Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR A HAZAI KÜLKERESKEDELMI IGAZGATÁS BEMUTATÁSA A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA TÜKRÉBEN

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import menedzsment szakirány

A HAZAI KÜLKERESKEDELMI IGAZGATÁS BEMUTATÁSA A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA TÜKRÉBEN

Készítette: Falusi Krisztina

Budapest, 2005

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés 1. A csatlakozás hatásai, következményei

4.

II. A közös kereskedelempolitika és annak átvétele

7.

1. A közös kereskedelempolitika fogalmának összetettsége és hatóköre

11.

III. A közös kereskedelempolitika eszközrendszere

12.

1. A közösségi vámjog

13.

2. A mennyiségi korlátozások, mint a kereskedelempolitika legközvetlenebb eszközei 16. 3. Piaczavarás esetén alkalmazható védőintézkedések 3.1. Dömpingellenes eljárásban kiszabott dömpingvám és az eljárás menete

23. 29.

3.2. Támogatott importtal szembeni eljárás alapján alkalmazott értékkiegyenlítő vám és az eljárási szabályok ismertetése

36.

IV. A közös kereskedelempolitika végrehajtása hazánkban (intézményrendszer) 38. V. Összegzés

45.

VI. Mellékletek

47.

VII. Felhasznált irodalom

56.

3

I. Bevezetés 1. A csatlakozás hatásai, következményei 2004. május 1-jétől Magyarország az Unió teljes jogú tagjává vált. A csatlakozás gazdaságilag nem járt sokkoló hatással, hiszen már tagságunk előtt is a kereskedelem 90%-a szabad kereskedelmen alapult. A változásokat mérsékelte az is, hogy maga a csatlakozás folyamata már évekkel ezelőtt megkezdődött, hazánk 1994. március 31-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, továbbá Magyarország gazdasága az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött és ezzel a sikeres integrációt teljes mértékben megvalósíthatta. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy gazdasági növekedést hozott az Európai Unió, mivel az uniós tagság ténye pozitív hatást gyakorolt a gazdaságra, amelynek fejlődése kétszerese az uniós átlagnak. A tagság erősíti felzárkózásunkat Nyugat-Európához, esélyt adva országunknak arra, hogy felvegyük a versenyt. Néhány konkrét adattal szemléltetve a csatlakozás pozitív voltát, a következőket érdemes kiemelni: a külföldi tőkebeáramlás jelentősen - 3,4 milliárd euróra - nőtt, amelyben nyilvánvaló szerepe volt az uniós tagság tényének, valamint az újonnan csatlakozott országok gazdasági fejlődése számottevően gyorsabb volt, mint az EU-15 országaiban. Magyarország a gazdasági fejlődés terén a ma 4-5%-os növekedésével a középmezőnybe tartozik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2004 első két hónapjában a kivitel volumene 20%-kal, a behozatalé 15%kal nőtt. 2003 utolsó negyedévétől az export növekedési üteme minden hónapban magasabb volt, mint az importé. Vagyis a múlt év második felében kibontakozó élénk gazdasági növekedés folytatódott 2004-ben is. A 2004. január-június közötti időszakban Magyarországon a GDP élénkebb ütemű növekedését keresleti oldalon az áruexport és a beruházások kedvező alakulása tette lehetővé. Az áruexport volumene az év első öt hónapjában 16%-kal, az I. félévi beruházás 14%-kal haladta meg a tavalyit. A gazdasági konjunktúra erősödésében a termelési oldalról az iparnak volt kitüntetett szerepe (az ipari termelés 10%-kal nőtt), továbbá az ipari termékek kivitele 20%-kal haladta meg a tavalyit. Az export dinamikus növekedése a feldolgozóipar túlnyomó részére jellemző volt. Megállapítható még, hogy a kivitel legdinamikusabban növekvő árufőcsoportját továbbra is a gépek és szállítóeszközök adják. A KSH adatai szerint, az új EU-tagok exportjának növekedési üteme 9-34% között, importja 10-24% között mozgott, közülük Magyarország exportja és importja egyaránt 12-12%-kal nőtt, míg az EU-15-ben az export növekedési 4

üteme 1-11%, az import 2-8% között volt. Az új tagországok gazdasági fellendülésének egyik oka az, hogy míg az EU 15-kel a gazdasági integráció folyamatosan valósult meg az elmúlt 10 év alatt a tagság előtt fokozatosan szűntek meg a piaci korlátozások -, addig az EU 10 tekintetében egyes korlátozások a tagsággal szűntek meg. Persze ehhez a gazdasági

konjunktúra

élénküléshez

a

javuló

világgazdasági

körülmények

is

nagymértékben hozzájárultak. (1. Melléklet táblázatai) Tehát gazdaságilag nyertünk a csatlakozással, de mit is jelentett ez az uniós tagság a külkereskedelmünk, külkereskedelmi igazgatásunk számára. Az áruforgalom területén a csatlakozás már jóval előbb bekövetkezett, hiszen a mezőgazdasági termékek egy részének kivételével a vámok és mennyiségi korlátozások már korábban sem akadályozták hazánk és az Unió tagországai közötti kereskedelmet. Tehát a csatlakozást követően ezen a téren jelentős változás nem történt. Azzal, hogy hazánk még az 1990-es évek elején megkötötte integrációs megállapodását vállalta, hogy a négy integrációs szint nálunk is megvalósul. Az első lépcsőként tehát a szabadkereskedelmi övezetet kell megemlíteni, amikor is a kereskedelmi akadályok megszűntek hazánk és az Unió között. Ám Magyarország az 1990-és évek derekán nemcsak az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodást. A szabadkereskedelmi övezet egyik legismertebb példája ugyanis az 1960ban létrejött Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az EFTA, amely az Európai Unió megalakulásával sokat veszített jelentőségéből. Továbbá ilyen szabadkereskedelmi megállapodás a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás, a CEFTA is. Ezekről a megállapodásokról elmondható, hogy egy átmeneti időszak végére a résztvevő országok az alapvámokat fokozatosan csökkentették, valamint kötelezettséget vállaltak arra, hogy a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat felszámolják. Magyarország számára azonban az Európai Megállapodás és az EFTA Megállapodás a vámok lebontása terén nem szimmetrikusan ment végbe, vagyis a magyar árukra a vámok és mennyiségi korlátozások gyorsabb ütemű lebontását vállalták a szerződő felek, mint a magyar fél a partnerek áruira. Az Európai Megállapodás ugyanakkor jóval többet jelentett, mivel a teljes jogú EU-tagság előkészítő szakasza volt, az integráció első lépcsőfoka. A következő integrációs szintet a vámunió képezi, amelyben a kereskedelem liberalizálásán túl, a tagok harmadik országokkal szemben közös kereskedelempolitikát folytatnak. Ez közös külső vámtarifa alkalmazását jelenti. A gazdasági integráció még szorosabb fokozata a közös piac kialakítása, ami a vámunióhoz képest annyival tágabb, hogy a termelési tényezők szabad mozgását teszi lehetővé. Végül a gazdasági integráció „legmagasabb” fokozata a gazdasági unió, amivel a tagok vállalják a nemzeti 5

szuverenitásuk egyfajta feladását, közös gazdaságpolitikát folytatnak, a pénzügyi, adó- és költségvetési

politikáikat

harmonizálják,

valamint

közös

pénzt

vezetnek

be.

Magyarországon egyedül még ez a legfelső integrációs szint nem valósult meg. Összességében elmondhatjuk, hogy az EU-s csatlakozással hazánk jelentős előnyökhöz jutott, az import teljes mértékben liberalizálttá vált, továbbá számunkra is elérhetővé váltak az uniós támogatások. Ám a csatlakozás hosszú távú hatásait ma még nem tudjuk biztosan megállapítani, az elkövetkezendő 10-15 évben érezhetők lesznek majd ezek az előnyök. Várhatóan a gazdaságban, a kereskedelemben és az életszínvonalban jelentős pozitív változások következnek be, és ezeket az emberek a mindennapi életükben érezni és tapasztalni fogják. Dolgozatom következő fejezetében bemutatom a közös kereskedelempolitikát, azt hogy egy mennyire összetett és uniós politikával van dolgunk, továbbá milyen eszközökkel érvényesíthető ez a kereskedelempolitika, valamint hazánkban hogyan valósul meg mindez.

6

II. A közös kereskedelempolitika és annak átvétele Az

előző

fejezetben

röviden

áttekintettük,

milyen

hatást

eredményezett

gazdaságunkra az Unióba való belépésünk. Nézzünk meg, mindez hogyan hat a külkereskedelemre. Egy ország külgazdasági kapcsolatainak és külkereskedelmének szabályozását sokféle eszközzel valósíthatja meg. Ilyen klasszikus eszköznek számítanak a vámok, a mennyiségi korlátozások, az engedélyezési rendszerek, az árfolyam- és devizapolitikai intézkedések, a korlátozó adminisztratív intézkedések, továbbá a külkereskedelem alakulását az adókkal, a különféle támogatási rendszerekkel és a hitelrendszerrel is befolyásolni lehet. A külkereskedelem területén az Unió részévé válás mindenekelőtt azt jelentette, hogy

hazánk

jogosult

és

köteles

végrehajtani

az

Európai

Unió

közös

kereskedelempolitikáját. Ez a kereskedelempolitika – intézményi és gazdasági szempontból is – az Uniós csatlakozás egyik legfontosabb területe. A közös kereskedelempolitika

egységes

elveken

alapul,

ami

vonatkozik

a

vámtarifák

módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi

megállapodások

megkötésére,

valamint

a

szellemi

tulajdonjogok

kereskedelmi vonatkozásaira, a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések.1 A következő tevékenységeket szokás tehát a közös kereskedelempolitika alatt érteni: - a tagállamok közös vámtarifákat fogadnak el, - közösen kötnek vám- és kereskedelmi megállapodásokat, - egyesítik liberalizációs intézkedéseiket, exportösztönző politikájukat és a kereskedelmük védelmét biztosító mechanizmusokat. A

közös

kereskedelempolitika

bevezetésének

szükségességét

a

Közösségek

megalakulásának egyik fő célja, a vámunió létrehozása hívta életre. A vámunió lényege, hogy míg a tagállamok az egymás közötti kereskedelemben eltörlik a vámokat, a külső

1

Római Szerződés 133. cikkének (1) bekezdése

7

országokkal szemben közös, egységes vámtarifarendszert alkalmaznak. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Az egymás közötti vámunió létrehozásával a tagállamok arra törekednek, hogy közös érdeküknek megfelelően hozzájárulnak a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelmi korlátozások fokozatos megszüntetéséhez és a vámakadályok eltörléséhez.”2 A vámunió tehát szoros kapcsolatban van a közös kereskedelempolitikával, a külső feltételeket teremti meg számára, ezért működése elképzelhetetlen egy egységesített (kül)kereskedelempolitika nélkül. A vámunió hazánkban is megvalósult, hiszen átvettük az Unió közös külső vámtarifáját, amit a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben alkalmaz. Ez vámcsökkentést eredményezett, mert az új tagok külső vámtarifái valamivel magasabbak voltak, mint az EU által alkalmazottak. A vámcsökkentések hatására élesedett a verseny az elektromos gépek és felszerelések, a gépek és berendezések, valamint a járművek harmadik országból származó importjában. A magasabb közösségi vámok miatt növekedett az agrár- és textiltermékek védettsége a harmadik országokból származó importtal szemben. A vámcsökkentések tehát növelték az importot, elsősorban a Kínából származó ipari termékek import mennyisége növekedett meg ugrásszerűen. (2. számú Melléklet) Ennek következtében bizonyos, elsősorban élőmunkaigényes termékeknél piacvesztés veszélye fenyegetett. Összehasonlítva, például a ’80-as években végrehajtott bővítésekkel, most kisebb

változások

következtek

be,

mint

akkor,

mert

a

most

csatlakozottak

külkereskedelmében sokkal meghatározóbb volt az EU-val folytatott árucsere súlya a teljes külkereskedelmi forgalomban, továbbá a harmadik országokkal folytatott kereskedelmükben a vámok és mennyiségi korlátozások közelebb voltak az Unióban alkalmazottakhoz. Fontos hangsúlyozni, hogy a közös kereskedelempolitika az unión kívüli országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozik, az unión belüli kereskedelemre az egységes belső piacra vonatkozó szabályok érvényesek. Ez jelenti a következő integrációs fokot. Az egységes belső piac megalakulásával az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása valósult meg, immár Magyarországon is. A termelési tényezők szabad áramlásának gazdasági célja az, hogy a tagországok tartós növekedést érjenek el és biztosítva legyen fellendülésük Az Unióban részt vevő országok - így Magyarország - is

2

EKSz. 131. cikkely 1. bekezdés

8

először, tehát szabadkereskedelmi övezetet alakítottak ki a vámok és mennyiségi korlátozások lebontásával, majd életre hívták a vámuniót, közös külső vámtarifákat vezettek be, lehetővé tették a termelési tényezők országok közötti szabad mozgását, ami által megvalósulhatott a belső piac. Továbbá olyan intézkedések bevezetésére is sor került, amelyek jelenleg is biztosítják a szabadságjogok érvényesítését, a gazdasági verseny minél teljesebb körű kibontakozása érdekében. Azzal, hogy hazánk az Unió tagja lett, az egységes belső piac részesévé is vált. A külkereskedelmi eszközrendszer, illetve a külkereskedelmi igazgatás bemutatásakor ezért ma már nem az a cél, hogy az állam (Magyar Köztársaság) milyen eszközrendszeren keresztül képes közvetlenül befolyásolni a külkereskedelmi forgalmat, vagyis nem elegendő a hazai végrehajtás, technikai normarendszer bemutatása. Dolgozatom kiindulópontja ezért az a közösségi szint, amellyel áttekintést kaphatunk a hazai új végrehajtási eszközökről. Az Unióban a tagországok, így hazánk sem folytathatnak önálló külkereskedelempolitikát,

vagyis

a

csatlakozással

lényegesen

megváltoztak

a

külkereskedelmi áruforgalom szabályozásának jogi keretei, valamint Magyarországra is kiterjedtek az EU által kötött kereskedelmi megállapodások. Országunk, pedig felmondta azokat a megállapodásait, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek az Unió kereskedelempolitikájával (mint például a Horvátországgal, Jugoszláviával kötött ipari szabadkereskedelmi megállapodás), illetve némelyeket az uniós egyezményekhez kellett igazítani (például az Izraellel fennálló egyezmény). Jelenleg a kivitelt és a behozatalt közösségi rendeletek szabályozzák, amelyek magyar nyelven is megjelennek és Magyarország területén közvetlenül alkalmazzák azokat. Mivel az Európai Unió a világkereskedelem liberalizálásának élen járója és alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa előállított javakat a világpiacon értékesítse, szükséges azt is megemlíteni, hogy külkereskedelmi szabályozásának fő jellemzője, hogy harmadik országok tekintetében viszonylag kevés külkereskedelmi (adminisztratív) szabályozás van érvényben. A kivitelben a nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ) által, vagy a saját maga által elrendelt időleges korlátozásokat (szállítási vagy pénzügyi embargókat, szankciókat) alkalmazza. A behozatalban pedig saját elhatározásból, elsődlegesen piacvédelmi megfontolásokból hoz, illetve tart fenn különféle korlátozásokat. Ez utóbbi korlátozások minden esetben konkrét termékekhez, konkrét piaci szituációkhoz kapcsolódóan jönnek létre. Ezek a korlátozások - előzetes vagy utólagos felügyelet, védintézkedés mennyiségi korlátozással, dömpingvám, értékkiegyenlítő vám, egymáshoz

hasonlóak,

mégsem

alkotnak 9

egy

egységes

rendszert,

hanem

a

külkereskedelmi forgalom egy-egy szegmenségre vonatkoznak. Az Unió és ezzel együtt hazánk kereskedelempolitikájában is a piacvédelem kiemelkedő helyet foglal el, mivel ez a terület jelentősen befolyásolja a gazdaság szereplőit. Magyarország az Unió részévé vált, és így egy sokkal erősebb felügyeletnek kitett piac tagjai is lettünk. Ezért fontosnak tartom, hogy bemutassam a piacvédelmi intézkedések jelentőségét is. Valamint alapvetőnek tartom azt is hozzátenni, hogy az Európai Unió a WTO-val együttműködve teremti meg a világkereskedelem harmonikus fejlődését, mivel a kereskedelempolitika külső eszközrendszeréhez hozzátartoznak ezek a nemzetközi egyezmények. Az országok többsége – néhány kivételével – tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek, amely a nemzetközi kereskedelem multilaterális szabályozását teszi lehetővé. Szabályozza az áruk, a szolgáltatások és a szellemi tulajdonjogok nemzetközi forgalmát,

valamint

megfogalmazza

a

kereskedelempolitika

alapelveit

(diszkriminációmentesség, legnagyobb kedvezmény elve, nemzeti elbánás elve, kölcsönösség elve, viszonosság elve). Intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a protekcionista és diszkriminatív kereskedelempolitikák ne valósuljanak meg, az esetleg felmerülő problémák megoldására, a viták rendezésére lehetőséget biztosít az ún. körtárgyalásain. Ezeken a körtárgyalásokon GATT/WTO elérte, hogy a nemzetközi vámszínvonal csökkentették, továbbá a szabályok pontosabbá tétele érdekében, hogy azok ne legyenek önkényesen alkalmazhatók, ún. Magatartási Kódexeket léptetett életbe (importengedélyezési kódex, vámértékkódex, szubvenciós kódex, dömpingellenes kódex, a kereskedelem technikai akadályairól szóló kódex). Az előbbiek alapján elmondható, hogy az Európai Unió nemzetközi megállapodásokat köt annak érdekében, hogy az ipari termékek, szolgáltatások, a szellemi tulajdonjogok kereskedelme megvalósuljon, illetve a WTO-n kívüli országokkal szemben autonóm intézkedéseket alkalmazhat. A mezőgazdaság kényes kérdése az EU-nak, amely nem tartozik a közös kereskedelempolitika alá, hanem a közös agrárpolitika rendezi, és nem az árumozgásokat szabályozzák ebben, mint az ipari termékek, szolgáltatások, a szellemi tulajdonjogok esetében, hanem a termékpályákat. Dolgozatomban erre azonban nem szeretnék kitérni, hanem a következőkben a közös kereskedelempolitika fogalmát vizsgálom, mert ahhoz, hogy a közösségi külkereskedelmi igazgatást megértsük, fontos tisztázni a közös kereskedelempolitika fogalmát, továbbá eszközrendszerét, valamint azt, hogy mindez hogyan valósul meg hazánkban.

10

1. A közös kereskedelempolitika fogalmának összetettsége és hatóköre Már

a

fejezet

bevezető

mondatában

is

említettem,

hogy

maga

a

kereskedelempolitika egy eléggé összetett fogalom, többdimenziós. Alapvetően egy ország kereskedelempolitikájának belső eszközrendszerét képezik a vámok és mennyiségi korlátozások, az engedélyezési rendszerek, a korlátozó adminisztratív gyakorlatok, a külső eszközrendszert pedig a nemzetközi egyezmények alkotják (pl. GATT/WTO).

Ezek

alapján

elmondhatjuk,

hogy

a

kereskedelempolitika

a

gazdaságpolitika által determinált és a külpolitika által befolyásolt célokat, elveket, illetve a megvalósításukat szolgáló eszközöket tartalmazza. A szűkebb megfogalmazás értelmében az állam (Közösség) azon eszközrendszerét foglalja magában, amelyen keresztül a vámhatáron áthaladó áruk, szolgáltatások mozgása, volumene befolyásolható. Tágabb értelemben az állam (Közösség) külgazdasági kapcsolatainak szélesebb körére vonatkozik. A közösségi kereskedelempolitika hatóköre igen sokat változott az Unió alapítása óta. Egy dinamikusan változó, terjedelmében folyamatosan átalakuló politikával van tehát dolgunk. Mivel dinamikus politikát említettem, ehhez híven a hatáskörök rendszere is folyamatosan változásban van. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés már az alapelvek között, az áruk szabad mozgását követően második fő célkitűzésként említi a közös kereskedelempolitika kialakítását.3 A Szerződés eredeti cikkelye alapvetően az ipari termékek forgalmára vonatkozott, de az idők folyamán a szén- és acéltermékek kereskedelmének szabályozását is felölelte a Nizzai Szerződés aláírásával. Továbbá a GATT-WTO Uruguay-fordulóját követően elfogadásra került a GATS, illetve TRIPS egyezmény. A szabályozás tehát kiterjed a szolgáltatások kereskedelmére és a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira is. Miután megvizsgáltuk az uniós kereskedelempolitika fogalmát és azt is, hogy milyen hatókörrel rendelkezik, vegyük sorra az eszközeit, amellyel a kereskedelem volumentét befolyásolni tudja és biztosítja a külkereskedelmi forgalomba kerülő exportáruk illetve a hazai piacon megjelenő importáruk számára a tisztességes verseny körülményeit. Amikor az Európai Unió kereskedelempolitikáját vizsgáljuk, fontos tudni, hogy a tagállamok egymás közötti kereskedelmében (a belső piacon) a vámhatáron

3

EKSz. 3. cikkely (1) b) pont

11

végzett vámellenőrzés helyett, a tagországok adóhatóságainak adatszolgáltatásai és a statisztikai jelentései (Intrastat) képezik az áruforgalom ellenőrzésének alapját. Az Unió kívüli országokkal folytatott kereskedelemről pedig a tagországok vámhatósága szolgáltat információt, a vámeljárás keretében begyűjtött adatok alapján.

III. A közös kereskedelempolitika eszközrendszere A Római Szerződés 133. cikkelye példálózó jelleggel említ eszközöket, azonban a dömping és szubvencióellenes intézkedést leszámítva a többi felsorolt eszköz nem igazán konkrét instrumentumot, hanem azoknak csak a csoportját nevezi meg. Tehát összegezve a fentebb leírtakat megállapítható, hogy a közös kereskedelempolitika fogalmi körébe tartozik minden olyan eszköz, amely a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelmi forgalmat szabályozza, és ez nem tartozik más politika szabályozási körébe, továbbá olyan instrumentumok, amelyek a kereskedelem volumenét, vagy forgalmát közvetlenül és célzottan befolyásolják. Az eszközöket csoportosítani tudjuk a megvalósításuk alapján, amely szerint az egyes eszközök alapvetően autonóm, vagy szerződéses módon érvényesíthetőek. Ma már azonban ennek a csoportosításnak a jelentősége nem túl nagy, mivel a szerződéses szabályozási keret egyre jobban meghatározza az autonóm eszközök alkalmazhatóságát, vagyis a ténylegesen autonóm eszközök sem alkalmazhatók kötetlenül. Például a piaczavarás esetén igénybe vehető védzáradék intézkedés autonóm eszköz, mégis szerződéses instrumentum, hiszen maga a GATT-egyezmény teremi meg az alkalmazásának kereteit. A nemzetközi szerződések, vagyis a szerződéses eszközök jelentősége kiemelkedő az Európai Unió kereskedelempolitikájában. A szerződések főbb csoportjai: a multilaterális szintű és a bilateriális egyezmények. Az autonóm instrumentumok érvényesítése egyedül a Közösség döntési kompetenciáján alapul, vagyis más jogalany közreműködése nem szükséges az intézkedés alkalmazásához. Ha még összetettebb csoportosítást választunk, akkor a következőket állapíthatjuk meg, a kereskedelempolitika eszközrendszerében a vámok jelentik a tarifális eszközöket, míg a mennyiségi korlátozások, szubvenciók, a különböző adminisztratív és valutáris eszközök 12

képezik a nem tarifális instrumentumokat. A vámok mellett ma már egyre nagyobb jelentőséget nyertek az ún. kereskedelmi védelmi eszközök csoportja. Dolgozatom témája elsősorban a nem tarifálsi, nem vámjellegű eszközök bemutatása, a közösségi vámjog csak említés szintjén marad. Tehát a következőkben tekintsük át a közös kereskedelempolitika eszközeit:

1. A közösségi vámjog A vámunió, mint ahogy már a bevezetésben említettem, a harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi forgalom tekintetében közös kereskedelem- és vámpolitikát alkalmaz, valamint a WTO körtárgyalásain elért eredményeket maradéktalanul érvényesíti a vámcsökkentések, az agrártermékek liberalizációja, a szolgáltatás területén is. A vámpolitikát az EU közös (kül)kereskedelempolitikája határozza meg. Ez egyrészt a WTO keretében történő vámcsökkentési tárgyalásokon lekötött - legnagyobb kedvezményes vámszintek alakítását és érvényesítését, - másrészt a kétoldalú szerződéses alapon biztosított vámpreferenciák, - illetve

elsősorban

a

fejlődő

országoknak

egyoldalúan

nyújtott

vámpreferenciák alkalmazását jelenti. A vámok tehát adó formájában megjelenő kereskedelempolitikai eszközök, amelyek vonatkozhatnak a behozott és kivitt termékekre egyaránt. A kiviteli vámok célja egyértelműen a költségvetési bevételek növelése, vagy a hazai piac ellátásának biztosítása. Az importvámok esetében a külföldi termelők negatív megkülönböztetése a cél. Bár a GATT

alapelveinek

kereskedelempolitika

megfelelően általános

és

a

tagok

tartós

a

vámot

jelleggel

tekintik

alkalmazható

a

nemzetközi

eszközének,

a

világkereskedelemben végbemenő liberalizációs folyamatoknak köszönhetően egyre nagyobb szerephez jutottak a kereskedelem nem vámjellegű intézkedései. A közösségi vámjog alapját a minden tagországban egységesen alkalmazandó Vámkódex (a Tanács 2913/92/EGK rendelete) adja. A Vámkódex rendelkezik az áruk besorolásáról, illetve származásuk meghatározásáról, továbbá rögzíti a vámeljárást megelőző adminisztratív kötelezettségeket és az egyes vámeljárások szabályait, mint például:

vámkezelés

szabad

forgalomba 13

bocsátás

céljából,

exporteljárás,

tranzitvámkezelés, vámraktározás, aktív és passzív feldolgozás, feldolgozás vámhivatali felügyelet mellett, illetve az ideiglenes behozatal szabályai, valamint magában foglalja a közös vámtarifára vonatkozó szabályokat is. A Közös Vámtarifa tartalmazza a Kombinált Nómenklatúrát, a behozatali és kiviteli vámokat, a közös agrárpolitikával kapcsolatos importdíjakat, a szerződéses kedvezményes vámtételeket, az autonóm kedvezményes vámtételeket, az autonóm vámfelfüggesztéseket és egyéb közösségi jogszabályok által meghatározott tarifális intézkedéseket. Mint ahogy a felsorolásból is látszik, az Európai Közösségek Vámtarifáján túl számos egyéb közösségi jogforrás is határoz meg tartifális intézkedéseket, amelyeket integráltan tartalmaz a TARIC adatbázis. Ahhoz, hogy egy behozni vagy kivinni szándékozott árura vonatkozóan megtudhassuk a hatályban lévő rendelkezéseket, ismernünk kell az áru Kombinált Nómenklatúra számát és TARIC számát, továbbá a származási vagy rendeltetési országot és az ügylet tervezett időpontját.

Mivel

az

Unió

autonóm

és

szerződéses

szabadkereskedelmi

megállapodásainak közel 87 ország a részese és számos ország részére biztosít tarifális kedvezményeket (vámkontingensek vagy plafonok formájában), továbbá szinte kivétel nélkül alkalmaz piacvédelmi szabályokat is, így rendkívül bonyolult az Unió használati vámtarifája, ezért a továbbiakban nem is részletezném. Még annyit tennék hozzá, hogy a Közösség vámtarifájában általában az alapszintet a WTO legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti vámtételek jelentik, és a vámok nagy része ma már a WTO-ban lekötött vámoknak számítanak. Külön csoportot képeznek a szabadkereskedelmi partnerekkel szemben, a Loméi Konvenció országai, vagy például az ún. mediterrán megállapodásokat megkötő országoknál alkalmazott vámok. Mielőtt rátérnék a nem vámjellegű instrumentumok taglalására, a tarifális eszközök befejezéseképpen megemlíteném még, hogy a közösségi exportszabályokban alkalmazott vámokat, amelyek célja az export korlátozása, azonban a kivitel visszafogására csak kivételes esetekben van lehetőség. Exportvám kivetését teszik lehetővé, például egyes nyersanyagok kivitele tekintetében. A vám célja ebben az esetben az, hogy csökkentse a hazai árakat, védje a feldolgozóipart. Nem gazdasági célú exportkorlátozásnak tekinthetők bizonyos

speciális

termékcsoportok

kivitelének

akadályozása

sajátos

politikai,

közegészségügyi, kulturális célok érdekében (pl. a kettős felhasználású termékek és technológiák kiviteli ellenőrzésének közösségi szabálya, vagy egyes kulturális javak exportszabályozása). Az exportrendszeren belül egy másik alcsoport képezi az exportösztönző eszközök körét, amelyek alkalmazása elviekben tiltott, a GATT Szubvenciós Kódexének értelmében. A 14

kivitel támogatására a Közösség gyakorlatában a közös agrárpolitikában találhatunk példát. A kereskedelmi partnerek azonban az Unió ezen gyakorlatát hevesen támadják. Ugyanakkor exportösztönző eszközként olyan közvetett instrumentumokat említenék, mint például bizonyos feltételekkel nyújtott exporthitelek, vagy hitelgaranciák biztosítása. A kereskedelempolitika nem vámjellegű eszközei tehát a mennyiségi korlátozások (kvóták),

továbbá

a

piacvédelmi

intézkedések

keretébe

tartozó

dömping

és

szubvencióellenes eszközök. Ezzel megérkeztünk dolgozatom fő témájához az importban alkalmazott nem vámjellegű eszközökhöz.

2. A mennyiségi korlátozások (kvóták) A mennyiségi korlátozások vagy tilalmak a külkereskedelem szabályozásának legközvetlenebb eszközei. Jellemző rájuk, hogy elsősorban az importban alkalmazzák ezeket. A mennyiségi korlátozás révén az állam közvetlenül, a mennyiség vagy érték meghatározásával kíván beavatkozni a külkereskedelmi forgalom alakulásába, és ezek a korlátozások egyaránt érvényesíthetőek mind a kivitelre, mind a behozatalra. Az exportkontingensek bevezetése esetében korlátozhatják a hazai piacon keresett és a világpiacon is versenyképes termékek kivitelét, azzal a céllal, hogy a hazai termékhiányt és áremelkedést elkerüljék. Amennyiben az ország monopolhelyzetben van egy adott termék piacán, akkor az exportkontingens célozhatja a cserearány javítását is. Sor kerülhet ún. „önkéntes” exportkorlátozásra is, amely bevezetéséhez az importáló és az exportáló országok közötti konszenzus szükséges, de a kivitel visszafogására valójában az importáló ország akaratából kerül sor. A külföldi szállítók akkor fogadják kivitelük „önkéntes” korlátozását, ha attól tartanak, hogy ellenkező esetben az importőr ország kormánya még szigorúbb intézkedéseket fog alkalmazni. Az e fajta mennyiségi korlátozás felelősségét és adminisztrációs költségeit az exportáló ország viseli. Ez az önkéntes exportkorlátozás általában csak a jelentősebb mennyiségben és legversenyképesebb áron exportáló ország szállítóit sújtja. Ez módosíthatja a piaci struktúrát a kisebb vagy az új szállítók javára. Még egy mennyiségi korlátozás érdemes említésre, ez pedig a vámkontingens. Ebben az esetben azt a mennyiséget határozzák meg, amely az adott vám mellett az országba bevihető. Szintén korlátozó hatású, de a fentebb említetteknél jóval enyhébb. A közös kereskedelempolitikára vetítve, a mennyiségi korlátozásokra vonatkozó jogszabályt a Tanács 520/94/EK rendelete tartalmazza, amely kvóták elsősorban azt a mennyiséget 15

határozzák meg, amely harmadik országból a Közösség területére behozható egy adott termékből. E rendelet értelmében a kvótákat a lehető legrövidebb időn belül el kell osztani a kérelmezők között. Az elosztási módszerek a következők lehetnek: - hagyományos kereskedelmi volumenen alapuló, - a kérelmek benyújtási sorrendjén alapuló, - a kérelmek benyújtásakor igényelt mennyiségek arányában történő kvóta elosztása. A kvóták tehát a fenti módszerekkel, vagy ezek kombinációja felhasználásával kerülnek szétosztásra. A Bizottság értesítést tesz közzé a kvóták megnyitásáról a Hivatalos Lapjában, melyben megjelölik a kiválasztott elosztási módszert, az engedélykérelmek szükséges feltételeit, a benyújtási határidőt és az illetékes hatóságok listáját, amelyekhez a kérelmet kell küldeni. Az első elosztási mód, vagyis a hagyományos kereskedelmi volumenen alapuló, esetében a kvóták egy részét fenntartják a hagyományos importőröknek, míg másik részük az egyéb importőrök számára szolgál. Hagyományos importőrnek tekinthetők azok, akik fel tudják mutatni, hogy egy előző időszak során, a „referencia időszakban” importáltak a Közösségbe a kvóta által érintett termékeket. A kérelmek benyújtási sorrendjén alapuló módszer alkalmazásánál az egyes gazdasági szereplők a kvóta kimerüléséig jogosultak az importra. Az engedéllyel rendelkezőknek bizonyítani kell, hogy valóban importálták a teljes mennyiséget, vagy a rendeletben meghatározott hányadot, majd ezután benyújthatnak egy új engedélykérelmet. Ez az eljárás a kvóta kimerüléséig ismételhető. Végül, ha az igényelt mennyiségek arányában történő kvótafelosztást használják, a tagállamok illetékes hatóságai tájékoztatják a Bizottságot azokról az engedélykérelmekről, melyek az eljárásnak megfelelően meghatározott határidők és feltételek szerint beérkeztek. Ez az információ tartalmazza a kérelmezők számát és az igényelt teljes mennyiséget. A Bizottság megvizsgálja ezeket az információkat és meghatározza az érintett kvóta vagy kvóta csoport mennyiségeket, melyekre az illetékes hatóságok importengedélyeket adhatnak ki. Lehetséges olyan is, hogy a kvótákat meghatározták, de nem kerültek tényleges felhasználásra. Ilyenkor a Bizottság meghatározza a tagállamok információi alapján az újraelosztásra szánt mennyiségeket. A teljes vagy részben felhasználására nem kerülő importengedélyeket ezért vissza kell szolgáltatni a kiállító 16

állam illetékes hatóságának a lejáratot követően. A tagállamok illetékes hatóságai minden hónap végéig tájékoztatják a Bizottságot a kvóta által érintett termékek azon mennyiségéről, amelyeket a megelőző hónap során importáltak.

A kvóták kiadási rendjénél említettem az ún. importengedélyt. Ez a módszer azt jelenti, hogy az áruk behozatala és/vagy kivitele csak valamilyen az erre felhatalmazott hatóság előzetes engedélye alapján lehet. Ez a gyakorlat lehetőséget teremt az adott közösségi országnak arra, hogy a külkereskedelmet ellenőrizze, ugyanakkor, ha kvótával kapcsolják össze az alkalmazását, a külkereskedelem szabályozására, korlátozására alkalmas. Ebben az esetben a kvóták betartását és érvényesítését is lehetővé teszi. Az importengedélyezés mennyiségi korlátozással a gyakorlatban, például a textil- és ruházati termékek esetében úgy valósul meg, hogy jelenleg a Közösség Kínával és Belarusszal kettős ellenőrzési rendszert tart fenn, vagyis a mennyiségi korlátozás ebben az esetben a kettős ellenőrzési rendszer működtetésével valósul meg, melynek lényege:

EU Bizottság

MKEH

Harmadik ország exportőre

exportlicenc

importengedély

EU-s importőr

17

Ha valamelyik EU-tagország természetes vagy jogi személye importálni szeretne, bizonyos textilipari terméket az Unió területére, ez esetben egy úgynevezett importengedélyt (3. számú Melléklet) kell kérnie az illetékes hatóságtól. A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozását követően, egyes termékek Európai Unióba történő behozatalához az Európai Unió által felhatalmazott hatóság engedélyére van szükség. Magyarországon ezt a tisztséget a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, továbbiakban Hivatal tölti be. Tehát a Hivataltól kell kérni az importengedélyt, melynek kérelmezése és megadása a 3030/1993/EGK rendelet, illetve ennek módosításai alapján történik. Az importengedély mellé mellékelnie kell az exportlicenc nevű okmányt, amelyet az exportáló (gyártó) ország illetékes hatósága saját kvótalehetőségeinek ismeretében, az érdekelt (kínai vagy belarusz) cégek részére bocsát ki. Az exportlicencet az EU valamelyik tagállama számára kell kiállítani, valamint tartalmaznia kell, hogy az érintett kategóriában a kiállító ország rendelkezésére álló kvótát a megjelölt mennyiséggel csökkentették. Ez az okmány elengedhetetlen az importőr részére, mivel a behozatali engedélykérelemhez csatolnia kell. A korlátozás alá eső termékkategóriákat a rendelet megfelelő mellélete tartalmazza. A Hivatal az exportlicencben kért mennyiséget jelenti az EU Bizottságnak, és az importengedélyt csak akkor adja ki, ha a Bizottság jóváhagyta azt. Az EU Bizottsága a behozatalt a kvóta erejéig visszaigazolja. A kontingensek kihasználtságáról informálódni lehet az EU megfelelő honlapján. Az exportlicenc csak egy árukategóriára szólhat. Több behozatali engedély egy exportlicenc részmennyiségeiről nem adható ki. Az exportlicencet ki lehet állítani az áru feladását követően is, ekkor rá kell vezetni a következő szöveget: „issued retrospectively”. Abban az esetben, ha elveszne, megsemmisülne, vagy ellopnák a kiállító hatóság másolatot ad róla, amire rá kell írni a „duplicate” megjegyzést. A kérelmek benyújtása egy a Hivatal honlapjáról letölthető nyomtatvány felhasználásával történik, és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. Törvény szerinti illetéket kell bélyegben megfizetni, ami 2006-ban 15.000 Ft. A kérelmeket külön-külön kell benyújtani, minden származási országra, minden kiírási számra, minden árukategóriára és minden exportlicencre. Minden esetben csatolni kell hozzá az alábbiakat: exportlicenc szisztéma esetén az exportlicenc eredeti példányát; fuvarokmányos szisztéma esetén a fuvarokmányt illetve számla másolatát, az eredeti példány bemutatása mellett, vagy közjegyző által hitelesített formában; valamint egy három hónapnál nem régebbi cégkivonatot. Különös 18

esetekben a Hivatal további igazolásokat is kérhet, illetve az importengedélyek kiadása egyéb feltételekhez is köthető, így például a visszahívás jogának fenntartása. A visszahívási jog az exportlicencnek a származási ország illetékes hatósága általi visszavétele esetére van fenntartva. Az importengedélyek 6 hónapig érvényesek. Megfelelően megalapozott, alakisághoz nem kötött kérelemre az érvényességi idő kétszer, egyenként három hónapra meghosszabbítható. A meghosszabbításhoz mellékelni kell az eredeti importengedélyt is. A módosítás illetékköteles, 10.000 Ft. Az importengedélyek az Európai Unió egész területén érvényesek. Abban az esetben, ha az importőr az engedélyezett mennyiségeket részben vagy egészben nem használja ki, a maradék mennyiséget az EU Bizottsága újra felosztja, ezért az importőrnek az engedély eredeti példányát haladéktalanul vissza kell szolgáltatnia a Hivatalnak, ha az lejárt, vagy a továbbiakban nem kívánja felhasználni. A szóban forgó mennyiségi korlátozások jelenleg a 2006. január 1. és december 31. között feladott termékekre vonatkoznak. A kettős ellenőrzési rendszer bevezetése biztosítja tehát, hogy a kivitellel kapcsolatban rögzített kvótákat betartsák. Abban az esetben, ha az engedélyezés önálló korlátozó eszközként áll, az áruk mennyiségét tudja szabályozni az engedélyek szelektív kiadásával vagy megtagadásával. Annak értekében, hogy biztosítsák a külkereskedelem folytonosságát, megkönnyítsék az új szabályozás bevezetését az újonnan csatlakozott országokban, 2004. május 1-vel átmeneti intézkedéseket vezettek be. Ezek az átmeneti intézkedések lehetővé tették, hogy a Közösségben mennyiségi korlátozás alá eső olyan textiltermékek szabad forgalomba hozatalánál, amelyeket 2004. május 1. előtt adtak fel és az új tagállamokba május 1-jén vagy később érkeztek meg, importengedély megléte volt szükséges – tehát exportlicencre nincs szükség -, de ezen termékek behozatala nem terhelte meg a közösségi mennyiségi kereteket. Az importengedélyt amúgy a Hivatal automatikusan, exportlicenc benyújtás nélkül adja ki, megfelelő bizonyíték, mint például hajóraklevél ellenében, amennyiben az adott termékre nem vonatkozik mennyiségi korlátozás. Az importrendszer körében tehát a kvóták alkalmazása, illetve az importengedélyezés jelenti a kereskedelempolitika eszközeit. Ezek elsősorban a Világkereskedelmi Szervezeten kívüli országok esetében vethetők be. Bár kivételes esetekben, elsősorban szenzitív szektorok esetében, mint az előbb említett eset a textiliparban, meghatározott átmeneti időszakban a textil- és ruházati egyezmény lehetőséget teremt bizonyos feltételekkel kvóták alkalmazására. 19

Másik gyakorlati példa a mennyiségi korlátozások alkalmazására szintén a textiltermékek behozatalában alkalmazott autonóm kontingensek (mennyiségi korlátozás). A kétoldalú egyezmények, jegyzőkönyvek, vagy egyéb megállapodások, illetve egyéb különleges közösségi behozatali szabályozás hatálya alá nem tartozó egyes harmadik országokból történő textiltermékek behozatalát szabályozzák az autonóm kontingensek. A közösségi rendelet a Koreai NDK-ra, Koszovóra és a Montenegrói Köztársaságra terjed ki. Szerbiára is volt korábban ilyen korlátozás, de 2005. július 1-jétől megszűnt. A szerb származású termékek importja jelenleg semmilyen engedélyezési eljárás alá nem esik. Tehát az említett országokból származó, bizonyos kategóriákba tartozó termékek behozatala mennyiségi korlátozás alá esik. Az eljárás úgy történik, hogy a beérkezett kérelmeket a Hivatal összesíti, majd elküldi az EU Bizottságnak, amely felosztja a rendelkezésre álló mennyiségeket, majd a Hivatal azokra a mennyiségekre állít ki importengedélyt, amelyet a Bizottság visszaigazol. Az autonóm korlátozás esetében az engedélyezés az alábbi feltételekkel történik: maximálisan kérelmezhető mennyiség szerint, vagyis az első kérelmezés esetén a legnagyobb kérelmezhető mennyiségek ország és kategória szerint megfelelnek annak a mennyiségnek, amelyet az importőr a kérelmezett kategóriában és származási országból 2005-ben ténylegesen importált (az autonóm szabályozásról szóló rendelet megfelelő mellékletének nyomtatványa), vagy a rendelet 2. számú melléklete szerinti legnagyobb mennyiségeknek. További kérelmezés esetén a 2006. évi kérelmekre a 2. sz. melléklet szerinti legnagyobb mennyiségek irányadóak. További kérelmeket csak akkor lehet benyújtani, ha az ugyanarra a kategóriára és származási országra már megadott importengedélyt legalább 50%-ban felhasználták, ezt hívják pótlólagos elosztásnak. A kihasználtság az importengedély eredeti példányának bemutatásával igazolható. Az EU szabályozása megköveteli, hogy a kérelmező a kérelemhez mellékelje az importra vonatkozó szerződés másolatát, csak az így felszerelt kérelmek vehetők figyelembe. Az importengedély-kérelem benyújtása az autonóm korlátozás esetében is illetékköteles, 15.000 Ft-os illetékbélyeget kell venni, és minden esetben csatolni kell az alábbi mellékleteket: - az importőr nyilatkozatát arról, hogy nem kért vagy kapott az EU-ban a vonatkozó kategóriára és származási országra importengedélyt;

20

- az import alapját képező szerződés másolatát, amelyen szerepel az importőr neve, cége, a kategória, a szállítási időszak és az előírás szerinti mértékegységben megadott mennyiség; - az importőrnek a Hivatal honlapjáról letölthető nyomtatványon tett, jogilag kötelező

nyilatkozata

a

2005.

évben

ténylegesen

megvalósított

behozatalról; - további kérelmek esetén a meglévő importengedély eredeti példányának bemutatása a kihasználás igazolásának céljából. Az importengedélyek ebben az esetben a kiállítástól kezdődően kilenc hónapig, legfeljebb 2006. december 31-ig érvényesek. Ha a kapott kvótát minimum 50%-ban felhasználták, az érvényesség időtartama alakisághoz nem kötött írásbeli kérelem alapján 3 hónappal meghosszabbítható, legfeljebb 2007. március 31-ig.

Ha egy adott ország megnyitja határait és beengedi a harmadik ország termékeit, mindig fenn áll annak a veszélye, hogy ezek a termékek a hazai ipart és termelőket veszélyeztethetik. Ezért az importban bizonyos esetben piacvédelmi intézkedésekre kerülhet sor és ez ún. védőintézkedések bevezetését eredményezheti.

3. A piaczavarás esetén alkalmazható védőintézkedések Ezek jelentősége annak ellenére nőtt, hogy a GATT-keretében kialakuló liberális kereskedelempolitikával szemben ezek használata a protekcionizmust szolgálja. Az alapszerződés már korábban is említett 133. cikke két kereskedelmi védelmi eszközt nevez meg: a dömpingellenes intézkedést és a szubvencionált termékek esetén igénybe vehető védeszközt, vagyis az értékkiegyenlítő vámot. Ezen cikk értelmében kereskedelmi védelmi eszköz csak akkor alkalmazható, ha valamely közösségi gazdasági szereplőt, iparágat károsodás éri, vagy potenciálisan fenyegeti a harmadik államból a belpiacra érkező behozatallal összefüggésben. A védintézkedés bevezetése, az eljárás megindítása hosszú folyamat és alapos vizsgálódás előzi meg a védeszköz bevezetését.

21

Az alkalmazandó joganyagot a Tanács 3285/94/EK a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló rendelete tartalmazza. A rendelet a harmadik országokból származó termékek

importjára

vonatkozik.

Külön

szabályok

a

mérvadóak

a

Közösség

kereskedelempolitikája szempontjából a nem piacgazdaságú országokra, mint Albánia, Kazahsztán, Oroszország, Örményország, Észak-Korea, Tadzsikisztán, Azerbajdzsán, Kirgízia, Türkmenisztán, Fehéroroszország, Ukrajna, Kínai Népköztársaság, Üzbegisztán, Moldova, Vietnam, Grúzia, Mongólia esetében. Ezen országcsoportra a Tanács 519/94/EK rendelete az irányadó. Textiltermékek esetében a GATT 1994-be integrált textilipari termékek esetében alkalmazható a rendelet. Egyéb textiláruk, valamint a nem WTO-tagállamból származó textíliák esetében az irányadó jogszabály a Tanács 517/94/EK rendelete. A rendelet általános jelleggel mondja ki, hogy a hatálya alá tartozó termékek szabadon importálhatóak, mennyiségi korlátot alkalmazni nem lehet ezeknél a termékcsoportoknál. Ez alól egyedüli kivétel a piaczavarás esetén alkalmazott védintézkedések köre. A felügyelet bevezetésére akkor kerül sor, amikor a harmadik országból származó termék importja a közösségi termelőket károkozással fenyegeti. A Közösség szeretné „szemmel tartani” a beérkező termékek mennyiségét. Ha közösségi felügyelet kerül alkalmazásra, akkor a rendelet az érintett termékek szabad mozgásának engedélyezését egy egységes kritériumoknak megfelelő importdokumentum bemutatásától teszik függővé. Ezt a dokumentumot a tagországok hatóságainak bizonyos időn belül láttamozniuk kell, az importőr importjogot azonban nem szerez ezáltal, tehát a dokumentum csak addig érvényes, amíg az importszabályok változatlanok maradnak. Az előzetes felügyelet hasonlít a csatlakozásig hatályos magyar monitoringhoz, vagyis az áru importja úgynevezett előzetes felügyeleti okmánnyal (5. számú Melléklet) lehetséges, amit az importőr költségmentesen, bármely igényelt mennyiségre, 5 napon belül megkap az engedélyező hatóságtól. A kérelem bármely tagállam illetékes hatóságánál benyújtható, függetlenül attól, hogy a Közösségen belül hol van az üzletvégzés helye. A felügyeleti okmány kiadásáról utólag értesíteni kell az EU Engedélyezési Hivatalát (SIGL). Ha az előzetes közösségi felügyelet alatt álló termékre valamelyik tagállamban regionális védelmi intézkedések vonatkoznak, akkor az adott tagállam által kiadott importengedély helyettesítheti az importdokumentumot. A felügyeleti okmány és annak kivonatai két példányban készülnek, az egyik példány a „Tulajdonos példánya” elnevezést és 1-es számot kap, amelyet a kérelmező részére

22

állítanak ki. A másik „Az illetékes hatóság példánya” lesz, 2-es megjelöléssel, amit a kibocsátó hatóság tart meg. A felügyelet érvényességi időtartama korlátozott, egyéb rendelkezések hiányában a bevezetésüket követő hat hónap után következő újabb hat hónapos időszak lejártakor érvényüket veszítik. Ilyen intézkedés van hatályban még számos acélipari termékekre minden országra kiterjedően, illetve a macedón, román, orosz importból származó acélipari termékekre, valamint ilyen intézkedés vonatkozott a vietnami lábbelikre, ami azonban 2005. január 1-ével megszűnt. A behozatali és kiviteli megfigyelési rendszer funkciója tehát abban áll, hogy a behozatalok, illetve kivitelek gyorsabb megfigyelését teszi lehetővé, a statisztikai adatok használatánál. Célja az, hogy a károkozással fenyegető import várható alakulásáról előzetes adatokat gyűjtsenek. Az így összeállított statisztikai adatbázis bizonyítékot szolgáltathat piacvédelmi vizsgálat megkezdéséhez. Az utólagos felügyeletet az ország vámhatósága végzi, amely önmagában nem korlátozó intézkedés, hanem a már szabad forgalomba helyezett import áruk kiemelt statisztikai megfigyelését jelenti. Célja elsősorban az, hogy az importban bekövetkezett változásokat a lehető legkorábban fel lehessen ismerni. Védintézkedési vizsgálat indítását a rendelet alapján akkor alkalmaznak, ha az árut olyan megnövekedett mennyiségben és olyan feltételekkel hozzák be, amely kárt okoz, vagy károkozással fenyegeti az uniós ipart. Ennek értelmében a Bizottság, a Közösség érdekeinek védelmében, saját kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére: •

korlátozhatja az intézkedés hatálybalépését követően láttamozandó importdokumentumok érvényességi időtartamát;

•

megváltoztathatja a szóban forgó termékekre vonatkozó importszabályokat úgy, hogy a szabad mozgás engedélyezését egy importengedély kiállításától teszi

függővé,

amelynek

kiadására

a

Bizottság

által

rögzítendő

rendelkezések és korlátok vonatkoznak. A WTO-tagokra vonatkozóan a fent említett intézkedések csak akkor érvényesíthetőek, ha mindkét feltétel – kárt okoz, vagy károkozással fenyeget – teljesül. Olyan esetekben, amikor a védelmi intézkedések valamilyen kvóta formájában jelennek meg, a kvóta szintjét elméletileg nem lehet alacsonyabban meghatározni, mint egy legalább három éves reprezentatív időszak importjainak az átlagos szintje. Nem alkalmazható védelmi intézkedés a WTO valamely fejlődő ország tagjától származó 23

termékekre mindaddig, amíg az adott országnak az érintett termék uniós importjában a meglevő részesedése nem haladja meg a 3%-ot. A védelmi intézkedés maximális időtartamát meg kell határozni, valamint rögzíteni kell azokat a konkrét rendelkezéseket is, amelyek ezen intézkedések kibővítésére, fokozatos liberalizálására és felülvizsgálatára vonatkoznak. Ha egy termékre már vonatkozott egy védelmi intézkedés, akkor ilyen intézkedés nem alkalmazható az adott termékre mindaddig, amíg el nem telik az előző intézkedés időtartamának megfelelő hosszúságú időszak, ami két évnél nem lehet rövidebb. Ettől függetlenül azonban egy 180 napos vagy ennél rövidebb védelmi intézkedés ismételten kiszabható egy termékre, ha legalább egy év telt el az érintett termék importjára vonatkozó valamely védelmi intézkedés bevezetésének napja óta; és ez az intézkedés nem vonatkozott ugyanarra a termékre kettőnél több alkalommal a bevezetésének napját közvetlenül megelőző öt éves időszakban. Ideiglenes védelmi intézkedés bevezetésére is sor kerülhet, ha az alábbi esetek állnak fenn: kritikus körülmények lépnek fel, vagyis amikor a késedelem – ezalatt az eljárás hosszadalmas és időigényes voltát értem -, nehezen helyrehozható kárt okozna, és így azonnal intézkedésre van szükség, valamint akkor, amikor az előzetes megállapítás egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy a megnövekedett import komoly kárt okoz, vagy ezzel fenyeget. Az ideiglenes intézkedés időtartama maximum 200 napra szólhat. A végleges piacvédelmi intézkedést abban az esetben rendelik el, ha bizonyított az adott termék megnövekedett importmennyisége és olyan feltételek állnak fenn, melyek súlyos kárt okoznak, vagy fenyegetik a közösségi ipart. Ha a Bizottság úgy véli, hogy fontos közösségi felügyelet vagy védelmi intézkedés bevezetése, legkésőbb a kivizsgálás megkezdésétől számított 9 hónapon belül hozza meg döntését. A védelmi intézkedéseket az EU Hivatalos Lapjában is közzé kell tenni. Ahhoz, hogy védintézkedés alkalmazására kerüljön sor a következő feltételeknek mindenképpen együttesen kell fennállniuk: -

az import megnövekedett mennyisége

-

kár állon be, vagy kár veszélye fenyegessen

-

az okozati összefüggés bizonyítható legyen és végül,

-

a rendelet akkor teszi lehetővé védintézkedés (valamint felügyelet) bevezetését, ha az a Közösség érdekével összhangban áll.

Amikor az import alakulását és a közösségi termelőket érő vagy azokat fenyegető komoly károk vizsgálatát folytatják, a Bizottságnak a következő tényeket kell figyelembe vennie. Figyelni kell a behozatal mennyiségét, különösen azt, hogy történt-e jelentős növekedés 24

akár abszolút értelemben, akár a Közösségen belüli termelésre vagy fogyasztásra nézve. Továbbá a behozatali árakat is szem előtt kell tartani, elsősorban azt kell itt vizsgálni, hogy történt-e a Közösségben előállított termék árával összehasonlítva jelentősen alacsonyabb árra vonatkozó ajánlattétel. Vizsgálni kell még a közösségi termelőket ebből következően érő hatásokat, amire a gazdasági mutatókból lehet következtetni (termelés, kapacitás-kihasználás, készletek, eladások, piaci részarány, árak, nyereségek, a felhasznált tőke megtérülése, cash-flow, foglalkoztatás). A Közösségnek az eljárás során többek között tekintettel kell lennie a GATT 1994 egyezmény XIX. cikkében, valamint a marrakesh-i egyezmény „Megállapodás a védőintézkedésekről” szóló mellékletében előírt kötelezettségekre. E szerint a védinzékedés alkalmazást megelőzően a tagországoknak konzultációs kötelezettségük van, a WTO Védőintézkedések Bizottságánál pedig bejelentési kötelezettségük, valamint vita esetében a vitarendezés szabályainak betartása szükséges. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amennyiben a behozatal alakulása felügyeleti vagy védintézkedéseket tesz szükségessé. A tájékoztatás tartalmazza a bizonyítékokat is. A Bizottság haladéktalanul továbbítja e tájékoztatást az összes tagállamnak. Az eljárás első szakaszában a Bizottság vagy valamelyik tagállam kérésére konzultációra kerülhet sor. Ez a konzultáció nem azonos a fent említett GATT XIX. cikk által előírttal, itt ugyanis a tagállamok és a Bizottság közötti tárgyalásokról van szó. A konzultáció egy tanácsadó bizottság közreműködésével valósul meg, amely valamennyi tagállam képviselőiből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője. A konzultáció szükség esetén írásban is lefolytatható. A következő szakasz a vizsgálati eljárás megkezdését jelenti, amennyiben a Bizottság a konzultációt követően egyértelműnek találja a bizonyítékokat, akkor a tagállamoktól kapott információk kézhezvételétől számított egy hónapon belül vizsgálatot kezdeményez, és értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt kövezően a Bizottság a tagállamokkal együttműködve megkezdi a vizsgálatot. Az eljárás lezárása végződhet az eljárás megszüntetésével, a Bizottság valamint a Tanács által elfogadott védintézkedés alkalmazásával. A sokat említett Alapítószerződés szerint „a belső piac egy olyan, belső határok nélküli területet jelent, ahol biztosítva van az áruk, személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”, ezért „a közös kereskedelemi politikának – az importszabályokra vonatkozó – kiegészítése a belső piac teljessé tételéhez szükséges, és ez az egyedüli módszer annak biztosítására, hogy a Közösség harmadik országokkal folytatott 25

kereskedelmére vonatkozó szabályok helyesen tükrözzék a piacok integrálódását. …A közösségi szabályozás kiindulási pontja, így az importliberalizálásé is, mindenféle mennyiségi korlátozás hiánya kell, hogy legyen.”, ezért az alapelvek leszögezik, hogy bármely intézkedések (védelmi vagy felügyeleti) csak ideiglenesen kerüljön bevezetésre, a belső piac minimális zavarásával járjon és csak kivételesen és akkor lehet engedélyezni, ha nincs más lehetőség. További alapelv, hogy a kérdéses importnak csak bizonyos részét kell felügyelet vagy védintézkedés alá vonni, valamint egyes esetekben az Unió egy vagy több térségére korlátozódó felügyeleti, illetve védintézkedések alkalmasabbak lehetnek, mint az Unió egészére vonatkozóak. Meg kell még említeni egy fontos fogalmat az importszabályok területén. Ez pedig az egységesség fogalma. Ami annyit tesz, hogy a kiállított importokmányok az azt kiállító tagállamtól függetlenül az Unió egész területén érvényesek. További fontos fogalom a rugalmasság, ami abban nyilvánul meg, hogy a már említett importokmányokat az importőr egyszerű kérvénye alapján a tagállamok illetékes hatóságainak egy bizonyos időtartamon belül hitelesíteniük kell. Fontos még, hogy a vizsgálatok kezdeményezésére, és annak meghatározására, hogy szükséges-e az adott intézkedés vagy nem, pontos határidőket határoztak meg, azért, hogy a gazdasági szereplők jogbiztonságát fokozzák, ez a vizsgálat minél előbb, minél gyorsabban kell, hogy megtörténjen. A kereskedelem védelmét szolgálja a dömpingellenes eljárás során kivetett dömingellenes vám,

valamint

a

támogatott

importtal

szembeni

eljárás

alapján

alkalmazott

értékkiengyenlítő vám. A következő részben ezeket tárgyalom és bemutatom az eljárás főbb mozzanatait.

3.1. Dömpingellenes eljárásban kiszabott dömpingellenes vám Itt az irányadó jogszabály a Tanács 384/94/EK rendelete, amely az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelmet szabályozza. A rendelet hatálya a harmadik országokból származó árukra terjed ki, függetlenül attól, hogy az adott állam tagja-e a Kereskedelmi Világszervezetnek (Kínára, illetve nem piacgazdaságú országokra szigorúbb szabályokat rendel el alkalmazni). A rendelet alapelvei között kimondja, hogy dömpingellenes vámot

26

lehet kiszabni minden olyan – dömping tárgyát képező – termékre, mely szabad forgalomba bocsátás a Közösségben kárt okoz. A dömpingellenes vizsgálat lényege, hogy technikai, mennyiségi analízist végeznek. A vizsgálat jogi vonatkozású és az érintett felek információira alapul, valamint importtermékekre vonatkozik. A dömpingeljárásban az alábbi tényezőket vizsgálják meg: magát a dömpinget, az anyagi kár esetét, az ok-okozati összefüggéseket, azaz van-e kapcsolat az anyagi kár és a dömping között, valamint a Közösség érdekeit is figyelembe veszik. A Rendelet értelmében tehát akkor lehet dömpingellenes intézkedést hozni, ha az előbb említett négy eset fennáll. Az első három feltételre vonatkozó bizonyítékokra a panaszosnak már kérelmében hivatkoznia kell, e nélkül az eljárás meg sem indulhat, a közösségi érdek fennállását pedig a hatóság fogja vizsgálni. Az útmutató (6. számú Melléklet) az EU hivatalos honlapjáról, valamennyi hivatalos nyelven elérhető. Az említett útmutató igen hasznosnak bizonyul, mivel kettős célt szolgál. Egyrészt segítséget kíván nyújtani a potenciális panaszosoknak a dömpingellenes panaszok összeállításához, másrészt bemutatja, hogy az Európai Bizottságnak milyen információkra lehet szüksége annak eldöntésére, hogy a feltételezett dömping - ami a közösségi iparnak kárt okoz – ügyében hivatalos vizsgálatot lehet-e indítani. Az útmutató összeállításakor az volt a cél, hogy a panaszokról szóló tartalmi és formai utasítások egyértelműen világossá váljanak a panaszt benyújtók számára. A felmerülő kérdéseket tisztázza, és olyan szerkesztett formát biztosít, amely megkönnyíti a közösségi iparág számára a panaszok elkészítését. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezt az útmutatót a Közösség nem tekinti jogilag kötelező érvényűnek, illetve tartalmi szempontból sem kötelező. A kérelmező által bemutatott információk az eset sajátos körülményeinek függvényében változhatnak, tehát az útmutató csak általános tanácsokkal látja el a panaszost, aki ugyanakkor más, az esete sajátos jellegéhez jobban igazodó megközelítést is választhat. A panaszt tehát az összeállítást követően a Bizottság címére lehet elküldeni. A panasz tartalmazza az alábbiakat: - a panaszos megjelölése és a panaszos által gyártott hasonló termék közösségbeli termelése és értéke, - ha az írásbeli panaszt közösségi gazdasági ágazat nevében teszik, a panasznak a hasonló termék összes ismert közösségi gyártójának felsorolása és az e termelők által gyártott hasonló termék közösségi termelése mennyiségének és értékének feltüntetése is szükséges, - az állítólagosan dömpingelt termék teljes leírása, 27

- a kérdéses exportáló vagy származási ország vagy országok megnevezése, illetőleg minden ismert exportőr vagy külföldi gyártó megnevezése, - tájékoztatás a kérdéses termék áráról, vagy ahol ez lehetséges tájékoztatás arról, hogy a származási vagy exportáló ország a terméket milyen áron adja el harmadik országba vagy országokba, - tájékoztatás továbbá a termék számtanilag képzett értékéről, valamint az exportárakról, vagy ahol ez indokolt, azokról az árakról, amelyen a termék a Közösségen belül független vevő részére először viszonteladásra kerül, - tájékoztatás

az

állítólagosan

dömpingelt

behozatal

mennyiségének

változásairól, a behozatalnak a közösségi piacon a hasonló termék árára gyakorolt hatásáról, valamint a behozatalnak a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt, ebből következó hatásáról, a közösségi ágazat állapotát befolyásoló, releváns tényezők és mutatók alapján. A Bizottság ezután értékeli a panaszt, és dönt, hogy tartalmaz-e elegendő meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a közösségi iparág által elszenvedett kárt a dömpingelt behozatalok okozták. Ha a panaszt elfogadhatónak ítéli meg, a benyújtástól számított 45 napon belül megkezdik az állítólagos dömpingelt behozatalok vizsgálatát. A vizsgálathoz szükség van a közösségi iparág támogató együttműködésére is. Fontos, hogy a panaszt alaposan dokumentálják, tehát a panaszosoknak a rendelkezésükre álló legjobb információt kell nyújtaniuk, okmányszerű bizonyítékokkal alátámasztva. A szükséges információk összegyűjtésére és a Bizottságnak való bemutatására az iparág képviselőként bármely természetes vagy jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező szövetséget vagy akár az egyes vállalatok képviseletére létrehozott eseti szövetséget kijelölhet. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az üggyel legjobb egy európai szövetséget megbízni, de átfogó európai szövetségek, illetve a nemzeti szövetségek hiányában a panaszt akár egyéni vállalatok is benyújthatják. A panaszok benyújtásánál a lényeg az, hogy a panaszosnak az EK-ban működő iparág többségi hányada nevében kell eljárniuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a panaszosnak legalább a teljes közösségi termelés 25%-át képviselő közösségi termelők támogatását meg kell szereznie. Lehetségesek úgynevezett regionális esetek, ami akkor áll elő, ha a Közösség egy régiójában a piac elszigeteltsége olyan fokú, hogy a szóban forgó régió termelőit a károsult iparágnak lehet tekinteni. Ebben az esetben, ha a kivitelek a régióra

28

koncentrálódnak, indokolt lehet a regionális dömpingellenes kereset. A regionális dömpingellenes panasz benyújtásának feltételei a következők: -

az érintett termék termelői termelésük egészét vagy közel egészét, általában több mint 80%-át, az említett régióban értékesítik

-

az említett régióban a keresletet jelentős mértékben nem fedezik az EK-ban máshol található termelők szállításai

-

az érintett termék dömpingelt behozatalai az említett régióban koncentrálódnak

-

ezek a dömpingelt behozatalok kárt okoznak a régió valamennyi vagy közel összes termelőjének, általában több mint 80%-ának.

Az importált áru akkor tekinthető dömpingeltnek, ha az exportár alacsonyabb a „normál értéknél”, annál az értéknél, amelyet az exportáló vagy a származási ország piacán a normál hazai forgalomban az adott vagy hasonló termékért fizetnek. Ha a terméket egy piacgazdaságú országban állítják elő, a normál/rendes érték az esetek többségében megfelel az érintett termékért az exportőr belföldi piacán felszámított árnak. A dömpingkülönbözet megállapításának fő mozzanata a normálérték és az exportár teljes körű összehasonlítása. A hatályos szabály szerint az összehasonlítást a kereskedelem azonos szintjén, lehetőleg ugyanabban az időben és az ár-összehasonlíthatóságot befolyásoló egyéb különbségek figyelembevételével kell elvégezni. Vagyis figyelemmel kell lenni az árak meghatározása során érintett termékek fizikai jellemzői közötti esetleges eltérésekre, a behozatali díjak, közvetett adók, engedmények, kedvezmények áreltérítő szerepére is. Minél nagyobb a dömpingkülönbözet, vagyis az az összeg amellyel a normálérték az exportárat meghaladja, annál súlyosabb a dömping mértéke. Miután a dömpingkülönbözet megállapításra került, a következő feltétel, hogy a kár bekövetkeztét vagy annak veszélyét bizonyítsák. Az EK dömpingrendeletét alapul véve, két esetkörre oszthatjuk a kár fogalmát: Tényleges kár okozása, amely a Közösség iparának okozott jelentős sérelmet jelenti (anyagi kár), potenciális károkozás, melyről a Közösség iparát fenyegető jelentős sérelem veszélyének fennállásakor beszélhetünk, illetve ilyen jellegű kárként jön számításba a Rendelet

azon

szabálya,

amely

a

közösségi

ipar

kialakulásának

esetleges

akadályoztatására vonatkozik. A rendelet a kár meghatározásakor több szempontot ír elő. A sérelem megállapítása kizárólag pozitív bizonyítékokon alapulhat. Maga a bizonyítás két vizsgálatot tartalmaz. Először is meg kell vizsgálni a dömpingelt mennyiséget, illetve ennek a Közösség piacán 29

jelenlévő hasonló termékek árára kifejtett hatását. A mennyiséggel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy történt-e jelentős változás a behozatal volumenében. Az árakra gyakorolt hatással kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt termék ára jelentősen alacsonyabb-e, mint a hasonló közösségi árué, más módon jelentősen csökkenti-e az árakat, vagy például megakadályozza-e az egyébként betervezett áremeléseket. Másodszor meg kell vizsgálni az előbbiekből következő hatást, amelyet dömping gyakorol a Közösség iparára. Ebbe beletartozik minden olyan gazdasági mutató vizsgáltat amely az adott ipar állapotára hatást gyakorol. A rendelet tartalmaz jó néhány szempontot, amelyet ekkor figyelembe kell venni, mint a foglalkoztatásra, munkabérekre, a növekedésre, a tőkeképzési képességekre, befektetésekre gyakorolt hatást. Ha a Bizottság nem tartja indokoltnak az eljárás elrendelését, akkor erről tájékoztatást küld a panaszosnak. Abban az esetben nem indul eljárás, ha a panasz nem a közösségi ipar nevében készült, illetve azon országok termelői ellen, amelyek közösségi piacára irányuló behozatalból 1% alatt részesednek, illetve ha nincs elegendő bizonyíték a dömpingre és a kárra vonatkozóan. A dömpingeljárást 12 hónap alatt , de mindenképpen 15 hónapon belül lefolytatják A dömpingeljárás során lehetőség van ideiglenes vám kiszabására, akkor ha a Közösség érdeke azonnali közbelépést igényel, a dömpingeljárás szabályos megindítását követően letelt az a hivatalos közleményben szereplő határidő, amelyen belül a felek információkat és észrevételeket terjeszthetnek elő, vagy ha ideiglenes határozatot hoztak a dömpingről és a közösségi ipart érintő károkról. Az eljárás a következő esetekkel végződhet. A Bizottság megszüntetheti az eljárást, vagy az eljárás alá vont vállalat „önként” vállalja, hogy az árpolitikáját felülvizsgálja, vagy a kérdéses területre történő dömpingelt exportot megszünteti. Illetve az eljárás végződhet dömpingellenes vám kiszabásával. Ez a vám addig marad, emeddig a kárt okozó dömping ellen arra szükség van, objektív határidőként az 5 évet szokták előírni. A leggyakrabban előforduló termékkörök (leggyakoribb árucsoportok, illetőleg konkrét termékek), amelyekre dömpingellenes intézkedés bevezetésére kerülhet sor, a következők: Árucsoport 3.

Árucsoport neve

Áru megnevezés atlanti-óceáni lazac

28.

Halak,rákok,puhatestű és más gerinctelen víziállatok; Szervetlen vegyi anyagok

29.

Szerves vegyi anyagok

aminovegyületek oxigén-funkciós csoporttal 30

szén

39. 52. 63.

64. 72.

73.

85.

87.

96.

Műanyagok és ezekből készült más műanyag lap, lemez, film, fólia termékek Pamutáruk Vatta, nemez és nem szőtt textília, Más készáru textilanyagból; különleges fonalak; ágynemű, készletek; használt ruha és egyéb használt textiláru; rongy asztalnemű, testápolási és konyhai textília Árucsoport Lábbeli, gumi--, műanyag, bőr, mesterséges lábszárvédő és hasonló áru; vagy rekonstruált bőr talppal és bőr ezek részei felsőrésszel Vas- és acél síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű termék vasból vagy nem ötvözött acélból, melegen hengerelve plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül Vas-és Acéláruk sodort huzal, kötél, kábel, fonott szalag, heveder és hasonló vasból vagy acélból, az elektromos szigetelésű kivételével Elektromos gépek és telefax, más hangvisszaadó készülék elektromos felszerelések és - Kizárólag vagy elsősorban a 8519ezek alkatrészei, hangfelvevő 8521 vtsz. alá tartozó készülékek és tartozéka és visszaadó, televíziós kép- alkatrésze és hangfelvevő és visszaadó Hangfelvevő vagy lejátszó készülék készülékek és ezek alkatrészei és tartozékai vtsz. alá tartozó Járművek és ezek alkatrészei, 8711-8713 a vasúti vagy villamosvasúti járművek alkatrésze és tartozéka sínhez kötött járművek kivételével Különböző áruk Öngyújtó és más gyújtó, mechanikus vagy elektromos is, és ezek alkatrésze, a tűzkő és a kanóc kivételével

A gyakorlatban érdekesen jelenik meg a dömping. Az a fajta dömpingmagatartás, mely a közösségi iparnak kárt okoz, általában a fogyasztóknak, illetve egyéb vállalatoknak előnyös (pl. olcsóbban juthatnak a termékhez). Nemrég volt erre példa a Kínából és Vietnámból származó cipők esete. 2006. februárjában ugyanis az EU olyan bizonyítékok birtokába jutott, amely azt támasztották alá, hogy Kína és Vietnám 2005-ben törvénytelenül nyújtott támogatást az ágazatnak. Az Európai Bizottság szerint Peking és Hanoi adókedvezményekkel, olcsó hitelekkel és bérleti díjakkal, valamint más, a kereskedelmet torzító intézkedésekkel támogatta a

31

cipőipart, illetve azok szereplőit. A részben olcsó áruk miatt a kínai cipők importja 320%kal emelkedett a múlt évben. Március hónapban 95 millió pár kínai cipő került eladásra, míg Vietnámból ez idő alatt 120 millió pár cipő érkezett az EU-ba. Az európai sportruházati- és sportcipő gyártók és forgalmazók azonban aggódnak a várható intézkedés hatásai miatt, mivel azt hangoztatják, hogy Európában 20 éve nincs sportcipőgyártó kapacitás, így védeni sincs mit a behozatali vámmal. A nagy sportcipőgyártó cégek által gyártott sportcipők 98% ugyanis Ázsiában készül. A sportszergyártók attól tartanak, hogy az importvám áremelkedést, az áremelkedés pedig forgalom-visszaesést okoz majd. A Bizottság 12 hónap áruforgalmát átfogó kutatás alapján hozta meg azt a döntését, hogy dömpingvámot vett ki a kínai cipőkre. Nincs más lehetőség, ugyanis miután a Kereskedelmi Világszervezet 2005. januárjával megszűntette a korábbi korlátozásokat, az első négy hónapban hétszeresére nőtt a kínai cipőimport Európában. Az új illeték nemcsak az ázsiai, hanem a sok esetben délkelet-ázsiai alvállalatokat foglalkoztató európai termelőkre is érvényes lesz. A jelentős cipőiparral rendelkező dél-európai és kelet-középeurópai országok – így például Spanyolország, Olaszország és Magyarország – már régóta sürgeti az intézkedés bevezetését. A döntés meghozatala hosszadalmas volt mivel az EU igyekezett elkerülni a 2005-ös „melltartóvitához” hasonló helyzetet, amikor is a textilipar „szenvedte meg” a kínai dömpinget. 2005. nyarán ugyanis a visszaállított textilkvóták miatt rengeteg textiláru ragadt uniós kikötőkben és vámraktárakban. Tehát az EU 2006. április 7-től dömpingvámot vetett ki a kínai és vietnámi cipőkre. A vám mértéke a következő hat hónapban 19,4%-ra emelkedik a kínai és 16,8%-ra a vietnámi cipőimport esetében. A fokozatosságra azért van szükség, hogy a kiskereskedők fel tudjanak készülni az árak változásaira. Mennyiségi korlátozást ezentúl sem alkalmaz az EU. A szakértők most öt hónapon keresztül figyelemmel kísérik a bevitel alakulását, majd fél év elteltével döntenek, hogy továbbra is, akár öt évig érvényben maradjanak-e a vámok. A tavalyi textilháború óta az Európai Bizottság nagy figyelmet fordít a Kínából és Vietnámból érkező termékek mennyiségének és árának alakulására. A kínai és vietnámi illetékesek ugyanakkor visszautasítják a dömpingvám kivetését, mivel az ellentétben áll a szabad kereskedelem alapelveivel, és WTO előírásaiba ütközik.

3.2. Támogatott importtal szembeni eljárás alapján alkalmazott értékkiegyenlítő vám 32

Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló Tanács 2026/97/EK rendelet hatálya egybeesik a dömpingszabályok kapcsán elmondottakkal. A kiegyenlítő vám bármely olyan termék gyártása, termelése, exportálása vagy szállítása tekintetében - közvetlen vagy közvetett módon - megadott támogatás összegének a kiegyenlítése céljából kivethető, amely terméknek a Közösségen belüli szabad forgalomba bocsátása kárt okoz. Az értékkiegyenlítő vám tehát akkor alkalmazható, ha a szubvenció tényét bizonyították, a kár beállt, illetve bizonyítékok szolgálnak a kár és a támogatás közötti okozati összefüggésre. A rendelet értelmében támogatás valamely kormány által nyújtott pénzügyi támogatás, amelyből a vállalkozásoknak előnye származik. Ezek a pénzügyi eszközök tényleges gazdasági előnyt nyújtanak a vállalkozásoknak. Egy példát említve: a koreai rozsdamentes acél-ügyet: Korea az acélexportőrnek állami hitelt nyújtott, azonban ez még önmagában nem alapozta meg az intézkedés alkalmazásának lehetőségét. További elemként szükséges volt annak bizonyítása, hogy a kérdéses állami hitel kedvezőbb feltételekkel volt igénybe vehető, mint más egyéb piaci hitelek, amely tényező közvetlen előnyként realizálódott a vállalkozások oldalán. Nem minden támogatással szemben vehető igénybe szubvencióellenes intézkedés. Csak a tiltott („vörös dobozos”) és az egyedi („sárga dobozos”) szubvenciókat egyenlítheti ki a Közösség, a megengedett (nem kiegyenlíthető, „zöld dobozos”) szubvenciókkal szemben fellépni nem lehet. Ez utóbbiak közé tartoznak azok, amelyeket valamilyen magasabb rendű cél értekében nyújtanak, mint például K+F, hátrányos régiók támogatása, környezetvédelmi szempontok. Ezek bár a vállalatoknak gazdasági előnyt nyújtanak, mégsem ütköznek nemzetközi kereskedelmi normákba. A tiltott támogatások csoportjába alapvetően két támogatási fajta tartozik. Az egyik az exporttámogatás/exportszubvenció, amely közvetlenül az árukivitelt támogatja, illetve exportteljesítmények függvényében adják. Például olyan nyereségadó-mentesség, amely kifejezetten az exportügyletekből származó nyereségre vonatkozik. Ebben az esetben a támogatás akkor tekinthető exportteljesítmény függvényében nyújtott támogatásnak, ha a feltárt tények igazolják, hogy a támogatás megítélését anélkül, hogy azt jogszabály alapján exportteljesítmény függvényében nyújtható támogatásnak minősítenék, ténylegesen a termékek tényleges vagy várható exportálásához vagy exportbevételekhez kötik.

33

A másik tiltott támogatások körét az importhelyettesítő támogatások jelentik. Ezek olyan támogatásokat ölelnek fel, amelyek a hazai áruk használatát előnyben részesítik az importáruk használatával szemben, például az adójóváírás magasabb kulccsal érvényes a hazai termékekre, mint az azonos importtermékre. A szubvenció számítását a GATT Uruguay-fordulóján elfogadott kódexszel összhangban kell lefolytatni, vagyis a gazdasági előny mértékének megfelelően kell kiszámítani. Az értékkiegyenlítő vám ennek értelmében nem lehet magasabb mint a támogatás mértéke. Az eljárás hasonló módon folyik mint a dömping esetében, tehát a Közösség egy gazdasági ágazata helyett és nevében eljáró bármely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező bármely gazdasági társaság jogosult írásos panasz benyújtására, amely kezdeményezi a vizsgálat megindítását. A panasz itt is, akárcsak a dömpingpanasz esetében, tartalmaz bizonyítékokat és tájékoztató adatokat, azért hogy a vélelmezett támogatás létét, mértékét és hatásait a lehető legmegfelelőbben lehessen kivizsgálni. Az eljárás, hasonlóan a dömingeljáráshoz a következő módon zárulhat. A Bizottság megszűntetheti az eljárást, mert bebizonyosodott, hogy nincs szükség intézkedés alkalmazására, vagy a panaszt visszavonták. Valamint, ha a származási ország és/vagy exportáló ország vállalja a támogatás felszámolását, vagy hogy a korlátozás, illetve támogatás hatásaival kapcsolatosan egyéb intézkedést foganatosít, tehát kötelezettséget vállal arra, hogy felülvizsgálja az exportőr árait, akkor az eljárás végleges értékkiegyenlítő vám kiszabása nélkül is lezárható. Amennyiben a vizsgálatok során a tények kimutatták a tényleges kár meglétét, és a Közösségi érdekei igénylik a beavatkozást a Bizottság által benyújtott javaslat nyomán a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az egyszerű többséggel meghozott szavazat alapján intézkedő Tanács köteles végleges kiegyenlítő vámot kivetni. A végleges kiegyenlítő intézkedés alkalmazási hatálya a vám kivetésének napjától számított öt év, akárcsak a dömingellenes vám esetében. A támogatott importtal szemben kivetett vám esetében is lehetnek felülvizsgálati lehetőségek, melyek megegyeznek a dömpingnél leirtakkal. Az eszközök áttekintése után nézzük meg, hogy a közös kereskedelempolitikát hazánkban miként hajtják végre, milyen intézményi rendszer biztosítja az eszközök maradéktalan véghezvitelét.

34

IV. A közös kereskedelempolitika végrehajtása hazánkban Sokakban felmerül az a gondolat, hogy azzal, hogy a Magyar Köztársaság az EU tagjává

vált

elvesztette

szuverenitását

a

külkereskedelmi

igazgatásban.

Ez

a

megfogalmazás csak annyiban helytálló, hogy valóban hazánk a vámunió keretében szuverenitási jogait nem gyakorolja, gyakorolhatja, vagyis a folyamatok irányítása közösségi – harmonizált – eszközrendszeren keresztül történik. A tévhitet eloszlatva, Magyarország nem elvesztette e tárgykörben a szuverenitási jogait, csak annak gyakorlási módja változott, és a jövőben ezeket az Európai Unióval és azok tagállamaival közösen gyakorolja.

A

eszközrendszer

közös

kereskedelempolitikához

átalakítását

tette

szükségessé.

történő Az

csatlakozásunk

eszközök

a

teljes

végrehajtása

tehát

többféleképpen történhet. Vannak instrumentumok, mint például a szerződéses eszközök körében egyes nemzetközi egyezmények, amelyek végrehajtása kizárólag a közösségi szervek közreműködésével megy végbe. Azonban inkább jellemző az, hogy a végrehajtás vagy a közösségi szervek és a tagállami intézmények együttes eljárásával történik, vagy kizárólag az utóbbiak részvételével, vagyis teljes egészében közösségi szinten keresztül zajlik le. Példát is említenék az előbbire, ilyen a dömpingellenes vám kiszabása, ami a közösségi szervek hatáskörébe tartozik (Bizottság, Tanács), a dömpingellenes vám tényleges végrehajtása és beszedése viszont a tagállami vámhatóságon keresztül történik. Az utóbbi esetnél példa, pedig a hamisított termékek szabad forgalomba bocsátását megakadályozni kívánó rendelet, azért mert ennek végrehajtása teljes egészében a tagállami hatóságon keresztül történik. A

fentebb

leírtakat

hazánkra

vetítve,

megállapítható,

hogy

a

közös

kereskedelempolitika végrehajtását Magyarországon alapvetően két szerv végzi, a Vámés Pénzügyőrség és a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal. Emellett egyéb szervek is szerephez juthatnak. A közösségi vámjog illetve a hazai végrehajtási szabályok tényleges megvalósítása a Vám- és Pénzügyőrség szervezetén keresztül történik. Feladatkörei a következők: - a vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzése, a vámtartozások és vámeljáráshoz kapcsolódó nem közösségi adók és díjak kiszabása és beszedése,

35

- közvetlenül vagy közvetve az áruk azonosságának (adózási szempontból történő

besorolásának,

minőségének

és

egyéb

jogszabály

által

meghatározott követelményeknek) a vizsgálata, illetve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzése, - vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzése, javíttatása, nyilvántartása, összesítése, feldolgozása és átadása, - a vám-, az adó- és egyéb jogszabályokban meghatározott adóztatási, ellenőrzési és utólagos ellenőrzési feladatok ellátása. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának jogutódjaként jött létre a csatlakozás után a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal. A Hivatal tevékenysége alapvetően 3 fő szakmai feladatirányra tagolható: 1. az EU nemzeti hatóságaként ellátja az Unió közös kereskedelempolitikájának hazai végrehajtásával kapcsolatos hatósági feladatokat: ipari és szolgáltatási export és import engedélyezés, valamint mezőgazdasági import engedélyezés, 2. részint a hazai, részint pedig az EU jogszabályok alapján ellátja az Unió és hazánk kül- és biztonságpolitikájával összefüggő haditechnikai és kettős felhasználású termékek külkereskedelmével kapcsolatos összes engedélyezési és ellenőrzési feladatot, 3. A Hivatal tevékenységei közé tartozik a belkereskedelemmel, idegenforgalommal és közraktározással kapcsolatos (engedélyezési, nyilvántartásba vételi, ellenőrzési) hatósági igazgatási feladatok ellátása. A Hivatal szerepe tehát a modern szolgáltató közigazgatási továbbfejlesztése érdekében a hatósági jogalkalmazói feladatok jogszerű, ügyfélbarát és a vállalkozásokat segítő ellátása. A harmadik fejezetben részletezett harmonizált közösségi eszközrendszeren kívül, léteznek olyan szabályozások is, amelyek nemzeti hatáskörben maradtak. Ezek a rendelkezések a tagállamok számára lehetővé teszik olyan tilalmak vagy korlátozások használatát, amelyek a közerkölcs, közrend vagy közbiztonság, az emberi, állati és növényi élet és egészség védelme, a művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme, vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme miatt szükséges. Ezek alapján lehetséges az export, import vagy tranzit tilalma vagy korlátozása, de ez nem képezhet önkényes diszkriminációt vagy burkolt korlátozást a 36

tagországok közötti kereskedelemben. Ezek az intézkedések tartoznak az úgynevezett nem harmonizált területekhez. Tehát ha a fentebb említett körülmények valamelyike fennáll, abban az esetben a magyar jogszabályok alapján korlátozhatják a külkereskedelmi forgalmat. A jogi alapot a 2004. évi XXIX. törvény 140. cikke adja. Érdemes tehát megemlíteni, még ha szorosan nem is kötődik dolgozatom témájához, hogy a Hivatal hatósági nyilvántartási feladatokat is ellát, mint ahogy azt már a tevékenységei körénél említettem. Tehát az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok országhatárt, illetve vámhatárt átlépő kereskedelmét a 110/2004. (IV.28.) Kormány rendelet teremtette meg, amely a tagországok között lebonyolódó forgalom tekintetében csakúgy, mint a harmadik országok vonatkozásában meghatározza a kereskedelmi forgalomban a nemzeti rendelkezésként alkalmazandó korlátozásokat. Az említett kormányrendelet hatálya a közös

kereskedelempolitikának

megfelelően

kiterjed

a

kereskedelmi

forgalom

szabályozására, vagyis nem alkalmazandó az ún. „magánforgalomban” lebonyolódó kivitelre és behozatalra, továbbá nem terjed ki olyan termékkörökre, amelyek vonatkozásában az export, import, a közösségen belüli szállítások engedélyezését közvetlenül alkalmazandó közösségi rendeletek határozzák meg, vagyis amelyek a harmonizált tevékenységek körét képezik. Ez a kormányrendelet csak azokat az engedélyezési eljárásokat kezeli, ahol a forgalom lebonyolításához külkereskedelmi engedélyre van szükség. Nem terjed tehát ki azokra az esetekre amelyek engedélyezésénél más jogszabályt kell érvényesíteni és a végrehajtáshoz nem szükséges a Hivatal engedélye. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal egyidőben Magyarország az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjává is vált. Az EGT szabályrendszerének az ipari termékekre kiterjedő része felöleli az Unió belső piaci szabályozásának egészét. Vagyis az uniós tagállamok mellett a szabályrendszer kiterjed az EGT három azon országára is, amelyek az EU-nak nem tagjai (Izland, Lichtenstein, Norvégia). Az előzőekben leírtak értelmében tehát az Európai Uniós csatlakozásunk után a Kormány a 110/2004. (IV.28.) rendeletében szabályozza az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok országhatárt, illetve vámhatárt átlépő kereskedelmét. A rendelet 2.§ (1) kimondja, hogy „az áruk kereskedelmi forgalomban történő kivitele és behozatala, valamint azoknak a Magyar Köztársaság területén történő átszállítása — nemzetközi szerződéssel összhangban — korlátozható.” A korlátozás azt jelenti, hogy „az áruk

37

behozatala illetve kivitele, valamint tranzitja engedélyhez köthető, határozott vagy határozatlan időre felfüggeszthető, megtiltható.”4 A Kormány rendelet 2. a), illetve 2. b) számú melléklete tartalmazza azon termékek listáját, amelyek esetében a Magyar Köztársaság a Közösségen kívüli országok tekintetében, mind a kivitelben, mind a behozatalban, engedélyezési eljárást tart fenn. Ilyen áruk: 1. Robbanóanyagok és pirotechnikai termékek 2. Biztonsági védőeszközök 3. Külön

jogszabály

alapján

közbiztonságra

különösen

veszélyesnek

minősített egyes eszközök 4. Polgári használatra engedélyezett kézi lőfegyverek, lőszerek, azok alkatrészei, részegységei, fődarabjai és tartozékai A 2. c) számú melléklet azon termékeket veszi sorba, amelyek vonatkozásában bármely ország, így a tagállamok esetében is a kivitel, a behozatal, esetenként a tranzit forgalom engedélyhez kötött. Ezek az áruk: 1. Haditechnikai eszközök és szolgáltatások 2. Biztonsági papír 3. Természetvédelmi oltalom alá eső állat- és növényfajok, azok részei, származékai, továbbá a barlangi képződmények, veszélyes állatok A 3. számú melléklet tartalmazza azon termékek körét, amelyek esetében előzetesen külön (tevékenységi) engedélyt kell beszerezni. Ezek közé tartoznak a következő termékek külkereskedelmével kapcsolatos tevékenységek: 1. Radioaktív anyagok 2. Robbanóanyagok és pirotechnikai termékek 3. Polgári használatra engedélyezett kézi lőfegyver, fegyverek, valamint ezek lőszerei,

lőszeralkatrészei,

alkatrészei,

részegységei,

fődarabjai

és

tartozékai 4. Külön

jogszabály

alapján

minősített egyes eszközök

4

110/2004. (IV.28.) Korm. rendelet 2.§ (1) bekezdés

38

közbiztonságra

különösen

veszélyesnek

5. Haditechnikai eszközök és szolgáltatások 6. Biztonsági papír A rendelet értelmében az Engedélyezési Hivatal engedélyére van szükség abban az esetben is, ha a magyar és külföldi székhelyű cégek között olyan szerződés jön létre, amelynek a teljesítése a magyar munkavállaló külföldi, illetve a külföldi munkavállaló magyarországi munkavégzésével lehetséges. Az engedélyek kiadása az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint valósul meg és jogszabályokban meghatározott feltételekhez köthető. A rendelet végrehajtásáról a 67/2004. (IV.28.) GKM rendelet határozz. A 110/2004. (IV.28.) Kormány rendelet mellékleteiben meghatározott árukra történő engedélyek iránti kérelmeket a 67/2004. GKM rendelet 1. számú mellékletében szereplő formanyomtatványon kell a Hivatalhoz benyújtani. (7. számú Melléklet). Az engedélykérelemhez csatolni kell a „az áru behozatalához, valamint belföldi forgalmazásához, forgalomba hozatalához, feldolgozásához, illetőleg a kiviteléhez, valamint az előállításához jogszabály szerint szükséges egyéb hatósági engedély, nyilvántartásba vételi igazolás egy példányát, az áru rendeltetésének ellenőrzéséhez szükséges dokumentumokat, nyilatkozatokat.” Az engedélyeket úgy kell benyújtani, hogy az még az áru kiszállítása előtt kiadásra kerüljön. A Hivatal az engedélykérelem elbírálásáról, az engedély kiadásáról, illetve a kérelem elutasításáról a benyújtást követő 15 napon belül dönt. Az engedélykérelem elbírálása során a Hivatal szakvélemény beszerzése céljából más hatóságokat is megkereshet. A GKM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza azt a formanyomtatványt, amely a vállalkozási export-, illetve importtevékenységen alapuló tevékenységek engedélyezésére vonatkozik. Létezik kontingentált vállalkozási export is, - jelenleg Németországgal van ilyen megállapodásunk -, amely szabályozza a magyar cégek németországi bejegyzésű cégekkel kötött vállalkozási szerződéseink Németországban történő teljesítési feltételeit. A kontingens igénybevételét a kontingentált vállalkozási export engedélyezésének rendjéről szóló 53/1999. (IX. 24.) GM rendelet szabályai szerint kell engedélyezni. A nem kontingentált vállalkozási export, illetve vállalkozási import kérelmekhez az alábbiakat kell mellékelni: - a vállalkozási és a teljesítési szerződés egy eredeti és egy másolati példányát,

39

- a létszámtervre és a foglalkoztatottak havi átlaglétszámára vonatkozó számításokat havonkénti bontásban, - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékes igazgatósága harminc napnál nem régebbi eredeti igazolását arról, hogy a kérelmezőnek és az alvállalkozó(k)nak nincs adó- és társadalombiztosítási tartozása, - gazdasági társaság, illetve egyéni cég esetében a kérelmező és az alvállalkozó(k) cégbíróságon iktatott változásbejegyzési kérelmeinek másolatát, ha változásbejegyzési eljárás van folyamatban. A rendelet az engedélyezési kötelezettség megszegésének szankcióit is tartalmazza. Eszerint az engedély kiadása megtagadható, illetve a már kiadott engedély visszavonható abban az esetben, ha az engedély jogosítottjának a működése törvénybe, vagy más jogszabályba ütközik, beleértve az Európai Közösség szabályozását is. Akkor is megtagadható az engedély kiállítása, ha a kérelmező a valóságnak nem megfelelő adatokat közölt, vagy ha nem rendelkezik a szükséges egyéb hatósági engedéllyel, hozzájárulással. Korábban említettem, hogy a két alapvető intézmény mellett még egyéb hazai intézmények is részt vehetnek a közös kereskedelempolitika végrehajtásában. Ezek a szervek egyfajta segédszervként működnek közre, így például egyes termékek engedélyezési eljárásában szükséges az Országos Rendőrfőkapitányság előzetes véleménye, vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, illetve a Magyar Nemzeti Banknak a véleménye. Bizonyos haditechnikai termékek külkereskedelmének szempontjait pedig egyes minisztériumok képviselőiből álló ún. Haditechnikai Külkereskedelmi Tárcaközi Bizottság dolgozza ki.

40

IV. Összegzés Azzal, hogy dolgozatom témájául a közös kereskedelempolitika bemutatását, eszközeinek részletezését választottam, valamint bemutattam, hogy mindez hazánkban miként valósul meg, nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió „intézménye” igen összetett és bonyolult. Az egyes eljárások megindítása és a döntéshozatal között hosszabb idő is eltelhet, ami miatt kissé nehézkessé válhat az ügyintézés, de az Európai Unió és szervei a lehető leghatékonyabb ügyintézést próbálják meg elérni a tagországok illetékes hatóságaival együttműködve. Elmondhatjuk, hogy a közös kereskedelempolitika megvalósulása hazánk számára lehetővé tette, hogy a külkereskedelmünk igazgatása egy sokkal nagyobb volumenű „intézmény” égisze alatt valósuljon meg. Összegezve a szakdolgozatomban leírtakat, tehát a kereskedelempolitika feladatai közé tartozik, hogy a külkereskedelmi forgalom árui és a hazai piacra érkező áruk számára megteremtse a tisztességes verseny feltételeit. Fontos, hogy egy ország bekapcsolódjon a nemzetközi munkamegosztásba, amit a kereskedelempolitika eszközeinek megfelelő alkalmazásával lehet elérni, úgy hogy az exportképes ágazatok fejlesztését teszik lehetővé, és a kevésbé versenyképes termelés importtal történő helyettesítésével maximalizálják a nemzeti jövedelmet. Továbbá fontos feladat a kereskedelempolitika számára, hogy hozzájáruljon az ország egyensúlya miatt veszélyes külpiaci hatások semlegesítéséhez. Az Európai Közösség körültekintően használja a kereskedelmi védelmi eszközöket, melyek átláthatósága fontos, és a jogi keretben 2004-ben történt változások a magas színvonalat csak tovább emelték. Bár a rengeteg rendelet és irányelv - amelyek meghatározzák a közös kereskedelempolitikát és eszközeinek használatát-, alkalmazása kicsit bonyolult lehet, mert nehéz eligazodni bennünk. Gondolok itt elsősorban azokra a kis- és középvállalatok alkalmazottaira, akik ténylegesen érintettek a külkereskedelem területén. Az Unión belüli kommunikáció ezért fontosabb mint valaha, hiszen a magyar cégeknek a belső piac szabályrendszerét ismerniük kell – a külsővel egyetemben -, ezen a téren korábban hiányosságokkal rendelkeztünk: a kis- és középvállalatok tájékozódási lehetőségei meglehetősen rosszak voltak. Szerencsére ez nagyon sokat változott, elsősorban az Internet egyre szélesebb körű használatának köszönhetően. Itt említeném meg az MKEH honlapját, és a nemrég felállított Tanácsadói és Ügyfélszolgálati Iroda munkásságát. Mindkettő teljes körű és szakszerű tájékoztatással tud szolgálni az arra 41

rászorulóknak, és ezúton fejezném ki köszönetemet is, azoknak a dolgozóknak akik segítségemre voltak szakdolgozatom megírásában. Ahhoz azonban, hogy az Unió jelenlegi tagállamaival azonos szintre lépjünk, még sokat kell fejlődnünk minden téren és nagy erőfeszítések szükségesek, mind az állampolgárok mind a mindenkori kormány tagjai által.

42

V. Mellékletek 1. számú melléklet: 1. táblázat 2. táblázat 3. táblázat 4. táblázat 5. táblázat 6. táblázat 2. számú melléklet: Táblázat a kínai termékek importjáról 3. számú melléklet: Importengedély-textil 4. számú melléklet: Előzetes felügyeleti okmány-vas 5. számú melléklet: Útmutató a dömpingellenes panasz összeállításához (részlet) 6. számú melléklet: Engedélykérelem a 110/2004. Korm. rendelet alapján

43

1. számú Mellékélet

44

2. számú Melléklet Ruházati és cipőipari termékek importja Kínából Magyarországra (ezer dollárban) Termék jellege

2004. I.-V.

2005. I.-V.

Ruházati cikk

10 725

29 926

Textilipari gyártmány

10 368

11 033

Lábbeli

5 908

7 567 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Kínából érkező importáruk egyes árucsoportok szerint (ezer dollárban) Árucsoport

2004. I.-V.

2005. I.-V.

Élelmiszer, ital, dohány

3 465

3 047

Nyersanyag

1 666

1 972

72

1 739

Feldolgozott termék

128 527

202 382

Gépek, gépi berendezések

421 407

1 383 380

Összesen

555 137

1 592 520

Energiahordozó

Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

45

3. számú Melléklet Magyar Köztársaság

□ □

1.Importőr (az engedély jogosultja) neve és teljes címe

Importengedély-kérelem Felügyeleti dokumentum iránti kérelem

2. Importőr adószáma: VPID száma: Telefonszáma

3. A megbízott (bejelentő) neve és teljes címe

Telefaxszáma

4. A megbízott adószáma: VPID száma:

5. Ország betűkód (ISO)

Származási ország

7. Kiírási szám

Telefonszáma

Telefaxszáma

6. Ország betűkód (ISO)

Feladási ország

8. Illetékességi terület

9. Árukategória száma

10. Az áru megnevezése

11. A termék KN kódja

13. Mennyiség

17. Az áru exportlicenc vagy szerződés szerinti értéke

dátuma

12. Exportlicenc/népművészeti és háziipari igazolás száma (elektronikus exportlicenc esetén a szériaszám) 14. Mennyiségi egység

18. Bérmunkadíj

15. Import

16. Mellékletek

□ Vásárlás után

□ Exportlicenc

□ Passzív bérmunka után □ □ □ □

□ Népművészeti és háziipari igazolás □ Import/bérmunkaszerződés □ Kereskedelmi számla □ Fuvarozási okmány □ Exportigazolás

19. CIF-ár EUR-ban a közösség határáig

20. A kérelem benyújtásának helye és ideje

21. Egyéb megjegyzések

22. Az importőr/igénylő cégbélyegzője és aláírása

23. A kiállító hatóság bélyegzője

24. Nyilatkozat Alulírott kijelentem, hogy a kérelemben foglalt információ valós és azt jóhiszeműen adtam. Vállalom, hogy a megkapott engedélyt az érvényességi idő lejárta után tizenöt napon belül visszaküldöm a kiállító hatóságnak. Hozzájárulok - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3.§(1) alapján -, hogy a Hivatal a kérelemben foglalt személyes adatokat feladatai ellátása során kezelje és azokat rendszeresen átadja az ugyanazon ügyben eljáró szakhatóságnak, az Európai Unió előírásainak eleget téve az Európai Unió, illetve a tagországai illetékes szerveinek, a vámeljáráshoz a Vám- és Pénzügyőrségnek, külön megkeresés alapján devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő eljárásban, illetve bűnüldözés céljából bíróság, ügyészség és bűnüldöző szervek számára, nemzetbiztonsági, védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési célra az Állami Számvevőszéknek és a Kormányzati Ellenőrzési Irodának, adóellenőrzési célra az Adó- Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak. Dátum:

46

cégszerű aláírás

47

4. számú Melléklet Európai Közösség

Magyar Köztársaság Előzetes felügyelet

Kérelem Kettős ellenőrzésű felügyelet a felügyelet alá eső vas- és acélipari termékek Európai Közösség területére történő behozatalára 1. Kérelmező teljes neve, címe, telefonszáma, faxszáma

Adószáma VPID száma (ha rendelkezik vele)

2. Kérelmező képviselőjének neve, teljes címe, telefonszáma, faxszáma 3. Exportőr teljes neve, címe (kettős ellenőrzés esetén)

4.

Exportdokumentum

(kettős

ellenőrzés esetén) Száma: Kelte: 5. Származási ország

ISO kódja

6. Feladó ország neve

ISO kódja

neve 7. A termék pontos leírása, márkaneve 8. Termék TARIC kódja

9. Mennyiségi egység

10. Kérelmezett mennyiség (nettó súlyban):

11. Termék értéke EUR-ban CIF

12. Termék minősége

paritáson a Közösségi határon

13.

Azonos

szerződés

szerinti

kérelem száma

14. A vámkezelés várható ideje és helye

15. Csatolt mellékletek:

Nyilatkozat: Alulírott kijelentem, hogy a kérelemben foglalt információ valós és azt jóhiszeműen adtam, valamint, hogy az Európai Közösségen belül a cégnyilvántartásban szerepelek. Vállalom, hogy a megkapott engedélyt az érvényességi idő lejárta után tíz munkanapon belül visszaküldöm a kiállító hatóságnak. Hozzájárulok - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3.§(1) alapján - , hogy a MKEH a kérelemben foglalt személyes adatokat feladatai ellátása során kezelje és azokat rendszeresen átadja az ugyan azon ügyben eljáró szakhatóságnak, az Európai Unió előírásainak eleget téve az Európai Unió, illetve a tagországai illetékes szerveinek, a vámeljáráshoz a Vám-és Pénzügyőrségnek, külön megkeresés alapján devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő

eljárásban, illetve bűnüldözés céljából, bíróság, ügyészség és bűnüldöző

szervek

számára,

nemzetbiztonsági, védelmi célra a Nemzetbiztonsági Szolgálatoknak, külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési célra az Állami Számvevőszéknek és a Kormányzati Ellenőrzési Irodának, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak. Kelt: kérelmező aláírása pecsét Kérelmező neve nyomtatott nagy betűkkel

48

5. számú Melléklet

A PANASZ SZABVÁNYOS TARTALOMJEGYZÉKÉNEK MINTÁJA 0. Bevezetés 1. Általános információk A. Panaszos 1. A panaszos 2. Reprezentativitás 3. Más közösségi termelők B. Érintett termék 1. A termék meghatározása 2. Termékmegnevezés 3. Vámok és más kereskedelmi intézkedések C. A panaszban érintett ország/exportőrök D. Közösségi importőr/ök E. Közösségi felhasználók és fogyasztók 2. Dömping A. Terméktípusok B. Rendes érték 1. Analóg ország kiválasztása (piacgazdasággal nem rendelkező ország vagy gazdasági átmenetben lévő ország esetében) 2. Rendes érték számítás C. Exportár 1. Az exportár számítása D. Ár-összehasonlítás E. Dömpingkülönbözet 3. Kár A. Fogyasztás az EK-ban B. A dömpingelt behozatalok mennyisége és piaci részesedése C. A dömpingelt behozatalok ára D. Áralákínálás E. A panaszosok termelése, kapacitása és kapacitáskihasználása F. A panaszosok EK-értékesítése, piaci részesedése és kivitelei G. A panaszosok értékesítési ára az EK-ban H. A panaszosok által az EK-ban értékesített áruk költségei I. A panaszosok nyereségessége J. A panaszosok foglalkoztatása K. A panaszosok beruházása L. Készletváltozások M. A panaszosok kárának egyéb összetevői N. Egyéb kárt okozó tényezők O. A kár veszélye P. Súlyos hátráltatás 4. Okozati összefüggés 5. Összefoglalás

49

A PANASZ SZABVÁNYOS MELLÉKLETEINEK MINTÁJA 1.A. mintamelléklet A panaszos reprezentativitása14 - Az utolsó 12 hónapról rendelkezésre álló közösségi termelési mennyiségek. A számításokat támassza alá az adatok forrásának megjelölésével, lehetőség szerint csatolva a forrás vonatkozó másolatait és részletesen kifejtve az alkalmazott módszert (különösen ha az adatok forrása a panaszos maga). - Az exportőrrel kapcsolatban álló és a közösségi iparág meghatározásából kizárt ismert közösségi termelők listája, termelési mennyiségük becslésével. - A panaszt támogató közösségi termelők listája és teljes termelési mennyiségeik. - Megfelelő esetben a panaszt ellenző ismert közösségi termelők listája és teljes termelési mennyiségeik. - A véleménynyilvánítástól tartózkodó vagy nem jelentkező ismert közösségi termelők listája, termelési mennyiségük becslésével. 1.B. mintamelléklet Érintett termék - Az EK-terméket bemutató dokumentumok, prospektusok, fényképek. - Ugyanezek a feltételezetten dömpingelt külföldi érintett termékről. - Ugyanezek a külföldi hazai piacon eladott külföldi termékről. 1.C. mintamelléklet Exportáló vállalatok - Az ismert exportőrök (országonkénti) felsorolása névvel, címmel, telefon- és faxszámmal (ha hozzáférhető), illetve más említésre méltó adatokkal. 1.D. mintamelléklet Importőrök - Az ismert importőrök (országonkénti) felsorolása névvel, címmel, telefon- és faxszámmal (ha hozzáférhető), illetve más említésre méltó adatokkal. 1.E. mintamelléklet Felhasználók és fogyasztók - Az ismert fő felhasználók/fogyasztók és szövetségeik (országonkénti) felsorolása névvel, címmel, telefon- és faxszámmal (ha hozzáférhető), illetve más említésre méltó adatokkal. 2.A. mintamelléklet A terméktípus kiválasztása - Technikai információk e terméktípusokról. 2.B. mintamelléklet Rendes érték Analóg ország kiválasztása (ha az érintett ország nem piacgazdasági elvek szerint működik) - Minden, az analóg ország kiválasztását alátámasztó információ. Például a piaci versennyel (piaci szereplők és azok piaci részesedése, az érintett termék behozatalainak hivatalos statisztikái, a panaszos rendelkezésére álló egyéb információk stb.), a piac méretével a mennyiséget tekintve (piackutatásból, a panaszostól stb. származó számadatok) és a termelési eljárással (felmérésekből származó adatok, újságcikkek stb.) kapcsolatban.

50

6. számú Melléklet Export

Engedélykérelem

Import Tranzit Devizamentes 1. Kérelmező neve, címe:

adószáma: VPID száma:

2. Ügyintéző neve, telefon- és telefax száma: 3. Belföldi átadó/átvevő neve, címe:

adószáma: VPID száma:

4. Szerződő ország/országcsoport neve:

kódja:

5. Rendeltetési/származási ország/országcsoport neve:

kódja:

6. Árumegnevezés érvényes Kombinált Nomenklatúra szerint: KN kód: 7. Mennyiségi egység: kódja:

8. Kérelmezett mennyiség:

9. Devizanem: kódja:

10. Kérelmezett érték: devizában ezer Ft-ban

11. Egységár 12. Paritás: 13. Különleges ügylet:

kódja:

14. Kérelmezett érvényesség: -tól -ig 15. Mellékletek száma:

51

16. Indokolás: 17. Dátum: ......................................................... kérelmező aláírása, bélyegzője .......................................................……….. belföldi átadó/átvevő aláírása, bélyegzője Az engedélyező hatóság rovatai: 18.

19.

20.

52

Felhasznált irodalom 1) Könyvek: - Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése, Budapest, 2002, KJK-Kerszöv. - Bojtor Sándor: Piacvédelem Magyarországon. Külgazdasági Jogi melléklet, 1993/9. - Gilsdorf, Peter: Die Gemeinsame Handelspolitik und ihre Mechanismen, Wien, 1991. (A közösségi kereskedelempolitika és mechanizmusai) - Horváty Balázs: Az Európai Unió közös kereskedelempolitikája, hatása a magyar külkereskedelmi jogra, különös tekintettel a csatlakozásunkkal összefüggésben keletkező korrekciós kötelezettségekre. (MEH Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport, 2004.) - Horváty Balázs: Offenzív eszköz a közös kereskedelempolitikában: a „trade barriers regulation”. (kézirat, 2004) - Horváty Balázs: A közösségi dömpingjog alapfogalmai. Széchenyi István Egyetem, Győr, 2003. - Izikné Hedri Gabriella: Kereskedelempolitika: Európa kislexikon – Az Európai Unió és Magyarország. Budapest, 1999, Budapesti Közgazdasági Egyetem. - Kézikönyv – Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2004) - Mikolay Lászlóné dr.: Gyakorlati Külkereskedelem - Vandenbussche, Hylke: A dömpingellenes kereskedelempolitika és Magyarország

2) Internetes forrásanyagok: 53

- europa.eu.int - europa.eu.int/comm/trade/issues/sectoral/index_en.htm - europa.eu.int/eur-lex/lex/hu/index.htm - europa.eu.int/comm/trade/issues/anti_dumping/legis/index_en.htm - eurinfo.hu - euvonal.hu - euraktiv.hu - gkm.gov.hu - hvg.hu - kopdat.hu - kum.hu - magyarorszag.hu - mkeh.gov.hu - vam.gov.hu

54