Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar
Szakdolgozat
Fábián Gabriella TGSZT Angol, 2012 Konzulens: Lisányi Endréné Dr. Beke Judit
Tartalom Értekezés .................................................................................................................................... 3 Economic crisis: The pain in Spain ............................................................................................ 5 Britek Spanyolországban: Menni vagy maradni? .................................................................... 13 Szolnok épül ............................................................................................................................. 21 Szolnok - a new city ................................................................................................................. 25 Terminológia-Angol ................................................................................................................. 30 Terminológia-Magyar .............................................................................................................. 30 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 32
2
Értekezés Angol nyelvről magyarra egy aktuális gazdasági szöveget fordítottam. A cikk a Spanyolországba betelepült britek életét és problémáit mutatja be. Nemcsak aktualitása miatt választottam ezt a szöveget, hanem azért is, mert nagyon jól körüljárja azokat a nehézségeket, amikkel egy országát elhagyónak szembe kell néznie, másrészt sok utalás van a spanyol gazdaság jelenlegi helyzetére is, amelyekről szinte minden nap hallhatunk az újságokban, televízióban. A cikk 2011. december 4-én jelent meg a The Observer című újság internetes oldalán, a cikk szerzője Duncan Campbell. Magyarról
angolra
egy
városfejlesztési
beruházásról
szóló
2009-es
cikket
választottam. A szöveg Szolnok város szépítésére, fejlesztésére irányuló beruházásokat mutatja be. Mivel Szolnokon születtem és a családom a mai napig ott él, „testközelből” láthattam ma azokat a változásokat, amelyeket a cikk részletesen bemutat. A legelső munkahelyem egy portugál építőipari cég volt, így nagyon sok építkezéssel, fejlesztésekkel kapcsolatos szöveget fordítottam, így nem volt számomra idegen a mostani cikk sem. Az angol szöveg fordításakor nehézséget okozott az, hogy mennyire szakadjak el a forrásszövegtől, vagyis mennyire ragaszkodjak a szó szerinti fordításhoz. Nagyon sok olyan mondat volt, különösen az idézeteknél, ahol úgy éreztem, a magyaros fordítás érdekében el kellett szakadnom az eredeti szövegtől, vagy idézőjelet kellett használnom, máskülönben értelmetlen lett volna a mondat. Pl. annál a mondatnál, hogy. „There must be millions of euros tied in unloved and unwanted Spanish properties.” Ez magyarul így hangzik: Valószínűleg több millió euró van lekötve „nem szeretett” és „nem akart” spanyol ingatlanokban. Vagy egy másik példa: „People really pursue the dream and it’s admirable that they have the get up and go, but if they don’t do their homework, it can be a nightmare”. A magyar fordítás a következőképpen hangzik: „Az emberek tényleg élik az álmaikat, és csodálatra méltó, hogy megvan bennük a változásra törekvés, de ha nem készítik el a „házi feladatot”, akkor minden egy rémálommá válhat.” Ebben a két mondatban is több kifejezést idézőjelbe tettem, hiszen a házi feladat itt is képletes kifejezés. Továbbá grammatikai, lexikai átváltásokra szükség több alkalommal is. A magyarról angolra fordításnál is gondot okozott a fent említett probléma, mert az első látásra nagyon egyértelmű szövegről fordítás közben kiderült, hogy nem is olyan egyszerű visszaadni a magyar mondatokat. A többszörösen összetett, bonyolult magyar mondatok fordítása sok gondot okozott, amely nagyon gyakran jellemzőek a magyar nyelvre. Ezt többnyire úgy hidaltam át, hogy először lefordítottam magyarra a mondatokat, vagyis 3
próbáltam a saját szavaimmal átfogalmazni őket. Tudom, hogy az angolra fordításban nem lehet ugyanazokat a bonyolult magyar mondatokat visszaadni, mert akkor nem angol lesz a szöveg, ezért sokkal inkább az egyszerűségre törekedtem a bonyolultság helyett. Sokat gondolkoztam azon, hogy bizonyos kifejezéseket pl. az „expatriot” kifejezés hogy mi is legyen a magyar fordítás, hiszen az expatrióta kifejezés nekem nem túl magyaros. Viszont más meghatározást/fordítást, jobb kifejezést nem találtam, így maradtam az expatrióta szónál. Találtam egy hibát is az angol forrásszövegben, mert a „szia” kifejezés spanyolul „hola”, és nem „ola”ahogy az angol szövegben szerepel. Viszont úgy döntöttem, hogy nem javítom, mert ha az eredeti szövegben is így volt, akkor inkább meghagytam így. A magyar szövegben is voltak bizonyos kifejezések, pl. „gyöngykavicsos terület”, „hídfőknél kialakítandó dísztér” fordításai nehézséget jelentettek. Ezen felül, a szövegben található alcímek fordítása sem volt egyszerű. Összességében úgy érzem, sikerült mindkét szöveget lefordítanom a célnyelvre úgy, hogy a tartalom és a forma összhangban vannak egymással. A fordításokban segítségemre volt a Google és az alábbi szótárak: Angol-Magyar
Üzeleti
Nagyszótár.
Hamblock/Wessels/Futász.
Tudex
Kiadó.
Budapest, 2003. Angol-Magyar Szótár. Országh-Magay-Futász-Kövecses. Akadémia Kiadó Rt. Budapest, 1999.
4
Economic crisis: The pain in Spain A million Britons emigrated to Spain in search of the good life. But the economic meltdown has left many with mounting debts. Duncan Campbell meets the expats caught in the "Costa crisis" There is lunchtime bingo at the Judge's Chambers, beef-burgers at Sunny Jim's. There are piles of the Daily Mail, Sun and Heat magazine for sale at the News Box and the Bankinter is wooing prospective depositors with the come-on: "It's good when a bank speaks the same language as you." This is Orihuela Costa, the town with the largest percentage of British people anywhere in the world outside the United Kingdom. In the town hall office, flanked by a framed photograph of King Juan Carlos and the flags of Spain and the European Union, sits Bob Houliston, the quietly spoken Geordie whose surprise election this May allowed the party which he helped to form wrest power from the mighty Partido Popular, which had ruled the roost on this stretch of Spain's Costa Blanca since the end of the Franco era. "Thirty years ago there were just a few trees here," says Houliston, who spent 10 years in the diplomatic service and a further three decades in the European Commission before retiring here with his Spanish wife, Isabel. "Now there are 30,000 people living here. It's been a very radical change." Benidorm, further north along the coast, may be the most famously transformed fishing village in the world, but it is mainly a tourist destination, while Orihuela Costa caters for those seeking, in a phrase used unselfconsciously by local estate agents, to "live the dream". An estimated one million Britons now live for all or part of the year in Spain. It is one of the most remarkable European migrations of the last half century. Large-scale population shifts are normally driven by economic factors, whether desperate necessity or a desire for the "better life", but the great British exodus to Spain had different engines. An escape from gloomy old Britain to a less frenzied existence in the sun. Fifty years ago, such escape routes were available only to well-off Britons, who could buy a villa in the Bahamas or the Côte d'Azur or Tuscany. Cheap flights, a strong pound and a 5
British property market which created almost instant wealth made a fantasy realisable for hundreds of thousands of people of more modest means. Houses in Spain couldn't be built fast enough. Great swathes of the coast and countryside became clustered with urbanisations, instant housing estates thrown up to cater to what seemed to be an endless stream of Britons, Germans and other northern Europeans now able to live the kind of life abroad of which their parents could only have dreamed. Developers, estate agents, builders, had never had it so good. Three years ago came la crisis – the economic crash – and with it the collapse of the property market. Now estimates of the number of empty, unsold properties in Spain vary between 700,000 and 1.5m. Abandoned, half-finished, ghostly urbanisations abound. Ten years ago, an expat who wanted to return to Britain could easily sell their Spanish property. No longer. Last week, the Office for National Statistics announced that emigration from Britain last year was at its lowest since 2001, a potent sign of the end of the great British exodus to Spain. In October this year, the National Institute for Statistics in Spain reported that, for the first time in a decade, the number of immigrants leaving the country outnumbered those coming in. Those departing may be mainly Latin Americans, eastern Europeans and a number of Britons thrown out of work by the collapse of the construction industry, and la crisis has brought to a head many of the unspoken issues that the great British immigration – "colonisation", as some Spaniards see it – had left unspoken. Are the British there to stay or are they semi-detached? What la crisis has done is to force expats to decide: do we head home to grey, unwelcoming Britain or do we remain, either as an active, integrated part of Spanish life or as unwilling strangers, as aloof and distant as in the old days of empire? Around half of Orihuela Costa's 30,000 inhabitants are British, far outnumbering other expats and the Spanish themselves, who make up only about 10% of the population. Many of the expats voted in the local elections in May for Claro (Cerca del Pueblo, Limpio, Activo, Reformista Orihuelo Costa), the party, formed in 2006, which Houliston represents. The key word there is limpio, the Spanish for "clean", which is understood by voters to mean that the party aimed to end the endemic bribery that has defaced Spanish politics on the coast and given such grief to unwary expats who bought illegally built homes. Figures from all the main parties have been involved, although it is the Partido Popular (PP), which this month takes over as the national government, that has harboured some of the most spectacularly corrupt operators, happy to take bribes to facilitate building on agricultural land or without proper planning permission. 6
"In the past, it hasn't suited the powers that be to have a big expat population on the coast actively engaged and voting," says Houliston. "It was easy for them to say: here's this big population who have come for the sun; well they've got the sun and that's all they need. There was a sense of injustice and a feeling that the only way to get things done was with a new party. The success of Claro was to create a political consensus on the coast. It was a big surprise to the PP when we won." The intention, he said, was not to create a Little Britain party but one that reflected the local population, so there are Spanish and German members, and one of his coalition partners is a German Green; political meetings are held in three languages. For Houliston, his election and the increasing political involvement of Britons is a hopeful sign against a backdrop when traditionally expats did not bother involving themselves. "This is all part of Europe," he says. "For me, that's the fascinating thing. Think global, act local, as they say." A couple of hours north in Xalon, there's a different tale to be told. While Houliston and others like him may be hoping to change the way expats relate to their lives in Spain, others are calling it a day and heading home. In Xalon, there's the familiar evidence of a sizeable expat population: a hairdressers called The Cuts, Harry Stafford's fish and chip shop and Bar 23 offering roast beef and Yorkshire pudding and a chance to hear "JJ Jones as Neil Diamond". This has been home to Claire Hibberd, who moved from Chesterfield in Derbyshire, but is in the process of packing up, the office of the real estate firm she ran now full of boxes and well-wishers popping in to say goodbye. "I've had enough," she says. "I'm sick and tired." She is heading back in the wake of a "malicious and slanderous" campaign which has accused her of running a dodgy business and not paying her taxes. Crude anonymous leaflets about her have been stuffed in hundreds of local letter boxes. She is pretty sure who is behind it – another expat, "with balls of steel" – and she is in the process of making a denuncia (official complaint) about him to the local police, but her bags are packed. Such inter-expat feuds are not uncommon. She will miss Spain, which she made her home after her parents – her mother, Elaine, is a former town clerk of Belper – moved there. Her story – arriving full of enthusiasm but departing disillusioned – is not atypical. "My parents wanted to live abroad," says Hibberd. "They had wanted to go to France, but the Spanish tend to accept you more. I've met some people here who've reinvented themselves on the plane on the way out – they've suddenly become builders or skilled technicians when they 7
were bin-men back in England. Here, British people tend to stick with other British people and you end up in a clique – but that's the worst thing you can do. I have had people say that they meet hostility because they are English, but that tends to be people who don't integrate. And people don't realise that things are not cheaper here," she says. "Unless you're an alcoholic smoker," her partner, Darren, chips in with a smile. Among her clients are others who had hoped to make a go of it, she said, but have called in to say they can no longer pay the rent and are returning to England. But if there are committed stayers and unhappy goers, there is a third category: those who would like to return to the UK but cannot do so. Jo Hamilton, a local government worker from Manchester, bored by her job, decided in 2006 that she and her partner would "live the dream" in a place called Los Altos, not far from Orihuela Costa. Housing rip-offs, burglaries, unhelpful police, isolation, problems with other expats and the end of her relationship made it a hellish experience. "Deep down I was becoming convinced that Spain was full of expats putting on a brave face and accepting the folly of their decision… with the usual British stiff upper lip," she writes in her cautionary tale, A Place in the Currant Bun. "There is no getting away from the fact that there are many unhappy people stuck in Spain who would love to go home but who are unable to owing to lack of available finances. There must be millions of euros tied up in unloved and unwanted Spanish properties." Paul Rodwell, a tall, genial, multilingual young man, whose previous career was as a hotelier in Chile, Morocco and France ( you can imagine him effortlessly soothing newly arrived guests) is the British consul in Alicante, one of the world's busiest consulates. Almost a third of all Britons in Spain live in this region and last year the consulate dealt with 507 detentions (number one in the world) and helped 460 bereaved families (number two). He has noticed how the economic crisis has affected some expats. "A lot of our people here are pensioners and they were faced, three or four years ago, with the fall in the value of the pound, so they saw the reduction of their pensions by 20 to 30%," says Rodwell, sitting in his office in a square of palm trees and coffee bars not too far from the seafront. The exact number of Britons in Spain is unclear since some people live only part of the year there and many full-timers have not registered with the padron – the municipal register which allows foreigners to vote and stand in local elections. Rodwell is quite 8
evangelical about getting people on the padron, both as a way of them integrating better and to give the Spanish authorities a more accurate picture of how many there are. "There is no statistical evidence of people returning home," says Rodwell, who has just been taking part in a Channel 4 documentary about life at the consulate, and could thus be a television star when it is broadcast in the spring. "There have been incidences of people handing over the keys to the house to the bank, which is often the worst thing you can do as they can come after you. Broadly speaking, the Brits are seen as a pretty good bunch, and they contribute a lot to the economy. The vast majority of them are enjoying life. People do really pursue the dream and it's admirable that they have that get up and go, but if they don't do their homework, it can be a nightmare. It's not easy at 40 or 50 to learn Spanish and it's even harder at 60 or 70." One of his jobs is trying to help people who have been involved in housing scams or disasters, which are legion. "It has a big impact, a horrific situation for some people. There are heart attacks from the stress and we have had some people who are literally homeless." A third of the expat arrests he has to deal with are for domestic violence. "The incidence has increased, which could be a manifestation that people are under stress at home perhaps, with the money not coming in." Amazingly, around a third of those arrested assumed that they would be dealt with by British rather than Spanish law. One of the problems, he says, is that some expats can drift into life in Spain without thinking too much about it. "People talk about 'emigrating' to Australia or Canada, but they sometimes don't see moving to Spain in quite the same way. They don't realise that they are cutting ties and they will have to deal with insurance and mortgages and money in a foreign language. They think it will all be eating al fresco and fresh fish, but that can wear off pretty quickly." Spain is in the midst of its own economic catastrophe and its new government will soon be delivering harsh austerity measures to a country already with 20% unemployment. Whether Britons stay or go is the least of their concerns. But, for expats who came for the sun, those chill economic winds mean that the crunch has come. Those expats who are not checking out return flights tend to fall into two categories: those who have come as traditional migrants, young families seeking a different life and – the majority – those who retired to the sun. In the first category are Emma and Alan Lawton and their 13-year-old daughter, Molly, from St Helens, who are now in their sixth year in Spain. They have their own house in Javea and run a successful excavation and demolition business. 9
"This is home now," says Emma, sitting outside their home beside the swimming pool and the orange tree. "The quality of life is better. We are together more as a family and we have a wider variety of friends – Spanish, German, Swiss, all nationalities. We drink in local Spanish bars, although the first time we went in it was like a scene from a western – silence, everyone looking round. We were a bit of a novelty, trying to crack a market that was local. We got a frosty reception at first and we have had days when we thought about packing it in, but it's never been more than days and, to be honest, I've had more days like that in England. Here, it is more relaxed, it's no pasa nada [don't worry], but it's hard work and it's not all sunbathing and going out drinking." She says that the expats who have problems were ones who make little effort. "If you go into a builder's merchants and the first thing you say is, 'Do you speak English?' then the barriers go up. Some people arrive with rose-tinted glasses and maybe not much Spanish apart from 'ola' and 'por favor'," says Emma, who also spoke no Spanish when she arrived but now takes part in a project called hablemos, run by the local town hall, to help people integrate better; groups of around 15 or 16 people, half Spanish-, half English-speaking meet weekly to talk in each other's languages. Alan, who has just been accepted as a local volunteer bombero (firefighter), is also happy they made the jump. "I've never broken a mobile phone out here and in England it would be one a month thrown at the wall," he says, referring to how stressful he found life back home. "But the English have a bad name here. You get people who move out here and put their brains in storage at Alicante airport. They buy a Mercedes convertible and go out five or six nights a week, and a year later the bank has got their house and they've gone back to Britain. And we know of some people who've taken money for a job and then gone back to England without doing it. It's a totally different way of life from England – you don't look at the local news on TV and think, 'Flipping heck, we'd better put some extra locks on the doors.'" So are they here for the long haul? "Whether we stay for ever is a difficult question," says Emma. "If the economy improves we could be here for ever. What annoys me about the coverage of Spain in the British media – all those 'homes from hell' – is that it's not just in Spain people have these problems, it's happening everywhere."
10
While Emma and Alan represent the new wave of expat, George and Pauline Stevenson are part of the large number of retired Britons on the Costas. George was the Labour MP for Stoke-on-Trent until 2005 and previously the MEP for Staffordshire East. At their home in Benitachell, there is Antony Beevor's history of the Spanish civil war on the table and photos at hand of the Stevensons with Barbara Castle and Michael Foot. When George retired from politics, they decided that they wanted, in Pauline's words, "a new beginning" in Spain. "We didn't want to descend into our dotage," says George. "We wanted to go to a country we had never lived in. When we moved here in 2005, the exchange rate was €1.70 to the £1 and since then it's been down below €1.10. The first bombshell to hit the expats, many of whom depend on their pensions, was a damn near 30% reduction in the value of their pound. For people who arrived before that – they thought it would go on like that for ever." "There are two kinds of expats," says Pauline, "and there is a very clear distinction between them: there are the retired ones – they'd been teachers or local government workers, doctors – and they had come intending to stay because they'd had holidays here and liked it. But they also keep a place in the UK so that they can use the health service – get their prescription pills and have their knee done. And there are the others. They come to work and they might have got a job and it went pear-shaped. They're like the birds in the summer – they fly off and then come back again. But I think the Spanish are wonderful. I shall die here." There is no shortage, however, of the disgruntled Englishman abroad. The Daily Mail, that barometer of British peevishness, is the best-selling paper on the Spanish coast. Many of the seven expat English-language weekly newspapers carry regular baleful columns about the hellishness of life in "multicultural, politically correct, health-and-safety" Britain, complete with apocryphal stories of queue-jumping asylum-seekers, while simultaneously reminding readers of the many perils of being an expat. Some of the five expat radio stations carry the same gloomy conversations. The Euro Weekly News's resident columnist, Leapy Lee, who had a hit record with "Little Arrows" in 1968 but whose career took a tumble after he was jailed over a fracas involving a bloody pub brawl in the company of the late Alan Lake, husband of Diana Dors, is one example. In October, Leapy, who lives in Mallorca, told his readers that the BNP is now "the only party spouting a bit of common sense". Not a few expats talk, completely without irony, of how Britain has been ruined by immigrants who don't bother to learn the language.
11
The Costa boom is over. The empty houses and urbanisations carry ever-reducing price-tags. For those expats battered by the economic storms when all they sought was a little quiet sun the choices are stark: stay and make the best of it – al-fresco eating and fresh fish included – or head home to an uncertain future in a land that now looks rather less kindly on new arrivals.
12
Britek Spanyolországban: Menni vagy maradni? Egy jobb élet reményében több millió brit emigrált Spanyolországba, de a gazdasági válság sokukat egyre növekvő adósságba sodorta. Duncan Campbell találkozott az expatriótákkal, akik a Costa válság csapdájába estek. A Bírói Kamarában éppen ebédidő van, tomboláznak, a Sunny Jim-ben hamburgert esznek. Halomban áll a Daily Mail, a Sun és a Heat magazin az újságosnál, a bankár pedig körbeudvarolja a lehetséges befektetőket, hiszen: „Jó érzés, amikor bank és Ön egy nyelvet beszélnek.” Ez Orihuela Costa, a város, ahol a legnagyobb százalékban élnek britek az Egyesült Királyságon kívül. A Városházán - oldalt János Károly király bekeretezett fényképével és spanyol ill. az Európai Unió zászlajával - dolgozik Bob Houliston, a halkszavú Geordie*, aki meglepő eredményt ért el a májusi választásokon azzal a párttal, amelynek alapításában segített. A pártnak sikerült átvennie a hatalmat az erős Néppárttól, amely a Franco-éra óta kiskirályként uralta Spanyolország Costa Blanca régióját. „Harminc évvel ezelőtt csak néhány fa volt itt”-mondja Houliston, aki 10 évig diplomataként dolgozott és további 3 évtizedet töltött el az Európai Bizottságban, mielőtt nyugdíjba ment spanyol feleségével, Isabellel. „Most már 30 ezer ember él itt, ami jelentős változásnak számít.” Az északabbra található part menti Benidorm talán a leghíresebb átalakult halászfalu a világon, de inkább turistalátványosságnak számít. Ezzel szemben Orihuela Costa azoknak kedvez, akik az álmaikat szeretnék megvalósítani - ahogy egy helyi ingatlanügynök spontán módon megfogalmazta. Spanyolországban körülbelül egymillió brit él jelenleg, egész évben vagy több hónapig. Ez az egyik legjelentősebb emigráció az utóbbi fél évszázadban. A gazdasági okokból bekövetkező nagy létszámú népességvándorlás nem meglepő, legyen az oka akár égető szükséglet vagy egy jobb élet reménye, de a nagy brit kivándorlást Spanyolországba teljesen más okok vezérelték. A komor, öreg Nagy-Britanniából menekülést egy sokkal kellemesebb időtöltés, a pihentetőbb napozás indokolja. 50 évvel ezelőtt az ilyen „menekülő utak” csak a jómódú britek számára voltak elérhetőek, akik villát tudtak vásárolni a Bahamákon, a Cote d’ Azur-ön vagy Toszkánában. Az olcsó 13
repülőjegyek, az erős font és a brit ingatlanpiac, amely állandó jólétet teremtett, egy megvalósítható álmot adott több száz, szerényebb körülmények között élő embernek is. Spanyolországban egy házat nem lehet elég gyorsan felépíteni. A parton és vidéken élő nagy népcsoportok teljesen elvárosiasodtak, és folyamatosan épülő lakótelepek igyekszenek ellátni a végtelennek tűnő britek, németek és más észak-európai népek áradatát, akik most már külföldön tudják olyan életszínvonalon élni azt az életet, amiről a szüleik csak álmodtak. A befektetőknek, ingatlanügynököknek, építészeknek még sosem ment ilyen jól. Három évvel ezelőtt jött a la crisis - a gazdasági összeomlás - és ezzel együtt az ingatlanpiac is bedőlt. Jelenleg az üres, eladatlan lakások száma Spanyolországban 700.000 és 1.500.000 között mozog. Az elhagyatott, félig kész, kísérteties települések ill. városrészek egyre szaporodnak. 10 évvel ezelőtt, ha egy expatrióta vissza akart térni Angliába, gyorsan el tudta adni az ingatlanát. Ez sajnos ma már nem így van. Múlt héten a Nemzeti Statisztikai Hivatal bejelentette, hogy 2001-től tavalyig a brit emigráció a mélypontjára süllyedt, ami valószínűleg azt jelzi, hogy a nagy brit bevándorlás véget ért. Ebben az évben, októberben, a Spanyol Nemzeti Statisztikai Intézet azt jelentette, hogy először az évtized folyamán, az országot elhagyó emigránsok száma meghaladta azokét, akik egykor bejöttek az országba. Többnyire most latin-amerikai, kelet-európai csoportok érkeznek, illetve olyan britek, akiket az építőipar válsága miatt elbocsátottak. A válság felszínre hozott több, eddig meg nem fogalmazott tényt, mint például a brit bevándorlást, amit a spanyolok többsége gyarmatosításnak lát. A britek valóban maradni akarnak vagy csak kétlaki életet élnek? A válság az expatriótákat rákényszeríttette a döntésre: hazatérjenek a szürke, barátságtalan Angliába vagy maradjanak Spanyolországban, mint a spanyol társadalom aktív, integrált része, vagy viselkedjenek továbbra is vonakodó idegenként, zárkózottan és távolságtartóan, mint az egykori birodalom idejében? Orihuela Costa's 30.000 lakosának közel a fele brit. Ez a szám messze meghaladja a többi expatrióta számát és a spanyolokat is, akik a népesség mindössze 10 %-át teszik ki. Sokan közülük szavaztak a helyi májusi választásokon a 2006-ban alakult Claro (Cerca del Pueblo, Limpio, Activo, Reformista Orihuelo Costa) pártra, amelyet Houliston is képvisel. A kulcsszó ebben az esetben a limpio, ami magyarul tisztaságot jelent. Ezt a szavazók úgy értelmezik, hogy a párt célja nem más, mint véget vetni a hosszú ideje tartó megvesztegetéseknek, amelyek rombolták a politikai életet a partvidéken, és borsot törjenek azoknak az óvatlan expatriótáknak az orra alá, akik illegálisan épített házat vásároltak. A legjelentősebb pártok képviselői mind érintettek, bár a Néppárt, amelyik ebben a hónapban átveszi a nemzeti 14
kormányt, rejteget néhány igazán korrupt embert, akik szívesen fogadnak el kenőpénzt, hogy ezzel meggyorsítsák a mezőgazdasági területek beépítését vagy a megfelelő engedély nélküli építést. „A múltban a hatalmon lévőknek nem volt fontos, hogy legyen egy jelentős expatrióta népesség a part mentén, akinek érdekükben állna aktívan részt venni az eseményekben és szavaznának - mondja Houliston. „Könnyen mondták, hogy ez a nagy csoport a napfény miatt jött. Nos, megkapták a napsütést, és másra nincs szükségük. Így ez nagyon igazságtalan, és egyetlen megoldás volt: egy új párt megalapítása. A Claro sikere abban rejlett, hogy általa egy politikai összefogást jött létre a part menti településeken. Nagy meglepetés volt a Néppártnak, amikor nyertünk.” „A szándékunk nem az volt, hogy létrehozzunk egy mini Angliát, hanem az, hogy egy olyan párt alakuljon meg, amely a helyi lakosok érdekeit képviseli. Ezért vannak a spanyol és német képviselők, az egyik koalíciós partnerünk a Német Zöldpárt, a politikai gyűlések pedig 3 nyelven zajlanak.” – mondja. Houliston számára a megválasztása és britek növekvő politikai érdekelődése reménykeltő, mert a legtöbb expatrióta becsukja a szemét, és nem foglalkozik azzal, hogy érdekeltté tegye magát az események alakulásában. „Ez mind Európa része mondja. Számomra ez a lenyűgöző benne. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, ahogy mondani szokták." Néhány kilométerrel fentebb északra, Xalonban, egy másik történetet játszódik. Amíg Houliston és a hozzá hasonlók remélik, hogy meg lehet változtatni az expatrióták hozzáállását spanyolországi életükhöz, mások inkább úgy döntenek, hogy felszámolják itteni életüket, és hazamennek. Xalonban több bizonyítéka is van a családias brit kolóniának: a fodrászt The Cuts-nak hívják, van Harry Stafford's fish és chip étkezde és Bar 23, ahol roston sült marhát és yorkshire puddingot lehet enni, és lehetőség van JJ Jonest és Neil Diamondot hallgatni. Ez volt Claire Hibberd otthona, aki Chesterfield-ből költözött ide, és éppen most csomagol. Az ingatlaniroda, amit vezetett, tele van dobozokkal, az emberek jókívánságokkal ugranak be hozzá elköszönni. „Elég volt" mondja. „Belefáradtam." Még a rosszindulatú és rágalmazó kampány kezdetén hátat fordít mindennek. Claire-t mesterkedéssel vádolják és azzal, hogy nem fizet adót. Róla szóló, durva névtelen röplapokat tömködtek be több száz helyi postaládába. Majdnem egészen biztos abban, hogy ki állhat az ügy hátterében: egy másik expatrióta „acélgolyókkal”, aki ellen éppen hivatalos panaszt tesz a helyi rendőrségen; de a csomagjai már indulásra készen 15
vannak. Az expatrióták közötti ilyen fajta ellenségeskedés nem szokatlan. Hiányozni fog neki Spanyolország, amely az otthonává vált. Az édesanyja, Elaine, aki korábban városi hivatalnokként dolgozott Belperben, szintén ide költözött. Az ő története - hatalmas lelkesedéssel érkezett, majd csalódottan távozik - nem egyedi. „A szüleim külföldön akartak élni." meséli Hibberd. „Franciaországba akartak menni, de a spanyolok elfogadóbbnak tűntek. Itt megismertem néhány embert, akik már idefelé a repülőgépen „kitalálták” magukat - hirtelen építészekké vagy képzett technikusokká váltak, miközben Angliában rakodómunkásként dolgoztak. Itt az angol emberek hajlamosak ragaszkodni honfitársaikhoz, és a végén egy klikkben találod magad, de ez a legrosszabb, amit tehetsz. Hallottam, akik azt mondták, hogy ellenségesen fogadták őket, pusztán azért, mert angolok, de ez azokkal történik, akik nem illeszkednek be. Az emberek nem veszik észre, hogy a dolgok itt sem olcsóbbak - mondja. „Hacsak nem vagy láncdohányos” –ugratja Őt párja, Daren. Kliensei között többen is voltak olyanok, akik azt gondolták, majd boldogulni fognak, de kiderült, hogy nem tudják tovább fizetni a bérleti díjakat és visszatértek Angliába. Beszéltünk már azokról, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy maradjanak és vannak, akik boldogtalanul távoznak. Van egy harmadik típus is: azok, akik szeretnének visszatérni az Egyesült Királyságba, de nem tudnak. Jo Hamilton, egy manchesteri helyi önkormányzati dolgozó elunta a munkáját, ezért 2006-ban úgy döntött, hogy ő és partnere szeretnék az álmaikat megvalósítani, ezért elköltöztek egy Los Altos nevű helyre, nem túl messze Orihuela Costa-tól. Ház lebontások, betörések, barátságtalan helyi rendőrség, elszigeteltség, problémák más expatriótákkal és párkapcsolatuk vége pokoli élménnyé tette az ottlétet. „Legbelül éreztem, hogy Spanyolországban nagyon sok olyan expatrióta él, akik felveszik a mosolygós álarcot és elfogadják a buta döntésüket…..a szokásos brit feszes felsőajakkal - írja a figyelmeztető könyvében, A Place in the Currant Bun-ben. „Nem lehet elmenekülni azon tény elől, hogy nagyon sok boldogtalan ember ragadt Spanyolországban, akik nagyon szeretnének hazamenni, de nincs rendelkezésre álló pénzügyi forrásuk. Valószínűleg több millió lekötött euró van „nem szeretett” és „nem akart" spanyol ingatlanokban.” Paul Rodwell, egy magas, zseniális, több nyelven beszélő fiatalember - aki korábban szállodavezetőként dolgozott Chilében, Marokkóban és Franciaországban (el lehet képzelni, 16
hogy mennyire könnyen nyugtatja meg az újonnan érkező vendégeket) - a brit konzul Alicantéban, a világ egyik legforgalmasabb konzulátusán. A Spanyolországban élő britek csaknem egyharmada itt, ebben a régióban él és tavaly a konzulátus 507 letartóztatással foglalkozott (ebben világelső), és 460 reményvesztett családnak segített (ebben második). Rodwell is észrevette, hogy a gazdasági válság sok expatriótát érintett. „Az itteni emberek közül nagyon sokan nyugdíjasok, és három vagy négy évvel ezelőtt szembe kellett nézniük a font visszaesésével, így a nyugdíjuk is 20-30 %-kal csökkent”mondja Rodwell, irodájában ülve, amely egy pálmafás téren található kávézókkal övezve, nem messze a tengerparttól. A Spanyolországban élő britek pontos száma nem ismert, mivel sokan csak az év egy részét töltik itt, viszont a teljes időszakot itt töltők nincsenek regisztrálva az önkormányzati nyilvántartásban, amely lehetővé teszi a külföldieknek, hogy szavazzanak, és részt vegyenek a helyi választásokon. Rodwell próbálja elérni, hogy minél több brit kerüljön nyilvántartásba, egyrészt hogy jobban integrálódjanak, másrészt hogy a spanyol hatóságok pontosabb képet kapjanak arról, hogy hányan is vannak itt. „Nincsen statisztikai bizonyítéka annak, hogy hány ember megy haza” - mondja Rodwell, aki éppen most vett részt a 4-es csatorna dokumentumfilmjében, amely a konzulátus életét mutatja be, ezáltal TV sztárrá válhat, amikor tavasszal bemutatják műsort. „Előfordultak olyan incidensek, hogy az emberek a házak kulcsát „hozzávágták” a bankhoz. Gyakran ez a legrosszabb, amit tehetünk, mert a bank mindenhol utolér. Összességében a britek egy elég jó közösséget alkotnak, és nagymértékben hozzájárulnak a gazdasághoz. Nagy többségük élvezi az életet. Az emberek tényleg élik az álmaikat, és csodálatra méltó, hogy megvan bennük a változásra törekvés, de ha nem készítik el a „házi feladatot”, akkor minden egy rémálommá válhat. 40-50 évesen nehéz megtanulni spanyolul, 60-70 évesen pedig még nehezebb.” Rodwell egyik feladata az, hogy próbál segíteni azoknak az embereknek, akik átverés áldozatai lettek vagy tragédiában érintettek, amelyből egy tucat van. „A válságnak nagy hatása volt, egyes emberek borzalmas szituációkba kerültek. Voltak, akik szívinfarktust kaptak a stressztől, és vannak olyanok is, akik tulajdonképpen hajléktalanná váltak.” A letartóztatott expatrióták harmada, akikkel foglalkozik, családi erőszakot követett el. „Az esetek száma gyarapszik, ami egyik bizonyítéka lehet annak, hogy az emberek stressz hatása alatt állnak otthon, talán amiatt, hogy nincs bevételük.” Megdöbbentő, de a letartóztatottaknak körülbelül a fele azt hitte, hogy brit jog szerint járnak majd el velük szemben, és nem a spanyol jog szerint.
17
„Az egyik probléma az, hogy egyes expatrióták azt hiszik, hogy anélkül vághatnak bele a spanyolországi életbe, hogy túl sokat kellene foglalkozniuk az egész kiköltözéssel. Az emberek arról beszélnek, hogy „kivándorolnak” Ausztráliába vagy Kanadába, de nem egészen így vágnak bele a spanyol életbe. Nem mérik fel, hogy a kiköltözéssel emberi kapcsolatokat vágnak el, idegen nyelven kell biztosításról, jelzálogról és pénzügyekről tárgyalniuk. Azt gondolják, a spanyol tartózkodás csupán arról szól, hogy folyton kiruccannak valahova, friss halat esznek, de ez a „buborék” nagyon hamar kipukkadhat." Spanyolország éppen a saját gazdasági válságának a kellős közepén jár, az új kormány hamarosan kemény megszorító intézkedéseket fog bevezetni az országban, ahol a munkanélküliség már így is 20% körül van. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a britek maradnak-e vagy sem. De az expatrióták számára, akik a napfény miatt jöttek, a hűvös gazdasági szél azt mutatja, az összeomlás elérkezett. Azok, akik nem gondoskodtak retúrjegyről, két kategóriába sorolhatók: azok, akik hagyományos kivándorlóként jöttek, többnyire fiatal családok, akik másfajta életre vágytak; a másiknak tagjai főként nyugdíjasok, akik napsütésben szeretnék eltölteni időskori éveiket. Az első csoportba tartozik Emma és Alan Lawton a 13 éves kislányukkal, Mollyval, St. Helens-ből, akik már 6 éve laknak Spanyolországban. Saját házuk van Javeában és sikeres vállalkozást vezetnek, amely főként bontási munkálatokkal foglalkozik. „Ez most már az otthonunk " - mondja Emma, a kertben pihenve, a medence és a narancsfa mellett. „Az életminőség sokkal jobb. Sokkal többet vagyunk együtt, mint család, és sokszínű a baráti körünk - spanyol, német, svájci, minden nemzetből. Helyi spanyol bárokba járunk, bár amikor először bementünk, olyan érzésünk volt, mintha egy westernfilmben lennénk, csend volt és mindenki figyelt. „Különlegesnek” számítottunk, és próbáltunk betörni a helyi piacra. Először hűvös fogadtatásban volt részünk, és voltak olyan napok, amikor azt gondoltuk, fogjuk magunkat, összepakolunk és hazamegyünk, de ez az érzés csak néhány napig tartott, és ha őszinte akarok lenni, Angliában sokkal több borúsabb napom volt. Itt minden sokkal nyugodtabb, nem kell idegeskedni, ugyanakkor nagyon keményen dolgozunk, nemcsak napozunk és ücsörgünk bárokban.” Azt mondja, azoknak az expatriótáknak volt gondjuk, akik nem voltak elég körültekintőek a kiköltözésnél. „Ha belevágsz az építőiparba Spanyolországban, és az első kérdésed: Beszélsz angolul? - nos, akkor akadályokba ütközöl. Sokan rózsaszín szemüvegben érkeznek, és nem beszélnek spanyolul az ola-n (szia) és a por favor-on (legyen szíves) kívül - mondja Emma, aki szintén nem beszélt spanyolul, amikor megérkezett, de most részt vesz egy hablemos 18
(beszélgetés) nevű projektben, amelyet a helyi városháza vezet. Egy csoportban 15-16 ember van, és félig spanyolul-félig angolul beszélnek. A társaság hetente találkozik, és így próbálják segíteni a beilleszkedést. Alan, aki éppen most csatlakozott önkéntesként a helyi tűzoltókhoz, nagyon örül, hogy volt bátorságuk, és kiköltöztek. „Itt, Spanyolországban sosem törtem el mobiltelefont, viszont Angliában legalább havonta egyet a falhoz vágtam”- mondja, utalván ezzel arra, hogy mennyire stresszes volt Angliában az élet. „Viszont az angoloknak rossz hírük van itt. Az emberek idejönnek és már az alicantei reptéren elvesztik a fejüket. Vesznek egy szuper Mercedest, hetente 5-ször vagy 6-szor elmennek esténként szórakozni és egy évvel később a bank elveszi a házukat, és visszamennek Angliába. Ismerünk olyan embereket, akik felvettek pénzt munkáért, majd hazamentek Angliába anélkül, hogy elvégezték volna. Ez egy teljesen másfajta életstílus, mint ami Angliában van –nem nézed meg a helyi híradót a TV-ben, és nem gondolkozol el azon, hogy Hékás, jobb lenne, ha tennénk még egy pár zárat az ajtóra! Vajon Emma és Alan hosszú távra terveznek? „Hogy örökre itt maradunk-e vagy sem, ez nehéz kérdés-mondja Emma. Ha a gazdaság fejlődik, itt maradhatunk örökre is. Az idegesít, ahogy Spanyolországot említik a brit médiában, miszerint ez itt maga a pokol, de nem csak Spanyolországban vannak ilyen gondok, ez mindenütt jelen van." Amíg Emma és Alan az expatrióták új hullámát képviselik, George és Pauline Stevenson a nagy létszámú brit nyugdíjasokhoz tartoznak a partvidéken. George munkáspárti képviselő volt Stoke-on-Trent-ben 2005-ig, korábban Staffordshire East parlamenti képviselője volt. Otthonukban, Benitachell-ben, az asztalon van Antony Beevor könyve a spanyol polgárháborúról, és fényképek róluk, illetve Barbara Castle-ról és Michael Foot-ról. Amikor George nyugdíjba ment, eldöntötték, hogy - Pauline szavaival élve - új életet akarnak kezdeni Spanyolországban. „Nem akartunk eltotyakosodni”, -mondja George. „Egy olyan országba akartunk menni, ahol még sohasem éltünk. Amikor 2005-ben ideköltöztünk, a valuta átváltási árfolyama 1.70 euró volt 1 fonthoz, és azóta az euró 1.10 alatt van. Az első bombaszilánk, ami elérte az expatriótákat - akik közül sokan a nyugdíjukból élnek -, a font 30%-os leértékelődése volt. Azok, akik a font leértékelődése előtt érkeztek, azt gondolták, hogy az akkori idilli állapot örökké fog tartani.”
19
„Kétfajta expatrióta van - mondja Pauline - és nagyon éles határ van közöttük: az egyik a nyugdíjasok csoportja, akik tanárként vagy helyi önkormányzati hivatalnokként dolgoztak; vagy orvosok voltak, és azért jöttek, mert korábban itt nyaraltak, és megkedvelték a helyet. De ők fenntartanak egy otthont az Egyesült Királyságban is, így igénybe tudják venni az egészségügyi szolgáltatásokat - fel tudják íratni a gyógyszereiket és meg tudják műttetni a térdüket. A másik csoport dolgozni jött ide, és valószínűleg fennakadás nélkül találnak munkát. Olyanok, mint a nyári költöző madarak, iderepülnek, majd visszamennek. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a spanyolok csodálatosak. Itt szeretnék meghalni.” Nincs hiány a zsémbes angolokból külföldön. A Daily Mail, ami az angol ingerlékenység barométere, a legkelendőbb napilap a spanyol parton. A hét expatrióta angol nyelvű hetilap rendszeresen közöl baljós cikkeket a pokoli életről a multikulutrális, politikailag korrekt, egészséges és biztonságos Nagy Britanniában, kiegészítve apokrif történetekkel a tolakodó menedék-keresőkkel, /politikai menekültekkel/, míg ezzel párhuzamosan emlékezteti az olvasókat az expatriotizmus veszélyeire. Az öt expatrióta rádió közül is néhány ugyanezeket a nyomasztó párbeszédeket sugározza. Az Euro Weekly News' állandó cikkírója Leapy Lee, akinek volt egy sikerlistás lemeze a Little Arrows együttessel 1968-ban, de a karrierje megfeneklett, miután bebörtönözték egy véres kocsmai verekedés miatt, a néhai Alan Lake-kel együtt, Diana Dors férjével, csak egy példa azon sajtósok közül, akik ilyen baljós cikkeket publikálnak. Októberben Leapy, aki Mallorcán él, azt írta az olvasóknak, hogy a BNP (Brit Nemzeti Párt) most az egyetlen párt, amelyet a józan ész vezérel. Kevés expatrióta beszél teljesen irónia nélkül arról, hogy Nagy Britanniát hogyan rombolják le a bevándorlók, akik nem törődnek azzal hogy megtanulják a nyelvet. A Costa fellendülésnek vége. Az elnéptelenedő települések üres házai egyre olcsóbbak. Azon expatrióták számára, akiket akkor érintett a gazdasági válság, mikor semmi mást nem láttak, csak a napot, kilátásaik nem túl fényesek: maradnak és megpróbálják a legjobbat kihozni helyzetükből, eljárnak ebédelni és friss halat esznek, vagy hazamennek egy bizonytalan jövőbe, egy olyan országba, amely nem túl kedvesen fogadja az újonnan érkezőket.
20
Szolnok épül Szolnokon a város történetének legjelentősebb beruházásai zajlanak, illetve kezdődnek a közeljövőben. Az egyedülállóan komplex program végére pedig teljesen megújul a város. 2006-ban a szolnoki önkormányzat úgy döntött, hogy az élet számos területére kiterjedő fejlesztéseket indít el, amelyek segítik az emberek életminőségének javulását. Ahol tudják, megállítják az elszegényedést, szépítik a városképet, ezen kívül új beruházásokat vonzanak a településre. Az összetettségében egyedülálló Szolnok Épül Program több, mint 14 milliárd forintnyi fejlesztést az építkezések terén, és további százmilliókat szociális, kulturális területen. „Mindez a következő néhány esztendőben komoly változásokat hoz létre a város arculatában. Programunk végére Szolnokot egy jelentősen átalakuló, otthonos, lelkileg és társadalmilag erős várossá szeretnénk formálni”-mondta Szalay Ferenc polgármester. A program három elemből áll: „Amire építhetünk”, vagyis a már megvalósult projektek, „Gondoskodó város”, azaz szociális, a lakosság életének segítését, egészségmegőrzését célzó programok, valamint a „Közös jövőnk” címmel a már elnyert pályázatok alapján jelenleg zajló vagy a jövőben megvalósuló projectek. A beruházások kivitelezője a Szolnoki Városfejlesztő Zrt. Amire építhetünk: A város visszakapta régi főterét A Kossuth tér átépítésével Szolnok régi álma teljesült-visszakapta régi főterét. A látványos szökőkutakkal, zöld parkkal, színpaddal, kávézókkal tarkított térség gyorsan közkedveltté vált. Az uniós támogatás segítségével megvalósult beruházás összértéke a kapcsolódó forgalmi átalakításokkal elérte az 1,8 milliárd forintot. Több mint 3000 új munkahely Szolnokon sikerült megállítani az egykori szocialista nagyipar fokozatos leépülésével elindult cégbezárási folyamatot, és a megyeszékhelyen új munkahelyeket teremtő vállalkozások települtek meg. A svájci vonatgyár, a Stadler összességében 10 milliárd forintért épített új gyárat, ahol, a termelés felfuttatásával mintegy 200 ember dolgozhat. Az önkormányzat tárgyalásokat folytat az összeszerelő üzem szolnoki megvalósításáról is, ahol további 200 munkahelyet hozhat létre a gyárban, és mintegy 2000-et a beszállítóknál. Hasonló sikertörténet a spanyol autóalkatrész21
gyártó, a Grupo F. Segura beruházása is. Itt mintegy 200 munkás dolgozhat a későbbiekben. A kereskedelmi-szolgáltató iparágban a Family Center közel 10 ezer négyzetméteres üzlete 100 állást jelentett, az új buszpályaudvar és bevásárló központ pedig 400-at. Térfigyelők a belvárosban A belvárosban létrehozott értékek védelme, valamint a közbiztonság javítása érdekében térfigyelő kamerákat szereltek fel a belváros több pontján, valamint a Tisza-parti sétányon. A rendőrség által figyelt területen rövid idő alatt számottevően csökkent a lakossági bejelentések száma, a bűncselekmények, jelentősebb szabálysértések pedig egészen ritkává váltak, ezért a rendszert a jövőben tovább kívánja bővíteni az önkormányzat. Gondoskodó város Kedvezmények a családoknak és az időseknek Mivel a megszorítások elsősorban az időseket érinti a legérzékenyebben, a város vezetése évről évre nagyobb összegű kedvezményeket biztosít számukra. Ez jelenleg havi 1000 forint, ami 75 év felett alanyi jogon jár, 65 éves kortól pedig szociális alapon határozzák meg a kedvezmény összegét. A másik nehéz helyzetbe került társadalmi csoport a kisgyerekes családoké. Szolnok város az elsők között vezette be az országban a kismamák számára az ingyenes utazási igazolványt a helyi járatú buszokra. Ezt az óta kibővítették, és ma már a kispapák és a nagymamák is használhatják a speciális bérletet. Ezért az intézkedésért az önkormányzat megkapta a Családbarát Önkormányzat díjat. Ingyenes HPV védőoltás Szolnokon nagy energiát fordítanak a lakosság egészségi állapotának javítására, és évente kétszer szűrővizsgálatokat szerveznek a város különböző pontjain. Az egyik legnagyobb siker a méhnyakrákot okozó HPV –vírus elleni (közel 100 ezer forint értékű) védőoltás ingyenes biztosítása a 13 éves lányok számára (ezt az oltóanyagot a TB nem támogatja). Szolnok hazavár program Mint sok más város, Szolnok is küszködik a fiatal diplomások elvándorlásával, ezért a helyi vállalkozásokkal közösen egy ösztöndíj-programot dolgoztak ki. Ennek köszönhetően akár havi 80 ezer forint tanulmányi ösztöndíjat, valamint a diploma megszerzése után biztos munkahelyet tudnak adni a jelentkezőknek, és a program még kedvezményes lakásbérlési lehetőséggel is kiegészül.
22
Multifunkcionális rendezvényközpont épül Az Aba-Novák Kulturális Központ mellett épülő Agóra multifunkcionális rendezvényközpont 2 milliárd forint összköltségű beruházás új utat, nyit, új lehetőséget teremt a kultúra művelésében és élvezetében. Közös Jövőnk Harminc játszótér már megújult Az önkormányzat tavaly, az országban egyedülálló módon játszótér építési programot indított el. A város három év alatt több mint 400 millió forint saját forrásból 52 játszóteret kerít be, újít fel, illetve épít újjá. Ebből 2009. augusztus elejéig 30 átépített, illetve teljesen új játszóteret adtak át. Eddig összesen közel 300 millió forintot fordított erre a célra a megyeszékhely. A játszóterek valamennyi eleme megfelel a szigorú uniós előírásoknak, és az újonnan átadott létesítményekre is érvényes a dohányzási tilalom. 2012-ben további 118 millió forint áll rendelkezésre, a beruházásokra. Megszépülnek a város útjai 2009-ben Szolnok közel egymilliárd forintot fordít út-és járdaépítésre, valamint parkolók kialakítására, melynek eredményeként 38 utcát építenek, meg vagy újítanak fel. A felgyorsított ütemben zajló beruházások, már elkezdődtek, és várhatóan november végéig be is fejeződnek. Jelentősebb, a városképet is befolyásoló fejlesztés a Jubileum tér teljes térburkolatának cseréje, illetve felújítása. Itt nem csupán az aszfalt utakat érinti az építkezés, hanem a teljes járdafelületet is új burkolattal látják el. 2010-re további félmilliárd forint jut erre a célra. A beruházás keretében folytatódik a belvárosi, Tisza-parti rész szépítése. A Sóház-út a Szapáry- úttól egészen a Szigligeti Színházig díszburkolatot kapott, jelenleg a Táncsics úton cserélik ki a régi burkolatot. A Verseghy Gimnáziummal szemközti részen elkészültek az új parkolók a gyöngykavicsos terület egy részének átalakításával, és megépül a burkolatba süllyeszthető, forgalmat lezáró oszlopsor is. Ez biztosítja azt is, hogy szükség esetén meg lehessen nyitni az útszakaszt a forgalom előtt. A Sóház út felújítása májusban indult. Az ipari park egyre növekvő járműforgalma miatt rendkívül fontos, hogy a Piroskai út és a Tószegi út kereszteződése biztonságos legyen. Itt az út kiszélesítésével és lekanyarodó sáv építésével könnyítik a forgalom veszélymentes haladását.
23
Közép-Európa leghosszabb gyaloghídja épül A belváros Tiszához közel eső területét érintő fejlesztés összességében meghaladja a kétmilliárd forintot. Az uniós támogatás segítségével megvalósuló fejlesztés során megépül Közép-Európa leghosszabb (444 méter) gyaloghídja a belváros és a Tiszaliget között. Ugyancsak a program része a hídfőknél kialakítandó dísztér megépítése, a Verseghy Ferenc Gimnázium teljes rekonstrukciója, illetve a Tiszaligetben két műfüves labdarúgópálya építése világítással és tartozékokkal. Ez utóbbi, uniós és önkormányzati forrásokból megvalósuló beruházás bruttó értéke 187 millió forint. A sportlétesítmények várhatóan szeptember közepére készülnek el, és mellettük új öltözőépületek, és egy squash-pálya is épül. A városrehabilitációnak nincs vége A megye legnagyobb lakóövezete, a Széchenyi városrész is komoly fejlesztés előtt áll. A panelházak között parkok, sétányok épülnek, és több száz új parkoló enyhíti a lakóövezet gondjait. Megújul a városrész valamennyi oktatási és nevelési intézménye, és magánerőből egy szolgáltatóház, illetve fedett úszómedence is készül. A beruházások összértéke eléri a 2,2 milliárd forintot. A kertvárosias lakóövezetben, Szandaszőlősön az utak újulnak meg, továbbá új arculatot kap a terület központja, és felújítják a művelődési házat is. A beruházás összértéke mintegy 600 millió forint. A panelprogram keretében a szolnoki panellakások utólagos szigetelését 700 millió forint értékben támogatja az önkormányzat. Uszodafejlesztések indulnak Az önkormányzat lebontja a törvényi előírások miatt bezárt, rossz állapotban lévő Damjanich uszodát, ugyanakkor gondoskodik pótlásról: a Tiszaligeti fürdő korszerű medencéi mellett hamarosan egy új, 33 méteres, elsősorban sportolók által használt létesítmény épül fel. Új öltözőt, szaunát is kialakítanak, és téliesítik az úszó-és gyógyvizes medencéket. A beruházás értéke elérheti a félmilliárd forintot.
24
Szolnok - a new city In Szolnok–regarding history-the most significant investments are currently in progress or will be started in the near future. At the end of the unique program the city will have been completely renewed.
In 2006 the local government of Szolnok decided to launch developments relating many areas of life, helping people improve the quality of life. If they can they stop poverty, beautify the urban landscape, and attract new investments. Within the frame of this uniquely complex Szolnok-a new city program more than HUF 14 billion are being spent on constructions, and hundreds of millions regarding social and cultural life. According to Mayor Ferenc Szalay „all this will lead to significant changes in the landscape of the city. By the end of our program we would like to shape Szolnok as a significantly restructured, cozy city, strong both spiritually and socially.” The program includes three parts: 1. “What we already have”-meaning the already completed projects. 2. “Caring city”-programs aiming to develop the social life and health condition of the inhabitants. 3. “Our common future”-ongoing projects or projects to be realized in the near future. The contractor of the project is Szolnok City Developer Zrt.
What we already have
The city will regain its old main square With the reconstruction of the Kossuth square an old dream of the city has come true-Szolnok regained its old main square. The area surrounded by spectacular fountains, green parks, performance stages and cake houses have become popular very soon. The program was realized by the help of EU support, and together with the relating traffic changes the total sum reached HUF 1,8 billion.
More than 3000 new jobs In Szolnok the process of company closing due to the gradual decline of former socialist industries was managed to prevent, and in the county seat new companies settled down, providing new jobs. The Swiss rail construction company, Stadler had a factory made for a total cost of HUF 10 billion, where 200 people can work as production grows. The local government is having 25
discussions about the establishment of an assembly plant in Szolnok as well, which can provide 200 new more jobs at the factory, and other 2000 at the suppliers. Another success story is the investment of the Spanish car component maker, named Grupo F. Segura. At this company 200 workers can work on later. In the trade-service sector, the Family Shopping Center with nearly 10.000 square meters means 100 new jobs, the new bus station and shopping center 400 new jobs.
CCTV surveillance in the city center In order to protect the created values and improve public safety, CCTC surveillance cameras were installed in several points of the city, and on the walkway near the river Tisza. On the areas controlled by the police the inhabitant’s announcements have been drastically reduced, criminal activities and significant offences have become extremely rare, so the local government is planning to extend the system in the future.
Caring city
Discounts for families and for the elderly Since the elderly are the most vulnerable members of the society, the leaders of the city provide a certain amount of discount for them, and this amount is bigger year by year. This discount is HUF 1000 monthly at present, which is an inalienable right above the age of 75; above the age of 65 the amount of discount is determined on social bases. Another social group in difficult situation is families with little children. Szolnok was among the first cities in the country which introduced free season tickets for pregnant women on the local buses. This program has been extended to fathers and grandmothers as well; they can also use the special season tickets. The city received the Family Friendly Local Government title for this step.
Free HPV injections In Szolnok a lot of attention is paid to the health condition of the inhabitants. Twice a year free screening medical check-ups are organized at different points of the city. One of the most successful actions was the free injection against HPV virus which causes cervical cancer. All girls under the age of 13 are entitled to get this injection free, for girls under the age of 13. The donation reaches nearly HUF 100.000. (This injection is not supported by the social security services.)
26
Szolnok is waiting for home! Like many other cities, Szolnok also has problems with fresh graduates as they are leaving the city since they cannot find their goals. In order to give them better opportunities, the city worked out a scholarship program together with local contractors. As a result they can give almost HUF 80. 000 education scholarship, and after the graduation they can provide secure work places to the applicants, and the program will be extended with discounted flat rent opportunity as well.
A multi-functional entertainment center is being built The Agóra multi-functional entertainment center being built next to Aba-Novák Cultural Center will be one of the city’s precious stones. The investment with a value of nearly HUF 2 billions will open the road for new opportunities in culture and its enjoyment.
Our common future 30 playgrounds have already been renewed Last year the local government launched a unique playground-construction program, which has never been seen before in the country. In less than 3 years 52 playgrounds have been surrounded, renewed and reconstructed from own resources of HUF 400 million. From this 30 reconstructed or totally new play-grounds were over handed by August 2009. On this purpose, almost HUF 300 was spent by the county seat. All components of the play-grounds meet the strict prescriptions of the EU, and smoking is prohibited on the new grounds as well. In 2010 further HUF 118 millions are available for investments.
The roads of the city are being renovated In 2009 the city spends almost HUF 1 billion on the construction of roads and path walks, as well as on building car parks, and a result of this, 39 streets have been built or renovated. The speeded-up investments have already started, and probably will have been finished by the end of November. A more significant development which influences the urban landscape as well is the total replacement and renewal of the pavement of Jubileum-square. Here the construction works are not only related to the asphalt roads, but the whole pathway will get new covers as well. On these issues, further HUF 0.5 billion will have been spent by 2010. Within the frame of this investment the decoration of city center and the riverside is continuing. Sóház Street -from the Szapáry Street till Szigligeti Theatre- received a special cover. At present the old cover of Táncsics Street is being replaced. In front of Verseghy 27
Secondary School new car parks have been built by the reconstruction of one part of the pea gravel area, and the piles stopping the traffic-which can be hidden in the cover-will be built as well. The renovation of Sóház Street started in May. Because of the growing traffic around the Industrial Park, it is extremely important to make the crossroad of Piroskai Street and Tószegi Street secure. Here the roads are widened and a bending track is constructed to ease the traffic without danger.
The longest passenger bridge of Central-Europe is being built The development related to that part of the city center which is closer to the river Tisza is over HUF 2 billion totally .With the help of EU funds the longest passenger bridge (444 meters) will be built between the city center and Tiszaliget. Part of the program is to construct the decorative square at the bridgehead, the total reconstruction of Verseghy Ferenc Secondary School, and the building of two football pitches with artificial turf and lightning and components. The latter investment will be realized with EU and local government support and has a gross value of HUF 187 million. The sport centers will have been finished by the middle of September, as well as new dressing rooms and a new squash pitch will be constructed.
The city rehabilitation is not finished The largest housing estate of the county city, named Széchenyi-park will undergo serious reconstruction too. Between the panel houses, parks and pathways will be built, and hundreds of parking lots will ease the problems of the area. All the education institutions will be renewed, and a culture club and covered swimming pool will be constructed from private support. The total sum of these investments reach HUF 2,2 billion. In Szandaszőlős–a zone including mostly houses with gardens –roads will be renewed, and the center will receive a new image, and the culture club will be renovated as well. The total sum of the investment is HUF 600 million. Within the framework of the panel program, the later-insulation of panel flats in Szolnok is supported by the local government with HUF 700 million.
Swimming pool investments will start The local government will demolish Damjanich swimming pool. The decision is necessary because the unsatisfactory conditions of the pools do not meet legal standards, but the city will provide an alternative instead of it: in Tiszaliget, next to the existing modern pools, a new, 33-meter-long pool will be constructed mostly for the sake of professional sportsmen. They will create new dressing rooms, a new sauna, and the swimming pools and medicinal
28
water pools will be covered for winter. The total sum of the investment reaches HUF 500 million.
29
Terminológia-Angol Lunchtime bingo
Ebédidőben tomboláznak,
To form wrest power
Átvette a hatalmat
To rule the roost
Kiskirályként uralkodik
To live the dream
Megvalósítja az álmait
Desperate necessity
Égető szükséglet
Less frenzied existence in the sun
Sokkal pihentetőbb napozás
Escape routes
Menekülő utak
Well-off Britons
Tehetős britek
Economic crash
Gazdasági összeomlás
Office for National Statistics
Nemzeti Statisztikai Hivatal
National Institute for Statistics
Nemzeti Statisztikai Intézet
Colonization
Gyarmatosítás
Unwilling strangers
Vonakodó idegenegek
Endemic bribery
Hosszú ideje tartó megvesztegetések
Committed stayers
Ragaszkodnak a maradáshoz
Unhappy goers
Boldogtalanul távozók
Hellish experience
Borzalmas tapasztalat
Putting on a brave face
Felveszik a mosolygós álarcot
Unloved and unwanted Spanish properties
Nem
szeretett
és
nem
ingatlanok Pursue the dream
Élik az álmaikat
Housing scam
Lakásvásárlási csalás/csalás
Eating al-fresco
Kiruccannak ebédelni
It went pear shaped
Fennakadás nélkül működik
Disgruntled Englishmen
Zsémbes angolok
British peevishness
Angol ingerlékenység
Queue-jumping asylum seekers
Tolakodó menedék-keresők
Gloomy conversations
Nyomasztó párbeszédek
Take a tumble
Megbotlik
Spouting a bit of common sense
Józan ész vezérel
Terminológia-Magyar 30
akart
spanyol
Egyedülállóan komplex program
Unique program
Megállítják az elszegényedést
Stop poverty
Amire építhetünk
What we already have
Gondoskodó város
Caring city
Egykori szocialista nagyipar
Former socialist industries
Létrehozott értékek védelme
Protect the created values
Szolnok hazavár program
Szolnok is waiting for home!
Kedvezményes lakásbérlési lehetőség
Discounted flat rent opportunity
Közös jövőnk
Our common future
Térburkolat csere
Old cover is being replaced
Gyöngykavicsos terület
Pea-gravel area
Műfüves labdarúgópálya
Football pitches with artificial turf
Város rehabilitáció
City rehabilitation
Enyhíti a lakóövezet gondjait
Ease the problems of the area
Uszodafejlesztések
Swimming pool investments
Utólagos szigetelés
Later insulation
Törvényi előírások
Legal standards
Gyógyvizes medence
Medicinal water pools
Városkép
Urban landscape
Gyaloghíd
Passenger bridge
Dísztér
Decorative square
Alanyi jogon jár
Inalienable right
Közbiztonság
Public security
Fedett uszoda
Covered swimming pool
Hivatásos sportoló
Professional sportsmen
Ösztöndíj program
Scholarship program
Ingyenes védőoltás
Free injection
Szigorú EU-s előírások
Strict EU prescriptions
Családbarát Önkormányzat
Family-Friendly Local Government
31
Felhasznált irodalom Angol-Magyar Üzeleti Nagyszótár. Hamblock/Wessels/Futász. Tudex Kiadó. Budapest, 2003. Angol-Magyar Szótár. Országh-Magay-Futász-Kövecses. Akadémia Kiadó Rt. Budapest, 1999.
32
33
34
35
