BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR TÁRSADALOMTUDOMÁNY ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT
SZAKDOLGOZAT
Készítette: Dobronyiné Hajszán Gabriella
Belső konzulens: Lisányi Endréné Beke Judit Külső konzulens: Kovácsné Wágner Anikó
Budapest, 2009
1. Szinopszis
Dolgozatomban két fordítást szeretnék bemutatni és fordítástechnikai szempontból elemezni: egyik társadalomtudomány területéről, a másik az államigazgatási adatszolgáltatás témaköréből. Mindkét szöveghez külön szószedet készült, kiemelve azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek a témához kapcsolódnak. Angolról magyarra történő fordítás Political Sustainability in a redistributive system: The United Kingdom eredeti címmel az Egyesült Királyság társadalombiztosítási rendszerének felépítéséről, a társadalom elöregedéséről szól, valamint részletezi, melyek lehetnek azok a kihívások, amivel a rendszernek a jövőben szembe kell néznie. A fordított fejezet The political future of social security in aging societies című 2006-ban megjelent könyv része, amely hat országban többek között Franciaországban, Németországban, Egyesült Királyságban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban elemzi a társadalombiztosítási rendszereket, főként arra koncentrálva, hogy a különböző rendszerek miként képesek az egyre idősödő társadalom nyugdíjigényeit kielégíteni, finanszírozni. A könyv írója 1967-ben Olaszországban született közgazdász Vincenzo Galasso. A magyarról angolra fordítás alapja az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium által készített Útmutató a hatósági statisztikai adatgyűjtés és adatszolgáltatás rendjéről. Az önkormányzati ügyiratforgalmi és hatósági statisztikai adatgyűjtés célja, hogy átfogó képet adjon a hivatali munka mennyiségéről és minőségéről. Eredetileg a Belügyminisztérium adta ki, majd azt minden évben a jogszabályok előírásait követve évente módosít. A fordítás alapjaként szolgáló útmutató 2006. december 8.-án jelent meg. Mindkét téma újszerűségével és aktualitásával ragadta meg a figyelmemet és ösztönzött arra, hogy fordításukra vállalkozzak. A dolgozat célja két olyan munka elkészítése, amely a mellékelt szószedettel, illetve a munka során felmerül problémák rövid elemzésével, megoldásaival átfogó képet nyújt a két téma jobb megismeréséhez.
2
2. Tartalomjegyzék
1. Szinopszis...........................................................................................................................2 2. Tartalomjegyzék .................................................................................................................3 3. Értekezés ............................................................................................................................4 4. Fordítás angolról magyarra .................................................................................................6 4.1 Eredeti szöveg...............................................................................................................6 4.2 Fordítás.......................................................................................................................26 4.3 Szószedet....................................................................................................................47 4.4 Tények és érdekességek a fordított szövegben.............................................................51 5. Fordítás magyarról angolra ...............................................................................................56 5.1 Eredeti szöveg.............................................................................................................56 5.2 Fordítás.......................................................................................................................62 5.3 Szószedet....................................................................................................................68 6. Felhasznált irodalom.........................................................................................................71
3
3. Értekezés A következőkben a két fordításban előforduló nehézségeket, lehetséges megoldásukat illetve a munka során alkalmazott fordítási technikákat szeretném részletezni illetve bemutatni. Az angol-magyar fordításban sok nehézséget okozott a különböző nyugdíjrendszerek angol elnevezéseire a megfelelő magyar kifejezést megtalálni. Hosszú kutatómunka során sikerült például a Stakeholder Pension illetve a State Earning-related Pension Scheme rendszerekre a Takarékossági nyugdíj és az Állami Keresett-függő Nyugdíjrendszer magyar megfelelőit megtalálnom. Az „almost a quarter of the retirees are in relative poverty, receiving an income below 60 percent of the median household income” mondatrészben az általános a quarter általános jelentésű főnevet illetve az are általános jelentésű igét konkretizáltam. Az eredmény a következő: „nyugdíjasok mintegy 25%-a tengődik relatív szegénységben, azaz egy közepes háztartás bevételeinek kevesebb, mint 60%-t kapják”. A következő mondat: „The British social security system features a rather unique mix of public and private provision of retirement income in the European landscape” magyar megfelelője „Az európai társadalombiztosítási palettát a brit rendszer állami és magán nyugdíjbiztosításának kivételes elegye teszi még színesebbé.” mondat lett, ahol landscape táj, vidék jelentését felcseréltem a paletta főnévvel, amihez az elegye illetve színesebbé teszi kifejezések megfelelőnek tűntek, anélkül, hogy az eredeti angol mondat üzenetét veszítené. This situation is mainly driven by the lack of indexation of pension benefits to economic growth mondatrészletből az indexation megfelelője a fordításban a célszöveg „dúsítása" azaz a magyarázó fordítás miatt juttatások gazdasági növekedést jelző mérőszámokhoz történő igazításának hiánya lett. Vegyük egy-két példát a magyar-angol fordításban alkalmazott technikák közül is. Itt az olyan magyar szavak, mint illetékügy, ügyintézés vagy rovat angol megfelelőjének megfejtése, a magyar szöveg jellegzetes nyelvezetének visszaadása jelentette a kihívást. Antonim fordítási technika azon belül is tagadó mondat felcserélése állítóval: „…activities in which the local government is not playing the role of an authoritative body, but as a subject in a civic or labour law procedure are excluded from the scope of statistical observation”. Az eredeti magyar megfelelő a következő: “Nem tartoznak a hatósági statisztikai megfigyelés körébe”.
4
Az eljárás még az Áe. alapján történik, mondatban szereplő Áe. egy helyi önkormányzatnál vagy államigazgatásban dolgozó ügyintéző vagy jegyző számára, akihez az eredeti szöveg egyébként szól, minden bizonnyal jelentéssel bír. Mindez ugyanakkor nem mondható el egy angol anyanyelvű olvasó számára, amennyiben a fordított szövegben a fordító meghagyná az Áe.-t. Ez az oka annak, hogy a fordításba a törvény teljes elnevezése betoldásra került, azaz: Act IV. of 1957 on general rules of state administration procedures amended and integrated into a uniform framework by Act I. of 1981. És végül a körjegyzőségekhez tartozó települések önkormányzatai angol megfelelője a local governments of various towns constituting a joint regional secretary office. Mivel az angol közigazgatásban körjegyzőségek nem léteznek, ezért a fordításnak magyarázónak kell lennie.
5
4. Fordítás angolról magyarra 4.1 Eredeti szöveg 9. Political Sustainability in a Redistributive System: The United Kingdom The British social security system features a rather unique mix of public and private provision of retirement income in the European landscape. Despite being composed of two programs – the Basic State Pension (BSP) and the State Earnings Related Pension Scheme (SERPS) until 2002 or the State Second Pension (S2P) thereafter the entire public pension system is relatively small and highly redistributive. Most individuals depend also on private pension scheme - typically occupational plans for their retirement income, and employees are allowed to contract out of the second public pillar (SERPS or S2P) into occupational or private pension plans. In 2000 public pension spending in the United Kingdom amounted to 4.3 percent of GDP. According to the official estimates provided by the EC and the OECD (see table 2.3) pension spending is expected to decrease to 3.6 percent in 2050. Despite being relatively small, at least by European standards – the public pension system still represents the main program in the UK welfare state. In 2000 old age pensions accounted for 47 percent of total welfare expenditure. However, when survivor and disability pensions are included, this share reaches 58 percent, as displayed in figure 9.1. Another characteristic feature of the British system is represented by its high degree of redistribution among individuals of the same cohort but with different incomes. The initial design of the system, and the successive reforms, aimed at providing a minimum level of old age income support to the poor, through a combination of flat (i.e., non-earning-related) pension benefits and means-tested programs (e.g., the minimum income guaranteed, MIG). Its redistributive nature is achieved mainly by combining proportional contribution rates on labor earnings with a two-tier benefit scheme featuring a flat pension – the Basic State Pension (BSP) – and a pension that depends on the workers’ earnings – the State Earnings Related Pension Scheme (SERPS). With the 2002 Blair pension reform, however, the system has become even more redistributive, since SERPS has been replace by a partially flat benefit pension, the State Second Pension (S2P). 6
Unemployment and labor market; 12%
Health; 28%
Family benefits; 11% Survivor pensions; 5%
Disability pensions; 6% Old age and seniority pensions; 47%
Figure 9.1 Welfare expenditure decomposition in 2000 (Source: OECD)
The limited public commitment in the provision of retirement income, with public scheme mainly targeted at replacing the low-income workers’ earnings, has always been accompanied by a substantial private provision based, since the end of the nineteenth century, on occupational pensions. All reforms of the British system have managed to accommodate this mix, either by retaining the worker’s option of contracting-out of the second public pillar – during the 1975 and 1999 reforms that increased public responsibility for old age income – or by promoting more private arrangements – as in the 1986 Social Security Act by the Thatcher Conservative government. Since the British public pension system has long been expressively designed to provide sufficient retirement income to low-earner workers, current concerns about poverty among the elderly indicate a major inadequacy of the system. According to a report by the Pension Policy Institute (PPI, 2003), almost a quarter of the retirees are in relative poverty, receiving an income below 60 percent of the median household income. Indeed table 9.1 table shows that the risk of poverty among the elderly (defined as people aged 65 years and over in the United Kingdom is only slightly above the European average and is in line with the date for people aged 0 to 64 years. The Difference in the poverty risk between the United Kingdom and the rest of Europe becomes more relevant if one concentrates only on the very elderly (people aged 75 years and more). This situation is mainly driven by the lack of indexation of pension benefits to economic growth, which rapidly reduces the relative purchasing 7
power of the benefits after retirement, and by the parsimoniousness of the survivors’ pensions, which tend to provide surviving spouses with little retirement income. Unsurprisingly, very old retirees and elderly single women are more often in relative poverty. Table 9.1 Relative poverty risks in 1998 by age group Age group 0-64
65+
75+
Austria
10%
24%
31%
Belgium
11%
22%
25%
Finland
10%
17%
20%
France
14%
19%
23%
Germany
11%
11%
12%
Greece
18%
33%
39%
Íceland
17%
34%
42%
Italy
19%
14%
14%
Netherlands
11%
7%
8%
Portugal
18%
33%
39%
Spain
10%
8%
12%
United Kingdom
19%
21%
26%
EU 15
15%
17%
19%
Source: European Commission (2003). Note: For each age group the poverty risk is defined as the share of individuals below 60% of the median income
At the turn of the twenty-first century the British public pension system hence presents a different set of concerns than most European schemes. Because of the 1986 Thatcher reform, which reduced the generosity of the public earning-related pillar, and because of the widespread use of occupational and private plans, which limits the scope for public intervention in old age-retirement income, the future financial sustainability of the system does not represent a hot issue in the political debate (see table 2.3). The use of early retirement provisions is also less pervasive than in other European countries as the effective median retirement age is around 62 years and, perhaps more important, aging is less dramatic than elsewhere. The main element of concern for the public and private, pension system in the United Kingdom is the expected increase in poverty among elderly. A 2001 Eurobarometer
8
survey (see European Commission 2003), in which individuals were asked how they expect to get by in their old age with the state pension, captures the public perception on this issue: around 65 percent of the interviewed individuals in the United Kingdom expects some difficulty (almost 30 percent predicts great difficulty), as opposed to around 40 percent in Belgium, France and Spain or about 50 percent in Ireland, Italy and Portugal. These concerns are more common among low- and middle-income retirees, who decided to contract out of the public earnings-related scheme into occupational or private pension plans, following the liberalization of the private pension industry during the 1986 Thatcher reform. The introduction of defined contribution (DC) occupational plan and the subsequent shift of several employees’ occupational plans from defined benefits (DB) to defined contributions (DC) will leave many low-income employees to bear the financial risk of their pension plans. Furthermore a massive mis-selling of personal pension plans occurred, leading in 1993 to a major scandal, as several employees were suggested to move to personal plans based on bad judgment by the financial companies. To mitigate these problems, the 1999 and 2002 reforms introduced by the Blair government increased the public involvement in the retirement income provision for low-income individuals. Nevertheless, a large share of the elderly may still be forced to use means-tested benefits that are indexed to average earnings such as the minimum income guarantee. This chapter examines the long-run political sustainability of the UK public pension system, as shaped by almost three decades of radical reforms. Two features characterize the British system and will be relevant for this analysis: the expected process of mild population aging – as compared to other European countries (see chapter 2) - and the widespread concerns about old age poverty, induced by the expectation of low replacement rates at retirement. The former element indicates that the electoral push toward more public pension spending by aging population should be moderate in the United Kingdom - at least as compare to other societies. However, the latter aspect suggests that intragenerational redistributive motive may be relevant in shaping the future political sustainability of this social security scheme. The next section introduces a brief historical detour of the public and private provision of retirement income in the United Kingdom while the mild aging process and its impact on the political representation by age are discussed in section 9.2. 9
Section 9.3.1 analyzes the British public pension system as shaped by the 1999 and 2002 reforms, which replaces SERPS with new, partially flat, pension benefit scheme (S2P). The simulation results, presented in section 9.3.2, suggest that the political equilibrium in this new system will be characterized by a large increase in the contribution rate and more generous pension benefits for low-educated retirees, as measured by the replacement rate. 9.1 An Overview of the British Social Security System The first public old age income provision, introduced in 1908, constituted a form of financial help for the very elderly – those aged 70 years or more – and was made contingent on a “test of good character”. A few years later, in 1911, the National Insurance Act instituted a basic state pension for the elderly, disabled, and unemployed. This system provided a minimal safety net for very low-income individuals but was means-tested. The British public pension system was completely re-shaped after WWII by the Beveridge Report, which argued in favour of more income protection to the elderly. In particular, the Report explicitly suggested abolishing means-testing to eliminate the stigma from drawing benefits, which had characterized the previous pension scheme. Pension benefits were still to be flat, and contributions not earnings related. A pension reform inspired by the Beveridge Report was implemented in 1946. Unlike the scheme suggested by the Report, pensions were immediately awarded, with no transition period. The system shaped by the Beveridge Report soon faced two major problems: a diffused poverty among the retirees, many of whom had to recur to additional meanstested schemes, and lack of funding. These financial troubles were mainly due to the growing number of retirees entitled to a pension, and to the financing method, which relied on a flat contribution, clearly designed so as to be payable also by the poorest workers. In 1959 the National Insurance Act tackled these issues by introducing earnings-related contributions, which made the system highly redistributive. Middleand high-income workers received low value for their contributions. Yes, since thy typically enjoyed addition coverage through occupational plans, the Conservative government allowed for contracting out of the public system into occupational plans. The low return on the public scheme for these richer workers implicitly encouraged their contracting-out to occupation plans (see Hannah 1986). 10
By the seventies occupational schemes had become widespread among all but lowearnings workers and the private pension industry was well developed. As a consequence the 1969 White Paper drafted by the Labour Party did not envisage any reduction in the private provision - via occupational plans - of retirement income. The 1975 Social Security Act, however, increased public involvement in the British old age pension system by introducing a second public pillar along with the existing Basic State Pension (BSP). While BSP paid out a flat rate pension, which only depended on the years of contribution, the new public pillar - called State Earnings Related Pension Scheme (SERPS) - provided a pension benefit based on the workers' earnings. Both schemes’ pension benefits were indexed to the higher value between inflation and wage growth. The interests of the existing occupational plan industry were nevertheless preserved with the introduction of a partial exit option from the new public pension pillar: workers were allowed to contract out of SERPS toward occupational plans, by substituting part of their social security contribution to the public system with contributions to occupational plans. The government also regulated the occupation plan industry: in order to qualify as a contracting-in plan, an occupational fund was required to guarantee at least a minimum pension (GMP), which, however, did not need to be indexed to inflation or wage growth. The following decade was characterized by the Conservative Party effort to retrench the welfare state. The commitment building phase of the 1986 social security reform featured publications by several think-tanks close to the government and the issue of the Green paper “Reform of Social Security” (DHSS 1985) by a governmentappointed committee. All these publications emphasized the urgency of reforming the social security system—due to the demographic trend – and hence endorsed a reduction of the state intervention in the pension industry, to be achieved by eliminating completely the newly born SERPS, by deregulating this industry and by providing a more prominent role to financial institutions. Already in 1980 the adjustment criterion for the pension benefits had shifted to inflation only; however, the major retrenching measures were adopted with the 1986 Social Security Act. Because of internal opposition by the Treasury Minister within the Conservative government (see Bonoli 2000), SERPS was not abolished, but its replacement rate decreased from 25 to 20 percent of the worker's earning. The number of years of calculation for the reference wage was increased from the best twenty years to the entire working history, thereby inducing a reduction in the 11
average replacement rate, and survival pensions were limited to 50 percent of the retiree’s pension. The 1986 Social Security Act also weakened the requirements for contracting-out. Individuals were allowed to opt out to defined contributions (DC) occupational plans and to newly introduced personal pension plans; these DC plans were not forced to guarantee a minimum pension (GMP) but only minimum requirements on the contributions to the plan. The scope for private involvement in the pension market largely increased, since the reduced generosity of the public system encouraged workers to opt out, while lower requirements on occupational plans and the introduction of personal pension funds revitalized the private pension industry. The evolution of the British private pension industry in the following years has drawn large attention by the media and the academia due to the frequent and substantial mismanagements and scandals (e.g.: see Blake 2003). To tackle these problems, the 1995 Pension Act introduced a 5 percent maximum limit on selfinvestment and the obligation for the trustees to control on these limits, launched a new Occupational Pension Regulatory Authority, and instituted a compensation fund to cover cases of insolvency. When the Labour government was appointed in 1997, several low- and middleincome workers had already been damaged by their use of this contracting out option, often because of mis-information and mis-selling of private plans. The 1998 Green Paper hence put forward two proposals to improve the retirement income of the low-income workers. The State Earnings Related Pension Scheme (SERPS) was to be replaced, along a transition period, by a partially flat state pension, called the State Second Pension (S2P), and Stakeholder Pensions were to be introduced among the private contracting-out options. In order to qualify as a stakeholder pension, a scheme had to obey some rules, such as government-set maximum charge, not entry or exit fees, and no penalties for missing payments. 9.1.1 A Description of the System at the Turn of the Century The British social security system is composed of the relevant layers. The first pillar – called the Basic State Pension (BSP) – is public and provides a flat pension, which is not related to the worker’s earnings. The pension level depends, however, on the length of the contribution period, with at least 11 years needed to become eligible. To achieve the largest BSP, a worker has to feature a period of contribution equal at 12
least to 44 years for men and 39 for women. Workers with fewer years of contribution receive a smaller pension, while deferring retirement increases pension benefits by 7.5 percent a year. The public pension system provides also an earning-related pillar, which individuals may choose to opt out of, in order to enrol in occupational or private pension plans. From the 1975 Social Security Act till 2002 – when the program was abolished – the State Earnings Related Pension Scheme (SERPS) awarded pension benefits to those workers whose past earnings had been above the lower earning limit (LEL) for at least one year since April 1978. Originally SERPS was designed to provide 1.25 percent of band earnings for each of the 20 years of contribution with the largest earnings, where band earnings were defined as the earnings included between 52 times the weekly Lower Earning Limit (LEL) and 53 times the weekly Upper Earning Limit (UEL). The 1986 Social Security Act decreased the accrual rate to 1 percent of band earnings per year - and hence the maximum replacement rate to 20 percent - and increased the years of contribution in the benefit calculation to the entire working history. In 2002, a new public scheme – called the State Second Pension (S2P) – was introduced to replace SERPS. During the initial phases – until 2007 – S2P will provide partially flat pension benefits, which only loosely depend on the worker’s labor earnings. Starting in 2007, however, this second public pillar is expected to provide a flat pension benefit, on the top of BSP. The financing of these two benefits is based on a complex system of contributions on labor earnings. The Primary National Insurance contribution, which is due by the employee, amounts to 10 percent of the income between the Primary Threshold (PT), corresponding to 87 GBP a week in 2001 and Upper Earning Limit (UEL), corresponding to GBP 575 a week; the rights to SERPS benefit actually accrue for all earnings exceeding the Lower Earnings Limit (GBP 67 a week). If the worker contracts out of SERPS into occupational or private pension schemes, the contribution is rebated to 8.4 percent of income between the PT and the UEL. The Secondary National Insurance contribution is instead paid by the employer. No contribution is due for labor income below the Secondary Threshold (ST), GBP 87 a week, while the tax rate is equal to 12.2 percent for the income above the ST. If the employee contracts out, the Secondary National Insurance contribution is rebated to 9.2 percent. 13
SERPS ; 6500000
SERPS affiliate; 1000000
Personal Pension Plans; 5000000
Occupational Pension Plans; 9000000
Figure 9.2 Second pension pillar affiliates in 1999(Source: Emmerson and Johnson 2001)
Ever since the introduction in 1975 of a second state pension pillar, employees have been allowed to contracting out of this program into occupational or private pension plans. By opting out, individuals give up their claims to a future pension benefit under SERPS or S2P in exchange for a rebate in their contributions – called National Insurance Contributions (NICs) – to the public pension system. However, these reductions in the NICs have to be dedicated to build up alternative retirement funds, in occupational or private pension plans. The relative share of each type of second pension pillar in 1999 and the number of retirees enrolled to each program are displayed in figure 9.2. Occupational pension schemes are provided by the employers to their employees and typically cover all workers in a firm or industry (see Blake 2003): for an employee who contracts out of the public program into an occupational plan, the accumulation in this scheme takes the form of contributions paid by the employer on top of labor cost and/or employee direct contributions from their earnings. There exist four types of contract-out schemes: COSRS – contracted-out salary-related scheme; COMPS – contracted-out money-purchase scheme; COMBS – contracted-out mixed-benefit scheme; and COHS – contracted-out hybrid scheme. The first occupational fund is a defined benefit (DB) plan that promises a pension expressed as a percentage of the wage, based on the number of years spent within the scheme. In a DB plan employers are responsible for underwriting the costs of the plan; moreover, in order to be considered for contracting-out, a COSRS has to ensure a minimum pension at retirement. The second fund is defined contribution (DC) plan. Individuals are
14
required to contribute to this scheme in order to build up investment fund that are converted into a stream of income at retirement. The level of pension benefits is not defined in the contract - employers are hence not responsible for underwriting the costs of the plan – and the uncertainty due to the market value of the funds at retirement is beard by the employees. The only requirement for COMPS to be available for contracting-out is to receive as contribution at least the contracted-out rebate. The other two schemes, COMBS and COHS, are mixed systems. After the 1986 Social Security Act, employees may also contract out into private pension plans, by contributing their NICs rebates to these funds, and on some occasions employers may offer to contribute to personal pension plans instead of offering an occupational scheme. Contributions to pension schemes approved by the Inland Revenue are tax relieved, and any buildup in the fund value due to investment returns is free of personal tax. Upon retirement and vesting of the fund, a proportion of the benefits can be taken as a tax-free lump sum (up to a maximum of 25 percent of the fund value), while the remainder is to be used to purchase an annuity. 9.2 Aging in the United Kingdom The aging phenomenon in the United Kingdom is more limited than in most European countries, and hence the repercussion on the public pension spending should be less sizable. This discrepancy is due to a less dramatic reduction in the fertility rate, but also to a lower increase in the life expectancy at birth. Different magnitudes of the migration flows have also played a role in this difference. In the United Kingdom, the fertility rate - measuring the number of children per woman between 18 and 45 years - has dropped from 2.7 in the sixties - the years of the baby boom - to 1.8 in the eighties and nineties. Analogously, longevity has increased, but less than in many other OECD countries, as life expectancy at birth for females has soared from 73.7 years in 1960 to 80 in 2000 (from 67.9 to 75.2 years for males). Estimates by the European Commission for the next 50 years suggest additional, mild aging, as further reductions in the old age mortality are forecasted, while the fertility rate is expect to remain relatively constant around 1.8 children per woman. The expected population profile by age for the year 2050 and the actual profile for the year 2000 are shown in figure 9.3. The effect of the aging process is clearly visible. In the year 2000, the single largest generation in the population was composed of individuals in their thirties – the last of the baby boomers, and there 15
was a clear decay in the share of the population at older ages. In the year 2050 population is instead expected to be distributed more evenly across the different age
Year 2000
90 and more
Age
80 to 89
70 to 79
60 to 69
50 to 59
40 to 49
30 to 39
20 to 29
10 to 19
16 14 12 10 8 6 4 2 0 0 to 9
Share of population
groups, with individuals in their fifties becoming the most numerous generation.
Year 2050
Figure 9.3 Aging in the United Kingdom: Population by age group in 2000 and 2050 (Source: Eurostat)
Aging will thus have some effect on the financing of the current public pension system because of the decrease in the share of individuals in the active population and the contemporaneous increase in the fraction of elderly persons. In 2050 there will be slightly more than two individuals of working age for every elderly person, as compared to four workers in 2000. The shift in the political representation due to population aging is characterized for all countries in figure 2.2 by the median age among the voters. In 2050, individuals in their fifties are expected to form the most numerous generation, and the median age among the voter is expected to rise to 53 years, from 45 years in 2000. According to the theoretical framework presented in chapters 3 and 4, these individuals will use their political power to defend their vested interests in pension issues. 9.3 Challenges for the Future Unlike in most other European countries, the future financial sustainability of the public pension system in the United Kingdom does not look gloomy. As shown at
16
table 2.3, the mild population aging is expected to increase pension spending only by 1.7 percent of GDP. However, if the effects of the 2002 Blair reform and the forecasted increase in the employment rate are considered, future pension spending in the United Kingdom may actually decrease. Table 9.2 Retiree's income by composition and income quintile in 1996 Quintile 1
2
3
4
5
State pension
74,1%
59,9%
50,1%
38,8%
23,4%
Means-tested benefits
9,4%
13,5%
19,9%
11,3%
5,5%
Other benefits
6,4%
8,3%
8,9%
12,3%
9,6%
Private pensions
8,0%
13,4%
15,1%
26,6%
38,1%
Investment income
3,8%
3,6%
3,7%
6,7%
13,2%
Earnings
1,0%
1,4%
2,3%
4,3%
10,2%
Source: Emmerson és Johnson (2001). Note: Other benefits include non-means-tested benefits, such as invalidity or incapacity benefits.
Several studies have argued that the main challenge for the future of the British social security system is in fact to ensure an adequate retirement income to all retirees (e.g., see PPI 2003 and EC 2003). At the turn of the century the British system featured a mix of private and public provision of retirement income, which varied according to the agent’s income, as shown at table 9.2. Low-income retirees – in the lowest quintile of the retirees’ income – receive more than 70 percent of their income from state pension and an additional 10 percent from means-tested programs. High income retirees - in the highest quintile - obtain less than 25 percent of their income from state pensions, almost 40 percent from private plans and more than 20 percent from earnings or capital income. The public sector has then to address mainly the needs of low-income individuals, as high-income persons rely more on private arrangements for their retirement income. The future level of the low-earners’ retirement income will likely depend on the evolution of the public pension schemes. According to Emmerson and Johnson (2001), the replacement rate for low-income single male, whose labor income equals 50 percent of the median earnings, will drop from 62.5 percent in 1998 – when the individual was receiving BSP and SERPS benefits – to only 37.6 percent in 2045 – when he will enjoy BSP and S2P benefits – or to 35.8 percent – in the hypothetical 17
case where BSP and SERPS are still in place in 2045. These dismaying figures suggest that despite the introduction of a more redistributive program (S2P), public retirement income provision will not be sufficient to support low-income elderly. Furthermore, since pension benefits are indexed to the inflation, rather than to the average growth of the economy, the relative purchasing power of the elderly will decrease even more over time. The expected increase in poverty suggested by Emmerson and Johnson’s (2001) calculations may affect the future political sustainability of the British public pension system, since low-income middle aged and elderly individuals may be willing to provide strong support to a larger system in order to increase its generosity. The next section provides a more detailed description of the public system, and section 9.3.2 addresses its future political sustainability. 9.3.1 A Closer Look at the British System Until 2002 the British public pension system was composed of two programs: BSP and SERPS. To an agent with education level (or income) q, the Basic State Pension provided a flat benefit that depends on the number of years of contribution, Nq, and on a reference wage, wt, corresponding for all retirees to the lower earning limit, LEL:
(9.1) The SERPS pension benefits for an agent with education level q retiring at time t with a retirement age Jq were instead computed according to the relevant portion – the difference between the agent's earnings not exceeding the upper earning limit (UEL) and the lower earning limit (LEL) - of the agent's average earnings over her entire working history, to the number of years of contribution, and to a conversion coefficient α, which was equal to 25 percent: (9.2) (9.3)
18
represents the earnings, at time t—Jq + i of a type-q agent born at
where time
i,
is the upper earning limit (UEL), and sq characterizes the initial
period in the working career of an agent of education q. Employees may contract out of SERPS, in which case they do not receive any SERPS benefit but obtain a rebate on their contributions (and on their employer’s contributions). Since 1980 both BSP and SERPS benefits were indexed to inflation. After 2002 Blair reforms newly retired individual had their SERPS benefits replaced by a partially flat State Second Pension (S2P). Under S2P an agent with education level q retiring at time t with a retirement age Jq receives a pension benefit, which is still computed according to the agent’s relevant earnings, meaning between the lower (LEL) and Upper earning limit (UEL): (9.4)
with
as characterized in equation (9.3), and where the conversion
coefficient γ is defined as
(9.5)
In equation (9.5), LET and UET are respectively the lower and upper earning threshold. S2P benefits are indexed to inflation. Moreover employees may choose to contract out of S2P – thereby forgoing any S2P benefit but receiving a rebate on their National Insurance contributions. Employees and employers contribute to the public pension system a fraction of the worker's labor earnings, which may vary according to the worker's earnings and to the use of the contracting out option as discussed in section 9.1.1. In each period total contributions thus depend on the employees and employers’ social security contribution and
rates
and
on the rebate obtained by contracting out
on the share of workers who do not
19
and on the retirement ages Jq. Total contributions to the system
contract out
at time t are given by
(9.6)
where
and
represents respectively the proportion of agents aged j
with education qє[1,Q] and their actual earnings. The labor earnings for the employee’s
contribution
is define as
(9.7)
with
corresponding to the Primary Threshold (PT) and
to the UEL
(see section 9.1.1). In a balanced budged public pension system, the total amount of pensions (BSP and SERPS or S2P) transferred to retirees is equal to the aggregate contributions paid by current workers:
(9.8)
where
Pj,q
B,t,
Pj,q
S,t,
and
refer respectively to BSP, SERPS and S2P
benefits provided at time t to an individual aged j with education level q, and G is the maximum longevity, which is the model is set equal to 95 years. The simulations on political sustainability discussed in the next section focus on the equilibrium contribution rate, which satisfies equations (9.8). This equilibrium contributions rate determines the total amount of contributions to the system and also 20
pins down the total amounts of pension. The sharing of resources however, is among retirees of different age and income (or education) level, and this depends on the structure of the system (e.g., its composition between BSP, SERPS or S2P). As a result the preferences over the size of the public pension system of individuals who differ in their working history, lifetime earning profile, and retirement age will also depend on the structure of the system. To analyze the redistributive features that characterize the British public pension system and their impact on the individuals’ political decisions, I consider an economy populated by adults who differ in age, education, and income level. Individual are assumed to live from 18 to at most 95 years, While facing age-specific mortality rates, and to differ within age cohort by education level and, accordingly, by working history, income, and probability of survival. In particular, at every age, agents may be low or high educated. Individuals in the former group have competed secondary education, and according to an average over four waves (1993-96) of the European Commission Household Panel (ECHP), they account for 59.4 percent of the British population. The high-educated have tertiary education and sum up to the remaining 40.6 percent. Depending on their educational attainments, individuals typically differ in their working history and earning profile by age. According to the 1996 ECHP data, highly educated individuals begin to work at age 22 and retire at 63 years, while featuring a steep earning profile, as shown in figure 9.4. Agents in the low-education group enter the labor market earlier, at age 18, but retire still at 63, and enjoy lower lifetime earnings (see figure 9.4). 9.3.2 Political Constraints At the turn of the century, the United Kingdom featured a lower level of social security spending than most European countries, but a more complex structure. In 2001, the equilibrium social security tax rate – that is, the contribution rate equating total pension transfers to total contributions – was equal to 17.1 percent. This equilibrium contribution rate refers to the sum of the contribution rates paid by the employee and by the employer on an income between the Second Threshold (ST) and the Upper Earnings Level (UEL) for a worker who chooses not to contract out of the system The equilibrium contribution rate paid by the employer for the portion of earnings above the UEL is estimated to be equal to 9.4 percent. For individuals who 21
contract out, these contribution rates are respectively 13.5 percent – for the earnings between ST and UEL – and 7.1 percent – for the earnings above the UEL. Interestingly these equilibrium contribution rates are lower than the statutory National Income contributions, which finance also other social spending beyond public pensions.
Figure 9.4 Earning profile by age
EC and OECD official predictions for the year 2050 do not expect the aging process to produce major changes in the British demographic structure and hence in the level of pension spending (see table 2.3). Yet even this mild demographic dynamics and the replacement of SERPS with S2P may significantly affect the future political sustainability of the public pension system. The changes in the British demographic pyramid (see figure 9.3) will moderately reduce the long-term profitability of the social security system, while modifying the identity of the pivotal voter, since the median age among the voters is expected to reach 53 years in 2050. The substitution of an earnings-related scheme (SERPS) with a partially flat S2P will instead increase support for social security among low-educated individuals, while raising the opposition among high-educated agents. Table 9.3 displays the results of the simulations that evaluate the impact of the aging process and of the 2002 Blair reform on the political sustainability of the social security system for the year 2050. Several crucial questions may be addressed in this theoretical framework: Which contribution rate will prevail in 2050, after the 22
introduction of a more redistributive scheme (S2P)? How does this contribution rate depend on the effective retirement age? What size would the public pension system have had in absence of the 2002 reform? Table 9.3 Simulation results
Scheme
Effective retirement age
Replacement rate (low)
Replacement rate (high)
63
Public pension contribution rate 17,1%
2000
BSP and SERPS
66,7%
48,5%
2050
BSP and SERPS
63
39,0%
75,3%
54,5%
2050
BSP and SERPS
64
36,5%
78,1%
58,0%
2050
BSP and SERPS
65
34,3%
81,4%
62,2%
2050
BSP and S2P
63
43,0%
85,4%
55,0%
2050
BSP and S2P
64
40,0%
88,2%
58,5%
2050
BSP and S2P
65
37,6%
92,0%
62,7%
Source: Galasso and Profeta (2004). Note: The first line gives the year 2000 scenario; lines 2 to 4 give the simulations for the social security contribution rate under the 2050 economic, demographic, and political scenario in a hypothetical scenario with BSP and SERPS (i.e., had the 2003 reform not occurred) for different retirement ages. All remaining lines show the simulations for 2050 in the scenario with BSP and S2P. Contribution rates refer to the sum of the contribution rates paid by the employee and by the employer for an income between the second threshold (ST) and the upper earnings level (UEL) belonging to a worker, who chooses not to contract out of the system: replacement rates refer respectively to low and high educated retirees.
The first line of table 9.3 describes the public pensions in the United Kingdom at the turn of the century, as composed by the BSP and SERPS schemes. The equilibrium contribution rate was equal to 17.1 percent and the replacement rate was almost 67 percent for the low-educated individuals but less than 50 percent for the higheducated, thereby showing the redistributive nature of the public pension scheme. The hypothetical case in which the 2002 Blair reform had not occurred and hence in 2050 the British public system was sill composed of BSP and SERPS, in displayed at lines 2 to 4 in table 9.3. Under this scenario the political economy model suggest that with retirement ages at their 2000 levels (63 years), the equilibrium contribution rate would rise to 39 percent, while replacement rates would increase to around 75 percent for the low- and to almost 55 percent for the high-educated individuals. An increase in the retirement age to 65 years would reduce the contribution rate to
23
34.3%, while replacement rates would increase because of the reduction in the fraction of retirees and to the contemporaneous increase in the share of workers. The effects of the Blair 2002 reform, which replaced the SERPS with a partially flat S2P, on the long-run political sustainability of the public pension system are displayed in the last three lines of table 9.3. According to these simulations, social security expenditure will increase even further. With retirement ages at 63 years, the equilibrium contribution rate will jump to 43 percent – hence being four percentage points higher than the equilibrium rate under BSP and SERPS. This additional increase in the public pension spending is clearly due to the more redistributive nature of S2P vis-á-vis SERPS, Which induces low-educated agents to support a larger system. This effect emerges clearly in table 9.3, in the difference between the replacement rate of low- and high-educated individuals that widens under a BSP-S2P public system. Furthermore, as displayed in figure 9.5, the most preferred contribution rates by low-educated voters - calculated for the 2050 expected economic and demographic scenario – is always larger under a BSP-S2P system than under BSP-SERPS. As in the previous case, postponing retirement age to 65 years reduces public pension spending and the contribution rate drops to 37.6 percent. These simulations portray a rather unconventional future scenario for the British pension system. Despite the mild population aging the existence of a substantial redistributive component in the design of the system leads to a strong political demand for more pension spending – and hence to a larger system. The associated increase in the pensions’ generosity clearly attenuates the current concerns about old age poverty, but at the cost of a large rise in the contribution rate, and thus in the financial burden of the system. However, the economic scenario used in these simulations did not account for the likely changes in the education composition of the population from the year 2000 to 2050. Plausible modifications of the education structure would be particularly relevant for the political sustainability of the UK public pension system because of the highly redistributive nature of the pension system by income (or education) groups. Table 9.4 presents the results of the simulations carried out under the year 2050 demographic and economic scenario, with a BSP-S2P public pension system, but using a different composition of the two education groups. In accordance with 1996 ECHP data on the education composition of the 26 to 35 years age group, loweducated individuals are assumed to amount to 39.5 percent of the population (down 24
from 59.4 percent in the year 2000) and the remaining 60.5 percent to be highly educated. Unsurprisingly, the smaller proportion of low-educated individual reduces the support for social security stemming from its redistributive nature, and hence the equilibrium contribution rates drops below 34 percent for a retirement age of 65 years.
Social security contribution rate
60 50
BSP and SERPS BSP and S2P
40 30 20 10 0 44
46
48
50
52
54
Age
Figure 9.5 Most preferred contribution rate by age for low-educated individuals Table 9.4 Simulation results with expected education groups in 2050 Scheme
Effective retirement age
Replacement rate (low)
Replacement rate (high)
63
Public pension contribution rate 37,4%
2050
BSP and SERPS
86,5%
55,7%
2050
BSP and SERPS
64
35,5%
90,0%
59,7%
2050
BSP and SERPS
65
33,8%
94,2%
64,2%
Note: All lines display the simulations for the social security contribution rate under the 2050 economic, demographic, and political scenario in a scenario with BSP and SERPS for different retirement ages. Contribution rates refer to the sum of the contribution rates paid by the employee and by the employer for an income between the second threshold (ST) and the upper earnings level (UEL) belonging to a worker, who chooses not to contract out of the system: replacement rates refer respectively to low and high educated retirees.
25
4.2 Fordítás 9. Egyesült Királyság: Egy újraelosztó rendszer politikai fenntarthatósága Az
európai
társadalombiztosítási
palettát
a
brit
rendszer
állami
és
magán
nyugdíjbiztosításának kivételes elegye teszi még színesebbé. Annak ellenére, hogy a teljes brit állami nyugdíjrendszer két programból tevődik össze: az Állami Alapnyugdíjból (Basic State Pension röviden BSP) illetve Kereset-függő Állami Nyugdíjrendszerből (State Eearnings Related Pension Scheme, SERPS), amit 2002 után az Állami Kiegészítő Nyugdíj (State Second Pension - S2P) váltott fel, mérete viszonylag kicsi és nagymértékben újraelosztó. A fenti rendszereket kiegészítve a legtöbb állampolgár nyugdíj ellátásuk biztosítása érdekében magán nyugdíjrendszerre – jellemzően foglalkoztatói rendszerre - is támaszkodik, tehát a munkavállalóknak lehetőségük van arra, hogy az Állami Második pillérből (a SERPS-ből vagy S2P-ből) munkáltatói vagy magán nyugdíjrendszerbe szerződjenek ki. Az Egyesült Királyságban a nyugdíjjal kapcsolatos állami kiadások az ezredfordulón a GDP 4,3%-át tették ki, 2050-re viszont az Európai Közösség és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (röviden OECD) által kibocsátott hivatalos becslések szerint (lásd a 2.3 táblázatot) a kiadások előreláthatólag 3,6%-ra apadnak. Annak ellenére, hogy európai mértékkel mérve az állami nyugdíjrendszer viszonylag kicsi, mégis Egyesült Királyság jóléti államának jelentős részét képezi. 2000-ben a teljes jóléti kiadások 47%-át tették ki az időskori nyugdíjjáradékok,
amennyiben
az
hátramaradott
házastársi
és
a
rokkantsági
nyugdíjjáradékokat is beszámítjuk, ez a mutató eléri az 58%-t is, ahogy azt a 9.1 sz. ábra is mutatja. A brit rendszer másik jellegzetes sajátsága az azonos életkorú és ugyanazon társadalmi csoportba tartozó azonban eltérő keresettel rendelkező egyének közötti nagy hatékonyságú újraelosztó funkció. Mind a rendszerrel kapcsolatos elsődleges elképzelés, mind az egymást követő reformok ugyanazt a célt szolgálták: a szegények számára minimális időskori juttatásokat biztosítsanak. A támogatás átalány alapú (azaz keresettől független) járadék és rászorultságot ellenőrző vizsgálathoz kötött (mint például a legalacsonyabb garantált kereset, MIG) nyugdíj kombinációja. A rendszer újraelosztó jellegét úgy éri el, hogy a munkabér után fizetett arányos járulékot kétszintű támogatási rendszerrel kapcsolja össze. Ez a kétszintű rendszer egyszer egy átalány alapú nyugdíjból, azaz Állami Alapnyugdíjból és egy munkabéren alapuló nyugdíjból, azaz Kereset-függő Állami Nyugdíjrendszerből (SERPS) 26
tevődik össze. A 2002-es Blair nyugdíjreformmal, amely során a Kereset-függő Állami Nyugdíjrendszert, a SERPS-t felváltotta a részben átalány nyugdíjjáradékot biztosító Állami Kiegészítő Nyugdíj (S2P), a rendszer egyre inkább újraelosztóvá vált. 9.1 ábra
Hátramaradotti ellátás; 5%
Munkanélkülség és munkapiac; 12% Családi ellátás; 11% Fogyatékossági nyugdíj; 6%
Egészségügy; 28%
Öregségi és szolgálati évek száma szerinti nyugdíj; 47%
Jóléti kiadások felosztása 2000-ben (Forrás:OECD)
A 19. század végétől a korlátozott állami elkötelezettséget egy olyan nyugdíjbiztosító rendszerrel szemben, amelynek legfőbb célja az alacsony munkavállalói jövedelem felváltása volt, egy jelentős magán, legfőképpen foglalkoztatói, biztosításon alapuló rendszer egészítette ki. Ezt a kettőséget a brit rendszer valamennyi reformjának sikerült fenntartania egyrészt a munkavállalók második állami pillérből történő kiszerződési jogának biztosításával, ahogy azt a 1975. és 1999. reformok tették, hiszen az időskori jövedelmek biztosításának állami felelősségét növelték. Másrészt több magán biztosítás ösztönzésével, mint ahogy azt az 1986os a Thatcher konzervatív kormányának Társadalombiztosítási törvénye tette. Mivel a brit állami nyugdíjrendszert régóta kifejezetten arra tervezték, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalók számára megfelelő nyugdíjjáradékot biztosítson, az idősek közötti elszegényedésre irányuló jelenlegi aggályok azonban a rendszer jelentős alkalmatlanságát jelzik. A brit Nyugdíjigazgatási Intézet (Pension Policy Institute, 2003) egyik felmérése szerint a nyugdíjasok mintegy 25%-a tengődik relatív szegénységben, azaz egy közepes háztartás bevételeinek kevesebb, mint 60%-t kapják. Valójában, a 9.1 táblázat szerint, az Egyesült Királyságban az idősek (azaz a 65. életévet betöltöttek és idősebbek) között a szegénységi kockázat csak kis mértékben haladja meg az Európai Uniós átlagot és megegyezik a 0 és 64 év közötti egyénekre vonatkozó adatokkal. A szegénységi kockázatban rejlő különbség az Egyesült Királyság és Európa többi országa között akkor válik jelentőssé, 27
amikor csak a nagyon időseket (75. életévüket betöltötteket és annál idősebb személyeket) helyezzük a figyelem középpontjába. A helyzetet a nyugdíjjuttatások gazdasági növekedési jelző
mérőszámokhoz
történő
igazításának
hiánya
illetve
az
özvegyi
nyugdíjak
megtakarításainak csökkenése jellemzi. Az előbbi a nyugdíjkorhatár elérése után a nyugdíjjuttatások relatív vásárlóerejét csökkenti, az utóbbi pedig a hátramaradt házastárs számára biztosít kisebb nyugdíjjövedelmet. Nem meglepő tehát, hogy gyakran az aggkorú nyugdíjasok és az idős egyedülálló nők élnek relatív szegénységben. 9.1 táblázat Korcsoportonkénti relatív szegénységi kockázat 1998-ban Korcsoportok 0-64
65+
75+
Ausztria
10%
24%
31%
Belgium
11%
22%
25%
Finnország
10%
17%
20%
Franciaország
14%
19%
23%
Németország
11%
11%
12%
Görögország
18%
33%
39%
Írország
17%
34%
42%
Olaszország
19%
14%
14%
Hollandia
11%
7%
8%
Portugália
18%
33%
39%
Spanyolország
10%
8%
12%
Egyesült Királyság
19%
21%
26%
EU 15
15%
17%
19%
Forrás: Európai Bizottság (2003). Megjegyzés: a szegénységi kockázatot, minden egyes korcsoport esetén., a 60%-os átlagos kereset el nem érő egyének arányával definiáltuk
A 21. század fordulóján ezért a brit állami nyugdíjrendszernek a legtöbb európai rendszertől eltérő aggályokkal kell szembenéznie. A rendszer jövőbeli pénzügyi fenntarthatósága már nem jelent központi témát a politikai vitákban, köszönhetően egyrészt az 1996-os Thatcher reformnak, ami az Állami Kereset-függő Pillér bőkezűségét csökkentette illetve másrészt a széles körben használatos foglalkoztatói és magán rendszerek, ami korlátozza az aggkori nyugdíjak állami beavatkozásának mértékét (lásd 2.3 táblázatot). Az előrehozott nyugdíj a többi európai országhoz képest kevésbé elterjedt, mivel az átlag nyugdíj korhatár 62 év körül van, és talán, ami még fontosabb, a népesség elöregedése nem olyan drámai, mint másutt.
28
Az Egyesült Királyság állami és magán nyugdíjrendszerével kapcsolatos aggodalom legfőbb eleme az idősek között elszegényedés várható megnövekedése. A 2001-es Eurobarométer felmérés (lásd Európai Bizottság 2003), amely során különböző egyéneket kérdeztek meg, miszerint állami nyugdíjjal, hogyan képzelik el a boldogulásukat, a társadalom véleményét ragadja meg e témában: az Egyesült Királyságban a megkérdezettek 65 %-a számol kisebb nehézségekkel (30%-uk számol nagy nehézséggel), a belgiumi, franciaországi és spanyolországi 40%-kal vagy az Írországban, Olaszországban és Portugáliában kapott 50%kal szemben. Ezek a kétségek az alacsony vagy közepes keresettel rendelkező nyugdíjasok között a leggyakoribbak, akik úgy döntöttek, hogy az 1986-os magánnyugdíj ágazat államosítására irányuló Thatcher reform után kiszerződnek az állami keresetfüggő rendszerből és a foglalkoztatói vagy magán rendszerre váltottak át. A járulék-meghatározott (Defined Contribution) foglalkoztatói kiegészítő rendszer bevezetése és a munkavállalók foglalkoztatói kiegészítő
rendszerének
a
járadék-meghatározottról
(Defined
Benefit)
a
járulék-
meghatározottra (DC) történő váltása számos alacsony keresettel rendelkező munkavállalót arra kényszeríthet, hogy a nyugdíjrendszerek pénzügyi kockázatait saját maguk viseljék. Továbbá, 1993-ban súlyos botrányhoz vezető magánnyugdíjrendszerek súlyos, hibás értékesítése, amikor a pénzügyi intézetek téves döntésére alapozva számos munkavállaló azt a javaslatot kapta, hogy magán kiegészítő rendszere váltsanak. A fenti problémák csillapítása érdekében a Blair kormányzat által 1999 és 2002-ben bevezetett különböző reformok növelték az alacsony jövedelmű egyének nyugdíjjövedelmét érintő állami beavatkozás mértékét. Habár, az idősek nagyobb arányban még minden a rászorultság ellenőrzése alapján nyújtott támogatást kénytelenek igénybe venni, amit átlagos keresethez igazítanak, mint például a létminimum szintű nyugdíjat. Ez a fejezet az Egyesült Királyság megközelítőleg három évtized radikális reformjaival kialakított állami nyugdíjrendszerének hosszú távú politikai fenntarthatóságát elemzi. Két jellemző vonása van a brit rendszernek és az elemzésünk szempontjából is fontos: a lassú népesség elöregedés várható folyamata a többi európai országhoz viszonyítva (lásd 2. fejezet) és az időkori szegénységet körülölelő széles aggodalom, amit nyugdíjazáskor a nyugdíj keresetpótló képességét kimutató helyettesítési rátával szembeni követelmény idézett elő. Az előző az idősödő korosztály által gyakorolt választói nyomást érzékelteti a nagyobb mértékű állami nyugdíjellátás irányába. Ez a választói nyomás Egyesült Királyságban még mérsékelt, legalábbis ha más országokkal hasonlítjuk össze. Az utóbbi pedig azt sugallja, hogy a generációk közötti újraelosztási cél fontos a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer jövőbeli politikai fenntarthatóságának alakításában. 29
A következő rész egy rövid történeti áttekintést ad az Egyesült Királyság állami és magán és az ezredforduló állami rendszeréről, míg az elöregedési folyamatokat és az életkoronkénti politikai képviseletre gyakorolt hatásait a 9.2-es fejezetben tárgyaljuk. Az 1999-es és 2002-es reformok által kialakított brit társadalmi nyugdíjrendszert elemzi a 9.3.1 fejezet, amely során a SERPS-t egy új, részben átalány nyugdíjjárulék rendszer (S2P) váltotta fel. A 9.3.2 fejezetben bemutatott modellezés eredménye azt sugallja, hogy az új rendszer politikai egyensúlyi helyzetét a járulék befizetések jelentős emelkedése és alacsony iskolai végzettségű nyugdíjasok számára a helyettesítési ráta alapján igazán nagylelkű nyugdíjjuttatások fogják kialakítani. 9.1 A Brit társadalombiztosítási rendszer áttekintése Az első, 1908-ban bevezetett állami aggkori ellátást
biztosító törvény a 70. életévüket
betöltött vagy annál idősebb személyek számára jelentett pénzügyi segítséget, feltétele a ”jó jellem teszt„ volt. Néhány évvel később 1911-ben, a Nemzeti Biztosítási Törvény az idősek, mozgáskorlátozottak és munkanélküliek számára hozott létre állami alapnyugdíjrendszert, ami minimális biztonsági hálót biztosított minden alacsony bevétellel rendelkező egyén számára, azonban rászorultság felméréséhez volt kötött. A II. Világháború után a brit állami nyugdíjrendszer az idősek jövedelmének védelmére hangsúlyt helyező Beveridge Jelentésnek (Beveridge Report) köszönhetően teljesen átalakult. A Jelentés nyíltan a rászorultság felmérés eltörlését szorgalmazta a jövedelmek meghatározását befolyásoló stigmákat kizárását, ami az előző nyugdíjrendszert egyébként jellemezte. A nyugellátások itt még egységesek és a járulékbefizetések sem kereset függőek. A Beveridge Jelentés által inspirált nyugdíjreform 1946-ban került bevezetésre. A Jelentés által javasolt rendszerrel ellentétben, a nyugdíjakat azonnal kiosztották, átmeneti periódus nélkül. A Jelentés által kialakított rendszer hamarosan két fő problémával nézett szembe: a tőke hiányával és a nyugdíjasok között egyre terjedő a szegénységgel, emiatt több biztosítottnak vissza kellett térnie a további rászorultság felmérésen alapuló rendszerhez. Ezeket a pénzügyi problémákat a nyugdíjra jogosult nyugdíjasok számának növekedése és az átalányjuttatáson alapuló, egyszerűen kialakított finanszírozási módszer indukálta, ami alapján a legszegényebb munkások is fizetni tudták a hozzájárulásokat. 1959-ben a Nemzeti Társadalombiztosítási Törvény megoldotta ezeket a kérdéseket a kereset függő juttatások bevezetésével, ami a rendszert nagymértékben újraelosztóvá tette. Közép és magas jövedelmű munkások jelentéktelen összeget kaptak a befizetett hozzájárulásukhoz képest. Mégis mivel további 30
biztosításban részesültek a foglalkoztatói kiegészítő rendszereknek köszönhetően, a Konzervatív kormány lehetővé tette, hogy az állami rendszerből történő kiszerződést a foglalkoztató kiegészítő rendszerekbe. A gazdagabb munkásokat az állami rendszer alacsony nyugdíj juttatás következtetésképpen arra ösztönözte, hogy kiszerződjenek a foglalkoztatói kiegészítő rendszerekbe (lásd Hannah, 1986). A hetvenes évekre a foglalkoztatói kiegészítő rendszer az alacsony jövedelmű munkások kivételével széles körben elterjedt, s így a magánnyugdíj rendszer ágazat fejletté vált. Ennek hatására a Munkáspárt által 1969-ben felvázolt Fehér Könyv nem tűzött ki célul semmifajta nyugdíjcsökkentést a magán nyugdíjrendszerben – a foglalkoztatási terveken keresztül. Ezzel szemben az 1975-ös Társadalombiztosítási Törvény megnövelte az állam szerepét a brit időskori nyugdíjrendszerben egy második pillér bevezetésével a már létező Állami Alapnyugdíjrendszerrel (BSP) együtt. Amíg a BSP átalány nyugdíjjáradékot biztosított, ami csak a járulék befizetés éveinek számának függvénye, addig az új állami pillérben, az Állami Keresethez igazodó Nyugdíjrendszerben (SERPS) a munkások keresetük alapján részesülnek nyugdíjjuttatásokban. Mindkét rendszerben a nyugdíjjuttatást az inflációi mutatóihoz és a bérnövekedés közötti magasabb értékhez viszonyították. A létező foglalkoztatási rendszer érdekeit megőrizte azzal, hogy az új állami nyugdíj pillérből részleges kilépés lehetőséget vezetett be: a munkavállalóknak lehetőségük volt, hogy a SERPS-ből kiszerződjenek a foglalkoztatói rendszerbe, azzal, hogy az állami rendszerbe fizetett társadalmi biztosítási járulékuk egy részét a foglalkoztatói rendszerben fizetendő járulékokkal helyettesítsék. A kormány ugyancsak szabályozta a foglalkoztatói rendszert: beszerződőként történő minősítés érdekében, egy foglalkoztatói alap felállítására volt szükség. Ez az alap minimális összegű nyugdíjat (Guaranteed Minimum Pension - GMP) garantál, és nincs szükség sem az inflációhoz sem a bérnövekedéshez történő igazítására. A következő évszázadot a Konzervatív Párt jóléti állam korlátozására irányuló törekvése jellemezte. Az 1986 Társadalombiztosítási Reform iránti bizalom építésének fázisát számos, a kormányhoz közel álló szervezet és a kormány által kijelölt bizottság publikációi, például a Zöld Könyv „Társadalombiztosítási reform” (DHSS 1985) jellemezték. Ezen publikációk a társadalombiztosítási
rendszer
demográfiai
folyamatok
által
indukált
reformjának
szükségességét hangsúlyozták és támogatták a nyugdíjrendszerbe történő állami beavatkozás csökkentését, amit az újonnan keletkezett SEPRS teljes eltörlésével, az ágazat szabályozottsági mértékének csökkentésével és a pénzügyi intézetek számára kiemelkedőbb szerep biztosításával tervezték.
31
1980-ban a nyugdíjjárulékok szabályozási kritériuma kizárólag csak az inflációhoz igazodott; a legfontosabb megszorító intézkedéseket az 1986-os Társadalombiztosítási törvény alkotta meg. A konzervatív kormány Pénzügyminiszterének belső ellenkezésének hatására (lásd Bonoli 2000) a SERPS-t nem törölték el, hanem a helyettesítési rátáját a munkások jövedelmének 25%-ról 20%-ra csökkentették. A referencia bér kiszámításához szükséges évek számát a legjobb 20 évről a teljes szolgálati időre emelték, ezáltal az áltagos helyettesítési ráta csökkent és a nyugdíjas járadékának 50%-ára csökkentették az özvegyi nyugdíjakat. Az 1986-os Társadalombiztosítási Törvény ugyancsak gyengítette a kiszerződés követelményeit. Az egyéneknek lehetőségük adódott, hogy a járulék-meghatározott (DC) foglalkoztatói rendszerhez és az újonnan bevezetett magánnyugdíj tervhez csatlakozzanak; ezeknek a járulék-meghatározott rendszereknek nem kellett minimális összegű nyugdíj garanciát (GMP) vállalniuk, hanem csupán a rendszer járulékbefizetésének minimális követelményeit kellett meghatározniuk. A nyugdíjrendszerben történő egyéni részvétel nagyban növekedett azóta, hogy az állami rendszer lecsökkent bőkezűsége arra ösztönözte a munkavállalókat, hogy kimaradjanak belőle, eközben a foglalkoztatói rendszerek alacsonyabb követelményei és a személyi nyugdíjalapok bevezetése életet lehet a magánnyugdíj szektorba. A brit magán nyugdíjrendszer fejlődése az elkövetkező években a média és az szakemberek figyelmének középpontjába került a gyakori és jelentős rossz gazdálkodásnak és a botrányoknak köszönhetően (pl.: lásd Blake 2003). A problémák a csökkentése érdekében az 1995-ös Nyugdíjbiztosítási törvény bevezetett egy 5%-os magán befektetési maximumot és a vagyonkezelő kötelessége, hogy ezeket a limiteket ellenőrizze, elindított egy új Foglalkoztatói Nyugdíj
Ellenőrző
Hatóságot,
és
intézményesített
egy
kompenzációs
alapot
fizetésképtelenség esetére. Amikor 1997-ben a Munkás párt került hatalomra, számos alacsony és közép keresettel rendelkező dolgozó szenvedet kárt a kiszerződési opció használatával, gyakran magán rendszerekről szóló téves információk és helytelen értékesítés miatt. Az 1998-as Zöld Könyv ettől kezdve két ajánlatott terjesztett elő az alacsony bevétellel rendelkező munkások nyugdíjjövedelmének növelése érdekében. Az Állami Kereset-függő Nyugdíjrendszert (SERPS) egy átmeneti időszak után, részben egységes állami nyugdíjrendszer, azaz az Állami Kiegészítő Nyugdíj (S2P) váltaná fel, és bevezetésre kerülne a magán kiszerződési opcióhoz egy ún. takarékossági nyugdíj (Stakeholder pension). Takarékossági nyugdíjként történő minősítés érdekében, a rendszernek meg kell felelnie néhány szabálynak, mint például: kormány által meghatározott maximális költségplafon, belépési és kilépési díj alkalmazásának mellőzése, és elmaradt fizetések miatt büntetés elkerülése. 32
9.1.1 A századforduló rendszerének leírása A brit társadalombiztosítási rendszer két lényeges szintből áll. Az első pillér az Állami Alapnyugdíj (BSP) állami szolgáltatás, általány nyugdíjat biztosít, és nem kapcsolódik a munkavállaló keresetéhez. A nyugdíj összege nagyban függ a hozzájárulás éveinek számától, azaz legalább 11 év kell ahhoz, hogy valaki biztosított legyen. A legmagasabb BSP eléréséhez, egy munkavállalónak a férfiak esetében legalább 44, a nőknél legalább 39 évvel megegyező hozzájárulási időszakot kell felmutatnia. Munkások kisebb hozzájárulás esetén kevesebb nyugdíjat kapnak, évente pedig 7.5%-kal növelheti a nyugdíjat a késleltetett nyugdíjazás. Az állami nyugdíjrendszer azonban rendelkezik egy keresethez kapcsolódó pillérrel is, az egyének pedig dönthetnek úgy, hogy igénybe veszik juttatásait. Amennyiben nem így határoznak, úgy foglalkoztatói vagy magán nyugdíjrendszerhez csatlakozhatnak. 1975-ös Társadalombiztosítási Törvénytől 2002-ig – amikor is a programot eltörölték –az Állami Kereset-függő
Nyugdíjrendszer
(SERPS)
azoknak
a
munkavállalóknak
biztosított
nyugdíjjáradékot, akiknek 1978 áprilisától legalább egy évig az múltban kapott kereste a keresetek megállapított alsó határát (LEL) meghaladta. Eredetileg a SERPS minden 20 éves legnagyobb keresettel rendelkező befizetés után 1,25%-os átlag juttatást biztosít, ahol a közép kereset a heti Legalacsonyabb Kereseti Szint (LEL) 52-szerese és a heti Legmagasabb Kereseti Szint (UEL) 52-szorosa között van. Az 1986-os Társadalombiztosítási Törvény a növekményi rátát az éves kereseti sáv 1%-ra és így a maximális helyettesítési rátát 20%-ra a csökkentette. Mindamellett járadék számolás alapjául szolgáló járulékfizetés időtartamát a teljes szolgálati időre kiterjesztette. 2002-ben egy új állami rendszer, az úgynevezett Állami Kiegészítő nyugdíj (S2P) váltotta fel a SERPS-t. A kezdeti időszakban, egészen 2007-ig, az S2P részben általány nyugdíjjáradékot biztosít a BSP-n felül, ami csak kis mértékben függ a munkavállalók bérkeresetétől, a 2007ben bevezetésre kerülő második állami pillér egy egységes nyugdíjjuttatást fog biztosítani. A két szolgáltatás finanszírozása a munkabéren alapuló járulékfizetések komplex rendszerén alapszik. A munkavállaló által fizetett Elsődleges Nemzeti Nyugdíjbiztosítási hozzájárulás, az elsődleges küszöb (PT), ami 2001-ben heti 87 angol fontnak megfelelő összeg illetve a Legmagasabb Kereseti Szint, heti 575 angolt font közötti bevételek 10%-át teszik ki; SERPS járadékra jogosult minden legalacsonyabb kereseti szintet (heti 67 GBP) meghaladó kereset. Amennyiben a munkavállaló kiszerződik a SERPS-ből foglalkoztatói vagy magán nyugdíjrendszerbe, hozzájárulásaikban engedményt kap, a PT és az UEL közötti keresetének 33
8,4 százalékát kell így hozzájárulásként befizetnie. A másodlagos nemzeti nyugdíjbiztosítási járulékot ehelyett a munkaadó fizeti. A másodlagos határküszöb (ST), azaz heti 87 GBP alatti, munkabér bevétel esetében nincs járulékfizetési kötelezettség, az adókulcs viszont 12,2 % az ST-t meghaladó bevétel esetén. Ha az alkalmazott kiszerződik a másodlagos nemzeti nyugdíjbiztosítási járulék 9.2%-ra csökken.
SERPS-hez kapcsolódó rendszerek 1
Munkáltatói nyugdíjrendszer 9
Privát nyugdíjrendszer 5
SERPS 6,5
9.2 ábra Kiegészítő nyugdíj pillér tagok 1999-ben (Forrás: Emmerson és Johnson 2001)
Az állami második pillér az 1975-ös bevezetése óta, az munkavállalóknak lehetőségük volt arra, hogy ebből a programból kiszerződjenek foglalkoztatói vagy magán nyugdíjrendszerbe. Kimaradásukkal feladják egy jövőbeli nyugdíjigényüket a SERPS vagy S2P alapján a Nemzeti Nyugdíjbiztosítási Hozzájárulás (National Insurance Contribution, röviden NIC) néven az állami nyugdíjrendszerbe fizetet járulékból kapott kedvezményért cserébe. Habár az NIC kedvezményt kötelezően a foglalkoztatói vagy magán nyugdíjrendszerekben alternatív nyugdíjalap létrehozására kell fordítani. A kiegészítő állami pillér különböző típusainak relatív részesedését 1999-ben és az egyes programban részt vevő nyugdíjasok számát a 9.2 ábra mutatja. Foglalkoztatói nyugdíjrendszert a munkáltató biztosítja a munkavállalójának és jellegzetesen minden dolgozót magában foglal egy cégen belül vagy iparban (lásd Balke 2003): egy munkavállaló számára a felhalmozás, aki az állami rendszerből kiszerződik egy foglalkoztatói rendszerbe, a munkáltató által fizetett járulék alapján történik, a munkabér költségén és/vagy a munkavállaló saját keresetéből fizetett közvetlen járulékokon felül. Négy kiszerződési terv létezik: COSRS – keresethez kapcsolódó kiszerződési terv; COMPS – járulék meghatározott
34
kiszerződési terv; COMBS – kiszerződött vegyes biztosítású terv; és COHS – hibrid kiszerződő rendszer. Az első foglalkoztatói alap egy járadék-meghatározott (DB) terv, ami a kereset százalékos arányának megfelelő nyugdíjat ígér, és a rendszerben belül eltöltött évek számán alapszik. Itt a munkaadók felelősek a rendszer költségeinek fedezéséért, továbbá annak érdekében, hogy a kiszerződő programként definiálható legyen a COSRS nyugdíjazáskor egy minimális nyugdíjat kell biztosítson. A második alap egy keresetmeghatározott járulék (DC) rendszer. Az egyének hozzájárulásaikkal új befektetési alapot hoznak létre, amiket a nyugdíjba lépéskor a nyugdíjhoz csatolnak. A nyugdíjjáradék szintjét a szerződésben nem határozzák meg, ezért a munkaadók nem felelősek a tervek költségeinek biztosításáért, a nyugdíjba vonuláskor alapok piaci értékéből adódó bizonytalanság a munkavállalót terheli. A kiszerződés lehetőségének biztosítása érdekében az egyetlen követelmény a COMPS-szal szemben, hogy járulékként a kiszerződés okán kapott engedménynek megfelelő összeget kell befizetni. A másik két rendszer, a COMBS és a COHS vegyes rendszerek. Az 1986-os Társadalombiztosítási Törvény alapján, a munkavállalóknak lehetőségük van arra, hogy magán nyugdíjrendszerbe szerződjenek át, az NIC engedményeiket ezekbe az alapokba fizessék be, és néhány esetben maguk a munkáltatók foglalkoztatói nyugdíj helyett felajánlhatják hozzájárulásukat a magán nyugdíjrendszerbe. Az Inland Revenue, a Brit Adóhatóság által engedélyezett nyugdíjrendszerekhez történő hozzájárulások adómentesek és az alapban történő bármely felhalmozás, amely a befektetésekből ered személyi jövedelemadó mentes. A nyugdíjkorhatár elérésekor és az alap felhatalmazása után a részesedés egy összegű adómentes keresetnek tekinthető (az alap értékének 25%-át meg nem haladó értékig) a fennmaradó összeg pedig évjáradék vásárlására költhető. 9.2 Az Egyesült Királyság népességének elöregedése Az Egyesült Királyságban az elöregedés jelensége csak szűkebb területekre korlátozódik, mint a legtöbb Európai országban, és ezért állami nyugdíjkiadásokra gyakorolt hatása kevésbé jelentős. A különbség a termékenységi arányszámokban bekövetkezett drámai csökkenés, és a születéskor várható élettartam növekedése hatására alakult ki. A különbség kialakításában ugyancsak szerepet játszottak a különböző nagyságú migrációs hullámok is. Az Egyesült Királyságban a termékenységi arányszám – azaz a 18 és 45 év között egy nőre jutó gyermekek száma – 2,7-ről a hatvanas években, az ún. baby boom idején a nyolcvanas és a kilencvenes évekre 1,8-ra csökkent. Ezzel szemben a várható élettartam növekedett,
35
alacsonyabb mértékkel ugyan, mint más OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tagállamában, mivel a születéskor várható élettartam a nők esetében 1960-as 73,7ről 2000-re 80 évre nőtt (férfiak tekintetében 67,9-ről 75,2-re változott). Az Európai Bizottság az elkövetkezett 50 évre vonatkozó előrejelzése további mérsékelt elöregedést jósol, mivel az időskori halálozás tovább csökkenhet, míg a termékenységi arányszám várhatóan állandó marad, azaz egy nőre megközelítőleg 1,8 gyermek jut. 2050-re a várható népességi profil koronként megoszlását és az aktuális profilt a 2000 évre vonatkozóan a 9.3 ábra mutatja. Az öregedési folyamat hatásai világosan felismerhetőek. 2000-ben a népesség legnagyobb generációját a harmincas éveikben járó egyének alkották - a „baby boom” időszakának utolsó tagjai, és egy nyilvánvaló hanyatlás figyelhető meg időskorú népesség arányában. 2050-ben ezzel szemben a népesség egyenletesebben oszlik el a különböző korcsoportok között, az ötvenes éveikben lévő egyének alkotják a legjelentősebb számú generációt.
Népesség aránya
16,0% 14,0% 12,0% 10,0% 8,0% 6,0% 4,0% 2,0% 0,0% 0-9 10-19 20-29 30-39 40-49 50-59
60-69
70-79
80-89
Életkor 2000
2050
90 és idősebb
9.3 ábra Egyesült
Királyság
népességének
elöregedése:
Népesség
korcsoportonként
2000-ben
és
2050-ben
(Forrás:Eurostat)
Az elöregedés ezért a jelenlegi állami nyugdíjrendszer finanszírozására is hatással lesz, az aktív népességet alkotó egyének számának csökkenése és az idősebb emberek számának egyidejű emelkedése miatt. 2050-ben alig két dolgozó fő jut majd egy idős emberre, míg 2000-ben négy dolgozó jutott egy főre. A népesség elöregedése miatt politikai képviseletben bekövetkezett változás országonkénti eloszlását a szavazók átlag életkora szerint a 2.2 ábra mutatja. 2050-ben az ötvenes éveikben járó egyének várhatóan legnagyobb generációt fogják alkotni és a szavazók átlag életkora 53
36
évre emelkedik a 2000-es 45 évről. 3. és a 4. fejezetben ismertetett elmélet szerint, ezek az egyének felhasználják politikai erejüket, hogy a nyugdíjkérdésben a szerzett jogaikat megvédjék. 9.3 A jövő kihívásai A legtöbb európai országgal ellentétben, az Egyesült Királyság állami nyugdíjrendszerének jövőbeli pénzügyi fenntarthatósága nem tűnik borúsnak. A lassú ütemű népesség elöregedés mindössze a GDP 1,7%-val növeli a nyugdíj kiadásokat, ahogy azt a 2.3 táblázat mutatja. Habár, ha a 2002-es Blair reform hatásait és a munkavállalók számában bekövetkezett előre megjósolt növekedését figyelembe vesszük, a jövőbeli nyugdíj kiadások valójában csökkenhetnek is. Számos tanulmány szerint a brit társadalombiztosítási rendszer legnagyobb jövőbeli kihívása valójában a megfelelő összegű nyugdíj biztosítása minden nyugdíjas korú személy számára (pl: lásd
PPI 2003 és EC 2003). Az ezredfordulón a brit rendszer a magán és állami
nyugdíjbiztosítás elegyét mutatta, ami az alany jövedelmének arányában változott, ahogy azt a 9.2-es táblázat is mutatja. Alacsony keresettel rendelkező nyugdíjasok – a nyugdíjbevételük a legalacsonyabb ötödében található – a bevételeinek több mint 70%-át állami nyugdíjból kapják, további 10%-ot rászorultság vizsgálaton alapuló programokból. Magas keresettel rendelkező nyugdíjasok - a magas ötödbe tartozók - bevételeik kevesebb, mint 25%-át kapják állami nyugdíjból és majdnem 40%-t magán nyugdíjrendszerekből és több mint 20%-ot jövedelmekből vagy tőke bevételekből. Az állami szférának legfőképpen tehát az alacsony jövedelmű egyének igényeit kell megcéloznia, mivel magas jövedelmű személyek nyugdíjbevételei inkább a magán rendszerektől függnek. 9.2 táblázat Nyugdíj kereset 1996-ban összetétel és kereset ötöd alapján Ötödök 1
2
3
4
5
74,1%
59,9%
50,1%
38,8%
23,4%
9,4%
13,5%
19,9%
11,3%
5,5%
6,4%
8,3%
8,9%
12,3%
9,6%
Magán nyugdíj
8,0%
13,4%
15,1%
26,6%
38,1%
Befektetésből származó kereset Kereset
3,8%
3,6%
3,7%
6,7%
13,2%
1,0%
1,4%
2,3%
4,3%
10,2%
Állami nyugdíj Rászorultság nyújtott ellátás Egyéb ellátás
alapján
Forrás: Emmerson és Johnson (2001).
37
Megjegyzés: Egyéb ellátás közé tartozik a nem rászorultság alapján biztosított ellátás, így rokkantsági vagy cselekvőképtelenségi támogatás is.
Az alacsony keresettel rendelkező nyugdíjasok nyugdíjjáradékának szintje a jövőben valószínűleg az állami nyugdíjrendszer fejlődésén alapszik. Emmerson és Johnson (2001) szerint, az egyedül álló alacsony keresettel rendelkező egyén keresetpótló helyettesítési rátája, akinek a munkabér bevétele az átlag bevételek 50%-val egyezik meg, 1998-ban 62,5%-ról– amikor az egyén a BSP és SERPS juttatásokban részesült – 2045-re 37,6%-ra esett vissza– amikor kizárólag csak BSP és S2P jövedelmekkel rendelkezik - vagy 35,8%-ra abban az esetben, ha ekkor a BSP és a SERPS-t még nem törölték el. Ezek a megdöbbentő adatok azt mutatják, hogy egy még inkább újraelosztó rendszer (S2P) bevezetésének ellenére az állami nyugdíj bevételek biztosítása nem lesz képes arra, hogy az alacsony keresettel rendelkezett időseket támogassa. Továbbá, mivel a nyugdíjakat inkább igazítják az inflációhoz, mint a gazdaság átlagos növekedéséhez, az idősek relatív vásárlóereje idővel még inkább csökken. Az Emmerson és Johnson (2001) számításai alapján jósolt elszegényedés növekedése a brit állami nyugdíjrendszer jövőbeli politikai fenntarthatóságát befolyásolhatja, mivel az alacsony jövedelmű középkorúak és idős egyének szándéka, hogy egy nagyobb rendszernek nyújtsanak erősebb támogatást a rendszer bőkezűségének növelése érdekében. A következő rész az állami rendszerről ad részletesebb leírást és a 9.3.2 fejezet pedig a rendszer jövőbeli politikai fenntarthatóságát mutatja be. 9.3.1 A Brit rendszer közelebbről 2002-ig a brit nyugdíjrendszer két programból állt: BSP-ből és a SERPS-ből. Egy q végzettségi
szinttel
(vagy
keresettel)
rendelkező
egyén
számára,
az
Állami
Alapnyugdíjrendszer általány nyugdíjat biztosít, ami az Nq járulékfizetés éveinek számától, és wt viszonyítási keresettől függ, minden nyugdíjasnak a Legalacsonyabb Kereseti Szintnek (LEL) megfelelően: (9.1) SERPS nyugdíj kiszámítása ehelyett egy q végzettséggel rendelkező, t időpontban, Jq életkorban nyugdíjba vonuló egyén számára a teljes szolgálati időre vonatkoztató az alany átlagkeresetének megfelelő részarányok alapján történt a járulékfizetés éveinek száma illetve az α átváltási együttes tényező alapján. A koefficiens 25%-nak felel meg. Részarányok az
38
egyén Legmagasabb Kereseti Szintje (UEL) és a Legalacsonyabb Kereseti Szintje közötti különbség (LEL). (9.2)
együtt ahol wi,q
t-Jq+i
(9.3)
az adott t - Jq + i időben q-típusú i időben született egyén által megkeresett
jövedelmet jelenti, wu t-Jq+i a Legmagasabb Kereseti Szint (UEL) és sq szimbolizálja a q iskolai végzettséggel rendelkező egyén szolgálati idejének kezdeti szakaszát. Az alkalmazottak kiszerződhetnek a SERPS-ből, ebben esetben nem részesülnek juttatásokban, hanem a befizetett járulékaikra (és a munkaadó által fizetett járulékokra) engedményeket kapnak. 1980 óta a mind BSP-t és a SERPS-t az inflációhoz igazították. A 2002-es a Blair reformoknak köszönhetően az újonnan nyugdíjba vonult egyének esetében a SERPS juttatások helyét részben általány díjas Állami Kiegészítő nyugdíj (S2P) vehette át. S2P alapján q iskolai végzettséggel, t időben Jq életkorban nyugdíjba vonuló egyén, olyan nyugdíjjárulékot kap, amit még mindig az egyén keresete alapján számolnak ki, azaz az Legalacsonyabb (LEL) illetve a Legmagasabb Kereset Szint (UEL) közötti keresettel:
(9.4) wi,q
t-Jq+i
–vel, ahogy azt a (9.3) egyenlet is mutatja és ahol az γ átváltási koefficienst a
következőképpen határozták meg:
(9.5) A (9.5) képletben, a LET és UET a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmi határértéket jelentik. S2P-t járadékokat az inflációhoz igazítják. Továbbá munkavállalók kérhetik az S2Pből történő kiszerződés lehetőségét – ezért lemondanak bármely S2P juttatásról, azonban a Társadalombiztosítási járulékfizetésük tekintetében engedményeket kapnak.
39
A munkavállalók és a munkaadók keresetek egy részével hozzájárulnak a társadalmi nyugdíjrendszerhez. Ez a hozzájárulás a munkavállalók jövedelme és a kiszerződés lehetőségének biztosítása alapján változhat, mint ahogy azt a 9.1.1 pontban taglaltuk. A teljes járulékfizetés így minden időszakban a munkavállalók és munkaadók τWt és τEt társadalombiztosítási járulékfizetési arányától valamint ψWt és ψWt kedvezménytől, ami a kiszerződési lehetőség igénybevétele esetén jár, φj,q
t
munkavállalóik azon részétől, akik a
kiszerződési opciót nem veszik igénybe Jq nyugdíjkortól függ. Egy adott t időben fizetett teljes járulékokat a következő képlet adja meg Tt(τWt, τEt, ψWt, ψWt Jqt)
(9.6)
ahol µ j,q t és wj,q t a j korú egyének arányát jelenti q ε[1,Q] iskolai végzettséggel és az aktuális keresetükkel. A wj,q
t
munkavállalói járulék munkabér keresetét a következőképpen
határozzuk meg: (9.7) wt –vel, ami az elsődleges határértéknek (PT)-nek és a
UEL-nek felel meg (lásd 9.1.1
fejezetet). Egy kiegyensúlyozott költségvetésű állami nyugdíjbiztosítási rendszerben, a nyugdíjjuttatások (BSP és SERPS vagy S2P) teljes összege, amik a nyugdíjasok számára kerülnek átutalásra, megegyeznek a jelenleg is munkában álló munkavállalók által befizetett összesített járulékokkal: (9.8)
40
ahol Pj,q
B,t,
a BSP, Pj,q
S,t,
a SERPS és Pj,q
P,t,
S2P juttatásokra vonatkozik t időben j korú
egyénnek q iskolai végzettséggel; G a maximális elérhető életkor, ami a fenti modellben 95 év. A következő rendszer politikai fenntarthatóságát modellező rész az egyensúlyi járulék mértékére koncentrál, ami a (9.8) egyenletnek felel meg. Ez az egyensúlyi járulék határozza meg a rendszerbe fizetett Tt(τWt, τEt, ψWt, ψWt Jqt) járulékok teljes összegét és ugyancsak rögzíti a nyugdíj teljes összegét. Az erőforrások megosztása a különböző korú és keresetű (vagy iskolai végzettségű) nyugdíjasok között történik, ez azonban a rendszer struktúrájától függ (pl. BSP, SERPS vagy S2P összetételtől). Ugyancsak a rendszer szerkezetétől függ, hogy a szolgálati évek számában, egy életen át kapott kereseti profilban illetve nyugdíjba vonulás időpontjában különböző egyének melyik társadalombiztosítási rendszert részesítik előnyben. A Brit társadalombiztosító rendszert jellemző újraelosztó tulajdonság, és az egyén politikai döntéseire gyakorolt hatásának elemzése során azt a J nemzetgazdasági rendszert vesszük figyelembe, amit olyan felnőttek alkotnak, akik mind korban, mind tanulmányi háttérben és jövedelmi szintben különböznek egymástól. Feltételezzük, hogy a várható élettartam 18 évtől 95 évig terjed, miközben kor-specifikus halálozási arányszámokkal kell számolnunk. Az egyének iskolai végzettsége, szolgálati ideje, jövedelme és a túlélés valószínűsége korcsoportonként különbözik. Egy adott korcsoportban az egyének lehetnek alacsony vagy magas képzettségűek. Az előző csoportba tartozó egyének szakközépiskolai tanulmányokat folytattak és az Európai Bizottság Háztartáspanel 4 (European Commission Household Panel ECHP) vizsgálata (1993-96) alapján a brit népesség 59,4%-t teszik ki. A magasan képzettek felsőfokú végzettséggel rendelkeznek és a maradék 40,6%-ot teszik ki. Tanulmányi hátterük alapján, az egyének életkor szerint különböznek szolgálati éveik számában és jövedelmi profilúkban. Az ECHP 1996-os adatai alapján a magas végzettséggel rendelkező egyének 22 évesen kezdenek el dolgozni és 63 évesen mennek nyugdíjba, miközben növekvő jövedelmi profillal rendelkeznek, ahogy azt a 9.4-es ábra is mutatja. Az alacsony végzettséggel rendelkező egyének korábban lépnek be a munkaerőpiacra, már 18 évesen, és mégis 63 évesen hagyják el azt és alacsonyabb keresettel rendelkeznek (lásd 9.4 ábra). 9.3.2 Politikai kényszer Az ezredfordulón az Egyesült Királyság társadalombiztosítás kiadásai alacsonyabbak voltak, mint a legtöbb Európai országban, ezzel szemben viszont a rendszer egy komplexebb
41
szerkezettel rendelkezett. 2001-ben, az egyensúlyi társadalombiztosítási adókulcs – azaz a járulékkulcs, ami a teljes nyugdíjbiztosítást teszi a teljes befizetett járulékokkal egyenlővé 17.1 %. Az egyensúlyi járulék a befizetett járulékösszegekre vonatkozik, amit a munkavállaló és a munkaadó fizetett be a Második Küszöb (ST) és a Felső Jövedelmi Szint (UEL) közötti kereset alapján azon dolgozók számára, akik nem szerződnek ki a rendszerből. Az egyensúlyi járulék, amit a munkaadó fizet az UEL felett kereset arányában becslések szerint 9.4%-nak felel meg. Azok számára, akik kiszerződnek, ez a járulékkulcs 13.5% ST és UEL közötti kereset alapján illetve 7.1%-os UEL feletti kereset esetén. Érdekesség, hogy ez az egyensúlyi járulékkulcs alacsonyabb, mint az Nemzeti Kereseti Hozzájárulás, ami egyéb társadalmi kiadásokat is finanszíroz, nemcsak a nyugdíjjáradékokat. Alacsony iskolai végzettség Magas iskolai végzettség 1,6
Normalizált kereset
1,4
1,2
1
0,8
0,6 10
20
30
40
50
60
70
Életkorcsoport
9.4 ábra Kereseti profil koronkénti megoszlása
Az Európai közösség és az OECD hivatalos 2050-re vonatkozó előrejelzése szerint az elöregedési folyamat a brit demográfiai szerkezetben és így a nyugdíjkiadások szintjében (lásd 2.3 táblázat) várhatóan nem fog jelentős változásokat előidézni. Mégis ez a mérsékelt demográfiai változás és a SERPS helyettesítése S2P-vel jelentősen befolyásolhatja az állami nyugdíjrendszer politikai fenntarthatóságát. A brit demográfiai piramisban (lásd 9.3 táblázatot) bekövetkezett változások kismértékben csökkentik a társadalombiztosítási rendszer
42
hosszú-távú jövedelmezőségét, miközben a kulcsfontosságú szavazók politikai hovatartozását megváltoztatja, mivel a várható életkor 2050-re elérheti az 53 évet. A kereset függő rendszer (SERPS)
részben
átalánydíjas
S2P
rendszerré
történő
átalakítása
növeli
a
társadalombiztosítási rendszer támogatottságát az alacsony iskolai végzettségű egyének körében, ezzel szemben növeli a magas iskolai végzettséggel rendelkező egyének ellenszenvét.
9.3 táblázat Modellezési eredmények Rendszer
Tényleges nyugdíjkorhatár 63
Állami nyugdíjjárulék kulcs 17,1%
Helyettesítési arányszám (alacsony) 66,7%
Helyettesítési arányszám (magas) 48,5%
2000
BSP és SERPS
2050
BSP és SERPS
63
39,0%
75,3%
54,5%
2050
BSP és SERPS
64
36,5%
78,1%
58,0%
2050
BSP és SERPS
65
34,3%
81,4%
62,2%
2050
BSP és S2P
63
43,0%
85,4%
55,0%
2050
BSP és S2P
64
40,0%
88,2%
58,5%
2050
BSP és S2P
65
37,6%
92,0%
62,7%
Forrás: Galasso és Profeta (2004). Megjegyzés: Az első sor a 2000-es helyzetet mutatja; 2-4 sorok társadalombiztosítási járulékkulcs modellt mutatja adja meg a 2050-es gazdasági, demográfiai és politikai helyzetben, BSP és SERPS rendszerrel (azaz mintha a 2003-as reformra nem került volna sor) különböző nyugdíjkorhatárokkal. Minden további sor egy 2050-es képet mutat BSP és S2P rendszerekkel. Járulékkulcs az az összeg, amit a munkaadó illetve a munkavállaló fizet a Második Küszöb (Second threshold-ST) és a Legmagasabb Kereseti szint (Upper earnings level - UEL) közötti kereset után. A kereset egy olyan egyéné, aki úgy döntött, hogy nem szerződik ki a rendszerből: a helyettesítési arányszám az alacsony illetve magas iskolai végzettséggel rendelkező nyugdíjasokra vonatkozik.
A 9.3 sz. táblázat a modellek eredményeit mutatja, ami a népesség elöregedésének folyamatát és a 2002-es Blair reformok a társadalombiztosítási rendszer politikai fenntarthatóságára gyakorolt hatásait értékeli a 2050 évre vonatkozóan. Ebben az elméleti helyzetben számos fontos kérdést lehet feltenni: Milyen járulékkulcs fog 2050-ben dominálni egy még méltányosabb újraelosztó rendszer (S2P) bevezetésével? Hogyan függ a járulékkulcs a tényleges nyugdíjkorhatártól? Milyen lenne a társadalmi nyugdíjrendszer a 2002-es reform hiányában? 9.3 táblázat első sora az Egyesült Királyság társadalmi nyugdíjrendszerét írja le az ezredfordulón, amit a BSP és a SERPS rendszerek alkotnak. Az egyensúlyi járulékkulcs 17.1 %-nak felelt meg és a helyettesítési arány majdnem 67%-os az alacsony iskolai végzettséggel
43
rendelkező egyének számára, de kevesebb, mint 50%-os a magas iskolai végzettséggel rendelkező egyének esetén, ezzel is jellemezve a társadalmi nyugdíjrendszer újraelosztó jellegét. Az a feltételezett eset, amikor is a 2002-es Blair reformra nem került sor és így 2050-ben a brit társadalmi rendszer még mindig a BSP és a SERPS-ből áll, a 9.3 táblázat 2-4 sorában kerül bemutatásra. Ebben az esetben a politikai gazdasági modell azt mutatja, hogy a 2000-s nyugdíj korhatárral (63 év) számolva az egyensúlyi járulékkulcs 39%-ra, amíg a helyettesítési ráta 75%-ra emelkedik az alacsony képzettségű illetve 55%-ra emelkedik a magas iskolai végzettséggel rendelkező egyének esetén. A nyugdíjkorhatár 65 évre történő emelése 34,3%ra csökkentené a hozzájárulási arányt, míg a helyettesítési arányok növekednének, a nyugdíjasok számának csökkenése és a munkavállalók arányának egyidejű növekedése miatt. A táblázat utolsó 3 sorában látható a Blair 2002-es reformjának hatása, amikor is a SERPS-t részben átalánydíjas S2P-vel helyettesítette a társadalmi nyugdíjrendszer hosszú távú politikai fenntarthatósága tekintetében. Ezen modellek szerint, társadalombiztosítási kiadások még tovább emelkednek. 63 év nyugdíjkorhatárral, az egyensúlyi járulékkulcs 43%-ra emelkedik – ez 4% ponttal magasabb, mint a BSP és SERPS alatt lévő egyensúlyi arány. Az állami nyugdíjkiadások további emelkedésének oka az S2P rendszer újraelosztó jellegében keresendő, szemben a SERPS-rel, ami magában foglal alacsony iskolai végzettséggel rendelkező egyéneket, hogy a nagyobb rendszert fenntartsák. mindez 9.3 táblázatból világosan kitűnik alacsony és magas iskolai végzettségű egyének helyettesítési arányai közötti különbség, ami a BSP-S2P állami rendszer alapján csak tágul. Továbbá ahogyan azt a 9.5 ábrában lévő adatok is mutatják, az alacsony jövedelmű szavazók által előnyben részesített járulékkulcs - 2050 éves gazdasági és demográfiai forgatókönyv szerint számolva - mindig magasabb a BSP-S2P rendszer alapján, mint a BSP-SERPS szerint. Az előző esetben, a nyugdíj korhatár 65 évre való kitolása csökkenti az állami nyugdíjkiadásokat és a járulékfizetés 37.6%-ra csökkenne. Ez a modell egy a társadalmi szabályoktól eltérő jövőbeli hipotetikus szituációt fest le a brit nyugdíjrendszer esetében. A lassú népesség elidősödésének ellenére a jelentős újraelosztó elem megléte a rendszer tervezése során olyan jelentős politikai igényhez – és így egy nagyobb
rendszerhez
-
vezet,
amely
jelentősebb
nyugdíjkiadásokat
követel.
A
nyugdíjrendszer nagylelkűségének növekedése csökkenti az időskori elszegényedéssel kapcsolatos aggályokat, és a járulékkulcs jelentős növekedésének árán csökkenti a rendszer pénzügyi terhét is.
44
Habár a gazdasági szcenárió, amit ebben a modellben leírtunk nem számol azzal a várható változással, ami a népesség iskolai végzettségének összetételében bekövetkezhet 2000 és 2050 között. Az oktatási szerkezet valószínű módosítása az Egyesült Királyság állami nyugdíjrendszerének politikai fenntarthatósága esetén különösen jelentős, a kereset (vagy tanulmányi) csoport nyugdíjrendszerének újraelosztó jellege miatt. A 9.4 táblázat a BSP-S2P állami nyugdíjrendszerrel a 2050. év demográfiai és gazdasági helyzetben véghezvitt modellezés eredményei mutatja két különböző összetételű tanulmányi csoport alapján. Az 1996-os ECHP 26 és 35 év közötti korcsoport tanulmányi összetételére vonatkozó adatok szerint, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező egyének a teljes lakosságnak 39.5%-t teszik ki (2000-s év 59.4%-ához képest) és a maradék 60.5% a magas iskolai végzettségű. Nem meglepő tehát, hogy az alacsony iskolai végzettségű egyének kisebb százaléka csökkenti a társadalombiztosítás támogatását visszaáramlását, ami az újraelosztó rendszer jellegéből
Társadalombiztosítási járulékkulcs
fakad, és ezért az egyensúlyi járulékkulcs 34% alá esik 65 éves nyugdíjkorhatár esetén.
60 50
BSP és SERPS BSP és S2P
40 30 20 10 0 44
46
48
50
52
54
Életkor 9.5 ábra Alacsony iskolai végzettséggel rendelkező egyének által előnyben részesített járulékkulcsok. 9.4 táblázat 2050-s szimulációs eredmények várható iskolai végzettségű csoportokkal
Rendszer
Tényleges nyugdíjkorhatár 63
Állami nyugdíjjárulék kulcs 37,4%
Helyettesítési arányszám (alacsony) 86,5%
Helyettesítési arányszám (magas) 55,7%
2050
BSP és S2P
2050
BSP és S2P
64
35,5%
90,0%
59,7%
2050
BSP és S2P
65
33,8%
94,2%
64,2%
45
Megjegyzés: Minden sor a társadalombiztosítási járulékkulcsra vonatkozó szimulációt adja meg a 2050-es gazdasági, demográfiai és politikai helyzetben BSP és S2P helyzetében különböző nyugdíjkorhatárok esetén. Járulékkulcs az az összeg, amit a munkaadó illetve a munkavállaló fizet a második küszöbszint (Second threshold-ST) és a Legmagasabb Kereseti szint (Upper earnings level - UEL) közötti kereset után. A kereset egy olyan egyéné, aki úgy döntött, hogy nem szerződik ki a rendszerből: a helyettesítési arányszámok az alacsony illetve magas iskolai végzettséggel rendelkező nyugdíjasokra vonatkozik.
46
4.3 Szószedet A lenti szószedet az eredeti angol nyelvű szövegben előforduló, a társadalombiztosítás témakörébe tartozó szavak, kifejezések magyar megfelelőjét sorolja fel a teljesség igénye nélkül. accrual
növekmény, elhatárolás
accumumation
felhalmozás, felhalmozódás
affiliate
leányvállalat
aggregate
összesített
aging
elöregedés
annuity
életjáradék
attainment
teljesítmény
attenuate
gyengít
benefit
ellátás, segély, támogatás
buildup
felhalmozódás, felhalmozás
cohort
csoport
commitment
elkötelezettség vmi iránt
compensation fund
kompenzációs alap
compute
kiszámít
contemporaneous
egyidejű
contribute to
hozzájárul
contribution to
járulék, hozzájárulás
contribution based
járulékalapú
contribution rate
járulékkulcs
conversion coefficient
átváltási együttes tényező
47
detour
elterel
disability pension
rokkantsági nyugdíj
dismay
megdöbbent
earning-related contribution
keresett-függő hozzájárulás
eligible for
jogosult vmire
enrol
felvesz
envisage
mérlegel, számol (veszéllyel)
equilibrium
egyensúly
expenditure
kiadás, költség, ráfordítás
fertility rate
termékenységi arányszám
flat
egységes, átalány
funding
tőke
inadequacy
hiányosság, alkalmatlanság
indexation
értékkövetés, inflációkövetés
insolvency
fizetésképtelenség
intervention
beavatkozás
life expenctancy
várható élettartam
lifetime earning
életkereset
longevitiy
hosszú élettartam
mismanagement
rossz gazdálkodás
to mitigate
enyhít, csökken
mortality rate
halandósági arányszám
National Insurance Contribution
Társadalombiztosítási hozzájárulás
non-contributory benefit
nem járulékalapú ellátások
non-contributory pesnion scheme
munkaadó által fizetett nyugdíjjárulék-fizetési rendszer 48
Non-earning related
Kereset-független
old age income
öregségi nyugdíj
opt out
kimaradás, jog a kimaradáshoz
parsimoniousness
takarékosság
pension
nyugdíj
Pension plan/scheme
Nyugdíjbiztosítási rendszer
pervasive
széles körben elterjedt
plausible
valószínűnek túnő
poverty
szegénység, nyomor
provision
ellátás, biztosítás
public pension system
állami nyugdíjrendszer
public earning-related pillar
állami keresett-függő pillér
redistribution
újraelosztás
repercussion
következmény
retiree
nyugdíjas
retrench
csökkent, korlátoz
sizable
terjedelmes
social insurance
társadalombiztosítás
statutory
törvény által szabályozott
survival pension
hátramaradott élettársi nyugdíj
sustainability
fenntarthatóság
tax relief
adókedvezmény
tertiary
harmadlagos
think-tank
agytröszt
transition period
átmeneti időszak
49
trustee
meghatalmazott
underwriting
új kibocsátás átvételét garantálja
welfare state
jóléti állam
50
4.4 Tények és érdekességek a fordított szövegben
Az alábbiakban a fordításban szereplő legfontosabb kifejezésekhez szeretnék megértést segítő, kiegészítő információt adni.
Basic State Pension
Állami Alapnyugdíj A teljes összegű állami alapnyugdíj azoknak jár, akik munkával töltött éveik (16–60 ill. 65 éves életkoruk között) legalább 90%-a alatt az előírt szintű biztosítási járulékot megfizették. E jogosultsághoz szükséges szolgálati idő férfiaknál 44, nőknél 39 év, ami azonban gyermek, idős, vagy rokkant hozzátartozó gondozása esetén kevesebb lehet. Az állami alapnyugdíj átalánydíjas ellátás, melynek összege annak függvénye, hogy hány éven keresztül történt járulékfizetés. Maximális mértéke heti 44, illetve 39 járulékfizetéssel fedett év után 75,50 font, minimuma pedig 11-12 év után ennek 25%-a.
Beveridge Report
Beveridge Jelentés William Beveridge közgazdászról kapta a nevét, aki a Társadalombiztosítás és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokkal foglalkozó bizottság elnöke volt. 1942-ben nyilvánosságra hozott jelentése, amelyben javaslatot tett a kormányzatnak az öt ’Óriás Rossz’ - Szükség, Betegség, Tudatlanság, Nyomor és Tétlenség - legyőzésére, lett a jóléti állam kialakításának kiindulópontja. Az állampolgárok között népszerű jelentés a háború utáni jóléti állami reformok alapját képezte. Magába foglalta a társadalombiztosítás kibővítését és a nemzeti egészségügyi szolgáltatás létrehozását.
Contract-out
Az idősekről való gondoskodásra fordított állami szolgáltatások Nagy-Britanniában igen alacsony színvonalúak. Ebből következően különösen a közepes és magas jövedelemmel rendelkező biztosítottak kiegészítő időskori biztosítása elengedhetetlen. Annak érdekében, hogy a helyzet megváltoztatására a megfelelő előfeltételeket megteremtsék, fennáll annak a lehetősége, hogy a SERPS, valamint az ezt követő S2P fizetése helyett az összeget idősekről gondoskodó üzemi vagy privát szervezetekbe fizessék, és ennek ellentételezéseként egy társadalombiztosítási engedményt vegyenek igénybe. Ennek a lehetőségnek az igénybevételét contract-out-ként azaz kiszerződésként jelölik.
Contracted-out mixed benefit shceme
Foglalkoztatói nyugdíjrendszer, aminek van egy külön keresetfüggő illetve járulékhoz kötött része.
51
Contracted-out money purchase scheme
Az állami kiegészítő nyugdíjrendszerből kiszerződött munkavállalók csatlakozhatnak a kiszerződött járulékhoz kötött nyugdíjrendszerhez. Az 1993-as Nyugdíjrendszerekre vonatkozó törvény határozza meg azokat a feltételeket, amik teljesítése szükséges ahhoz, hogy egy rendszer COMP rendszerként működhessen. Meghatározza például a munkaadó által befizetendő minimális összeget, ami a megfelelő állami nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kedvezmény összegének felel meg.
Contracted-out salaryrelated scheme
Az állami kiegészítő nyugdíjrendszerből kiszerződött munkavállalók csatlakozhatnak a kiszerződött jövedelemhez kötött nyugdíjrendszerhez. Az 1993-as Nyugdíjrendszerekre vonatkozó törvény határozza meg azokat a feltételeket, amik teljesítése szükséges ahhoz, hogy egy rendszer COSR rendszerként működhessen. Minimális szintű juttatást kell biztosítania.
Eurobarometer
Eurobarométer Az Eurobarométer az Európai Unió tagállamaiban évente kétszer folytatott közvélemény-kutatás neve, melyet közvélemény-kutató cégek végeznek az Európai Bizottság nevében. Ezeket a kutatásokat 1973 óta rendszeresen végzik és teszik közzé.
European Commission Household Panel
Európai Közösség Háztartási Panel Vizsgálata Egy reprezentatív háztartási panel megkérdezésével történő éves longitudinális felvétel, melyet az 1994-2001 időszakban hajtottak végre. A felvétel longitudinális jellege lehetővé teszi ugyanazon háztartás és ugyanazon személyek nyomon követését az egymást követő években. Az adatok a felvételnek mind a nyolc hullámára vonatkozóan rendelkezésre álltak (1994-2001). A felvétel által érintett legfőbb témák: jövedelem és életkörülmények, foglalkoztatási helyzet, egészség, oktatás, demográfia és lakáshelyzet. Az Eurostat standardizált kérdőívén alapul, melyet a nemzeti statisztikai hivatalok a hazai viszonyoknak megfelelően adaptáltak.
Lower Earning Limit
Legalacsonyabb kereseti szint: A brit kormány által minden évben meghatározott összeg, ami az feljogosítja az állampolgárokat, arra, hogy bizonyos állami juttatásokért folyamodjanak. A 2009/2010 adóévben az alsó kereseti küszöb heti £95.
Means-tested benefits
Egy olyan ellenőrző vizsgálat, amely arra hivatott, hogy megállapítsa, hogy egy egyén vagy család jogosult-e állami segítségre. A támogatásra való jogosultság függ a kereset összegétől illetve a család vagy egyén megtakarításaitól. Az a minimális összeg, amit a brit munkáltatói nyugdíjrendszer biztosítani köteles azoknak a
Minimum pension guaranteed
52
munkavállalóknak, akik az állami keresett-függő rendszerből kiszerződtek 1978. április 6 és 1997. április 5 között. Az összeg megfelel annak az összegnek, amit a tagok abban az esetben kaptak volna, ha nem szerződnek ki az állami rendszerből. 1988. április 6-a után keletkezett minimális nyugdíjat a foglalkoztatói nyugdíjrendszereknek a kereskedelmi árindex alapján maximum 3%-kal kellett növelniük. Ez vezetett 1988 előtti és utáni Garantált minimum nyugdíjjáradékhoz. A rendszer komplexitását egy példával szeretném illusztrálni: Kovács Úr foglalkoztatói nyugdíjrendszer tagja volt 1980 és 1995 között és ez alapján havonta 500 fontos nyugdíjjáradékra jogosult. Mivel az állami keresett-függő rendszerből kiszerződött, a kormány szerint havonta 110 fontos minimális nyugdíjra jogostul beleértve 50 fontos 1988 utáni minimális nyugdíjat. A minimálisan garantált nyugdíjon kívül elemet többletnek nevezzük. A következőképpen tevődik össze a nyugdíj teljes összege: Többlet nyugdíj £390 1988 előtt GMP £60 1988 után GMP £50 1997 áprilisa után a garantált minimum nyugdíjat egy referencia rendszer váltotta fel. National Insurance Act, 1911
Nagy-Britanniában megszavazzák a „Társadalombiztosítási törvény”-t (National Insurance Act), mely a munkások, a munkáltatók és a köz által befizetett pénzekből egészségügyi és kompenzációs programokat szervezett. Az 1909-es rendkívül magas munkanélküli arány hatására, a törvény bevezette a világ első kötelező munkanélküli segélyét, mely már elegendőnek bizonyult a munkanélküliekről való gondoskodáshoz. Állami, kötelező jellegű volt és a munkáltatók és munkások adóiból fedezték.
Occupational Pension Regulatory Authority
Foglalkoztatói nyugdíjrendszereket szabályzó hatóságot az 1995-ös Nyugdíjbiztosítási törvény hozta létre és annak érdekében, hogy a munkavállalók foglalkozatói nyugdíjait védje egy sor jogi követelményt felügyel. Felügyeli a munkavállalókat is, aki a kifizetéseket munkavállalóik nevében intézi. Szükség esetén közbeavatkozhat illetve intézkedhet, amennyiben hanyagságot vagy gondatlanságot tapasztal, ami veszélyeztetheti a nyugdíjrendszert.
Occupational Plan Scheme
Foglalkoztató nyugdíjrendszer: munkaadó által a munkavállalók nyugdíjának biztosítása érdekében létrehozott rendszer, amely lehet járulék-meghatározott illetve járadék-
53
meghatározott illetve ennek ötvözete. Járulék meghatározott foglalkoztatói rendszer esetén a munkavállaló halál vagy nyugdíjba vonulás esetén meghatározott összeget kap, amely a munkavállaló keresete alapján határoznak meg. A munkavállalók hozzájárulásai a rendszer működtetésének fedezésére szolgálnak. Járadék-meghatározott rendszer esetén a munkavállaló által befizetett hozzájárulások határozzák meg a halál vagy nyugdíjazáskor kapott befektetésekkel megemelt juttatás összegét. A kapott összeget a munkavállaló életjáradék illetve egyéb nyugdíjjáradék vásárlására költheti. Pension Polidy Insitute
Független szervezet, az állami nyugdíjrendszerről illetve nyugellátás biztosításának feltételeiről készít politikailag független elemzéseket és megjegyzéseket.
Primary Threshold
Elsődleges küszöbszint, amit másképpen kereseti küszöbnek is nevezhetünk. A kormány által meghatározott összeg, amelynek elérése kötelezi a munkavállalót vagy bármely munkaadót, hogy társadalombiztosítási járulékot fizessen. A 2009/2010 adóévben ez a küszöb heti £110.
Secondary Threshold
Másodlagos küszöbszint ugyancsak a kormány által meghatározott összeg, ami után a munkavállaló járulékot köteles fizetni. A 2009/2010 adóévben ez a küszöb heti £110.
Stakeholder Pension
Ezt a nyugdíjrendszer 2001. április 6.-a után vezette be a brit kormány a hosszú távú nyugdíj megtakarításokat ösztönözze, különösen alacsony vagy közepes keresettel rendelkező nyugdíjasok között. Bizonyos jogilag meghatározott feltételeknek meg kell felelnie, például hozzájárulások befizetésének elindításának és leállításának rugalmasnak kell lennie, költségek felső határának megállapítása. 5 vagy több alkalmazottal rendelkező munkaadóknak lehetőséget kell biztosítaniuk alkalmazottainak, hogy ehhez a rendszerhez csatlakozzanak.
State Earning-related Pension Scheme
Az állami keresett-függő nyugdíjrendszer 1978. április 6 és 2002. április 5 között működött. A rendszer fő célkitűzése közé tartozott, hogy az állami alapnyugdíj mellett további nyugdíjat biztosítson tagjai számára. Amennyiben a nyugdíjba vonuláskor a nyugdíjas rendszerben eltöltött időtartama megfelel a minimális évek számának, a keresetének 25%-át kapja nyugdíjként. A teljes nyugdíj biztosítás érdekében a minimális igényelt évek száma függ az egyén korától, amikor a rendszert bevezették. Ezt gondoskodott arról, hogy az idősebb emberek is jelentős megtakarítást érjenek el nyugdíjba vonulás előtt. Ezzel szemben fiatalabb munkavállalóknak többet kellett
54
dolgozniuk, hogy ugyanakkora nyugdíjat kapjanak. 1988. április 6 után a 25% a keresetek 20% csökkentették. 2002. áprilisában SERPS-t felváltotta az állami kiegészítő nyugdíj. State Second Pension Scheme
Állami Kiegészítő Nyugdíjrendszer A Munkáspárt irányította kormány vezette be 2002. április 6án annak érdekében, hogy a munkavállalók számára kedvezőbb nyugdíjjuttatásokat biztosítson. Bevezetésével a rendszer legfőbb célja a már meglévő kiegészítő nyugdíjrendszer biztosításainak mértékének javítása az alacsony illetve közepes keresettel rendelkezők számára, illetve bizonyos pozíciókban lévő és hosszan tartó betegséggel rendelkező embereket, mozgáskorlátozottak belefoglalása a biztosítottak körébe.
Test of good character
Az Egyesült Királyság kormánya által 1908-ban elfogadott Aggkori nyugellátást biztosító törvény teremtette meg a modern jóléti állam alapjait, az 1906 és 1914 közötti liberális kormány szélesebb körű jóléti reformjainak egy részét képezi. A törvény 70 év fölötti személyek számára biztosított járulék független nyugdíjjáradékot. 1909. januárjában lépett életbe és heti 5 penny-t (7 penny-t házaspárok számára) fizetett annak a fél millió embernek, aki jogosult volt. Az éves keresetnek el kell érnie a 31.50 fontot és alá kellett vetnie magát egy úgynevezett jellem tesztnek, és kizárólag azok jogosultak, akik jó jellemzést kaptak. Nem részesültek juttatásban az örültek, börtönből szabadultak szabadulásuk után még 10 évig, ittasság vádjával elítéltek, illetve a rendszeres munkavégzés hiányával vádoltak.
Upper Earning limit (UEL)
Legfelső kereseti szint: A brit kormány által minden évben meghatározott összeg, ami segít a társadalombiztosítási járulék kiszámításában. A 2009/2010 adóévben az alsó kereseti küszöb heti £844. Az UEL és az elsődleges küszöbszint közötti kereset után a munkavállaló 11%-os TB járulékot, UEL feletti összeg esetén plusz 1%-ot köteles fizetni.
55
5. Fordítás magyarról angolra 5.1 Eredeti szöveg
ÚTMUTATÓ a hatósági statisztikai adatgyűjtés és -szolgáltatás rendjéről (Az Útmutató a 2006. évi adatszolgáltatásra és a 2007. évi adatgyűjtésre vonatkozik.) 1. Az adatgyűjtés célja, követelményei A Belügyminisztérium a hatósági statisztikai adatgyűjtést - az eljárási szabályok módosulása, a feladat- és hatáskörök, valamint a fórumrendszer megváltozása, az adatszolgáltatás- és feldolgozás szervezeti, személyi, technikai feltételeinek átmeneti hiánya miatt - 1990-től felfüggesztette. Időközben a jelzett problémák jórésze megoldódott. Ezért a hatósági statisztikai adatgyűjtés újraindítására - szűkített adattartalommal és egyszerűsített formában - az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program keretében, 1996. január 1-től kerül sor. Az adatgyűjtés megszervezése a Belügyminisztérium megszűnésével az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium feladata. 2. A statisztikai megfigyelés tárgya, tartalma A statisztikai adatgyűjtés az önkormányzatok teljes ügyiratforgalmára, első fokú eljárásban intézett - államigazgatási és önkormányzati - hatósági ügyeire terjed ki. A megfigyelés a következő adatkörökre irányul: - az iktatott ügyek száma, ágazati besorolása, - a hatósági határozatok száma a döntési hatáskörök gyakorlói szerint, - a hatósági határozatok jellege [önálló határozat, egyezség jóváhagyását tartalmazó határozat, hatósági szerződés, alap- illetve végrehajtási eljárásban hozott végzés] - az eljárás, ügyintézés időtartama, - a jogorvoslatok száma, eredménye ágazatonként, eljáró szervenként. A szabálysértési eljárás során hozott határozatok megfigyelése nem a hatósági, hanem - külön szabályozott rend szerint - a szabálysértési statisztikai rendszerben történik (A Belügyminisztérium megszűnésével a szabálysértési statisztikával kapcsolatos feladatok az
56
Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz tartoznak). [Az általános ügyiratforgalmi adatoknál (I. számú statisztikai tábla) azonban az iktatott szabálysértési ügyiratokat is regisztrálni kell.] Nem tartoznak
a
hatósági
statisztikai
megfigyelés
körébe
a
normatív
államigazgatási aktusok (rendeletek, határozatok), az intézményirányító- és a szerven belüli konkrét aktusok, illetve azon cselekmények, amelyekben az önkormányzat nem hatóságként, hanem polgári jogi, munkajogi jogalanyként szerepel a jogviszonyban. 3. Az adatszolgáltatók, az adatfelvétel és -szolgáltatás rendje A statisztikai rendszer adatszolgáltatói a települési önkormányzatok a megyei főjegyző (pl. – 2006. évben még – illetékügyek), a közigazgatási hivatal. Az adatszolgáltatás országos, éves gyakoriságú. Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése statisztikai táblákon történik. Az adatszolgáltatók az államigazgatási és a hatósági önkormányzati ügyekben, hatósági jogkörben - elsőfokú, jogorvoslati és végrehajtási eljárásaik során - hozott minden döntésükről (határozat, végzés, hatósági szerződés) külön-külön (egyedi ún. „A”) adatlapot töltenek ki. A tárgyéven kitöltött adatlapok adatait év végi zárással (II/1. és a II/2. számú) statisztikai táblán kell összegezni. Az adatszolgáltatóknak az iktatott irataikról nem kell egyedi adatlapokat kiállítani, viszont az év végi zárás után az iktatókönyvből vagy számítógépes iratkezelő rendszerből minden iktatott irat (beleértve a döntéseket is) tárgyévi összefoglaló adatairól elő kell előállítani az I. számú statisztikai táblát. (A statisztikai táblák mellékelve.) Az előbbiek szerint tehát az önkormányzatok: - az I. számú táblán ágazati bontásban rögzítik tárgyévi teljes ügyiratforgalmukat (a sorszámra, a gyűjtőív sorszámára, valamint alszámra iktatott irataik számát), - a II/1. számú táblán ágazati bontásban rögzítik az államigazgatási ügyekben hozott elsőfokú hatósági döntéseik és az azokkal kapcsolatos jogorvoslatok összefoglaló adatait, - a II/2. számú táblán ágazati bontásban rögzítik az elsőfokú önkormányzati ügyekben hozott elsőfokú hatósági döntéseik és az azokkal kapcsolatos jogorvoslatok összefoglaló adatait, Az egyedi adatlapok elkészítéséről, vagy azok kitöltendő rovatainak az előadói ívekbe, illetve a számítógépes iratkezelési programba építéséről az önkormányzatok gondoskodnak. A kitöltendő statisztikai táblák elektronikus formában az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium honlapján elérhetőek. 57
A körjegyzőségekhez tartozó települések önkormányzatai együttes statisztikai adatgyűjtést teljesítenek. Ezért a közös statisztikai táblákat a székhely település önkormányzatának nevén és KSH településkódján kell megküldeni a közigazgatási hivatalnak. Hatósági igazgatási társulás esetén a társulásban ellátott ügyek adatai a társulás székhely
településének
önkormányzata
statisztikai
tábláinak
megfelelő
rovataiban
szerepelnek. A hatósági igazgatási társulásban résztvevő nem székhely települések önkormányzatai statisztikai tábláinak megfelelő rovataiból ezek az adatok értelemszerűen kimaradnak. Az adatgyűjtés az államigazgatási és önkormányzati hatósági ügyekben tárgyév során hozott döntésekre terjed ki, attól függetlenül, hogy az eljárás melyik évben indult, illetve azok jogerőre emelkedtek vagy sem. A jogorvoslati fórumon hozott döntésről abban az évben kell számot adni, amikor az született. Ugyanígy a kiegészítő határozatot is abban az évben kell regisztrálni, amelyben azt hozták. A statisztikai táblák kitöltésénél figyelni kell az ágazati betűjelek és az önkormányzati hatósági ügyekre vonatkozó hatásköri szabályok összefüggéseire (pl. a szociális igazgatás területén önkormányzati hatósági jogkörben történik a segélyek elosztása, az ilyen ügyekben hozott érdemi döntést nem lehet jegyzői hatáskörben hozott határozatként statisztikailag kimutatni.) Külön felhívjuk a figyelmet a az adatok számszaki és logikai ellenőrzésére (pl. az egyes összefoglaló adatok és részadatok összegének egyezőségére). Az önkormányzatok december 31-i zárással készített összefoglaló statisztikai tábláikat a tárgyévet követő január 31-ig, elektronikus formában küldik meg a területileg illetékes közigazgatási hivatalnak, ahol elvégzik azok megyei szintű egységes számítógépes feldolgozását, A közigazgatási hivatalok a feldolgozott önkormányzati adatokat - a tárgyévet követő február 28-ig - távadat-átvitel útján megküldik az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak. A hibás adatszolgáltatást a közigazgatási hivatal javítás céljából – határidő megjelölésével – visszaküldi az adatszolgáltatónak. 4. A 2007. évre vonatkozó adatlapok kitöltésének szabályai Az adatok felvétele az iratkezelés és ügyintézés során folyamatosan történik a körülményekhez igazodó, helyileg szabályozott rend szerint.
58
Elsőfokú hatósági jogkörben hozott döntéseikről az adatszolgáltatók az ún. "A" típusú adatlapot a következők figyelembevételével töltik ki: - Az adatlap iktatószáma mindig azonos az ügyirat (döntés) iktatószámával. - Az 1. rovatban szereplő "IRATTÁRI JEL" kódkockáit a hatályos iratkezelési szabályok szerint, a helyi önkormányzatok irattári tervének megfelelően kell kitölteni: az első három kódkockába az ágazati betűjelet és számjelet (ahol van) a következő három kódkockába pedig az ügykörszámot kell beírni. Az első három kódkocka kitöltése kötelező, az ügykörszámok az esetleges mélyebb helyi statisztikai feldolgozási igények kielégítését szolgálják. Az irattári jel további adatai (a selejtezés, illetve a levéltárba átadás idejének kódja) jelenleg statisztikai szempontból nem releváns, ezért az adatlapra nem kell felvenni. A 2. rovatot az ügy államigazgatási vagy önkormányzati hatósági jellegének megfelelően kell kitölteni. A 3. rovat a döntéshozóra, a 4. rovat pedig a döntés típusára vonatkozik (amennyiben az eljárás még az Áe. alapján történik, a nem érdemi határozatokat a végzések között kell szerepeltetni). - Az 5. rovatban arra kell válaszolni, hogy mennyi volt az elsőfokú "ÜGYINTÉZÉS IDŐTARTAMA". Az eljárás megindulásától a határozat expediálásáig eltelt időt kell alapul venni - a határidőkre vonatkozó szabályozások szerint - annak megítéléséhez, hogy az ügyintézés határidőn belül történt vagy sem. Természetesen az ügy meghosszabbított határidőn belüli elintézése esetében is az 1-es kódszámot kell a kódkockába írni. - A 6-7-8-9. rovat a Ket. jogorvoslati rendszerét képezi le. A 6. rovat kitöltésének célja a két fő csoport, a kérelemre, illetve a hivatalból indult eljárások megkülönböztetése. Jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén a jogorvoslati eljárás kérelemre indul (a felügyeleti intézkedéseket a hivatalbóli jogorvoslatok között kell szerepeltetni , akkor is ha azt valamiféle ügyféli beadvány előzte meg). A 7. rovatban a jogorvoslati eljárás során érintett döntés típusa szerepel, a 8. pontban a jogorvoslati döntést meghozó hatóságot kell megjelölni. Amennyiben az első fokú hatóság korábbi döntését újrafelvételi vagy méltányossági eljárásban érintette, úgy azt külön kóddal kell jelölni. Amennyiben a képviselő-testület első fokú hatáskörben vizsgálja felül saját döntését, a rovatba „az elsőfokú hatóság”, amennyiben másodfokon dönt a bizottság hatáskörébe tartozó ügyben, „a képviselő-testület másodfokú hatáskörben” kódja kerül. A felügyeleti szervet - a Ket. szóhasználata miatt - akkor kell a rovatban szerepeltetni, ha felügyeleti intézkedés megtételére került sor.
59
A 9. rovat kódkockájába a 8. rovatban megjelölt fórum jogorvoslati eljárásának eredményét kell regisztrálni. (Amennyiben a jogorvoslati döntés a következő évre húzódik át, úgy azt akkor kell regisztrálni és a statisztikai táblán jelenteni.) Az adatlapokat az ügyintézés befejezésekor (expediáláskor, irattárba helyezéskor) az ügykezelő az ügy iratai közül kiemeli és gondoskodik a hiányzó adatok pótlásra, a pontatlan adatok kijavításra történő visszaadásáról. A kiemelt adatlapokat ágazati betűjelenként emelkedő számsorrendbe rendezve bizonylatként, elkülönítetten kell kezelni olymódon, hogy az éves feldolgozáshoz felhasználhatók legyenek. (Ha az adatlap a számítógépes iratkezelő programba, vagy az előadói ívbe lett beépítve, papírlapú egyedi adatlap kitöltésére nincs szükség. a statisztikai adatgyűjtés bizonylatának szerepét az előadói ív tölti be.)
Budapest, 2006. december 8. Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Közigazgatási Hivatali, Jegyzői és Hatósági Főosztály
60
………………../2007 (Iktatószám)
„A” ADATLAP az elsőfokú hatósági eljárás statisztikájához
1.) AZ IRATTÁRI JEL 2.) AZ ÜGY FAJTÁJA: államigazgatási hatósági ügy (1), önkormányzati hatósági ügy (2)
3.) A DÖNTÉST: a képviselő-testület (1), a képviselő-testület bizottsága (2), a részönkormányzat testülete (3), a (fő)polgármester (4), a (fő)jegyző (5), a (fő)polgármesteri hivatal ügyintézője (6) hozta
4.) A DÖNTÉS FORMÁJA: Határozat (1), egyezség jóváhagyását tartalmazó határozat (2), hatósági szerződés (3), a Ket. 30. § alapján történő elutasítás (4),a Ket. 31. § alapján történő megszüntetés (5), az elsőfokú eljárásban hozott egyéb végzés (6), végrehajtási eljárásban hozott végzés (7)
5.) AZ ÜGYINTÉZÉS IDŐTARTAMA: határidőn belül (1), határidőn túl (2)
6.) A JOGORVOSLATI ELJÁRÁS TÍPUSA: kérelem alapján indult (1), hivatalból indult (2)
7.) JOGORVOSLATI ELJÁRÁS SORÁN ÉRINTETT DÖNTÉS TÍPUSA: végzés (1), érdemi döntés (2) 8.) A JOGORVOSLATI ELJÁRÁSBAN SZÜLETETT DÖNTÉST MEGHOZTA: az elsőfokú hatóság (1), az elsőfokú hatóság újrafelvételi eljárásban (2), az elsőfokú hatóság méltányossági eljárásban (3), a képviselő-testület másodfokú hatáskörben (4), a közigazgatási hivatal (5), a dekoncentrált szerv (6), a bíróság (7), a felügyeleti szerv /felügyeleti intézkedés esetén/ (8) 9.) A JOGORVOSLATI ELJÁRÁSBAN SZÜLETETT DÖNTÉS TARTALMA: kicserélés, kiegészítés vagy kijavítás (1), módosítás (2), visszavonás (3), új döntés (4), helybenhagyás /kereset ill. kérelem, újrafelvételi vagy méltányossági kérelem elutasítása/ (5), megváltoztatás (6), megsemmisítés vagy hatályon kívül helyezés (7), megsemmisítés vagy hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás (8) Az expediálás dátuma: 2007. év ……………………… hó ……. nap ……………………………………………. kiállító aláírása
61
5.2 Fordítás
GUIDELINES for authorities on collecting and supplying statistical data (These guidelines apply to data supply of 2006 and data collection of 2007) 1. Aim and requirement of data collection The Hungarian Ministry of Internal Affairs suspended collection of statistical data from year 1990, due to modifications in the principles set out in statistical code of practice, changes in the competencies and tasks, and in the system of decision-making board, temporary absence of structural, personal and technical conditions regarding data supply and processing. Meantime, solutions for a great part of the above mentioned problems were found. Re-launching the statistical data collection from different authorities was thus initiated with narrowed data content and in a simplified form with the help of National Statistical Data Collection Programme from 1st January, 1996. Responsibility for organising collection is being borne by Ministry of Local Government and Regional Development now substituting the former Ministry of Internal Affairs. 2. Subject of statistical observation and its content Statistical data collection shall apply to the complete document exchange of local governments, to cases of local governments and state administrative offices concluded in first instance procedures. Observation focuses on the following data: -
number of registered cases, and grading according to different sectors,
-
number of decisions according to decision-making authorities when exercising their
power, -
type of decisions made by different authorities [independent decision, decision containing
confirmation of a settlement, contracts of authorities, decree concluded in basic and implementation procedure] -
duration of administration process and procedure,
-
number of legal remedies, their result broken down by sectors, and by the authority
exercising their right. 62
Statistical observation of decisions adopted during various infringement procedures is not performed in a statistical system for authorities. It is done, following a special regulation, in a system drawn up for registering infringement procedures. (As the Ministry of Internal Affairs does not exist any more, performing tasks in relation with statistics on infringement procedures belong to the Ministry of Police and Law Enforcement. [Registered infringement documents have to be included in the statistics at general document change (Statistical board nr. 1).] Normative state administrative acts (such as regulations, decisions), particular cases dealt within any institution and its management, and those activities in which the local government is acting as an official body, but as an entity in a contract of civic or labour law are excluded from the scope of statistical observation.
3. Data suppliers, the way of data collection and supply Data to the statistical system are supplied by local governments, county secretaries (e.g. in the year of 2006 cases which required duty payment), and administration offices. Obligation for data supply is performed via statistical boards annually and throughout the whole nation. The data suppliers in their own competency in state administrative and local government cases shall fill in a single and separate (a so called “A”) data sheet about all their decisions (such as resolutions, decrees, and contracts) made during first instance, legal remedy and executive procedures. Data of data sheets filled in in a reference year have to be totalled on a statistical board (statistical board number II/1. and II/2.) with a year-end closing. No “A” data sheet need to be filled in by data suppliers based on the registered documents, but after year-end closing a statistical board nr. 1 has to be completed with all aggregate data of such registered documents (including the decisions as well) from the registers or computer based document handling systems in that reference year. Thus, according to the aforementioned local governments state: - on statistical board number I. their complete document exchange (the number of documents registered by a serial number, a serial number of a subscriptions list and a subnumber) broken down by sectors in a reference year - on statistical board number II/1 all aggregate data of first instance decisions taken in state administrative cases and legal remedies connected to it broken down by sectors,
63
- on statistical board number II/2 all aggregate data of first instance decisions made in local government cases and legal remedies connected to it, broken down by sectors. Local governments shall arrange the preparation of single “A” data sheets or the implementation of the to-be-filled-in sections in a computer based document handling programme and into an administrative sheet. The statistical boards can be downloaded from the homepage of Ministry of Local Government and Regional Development in electronic format. Local governments of various towns constituting a joint regional secretary office shall perform joint statistical data collection. Therefore joint statistical boards shall be sent to the administrative office in the name of local government giving seat to the regional secretary office with an indication of the town code given by the Hungarian Central Statistical Office (HCSO). In case of administrative association, the data of cases dealt with under this association shall be represented in the proper sections of statistical boards of local government seating in this relationship. Therefore same data are excluded implicitly from the respective sections of statistical board of the local governments other than the seat of the partnership. Data collection applies to decisions arrived at state administration and local governmental cases in reference year, regardless in which year did the procedure start and whether it has became final or not. Decision reached on forum of legal remedy has to be supplied in year, when it has been concluded. Supplemental decisions likewise have to be registered in year, when they have been concluded. When filling statistical boards in, special care must be taken to the coherence of letters indicating a given sector and rules on competencies regarding local government cases (for example on the field of social administration, local governments as a competence authorities are responsible for aid distribution, decisions made in such cases can not be statistically demonstrated as a decision made by a secretary). Extra care must be taken to control the data logically and arithmetical check (for example the sum of the aggregate data and partial data should be equal). Local governments shall send electronically their aggregate statistical board until 31st January next year with data up to a closing date of 31st December to the state administrative office being regionally competent, where their computer- and county-based evaluation will be made. The state administrative offices send the evaluated data from local governments – until 28th February following year – to Ministry of Local Government and Regional Development 64
via data transfer. Erroneous data supply is sent back to the data supplier for correction by the state administrative office with an indication on deadline.
4. Rules on filling data sheets in for year 2007 Data collection is done continuously during document handling and administration following a locally controlled way adjusted to local circumstances. In case of decisions taken as an authority on first instance, the data suppliers have to fill in a so called „A” type data sheet with special attention taken to the followings: - Register number of data sheet should be equal with that of document (decision). - The boxes of „ARCHIVES NUMBER” in Section 1 have to be filled in according to the valid documentation handling rules, and to the register plan of the local governments: in the first three cubes the letter and number of the sector (if there is any), in the following three boxes the case number has to be written. Filling in the first three code cubes is compulsory, while the case numbers may satisfy the needs of an occasional deeper local statistical evaluation. Further data of the archives (sorting and time code of giving into archives) is not relevant at the present, therefore, due to statistical reasons it is not necessary to record it on the data sheet. Section 2 has to be filled in according to type of the state administration or local government. Section 3 refers to the decision maker, and 4th to the type of the decision (in case the procedure is based on Act IV. of 1957 on general rules of state administration procedures amended and integrated into a uniform frame by Act I. of 1981, the non substantive decisions have to be presented among the decrees). Section 5 requires an answer about the „DURATION OF ADMINISTRATION” of a first instance procedure. The time, based on rules on deadlines, taken from launching the procedure until forwarding has to be taken into consideration in order to judge whether the administration has been done on time or not. Of course in case it was done within prolonged deadline the code number 1 has to be indicated in the code cube. Sections 6-7-8-9 are part of the legal remedy system provided by the Act CXL of 2004 on general rules of state administration procedures and services. The aim of filling Section 6 in is to make distinction between the two main procedure groups, i.e between procedures launched on petition or by an authority of its own motion. In case a request for legal remedy is submitted, the procedure is launched on petition 65
(supervisory actions must be indicated among legal remedies on an authority’s own motion, even if it was preceded by some sort of communication from a client). In the Section 7 the decision type, which was dealt with during legal remedy procedure, and in the Section 8 the authority concluding the legal remedy decision must be stated. In case the first instance authority re-dealt with its decision made earlier by reopening or by equity procedure, it must be indicated by a separate code. In case the board of representatives inspected their own decision by first instance “first instance authority”, in case the commission makes decisions in its scope on appeal “the board of representatives on appeal” is indicated. The supervising body – due to word use in the Act CXL of 2004 on the general rules of state administration procedures and services– should be stated in the head only if supervisory activity took place. In the Section 9 the result of the legal remedy procedure indicated in Section 8 registered. (In case the legal remedy decision falls to the next year, it has to be registered and included in statistical board in that given year.) The data sheet when closing the administration (putting into the archives, forwarding) is taken out from the other documents of the case by the administrator. He also takes care to return in order to recover the missing information, and amend the erroneous data. The data sheets taken out must be arranged in ascending order based on letters indicating each section, it must be handled as attestation and separately in such a way that they are applicable for annual evaluation. (If the data sheet has been implemented in a computer data handling program or included in an administration sheet, paper-based, single “A” type data sheet does not have to be filled in. The role of attestation of the statistical data collection is taken by an administrative sheet.) Budapest, 8th December, 2006. Ministry of Local Government and Regional Development Department of State Administration, Secretary and Authority
66
………………../2007 (register number)
„A” DATA SHEET for the statistical data of first instance procedures by authorities 1.) ARCHIVES NUMBER 2.) TYPE OF CASES: state administrative (1), local government authority (2)
3.) THE DECISION MADE BY: the board of representatives (1), council of board of representatives (2), board of partial council (3), (lord) mayor (4), (senior) secretary (5), administrator of (lord) mayor office (6) 4.) FORM OF DECISIONS: Decision (1), decision containing confirmation of a settlement (2), authority contract (3), rejection according to 4th section of 30 paragraph of Act CXL of 2004,cessation according to 5th section of 31 paragraph of Act CXL of 2004, other decrees concluded within first instance procedure (6), decree concluded in executive procedure (7)
5.) LENGTH OF THE ADMINISTRATION: within deadline (1), over the deadline (2) 6.) TYPE OF LEGAL REMEDY PROCEDURE: based on a petition (1), initiated by an authority on its own motion(2) 7.) TYPE OF DECISION COVERED DURING LEGAL REMEDY PROCEDURE: decree (1), decision (2) 8.) DECISION IN A LEGAL REMEDY PROCEDURE CONCLUDED BY: first instance authority (1), first instance authority in a re-opening procedure (2), first instance authority in an equity procedure (3),board of local representatives in the scope of second instance (4), state administration office (5), aurthority not centrally controlled (6),court of justice (7), supervisory body/only in case of supervising measures/ (8) 9.) CONTENT OF DECISION MADE IN LEGAL REMEDY PROCEDURE: Substitution, amendment or correction (1), modification (2), withdrawal (3), new decision (4), affirmation / claim and petition, Refusing re-opening or equity petition/ (5), modification (6), annulation or repealing (7), annulation or repealing and instruction for new procedure (8) Being forwarded on ………………………day ……………………… month year 2007 ……………………………………………. signatue
67
5.3 Szószedet
adatfeldolgozás
data processing
adat felvétel
sampling
adatgyűjtés
data collection
adatlap
data sheet
adatszolgáltatás
data supply
Áe.
ágazat
Act IV. of 1957 on general rules of state administration procedures amended and integrated into a uniform frame by Act I. of 1981 sector
államigazgatás
state administration
beadvány
communication
dokumentumforgalom
document exchange
döntéshozó hatalom
power of decision
döntéshozó eljárás
decision-making procedure
egyezség
settlement
eljárás
process, procedure
elsőfokú eljárás
first instance procedure
elutasítás
rejection, refusal
érdemi döntés
Substantive decision
évvégi zárás
year-end closing
expediálás
forwarding
felügyeleti szerv
regulatory body, supervisory body
főjegyző
secretary
gyűjtőív
subscription list
68
hatályon kívül helyezés
repeal
hatáskör
responsibility, competency
határozat
decision
helybenhagyás
accept
hivatalból indult eljárás iktat
procedure initiated on an authority’s own motion register
iktatókönyv
register
illeték
duty
irattár
archives
jegyző
secretary
jogerő
legal force
joghatóság, hatáskör
jurisdiction
jogkör
authority
jogorvoslat
legal remedy
Ket. kiegészítés
Act CXL of 2004 on general rules of state administration procedures and services supplement
körjegyzőség
regional secretary office
közigazgatás
administration
Központi Statisztikai Hivatal
Hungarian Central Statistical Office
levéltár
archives
másodfokú
appeal
megsemmisítés
annul
megszüntetés
eliminate, annulment
méltányossági eljárás
equity procedure
munkajogi jogalany
entity in labour law
69
Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Ministry of Local Government and Regional Development
pótlás
replacement
polgári jog
Civil law
rendelet
regulation
rovat
section
segély
aid, assistence
selejtezés
sorting
szabálysértési eljárás
offense procedure
számszaki ellenőrzés
arithmetical check
tárgyév
reference year
újrafelvételi eljárás
reopening of the proceeding
utasítás
instruction
útmutató
guidline
ügyintézés
administration
ügyintéző
administrator
ügyiratforgalom
cocument exchange
végrehajtási eljárás
implementation, executive procedure
végzés
decree
70
6. Felhasznált irodalom 1. Erdei József, Fekete Éva, Homolya Katalin, Jablonkai Réka, Nagy Éva: Angol-magyar tematikus gazdasági szókincstár, Aula Kiadó, 2004. 2. Klaudy Kinga, Simigné Fenyő Sarolta: Angol-magyar fordítástechnika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. 3. Longman Dictionary of Contemporary English, Pearson Publication Limited, Essex, England, 1995. 4. http://www.esely.org/kiadvanyok/1992_5/bevezetesazek.pdf Danny Pieters: Bevezetés az EK országainak társadalombiztosítási törvényhozásba: Nagy Britannia 5. http://www.npk.hu/public/palyak/eu/mappa/anglia/c_tb.pdf Társadalombiztosítás/megélhetés Nagy-Britannia 6. http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm 7. http://www.ldoceonline.com 8. www.bm.hu 9. http://www.websters-online-dictionary.com/ 10. http://www.redgoldfish.co.uk/glossary.asp
71
