BUDAPEST, Előfizetési feltételek: VII. ker., Alsó-Erdősor 3. sz. Hirdetések Negyedévre» 5. POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. felvétele ugyanott

U5VÉT1 blÁ 1900.

A A A

IIEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. —

Előfizetési f e l t é t e l e k : • Egész évre Félévre Negyedévre

kor. 20.— ......

15/537. szám.

1900. .

XI. évfolyam.

»

10.—

»

5.—

r

m

\ JBs.

TI T I—II JL 1

f

T^ r 1| i L h 1 L JL 1 -

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 flll.

SZEMLE.

JÓZSEF.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdősor 3. sz. Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak

vissza.

Budapest, április. hő 15. <§MrKrónika. Renaissance. — ápr.

12.

Nedvei az életnek, bizseregjetek! Dagadj, föld, az erőtől, folyóvizek duzzadjatok, fák levelezzetek, s te tüzes nap, odafönn az örök magasságokban, ki oly messze vagy tőlünk, mint az isten az értelmünktől, s mégis oly közel, hogy meleged átjár bennünket, mint az anyáé a hozzásimuló gyermeket — te lángoló nap, ti végtelen csudatevések, ti tavasznak minden gyönyörűségei s magasztosságai : ezt az idei esztendőt szakítsátok ki az egyformaságból, a zsongásotok legyen még ünnepiesebb, a'magasztosságotok még fönségesebb s fönségében még alázkodóbb, mikor, kelet felől indulván, mind e sok hullám elérkezik nyugatra, hét ősi halom vidékére, egy lomha sárgavizü folyam kicsorbult partjára, óriás kertbe, melyet híntókon járnak végig, fordulóinál veres és fekete csuhák suhannak el, s négy markos legény emel le hordószékből valamelyik napsütötte padra egy összetöpörödött csomó fehérséget, melyből ember alig látszik már több, mint egy rengeteg orr, amit teleszippant tubákkal, s. egy hatalmas lélek, mely szimatolva szippantja magába egy lélekzetvétellel egy egész földgömbről a világ legmámoritóbb illó olaját : az áhitatot. Húsvét van, nagy hete a szent esztendőnek, s a föld minden Ívsugarából zarándokok özöne feketéllik Róma felé, a Szent Atya lábai elé. Hatvannyolcz éves volt Gioacchino Pecci, mikor .ezernyolczszázhetvennyolczban fejére szállott a hármas korona, aztán eltelt két esztendő, melynek utána még huszonegy esztendővel adatott néki túlélnie az emberi rendes kort, hogy ez ember feletti esztendőkben megcselekedje az emberfölöttit : a romokban hevert Egyháznak dicsőséges újjáépítését. A husz esztendő a munka, ideje volt, a huszonegyedik az ünneplésé. A nagy renaissance, az igazi, befejeztetett, s Leo, aki már nem is ember, hanem fogalom, lába köré gyűjti à meghódolt világot, mielőtt, mint egy szerencsésebb Mózes, az ígéret Földjéről száll vissza az örökkévalóságba.

Valóban, az egyház évszázadok óta oly hatalmas nem volt, mint most, az uj század fordulóján. Mint az emberek, a századok is újjászületnek unokáikban, s ha az élesszemü Mommsen észre veszi, hogy a burok s az

angolok háborújában a tizenhatodik század kél birokra a huszadikkal, vegyük észre mindannyian, hogy az agg Pecci diadalának ünnepén a XII. század teszi semmivé mindazt, amit az utána következett nyolcz épitett és megalkotott. Most is, mint akkor, minden földi erő, minden emberi kieszelés árnyékká halaványul a hatalom előtt. S e hatalom nem éppen a vallás, nem éppen az egyház — ezek csak főminiszterei az igazi urnák: a Tekintélynek. Igaz: nagy dolog, hogy a protestantizmus nagy káraiban, Amerikában, Angliában s Németországban ' erősen terjeszkedik a katholiczizmus, sőt Németországon uralkodik is, a czentrum révén. De alapjában ezzel is a tekintély hódította vissza az ő régi uradalmát, olyan nagyszerűségben, melyhez képpest halott, mert kicsinyes és nevetséges, minden, amit az. ujabb idők erőfeszítése kiizzadt. Ez a legtökéletesebb diadal: mikor a meghóditottat nemcsak erejétől fosztjuk meg, hanem bélyeget is nyomhatunk a tompaára. ' Ott tartunk, hogy nem fair dolog többé nem tartozni a Tekintély udvarához. Mint az Ile de'Trance nyelve, a Tekintélyé is egyedül szép, egyedül mivelt, - egyedül előkelő, s hozzá képpest a Tudomány vagy a Szabadság patoisja boszantó vidékiesség. Ami ujabb elmebeli erő, lélekbeli emelkedettség s Ízlésbeli finomság támad, mind a reakczió táborába áll, melynek ma a legjobb irói, leggeniálisabb politikusai, legvitézebb katonái s legnagyobb erőforrásai vannak. A Tekintély meghódította az akadémiákat, a trónokat, a kormányszékeket s a publiczistákat. Ami az uralmával meg nem fér, megvénül és tönkremegy. Mint a rab gólya, megnyirbált szárnynyal, nevetséges bukdácsolással jár-kel a kerítés mögött a tudomány s a művészet. Mint a megvénült házőrző: lomposan és inaszakadtan gunyaszt vaczkában a parlamentárizmus. S mint az elhasznált barátságos lyányok: a legalacsonyabb szükség. letek ajtónyitogató vénasszonyává vedlett a sajtó. Semmi, semmi, semmi mindazokból a megváltásokból, amiket a • tizenkilenczedik század igért. Egy lattal több boldogság nincs a földön, amióta a dob-utczától a kerepesi-utig két perez alatt el lehet jutni — s ez a tizenkilenczedik század legnagyszerűbb eredménye. Igaz, hogy erről nem tehet sem a tudomány, sem a szabadság — s erről a természet tehet, mely az embert szomorú és ostoba rabnak teremtette, akinek szégyenbélyegül ki kéne fúrni a fülét, mert maga kívánkozik mindig vissza a rabságba. De a faktum megvan, s a Tekintély ebből a faktumból él és hizik, Olyan nagy és olyan kövér, hogy egy székben el sem fér; két szék kell neki egymás mellett. Rómától Moszkváig.,

226 A pápa húsvétjára két héttel később felel a czáré. A czár a húsvétot Moszkvában fogja tölteni, s roppant politikai fordulatokat várnak ez ottmulatástól. Mik lesznek ezek s hol fognak mutatkozni: jelentőségre eltörpülnek megint csak a faktum mellett — hogy a világ fordulatai a czártól függenek, vagyis a tekintélytől, melynek erejét még az sem bénítja, hogy most véletlenül egy gyenge és ingatag hamleti férfiúban testesül meg. Az egymással annyi ideig harczban állott két nagy eszme: a kozmopolita és a nemzeti, a huszadik század elejére ime hégeli módon egyesült a magasabb egységben, a tekintélyben. Ezt szolgálja a kozmopolita Egyház, ezt szolgálja a nemzeti pánszlávizmus s a szent esztendő húsvétján tudomány, szabadság, népjog és haladás fölött szent szövetségben fognak egymással kezet. Ez nem ad hoc teória, húsvéti elmélkedésül — ezt olyan valaki mondta, aki nem újságot ir, hanem történelmet csinál. Maga a pápa mondta, XIII. Leó, a minap egy orosz urnák, hogy nagy szeretettel van az oroszok fiatal ura iránt, s erős hite, hogy a Vatikán erkölcsi ereje egyesülve a czárnak földi erejével közös üdvösségre tudja megnyerni a világot. A pápaság s az impérium háborúja véget ért; a kard is pásztorbot lett s a pásztorbot is kard. A pápa kedves gondolata, hogy a katholiczizmusnak visszaszerezze a keleti egyházat,, nem sarkallhat egyében, mint annak átlátásán, hogy nem egypár dogmának vagy rítusnak külömbsége az igazi külömbség s nem ezeknek az épentartása az igazi rendeltetés. Külömbség a tekintély s' a függetlenség közt van; a rendeltetés a világot meghódítani a tekintélynek — s ama külömbség nem oly nagy, hogy e rendeltetésben még akár az. eretnekség is ne találkoznék a pápasággal. Hiszen ma alapjában az egész világ katholikus, s van abban valami szimbólum, hogy a nagy zarándokcsapatokban, melyek most Róma felé igyekeznek, temérdek a zsidó újságíró, mint ahogy a régi Róma urai annnyira kényelem-szeretőek valának, hogy a nászúk fáradságos technikumát is rabszolgákra bizták. A zsidók mindenben benne vannak a világon, a világ pedig Rómában van. Az evangélium mintha valamiben megtévedt volna. A Megváltót, ki megfeszíttetett és föltámadt, szegény és lemondó idealistának festi, kit mikor a' sátán fölvitt a hegytetőre, hogy megmutassa neki a világ javait és gazdagságait : e javaknak s gazdagságoknak a sátán volt az uruk. Ugy látszik, nem igy volt; ugy látszik a Megváltó már akkor ura volt a világ minden javainak s a kisértő volt afféle szegény ördög, aki könyörögve kért részt ezekből a gazdagságokból. A Megváltó diadalmaskodott, s a szegény ördög, a szabadság, megalázva fetreng a porban. Kádár.

Magdolna. — Annié Vivanti. — Meztelen

vállára

Fényes

szőke

A sok kincset

*

A szerelem sok embernél olyan, mint az üstökös csillag. Eleltünik, megint előjő. De állandóan sohasem látható. Voltaire.

liulloll

söpré

siiríí

a

porondot

érő arany-sugár

Amint

islen

Nehéz

fia elé oda

szempillája

gyűrű,

omlott.

félve

hajol

rája

Mélységes,

villámló,

fekete

Megremeg,

vonaglik

szép könyörgő

Ijjedl

némasággá

Keresztre Illatos Fut

És a mester Ragyog

nézi,

Végtelen

És az örök

arra

Csöndesen, És nevén

csöndes

a panasznak

felveti,

Villámlón

megszólal

És szólilja

Krisztus:

»Uram, Lábam, Lész-e

főre

—

égve,

nem

néma :

szörnyű

szenvedése,

— Kelj fel

tépték,

hordja

»Uram!

Megbocsátó

mennyei

»Uram,

kérdem

Hogy

mikor

e lázai,

öljem

És rászól

9 —«

rajtam

9

? . . .« majdan.

pihenhet

meg

végre,

merülhetek

sugár melynek

el, uram,

a Krisztus:

Ó Magdolna,

mikor

a sziveden

nézésednek

segit

irgalmat

a keresztiéi

ó én uram,

Csöndes

hiszek keresztjét.

irgalmad

adsz

Magdaléna,

És hő lekinletlel

a

— mikor

mikor

fejem

megsebezték,

Te akiben

Magdaléna,

Az én szőke

tövisek

szivem

— Kiki,

— Amolt,

Magdaléna.

kegy ellen

lámaszom,

tőle

Magdolna.

lázban

ruhám

És a bujdosónak

jobbja,

megremeg

szilaj

utban

— Megalázva

a

hogy

örvénye

gyötrő most

békessége.

hangtalan:

szeméi

mélyébe' nyugalom,

enyhítőn

megborzong,

Többé

gyöngén,

nagy

az alázatos

Nagy

árja

hallgatagon.

derűs

szólítja

keblén:

mennyei

gyöngéden,

hogy

a

nyakára.

nézi

hitnek

S rásimul

beszéde.

vérnek

szemének

szeretel,

szája,

haloványan,

hófehér

benn

S érzi,

Meleg

az arczán,

A halántékától

a

kél kezét

kis kezek.

végig

szemére,

dermed

kulcsolja

»E lángol, A férfiak csak ott és akkor tolakodnak, ha tudják, hogy tolakodásukat lovagiasságnak keresztelik el. Karr Alphonse.

lágyan

haja;

tengerébe szivem

le édes,

9 préda,

irgalmas

— Hallgass

1«

Magdaléna,

hallgass! Livia.

227

így születik a nép. Irta: KOZMA ANDOR.

Mari szerény lelkében tompa nyugalom honolt. Már el is feledte, hogy öt-hat évvel ezelőtt otthon, a falujában, valami parasztlegénynyel keserves szerelmi históriája volt. Akkor éppen e miatt jött fel szolgálni a fővárosba: de most már ugy rémlik előtte, hogy ő csak azért szolgál, mert abból él, s hogy ő mindig szolgált, amióta tökéletes eszét tudja. A cselédkönyvében alig egy-két uraság neve van. De bizony, betéve ő már azokra a nevekre nem igen emlékszik. Hiszen igaz, kezdetben próbált néhány helyet; hanem aztán ide került, ahol most van s azóta itt szolgál, egy végben legalább négy esztendeje. Jó hely ez. Az asszony türelmes, barátságos. Az ur komoly, emberséges. Bére s egyéb járandósága ellen nem lehet panasz. Dolog van mindig s bár magános a cseléd, nem unja el magát soha. Vasárnap délután mély csönd ül a tiszta, rézedényekkel diszes konyhán. Ilyenkor Mari ellapozgat kapcsos imakönyvében. Nem olvas, csak a rég ismert szent képeket nézegeti át újra meg újra. Minden hó elsejét követő első vasárnapon pedig, kezdetleges kőszerszámmal egy bizonyos levelet ir haza a falujába, valami ángyának. A levél mindig egy szóig ugyanaz. így kezdődik: »Kivánom az Istentől, hogy e pár soraim friss jó egészségben tanálják.« És mindig igy végződik: »az öt forintot itt küldöm.« Szóval Marinak semmi baja sem volt; sem lelki, sem testi. Teljesen belenyugodott, hogy ez az élet s hogy ennél jobb nincs, rosszabb pedig ne legyen. Egyszer azonban megérkezett látogatására az ángyomasszony a falujából. Ez mindenféle beszédekkel nagyon összeháborgatta a Marit. — Mari fiam, gondold meg, huszonöt éves vagy már, itt az ideje, hogy férjhez menj. Ha most kimaradsz, kimaradsz örökre. Mi lesz belőled öregségedre? Keserves ám az a magánosság. A falunkban, ha tudnék is valakit a számodra, hiába tudnék. Hanem itt, ebben a nagy városban, a sok ember közt, csak akad minden zsáknak foltja. Az ángyomasszony, mielőtt visszautazott, a házhoz járó és Marit lelkesen pártfogoló mosónénak is lelkére kötötte: — Édes asszonyság, ha Istent ismer, kommendáljon valakit ennek a szegény Marinak. Most már Mari nyugalma meg volt zavarva. Mariba gyökeret vert kiirthatatlanul a gondolat, hogy neki okvetlenül férjhez kell mennie. A fnosoné szét is nézett mindenfelé, hogy kommendálhasson neki valakit. Mihamar kommendált is egy bolti szolgát. Ez mindenekelőtt azt kérdeztette Maritól: van-e valamelyes pénze a takarékban ? Mikor megtudta, hogy van 125 forintja, azt üzente: jövő vasárnap délután a kapu alatt várja Marit egy kis ismerkedésre. Mari egészen oda volt az izgatottságtól. Számba vette fehérneműjét s minden este késő éjjelig varrt, hogy staférungja ne legyen a legalább való. Vasárnap délután lihegve jött fel a mosoné, hogy siessen le Mari a kapu alá, mert »0« itt van. Mari szivdobogva sietett le s öt perez múlva már teljesen ismerős volt vőlegényével, Ignáczczal, a bolti szolgával, aki csinos, erős ember volt s minden teketória nélkül, mint bevégzett tényről beszélt házasságukról. Szerelemről persze egyetlen szó sem esett, nagy könnyebbségére Marinak, aki szégyelte volna az efélét.

Ellenben kiderült, hogy Ignácznak harmincz forint havi jövedelme van, s hogy még a novemberi évnegyed elején össze kell kellniük a lakás miatt. Ignácz első dolga'az is lesz, hogy lakás után néz. Ha ez meg van, a többi magától jön. Nemsokára volt lakás. Ignácz eljött a kapu alá s felüzent Mariért, igazabban 15 frtért, melyet lakbérelőlegül kellett lefizetni. Egyúttal tájékoztatta Marit, hogy mielőbb a bútorokról is gondoskodjék. Mari gondoskodott a bútorokról is. Októberben, számot vetvén, ugy látta, hogy már száz forintját fektette be a házassági vállalatba. De mikor okvetlenül szükséges, hogy ő férjhez menjen! Mari igen járatlan volt a világ dolgaiban, de mégis tudta, hogy a házassághoz előzetesen kihirdetés^ meg némely irás is szükséges. Szólt e felől Ignácznak. Ez azt mondta: mindez az ő dolga. Marinak csak á stemplire, meg egyéb költségre kell még néhány forintot előlegezni. Hát Mari, ugy gondolván, hogy ennek igy kell lenni, novemberig kielőlegezte Ignácznak az utolsó krajezárját is. November elsejére kiállt helyéből s a mosonéhoz vonult, mert onnan lesz az indulás az esküvőre. Ignácz oda is jött, sőt ott egy kis vidám lakomát is készitettek. Hanem Ignácz határozottan tudatta vele, hogy az esküvőt házasságuk későbbi idejére kell elhalasztani, mert ő voltakép özvegy ember s ezért nem tudott mára mindent elrendezni. Elég jó, hogy a lakással rendben vannak s igy semmi komoly akadálya nincs házasságuknak. Mari kétségbe volt esve s keservesen sirt volna, ha nem fél vala, hogy Ignácz, a mosóné és a lakodalmas nép kineveti és megharagszik rá. De mert nagyon félt ettől, s mert mindenki beszélt el neki sok hasonló esetet, utóbb beletörődött, hogy az esküvő elmaradása nem is olyan igen nagy baj. — A fő, Mari szivem, hogy boldogok legyetek S egymást hiven szeressétek, — mondá neki-a lelkes mosoné. Meg aztán — súgta fontoskodva — csak el nem eresztheted most már ezt az embert; mikor 125 forintodban van. A lakodalom és Mari házassága tehát megtörtént esküvő nélkül. Aztán az élet nehéz küzdelmei, gondjai következtek. Istenem, jut is ilyen nyomorúságban idő arra, hogy az ember a hátralékos esküvőjével törődjék! Ignácz igen erős volt és igen szigorú. Marit sokszor megverte. Különösen keményen bánt el vele olyankor, ha kiszimatolta, hogy a havi öt frtot még mindig küldözgeti a falujabeli. ángyának. Pedig Mari sohasem kért tőle pénzt, hanem dolgozott, mint a szegény ember igás tehene s maga kereste meg, ami a háztartáshoz kellett. Emellett mégsem lázongott a sorsa ellen. Megszokta ezt is, mert mindig egyforma volt s ugy vélte, sőt ugy is látta, hogy körülbelül minden szegény asszony sorsa csak ez. Hanem, amikor Mari lebetegedett, Ignácz eladta minden ingóságukat s azt sem mondva, hogy befellegzett, egyszersmindenkorra elhagyta őt. A jó mosóné járt el hozzá és segített rajta, átkozván azt a gazembert, aki igy megcsalta mind a kettőjüket. No, de már ez mindegy volt. Mari hamar talpra állt, s mint a házon kivüli megbízásokkal is elhalmozott jó mosóné segédje, neki feküdt a teknőnek. Keresett, megélt s többé a havi öt forintot sem kellett az ángyomaszszonynak küldözgetni, mert elhozathatta magához a hétesztendős Jancsi gyereket is. Megint olyan nyugodt, szerény összhang állott be az életében, mint amikor szolgált. De ekkor meg egy szomszéd házmester vetett rá szemet, akitől a felesége megszökött.s akinek igen sürgő-

228 sen volt szüksége valami dolgos, derék asszonyra, hogy ki ne csapják a házmesterségből. Két álló napig ellentállt Mari a csábnak. Harmadnapon megtört az energiája. Mert végre is, házmesternének lenni igen szép állapot. A házmester néha ugyan agyon akarta verni a kis Jancsit, meg a kis Náczit, de valósággal még sem verte agyon. így hát elég jól éltek, különösen miután egy kis leányuk is született. Hanem, Mari szerencsétlenségére, a házmester csinos feleségének az az emberre, akivel elszökött volt, meghalt s kétezer forintot testált a kaczkiás menyecskére. Ennek folytán ettől a házmester bocsánatot kért, vissza installálta a feleségi jogokba és Marit pereputtyostól kidobta. Mari ezután is mindig akkor élt jobban, amikor éppen nem vplt férjnél. Hanem azért mindig újból és újból férjhez ment, ugy lévén meggyőződve,- hogy ilyen sok gyerekíi asszonynak sem nem illik, sem nem lehet férj nélkül élni. Társadalmi körének közvéleménye mindig mellette volt. Bizonyos magasztos hirneve támadt s szállt szájról-szájra, mint kitűnő, hűséges, dolgos feleségnek és anyának. Amint egy férjtől elszabadult, mindjárt három-négy kérője is akadt. Csupa olyan ember, akinek hirtelenében égető szüksége volt egy derék asszonyi állatra, aki főzzön, mosson és takaritson reá, meg a lendéjére. Mari pedig ösztönszerűen isteni rendeltetésének érezvén, hogy az ilyen szegény emberek részére addig, amig szükség van rá, pótolja a jóságos családanyát, a pályázók közül egyet-egyet mindig boldogított. A többi kikosarazott előjegyzésben maradt s nem tett le a reményről, hogy idővel még rá is kerülhet a sor. Ugy vártak Marira a pinczelakások s a külvárosi viskók asszonyhagyott s aszszonyra szoruló szegény emberei, mint a bálkirálynéra a finom gavallérok, akik lesik a második, a harmadik, a negyedik és a többi tourt. De utóvégre nagyon elszaporodtak a gyermekek a Mari szoknyája körül. Volt azok közt szép, csúnya, kicsiny, nagy, szőke, barna, fekete, kék, zöld, szürke, sötét és világos, szemű. Ahány annyi féle. És ez a sok gyerek utóbb is lenyomta Mari családanyai erényeinek serpenyőjét. Mindenütt magasztalták, mint ritka kitűnőséget, mint olyan asszonyt, akinél példásabbat szegény ember sohasem kaphat, de többé nem vették el. Csak valamivel kevesebb gyermeke volna! Negyven éves korában,, éppen mikor legnagyobbik fiát, Jancsit elvitték huszárnak, visszapillantván élete utolsó öt évére, Mari néma mélabúval forgatta az eszében, hogy ime, már ennyi idő óta ő csak egy sereg eleven rossz férjnek elhagyott özvegye. Immár öt éve senkije sincs, a akiért törje, föláldozza, elcsigázza magát, aki eligya az ő keresményét s aki időnként végig páholja őt magát és az egész gyereksereget! Vége is már az ő élete javának. Az ő élethivatását, hogy hű feleség legyen, többé nem igen töltheti be soha. Ekkor lépett be hozzá régi jó barátnéja a mosóné, egy tagbaszakadt, pörge bajszú, igen bután vigyorgó legényt taszigálva maga előtt. — Mari szivem, ismeredre még ezt az akasztófáravalót ? — Nem én. — Ez az én Tóni fiam, az a rendetlen korhely, aki miatt annyit busultam. Most szabadult ki a katonáéktól, ahol többet volt becsukva, mint nem. Most betudnám . szerezni börtönőrnek, de szégyent, gyalázatot hoz rám, ha valami tisztességes asszonyt nem kapok neki, aki rendben .tartsa. Szivem Mari, ha csak most az egyszer szives lennél még! . . . Mari . műértően nézegette végig a legényt. Majd rágondolva magát, igy szólt: — No hát nem bánom. De Tóni olyan fiatal, hogy esküvő nélkül nem vállalhatom.

A mosóné, örömében elérzékenyülve borult Mari nyakába. — Köszönöm szivem, hogy igy megbecsülöd az én rossz fiamat. Tóni is elérzékenyült s hat hét múlva Marinak első hites férje lett. Nincs azóta Tóninál csinosabb, rendesebb, megbízhatóbb börtönőr. Könnyű annak, akinek olyan derék felesége van — mondja a közvélemény. A csinos, tiszta börtönőrnek itt-ott "a fiatal fehércselédek közt szerelmi szerencséje is akad. De az asszony ilyesmire okosan szemet huny, mert Tóni otthon takarékos, jó, csöndes, engedelmes és szereti a gyermekeket. Persze legjobban a két utolsót, aki hozzá hasonlit.

Szent éjszaka . . . Szent éjszaka! Ha már titkom tudod, ígérd meg: soha el nem árulod! Homályosuljon el.bár minden éked: Te rejtve tarlód, ugye — megígéred ? Bár csillagserged haloványra váljon, Nem mondod el senkinek a világon! Ne tudja

senki,

csak te tudd

magad,

Mily üdvözítő volt a pillanat: Mily mámorosak voltunk mindakelten, És csókoltuk egymást édes-önfeledten! Ajkam az ajkán — szivén a szivem — Ki tudja mi voll: vágy vagy szerelem ? Futó perez hozta, futó perez elvitle, Csak szenvedést, bút hagyott itt helyette. Az égő sóhaj Csókok

elvegyült

nesze elhalt

a

a

légbe.

semmiségbe.

A vallomásod, az esküvésed, Már elfeledtem, • csak ugy mint

léged.

E pereinek üdve álom volt csak, álom S a folytatását már nem is kívánom. És még is — hogyha közeleg az éjjel, Tündöklő, fényes csillagseregével; Halovány holdfény bágyadt sugarának Rejtelmes, édes tavasz-éjszakának Odasúgom titkon: »óh miért csak álom? Folytatását ébren miért nem találom ? Titkolom, tagadom, fáj a szivem mégis! Szeretnék ölelni, boldog lenni én is! Örök mámorban, szerelemben élni, Nappal és éjjel csókokat cserélni! Óh mikor lesz az!«

Halk

mozogással

És az éj csendje igy felel erre:

»Ez a boldogság nem számodra termelt! Ne kívánj üdvöt, ne remélj szerelmet! A vágy jutott csak néked meg az álom.« — És könny rezdül meg fáradt szempillámon. S hogy nyugalomra hajtom a fejem : Álmodom újra s álmom — szerelem. Erdős

Renée.

229

Krónika II. Rovancsolás. — ápr. 12.

azon tanakodunk: vajon mikor jut már a fegyházba ? A hányaveti úrral, aki nagy lábon él, szeretőkre, lovakra költ, karddal és pisztolylyal czáfolja a gyanút, a' mellett a legelőkelőbb társaságban otthon van, pazar lakást tart és hatalmas estélyeket ád. Ennél természetes, hogy sikkaszt, de ami természetes, ahhoz nem kell genialitás.

A halhatatlan Labichet ütném vállon ezzel a czikkel, ha még élne: mit szólsz hozzá, vén czimbora? Edd meg a tulajdon műveidet, melyekkel annyira mulattatod ma is a világot s melyekben mulatsz ama embertársaidnak mérhetetlen bornirtságán, akiket nyárspolgárság néven ismer az örökkévalóság. Hej, micsoda lapos becsületesség, vakondak látókör, micsoda csiga szárnyalása az elméknek s a becsületességnek micsoda agyafúrt élelmessége a legelemibb természetes dolgoknak lebonyolítása körül! Az ő emberei mind becsületesek, hájfejüek, a botjuk vastag, a bőrük még vastagabb, a szerelmük üzlet, az üzleteik megengedett csalás. Élnek és meghalnak anélkül, hogy a légynek is ártottak volna, avagy hogy maguk is észrevennék. Ez az a hasznos elem, melynek magában való értéke nincs, méze nincs mint a méhnek, mikor a viaszkját használjuk.

De pugris életet élni, ötös kubát színi, korán kelni és korán feküdni, pontosnak és szorgalmasnak lenni, soha ki nem rúgni a hámból,' kicsi fizetésből sokat megtakarítani s a mellett tisztes ábrázattal és biztos szakértelemmel nagy vagyont összelopni: ez bámulni való, ez genialis és erre igazán csak a nyárspolgár képes. Minek kellett neki ez a pénz? Bizony nem tudták még kisütni. Nyilván szintén nyárspolgári előrelátás vitte rá: el akarta magát látni öreg napjaira. S ebben a tekintetben a szak-nyárspolgártól ismét 'becses adalékot kapunk a szürke pugris erényből. Ha hihetünk a sikkasztás tényének : a derék öreg tisztviselő ugy ismerte a maga világát, hogy amikor öreg lesz és ledolgozta az utolsó csöpp tintáját, akkor negyven évi szolgálat és háromhavi felmondás után kilökik, mint. a fogatlan kutyát.

Ez a nyárspolgár színtelen becsületesség és becsületes jelentéktelenség azonban mintha csúffá akarná tenni a többi világot. Jelenségek bukkannak föl, melyek csak arról szólanak, hogy hátha nem is olyan csöndes vizek poshadnak ott, ahol a nyárspolgár sajkája lebeg. Mintha csak kitörne és eget kérne a félreismert szürkeség, s a. mindennáposság azt kiáltaná a mai Labiehe-ok fülébe: bolondok vagytok, én se vagyok mindennapi! íme: a mult héten főbe lőtte magát egy becsületes nyárspolgár, nyárspolgár társainak őszinte részvéte mellett. Harmincz esztendeje • szolgált az üzletben, mindig szürke, mindig becsületes, mindig pontos, szóval mindig nyárspolgár volt. Harmincz éven át égyütt őszült a czégével, szerették és becsülték és az üzlet oszlopát látták benne. Hogy főbe lőtte magát, annak lehetett ezer oka. De ime harmincz évi hü és becsületes szolgálat után az üzletben, mihelyt öngyilkossága hirét vették, rögtön rovancsoltak, átkutatták a könyveket: nem lopott-e ? Mit szól hozzá mr. Labiche ? Erre képes a nyárspolgár. A kipróbált bizalom, a'vak ráhagyás harmincz esztendeje után önkéntelen reflex hatáskép kelti a halál a sikkasztás gyanúját. Az ember azt várná, ennyi idő és akkorra beigazolt bizalom után a czégfőnök és a ládanyitogató ráborul a koporsóra, ugy siratja a derék, öreg hivatalnokot/Ehelyett pedig rémülten összecsapják a kezüket: Jesszus, a Hödl ur ? Főbelőtte magát ? Micsoda csapás, istenem, hamar a könyveket, mennyit sikkasztott? ' S ime a nyárspolgári szürkeség másik lapja : a derék öreg hivatalnokot hamvaiban nem ok nélkül gyalázták, mert a könyvek csakugyan regélnek vagy százezer forint elsikkasztásáról. A derék, a pontos, a szorgalmas és becsületes és mértékletes Hödl ur harmincz éven át hiven szolgálta gazdáját és pontosan, szorgalmasan, becsületesen lopott a mellett. Monsieur Labiche, erre is képes a szürke nyárspolgár. Tessék csak összehasonlitani ezt a derék urat azzal a nem nyárspolgárral, akiről, mig a kezünket szorongatja,

Ezt a derék Hödl ur nagyon jól tudhatta, mert volt már eset rá, hogy az öreg hivatalnokkal nem igy bántak. De ki tudja, lesz-e ő is iJyen kivétel ? Az előrelátás minden esetre jó és Hödl ur becsületes lélekkel szolgálta gazdáját, patriárchája volt. a nagy üzletnek, mindenki tisztelettel nézett rá és ugy lehet, a gazdája meg is bécsülte: milyen derék ember, vajon mi lesz belőle, ha majd kidobom? Dehogy mondanám, hogy ez a nyárspolgár igazi természetrajza. Ebből az esetből, mely hogy nem magában áll, mutatja minden nap ,minden hírrovata, csak azt olvasom a vén Labiche fejére, hogy a nyárspolgárság nem külön morál, csak külön forma. Nincs minden lendület' nélkül, csak titokban lendül és nemcsak kicsi illédelmi dolgokban furfangos, hanem a nagystilü svindlikben is. A legpedánsabb tisztviselő lehet csak a legnagyobb sikkasztó, mert ehhez a mesterséghez igazán kell pedantería. A legcsekélyebb slendrián árulójává -lehet, ellenben kellő körültekintései és vigyázattal az ember ott csalhat legtöbbet, ahol legnagyobb a rend. Le akarnám rombolni a bornirt választófalat, melyet a korruptnak ismert társadalom és a becsületességet apáról fiúra átörökitő nyárspolgárság között emeltek türelmetlen és gőgös bohém szellemek, akik aristokrata elteltséggel lenéznek az alant nyüzsgő szolidságra: mi vagyunk csak az urak, az összes emberi komiszságokat csak mi követhetjük el, ti pedig, együgyü nyárspolgárok, fetrengjetek a porban, csináljatok partiét, a legnagyobb bün, amit elkövettek, legfölebb az, hogy hazudtok az adóbevallásnál és kibujtok a katonakötelezettség alól! Nos, itt vágd be a kapát, .kutató skribler, ha igazi, gazdag forrásra akarsz bukkanni. Meg ne téveszszen a rög szürkesége, a forma aprólékossága; az igaz morálra itt akadsz; mert itt találod a tipikus móráltalanságot. Itt semmi sem vág az Ízlésbe, mert-minden lehetséges. Itt a tapasztalat, a ' barátság nem kötelez semmire, mert az üzlet: üzlet. Milyen bolond lett volna a főnök ur, ha azt mondja: rovancsolás! Harmincz esztendeje ismerem sze-

230 gény Hődéit és most rovancsoljak előbb, mielőtt megesküdném a jelleme meg a keze tisztaságára? — Ó, de a főnök ur nem olyan bolond és rovancsoltat. Rovancsoltat és talál, megtalálja a harmincz esztendei nyárspolgári tisztesség és becsületesség alatt a harmincz esztendei nyárspolgári agyafúrtság és kapzsiság bizonyítékait. Már hogyne lett volna Hödl ur megbizható! Vigyázott a háza érdekeire, csak egy kicsit sikkasztott magának. És hogyne lenne Hödl ur uri ember? Főbe lőtte magát, az uri Krivány pedig még ma is él! Mr. Labiche pedig szégyelje magát. Semper.

Budapest. (Regény.) Irta: K Ó B O R

TAMÁS.

(Folytatás.)

15

A nyugoti pályaudvar ivlámpái belefehérlenek az éjszakába, aztán megint sötétségbe merülnek. Egyfelől palánk, másfelől palotasor. Fekete úttest, sötét alakok. Hiába ágaskodnak a házsorok büszkén a magasba, ez az utcza már a szegénységé. A kocsi egy nagyot zökken és hirtelen megáll. Czélhoz értek. Harmadrendű, szűk és piszkos kávéház. A nyitott ajtókon, ablakokon fülsiketitően harsog ki a zene. A darabos, vagdosó tempó és brutális árnyalatlanság után menten tudni, hogy itt minden este nemzeti hölgyzenekar működik. Egy vasúti munkás meg egy ingujjas ember löki a golyókat a lyukas biliárdon. Mélyen a sarokban, a nagy tükör tövében egy fiátal ember, meg egy csúnya fiatal leány bug össze, fagylalt és fekete kávé mellett. Más vendég nincs is. Amint Éva és Jani belép, a gazda elébük bókol, gyér, egészen ősz kotlettel és az éjszakázó emberek méla szelid nézésével. Valahonnan egy frakkos pinczér is ugrik elő. A zenekar hölgyei, vagy hat vén és csúnya leány, süldősen rövid fehér batisztban, a vállukon keresztül széles nemzetiszin szalaggal, összenéz és abbahagyja a figurázást, de azért bömböl a zongora és krákog a klarinett, amit a férfiak nyakgatnak. Csúfos mosoly ferditi a szájukat, ahogy összemérik a Jani kopottságát az Éva előkelőségével. Ugyan miféle pár ez ? Éva a kassza felé tart, annak a tövében telepszik meg. Mit parancsol? Akármit, adjon fagylaltot. Milyet? Csak hozzon, mindegy, hogy milyen. Jani dobogó szivvel, elfogultan néz körül. A kép vonzza is, riasztja is. Bellágné jut az eszébe, de lopva végignézi a fehérruhás muzsikusokat, tetszenek neki. A kasszába rikitóan rózsaszínű papirselyem blouseban ül egy fehérre meszelt festett szemű leány. Határozottan szép. Csak a haja iszonyú extravagancziával föl van borzolva, mintha forgószél kapott volna bele és hajtotta volna mindenik szálát ég felé. Világos sárgára van festve, de lágy és tömött. Éva, hogy bizalmat gerjesszen, czigarettára gyújt. Bele is kóstol a fagylaltba és meglöki Janit, hogy egyék ő is. Néhány perez múlva aztán barátságosan biczczent a kaszirnő felé. — Ha nem tévedek, Selma kisasszony ? A leány meglepetve fordul feléje s a fejét rázza. Mosolyog is, már benne van a vérében, hogy amikor megszólítják, mosolyogjon.

— Nem, kérem, a Selma kisasszony már elment, csak holnap lesz inspekeziója. A kétségbeesés fojtogatja a torkát. Már most mit csináljon ? — Nem ön az — ismételte csüggedten — pedig nekem beszélnem kell vele. — Bajosan megy, kisasszony, de talán én is szolgálhatok ? — Nem, nem, Selma kisasszony kell nekem. Délután itt volt? — Hat óráig, de addig én nem voltam itt. A gazda látván az élénk beszélgetést, előre hajlott fejjel közeledett. — Weintraub ur — szól a kaszirnő — ez a hölgy Selma kisasszonyt keresi. A kíváncsiság ragadós. Lassanként az egész hölgyzenekar tolongott Éva körül és eleinte csak nézték és hallgatták, majd belemelegedtek s valamennyien résztvettek a tárgyalásban. A kíváncsiság mintha fölhatott volna a harmadik emeletre is, mert Weintraubné, a kávés csinos, kövér felesége lejött a lakásból, sebtében magára kapott házi ruhában és lomhán, szélesen Éva elé állt s a körülállóktól informáltatta magát azok felől, amiket eddig elmulasztott. Weintraub ur suttogó hangon csak a Selma kisasszony lakását tudta megmondani. A kerepesi-uton lakik, a Kossuth-kávéház fölött. A zeneművésznők azt is tudták, hogy bajosan lesz otthon, mert Selma ilyenkor mulat. A Selma kolleganője erre azt is újságolhatta, hogy ha akad kivel, akkor Selma nagyon szereti a chansonette-előadásokat. De hát ilyet találni Budapesten vagy harminczat. Éva egészen tanácstalanul és csüggedten hallgatta ezeket. Többet nem tehet. Ekkor a kávésné furakodott melléje és a kövér asszonyok széles érdeklődésével kezdte kikérdezgetni: oly nagyon fontos-e a dolog, vajon mi járatban van stb. Évát nagy szorultsága közlékenyebbé tette, mint különben volt. Élmondta, hogy a huga felől vár Selmától felvilágosítást, akiről tudja, hogy barátságot tart a kis leánynyal. — Ugy, — mondta a tiszteletreméltó Weintraubné és helyeslően bólogatott hozzá a fejével — mért nem szólt mindjárt? Hiszen a Selma barátnőjét valamennyien ismerjük. Ugy-e Sárikának hívják? Éva meg volt rémülve. Hogy ennyire sülyedt volna már a kis leány, azt maga sem gondolta. És most meg kellett tudnia, hogy Sárika egész délutánokat tölt a kassza mellett ebben a sötétes csapszékben. Hogy ismerik a kávéház összes törzsvendégei, sőt a kávésné már ajánlatot is tett neki, szegődjék be kasszirnőnek, mert nagyon vonzza a férfi vendégeket. Megesett, hogy a Sárika kedveért egy fiatal ur délután is pezsgőzött. Jani mindezeket végighallgatta és reszketett. Éva meg volt kövülve. Hiszen ez a gyerek sokkal mélyebbre sülyedt már, mint ő! Most már, azok után, amiket hallott, akár a sorsára is bizhatná, rajta ugyan nem menthet már meg semmit. — Azt ajánlanám — mondta a kávésné — keresse föl a Selma kisasszony lakását, ha nincs is otthon, bizonyára meg fogják mondani, hogy hová ment. Mindig meg szokta otthon hagyni, arra az esetre, hogy az udvarlója keresi, de az is megesett már, hogy nálunk nagy társaság volt s ilyenkor küldtünk érte. Ezt a tanácsot Éva szépen megköszönte és fölemelkedett. Janit csak ugy föl kellett ráznia kábultságából. A körülötte állók most többet szerettek volna még megtudni, de Éva nem állt többé szóba velők. Az eset nagy szenzácziót keltett, a muzsikus hölgyek élénken beszéltek róla, miközben szappanos vonójukkal nyakgatták a süket húrokat.

231 Tehát a kerepesi-utra, a Kossuth-kávéház fölött. Mig arra robogtak, valami képtelen reménység szállta meg: hátha közben már hazament a kis leány ? A Bulyovszkyutczába irányította a kocsit, mely átrobogott a néma, néptelen szűk utczákon és megállt a házuk előtt. — Eredj föl, Jani, nincs-e már itthon? A fiu, aki iszonyúan föl volt indulva, szó nélkül engedelmeskedett és néhány perez multán visszajött azzal, hogy nincs itt, ellenben a mama izeni, hogy ne költsön annyit a kocsira, mert reggelre éppúgy megtalálhatja, mint most. — A kerepesi-utra! — kiáltott Éva a kocsisnak, rá sem hederitve erre az izenetre. — Éva — mondta most fojtott, remegő hangon Jani — jobb lesz föl nem találni azt a leányt, mert . . . —- Mert? A fiu nem szólt többet. Éva ránézett. A szeme vadul forgott s majd kidülledt üregeiből. A keze görcsösen ökölbe szorult. Az Éva nézésétől elvesztette az eszét és kitört, belőle az eszeveszett kétségbeesés. — Megfojtom — hörögte — megfojtom — az én testvérem nem lehet rossz leány. Éva iszonyú felindulással fogta meg a fiu kezét. — Őrült vagy, miket beszélsz ? A te testvéred ? Nem lehet rossz leány ? Nem értesz hozzá. Te beszélsz igy, aki velünk éled a nyomorúságot ? Bármit ha tett is, nem lehet rossz az, aki szegény. Mire várjon a magunk fajta leány ? Viszi a jármot és eszi a kenyeret, ha van. Ma és holnap és holnapután, boltban és otthon és nincs reménység, hogy valamikor máskép legyen, éveken keresztül, amig megvénül és elpusztul. Ezt a pusztulást nevezed tejónak? S ha elveszti türelmét és sajnálja veszendő ifjúságát, ezt nevezed te rossznak? A világ a komisz, mely megvásárolja magának a szegény leányokat, tőrt vet az ostobáknak és erőszakkal legyűri az okosakat. Meg akarod fojtani? Aki igy gondolkodik, annak legyen sok pénze, különben őrült vagy gazember. A fiu magába roskadva hallgatta végig ezt a beszédet. Éva alig gondolt a húgára, a maga védő beszédét mondotta el. Lihegve törölte arczát és kihajolt mélyen a nyitott kocsiból, hogy majd kibukott belőle. Jani meg, arczát elfordítva, borúsan mondta: — Te vagy rá példa, hogy a szegény leány is lehet becsületes. Éva ijedten meredt a fiu arczára. Az éjszakában is látta annak ijesztő sápadtságát. A torkába szaladt már a keserű, kaczagás és a vad. vallomás: én, hát én becsületes vagyok? De visszariadt a fiu állapotától, akinek a gyámoltalanságában volt valami a beszámithatatlanság félelmességéből. Tompán szólt, hogy a fiúnak még se legyen igaza: — Én sem találok embert, aki feleségül venne majd. A fiu átfogta nénje nyakát s évek óta először történt, hogy a Dermák-családban két testvér ölelte egymást — és kisírta a lelkét. Éva szelíden simogatta a haját és belebámult az éjszakába, mely itt, a keskeny mellékutczákban teljes volt. Mikor az Andrássy útját keresztben áthasították, egy jókedvű kompánia kurjongatott a kocsi után, melyben az ölelkező párt látták. — Jó mulatságot, éljen a szerelem! És nyomában durva kaczagás. A Rottenbiller-utczában ismét egy énekes kávéház mellett robogtak el, közvetetlen szomszédságában pedig egy kicsi bolt, melyben nyitott ajtónál, ablaknál, álmos petróleum lámpa mellett rongyos leányok vasaltak ingeket manzsettákat. Egy pillanat alatt a látvány eltűnt, de Éva képzeletében benne maradt, rikitó ellentétül egy mozgalmas báli éjszakával, amikor bókolva, udvarolva, kivágott ruháju szép leányokkal keringve izzadják át azokat az ingeket, miket- a szegénység az álma föláldozásával vasal simára.

A tót templom tornya éppen tizenegyet ütött, mikor a kocsi megállt a Kossuth-kávéház előtt. Három rongyos alak lézengett a sarkon, azok bambán nézték a szép hölgyet, amint izgatottan - leszökik a kocsiról és becsönget a kapuba. Jani követni akarta, de Éva rászólt: . — Várj meg itt. A túlsó oldalról a rendőr is átsompolygott és élesen az Éva arczába nézett, majd a kocsiban maradt fiúra. Fölülről, alulról ide szűrődik a budapesti éjszakának rejtelmes zsibongása. Ajtók csapódnak, kapuk nyikorognak, innen is, onnan is muzsika-foszlányokat hoz a szellő, férfiak csoportja botokkal hadonázva, kigombolt mellénynyel és levett kalappal, munkás-emberek a cseléd-szeretőikkel, a sarkon pedig egy fejkendős csúfság, akit egy baka tart szorosan átölelve. — Kovács Selma kisasszonyt keresem — mondja Éva a házmesternek, aki az előkelő hölgy láttára meghökkenve néz végig saját magán. Ugy nyitotta a kuput, ahogy az ágyból kikelt. Az itt lakóknál igy is járja. — Második emelet, jobbra a sarokban — morogja álmos hangon. — Köszönöm — szól Éva és fölbotorkál a szük és sötét lépcsőn. Odafönn teljes a sötétség, alig hogy az ajtót meg tudja különböztetni az ablaktól. És a sarokban két ajtó van és Éva először csakugyan a helytelenbe csöngetett be, amiről az álmából fölriasztott cseléd mérgesen és szájaskodva világosította fel. A Kovács Selma ajtaja előtt is soká kellett várakoznia, mig végül az ablakon keresztül egy öreg asszony gyanúsan végignézve rajta, kikérdezgette. — A Selma kisasszonyt keresem. — Nincs itthon — hangzik a rideg válasz. — Hol találhatom? — Nem tudom. Mi járatban van a kisasszony? — Nagyon fontos ügyben keresem, a Selma kisasszony érdekében. Az öreg asszony hitetlenül rázza a fejét. — Nem tudom — ismétli — tessék holnap jönni. Évának eszébe jutott valami. — De kérem, okvetetlenül meg kell találnom, a nyugoti pályaudvar kávéházban szükség van rá. — Ugy — mondja az öreg asszony — a nyugoti pályaudvarnál. Persze, persze, csakhogy a Selma kisaszszony ma társaságban van és szabadsága van. Amúgy sem mehetne oda. — Tudom, hogy kivel van — füllent ismét Éva — a Sárika barátnőjével, de őt is oda kell vinni, azok az urak is, akikkel mulatnak, szintén oda jöhetnek. Az öreg asszony még mindig habozott, de aztán mégis csak megmondta: — Alkalmasint lent a kávéházban vannak -még, ha már el nem mentek az orfeumba. — Köszönöm — rebegi Éva. A feje majd megrepedt a feltoluló indulattól. Tehát minden föltevése beigazolódik, ez a gyerek csakugyan éjszakai tivornyára ment a kasszirnővel. A lépcsőn egypárszor el is csúszott. Lent az udvar felől nyitott be a kávéházba, ahol zajosan mulattak czigányszó mellett. Óriási sűrű füstben Éva alig látott valamit, majd kocsis formájú embereknek egész gyülekezését, akik sört ittak. A kerepesi-ut felőli traktusban pedig diákforma emberek ültek ugyancsak sör mellett. Egy széles üvegajtó nyilt, azon keresztül látott Éva egy külön társaságot, néhány katonatisztet, egy papot s még egynéhányat, : leányok társaságában. Tétovázva tett néhány lépést előre, majd megállt a kassza előtt, melyben egy tisztes, ősz szakállú ember ült. Kovács Selma után tudakozódott.

232 Már nincs itt. Itt volt ugyanj de csak félóráig, egy' fiatal leány társaságában, nyilván vártak arra az úrra, akivel rögtön távoztak. Miféle ur ? Egy java korabeli úrra, igen előkelő lehet, de nem szokott idejárni: Hogy hova mentek, azt nem tudja. • Éva ész nélkül rohant a kocsija felé. Jani reszketve kérdezte: — Itt van? — Az orfeumba — kiáltott Éva felelet helyett a kocsisnak — de oly gyorsan, ahogy csak bir. Most már egészen elvesztette önuralmát, sirva dült -hátra a kocsiban. Közben egyre nógatta a kocsist: gyorsan, gyorsabban! Érezte, hogy ez az utolsó stáczió és félt, hogy megtalálja a szerencsétlen gyermeket, akit keresett. Az Erzsébet-köruton végigrobogott a kocsi s majd legázolta a rendőrt, aki káromkodva- kiáltott utána, hogy álljon meg. Az éjszaka mintha csupa izgalommá vált volna, sűrűn robogtak a kocsik és a gyalogjárókon tömegesen húzódott végig a mulatók serege. Az Andrássy-uton majd beleütköztek a mentő-kocsiba, mig a gyár-utcza felől a tűzoltók riadó trombita szava harsogott bele az éjszakába. Éva feje zúgott, a maga izgalmával kapcsolta egybe a város izgalmát, harangok félreverése, riadó trombitaszó oly magától értetődő kísérete az ő hajszájának. Az orfeum portása buzgón ott termett kocsija mellett, Éva kiszökött belőle. — Maradj — mondja ismét Janinak, aki látható megkönyebbüléssel fogadta ezt az utasítást. Éva benyitott a kávéházba, az orfeumból épp most szivárgott le a közönség és eloszlott az asztalok mellett. Éva végigsietett a kávéházon s benézett minden rekeszbe, ahol a chantant-énekesnők extravagans toiletteben, óriás kalappal a fejükön barátaik társaságában ittak és czigarettáztak. A megfulladásig meleg helyiségben a pinczérek csurgó verejtékkel rohantak keresztül-kasul, a virágárus kisasszonyok festett orczáin barázdákat mosott az izzadtság, melynek szaga undoritóan győzedelmeskedett a dohányfüstön, a pálinka- és sörszagon. Tányérok, poharak csörömpölése, hangos beszéd és éles kaczagás zsivaja különös, ijesztő zajba tolult össze. Éva, aki már régen járt ilyen helyeken, majd megtántorodott. Akit keresett, azt nem találta. Háromszor is végigjárta a nagy helyiségeket, a pinczérek végignéztek rajta, ficsurok utána is szóltak. Semmi. Már ki akart menni, hogy a nézőtérre menjen, mikor összeütközött egy hórihorgas alakkal. — Éva — szól ez meglepetve. — Mariska! — kiáltott ő és még soha életében nem örült ugy Webstonnénak, mint most. Webston ur is ott volt, s még egy idegen ur, nyilván -a Mariska ez időszerinti udvarlója. — Mit keresel itt? Egyedül vagy? — kérdi Webstonné — foglald le a mamlaszomat. — Nem érek rá — felel Éva és izgatottan elmondja, mi járatban van. Webstonné nem tudta felfogni, mint lehet emiatt annyira nyugtalankodni. Hát mért ne élje világát a szegény leány? — Nem ismered azt a Selmát? — Nem én, én művésznő vagyok, a kasszirnők között nincs barátnőm. Webston ur mintha a végét járná már. Egészen elbambult, egészen összeaszott és a szeme gyulladásos volt a sok éjszakázástól. Az Éva szakgatott, izgatott előadása egy kicsit fölrázta. — Segítenünk kell a kisasszonyon, majd szólok az inspekcziós rendőrtisztviselőnek. — Helyes — mondja Webstonné — eredj vele, mi addig itt megvárunk. — Nem, nem — kiáltott rémülten Webston ur — te is velünk jösz. Neked is segítened kell!

— Mamlasz — morogja Webstonné bosszúsan — igaz, engedd meg, hogy bemutassam Harkányi urat. Harkányi ur félretolja czvikkerét és kezet nyújt Évának. — Csókolom a szivét, látásból már ismerem. Éva nem hajtott rá. Webston urat nagyon ismerték az orfeumban, az ő társaságában Éva akadálytalanul léphetett a nézőtérre, ahol már csak az olcsó helyekén tolongott a népség és harsogó kaczagással, érdeklődéstől vigyorgó arczczal hallgatták a befejező egyfelvonásos komédia trágár kétértelműségeit. Éva • szeme végigszáguldott a páholyok során, egészen üresek voltak. — Itt sincs — gondolta bóduló agygyal. A rendőrtisztviselő, akivel Webston ur bizalmas barátsággal szorított kezet, igen udvariasan hajlott meg Éva előtt. Ez szakgatottan előadta, hogy a húgát keresi, akit egy feslett leány hálójába kerített. Itt sejti őket és kéri, segítsen rajta. — Ha itt vannak, föl fogjuk találni — szól a tisztviselő és rászól egy pinczérre, hogy rögtön hivják ide a főpinczért. — A szeparékban van vendég? A főpinczér savanyúan ötöl-hatol, végül bevall kettőt. — Hány személy? A főpinczér megint köntörfalaz, nem tudja, majd előbb megnézi. — Itt marad — rivall rá a tisztviselő — ugy-e, értesiténé őket, hogy aki közülök nem szereti a rendőrt, kereket oldhasson. Velem fog jönni, ha nem tudja, majd megnézem magam. Ezenközben egy pohos, magyaros képű, mesterember formáju férfi is odacsatlakozott már hozzájuk. A rendőrtisztviselő most feléje fordul. — Botos, a szeparék? — Háromban vannak, egy negyedik le van foglalva. — Hallja, gazember? — kiált most a tisztviselő a főpinczérre — kettőt le is tagadott ? No megálljon. ' A főpinczér jajgat, kogy neki annyi dolga, nem tudhat mindenről. Botos pedig folytatja a referádát. — Az egyik semmi, Anersfeld Miczi és egy szalmaözvegy, közönséges balek. A másodikban Kovács Selma a nyugoti pályaudvarról és . . . Éva felkiáltott. — Ez az! Ez az! — Kikkel van ? — Egy ismeretlen, fiatal leánynyal, nem ismerem és Waldapfellel. Szemmel tartottam őket. A leány valószínűleg tapasztalatlan, itatják. — Előre — mondja a tisztviselő, majd Évához fordul udvarias mosolylyal: — Lássa, kisasszony, a rendőrség mindent lát és mindent tud. Botos végignéz Éván és műértő bólogatással kérdi: — A kisasszony huga? Éva némán igent int. — Értem, értem — mondja Botos — nyugodt lehet a kisasszony, még jókor érkezett. Különben is szemmel tartottam őket. Waldapfel miatt. Hány éves a kis leány? — Tizenöt mult. — Akkor az öreg Waldapfelt be is csapták, az csak tizennégy éven aluliakra vadászik. Az úgynevezett téli kertben kifestett, parfumos szép leányok sokasága nyüzsgött. Fiatalemberek hanczuroztak velők, ki pezsgővel, ki virággal kedveskedett, valamenynyien pedig önmagukkal. Éva most már se látott, se hallott. A külön szobák során végig mentek, hat lépésnyire tőlük éppen nyilt egy ajtó és rajta sietve lépett ki egy vörös hajú, szende arczu, fekete ruhás leány. — A Kovács Selma — jelenti Botos a rendőrtisztviselőnek, ugy látszik, a kicsike már be van káfolva.

233 Éva előre rohant és bedöntötte az ajtót. Az asztal tele volt rakva pezsgős palaczkokkal, fagyialtos csészékkel, czukorsüteményekkel. Egészen el volt bódulva, hallotta a huga sikitását. Beléptére egy egészen fehérfaju szakállas öreg ember riadt föl s rárivalt Évára: . — Mit keres? Mit zavar? —* Sárika! — sikolt föl Éva és odarohan a pamlaghoz. A sarokban ült a kis leány, öntudatát vesztve, a kai fán áthanyatló fejjel, fakó arczczal. — Sárika! — kiált ismét Éva és a két karjánál fogva megrázza. Ez lomhán, nehezen emeli föl a szempilláit, csak lassan eszmél magára s mikor megismeri a nénjét, hangos sikoltással a karjaiba veti magát. — Segits, segits! — kiáltja és szorosan hozzálapul, majd mikor a pezsgős palaczkokat és a reszkető öreg embert látja, akit a rendőrtisztviselő, meg a detektiv fogott közre, hirtelen kijózanodik. — Éva, édes Éva! — zokog föl — ne mönd meg a mamának, ne mond meg a mamának. És a két leánynak, aki gyermekkorától fogva soha szeretettel nem nézett egymásra, most itt, az erkölcsi pocsolyában találkozott a lelke. Most már értik és szerethetik is egymást.

ha az orrod előtt fölegyenesited hazád klaszszikusát s három gyertyát gyújtasz a szellemi munkához, mint hajdan báró Kemény Zsigmond: igy akkor az oldalt eső fény lágyan fogja simogatni pupilládat, de azért annál kegyetlenebbül megszenvednek a becses nyakizmaid. Mert az asztalosoktól senki sem meri ugyan eltagadni az invencziót, hisz minden valamire való széket hozzá szabnak ők már a testhez, (különös gondot forditván a púposokra): de hogy az ágyam ne egy kilenczven fokos tűzfallal végződjék, hanem lankás ottománformában, arra még nem gondoltak az iparművészeti muzeumokban. Ebből származik hát a mondott merevencz s ez, mint ki is tetszik, közös bűnük a papirgyárosoknak, a lámpafeltalálóknak S az asztalosoknak. Csak az nem tudható ki, hogy a három különböző technológiai ág legszerencsétlenebb periódusának miért kell igy minden bensőbb kauzalitás nélkül összeesni. Aki mindazonáltal türelmes szenvedő s ilyen gonosz körülmények közt is képes ezt a kolumnát elolvasni, annak még egyebet is fogok itt beszélni a papirosról.

(Folytatjuk.)

Másodszor ugyanis jelezni akarom, hogy itt a tintatartóm mellett hever a világ legcsudálatosabb Horatiuskiadása, »ex typographia firminorum Didót 1855.« Könyv, amelynek előszavában még a tördelő neve is meg van említve: »le sóin diffiieile de la composition et de l'ajustement a été confié á M. Théotiste Leblere, l'un des chefs de notre typographie.« Jubiláris díszmunka, amelynek minden lapon száz meg száz diamant-jegyzet ad más más rajzképet (minden versnek jegyzetei még ugyanazon a lapon találtatván). Ezt a könyvet negyvenöt esztendő megsárgitotta, fametszeit ugyanaz az idő elhalaványitotta; a fiducen szárnya, az olympi lantok s a fejezetek élén a bajaci tánezosnők elmosódó figurák. Alfiust a cziprusok árnyán még megismerem »de bobus« az ökreiről, de-még egyszer negyvenöt esztendő múlva már nem ugy szakad majd a kezeink alatt a famentes papir, mint mostan. Nem ugy hanem sokkal jobban. A jubiláris Horatius nincs háromszáz esztendős életre szánva. És ez merített papir. »Pergament szerű.« Lám hát azt akarom mondani, hogy a fényes papir amely nem számit örökkévalóságra, megvakitja az olvasó alanyt: a díszpapiros pedig, amely a mi tudományunkról ugy akar zengedezni a harmadik évezrednek, ahogy nekünk suttogja a Rhamsesek történetét a papirusztekercs: ez a díszpapiros, negyvenöt év múlva sárga és megvékonyodott, természetesen mert a földön mindenféle papirtestvéreivel együtt, évenként huszonkét millió métermázsa mennyiségben gyártják. Minek hát a tartósság mikor esztendőre megint elkészül a huszonkét millió métermázsa ?! . . . Valamivel nagyobb csudája a modern technológiának, mint amiről néhai szerkesztő atyánk Mátrai Rothkrepf Gábor beszél a »Honművészben«. Hogy azt mondja: »Nagy árkus papiros. Coltonban Devon nevű angoly grófságban, nem régiben egy iv papirost készitének, melynek hossza s / 4 óra járásnyi, nehézsége pedig kilenczven, font.« Hej, ha most a huszonkét millió mázsáról tudna Rothkrepf Gábor! . . . Pergament természetesen sehol sincsen. S erről nem csupán Szinyey királyi tanácsos ur panaszkodhatik. Mert ő elsőbbet megnézi ennek a czikknek

Krónika III. A papiros ócsárlása. — dpr. 14.

Az okot és okozatot élénken kicsúfolja az ökonomikus rend. Abban a termesztett világban, amelyet mezőgazdasági uton vagy gyárilag állítanak elő, Aristotelesz nem érvényes; a logikai összefüggés csak addig virágzik, mig el nem kezdődik az ökonomia. íme bizonyos, hogy huszonöt esztendő alatt kerek ötvenhárom perczenttel lett olcsóbb az ezüst is meg a magyar gabona is: hol vagy hát Barbara, Celarent s Darapti? Kicsoda mutatja ki itt az öszszefüggést ? . . . íme bizonyos, hogy amióta félretoltam a balkezem mellől az álló petróleumlámpa szelid költészetét, sőt amióta azon zöld üvegtokokat sem lelem sehol, amelyekben fagygyugyertyát öntött az öreganyám: ime, mondom, bizonyos, hogy amióta nemcsak az isteni világosságot nyerem felülről, hanem ugyancsak a fejem fölött világlik a függőlámpa, az Auer-csillár, az izzókörte s az ivelektromosság: azóta minden könyv- és folyóiratpapiros is agyon van fényesítve, amit a kezembe veszek. Itt is kicsoda mutatja ki az összefüggést? Mely Béliái okozza ama nagy világfelfordulást, hogy a tudvágyó embernek ma heveny nyakmerevenczbe kell esni minden este ?! Mert áll ugyan, hogy a modern ember már a világra is pápaszemmel jön, de a szemet mégis ugy kiméljük, mintha sólymok lennénk. Ennélfogva Luthert nem szidta oly hevesen a wittenbergi apát, ahogy ma Tsai-lüent szidják, az első chinai papirgyárost. Az ember ugyanis megveszi, fölvágja és maga elé teszi a könyvet, de két perez múlva félrecsapja, mert a mai felső világitásnál még a leghanyagabb stiliszták hasábjai is élvezhetetlenek a csillogástól; éjfél előtt tizenegy órakor azután ismét előkeressük a könyvet és magunkkal viszszük az ágyba. Ott

2

234 a fölirását, valamint az aláirótt pseudonymot, melyet ugyan sohasem fog kitudni a jó mester. S ő azután elhelyezi termékeinket az örök sárgulásba, a hirlapkönyvtárba, melyet két-háromszáz esztendő után, ha a Nemzeti Muzeum gyűjteményei számára szűk lesz már a mai .Országház is és a technika is, együtt a gólya várral: bizonyosan kiselejteznek majd. Panaszkodhatik hát minden tollforgató ember, az örökkévalóság minden várományosa, erre a mostani papirosra. Törvény nincs, amely elrendelné, hogy minden nyomtatványnak a köteles példánya mondjuk, pergamentpapirosra nyomattassék, Az állam nem védi kultúránk maradandóságát, mutatja ezt a papirszabadság és az építkezési engedélyek. Mert Athénben, márványból építettek és pergamentre irtak, nálunk ellenben ehhez hasonlók nem történnek. Váraink. ennélfogva le fognak omlani s kulturánk ugy pusztul el, amint elpusztul, majd a rossz papiros, amire az egész kulturánk reá van irva. Fényes exact kutatásainkkal, gyönyörű rímeinkkel, drámai hőseinkkel, és »fingersatzos« hangjegyeinkkel együtt. *

A papirgyárosoknak valamely ringjéről volt szó a héten. Szegények, rossz üzleteket csinálnak, mert az emberek még a mai áraknál is olcsóbban akarják venni a papirost. Ők tehát nem hibásak az egész decrescendoügyben. Az ember maga a bűnös, mert lám pergamentet és maradandóságot követel, de pénzt nem akar érte adni. Akár csak ha a másik örökkévalóság tárgyaltatnék. Gingalló.

Asszony. — A Le

Colporteur-bő\.

—

Irta: M A U P A S S A N T .

Croisette hosszú sétaútja a part mentén kanyarog tova. Alant, jobbra az Esterei habjai törekszenek jó meszsziről a tenger felé. A folyó élesen rajzolt és bizarr vidéke zárja be a látóhatárt. Balról a Szent-Margit meg a SaintHonorat szigetek emelkednek ki a vizből s. fenyőboritotta hátukat mutogajták. Az egész széles öböl, hatalmas hegység, amely Cannest környékezi s a villák fehér tája is mintha a nap hevében álomban szenderült volna. Távolról látni a tündöklő házikókat, amelyek a hegyek hátán hosszában végigszórva fehér hópettyekkel hintik tele a sötét lombozatot. Milyen szép, milyen édes minden. Enyhe téli nap van, alig érezni hűvösebb fuvalmat. A kertek falai mögül narancs- és czitromfák kandikálnak ki, telidestele vannak aranygyümölcscsel. A sétaút fövenyén nesztelen léptekkel hölgyek járnak, gyermekek szaladgálnak •abroncsaikkal játszva vagy urakkal beszélgetve. *

Fiatal hölgy jön ki egy apró kaczér házikóból, amelynek kapuja a Croisettere nyilik. Megáll egy pillanatra, hogy végignézzen a sétálókon, mosolyog és kimerülten közeledik egy üres padhoz, amely szembenéz a tengerrel. Kifáradt attól a husz lépéstől, amit tett és lihegve ereszkedik le. Köhög és áttetsző ujjait ajkaihoz emeli, mintha meg akarná állitani a rohamokat, amelyek annyira kimerítik.

Feltekint az égre, amely tele van napsugárral és fecskékkel, nézi odalent az Esterei szeszélyes dombjait, majd a tengert, amely kék és nyugodt. Megint mosolyog és azt susogja: — Oh! Mily boldog vagyok. Pedig tudja, hogy még fog halni, hogy nem fogja többé meglátni a tavaszt, hogy mához e g y évre e sétányon ugyanezek az emberek, akik most elhaladnak előtte, ismét végigmennek, hogy magukba szivják ez' édes országnak az enyhe levegőjét, mig az a kevés hus, ami az ő szegény testéből ma még megvan, egy' tölgyfakoporsóban porrá lesz, s az a selyemruha, amit magának halotti ruhául kiválasztott, csak a csontjait fogja takarni. Az élet minden nyilvánulása folytatódni fog a többiekben, de reá nézve • vége lesz mindennek, mindörökre. Nem lesz többé. Mosolyog: és amennyire csak birja, belélegzi beteg tüdejébe a kertek illatos fuvalmait. És elgondolkozik. *

Férjhez adták, immár négy esztendeje, egy normandi nemesemberhez. Erős legény volt, szakállas, egészséges arczszinü, szélles vállú, egyszerű észjárású és jókedélyü. Vagyoni szempontokból, amikről neki fogalma sem volt, házasították őket össze. Ha tőle függ, »nemet« mondott volna. Feje biczczentésével azonban »igent« intett, hogy az atyját meg az anyját magára ne haragítsa. Párisi nő volt, vidám természetű, tele életkedvvel. A férje hazavitte őt normandiai kastélyába. Tágas kőépület volt, a homlokzata előtt sürü fenyőcsoport zárta el a kilátást. Jobbról egy tisztáson keresztül az ember végiglátott a tökéletesen kopár síkságon egészen a távoli majorságokig. A rácsozat előtt kocsiút vonult el, amely a három kilométernyi távolságra fekvő országuthoz vezetett. Oh! mindenre emlékszik: a megérkezésére, uj otthonában töltött első napjára és elhagyatott életére. Mikor leszálltak a kocsiról, ránézett az ódon épületre és nevetve mondta,: — No ez nem látszik valami- vidámnak! A férje pedig szintén elkaczagta magát és azt felelte: — Persze, de azért megleszünk itt valahogy. Majd meglátod. Én sohasem szoktam unatkozni. Ezen a napon ölelkezéssel töltötték az idejüket és nem találták azt hosszúnak. Másnap élőiről kezdték és az egész hetet elnyelték a szeretkezések. Később azzal foglalatoskodott, hogy az otthonát rendbehozza. Ez eltartott vagy egy hónapig. A napok teltek, egyik a másik után, jelentéktelen és mégis időt rabló munkában. Megismerkedett az élet apró dolgainak értékével és fontosságával. Megértette, hogy az emberek mennyire érdeklődnek a tojás ára iránt, amely az évszakok szerint néhány centime-mel alacsonyabb, vagy ^magasabb. Akkor nyár volt. Kiment a mezőre is és nézte az aratást. A napsugár vidámsága fentartotta szivének jókedvét. Aztán jött az ősz. A férje eljárt vadászni. Reggel szokott kimenni két kutyájával: Médorral és Mirzával. Ilyenkor az asszony egyedül maradt, de azért Henry távolléte nem okozott neki szomorúságot. Szerette őt, ugy gondolta, de a hiányát sem érezte. Mikor visszatért, gyöngédségét legfőképpen a kutyákra pazarolta. Minden este igazi anyai szeretetteljességgel ápolta az ebeket, végtelen kedveskedésekkel halmozta el őket és ezer apró beczéző nevet adott nekik, amiket férjére alkalmazni sohasem jutott eszébe. Ez hűségesen mesélte el neki mindennap a vadászat lefolyását. Megjelölte azt a helyet, ahol fajdkakast lőtt; csodálkozását fejezte ki, hogy Ledentu Józsefnek luczernásában nem talált nyulat, avagy megszólta Lechapelier

235 ur eljárását, aki folytonosan az ő földjei határán ólálkodott. Az asszony ilyenkor azt válaszolta: — Igazad van, ez nem járja — és egyébre gondolt. Jött a tél, a normandiai tél, hideg és esős. A zápor szüntelenül mosta a sokszégletü tetőt, amely, mint valami ék, ugy meredt az éjbe. Az utak kátyúkká lettek, a mező mocsárrá és egész nap más zajt nem lehetett hallani, mint az eső kopogását, más életet nem lehetett látni, mint a varjak falkáját, amely összegomolyodott, mint valami felhő, lecsapott a mezőre, aztán megint tovaszállt. Nézte őket, minden este, bánatos szivvel, miközben egész lényét áthatotta az elhagyatott földre leszálló éjszaka gyászos hangulata. Aztán csengetett, hogy hozzák a lámpát. Hatalmas fahasábokat rakott a kandallóba, de nem birta átfüteni a nedvességtől keresztüljárt rengeteg szobákat. Egész nap fázott, mindenütt, a szalonban, az ebédlőbén, a hálószobában. Ugy érezte, hogy csontig van átfázva. A férje csak ebédre jött haza, máskülönben folyton vadászott, vagy a vetéssel, a gabonával és egyéb mezei munkával foglalkozott. Jókedvűen és sárosan tért meg, a kezeit dörzsölte és kijelentette: — Milyen gyalázatos idő! Vagy pedig: — Beh jó a tüz mellett! Avagy néha megkérdezte: — Mi újság máma? Rendben vagyunk? Boldog volt, egészséges és vágyaktól ment, nem kivánt egyebet, mint ezt az egyszerű, egészséges és nyugodt életet. Deczember táján, amikor beállt a havazás, az aszszony ez ódon várban — amely mintha kihűlt volna a századok sorában — ugy fázott, hogy egy este megkérte az urát: — Nézd, Henry, jó volna, ha hozatnál egy gőzfütőkészüléket; az kiszáritná a falakat. Hidd el, hogy reggeltől estig folyton fázom. Az embernek ez extravagáns ideának hallatára elakadt a szava. Hogy ő az otthonába gőzfütő-készüléket állítson be! Természetesebbnek találta volna, ka a kutyáinak a saját tányérján akartak volna felszolgálni. Aztán hatalmas tüdejének egész erejével hahotázni kezdett, folyton ismételve: — Gőzfütő-készüléket ide! Gőzfütő-készüléket ide! Ah! Ah! Ah! Igazán kitűnő tréfa! Az asszony megjegyezte: — Biztositlak, barátom, hogy az ember itt megfagy ; te nem veszed észre, mert folyton mozogsz, de hidd el, meg kell itt fagyni. — Persze ! Kibirja azt az ember, különben pedig ez egészségesebb. Ettől csak jól fogod érezni magad. Teringettét, nem vagyunk párisiak, hogy gőzfürdőben lakjunk! Aztán meg mindjárt itt a tavasz. *

Január elején nagy szerencsétlenség érte. Az atyját meg az anyját egy kocsizás alkalmával baleset érte és mindketten egyszerre meghaltak. Párisba ment a temetésre; s hat hónapon át csupán a bánat foglalta el elméjét. A szép napok édessége szomorú emlékezéssel telt el és egyszerre megint eljött az ősz. Mikor a hideg beállott, akkor látta először maga előtt a sötét jövőt. Mit fog tenni? Semmit. Mi van még hátra az ő számára ?. Semmi. Micsoda vágy, micsoda remény dobogtathatja még meg az ő szivét ? Semilyen. Egy orvos, akivel megvizsgáltatta magát, kijelentette, hogy nem lesznek soha gyermekei. A hidegtől még kegyet-

lenebbül szenvedett, mint a mult esztendőben. A hatalmas kandalló felé tartotta dermedt ujjait. A tüz fellobogott, megperzselte az arczát; de mintha a hátán fagyos fuvalmak futottak volna végig és behatoltak volna csontjai közé. Didergett tetőtől talpig.. Ugy tetszett, mintha számtalan léghuzam járná át a szobákat, erős, alattomos, makacs léghuzamok, olyanok, mint valami ellenség. Minden perczben találkozott velük, folyton reá lehelték gonosz és fagyos áramlataikat, hol az arczába, höl a kezére, hol a nyakába. . Megint szóba hozta a gőzfütő-készüléket, de a férje ugy hallgatta, mint hogyha a holdat kérte volna tőle. Valami ilyes szerkezetnek Parvilleben való elhelyezését lehetetlenségnek tartotta, mint a bölcsek kövének felfedezését. Egyszer Rouenben volt egy napra és hozott a feleségének egy apró rézből való ágymelegitőt, amelyet nevetve nevezett el »hordozható fűtőkészüléknek« s ugy vélte, hogy ez majd elég lesz arra, hogy többé ne fázzon. Deczember vége felé az asszony belátta, hogy igy nem tud tovább élni s azért egy este, ebéd közben, félénken megkérdezte: — Mondd csak, barátom, nem megyünk, a tavasz előtt egy-két hétre Párisba? Az ember elbámult. — Párisba? Párisba? De minek? Oh, dehogy! Hisz oly jó dolgunk van, idehaza vagyunk. Milyen fura gondolataid is vannak néha. A nő pedig azt dadogta: — Egy kicsikét szórakoznánk. A férfi nem tudta ezt megérteni. — Hát mi kell neked, hogy szórakozzál? Színház, estély, diner? Hiszen tudhatod, amikor ide jöttél, hogy itt ilyenfajta szórakozásra nem lehet kilátásod ! A nő szemrehányást' érzett ki a szavakból és abból a hangból, amelyen azokat mondta. Hallgatott. Félénk és szelid természetű volt, ellenkezés és akarat nélkül való. Januárban a hideg még keményebb lett. Aztán hó borította el a földet. Egyszer este, amint nézte, a varjak fellegei miként kavarognak a fák körül, hirtelen, akarata ellenére sirni kezdett. A férje belépett. Megdöbbenve kérdezte: — Mi bajod van? Henry nem értette a dolgot. Ő boldog volt, teljesen boldog, sohásem álmodott más életről, más vágyakról. Ebben a szomorú országban született, itt nőtt nagyra. Jól érezte itt magát, otthon volt, testének, lelkének jóleső állapotban. Nem birta megérteni, hogy az ember más élet után vágyódjék; egyáltalán nem volt képes felfogni, hogy létezzenek emberek,, akik nem tekintik magától értetődőnek, hogy az ember mind a négy évszakon át ugyanazon a helyen maradjon; mintha fogalma sem lett volna arról, hogy a tavasz, a nyár, az ősz, a tél az emberek legnagyobb részében váltakozó örömöket kinál a külömböző vidékeken. A nő nem tudta, mit feleljen és szomorún törülgetté a szemeit. Végre nagy zavarban dadogta: — Nekem . . . én . . . én egy kicsit szomorú vagyok . . . egy kicsit unatkozom. De aztán rémület fogta el, hogy ilyesmit mondott és sietve hozzátette: — De meg . . . fázom is egy kicsit . . . E szavakra a férfi haragra gyúlt. — Oh, persze! . . . még mindig a fűtőkészüléked jár az eszedben. Nézze meg az ember, teringettét! hiszen még csak egy kis .náthád sem volt, amióta itt vagy! *

2*

236 Este lett. Az asszony felment a szobájába, mert külön szobát rendezett be magának. Lefeküdt. Még az ágyában is fázott. Gondolkozott: — Hát igy lesz ez mindig, mindig, mindhalálig? És a férje jutott az eszébe. Hogy volt képes azt' mondani: »Még csak egy kis náthád sem volt, amióta itt vagy«. Eszerint arra van szükség, hogy beteggé legyen, hogy köhögjön, akkor tán elhiszik'neki, hogy szenved! Mélységes méltatlankodás fogta el, a gyöngék és félénkek kétségbeesett méltatlankodása. Arra van szükség, hogy köhögjön. Akkor megszánná, kétségkívül. Helyes! majd köhögni fog; meg fogja hallani, mennyire köhög; orvost kell majd hivatni; meg fogja látni a férje, meglátja! Felkelt, és igy szólt: — Fűtőkészüléket akarok és meg fogom kapni. Annyira fogok köhögni, hogy kénytelen lesz rászánni magát, hogy bevezettesse. S csaknem meztelenül leült egy székre. Hallotta, amint az óra egyet, majd kettőt ütött. Didergett, de nem hült meg. . Erre eltökélte, hogy erélyesebb eszközökhöz nyul. Nesztelenül kiment a szobából, lefutott a lépcsőn s kinyitotta a kertajtót. A hótakarta föld halottnak látszott. Erélyesen kinyújtotta a lábát és beletemette a puha, sikos anyagba. A hidegnek oly fájdalmas érzete hatolt a szivéig, mintha megszúrták volna; mégis kinyújtotta a másik lábát is, aztán csendesen elindult, lefelé az ösvényen. Elhatározta, hogy a fenyvesig vergődik el. Apró léptekkel- ment, lihegve, fulladozva mindannyiszor, valahányszor a lábát bedugta a hóbaMegérintette kezével az első fenyőfát, mintegy megbizonyosodva, hogy tökéletesen végrehajtotta tervét; aztán visszatért. Kétszer-háromszor ugy érezte, mintha el kellene esnie, annyira elernyedt és kimerült. Mégis mielőtt bement volna, megállt e fagyos tajték közepén és felmarkolt belőle egy csomót, hogy végigdörzölje a testét. Aztán visszatért és lefeküdt. Egy óra multán ugy érezte, mintha hangyaboly nyüzsögne a torkában. Hangyák mászkáltak végig a lábain is. Mégis elaludt. ' Másnap köhögött és nem tudott felkelni. Tüdőgyulladást kapott. Félrebeszélt és deliriumában a fűtőkészüléket emlegette. Az orvos el is rendelte, hogy be kell vezetni. Henry engedett. *

Nem tudott többé meggyógyulni. Erősen megtámadott tüdői elpusztultak. — Ha itt marad, nem . éri meg a telet — mondta az orvos. Elküldték délre. Eljött Cannesba, ismeretséget kötött a nappal, megszerette a tengert és magába szivta a virágzó narancsfák leheletét. Aztán tavaszszal visszatért északra. De most folyton abban a rettegésben élt, hogy meg talál gyógyulni, és valahányszor jobban érezte magát, éjnek idején kinyitotta az ablakot s a Földközi-tenger enyhe partjairól ábrándozott. . . . Most a halál küszöbén áll, jól tudja és mégis boldog. Kiteríti az újságot, és ezt a czimet olvassa: Az első hó Párizsban. Megborzong, aztán elmosolyodik. Az Estereit nézi, amelyet a leáldozó nap rózsásra fest; s nézi a nagy kék, roppant kék eget és a kék tengert és fölemelkedik.

Aztán hazamegy,, lassú léptekkel, mindegyre megállva, hogy köhögjön, mert már soká volt idekünn s egy kicsit fázott. Otthon levelet talál a férjétől. Még mindig mosolyog és felbontja. Ezt olvassa: »Kedves feleségem! Reménylem, hogy jól érzed magad és nem nélkülözöd túlságosan a mi országunkat. Néhány nap óta pompásan fagy, ami havat jelent. Én imádom ezt az időt s elképzelheted, hogy eszemágában sincs befüttetni a te átkozott fűtőkészülékedbe . . .« Abbahagyja ,az olvasást, örömtől eltelve, hogy mégis megkapta volt az ő fűtőkészülékét. A jobb keze, amelyben a levelet tartja, lassan lehanyatlik a térdére, mig balját a szájához emeli, mintha le akarná csillapítani csökönyös köhögését, amely mellét marczangolja.

Krónika IV. Végrendeletem. Mivel az éveimnek száma h a t v a n És nem tudom, végem mikor leszen, Magam elszántam egy bús pillanatban Arra, hogy kissé végrendelkezem. Hogy boldogítsam ezt a balga népet Az adakozás zord terére lépek, Legyen övé kert, kastély, palota — Csupán Cléomat nem adom oda. Hallottátok már szép hirét Cléónak, A csókja tüz, a bája millió, Mit bánom én, ha érte meg is rónak 0 az nekem, mi másoknak Clió. Amit tevék, azt ő vési aranyba S amit gyűjtöttem fürgén, mint a hangya, Legyen tiétek minden birtokom, De Cléomat odadni nem fogom. Párisba történt a nagy operába, Egy n y á j a s estén ott láttam meg őt, A szeme nagy volt és parányi lába Kecsesei kezelte ó h ! a pas de deux-t. Trikója rózsaszin, szoknyája lenge, Mit ér nekem a Kongó és Ostende ? Odadok mindent, ami az enyém — Cléot kivéve. Őt nem. Ennyi tény. Elment azóta bár az operábul És czirkuszok porondján lejt ma már, Tisztes fejem ma ú j r a belekábul, Mért is vagyok oly balga, vén-király! H i á b a ! Forr a szivem, mint a katlan Vegyétek mindenem, ami ingatlan Odadok mindent büszkén, - hidegen, Csupán Cléom maradjon ineg nekem ! m Mit ér nekem kastélyom fénye, kincse. Mit ér nekem sok bikám, tehenem? Hogy elegendő ökröm van-e, nincs-e, Ez boldogitni nem fog, ugy e nem ? Óh nem mindig szép a királyi pálya, Mit ér nekem Ostende osztrigája ? Odadom azt is, nékem az se kell, Ha nem Cléoval együtt költöm el.

237 Nemzeti Múzeumot is riiéglátogatják, szabad lesz onnan egy képet is emlékül vinni és ha tiz napnál tovább maradnak, életfogytiglan tartó állami kegydijban részesülnek. Van fogékonyságom ' az idegenforgalom emelésének. haszna és minden ezt czélzó eszme értéke iránt, de mégis örülnöm kell rajta, hogy ezeket az eszmeműveket egyetlen idegen se olvassa. Mert szegények v a g y u n k ugyan, de lovagiasak és vendégszeretők: ám annyi pénzünk még sincs, hogy az idegenforgalom hasznát ilyen áron vásároljuk meg. Inkább mi is beállunk forgalmi idegennek.

Mit ér nekem Brüsszel csipkéje, hogyha Az nem az én Cléom keblén betét? Czivillistám, ha egy krajczárra fogyna Akkor se lenne életem setét. Csak ő maradjon az enyém egészen, Odadom nektek a menybeli részem, A koronámat, a mellényemet - Hanem Cléot odadnom nem lehet! Odaadok néked mindent, drága népem ! Kabátom és czipőm, czilinderem! Tied legyen! Osztozzál r a j t a szépen! Csak te m a r a d j enyém sötét verem, Amit sötét veremnek mond a költő, S legyen tiétek ország és felöltő, Mindaz mi van, mindaz mi lesz, mi vót, Csupán Cléo n e m ! Bőkezű

* *

Lipót.

INNEN-ONNAN. •£= V o l t e g y s z o b o r , ami csak lesz. A Városligetben állandóit volna és hirdetendi vala az ezredéves Magyarország dicsőségét. Tehát efféle hirdetési oszlop leendett volna. Azért beszélünk a mult-jövőben, mert amaz oszlop a múlté és meg a jövőé is. Volt a múltban, lesz a jövőben, de nincs a jelenben. Az az oszlop pedig, bátran kimondjuk és leplezetlenül eláruljuk, a hivatalos nyomás áldozata. Ugy van, a hivatalos nyomás alatt tört le. Ez pedig igy történt. Mikor az oszlop elkészült, jött a hivatalos bizottság. A hivatalos bizottság ugyanis mindig utoljára jön. És a szegény oszlopra a megpróbáltatás napjai következének. A kegyetlen bizottság megpróbálta, van-e olyan erős, mint a Herakles oszlopa, melynek az eget kellett tartania. Sulyokkal terhelte meg. Roppant nyomást gyakorolt rá. És ez mind hivatalból történt. Az oszlop ennek a hivatalos pressziónak nem tudott ellenállani: megrepedt. Ezért aztán hivatalosan konstatálták alkalmatlan voltát. Gábor arkangyal pedig állásától megfosztatván, ott kuczorog valami sötét magazinban gyékény ponyvába burkolva, ahelyett hogy fényes ábrázattal ott tündökölnék a magasban és őrködnék az Andrássy-ut fölött. Bronz-szive keserűséggel van tele: A rézangyalát annak a hivatalos bizottságnak ! * > *

*

Ó I d e g e n f o r g a l m i e s z m é k . Az eszmék születésében is vannak divatok. Volt idő, amelyben humánus eszmék teremtek bőségesen, volt ideje a technikai eszmék gazdag termésének, most az idegenforgalmi eszmék tömegszülésének korszakát éljük szép Magyarországon. Két hét óta a harmadik idegenforgalmi eszmekötet kerül az asztalomra, mindenik testesebb, mindenik sűrűbben nyomott, mindenik liberálisabb, pazarabb és eszmékben gazdagabb, mint volt az elődje. Az egyik csak kivánta, a másik már követelte, a harmadik már sürgeti az idegeneket. Az első csak azt óhajtotta, hogy ne zsákmányoljuk ki a hozzánk vetődött idegeneket, a második perczentes kedvezményeket ajánlott a magyar glóbust járó külföldi nábobokn a k ; a harmadik már radikálisabb, ingyen vasúti jegyet, a Hungáriában ingyen lakást, ingyen kosztot, a hazai fürdőkben dijmentes ellátást és egy osztálysorsjegyet kiván minden egyesnek, aki igazolja, hogy nállunk, mint idegen forgalmaz. Nincs benne kétség, hogy még a héten egy u j idegenforgalmi eszmekötet jelenik meg, amelyben egy előzékeny elme mind e kedvezményeken kivül egy ébresztő órát, tizennégynapi gummiradler szabadhasználatot, egy operái páholyt, egy vízmentes esőköpenyt a j á n l ' csábhonorárium gyanánt az angoloknak, akiknek, ha a

*

S z i n p á r t o l á s S o p r o n b a n . Sopronban kidobolták, hogy a mostani színtársulatnak nem adnak szubvéncziót, mert olyan jó — hogy a maga erejéből is meg tud élni. Ezek u t á n a soproni direktorok igy fognak tagokat szerződtetni. Igazgató: Nos tisztelt barátja az. erénynek, minő kvalifikácziója v a n ? 1. Színész: Kitűnő sikerrel végeztem a szini akadémiát, vendégszerepeltem a Nemzeti Színházban, szerződéssel kihált meg a. Vígszínház és koszorúkat dobott elém az egész v i d é k , . . Igazgató: El szerencsétlen, tönkre akarsz tenni! ? í. Színész: De u r a m . . . Igazgató: El, el, ne lássalak t ö b b e t ! Ha önnel Sopronba megyek, még rá kell fizetnem a szubvenczióra. Jöjjön m á s ! Gyorsan jöjjön m á s ! . 2. Színész: Itt vagyok, uram. Igazgató: Mi a kvalifikácziója? 2. Színész: Eddig csak "kórtinát húztam . . . Igazgató: (figyelmesen) kortinát ?• Folytassa, barátom. 2. Színész: Dé azt hiszem, hogy a jövőben többre viszem. Ezenkívül voltam hordár és egy ideig verklis, de semmi érzékem se volt a t a k t u s iránt. Igazgató: Kitűnő tenorista lesz. 2. Színész: Meg kell jegyeznem, hogy nagyot hallok és egy kicsit ki van nőve a vállam. Igazgató: Hős szerelmes! Kész hős szerelmes. ... 2. Színész: És olykor — de csak ha j á r o k — biczegek. Igazgató: Ön szerződtetve van. Még tiz ilyen férfiú és kincsekkel megrakodva fogom Sopront elhagyni. *

*

*

5 A c s ó k . Nem nagyon régen igen érdekes és nevezetes viták folytak arról, kell-e hogy a szinész átérezze a szerepet, amelyet játszik, v a g y elegendő, ha az érzések összes külső jelenségeit ábrázolja. Természetesen interwiewek is voltak és nyilatkozott a többek között Coquelin és Zacconi is. Zacconi azt állította, hogy nem h a t h a t igazán, ami igazán érezve nincs: Coquelin az ellenkező állásponton volt és kijelentette, hogy az igazi művészet tulajdonképpen az elhitetés művészete, mert nem lehet követelni, hogy a tragikus hős havonta húszszor meghaljon, habár ezer franknyi fellépési dijat is kap minden esetben.. A nézetek külömbözők lehetnek, de az á szegény iparos ifjú, aki a tenkei iparoskör műkedvelői előadásán jelentékeny bensőséggel domborította a szerelmes hőst okvetlenül Zacconista volt, ami méltánylandó álláspont, de reá nézve szomorú következményekkel járt, mert belehalt az istenadta. Az előadáson meg kellett csókolnia a szép és szőke Margitot és a cselekményt oly kiválóan zamátosnak találta, hogy folytatását követelte az életben is. A szép és szőke Margit azonban Coquelin nézetén volt és a folytatást kereken megtagadta. Egy pisztolylövés dördült el és az iparos ifjú elvérzett. Őszintén sajnálom a ténkei ifjút, de nem tudom elitélni a tenkei Margitot. Elhiszem, hogy a szegény ifjú jól ábrázolt a színpadon, de rosszul distingvált az életben. Ez a boldogtalan zacconista Zacconibb volt magánál Zacconinál, mert ennyire a végletbe m a g a az olasz' mester se vitte a dolgot. Ez még a komoly színjátszás terén se járja, annál kevésbbé műked-

238 velői előadáson, ahol a m ű t nem g y a k o r o l j á k , csak .kedvellik'. A t a n u l s á g pedig az, h o g y a csók kellemes műtét,, dé veszedelmes és mennél kellemesebb, a n n á l veszedelmesebb. Ha t e h á t ezentúl Tenkén műkedvelői előadást t a r t a n a k , igyekezzenek u g y rendezni, h o g y i n k á b b a közönségnek legyen belőle gyönyörűsége, mint az e l ő a d ó k n a k , a k i k esetleg részben Zacconi hívei, részben a Coquelinéi. *

*

*

A t i z e n n e g y e d i k . Tetszik ösmerni a tizennegyediket ? A b a b o n a ellenmérge ez az ur, akit a k k o r h o z n a k működésbe, h a vacsoránál tizenhármán v a n n a k és a jelenlévőknek n a g y o n becses az életük. A tizennegyedik szerepe nem éppen szép,' nem is kellemes, de a jövő h i v a t v a v a n r a j t a segiteni. Ma u g y a n i s közjogi fogalom lett a tizennegyedik. T e g n a p egy csomó a r a n y g y a p j a s t neveztek ki, s . mikor később összeszámolták a kitüntetteket, kiderült, h o g y t i z e n h á r m á n v a n n a k . iEkkor elhatároztatott, h o g y a b a b o n a m e g n y u g t a t á s á r a tizennegyediknek kinevezik Siemiensky Szaniszló grófot. Ez az intézmény kétségtelenül helyes, s h i v a t v a v a n rá, h o g y a közéletben egy uj, állandó állást teremtsen. A h o g y v a n n a k hivatalos miniszteri biztosok, u g y lesznek h i v a t a l o s tizennegyedikek, a k i k mérsékelt dij fejében minden vacsorázó t á r s a s á g rendelkezésére állanak. A tizennegyedik o l y a n f a j t a poziczió lesz, mint a konzulé, v a g y a közjegyzőé, a k i k a m a g á n é r d e k e k szolgálatára v a n n a k szerződtetve. S m i h a m a r meg fog jelenni a következő n é v j e g y : x . Y. M. KIR. TIZENNEGYEDIK. '

*

*

'

.

*

' A b o r z a l m a s m u t a t ó u j j . A Népszinház-utczábar) (csak a Népszinház-utczában történnek ilyen b o r z a l m a s esetek)" valaki az éjjel egy m u t a t ó u j j a t . talált. Ki veszthette el ? A r r a gyakran v a n eset, h o g y egyesek a k a b á t j u k a t v a g y az esernyőjüket e l h a g y t á k , de o l y a n szórakozottságról, h o g y az ember a m u t a t ó u j j á t elveszitse, még nem volt eset. Á m a jövendőben, u g y látszik, g y a k r a b b a n a k a d n a k ilyen tévedések s elő kell k é s z ü l n ü n k a következő apró hirdetésekre: Talált térdkalács. A Kerepesi-uton m a egy ur egy kissé elhasznált térdkalácsot talált, amelyet igazolt tulajdonosa a rendőrségnél vehet át. Felhívás. Kérem azt az urat, aki t e g n a p a népszínházi előadás u t á n j o b b vállpereczét a bal t a l p a m m a l felcserélte, h o g y ezt a szinház p o r t á s á n á l letenni szíveskedjék. . Kérelem. T e g n a p a Lánczhid és az a l a g ú t között egy jól kifejlődött fej veszett el. A p o r t é k a t a r t a l m á t a megtaláló m e g t a r t h a t j a , de a fejet m a g á t , a m e l y régi emlék, szíveskedjék a rendőrségre küldeni. Mindenesetre a z o n b a n csinyján kell bánni a kitűzött d i j a k k a l . Amilyeneknek mi a fővárosi viszonyokat ösmerjük, h a valaki egy elveszett fűiért husz korona j u t a l m a t "tüz ki, m á s n a p két-háromszáz fület fognak hozzá szállitani. »

*

»

6 A k o m p r o m i t t á l t p é n z . A z ezüst ötkoronások formájáról megirtuk a véleményünket. Csúnya, ormótlan, nehézkes, otromba. Még a n n a k se szép, akinek van, de azért az is k i v á n j a , akinek nincs. Most m a g y a r királyi vésnök u r a k tiltakoznak oz ellen a feltevés ellen, m i n t h a az ö t k o r o n á s o k a t ők csinálták volria. A körmöczbányai vésnök energikusán nyilatko-. zik, h o g y ez a pénz nem az ő műterméből került ki, h a n e m itt készült a szeczessziós Budapesten. E z a kérdés egy kicsit furcsa és ha m i n d j á r t pénzkérdés is, e g y kicsit mulatságos. I l y e n f a j t a tiltakozásokat — bocsánat az összahasonlitásért. —

meglehetős sürün olvas u g y a n az ember, de nem a művészeti, h a n e m a törvényszéki r o v a t b a n , és nem körmöczbányai, h a n e m újpesti d á t u m m a l . Pedig az a pénz, a m e l y n e k a szerzősége ellen ott annyi hévvel tiltakoznak, nem is rossz formájú, csak az a b a j a szegénynek, h o g y egy kicsit hamis. A valódi pénz szerzősége ellen, a m e l y n e k az értékét p o m p á s r u d a c s k á k b a n szerető g o n d d a l őrzi a bank, azt hiszem, mióta a világ fennáll, ez az első tiltakozás. A művészi önérzet, ebben a formában, ezúttal először került konfliktusba a pénzzel: k i t a g a d v á n azt. És m i u t á n a valódi szerző h a l l g a t á s b a burkolódzik, ime itt az első ember, aki nem azért röstellkedik, mert h a m i s pénzt csinált volna, h a n e m mert — valódit készített. A szegény ö t k o r o n á s egy kicsit k o m p r o m i t t á l v a v a n , de azért nem féltjük a karrierjét. Igen jó családból származik, az állam protegálja és nem lehet kétséges, hogy szivesen l á t j á k ezentúl is minden művelt család W e r t h e i m szekrényébén.

Művészet. Tavaszí

tárlat.

Németországban nemrég néhány műitélkező verebecske egy kissé leköpdösött minket. Ali sem természetesebb, mint hogy ami műitész-auguraink most utánozzák őket. Alert ami Nyugatról jön, az nálunk még mindig: Alegnyilatkozás! Szegény magyar művészet! Az egyik azt mondja rólad, hogy nem vagy nemzeti, sőt leleplezi, hogy hülyén majmolod a külföldet, a másik tehetetlennek, Ízléstelennek, renyhének és tudatlannak csúfol, mondván, hogy sejtelmed sincs arról, mi történik az európai művészetben, a harmadik. pedig a művészeti kiállítások fölösleges voltáról, a magyar művészet csődjéről beszél. Szerencsére itt a nagy hét. A keresztre feszítés után gyorsan elkövetkezett a föltámadás. Ugyanazok az urak, akik bevezetéseikben igy jajgattak, most egész csomó kitűnő művészszel és ezek műveivel állnak szemközt a műcsarnok tavaszi kiállításában. Ha a dolog nem volna olyan nagyon mulatságos, az ember komolyan megharagudnék érte. Az egyik azt hiszi, hogy az igazi kritikusnak mindig epésnek kell lennie és mindent le kell szidnia. A másik a művészet történetének magas trónusán ül és természetesen szintén szidja az egész világot. De mind a kettő egyformán nagyképűsködik és csak magát és a magyar művészetet teszi csúffá. Mert szemrehányásaik igazságtalanok. Nekünk nincs meg a francziák nagy tradicziója és csodálatos tehnikája. Hát baj is az ?. Van helyette tehetségünk és fiatalságunk. Minden évben sok külföldi kiállítást nézek meg. Szavamra mondom, hogy ami kiállításaink átlagos niveauja magasabb ezeknél. Nálunk talán nincsenek meg azok a nagyszabású mesterművek, amelyekkel a külföldön minden egyes kiállítást körülteremtettéznek, de ennek ellenében az a hihetetlen mennyiségű sablonos szemét sincs meg, amely, Páristól Berlinig és Bécsig, minden nagy kiállításnak a talpköve, a magja. Hogy az ember a művészeten és a művészeken lendítsen, ehhez semmiesetre sem szükséges a zord szigor.

239 Már az - iskolák is lemondtak árról, hogy a gyermekeket büntetéssel neveljék. A szeretetteljes bátorítás egy szikrája többet ér a megsemmisítő villámok egész csomójánál. Az én szigorú kritikus-kollégáim jól'tennék, ha nem csak mindig a francziákért lelkesednének, hanem tanulnának is tőlük. A franczia kritikusok szinte versenyt dicsérik a maguk művészeit. A legjelentéktelenebb művészben is találnak valami jót. És ha egyszer valamelyik mester egészen elrontott valamit, hát szelíden bánnak el vele, vagy egyszerűen hallgatnak róla. Odakünn azonban senkinek sem jut eszébe, hogy a művészeknek folyton a szemére hányja: az állam nyakán lógtok, nagyon sok pénzt kaptok, drágán dolgoztok. Pour fairé une omelette, il faut casser des oeufs. Ha művészetet akarunk teremteni, áldozatokat kell hoznunk. Franciaország ' milliókat és milliókat adott művészeinek és a Musée-Luxembourgban legkevésbbé' sincs csupa elsőrangú mestermű, hanem igenis vannak képek és .szobrok, ahogy azokat éppen a franczia művészek majd jól, majd rosszul megcsinálták. Angolországban a modern művészet abból az éveken át tartó pályázatból keletkezett, amelyet az uj Westminster-palota diszitésére irtak ki s amely alkalommal hihetetlen összegeket adtak képekre. A kis Belgium is csak a nagy pénzáldozatoknak köszönheti vezető szerepét. így, csak a mult évben is 180.000 francért vásárolt a kormány a genfi kiállitáson képeket. És csak éppen nálunk keletkezzék a művészet semmiből vagy pláne a művészek éhezéséből és nélkülözéséből? Ha az én szigorú kollegáim ugy vélik, hogy ehhez nagyon szegények vagyunk, akkor nekik maguknak kellene, ebből első sorban a következtetéseket levonniok.' Miért nem mondanak le azokról az állami hivatalokról, amelyeket a művészet keretében, mint kritikusok, tanárok vagy hivatalnokok betöltenek, hogy másutt reálisabb, tevékenyebb munkásságot fejthessenek ki? Miért nem indítványozzák mindenekelőtt a muzeumok és képtárak bezárását ? Ezek az urak talán mosolyogni fognak ézen a barbár gondolaton. De hát az eleven művészetnek halálra való boszantása talán kevésbbé • barbár dolog ? És végül, ahhoz a művészethez, amely közöttünk áll, amely a miénk, amely nemzeti kulturánk egy része, jövőnk egyik alapköve, ehhez a művészethez, még ha gyöngébb is, mégis csak több közünk van, mint a muzeumokéhoz, amely bármily ragyogó, mégis csak a múlté és azonfelül más, idegen népek múltjáé. Szerencsére kollegáimnak csak egy része képviseli a Tagadás szellemét a magyar művészettel szembén, mig mások, mint Bródy Sándor, Lyka Károly, Malonyay Dezső szivük és tudásuk egész hevével mellette állnak. De ezt a kérdést egyszer mégis csak tisztázni kell, mert különben rettenetes kár származhatik belőle. És ha valamikor nem volt ok- panaszra, most csakugyan nincs. Ugyan gondolják meg egyszer az urak alaposan a dolgot! Eltekintve a Klein és Pállya kollektiv-kiállitásától, ezúttal alig van a műcsarnokban 250 kép és szobor, amelynek legalább egy ötöde kétségtelenül előkelő, érdekes művészi munka. Hadd sorolom föl ezeket.

Legelőbb is két portrait Benczúrtól Nem egészen az én Ízlésem, mert túlságosan mesterkélt és arrangeált, kevéssé igaz és átérzett, de mégis előkelő művészeti munka. Hat kép László tói, közte kettő: a meiningeni herczeg és a Hohenzollern herczegnő arczképe a zseniális, erőteljes jellemzésnek valóságos remeke. A Kernstock arczképében is teljes művészi mérték van, Márk, az ellene emelt kifogások mellett is, fölötte érdekes, Thein Miksa illatos és előkelő, mint a 18-ik század mesterei. Karlovszky Pipázó katonája, igazi kabinet-alak, amely, minden aprólékoskodása mellett is, tele van lendülettel, igazsággal és élettel. Katona Nándor nemcsak poéta, hanem határozott, nagytudásu festő, a Zivatar előtt csakúgy', mint a Hollandi szélmalom diszére válnék a legválogatottabb gyűjteménynek is. És azután Fényes Adolf Az életfölfogásnak minő mélysége! A megfestett szocziális forradalom. Az ő képeiért később valamikor a legprüdebb képtárigazgatók is veszekedni fognak. Mannheimer Gusztáv nemcsak brilliáns tájképével, hanem egy pár rajzával is rászolgál a legnagyobb elismerésre. Baditz Ottó ezúttal a szokottnál is kitűnőbb, különösen a Megváltóban és a Judithban. Wellmann Róbert, egy erdélyi szász, akinek a neve még meglehetősen ismeretlen, egész sereg képet küldött, amelyek joggal nagy feltűnést keltenek. Az én érzésem szerint ebben a művészben egyelőre kevés az egyéniség, még nagyon benne van a teknika bilincseiben, még nagyon erősen Holbein és Thoma hatása alatt áll, de a tudása már is meglepő és a legszebb reményekre jogosító. A technika mestere Bruck Lajos is; budapesti tájképei hűség és igazság tekintetében kifogástalanok. Csók Magdolnáját már ismételten megcsodálták; Bosznay István téli tájképe az első teremben méltán föltűnik. tónusának igaz voltával. Szinyei Merse Pál őszi tájképét örömmel üdvözlöm, mint annak jelét, hogy a mester elbúcsúzott a politikától és visszatért a művészethez. Zempléni Tivadar a Zarándoknőben megtalálta régi frisseségét és erejét és Teles Ödön mellszobrában és" Czigányfíujában elragadóan finom, mint mindig. • A lista hosszura nyúlt, hát befejezem. Nem azért, mintha nem tudnék több igazán értékes művet felsorolni, hanem azért, mert attól tartok, hogy fárasztó leszek. . Utolsónak hagytam a Klein Miksa és Pállya kollektív kiállítását. Ha ezeket érdem szerint. akarnám méltányolni, mindegyiknek külön czikket kellene szentelnem. Klein művészi hirneve régen meg van állapitva. Ha igaz volna az, hogy itthon akar letelepedni, csak gratulálhatnánk hozzá magunknak. Mert noha már áthaladt az alkotás zenithjén, nagy tudásával és mesteri teknikájával 'mégis olyan vezetője volna ifjúságunknak, akinél különbet nem kivánhatnánk. És Pállya Czelesztin ? Már ismételten fölfedeztem és lelepleztem őt, ő tehát meg fogja nekem bocsátani, hogy ezúttal csak azt kivánom; hogy ne vonuljon többé vissza .a homályba, hanem maradjon mindig közöttünk az ő finom és tiszta művészetével és gyönyörködtessen minket mindig ugy, mint most e kollektiv-kiállitásával. Diener-Dénes József.

240

SZÍNHÁZ. A n e m z e t i s z í n h á z I g a z g a t ó j a . Mi u g y a n u g y l á t j u k a dolgot, . h o g y h a Keglevich I s t v á n értene a színház felvirág o z t a t á s á h o z , Festetich b á t r a n m e g m a r a d h a t n a hozzá nem értő direktornak. H a pedig Keglevich nem ért hozzá, mégis mindent m a g a cselekszik, mit ér a k k o r a h i v a t o t t igazgató hivátotts á g a ? De h á t a s a j t ó u j reménységet merített a Beöthy László kinevezéséből, a reménység • pedig, • amennyire v á r j a a legjobbat, nem prejudikál a legrosszabbnak sem. B e ö t h y László szerencséjét k í v á n j u k a Nemzeti S z i n h á z n a k , a m e l y n e k egyelőre egy n a g y sarczczal kell megfizetnie a direktor kérdés ilyetén módon való megoldását. Két művésznőjébe került az intendáns, a harmadikba kerül az u j igazgató. Mert Beöthy László miatt vissza kell lépnie Rákosi Szidinek, ennek a briliáns k ó m i k á n a k , akihez. f o g h a t ó t M a g y a r o r s z á g o n nem találni. A z operába m e g y játékmesternőnek, h o g y a fia igazgató lehessen. Beöthyre pedig v á r n a a súlyos feladat, h o g y a működésével expiálja azt a veszteséget' is,' melyet a kinevezése okozott. F á y S z e r e n a . A kolozsvári színház t r a g i k á j a és, t e g y ü k hozzá m i n d j á r t , dédelgetett kedvencze, F á y Szerena tegnapelőtt vonult be a Nemzeti Színházba, h o g y elfoglalja Jászai elárvult szerepkörét. I s k a r i o t h b a n lépett fel M a g d o l n a szerepében és a közönség t ü n t e t ő rokonszenvvel, tapssal, virágözönnel fogadta,' amit gyönyörű játékával, felséges s z a v a l a t á v a l meg is érdemelt.

KÖZGAZDASÁG. Az első magyar általános biztosító-társaság e hó 5-én tartotta közgyűlését gróf Csekonics Endre elnöklése mellett. Az igazgatóság jelenti, hogy a biztosítási' üzlet általában nyereséggel záródott. Az elemi biztosítási ágak közül ezúttal a tűz- és szállítmány-biztositóüzlet lefolyása volt kevésbbé kedvező. De, valamint a biztositó-üzlet egész vonalán folytonos volt a társaság fejlődése, ebben az-üzletágban is örvendetes mozzanat az, hogy a tűz- és szállítmányi • díjbevételek az. 1898-iki 12,866.809 korona 90 fillérről 1899-ben 13,503.409 korona 7 fillérre emelkedtek. A tűzkárok azonban annyira igénybe vették a tekintélyes díjbevételt, hogy e régebben haszonhajtónak bizonyult üzletágban ezúttal számításba vehető nyereséget elérni nem lehetett. A jégbiztositó-üzlet végre az 1899-ik évben kivételesen nyereséget hozott; ez azonban csakis annak köszönhető, hogy 1899-ben rendkívül csekély volt a jégverések száma. A jégbiztositó-dijbevétel 1899-ben szintén növekedett, amennyiben 5,054 503 korona 23 fillér magasságot ért el, ami az előző évihez képest 1,001.925 korona 33 fillér gyarapodás. Az életbiztosító üzletágban az u j szerzemény 1899-ben 41,760.304 korona 61 fillér volt: a biztosított tőke állománya pedig 523,652.080 korona 34 fillérre emelkedett, vagyis 12,013.671 korona összeggel haladta tul az előző évi állományt. Az életbiztosító díjtartalékok ma már 71,559.669 korona 67 fillérre rúgnak, a viszontbiztosítások nélkül. E bőséges tartalékolás mellett az 1899. évi tiszta nyereségül az életbiztosító üzletágban 977.833 korona 52 fillér összeget sikerült elérni. Javasolja az igazgatóság, hogy az elért 996.786 K. 18 fillér tiszta nyereségből fizessenek ki az életblztositottak nyereményrészeül 435.135 K. 92 fillért, az igazgatósági nyeremény-osztalékra 59,807 korona 17 fillért, a tisztviselők nyeremény-osztalékára 29,903 korona 58 fillért, a tisztviselők nyugdijalapjára 19.935 korona 72 fillért, osztalékul pedig minden egész részvény után 150 koronát. A fönmaradó 2003 • korona 79 fillért külön tartalékalapra vezetik. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s a fölmentvényt megadta. Végül megválasztotta a közgyűlés választmányi tagokul gróf Kornics Károlyt, Thuróczy Györgyöt, a felügyelő-bizottságba pedig BurchardBélaváry Konrádott és Németh Tituszt. A triesti általános biztositó-társaság. (\ss:curazioni Generáli.) f. é. április hó 7-én tartott 68-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1899. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1899. deczember 31-én érvényben volt életbiztosítási tőke összegek 483,973.169 korona és 56 fillért tettek ki, és az év folyamán bevett dijak 19,724.336 korona 19 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály díjtartaléka 10,003.809 korona 90 fillérrel 124,700.392 korona 59 fillérre emelkedett. A tűz-biztositási ágban a díjbevétel 18,128.170 korona 40 fillér volt, miből 7,728.542 korona 64 fillér viszont-biztosításra

fordíttatott ugy, hogy a tisztadijbevétel 10,399.627 korona 76 fillérre rúgott, mely összegből 6,482.000 korona 91. fillér mint díjtartalék minden tehertől menten, a jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege : 74,455.970 korona 86 fillér. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 7,730 895 korona 18 fillért, ebből viszont-biztositásra fordíttatott 3,346.580 korona, ugy hogy a tiszta díjbevétel 4,384.315 korona' 18 fillérre rúgott, mély összegből 2,549.074 korona 44 fillér helyeztetelt tartalékba. Károkért a társaság 1899-ben 28,174.407 korona 04 fillért folyósított. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében 661,663.927 korona és 90 fillérnyi ,igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 123,186.550 korona 69 fillér esik, mely összeget a társaság 181.032 káresetben fizette ki. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 14,034.239 korona 11 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők: az alapszabály szerinti nyereségtartalék, mely 5,250.000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyam-ingadozására alakitott tartalék, mely a 2,507.733 korona 74 fillér külön tartalék, ugy szintén az évi nyereségből kihasított 413,251 korona 38 fillérrel 8,624.239 korona 11 fillérre emeltetett fel; továbbá felemlítendő még a 160,000 koronára rugó kétes követelések tartaléka. Ezeken kívül fennáll még egy 560.000 koronát kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlítse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve az idei átutalások folytán 153,073.167 korona 61 fillérről 162,608.919 korona 18 fillérre emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve: 1. Ingatlanok és jelzálog követelések 29,782.502 korona 61 fillér 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök 14,246.324 korona .74 fillér 3. Letéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök 1,466.107 korona 99 fillér 4. Értékpapírok 103;401.4P9 korona 40 fillér 5. Tárcza váltók 814.150 korona 26 fillér 6. A részvényesek biztositott adóslevelei 7,350.000 korona 7. Bankoknál levő rendelkezésre álló követelések, készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával 5,548.364 korona 18 fillér összesen 162,608.919 korona 18 fillér. Ezen értékekből 42 millió korona magyar értékekre esik. Amint a jelentésből kitűnik a társaság a betöréses lopás elleni biztosítás üzemét is felvette ügykörébe. Erről a legközelebb szétküldendő körlevelek fognak bővebb felvilágosítást nyújtani. A »Nemzeti« Baleset-Biztositó-Részvénytársaság f. év márczius havában 1266 drb baleset-biztositási kötvényt állított ki, melyek halálesetre 8,621.980 K., rokkantság esetére 159,077.30 K. és múlékony keresetképtelenség 7265 korona napi kártalanításra biztosított összegről szólanak. Ugyanezen időszakban összesen 724 baleset és pedig 11 haláleset, 58 rokkantsági eset és 655 múlékony keresetképtelenségi eset jelentetett be fentnevezett társaságnál. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS.

Selyem-damaszt-ruha

9 m-tói

feljebb — 12 méter! póstabér és vámmentesen szállítva! Minták postafordultával küldetnek; nemkülönben fekete, fehér és színes»Henneberg-selyem« 45 krtól 1.4 frt 65 krig méterenkint. 4

Henneberg G. selyemgyárai (cs. és t. udv. szállító) Zürichben. A női szépség ápolására, fentartására és emelésére leginkább ajánlhatjuk Bantler Ödön kitűnő hirnévnek örvendő Szt-Miklós gyógyszertára (Temesvár) által előállított kozmetikai szereit, melyek mentesek minden károsan ható anyagtól és mint számtalan esetben beigazoltatott, meglepő sikerrel és teljes megelégedéssel használják az egész országban. Bővebbet a hirdetési rovatban.

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 1 frt 60 kr. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

S Z É N Á S S Y , H O F F M A N N ÉS T Á R S A párisi és lyoni selyelyemgyári raktára, Budapest, IV., Bécsi-utcia 4. Raktárunkon található a legszebb és legnagyobb választék divatos selyemkelmék, csipkék és szalagok, valamint gyöngytülldiszek pointlac ruhák és poinlac kelmékből. Fekete, fehér és szines selyemkelmék 85 krtól 14 frtig. Foulard-, Pongis- és Satin Libertyselymek 65 krtól kezdve. Angol mosóselyem 80 cm. szélességben 1'25 krtól kezdve. — Mintákkal kívánatra^ készséggel szolgálunk.

241

DIVATSZÖYETEK

verseny= árak ===== n é l k ü l

Rencl^iuüli n a g ? uálaszíél^ legújabb gyapjúszövetedben m i n d e n elképzelhető diVatos formákbap, siipa és mintózott

I. osztály méterenkint —.45 krtól 1.25 krajczárig

III. osztály méterenkint 2.25 krtól 2.95 krajczárig Moso

bari, méterenkint 28 krtól 95 krig.

selyem

»

1.15

»

2.25

JGessner

Selyemszövetek Carreaux, Rayés és Brochés, a legdivatosabb minőségben és minden árban. Legjobb, l e g s z o l i d a b b olcsóbb bevásárlási

é s legforrás.

Mintagyüjteményeket vidékre, kívánatra, a legnagyobb készséggel ingyen küldünk. Megrendelésnél kérjük a szövet minőségéi és árát megközelítőleg megjelölni. Vidéki állandó vevőknek divatlapunkat, szőnyeg- és függöny-katalógusunkat ingyen és bérmentve, nem vevőknek 50 kr. előleges beküldése ellenében küldjük meg.

divat^-áruliáza.

Bécs YL Mariahilferstrasse 81—83. %

)

4 1 b b b b b |

*

= Villámhárítókat =

« ! Y4 * 4 11 4 4

M S ^ í n f o r t Q RttSSHUSÖ® U 8 h W ^ ^

'

4

*

kitűnő

szerkezettel,

szakszerű,

szolid

kivitelben

t e l e p e k be:endezését olcsón eszközlik

=

— B U D A P E S T

—

—

G y á r : VI., I z a b e l l a - u . 88. R a k t á r : V., D o r o t t y a - u . 8. Prospektusok, képes árjegyzékek és költségvetések díjmentesen.

Royal

szálloda.

Budapest.

A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként az e 111 e - k ö z ő n s é g és a este

czigány-zenekar. Stnidt

^aNSXVl^Xtt

kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél,

1

Az »Első Biztositó Intézetnél Katonai Szolgálat Esetére« 0 cs. és kir. fensége József főherczeg védnöksége alatt, (Bdpest V., Erzsébet-tér 1.) f. é. márcz. végéig 2,838.400 koronáról szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be és 2,832.500 koronáról szóló kötvény lón kiállítva. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosit tőkéket és járadékokat, a katonai szolgálat költségeinek fedezése, illetve be nem soroztatás esetén ellátás czéljából a nagykorúság idejére. Az üzemhaszon a biztosítottaké, s a besoroottak ezenfelül jelentékeny külön-jutalékban is részesülnek.

művészvilág

találkozó helye. — M i n d e n

V

—

DECKERT ÉS HOMOLKA —

Í

legjobb asztali- és üditő ital,

f gégebajoknál, gyomor- és hólyaghurutnál. 4* b * f Î MATTONI HENRIK, Karlsbad és Budapest. 1 4

kezesség mellett; t á v í r d a - és t e l e f o n v e z e t é k e k e t minden czélra, villamos világitások és erőátviteli =

»

——"Tégusztább egvenyes

Károly,

— igazgató.

Kriván J á n o s előnyösen ismert világosi gyógyszerész kitűnő és teljesen ártalmatlan szépítőszereket készít. Benzoé tej-crémet, hattyú poudret, Benzoé tejszappant, továbbá rögtöni jóhatásu univerzál fogcseppeket. Az előkelő hölgyvilág ezeket már is sok elismeréssel tüntette ki és használatukat terjeszti.

2

Et cc c-trs> CO N CD

C• * 5

3

Cß

c»

cn

CD. N CD

O. I

Cß

N

CD. CO

CO 0>

I >

Top

és

17.99,707152 1.588,051 1.262.788:28

6.624,318199 3.562,992 44

|

Korona

f.

A

Korona

a B

f.

(1899). 2' D i j á t - v i t e l e k / ü 3. K ü l ö n t a r t a l é k

a

a

109,261,377,46

K o r o n a ; f.

1.172,706,46 45,395)45 1.218,101:91 3,329 17 1,369 65 "42,374)91

228,301 55 436,782 77 02,4:12 15

viszontbiztosítók részét) ' 4.885,206.23 kamatláb esetleges hanyatlásának

e v o n v a

I. A b i z t o s í t á s i a l a p o k á t h o z a t a l a a m u l t é v r ő l :

ág

2. Más kezelési bevételek 3. É r t é k p a p í r o k u t á n f o l y ó s í t o t t á r f o l y a m n y e r e s é g 4. É r t é k p a p i r o k o n v a l ó k ö n y v s z e r ü á r f o l y a m n y e r e s é g Összesen

1. K ö t v é n y - i l l e t é k e k : a) T ű z b i z t o s í t á s <•) S z á l l i t m á n y b i z t o s i t á s

V. E g y é b b e v é t e l e k :

1.011,003 60 1.477,931

Tf.

Korona

1.965,175 32.297,052

757,516

f.

14.783,942 94

2.488,934

12.301,482

kor.

BEVÉTET,.

80,000 —

7.159,204,70 2.625,000 2.437,277 70

kor-

k o r . 18.128,170.40 „ 7.728,542.64 10.339,627; 76 7.730,895.18 3.346,580.— 4.384,315118 IV. A t ő k e b e f e k t e t é s e k h o z a d é k a : 1. K ö l c s ö n - é s l e s z á m í t o l á s i k a m a t , v a l a m i n t h i t e l i n t é z e t e k n é l és t a k a r é k p é n z t á r a k n á l levő b e t é t e k k a m a t a i 2. É r t é k p a p í r o k k a m a t a 3. I n g a t l a n o k t i s z t a h o z a d é k a

III. D í j b e v é t e l ( l e v o n v a a t ö r l é s e k e t ) : 1. T ű z b i z t o s í t á s le: viszontbiztosítás 2. S z á l l i t m á n y b i z t o s i t á s le: viszontbiztosítás

II. F ü g g ő k á r o k t a r t a l é k a a m u l t é v r ő l ( l e v o n v a a v i s z o n t biztosítók részét): 1. T ű z b i z t o s í t á s 2. S z á l l i t m á n y b i z t o s i t á s -

mérleghez. — Életbiztosítási

32.297,052|05

13.215,468 1.329,952

2.599,287

313,985

1.651,047

(1891)).

mérlege.

E I e m i - b i z1 o s i t á s i á g .

I. A b i z t o s í t á s i a l a p o k á t h o z a t a l a a m u l t é v r ő l : 1. D í j t a r t a l é k , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t o s í t ó k r é s z é t 2. T ő k é s í t e t t n y e r e s é g t a r t a l é k 3. É r t é k p a p í r o k á r f o l y a m - t a r t a l é k a 4. K é t e s k ö v e t e l é s e k t a r t a l é k a

—

1899. é v i

mérleghez.

10.187,309 43

és v e s z t e s é g - s z á m l a

Összesen

7.330,816)35 2.625,000 — 3.179,652,81 80,000 —

I. E s e d é k e s b i z t o s i t á s o k é s j á r a d é k o k fizetése: 1. H a l á l e s e t r e szóló é s v e g y e s b i z t o s i t á s o k , l e v o n v a a viszontbiztosítók részét 6.571.525 06 2. E l é l é s e s e t é r e s z ó l ó b i z t o s i t á s o k , l e v o n v a a v i s z o n t b i z . iiaa -7F11

Nyereség-

2. T ő k é s i t e t t n y e r e m é n y t a r t a l é k ... 3. É r t é k p a p í r o k á r f o l y a m t a r t a l é k a 4. K é t e s k ö v e t e l é s e k t a r t a l é k a VI. Évi ü z l e t i n y e r e s é g

III. L e i r á s o k é s e g y é b k i a d á s o k : 7,065.50 1. L e i i á s o á k é t e s k ö v e t e l é s e k r e 40,805; 80 2. Á r f o l y a m v e s z t e s é g p é n z n e m e k b e n és k ü l f ö l d i v á l t ó k b a n 3. J á r u l é k k a m a t : és á t u t a l á s o k a h i v a t a l n o k o k ellátási 266,114 • pénztárába IV. T a r t a l é k f ü g g ő k á r o k r a : 899,028 79 1. T ű z b i z t o s í t á s , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t o s í t ó k részét. 1.700,259 2. S z á l l i t m á n y b i z t o s i t á s , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t . r é s z é t V. A b i z t o s í t á s i a l a p o k á l l á s a a s z á m a d á s i é v v é g é n : 1. D í j t a r t a l é k : aj T ű z b i z t o s í t á s , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t o s í t ó k r é s z é t . . . 6.482,000|91 b) S z á l l i t m á n y b i z t . , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t . r é s z é t 848.815)44

1. T ű z b i z t o s í t á s , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t o s í t ó k r é s z é t 2. S z á l l í t m á n y b i z t o s í t á s , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t . r é s z é t . . . II. Üzleti k i a d á s o k ( l e v o n v a a v i s z o n t b i z t . t é r l t m é n y e i t ) : 1. S z e r v e z é s i k ö l t s é g e k (a folyó s z á m l á n t e l j . t ö r l e s z t v e ) . . . 2. J u t a l é k o k 3. F o l y ó i g a z g a t á s i k ö l t s é g e k 4. A d ó k é s i l l e t é k e k

az

Generáli If. 1

veszteség-számla

p

5x; = n 2. £ 7 x

e —

m a •— p f - n J n- a. p. ä s 5'g 3 s p. ~ • c : P c: o.

•

< ?-®C-Í N N 2c:C£L»83 n4.ro rí -l :/:

n o CS

3 P OQ C&

Assicurazioni

C/D H

w

>

a

Nyereség-

V) N

P

to

fD

£ N*

C» N

o

3

_

I. K á r f i z e t é s e k (a k á r f e l v é t e l i k ö l t s é g e k k e l e g y ü t t ) :

KIADÁS.

31 p>

P-

Ol

•-t

OQ o< N

crc.

V! —

Ct

?r

<Í

.3

rí

CL

r-5í .

05

rí.

n> C

.0.

-1 ro 3

£i o.

C: —

sc

o. cn

rí

CO

<

N

* CD0) rs 2: e-tCDP

P-

r-s

DT

«< CD

13

3

2

P7*

CD 31

< 0

<
rí rí

On Itl

<<

D s C "1 » C D «i N

0= CD CQ <<

co

i 10

4. B e h a j t á s i j u t a l é k o k 6. O r v o s i k ö l t s é g e k ti. A d ó k é s i l l e t é k e k V. L e í r á s o k é s e g y é b k i a d á s o k : 1. L e í r á s o k k é t e s k ö v e t e l é s e k r e és i n g a t l a n o k r a 2. É r t é k p a p í r o k o n v a l ó k ö n y v s z e v i i á r f o l y a m - v e s z t e s é g ... 3. Á r f o l y a m v e s z t e s é g p é n z n e m e k b e n és k ü l f ö l d i v á l t ó k b a n VI. F ü g g ő k á r o k t a r t a l é k a : 1. H a l á l e s e t r e szóló é s v e g y e s b i z t o s i t á s o k , l e v o n v a a viszontbiztosítók részét . 2. Kiélési b i z t o s i t á s o k , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t o s í t ó k r é s z é t 3. J á r a d é k b i z t o s í t á s o k VII. A b i z t o s í t á s i a l a p o k á l l á s a a s z á m a d á s i é v v é g é n : 1. D í j t a r t a l é k a) H a l á l e s e t r e szóló é s v e g y e s b i z t o s i t á s o k , l e v . a v i s z o n t b i z t . r é s z é t k o r . 100.280,101.12 b) E l é l é s i b i z t o s i t á s o k , l e v o n v a a viszontbiztosítók részét „ 9.575,932.30 e) J á r a d é k b i z t o s í t á s o k „ 3.954,229.48 2. D i j - á t v i t e l e k a) H a l á l e s e t r e s z ó l ó é s v e g y e s b i z t . , l e v o n v a a v i s z o n t b i z t o s í t ó k r é s z é t k o r . 5.010,076.01 b) E l é l é s i b i z t o s i t á s o k , l e v . a v i s z o n t biztosítók részét „ 302,767.41 e) J á r a d é k b i z t o s i t á s o k , l e v . a v i s z o n t biztosítók részét „ 17.286.27 3. K ü l ö n t a r t . a k a m a t l á b e s e t l e g e s h a n y a t l . k i e g y e n l . ... 4. T ő k é s í t e t t n y e r e s é g - t a r t a l é k 6. É r t é k p a p í r o k á r f o l y a m - t a r t a l é k a é s k i e g é s z í t ő - t a r t a l é k ti. K é t e s k ö v e t e l é s e k t a r t a l é k a 7. A b i z t o s í t o t t a k o s z t a l é k a l a p j a a k a m a t o k k a l e g y ü t t VIII. Évi ü z l e t i n y e r e s é g Összesen

VAGYON.

A z

A s s i c u i - a z i o n i

kor.

|f.

A részvényesek adóslevelei a töke be nem fizetett részéről l 675,000 — Készpénz-készlet az intézet igazgatóságai és fiókjainál 1.139,046 89 Rendelkezésre álló pénzek hitelintézeteknél és takarékpénztáraknál 5.334,881 87

15

Ingatlan b i r t o k : a ) Városi ingatlanok b) Mezőgazdasági birtokok -. c) Épités alatt álló ház Bécsben (Praterstrasse) d) » » » » Triestben (Via Carintia) e) » » » » Milano (Piazza Cordusio) a) Állami és más értékpapírok b) Folyó k a m a t o k Váltók a t á r c z á b a n Jelzálog-kölcsönök Kölcsönök é r t é k p a p í r o k r a Kölcsönök saját életbiztosítási k ö t v é n y e i n k r e ...... M a r a d v á n y a viszonbiztositók számláiból M a r a d v á n y az intézet fiókjainak számláiból M a r a d v á n y az A mérleg folyó számlájából Adósok különböző czímek alatt a) Letétek kezesség és biztosíték g y a n á n t ... b) Letét Ö Felsége j u b i l e u m a alkalm. tett alap. c) » Besso József alapítvány d) » Calabi R. » e) » Goldschmiedt » B ú t o r z a t és vasszekrények a társaság összes hivatalaiban, czégtáblák, p a p i r és n y o m t a t v á n y az összes r a k t á r a k b a n Előlegezett j u t a l é k o k és szervezési költségek

5,817 23 2.106,417 16 35,767 98

2.258,000 —

2.148,002 37

1.268,475 96

1.466,107 790,853 2.839,563 1.069,346 5.026,656

100,000 12,000 6,000

1. H a l á l e s e t é r e s z ó l ó és v e g y e s b i z t o s i t , k o r . 18.620,109"72 levonva a viszontbiztosítási dijat 2. E l é l é s i b i z t o s i t á s o k levonva a viszontbiztosítási dijat s. J á r a d é k b i z t o s í t á s o k

...

kor. ... „

1.028,956-04

5.330,129 69 560,000 — 2.625,000 — 5.031,335 12 80,000 — 1.669,043 62

... | ...

1.277,973 533,284

19.402,410 4;

1. K ö l c s ö n é s l e s z á m í t o l á s i k a m a t o k , v a l a m i n t a h i t e l i n t é /.eteknél és t a k a r é k p é n z t á r a k n á l levő b e t é t e k k a m a t a i 2. K ö t v é n y e k r e a d o t t k ö l c s ö n ö k k a m a t a i 3. J e l z á l o g k ö l c s ö n ö k k a m a t a i 4. É r t é k p a p í r o k k a m a t a i 5. I n g a t l a n o k t i s z t a h o z a d é k a

34,153 655,493 424,736 i.879,052 559,503

5.562,939'20

321,925 13,796 7,780

343,502 41

hozadéka:

134.105,771 33 1.576,853 68 153.081,602,67

Gfenei-ali

kor.

kor.

—

7.350,000 —

56

1.433,350 45

12.590,000'-

5.492,747 59 12.590,000

—

2.258,000

—

1.720,000 280,036121 280,036:21 1.737,432114 1.737,432 14 - 89 92.620,765 98 102.168,433 618,881 14 938,035 5 1 814,150 •26 11.197,034 2 6 11.197,034 1.466,107 9 9 14.246,324 7 4 14.246,324 873,026 82,172 3.296,486 9 1 456,923 2.909,076 2.909,076 1.118,051 48,704 9.320,227 4.293,571 10 1,000 12,000

6,000

6,000

6,000

f.

153.081,602|67

TEHER. B

A —

Alaptöke Tökésitett nyereBégtartalék 3 a) T a r t a l é k a l a p az é r t é k p a p í r o k árfolyamingadoz á s á n a k fedezésére b) Kiegészitö tartalék T a r t a l é k a l a p kétes követelések fedezésére a) D i j t a r t . f. biztosításokra dec. 31 az A méri. » » » » a B mérlegen b) D i j á t v i t e l a B mérlegen c) Külön alap a k a m a t l á b eseti, hanyatlásán a k kiegyenlítésére T a r t a l é k függőben levő kárfizetésekre dec. 31-én: az A mérlegen a B mérlegen Osztalékalap az életbizt. n y e r . biztosítottak j a v á r a A hivatalnokok ellátási p é n z t á r á n a k v a g y o n a » a a kiegészítő tart. Jelzáloghitelezök E g y e n l e g a viszonbiztositók s z á m l á j á n E g y e n l e g az intézet fiókjainak számláján E g y e n l e g a B mérleg folyó számláján Hitelezők különböző czimeken Betétek kezesség és biztosítók g y a n á n t Ö Felsége j u b i l e u m a alkalmából letett a l a p i t v á n y Besso Márk a l a p i t v á n y . ... Besso József alapitvány Calabi R. alapitvány Goldschmiedt a l a p i t v á n y Gidoni a l a p i t v á n y Girard a l a p i t v á n y a) Nyereség-áthozat a m u l t évről (A mérleg kor. 5.935-86 b) Nyereség az évi üzletből ... 1.329.952 98

...

3 1 - é n

kor.

f.

294,303

157.865j72

IH1">P. « l e c z .

A tétel neve

31.675,000

I •••

Összesen

v a g y o n á l l á s a

Összesen

if.

17.591,153 08

1.303,524.31 25,55i'Q5

1. K ö t v é n y i l l e t é k e k 2. E g y é b k e z e l é s i b e v é t e l e k 3. É r t é k p a p í r o k u t á n f o l y ó s í t o t t á r f o l y a m - n y e r e s é g

1.720,000;

9.842,667 319,154 814,150

III. D i j b e v é t e l :

V. E g y é b b e v é t e l e k :

118,810.262 90

34.699.429 06 146.928,093 14 Az 1898. decz. 31-én a j ö v ő évekre é r v é n y b e n m a radó dijkötelezvények értéke k o r . 74.455,970 86

3.270,328 62 391,383 94

IV. A j t ö k e b e r u h á z á s o k 1.031,015 34 225,978 34 11,482 28

B

A

A tétel neve

468,858 46 172,220 83

Összesen kor.

kor.

5.250,000i— 2.6-25,000

5.250,000 2.625,000| —

61

2.523,601 ¡38 2.507,733 74

If.

10.500,000) 5.250,000,—

5.703,253 99 2.507,733 74 80,000 160,000 7.330,816 35 7.330,816 118.810,262j90 118.810,262 5.330,129 5.330,129 69

3.179,652

80,000; —

560,000; — 2.599.287 79 1.268,475

96

1.669,048

62

2.081,807 82,983 1.699,806 40,163 2.909,076 288,463 5.026,656 100,000 23,800 12,000 6,000 6,000 12,071 12 9,955 1.335,888 84 34.699,429)06

196,493 2,793 234,133 4.293,571

560,000 — 2.559,287 1.268,475 1,669,048 2.081,807 82,983

79 96 62 28 12

1.896,300 42,956 2.909,076 522,597 9.320,227 100,000 23,300 12,000 6,000 6,000 12,071 9,955

1.576,853 68 2.912,742 52 146.928,093 14 181.627,522)20

181.627,522)20

A jövő években l e j á r a n d ó biztosítási dijak

tüzkor.

74,455.970-86

A es. kir. szab. Assicurazioni Generali központi igazgatósága Triestben:

BESSO J., BESSO M., Dr. BOZZA CAM., C0STI JÁN. J. H., Dr. LEVI J., Gr. PAPADOPOLI MIKL., ROMANIN-JACUR MANÓ, VIVANTE F. A vezértitkár: BICHETTI ÖDÖN. Magyarországi vezérügynökség : Steinhardt, Poór. Az intézet hivatalos helyiségei BUDAPESTEN, Dorottya-utcza 10. sz., az intézet saját házában.

to CO

244

HIRDETMENY. Ezennel közhírré tétetik, hogy miután a Magyar Királyi Pénzügyministerium

11S910/

e

" e n ° r z ő közegei a M Kir. Szabad. Osztálysorsjáték (VI. Sorsjáték) I. osztályára

szóló sorsjegyeket felülvizsgálták, azok a főelárusitóknak elárusitás végett kiadattak. A Magyar

Királyi

Pénzügyministerium

által jóváhagyott sorsolási terv itt következik:

A M. Kir. Sz. Osztálysorsjáték Sorsolási Terve. Hatodik sorsjáték. Első osztály

100.000 sorsjegy 50.000 nyeremény.

Második osztály

B e t é t 12 k o r o n a

Betét

20

Harmadik osztály Betét 32 korona

korona

Húzás :

1900. máj. 17. és 18.

1900. jun. 12. és 13.

1900. jul. 10., 11. és 12.

Nyeremény

Nyeremény

Korona

1 h

«0000

I *

20000

1 a

10000

1k

3 5 8 30 50 2000

5000

á 2000 á 1000 á 500 á 300 á 100 k 40

6000 5000 4000 9000 5000 116000

3 0 0 0 nyer. kor. 2 4 0 0 0 0

1 fc 1k 1k 1k

3 5 8 20 60 3900

Betét 4 0 korona Húzás: 1900. augusztus 1. és 2.

1 1 1 1 3 5 8 10 70 3900

k k k k k10000 k 5000 k 2000 k 1000 k 500 k 170

70000 25000 10000 5000

l k l k l k l k 3 k10000 5 k 5000 8 h 2000 10 k 1 0 0 0 70 k 5 0 0 4900 k 130

9000 10000 8000 10000 18000 312000

4 0 0 0 nyer. kor. 477000

Negyedik osztály

Nyeremény

k 3000 k 2000 k 1000 k 500 k 300 k 80

Korona

Korona

900H0 3UOOO 20000 15000 30000 25000 16000 10000 35000 663000

4000 nyer. kor. 9 3 4 0 0 0

Húzás :

80000 30000 20000 15000 30000 25000 16000 10000 35000 637000

Ötödik osztály 32 korona Húzás: 1900. augusztus 22. és 23. Nyeremény

Korona

1k 1k

100000 30000

1k

15000

1k 3 5 8 10 70 3900

k 10000 k 5000 k 2000 k 1000 k 500 k 200

1900. szeptember 12-től október 10-ig.

Korona

5000 nyer. kor. 8 9 8 0 0 0

Betét

osztály

Betét 24 k o r o n a

Húzás:

Húzás :

Neremény

Hatodik

20000 30000 25000 16000 10000 35000 780000

Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben Korona

1.000,000 ( E g y

Jutalom J k nor. ^ nyer A k £ © k -i •8 k

m i l l i ó . )

«00000

600000 400000 200000 100000 60000 40000 60000 60000 200000 250000 800000 720000 500000 5560000 Kor. 9550000

400000 200000 100000 60000 40000 30000 20000 10000 5000 2000 1000 500 200

1 1 etí 1k 1k 2 i k 3 k • 3 »o • B 20 k B 50 k g oe 400 k 720 k 1000 k 27800 k 30000 nyer.

és jnt.

4 0 0 0 nyer. kor. 1061000

Az I. osztály húzása 1900. évi május 17. és 18-án lesz. A húzások a Magy. kir. állami ellenőrző hatóság és kir. közjegyző jelenlétében nyilvánosan történnek a Vigadó termeiben. — Sorsjegyek a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték valamennyi elárusítóinál kaphatók. Budapest, 1900. évi április hó 15-én.

Magy. Kir. Szabad.

Osztálysorsjáték

Lónyay. Budapest, 1900. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-t. betűivel.

Igazgatósága. Hasay.

ERDELYI

Fényképfelvételek ízléses, művészies ki. . . . vitelben . . . .

csász, és kir. udvari fényképész. IV.,

csász. és királyi udvari szállitó

§f

Ujvilág-utcza 2 .

a Kossnth Lajos-utcza sarkán.

Külön osztály: külső, hdzonkivüli . fényképfelvételekre.

t t t t t t t t t t t t HMHM

bőr és bőrbutor gyára

M Budapest

. . FIÓK M Ű T E R E M : . . V . , E r z s é b e t - t é r 18. s z . J

—m^y/.m^J

VII-ik k e r ü l e t , Damjanich-u. 6.

L I P I K

ermann

Q m e h l m g

f ü r d ő

Bőrszékek,támlányok, mappák, papírkosarak, kályhaellenzők itb.

Régi nádszékek bőrrel bevonatnak.

KAMFOROS ARCZKENÖCS

SZLAVÓNIÁBAN. Egyetlen jódtartalmú alkalikus hőforrás (64° C.) a Kontinensen.

Ezen v i l á g h í r ű , száz éve forgalomban lévő kamforos arczkenőcs, a hölgyek által annyira kedvelt és használt kenőcs, mely igen rövid idő alatt szépiti és ifjitja az arezot, eltávolit az arczból mindennemű tisztátalanságot, úgymint: szeplőt, p ö r s e n é s e k e t , k i ü t é s e k e t (Wimerli), a t k á t (Mitesser), májf o l t o k a t stb. Az arezbőrt bársony-simává teszi és az arcz szép üde és iQu szint nyer. Teljesen ártalmatlan anyagokbői van összeállítva, a miért is a hölgykőzőnség egész nyugodtan használhatja az arcz ápolásara. W ® Minden köcsöghöz használati utasitás van mellékelve. Fő és szétküldést r a k t á r :

K i t ü n t e t v e : B u d a p e s t 1885. é s 1896. L o n d o n 1893. Bécs, R ó m a 1894. és Brüszel 1897. az elsó d i j a k k a l . 1898 ó t a a L o n j a v ö l g y i v a s ú t á l l o m á s a . (Dugosellon át.) Indulás Budapest fiumei gyorsvonattal 7 óra 15perez reggel; érkezés Lipikre 5•/• órakor d. u . Romániából, Bulgáriából, Szerbiából, Boszniából, Bród-Novskán át. AzonkivQl a Déli v a s p á l y a á l l o m á s a P a k r a c Lipik Kanizsán és Barcson át. (1898 ó t a z ó n a t a r i f a . ) Visszautazás minden irányba nappali gyorsvonatokkal. A lipiki hőforrások természetes 64® C. magas hőmérsékletüknél, gazdag nátrium tartalmuknál (magyar Ems), továbbá azoknak jóddal való összeköttetésüknél fogva ivó- és f ü r d é s i c é l o k r a , kitűnő hatásúak mindennemű h u r u t o s b á n t a l m a k n á l (gége, g y o m o r , b é l - és h ó l y a g h u r u t ) . k ö s z v é n y e s és csúzos b a j o k n á l , i s c h i á s n á l , c s o n t b a j o k n a l v a l a m i n t a m i r i g y e k , bőr- é s v é r b e t e g s é g e k n é l , g ö r v é l y k ó r , s t b . Modern fürdőhely, pompásan kiállított p o r c z e l l á n - , m á r v á n y f ü r d ő k stb., Izzasztó f ü r d ő k (tepidaria), basszinfürdők, fényesen berendezett szállodák, u j gyógyterem, zongora- és társalgótermek, éttermek és kávéház, remek, szellős, fedett sétány, bazárokkal, a helyiségekben és a nagyszabású parkban villamos világítás. Kitűnő fürdózenekar.

- = L É D E R E R

IGNÁCZ = -

a Magyar Király-hoz czimzett gyógyszertára

etiasd® a ígv, u g So • O H JUJ _ M n o• -tuffc*! «•SMÍ-S • •ssf-s I SS o :0 M <Ö 5« • B Jflrt « *

fe®121 w-SS-Ső.

BUDAPESTEN, V., Marokkói-utcza 2. Erzsébet-tér.

H i v a t a l o s f ú r d ó o r v o s Dr. SZEMEREY BERTALAN. J ó d hévviz s z é t k ü l d é s e egyenesen a forrástól. Magyarországi főraktár: É d e s k u t y L., M a t t o n i és Wille, Budapesten. Bővebb felvilágosítások, valamint fürdőleirásokkal szolgál a F ü r d ő i g a z g a t ó s á g Liplken.

F É N Y K É P É S Z É T ! 6 darab Mignon-fénykép 50 k r a j e z á r . 3 „ Vizit „ 90 1 „ Kabinet „ 80 Minden más formátum legfinomabb kivitelben, legolcsóbb áron. — Ünnep- és vasárnap egész nap nyitva é s felvételek esős időben i s eszközöltetnek.

Rauch Ede fényképészeti

IV. K I S

műterme

B u d a p e s t , VIIL, J ó z s e f - k ö r u t 15., B a r o s s - u t c z a k ö z e l é b e n .

A

budapesti

KÉSZÍT FÉRFIRUHÁKAT MÉRTÉK

Központi Tejcsarnok Szövetkezet tejét ezentúl u j elzárásu palaczkokban hozza forgalomba, hogy a tapasztalt visszaélések (hamisítás és más származású tejjel való újból megtöltése a palaczkoknak) megszüntettessenek.

Közvetlen házhozszállítás

Ó H

J A J !

A teljes t e j literje az eddigi 30 fillér helyett ezentúl 25 fillér. 50 literre szóló j e g y f u z e t előre váltása esetén 24 fillér. Ezen jegyfüzetek a szövetkezet pénztáránál kaphatók

VII., Rottenbiller-utcza 31.

„Nádor" gyógytár Budapesten.

Leszállított árak. f a

jü

Távirat: Évek hosszú során át kitűnő eredménynyel használom az Egger-féle mellpasztillát. Kérem küldjön stb. Trautenau (Csehország) 1898. június 17. WERNER NÁNDOR igazgató.

készpénzfizetés és elővétel mellett.

mdmal IS

kisebb adagokban.

SZERINT-

EL JEN !

Főraktár:

A palaczkok parafalemez betéttel ellátott s t a n i o l k u p a k k a l vannak ellátva. Minden kupak felületén a czég és a k i b o c s á t á s n a p j a van kinyomatva. Más k i á l l í t á s ú vagy s é r ü l t k u p a k k a l elzárt palaczk nem eredeti töltésű s v i s s z a u t a s í t a n d ó .

Tejszín, vaj és turó is vitetik közvetlen házhoz

HIDUTCZA © sz.

AVADASZ KÚR> SZAUOOA MFUTTT W TELSFON A/V 1014.

VI., Váczi-körut 17.

Megfojt ez az á t k o z o t t köhögés.

E G G E R - m e l l p a s z t i l l á j a gyorsan és biztosan hat k ö h ö g é s n é l , r e k e d t s é g nél, elnyálkásodásnál. K a p h a t ó minden gyógyszertárban és drogueriában. Doboza 50 kr. é s 1 f o r i n t . (Próba doboz 25 kr.)

Egger-mellpasztilla csakham a r megszabadított, é l j e n t

I V L Á R I A Csipke-, vegyészeti tisztító- és festészeti-intézete.

ezelőtti

KRONFUSZ

Gyár: VIII., Baross-utcza 85-ik szám.

IX.. K á l v i n - t é r 9 . ; V.. H a r m i n c z a d - u t c z a 3 . : VI.. T e r é z - k ö r ú t 3 9 . ; VI.. A n d r á s s y ú t 16.; V I I I . , J ó z s e f - k ö r ú t 2 .

S z é p , ü d e és b á j o s

arczot

Hol keressük

c s a k egyedül a k ö z k e d v e l t s é g ü K r i v á n - f é l e

BENZOÉ TEJ-CRÉME

Kiss 7ózsef

é s H a t t y u - p o u d e r h a s z n á l a t a által lehet elérni. H a t á s a b á m u l a t o s , m á r 2—3 nap a l a t t s z é p í t , fehérít. E l t ü n t e t minden a r e z t i s z t á t l a n s á g o t é s b ő r b e t e g s é g e t . Az a r e z b ő r n e k f r i s s ü d e s é g e t é s e l r a g a d ó b á j t kölcsönöz. T e l j e s e n á r t a l m a t l a n , n e m z s i r o s .

Nagy

1 tégely lienzoé tej-créme 1 k o r o n a , 1 doboz H a t t y u - p o u d e r , á r t a l m a t l a n , ó l o m m e n t e s arezpor, (fehér, rózsa v a g y créme) 1 k o r o n a . 1 d r b B e n z o é t e j - s z a p p a n 7 0 f i l l é r = 3 5 k r . Mindenn e m ű f o g f á j á s t azonnal m e g s z ü n t e t n e k a K r i v á n - f é l e U n i v e r z á l f o g c s e p p e k , 1 ü v e g 70 flllér h a s z n á l a t i u t a s í t á s s a l e g y ü t t .

Mindig f r i s s minőségben m e g r e n d e l h e t ő k a k é s z í t ő

K R I V Á N J Á N O S gyógyszerésztől. Világos Főraktár

JÓZSEF

Kérjük a

Miil er J. Lf é l e

BMa-Serail-Pouder-t

Blaha L u j z a (Splényi báróné) m ű v é s z n ő n k kedvelt a r e z p o r á t , mely • f j nappal, mint éjjel h a s z n á l v a , minden a r e z p o r között a legjobb ; MriM uikemberek által negrlugálTa. vegyileg Hutásak áa U l | e » i ártaluatlaaiak uláltatett Mint pipereszer nélkülözhetlen, a s a r e z b ő r ntk s l e g s z e b b fehér szint, üdeséget, s z é p s é g e t és pírt kólciSnzt.

rajzaival.

(Aradmegye).

Budapesten: T Ö R Ö K

remek fénynyel

Ferenczy Károly, Grüntvald Béla, Hollóssy Simon. Réti István, Tkorma János

:

óvakodjunk!!

pazar

kiállított illusztrált diszmű,

Fenti k é s z í t m é n y e k t ö r v é n y e s e n v é d v e v a n n a k . Utánzatoktól

negyedrétü,

kivitelű,

•*>> S z á m t a l a n elismerő ós köszönő levél. :

arezport?

költeményei.

F e l e l ő s s é g mellett ajánltatik.

18 gyógyszertára.

fénymetszettel,

12 k ü l ö n m ű l a p p a l

6 korona rendelésnél franko szállítás.

Egy

és

Créme

3 0 képpel a

szövegben.

Ara pompás

díszkötésben

2 forintos

Kapható

részletre

is m e g s z e r e z h e t ő

a gyárosnál

RÉVAI

TESTVÉREK irodalmi int. részvénytársaságnál (Budapest,

Üllői-ut

sz.)- é s minden

Pompadour,

MULLER J. L.

18.

Egy tógily 1 frt 80 kr.

Bndapest, IY., Koronaherczeg-ntcza 2. sz. alatt.

könyvke-

N a g y r a k t á r rendkívül jó

minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. • V

Hirdetések

es a

j.

1 «

EPE SZAPPAN BORLAGYITO rr

RÉTHY-FÉLE

r

r

1 darab szappan 30 kr. * 1 üveg bőrlágyitó 50 kr.

ker.,

Alsó-Erdősor

óvatik.

a l k a l m a z á s á v a l bármi é r d e s é s d u r v a b ő r t pár n a p alatt bársonysimává tehetünk.

kiadóhivatalban VII.

Utánzásoktól

RÉTHY-FÉLE

felvétetnek

Légy j ó é s szelíd. Kis g y e r m e k e m . ÉsaKKormegáld a z i s t e n e m Ha c s ö n d e s l é s s z . füledbe s ú g o m , Hogy neked adom minden e z u k r o m S a legjobbat, mi e földön v a n m é g : Finom F i u m e i c s o k o l á d é t !

I frt.

osáazári éa k i r á l y i u d v a r i « á l l í t ó lllatuer- ót pipereszappan gyári raktára

reskedésben.

a

kr, nagyobb

t s a s o n szer, m e l y l y e l a h í r e s P o m p a d o u r a a s z o n y eaodáa • s á p s t g é t m e g ő r i z h e t t e a n é l k ü l , h o g y az e g é s z s é g é r e á r t a l m a i l e t t v o l n a . A . C r é m e P o m p a d o u r . ax arcz éa k é z bedVrxaSlésére h a a z n á l t a t i k r e g g e l é* e s t e , a s u t á n . « e r a l l pouderrel. lesz behintve.

24 f o r i n t . Havi

doboz 6 0

S z é t k ü l d é s :

R É T H Y B É L A gyógyszerész Békés-Csaba. — K a p h a t ó minden g y ó g y s z e r t á r b a n és i l l a t s z e r t á r b a n . — —

ss.

Budapesti közúti vaspálya-társaság.

Hirdetmény. A »Budapesti közúti

vaspálya-társaság.

X X X V n i k rendes k ö z g y ű l é s e f o l y ó é v i április h ó 2 4 - é n d é l u t á n 7a4 ó r a k o r , a társulat saját épületében V-ik ker., L i p ó t - k ö r u t 2 2 . s z á m alatt f o g m e g t a r t a t n i .

Budapesten,

NAPIREND :

PÁRISI SZÉPITOSZEREK.

1. I g a z g a t ó s é g i é v i j e l e n t é s ; e l ő t e r j e s z t é s e a z 1 8 9 9 . é v i z á r s z á m a d á s n a k é s m é r legnek és a f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g erre v o n a t k o z ó jelentésének, a z o s z t a l é k megállapítása; határozat a felmentvény megadása érdemében. 2. E l ő t e r j e s z t é s a n y u g d i j a l a p n a k é s a forgalmi s z e m é l y z e t s e g é l y a l a p j á n a k g y a r a pításáról. 3. A felügyelő-bizottság újbóli megválasztása. 4. A v á l a s z t m á n y újbóli m e g v á l a s z t á s a .

Ártalmatlanok. Világhírűek. u : „ | „ « « . . A m « az arezbőrt üdíti és szépíti. Zsírtalan. Nappal is kiváló eredménynyel h a s z n á l h a t ó , m e r t a b ó r azt rögtön m a g á b a s z i v j a . 1 tégely á r a 1 kor.

„Viola -creme

S z a v a z a t i j o g o t a d n a k a t á r s a s á g k ö z g y ű l é s e i n ( a l a p s z a b á l y o k 15. é s 20. §8.) e g y a r á n t a t á r s a s á g r é s z v é n y e i s illetőleg élvezeti j e g y e i , h a l e g a l á b b négy n a p p a l a k ö z g y ű l é s előtt a z i g a z g a t ó s á g n á l l e t é t e m é n y e z t e t n e k ; 20 d a r a b r é s z v é n y v a g y élvezeti-jegy u t á n e g y s z a v a z a t g y a k o r o l h a t ó , oly m e g s z o r í t á s s a l a z o n b a n , h o g y 20 s z a v a z a t n á l t ö b b e t e g y r é s z v é n y e s sem g y a k o r o l h a t sem s a j á t neveben, sem pedig m e g b í z á s b ó l . F e l h i v a t n a k t e h á t a t. ez. r é s z v é n y e s u r a k , k i k a jelen k ö z g y ű l é s e n r é s z t v e n n i ó h a j t a n a k , m i s z e r i n t a czlmleteiket, a s z e l v é n y e k k e l együtt, beleértve a folyó évi m á j u s 1-én lejárót is, s z á m - é s n é v j e g y z é k k í s é r e t é b e n b e z a r ó l a g folyó évi á p r i l i s 20-ig a z i g a z g a t ó s á g n á l (Budapesten, V., L i p ó t k ö r u t 22. s z á m ) délelőtt 9—12, délután 4—5 ó r a között, t é r i t v é n y mellett letenni m é l i ó z t a s s a n a k , hol a s z a v a z á s i i g a z o l v á n y o k k a l e g y i d e j ű l e g az előterjesztendő z á r s z a m l a é s m é r l e g , v a l a m i n t a felügyelőb i z o t t s á g jelentése i s á t v e h e t ő l e s z .

„Viola"-szappan latban

k i t ű n ő s a bórt n e m e s z i . 1 d a r a b a r a 60 fillér.

v:.1.<< mJor

a b s z o l ú t e ártal. Fehér-, créme- é s r ó z s a s z í n e k b e n . 1 doboz á r a 1 k o r o n a .

„Viola -puoer

matlan

_

_

Kapható a GEML-féle gyógyszertárban T e m e s v á r , Belváros,

W*» A letéthez s z ü k s é g e s díjmentesen

Losonczy-tér.

nyomtatványok

a

társaság

1900.

Nyomatott

az

szakosztályában

Az igazgatóság.

B u d a p e s t , 1900. á p r i l i s 6-án.

Budapest,

pénzügyi

kaphatók.

» A t h e n a e u m ,

irodalmi

és nyomdai

r. t á r s .

betűivel