Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet
SZAKDOLGOZAT
Preventív lehetőségek az idősellátásban
Konzulens tanár: Dr. Kozma Judit Egyetemi docens Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet Miskolc, 2015-04-20
Készítette: Gaál Szabó Mária Szociális menedzser szak Levelező tagozat
Tartalom Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................................3 Bevezetés ...........................................................................................................................................4 Témaválasztás indoka .........................................................................................................................4 Demográfiai, társadalmi, gazdasági háttér ..........................................................................................5 Alapszolgáltatások ma Magyarországon ..............................................................................................9 Alapszolgáltatásokon belül a házi segítségnyújtás elemzése .......................................................... 10 Ellátotti jellemzők változása Miskolc-Szirmán, a demográfiai trendek tükrében ................................ 11 Foglalkoztatottsági jellemzők ............................................................................................................ 13 Munkavállalók jellemzése a térség vonatkozásában ...................................................................... 14 Problémák bemutatása az irodalomkutatás és saját tapasztalatok alapján ........................................... 16 Jelenlegi és jövőbeni célok megfogalmazása ................................................................................. 21 Megoldási lehetőségek a szakirodalmak felhasználásával a jogszabályváltozások tükrében ............... 23 Összefoglalás .................................................................................................................................... 24 Zusammenfassung ............................................................................................................................ 25 Hivatkozott irodalom ........................................................................................................................ 26 Ábrajegyzék .................................................................................................................................. 28
Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Dr. Kozma Judit egyetemi docensnek, aki munkámat irányította és tudásával nélkülözhetetlen segítséget nyújtott dolgozatom elkészítésében, valamint rendelkezésemre bocsátotta a dolgozat elkészüléséhez szükséges szakirodalmat. Szeretném külön megköszönni a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet valamennyi oktatójának és dolgozójának, lelkiismeretes munkáját, segítőkészségét, amellyel átsegítettek az elmúlt 2 év nehézségein. Köszönöm a munkatársaimnak, a partner intézményeknek hogy a munkájukkal kapcsolatos tapasztalataikat megosztották velem, ezzel is segítetve a szakdolgozat elkészítését. Végül köszönöm a családomnak, hogy türelemmel és szeretettel támogatták a tanulmányaimat.
Bevezetés Az általam választott téma az idősellátás, illetve az idősellátásban rejlő lehetőségek, kiemelten a házi segítségnyújtás, melyek segítségével az idősek minél tovább megőrizhetik önállóságukat, függetlenségüket, ezáltal csökkenve a társadalmi elszigeteltségüket, illetve lehetőséget adva arra, hogy a szükséges ellátások otthon a saját környezetükben álljanak rendelkezésre. A témaválasztást indokolják a ma is jellemző demográfiai folyamatok, a népesség elöregedése, a gyermekszületések számának csökkenése, a születéskor várható élettartam emelkedése, valamint a szociális ellátórendszer problémái.
Témaválasztás indoka Néhány éve dolgozom az idősellátásban egy házi segítségnyújtó szolgálat vezetőjeként. Az elmúlt pár év tapasztalatai alapján a szolgáltatásra jelentős igény van, mely azonban nem minden esetben hatékony, illetve nem eléggé célzott. Az aktuális jogszabályváltozások, illetve a későbbiekben részletezett demográfiai társadalmi és szociálpolitikai trendek, előrevetítik a szociális ellátórendszer, az idősek ellátásnak előtérbe kerülő kérdéskörét. Az idősekre irányuló szociálpolitikának figyelembe kell vennie az időskor méltóságának megőrzését, az önállóságuk, az aktivitásuk lehető leghosszabb ideig való megőrzését, életminőségük megtartását, javítását, szociális biztonságuk garantálását és a generációk közötti együttműködés segítését. A szolgáltatások nyújtása, fejlesztése során érvényesíteni kell azt a törekvést, hogy idős ember lehető leghosszabb ideig biztonságos lakókörnyezetében kapja meg az, - önálló, vagy részben önálló – életvitel folytatásához szükséges ellátásokat, és ne kerüljön sor, pusztán szociális rászorultság miatt – idő előtt – bentlakásos intézményi elhelyezésre. Az idős emberek társadalmi réteghelyzetének szerkezete az elkövetkező években, évtizedekben valószínűsíthetően változik majd, az iskolázottság, az egészségügyi ellátás fejlődésének, az igényszintek változásának következményeként. Ennek megfelelően az idősek életminőségének javítását célzó társadalmi programok a szociális segítség feladatai mellett újszerű kihívásokkal is szembe találják majd magukat. Nagy problémát jelent az időskorúak létszámának és arányának növekedése. „Ezt a jelentős társadalmi terhet csak az enyhítheti, ha az emberek minél egészségesebben lépik át az idős kor küszöbét, és aktivitásukat lehetőleg az élet végső határáig meg- őrzik.” (Giczi Johanna – Sági Gábor (szerk) 2004: Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei, 42. o.) Mindezeket a problémák társadalmi felelősségvállalással, az állami és civil szektor összefogásával, a családok komplex támogatásával együttesen talán könnyebb kezelni, főleg, hogy az állami szerepvállalás az előrejelzések szerint nem fenntartható. Szakdolgozatomban körbejárom a
demográfiai és az aktuális jogszabályi változásokat, irodalomkutatás és saját tapasztalatok alapján felmért problémákat, megoldási lehetőségek felvetésével. Fentiekhez véleményem szerint szorosan kapcsolódik a szektor gazdasági és foglalkoztatotti háttere is, melyre szintén kitérek. A felhasznált adatok irodalomkutatásból (lásd: hivatkozott irodalom), KSH adatokból, saját tapasztalatból, illetve egyéb szolgáltatóktól nyert formális, és informális információszolgáltatásból származnak.
Demográfiai, társadalmi, gazdasági háttér A biológiai, pszichológiai és szociológiai tényezők által meghatározott öregedés az emberiség egyik meghatározó gondjává vált korunkban. A Föld népességében 10% az idősek aránya, mely az Unió szűkebb tagállamában már meghaladta a 20%-ot is. Kutatási adatok szerint 2050-re
az
idősek
aránya
várhatóan
meghaladja
a
32-35%-ot.
Az
idősödés
következményeként a korösszetétel is átrendeződött, csökkent az aktív korúak száma. Az Unió egészében a 20-59 évesek aránya 55-56%, mely 2050-re várhatóan 47%-ra csökken. (Giczi Johanna – Sági Gábor (szerk) 2004: Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei, 7.o.) A lakosság nemenkénti koreloszlását ábrázoló grafikon, mely hagyma alakú (a fogyó népesség korfája), amit a fiatalok arányának csökkenése, az idősek arányának növekedése okoz (magas születéskor várható átlagos élettartammal), jellemzően mutatja társadalmunk elöregedését.
.
(Piackutatások 2013.)
Az idős embereknek egy bizonyos kor után már fokozottan számolniuk kell a „biológiai öregedésből” következő korlátokkal is, egészségügyi problémákkal rendelkezőknek és egészségeseknek egyaránt. A 70–75 év feletti életkorban az idős emberek önellátása, önellátási képességük csökkenése aktuális problémaként merül fel. A KSH egy korábbi 1999-ben készült- felmérése szerint ebben az életkorban már több mint 65%-nak nehézséget jelent emelni, lehajolni, guggolni, vagy térdelni, 80 év fölött általában nehézséget jelent a lépcsőzés is. E legidősebb korosztály esetében az önálló fürdés, zuhanyozás, mosakodás, öltözködés már csupán 30–50%-uknál nem okoz nehézséget. Sok gonddal jár e korosztály számára a lakáson kívül végzett tevékenység, vásárlás, ügyintézés is, amihez a látási nehézségek is hozzájárulnak: például a lépcsőről lelépés, az ismerősök felismerése az út túloldalán a legtöbb 80 év feletti ember számára már nem problémamentes. (Giczi Johanna – Sági Gábor (szerk) 2004: Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei, 32-34.o.) A 65 éven felüliek 38%-a férfi és 62%-a nő. A születéskor várható élettartam Magyarországon öt-hat évvel rövidebb, mint az Európai Unió nyugati tag- államaiban, bár a halálozási adatok, különösen a korai haláltól veszélyeztetett férfiak esetében az utóbbi években némi javulást mutatnak. (Idősek Akadémiája, 2010: Az idősek helyzete ma Magyarországon)
2. ábra (KSH-Számlap, 2010 május) Magyarországon az állam a központi költségvetésből normatív állami hozzájárulásokkal, valamint kötött felhasználású támogatásokkal járul hozzá az idősek ellátáshoz. A normatív támogatások összegét az éves költségvetési törvényben határozzák meg. A támogatási összegeket az önkormányzatok mint közvetlen fenntartók, vagy mint a működtetőket – ellátási szerződés alapján – finanszírozók kapják meg. Magyarországon 2011-ben a GDP 23%-át fordították szociális védelmi kiadásokra, kevesebbet az EU-28 átlagánál. A hazai szociális kiadások egy főre jutó értéke az uniós átlag 55%-át tette ki. 2012 végén a házi segítségnyújtásban részesülők 82%-a 65 éves vagy idősebb volt. Az alapszolgáltatást igénybe vevők száma országosan a gazdasági-pénzügyi válság kirobbanása óta évről évre folyamatosan nőtt, megyénként eltérő mértékben. Házi segítségnyújtásban 2012-ben 125,3 ezer fő részesült, 2,6-szer több mint négy évvel korábban. (Szociális ellátások szociális védelmi helyzetkép a megyékben, KSH 2014) Az ellátottságban jelentős területi különbségek vannak, a keleti országrészben található települések – ahol azt a nagyfalvas településszerkezet is segíti – jobban ellátottak. Az idősek által sűrűbben lakott aprófalvakban az ellátás alacsonyabb szintű, ezek inkább az ország déli és nyugati területén fekszenek. Kivétel Dél-Dunántúl, ahol jelenleg legmagasabb az ellátottság:
2. ábra (KSH-Számlap, 2010 május) A KSH kutatási eredmények szerint az idősek jövedelmi helyzete a fiatalabbakhoz (gyermeket nevelő családokhoz) képest nem feltétlenül kedvezőtlenebb, de a kisebb háztartásnagyság mellett drágábban élnek. „Fontos szem előtt tartani továbbá azt is, hogy a nyudíjbavonulásig felgyülemlett javak szintén jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen ennek az életszakasznak a minősége, bár az ezzel foglalkozó kutatások szerint a felhalmozott tartalékok azokba a generációk közötti transzferekbe épülnek be, amelyek az idősektől a fiatalok felé áramlanak.” (Giczi Johanna – Sági Gábor (szerk) 2004: Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei, 8.o.) Elmondható tehát, hogy az öregség (a 70 éven túli életkor), az egyszemélyes háztartás, a községekben élés az alacsonyabb státusok felé tolja a gazdaságilag már nem aktív idős embereket, míg az a tény, ha a háztartásban legalább egy foglalkoztatott családtag van, valamiképpen ellensúlyozza ezt a tendenciát. „A hazai szociális védelmi kiadásokon belül – hasonlóan az európai uniós megoszláshoz – az öregség és a betegség/egészségmegőrzés funkciók aránya a legnagyobb (41, illetve 28%)„(Szociális ellátások, szociális védelmi helyzetkép a megyékben, KSH 2014, 2.o.) A pénzbeli és természetbeni szociális ellátások rendszere 2015. március 1-től jelentős mértékben átalakul. Az átalakítás főbb elemei: - Az állam és az önkormányzat segélyezéssel kapcsolatos feladatai élesen elválasztásra kerülnek, és átalakul a finanszírozás rendszere is.
Alapszolgáltatások ma Magyarországon Magyarországon az Szt. alapján igénybe vehető Alapszolgáltatások, az intézményi elhelyezés előtt: • falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézmény hiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítésének segítése; (60. §) • étkeztetés keretében azoknak a szociális rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkeztetéséről kell gondoskodni, akik önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani különösen koruk, egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük, szenvedélybetegségük, vagy hajléktalanságuk miatt; (62. §) • házi segítségnyújtás keretében gondoskodni kell azokról a személyekről, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erőből nem képesek, és róluk nem gondoskodnak; (63. §) • családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás; (64.§) • jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás; (65. §) • közösségi ellátások a pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek részére nyújtott ellátások, amelyek keretén belül biztosítani kell a lakókörnyezetében történő segítségnyújtást az önálló életvitel fenntartásában a meglévő képességek megatartását, illetve fejlesztését, a szociális és mentális gondozást, rehabilitációt. A szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás keretében többek között biztosítani kell a szenvedélybetegség okozta egészségügyi és szociális károk mérsékléséhez szükséges egyes ártalomcsökkentő szolgáltatásokat és kríziskezelést; (65/A. §) • támogató szolgáltatás célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén; (65/C. §)
• utcai szociális munka kertében biztosítani kell az utcán tartózkodó hajléktalan személy helyzetének, életkörülményeinek figyelemmel kísérését, szükség esetén ellátásának kezdeményezését, illetve az ellátás biztosításához kapcsolódó intézkedés megtételét; (65/E. §) •nappali ellátás elsősorban a saját otthonukban élők részére a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére biztosít lehetőséget, valamint igény szerint megszervezi az ellátottak – ide nem értve az idős személyeket – napközbeni étkezetését. (65/F. §) Fajtái: − idősek nappali ellátása –
nappali melegedő –
–
pszichiátriai betegek nappali intézménye
− szenvedélybetegek nappali intézménye − fogyatékos személyek nappali intézménye (1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról)
Alapszolgáltatásokon belül a házi segítségnyújtás elemzése A demográfusok szerint 2020. évre az öregedési folyamat következtében létrejövő új helyzetek változtatásokat indokolnak. A népszámlálás adatai szerint (lásd 1. ábra) a nyugdíjazás előtt álló korcsoport a legnépesebb, új kihívások elé állítva a helyi társadalmat, szükségessé téve ezzel a szociális szolgáltatási és támogatási rendszer átgondolását, felkészítését. A népesség öregedése, valamennyi korosztályt alkalmazkodásra kényszeríti A nyugati országokhoz hasonlóan Miskolcon is csökken a születések száma, növekszik a születéskor várható élettartam (nőknél 78,23 év, férfiaknál 70,93 év) Miskolc város lakónépessége 2011. év népszámlálása alapján 165 321 fő, amely 2013. év januárban 162.905 lakos. 2013. év szeptemberi adatok szerint az állandó népességen belül a nőknél 87 173 lakost, a férfiaknál 76 141 lakost tartottak nyilván. A korcsoportokat illetően jellemzően a nők voltak többségben, a nemek aránya az idősebb korcsoportoknál (40 éven felüli) is feléjük tolódott. Nem állhat távol a valóságtól, hogy a konkrét tevékenységekben megvalósított (tehát nem csupán telefonon, vagy levelezés útján fenntartott) családi kooperációknak igen nagy szerepe van az idősek lelkiállapotában, közérzetében. Ha a fiatalok akkor is igényt tartanak a szülők aktív munkájára, amikor nem közös háztartásban élnek, az növeli az idős emberek ön-
értékelését. Más oldalról biztonságérzetüket erősíti, ha ügyes-bajos dolgaikban folyamatosan számíthatnak gyermekeikre. Fizikai és lelki hanyatlást idézhet elő a feleslegesség tudata, a bizonytalanság, akkor is ha kiegyensúlyozott anyagi háttérrel rendelkeznek az idős emberek. Fentiek miatt a civil szervezetek tevékenységét, valamint az idősek életmódját javító társadalmi programokat, a szoros családi kapcsolatokból kirekesztődő idős emberek aktivitásának erősítésére is fontos kiterjeszteni élet.(Giczi Johanna – Sági Gábor (szerk) 2004: Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei, 18-20. o.)
A házi segítségnyújtás az egyik legrégebbi alapszolgáltatási forma, már a 70-es években is létezett. Az ellátást minden településen kötelező biztosítani, lakosságszámtól függetlenül. Célcsoportja azok az idős, beteg vagy fogyatékos személyek, akik a mindennapi életben nélkülözhetetlen feladataik ellátásában (fürdés, bevásárlás, takarítás, hivatalos ügyintézés, főzés, mosás, fűtés stb.) másokra szorulnak. A szociális törvény szerint az alapvető gondozás és az alapápolás körébe tartozó feladatokat látja el, segítséget nyújt az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek megtartásában, valamint prevenciós szerepet tölt be, hiszen segítséget nyújt a vészhelyzetek kialakulásának megelőzésében. A szolgáltatás ma elsősorban időskorú személyek ellátását biztosítja. A házi segítségnyújtást a megállapított napi gondozási szükségletnek megfelelő időtartamban, de legfeljebb napi 4 órában kell biztosítani.
A KSH adatai szerint 2012-ben Magyarországon összesen 125 281, 2013-ban 131 791 ember részesült házi segítségnyújtásban, 2012-ben a 65 évesnél idősebb korosztály 9,7 százalékát érintette a házi segítségnyújtás. (Index 2015)
Ellátotti jellemzők változása Miskolc-Szirmán, a demográfiai trendek tükrében Munkahelyem a Szirmai Református Szociális Szolgálat személyes gondoskodás nyújt ellátási területén, a házi segítségnyújtás keretén belül az arra rászorulóknak. A működését és annak kereteit 1993. évi III. törvény, 1/2000. (I.7.) SzCSM rendelet, 9/1999. (XI.24) SzCSM
rendelet, 29/1993. (II.17) Kormány rendelet, 321/2009.(XII.29.) Kormány
rendelet, 36/2007. (XII.22.) SzMM rendelet, Mindenkori Költségvetési Törvény valamint MEE Zsinatának 2005. évi VIII. törvénye: Az egyház intézményeiről, és annak módosításairól szóló rendelkezések biztosítják és alapozzák meg. Az intézmény 2011.12.30.án kezdte működését 88 fő ellátásával Miskolc város területén (ezen belül is Miskolc-Szirma településrészen), a működési engedélyben ekkor 90 fő ellátására van kapacitása. Az elmúlt
több mint 3 év során az ellátottak összetételében még nem rajzolódnak ki teljesen a térségre jellemző demográfiai változások. A WHO öregkori meghatározása szerint az ellátotti létszám az alábbiak szerint alakul a rendszerben szereplő ellátottak szempontjából a 2012 és 2015 év vonatkozásában:
Ellátottaink életkori megoszlása a WHO kategorizálása szerint Kormeghatározás 2012 évben
2013 évben
2014 -2015
Még
induláskor
rendszerbe
évben
aktívak
rendszerbe
bekerültek
rendszerbe
bekerültek 50-60 év az
Összesen
bekerültek
5
2
1
4
8
46
15
10
35
71
72
21
11
57
104
5
1
2
5
8
-
-
-
-
-
128
39
23
106
191
áthajlás kora
60-75 év az idősödés kora
75-90 év az időskor 90-100 év az aggkor 100 év felett a matuzsálemkor Összesen
4. ábra (Szirmai Református Szociális Szolgálat belső nyilvántartása, 2015)
A jelenleg aktív 106 fő nem korcsoportos meghatározása: 73% mozgásában korlátozott, 63 % látáscsökkent, gyakoriak a memória zavarok. Az összesen ellátásba került (és onnan kikerült) ellátottak száma 191 fő, melyből 127 fő nő, ez 66,8%-a a teljes létszámnak. A 60-75 éves korosztály esetében 55% a nők aránya, mely alacsonyabb mint az országos átlag ami 62%. a 75-90 éves korosztályban a nők aránya 71% amely nagyjából megfelel az országos átlagnak. Az ellátottak 56% családban él, ebből 27% házas, 37% egyedül él, amely alacsonyabb mint az országos átlag 40%* (forrás: *Demográfiai jövőkép NFFT).
Az ellátások megszűnésének oka 54%-ban elhalálozás, 26%-ban
intézménybe költözés, 20%-ban egyéb /családhoz közelebb költözés, szolgáltatásváltás gondozói fluktuáció miatt. Az ellátottak korstruktúrájában különösebb változás nem figyelhető meg a korábbi évekhez képest. GSZV vonatkozásában az ellátotti létszám Ponthatár 11
%
12
12
13
13
16
14
7
15
8
16
4
17
9
18
12
19
5
20
7
21
2
22-
24-
26-
24
26
28
2
1
2
5. ábra (Szirmai Református Szociális Szolgálat belső nyilvántartása, 2015)
Tehát összességében a jelenlegi ellátottak jelentős száma az idei év január 17.-én életbelépett jogszabályváltozás után, mely szerint az 1 órás gondozási szükséglethez szükséges ponthatár 11 pontról 20 pontra emelkedett –ha most kérne ellátást - már nem lenne jogosult az ellátásra. Ebből következően az eddigi trendek, mely már A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai c. (Kozma Judit et al.) műben is megfogalmazódott az idősek bentlakásos ellátása kapcsán „a korábbiaknál rosszabb egészségügyi állapotban lévő idősek kerülnek be az idősotthonokba, megnövekedett a bentlakásos forráshiányos intézményekben a gondozási teher, a már korábban is túlterhelt gondozónőkre még több feladat hárul”. Ez a tendencia már most a házi segítségnyújtásnál is érezhető, hiszen a ponthatár emelésével jelentősen emelkedik az egészségügyi feladatok ellátása, kevesebb idő és lehetőség van a mentális gondozásra.
Foglalkoztatottsági jellemzők A szociális szférában a foglalkoztatottság, foglalkoztatotti formák kérdése, véleményem szerint szorosan összekapcsolódik az idősellátással, tekintve, hogy az idősellátásban dolgozók között túlnyomó többségben vannak a nők, akiknek sokszor nehézséget okoz a munka és a magánélet összhangjának megteremtése. A hagyományos családi szereposztás a nők széleskörű foglalkoztatásával megváltozott, és az életprogramokban rangosabb helyet nyert a karrier, az anyagi biztonság megteremtése, mint a családalapítás. Az önálló életkezdéshez, a piacképes tudás megszerzéséhez szükséges tanulás ideje meghosszabbodott, az elmúlt csaknem három évtizedben országonként akár 6–7 évvel is, és az ifjúság Európa-szerte átlagosan több mint 17 évet tölt az iskolapadban. (Demográfiai változások Európában, KSHSzámlap, 2009) Ezáltal kitolódik a gyermekvállalás időpontja, felborul a régi családi élet ritmusa, nő a generációk közötti különbség.
6. ábra (KSH-Számlap, 2010 május)
A foglalkoztatáspolitikának elő kell segítenie a nők és férfiak közti esélyegyenlőséget (az EUban a munkaképes korú, 50 év fölötti nők több mint 50%-ának nincs fizetett munkája, és felülreprezentáltak az alacsony státusú, rosszul fizetett munkakörökben). Az is nyilvánvaló, hogy a nők fiatalabb éveikben is gyakrabban szembesülnek diszkriminációval a korukat illetően (Itzin és Phillipson,1993) Munkavállalók jellemzése a térség vonatkozásában A munka-erőpiaci helyzet területi különbségei jelentősek, a munkanélküliségi ráta ÉszakMagyarországon a legmagasabb (15,6%) és Közép-Magyarországon a legalacsonyabb (8,6 %). Házi segítségnyújtás vonatkozásában a legtöbb gondozóként foglalkoztatott alkalmazott női munkavállaló (bár erre vonatkozóan szakirodalmat nem találtam, a kijelentés, leginkább saját tapasztalaton illetve külső szervezetektől történt információkérésen alapszik). A házi segítségnyújtás vonatkozásában azért a gondozói munkaviszonyban foglalkoztatottakat vizsgáltam, mert ők vannak a legközvetlenebb napi kapcsolatban az ellátottakkal. A legtöbb esetben a női munkavállalóknak (nem csak a szociális szférában) gondot okoz a munka és a magánélet összehangolása. Erre vonatkozóan a 2012-es évben a TÁMOP programon belül írtak ki pályázatokat. Ezen projekt kapcsán készítettem személyes interjúkat a Szirmai Szolgálat vonatkozásában,- akkor még külsős pályázatíróként, - illetve kérdőíves kutatást az akkori problémák (egy része még ma is fennáll) feltérképezésére, illetve lehetséges megoldási javaslatok kidolgozására.
Az akkori alkalmazotti összetétel a következőképpen alakult: Munkaerő- piaci helyzet: foglalkoztatott 100 % Nemek aránya: Nők aránya: 100 % Férfiak aránya: 0 % Végzettség megoszlása: Alap: 30% Közép: 47 % Felső: 23 % 50 év felettiek aránya: 15 % Átlagéletkor: 41 év Gondozásra szoruló családtagokkal rendelkezik: 78% Gyermeket nevelők aránya: 71% Jelenleg tanulnak: 46% Közeljövőben tanulni kíván: 38% Gondozottak száma: átlagosan naponta 8 fő A fluktuáció nem jelentős, különösebb változások nincsenek fent felsoroltak összetételében, tehát az aktuális alkalmazotti összetétel hasonló a 3 évvel ezelőttihez. (Szirmai Református Szociális Szolgálat belső nyilvántartása, 2015) A Szolgálat működésének áttekintése során az alábbi problémák kerültek megfogalmazásra: Problémát jelent a munkaidő keret, hiszen sokszor munkaidőn kívüli gondozást igényelnének az ellátottak (kora reggeli kórházi vizit előtt segítség mosakodásban öltöztetésben, családi látogatás előtt soron kívüli gondozói jelenlét, megoldatlan a nagyobb ünnepek alatt az ellátás, nem igazán dokumentálható amikor este ellátotti hívásra soron kívül kimegy a gondozónő). A foglalkoztatottak között vannak hátrányos helyzetűek (50 év feletti nők), pályakezdők, hosszabb munkanélküliség után alkalmazásra kerülők. Fentiekből jól látszik (lásd: személyes interjún elhangzottak alapján létrehozott adattábla), hogy a dolgozók túlnyomó többségének gondot okoz a munka és a magánélet összehangolása. Mivel az alkalmazottak túlnyomó része gyermeket nevel és/vagy idős családtagot gondoz, ezért számukra nagy segítséget jelentene egy olyan rugalmas foglalkoztatási forma bevezetése, mely segít összehangolni a munkahelyi és a magánéleti kötelezettségek egyidejű teljesítését. Jelentős igények vannak tanulási szabadság bevezetésére, illetve a magánéleti kötelezettségek miatt rugalmas általuk beosztható időben elvégezhető foglalkoztatási formára. Emellett a minél magasabb színvonalú ellátás biztosítása érdekében a gondozottak igényei is figyelembe vételre kerülnek (eltérő,
munkaidőn kívüli időpontokban felmerülő gondozási igények), így a rugalmas munkaidő bevezetésével az ő gondozásuk is még inkább személyre szabottá válik. Ellenben problémát jelent, hogy egy ilyen rendszer bevezetése mindenképpen fokozottabb szakmai kontrollt igényel, illetve az ellenőrző szervek felé fokozottabb kommunikációt.
Problémák bemutatása az irodalomkutatás és saját tapasztalatok alapján Az élet minőségét mindenekelőtt a családi környezet határozza meg, amiben az idős ember él: a családi kapcsolatok, amelyek az egész élet során végig kísérik az embert. A család az elsődleges közösség, amely szerepet játszik az idős életében, amikor már támaszra van szüksége. A családnak fontos szerepe van abban, nemcsak abban, amit az idősek adnak a fiataloknak, hanem abban is hogy a fiatalabbak milyen támaszai lesznek az idősebbeknek. Azt nemzetközi és hazai kutatások (Széman, 2008) kimutatatták, hogy Magyarországon elsősorban a családok igyekeznek megoldani az idős hozzátartozó ellátását, hasonlóan a déleurópai országok gyakorlatához. Sokszor erejükön felül egyszerre kell a középső generációnak gondoskodnia a gyermekeikről és az idősekről. Az idősek amikor elvesztik az önállóságot, a család aktív segítsége mellett igénylik a társadalom szűkebb és tágabb értelemben való közreműködését is. Megváltozott társadalmunkban részben gazdasági okok (időskori elszegényedés) részben társadalmi mobilitási okokra visszavezethetően vannak olyan helyzetek, amikor maguk a körülmények késztetik, vagy teszik elkerülhetetlenné, hogy számára idegen emberektől kénytelen elfogadni segítséget az idős ember, vagy kénytelen feladva korábbi életformáját idősek otthonába költözni, ezáltal más emberek társaságába kerülve, többek között azért, hogy szakszerű gondozásban-ápolásban részesüljön. Ahol nem élnek sem az erős családi kapcsolatok, és szomszédsági alapon sem működő a kölcsönös támogatások rendszere, ott nőtt meg a jelentősége az intézményes szolgáltatásoknak. Mivel Magyarországon is lejátszódott az a gazdasági–társadalmi folyamat, melynek következtében a fiatalok elvándoroltak a kistérségekből, aprófalvakból, kistelepülésekről ahol nincs megfelelő munka, szüleik magukra maradtak. A városokban olyan munkát kénytelenek vállalni, amely teljes egészében leköti munkaerejüket, idejüket. A szomszédsági kapcsolatok vidéken még élnek, de azok is meglazultak. Így az idősek nem támaszkodhatnak a családra olyan mértékben, mint korábban; előtérbe került ellátásukban a szolgáltatások igénybevétele, bár tapasztaltuk, hogy ezt sokan szégyenként élik meg. A demográfiai változások - folyamatosan nő az időskorúak aránya a társadalomban - és az individualizációs folyamatok, egyben azt is jelentik, hogy a családok egyre kevésbé töltik be azokat a gondozási funkciókat, melyek az emberek köré szerveződő természetes védőháló feladatai. Az idősek esetében így a gondozás
hiánya az ellátások arányának növekedését vonta maga után, melyek egyre nagyobb összeget jelentettek a szociális kiadások szerkezetében. (Bentlakásos Idősellátás Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2010). Ha a család nem tudja az idős embert otthonában segíteni, s nincsenek szomszédok, ismerősök sem, akik segítsenek, s megfizetni sem tudnak valakit, aki segítene, akkor rendszerint elkezdődik annak felkutatása, miképpen lehetne megoldani az idős ember helyzetét. A legtöbben a háziorvos javaslatára fordulnak a gondozó szolgálathoz, vagy kérik bentlakásos intézményben való elhelyezésüket. Ez a kérés különösen akkor válik akuttá, amikor az idős ember valamilyen betegség következtében kórházba kerül, s ott nem gyógyul meg, hanem további ápolásra, gondozásra lenne szüksége. Az egyes szolgáltatások ebben az esetben jelentősen csökkenthetik az idős beteg kiszolgáltatottságát, hozzájárulhatnak méltóságának megőrzéséhez. Mindemellett házi segítségnyújtás esetén problémát okoz az is amikor az idős akár ideiglenesen egy betegség után, már napi 4 órát meghaladó gondozást igényel, de ő és családja ragaszkodik az otthonában történő gondozáshoz, szakápoló igénybevételére nincs anyagi lehetőségük, de a kórházból viszonylag hamar hazaküldik. Ilyenkor probléma, hogy a napi többszöri látogatás normatíva szempontjából nem elszámolható. A gondozói kapacitások növelése érdekében az elmúlt években jelentős szerepet kapott a társadalmi díjas gondozók foglalkoztatása. A 2015. jan. 17.-én hatálybalépett jogszabályváltozás 2015. július 01.től, a társadalmi díjas foglalkoztatottak által ellátottak nem számítanak bele a létszámnormába. „R. 27. §-a (5) bekezdés:„(5) A társadalmi gondozó a 2. számú mellékletben meghatározott létszámnormák teljesítése szempontjából nem vehető figyelembe.” (2/2015. (I. 14.) EMMI rendelet egyes szociális tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról) A súlyosabb betegek ellátása és a jogszabály változás hatása jelenleg is aktuálissá teszi A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai c. műben is megfogalmazottakat. Várhatóan a jogszabályváltozás a GSZV ponthatár emelkedés, a társadalmi gondozók kizárása „tartósan kapacitás- hiányt okozhat”,- mint A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai c. műben is megfogalmazásra került. A ponthatár megemelésével a napi 9 fő ellátása, napi 8 munkaórában valószínűsíthetően nem fog minden igényt kielégíteni, ráadásul, valószínűleg emelkedik az egészségügyi tevékenységek aránya, a szociális tevékenységekhez képest. „Az a körülmény, hogy a személyzet egyre kevésbé tud a mentális kérdésekkel foglalkozni, hospitalizációs ártalomhoz vezethet”. (Dr. Kozma Judit et al.: A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai)
A társadalmi gondozók által
ellátott nem szakmai feladatok is sokat jelentettek az ellátottaknak, „már az is nagyon jó, hogy van kit várni, és van aki segítsen” (Ellátotti interjú, Miskolc Szirmai Református Szociális
Szolgálat, 2014. október) ugyanakkor azoknak is, akik számára a részmunkaidős foglalkozás ha csekély mértékben is de jövedelem-kiegészítést jelentett. Jelenleg is aktuális probléma, a szintén előbbi tanulmányban megfogalmazott „Az ellátási órák számának alakulásával még egy fontos megállapítást tehetünk az interjúk alapján; nevezetesen azt, hogy a kliensek által valóban igényelt gondozási óraszám nem függ össze szorosan a GSZV keretében megállapított óraszámmal; hanem általában alacsonyabb annál, mert a GSZV által meghatározott gondozási óraszámot anyagilag többnyire nem tudja vállalni”. (Szociális Innováció Alapítvány, A Gondozási Szükséglet Vizsgálattal foglalkozó rendelet hatásának vizsgálata, különös tekintettel a házi segítségnyújtás és az idősotthoni ellátás működési területén bekövetkező változásokra, Budapest 2009. 14-15 o.) A jövedelemvizsgálat szintén nem segíti hozzá a szolgáltatókat ahhoz, hogy a szolgáltatás amennyiben nem térítésmentes eljuthasson a legrászorultabbak számára is. Időnként még a kórházi leleteket sem szívesen adják ki az idősek a gondozónőknek, nemhogy a nyugdíjszelvényt, mindehhez jön az alulinformáltság például volt több olyan ellátott akihez amikor általános tájékoztatást adtunk arról, hogy a következő évben esetlegesen bevezetésre kerül a térítési díj- személyesen kellett kimenni és megnyugtatni miszerint „nem fogja elvenni a házát sem az egyház, sem az önkormányzat”(személyes interjú, Szirmai Református Szociális Szolgálat, 2014 október). Mindemellett a gazdasági és szociálpolitikai irányok, az állami költségvetés túlterheltsége mindenképpen arra mutatnak, hogy nem sokáig lehet már térítésmentesen nyújtani a szolgáltatást. A legtöbb általam ismert házi segítségnyújtó szolgálatnál problémát jelent a helyettesítések kezelése, a munkaidőn kívüli ellátás dokumentálása, az esti, a hétvégi és az ünnepnapi ellátás. A tiszteletdíjas munkavállalók kizárásával ez a probléma várhatóan tovább emelkedik, ezzel is a térítési díj bevezetésére sarkallva a szolgáltatókat. A jogszabályváltozás kapcsán a házi segítségnyújtás szempontjából releváns lehet, hogy 2015. március 01.-től a korábbi méltányossági ápolási díj kikerül az Szt-ből, a települési önkormányzatok számára nem lesz kötelezően biztosítandó. Ennek következményeként akik ragaszkodnak az otthoni ellátáshoz azok számára nem marad sok lehetőség, a napi maximum 4 órás ellátás pedig nem feltétlenül releváns segítség számukra. Emellett nincs igazán szabályozva, hogy amikor az ellátott akinek belépéskor a GSV adatlapon megállapításra került a gondozási igénye, annak felülvizsgálatára nem igazán van lehetőség, illetve az időnkénti többszöri látogatás, illetve munkaidőn kívüli látogatás (lásd fentebb) nem jelenik meg a gondozási naplóban. „A módosítás célja a legrászorultabb idősek ellátáshoz való hozzájutásának segítése a jogosultsági feltételek
módosításával, ezáltal a célzottság növelése a közpénzek jobb felhasználása érdekében” – írták (Index, 2015). A minisztérium érvelése szerint azoknak kell állami segítséget kapniuk, akik számára elengedhetetlen a szakképzett és hivatásos szociális gondozó munkája. Úgy fogalmaztak: "A változásból jól látható, hogy az állami szerepvállalás azokra az esetekre koncentrál, amelyekben a család, a helyi közösség nem tud részt vállalni és külső, szakszerű segítségre van szükség, hogy az idős embert önálló életvitelében támogassa." (Index 2015) A jogszabályváltozás célja: "Az idősödés folyamatának felerősödése azt követeli meg a kormánytól, hogy a bentlakásos intézményi ellátás mellett minőségi szolgáltatásokat biztosítson az alapszolgáltatásokban" (Czibere Károly, Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2015) "A jogosultsági feltétel megváltoztatása egyértelművé teszi, hogy a jövőben olyan szükséglettel kell rendelkezzen az igénylő, amely alapápolási feladat biztosítását feltételezi, illetve szükséglete alapján elengedhetetlen a szakképzett és hivatásos szociális gondozó munkája". (Czibere Károly, Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2015) Mindemellett most amikor több HSG-t nyújtó szolgáltató megszűnt számomra aktuális, megoldatlan kérdést jelent, hogy azok az ellátottak akik így akaratukon kívül kikerültek a HSG keretein kívülre, amennyiben újra szeretnék igényelni az ellátást, a megváltozott ponthatárok miatt egyáltalán nem biztos, hogy újra bekerülnek a rendszerbe. Velük vajon mi lesz? Hiszen a jogszabályváltozás nem visszamenőleges hatályú, a törvényalkotó megfogalmazása szerint akik a rendszerben voltak és nem érte el a jelenleg szükséges 20 pontot a gondozási szükségletük, azokat nem érinti a változás. Ebben az esetben viszont valószínűleg jelentős mennyiségű idős fog ellátás nélkül maradni. Saját tapasztalat, és egyéb szolgáltatóktól bekért adatok alapján a korábban -2015.jan.17.-e előtt felvett- ellátottak mindössze maximum 15%-a érte el a 20 pontos gondozási szükségletet. A jogszabály változás eredményeképpen később valószínűsíthetően rosszabb állapotban fognak bekerülni az idősek a bentlakásos intézményekbe, mindemellett problémát okoz a hosszú várakozás idő is, mely alatt igazából házi segítségnyújtás keretében sincs lehetőség segíteni. „A házi segítségnyújtásban érintett felhasználók átlagos állapota emiatt romlik, így később rosszabb kondícióban jelentkeznek idősotthoni ellátásért, ami az ellátottakon kívül az államnak is egyértelmű hátrányt jelent” (A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai, Dr. Kozma Judit et al. 9.o.) Ennek ellenpólusaként az is igaz, hogy amennyiben a gondozottnál töltött idő után kapná a szolgáltató intézmény a normatívát, az nemcsak, hogy visszaélésekhez vezethetne bizonyos esetekben, hanem az ellátotti létszám csökkenéséhez is. Ma is aktuális még a Dr. Kozma Judit – Dögei Ilona – Jelinekné dr. Vári
Zsuzsa – Kostyál L. Árpád – Udvari Andrea – Vajda Norbert - A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai c. műben megfogalmazottak, mely szerint: „A döntéshozók alapvető érdeke a szolgáltatási költségek csökkentése az ellátórendszer fenntarthatósága érdekében. A felhasználók igyekeznek saját és családjuk forrásait kímélni, nem „teher lenni” hozzátartozóiknak (sőt javaikat örökségként hagyni rájuk), de ugyanakkor biztonságban tölteni idős éveiket, és nem az „elfekvőbe” kerülni. A legkiszolgáltatottabbak a szereplők közül a kisnyugdíjas elesett idősek, a gondozásukat-ápolásukat vállaló hozzátartozók és a nagy kizsákmányolást tűrő, fillérekért dolgozó gondozónők.” (A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai, Dr. Kozma Judit et al., 15.o.) Magyarország társadalmában elindult öregedési folyamat következtében a demográfusok szerint 2020. évre az öregedéssel összefüggő új helyzetek változtatásokat indokolnak. A népszámlálás adatai a nyugdíjazás előtt álló korcsoportot a legnépesebbnek jelöli, amely új kihívások elé állítja a helyi társadalmat, jelzi a szociális szolgáltatási és támogatási rendszer átgondolását, felkészítését. A népesség öregedése olyan körülmény, amely valamennyi korosztályt alkalmazkodásra kényszeríti. A nyugati országokhoz hasonlóan Miskolcon is csökken a születések száma, növekszik a születéskor várható élettartam (nőknél 78,23 év, férfiaknál 70,93 év). Nem állhat távol a valóságtól, hogy a konkrét tevékenységekben megvalósított (tehát nem csupán telefonon, vagy levelezés útján fenntartott) családi kooperációknak igen nagy szerepe van az idősek lelkiállapotában, közérzetében. Ha a fiatalok akkor is igényt tartanak a szülők aktív munkájára, amikor nem közös háztartásban élnek, az növeli az idős emberek ön- értékelését. Más oldalról biztonságérzetüket erősíti, ha ügyesbajos dolgaikban folyamatosan számíthatnak gyermekeikre. A feleslegesség tudata, a bizonytalanságérzet akkor is fizikai-lelki hanyatlást idézhet elő, ha az idős emberek viszonylag kiegyensúlyozott anyagi kondíciók között élnek. Ezért az idősek életmódját javító társadalmi programok, civil szervezetek tevékenységét az élet e területére, az intenzív családi kapcsolatokból kirekesztődő idős emberek aktivitásának erősítésére is célszerű kiterjeszteni. Miskolc város lakónépessége 2011. év népszámlálása alapján 165 321 fő, amely 2013. év januárban 162.905 lakos. 2013. év szeptemberi adatok szerint az állandó népességen belül a nőknél 87 173 lakost, a férfiaknál 76 141 lakost tartottak nyilván. A korcsoportokat illetően jellemzően a nők voltak többségben, a nemek aránya az idősebb korcsoportoknál (40 éven felüli) is feléjük tolódott. Ezen túl a foglalkoztatáspolitikának elő kell segítenie a nők és férfiak közti esélyegyenlőséget (az EU-ban a munkaképes korú, 50 év fölötti nők több mint 50%-ának nincs fizetett munkája, és felülreprezentáltak az alacsony státusú, rosszul fizetett
munkakörökben). Az is nyilvánvaló, hogy a nők fiatalabb éveikben is gyakrabban szembesülnek diszkriminációval a korukat illetően (Itzin és Phillipson,1993). Lehetséges megoldás lehet a rugalmas foglalkoztatás bevezetése, mely mind a munkavállalók, mint az ellátottak szempontjából kedvező változást jelenthetne. A jelenlegi szociális törvény következményeként várható, hogy az idősellátás szociális jellege gyengül, ellenben az ápolási és szakápolási tevékenység felerősödik. Kérdésként merül fel ebben az esetben a gondozás, segítségnyújtás
hatékonysága.
Mindemellett
a
szakképzett
gondozónők
sincsenek
megfelelően felkészítve a demens betegek ellátására. A családtagok sokszor észre sem veszik, vagy ha észreveszik sem hajlandóak szembenézni a problémával, amikor idős rokonuknak romlik a mentális állapota. Még abban az esetben amikor valamilyen segítséget kapnak, esetleg az idős házi segítségnyújtásban részesül és a gondozónő felhívja a figyelmet a problémára akkor is nehezen néznek szembe a helyzettel és szembesülnek azzal, hogy nem tudnak hova fordulni, nincs intézményes tanácsadás, és nem tudják megállapítani a súlyosságát sem. Más esetekben amikor „az idős jelentős állapotromlása váratlanul, krízisszerűen következik be, és az időhatáros aktív egészségügyi ellátást hosszú gondozási periódus követi ill. krónikus nehézségekkel kell az idősnek és családjának szembenéznie. A családok ezekkel a nehézségekkel szembenézve meglehetősen magukra maradnak, és a helyzet megoldatlansága, kilátástalansága, a rájuk nehezedő nyomás afelé sodorja őket, hogy „menekülési utat” keresve radikális megoldásként a tartós bentlakásos otthoni elhelyezés lehetőségét keressék. Van azonban a család erőfeszítéseinek egy másik útja, amely a családban megtartó gondozás irányába visz, a gondozó család kulcsszerepével. A kilencvenes évek közepétől egyre több nemzetközi kutatás foglalkozik a gondozó családok szerepével és nehézségeivel az idősek ellátásában. Kiemelkedő jelentőségű ezek közül Aneshenselnek és munkatársainak átfogó kutatási programja az Alzheimer betegeket gondozó családok kapcsán, amely végig követi a gondozó családtagok „gondozói karrierjének” alakulását a maga nehézségeivel (Aneshensel et al. 1995.)” (Szabó Lajos, A professzionális és informális segítők szerepe az idősek otthoni ellátásában, 2014 ). Jelenlegi és jövőbeni célok megfogalmazása
Célul lehetne kitűzni, az idősek családban végzett munkájának, valamint önkéntes munkájának társadalmi elismerését
Meg kell őrizni az idős dolgozók kapcsolatát a munkaerőpiaccal, hogy ne veszítsék el a munkaképességüket.
Azon családtagok, családok számára akik időseket gondoznak megfelelő támogatói hátteret kell megteremetni, segíteni őket a krízishelyzetek, belső konfliktusok megoldásában
Az időskorúak számára ugyanazok az ellátások egyénre szabottan, megfelelő színvonalon lakó illetve tartózkodási helytől függetlenül elérhetőek legyenek
Az elérhető szolgáltatásoknak a lehetőséghez képest igazodniuk kell az idős emberek szükségleteihez, ehhez megfelelő településszintű szükségletfelmérés is szükséges lenne
Célul kitűzhető, hogy az idősek oly módon legyenek informáltak, hogy tudatosan választhassanak a különböző igényeket kielégítő ellátási formák, támogatások között,
Az időskorúak mentális és fizikai egészségének megőrzését, valamint a gyógyítást is az egyéni, szükségletekhez kell igazítani.
élethosszig tartó tanulás elvét követve és szem előtt tartva életkor-specifikus oktatási és továbbképző programokat kell teremteni.
Fontos cél megoldani az időskori diszkriminációt, azt, hogy társadalmunkban az idősek a közmegítélés szerint „kevésbé értékesnek” számítanak. Szükség lenne az esélyegyenlőség megteremtésére, az idősebb munkavállalók elhelyezkedési esélyeit rontó negatív megítélés csökkentésére
Ösztönözni kell a rugalmas nyugdíjba vonulást, hogy eltűnjön a merev határ a munkavállalás és a nyugdíjba vonulás ideje között.
Megváltozott igényekhez szükséges igazítani az infrastrukturális és a humán erőforrás szakképzettségét is.
a munkaköri előírások sem engedik meg bizonyos egészségügyi feladatok elvégzését; a szociális, illetve gondozási tevékenység fentiek miatt háttérbe szorul.
A szociális területet (intézményeket) napjainkban leginkább a rendelkezésre álló pénzügyi források elégtelen volta, a szakemberek széles rétegének meg nem hallgatottsága, a jogszabályi környezet folyamatos változása,
a szociális szférában dolgozók megbecsülésére,
rugalmas (családbarát) foglalkoztatási modellekre
szakmai szervezetek tényleges együttműködésére,
eltolódik a hangsúly az egészségügyi szolgáltatások felé, miközben az intézmények dolgozói szakmailag, illetve képzettségüket tekintve nincsenek felkészülve a feladat szakszerű és maradéktalan ellátására;
Megoldási lehetőségek a szakirodalmak felhasználásával a jogszabályváltozások tükrében A rugalmas foglalkoztatás lehetősége, lehetőséget ad a társadalmi reintegrációra, különösen, hogy az idei évi jogszabálymódosítás után július 01-től megszűnik a társadalmi gondozók foglalkoztatásának
lehetősége,
mellyel
kismamák,
gyermekekkel
otthon
lévők,
munkanélküliek, esetlegesen egészséges nyugdíjasok is kiegészíthették a havi bevételüket. Fontos lenne ezeknek a veszélyeztetett társadalmi csoportoknak amennyire lehetséges visszavezetni a munka világába. A jogszabályi környezet változása (GSZV pontozási értékhatár emelkedése), több terhet ró a gondozónőkre. Egyrészről az állam oldaláról érthető, hogy a gondoskodást célzottá kívánják tenni, másrészről, inkább egészségügyi szakápolás nyújtására lenne szükség ezekben az esetekben, a szociális tevékenységek lassan kiszorulnak, hiszen most már mentális támogatás, információnyújtást lehet nyújtani, ellenben mentális támogatásra nem feltétlenül képzettek a gondozónők. Több olyan tevékenység kikerült a tevékenységi körből, melynek hasznossága nem mérhető, de kétségbe sem vonható például beszélgetés, holott a visszajelzések alapján sokat segít az idősek, fogyatékkal élők mentális egészségének, életkedvének megőrzésében. Sokat jelent nekik, hogy valaki rájuk nyitja az ajtót, van kit várni, hívni amikor probléma van. Másrészről tényleges problémaként merül fel a munkanélküliség, illetve a közfoglalkoztatás, közmunka is. „A munkanélküliek foglalkoztatásának megszervezése is jelentős gondokat okoz az önkormányzatoknak. Csak igen kivételes esetben tudnak egy évben egy hónapnál több lehetőséget biztosítani a regisztrált munkanélkülieknek, pedig szinte állandóan pályáznak erre a célra. Gondot okoz az értelmes munka megszervezése is, ami fontos lenne ahhoz, hogy a közcélú munka célja – a munkanélküli munkaképességének fenntartása – megvalósuljon. Tapasztalataink szerint a vizsgált önkormányzatok mindegyike igyekszik minden lehetőséget megragadni a munkanélküliek foglalkoztatására. Ezt látják ugyanis a “legértelmesebb” segítségnek. Mindannyian kihasználják a közcélú munka megszervezésének lehetőségét, bár az évi egy hónap minimálbér melletti foglalkoztatás kevés segítséget jelent, és az önkormányzatoknak súlyos teher a foglalkoztatással kapcsolatos költségek (anyagköltség, munkaruha, szerszám, stb.) előteremtése.” (Kozma Judit-Csoba Judit – Czibere Ibolya: Helyi társadalmak, kirekesztettség és szociális ellátások) A közhasznú munka esetében az önkormányzatok leginkább profittermelő tevékenységet szeretnének folytattatni a munkavállalókkal, legrászorultabbaknak jut.
így általában ez a munka sem a
Talán utópisztikus lehetőség, de elméletben talán lehetséges lenne, hogy ahol nincs különösebben igény, illetve nem hajt valós hasznot a településen a közmunkaprogram, esetlegesen az erre kapott támogatások átstrukturálásával képzésekkel, szociális gondozókat lehetne képezni. Hiszen a kistelepüléseken, ahol a szociális alapszolgáltatások biztosítása is nehézségekbe ütközik, ez jelentősen csökkenthetné a munkanélküliséget tényleges szakmát képzettséget adva a munkanélküliek kezébe, ezáltal növelve társadalmi elfogadottságukat, önbecsülésüket.
Esetlegesen csökkentené a feketegazdaságot, hiszen a nem bejelentett
munkavégzést csökkentené, ezáltal ezeken a településeken a munkanélküliek tényleges bejelentett munkát végezhetnének. Ez lehetőséget adna azon paradoxon megoldására, hogy munkanélküliek sem tuják az időseik ápolását megoldani. Erre kínált valamilyen megoldást a korábbi ápolási díj, melyet idén márciustól már nem kötelező nyújtani.
Összefoglalás Természetesen mint minden rendszer ez is lehetőséget ad visszaélésekre, amelyek azonban környezeti hatástanulmánnyal,
a szociális szakmai ellenőrzési rendszer fejlesztésével
rendszeres havi felülvizsgálattal , környezettanulmányokkal, szakmai továbbképzésekkel talán elejét lehetne venni. Fentiekhez hozzátartozik az állami támogatási rendszer átstrukturálása. Mindenképpen szükség lenne egy stabil jogszabályi környezetre amely lehetőséget ad tervezhetőségre. Minden az általam olvasott a szociális rendszerrel kapcsolatos tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy az idősellátás és a szociális rendszer felülvizsgálata szükséges, és komplex módon kell kezelni és megoldani a problémákat. Fontos az állami szolgáltatók és a civil szektor összefogása, a társadalmi szolidaritás és kohézió erősítése. Tendencia a civil szolgáltatók szerepvállalásának erősödése, „ … a férőhelybővülés többségét a civil szektor adja, ami az intézményes ellátás sokszínűségét segíti elő. Mára már az intézmények több mint 20%-át a nem állami intézmények teszik ki” (Dr. Hazai Istvánné: A szolgáltatások szerepe a szociális ellátásokban, 4.o.). Szükséges a szociális szakképzési rendszer kompetencia alapú fejlesztése, családbarát rugalmas munkahelyek kialakítása, a képzettségi szint növelésére, hogy a megnövekedett gondozási feladatot alapellátás keretében is minőségi szinten lehessen ellátni. Végezetül, de nem utolsósorban fontos lenne a szociális munka társadalmi elismertségének, presztízsének növelése, valamint a családban végzett idősgondozási munkák elismerése, honorálása, hiszen sok esetben jelentős áldozatokat kíván a családtól és teljes embert igényel egy/vagy több idős hozzátartozó családon belüli ápolása.
Zusammenfassung Wie in allen Systemen, so können auch in diesem System Missbrauchsfälle vorkommen, denen mithilfe ökologischer Wirkungsstudien, einer regelmäßigen Entwicklung des sozialen Überprüfungssystems, von Umweltstudien, fachlicher Weiterbildungen möglicherweise ein Ende gesetzt werden kann. Zu den oben genannten Gesichtspunkten gehört die Umstrukturierung des öffentlichen Leistungssystems. Erforderlich wäre ein stabiler Rechtsrahmen, der eine bessere Planung ermöglicht. Die von mir gelesenen Studien, die sich auf das soziale System beziehen, weisen allesamt darauf hin, dass eine Überprüfung des Altenpflege- und Sozialsystems erforderlich ist und die Probleme auf komplexe Art und Weise behandelt und gelöst werden sollen. Der Zusammenhalt öffentlicher Dienstleister und des Zivilsektors sowie die Stärkung von Solidarität und Kohäsion sind von großer Bedeutung. Die Tendenz zeigt auf das zunehmende Engagement der Zivildienstleister, „ … Die größte Anzahl an Platzerweiterung stammt aus dem Zivilsektor, was zur Vielfalt der institutionellen Betreuung beiträgt. Heutzutage machen nicht staatliche Institutionen mehr als 20% der Gesamtzahl von Institutionen aus.” (Dr. Hazai Istvánné: A szolgáltatások szerepe a szociális ellátásokban,
S.
4).
Die
Entwicklung
des
sozialen
Fachausbildungssystems
auf
Kompetenzgrundlage, die Gestaltung flexibler familienfreundlicher Arbeitsplätze sind wegen der Steigerung des Bildungsniveaus erforderlich, damit die gestiegene Menge an Betreuungsaufgaben im Rahmen der Grundversorgung qualitativ hochwertig erledigt werden kann. Zum Schluss aber nicht zuletzt wäre die Förderung des gesellschaftlichen Ansehens und Prestige der Sozialarbeit sowie eine Anerkennung und Honorierung der Altenpflegeleistung im familiären Rahmen erforderlich, da die Pflege eines Familienangehörigen oder mehrerer Familienangehöriger, einen erheblichen Aufwand seitens der Familien sowie die Arbeit einer ganzen Person verlangt.
Hivatkozott irodalom 1. Giczi Johanna – Sági Gábor (szerk) 2004: Az időskorú népesség főbb jellemzői és életkörülményei http://mek.oszk.hu/06200/06265/06265.pdf 2015.03.20. 2. Idősek
Akadémiája,
2010:
Az
idősek
helyzete
ma
Magyarországon
http://www.wesley.hu/sites/default/files/fajlok/cikk_Idosek_helyzete_0.pdf 2015.03.26. 3. 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300003.TV 4. Az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnöksége: Az európai demográfiai folyamatok hatása
a
városfejlődésre
(Összefoglaló
tanulmány)
2011,
Budapest
http://www.nyirbator.hu/files/_nyirbatorvaros/download_files/268/Demografia2011.p df 2015.03.28. 5. Somorjai Ildikó-Török Emőke - Kihívások és innovatív megoldások az idősellátásban az
Alpok-Adria
Munkaközösség
néhány
tartományában,
Győr,
2004
http://www.gymsmo.hu/oldalak/pdf/AAegyben.pdf 2015.03.29. 6. Nárai Márta, Civil szervezetek szerepvállalása a szociális ellátás, szolgáltatás területén,
Esély
2005/1
http://www.esely.org/kiadvanyok/2005_1/NARAI.pdf
2015.03.29. 7. Kozma Judit - Csoba Judit - Czibere Ibolya : Helyi társadalmak, kirekesztettség és szociális
ellátások,
http://3sz.hu/sites/default/files/uploaded/kozma_judit_-
_csoba_judit_-_czibere_ibolya_-_helyi_tarsadalmak.pdf 2015.03.29. 8. Országos Módszertani Központ - Az időskorúak társadalmi helyzete és ellátása (A szociális
alapszolgáltatások),
Szöveggyűjtemény
2005,
http://www.maltai.hu/data/nodes/364/file/alapellatas_szoveggyujtemeny.pdf 2015.03.29. 9. Földiák András és Kozma Judit (szerk) 2011: A bentlakásos idősellátásban végzett szociális munka speciális problémái Nemzetközi szöveggyűjtemény az idősellátásban dolgozó szociális munkások továbbképző kurzusai számára http://szociologiaszak.unimiskolc.hu/segedanyagok/BISP.pdf 2015.03.29. 10. Dr. Egervári Ágnes Czibere Károly Panker Mihály, Területi Szakértői Csoport, Bentlakásos Idősellátás Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, TÁMOP 5.4.1., 2011 http://szociologiaszak.uni-miskolc.hu/segedanyagok/BI.pdf 2015.03.29.
11. Spéder Zsolt (szerk): Demográfiai jövőkép (Magyarország demográfiai jövőjét meghatározó tényezők alakulásának áttekintése és értékelése a fenntarthatóság szempontjából),
KSH
Népességtudományi
Kutató
Intézet,
Budapest
2011,
http://www.nfft.hu/dynamic/NFFT_muhelytanulmanyok_1_KSH_NKI_demografia_2 011.pdf 2015.03.26. 12. KSH: Szociális ellátások szociális védelmi helyzetkép a megyékben, 2014, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/debrecenmiskolcszocialis.pdf 2015.03.26. 13. Bugarszky Zsolt: A szociális szolgáltatások újjászületése Magyarországon, Esély 2004 http://www.esely.org/kiadvanyok/2004_4/BUDGARSZ.pdf 2015.03.26. 14. Czibere Károly Dr. Hegyesi Gábor Dr. Talyigás Katalin Fekete Orsolya Molnár László
Szabó
János:
A
szociális
szolgáltatások
menedzsmentje
http://www.szia.org/sites/default/files/menedzsment00615.pdf 15. Szabó Lajos: A professzionális és informális segítők szerepe az idősek otthoni ellátásában,
Esély
2014/1
http://www.esely.org/kiadvanyok/2014_2/szabo.pdf
2015.03.26. 16. KSH-Számlap,
Demográfiai
változások
Európában,
2009
http://www.ksh.hu/szamlap/eletunk_eud.html 2015.03.23. 17. SZÉMAN ZSUZSA: Ki az idős? – Az öregedés különböző szempontjai, Esély 2008 http://www.esely.org/kiadvanyok/2008_3/SZEMAN.pdf 2015.03.20. 18. Dr. Kozma Judit – Dögei Ilona – Jelinekné dr. Vári Zsuzsa – Kostyál L. Árpád – Udvari Andrea – Vajda Norbert: A gondozási szükségletvizsgálat bevezetésének előzményei és hatásai www.ncsszi.hu/download.php?file_id=743 2015.03.19 19. Czibere
Károly,
Emberi
Erőforrások
Minisztériuma,
2015
http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/szocialis-ugyekert-estarsadalmi-felzarkozasert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-legelesettebbek-valodisegitese-a-cel-az-idosgondozasban 2015.03.19 20. Szociális Innováció Alapítvány: A Gondozási Szükséglet Vizsgálattal foglalkozó rendelet hatásának vizsgálata, különös tekintettel a házi segítségnyújtás és az idősotthoni
ellátás
működési
területén
bekövetkező
változásokra
http://www.szia.org/sites/default/files/GSZVhatasvizsgalat.pdf 2015. 03.19
Ábrajegyzék: 1. ábra
A
népesség
nem
és
korcsoportok
szerint
(Piackutatások
2013.)
http://www.piackutatasok.hu/2013/05/ksh-az-uj-korfa-nepesseg-nem-es.html 2015.03.26. 2. ábra A 60 év feletti népesség alakulása Magyarországon (KSH, 2010 május) http://www.ksh.hu/szamlap/eletunk_ids.html 215.03.26. 3. ábra Házi segítségnyújtásban részesülők tízezer 60 év feletti lakosra jutó száma (Szociális ellátások szociális védelmi helyzetkép a megyékben, KSH 2014) http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/debrecenmiskolcszocialis.pdf) 2015.03.26. 4. ábra Ellátottaink életkori megoszlása a WHO kategorizálása szerint (Szirmai Református Szociális Szolgálat belső nyilvántartása, 2015) 5. ábra GSZV vonatkozásában az ellátotti létszám (Szirmai Református Szociális Szolgálat belső nyilvántartása, 2015) 6. ábra Foglalkoztatási arány korcsoportok szerint (KSH-Számlap, 2010 május) http://www.ksh.hu/szamlap/eletunk_fog.html 2015.03.26.
