listáján, viszont az is igaz, hogy ez a lista is csak töredékesen maradt fenn. Halála után nevéhez, személyéhez sok legenda ragadt. Most ezek közül osztunk meg kedves Olvasóinkkal néhányat: Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és prostitúcióra kényszerülnek. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de

szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Az elkövetkező években így tett a másik két lánnyal is, a három évben azonban az apa megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. Egy ember elindult Miklóshoz, hogy áldását kérje, hogy végre gyermeke szülessen. Amikor odaért, a püspök már halott volt, így a holttestet takaró vászonból ereklyeként magával vitt egy darabot. A következő év december 6-án a házaspárnak fia született. A gyermeket a hetedik születésnapján arab rablók vitték magukkal. Egy év múlva, ismét pont december 6-án, amikor a házaspár a Miklós-templomban imádkozott a gyermekük megszabadulásáért, egy forgószél


7.

oldal • KISHARANG

Hívogató az ünnepre.... Kedves, keresztyén Testvéreim! Megváltó Krisztusunk születésének ünnepén, szeretettel hívunk Mindannyiotokat, lelki megtisztulásra, bűnbánatra-bűnbocsánatra, és új életre. De jó is lenne, ha nem csak új év, hanem megújult szív és lélek, megért életű emberek lépnének át a közelgő esztendőbe. Az Ige szavával könyörögve „kérlek Benneteket Krisztusért, hogy béküljetek meg Istennel” (2 Korintus 5.20). Ünnepi istentiszteleteink nyitottak mindenki előtt, aki keresi az Urat. December 20-án, délután 4 órakor Gyartyafényes Istentisztelet és karácsonyi műsor. - A Gyertyafényes lelki tartalma, az gyermekek kedves, karácsonyi műsora a lehető legnagyszerűbb ráhangolódás lehetőségét nyújtja a közelgő ünnepekre. December 24-én, Szenteste, 8 órakor csendes, imaóra, áhítat, Urunk születése emlékére. - az istentisztelet után Családi Karácsony. A gyülekezet, a testvérek közössége egy nagy család. Van, akinek: a család. Jézus azt mondta: ha egyet az én legkisebb atyámfiai közül befogadtok, velem tettétek meg azt. Ha tudunk olyanokat, akiknek nincs, aki egy jó szót, egy meleg ételt adjon az ünnepen, kérlek küldjétek-hívjátok-hozzátok el erre az áldott alkalomra. December 25-én, délelőtt 11 órakor, feleljetek, testvérek jelenlétetetekkel az örömhír, az evangélium, Krisztus születésének hirdetésére, majd az egyedül megtartó isteni kegyelem hívására a megbocsájtás asztalához. Jöjjetek mind, hisz a kegyelmi idő véges, hadd ne találjon bennünket bűnben és bajban az érkező Istenfiú!

Töltsük meg templomunkat, hogy Isten megtölthesse szívünket Önmagával!

kerekedett, amely felkapta a fiút és éppen a templom előtt tette le. Szent M i k l ó s hagyománya az évszázadok során bejárta a világot. Ma már nagyon sok n é p kultúrájában jelen van, mint a karácsonyi ünnepkör egyik f o n t o s szereplője, a g yer me me ket ajándékkal meglátógató, kedves, öreg szent.

Mi magyarok, Karácsonykor Jézus születésére emlékezünk, őt köszöntjük és ünnepeljük, de Mikulásnak is megvan a maga helye, mégpedig december 6-án, Mikós napján. Egyházunkhoz minden év decemberének első vasárnapján látogat el Szent Miklós püspök mai utóda, a magyar Mikulás, akit a gyermekek énekszóval és vidám versekkel várnak. Igy volt ez az idén is. Anyukák-apukák serénykedtek a konyhán, hogy a finom, mesterszakácsi ebédet, melyet ez úttal is Kovács Andárs készített minél hamarabb az asztalokra hordják. Balogh Irénke gyönyörű mesevárost varázsolt a színpadra, hogy még a Mikulás is elcsodálkozott, amikor végre megérkezett. A gyermekek nagyon megörültek neki, de taéán még jobban megörültek az ajándékoknak, amiket hozott. Távozásakor nem csak a megajándékozottak, hanem Ő is megelégedetten indult tovább – látva a sok szépen magyarul beszélő és szavaló, magyar gyermeket, és azt a családias közösséget, mely ezen a Miklás-ünnepen is összegyűlt.



FENYŐFÁK VÁNDORÚTJA Irta: Vidor Miklós Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csend és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. - Valaki jár az erdőn! - adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt. - Mi az? - kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék. - Most elindulnak a városba a karácsonyfák - felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt. - Mindjárt ideérnek - suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak. - Ti úgysem kelletek - dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő. - Pedig de szeretnék én is karácsonyfa lenni, ott ragyogni az ünnepen! - sóhajtott fel sóvárogva a törpe lucfenyő. - Te, te csöppség, hiszen nem bírnád az utat a városig. Az ágad mind letörne a gyertyák alatt! - vágott közbe a gőgös fenyőóriás. - Látod, én nem is megyek! Pedig tudom, szívesen vinnének, de én nem akarok az emberek közé kerülni! A menet odaérkezett eléjük. Legelöl hatalmas, mindnyájuknál magasabb, arányos termetű fa haladt. - A vezérfenyő! - susogták egymásnak áhítattal a helyükön rostoklók. Az öregek tudják, hogy minden esztendőben végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnövekedett legszebb szál fákat, hogy elvezesse őket az emberek ünnepére. Nagy tobozszemével csak végignézett egyik-másik fenyőfán, erős ágkarjaival intett neki, s az könnyedén, alázatosan odaállt a sor végére s indult a többi után. Ahogy a vezérfenyő rápillantott a törzsekre, mindegyik fa tudta már, mi a dolga. A szép, egyenes derekú fák rendre bekerültek a menetbe, a kicsinyek a helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő karácsonyig. S a meleg, barna tobozszempár egyszerre csak végigsimogatta a sóvárgó kis törpefenyőt is. - A kis fenyő érezte, hogy válik el gyökere a földtől, s ahogy repesve odalépett társai közé, minden lépéssel megnőtt egy fejjel. Úgy érezte, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldogan nézett vissza a helyükön maradt fákra, s csodálkozva

vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a vezérfenyő tekintete, s az lehajtott fővel szégyenkezve áll az út mentén. "Érdekes - gondolta magában a kis törpefenyő - hiszen örülnie kellene! Nem is akart a városba menni..." - A csapat kiegészült. Az utolsó fákat is elhagyták már a kiválasztottak, s az erdőn túli réten megindultak vezetőjük nyomán, a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, hogy elnehezül a szíve. Hirtelen előresietett a menet legelejére, s megszólította a méltóságosan haladó vezérfenyőt: - Bocsáss meg, kérlek - kezdte akadozva, és szépen elmondta neki a szép szál ezüstfenyő dolgát, hogy ő úgy látta, a végén mégiscsak elszomorodott, amiért nem lehet karácsonyfa. - Aki nem akar velünk jönni, itt maradhat az erdőn felelte halkan a vezető, s mélyen, figyelmesen rátekintett. - De hátha megbánta, és most fáj a szíve... - szólalt meg újból bátortalanul a kis fenyőfa. A vándorfenyő fölemelte karját, s a légen át a távolból vékonyan, tépett zokogást hozott utánuk a szél. És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír. - Akarjátok mégis? - kérdezte a szelíd vándor, és õk egyszerre bólintottak valamennyien. - Akkor itt megvárjuk. És alig mondta ki, már látták is közeledni az erdőszél felől, sietősen, szinte futva a hatalmas ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerősebbek. S ahogy elébük ért, minden lépésnél kisebb lett egy fejjel. Mire a sor végére lépett, már ugyanakkora volt csak, mint a legtöbbjük. Szótlanul igazodott a jószívű kis törpefenyő mellé: válluk épp egy vonalba került. - Akkor hát indulhatunk - szólt a vezérfenyő, és a menet nekivágott az útnak.


9.

oldal • KISHARANG

Karácsony 2009. Irta: Nt. Lizik Zoltán, Windsor, Kanada Uram Isten! Mi óriási, hatalmas méretű templomokat építünk a te tiszteletedre, de téged igazából egy szerény istálló, vagy barlang fogadott magába, s együtt lakoztál a legegyszerűbb emberekkel, a pásztorokkal, az öregekkel, de fogadtad a királyokat is, s az állatok közelségét sem vetetted meg, utasítottad el. Vajon jó helyen várunk-e ma téged? Te angyalokat küldtél emberekhez, hogy megtaláljanak téged a bölcsőben, vagy csillagot, hogy vezesse őket tehozzád. Ki lesz vajon az én angyalom? Aki jó hírt fog velem közölni? Aki rólad fog nekem beszélni? Lesz ilyen angyal idén? Vagy elmarad az angyaljárás? S csak a beigliről és a pulykáról fogunk beszélni? Nem lesz jó hír? Lesz-e fény, ragyogás, izzás, valami figyelemfelkeltő, aminek utána kell indulni? Fogja-e húzni a szívemet, az eszemet maga után? Hogy otthagyjak otthont, házat, hazát, s elérjek hozzád? Fogom-e követni a jeledet? Vagy teljesen mindegy, nem nézem már az eget, régen néztem már fel, nem az érdekel, nem onnan várom a te csillagodat, megelégszem a TV sztárjaival, csillagaival. És a kertem, az udvarom gyönyörűen kivilágított csillagaival. Más fényt nem látok, csak a magaméban gyönyörködöm. Wass Albert írja a Bujdosó imája című versében. Csak a jó visz előre, a gonosz visszavet! Valóban igy van, s mégsem látjuk meg, hogy nem mentünk előbbre, hogy mi

minden tart vissza? Visszatartott a jólét, nem jutottunk sehova, 10 éve, 20 éve, csak magunkat álltatjuk, de haladtunk, nézd csak meg, mi mindenünk van? De már lassan nem kellenek ezek a dolgok. Nem modernek, nem időszerűek, megkoptak, megfakultak. Ha meghalunk, ki fogják őket dobni a kukába, nem fog kelleni senkinek. Csak mi vigyáztuk és őriztük őket kincsként, s közben értéktelenné és szemétté válik. Tettünk-e jót? Haladtunk-e közelebb a célhoz? Az Isten ajtajához? Vagy visszavetett a gonosz? Lelkileg is? Sajnos egyre távolabb vagyunk már az Istentől! Eltávolított tőle és az övéitől! S mi hagytuk! Pedig ez volt a cél. Magunkra maradjunk. Ne legyen segítségünk. S az egész világ a gonoszságban vesztegeljen. Ha nem lesznek templomok, mert mi már fenntartani sem fogjuk tudni azokat, azt, amit apáink, nagyapáink összegyűjtöttek és ránk hagytak, akkor te magad leszel a templom, ahogy a Biblia írja. Nem baj! Nem lesz nagy kiadás, de Isten házává kell válnod. És akkor rengeteg temploma lesz az Istennek. Egy-egy ember. És már nem templom turizmus lesz, mint ma, hogy zarándokolnak, kirándulnak egy-egy templomhoz az emberek, és szájtátva bámulják azokat, hanem templomok találkozója lesz, minden egyes imaközösség, házi bibliaóra. Nem baj! Egyre lelkibb lesz a világ és ez az Isten akarata, hogy a láthatók helyett az érezhetők legyenek a fontosak, a láthatatlanok. Ő! És nem más. A pad, a fa, a kő, az arany, vagy a márvány!

Ü l ö k a z irodában, hallgatom a szakadó eső monoton hangját. Bús az idő, álmos a világ, s ez rám is kihat. Az előző esti hosszú gyűlések után rövidnek bizonyult az éjszaka és a pihenés. Nyugodt vagyok, pedig talán nem kellene annak lennem. A körülmények, a válság, az idő, a sötétség, mind-mind nyugtalanító tényező. A víz átfolyik a szűkre szabott csatornákon és a falakat áztatja, majd folyammá gyűlve rohan át a parkolón, ki az útra. Kisebb áradás ez, a parókiára nem tudok hazamenni anélkül, hogy ne gázolnék bokáig a habzó folyamban. Mintha az elemek épp most tombolnák ki

haragjukat felettünk - s mégis nyugodt vagyok. Mert tudom, hogy az én Uram ebből is áldást fakaszt. Szépet üzen nekünk az Úr. Mintha a keresztvíz csorogna le arcunkon. Mossa a víz a felgyűlt port a tetőkről, az udvarról, a lépcsőkről és korlátokról - mindenhonnan. Befolyik a rejtett zugokba, napvilágra hozza a réseket, töréseket, javitásra szoruló dolgokat. Kellemetlen, de szükséges. És ez az egyetlen útja a tisztulásnak. Isten Szentlelke, áztass bennünket, mint ez az eső. S tisztíts meg, mosd el a bűnünket, s állíts helyre minket Szent Fiad, Jézus Krisztus által. ZsolA

A tisztulás útja



Melyiket...? Folytatás a 4. oldalról karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk valamennyien. A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették a házat. – Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak! Az apróságok nagy zsivajjal kapaszkodtak apjuk ölébe, nyakába; majd lehúzták azért a szép énekért. – No! mit mondtam! Ha jól viselitek magatokat. Aztán szépen sorba kell állni. Így ni, amelyik nagyobb, előbbre, amelyik kisebb, hátrább. Úgy szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két legkisebb az apa térdére és karjára jutott. – Már most csendesség! Majd én előbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam. Azzal komoly áhitatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről, elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket, ami így kezdődik: „Krisztus urunknak áldott születésén…” A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm, mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn ilyen szép kilenc ártatlan lélek őszinte örömének harmóniás hangja kéri onnan felülről a visszhangot tőlük? Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben. Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag nőtelen úr lakik, egymaga kilenc szobában: egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, a negyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit? Ennek sem felesége, se m gyermeke, hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi? Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült ez este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze?

miért nincs a hirlapokban semmi érdekes? miért nincs e nagy szobákban elég levegő? miért nincs a ruganyos ágyban csendes álom? amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző ének. Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot. Összemorzsolta kialudt szivarát, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására. Éppen végezték azok a verset, amint benyitott hozzájok, s János mester egész tisztelettel kelt fel a nagy úr előtt háromlábú székéről. – Kend János mester a csizmadia, ugye? – kérdé tőle a gazdag úr. – Igenis szolgálatjára, nagyságos uram, parancsol egy pár fénymázas topánkát? – Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek. – Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. Sok száj, mikor evésre kerül a dolog. – Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közől, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti. János mester szörnyű szemeket meresztett erre a mondásra; nagy szó volt az! egy gyermeket úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe? – Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! hiszen az nagy szerencse. – No válasszon kend közőlök hamar egyet; aztán menjünk. – János mester hozzáfogott a választáshoz: • Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak őtet látnám, ez ne lenne többet a háznál? No most megint leány következik, ez semmi; azután itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulna a koporsójában, ha Folytatás a 11 oldalon


11.

oldal • KISHARANG

Idézetek a Karácsonyról „Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi Súroljátok föl lelketek! foszló kalácson, ne díszítet fákon, hanem a Csillogtassátok kedvetek! szívekben legyen karácsony!” - Szilágyi Legyetek újra gyermekek, Domokos. Hogy emberek lehessetek!” - Wass Albert. „Karácsonyi ajándék ötleteim: az „Az ünneplés csak annak jelent ellenségednek megbocsájtás, az ellenfelednek valamit, aki részt vesz benne!” - Hans-Georg türelem, a barátodnak szeretet, a Gadamer. partnerednek szívesség, mindenkinek „Nem volna más vallás, jóindulat, minden gyermekednek egy jó példa, nem volna, csak ennyi, magadnak tisztelet! - Oren Arnold. Imádni az Istent és egymást szeretni... „Karácsony készül, emberek! Karácsonyi rege, ha valóra válna, Szépek és tiszták legyetek! igazi boldogság szállna a világra” Ady Endre.

Folytatás a 10. oldalról ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg még nagyon kicsiny, mit csinálna velök a nagyságos úr? Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti. – No porontyok! válasszatok magatok; melyitek akar elmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? szóljatok no; álljon elő, aki akar. A szegény csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint mind a háta mögé huzódtak; ki kezét, ki lábát, ki bőrkötényét fogta meg apjának, úgy kapaszkodott bele, s bujt a nagy úr elől. Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborult közéjök, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele együtt. – Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tőlem akármit a világon, de gyerekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket. A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hát legalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljen többet gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezer pengőt ezért az áldozatért. János mester soha még csak kimondva sem hallotta ezt a szót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé. A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlen alakú ezer forintos banknótán, s azután elcsukta azt félelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe

tette és elhallgatott. Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad énekelni. A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, a kisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagy úr odafenn meghallja. Maga János mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot, aki feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert már elfelejtette. – Nem szabad énekelni. Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett buzgón szabdalni; addig faragott, addig szabdalt, míg egyszer azon vette észre magát, hogy maga is el kezd dudolni: „Krisztus urunknak áldott születésén”. Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustával a tőkére, kirugta maga alól a széket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott fel az emeletre a nagyságos úrhoz. – Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál. Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra: „Krisztus urunknak áldott születésén.” S olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagy ház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilenc szobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajon mi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmas világban. (1856)



Rendezvények, események, gyülekezeti, istentiszteleti alkalmak •

• •

•

December 19-én, szombaton reggel 9:30 órakor rendkivüli magyar iskola. Aznap vannak a karácsonyi műsor főpróbái. Másnap, december 20-án, délelőtt nincs istentisztelet és nincs magyar iskola sem. December 20-án, vasárnap délután 4 órakor Gyertyafényes Istentisztelet és karácsonyi műsor. December 24-én, szentesti áhítat este 8 órakor, utána családi karácsony, vacsora, melyre előzetese be kelljelentkezni. Telefon: 818 3441885. Dece mber 25-én, pénteken, Karácsony első napján délelőtt 11 ó r a k o r ú r v acso r ás ünnep i

istentisztelet. Aznap nincs ebéd. • • • • •

December 27-én vasárnap délelőtt 11 órakor, rendes kétnyelvű istentisztelet. December 31-én, Óév este 6 órakor hálaadó istentisztelet. 2010. január 1-én, délután 1:30 órakor évkezdő istentisztelet. Aznap nincs ebéd. Január 3-án, vasárnap, rendes vasárnapi istentisztelet, délelőtt 11 órakor. Január 31-én, vasárnap, az isentisztelet és ebéd után Közgyűlés.

from:

Grace Hungarian Reformed Church 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335

ADRESS SERVICE REQUESTED

to:

C ím

ye hel s zé

KISHARANG - A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja. Szerkeszti: Nt. Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor. Lapunkat ingyenesen terjesztjük, de fenntartására céladományokat örömmel elfogadunk. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az esetleges címváltozást kérjük szíveskedjenek a szerkesztőség címére küldeni. Köszönjük. Cím: 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335. Telefon/Fax: (818)344-1885. E-mail: [email protected]. Honlap: www.sfvmre.org

Példányszám: 400

KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA. 9. évfolyam; Advent-Karácsonyi szám december 13

Recommend Documents