A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. HUMANTRADE DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA I

GYÓGYSZERÉSZEK

A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. HUMANTRADE DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA I 2013. november–december

A hosszú élet titka Kutatási program az infarktus megelőzéséért

1

Kémiai Nobel-díjasok a gyógyszerek szolgálatában

A 83 éves, osztrák Martin Karplus, a 66 éves, dél-afrikai születésű Michael Levitt és a 73 éves, izraeli Arieh Warshel kapta az idei kémiai Nobel-díjat. Mindhárman évtizedek óta az Egyesült Államokban élnek, mindhárman elméleti kémikusok, mindhárman molekulák modellezésével kapcsolatos kutatásokban értek el jelentős eredményeket. Munkásságuk nyomán lehetővé vált például az enzimek térszerkezete és viselkedése közötti kapcsolatok megértése, ami új gyógyszerek születéséhez is vezetett. Az ideit megelőzően elméleti kémikusok utoljára 15 évvel ezelőtt, 1998-ban kaptak Nobel-díjat. Akkor Walter Kohn és John Pople azért részesültek a tudomány e legrangosabb elismerésében, mert eredményeik alapján lehetővé vált a kismolekulák viselkedésének modellezése, bejóslása. A kémiában ugyanis, amely igen-igen sokáig empirikus tudomány volt, a múlt század közepétől egyre nagyobb igény jelentkezett arra, hogy kísérletek nélkül meg lehessen például jósolni, hogy egy reakció végbemegy-e vagy nem; ha igen, miért és milyen körülmények között, ha pedig nem, miért nem. Az idei díjazottak a klasszikus newtoni fizika és a kvantumfizika – ez utóbbi a részecskék, például a kémiai reakciókban kulcsfontosságú elektronok viselkedésével foglalkozik – összekapcsolásával hoztak létre olyan matematikai struktúrákat, számítógépes modellezési rendszereket, illetve szoftvereket, amelyek univerzálisak, azaz amelyek segítségével bármilyen és bármekkora molekula – így az élő szervezet hatalmas, atomok

tízezreiből álló molekuláinak (fehérjék, nukleinsavak) – felépítése és viselkedése leírható. Válaszolni lehet például arra a kérdésre, hogy egy enzimként működő fehérje sok ezer atomjából melyik az a néhány vagy néhány tucat, amely részt vesz egy biokémiai folyamat katalizálásában, és a molekulának miért éppen az a része tudja fogadni az illető szubsztrátot. Az is modellezhető, hogy például egy gyógyszermolekula milyen receptorhoz kötődik a szervezetben. Vagy gondolkodhatunk fordítva is: egy receptor vagy egy enzim térszerkezetének, viselkedésének modellezésével biológiailag aktív anyagokat lehet tervezni. A számítógépes gyógyszertervezés egyik nagy sikertörténete a HIV vírus egyik enzimjének (proteáz) működését gátló gyógyszer születése. Először modellezték az enzim térszerkezetét, működését, majd azt, hogy milyen vegyület lenne úgy hozzákapcsolható, hogy hatását az enzim ne tudja kifejteni, és ezáltal a vírus ne legyen képes a sejttel megsokszoroztatni önmagát. Az elméleti számítások és modellek alapján vegyületeket szintetizáltak, majd a gyógyszerfejlesztés egyes állomásait végigjárva hatékony gyógyszer született az AIDS-t okozó vírus megfékezésére. Karplusék munkásságából kiindulva sok egyéb gyakorlati cél megvalósítását is remélik. Például a rendkívül bonyolult fotoszintézis – amely a növényekben a napfény energiáját alakítja kémiai energiává, miközben éltető oxigén szabadul fel – egyes lépéseinek modellezésétől a napelemek hatásfokának javulását várják. A napenergia mesterséges hasznosításának jelenlegi hatékonysága ugyanis messze elmarad attól, amit a növények a természetben produkálni tudnak. Ezeknek a folyamatoknak a modellek segítségével való „lekoppintása” bizonyára segíteni fog a régóta áhított, jó hatásfokkal működő napelemek megalkotásában is. A fotoszintézis jobb megismerése a globális felmelegedésben szerepet játszó üvegházhatás problémájának megoldásában is segíthet. Bakos Júlia

5

A hosszú élet titka • Miért olyan fontos ez a téma? A legtöbb öregedéssel kapcsolatos betegség esetében tetten érhető az autófágia hibás működése.

Vellai Tibor 2000 környékén új, akkoriban nem népszerű kutatási témát keresett. Ilyennek találta az autofágiát (sejtes önemésztés), azt a mechanizmust, amelynek révén az eukarióta (valódi sejtmagvas) sejtek megszabadulnak a bennük keletkező hibás, felesleges fehérjéktől: elemeikre bontják ezeket a fehérjéket, majd az elemeket újrahasznosítják a felépítő (szintetikus) folyamatokban. Mára az autofágia a biológiai kutatások egyik legintenzívebben fejlődő területévé vált; sokan azt várják, hogy ezeket, a tanulmányokat néhány éven belül Nobel-díjjal jutalmazzák majd… 6

• Ha tehát a sejtek anyagai nem tudnak meg­ újulni, az betegséghez vezethet? Így van. A sejtek anyagai folyamatos megújuláson mennek keresztül; az elöregedett, sérült sejtalkotók lebomlanak, helyettük pedig a sejt új alkotóelemeket épít. Autofágia hiányában a sejtek anyagai nem tudnak lebomlani, és sejtes károsodások halmozódnak fel. Ekkor különböző dege­ne­ratív (sejtpusztulással együtt járó) folyamatok alakulhatnak ki, például rák, izomsorvadás, az idegrendszer leépülésével járó elváltozások, mint pl. az Alzheimer-, Parkinson- és Huntington-betegségek. Ezek a kóros folyamatok tehát az autofágia nem megfelelő működésével kapcsolhatók össze. • De vajon akkor mi a magyarázata annak, hogy az autofágia kutatása még 2000 körül is csak gyerekcipőben járt? Ennek nagyon egyszerű az oka. Az autofág szerkezeteket 1957-ben írták le egy meglehetősen drága és bonyolult technika, az elektronmikroszkópia segítségével. Ezek a szerkezetek, az auto­­fagoszómák, kettős membránnal határolt kicsi hólyagocskák,

melyeknek átmérője csupán néhány mikrométer. Mivel ilyen kicsi, évtizedekig csak elek­tronmikroszkóppal volt megfigyelhető. Ez megakadályozta, hogy a folyamatban résztvevő molekulákat hatékony genetikai vizsgálatokkal meg­határozzák, ezért az auto­ fágia folyamata a gene­ti­kusok számára sokáig „láthatatlan” maradt, a molekuláris hát­tér feltárása sokáig váratott magára, és Csipkerózsik a-álmát aludta. A 90-es években azonban kiderült, hogy az egysejtű élesztőben az auto­ fa­go­szómának megfelelő struktúra akkora, hogy már a kisebb felbontású fénymikroszkóppal is jól látható. Ez lehetővé tette, hogy élesztőben hatékonyan kiszűrjék azokat a mutáns, megváltozott törzseket, amelyekben az autofágia hibásan működik. Közel tíz év kutatás elvezetett azokhoz a génekhez – és ezeken keresztül azokhoz a fehérjékhez –, amelyek az autofágia folyamatában részt vesznek, és sikerült feltárni az autofágia folyamatának molekuláris hátterét, mechanizmusát és szabályozását is. A 2000-es évek elején aztán az élesztőben azonosított gének evolúciós rokonait gyorsan és hatékonyan meg lehetett határozni soksejtűekben (pl. emlősökben) is. Ez egy közel tíz éves sikertörténet, és ma szinte nincs olyan hét, hogy ne legyen

egy autofágiával kapcsolatos cikk a legrangosabb szakmai folyóiratokban, mint amilyen a Nature és a Science. • Önök nagyon korán, már a 2000es évek elején elkezdték a kuta­ tást. Én akkoriban egy hatékony genetikai modellállattal, a Caenorhabditis ele­ gans nevű fonálféreggel dolgoztam, mikor megkeresett az ELTE egyik munkatársa, Kovács Attila docens, aki az autofágia sejttani vonatkozásait kutatta, s elektronmikroszkópos képek tömegét készítette el. Ez nagyon jó együttműködés volt: neki megvolt a sejttani tapasztalata az elektronmikroszkóppal, nekem pedig megvolt a genetikai modellem és genetikai módszertani tapasztalatom. Kettőnk tudásával viszonylag rövid idő alatt tudtunk olyan mutáns törzseket létrehozni és sejttanilag jellemezni, amelyekben az autofágia nem működött. • Hogyan jött a képbe az öregedés? Egy véletlen folytán. Egyébként meggyőződésem, hogy a véletlen szerepe nagyon fontos a tudományos eredmények elérésében. Az történt, hogy egyszer ott felejtettem egy olyan C. elegans tenyészetet az asztalomon, amelyikben az autofágiát szabályozó egyik legfontosabb fehérje (az úgynevezett TOR) nem működött. Amikor a

tenyészetet ki akartam dobni, észrevettem, hogy a mutáns állatok életben maradtak, míg a nem mutáns állatok mind elpusztultak. Amikor jobban megvizsgáltuk a jelenséget, kiderült, hogy a mutáns állatok (amelyekben a TOR nem működött), háromszor hos�szabb ideig élnek, mint a vad típusúak. Vagyis ez a gén befolyásolja az öregedési folyamat sebességét. Erről a megfigyelésről írt dolgozatunk a Nature folyóiratban jelent meg. A TORról már akkor ismert volt, hogy az autofágia egyik legfontosabb szabályozója: a sejt energiaellátottságának függvényében gátolja az autofágiát.

7

• Az energiaellátottság függvényében? Miért? Mert a sejt alapvetően akkor aktiválja a megújulását szolgáló autofágiát, amikor éhezik. Megfelelő tápanyag-ellátottság mellett a TOR kináz kikapcsolja – pontosabban leszabályozza – az autofágiát, amely így csak alapszinten tud működni. • Viszont a sejt öregszik. Igen. Arra következtettünk, hogy az öregedési folyamat egyik szabályozó mechanizmusa az autofágia, amely gátolja az öregedést, amikor eltávolítja a sejtes károsodásokat, lebontja a hibás sejtalkotókat, így lehetővé teszi a sejtek megfiatalodását. • De akkor miért jött létre egy mechanizmus, amely normális táplálékellátás mellett akadályozza az auto­fágiát, s ezzel lerövidíti az életet? Ez egy evolúciós optimum eredménye. Ha egy közösségben az egyedek sokáig élnek, akkor a szaporodásban már részt nem vevő öreg egyedek elveszik a forrásokat a fiatal, a reprodukcióban még részt vevő egyedek elől, és ez a közösség szintjén károsan hathat. „Megéri” tehát a természetnek olyan mutációkat stabilizálni, amelyekkel csökkenthető a szaporodási kor utáni életszakasz. Ha nincs autofágia, az baj, mert felszaporodnak a betegségek. Ha túlműködik, az se jó, mert akkor a sejt felfalja magát (önemésztés). Annakidején, a 2003-ban megjelent Nature-cikkünk olyan adatokat

8

mutatott be, amelyek bizonyították: a TOR kináz az öregedési folyamatot befolyásolja. Akkortájt már köztudott volt, hogy a TOR gátolja az autofágiát, az auto­ fágiáról pedig tudtuk, hogy a sejtes károsodások eltávolításáért felelős, az öregedési folyamat pedig a sejtes károsodások halmozódásának következménye. Tehát összeállt a kép: kezdtük gyanítani, hogy az öregedési folyamat szabályozásának egyik biológiai kulcsfolyamata az autofágia. Harminc évvel ezelőtt nem nagyon lehetett érteni, hogy az öregedés folyamatát mi okozza, mitől megy végbe. Az öregedést állapotnak kezelte mindenki, nem pedig betegségnek. Ma már nyilvánvaló, hogy az öregedés gének által befolyásolt, szigorúan szabályozott folyamat. Tehát nem véletlen, hogy az emberi átlagos élettartam nyolcvan év a fejlett országokban. Bizonyos génjeink egy adott környezeti összefüggésben átlagosan nyolcvan évet tesznek lehetővé. Ha viszont ez így van, akkor van esélyünk, hogy megismerjük azt a molekuláris gépezetet, amely az öregedési folyamatot szabályozza, ennek az ismeretnek a birtokában pedig már csak egy lépés, hogy ezen gének működését befolyásoljuk, és az élettartamunkat megváltoztassuk. • Egyelőre azért ez egy elvi lehetőség! Igen, de az irány látszik. Kutatásaink során olyan géneket szeretnénk megismerni, amelyek működését befolyásolva meg tudjuk növelni élettartamunkat. Persze az

következtében. Ezek látszólag független betegségek. De ez azt jelenti, hogy ha valaki megoldaná például a rák problémáját, talán kapna érte egy Nobel-díjat, de akkor az emberek ebből a betegség-gyűjteményből egy másikat reznek majd be. Csak akkor van sze­ esély a hosszabb élettartam elérésére, ha az öregedési folyamat sebességét lassítjuk le, és ezzel a sokféle dege­ne­ ratív betegség kialakulásának idejét egyszerre késleltetnénk. Csak így van lehetőség arra, hogy az emberi élettartamot drámai mértékben, akár négy-ötszörösére meghosszabbíthassuk. Rá­adásul úgy, hogy ennek az időnek a nagy részét egészségesen éljük le.

• Ha már ilyen kutatásokkal foglal­ kozik, saját magának milyen hos�­ szú életet jósol? Mit gondol, már az ön életében lesznek ilyen élettar­ tam-hosszabbító szerek vagy mód­ szerek a gyakorlatban? Ezen még nem gondolkodtam. Talán mert még túl fiatal vagyok. De szüleim idős, beteg emberek, akiknek jó szívvel ajánlanék olyan hatóanyagokat, amelyek itt a kutatások során előbukkantak. És biztos vagyok benne, hogy tíz-húsz éven belül lesznek olyan hatóanyagok, amiket nem azért fogunk szedni, mert betegek vagyunk és meg akarunk gyógyulni, hanem pontosan azért, hogy ne legyünk, vagy csak minél később legyünk betegek.

Egyed László

elmúlt kétszáz évben is ez történt. 1840-ben, a fejlett ipari országokban az átlagos élettartam 48-50 év körül volt. 2010-ben ugyanezen országokban az átlagos élettartam valahol 85 és 90 év között van, azaz nem egészen kétszáz év alatt az emberi élettartam megduplázódott! És ezt a drámai változást nem a genetikusok érték el, hanem az or­vos­biológia eredményei, a táplálkozási körülmények átalakulása, a társadalmi viszonyok megváltozása. Most a gene­tikusok jönnek. Ma már tudjuk, hogy az öregedési folyamatot a sejtes károsodások felhalmozódása okozza. Érdekes módon ugyanezen tényezők okozzák az öregkori betegségek kialakulását is, a rákot, az Alzheimer-kórt, a Parkinson-kórt és a többi degeneratív elváltozást. Ha ez így van, akkor van esély a megoldásra. Ma azt mondjuk, hogy az öregedés látszólag független öregkori degeneratív elváltozások gyűj­teménye, amely kollekcióból egy betegséget véletlenszerűen „szerzünk be”. Néhányan rákban halnak meg, mások Alzheimer-kórban, és van, aki infarktus vagy cukorbetegség

9

Mozgásszervi betegség­ek fájdalomcsillapítása Bár a szakemberek körében régóta ismert tény, hogy a reumás fájdalom nem egyszerűen tünet, amit ki lehet – és ki is kell – bírni, hanem akár fontos kóroki tényezőként is szerepelhet, az orvosok sokszor mégis késlekednek a fájdalomcsillapító elrendelésével. Felhívják a figyelmet annak ártalmaira (bírja ki! – mondják), vagy esetleg hosszú kivizsgálásokat rendelnek el. Pedig ha a fájdalmat a panaszok megjelenésekor azonnal csillapítani kezdenék, sok kellemetlenségtől mentenék meg a betegeket.

10

A reumatológusok gyakran tapasztalják, hogy a nem csillapított fájdalom új bajokat, új fájdalmakat hoz létre. A térdben jelentkező fájdalom hatására például azonnal jelentősen csökken a térdet stabilizáló combizom ereje, aminek következtében a térd még bizonytalanabbul működik, és könnyebben megsérül. Egy másik gyakran emlegetett példa a nem kezelt fájdalom következményeire: a fájdalom miatt – akár annak jelentkezésétől távoli helyeken is – kialakuló izomgörcs. Ez azt jelenti, hogy az izom tartósan összehúzódik, mert próbálja az érintett testrészt – pl. a nyakat, a derekat, a vállat – megvédeni a fájdalomtól. Az összehúzódott izom azonban összenyomja az őt tápláló ereket, így vérellátása romlik, kevesebb oxigénhez jut, ami aztán újabb fájdalmat, majd újabb izomgörcsöt generál. Ez egy ördögi kör, amely újabb és újabb ördögi körök kialakulásához vezethet; a modern ember stressz-okozta fájdalmainak ez a leggyakoribb oka. Egy kis rándulás, fájdalom, izomgörcs, újabb fájdalom, újabb stressz stb. Ezért a reumatológusok manapság egyre többször hangsúlyozzák: nagyon fontos már a kezdetektől megfelelő módon és szinten csillapítani a fájdalmat. Hangsúlyozzák azt is – bármilyen furcsának is tűnik –, hogy a mozgásszervi problémák terápiájában, az életminőség javításában vagy fenntartásában milyen fontos a mozgás. Hogy a beteg élje az életét, és lehetőleg ne feküdjön ágyba. Míg másfél évtizeddel ezelőtt például a

derékfájós betegeknek pihenést rendeltek el, manapság – feltéve, hogy a háttérben nincs daganat, bakteriális gyulladás, összeroppant csigolya vagy súlyos szövődményekkel járó porckorongsérv gyanúja – megfelelő gyulladás- és fájdalomcsillapítással a normális életvitel minél hamarabbi folytatására ösztönzik a pácienseket. Ha nem nehéz fizikai munkát végeznek, akár dolgozni is mehetnek. A betegség leküzdésében általában a gyógytornászok is komoly segítséget nyújthatnak. Ha nincs javulás, akkor szükség lehet képalkotó vizsgálatokra, esetleg neurológiai vagy idegsebészeti konzíliumra. Reumatológusok gyakran elmondják, mennyire sajnálatos, hogy egyrészt ma Magyarországon a háziorvosi praxisokban nem dolgoznak gyógy-

tornászok, másrészt a háziorvosok a gyors fájdalom- és gyulladáscsökkentés helyett sokszor kivizsgálásokra küldik a betegeket, melynek következtében kialakul a jellegzetes ördögi kör, és az eredeti betegségnél jóval nehezebben kezelhető, krónikus fájdalom jöhet létre. A reumás fájdalmak csillapításával kapcsolatban nagyon pontosan megfogalmazott irányelvek vannak. Az első fokozatban a fájdalom csillapítására fizioterápiát, gyógytornát, esetleg külsődleges kezelést, kenőcsöket alkalmaznak. Amennyiben a páciens állapota egy-két hét elteltével nem javul, a következő lépcsőfokban már használnak egyszerű fájdalomcsillapítókat, például paraceta­ molt vagy metamizolt, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentőket is. (Ez utóbbiak nem csupán a fájdalmat enyhítik,

11

hanem a gyulladást is csökkentik.) A szakemberek szerint azonban a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket igen körültekintően kell alkalmazni, mert tartós szedésük súlyos mellékhatásokkal járhat. A ciklooxigenáz enzim egyes számú izoenzimjét gátló szerek, az ún. COX-1-gátlók előidézhetik a gyomorfekély kialakulását. A gyógyszercsalád újabb tagjainál, a COX-2-gátlóknál ezt a mellékhatást sikerült ugyan kiküszöbölni, viszont szív- és érrendszeri mellékhatásokat figyeltek meg. Mindkét csoport tagjai emelhetik a vérnyomást, növelhetik a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. Ezeket a gyógyszereket tehát a szakemberek szerint hosszú távon nem célszerű alkalmazni, 60-65 évnél idősebb, nem teljesen egészséges személyeknél pedig nem javasolják ezek szedését. Harmadik fokozatként valamilyen enyhe opioidot, ciklohexanol-szárma­zé­kot vagy kodeint szoktak felírni. Ezeknél a gyógyszereknél hozzászokással kell számolni, tudatmódosító hatásuk viszont nincs, a fájdalmat pedig kiválóan csillapítják. A negyedik, és egyben utolsó fokozat az erős opio­idok alkalmazása. Ma már morfinszármazékok tapasz formában is rendelkezésre állnak, de van tabletta, injekció, valamint intravénás formában használható erős opioid is.

12

Léteznek azonban olyan akut kórképek, amelyek kezelésében a szakemberek szerint lokálisan alkalmazott szteroidinjekcióval lehet a legjobb eredményt elérni. Ilyenkor a gyulladás gyors csökkenése magával hozza a fájdalom enyhülését is – hangsúlyozzák. Ha valakinek például akut teniszkönyöke van, vagy nagyon megfájdul a dereka, ez lehet a legcélravezetőbb megoldás. A szteroidoknak hosszú távon sok mellékhatásuk van, de rövid távon – ha az illető nem cukorbeteg, vagy nincs gyomorfekélye – nagyon hatékonyak, és nemigen van mellékhatásuk. Ilyen esetekben, amikor egy hirtelen fellépő gyulladás következtében a betegnek erős fájdalmai vannak, a „hivatalos” fokozatokat betartva nagy eséllyel krónikus gyulladás alakul ki, és az jóval nehezebben kezelhető. A reumás fájdalmak csillapítása a gyógyszerészek részéről is nagy odafigyelést igényel. Ha a patikában a beteg fájdalomcsillapítót kér, mindig érdemes megkérdezni, hogy szed-e még valamilyen fájdalomcsillapítót. Erre azért van szükség, mert a legtöbb recept nélkül kapható fájdalomcsillapító nem-szteroid gyulladáscsökkentő, és két- vagy többféle ilyen gyógyszert nem szabad egyidejűleg szedni, hatásuk ugyanis nem összegződik, mellékhatásaik viszont igen. Egyes felmérések szerint Magyarországon a reumatológiai betegek húsz százaléka kétféle nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szed egyszerre – nem véletlen, hogy hazánkban évente hatszáz ember hal meg nem-szteroid okozta gyomorvérzés miatt, míg a harmincmilliós Kanadában csak háromszáz. Bakos Júlia

13

Szakérto´´nkto´´l

„A fájdalomban részenként szól a test, de az egész ott van” (Bertók László)

Dr. Barta Zsolt

a Teva Magyarország Zrt. orvos-igazgatója

A fejfájás

14

Milyen gyakori a fejfájás? Szinte mindenki tudja, milyen érzés a fejfájás, hiszen az emberek nagy többsége maga is megtapasztalja azt az élete során. Legtöbbször szerencsére „csak” egy kellemetlen és átmeneti tünetről van szó, ami azonban esetenként érdemben befolyásolhatja akár az élet­ minőséget is. Sokan banális okokkal – például „frontérzékenységgel” – magyarázzák, de bár igaz, hogy az időjárás-változás igencsak megviseli a szervezetet, azért mégsem fogható erre minden egyes fejfájás. Talán elmondhatjuk, hogy a fejfájás a fiatal felnőttek között a leggyakoribb, és az életkor előrehaladtával egyre ritkábbá válik. Időskori főfájás esetén ezért is kell organikus háttér lehetőségére gyanakodni, és gyorsabb kivizsgálásra küldeni a beteget. Van egy nemzetközi kritériumrendszer (a Nemzetközi Fejfájás Társaság, IHS ajánlása alapján), ami szerint a fejfájásokat 14 csoportba oszthatjuk. Vannak elsődleges és másodlagos fejfájások, illetve megkülönböztetnek agyidegi neuralgiákat és faciális fájdalmat is. Melyek az elsődleges és a másodlagos fejfájások? Az elsődleges (vagy önálló) fejfájások közé tartozik például a migrén, a tenziós- és a Cluster-típusú fejfájás, illetve a trigeminalis vagy autonóm fejfájások is. A másodlagos (tüneti) fejfájások közé sorolják a cereb­ro­ vascularis betegségeket kísérő fájdalmakat, a liquor­ ban vagy az agyban lévő nyomásváltozásokból eredő, valamint a sérülés okozta fejfájást, a fertőzésekhez társuló, illetve az egyes gyógyszerek (vagy pl. a koffein, alkohol) megvonása után jelentkező fejfájást, és a homeosztázis zavaraihoz társuló fejfájásokat. Ide so­ rolják a koponya és a fej részeivel (ide értve a fogak, a szem és a fül elváltozásait, betegségeit) összefüggő, és nem utolsósorban a pszichiátriai betegségekhez társuló fejfájásokat is.

Mire panaszkodik a beteg? A fejfájós beteg leginkább akut vagy krónikus fájdalom miatt keresi fel tanácsért kezelőorvosát. Hirtelen jelentkezhet a migrén, míg fokozatosan alakul ki a tenziós fejfájás vagy egy térfoglaló folyamat. A tenziós típusú fejfájás lehet akár fél-, akár kétoldali, míg a migrén szinte mindig egyoldali, és jellegzetessége még az aura-tünet, aminek leggyakoribb megjelenési formája a látási zavar. A tünetek fennállásának átlagos időtartama 20-30 perc, de néha túllépheti az egy órát is. Az aurajelenségek közben vagy azok után egy órán belül kezdődik egyeseknél a fejfájásos szakasz, amit hányinger, hányás, fény-, hang- és szagérzékenység is kísérhet. Az IHS szerint aurás migrénről akkor beszélhetünk, ha átmeneti látás-, érzés- és beszédzavarok jelentkeznek, melyek 5-60 perc alatt alakulnak ki és múlnak el. Mik lehetnek az akut, hirtelen kialakuló fejfájás okai? Talán a legismertebb az úgynevezett migrénes roham, de akut fejfájást okozhat akár a fizikai megterhelés, a hirtelen vérnyomás-emelkedés, de egyes gyógyszerek (nitrátok), fejsérülések, agy-érrendszeri történések (szélütés) és bizonyos fertőzések is. Nagyon érdekes jelenség, és talán sokan tapasztalták is már az úgynevezett hideg kiváltotta fejfájást: angol nyelvterületen elterjedt köz­nyelvi kifejezéssel „fagylalt-fejfájást” (ice cream headache) vagy „agyfagyást” (brain freeze). Ilyenkor a szájüregbe vagy a garat felső részébe kerülő hideg

anyagok – fagylalt, jégkrém vagy akár a belélegzett hideg levegő – váltják ki a fejfájást. A jelenség pontos élettani részletei még nem teljesen ismertek. Mik lehetnek egy idült fejfájás okai? Számos betegség vagy állapot állhat a háttérben. Ide tartozik a tenziós típusú fejfájás is, amelynek következményeképp – talán meglepő módon – a fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokás maga is okozhat krónikus fejfájást. Fennállhat a tünet egy fejsérülés után tartósan, arcmelléküregek gyulladásához társultan, meningitiszek esetén vagy fogászati betegségekhez társulva is. Nagyon fontos, hogy a zöldhályog is járhat fejfájással, ami pedig szemészeti ellátást igényel. Az agy térfoglaló folyamatai is okozhatnak ilyen panaszt. Előfordulhat, hogy valakinek leesik a vércukorszintje és megfájdul a feje, máskor pedig akkor kínozza a fejfájás, ha olyan helyen tartózkodik, ahol rossz a szellőzés (kevés az oxigén vagy sok a szén-dioxid). Hogyan zajlik a beteg kivizsgálása? Tudatosítani kell a betegekben, hogy a korai kivizsgálással jobb gyógyulási esélyei vannak, hiszen a panaszokból és azok jellegéből nyilván következtethetünk az okokra is. El kell dönteni, hogy szükség van-e azonnali beavatkozásra, segítségre, felmerül-e életet veszélyeztető állapot. A beteg kivizsgálásához belgyógyászati és neurológiai vélemény is indokolt lehet, de adott esetben egyéb társszakmák bevonása is elkerülhetetlen. Fontos a beteg számára, hogy magyarázatot kapjon és megértse a feltéte-

lezett okokat és a javasolt vizsgálatokat, majd a kezelési lehetőségeket. Sajnos, a helyes diagnózis felállítása időigényes és nem mindig egyszerű, de az esetleges háttér-betegségeket mindenképpen érdemes feltárni. A belgyógyászati problémák közül kiemelném a hipertóniát, ami a fejlett országokban népbetegségnek számít: a népesség mintegy 15 százalékának van tartósan 140/90 Hgmm fölötti, azaz a magas vérnyomás szempontjából határértéken álló vérnyomása. Abban az esetben, ha a hipertónia tünetekkel jár, a leggyakoribb szimptóma a fejfájás, ami jelentkezhet enyhe, tompa nyomásként, de lehet egy erősebb feszítő érzés, a tarkó tájékán jelentkező, és a fejtető felé ki-

15

sugárzó, kifejezett fájdalomérzet is. Az erősebb fájdalom általában reggelente jelentkezik, és később a nap folyamán enyhül. Szemészeti „fejfájás-forrás” lehet a zöldhályog vagy glaukóma. Ez jelentkezhet glaukómás roham formájában, amikor néhány perc alatt magasra emelkedhet a szemnyomás, ami a betegnek szem- és fejfájást okoz, a látás megromlik, a páciens a lámpa körül színes gyűrűket lát. Hogy a további károsodásokat elkerüljük, az akut glaukóma azonnali kezelést igényel. A terápia megválasztásakor a polipragmázia kerülésére, illetve megszüntetésére kell törekedni, hiszen a különböző készítmények gyengíthetik, vagy akár fel is erősíthetik egymás hatását, és az is előfordulhat, hogy egy tulajdonképpeni mellékhatást „új betegségként” értékelnek. Az orvos munkáját megkönnyítheti például a betegnapló vezetése. A páciens ezt magával viszi a vizsgálatra, elmondja fejfájásának jellegzetességeit, esetleges kiváltó tényezőit. Mindenképpen ki kell emelni számára, hogy orvosi javaslat nélkül inkább ne gyógyszerezze magát, és amennyiben a panaszai fokozódnak, illetve tarkómerevség, láz, zavarodottság, látászavar, bénulás vagy bármi szokatlan jelenség lép fel, sürgősen kérjen segítséget. Hogyan kezelik? Kis túlzással: ahány ember, annyiféle fejfájás, márpedig a kezelés a fejfájás típusától és az egyéntől függ. Nem gyógyszeres kezelésként, például egy migrén esetén, a provokáló tényezők kizárása jöhet szóba. Ha más beteg-

16

ség vagy terhesség miatt nem javasolható a szokásos terápia, akkor nem is marad sok más lehetőség. A provokáló tényezőket javasolt tehát elkerülni: ilyenek lehetnek a gyógyszerek, koffein, diétás vagy életmódbeli triggerek, pszichés faktorok. Elképzelhető, hogy például egy fogamzásgátló kezelés mellett jelentkeznek fejfájásos panaszok. Ez esetben javasolt a fogamzásgátló készítmény elhagyása legalább 3 hónapig, de segíthet esetleg egy más összetételű gyógyszerre való átállás is. Máskor – különösen a nyári időszakban – egyszerűen folyadékhiány áll a panasz mögött, és bőséges folyadék-utánpótlás után el is múlik a fájdalom. Az úgynevezett alternatív kezelési módok (akupunktúra, biofeedback, hipnózis, homeopátia, fényterápia) is szóba jöhetnek, de ezek hatékonyságáról nincs evidenciákon alapuló, megbízható adat. A pihenés, a pszichés stressz csökkentése, illetve a megfelelő alvás egyaránt segíthet. Tenziós típusú fejfájás esetén tudni kell, hogy a központi idegrendszer fájdalomingereket szállító és szabályozó elemeinek működési zavaráról van szó, ami miatt csökken a tűrésküszöb, és a korábban fájdalommentes ingerek is fájdalmat váltanak ki. A gyógyszeres kezelés a fejfájás típusától is függ, hiszen adott esetben rohamkezelés, átmeneti profilaxis vagy tartós megelőző kezelés lehet szükséges. Speciális fejfájásformák esetén speciális beavatkozások vagy gyógyszerek javasolhatók (pl. triptanok, antidepresszánsok, izomlazítók, glaucoma elleni szemcseppek), míg egy „szokásos” fejfájás esetén a gyakran alkalmazott analgetikumok között megemlíthetők pl. a paracetamol vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők is. Ezek a prosztaglandin szintézis gátlásán keresztül részben perifériásan, ill. centrálisan is a fájdalom csökkenését hozzák. Szükség lehet persze egyes esetekben akár sebészi beavatkozásra is. Speciális helyzetben a Fejfájás Ambulancia lehet a továbblépés, ahol a progresszív betegellátás keretében véleményt, illetve „második véleményt” adnak. Dr. Barta Zsolt, c. egyetemi docens Gasztroenterológia DEOEC Belgyógyászati Intézet

tabletta 500 mg, 10x 500 mg, 20x

metamizol-nátrium

17

Megdöbbentő tény, hogy az esetek mintegy kéthar­ mad részében a koszorúér-betegség mindenfajta előzetes figyelmeztetés nélkül szívizom-infarktussal vagy hirtelen szívhalállal ad hírt magáról. A Sem­ melweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikájá­ nak 34 éves kardiológusa, Maurovich Horvát Pál a Magyar Tudományos Akadémia Lendület prog­ramja keretében nemzetközi mércével mérve is ambiciózus kutatási projektre vállalkozott: munkatársaival olyan, több pillérre épülő diagnosztikai stratégiát szeretne kidolgozni, amelynek segítségével a veszé­ lyeztetett személyek nagy eséllyel azonosíthatók.

Ambiciózus magyar kutatási Sok-sok éve halljuk és tudjuk, hogy a magas vérzsírszint, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a dohányzás, a mozgásszegény életmód, az elhízás mind-mind fontos kockázati tényezők a koszorúér-betegség szempontjá­ ból. Ezekkel a rizikófaktorokkal mi a baj? Miért monda­ nak ezek keveset a valódi veszélyről? Hozzátenném még, hogy a férfi nem önmagában kockázati tényező, valamint a betegség családi halmozottsága. Ezek a rizikótényezők is nagyon fontosak, de semmit nem mondanak arról, hogy a konkrét ember konkrét koszorúér-hálózata milyen állapotban van. Mi, a Lendület program keretében, azokat a magas kockázatot jelentő koronária-fel­rakó­ dásokat, sérülékeny, vagy más néven vulnerábilis plakko­ kat szeretnénk azonosítani, amelyek a szívinfarktusért felelősek. Ha ezek jelen vannak az ér falában, akkor alattomosan növekszenek, de amíg nem okoznak érszűkületet, addig a betegnek nincs tünete, tehát nem tud róluk, és egészségesnek gondolja magát. Ezek a plakkok azonban már ekkor is veszélyesek: azért hívjuk őket sérülékeny, vagy vulnerábilis lerakódásoknak, mert gyakorlatilag bármikor megrepedhetnek. A repedés következtében a bennük található, zsírokban gazdag anyag érintkezik a vérrel, amelynek sejtjei idegennek tekintik, és védekezésük eredményeként a plakk felszínén vérrög keletkezik. Ez a vérrög aztán elzárja a koszorúeret, aminek következtében bizonyos területen elhal a szívizom, azaz infarktus alakul ki.

18

A mi célunk egy olyan, nem invazív diagnosztikai rendszer felépítése, amelynek segítségével eldönthető, hogy valakinek vannak-e ilyen plakkjai, vagy nincsenek. Jelenleg ilyen nem áll a klinikusok rendelkezésére. Ma szinte mindig magát a koszorúér-szűkületet diagnosztizálják, méghozzá szív­­katéterezéssel. Ez egyrészt invazív beavatkozás, másrészt csak akkor kerül rá sor, amikor a páciensnek már tünetei vannak. Szívkatéterezéskor gyakran úgynevezett szten­ tet ültetnek be, amelynek lényege, hogy egy ballonos tágítás után egy hálóval kitámasztják az eret, tehát megszüntetik a szűkületet. Elképzeléseik szerint milyen elemekből fog állni ez a di­ agnosztikus rendszer? Három pillér kidolgozását tervezzük. Az első olyan új biomarkerek azonosítása, amelyek például a vérben nagy valószínűséggel jelzik a sérülékeny plakkok jelenlétét. Ennek érdekében a gének kölcsönhatásával kapcsolatos genomikai vizsgálatokat szeretnénk végezni. Kutatni fogjuk a gének működése kapcsán felmerülő „gyanús” fehérjék esetleges szerepét és funkcióit, vizsgálni fogjuk a sejtekben lezajló anyagcsere-folyamatokat, valamint a zsírok élettani és kórélettani szerepét. Fehérjék, metabolitok vagy más vegyületek egyaránt lehetnek biomarkerek. Ezek azonosítása tehát óriási kihívás. Természetesen ahhoz, hogy jelentős információkat hordozó biomarkereket találjunk, az egészséges és a beteg emberek közötti különbsé-

program az infarktus megelőzéséért geket kell megtalálnunk. A koszorúér-betegséget a városmajori klinikán található, világszínvonalú szív-CT-vel fogjuk azonosítani; ezzel a nagyon korszerű, 256 szeletes képalkotó eszközzel a sérülékeny plakkok jó eséllyel felfedezhetők. A második pillér egy úgynevezett „plakk image” bank létrehozása lenne. Ez ex vivo kutatásokat jelent. A kb. 1000 koszorúér-metszetet tartalmazó bank terveink szerint úgy jön majd létre, hogy hirtelen szívhalál következtében elhunyt betegekből származó metszeteken szövettani vizsgálatokat, valamint szív-CT-t és más képalkotó vizsgálatokat végzünk, amelyek segítségével megpróbáljuk elvégezni a különböző mértékű kockázatot jelentő plakk-típusok morfológiai jellemzését. A biomarkerek megtalálásában és az image bank létrehozásában együttműködünk egy New Yorkban élő barátommal és kollégámmal, Dr. Vörös Szilárddal, a Stony Brook Egyetem professzorával. Ő a CT-képalkotás világhírű szakértője, és nagyon jól ért azokhoz a biokémiai stratégiákhoz is, amelyek segítségével a biomarkerekre vadászni lehet. A háromdimenziós CT-felvételek alapján áramlástani modellezést is szeretnénk végezni, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hidrodinamikai Tanszékének kutatóival együttműködve. Ettől a kutatástól azt várjuk, hogy a plakkok veszélyességének mértéke számmal is kifejezhetővé váljon. Szeretnénk, ha a modellezés eljuttathatna bennünket az úgynevezett plakk vulnerábilitási index megalkotásához.

A harmadik pillér a szívinfarktuson átesett betegek három éven át tartó, követéses vizsgálata lesz, amelynek során a biomarkerek, a képi markerek, valamint a plakk vulnerá­ bilitási index prediktív értékét szeretnénk tesztelni. Tegyük fel, hogy sikerre viszik, és képesek lesznek tökéle­ tesen megjósolni az egyes emberek veszélyeztetettségé­ nek mértékét. Következik-e ebből, hogy magát az infark­ tust meg lehet majd előzni? Természetesen abban bízunk, hogy igen. Már ma is léteznek úgynevezett felszívódó sztentek; már mi is ültettünk be ilyeneket itt, a városmajori klinikán. Ez egyelőre nem alkalmazható tömegesen, de abban bízunk, hogy mire néhány év múlva befejezzük a projektünket, addigra a felszívódó sztentek olcsóbbak lesznek, és alkalmazásuk lehetőségeiről, előnyeiről is sokkal többet fogunk tudni. Diagnosztikus panelünkről gyakorlati elképzelésünk az, hogy amennyiben valakinél a biomarkerek alapján vulnerábilis plakk jelenlétét lehet valószínűsíteni, akkor szív-CT vizsgálatot végzünk. Amennyiben ez is igazolja feltevésünket, szívkatéterezést végzünk, amelynek során felszívódó sztenttel lefedjük, stabilizáljuk a plakkot. Ezzel pedig megelőzzük a repedést és a vérrög kialakulását. A szívinfarktus világszerte óriási probléma. Gondolom, sokan dolgoznak hasonló, a veszélyeztetettséget időben előrejelző módszerek kidolgozásán. Mi adott önöknek önbizalmat ilyen ambiciózus kutatási terv összeállításá­

19

20

tást biztosít számunkra, ami lehetőséget ad egy nagyon széles körű interdiszciplinaritás megvalósítására. Ez egyebek között ahhoz szükséges, hogy a klinikai és az ex vivo vizsgálatok eredményeit össze tudjuk majd kapcsolni. Gyógyító orvosok, radiológusok, patológusok, matematikusok, számítástechnikai szakemberek fognak itt együtt dolgozni, ami azért nem olyan hétköznapi dolog. Én magam kutatóorvosként két évet töltöttem a Harvard Egyetem neves oktatókórházában, a Massachusetts General Hospitalban, ahol a koronária-plakkok invazív és nem in­vazív képalkotó módszerekkel történő vizsgálatával kapcsolatos kutatásokat végeztem. Ebben tehát kicsit otthon vagyok. Ugyanakkor a Harvard Egyetem Közegészségtan Karán tavaly mesterfokozatot szereztem klinikai hatékonyság szakirányon. Ez olyan, klinikusoknak szóló képzés volt, amelynek során egyebek között közegészségtant, statisztikát tanultam, és elsajátítottam a klinikai vizsgálatok tervezésének legfontosabb módszereit is. Ugyanakkor megértettem, hogy a közegészségtani szakemberek populáció szinten változtathatnak a dolgokon, és ezért akár egyetlen orvos is nagyon sok ember életét mentheti meg. Itt az orvos­ lás egy egész más dimenzióját ismertem meg. Mivel az infarktus népbetegség, nagyon motivál a remény, hogy mun­ kánk majd populáció szinten is meghozza gyümölcsét.

Bakos Júlia

hoz? Miért gondolja, hogy meg tudnak valósítani valami olyat, ami még sehol, senkinek nem sikerült? Gondolom, ha sikerrel járnak, az nemzetközi szinten is – ahogy ma­ napság mondják – nagy durranás lesz. Tulajdonképpen ez motiválja? Természetesen nem vagyok biztos abban, hogy a Lendület pályázatban leírt diagnosztikus algoritmust maradéktalanul fel tudjuk építeni. De már az – az ön kifejezésénél maradva – nagy durranás lesz, és nemzetközi folyóiratokban való publikációkra ad majd lehetőséget, ha bármelyik pillérrel kapcsolatban megvalósítjuk az elképzeléseinket. Abban igaza van, hogy sokan foglalkoznak a témával, de nemigen van olyan intézmény, ahol nem csak az egyes részeket kutatják. Mi itt, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján kivételes helyzetben vagyunk. Egyrészt nagyon sok, a vizsgálatba bevonható beteg fordul meg nálunk. Azt bizonyára tudja, hogy az infarktus Magyarországon a vezető halálokok egyike, de talán azt nem, hogy hazánkban sajnos az éves infarktushalálozás az uniós átlag háromszorosa. Rendelkezünk a nagyon korszerű, 256 szeletes szív-CT-vel is, ilyen nincs mindenhol. Harmadrészt most a Lendület program kiemelt támoga-

Készítmény megnevezése NEBIVOLOL-TEVA 5 MG TABLETTA

Kiszerelés Bruttó fogyasztói ár (Ft) 30x

986

Normatív támogatási összeg (Ft)

Térítési díj normatív támogatás esetén (Ft)

KGY

542

444

Igen

21

…, itt van újra… • Kezdjük azzal, hogy miért éppen ősszel támadnak meg bennünket leginkább ezek a jellemzően felső légúti betegségek? A kórokozók, amelyeknek ezeket a fertőzéseket „köszönhetjük”, bizonyos szezonalitást mutatnak. Közülük leggyakoribbak a rhinovírusok, amelyek a náthát, vagyis a legközönségesebb meghűléses betegséget okozzák, elsősorban ősszel, illetve tavasszal támadnak. Nyilván szerepe van ebben a meteorológiai folyamatoknak, főként a hirtelen hőmérséklet-változásoknak is, amelyek következtében könnyebben lép fel meghűlés. Persze, léteznek olyan vírusok is, melyek télen aktívak, mint a közismert influenza-vírusok, vagy például a nemrégiben felfedezett, emberre is veszélyes korona-vírusok. Jól tudjuk, hogy ugyanígy vannak „nyári” vírusok is.

Az őszi fertőzésekről beszélgettünk

dr. Magyar Anna

belgyógyász szakorvos, háziorvos, egyetemi oktatóval

22

• Tehát a legegyszerűbb náthát sem főként baktéri­ umok, hanem inkább jól meghatározott vírusok okozzák… Így van, a klasszikus megfázásos tüneteket, az orr váladékozásától a torok fájdalmas gyulladásáig, elsősorban vírusok elszaporodása váltja ki az érintett légutak nyálkahártyáján. A betegek mégis gyakran fordulnak hozzám már októberben is azzal, hogy jaj, elkapott egy csúnya influenza – amiről általában szó sincs, egyszerűen csak náthásak, könnyű felső légúti hurutjuk van. Persze a nátha is kellemetlen tünetekkel jár, de jobbára enyhe, és aránylag gyors lefolyású. Más kérdés, hogy az esetek egy részében tényleg szerep juthat bizonyos baktériumoknak, amelyek felülfertőzik a beteg nyálkahártyát: az ilyesmiből azután tényleg lehet komolyabb baj, arcüreggyulladástól a torokgyulladáson át a bakteriális hörghurutig. Antibiotikumot csak ilyen szövődmények esetén indokolt a betegnek adni, egyébként a közönséges nátha nem igényel „nehéztüzérséget”.

• Milyen módon érdemes mégis a kel­ lemetlen tüneteket enyhíteni? Azt szoktam mondani, hogy a nátha gyógyíthatatlan betegség, ami alatt természetesen csak annyi értendő, hogy magától is meggyógyul. Természetesen a tüneteket azért lehet enyhíteni, illetve a betegség lefolyását gyorsítani – olyan antivirális szer azonban, amely egy csapásra eltüntetné a náthát, ebben a pillanatban nem áll rendelkezésre. A szakirodalom szerint intenzív kutatások folynak ennek érdekében, állatkísérletek szintjén már eredményesen, tehát elképzelhető, hogy néhány év múlva pár tabletta révén egyszerűen megszabadulhatunk az orrfolyástól és társaitól. Visszatérve a tünetek enyhítésére és a lefolyás felgyorsítására: számtalan hagyományos módszer és csodaszer van divatban. Ezek közül néhányat a tudományos vizsgálatok is többé-kevésbé igazolni látszanak. Elsőként a fokhagymát említeném, amelynek nem is annyira az enyhítésben, hanem sokkal inkább a megelőzésben lehet szerepe, ugyanis bizonyos kutatások szerint a rhinovírusok kisebb eséllyel képesek megfertőzni azokat, akik rendszeresen fogyasztanak ebből az áldásos fűszernövényből. A másik „csodaszerről”, a C-vitaminról is az derült ki, hogy nem akkor kell óriási adagokban bekapkodni, amikor már elkapott bennünket a nátha, hanem bizony megelőzésként– különösen a veszélyeztetett időszakokban – érdemes odafigyelni arra, hogy elegendő friss zöldséggel és

gyümölccsel biztosítsuk a szervezet C-vitamin-szükségletét. Ami viszont már nemcsak megelőzésre, a szervezet immunitásának erősítésére alkalmas, hanem a tünetek enyhítésében is jeleskedik, az a szintén közismert Echinacea, a kasvirág. Ennek a szernek, amelyhez a legkülönbözőbb formában hozzájuthatunk a patikában, jótékony hatását szakirodalmi adatok is igazolják. • És az olyan közismert szerek, mint az orrcsepp, vagy az olyan módszerek, mint az intenzív izzadás, nem segít­ hetnek?

Ez számomra azért különösen érdekes kérdés, mert a saját náthámat diákkorom óta sikeresen el tudom mulasztani egy kiadós forró szaunával: ez logikus is, hiszen ezek a kórokozók köztudottan nehezen tolerálják a magas hőmérsékletet. Tudományos igényű vizsgálatok ugyanakkor mégsem támasztják alá az ilyen tapasztalatokat. Ami pedig a számos nátha elleni szert illeti: természetesen ezek eredményesen használhatók tüneti kezelésre. Ilyenek például az úgynevezett dekongesztánsok, az orr nyálkahártyájának duzzanatát csökkentő szerek, amelyek révén könnyebben jut-

23

refluxos tüneteket mutató betegek azzal, hogy hirtelen romlott az állapotuk. Ez egyébként valamelyest tavasszal is megfigyelhető, tehát az időjárás változása minden bizonnyal szerepet játszik benne. A másik, típusosan őszi jelenség, hogy azok a magas vérnyomásos betegek, akik a nyári kánikulában vidáman csökkentették a szükséges gyógyszeradagjukat, ősszel rémülten tapasztalják, hogy felugrik a vérnyomásuk – talán ennek is a hőmérséklet- és légnyomásváltozás a magyarázata.

hatunk levegőhöz. Az allergia ellen használatos antihisztaminok a nátha tüneti kezelésében szintén hatásosak lehetnek, és szükség esetén persze a láz- és fájdalomcsillapító szerek is bevethetők. Sok olyan kombinált készítmény van forgalomban, amely ezeket együttesen tartalmazza, és így hatékonyan képes enyhíteni a tüneteket, illetve gyorsítani a nátha lefolyását. Alkalmazhatók továbbá természetesen a torok fájdalmát enyhítő, zsibbasztó és fertőtlenítő „szopogatós” és egyéb készítmények. Azonban még egyszer hangsúlyozom, ezek nem gyógyító szerek, csak tüneti kezelésre alkalmasak. Ha tehát valaki a gyorsabb gyógyulás reményében nyakló nélkül szed például valamilyen aszpirin típusú gyógyszert, legfeljebb a gyomra fog kilyukadni. Ugyanígy a már említett mértéktelen C-vitamin-fogyasztásnak sincs

24

semmi értelme, hiszen egyrészt hiába kapkod be valaki grammnyi adagokat belőle, hamar távozik a szervezetből, másrészt viszont bajt is okozhat, például növelheti a vesekő-hajlamot. Sokkal fontosabb a szervezetünk ellenállóképes­ ségét erősíteni, egészséges életmóddal és többek között azzal is, hogy ilyen időszakban nem terheljük túl magunkat, sőt ellenkezőleg, eleget pihenünk. • Vannak-e más, jellemzően őszi meg­ betegedések? Jelentkeznek ilyenkor olyan, nem fertőző betegségek is, amelyek valamilyen – néha nem is ismert – okból szintén szezonalitást mutatnak. Ilyen például az a jelenség, amelynek én a szakirodalomban sem találtam a magyarázatát, azonban minden ősszel tapasztalom a rendelőben: egymás után jelentkeznek a savas

• Hogyan érinthetik az őszi fertőzések a krónikus (felső)légúti vagy más be­ tegséggel élőket? A náthát ebben az esetben sem tartom tragikusnak, azonban a később, inkább már csak decembertől támadó influenzát érdemes elkerülniük: e tekintetben oltáspárti vagyok. Tehát helyes, ha a krónikus légúti betegségben szenvedők (asztmások, COPD-ben, azaz idült légúti obstrukcióban szenvedők, köhögős dohányosok) influenzaoltást kérnek. Természetesen az egyéb krónikus betegek, pl. szívbetegek, cukorbetegek, immunhiányos betegek stb. esetében is indokolt az influenza elleni védőoltás, mint ahogyan az egyébként nagyjából egészséges 65 év felettiek számára is: miért tennék ki magukat feleslegesen egy hét lázas, kínzó betegségnek? Magam is már hatvanéves korom óta oltom magamat, hiszen nem szeretném feleslegesen az ágyat nyomni… László István

Bemutatjuk a Wick gyógyszercsaládot!

Magyarország új gyógyszercsaládja, amely meglepôen gyorsan enyhíti a megfázás és az influenza tüneteit. Klinikailag bizonyított orvosi hatóanyagok és természetes eredetû összetevôk hatékony kombinációja.

MedDex Wick 7,33 mg méz ízû szopogatótabletta (Hatóanyag: dextrometorfán), GuaifenoMed Wick 200 mg/15 ml méz- és gyömbér ízû szirup (Hatóanyag: gvajfenezin), Sinex Wick Eukaliptusz 0,5 mg/ml oldatos orrspray (Hatóanyag: oximetazolin-hidroklorid), VapoRub Wick kenôcs (Hatóanyagok: racém kámfor, tengerparti fenyôbôl származó terpentinolaj, levomentol és eukaliptuszolaj), TriActin Wick citrom ízû por belsôleges oldathoz (Hatóanyagok: paracetamol, gvajfenezin és fenilefrin-hidroklorid), SymptoMed Wick citrom ízû por belsôleges oldathoz (Hatóanyagok: paracetamol és fenilefrin-hidroklorid) VÉNY NÉLKÜL KAPHATÓ GYÓGYSZEREK Forgalomba hozatali engedély jogosultja: Wick Pharma Zweigniederlassung der Procter & Gamble GmbH, Sulzbacher Strasse 40-50, D-65824 Schwalbach am Taunus, Németország Forgalmazó: Teva Magyarország Zrt., 1074 Budapest, Rákóczi út 70–72.

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, 25 VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELÔORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!

WICK_2012.07._006

NE ENGEDJE, HOGY EGY MEGFÁZÁS MEGHIÚSÍTSA A VÁGYAIT. FÔ ÔLEG, HA KALANDVÁGYRÓL VAN SZÓ!

Vasárnap gél-nap!

Még a leggondosabb, legalaposabb ápolás mellett is előfordulhat, hogy fogszuvasodás alakul ki a fogat váltó, fogszabályzáson áteső gyerekeknél, vagy akár fiatal felnőtteknél. Pedig a megelőzés egyszerű: a csak gyógyszertárakban kapható elmex® gél. 26

Az elmex® gél egy olyan, aminfluoridot tartalmazó, vény nélkül, kizárólag patikában kapható gyógyszer, amelyet a fogzománc erősítésére fejlesztettek ki. A szakember szerint ezért ezt a készítményt akkor kell alkalmazni, amikor erre szükség van, például a fogváltás időszakában. „Fluoridra az első fogak megjelenésétől szükség van, de az elmex® gélt csak hatéves kor fölött javasoljuk. Ekkor kezdődik ugyanis a tejfogak kiesése és a maradó fogak meg-

Harsányi Ditta, a Colgate Palmolive Magyarország Kft. tudományos munkatársa arról beszélt, mikor javasolt alkalmazni a gélt, és mire kell figyelni a használat során.

jelenése. Ebben az időszakban, tehát 6 és 12 éves kor között oda kell figyelni arra, hogy a maradó fogak fogzománcának fluoridtartalma meg­felelő legyen, ezáltal megerősödjenek, hiszen ennek a későbbiekben nagyon fontos szerepe lesz. Tudni kell, hogy amikor kibújnak a maradó fogak, még porózusak, így a fluoridtartalmú fogkrémek használata nem mindig elegendő.” Ha nem megfelelő a szájápolás, akkor megnő a fogszuvasodás veszélye. Harsányi Ditta szavaival: „A betegség első jele egy kis fehér folt, az úgynevezett white spot megjelenése a fogon. Ilyenkor a folyamat még visszafordítható a gél rendszeres és szakszerű használatával, de ha nem vesszük komolyan, akkor nagyon gyorsan megjelenik a már jól ismert, fájdalommal járó probléma, a szuvas fog. Ezt már csak fogorvos segítségével lehet helyre hozni. Mivel azonban még a betömött fog is újból szuvasodhat, a beavatkozás után érdemes megelőző jelleggel alkalmazni a gélt.”

A maradó fogsor kialakulása után is előállhat olyan helyzet, hogy szükség van az elmex® gélre: például, ha szükségessé válik a fogszabályozás. „A fogszabályzót viselőknek is az elmex® gél használatát szoktuk javasolni, mert a fogszabályzó készülék miatt nehezebb a fogak tisztán tartása; a készülék alól, illetve a kis bracketekből nagyon nehéz az ételmaradékokat eltávolítani, emiatt pedig megnő a fogszuvasodás veszélye. Fogszabályozás esetén is érdemes tehát használni a gélt, otthon hetente egyszer, illetve a kontrollvizsgálatok alkalmával, ahol a fogorvos is elvégzi a kezelést.” „Később a – mostanában nagyon divatos – fogfehérítés miatt lehet szükség az elmex® gél használatára, mivel az ilyen beavatkozás miatt szabaddá válnak a dentin csatornácskák. Ebben az esetben a gél ezek lezárását segíti.” Van, amikor nem egy konkrét élethelyzet, hanem a betegségre való hajlam miatt szükséges a gyógyszer használata. A szakember szerint „akinek genetikai okok­ ból kevesebb ásványi anyagot tartalmaznak a fogai, azok számára preventív jelleggel javasolt a gél használata. Nekik folyamatosan alkalmazniuk kell, legalább hetente egyszer, hogy a készítmény el tudja végezni a fluoridpótlást.”

A tudományos munkatárs hangsúlyozza, hogy a fluoridálás egy ilyen, gyógyszernek minősülő, vény nélkül kapható készítmény esetében fokozott óvatosságot igényel. „Mindenképpen ki kell kérni az orvos vagy a gyógyszerész tanácsát a használatot illetően. Általánosságban azon­­ ban elmondható, hogy a gélt hetente egyszer, a fogkrémhez hasonlóan kell alkalmazni. Használat után azonban azonnal ki kell köpni, és öblíteni sem szükséges. Azt szoktuk mondani, hogy legyen a vasárnap a gél-nap, amikor az esti fogmosás az elmex® géllel történik.” Az otthoni használat mellett időnként szükséges lehet a rendelői alkalmazás. Ennek során a fogorvos egy sínbe helyezi a gélt, és ezt pár percig hagyja hatni a fogakon. Harsányi Ditta a használattal kapcsolatban még elmondta: „alapvetően hatéves kor fölött ajánljuk ezt a terméket, egyebek mellett azért, mert az ilyen korú gyerekkel már megbeszélhető, hogy ne nyelje le a gyógyszert”. A szakember végezetül felhívta a figyelmet, hogy a gél csak kiegészítés lehet, és nem pótolhatja a rendszeres és alapos szájápolást. Kovács M. Veronika

A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. 27

Patika a hídfőn Beszélgetés Dr. Fehér Klára gyógysze­r ésszel, a Szent Margit Patika vezetőjével

Tekintélyes, patinás gyógyszertár Budapest II. kerületének szívében, a Margit híd budai hídfőjénél. Az officinában számosan várakoznak; a bennünket fogadó vezető asszony filigrán, de szemmel láthatóan igen határozott hölgy. • Szűkebb hazája is itt van, a Rózsadomb alján? Nem, egy kis faluból jöttem: Szakcson születtem, Dombóvár és Tamási között. Az édesanyám tősgyökeres helyi családból származik, édesapám pedig bácskai születésű, de a háború után idekerült – ő lett a helyi állatorvos. Én pedig Dombóvárra jártam gimnáziumba, és gyermekor-

28

vosi pályára készültem. Igen ám, de édesapám azt mondta: „egy nőnek, aki családot, gyerekeket szeretne, annak bizony nem való az orvosi pálya, mert a vele járó felelősség, illetve mindennapi terhelés egész embert kíván, és így vagy a hivatás, vagy a család sínylené meg a pályaválasztást. Legyél, lányom, patikus!” Így döntöttem azután a gyógyszerészi pálya mellett, a tanáraim viszont azt mondták, hogy szerintük a gyógyszerészet nem nekem való. Nem tudom pontosan, miért gondolták így, de azt hiszem, nem ismerték eléggé ezt a hivatást, és ezért valószínűleg alá is becsülték egy kicsit. Kitartottam, a gyógyszerészi karra jelentkeztem Szegedre, és miután sikerült a felvételim, ott kezdtem meg a tanulmányaimat. Szeged

pedig még Budapestnél is messzebb volt, szóval csak ritkán jutottam haza… • Mennyire „jött be” az egyetem, a gyógyszerészet, vágyakozott-e az orvosi kar után? Nehéz volt az egyetem. Olyan tekintélyes és szigorú professzorok tanítottak, mint Kedvessy György vagy Winkler Elemér, nagyon kellett tudni mindent. Én igyekeztem megbecsülni magam, tanultam, és így mindvégig jó és jeles rendű hallgató voltam. Sokat segítettünk egymásnak egy csoporttársammal, aki a kollégiumban szobatársam is volt, mindig együtt tanultunk, méghozzá érdekes módszerrel: általában ő olvasta hangosan az anyagot, én meg hallgattam. Neki is, nekem is bevált, mindketten így tudtuk sikeresen rögzíteni a tudnivalókat. Természetesen azért nem szerettem minden tantárgyat ugyanúgy, a hatástant például sokkal jobban, mint a technológiát, és ez végül meg is határozta a pályámat. Nyilvánvaló volt, hogy nem a gyártás vagy a kutatás irányába indulok, hanem az emberek, vagyis a patika felé. • Hol, milyen körülmények között kezd­ te a pályát? Sajnos, hiába próbáltam a megyénkbe kerülni, ez különböző okok miatt nem sikerült. Közben viszont az egyetem végén férjhez mentem, és a férjem kohómérnökként Székesfehérvárra került, így lettem én ott államvizsgás. Az államvizsga után már Siófok következett, sokkal közelebb a falumhoz: egy nagy forgalmú, ügyeletes gyógyszertárba kerültem

beosztott gyógyszerészként; négy évig dolgoztam ott. Jól éreztem magam a tára mögött, egy kisvárosban hamar megismerik a gyógyszerészt az emberek. Közben azonban megszületett az első gyerekünk, aki viszont erősen allergiás, asztmatikus volt, és egy orvos azt feltételezte, hogy a Balaton északi partja felől, az uralkodó széllel érkező por okozza a bajt. Azt is mondta, hogy hosszú távon vagy tengeri levegő, vagy sok repülés segíthetne a fiam betegségén. Ez utóbbi azután egyébként tényleg meg is valósult, amikor a fiam a szakmájából adódóan, tanulmányi továbbképzésre az USAba került, a munkája pedig állandó repüléssel járt – és bizony, tényleg ez segített. Mindenesetre Siófokról el kellett akkor jönnünk, de a férjem számára a kohászatban csak még távolabbi lehetőségek adódtak, például Borsodban, így végül azután Csepelt választottuk, mondván, azért az legalább a fővárosban van. Nekem pedig sikerült a közeli Halásztelekre kerülnöm, ahol éppen frissen nyitottak

egy egyszemélyes gyógyszertárat. • Hirtelen egyedül a mélyvízben…? Egyedül, de azért már nem egészen felvértezetlenül, hiszen Siófokon ennek a szakmának már minden területét, csínját-bínját kitanultam, kipróbálhattam. Elsősorban laboráló gyógyszerész voltam ugyan, de sokat expediáltam is, és mivel én voltam a vezető-helyettes után a harmadik a rangsorban, sokféle egyéb adminisztratív és gazdasági jellegű feladatom is adódott. Tehát első pillanattól kezdve egyáltalán nem voltam elveszett Halásztelken: éppen ellenkezőleg, egy idő után már többre vágytam, és hiányzott egy nagyobb patika nyüzsgése is. Közben megszületett a második gyerekünk, fontos lett a bölcsőde, és akkor sikerült bekerülni Csepelre, ahol ez a feltétel is adott volt. Itt nagyjából tíz évet dolgoztam: először egy kisebb, egyműszakos patika, majd a központban levő nagy, ügyeletes gyógyszertár vezetője lettem. Egy ilyen nagy patikában termé-

29

szetesen mindenkinek megvan a maga feladata, de én úgy gondolom, hogy a vezetőnek azért mindent időrőlidőre ellenőriznie kell – ez a munka lényegéhez tartozik. Lehet, hogy van valamilyen hetedik érzékem, mert általában akkor néztem rá valamire, amikor bizony az nem is volt egészen rendben. Jól mentek tehát a dolgok, azonban amikor Csepelen az új összevont nagy patikát megnyitották, nem engem választottak ki annak a vezetésére… • Gondolom, ez nem esett nagyon jól. Sikerült megtud­ nia az okát? A másik gyógyszertár hatvanhárom éves vezetőjét nevezték ki. Amikor a Gyógyszertári Központ igazgatója behívatott, elmondta, nem arról van szó, hogy én nem vagyok alkalmas annak a gyógyszertárnak a vezetésére, hanem arról, hogy még fiatal vagyok, van időm várni. Ez nekem rosszulesett, de hát mit tehettem: elfogadtam a Boráros téren egy helyettes vezetői állást. Más kérdés, hogy talán ez bizonyult a legjobb pozíciónak az életemben, mert

30

persze dolgozni kellett, de a felelősség alapvetően nem az enyém volt. Akkoriban azonban az volt a szabály, hogy gyógyszertárvezető nem lehet gyógyszertár nélkül egy éven túl. Igen ám, de közben nem adódott olyan patika, amelyet átadhattak volna nekem, ezért a végén nagy nehezen kiírták pályázatra az Opera-patikát, amelyet nekem viszont kötelező volt megpályáznom. Ez nem volt számomra valami kellemes helyzet, ugyanis ott a vezető-helyettes már hosszú évek óta várt arra, hogy végre ő lehessen a főnök. A kezdeti idegenkedés után jól összebarátkoztunk a kolléganővel, de akkor következett az újabb fordulat: behívatott a személyzeti vezető, és közölte, hogy menjek vissza szépen Csepelre, mert az a bizonyos idősebb vezető nem dolgozik tovább. Én erre azt válaszoltam, hogy ha egy évvel ezelőtt nem voltam megfelelő, akkor most már nem is szeretnék az lenni. Kemény beszélgetések következtek, végül én előálltam azzal, hogy ha tényleg akarnak nekem egy komoly gyógyszertárat adni, akkor ezt a Margit körúti patikát kérem, ami akkor ki is volt írva pályázatra – gondoltam, ez úgyse aktuális, egyéb okok miatt. Kiderült, hogy egy kft.-t akartak létrehozni ennek a patikának a működtetésére, de ez nem sikerült, én pedig ebben a helyzetben már nem tehettem mást, mint hogy elfogadtam az állást. Gyakorlatilag be kellett indítani egy teljesen üres gyógyszertárat – készlettervezés, dolgozók, szakmai feltételek stb. –, mint egy magánpatikát. • Mi volt a legnehezebb feladat ebben? A berendezés kialakításától a gyógyszerkészlet megtervezéséig minden a nyakamon volt – talán ez utóbbit éreztem a legnehezebbnek, annak ellenére, hogy természetesen csináltam már ilyesmit, csak éppen nem ekkora volumenben. Ugyanis ez tényleg nagy patika volt: az első lépéseket 1989 novemberében tettük, de 1990. február 20án harminchárom alkalmazottal elindultunk! Volt legalább nyolc gyógyszerész, tízegynéhány szakasszisztens, asszisztens, jelölt, négy takarítónő, csomagolók, küldönc stb. A II. kerület Főgyógyszerésze lettem, az ezzel kapcso-

latos teendőket is el kellett látni. Ráadásul akkor indult a patikákban a számítógépes rendszer, és mi voltunk az elsők, akik ezt a gyakorlatban kipróbálták, mielőtt több fővárosi és vidéki gyógyszertárban is bevezették. Volt elég bajom az indulással, még az a feladat is a nyakamba szakadt, hogy nekem kellett az országot járni, és végigoktatni a kollégákat a rendszer használatáról. Persze, volt azért ennek is jó oldala, mert a kollégák között rengeteg jó ismerősre tettem szert szerte az országban. • A patika pedig nyilván abban az idő­ ben jól ment, majd jött a privatizá­ ció: ez hogyan zajlott ebben az eset­ ben? Egyáltalán nem voltam jó helyzetben, mert tagja voltam a fővárosi privatizációs bizottságnak, másrészt viszont valaki vagy valakik nagyon akarták ezt a patikát, és végül háromszorosára verték fel az árat! Gondolták, majd csak kiszállok, én viszont nem így gondolkodtam. Tartottam a licit összegét; kárpótlásos verziót választottam az önkormányzatnál, amit aztán később OTP-hitelre sikerült váltanom, szóval megoldottam. Előtte soha életemben nem vettem fel semmiféle hitelt, de akkor nagyon erős volt bennem az elhatározás, hogy csak azért is megmutatom, megcsinálom. • Gondolom, megérte… Persze, hiszen 1996-ban még mások voltak a feltételek, normális volt az árrés, és nem volt olyan élet-halál harc, mint manapság. Akkor tíz patika volt a II. kerület-

ben, ma viszont már húszegynéhány. A drasztikus változás, ugye, a liberalizációval jött, 2006-ban. Én végigküzdöttem ezt az időszakot 2002-től 2006-ig, mint a Magyar Gyógyszerész Kamara budapesti elnöke. Mi próbáltuk minden erőnkkel megakadályozni ezt az esztelen liberalizációt, azonban végül a kamarai törvény megváltoztatásával is lehetetlenné tettek bennünket, illetve azután az egész gyógyszerész szakmát. Megvannak a patikaláncok, voltak 2006 előtt is, és keletkeztek a liberalizációval is, de az összetételük különböző. Most ők is változások előtt állnak. Másfelől a gyártóknak is ki vagyunk szolgáltatva, hiszen az alacsony árrés miatt kénytelenek vagyunk igénybe venni az akcióikat. A látogatóktól akciós áron megrendeljük a készítményeket több hónapra előre, de nehéz tudni

azt, hogy mekkora lesz a forgalom, és miből mennyi fogy majd. Megrendelek egy bizonyos mennyiséget, majd jön a vaklicit, ami hirtelen leviszi az árat, és készleten marad a készítmény, amelynek jobban csökkent az ára, mint amilyen az akció mértéke volt. Nekünk nagyon fontos a szakmaiság és az emberség. Higgye el, az emberek ki vannak éhezve a jó szóra, a figyelemre, a törődésre. Jönnek hozzánk egyetemi hallgatók is gyakorlatra, mert akkreditált gyógyszertár vagyunk, mi pedig nekik is ezt a szellemiséget próbáljuk átadni. Oktató gyógyszerészként kicsit optimistább vagyok, mert az utóbbi egy-két évben mintha a hivatás előtérbe került volna – talán majd ismét magára talál a mi szakmánk… László István

31

A művészetnek és a szerelemnek élek Idén tölti be hetvenedik évét a világjáró és világhírű művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora, Marton Éva. Szinte minden jelentősebb operaszínpadon énekelt; a születésnapja tiszteletére rendezett gálán a XX. század egyik legnagyobb operaénekesnőjének és a valaha élt legnagyobb magyar énekesnőnek nevezték. 32

• A Tosca imája végigkísérte egész pályafutását. Nemrégi­ ben, a gálán is ezt énekelte. Miért ezt választotta? Életem értelme, mottója ez: a művészetnek és a szerelemnek élek. Ezzel a szereppel sok operaház ajtaját nyitottam ki; Bécsben ezzel debütáltam, s életem során legnagyobb sikereimet is ezzel értem el. Több mint kétszázhuszonöt alkalommal énekeltem. Forgattunk belőle filmet, ment a televízióban, s mivel saját életemből is sokat tudtam bevinni a szerepbe, hát nagyon fontos nekem. • Élete folyamatos utazás. Hogyan lehetett összeegyeztetni a színházat, próbát, gyereket, férjet, magánéletet – mi­ közben hol Madridban, hol Buenos Airesben lépett fel? Ez nem így volt! Én sosem röpködtem egyik városból a másikba! Egy-egy előadás létrehozása hat-nyolc hétig is eltart, majd utána nyolc-tíz-tizenkét előadás: eközben én nem mentem sehová. Amikor aztán véget ért egy ilyen széria, siettem haza. • Haza – hová? Mindig oda, ahol a családom volt. A férjem, a gyerekeim. Ilyenkor kaptam egy hetet, tíz napot, hogy velük lehessek, foglalkozhassak a gyerekekkel. De iskolába mindig egy helyre jártak. Ha szünidő volt – és Németországban többször van iskolaszünet –, akkor jöttek utánam. A téli szünidőket, karácsonyokat gyakran töltötték velem New Yorkban, s ha a munkám engedte, bepakoltunk, és négy-öt napra elutaztunk Orlandóba, Miamiba. De volt olyan is, hogy az egész operatársulat elment San Franciscóból a Fülöp-szigetekre, ahol Marcos elnök és felesége látott vendégül mindnyájunkat, mi pedig a palotában zenéltünk. A fantasztikus környezet, a virágok helyett csodás gyümölcsökkel feldíszített asztalok… ez persze a gyerekeknek maga volt a paradicsom. Akkoriban, a 70-es években még nem volt mindennapos télen görögdinnyét enni – a kislányom mindig annak örült a legjobban. • New Yorkban, a Central Parkban rendszeresen tartanak operaelőadásokat. Tömegek jönnek el, hevernek a fűben, hogy hallgassák Pavarottit és a többi hírességet. Lehet-e, szabad-e az operaház szentélyéből ilyen helyekre vinni az előadásokat?

33

Nem csak lehet, kell is! Minél közelebb kell férkőzni a lelkekhez, a szívekhez, a gondolatokhoz! Én Manila főterén huszonötezer ember előtt énekeltem A végzet hatalma című Verdi-operát. Az első sorban ott ültek a gyerekeim, Marcos elnök és a felesége, aki az előadás után azt mondta: „Sosem hittem volna, hogy az éneklés ekkora fizikai munka!” Hát persze! Mert ha jönnek a nagy hangok, s beszívom a levegőt, megtámasztom – hát néha még a fejem is belevörösödik! Az emberek nem tudják, hogy nemcsak a fejben van rezonancia, hanem a mellkasban is! Ha egy duettben a partnerem a mellemre hajtja a fejét, vagy én az övére, hát azt hiszem, meg­ süketülök, úgy rezonál, olyan hangok születnek! Érdekes szakma a miénk. Érdekes és szép. • Egyszer azt nyilatkozta, hogy imádja a magas hango­

34

kat, és hogy alig várja, hogy azokat énekelhesse. Azt szoktam mondani, hogy a középhangokon kell élni – de a magas hangokért fizetnek! De persze ez csak vicc. Ami fontos, hogy nem kell sietni! A nagy szerepek megvárják az embert. Én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a hangom így fejlődhetett az évek során. Mi két lábon járó hangszerek vagyunk. A tanítványaimnak is azt szoktam mondani, hogy egy zongorista védekezhet azzal, hogy rossz volt a hangszer, nem volt felhangolva, de nálunk ilyen nincs. Nekünk mindig „jól felhangoltnak” kell lennünk, hiszen mi magunk produkáljuk a hangokat! Ezért szerintem az emberi hang a legtökéletesebb hangszer. • Istenáldotta tehetség – írták önről már pályája kezdetén a kritikusok. Fontos dolog a kritika?

Igen, fontos, mert a kritikusok nemcsak az énekesről írnak, hanem a színházról, a rendezőről, az énekes-választásról is. Jó előadás csak akkor lesz, ha a művészeti vezető jó és egymáshoz való énekeseket tesz össze. Nem lehet Mozart-énekesek mellé egy Verdi-énekest tenni, és fordítva sem működik. Nekem akkora szerencsém volt, hogy a legnagyobbakkal dolgozhattam együtt. Olyan karmesterrel, mint Wolfgang Sawallisch, vagy olyan rendezővel, mint Franco Zefirelli. Ez volt az aranykor! A bécsi Staatsoperben olyan kvartettben énekelhettem, amilyet ma már nemigen lehetne összehozni. Sajnos, az utánpótlással nemcsak nálunk vannak gondok, hanem az egész világon! Nincsenek baritonok, nincsenek basszusok. • Miért nincsenek? Isten tudja! Tenorok még akadnak, de beleőrülök, hogy évek

35

óta senki nem jön a Zeneakadémiára mély hanggal! • Néhány éve úgy döntött, hogy otthagyja a színpadot, és csak tanítani fog. Ez nem pontosan így történt, mert azért utána még énekeltem, például Gertrúdot a Bánk Bánban, két évvel ezelőtt. De az igaz, hogy az utolsó nagy premierem 2008-ban volt, Barcelonában, ahol az Elektrában elénekelhettem saját anyámat. Nekem megadatott az a nagy szerencse, hogy ebben az operában mind a három főszerepet életre kelthessem: legtöbbször a címszerepet, de énekeltem Elektra húgát, Chryso­the­ mist, és végül Barcelonában, ahogy már mondtam, az anyját, Klytamnestrát. Nagyszerű produkció volt, nagyon szerettem! Nagyon jó előadások voltak, de nagyon nehéz volt ide-oda utazgatni, hiszen akkor már a Zeneakadémia tanára voltam, s bár fárasztó volt, de az óráimat mindig meg akartam tartani. • Mindig tudta, hogy mennyit szabad vállalnia? Mindig nagyon alaposan terveztünk. Akkor az is számított, hogy Barcelonába indultak közvetlen járatok. Nekem nagy szerencsém, hogy a repülőkön tudok pihenni: tudok aludni, olvasni, vagy csak behunyom a szemem és regenerálódok.

36

Érdekes, hogy most, a gála után azt mondta a menedzserem, akivel harminc éve dolgozunk együtt: „Éva, a hangod most is olyan, mint régen! Ne hagy abba, csináld tovább!” De én azt mondtam, hogy ezeket a nagy szerepeket már nem vállalom. Ha adódik valami kisebb szerep, akkor esetleg... • Mennyi endorfint, boldogsághormont termel egy elő­ adás? Nem tudom, a férjemet kell megkérdezni, ő az orvos! • Jövőre Marton Éva énekverseny lesz Budapesten. Mit kell tudnia annak, aki ide jelentkezik? Milyennek kell lennie ennek az énekversenynek ahhoz, hogy ön azt mondja: ez igen, ilyennek képzeltem, ehhez szívesen adom a nevemet! Én életemben már nagyon sok énekverseny zsűrijében voltam benne, idén augusztusban például Szentpéterváron, ahol az Elena Obrastzova énekverseny volt, de járok többek között Olaszországba, Spanyolországba, Ausztriába és Japánba is, tehát én igazán tudom, hogy „mi a szokás”. Az énekversenyek célja, értelme, hogy lehetőséget adjanak a fiatal tehetségeknek, de az is, hogy a fiatalok fel tudják mérni, hol

tartanak a tanulásban. Borzasztó fontos, hogy legyen összehasonlítás, mert ha az nincs, nem lehet fejlődni. Nálunk, a mi szakmánkban nagyon fontos a konkurencia, ami ösztönöz. A másik, amiért fontosak ezek a versenyek, hogy mi, színházi emberek is lássuk, honnan tudunk majd újabb és újabb énekeseket a színpadokra hívni. De az is nagyon fontos, hogy Budapestre jöjjenek a fiatalok, mert rengeteg pénzt hoznak! Pénzzel jár a nevezés, de megtelnek a szállodák is, akik pedig ide jönnek, azok vásárolnak, s elviszik a város jó hírét. • Úgy gondolkodik, mint egy turisztikai szakember! Persze! Nem lehet egy árut magában eladni. De nemcsak nálunk nem lehet, hanem sehol a világon. • Saját pályáján önmagáról is tudott így gondolkodni? Sajnos kellett, de ez nem az én feladatom volt, hanem a férjemé. Ő volt a menedzserem, személyi titkárom, orvosom, gyermekeim apja. És ő tudta, hogy semmit nem lehet „eladni” magában, hogy a legjobb dolgokat is be kell csomagolni. Ez a fajta gondolkodás egy ilyen énekversenyhez is fontos. Elég, ha arra gondolok, hogy amikor Barcelonában rendezték meg, oda Jumbo Jettel jöttek a koreaiak. Koreában, Kínában

rengeteg fiatal tehetség van! Énekesek, akik be akarnak törni a világ élvonalába, az opera-piacra. Sokan már évek óta tanulnak, Európából is sok tanárt szerződtetnek. Tehát egy ilyen énekverseny, és ami mögötte van, sok embernek ad munkát. Az is fontos, hogy az elmúlt években nálunk, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen létrejött egy olyan stáb, amely képes megszervezni és lebonyolítani egy ilyen versenyt. • Az ön növendékei megtanulják, hogyan kell jelen lenni az opera-piacon? Igen, nálunk már tanítják az Egyetemen, hogy az embernek hogyan kell menedzselnie önmagát. Megtanítják a gyerekeknek, hogyan kell életrajzot írni, pályázni, lemezt összeállítani, hogyan kell jelentkezni egy énekversenyre. Ez egy teljesen új szemlélet: az én időmben senki nem foglalkozott azzal, hogy egy fiatal hol lépjen fel és mit énekeljen. Ma én is keresem a kapcsolatokat, nézem, hogy melyik tanítványomat hová tudom ajánlani. Megváltozott a világ, s nekünk segíteni kell ezeket a fiatalokat. Mélykuti Ilona – Elek László

37

39

40