TDK-dolgozat
Mráz Levente Gazdaságtudományi kar Miskolci Egyetem Szabo Michael Gazdaságtudományi kar Miskolci Egyetem Konzulens: Kelemen Imre Gábor
A bizalmi válság - a bankrendszer társadalmi megítélése és felelőssége
Crisis of trust – society's stance on the banking system and its responsibility
Kézirat lezárása 2011.11.14.
Tartalomjegyszék
1 Bevezetés
1
2 A pénz történelme
2
2.1
Alapvető funkciók
2
2.1.1
Pénz mint csereeszköz
2
2.1.2
Pénz mint általános nevező
2
2.2
Nemesfémek
3
2.3
Az érem
4
2.4
Az állami pénz
5
2.5
Az anyagérték-nélküli pénz
5
3 A bankrendszer történelme 3.1
Alapvető feltételek
8 8
3.1.1
Kettős könyvelés
8
3.1.2
A váltás
8
3.1.3
A letét nélküli letéti jegy
8
3.2
Az egyházi és fejedelmi befolyások
9
3.3
Állami bankok
9
3.4
A „Bank of England”
10
3.5
A spekulatív bankok
10
3.6
A bankok koncentrációja
11
3.7
A modern bankrendszer felépítése
13
3.7.1
Németországban
13
3.7.2
Angliában
14
3.7.3
USA-ban
14
3.8
A „Federal Resevere”
15
3.9
A bankrendszer kialakulása Magyarországon
16
3.9.1
A bankrendszer előzményei
16
3.9.2
A takarékpénztárak és a „Hitel”
17
3.9.3
A magyar bankrendszer alapjai
19
3.9.4
A szabadságharctól az Osztrák-Magyar Bankig
19
4 A társadalmi megítélés 4.1
Magyarországon 4.1.1
24 24
A Bankok és a hitelezés társadalmi,
(visszafejlesztési) szerepe, megítélése hazánkban a XXI században
24
4.1.2
A számok világa – avagy amit a statisztikák mutatnak
25
4.1.3
Bankok és a nép 2011-ben: Pro vagy kontra?
27
4.1.4
Bizalmatlanság
30
4.2
Külföldön
31
4.3
A bankrendszer reformálása
33
4.3.1
FTT vs. Bankjárulék
33
4.3.2
A befektetési és kereskedelmi bankok szétválasztása
36
1. Bevezetés Miközben az egyik legsúlyosabb világgazdasági válság a történelemben még most is folyamatban van, a kérdés – mely például az „Occupy Wallstreet”-mozgalom támogatóinak fergeteges növekedésében nyilvánul meg – egyre több emberben egyre sürgősebben merül fel: Milyen társadalmi funkciói és felelősségei vannak a bankoknak és mennyire töltik be ezeket? Ez a kérdés persze nem kizárólag az Egyesült Államokban merül fel. Miközben ott az adósághatár az utolsó pillanatban egy kompromisszummal meg lett emelve és így a kormány működőképessége – átmenetileg – meg lett mentve, Európában kétségbeesés uralkodik a PIGS országok (Portugál, Olaszország, Görögország és Spanyolország) és az euró mint közös valuta megmentését illetőleg. Egyre többször lesz a piac bizalmatlanságával megmagyarázva és alátámasztva az a tézis, hogy nincsen alternatíva azokhoz az intézkedésekhez amelyeket éppen hoztak. A kormányok semmiféle képen nem szeretnék elveszíteni a piac bizalmát se ezen, se a másik oldalán az Atlanti Óceánnak , és mivel a nagy része a piaci tőkének a bankoktól lesz irányítva, így azt lehet mondani, hogy a bankok bizalmát nem szeretnék elveszíteni. Az a látszat, mintha a bankrendszer a társadalom ellen játszana. Ugyanakkor a társadalom milliárdokkal segíti bankokat, amelyek segítségre szorultak, és sokan azt állítják, hogy a felelőtlenség miatt jöttek ebbe a helyzetbe. De akkor milyen felelőssége van a bankrendszernek? Milyen funkciót tölt be? Ebben a TDK-ban az első lépésben a bankrendszer történelmi kialakulását és fejlődését fogjuk megvizsgálni. Fontosak lesznek az alapvető funkciók, amik ebből a fejlődésből adódnak és végül is ezt a fejlődését egyáltalán lehetővé tették.. A továbbiakban pedig a bankrendszerek felelősségével foglalkozó koncepciókat ismertetjük. A fő részben a mai, modern társadalmi megítéléseket és elvárásokat a bankok funkcióival és felelősségével szemben fogjuk keresni, úgy Magyarországon mint külföldön is, és elemezzük a már megtörtént, a még tervezésben lévő és a csak elméletben létező szabályozási módosításokat, amik a válság kezelésére lettet létre hozva.
1
2. A pénz történelme 2.1 Alapvető funkciók Ahhoz, hogy a bankok és a bankrendszer működését megértsük és ebből a felelősségeket le tudjuk vezetni, először a pénz történetét és működését kell megérteni. Pénz alatt azt a dolgot értjük, ami két alapfunkciót tölt be1: 1. Csereeszközként szerepel 2. Általános nevező a gazdaságban
2.1.1 Pénz mint csereeszköz Ebben a funkcióban a pénz egy technikai segédeszköz, ami akkor jut szerephez, ha a javakat nem lehet közvetlen kicserélni, például ha egy hentes egy házat szeretne venni . A házért nem tud termékekben, például kolbásszal, fizetni, mivel az eladónak nincsen szüksége egyszerre ilyen nagy mennyiségű kolbászra. Így a hentesnek el kell adni a kolbászt több vevőnek egy általánosan elfogadott értékű dologért, a pénzért, majd ezzel a házat meg tudja venni.23
2.1.2 Pénz mint általános nevező Ebben a funkcióban a pénz, mivel általánosan elfogadott értékű dolog a javakért, lehetővé teszi, hogy az egyes javak értékét ki lehet fejezni. Így a kolbász, ami mondjuk egy egység pénzt ér, és a ház, ami ezer egység pénzt ér, összehasonlítóvá válnak.4
Ez a két funkció tesz egy hatékony kereskedelmet lehetővé. Egy korai forma a marha volt. Már Homérosznál olvashatjuk, hogy a Danaok a győztesnek meg a vesztesnek a Patroklosi játékoknál egy három lábú bográcsot, ami tizenkét marhát ért, valamint egy nőt, ami négy marhát ért, adtak. Ez mutatja, hogy milyen különböző javak értékét letehet marhával összehasonlítani. Innen ered a
1 Adolf Weber, 1959 2 Adolf Weber, 1959 3 Ron Paul,2009 4 Adolf Weber, 1959
2
„pénz”szó is, mivel a marha latinul „pecus”, a pénz meg pecunia.5 Az ókorban főleg olyan javak váltak pénzzé, amik rítusokban szerepeltek adományként. A már említett marha mellett ezek például kagylók, gyöngyök vagy tollak lehettek. E mellett használati tárgyak szerepeltek pénzként, mint kések vagy gyapot és dolgok, amelyek a környezetben ritkán fordultak elő, mint só, lőszer vagy fűszerek. Javak, amelyek külföldi kereskedőktől lettek behozva, vagyis javak, amik különlegesen kedveltek voltak és dominanciát sugároztak ki.6 Kínában kialakult egy sópénz, ami a császár pecsétjével ellátott kis sógolyókból állt. Csak a császári hivatalnokok készíthettek ilyen golyókat. Oroszországban, ahol bundák szerepeltek pénzként, a cárok lepecsételt bundadarabokat adtak ki, amiket a cári udvaron be lehetett cserélni az egész bundára. A Szlávoknál pedig könnyű lenvászon töltötte be a pénz szerepét. Ezeket a lenvászon darabokat csak ennek a funkciónak betöltésére készítették. A pénz, ami először egy dolog mint minden másik dolog volt, egy dolog lett, aminek az értéke a felhasználási céltól elszabadult. Fontos, hogy nem az állam, hanem a szokások és társadalmi hagyományok teremtették a pénzt.7
2.2 Nemesfémek A fémek gyorsan átvették a pénz szerepét a legtöbb kultúrában és kiszorították az addigi pénzeket. Mivel még a primitív kereskedelmi rendszerekben ritkán volt szükség egy csereeszközre, a fémek először megtartották az eredeti szerepüket is, és csak amellett szerepeltek pénzként. Mivel a kereslet a fémek után majdnem határtalan volt – fegyvereket meg ékszert készítettek belőle, és abból nem lehetett túl sok egy társadalomban – a fémek nagyon alkalmasok voltak a pénz szerepét betölteni. Hozzá jön még az ellenálló képesség és hogy majdnem határtalanul lehet darabolni.89 A kezdeti „mérőpénz”, aminek a súlyát minden egyes alkalomnál le kellet mérni, később le lett cserélve a „számolópénz”-re, ami például éremformájú volt. Ezt már nem kellet lemérni minden egyes alkalomnál, hanem meg lehetett az érmeket számolni. A fémek egyszerű kezelhetősége nagy előny volt, mivel az érembe be lehetett vésni egy pecsétet, ami garantálta, hogy tényleg a 5 Adolf Weber, 1959 6 Adolf Weber, 1959 7 Adolf Weber, 1959 8 Ron Paul, 2009 9 Adolf Weber, 1959
3
megfelelő súlya van.10 Egy pár egyéb próbálkozásoktól eltekintve azt lehet mondani, hogy leginkább az arany meg az ezüst volt alkalmas a pénzgyártáshoz. Itt kezdetben egyébként inkább véletlen volt az előszeretet az egyik, vagy a másik nemesfém iránt. A germánok kulturálisan az ezüstöt preferálták, így a Rómaiak ezüstérmeket adtak nekik. Az iszlám országaiban megint csak az ezüst volt kedveltebb, mivel aranyékszert az ima közben le kellet venni, és így inkább egyáltalán nem hordtak aranyat maguknál. A Maria-Therésia-Taler meg azért terjedt el Keletafrikában és Nyugatarábiában, mert kedvelték a képet az érmen.11 Arany ugyan már korábban lett feldolgozva, de mivel sokkal ritkább volt, sokáig nem volt szerepe mint általános csereeszköz, hanem inkább mint reprezentatív tárgy szerepelt, mint például Rómában aranyrúdformában. Ez először Ázsiában – Lídia, Kisázsiai görög kikötővárosok, Perzsia – változott meg, és innen elterjedt Görögországban is. Rómában a Pun háború után verték az első aranyérmeket, de még Julius Caesar uralma alatt se volt nagy jelentősége. Utána azonban gyorsan megelőzte az ezüstöt.12 Végül is 19. században az ezüst értéke gyorsan romlott, így a 20. század elejére már csak az arany maradt meg mint a pénz alapja. Az államok egy ideig még támogatták az ezüstpénzt, de végül is a piaci törvények győztek. 1314
2.3 Az érem Az érem egy darab fém, aminek a súlya és tisztasága fixen meg van határozva és biztosítva. Manapság ezt a meghatározást általában állami autoritások biztosítják, de kezdetben magánszemélyek, mint pénzváltók, adtak ki érmeket, amin egy pecsétel vállaltak felelősséget az éremért. Az első állami érem valószínűleg a 7. században , Argos-ban, Phidon királytól lett verve.15
10 Adolf Weber, 1959 11 Adolf Weber, 1959 12 Adolf Weber, 1959 13 Ron Paul, 2009 14 Adolf Weber, 1959 15 Adolf Weber, 1959
4
Az éremnek három nagy előnye van, ha a rendszer jól működik16: 1. A címletet egyszerűen lehet a gazdasági szükséglethez alakítani 2. Többféle érmet egyszerűen lehet váltani 3. A tisztaságát meg a súlyát nem kell minden egyes cserénél meghatározni Az éremrendszerrel a pénz véglegesen elvesztette a szerepét mint normalis holmi. Még addig a pénzként szereplő javak a piacból ki- és beléphettek, például, ha egy aranyrudat felhasználtak az ékszerkészítésben, most már az érempénz tartósan a piacon maradt.17 Az érem a gazdasági fejlődésnek egy fő feltétele.18
2.4 Az állami pénz Az éremrendszerrel végül is kialakult az állami pénz, mivel az állam garantálta az érem súlyát és tisztaságát. Ezt követően az államok a kiadott érempénzt törvényileg kötelező fizetési eszközzé tették. Így biztosították, hogy az érempénz lett a fő fizetési eszköz, mivel el kellet fogadni és nem lehetett például ara törekedni, hogy természeti javakat adjon cserébe a vevő. Ez azért is fontos, mert az éremnek az értéke nem föltétlen annyi, mint a felhasznált anyag értéke.1920
2.5 Az anyagérték-nélküli pénz A mai pénzrendszerben már egy olyan pénz szerepel, aminek nincsen anyagi értéke, és ami tulajdonképpen nincsen fedezve semmi reális értékel. A modern gazdasági folyamatokban szükséges pénzáramlások nem is lennének lehetségesek egy anyag-pénzel.2122 Ez az anyagérték nélküli pénz az olasz pénzváltóknál alakult ki, akik nem csak a saját pénzüket őrizték, hanem egy bizonyos őrizeti díjért a kereskedőktől is elfogadtak pénzt és ezt letéti 16 Adolf Weber, 1959 17 Adolf Weber, 1959 18 Adolf Weber, 1959 19 Adolf Weber, 1959 20 Ron Paul, 2009 21 Adolf Weber, 1959 22 Ron Paul, 2009
5
jegyekkel igazolták. Ezekkel a jegyekkel megint ki letehet váltani a lettet pénzt. A kereskedők gyorsan rájöttek, hogy egyszerűbb volt ezekkel a jegyekkel „fizetni” mint mindig először a pénzt a pénzváltótól kiváltani.2324 A pénzváltók, akik már addig is rendszeresen a saját pénzükből hiteleket adtak ki, megfigyelték, hogy a kereskedők nem szokták egyszerre kivenni az összes letett pénzt. Így elkezdtek hiteleket kiadni, amelyek a kereskedők pénzére támaszkodó letéti jegyekéből álltak, vagyis hogy saját letét nélkül voltak. Ezek a letét nélküli letéti jegyek. A kereskedők ezt észrevették, de mivel a pénzük még biztonságban volt, nem vetettek véget ennek a praktikának, hanem egy díjat követeltek a pénzváltóktól. Ez a mai betéti kamat. Így a pénzváltók maguk lettek pénzteremtők. Később a bankok átvették ezt a szerepet.2526 A pénzteremtés, ami ma a bankokban történik, államilag meghatározott, a bankoknak csak egy bizonyos arányban lehetett letét nélküli letéti jegyeket kiadni. Így például a Bretton-Woods rendszer alatt, ami a második világháború után jött létre, 35USD megfelelt egy uncia aranyak, és bármikor be lehetett cserélni a FED-nél. Ilyen rendszerek már előtte is léteztek, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a nem fedezett „papírpénzek” nem kedvezők. A Bretton-Woods rendszer például a frankkal és márkával, is tartalmazott egy fix árfolyamot. Így nem csak a dollár, hanem a világ legfontosabb pénznemei is arannyal fedezve voltak.2728 Ez akkor lett egy probléma, amikor az Egyesült Államok a vietnami háború fináncírózásához nagy mennyiségben új dollárjegyet nyomatott. Amikor Franciaország az általa tartott dollárt be akarta cserélni aranyra , az Egyesült Államoknak már nem volt elég aranya erre. Így Nixon elnök kilépet a Bretton-Woods rendszerböl. Azóta a nagy pénznemek már gyakorlatilag nincsenek fedezve reális értékkel. A pénzteremtés azzal lesz korlátozva, hogy a létező nem fedezett pénz fedezi az újra teremtett pénzt.2930 A ma forgalomban lévő pénznek is ez a szisztéma az alapja, de egy másik típusú anyagértéknélküli pénznek is nagy szerepe van. A 17. század elején Hollandiában és Németországban 23 Adolf Weber, 1959 24 Ron Paul, 2009 25 Adolf Weber, 1959 26 Ron Paul, 2009 27 Adolf Weber, 1959 28 Ron Paul, 2009 29 Adolf Weber, 1959 30 Ron Paul, 2009
6
kialakult az úgynevezett könyvpénz, ami a bankoknak elszámolási alapként szolgál. Ha ma egy bankba befizetünk egy összeget, akkor a bank nem tárolja el ezt a pénzt, ami már maga nem „igazi”, vagyis hogy anyagértékkel fedezet pénz, hanem letét nélküli letéti jegyek, hanem csak jóváír egy könyvpénz-összeget.3132 Ebből is látszik, hogy a mai pénz gyakorlatilag nincsen fedezve és már kizárólag csak a pénzforgalomnak szolgál, nem az értékőrizésnek. 3334
31 Adolf Weber, 1959 32 Ron Paul, 2009 33 Adolf Weber, 1959 34 Ron Paul, 2009
7
3 A Bankrendszer történelme 3.1 Alapvető funkciók A bankrendszer, amit ma ismerünk, a középkorban kezdett kialakulni. Három kulcsfeltétel volt szükséges35: 1. a kettős könyvelés 2. a váltás 3. a letét nélküli letéti jegy
3.1.1 A kettős könyvelés A kettős könyvelés lehetővé tette a követelmények és a követeléseknek a szembesítését, azaz, a gazdasági folyamatokat és mozgásokat hatékonyan nyomon lehetett követni. A 14. századtól kezdve Olaszországban, pontosabban Génuaban lett kidolgozva, mivel az ottani kereskedők sokszor javakat küldtek külföldre és csak hónapokkal később jött vissza a cserébe adott érték, ami nagyon megnehezítette a folyamat átláthatóságát.36
3.1.2 A váltás A váltás már a 12. században kialakult. Mivel nem volt célszerű minden egyes kereskedelmi útra nagy mennyiség pénzt vinni, a pénzváltók a különböző városokban egymásnak aláírással megígérték (biztosították), hogy egy bizonyos összeget, amit most kiadtak majd visszakapnak, illetve visszaadnak. A kereskedők már csak ezekkel az aláírásokkal utaztak, és a pénzváltók aztán elszámoltak egymással.37
3.1.3 A letét nélküli letéti jegy És végül is a letét nélküli letéti jegy, ami az anyagérték nélküli pénzből következett. Ez lehetővé tette, hogy magas névértékű hitelek a gazdasági növekedést elősegítsek.38
35 Adolf Weber, 1959 36 Adolf Weber, 1959 37 Adolf Weber, 1959 38 Adolf Weber, 1959
8
3.2 Az egyházi és fejedelmi bankok A kereskedők mellet főleg az egyház és a fejedelmek vették igénybe kezdetben a bankok szolgáltatásait, és főleg az római katolikus egyház komoly tényező volt a nemzetközi bankrendszer kialakulásában, hiszen a hívők pénzadományainak el kellet valahogy jutni Rómáig. Igy az egyház is, a kereskedők is a pénzváltókra szorultak.39 A fejedelmek pedig a kreditrendszer kialakulásában játszottak nagy szerepet. A politikai harcok olyan összegeket követeltek, hogy rá voltak kényszerülve, a nagykereskedőktől pénzt kölcsönözi, amit a kereskedők meg először több befektetőktől begyülytöttek. Így például a német koronáért folytatott a harc V. Károly és I. Ferenc között a 16. század elején említhető, ahol V. Károly a szövetséges fejedelmeket csak a Fuggerek segítségével tudta megfizetni.40
3.3Állami bankok Ezen kívül városok és országok is kezdtek bankokat alapítani. Az első bankok közt szerepelt az 1408-ban Génuaban alapított „Casa di San Giorgio”, amit az 1593-ban alapított Milánói „Ambrosiusbank”példaképének tekintett. E mellett még a Velencei „Banco di Rialto” (1587) és az Amszterdami „Girobank” (1609) megemlítendő, amelyek a Hamburgi Banknak (1619) és a Nürnbergi Banknak (1621) voltak példaképei. Ezek a bankok főleg a fizetési folyamat megegyszerűsítését szolgálták, a nyereségeket a város vagy ország tartotta meg.41 A 17. századig a bankrendszer nagy része olasz és német származású volt. A zsidók még a 18. századig (a német ajkú országokban) szigorú korlátozások alatt álltak. Mégis sikerült nekik, ezeket a korlátokat úgy kikerülni, hogy egy nagy része a „udvari bankár”-oknak zsidó volt. Amint az állami szereplők a 18. században pénzügyi nehézségekbe kerültek, a zsidók kialkudtak új jogokat. Így már nem csak a pénzügyi szektorra szorultak, hanem sikeresen a reálgazdaságba is beszálltak. Egy jó példa erre a Rothschild család.42
39 Adolf Weber, 1959 40 Adolf Weber, 1959 41 Adolf Weber, 1959 42 Adolf Weber, 1959
9
3.4 Bank of England Az első már modern organizált struktúrákkal rendelkező bank, a „Bank of England”, ami egy tőkéstársaság volt . Megint csak a politikai harc volt a fő hajtóerő. Mivel a nagykereskedők, akik III. Wilmosnak segítetek II. Jakabot a trónjáról dönteni, nem tudták minden további nélkül kifizetni a szükséges 1200000 font sterlinget anélkül, hogy ez az üzleteikre negatív hatot volna. Így III. Wilmos megadta nekik azt a jogot, hogy jegyeket adjanak ki az állami tartozással és egyidejűleg betiltotta, hogy a környéken mások is ilyen jegyeket kiadjanak (egy pár kivétellel). Ezt a monopóliumát kihasználva, a Bank of England gyorsan mint állami pénztáros operált.43 1844-ben a Robert Peel után elnevezett „Peels Act” reformálta meg a Bank of England-ot, ami szükséges lett, mert a napóleoni háborúk nagy nehézségeket okoztak a banknak. A Peels Act még mindig az alapja a Bank of England-nak, akkor is, ha azóta sok módosítás történt. A fedezés például 1928-ban tulajdonképpen el lett törölve.44 Talán a leg-fontosabb fejlődés, ami a Peels Act-el kezdődött, a jegyjog végleges monopolizálása, ami 1921 befejeződött.45
3.5 A spekulatív bankok A modern bankrendszerben a spekulatív bankok játszanak nagy szerepet, és a társadalom véleményét a bankokról lényegesen befolyásolják. A belga „Société général pour favoriser l'industrie nationale” teremtette 1822-ben az alapot, amire később a „Crédit Mobilier” 1852-ben épített. Ez a spekulatív bank azzal a céllal jött létre Franciaországban, hogy nagy ipari projekteknek kamatozó kötvények segítségével a szükséges tőkét készenlétbe helyezze. Így akarták a tőkét a legügyesebb vállalkozókhoz juttatni, az „ordre social” - a társadalmi rendet – erősíteni. A Credit Mobilier csak egy pár évet élt túl, de az ötlet a mai bankrendszerben nagyon fontos.46
43 Adolf Weber, 1959 44 Adolf Weber, 1959 45 Adolf Weber, 1959 46 Adolf Weber, 1959
10
3.6 A bankok koncentrációja Németországban is erre az ötletre építettek egy jó néhány bankot az 1840es évektől kezdve. A hét legfontosabb az A. Schaaffhausensche Bankverein (1848), a Darmstädter Bank (1853), a Disconto-Gesellschaft (1856), a Berliner Handelsgesellschaft (1856) és a Dresdner Bank (1872). Hogy milyen sebességgel gyűjtötték össze a tőkét, az mutatja, hogy az alapításnál még a hét bank együtt 156,3 millió márka részvénytőkét mondhatott magáénak, de már 1900-ban a Deutsche Bank egyedül 150 millió márka részvénytőkével rendelkezett.47 Az ilyen sebességgel növekedő nagy bankok egy főleg Berlin-közpuntú koncentrációs folyamatot kezdtek el. Az első világháború után nyolc nagy bank létezett Berlin-ben (Deutsche Bank, Dresdner Bank, Disconto-Gesellschaft, Darmstädter Bank, Berliner Handels-Gesellschaft, Commerz- und Discontobank, Nationalbank für Deutschland und Allgemeine Deutsche CreditAnstalt) és 1918-ban a német banktőkének 87%-át foglalta össze. További koncentráció és fúzió ezt még növelte. Ezek mellett még az állami Reichsbank létezett, amely mint jegybank operált.48 A koncentrációnak előnye és hátránya is volt. Az előnyök49: nagy bankok jobban át tudták tekinteni a piacot kockázatok a bankokon belül kiegyenlíthetők voltak tőkepiaci kockázatok átláthatók voltak nagy befolyás a piacra és a társadalomra A hátrányok50: a Reichsbank egyre inkább a nagy bankokkal foglalkozott, és mar nem közvetlen a kereskedelemmel, iparral és agrárgazdasággal mivel az üzletek, amik eddig a tőzsdén folytak le most a bankokon belül történtek, a tőzsde elvesztette a piaci tükörképét a nagy bankok kevesebbet törődtek a kis vállalkozókkal, így nehezebb lett azoknak hiteleket felvenni 47 Adolf Weber, 1959 48 Adolf Weber, 1959 49 Adolf Weber, 1959 50 Adolf Weber, 1959
11
Összefoglalva azt lehet mondani, hogy a koncentráció a nagy bankoknak előnyöket hoz, de társadalompolitikailag hátrányos lehet. Mivel a Reichsbank jegybank volt és egyre inkább a nagy bankokkal foglalkozott, így végül is központi jegybankká vált.51 Angliában is lefolyt egy koncentrációs folyamat, amiből a „Big Five”, az öt nagy bank jött ki győztesként52: Barclays Bank Lloyds Bank Midland Bank National Provincial Bank Westminster Bank
51 Adolf Weber, 1959 52 Adolf Weber, 1959
12
3.7 A modern bankrendszer felépítése 3.7.1 Németországban Németországban a második világháború után következő banktípusokat különböztetünk meg53: Kereskedelmi magánbank ◦ Univerzális bankok ◦ Hitelbankok ◦ Spekulatív bankok Állami bankok ◦ Tartományi bankok (Landesbanken) ◦ Kreditbank az újraépitésre (Kreditanstalt für Wiederaufbau) ◦ (a 2008-as válság után) „Bad Banks” Takarékpénztárók Hiteltársaságok ◦ Volksbanken ◦ Dt. Raiffeisenverband e.V. További, speciális bankok ◦ Vállalati bankok ◦ Lakástakarékpénztárok (Bausparkassen) ◦ Szakszervezeti bankok ◦ Külkereskedelmi bankok A fizetési folyamat lebonyolítását leginkább a Reichsbank és az utódjai, a „Bank Deutscher Länder” és a „Bundesbank” az úgy nevezet „Gironetz”-el - a girohálózattal – vették át. A német bankrendszer végül is a „kontinentális” (Európa, Anglia nélküli) bankrendszer 53 Adolf Weber, 1959
13
példaképe lett.54
3.7.2 Angliában Angliában tradicionálisan inkább a nagy vállalkozókra koncentrált a bankrendszer, és nem mint a német rendszerben a kisebb vállalkozókra és a lakosságra. Így Angliában a bankrendszer inkább a fizetési folyamatot látja el mint a kreditadást.55 Ezt leginkább azzal lehet megmagyarázni, hogy a Bank of England kezdetben egy fix mennyiség bankjegyeket adott ki és így meghatározta a gazdasági növekedést. Ezt megkerülve az angol csekkrendszer gyorsan fejlődött, és így a bankok vették át a fizetési folyamat lebonyolítását.56 Emellett inkább rövid távú befektetéseket preferáltak, mivel a saját letétek rövid távúak voltak. A hosszú távú befektetéseket, mint a német rendszerben – a klasszikus hitelt – csak akkor kezdték rendszeresen alkalmazni, amikor már nem volt elég lehetőség rövid távú befektetésre. Az idő folyamán az angol bankrendszer valamennyire megközelítette a német rendszert, de az alapkülönbség még mindig megvan.57
3.7.3 USA-ban USA-ban máshogy alakult ki a bankrendszer. A függetlenségi háború után sokáig a bankok hatalmát korlátozták, mert nem akartak egy olyan institúciót, mint a Bank of England. Így 1913ig nagyon szűk határok között operáltak az egyes bankok, országos bankok nem létesztek, hanem csak az egyes államokon belül működhettek. Így egy koncentráció, mint Európában, nem volt lehetséges, még 1919-ben 30000 különböző bank működött az Egyesült Államokban. Leginkább letétbankoknak minősültek, és a fő feladatuk a csekkrendszer működtetése volt.58 Hitelbankoknak nem volt nagy szerepe a nagy ipari projektekben az USA-ban, ott inkább a New York-i tőzsdén lehetett tőkét beszerezni.59
54 Adolf Weber, 1959 55 Adolf Weber, 1959 56 Adolf Weber, 1959 57 Adolf Weber, 1959 58 Adolf Weber, 1959 59 Adolf Weber, 1959
14
3.8 A „Federal Resevere” 1913-ban a „Federal Reserve”-el a USA-ban is létre jött egy központi jegybank. Az európai bankoktól abban különbözött, hogy tizenkét „Federal Reserve Bank” és egy „Federal Reserve Board”-ból áll. Mivel a FED nem mint az európai központi jegybankok organikusan alakult ki a bankrendszerböl, a feladatát tisztábban lehetett definiálni: A FED feladatta, hogy megvédje a gazdaságot infláció és ártalmas piaci mozgások ellen és így stabilizálja a rendszert. Ezt úgy éri el, hogy több pénzt bocsát a piacba, ha a gazdaság lelassul, és kivon pénzt, ha túl gyorsan növekszik.60 Azóta ez az alapelv a világ központi jegybankjaitól adaptálva lett. A FED emellett azért olyan fontos a mai bankrendszerben, mert az US Dollar a világban még mindig a leginkább használt tartalékpénznem61, így a FED döntése közvetlen a világgazdaságra is kihat.
60 Ron Paul, 2009 61 imf.org
15
3.9 A bankrendszer kialakulása Magyarországon 3.9.1 A bankrendszer előzményei A XXI. században – már Magyarországon is egyre inkább - teljesen természetes, hogy az emberek
bankkártyára
takarékszövetkezetnek,
kapják és
otthon
a
fizetésüket; az
ügyfelei
elektronikus
egy
vagy
rendszerekkel
több
nyomon
banknak/ követhetik
tranzakcióikat. Az emberek szabadon választhatnak, melyik bank szolgáltatásait veszik igénybe, és mivel több bankhálózat is működik, szabad a választás, szabad a ”verseny”. De ez nem mindig volt így, mintegy kétszáz évvel ezelőtt, amikor még az első bankokat éppen csak még alapították, teljesen más volt a helyzet. Ahhoz, hogy megértsük, mit miért alapítottak, vissza kell mennünk az 1800-as évekig. A 18. század vége felé a gazdaságpolitikai szemléletei arra ösztönözték a hatalmakat, hogy készleteiket, tartalékaikat felhasználva gyorsabb ütemű fejlesztéseket eszközöljenek. Az egyik legfontosabb személy ebben – Magyarország, illetve az Habsburg Birodalom szempontjából – Mária Terézia volt. Több rendeletet, adóemelést hozott, amelyek inkább a birodalom, illetve főként Ausztria jelentőségének növelését célozták, de az ipar és a kereskedem támogatásával az uralkodásának európai elismeréséért folytatott harc pénzügyi hátterét is megteremtette. Sajnos a porosz, majd a napóleoni háborúk okozta veszteségek fedezésére az eddigi bevételek – főként adók – kevésnek bizonyultak, így az osztrák állam eladósodott. Ennek mértékét mutatja az is, hogy 1768 és 1810 között 42 év alatt az adósság 251 millió forintról majdnem a háromszorosára, 727
millióra
emelkedett.
(Ez
289%
adósságállomány-növekedés.)
Ráadásul
ezen
államadósságokra természetesen kamatokat is kellett fizetni. Amikor további kölcsönfelvételre nem volt lehetőség, akkor a kormány különböző intézkedéseket hozott a csőd elkerülésére. (Például bankócédulák, rosszabb minőségű érmék, nagy mennyiségű papír alapú pénz bevezetése.) De sajnos ezek is sikertelenek voltak, illetve további pénzromláshoz vezettek. Így „az a felfogás, amely szerint a forgalom és a fizetőeszköz viszonyát, valamint a pénz értékállandóságát a kormány tetszése szerint irányíthatja, hibásnak bizonyult. Szakítani kellett azzal a gyakorlattal is, amely a nagy mennyiségben forgalomba hozott papírpénzzel szembeni bizalmatlanságot, valamint az ezzel járó értékcsökkenést az uralkodó iránti engedetlenség jeleként állította be.”62 Hogy Ausztria ezt az óriási adósságot kezelni tudja, saját bank alapítását kezdeményezte. Ennek lényege az volt, hogy a felállítandó jegybank és a kincstár között kapcsolatot teremt, illetve hogy 62 Soós-Kövér-Pogány-Péteri-Pécsi et al., 1993
16
a jegybank, a kincstár, és kormány intézkedései egymással összhangban voltak. Tehát nem fordulhatott az elő, hogy valakinél értéktelen papírpénz marad, kellett, hogy ellenértéke legyen. Ezek függvényében 1816. július 1-jén, megkezdte működését az Osztrák Nemzeti Bank (továbbiakban ONB), amelynek fő feladata a papírpénz beváltása volt. (Ezt a tevékenységi kört később többször változtatták, de magyar vonatkozásban ez volt a legfontosabb.) Hogy miért kapcsolódik az ONB Magyarországhoz? Azért, mert Magyarország a Habsburg Birodalom része volt, és az újonnan megalapított bank több kiváltságot is kapott (alapító szabályzat 46.§): „ a banknak joga van a Monarchiában bárhol bankfiókot felállítani, s amennyiben ezzel a jogával élni akar, nem szabad megengedni, hogy azon a helyen, amelyen bankfiókot állít fel, más társaság rendezhessen be leszámítolási intézetet, vagy bocsáthasson ki jegyeket.” Ezáltal az ONB – mint egyedüli ”piaci” szereplő – monopolhelyzetbe került. 18181823 között a birodalom 12 nagyvárosában „bankfiókpénztárakat” nyitottak – köztük Budán is, de ezek csak az 1816-ban meghatározott fő feladattal, a bankjegyek beváltásával foglalkoztak. Noha az ONB folyamatosan fejlődött, ezt a tevékenységet a magyar rendek már a kezdetektől fogva nem fogadták el teljesen, gyanús volt számukra ez a folyamat, még annak ellenére sem, hogy 1821-re nagyjából stabilizálták a pénzügyi egyensúlyt. Mivel ez az egyensúly megtorpant, és az infláció is rontott a helyzeten, Magyarország külön, önálló bank felállításra törekedett. (Ehhez még hozzájön az is, hogy a bankjegyek kibocsátását egy császári pátens engedélyezte, de azt a pozsonyi országgyűlés ezt nem hagyta jóvá, továbbá az is, hogy később a papírpénz elértéktelenedett, így elvesztek a megtakarítások stb.) Már 1802-ben megszületett az első ilyen célú törekvés: „A pesti és a győri kereskedők által 1802-ben megfogalmazott bankalapítási törekvéseket nem csak a bécsi pénzügyi körök ellenállása hátráltatta; e tervek megvalósításának a … tőkehiány sem kedvezett.” Sajnos ez feledésbe merült, és csak az 1830. év országgyűlésen került volna megvitatásra, azonban az idő hiánya miatt erre nem került sor.
3.9.2 A takarékpénztárak és a „Hitel” - avagy ahol az „előbankok” értelme kezdődik A korábban megfogalmazott reformtörekvések prezentálására, és a magyar – külföldi viszonyok összehasonlítására gróf Széchenyi István vállalkozott. A „Hitel” című műve taglalta egy önálló nemzeti bank felállítását, valamint azt is, hogy Magyarország szinte minden fejlődési szempontból elmaradott. „… tervének akadályaként azt az ellentmondást jelölte meg, amely feudális jogrendszerünk, valamint a megalkotandó hiteltörvény között feszült. Széchenyi szerint 17
gazdaságunk hitelellátását a magánjogi és igazságszolgáltatás elmaradottsága hátráltatja, ezért birtokjogi törvényeink (például: ősiség) megváltoztatását, valamint az adósok fizetési morálját javító
váltótörvény
elfogadását
szorgalmazta.”
(Ősiség: „A feudális családok hatalmát biztosító földbirtok megmaradását fenntartani hivatott, 1351-ben kiadott törvény, amely megtiltja az adománybirtokok tulajdonosának szabad rendelkezési jogát, s kimondja, hogy fiú utód hiánya esetén a közös nemzetségi ős más családi leszármazottai öröklik a birtokot. Ez a jog a XIX. sz. elejére a nagybirtok hitelfelvételének s ezen keresztül kapitalizálódásának akadályává vált. Az 1848. évi 15. törvénycikk törölte el.”)
63
Törekvéseinek eredményeképpen több magyar városban osztrák illetőségű takarékpénztár nyitott meg, de a magyar bankrendszer szempontjából mégis 1835. november 18. a meghatározó dátum, ugyanis megalapult az első takarékpénztár, a Brassói Általános Takarékpénztár, ami 1836-ban meg is kezdte működését. Ez a takarékpénztár úgy jöhetett létre, hogy a kereskedők jelentős pénzt halmoztak fel például a napóleoni háborúk idején tett szolgáltatásokkal, vagy a kedvező textilipari, gabonaipari helyzet során. Brassóról – a távolság miatt – csak nagyon lassan ért el Pestre a takarékpénztár híre. Fáy András már az 1820-as években foglalkozott a Pesti Takarékpénztár megalapításával, de ez érdemben csak az 1835-ös brassói takarékpénztár megalapulása után valósult meg; 1840-ben, az aradi takarékpénztár
alapításának
évében.
Később
a
pesti
intézet
Kossuth
indítványára
részvénytársasággá alakult, ami osztalékfizetésen alapult. (Megjegyzés: érthető, és nem véletlen, hogy az egyik magyar bank takarékossági alapítványát Fáy Andrásról nevezték el.) A magyar bankrendszer kialakulásának szempontjából ez egy óriási mérföldkő volt, hogy létrejött az ország központi régiójában egy önálló – osztrákoktól független – takarékintézet. Azonban Bécs ”felkapta a fejét” a magyar takarékintézetek gyors térhódítását látván, és különböző rendelkezéseket (1847) hozott, hogy belelásson az ügyletekbe: ennek alapja az 1844ben közzétett „Regulativum für die Bildung, Einrichtung und Ueberwachung der Sparcassen”. (Magyarul: A takarékpénztárak alapítására, működésére és felügyeletére vonatkozó rendelet.) Ez a rendelkezés a részvénytársaságokra nem volt alkalmazható, de mire ezt módosították volna, már 1848-at datáltunk… Elmondható tehát, hogy az első intézetek tervezése, megalapítása, egyértelműen egy gazdasági fejlődést céloztak meg. Ennek a fejlődésnek az volt az alapja, hogy az elavult feudális rendszer leváltásra kerüljön. Illetve az is, hogy Magyarország függetlenedjen, de nem csak a ”közös ügyek”-től, hanem a Habsburg Birodalomtól is. (Ezen törekvések az 1848-49 – es eseményekben 63 Kislexikon.hu
18
kulmináltak.)
3.9.3 A magyar bankrendszer alapjai 1841-42: Szitányi Ulmann Móritz megalapítja a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, amely többek között leszámítolási-, giro-, letéti- és kölcsön-ügyleteket is nyújtott. „A takarékpénztárak mellett kölcsönök folyósítottak még a közpénztárak – árvapénztárak, egyházi alapok – valamint a pesti nagykereskedők, akik 1847-ben az adójegyzékben már feltüntették, hogy bank- és váltóüzlettel is foglalkoznak.” Elindult egy folyamat. Ez a folyamat gyakorlatilag 30-35 éven belül a nullától eljuttatott minket odáig, hogy az ember betétbe helyezheti a pénzét, kölcsön vehet fel, hogy igényeit kielégítse, de ezért a bank kamatot számít fel. „…az 1840-es évek elején még szívesebben adtak hitelt városi ingatlanra 6 %-os kamattal, mint nemesi birtokra jóval magasabb 20 %-ra.” Megállapíthatom, hogy ilyen formán beszélhetünk a kezdetleges magyar bankrendszerről. Mivel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank törekvéseit siker koronázta, ezért egy bizottság az önálló nemzeti bank alapításának feltételeit kezdte el vizsgálni. Egyébként a 12 pont egyike is ez volt: „Nemzeti Bank”. Az 1848/49-es forradalom miatt ez az intézet nem állt fel.
3.9.4 A szabadságharctól az Osztrák-Magyar Bankig Mivel a szabadságharc finanszírozására a kormány extra források igénybevételére szorult, ezért több intézkedést is hoztak, hogy a költségeket fedezni tudják. (A történelmi ismeretek alapul véve tekintsük a harcok finanszírozását költségeknek.) Ilyen intézkedés volt például a fedezet nélküli papírpénz kibocsátása – amit később érvénytelennek nyilvánítottak, és birtoklóikat Haynau 6 hónapig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta. Windischgrätz győzelmeinek hatására Haynau teljesen fel akarta számolni a magyar pénzügyet, így „forgalmi eszközül Magyarország jövedelmére szóló utalványok” jelentek meg, amiket kötelező jelleggel mindenkinek ez kellett fogadni, amit a nép ”Almássy-bankó”-nak nevezett el. A Magyarország és Ausztria közötti helyzet nem volt fényes, de a ”tárgyalások” eredményeképpen 1851-ben 2 millió forint alaptőkéből megnyitották az ONB pesti fiókintézetét. Ez a fiók már teljes jogkörrel rendelkezett, az 1818 – 23 között alapított budai fiókkal szemben. Az abszolutizmus idején uralkodó viszonylagos nyugalom miatt az adósságokat rendszerezték, 19
megindultak a törlesztések, és megszületett egy pátens is (1854. június 26.), ami a tartozást 80 millióra csökkentette volna. Azonban a történelem megint ”közbeszólt”: „Az elgondolást azonban keresztülhúzta a krími háború. Emiatt 1854 – 55-ben a kormányzat újabb 100 millióval adósodott el”. Az évek során az ONB kincstári birtokokat kapott, folyamatosan törlesztett, de az összes tartozása még így is meghaladta 200 milliót, amiből mintegy 55 millió volt az államadósság, és cirka 150 millióra rúgott az egyesített tartozás. Ez az összeg az 1859-ben kirobbant olasz-francia háború miatt csak növekedni tudott. Viszont az 1862. évi banktörvény egyik érdeme, hogy a bank és a kormány közötti egyezmény rendezte az eddigi államadósság törlesztését, és így 80 millióban rögzítették az államadósságot. Még ezekhez az évekhez kapcsolódik, hogy megpróbálták növelni a kiadott bankjegyek fedezésére szolgáló ércfedezetet, és stabilizálni a kissé megtorpant pénzügyi helyzetet. Azonban a porosz háború meghiúsította a törekvéseket. Mindezek - természetesen még sok más tényező együttesével – az 1869-es az ún. ”kis válság”-ban tetőztek. Ezek voltak a legfontosabb mérföldkövek 1878-ig, az Osztrák – Magyar Bank alapításának évéig.
Az Osztrák – Magyar Bank, avagy a boldog békeidők
1867-ben Magyarország és Ausztria között egyezmények születtek, melyeket Kiegyezésnek nevezünk. Így létrejött az Osztrák – Magyar Monarchia (továbbiakban OMM), ami államformáját tekintve alkotmányos monarchia lett, aminek királya I. Ferenc József lett, és aminek ügyletei még jobban összefonódtak. Az Osztrák – Magyar Bank létrejöttében nagy szerepe volt a kiegyezésnek, valamint Tisza Istvánnak és Széll Kálmánnak. Ez az intézet azonban több szempontból is más volt: „ A Bank of England felépítésével szemben – amely 1844 után egy ”issue” és egy ”banking” osztályból állt – Az Osztrák-Magyar Bank üzemszervezete a kétközpontú államépítmény jóvoltából sokkal összetettebb lett. A bankigazgatás elsősorban döntéshozatali és végrehajtó metszetben tagolódott. Mindkét sík alsó szintjeit államterület szerint ”dualizálták”. ” A dualizmus korszakának nem csak Magyarország szempontjából volt nagy jelentősége, hanem azon belül a vidék, így Miskolc fejlődésében is. (Miskolci Hitelintézet, Borsod-Miskolci Hitelbank).
20
Amint azt a cím is mutatja, ez az időszak a béke időszaka volt. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egy ország gazdasága, ipara fejlődni tudjon. Nyilván ebbe beletartozik a bankszféra is. Reformok születtek a valutát, a kamatpolitikát, a hitelezést, a fedezet szabályozását illetőleg, és bevezették a „sánta valutá”-t (az OMM által bevezetett közös valuta, az aranykorona).
1914-1919: A forradalmak idején – mire a falevelek lehullanak „1914-ben fordulóponthoz ért az Osztrák – Magyar Bank története is. Lezárult egy közel négy évtizedig tartó békés korszak, melyben a közös jegybank lényegében sikeresen védte az általa kibocsátott bankjegyek értékét. A maga konzervatív módján támogatta a Monarchia bankrendszerének kifejlődését, korszerűsödését, minél zökkenő mentesebb működését. Pénzzel látta el az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, s hozzájárult a Monarchia régió fejlettségének egymáshoz közelítéséhez. A hadüzenet kényes időben érte az Osztrák – Magyar Bankot. A belföldi pénzviszonyok 1911-1912 óta egyre feszültebbé váltak…A kedvezőtlen irányzatok 1913-ban is folytatódtak.” Láthatjuk, hogy a háború híre elég rosszkor jött, hiába az ez előtti mintegy negyvenéves békés időszak. II. Vilmos császár 1914 nyarán azt mondta katonáinak, hogy mire a falevelek lehullanak otthon lesznek. Sajnos ez nem volt igaz, és az I. világháború gyakorlatilag nem is szólt mástól, mint a hátországokról, azok tartalékairól, és hogy ki bírja tovább pénzzel és energiával. Hogy a hadügy a teljes vagyont fel ne eméssze, rendelkezéseket hoztak arra, hogy a háborús kiadásoktól hogyan védjék meg a jegybankot, és hogy milyen mértékben finanszírozzák a bankok a háborút. Az állam és a jegybank a háborús években, nem teljesen értett egyet, konfliktushelyzet alakult ki közöttük. Ennek az volt az alapja, hogy a hadügy számára adott kölcsön egy hónap alatt elfogyott, és további kölcsönt a jegybank már csak nagyon nehezen tudott folyósítani. Ennek ellenére 1918-ig összesen 22-szer folyósított kölcsönt a Monarchiának, alkalmanként 1,5 milliárd koronát. Sőt, még hadikölcsön-kötvényeket is kiadtak, elég magas 5-6%-os kamatra, ami gyakorlatilag az „állami költségvetés jegybanki finanszírozásának burkolt formája” volt. A háborúnak természetesen megvolt a hatása a magyar bankrendszerre és a tőzsdére is. A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál például a hosszú lejáratú hitelezés 1915-re megakadt, a kötvény és zálogeladás szinte teljes megszűnt. De a nagybankok kapcsolódtak malomipari, cukoripari stb. vállalatokhoz is. Különböző részvényeket vettek, hitelezőként gyakran érdekeltek voltak a hazai gazdasági szereplőivel., így a hadiiparba történő bekapcsolódás mellett fontos volt ezen vállalatok finanszírozása is. 21
Azonban 1918 őszére a Monarchia széthullásának idejére az Osztrák – Magyar Bank is válságos helyzetbe került. Ezen sem az őszirózsás forradalom, sem a Károlyi –kormány nem tudott segíteni a bankok életében, olyannyira nem, hogy a korona 1919-re funkcióját nem tudta ellátni, így hasonló sorsra jutott, mint az Osztrák – Magyar Bank, és maga a Habsburg Birodalom...
1921-1924: A rövid átmenet „Az első világháborút követően, a Monarchia felbomlása után az Osztrák – Magyar Bank funkcióit 1921-től a Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át. A jegyintézet közhivatalként, a pénzügyminisztérium főfelügyelet alatt működött. Többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a Jóvátételi Bizottság Zálogjogait feloldani és a megalakuló jegybanknak érckészletet szerezni, holott ez a korabeli felfogás szerint a bankjegykibocsátás alapfeltételének számított.” Magyarországon az a program, amely a nemzeti bank felállítását célozta, gyakorlatilag a Teleszky – Kállay tervet jelentette. Erről több helyen, köztük Londonban – ami a Bank of England központja miatt nagyon nagy jelentőséggel bírt – és Párizsban is vitatkoztak. Végül is a Bank of England vezetőjének Montague Norman hozzájárulásával sikerült elegendő pénzt szerezni ahhoz, hogy felálljon az MNB. (Egyébként Norman-nek nem volt elég az állam szava, közvetlenül – bankárai által – bele akart látni az ügyletekbe.)
1924-től napjainkig – a Magyar Nemzeti Banktól a XXI. századig
„ A népszövetségi szanálási program keretében … megalakulhatott a Magyar Nemzeti Bank…A bankpiacok száma 1929-ben elérte a 77-et. Ez a hálózat 1948-ig lényegében változatlan formában működött. A jegybank rendelkezett a bankjegykibocsátás monopóliumával, irányította a devizagazdálkodást, vezette az állami számlákat. Egyik legfontosabb feladat a nemzeti fizetőeszköz értékének védelme. A monetáris politika eszközeivel szabályozta a pénz- és hitelkínálatot, a kamatszintet, továbbá megfelelő érckészletet gyűjtött a kibocsátott bankjegyek fedezetének biztosítására. A jegybanknak jelentős szerepe volt az ország pénzügyi stabilitásában és az új pénz, a pengő bevezetésében. A XX. század elejétől használt korona ugyanis az I. világháborút követően jelentősen vesztett értékéből, de miután 1924 májusában az angol fonthoz
22
kötötték, a pénz romlása megállt. A kormány és a jegybank egyaránt úgy látta, a stabilizációt pénzreformmal érdemes lezárni, így 1925 novemberében megszületett a pengő, amelyet 1927-től használt az ország. Az 1930-as évek elején Magyarországot is elérte a gazdasági világválság… A pengő védelmében, valamint a közvélemény megnyugtatására és az inflációs várakozások lehűtésére a kormány kibocsátotta az aranypengő-rendeletet, amelyben rögzítették az aranypengő pénzlábát és azt, hogy mi a viszony a pengő és az aranypengő között. A harmincas évek közepén elkezdődött, akkor mégy viszonylag alacsony mértékű – ma szóval kúszó – infláció a II. világháború lezárása után egyre gyorsult, s végül a világtörténelem addigi legnagyobb arányú pénzromlásába torkollott. Ezt 1946 júliusában a forint bevezetéséről szóló rendelettel, majd augusztus 1-jével az új fizetőeszköz, a forint kibocsátásával sikerült lezárni. A Magyar Nemzeti Bank addig magánkézben lévő részvényeit - a többi pénzintézethez hasonlóan – 1947 decemberében államosították, s ezzel vége is szakadt a hagyományos jegybanki tevékenység korszakának, a bankrendszer a tervgazdálkodási rendszer felépítésének megfelelően egyszintűvé vált. A mono-bankrendszerben az MNB volt az egyetlen kereskedelmi bank is, vezette a gazdálkodó szervezetek tanácsok s más intézmények számláit, hitelt nyújtott nekik, gyűjtötte betéteiket, érvényesítette az állami devizamonopóliumot…Az 1987. janár elsejével elkezdődött bankreform első lépéseként újra kétszintű bankrendszer kezdett működni, igaz, csak fokozatosan. A jegybank egyes szervezeti egységei bázisán létrejöttek a kereskedelmi bankok, s hozzájuk kerültek a fiókok, a megyei igazgatóságok finanszírozó és számlavezető részlegei és a jegybank korábbi Pest megyei igazgatósága…” A
rendszerváltozást
követően,
a
jegybanktörvény
elfogadásakor…az
új
jogszabály
megteremtette a kor követelményeinek megfelelő, független jegybanki működés feltételeit.…az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása…meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát, bankjegy- és érmekibocsátásra kizárólag az MNB jogosult., hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt, devizaműveleteket végez, támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását. A ’80-as években olyan nagy számú hálózat nagymértékben csökken, csupán négy regionális igazgatóság maradt. Természetes az MNB mellett fokozatosan jöttek létre a takarékszövetkezetek, bankok is, és így, hogy 1946 és (csak) 1996 között az infláció mértéke 2346% volt, jutunk el odáig, hogy 2011-et írunk, több bankhálózat működik Magyarországon, és oda, ahonnan a 3.9.1-ben kezdtem.
23
4. A társadalmi megítélés 4.1 Magyarországon 4.1.1 A Bankok és a hitelezés társadalmi, (visszafejlesztési) szerepe, megítélése hazánkban a XXI. században Amikor társadalmi megítélésről beszélünk, akkor egy nagyon széles spektrumban értelmezhető fogalomról van szó, ezért kezdetben határozzuk meg, mit értünk társadalmi megítélés alatt. Ebben a dolgozatrészben tekintsük a társadalmi megítélést annak, hogy ki hogyan viszonyul a bankok tevékenységéhez, kinek mi a véleménye róluk, illetve hogy mennyire elfogadott egy bank/bankhálózat Magyarországon. Ennek fényében készült el a dolgozat. Mondhatni, hogy a téma néhány területén szekunder kutatást végeztem, ugyanis több elemzés, kérdőív, és statisztika is (Központi Statisztikai Hivatal továbbiakban KSH, Statisztikai Évkönyvek) a rendelkezésünkre álltak. Természetesen ehhez a részhez hozzátartoznak a statisztikai mutatók, adatok is. A kutatás során több szempontból is fontos, hogy a számok mit mutatnak: 3. Ha a ”kölcsönfelvételi morál” magas, akkor annak többek között a leggyakrabban három oldala
van:
1. Az, hogy az emberek megítélése a bankok iránt viszonylag jó, mert megbíznak egy bankban, és feltételezik, hogy a felvétel során a legjobb bankot választották, és a lehető legjobb 2. Az,
ajánlatot hogy az
emberek
fogadták
megélhetése
megnehezült,
és
el. a
hétköznapi
élet
megfinanszírozására vesznek fel kölcsönöket. (Sajnos ez manapság nem hivatalos intézetek keresztül történik, hanem magánkézből, gyakran uzsorakamatra. Erről a következő
fejezetben
lesz
szó)
3. Vagy az, hogy egy korábbi kölcsöntől szeretnének az emberek megszabadulni, egy új, – gyakran nem jobb – hitelkonstrukcióval 4. A hitelfelvétel szempontjából az is fontos, mekkora összeget tud a felvevő törleszteni. 5. Maslow szerint a kielégítetlen szükség motivál. Például egy felújításba belekezdeni, a szépre való igényt mutatja, vagy azt, hogy egy vályogház ne dőljön össze. A hiteleket lehet többféle szempont alapján csoportosítani, például fedezet szerint, lejárat szerint, pénznem/deviza szerint, de lehet a szerint is, hogy milyen céllal vették fel őket. Ezen célok alapján felállítottam a TOP 5 célt a lakosság szempontjából, a többi pontot figyelmen kívül 24
hagyva. 1. hely: lakáscélú hitelek (építkezések, felújítások stb.) 2. hely: ingóságokra felvett hitelek (például: áruhitelek, kivéve gépjármű) 3. hely: szabad felhasználású személyi kölcsönök (ezek sok esetben egybeesnek a megélhetés finanszírozása céljából igényelt hitellel, és sajnos egyre többször ezt uzsorásoktól kérik) 4. hely: lízingelés (ideértendőek a például gépjárművek) 5. hely: egyéb hitelek
4.1.2 A számok világa – avagy amit a statisztikák mutatnak Egy táblázat (Link: Statisztika címszó alatt) adatai alapján elemeztem, ami a lakáscélú hitelekre vonatkozik – ahol a legnagyobb volt a visszaesés - , de a megállapítások a többi hitelnél is megállják a helyüket. Természetesen lehet lakást is lízingelni, de ettől az esettől most eltekintünk A lakáscélú hitelek értelme leggyakrabban az, hogy valaki egy bizonyos összeget igényel egy intézettől, és ezt a lakása/háza kifizetése/ fejlesztése címszó alatt vette fel Ha megnézzük az engedélyezett lakáshitelek számát a 2001-es adatokból kiindulva, akkor azt látjuk, hogy 2001 és 2002 között ez a szám egy év alatt szinte megduplázódott (1,99 szeresére nőtt) 2003-ra pedig 2,57 szeresére növekedett. Ez azért lényeges adat, mert a felvevőknek feltehetőleg pozitív képük volt a bankokról, mint szolgáltató egységekről, mert megbíztak bennük, és mert akár nagyobb kockázatot is hajlandóak voltak vállalni, mint ma 2011-ben. A lakáshitel-állomány 2002 és 2010 között 70,27 (!)- szeresére növekedett. Ez a szám borzasztóan
magas,
aminek
sok
forrása
is
lehet:
-El lehet képzelni, hogy valaki lakáshitel címszó alatt egy korábbi kölcsön kiváltására hitelt
vett
fel,
és
így
adósságspirálba
keveredett.
-Lehetséges verziónak találom azt is, hogy néhány intézet olyan konstrukciót állított fel, ami -A
már
az
Provident
igénylés cég
idejében
„otthoni
is
szolgáltatás”
látszott, címszó
hogy alatt
„be
fog
nyújtott
dőlni” kölcsöne
262 % - os THM-val, ami gyakorlatilag törvényes uzsorakamat. (Nagy port kavart ez 25
tény, amikor napvilágra került.)
A devizában felvett összeg 2004 és 2010 között 19,27 szeresére növekedett. Erről még manapság is gyakran lehet olvasni, riportokat hallani, hogy ki a felelős a devizahitelezés nagyfokú elterjedéséért, és az árfolyamok ingadozásából adódó károkért. (lásd Napi Gazdaság, Hír Tv, HVG, stb.) Az ”ecoline.hu” internetes portál és az ATV értesülései szerint az akkori miniszterelnököt és pénzügyminisztereit kell felelősségre vonni. E szerint a jegybank 2008-as elnökét (Simor András) és az akkori miniszterelnököt is (Gyurcsány Ferenc) a lehetőségek közé sorolják, hogy miért nem figyelmeztették a lakosságot. Simor szerint a Monetáris Tanács hivatalból értesítette miniszterelnököt, de azonban ott további intézkedésre való szabályozás nem született. (Egyébként a meghallgatások, vizsgálódások napjainkban is zajlanak.) A devizahitelezés elterjedésének egyik oka a magyar bankrendszer sajátosságából adódik. Ezek szerint az ezredforduló környékén átlagosan egy svájci frank hitelre 5-15% kamatot kellett fizetni, addig a hazai pénznemben való hitel 10-30% kamatot vont maga után. Sőt, például egy autó lízingelése az árfolyam mozgásából adódóan akár még visszafizetést is eredményezhetett
az
igénylőnek.
Személyes tapasztalatom alapján el tudom mondani, hogy a külföldi devizában kölcsönt felvenni, nagy kockázattal jár. A mi törlesztésünket a devizaárfolyamok negatív változásai miatt egy évvel meghosszabbították. De sajnos ismerek olyat is, akinek 3 évvel tolták ki a lejáratot. Ráadásul egyre több személy válik munkanélkülivé, csökkentik a béreket, mindenütt csak a megszorításokról hallani… A 2008-as gazdasági válság eredményeképpen, és talán az emberek egyre nagyobb fokú eladósodása miatt drasztikusan csökkent a hitelezés mértéke, főképp a devizahiteleké. Az akkori kormány egyébként több módon is megnehezítette a külföldi deviza alapú kölcsönök felvételét, a forint javára. Sajnos a helyzet nem nagyon javult, olyannyira nem, hogy 2011-ben a svájci jegybank átmenetileg még negatív alapkamatot is képes volt bevezetni a saját pénze érdekében (is). Erre egyébként több mint 20 éve nem volt példa. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor adódik a következő rész címe:
26
4.1.3 Bankok és a nép 2011-ben: Pro vagy kontra? A fejezet címét igazából kétféleképpen lehet értelmezni: 1, A bankok és a politikusok szembenállása 2, A bankok és az egyszerű emberek, állampolgárok viszonylagos ellentéte. Igazából, ebben a helyzetben az első és második pont összemosódik, mert a devizahitelezést/ devizahitelezésből eredő eladósodást a kormány csökkenteni akarja. (Sajnos a nép is szerepet kap, ugyanis az ő kölcsöneikről, a végtörlesztéseiről van szó.) Ezt pedig a rögzített árfolyamon történő végtörlesztéssel szeretnék elérni. Mivel az eddigi intézkedések a bankok és a miniszterek közötti ”hidegháborút” csak elmélyítették, ezért Orbán Viktor - a dolgozat megírásakor (2011.11.09.) aktuális – miniszterelnök és Csányi Sándor – jelenleg (2011.11.09) – OTP vezérigazgató titkos tárgyalásba kezdtek. A következőkben egy cikket olvashatunk, melynek legtöbb ténye magáért beszél, alig szorul magyarázatra. „ Hirtelen és váratlan fordulatnak tűnt az a néhány nappal ezelőtti közös sajtótájékoztató, amelyen Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter - Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke és Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke jelenlétében - bejelentette, hogy a kormány nem tesz további egyoldalú lépéseket a devizahitelesek megmentése érdekében, és a megoldást közösen keresi a bankszektorral. Ehhez hasonló közös kiállásra utoljára május végén, az ötpontos "otthonvédelmi akcióterv" bejelentésekor volt példa, az elmúlt öt hónapban azonban csak mélyült a kormány és a bankok közötti szakadék. Barátságtalan gesztusok, nyilatkozatok és üzenetek révén a két fél viszonya odáig fajult, hogy szeptember végére minden kommunikáció elhalt a miniszterelnök vagy miniszterei és a bankszektor képviselői között. (A hidegháborús állapot kialakulásának állomásairól lásd a keretes írást.)
"Most döbbentek rá, hogy túllőttek a célon" "Tarthatatlan állapot volt" - kommentálta az [origo]-nak az egyik hazai kereskedelmi bank névtelenséget kérő vezetője, aki szerint "a fiúk most döbbentek rá, hogy túllőttek a célon". Hasonló véleményt fogalmazott meg több más banki vezető is, akik a téma érzékenysége miatt csak azzal a feltétellel beszéltek, ha nem közöljük a nevüket. Szerintük mostanra egy sor jelzést 27
kapott a kabinet Magyarországról és külföldről is arról, hogy a végtörlesztés "nem kóser", hogy drámaian rontja az ország nemzetközi megítélését, és teljesen hazavágja az egyébként is visszafogott hitelezési aktivitást. "Nem kell semmilyen titkos paktumra gondolni, ezek mind publikus információk, észérvek, amelyek végre elérték a miniszterelnök vagy Matolcsy György ingerküszöbét is" - fogalmazta meg egy másik bankvezető, aki szerint nem azt kell firtatni, hogy miért történt mindez, hanem örülni kell annak, hogy végre van párbeszéd.
Csányi "határozottan" megmondta Több forrás egymástól függetlenül és egybehangzóan ugyanakkor elmondta azt is, hogy a józan érvek mellett a hangnem változásában legalább akkora szerepe volt egy négyszemközti beszélgetésnek is. Ez néhány nappal a miniszteri-bankszövetségi-felügyeleti sajtótájékoztató előtt zajlott le Orbán Viktor kormányfő és Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója között. A beszélgetés a források tudomása szerint "határozott hangnemben" folyt, ami szerintük azt takarta, hogy az OTP-vezér "határozottan" megmondta a véleményét a bankokkal szembeni ellenséges kormányzati állásfoglalásról, illetve annak szerinte káros és messzemenő következményeiről. Kedden megkerestük a Miniszterelnökséget is a találkozó ügyében, de egyelőre nem kaptunk választ. Csányi közbenjárása egyébként nem meglepő, hiszen a hazai bankok első számú vezetői közül egyedül ő volt az, aki egyszer már korábban is nyilvánosan vállalta kemény bírálatát a végtörlesztésről. Igaz, Csányi is csak egyszer, a Corvinus Egyetemen tartott szeptember végi előadásában fogalmazott meg igazán éles kritikát, akkor azt mondta, hogy "ha teljesül a kormány szándéka, és legyőzi a bankokat, akkor a magyar kormány legyőzi saját magát". A bankszektor és a gazdaság viszonyáról szólva pedig azt mondta: "tetszik, nem tetszik, ez egy olyan házasság, amiből nem lehet kiszabadulni". Más hazai bankok vezetői arccal és névvel nem vállaltak hasonlóan sarkos véleményt, leginkább a bankszövetségen keresztül írásban tiltakoztak, az Erste és a Raiffeisen esetében pedig az osztrák anyabankok vezetői szólaltak fel többször a végtörlesztéssel szemben.
28
"Most tényleg kíváncsiak a véleményünkre" Bár bankvezetői körökből olyan vélekedést is hallottunk, amely szerint a retorikai fordulat nem feltétlenül hoz tartós békét, a források többsége bizakodó. "Most tényleg kíváncsiak a véleményünkre, mert rájöttek, hogy egyedül nem tudják kezelni a problémát, és a bankszektort sem verhetik szét" - fogalmazta meg az egyik bankár, aki benne van abban a körben, amelyik most intenzíven dolgozik a további lehetséges mentőcsomagok lépésein. A bankszövetség hat bankot jelölt ki (az OTP-t, az Erstét, az FHB-t, a K&H-t, a CIB-et és a Raiffeisent) a devizaadósokat mentő javaslatok kidolgozására, erre a munkára a kormány által egyeztetett módon két hét áll rendelkezésre. Az [origo] információi szerint a munkacsoport (amelynek tagjai között vezérigazgatók és második vonalbeli vezetők is képviseltetik magukat) hétfőn délután ült össze először, és többórás egyeztetésen elkezdte a lehetséges eszközök számbavételét. A gondolkodás középpontjában a valóban nehéz helyzetben lévő adósok terheinek könnyítése áll (a végtörlesztéssel szembeni egyik kritika az volt, hogy azoknak segít, akiknek amúgy is van pénzük), és olyan módon közelíti a problémát, hogy mást javasolna a kevésbé és mást a nagyon problémás ügyfeleknek. A részletekről azonban egyelőre nem mondtak konkrétumokat a munkacsoport tevékenységét ismerő források, mondván, még csak ötletelés és számolás zajlik. Egyikük hozzátette: "bármit is javasolunk majd, az a végtörlesztésnél csak jobb lehet".
Öt hónapig tartott a hidegháború A november 3-ai közös sajtótájékoztató előtt utoljára május végén adtak ki közös nyilatkozatot a bankszektor és a kormány képviselői. A kommunikáció közben megakadt, a kormány által kidolgozott kedvezményes végtörlesztési lehetőség szeptemberi bejelentése óta pedig teljesen megszűnt. Az elmúlt hetekben csak üzengetések és barátságtalan gesztusok váltogatták egymást. A bankok előbb jelezték, hogy "neki fognak menni" a végtörlesztésnek, ezt a Bankszövetség később formális alkotmánybírósági beadvány révén meg is tette, a bankok pedig saját eszközeikkel (kamatemeléssel és hitelkiváltó termékeik kivezetésével) fékezni kezdték a végtörlesztést. A Fidesz és a kormány politikusai válaszul a bankrendszer ellenállásának megtöréséről beszéltek, október elején pedig kartellgyanú miatt vizsgálatot kezdeményeztek a bankok ellen. Orbán Viktor miniszterelnök ugyan egy ízben már békülékenyebb hangot ütött meg, 29
amikor a bankok terhelhetőségének korlátaira hívta fel a figyelmet, de október végén további mentőcsomagok lehetőségét villantotta fel, és ismét arról beszélt, hogy a bankok nem pótolhatatlanok.”64
4.1.4. Bizalmatlanság Az ember azt hinné, bankkártya nélkül nincs élet, és ma már elképzelhetetlen, hogy valaki ne átutalással kapja a fizetését. Mindezért persze rafinált címszavakkal díjakat számítanak fel. Akkor, amikor a népért valamit tenni kéne, akkor meg bankárok úgy verik a garast a fogukhoz, hogy bele is törik. Viccen kívül: adódik a kérdés, hogy a bankok a népért vannak-e vagy sem? Egyre több banki ”stikli” kerül napvilágra, hogy az emberekből még több pénzt tudjanak kiszedni. Éppen ezért érthető az, hogy az emberek bizalmatlanok, nem csak a bankokkal szemben, hanem egymással szemben is. Ez derült ki egy minikonferencián, amit 2011. októberében tartottak a Miskolci Egyetemen. Sajnos a bankvilágban érvényesül a mikroökonómia egyik alapvonása, a haszonmaximalizálás: szinte mindegyik bankár arra törekszik, hogy a legnagyobbat szakítsa, és hogy hogyan tudna még több pénzt a saját malmára hajtani – jó esetben bankja malmára is. Mivel az ügyfelek abból indulnak ki, hogy ők úgyis csak a saját hasznukat nézik, - a magyar népbetegség: a pesszimizmus hatása - ami szinte mindig igaz, gyakran megpróbálják a fiókok elkerülésével megoldani problémájukat. Viszont saját példámból tudom, hogy van akit teljesen figyelmen kívül hagy az, hogy az ügyfél mit akar. Csak a saját akaratát erőlteti, úgy, hogy valamelyest megfeleljen az ügyfélnek. (Személy szerint kétszer jártam így, hogy egy banki alkalmazott – Illés Erika – kétszer is a maga ötleteit erőltette rám, arról nem is beszélve, hogy eközben meg is károsított. Egy ilyen banki dolgozótól hogyan vegyek fel kölcsönt, hogyan bízzak meg benne?) Ezért volna nagyon fontos feladat a bankok ”hitelének” helyreállítása, mert a fejlődéshez pénz kell, és ezt már Széchenyi is felismerte 200 évvel ezelőtt…
64 Origo.hu
30
4.2 A társadalmi megítélés Külföldön A bankok és a pénz természete miatt, nincsen nagyobb tőkéje a bankoknak, mint a bizalom. Egy magas bizalomráta pozitívan hat a pénzgazdaság efficienciájára65. A következő felmérés a német „Günter Jauch” nevű műsorból szépen mutatja, hogy hogyan ítéli meg a társadalom a bankrendszert. Több mint két harmada a német lakósságnak (pontosabban 65 százaléknak) már csak egy kis (53 százalék) vagy már egyáltalán semmi (12 százalék) bizalma nincsen a német bankokban. Csak két százaléknak van még nagyon nagy bizalma, és 32 százaléknak van nagy bizalma a német bankokban. Ez a felmérés 2011 október végén lett készítve és reprezentatív.66 De nem csak Németországban egyre kisebb a bankrendszerbe vetett bizalom, mint a Occupy Wallstreet mozgalom mutatja, ami már régen nem csak New York-ban a Wallstreet-et67 szállja meg, hanem az egész Egyesült Államokban68, söt, több más országban69 is demonstrál. Egy a német SPD párthoz közel álló kutató ezt mondja az Occupy Wall Street mozgalomról: 2011. szeptember 17. 2000 ember vonul a Broadway-en downtown New York-ban, de nem bevásárolni jöttek, hanem mert a Wall Street-i pénzügyi töke határtalan hatalma ellen demonstrálnak. 150 demonstráló úgy döntött, hogy az estét a Zuccotti-Park-ban töltik. Azóta ezt a parkot „szabadság tér”-nek nevezik és innen ered az új szociális mozgalom az USA-ban. Már több mint 100 városban az USA-ban ,és világszerte is példakép lett. Ez egy heterogén mozgalom, ami nagy támogatást kap a lakosságtól. 87 százaléka a New York-i lakosoknak támogatja a mozgalmat és helyesnek tartják, hogy demonstrálnak. A támogatás minden politikai pártból jön. Nem csak demokraták többsége tartja helyesnek a mozgalom irányát, de a republikánusoknak többsége is. A többsége a New York-i lakosoknak, független a politikai beállítottságtól, helyesnek tartja a „milliomosadó” javaslatát, annak ellenére, hogy a New York-i polgármester – többszörös milliárdos és a 15 leggazdagabb amerikai között van – negatív hatásokat jósolt egy ilyen adóval kapcsolatban a városra.
65 Markus Knell és Helmut Stix 66 Infratest dimap 67 Occupywallst.org 68 Theatlanticwire.com 69 Fr-online.de
31
New York: 1,6 millió ember szegénységben él A mozgalom céljainak ez a támogatása jól mutatja a szociális szituációt, amiben sok New York-i lakos él. A válság miatt ezeknek a száma drasztikusan nőtt, és már 1,6 millió New York-i lakos (20,1 százalék) olyan keveset keres, hogy hivatalosan szegénynek minősül. A városban a legnagyobb a jövedelemdifferencia az USA-ban. A felső 20 százaléknak 38-szór olyan nagy a jövedelme mint az alsó 20 százaléknak. Ebbe a csoportba gyerekek, egyedülálló szülök, afro-amerikaiak, és érettségi nélküli emberek tartoznak. Egyúttal nőtt azoknak a száma is, akik köztársasági támogatásra és élelmiszerjegyekre szorulnak. Sokaknak nem jut egészségbiztosításra és elvesztették a pénzüket, a lakásukat, az öregkori ellátásukat és a munkahelyüket a válság miatt. „Osztályharc” A politikai reakciók az „Occupy Wall Street” mozgalomra nagyon különbözőek. A demokrata párt óvatos támogatást és szimpátiát mutat, a republikánus párt azonban egy „osztályharc”-ról beszél, és azt állítja, hogy a demonstrálók csak egy bűnbakot keresnek a saját pénzügyi problémájukra. A gyenge amerikai szakszervezetek úgy nyilatkoztak, hogy sok millió amerikai, aki elvesztette a bizalmát a politikai rendszerbe, a reményeit a „Occupy Wall Street” mozgalomba fekteti, és azt várja el, hogy az a szociális érdekeit képviseli. Ez kezdete lehet egy új szociális tömegmozgalomnak a USA-ban, ami a szociális igazságtalanság témáját a társadalmi fókuszba hozza, és hozzájárul ahhoz, hogy világszerte társadalmi cél legyen, hogy az emberek szembeszálljanak a gazdaság fejlődésére és a demokratikus rendszerek stabilitására negatív hatást gyakorló igazságtalanságokkal.70
70 Spd.de (A)
32
4.3 A bankrendszer reformálása 4.3.1 FTT vs. bankjárulék Attac, egy globalizációkritikus mozgalom már évek óta egy pénzügyi tranzakcióadót követel. A következő nyilatkozat elmagyarázza, hogy ez az adó miért jobb, mint egy bankjárulék, amit többek között az amerikai elnök javasol: Az ötlet egy forgalmiadóról a pénzügyi vagyonra vonatkozó, azaz részvényekekkel, kölcsönökkel, származékokkal, devizákkal etc. való kereskedésre., az úgynevezett pénzügyi tranzakcióadó (FTT), egyre több támogatást kap. A német kancellár, az összes párt a parlamentben, kivéve a FDP, támogatást jeleztek – persze azzal a feltétellel, hogy az adó nemzetközi szinten lesz bevezetve. Ezen kívül többek között a francia elnök Sárközy, a brit miniszterelnök és az EUkomisszió elnöke, Barroso, pozitívan nyilatkoztak Már egy kis adókulcsnál – 0,1% - az FTT több száz milliárd dollárt hozna évente és egyúttal visszaszorítaná a spekulációt egy bizonyos mértékben. A bankok lobbija az FTT ellen agitál. Obama január 14-én egy saját projektet indított el: egy bankjárulékot (Financial crisis resoonsibility fee). A projekt politikailag ügyesen lett prezentálva. Azzal az érvvel, hogy a pénzt, amivel a pénzügyi rendszert megmentették, vissza akarják hozni, az elnök a társadalmi elégedetlenséghez, a bankok, bónik és a „business as usual” miatt, kapcsolta a projektet. A G7-es pénzügyi miniszterek konferencia óta (2010.2.6./7., Kanadában) úgy néz ki, hogy más G7-es pénzügyi miniszterek is támogatják a USA pozícióját. Egyes újságírók és a bankok közelében álló politikusok ezért azt hiszik, hogy az FTT már meghalt. A német pénzügyminiszter Schäuble nem egészen ilyen drasztikusan nyilatkozott: „A Pittsburgh-i G20 csúcstalálkozó óta számos javaslat létezik: FTT, az amerikai ötlet egy járulékról a nagy bankoknak, biztosítási megoldások, az ötlet egy fond-ról. Kétség esetén leginkább a járulékkal lesz operálva mint valami mással. A pénzügyi szektornak kell viselni a válság költségét.” (FAZ 2010.2.7.) Ez ugyan egy tendenciát ábrázol, de még nincsen eldöntve, hogy mi fog a végén érvényesülni. Egy egész sor tényező van még, ami a további folyamatot az egyik vagy a másik irányba befolyásolni tudja.
33
Kivitelezés még nincs biztosítva Először tisztában kell azzal lenni, hogy egy adó a bankokra még csak egy pár alappontból áll, mint ötlet, de nem mint kidolgozott koncepció. Ez igaz Obama javaslatára is, és Schäuble ötletére is. Ezen kívül Obama a kongresszus jóváhagyását igényli, ami nincs biztosítva. Ott egyébként az FTT bevezetéséről szóló törvényjavaslat is létezik már, amiről valószínűleg a nyárban szavaznak. Az eredmény még nem biztos. A társadalom az USA-ban nagy erőfeszítést tesz, hogy az FTT győzzön. Párhuzamosan ehhez az IMF riportja, amit a G20Pittsburgh-ben rendelt el, lesz előkészítve, amiben eszközök lesznek leírva, amivel részesíteni lehet a pénzügyi ipart a válság költségeiben. Egy nyilatkozatot az FTT-hez és a bankadóhoz is fog tartalmazni. Egy vázlat, ami még nyitott lesz a társadalmi megjegyzések irányába, áprilisban várható, és a következő csúcstalálkozón Torontóban készen lesz a végleges változat. Hogyan működik az bankjárulék? Obama javaslata a következő alappontokat tartalmazza: a járulék azokra a bankokra, biztosítókra, befektető bankokra és további pénzügy szereplőkre hat, akik több mint 50 milliárd dollár tőkével rendelkeznek. Így kb. 50 intézményről van szó, például a Deutsche Bank-ról; a járulék 0,15%-a a mérleg összegének (minden aktíva). Így évente kb. 9 milliárd dollár jönne össze. A járulék 10 évre szól, így a teljes összeg 90 milliárd dollár lenne. Így kevesebb lenne, mint a már most prognosztizált 117 milliárd dollár veszteség a mentőcsomagból (Reuters, Factbox: Obama administration's bank fees plan. www.reuters.com/article/idUSTRE60D4GJ20100114). A BAFIN (német szövetségi pénzügyi szolgálatok felügyelő intézet) a pénzügyminiszté-rium megbízásából kiszámolta, hogy mennyit hozna egy hasonló projekt a NSZK-ban. Eszerint 22 bankot és 10 biztosítót érintene a járulék (35 milliárd mérleg összegtől), egy egyjegyű milliárd hozammal (Spiegel online,.2010 .12.2). Takarékpénztárók és a bank- és hiteltársaságok ki lennének véve, az országos bankok nem. Nem tisztázott, hogy ezzel a pénzzel mi történjen. Egy ötlet egy európai fond.. A komplexitásra tekintve inkább egy nemzeti megoldás valószínű.
34
A bankjárulék előnyei és hátrányai Három évvel ezelőtt minden további nélkül jóvá lehetett volna hagyni egy ilyen bankjárulékot. De az összeomlás után egy ilyen ötletet azon az alapon kell megítélni, hogy mennyire tud a válsági teher lebontásához és a jövő válságok megkerüléséhez hozzájárni. Első pillantásra a bankadónak három előnye van: a bankoktól (és biztosítóktól) veszi be a pénzt politikai támogatása van az egyik legnagyobb pénzügyi piac szereplőjétől, az USA-tól, és így valószínűbb, mint az FTT a nacionális intézkedések keretében megvalósítható anélkül, hogy nemzetközi megállapodásra lenne szükség, például, hogy hogyan lesz a pénz elosztva Ennek ellenére nagy hátránya is van: a bevételek sokkal kisebbek, mint az FTT-nél (kb. 5%) nincsen irányító hatása, vagyis hogy nincsen pozitív irányító hatása. Ha a koncepció az, hogy ez csak egy biztosítás a jövő válságok ellen, akkor inkább az a hatása, hogy a „moral hazard”, azaz a kockázati tűrés tovább létezik, mivel a szereplők tudják, hogy ha bajba kerülnek, meg lesznek mentve. A „Kaszinó” biztosabbá tűnik a játékosoknak ha a járulék csak mint egy biztosítás a jövő válságok ellen, akkor nem segít a mostani válságnál, és a bevett pénzt nem lehet össztársadalmi javakra fordítani, mint például a környezetvédelemre vagy a millennium-célokra. A pénzügyi iparnak csak egy részét érintené. Akkor is, hogy ha ez a nagyobb része, nem érthető, hogy a másik része kímélve lesz; és a kockázatos üzletek egyszerűen olyan intézetekben fognak lefolyni, amik a határ alatt vannak az intézkedés csak határozott időre szól, az FTT társós intézkedés Nem pótolja az FTT-t Szóval, a bankjárulék nem pótolja az FTT-t, hanem sok pontban elmarad az FTT hatékonyságától. Ha a társadalomnak nem lehet elmagyarázni, hogy hol vannak a járulék hátrányai, akkor nem fog egy alternatívává válni. Ehhez hozzáadódik az objektív terhe a problémáknak, ami elől a funkcionáriusok sem tudnak 35
elbújni. A társadalmi eladósodás, a tartós gazdasági válság és a szociális költségek sok éven keresztül meg fogják határozni a folyamatokat. Ezzel szemben a bankjárulék csak egy csepp a forró kövön. És a pénzügyi szektor válsága még nem múlt el. Európában a görög állam csődbe jutása fenyeget, ami az adóssági terhet még fokozza, és az euró ellen folyó spekuláció ismét mutatja, hogy ha a kaszinó nem lesz bezárva, nem lesz stabilitás a pénzügyi piacokon.71
4.3.2 A befektetési és kereskedelmi bankok szétválasztása A német szociáldemokrata párt SPD azt javasolja, hogy a banki tevékenységeket szét kell választani. Ehhez Andrea Nahles (SPD főtitkár): A német kormány nem vetheti el Sigmar Gabriel (SPD elnök) javaslatát, amiben azt követeli, hogy jobban el kel választani a befektetési bankokat a kereskedelmi bankoktól. A tervek az USAban, Nagy Britanniában és az OECD-ben hasonló irányba mutatnak. Bár igaz, hogy a bankok mostani problémája nem mint 2008-ban elsősorban a kockázatos befektetési tevékenységből erednek, hanem „unalmas” állami kötvényekből. Akkor is értelmes egy szétválasztása a befektetési tevékenységeknek a kereskedelmi bankoktól, mivel így a mentésre szoruló bankok nagyságrendje redukálva lesz. Így a mentés olcsóbb lesz a adófizetőnek. Az állam így csak azokat a tevékenységeket támogatja, amik a reálgazdaságnak szolgálnak – ebbe a vállalatok és polgárok hitelellátása tartozik – és nem a „kaszinójáték”. Ezen kívül a tevékenységek szétválasztása úgy hatna, hogy a kockázatok a nemzetközi pénzügyi piacokon le lennének építve és akkor a már csak kereskedelmi bankok közt több bizalom alakulna ki. Ez nem véglegesen a német univerzális bankrendszer szétverését jelenti. A tevékenységeket csak jogilag kell szétválasztani. Ehhez meg kell határozni, hogy a jövőben milyen tevékenységeket nem folytathatnak a kereskedelmi bankok. Ezen kívül redukálni kell a veszélyt, hogy a tevékenységek és szereplők (főleg Hedge-Fonds és Private Equity-Fonds) összefonódása miatt láncreakciók alakulhassanak ki. Mindez akkor is csak egy lépés a válság megoldásához.. E mellett fontos a FTT bevezetése, a Rating-intézetek hatalomának korlátozása és a bankok – és az egész pénzügyi gazdaságnak, 71 Peter Wahl, 2010
36
beleértve a „szürke tőkepiacot”, azaz főleg a Hedge-Fond-ok - hatékony regulalása és az olyan pénzügyi termékek betiltása, amelyek nem reálgazdasági funkciókat szolgálnak. Mivel a kormánynak szemmel láthatólag nincsen komoly válasza a válság megoldására, és mivel nyitottnak mutatta magát a mi javaslatunkkal szemben, felhívom a kormányt, hogy a kritikát és javaslatokat fogadja el és kezdjen el cselekedni. A csúcstalálkozónak október 23.-án egy tiszta koncepciót kell hozni, hogy az európai válságot hogyan lehet megoldani.72
72 Spd.de (B)
37
Bibliográfia
Adolf Weber [1959]: Geld und Kredit – Banken und Börsen, Quelle & Meyer, Heidelberg Ron Paul [2009]: End the FED, Grand Central Publishing, New York Soós-Kövér-Pogány-Péteri-Pécsi [1993]: A Magyar Nemzeti Bank története I. KJK, Budapest Magyar Nemzeti Bank [2006]: Magyar Nemzeti Bank 2006, MNB, Budapest Asztalos László György [1986]: A tőkés országok bankrendszereinek fejlődéséről Gr. Széchenyi István [1832]: Hitel Princz Gábor [1988]: Jegybankpolitika, jegybanki szabályozás, KJK, Budapest Thomas E. Woods Jr. [2009]: Meltdown: A Free-Market Look at Why the Stock Market Collapsed, the Economy Tanked, and Government Bailouts Will Make Things Worse, Regnery Publishing, Washington DC John Sloman [2007], Essentials of Economics, Pearson Education Limited, Harlow Száz János [1991]: Hitel, pénz, tőke, CompLex, Budapest Horst Gischer [2005]: Geld, Kredit und Banken: Eine Einführung, Springer Berlin Heidelberg Meir Kohn [2003]: Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok, Osiris, Budapest Peter Wahl [2010]: Finanztransaktionssteuer und Bankenabgabe Konkurrenzprojekte oder Scheinalternativen? (http://www.makefinancework.org/IMG/pdf/ftt_oder_bankenabgabe.pdf, letöltve: 2011.11.11.) infratest-dimap.de, Zwei Drittel der Bundesbürger haben wenig vertrauen in die Deutschen Banken (http://www.infratest-dimap.de/umfragenanalysen/bundesweit/umfragen/aktuell/finanzmaerkte-zwei-drittel-der-bundesbuergerhaben-wenig-vertrauen-in-die-deutschen-banken/, letöltve: 2011.11.11) occupywallst.org, Occupy Wall St. (www.occupywallst.org, letöltve: 2011.11.11.) 38
theatlanticwire.com, Port Oakland reopens after massive protest, (http://www.theatlanticwire.com/national/2011/11/port-oakland-reopens-after-massiveprotest/44519/, letöltve: 2011.11.11.) fr-online.de, Occupy Frankfurt – FDP Politikerin wagt sich ins Rebellencamp, (http://www.fr-online.de/frankfurt/occupy-frankfurt-fdp-politikerin-wagt-sich-insrebellencamp,1472798,11084676.html, letöltve: 2011.11.11.) hss.de, Tagungsbericht, (http://www.hss.de/fileadmin/media/downloads/Berichte/100208_TB_Bankenverantwort ung.pdf, letöltve: 2011.11.11.) artikelmagazin.de, Vertrauen ade – verkausdruck macht bankberatung zur Nebensache, (http://www.artikelmagazin.de/wirtschaft/finanzen/vertrauen-ade-verkaufsdruck-machtbankberatung-zur-nebensache.html, letöltve: 2011.11.11.) imf.org, Annual Report of the Executive Board for the Financial Year Ended April 30, 2007 (http://www.imf.org/external/pubs/ft/ar/2007/eng/index.htm, letöltve: 2011.11.11.) kislexikon.hu, Ösiség (http://www.kislexikon.hu/osiseg_a.html, letöltve: 2011.11.11.) origo.hu, Csányi és Orbán titkos tárgyalása is kellett a bankháború végéhez (http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20111108-csanyi-bekitette-ki-orbant-abankokkal.html, letöltve: 2011.11.11.) spd.de (A), Werner Puschra, Beginn einer neuen sozialen Bewegung? (http://www.spd.de/aktuelles/News/18400/20111020_beginn_einer_neuen_sozialen_bew egung.html, letöltve: 2011.11.11.) spd.de (B), Andrea Nahles: Trennung von Investment- und Geschäftsbanking macht Bankenrettung für Steuerzahler billiger, (http://www.spd.de/aktuelles/Pressemitteilungen/18358/20111018_nahles_zu_bankentren nsystemen.html, letöltve: 2011.11.11.) Statisztika (http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zrh001.html, letöltve: 2011.11.01.) Devizahitelezés (http://ecoline.hu/makro/2011/10/18/Jelentes_a_devizahitelboomrol_Gyurcsany_a_h_3U 7PUG, letöltve: 2011.10.29) 39
atv.hu, felelősségre vonás Gyurcsány Ferencről (http://atv.hu/belfold/20111004_spekulansok_vamszedok_gyurcsany_ki_felel_a_devizahi telek_bedoleseert, letöltve: 2011.10.24.) szondaipsos.hu: A kézzel fogható válság (http://www.szondaipsos.hu/site/a-v-ls-g-m-r-kzzelfoghat-val-s-g/, letöltve: 2011.10.31) Uzsorakamat (http://www.origo.hu/itthon/20090310-minel-tobb-hitelt-eroltetnekugyfeleikre-a-provident-stresszes-kepviseloi.html, letöltve: 2011.11.09.)
40
