A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. HUMANTRADE DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA I M

GYÓGYSZERÉSZEK

A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. HUMANTRADE DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA I 2 0 1 3 . M á J u s – J ú n i u s

Fejfájás kicsiknél és nagyoknál

Fotó: Szabó József

Méregtelenítésről – másképp

Beszélgetés Nagy Viktorral

a Teva-Vasas válogatott kapusával

1

Inkább előzzük meg!

Dr. Merkely Béla egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának igazgatója szenvedélyes vízilabdázó, aki a sportot a betegségmegelőzés fontos részének tartja. A kardiovaszkuláris prevenció magyarországi helyzetéről, eredményeiről és célkitűzéseiről beszélgettünk.

• Ön annak ellenére, hogy szűkebb szakterülete az intervenció, a szívérrendszeri betegségek megelőzésének egyik élharcosa. Honnan ez az indíttatás? Amikor én huszonegy évvel ezelőtt vé­ geztem az egyetemen, már akkor is azt mondták, hogy a prevencióra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, és ez engem nagyon megragadott. Sajnos, igazi mér­ földköveket, amelyek azóta jöttek létre, nem tudnék említeni, inkább csak lassan lépegetünk előre ezen az úton. Éppen nemrégiben beszélgettünk Oberfrank Ferenc barátommal arról, hogy ha össze kellene állítani valamiféle egészségügyi prevenciós tízparancsolatot, akkor mi­ lyen elemeket vennénk bele feltétlenül. Nyilvánvaló, hogy a megelőzésben az első, legfontosabb lépés az egészségtu­ datosság, amelyhez pedig tisztában kell lenni az alapvető információkkal: hogy mi a szerepe kardiovaszkuláris szem­

5

pontból a helyes életmódnak, a mozgásnak, a különbö­ ző rizikófaktorok meglétének és mértékének, a szűré­ seknek és így tovább. Ha mindezt megfelelően széles körben és hatékonysággal tudnánk kommunikálni, ak­ kor nagyon sok ember életét lehetne megmenteni. Egyetlen fontos megtett lépést azonban azért minden­ képpen meg kell említeni: a tavaly bevezetett dohány­ zást korlátozó intézkedést. Sokan támadták ezt a szigo­ rú szabályozást, de szerencsére a döntéshozók nem ri­ adtak vissza, és így biztosak lehetünk abban, hogy en­ nek már az idén tapintható eredményei lesznek a mi te­ rületünkön. Ami azt jelenti, hogy az infarktusok száma csökkenhet Magyarországon, akár tíz-húsz százalékkal is! Nemzetközi adatok ezt a reményünket igazolják, bár meglepő módon ez elsősorban a nemdohányzókra, vagyis a passzív dohányzásnak kitett populációra érvé­ nyes. • Jelenleg milyen eszközök állnak ezen felül rendelkezésre a megelőzés érdekében? A prevenció egyik létező alapeleme maga a csa­lád­ orvosi hálózat: az itt megvalósuló rendszeres kardioló­ giai szűrésnek roppant fontos a szerepe, azonban sejt­ hetjük, hogy a családorvosok túlzott terhelése miatt ez nem mindig valósul meg maradéktalanul. Jelentős to­ vábbá az elsődleges prevencióban bizonyos gyógysze­ rek szerepe is, gondolok itt elsősorban a magas vérnyo­ más, illetve a magas koleszterinszint csökkentésének gyógyszeres lehetőségeire. A megelőzés tekintetében nagyon sok tanulnivalónk

6

van még, elsősorban a fejlett országok gyakorlatából, ahol szisztematikusan, lépésről-lépésre próbálnak fel­ építeni egy ilyen rendszert – egészen a másodlagos prevencióig, amely a már kialakult, de még jól kezelhe­ tő megbetegedésekre vonatkozik. Ehhez kapcsolódóan a Magyar Kardiológusok Társasága kezdeményezett egy jelentős programot, amelynek elsődleges célja, hogy lecsökkentse a kivárás, a hezitálás idejét szívin­ farktus gyanúja esetén. Ugyanis míg például Ausztriá­ ban és Németországban az emberek egy heveny mell­ kasi panasz jelentkezése után mintegy 60-70 percen belül jelentkeznek az orvosnál, addig Magyarországon ez az idő átlagosan több mint három óra! Márpedig köztudott, hogy éppen ebben az időintervallumban következik be a legtöbb hirtelen szívhalál, de szeren­ csésebb esetben is a szívizomzat jelentős elhalása tör­ ténhet meg, ami azután a beteg esélyeit csökkenti. Je­ lenleg tehát sokkal rosszabb helyzetben kezdhetjük meg a terápiát egy magyar beteg esetében, egyszerű­ en azért, mert nem ismertek eléggé széles körben az infarktus tünetei, illetve a teendők ilyen esetben. Társa­ ságunk ezért nem kis ráfordítással elkészíttetett egy fél­ perces felvilágosító filmet és rádió-szpotot, amelyet széles körben sugároztak különböző közszolgálati és kereskedelmi médiumok is. Ezek első lépések, amelye­ ket remélhetően továbbiak is követnek majd. Ezen felül természetesen a szakmában mindannyian igyekszünk kihasználni a médiában adódó minden egyéb lehető­ séget, amikor a megelőzésről vagy hatásos terápiáról szót ejthetünk a nagyobb nyilvánosság előtt.

Dr. Szabó László a Teva magyarország Zrt vezérigazgatója és Merkely Béla professzor a barátságos mérkőzésen

• A rizikófaktorok – tehát a mozgásszegénység, helytelen táplálkozás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás stb. – csökkentésének terén milyen lehetőségeket lát? Ami az életmódot illeti, azt gondolom, ez elsősorban nevelés kérdése: a közép­ iskolákban és az egyetemeken újra kell éleszteni a mozgáskultúrát, a sportot. Míg nálunk tömegével kértek és kérnek ma is a fiatalok felmentést a testnevelési órák alól, addig Nyugat-Európában pél­ dául fantasztikus főiskolai-egyetemi sportmozgalmak virulnak. Szerencsére most az oktatásban erre központi szán­ dék is mutatkozik, remélhetően sikeres

lesz. Magam egyébként vízilabdázom, és bizony csak hosszadalmas előkészítés után, de végül is most sikerült megren­ dezni az első egyetemi-főiskolai vízilab­ da-bajnokságot, amelyre ugyanakkor azért rögtön az első alkalommal kilenc csapat jelentkezett – magyarul igény lenne ilyesmire, csak meg kell szervezni, amihez viszont természetesen források­ ra is szükség van. A keményebb rizikófaktorok, mint pél­ dául a dohányzás esetében sajnos riasz­ tóak az adatok: a fiatalok körében, tehát a tizenöt-harminc év közötti korosztályt tekintve igen magas, mintegy negyven százalék (!) a dohányzók aránya, maga­

sabb, mint az egyéb korcsoportokban – szemben az EU-s átlaggal, ami azért hu­ szonöt százalék alatti. Ez bizony azt vetí­ ti előre, hogy a jövőben összességében növekedhet nálunk a dohányosok ará­ nya, ami kardiovaszkuláris szempontból nagyon rossz fejlemény lenne… • Ennek megfelelően az erre vonatkozó egészségügyi statisztikai adatok sem javulnak? A helyzet az, hogy inkább csak halálozá­ si arányszámok állnak rendelkezésünkre, mintsem releváns morbiditási adatok. A kardiovaszkuláris halálozási adatok vala­ melyest javultak, a veszélyeztetettségre,

7

illetve az ilyen jellegű megbetegedésekre vonatkozóan azonban alig találni megfelelő információt. Éppen ezért fogtunk mi most bele a Semmelweis Egyetemen egy itthon tényleg úttörő jellegű lakossági keresztmetszeti vizsgálatba, amely a mintegy nyolcezer fős Budakalász teljes lakosságát átfogja a kardiovaszkuláris rizikófakto­ rok, illetve a megbetegedések tekintetében. Ilyen típu­ sú átfogó keresztmetszeti vizsgálatok persze készültek már számos pontján a világnak, elsősorban az Egyesült Államokban. A legismertebb a Framingham Heart Study, az azonos nevű massachusettsi városkában vég­ zett vizsgálat, amelyben már a negyedik generációt kö­ vetik nyomon. Ilyen vizsgálatoknak köszönhetően tud­ ta meg például a világ, hogy a magas vérnyomás és a stroke bizony összefügg: a követéses eredményekből egyszerűen kiderült, hogy azok, akiknek magas volt a vérnyomásuk, sokkal nagyobb arányban váltak érintet­ té stroke-ban. A mi Budakalász-projektünk még csak második éve folyik, de nagyon sok érdekes adat jött össze már eddig is. Kezdenek körvonalazódni olyan eredmények, amelyek a magas vérnyomás, a cukorbe­ tegség elterjedtségére vonatkoznak, sőt például a lako­ sok koszorúereinek állapotára is kapunk jellemzőket egy koszorúér-CT vizsgálatsorozatból.

8

• Hogyan értendő az közelebbről, hogy a szív-érrendszeri halálozási adatok javultak? Egyrészt általában, maga a születéskor várható élettar­ tam az elmúlt tizenöt év alatt mintegy öt évvel megnö­ vekedett! Ez önmagában óriási jelentőségű. Persze, nem szabad ezt az ütemet semmiképpen sem a jövőre extrapolálni, ez nyilvánvalóan lassulni fog: a nálunk át­ lagos hatvankilenc éves élettartamról nyilván kön�­ nyebb hetvennégyre emelkedni, mint hetvennyolcról nyolcvanháromra… Ebből az ötévnyi élettartam-növe­ kedésből viszont jelentős rész, mintegy fele éppen a ja­ vuló szív-érrendszeri betegellátásnak köszönhető, a megelőzéstől a különböző intervenciókig: az infarktu­ sos beteg bejut egy központba, szívkatéterezést végez­ nek rajta, vagy éppen a hirtelen szívhalálnak kitett be­ tegbe ún. beültethető defibrillátor kerül, és így tovább. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy bár a kar­ diovaszkuláris eredetű halálozás tehát csökkent, még mindig több mint a felét teszi ki a teljes halálozási sta­ tisztikának. Átfogó adatokat sajnos nem tudok monda­ ni például az infarktusok számának alakulásáról, mert sajnos nem állnak ilyenek rendelkezésre. Egy biztató tendenciát azért említhetek: a tíz évvel ezelőtti állapot­ hoz képest észrevehetően csökkent a kifejezetten fia­ talkori infarktusok száma, tehát ma sokkal kevésbé jel­ lemző a harmincéves infarktusos beteg. Ez talán már azért a megelőzésnek, a szemléletváltozásnak is kö­ szönhető: az emberek jobban figyelnek az életmódra, mozgásra, koleszterinszintre, magas vérnyomásra és így tovább. • Sajnos nemrégiben veszítettünk el egy közismert, meglehetősen fiatal embert, akivel együtt énekeltek a Szívünk Napján… Öt évvel ezelőtt fordult hozzám Cipő egy súlyos szívbe­ tegséggel, de hát ő mindig is jobban figyelt a mások szívére – kétszer is együtt énekeltünk tízezer ember

előtt, neki a küldetése volt fontos. A konvencionális terápiában maximálisan együttműködő volt, de úgy gondolta, hogy a transzplantációt nem tudta vol­ na összeegyeztetni a hivatásával. Kérde­ zik tőlem, hogy haragudtam-e ezért rá, és nem érzem-e rettenetes kudarcnak. A válasz nem, mert megértettem ezt a borzasztóan tehetséges, elhivatott em­ bert, és elfogadtam a döntését! • Ön is meglepően fiatal – legalábbis ebben a pozícióban. Honnan az elhivatottság a „szívügyek” iránt, illetve az erő ehhez a gyors karrierhez? Eredetileg közgazdasági pályára készül­ tem, de végül is a családi hatás – nagy­ apám és apósom is orvos volt – győzött. No és az a meggyőződés, hogy ahhoz, hogy valaki egy pályát az élete végéig hittel csináljon, ahhoz nagyon sok pozi­ tív visszajelzésre van szükség. Úgy gon­ doltam, erre az orvostudomány a legin­ kább alkalmas. Az egyetemen minden szakterület tetszett, a szemészettől a bőrgyógyászaton át a kardiológiáig. Végül is meghatározó volt, hogy még medikusként egy kardiológiai őrzőben kezdtem dolgozni, majd két év követke­ zett Heidelbergben a Kardiológiai Klini­ kán. Akkoriban indult a kardiológiának az a fantasztikus fejlődése, amelynek ré­ vén ma már a szívritmuszavartól a ko­ szorúér-betegségig egyre több beteg életét tudjuk hatékonyan – és ami na­ gyon fontos, jó életminőségben – meg­ hosszabbítani.

Fiatal szakemberként tehát ott voltam a rajtvonalon, a pályámat illetően a lehe­ tőségek adottak voltak, csak élni kellett velük: ebben engem mindenképpen se­ gített a sport, az ott szerzett állóképes­ ség, a küzdeni tudás. Sokat köszönhetek a vízilabdának, annak ellenére, hogy ép­ pen a hivatásom miatt sok-sok évet ki­ hagytam, de néhány éve visszatértem a medencébe, minden héten kétszer-há­ romszor ott vagyok. Az egyetem csapa­ tában ketten vagyunk negyven felettiek

az egyetemisták között, a Budapest Baj­ nokságban játszunk, és büszkék va­ gyunk rá, hogy néhány perces cserére sokszor „beférünk”. Mindennek olyan hozadéka is van a megelőzésben, hogy például az olimpiai csapat tagjait meg­ hívhatom egy-egy prevenciós rendez­ vényre, és mondanom sem kell, hogy a közönségre milyen erős hatást gyakorol, ha a kedvenceitől hall a megfelelő élet­ módról… László István

Másodszor játszott barátságos mérkőzést a SOTE és a Teva-Vasas-Uniqua április 29-én a Császár-Komjádi uszodában, hogy felhívják a figyelmet arra: heti 3x20 perc mozgással 30%-kal csökkenthető az időskori szívinfarktus esélye.  Merkely professzor tavaly és idén is aktív játékosként vett részt az eseményen.

9

Fotók: Doba István

Szív küldi

Nagy Viktor ma Magyarország legjobb vízilabdakapusa. A Teva-Vasas játékosának szerencséjére ezzel az állítással a legkevésbé Benedek Tibor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya szállna vitába, aki a júliusi, barcelonai világbajnokságon kulcsemberként számol a kézsérüléséből felépült hálóőrre. Miniportrénkból kiderül, hogy egy csömöri srácnak lehet csak igazán csömöre, néha üt, és nem süt a napocska, a kapus nem csak kaphat, lőhet is potyagólt, az olimpia elől nincs menekvés, és bizony pókerparti közben is elfolyhat a magzatvíz. Ám bármilyen témát érintettünk, valahogy mindig Viktor szívére lyukadtunk ki – talán kezdjük is ezzel. 10

A lyukas szívű Lyukas szívvel születtem, de ez nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek hangzik; azt mondták az orvosok, hogy sportol­ nom kellene, attól majd megerősödik. Édesanyám Csömörről minden nap más­ fél órán át vitt a dugóban a Kőér utcába úszni, s bár kisebb versenyeken érmet is nyertem, sokszor előfordult, hogy bevi­ zeztem a gatyám és a fürdőlepedőm, hogy otthon, teregetésnél azt higgye, edzésen voltam, közben meg a büfében alig bírtam kivárni, hogy megjöjjön. Tíz­ évesen mondtam a szüleimnek, hogy én vizes sportot nem akarok többet, úgy megutáltam a vizet. Két hét múlva le­ vittek a BVSC-be pólózni, csak annyit kértek, pár hétig bírjam ki… A keményszívű Olyan új fogalmakat tanultam meg, mint a vastüdő (lenyomnak a víz alá, majd mi­ kor feljössz, vizet fröcskölnek a szádba) vagy a napocska (8-10 gyerek elkap és tenyérrel üt, ahol ér). Más biztos elmene­ kült volna, de nekem tetszett a légkör, nem kellett annyit úszni, játékos edzése­ ket tartottak. Tök ügyetlen voltam, de él­ veztem. Aztán egyszer megsérült az egyik kapus, mondták, „bénák be a ka­ puba!”, utána meg szóltak, hogy „te jó helyen vagy, maradj is ott”. Kiderült, hogy a kapuskodáshoz megvan a tehet­ ségem. Gyorsan fejlődtem, rendre egykét korosztállyal feljebb szerepeltem, szerencsém is volt, 16 évesen már a fel­ nőtt csapatban is bemutatkozhattam.

Nyertem ifjúsági EB-t, majd a 2004/05-ös szezonban a Teva-Vasashoz kerültem, itt kezdett igazán felfelé ívelni a pályafutá­ som. A nagyszívű Hogy flúgosak lennének a kapusok? Nem sértődöm meg a felvetésen, hiszen épeszű ember nem áll oda egy pár mé­ terről érkező bombaerős lövés elé… Mi­ nél fiatalabb voltam, annál nagyobb je­ lentőséget tulajdonítottam a meccset megelőző rituáléknak is, mára ebből egy maradt: kezdés előtt mindig megütöge­

tem a kapufákat. Imádom a poszttal járó lélektani hadviselést; mikor úszik a kapu felé egyedül a csatár, és mindenki azt hi­ szi, a játékos diktál, de ebbe bele lehet szólni. Elmozdulok valamerre, vagy csak kicsit kiemelem az egyik kezem, s máris megzavarhatom. Attól meg végképp megriadhat, ha a kapus egyszerűen letá­ madja; rengeteg labdát szereztem már így. Ha lélekben erős vagy, és helyén van a szíved, a potyagólon is túl tudod tenni magad. Iszonyú ürességet érzel, ha olyan helyzetből megy be a labda, amit el se hinnél, és mégis átcsúszik a kezeid kö­

11

zött. Manapság már sportpszichológus is segít, hogy ho­ gyan lépjünk túl ezen a szituáción. De bennem sem a nagy bravúrok, sem a potyák nem maradnak meg sokáig. Persze, ha a kapus lő gólt, az picit más szitu. Öt éve példá­ ul a teltházas Komjádiban, Euroliga meccsen a Dubrovnik kapusa, az azóta már olimpiai bajnok Vican észrevette, hogy a megúszó játékosra figyelek, és a kapumba ívelt az első negyedben. Vezettek is a horvátok ezzel, de nekem utána nagyon jól ment a védés, és a végén mi nyertünk három góllal. De volt, hogy én szereztem gólt! Pécsett egyszer elcsíptem egy hosszú indítást, azonnal rálőttem, de kicsúszott a labda a kezemből, borzasztó próbálkozás volt, ám megpattant a vízen és a kapus hóna alatt beván­ szorgott! A vérző szívű 2008 júliusában az Európa Bajnokságon még ott voltam, de augusztusban az olimpián már nem. Az utolsó pilla­ natban maradtam ki a csapatból… Nehéz volt feldolgoz­ ni, elmentem Amerikába, hogy ne is halljak az olimpiáról. Erre mi történt: USA- Magyarország döntő lett… Örültem persze, hogy mi nyertük. Hiszek abban, hogy mindenki­ nek meg van írva a sorsa, ezen nekem túl kellett tennem magam, tán a csalódás még meg is erősített. Londonban már ott voltam, nem fordult meg bennem, hogy nem tudjuk azt is megnyerni, de elbuktuk az olaszok elleni ne­

12

gyeddöntőt, amit szörnyű volt tehetetlenül, a partról néz­ ni. Lapoztam, úgy gondoltam, ha én igazi sportembernek tartom magam, akkor a hátralévő két meccsen nekem jól kell védenem, és kértem a csapattól és Kemény Dénes szövetségi kapitánytól, hogy hadd védjek én az 5.-8. he­ lyért zajló helyosztókon. Meg akartam mutatni, vagyok annyira erős, hogy ezt a két meccset jól meg tudjam olda­ ni. Hoztuk mindkét mérkőzésünket, ami a háromszoros olimpiai bajnokok és az aranyat soha nem nyerők lelkiere­ jéről is tanúskodott. Az érző szívű Pókerezni szeretek, néha online is játszottam. Épp egy jó partiban voltam, amikor a párom a hátam mögött meg­ szólalt, hogy elfolyt a magzatvíz. „Most, amikor ilyen jó a lapjárásom” – feleltem, de persze azonnal indultunk a kór­ házba. Samu ma már elmúlt 3 éves, a húga, Olívia is túl van az első születésnapján. Imádják egymást! Ha a kicsi sír, a nagyobbik azonnal énekelni kezd, hogy megnyug­ tassa. Sőt, néha a majmát vagy a cumiját is neki adja, amit másnak soha! Samu szófogadó, de nagyon eleven, min­ denhova felmászik. Emellett imádja a vizet, és pár méter­ ről tízből tízszer odadobja a labdát, ahová mondom. Itt nagyjából be is fejeztük a beszélgetést, megköszöntem az interjút. Tudják ugye, mit válaszolt: „Szívesen.” Hajdú B. István

13

Fejfájás kicsiknél és nagyoknál A hajszolt, ám mozgásszegény életmód, a kevés alvás, a rendszertelen és összetételében is egészségtelen étkezés, valamint a dohányzás mind-mind olyan tényezők, amelyek az arra hajlamos egyénekben elősegítik a fejfájás megjelenését. A fejfájás gondját tehát szinte sosem oldhatjuk meg csupán tablettákkal… 14

Bár felnőttkorban az agydaganattól a magas vérnyomá­ son át a cukorbetegségig számos kór kísérője lehet a fejfájás, az egyéb tünetek nélkül jelentkező, visszatérő főfájdalmak mintegy 99 százalékában úgynevezett ön­ álló fejfájásbetegségről van szó. A szakemberek három fő önálló fejfájáscsoportot különböztetnek meg, de ezek között előfordulhatnak átfedések. A fejfájósok

többsége úgynevezett tenziós, azaz stresszel, szorongással, depresszióval ösz­ szefüggő fejfájásbetegségben szenved. A fájdalom különböző formában jelent­ kezhet; gyakran kisugárzik a tarkótól a homlok vagy a fejtető felé. A nyak és a váll izomzata ezeknél a betegeknél több­­ nyire feszes, nyomásra érzékeny, nehe­ zen lazul el. Ez a fejfájástípus a két nem­ nél hasonló gyakorisággal fordul elő. A másik nagy csoport a migrén, mellyel a fejfájósok 12-18 százaléka küszködik. A migrénes roham általában féloldali, erős, görcsös vagy lüktető fájdalommal jár, és gyakran kíséri hányinger vagy hányás is. Jellegzetes, hogy a roham alatt, mely 4-72 órán át tarthat, a betegek érzéke­ nyek a fényre, kívánják a sötétet. A mig­ rén a nőknél 3-4-szer gyakoribb, mint a férfiaknál. A harmadik jellegzetes típus az. ún. cluster-fejfájás, ami párhetes „csoma­ gokban” jön, azaz néhány héten át na­ ponta többször is jelentkezhet a kínzó, általában féloldali, nyilalló fejfájás, illetve éjszaka is többször lehetnek „rohamok”. Ezek néhány perc alatt elmúlhatnak, ám olyan heves vegetatív tünetek kísérik őket, amelyek migrénben sosem lépnek fel: az érintett oldalon a szem kivörösö­ dik, mintha be lenne gyulladva, és az erős orrfolyás is gyakori. A clusterfejfájás nagyon ritka, a fejfájásos kórké­ pek mindössze 0.5-1 százalékában for­ dul elő, és elsősorban a férfiakat érinti.

A hajszolt, ám mozgásszegény életmód, a kevés alvás, a rendszertelen és összeté­ telében is egészségtelen étkezés, vala­ mint a dohányzás mind-mind olyan té­ nyezők, amelyek az arra hajlamos egyé­ nekben elősegítik a fejfájás megjelené­ sét. A fejfájásbetegség tehát csupán tablettákkal szinte sosem gyógyítható meg; a páciensek aktív közreműködése nélkül az orvos sokkal kevesebbet tud segíteni. Mindenkinél egyedi gyógyítási stratégiát célszerű felállítani, és élet­ módbeli tanácsokat is érdemes adni. El­ sősorban a tenziós fejfájásnál, de néha a migrénnél is szükség van stresszoldó technikák elsajátítására. Erre az autogén tréning, a relaxáció vagy a jóga is alkal­ mas, de gyakran az igazi megoldást a pszichoterápiás kezelés jelenti. Az aku­ punktúra is hatékony lehet. Fontos szerepe van a táplálkozásnak is, mert számos étel provokálhatja a fejfá­ jásrohamokat. Ismert ez egyes vörösbo­

rokról, csokoládékról, tartósítószerekről, fűszerekről, olajos magvakról, a fagylalt­ ról és a banánról, de voltaképpen telje­ sen egyéni, hogy kinél milyen étel vált­ hatja ki a fejfájást. Lehet, hogy az illető valamire allergiás, de az is elképzelhető, hogy az ételek lebontása során keletke­ zik a szervezetében valami olyan anyag, ami fejfájást okoz. Mindenkinek tehát egyénileg, szelektív diétával kell kikísér­ leteznie, hogy nála milyen étel a „bűnös” – ennek leleplezéséhez a szakemberek táplálkozási és a fejfájásnapló vezetésére kérhetik pácienseiket. A statisztikák sze­ rint a migrénes betegek körében egyéb­ ként gyakoribb az ételallergia, mint más embereknél. Ami a gyógyszeres kezeléseket illeti, a tenziós fejfájás kezelésére a fájdalom­ csillapítók igen körültekintő alkalmazása mellett elsősorban stresszoldó, szoron­ gásoldó vagy antidepresszáns szereket alkalmaznak, és gyakran javasolnak pszi­

15

Mivel nagyon sokféle fájdalomcsillapítót lehet vény nélkül vásárolni, sokan szinte valamennyit kipróbálják, mire meg­ születik az elhatározás: orvosi segítséget kell igénybe venni.

choterápiát, míg migrén vagy cluster-fejfájás esetén ren­ delkezésre állnak olyan speciális szerek, amelyek gyorsan oldják a rohamot. Léteznek olyan gyógyszerek is, amelyek feladata a migré­ nes hajlam enyhítése, a rohamok gyakoriságának csökken­ tése. Ezeket hónapokon át kúraszerűen kell szedniük azok­ nak, akiknél havonta legalább 6-8-szor támad a fejgörcs. A migrén és a cluster-fejfájás gyógyszeres kezelése nagyon hasonló, de ezeknél a kórképeknél is szükség lehet pszi­ choterápiára, és az életmódbeli tanácsokat is fontos meg­ fogadni. Budapesten a Budai Gyermekkórházban, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján, a Honvéd Kórházban és számos más kórház neurológiai osztályán és szakrendelé­ sén, vidéken pedig valamennyi orvostudományi egyete­ men, és minden megyében legalább egy kórház neuroló­ gia osztályán vagy ambulanciáján működik felnőttek szá­ mára fejfájásrendelés.

16

Amennyiben a fejfájáshoz más idegrendszeri tünetek is tár­ sulnak – pl. látás- vagy beszédzavar, zsibbadás, a gondolko­ dás meglassulása –, akkor haladéktalanul orvoshoz kell for­ dulni, mert ezek a tünetek alapos kivizsgálást igényelnek. Ha ilyenek nincsenek, akkor havonta 3-4 alkalommal je­ lentkező erős, gyógyszeres csillapítást igénylő fájdalom esetén is érdemes felkeresni egy szakrendelést. Kevesen tudják ugyanis, hogy ezekre a banális fájdalomcsillapító szerekre éppúgy rá lehet szokni, mint a dohányzásra vagy bármilyen kábítószerre. Ezekben az esetekben egy önma­ gát gerjesztő kör alakul ki, a gyógyszerfüggő fejfájás: a be­ tegnek fáj a feje, beveszi a tablettát, és ha a gyógyszer ki­ ürül, a fejfájás azonnal újra elkezdődik, ugyanis a szervezet újabb adag szerre vágyik, és ezt a tünetek produkálásával tudja megszerezni. A szakemberek szerint a gyógyszerfüg­ gőség átalakítja a fejfájásbetegséget, megváltoztatja a tü­ netek jellegét, ezért ezekben az esetekben az orvosok elő­ ször elvonják a gyógyszereket, hogy megállapítsák, milyen típusú fejfájásbetegségről van is szó valójában. A gyermekkori fejfájások is nagyrészt, körülbelül kéthar­ mad arányban pszichés eredetűek, de a fejfájás akár súlyos betegséget is jelezhet. Okozhatják például belgyógyászati problémák, egyebek között lázas állapot, magas vérnyo­ más, bizonyos szív- és érrendszeri elváltozások, cukorbaj vagy fertőző gyermekbetegségek is. Nagyon gyakori, hogy hurutos kórképek – arcüreg- vagy középfülgyulladás – kí­ sérőjeként jelenik meg a fejfájás, és akkor sem múlik el, amikor a gyermek ezekből felépült. A gyermekgyógyászok szerint ilyenkor mindig ki kell deríteni, hogy a hurut szö­ vődményeként jelentkező agyhártyagyulladásról van-e szó, vagy egy idővel megszűnő banális fejfájásról. A gyer­ mekkori fejfájás hátterében természetesen idegrendszeri betegségek is állhatnak, hiszen az agydaganattól az epilep­ sziáig számos neurológiai kórkép okozhat fejfájást. Gyak­

ran szemészeti problémáról van szó: a gyereknek szemüvegre, vagy az eddigi­ ektől eltérő szemüvegre van szüksége, és amint ez kiderül, a panaszok meg­ szűnnek. Pszichés eredetű, elsősorban tenziós fej­ fájásoknál a szorongástól megfeszülő izomzat váltja ki a fejfájást. A háttérben leggyakrabban családi problémák, óvo­ dai, iskolai konfliktusok, tanulási nehéz­ ségek, túl magas iskolai teljesítmény­ kényszer, rendszertelen étkezés, túl sok számítógépes játék és TV-nézés áll. Eze­ ket érdemes felderíteni, hogy a szülő és a szakember valóban segíteni tudjon a gyereknek. Ilyenkor az ideggyógyászok gyakran pszichológust is bevonnak a ke­ zelésbe, aki például családterápiával tá­ mogathatja a konfliktusok feldolgozását, vagy a gyermeket meg­taníthatja a szo­ rongás oldásában hatékony viselkedési stratégiák kialakítására, illetve bizonyos stresszoldó tech­nikákra, például auto­ gén tréningre. A gyermekkori fejfájások kb. 10 százalé­ ka migrénes fejfájás. Bár sokat tudunk arról, hogy mi történik az agyban egyegy migrénes roham alkalmával – az agyi erek rettenetes fájdalmat provokál­ va hirtelen összehúzódnak, majd kitá­ gulnak –, mégsem áll rendelkezésre oki terápia. A gyermekek számára is vannak azonban hatékony gyógyszerek a roha­ mok megelőzésére és megszüntetésére. Azoknál a gyerekeknél, akiknél a migré­ nes fejfájások olyan gyakoriak, hogy gá­ tolják a normális életvitelt, a rohamok

megelőzése érdekében rendszeres gyógy­ szeres kezelést írnak elő, míg másoknak csak fejfájás esetén kell orvosságot be­ venniük. Az ideggyógyászok szerint azon­ban nem elég, ha a gyerek azt mondja, hogy fáj a feje, hanem akkor kell gyógyszert adni, ha ez a viselkedé­ sén is látszik: elesett, nem tevékenyke­ dik, lefekszik stb. Bár a gyermekkori mig­ rén kialakulási mechanizmusát tekintve pontosan olyan, mint a felnőttkori, tüne­ tei sajátságosak lehetnek. Egyáltalán nem jellemző, hogy csak az egyik oldal fáj, és a gyerek minél fiatalabb, a tünetek annál kevésbé jellegzetesek. A migrénes gyerekeknek „fejfájás diétát” is javasolhatnak, amelyben kivonják az étrendből mindazokat a táplálékokat,

amelyekről ismert a fejfájást provokáló hatás. Ilyen a csokoládé, a tej, a sajt, a hal, a Cola, a mogyoró, a narancs, a na­ rancslé, az apró magvas gyümölcsök (az­ az a ribizli, a málna, az eper, a szeder), il­ letve a tartósítószerek és az ételfestékek. Ha a diéta hatására a rohamok ritkulnak vagy megszűnnek, akkor a tiltott étele­ ket egy idő múlva egyenként visszaveze­ tik az étrendbe, és csak azt vagy azokat vonják meg tartósan a gyermektől, ame­ lyek ismételten kiváltják a fejfájást. A gyerekek számára külön fejfájás-ambu­ lanciák nincsenek, a gyermek-ideggyó­ gyászati kórházi osztályok ambulanciái, a gyemek-ideggondozói rendelők azon­ ban fogadnak fejfájós betegeket. Bakos Júlia

17

A méregtelenítésről – másképp

Ilyenkor tavasszal újult erővel törnek rá az emberekre a szervezet méregtelenítésével kapcsolatos kampányok. Különböző szolgáltatók meglehetősen borsos áron kínálnak olyan termékeket, amelyekről azt állítják: teaként, más italként vagy akár tablettában elfogyasztva detoxikálnak. Sőt olyan szolgáltatások is igénybe vehetők, amelyek alkalmazásakor a kliens lábát vízfürdőbe helyezik, és az azon átvezetett elektromos áram segítségével „távolítják el” a mérgeket a szervezetből… 18

A szakemberek szerint a méreg­ telenítés ezen módjai gyakorlati­ lag átverések. Testünkben ugyanis folyamatosan működnek a méregte­ lenítő mechanizmusok, amelyeket el­ sősorban a máj, és bizonyos szempont­ ból a vese végez. Szervezetidegen anya­ gok ugyanis mindig jutnak a testünkbe – például gyógyszerek, tartósítószerek, ízfokozók és más adalékanyagok –, ame­ lyeket a máj egy bonyolult enzimrend­ szer segítségével átalakít, lebont, vízold­ hatóvá tesz, hogy azután a vizelettel, a máj által termelt epével vagy más test­ nedvekkel, például az izzadsággal ki­ ürülhessenek. A nem vízoldható vegyü­ letek jelentős része a veséből visszaszí­ vódik a vérbe. Kiszámították, hogy az egyik nyugtatóként alkalmazott vegyü­ let hatása például 100 évig tartana, ha a máj nem alakítaná vízoldhatóvá, lehető­ vé téve így a vizelettel történő kiürítést. A gyógyszerkutatás, gyógyszerfejlesztés során ez mindig nagyon fontos szem­ pont: olyan hatóanyagokat kell tervezni, amelyek metabolizmusát a máj megold­ ja, ugyanakkor nem ürül ki túl gyorsan, és van elég idő a hatás kifejtéséhez. De az sem jó, ha egy gyógyszer túl hosszú időt tölt el a szervezetben. Ha a testbe olyan sok méreganyag kerül, hogy azzal a máj már nem képes meg­ küzdeni, mérgezési tünetek jelentkez­ nek. A gyilkos galóca azért öli meg a gondatlan gombafogyasztókat, mert mér­ ge éppen a máj enzimrendszerének mű­

ködését gátolja. Azokban a szerekben, amelyeket méregtelenítőként árulnak, a szakemberek általában hashajtó vagy vízhajtó vegyületeket találnak. A fo­ gyasztókat azonban többnyire nem tájé­ koztatják, hogy valójában erről van szó. Az igaz ugyan, hogy a bélműködés meg­ felelő „karbantartásával” csökken a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata, a szakemberek szerint azon­ ban a jó bélműködés záloga a rostokban gazdag táplálkozás, és nem az állandó hashajtás. Ez ugyanis gátolja a megfele­ lő hatékonyságú, egészséges bélflóra fenn­maradását, és akadályozza bizonyos fontos anyagok bélből történő felszívó­ dását. Hosszú távon különösen azok a „méregtelenítő” gyógynövény-készítmé­ nyek károsak, amelyek gyakorlatilag fo­ lyamatos, görcsös hasmenést okoznak. Ilyeneket fogyasztószerként is gyakran alkalmaznak, ami a szervezetet megvi­ selheti, és a fogyás is csak átmeneti. Vannak azonban gyógynövények, ame­ lyek detoxikáló hatását valóban tudo­ mányos vizsgálatok igazolják. Ilyen a má­riatövis, melynek kivonata egyes Ma­ gyarországon is forgalomban lévő máj­

védő gyógyszerek hatóanyaga; ezeket már kialakult májkároso­ dás vagy annak veszélye esetén al­ kalmazzák. A növény magjában lévő, flavonolignántípusú vegyületek a sza­ bad gyökök megkötésével védik a májat, illetve segítik a májsejtek regenerálódá­ sát. A gombamérgezésben szenvedő be­ tegeket is gyakran kezelik olyan infúzió­ val, amelynek hatóanyagát máriatövis­ ből vonják ki. Az egészséges embernek vízhajtásra sincs szüksége. Megfelelő napi folyadék­ bevitel esetén – erre napi 1,5-2 liter vizet javasolnak, forró nyári napokon legalább 3 litert – a vese működésének intenzitá­ sa elég ahhoz, hogy a káros anyagok ki­ ürüljenek. A legnagyobb átverés a lábáztatós mé­ regtelenítés. „A víz elektrolízisén alapul­ va a keletkező negatív ionok behatolnak a testbe a bőrön keresztül, és stimulálják a sejteket. A kezelés végére a tiszta láb­ fürdető vízben kiválnak a mérgező anya­ gok” – olvasható a reklámszövegben. A valóság azonban az, hogy a „kezelést” nátrium-klorid (konyhasó) tartalmú ol­ datban végzik, amelynek elektrolízise során a katódon hidrogén- és hidroxidionok keletkeznek, a vas anódon pedig vasionok, amelyek a hidroxidionokkal vashidroxid csapadékot képeznek. Ez a csapadék okozza a lábvíz barnulását, amelyet a „gyógyítók” a szervezetből el­ távolított méreganyagoknak tulajdoní­

19

tanak. A Gazdasági Versenyhivatal néhány éve meg is büntette az ilyen készüléket forgalmazó egyik céget, ez azonban azóta sem szabott gátat a forgalmazásnak. Érdekes tény viszont, hogy a „méregtelenítést”, vagy fo­ galmazhatunk úgy is, hogy a szervezet „tehermentesíté­ sét”, azaz a böjtöt minden kultúra, minden vallás „kita­ lálta magának”. A régiek tudtak valamit. Egyes kutatá­ sok szerint az időnkénti éhezés meghosszabbíthatja az életet, mert egy időre nagymértékben tehermentesíti a szervezetet a táplálék feldolgozása során keletkező sza­ bad gyököktől, de a nehéz, zsíros, húsos ételek megvo­ nása a májnak, valamint az emésztőrendszernek is át­ meneti „pihenést” jelent. Ha valaki sok húst fogyaszt, az

segíti a húgysav felszaporodását, és ezzel növeli a kösz­ vény kialakulásának esélyét. A húsfogyasztás csökken­ tése, vagy egy böjt során a hús megvonása az ízületek egészsége szempontjából is jót tehet. A böjt megkezdésének, majd megtörésének is vannak azonban szabályai, különösen, ha valaki léböjtkúrába akar kezdeni, és minden szilárd táplálékot meg akar magától vonni. Ilyenkor még abban az esetben is, ha az illető teljesen egészséges, érdemes dietetikussal kon­ zultálni. A túlzások ugyanis veszélyesek lehetnek. Ma terjedőben van olyan léböjtkúrák alkalmazása, amelyek nyomait nem találjuk meg a múltban: ilyen például a káposztalé- vagy a búzafűlé-kúra. Ez utóbbi komoly iparággá vált, készülékeket árulnak a búzafű levének ki­ préselésére, miközben például a búzafűlé rákellenes ha­ tása nem bizonyított. A 21. században tehát, amikor különböző szerekkel pró­ báljuk szervezetünket méregteleníteni, tulajdonképpen visszanyúlunk a tradíciókhoz. De gyakran nem úgy, hogy az önmegtartóztatást választjuk, hanem úgy, hogy egészségtelen életvitelt folytatunk, és aztán vala­ milyen „csodaszerrel” vagy „csodaeszközzel” megpró­ báljuk ezt jóvátenni. A szakemberek a kiegyensúlyozott táplálkozásra szavaznak. Sokféle élelmiszert kell enni, ajánlások vannak arra, hogy az egészség megtartásá­ nak érdekében mennyi szénhidrátot, fehérjét, zsírt kell fogyasztani. Az alapelv az, hogy a zöldségeket és a gyü­ mölcsöket érdemes előnyben részesíteni, a telített zsí­ rok bevitelét érdemes minimálisra csökkenteni, és ezért például inkább fehér húsokat egészséges fogyasztani. Bakos Júlia

20

Méregtelenítsen

professzionálisan -nal!

Miért a Silegon Méregtelenítő kapszula? A Silegon lágyzselatin kapszulákban található máriatövis kivonat

ANTITOXIKUS ANTIOXIDÁNS REGENERATÍV

Dupla csomag Silegon kapszula Máriatövis kivonat Ajándék méregtelenítő kalauz

hatása révén segíti a szervezet legfontosabb méregtelenítő szervének munkáját. A díszcsomag a készlet erejéig kapható az akcióban résztvevő patikákban. Forgalmazza a TEVA Magyarország Zrt. 21 Az étrend-kiegészítő használata nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

A kórokozók már a bőrön vannak

Kézről kézre adják a betegek egymásnak azt a baktériumot, amely olykor csak enyhe tüneteket okoz, máskor azonban súlyos, akár halálos kimenetelű esetekért is felelőssé tehető. A Staphylococcus aureus alapesetben nem feltétlenül veszélyes, a legtöbb ember bőrén megtalálható, a felnőtt népesség egyharmadánál még az orrnyálkahártyáról is kimutatható. Az egészséges embereknek többnyire nem okoz gondot, a kórházi ápolásra szoruló, legyengült immunrendszerű betegeknél viszont komoly fertőzéseket, betegségeket okozhat. 22

Csak úgy hemzsegnek az ember testén a baktéri­ umok! Csak a kezünkön több száz különböző kór­ okozó tanyázik, közöttük gyakori a Staphy­lo­ coccus aureus is. Rendes körülmények között tu­ domást sem veszünk a jelenlétéről, hiszen egy egészséges embernél ritkán okoz tüneteket, nem feltétlenül károsítja a szervezetet. Abban az eset­ ben viszont, ha az immunrendszer meggyengül, a sérült bőrön keresztül a Staphy­lo­coccus aureus helyi bőrfertőzéseket, szőrtüszőgyulladást, fu­ runkulust és ótvart okozhat. Ha itt megáll a folya­ mat, viszonylag olcsón megúszta a beteg; súlyo­ sabb esetekben ugyanis a fertőzések átterjedhet­ nek a csontokra, a tüdőre, betörhetnek a vér­ áramba, vagy átterjedhetnek a szívre is. A gyógyítás a Staphylococcus aureus esetében nem könnyű, a kórokozó ugyanis több antibioti­ kummal szemben is rezisztens. Erről részint az emberi butaság tehet, pontosabban a sokszor in­ dokolatlan, esetleg kifejezetten ellenjavallt anti­ biotikum-kúra. A helytelenül használt antibioti­ kumok tömegéért „hálásak” a mikrobák, mert könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógy­ szerrel szemben. A rezisztencia felgyorsulásának másik oka, hogy gyakran az élelmiszerekbe, pél­ dául a húsokba is kerülnek antibiotikumok. A rezisztenciával felturbózott szuperbaktériumok leginkább a kórházakat szeretik, ott is az intenzív osztályon és a sebészeten ártanak a legtöbbet, mivel itt a sebek, illetve bizonyos eszközök, pél­ dául egy katéter megnyitja az utat a szervezet belsejébe. Az összezártság, a legyengült immun­ rendszer, a sebészeti beavatkozások, az egyes te­ rápiát megelőző antibiotikumkezelés megkön�­

nyíti a szuperbaktérium dolgát, a re­ zisztencia pedig magasabb kezelési költséget és hosszabb kórházi ápo­ lást eredményez. A probléma súlyát jelzi, hogy a világon majdnem más­ félmillió ember kap évente kórházi tartózkodása idején valamilyen fer­ tőzést, és Magyarország ezen a listán – sajnos – nagyon előkelő helyen áll. Évente több száz ember halálát okozzák a mul­ti­re­zisztens baktériu­ mok – hogy pontosan mekkora ez a szám, azt nem lehet tudni, hiszen ezen kórokozók jelenlétét csak drága mikrobiológiai mintavétellel lehetne kimutatni. Az MRSA- (Methicillin-resistant Staphy­ lo­coccus aureus) fertőzés ugyanak­ kor nem csak a kórházakban okoz gondot, a járványszerű fertőzés más­ fajta zárt közösségekben – börtö­ nökben, laktanyákban, napközi ellá­ tást biztosító otthonokban – is felüt­ heti a fejét. A fertőzés ebben az eset­ ben is kézről kézre terjed, de akár egy beszennyezett tárgy – közösen használt törölköző, esetleg borotva – közvetítésével is átadható. Sokszor olyanoknál jelenik meg a betegség, akiknél a klasszikus kockázati ténye­ zők egyike sem volt kimutatható. Az érintettek jelentős része kórházi ke­ zelésre szorul, általában egy egysze­ rűnek tűnő, de makacs bőrfertőzés

vagy influenzás megbetegedést kö­ vetően kialakult tüdőfertőzés miatt. A hosszú ideig tartó és drága kezelés helyett gyakran a megelőzés lehetne az igazi megoldás. Nyilván elsősor­ ban a higiénés előírások maradékta­ lan betartása a fontos, de ez önma­ gában kevés. A betegek ugyan­is gyakran már azelőtt fertőzővé vál­ nak, hogy kórházi ápolásra jelentkez­ nek. A bőrön tanyázó baktériumok ugyanakkor elpusztíthatók az anti­ szeptikus fürdető- és tisztítószerek­ kel. Ezek között vannak olyanok is, amelyek az MSRA-val szemben is ha­ tékonyan veszik fel a harcot. Ilyen le­ het a TevaScrub MRSA/ORSA-ellenes antiszeptikus szer, amely az egész test (beleértve a haj) antiszeptikus tisztítására alkalmazható. Előnye az is, hogy – egyéb hasznos tulajdonsá­ gai mellett – nem irritálja a szemet. Összetételének köszönhetően teljes körű hatékonyságot biztosít, amit fél perc alatt képes kifejteni. Rendkívül bőrbarát és alkoholmentes. Ezt a szert nemcsak a kórházi ápolásra szoruló betegnek ajánlják, hanem fo­ lyamatos otthoni használatra is, mi­ vel – összetételének köszönhetően – a nyálkahártya is jól tolerálja, és az érzékeny bőrű betegek is hosszú tá­ von használhatják. Kovács M. Veronika

23

NÉHÁNYUNK KEZÉN OLYAN A BŐR, MINT A RINOCÉROSZÉ: VASTAG ÉS ELLENÁLLÓ. A TÖBBIEK A TEVA-SCRUB-OT HASZNÁLJÁK.

TEVA-SCRUB – KÉZKÍMÉLŐ MEGOLDÁS A MINDENNAPI SHOZ. KÉZMOSÁSHOZ.

Keresse a Teva további fertőtlenítőit a www.teva.hu oldalon! Kérjen tájékoztatást termékünkről munkatársunktól a 06 1 577 56 00 telefonszámon! 24 TEVA Magyarország Rt. 1074 Budapest, Rákóczi út 70-72. R70 Irodaház, Telefon: (1) 577 5600, Fax: (1) 577 5640 További információk: www.teva.hu

www.teva.hu

Szakszerű és kíméletes – TEVA-Scrub

Könyvismerteto´´ Bereczkei Tamás – Hoffmann Gyula (szerk.): Gének, gondolkodás, személyiség. Bevezetés a humán viselkedésgenetikába Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. 400 o., 4200 Ft A könyv két szerkesztője, Bereczkei Ta­ más és Hoffmann Gyula olyan úton kala­ uzolja végig az olvasót, amelyen járva a pszichológiai, viselkedési és kórtani meg­állókat a humángenetika lámpafé­ nyében érthetjük meg jobban, vagy ép­ pen végrevalahára. E helyenként még csak derengő fényben okok és okozatok kerülnek hirtelen egymás mellé, amely a tudományos kíváncsiság legnagyobb ju­ talma. A mű legalább három területen használ­ ható tankönyvként, de a pszichológus-, biológus- és medikushallgatókon kívül a szociális és pedagógiai területen dolgo­ zók is érdekeltek lehetnek a könyv egyes témáiban. A 13 fejezet természetesen nem lehet minden szakterület művelői számára egyformán érthető és feldol­ gozható, már csak azért sem, mert keve­ sen rendelkeznek egyszerre alapos ge­ netikai, biokémiai, kórélettani, pszicho­ lógiai és szociológiai ismeretekkel. Ugyanakkor a könyv közös „valutáját”, a genetikát az első 5 fejezet áttekinti, a genetikatudomány születésének törté­ nelmi regénybe illő, izgalmas históriájá­ tól kezdve egészen a kvantitatív geneti­ ka humán vonatkozásaiig.

A munka különös értéke, hogy – az ered­ ményeket sokszor ütköztetve – megmu­ tatja, meddig terjednek megalapozott ismereteink a tudomány mai állása sze­ rint, és honnan kezdődik a spekuláció. Ez két szempontból lényeges. Egyfelől a könyv majd minden fejezete azt a na­ gyon nehezen szétszálazható kapcsolat­ rendszert igyekszik feltárni, hogy az egyes viselkedési vagy éppen kórtani jellegek környezeti és genetikai megha­ tározottsága hogyan aránylik egymás­ hoz, illetve hogyan befolyásolja egy­ mást. Másfelől ez a tisztánlátás alapot szolgáltathat majd a tudományos igé­ nyű ismeretterjesztő újságíróknak, aki­ ket e helyütt is arra biztatok, hogy hasz­ nálják a könyvet referenciaként, és jut­ tassák el a metrón utazó olvasóik kezébe az itt összegyűjtött tudást, amely sokkal szélesebb közönséget illetne meg, mint e tudományterületek közvetlen művelő­ inek csoportját. De miről is van szó? Ar­ ról, hogy az anya terhesség alatti táplál­ kozása, életvitele hogyan és miért hat

megszületendő utódjára, unokájára és dédunokájára is, azaz, hogy mi az epi­ genetika. Arról, hogy a „kovácsnak való­ ban izmosabb lehet a fia”, azaz, hogy a környezet befolyásolhatja a bennünk lé­ vő genetikai kód kifejeződését. Arról, hogy a gének inkább potenciált hordoz­ nak, és csak a legritkább esetben jelen­ tenek sorsszerűséget, ami ugyan rossz hír lehet az intelligens szülők lusta gyer­ mekeinek, de megkönnyebbülést hoz­ hat az öngyilkos felmenők szorongó le­ származottai számára. Hogy a depresszi­ óra, skizofréniára vagy éppen az autiz­ musra való hajlam örökletességét a kör­ nyezet jó és rossz irányban is eltérítheti, és emiatt a magunk és utódaink környe­ zete iránti felelősségünk határtalan. A könyv szerzői abban a szerencsés hely­ zetben vannak, hogy a feldolgozott té­ ma távolról sem vádolható önmagáért való tudományoskodással: a környezet és a gének kapcsolatának humán vonat­ kozásai legalább annyira alapvető nép­ egészségügyi, társadalmi és jóléti kérdé­ sek, mint annak idején a tiszta ivóvízhez jutás vagy az analfabetizmus elleni küz­ delem. Mindezek miatt a humán visel­ kedésgenetika tanítása iskolai, tudomá­ nyos és populáris szinten e könyv meg­ születésével remélhetőleg még inkább tért hódít. A könyv megvásárolható az Akadémiai Kiadó weboldalán: www.akademiaikiado.hu. Dr. Klein Ákos PhD, biológus

25

A tanulás visz előre

Dr. Melicher Ferenc a Teva Magyarország Zrt. orvos-tanácsadója; a daganatos és a légúti betegségek gyógyítására, kezelésére szolgáló készítmények fejlesztését, gyártását, forgalmazását felügyeli. Orvos, jogász, marketingszakember, informatikus, szoftverfejlesztő, aki kisiskolásként ígéretes balettnövendék volt, és hajszálon múlt, hogy nem elméleti fizikus lett belőle. Adottság, munka, döntés és vállalt felelősség – ezekről beszélgettünk. 26

• A kisgyerekek nem szoktak arról álmodozni, hogy egyszer majd orvos-tanácsadók lesznek. Ön balett-táncosnak és fizikusnak készült, gondolom, nem egy időben. Vagy mégis? Nem, kezdetben volt a balett, és bár a napi olvasmá­ nyaim zömét a kezdetektől a természettudományok adták, igazán a középiskolában ejtettek rabul. Nagyon rossz gyerek voltam – ma talán azt mondanák, hiper­ aktív. Édesanyám valamiféle megoldást keresett erre, ezért vitt el felvételizni az Állami Balett Intézetbe. So­ kan voltunk, kétezer-hatszázan jelentkeztek, nyolc for­ dulóban versengtünk. Végül tizenhat fiút és tíz lányt vettek föl. Mi, fiúk az első év végére nyolcan marad­ tunk, és mire elvégeztük az általános iskolát, már csak ketten. Én addigra már láttam, hogy belőlem szóló­ táncos sosem lesz, úgyhogy amikor a továbbtanulás­ ról kellett döntenem, számomra az volt a kérdés, hogy maradok-e a Balett Intézetben, kockáztatva, hogy esetleg egy év múlva kitesznek. Az Intézetben az isko­ lai oktatás meglehetősen más színvonalon folyt, a tánc volt a lényeg, az egész életünk a próbák és az előadások ritmusához igazodott. Váltottam, felvettek az István Gimnázium fizika-kémia-latin szakára. En­ gem a biológia is nagyon érdekelt: a „Ki miben tudós?” országos döntőjéig jutottam ebből a tárgyból.

• Így nincs mit csodálkozni azon, hogy az orvosegyetemre felvételizett… Ez azért kezdetben nem volt egyértelmű. Eleinte ugyanis elméleti fizikusnak készültem, de az osztályfő­ nököm folyamatosan győzködött, hogy nem való ne­ kem a tudós-lét, emberekkel kell foglalkoznom. Ez nem volt ördöngösség, egyszerűen látta, hogy lelkes résztvevője vagyok az iskolai programoknak, akkor még volt KISZ, abban is szerepet vállaltam, és mind­ emellett folytattam a táncot is, szóval egyértelmű volt, hogy nem vagyok egy magányos fajta. • Igen, épp kérdezni akartam, hogy a tánc nem hiányzott-e. Hol táncolt ak­koriban? A KISZ Központi Művészegyüttesbe, majd a Vasas Mű­ vészegyüttesbe jártam, néptáncot táncoltunk. Na­ gyon szerettem, szép sikereket arattunk. Sosem felej­ tem el a dijoni fesztivált‚ 69-ben, a világ 50-60 orszá­ gából voltak ott csoportok. Egy héten át mindent pontozott a város, de ezt úgy értse, hogy még az étke­ zéseken való megjelenést is, és a végén eljátszották a magyar Himnuszt, mivel mi érdemeltük ki a „Collier d’Or”-t. Azt nem tudom magának elmondani, mit je­ lentett ez nekem akkor. • Aztán jött az orvosegyetem. Igen, és sokat kellett tanulnom. A fizikában, kémiában sokat segít a logika. Az ana­tómiában nincs logika, azt meg kell tanulni, így aztán abba is hagytam a táncot. • De a feleségét a táncnak köszönheti, ugye? Igen, ötödéves voltam, az egyetemi gólyabálra készül­ tünk, ott ismerkedtünk meg. Április elseje volt, én ne­ gyedikén megkértem a kezét, és júliusban összeháza­ sodtunk. Azóta is a feleségem.

27

• Mindenről ilyen gyorsan dönt, vagy ez kivétel volt? Nem szokásom a halogatás. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ha akarok valamit, igyekszem megtenni mindent, ami rajtam múlik, a többi így is, úgy is hozzáadódik. De tovább megyek: az ember saját döntései is járhatnak olyan következményekkel, amelyek bizonyos értelem­ ben akadályt jelentenek. Hiába voltam népköztársasági ösztöndíjas, hiába várt rám állás a klinikán, mire végez­ tem, családom lett, a feleségem már várandós volt az el­ ső fiunkkal, tehát olyan állást kellett keresnem, amellyel lakás járt. Így aztán a karcagi kórház belgyógyászatán helyezkedtem el. Rendkívüli kapcsolatot ápoltam a be­ tegeimmel, mindig mindenkivel megtaláltam a hangot: a kunmadarasi pásztorral éppúgy meg tudtam értetni a betegségét, mint mondjuk egy vállalatigazgatóval. Látja, ez is egyfajta adottság, amit a szüleimnek köszönhetek. • Akkor miért hagyott fel a gyógyítással? Mondhatnám úgy, hogy a megalkuvást nem tűrő termé­ szetem miatt alakult így az életem. • Mondják, hogy az orvostársadalomban – a világon mindenütt, de Magyarországon különösen – feudális viszonyok uralkodnak… Én tovább megyek: alkalmasint rabszolgatartó viszo­

28

nyok ezek. A mostani helyzetről már nem sokat tudok, de annyit igen, hogy nagy változás nincs ezen a téren. Engem az életem egy idő után Karcagról Pécelre vitt, kö­ zelebb kellett költöznünk Budapesthez. A feleségem a mai napig ott gyermekorvos. Én tettem egy rövid kitérőt a gödöllői rendelőintézetbe, majd bekerültem a kistar­ csai kórház belgyógyászatára. A következő öt év nem volt egyszerű, nehezen jöttem ki a főnökömmel, végül felmondtam. Csakhogy a kórházigazgató nem engedett el, úgyhogy két nappal később már helyem volt az in­ tenzív osztályon. Idővel intenzív terápiás és altatóorvosi szakvizsgát is tettem. Egy évre rá az osztály helyettes ve­ zetője lettem, sok mindent kitaláltam, és végre is hajt­ hattam, mert a főnököm ebben partner volt. Aztán jöt­ tek a pénzügyi megszorítások, és az osztály idővel elle­ hetetlenült. Volt, hogy egyetlen beteg hónapokig tartó kezelése felemésztette az éves költségvetésünket, tehát a helyzet szakmailag is kezelhetetlenné vált. A patika nem akart gyógyszert adni, a raktár nem akart katétert és gumikesztyűt adni, így nem lehetett dolgozni. Az lett a vége, hogy az információ eljutott a Köjálhoz, ők meg kijöttek, és bezárták az osztályt. • Ott maradt a kórház intenzív osztály nélkül? Azért valami maradt: kijelöltek egy részleget, ahol mű­ ködtetni kellett az osztályt, egyszerűbb körülmények kö­ zött. Ugyanakkor előírtak bizonyos átalakításokat, ame­ lyeket végül nem végeztünk el, mert ha nem is könnyen, de sikerült megfordítanunk a helyzetet: a kórház jókora támogatást kapott arra, hogy építsen egy új intenzív osztályt. Mindent megterveztünk, megrajzoltunk, elkez­ dődött az építkezés. Reggelente kétszer viziteltünk: elő­ ször az építkezésen, utána a betegeinknél. Mire meg­ épült az osztály, a főnököm elment nyugdíjba. Mindenki biztosra vette, hogy én leszek az utóda, aztán mégsem így lett, valahonnan máshonnan került vezető a vado­ natúj osztály élére. • Ez talán annyira nem is meglepő: egy frissen át-

adott, csillogó-villogó intenzív osztály, nyilván kinézte magának valaki... Ez pontosan így történt, úgyhogy én ak­ kor és ott úgy döntöttem, hogy befejez­ tem az orvosi tevékenységet. Ezt úgy értse, hogy egy életre letettem a fonen­ doszkópot, ügyelni sem vagyok hajlan­ dó. Korábban munka mellett dolgoztam a Mentőszolgálatnál is, rohamkocsin és helikopteren, de azt is abbahagytam. En­ nek egyébként egyszerű oka van, és ezt elmondtam a szakmai kollégiumban is annak idején: ha engem a kollégium egy ilyen helyzetben nem tud megvédeni, ak­ kor ez a szakma engem nem érdemel meg. • Én ezt értem, de gyakorlatilag az éle­ téről mondott le. Arról nem is be­ szélve, hogy – ha megengedi – enyhén szólva túlképzett ahhoz, hogy egy íróasztal mellett üljön. Annak értelmében, amit én az orvosi szakmáról és önmagamról tartok, nem volt más választásom. Így elkezdtem ál­ lást keresni a gyógyszeriparban. Bor­ zasztó időszak következett. Sokfelé be­ adtam a pályázatomat, a legtöbb helyről válasz sem jött, ahonnan pedig igen, az interjú mindig azzal végződött, hogy fantasztikus, de elképesztően túlképzett vagyok. Arról nem beszélve, hogy már nem voltam fiatal. Egy idő után a felesé­ gem kétségbe is volt esve, hogy depres�­ sziós leszek. • Lássuk be, erre volt is oka. Igen, de azért volt egy egérutam: addig­

ra beleástam magam az informatikába. Commodore-ral kezdtem, azóta a soka­ dik számítógépemnél tartok. Akkoriban tanácsadója voltam egy egészségügyi szoft­verfejlesztéssel foglalkozó cégnek, chipkártyás receptet, TAJ-kártyát fejlesz­ tettünk.. Akkoriban a Human Oltóanyag­ termelő és Gyógyszergyártó Vállalat lét­ rehozott egy orvostudományi és marke­ ting főosztályt; ide kerestek valakit, aki az orvostudományi részt vinné. Első fel­ adataim egyike volt, hogy széles körű szakmai kapcsolatrendszeremmel támo­ gassam a gyógyszergyár egy akkor új, emberi vérből előállított immun­glo­bu­ lin-készítményének a piaci bevezetését, s ez igen jól sikerült. Ezzel kezdődött a klasszikus értelemben vett gyógyszer­ ipari tevékenységem. • Meg tudta szeretni? Igen. Remélem, ez kiderült az eddigiek­ ből: nagyon szeretek tanulni, informáci­ ót gyűjteni, új dolgokban jártasságot szerezni. 2010 januárjában kerültem a

TEVA Magyarország Zrt.-hez, a jelenlegi főnököm egy fiatal debreceni orvoskol­ léga, aki igényt tart az én több mint tíz­ éves gyógyszergyári tapasztalatomra, jól együtt tudunk dolgozni. Hárman va­ gyunk orvos-tanácsadók; én, mint mond­ tam, a daganatos, illetve a tüdőbetegsé­ gek elleni készítményekkel összefüggő feladatokat látom el. Hozzám tartoznak a nagyon fejlett technológiájú, úgyneve­ zett biosimilar készítmények is. Ezek na­ gyon drágák, de nagyon magas hozzá­ adott értéket képviselnek – technológia­ ilag és gyógyszerként egyaránt. • Mondana példát erre? Ezek között vannak olyanok, amelyek a daganatos betegségek terápiája során károsodott csontvelő regenerációját se­ gítik. A fehérvérsejtszám csökkenése és a vérszegénység ellen is van gyógysze­ rünk. Az egyik a Tevagrastim – ez egy hormonnak nevezhető szer, amely a fe­ hérvérsejteket szaporodásra készteti. A másik hatóanyag pedig a bicikliverse­

29

nyekről elhíresült EPO, az eritropoetin, a készítmény neve Eporatio – ez a vörösvértestek képzését támogat­ ja. Ezek természetesen nem csak a daganatos betegek­ nek jelentenek segítséget. A Teva­grastim az őssejtek gyűjtését is lehetővé teszi, ezzel a csontvelő-átültetés­ re szorulóknak tudunk segíteni. Akiknek több vörös­ vértestre van szüksége, például a művesekezelésre szorulóknak, annak se­gít az Eporatio. • Ezek a szerek kórházi felhasználásra készülnek, ugye? Igen, de a daganatos betegek a gyógyszertárakban kapják meg ezeket, egységáron. A biztosító ezt a drága gyógyszert csaknem egészében támogatja. A bio­ similar készítmények azonos terápiás csoportban sem felcserélhetőek, tehát a gyógyszerésznek ezek eseté­ ben nincs sok mozgástere: a betegnek azt kell meg­ kapnia, amelyiket az orvos felírja. • Számoljuk csak össze a képesítéseit: belgyógyász, intenzív terápiás- és altató szakorvos, ért az informatikához, szoftverfejlesztéshez, egészségügyi szak­ jogász és hajdan a marxista-leninista esti egyetemet is elvégezte. A felesége, a fiai ritkán látták, nem igaz? Mit csinál szívesen szabadidejében? Ebben téved. Én idejekorán megtanultam, még a kar­ cagi kórházban, hogy amit az ember nem tud elvégez­ ni nyolc óra alatt, azt tíz óra alatt sem fogja. Ott én ezt egy életre megértettem, és tartottam is magam ehhez. Persze, ez nem jelenti azt, hogy sosem tettem kivételt, de azok az alkalmak valóban kivételnek számítottak. Szabadidőmben szeretek utazni, jártam Viet­namban, Hawaii-on és sok európai országban. A családi életem, melyet két fiú és most már egy fiú unoka jelent, sosem szorulhatott háttérbe. A feleségem, aki még mindig praktizál, és ezerhétszáz kisgyerek van a keze alatt, rendszerint később ér haza, mint én. És ez nem csak ma van így, amikor én egy íróasztal mellől állok fel…

30

A

V É R K É S Z Í T M É N Y E K R Ő L

A vérkészítmények közül patikai forgalomban csak a tetanusz elleni immunglobulin kapható, ami egy izomba adható készítmény. Úgynevezett passzív védőoltás, amelyet akkor kell beadni, ha valaki olyan sérülést szenved, amely nagy valószínűséggel fertőzéssel jár, és a tetanusz elleni védőoltás óta sok idő eltelt. A gyerekkori védőoltás aktív immunizálás, vagyis ellenanyagot termeltet a szervezettel. Ez az oltás viszont passzív védelmet nyújt, tehát nem bízza a szervezetre az ellenanyag-termelést, hanem valaki más véréből kivont kész ellenanyagot juttat be. A hemofíliások, tehát a vérzékenyek alvadásifaktorkészítményeit is a gyógyszertárak tartják, de ezek nem számítanak klasszikus patikai készítményeknek, mert csak azok a betegek kaphatják itt meg, akik be tudják adni maguknak, vagy van valaki a környezetükben, aki ezt meg tudja tenni. Ezeket ugyanis vénán keresztül kell bejuttatni a szervezetbe. Minden más vérkészítmény kórházi felhasználásra készül. Az albuminon, az immunglobulinon és a vérzékenyek készítményein kívül van még néhány szer, amelyet emberi vérből állítanak elő, ezek ritka betegségek kórházi kezelésére szolgálnak. Amiben azonban mind megegyeznek, hogy gyártásukat rendkívül szigorú előírások szabályozzák, ami azt jelenti, hogy már a donorokat is szűrik, az általuk adott vér pedig további ellenőrzéseken, kezeléseken esik át, hogy az átvitt fertőzések lehetősége a minimálisnál is kisebb legyen. Az orvostudomány jelenlegi állásának megfelelően a vérkészítmények biztonságosak. Flóri Anna

31

Interjú Hegyi Barbarával 32

Fotó: Ringier/ Tumbász Hédi

Az oroszlán akkor is átugorja az égő karikát…

Megfogadtam, hogy a főzésről és a szakácskönyvről nem beszélgetünk, de aztán kikerült néhány fotó Hegyi Barbara facebook-oldalára, azzal a rejtélyes képaláírással, hogy „forgatás után”. Muszáj volt rákérdeznem erre, és persze kiderült: ez is a főzésről szól… Tizenkét részes tévéműsort forgat a sza­ kácskönyvemből a Super TV2. Minden adás­ ban egy-egy kollégám, barátom lesz a ven­ dégem, akivel általában nálam főzünk vala­ mit. Nem vagyok szakács, és nem is szeret­ ném magamnak ezt az imázst, mert nem értek hozzá, de talán kedvet tudok csinálni a főzéshez és az evéshez. • Amikor megírtad a könyvet, sejtetted, hogy ennyire felforgatja az életedet? Egyáltalán nem. Szorongok is egy kicsit az utóéletétől. Már kérték, hogy legyen máso­ dik rész. • Volna hirtelen száz új recepted, megrendelésre? Állandóan főzünk, folyamatosan tanulok. Ahogy a színház is tele van újdonsággal, hiába vagyok már húsz éve a pályán, a fő­ zésnél is mindig jön valami új íz, új alap­ anyag. Akit ez érdekel, az pontosan tudja, mit jelent, ha eljön egy új szezon. Például most itt a medvehagyma, mindenki elkezd kísérletezni.

Fotó: Ringier/ Tumbász Hédi

33

• Én palacsintába tenném, spenóttal. Hát persze, és egy kis kéksajttal. Fel­ dobsz egy ilyet, és ezerféle dolog eszed­ be jut. Nem csak magamat szórakozta­ tom vele, inkább azt szeretem, hogy ez társasági tevékenység, mert neked csi­ nálom, neked adom, te eszed meg. • Tapasztalatom szerint azok főznek a legkevesebbet, akik egyedül élnek, mert saját magának nem kezd el az ember szöszmötölni. Nekik hogyan csinálnál kedvet? A társaság például nagy vonzerő. Egy zsíros kenyeret is jobb kettesben enni. A társaság, a közösség nem teremtődik ma­gától: tenni kell érte, és akkor lesz.

Fotó: Ringier/ Tumbász Hédi

• Kapsz olyan visszajelzéseket, hogy milyen jó, hogy ezt csinálod? Azt tudom, hogy szeretnek jönni hoz­ zám. A legnagyobb öröm, hogy a stáb minden egyes forgatás után ráugrik az összes ennivalóra és megeszi az egészet.

34

• Előfordult, hogy valaki kijelentette: ő ilyen ételt biztosan nem fog enni, aztán mégis megkóstolta? Van egy elég finnyás és válogatós isme­ rősöm, de nálam mindent megkóstol. Én vagyok az egyetlen, akinél hajlandó bár­ mit megenni. A stábból egy lány azt mondta, hogy ő még sosem evett rebar­ barát. Megkóstolta, és nem tetszett neki. Elkezdtünk róla beszélgetni, hogy mi le­ het vele a baj. Aztán megkóstolta még egyszer, aztán még egyszer, és megálla­ pította, hogy ha még egy párszor meg­

Fotó: Ringier/ Tumbász Hédi

kóstolja, tulajdonképpen megszereti. Ta­ lán hülyén hangzik, de a főzés és az evés jól modellezi az emberek közti kapcsola­ tok milyenségét. Kiderül, hogy mennyire vagy nyitott, mennyire engeded, hogy valami új dolog beférkőzzön az életed­ be. Egy ilyen „neveletlen” országban jó látni, ha valamiben egy kicsit engedéke­ nyebbek, megértőbbek, elfogadóbbak vagyunk, nem pedig kelletlenek és el­ utasítóak. Az életörömünket kell vissza­ szerezni és megtartani. • Le tud téged törni valami? Bármi. A látszat ellenére nem vagyok op­

timista, nagyon el tudok keseredni. Vi­ szont önző dolognak tartom, ha valaki rányomja a környezetére a saját rossz hangulatát. Akit tényleg érdekel, annak úgyis elmondom, hogy valójában hogy vagyok. Ha meg valaki csak udvariasság­ ból kérdezi, annak nem fogom azt vála­ szolni, hogy „irtó boldognak kéne len­ nem, de pocsékul vagyok”. Az oroszlán akkor is átugorja az égő karikát, amikor egyáltalán nincsen kedve. Hol engedhe­ tem meg magamnak, hogy az én ked­ vemtől függjön bármi? Nagy segítség az élethez, ha az embernek tervei, vágyai vannak, ha tud dolgozni. És meg kell ta­

nulni újra és újra örülni azoknak a dol­ goknak, amire valaha vágytunk. Az elé­ gedetlenkedés csak tovább fokozza a bajt. Nem akarok megkeseredni, piszká­ lódó, irigy és gonosz lenni. Mert objektí­ ven nézve nincs rá okom. A túlélés az én képességem, örülni kell neki. Az ember ritkán szokta kielemezni a jó és rossz tu­ lajdonságait, de amikor mégis megte­ szem, akkor hajlamos vagyok a rossznál leragadni. De látod, nevetek közben! • Pont ezért nehéz rólad elhinni. A rosszkedvedről is úgy tudsz beszélni, hogy nekem is muszáj nevetnem.

35

Fotó: Ringier/ Tumbász Hédi

Tudom. Nyilván hitelesebb lenne, ha itt ülnék zokogva, de akkor annyira begyullad a szemem, hogy mindenki azt nézné, hogy mi a bajom. Inkább nem sírdogálok. • Van másik ország, város, hely, ahol szívesen élnél? Délen, tengerparton. Vagy olyan helyen, mint Toscana. Ahol egy kicsit melegebb van, mint itt. • Csak az időjárás miatt? Az időjárás és a szabadság miatt. A melegebb helyeken többet vannak a szabadban az emberek, és azt nagyon szeretem. Ehhez képest csodálatos ötlet volt olyan szak­ mát választanom, ahol négy fal közé beszorítva, tökéle­ tesen művi környezetben csinálunk úgy, mintha igazi lenne… Sokszor eljátszom a gondolattal, hogy tud­ nék-e vidéken élni, de mindig arra jutok, hogy nem. Szeretem ezt a kettősséget, hogy városi ember vagyok,

36

de a kertünk miatt vidéki életet is tudok élni. • Szóval nem vágysz a Zöld-foki szigetekre. Inkább Európában maradnék. Erősen, szinte romanti­ kus módon vagyok lokálpatrióta, mindenhez ragaszko­ dom, ami ideköt. • Miért? Hogyan vagy lokálpatrióta? Többször voltam külföldön, hosszabb ideig. Sosem volt problematikus a hazaszeretetem, és soha nem éreztem magam idegenszívűnek. És kikérem magamnak, ha bár­ ki kétségbe vonja a hazám iránti szeretetemet. Mert az a Duna, a Vár, a Bimbó út, a Váci utca, az József Attila… az minden, ami ismerős. A mi életünk. Lehet élni egy másik országban, de nagy lelkierő kellhet ahhoz, hogy valaki ezekről mindennapi szinten lemondjon, és tudja pótolni valami mással. Tizennégy éves koromban, Ang­

Fotó: Gál Bereniké

liában azt magyaráztam, hogy hol van Magyarország. Csodálkoztak, hogy egy szocialista országból jött lánynak van farmernadrágja, és beszél angolul. Na­ gyon érdekelte őket, hogy hogyan élünk. Csodákat meséltem nekik. Nem ez a hazaszeretet? Miért kell ehhez olyan patetikusan hozzáállni? Itt lakunk, a fene se akar elmenni. Csak az a nehéz, hogy itt mindenki gyötri a másikat, egymás torkán taposunk, ahelyett, hogy annak örülnénk, hogy végre kisütött a nap. • Van olyan dolog, ami nélkül nem tudnál létezni, mert annyira része lett az életednek, hogy nem tudnád már nélkülözni? Akár tárgy, akár fo-

galom. Mi történne például, ha elveszítenéd a telefonod, és nem vehetnél helyette másikat? Ez kettős érzés. Egyfelől megbolondul­ nék, ha elhagynám a telefonom, mert azzal kéne szembesülnöm, hogy nemtö­ rődöm alak vagyok, és nem becsülöm meg a dolgaimat. Nagyon ritkán hagyok el bármit, mert ragaszkodó természetű ember vagyok. Másfelől ha nem lenne, akkor különböző módokon megpróbál­ nám kicselezni a hiányát. Azzal büszkél­ kednék magamnak, hogy meg tudom oldani, mert nem akarok kiszolgáltatottá válni. Ezt más ember optimizmusnak bé­ lyegzi, én túlélőnek nevezem. Az igazi, pótolhatatlan veszteség csak emberi

veszteség lehet, az nehezen túlélhető. Erre kísérletképpen sem akarok gondol­ ni. Ami nélkül tényleg nem tudnék meg­ lenni, az a munka. Szeretek tenni. Tudok lustálkodni, semmit sem csinálni, de csak akkor, ha tudom, hogy utána mi a dolgom. Csak úgy semmit tenni, azt na­ gyon rosszul csinálom, mert állandóan elbaltázom az időt. Rossz felhasználója vagyok a semmittevésnek. • Hogy lehet ezt elrontani? Kitalálom, hogy olvasok, pakolok, al­ szom, elmegyek sétálni, úszni, de vala­ hogy mindig kifutok az időből. Amikor nincs beosztva az időm – akár a színház által –, akkor szétcsúszik. Szenvedek at­

37

tól, ha időkorlátok közé vagyok szorítva, de mégis, ad egy kis rendet. Minden reggel föl­ kelek, hogy a lányomat, Rozit elvigyem az is­ kolába. Nem azért, mert nem tudna egyedül elmenni, hanem ilyenkor vele akarok lenni. És ettől, hogy föl kell kelnem hétkor, nem kések el sehonnan. Ha utána hazamegyek és vissza­ fekszem aludni, akkor az a napom már nem ér semmit. Mindig jól kigondolom, hogy miket fogok „semmittenni”, de végül rosszul, tehet­ ségtelenül osztom be az erre szánt időt.

Fotó: Gál Bereniké

• Lassan vége az évadnak, négy bemutatód volt. Vár még rád valami ebben az évadban? Tizenöt évvel ezelőtt mutattuk be a Sógornők című darabot, amit most felújítunk, nagyjából ugyanazzal a szereplőgárdával. Június 16-án már el is játsszuk.

38

• Számomra ez nagyon jó hír, mert annak idején legalább tízszer néztem meg, de mégis fölvetődik a kérdés: miért kell most visszahozni? Szerintem jó ötlet. Az volt Parti Nagy Lajos el­ ső színpadi újrafordítása. Akkoriban annyira újszerű volt ez a nyelvezet, hogy igazából nem fogta föl a közönség. Sőt, talán mi sem. Nem tudom, hogyan lesz ez, már így is hu­ szonhat előadásom van egy hónapban, és itt állok negyvenhét évesen. Ez nagyon fárasztó, ugyanakkor büszke is vagyok magamra, hogy bírom, de folyamatosan félek, hogy egyszer csak nem lesz új szerepem. Amíg van, amíg lehet, addig csinálni kell. Rick Zsófi

Az agy és a test karbantartója.

HU/BILOB/13/0002

* Piacvezető márka a ginkgo biloba hatóanyagú, patikában értékesített termékek piacán. (IMS Database, 2013. január 29.) A Bilobil® Forte 80 mg kemény kapszula vény nélkül is kiadható gyógyszer. Hatóanyag: Ginkgo biloba levél száraz kivonat. A termék forgalmazója a TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, Rákóczi út 70-72.

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!

39

tabletta 500 mg, 10x 500 mg, 20x

40

metamizol-nátrium