Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR SZAKDOLGOZAT

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Bokonyi Anikó

Budapest, 2004

3


TARTALOM BEVEZETÉS 1. A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE 1.1. A Közös Agrárpolitika céljai 1.2. A KAP szabályozási területei, a közös piaci rendtartás 1.2.1. A közös piaci szervezetek működése 1.2.2. A nemzeti piacszabályozás lehetőségei 1.2.3. A piaci szervezetek eszközei a belső piacon 1.2.4. A Közösségen kívüli országokkal való kereskedelem szabályozása 1.2.4.1. Az általános importrezsim 1.2.4.2. Az általánostól eltérő importrezsim 1.2.4.3. A Közösség exportját szabályozó rendszer 1.3. A piaci szervezetek fő típusai 1.4. Az Európai Unió költségvetése és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap 1.5. A KAP döntéshozatali rendszere

5 9 9 11 12 13 14 15 16 17 18 18 19

2. KAP-REFORMOK 2.1. A KAP első 30 éve 2.2. 1992: A KAP-reform irányvonala: decoupling 2.2.1. A reform alapelemei 2.2.2. A reform tapasztalatai 2.3. 1999. márciusi berlini csúcs: újabb reform 2.3.1. Az Agenda 2000 javaslatai 2.3.2. A berlini csúcs döntései, az Agenda 2000 elfogadott intézkedései 2.4. A félidei felülvizsgálati jelentés (MTR) 2.4.1. Az MTR radikális reformjavaslatai 2.4.2. A változtatás indokai 2.5. A legújabb CAP-Reform: 2003. június 26. 2.5.1. A reform okai és céljai 2.5.2. A reform összetevői ) decoupling ) egyszerűsített farmtámogatás ) cross-compliance ) degresszió és a moduláció ) vidékfejlesztés ) új támogatási formák: minőségösztönzés, standardok alkalmazása ) változások a piacrendekben ) a KAP költségvetési korlátai ) farmtanácsadási rendszer bevezetése 2.5.3. A reform fogadtatása

24 24 26 26 28 30 31 32 34 34 35 36 36 37 37 38 38 39 39 40 42 43 43 43

3. A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG HELYZETE ÉS A CSATLAKOZÁS 3.1. A magyar mezőgazdaság lemaradásának okai 3.2. A magyar mezőgazdaság szereplői 3.2.1. A KAP lehetséges alanyai 3.2.2. A magyar mezőgazdaság versenyképessége 3.2.3. A termelői és szakmaközi szervezetek

45 45 48 49 51 56

21

4


3.2.4. Az élelmiszeripar helyzete 3.3. A magyar - EU kapcsolatok alakulása 3.3.1. Az Európai Megállapodás 3.3.2. 1994. március 31. - 1998. március 31. 3.4. A mezőgzadasági fejezet tárgyalása 3.4.1. A tárgyalófelek álláspontjainak áttekintése 3.4.2. A csatlakozási tárgyalások eredményei 3.4.2.1. Támogatási formák A/ Közvetlen támogatások B/ Piacstabilizáló intézkedések C/ Vidékfejlesztési intézkedések D/ Átmeneti támogatási lehetőségek E/ Fennmaradó nemzeti támogatások 3.4.2.2. Ágazati megállapodások ) Állat- és növényegészségügy ) Kvóták ) Technikai eredmények 3.5. Felkészülés az EU-tagságra 3.5.1. Jogharmonizáció 3.5.2. Intézményfejlesztés 3.5.3. Gazdaságfejlesztés és a termelők felkészítése 3.6. A csatlakozás és KAP-reform várható hatásai 3.6.1. A csatlakozás hatása a magyar költségvetésre 3.6.2. A csatlakozás hatása az exportra és az importra 3.6.3. A termelői árak és jövedelmek változása 3.6.4. Ágazati esélyek ÖSSZEGZÉS MELLÉKLET FELHASZNÁLT IRODALOM

57 59 59 62 63 65 67 68 68 69 69 71 72 73 73 74 77 79 79 80 82 83 84 84 85 87 90 92 98

5


BEVEZETÉS Magyarországon a csatlakozási tárgyalások során a legnagyobb érdeklődésre számottartó és a legtöbb problémát felvető téma a mezőgazdaság volt, amelynek okaként a rendszerváltás után átalakult tulajdonviszonyok, az üzemszerkezetben bekövetkezett változások említhetők. Ám annak ellenére, hogy a mezőgazdaság 1990 és 2000 közötti GDP-hez való hozzájárulása, a foglalkoztatottak száma, valamint az összes beruházásból való részesedése egyaránt jelentős mértékben csökkent, továbbra is fontos szerepe van a hazai piaci, a feldolgozóipari igények kielégítésében, és fontos exportárualap előállítására is képes. 2002. december 13-án Koppenhágában lezárultak a csatlakozási tárgyalások, így Magyarország 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagjaként élhet az integráció, a közösségi politikák, ekképpen a Közös Agrárpolitika kínálta lehetőségekkel, de ugyanakkor jelentős kihívásokkal is szembe kell nézniük a piaci szereplőknek. A kiinduló helyzetet tehát egyrészt a magyar mezőgazdaság jelene, másrészt az EU agrárpolitikájának átalakulása adja. A kettő „találkozása” számos kérdést és megoldandó feladatot vet fel a magyar agrárágazat érdekeltjei számára. A szakdolgozatban arra kérdésre keresem a választ, hogy: melyek a csatlakozás, illetve az átalakuló Közös Agrárpolitika magyar mezőgazdaságra gyakorolt várható hatásai ágazatonként? Kik lehetnek a KAP alanyai? Mi fog történni a kisméretű családi gazdaságokkal? Milyen hátrányt jelent a magyar gazdálkodók számára a közvetlen kifizetésekben alkalmazott átmeneti időszak? Mi lesz a jelenleg is nehézségekkel küzdő ágazatokkal (sertés, baromfi)? A szakdolgozatban ezért megvizsgálom - a Közös Agrárpolitika kialakulásának és működésének rövid bemutatása után-, a hazai agrárgazdaság jelenlegi helyzetét, majd a KAP-reformot és várható magyarországi hatásait. Ennek alapján, a szakdolgozat három nagy részre tagolódik. A dolgozat 1. részében ismertetem a Közös Agrárpolitika kialakulásának okait, szerződéses alapjait a Római Szerződés vonatkozó részeinek tükrében és működését, különösen a KAP érvényesítésének kulcsát jelentő a közös piaci rendtartást, amely -az agrártermelés kb. 90 %-át átfogó- termékspecifikus piaci szervezetek formájában működik, és azzal, hogy magában foglalja a termelést és a kereskedelmet irányító közösségi

rendelkezéseket,

behatárolja

a

nemzeti

szabályozás

mozgásterét. 6


Rendelkezései mind a belső-, mind a külpiaci kereskedelem szabályozására kiterjed. Az árak és a piacra dobható mennyiségek befolyásolásának, valamint az import- és exportrezsim

célja

a

mezőgazdaság

termelékenységének

növelése,

megfelelő

életszínvonal biztosítása a mezőgazdaságban dolgozók számára, a piacok stabilizálása, az élelmiszerellátás biztonságának garantálása és méltányos árak biztosítása a fogyasztók számára. A fejeztben kitérek a közös agrárpolitika finanszírozására, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból történik, és amely az Európai Unió költségvetésének meglehetősen nagy részével (jelenleg a 44,9%-ával) gazdálkodik. A dolgozat 2. részében bemutatom a Közös Agrárpolitika folyamatos fejlődését, a reformok indítékait, céljait és hatásait. Az áttekintés alapját a KAP egyre bővülő feladatai képezik. Látni fogjuk, hogy az 1990-es évekig a változtatást az egyes rendtartásokban kialakuló túltermelés váltotta ki. A McSharry-reform mozgatója -a belső gondokat is megelőzve- a GATT uruguyai fordulóján közösségre nehezedő külső nyomás volt. 1999-ben az Agenda 2000-ben pedig már megjelent a bővítés szándéka is, így a GATT/WTO tárgyalások eredményeként elhatározott világpiaci liberalizálás, valamint az Unió keleti bővítéséből adódó kihívások a KAP további átalakítását ismételten halaszthatatlanná tették. 2002 nyarán az Agenda 2000 megvalósításáról készített félidős értékelésben (MTR) a Bizottság a korábbiaknál jóval radikálisabb változtatásokat javasolt annak érdekében, hogy az európai mezőgazdaság megfeleljen a változó piac, a nemzetközi kereskedelmi

egyezmények,

környezetvédelem

a

kihívásainak,

termékminőség, ugyanakkor

az

élelmiszerbiztonság,

csökkenteni

kívánták

a

a

KAP

működtetésére fordítható költségeket. Ezt követően, bár a megfogalmazott javaslatok nem kerületek elfogadásra, az EU vezetői a bővítés szempontjából is jelentős döntéseket hoztak, nevezetesen a 2002 végén tartott brüsszeli csúcstalálkozón 2013-ig befagyasztották a KAP-kiadásokat, Koppenhágában pedig döntés született tíz tagjelölt ország felvételéről. A 2003 januárjában megfogalmazott, majd 2003. június 26-án elfogadott újabb reformjavaslatok fő okaiként megjelölt tényezők „egybecsengenek” az MTR-ben felvázolt indokokkal, nevezetesen a közelgő WTO tárgyalásokon az EU agrártámogatási rendszere miatt várható kritikák, a túltermelési gondok és a KAP magas költségvonzata, illetve a 2004. május 1-jei bővítéssel az EU agrárterülete 29 %-kal, a termelők száma 55 %-kal gyarapodik, amely újabb terheket ró költségvetésre. 7


A

magyar

agrárgazdaság

szereplőinek

csatlakozás

utáni

lehetőségei

felméréséhez elengedhetetlen megvizsgálni (a dolgozat 3. részében) a magyar mezőgazdaság lemaradásának okait, kitérve a rendszerváltás ágazatra gyakorolt hatásaira, és szembeállítva a nemzetközi folyamatok alakulásával. A magyar mezőgazdaság szereplői sem jelenleg, sem a csatlakozást követően nem rendelkeznek azonos lehetőségekkel, ezért a szereplők, az agrárágazatok és az élelmiszeripar helyzetének vizsgálata rávilágít arra, hogy kik lesznek a KAP alanyai, kik tudnak majd megfelelniaz új feltételeknek. A csatlakozási tárgyalások agrárfejezetének bemutatása előtt kívánom áttekinteni hazánk és az Európai Unió közötti kapcsolatok alakulását, amelynek fontos államása a Társulási megállapodás 1991. december 16-i aláírása. Ugyanis a csatlakozásig ez a dokumentum képezi -jogi értelemben- kétoldalú kapcsolataink alapját. Ezt követően összefoglalom, a csatlakozási kérelem beadása (1994. március 31.) és a tárgyalások kezdete (1998. március 31.) közötti eseményeket, illetve a tárgyalások menetét. A tárgyalófelek álláspontjainak áttekintésének célja a tárgyalási eredmények, különösen a közvetlen kifizetések átmeneti időszak utáni alkalmazása okainak megértése. A csatlakozási tárgyalások eredményeit illetően, kitérek a támogatási formákra (közvetlen támogatások, piacstabilizáló és vidékfejlesztési intézkedések, átmeneti támogatások, és fennmaradó hazai támogatások), az ágazati megállapodásokra,

különös

tekintettel

az

állat-

és

növényegészségügyi

megállapodásokra, a kvótákra és átmeneti mentességekre. Ezt követően, az EU-tagságra történő felkészülés fontos elemeit, a jogharmonizáció és az intézményfejlesztés folyamatát mutatom be. A kilencvenes évek közepe óta zajló jogharmonizációban igen jelentős eredményeket értünk el, feladataink két fő területen jelentkeznek. Egyrészt legkésőbb a csatlakozásig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek a közösségi mezőgazdasági irányelvek nemzeti jogba való átültetését biztosítják. Jogharmonizációs feladataink másik részét annak biztosítása jelenti, hogy csatlakozásunk napjától alkalmazható legyen valamennyi közvetlen hatályú közösségi joganyag. A megfelelő intézményrendszer kiépítése a KAP működtetésének alapfeltétele. A magyar intézményrendszer csak részben felelt meg az Unió elvárásainak, ezért az elmúlt

években

-részben

a

PHARE

program

támogatásával-

jelentős

intézményfejlesztési programok megvalósítására volt szükség, megalakult például: a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, amelynek feladata a csatlakozás után 8


Magyarországnak juttatandó agrárgazdasági és vidékfejlesztési források kezelése, kedvezményezettek

felé

történő

kifizetése,

valamint

a

közösségi

közvetlen

agrártámogatások kezelését, ellenőrzését szolgáló Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer működtetése. Mindezek ismerete szükséges volt ahhoz, hogy körvonalazzam a mezőgazdaság szereplőinek csatlakozás utáni helyzetét, esélyeit. A témaválasztásom hátterében egyfelől a csatlakozást megelőző, hazai szkepticizmus, pesszimizmus áll (EU csatlakozás vagy EU „csalatkozás”?), másfelől szerettem volna kideríteni, hogy a vidéken élő, zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó,

és

főként

abból

élő

rokonaim

milyen

esélyekkel

folytathatják

tevékenységüket a csatlakozást követően. A kutatás forrásai -a téma aktualitása miatt- főként az eddig megjelent tanulmányok, publicisztikák, elemzések, kritikák. A feldolgozhatóság érdekében a 2004. március 15-ig megjelent írásokat vettem alapul. Nagyon hasznos információkat találtam a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Külügyminisztérium és az Európai Unió honlapján, amelyek főként a 2. és a 3. fejezethez nyújtottak segítséget. A választott téma a személyes motiváció ellenére időnként meglehetősen bonyolultnak tűnt számomra, bár valószínűleg ebben rejlik a szépsége is, azonban segítőim: belső konzulensem, Káldyné Dr. Esze Magdolna (EU Tanszék, Európai üzleti tanulmányok szakirányvezetője) iránymutatásának és külső konzulensem, Dr. Hutter Helga (az Európai Integrációs Ügyek Koordinációjáért Felelős Tárca Nélküli Miniszter Hivatalának munkatársa) támogatásának köszönhetően nem tévedtem el a Közös Agrárpolitika útvesztőjében. Hálás köszönetem a segítségükért és azért, hogy elviselték zaklatásaimat.

9


1. A KAP KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE Nyugat-Európában a mezőgazdaság helyzete a második világháború után nem indult fejlődésnek, a gazdaságok által termelt élelmiszer-mennyiség nem volt elegendő a hazai fogyasztás fedezésére, ráadásul a termelői jövedelmek is aggasztóan alacsonyak voltak az ipari ágazatban dolgozók jövedelméhez képest. Az importfüggő élelmiszerellátás megszüntetése és a gazdálkodók helyzetének javítása közös agrárpolitika megalkotására ösztönözték az Európai Gazdasági Közösség alapítóit. 1957-ben a Közösség hat alapító országában az eltérő mezőgazdasági adottságok és gazdasági viszonyok ellenére merült fel a közös agrárpolitika kialakításának igénye. A jó mezõgazdasági adottságokkal bíró országok -elsősorban Franciaországszorgalmazták, hogy piacuk megnyitása ellenében mezőgazdaságuk támogatásába az iparilag fejlettebb országok is bekapcsolódjanak. Ekkor még az ágazatban termelők száma jóval nagyobb volt, mint napjainkban: míg 1957-ben a hat országban összesen 17,5 millióan tevékenykedtek a mezőgazdaságban, 2001-ben ez a szám, a tizenöt tagországban együttesen mindössze 6,7 millió, az össznépesség 4,2 %-a1. A gazdálkodók számából adódóan az agrárgazdaság jelentős társadalmi, gazdasági és politikai súllyal bírt, ezért érdekeit figyelembe kellett venni az integrációs rendszer kiépítésénél. Látni fogjuk azonban, hogy jelentőségéből a foglalkoztatottak számának csökkenése ellenére semmit sem veszített.

1.1. A Közös Agrárpolitika céljai 1955-ben a messinai konferencián született döntés arról, hogy a mezőgazdaságot belefoglalják a közös piac rendszerébe. A közös agrárpolitika az ágazatok eltérő sajátosságaiból indul ki, és abból, hogy a termelők viszonylagos szegénysége védelmet célzó agrárpolitikát és strukturális átalakítást igényel. Az alapítók a KAP alapelveit és irányadó szabályait az 1957. március 25-én aláírt Római Szerződésben (továbbiakban: RSZ) határozták meg. Bár a Szerződés az Európai Közösségen belüli szabad verseny biztosítása elvén alapul, a mezőgazdaság terén számos kivételt tartalmaz, lehetőséget biztosítva a közös piaci szervezetek létrehozására, monetáris restrikciók alkalmazására és a szabad ármozgás ellenőrzésére. 1

Forrás: Eurostat: Basic data – key agricultutal statistics (lásd: Melléklet 1.táblázat 5. és 6. oszlopa)

10


A RSZ nem csak azt írta elő, hogy a mezőgazdaságot és az ágazat termékeinek kereskedelmét be kell vonni a Közös Piacba, hanem azt is, hogy közös agrárpolitika kialakítására van szükség (38.cikk 4. bekezdés2). Kidolgozásánál figyelembe kell venni (RSZ 39. 2. bekezdés): a) a mezőgazdaság szociális szerkezetéből és a régiók közötti strukturális és természeti különbségekből adódó jellegzetességeket, b) a megfelelő intézkedések fokozatos végrehajtásának igényét, c) továbbá azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kötődő ágazat. Kialakításának 5 fontos célja van, amelyeket a RSZ 39. cikke 1. bekezdése határoz meg: 1. a mezőgazdaság termelékenységének növelése a műszaki fejlesztés fokozásával, az agrártermelés racionális fejlesztésével, továbbá a termelési tényezők, főként a munkaerő, optimális felhasználásával, 2. így biztosítva megfelelő életszínvonalat, elsősorban a jövedelmek emelésével, a mezőgazdaságban dolgozók számára, 3. a piacok stabilizálása, 4. az élelmiszerellátás biztonságának garantálása, 5. méltányos árak biztosítása a fogyasztók számára. A közös agrárpolitika tervezetét a mezőgazdasági miniszterek stresai (1958) konferenciáján dolgozták ki. Eszerint3: a) az agrárpiac központi szabályozó eleme az ár: közös árrendszer kialakítása, amelyhez egységes piaci mechanizmus és beavatkozási rendszer kiépítése szükséges, b) az EK agrárárait a világpiaci ár felett kell meghatározni, c) az agrárjövedelmek nagy része az árakon keresztül valósul meg, így a támogatás az értékesítéshez kapcsolódik, d) közös pénzforrás megteremtése szükséges, e) az agrárstruktúra alakítása és a piacpolitika szoros összekapcsolódására van szükség,

2

A Római Szerződésre tett utalások forrása a szerződés francia nyelvű szövege, http://www.europa.eu.int/abc/obj/treaties/fr/frtr6d02.htm#111 letöltés: 2004. február 18. 3 Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 299.oldal, 4. bekezdéséből

11


f) az agrárstruktúra javítása szervesen illeszkedjen a nemzetgazdaságok fejlődési folyamatába, g) fontos a családi gazdaságok teljesítményét és versenyképességét javítani. A KAP megvalósítását illetően, a következő alapelveket fogalmazták meg 1962-ben: a) A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek belső piaca egységes. Ez azt jelenti, hogy a tagállamokban előállított termékek a belső piacon korlátozás nélkül értékesíthetők, és az egyenlő esélyek biztosítása érdekében, egységes piacszabályozó eszközöket és minőségi előírásokat alkalmaznak. ) Közösségi preferencia, azaz a közösségi termékek előnyt élveznek a harmadik országokból behozottakkal szemben: az odairányuló exportot támogatják, az onnan származó importot viszont vámokkal és nem vámjellegű intézkedésekkel korlátozzák. ) Pénzügyi szolidaritás: a Közös Agrárpolitika működési költségeit a tagállamok egységes szabályok szerint viselik, hozzájárulásuk nem függ mezőgazdasági termelésük volumenétől és az agrárágazat nemzetgazdasági súlyától, a termelők részére egységes, közösségi szinten megszabott támogatásokat fizetnek.

1.2. A KAP szabályozási területei, a közös piaci rendtartás A KAP legfontosabb területe a tagállamok agrárpiacainak közösségi szintű szabályozása. Az eltérő agrárpiaci szabályozások miatt, átmeneti időszak után, fokozatosan építették ki a közösségi politikát. A RSZ 40. cikke irányozta elő e célból a közös piaci szervezet (angol rövidítése: CMO) kialakítását, amely magában foglalja mindazon intézkedéseket, amelyek az öt fő célkitűzés megvalósításához szükségesek: az árszabályozást, az előállításhoz és a forgalmazáshoz nyújtott támogatást, a tároláshoz és kiegyenlítéshez kapcsolódó intézkedéseket, a kivitel és behozatal stabilizálásához szükséges intézmények létrehozását (RSZ. 40. cikk 3. bekezdés). A Szerződés a célkitűzések megvalósításához három lehetséges megoldást ajánlott, amelyek közül a harmadik valósult meg: ) közös versenyszabályok megalkotását, ) a

tagállamok

eltérő

szervezeteinek,

rendtartásainak

kötelező

jellegű

koordinációját, ) európai piaci rendtartás kialakítását. 12


A RSZ 41. és 42. cikke struktúrajavító és értékesítést elősegítő intézkedéseket szab meg, ez a KAP másik fontos területe. A RSZ azt is előírja, hogy a közösségi szabályozás hatálya mely termékekre terjed ki. Az érintett termékek listáját a szerződés II. Melléklete tartalmazza. Mezőgazdasági terméknek az állattenyésztés, a halászat, a földművelés, és az elsődleges feldolgozásból származó termékeket tekintik. A piaci szervezetek termékkategóriákat és minőségi előírásokat szabhat meg a teremékekre vonatkozóan eredeti vagy feldolgozott állapotukban4

1.2.1. A közös piaci szervezetek működése A közös piaci szervezetek feladata a KAP célkitűziseinek megvalósítása, és ezen belül főként a piacok stabilitázálása, megfelelő életszínvonal biztatosítása a gazdálkodók számára és az agrárszektor versenyképességének növelése. Az egységes európai mezőgazdasági piacon belül szabad áruforgalom, egységes árak, közösségi finanszírozás és a tagállami termékek „természetes preferenciája”, azaz az EK agrártermelőinek védelme az olcsó import ellen, jellemző. Az áraknak azonban a piacon a kereslet és a kínálat függvényében, a szereplők alkujaként kell kialakulniuk, ezért mindennemű beavatkozás elsődleges céljának a piaci modernizációt kell tekinteni. A piac megfelelő működését és fejlesztését a közös piaci rendtartás érvényesítésével lehet elérni. A piacrend a RSz-ben foglaltaknak igyekszik megfelelni, a belső piacon mindennemű diszkriminációt kizár, ezért elsődleges funkciója a verseny formálása, az egyensúly fenntartása az agrárcélok figyelembe vétele mellett. Természetesen, szoros kapcsolat van a piacrend kialakítása, működése és az adott termék előállítási, külkereskedelmi, felhasználási jellemzői között. Termékspecifikus piaci szervezetek formájában működik, az agrártermelés kb. 90 %-át fedi le. A következő termékeknek van piaci szervezetük: gabonafélék, sertéshús, tojás és szárnyasok, gyümölcsök és zöldségek, banán, bor, tejtermékek, szarvasmarhahús, rizs, zsiradékok (ezek közül az olívaolaj, és az olajos magvak), cukor, virágkertészeti növények, szárított takarmányok, feldolgozott gyümölcsök és zöldségek, dohány, len és kender, komló, vetőmagok, juhés kecskehús.

4

Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 301.o. 3. bekezdéséből

13


Néhány terméknek azonban nincsen közös piaci rendtartása, de részesülhetnek a vámvédelemből, a termeléshez nyújtott támogatásból vagy a közös piaci szervezetekre vonatkozó szabályok kiterjesztéséből származó előnyökből. Ennek megfelelőlen támogatást

kap,

például:

a

selyemhernyó-tenyésztés,

a

hüvelyes

növények

(csicseriborsó, lencse) és a gyapot termesztése. A gabonafélékre és tejtermékekre vonatkozó szabályok kiterjednek bizonyos izoglükóz és kémiailag tiszta termékre is. Még azokra a termékekre is kedvező export- és import szabályok vonatkoznak, amelyek nem találhatók meg RSZ I. Mellékletében.

1.2.2. A nemzeti piacszabályozás lehetőségei A közös piacrend magában foglalja az EU agrártermékeinek termelését és kereskedelmét irányító közösségi rendelkezéseket, és - azokban az ágazatokban, ahol szükségesnek tekintették- fokozatosan átvette a nemzeti piacrendek szerepét. Így a mindenkori nemzeti szabályozás nem lehet ellentmondásban az egyes közös piaci rendtartásokkal,

a

tagállamok

által

alkalmazott

támogatáspolitikának,

tehát

harmonizálnia kell a közösségi elvekkel, például: nem lehet diszkriminatív. Azonban a kiegyensúlyozott versenyfeltételek kialakításához és fenntartásához a közösségi szabályozás nem elegendő, „a … termelőket érintő pénzügyi szabályozás: az adózás, a társadalombiztosítás, a hitelpolitika, az infrastrukturális beruházások és szolgáltatások finanszírozása, a termelési költségeket befolyásoló szabályozások nemzeti hatáskörben maradtak. Azok kiegyenlítődése csak az egységes belső piac kiépítésével indult meg, s feltehetően még hosszabb időt igényel.”5 A közös piacrend működése érdekében, az értékesítést átfogó termékhivatalok, tagállami szinten, nem léteznek. Ahol viszont korábban is léteztek, például: Franciaországban a gabonahivatal, csak a Közös Agrárpolitikához igazodva maradhattak fenn, és kizárólag nemzeti illetékességgel. „A nemzeti szervezetek funkciói … a CAP agrárpiaci rendszerében technikai jellegűek. Részt vesznek az intervenciós felvásárlások, a támogatások és importterhelések lebonyolításában. Elszámolási és regisztrálási feladatokat látnak el, szerepet játszanak a kvótarendszer működtetésében.”6

5

Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 303.o. 3. bekezdés 6 Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 323. oldal, 4. bekezdés

14


1.2.3. A piaci szervezetek eszközei a belső piacon Az 1968. január 1-jén létrejött vámuniónak köszönhetően a tagországok között megszűntek a vámok, és ettől kezdve egyetlen tagállam sem szabhat meg mennyiségi kontigenseket vagy minimál árakat a más tagállamokból érkező termékekre vonatkozóan, és a hazai termelőknek nyújtott támogatásokkal nem torzíthatja a piaci versenyt. A

vámunió

ugyanakkor

nem

eredményezett

változást

a

tagországok

kereskedelmi struktúrájában, adórendszerében és közigazgatási jogszabályaiban. Ennek következtében, számos „lehetőség” kínálkozott – egészen 1993-ig, az egységes európai piac létrejöttéig- a hazai áruk és termelők védelmére. Így, például nem minősült szabad kereskedelmet akadályozó intézkedésnek az, hogy mindenkor eleget kellett tenni a fogadó ország vámkezelési előírásainak, illetve az olyan adó- vagy illeték-megállapítás, amely kifogásolta az áru minőségét vagy azt, hogy nem felel meg a fogyasztóvédelmi előírásoknak. 1993-tól, a tagországok vonatkozó jogszabályainak összehangolásával, kialakult az egységes európai piac, amelynek belső szabályozása, a későbbiekben bemutatandó export- és importrezsimen kívül, alapvetően két eszközzel történik: az árak (A) és a piacra dobható mennyiségek (B) befolyásolásával. (A) Az árak befolyásolása A termékenként eltérő időpontban kezdődő értékesítési kampányok előtt kialakítják a termékek irány-, küszöb- és intervenciós árát, amelyeket összefoglaló néven adminisztratív árakként jelölhetünk; vagy a miniszterek Tanácsa, a Parlament konzultációja után és a Bizottság javaslatára, vagy maga a Bizottság határozza meg. Az irányár az az ideális ár, amelyet a termelőnek meg kellene kapnia a piac „normális” működése, tehát a piaci egyensúly esetén. Leginkább tájékoztató jellege emelhető ki, hiszen a keresleti és kínálati egyensúly meglehetősen idealisztikus elképzelés, így az irányár mindig csak közelíthet -kisebb vagy nagyobb mértékben- a világpiaci árhoz. Az intervenciós ár olyan minimális garantált ár, amelyet a termelők jövedelmének védelme érdekében az ideális árhoz közelítve szabnak meg. Abban az esetben, ha az eladási árak nem érik el ezt a szintet, a közös piaci szervezet előírásainak 15


végrehajtásáért felelős nemzeti intervenciós ügynökségek, az intervenciós időszakban, felvásárolják és raktározzák a termékeket, amelyeket azután elsősorban külső piacokon értékesítenek, vagy élelmiszersegélyek keretében juttatják el a rászorulóknak, illetve átalakítanak, denaturálnak. Belső piacon csak akkor értékesíthetők, ha nem okoznak zavart. A közösségi költségvetés kímélése érdekében a miniszterek Tanácsa premizálja azokat a termelőket, akik vállalják a raktározást is. Ebben az esetben a termelő szerződést köt az intervenciós ügynökséggel, és vállalja, hogy a tulajdonában lévő termékeket a meghatározott idő előtt nem értékesíti. A küszöbárakat vagy más néven minimális importárakat az intervenciós árak fölötti szinten határozzák meg. Ezzel arra ösztönzik a Közösség gazdasági szereplőit, hogy a belső piacon kereskedjenek. (B). A mennyiségi szabályozás A kvóták és a garantált nemzeti termékmennyiségek rendszere az agrártermelés ésszerűsítését és a termékfeleslegek, illetve a raktározás korlátok közé szorítását teszik lehetővé. A kvóták a termelők részére megszabott maximális termékmennyiségek, amelyek túllépése pénzbüntetést von maga után. A tagországonként garantált maximális nemzeti termékmennyiségeket maguk a tagállamok osztják fel az egyes ágazatok vállalatai között, így megfelelőképpen orientálhatják a termelést. A garantált kvótán belül lehetőségük van tartalékok képzésére, amellyel támogathatják a fejleszteni kívánó és a súlyos nehézségekkel küzdő termelőiket. A földpihentetés, amelynek célja valamely, egyébként művelésre alkalmas, földterület meghatározott időre történő „kikapcsolása”, és a termelés nem élelmezéshez kapcsolódó

diverzifikálása,

például

növényi

alapú

üzemanyagokhoz

való

nyersanyagtermelésre specializálódás (mindkettő pénzügyi ellentételezés fejében) egyaránt segítik a túltermelés megelőzését. Szintén ezt a célt szolgálják a kompenzációs összegek, amelyeket az állatok számának és/vagy a megművelt földterület arányában juttatnak a gazdálkodóknak.

1.2.4. A Közösségen kívüli országokkal való kereskedelem szabályozása

16


A közös agrárpolitika az azonos szükségleteket kielégítő termékek termelőinek kíván esélyegyenlőséget teremteni az árak befolyásolásán keresztül, ugyanakkor a piaci alkufolyamatokat nem szabályozza. Az EK termelőinek védelme érdekében elsősorban az importot szabályozzák, korlátozzák. 1992-ig, a KAP-reform elindítása és a GATTmegállapodás létrejötte előtt, a belső piaci árak magasabbak voltak, mint a világpiaciak, az importot lefölözéssel terhelték, hogy a bejövő termékek ára körülbelül olyan legyen, mint a belsőké. Az export inkább a belső feleslegek levezetésére szolgált, így az exporttámogatás az intervenciós és az annál jóval alacsonyabb világpiaci ár közötti különbségből adódott. 1.2.4.1. Az általános importrezsim 1995-ig az importszabályozás fő eszköze a lefölözés, „a külkereskedelmet szabályozó járandóság, amely az árpolitikával függ össze, tekintet nélkül arra, hogy milyen hasonlóságot mutat valamilyen adóval vagy vámmal”7. Alkalmazásának célja a közösségi termelők számára állandó és jövedelmező árszint kialakítása, mértéke ezért az importált terméktől és a behozatali időpontoktól függően változott. E változó mértékű terhelés eredményeképpen az importár magasabb volt a küszöbárnál, amelyet úgy alakítottak ki, hogy az importtermék ára soha nem mehetett az irányár alá a fogyasztói piacokon. A lefölözés értékét úgy határozták meg, hogy a szállítási és kereskedelmi költségekhez hozzáadták a legalacsonyabb importárat, az így kapott értéket kivonták az EK-irányárból, és ezt a különbözetet terhelték lefölözésként a behozott árura. A lefölözés alkalmazásának eredményeként az importáru csak jóval drágábban léphetett a Közösségbe, mint az EK-n belül termelt termék -ezt a közösségi preferencia előtérbe kerülésének tekintették, amely azonban korántsem a szabadpiaci verseny elvén alapul. A változó lefölözés mellett, egyes termékek (pl.: marhahús) importját vám is, illetve alap- és pótlefölözés is terhelte (pl.: sertés, baromfihús, tojás). A közösségi preferencia a fontosabb termékcsoportoknál (gabona, cukor, tej, marhahús) ma is fokozottabban érvényesül. Fontos megjegyezni, hogy csak az EK használta ezt a terhelést, és 30 éven át nem is volt hajlandó tárgyalni a megszüntetéséről. Azonban a GATT uruguayi fordulója (1986-1994) lezárásaként aláírt agrárkereskedelmi megállapodás többek között a 7

Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 306.o. 2. bekezdés

17


lefölözés megszüntetetését is eredményezte. A megállapodás, amely az EU-ban 1995. július 1-jétől lépett hatályba, rögzíti, hogy az importkorlátozások csökkentése előtt a korábbi nem vámjellegű piacvédelmi intézkedéseket vámegyenértékesíteni kell, majd ezt az értéket kell hat év alatt (1995 és 2000 között ) 36%-kal mérsékelni. A tarifikáció révén nem csupán ellensúlyozni lehetett a lefölözés megszűnése miatt kieső bevételt, hanem többletbevételhez is lehetett jutni, hiszen az induló (specifikus) vámok szintje meghaladta a lefölözés mértékét. Ennek oka, hogy az induló vámok kiszámításánál az EU az 1986-88. évi bázisidőszakot alkalmazta, és nem véletlenül, hiszen amíg az Egyesült Államok „részesedése a világ agrárélelmiszer-ipari exportjából 1980 és 1986 között 22,6-ről 16,1 százalékra csökkent, a gabonaexportot illetően pedig, 50,6-ről 30,2 százalékosra”8, addig az európai országok részesedése fokozatosan nőtt. Egyes termékeknél, pl.: gabona, rizs, a specifikus vámok értékét maximumnak veszik, és ehhez képest alkalmaznak változó terheléseket. A termékek többségét értékvámmal súlytják, amelyet referenciaárak és minimális importárak egészítenek ki. Ha az importár a referenciaár alatt van, kiegyenlítő vámot alkalmaznak (lásd a Melléklet 2. táblázatát az agrártermékek importterheiről). 1.2.4.2. Az általánostól eltérő importrezsim Az EU különböző nemzetközi megállapodások alapján, az előzőekben ismertetett általános importszabályozástól eltérő szabályozást alkalmazhat a GSP (általános preferenciarendszer) keretében egyes termékekre és országokra vonatkozóan, például: az ACP-országok számára a loméi egyezmény értelmében, a Mediterrán szerződést és az Európai Megállapodást aláíró országok, köztük Magyarország számára. A preferenciák legjellemzőbb formája a kedvezményes vám, amely alacsonyabb, mint az MFN-vámok, azaz a WTO tagországokra vonatkozó, a legnagyobb kedvezmény elve alapján megállapított szerződéses vámok. A vámkvóta feletti importmennyiségre viszont már az MFN-vámot vetik ki. 1995-ig használták (meglehetősen ritkán) a védőzáradékokat, amelyekről a Tanács, valamely tagország vagy a Bizottság javaslata alapján, hozott döntést, vélt vagy valós piaczavarás megszüntetése céljából, harmadik országból származó termékek 8

Somai Miklós: GATT-ból a WTO-ba: az Uruguayi forduló előzményei és eredményei, Külgazdaság 1997/10, 19.oldal 3. bekezdés

18


importjának

megakadályozására. 1995-től már csak a WTO mezőgazdasági

megállapodás szerinti védőintézkedéseket lehet alkalmazni. A Tanács határozza meg, a Bizottság javaslatára és Parlament véleményezése után, a tagországok által alkalmazható védőintézkedésekre vonatkozó általános szabályokat. De a Bizottság is hozhat döntést e témában, saját javaslatára vagy a tagállamok kérésére. 1.2.4.3. A Közösség exportját szabályozó rendszer Tilos az export vámokkal, és mennyiségi korlátozásokkal való akadályozása, viszont lehetséges a gazdálkodók termékeinek külföldi piacokon való értékesítésének a támogatása. Az exporttámogatás, azaz inkább visszatérítés a közösségi és a világpiaci ár közötti különbséget egyenlíti ki, így a termelők állandóan jól jövedelmező árszintet érhetnek el, bár a támogatás összege folyamatosan csökkent, mert a WTO-megállapodás a támogatás összegének 36%-os, és a támogatott volumen 21%-os mérséklését írta elő 2000 végéig. Ha azonban valamely termékből hiány mutatkozik a világpiacon, a belső piaci kínálat biztosítása érdekében, a Közösség korlátozhatja a kivitelt, például: exportadó kivetésével.

1.3. A piaci szervezetek fő típusai Mivel a piacrend kialakítását, működését erősen befolyásolják az adott termék előállítási, külkereskedelmi, felhasználási jellemzői, az egyes piaci szervezetek másképpen, és más eszközökkel működnek. Vannak, amelyek a termeléshez nyújtott támogatási és az intervenciós mechanizmus szerint működnek, míg mások csak egy egyszerű intervenciós vagy támogatási rendszert érvényesítenek, illetve egyes termékeket csupán vámvédelemben részesítenek. Ennek alapján az agrárpiaci rendtartásoknak 4 típusa különböztethető meg: 1) Intervenció: Intervenciót alkalmazó piacrendekben, a belső árak stabilitása és a megfelelő gazdálkodói életszínvonal biztosítása érdekében az intervenció adminisztratív árakkal

kapcsolódik

össze.

E piaci

rendtartásokhoz

tartozik

az

EU 19


agrártermelésének 70%-a. Az intervenciós rendszer szabályozási körébe elsősorban az alapvető termékek tartoznak: cukor, tej és tejtermékek, sertéshús, friss zöldségek (kivéve a banán) és gyümölcsök, asztali borok. 2) Intervenció és termelési támogatás: A szigorúbban szabályozott rendtartásokban, amelyek szintén alapvető termékeket foglalnak magukban, az intervenciós rendszer termelési támogatással egészül ki (tej és tejtermékek -2005-től-, juh- és marhahús, rizs, olívaolaj, gabona, olajos magvak, mazsola). A KAP átalakítása és a WTO-megállapodás következtében,

tulajdonképpen

a

gazdálkodók

bel-

és

külpiaci

versenyképességének kialakítása miatt, csökkenteni kellett az intervenciós árakat. A kieső jövedelmet a közvetlen támogatások kompenzálják. A világpiaci és a belső piaci ár között különbséget export-visszatérítéssel hidalják át. Ugyanakkor a rendtartásba tartozó termékek behozatalát szigorú szabályokhoz kötik. 3) Termelési támogatás: A támogatások és a Közösségen kívüli országokkal folytatott kereskedelem módozatainak meghatározásával az árak stabilitása válik lehetővé. Az ide tartozó termékek: len és kender, száraztakarmányok, gyümölcs és zöldségalapú feldolgozott termékek, dohány, komló, vetőmagvak, banán. 4) Vámvédelem: A közös piaci szervezet a piacok egyensúlyát és a termékek eladását biztosítja a termékek áruba bocsátásának megkönnyítésével, behozatali mennyiségi korlátok meghatározásával. A vámvédelemben részesülő termékek: baromfi, tojás, zsiradékok, élőnövények és virágkertészeti termékek, valamint más közös piaci szervezethez nem tartozó termékek.

1.4. Az Európai Unió költségvetése és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap

20


A Közösség költségvetéséhez az első 12 évben a tagországok járultak hozzá közvetlenül. 1970-től teljes egészében közösségi bevételekből fedezik a kiadásokat. Az Európai Unió költségvetésébe befolyó összegek négy fő részből tevődnek össze: a) vámok:a nem tagállamokkal folytatott kereskedelem vonatkozásában a Közös Vámtarifa alapján bevezetett vámok és egyéb kötelezettségek; b) mezőgazdasági lefölözések: a közös mezőgazdasági politika keretében, harmadik államokkal folytatott kereskedelemre vonatkozóan a közös agrárpiaci

rendtartás

alapján

kivetett

illetékek,

díjak

vagy

egyéb

kötelezettségek, valamint 1995. óta a közös cukorpiaci rendtartás keretében a cukorra, izoglükózra és inulin szirupra kivetett illetékek; ) ÁFA: Annak érdekében, hogy az ÁFA forrás minden tagállam vonatkozásában objektív és igazságos elveken meghatározott forrás legyen, szükség volt a tagállamokban alkalmazott hozzáadott érték adó rendszerek harmonizálására, hiszen a beszedett adó összegére vetített kulcs alapján került a tagállamot terhelő ÁFA forrás mértéke meghatározásra. Ennek a harmonizációnak alapját a 388/1977/EGK számú ún. hatodik ÁFA irányelv teremtette

meg,

amely

által

lehetővé

vált

valamennyi

tagállam

vonatkozásában azonos kritériumok alapján számított alap meghatározása. A forrás alapját jelenleg minden tagállamban a beszedett ÁFA összege adja, de ez az összeg legfeljebb a tagállam GNP-jének 50%-áig vehető figyelembe. A befizetendő rész ennek az összegnek 2003-ig a 0,75%-a, 2004-től a 0,50% százaléka. ) GNP meghatározott része: „negyedik forrás”-ként (Delors-I. csomag, 1988.)

a

tagállamok

GNP-je

alapján

számított,

változó

mértékű

kiegyensúlyozó forrás, de ugyanakkor maximalizálták az összes saját forrás arányát a GNP-ben, amely jelenleg 1,27 %9 Az EU költségvetésének bevételi oldalán nincsenek tehát EU által beszedett adók. A költségvetés egy hitel felvételére nem képes egyszerű háztartás kiadási tervéhez hasonlítható, mert kiadásai végesek, a beérkezett jövedelem függvényében valósíthatók meg, ha nincs pénz, nincs plusz támogatás sem. Az Unió költségvetési forrásainak nagy részével az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (továbbiakban. EMOGA) gazdálkodik, a 2003. évi 9

A költségvetésre vonatkozó adatok forrása: TABLEAU A : PERSPECTIVES FINANCIERES EU-15 http://www.europa.eu.int/comm/budget/pdf/financialfrwk/perspfin/tbl20002006eur15.pdf

21


költségvetésben a mezőgazdasági kiadások az összes kifizetések 44,9%-át tették ki. A közös agrárpolitikai intézkedések finanszírozására szolgáló EMOGA a strukturális alapok egyike, ám -jelentőségére való tekintettel- azoktól elkülönítve szerepel a költségvetésben. 1962-es létrehozásához a RSz 40. cikkének 4. bekezdése teremtette meg az alapot, amely szerint a közös piacrend céljainak megvalósításához lehetőség nyílt egy vagy több mezőgazdasági orientációs és garancialap létesítésére. A nevében is megmutatkozik, hogy két osztálya van: a Garancia- és az Orientációs osztály. A Garanciaosztály a piaci és ártámogatási politikával foglalkozik, költségvetéséből fedezik az exporttámogatásokat, az intervenciós kiadásokat, az agrárpiaci rendtartások kifizetéseit (pl.: meghatározott termékek termelésének támogatása), a piaci támogatásokkal együtt járó vidékfejlesztési eszközöket. Kiadásai a Mezőgazdaság címszó alatt szerepelnek a költségvetésben. Az

Orientációs

osztály

struktúraátalakítás

finanszírozásának

eszköze,

kiadásaiból a Garanciaosztály által nem finanszírozott vidékfejlesztési programok költségeit fedezik. Céljai között a termelési feltételek, a termelési struktúra és a termékek minőségének, valamint a termékek értékesítési feltételeinek és piaci értékesítési

szervezetének

javítása

szerepel,

rövidebben:

a

mezőgazdaság

szerkezetátalakításának finanszírozása. Kiadásai a Strukturális politika címszó alatt szerepelnek az Unió költségvetésében. (lásd Melléklet 3. táblázat) Az Alapok irányítását a tagállamok és a Bizottság együttműködése keretében szerveződő EMOGA Bizottság

látja el. Tagállamok által felállított Kifizető

Ügynökségek ellenőrzést gyakorolnak annak érdekében, hogy a beérkezett kérelmek összhangban legyenek a közösségi szabályozással (még a pénzfolyósítás előtt), illetve a kifizetett összegek pontosan jelenjenek meg a könyvelésben, és a kért dokumentumok határidőre és a rendelkezéseknek megfelelően készüljenek el. A tagállami ügynökségek havonta juttatják el költségkimutatásaikat a Bizottság részére. Az EMOGA kiadásainak fedezéséhez szükséges hiteleket a tagállamok előfinanszírozási rendszerben vehetik igénybe

1.5. A KAP döntéshozatali rendszere A Közös Agrárpolitika megalkotásával a mezőgazdasági szektort beépítették a Közösség intézményi rendszerébe, így, főként az agrárpiac-politika, a szupranacionális 22


jogalkotási és döntési folyamatba illeszkedik. A közös piacrendek kialakítása és érvényesítése a tagállamok mezőgazdasági minisztereit tömörítő Tanács és az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. A javaslatok megfogalmazását, amelynek során figyelembe veszik a mezőgazdasági politika gazdasági, pénzügyi, szociális és környezeti vonatkozásait is, a Bizottság saját maga kezdeményezheti, vagy pl.: a Tanács kérésére. A javaslat előkészítő fázisába bevonják az adott piacrend érdekeltjeiből álló tanácsadó bizottságokat, valamint a szakmai és érdekképviseleti szervezeteket. E szervezetek közül az Unió agrárszövetségeinek szervezete (angol rövidítéssel: COPA) bír a legnagyobb érdekérvényesítő erővel, de jelentős szerepe van a mezőgazdasági szövetkezetek közösségi szervezetének (COGECA), a fiatal farmerek szervezetének (CEJA), a fogyasztói szervezetek szövetségének (BEUC). A Tanács ügyel a meghozandó döntések politikai vonatkozásaira, a mindenki számára elfogadható megállapodások kialakítására törekszik, hiszen az egyes tagállamok érdekeinek és prioritásainak figyelembe vétele nélkül nem lehet a közösségi érdekekkel harmonizáló intézkedéseket foganatosítani. Ez azért is fontos, mert a mezőgazdaságban, az ágazat jellegéből következően, számos döntést, mint például: az éves árfelülvizsgálathoz kapcsolódókat, időben, halogatás nélkül kell meghozni. Mivel az egyes tagállamok agrárstruktúrája, és az ágazat nemzetgazdasági szerepe jelentős eltéréseket mutat, a KAP zökkenőmentes működéséhez, számos politikai döntésre van szükség. A KAP döntéshozatali rendszerének fontos eleme az évente ismétlődő árfelülvizsgálat, amelynek keretében számos jelentős döntést hoznak. Az eljárás elemei között az intézményi árak, az egyes piacrendek esetleges módosításai, monetáris intézkedések és agrárpolitikai jövőkép szerepel. Az vizsgálat előkészítése a Bizottság alá tartozó, kb. ezer tisztviselőt számláló és 11 szakigazgatóságot tömörítő, Mezőgazdasági Főigazgatóság feladata. A Főigazgatóság felelős az agrárpolitika és a vidékfejlesztés érvényesítéséért. Az előkészítés és a Tanács döntése között kb. 6 hónap telik el. Az eljárás szakaszait az alábbiakban foglaljuk össze10:

Technikai előkészítés a Bizottság apparátusában: a termelés, a készletek, az árak, az export-importfolyamatok áttekintése.

10

Az eljárás menetének összefoglalása a Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 6.3. része alapján készült.

23


Formális

és

informális

egyeztetések

a

Bizottság

és

kormányzati,

érdekképviseleti, illetve független szakértők között.

A termelési ágak (növénytermelés, állattenyésztés, kertészet) és piaci szervezetek szerinti tervezetek egységesítése a Bizottságban. Ebben a szakaszban

különös

figyelmet

fordítanak

a

költségvetés

kínálta

lehetőségekre, a preferenciákra, valamint a meghozandó intézkedések lehetséges politikai következményeire.

A Bizottság döntése -az érdekek figyelembe vételével-.

A Bizottság a Tanács elé terjeszti javaslatát, amelyet a Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Parlament is véleményez. A javaslat megvitatása több lépcsőben történik, és ebben a szakaszban már a nemzeti agrárgazdaságokra gyakorolt hatásokat is vizsgálják, szakértők bevonásával.

A várható döntésre a nemzeti és közösségi érdekképviseletek intenzív lobbija a reakció, amelynek legfőbb előnye, hogy felszínre kerülnek a különböző érdekek, és hogy nagyobb valószínűséggel születik mindenki számára elfogadható kompromisszum.

A Tanács döntése az agrárpolitikai feltételek figyelembe vétele mellett.

A Bizottság kötelezettségeit a Közösségi rendeletek és a Tanács irányelvei szabják

meg.

A

megvalósításában,

Bizottságnak amelynek

nagy

szerepe

működését

van

a

folyamatosan

Közös

Agrárpolitika

figyelemmel

kíséri.

Tevékenysége azonban nem csupán a szabályok alkalmazásából áll, hiszen a Tanács a gyors intézkedést igénylő ügyekben a Bizottságra ruházta a döntés jogát. Ilyen terület az intervenciós, a támogatási és az export-visszatérítési rendszer működtetése. Ezt az önálló döntési jogot a tagállamok delegáltjait tömörítő management bizottságok tevékenysége egészíti ki, amelyeket a Bizottság a döntések meghozatala előtt tájékoztat. A gyakran és rendszeresen ülésező management bizottságok esetleges negatív véleménye halasztó hatállyal bír, mert a Bizottság nem intézkedhet azonnal, a kialakuló vitájukban a Tanács dönt.

24


2. KAP-REFORMOK A közös mezőgazdasági politika a közösségi politikák legköltségesebb szeletét alkotja. A 2003. évi költségvetésben a mezőgazdasági kiadások az összes kifizetések 44,9%-át adták. A közös agrárpolitika -Szerződésben meghatározott- céljai közé tartozik a mezőgazdaság versenyképességének növelése, a mezőgazdaságból élő népesség számára megfelelő életszínvonal biztosítása, a piacok stabilizációja, az ellátás és a fogyasztók számára megfelelő árak biztosítása. Miután ezeket az eredeti célokat már régen sikerült elérni, a mezőgazdasági politika eszközrendszerét a 90-es évek reformjai

során

további

célok

eléréséhez

kezdték

hozzárendelni.

A

közös

mezőgazdasági politika céljai között megjelent a mezőgazdasági árak világpiaci árakhoz való közelítése -csökkentése-, a vidékfejlesztés, a többlettermelés csökkentése, a környezet védelme és új tevékenységek mint pl. a turizmus fejlesztése. Mindezek között kiemelkedő jelentősége van a vidékfejlesztésnek, amely a közvetlen mezőgazdasági célok mellett a közös mezőgazdasági politika második pillérévé vált.

2.1. A KAP első 30 éve A Római Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kialakított Közös Agrárpolitika jól működött: az 1960-as évektől minden tagországban fejlődött a mezőgazdaság. Az ekkor még csak hattagú EGK-ban a legfontosabb mezőgazdasági termékekre közös piaci rendtartásokat alakítottak ki. A keresletet és a kínálatot egységesen alkalmazott eszközökkel befolyásolták. A termelők jövedelmét a magas adminisztratív árak garantálták. Minden intézkedés, az intervenciós felvásárlások, a vámok, az export- és a termelési támogatások, ehhez az árhoz igazodtak, így jóval magasabb árszínvonalat értek el, mint a világpiaci ár. Ez azt is jelentette, hogy a belső piaci fogyasztóknak többet kellet fizetni az élelmiszerekért, ugyanakkor a magas termelői jövedelmek a családi gazdaságok fennmaradását és megerősödését eredményezte. A közös agárpolitikának volt köszönhető a termelés műszaki színvonalának, hatékonyságának az előállított termékek mennyiségének növekedése is. A hetvenes években vezették be az első állat- és növény-egészségügyi, állatvédelmi, élelmiszer-minőségi, higiéniai szabályokat (horizontális szabályozások), és a határokon átnyúló problémák kezelése érdekében megkezdődött az előírások 25


egységesítése. Kidolgozták a vidékfejlesztési irányelveket, amelyek keretében igyekeztek megoldani a természeti vagy közgazdasági adottságok miatt kedvezőtlen helyzetben levő termelők problémáit, s kielégíteni a termelési szerkezet átalakítására, a vidéki térségek átfogó fejlesztésére vonatkozó igényeket. A szabályozás azonban egyértelműen a termelés bővítésére ösztönözte a gazdákat, amelynek eredményként az EGK önellátó lett, később, pedig egyre gyakrabban keletkeztek nehezen és drágán értékesíthető feleslegek. Az 1980-as években mutatkozó válságjelek egyik okaként, tehát az említhető, hogy a termelői jövedelmek támogatása a világpiaci árakhoz képest igen magas árakat garantáló intervenciós rendszerben valósult meg, a belső árakat jóval a világpiaci fölött állapították meg. A mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkekre is kiterjesztendő vámunó csak úgy működőképes, ha figyelembe veszik a legkevésbé hatékonyan termelő gazdálkodók érdekeit is. „A versenyképességi hátrány származhatott a gazdasági méret elégtelenségéből (a kis- és közepes birtokok jelentős részére ez igaz), illetve a közösségi átlagnál nagyobb költségigényből (a magas élet- és bérszínvonalú és/vagy kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező régiókban működő gazdaságok ilyenek).”11 Az intervenciós ár szintjét úgy alakították ki, hogy mindenki meg tudjon élni a mezőgazdaságból. Ez azonban túltermelést, strukturális feleslegeket, a környezet túlzott mértékű terhelését és költségvetési zavarokat okozott. A válság másik oka: a magas árszintet magas vámokkal és nem vámjellegű eszközökkel kellett megvédeni az olcsóbb külpiaci áruktól, a többlettermelést pedig hatalmas exporttámogatással lehetett „levezetni”. E

belső

problémák

kereskedelempolitikai

konfliktusokat,

azaz

külső

problémákat idéztek elő a világpiac egyéb szereplőivel, főként az Egyesült Államokkal. Mivel az ár- és jövedelempolitika összefonódását továbbra is fenn akarták tartani, ezért a nehézségek orvoslására megszorító ár- és támogatáspolitikát, mennyiségi korlátozásokat, stabilizációs szabályozást alkalmaztak, de ezek nem jártak sikerrel. Ennek ellensúlyozására bevezették a termelés mennyiségi korlátozását is. 1984-ben, például döntöttek a tejkvótáról, amely a korábbi termelés kb. 90%-át tette ki. Négy év múlva életbe lépett a globális termelésszabályozás, amely egy-egy tagország egész termelésére vonatkozott. Elfogadták a területpihentetési programot, amely szerint, ha a termelők önkéntesen, legalább 20%-kal csökkentik megművelt szántójukat, akkor 5 11

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI Műhelytanulmányok, 47. szám 2003. augusztus, 4. o. 2. bekezdés

26


évre jogosulttá válnak a támogatásra. A siker igen mérsékelt volt, mert sok termelő a leggyengébb földjét vonta ki a termelésből, és a jó minőségű földjeikbe többet ruháztak be, ahol így ott többet termeltek. Az 1986-ban kezdődő GATT-forduló és a belső működési zavarok miatt az agrárpolitika teljes reformja vált szükségessé, amelynek alapját a Bizottság 1991-ben kiadott Reflection Paper-je körvonalazta. A reformintézkedések ereje azonban sokat enyhült ehhez képest.

2.2. 1992: A KAP-reform irányvonala: decoupling A KAP jelentős reformját szolgáló McSharry-tervet a Tanács 1992. májusában fogadta el. Legfontosabb célkitűzése az ár- és jövedelempolitika szétválasztása (decoupling) volt. Az intézkedések, nevezetesen az adminisztratív árak csökkentése, elsősorban a szántóföldi növénytermesztést és szarvasmarha-tenyésztést érintették. A termelőket ért veszteségeket a területtől, az állatlétszámtól függő közvetlen kifizetésekkel kompenzálták. Kötelezővé tették a szántó egy részének ugaroltatását, Elindították az agrár-környezetvédelmi programot, támogatást kapott a mezőgazdasági területeken végzett erdőtelepítés, a gazdák korai nyugdíjazása. Elhatározták, hogy az agrárágazat támogatási összegének nagyobb hányadát fordítják strukturális programok finanszírozására. A programok támogatási területei, például: a vizek védelme, erdősítés, biológiai mezőgazdaság fejlesztése, a környezet fokozott védelmét elősegítő technológiák alkalmazása.

2.2.1. A reform alapelemei A reform elemei a következők voltak: 1. Az agrárárak csökkentése: Az adminisztratív árak csökkentése leginkább a gabonapiacot érintette, amelynek oka jelentőségében keresendő: egyrészt a földek nagy részén zajlott gabonatermelés, másrészt -a takarmánynövények miatt- fontos kapocs a két főágazat, a növénytermelés és az állattenyésztés között. Egyéb piaci szervezetekben is csökkentek az intézményes árak, de a tervezettnél kisebb mértékben. 27


2. A közvetlen támogatás és a termelés szabályozása: A közvetlen támogatásokat a reform keretében vezették be a gabona- és a szarvasmarhaszektorban az árak csökkentése miatt a termelőket ért veszteségek kompenzálására. A premizálható mennyiséget viszont korlátozták, a kifizetést, pedig szigorú feltételekhez kötötték. A legnagyobb változás az ún. GOF-növények (Gabonafélék, Olajosmagvak, Fehérjetakarmányok) szektorában ment végbe, ahol a garantált minimumárakat közelítették a világpiaci árakhoz „(pl. a gabona átvételi árát 1992/93 és 1995/96 között összesen 35%-kal csökkentették”12, a termelőket, pedig a várható bevételkiesés miatt közvetlen támogatással kárpótolták. A kompenzáció feltétele a kötelező ugaroltatás volt a földterület meghatározott hányadán. A reform által érintett másik terület a marhahús szektor volt, ahol az intervenciós árakat 15%-kal csökkentették. Az extenzív, környezetkímélő gazdák kárpótlását a részükre már korábban is fizetett különböző prémiumok felemelésével oldották meg. 0. A kistermelők preferálása: A kistermelők mentesülnek a termelési korlátozás alól. Kistermelőnek számít az, akinek földje maximum 92 tonna gabona termelésére alkalmas, ami átlagos minőségű föld esetén- kb. 20 hektár földterületet jelent. Az ekkor már 12 tagú Közösségben „ebbe a kategóriába az egy hektáron felüli területtel rendelkező gazdaságok 80%-a, a földterület 26%-a tartozik.”13 0. A külterjes gazdálkodás ösztönzése: A növénytermelésben csökkent a terméshozamok növelésére való ösztönzés, az állattenyésztésben a takarmányterület állatterhelésének mérséklése volt a cél. Csak az a gazda kaphatott prémiumot, akinek a gazdaságában az állatsűrűség nem haladta meg az előírt mértéket.

12

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI Műhelytanulmányok, 47. szám 2003. augusztus, 6. o. 1. bekezdés 13 Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 325.o., 1.bekezdés

28


0. Választási lehetőség a gazdák számára: Minden gazdának meg van a lehetősége arra, hogy vagy vállalja a területpihentetést

földterületének meghatározott

hányadán

-természetesen

prémium fejében-, vagy nem vesz részt a programban, de ezzel együtt lemond a premizálásról is. Akik eleget tesznek a program feltételeinek, a területpihentetési prémiumon

kívül,

bázisterületük

meghatározott

részére,

megkapják

a

gabonafélékre, olajos növényekre és hüvelyesekre érvényes prémiumot. A kistermelők preferenciája itt is érvényesül: a területpihentetési kötelezettség nem vonatkozik rájuk, de csak a gabonafélék prémiumát kapják meg a területükre. 0. A természeti környezet megóvása: A reform kiegészítő intézkedése a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő, extenzív termelés ösztönzése, a kedvezőtlen adottságú területeken

gazdálkodók

segítése,

a

termékfeleslegek

csökkentése.

A

tagországok nemzeti programok keretében határozzák meg, hogy egyes területeiken, térségeikben milyen intézkedések alkalmazása szükséges és lehetséges. A termelők a tagországok hatóságaival legalább 5 évre szóló szerződést kötnek, vállalva a követelmények betartását. A támogatások területi differenciálásának célja az egyes körzetek elnéptelenedésének megakadályozása.

2.2.2. A reform tapasztalatai A) pozitív következmények: Az ár- és jövedelempolitika szétválasztását célzó reform eredményeként az addigi, a fogyasztói árakon keresztül finanszírozott, támogatási rendszert egy közvetlen kifizetéseken alapuló modell váltotta fel, azaz a költségvetésben megjelenő eszközökkel, átlátható, statisztikailag igazolható módon finanszírozza a KAP működését. Az adminisztratív árak csökkentése mérsékelte az export-visszatérítés iránti igényt, és a raktárkészleteket. Ezekből következően megváltozott az országok részesedése az EMOGA Garaciaalapjából. A reform legnagyobb nyertese Franciaország

29


volt, de jól járt még Spanyolország, Nagy-Britannia, Görögország, Németország és Írország is. Az 1992. május 21-én elfogadott reformnak és az 1992 decemberében, a GATT uruguayi

fordulójának

égisze

alatt

megkötött

Blair

House-megállapodásnak

köszönhetően elhárult a kereskedelmi háború veszélye a világ két legnagyobb agrárexportőre, az EK és az USA között. Ennek szemléltetéséhez röviden szót ejtek a GATT-fordulóról és a két gazdasági hatalom közötti vitáról. A

világpiacok

megszerzéséért

folytatott

verseny

középpontjában

az

exporttámogatások álltak, az EU által nyújtott magas exportszubvenciók alacsony világpiaci árakat generáltak, és ez nyilvánvalóan sértette az USA kereskedelmi érdekeit is. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy „a veszteségfinanszírozásra épülő amerikai agrárpolitika burkolt exporttámogatásnak tekinthető. Bármikor szabadul meg ugyanis a termelő az árujától, ugyanakkora jövedelemhez jut. Ha nem számíthatna ….a deficitfinanszírozásra, akkor nyilván kivárná a magasabb piaci áralakulást.”14 A Blair-House-megállapodás jelentősége abban áll, hogy GATT/WTO –ban a támogatások besorolásához alkalmazott piros, sárga és zöld dobozok mellé megalkották a kék dobozt is. Az agrárpolitika terén nincsenek tiltott, vagyis piros dobozos támogatások, hiszen a mezőgazdaság speciális tulajdonságai miatt nem lehet megtiltani egy országnak, hogy segítse a termelőit. A Forduló feladata az volt, hogy keretet szabjon a piactorzító hatású támogatásoknak, azaz az exportszubvencióknak, a piacvédő eszközöknek és a termeléshez, valamint az árakhoz kapcsolódó belső támogatásoknak. Ez utóbbit kellet meghatározott mértékben csökkenteni (sárga doboz). A kék dobozba kerültek a közvetlen támogatások (földalapú támogatás, állatprémium), „amelyek odaítélését a kínálat kotrolljához kapcsolódó programokban való részvételhez kötik”15, és amelyek, megállapodás révén, mentesültek a támogatásleépítési kötelezettség alól, de egyidejűleg maximalizálta is a mértéküket (1992-es szinten). B) negatív következmények: Az átalakítás azonban csak részlegesen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, igaz, ez nem érte váratlanul a szakembereket, hiszen az eredeti elképzeléseknél jóval „puhább” változat került elfogadásra és megvalósításra. A gabonapiacon kívül van még 14

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI Műhelytanulmányok, 47. szám 2003. augusztus, 8. lábjegyzet 15 Somai Miklós: GATT-ból a WTO-ba: az Uruguayi forduló előzményei és eredményei, Külgazdaság 1997/10, 19.oldal 1. bekezdés

30


néhány hasonló jelentőséggel bíró piaci szervezet is, amelyeket viszont nem érintettek a módosítások. Ilyen terület például: a tej és tejtermékek, valamint a cukorpiac. További negatív tapasztalat, hogy a nyolcvanas évekre kialakult túltermelési válság miatt bevezetett, közvetlen kifizetésekkel kompenzált termeléskorlátozó intézkedések folyományaként egy bonyolult és piactorzító hatású, túlkompenzált, és így jelentős összegeket felemésztő, rendszer alakult ki. A rendszer bonyolultsága, pedig hatalmas, nehézkes és drága adminisztrációhoz vezetett. Azzal, hogy átláthatóvá vált az immáron költségvetésből nyújtott támogatási rendszer, a termelők a költségvetés lehetőségeinek, megszorításainak vannak kiszolgáltatva, ráadásul jó eszköz lett a mindenkori politikai játéktéren. A közös költségvetés nettó befizetői romlani látták költségvetési pozíciójukat, annak ellenére, hogy az agrártermelőik jól jártak. Az alábbi táblázat a nettó költségvetési pozíciók változását mutatja a reform bevezetésének idején: 4. Táblázat: A nettó költségvetési pozíciók változása 1992 és 1995 között

Németország Nagy-Britannia Hollandia Svédország Ausztria

1992 Md ECU -9,56 -2,26 -0,82 -

GDP % -0,62 -0,28 -0,33 -

1995 Md ECU -13,20 -4,64 -1,92 -0,90 -0,86

GDP % -0,72 -0,55 -0,64 -0,53 -0,49

Forrás: Somai M.: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI Műhelytanulmányok, 47. szám 2003. augusztus, 1. táblázat

A 90-es évek közepétől újabb nehézségek mutatkoztak, egyrészt a BSE- járvány miatt a marhaszektorban ismét eladhatatlan fölöslegek keletkeztek, illetve a termelők az ugaroltatási kötelezettségüknek a leggyengébb földterületük pihentetésével tettek eleget, ráadásul a jövedelemveszteségeiket a gyorsuló technikai fejlődésnek köszönhetően igen hamar ledolgozták, tehát a támogatással nem létező veszteségeket kompenzáltak.

2.3. 1999. márciusi berlini csúcs: újabb reform Az 1992-es agrárreform hatására csökkent a mezőgazdasági kiadások aránya a közös költségvetésen belül. A nyolcvanas évekbeli kétharmados arányról a kilencvenes évek közepére a mezőgazdaság részesedése az EU költségvetésének 45-50%-ára mérséklődött. A reform összességében kedvező folyamatokat indított el a Közösség 31


mezőgazdasági támogatáspolitikáján belül, ugyanakkor -mivel intézkedései nem voltak sem elég átfogóak, sem elég mélyrehatóak- annak fő ellentmondásait és legnagyobb problémáit mégsem tudta hosszú távra megoldani. A kilencvenes évek végén a GATT/WTO tárgyalások eredményeként elhatározott világpiaci liberalizálás, valamint az Unió keleti bővítéséből adódó kihívások a CAP további átalakítását ismételten halaszthatatlanná tették. A kialakult rendszer tehát korántsem volt tökéletesnek nevezhető, viszont az agrárpolitika irányítói azt gondolták -újszerű konstrukciója miatt is-, hogy egy továbbfejlesztett változata alkalmas lehet a KAP hatékony működtetésére. Az átalakítás továbbvitelének feltétele az alábbi körülmények megfontolása volt: ) Az EU költségvetése egyre nehezebben fedezte a rendszer igényeit. ) Az akkori és a várható WTO-kötelezettségek a támogatások csökkentését, ugyanakkor a piacra jutás feltételeinek könnyítését igényelték. ) Az EU keleti bővítése megkérdőjelezte a KAP fenntarthatóságát. ) A gazdasági és monetáris unió az agrárgazdaságban is erősíteni fogja a versenyt a belső piacon.

2.3.1. Az Agenda 2000 javaslatai Az Európai Bizottság által 1997-ben megfogalmazott, majd 1998-ban módosított „Agenda 2000”, az Unió 2000 és 2006 közötti időszakra szóló költségvetési javaslatai az 1992-ben rögzített irányban igyekezett továbblépni a költségvetés legnagyobb kiadási szeletét jelentő agrár- és a strukturális politika átalakításának vonatkozásában. Fő célkitűzései között a mezőgazdaság versenyképességének növelése, a családi gazdaságon alapuló agrármodell fennmaradásának biztosítása, a támogatások igazságos elosztása és az egyszerűbb agrárpolitika kialakítása szerepelt. A célok megvalósításának eszközeként az intervenciós árak csökkentését és a termelői támogatások növelését jelölték meg. A támogatási rendszer átalakulása a termelés extenzivitásának és a környezet védelmének fokozását indítványozta. Fontos szempont volt még a tagállami érdekek fokozottabb érvényesítése és a vidékfejlesztési célok előtérbe kerülése. A javaslatok a szántóföldi növénytermesztést, a marhahús-, a bor-, a dohány-, az olíva- és a tejpiaci szervezetekre vonatkoztak. A kompromisszumos jellegére utal, hogy, például: a cukrot és egyes mediterrán termékeket nem érintett. 32


Kiemelték, hogy a KAP átalakításának a bővítés szempontjából is nagy jelentősége van, mert a rendszer új tagokra való kiterjesztéséhez elengedhetetlennek tartotta a reformok elfogadását.

2.3.2. A berlini csúcs döntései, az Agenda 2000 elfogadott intézkedései Egy évig tartó vita után, 1999 márciusában döntöttek Berlinben az újabb reformintézkedésekről. A termelési és jövedelempolitika korábbinál erőteljesebb szétválasztása mellett figyelembe vették a világkereskedelmi (WTO) megállapodásból fakadó követelményeket is. Célként fogalmazódott meg az európai mezőgazdaság versenyképességének fokozása, a vidékfejlesztés szerepének növelése, a kibővítésre való felkészülés. Az intézkedések 2000-2006 közötti időszakra vonatkoznak, de a közös piaci szervezeteket érintőek a 2006-2007-es, a tejpiaci szervezet esetében, pedig 20072008-as gazdasági évig terjednek. Az Agenda 2000 elfogadott verziójának főbb pontjai az alábbiakban foglalhatók össze:

Folytatják az adminisztratív árak, 1992-es reform által elkezdett, csökkentését, de -a kompenzációs támogatások egy részének megtakarítása érdekében- az eredetileg javasoltál kisebb mértékben. A költségvetés kímélése érdekében, az árcsökkentéseket ellensúlyozó kompenzáció csak részleges.

Nő a tagországok mozgástere a támogatások odaítélése, adagolásra és más célokra való felhasználása terén. A támogatások kiegészítéséhez a tagállamok a nemzeti globális összeget alkalmazhatják a marhahús és a tejpiaci szervezetben, ekképpen hatékonyabban kezelhetik a regionális különbségeket.

A közvetlen kifizetésekhez a tagországok környezetvédelmi kötelezettség teljesítését kérhetik. Ezt kölcsönös megfeleltetésnek (cross complience) nevezték el.

2000-től a tagállamok 20%-kal csökkenthetik a közvetlen támogatásokat (moduláció) abban az esetben, ha a gazdaságban alkalmazottak száma a küszöbérték alatt marad, a gazdaság teljesítménye, jóléte meghaladja a tagállam által meghatározott szintet, illetve ha a kifizetett támogatási összeg meghaladja a nemzeti szint meghatározott összegét. A megtakarítást, a tagállamok az előnyugdíjazás, a hátrányos helyzetű területek, az agrár-környezetvédelmi 33


intézkedések, az erdősítés és a vidékfejlesztés területén felhasználható közösségi források kiegészítésére fordíthatják.

A mennyiségi szabályozás vonatkozásában az ugaroltatás a terület 10%-ára vonatkozik, és a mennyiségi korlátok is megmaradnak. Ugyanakkor, elkezdték a tejkvóta leépítését, bár elég lassan, mert 2005-től kis mértékben növekszik a kvóta és csökkennek az adminisztratív árak, de a kvóta működését a 2007-2008as gazdasági évig fenntartják.

A közvetlen támogatások szerepét az Agenda 2000 tovább növelte, a támogatást a szántóföldi szektorban a GOF növényekre fizetik, mértéke az adott országban (régióban) az EU által elismert hozam nagyságától (regionális hozamtól) függ. A szarvasmarha- és juhtartók az állatállomány nagyságától függő támogatásban részesülnek. Megjegyzendő, hogy a közvetlen kifizetések célja mára a termelői jövedelem normatív módon történő kiegészítése lett, ezek teszik ki a mezőgazdasági támogatások többségét.

Kiemelt szerepet kapott a vidékfejlesztés, amely a közös piacrend mellett hivatalosan a KAP második pillérévé vált, de a mellé rendelt források továbbra is elmaradnak a támogatásokra fordítható összegekről. A ráfordításokat bemutató táblázatból az is kitűnik, hogy ugyanakkor csökkenteni kívánják a mezőgazdaságra összességében fordítható összegeket:

5. táblázat: Az Agenda 2000 mezőgazdasági előirányzata 2000-2006 Ráfordítások (millió euró 1999-es árakon) Mezőgazdaság - piaci támogatás - vidékfejlesztés (és kísérő intézkedések)

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

40 920 42 800 43 900 43 770 42 760 41 930 41 660 36 620 38 480 39 570 39 430 38 410 37 570 32 790 4 300 4 320 4 330 4 340 4 350 4 360 4 370

Forrás: Szűcs Tamás – Kende Tamás: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, 330. oldal 4. táblázat részlete

Az Agenda 2000 elfogadott döntéseivel az EU tett néhány lépést az agrárágazat világpiaci viszonyokhoz való alakítása és a Közösség bővítésre történő felkészülése irányába. Mélyreható változtatásokat azonban nem foganatosítottak, az EU vezetői mintha nem akarták volna vállalni a vele járó nehézségeket, a számos kompromisszum jelentősen enyhítette az eredeti elképzelések radikalizmusát.

34


2.4. A félidei felülvizsgálati jelentés 1999 márciusában, az Agenda 2000 elfogadásakor, az Európai Tanács kérte a Bizottságot, hogy 2002-2003 során készítsen félidei felülvizsgálati jelentést (MTR), amelyben kiigazításokat tehet több piaci szervezetet, főként a reform által érintetteket illetően.

2.4.1. Az MTR radikális reformjavaslatai Az Európai Bizottság 2002. július 10-én nyilvánosságra hozta az Agenda 2000 megvalósításáról készített félidős értékelését, de egyszerű kiigazítások helyett a korábbiaknál jóval radikálisabb változtatásokat javasolt. Eszerint a KAP további átalakítására van szükség annak érdekében, hogy az európai mezőgazdaság megfeleljen a változó piac, a nemzetközi kereskedelmi egyezmények, a termékminőség, az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem kihívásainak. Konkrét javaslatokat tettek a támogatási és a szabályozási rendszer átalakítására, egyszerűsítésére:

A közvetlen támogatásokat egyetlen, farmonként adható, de a termeléstől független támogatássá kell alakítani (decoupling).

A vidékfejlesztési programok (2. pillér) bővítése szükséges, a forrásokat az 1. pillértől, a támogatásoktól vonnák el e célra. Eszközei: 0. kötelező moduláció: évente 3%-kal növelve, a hetedik évtől 20%-os támogatáscsökkentés; 0. capping: a közvetlen támogatások farmonkénti maximalizálása (évente 300 ezer euró); 0. cross compliance: a közvetlen támogatások egészét „a termelők csak bizonyos (környezet-és állatvédelmi, illetve élelmiszer-minőségi) normák betartása esetén”16 kaphatnák meg.

A Bizottság szerint általánossá kell tenni a farmok kötelező könyvvizsgálatát.

A tervezetet a tagországok többsége részéről éles kritika érte. A KAP fő kedvezményezettjei -Franciaország vezetésével- úgy vélték, az Európai Bizottság túl 16

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI Műhelytanulmányok, 47. szám 2003. augusztus, 30.o. 3. bekezdés

35


messzire ment, a változtatások többségére nincs szükség. Mindenki egyetértett viszont azzal, hogy meg kell állítani a KAP-ra fordított kiadások növekedését, és egyszerűsíteni kell a szabályozást. A tagállami reakciókat is figyelembe véve 2003 januárjában a Bizottság konkrét rendelet-tervezeteket terjesztett elő, melyek számos területen visszalépést mutattak.

2.4.2. A változtatás indokai Bár a Bizottságnak eredetileg csak az Agenda 2000 célkitűzéseinek zökkenőmentes megvalósítására kellett volna javaslatokat tennie, az MTR-ben mégis egy radikális reform körvonalazódik. Ennek indokaként azt hozták föl, hogy az agrárminiszterek 2001. júniusi göteborgi Európai Tanácsra benyújtott javaslata alapján, a Bizottságnak a jelentést ki kellett egészítenie a környezeti hatásra és a fenntartható fejlődésre vonatkozó szempontokkal. E szempontok viszont meglehetősen tágak, így beleférnek olyan javaslatok, amelyek a közvélemény számára elfogadhatók, és a WTOtárgyalásokon is megállják a helyüket. A Közös Agrárpolitika nagyobb társadalmi elfogadottsága azért fontos, hogy a KAP-ra szánt kiadások továbbra is tarthatóak legyenek. Ennek érdekében, „erősíteni kell a gazdáknak a vidéki táj ápolásában, megőrzésében játszott szerepét, s ezzel párhuzamosan

csökkenteni

kell

a

termelés

mennyiségi

növelésében

való

érdekeltségét”17. Amennyiben a termelők jövedelmének kiegészítésére szánt közvetlen kifizetések teljesen függetlenek a termeléstől, illetve megszerzésüket egyidejűleg pl.: környezetvédelmi feltételek teljesítéséhez kötik, és a támogatási összeg egy részét vidékfejlesztési célra fordítják, akkor a kék dobozos támogatások zöld dobozossá alakulnak, és így a WTO-tárgyalásokon is más pozícióból indulhatnak. Az EU keleti bővítését viszont nem említették a változtatás fő okai között. Ám, nem hagyható figyelmen kívül, egyrészt, hogy a bővítés miatt - különösen a mezőgazdaság kapcsán - minden tagországnak voltak (vannak) ellenérzései és félelmei, ugyanakkor a KAP működtetésére mindannyian kevesebbet kívántak áldozni, másrészt, pedig azt, hogy egy félévvel később, a 2002 végén tartott brüsszeli csúcstalálkozón 2013-ig „befagyasztották” a KAP kiadásait.

17

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI Műhelytanulmányok, 47. szám 2003. augusztus, 31.o. 3. bekezdés

36


2.5. A legújabb KAP-Reform: 2003. június 26. A Bizottság 2003 januárjában újabb javaslatokat fogalmazott meg, hogy megfeleljenek az EU vezetői által időközben hozott nagy jelentőségű döntések kapcsán előállt új helyzetnek. (a 2002 végén tartott brüsszeli csúcstalálkozón 2013-ig befagyasztották a KAP-kiadásokat, Koppenhágában pedig döntés született tíz tagjelölt ország felvételéről.) Hosszú és kompromisszumokkal teli tárgyalások után, végül 2003. június 26-án fogadták el az EU agrárminiszterei a Közös Agrárpolitika legújabb átfogó reformját.

2.5.1. A reform okai és céljai A reform fő okaiként megjelölt tényezők „egybecsengenek” az MTR-ben felvázolt indokokkal. Egyrészt, 2003 szeptemberében újabb WTO-tárgyalásra került sor Cancúnban, Mexikóban. A tárgyalásokon, az EU komoly támadásokra számított agrártámogatási rendszere, ezen belül is a „kék dobozos” közvetlen kifizetések miatt. A világ vezető agrárexportőrei, főként az USA, továbbá a fejlődő országok már korábban is élesen kritizálták az EU agrártámogatásait, amelyek kereskedelem- és piactorzító hatásúak. Másrészt, az EU mezőgazdasága, a KAP korábbi, 1992-es és 1999-es, reformjai ellenére még mindig túltermelési gondokkal küzd. Ráadásul, bár a támogatásokat csökkentették, a KAP működtetése továbbra is magas költséggel jár. Végül, az Unió 2004. május 1-jei bővítésével az EU agrárterülete 29 %-kal, a termelők száma 55 %-kal gyarapodik, amely újabb terheket ró költségvetésre. Figyelembe véve a változtatást sürgető indokokat, az EU agrárreformjának a következő célok elérését kell szolgálnia: a) a mezőgazdaság versenyképességének növelése, illetve a túltermelés elkerülése, a készletek és az exportszubvenciók csökkentése érdekében a termelés piaci alapokra helyezése; b) a piaci stabilitás megteremtése és erősítése; c) a piacorientált és fenntartható mezőgazdasági termelés ösztönzése céljából a termékek helyett a termelők támogatása kerül előtérbe, ezért fontos a termelők jövedelembiztonságának erősítése, a jövedelmek társadalmilag igazságosabb

elosztása,

a

jövedelemdifferenciák

növekedésének 37


megakadályozása, valamint kiegészítő, illetve alternatív jövedelemszerzési lehetőségek megteremtése a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben egyaránt; ) kiegyensúlyozott támogatás a KAP második pillére, a vidékfejlesztés érdekében; ) a környezetvédelem, a növény- és állategészségügy, az állatjólét, az élelmiszer-minőség és az élelmiszer-biztonság kérdésének előtérbe állítása, hiszen a termelők számára elsődleges jelentőséggel bír a BSE-, a száj- és körömfájás járvány, valamint a génmanipulált és hormonkezelt termékek elterjedése következtében megingott fogyasztói bizalom visszaszerzése; ) a bürokrácia és az adminisztratív költségek csökkentése; a decentralizáció és a transzparencia növelése; ) az agrárköltségvetés stabilizálása.

2.5.2. A reform összetevői

A célok az alábbiakban ismertett, 2003. június 26-án elfogadott intézkedések érvényesítésével érhetők el. A rendszer 2005-ben lép életbe, de bevezetését a tagállamok 2007-ig elhalaszthatják, ugyanakkor a piaci verseny torzulásának és a nemzetközi kötelezettségvállalások betartása érdekében, szükség esetén, a Bizottság további intézkedésekről dönthet. )

decoupling18 Az agrárköltségvetés több mint kétharmadát képező közvetlen kifizetéseket

leválasztják a termeléstől, azaz a támogatások nem függnek a termelés mennyiségétől, önmagukban nem vezetnek túltermeléshez, nem torzítják a kereskedelmet és a versenyt, következésképpen kikerülnek a sokat támadott „kék doboz”-ból és a „zöld dobozba” kerülvén már WTO-konform támogatási formának számítanak. A támogatások és a termelés szétválasztása 2005-től lép érvénybe, de a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy 2007-ig átmeneti időszakot kérjenek az új rendszer bevezetésére, például annak érdekében, hogy ne induljon el a termőföldek tömeges elhagyása. Így a leválasztás mértéke nem lesz teljes: 18

A fejezetrészben található adatok az Európai Tanács 2003.június 11. és 26. közötti luxemburgi ülésszakának anyagában és a függelékekben olvashatók. http://ue.eu.int/Newsroom/newmain.asp?BID=103&LANG=2, letöltés 2004. március 31.

38


-

A gabonafélék esetében a közvetlen kifizetések 25%-áig megőrzik a támogatás és a termelés kapcsolatát. A durumbúzánál a tradicionális területeken a kiegészítő támogatást a termeléstől függetlenül fizetik, de a tagországoknak lehetőségük van arra, hogy a támogatások 40%-át a termeléshez kössék.

-

Néhány terméknél (rizs, durumbúza, keményítő és száraz takarmányok) kiegészítő rendelkezéseket alkalmazhatnak.

-

A szarvasmarha szektort illetően, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a tejelő tehenek esetében teljes mértékben, vágómarháknál pedig 40%-át hagyják meg a támogatásoknak, vagy megőrizhetik a vágómarha-kifizetések 100 %át, illetve a hím állatok levágásához adott speciális juttatás 75%-át.

-

A kecske- és juhtámogatások maximum 50%-a továbbra is a termelés függvényében kerül majd kifizetésre.

-

A tejtermékeknél a közvetlen kifizetéseket csak a tejreform maradéktalan végrehajtását

követően,

2008-tól

számítják

bele

az

egységes

farmtámogatásba, de a tagállamok korábban is bevzethetik a rendszert. -

A

kedvezőtlen

adottságú

területek

esetében

élvezett

közvetlen

jövedelemtámogatások továbbra is a termelés szintjéhez kapcsolódnak. )

egyszerűsített farmtámogatás (single farm payment) A termelők -az eddigi közvetlen támogatási formák összevonásával- alanyi jogon

egyszerűsített farmtámogatást kapnak a különböző közös piaci szervezetek keretében. A kifizetés alapja a 2000 és 2002 közötti referencia időszakban folyósított támogatások átlaga. A tagállamok az egyszerűsített farmtámogatás összegének maximum tíz százalékáig kiegészítő támogatást nyújthatnak gazdálkodóiknak a környezetvédelem, a minőségi termelés és értékesítés szempontjának előtérbe helyezéséért. A farmtámogatás 2005-től lép érvénybe, de alkalmazására átmeneti időszak után is sor kerülhet, ám legkésőbb 2007-ig.

)

cross-compliance A támogatások folyósításának feltétele a különböző környezetvédelmi, élelmiszer-

biztonsági, növény- és állategészségügyi, állatjóléti intézkedések betartása (a korábbiaknál szigorúbban veszik). A környezetvédelmi és növényegészségügyi 39


szempontok érvényesítése érdekében (parlagterületek kialakulásának elkerülése) a kifizetés feltételeként előírják, hogy a termelés alól kivont mezőgazdasági területet megfelelő állapotban kell tartani, gondozni kell. Amennyiben a termelők a feltételeket nem teljesítik, akkor a várható kockázat vagy az okozott kár mértékében csökken a támogatás. d)

degresszió és a moduláció A degressziót és a modulációt farmjövedelmek igazságosabb elosztása érdekében

vezették be. 2005 és 2013 között a közvetlen támogatások degresszív csökkentésének éves mértéke fokozatosan nő. Eszerint, a jövedelemtámogatás 2005-ben 3%- kal, 2006ban 4%-kal, 2007-ben 5%-kal, 2008 és 2013 között minden évben további 5%-kal mérséklődik (lásd a Melléklet 6. táblázatát). A csökkentés ugyanakkor differenciáltan valósul meg a 3 közvetlen jövedelemtámogatási sáv (5 ezer € alatti, 5és 50 ezer € közötti, 50 ezer € fölötti) alapján, de nem érinti sem az 5 ezer € alatti jövedelemtámogatásban részesülő gazdálkodókat, sem pedig a kedvezőtlen adottságú térségekben gazdálkodókat. A degresszió következtében évente felszabaduló 1,2 milliárd eurós összeget vidékfejlesztésre fogják fordítani. A 2005-ös 3%-ból 1% a keletkezési országban marad, a fennmaradó 2%-ot pedig, úgy osztják fel a tagországok között, hogy figyelembe veszik

az

egyes

tagországok

mezőgazdasági

területét,

az

agrárszektorban

foglalkoztatottak létszámát és a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP-t. Összességében, egy-egy tagország a nála keletkező modulációs alap minimum 80%-át fogja visszakapni vidékfejlesztési célra, s csak 20% kerül a közös kalapba. e)

vidékfejlesztés A vidékfejlesztésre fordított kiadások évente 1,2 milliárd euróval emelkednek, és

kiszélesedik a vidékfejlesztési támogatások köre. A garanciaosztályba sorolt négy kísérő intézkedés (környezetvédelem, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, erdősítés, nyugdíjazás) mellet 3 új intézkedést vezetnek be, nevezetesen az élelmiszerbiztonság és-minőség javításáról, a szigorúbb állatjóléti intézkedésekről és az EU-standardok érvényesítéséről szólóakat. A 2005-től hatályba lépő új intézkedések tagállambeli alkalmazása opcionális, és nem csupán a KAP által támasztott követelmények teljesítését fogja elősegíteni, hanem alternatív jövedelemszerzési 40


lehetőséget

fog

nyújtani

a

gazdálkodóknak

(például

agrárkörnyezet-védelmi

szolgáltatások, a minőség javítása és a marketing tevékenység formájában). f)

új támogatási formák: minőségösztönzés, standardok alkalmazása 2005-től életbe lépő, új támogatási formaként vezetik be a minőségösztönző

kifizetéseket. Az élelmiszerminőség javításának támogatásával ösztönzik a gazdákat a mezőgazdasági termékek minőségének és termelési módszerének javítását célzó programokban való részvételre. A résztvevők legfeljebb öt éven keresztül évente 3000 euróig részesülhetnek támogatásban. Az élelmiszerminőség programja keretében előállított termékek értékesítésének elősegítését szolgálja, hogy a termelői csoportok a fogyasztók tájékoztatását célzó projektek költségeinek 70%-áig szintén támogatást igényelhetnek. Szintén új elem a tagállami jogszabályokban még nem szereplő EU-s standardok (környezetvédelmi, köz-, állat- és növény-egészségügyi, illetve munkavédelmi) alkalmazásának elősegítéséhez nyújtott átmeneti és degresszív támogatás. Az évi maximum 10 ezer eurós támogatás öt éven át csökkenő mértékben kerül a gazdaságokhoz. További támogatást igényelhetnek azok a farmereknek, akik farmtanácsadási szolgáltatást vesznek igénybe: a szolgáltatások költségének maximum 80%-áig igényelhető állami támogatás, de maximum 1500 euró lehet gazdaságonként. Az állatjólét javítása érdekében legfeljebb 500 eurós támogatásban részesülhetnek nagyállategységenkét azok a gazdák, akik legalább öt évre vállalják az állattartás javítását célzó intézkedések végrehajtását. )

változások a piacrendekben Az egyes piacrendek felülvizsgálatának és a változtatások célja a termékpiaci

egyensúly kialakítása és fenntartása. Gabonafélék Az egyik legtöbb vitát kiváltó téma, a gabonafélék intervenciós ára, amelyet végül nem változtattak meg (továbbra is 63 euró tonnánként), viszont az intervenciós ár szezonális korrekcióját (havi növekmény) a felére csökkentik. Az intervenciós raktárkészlet további növkedésének elkerülése érdekében megszüntetik a rozs intervencióját, de azokban a tagállamokban, ahol a rozstermesztés 41


az összes gabonatermés több mint 5%-át és az EU rozstermelésének 50%-át adja -az átalakítás kellemetlen hatásainak enyhítése céljából- átmeneti intézkedésre van lehetőség, nevezetesen a modulációval felszabaduló alapok az országban maradhatnak. Ezen pénzeszköz legalább 10%-át a rozstermelő régiókban kell felhasználni. Durumbúza A durumbúza esetében a kiegészítő támogatást a termeléstől függetlenül alkalmazzák a tradicionális termőkörzetekben, de a tagállamok 40% erejéig megőrizhetik a termeléshez kötött formát. A támogatás mértéke 2004-ben 304,25 euro/ha, 2005-ben (az egyszerűsített farmtámogatás keretében) 2004-ben hektáronként „313 euró lesz, míg 2005-ben 290,9 euró/ha, 2006-ban pedig 285 euró. „Az egyéb durumbúzát termelő területek esetében a jelenlegi 139,5 euró/hektáros speciális támogatást 2004-től kezdődően három év alatt felszámolják. Ugyanakkor új támogatást vezetnek be a minőségi durumbúza termesztők számára a tradicionális területeken: a támogatás nagysága 40 euró”-ra emelkedik hektáronként.19 Rizs A rizs intervenciós ára 50%-kal, azaz tonnánként 150 euróra csökken, ugyanakkor a jelenlegi tonnánkénti 52 eurós támogatást 177 euróra emelik, amiből 102 euró az egyszerűsített farmtámogatás része lesz a maximálisan garantált területek figyelembe vételével. „A fennmaradó 75 euró/tonnás támogatást pedig az 1999. évi hozamokat figyelembe véve specifikus támogatásként fogják kifizetni.”20 Fehérjenövények A fehérjenövények jelenlegi kiegészítő támogatása megmarad, de 55,57 euró hektáronkénti területealapú specifikus támogatássá alakítják át, amelyet az 1,4 millió hektáros új maximális garantált terület keretén belül biztosítanak.

19

Kiss Judit: A CAP legújabb agrárreformja, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Kihívások 165. szám, 2003. július 3.8. 1.rész 20 Kiss Judit: A CAP legújabb agrárreformja, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Kihívások 165. szám, 2003. július 3.8. 3.rész

42


Energianövények Az energianövények termelőinek hektáronként 45 eurós támogatást nyújtanak. A támogatható maximális vetésterület 1,5 millió hektár. A támogatás csak akkor igényelhető, ha a gazdálkodónak érvényes szerződése van egy feldolgozóval, vagy esetleg ő maga végzi a feldolgozást. Öt év elteltével, a Bizottság jelentést készít a program működéséről, amelyben, ha szükséges, ajánlásokat fogalmaz meg. Szárított takarmány A szárított takarmány szektornak nyújtott támogatást felosztják a termelők és a feldolgozók között. A termelői közvetlen kifizetést az egyszerűsített farmtámogatás fogja tartalmazni, a folyósítás az új rendszert megelőző szállítási mennyiségek alapján történik. Nemzeti plafonokat állapítanak meg a jelenlegi garantált mennyiségek figyelembe vételével. A feldogozáshoz adott támogatás 2004-2005-ös évre 33 euró tonnánként. 2008-ban a Bizottság e szektor helyzetéről is jelentést készít. Tej és tejtermékek A Tanács döntése értelmében 2014/15-ig elhalasztják a tejkvótarendszer átalakítását. Ahogy korábban is említettem az egyszerűsített farmtámogatás csak a szektor teljes körű reformja után alkalmazható. A tejszektor árai aszimetrikusan fognak csökkenni: a vaj intervenciós ára 25%-kal (2004-2006-ban 7%-kal, 2007-ben 4%-kal), a tejporé 15%-kal (2004 és 2006 között évente 5%-kal) mérséklődik. A vaj esetében az intervenciós felvásárlás felső határa 2004-ben még 70 000 tonna, viszont 2007-től már csupán 30 000 tonna lesz, e mennyiség felett pályáztatási eljárással lehet felvásárolni. A tej irányárát megszüntetik, és ezt ellensúlyozandó kompenzáció mértéke 2004-ben tonnánként 11,8 euró, 2005-ben 23,65 euró, 2006-tól 35,5 euró lesz. Keményítőburgonya A termelő támogatása 1 tonna burganyakeményítő előállításához szükséges bugonya mennyiségére vonatkozik. A burgonya kemnyítőtartalmának megfelelően változik az 1 tonna keményítő előállításához szükséges burgonya mennyisége. A támogatás feltétele, hogy a termelő feldolgozói szerződéssel rendelkezzen. A tonnánként adható támogatás 110,54 euró, amelynek 40%-a az egyszerűsített 43


farmtámogatás keretében kerül kifizetésre, míg a 60%-a továbbra is a termeléshez fog kapcsolódni.

h)

a KAP költségvetési korlátai A 2002. októberi brüsszeli csúcson meghatározott, a KAP-ra vonatkozó

költégvetési plafon továbbra is megmarad, eszerint „a CAP büdzséje 2006-ig az 1999ben megállapított, reálértékben 40 milliárd eurós határon belül marad, majd 2007-ben 45, 2013-ban pedig 48,5 milliárd euróa emelkedik, vagyis a kiadások csak az inflációval arányosan, maximum évi egy százalékkal nőhetnek”21. Amennyiben a KAP-kiadások meghaladják a 300 millió eurós biztonsági sávot, a közvetlen kifizetéseket módosítják, azaz csökkentik. i)

farmtanácsadási rendszer bevezetése A farmtanácsadási renszer az auditálási rendszert váltja fel. Az új rendszer

bevezetése 2006-ig fakultatív a tagállamok számára, de 2007-től lehetővé kell tenniük a gazdálkodók részére, hogy részesülhessenek a rendszer nyújtotta előnyökből. Kötelezővé tételéről a Tanács 2010-ben dönt majd a Bizottság jelentése alapján. A tanácsadási rendszer keretében vizsgálják a kibocsátást, a farm tevékenységét, a környezet- és állatjóléti, élelmiszer-biztonsági előírások teljesítéséhez szükséges felszereltséget. A gazdálkodók tanácsokat kaphatnak a standardok és a megfelelő gazdaálkodási gyakorlat termelési folyamatokban való alakalmazásáról. A farmok auditálásához vidékfejlesztési támogatás igényelhető. Előtérbe kerül a fiatal gazdák támogatása, akik ha vállalják, hogy részt vesznek a tanácsadási

rendszerben,

több

közösségi

támogatást

kaphatnak

befektetéseik

finanszírozásához.

2.5.3. A reform fogadtatása

21

Kiss Judit: A CAP legújabb agrárreformja, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Kihívások 165. szám, 2003. július 3.8.9.rész

44


A reform hosszú viták után, Portugália támogatása nélkül elfogadott változatával nem mindenki, nem minden tagország volt teljes mértékben és egyformán elégedett. Franz Fischler, az EU agrárbiztosa nem csak azért nyilatkozott elégedetten, mert végül sikerült megállapodni, hanem mert „Ez a döntés egy új korszak kezdetét jelöli. … Agrárpolitikánk radikálisan megváltozik. …Ez a reform ugyanakkor egyértelmű jelzés a világ többi része felé. Új politikánk kedvező a kereskedelem szempontjából. …A labda ezentúl a többi országnál nevezetesen az Egyesült Államoknál van, amelynek az agrárpolitikája továbbra is jelentős kereskedelmi aránytalanságokat idéz elő…”22 Romano Prodi, az EU bizottsági elnöke, a június 26-i sajtótájékoztatóján23, történelminek nevezte a megállapodást, amely mindenki számára előnyös. Ami a reformot leginkább ellenző Franciaországot illeti, nincs oka panaszra, hiszen az évi 9,2 milliárd eurós EU-s agrártámogatással ezentúl is a KAP elsőszámú kedvezményezettje marad. „…a legfőbb nettó befizető Németország pénzügyi pozíciója nem változik lényegesen, hiszen az agrárköltségvetés összességében nem csökken, de legalább nem a túltermelést finanszírozza.” A tagországok hivatalos álláspontjai tehát pozitívak, ellenben a különböző szakszervezetek, érdekképviseletek, termelői és fogyasztói szervezetek kevésbé lelkesednek a megállapodás iránt. Aggodalmukat fejezték ki többek között a túltermelés fennmaradásának veszélye, a növekvő termelési költségek és a magas fogyasztói árak miatt.

22

Franz Fischler által mondottak az Európai Bizottság 2003. június 26-ai sajtóközleményében olvashatók. http://europa.eu.int/luxembourg/docs/191-2003_fr.doc, letöltés: 2004. március 31. 23 http://europa.eu.int/comm/agriculture/newsdigest/2003/49.htm letöltés: 2004. március 31.

45


3. A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG HELYZETE ÉS A CSATLAKOZÁS 3.1. A magyar mezőgazdaság lemaradásának okai A magyar agrárgazdaság, amely a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik, a nemzetgazdaság meghatározó ágazata. Magyarország a mezőgazdasági termelésnek különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai, a napfényes órák száma, a domborzati viszonyok, a kiváló termőképességű talajok a legtöbb kultúrnövény termelésében jó eredményeket tesznek lehetővé. A jó természeti adottságok azonban nem elegendőek a hatékony működéshez, amit napjainkban az ágazat szereplői, különösen a termelők, és a fogyasztók a saját bőrükön éreznek. A mezőgazdaság lemaradásának okait a belső és külső tényezők vizsgálatával lehet feltárni. ) Belső tényezők A magyar mezőgazdaság uniós csatlakozás előtti helyzetének vizsgálatakor elengedhetetlen röviden kitérni a rendszerváltás ágazatra gyakorolt hatásaira. A rendszerváltás utáni első évek jelentős gazdasági visszaesése miatt a lakosság vásárlóereje csökkent, visszaesett a fogyasztás, különösen a hús- és tejtermékeké (lásd a Melléklet 7. táblázatát), és szűkült a belső kereslet, ráadásul a KGST megszűnésével kelet- és közép-európai piacaink nagy részét elveszítettük. A gazdaság későbbi növekedése az ipari és szolgáltatási szektor fejlődéséből adótott. Ugyanakkor az agárágazat jövedelmezősége folyamatosan csökkent, az árak csak igen lassan követték az inflációt, a modernizációt szolgáló beruházások elmaradtak, az eszközállomány alaposan

elhasználódott,

növekedett

az

eladósodottság.

A

válság

főként

a

tőkeigényesebb, hosszabb termelési ciklusú ágazatokat érintette (pl.: állattenyésztés, kertészet), a mélypontot az 1993-94-es év jelentette. 1990 és 2000 között jelentősen csökkent az ágazat GDP-hez való hozzájárulása, a foglalkoztatottak száma, valamint az összes beruházásból való részesedése. (Ezt a változást mutatja be a 8. táblázat.)

46


8. táblázat: A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből, foglalkoztatásból és az összes beruházásból 1990 és 2000 között: GDP-hez való hozzájárulása Mezőgazdaságban fogalkoztatottak száma Mezőgazdasági beruházások

1990 (%) 15,3 17 8,7

2000 (%) 4,6 6,7 3,4

Az adatok forrása: Pete Nándor A magyar mezőgazdaság és az Eu c. írása, KüM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság

A tulajdonviszonyok is megváltozak, amely a birtokrendszer felaprózódásával szintén hozzájárult a mezőgazdaság lemaradásához. A privatizáció és a kárpótlás útján az élelmiszeripar 80%-a magánkézbe került, a volt termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gazdasági társaságok formájában működnek tovább, 2002-re mindössze 12 állami tulajdonú gazdaság maradt. A birtokrendszer felaprózódott, megnőtt a kis- és törpegazdaságok aránya: a jelenlegi 964,5 ezer egyéni gazdaság 90%-a 5 ha alatti földterülettel rendelkezik, közülük 700 ezren 1 ha alatti területen gazdálkodnak. A mezőgazdságban dolgozók átlagéletkora 55 év, 57%-a alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, és mindössze 6%-ának van felsőfokú végzettsége. A versenyképes méretű gazdaságok száma igen alacsony: az 50 ha fölötti földterülettel rendelkező gazdálkodók aránya mindössze 0,7 % . Természeti csapások, aszály, belvíz, árvíz, is súlyosbították az ágazat helyzetét. 2000-től nagyobb mértékben emelkedtek a termelői árak, de a korábbi veszteségeket csak részlegesen ellensúlyozták. További probléma, hogy az agrárpolitikai intézkedések nem szüntették meg a kedvezőtlen hatásokat, a szektorban még mindig általános a tőkehiány. A 90-es évek agrárpolitikáját jelentősen behatárolta, hogy a hansúlyt a kárpótlásra, a földtulajdonra és a dekollektivizálásra helyezték, a kialakult viták elterelték a figyelmet a mezőgazdaság szerkezeti és szervezeti problémáiról, valamint verseny- és jövedelemtermelő képességéről. ) Külső tényezők A mezőgazdaság helyzete és jövője minden országban élénk vitákat vált ki, amelynek fő oka szerepének megváltozásában keresendő. A XX. század elején az ágazatból származó jövedelmek tőkét és -a felszabaduló munkaerő- dolgozókat biztosítottak az ipar fejlődéséhez. Míg 1900-ban a fejlett ipari országokban az aktív 47


keresőknek még a 38-40%-a dolgozott a mezőgazdaságban, a fejlődő országokban, pedig a 85-96%-a, ötven évvel később viszont ez az arány a fejlett országokban már csak 25%, a fejlődőkben 63% volt. A mezőgazdaságból élők száma az évezred végére tovább csökkent: a fejlett ipari országokban 2-5%-ra, a fejlődőkben 50% alá. Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg: 1900-ban az aktív népesség közel 60%-a, 1950-ben 50%-a, 2000-ben 7%-a élt közvetlenül a mezőgazdaságból.24 A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása szintén csökkent, a 9. táblázat ezt a változást mutatja be. 9. táblázat A mezőgazdaság aránya a bruttó nemzeti termékben Térség Fejlett országok

1970 4,0

1998 2,0

Fejlődő országok

26,0

15,0

Közép és Kelet-Európa

18,0

12,0

Magyarország

18,0

7,0

Forrás: Simai Mihály: A világgazdaság agrárszektora és a magyar mezőgazdaság

A világ mezőgazdasági termelésének volumene viszont bővült: 1950 és 1989 között évi átlagban 2-3,3%-kal. Az 1990-es években további növekedést regisztráltak, ugyanakkor Magyarországon csökkenés tapasztalható. A Mellékletben található 10. táblázat az agrárszektor globális bővülését hasonlítja össze a magyar adatokkal. A mezőgazdasági termékek iránti kereslet folyamatosan csökken, a kereslet szerkezete pedig, átalakulóban van. Főként a fejlett ipari országokban nő a jó minőségű, biztonságosabb, az egészséges életmód követelményeinek egyre jobban megfelelő cikkek iránti kereslet (nő a biotermékek szerepe a fogyasztásban). Egyre fontosabb a vidék szerepe a népesség ellátásában, ezért jelentős, a mezőgazdaság és a többi szektor jövedelemtermelő képessége közötti különbség áthidalása az agrár-ipari-szolgáltató blokkok kialakításával. Ezt az Egyesült Államokban agribusiness-nek, nálunk élelmiszergazdaságnak nevezik, amely szűkebb értelmezési

tartományú

fogalmat

jelöl.

„E

blokkok

magukban

foglalják

a

mezőgazdasági termelésen túl, a feldolgozást, a beszállító ágazatokat, az élelmiszerek

24

Az adatok Simai Mihály: A világgazdaság agrárszektora és a magyar mezőgazdaság c. írásából származnak, MTA VKI Újdonságok, 2002. okt. 29. http://www.vki.hu/ujd/ujd_simai_20021029.html, letöltés: 2004. március 29.

48


kereskedelmét és az adott szektorokat kiszolgáló tudományos kutatási, pénzügyi, biztosítási, szállítási és kommunikációs és egyéb szolgáltatásokat …”.25 A globalizációs folyamat a világ agrárgazdaságait is elérte, új feltételeknek kell megfelelni. Valamennyi területen, de főként az értékesítésben és a feldolgozásban, nagy nemzetközi vállalatok jelenléte tapasztalható (pl.: Nestle, Coca Cola, Philip Morris, UNILEVER, Danone), amelyek ellátó láncokba szervezik a termelőket. Ez a folyamat jellemző az európai élelmiszer-kiskereskedelemben is, ahol néhány szupermarket-lánc ellenőrzi a forgalom jelentős részét. Az agrár szektor gyors nemzetközivé válásának egyik oka a technikai fejlődés előrehaladása (információs és szállítási technikák, műholdak, távérzékelés), a biotechnológia térhódítása (vetőmagvak). Napjaink agrárpolitikájának tehát nincs könnyű dolga, hiszen figyelmet kell fordítania a vidékfejlesztésre, az üzleti, környezeti és műszaki fejlesztésre, ugyanakkor össze kell hangolnia a nemzeti és nemzetközi érdekeket, célokat és eszközöket. Magyarország vonatkozásában ez azért is nehéz feladat, mert a birtokstruktúra és a technikai felszereltség tekintetében akkor indult el a világgazdaság fejlett szektorára jellemző tendenciákkal ellentétes irányba, amikor az ország az EU várólistájára került. Ezek után könnyű belátni, hogy az Európai Unió fejlesztési céljai, mint például: az áru nyomon követését, a statisztikai számbavételt, az állatjóléti, állatvédelmi előírások érvényesítését, az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem, a vidékfejlesztés, a birtokstruktúra korszerűsítését, az intézmény- és humán erőforrás-fejlesztést, az infrastruktúra javítását célzó programok, egybecsengenek az ágazat szükségleteivel, olyan tennivalók ezek, amelyeket nem szabad tovább halogatni. A több évre előre leszabályozott menetrend mellett kiszámíthatóvá válnak a lehetőségek a gazdálkodók számára, és enyhülhet a nyomasztó tőkehiány.

3.2. A magyar mezőgazdaság szereplői Magyarországon a rendszerváltás utáni években jelentősen átalakultak a birtokviszonyok, új érdekstruktúrák alakultak ki. A rendszerváltásig a nagyméretű üzemek voltak jellemzőek, amelyek mellett sok háztáji gazdaság működött. A 2000-ben 25

Simai Mihály: A világgazdaság agrárszektora és a magyar mezőgazdaság, MTA VKI Újdonságok, 2002. okt. 29. http://www.vki.hu/ujd/ujd_simai_20021029.html, letöltés: 2004. március 29.

49


elvégzett Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai szerint nőtt a törpe-, kis-, illetve közepes gazdaságok száma, és csökkent a nagyüzemek száma. Az 1-2 hektáros törpebirtokok egyrészt a szövetkezetből való kiválás, másrészt alapvetően a kárpótlási törvények végrehajtása következtében kezdtek sokasodni. A célként kitűzött családi parasztgazdaságok alapvetően a nyomasztó tőkehiány és a nagyfokú bizonytalanság következtében nem alakultak ki, vagy nem bizonyultak igazán életképesnek. A kárpótlási rendszer következtében nagyon gyakori, hogy szétválik a földtulajdon és a földhasználat: a földet művelőknek és abból élőknek csak kis része tulajdonosa a földterületnek, mivel az új és részben a régi földtulajdonosok zöme városi lakos és/vagy nyugdíjas. Az Összeírás adatai szerint kb. 967 ezer ember folytat mezőgazdasági tevékenységet, közülük 958,5 ezer egyéni termelő. A teljes munkaidőben dolgozó családi gazdaságok száma 25-30 ezer, ők művelik az összes szántóterület 10-15%-át. 150 ezer család dolgozik részmunkaidőben. Mintegy 690 ezren gazdálkodnak saját szükségleteik kielégítése céljából.

3.2.1. A KAP lehetséges alanyai A főfoglalkozású és mellékfoglalkozású termelők, valamint a földjüket bérbeadók helyzetének, érdekeinek, gazdaságai felszereltségének és a föld minőségének és fekvésének eltérései gyors differenciálódást indítottak el. Ennek okán az Európai Unióban is eltérő esélyekkel indulnak. A KAP alanyai a nagy és közepes méretű üzemek lesznek azaz, nagy valószínűséggel, a termelésben teljes munkaidőben foglalkozó gazdaságok, számuk 2001-ben 216 ezer, valamint az eltérő termelési színvonalú és hatékonyságú, a termelést részmunkaidőben, jövedelem-kiegészítésként végző közel 150 ezer család egy része. Ez utóbbiak, mérsékelt fejlesztési lehetőségeik miatt nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak majd megfelelni az új feltételeknek. (A 11. táblázat a családi gazdaságok számát és az általuk használt földterületek nagyságát mutatja be.)

50


11. táblázat: A magyar családi gazdaságok által 2001-ben használt szántóterület nagyság szerint Művelt szántóterület

Gazdálkodók száma Használt szántó db

%

ezer ha

%

Szántót nem művel 10 ha alatt 10-20 ha 20-50 ha 50-100 ha 100-300 ha 300 ha felett Összesen

41 850 114 163 45 175 10 124 1 409 2 557 1 291 216 569

19,3 52,7 20,9 4,7 0,7 1,2 0,6 100,0

446,1 709,8 373,8 105,1 504,4 1 759,5 3 898,7

11,4 18,2 9,6 2,7 12,9 45,1 100,0

Forrás: Pete Nándor: a magyar mezőgazdaság és az Európai Unió, Kiadó: KüM

Itt érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unió agrárstruktúrájára alapvetően a családi gazdaságok jellemzőek, amelyekben a munka nagy részét a család végzi, ő viseli a befektetések kockázatát, a mezőgazdasági tevékenység jelenti a bevételi forrást, és az általa művelt farmon él. A családi farm, tehát „egy olyan entitás, amely a vállalkozó, a menedzser és munkás szerepeit ugyanabban a családban kombinálja.”26 A családi gazdaságok mellett nagy jelentőséggel bírnak a részmunkaidős gazdaságok, amelyek csak részlegesen alkalmazzák a családi erőforrásokat, a család bevételének csak bizonyos hányada származik a mezőgazdasági tevékenységből. Magyarországon a korábbiakban is említett felaprózódás következtében megnőtt az 5 ha, illetve az 1 ha alatti kis- és törpegazdaságok aránya. E kisméretű gazdaságok közel

kétharmada,

többnyire

korszerűtlen

eszközökkel,

önellátásra

termel,

tevékenységük leginkább a munkanélküliséget „álcázza”, a szakértelmet pedig gyakran az apáról-fiúra szálló tapasztalat jelenti. A saját fogyasztásra termelő közel 700 ezer termelőre, akik az összes mezőgazdasági terület 3,6 %-át műveli, a KAP csak akkor fog vonatkozni, ha áruikat a piacon is értékesíteni kívánják. Tevékenységük a mezőgazdaság szempontjából nem meghatározó, ellenben korlátozott megélhetési lehetőségeik miatt mégsem hagyhatók sorsukra. Lehetőségeiket, megélhetésüket az ágazattól különválasztva kell szemlélni, és ez már szociális kérdéskörbe tartozik.

26

Fertő Imre: A magyar mezőgazdaság strukturális problémái az európai unióhoz való csatlakozás tükrében, MTA KTK Műhelytanulmányok 1999/2., 6. oldal 1. bekezdés

51


3.2.2. A magyar mezőgazdaság versenyképessége A rendszerváltást követő évek gazdasági visszaesése, és a reáljövedelmek ehhez kapcsolódó csökkenése következtében a belső piac kb. 20-25%-kal zsugorodott. A kialakult új helyzethez a termelők nem tudtak alkalmazkodni, amit az is mutat, hogy a kisebb hazai piacon a külföldi versenytársak egyre nagyobb mértékben voltak jelen, így az élemiszerfogyasztás 10%-át importból származó termékek adják. Az export is hasonló képet mutat: míg 1995-ben az agrárkivitel még közel 3 milliárd USD volt, addig az évtized végén már csak 2,2 milliárd USD körül alakult. Az EU-ba irányuló agrárkereskedelmünk is romló tendenciát mutat: az EU élelmiszerimportjából való részesedésünk 1990 és 1999 között 2,0 %-ról 1,8 %-ra csökkent.27 Ez azért is aggasztó, mert míg az egyébként jó adottságokkal rendelkező agrárgazdaságunk folyamatos piacvesztést szenvedett el, addig a fejlett gazdaságok (USA, EU, Ausztrália…stb.) növelték agrárkivitelüket. Mindez azt jelzi, hogy a versenyképességünkkel problémák vannak. Udovecz Gábor imént idézett írásában kifejti, hogy a versenyképességet csak a következő három kritérium együttes megléte adhatja: 0. magas színvonalú szakmai munka, amelyet a naturális hatékonysági mutatók jeleznek, 0. a kínálati ár alacsonyabb, vagy ugyanolyan, mint a versenytársaké, 0. magas színvonalúak a piacra jutás infrastrukturális és intézményi feltételei. A szakmai munka minőségében elmaradtunk a fejlett országoktól, bár termékeink minőségének fogyasztói megítélése általában pozitív. A versenyképesség szempontjából meghatározó mutatók, például: volumen, kínálati árak, kedvezőtlenül alakulnak. Ráadásul erőteljes differenciálódás indult el a termelők között, hiszen a termlési eredmények, a költségek alakulása és a jövedelmek nagy mértékeben különböznek, ami elszegényedést és a termelői körből való kiesést vetíti előre. Az EU csatlakozás után bekövetkező változások pedig felerősíthetik ezt a folyamatot. Ami a termelői árakat illeti, gyors és folyamatos közeledés tapasztalható a magyar és az EU-s árak között. Ennek oka, hogy az Agenda 2000 tovább csökkentette a KAP adminisztratív árait a gabona esetében 15%-kal a marhahús esetében 20%-kal, és 27

Az adatok Udovecz Gábor: Élelmiszer-előállítás, biztonság, versenyesélyek c. írásából származnak, Magyar Tudomány, 2002/9, http://www.matud.iif.hu/02sze/udovecz.html, letöltés: 2004. február 15.

52


ez hatással volt a piaci árak alakulására is. A felzárkózás okaiként említhető továbbá, hogy Magyarországon (és a többi csatlakozó országban is) megerősödtek az ártámogató mechanizmusok, illetve a nemzeti valuták reálértéke is. Az input árak tekintetében is gyorsan tűnnek el a különbségek, mert a mezőgazdasági termelés során használt ipari eredetű anyagok (alkatrészek, kemikáliák, gépek…stb.) nagy része importból származik. A termelői jövedelmek alakulása szempontjából nemcsak az input és az output árak nominális változása fontos, hanem a közöttük lévő viszony is. Néhány terméknél még megmaradt az árelőnyünk, amit a termelők természetesen gyorsan leküzdendőnek tartanak. De ha az árak kiegyenlítődnek, akkor más piacra jutási tényezők lépnek a porondra, például kérdés, hogy a ki vagy kik tudnak majd élni magával az értékesítési lehetőséggel. Árelőnyünk van a gabonaféléknél, a vágóharánál, a cukornál és a munkaigényes zöldség-és gyümölcsfélék esetében. Bár a magyar termelési költségek erősen közlednek az Unió átlagához, „az élelmiszerek fogyasztói árai az EU-árak 40-60%-át teszik ki”28, ami a továbbra is gyenge vásárlóerőre utal. Ezek után tekintsük át a főbb mezőgazdasági ágazatok jelenlegi helyzetét, versenyképességét: Gabonafélék Természeti adottságainknak és biológiai alapjaink kedvezőek, a termelési költségek alacsonyak, továbbá európai viszonylatban is jelentős a termőterület aránya (az összes mezőgazdasági terület 50,7%-a – lásd Melléklet 12. táblázatát), a termelés és a kivitel. Az ágazatban főként a búza és a kukorica versenyképes. A 13. táblázat a betakarított területek és termésmennyiségeket mutatja (lásd Melléklet). Olajnövények: A termesztéshez kedvezőek a természetei adottságok, jók a biológiai alapok. A napraforgótermelés kiemelkedő, de más területen kihasználatlanok a lehetőségek, gyengék a hozamok. Technika és technológia terén megkezdődött a felzárkózás a tagállamokhoz, de további infrastrukturális beruházásokra van szükség.

28

Udovecz Gábor: Élelmiszer-előállítás, biztonság, versenyesélyek, Magyar Tudomány, 2002/9, http://www.matud.iif.hu/02sze/udovecz.html, letöltés: 2004. február 15.

53


Sertéshús: A tenyésztés és hízlalás terén jelentős az elmaradás az EU-val szemben, sok a minőségi probléma pl.: a színhústartalom vonatkozásában. Technológiai hiányosságok, szervezetlenség és elaprózódott üzemi struktúra jellemzi az ágazatot. A 2003-as aszályos időjárás megnövelte a takarmánygabona árát, nőtt a termelési költség, az értékesítés viszont bizonytalan volt, ezért sok termelő abbahagyta tevékenységét. A vágóállatok és állati termékek termelésénak alakulását a 14. táblázat mutatja be (lásd Melléklet). Baromfi: A termelés biológiai alapjai jók, a versenytársakhoz viszonyítva is, viszont a takarmányfelhasználás és -hasznosulás nem megfelelő. Az EU-ban érvényes forgalmazási szabályokat már jelenleg is alkalmazzuk, de a hazai áruházláncok igényei gyakran magasabbak, mint a közösségi előírások. A tojástermelés szervezetlen, kiszámíthatatlan, a tojásosztályozó és csomagoló telepek kapacitása alacsony. Juh: A 90-es években csökkent a termelés, és az egyébként is alacsony fogyasztás tovább mérséklődött. A gyenge hatákonyságú termelés miatt nem jövedelmező a gazdálkodás. Hiányos a feldolgozói kapacitás. Hagyományos exportcél Olaszország: de számolni kell az olcsóbb román juhval. Az állatszállításra vonatkozó szigorodó szabályok betartása újabb költségeket jelent a gazdáknak. Vágómarha: A marhahizlalás jelenleg veszteséges, de a csatlakozást követően az adminisztratív árak bevezetése következtében növekvő felvásárlási árak és a közvetlen támogatások hatására nyereségessé válhat. Jelenleg gondot jelent, hogy kevés a húshasznú marha, alacsony a hazai marhahúsfogyasztás szintje. Tej: A termelés során jelentős feleslegek keletkeznek, amelyek külpiaci értékesítését nehezíti, hogy a hazai felvásárlási átlagárak -ellentétben a környező országbeli és a 54


többi

csatlakozó

ország

áraival-

megközelítik

az

EU-tagországok

termelői

árszínvonalát. Így a külpiaci elhelyezés csak támogatásokkal lehetséges. Pozitívnak mondható, hogy a nagyüzemekben folyó tejtermelés hatékony, hosszú távon is jövedelmező és megfelel a közösségi előírásoknak. A kisüzemek technológiája ellenben elavult. Zöldség és gyümölcságazat Az ágazat a hasznosított területből 3,2-3,5%-kal részesedik, de értékben a teljes mezőgazdasági termelés 12-14%-át adja, intenzív munka- és tőkeigénnyel bír, sok embernek biztosít munkalehetőséget, és jók az exportesélyei. Vannak kiváló zamatú, „hungaricum” jellegű termékeink. 1991 és 2001 között a termőterület alig változott, viszont a gyümölcstermés a felére csökkent, ráadásul nagyon kevés a jó minőségű termék, amely a versenyképesség záloga lehetne. A piacon maradás alapfeltétele az áru folyamatos biztosítása megfelelő minőségben és megbízhatósággal. Ezek az elvárások sokszor nem teljesülnek, mert magas az öregedő ültetvények aránya, kedvezőtlen a fajtaszerkezet, tőkehiány uralkodik, elaprózott a birtokstruktúra, a termesztés technikai-technológiai színvonala nem mindenhol megfelelő, kevés az öntözhető terület és hiányos a betakarítás utáni infrastruktúra (tároló, hűtőház, csomagoló és osztályozó gépek). Gyakori, hogy a szakszerűen megtermelt áruból a betakarítás, a csomagolás vagy a tárolás során elkövetett emberi hibák miatt végül nem keletkezik minőségi áru. Az időjárás okozta károk is rontják a piaci esélyeket. A termelés sok esetben nem környezetbarát. A friss zöldség- és gyümölcskereskedelemben a diszkont áruházláncok és a multinacionális cégek térnyerése jelentős az utóbbi években. A piaci érvényesüléshez, különösen majd az EU-ban, szükség van a termelők által létrehozott szervezetekre. Az Európai Unióban 1997. január 1-jétől lépett hatályba az új zöldség és gyümölcs piacszabályozási rendszer, amelynek két központi kérdése az áru minősége és a termelői szerveződések (angolul Producer Organisation: PO, magyar megfelelője: Termelői Értékesítő Szervezet, TÉSZ). A TÉSZ-ek azonban még nem elég szervezettek, bár az ágazat sikere tőlük függ, hiszen ők felelősek az ágazati piacszabályozásért. A 15. és 16. táblázat a gyümölcstermelés és a zöldségfélék termelésének és termőterületének alakulását mutatja be (lásd Melléklet).

55


Szőlő és bor A szőlőültetvények területe nagymértékben csökkent, amelynek oka a gyér új telepítés, túl sok az elöregedett ültetvény. A szőlőültetvények nagyon elaprózottak, és korszerűtlen szerkezetűek, a területcsökkenés ellenére még mindig 40% körüli a síkvidéken található ültetvények aránya. A nagyszámú termesztett szőlőfajta tovább aprózza a termelés szerkezetét. További probléma, hogy a termelők nem rendelkeznek feldolgozói kapacitással, így kiszolgáltatottak a felvásárlókkal szemben. Előrelépés, hogy a 2003. évi támogatások hatására sorra jöttek létre szőlőfeldolgozásra és közös borértékesítésre szakosodott termelői csoportok. Az ágazat piacvesztése jelentős belföldön és külföldön egyaránt. Belföldön a borhamisítás és értékesítés még mindig „virágzik”, a külföldön megjelenő kínálat pedig meglehetősen nyomott árakon pozícionált. Előnyt jelent, hogy kedvező adottságokkal rendelkezünk,és a szőlő- és bortermelésnek évszázados hagyományai vannak. Kiemelkedő csúcsboraink (Tokaji, Villányi …) és a borversenyeken elért eredmények bizakodásra adnak okot az ágazat versenyesélyeit illetően. (17. táblázat a magyar szőlészet és borászat adatait közli, lásd Melléklet.) Cukor Az

ágazatban

megfelelő

a

fajtaválaszték,

versényképes

termesztési

hagyományokkal rendelkezik, a felvásárlói háttér jó, nőtt a belföldi cukorfogyasztás. Csökkent a termőterület, de ennek ellenére növekvő hozamok jellemzőek, ám a lemaradás a versenytársakhoz képes mégis elég jelentős. A cukorrépa felvásárlási árai az Unió árainak kb. felét érik el, az árfelzárkózás nem jellemző. A termelés és a feldolgozás rendszere megfelelő. Dohány A dohányterület a felére csökkent, amelynek az az oka, hogy nagyobb termőképességű fajták kerültek a termelésbe és a feldolgozóipar nyersanyagigénye is csökkent. A termesztés kézimunka igényes, ezért nagy jelentősége van a foglalkoztatásban, emellett az eszköz- és energiaigénye is elég magas. Dohányból többet importálunk, mint exportálunk az itthon nem előállítható dohányfajták miatt. A termelési és gyártási technológia megfelel a szigorú minőségi követelményeknek. 56


Ebben az ágazatban is jellemző az elaprózott terület. A kis területű ültetvényeken helyenként megoldatlan az öntözés és elavult a termesztéstechnológia (kézi ültetés).

3.2.3. A termelői és szakmaközi szervezetek Az Európai Unió 1997. január 1-jétől hatályba lépett zöldség és gyümölcs piacszabályozási rendeletének termelői értékesítési szervezetekre (TÉSZ) vonatkozó részét Magyarország is átvette a csatlakozásra való felkészülés során. A TÉSZ-ek a termelők kezdeményezésére alakulnak meg, elsősorban a termelés megszervezése, a termékek közös árucikké készítése, tárolása és értékesítése céljából. A szervezetek többnyire szövetkezeti formában működnek. Beszerzésre, értékesítésre szakosodott tömörülések más területeken is léteznek, de a zöldség-gyümölcs ágazat szervezeteinek különlegességét az adja, hogy a magyar zöldség- és gyümölcstermelők ezeken keresztül juthatnak majd támogatásokhoz. Megalakulásukkor vagy a földrajzi közelség vagy a termékspecializáció a döntő. Az EU-ban működő mintegy 1 300 szervezet értékesíti a nagykereskedelem és az üzletláncok felé a zöldség- és gyümölcstermés közel 50%-át. A TÉSZ-ek feladatai változatosak, és ennek megfelelően felépítésük is különböző. Vannak válogatással és csomagolással, valamint tárolással, értékesítéssel foglalkozó szerveződések. De létezik olyan is, amely például: közös anyagbeszerzéssel foglalkozik, mert nagyobb tételek esetén komolyabb árkedvezményeket tudnak elérni, vagy egy termelő által ki nem használható nagy értékű gépet közösen vásárolnak meg és használnak, illetve szaktanácsadókat is közösen alkalmazhatnak. A tagok pénzügyi hozzájárulást fizetnek a forgalmazott termék mennyisége vagy értéke alapján. A TÉSZ-ek céljai29:

a termelés igényekhez való illesztése, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt,

a tagok termékeinek forgalmazása, a kínálat koncentrálása,

a termelési költségek csökkentése és a termelői árak stabilizálása,

olyan termesztési módszerek és környezetbarát hulladékkezelési eljárások (pl. a selejt vagy a nem értékesíthető áru megsemmisítése) elterjedésének elősegítése,

29

A felsorolás a FVM Friss zöldség és gyümölcs szabályozása az Európai Unióban c. kiadvány alapján készült, http://www.eu-info.hu/fvm_pdf/z%F6ldseg.pdf, letöltés: 2004. április 16.

57


amelyek védik a környezet (elsősorban a víz, a talaj és a táj) minőségét, és/vagy javítják a környezet biológiai állapotát. A fent említett rendelet szakmaközi szervezet létrehozását is lehetővé teszi a tagállamok számára. A szakmaközi szervezetek tagjai a termékek termelésével, kereskedelmével, feldolgozásával foglalkozókat tömörítő szövetségek lehetnek, így a kínálat szabályozását célzó megállapodások a piaci szereplők szervezetei között zajló egyeztetés

eredményeként

jönnek

létre.

Jelenleg

főként

Hollandiában

és

Franciaországban működnek ilyen szervezetek. Működésük fő célja a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztás összhangjának megteremtése, ezáltal a piaci szereplők kockázatának csökkentése és jövedelmének növelése. E szervezetek számára támogatást az EU nem biztosít, működésüket a beszedett tagdíjak biztosítják, nem folytathatnak termelő, kereskedő és feldolgozó tevékenységet. Működésükkel nem torzíthatják a piaci versenyt. A magyarországi terméktanácsok hasonlítanak e szervezetekhez (e példák alapján alakították ki őket). Terméktanácsok az azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó szervezetek és személyek nem nyereségérdekelt szervezete30. Feladatai:

Az adott ágazat hazai és nemzetközi piacon való minél eredményesebb részvételének biztosítása,

Az eredményes működés feltételeinek biztosítása,

Az érdekek közös képviseletének megvalósítása.

3.2.4. Az élelmiszeripar helyzete A magyar mezőgazdaságra a rendszerváltás által hozott változásokon túlmentően, sokoldalúan hatottak a globális változások is. Az agrártermékek keresleti viszonyai, a kereskedelempolitikák átalakulása, a nemzetközi egyezmények és ezek következményei, a technikai fejlődés és a verseny új feltételeket támasztanak, amelyekhez a minden gazdaságnak és az agrárpolitikáknak is igazodniuk kell. A nemzetközi tőke a feldolgozó ipar és az elosztó rendszer felől tört be az agrárgazdaságba. E szektorokat egyre kisebb számú multinacionális cég irányítja. A 30

2003. évi XVI. Törvény az agrárpiaci rendtartásról

58


kereslet tehát egyre koncentráltabb, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés tagolt. A fejlett országokban a két területet a mezőgazdasági kínálat szervezettebbé tételével hangolták össze, amelyhez létrehozták a megfelelő szervezeti kereteket és infrastruktúrát (tárolók, hűtőházak, …stb.). Ez a korábban említett agribusiness (USA terminológia), azaz a termelést, a feldolgozást, a beszállítást, az értékesítést, valamint tágabb értelmezésben- a kutatási, pénzügyi, biztosítási, szállítási, kommunikációs és egyéb szolgáltatásokat magában foglaló agrár-ipari-szolgáltató blokk (Melléklet 18. táblázat). Magyarországon az agribusiness még kiépítetlen: „… a mezőgazdasági termelést megelőző iparágak és szolgáltatások, illetve a termelést követő tevékenységek (feldolgozás, szállítás, raktározás, elosztás, vendéglátás stb.) nem kellően fejlettek, tudatos, összehangolt fejlesztésük történelmileg elmaradt. A magyar termelő ágazatok GDP-jéből az agribiznisz hasonló aránnyal (13-14%-kal) részesedik, mint az USA agribiznisze az ottani GDP-ből. Míg azonban az élelmiszergazdaság (mezőgazdaság és élelmiszeripar) által előállított GDP-t az amerikai agribiznisz megötszörözi, addig a magyar csak 50%-ot képes hozzátenni!”31 Az agrárgazdaságban jelenleg uralkodó értékesítési bizonytalanság, a szereplők gyenge együttműködési képessége és bizalmatlansága a TÉSZ-ek létrejöttének köszönhetően enyhülni fog a jövőben, és megszűnnek talán az áruátvétellel, a minősítéssel és fizetéssel kapcsolatos viták is. Jóllehet van még mit javítani az együttműködés színvonalán, az élelmiszerpiac helyzete kedvezőbb, mint a mezőgazdaságé. A rendszerváltást követően a kb. 200 nagyüzem tőkeerős multinacionális és hazai vállalatok kezébe került. E vállalkozások képesek alkalmazkodni a megváltozott piaci viszonyokhoz. Jelenlétük olyannyira meghatározó a magyar piacon, hogy az Unióba irányuló élelmiszer-kivitelünk nagy részét ők bonyolítják le. A mezőgazdasági termelők számára nem mellékes, hogy a szükséges nyersanyagok zömét a hazai termelőktől szerzik be. Azoknak a termelőknek, akik képesek megfelelni a minőségi, biztonsági és szállítási előírásoknak, a csatlakozás további lehetőségeket tartogat. Ugyanakkor, az élelmiszeripar többi, „mintegy nyolcezer szereplője alapvetően a hazai piac ellátásában érdekelt. Többségüknek égető szüksége lenne a fejlesztésre, a hatékonyság növelésére, árbevételük azonban nem biztosít fedezetet ehhez. Biztató 31

Udovecz Gábor: Élelmiszer-előállítás, biztonság, versenyesélyek, Magyar Tudomány, 2002/9, http://www.matud.iif.hu/02sze/udovecz.html, letöltés: 2004. február 15.

59


üzleti lehetőségek hiányában nem tudnak külső fejlesztési forrásokhoz sem jutni. Egy részükre a közeljövőben a bezárás vár.”32 A magyar élelmiszer nagy- és kiskereskedelem számottevően fejlődött, nagy beruházások történtek. Folyamatos a koncentráció, a forgalom egyre nagyobb hányadát bonyolítják az áruházláncok. Az AC Nielsen Piackutató Kft. által összeállított, és nemrégiben a Mai Piacban (élelmiszergazdasági szakmai folyóirat) megjelent TOP 15ös lista a 15 legnagyobb élelmiszerkereskedelmi vállalatot, illetve beszerzési társulást a múlt évben elért bruttó forgalom alapján rangsorolja. Az toplista élén A Metro Holding Hungary és a Spar Magyarország Kft. közös beszerzési társasága, a Metspa áll, őt követik a CBA Kereskedelmi Kft., Tesco Globál Áruházak Rt., a Coop-Hungary Rt., a Provera (a Cora, a Match, az Alfa és a Profi üzletláncokat összefogó beszerzési szövetség).

3.3. A magyar - EU kapcsolatok alakulása A csatlakozási tárgyalások agrárfejezetének bemutatása előtt lényeges áttekinteni hazánk és az Európai Unió közötti kapcsolatok alakulását, amelynek fontos államása a Társulási megállapodás, vagy ismertebb nevén az Európai Megállapodás 1991. december 16-i aláírása. Ugyanis a csatlakozásig ez a dokumentum képezi -jogi értelemben- kétoldalú kapcsolataink alapját, a benne foglaltak mindkét részről történő végrehajtása,

kiegészítő

jegyzőkönyvek

révén

megvalósuló

folyamatos

továbbfejlesztése, szolgálja integrációs felkészülésünket.

3.3.1. Az Európai Megállapodás Magyarország és az Európai Közösségek között már a hetvenes és nyolcvanas évek során számos kereskedelmi megállapodás létezett. A hazánkban bekövetkezett alkotmányos és politikai változások után az Európai Közösségekkel és tagállamaival egyre szorosabb kapcsolat alakult ki, amelynek első mérföldköve a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint tagállamai között 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt Társulási Megállapodás, vagy más néven az Európai Megállapodás volt. (A társulási szerződés megkötésére irányuló tárgyalások 1990. december 21-én 32

Pete Nándor: A magyar mezőgazdaság és az EU, KüM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság

60


kezdődtek.) A társulási megállapodás 1994. február 1-jén (a kereskedelmi része ideiglenes megállapodásként 1992. március 1-jén) lépett hatályba. A társulási szerződés az Európai Közösségeknek, elsősorban az Európai Gazdasági Közösségnek az alapját képező integrációs rendszerre épül, tehát a négy alapszabadságra: az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad mozgására. A közös piac létrejöttéhez hasonlóan e szerződésben is az első és legkidolgozottabb intézkedési csomag -amelynek első elemei már 1992. március 1-jétől érvénybe léptek- a szabadkereskedelem megteremtésére irányul, amely aszimmetrikus módon történik: a Közösség gyorsabban nyújtja a kedvezményeket, Magyarország pedig -türelmi és felkészülési időt nyerve -később viszonozza őket. Jelentős piacra jutási kedvezményeket kaptunk, például: az EK vám- és lefölözés-kedvezményt

adott

a

magyar

exportban

fontos

szerepet

betöltő

agrártermékekre (a sertéshúsok döntő része, baromfi- és marhahús, sajt, búza, a zöldségek és gyümölcsök zöme, élő juh és juhhús …stb.) A társulási szerződés nem terjedt ki a borkereskedelem kérdéseire. Az Európai Megállapodást kiegészítő borkereskedelmi megállapodás 1993. december 1-jén, a boreredetvédelmi megállapodás - az 1994. évi XI. törvényként - 1994. április 1-jén lépett hatályba. A bor-eredetvédelmi megállapodás előirányozza a kereskedelmi forgalomban legfontosabb borfajták eredetének, névhasználatának védelmét, ezen belül azt is, hogy a Közösség tagállamaiban -Franciaországban és Olaszországban- záros határidőn belül vállalják a "Tokaji" névhasználat megszüntetését. A borkereskedelmi megállapodás aszimmetrikus módon kereskedelmi kedvezményeket nyújt. A GATT uruguay-i fordulója eredményeképpen bekövetkező változások egyike a lefölözések tarifikációja, amely a vámok megemelését jelentette. Az 1994 végétől zajló kiigazítási (ún. adaptációs) tárgyalások célja a WTO-megállapodás és az EU 1995. évi bővítése kapcsán jelentkező kedvezmények érvényesítése. Az 1997 január 1-jétől érvényes adaptációs jegyzőkönyv legfontosabb eleme, hogy a magyar export szerződésben szereplő termékcsoportjaiban, a kedvezmény mértéke 60%-ról 80%-ra emelkedett az alkalmazott vámok tekintetében, ezzel közömbösítve a lefölözések vámosításából eredő gondokat A Megállapodás elvileg a teljes tagságra való felkészülést segítette, de nem jelentett garanciát. Magyarország a Közösség tagja kívánt lenni, de a teljes tagság feltételeit és esetleges időpontját még nem határozták meg. Az 1993 júniusában tartott koppenhágai csúcsértekezleten az EK deklarálta, hogy a Közép- és Kelet-Európa 61


országai, ha kívánják, az Európai Unió tagjává válhatnak. A csatlakozásra akkor kerülhet sor, amikor a társult ország képes a megkívánt gazdasági és politikai feltételek teljesítésével a kötelezettségek vállalására. A megállapodás főbb célterületei:

az elosztási hálózat, a raktározási rendszerek, valamint a forgalmazás fejlesztése;

a vidéki infrastruktúra modernizálása (szállítás, telekommunikáció, vízzel történő ellátás);

a termelékenység és a minőségjavítás segítése a megfelelő termékek és módszerek alkalmazásával;

az együttműködés javítása az állat- és növényegészségügyben szakképzés és az ellenőrzések révén;

kooperáció a minőségbiztosítási rendszerek területén;

az integrált vidékfejlesztés előmozdítása Magyarországon. A célok megvalósításához Magyarország pénzügyi segítséget kap segély, illetve

hitel formájában. 1990 óta működik a Phare-program, amelynek egyik meghatározó kedvezményezettje a magyar agrárgazdaság. Fő célja a szakmai intézmények felkészítése az uniós tagságra. Ennek keretében került sor, például: a földhivatalok, az állategészségügyi állomások informatikai rendszerének korszerűsítésére. A megállapodás által nyújtott kedvezmények ellenére mezőgazdasági termék- és élelmiszerexportunk kisebb miértékben nőtt, mint a többi ágazat forgalma. Ennek oka főként,

a

korábbiakban

már

kifejtett,

versenyképességünk

romló

helyzete.

Agrárkereskedelmi egyenlegünk erőteljesen ingadozott, „a legmagasabb értéket 1992ben érte el, több mint 1 milliárd dollárral, míg a mélypont 1994-ben következett be 674 millió dollárral. Meg kell jegyezni, hogy Magyarország volt az egyetlen ország a régióban, amely a társulási szerződés után folyamatosan pozitív agrárkereskedelmi egyenleget ért el az Európai Unióval.”33 Ugyanakkor az EU részesedése is csökkent a teljes magyar mezőgazdasági importból 1994 után (Melléklet 19. táblázat). A kapcsolatok fejlődésének következő fontos állomását jelentette, hogy az Európai Unió 1993-ban a koppenhágai csúcstalálkozón elhatározta az Unió bővítését, és kialakította azt az alap-feltételrendszert, amelyet az egyes közép- és kelet-európai államok

csatlakozása

szempontjából

kiindulópontnak

tekintett

(koppenhágai

kritériumok). 33

Fertő Imre: A magyar agrárkereskedelem az Európai Unióval a társulási szerződés után, Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. július–augusztus (585–599. o.)

62


Ezt követően, 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta az Unióhoz történő csatlakozási kérelmét, és ezzel párhuzamosan megkezdődött a felkészülési folyamat, mindenekelőtt a csatlakozási tárgyalások megnyitására. A csatlakozási tárgyalások pontosan négy évvel később, 1998. március 31-én elkezdődtek.

3.3.2. 1994. március 31. - 1998. március 31. Az alábbiakban összefoglaljuk a csatlakozási kérelem beadása és a tárgyalások kezdete közötti eseményeket34. A Koppenhágában megfogalmazott feltételrendszer elemei (politikai, gazdasági, jogi, intézményi) a következők voltak:

a csatlakozó államnak stabilan működő demokratikus intézményrendszerrel kell rendelkeznie, amely garantálja a jogállamiság és az emberi jogok tényleges érvényesülését, és biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását (politikai kritériumok);

a csatlakozó államnak működő piacgazdasággal kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie arra, hogy az Unióban belüli is bírja a piaci versenyt és a piaci erők nyomását (gazdasági kritériumok);

a csatlakozó államnak képesnek kell lennie arra, hogy a tagságból származó kötelezettségeknek eleget tegyen (ami az acquis communautaire átvételét és alkalmazását jelenti), ide értve a politikai, valamint a gazdasági és monetáris Unió céljait is (jogi, intézményi kritériumok). Az 1994-es essen-i csúcstalálkozón az Európai Tanács a csatlakozó államok

számára létrehozta az ún. előcsatlakozási stratégiát, amelynek részét képezték:

az Európai Megállapodások;

az 1995-ben kibocsátott Fehér könyv, amely megjelölte azokat a gazdasági ágazatokat és szabályozási területeket, amelyekkel kapcsolatban a közösségi szabályokat át kell venni, illetve a hazai szabályokat a közösségi szabályok fényében harmonizálni kell;

a Phare-program. A csatlakozási folyamat során azonban nem csupán a jelölt államok

felkészülése volt döntő fontosságú, hanem az Európai Uniónak is fokozatosan fel 34

Az összefoglalás Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról c. könyvének 21.2. fejezete alapján készült, Magyar Országgyűlés 2001

63


kellett készülnie a majdan nagyobb taglétszámmal működő intézményi struktúra kialakítására. Az 1997-es amszterdami csúcstalálkozó célja az volt, hogy az Unió intézményi átalakításához szükséges szerződés-módosításokat kidolgozza. A Bizottság ezt követően (1997. július 16.) adta ki az Agenda 2000 elnevezésű programdokumentumot, amelyben egyrészről az egyes közösségi politikák jövőjét értékelte, másrészt az Unió 2002-2006 közötti pénzügyi helyzetét elemezte, harmadrészt az Unió kibővítésének folyamatát összegezte. Emellett a Bizottság elkészítette a véleményt (avis), amely a későbbi éves országjelentések alapjául szolgált. Ebben a dokumentumban a Bizottság a tagállamoknak egy korábban megküldött kérdőívre adott válaszainak fényében értékelte azt, hogy a felkészüléssel hogyan állnak a tagjelöltek. Az egyes tagjelöltek sajátosságaira figyelemmel a Bizottság testre-szabott útvonal-térképet (roadmap) dolgozott ki, amely a csatlakozó államok felkészülésének egyik fontos eligazítást nyújtó dokumentumává vált.

3.4. A mezőgazdasági fejezet tárgyalása Az Európai Tanács az 1997-es luxembourgi csúcson elfogadta az Agenda 2000-et, és megjelölte azokat a tagállamokat, amelyekkel a csatlakozási tárgyalásokat hivatalosan meg kívánta kezdeni. A Cseh Köztársaság, Lengyelország, Észtország, Szlovénia és Ciprus mellett hazánk is az ún. luxembourgi csoport tagja volt. 1998. március 18-án, az ún. Európai Konferencia keretében, Londonban összegyűltek az Európai Unió tagállamainak és a csatlakozó államok állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei, és eszmecserét folytattak a kibővülő Európai Unió jövőjéről. Ezt követően 1998. március 31-én a luxembourgi csoport tagjaival az Unió megkezdte a csatalakozási tárgyalásokat. A csatlakozási tárgyalások ún. tárgyalási fejezetek keretében zajlottak, a 7. fejezet a mezőgazdaság volt. A tárgyalások kezdetekor az agrárfejezetet, tekintettel annak bonyolultságára, még nem nyitották meg. Az 1998-as és 1999-es évek az átvilágítás (acquis screening) jegyében telt, megvizsgálták a közösségi joganyag átvételének haladását, és azt, hogy képes lesz-e az ország annak alkalmazására. Az átvilágítás során kidolgozott magyar mezőgazdasági tárgyalási álláspont (position

64


papers) átadására 1999. november 29-én került sor Brüsszelben. A pozíciós dokumentumban négy alapelvet fogalmaztunk meg35: 1. Magyarország képes lesz integrálódni a Közös Agrárpolitika rendszerébe, a csatlakozás időpontjáig megteremti a KAP működtetéséhez szükséges feltételeket. 0. A mezőgazdaság területén teljes, átmeneti időszak nélküli csatlakozásra törekszünk. Mentességi igényeink alapvetően a termelők felkészülését szolgálják, és nem érintik a Közös Agrárpolitika rendszerének működését. 0. Igényt tartunk minden olyan támogatási formára, amelyet a csatlakozáskor az Európai Unió többi tagállamának gazdálkodói, illetve agrárgazdaságai élveznek. 0. A Közös Agrárpolitika keretében alkalmazott termeléskorlátozó intézkedések, mennyiséghez kötött támogatások bázisaként olyan értékek elfogadását kérjük, amelyek tényleges mozgásteret adnak az érintett szektorok számára. E dokumentumra válaszként, az Európai Bizottság a 2000. június 14-én tartott csatlakozási konferencián ismertette az Unió tárgyalási álláspontját a tagjelöltekkel: 6. Az érintett termékcsoportokra vonatkozó referenciamennyiségek (kvóták) szintjét történelmi termelési helyzet alapján kell meg határozni, ugyanez vonatkozik a bázisidőszakok megállapítására. Ezen esetekben az unió az 1995– 1999 közötti időszakról kért statisztikai információt. 6. A magyar pozíciós dokumentumban bejelentett átmeneti mentességi igényeket az unió tudomásul vette, és azokhoz megfelelő statisztikai adatokkal alátámasztott érveket és ütemterveket kért. Az átmeneti mentességek egyike sem torzíthatja számottevő mértékben a Közösségen belüli gazdasági versenyt, és nem ronthatja a szabályozások hatékonyságát. 6. A közvetlen kifizetéseket illetően az unió a tárgyalások egy későbbi szakaszában alakítja ki álláspontját. Az Unió tárgyalási álláspontjára 2000 decemberében adtunk választ, amelyben kiegészítő információkat, statisztikai adatokat közöltünk, illetve ismertettük a felkészülési ütemterveket. Az 1999-es pozíciós dokumentumunkban kért derogációk közül többet visszavontunk. 35

Somogyi Zoltán: A csatlakozási tárgyalások agrárfejezete, Európai Füzetek 9., 3. oldal, 3. bekezdés; a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest 2003

65


2001 elején, az érdemi tárgyalásokat előkészítő, technikai konzultációkra került sor. Az érdemi mezőgazdasági tárgyalások az unió Nizzában elfogadott ütemterve alapján 2001 második félévében kezdődtek, és a december 12-i miniszteri tárgyalási fordulón az EU elfogadta a biogazdálkodásra,a vadrizsre, a kötelező lepárlásra, a tokaji borkülönlegességekre, a földrajzi árujelzőkre és a vágott-test minősítésre vonatkozó állásfoglalásainkat. 2002 márciusában a Bizottság megállapította, hogy a növény- és állategészségügyi fejezetek lezárhatók, és egyúttal elfogadta az e területeken kért átmeneti mentességeket is (vágóhidakra és tyúkketrecekre vonatkozó előírások). 2002. január 30-án tették közzé az Unió általános tárgyalási alapelveit tartalmazó vitaanyagot, az Issues Papert, amely még nem ismertette az előirányzatok országok közötti elosztását. Az Unió újabb közös álláspontja, amely már tartalmazta a mezőgazdasági közvetlen kifizetéseket és a még nyitott kvótakérdéseket, 2002. november 20-án került napvilágra, és igen gyorsan, már a hónap végére a 95 tárgyalási pozíciónkból 85-öt lezártunk. A maradék 10 kérdésben a 2002. december 13-án Koppenhágában

tartott

csatlakozási

konferencián

sikerült

kompromisszumos

megállapodásokat kötni.

3.4.1. A tárgyalófelek álláspontjainak áttekintése Ahogy az előző fejezetrészben is utaltam rá, a két tárgyalófél, az EU és a tagjelöltek, köztük Magyarország álláspontjaiban lényeges különbségek mutatkoztak. Míg a tagjelöltek a csatlakozás első percétől teljes jogú tagságra tartottak igényt, addig a Közösség csupán az álláspontok pontosítását kérte, és felhívta a figyelmet az átmeneti mentességek tarthatatlanságára, de elég sokáig nem nyilatkozott a tagjelöltek számára igen jelentős kérdésekben mint például a kvóták vagy a közvetlen kifizetések. A tagjelöltek az álláspontok kialakításánál nem a tényleges adatokból indultak ki, hanem a nyolcvanas évek végi termésátlagokat vették alapul. Ez az időszak ugyanis a mezőgazdaság virágkora volt. Tették ezt annak tudatában, hogy az EU tizenötökben is ez a hivatalos bázisidőszak. Csakhogy azóta, egyrészt a magyar mezőgazdaság helyzete nagymértékben megváltozott, másrészt pedig a közösség a kilencvenes években egyébként is a túltermelésből adódó nehézségekkel küzdött, így a kért magas bázisokat az EU érthető módon elvetendőnek tartotta.

66


A természeti adottságokból származtatható előnyök kétélűnek bizonyultak: a tagjelöltek tudták, milyen termésátlagokat tudnának hozni, ha enyhülnének strukturális problémáik és nyomasztó tőkehiányuk, ezért több támogatást igyekeztek kiharcolni, az EU viszont éppen ettől a potenciáltól félt. A tagállami agrárlobbiknak köszönhetően az EU-s gazdákban és közvéleményben megerősödött az a vélemény, hogy a tagjelöltek, akik a rendszerváltás után nem sokat költöttek mezőgazdaságuk fejlesztésére, most majd a nyugateurópai adófizetők pénzéből szeretnék modernizálni termelési kapacitásaikat, ami nekik egyértelműen rosszul jönne. Ezt a nézetet erősítették a tagjelöltek által támasztott irreális igények, például: „Tejkvótaigényt 2,8 millió tonnára jelentettünk be, miközben a termelés 1993 óta egyetlen évben sem haladta meg a 2,1 millió, a fogyasztás pedig az 1,9 millió tonnát.”36 Az Unió nettó befizető tagállamai egyébként is sokallták a mezőgazdaságra fordított közös pénzeket, az új tagállamok fejlesztése pedig nyilvánvalóan megnövelnék az amúgy is magas költségeket. Ha végigtekintünk a KAP-reformokon, akkor azt látjuk, hogy míg a nyolcvanas években a túltermelés megállítása volt a cél, amely az 1992-es McSharry-reformnál kiegészült a világkereskedelmi partnerekhez fűződő problémák elleni küzdelemmel, addig az Agenda 2000 elfogadásakor már egy harmadik tényezővel, a keleti bővüléssel is számolniuk kellett az egyébként eltérő érdekű tagállamoknak. Az Agenda tárgyaláskor a Németország vezette csoport érdeke az volt, hogy a KAP kifizetései csökkenjenek. Ezt egyrészt azzal indokolták, hogy az új tagoknak fizetendő támogatások fel fogják borítani az EU költségvetését, másrészt azzal, hogy támogatások

következtében

feljavított

kelet-európai

mezőgazdaságok

olyan

többlettermelésre lesznek képesek, amelyet a belső piacon már nem lehet értékesíteni, a külpiaci értékesítés viszont csak nagy szubvencióval oldható meg, amely ráadásul még a WTO tárgyalásokon is problémát fog okozni. Egyértelműen radikális átalakítást akartak. A másik érdekcsoport, amelynek élén Franciaország állt, kevésbé radikális elképzeléseket fogalmazott meg a KAP-ot illetően, már csak azért is, mert ők a KAP kedvezményzettjei. Azt hangoztatta, hogy a támogatások leépítése sok gazdálkodó vagyonának elértéktelenedését hozná, és érdemesebb lenne megvárni a WTO tárgyalások eredményeit is mielőtt átalakítanák a KAP-ot.

36

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Műhelytanulmányok, 47. szám, 2003. augusztus, 46. lábjegyzet

67


Abban azonban egyetértettek, hogy az 1999-ben elfogadott, hét évre szóló pénzügyi keretet, és azon belül a bővítésre előirányzott forrásokat, melyeket a csatlakozási tárgyalásokon referenciaként használtak és „berlini plafon”-ként emlegettek, nem szabad túllépni. Fontos szempont volt mind a nettó befizetők (pl.: Ausztria, Hollandia, Egyesült Királyság, Svédország), mind a kedvezményezettek részéről -az olcsó bővítésen kívül-, hogy a tizenötök költségvetési pozíciója ne változzon, a piaci egyesúly ne boruljon fel, de saját termelőinek új piacai legyenek és a tizenötökben maradjanak meg a termelői kedvezmények. Az is egyértelmű volt, hogy a KAP nem terjeszthető ki az új tagokra változtatás nélkül, ezért az Agenda félidei fülvizsgálatában, 2002 júliusában, a Bizottság radikális változtatásokat kezdeményezett, amelyek a tagállamok, főként Franciaország, ellenkezése miatt elég gyorsan meghiúsultak. 2002 októberében a két fél (francia és német) végül kompromisszumot kötött. Megállapodtak, hogy -francia érdek szerint- a KAP 2006 végéig nem változik, és hogy „a berlini csúcson meghatározott agrárkiadási plafonokat (vagyis az Agenda kereteit) a bővülésről szóló tárgyalásokon -sőt még a következő, 2007-2013-as költségvetési időszakban is- abszolút korlátnak tekintik…”37 -német érdek. Ettől kezdve váltak intenzívebbé az egyeztetések és a szakértői munka, és az Európai Tanács 2002. október 24-25-i rendkívüli ülése hagyta jóvá a Bizottság Issues Paper-ben tett stratégiai javaslatait (amely már 10 új taggal számolt ugyan, de az Agenda kereteit mégsem lépte túl), illetve meghozta a közös álláspont kialakításához szükséges döntéseket. Ennek következtében a nettó befizetők is elfogadták a közvetlen kifizetések új tagokra való fokozatos kiterjesztését, azzal a feltétellel, hogy a költségvetés stabilitása érdekében 2013-ig rögzíteni kell az agrárpolitikai támogatásra fordítható keretet.

3.4.2. A csatlakozási tárgyalások eredményei A 2004. május 1-jén csatlakozó országok a KAP keretében biztosított valamennyi támogatásra jogosultak, és -a közvetlen támogatások kivételével- teljes mértékben megilletik az új tagállamok gazdálkodóit. A hazai gazdálkodók támogatásokhoz juthatnak egyrészt a KAP keretéből (közvetlen termelői támogatások, 37

Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA VKI: Műhelytanulmányok, 47. szám, 2003. augusztus, 20. oldal, 1. bekezdés

68


intervenció, exporttámogatás, vidékfejlesztési intézkedések), másrészt nemzeti forrásból a

közösségi

megállapodások

szabályoknak nem

megfelelő

csupán

támogatásokon

hiányosságainkra

keresztül.

világítanak

rá

Az

ágazati

-előrevetítve

tennivalóinkat és azok költségvonzatát-, hanem fejlődési lehetőségeinket is felvillantják. 3.4.2.1. Támogatási formák A/ Közvetlen támogatások A KAP keretében a gabonafélék, olajnövények és fehérjenövények termesztői a művelt terület, a húshasznú szarvasmarha és juh tartók az állatlétszám, a tejhasznú szarvasmarha tartók pedig - 2005-től - a tejkvóta arányában juthatnak a támogatásokhoz. Ellenben több ágazatot (cukor, sertés, baromfi, kertészet, borászat) nem érint a közvetlen támogatási rendszer. A közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások alanya mindig a gazdálkodó, azaz a földhasználó vagy az állattartó. A közvetlen támogatások teljes körű bevezetésére 9 éves átmeneti időszak után kerül sor. Ennek ütemezését a 20. táblázat mutatja be. 20. táblázat: A közvetelen kifizetések ütemezése az átmeneti időszakban, a jelenlegi tagállamokban járó teljes támogatás százalékában 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 EU-forrás 25 EU + nemzeti forrás 55

30 60

35 65

40 70

50 80

60 90

70 100

80 100

90 100

100 100

Forrás: Külügyminisztérium

E támogatások 2004 és 2006 között kiegészíthetők az EMOGA garancialapjának vidékfejlesztésre fordítható forrásaival, de nem haladhatja meg a kiegészítés 80%-át, tehát itt is szükséges társfinanszírozás (20%). A közvetlen támogatásokat az új tagállamok, a csatlakozást követő 3 évben, vagy termékcsoportonként vagy a hasznosított mezőgazdasági terület arányában oszthatják szét (egységes területalapú kifizetési rendszer - SAPS). Ez utóbbi esetben is adható kiegészítés a szektor közösségi közvetlen támogatás mellé. A választást a csatlakozás időpontjáig kell bejelenteni a Bizottságnak.

69


Magyarország 2003 augusztusában úgy döntött, hogy az egységes területalapú támogatást fogja alkalmazni az említett időszakban. A Csatlakozási Szerződés szerint SAPS területnek minősül az adott tagország statisztikailag kimutatott mezőgazdaságilag hasznosított

területének

azon

része,

amely

2003.

június

30-án

megfelelő

kultúrállapotban volt. Ezt csökkenthették az új tagországok azzal a területtel, amely az általuk meghatározott minimális mérethatár alatti gazdaságokhoz tartozott. Idén Magyarországnak közel 306 millió euró jut, ami 1 hektárnyi termőföldenként vagy élőállatonként 70 eurót jelent. Ehhez társulnak a különböző vidékfejlesztési és piaci támogatások, illetve a 30 százalékos magyar állami kiegészítés. B/ Piacstabilizáló intézkedések Ellentétben a közvetlen támogatásokkal, az intervenciós intézkedések és a külkereskedelmi szabályozás tekintetében azonos feltétlek vonatkoznak a magyar gazdálkodókra. Az egyes piaci szervezetekben meghatározott intervenciós felvásárlási árak (gabona, marhahús, vaj, tejpor), valamint a piacstabilizáló beavatkozások (termék kivonása a piacról, sertés magántárolás, borfelelsleg lepárlása) és az exporttámogatások egyformán érvényesek minden régi és új tagállamban, így a piaci szereplők évekre előre láthatják lehetőségeiket. C/ Vidékfejlesztési intézkedések A KAP második pillérét alkotó vidékfejlesztési intézkedések ugyancsak átmeneti időszak nélkül vonatkoznak az új tagállamok pályázatot benyújtó piaci szereplőire. A támogatások pénzügyi hátterét az EMOGA orientációs a), illetve garancia b) részlegei adják.38 A közvetlen támogatásokkal ellentétben, a vidékfejlesztési intézkedések esetében a tagállamok korlátozás nélkül egészíthetik ki a közös költségvetés e célra fordítható kereteit. ) az orientációs részlegből finanszírozható vidékfejlesztési intézkedések Az EMOGA az Európai Unió Strukturális Alapjainak egyike, az orientációs részlegéből finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések a Nemzeti Fejtlesztési Terv 38

A fejezetrész az AVOP 30. változata alapján (2003. december 16.) készült. http://www.fvm.hu/files/videkfejlesztes/AVOP.pdf, letöltés: 2004.04.20.

70


(NFT) részét képezik, azon belül pedig az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP) alkotják. Ezekhez a támogatásokhoz a nemzeti társfinanszírozáson kívül a pályázó gazdálkodónak önrésszel is kell rendelkezni. Az AVOP 3 prioritást jelöl meg, és 11 hozzájuk kapcsolódó intézkedést: 1. A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása A versenyképes alapanyag-termelést a termelési költségek csökkentésével, a gazdaságok eszközellátottságának, technológiai színvonalának emelésével, a termékek minőségének javításával, a higiéniai és az állatjóléti körülmények színvonalának emelésével, a gazdaságok versenyképességének növelésével, a piaci hatékonyság fokozásával alapozhatók meg. Emellett a meglévő munkahelyek megőrzése, és újak teremtése is fontos. A cél megvalósulását segítő intézkedések:

A mezőgazdasági beruházások támogatása.

Fiatal gazdálkodók pályakezdési támogatása.

Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása.

Erdőgazdálkodás korszerűsítése.

A halászat modernizálása.

2. Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása A támogatás célja a mezőgazdasági termékfeldolgozás és -értékesítés fejlesztése. Ennek érdekében tőketámogatás nyújtható új épületek építéséhez, meglévő épületek felújításához, új berendezések vásárlásához, amennyiben ezek célja a termékek minőségének javítása, az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem színvonalának emelése. 3. Vidéki térségek fejlesztése A prioritás legfőbb célja a vidék felzárkóztatása, ennek érdekében a következő intézkedések szerepelnek az AVOP-ban:

A vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése (helyi feldolgozás, egyedi termékek előállítása, idegenforgalmi és kézműipari tevékenységek)

Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése (útépítés, megújuló energiaforrások felhasználása

Alapvető szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára (tájékoztatási pontok, Internet elérés, szakmai összejövetelek) 71


Falufejlesztés és falufelújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése (pincesorok, majorságok)

Közösségi kezdeményezésű programok támogatása (LEADER+)

) a garancia részlegből finanszírozható vidékfejlesztési intézkedések Az EMOGA garancia részlegéből finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések a KAP 1992. évi reformjának hozadékaként alakultak ki, ezért is szokták őket kísérő intézkedéseknek nevezni. Az ide tartozó támogatási intézkedések nem kívánnak gazdálkodói önrészt, csak nemzeti társfinanszírozást (80 százalék uniós, 20 százalék hazai forrás). Az intézkedések a mezőgazdaság szerkezeti átalakulását szolgálják. Prioritásait az önálló programozási dokumentumot alkotó, de a Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájával összhangban álló Nemzeti Vidékfejlesztési Terv tartalmazza39. A rendelkezésre álló keretet a következő célokra lehet felosztani:

Korai (korkedvezményes) nyugdíjaztatás

Kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi megszorítások alá tartozó térségek

Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás (kötelezően alkalmazandó)

Mezőgazdasági területek erdősítése

E támogatások köre kiszélesedik néhány speciális, csak az új tagállamok számára elérhető jogcímmel: részben árutermelő gazdaságok évi maximum 1000 eurós támogatása 5 éven át; termelői-értékesítői szervezetek létrehozásának és működésük első 5 évének támogatása valamennyi szektorban; a környezet- és állatvédelmi, higiéniai,

élelmiszer-biztonsági,

valamint

munkavédelmi

előírásoknak

való

megfeleléshez szükséges beruházások, technológiai váltások támogatása. D/ Átmeneti támogatási lehetőségek A csatlakozási tárgyalások eredményeként az új tagországok a mezőgazdasági termelők meghatározott körének adhatnak olyan támogatásokat, amelyeket a régi tagországok gazdálkodói nem kaphatnak.

39

Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, http://www.fvm.hu/files/videkfejlesztes/nvt_bev.pdf, letöltés: 2004. április 20.

72


Félig önellátó gazdaságok támogatása (árutermelő gazdaságok kialakítása): Azok az egyéni gazdaságok, amelyek főként önellátásra termelnek, és csak a

szükségleteiken felüli részt értékesítik - tehát már árutermelők is-, évente max. 1000 euró szabadon felhasználható támogatást kaphatnak, ha üzleti tervvel bizonyítják, hogy öt év alatt gazdaságilag életképes vállalkozássá válnak. Három év elteltével felülvizsgálatot kell tartani, és ha az derül ki, hogy az üzleti tervben lefektetett célok nem teljesülnek, a támogatás folyósítását le kell állítani, de a kifizetett támogatásokat nem lehet visszakövetelni.

Termelői csoportok létrehozásának támogatása: Az összesen legfeljebb 94,5 millió forint értékű, 5 éven át igénybe vehető

támogatás termelői csoportok megalakulását segíti. Az első két évben a támogatás felső határa 24,25 millió forint, majd 21,8 millió forint, 14,55 millió forint és 12,12 millió forint, de a támogatás a termelői csoport áruforgalmától is függ.

A standardok teljesítésének támogatása: A szintén öt évre adható, évente csökkenő mértékű támogatás segíti a

gazdálkodókat az unió környezeti, higiéniai, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági és munkavédelmi előírásainak teljesítéséhez szükséges költségek fedezésében. Mértéke az első évben legfeljebb 48 500 Ft hektáronként, vagy az alternatív módon (például állategység alapján) számított megfelelő összeg.

Technikai segítségnyújtás: Ez a támogatás a gazdálkodókat nem érinti, mert ez az unió hozzájárulása a

támogatási rendszer működtetetésével kapcsolatos költségekhez. E/ Fennmaradó nemzeti támogatások A részben vagy egészében közösségi finaszírozású támogatásokon kívül, Magyarország a csatlakozást követően is alkalmazhat nemzeti támogatásokat maximum 3 éven keresztül. Ezzel lehetőség nyílik a támogatási rendszer átalakulása miatt nehezebb helyzetbe kerülő ágazatok (sertés, baromfi) nehézsgeinek enyhítésére. A KAP szabályaival össze nem egyeztethető támogatások ideiglenes továbbvitelének az ad különös jelentőséget, hogy azok a belépést követő 1-2 éves első 73


időszakban segíthetik azokat az ágazatokat, amelyek a legnagyobb kihívásnak néznek elé az alapjaiban megváltozó támogatási rendszer miatt. Még a Bizottság által a 3 éven belül felülvizsgált és megszüntetésre ítélt támogatási konstrukciók esetében sem lehet a megszüntetés visszamenőleges hatályú, vagyis a bizottsági határozat meghozásáig az adott jogcímen már kiadott támogatások nem minősíthetők jogtalannak és nem vehetők vissza. A csatlakozási szerződésbe bekerült védzáradék lehetővé teszi, hogy a csatlakozás után esetlegesen kialakuló súlyos piaci zavarok esetén, a Bizottság jóváhagyásával, a nehéz helyzetbe került ágzatok megsegítésére védelmi intézkedéseket dolgozzunk ki. 3.4.2.2. Ágazati megállapodások ) Állat- és növényegészségügy Az állat- és növényegészségügynek kiemelt szerepe van a KAP rendszerében, amelyről az is tanúskodik, hogy a mezőgazdasági joganyag fele e témával foglalkozik. A témakörben hosszú tárgyalások eredményeként, 2002. március 21-én született végleges megállapodás. Növény-egészségügyi területen (növényvédőszer-engedélyezés, maradékok, vetőmagvak és szaporítóanyagok bizonylatolása) vállaltuk, hogy átmeneti mentességek nélkül vesszük át a vonatkozó joganyagot. Az állategészségügy témájában a vágóhidak szerkezeti átalakítási követelményi, valamint a ketreces tojótyúkok állatvédelmi követelményei alól kaptunk átmeneti mentességet.

Vágóhidak szerkezeti átalakítása

A tárgyalások eredményeként 44 nagykapacitású ún. vöröshús-vágóhíd 2006. december 31-ig felmentést kapott40 a közöségi jogszabályok strukturális előírásai alól (pl. falak, padozat kialakítása, hulladékkezelés stb.). A hiányosságok higiéniai és élelmiszerbiztonsági szempontból nem jelentenek veszélyt, de a szennyvíz- és hulladékkezeléssel kapcsolatos hiányosságok hátterében szerkezeti problémák állnak. Az üzemekről és vállalásaikról lista készült. A felmentés az érintett

40

Megjegyzés: a 44 átmeneti mentességgel rendelkező vágóhíd közül 16 üzem tulajdonosa jelezte, hogy az átmeneti időszak végéig sem tudja teljesíteni a nagykapacitású létesítmények követelményszintjét (forrás: FVM).

74


üzemeknek annyiban jelent előnyt, hogy egy hosszabb időszak alatt valósíthatják meg a szükséges, komoly költségvonzatú beruházásokat.

Ketreces tojótyúkok állatvédelmi előírásai

A megállapodás értelmében 21 - 1991. július 1-je előtt használatba vett - üzem 2009. december 31-ig felmentést kap a tojótyúkokra vonatkozó uniós állatvédelmi előírások teljesítése alól. A felmentés a ketrecek magasságára és a padozat dőlésszögére vonatkozik, viszont e ketrecekben is biztosítani kell az egy tyúkra előírt minimális férőhelyet. Az átmeneti mentesség azért ilyen hosszú, mert a hiányosságokat csak teljes körű technológiacserével lehetne pótolni, ami túl nagy terheket ró az üzemeltetőkre. Az átmeneti mentességnek köszönhetően viszont lesz idő a korszerűsítésre. ) Kvóták A közvetlen termelői és feldolgozói támogatásban részesülő, illetve az intervenciós intézkedésekkel támogatott ágazatokban kvótáknak nevezett támogatási vagy termelési korlátozásokat alkalmaznak. A korlátozások eltérő jellegűek, vannak olyanok, amelyek a kvótán felüli termelést úgy szankcionálják, hogy nem jár tovább támogatás, illetve a túllépéssel azonos arányban csökken, vagy éppen büntető intézkedést von maga után. A kapott kvóták az utóbbi 4-5 év termelési szintjét tükrözik, ezáltal is biztosítják a jelenlegi termelési szint megtartását és ésszerű fejlődési lehetőségeit.

GOF növények A szántóföldi növények piaci rendtartása leginkább a gabonafélék, az olaj- és

fehérjenövények termesztőinek gazdálkodását szabályozázza. A rendtartás alapvető eleme a GOF-terület alapján adható közvetlen termelői támogatás. Az átmeneti időszak után 100%-ra emelkedő, Magyarországnak járó összes termelői támogatás 89%-át ez az ágazat kapja. A keretösszeget a bázisterület és a referenciahozam alapján számítják ki, amely Magyarország esetében az 1999-2001 és 1997-2001 közötti időszakok alapján 3 487 792 hektár bázisterületet és 4,73 tonna/hektár referenciahozamot jelent (Melléklet 21. táblázat). Durumbúza 75


A durumbúzát termesztők a területalapú támogatáson kívül kiegészítő támogatásra is jogosultak (szintén fokozatosan vezetik be), amelynek mértéke hagyományos durumbúzatermesző körzetben 83 541 Ft/ha, a nem hagyományos körzetekben 33 683 Ft/ha. Amennyiben a meghatározott termőterületnél (21. táblázat) nagyobb területre érkezik támogatási igény, a kiegészítő támogatást a túllépés arányában osztják szét. Hagyományos körzet a Dél-Dunántúl, Mezőföld, Dél-Dunamenti síkság, Közép-Alföld, Berettyó-Körös-Maros vidéke, Győrimedence,

Hajdúság,

az

ezeken

kívüli

durumbúzatermő

területek

nem

hagyományosnak minősülnek.

Cukor – izoglükóz A rendtartás a feldolgozott termékre, azaz a cukorra vonatkozik, a közvetlen

támogatási elemet nem tartalmaz, és az értékesítési, illetve árgarancia a termelési kvótán (21. táblázat) belül érvényes. A cukor kvóták meghaladják az elmúlt évek termelési szintjét, az izoglükóz esetében pedig egybeesik a termelési szint és a kapott kvóta. A kvótáknak közvetetten kínálatszabályozó szerepük van, mert a Bkvótán belüli termelés illetékfizetési kötelezettséggel jár, a kvóta túllépése esetén pedig saját költségen kell exportálni a többletterméket, ami a magas uniós árszint mellett nagy veszteséget jelent a termelő számára.

Dohány A dohánytermesztés magas munkaerőigénye, és ebből következően - különösen

a kedvezőtlenebb adottságú térségekben -a fogalalkoztatásban betöltött szerepe folytán, a dohánytermesztők komoly támogatásban részesülnek. A támogatás alapja a termelő által előllított száraz dohányra vonatkozó kvóta (21. táblálzat). A Virginia támogatása 718 180 Ft/tonna, a Burley-é 562 494 Ft/tonna41, amely még az 55%-os támogatási szint mellett is nagyobb, mint a jelenlegi. A teljes dohánykvóta jóval fölötte van az utóbbi évek termésmennyiségének. Ezzel versenyképessé válhat a száraz- és a fermentált dohány.

41

Tej

Forrás: FVM

76


A tárgyalások során szerencsés fordulatnak tekinthető, hogy a tejkvóta kérdését és a húsmarha támogatásokkal egy csomagban tárgyalták, így a fejlesztési, fejlődési lehetőségeket is komplexen lehet kihasználni. A tejkvóta-rendszer a KAP-on belül is sarkalatos elem, hiszen szigorú mennyiségi korlátozást jelent. A kvóta túllépése büntetési illeték fizetését vonja maga után (2003 elején a tej irányárának 115 %-át42). Magyarországot illetően, a nemzeti kvóta feldolgozói (1 782 650 t), illetve közvetlen értékesítési részből (164 630 t) tevődik össze. A felvásárlói részt át lehet csoportosítani a feldolgozói rész növelésére. Ezen túlmenően, 2006-ban, a kvóta 1005%-os kihasználása után, lehetőség van kvótanövelésre, amelynek mértéke 42 780 tonna. Az éves tej- és tejtermékfogyasztás 2001-ben 176 kg/fő volt, így a tejfogyasztás 20 %-os emelkedése esetén is hazai termelésből lehet ellátni a lakosságot43.

Húsmarha A különböző húsmarhák közvetlen támogatásait a kvóták felső határáig lehet

folyósítani, ha ezen felül tart valamely gazda állatot, szabadon értékesítheti, de nem jár rá támogatás. Speciális húsmarha támogatásra 94 620 darabos kvótát értünk el, amely kétszer nagyobb, mint az EU induló ajánlata, és a jelenlegi támogatásra jogosult, 9 hónapnál idősebb húsmarha-állományunknál ötvenezerrel több. Szintén pozitív elem, hogy a húshasznú anyatehén állományra kapott kvótakeret hatvanezres többletet tartalmaz. Vágási prémiumként összesen 235 998 darabos kvótával rendelkezünk. Kiegészítő támogatásként 2004-ben 389 millió eurós közösségi forrással rendelkezhetünk, amelyet korszerűsítésre használhatunk fel.

Juh Közel 120 ezerrel nagyobb keretet (1 146 000) sikerült elérni, mint az EU

kezdeti ajánlata volt. A kvótán felüli darabszám esetén lehetőség van további támogatásra. A KSH adatai szerint a hazai juhállomány 2002 decemberében a keretnél alacsonyabb, 1 103 000 darabos volt. A támogatás összege még az 55%-os

42

Forrás: FVM Somogyi Zoltán: A csatlakozási tárgyalások agrárfejezete, Európai Füzetek 9., 22. oldal, 1. bekezdés; a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest 2003

43

77


induló szint esetében is közel kétszerese a jelenlegi hazai támogatásnak (1500 Ft/állat).

Zöldség és gyümölcs A zöldség-gyümölcs ágazatban a paradicsomra, az őszibarackra és a körtére,

meghatározott mennyiségi felsőhatárig feldolgozói támogatás folyósítható. A gyümölcslé-előállítás azonban nem támogatható. A támogatás kedvezményezettje termeltetési szerződés alapján a TÉSZ és azon keresztül a termelő. Paradicsomnál 130 790 tonna után 1,1 milliárd Ft, őszibarack esetében 1616 tonna után 18,7 millió Ft, körtére 1 031 tonna után 40,4 millió Ft az éves támogatási keret44. c) Technikai eredmények

A 2,8 % zsírtaltalmú tej forgalmazása

Az Európai Unióban a fogyasztók háromféle zsírtartalmú tejet találhatnak az üzletek polcain: 0,5%-osat, 1,5%-osat és 3,5%-osat. Ezzel szemben, Magyarországnak lehetősége van a csatlakozást követő öt évig a nálunk megszokott 2,8%-os zsírtarlamú tej forgalmazására, azzal a feltétellel, hogy csak magyar piacon kerülhet forgalomba.

A Rizlingszilváni név használata

A Rizlingszilváni fajtanév a csatlakozás után nem használható, helyette az eredeti német nevet, a Müller Thurgau-t kell majd használni. A fajtanév ugyanis nem felel meg az uniós szabályozásnak, mert nem két különböző fajta keresztezéséből jött létre. A szőlőültetvények 6-8%-án található Rizlingszilváni. Az új elnevezést azonban csak 2009. január 1-jével kell alkalmazni.

A csatlakozás előtt palackozott és címkézett borok forgalmazása

Annak érdekében, hogy a Magyarországon palackozott és címkézett borok és habzóborok meglévő készletei korlátozás nélkül értékesíthethetők legyenek 2004. május 1-je után, egy informatikai adatbázist kell létrehozni az EU-s szabályozásnak még nem megfelelő borokról, és be kell jelenteni az EU felé.

44

Forrás: FVM

78


A 0,7 literes palackokba töltött borok forgalmazása

Magyarországon 1993 óta nem töltenek bort 0,7 literes palackba, de még jelentős készletek vannak ilyen palackokban, amelyek egyébként nem felelnek meg az unió előírásainak. Ezek a borok nagy értéket képviselnek, ezért a közösségi szabályoknak megfelelő palackokba történő áttöltésük következménye nagymértékű minőség- és értékvesztés lenne. A megállapodásoknak köszönhetően ezek a borok korlátozás nélkül értékesíthetőek a készlet erejéig.

A mustok minimális alkoholtartalma és cukrozása

Magyarországon jelenleg 7,6%-os alkoholtartalmú mustból lehet asztali bort készíteni. Az Unió viszont olyan bortermő zónába sorolta Magyarországot, ahol csak abból a mustból lehet bort készíteni, amelynek az alkoholtartalma asztali borok esetében 8% (minőségi borok esetében 9%). Az előírás teljesítésére 10 éves átmeneti időszakot szabtak meg, amely alatt a termelők korszerűsíthetik az ültetvényszerkezetet, és megfelelő fajtákat ültethetnek. Szintén fontos eredmény, hogy a gazdák továbbra is alkalmazhatják a szőlőmust szabályozott keretek szerinti répacukorral való javítását.

A „Tokaji Fordítás” és „Tokaji Máslás” borkészítési eljárások alkalmazása

Az Unió bevette a két borkülönlegesség-készítési eljárást a borkészítésre vonatkozó közösségi jogszabályba, így a két bortípus készítése a csatlakozás után is folytatódhat.

A Tokaji Eszencia elismerése

A közösségi szabályozás értelmében a minőségi borok alkoholtartalmának el kell érnie a 4,5%-ot. A Tokaji Eszencia azonban nem felel meg minden évben ennek követelménynek, alkoholtartalma évjáratonként 2,5-6% között mozog. Ezért Magyarország kérte, hogy ennek ellenére különleges minőségi borként sorolják be az Eszenciát. EU elfogadta ezt a kérésünket, így változatlan technológiával készülhet az Eszencia. Az Unió azt a kérésünket is elfogadta, hogy egyes tokaji borkülönlegességeket (édes szamorodni, aszú, máslás, fordítás, aszúeszencia, eszencia, töppedt szőlőből készült bor

és

aszúbor),

magas

kén-dioxid

és

illósav-taralmuk

miatt,

speciális

tulajdonságaiknak megfelelő besorolást kapjanak. 79


A vadrizs felvétele a támogatásra jogosult növények közé

A magyar 3000-4000 hektáros rizstermő terület mintegy 30%-án termesztenek vadrizst, ezért kértük, hogy a rizstermelők támogatását terjesszék ki a vadrizstermesztőkre is. A megoldás az lett, hogy a vadrizst az egyéb gabonafélékhez sorolták, így a szántóföldi növények területalapú támogatására jogosult.

A pálinka elnevezés használata

A megállapodások eredményeként a pálinka név kizárólag a Magyarországon előállíott tiszta gyümölcs- és törkölypárlatok, valamint az Ausztria négy tartományában készített kajszibarack-párlat elnevezésére használható.

3.5. Felkészülés az EU-tagságra A csatlakozó országokról készült utolsó országjelentésekhez (2002 októbere) kapcsolódó stratégiai dokumentumban rögzítették, hogy EU taggá válásunk előtt hat hónappal a Bizottság újabb jelentést készít, amelyben a lemaradásokat fogja hangsúlyozni. A 2003. november 5-én nyilvánosságra hozott monitoringjelentésben Magyarországra vonatkozóan megfogalmazott négy problémás terület mindegyike az agrárpolitikához kapcsolódik. A sikeres csatlakozás jegyében szükséges felgyorsítani a Kifizető Ügynökség, valamint az ún. Egységes Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer felállítását, az élelmiszer-feldolgozó üzemek korszerűsítését, és át kell adnunk az Európai

Mezőgazdasági

Orientációs

és

Garanciaalapból

számunkra

megítélt

vidékfejlesztési támogatások programtervezetét. Ez utóbbi már rendeződött októberben, de a jelentést szeptember 30-i dátummal lezárták, így nem tudták figyelembe venni.

3.5.1. Jogharmonizáció A KAP szabályozási rendszerének alapját a közösségi irányelvek, a rendeletek és a határozatok adják. Az irányelvek esetében létre kell hozni a közösségi iránymutatásnak megfelelő nemzeti szabályozást. Az Európai Unió rendeletei közvetlenül hatályosak valamennyi tagállamban. A közösségi jog és a tagállamok nemzeti joga között kölcsönhatás van, illetve kiegészítik egymást. A közösségi jog és a 80


nemzeti jog ütközése esetén vizsgálni kell, hogy közvetlenül a közösségi jogot kell-e alkalmazni, illetve a közösségi jognak elsőbbsége van-e a nemzeti joggal szemben. Az agrárgazdasági joganyag egy része már korábban is összhangban volt a vonatkozó EK-szabályozással, különösen azon termékek előállítási, illetve minőségi előírásai tekintetében, amelyeket nagy mennyiségben exportáltunk az EU tagországaiba. A Társulási Szerződés értelmében Magyarország EU-integrációjának egyik alapvető feltétele az, hogy a jelenlegi és a jövőben megalkotandó jogszabályainkat a közösségi

jogszabályokhoz

megkötésével

illesszük,

Magyarország

közelítsük.

kötelezettséget

A

vállalt

Társulási

Megállapodás

meghatározott

közösségi

jogszabályok átvételére, amelyeket az EU cannes-i csúcsértekezletén 1995-ben elfogadott Fehér Könyvben tettek közzé. Az 1998-99-ben lezajlott mezőgazdasági átvilágítási tárgyalások során részletesen ismertté vált számunkra a feladat, amely a mezőgazdaságra vonatkozó, hatalmas terjedelmű közösségi joganyag átvételét jelenti. A kilencvenes évek közepe óta zajló jogharmonizációban igen jelentős eredményeket értünk el. Az egyik legsikeresebb terület az élelmiszerjog, ahol a magyar előírások több mint nyolcvan százaléka teljesen harmonizált a vonatkozó közösségi szabályozással. Jogharmonizációs feladataink két fő területen jelentkeznek. Egyrészt legkésőbb a csatlakozásig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek a közösségi mezőgazdasági irányelvek nemzeti jogba való átültetését biztosítják. Kivételt csak azok jelenthetnek, amelyek alkalmazása alól átmeneti felmentést kapunk. Jogharmonizációs feladataink másik részét annak biztosítása jelenti, hogy csatlakozásunk napjától alkalmazható legyen valamennyi közvetlen hatályú közösségi joganyag. A

feladatokat

az

Igazságügyi Minisztérium által koordinált Nemzeti

Jogharmonizációs Program tartalmazza. Az EU felé részletes mezőgazdasági jogharmonizációs vállalásainkat az átvilágítás során, valamint a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjában tettük meg. A magyar kormány 2004.03.19-i ülésén áttekintette az Európai Uniós felkészülés állását, kiemelten foglalkozott az agrárgazdaság helyzetével, és , hogy „az uniós csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációs feladatok végrehajtása az előírt ütemben folytatódik.”45 45

FVM Portál: http://www.fvm.hu/hirek?topic=hirek:000002&tip=1&did=4AEE0D434C8069CBC1256E5C0022CE60, letöltés: 2004. április 24.

81


3.5.2. Intézményfejlesztés A megfelelő intézményrendszer kiépítése a Közös Agrárpolitika működtetésének alapfeltétele. A közösségi jogszabályok meghatározzák azokat a feladatokat, amelyeket a tagországoknak végre kell hajtaniuk. A végrehajtás módját viszont a tagországokra bízza, így az ország közigazgatási rendszerét, hagyományait, termelési viszonyait stb. figyelembe véve alakítják ki a megfelelő struktúrákat. A KAP működtetése igen jelentős többletfeladatokat, megnövelt adminisztrációt fog jelenteni az agrárigazgatás számára. Az Európai Unió a közös mezőgazdasági rendtartások működtetésére, a közösségi támogatások kifizetésére és a kifizetés jogosságának ellenőrzésére (Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer), a közösségi vidékfejlesztési programok működtetésére, valamint az állat- és növényegészségügyre és az élelmiszer-biztonságra helyezi a hangsúlyt. A magyar intézményrendszer csak részben felelt meg az Unió elvárásainak, ezért az elmúlt években – részben a PHARE program támogatásával – jelentős intézményfejlesztési programok megvalósítására volt szükség. Továbbfejlesztették az állat-

és

növény-egészségügyi

szervezetet,

a

mezőgazdasági

termékek

minőségellenőrzésében közreműködő szervezeteket (pl.: Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Országos Borminősítő Intézet), a termőföld, a termelők, illetve az állatok nyilvántartását. Az FVM megyei hivatalok, illetve a falugazdász hálózat átalakítása,

az

Agrár

Intervenciós

Központ

létrehozása,

a

statisztikai

és

vámnyilvántartások korszerűsítése a KAP működtetéséhez alapvető lépés volt. 2003. július 1-jei hatállyal megalakult, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretében működő SAPARD Hivatal és a tárca felügyelete alatt álló Agrárintervenciós Központ (AIK) összevonásával, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). A hivatal feladata az EMOGA-ból, illetve a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközből (HOPE) a csatlakozás után Magyarországnak juttatandó agrárgazdasági és vidékfejlesztési források kezelése, kedvezményezettek felé történő kifizetése. Az MVH látja el az EMOGA Garancia Részlegének Kifizető Ügynökségi funkcióit is, amely révén a közösségi költségvetés legnagyobb hányadát kitevő, a KAP első oszlopát jelentő piaci és közvetlen támogatásokat lehet igénybe venni. 82


Az MVH működteti a közösségi közvetlen agrártámogatások kezelését, ellenőrzését szolgáló – komoly informatikai hátteret igénylő – Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszert (IIER) is. Ehhez új gazda- és ügyfélregiszter, valamint Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR ) készült, ez utóbbi többek között műholdas távérzékeléses rendszerrel ellenőrzi majd az igénylések jogosságát. Ez azért fontos, mert az EU-támogatások alapegysége a parcella, amely egyetlen növénykultúrát magába foglaló összefüggő földterületet jelent. A parcellaazonosítást 2005-től térinformatikai rendszerben kell megoldani. Az állatlétszám alapú támogatások ellenőrzéséhez szükséges az állatazonosító és nyilvántartó rendszer, amely egyértelműen biztosítja az állatok egyedi azonosítását, valamint tartózkodási helyük pontos meghatározását. Ennek a rendszernek (ENAR) a kialakítását az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet végezte. A rendszer a szarvasmarhákra és a sertésekre vonatkozóan teljes körűnek mondható. Kész a rendszer informatikai része, kialakult az eu-konform jogi háttér, bevezetésre kerültek az uniós normáknak megfelelő bizonylatok (marhalevél-igazolólap, szarvasmarha-útlevél). A Kifizető Ügynökség felállítására és az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer kifejlesztésére az FVM egy projektet indított, melyet az FVM- en belül az EU Agrárintézmények Program Iroda irányított. Magyarország az IIER fejlesztésére közel 10 millió eurós – 2,5 milliárd forintos – Phare támogatást nyert el. Az EU lehetőséget nyújt arra is, hogy nem kormányzati szervek is bevonásra kerüljenek a közösségi szabályozás végrehajtásába. E szervezeteknek megfelelő jog- és hatáskört kell biztosítani, a felelősséget azonban minden esetben a kormányzati szervek viselik. A tagországok gyakorlata eltérő, Magyarországon a terméktanácsok, az Agrárkamara bevonása jöhet szóba. Humánpolitikai feladatként jelentkezik a KAP teljes körű megismertetése a szakigazgatási intézmények dolgozóival, illetve olyan fiatal, európai nyelveket ismerő szakemberek képzése, akik meghatározó szerepet tudnak játszani a kapcsolattartásban mind a termelők, mind az európai intézmények felé.

3.5.3. Gazdaságfejlesztés és a termelők felkészítése A néhány hektáros üzemek életképessége az alacsony hatékonyság, az elmaradott technológia, a szűkös fejlesztési lehetőségek miatt az új támogatási és 83


versenyfeltételek között nem, vagy csak nehezen biztosítható. A termelők legfontosabb feladata a közösségi szabályozás, a várható hatások megismerése, az arra történő lehető legjobb felkészülés. Fontos kérdés, különösen a törpe- és kisüzemek számára, hogy a csatlakozást követően „mit”, „hogyan” és „kinek” érdemes termelni. A feltételek megváltozása miatt sokuk kényszerül majd termelési struktúrájának átalakítására, a hatékonyság érdekében üzemméretének növelésére, vagy a sikeres piaci helytállás érdekében szövetkezetekbe tömörülni. A

legfontosabb

teendő

a

termelői

szféra

versenyképességének

és

hatékonyságának fokozása a magyar támogatási rendszeren keresztül. Átgondolt marketingtevékenységre van szükség a termékek sikeres értékesítése érdekében. A családi farmgazdaságok, a részmunkaidőben mezőgazdasági termeléssel foglalkozók nagy része csak akkor lesz képes a tagság kihívásainak megfelelni, ha segítséget kapnak a minőségjavításhoz, a műszaki-technikai korszerűsítéshez, az optimális üzemméret és termelési szerkezet kialakításához. Az önszerveződések, termelői szervezetek, a zöldség-gyümölcs szektorban a TÉSZ-ek létrejöttének, működésének támogatása szintén

meghatározó

a

versenyképesség

szempontjából.

Fontos

teendő

az

agrárnépességet érintő szociális, foglalkoztatási, környezetvédelmi, területfejlesztési gondok enyhítése is.

3.6. A csatlakozás és KAP-reform várható hatásai Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásától a hazai és a jelenlegi EU-s piaci szereplők „játékterük” kitágulását, jövedelmi szintjük emelkedését várják. A hazai érdekelteknek nagyon fontos, hogy legyen esélyük (lehetőleg a Tizenötökhöz hasonló) a lehetőségeik kiaknázására, versenyesélyeik pozitív irányú változására. Tudjuk, hogy a KAP 2003. évi reformja egy gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt fenntartható és versenyképes európai agrármodell kialakítására törekszik, amely tehát egybecseng a magyar agrárplitikai célokkal. Igaz, a régi és az új tagok másmás pozícióból és esélyekkel indulnak a 25 tagúra bővülő Unióban. A csatlakozási tárgyalásokon az volt a kérdés, hogy az EU és a csatlakozók mit tudnak és akarnak tenni a csatlakozók felzárkóztatása, az egyenlő versenyesélyek kialakítása érdekében. Az egyik oldalon (hazánk) a diszkriminációmentesség igénye, a másik oldalon (EU) pedig

84


a gazdák jövedelmének megtartása (politikai szempont) és a bővítésre fordítható keret alacsony szinten tartása (gazdasági megfontolás) szerepelt. A

magyar

mezőgazdaság

jelenlegi

versenyképessége

–

infrastruktúra,

szervezettség, technikai ellátottság szempontjából – nem minden szereplő esetében optimális,

és

az

biztos,

hogy

sokan

kényszerülnek

majd

tevékenységük

megváltoztatására vagy éppen felhagyására, attól függően, hogy képesek lesznek-e megfelelni az egységes piac követelményeinek, átlátják-e, hogy az ő tevékenységük milyen módon illeszthető a közös termékszerkezetbe. A helyzetük azért nehezebb, mint az eu-s gazdáké, mert amíg a hazaiak még a termeléshez alapvető tényezők tekintetében is nehézségekkel küzdenek, addig az eu-s gazdáknak, ezen már régen túljutva, jelenleg a fejlett országokban előtérbe került követelményeknek kell megfelelniük, nevezetesen a fogyasztók, az adófizetők, a környezet- és állatvédők által megfogalmazott aggályokra kell megoldást találniuk. Ezek tükrében, a csatlakozás várhatóan több oldalról gyakorol majd hatást a magyar mezőgazdaságra. Hatással lesz az ország költségvetési helyzetére, a mezőgazdasági termelés és az export alakulására, a termelői és a fogyasztói árakra a termelők jövedelmi szintjére, az egyes ágazatok és régiók helyzetére. Meg kell azonban jegyezni, hogy jelenleg még csak a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan lehet a változások irányát és hatását nagyobb biztonsággal megítélni, hiszen a következő hét éves költségvetési időszak keretszámai még nem ismertek.

3.6.1. A csatlakozás hatása a magyar költségvetésre A csatlakozás költségvetési vonzata többrétű. A támogatások tekintetében nem lesz radikális változás, hiszen „2005-ben 264 milliárd forint lenne a magyar mezőgazdaság EU-s és a magyar költségvetésből eredő összesített támogatása az áthúzódó SAPARD-pénzekkel együtt, 2006-ban pedig 287 milliárd forint, ami nem sokkal

több,

mint

a

jelenleg

hatályos

agrártörvény 46

mezőgazdaságnak 2004-ben járó 260 milliárd forint”.

értelmében

a

magyar

Ellenben, a csatlakozást

megelőző felkészülés, a jogharmonizáció, a szükséges intézmények létrehozása és a személyi állomány képzése jelentős költséggel jár. Ráadásul, mivel az unió utólag fizet, a csatlakozás első évében meg kell előlegezni a közvetlen támogatásokat. A közvetlen 46

Kiss Judit: Agrárcsatlakozási kilátásaink Koppenhága után, II. rész: Költségvetési, termelési, jövedelmi, külkereskedelmi és árhatások, MTA VKI , 50. szám, 2003. február 9., 2. bekezdés

85


kifizetések nemzeti kiegészítése évi 71 milliárd forintba kerül. A 20%-os társfinanszírozást igénylő vidékfejlesztési támogatások és az átmeneti mentességek időben való teljesítése szintén nagy terhet ró a költségvetésre.

3.6.2. A csatlakozás hatása az exportra és az importra A csatlakozással kölcsönösen megszűnnek a külkereskedelmi forgalmat akadályozó, torzító vámok és exporttámogatások, mind a Tizenötök, mind a kilenc másik csatlakozó felé. A magyar agrártermelők bekerülnek az EU immáron 443 milliósra bővülő egységes piacára, amely lehetőséget biztosít a magyar agrárgazdaság komparatív előnyeinek kihasználására. Az export növekedését behatárolja, hogy már a csatlakozást megelőzően a magyar agrárexport 95%-a jutott be vámmentesen az EU piacára. A velünk együtt csatlakozó országok felé viszont javulhat a helyzetünk, és az „EU exporttámogatási rendszerének átvétele várhatóan bővebb lehetőségeket nyújt az Európai Unión kívüli országok piacaira történő kivitelhez is”47. A csatlakozással természetesen nem csupán a hazai termékek juthatnak el korlátozás nélkül a tagországok piacaira, hanem a tagországi termékek is szabadon jöhetnek a magyar piacra, ahol ebből eredően élesebb versenyre lehet számítani. Kiss Judit korábban idézett írásában azt valószínűsíti, hogy „ugyanakkor csökkentőleg hathat az agrártermék-beáramlásra, hogy az új tagállamok felé ezentúl már az EU sem élhet az exporttámogatás eszközével. …. Ráadásul a harmadik országokból érkező agrárimport esetében Magyarország is az unió magasabb agrárvámjait fogja alkalmazni. Vagyis jogos alapja van annak, hogy Magyarországnak sikerül megtartania nettó agrárexportőri pozícióját.”

3.6.3. A termelői árak és jövedelmek változása A magyar és az uniós termelői árak nagymértékben közeledtek egymáshoz, ezért nagy áremelkedésre nem lehet számítani. Ezt az unióbeli árak csökkenése és a magyar termelői árak kismértékű emelkedése váltotta ki. Mivel a közvetlen támogatásokhoz csak a kvótával szabályozott termékek termelői juthatnak (például a sertés- és a baromfitartók nem), a csatlakozás az egyes 47

Tájékoztató http://www.kum.hu/euanyag/csatlakozas20030131/7.fejezet.htm, letöltés 2004. február 11.

86


termelőket eltérő helyzetbe fogja hozni. Ráadásul a támogatásokhoz való hozzájutás feltételeinek (környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági előírások) főként a nagyobb üzemek fognak tudni eleget tenni, ezek pedig meglehetősen kis részét alkotják a 964,5 ezres agrárnépességnek. A KAP alanyai tehát a nagyüzemek és az uniós követelményeket teljesíteni képes, főfoglalkozású árutermelő kis- és közepes üzemek lesznek, akiknek az eddiginél jóval több energiát kell marketing tevékenységre fordítaniuk. A gazdálkodók az agrárpiaci támogatások révén a mainál magasabb jövedelemhez juthatnak, elvégezhetik a szükséges korszerűsítéseket, növelhetik a termelés színvonalát. Bár az elsősorban piacorientált termelést támogató KAP nem alkalmaz gazdálkodási forma szerinti megkülönböztetést, kisméretű gazdaságainknak át kell látniuk, hogy azok a gazdaságok fognak hosszú távon versenyben maradni, amelyek termékeiket a kereskedelem számára értékesítik. Ez két fontos következménnyel is jár a mai kisméretű gazdaságok számára: - Önellátó gazdálkodást továbbra is lehet folytatni, de ez nem biztosítja a gazdaság hosszú távú fennmaradását. A piaci méretektől elmaradó gazdálkodás csak kiegészítő tevékenységként képzelhető el. Ez a tendencia egyébként jellemző a jelenlegi hazai agrárszférára, az EU csatlakozás pedig fel is gyorsíthatja ezt a folyamatot. - Értékesítésre

és

fogyasztásra

csak

a

higiéniai,

élelmiszerbiztonsági

előírásoknak igazolhatóan megfelelő termék kerülhet. Mindazon termelők, akik e feltételeknek nem tudnak folyamatosan megfelelni, nem fogják tudni termékeiket

értékesíteni.

Bár

fogyasztói

szemszögből

természetesen

üdvözlendő ez a szelekció. Azoknak a gazdaságoknak viszont, amelyek tevékenységükkel hosszú távon képesek biztosítani a fennmaradásukat, ilyenek lehetnek akár a kisméretűek is, komoly segítséget jelentenek a közösségi beruházási támogatások, valamint a részben árutermelő gazdaságok számára biztosítható évi 1000 eurós támogatás. További fennmaradási esélyt jelent az alapvetően árutermelő „kicsik” számára, ha értékesítési esetleg géphasználati- szövetkezetekbe tömörülnek, amelyet az EU szintén támogat. Bizonyos, hogy az agrárnépesség egy része nem lesz képes a kihívásoknak megfelelni és kénytelen lesz a termelésből kivonulni és más boldogulási útvonalat választani.

Érdemes

elgondolkodni

azon,

hogy

ez

mennyire

a

csatlakozás

következménye, hiszen a magyar gazdasági és társadalmi átalakulás egyik negatív 87


hozadékaként kialakult tőkehiánnyal és technikai-technológiai hiányosságokkal küzdő apró birtokok már most sem versenyképesek. Ily módon, a csatlakozás nem előidézője, hanem felgyorsítója ennek a folyamatnak, amely meglehetősen fájdalmas lesz az érintetteknek. Udovecz Gábor szerint (Élelmiszer-előállítás, biztonság, versenyesélyek, Magyar Tudomány 2002/9) nem áll rendelkezésre sem elegendő földterület, sem elegendő tőke több mint 960 ezer verseny- és életképes gazdaság megteremtésére, ellenben különböző megoldások kínálkoznak gazdálkodók számára: -

-visszavonulhatnak, élve a korai nyugdíjazás lehetőségével, esetleg kiegészítő gazdálkodást folytathatnak,

-

-mezőgazdasági

területüket

más

célra

is

felhasználhatják,

például

megfontolhatják az erdősítést (ültethetnek például: nyírfát, amely két célt is szolgálhat, egyrészt fűtőanyag, másrészt belvizes területek vízmentesítését segíti elő; viszonylag alacsony fűtőértékét -kb. kétharmada tölgyfáénakgyors növekedése -10 év-, és az ebből eredő alacsony piaci ára kompenzálja), a meglevő erdők funkcióinak átalakítását, különböző környezetkímélő megállapodások megkötését, a biotermelésre való átállást, -

áttérhetnek speciális igényeket kielégítő termékek, hungarikumok, helyi márkák

előállítására,

de

csak

akkor,

ha

ezeket

is

megfelelő

marketingmunka, a helyi márkák jogi szabályozása és a termék azonosítása, s nem utolsósorban az értékesítés megszervezése alapozza meg

3.6.4. Ágazati esélyek Azzal, hogy az EU elismerte az új tagállamok gazdálkodóinak alapvető jogát a közvetlen támogatásokra -az Agenda szerinti forgatókönyvhöz képest ez nagy eredmény-, és lehetővé tette a támogatás nemzeti kiegészítését, nagyobb mértékben biztosítható a hazai termelők versenyképessége. A közösségi átlagnál lényegesen alacsonyabb hazai földárak és munkabérek további előnyt jelentenek. Kiegészítéssel együtt a támogatás valamennyi ágazatban számottevően meghaladhatja a mai hazai támogatási szintet. Tekintetbe véve azonban, hogy a magyar gazdaság egyéb területein is nehézségekkel küzdünk, és hogy a felkészülés, illetve a követelmények teljesítése jelentős terheket ró a hazai költségvetésre, és valószínűleg így van ez az új csatlakozók 88


nagy részénél is, kérdés, hogy a magyar állam mennyire lesz képes teljesíteni a nemzeti kiegészítést. A közvetlen kifizetések esetében legkönnyebb valószínűsíteni a csatlakozás hatását, hiszen ezek alkotják az uniós támogatások zömét, és a kedvezményezett ágazatok is meghatározottak (a cukor, sertés, baromfi, kertészet, borászat nem részesül közvetlen támogatásban). A csatlakozás abszolút nyertesének tekinthető a gabonaágazat, hiszen a közvetlen kifizetések jelentős hányada jut a szektornak, és a kapott kvóták majdnem megegyeznek a kért mennyiséggel. Bár a magyar termelők kb. fele annyi támogatást kap, mint a Tizenötök gazdálkodói, de ez több még így is több (70€/ha, ami 260 Ft/€ árfolyamon 18 200 Ft/ha), mint amihez eddig jutottak (8 000 Ft/ha). Ehhez jön még a 30 %-os hazai kiegészítés „21 500 Ft ….vagyis összesen 39.700 forint támogatás, a jelenleginek közel ötszörösét fogja élvezni alanyi jogon”48 a termelő. A közvetlen támogatások másik legnagyobb kedvezményezettje a szarvasmarhaágazat lesz. A speciális húsmarha támogatásra kapott kvótánk a jelenlegi támogatásra jogosult, 9 hónapnál idősebb húsmarha-állományunknál ötvenezerrel több, a húshasznú anyatehén állományra kapott kvótakeret pedig hatvanezres többletet tartalmaz. Ez tehát jó induló alap, bár az egységes piacon való helytállás egyéb tényezőktől, mindenekelőtt a minőségi termelésre való képességtől is függni fog. A juh szektorban is pozitív változásokra lehet számítani. Szintén kedvezően alakulhat a közvetlen támogatási elemet nem tartalmazó cukor szektor helyzete, mert a kapott kvóta nagyobb, mint a korábbi termelési szint. Igaz, a B-kvótán belüli termelés kvótájának túllépése esetén a többletet a termelőnek saját költségén kell exportálnia, ami támogatás nélkül meglehetősen ráfizetéses. A dohánykvótánk is fölötte van az utóbbi évek termésmennyiségének, a csatlakozás utáni támogatási szint pedig jóval nagyobb, mint az eddigi, így azok az üzemek, amelyek termelési és gyártási technológiája megfelel a szigorú minőségi követelményeknek, versenyképessé válhatnak. A zöldség- és gyümölcságazatban ugyancsak pozitív irányú változás várható (kivéve a piacról kiszorulók számára), minőségi termeléssel és a TÉSZ-ek hatékony működésével a termelés piaci pozíciói és jövedelmi helyzete javulhat.

48

Kiss Judit: Agrárcsatlakozási kilátásaink Koppenhága után, II. rész: Költségvetési, termelési, jövedelmi, külkereskedelmi és árhatások, MTA VKI, 50. szám, 2003. február 9., 1. oldal, 5. bekezdés

89


A pálinka mint hungarikum, tovább növelheti a magyar gyümölcs- és törkölypárlatok hírnevét és az értékesítők jövedelmét. A borágazatban is hasonlóra lehet számítani, főként a különleges magyar borkészítési eljárásoknak köszönhetően. Ami a tejet illeti, az FVM korábban már idézett adatai szerint, a tejtermékfogyasztás 2001-es szintjét figyelembe véve, a hazai igények akkor is hazai forrásból elégíthetőek ki, ha a fogyasztás 20%-kal nő. Viszont a környező állambeli gazdák „a jelenlegi magyar áraknál 30-40 százalékkal olcsóbban kínálják a kereskedelmi láncoknak a tartós és friss tejet”49, így hozzánk is az olcsóbb tej „folyik be”, ami a tej fogyasztói árának csökkenését vonja maga után (fogyasztói szempontból örvendetes), ez utóbbi pedig a tej átvételi árának mérséklődését, és így a gazdák helyzetének még nehezebbé válását. A mai magyar sertés- és baromfiágazat alapvető problémája a rossz hatékonyság. Mindazok az üzemek, amelyek képesek legalább az európai átlagot elérő hatékonysági és takarmányhasznosítási mutatókkal termelni, versenyképesek maradnak. A tárolási és az exporttámogatások révén termékeikkel a mai magyar viszonyoknál lényegesen kiszámíthatóbb piacon tudnak megjelenni. A nemzeti támogatások átmeneti fenntartása is kínálhat némi segítséget, bár ez elsősorban nem a jelenlegi minőségi támogatások, hanem inkább korszerűsítő beruházási támogatások formájában képzelhető el. Ugyanakkor nem lesz piacra jutási lehetősége az állattartást csak kiegészítő tevékenységként, falusi portán folytató gazdának.

49

http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=162026&DocID=138841#138841, letöltés: 2004. március 2.

90


ÖSSZEGZÉS Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásától a hazai és a jelenlegi EU-s piaci szereplők „játékterük” kitágulását, jövedelmi szintjük emelkedését várják. A hazai érdekelteknek nagyon fontos, hogy legyen esélyük (lehetőleg a Tizenötökhöz hasonló) a lehetőségeik kiaknázására, versenyesélyeik pozitív irányú változására. A KAP 2003. évi reformja egy gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt fenntartható és versenyképes európai agrármodell kialakítására törekszik, amellyel összhangban vannak a magyar agrárplitikai célok. A régi és az új tagok azonban eltérő pozícióból és esélyekkel indulnak a 25 tagúra bővülő Unióban. A csatlakozási tárgyalásokon az volt a kérdés, hogy az EU és a csatlakozók mit tudnak és akarnak tenni a csatlakozók felzárkóztatása, az egyenlő versenyesélyek kialakítása érdekében. Az egyik oldalon hazánk állt a diszkriminációmentesség igényével, a másik oldalon pedig az EU által képviselt politikai és gazdasági szempontok, azaz a gazdák jövedelmének megtartása, és a bővítésre fordítható keret alacsony szinten tartása szerepeltek. A magyar mezőgazdaság jelenlegi versenyképessége, sem az infrastruktúra, sem a szervezettség, sem a technikai ellátottság szempontjából nem optimális, az ágazat szereplői közül sokan kényszerülnek majd tevékenységük megváltoztatására vagy felhagyására, attól függően, hogy képesek lesznek-e megfelelni az egységes piac követelményeinek, átlátják-e, hogy az ő tevékenységük milyen módon illeszthető a közös termékszerkezetbe. A helyzetük azért nehezebb, mint az eu-s gazdáké, mert amíg a hazaiak még a termeléshez alapvető tényezők tekintetében is nehézségekkel küzdenek, addig az eu-s gazdáknak, ezen már régen túljutva, jelenleg a fejlett országokban előtérbe került követelményeknek kell megfelelniük, nevezetesen a fogyasztók, az adófizetők, a környezet- és állatvédők által megfogalmazott aggályokra kell megoldást találniuk. A csatlakozás az egyes termelőket eltérő helyzetbe fogja hozni, hiszen a támogatásokhoz

való

hozzájutás

feltételeinek

(környezetvédelmi,

állatjóléti,

élelmiszerbiztonsági előírások) főként a nagyobb üzemek tudnak majd eleget tenni, ezek pedig meglehetősen kis részét alkotják a 964,5 ezres agrárnépességnek. A KAP alanyai tehát a nagyüzemek és az uniós követelményeket teljesíteni képes, főfoglalkozású árutermelő kis- és közepes üzemek lesznek, akiknek az eddiginél jóval több energiát kell marketing tevékenységre fordítaniuk. A gazdálkodók az agrárpiaci támogatások révén a mainál magasabb jövedelemhez juthatnak, elvégezhetik a szükséges korszerűsítéseket, növelhetik a termelés színvonalát. A KAP rendszerében 91


azonban csak az a magyar gazdálkodó számíthat hosszú távon is gyarapodásra, aki értékesítésre termel, és a minőségi előírásoknak megfelelő terméket állít elő. Ezt a réteget támogatja -függetlenül a vállalkozás jogi formájától- a KAP rendszere, számára kiszámítható piacot, stabil bevételt biztosít. A kényszergazdálkodók, önellátó gazdaságok azonban nem sorolhatók ebbe a kategóriába, az állattartást és növénytermesztést csak kiegészítő tevékenységként, falusi portán folytató gazdáknak nem lesz piacra jutási lehetőségük. A Közös Agrárpolitikának vannak olyan támogatási eszközei, amelyek pótlólagos beruházások és a diverzifikáció elősegítése révén a gazdaságosság határán álló termelők helyzetét stabilizálhatják. Ezen eszközök körét az új tagállamokban még ki is bővítik, de a hosszú távon is versenyképtelen gazdálkodásnak az EU-ban nincs jövője. A kiszorulók számára több megoldás is kínálkozik: visszavonulhatnak (korai nyugdíjazás), más célra használhatják mezőgazdasági területüket (erdősítés) vagy módosíthatják tevékenységüket (hungarikum előállítása, biotermelés). Az elmúlt évtizedben a beruházások, a technológiai korszerűsítések terén felhalmozott lemaradásunk is hozzájárul ahhoz, hogy a különböző ágazatok esélyei eltérőek. Amíg GOF növények piaci pozíciója és jövedelemhelyzete javulni fog, és hasonló pozitív változásra lehet számítani a vágómarha, a juh szekorban, a cukortermelésben, valamint a zöldség-gyümölcs és a borágazatban, addig a strukturális prolémákkal küzdő sertés-, baromfi és tejtermelési ágazat helyzete még inkább romolhat. Azok az üzemek, amelyek képesek az európai átlagot elérő hatékonysággal termelni, versenyképesek maradnak, és a tárolási és az exporttámogatások révén termékeikkel a mai magyar viszonyoknál lényegesen kiszámíthatóbb piacon tudnak megjelenni. A nemzeti támogatások átmeneti fenntartása is kínálhat némi segítséget, bár ez inkább korszerűsítő beruházási támogatások formájában képzelhető el. Azzal, hogy az EU elismerte az új tagállamok gazdálkodóinak alapvető jogát a közvetlen támogatásokra -az Agenda 2000 szerinti forgatókönyvhöz képest ez nagy eredmény-, és lehetővé tette a támogatás nemzeti kiegészítését, nagyobb mértékben biztosítható a hazai termelők versenyképessége. A közösségi átlagnál lényegesen alacsonyabb hazai földárak és munkabérek további előnyt jelentenek. Kiegészítéssel együtt a támogatás valamennyi ágazatban számottevően meghaladhatja a mai hazai támogatási szintet. A KAP-on kívül a vidéki élet minőségére minden bizonnyal pozitív hatással lesznek a strukturális alapokból a regionális politika keretében nyújtott támogatások is. 92


MELLÉKLET 1. táblázat: A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma az Európai Unióban

Belgium Dánia Németország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Luxembourg Hollandia Ausztria Portugális Finnország Svédország Egyesült Királyság Eu-15

Foglalkoztatás a mezőgazdasági, erdészeti, vadászati és halászati szektorban Mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az Foglalkoztatottak száma összes munkavállalóhoz képest (1 000 fő) (%) 2001 2001 56 1,4 96 3,5 956 2,6 627 16,0 1 025 6,5 964 4,1 120 7,0 1 113 5,2 3 1,5 238 3,1 215 5,8 645 12,9 140 5,8 114 2,6 390 6 701

1,4 4,2

Forrás: Eurostat and Directorate-General for Agriculture 2.0.1.2. táblázat (Basic data – key agricultutal statistics)

2. táblázat: Az agrártermékek importterhei a KAP-rendszerben Termék 1. Gabonafélék, rizs, tejtermékek, cukor, sertéshús, baromfihús, tojás és e termékek elsődlegesen feldolgozott származékos termékei 2. Marhahús, olivaolaj

Az importteher típusai Specifikus vám (referenciaár-rendszer a gabonaés a rizs esetében) minden termékre, vámkvóta a sajtra, cukorra, sertés- és baromfihúsra. Érték- és specifikus vámok, vámkvóta a marhahús bizonyos típusaira. 3. Juhhús és bárány Rögzített értékvám kombinálva az egyes exportőr országokra megállapított vámkvótákkal. 4. Bor, friss gyümölcs és zöldség, hal, Értékvámok, kiegyenlítő pótvámok lakalmazása, feldolgozott gyümölcs és zöldség ha az importár alacsonyabb a minimális importárnál vagy referenciaárnál. 5. Az EK Szerződés I. mellékletében Értékvámok, de olyan rendelkezéssel, hogy a szereplő különféle további teremékek védőzáradék használható. 6. Burgonya, parafa, etilalkohol és ecet Ezek a termékek nincsenek a piaci (támogatási) rendszer közös szervezetében. A tagállamok még lakalmazhatják a nemzeti intézkedéseket a közös vámtarifák (CCT) értékvámjain túlmenően.

93


7. Másodlagosan feldolgozott Értékvámok és vámkvóták. agrárterméek, amelyek az alaptermékekből (1.pont) származnak és nem szerepelnek a Római Szerződésben 8. Mezőgazdasági nyersanyagok, pl.: Értékvámok. E termékek nem szerepelnek az EK gyapjú, gumi és gyapot Szerződés I. mellékletében és ipari termékként kezelik őket. Forrás: Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás, 307. oldal 1. táblázat

3. táblázat: Az EU 15 pénzügyi perspektíva (millió euróban, 1999-es árakon) Fejezet/év 1.Mezőgazdaság 2.Strukturális tevékenységek Strukturális Alapok Kohéziós Alap

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 40 920 42 800 43 900 43 770 42 760 41 930 41 660 32 045 31 455 30 865 30 285 29 595 29 595 29 170 29 430 28 840 28 250 27670 27 080 27 080 26 660 2 615 2 615 2 615 2 615 2 515 2 515 2 510

Forrás: Kende Tamás- Szűcs Tamás (Szerk.): Európai Közjog és Politika, Osiris 2002, 668.oldal 5. táblázat részlete

4. táblázat: A nettó költségvetési pozíciók változása 1992 és 1995 között (30. oldal) 5. táblázat: Az Agenda 2000 mezőgazdasági előirányzata 2000-2006 (33. oldal) 6. táblázat: A közvetlen támogatások degresszív csökkentésének éves mértéke 2005-2013 közötti időszakban Költségvetési periódus

2005

2006

2007

2008 - 2013

Évente 5 000 euró alatti jövedelemtámogatásban részesülő gazdálkodók

0%

0%

0%

0%

5 000 euró feletti jövedelemtámogatásban részesülő gazdálkodók

3%

4%

5%

5%

Forrás: Európai Bizottság 2003. június 26-i Sajtóközleménye http://europa.eu.int/luxembourg/docs/1912003_fr.doc, letöltés : 2004. március 31.

7. táblázat: Az egy főre jutó éves állati termék fogyasztás változása Magyarországon 1960 és 2000 között Termékek

Fogyasztás, kg/év/fő 1960 1970 1989 1995 Tej, kg 114 109 180 141 Tojás, db 160 247 390 279 Baromfihús, kg 9 14 22 23 Sertéshús, kg 25 30 43 27 Egyéb húsféleség, 6 6 8 5 kg

2000 147 310 30 27 5

Forrás: Horn Péter 2003. február 24-i előadása a Mindentudás Egyetemén

94


8. táblázat: A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből, foglalkoztatásból és az összes beruházásból 1990 és 2000 között (46.oldal) 9. táblázat A mezőgazdaság aránya a bruttó nemzeti termékben (48. oldal) 10. táblázat: A mezőgazdasági termelés volumenének változása /1989-91¸=100/ 48. oldal Térség

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

Világ

100,7

101,2

103,5

104,1

107,1

109,3

113,7

116,5

118,2

121,2

122,9

Európa

99,8

99,9

97,8

96,0

93,7

94,4

98,0

98,3

98,5

99,8

99,1

100,8 78,6 71,1 71,8 70,8 76,0 78,3 78,1 Magyar- 96,5 ország Forrás: Simai Mihály: A világgazdaság agrárszektora és a magyar mezőgazdaság

74,6

72,1

11. táblázat: A magyar családi gazdaságok által 2001-ben használt szántóterület nagyság szerint (51. oldal) 12. táblázat: Főbb növények vetésterülete, termésmennyisége és termésátlaga 2002-ben Megnevezés gabonafélék ebből: búza kukorica dohány napraforgó burgonya lucerna zöldségfélék gyep

Összes vetésterület 2975 1112 1238 5,4 421 34 161 114,6 1063

Arány a Termésmennyiség Átlagtermés mezőgazdasági (ezer tonna) (t/ha) területből (%) 50,7 11630 18,9 3896 3,51 21,2 6087 5,07 0,1 11,3 2,01 7,2 779 1,86 0,6 745 19,58 2,7 700 4,51 19,5 1850 18,1 -

Forrás: AVOP 30 változat I.4. sz. táblázata

13. táblázat: A fontosabb növények betakarított területe és termésmennyisége Megnevezés 1996-2000 2001 terület (1000 ha) búza 1076 1206 rozs 54 51 árpa 344 367 kukorica 1088 1258 cukorrépa 84 68 napraforgó 432 320 lucerna 214 155 burgonya 56 36

2002 1996-2000 2001 2002 termésmennyiség (1000 tonna) 1110 4078 5197 3910 49 109 121 95 370 1100 1299 1046 1206 6219 7858 6121 55 3328 2903 2274 418 681 632 777 155 1085 843 701 34 1132 908 752

Forrás: FVM Portál: mezőgazdasági alapadatok, http://www.fvm.hu/files/euintegracio/Stat_2003_magyar.pdf, letöltés: 2004. március 29.

95


14. táblázat: A vágóállatok és állati termékek termelésének alakulása Megnevezés Vágóállat összesen (1000 tonna) ebből: vágómarha vágósertés vágójuh vágóbaromfi Tehéntej, millió liter Tyúktojás, millió darab Nyers gyapjú, tonna Egy tehénre jutó tejtermelés, liter Egy tyúkra jutó tojástermelés, darab Egy juhra jutó gyapjútermelés, kilogramm

1991-1995. 2000 2001 2002 évek átlaga 1604 1566 1442 1530 198 885 33 457 2094 4032 3997 4474 120 3,4

117 793 16 616 2081 3171 3369 5335 217 3,6

98 689 18 622 2080 3277 3917 5517 219 3,4

95 700 19 690 2100 3400 3800 5722 211 3,3


15. táblázat: A gyümölcstermelés alakulása 1996 és 2002 között Megnevezés

1996-2000. évek átlaga Összes terület (1000 ha) 96 Termőterület (1000 ha) 73 Termésmennyiség (1000 912 tonna) Ebből: alma 535 körte 38 meggy 55 szilva 106 kajszi 29 öszibarack 66

2000 2001 2002 95 97 73 76 1039 917

97 76 699

695 37 49 91 21 64

527 13 38 49 7 22

605 21 56 90 16 57


16. táblázat: A zöldségfélék összes termelése és a szántóföldön termesztett zöldségfélék területe Megnevezés 1996-2000. 2001 évek átlaga Betakarított terület (ha) Összesen Ebből: fejeskáposzta vöröshagyma zöldborsó paradicsom zöldpaprika fűszerpaprika

2002

104 647

1996-2000. 2001 2002 évek átlaga Termésmennyiség (1000 tonna) 101 073 114 566 1683 1857 1850

5932 6179 14 214 10 592 5548 5404

5021 6093 19113 6316 4521 6476

6256 5001 21858 7150 4137 6128

159 145 67 264 107 47

161 174 113 236 100 60

157 122 102 247 85 57


96


17. táblázat: Magyarország szőlészete és borászata Megnevezés

1996-2000. évek átlaga 125 97 671 39

Összes terület (1000 ha) Termőterület (1000 ha) Termésmennység (1000 t) Ebből: gyümölcsként értékesített szőlő (1000 t) Bortermés (millió liter) 413

2000 2001 2002 106 89 684 32

93 82 811 48

93 83 501 23

430

541

333

Forrás: FVM Portál: mezőgazdasági alapadatok, http://www.fvm.hu/files/euintegracio/Stat_2003_magyar.pdf, letöltés: 2004. március 29., és Európai Füzetek 21. szám, Dr. Mikulás Ildikó — Dr. Bene László: Szőlő és bor az Európai Unióban, http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/2060CDF8-2942-4540-844E391081BDBA42/0/EUF21_SzoloBor.pdf, letöltés: 2004. február 16.

18. táblázat: Az agrárgazdaság és az élelmiszergazdaság viszonya A mezőgazdaság területei növénytermelés állattenyésztés elsődleges szolgáltatások

Az élelmiszergazdaság területei mezőgazdaság élelmiszeripar élelmiszerkereskedelem

Az agribusiness területei mezőgazdaság élelmiszeripar élelmiszerkereskedelem a termelési eszközöket gyártó ipar

Forrás: Varga Gyula: Az agrárgazdaságtan tárgya és az agrárgazdaság helye, http://agrar.bkae.hu/docs/1_bevezeto.ppt, letöltés: 2004. április 13.

19. táblázat: Az EU-magyar agrárkereskedelem aránya Magyarország összes agrárkereskedelmében (százalék)

Forrás: Fertő Imre: A magyar agrárkereskedelem az Európai Unióval a társulási szerződés után, Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. július–augusztus (585–599. o.), 586. oldal

20. táblázat: A közvetelen kifizetések ütemezése az átmeneti időszakban, a jelenlegi tagállamokban járó teljes támogatás százalékában (70. oldal)

97


21. táblázat: A magyar mezőgazdaság támogatási és termelői kvótái Kvóta Szántóföldi bázisterület (ha) Regionális hozam (t/ha, referenciahozam) Hagyományos durumbúza terület (ha) Nem hagyományos durumbúza terület (ha) Cukor A kvóta (t) Cukor B kvóta (t) Izoglükóz A kvóta (t) Izoglükóz B kvóta (t) Dohány (t) Tejkvóta (t) Szarvasmarha kiegészítő támogatás (€) Vágási prémium (állat) Húsmarha prémium (állat) Anyatehén (állat) Juh (állat) Kiegészítő támogatás (€) Kecske (állat) Rizs termőterület (ha) és támogatási szint (€) Egyéb fehérjenövények termőterülete (ha) Szárított takarmány (t) Kender (t) Len (t) Paradicsom (t) Ôszibarack (t) Körte (t)

Elfogadott kvóta 3 487 792 4,73 2 500 4 305 400 454 1 230 127 627 10 000 12 355 1 990 060 (1 947 280 alapkvóta + 2006. évi tartalék 42 780) 2 936 076 (100%) 235 998 94 620 117 000 1 146 000 1 211 510 (100%) Juhval együtt 3 222 ha; 163,215 €; 3,10 t/ha átlaghozam 1 954 49 593 2 061 0 130 790 1 616 1 031

Forrás: Somogyi Zoltán: A csatlakozási tárgyalások agrárfejezete, Európai Füzetek 9., 3. oldal, 3. bekezdés; a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest 2003

98


FELHASZNÁLT IRODALOM: Fertő Imre: A magyar agrárkereskedelem az Európai Unióval a társulási szerződés után, Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. július–augusztus (585–599. o.) Fertő Imre–Lionel J. Hubbard: Versenyképesség és komparatív elõnyök a magyar mezõgazdaságban, Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. január (31–43. o.) Halmai Péter: Az EU Közös Agrárpolitika (CAP) reformjának elméleti alapjai, SZIE GTK Európai Tanulmányok Központja, Gödöllő 2001 Halmai Péter: A Közös Agrárpolitika, in: Az Európai Unió politikái, Osiris Kiadó, Budapest 2002, szerkesztette: Szűcs Tamás – Kende Tamás Horn Péter. Agrárgazdaság - EU kitekintéssel, Mindentudás Egyeteme 2003. 02. 24. Horváth Zoltán: Kézikönyv a Európai Unióról, 4. kiadás Magyar Országgyűlés 2001 Kende Tamás (szerk.): Európai közjog és politika, Osiris 2000, 16. fejezet: Az Európai Unió költségvetése Kende Tamás- Szűcs Tamás (szerk.): Európai Közjog és Politika, Osiris 2002 Kiss Judit: Reform után – Reform előtt, az EU Közös Agrárpolitikájának várható változásáról, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Műhelytanulmányok, 36. szám, 2002. január Kiss Judit: Az Európai Unió agrárcsatlakozási stratégiája, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Vélemények, kommentárok, információk, 16. szám, 2002. február Kiss Judit: Agrárcsatlakozási kilátásaink Koppenhága után, agrárcsatlakozási tárgyalások mérlege, MTA Világgazdasági Vélemények, kommentárok, információk, 49. szám, 2003. február 7.

I. rész: Az Kutatóintézet:

Kiss Judit: Agrárcsatlakozási kilátásaink Koppenhága után, II. rész: Költségvetési, termelési, jövedelmi, külkereskedelmi és árhatások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Vélemények, kommentárok, információk, 50. szám, 2003. február 9. Kiss Judit: Hogyan finanszírozható a magyar mezőgazdaság?, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Vélemények, kommentárok, információk, 56. szám, 2003. május 9. Kiss Judit: Hogyan változik az EU agrárpolitikája?, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások 157. szám, 2002. augusztus Kiss Judit: A CAP legújabb agrárreformja, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Kihívások 165. szám, 2003. július Meisel Sándor: Mi történt Cancúnban? MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Vélemények, kommentárok, információk, 64. szám, 2003. október 14. 99


Pete Nándor: A magyar mezőgazdaság és az Európai Unió, Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, KüM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság Simai Mihály: A világgazdaság agrárszektora és a magyar mezőgazdaság, MTA VKI, Újdonságok - 2002. október 29., letöltés:2004. március 29. Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővülése, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Műhelytanulmányok, 47. szám, 2003. augusztus Somai Miklós: Összehasonlító tanulmány a régió öt országa mezőgazdaságának EUérettségéről, és a felzárkóztató agrárpolitika sajátosságairól, MTA VKI, 2002 június Somai Miklós: GATT-ból a WTO-ba: az Uruguayi forduló előzményei és eredményei, Külgazdaság 1997/10 Somogyi Zoltán: A csatlakozási tárgyalások agrárfejezete, Európai Füzetek 9., a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest 2003 Udovecz Gábor: A magyar mezőgazdaság versenyesélyei az Európai Unióban, Magyar Tudomány 2002/9, http://www.matud.iif.hu/02sze/udovecz.html, letöltés: 2004. február 15. Vida Krisztina: Az Európai Bizottság monitoring-jelentése Magyarországról, MTA Világgazdasági Kutatóintézet: Vélemények, kommentárok, információk, 68. szám, 2003. november 7. Prof. dr. Varga Gyula: Mezőgazdaságunk üzemi rendszere az EU-hoz való csatlakozás tükrében, http://www.kertgazdasag.hu/terseg/varga.htm, letöltés: 2004. január 26. Egyéb források: 2003. évi XVI. Törvény az agrárpiaci rendtartásról Az Európai Tanács 2003.június 11. és 26. közötti luxemburgi ülésszakának anyaga http://ue.eu.int/Newsroom/newmain.asp?BID=103&LANG=2, letöltés 2004. március 31. Az Európai Bizottság 2003. június 26-i sajtóközleménye http://europa.eu.int/luxembourg/docs/191-2003_fr.doc, letöltés: 2004. március 31. FVM Portál: Magyarország mezőgazdasága, 2003 Mezőgazdaság számokban, http://www.fvm.hu/hirek?topic=hirek:&kat=1&did=6AC3EE46004F69F0C1256E%207 7002E30C7, letöltés: 2004.április 18. FVM Portál: A friss zöldség és gyümölcs piacszabályozása az Európai Unióban http://www.eu-info.hu/fvm_pdf/z%F6ldseg.pdf, letöltés: 2004. március 29. 100


FVM Portál: Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, http://www.fvm.hu/files/videkfejlesztes/nvt_bev.pdf, letöltés: 2004. április 20. FVM Portál: Agrár- és Vidékfejlesztési Program, 30. változat (2003. december 16.), http://www.fvm.hu/files/videkfejlesztes/AVOP.pdf, letöltés: 2004. április 20. FVM Portál: A kormány megfelelőnek értékeli az agrárágazat uniós felkészültségét, http://www.fvm.hu/hirek?topic=hirek:000002&tip=1&did=4AEE0D434C8069CBC125 6E5C0022CE60 , letöltés: 2004. április 24. Heti Világgazdaság: Interjú Szabó Istvánnal: Nincs világos agrárpolitika, HVG 2004. január 31., 41. oldal Költségvetés EU-15: http://www.europa.eu.int/comm/budget/pdf/financialfrwk/perspfin/tbl20002006eur15.p df , letöltés: 2004. február 18. Külügyminisztérium: Tájékoztató http://www.kum.hu/euanyag/csatlakozas20030131/7.fejezet.htm, letöltés 2004. február 11. Népszabadság online: Importtejbe fulladnak a termelők, http://www.nepszabadsag.hu/138841 , letöltés: 2004. március 2. Római Szerződés II. cím: Mezőgazdaság http://www.europa.eu.int/abc/obj/treaties/fr/111, letöltés: 2004. február 18. Romano Prodi, az EU bizottsági elnökének a június 26-i sajtótájékoztatója http://europa.eu.int/comm/agriculture/newsdigest/2003/49.htm, letöltés: 2004. március 31. Statisztikai adatok: http://europa.eu.int/comm/eurostat, letöltés: 2004. február 18.

101

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR SZAKDOLGOZAT

Recommend Documents