A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FK-I/B-8326/2011. számú, felügyeleti intézkedést és bírság kiszabását tartalmazó határozata a Fundamenta LakáskasszaLakástakrékpénztár Zrt. számára A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) által (…) Ügyfél kérelme alapján a Fundamenta LakáskasszaLakástakrékpénztár Zrt.-nél (székhelye: 1052 Budapest, Váci u. 19-21., továbbiakban: Lakástakarékpénztár) lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján Dr. Szász Károly, a Felügyelet Elnökének felhatalmazása alapján az alábbi határozatot hozom: I.
A Felügyelet a Lakástakarékpénztárral szemben — a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabály megsértése miatt — a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását.
I/A.
A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt a Lakástakarékpénztárral szemben 250.000,- Ft, azaz kétszázötvenezer forint fogyasztóvédelmi bírságot szab ki.
A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságokat a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett (…) számú számlájára " fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság önkéntes befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Bíróságnak címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A jogorvoslati eljárás illetékköteles.
Indokolás
Ügyfél 2011. március 9-én érkeztetett, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (továbbiakban: Psztv.) 64. §-ában meghatározott fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatására irányuló kérelemmel kereste meg a Felügyeletet, melyben a Lakástakarékpénztár eljárását kifogásolta az alábbiak szerint: Ügyfél beadványában előadta, hogy a Lakástakarékpénztárnál (…) számon lakáselőtakarékossági (továbbiakban: LTP) szerződést kötött. Ügyfél a megtakarítási összeget felvette, és lakáscélra, külső tatarozásra használta fel, melynek bizonyítására számlákkal is rendelkezett. Ügyfél beadványában előadta, hogy Lakástakarékpénztár a 2008. december 20-án kelt levelében arról tájékoztatta, hogy a megtakarítás összegének lakáscélra történt felhasználását nem szükséges számlákkal igazolnia, mivel befizetései meghaladták a 8 éves futamidőt. A kapott tájékoztatásra tekintettel az Ügyfél nem tartotta meg a számlákat. Ügyfél kifogásolta, hogy a Lakástakarékpénztár mindezek ellenére a későbbiekben azzal kereste meg, hogy a megtakarítás összegének lakáscélra történt felhasználását számlákkal igazolja, majd a jogosulatlanul felvett állami támogatás és járulékai visszafizetésére szólította fel. Ügyfél a Lakástakarékpénztár téves tájékoztatására tekintettel a beadványában foglaltak kivizsgálását kérte a Felügyelettől. A Psztv. 64. § (1) A Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás keretében az alábbi tényállást állapította meg: A Felügyelet a rendelkezésére álló dokumentumokból és a Bank nyilatkozatából megállapította, hogy az Ügyfél és a Lakástakarékpénztár között 2000. december 21-én (…) számon LTP szerződés jött létre. Ügyfél az LTP szerződés aláírásával tudomásul vette, hogy annak tartalmát és Lakástakarékpénztár Üzletszabályzatában foglaltakat megismerte, és magára nézve kötelezőnek fogadta el.
A Lakástakarékpénztár a 2007. július 2-án kelt levelében értesítette az Ügyfelet a megtakarítási összeg kiutalásáról, valamint a szerződés meghosszabbításának lehetőségeiről. A Felügyelet a rendelkezésére bocsátott „Nyilatkozat a kiutalás visszautasításáról” című dokumentáció alapján megállapította, hogy Ügyfél nem igényelte a kiutalást 2007. szeptember 30-ai dátummal. Az Ügyfél a Lakástakarékpénztárhoz 2008. szeptember 23-án érkeztetett felmondó nyilatkozatában kérte az LTP szerződés felmondását, és a nyilatkozat aláírásával elfogadta, hogy szerződése teljes egyenlegét lakáscélra kell fordítania, továbbá az előírt határidőn belül a lakáscélú felhasználását igazolnia kell. A Lakástakarékpénztár a 2011. április 21-én érkeztetett levelében úgy nyilatkozott, hogy 2008. december 20-án kelt levelében tévesen úgy tájékoztatta az Ügyfelet, hogy a kiutalásra kerülő összeg felhasználásaként nem kell igazolnia a lakáscélt. A Lakástakarékpénztár a 2009. március 23-án kelt levelében értesítette Ügyfelet a kiutalt megtakarítási összeg lakáscélú felhasználásával kapcsolatos számlabemutatási kötelezettségéről. A Lakástakarékpénztár a 2011. április 21-én érkeztetett nyilatkozata szerint munkatársai több alkalommal (2009. március 31-én, 2009. április 1-jén, 2009. április 16-án, 2010. december 10én, 2010. december 13-án, és 2011. január 21-én) egyeztettek telefonon az Ügyféllel. Ezen telefonos megkeresések alkalmával a Lakástakarékpénztár munkatársai tájékoztatták Ügyfelet, hogy a Lakástakarékpénztár a 2008. december 20-án kelt levelében tévesen tájékoztatta Ügyfelet a számlabemutatási kötelezettségét illetően, valamint arról is, hogy a 2008. december 20-án kelt levélben foglaltakkal szemben az Ügyfél számlabemutatási kötelezettsége továbbra is fennáll. Ezt követően a Lakástakarékpénztár a 2010. november 30-án kelt „utolsó felszólítás igazolatlan állami támogatás visszafizetésére” című felszólító levelében ismételten tájékoztatta Ügyfelet fennálló kötelezettségéről, valamint arról, hogy Ügyfelet a megtakarítás összege után kifizetett állami támogatás visszafizetésére kötelezik, amennyiben nem tesz eleget számlabemutatási kötelezettségének. A Lakástakarékpénztár az Ügyfélnek küldött, 2011. január 27-én kelt levelében azt a tájékoztatást nyújtotta, hogy a 2008. december 20-án kelt levelében téves információkat közölt az Ügyféllel a számlabemutatási kötelezettségére vonatkozóan. A Lakástakarékpénztár a 2011. január 27-én kelt levelében kitért arra is, hogy az LTP szerződését a 8. megtakarítási év letelte előtt – lakáscélú felhasználás keretében – szüntette meg, így a megtakarítás összegét lakáscélú felhasználásra vonatkozóan számlával köteles igazolni. A Lakástakarékpénztár felajánlotta az Ügyfélnek, hogy – számlák hiányában – lehetősége van az igazolási kötelezettségének a Lakástakarékpénztárral szerződéses kapcsolatban álló értékbecslők által kiállított igazolással eleget tenni, melynek költsége 18.000,- Ft+ÁFA. A Lakástakarékpénztár a 2011. április 21-én kelt levelében arról tájékoztatta a Felügyeletet, hogy az Ügyfél nem kívánt élni az általa felajánlott lehetőséggel. A Felügyelet a feltárt tényállást a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) vonatkozó rendelkezéseivel vetette össze.
Az Fttv. 3. § bekezdésének, valamint a 6. § (1) bekezdése bf) pontja rendelkezései szerint: „3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” „6.§ (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas: b) az áru lényeges jellemzői, így különösen bf) alkalmazása, a használatához, fenntartásához szükséges ismeretek,” Az Fttv. 2. § h) pontja alapján „E törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” Nyilvánvaló, hogy a számlabemutatás szükségességére vonatkozó tájékoztatás az Ügyfél szerződéséhez kapcsolódó joggyakorlását befolyásoló információnak minősül, figyelemmel arra, hogy Ügyfél lakáscélú megtakarításához kapcsolódó állami kamattámogatást csak ezen feltétel teljesítése esetén lett volna jogosult igénybe venni. Az eljárásban ugyanakkor az érintett Ügyfél megfelel az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztó fogalmának, hiszen gazdasági és szakmai tevékenységén kívül eljáró természetes személynek minősül. A Felügyelet az eljárási iratok, továbbá a Lakástakarékpénztár és az Ügyfél nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a Lakástakarékpénztár 2008. december 20-án kelt levele alkalmas volt az Ügyfél megtévesztésére, mivel a tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős ismeret helyett valótlan információkat bocsátott az Ügyfél rendelkezésére. Az Ügyfél ezáltal jogosan feltételezhette, hogy az LTP szerződése megkötése óta változtak a szerződésből eredő megtakarítási összeg felhasználásra vonatkozó rendelkezések, már nem szükséges a megtakarítási összeg lakáscélra történt felhasználására vonatkozó számlák bemutatása a Lakástakarékpénztárnak, és a Lakástakarékpénztár ezen körülményre kívánta külön felhívni a figyelmét. A Felügyelet megállapította, hogy Ügyfél a valóságnak megfelelő tájékoztatás megadása esetén kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy megtakarításának lakáscélú felhasználását oly módon tegye meg, hogy ahhoz kapcsolódóan az állami kamattámogatás összegére vonatkozó jogosultságát ne veszítse el. Ügyfél tehát a megfelelő információ birtokában tudomással bírt volna arról, hogy a számlák megőrzése a továbbiakban is szükséges, amely végett a
felhasználást igazoló számlák megőrzése esetén van lehetősége arra, hogy az állami kamattámogatásra vonatkozó jogosultságát ne veszítse el, és ne keletkezzen visszafizetési kötelezettsége. Mindezek alapján a Felügyelet a Lakástakarékpénztár azon magatartását, hogy Ügyfelet az LTP szerződés megtakarítási összegének lakáscélú felhasználására vonatkozó számlabemutatási kötelezettségével kapcsolatosan nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta, az Fttv. 6. § (1) bekezdése b) és bf) pontjaiban foglalt megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősítette, mely az Fttv. 3. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát valósítja meg. A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: c) megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, f) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. Tekintettel a fentiek szerint összegzett megállapításokra, a Felügyelet a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozat rendelkező része I. pontjában megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, annak érdekében, hogy a Lakástakarékpénztár a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint járjon el a továbbiakban. Az eset összes körülményére tekintettel a Felügyelet a Lakástakarékpénztárral szemben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezés be nem tartása miatt 250.000,- Ft összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a fogyasztóknak alapvető joga fűződik ahhoz, hogy minden olyan információ a rendelkezésükre álljon, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. A Lakástakarékpénztár azzal, hogy az Ügyfelet a LTP megtakarítás összegének felhasználására vonatkozó számlabemutatási kötelezettségével kapcsolatosan nem megfelelően tájékoztatta, a fogyasztót a tájékozott, a releváns körülményekre tekintettel levő ügyleti döntése meghozatalának szabadságában korlátozta, így tájékoztatása alkalmas volt a fogyasztói döntés torzítására. A megvalósított jogsértést tilalmazó rendelkezés mögött tehát jelentős ügyféli (fogyasztói) érdek húzódik meg, vagyis az, hogy a Lakástakarékpénztárnak eljárása során megfelelő körültekintést és gondosságot kell gyakorolnia abban a tekintetben, hogy az ügyfél (fogyasztó) a felelős döntéshez szükséges információkkal megfelelő időben rendelkezzen annak érdekében, hogy ügyleti döntését valamennyi lényeges körülményre tekintettel hozza meg. A jelen esetben a Lakástakarékpénztár e körültekintést mulasztotta el gyakorolni, amellyel az Ügyfél (fogyasztó) tájékoztatáshoz, és vagyoni érdekei védelméhez fűződő jogát sértette meg. A Felügyelet ugyanakkor enyhítő körülményként értékelte, hogy a Lakástakarékpénztár a téves tájékoztatást elismerte, és a kialakult helyzet rendezése érdekében felajánlotta az Ügyfélnek, hogy lehetősége van az igazolási kötelezettségének más módon is eleget tenni.
A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta fogyasztóvédelmi bírság kiszabását. A Felügyelet a bírság összegének megállapításakor a Psztv. 72. § (1) bekezdését vette figyelembe. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § a-p) pontjaiban, valamint a 64. §-72. §-aiban, illetőleg az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. §-a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 46. § (1) bekezdésén, valamint a Ket. 127. § (1) bekezdésének a) pontján alapul. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdéséin és 330. § (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2011. augusztus 12. dr. Kolozsi Sándor s.k., ügyvezető igazgató
