POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Budapest, november hó 29

XIX évfolyam. HEGJELEN

MINDEN

•<3

1908.

VASÁRNAP.

48/977. szám. Szerkesztőség és kiadólüvatal: .

BUDAPEST,

Előfizetési feltételek :

VIII., Népszinház-utcza 22. sz.

Egész évre ... „ kqr. 20.— Félévre

»

Negyedévre ... _

» •

10.— 5.—

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI

Egyes szám ára 40 fillér.

K I S S

JÓZSEF.

T e l e f o n s z á m : 61—38. . Hirdetések felvétele ugyanott.

Budapest, november hó 29. H ur, hatalmas kapaczitás, akinek szép palotája, Budája pesten az első villamos autója van ? • yHát ismételjük ezeket .a kérdéseket s átlátjuk, hogy a képviselőház közérzülete szerint ezekre nem Panama. — nov. 27. lehet igennel felelni. De hadd tegyünk fel egy pár ellenPanamákat emlegettek és visszaéléseket sütögettek kérdést, melyre az urak határozottan igennel fognak ki Hencz Károly és sajtóbeli elvtársai. Es panamákat, felelni. Hogy nagyon messzire ne menjünk : éppen visszaéléséket nem akart védeni a képviselőház többsége, tegnap a háború hire óriási pánikot idézett elő a börbenne Andrássy Gyula miniszter és elvbeli pártja is, zén, a papirok árai estek és a buza ára óriásit emelmikor a belügyminiszter urilag és filozófiailag igazságos kedett. A háború csak igazán .nagy baj, s ha kiüt, és világos válaszát tudomásul vették, de helyeselni duplán szükség volna olcsó búzára, mert az államnak sem merték. Szó sincs róla : ha Andrássy szinész lenne, kell megfizetnie az ártöbbletet, mikor amúgy is rettentő oktondi módon egy nagy sikert szalasztott volna el. pénzkiadásai vannak, s a' társadalomnak drágul meg a Micsoda lelkes tombolás követte volna szavait, ha egy- kenyere éppen akkor, mikor a háború megbénit minden szerűen • igazat ad Hencz Károlynak, s mint ez, meg- keresetet, s a szegény paraszt is megérzi ezt, ha másbélyegzi a Menetjegyirodát, az Adriát és Lánczy Leót, honnan nem, hát onnan, hogy éppen tavaszra és esetleg aki ebben az ügyben is a Kereskedelmi Bankot jelentené, nyárra elviszik a legények elejét. De azért tegnap de őt névszerint, egyénileg • pedzették ki, mivel ebben egyetlen ur, főúr, gazda és gazdaképviselő, egyetlen a* hajszában szükségük volt nemcsak pagonyra, hanem Hencz Károly sem sirt, hogy a-buza drágább lett, hanem iszonyúan örültek valamennyien, hogy végre nemes vadra is. " ' .' . jó a konjunktura, melyet a gazdatársadalom kihasznál. • A ki az ilyen jelenségekben nem Hencz-féle egyéni Éppen csak az agrárius érzelmekkel és látókörrel ellenfelbuzdulásokat akár felháborodva elitélni, annak egykezően érző és látó elme kell hozzá, hogy felkiáltson : általán nem szabad felháborodnia, hanem meg kell micsoda lelketlenség a háború híréből húzni hasznot értenie embereket, időket és viszonyokat. Mi is hadd s remélni, hogy a háborús hir necsak hir, hanem valópróbáljuk meg ezt. S ekkor ki fog sülni, hogy az emberek ság is legyen. nem annyira gonoszak, mint tudatlanok, s nem annyira elfogultak és gyűlölködők, mint inkább idegenek és A husdrágaság talpra állítja az állattenyésztést, gyávák azokkal a jelenségekkel és intézményekkel a tej drágasága valóságos korszakot alkot a tehenészetszemben, melyeket meg. kellett téremteni, ha nem ben. Mindmegannyi csapás. A mezőgazdasági munkapusztán, a kalendáriom folyása szerint akarunk még bérek emelkedése ellen, ami elvégre jó a mezőgazdasági egy évezredet csatolni az eddigihez. munkásoknak, minden lehető eszközzel védekeznek a Andrássy a dolgok lényegét nemes hozzáértéssel mezőgazdasági munkaadók. Ezeket és száz hasonló kifejthette. Benne megvan a kereskedelmi átlátás és más visszaéléseket a nemzet bajaival, éles szemmel megértés, mert ő igazán ur. De ül a képviselőházban észreveszik a mezőgazdaságtól idegenek s felháborodva feudális előítéletektől' átitatott egész csomó ember, utasitják vissza az ebbeli vádakat az agráriusok. Ök akinek sohasem volt köze a latifundiumhoz s mégis nem veszik észre, hogy ugyanaz a morál vagy immoraannak a hagyományaival tölti • meg a lelke zsebeit. litás vezeti őket is üzleteikben, mint a megbélyegzett, Aztán ül benne. egy másik csomó, adóssággal küzdő mert meg nem értett merkantilisokat, mert a két gazdag ember, aki a nagyapjától hallotta, hogy pénze gazdasági ág között csak társadalmi különbséget tudtak csak a zsidónak van, becsülete meg csak az urnák. teremteni, gazdaságit nem, . Hát ezek az urak azt hallják, hogy a .Menetjegyiroda S most" tessék olyan embereknek, akik a maguk minden kivándorló lélek után tizennyolcz koronát dolgát egészen rendben találják, mert közvetetlenül kap s ebből hetet Lánczy Leó a Kereskedelmi Bank tudják magukról, hogy gonosz és becstelen szándék zsebébe rak. Hát először is : nem piszkosan hazafiatlan nem vezéti őket' s ezért nem is tudják elképzelni, hogy dolog örülni a kivándorlás emelkedésének ? S való-e aki ilyent rajtuk lát, ne rágalmazna és gyűlölködnék, egy Lánczy Leóhoz, akit annyian gyűlölnek, mivel — tessék olyan embereknek plauzibilissé tenni, hogy negyven esztendei zseniális munkája után egy nagy amikor kívülről nézik a tőlük idegent, az is olyári pénzügyi faktort teremtett bankjából, ő maga nagy gonosz és becstelen szándék nélkül él a gazdasági tpr-

Krónika.

•766 vények szerint, s ha ők százszor panamát ordítanak, panama nincs, csak van üzleti ridegség ott is, mint őnáluk. A parasztot azzal lázitják az ur ellen, hogy ez egyre dőzsöl, uraskodik, pompázik a szegény nép verejtéke árán. Ez, ugyebár, nyilvánvaló bolonditás ? De aki ezt átlátja, viszont nem tudja megérteni, hogy a Menet jegy iroda mért kapjon tizennyolcz koronákat, ha nem csábitja kivándorlásra ag embereket. A hajót megértik, hogy azt fiiteni kell, de a jegykiadót nem értik meg, hogy azt is fűteni kell. A marha, ha ők adják el, legyen drága ; de hogy áz, aki veszi, náluknál drágábban adhasson tul rajta anélkül, hogy svihák legyen, ezt már nem értik meg. ' Mit csinál az a Lánczy Leó, aki ilyen forgatagba belecsöppen ? Tartson nekik elemi oktatást ? Nem az értelmükön múlik, hanem az érzelmi megkötöttségükön.. Nem szólhat semmit, s mint nobilis ember, nem is szólt semmit, hanem rábízta a politikai kioktatást a politikai kioktatóra. Es ezzel az ügy el van intézve, Lánczy ügye is, de a Lánczy Leók ügye nem lesz elintézve mindaddig, valameddig ebben az országban az emberek kultnrailag nem emelkednek arra a társadalmi magaslatra, melyre a véletlen, vagy a vagyon és születés őket helyezte.

Őszi verŐféíiyben..; Őszi verőfényben

pirosak a l o m b o k ,

Egy k i s d i c s ő s é g t ő l n e m l e s z e k én b o l d o g , M e s s z e tarlót róttam, h i d e g volt az éjjel, Takarózni kellett e g y kis d i c s ő s é g g e l . i

Ha irigyelnétek, odaadom Fanyar borostyánnál

ingyen,

egyebem ugy sincsen,

*

A m i t én e l é r t e m , n i n c s e n áldás azon, C s a k az é n m a g á n y o s utamat siratom . . .

P i h e n ő r e t é r n i : örök v á g y a m

nékem.

J ő s z ő , jó bor, e g y c s ó k : l e n n e d i c s ő s é g e m ; Adjatok, adjatok, őszi rózsát ő s z n e k , P u h a derekaljat fáradt h e g e d ő s n e k !

J u h á s z Gyula.

P a z a r u l s z o k t u n k ' s a j á t m a g u n k n a k szemrehányást tenni. H a ö n m a g u n k a t h i b á z t a t j u k , u g y é r e z z ü k , h o g y erre niár m o s t s e n k i m á s n a k sincs j o g a . A g y ó n á s , n e m p s d i g a p a p adja meg a bűnbocsánatot.

.

]

H a e g y a s s z o n y ú j r a f é r j h e z m e g y , a z é r t teszi, . m e r t a z első f é r j é t g y ű l ö l t e . H a e g y férfi ú j r a nősül, a z é r t teszi, m e r t a z első f e l e s é g é t i m á d t a . A z a s s z o n y o k s z e r e n c s é t p r ó b á l n a k , a férfiak kockára teszik a szerencséjüket. Wilde Oszkár.

Hajnali elbeszélés. I r t a : C S Á T H GÉZA.

. A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen a részleteken nyargalnak és az unalmasságig bonyolitj ák a nekünk nappaliaknak egyszerű lelki ügyeket. Lukács is, amikor együtt ültünk a kávéházban, előbb háromnegyed óra hosszat bámult bele a konyakos pohárba és csak azután szánta rá magát a beszédre. — Egy rossz, nyugtalan, elkeseredett éjszakámon — kezdte Lukács igen lassan — elmenekültem hazulról. A kávéházakat végigjártam már s az eső is bekergetett a lányokhoz. Álmosak és dohányfüstszaguak voltak valamennyien. Ott végigheveredtem egy bársony pamlagon, s hunyt szemekkel ugy éreztem, hogy a hiába kergetett, a meghódithatatlán csalfa szüzleány : az Álom ölébe veszi a fejemet. A lányok tudták, hogy az »ő« szerelmes ölelése kell most nekem, hát rám se néztek. A túlfűtött, nehéz illatoktól terhes levegőjű szobába már beérkezett valahonnan a hajnalnak egy szürkén-ezüstös derengő sugara. A lámpák fáradtan pislogtak. A szoba túlsó sarkában valami félig berúgott ember öntötte • ki a lelkét Miczinek, az okosarczu, nyúlánk, fekete lánynak. — Bizony édes kis lányom, ugy vari az. Te szereted az apádat, azt mondod, és minden reggel, mielőtt álomra hajtanád a kábult fejedet, imádkozol érte. Látod, nekem nincs meg ez az örömöm. Én gyűlölöm az apámat, pedig már meghalt. Rázod a fejedet, — nem lehet? — lehet biz' a'. K i gondolhatná el, hogy miért ? Hallgasd meg, kis okosom. Ez nekem olyan, mint amikor ti lányok karácsony estéj én egymásra borulva, kisirjátok. magatokat. De azzal azután ti készeri is vagytok ; én azonban nem. Az én sorsom az, hogy ilyen álmos, kilumpolt reggeleken panaszkodjak egy-egy fáradt, de jószivü kislánynak, hogy aztán megcsókolja a homlokomat, itt a' közepén, igen- itt, és könyezve simogassa a kopász fejemet, igy szólván j szegény barátom! ' • ' . A beszélő nagyokat és keserveseket nevetett, ' majd folytatta : — Tedd meg Miczi, ' de majd csak a végén. Hát nézd, fiam, én ugy gyűlöltem meg az apámat, hogy ikerfia voltam neki. Az ikertestvérem meg én ugy hasonlítottunk egymáshoz, hogy az disznóság volt. Erted, egyszerűen disznóság!. Az apám, egy vérmes, önző ember, csak Pistát szerette ! Azzal a majomszeretettel, amelylyel az ilyen hevestermészetü emberek megszeretik azt, ami nekik ösztönszerűleg jobban tetszik. Én velem nem törődött. Én, a Béla, senkise voltam neki. Fájó szívvel néztem már apró gyerekkoromban, hogy milyen igazságtalanságok esnek a földön. Buta egy dolog, Miczi, mi ? De bizony komiszul szenvedtem, amikor láttam, hogy ebéd után az apám ölébe veszi Pistát és csókolgatja. Édesanyánk a mi születésünkbe pusztult bele, hát nem volt, aki engem ölbe vegyen. Az apám testvére, egy vén kisasszony gondozta a házat, de biz az nem szeretett senkit, csak a gyomrát. Kávézott mindig az istenadta. Szóval engem nem vett az ölébe senki. Igy harágudtam én meg Pistára, pedig ő jó testvér-volt. Ezt mondta egyszer nekem: — Te Béla, ne haragudj énrám, amért az apa engem jobban szeret, mint téged; igazán, én nem tehetek róla !

•767 Ott néztünk egymásra. Két kis piroskötős babszem gyerek. Egyik olyan, mint a másik. Nagy komolyságu dolgok kergetőztek a buksi nagy fejünkben. En azt mondtam Pistának : Eredj Pista! Es elszaladtam tőle. Apánk akkor utazni járt. Sok pénzt hozott a termés. Félesztendeig nem láttuk. Azt hiszem, hogy szerette a szép lányokat. Mert pirosképü, rövidnyaku, szép ember volt. Remélem, Miczi, ebben még semmi különöset se találsz ! De az már különös; hogy mire hazajött apánk, akkor már Pista halva feküd tkünn a temetőben. Megszúrta magát a kertben valamivel, azután a nénink későn, hitt doktort.. Nem is volt ott a környékben, mert hogy mi künn laktunk a tanyánkon, félmértföldnyire a várostól. , Mielőtt apa elé mentünk volna a vasútra, akit a néni hazasürgönyzött, de aki csak a témetés után harmadnapra tudott hazaérkezni, mert valahol Spanyolországban volt, nohát, ezen a délután bevezetett a néni a szobájába, adott sok czukrot, megsimogatott, azután nagynehezen kibökte, mit akar. Hát azt, hogy én legyek ezentúl Pista, minthogy úgyse tud bennünket senki egykönnyen megkülönböztetni. Erted Miczi a dolgot?. A néni azt sürgönyözte, hogy a Béla halt meg, hogy én haltam meg és a koporsóra is az én nevemet irták. A néni nagyon féltette az apámat, hogy megüti a szél, ha meghallja, hogy a ked-vencz Pista halt meg. Az apa megjött, össze-vissza ölelt, csókolt engem. Én tudtam; hogy nem nekem szól a szeretete, de mégis jól esett és örülni tudtam neki. De azután megfigyeltem az apámat. Nem fájt neki semmit, hogy én meghaltam. Látszott, hogy örült a sors szerencsés- esélyének, hogy nem Pista halt meg. Édes Miczi ' fiam, ' te okos lány vagy, öregem. De mondd- meg nekem tiszta szivedből, hogy ném veszti-e el a kedvét az ember ettől a piszkos élettől, ha igy kezdődik, mint az enyém? És én jól tudtam, hogy Béla el van temetve, hogy ez nem is olyan nagy baj, hogy, hálistennek, Pista él. A szerepemet azonban jól játszottam mindvégig.. Amikor apa otthon volt, igyekeztem a kedvében járni. Egyszer az öreg be völ-t csipv.e, mint én most. Reggel jött haza. Én a kertben játszogattam, túrtam a földet, összecsókolt, fölkapott- és beszélt nekem : — Szegény Pista, nincs • játszótársad, meghalt a Béla és itthagyott téged. Szegény fiam, de ne busulj, legalább a tied lesz az egész Tolcsvay-birtok, gazember. Egészben, te kis kutya. Egészben a tied lesz-! . . . Ezt mondta. • Ugy-e nem csodálkozol kedvesem, amiért egy cseppet se örültem a birtoknak. ' Ugy-e nem csodálkozol azon se, Miczi, hogy egy könyet'nem ejtettem az apám temetésén. Es most csókolj meg, fiam, itt a homlokomon, és mondd : édes testvérem, sajnállak téged ! . . . Miczi megtette. Az elbeszélő morogva, álmosan, részegen zokogott. A lámpákat már eloltották. Miczi vigasztalta a szomorú mese hősét. — Na ne ess kétségbe -! Aludd ki magad, hiszen be is vagy rúgva. Igy ni, feküdj le . . . Pár perez múlva Miczi fáradozásait siker koronázta. Az ember elaludt. — Én is szépen elaludtam — tette hozzá Lukács fontoskodva.

Toll és tőr. — nov. 27. Az IRODALMI NOBEL-DIJAT az idén Swinburne Algernonnak itélte oda a svéd királyi akadémia. K i az a Swinburne ? — kérdi barátom, a tehetségtelen fiatal költő. — Régebben azt feleltem volna : angol iró, néhány szép drámát irt, egy sereg balladát és még több lirát, szívhez szóló, lágy, ezüstös hangú lirát. De ma már nem állhatok elő ilyen naiv válaszszal. Ma nem igy beszélünk, az írókról, hanem napok szerint osztályozzuk őket. Napok szerint pedig — és mindig nagy betűvel — v a n olyan poéta, aki a Holnap, más aki a Ma, és végül olyan, aki a Tegnap költője. H á t Swinburne ? Elég mulatságos : egyik kategóriába se'tartozik, hanem elég bátor, hogy még a Tegnapelőttnél vesztegeljen. É s mégis ő k a p t a a Nobel-dijat.' — G y a l á z a t ! — háborodik fel barátom, a kitűnő Holnap, és a k á v é árát kaszirozó fizetőpinczérnek diszkréten súgja oda : — Holnap !

Jó, jó, T U D J U K , hogy Magyarország kiv'üle .esik a kultur Európa érdeklődésének körén. És.tudjuk azt is, hogy gróf Apponyi Albert tüneményes szónoklatokat vág ki az interparlamentáris konferencziákon, ahol Magyarországra akarja felhívni a 'figyelmet. És mialatt tűzzel, pátoszszal szónokol, azalatt a többi ország kultuszminisztere összenevet, és szürke kis irátkákat szerkesztenek, amelyekben hazájuk tudományos és irodalmi jélességeinek nevét terjesztik a svéd akadémia elé, egy kis Nobel-dij irányában. A jelességek megkapják a dijakat, s a figyelem a hazájuk felé fordul. Nem gondölja-e Apponyi, hogy jó lenne, ha egyszer a többi kultuszminisztert hallaná szónokolni, és azalatt ő szerkesztené a szürke kis iratkát magyar tudósok, magyar feltalálók, magyar költők és irók érdemeiről ?

IPAR-IRODALOM. Ennek szónak

az a magyarázata,

az iparpártolást mal deznek lákat

olvasnak

akczió van

már

fel.

ha .vannak

miért

ne akadhatnának.

szerüen irodalom

űzik néni

az ipart. használ

Iparfejlesztő

matinékét

verseket

meg

nincs,

az iparirodalmat. ne

i f j a k , akik olyan

nálunk

az

ahol

Iparunk

összetételű

ujabban

és ipar-fejlesztést

össze:

megteremtette

irodalom-ipar,

szóval, miért

kötik

a Sorompó-ligában,

a furcsa hogy

lehetne ifjak

az iparnak

szavalnak de az

is, akik

mulatság - és

az

novel-

iparfejlesztő

Helyes. űzik

ren-

és

ipar-irodalom

iparszerüen

Ártatlan

irodalom-

Ha

már

is.

Más

az

irodalmat,

viszont

irodalom-

mind

a kettő:

az

ipar

nem

az

árt

irodalomnak.

A

BUDAPESTI FRANCZIA IRODALMI TÁRSASÁG

— pesti snobók találkozó helye -L- a mult héten felolvasásra meghivta ide GeorgesLecomte franczia iró úrat. A legnagyobb titokban h í v t á k meg és a sajtó kizárásával. L e g y e n á k e d v ü k szerint. Csak a párisi Temps-t idézzük, amely a budapesti felolvasásról és Lecomte ur szerepléséről ezt irta : >>Monsieur Lecorhte, aki a minap Konstantinápolyba utazott, útközben kiszállt Bécsben, Budapesten és Szófiában, ahol egy-egy- előadást t a r t o t t a >>Pornográfiáról a franczia irodalomban* czimmel. — Bájos. Lecomte ur a. két öltözék ruha, h a t ing ' és tizenkét gallér, mellé bepakolt a podgyászába egy pár közhelyet is (franczia ember

768 „ nem is tud enélkül utazni), aztán kiszállt Bécsben, B u d a pesten és Szófiában s közszemlére tette ki a — közhelyeit és a hat ingét. A z ingjeiért semmit se fizettek neki Pesten, de a közhelyeiért ezer koronát. U g y a n a k k o r tizenkét magyar iró kétezer nőegylettől meg egyébtől összesen háromezerhétszáz felszólítást kapott, hogy az idei farsangra irjanák nekik apró bohózatokat, műkedvelő jeleneteket, de jókat, mulatságosakat, eredetieket, persze : — a jótékony czélra való tekintettel ingyen•...

VÉGRE ELKÖVETKEZETT ! K i á l t s á k velem :]Eio Paeian ! Megtörtént, ami el nem maradhatott. Olvasták mult héten az A k a d é m i a főtitkárának bus jelentését, hogy egy egész sereg kitűzött p á l y á z a t meddő maradt ? D e nem azért, mintha rossz m ü v e k e t küldtek volna be, sőt ellenkezőleg : egyáltalán nem is p á l y á z o t t senki. Nem. A z egész országban nincs többé se ' gimnázista, se borbélylegény, aki ne tartaná irói tisztességén és értékén alul valónak, hogy olyan ostobaságokra ragadtassa magát, amilyeneket az A k a d é m i a megkiván és száz aranynyal jutalmaz. Nem, ebben az országban senki se f o g j a többé az V . felvonás végén leszuratni K u n Lászlót, se csákánynyal íejbeveretni Durazzói K á r o l y t . Csak az A k a d é m i a ragaszkodik ' még ehhez a k é t rendőri riporthoz. A borbélyok izlése azonban — hála Istennek — már régen túlhaladt rajta.

BECK VILMOS pikkolóz mogorván S szivére dül egy bus k e s e r v : Mi lesz a pesti operával, E s hol a bérleményi t e r v ? ! A terv, a terv, zümmög szeliden, A z u t á n s ó h a j t egy n a g y o t — E z az egyetlen, istenemre, A m i e télen b e f a g y o t t .

S A R D O U É S A VARGA A Z ilyen történetek csak hajdanában és csak a Korán derűjétől besugárzott Keleten szoktak megtörténni. -Beállit a becsületes papudzsi Mirza Kobakhoz, a fiatal költőhöz és azt mondja neki: — Hoztam neked egy pár szattyán czipellőt rendes használatra, meg egy pár vadkecske tartós bőréből készült vadászcsizmát arra az esetre, ha elmégysz kiadókra vadászni majd. Mind a kettőt hitelbe hoztam, mért tudom, hogy nagy költő vagy és Allah nemcsak a szakálladat, hanem a honoráriumaidat is meg fogja hosszabbítani. Most nem köll egy oszpora sem, majd fizetsz, ha a sah tómánjai már ütik a markodat. S azzal, elmormogva a Korán valamelyik ideillő szuráját, elmegy papucs, csizma és honorárium nélkül. Az ilyen dolgok, mondom, csak hajdanában és csak a koránberagyogta Keleten szoktak megesni. Ámde meghalt Sardou és most kisül, hogy neki is volt olyan jámbor papudzsija : aki hitelbe hordta neki a czipőt. A meghalt, vagy nyugalomba vonult írókkal, különösen ha francziák, mindig megesnek ilyen csodák: lásd Ernest Blum emlékiratait. Nálunk azonban már másképpen áll a dolog. A mi Íróinknak a mi vargáink nem hitelt nyitnak, hanem vagy tyúkszemet csinálnak, vagy pedig tyukszemtelenségeket mondanak, amikor nem tudnak fizetni. És ezekért az esetekért mégcsak nem is panaszkodhatunk. Mert felszisszenésre csak akkor van okunk, ha nálunk a suszter többé nem tyúkszemet csinál, hanem — drámát, amit azután pontosan elő is adnak. Ez a különbség a ragyogó Kelet, Francziaország és Magyarország között.

A tudomány jegyében. A hang csodái. Amióta Becquerel, Röntgen és Curie-ék a titokzatos sugaraikkal, Tesla a villamos fénynyel, Marconi pedig a dróttalan táviratozással ismeretes nagy sikereiket érték el, azóta a modern fizika a mai felnőtt nemzedék számára körülbelül egészen a csodák terén mozog. A csodákén, nem azért, mintha csakugyan volna csoda is a világon, hanem azért, mert kényelmes és jellemző ennek' a szónak a használata akkor, amikor olyan hatásokat, olyan eredményeket látunk, amelyeknek a közvetetlen okáról mi, ma dolgozó, ma harezos nemzedék még semmit sem tanultunk az iskolában. Hiszen mi Bell telefonjának és Edison fonográfjának is csak a félig-meddig való ismeretével kerültünk ki az iskolából, akire közülünk nem műszaki feladatokat rótt az.élet, annak nincs ideje sem, de összekötő kapcsa is alig van, hogy ismereteit továbbfejleszthesse a ma tudományáig. Azért csak beszélünk csodákról, a kathód-sugarak csodáiról, a sugárzó anyag csodájáról és a drót nélkül való táviratozás, meg a hideg fény mirákulumairól és elfogadjuk a tényeket anélkül, hogy az általános fizikai elvek ismerete által adott sejtéseken tul meg tudnánk közelíteni az okukat. Most itt uj csodáról lesz szó és az olvasó azt is gondolhatná, hogy most érkezett meg az ideje mind e titkok népszerű megértetésének. Pedig kettős okból nincs most itt ez a pillanat. Részben azért, mert uj magyar' találmány nagy szenzácziója sürgeti a toll hegyén maguknak az eseményeknek és jelentőségüknek tűzről pattant elmondását, részben pedig azért, mert ez az uj találmány — éppen azért, mivelhogy ő valóban uj — a dolognak nemcsak a szenzáczionális, nemcsak az egészen uj volta miatt, hanem a gyakorlati élet' megmagyarázható okaiból is a lényegében egyelőre olyan »tabu« még mindnyájunk előtt, amelynek csak a megnyilvánulását látjuk, — a Deus, amely »calescitur in il!o«, száiszi fátylat követel. Az elektromos áram távolról való bekapcsolásának uj módja, de rendszerfelforgatóan, esetleg népek sorsát, Európa térképét megváltoztatóan uj módja ez a találmány, amely távolról, csupán természetes közvetítők, tehát levegő és viz vezetőképességének a felhasználásával tud villamos éclat-kat előidézni, nem egy ujabb elektromos áramnak a segítségül hivásával, hanem a fénynek vagy a hangnak az igénybevételével, amelyek tudvalevően éppen ugy hullámmozgások, mint maga a titkok-titka, az ember szolgálatába lépett villám'. Klupathy Jenő doktornak, a kitűnő és méltán Európaszerte ismert professzornak égisze alatt mutatta be ezt az uj találmányt az elmúlt héten Berger Krisztián, ez a fiatal fizikus. Nevüket rövid időn belül szárnyára fogja venni a hir, hogy egyelőre verje velük a mai napok találmányhőseinek, a repülő embereknek a sugárzó dicsőségét is. Mert repülésnél, levegő meghódításánál, a helyváltoztatás eddig elgondolt minden ujabb lehetőségeinél

•769 "még fontosabb, még ujabb és még korlátlanabb lehetőségeket elénk pérspektivázó találmány a Berger Krisztián és Klupathy találmánya. Ez az uj csoda, amelynek a gyakorlati kihasználásával módjában lesz az embernek, hogy az általa útra küldött tárgyat, a távolból is saját elhatározása, akarata és szándéka szerint mozgassa, igazgassa, irányítsa csupán a természetes közegek felhasználásával. Az uj találmány nem az úgynevezett véletlen találmányok közé tartozik. Berger Krisztián, ez a fiatal fizikus, akinek természettudományos gondolkozása folyton a legszigorúbb logika szerint halad s akinek az elképzelésében és meglátásában megvan a genienek az a jellemzéke, hogy komplex módon lát, hogy ahová a fantáziája irányul, ott az elképzelt dolognak egyszersmind az összes attribútumait is látja : csakugyan azt akarta feltalálni, amit feltalált. Nagyon gonosz indulatu embernek fogja most. az olvasó gondolni a feltalálókat,- ha megmondom, hogy a tengerek rémét, a biztosan kormányozható torpedót akarták feltalálni és — fel is találták. Pedig, ha igaz a »si vis pacem, . para bellum« közmondása, — és igaz •— akkor Berger és Klupathy az emberiség legnagyobb jóltevői, port-arthuri és csuzimai kataklizmák megakadályozói, tengeri harcz, tengeri hadviselés kitörlői a jövő történet könyvéből. Berger Krisztián a Budapesti Tudomány-Egyetemen volt a filozófiai fakultás, hallgatója. Beteges testi állapota azonban pihenést parancsolt rá; amelyet apja, egy jómódú kereskedő, Tirolban szerzett meg a számára. Közben azonban Berger egyideig hallgatta Münchenben Röntgen előadásait is, Tirol bérczei között pedig, a kontempláczió és gondolatserkenés ez áldott hazájában, folytonos autodidaxis mellett ott ködlött már a fantáziájában az, ami most már valóra vált. Amit ' most Klupathyval együtt bemutatott, az abból a gondolatból indul ki, hogy a világ legfinomabb és legkomplikáltabb jelensége, az emberi szervezet sem egyéb alapjában véve, mint gépezet. Csakhogy nem pusztán mechanikai gép, hanem fiziológiai mü is, vagyis : élet. Berger azt gondolta el, hogy ilyen életjelenségekkel, ilyen fiziológiai sajátságokkal szervetlen tárgyakat is fel lehet ruházni, legalább részben. Es most tessék ide figyelni, hogy a feltaláló fantáziája, amikor dolgozni kezd, mennyire tisztán költői munkát végez. Sem Berger nem mondta, sem másoktól nerrí tudom, mégis egészen bizonyos a következő tény : annak oka, hogy a mi feltalálónk a fiziológiai gép megszerkesztésénél első sorban a torpédóra gondolt, nem egyéb, mint.ennek a pokolgépnek a. hal alakját, tehát fiziológiai lényt mimelő külseje. Talán maga Berger sem tudja, ezt és mégis igy van, annál inkább ugy van. Tisztára ugyanaz az idearum associatio ez, amivel a poéta dolgozik és ott van benne a költői trance-nak egyik legjellemzőbb sajátsága, a perszonifikáczió, amely már a holt vasból való torpedót is élő lénynek tudta — helyesebben : volt kénytelen — látni. Mert a torpédó bizony mindmáig leginkább csak holt vasdarab volt. A vele való embergyilkolás sikeres lehetőségéhez vagy olyan véletlen kellett, aminőt a mai hadi tudomány már csaknem teljesen kizár, vagy pedig olyan hazaszeretet, mint a japáni hősöké, amely kész kaczagva

menni el az öngyükosságig. Nagy távolra, különösen tengeren, ahol kevés a támasztópontja, szemünk elveszti plasztikus látását, papiros-perspektivát lát és nem képes megítélni valamely mozgó tárgynak az irányát. A szemünk e gyarlóságát pótolták a feltalálók azzal, hogy magának a torpédónak adtak szemet, de olyan szemet, amely, ha kell, — hallani is tud. És ezzel az élő szervével azt szolgálja, aki parancsolni tud neki. Hosszú gondolatsorokat klasszikusan tiszta természettudományos logikával végiggondolva, a feltalálók a távolrahatás legújabb adatai nyomán arra a meglepő igazságra, bukkantak rá, hogy távolra hatni nem csupán villamos áram hullámaival lehet, hanem lehet a fénynek és a hangnak a hullámaival, mint mozgató és irányító erőkkel is. Torpédójuknak szeme, vagyis füle tehát ugy van megszerkesztve, hogy ez a szemfüles jószág, amint útnak indult, azt az irányt követi, amelyet a rávetitett fény vagy hang szab meg eléje. Annál a —• természetesen legszigorúbb titokban tartott — szerkezeténél fogva, amely az uj csodára van alkalmazva, kénytelen folyton azon a csapáson haladni, amelyet a rávetitett fény- vagy hanghullám jelöl ki neki. Á itorpédónaszádon ülő dirigensnek tehát a jövőben nem lesz más feladata, mint a naszádon elhelyezett fény- vagy hangszóróval nyomon követni az ellenséges hadihajó irányát s a torpédó ekkor, mint a legfinomabb orrú angol pointer vizsla a vad nyomát, ügy futja be pályáját és talál múlhatatlanul czélba. Nem kell sok magyarázat hozzá, hogy háborúban a meglepés fegyverével, a torpédónál, nem lehet ugy dolgozni, hogy az árulás legbiztosabb módját, a fénykeltést használjuk hozzá. Ennek a pótlására kellett tehát a hanggal való kormányzás, amely a lényege Berger és Klupathy találmányának. Amikor a mult héten bemutatták a találmányt, füttyszóra villamos lámpasorok gyulladtak ki, sip'hangjára megindult egy szárnyas kerék s ugyancsak szép muzsikaszóra nagy dördüléssel robbant fel egy tüzakna. Apró, kis kocsik pedig — amelyek itt a torpédókat helyettesitették — vak engedelmességgel futottak bele abba a czélba, amelyet az eléjük vetett fény vagy a rájuk sugárzott hang könyörtelenül kijelölt nekik. Torpédójukat a feltalálók természetesen nem füttyszóval kormányozzák, — kissé mégis sok volna a csodából, ha teszem fel azt a mi torpédónaszádunk a »Lennél te. rózsabimbó, lennék én méh . . .« dallamával lőné oldalba az ellenséges hadihajót — hanem olyan készülékkel, amelyben a hangot robbanások keltik, mint az automobil méhében. Ez azért van, mert a robbanás hangjai rendkívül magasak, a hullámhosszaságuk tehát rendkívül rövid s igy az irányukból alig divergálnak, csak nagyon kevéssé szóródnak szét. Tessék most már elképzelni az uj szörnyeteget — munkában. Éjjel, titokban, ugy, hogy kicsinységével és távolságával sikerül elkerülnie a fényszórók körét, megjelenik az ellenséges flotta vizén a torpedónaszád. Kiszemeli áldozatát s ekkor egyszerre titokzatos hang bődül fel a tenger mélyéből. .Haláldalt zengenek valakinek a vizek ! A flotta felriad, tudja már, hogy itt az ellenség, amelylyel nincsen harcz, amely elől csak menekülni kell, — ha lehet. Ijedten indulnak meg az irtózatos gályák, a tenger

•770 Leviathánjai, menekülni akarnak, de nincs menekvés : a fürgébb futásu vashal lent a sós hullámok alatt nyomon követi őket s folyton hallgatva á dübörgés hangjára, odaszalad, ahova parancsolják, ott revelálja' a tüz és a viz együttes poklát, ahol a gazdája akarja. Rettenetesebb állat ez Fafnernél, vagy a baziliszkusnál, hiszen ezreket öl pillanat alatt! Szelidebb, békeszeretőbb" állat ez a kezes báránynál, a shakespearei szopós galambnál, mert — lehetetlenné tesz minden tengeri háborút. Épp ugy, mint ahogy áldást hozó az emberiségre nézve ikertestvére, a szintén ezen az elveti alapuló vasúti jelzőkészülék, amely lehetetlenné teszi a ' hibás jelzések okozta katasztrófákat. Ez a készülék a sin fölé nyúló törékeny rúdból áll, amely abban a pillanatban, amikor a robogó lokomotív összezúzza, villamos áramot nyit még s magán a mozdonyon kigyúló lámpással, hanggal jelzi, hogy baj van, azon kivül pedig fékez is. És ezek, amiket itt elmondtunk, nem julesverneiádák, nem a Wells fantáziáját dicsérő papirchimérák, hanem kézzelfogható valóságok. Testet öltött, immár dolgozó és pedig matematikai pontossággal dolgozó szülöttei két. tudós agyvelejének. Akinek a fantáziája' csak egy kicsit együtt tud szaladni az ő előre dobott gondolatukkal, az megdöbbenve eszmél arra, hogy micsoda lehetőségeket tár még fel a hanggal való kormányzás. A távolra való tudósítás uj módjai, a kietlen messziségek legyőzése, hajók irányítása a sarki tenger örök jéghegyei között; a repülőgép-biztos kormányzása és még száz másféle dolog . . . ime mindez benne van az uj találmányban. Cholnoky Viktor.

Versaillesi idyll. A Mansart-kastély

malachit-termében

A bútoroktól b ú c s ú z i k a nap. Gobelin-karszékén

estbehajló-régen

Ül a napkirály. H a l v á n y . Hallgatag. K ü n n ő s z u t ó i , m é l y , piruló a l k o n y F é n y é b e n fürdik a fakó

pagony...

A napszállaton s z é p , viruló a s s z o n y Mélázgat: madame

Maintenon.

A király k e g y e s , k ö n n y e s áhitatban Füröszté m e g a vén lelkét elébb. M a i n t e n o n a s s z o n y s z é p ájtatos-halkan Felolvasta a S z e n t e k

Életét.

Ó, e halk k ö n y v b e n annyi, annyi vád van, M e l y , igy ő s z - e s t é n , fájón f e l z o k o g , — Jaj, S z e n t Lajos óta

Francziaországban

N e m s z e n t e k á'm a Lajosok . . . És e l m e r e n g a királyok

királya...

— A s s z o n y a m e g már m á s d o l g o t N a g y s z o r g o s a n lapozza, korrigálja A saint-cyri zárda gyakorlatát. G y i l k o s h e g y e az iramló irónnak A patyolat papíron szaporán .kopog : Ö r e g hibáról b ő v e n

gondoskodnak

A saint-cyri k i s a s s z o n y o k !

talált:

Lajos feláll. B e p i l l a n t a f ü z e t b e Az i t é l e t o s z t ó s z é p vállain á t : — S e l n é z h o s s z a n (sok b ú s s z e n t e t f e l e d v e ! ) E g y - e g y - b o h ó , kaczér —

Íráshibát...

Ó, ez már n e m az áhitat ó r á j a : V á g y a i f ü r g e repten rajzanak H i u l e p k e m ó d r a s z ü z - f e h é r rózsákra . . . Sötétül. Jaj, leszállt a nap . . .

Rédey Tivadai.

A szamárbőr. — Irta:

Regény.

HONORÉ

—

(21)

BALZAC.

Mi sem árulta el bennem azt a rettentő életet, mely az emberből tölcsért, afféle szűrőkészüléket csinál. A züllés nemsokára rettentő mivoltának egész nagyszerűségében tárult elibém és én megértettem. Természetes, hogy a józan, kimérten élő emberek, akik örököseik számára ragasztgatják palaczkjaikra a czimes czédulákat, nem tudják felfogni, mit jelent az ilyen nagystílű élet ; de hogyan is lehetne poézist vidéki embernek a fejébe verni, akinek szemében az ópium és a-tea-, ez a két fölséges gyönyörűség nem egyéb, mint két gyógyszerfajta ! Magában Párisban, a gondolatoknak e főfő székhelyén is hány tökéletlen szibarita akad ! • Nem lévén hozzászokva a kiválóbb gyönyörűségek elviselésére, nem holtrafáradtan ' támólyognak-e haza valami '.tivornya után, akárcsak azok a jó filiszterek, akik Rossini valamely uj operáját meghallgatva,.megátkozzák még azt is, aki a muzsikát kitalálta ? Nem ugy riadnak-e vissza az ilyen- élettől, mint a mértékletes ember Ruffec pástétornaitól,^ amelynek egyszeri megkóstolása után megkörnyékezte a csömör ? A tivornyázás- is mindenesetre éppen ugy egy neme a művészetnek, 'mint a poézis. És ahhoz is erős lélekre van szükség. Hogy misztériumait fölfoghassa, szépségeiben gyönyörködjék, az embernek, hogy ugy mondjam, lelkiismeretes tanulmányokat kell tennie. Mint minden tudomány, eleinte ez is visszariasztó és tövises. • Roppant akadályok környékezik áz ember nagy gyönyörűségeit ; nem apró élvezeteit, hanem a módot, amely szokássá teszi a legritkább érzéseket s ezekkel hat termékenyítőleg az emberre, drámai életet teremtvén ekként életében s kénytelenitve erőinek- szertelenül gyors elfecsérlésére. A háború, a hatalom és a művészetek megannyi fonákság, mely éppen oly távolra esik az emberi képességektől és éppen oly feneketlen mélység, mint a züllés. Egyaránt nehéz elérni valamennyit. De nem tárul-e egy merőben uj világ a szeme elé annak, aki egyszeriben áthágja e nagy misztériumokát ? A hadvezérek, a miniszterek, a művészek megannyian többé-kevésbé hajlandók a kicsapongó életre ; szükségét érzik annak, hogy valami duhaj abb szórakozással enyhítsenek a többi emberekétől olyannyira különböző életük rendjén. Egyébiránt a háború tobzódás a vérben, a politika pedig az érdekekben. Minden túlzás egytestvér. E társadalmi szörnyűségekben megvan az a hatalom, ami az örvényeket jellemzi : magukhoz csábítanak bennünket, mint ahogyan Szent-Ilona csábította magához Napoleont ; megszédítenek, lebüvölnek és mi a fenekükre akarunk pillantani, anélkül, hogy tudnánk, miért. Talán a végtelenség gondolata rejtőzik

•771 e szakadékok 'mélyén, vagy talán valami maszlag az emberi hiúságra s. nem érdekli-e minden az embert, mihelyt rá vonatkozik ? A munka órái, az alkotás gyönyörűségei után .a fáradt művész is eseng valami ellentétest, akár az isteni hetedik nyugovó nap legyen is az, akár a sátán pokoli czéczója, csakhogy érzékeinek munkájával ellensúlyozhassa tehetségének munkáját. Lord Byron nem választhatta üdülésül a csacska boston-játékot, melyben kedvét leli. valami nyugdíjas bácsi';' poéta volt, Görögország kellett néki, hogy Mahmud ellen játszhassék. Nem. válik-e az ember háborúban a pusztulás angyalává, afféle bakóvá, csakhogy gigászi nagyságban ? Nem kell-e rendkívül csábitónak . lennie, hogy vad fájdalmak elviselésére ösztönöz, melyek törékeny porhüvelyünk romlására törve, ugy övezik körül szenvedélyeinket, mint valami tövises tüsző ? A mértéktelen dohányos nem vett-e részt Isten tudja hol, miféle nagyszerű ünnepségen, mikor görcsökben fetreng s már-már haldoklik ? Európa, még annyi időt sem véve. magának, hogy megtörölgesse a lábát,' melylyel bokáig-,gázolt a vérben, nem kezdett-e egyre ujabb meg ujabb háborúba ?. Az ember tömegben is megrészegülhet hát, mint ahogy a természet tobzódó tud lenni a szerelemben ? A kivételes emberek, a Mirabeauk számára, kik* csak tengnek-lengnek a békés időkben s egyre viharról álmodoznak : — a tivornya a minden, az egész élet átölelése,.vagy inkább bajvívás valamely ismeretlen hatalommal, egy szörnyeteggel. Első látásra megrémit e szörnyeteg, a szarvánál' fogva kell megragadni, hallatlan erőfeszítések árán. A természet szük, -renyhe gyomorral látott el .benneteket; mesterkedtek vele, kitágítjátok, rászoktatjátok, hogy elviselje a' bort, a részegséget, álmatlanul töltitek éjszakáitokat, végtére is olyanná lesz a természetetek, mint valami vértesezredesé, szóval önmagatokat másodszor is megteremtitek, becsmérelve az Istent. Mikor az ember átment már az efféle metamorfózison és hozzáidomitótta lelkét a tüzérséghez, lábát a meneteléshez, még nem a szörnyetegé. Nem is tudni, melyik az ur kettejük közül; egyszer az egyik, egyszer a másik rúgkapál a leteperten, egyszer győz, másszor leverik abban a szférában, ahol minden csodás, .ahol a lélek minden kinja elszenderül, ahol csupán a gondolatok fantomjai kelnek életre újra. Ez az ádáz küzdelem már szükségessé vált. Realizálva azokat a mesebeli embereket, akik a legenda szerint lelkűkét adták el az ördögnek, hogy hatalmuk legyen minden gonosz elkövetésére, a korhely is vásárt csinál, életét kurtitva meg az élet bőséges, tömeges gyönyörűségeiért. Ahelyett, hogy élete lassan folydogálna két egyhangú part között, az. íróasztal vagy a könyvek mellett, zubog és rohan, mint az áradat.

természet nyomoréknak teremtette. Gúnyból vagy irigységből vagy a testét, vagy a lelkét megrontja valami hatalmasság, hogy neutralizálja tehetségének erőfeszítéseit. ''* Borközi-állapotban emberek és dolgok egyaránt a ti libériátokba öltözötten' jelennek meg előttetek. Ti vagytok a teremtés urai, kényetekre formáltok át mindent. És az örökös dinom-dánom közepette a játékszenvedély egyszerre csak forró ólmot önt ereitekbe. Egy szép napon az övé vagytok és megesik veletek is, ami velem megesett, hogy szörnyű álmot láttok : a tehetetlenség ott ül a vánkosotokon. Téged, vén hadfi, a sorvadás pusztít el; hajszálon múlik, hogy téged, diplomatám, mikor ér utol az ütőértágulás; engem talán egyszer a tüdőgyulladás fog noszogatni : »Gyerünk !«, mint ahogy urbinói Rafaelnek mondotta egykor, akit szerelmi kicsapiongások vittek sirba. Hát ilyen volt az én életem folyása ! Vagy nagyon korán, vagy nagyon későn kerültem erre a világra. Bizonyos, hogy erőm veszedelmessé válhatott volna rá nézve, ha magam nem ernyesztem el. Nem szabadult-e meg a világ egy tivornya végén Herakles serlege által Nagy Sándortól ? A megcsalódott végzeteknek mennyország vagy pokol kell, tivornya, vagy a Saint-Bernard kórház. Ebben az órában nincs hozza merszem, hogy e két teremtés fölött moralizáljak — folytatta, Euphrasiera meg Aquilinára mutatva. — Nem ő bennük személyesül-e meg az én történetem, nem ők-e az én életem képe ? Nem tudnám őket váddal illetni, inkább a birótTátom mindkettejükben.

XXXIII.

Két, keserű fájdalmakban ugyancsak duskáLó válságon mentem keresztül e valósággá lett költemény közepette, bódulásos kórságomban. . Néhány nappal azután, hogy Sardanapalként máglyára vetettem magam, Foedorával találkoztam a Bouffons peri-, stiliumában. Kocsira vártunk mind a ketten. — Hát életben van még ? Körülbelül ezt fejezte ki mosolya, meg azok a csúfolkodó, halkan odasúgott 'szavak, amelyekkel kétségtelenül az én történetemet mondotta el cicisbéójának, szerelmem, mint egészen köznapi szerelem fölött pálczát törvén. Kaján elméssége, ugy látszik, tetszett neki. Oh! Halálba'menni érte, még mindig imádni, látni tivornyáim, tobzódásaim közepette, látni, őt látni még a kurtizánok ágyában is és áldozatául esni tréfálkozó kedvének! És nem hasíthattam föl e mellet, hogy szerelmemet kitépve belőle, lába elé vessem! A pénzemnek hamarosan a nyakára hágtam; de A tivornya végül ugyanaz á testnek, ami a léleknek a misztikum gyönyörűsége. A mámor is álmodo- három esztendei uri mód csak még szívósabbá tette zásra készt és ez álmok fantazmagóriái éppen olyan egészségemet. Aznap, amikor garas nélkül maradtam, érdekesek, mint a fölmagasztosultságéi. Gyönyörű órá- egészséges voltam, mint a makk. Hogy .vágtassak kat élünk át, melyek fölérnek egy fiatal leányka igé- tovább a pusztulás felé, röyid lejáratú váltókat irkál zetével, élvezetes társalgást folytatunk barátainkkal, gattam alá. Megjött'a fizetés napja.- Kegyetlen izgalolyan szavak ötlenek ajkainkra, melyek egy egész életet mak ! De hogyan éltetik az ifjú sziveket! Es én sefejeznek ki, az örömeink szabadok, hátsó gondolat nél- hogyan se tudtam még megöregedni; fiatal, életerős, kül valók, utazunk fáradság nélkül és néhány mondat- üde volt a lelkem. Első adósságom egyszeriben életre ban kigyöngyözik belőlünk a vers. Az állat brutális keltette szunnyadó erényeimet, melyek lassú léptekkel kielégítése után, amelynek mélyén a tudomány . lélek egyenkint környékeztek meg. Alkudoztam velük, mint után kutat, délibáb-látó mámor következik, amelyre azokkal a jó öreg nénikékkel szokás, akik szörnyű fejsóvárogva gondol a tudományba már belecsömörlött mosással kezdik, - de azzal végzik, hogy könyekkel meg ember. Nem érzi-e valamennyi a tökéletes nyugalom jóféle pénzzel fizetnek ki. Képzeletben láttam, amint szükségét és a züllés nem egy neme-e az adónak, amelyet a nevem városról-városra átvág egész Európán. vagyunk, m o n d j a E u s é b e . Sala lángész fizet a gonosznak ? Végy sorra minden nagy -A nevünk' mi magunk embert ; amelyik nem hajlott a gyönyörökre, azt a verte. Nagy kalandozások után ugy csöppentem- haza,

•772 ahonnan ki sem mozdultam, mint annak a bizonyos németnek a doppelgángere, s egyszeriben fölriadtam. A bankok embereit, azokat az üzleti lelkifurdalásokat, akik talpig szürkében, ezüst monogrammal, uruk libériájában járnak, valamikor közönyös szemmel láttam szaladgálni páris utczáin, de ma lelkem mélyéből gyűlölöm valamennyit. Vagy azt hiszed, nem toppant be hozzám egyszer egy ilyenféle alak és nem kérte számon azt a tizenegy váltót, amit alálirkantottam ? Háromezer frankot ért meg az aláírásom; én magam bizonyára kevesebbet. A minden kétségbeesést, még magát a halált is közönyösen szemlélő • törvényszolgák ugy léptek elibém, mint hóhérlegények az elitélt elé: »Fél négyet ütött az óra!« írnokaiknak jogukban állott engem elfogni, nevemet följegyezni, bemocskolni, megcsúfolni . . . Adós volt a nevem! Maga ura-e az adós ? Nem kérhette-e más emberfia számon az én életemet ? Hogy miért ettem á la chipolata puddingot ? Miért fagylaltozom? Miért járokkelek, elmélkedem és szórakozom fizetség nélkül ? Megeshetett, hogy a költői ihletem órájában, elmeriilésemben, vagy reggelinél, vidám czimborák,. hangos jókedv, tréfálkozás közepette egyszer csak betoppan egy kaputos férfiú, az én adósságom, az én váltóm, az én lidérczem, amely megrontja örömömet, fölczibál az asztal mellől és elviszi a jókedvemet, a szeretőmet, mindenemet, még talán az ágyamat is. A lelkifurdalást könnyebb elviselni, mert az sem az utczára ki nem vet, sem a Sainte-Pélagiebe nem dug; még csak a bün fertőjében sem mártogat meg. Legfeljebb vérpadra •visz, hol megnemesit a hóhér. Kivégzésünk pillanatában mindenki szentül hiszi, hogy ártatlanul veszünk, mig a korhelynek, aki pénz nélkül maradt, nincsen a társadalom szemében még egy szikra becsülete sem. Azután meg azok a lábon járó, zöld posztóba öltözött, kék pápaszemet, tarka paraplét viselő adósságok, akik-, kel az utczasarkon, esetleg éppen széles jókedvünkben ütődünk össze! Akiknek megvan az a szörnyű előjoguk, hogy bármikor elmondhatják : »De Valentin ur tartozik nekem, de nem fizet! .Markomban tartom ! Az kéne még csak, hogy görbe szemmel méregessen!« Hitelezőinknek előre kell köszönnünk, még pedig kiváló tisztelettel. »Mikor fizet már ?« — kérdezgetik.

ban, az adósságaim egyszerre olyan tánczot jártak körülöttem, mint szöcskék a réten ; ott termettek a lábasórán, a karosszéken és rendre minden bútoromon, ami csak kedves volt a szivemnek. Ha zsákmányául esem a Chátelet hárpiáinak, ezeket az én régi jó cselédeimet mind elhurezólják és egymás hegyibe-hátába dobálják durván a poroszlók. Ah, ez az én külső hámom is csak én voltam! . . , Ha megszólalt a csengő, átnyilallott a szivemen és ott talált, ahol a királyokat kell találni: fejen. Mártiromság volt ez, mennyei jutalom reménysége nélkül. Kiváló ember számára pokol az adós-mivolta. Pokol, teli poroszlókkal meg üzérekkel. Egy megfizetetten adósság már hitványság, kezdete a gazságnak, még annál is több, hazugság, mely megkóstoltatja a bünt és ácsolja, rója a vérpadot.

XXXIV.

Váltóimat megóvatolták. Három napra rá kifizettem valamennyit. Hallgasd meg, hogyan. Valami vállalkozó rábirt, hogy adjam el neki azt a szigetet, mely a Loireban, édesanyám sírjával még az enyém volt. Mikor a vevőm jegyzőjénél a homályos helyiség mélyén aláirtam a szerződést, valami olyan dohos hűvösséget éreztem, mint aminő pincze gádorában csapja meg az embert. Megborzongtam, mikor visszaemlékeztem, hogy ugyanezt a nyirkos hűvösséget éreztem a sírgödör fölött, ahová apámat temették. E véletlent baljóslatra magyaráztam. Mintha hallottam . volna édesanyám szavát, mintha árnyát láttam volna. Nem tudom, miféle hatalom müve volt, de a nagy harangzugás közepette egyre csak a saját nevem zúgott a fülemben. A sziget árából, minden adósságom kifizetése után, maradt még kétezer frankom. Legokosabb lett volna természetesen, hogyha visszatérek kis padlásszobámba és újra a tudós békés életét élem, miután jól körültekintettem az életben, a fejem tele volt töméntelen megfigyeléssel és némi hírnévnek is örvendettem már. De Foedora nem egykönnyen bocsátotta el zsákmányát. Gyakran találkoztunk társaságban. Volt rá gondom, hogy udvarlói, akik el voltak ragadtatva szellemességemtől, lovaimtól, sikereimtől, fogataimtól, fülébe kürEs mi kénytelenek vágyunk hazudozni, más ember- tölgessék a nevemet. Hideg közömbösséggel fogadott nél kunyorálni pénzért, kétrét görbülni egy fajankó •mindent, még azt a rettentő mondást is: »Megöli előtt, aki a pénzesszekrényén ül, elviselni- hideg tekin- magát önért!« Ezt különben Rastignac mondta neki. tetét, a vérszopó vámpírnak azt a nézését, amely meg- Boszuállásomra mozgósítottam az egész világot, de alázóbb a pofonnál, végighallgatni, hogyan moralizál nem volt szerencsém vele. Belegázolva az életnek egéegy fejszámoló-müvész és milyen bizonyságot tesz vas- szen iszapos fenekéig, még ott is, mindenkor éreznem kos tudatlanságáról. Az adósság olyasvalami, amit ők kellett, mennyivel előbbre valók a viszonzott szerelem észszel föl nem tudnak érni. A kölcsön vevőt akárhány- gyönyörei és egyre csak annak délibábos képét hajszor elragadja és uralja valami lelki felindulás, mig szoltam, minden duhaj kodás, minden tivornya közeazokat, akik csak a pénzért, csak a pénzben élnek,. pette. Szerencsétlenségemre megcsalódtam a hitemben, nem indítja meg és nem ragadja el semmi nagyszerű. En hálátlansággal kellett megbűnhődnöm jócselekedeteíiszonyodtam a pénztől. A váltó átalakulhat azonban mért, mig vétkeimért ezer gyönyörűség lett osztályélemedett, erényekben megőszült családapává is. Adósa részem. Komor filozófia ez, de áll a korhelyekre. voltam esetleg egy elevenre vált Greuze-képnek is, egy . Foedora megfertőzött az ő hivságos lelkével. gyermekekkel környezett paralitikusnak, egy katona Kutatva a magamét, ugy találtam-, hogy meg van özvegyének és ezek mind rimánkodva tartották elibém mételyezve, üszkösödik. Az ördög itt hagyta patája a tenyerüket. Rettentő hitelezők, akikkel együtt kell nyomát a homlokomon. Képtelenség volt ezentúl ellentsirni, és akiknek segítséget kell adnunk, mikor már állanom a gazdagság csábításainak, bárha örökös retmegfizettük őket. tegések között kellett is élnem a bizonytalanságban. Az óvatolás előestéjén azzal a csalóka nyugalom- Ha milliomos vagyok, bizonyára örökösen csak játszom, mal feküdtem le, amelylyel kivégzésük vagy párbaj eszem és társaságba járok. Sehogyan sem izlett már előtt szoktak az emberek elszenderülni: szivükben az egyedüllét. Szükségem volt fél világi nőkre, álbaráhazug reménységgel. Reggel azonban, mikor teljesen tokra,. borra, élvezetre, hogy elbóduljak. felocsúdva ugy éreztem, hogy a lelkem bele ván préAzok a kötelékek, amelyek az embert a családhoz selve egy bankár pénzestárczájába és a nevem vörös fűzik, énbennem már • egyszer s mindenkorra megtintával aláhuzigálva díszlik a hivatalos aktacsomók- szakadtak. Rabszolgája voltam az élvezeteknek, ön-

•773 gyilkossággal kell' betelnie végzetemnek. Vagyonkám fogytának "utolsó napjaiban hallatlan kirúgásokat követtem el minden este. Reggel azután egyre közelebbről láttam- a halál képét. Nyugodtan mentem volna keresz^ tül a tűzön., mint az;< akinék biztosítva van az élete. Végre azután nem maradt csak egy huszfrankosom. Eszembe jutott Rastignac szerencséje . . . . — Ej, no ! " — ' kiáltott fel némi hallgatás után Raphael/ ; Eszébe jutott talizmánja és előhúzta zsebéből -a- szamárbőrt-.

•

-

-

Lehet-,• hogy e hosszú nap fáradalmai tették lehetetlenné, hogy uralkodjék értelmén a bor és puncs ez áradatában; lehet, hogy életének, e végigpillantása izgatta föl és észrevétlenül a saját szóáradata részegítette meg annyira, de bizonyos, hogy egyre jobban nekihevült, s- már olyan ember beriyomását keltette, rnirit aki teljességgel-meg van- fosztva józan eszétől. — Pokplba a halállal! — üvöltötte,- meglobogtatva a. bőrt, — Most. már. élni akarok.! Gazdag vágyok. Ami erény van, az mind az-enyém. Senki sem állhat ellent nekem. Ki"ne volna jó, mikor mindenható? .. . Hej," huj, csuhaj ja ! "Kétszázezer frank évijáradékot .kívántam; meg is l e s z ! . . . Járuljatok elibém, disznók, akik most ugy hencseregtek itt a szőnyegen, mint a szemétdombon ! Enyéim, vagytok ! Nagyszerű jószág ! Gazdag vagyok,., megvásárolhatlak valamennyiteket, még azt a képviselőt is, aki ott húzza a bőrt a fagyon ! . Czihelődjeték hát, 'felsőbb tízezrek '.mocska, járuljatok elibém ! En vagyok a pápa ! - Raphael kitöréseit-egy időre elnyomta az általános hortyogás?, hanem'.' azután egyszerre csak hallhatóvá lettek. Az alvók túlnyomó része fölriadt, de látván, hogy a cseri'dháboritó alig áll a lábán, versényt zúdították rá a legválogatottabb szidalmakat, káromkodással elegyesen. • -—-Csiba,-hé!- — üvöltött Raphael, — ' K u t y á k , mars az. ólba ! —- Emilé, van pénzem dögibe, . kápsz havanna-szivarokat. — J ó l van, jól van, értem, — válaszolt a poéta — Foedora, vagy a halál / Eredj a fenébe! Az a mézesmázos Foedora becsapott téged, fiu. Minden asszony Éva lánya. A te történeted korántsem drámai. — A,'hát te aludtál, sunyi? — Nem én! . , Foedora, vagy a halál! . , . Ott tartunk. • — Ébredsz föl' mindjárt? — kiáltott rá Raphael, nagyokat püfölve rajta a szamárbőrrel. —r Ezer mennydörgős! - — pattant föl Emilé, Rapháelt derékon kapva — gondold még, hogy .feslett életű nőkkel vagyunk ! - " . — Milliomos vagyok ! • —". Ha ném is milliomos, de részeg bizonyosan. * — Megrészegültem a hatalmamtól. Megölhetlek, ha akarom !-...• Csitt! Nero vagyok ! Nabukodonozor vagyok! . . — De Raphael, gondold meg, milyen társaságban vágyunk, jobb volna hallgatnod, már csak a tekintélyed miatt is.' " • . • — Az én életem már úgyis' elég hosszú hallgatás volt. •' Most .meg akarom magamat bőszülni az egész világon! Nem : abban..fogóm most a kedvemet.lelni, hogy. mocskos tallérokat szórok szanaszét; okultam másokon, az lesz a gyönyörűségem, hogy emberi életeket, elméket, lelkeket hajtok az igámba. Ez már nem fukar fényűzés, mi? A-pestis bőségszaruja ez! Birokra szállok a sárgalázzal, a kékkel, a zölddel, hadseregekkel, a vérpaddal! Foedora is az enyém lehet, .csak akarnom- \keli . . . . De nem, nem akarom, nem kell

Foedora, ő az én kórságom, ő az én halálom! Feledni akarom Foedorát! —."Ha még'tovább? fej ár á szád, • betuszkolla'k az ebédlőbe !• •••'••:- • . •''•'-. : -• - • -rr- Látod ezt a.bőrt?...Ez a Salamon.testámentoma. Salamon az enyém, az a pöttön gézengúz király! Enyém Arábia, meg még Petréa is a. tetejébe. Enyém az egész mindenség."Te is az enyém vagy, ha'ákarom. Ah, ha egyszer én akarom ; . . vigyázz magadra! Megvásárolhatom az egész zsurnaliszta-bödédat, inasom leszel... Kuplékat fogsz nekem faragni és megvonalozod a papirosomat. Inas, az valet. Valet pedig annyit.jelent, hogy: »Kutyabaja, semmire se gondol!« Erre már Emilé szépen betaszigálta az ebédlőbe. — Jól ván, jól van, czimbora, inasod vagyok. De te meg főszerkesztője -lész egy napilapnak, hát fogd be a szád,-: viseld., magad, tisztességesen, légy -rám is tekintettel. Szeretsz ? . — Hogy szeretlek-e ? Mondom, hogy dúskálni fogsz a havannákban/ennék a bőrnek a segedelmével. Mindig csak ez a bőr; czimbora, ez a felséges bőr ! Nagy'szerű csodaszer ez, te! Tyúkszemet is elmulaszthatok vele. Van tyúkszemed ? .Kiirtom ! . ; — Ekkora baromnak még sohasem láttalak . . . — Baromnak, pajtikám ? Nono. Ez a bőr mindig, összébb zsugorodik', valahányszor csak kivártok valamit . . . ez az antifrázis ! A bramin — mert bramin lappang mögötte : — agyafúrt ficzkó volt, mert a kívánságok, tudod, csak addig terjedhetnek . . . —. Igen, természetesen . . . . — Mondom, hogy . . . — Igen, igazad van, szakasztott igy gondolkozom én is. A kívánságok addig terjedhetnek . , . — Mondom neked, amig a bőrben tart! — Igen. — Té nem hiszel nekem! . . . Ismerlek, czimbora, ugy tudsz hazudni, mint valami újdonsült király. — De hogy az ördögbe kívánhatod, hogy elhigyjem, amit részegségedben össze-vissza locsogsz ! ? — Fogadjunk . . . bebizonyithatom. Vegyünk mértéket róla . . — A manóba, hát sohase lesz alvás a vége ? — kiáltott föl Emilé, mikor megpillantotta Raphaelt, ki buzgón kutatott az étkezőben. (Folytatása

következik.)

Saison. '

Tiszteletdíj.

'— nov. 27.

A'napilapok »vegyés« rovatában időről-időre megjelenik egy hirecske, amely huszonnégy órára mindig elrontja a kedvemet. Arról szól, hogy franczia vagy angol irók mennyi tisztelétdijat kapnak. Mi "közöm nekem ahhoz, hogy Feydeau, Donnay, Moliére és Rostand vagy pedig Conan Doyle, Kipling? Shákéspeare és miss Humphry-Bumphry milyen honoráriumot' kaptak ? Ezzel nyilván csak a magyar irókát akarják boszantani. Azért is meg akarom mutatni, hogy Magyarország is van a világon és ha nem is tej jel-mézzel folynak az irók, de már elég szépen meg lehet élniök. Fölkerestem' egyik ' kiváló' Írónkat és megkérdeztem tőle :

•774 — Mester, hogyan fizetik önt ? - : — Bocsánat, erről nem nyilatkozfiatom — felelte az iró. — Megtörtént, hogy egy karácsonyi szám körkérdésében őszintén föltártam jövedelmeimet és ,tudj a, mi történt ?. Harmadnap nálam volt a végrehajtó és negyedik osztályú kereseti adómat fölemelte harmadik osztályúra. A lényegen ez ugyan nem változtatott semmit, de legalább a végrehajtó megkímélt volna látogatásától. — Nem' követelek teljes őszinteséget, — szóltam — de annyit ön is megenged, hogy az irói tiszteletdíj ak emelkedtek ? — Föltétlenül — felelte az iró. — Mikor én .még fiatal voltam, szégyennek tartották, ha iró elfogad honoráriumot. Magyarországon csak fizetéstelen szolgabirák és lelkesedésből irók voltak. Én voltam az első, aki a honorárium kérdésének rendezését sürgettem. Emlékszem még, hogy a »Hölgykoszoru« szerkesztője hosszas alkudozás után végre kifizette egy uzsonnakávémat a »Három császár«-ban. Másnap összes iró barátaim bojkottáltak engem, mert nem akartak 'egy ilyen haszonleső fráterrel egy asztalhoz ülni. — Es most? — kérdeztem. — Milyenek a viszonyok? — Határozottan javulnak — felelte az iró. — A minap például panaszkodtam a kiadómnak, hogy nincs elég nyugodtságom és hangulatom ahhoz, hogy egy hosszabb elbeszélést irjak. Erre a kiadóm másnap megjelent a házam előtt az automobiljával és magával vitt egy délutáni kirándulásra. — Az uzsonna-kávét ki fizette ? — kérd'eztfern. — Ö. — Köszönöm — szóltam és távoztam. Egy másik irót kerestem fel. : , ,r — Mennyi az ön évi jövedelme, mester ? — Mennyit parancsol ? — szólt az iró. — Csak figyelmeztetem, hogy keveset kérjen, mert magam is meg vagyok szorulva egy kissé. ° — Bocsánat, — hebegtem — nem kölcsönkérni jöttem, hanem körkérdezni. . — Vagy. ugy — mondta elgondolkodva az iró: — Hát irja ki a közönség számára, hogy Petőfi a >>János vitéz«-ével és Shakespeare a »Szentivánéji áímá«-val együttvéve nem kerestek annyit, mint amennyit én tegnap este kaptam egy kabarettől a bluettemért. — ,Mi az kérem »bluette« ? — kérdeztem. :i' — Hát maga ilyen fiatal ? Még ezt sem tudja ? — csodálkozott az iró. — A »bluette« az dohányt jelent, amelyet a szerződésszegő, késedelmes vagy rendetlenkedő színészek fizüjéből vonnak le. Erti nosza már ? — Ertem. De mégis mennyit keres ön -événte ? — En ? — töprengett az iró. ;— Tuti dolog/7 hogy százezer kroncsit. Irja ki a palik számára. Azok "úgyis elhiszik vagy a legrosszabb esetben leszállítják a felére. Uram, ma már palik sincsenek. > Elléptem. ' / Egy harmadik irót kerestem föl.- Megtáláltám a sóhivatalban, ahol dijnokoskodik. ; — Mennyit keres ön évente, mester, az írásával ?

— Naponta..három koronát, — felelté őszintén — de elsején emelik a napidijamat. . . — Pardon . . . . nem ugy értem, — szóltam — hanem mennyit keres szépirodálmi alkotásaival ? Habozott a felelettel, gondolkodott és áddig is : ' megkínált egy-hölgy-czigarettával. ".' — Ilyeneket sziv ? — kérdeztem. — Verlaine is »caporal«-t szívott, — mentegetőzött — ami pedig olcáóbb, mint a hölgy-czigaretta. Higyje meg, uram, hogy nem az ár teszi, hanem a hangulat. Legszebb müveim felett sport-czigaretták hamvadtak el. De nem erre kíváncsi ön, hanem arra; hogy mennyit keresek belle'trisztikával ? — Ugy van, mester — feleltem. Erősen a szemembe nézett és szólt : — Keresek.évente százezer font sterlinget. Hirtelen ki sem tudom számítani, hogy mennyi ez magyarul. . . A negyedik iró, akit fölkerestem, minden magyarázat nélkül száz lóverseny-tikettet tett elém. — Nem értem — mondtam. — Ez a jövedelmem — felelte titokzatosan. — Még mindig nem értem. — Hát majd megmagyarázom — szólt az iró. — A kiadóm amerikai ember és a következő szerződésben állapodtam meg vele. En kimegyek a lóversenyre" és megteszek egy lovat. Ha a ló bejön, akkor fizet kétszeres, négyszeres, néha még tizszeres kvótát is. Ha nem'jön be,.akkor elvesztettem a fogadást: . — Szóval, ön fogadásból ir ? — kérdeztem. — Ugy, mint Wildé Oszkár. — Mondjak önnek egy aforizmát ? — kérdezte az iró. — Zongorázni szeretném .tudni azt a/különbséget, amit Wilde Oszkár fogadásból irt...... .... . Az ötödik iró rejtelmesen- mosolygott a kérdésemre. — Tudja-e ön, — kérdezte — hógy mi az az'»ellenszámla« ? . . ' — Jól esnék, ha megmagyarázná — feleltem. — Tehát figyeljen ide — szólt-.hozzám az iró. — Nekem van egy kiadóm. A kiadómnak van egy lapja. A lapnak' hirdetői vannak. A hirdetők kereskedők. Ha én nekem kell egy kalap, nem megyek a kiadóhoz, hanem megyek a kalaposhoz, aki hirdet a kiadóm lapjában. A kalapos ad nekem kalapot és az árát lehirdeti. En' a fejemre teszem a kalapot, hazamegyek és leülök, hogy irjak egy müvet. A müvet elviszem a kiadóhoz. Ezzel már az enyém a kalap. Roppant érdekes viszony ez. Sem a kiadó, sem a kalapos, sem én, soha nem látunk egyetlen bronzfillérest sem. Es mégis nekem van kalapom, a kiadónak van hirdetése és a kalaposnak van reklámja. És ahogy kalapot szerzek be pénz nélkül, épp ugy szerezhetek be automobilt, villát, zenélő órát és chypreparfümöt. Én soha nem látok egy krajczárt és- mégis megélek.' Én »ellenszámlára« élek; Érti már ?. . A hatodik iró, akinél bátorkodtam alkalmatlankodni, igy felelt c . ' — Áz -éri kiadóm a Kroll. Legújabb, müvemből ötven tiszteletpéldányt küldött á*8 korona: Ez a leg-

•775 kitűnőbb üzlet, amit el lehet képzelni. A z antikvárban kapok minden kötetért ötven fillért. És ézenfeliil megmarad nekem a dicsőség. A hetedik iró lakásának ajtaján félóráig csöngettem^ félóráig; dörömböltem, egy negyedóráig üvegen doboltam, tiz perczig rugdostam, végül betörtem egy kis ablak-koczkát. Mégsem nyitották ki az ajtót. . Erre elmentem, de mikor leértem az udvarra, lelkiismereti furdalásból még egyszer fölnéztem . a negyedik emeletre, hogy mit szólnak hozzám. Ebben a pillanatban felülről nyakon «öntöttek. Azt hitték, hogy hitelező vagyok. Reveur.

pirulnak. E héten végre rákerült a második zárókő a palotára. És most kitudódott, hogy a m a g y a r nyelv botrányosan nehéz tananyag, mert a börze urai még mindig nem t u d t á k megtanulni a magyar ortográfiát. A zárókő felirata most is hibás. A mondatszerkezete olyan, mintha egy telekkönyvi betétszerkesztő tolla alól került volna ki. A m o l y a n lipótvárosi zsurmagyarsággal v a n megörökítve, hogy mikor és hogyan fejeződött be a palota építése. Persze, a rossz magyarságon legjobban a börziánerek csodálkoznak, akik sehogyan se t u d j á k megérteni, hogy mi lehet hibás v a g y helytelen egy zárókövön. É s mi é r t j ü k is a csodálkozásukat., A második zárókő készítésénél ugyanis felmerült a terv, hogy a feliratot az Akadémiával kellene megszerkesztetni. A tervet elvetették. S most az urak csodálkozva m o n d j á k : H o g y a n lehetne hibás a zárókő felirata, mikor nem az A k a d é m i a szerkesztette. A csodálkozás helyénvaló, de mi mégis amellett v a g y u n k , hogy készíttetni kell egy harmadik s ha kell, egy negyedik és tizedik zárókövet is. H á t h a véletlenül mégis sikerül ráhibázni a helyes magyarságra.

INNEN-ONNAN. X Thék Endre. N e m v a g y u n k hajlandók a demokráczia • dicsőségeként ünnepelni azt a királyi elhatározást, mely udvari tanácsossá emelte T h é k Endrét,, aki — nevezze bár m a g á t százszor oszerény iparosnak* — sokkal n a g y o b b hatalmasság volt már régen akárhány kicsiny oligarchánál. Mivel pedig a hatalommal rendszerint e g y ü t t jár a méltóság is, h á t csak természetes, hogy Thék Endrének is méltóságos úrrá kellett lennie. Nem, ebben nincs semmi romantika s egyáltalán nem kortörténeti tünet, hogy ime a nagy egyéniség tisztességet tud szerezni' minden- mesterségnek a mi korunkban is, amikór pedig csak a politizálás jár tisztességgel, legkevésbé azonban a munka. Másban v a n ennek a kitüntetésnek szimptomatikus jellege s . e z a fontos és örvendetes az egész közre, mindnyájunkra. E b b e n a mi antiszocziális érzésű társadalmunkban szinte T h é k Endre az egyetlen munkáltató, akit a munkaadók és munkások közötti elkeseredett bérharczokban mindig a munkások oldalán látunk, szemben az »uszitókkal<< ; aki számtalánszor egymaga szegült ellene testülete olyatén törekvéseinek,-melyek a munkások .ezreinek, kizáratással való büntetését c'zélozták. Aznap, mikor' a polgári lapok kitüntetését romantikus mesékkel ünnepelték, a munkások lapja T h é k egy levelét közölte, melyben a tőke ez irigyelt képviselője ékes szavakkal kel ki áz ellen az irányzat ellen, mely >>nap-nap utáii mindjobban helyézi az egyeseket és tömegeket a nyerészkedő tőke uralma alá« s ehelyett a munkás haladásának, erkölcsi és anyagi boldogulhatásának ú t j á t m u t a t j a társainak, mint amely egyedüli biztositéka az egyesek és a nemzet jövendőjének. S hogy teljes legyen a kép : a szocziálisták lapja megjegyzi : e levéllel T h é k Endrén »ütni akartak« az antiszocziális érzésű munkaadók, pedig e levél >>korbácsütésként hat« — éppen reájuk. H á t ebben v a n a Thék Endre kitüntetésének óriási jelentősége. Mikor egy ilyen elkeseredett háborúban a király és a kormány amellé állanak, aki társai k ö z t a legelső sorban áll-, de akit ellénfelei is tüntető példaként elismernek, akkor a magyar társadalomnak nem kell félnie a szocziális átalakulás forradalmi rázkódtatásaitól, mert a becsületes béke sorsát a T h é k Endre s a hozzá hasonlók becsületes keze fogja irányítani. • •

•

*

•

Ó A zárókő. A tőzsdei palotában különös luxusban telik kedve az embereknek. Minden héten egy u j zárókövet építenék a falba. A z elsőt nagy ünnepi czéczóval leplezték le, de h a r m a d n a p r a ' szép csöndben elvitették, mert a zárókő magyarsága olyan botrányos volt, hogy még a börze urai is szégyenkeztek miatta. Pedig tudvalevő, hogy. magyarság dolgában ezek az urak nem szégyenlősek s nem nagyon könnyen

6 A felgyújtott palota. A Görcsöni-ügyet gyönyörűen elintézték a főváros, közgyűlésén. Elitélték a professzor ur hírlapírói munkásságát, de kijelentették, hogy ennél egyebet nem tehetnek, mert a fegyelmi jogot nem ők, de a közoktatásügyi miniszter gyakorolja. Rendben van. D e ami ezután következett, az már kómikúmszámba megy. A z urak, már mint a törvényhatósági tagok, oda a k a r j á k adni a középiskolát a miniszternek, hogy tartsa ő fenn az iskolát az állam pénzéből. Ő k a maguk pénztárából
> A sütemény. Valóban, valamikor a tavaszszal ugy v o l t / — hajh, volt tavasz i s ! - — hogy a k á v é h á z a k b a n csakugyan csak a szabályrendeletszerü egy. v a g y két zsömlét a v a g y kiflit tették oda a vendég elé, nehogy végigropogtathasson .tizenötöt. H a j h , volt tavasz- is, volt idő, hogy a kávéházlátogató a sorstól reá kimért és lehetőleg sáppadt-barnára sütött gipszformácziókon tul nem volt kénytelen enni még a szomszédasztal birtokosának a m a z ingatlanából is, amely feketébb ugyan B á n á t televényénél, de azért szerényen meghúzódik a köröm alatt. T a v a s z elmúlt, a kiflinek lehullott a szép szokása, nyár fordultán már ott állt megint mindnyájunk előtt a telesüteniény bádogkosár, hogy jól végigropogtathassuk a tartalmát és mentül több s a j á t termésii baczillust küldözgethessünk oda a szomszéd asztalokhoz. Most azután a sok kifli megint sok lett a magisztrátusnak is. Kommisszió járt körül a k á v é h á z a k b a n és kétszáz korona büntetés terhe alatt — egyelőre csak megfigyelmeztette a _ kávésokat, hogy válaszszák el a süteményeket megint asztaltól és körömtől és rendelet szerint a d j á k őket, mint a patikában. Nem nagyon valószínű, hogy ennek a fenyegetőzésnek is haszna lenne. A törzsvendég végre is minden k á v é h á z b a n kivételes állapotot foglal el, joga van a süteménynyel való jus primae noctis-ra, a..Törzsvendég pedig Budapesten minden k á v é h á z b a n éppen ötször annyi-, mint ahány asztala van. A z é r t : nem itt a siker titka ! Nem ez a baczilluskorlátozas-radikális ebzárlata ! Ecraséz'

•776 l'infamc a gyökerénél s azért azt az i n d í t v á n y t teszszük a magisztrátusnak, liogy h a g y j o n fel áz egy-kifii-rendszer nemzetrontó átkával s c helyett inkább parancsoljon rá a pékekre, hogy kihordás előtt mártogassák"bele a süteményüket 'valami jó fertőtlcnitő-szerbc. Példának okáért karbolsavba. E z k é t légy egy csapásra, mert akkor a budapesti süteménynek desz legalább valami ize is. *

• *

•

'

' " "

;'

6 Czigányosan. "Komolynak látszik és mégis szörnyen

mulatságos, hogy Anglia és Németország hogyan ijesztgetik egymást. Ma Németország ereszt világgá egy hirt, holnap Anglia fegyverkezik. Holnapután Anglia dörög egy hangosat, melytől azután Németország szaporítja a flottáját. meg a szárazföldi hadseregét. K ö z b e n pedig, mialatt ez a hezitálás folyik, mindegyik nagyhatalom j ó k a t nevet a markába a fölött, hogy ő most becsapta a másikat. A k i k távolból nézzük ezt a furcsa versenygést, önkéntelenül a lókupeezre, meg a czigányra gondolunk. A lókupecz be akarta csapni a czigányt és a czigány a lóktipeczet. Végül is, hosszas alkudozás után, a lókupecz leszorította tiz forintra a czigány lovának az árát. A 'kupecz fizet és röhögve viszi t o v á b b a lovat. D e a czigány is röhög és gúnyosan k i á l t j a a kupecz után : »Hé zsidó, szög van ám a paripa lábábam?. É s a zsidó visszaszól-: »Nem b a j more, mert én meg egy hamis tízessel fizettelek«. U g y gondoljuk, hogy nagy k á r t nem tesznek egymásban a szomszéd nagyhatalmak, m e r t m i n d egyikükben van annyi ravaszság, hogy kölcsönösen hamis hírekkel

fizetik

egymást.

(A hölgy ujabb .kísérleteket tesz. Most már felülről.próbál

a kocsiba bejutni.. Nem megy,.mialatt a Hüvös-Jellinek-kljk-" átkozza.) . , ^ (sírva) : Mafna, ne h a g y j itt. Mama, vigyél engem is a Berger néni zsrirjára. Tudod, hogy a múltkor is kérdezték, hol vagyok, miért nem. hoztál el a zsúrra. . A hölgy (nagyokat ránt a kalapon) : Jó, jó, csak ne b ő g j . Ilyen nagy kölyök és nem röstell az utczán bőgni . . . A kalap (még egyre sir) : H á t tehetek én róla, h ó g y ü l y a r i hirtelen növésű v a g y o k . Hisz én. még fiatal vagyok, de mikor ti olyan sokat tömtetek . . . - A kalauz : H á t - m i lesz '?, V a g y á kalap szálljon föl, v a g y a nő . . . (A kocsi elindul. A hölgy és a kalap pedig egy mártír csöndes szenvedésével f o n j á k . á t egymást. É s nem szakadnak el egymástól. Mert- nagyon szeretik egymást!) • 4 •'••'•. •

k e t

•

. . . . . .

6 K o m o l y idők. A német császárt valahogyan elhallg a t t a t t á k . De még el se ült a háborgás moraja, s'már megszólal a császár legfiatalabb csemetéje. A herczeg ur 'ő fensége még alig tizenhét éves, de már egészen ugy csinálja a dolgát, mint

* *

6 A halott üdvözlő beszéde. H á t mégis felidézzük nagynéha. Szilágyi Dezső emlékét'! A mult héten a telekspekulánsok, ásták ki, hogy mi volt a véleménye a turisztikáról. Tegnap a parlamentben .„szedték elő a tiz év előtti naplókat, hogy megtudják, hogy miféle formában terjesztette á H á z elé Ferencz József üdvözlését. Mert tiz évvel ezelőtt Szilágyi Dezső volt a képviselőház elnöke és Kossuth' Ferencz az ellenzék vezére. Ma Justh G y u l a ü l a z ' e l n ö k i székben es N a g y G y ö r g y vezeti az ellenzéket. N a g y G y ö r g y és elvtársai dörögnek az ellen, hogy Ferencz Józsefet üdvözöljék jubileuma alkalmából. És N a g y Györgyök ellen Szilágyi Dezsőt kellett sorompóba szólitani. Ennél még az is megtisztelőbb, hogy telekspekulánsok használják fel az egykori elnököt igazuk védelmére. N e m értjük, igazán nem értjük ezt a szellemidézést!' Mert végre is, ülnek ma a Házban férfiak, akik lojalitásban versenyezhetnek Szilágyi Dezsővel. A lojalitás megvolna, csak az erő hiányzik, hogy a felelősséget is vállalják miatta. Pedig hát. ez az'üdvözlés van'oly szép és nemes dolog, mint például a pártelnökök üdvözlése holmi pártgyülés v á g y választási győzelem alkalmából. É s a m i ' a legfőbb, 'a király személyének előkelő volta kizárja azt az izctlenségct, hogy az élők egy halott államférfiéval mondassák el az üdvözlő beszédet. ' <

+

*

Először ő bújik be és a kalap akar kinmaradni. Azután a kalap siet előre és a hölgy rohan, utána.) . • A kalauz : A kocsiban csak három hely van, többjick nem lehet fölszállni. A. hölgy : Ne járjon a s z á j a . ... É n . m e g v á l t o m ' m i n d a hármunknak a jegyet. ' A kalauz (kaján örömmel)': H á l akkor tesseh felszállni. Én (halk, de nem kevésbé k a j á n örömmel) : ígéri, pröbáljon felszállni.

•*

A hölgy és a kalap. (Jelenet az életből az Erzsébetkörút sarkán, i d ő : jelenkor, pontosabban : szombat délután három óra. Személyek : egy kalap, amelyhez állítólag egy hölgy is tartozik, de az utóbbi csak hallható. E g y kalauz, akihez egy rézpénzes táska és egy csomó gorombaság tartozik. É s végül : én. Dc énhozzám senkisem tartozik,) . // kalap : E z a kocsi megy a Szuglóba ? A kalauz : Nem tud óvasnyi ? E z a köztemetőbe megy., A kalap: Helyes. Mindnyájan' odatartunk. E z az én kocsim. (Némi szünet. E z a l a t t a hölgy többféle eredménytelen kísérletet tesz arra, hogy a kalappal egyszerre szálljon fel.

valamikor az édesapja, kiáll a fórumra és szónokol. K o m o l y időkről beszél, holott érezhetné az ellentétet, mély a komoly idök és a z ő n e m komoly beszéde k ö z t tátong. E g y á l t a l á b a n P e d i g tudnia kellene, hogy az ifjúság sohase komoly s ezért sem illik, hogy az idők komolyságának jeléntőségét, fiatalos szónoklatokkal lerontsa. A fejedelmi szavak politikai komolyságát különben is végképpen tönkretette a szerb trónörökösés jóizlésii berezegnek tudnia kellene, hogy G y ö r g y , hér'ozeg után senkisem veszi komolyan a szónokló herczegi i f j a k a t , H a az idők csakugyan komolyak, h a g y j á k meg aiszegény alattí: valóknak ezt a hitét. De hogyan maradjon meg bennük-ék. a h't, amikor azt látják, hogyi a komolyságtól minduntalan csak azok beszélnek, akiknek semmi .közüle a komolysághoz, ' 1 • » * • • • " ... : > Szrebrenicza. ^Kamatlábon jár .az ellen-. . .« zengedezi a r a c z költö> m á r ^ kirköltó és Z,monyból azzal a szera*. Í c v ó i h i r l ' e l l ö v i o l d a l b a "a b é c s i és. a , b u d a p e s t i . bqrz.cV högy, megtörtént már az elsö. »harczszerm esemény, . itt- v a p ünnepiesen hangzó »casus bellu,. mert Szrebrepipza mellett-a. mi -katonáink megsemmisítettek egy nagyon tekintélyes,,.csaknem harmincz főből -álló szerb hadtestet, amelynek avezére a hős Királyülics Filkó táborszernagy volt. ,Ég Szrcb.renicza guzlahuros .hangjára l a j t o r j á t vesznek ;a ; lábuk ,al.á £(.' hitelrészvények, hogy lefelé mászhassanak, megcsökkennqk fényükben a bankpapírok, de még a legapróbb igényű "kis papirocskák is megemberelik m a g u k a t és annak az örömére, hogy kitört a háború, v i d á m bukfenczeket vetnek lefelé, A börzét pedig eltölti a harczi zaj, olyan lárma, amely Szrebreniczánál még akkor sem ü t k ö z ö t t volna fel.-'-a levegőbe, ha egyáltalán lett .volna ott válami és a k a m a t l á b .sok leöraijed't ember számára csakugyan .ólomlábbá válik. íme, el ,tud .tohátnéha sülni a szerb puskapor is, .az a nevezetes puskapor/amely-: ről immár hiteles adatok, alapján tudjuk, hogy ném -salétrom-, ból,. kénkőből meg. szénbőEkészül,. .hanem .'zabból.'Még .pedig:

•777 .iisrr"

olyán^'.zabból, amit előbb már megevett a ló s amihez már azután feketeség okáért csak egy k i s ' t i n t á t kell hozzáonterii, hogy' á szálhtójá palotát'építhessen magáriak valami okosabb országban,' az á t v e v ő 'tiszt pedig két nap; 'két éjjel pezsgőzhessék a belgrádi orfeum összes, áz ellenséges monarchián rég kéresztülviharzott hölgyeivel. Elsül a szerb puskapor is, csak jó laptudósitónak kell a kezébe adni és belőtt oldallal, sántítva h a g y j á k ott a szrebreniczai harezteret — egyelőre í n é g ' n e m bakák és huszátok, hanem börzeemberek, a kik — . Blit tehetnék'egyebet'? — elsőkül esnek el a hazáért és a rimamurányiért. D e ha Szrebrenicza ekkora pusztítást csinált köztük,' mit fognak még elkövetni, ha megszólal a másik balkáni' világhatalom is; Montenegró' és uj czernagorácz hőst, uj ..Deli Marköt küld bele az annexióba. Mit csinálnak akkor ? Mert Szrebrenicza, amint tudjuk, csak tréfa volt, de Deli Markó „nem' tréfál ! Ő á Fekete Hegyeknek ura, legendás, sugárövezte hőse, aki egy-egy jobb napján képes volt tizenhét, uszque tizénnyolez birkát is ellopni . . .

•'• : ' A ' v a j d a és á sorsharag. A v a j d a és a sorsharag egy - anyaméhből születtek. E l is indultak, e g y ü t t is ballagtak egy darabig,' de .utóbb, "miután á' sorsharag nem törzsvendég az Abbáziában, szépen elmaradtak egymástól. É s most már külön-külön dörrnögnek. A sorsharag nem keresi fel a v a j d á t , a v a j d a pedig ezukrot dobál a feketéjébe s nem sorsharagot. Néha-néha 'rigyan ugy -tesz, mintha ő most készülne megrázkódni, t ü z l á v á t hányni és felszólalni, hogy megegye a klérikálizmust, mint ezen á héten a főváros közgyűlésén, de ezt is rendesen másnapra h a l a s z t j a . Másnap aztán.igy szól : F o g j o n meg, Perl öcsém, mert én megeszem a klerikálizmust. Perl öcsém ugyan nem fogja meg, de azért a v a j d a mégsem eszi meg a klerikálizmust. Hanem pogácsát eszik, jó meleg töpörtős pogácsát, mondván, hogy áz is hájas, mint a papok, de ez amellett kálomista eledel. ' É s nem szól semmit, csak eszik! H-a azután másnap mégis az áll ,az újságban, hogy a v a j d a káromkodott egyet, mikor a klerikálizmusról volt szó, akkor kijélenti, hogy ő először' is nem szólt semmit, másodszor azt is lassan mondta, harmadszor- pedig áz igaz, hogy nem volt éppen ^szalonképes kifejezés, de az nem a klerikálisoknak szólt, hanem á pogácsának.

r- Medvevadászat. A m i n t egy három' és fél. „hasábos kompressz petit tudósításból olvashattuk a héten az egyik pesti hírlapban, egy tizenötéves fiatal gróf a minap Gömörmegyében medvékre vadászott és ez alkalommal vadászszá is a v a t t a t o t t . B ő és kellemes leírásban olvashattuk, hogy a fiatal grófot ősi vadász-szokás' szerint hogyan a v a t t á k fel v é k o n y mogyorófapálczákkal illetékes helyen vádászszá. É n . .értem ugyan, hogy a hetedik gimnáziumba járó gróf jobban szereti a Browning-puskát forgatni, mint á Télfy-puskát és, a z t . is értem, hogy a p a p á j a ezt" a vadász-alkalmat használja arra, hogy a fiatal gróf neveléséhez . az alapot megrakja, de nem értem, mi szükségük lehetett ebben a , dologban, arhi elvégre is családi ügy, árra, hogy a s a j t ó b a n megírassák. A sajtó aligha való arra, hogy ilyesfajta örvendetes eseményeket is-publikáljon, pláne három és fél hasábon. H a c s a k ' a z nem volt a czél, hogy a kis gróf o s z t á l y t á r s a i ' p u k k a d o z z a n a k a dühtől. Ami viszont nem-egészen bizonyos', mert nem lehet tudni, hogy nincs-e őnekik is elegendő uzsónnapenzük arra, hogy megyékre vadászszanak és effajta örömöket szerezzenek, meg maguknak.

SZÍNHÁZ A színházi hét. nov.

27.

Ad vocem : zsidó — Donnay is megírta a maga darabját. Valamikor, amikor még mint soványka dalköltő didergett a Butte sacrée-ben, azt hiszem, erről a témáról is más véleménye volt. De megöregedett, akadémikussá lett és valakitől, aki öreg • is4 akadémikus is, igazán nem lehet rossz néven venni, ha ennek a mi korüiik'nák. nagy forrongásaiból, vajúdó hangulataiból,--vágyaiból és szeáz'élyéiből semmi egyebet sem lát még-,"-csak *'áz' ahtiszemittómúíjf. És ha nem tud többé máshoz-'szólni-, csak ád Vocem' :'"zsidó. Elfogultságokkal szemben nem igemvölt még könnyebb dolga' a kritikának, mint ezúttal. Ebben' á- 'darabban egy keresztény vicomte. az-első felvonásban'"szeret- egy -zsidó származású nőt: Nagyon -szereti-;;őt'. "Sz'éré'ti 'áz-' "étóo, 'ígefl szereti'a második felvonásban is." -A. harmadikban pedig igy szól hozzá : maguk piszkos szemiták. Ez az ur' vicomte és ugy" van ebbe a darabba beállítva, mint'aki" a többi keresztény szereplővel- -együtt a- -jóizlést, az- 'élőkélő' tónust képviseli. És ő is, a többiek is ezentúl mind'sűrűbben hangbz-r tatják azt, hogy : le a piszkos szemitákkály Ez -itt a ••réfrén,' > . A z adósok.börtöne. Dickens"és K o c k . P á l : m o s o l y o g v a néznek alá a negyedik ~ dimenzióból és megelégülten. látják, a visszatérő rim, a dal; mély örökké -uj 'marad!'Más'házasságokban a férj megcsókolja az asszonyt, -vagy meglepetéhogy visszatért a földre az ő koruknak oly hálás, oly kiaknázseket szerez neki, vagy megcsalja, vagy megöli, Vágy'-a ható irodalmi témája': az adósok börtöne. Még pedig a szabadcsillagokat hozza le neki az égről."Itt pedig-: szidja a--feleság. klasszikus földjére, Francziaországba. Hervét, a világsége fajtáját. -• •--• ' .•'.-' '"' ( szerte ismert" aritimilitaristát becsukták, mert lázított a h a d sereg ellen. E z még nem az adósok börtöne. T o v á b b r a is f o g v a •Megvallom, engemet'az ilyesféle komédiák' és Technikai' tartják, mert pénzbüntetést is kapott és a z t nem.képes kifizetni. ötletek rendszerint ugy -mulattatnak,' mint an'na'k" idején Még ez sem egészen az adósok börtöne. Ellenben még továbbra jó Mérey Adolf Gotterhalte czimü darabja. Ttt a nemzetii s , f o g v a t a r t j á k , mert a pőrére költségek is voltak és ezeket a színű karhölgyek nemzetiszínű kafdböjtokkál -övezték -'fel költségeket sem képes kifizetni. É s ez már. az adósok börtöne. a szerző tehetségtelenségét. És részint meztelenül,-részint Olyan polgári, pláne állami pénzkövetelés, amelyért szabadságnemzeti szintire tetoválva, szabadgyakorlatokban' lmu tóvesztés jár. S amely módot n y ú j t Hervének a m a belátás.alapos gatták, amit a magyarok istené adott; Mikor " azbnbari megérlelésére, hogy -mi" a különbség a szocziálista között akkor, már kifogytak a »cselekményből«, — még mindig -maradt ha hatalmon van és akkor, ha • börtönben- van. Hervé azzal valami a nemzeti szinekből. Ha á közönség unatkozott, kezdi a szabadságot, hogy bedutyizzák érte, Clémenceau, a ásitozott, az orrát fújta, vagy a hitvesétől tudakolta, hogy miniszterelnök pedig ugy értelmezi a szabadságot, hogy még mi van a kokszszal és a gyerekek uj czipőjével, akkor- a egy kis ráadást is rászab a becsukott elvtárs fejére. A perkarhölgvek egyszerűen elénekelték " a'"HimnusztÉs" erre spektíva egészen csinos, polgártársaim, és bizonyos, hogy ennyi persze mindenkinek fel kellett állnia, mert' ezzel szemben szabadság után te is buzgón fogod keresni-az-utat a falanszter el kell némulnia :a' kritikának meg a köhögésnek. Dónnay felé, ahol .'azután mái; olyan sok lesz a szabadság,-hogy mindenur is Mérey-tanitvany. Dé ha mi ásítozunk) "akkori ő a "hep, kinek szabad lesz széklábat faragni, a v a g y kukoriczán térde-' • hep-et kiáltja."Ha elkezd egy vicczet és nerii tudj a'befejezni, pelni.. ' • ' . . - . . megrugdos egy zsidót. Ha megindít egy cselékrríényt és nincs

hozzá ötlete : karban énekelteti az erger-berger-sószbergert. Amire persze nekünk, lipótvárosi néppártiaknak mindnyájunknak fel kell állnunk. Színdarabnak ez persze nem színdarab, de elvégre ez is mulatságos. Csak jelezni illenék az előcsarnok • fekete tábláján, hogy ma elmarad egy előadás és lesz helyette népszerű főiskolai tanfolyam, nemrég kikeresztelkedett lipótvárosi gyermekek részére. Ámbátor meg kell vallani, hogy Donnay ur az ingadozókat nem győzi meg teljesen a maga pártállásáról. Mert ebben a darabban az összes néppártiak föltétlenül ízléses, finomszabásu, nemestartásu, illedelmes és jól fésült gyermekek. Hanem eszük, az már — engedelmet kérek — mégis csak a zsidóknak van. Mert Donnay ugy tesz, mint aki az igazság mérlegén méri meg mind a két pártot. És ő csakugyan ezt is teszi. Csakhogy a zsidókat meztelenre vetkőzteti és ugy állítja a mérlegre. Az ő saját hitsorsosait pedig jó meleg kabátokba bujtatja és a zsebükbe is rak még egy pár körtét. Igy.aztán persze emezek nyomnak többet a latban. S ha valaki óvást emel, akkor gyorsan kivágja magát azzal, hogy a látszat csal. Vagy pláne, hogy : a zsidó csal. Holott — ezt igazán elhiheti Donnay — rendszerint, aki a mérlegnél áll, az csal. ö tehát úgyszólván két részre osztja önmagát. Egy objektív megfigyelőre és egy szubjektív magyarázóra. Egy árja-barátra, akinek az érzelmek imponálnak s egy szemitavizsgálóra, aki a zsidók szívósságát konstatálja. Egy drámaíróra és egy naczionálista agitátorra. Egy filozófusra, aki mér és egy kalmárra, aki üzletet csinál. Égy Donnayra és egy Móriczra. Ez az. Ebben a darabban vannak impertinens, kellemetlen, tolakodó és immorális zs.-k. Ök mind megkapják a' maguk pofonjait a szerzőtől. De én sehol sem hallottam, hogy a tolakodás, az immoralitás, a korrupczió nem felekezeti monopólium. Hogy vannak szindarab-üzletek is becsapási alapon. Nem hallottam, hogy egy bátor és okos szereplő igy szólt volna : Igazad van. Mi hunczutok vagyunk. De azért Móricz, te is csalsz ! Ebben a darabban a mérleg azzal záródik, hogy kipofoznak egy estélyről egy kazárt, mert az neveletlen. De a pofozkodóról senki sem mondja, hogy neveletlen. Ebben a darabban faképnél marad és eltávozik a zsidó származású feleség. Mindenki ugy érzi, hogy a férjé az igazság. És senki sem mondja neki: brutális és jellemtelen vagy, hogy kilökted ezt az asszonyt, semmi egyébért, csak mivel zsidóvérü. Ebben a darabban nagyszerű szónoklatokat tartanak arról, mennyire nem veszik komolyan a szemiták mindazt, ami-komoly hivatásszeretet munkája. És közben- maga az iró fricskázza meg Nordaut. Donnay tollat ránt, hogy megvédje a katonaságot. És kardot ránt, hogy fej bevágjon • egy irót. Ebben a perczben éreztem meg leginkább, mennyire hazug ez az apostol, aki gyűlöletet hirdet. Ez a dekadens és megalkuvó franczia, aki egy komoly, mélyszivü, rajongó és bolygó filozófust nevez bitangnak, mert hazátlan. A minap egy kis porczellánfigurát láttam egy boltkirakatban: a majom nagyitóüveggel vizsgálja Darwin fejét egy plaketten. Kaczagtatóan groteszk ostobaság. És mégis. Milyen szép volt ennek az öreg tudósnak az arcza. És minek magyarázzam, hogy még ha kezében nagyitóüveggel jár is, akkor is majom a majom. Baburin. '

háboru komikumán. Nevetségesség ? Szátira ? Katasztrófa ? Halál ? Mindez nem fáj nekik és n'em-imporiál, mert elhesseltk ázzál a homályos öntudatossággal, amely néha álmainkbari jelentkezik, hogy minden álomnak felébredés a végé,- a szinész pedig a premiér után a Gambrinúsbari Vacsorál. Ezek az impressziói annak, aki a Magyar Színház- bán Hajó Sándor vígjátékát, a Holnap-ot nézi végig. A bíráló és a néző. jól teszi, ha földhöz vágja pápaszemét és fontoskodó mértékét, mert itt nem az,élet működik, hanem valami magasabb művészet, önmagát szatirizáló színjáték, tiszta komédia, amelyre a jelenlevők — a komoly kritikus urakat is beleértve — barátságosan meghivatnak. A tónust az a revolverdörrenés . adj á meg, mely a'koniédiát 'diabólikus introdukczióként vezeti be. Akartok mulatni ? Akkor jöjjetek és tánczoljatok a bolondokkal. A függöny felgördülésekor egy revolver dördül el s egyik-szereplő azzal mutatkozik be, hogy megölte magát. • Modern hatáseszközök, újszerűek, de nem egészen ujak. Shawra, Wedekindre és a Bunbury írójára gondolok. De később, hogy egy negyedóráig hallgatom a folyékony dialógust és a cselekmény a valószinütlenségek torlaszaiból diadalmasan kanyarodik ki a maga útjára s lankadatlanul törtet előre, egy színpadi eseményt sejdítek, melyhez nemcsak a pénztárnak, de az irodalom komoly érdeklődésének is köze lesz. Először a külsőségek lepnek meg. Négy álak mozog a színpadon. Ezt a négy embert ugy állítja be Hajó Sándor egy géometriaian megszerkesztett négyszögbe, hogy a drámai feszültség mindig teljes és minden percznek rnegvan a maga. ötlet-szenzáczi'ója. Szinte matematikai és géometriái eszközökkel operál. Még a jellemek kirajzóiásábán is. Egy-egy alak inkább véletlenül, szeszélyből, vagy az események hóbortos rendje folytán sikerül jellemmé, mint a lelki mikrokozrnos szükséges törvényei szerint. De mindezzel nem törődöm, helybenhagyom és mulatok- rajta, mert hozzátartózik a stil barokk czifrájához. Badarság is lenne pszichológiát sürgetni itt, ahol négyen együttesen azon iparkodnak, hogy a világot minél alaposabban fejetetejére állítsák. . . . . - • Az események is csak reprezentánsai a drámai" izgalomnak, támasztékai és előrevivői az iró keserű, véres szatirá-* jának. Nem is lehet transzponálni egykönnyen' átlátszó elbeszélő, stilbe. ' ' A feminista-láztól és arisztokrata-hóborttól inficziált milieube becsöppen egy élelmes és kedves svihák, a bank egyik hivatalnoka, akit Hajó Sándor turf-szóval »gátgyerek«nek nevez s hamarosan nyakára ül a feministáknak és az arisztokrácziának. A pionból a játszma végén vezér lesz. Ismert és kissé elnyűtt tipus, de közel van hozzánk és Törzs Jenőnek alkalmat szolgáltat arra,' hogy sziriészegyéniségének egy ismeretlen oldaláról lebbentse fel a fátyolt. Z. Molnár László egy csókolni valóan hülye bárócskát játszik/Nincs módomban izekre szedni alakitását, pedig szeiretnérri kimutatni, hogy tudja ez a fiatal művész apró megfigyelésekkel, karikatúra-vonásokkal még á paralizist is megszerettetni, s talmi finomságokon és nyafogó orr-hangon keresztül áttetszővé tenni az arisztokrata természetes párlagiságát. Külön dicsérő szót tartogattam' Mészáros Gizellának és Halmi Margitnak s az előkelő izlésü rendezőnek, Márkus Lászlónak, de megelégszem azzal, hogy a fiatal és növekvő Magyar Színház művészi sikerét egyszerűen csak lejegyzem.' A •-bábszínház kitűnően működik: A partit az iró és a színészek nyerték meg. L—ti.

Az iró, mintha egyszerre kaján jókedve támadna, elénk tolja a színpadot, mint egy nagy sakktáblát és minket a nézőtérre ültetve, maga pedig a színfalak közé vonulva, R ó n a Józsefné, a kiváló dalénekesnő az idén is megfelszólít egy partira. A játék elkezdődik. Mind a ketten t a r t o t t a rendes konczertjét a R o y a l hangversenytermében. tudjuk, hogy miről van szó. Még a sakkbábok is, mert Előkelő, nagy közönség g y ö n y ö r k ö d ö t t a művésznő klassziitt eleven figurák mozognak, akik be vannak avatva és • kusán egyszerű szép előadásában és- m a már szinte ritkaságolykor maguk is nevetnek'báb-voltuk sutaságán és a játék- számba menő tökéletes koloraturájában. P r o g r a m m j á t Hándel,'

•779 Brahms, Mendelssohn, Tschaikovsky és" Strauss Richárd müveiből válogatta össze és helyét., j u t t a t o t t benne néhány kiváló hazai szerzőnek, is. A magyar dalok k ö z t . legnagyobb •hatása -volt Székács >>Erdőn jártam« czimü gyönyörű- kompozicziójának, melyet, a közönség megismételtetett.

Művészet. Holland képek és belga szobrok. Az., általános elragadtatásban, mely a Műcsarnok nemzetközi, téli tárlatán a holland képeket körülujjongja, szivesen osztozunk, de a glosszákon, melyekkel ezt azelragádtátást megbírálják, mosolyognunk kell, ha . nem tartjuk érdemesnek boszankodni. Csak az abszolút tájékozatlanság, vagy .a műtörténetet is meghamisítani kész rosszindulat bizonyíthatja ugyanis a holland gyüjteménynyel a.nnak a szánalmas vergődésnek etikai jogosultságát, mely idehazá szeretné az idő kerekét megállítani, vagy visszafordítani. Akik. e gyűjteményre való utalással. döfikhátba a: modern magyar művészetet, ráolvasván, hogy az impresszionizmusnak odakünn, a nagy nyugati k'ultur-földeken már. befellegzett; hogy a közönség csömört kapott már,a modernek hóbortjaitól másutt is, nemcsak minálunk ; hogy a művészi egyéniség szertelen érvényesülési törekvése helyébe ime Hollandiában is bizonyos uniformis lépett, mely egységes karaktért ad a tárlat holland gyűjteményének, á. mi modernjeink, forradalmi diszharmóniájával szemben ; akik ez .értékes képsorozattal akarják igazolni reakcziós' kísérleteiket, melyekkel a frissen nekilendült magyar művészetét vissza akarják akolbólítani az akadémiai sablonok ketreczébe,.. — ezek a részint naiv, részint rosszhiszemű sereghajtók ki kell hogy töröljék előbb agyunkból azt a v tudatot, hogy a holland gyűjtemény nem a mai holland, művészetet, tükrözi, hanem az utolsó harmincz. év. művészetét. Á .gyűjtemény kiválóságán ez .persze semmit sem változtat,de. a. látószögöt, melyből e képeket néznünk kell, - egészen máshová helyezi, mint ahová a mi kis hamisítóink helyezni, szeretnék. .., ., Hogy egyéb bizonyságra ne is-hivatkozzunk : majdnem a fele ezeknek a holland művészeknek, akikkel a maiművészeti irányzatok ellen szeretnének bizonykodni, — halott. Sirban nyugszik Mauve Anton, akinek ecsetkezelése egyébiránt olyan széles, mintha sírjából is a mi modernjeink mellett akarna tanúbizonyságot tenni ; a gyönyörű aquarellek. nagy mestere : Jongkind is halott ; Éosboom sem képvisel- • heti haló .porában a perez művészi irányait; Gábriel is még a barbizoni hagyományoknak hódolt, mig élt; Bock Theophil

melyek' — igaz — a holland művészet legdicsőségesebb trádiczióiban gyökereznek, mig az egyetlen Toorop Jan, a maga erősen irodalmi izü alkotásával csak gyengén s egyedül képviseli azokat, kik tobzódó szinbachanáliákban s a stilizált vonalak szeszélyes, rapszodikus nyelvében találják gyönyörűségüket. Ébből a szempontból a máskülönben felettébb gyenge belga csoport érdekesebb, mert ott legalább — a grafikai osztályban — két zseniális modern mester : Rops és Khnoppf adnak ízelítőt arról a beláthatatlan perspektíváról, mely a modern művészi törekvéseket előre — és mindig csak előre — üzi. Ezeket nézzék, akik hátrafelé menésről ábrándoznak! És nézzék a belga plasztikát, ezt a csodásan erőteljes és finom művészetet, mely még -a. legnagyobbak — egy Meunier,

Van

der Stappen,

Lambeaux

—

n é l k ü l is életet

önt a mi máskor oly álmos szobortermünkbe. Márványban, bronzban versenyeznek a pálmáért Dubois mellszobrokkal, Wolfus Marcell és Philippe (az előbbi »Lovas csoport«-jávai, áz utóbbi »Az órák játéká«-val; az egyik az' erőnek, a másik' a gyengéd női aktok finomságának egy-egy mestermüve !), Rombeaux, aki ugyancsak remek 'finomságú aktokat mintázott (A sátán leányai), Rousseau és Kemmerich, akit láthatólag Meunier inspirál. De a kisebb bronzokban és plakettekben is mennyi erő, mennyi formaérzék ! És mindez modern, a szó legnemesebb, legplasztikaibb értelmében. Ezekről mért nem olvassák a fejünkre, hogy a modernségnek befellegzett ?. . . U. i. Tudomásul veszszük, hogy a máskor oly méltóságosan lassújáratú társulat, szokatlanul íürge és bőbeszédű nyilatkozatban erősiti meg ama vádjainkat, melyekkel a közönség megrövidítését czélzó intézkedéseit a mult héten bíráltuk. Hogy a vernissage szóval űzött rabulisztika nem expiálja a belépő-jegyekkel űzött kalmárkodást,' azt — reméljük — a társulat sem hiszi. Attól a percztől kezdve, hogy a művészek befirniszelték képeiket (és ez a vernissage), a -társulat tagjainak jogában áll tagsági jegyükkel a tárlat látogatása. Uj adókat semmiféle czimen nem lehet rájuk kivetni, sem pedig nem lehet őket a kedvezményes jegyek élvezetétől' megfosztani. És legkevésbé suba alatt. Magára vessen a társulat, ha a közönség olyan retorzióval fog élni ellene, ami módjában áll: — bojkottal. Tövis.

' Iparművészeti kiállítás. Többé-kevésbé művészi értékű holmiknak összehordása, kirakása, m a j d beraktározása, — ilyenek, a m i ' iparművészeti tárlataink az Iparművészeti Társulat palotájában, melyről csak most, utólag veszik- észre, hogy tárlatok rendezésére a l k a l m a t l a n / m i k o r valamivel védekezni kell a kiállítások nívójának folytonos esése ellen. Mellesleg megjegyezve, ez a kifogás nem. is állhat fenn, mert a Műhely minden kiállításon megmutatja, hogy bármilyen helyiségben is tud n e m k e v é s b é ; Weissenbruch, Poggenbeck, Artz, sőt — last kapcsolatot teremteni a mai élet s a s a j á t kiállításai között. non least -— a'három 'Maris testvér közül, is á legkiválóbb : Mert egyszer jellemző intérieurben a templom művészetét, Jacob, a tárlat egyik tündöklő csillaga, is halott már. Ezek egyszer az intim képkiállitások milieujét m u t a t j a be, máskor a halottak képviselnék a-küzdő modern irányzatokat, vagy m u t a t egy szerény polgári lakást, hálószobát, uriszobát, leányigazolnák azt, hogy odakünn a modernségnek.már befelleg- szobát, ebédlőt, nemcsak részletekben, de a maguk eleven zett ?, Avagy az aggastyán Israéls,a: férfikora teljén jóval egészében, hogy a néző összehasonlításokat tehessen a maga tul hajlott Mesdag— a.tegnapi nagy; stilus-.e- klasszikus művészietlen otthona s a b e m u t a t o t t artisztikus lakás között képviselői — mutatnák a jövő művészetének irányait ?_,/ s ezt az összehasonlítást utóbb -— mikor újra terveztet, v a g y Adjuk meg a császárnak is, ami a császáré ; e halott' vásárol, v a g y berendezkedik — hasznára fordíthassa. Ez a és öreg mesterek a maguk korának legkiválóbb képviselői modern iparművészeti tárlatok czélja, de ezt a czélt el nem között foglalnak helyet s éppen az bizonyítja kiválóságukat, érjük azzal, hogy — mint az idei karácsonyi tárlaton is — hogy a maguk korának művészi törekvései, bennök s'általuk összehalmozzuk - Kórösföi Kriesch Aladár még oly szép szőérvényesültek legékesszólóbban. Hatásukat korukra s nem- nyegeit, Rauscher barokk munkáit, vagy a tulipános ékitményü, zetükre a mi tárlatunk is .jelzi,, mikor az egész holland régi áruezikkeket. N e m sokkal több értelme v a n annak se, osztály- olyan egységesnek mutatkozik. Mert, akik e halott. hogy közszemlére teszik az újonnan vásárolt, v a g y ajándékba és élő. nagy mesterek körül-csoportosulnak-•:- Breitner, New- -í kapott • holmikat. Micsoda czélt szolgálnak ezzel ? Micsoda Pál huys, Bauer, Dysselhof, .Kever, Van- Essen s a. m é g - k i s e b b e k , / eredményeket vélnek elérhetni vele ? K i v é v e a Horthy mexikói gyűjteményét, mely ennek az u j Körösi Csorna Sándormind annak a hagyományos- atelier-tónusnak a katonái, ;

780 nak megható délibábos étnografálásáról beszél s igy legalább mütőrténcti értékű, a többi drágaság : a flamand gobelinek, régi római üvegek, ötvösmunkák, X V I I . és X V I I I . századbeli kályhacscmpék, tálak, ládák s vasipari munkák, igy halott dolgok, melyek semmit sem mondanak. Csak egy korhűen rekonstruált milieubcn érvényesül az ilyesmi, aminthogy a modern iparművészet: egyes darabjai is csak ugy válthatnak ki a néző lelkében megtermékenyitő folyamatot, ha a maguk egységes, egész felépítésében a mai, eleven életet tükrözik. Rm.

IRODALOM.

Mindez sinján, gyilkos komolysággal folyik le, mintha misen) lenne természetesebb, mint hogy a szatirikus élczlap.szerkesztősége egyúttal mészárszék is legyen. Itt a régi Wedekindre ismerünk. Abban is, hogy a bonvor. dalmat Oaha, a humor-ember oldja meg. Ez a félkegyelmű siketnéma, kinek neve oly igen emlékeztet az ásítás és a hahota hangjára, az élez mesterei között csakhamar *világszellemü« lesz. A szatíra és a vitriol a régi. A drámában azonban uj világításban látjuk az iró profilját. Bucsut mond nemcsak Krafft-Ebingnek s az erotikának, de a szerelemnek is s mégis újszerű, wedekindi érdekességeket tár fel. E g y ember, aki folytatni tudja önmagát. Valaki, aki felelősséget érez azért az emberért, ki évekkel ezelőtt irt a neve alatt, de nem tagadja meg a közösséget azzal sem, ki álmait a jövőben fogja tovább álmodni. Most, hogy egy időre elnémult, már kíváncsiak vagyunk, mi lesz legközelebbi szava ? K D

Oaha. (Frank

Wedekind

uj

Felelős szerkesztő és k i a d ó t u l a j d o n o s : KISS JÓZSEF. darabja.)

Wedekindegy versben búcsúzott el a sexualispsychopathia uri cochoneriáitól.ugy ahogy más akedvese holdfényes ablakától. A bucsu megindító volt, nemcsak a poétára, de a bírálókra nézve is. Az iskolásfiú nem válik oly fájóan az otthon kapufélfájától, mint ó, a javíthatatlan *enfant terrible« a maga világától, a chy p r o parfüm olcsó illatától, a fakóra kopott aranyfüstös alcoveoktól s a nemi élet sok furcsa és érdekes rendkivüliségétől. Akkoriban sokat találgattuk, vájjon vénülését vagy megfiatalodását jelenti-e cz ? Kétkedtünk, talál-e uj sujet-ket ? A kétség igaztalannak bizonyult. Wedekind maradt az, aki volt és mindig lelt oly területeket, amelyekre a polgári erkölcs tilalomfákat ültetett s mindig akadtak rendőrök is, akik elkardlapozták érte. Mikor azt hiszik, hogy végleg belefáradt az örökös ellenmondásba, jön és oly földterületeket péczéz ki, ahová a •bemenet tilos«. tehát okvetlenül beront oda. A •Frühlingsorwachen«, az »Krdgeist« és a ->Büchse der Pandora* után jött a »Musik« s most az •Oaha*. Ha elolvassuk, talán újra kétkedünk majd. A félreértő bírálatok és a támadások azonban hitet ébresztenek bennünk. F.z mutatja, hogy Wedekind még mindig él. Mert mostan is akadtak szigorú bírálók és nyájas olvasók, kik saját ruháikba próbálták belenyomoritani ezt a titáni fenegyereket. A ruha szük volt, tehát kimondták, hogy Wedekindben van a hiba. U j színdarabjából pedig csak annyit tudtak kiolvasni, hogy a *Simplicissimus« házi perpatvarait dramatizálja s örültek, ha ujjal mutathattak egy müncheni íróra, piktorra vagy lapkiadóra. Nekünk azonban alapos okunk van hinni, hogy Wedekind most is távolabb járt, mint bírálói. Az ->Oaha« redakeziója reklám-lármájával csakugyan emlékeztet a *Simplicissimus«-ra s a panamák, a felségsértésre való pályázás, államügyészek szerepeltetése és házkutatások inszczenirozása tényleg fájó czélzásként hathatnak elnémított ellenségünkre. Ámde a wedekindi szikra máshol lappang. Ez a szikra egy szatirikusán elrajzolt viccz-gyárba villan, az irodalmi mocsok és az erkölcstelenség tanyájába. Az Íróasztalok mellett tragikomikus ember-gépek kínlódnak, kiknek az a hivatásuk, hogy reggeltől-estig ötleteket csiholjanak ki fénytelen koponyájukból. A toll-rágás komédiája ez. Mindaz, amit a modern szerkesztőségi élet kómikumban és tragikumban megteremtett, a vezényszóra való alkotás gyorsasága és kinja, az iró és a kiadó függő viszonya, életté elevenül itt a humor és fölény világában s szatirikus erővel ütközik ki a hitevesztett, humortalan emberekből. A műtét kegyetlen és uj. Az érzékek perverz rezgése után a kihasznált agyvelők impotencziája. A koponyákat meglékeljük s ugy találjuk, hogy üresek. A fáradt vicczclő önmaga karikatúrája lesz. A humor kicsap a művészet partjaiból az életbe. A kiadó felesége hálóingben ül a piktorok ölébe, hogy rajzaikat olcsóbban vesztegessék. Aztán a tótágast álló helyzetek zűrzavarát revolverdörrenések, zúzott orrcsontok és véres zsebkendők fűszerezik, csupa humorból.

Az gatóság

>Anker<

élet-

és j á r a d é k b i z t o s í t ó - t á r s a s á g

Budapest,

IV.,

Erzsébet-tér,

bonyujtatott a társaságnál

13.

(Magyarországi

szám).

1908 o k t ó b e r

793 a j á n l a t 6 , 3 6 1 . 0 9 2 K

igaz-

havában

b i z t o s í t o t t ö s s z e g r e és

k i á l l í t t a t o t t 739 k ö t v é n y 5 , 6 1 4 . 8 1 3 K ö s s z e g r e . D i j a k f e j é b e n b e v e t t a

társa-

s á g 1,894.221 k o r o n á t e l é r é s éa e l h a l á l o z á s f o l y t á n k i f i z e t e t t 4 5 3 . 9 8 6 k o r o n á t . A január—okt.

havi Idószak

alatt

benyujtatott

8426

ajánlat

60.971.733

K - r a és k i á l l í t t a t o t t 7502 k ö t v é n y 5 4 , 0 3 7 . 0 5 4 K - r a . U g y a n e z e n dijakért folytán ber

16,234.891

K-át

vételezett

p e d i g 13,137.225 K - á t

31-én

174

és e s e d é k e s s é

millió K , v á l t elérési

338 m i l l i ó k o r o n á t

fizetett

fizetett

biztosítási

be

időszakban

a társaság halálesetek

és e l é r é s

k l . A t á r s a s á g v a g y o n a 1907 állomány

biztositások

538

folytán

a

millió K ,

deozem-

halálozások

társaság fennállása

éta

kl.

Modern könyvtár. A k i a m o d e r n i r o d a l o m m a l lépést n k a r t a r t a n i , a k i j é k ö n y v e k e t szeret olvasni, az kérjen Ismertetést könyvkölcsönzö

vállalattól

(Budapest,

a

Király-utcza

»Modern

Könyvtári

70.), m e l y

Budapesten

házhoz szállitja, vidékre postán küldi meg előfizetőinek a legújabb m a g y a r , n é m e t , f r a n c z i a és a n g o l k ö n y v e k e t . T e l e f o n

82—24,

A ki egy beszélőgépet v a g y z e n é l ő m ü v e t vásárolni akar, az hozassa m e g a z o n n a l R i c h t e r F . A d . és T a . , k i r . u d v . és k a m a r a i szállítóktól B é c s , I . , O p e r n g a s s e 16., a g a z d a g o n i l l u s z t r á l t zenélómii-árjegyzéket. A b e k ü l d é s i n g y e n és b é r m e n t v e e s z k ö z ö l t e t i k . I d e á l i s s z e r a f o g a k és a s z á j t i s z t á n t a r t á s á r a és a z o k

egészségének

megóvására a Brázay-féle Kalogén sósborszesz-fogkrém. Bendes

használat

m e l l e t t m é g a l e g e l h a n y a g o l t a b b , m e g s á r g u l t v a g y b a r n a f o g a k n a k is s z é p f e h é r s z i n t és c s i l l o g ó z o m á n e z o t

kölcsönöz.

A

Kalogén

szerencsés

össze-

tételénél, de k ü l ö n ö s e n s ó s b o r s z e s z - t a r t a l m á n á l f o g v a f e r t ó t é í e n i t i a fogak a t és a s z á j ü r e g e t .

ÖÍPJ

ff r

w ^ t n (.{ MINDIG, |

:": egyszeri v és állandó használatnál ;! i egyaránt a legkitűnőbb

l h a s h a j t ó s z e r a Califig, j

:• mert föltétlenül hatásos s emellett oly enyhe, hogy még a leggyengébb terí: meszetü ember, asszonyok és gyei•j mekek is bízvást használhatják. i; Ideális bél és gyomortisztitó a !': „Califig" s ezért egy háztartásból sem szabad hiányoznia. [• K a p h a t ó minden gyógyszertárban. N a g y üveg 3 kor. K i s üveg 2 kor. F i g y e l j ü n k vásárlásnál * védjegyre.

Budapest, 1908. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.

•: i:' i;

•: í > í