A HÉT POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE

-XXIII. évfolyam.

A HÉT

IE6JEIEI MINDEK VASÁRNAP. Előfizetési

feltételek:

Egész évre ... _ kor. 20.— Félévre ...

»

10.—

Negyedévre ... «

»

5.—

14/1152. szám. v

1912.

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

JÓZSEF.

SZEMLE.

HzerieszttsSg és Msiéklvstal:

BUDAPEST, VIII., Népszlnház-utcza 21 sz.

Telefonszám: 61—38. Hirdetések felvétele ugyanott

—xM§> Budapest, április hó 7. Április elsejével kezdődött a z u j é v n e g y e d . A m a tisztelt előfizetőinket, k i k n e k előfizetése m á r c z i u s végével lejárt, tisztelettel k é r j ü k , h o g y előfizetéseiket hovaelőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési f é l t é t e l e k : E g é s z évre . . . Félévre Negyedévre

]..

20 k o r . 10 k o r . 5 kor.

Mutatványszámok kivánatra ingyen. A

HÉT

kiadóhivatala,

V I I I . k e r . , Népszinház-utcza 22. s z á m .

Krónika. Harang és kalapács. — ápr. 5. ' K ö n n y ű kiskabátban (évszázadok derűje, boruja nem* tudta elnyüni) deresedő férfi jelent meg a hegytetőn, amely piszkos-barnán, ügyetlenül, mint egy szárnyra kapott csűr lebegett a város száz tornya fölött. A hegyen és körülte lakók beláthatatlan idők" óta ismerték* ezt az embert, a k i t testet öltött hagyom á n y k é n t vettek át elődeiktől-; az idegen mit se változott a z . évek során, u g y a n a z maradt frissen deres, hegyes szakálla, széles a j a k a , csúfolódó gyerekszeme, sőt a , k a b á t j a és élénkszinü k a l a p j a is. R ö v i d időig tartózkodott a tetőn, rendszerint végigtekintett az előtte elterülő, arany- és ' zománczpikkelyü városon, m a j d szemét lehunyva, meghallgatta, minek erősebb a h a n g j a : a g y á r a k küllőinek, kalapácsainak, v a g y a száz könnyű torony száz kis harangjának ?. A z eredmény rendszerint mindig u g y a n a z volt : a h a r a n g o k tulzugták a k a l a p á c s o k a t ; mikor á száz nehézkesen libbenő n y e l v megkondult, és láthatatlan réz- és ezüsthullámokkal borította el a háztetőket, padlásokat, a kalapácsok szava hörgéssé, kopogássá tompult, olykor, egészen beléfult az öntudatosan remegő bugásba. A z idegen nem szólt semmit, legföljebb, hetykén félvállra tolta k a b á t k á j á t , mint aki t u d j a , hogy errefelé még egyszer szükség lesz rá, aztán békénelvonult. Messzi u t j a v o l t ; azalatt ráért gondolkodni, és pédig következőképpen : , . . E z e k az emberek, akik azt hiszik, h o g y kemények, irigyek, gazok, vérszopók, s akik a komiszságukból csinos aczélvárakat, vasrózsákat, kőálmo-

k a t kovácsolnak, tulajdonképpen mind jó fiuk, békés családapák, aggszüzek, ünneplő köntösű lateinerek, akik vidám bakkecskékként ugrálnak az élet káposztáskertei között. Mindmegannyi optimista, hátulgoniboló diszmagyarban v a g y munkászubbonyban," akik szívesen hisznek a megbocsájtásban, a véletlenben, a föltámadásbarí, a deus e x machinában, akármennyire csörgessék is a k a r d j u k a t a v a g y a pörölyüket. H ú s v é t ! Föltámadás ! — elmélkedett t o v á b b az idegen. — N e m óriási igérvények-e ezek, kellő érezfedezet • nélkül ? ' Naptári metafizika, rendelésre készült ábrándozás ; mégis mindig és rhindenkor akadnak és pedig bőségesen barátai, akik biznak benne, hogy akire az élet rátette a sirkövet, mégis ki tud mászni alóla. A z o k az emberek, akiknek a kétszer kettő nem elég világos és a fekete nem elég sötét, egy napon összeteszik a kezüket és ünnepélyesen megpecsételik, hogy az élet rugója nincs a lelkükben, sem a zsebökben, hanem r a j t u k kivül, egy idegen, kézzel nem fogható v é k o n y k a mesmeri erőben, holdvilágos gondolatmenetben, amely föltevésekkel, harangzugással, álmokkal csinálja meg a számadását. De mi is hát ez a hit ? Bizalom a rendeltetésben, az örökkévalóságban, a mások arra valóságában, jóságában ? Nem ; mindenki büszke rá, hogy az önkönyökével törhet magának utat, hogy a maga lábán járhat, s az örökkévalóságból elég a földön hetven es«tendő : ezentúl már csak kevés halandónak szerez örömet a lét és a küzdelem. A halandók abban hisznek, hogy nem a túlvilágban, hanem még e földön támadnak föl, hogy v a n — és pedig szines, megnyugtató — véletlen, hogy pozitivizmusuknak v a n egy jóságos, elnéző és enyhe itéletü fölebhezési fóruma, hogy akad egy kis hátsó a j t ó , amelyen át fáradt gondolatuk tarka mezőkre jut, ahol a virágoknak szárnya v a n és a madarak csillagoknak tetszenek. A hit nem a közösségé, hanem az egyéné, aki ha k e l l : malasztot, ha k e l l : p ó t k á v é t csinál belőle, s ezért a kis kényelemért szívesen megfeledkezik a dolgok lényegéről. E s mily kevéssel éri be ebből a földi ember ! É v ezredek folyamán mennyit kellett fáradnia a tudásnak, az akaratnak, a vérnek, a hitetlenségnek, h o g y megteremtse a m a g a kiczövekezett rendszerét, tágas k ö n y vesházát, haladási irányát, ifiig a hit ma is ott van, ahol az anachoréták idején : mégis mindenkit kielégít és fölfrissít. Itt óriási fegyvertár, duzzadó ijak, vaskos buzogányok, v a s p á n t o k a t átjáró áczélgolyók, amott

210' egy szál liliom, amely félénken hajladozik a szélben, földig borulva a l á t h a t ó és a láthatatlan erők előtt, de mégsem törve össze. A vallás kezdő éveinek f o g a l m a i ' azon érintetlenül állanak ma is, mint e g y k o r ; az emberiségnek az a törekvése pedig, h o g y ' önmagára helyezkedjen és önmaga legyen a kiindulási, és' a végpont, — százezer bizonyíték, tett, törekvés és hitetlenség daczára — nem tudta körülfogni a földabroszt, beleütközik az első útszéli Krisztus-feszületbe. A z idegen kis faluhoz ért. A háztetők fölött sötét felhők lebegtek, a templom tornya csöndesen csillogott, mintha Fürstenberg-porczellán lenne. A harangok z ú g t a k , a . keskeny utczákon körmenet vonult végig. »Krisztus föltámadott !« énekelték az angyalok. >>Arábia fűszereit hoztuk el neki« válaszolták a vénasszonyok. Most megszólalt a csöngettyü, és mindenki leborult a havas esőtől sáros földre.

Sugár. Ö r ö m ö m hunyó nap sugára, Mely n é m a felhőkön remeg, Elszáll, tudom, é s ah, utána Még szürkébbek a fellegek. Azért hagyjátok, hogy A e t v e Igya a rózsafényt s z e m e m , Közelben leskel már az estve, A m e l y letörli hirtelen.

Szalay Fruzina.

Egy szegény fiu emlékeiből.

Irta: KÓBOR.TAMÁS. — V á j j o n mi történne, — elmélkedett t o v á b b a vándor — ha az emberek ugyanazzal a kigyóokoss ággal, mókus-ügyességgel és kopó-szivóssággal, amelylyel a I. maguk lábára helyezkedtek,, a hit szárnya alatt dolJanowsky ur. goztak volna ? H a m á r ez a v é k o n y k a , esőmosta g y ö k é r igy is erős, minő j ö v ő v á r t volna rá, ha Cromwellei, A b b a n az időben a Gólya-utczában laktunk. E g y Caesarai, Napoleonjai, Beethovenjei és Shakespearjei hosszú, keskeny u d v a r végében, földszinten volt a lakásunk : konyha, szoba. H o g y kik v o l t a k a szomszéa k a d t a k volna ? Szerencse, h o g y az alapot tulbuzgó daink, nem emlékszem, csak a szemben levőre, annak szerzetesek, mohó papok idejében elrontották, különben " is csak a feleségére, meg a lakóira. A z ura pinczér volt, ma aligha járhatnék a hegyeken a nélkül, h o g y a föld ő maga g y ö n y ö r ű szép, g ö m b ö l y ű asszonyka és a lakói, népe megkövezne. a két orvosnövendék, egyre évődtek vele. D e n y á r volt és este végig a keskeny udvaron ültek az embeA z idegen megállt és. fülelt, A harangok követelő rek i n g u j j b a n , a nők is n a g y komótosan öltözve, és zúgása elöntötte a katlant, csak egy vékonyka, kalapács hűsöltek. kalapált reménytelenül a távolban. A p á m nehézkes léptekkel j ö t t h a z a a munkából. — K i hinné, — fejezte be elmélkedését — ifiily. Megmosakodott, megvacsorált, azután hosszú p i p á j á r a kicsinyek az emberek és mily ostobák. Csupa ölbevaló g y ú j t v a , szintén az udvarra tolta székét. N e k e m ez volt a "legnagyobb gyönyörűségem. Mert ekkor összegyermek, aki beéri a dajkamesével és a m e g n y u g t a t ó került J a n o w s k y úrral, aki szintén kinn pipált és a' k é t álommal, egy fakarddal, meg egy piros almával. Mit férfi kezdett egymással vitatkozni. faragnék belőlük, ha a körmeimbe kerülnének ! V a g y A z apám tanulatlan asztalos, J a n o w s k y ur ü g y — tette hozzá fanyarul — talán ravasz komédiások véd. E z paraszt ember fia, a m a z bárói sarjadék. A z t lennének, akiknek hit és hitetlenség egyformán jövedel- t u d t a felőle az egész udvar. Magas, h a j l o t t n y a k u , mező tőke, amelyet teljes tisztelettel, odaadással u g y a n , szép öreg ur volt, — amint most látom — n a g y o n de üzleti szellemmel zsákmányolnak ki"? K i t u d j a , szegényesen öltözve j á r t s nem is igen lehetett pénze, sem rendes foglalkozása. D e akkoriban a szobáurban talán igy van, s mikor az Ur fia meg csekélységem buzfelsőbb teremtéseket láttam, mert a szegény emberek gón vetekednek, hogy ki terelje maga felé az embereket, u t á n u k éltek.' Nyolez forintot fizetett egy á g y é r t a azok már régen bennünket fogtak meg és át is alaki- ' hordárnak, aki mellettünk lakott, holott szemben á k é t orvosnövendék e g y ü t t fizetett öt forintot. F ő l e g t o t t a k a m a g u k képmására. Mindenesetre gyanús, h o g y á halandók, akik öly helyesen t u d j á k széjjelkülönböz-. azzal imponált nekem, hogy amikor papirosban hol füstölt disznóbordát, hol libaezombot (a' zsidó libást e t n i a j ó t és a rosszat, a czélszerüt és az oktalant, asszonytól, akinél minden méregdrága) hozott magásőt a visontai vöröset és az egrit, ez egyszerű leíkiv a l vacsorára, hát a csonton annyit h a g y o t t , h o g y ösmereti kérdésben tétován néznek m a g u k elé és u g y érdemes v o l t megszerezni á csontokat és lerágni őket. tesznek, mintha háromig se tudnának számlálni. Nos, A görögdinnyének meg m a j d a fele húsát h a g y t a a meglássuk ; annyi bizonyos, hogy—ez a harang- és héján, mig az egész házban a zöld rész feléig kanalazt á k a levét. kalapács-játék kezd gyanússá válni és — tisztelet az A z a p á m igen okos ember volt. N e m végfcett sok emberiségnek- — . d e semmi k e d v e m „ sipisták kezébe iskolát, de. munkás létére sokat tudott; különösen a kerülni. s'zocziálizmushoz. E z é r t akármiről f o l y t a beszéd, egy váratlan fordulattal a szocziálizmusnál termett. E z e n A z idegen e g y szakadékhoz ért, amely elválasztotta aztán a k é t öreg ember, mert J a n o w s k y ur is tul volt á két fensikot. R á ü l t egy papsajt-bokorra, kötőféket m á r az ötvenen és vastag, a felső a j k r a kunkorodó dobott a n y a k á b a , m e g s a r k a n t y ú z t a és szédületes b a j u s z a egészen- fehér volt, késő éjjelig el tudott v i t a t gyorsasággal lovagolt rajta'a" mélységbe. kozni, apám n a g y hevülettel, J a n o w s k y ur roppantul Syrion. komolyan és meggondoltan. Mindenben igazat adott

211' édesapámnak és mégis u g y t o l d t a m e g a- beszédét; h o g y egészen m á s értelme t á m a d t . E n s z o m j a s a n lestem a s z a v u k a t . A k ü s z ö b lépcsőjén k u p o r o g v a n é z t e m a J a n o w s k y ur finom száj á t , amint a sürü fehér b a j u s z a l a t t oly különös meggondoltan e j t e t t e a szókat. Szinte körülesztergályozza, •gondoltam ásztalosfiu létemre. A z t csodáltam leginkább, h o g y az a p á m a t egyenlőrangu v i t a t k o z ó f é l n e k ismerte el, holott n e k e m u g y rémlett, ha én v o l n é k ő, nem is t a r t a n á m érdemesnek szóba állani olyan v e l e m n e m e g y í v á s ú emberrel, amilyen a z apám. Magándolgairól nem igen beszélt. A jelenéről' éppenséggel semmit. N a g y s o k á r a m e g t u d t a m , h o g y foglalkozása v o l t a k é p p e n nincs, hanem a b á t y j á t ó l v a g y az öcscsétől, aki hatalmas n a g y ur, k a p h a v o n t a v a g y ötven forintot. A k k o r elszédültem e s u m m a hallatára, m a persze m á r látom, h o g y az öregnek nem igen telt másra, mint papiros vacsorára. K ö z b e - k ö z b e beszélt v a l a m i t a régi időkről. E k k o r kinyílott az elmém, h o g y e g y ember ü l előttem, a z a p á m m a l e g y sorban, aki g r ó f o k k a l , b á r ó k k a l v a n sógorságban, k o m a s á g b a n . Csak kisfiu-élményei játszódtak- ily k á p r á z a t o s k ö r b e n , ' l e g a l á b b erre kell köv e t k e z t e t n e m abból, h o g y a n a g y a p j a szerepelt benn ü k mint galicziai hatalmas földesúr. E z uri v i l á g létéről innen k a p t a m a z első kalandos f o g a l m a k a t . D e hiszen nem erről akarok én beszélni, hanem arról a szomorúan izgalmas eseményről, m e l y J a n o w s k y urat sajátságos v i s z o n y b a h o z t a famíliánkkal. Mig a z öregek politizálgattak, az u d v a r l á n y a i hármas, négyes sorokba k a p a s z k o d v a j á r t a k föl-alá az u d v a r o n , v a g y k i n t a z utczán. A néném is k ö z t ü k volt. Most is emlékszem rá, ő v o l t az egyetlen, aki lexnem tette a f ű z ő j é t az esti sétáknál. A többiek k ö z t v o l t olyan is, aki m e z í t l á b j á r k á l t , m i v e l igy kellemesebb. É n persze n e m v e t t e m észre, h o g y szép v o l n a , egyrészt m i v e l a z ilyen kis fiu c s a k a z é d e s a n y j á t t a r t j a szépnek, másrészt a nénémmel örökös hadilábon álltam. O l y a n különös, v é r e m e t lázitó gőggel t u d o t t beszélni és egyre kiszolgáltatta m a g á t velem. A z t á n engedetlenkedett az édesanyámmal, különösen h a arról v o l t szó, h o g y . az u t c z á n v a l a m i t czipeljen. Sehogysem t u d t a m fölfogni, m i röstelni v a l ó v a n azon, h o g y valaki- a p é k h e z m e n j e n a kenyérért, v a g y a déz s á v a l m e n j e n a v í z v e z e t é k h e z . Szívtelennek t a r t o t t a m , mikor elnézte, h o g y édesanyám, a k i egész n a p dolgozott és beteges is volt, a k k o r is t ö r j e m a g á t , mikor ő otthon volt. E g y l á n y sem olyan, m i n t ő és kisasszonynak g ú n y o l t á k a h á t a m ö g ö t t . P e d i g csak három forint ötven k r a j c z á r t keresett heten'kint e g y "varrómühelyben. Nos, ennek a Márta nővéremnek a z öreg Jan o w s k y szokott néha apró a j á n d é k o k a t hozni. H o l e g y szép szőlőfürtöt, hol e g y kis virágcsokrot, v a g y e g y papiroszacskóban finom c z u k r o k a t . Márta mos o l y o g v a köszönte m e g á z a j á n d é k o k a t , de nem igén beszélgettek különben. J a n o w s k y u r az a p á m m a l politizált, ő a l á n y o k k a l v i h o g o t t . É p p e n csak h o g y néha t a l á l k o z t a k az u t c z á n , h a z a j ö v e t , ilyenkor a z öreg ur természetesen h o z z á c s a t l a k o z o t t és e g y ü t t értek a z ajtónkhoz. E g y s z e r csak n a g y izgalomban • t a l á l t a m a h á z u n k a t . A z a p á m hangosan k á r o m k o d o t t , a m a m a csitította. N e m t u d t a m , miről v a n szó, csak azt értettem, h o g y édesanyám szerint n e m olyan s z ö r n y ű n a g y dolog az. H o g y szólhatott volna u g y a n , de ha nem szólt, a n n a k csak apa. heves természete a z oka. N y i l v á n nem mert. . . .. . .

Denique Mártáról beszéltek. H o g y n e m j ö n - h a z a e g y darabig, m e r t e g y úriasszony m a g á v a l v i t t e Isaszegre. a birtokára, h o g y o t t v a r r j o n neki. Csak levélben értesített bennünket erről és a n a g y sietséget a z z a l okolta meg, h o g y a z úriasszony nem a k a r t várni, m i g otthon összeszedi a h o l m i j á t és szól a szüleinek. H a n e m k ü l d j é k u t á n a csomagban a legszükségesebb fehérnemüeket Isaszegre, poste restante. J a n o w s k y ur e z ú t t a l nem v o l t otthon, ez bánt o t t a m é g j o b b a n az édesapámat. L e g a l á b b politizálással k ö n n y í t h e t n e m a g á n . Édesanya szó nélkül h a l l g a t t a k i f a k a d á s a i t és összerakta a postacsomagot. É n i r t a m rá a czimet, m e g én á l l í t o t t a m k i a szállítólevelet. — É d e s a n y á m , — szóltam — h á t nem volna e g y s z e r ű b b a n n a k az uriasszonynak a czimére küldeni a csomagot, kinél a M á r t a v a n ? E r r e a kérdésre n a g y o n m e g h ö k k e n t szegény aszszony. A z a p á m is. — H á t kicsoda is az az „úriasszony ? — kérdi durván. — E h , amilyen ugrifüles leány, elfelejtette megírni. — D e mért irja, h o g y poste restante k ü l d j ü k ? H a elfelejti, ezt se irja ! A dolog . éppenséggel nem tetszik nekem. U g y látszik, édesanyámnak sem. É j s z a k a fölébredtem, h a l l o t t a m a f o j t o t t zokogását. R e g g e l csöndben, szomorúan l á t o t t a dolga után. K ö z b e n a' M á r t a holmijai k ö z ö t t kotorászott és meg-megsimogatta, a m i kezébe került, m a j d m e g a szemét törülgette. U g y t e t t e m , m i n t h a n e m v e n n é m észre, m e r t l á t t a m , h o g y rejtegeti. Másnap J a n o w s k y ur otthon volt. A m u l t éjszak á t nem töltötte otthon. — Jó, h o g y m a nem hozott g y ü m ö l c s ö t a Mártán a k , — kezdte a beszédet édesapám — mert nem" találná itthon. É s elmesélte, mi történt a l á n y n y a l . J a n o w s k y ur v é g i g h a l l g a t t a összehúzott szemöldökkel, a z t á n csak annyit m o n d o t t : — Nincs benne s e m m i 1 rossz, fogadni mernék, h o g y holnap levelet k a p n a k m á r . C s a k u g y a n , m á s n a p j ö t t levél. Igen g y ö n g é d , szerető levél, a m i l y e t nem t e t t e m volna fel a rideg Mártáról. H o g y ne a g g ó d j a n a k érte, n a g y o n jó helyen v a n és igen g y a k r a n fog irni, m é g p é n z t is fog küldeni. E z az u t ó b b i Ígéret m é g édesapámat is lecsöndesitette. N a g y szó a pénz az ilyen szegény embernél, ákinek egész heti keresete, h a jól m e g y , tiz forint. J ö t t is levél, egyszer pénz is és a h á z n á l békesség v o l t v a g y h á r o m héten keresztül. • S o k k a l j o b b a n s a j n á l t a a p á m , h o g y J a n o w s k y ur azóta g y a k r a n m a r a d t k i é j s z a k á r a és az estéli politizálás m e g s z a k a d t . D o l g a van, m o n d t a a z öreg ur, v a l a m i örökség u t á n j á r és ezért sokszor a k ö r n y é k b e kell utaznia. H á r o m hét m u l t á n a p á m megint k e z d e t t b é k é t lenkedni. Mi v a n azzal a l á n y n y a l ? E n n y i idő .alatt t i z regement asszonyt lehetne kistaffirozni, s ha a n n y i a dolga, h á t hol v a n érte a pénz ?. É s m é g mindig poste restante irat m a g á n a k . H á t olyan titok az, h o g y kiméi t a r t ó z k o d i k ? É n m á r b ú c s ú z t a m a v a k á c z i ó t ó l , itt a beiratás ideje. E h h e z is pénz kell és a p á m m o s t m á r duplán h á b o r g o t t : Mi v a n a z z a l a l á n y n y a l ? V a s á r n a p a z t á n elment a Márta régi varrómühelyébe és tudakolta, h o g y is h í v j á k a z t az isaszegi .kisasszonyt,' aki a M á r t á t m a g á v a l v i t t e ? N a g y o t

212' néztek r a j t a és kijelentették, hogy Isaszegnek a hirét sem hallották. Szörnyű háborgás volt akkor este. Szerencse, hogy J a n o w s k y ur nem volt otthon, idegenek előtt ezt a dolgot titkolni kell. Most már bizonyos, hogy Márta nincs Isaszegen. D e hogy k a p j a meg a leveleket? É s h o g y a n a d j a föl a magáét ? A poste restante titka meg volt fejtve. Nincs más lehetőség, mint hogy valaki elmegy a levelekért Isaszegre és föladja az övéit. De hol v a n ő ? Bizonyára itt, Budapesten. A nyomozás megindult. Mikor az ember gyanakodni kezd, roppantul éleslátó. Valamiképpen feltűnt, hogy valahányszor J a n o w s k y urnák dolga v a n vidéken, mindig azután jön levél Mártától. Csak nem ő a postása ? A z o n k í v ü l J a n o w s k y ur sohasem tudakozódott Márta után, pedig egy kevés érdeklődés az ő kedvencze után n a g y o n természetes lett volna. Aztán meg ha apám kezdett róla beszélni, elpirult és másra terelte a beszélgetést. J a n o w s k y ur határozottan g y a nús volt. E g y este aztán apám rámparancsolt, hogy kövessem. É d e s a n y á m is a fejére v e t t e a kendőjét és egyre kérte a p á t : — Csak szeliden, az Istenért, csak szeliden. Mire apám r á m o r d u l t : — H a igaz, mindkettőnek kicsavarom a n y a k á t . De előbb lássunk." A z utczán utasított, hogy a Rákosárok-utcza közelében jegyezzem meg magamnak, hol áll rendőr, hogy szükség esetén rögtön, megtaláljam. N e m értettem a dolgot, csak tudtam, hogy Márta keresésére megyünk. A Gólya-utczából a Rákosárokutczába a szörnyű hosszú utat borongó csöndben tettük meg. A Sugár-uton láttam rendőrt, a szivem nagyot dobbant. A p a csak nem a k a r j a Mártát becsukatni ? T o v á b b mentünk. Majdnem az utcza végén, a vasút füstje megérzett a levegőn, befordultak egy alacsony kapuba. B e n y i t o t t u n k egy földszinti ajtóba. — I t t lakik az a fiatal nő ? — kérdi apám. — Nem lakik itt idegen — felelte e g y szurtos asszony, maszatos kis csecsemővel a k a r j á n . '1 — Figyelmeztetem, hogy én az apja v a g y o k és biztosan tudom, hogy itt lakik magánál. U t á n a j á r t a m annak az urnák, aki kitartja. H a ki nem n y i t j a azt az ajtót, rendőrt hivők. H á t ezért kell a rendőr ! A z asszony megszeppent, édesapám . áz a j t ó n a k tartott. A n y á m könyörögve kapott a karjába-: — Majd én ! D e akkor már föltépte apám az ajtót, a n y á m azonban megelőzte és sikoltva berohant. Odabént is sikoltott valaki. Mikor én is beértem, m a j d elájultam. Iszonyatosan bűzhödt volt a levegő. A p á m J a n o w s k y urat tartotta a torkánál f o g v a és egyre-másra összegazemberezte. É d e s a n y á m átölelve t a r t o t t a Mártát, aki a földre roskadt s az ölébé szorította arczát. — Megöllek, g a z e m b e r ! — ordította az apám. — Csak csöndesen, hiszen én mindenre kész v a g y o k — nyögte az. — Fölösleges a botrány, kedves szomszéd, m a j d megértjük egymást. A n y á m meg szelid szóval és forró csókkal bátorít o t t a Mártát. K i v o n t a m a g á v a l a szobából, ekkor láttam, hogy lesoványodott és milyen ijesztően sápadt volt. Amellett egészen meg is szelídült. E n g e m is megölelt és megcsókolt. I g y mentünk haza. A z t hittem, J a n o w s k y urat apa megöli és komo-

lyan agódtam érte.- De apa is h a z a j ö t t . N e m szólt egy szót sem, Mártára rá se nézett. Mi lett J a n o w s k y ürral ? É d e s a n y á m remegve meg is kérdezte tőle. A p á m habozott egy darabig, mintha röstelte volna mondaniv a l ó j á t , aztán erőszakosán kibökte : •— Fizessen a gazember, amig tud. A z t á n : m a j d elbánok vele. És J a n o w s k y ur még soká lakott a szomszédságunkban. N e m politizáltak többé egymással, hanem pénzről beszéltek. J a n o w s k y ur adott is, azt hiszem, havonkint húsz forintot. H o g y miért, nem tudtam, csak szörnyén rösteltem a J a n o w s k y ur szomorú szemébe nézni. Egyszer azt is hallottam, hogy a gyerek meghalt, de J a n o w s k y n a k nem kell róla szólni. K é s ő b b aztán elhurczolkodott, v a g y mi mentünk előbb ki a Gólyautczából és azóta se nem hallottam felőle, sem nem láttam. Márta összeszedte magát, ismét m u n k á b a járt és épp olyan gőgös és rátartó volt, mint azelőtt.

'

II. Emmi.

A gimnázium negyedik osztályába j á r t a m és n a g y o n müveit voltam. Sőt, amennyire visszaemlékszem, tapasztalat dolgában férfinak képzeltem magamat. A gyermekek játékos korán rég tul voltam, pénzt is kerestem leczkeadással és apám elvitt a szocziálista körbe, a k ö n y v e i m meg Hellasz klasszikus ege alá. Itt a hősök egek-ostromlásán hevültem, ott a nép nyomorúságáról hallottam v a d kifakadásokat, miktől ökölbe szorult a kezem és megesküdtem, h o g y azt a puskát, melyet m a j d a gazdagok védelmére szorítanak kezembe, neki fogom szegezni a szegények e l n y o m ó i n a k . ' Gyerekeskü, gyerekideál ! A pincze hevülése, melynek n y o m a nem maradt, de rnégis csak szomorú, ha tizennégyéves korban ilyen a gyerekálom, gyerekideál. A szocziálista körben találkoztam először E m m i v e l . Kéthetenkint társasestélyt szoktak rendezni és ilyenkor összeverődött v a l a m i kis hangverseny. Magam is résztvettem benne, a kékinges, k o p o t t társaságnak, elnyűtt fejkendős asszonyoknak, durvakezü dohánygyáros leányoknak elszavaltam az A r a n y János balladáit, bizonyos kétségbeesett elfogulatlansággal. A hangom nem reszketett, csak a térdem ingott, s miközben kieresztettem a hangomat, az egyes akkordok elmosódtak. N e m láttam senkit a szememre boruló k ö n y f á t y o l o n keresztül. "** E g y s z e r azonban l á t t a m valakit. A legutolsó asztalon, pipafüstben úszva, egy szőke leányfőt. F i n o m állát a két tenyerére támasztva: — nagyon eldurvult két tenyér volt — u g y nézett rám, hogy kimeredt a mesésen kék, nagy szeme. L á t t a m , amint szinte iszsza mindenik szavamat, szomjasan, mohón, hogy belepirult a sárgás arcza és az a j k a vonaglott. A z asztal fölött "mind előbbre csúszott a könyöke, végül m á r egész derekával r a j t a feküdt. E k k o r a mellette ülő asszony meglökte a könyökét s a szép áll támaszát vesztve, az asztalra koppant. N e k e m elakadt a szavam, mondhatatlan düh fogott el, különösen mikor még elég hangos •szitkok a másik oldalán ülő férfi részéről egészítették ki a durva kis jelenetet. A kis leány mintha nem is vette volna ezt észre. Leült u g y a n a székére, de arczának sóvár kifejezése egy pillanatra sem változott. Nágynehezen bevégeztem szavalatomat — V. Lászlót m o n d t a m el — s akkor tapsoltak. A munkások szemében félig' csodálat, félig

I

213 leereszkedés látszott, amint elhaladtofnban reám mos o l y o g t a k - és kezemet szorongatták. E z ú t t a l nem igen •hatott rám a siker, mely máskor reszkető mámorral töltött el, csak azt a szőke fejet néztem, a még mindig rámbámuló, sóvár szemet. Melegem volt s az utczára igyekeztem, hogy lehütsem magam. I g y haladtam el őmellette is. A mellette ülő ember Stösser Nepomuk elvtárs volt, mesterségére nézve szabó, egyike a legbőbeszédübb szocziálistáknak, aki. egyre az emberszeretetről szónokolt. Most megfogta a kezemet s el sem akarta ereszteni.

— Ugy-e hogy tudom ? — szólt lihegve, diadalmasan. — De szeretném azt is tudni, amit maga tud. A k a r rá megtanítani ? Tanítson meg. Minden délután ráérek, mig apa hazajön a munkából. Odamegyek magához és akkor e g y ü t t szavalunk. Ugy-e, maga is színész lesz ? É n meg színésznő leszek. A k a r o m , hogy színésznő legyek. É s ha másképp nem lehet, megszököm és színésznő leszek. A k a r tanítani ? A k k o r nagyon fogom m a g á t szeretni. T u d j a mit ? A k k o r a szeretője -leszek.

A vér fejembe tolult. Ö, hogy a keblemre öleltem volna a kékruhás kis teremtést ! A kamaszkor zsibongó, kinzó v á g y a i h á n y álmatlan éjszakán k ö n y e k e t sajtol— L á t j a , fiatal'barátom, az mind igen szép, amit tak szemembe ! T u d ó voltam, mint a paradicsom kínekünk szaval, hanem nem ez az igazi. E z e k bourgeois g y ó j a , de rettentő bűnnek éreztem v á g y a i m a t . dolgok, nekünk azonban komolyabb, nóták kellenek. Majd ha n a g y o b b lesz és többet tud, akkor m a j d be- • — N e k e m nem kell s z e r e t ő ! — k i á l t o t t a m szinte szélni fog és nem szavalni. Beszélni, mint én, meg a fölháborodottan. ' többi elvtársak, jogokról és emberszeretetről. Főleg — Most nem, — f o l y t a t t a egészen, természetes emberszeretetről. Mert minden azon fordul meg, hogy hangon a. kis lány — én is még nagyon fiatal v a g y o k . az egyik ember testvért lásson a másikban. H a a v a g y o Hanem m a j d későbben, ha maga gazdag ember lesz és nosokban volna emberszeretet, akkor nem kellene én n a g y leány. A néném is g a z d a g embernek a szeretője szocziálizmus. E z t kell megtanulni ! — No, mit tátod volt, mielőtt férjhez ment. Ö, beh fogom magát szeretni, u g y a ' szádat ? N e m láttál még embert ? ha megtanít versekre ! E z a fordulat a kis szőke leánynak szólt és kísérete E z a beszéd fölháboritott és mélységesen megindívolt egy könyökrugásnak, mely a szegény, teremtést tott. N a g y istenem, milyen világ lehet ez, -ahol a kis gyomron találta. lány igy beszél.! A h o l az ártatlanság természetesnek t u d j a a; bünt, nem is sejtvén, micsoda lealacsónyodást A z t hittem, a föld .alá kell sülyednem. É n éreztem jelent. Igen, én ezt a gyermeket tanítani fogom, gonát a leány szégyenét, akit egy idegen fiu előtt i g y bándoltam, mert belőle művésznő lehet és feleségül veszem, talmaznak;. K i t é p t e m kezemet az elvtárséból és rohanmert szerétem. Nevelni fogom m a g a m n a k , jóra, dit a m kifelé. A hideg őszi levegő megcsapta homlokomat, ez jól esett. Szemben .egy rendőr ácsorgott, meg v a l a m i csőre .! kifestett személy. E k k o r valaki vállamra teszi a kezét. É s meg is mondtam neki. De nem azt, hogy feleséRiadtan megfordulok ': a-szőke kislány volt. gül veszem. Csak azt, h o g y tanítani fogom és nem — E n is tudok szavalni — mondta forró hangon, kívánom érte, hogy a szeretőm legyen. s u g y állt mellém, hogy a" testünk m a j d összesimult. — Ö ezzel nem igen törődött. Csak boldoggá tette, ó i g e n , — tette Eozzá szakadozottan — és nagyon sze- hogy tanítani fogom. Mindén délután öt órakor, ha leczretek szavalni, hanem otthon nem szabad. Otthon kéről j ö v ö k , meg fog várni a Práter-utcza sarkán és mosni és vasalni" kell. akkor tanítom. T é t o v a tüz lobogott a szemében. Dobogó szívvel mentem másnap elébe. E z rendez. — Ó, hogy szeretem m a g á t , — f o l y t a t t a — maga vous, mondta bennem valami, s megijédtem. Nem, nagyon szépen tud szavalni. És sok verset tud, magának •— védekeztem a hang ellen — éz is leczke, mint a másik, szabad tanulni. N e k e m nem szabad, mert nappal csak nem jár érte fizetés. mosok és vasalok, este meg petróleumot kell égetni. Már ott v á r t . É s én elmondtam neki V . Lászlót, Maga iskolába j á r ? E n is jártam. Polgáriba is. K é t strófánkint, kétszer-háromszor, ő meg u t á n a m monpolgáriba. E k k o r férjhez ment a néném és segíteni dogatta. N a g y o n rongyos volt akkor és mezítláb járt, kellett a n y á m n a k a mosásnál. H a a néném nem ment de a szeme épp oly gyönyörűen mély volt és a h a j a volna férjhez, most is iskolába járnék. v a k í t ó a n szőke, mint a káprázatos kék ruhában. Gyorr san tanult, bizonyos sietős lázzal. Mintha minden perczK é k kis ruha volt r a j t a , fehér szalagokkal. Sokben v á r t a volna, hogy ráront az apja, v a g y h i v j a az szor látok most igy kiöltöztetett szegény gyerekeket. édesanyja rikitó hangja. Bizony elég .ferdék. és koldusok ebben a díszben. D e akkoriban szegénységre szoktatott szemem tündéri De már másnap nem jött. Hiába v á r t a m rá az utczaelőkelőségnek nézte a kis leányt kék ruhájában. F é l t e m sarkon. Harmadnapon ott volt. tőle és nem t u d t a m szólani. A z t szerettem volna mon— Mosnom kellett, — mondta — nem engedett az dani : kisasszony. D e a serdülő fiu érthetetlen szeméranyám. metességével visszariadtam ettől a szótól. U g y éreztem, É n pedig boldog voltam, hogy vele lehettem és megvet, ha csak észre is veszem, hogy ő leány. megtanítottam a velsz'i bárdok első felére. A z t á n hall— Maga nagyon boldog, — f o l y t a t t a a kis leány — g a t t a m sóvár káprázatait a jövőről. A mikor ő színésznő m a g a iskolába jár és tapsot k a p itten. É n is szeretnék lesz és én katonatiszt, aki szocziálista költeményeket iskolába járni és tapsot kapni. V o l t már színházban ? ir. Mert nekem ez volt a tervem a jövőre. •— N e m — hebegtem. . Minden nap v á r t a m , de nem minden nap jött. — E n v o l t a m — f o l y t a t t a elvadult hévvel". — Mosni kellett. Sokszor kellett mosni. Nénémmel egyszer voltam. Ő, az nagyszerű. És ha ta— Mosni ! — kiáltotta kétségbeesetten és kék szenulnék, én is lennék színésznő, mert én nagyon szeretek mében a kétségbeesés tüze czikázott. — A gazdag szavalni. A k a r j a hallani ? T u d o m a Gonosz mostohát is. lányok tanulnak és kalaposan járnak iskolába, nekem A k a r j a hallani ? : meg mosni kell ! De tanulni akarok, színésznő akarok E s ott a korcsmaajtó előtt, szemben a rendőrrel lenni, s ha másképp nem lehet, hát elszököm. •és a kifestett leánynyal, elszavalta nekem a Gonosz Megtette-e ? N e m tudom. Elkerültem a Práter•mostohát. H a d a r t , mert sietett. De a h a n g j a csöngése utczából és a leczkéim miatt nem értem rá a hosszú mostanig is a fülemben maradt és sokszor, ha ünnepelt kerülőre. El-elmaradoztam én . is és érintkezésünk színésznőket látok, önkéntelenül kutatok, nem-e a kis megszakadt. N é h á n y éven át nem láttam, szinte el is É m m i pompázik előttem ? . . . • felejtettem. E g y s z e r aztán a szocziálistáknál .ismét

214' találkoztam vele. E l b ú j t a m , szörnyen szégyeltem' magam a t . R é s z t v e t t a h a n g v e r s e n y e n : énekelt. G y ö n y ö r ű , szép h a n g j a v o l t , m a j d n e m o l y a n g y ö n y ö r ű , m i n t a kék szeme, m e l y most komolyabban, hidegebben nézett, m i n t a k k o r . É g t e m a v á g y t ó l , h o g y régi i s m e r ő s k é n t elébe l é p j e k és g r a t u l á l j a k neki) de eszembe j u t o t t , h o g y m i t i g é r t n e k e m és r ö s t e l k e d t e m ! A m i g a t a p s o k a t m e g k ö s z ö n t e , én m e g s z ö k t e m . Most p e d i g g y a k r a n l á t o m . . U t a m elvisz e g y u t c z a s a r o k előtt, ahol t o l ó k o c s i j a m e l l e t t e g y g y ü m ö l c s ö s k o f a áll. E m m i az. H o g y j u t o t t e n n y i r e , n e m t u d o m . S o v á n y , c s ú n y a a s s z o n y , a z éhség ri k i h a j d a n r a j o n g ó s z é p s z e m é b ő l . E z t a s z e g é n y s é g teszi. H a a n é n j e n e m m e g y f é r j h e z s n e k i n e m kell h e l y e t t e mosnia,' t a l á n l e t t v o l n a belőle, a m i r e s z ü l e t e t t . . • " . M o s t g y ü m ö l c s ö t árul.

H o g y ez a nemzetközi előnyomulás hasznára lesz-e az -irodalomnak ? Kétségkívül. K i v á l t ha a diadalmas magyar drámák rá fogják terelni a külföld figyelmét arra a magyar irodalmi produkczióra, amely nem dráma. Mert akármilyen szerencsés lesz a magyar dráma, egyhamar nem Jesz olyan értékes, mint. a magyar lira és a magyar novella. A z t hiszem, ezt nem kell nevekkel bizonyítani, hiszen a neveket olyan könnyű hozzágondolni. S a magyar színdarab tartozik ezzel a propagandával a ' magyar lírának és a magyar novellának. •

H o g y a külföld felebbviteli birósag-e, aminek sokan meg szeretnék tenni, azt már nem v a g y o k hajlandó elhinni. Dosztojevszky megírta a világ legnagyobb regényét, a Karamarovokat s a legutóbbi időkig mint a Raszko'nikov szerzője szerepelt a külföldön. A z íreknek v a n két-három nagyszerű drámairójuk, akik szakasztott ugy vannak, mint G á r d o n y i : nem b i r j á k a szállítást, éppen azért, mert nagyon finomak. Bernard Shaw másod- és harmadrangú munkái bejárják a világot s az elsőrendű John Bull's other Island, az ő ir darabja nem tudta átlépni a határt. E z t csak azért mondom, mert olyanok is vannak, akik már a külföldre szeretnének appellálni. A kis nácziók sem bújhatnak ki az alól, hogy a saját termésüket önmaguk értékeljék. V a g y i s a várható v a g y remélhető külföldi magyar sikereknek egyeA Hét szerkesztősége e g y érdekes a n k é t t a l ' l e p i - m e g lőre aligha lesz egyéb eredményük, mint hogy még jobban o l v a s ó i t . I r o d a l m i és s z i n h á z i k ö z é l e t ü n k n é h á n y n a g y összegabalyítják a dolgokat itthon. De ez nem nagy b a j . s á g a s z ó l a l m e g a z i t t k ö v e t k e z ő s o r o k b a n és e l m o n d j á k A z sem fontos, hogy a Berlinben megbukott magyar darab súlyos véleményüket a m a g y a r irodalomnak m a talán mint diadalmas és szenzácziós irodalmi és szinpadi siker legnagyobb problémájáról. A z uj m a g y a r drámáról van könyvelődik el az újságokban. Hiszen-ezek csak a kezdet szó, m e l y r e m o s t m á r egész E u r ó p á b a n figyelnek. N e k ü n k - nehézségei. A z ezeréves' kezdet' nehézségei. • A z örökké tartó kezdet nehézségei. Egyszer mégis csak megváltozik u g y t e t s z e t t , h o g y i t t h o n n e m érzik ezt. I r o d a l m u n k minden s a jövő századbeli T i t t a R u f f o nem vinkulummaí m é g n e m f o g l a l t állást a z u j , kifelé t ö r e k v ő m ű f a j h o z , a zsebében fog a messze Milánóból' Magyarországra jönni, m e l y o t t h a g y v a t e s t v é r e i t , a m a g y a r r e g é n y t és a m a g y a r azzal az erős szándékkal, hogy leteszi a tízezer korona k ö l t é s z e t e t , óriás l é p t e k k e l siet v é g i g a v i l á g o n . A Hét vinkulumot s rögtön visszaszökik abban az esetben, ha a Magyar Királyi Operaház tényleg csak tendencziózus kikérte néhány kiválóság véleményét — nem akartunk álhír, s Magyarországon csak a czigányok muzsikálnak. tág körre kiterjeszkedni — ebben a k é r d é s b e n . Mit

A modern magyar drámáról.

gondolnak

ők

az

export ;zikké

vált

modern

magyar

d r á m a sikeréről ? I r o d a l m u n k m e g g a z d a g o d á s á t l á t j á k - e ebben,

vagy

nem ? A

vélemények

itt

Hevesi

Sándor..

következnek.

K é s z s é g g e l b o c s á t o t t á k ő k e t r e n d e l k e z é s ü n k r e . Mi n e m

A magyar drámára nézve okvetlenül hasznos, hogy kiviteli czikk lett. Ezzel belekerültünk abba a szellemi anyagcserébe, amely csak serkentően hathat irodalmunkra és Íróinkra. Az iró, amidőn egyelőre az olvasóra bizzuk a tanulságok levonását. nyitva érzi maga előtt, a külföldi színpadokat, erősebb kritikával, nagyobb ambicziőval dolgozik. Nézetem szerint azonban a dráma * külföldi karriérjének önmagából, a mü irodalmi értékéből kell adódnia, és minden szándék, amely egyenesen -internaczionális A m a g y a r d r á m a k ü l f ö l d i k a r r i é r j e b o l d o g g á tesz. sikerré pályázik, rontja a dráma benső értékét s k ár o s az iróra U g y é r z e m , h o g y v a l a m i kis r é s z e m n é k e m is v a n b e n n e . és irodalomra egyformán. Azok a magyar drámák, amelyek a közelKolozsvári direktorságom óta minden törekvésem odamúltban világsikert arattak, Molnár Ferencz >>Ö r d ö g«-e és i r á n y u l t , h o g y a m e n n y i r e c s a k lehet, s e g í t s e m a f e j l ő Lengyel Menyhért »T á j f u n<s-ja, hasznára váltak az uj désében. G y ö n y ö r ű e n megerősödött, megizmosodott, magyar irodalomnak, mert a sikerüket a bennük rejlő újszerűség túlnőtt az ország határain. A m e l y i k n e k ki kellett jutnia és irodalmi érték igazolja. a k ü l f ö l d r e : ki is j u t o t t . E s p é n z t is h o z o t t a z o r s z á g b a . Dr. Négyessy László. A p é n z p e d i g — e z igen f o n t o s — m i n d e n k o r t e r m é k e n y í t ő l e g h a t o t t a z irodalomra., Ditrói Mór. s z ó l u n k h o z z á j u k . A k é r d é s t p á r t a t l a n u l t e t t ü k föl és

Mindenekelőtt: a magyar darab még nem világirodalmi exportczikk. Egyelőre inkább csak veszik a külföldi igazgatók, de nem a d j á k . Eddigelé csak két nemzetközi színpadi irónk v a n : Molnár és Lengyel. A többi odakünn még quantité négligeable, magyarul s z ó l v a : nem számit. A z o k sem,' akik a napilapok hasábjain azzal szoktak fenyegetőzni, hogy darabjaikat — a magyar színpadok egyenes megkerülésév e l — csakis Reinhardt fogja előadni, esetleg a czirkuszban. S z ó v a l : itt még csak a pionírok győztek, a sereg — hátul kullog.

Ha magyar iró magyar szellemű munkája-külföldre kerül, az nyereség az országnak. De ha. megtagadja, vagy eltakarja magyarságát, csak azért, hogy könnyebben külföldre j usson, akkor abból kára van a nemzeti irodalomnak. Ebből a szempontból az irodalom nemzeti jellegére nem tartom, feltétlenül hasznosnak dráma-exportunk fellendülését,. azonbán az a kár, ami azon a ponton éri irodalmunkat, hogy a külföldre dolgozók konczessziókat tesznek a nemzeti karakter rovására, nagyszerűen egalizálódik az által, hogy Íróinkon keresztül megismer és talán megszeret bennünket a külföld, ami reánk, kis nemzetre nézve végül is rendkívüli jelentőségű.. Ezek az irók a magyarság pionírjai a külföldön és ebből a szempontból határozottan fon-

215' tosnak, sőt k í v á n a t o s n a k t a r t o m e külföldi e x p o r t o t , az idegen piaczok felkeresését. K í v á n a t o s n a k t a r t o m azért is, mert itthon csak a z t az irót a k k r e d i t á l j á k , akinek a m u n k á i n külföldi m á r k a p o m p á z i k , akinek a d a r a b j a i t a külföld n a g y v á r o s a i b a n hurczolj á k végig. S ilyen módon a m a g y a r p u b l i k u m legalább a külföldi l a p o k b ó l m e g t u d j a , . h o g y milyen sok tehetséges magyar irónk v a n .

Porzsolt

Kálmán.

Minden összeköttetés a külfölddel, akár politikai, akár gazdasági, akár művészeti az, értékszámba megy. A modern magyar dráma, amikor exportczikké lett, uj összeköttetést • létesített Magyarország és a külföld között. Az uj összeköttetés értékének a megállapítására csak egy pozitív adat áll a rendelkezésünkre.: az az-összeg, amelyet az irók munkájukért külföldről kaptak. Hogy az irodalomnak mennyiben vált hasznára az uj exportczikk: ezt ma még alig lehet eldönteni. Jelentőségét semmiesetre sem szabad túlbecsülni. Annyi bizonyos, hogy a külföldre került magyar színdarabok nem reprezentálnak speczifikus magyar értéket és nagyon egyolclalu képét adják irodalmunknak. Arra sem igen alkalmasok, hogy felénk fordítsák a külföld figyelmét. Ilyen színdarabokat a külföldön is" irnak. Tulajdonképpen' csak ennyi történt eddig : a színpadi szerzők nemzetközi társaságában megjelentek a magyar irók is, a nemzetköziség egyenruhájában. ; Néhányan bizonyára érdeklődéssel tekintettek az uj qövevényekrey és megkérdezték, hogy kicsodák ? — Magyarok — hangzott a válasz. A társaság rövidesen tudomásul vette, hogy ezután magyarok is lesznek közöttük és napirendre tért a dolog fölött. Mert származásukon kivül más megkülönböztetőt nem lehetett rajtuk észrevenni. Rákosi

Jenő.

A világ legkitűnőbb, legelőnyösebb exportczikkei az irodalmi termékek. Mi exportálunk például egy magyar drámát, magyar ember pénzt kap érte, dicsőséget szerez magának és hazájának és — ez a művészi export előnye — az exportált czikk "mégis"megmaradnekünk is, nálunk is. a maga teljességében. Mindez előnyök mellett is azonban valami érős veszedelem rejlik az irodalmi exportálásban. Ugyanis attól lehet tartani, hogy ügyesebb iróink már eleve is, a mű megírásakor, külföldi közönségre gondolnak, hogy müvükét tehát egyenesen internaczionális közönségnek szánják. Nem azt fogják festeni, amit ismernek, a magyar társadalmat, hanem azt, amit egy internaczionális közönség legkönnyebben megért: társadalmat mindennemű nemzeti tartalom nélkül; A dráma — attól lehet tartani — el fog nemzetietlene'dni és mindinkább diadalokat fog aratni a raffinált színpadi technika. Riedl Tngyes. /

- A modern magyar dráma térfoglalása külső országokban, amilyen örvendetes dolog, alig hiszem, hogy a nemzeti jelleg felismeréséhez, népszerűsítéséhez hozzá fog járulni. Már csak azért sem, mert azok a szindarábok, melyek külföldön sikert arattak, tulajdonképpen nemzetközi drámák, .Bródy Sándor »Tanitónő«-je pedig, melyben volt magyar iz, rtia-' gyar vér, elég kellemetlen félreértésekre szolgáltatott okot. Azt hitték, hogy iránydarab, hogy típusokat visz a színpadra, hogy Magyarországon minden tanítónő üldözött vad. És mert Bródy színmüve magyar volt, nem 'is tudott bizo-

nyos időn tul megküzködni azzal az oktalan ellenszenvvel, melylyel, különösen Németországban, magyar müveket megtisztelnek. Molnár Ferencz »ördög«-e, »Testőr«-e nagy és kitűnő kvalitásaik mellett sem mondhatók tipikus magyar színdaraboknak, Lengyel Menyhért »Tájfun«-ja pedig első sorban exotikumanak köszönheti erős hatását. Ezeket a darabokat külföldi, irók is megírhatták volna, feltéve hogy külföldi irók képesek lennének olyat produkálni, mint Molnár, Lengyel, vagy Biró Lajos. Ezzel azt szeretném megértetni, hogy a tehetség nagyobb summája teremtette meg a modern magyar irók külföldi sikereit, nem pedig a tehetségük nemzeti vo'ta. Ez nem vesz el semmit a méltatásukból, csak leszögezi azt a tényt, hogy sikerüket egy kissé a viszonyok alakulása — magyarul ezt konjunktúrának hívják — is segítette. Mert a magyarok olyankor jutottak szóhoz, amikor külföldön, a dráma-termés minden kritikán alul maradt. Akkor kerültek nyeregbe, amikor más tisztességes lovas nem is volt. Most, amidőn nyeregben ülnek, kétségtelennek tartom, hogy a további sikereket is ki fogják »lovagolni«, De ha azt méltóztatik kérdezni: várhatunk-e nagy és tartós hasznot irótársaink külföldi szereplésétől, hasznot az irodalomra, akkor, zokon ne essék, a válasz csak pesszimisztikus lehet. Mert azok a tehetséges irók, akik számithatnak arra, hogy müveik kivitel tárgyai lesznek, ugy fogják megírni drámáikat, hogy azokba még véletlenségből' se kerüljön bele olyasvalami, ami külföldi karriérjüket megakaszthatná. Mindig és mindenütt azt fogják keresni, ami a külföldi izlést kielégítheti, mindig és mindenütt tekintettel lesznek arra, hogy erősebb hatások után törekedjenek, hogy minél több. pénzt keressenek. Ami teljesen jogos és méltányos, becsületes és tiszteletreméltó igyekezet, sőt igaz szívvel kívánom, hogy iróink minél több valutával térjenek haza külföldi útjaikról, és ha a hozzám intézett kérdés az lett volna : örvendetes dolog-e a magyar dráma hódítása, akkor a válasz nem lehetett volna-kétséges, de igy bizony erkölcsi hatást, nagy irodalmi fellendülést nem várhatok a magyar irók legfrissebb németverő hadjáratától. Ez a kivitel szaporítani fogja a jó drámai kézmüvesmunkák számát, de alig fogja gyarapítani a nemesebb literatúrai:. Ruttkay-Rothauser

Miksa.

Hasznára vált-e a magyar irodalomnak, hogy a modem magyar dráma világirodalmi exportczikk lett 7 A .kérdés, ezzel a mtilfba tekintő igeragozással, ugy látszik, mindenekelőtt felcseréli az okot a következmény nyel. Arra czéloz, hogy a mai magyar dráma azért olyan, amilyen, mert világirodalmi exportczikk lett, holott megfordítva kell mondanunk : a mai magyar dráma — sok egyélf ok mellett — azért lett világirodalmi exportczikk, mert olyanná fejlődött, hogy világszerte kelendőségre talál. Viszont azonban, amennyire nem az exportálás teszi, hogy a mai magyar drámairodalom sokkal különbb, mint amilyen a tiz-tizenöt év előtti volt, Olyannyira nem kezesség e fejlődés sem az ellen, hogy az exportálás elkövetkezésének nem lesznek kevésbé előnyös hatásai is. Sőt fölötte valószínű, hogy lesznek és hogy a, magyar drámairodalom azért a tekintélyért, melyhez a drámairókfélétreválósága: juttatta, megfizet azzal a többrendbeli tributummal, melyre az internaczionális fogyasztás számára dolgozó drámaírók élelmessége kötelezi. Salgó

Ernő.

Ha ezen a helyen én is vendég volnék, szivesen visszaélnék házigazdám önkénytelen udvariasságával és szélesen kiereszkedném arról az érdekes témáról, amelyet a szerkesztő föladott. De én itt fegyelem alatt állok és illő rövidséggel tartozom.

216' Első exportdrámánkat nem kétségtelen erényei, hanem a kedvező konjunktúrák sodorták világutjára. »Az ördög« akkor jött, amikor odakünn a legnagyobb volt az inség elmés, csillogó, könnyed, mulattató játékban. Ahol a legnagyobb szükség idején is terem egy-kettő ebből a fajtából, Francziaországban, ott Az ördög nem kellett. De az első siker megvolt. És most már jöttek a siker ragadozói, furcsa félemberek, amilyenek nálunk mindenkor szép számmal akadtak, akik drámát tudnak csinálni, anélkül hogy igazi irók volnának. És a drámájukat mindjárt ugy is szabták, hogy a munka exportczikk legyen. Ezek a mulatságos "emberkék azt hitték, hogy csak nemzetközi tárgy kell, mindjárt meglesz a nemzetközi diadal. Hogy ez a számítás épp oly káros az irodalomra, mint bármely más hideg eszű és művészietlen számítás, az magától értetődik. S hogy a drámai müveknek is csak ártalmukra van, azt már eddig elég szomorú példa igazolta. Egyébként az exportdráma esztétikáját fölösleges megcsinálni. Elég jól megcsinálta Ibsen, ő is félreeső és csekély hatalmú' nemzet köréből indult, mégis hires ember lett. Hogyan csinálta ? Vájjon Nóra Nizzában, Rosmersholm Kelet-Indiában, Kis Eyolf Szíriában, John Gábriel Borkman Mandzsúriában és a Ha mi holtak föltámadunk a Fidzsi-szigetek egyikén játszódik le ? Ibsen tudta azt, amit a mi kis exportügynökeink nem tudnak, hogy a norvég is érdekli a nagyvilágot, ha ember. És á Nemzetközi Hálókocsi Társaság steward-ja sem kell a kutyának sem, ha beszélő bábu. Sebestyén Károly.

A m a g y a r dráma exportálását minden fentartás nélkül örvendetes jelenségnek.tartom. Semmi ellenvetést nem lehet tenni ellene. N e m érinti a mi benső kulturánkat j

Toll és tőr. — ápr. 5: :

g.

A KIRÁLY. C s i t t . . . a néppárti pokloktól a szocziáldemokrata igéretföldekig egy pillanatra elnémult a kórus : az előimádkozók is

J elhallgattak, kicsik és nagyok riadtan fogták be a — kissé zabolátlan — szájukat.. Valahogy megérezte mindenki, hogy itt más történik, mint ami eddig történt; hogy itt egy lélekdideregtetően grandiózus tünemény bontakozik ki a szeme előtt: a politika históriává komorodik s a históriai erők kilengésének óriási árnyékaiban groteszkké szürkül a falánkok és jóllakottak érdekcsatája. A király . . . a király. . . suttogták mindenütt és a záporos tavaszi szélben királylegendák ködképe kószál; a király . . . a király

suttogták mindenütt és minden

szem Bécs felé nézett, ahol borzasztó — és nem egészen szükséges — krízisek bontogatták a tetőt Ferencz József nyugalma felett. És a k i r á l y . . . a király most is elintézte a számvetést — magával, a nyugalmával és azzal az egész világgal, amelynek a tradiczió az oxigénje, elintézte ugy, ahogy minden alkotmány-affért elintézett: ráfizetett, — talán borús szívvel, fájdalmasan, csüggedt gesztussal — de ráfizétett és a plusz megint az instituczióé maradt. Ezt ma még nem l á t j á k , . — de hiszen a mához évezredek óta hozzátartozik, hogy nem látják meg benne azt, »ami fő s mindent bentfoglaló«. S olvasván a monumentális szavakat, amiket a rezignált bölcs makranczos nemzetéhez intézett: — Carlylet szeretnénk felütni, Carlylet, akinél meg van irva, hogy a királyok : a régi héroszok fenmaradt és tökéletesedett tipusa.

sőt u g y találom, h o g y az irodalmunkra erkölcsileg és anyagilag csak fejlesztően hat. H o g y h a a m a g y a r drámairó nemcsak nekünk ir, hanem az egész világnak, akkor jobban m e g v á l a s z t j a a témáit, és irodalmibb eszközökkel igyekszik hatni. H a pedig a külföldi szinpadok' , A K H U E N r K O R M Á N Y B E M U T A T K O Z Á S Á T tehát is megfizetik m u n k á j á t , akkor n y u g o d t a b b a n dolgozmégis tudomásul vették, helyesebben szólva, az hatik, nem kell minden évben uj d r á m á v a l küzdenie a ellenzék megengedte, hogy a bemutatkozást tumegélhetésért. Külföldön a drámairó évekig él egy domásul vegye a Ház. Hogy a bemutatkozásból nem csináltak hazaárulást, melyet szintén meg drámájából. N e m hiszem, h o g y a külföld elidegenitené kellett volna obstruálni, ennek az a magyarázata, hogy a a szerzőt a m a g y a r témáktól. P a r a s z t d r á m á n a k . terközeledik a húsvét s a hosszabb szünettel járó ünnepnapok mészetesen alig lesz sikere. Mi sem s z e r e t j ü k ' a külföldi mindig engedékenységre, elnézésre hangolják az ellenzéki helyi színmüveket és a tájszólásokat. D e azért bárhpl is urakat a hazaárulásokkal szemben. Most is igy történt. Khuen kormányvállalását pár nap előtt még hazaárulásnak minden teljes erővel érvényesülhet, ami a miénk, ami magyar. Örömmel nézem az uj m a g y a r dráma térhó- mondották, miután azonban húsvéti vakáczióhoz csak ugy juthattak, ha hirtelenében megmásítják verdiktjüket, e l dítását. • ejtették a vádat s nyolcz napi vakáczió fejében felmentették Tóth Imre. a kormányt. Igy változtatják az urak nyolcz napi vakáczióért az elveiket és nézeteiket. Istenem, mit tudnánák ők elveikkel és nézeteikkel csinálni, ha valami nagyobb jutalomra lenne kilátásuk !

Dalocska.

Drága parfüm drága ü v e g b e n : Piros s z e r e l e m piros s z i v e d b e n . Dalolva szórod a jőszagut, Minden szavadra, m o s o l y o d r a jut, Mig egy napon kiürül az ü v e g S többé már s e n k i n e m föltheti m e g .

. K e m é n y Simon.

A RÉGIEK NAGYON JÓL TUDJÁK, mért kötik. be a Juszticzia szemét; bizony azért, hogy ne lássa meg a peres felek — orrát, ő nagysága ugyanis — hiába — nő, íemina és a kis orr — ama bizonyos néphit ellenére is -— jobban tetszik neki, mint a nagy.. Ám a .gáláns Zilahon letépték a kendőt a szeméről és ő nagysága eklatánsan bebizonyította azt, hogy a nők közveszélyesen gyakorolják "a titkos választói jogot : azt választotta, akinek nem volt igaza és a másik felet; —

21? mit m o n d j a k : L ő w y n e k h í v t á k — csodálkozási k e r e s e t é v e l a s ó h i v a t a l h o z u t a s í t o t t a . L ő w y t e h á t a debreczeni t á b l á h o z fordult, a m e l y n e m a k a r t a d e z a v u á l n i ő n a g y s á g á t . L ő w y — >>jogát, ú g y m o n d , ő n e m h a g y j a « — a k ú r i á h o z m e g y . A k ú r i a bölcs, m i n t S a l a m o n , igazságos és európai, a k ú r i a az a S v á j c z , a m e l y o l t a l m a t ád az i g a z s á g s z o l g á l t a t á s f é l r e é r t e t t j e i n e k és L ő w y n e k is k i m é r t e a z i g a z a t . K i m o n d v á n , h o g y a z az indokolás, h o g y a L ő w y v a l l o m á s a >>faji jellege m i a t t n e m f o g a d h a t ó el« — o s t o b a és m e g d ö b b e n t ő és a z ítélet, a m e l y ráépült, m e g s e m m i s í t e n i való. L ő w y t e h á t m e g k a p t a az i g a z á t , de, •Istenem, m e n n y i e n , v a n n a k L ő w y e k , a k i k n e m t a l á l j á k m e g az u t a t a k ú r i á h o z . A v i g a s z t a l ó c s a k az, h o g y e z u t á n Zilah o k is lesznek és t ö r v é n y s z é k i birók, a k i k szintén n e m találj á k m e g az u t a t a k ú r i á h o z .

A k a r s z n a p p a l csillagot látni ? I g y á l s o k sört, e g y é l s o k s o n k á t É s e r e g g y o d a a rendőrhöz É s k é r j é l tőle e g y p o f o n k á t . A rendőr A rendőr Hajlandó K i t nem

sohasem g o r o m b a , sohasem brutális, f e j b e v e r n i a z t is, szeret, v a g y k i t u t á l is.

A l e x i k o n b ó l a rendőrről E g y e b e t nem t u d t a m kisütni, J a i g a z : h o g y h a e g y ü g y é s z t lát, Á z t a t m i n d j á r t elkezdi ütni.

Gábor Andor. BORZASZTÓ VOLT : V á z s o n y i a z ősi

íringiához

csapott, az ellenségei — a Reformklüb — pedig megragadták azt a kalapácsot, ami a nagy plakátok piros vizéből kilátszik és — gyepre hires ! — összemérték a — szövetségeseik erejét. Ha kisül is az arczom, de leirom : Isteneknek — ápr. 5. való komédia volt. És hogy zuhogtak a Juvenálisoknak Milyen boldogság volna most valami szép,' csöndes, diktált szóvirágok! — egyfelől »külvárosi Napoleon«, tiszta pusztán élni ! Virradatkor kelni a madarakkal, a friss »oligarchikus demokrata«, másfelől »burgjakobinus«, »öröktavaszi szellőtől kicsipetni az arczunkat, jókedvűen, egészsézöld szocziológus« — a harcz hevében egész ötletes fogalmazók lettek a kedves Schöberl-emberek, a fiskálisok, gesen élni és szerit függetlenségben nem törődni semmi akik nappal a párnát is kiekzekválják a fejed alól, este egyébbel, mint ami az embert közvetlenül érinti. Nem pedig vérkönyeket sirnak a népnyomorról s ölre mennek 'hazudni, ami gyönyörű és nem hallgatni azt a sok hazugazon : hogy a hányjelzős választói jog lesz a mentőcsónak, ságot, amire ha most, az egyedüllétnek ebben a késő éjszakai amin kievezhetsz az uzsora vizeiről. Amihez azonban • ma már nem is csónak kell, hanem Dreadnought, egy egész órájában gondolok, az undortól összerázkódom. Odakinn sorhajóhad, ami, ha vizre lép : elsősorban a választójogos valahol nagy Magyarországban. az a derék falusi gazda, lélekvesztőket fogja elsülyeszteni. Ahogy az első szövőszék' ha ugyan nem bir leszokni arról a betegségről, hogy politikai elsülyesztette a t a k á c s o k a t . . . újságot olvas, legalább elhiszi, amit irnak számára. Ha nem a kedve szerint igazodik az ország dolga, talán rosszkedvűen káromkodik egyet, de ősz hajaszálat nem növeszt a fejére a' honfibú. Valahogy csak mindig elleszünk. De abban a HETI RIGMUSOK. mocsárban, amelyben idefönn most vergődünk, akik látjuk, mi történik körülöttünk s összeszoruló szivvel gondolunk A z arczképcsarnokból. arra, hogy csakugyan győzhet a hazugság, a kucséberi . .erkölcs, a szájtépő iparlovagok szemforgató csürhéje, miben Milyen a rendőr. kéressünk megnyugvást ?

Politikai szilánkok.

A rendőr e g y k é t l á b ú emlős, Hossza százhetven czentiméter, Alulról csizmában végződik, Felülről u g y h i j j á k , h o g y P é t e r . A k é t mellső v é g t a g k ö z ö t t v a n R á n ő v e e g y kis t á b l a rézből ; H a n e m b á n t j á k , o l y szelid állat, H o g y s z a l u t á l s eszik a k é z b ő l . A z orra a l a t t h a r á n t r é s v a n , M i t az istenke a z é r t v á g o t t , H o g y o t t s z á l l j a n a k k i fehéren A könnyebb udvariasságok. A súlyos u d v a r i a s s á g o t A rendőr a c s i z m á v a l m o n d j a , É s o l y finoman h a n g s ú l y o z , h o g y Csak ugy porzik a ruha rongya. , A k i ő t b á n t j a , a z t a rendőr Szelid-puhán megsimogatja.G y ö n g é d e n , h o g y eszébe jusson R é g sirban porló ö r e g a t y j a .

Ha az ember valamit nagyon szeretne ' megerősíteni s fél a gonoszság ^sanda nyilaitól, amelyek' ott érik, ahol legjobban sebeznek : megesküszik a maga igazára. Szinte tűnődöm: ne alkossak-e a publiczisztikában legalább is szokatlan preczedenst s ne tegyem-e Je az esküt itt a nagy nyilvánosság előtt arról, hogy a világon semmi, de egyáltalában semmi néven nevezendő értelem nincs abban, hogy a Khuen-kabinet maradjon, vagy abban, hogy elmenjen. A magam újságírói munkáját elvégezem a szerkesztőségem íróasztala mellett ugy, ahogy kívánják tőlem, de abban a pillanatban, ha fölveszem a felöltőmet s künn vagyok az utczán, elég közönyös lehet nekem, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly, Justh Gyula, vagy Kristóffy József a miniszterelnök. Most azonban napok óta izgat, undorít, felháborít, a magánéletem csöndjét is feldúlja'a politika. Az igazságérzetem s az emberszeretetem lázong, amikor a szívtelen spekulácziót látom kalózhajóra szállni a ^becsületes érzések bárkája ellen, melyet úgyis vadul dobálnak a hullámok. Természetes, hogy egészen mindegy, megkapja-e Khuen a véderőreformot, vagy nem, belebukik-e ebbe 2

218' a. harczba, vagy Sem. E z az Ö dolga. De azért itt is ejthetünk el néhány szót. A véderőjavaslat ellen eddig csak a Justh-párt obstruált. Mit akart ez a negyventagu vitéz csapat ? A véderőj avaslat tervei ellen semmi kifogása nincs, mert maga ajánlotta fel a provizóriumot, amikor azt hitte, hogy ezzel kiüti a nyeregből Khuent. Nemzeti követeléseik sincsenek, sőt ezekről gúnyosan beszéltek egészen a legutolsó időkig. Egyetlen ürügye a harcznak a választói jog. De hiszen ezt Khuen is beigérte az őszre. És hogy az ő Ígérete komoly, annak minden egyében kivül érdemben való biztositéka az is, hogy az uj adótörvények miatt, a melyek á jövő esztendőben lépnek életbe s a mostani czenzus-rendszert ekképpen felforgatják, 1913 után már fizikai lehetetlenség, hogy a mostani választási törvény alapján ejtsék meg a választást. A függetlenségi párt őszig pedig a legvadabb obstrukczióval sem juthat abba a helyzetbe, hogy ő csináljon választási törvényt. Igy a napnál világosabb, hogy a választói jogért folyó harcz egyenesen arra az eredményre fog vezetni, hogy megakadályozza a kivánt reform megvalósítását. Ezt Justhék éppen olyan jól tudják, mint akár a kormány. De h á t : törődnek ők a választói joggal ? Talán a Kossuth-párt akar obstruálni a véderőj avaslat ellen ? Végig óvatos semlegességgel nézték a politikai arénát. Hol leszereltek, hol megígérték, hogy le fognak szerelni, végül békét kötöttek a rezoluczió fejében. A rezolucziót Khuen nem hozta meg, de a királyi kézirat szórói-szóra fedi azt a föltételt, melynek fejében Kossuth Ferencz, a párt elnöke, kijelentette, hogy a rezoluczió elejtésébe is belenyugodhatni. A párt pedig, amely hirtelen rossz szimattal pecsenyeszagot érez, fölvetette a kérdést Khuen előtt: és bir végezni a Justhpárttal ? Mikor a kapott válasz nem volt kielégítő, egyszerre megfújják a trombitákat. Minek béküljenek, mikor nem tudják biztosan, hogy kifizeti-e ez magát ? Ez azonban politika s az ember vállat von. A végén ki fog derülni, kinek van igaza. De amire fölüvölt az emberből a jóérzés, az a sok csúnya jelenet, melyeknek az utolsó napokban a képviselőház ülései szolgáltak stílszerű kerettel. Khuen hazajön Bécsből s nyomában a hir, milyen izgalmas és drámai jelenetek után vállalta el a kormányt. Az öreg király, aki körül hosszabb ideje már nehéz és türelmetlen féltékenység, örvényei gyűrűznek, megernyedő idegekkel érzi, hogy néhány megszokott embere is elszakadóban van tőle. Fölzokog belőle a keserűség: már pedig nem maradok egyedül! Nem a rezoluczió volt az ok. Csak az apropos ahhoz, hogy csordultig teljen a pohár. És a mindig gavallér, mindig kemény és annyira bölcs aggastyán rémülten érezte, hogy a maga igazát ki kell vinni a világ elé. Olyanféle az impressziónk, mintha ismeretlen veszedelmekkel szemben az egész országot, de egész Európát segitségül akarta volna hivni arról a végzetesen jelentős audiencziáról. Ezután pedig jönnek, akik éppen olyan világosan látják ezt a helyzetet, mint akár a miniszterelnök, s hangzanak a gyűlöletesen hazug frázisok a királyi tekintély megtiprásáról. Tudjuk, hogy Khuennak hallgatnia kell, s bár az audienczia lefolyása az agg király kívánságára igenis rajta keresztül került a nyilvánosság elé, lehetetlenség ezt egyenesen beismernie, amikor ezzel még többet árul el, mint

amennyihez'joga .van. Abban a pillanatban, amikor a király kilépett a nyilvánosság elé, a szivekhez appellál. A szivek intelligencziájához. S látnunk kell, hogy azok, akiknek minden lélegzetükből kiárad a hatalom után való kapzsiság s akiknek nagy része bezsebelte már a királytól, amit várhatott, a megközelíthetetlen erkölcsi magasság polczáról mondanak kritikát erről a szituáczióról azért, mert ugy érzik, hogy ez ügyes spekuláczió — a jövőre. Nem tehetek róla, de nekem most gróf Andrássy Gyula, vagy gróf Apponyi Albert ezerszer szimpátikusabb, mint a többi apostol és ministránsgyerek együttvéve, ö k is tudják,' hogy — miképpen is fejezzem ki magamat — most csak a becsület és a sziv szavára hallgattak, amikor kezet nyűjtottak Khuen grófnak azzal, hogy becsületesen cselekedett, s esetleg ezzel önmagukat tették skartba egy következő rendszer idejére. De a magyar ur lovagiassága s a nemes ember kötelességtudása fölébredt bennük. Hanem azok, akik ezekben a történelmi pillanatokban odaállanak a király és a nemzet közé és visszataszítóan hipokrita arczczal a trónörököst védik olyan gyanúsítások ellen, amelyekkel senki sem illette, de amelyeknek visszautasításával az élő, de öreg királylyal szemben a fiatal jövendő királynál akarnak érdemeket szerezni, mit gondolhatnak magukról, ha a tükörbe néznek ? Nem politizálok, de boldog káröröm fog el, hogy tisztán látom, milyen rosszul végződhetik ez a ravaszul kieszelt számítás. Abban nincs kétség, hogy a mig a gondviselés kegyelme megtartja a felséges ur életét, többet gróf Héderváry Károlyt maga mellől el nem ereszti. Az obstrukczió mehet 'föl, szállhat- le, nagy hazaffyaink üvölthetnek és szónokolhatnak,- de ezért a mulatságért ők fizetik a czehet is. S az Isten tud csodákat tenni akkor, amikor a szivtelenséget akarja b ü n t e t n i . . . gn

A férj irogat. Irta:

CARINTI

FRIGYES.

JELENET. Személyek:

Az

IRÓ, A Z A S S Z O N Y ,

A

FÉRJ.

(Az iró szobája, háttérben szekrénynyel. Elől kerevet. A kereveten ül az asszony. Türelmetlen. Az óráját nézi. Dobog a lábával. Az iró bundában, fáradtan.)

A z IRÓ (szerelmesen) : D r á g á m ! (Csók.) Az ASSZONY (szemrehányóan) : E g y órája várlak. A z IRÓ (leveti a kabátját) : B e kellett fejezni azt a czikket. A vasárnapi számba jönni kell neki, — micsináljak? (Legyint.) Az ASSZONY (szerelmesen) : D r á g á m ! Szép czikk ? A z IRÓ (könnyedén) : N a ! A m i t mondtam, hisz tudod. >>A lelki élet fölénye<< az lett a czime. Hisz tudod, amit mondtam. A z t irtam meg, hogy nekem csak a ielki fölény imponál. Hisz tudod. A lelki fölény. A z ASSZONY (szerelmesen) : A lelki fölény. A z IRÓ (könnyedén megcsókolja) ; Igen, drágám. (Megcsípi az állát.) N a ? H o g y v a n a kis kicsike ? A drága kis drágaság ?

219' A z ASSZONY (csacsog) : N a g y o n siettem. A z u r a m A z IRÓ : . . . K u . . • k u . . . k u . . . 1 m é g nem j ö t t haza. Az ASSZONY : Szent Isten . . . ne nyiss k i ! ! A z IRÓ (idegesen) : Igen. A z IRÓ (tétován) : N e nyissak k i ? A z ASSZONY (m. f.) : A tegnapi verekedés u t á n A z ASSZONY (szaladgál) : Szent Isten . . . v á r j . . . megint inni m e n t . . . borzasztó ember . . . ne nyiss k i . , . elbújok . . . szent Isten . . . h o v a b u j - . A z IRÓ (idegesen) : Igen . . . t u d o m . . . már mondjak . . . tad . . . A z IRÓ : D e kérlek . . . kérlek alássan . . . nem A z ASSZONY : B o r z a s z t ó e m b p r az . . . B á r csuknák szükséges . . . már be . . . D e v a n rá kilátás. A n n a k a zsokénak állítólag A z ASSZONY : H á t m i t t e g y e k . . . a k k o r a pofont a d o t t . . . A z IRÓ : H á t kérlek . . . H a feltétlenül el akarsz A z IRÓ (idegesen közbevág) : Jó, jó, tudom, hirlik. bújni. . . A z ASSZONY (csók) : N a ne, .drága. Megint ideA z ASSZONY : H o v á ? ! ! . . . H o v á ? ! ges v a g y ? A z IRÓ (körbe szaladgál, egymásnak mennek) : A z IRÓ : U g y a n , dehogy. D e mit jösz mindig ezek. . . D e kérlek . . . h a parancsolsz . . . t a l á n ide az asztal kel ? (Leül. Szünet után, idegesen.) Milyen p o f o n - v o l t alá parancsolsz . . . v a g y ide parancsolsz . . . (A sugóluk az ? Micsoda zsoké ? fölé.) . . . v a g y ide parancsolsz méltóztatni, drágám . . . A z ASSZONY : H á t azt m o n d t a d , tudod. /A köpőládát megfordítja.) . . . f á r a d j b é , ' kérlek . . .. (A gyufatartóból kiszórja a gyufát.) ... v a g y itt kényelA z IRÓ (idegesen) : T u d o m ! ! ! T u d o m ! ! ! H á t mesebb . . . parancsolsz . . . persze h o g y tudom, h a mindig az orrom álá dörgölöd. Mintha kíváncsi volnék rá. A z t hiszed, engem érdekel, A z ASSZONY (meglátja a szekrényt) : M e g v a n ! Beh o g y m i l y e n p o f o n volt, v a g y h o g y k i v o l t az a zsoké ? ugrik, lihegve kiszól még.) Miután rádlőtt, f o j t s d m e g .' . . H á t én egy zsoké v a g y o k ? Furcsa v a g y , kérlek, azzal A z IRÓ (a szoba közepén) : I g e n . . . igen, d r á g á m . . . a pofonnal. ahogy parancsolod . . . (Erős kopogás. Az IRÓ behúzza a A z ASSZONY (csititvá) : U g y a n , drágám . . . fejét, behunyja a szemeit, aztán megint kinyitja.) Hehe.' A z IRÓ (idegesen) : D e m i t u g y a n , u g y a n . . . Szabad. H á t mit beszélsz f o l y t o n arról a pofonról ? A z t hiszed, A FÉRJ (belép. Erős, atlétikus ember. Udvariasan nekem imponál talán a f é r j e d azzal a pofonnal ? (Ennél hajlong) : Alásszolgája. a szónál >>pofon<< mindig összerándul.) A z t hiszed, nekem A z IRÓ (behunyt szemmel áll a szekrény előtt) r lehet pofonnal imponálni ? Mit érdekel engem egy Alásszolgája. T e g y e le. p o f o n ? (Kiabál.) H á t mit beszélsz f o l y t o n arról a A FÉRJ (udvariasan) : V é r A m a d é úrhoz v a n pofonról. szerencsém ? A z ASSZONY (csititva) : D e A m a d é . . . kérlek, A z IRÓ (kinyitja a szemét, meglátja a férjet, ijedten Amadé . . . megint becsukja, összehúzza magát. Egész testében reszket) : A z IRÓ (elkeseredve) : I g a z is. Még mindig nem értesz m e g engem. T i asszonyok nem t u d j á t o k megérteni, h o g y egy lelkileg fölényes embernek, e g y entelektiielnek a brutális nyers erő nem i m p o n á l . . . N e k e m n e m a p o f o n m e g a brutális nyers erő i m p o n á l . . . H a n e m n e k e m a lelki fölény i m p o n á l . . . N e k e m nem imponál a brutális, nyers pofon . . . de a lelki fölény, az m á r igen . . . (Csettint.) A z már igen ! . : . A lelki f ö l é n y ! (Csettint.) Az már v a l a m i ! . . . nem a brutális lelki p o f o n . . . a k a r o m mondani a fölényes lelki b r u t a . . . v a g y i s a pofoni fölény . . . A z ASSZONY : E d e s A m a d é . . . hiszen én t u d o m . . . A z IRÓ (legyint) : H a g y j n e k e m b é k é t . . . Mit félek én a te uradtól ? H a a te urad lelki fölénynyel jönne . . . nem mondom. Lelki előkelőséggel. . . nem mondom. D e ő csak p o f o n n a l tud jönni. U g y a n , kérlek. E z nekem nem imponál. E t t ő l e g y lelkileg erős ember n e m ijed meg, kérlek. Mutasson ő nekem lelki kiválóságot . . . a te hires u r a d . . . A z ASSZONY : D e A m a d é ! . . . (Csitítja.) Az IRÓ : N a g y s z e r ű ! . . / Mér nem jön lelki kiválósággal ?'!. . . az a hires u r a d ! . . . Mér jön ő pofonnal ? ! . . . nekem imponálni ? ! ! . . . / E g y r e hangosakban, nem lehet megállítani, hadonász.) . . . az a hires ? ! ! ! . . . pofonnal ? ! ! . . . nekem ? ! ! . . . N e m f ö l é n y n y e l ? ! ! . . . N e m lélekkel ? ! ! . . . az istenit ! .-. . hanem pofonnal ? ! . . . furcsa ! . . . N e k e m csak a lelki finomság i m p o n á l ! ! . . . érted ? ! . . . A z z a l j ö j j ö n n e k e m ! ! . . . ne pofonnal 1 1 . . . (Kiabál.) hanem finomsággal! ! ! (Csöngetnek.

Meghökkenve

merednek

egymásra.)

Az IRÓ (tétován) : . . . a k u t y a i s t é n i t . . . • , Az

ASSZONY (ijedten)

: Ki

az ?

Az IRÓ : . . . a k u . . . k u t y a i s . . . (Kint • egy hang : Mtthon van Vér Amadé ur ?<>) ' Az ASSZONY : Szent Isten, ez az uram ! ! !

férfi-

Hehe. Igen, igen. A FÉRJ (közel jön. Nyomatékkal, jelentősen) : N a g y o n örülök, h o g y megismerhettem. V a d L a j o s v a g y o k . A z IRÓ (rémülten kinyitja a szemét, megnézi, összerázkódik, megint becsukja a szemét) : Hehe. N a g y o n kedves. Hehehe. V a d L a j o s . K e d v e s név. O l y a n finom, k ö n n y e d név. E g y s z e r ű n é v . . . B e s z é l j ü n k csak erről a névről. (Rémülten tapogat hátrafelé.) A FÉRJ (csodálkozva):. Miért tetszik b e h u n y n i a szemét ? A z IRÓ : Á , semmi, csak u g y b á n t ez a világosság . : . a z t á n fáradt is v a g y o k . . . tetszik tudni, éppen aludtam, mikor b e t e t s z e t t jönni . . . m é g nem is v a g y o k egészen é b r e n . . . de m i n d j á r t k i n y i t o m , csak tessék várni e g y k i c s i t . . . A FÉRJ : É n t u l a j d o p k é p p e n azért j ö t t e m . . . (A hátsó zsebében keresgél.) A z IRÓ (kinyitja a szemét, meglátja ezt a mozdulatot. Megint becsukja, ijedten összehúzódik, térdreesik.) Jaj, jaj. A FÉRJ (nem veszi ezt észre, mert közben a kabátja belső zsebébe néz be és ott keres): ... azért j ö t t e m , h o g y megmutassak önnek . . . önnek, akit nálunk M a g y a r országon erre egyedül t a r t o k alkalmasnak . . . h o g y m e g m u t a s s a k önnek . . . h o g y m e g m u t a s s a k önnek . . . e j n y e ! de h o v a t e t t e m ? ! . . . ahá ! m e g v a n ! ... . (Kihúz a zsebéből egy kéziratot.) . . . szóval h o g y m e g m u t a s s a k önnek e g y n o v e l l á t . . . amit (Lesüti szemeit.) . . . amit én irtam ... (Zavart mosolylyal felnéz, észreveszi A z IRÓ-/, aki még térdel. Meghökkenve.) P . . . pardon . . . A z IRÓ (kinyitja a szemeit) : H o g y m o n d j a ? ! . . . A FÉRJ : E g y novella . . . de m i é r t . . . . A z IRÓ (feláll) : Á , s e m m i . . . s e m m i . . . csak f o l y t a s s a . . . véletlenül a térdemre ü l t e m a h á t a m h e l y e t t . . . kicsit szórakozott v a g y o k . . . N e m b a j . . . H á t h o g y tetszik mondani ? - E g y novellát ?

1=91 A FÉRJ (zavart és szemérmes mosolylyal) : Tetszik tudni . . . én t i t o k b a n . . . írogatok . . . A z ÍRÓ (rámered, kicsit kiegyenesedik): Irogat? A FÉRJ (kicsit folyékonyabban) : Már régebben írogatok t i t o k b a n . . . de nem a d t a m oda m é g semmi l a p n a k . . . nem ismerem ezeket a s z e r k e s z t ő k e t . . . A z ÍRÓ (nagyot lélegzik, kinyújtózkodik, hanyag pózt vesz fel) : N a és azért j ö t t fel h o z z á m . . . egy novellát hozott ? A FÉRJ : Igen . . . n a g y o n érdekelne a véleménye . . . az ön irói egyéniségét n a g y o n sokra becsülöm . , . tetszik tudni, engem v a l a m i v a d fráternek képzelnek az emberek, mer' szeretek néha egy kicsit l u m p o l n i . . . m e g veszekedni . . . de önnek, akit annyira becsülök . . . önnek egyedül b e v a l l o m , h o g y lelkem legmélyén á m ű v é szetek és nemesebb eszmék szeretetének tiszta lobogásu oltárképe világit ki nem apadó f á k l y a g y a n á n t : A z IRÓ (még mindig gyanakodva nézi) : G y a n á n t ? A FÉRJ : A z é r t ön az egyetlen ember, akinek elh o z t a m ezt a novellát, h o g y i t é l j e m e g szerény tehetségemet., m e l y e t fel f o g o k önnek olvasni. Megengedi ? (Leül, kinyitja a kéziratot.) A z IRÓ (még kicsit megriadva) : . . . Ööö . . . tessék . . . v a g y i s . . . A FÉRJ (olvas) : »A lelki fölényé. (Felnéz.) Ez a czime. A z IRÓ (csodálkozva) : Lelki f ö l é n y ? (Leül. Könynyedén.) K é r e m , tessék. A FÉRJ (olvas) : »Magdával e g y nyirkos, novemberi a l k o n y a t f á j ó h a n g u l a t á n a k piros esti f é n y é b e n találkoztam.« (Felnéz.) A z IRÓ (leül. Körülnéz. Aztán czigarettára gyújt. Raccsolva) : K é v é m . . . P a v a n c s o l j o n . . . ' A FÉRJ (olvas) : >>Magda h a l v á n y és s á p a d t b a r n a l e á n y v o l t és dideregve h ú z t a össze arczának fáradt vonásait.« A z IRÓ (felugrik) : Ööö . . . n a g y o n • érdekes . . . de kérem, talán h o z z a be a szerkesztőségbe . . . délután ott s z o k t a m l e n n i . . . A FÉRJ (olvas) : >>Magda oly busán, oly f á j ó a n nézett énrám, mint e g y őzike, m e l y e t a gonosz emberség megsebzetté. A z IRÓ : E m b e r s é g ? A FÉRJ : E m b e r s é g . . . emberiség . . . mindegy. (Olvas.) >>öszi lelkemben e napon f á j ó akarások b u g y o g tak s a n a g y ellágyulások finom b o r z o n g á s o k a t v á l t o t tak ki a t u l f i n o m o d o t t lélek r e j t e t t mélységeiből.é • A z IRÓ (feláll, járkál). A FÉRJ (olvas) : »— K i v a g y ? ! — kérdeztem M a g d á t és meg kellett állanom. A z u t c z a l á m p a sárgán f o l y t a be nemes vonásainkat.é A z ÍRÓ (háta mögé megy, vállára teszi egyik kezét) : K e d v e s V a d ur . . . A FÉRJ (olvas) : >>Rámnézett b u s s z á j á v a l és k é t g y ö n g y gördült fel szeméből homlokára, é A z IRÓ : K é r e m csak, tanár u r . . . A FÉRJ (olvas): »Es én szemeiből szórul-szóra a k ö v e t k e z ő s z a v a k a t o l v a s t a m ki : Miért kérded ? E n az u c c z a l e á n y a v a g y o k . . . i g e n . . . én az u c c z á elvetemült, szerencsétlen l e á n y a v a g y o k . . .é A z IRÓ : P a r d o n , főszerkesztő ur . . . egy perezre . . . A FÉRJ (olvas) : »Mit a k a r s z h á t t ő l e m ? — k é r d e z t e akkoriban Magda. — A z én elvetemült lelkemet t e h á t nem menti m e g többé s e m m i . . . s e m m i . . . s e m m i . . .é A z IRÓ (vállát veri) : H é csak . . . tanár ur, mester . . . mesterke . . . a p u k á m . . . A FÉRJ (olvas) V >>Miszerint én a k ö v e t k e z ő k e t mond o t t a m neki : Miért hiszed, h o g y mindenki zord s ridegszivü, m i n t m a g a az É l e t ?é

A z IRÓ : A p u k a . . . A p i c s e k . . . T a t a . . . T a t u s k a . . . A FÉRJ (olvas) : » L á t o d , — m o n d o t t a m M a g d á n a k — miszerint az én lelkem megért tégedet — és én, én, én leszek az, — ismétlem — én, én, én leszek az, aki téged ebből a fertőből kiemel.« A z IRÓ (megfricskázza a fülét) : B á t y u s k a . . . P a m p u s k a . . . K i s fiu . . . B u b i k a . . . S z é p szőke szerkesztő b u b i k a . . . kérem csak . . . álljon m e g e g y perezre . . . A FÉRJ (olvas) : >>Mert, ú g y m o n d — szóltam Magdán a k ezen őszi a l k o n y a t o n — mert, ú g y m o n d , — a lélek fölénye az, m e l y b e n n ü n k e t az emberi rosszaság bűzös fertőjéből kiemelni e g y e d ü l f e l j o g o s í t v a állhat.* A z IRÓ (az ölébe ül) : T e kis k e d v e s . . . n a kérlek szépen . . . (Simogatja.) . . . na, édesem . . . na,, talán mégis h a g y d a b b a . . . n a nem b á n t l a k többé . . . veszek n e k e d v á s á r f i á t . . . (A füleibe kapaszkodik.) A FÉRJ (olvas) : >>. . . a lélek fölénye, ú g y m o n d , a lélek fölénye és M a g d a . . É s ekkor m i n t e g y h á r o m óráig beszélgettünk m é g a csöpögő utczásarkon, szórul-szóra a k ö v e t k e z ő k e t . . .« A z 'IRÓ (felugrik, az asztalhoz szalad, felkapja a teafőzőt) : V i g y á z z , A l a d á r , kérlek . . . de kérlek, L a j o s k á m . . . arrafelé d o b o k e g y teafőzőt . . . A FÉRJ (olvas) : >>Mert a te lélkedet csak egy elfinom u l t lélek mentheti m e g a lét fertőiből, M a g d a ! — m o n d o t t a m neki némán és h a n g o m b a n egész v i l á g f á j d a l m a reszketett.« A z IRÓ (hozzávágja a teafőzőt) : H o p p ! H o p p ! A FÉRJ (olvas) : »Mert az én túlérzékeny lelkem, ó Magda, az én t ú l é r z é k e n y lelkem, m e l y a leggyöngédebb külső b e h a t á s o k r a felrezdül közönyéből, — az én túlérzékeny lelkem, ú g y m o n d , M a g d a . . .<< A z IRÓ (kétségbeesetten szaladgál, aztán hozzávágja az asztalt) : Tessék ! . . . Tessék egy a s z t a l ! A FÉRJ (olvas) : >>. . . az én túlérzékeny lelkem, ú g y m o n d , Magda, nem birná el a te csalfaságod e g y e t l e n hűtlen sugarát szemeid s a j á t s á g o s a n fénylő csillagának ködén keresztül.« A z IRÓ (szaladgál, megragadja a szekrényt, hogy azt is hozzávágja, hirtelen homlokára csap) : Nini ! E z t egész elfelejtettem ! (Kinyitja a szekrényt és kiveszi belőle Az ASSZONY-Í, aki közben elaludt a szekrényben.) Szent Isten ! A r a n k a ! É b r e d j f e l ! A FÉRJ (olvas) : »Mert hidd el, Magda, az én sasszemeim előtt nem m a r a d h a t t i t o k b a n a l e g p a r á n y i b b m o z d u l a t sem, ú g y m o n d , s előttem nem r e j t h e t s z el semmit, ú g y m o n d , Magda.« A z ASSZONY (szemeit dörzsöli) : H o l v a g y o k ? A z IRÓ : A r a n k a ! Szent Isten ! Segits ! Csinálj vele valamit! A FÉRJ (olvas) : oMert, ú g y m o n d , a lelki fölény és az elfiriomultság a m a z egyetlen dolog, m e l y l y e l m e g lehet érteni a szegény, szenvedő, e l v e t e m ü l t l e á n y lelkének szomorú mélységeiből f a k a d ó kétségbeesést.« A z ASSZONY : K é r l e k szépen, L a j o s ! . . . A.FÉRJ (olvas) : »Mert nekem csak egy szót kell szólnod, Magda,- csak azt kell m o n d a n o d : hallgass ! — és én h a l l g a t o k . . . m e r t n e k e m csak hallgatni és figyelni jó, hallgatni és figyelni — ó, m e r t én csak hallgatni és figyelni szeretek.« A z IRÓ (hirtelen elhatározással) : I t t nem m a r a d hatok. (Kabátot ránt.) A FÉRJ (olvas) : »£s én, Magda, én e g y lélek v a g y o k , akit senki nem akar megérteni, m e r t mindenki csak az én zordon külsőm u t á n itéli meg legnemesebb h a j l a m a i m tiszta szépségeit!« A z IRÓ (beleordit a fülébe) : H é í Szerkesztő ur ! L e g a l á b b kisérje h a z a ő n a g y s á g á t ! É n szállodába m e g y e k ! (Elrohan.)

221' Az ASSZONY (kiabál) : A m a d é ! A m a d é ! I t t h a g y s z ? V á r j , nyomorult ! (Utánafut.) A FÉRJ (olvas) : >>Mert, Magda, ugymönd, a lélek szépsége és fölénye az egyetlen e földön, mely tiszta ragyogásban t a r t j a megnemesült képzeletem megértő tisztaságának . . .« (Függöny.)

Empire. H a r m i n c z gyertya égett a t e r e m b e n , Midőn a császár n e v e t v e

megjelent;

S a h ö l g y e k is nevettek meghajolva, S a lakájok is é s felbomlott a rend. S e g y ifjú lány e g y l é p é s t tett előre És a terem n e v e t v e nézte ő t ; Egy ifjú lány, f e h é r b e n s ibolyákkal És m e g h a j o l t a nagy császár előtt. „Tél van s mi várunk tavasz óta rád, S a m i g küzködtél nyirkos háborúkban, Eltettük n é k e d kertjeink javát. Virágok, f e l s é g . . S

mind nevettek újra,

Mig a császár, k ö n n y e d e n elpirulva, Odahajolt az ibolya

fölé...

Szabolcsi Lajos.

Krónika II. Wallenstein-Daemmerung. — ápr. 5. Francziaország többé nem bir a hadseregével. De egészen sajátságosan, egészen a mai evoluczió módján vált ellenségévé a hajdan gijande armée, nem nyiltan ü t ö t t pártot ellene, mint ahogyan cselekedték a római pretóriánusok, v a g y Isztambulban Beglás kertjének virágai, a janicsárok, v a g y ahogyan szándékba vette talán — legalább a Butler orgyilka erről beszél — Wallenstein Egerben, K á r o l y főherczeg meg Aspern után, hanem egészen más valami módon. A jelennek ama szörnyen megbizható forradalmi módján, amely a passzivitásával erős, amely dekomponál nem azért, mert cselekszik, hanem azért, mert nem cselekszik." ' Francziaország nem bir többé a hadseregével, amely részben elnéptelenedik, részben pedig kezd ugyanakkor tulfülni csupa megbízhatatlan elemmel. A tisztjei titokban royalisták, az altisztjei már nem is nagyon titkoltan, különösen a Klementina-féle lipóti kongógummimilliók óta bonapartisták, a legénysége pedig v a g y mint születési hányad mutatkozik, v a g y pedig kezd egészen átivódni a hervéizmussal, a nemcselekvés és czéltalanság-érzés gondolatával. A franczia hadsereg, u g y tetszik, annyira züllött már, annyira

n a g y belső reformokra szorulna, hogy a köztársaság köpczösségben és czirkumspektusságban felülmúlhatatlan elnökének, Falliéresnek a közbelépése v á l t szükségessé. 'Valami — energikus cselekedettel. E s Falliéres csakugyan energikusan is lépett fel a köztársaság hadseregében tapasztalható dezoláczió ellen. Rendeletet adott ki, hogy az apacsokat ezentúl nem szabad besorozni katonának, v a g y pedig : -aki katona, hát szélnek kell őt ereszterii, a tüntető zászlóaljakat pedig meg keU szüntetni egész Francziaországban. E z a nagyképűségében komolytalan, v a g y ha u g y tetszik, együgyüségében kisképü rendelet v e t azután teljes világosságot a grandé armée teljés züllöüségére. Mivel pedig a franczia hadsereg nem pusztán Francziaország belső ügye, hanem éppen ellenkezően, egyik legveszedelmesebb koefficziense az európai béke-, a v a g y háboru-lehetőségeknek, tehát az a kérdés, hogy az apacsokat ki kell mustrálni a hadseregből, nemcsak a n a g y diplomácziát érdekli, hanem érdekel tégedet is, olvasóm, annak a békességnek a révén, amit kétségtelenül szeretsz és megkívánsz, meg annak a gazdasági konstellácziónak a révén, aminek minden aneroidnál érzékenyebb mérője a deviza-árfolyam. A franczia hadsereg ilyen v a g y amolyan volta éppen olyan kenyér.kérdés most itt nekünk is, mint akár az angol hadiflotta, amelyiket szintén nem látunk, de amelyik azért, az ellenfegyverkezés kényszere révén, kiveszi a száj u n k b ó l a mindennapos regalitást és hibrid cigarillost dug a helyébe, de azt is csak méregdrágán és csak akkor, amikor v a n raktáron. A franczia hadsereg kérdése tehát európai kérdés és nem csupán a n a g y k é p ű politikát érintő kérdés, hanem olyasvalami, ami itt ég m i n d n y á j u n k n a k a körmén. Különösen most, amikor Francziaország likvidálta is már a Marokkóra vonatkozó berlini megegyezést és kierőszakolta Mulej Hafidtól a protektorátust. Ma Francziaország már nemcsak diplomácziai czifraságok között, hanem tényleg is ura Marokkónak, de hogy ezt a t é n y t hogyan fogja tettre is váltani, az azután megint egészen más kérdés. Mert ámbár a protektorátusának a feltételei szinte szószerint egyeznek azzal, amit ezelőtt harminczkét esztendővel k ö t ö t t a könnyen bekebelezett Tuniszszal, a valóságos helyzete Marokkóban körülbelül az, ami Algir meghódítása után volt. Tunisz tunyán meghódolt, de Algériában Abd-el-Káder véressé tette a tengerentúlt évtizedig a hóditónak. Mindaddig pedig, amig Marokkó teljesen be nem szelidül és olyan tartarini franczia g y a r m a t i í nem válik, mint a szomszédja, addig a marokkói kérdés még nincsen elintézve még Németország és Francziaország között sem. Es addig mindig magában rejti az európaira átváltozó háború veszedelmét.. E s hogy a franczia hadsereg erőviszonyai önőnmagukban, befelé, h o g y a n állanak, az nem belső kérdése Francziaországnak, hanem "békességkérdése egész Európának. A z a komikum tehát, hogy- Falliéres — persze csak a k o r m á n y parancsára, mert hiszen ő a rég óhajtott és

222' végre elérkezett gépelnök — kiutasitja a hadseregből az apacsokat és hogy megszünteti a büntetőzászlóa l j a k a t , akármilyen figurának lássék is, mégis történeti jelentőségű. Mert figura a dolog annyiból, hogy az elnök az apacsokat kergeti ki a hadseregből. Nem v a g y o k ugyan teljesen tisztában a franczia ideológiának az imponderábiliáival (no, most már csak a müveit n y u g a t szerint fejeztem ki magamat, ugy-e ?), de nem hiszem, hogy az »apacs« szó ott már olyan hivatalosan bevett fogalom volna, mint nálunk például az adóvégrehajtó, v a g y pedig az utkaparó. A z apacs aligha hord egyenruhát mindaddig, amig rá nem kényszerül az az egyenruha, persze a katonai formájában. É s , n e m igen tudnám elhinni, hogy az apacs mint ilyen fog is jelentkezni akkor, amikor a capitain, v a g y lieutenant, v a g y sergeant, v a g y nem tudom én ki, elő fogja hivni a sorból azokat, akiket a Falliéres rendelete értelmében ki kell mustrálnia. Fölötte ritka eset, hogy egy apacs magáról egyszerű nyugalommal megmondja, szinte bemutatkozásképpen, h o g y ő »apache d' X I m e arrondissement«. E z e k a gazemberek rendesen titkolni szokták a mivoltukat, de ellenben az sem lehetetlen, h o g y abban az esetben, ha a capitain hirül a d j a ünnepiesen, hogy az összes apacsok el vannak csapva ebből és ebből a századból, aki tehát apacs, az álljon elő : az egész század egyöntetűen apacsnak jelentkezik és kilép abból a sorból, amely azután — üresen marad. K é s z a k a r v a h ú z t a m u g y a komikumig a Falliéres g y á m o l t a l a n rendelkezését, amivel v a l a h o g y a n restituálni a k a r j á k a szertebomlott franczia hadsereg komp a k t a b b mivoltát és valóságosan harlequini hólyaggal ütik a régi grandé armée lábanyomát. A »fekete hadsereg« gondolata, amely abból állt, hogy a franczia hadsereget A f r i k á b ó l kell rekrutálni, már régen csődöt mondott, többszörös okon is. A mac-mahoni idők, amikor az elnök a subiczknál is feketébb zuávtól azt kérdezte, hogy : »ön ugy-e s z e r e c s e n ? « — amire a lurkó természetesen azzal felelt, hogy : »igenis, monsieur le président«, — amire azután Mac-Mahon megveregette az afrikai k a t o n a vállát és azt mondotta neki : »helyes, helyes, csak folytassa«, — valóban véget értek. N e m kell már hadsereg és nem kell katona, m a j d valahogyan másképpen igazitják el m a g u k között a vitás dolgokat, ilyesmit éreznek a népek; persze nem Hágán keresztül. De Francziaország ád mindig kellemetlen és alkalmatlan példát és most is Francziaországból jött, ha bukfenczet vetetten is a gondolat, hogy közéig a vége a hadseregek korának és hogy Wallenstein trilógiájához már meg lehet kezdeni az epilógirást. j p

Semmiben sem hinni a világon annyit jelent, mint semmit sem tartani kizártnak. *

A hitetlenség fölött van még a gondolkozásnak egy nagyobb magaslata : a szkepszis. Szentmárky

Viktor.

Este. Ablakokon oly jó benézni, Csonka gyertyák lángjában égni, Kis zugokban, hol sok a holmi, O l y jó egy perezre megnyugodni, Este. Sötét utczákon v é g i g m e n n i , A csendben uszó c s e n d n e k lenni, Beszívni sok-sok lélek álmát, Melyek halk imák végét várják, Este. Oly jó hazalengeni szépen, Megfürödve sok ház lelkében . . . Messzi fényekre rátapadni, S az utolsóval kilobbanni, Este.

Falu Tamás.

Oleszja. Irta: A. KUPRIN.

(7)

XII. A legközelebbi nap e találkozásunk után éppen pünkösd ünnepe volt, amely az idén Szent Timotheus n é v n a p j á v a l egybeesett. E z a körülmény a néphit szerint a fenyegető rossz termés jele. A falu, Perebrod, egyházi tekintetben nem v o l t önálló, azaz volt temploma, de lelkésze nem. Néhanéha, a . b ö j t alatt és a nagy ünnepeken a szomszédos n a g y o b b falu p a p j a szokott átjönni. Ezen a napon valami hivatalos dolgom v o l t a járási székvárosban és már reggel nyolez óra t á j b a n kilovagoltam. Ilyen utaim czéljaira m i n d j á r t ezen a vidéken való tartózkodásom első napjaiban vásároltam egy f ü r g e , ' h a t é v e s csődört. A helyi, nem v a l a m i k i v á l ó f a j t á b ó l v a l ó volt, de előbbi tulajdonosa, a járási geométer szeretettel és gondosan nevelte föl. N a g y o n szerettem ezt a kedves, karcsú és erőslábu állatot. Borzas üstöke mögül haragos és bizalmatlanul tüzes szemek lestek elő, erős a j k a i t energikusan szorította össze. Szine csudálatos, meglehetősen komikus v o l t : .egészen egérszürke, csupán' a farán voltak tarka, fekete-fehér foltok. Keresztül kellett lovagolnom az egész falun. A n a g y zöld tér, amely a korcsma és a templom k ö z ö t t volt, tele v o l t hosszú kocsisorral. A szomszédos f a l v a k b ó l jöttek át a parasztok kocsikon az ünnepre, asszonyaikkal, gyerekeikkel e g y ü t t . A kora reggeli óra és a szigorú szabályok ellenére az ünneplők között már v o l t néhány részeg. A zsidó korcsmáros a tilalom ellenére az ünnepnapon és éjjel is adott titokban pálinkát. A reggel teljesen szélmentes volt és n y o m o t t levegőjű. A nap nagyon forrónak Ígérkezett. A tündöklő, v a l a m i k ö n n y ű ezüstös köddel födött égen egyetlen felhőcske se v o l t látható. Miután elintéztem a városban minden hivatalos dolgomat, gyorsan ettem még valamit a vendéglőben és megindultam hazafelé. A h o g y a kovács előtt ellovagoltam, eszembe j u t o t t , h o g y l o v a m bal első lábán meglazult a p a t k ó és leszálltam, hogy ú j r a vasaltassam.

E z csaknem másfél óra hosszat t a r t o t t , u g y h o g y körülbelül öt óra-délután lett, mire Perebrodba visszaérkeztem. A z egész téren részeg, lármás emberek nyüzsögtek. A korcsma i v ó j a és külső, elkerített része a szó szoros értelmében z s ú f o l v a v o l t tülekedő, szitkolózó emberekkel. A perebrodi parasztok összekeveredtek a z idegenekkel és u g y a n c s a k dőzsöltek a tér zöld foltjain, m e g a sok kocsi á r n y é k á b a n . Mindenütt hátrav e t e t t f e j e k e t és magasra emelt p a l a c z k o k a t lehetett látni. A z általános m á m o r m á r szélső h a t á r á t érte el, amikor a paraszt h e t y k é n és k i h i v ó a n kezdi fitogt a t n i részegségét. Minden m o z d u l a t a lomha- és súlyos lendiiletüvé v á l i k , ugy például, h o g y f e j h a j t á s h e l y e t t egész t e s t é v e l előrehajlik, térdében összecsuklik és hirtelen el vészit ve az e g y e n s ú l y t , tehetetlenül esik hátra. G y e r e k e k j á t s z o t t a k és s z a l a d g á l t a k a l o v a k lábai alatt, m i g az állatok közömbösen r á g ó d t a k s z é n á j u k o n . O t t egy részeg asszony o r d i t v a és szitkolózva r á n g a t t a hazafelé urát, a k i megállt v a l a h o g y a n a lábán és semmi h a j l a n d ó s á g o t nem m u t a t o t t a hazamenetelre . . . A söv é n y á r n y á b a n sürün állott körül egy kisebb tömeg, v a l a m i husz férfi és asszony e g y öreg lantos énekest, akinek reszkető, nazális t e n o r h a n g j a , hangszere egyh a n g ú , susogó z a j á t ó l kisérve, élesen tört elő a t ö m e g általános l á r m á j á b ó l . Már messziről megismertem az ősi u k r a j n a i ének, a »Dumka« h a n g j a i t : A m i k o r f e l j ö t t az esti csillag P o c s a j e v f e l e t t és o t t m e g á l l t , A k k o r v o n u l t á t a török sereg E r ő s és f e k e t e , m i n t felhőszakadás . . .

A dalban a z t á n arról v a n szó, h o g y a t ö r ö k ö k , akik r o h a m m a l n e m t u d t á k bevenni a p o c s a j e v i kolostort, csellel p r ó b á l k o z t a k meg. K ü l d t e k a kolostornak e g y óriási v i a s z g y e r t y á t , amely lőporral v o l t töltve. Tizenkét' pár ökör h ú z t a a - h a t a l m a s g y e r t y á t , a m e l y e t az örvendező b a r á t o k m á r m é g a k a r t a k g y ú j t a n i az i s t e n a n y a tiszteletére, a m i k o r isten m e g a k a d á l y o z t a az ellenség szándékát. Megjelent á l m á b a n a hirmondó a j á m b o r n a k : n e m s z a b a d a g y e r t y á t h o z z á t o k engedni, messzire kell vinni a s z a b a d mezőre, hatalmas baltákkal darabokra vágni. És a barátok: E l v i t t é k messzire, a szabad mezőre, D a r a b o k r a v á g t á k f e j s z é v e l , fokossal, k i d o b t á k belőle a g y i l k o s g o l y ó k a t , a m i k e t beléje r e j t e t t e k g o n o s z o k . . .

A z elviselhetetlenül forró levegő m i n t h a egészen tele l e t t volna a pálinka, h a g y m a , a b u n d á k / e r ő s , olcsó d o h á n y és piszkos emberi testek kigőzölgésének elviselhetetlenül e g y b e k e v e r e d e t t s z a g á v a l . A m i k o r óvatosan u t a t t ö r t e m a t ö m e g k ö z ö t t , csak nehezen f é k e z v e mindüntalan visszahőkölő l o v a m a t , észre kellett vennem, h o g y mindenfelől kíváncsi, t i s z t e l e t l e n ' és ellenséges tekintetek szegeződnek reám. A rendes szokástól, eltérően egyetlen ember sem emelte le a s a p k á j á t , csak elcsendesedtek, amikor eléjük értem. Hirtelen, valahonnan a t ö m e g közepéből előtört e g y részeg, r e k e d j kiáltás, a m e l y e t nem értettem meg, csak azt v e t t e m észre, h o g y v i s s z a f o j t o t t nevetéssel f o g a d j á k . E g y asszonyi hang félve intette csendre az orditozót : — Hallgass, v é n g a z e m b e r . . . N e beszélj o l y a n hangosan, hiszen m e g h a l l j a . . . — E s mi lesz, ha m e g h a l l j a ? - - k i á l t o t t a k i h i v ó a n a paraszt. — A z én parancsolóm ő, v a g y mi ? A z erdőben parancsoljon, azoknál a . . .

Visszataszító, hosszú, borzalmas m o n d a t k ö v e t k e z e t t , n y o m á b a n szinte állati nevetés viharos kitörésével. G y o r s a n v i s s z a f o r d í t o t t a m l o v a m a t és görcsösen r a g a d t a m m e g lovaglóostorom nyelét. B o r z a s z t ó düh k a p o t t meg, olyan, a m e l y n e m l á t t ö b b é , n e m fél semmitől és semmire se gondol. A z t á n hirtelen az a gondolat villant át a fejemen, h o g y mindez m e g t ö r t é n t már egyszer az én életemben, sok, sok é v v e l ezelőtt . . . É p p ily forrón s ü t ö t t a n a p . . . É p p i g y m e g v o l t t ö m v e a n a g y tér lármázó, i z g a t o t t e m b e r e k k e l . . . É p p igy f o r d u l t a m vissza, e l r a g a d t a t v a leküzdhetetlen d ü h t ő l . . . D e hol is v o l t ? . . . É s mikor, mikor ? . . . Leeresztettem az ostort és v á g t a t v a l o v a g o l t a m t o v á b b , lakásomhoz. Jarmola, aki kényelmesen lépett k i a k o n y h a a j t ó n , m e g f o g t a a l o v a t és gorombán m o n d t a : — O t t benn v á r j a már önt a m a r i n o v i birtok számtartója. U g y tetszett, mintha még akart volna mondani n e k e m v a l a m i t . V a l a m i t , a m i s z á m o m r a n a g y o n fontos és e g y ú t t a l kellemetlen. A r c z á n a z o n k i v ü l gonosz g u n y f u t ó kifejezését is felfedezni véltem. Szándékosan állva m a r a d t a m m é g n é h á n y pillanatig az a j t ó előtt és kihivóan n é z t e m J a r m o l a u t á n . J a r m o l a azonban, anélkül h o g y v e l e m t o v á b b t ö r ő d ö t t volna, már k a n t á r s z á r á n á l f o g v a h ú z t a a l o v a t , amely k i n y ú j t o t t n y a k k a l , óvatos léptekkel m e n t u t á n a . A s z o b á m b a n o t t t a l á l t a m a szomszédos birtok s z á m t a r t ó j á t . Szürke zsaket v o l t r a j t a , világoskék, szük nadrág, lesimitva, erősen p o m á d é z v a viselte a h a j á t és v a l a m i borzasztó, olcsó illatszer érzett r a j t a . A m i k o r engem m e g l á t o t t , felugrott a székről, élénken ü d v ö z ö l t , miközben nem h a j t o t t a m e g m a g á t , h a n e m sajátságosan összeroppant egész felső testében. A r c z á n édeskés mosoly j á t s z o t t , a m e l y látni engedte csupasz í o g h u s á t . — A l á z a t o s szolgája — b u g y o g o t t belőle a szó a m a g á t g a v a l l é r n a k képzelő ember merész elfogulatlanságával. — N a g y o n örülök, h o g y l á t o m . . . Már az istentisztelet óta v á r o k önre. R é g nem v o l t szerencsém. H o g y érzi m a g á t ? N á l u n k e g y á l t a l á b a n n e m is m u t a t k o z i k . F i a t a l hölgyeink bizony már haragszanak önre. A z u t á n e g y önkéntelen e m l é k t ő l m e g k a p v a , szilaj nevetésbe kezdett. — No, ez a z t á n óriási heccz v o l t m a , a n n y i t mondh a t o k önnek ! — k i á l t o t t a v i h á n c z o l v a és prüszkölve. — H a , ha, ha, ha ! . . •. A z t hittem, m e g p u k k a d o k a nevetéstől ! . . . — . Mi történt h á t ? Mi v o l t a z a heccz ? — kérdeztem gorombán, ellenszenvemet e g y á l t a l á b a n n e m . titkolva. — A z istentisztelet u t á n óriási b o t r á n y v o l t — f o l y t a t t a a. számtartó, elbeszélését a kitörő nevetésnek valóságos sortüzeivel m e g s z a k í t v a . — A perebrodi a s s z o n y o k . . . nem, Istenemre nem t u d o m . . . a perebrodi asszonyok b o s z o r k á n y t f o g t a k i t t a téren . . . P e r s z e / c s a k ők t a r t j á k b o s z o r k á n y n a k , az ő paraszt - b u t a s á g u k k a l . . . N a , és alaposan elverték . . . A z t á n k á t r á n y n y a l a k a r t á k bemázolni, de csudálatos m'ódon sikerült kiszabadítania m a g á t és megszöknie. B o r z a s z t ó sejtelem t á m a d t fel bennem. R á v e t e t t e m m a g a m a t a s z á m t a r t ó r a , erősen m e g r a g a d t a m vállalnál, szinte öntudatlanul. / — Mit beszél ön össze ! — k i á l t o t t a m egészen megv á l t o z o t t hangon. — A z ördögbe is, h á t h a g y j a a b b a ezt a röhögést! Micsoda b o s z o r k á n y r ó l beszél t u l a j d o n képpen ? Hirtelen a b b a h a g y t a a nevetést és rámmeredt kerek, i j e d t szemeivel.

224' — É n . . . én . . . i g a z á n nem t u d o m — m o r m o g t a zavarodottan.. — A z t hiszem, S z a m u j l i k a . . . v a g y M a n u j l i k a . . . v a g y nem . . . v a l a m i M a n u j l i k á n a k a l á n y a . . . a p a r a s z t o k i l y e s m i t fecsegtek . . . igazán nem j e g y e z t e m meg. K é n y s z e r i t e t t e m rá, h o g y s o r j á b a n m i n d e n t elm o n d j o n nekem, a m i t l á t o t t v a g y hallott. Most már ügyetlenül, nehézkesen beszélt, m i n d u n t a l a n részlet e k b e t é v e d t és én g y a k r a n s z a k í t o t t a m félbe türelmetlen kérdésekkel, kiáltásokkal, szinte s z i d a l m a k k a l . K e veset é r t h e t t e m m e g elbeszéléséből és csak h ó n a p o k k a l később t u d t a m rekonstruálni az á t k o s történet minden részletét, amikor elbeszélte a főerdész felesége, aki ezen a napon szintén o t t v o l t a t e m p l o m b a n az isten- tiszteleten. S e j t e l m e m b e n nem c s a l a t k o z t a m . O l e s z j a l e g y ő z t e félelmét és elment a t e m p l o m b a . Noha, későn j ö t t , csak az istentisztelet vége felé jelent m e g és az a j t ó b a n megállt, mégis azonnal észrevették a t e m p l o m b a n összeg y ű l t p a r a s z t o k m i n d n y á j a n . .Az egész szértartás a l a t t f o l y t o n sugdostak e g y m á s k ö z ö t t a p a r a s z t a s s z o n y o k és f o l y t o n reánéztek. O l e s z j á n a k mégis elég ereje v o l t arra, h o g y k i t a r t son az istentisztelet végéig. T a l á n nem jól értette az ellenséges pillantások jelentőségét, talán k e v é l y s é g b ő l nem v e t t e figyelembe ezeket. A m i n t azonban a t e m p lomból kilépett, azonnal körülállta e g y t ö m e g asszony. S z á m u k perczről-perczre n ö v e k e d e t t , egyre j o b b a n és egyre s z ű k e b b körben t o l o n g t a k Oleszja mellett. E l ő b b csak kíváncsian v i z s g á l t á k a z asszonyok a m a g á r a h a g y a t o t t , minden oldalra szorongva, v i z s g á l ó d v a néző l e á n y t . C s a k h a m a r azonban, jégeső m ó d j á r a h u l l o t t a k a g ú n y o s k i á l t á s o k , borsos s z a v a k , s z i t k o k , a m e l y e k e t kitörő nevetés kisért. A z u t á n az egyes s z i t k o k általános, fülsiketítő asszonyi z s i v a j j á sűrűsödtek, a m e l y n e k részleteit e g y á l t a l á b a n n e m lehetett megkülönböztetni többé és ez a z s i v a j m é g j o b b a n felkorbácsolta a z a m ú g y is i z g a t o t t t ö m e g idegeit. O l e s z j a megkísérelte n é h á n y szor áttörni ezt a rettenetes eleven g y ü r ü t , de mindannyiszor visszalökték a középre. Hirtelen e g y öreg asszonyi hang k e z d e t t rikácsolni v a l a h o l a h á t t é r b e n : — M á z o l j á t o k be k á t r á n y n y a l a r i n g y ő t . A dolog jelentőségéhez tudni kell, h o g y a k á t r á n y n y a l v a l ó bemázolás a kisoroszok k ö z ö t t a legborzasz' t ó b b dolog, ha csak e g y h á z z a l történik meg, a m e l y b e n egy l e á n y l a k i k , l e m o s h a t a t l a n s z é g y e n t jelent. Csaknem ebben a p i l l a n a t b a n m e g j e l e n t a v e s z e t t asszonyi had f e j e fölött e g y k á t r á n y o s k a n n a , ecsettel, amely kézről-kézre j á r t . O l e s z j a ekkor, a düh, rémület és elkeseredés roham á b a n olyan erővel v e t e t t e m a g á t kinzói egyikére, a legközelebb állóra, h o g y a z elesett. A földön azonnal verekedés k e z d ő d ö t t és e g y halom test egyesült k o m p a k t , orditozó m a s s z á v á . E k ö z b e n sikerült O l e s z j á n a k , szinte csuda k ö v e t k e z t é b e n , kiszabadulni az emberg o m o l y b ó l . E l r o h a n t onnan, kendő néjlkül, elrongyolód o t t r u h á b a n , a m e l y alól néhol k i l á t s z o t t csupasz teste. Orditások, szitkok k ö v e t t é k és n a g y k ö v e k e t d o b t a k u t á n a . M i n t e g y ö t v e n lépés u t á n m e g á l l t Oleszjá, s á p a d t , összekarmolt, véres a r c z á t az elállatiasodott tömeg felé f o r d í t o t t a és oly hangosan, h o g y minden egyes s z a v á t jól lehetett hallani a téren, o d a k i á l t o t t a : — H á t jól van ! . . . M a j d m é g megemlékeztek rólam ! K ö n y e i t e k k e l f o g j á t o k ti m é g ezt megfizetni nekem. E z a fenyegetés, a m i n t később a jelenet m á r emiitett t a n u j a beszélte nekem, oly szenvedélyesen, oly h a t á r o z o t t , prófétai hanghordozással h a n g z o t t el, h o g y az egész t ö m e g hirtelen szinte m e g k ö v e s e d e t t . D e csak e g y pillanatra. R ö g t ö n u t á n a a borzasztó szidalmak u j a b b kitörése k ö v e t k e z e t t .

Ismétlem, h o g y az események számos részletéről csak később értesültem. A k k o r nem v o l t elég erőm és türelmem arra, h o g y a s z á m t a r t ó előadását végighallgassam. Hirtelen eszembe, j u t o t t , h o g y J a r m o l a bizon y á r a nem nyergelte m é g le a l o v a t és k i r o h a n t a m , anélkül h o g y az elképedt s z á m t a r t ó n a k csak e g y szót is szóltam volna. J a r m o l a t é n y l e g tnég k a n t á r á n á l f o g v a v e z e t g e t t e a l o v a t . E g y pillanat a l a t t n y e r e g b e röpültem és kerülő uton, n e h o g y a részeg t ö m e g g e l m é g egyszer t a l á l k o z z a m , az erdőbe v á g t a t t a m . XIII. Lehetetlen leirni a z t az állapotot, a m e l y b e n az •őrült lovaglás a l a t t v o l t a m . I d ő n k i n t egészen elfelejt e t t e m , h o v á és m i é r t m e g y e k . C s a k v a l a m i z a v a r o s t u d a t a m a r a d t m e g annak, h o g y m e g nem v á l t o z t a t h a t ó , értelmetlen, borzasztó dolog történt. O l y a n állapotban v o l t a m , a m e l y hasonlít a nehéz, m e g o k o l a t l a n n y u g talansághoz, a m e l y lázrohamok közben s z o k t a meglepni az embert. K ö z b e n pedig -r- milyen csudálatos — a lódobogás t a k t u s á v a l e g y ü t t k a l a p á l t f e j e m b e n a v a k lantos rekedt, reszkető h a n g j a : Akkor vonult át a török sereg, Erős és fekete, mint felhőszakadás. A m i k o r a k e s k e n y , egyenesen az erdei k u n y h ó h o z v e z e t ő u t a t elértem, leszálltam a lóról, a m e l y egészen be v o l t f e d v e fehér h a b b a l és k a n t á r á n á l f o g v a v e z e t t e m t o v á b b . A n a p h e v é t ő l és a g y o r s l o v a g l á s t ó l u g y forrott, tódult a v é r a g y a m b a n , m i n t h a erős, s z a k a d a t lanul m ű k ö d ő s z i v a t t y ú v a l h a j t o t t á k volna f e j e m b e . M e g k ö t ö t t e m a l o v a t és beléptem a k u n y h ó b a . A z első pillanatban ugy. tetszett, m i n t h a O l e s z j a n e m lett v o l n a o t t h o n és hirtelen szorongó rémület f o g t a el szivemet. De rögtön ü t á n a m e g p i l l a n t o t t a m az á g y b a n . A r c z a a fal felé f o r d í t v a , f e j e b e l é f u r v a a p á r n á k b a . A kinyíló a j t ó z a j á r a m é g csak m e g se fordult. Manujlika, aki á z á g y mellett a földön k u p o r g o t t , fáradságosan felemelkedett és hevesen i n t e g e t e t t n e k e m a kezeivel. — Csendesen ! N e csinálj k o m é d i á t , te elvetemedett, te — s u t t o g t a fenyegetően, egészen közel l é p v e hozzám. A z u t á n hideg, színtelen szemeivel egyenesen az a r c z o m b a nézve, dühösen sziszegte : — Nos, m e g v a g y elégedve, b a r á t o m ? — Hallgass, öreg, — feleltem nyersen — m o s t nincs ideje a kérdőrevonásnak és a szitkolódzásnak. Mi történt O l e s z j á v a l ? , — P s z t . . . légy csendesen ! Oleszja eszméletlenül fekszik, — ez t ö r t é n t vele. H a nem j ö t t é l v o l n a ide, a h o v á senki sem h i v o t t , ha nem vertél volna ostobas á g o k a t a l á n y fejébe, semmi rossz nem történt volna. E s én, ostoba öreg, m i n d e z t l á t t a m , m i n d e z t engedtem. . . . A szivem, az s e j t e t t e a szerencsétlenséget . . . R o s s z a t s e j t e t t e m a t t ó l a naptól, k e z d v e , amikor te, csaknem erőszakkal, b e t o l a k o d t á l h o z z á n k . Mi az ? T a l á n azt mondod, h o g y nem m i a t t a d m e n t a t e m p l o m b a ? — t á m a d t rám hirtelen az öreg, g y ű l ö l e t t ő l eltorzult arczczal. — N e m m i a t t a d , te á t k o z o t t ember, te uri f a j z a t ? A k k o r h á t ne h a z u d j és ne keress kifogásokat, te szemérmetlen. Mi k é s z t e t e t t arra, h o g y a t e m p l o m b a csaljad ? — E n nem c s á b í t o t t a m őt, öreg . . . E r r e s z a v a m a t a d o m neked. Ő m a g a a k a r t a . • — Ő, te szerencsétlen ! — k i á l t o t t a M a n u j l i k a , a kezeit összecsapva. — H o g y j ö t t lihegve, egész s á p a d tan, szétszakított ingben . . . h a j a d o n f ő v e l . . . e l m o n d j a , m i történt és n e v e t és sir rajta. . . . tisztára m i n t a bél-

225' p o k l o s . . . lefeküdt, sirt ..még sokáig ; és' a z u t á n , , u g y — Oleszja, engedd m e g n e k e m . . . de előbb igérd .tetszett nekem, h o g y elaludt. E s én, ostoba öreg, m é g meg, h o g y meg fogod engedni . . . örültem, h o g y m o s t már á l m á b a n minden elmúlik, — Megígérem, k e d v e s e m . . . mindent, a m i t a k a r s z . . . kiengesztelődik. L á t o m , h o g y leesik a keze, fel a k a r o m — E n g e d d meg, kérlek, h o g y e g y orvost h o z z a k emelni, m e g f o g o m , h á t csak u g y izzik a ' b e l s ő forróság. . . N a g y o n kérlek ! H a akarod, ne t é g y m e g s e m m i t , tól . . . A láz k a p t a meg h á t . . . E g y óra hosszat félreamit rendel, de engedd, h o g y idehozassam. A z én k e d beszélt lázában, oly erősen, oly sebesen .•. . éppen most v e m é r t , Oleszja. lett v a l a m i v e l csendesebb. Mit t e t t é l vele, m i t is csinál— Ö, d r á g á m . . . micsoda c s a p d á b a csaltál engem ! tál v e l e ? — k i á l t o t t az öreg a kétségbeesés e g y u j a b b N e m , engedd meg, h o g y ne t a r t s a m be igéretemet. H a rohamában. igazán beteg volnék, ha a halálos á g y o n f e k ü d n é k , Hirtelen a sirás e g y szörnyű, visszataszító fintorára a k k o r se engednék o r v o s t m a g a m h o z . De h á t én e g y torzult arcza. A z a j k a k elgörbültek és széthúzódtak; általában nem v a g y o k beteg. E z c s a k az i j e d t s é g m i a t t az arcz minden izma megfeszült és reszketett, a szemölf o g o t t el és estére m e g i n t vége lesz. H a pedig nem m ú l i k dökök f e l h ú z ó d t a k , h o m l o k á n m é l y ránczok k é p z ő d t e k , el, n a g y m a m a m a j d főz teát, m á l n á b ó l v a g y százszorés szeméből rendkivüli, csaknem b o r s ó n a g y s á g u k ö n y szép-füből. Minek v o l n a i t t az orvos ? Most m e g j ö t t é l n y e k h u l l t a k alá. F e j é t m e g f o g t a a kezéivel, k ö n y ö k é v e l te és én máris s o k k a l j o b b a n érzem m a g a m a t . T e v a g y az asztalra t á m a s z k o d o t t és egész testét ide-oda k e z d t e s z á m o m r a a l e g j o b b orvos. A h , csak m é g v a l a m i h i á n y ringatni. • • zik n e k e m : u g y szeretnék legalább e g y i k s z e m e m m e l rádnézni, de nem merek . . . — . 0 , te k e d v e s l á n y k á m . . . ó, egyetlen u n o k á m . . . G y ö n g é d erőszakkal felemeltem f e j é t a párnáról. • — v i n n y o g o t t h o z z á f o j t o t t hangon. — ö , én szerenOleszja arcza lázas pirban l á n g o l t , . a s ö t é t ' s z e m e k tercsétlen, szegény, e l h a g y a t o t t . . . — H a g y d a b b a a sopánkodást, öreg — szakítot- mészetellenes f é n y n y e l r a g y o g t a k , száraz a j k a i görcsösen r á n g a t ó z t a k . Hosszú vörös s á v o k éktelenitették el t a m félbe g o r o m b á n . — Még fel fogod költeni. h o m l o k á t , arczát és n y a k á t . H a l á n t é k á n és szeme a l a t t A z öreg elnémult, de t o v á b b l ó b á z t a m a g á t , arczán sötét, k é k foltok. s z ö r n y ű g r i m á s z a i v a l és n a g y k ö n y e k f o l y t a k le képén — "Ne nézz rám . . . n a g y o n kérlek . . . O l y r u t az asztalra . . . I g y m u l t el v a g y tiz perez. E n az öreg v a g y o k most — s u t t o g t a O l e s z j a r i m á n k o d v a és kezémellett ültem és f á j d a l m a m b a n azt figyeltem, h o g y a n v e l i g y e k e z e t t eltakarni szemeimet. ütődik e g y légy az a b l a k t á b l á h o z , e g y h á n g u a n , szagS z i v e m a m e g s z a k a d á s i g tele v o l t . A j k a m a t rászogatottan zümmögve . . . — N a g y m a m a — szólalt m e g hirtelen, alig hall- r í t o t t a m Oleszja kezére, a m e l y m o z d u l a t l a n u l n y u g o d o t t a t a k a r ó n és e l b o n t o t t a m hosszú, h a n g t a l a n csókható, g y e n g e hangon Oleszja. — N a g y m a m a , ki v a n kal. A z e l ő t t is csókoltam néha kezeit, de m i n d i g g y o r nálunk ? san, rémülten h ú z t a el. E z ú t t a l a z o n b a n nem állott M a n u j l i k a gyorsan odabiczegett az á g y h o z , de ellent a gyengédség e kifejezésének és másik, s z a b a d o n ' rögtön ú j r a k e z d t e a j a j g a t á s t : l é v ő k e z é v e l szeliden simitotta v é g i g h a j a m a t . — Ó, te g y e r e k e c s k é m ! Ó, te sze-e-egény ! Ö, én — Mindent tudsz ? — kérdezte s u t t o g v a . szerencsétlen öreg, én szerencsé-é-étlen. N é m á n i n t e t t e m igent. Semmiesetre sem v o l t —• De h a g y d m á r a b b a végre, n a g y m a m a — m o n d o t t a r i m á n k o d ó és szenvedő hangon Oleszja. — világos előttem a számtar'tó elbeszéléséből a k a t a s z t r ó f a minden m o z z a n a t a , de e g y á l t a l á b a n nem a k a r t a m , K i van itt a szobában ? h o g y a reggeli eseményekre v a l ó emlékezés ismét fel"' Ó v a t o s a n , l á b u j j h e g y e n k ö z e l e d t e m az á g y h o z , az izgassa Oleszját. A z o n b a n amikor arra a szégyenre egészségnek és az erőnek azzal a bün teljes ö n t u d a t á v a l , g o n d o l t a m , a m e l y ' ő t érte, hirtelen elöntött a d ü h - e g y a m e l y e t e g y b e t e g mellett m i n d i g érez az ember. legyőzhetetlen rohama. — E n v a g y o k , Oleszja — m o n d o t t a m , h a n g o m a t — Ő, h o g y nem l e h e t t e m o t t a k k o r ! — k i á l t o t t a m t o m p í t v a . — É p p e n most j ö t t e m lovon a faluból . . . felemelkedve és ökleimet r á z v a . — É n ő k e t . , . , én Egész délelőtt a városban v o l t a m . . . H o g y érzed őket . . . magad, Oleszja? — H a g y j a d csak . . . ne h a r a g u d j — s z a k í t o t t A n é l k ü l h o g y a r c z á t felemelte v o l n a a párnáról, félbe szeliden Olészja. k i n y ú j t o t t a csupasz k a r j á t , m i n t h a keresne v a l a m i t a levegőben. Megértettem a m o z d u l a t o t és m e g r a g a d t a m (Vége következik.) k e z e m m e l a forró k e z e t . K é t n a g y kék folt t ü n t szem e m b e rögtön a g y e n g é d , fehér bőrön. A z e g y i k mindj á r t a csuklónál, a m á s i k a k ö n y ö k felett. A z e: köles lehet a g a z d a g o k fényűzése, de nem lehet a — E d e s s z i v e m — k e z d e t t e Oleszja lassan, m i n t h a szegények kenyere. f á r a d s á g g a l m o n d a n a ki minden szót. — U g y szeret* nélek . . . szeretnék rádnézni . . . de nem t u d o k . . . elcsúfítottak . . . egészen elcsúfítottak . . . T u d o d m é g E g y politikus mindenesetre tévedhet. D e a k k o r is kell . . . a z én arezom . . . oly n a g y o n tetszett neked . . . a n n y i erkölcsi b á t o r s á g á n a k lennie, h o g y e z t n y i l v á n o s a n be Mégis csak tetszett . . . ugy-e, kedvesem ? E n . . . én ne v a l l j a . u g y örültem ennek . . . É s most . . . most undorodni * fogsz, ha rámnézel . . . ezt pedig . . . nem a k a r o m . . . — O l e s z j a ! Bocsáss m e g n e k e m — s u t t o g t a m , A milliomosok k l u b j a a v i l á g legkellemesebb társasága: egészen közel h a j o l v a füléhez. Végre egy klub, ahol mindenki biztos lehet afelől, h o g y a F o r r ó keze erősen és hosszan megszorította az klubtársa nem kér tőle kölcsönt. enyémet. # — D e k e d v e s e m . . . én kérlek téged . ... H o g y is gondolhatsz ilyet ? Mit tehetsz te arról ? E g y e d ü l én v a g y o k -a hibás, én ostoba . . . Mit is kerestem o t t csakE g y államférfiunak, a k i sokáig a k a r kormányozni, mindenu g y a n ? . . . N e m , napvilágom, nem szabad szemrenap készen kell lennie a bukásra. Szentmárky Viktor. h á n y á s t tenni m a g a d n a k .

226'

Profán Citánia.

A FELESÉG :" Te édes ! . . . É s hogy v a n az, hogy épp ilyenkor száll meg a müzsa, épp ilyenkor ?" |

T ü n t A n n a , aranyház,

A HÚSVÉTI IRÓ : H ó g y v a n az, hogy Szent G y ö r g y napján kijön a medve az o d ú j á b ó l ; hogy v a n az, h o g y pont tavaszszal rügyeznek a fák ; pont őszszel hullatj á k l e v e l e i k e t ; hogy v a n az, hogy pont elsején állit be a részletes; hogy v a n az, hogy pont akkor haladsz el az Erzsébet-téren, amikor a csicsergő verebek a Newton-féle t ö r v é n y t igazolják ? . . . H ú s v é t közéig és bennem gerjednek az esztétikái ösztönök, m e l y e k ellenállhatatlan erővel ragadnak fel a magasba,- a csillagokig ! . . .

T e drága csoda, Elefántcsont m i v ü B o l d o g palota. Tünt A n n a , te tünde, T e édeni kert, A h o n n a n örökre S o r s kardja kivert. T ü n t Anna, meny'ország, T h u l é n tuli táj,

A FELESÉG: H á t csókolja a

Kire m e s s z e , m é l y b e n

akkor

csak

rajta!

(Homlokon

G o n d o l n i be fáj 1

A húsvéti iró elmegy

hazulról, a borbélynál

Mindent, ami k i n c s e s ,

intézi a dolgát és elmegy a kávéházba,

U g y hordok eléd,

mint régi ismerősét fogadja.

el-

ahol a pinczér

Ú r n ő j e e l é mint

PINCZÉR : R é g láttam a nagyságos urat ! Deczember ó t a . n e m volt nálunk..

Rabszolga c s e l é d . S te fönn, szoborárván T r ó n o l s z , te örök, Mint dór t e m p l o m o k

ormán

Merev, isteni nők 1

Juhász Gyula.

Saison. A húsvéti iró.

A HÚSVÉTI IRÓ : Igen, fiam ! H a m a r egy w h i s k y t és kéziratpapiróst. PINCZÉR : Még mindig annyit ir a nagyságos ur ? A HÚSVÉTI IRÓ : H j a ! Elni csak k e l l ! Szóval, egy w h i s k y t szódával és. kéziratpapirost ! PINCZÉR : Tegnap már itt voltak a K o v á c s ur, a P e t á k ur, a Lebovics ur, a Zemmel ur, a R a k o v i c s ur . . . A z t hiszem, egy lapnál dolgoznak az urak. A HÚSVÉTI IRÓ : T ö b b lapnál. A z összes lapoknál. Szóval, ők már itt v o l t a k ; a stréberek ! Pedig több lapnál, mint amennyi van, úgysem dolgozhatnak !

— ápr. 5. PINCZÉR : De ha nem csalódom, az idén b ő v e b b A húsvéti iró már két héttel előbb kijön a barlangleSz a lapok melléklete ; a K o v á c s ur ennélfogva regényt jából, m e l y b e karácsonykor rejtőzött e l ; akkor még • i r ; a P e t á k ur hőskölteményt, a Lebovics ur pedig karácsonyi irónak h i v t á k . A felesége mit sem sejt egy egész színdarabot, ötfelvonásosat. még. E s kezdődik a párbeszéd. A HÚSVÉTI IRÓ : Sajnos, nagy a konkurrenczia A HÚSVÉTI IRÓ (dörmög) : Milyen idő v a n k i n t , . ezen a p á l y á n is. Tudja-e, h á n y húsvéti iró van csak anyjuk ? itt Pesten ? L e g a l á b b ezer . . . N e m beszélve a nőkről, akik tömegesen lépnek a , húsvéti • irodalmi pályára. A FELESÉG (dörmög) : Húsvéti idő. A HÚSVÉTI IRÓ : • A k k o r föl, f ö l ! F ö l a harczra ! V a n n a k régi húsvéti irók és v a n n a k modernek. F ö l a tett mezejére ! (Nyújtózkodik.). B e n a g y o t aludtam ! A teremtésit, csak nem késtem el? • A FELESÉG : Miért ? Mi baj van ? H o v á készülsz ? A HÚSVÉTI ÍRÓ : A borbélyhoz, hogy kissé rendetlenbe szedjem a hajfürteimet, hogy kissé züllött^bb külsővel ruházzon fel, hogy zseniálissá . avasson ! A FELESÉG (kezd benne derengeni) : A h á ! Húsvét j ö n . . . A HÚSVÉTI ÍRÓ (mámorosan) : Húsvét jön ! E s költő lettem újra, költő ! Novellaköltő, verslíöltő, czikk-költő ! A h , eljövél, Ihlet, dicső sugaraiddal glóriát f o n v a homlokom köré !

PINCZÉR (szerényen) : Magam is . . . . . A

H Ú S V É T I IRÓ : M i t ?

ön

is ?

A FELESÉG (lelkesen) : T e költőm ! T e iróm ! Te nagy ember ! . . . Ó, ha elgondolom, -hogy egész éven át ott görnyedsz a Beimel és F r a n k czég levelezési osztályában h i t v á n y prózai számok fölött, — mig húsvétkor . . .

PINCZÉR (büszkén) : Még pedig ültramodern. Tetszik tudni, n a g y előszeretettel müvelem ezt az irányt. Miközben a pikkolókat viszem a vendégeknek, versek zsonganak az a g y a m b a n ; és ilyenkor húsvétkor csak irodalmi adagokat szolgálok fel. Sajnos, még nem v a g y o k bevezetve a l a p o k n á l . . . H a a nagyságos ur v o l n a oly kegyes és beprotegálüa ... : A HÚSVÉTI IRÓ (előkelően) : K e d v e s fiam ! A z nag y o n nehezen sikerül. A mellékletek' nem szeretik az ismeretlen neveket; a. mellékleteknek megvan a m a g u k konzervatív álláspontjuk ; hisz ha figyelemmel kisérte az ünnepi számokat, észrevehette, hogy riagyobbára ugyanazok a kipróbált nevek szerepelnek tiz év óta a különböző irások fölött.,

A HÚSVÉTI IRÓ : . . . Mig húsvétkor ádok egy fordulót m a g a m n a k és kilépek inkognitómból.

PINCZÉR : Elég b a j ez nekem ! A m a g y a r irodalom örök átka, hogy a fiatalok nehezen boldogulnak.

227 A H Ú S V É T I IRÓ : N e m u g y v a n a z , f i a m ! M i n d e n ü t t a v i l á g o n dolgozni kell évekig, m i g arrivé lesz az ember. N é z z e , b a r á t o m , én h ú s z é v e s k o r o m ó t a v a g y o k iró

és

mit

először ?

gondolj Azon

életévemet hogy

mikor

a

töltöttem

be.

amikor

Én

bővebbek

kéziratpapirost. A

nyilvánosság

azt a

elé

harmiczadik

tanácslom

önnek,

először, h a n e m mellékletek.

kará-

Hozza

a

.

pinczér

húsvéti

a

amelyen

ne h ú s v é t k o r p r ó b á l k o z z é k

csonykor,

a

léptem

húsvéton,

húsvéti

szomorúan

iró

dolgozni

liozza

kezd.

a

kívánt

Csakhamar

dolgokat; megtelik

a

k á v é h á z húsvéti Írókkal. A z utczán szünetel.a forgalom. É s ez i g y folyik állandóan k é t héten át. ménnek,

kéziratok

jönnek;

messénger

Kéziratok

boy-ok

jelent-

keznek a szerkesztőségekben nagy paksamétákkal. Zajlik az élet. -

.

.

.

V é g ü l -itt

a

húsvét

reggele.

A

családok

harangok kongása közepette ünneplik a család k ö l t ő j é t , f e l k ö s z ö n í i k őt' a z e b é d e k e n nyújtanak Húsvét A

át

neki

után

FELESÉG:

ebéd

után.

A

Hová

'

^

készül? : Visszabújok a barlangba.

karácsonyig.

FELESÉG : E s e t l e g

pünkösdkor . . .

A H Ú S V É T I IRÓ (elkeseredett Pünkösdkor

babérkoszorút

pedig :

A H Ú S V É T I IRÓ (dörmög) Ottmaradok

és

már

csak

a

dörmögéssel)

: Szépen ! . . .

legszerencsésebbeknek

t o t t m e g k ö z ü l ü n k az ihlet. A k i k n e k l e g a l á b b széki

húsvéti húsvéti-

rovatvezető a rokonuk.

karácsonyig.)

(Elalszik

és nem

• • - , . .

ada-

törvényébred

fel

• , Maitre

Jacques.

Barangolások. A

pezsgő —

Uti

ősforrásánál. emlék,

—

A legutóbbi párisi világkiállítás n e m egy l á t o g a t ó j á n a k b i z o n y á r a feltűnt — a I I I . Sándor czárról elnevezett hidon áthaladván — egy a Szajnán gyorsan tovahaladó jármű, e g y r e n d k í v ü l e l e g á n s , v i l l a m o s e r ő v e l h a j t o t t y a c h t . A kic s i n y y a c h t o t Chandon.de Briailles gróf c z i m e r e é k e s í t e t t e és e g y e d ü l i r e n d e l t e t é s e a z v o í t , h o g y v e n d é g e k e t és b a r á tokat szállítson arra a kiállításra, amelyet gazdái, a C h a n d o n grófok rendeztek, ezek a modern hódítók, akik a világszerte i s m e r t Moét & Chandon n é v e n é v e n t e m i l l i ó n y i a r á n y s i s a k o s csapatot küldenek a földkerekség minden .irányába) katonák a t , a k i k n e k f e g y v e r e a j ó k e d v és a z ö r ö m és a k i k n e k b e v o n u l á s á t m i n d e n ü t t és m i n d e n k o r u j j o n g v a k ö s z ö n t i k . »Noblessé oblige.« K é t s é g k i v ü l f e j e d e l m i ' d o l o g , h a a z . e m b e r b a r á t a i n a k ' és v e n d é g e i n e k v i l l a m o s y a c h t o t b o c s á j t a rendelkezésére. D e fejedelmi ennek a világczégnek a nagys á g a és v a g y o n a is. A c z é g e t , a m e l y e f é n y ű z é s t m a g á n a k m e g e n g e d i , 1 7 4 1 - b e n a l a p í t o t t á k és m a a z e g é s z C h a m p a g n e - ' b a n a l e g e l s ő és l e g e l ő k e l ő b b . S z ő l ő h e g y e i a l e g j o b b f e k v é s ü e k és m a j d n e m e z e r h e k t á r n y i t e r ü l e t e n -Ay, Bouzy," Verzenayf Crarnant, Haútvíllers fis m á s h e l y s é g e k k ö r ü l t e r ü l n e k el. Pinc'zéi k é t e m e l e t n y i m a g a s s á g b a n é p ü l t e k , 33 m é t e r m é l y e k ' és 1 9 k i l o m é t e r n y i r e — t e h á t o l y a n ú t v o n a l r a , a m i n ő a . b ü d a -

p e s t — r á k o s c s a b a i — t e r j e d n e k és e p i n c z é k á l l a n d ó a n legválogatottabb -pezsgőnek-sok-millió ü v e g j é t rejtik.

a

Epernay-ben v a n a czégnek nagyszerű főtelepe. E z e k a z é p ü l e t e k m a g u k is v á r o s t a l k o t n a k . I t t k o v á c s - , e s z t e r g á l y o s - , m e c h a n i k u s - és d o n g a k é s z i t ő - m ü h e l y e k vannak, központi telep a villanyfény termelésere, amely számtalari i z z ó - és i v l á m p á b a o s z l i k m e g . E r e n g e t e g ü z e m a m u n k á sok ezreit f o g l a l k o z t a t j a , bár, ahol csak' lehetséges, v i l l a m g é p v á l t j a föl az emberi kéz m u n k á j á t . A v i l á g c z é g a z o n b a n o t t is, a h ó l n e m c s u p á n u d v a r i a s ságról, h a n e m a z életnek k o m o l y dolgairól v a n szó, hü m a r a d t j e l m o n d a t á h o z : »Noblesse oblige«. E p e r n a y b e n k é t n a g y , pompás templomot, egy a legmodernebb pavillon-rendszer s z e r i n t é p ü l t és p é l d á s a n f ö l s z e r e l t k ó r h á z a t , e g y g y e r m e k ó v ó i n t é z e t e t , , e g y a g g o k . h á z á t , i s k o l á k a t .és k ö z m ü h e l y e k e t a l a p í t o t t . M u n k á s a i s z á m á r a kis, e g y e d ü l álló l a k ó h á z a k a t é p i t , a m e l y e k mérsékelt h a v i törlesztések u t j á n lakóik tulajdon á b a m e n n e k á t . M u n k á s a i n a k és. m u n k á s n ő i n e k ' h a r m i n c z é v i m u n k a i d ő és h a t v a n e s z t e n d ő s é l e t k o r b e t ö l t é s e u t á n t e l j e s n y u g d i j a t f i z e t és m i n d i g s z i v e s . k é s z s é g g e l s e g í t e t t e a z o k a t a polgártársait, a k i k n e k a szerencse kevésbé k e d v e z e t t . I l y óriási k i a d á s i t é t e l e k k e l s z e m b e n a h á z t e r m é s z e t e s e n m e g f e l e l ő b e v é t e l e k k e l is r e n d e l k e z i k . A Moét &. Chandonczég epernay-i pezsgőborainak forgalma é v e n t e t ö b b millió üvegre rug, a m e l y e k n e k eladási értéke m e g ü t i e g y kisebb á l l a m - k ö l t s é g v e t é s é t is. M a g á t ó l é r t e t ő d ő , h o g y i l y e n e r e d m é n y t c s a k a l e g j o b b , a l e g k i v á l ó b b t e r m é k e k k e l l e h e t elérni. A czég, amely világhírét minden a n y a g i nyereségnél többre becsüli, elvből n e m használ-fel csekély minőségű szüretelést. B o r a i ezért, is ö r v e n d e n e k a n n a k a z a l a p o s a n k i é r d e m e l t hírnévnek, hogy a minőségük kifogástalan. Erre nézve van egy mindennél fontosabb bizonyíték. Ferencz József király, aki semmiféle.hamis raffinement-t v a g y látszatot nem kedvel, r é g i i d ő k ó t a M o é t •& C h a n d o n t r é s z e s i t i e l ő n y b e n és ez v i l á gos b i z o n y í t é k a a n n a k / h o g y ennek a czégnek a c z i k k e minden tekintetben f e l ü l m ú l h a t a t l a n . Á l t a l á n o s a n i s m e r t t é n y , h o g y a -bor j e l l e g é t es j ó s á g á t legelső sorban a talaj sajátosságai h a t á r o z z á k meg. D e talán kevésbé ismert dolog, h o g y a pezsgő készítése m i l y óriási g o n d o t , f á r a d s á g o t , ó v a t o s s á g o t és s z a k é r t e l m e t i g é n y e l , h o g y a t a l a j t e r m é k e i b e n l e v ő s a j á t o s s á g o k a t a b o r b a n is é r v é n y r e j u t t a t h a s s u k . A M o é t & C h a n d o n c z é g c s a k - a legn e m e s e b b , a m i n d e n k o r i t a l a j n a k m e g f e l e l ő s z ő l ő t ü l t e t i és szőlőkertjei kulturájára minucziózus, úgyszólván minden s z ő l ő t ő k é r e és m i n d e n " s z e m s z ő l ő r e k ü l ö n ő r k ö d ő g o n d o t fordit. D e csak a szüreteléssel k e z d ő d i k a b o r n a k sajátságos, a t ö b b i m ó d t ó l e l ü t ő , n e h é z , .szinte v é g e t n e m érő k e z e l é s e , a m e l y m i n d i g igazodik a n n a k az o r s z á g n a k az Ízléséhez, amelynek a bor s z á n v a v a n . A n g l i á b a n és A m e r i k á b a n a z ú g y n e v e z e t t s z á r a z , f a n y a r p e z s g ő b o r t k e d v é l i k , a z t , a m e l y n e k • m o s t n á l u n k is s z á m o s barátja a k a d t / Szakértők' a Moét & Chandon-féle B r u t I m p é r i a l - t ( e x t r a sec) m i n d e n m á s p e z s g ő f ö l ö t t e l ő n y b e n r é s z e s i t i k és a z összes l é t e z ő »száraz« p e z s g ő k l e g j o b b i k á n a k t a r t j á k . E z a pezs'gőfajta annyira czukormentes, h o g y angol o r v o s o k m é g c z u k o r b e t e g e k n e k is m e g e n g e d i k , h o g y a z t i g y á k . A k ö z i s m e r t M o é t » C r é m á n t rosé« f a j t a v i s z o n t m e g t a r t o t t a á ' p e z s g ő n e k e r e d e t i j e l l é g é t és édes. K i t ű n ő a f a n y a r és a z é d e s p e z s g ő k ö z ö t t álló p e z s g ő f a j t a , a » W h i t e star«, a Moét & Chandon h á z n a k egyik különlegessége, amit a hozzáértők rendkívül becsülnek. A z e pezsgőhöz használt szőlő'az e g y k o r i h a u t v i l l e r s i a p á t s á g f ö l d j é n t e r e m , a h o l 200 é v e l ő t t k é s z í t e t t é k először a p e z s g ő t u g y , a h o g y a n a z t m a i s m e r j ü k . ' A z a -vidám, s z e l l e m t ő l s z i p o r k á z ó c z i m b o r a , a k i n e k e l n e v e z é s e m i n d e n n y e l v e n a v i d á m s á g n a k és a z ü n n e p i ö r ö m n e k a szinonimája lett, aki a beteget uj erőhöz, a haldoklót az életszellem utolsó fellobbanásához j u t t a t j a , közbenm e g h ó d í t o t t a a z egész v i l á g o t é s V o l t a i r e t p e d i g , a z ő d ' A l e m bert-hez intézett levelében a következő mondásra ragadtatta : »I1 n ' y a rien d e ' s é r i e u x i c i - b a s q u e l a c u l t u r e de l a v i g n e « . 3*

228' INNEN-ONNAN. C z i m k é p ü n k . H ú s v é t i s z á m u n k c z i m l a p j a M a n e t világhirü T a v a s z á n a k p o m p á s reprodukcziója u t á n készült. A k é p e t Manet utolsó éveiben festette, m é g pedig a m a t e r v e k a p c s á n , h o g y a n é g y é v s z a k o t elegáns párisi h ö l g y e k képében megörökiti. A t e r v n e m v a l ó s u l t meg egészen, a m e n n y i b e n a n é g y kép közül csak az ő s z és a T a v a s z készült el. A T a v a s z modellje Jeanne D e m a r s y színésznő volt. *

•

*

> S a r o k h á z és aranyláncz. A városi kislakások lakói azzal a z állítólagos jogos kérelemmel f o r d u l t a k j o b b r a is, balra is, mindenfelé is, h o g y m i v e l ők t á v o l l a k n a k a város középpontj á t ó l , t e h á t j u t t a s s a n a k nekik az olcsó lakáshoz m é g olcsó v i l l a m o s j e g y e t is. A kérelem nem n a g y o n szemérmes, de hiszen szocziális hasznot orczapirulással még Valóban soha senki sem v i v o t t k i m a g á n a k . A h h o z bőr kell, atyámfiai, és u g y látszik, ebből a bőrből v a n n a k s z a b v a a némelyes k i s l a k ó k kétségtelenül amerikai, v a g y legalább is K o b r á k - m ó d r a megszerk e s z t e t t — c s i z m a t a l p á i is, amikor a sarokházhoz odakérik az a r a n y l á n c z o t is. Mert hiszen n y i l t t i t o k , h o g y a város olcsó lakásaira v a l ó s á g g a l r á á r a d t a protekczió és ezekben a lakásokb a n csak n a g y o n jól szituált és kitűnő-összeköttetésekkel biró p a r t á j o k k a p t a k lakást. Sőt a p l e t y k a még a z t is beszéli, hogy e g y többszörös háziúr is k i m e n t oda lakni, m e r t igy bent a v á r o s b a n a hatszobás l a k á s á t is felstájgerolva a d h a t t a k i uj uzsorára. E z e k h e z a s a r o k h á z a k h o z — mert a szó tréfás értelmébcn c s a k u g y a n s a r o k h á z a k a fővárosi kislakások — most még oda kellene az a r a n y l á n c z is a kissé, p o t y á b b j e g y értelmében. Mivel azonban a városi g á z g y á r csövei már büdösebbek nem lehetnek a naftalintól, m i n t amilyenek, valószínű, h ó g y e z t az uj kis ,büzt is beveszi m a j d a p u t r a t i v u m o k h o z már annyira

hozzászokott

budapesti

*

*

közvélemény.

*

• A nagy Louis. A k i r ő l szó van, Louis-Dixneuf, X I X . L a j o s , mert ha jól emlékszem, a franczia L a j o s o k , k i r á l y o k és trónkövetelők összesen csak tizennyolczig v i t t é k , hacsak N a u n d o r f o t , a szomorú p o t s d a m i órást is h o z z á j u k nem s z á m í t j u k . Mondom, ő a tizenkilenczcdik Louis, a k i talán ér egy franczia L a j o s t , de e g y louist semmiesetre se ér meg : T r e u m a n n Louis mester, a k i t t u d j a a tudós ördög, mért nem n e v e z n e k tisztességgel L u d w i g n a k . T e h á t Louisr'ól v a n szó és azért van szó róla, m e r t összeveszett a direktorával. H a j h , összeveszett ? ! Nosza fürge ujságiró-legények, i r j u k meg, hogy összeveszett. É s megírjuk, hogy Louis összeveszett és olvassuk, h o g y Louis összeveszett ós megbeszéljük, hogy Louis összeveszett és a k ö n y ö k ü n k ö n és a szemöldökünkön n y ő l ki, h o g y Louis összeveszett, ő , a klasszikus Píefíerkorn, a klasszikus Daniló, a klasszikus H a d z s i - S z t a v r o s z ő, a klasszikus kereskedősegéd és commis-voyageur, a m i n t e z t már epében társam, a bécsi K a r i K r a u s végérvényesen megállapította. Szeretnék rikoltani, hogy h a g y j a n a k békén engem Louisval, hogy nekem nem kell Louis, sem a k k o r , ha nem veszptt össze, sem akkor, ha összeveszett. D e nem törődnek vele, mégis megírjuk, hogy összeveszett és m á s n a p a r r ó l i s értesülnöm kell, hogy nem is igaz, • nem v e s z e t t össze. A z i g a z g a t ó j a irja meg k e d v e s és — hogy is m o n d j a m ? — negélyes s z a v a k k a l , b e a v a t v a ' engem a b b a a kis színházi intimitásba, h o g y L o u i s n a k b e d a g a d t a torka, v a g y k i d a g a d t a pupillája, v a g y t u d o m is én mije.. É s én megint csak itt állok és kézzel-lábbal szeretném megvédeni j ó l ápolt k ö z ö n y ö m e t . N e m érdekel Louis torka, a p u p i l l á j a sem, a z egész Louis nem érdekel, a z összes többi LouisokkaL 1 e g y e t e m b e n , akikről mindennap megsúgnak nekem e g y t i t k o t s én nem g y ő z ö m nekik visszasugni, f o l y t o n ó v n i a k a r v á n ma-

g a m a t olyan u j a b b b a r á z d á k t ó l , s a b a r á z d á k b a n o l y a n u j a b b nevektől, amikre nincsen szükségem, - mert ha c s a k B u d a p e s t összes p u l t m ö g ő t t i b o n v i v a n t j a i t meg a k a r n á m jegyezni, a k k o r is n é g y - ö t darab fejre v o l n a szükségem. H á t még ha a bécsié-, k e t is ! : ••

4 ö t v e n korona. E n n e k az ö t v e n k o r o n á n a k a n é v é r t é k é n k i v ü l még más, s o k k a l jelentősebb értéke is v a n . Preczedenst képez, a m i n t modernül m o n d j á k . A s z a b a d k a i direktor ö t v e n koronája, m i n t tanulságos példa, valószínűleg m i h a m a r á b b csinos k ö r u t a t fog tenni e s z i n m ü v é s z e t t ő l á t i t a t o t t honban és a szinügyi b i z o t t s á g o k nemsokára nemcsak a rossz előadásért, de a rossz d a r a b o k é r t is alighanem megbírságolják a v i d é k i direktorokat. C s a k h o g y , ennek sem lehet tiszta s z í v b ő l örülni, mert hiszen a m i s z i n ü g y i b i z o t t s á g a i n k még feleannyit sem k o n y í t a n a k a színházhoz, m i n t a rossz előadást produkáló direktorok, természetesen k i v é v e a k i v e e n d ő k e t . Már B u d a pesten s o k k a l ü d v ö s e b b lenne ennek a j ó ötletnek a megvalósítása, s c s o d á l k o z u n k is r a j t a , h o g y még n e m o l v a s t u k róla Zsolt mester E s t i levelét, amiben t u d v a l e v ő l e g a legtöbb egészséges idea s z ö k ö t t az u t ó b b i időben csendesen kimúlni. D e minden k o m o l y s á g ellenére ez a dolog nem is olyan a b s z u r d u m , m i n t amilyennek a szinházdirektorok g o n d o l j á k s részünkről csak a b b a n l á t u n k e g y n é m e l y nehézséget, h o g y ki m o n d j a ki, m i n t illetékes tényező, a b e m u t a t ó k fölött a, p é n z e k k e l súlyosb í t o t t ítéletet, lévén B u d a p e s t e n művészi ü g y e k b e n mindenki illetékes ?

A m e g f e j e l t agyvelő. Már megint, kérem, már m e g i n t k i n y i t o t t á k a n n a k az amerikai u r n á k a k o p o n y á j á t , a k i v a g y három év ó t a a m a g y a r s a j t ó b a n a l e g h a j m e r e s z t ő b b operácziók a t v o l t szerencsés kiállhatni. E n n e k az ú j v i l á g i gentlemannek már kiszedték az összes idegeit s p a r ó k á t k é s z í t e t t e k belőle kopasz fejére, t o v á b b á lecsapolták a v é r é t és ökör vérrel helyettesitették, t o v á b b á kiszedték a g y o m r á t , a t ü d e j é t , a m á j á t , a s z i v é t és mindenekfölött a veséjét, mig most végre, tegnapelőttre szegénynek már csak az a g y a m a r a d t meg. E z az a g y , ó ez az a g y , — mint egészen megbízható forrásból értesülünk — most ez sem kerülte el v é g z e t é t . K e g y e t l e n újságírók f ö l v á g t á k a szerencsétlen fejét, k i v e t t é k az egész a g y v e l e j é t , egy d a r a b o t l e v á g t a k belőle és m e g f e j e l t é k bizonyos állati a g y g y a l . A z u t á n v i s s z a t e t t é k az a g y v e l ő t , ' a k ö p o n y á l é k e t , a sebet b e v a r r t á k és vége. É s m o s t a derék amerikai v i g a b b a n él, mint v a l a h a . E d d i g volt, szép volt, igaz volt, s mi el is hiszszük, sőt arról is meg v a g y u n k g y ő z ő d v e , h o g y a n n a k az újságírónak az a g y á b ó l m e t s z e t t é k k i a beteg a g y v e l ő boritására szükséges darabot, a k i elsőnek irta meg e z t az ostoba riportot. D e persze szerénysége tiltotta, h o g y erről is említést tegyen.

. o* A királyfi. U g y látszik : E u r ó p a mégis m e g k o m o l y o d o t t egy kicsit és a huszonöt, a m i t a n a g y f o r r a d a l m a k deresén h ú z t a k rá, m e g j a v í t o t t a ; erkölcsösebb, morózusább ; leszokott a h a j d a n v a l ó n a g y könnyelműségeiről. P é l d á u l , P é l d á u l h a j danán n e m v o l t j o b b h i v a t a l , mint a m i t a királyi z a b i g y e r e k é k t ö l t ö t t e k be ; bíborban született és b í b o r b a n h a l t meg, p a p o k nevelték és legitim Czézárok • p a r o l á z t a k vele és v o l t fizetése és n y u g d i j a , drágasági pótléka akkora, a m e k k o r á b ó l m a e g y kis állam egész költségvetése kitellik és szeretője annyi, a m e n n y i a paradicsomban se csiklandozza más ember — h á t fülét. É s m a ? Ma . . . nézzék meg, kérem, , e z t a szerencsétlen K r i s z t i c s Milánt, a k i t a Milán és az Artemisia szerelmefájáról r á z o t t lé egy c s ó k v i h a r ; h á t v a n szánalmasabb, szomorúbb, groteszkebb figura ennél a szép, v é k o n y . fiúnál, a k i t e g y p á r te-

229' mesvári pinczér állított a héten a biróság elé. E g y királyfi . . .. és nem pártütésért, trónbitorlásért, forradalomért felel, hanem ezerkétszáz kapuczinerért, a m i t szórakozottságból elfelejtett kifizetni. E m l é k s z e m rá az aranykorából, — a k k o r Kolozsvár ron v o l t és élt még a drága Zichy Jenő — ő ur volt, finom gavallér és az erdélyi a r i s z t o k r a t á k örültek, h a dédelgethették. A z t á n : Buziásfürdő, a h o n n a n , — a szép asszonyok számumj á t ó l kicsit megperzselten — talán a b u n y e v á c z urak pénzén. T e m e s v á r r a került. O t t sokszor l á t t a m , a h o g y a füstös K r o n prinzben riporterekkel, • színészekkel és k í v á n c s i • mindenkifiukkal blattozott ; ha jól emlékszem, nem v o l t szerencséje o t t se . . . a m i különben minden t u d o m á n y o s s á g ellenére v a l ó volt, hisz az apja, Milán, legendásan ismerte az ördög bibliáj á n a k a zsoltárait. Temesvárról e g y szép napon eltűnt, a z t á n végigcsavarogta E u r ó p á t és a hétén — v é g ü l — o t t állt a járásbíróság előtt és földhözverten z o k o g t a el a modern királyfiú regényét. A m i t , h o g y megtörtént, talán észre se vesznek — s ha meg nem t ö r t é n t v o l n a : ezerszámra k a p k o d n á k a k ö n y v e s boltokból.

érdekfeszítő. Hiányzik itt mégis valami ? Igen, valami egységes irói világfelfogás, egységes drámai erő, ami megragadjon minket és meggyőzzön. Ez nincs a darabban, mely mégis jobb és becsületesebb egész csomó ujabban látott magyar drámánál. Jóhiszeműség, költészet és filozófia van benne, egy különös groteszkségü nőprofil és néhány kitűnő budapesti megfigyelés. Pásztor Árpádnak joga van a sikerre. Vannak itt egész mondatok, amik megmaradtak az emlékezetünkben, jelzők, amelyek felvillannak a párbeszédben, és itt van Varsányi Irén, aki Innocent minden rosszaságát közel viszi a szivünkhöz. A gonoszság egész költészete csillog most ebben a nagy színésznőben; c'est la poésie du mai.

Helvey Laurái Helvey Laura ezen a héten csendesen, diszkréten nyugalomba ment. Futott az ünneplés elől. Mi, akik a pálya utolsó vonalát láttuk és csak a mosolygását, á megnyugtató kedélyét ismertük, nem szolgálhatunk reminiszczeneziákkal. Nekünk ő nem volt soha Laura. Csak á jószivü, finom és kedves Lóri. A jubileum napján felmentünk egy könyvtárba s azzal hódoltunk neki, hogy a fakult és sárga uj ságkötetek közül kikerestük ama /műbírálatokat«, amelyekben a mult »itészei« tömjént gyuj-' tottak a bájos »delnő«"szépségének és művészetének. Ennek a művészetnek csak a gyümölcsös korát láttuk. A régi Molnár Viktor tanulmánya. Amikor Molnár Viktor frázisok azonban elénk állították Helvey Laura fiatalkori á magyar kulturvilág gyászpompája mellett kivonult a portréját/Éreztük, hogy aki ilyen bölcsen, ennyi humorral kultuszminisztériumból, »Á Hét« megjósolta, hogy e távozás és közvetlenséggel tudott kaczagni. előttünk, a kedélyes nem az esését,' hanem a kiivelését fogja jelenteni a Molnár anyák, a ladyk, a groteszk amerikai nők szerepében, az remeklendületü, szimpátikus karriérjének. Nem telt bele • valaha más képességekkel is tündökölt és gracziózus, meleg két hónap, a jóslat bevált és ma már a Molnár Viktor uj és hóditó is volt. Az akkori bírálatok az /isteni Laura« utjának első stácziójáról" érkezett hozzánk egy üzenet: kellemét, jeles magyar ejtését és természtességét dicsérik. egy nagyon figyelemreméltó — és reméljük: nyomot vájó — Kvalitásait •— más alakban : — mi is észrevettük. Ami valaha kis tanulmány. /Színházaink és az állam« — ez a czime .virág vólt, gyümölcscsé lett. A grácziája bölcseséggé, a bordóruhás füzetnek s benne olyan diagnózisokat olvas- a mélábüja humorrá, a szépsége jósággá változott. Egy uj hatunk szinházpolitikánkról, aminők a nyilvánvalóságuk generáczió vesz móst tőle bucsut. Nem csoda, hogy lemond mellett is, a kontrollirozhatóbb tünetek közlátottsága mellett az ünnepeltetésről. Kinek a véleményére kíváncsi, miután is erősen frappiroznak, talán a szuggesztív logikájuk miatt, egykor Gyulai Pál volt a kritikusa, a rajongója, művészetétalán azért, mert tudjuk, hogy a szerző vezetőállásában nek gyengéd és lelkes figyelője ? Gyulai Pál józan, szigorú belelátott a veséjébe annak az egész világnak, ami elől csak -prózája szivárványlik, mikor róla ir. A sziklatalajból rózsák olykor lebbenti meg a függönyt egy-egy ankét, riport, vagy hajtanak; ki. Mi ezeket az elporladt rózsákat keressük fel skandalum. »Aki egy ötkoronás jegyet vált akár a Nemés most hódolatul, bucsuul átnyujtjuk a távozó művészzetibe, vagy az Operába, — irja Molnár Viktor — annak nőnek. , . körülbelül 10 korona prémiumot ad az állam, hogy az ötkoronás helyen ülhessen és élvezhessen.« Ehhez nem kell kommentár, — ehhez a képhez, ehhez az ánzixhoz a szof cziológiák fogják a szöveget megírni. De Molnár nemcsak diagnózist állapit meg, hanem orvosságot is : azt, hogy miután az Opera és a Nemzeti csak állami befolyástól ment politikát folytathat, mind a két színházat bérbe kell adni. Ez talán radikális megoldás, talán ellenmondásokat is provoRodostóba! káló, — de mindenesetre olyan, amivel az illetékes körök(Majdnem mese. I r t a : Malonyay Dezső.) nek is számolni kell. Bátor kézzel, biztos szemmel és szellemesen csúfolódó hangon belenyúlni a magyar politika kusza szálai közé : ez Innocent. (A Vigszinház bemutatója.) Pásztor Árpádnak Swiftnek való téma lett volna. Ö, aki"meg merte irni pokolian nagyszerű, véres szatíráját: A proletár gyerekek .kihizlaez a legjobb színdarabja, az ő érdekes poéta-ujságiró egyé' nisége egészen benne van ebben a vonzó három felvonás- lásáról.. Ennek az országnak minden problémája, baja, ban. A poéta egy nőalakot formált meg, ki csupa költői fekélye, bűne és fönsége sümmázódik ebben a rövid megállapításban : politika; s az iró, aki ezt veszi tolla hegyére, gonoszság és perfidia. Ez a végtelen rosszaság mozgatja a drámát. A zsurnaliszta pedig az érdeklődésünket tartja komolyan vagy szarkasztikusan, a legelevenebb húsba karczol bele. De, ,az is bizonyos, hogy éppen a témája miatt emberiállandóan ébren, s a pointek és felvonásvégék mesterének bizonyul. S ahol nem poétikus a dialógus, ott mindenesetre mélységek nem fognak túlságos gondot okozni neki s

SZÍNHÁZ.

IRODALOM.

Úriasszony csakis Brázay-féle Salus pipereszappant használ!

230' m e g g y ő z n e k S z e d e r k é n y i A n n a erős t a l e n t u m á r ó l . A f a l u t és a n n a k e m b e r e i t , a v i d é k i e m b e r p r o b l é m á i t u g y ismeri ez a z

M a l o n y a y D e z s ő k ö n y v é t o l v a s v a , k i s s é n a g y o n is b i z o n y o s s á v á l i k e l ő t t ü n k a b ű v ö s .titok á t l á t s z ó s á g a , A p o l i t i k a n e m e m b e r i d o k u m e n t u m o k k a l s z o l g á l , l e g a l á b b is n e m e l s ő s o r -

irónő, a h o g y n a g y o n k e v e s e n , s i t t t e l j e s e r e j é b e n l á t j u k é r v é nyesülni-, . t e h e t s é g é n e k m i n d e n á r n y a l a t á t . E g y igénytelent ö r t é n e t k e r e t e i t k i -tudja szélesíteni a l e g n a g y o b b emberi-

b a n e z z e l , h a n e m c s a k a z i g a z s á g és h a m i s s á g ő s i h a r c z á r ó i kinál többé v a g y kevésbé sikerült allegóriákat. , Malonyay

Dezső nyilván

j ó l t u d t a .ezt,, m i k o r

ezt

p e r s p e k t í v á i g s k ö l t é s z e t é n e k őszinte, s z u g g e s z t í v ' e r e j é v e l e g y elszálló g o n d o l a t o t s o k s z o r f e l e d h e t e t l e n n é t u d t e n n i ' e l ő t t ü n k .

az

é r d e k e s k ö n y v é t m e g i r t a , m e r t n e m is i p a r k o d o t t a s z o r o s a n v e t t s z é p i r o d a l o m h a t á r a i n b e l ü l m a r a d n i . A »Ro.dostóba« politikai pamflet, amit egy vérbeli Íróember nemesitett szatirikus regénynyé. K á l d o s Imre, a kiváló ellenzéki vezér a h ő s e , a k i m ö g ö t t a z o n b a n m i n d i g o t t v a n a »kitaláló«, az. intrikus prókátor nagyszerűen, megrajzolt alakja. K á l d o s a l a t t m á r k e z d inogni a v e z é r i szék, m i k o r a z i n t r i k u s föl-

A jubiláns ú j o n n a n szinre kerülő a l a k j a m á r - m á r elhomályo-, s i t j a K á l d o s r a g y o g á s á t , m i k o r ez m e g u n d o r o d v a a s o k h a z u g - ' ságtói, h a j ó r a ül és m e g l á t o g a t j á e g y régi iskolatársát. K é t n a p i g t á v o l m a r a d a f ő v á r o s t ó l , senkise'm t u d j a , h o v a l e t t , s a l a p o k halála" hirét k o l p o r t á l j á k . ö n g y i l k o s s á g o t rebes-. getnek s másnap már elsiratják'a »légnagyobb magyart«/ Mikor K á l d o s visszaérkezik,' őt gyászolja az egész ország, a l e g n a g y o b b , legkülönb hazafit, aki, f á j d a l o m , önkezével o l t o t t a ki nemes élete lobogó f á k l y á j á t . - É s a f ö l t á m a d t K á l d o s kihasználja a kínálkozó helyzetet. Kicsit utálattal, de uj

Malonyay könyvében azonban bennünket legjobban érdekelt az a pár oldal, ahól újra teljes melegségében hallott u k z e n g e n i a n o v e l l a í r ó t i s z t a h a n g j á t . T o t y i , az iskolatárs,". — t a l á n a l e g é l ő b b a l a k j a a k ö n y v n e k -— a g y e r e k e i é r t m i n d e n h a r c z r a ' k é s z j e g y z ő n é , a k e g y e l m e s u r f a l u s i é j s z a k á j a , "a g y e r t y a t a r t ó k z á l o g b a v á n d o r l á s a , a v i d é k i p a t i k u s és t a n í t ó figurája M a l o n y a y Dezső régi kvalitásairól a l e g k e d v e z ő b b e n s z á m o l n a k b e . A k ö z v e t l e n , m e l e g h a n g ú és p á r s z ó b a n m i n d e n összefogó irómüvész kvalitásairól. Szinte sajnáljuk, mikor az uj .fejezet megint politikái fejtegetésekbe csap át, m i n t h a e n n e k a k i e l é g í t é s é v e l is c s a k d o k u m e n t á l n i a k a r n á a s z a t i r á szerzője, h o g y Magyarországon mindennek végső vonatkozása a politikába kapcsolódik.

J|.

U b á L P l

n'Bm-

mm^

n

( B K S Z C l

k e s z t ő t és m u n k a t á r s a i t , h a n e m i r o d a l m i n i v ó és e m e l k e d e t t s é g keresése. A m a g y a r t u d o m á n y o s és i r o d a l m i élet s o k n e v e s m u n k á j á t ' l á t j u k az é v k ö n y v b e n . N a p i kérdések megvitatása m e l l e t t t u d o m á n y o s p r o b l é m á k és e s s a y k is h e l y e t t a l á l t a k i t t , s e gazdag változatosság a társulatnak eddig talán legjobb k i a d v á n y á v á emeli a z idei é v k ö n y v e t . A Legendák a nagyapámról p o é t á j á r ó l m é l t ó m e g e m l é k e z é s t l á t u n k b e n n e : Szabolcsi Lajos tanulmányát, o l v a s o t t föl.

T-T *T TTT* * *

m e l y é t .áz őszi

Kiss

Oszkár

József-ünnépségen

versei.')

Á

baudeláire-i

esztétika szerint a szépségben mindig v a n e g y adag meglepetés és a j ó V e r s az, a m e l y v a l a m i k é p p u j ' é s s z o k a t l a n . Gellért O s z k á r o l v a s á s a k ö z b e n ' o k v e t l e n ü l e s z ü n k b e j u t ez a m e g á l l a p í t á s , ' b á r ez a s z ű z i és e l m é l y ü l t k ö l t ő , ak'i a c s a l á d i élet uj ' e k l o g á i t . i r j a , belül, a l e g m é l y é n ' alig h a s o n l í t a f r a n c z i a á l o m l á t ó h o z . ' C s a k t a l á n " e g y b e n . F o r m á j a k o r r e k t és szigorú. M é g m i n d i g a tiz év előtti vers-technikát használja. E b b e önti bele uj verseinek m á m o r o s t á r t a l m á t . A k ö l t é s z e t é v e l ezen a h e l y e n t ö b b ször f o g l a l k o z t u n k . K i f e j t e t t ü k , h o g y éz e g y . ú j f a j t a c s a l á d i k ö l t é s z e t , m e l e g és f é n y e s , a n é l k ü l ' h o g y n y á r s p o l g á r i , v a g y ' b i z a r r v o l n a . Gellért O s z k á r , a k i fiatal é v e i b e n m e t a f i z i k a i r é v ü l e t e i t figyelte és i r t a , ' a z é l e t s z é p s é g e i v e l á l d o t t é l m é n y e i r e ' t a l á l t e g y Öly h a n g o t , a m e l y e t e d d i g senkise p e d z e t t . A l e l k e rezdülékenységét c s a k a 'spirituálisan-finom megfigyelésén érezzük. Minden,' ami otthon a bűvös házban történik, rendg u l a t o k á r n y é k á t is v i s s z a a d j a . M e g v e t i a szinesked'ő l i r á t , a b a n á l i s szó-háj'szát, de a p i a c z i k ö z v e t l e n s é g e t is. Gellért' O s z k á r görcsös e r ő v e l a z e l t ű n ő p i l l a n a t l e l k e . u t á n k a p . S z ü r k e s z a v a k a t e m e l fel a p o r b ó l és ezek' a k e z e a l a t t r a g y o g n a k , ' mély értelmet nyernek. N e m sokak költője. A nem

értőknek

kinai ákom-bákom, mocskos pornográfia e kötet. A z o k azonb a n , a k i k b é l é l á t h a t n a k a' v i l á g á b a , a n n á l t ö b b á h í t a t t a l o l v a s s á k a v e r s e i t és a n n á l m é l y s é g e s e b b e n s z e r e t i k a z i r ó j á t , a k i e g y k a r t h a u z i ö n m e g t a g a d á s á v a l és s z e m é r m é v e l a m ű v é s z i erkölcsére és a z e g y é n i s é g e szeplőtlenségére.

vigyáz 1

KÖZGAZDASÁG. - A Budapesti Villamos Városi-Vasút R-.-T. ápril 3-án t a r t o t t a • meg évi közgyűlését. A z igazgatósági jelentés azt a j a v a s l a t o t t e r j e s z t e t t e elő, h o g y a t a r t a l é k a l a p i g é n y b e v é t e l é v e l a u t ó t a x i - , ' illetőleg a u t ó b u s z - v á l l a l a t létesítéséről t á r g y a l h a s s o n - a z i g a z - : g a t ó s á g . a f ő v á r o s s a l . , A t á r s a s á g t a r t a l é k a l a p j a 8,720.614 K , a m u l t é v i részesedés f e j é b e n a f ő v á r o s n a k k i f i z e t t e k 255.225 . k o r o n á t . A v'asut m u l t é v i ' ö s s z f o r g a l m a ^ 5 0 7 . 5 4 1 _ K v o l t . ^ A ' k ö z g y ű l é s (részv&riyenk'int Y S ' K == 9 % ( t a v a l y . 16 K == 8%.)

mm á t » » f B S Z '

Budapest, IV. kerület, Kecskeméti-utcza 5. szám.

„TTTTT . . . . . . . . „ . . „ . ^ t w * *

.

k í v ü l i s z e n z á c z i ó neki. Mirit v á l a s z t é k o s , k é n y e s m ű v é s z : a h a n -

Van ilyen asszony is, (Szederkényi A n n a k ö n y v e . ) S z i m b ó l i k u s r e g é n y , a m i t a szerzőn'ő t ö r t é n e t n e k n e v e z a régi i d ő k b ő l . E g y k i s s é e g y e n e t l e n és h o m á l y o s , de m i p d v é g i g é r d e k e s és n a g y irói k é s z s é g r ő l t a n ú s k o d ó r o m a n t i k u s mese, a m e l y n e k a t é m á j a a z o n b a n n e m éri m e g ' a z t -a- n a g y f á r a d s á g o t , a m i t S z e d e r k é n y i A n n a r á p a z a r o l t , JVIert s o k igaz, csillogó g y ö n g y g y e i , meleg, a s s z o n y i p o é z i s é n e k g y ö n g y e i v e l s z ó r t a tele a z irónő a m a g á n y o s s z i g e t r e ' ű z ö t t a s s z o n y t ö r t é n e t é t és m é g s e m k a p u n k t i s z t a , h a r m ö h i k ü s i m p r e s s z i ó k a t k ö n y v é b ő l . Talán" 1 m e r t a t ö r t é n e t e l s ő ' f e j e z e t e i b e n e g y n a g y és b i z t o s v o n a l a k k a l megrajzolt, mondhatnók Manet-re emlékeztető vázlat után, : e g y s z e r r e B e a r d s l e y finom, s z i m b ó l u m o k k a r t e l i t e t t d e k o r a t í v vonalai fejezik be a képet. D e igazságtalanok lennénk, ha Szeder-' k é n y i A n n á t c s a k ez u t á n a m ü v e u t á n a k a r n á n k értékelni.M i n t n o v e l l i s t á t m á r j ó i d e j e a l e g e l ő n y ö s e b b oldalairól i s m e r j ü k s e b b e n a k ö t e t é b e n is t a l á l t l i n k e g y p á r d o l g o t , — c s a W p é l d a k é p p e m i i t j ü k A borzasztó Vidrodr'óckyt— amelyek a maguk frappáns k^Z'9^Ji^séféyél™8S"TOaSíöl' T g y ^ é r ü s S g é v é l ' minaé'HBSrjob'Ba.ti" H

•

Rubens' asszonya. (Gellért

e r ő v e l r á n t j a m a g á h o z a g y e p l ő t és e g y h é t m ú l v a u g y j ö n haza Bécsből, mint dezignált miniszterelnök. A z olvasó pedig v a l a h o g y a n ilyenformán szűrheti le a morált m a g á n a k : e b b e n az o r s z á g b a n előbb-meg kell halni a n n a k , áki élni a k a r . Keserű, de'igazságos, őszinte beszéd.

H

viszont.

Az I MIT Évkönyve." Bánó'czi József k i t ű n ő s z e r k e s z t é s é b e n most jelent meg az Izraelita Magyar Ircdálmi Társulat uj év-' k ö n y v e . N e m e l v o n t f e l e k e z e t i s z e m p o n t o k v e z e t i k a szer-,

fedezteti vele B e z d é d y t , a n a g y történetírót, akit öregségére n e m z e t i ü n n e p l é s elé r á n c z i g á l a p o l i t i k a . A r a v a s z ü n n e p l é s azonban már csaknem végzetessé válik Kardosra és-pártjára.

^

A z t h i s z s z ü k , h o g y m é g n e m m o n d t u k k i a z utolsó s z ó t e n n e k a. szimpátikus tehetségnek a fejlődéséről s legközelebb talentum á n a k t e l j e s k i f e j t é s é b e n és h a r m o n i k u s p o m p á j á b a n látjuk'-

T* * *T-T/T* * * * * T.ttttttttt/T * T T . ^ ^

•• K

' .Mdxlebontds

'^v

®

miatt

bflllúnsoft,

arany

m l m f ^ n í m l l n B i l á r a * xífi

gyári

y.tJJT*?!

Úrban

TI* T-T

adatnak 7 T7

el.

f.f f T.TJI.../

231 osztalék fizetését határozta el. A közgyűlésen a következőket választották meg az igazgatóság tagjaivá : dr. Bódy Tivadar (uj), Rényi Dezső (uj), Kotányi Zsigmond (ujj, Vörös László és Wörner Adolf. A Wiener Bank-Verein április 4-én tartotta rendes közgyűlését az igazgató-tanács elnökének, Schenk Adolf lovagnak elnöklete alatt. Az igazgató-tanács javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a bruttónyereségből, amely a mult évi áthozattal együtt 26,137,338.48 koronára rug, a költségek és egyéb kiadások levonása, továbbá a banképület tartalékalapjának rendkívüli javadalmazása és végül az alapszabályszerü levonások eszközlése u t á n 7 % % . vagyis részvényenkint 30 K fizettessék folyó évi április 5-től kezdve, a fenmaradó 1,542,957.89 korona pedig uj számlára vitessék át.

Szeplős és pattanásos hölgyek és urak részére kizárólag a Diana-arczkrém és Diana-szappan bőrápoló- és szépitöszer ajánlható. Ára 75—75 krajczár. Egyedüli készitő: Erényi Béla Diana gyógyszertára, Budapest, Károly-körut 5.

hozzávalóklególcsobban

WflLD GYOLH BUDAPEST.mKirály 21. ^ 250 old.képes árjeóyzék v i d é k r e ingyen _

HETI POSTA. Elkésett. Ö n évekig gyűjtögette a kérdéseket s most elénkbe áll valamennyivel. T e h á t : Syrion = Lövik Károly, Paganel és Arne = Cholnoky Viktor, K . D . és Lehotai = Kosztolányi Dezső, Lynkeusz = Wallesz Jenő, Carpaccio = Kárpáti Aurél, Czövek = H a j ó Sándor, Jcan Preux = Sztrakoniczky Károly, Sn = Sebestyén Károly, Sz. L. = Szabolcsi Lajos. A Toll és tőr, meg az Innen-Onnan rovatot a szerkesztő szerkeszti. A 14. kérdés : Sau. 16. kérdés : Hogy mit végzett A. E., nem tudjuk. Budapesten van és valamelyik szanatóriumban pihenteti az idegeit. Hogy van-e polgári állása, nem tudjuk, de szolgabíró szeretne lenni. A m i pedig a levele végén felvetett kérdést illeti, arra ezt feleljük : mende-mondák, amelyekben nincs és nem is volt egy szemernyi valóság. Likér, R. Rossz Szabolcska-utánzatok. De abból, a mi rossz bennük, arra következtetünk, hogy valamikor jobbakat ir majd, mint Szabolcska. Cornemuse. Megfigyelések, miket nem érdemes észrevenni s még kevésbé érdemes róluk czikket irni. De azért álljuk az évek előtti biztatást.

m

IPl

U a n n o n i a - s z a U o d a CJöudapest,

Cdiáftác-zi-ut

Cd dCeinzeti

7.

szám.

meffett.

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. A nemzetközi jubiláris szakácsmüvészeti kiállításon Bécsben sorra került a mérkőzés a Giesshübli-tiszteletdijért. Teljes nyolcz fogásból álló dinert szolgáltak fel, melynek elkészítéséhez minden ételnél Giesshübli savanyuvizet használtak. A diner elsőrangú volt és fényesen igazolta, hogy a Giesshübli savanyúvíz főzés czéljára kiválóan alkalmas. Felhívjuk olvasóink figyelmét! Mielőtt nap- és esernyőszükségletét fedezné, okvetlenül tekintse meg Singer Mór napés esernyőkészletét (VI., Király-utcza 2., Anker-palota), hol a legújabb divatú szines, fehér és fekete vászon, atlasz és selyem napernyők, továbbá minden minőségű uri- és női-esernyők nagy választékban a legjutányosabb árakon kaphatók. V. Olympiade Stockholmban. A Központi Menetjegyiroda (IV., Vigadó-tér 1.) már most elfogad előjegyzéseket az olympiai játékok belépőjegyeire, szállodai lakásra és ellátásra, valamint hálókocsihelyekre. Részletes prospektus díjtalanul kapható.

Megtekintésre érderr.es a

csetneki magyar csipkebolt SZONTAGH Budapest,

IV.

kerület,

NŐVÉREK Párisi-utcza 9

szám

Nagy választékban kapható : c s i p k e r u h a d i s z , -betét, - g a l l é r ,

•nyakkendő, -terítő. Himzett bluz. tarsoly, párna, zsebkendő, szőnyeg, valamint tervezések.

egyéb

művészi

kézimunka, rajzok és Telefonszám : 144—01.

Mily visszataszító látvány egy csúnya, szeplős, májfoltos, himlőhelyes arcz, mily hátrányos az ily külső, mily rossz benyomást tesz a szemlélőre, pedig egy csapással meg lehet szüntetni, nem kell hozzá más, mint Földes-féle Margit-créme, Margit-szappan és Margit-pouder.

fMATTONI

flczél „EXCEbSIOIT-szállodája Budapest^ VII., Rákóczi~ut 72. szám

A főváros l e g ú j a b b és m i n d e n : kényelemmel e l l á t o t t s z á l l o d á j a . ! Meleg, hideg viz; központi fűtés stb. j Szobák naponta 5 K-tól kaphatók, j

232

L O H R MÁRIA •

(KRONFUSZ)

•

A főváros első és legrégibb csipketisztitó, vegytisztitó és kelmefestő gyári intézete

F I Ó K O K t I I . , Fő-utcza 27. IV., EskQ-ut 6. IV., KecskemétiUtcza 14. V., H a r m inczad-utcza 4. V I . , Teréz-körut 39. V I . , Andrássy-ut 16. V I I I . , Jőzsef-körut 2.

S l l T

AKACIA-KREM

2—3 nap alatt minden arcot fehérré, simává és üdévé varázsol. Eltávolit szepiőt, májfoltot, mitesszert, pattanást, ráncokat stb. Ara: 2 K. A KRIEGNER féle

SÓSFÜRDÖ újonnan átalakítva április 1-én mcgnyilt. Kitűnő gyógyeredmények főleg

Gyár és főüzlet: VIII., Baross-utcza 85.

A KRIEGNER-féle

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

Elfi N Ő I R A I n V N A I - és utóidényben mérsékelt szobaárak. 11VAI U r t J V / I \ n r t L < . Villamos közlekedés Budapest-Kelenföld. — Az elismert természetes butái K i r á l y keserűvíz (ezelőtt Matton!) kiviteli télepe. . . .

A fürdőigazgatóság.

A virág alatt lappangó kígyóhoz

K K SS

hasonlítanak azok a veszedelmek, a melyeknek minden sétán, kiránduláson, uton ki vagyunk téve. Egy zápor, a levegő hirtelen lehűlése és még sok más eshetőség rossz véget adhat a szabad természet megélvezésének s a legelemibb óvatosság parancsolja, hogy a veszedelmeket igyekezzünk elhárítani. Ezt ugy tehetjük legbiztosabban, ha Fáy valódi szódeni ásványpasztilláját kéznél tartjuk és utasítás szerint használjuk. Egy doboz szódenit kényelmesen hordhatunk a zsebünkben és 1 korona 25 fillérért mindenütt megvehetjük.

HA OSZUL A HAJA

A K A C I A - S Z A P P A N

4

i1 kellemes illatú, tartós és iiditő hatású. Ára: 1 H. A KRIEGNER-féle

ír..!.', STELLA-TIZET "XT

A K Á C I A - P U D E R

HANEM

megvéd a nap és szél befolyása ellen. Ára: 1 Korona KRIEGNERdyóéyjzertárban Budapest, Kálvin-tér.

Kapható egyedil I:

A HAJ

EREDETI

7 A I X M II A U L I M R

SZÍNÉT

ADJA

D P T A O E L A

VISSZA.

gyégyszerUrában.

Ő cs. és klr. Fensége lézsel föh. udv. száll.

süvegje

Budapest, V., Szabadság-tér Z T X ^ Póstai szétküldés naponta.

Toilottek, kosztümök Paquin Cattot

Poiret Bemard LEGÚJABB

Drécoíí Redfern MODELLJEI

HOLZER C S . É S KIR. UDV. É S K A M A R A I IV. K E R Ü L E T , LAJOS

UTCZA

KOSSUTH 9 . " ü ^

DIVATHAZA

SZÁLLÍTÓ

BUDAPESTEN

Budapest, 1912, — N y o m a t o t t az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.