POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Budapest, április hó 8

X X V . évfolyam.

1914.

14/1266. szám.

MEG JELEN MINDED VASÁRNAP.

Szerkesztőség és kladóMvatal:

Előfizetési feltételek:

VIII., Népszinház-utcza 22. sz.

BUDAPEST,

)

Egész évre ... « kor. 2 0 . — Félévre ... - .. _

»

10.—

Negyedévre . . .

»

5.—

Telefonszám »Józkef« 527.

POLITIKAI

ÉS I R O D A L M I

SZERKESZTI

Egyes, szám ára 40 fillér.

KISS

SZEMLE.

JÓZSEF.

Hirdetések felvétele

ugyanott.

Budapest, április h ó 8. <<|N§r Április elsejével kezdődött az ú j évnegyed.. Ama tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése márezius végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hovaelőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: . Egész évre Félévre Negyedévre

20 kor. 10 kor. ' 5 kor.

Mutatványszámok kívánatra ingyen. A H É T kiadóhivatala, . VIII. ker., Népszinház-utcza 22. szám.

Krónika. Á Hotel de Transsylvanie. ápr. 3.

• E z a föld, amelyen élünk, a legendák szent földje, csodás tele vényéből; "holdvilágos éjtszakákon szines és meleg gondolátok f a k a d n a k és a tavaszi virágok illatával teszik terhessé a történelem levegőjét. Nincs nép, amelynek .ennyi . bájos lengedája lenne, mint nekünk, és nincs "nemzet, amely őket olyan beczézve őrizte volna meg emlékezetében mind a mai napig, mint a m a g y a r . Szent László, Szent Erzsébet, Szent Katalin, de mit irjak le egyes neveket : a hun-magyar mondakör minden egyes t a g j a és minden cselekedete oly frissen él ma is, előttünk, mintha csak tegnap, az anyaföld kebelén, az ezeréves csillagok fénye alatt eltöltött é j t s z a k á n született volna, és az iskolai padok "világából der'üs szinnel köszönt ránk Béla, amint a pomerán óriással párbajra kél, Imre, mikor megjelenik András táborában, hogy Szent Istvánról meg az orgyilkosokról, Dezső önfeláldozásáról, Csabáról, a csodálatos gímszarvasról, a h a d a k útjáról és a képzelet ezer más pompás csecsebecséjéről ne is szóljak. E nép a mult szineiből meritett erőt és vigasztalást a megpróbáltatás keserű óráiban ; a képzelet országa mindig békésen fért meg a való határsorompóival, sőt egyiket a másik nélkül talán el sem tudnók képzelni. A m a g y a r történelemnél színesebb nincsen a földön. Mint egy n a g y kompoziczióju regény hat az olvasóra, tele csillogással, meglepő fordulatokkal, a Jókai tollára illő karakterekkel'; százszor azt h i s z s z ü k , - h o g y , ime, most vége mindennék, minden összedőlt, porrá vált, mikor újra megszólalnak a harsonák, a történet t o v á b b folyik és az igazság mázsás kövéit t o v á b b foglaljuk bele az álomvilág zománezos a r a n y á b a . Emberek, mint K ö n y v e s K á l m á n v a g y II. József, sőt, valljuk be, Görgei,

nem tudnak beleilleszkedni e b ű b á j o s keretbe, az A n j o u k azonban mintha r á j a születtek volna, a Kelet fényében idekerült Á r p á d o k pedig k é t ország fölött uralkodtak [dicsőségesen : a valóságé és az álomé fölött. Szinte ugy tetszik, hogy férfiak, mint a R á k ó c z i a k , Thökölyek, H u n y a d i a k , Bethlenek, K o s s u t h o k , másutt, mint nálunk nem élhettek volna, sehol u g y , mint itt meg nem értették volna őket, mert nemzeti vonást, faji tulajdonságot jelentettek és hozzátartoztak az a n y a földhöz, akár a nemes m a g y a r buza, v a g y az öreg m a g y a r diófa. N a g y embereinken kivétel nélkül megtaláljuk a regényes vonást, cselekedeteikben a művész szent szabadságát, beszédjükben a költő h a n g j á t , és ezen semmi okunk szégyenkezni. E z t a pár sor tanulságot felejtette el Szekfü Gyula, mikor a sárosi gróf a l a k j á t elénk rajzolta. Nincs k e d v e m azokhoz csatlakozni, akik az ügyben a hazafiaskodás kövér prédáját pillantják meg, s ő t : ahogy a Mirabeau.Tonneauk az elmúlt héten kizsigerezték Rákóczit, százszor kellemetlenebb ül hat rám, mint a Szekfü k ö n y v e , amely legalább jóhiszemű, tudományos alapon álló és önérzetes. De : a m a g y a r történelem szines levegőjétől nem választhatjuk el Rákóczit, és az adott esetben ez a levegő a lelkünk egyik n a g y kincse, mert talán a m a g y a r mult az egyetlen, amiben ma is még fentartás, harag és tulbuzgóság nélkül hiszünk. Szükségszerűség ezt a multat a maga teljességében fentartanunk, még a k k o r is, ha ezzel a legfőbb t á r g y i igazság ellen vétenénk. Rákóczi a l a k j a , ugy ahogy a k ö z t u d a t b a n él, adott példát és lelket a 48-as szabadsághareznak és termékenyítő hatása a közéletben ma is — és talán mindig — kiütközik. H a nem lenne ilyen történelmi alak u n k , mesterségesen kellett volna egyet a multunkba állítani. Bizonyára nem helyes, hogy a történelemnek nelegyen meg a k u t a t á s és a meggyőződés tudományos joga, de jobb ezt őszintén kimondani, mint a dolgot nemzeti szinü oldaláról kihasználni. Igenis, kívánatosabb, hogy Rákóczi ugy éljen felfogásunkban, mint eddig, semhogy akár csak egy ember jóra valósága is azon forduljon meg, hogy az' ónodi nagy férfi e g y ú t t a l a Hotel de Transsylvanie tulajdonosa volt. N a g y nemzeti érettség kell hozzá, egy történeti embert a hibái daczára is a maga nagyságában megpillantani, sőt meglátni ; és itt aligha t a r t u n k . A m i t Remusat irt Napoleonról, az csak Francziaországban történelmi módszer, nálunk v á l a s z t ó viz lenne" és egyenesen nemzeti csapás volna, ha Carlylek és Tain'ek irnák a históriánkat. E z t valljuk be nyu-

.210 g o d t a n , h i g g a d t a n , sőt büszkén, mert a naivitá" nem

k o l h a t ó lehet, de ebben az igazságban mégis egy rette-

m i n d i g hiba, néha erény is, sőt el t u d o k képzelni embe-

netes h a z u g s á g l a k h a t , mert a czélzatosságot szolgálja

reket, akiknél m e g g y ő z ő d é s .

és az embert k i h a s í t j a cselekedeteiből. A z ilyen o b j e k t i -

A z o n b a n : adni a

libe-

rálist, a t u d o m á n y b a r á t j á t , a szabad gondolat táltosát

vitásnál t ö b b e t ér egy csöpp elfogultság és a carlyle-i

és emellett elzárkózni minden történelmi kellemetlen-

igazságnak

ség elől, sok a jóból.

h a z u g s á g a i is százszor becsesebbek, mert lélek v a n ben-

A másik t a n u l s á g , a m e l y a S z e k f ü - ü g y b ő l f a k a d , éppen

ilyen

szomorú.

Amióta

a

Száműzött

Rákóczi

megjelent, ez a legkelendőbb k ö n y v a t a v a s z i piaczon.

ennél a f o r m á j á n á l a Plinius

legnaivabb

nök és mert a történelmet is o l y a n n a k l á t j á k , mint a k i k azt csinálják : t ö r é k e n y n e k , emberinek, a röghöz k ö t ö t t n e k , de azért mégis szentnek és ö r ö k k é v a l ó n a k .

E m b e r e k , a k i k sohasem h a l l o t t á k hirét a furcsa Brenner

Syrion. •

a b b é n a k , D ' A b s a c n a k , T o r c y n a k , Conti herczegnőnek, de m é g K i r á l y Á d á m n a k sem, hirtelen t ö r t é n e t b a r á t o k lettek és oly b u z g a l o m m a l olvassák a Comte de Charoche s a j á t s á g o s élményeit, szerelmi k a l a n d j a i t , gáláns lengyel kirándulásait,

vagyoni nyomorúságait,

akár

czáros b o u l e v a r d - l a p o t a v i l l a m o s v a s ú t o n .

a

U j versek,

kraj-

H a a dolog

n e m volna olyan furcsán szomorú, m é g örülni is kellene r a j t a , m e r t legalább Valamelyes érdeklődést k e l t e t t a

i. A

költő.

história iránt. A félő csak az, h o g y ez az érdeklődés

E g y bágyadt rózsát fűzött g o m b l y u k á b a

kelleténél j o b b a n f o g hatni és a történetirásnak ezt a

és álmodozva ment a parton á t ;

nemét

f o g j a tenni, mert kelle-

Köszöntötte az alkonyt és a tengert

üzleti alapra helyezi. Mert rette-

S egy m e s s z i szél borzolta a haját.

mihamar

népszerűvé

ténél egészségesebb

netes egészségtelenség b o n t a k o z i k k i ebből a k ö n y v sikerből ; n a g y n y o m o r ú s á g , uraim, a tollat

forgatni;

mily ostobán meztelen arczczal áll előttünk a t ö m e g , amely m á r kiélte a m a i k o r minden piszkát és most, mohón, szinte kétségbeesetten a m ú l t r a Veti m a g á t , ahol m é g a k a d

Ü l t a h o m o k b a n s . n é h a megriasztá Egy-egy hullám, mely halkan érkezett, E g y régi verse járt eszébe folyton S első sorára s e m emlékezett.

e g y - k é t zárt- a b l a k ú hálószoba és a S ott ült estig, m i g sötét s hideg lett,

n a g y sietségben elfelejtett szennyes-láda. S z e k f ü G y u l a n e m tehet róla, h o g y ezt a k é p e t

É s aztán fölkelt s karjait kitárva, H a l k a n mondta a részvétlen

vizeknek:

t á r t a föl e l ő t t ü n k . B i z o n y á r a n e m ez v o l t a czélja és i g a z s á g o t , nem pedig történelmi p e m m i k á n t — ember-

„ A z életemnek nincs többé reménye,

n e k , k u t y á n a k e g y a r á n t k e d v e s e t — a k a r t elénk tálalni.

az én hazám m á r köd és végtelenség

De a z ü g y mégis e l v á l a s z t h a t a t l a n tőle, a h o g y a hóhér

im, én vagyok a tenger v ő l e g é n y e . . . "

e l v á l a s z t h a t a t l a n a bitófától, akármennyire

helytelen

is ez a felfogás. M u n k á j a az elemi egészséget, a gondolk o d á s j o g á t , a t u d o m á n y utait a k a r t a szolgálni és tünet lett belőle, e g y szenilis k o r furcsaságának, gonoszs_ágának és ostobaságának boszantó és kellemetlen tünete. Nem hiszszük, h o g y a k ö n y v —

akármennyire

is elismer-

j ü k a szerző t u d á s á t , irói képességét és n a g y készültségét — a n n y i t használna, mint a m e n n y i t á r t o t t és ezért

II. Üvegház. M é l y e n lélegzik a kábult üvegház, óriás pálmák tükröznek a tetőn; izzad a kaktusz s a fehér villamárban egy misztikus virág áll reszketőn.

j o b b lett volna Des G r i e u x és Manón k á r t y a b a r l a n g j a i nak kapuit zárva hagyni.

T e g n a p hozták, megfagyva, Indiából,

É s m é g e g y e t . í m e , a történelmi o b j e k t i v i t á s , a cárlyle-i

hűvös

igazságkeresés

csődje.

Mert,

igenis,

el t u d u n k képzelni hisztorikust, a k i gazságból csinálja

sokáig csüggött, mint lankadt halott, de megcsapta a nedves éji hőség, és megrázkódott és feltámadott.

meg a z t , a mit S z e k f ü m e g g y ő z ő d é s b ő l ; a h o g y a pornográfust is csak a belső szándéka v á l a s z t j a el a művészeti

S m i g alszanak az elbódult növények,

reálizmus apostolától,

S k ü n n száll a hő, s benn ezer lámpa ég,

k i v ü l r ő l , a veséjét n e m l á t v á n ,

m é g Bourgetre v a g y P r é v o s t r a sem f o g h a t j u k rá, h o g y

Ő ébren van s a forró h o s s z ú csöndben

erotikusak. A m i t S z e k f ü ügyetlenségből v a g y t a p a s z t a -

L a s s a n kitárta fekete ölét.

latlanságból k ö v e t e t t el : h o g y megfeledkezett a h i b á k és erények a r á n y o s szembeállitásáról és természetesnek

S vad pompával virágzik a melegben. .

t a r t v á n R á k ó c z i n a g y s á g á t , csak többé-kevésbé

A vén kertész előtte busán

isme-

retes f o g y a t é k o s s á g a i t m a g y a r á z g a t t a , a z másnál ügyesség és t a p a s z t a l t s á g lehet. A k é p , á m i t az ilyen történetíró rajzol, merő igazság, minden szó megfelelő és indo-

ül:

H a tavasz virad az üvegtetőkön, A szent virág meghal és összedűl. Szabolcsi

Lajos.

211

E g y kis halászlegényről. Irta: B Á R S O N Y

ISTVÁN.

Igaz h o g y a természetnek ez a p o m p á z ó teljessége már a n y á r disze volt ; a kora t a v a s z ellenben i b o l y á t nevelt a z o k b a n a b u j a erdőkben s a t e m é r d e k ibolya szőnyegesen lepte el a napos tisztásokat. Olyan le ék szeme, amilyen ez a dunai i b o l y a , n e m is volt a k ö r n y é k e n másnak, csak V a r g a E s z t i k é n e k , a g a z d a g vízimolnár — V a r g a Ferencz u r a m — tizenhat esztendős l e á n y á n a k , aki éppen ilyen i b o l y a t e r m ő t a v a s z v a s á r n a p délutánján sétálgatott a parton valakivel . . .

A k k o r még v i r á g j u k b a n v o l t a k a vízimolnárok. A mai n a g y g ő z m a l o m k a s z á r n y á k n a k n y o m u k sem volt ; a n a g y k e r e k ü v i z i m a l m o k sötét bálnateste emésztette meg a v i z m e n t i lakosság gabonatermését ; és ha a molnár lecsapta a zsákból a m a g a részét, a szegény ember bizonyos lehetett benne, h o g y a t ö b b i h i á n y t a O l y a n volt a kis leány arcza, mint a barna b á r lanul kerül vissza hozzá, hófehér liszt a l a k j á b a n . sony ; — hisz napsugárban f ü r d ö t t örökké, — ha tudniillik sütött az Isten n a p j a . Mind a két arczocskája k ö J ó dolguk volt a z őrletőknek is, a molnároknak zepén veszedelmes gödröcske látszott, amikor n e v e t e t t . is, a k i k tollasodtak, g a z d a g o d t a k , m é g pedig becsületes, A h a j a lengése hasonlított az á r v a l á n y h a j é h o z . Az egyenes uton. A molnárnép v o l t a k k o r i b a n a legtekinegész leány remekbe termett. A z é d e s a n y j a bizonyosan télyesebb k i s p o l g á r s á g ; maga is diszszel jelént meg a községek vasárnapi istentiszteletein; az asszonyát, .megcsudálta holdas é j s z a k á n l á t o t t á l m á b a n a n a g y viz berkei k ö z t j á t s z ó t ü n d é r l e á n y o k a t . leányát pedig selyemben j á r a t t a ; g y ö n g y ö s pruszlikot, szines kendőt, kalárist viseltek azok ; o l y a n v o l t e g y i k Az a valaki, akivel Varga Esztike akkor együtt másik menyecske, mint a p á v a ; a l e á n y o k meg mint a volt a parton, B u s G y u r k a v a l a , a P a t a y halászmester t a r k a pillangók, a m e l y e k szép t a v a s z i n a p o k o n eleven kamaszlegénye, aki csak u g y lopva les te a kis leány v i r á g o k k é n t libegfek a r a g y o g ó verőfényben. minden m o z d u l a t á t és h a l l g a t t a azt a gerlicze-kaczagást, ami m i n d u n t a l a n felcsendült a j a k á r ó l . ! V a s á r n a p délutánonkint 'ott sétálgattak az ünneplő K ö l y ö k volt még a »legény«, de már fülig szerelmolnárok a n a g y v i z p a r t j á n , .minthogy őnekik rendes mes betege ennek a hamis kis f r u s k á n a k , a k i s e j t h e t e t t és igazi pihenőj ü k . lehetett az ünnep, nem u g y mint az a dologból v a l a m i t , mert u g y b á n t a fiúval, mint a k i alföldi szélmolnároknak, a k i k , ha loppal is, de j á r a t t á k t u d j a , h o g y neki minden szabad. K ü l ö n b e n igazán is arra v a l ó időben a malmot. A n a g y viz hullámai g y ö - nyörüséges rendben h ö m p ö l y ö g t e k ; ha a n a p sütött, szabad volt ; a p j a - a n y j a u g y k é n y e z t e t t e , mintha grófkisasszony lett volna ; h o g y n e i g y e k e z e t t volna k e d v é a k k o r k é k volt a viz ; ha felhő jelent m e g fölötte, a k k o r ben járni ez a szegény á r v a k a m a s z , akinek az volt a meg elbarnult. E l lehetett azt nézni akármeddig. Nézjussa a l e á n y kísérget éshez, h o g y t á v o l i atyafiságot v á l hette is akárki, aki ráért; csak a viz túlsó p a r t j á n foglalt vele a módos molnárcsalád. lalatoskodó balászok n e m igen nézhették, á m b á r folyvást a vizén volt a szemük. C s a k h o g y őnekik a horgot, Esztike pillangótánczra perdült a viz p a r t j á n s m e g a vetőhálót kellett lesniök, nem a vándorló felhők o t t forgott-pörgött a l e g é n y k e előtt, m i n t v a l a m i csudaképét, o t t a- vizben. szép k á p r á z a t . Gonosz t r é f á v a l közeledett eközben a A halászságnak nem volt jó helye a malmok közelmeredek part széléhez, s amikor már maga"is félt t i t o k ségében, mert o t t mindig n a g y v a l a a halriasztó zurban, h o g y még beleszédül a vizbe, ijedt sikoltással u g r o t t bolás-zakatolás. A hullámok ott egyre locsogtak-fecseghátra. R á f ö r m e d t a fiúra : — h á t te m e g s e m ' i j e d s z ? tek ; halfélének, a t á j t , kellő • n y u g t a - b é k é j e nem igen G y u r k a égő szemmel b á m u l t rá. lehetett. Á t c s ó n a k á z t a k h á t a halászok a túlsó partra, — N e m én — m o n d t a , hirtelen bátorsággal. — ahol a sekélyesben füzes fürdette a l á b á t s ahol csend Hiszen ha itt v a g y o k , n e m eshet a k k o r b a j o d . volt, mélázó hallgatás, m i n t h o g y o t t félig-meddig meg — De- ha beleestem volna ! — s z ö r n y ű k ö d ö t t a is szűnt a világ. Ott már a dunai n a g y erdők kezdődtek, leány. iszalagos, j á r h a t a t l a n ' s ű r ű s é g e i k k e l ; ősfák tömegé— K i f o g t a l a k volna. N e m i t t á l volna e g y k o r t y vel, a m e l y e k derekára v a s t a g o n s z ö v ő d ö t t a r e p k é n y viznél többet. Még a E>una fenekéről is felhoználak. és a b a r n á n k o r h a d ó törzseket b e v o n t a remek zöld A kis l e á n y megborzongott erre a biztatásra. palásttal. Hamis macskasunyisággal kérdezte: H á t — aztán . . . A dunai erdők a k k o r m é g m a j d n e m a senki országa mindent megtennél é r t e m ? v o l t a k . A s a j á t g a z d á j o k is eltévedhetett bennük, v a g y — Meg én. H a u g y volna a z t á n , a h o g y a mesétán az l e g i n k á b b ; hisz a n a g y dominiumok urai n e m ' b e n v a n . l á t t á k a z o k a t még e g y é v b e n . sem egyszer. A h a t á r t — H o g y v a n a mesében. nehéz v o l t m e g j e g y e z n i a szövedékes, á r v i z j á r t a sűrű— A b b a n u g y v a n , h o g y az öreg király' a n n a k ségek k ö z ö t t ; faipar alig v o l t ; az erdész t ű z i f á t árult a d j a a l e á n y á t , aki m e g s z a b a d í t j a . volna, ha a l e v á g o t t erdőt el lehetett volna kellőképpen E s z t i k e elpirult. De az a kis ördög, akire u g y szeszállítani ; de arra is csak a viz volt jó, rendes u t a k retett hallgatni, nem h a g y o t t neki b é k é t . H o g y a fiu hijján. szemét elkerülje, először lenézett a földre, a z u t á n m e g felvillant a szeme az ég felé. Ott m e g l á t o t t v a l a m i t . H a n e m szépnek szép volt ez a világ. A változatos E g y n a g y sötét m a d á r úszott a felhők o r s z á g ú t j á n . f á k csudálatos zöld-keveredéssel f o l y t a k össze, k i v á l t Lassan, méltóságosan vonalozta köreit két n a g y vitorlaha messziről nézte az ember. A k i pedig o d a t é v e d t , azt a sátorpaloták ezre csalogatta, hol a n a g y f á k alá, hol s z á r n y á v a l . F a r k a e pillanatban legyezősen terült szét a v a d k o m l ó m e g a z iszalag á r n y a s ernyője alá. A z éger- s fehéren világított.' E g y n a g y halászsas volt az. fák k ö v é r levelei f é n y l e t t e k a csillanó sugárban ; a — H a megfogod n e k e m azt o t t ni, a k k o r semmit n y á r f á k tapsoló tenyérkéi örökké m o z o g t a k , halkan sem b á n o k — m o n d t a szelesen, v a k m e r ő e n és k a j á n t a p s i k o l t a k ; a kőris jól fésült l o m b o z a t á n á l csak a örömmel, h o g y ilyen keservesen u g r a s z t h a t j a a szeg y e r t y á n f á k szeszélyesen hullámos fürtéi v o l t a k m é g g é n y szerelmes fiut. csinosabbak ; a f ű z f á k u g y állottak a suSogó-surranó B u s G y u r k a először a sasra t e k i n t e t t , a m e l y - e z e r vizben, mint a sulykoló p a r a s z t m e n y e c s k é k , a k i k á r t a t ölnyire k a n y a r g o t t odafent ; a z t á n a leányra nézett, lanul m u t o g a t j á k meztelen fehérségüket a p a j k o s viz aki danolva k e z d e t t a r r á b b tipegni, elfele tőle. fölött-. — Eszter ! -

i*

.212 A leány c s u d á l k o z v a állott meg. I g y még a z ó t a s e m s z ó l í t o t t á k , h o g y a püspök a bérmáláskor megkérdezte a nevét. A fiu szint v á l t o g a t o t t előtte, pirosról h a l v á n y r a , h a l v á n y r ó l pirosra. — I g a z á n m o n d t a d , E s z t e r ? I g a z á n semmit sem bánsz a k k o r ? — N e m én — m o n d t a a l e á n y daczosan, h e t y k é n , c s ú f o l ó d v a . Még b i z t a t t a is az égőszemü legénykét : — F o g d m e g no ! elhozd ám, ha m e g f o g t a d . B u s G y u r k a n e m szólt t ö b b e t . H a z á i g kisérte E s z t i k é t s m é g a k k o r sem birt e g y e b e t mondani,' amikor elbúcsúzott tőle, csak e z t : jó é j s z a k á t , Eszter. A molnár-kisasszonyka m é g az a b l a k b ó l is u t á n a a k a r t v a l a m i t k i á l t a n i ; dé a k a m a s z n e m v á r t a meg, mint máskor, h o g y onnan is hallhassa a h a n g j á t . Ment a D u n a felé. Sietett. A l e á n y sokáig nézett utána. Csak most l á t t a m e g először, h o g y milyen sudár, milyen délczegjárásu, milyen igazi »legény« már. • H a m a r b e c s a p t a az a b l a k o t . B á n t a e g y kicsit, h o g y o l y a n csúfságba j á r t vele az imént. *

B u s G y u r k a pedig odaállott h a j n a l b a n az öreghalászbiró elé, a k i n e k a »bokrában« dolgozott s azt m o n d t a : — Halászbiró uram, engedelmével kiállók e g y napra a m u n k á b ó l , mert n a g y ü g y e s - b a j o s dolgom a k a d t ; ha visszakerülök, k e t t ő é r t állok h e l y t . I l y e n beszédre mit volt mit felelni, mint amit az öreg h a l á s z a t y a ránczolt h o m l o k k a l , k u t a t ó szemmel m o n d o t t : — H á t csak eszeden l é g y , öcsém. E n n y i v o l t ; e g y á r v a s z ó v a l sem t ö b b . G y u r k a a vállára d o b o t t e g y z s á k o t , meg e g y pöndölyhálót, meg e g y jó erős kötelet, aminő a n a g y v o n t a t ó háló k a n t á r j a szokott lenni és a z t á n elindult. N e k i a dunai n a g y erdőnek, a v a d sűrűségeknek, a m e l y e k k ö z t nincs más ut, mint a szarvasok és v a d disznók k a n y a r g ó forgói. De azokon hiába haladt volna ; elvezettek a z o k a viz mentén mindenüvé, ahol •embernek nem lehetett keresnivalója. I g a z hogy G y u r k a most éppen o l y a n vidékre k í v á n k o z o t t . O t t v o l t v a l a h o l a h a l l g a t a g erdei m a g á n y b a n a Sassziget, a m e l y e t a z esztendő háromnegyedrészében viz v e t t körül, e g y n e g y e d r é s z é b e n pedig sima t ü k ö r j é g ; o l y a n sikos, h ö g y azon még a v a d á l l a t sem szeretett átmenni. H i á b a esett a hó, az örökös széljárás ott mindig söpörgetett ; s a k á r m i l y e n száraz v o l t is a n y á r , a Sassziget n á d k o s z o r u j a alól el n e m . f o g y o t t a zöld viz, a m e l y e n o l y a n k o r a hinár m i a t t sem igen lehetett átvergődni. E z e n a szigeten, a v a d e l h a g y o t t s á g birodalmában volt a halászsasok f á j a , amelyről t u d o t t az egész körn y é k ; de látni csak n a g y o n r i t k a ember l á t t a . K é t híressége is v o l t a n n a k az óriás szilfának ; — a z e g y i k a z , h o g y arra a k a s z t o t t a fel m a g á t R a p c s á n y Miska, a hírhedt k a p c z a b e t y á r , a k i n e k már n é m v o l t maradása a n y o m á t k e r g e t ő p a n d ú r o k t ó l ; — a másik meg az emberöltő óta r a j t a n y í i v ő d ő sasfészek, a m e l y u g y ült a n a g y fa t e t e j é n , mint a v é n kopasz fejen a pörgekalap. E g y pár halászsas l a k o t t m á r évtizedek, óta a b b a n a fellegvárban, a m e l y n e k a falai k a r v a s t a g s á g ú rudakból v o l t a k összeróva. Esztendőről-esztendőre j o b b a n duczosodott a f o l y v á s t j a v í t o t t fészek odafent ; de u g y el v o l t d u g v a még a f á j a is, h o g y a k i nem t u d t a pontosan, merre v a n , a z u g y a n kereshette. De bizony nem kereste. H a e l v e t ő d ö t t is arra n a g y ritkaságképpen v a l a m e l y i k erdőkerülő, v a g y f a v á g ó , mit b á n t a a z a sasok v á r á t ? K i n e k lett volna k e d v e n y a k t ö r ő tprnával odáig mászni, — hiába ? Hisz amikor a sasok

t a v a s z s z a l o t t h o n v o l t a k és fészkeltek, a k k o r a mély víztől n e m birt a szigetre j u t n i senki s e m ; o l y a n k o r a dagasztósár elnyelte volna a l o v a t is ; k é s ő b b meg üres volt a fészek s a sasok v i g y á z t a k m a g u k r a , a z o k hoz u g y a n férkőzni nem lehetett volna. É s G y u r k a mégis n e k i v á g o t t ennek a- vigasztalan ú t n a k . Mint a v a d e m b e r , toronyiránt haladt a z ösztöne u t á n ; n e m sokat kerülgette a z ú t j á b a kerülő v i z e k e t s göröndöket ; g y e r m e k k o r á b a n j á r t arra v a l a h a a n a g y b á t y j á v a l , aki o r v v a d á s z volt s a n n a k nevelte volna a k ö l y k ö t is. Mire a Sasszigetig e l j u t o t t , c z a f a t o k b a n l ó g o t t róla a testi r u h á j a . Arcza-keze száz tüskesebből v é r z e t t . De azért m é g e g y perezre sem pihent meg. Hisz m é g messze v o l t a c z é l j á t ó l ; m é g á t kellett előbb j u t n i a a s z i g e t r e ; pedig a z t ilyenkor, t a v a s z s z a l , m é l y v i z v e t t e körül. A h o l a barnás v i z l e g k e s k e n y e b b volt, o t t e g y korh a d t égerfa z u h a n t belé keresztben és természetes hidat alkotott. A l e g é n y k e azon ment végig, mint a kötéltánezos, aki a l a t t f o l y v á s t inog és h a j l a d o z i k a levegőbe kifeszített pálya. A csuszós-nedves fatörzs redves dereka recsegett a l a t t a ; a vége le is tört ; a legény m e g f ü r d ö t t a hideg vizben, mint a hal u t á n ugró vidra. De legalább végre a szigeten volt. Most m á r csak az úttalan sűrűségen kellett á t f u r a k o d n i a ; lihegve csörtetett a kefesürü bozót k ö z t ; előle e g y f a l k a s z a r v a s ugrott el robaj ló r i a d á s s a l ; de m é g e g y szál szőrüket sem birta meglátni. K e l e t n e k t a r t o t t , mindig csak k e l e t n e k ; arra, ahol a n a p ar'czába nézhetett, mint a sas. Más t á j é k o z ó d á s a alig v o l t ; csak azt t u d t a , h o g y ha t u l lesz a n a g y bozóton, o t t t i s z t á s k ö v e t k e z i k s azon a tisztáson v a n a z óriás szilfa, a sasok v á r k a s t é l y a . V a l a h á r a világosodott előtte a s ű r ű s é g ; k i j u t o t t a bozót szélére. A l i g száz lépésnyire tőle ott volt a n a g y fa, kopasz f e j é n azzal a pörge kalappal, a sasfészekkel. Most a z t á n megállott. F ú j v a , lihegve meresztette szemét a csuda-fára. Csend volt körülötte. E g y e t l e n jel sem m u t a t t á , h o g y a s a s v á r l a k ó j a otthon v a n . P e d i g minden reménye az v o l t , h o g y . az öreg sasok e g y i k e ül a f é s z k é n ; hisz ily kora t a v a s z s z a l költenek a n a g y s z á r n y a s rablók. H a fel t u d n a kúszni a fészek alá, h o g y a v é n sas azt észre ne venné, a k k o r a pöndölyhálót a fészek fölibe d o b h a t n á ; a v e r g ő d ő sast v a l a h o g y megfoghatná. Csak ilyen zöld, fiatal észszel és b á t o r s á g g a l lehet e t t bizni e b b e n a merész k a l a n d o s t e r v b e n , amelyről még álmodni is s o k lett volna t i s z t a józaneszü emberfiának. D e B u s G y u r k á t "nem lehetett most e z e k k ö z é számítani. Őneki csak ez csengett a fülében f o l y t o n o san : »fogd m e g no ! . . . oszt ha m e g f o g t a d , elhozd á m !«. . . »semmit sem b á n o k a k k o r !«. . . Z ú g o t t a füle, z a k a t o l t az a g y v e l e j e , a m i k o r elkezdett f e l k a p a s z k o d n i a v a s t a g fára, a m e l y e n alig látszott t ö b b n e k , mint e g y n a g y fakopáncs. Még az időjárás is k e d v e z e t t neki, mert hirtelenében erős szél kerekedett, a m e l y s ü v i t v e borzolta-rázta az á g a k a t ; a z o k e g y m á s h o z súrlódtak és a fa k o r o n á j á n a k az ingását természetessé t e t t é k . A sas, ha benne v o l t a fészekben, nem g y a n a k o d h a t o t t az á g a k himbálódása m i a t t . Már f e l j u t o t t a legény a z alsó v a s t a g á g a k keresztezéséig ; a z o n t ú l k ö n n y e b b is volt a dolga, nehezebb is. A mászást ott j o b b a n birta ; de s o k k a l ó v a t o s a b b n a k kellett lennie, mint alant. A legkisebb g o n d a t l a n ság és örökre vége minden reményének. Már n e m is a f a k o p á n c s ügyességére volt szüksége, hanem a mókuséra; a vékonyabb ágak közt ugy kellett á t f u r a k o d n i a , n e h o g y letörjön e g y e t k ö z ü l ü k , mert a k k o r húsz ölnyi magasságból z u h a n h a t o t t le

.213 és egyik á g k a r j á r ó l a másikra p o t y o g h a t o t t volna, félholtan. A pöndölyhálót szorongatta f é l k é z z e l ; f e l - ' felé pislogott f é l s z e m m e l ; kinézte azt a g a l y a t , a m e l y e n utoljára veti m e g m a j d a lábát s onnan lendíti fel a hálót a n a g y fészek fölibe és rögtön össze is r á n t j a , h o g y a sas addig fel ne emelhesse, a m i g ő ott nem terem s le nem szoritja ; ha kell, a k á r a g y o n is n e m üti ; hisz arról nem volt szó, h o g y elevenen t a r t o z i k haza vinni, — csak h o g y m e g f o g j a s »elhozza«. Még e g y kicsit, no m é g e g y kicsit feljebb ! . . . A szél f u j , a g a l y a k h a j l a d o z n a k , az á g a k odalent recsegnek-nyiszorognak. G y u r k a már o l y a n volt, mint az ugrásra készülő macska, amely m e g l a p u l v a , szemét meresztve készül előre lóditani m a g á t . Éles v i j j o g á s állitotta meg e g y pillanatra, felülről h a n g z o t t az, a m a g a s b ó l ; odapislantott és látta, h o g y a felhők k ö z ü l z u h a n v a l a m i lefelé, mint a p u s k á b ó l kilőtt golyó, éppen feléje, éppen őrá. Mindent megértett és ami ezután k ö v e t k e z e t t , abból e g y másodpercznek csak a századrésze eshetett arra, h o g y o k o s k o d j é k ; a többi arra kellett, h o g y cselekedjék. Felröpítette a z erős hálót, a m e l y a suhintástól eközben szétterült, mint a krinolin és orvul h a n y a t lott vissza a hombárfészekre, a m e l y n e k a g a l y s z ö v e dékein a háló l y u k a i rögtön m e g a k a d t a k , megfogództ a k . De n y o m b a n _ r á u g y v á g ó d o t t G y u r k á h o z a magasból lerohanó him sas, mintha v a l a m e l y i k erősöklü p a j t á s a tréfált volna vele. Fölötte, alig e g y ölnyire, vergődött a másik h a t a l m a s r a b m a d á r , a fészken .ülő, a m e l y n e k a leszorítására csak pillanatai lehettek ; a n n a k a p á r j a ellenben v a d u l t á m a d t a a fellegvár ostromlóját, m á s o d s z o r - h a r m a d s z o r ; — és amikor negyedszer is nekiment, a k k o r már azt érezte G y u r k a , h o g y m i n d j á r t kiveszi a szeme v i l á g á t ; de ha belehalt volpa is, v a k o n is felmerészkedett a z a l a t t és csak a z Isten t u d j a micsoda v a k m e r ő szerencsével, r á v e t e t t e m a g á t a már-már kiszabaduló fogolysasra. H a n e m a borzasztó erőlködéstől, a n a g y mohó sietéstől már n e m t u d h a t t a t ö b b é , h o v a lép, mit f o g m e g ; a fészek dorongfala k i s z a k a d o z o t t súlya a l a t t , a h o g y m a r k o l t a és f e l k a p a s z k o d o t t rá ; a n a g y fa k o r o n á j a ingott, h a j l a d o z o t t a széltől is, az ostrom erejétől is ; az egész a l k o t m á n y n a g y o t reccsent a hirtelen ránehezkedő s ú l y t ó l ; a fészektartó g a l y a k engedtek, m e g h a j o l t a k , k e t t é p a t t a n t a k és a legény a fészekkel s a benne vergődő másik sassal e g y ü t t zuhant lefelé, m e g v e s z e k e d e t t fokozódó g y o r s a s á g á v a l a tehetetlenül lehulló testeknek. A h i m sas megrémülhetett a nem v á r t fordulattól, mert engedte, h o g y a-szél szárnya legyőzze az övét és eltolja a k a t a s z t r ó f a színhelyétől, magasra, messzire. A fa a l a t t pedig á j u l t a n , mozdulatlanul terült el a v a k merő legény a sasfészek roncsain, amely k ö z t a g y o n n y o m v a m a r a d t a l a t t a a sasok g y ö n y ö r ű szép k i r á l y n é j a . Talán ott pusztult volna a szegény bolond szerelmes fiu az ő végzetes diadala szinterén, ha Isten különös c s u d á j a k é p p e n az esetnek elejétől v é g i g szemlélő t a n u j a nincs, aki a sziget "keskenyen és hosszasan eln y ú l ó tisztásának a másik végéről rohant a sasok t á j á h o z , a m i k o r látta, h o g y o t t a n mi történik. A z öreg D u s á n Máté volt az, a dunai erdők remetéje, aki m a g a t á k o l t a viskóban, f ö l d v á r b a n l a k o t t odakint esztendőn át, télen-nyáron, mindig — és vörösgytirü vesszőből furta-égette a pipaszárnak v a l ó t , ami a faültetésen, csemetézésen k i v ü l egyetlen foglalkozása v a l a , ről,

Ő locsolta fel a g y e r e k e t és ő t a n ú s k o d o t t az eseta n n a k minden a p r ó részletével e g y ü t t , sokkal

hívebben is, mint a kis halászlegény, a k i m a g a sem t u d o t t kellően számot adni az ő izgalmas párbajáról a két haragos sassal. ' • ' V a r g a E s z t i k é n e k sem ő v i t t e el a sast, amelyre h o g y éppen ráeshetett, a n n a k köszönhette a s a j á t életét. De a remek madárra rá sem nézett a leány, h a n e m olyan szivettépő sírásra f a k a d t az öreg Dusán elbeszélése során, h o g y V a r g a Ferencz u r a m rögtön eloldoztatta a leggyorsabb c s ó n a k j á t , maga ült a korm á n y h o z , legerősebb két legényét kergette bele e v e z ő söknek s u g y keresztülröpitette siró kis l e á n y á t a n a g y vizén, h o g y m é g az á t v á l t ó felhő is elpityeredett fölöttük meghatottságában. Csak a k k o r tértek vissza, amikor megbizonyosodt a k , h o g y k u t y a b a j a sem-lesz a g y e r e k n e k . Esztike akkor m á r ' mosolygott, ámbár könyes szemmel. V a r g a Ferencz u r a m pedig azzal köszöntötte a parton csudálkozva v á r ó feleségét, h o g y : — T e pedig hallgass, a s s z o n y ; m e n y a s s z o n y a leányod, punktum ! Mert amikor őnála a »punktum« k ö v e t k e z e t t , a k k o r t u d t a az »asszony«, h o g y o t t nincs appelláta.

Toll és tőr. —

[ Sk

ápr. 3.

A z ERDÉLYI HAVASOK túlsó oldalán kardcsörtetés hallatszik. Román tábornokok kissé

g a ^ a mulatságos önérzettel tépik a szájukat és be*J masirozást emlegetnek. Hát csakugyan közel lenne az idő, amikor három oldalról támadnak bennünket különféle nemzetek hadseregei? Mert ha az ellenség három oldalról közeledik felénk, akkor egészen bizonyos, hogy Románia a negyedik oldalt lefoglalja magának. Igy tett Románia a második balkán háború idején. Bulgáriát három oldalról ostromolták, s mikor Románia abszolút bizonyossággal meggyőződött arról, hogy baj nem érheti, kardot kötött és elindult Bulgária meghódítására. Akinek múltjában egy ilyen históriai jelenetet látunk feljegyezve, az rosszul fest abban a pose-ban, melyben a román generálisok mutatkoznak. Nem is veszszük nagyon komolyan ezt a szájaskodást, mely csak gyönge visszhangja a pánszláv sajtó uszitó kiáltozásának. Sokkal komolyabb valami ennél, hogy amikor Magyarország feldarabolását ilyen ordítozás mellett elvégzik maguk közt oroszok, szerbek, románok és montenegróiak, a szabadalmazott magyar honmentők kárörömmel mondják, hogy hová jutottunk a mai rendszer uralma alatt. Ők komolynak tartják a veszedelmet, 'mely kívülről fenyegeti az országot, de nem esnek kétségbe, nem tüzelnek a megtorlásra. Lesben állnak és várják, hogy megbuktatja-e Románia és a Novoje Vremja Tiszát. Ha ez megtörténne, azt mondanák, hogy vége minden veszedelemnek. Ez azonban még nagyon messze van, tehát türelemmel nézik a veszedelmet, mely a hazára vár. A hazát ráérnek megmenteni, majd ha Károlyi visszajön Amerikából és a Riviéráról. Addig várjon a haza. Hogy a honmentést el ne felejtsék odáig, ugy mellékesen megmentik Rákóczi Ferenczet.

.214 Az IFJÚSÁG TALPRAÁLLOTT és Polónyi Géza vigan lovagol már a hátán. Az ifjúság Rákócziért, a bujdosó fejedelem nimbuszának megmentéséért állott talpra, de hova lett a nagy tülekedésben Rákóczi fenkölt alakja? Rákóczi az utolsó sorokba szorult. Még egy-két előrerucczanás és már csak Polónyi Géza alakja lesz látható. Így végződik minden nemes küzdelem, ha a'politika veszi védőszárnyai alá. Az ifjúság harczot kezd a nemzet ideáljáért s lelkesedése hevében észre sem veszi, hogy a harczot egy ügyes mozdulattal áttelépitik valamelyik mellékvágányra. Ettől fogva a harcz kettős czélért folyik : az iljuságnak meghagyatik az illúzió, hogy ideáljáért verekszik, de a politika hadvezérei ugy taktikáznak, hogy az ideálban mindig az ő politikai czéljaik kapjanak erős katonai fedezetet. A tűzvonalban az ő paolitikájuk áll, s aki bántja ezt. a politikát, bántja Rákóczi Ferenczet. Igy fest ma a harcz, melyet Rákóczi nevében indítottak. Az ifjúságot állították talpra, és lám, Polónyi már mosolyogva és megdicsőülten lovagol rajta.

Petrovits Elek. A j o g á s z o k , a m i k o r értesültek arról, h o g y P e t r o v i t s Elek a Szépművészeti M u z e u m i g a z g a t ó j a lett, először nem a k a r t á k

elhinni, a z u t á n

haragudtak.

Nem

fért

a f e j ü k b e , h o g y az ország e g y i k legelső jogászát elviszik k ö z ü l ü k s o d a á l l í t j á k e g y i n t é z m é n y élére, a m e l y h e z nekik semmi k ö z ü k . D e a m ű v é s z e k mindennapos

barátai

nevettek

a

és a

művészet

jogászok

mérgér,

összedörzsölték a t e n y e r ü k e t és örültek. Őnekik viszont semmi k ö z ü k , sem v o l t a j o g t u d o m á n y h o z , de a z t tudt á k , h o g y P e t r o v i t s E l e k az ország e g y i k legelső esztétikusa,

és megelégedetten

Vették

tudomásul,

hogy

a harezban, a m e l y e t egyetlen emberért kétféle tudom á n y f o l y t a t o t t , a m ű v é s z e t lett a g y ő z t e s . B i z o n y á r a nem történt volna i g y , ha a m ű v é s z e t nem lenne m a g á nak P e t r o v i t s E l e k n e k első és örök szerelme, a t i t o k -

A KATEDRÁÉRT. Igazán hódolattal kell lekapni a föveget az orvosi fakultás elölt. Manapság, amikor — mint őszinte részvéttel értesülünk — dekomponált Magyarország egész erkölcsi szervezete, bomlik a család, pattannak a rokoni kapcsok, kivész a szerelet és a társaialmi, sőt a pártbeli szolidaritások is repedeznek, akkor a budapesti orvosi fakultásban van annyi energia, hogy szembeszáll mindennel, a közvéleménynyal, a tudománynyal, Európa értékeléseivel, hogy a kiveszőben való, • palriárkális szolidaritásokat érvényesítse. Nagy dolog ez és példái vehetni ráta mindenütt. És emberséges is, humánus is, •uram bocsa' — szocziális is ; egy becsületes munkafelosztás elvét viszi keresztül, kinek a pap, kinek a papné, kinek a klinika, kinek a tudomány. Valóban itt volt a legfőbb ideje, hogy szakítsunk azzal a tévelylyel, azzal az elfogultsággal, azzal az átkozott, modern babonával, hogy valaki aszerint jó operatőr, hogy jól operál-e. Nekünk végre semmi közünk sincs egyik-egyik jelölthöz se, de egy kissé csodálatos, hogy mindig ugyanazok az együvétartozóságok alakulnak ki, akár errőt van szó, akár arról, beszélnek liberális győzelemről, klerikális győzelemről, szomszédvár harczokról, atyafiságok austerlitzi csatáiról, csak a tudomány győzelméről nem hallunk soha., a tudomány a műtőasztalon vérzik, amig a doktorok afölött csatáznak, hogy ki operáljon.

zatos ideál, akinek szolgálni, akiért élni g y ö n y ö r ű s é g . E z a g y ö n y ö r ű s é g szerezte m e g a művészetnek P e t r o v i t s Eleket és a cserében a m ű v é s z e t lett a nyertes. Mert ő f e l a j á n l o t t a m i n d a z t az örömet, a m e l y e t a

hozzá-

forduló embernek n y ú j t h a t , de m é g ezt az örömet is k a m a t o s t u l k a p j a vissza a b b a n a r a j o n g á s b a n , amelylyt l P e t r o v i t s E l e k a művészetet szereti. E n n e k a kölcsönös és forró b a r á t s á g n a k a gyümölcseit a Muzeum

fogja

élvezni

Szépművészeti

és a m a g y a r

nemzet,

arnely

a m a g a m ű v é s z i kincseit a l e g j o b b k e z e k b e n helyezte el. Olyan k e z e k b e n , a m e l y e k n e k érintése csupa hozzáértés, finomság és j ó a k a r a t s a m e l y e k e t e g y páratlan m ű v e l t ségű, bölcs és n y u g o d t intellektus irányit. A z o k , akik ezt

az intellektust

eleve ismerték, .a kinevezés

első

pillanatában érezték a megelégedés örömét, a t ö b b i e k , a k i k e t elzárt tőle P e t r o v i t s E l e k legendás szerénysége, a j ö v ő b e n f o g j á k t u d o m á s u l v e n n i . Mert a t e t t e k beszélnek és k i m o n d j á k m i n d a z t , amit P e t r o v i t s Elek finom és k u l t u r á l t t a r t ó z k o d á s a el szeretne rejteni. K i m o n d t á k most is

és igy v á l t szerencsésen lehetővé,

a

elmenjen

művészet

Petrovits

Elekért,

hogy

megkeresse

és odaültesse a polezra, a m e l y r e v a l ó . Most már bármit is m o n d v a g y tesz, az mind az ország m ű v é s z e t i életének A KENDŐRI SAJTÓIRODA bezárja a boltot. E z t a katasztrófát elbírja a sajtó és a közönség. Dc mi lesz a titkos rendőrökkel ? Mi lesz azokkal, akik a sajtóiroda utján olyan népszerűségre tettek szert, mint kevés ember az országban. Rudnay idejében elzavarták a rendőrség szolgálatából azt a titkos rendőrt, akinek neve belekerült az újságokba. Rudnay alatt a titkos rendőr valóban titkos és titokzatos volt. Ma azonban a titkos rendőrök Budapest legismertebb és legnépszerűbb alakjai. Mindenki ismeri nevüket az újságból, arezukat a képeslapokból. Olyanok, mint a csengős macska : már messziről figyelmeztetik az egeret, hogy közelednek, tessék hát menekülni. Es ezeket az állapotokat jórészben a sajtóiroda teremtette. Ezután máshogyan lesz, és nincs kizárva, hogy az országlián most már egyik-másik iró és művész felveheti népszerűség dolgában a versenyt Enresz és lovag Bialoszkurszky titkos rendőr urakkal.

teljes fényében történik, és ez a k ö r ü l m é n y m e g m a g y a rázza a m ű v é s z e k

és m ű v é s z e t b a r á t o k arczán t ü k r ö -

ződő örömet. Jól esik a z o k r a a j ö v e n d ő

kezését az az e g y e t l e n t é n y t e t t e biztossá, h o g y ,a .Szépművészeti Muzeum igazgatója Petrovits Elek.

Hiábavaló meditáczió. Te benyitottál fáradt életembe, kíváncsian mint egy elhagyott szobába, a bútorok busultak, fájt a lámpa s a könyveim közt ültem e g y m a g a m . . . te benyitottál elkopott szobámba s álmos ajtaját merészen kitárva,

A forradalmi eszmék olyanok, mint a gyermekek; mikor megszületnek, még nincs —

foguk.

örvendetes

művészeti eseményekre gondolni, a m e l y e k n e k b e k ö v e t -

beengedted a napsugarat, a színeket, fényeket, illatokat,

•

1

.215 s a bus szobában otthagytad magad, csak hogy elmenj és elvigyél magaddal . . . s most újra itt az elhagyott szobába, vigasztalóm megint a könyv, a lámpa, s csak néha-néha siratom m a g a m , mert elmentél és itthagytál magamra, mert elmentél de hiába, hiába karcsú tested a déli napsugárba, a tarka kertben és az esti csendben, ittmaradt velem, ittmaradt bezárva s álmatlan éjjelen a méla folyosón finom árnyékod látom -nesztelen átosonni, bus lámpafénybe, k ö n y v e i m felett az elhagyott, elátkozott szobába, az ablak zárva és az ajtó tárva . . . Keleti

Arthur.

Krónika II. A protestáns császár. —

ápr.

3.

Levelét,, amelyben a katolikus vallást, gyűlöli, maga a sokat beszélő Vilmos sem szánta a nyilvánosságnak. Ezért bízhatunk az őszinteségében. Beszédei, amelyek után a császári politikusok oly. igen v a k a r j á k a f e j ü k e t , mindig ki vannak számitva és csak mesterségesen vetiti reájuk a hirtelen fellobbanás bengáltüzét. De' ez egyszer talán neki magának is kellemetlen volt, hogy szavai ilyen rikitó világosságba kerültek. Ő titokban irta őket, r o k o n á n a k , ' a herczegnőnek, aki vallást akart cserélni s akivel szemben nem kötelezte a császári tapintat. Levelében elszántan és mély meggyőződéssel irta le az ominózus mondatot, amely hogy a világosságba került, megnőtt,- kiszélesedett és valami fenyegető visszfényt k a p o t t . De meglepetést igen keveseknek hozott. A császár jó protestáns és protestantizmusa nem vallásos rajongás, sem a hagyom á n y o k h o z való lelkesült ragaszkodás. A császár jó protestáns, • mért német császár, a germánság, a szőke és unalmas f a j első képviselője, aki egy ország, egy f a j , egy világnézet élén pánczélba öltözötten néz dél felé. A déli tengerek felől egészen más szelek f ú j n a k , fűszertől és tehetségtől illatosak, amelyek idegen eszmék, idegen szinek és egy idegen faj lelkét hordozzák, azt, amely a germánoknak örök idők óta ellensége. Mindegy, hogy az ellenség e- pillanatban milyen nevet visel, á z idegen szellem a fontos. Valaha az olasz városok képviselték, hosszú időkön át a római pápa, de a történelem utolsó századaiban már a francziák, X I V . Lajos, a nagy 'forradalom, I I I . Napoleon és ma a harmadik köztársaság. E z a szellem a germán császári hatalom legnagyobb ellensége s ez a szellem mindig — katolikus. Még ma is, mikor Francziaország nyiltan szakitott a katolikus egyházzal. Sőt éppen azért. A szakadás, a nyilt ellenségeskedés nem következhetik be másutt,

mint olyan felek között, akik n a g y o n érdeklik egymást és a franczia szeparaczionális törvény sohasem született volna meg, ha az e g y h á z köztársasági ellenségeit nem izgatta Volna a franczia katoliczizmus tömör ereje. Csak az elkeseredés szülhette az erőszakot, de az erőszak, mint mindig, rövidéletű, és t u d j u k , hogy .Francziaország ma katolikusabb, mint Valaha. H a semmi sem árulná el ezt a t é n y t , elegendő volna Anatole Francé, uj regénye, hogy meggyőződjünk róla. A L a révolte des anges t á m a d á s a katolikus Vallás ellen, de soha nem olvastam k ö n y v e t , amely világosabb tanúságot tett volna Írójának vallásos hajlamairól. A szabadgondolkodó dialektika, amelyben egész életén keresztül az igazságot kereste, m e g a k a d á l y o z t a az öreg irót abban, hogy egyszerre az ellenkezőjét Vallja iga/.nak és a regény elkeseredetten vallásellenes tendencziát k a p o t t . De elég volna egy u j j n y o m á s , egy pillanatnyi teljes . szabadság, hogy világnézetének egész rendszere megforduljon és a v á g y a k , amelyeket homályos miszticzizmusba kénytelen burkolni, szabadon kövessék a vallásos tendencziát. U g y a n o l y a n függetlenül, mint amilyen nyíltsággal fordul a protestantizmus ellen azokban a s z a v a k b a n , amelyeket Nectaire a wittembergi és genfi reformátorok felé küld s amelyek ezzel a megállapítással végződnek : le plus féroce ennemi des Gráces. A Grácziák ellensége. A nagy iró finom és gyengéd szavai egészen világos kifejezést adnak azoknak az érzéseknek, amelyekkel a román szellem a reformácziót fogadja. E z a szellem a katoliczizmus tiszteletében nőtt fel s emelkedése, dicsősége mindig össze volt k ö t v e a római vallással. E z a vallás számára a templomokat jelentette, amelyeknek kőcsipkéiben a faj lelkének művészi álmai zenéltek, a képeket és szobrokat, az irodalmat és a t u d o m á n y t , az egész nagyszerű Czivilizácziót, amely a déli katolikus f a j életét megnemesitette. E z t a czivilizácziót mindig'észak felől fenyegette veszedelem, ahol idegen és durva népek laktak és a népek élén a császár. A veszedelem eleinte fegyverrel jött, dé később eszmékkel is. Éppen akkor, amikor a reneszánsz lculturában a katolikus szellemű műveltség a legnagyobb magaslatra hágott," amikor a n a g y szerű R ó m á b a n a román szellem az emberi létezés legcsodálatosabb napjait teremtette meg, akkor a germán ellenség is elővette a maga szellemi fegyverét : a reformácziót. A román lelkesedéssel szemben a germán versengés felvonultatta a száraz és kegyetlen vizsgálódás fegyvereit. Eliizte a Grácziákat és okos doktorokat hozott a helyükbe, akik összetörték a képeket és szobrok a t és felégették a román költészet és t u d o m á n y szent ligeteit. A reformáczió megteremtette a német tudományosság alapjait s az uralkodóknak, akik a germánság érdekeit érvényesíteni a k a r t á k , k e z ü k b e adta a leghatalmasabb f e g y v e r t . A küzdelem akkor indultmeg a szellemiség terén, s ez a küzdelem n a g y o b b és fontosabb, mint a vérrel verekedett, mert akkor is folyik, a m i k o r a csatazaj elpihen. E z a küzdelem örökké tart, v a g y legalább addig, amig az egyik kultura egészen

.216 — Persze, én nem v a g y o k olyan fából f a r a g v a , mint te v a g y , Helén. E z mindent m e g m a g y a r á z . É n már torkig j ó l l a k t a m azzal, hogy u g y b á n j a n a k velem, mintha a u t o m a t a volnék, amely csak arra jó, h o g y ontsa magából a b a n k j e g y e k e t . Lelkemre ! ez a RodriA császár ezt t u d j a jól. A császár t u d j a , hogy a ' guez azt hiszi, hogy az a u t o m a t a s z á j á b a csak be kell dobnia egy penny ára levélbélyeget és menten kigurul déli katolikus kultura n a g y o b b ellensége az ő hatalbelőle egy értékes csekk ! Néha még egy egész pennyre m á n a k , birodalmának, f a j á n a k , mint a franczia á g y u k , sincs szükség. A k á r h á n y s z o r e g y félpennys levelezőlap v a g y a hároméves k a t o n a i szolgálat. Mert a fegyveres is megteszi. U t á l a t ! N o h á t , én azt mondom, Helén, erő kérdését egy véres próba eldöntheti, de a német nincs egy mákszemnyi igazad, mikor i g y beszélsz. fegyverek győzelme még nem jelentené a germán szelNincs bennem már egy szikra keresztényi jóindulat ezzel az emberrel szemben. Még csak az kellene, h o g y lem diadalát. Ezzel a szellemmel szemben ott áll a másik, százados h a g y o m á n y o k k a l és dicsőséggel a h á t a i m á d k o z z a m is a m e g j a v u l á s á é r t ! Hiszen ha megj a v u l n a , esetleg ismét t a l á l k o z h a t n á m vele odaát, mögött és beláthatatlan jövővel maga előtt. S ez a a másvilágon ! A t t ó l félek, az üdvösség dicsfényét is n a g y o b b , veszedelmes, örök ellenség múltjában, jele- nehezen viselném f e j e m körül, ha nem tudnám, h o g y * nében és jövőjében katolikus. H a m e g t a g a d j a ön- őt viszont egy bizonyos másik helyen sütögetik. magát és ha teli szájjal az e g y h á z elleni harczot hirdeti, Olyan egyszerű, természetes volt a csacsogása, keletkezésében, megnyilvánulásaiban és formájában bár erős dolgokat mondott, hogy Helén csak mosolyogni a k k o r is és mindig katolikus, mindig az örök Róma, tudott r a j t a , mint a h o g y mulatságosnak találjuk, ha az örök Dél, amely a maga lendületes és' nagyszerű e g y kis czicza, v a g y egy rakonczátlan kis g y e r e k roszszalkodik, ártani a k a r , ártatlanul, mert nem t u d j a , szellemiségében mindig lenézi a protestáns német kul- hogy mit akar, és tehetetlenségében csak nevetségesen turát. A császárnak Van oka, amely miatt gyűlöli a ficzkándozik. katoliczizmust. Annál is inkább, mert a katolikus Nessie még büszkének is látszott, h o g y kitörésével, szellem nem marad meg az országok határai között, n a g y mondásaival nevetségessé tudott válni. Szépen hanem egyetlen egységbe v o n j a összes hiveit, s még fölvette a tollat a földről és újra irni kezdett, n y i l v á n egy u j levelet. azokat sem h a g y j a érintetlenül, akik az idegen faj E g y inas lépett most a szalónba, piros-fehér csikós gyermekei. A német fejedelmek Valaha tárt karokkal reggeli mellényben. Csendesen megkerülte az üvegfogadták a protestantizmust, mert országló hatalmuk- ernyőt és e g y tálczán -sürgönyt hozott. nak legbiztosabb alapját l á t t á k benne. • S a német — Rodriguezné asszony számára — szólt, Nessie felé n y ú j t v a a tálczát. fejedelmek k ö z ö t t a leghatalmasabb, II. Vilmos a maga — Szent Isten ! — kiáltott Nessie s egy perczig hatalmának leghűbb támogatóit ugyancsak a protesz a v a r t a n nézett az összehajtott k é k papirosra. A z t á n táns junkerekben l á t j a . De ezekkel a tizenhárompróbás e l k a p t a hirtelenül s t a r t o t t a a kezében, mialatt g y a n a császárhivekkel szemben ott v a n n a k a német katoliku- k o d ó pillantással kisérte a lassan visszavonuló inast. sok, a czentrum, amely már nem érzi u g y a n a z t a közös- V á r t , mig az a j t ó becsükódott az inas után, csak a k k o r séget, amelyre a császárnak szüksége van.- A katolikus szólalt meg végre : szellem más u t a k o n halad, mint a protestáns agrár— Jól iskolázott fiatal ember ez a te inasod, Helén ! N e m akart előbb bejönni, h o g y ne z a v a r j a beszédünket ; politika, s a császár sohasem t u d h a t j a , mikor találja magával szemben.a birodalom leghatalmasabb pártját. m e g v á r t a , mig lecsendesedem. Szeretném tudni, mennyi ideig állt a z . a j t ó n á l , h a l l g a t ó z v a ? Szép 'dolgokat hallE t t ő l f á j a feje és ezért ir gyűlölködő leveleket. A császár hatott. A z én kis hangom j ó messze elhallszik. sohasem lehetett guelf és I I . Vilmos a gibellin császárok — Jean illedelmes, jó fiu — válaszolt Helén, ki utóda. Jean Preux> a cselédség minden egyes t a g j a iránt a legnagyobb jóindulattal viseltetett. — N e m hiszem, nem lehet róla föltenni, h o g y az a j t ó n á l hallgatódzzék. De mi v a n a sürgönyödben, Nessie ? H a l l j u k . Rodriguezné asszony ezalatt csak nézegette, forgatta a k é k papirost jobbra-balra. Az utolsó Stuart. — N e m szívesen nézek bele. Félek a mumustól — . A n g o l - a m e r i k a i regény, C A S T L E Á G N E S és E G E R T O N után. szólt gyerekes ijedezéssel. A z t á n mégis csak odacsuszt a t t a u j j á t óvatosan a pecsét alá és fölszakitotta a III. rész. E g y héttel később. (12) sürgönyt, s a k ö v e t k e z ő pillanatban egy u j a b b , az előbbinél s o k k a l élesebb i>Szent Isten«-kiáltás hangzott a kis hölgy a j k á r ó l , ki talpra ugrott, s n e k i t á m a s z k o d v a Még csak ez kellett ! A mérges kis szörnyeteg nem tudta, h o v a legyen. E g y i k kezével lesöpörte maga elől az asztalnak, mereven előre n y ú j t o t t a kezét, mintha a levél papirost, a másikkal földhöz v á g t a az irótollat. csak rémületet ábrázoló automata-baba lett volna, — Istenem, I s t e n e m ! — kiáltott most Helén is, L á b á v a l toporzékolt, összeszorított öklét tehetetlenül ijedten hozzá sietve. — Mi történt ? Mi az ? rázta. A másik csak e g y elhárító mozdulatot tett, hogy — E z az éppen ! E z ! A teteje ennek az egész utálatos, n y a v a l y á s állapotnak. H o g y a férjem ! A f é r j e m ! ne is érintse őt. Hiszen csak az ne volna, minden egyebet meg t u d n é k — N e m hiszem — mormolta, szinte magában. —» bocsátani neki. Szörnyű hazugság az egész. — Görcsösen összegyűrte A z t á n gúnyos k a c z a j r a f a k a d t . A jóságos humor m a r k á b a n a sürgönyt, m a j d ismét kisimította, újra kegyelme leszállt az ő h i á b a v a l ó kis haragjára is. K e z d t e elolvasta meredező tekintettel, magában, de u g y , hogy belátni, hogy v o l t a k é p p komikus a helyzete. az a j k a is mozgott hozzá. A z t á n u j a b b ijedt sikoltással el nem senyved. De abban a n a g y mohóságban, amelylyel a k é t n a g y európai egység a maga értékét növelni igyekszik, szünetre, győzelemre, bukásra, végleges döntésre egyelőre nincsen semmi kilátás.

.217 fordult Helénhez : — Helén, Helén, mit tegyek,, tanácsolj, — s ezalatt s z é t t á r t a kezét, u j j a i t s a k é k sürgönypapir a levegőben röpdösött e g y darabig s a z t á n leesett a földre, m a g a pedig székébe h a n y a t l o t t s előre-hátra, jobbra-balra h a j l o n g v a , fejét keze közé r e j t v e , mormolt érthetetlen sza.vakat. B a r á t n é j a most már igazán m e g i j e d t , hamarosan • f ö l k a p t a a földről a s ü r g ö n y t és elolvasta. A sürgönyben ez volt : »Don R u y R o d r i g u e z n a g y beteg — tífuszban. K é r i , ne j ö j j ö n — ragályozás veszedelme m i a t t . K ü l d j ö n azonnal négyezer f r a n k o t szükséges kiadásokra. R e n d k i v ü l sürgős. Tolmácsolom a haldokló v á l t o z a t l a n szerelmét. Manuel Cortez Y Mendoza, G r a n d Hotel, Biarritz«. — Oh, oh, oh ! — n y ö g ö t t keservesen Nessie. — K é r l e k , Helén, o l v a s d el még egyszer, hangosan ! — és egész odaadással figyelve, a sürgöny fontosabb részeit fel-feltörő zokogással kisérte. — Mit is m o n d , mi a betegsége ? T i f u s z ? — Fölegyenesedett székében. Mereven b á m u l ó szemeiben némi kételkedés csillámlott fel. E t t ő l egyszerre n y u g o d t a b b lett. — T i f u s z — ismételte, szinte helyeslőleg. — E z egészen u j . E g y u j betegség. Neki még sohase volt tífusza. M a g a m k í v á n t a m , találjon ki már egyszer u j a b b , k o m o l y a b b betegségeket is. Megérezte titkos ó h a j t á s o m a t . Oh, j a j n e k e m ! E z a tifusz, ugy-e, súlyos betegség, életbe v á g ? A herczegné, ki jól elolvasta a sürgönyt és ismerve R o d r i g u e z ur előbbi szinlelt betegségeinek egész soroz a t á t , u g y érezte, h o g y most sincsen különös o k az aggodalomra és m a g á b a n nem kevéssé lázongott e férfi ellen, ki ilyen c s ú n y a j á t é k o t üz e g y nő gyöngédségével, elég szárazon csak ennyit válaszolt : — Életbe n e m ! Csak a zsebedbe — négyezer frank erejéig, — N e m is n a g y o n drága ! — k i á l t o t t a Nessie örömmel. De a gyötrelmes kétség ismét eltorzította vonásait. — Jóságos e g e k ! h á t h a mégis igaz lehet ! H á t h a , életében először, n e m volna hazugság, amit m o n d ! Oh, j a j , j a j ! — siránkozott keserves k ö n y h u l l a t a s o k között. — B i z t o s i t l a k , h o g y nem igaz ! — i g y e k e z e t t mégnyugtatni barátnéja. — Nem, ne m o n d d ! M e g s z a k a d a szivem, ha nem talál igaz lenni — és t o v á b b z o k o g o t t . *

K í v ü l r ő l fölhangzott a d o k t o r nehéz, csikorgó lépése a kövecses utón és c s a k h a m a r erős, testes a l a k j a is megjelent az ablaknyilásban. — E j h a , milyen v i g a n v a n n a k — szólalt meg v i d á m h a n g j a , amint az a b l a k előtt e l h a l a d v a betekintett. A szalonba lépve, esetlenül összegyűrte és szürke k a b á t j a felső zsebébe csömöszölte szines zsebkendőjét, m e l y l y e l n a p s ü t ö t t e i z z a d t , barna h o m l o k á t törölte meg. A m i n t a h ö l g y e k h e z közeledett, falusi g y á r t m á n y ú czipőjének talpa élesen csikorgott a f é n y e z e t t padlón. A z t á n megállt e l ő t t ü k s hivatalos k o m o l y s á g g a l szólt : — Mi az ? Hisztérikus roham, ha nem csalódom. Rodriguezné asszonyon, az ő n a g y b á n a t á b a n , igazán hisztérikus görcsök v e t t e k erőt. A doktor csak nézte e g y darabig, kissé közömbös szemmel, a z t á n a herczegnéhez fordult, ki hiába i g y e k e z e t t m e g n y u g v á s t , vigasztalást csepegtetni kis b a r á t n é j a szivébe. — H a g y j a őt m a g á r a , a s s z o n y o m — szólt a doktor. — Nincs rosszabb a világon, mint s o k a t törődni e g y hisztérikus beteggel. I l y e n esetben az én kezelésem abból áll, h o g y j ó hideg vizet öntök szépen a b e t e g n y a k a

közé, a z t á n o t t h a g y o m a v e r g ő d ő személyt e g y e d ü l , lehetőleg erős l é g v o n a t b a n ; E z a z e l j á r á s o m mindig b e v á l t . H a megengedi, csöngetek e g y kis h i d e g vizért. N e m t e k i n t v e a helyzetet s ú l y o s n a k és m u l a t v a azon, h o g y Nessie a doktor s z a v a i r a , rendelkezésére n a g y o n k e z d figyelni, v a l a m i n t L e b e l d o k t o r r a v a s z arczkifejezésén is, Helén, bárrriilyén g y ö n g é d l e l k ü volt és bármennyire sajnálta is b a r á t n é j á t , n e m v o l t képes visszatartani m a g á t , h o g y föl ne k a c z a g j o n . — Ne b á n t s a , doktor — szólt hozzá h a l k a n és mindent e l k ö v e t v e , h o g y h a n g j á n a k sötétebb színezetet a d j o n . — Szegény b a r á t n é m rossz hirt k a p o t t . Rodriguezné asszony most hirtelen t a l p r a u g r o t t ; fölháborodása a doktor t e r v e z e t t merénylete fölött e g y perczig l e g y ő z ö t t benne minden más indulatot. — D o k t o r , — k i á l t o t t h a r a g g a l — ön valóságos v a d á l l a t ! T e pedig, Helén, h o g y mersz te k a c z a g n i ? — H a m a r lesimította r u h á j á t , m e g i g a z í t o t t a h a j á t , méltóságos állásba v á g t a m a g á t s a l e g k o m o l y a b b képpel f o l y t a t t a : »Tüstént összepakolom a h o l m i m a t , felülök a legelső ^ vonatra és m e g y e k ápolni h a l d o k l ó férjemet«. — É s ezzel indult is ki a szalonból. — Várj 1 , Nessie, v á r j e g y kissé ! — kérlelte a herczegné és k i n y ú j t o t t a k a r j á t , h o g y föltartóztassa. — Igazán, édesem, lásd, én n e m v a g y o k szivtelen, de m é g i s . . . t é n y , h o g y n e m hiszek ebben a sürgönyben. Nessie összefonta k a r j á t s u g y állt szemtől-szembe barátnéjával. — Helén, miféle v a k m e r ő s é g ez tőled ? — igy. rivallt rá. — S z a b a d megnézni, a s s z o n y o m ? — kérdezte a doktor és a z engedélyre nem is v á r v a , f ö l v e t t e a sürgönyt az asztalról. — Hiszen t u d o d , Nessie, — válaszolt Helén és szemével, h a n g j á v a l bocsánatért e s d e k e l t - a z é r t , h o g y lelkében nem t u d szomorkodni, h o g y kénytelen nevetni a gyászos sürgönyön — tudod, h o g y még a mult héten is influenzában betegedett meg, ami m é g s ú l y o s a b b volt, mint a mai betegsége, mert tizenötezer f r a n k o d b a került. — K ü l ö n b e n , k e g y e d m a g a értesitett bennünket mindig ennek az uri embernek mindenféle fogásairól — f o l y t a t t a a doktor. A z t á n , hangosan k a c z a g v a , a k é k papirost u j j á v a l ü t ö g e t v e , még hozzátette : — Félek, az' ön érdekében, n a g y o n félek, h o g y ebben a papirosb a n itt e g y likarcznyi igazság sincs. De minden h i á b a v a l ó v o l t , a józan ész o k o s k o d á s a , a természetes következtetés mind kárbaveszett ; Nessie elhatározta m a g á b a n , h o g y ez egyszer t r a g i k u s a n f o g j a fel a dolgot, s ettől nem t á g í t o t t . — Oh ! — sikoltott fel o l y a n éles csattanással, mintha e g y pezsgősüveg d u g ó j a ugrott volna ki, s eközben k i s z a b a d í t o t t a m a g á t a herczegné k a r j a i közül. — Azért mégis p a k o l o k ! Hí a kötelesség! A d o k t o r azonban nemcsak jólelkű ember v o l t , de lelemény dolgában is k i f o g y h a t a t l a n , ha a szükség kivánta. — H á t jól v a n , — szólt Nessiehez — de figyeljen r á m ! N a g y o n k ö n n y ű m e g g y ő z ő d n i az igazságról, anélkül h o g y az ember a végletekre ragadtassa m a g á t . Nézze, e g y régi kollégám v a n B i a r r i t z b a n ; azonnal sürgönyzök neki. E x p r e s s z uton e g y óra a l a t t m e g k a p j u k a választ. — L á s d , Nessie, ez a z t á n a jó gondolat ! — kiáltott Helén. Nessie azonban csak h a l a d t t o v á b b , méltóságosan, az a j t ó felé. A doktor már az asztalnál ült és f o g a l m a z t a a s ü r g ö n y t , mikor Nessie a z a j t ó h o z érve, megállt s visszatekintett a többiekre. U g y volt t e r e m t v e , az volt

.218 a sorsa, h o g y fölületesnek, lengének lássék, ki a dolgokat n a p f é n y e s oldalukról fogja fel, s i g y egész t r a g i k u s h a r a g j á v a l , s minden erőlködésével, h o g y k o m o l y a n v e g y é k mint férjéért a g g ó d ó h i t v e s t , csak azt érte el, h o g y m é g s o k k a l t a k ó m i k u s a b b f i g u r á n a k t ű n j é k föl, mint a m i l y e n n e k l e g v i d á m a b b pillanataiban is e g y á l t a l á n feltűnhetett. Élesen, ünnepélyesen, vészjósló fenyegetéssel k i á l t o t t a n a g y t e r m e n keresztül b a r á t n é j a felé, mint e g y T i t a n i a Cassandra szerepében : — A d j a az Isten, h o g y sohase érezd, mi az, mikor az ember n e m t u d j a , h o g y v o l t a k é p p ö z v e g y - e v a g y s e m ! A . d o k t o r csak k a c z a g o t t jó hangosan, mialatt s a j á t külön töltőtollával befejezte a Biarritzba szánt s ü r g ö n y t ; Helénnek a z arcza azonban egészen elváltozott. — Milyen borzasztó, h o g y ilyet t u d m o n d a n i ! — ezt mormolta m a g á b a n . • • ' •' — Herczegné, kérem, ha volna o l y a n szives és csengetne ! — szólt a doktor, eltéve tollát és ö s s z e h a j t v a a papirost. Helén nem v o l t ideges, se e g y é b k é n t beteges h a j lamú. A d o k t o r egyszerű, természetes h a n g j a elegendő v o l t , h o g y elűzze lelkéből e g y fenyegető szerencsétlenségnek pillanatnyi, érthetetlen sejtelmét. Mintegy e h h á r í t v a ezt a lelki felhőt, mely e g y perczig fölötte lebeg e t t , sietett megtenni, amire a d o k t o r kérte. Csöngetett, s mikor az inas b e j ö t t , m a g a ott állt, az ő sajátos k e d v e s m ó d j á n m o s o l y o g v a , a doktor mellett s élvezettel hallg a t t a , milyen z a g y v a u t a s í t á s o k a t a d az inasnak. — N é z z e , József, v a g y , igen, m a g a János, v a g y nem az ? K ü l ö n b e n m i n d e g y . . . v i g y e ezt a p a t i k á b a . . . a k a r o m m o n d a n i , a t á v i r ó h i v a t a l b a , t u d j a , a postára . . . és csináltassa meg, azonnal. Jó, jó, n e m kell ezt megc s i n á l t a t n i , ez nem reczept, h a n e m föl kell adni, de tüstént, expressz, értette ? Most siessen ! A m i k o r az a j t ó a szolga u t á n b e c s u k ó d o t t , Lebel doktor előrefordult a forgószéken, k é t kezét térdére f e k t e t t e , a z t á n m é l y lélegzetet v e t t , ami rendszerint bevezetés volt a h i v a t a l o s orvosi szerepléshez. — Nos? — szólalt m e g — itt v a g y o k . De hol v a n a b e t e g ü n k ? H o l a herczeg ? — I t t lesz e g y perez a l a t t . A z t m o n d t a , ellovagol Versáillesig, de visszatér a déliebéd idejére — válaszolt Helén és kis szünet u t á n , mialatt k é z i m u n k á j á t letette s b i z a l o m m a l t e k i n t e t t a doktor barátságos arczára, félig s ó h a j t v a t e t t e hozzá : — A n n y i r a a g g ó d o m . — B i z o n y o s a n o k n é l k ü l ! — szólt a d o k t o r , m i n t h a semmibe se v e t t e volna a z egész dolgot. — N e m , d o k t o r , igazán nincs j ó l ; azelőtt sohase volt ilyen, ö m a g a , természetesen, nem p a n a s z k o d i k ; hallani se a k a r róla, h o g y talán v a l a m i b a j a lehetne. De nem eszik, n e m alszik jól.. N y u g t a l a n . Csak jár-kel, m e g y , l o v a g o l , m i n t h a szabadulni a k a r n a valamitől, — nem t u d o m mitől — m i n t h a le a k a r n a rázni m a g á ról v a l a m i t , ami n a g y o n n y o m j a . — Ne m o n d j a ! — válaszolt a z orvos, kissé elmél y e d v e és borostás állát, a z e g y i k oldalon, u j j á v a l kap a r g a t v a . — A z t á n . . . k e v é s s z a v ú ? ingerlékeny ? — Oh nem, nem, a világért se ! .Sohase volt g y ö n gédebb h o z z á m mint mostanság, sohase volt k e d v e sebb u d v a r i a s a b b egész k ö r n y e z e t é v e l szemben. N e v e t , beszél ; de n e k e m u g y t ű n i k fel, m i n t h a erőltetve tenné, és néha o l y a n szomorú a z arcza, doktor, o l y a n szomorú, amikor nem sejti, h o g y megfigyelem. — A h a ! — szólt a doktor, o l y a n hangon, kifejezéssel, m i n t h a azt gondolta volna m a g á b a n h o g y n y o mon v a n , és mialatt t o v á b b t é p e l ő d ö t t , k a p a r g á l ó ujjai e l j u t o t t a k a füle c z i m p á j á i g . most a b b a k a p a s z k ó d t a k , azt s i m o g a t t á k , h ú z o g a t t á k lefelé.

— N é h a a t t ó l félek, — f o l y t a t t a " Helén - - h o g y talán v a l a m i veszedelmes betegség közeledését "érzi, "az ellen k ü z k ö d i k teljes erővel, azt a k a r j a elrejteni előlem. Mert első és legfőbb gondja, mindig én v a g y o k . V o l t v a l a m i a doktor viselkedésében, nézésében, ami egyszerre, n e m t u d n i miért, n a g y o n megijesztette. Minden idegszála m e g r á n d u l t , reszketett a félelemtől, — D o k t o r , csak n e m gondolja . . . oh Istenem, igazán azt hiszi1, -hogy n a g y b e t e g s é g k ö r n y é k e z i ? — B e t e g s é g ?"Szó sincs róla, — válaszolt a doktor. — H o v a gondol ! S e m m i o l y a n b a j a , k e z e s k e d e m , a m i t mi k e t t e n m e g ne t u d n á n k g y ó g y í t a n i . P o m p á s testi szervezet, SZÍVÓS f a j t a , a s s z o n y o m , SZÍVÓS f a j t a ! N e m sok dolgot a d n e k ü n k d o k t o r o k n a k , nem is fog adni soha ! — É s kezével, csúnya, n a g y k e z é v e l g y ö n g é d e n m e g p a c s k o l t a a nő fehér u j j a i t . — De megnézem, m i v e l h o g y azt tetszik k í v á n n i . . . D e neki semmit se s z a b a d tudni holmi orvosi vizsgálatról. E z t csak bizza r á m ! — A z t á n fölállt, szétterpesztette lábait, amint szokása volt. — A m á j , asszonyom, — szólt k a c z a g v a — prózai szerv", de m é g a h e r c z e g ü n k n e k is v a n m á j a , amit különben csak örömmel k o n s t a t á l o k , mert b a j volna, ha n e m volna ; t e h á t ez a m á j , néha, ördögi j á t é k o t üz az emberrel ; bocsánat az erős kifejezésért. A z a g g o d a l m a s h i t v e s érzékeny füle a z o n b a n most egyszerre m á s hangra lett figyelmes, A doktor k a c z a gása, b á r m i l y e n m e g n y u g t a t ó volt is különben, most nem n a g y o n érdekelte. A fasorból lódobogás h a n g j a hallatszott. Oda figyelt Helén. — I t t v a n Cluny ! — k i á l t o t t örömmel. HUSZADIK

FEJEZET.

— Mi türés-tágadás, azt már be kell vallani, — gondolta m a g á b a n a doktor, a m i k o r Cluny belépett a szalonba — k e d v e s e g y ember. E g y perczczel előbb, mikor s a j á t megfigyelése és a herczegné bizalmas közlései a l a p j á n h a m a r j á b a n e g y kis diagnózist csinált, arra a nem. éppen k e d v e z ő , sőt i n k á b b ijesztő k ö v e t k e z t e t é s r e j u t o t t , h o g y biz e z ; é g y szegény g y ö n g e férfi ! A kis boszorkány már is odáig v i t t e , h o g y lelkileg meghasonlott m a g á v a l , h o g y , teringettét is, itt a z ideje közbelépni, ha már m é g t ö r t é n t a hiba, h o g y ez a z ember éppen az ő H e l é n j ö k e t v e t t e nőül, mert, Isten l á t j a , milyen szánalmas, n y o m o r u l t fajtából váló ! De a herczeg belépésének, csinos, u d v a r i a s megjelenésének puszta t é n y e , mosolygása, k ö n n y e d , szives köszöntése,, most is, mint "rendesen, megtette a h a t á s t . H o g y uralkodni a k a r t és tudott is uralkodni m a g á n , és ilyen k e d v e s e n tudott, mosolyogni, mikor n y i l v á n v a l ó , h o g y lélekben és testben le v o l t t ö r v e , ezzel, e g y csapásra, azok sorába illeszkedett, a k i k n e k hibái s z á n a l m a t s nem m e g v e t é s t ébresztenek s z i v ü n k b e n . , ' N e m soká t a r t o t t , a doktor k u t a t ó szeme n é h á n y szempillantás a l a t t fölfedezte, h o g y a herczeg dolgai s o k k a l rosszabbul állnak, mint eleve go,ndőlni lehetett! Lebel doktor, mialatt u g y t e t t , m i n t h a a s z o k o t t n á l is körülményesebben, melegebben, viszonozná a házig a z d a köszöntését, vizsga szemét gyorsan v é g i g j á r t a t t a a g y a n ú t l a n b e t e g n e k arczán, a l a k j á n és t u d o m á s t szerzett a legcsekélyebb jelentős tünetekről is, m e g l á t t a a tágult pupillákat, a v e r e j t é k e s homlokot, a v á n n y a d t kezeket, a n y u g t a l a n l á b a t , az ide-oda k a p k o d ó t e k i n tetet, m i n t h a v a l a k i t ő l v a g y valamitől t a r t a n a . — H a t á r o z o t t a n , n a g y o n is itt az i d e j e ! — gondolta m a g á b a n ismét L e b e l doktor. — A h ! — szólt Cluny, mély sóhajtássál, l e r o g y v a e g y székbe — milyen j ó h ű v ö s v a n itt benn és milyen

.219 csöndes minden.- — - Fürkészőleg nézett nejére, a z t á n — Csodálom, — f o l y t a t t a — h o g y a n is élhettem gyorsan elfordította ismét t e k i n t e t é t , m i n t h a neje areddig anélkül, h o g y ilyen kis l e á n y o m legyen. N é z z é k , c z á n a k látásától v a l a m i ütés érte volna. milyen szépen elrendezte n e k e m ezeket a r ó z s á k a t — és — A m i n t l á t ó m , a herczeg jól fölhevült — szólt o d a m u t a t o t t a szalon közepén a n a g y ezüst virágtartóra. a doktor, h i n t á z v a g ö m b ö l y d e d testével a causeuse — E g y tündér n e m csinálhatta volna j o b b a n . K i v e s z i e g y i k szélén. — U g y látszik, mintha B a n t i n g - k u r á r a a m u n k á t kezemből, tesz-vesz h e l y e t t e m , egyszerűen, szánta volna m a g á t ' u j a b b időben. Mennyi a t l é t i k a .természetesen, mintha annak u g y kellene lennie, a legegyszerre ! Mindig talpon v a n , mozog, jár;- k e l ! A h a ! kisebb feltűnés, okvetetlenkedés nélkül. U g y is h i v o m K e z d e m gyanítani, h o g y ez mind az amerikai r o k o n n a k már, h o g y »az én figyelmes Arielem«. T u d o m , d o k t o r , a rovására esik. M e g a k a r j u k m u t a t n i neki, milyen m a g a olvasta S h a k e s p e a r e t ; t u d j a , h o g y ez mit jelent. s p o r t e m b e r - t u d lenni e g y franczia. I g a z a m v a n ? A z t á n a viselkedése, a finom t a p i n t a t a ! Mindig o l y E k ö z b e n e g y i k kezének • tömzsi, húsos u j j a i t a kedvesen szerény. Szégyenlős, az igaz, de csak a n n y i r a , a h o g y e g y kis baba-herczegkisasszonyhoz illik. N e k e d herczeg csuklójára csúsztatta. Cluny e g y türelmetlen n e m ez a véleményed, Cluny ? Oh, ebben l e g a l á b b m o z d u l a t t a l szabadulni a k a r t az érintéstől. C s a k h o g y a doktor már j ó erősen f o g t a a csuklót és élesen a sze- e g y e t kell értened velem ! L e á n y o m iránt kissé f o g y a mébe nézett. A herczeg v á l l a t v o n t , kissé elmosolyo- tékos a lelkesedése — fordult most a doktor felé — ennek az én jóságos, k é n y e z t e t ő kis u r a m n a k . D e - a z é r t dott és m e g a d t a m a g á t sorsának. még ő se m o n d h a t j a , h o g y éz a l e á n y k a e g y e t l e n egyszer E g y félpercznyi szünet k ö v e t k e z e t t . Helén, n y i t o t t a j a k k a l , a g g o d a l m a s arczczal leste a doktor arczkifeje- is m o n d o t t e g y szót, v e t e t t e g y pillantást, amit j o b b lett volna ki nem mondani, meg nem" tenni. zését, mely ezalatt egészen k o m o l y r a v á l t . A doktor egyszerre föltekintett és m o s o l y o g v a a herczegné felé A herczeg alig észrevehető h a b o z á s u t á n csititólag sandított, a herczeghez pedig, kezét eleresztve, i g y s z ó l t : megveregette nejének a kezét. E perczben végtelen — B r a v ó ! Mindig m o n d t a m önnek, herczeg, h o g y b á g y a d t s á g kerekedett a lelkében uralkodó keserűség önnek v a n a l e g j o b b szervezete ezen a z egész v i d é k e n . s a ferde helyzetben rejlő k e g y e t l e n g u n y érzete fölé. De m a g á b a n i g y kiáltott fel a doktor : A z ördög . — N e m , fiam, nem — válaszolt a herczeg rendv i g y e ! o l y a n k e m é n y ez a pulzus, mint a vas drót és kívül gyöngéden. éles, mint a telegrafálótü. — K é s z e n v o l t a m rá, h o g y kis ' u j o n c z o m m a l — Meghiszem azt — válaszolt a herczeg fölkelve. hetekig, sőt talán h ó n a p o k i g kell v é g e z n e m fáradsá— Birjuk a munkát. gos g y a k o r l a t o k a t , szabályszerű kiképzést, — f o l y t a t t a E g y - k é t lépést t e t t czéltalanul S a z u t á n a n y i t o t t Helén v i d á m a n , szemét a t á v o l b a n a rózsaszedő kis a b l a k h o z került, o t t megállt e g y kissé és kinézett a leányon n y u g t a t v a — h o g y soha vége nem lesz a sok kertbe. Lebel d o k t o r is fölkelt a kis d í v á n y r ó l s n y o m o n apró figyelmeztetésnek, nevetségesen boszantó vesződk ö v e t t e betegét. ségnek. Fölösleges a g g o d a l o m volt ! O l y a n h a m a r meg— D e ' a z é r t ne hajtsa tulságig ezt az a t l é t i k á t — szokta az u j t a l a j t , mint e g y á t ü l t e t e t t kis virág. prédikált a doktor. — S z e m m e l l á t h a t ó a n l e s o v á n y o d o t t . E g y m a g a s alak szelte most á t a pázsitot nekilendült léptekkel és törtetett lefelé a szük, menedékes # ösvényen a fantasztikusan nyesett puszpángcserjék között. • • A l a t t u k a kert menedékesen f o l y t a t ó d o t t a hosszú Helén visszahőkölt az a b l a k t ó l és e m o z d u l a t á v a l v a d g e s z t e n y é s fasorba. A z utolsó nyiló rózsabimbók elszakadt Clunytől. itt és ott sürü b o k r o k o n és m a g á n y o s szárakon mint — A h ! — szólt a nő, e g y mosolylyal és e g y sóhaje l t é v e d t csillagocskák f é n y l e t t e k . A rezeda és más későn tással. — Ott m e g y George. Szinte v á r t a m , h o g y megnyiló v i r á g a n a p f é n y t ő l erős illatot lehelt. V a l a m i tiszjelenik. Mert v a n n a k á m mások is, u g y l á t ó m , a k i k tásról, nem lehetett látni, honnan, idehallszott a sarlózó•gép nyiszogása. M é g messzebbről e g y p a t a k csörgedező szemet v e t e t t e k az én kis tündéremre. vize m u z s i k á l t . Mindez o l y . végtelenül n y u g o d a l m a s , otthonias volt. A z é g n á g y o n k é k ; a zöld pázsit, a szines v i r á g g y ö n y ö r ű ; a levegő mozdulatlan. E z t a kertet Cluny az ő kis p a r a d i c s o m á n a k szerette nevezni, de m a m é l y e n szántott lelkén a búskomorság,- amint letekintett k e d v e s k e r t j é b e . E g y s z e r r e , e g y kinos r á z k ó d á s után, mely a z o n b a n csak e g y pillanatig t a r t o t t , a herczeg visszahőkölt, elfordult az a b l a k t ó l : e g y fehér s z a l m a k a l a p , e g y libegő fehér női ruha jelent meg a rózsabokrok k ö z ö t t . A z z a v a r t a m e g a természet n y u g o d a l m a s , csöndes összhangját. — A h ! — szólt a doktor egyszerűen, minden czélzás nélkül — azt hiszem, a kisasszonyt -látom odalent a kértben. , Most Helén is fölkelt, b e l e k a p a s z k o d o t t férje karj á b a és férjét ismét v i s s z a v i t t e az a b l a k h o z . J o y a l a k j a , amint ott sürgölődött a v i r á g o k - k ö z t , kezében kerti ollóval és e g y kis kosárral, most már egészen k i v á l t a környezetből jól lehetett látni. : — A . k e d v e s g y e r m e k , — szólt Helén — n é z d csák, Cluiiy, h á t n e m csinos, m o n d d ? . . • - A doktor szavai már csaknem egészen m e g n y u g t a t t á k . K e z d e t t visszatérni lelkének, a r c z á n a k mosolygó dérüs; f é n y e , ..> '

(Folytatása következik.)

Esőben. •— D e h m e l R i c h á r d .

—

E s ő szakad rám, s z i v e m i g v e r ő d v e ; poros fák kérge csurdogál a sártől. P a s k o l v a hull a viz a lombtetőkre; nedvesre ázik s o k szegény madártoll. , A nap régen lebujt egy vad bokorba, felhős az ég, többé n e m is derül

'

ki;

ilyen sötét lesz és ilyen mogorva, ha majd egyszer a föld sorsát leküldi. M á r is haragszik, mirit a vén b o l o n d o k : a földre árny se hull, de fény se lobban. E s ő f e l h ő k alatt v a k o n

bolyongok:

se köd, se fény, csak szürkül —

egyre jobban. Bardócz

Árpád.

.220 Méltóztassanak elképzelni örömét, midőn a körforgó-gép, a rotácziós masina, felfedeztetett ! A B u t a s á g ekkor három n a p és három éjjel ivott örömében s az első napilapra, amely megjelent, r a j o n g v a mondta :

Saison. A

Butaságról. —

ápr. 3.

Az előfizető, a tisztelt,, ne csóválja szemöldökét ; ez a téma igazán aktuális, mindig az volt, mindig az lesz, hatezer év előtt épp u g y lehetett beszélni róla, ahogy ' hatezer év m ú l v a lehet m a j d , amikor én már illusztris .halott leszek, s tavaszszal éppúgy megpendíthető, mint az év másik három szakában. Ó, a B u t a s á g ! H o g y a n is szabad vállalkoznom arra, hogy irok Róla. Szabad-e (a hasonlat régi) k a g y l ó v a l kiülnie a gyermeknek a tenger partjára, hogy vizét kimeregesse ? Szabad-e (ez a hasonlat sem uj) zsebkésével nekivágni az őserdőnek, hogy kiirtsam ? Szabad-e . . . (itt k ö v e t k e z n é k az uj hasonlat, amely jelenlég nem jut eszembe). N e m szabad. T e h á t megpróbálom. . A B u t a s á g , u g y vélem, sokkal előbb volt, mint a világegyetem. H o g y a világegyetem milyen régi,.még nem t u d j á k . Némelyek azt állítják, hogy öröktől való, de ha ez igaz is : a B u t a s á g még sokkal előbb volt és azóta sem vesztett erejéből. Vannak napok, amiken, most 1914-ben, nem merek kibújni a lakásomból, mert dolgok és emberek körülöttem olyan b u t á k , hogy ezzel nékem éles f á j d a l m a k a t okoznak. A k i k azt-hiszik,'hogy az okosság (melyet nem érdemes nagy b e t ű v e l : irni) állandóan gyarapodik és tért hódit, rettenetesen tévednek.

— E z az én szerelmetes gyermekem, kiben nékem k e d v e m telik. A z ember azonban, ez a lelkes ökör, nem állt meg és kitalálta a telegráfot és telefont, amik lehetségessé tették, hogy a butaságok egy másodpercz alatt t ö b b ezer kilométernyi utat is megtehessenek a föld körül. Sőt, kieszközölte azt is, hogy a Butaság immár drót nélkül is el t u d repülni Labradortól Liverpoolig, Párisból Algériáig. E z a találmány egyelőre nincs is túlszárnyalva. Azelőtt, ha egy h a j ó uszott'az oczeánon, zárt butasági testületet alkotott, amely hetekig úszott a vizén, mint egy butaság-gombócz, anélkül hogy a bennefoglalt butaságból valamit környezetével közölni tudott volna. E z most megszűnt. A hajó, négy napi járásra Európától és ugyanannyira Amerikától, képes a benne megfogamzott butaságokkal a k é t kontinenst azonnal megfertőzni. Meg is teszi ezt, a legnagyobb gyönyörűséggel. A B u t a s á g nemzetközi, a legnemzetközibb valami ezen a világon. Vannak nemzetek, amelyekben egyetlenegy okos ember sincs, de buta emberek még ott is vann a k , ahol. egyáltalán nincsenek emberek. A z okosságot egy-egy században egyszer, a k k o r is csak egy napra, ünneplik az emberek, a Butaságnak mindennap óriási áldozatokat m u t a t n a k be, m á g l y á k a t g y ú j t a n a k , tinók a t sütnek tiszteletére. E g y á l t a l á n a Butaságot, nagyon helyesen, a lehető l e g n a g y o b b tisztelet bén részesitik és megbántani nemcsak nem merik, nem is a k a r j á k .

A z okosságot is a B u t a s á g találta ki, hogy általa magának uj területeket nyisson meg. A B u t a s á g ugyanis 1898-ban történt, hogy L o r d Kitchener Kairóból olyan sürü és vaskos valami, hogy nem mindenüvé tud Omdermán ellen vonult, hogy véget vessen a rnádizbehatolni. Ilyenkor az okossággal üttet rést m a g á n a k , mus tizenhárom esztendős uralmának. Omdermánban addig t á g i t t a t j a vele a rést, mignem az előle elzárt Abdullahi kalifa uralkodott, aki ez idő alatt t ö b b emterületre is b e n y o m u l h a t . bert végeztetett ki, mint a h á n y Magyarországon tizenA B u t a s á g csináltatta az embert, mert érezte, három év alatt születik. A h a d j á r a t roppant érdekesnek hogy ő lesz leghűségesebb szolgája, hadvezére és ü g y - Ígérkezett s ezért néhány európai nemzet elhatározta, nöke. A z ember révén v a n a Butaságnak alkalma meghogy katonai attasékat küld le Kitchenerrel E g y i p nyilatkozni ott is, ahol nélküle, a Felség sohasem t u d t a t o m b a . Világtörténelemről lévén szó, nyilvánvaló, h o g y volna lábát megvetni. Mit tetszik gondolni, kinek az- a nemzetek nagyon-nagyon m e g v á l o g a t t á k , hogy ki érdeke, hogy irni-olvasni megtanuljunk ? legyen a kiküldött. A németek kiválasztottak egy A z Övé. Tiedemann n e v ü őrnagyot, aki már előbb is járt Afrikáő a k a r t a ezzel megörökíteni m a g á t , azt a k a r t a , ban, tehát valószínű volt, hogy afrikai dolgokban igen hogy amit ő időjártával az emberbe benyomott, ne okos fiu. E z a Tiedemann le is ment Kitchener hadtűnjön el s ne kelljen Neki vesződnie azzal, hogy az seregével és részt vett az omdermáni ütközetben, elkövetkező nemzedékekkel előlrül kelljen kezdenie amely egyike volt, a világ eleje óta, a legmegnézn.ivalóbm u n k á j á t . Most már nem is kell. Az irás és olvasás bele- b a k n a k . A z ütközet ugyanis csak öt óra hosszat t a r t o t t , viszi az emberbe a B u t a s á g n a k amaz alapmennyisé- de u g y , hogy az öt óra alatt mindössze negyven angol geit, amik már a megelőző nemzedékben is felhalmozva esett el, viszont az ellenfél seregéből tizenkétezer arab voltak. maradt a csatatéren. Tiedemann k ö n y v e t irt a dologról. ő hozta létre a k ö n y v n y o m t a t á s t s ez, az ő szá- A k ö n y v e t tegnap olvastam el. Ötven oldalon arról van mára, egyike volt a legértékesebb t a l á l m á n y o k n a k . . szó benne, hogyan utazott Tiedemann Hamburgból A k ö n y v n y o m t a t á s által sokkal gyorsabban és alapoKairóba, ötven oldalon arról, hogy milyen meleg volt sabban terjeszkedhetett Urunk. Festeni és szobrot Kairóban, ötven oldalon arról, hogy milyen rosszul faragni is Ő tanított meg bennünket, hogy ekként vá- érezte m a g á t Tiedemann a n a g y melegben s végül k é t szonra mázoljuk és kőbe örökitsük. és fél oldalon arról, h o g y a n is történt a z . omdermáni

.221 ü t k ö z e t . A k ö n y v h ö z n é g y fotográfia v a n mellékelve.

INNEN-ONNAN.

Mit gondolnak k i k é ? Elsősorban Tiedemanné, a k i tropik u s sisakban ábrázoltatik, a z u t á n Tiedemann feleségéé, a ki nem v e t t részt az e g y i p t o m i h a d j á r a t b a n , h a r m a d szor azé, a h a j ó s k a p i t á n y é , akinek a h a j ó j á n T i e d e m a n n K a i r ó b a u t a z o t t . Negyedszer, végül, lord

Kitcheneré.

Meg kell tekinteni a B u t a s á g világuralmát ebben az

egyetlenegy

könyvben.

Valaki

nemcsak

hetekig

utazik H a m b u r g b ó l K a i r ó b a h a j ó n , h a n e m v a s ú t o n is egy hétig K a i r ó b ó l Szudánig, Szudánban k é t héten át ló-, szamár- és t e v e h á t o n , a z t á n visszafelé m e g u t a z z a u g y a n e z t az utat és léül e g y k ö n y v e t megírni csak azért, •hogy

kiderüljön, h o g y

Tiedemann

milyen^buta

egy

ember. H á t nem n a g y s z e r ű ez ? E g y világtörténeti esem é n y játszódik le 1898-ban, e g y egész nemzet n e v é b e n

—

S z a k á c s m ü v é s z e k és szakácstudósok. Abudapesti ember,

aki sült macskát és pirított csizmatalpat eszik az olcsó kifőzésekben, csorgó nyállal állott a szakácsok kiállításán, a sárga szószokban fürdő halak és a tréfásan feldíszített torták előtt. A kiállításokon rendszerint

ez a felírás olvasható : »Minden

a szemnek . . .« Itten ez. a felírás lett volna helyén : »Minden a szájnak . . .« Mert a szakácsok kiállítása nem puszta látványosság volt, a kiállítás reprezentálóan tárta fel a mai szakácsművészet állását. Azaz helytelenül beszélünk szet«-ről.

Az egyéni főzés ideje elmúlt,

»szakácsmüvé-

mint ahogy a múlté

az egyéni politika és az egyéni harczászat is. Ma már a szakács félig orvos is, kalóriákban

gondolkozik,

a

szakácsművészet

pedig a jó, szolid, egészséges ételeket keresi, azt a

módot,

hogyan lehet nagyon kevés és nagyon jó anyagból nagyon jó

kell megnézni ezt az eseményt s az egész nemzet csak-

táplálékot készíteni. A szakácsművészet a modern kornak meg-

u g y a n odaküldi a m a g a egy l e g b u t á b b emberét, hogy,

felelően szakács-tudománynyá alakult. Nem az ínynek főznek,

nézzen. A k i nézett is, és, mint önöknek hitelesen jelent-

de a gyomornak. E z t a tanulságos igazságot szögezte le

hetem, c s a k u g y a n nem látott semmit ott, ahol e g y egész

Frigyes, a szakács-czéh feje, aki a patriárkális múltból magával

életre való l á t n i v a l ó v a l szedhette volna tele vizes szemeit. E z e k titán be is kell fejeznem ezt az

értekezést,

m e l y e t , mint l á t o m , m é g meg sem k e z d e t t e m . Mert a

Glück

hozta a régi, nemes ételek kultuszát, ma pedig a németektől kiinduló

tudományos

mozgalomtól

szocziális, egészséges konyha

megedzetten,

a modern

mellett foglal állást,

s egyben

szakácsművész és szakácstudós. is.

B u t a s á g végtelen és áldassék az ő n e v e most és mindörökké. Ámen.

,

. HETI

Gábor Andor.

RIGMUSOK.

—

Sztrájkolnak a papok. Egyelőre nem magyar papok az

elégedetlenkedők, hanem szerbek. Nem is sztrájkolnak még, Pesti

csak fenyegetőznek

mese.

vele.

A

szerb papság

ugyanis

országos

gyűlést tartott Belgrádban s egyhangúlag elhatározták, hogy tiltakoznak

Barátnőnk, ki könyökünkön kinő,

az őket megillető stóla-illeték

leszállítása

ellen.

A tiltakozás formája ugyanaz, mint nálunk akár az ácsmun-

E g y nagyon édes kis lipóti nő, E z t mondta nálunk : »Nézd ! vannak csudák még ! Bárók lettek a keczeli Kovácsék ! '

kásoké, v a g y a fehérnemütisztitóké. V a g y teljesitik a követelésüket,

—

jelenti ki a határozat dörgedelmes fenyegetődzéssel

— v a g y leteszik egyházi hivatalukat. H á t tessék, már a papok

Bárók lettek pereputtyostul ők :

is. Ha van osztály, amelynek igazán nem volna szabad sztrájk-

A papa éppúgy, mint azok a nők !

kal fenyegetődznie, még Szerbiában sem, — az a papság. Már

A báróság jól áll a vén vigécznek,

a presztízs kedvéért sem. Mondják, hogy a szerb politikusok

S a nők is, mint bárónők jól kinéznek !

körében nagy visszatetszést keltett a nép lelki atyáinak e szokatlan s eddig bizonyára egyedülálló állásfoglalása.

Hogy hogy' lett gazdag ember a Kovács,

A

szerb

papság mint dolgozó osztály védi a maga érdekeit, s ez olyan

Arról mesét tud, mondaná Mohács,

fenyegetés, amelyre az állam, mint munkáltató, igazán nem

Ott nemcsak hogy bort vizzel csinosított,

felelhet kizárással. Furcsa dolog ez nagyon, s még furcsább éppen

De egy szőllőhegyet is hamisított.

Szerbiában, ahol ez talán az első ilyen jelensége a modern

A börtönt csak alig kerülte ki,

szocziális küzdelemnek; —

De mindig szerencséje volt neki,

s azt is papok csinálják.

Ami történt, csak azér' történt másképp : Az államtitkár kedvelte Kovácsnét. A lányuk is ! E g y szende vasfazék . . . =

Meglátszik rajt', hogy milyen származék ! . .

Nem kelek föl. Valamelyik budapesti színházban mon-

dotta ezt egy ur a héten a későn jövő szomszédnak, aki fel-

H á t én már meg sem ütközöm a puczczán, No de, hogy szemlesütve jár az utczán . . . !

állásra kérte. És nem is kelt föl. Pisszegtek, szolgák jöttek,

Pedig az egész város tudja már,

az inspekeziós rendőrtiszt jött, emelődarut hoztak, de a konok

Hogy volt náluk egy zongora-tanár,

urat nem tudták támlásszékéből kimozdítani. Ami természetes

E g y olyan hosszuhaju müvészlélek . . .

is, mert a hivatkozott ur nemcsak bársonyon ült, hanem jog-

H á t ez azért mégis skandalum, kérlek !

alápon is, mely tudatává erősitétte, hogy ő a színdarab nyugodt végignézéséhez váltott jegyet. A színházaktól nem kíván-

Na, jobban mégnézhetné a király,

hatjuk, hogy minden ülőhelyhez külön bejáratot

tervezzen,

H o g y ki az, akiből bárót csinál!

sem azt, hogy a publikumot a plafonról csigán ereszsze le föld-

Most nagyon vannak, a szájukat tépik . . .

szinti

É n nem irigylem, én gönnolom nékik !<<

háztól, azt, hogy műélvezetünk — amit bebeszélünk magunk-

ülőhelyébe.

De

mindenesetre várunk

valamit

a

szín-

I g y szólt barátnőnk és elballagott,

nak — zavartalan legyen. A szinháznak azokkal is illik törődnie,

De a hosszú hadnagyról hallgatott,

akik'már megváltották a jegyüket. De azért fölkelek. Fölkelek,

A k i t meg az ő ura a mult héten

s ezután csak abba a színházba járok; ahol nem hagynak föl-

O t t talált az ó-reneszánsz-szekrényben.

Pikk.

kelteni.

.222 az agg provencei költő sárga halotti

kus, de mint szinész nagyon szánalomra méltó exisztenczia.

ujjai közé két arczképet tettek. A z egyik : a felesége régi meny-

De most már az ilyen exisztencziáknak is kezd befellegzeni.

asszonyi arczképe. A másik : egy öreg, hü cselédje arczképe,

Budapest még tapsol a szépeknek és elhízottaknak, de a vidék

D

M á r i a . Mistral,

aki huszonhét éve szolgál nála, Mária fotográfiája. Nem tud-

már visszautasítja azokat, akik csak a szépségükből akarnak

juk, kié volt az ötlet. Francziaországban gazdátlanok a trou-

megélni. És a szépek után már. nem következhetnek

Vaille-ok, a földből teremnek, maguktól, A z ilyen finomságok

mint az elhízottak.

mások,

azonban jobban emelik a gyászpompát, mint a méteres lánggal égő kandeláberek és a gyászcsótáros lovak. Délelőtt tiz órakor, a provencei tavaszban temették a Mi'reil}e

költőjét.

Minden

pompa az volt, hogy utravalóul odaadták neki régi hü cselédjének az arczképét, aki abban az arkádiai életben és patri-

SZÍNHÁZ.

árkális nyugalomban még egészen a családhoz tartozik. A költőt, akit ily egyszerűen és stílszerűen temetnek, csak irigyelni lehet. A k i k a koporsója, körül állottak, a jámbor nem irodalmi emberek, egész szivükkel érezhették az életét és olvasatlanul is ismerhették

=

a 'költészetét.

V é n l e á n y - a d ó . A z agglegény-adó pendantjaként kisért

most Ausztriában. A z államháztartásnak szüksége van ujabb és u j a b b adóalanyokra ; a vénleányokra, az otthonmaradottakra vetette tehát a szemét. Hogy az agglegény-adó házasembernek jutott az eszébe, egészen bizonyos. vetemedett

az

aggleányok

megadóztatásának

De hogy ötletére,

hiszem, hogy meg lehetne állapítani. Mintha nem elég — könyadót és véradót —

ki

nem adót

fizetnének ők úgyis a társadalom-

nak, mely ma még ugy van berendezkedve, hogy a lányoknak férjhez kell menniök, ha teljessé akarják tenni az életüket! Hölgyválasz a báloknak csak éjfélutáni figurája, mire kihajnalodik, újra a férfiak választanak. És akit nem választanak, az otthon marad, elvirul, elfonnyad, s talán eljön az idő, amikor adót is fizet a bánata után. Csak azt a lányt volna szabad megadóztatni, aki nem akarta asszonysággal megtörni a lánysága lánczát, a többiét pedig azokkal kellene fizettetni, akik otthon hagyták őket. *

* A

szép

ember

és

a

*

kövér

ember. A

szép embert,

az

ábrándos szemű, sóhajos tekintetű Psylandert kifütyülték egy vidéki magyar városban. E z volt Psylander ur első kudarcza. Hogy mi okozhatta ? A vidéki város hölgyei azt mondhatták •maguknak, hogy nem ütnek csorbát a város férfiainak önérzetén, hiúságán, nem hódolnak be Psylander urnák, mert ha csak szép férfi' kell, ilyen akad az ő városukban elég.

Egy

szép

férfiért nem kell a szomszédba menniök, s ha Psylander ur a szépségével akar a művészetben érvényesülni, ők megmutatják, hogy vállalkozása nem jár szerencsével. A z asszonyoknak ez az öntudatlan szolidaritása a városbeli férfiak javára nagyszerű jelenség. Hiába, vannak még energikus asszonyok, és vannak még szép férfiak az országban. A cselekedetnek van valamelyes lokális ize, de ez nem rontja le a cselekedet értékét. A férfi sokszor védte meg a nőt, itt az ideje, hogy a nő megvédelmezze a férfit. A z esemény különben nemcsak ebből a nézőpontból érdekes. Van egy kis jelentősége, ha más oldalról vizsgáljuk. A nők tüntetését olybá is vehetjük, mint merev és kíméletlen visszautasítását

annak,

hogy

a testi szépségek, vagy

testi

előnyök művészi sikereket kamatozzanak. A szép ember mutogassa magát mint szép ember, de ne pályázzon művészi babérokra azon a czimen, hogy ő szép ember. És akit a természet 150 kilós testsuíylyal megáldott, az üljön be egy vásári bódéba, kiáltassa ki, hogy ott látható a világ legkövérebb

emberé,

xle ne pályázzék a kövérsége révén szinész-kómikusok tapsaira. A szép ember és a kövér ember dicsősége • a szépségen és a kövérségen múlik. Abból táplálkozik és azzal együtt hal meg. Ha a szép ember megragyásodik, nelc.

É s - -ha a

kómikusnak.

kövér

ember

E g y ember,

vége a >>müvész«-karriérjé-

lesoványodik,

vége a szinész-

akinek folyton hizókúrát kell tar-

tani, hogy kövérségét ne veszítse el, mint ember ugyan kémi-

E g y karriér története. (A Nemzeti Színház bemutatója.) Egy japán újságíró hálunk járván, azzal az igazmondással ijesztett ránk, amivel csak a gyerekek és az idegenek szoktak. Azt irta, a parlamentünkben árusított látcsövek utmutatást adnak az idegennek arra vonatkozóan, hogy a mi parlamentünket csak nézni kell. Ez a kis japán bölcseség gondolkozóba ejt. Mielőtt eldöntenénk a kérdést, jelentkezik egy magyar újságíró is, Pakots József, aki a parlamentet csak nézi és nem lát benne egyebet, mint látványosságot, legjobb esetben uri és czifra komédiát. A látcsöve egyik üvegje kicsinyit : milyen muslicza-szerüek a jelen történelmi nagyságai. A másik üvege nagyit : látni az arezokon szeplőt, a szájak körül a panama-éhséget, a bajszok körül a sunyi mosolyt. Egymásután forgatja az iró a két üveget, a közönség pedig szórakozik a perspektíva játékos, eltolódásán. Talán sehol se oly oktalanul varázsos a képviselőház, a parlamenti folyosó, vagy- az államtitkár előszobája, — az életben és a színpadon — mint nálunk, ahol minden át van fonva-szőve politikával és alapjában csak egy igazi, intenzív élet van : a politikai élet. Az iró tudja ezt. Biztos siker reményében ül le az Íróasztalhoz, magában a sujet-jében van a vonzóerő, ugy dolgozik, mint ázok az elbeszélésirók, akik végül pointe-et robbantanak fel és .a karakterek elmélyítése többé-kevésbé közönyös, reájuk és az olvasókra nézve. Mindenesetre ismeri a politikai életet. Nemcsak néz és lát, de hall is. A magyar politikában nem azok. a beszédek fontosak, amelyeket legyorsirnak a parlamenti gyorsírók. Igazán izgatóak és bevilágitóak azok a kis megjegyzések, amelyek a parlamenti folyosón pukkannak szét, amiket a honatyák nem ordítva, inkább suttogva mondanak el, amiket nem gyorsírnak le, nem nyomtatnak ki, még a parlamenti tudósítások »kopféjaiban se, csak éjjel, kávéházban mesélnek el egymásnak — becsületszóra — az országgyűlési tudósitók. Pakots József ezeket a% kulisszatitkokat vitte szinpadra, könnyed gesztussal, a mélység szándéka nélkül, mulatságosap. Nem akar politikai és irodalmi purifikátor lenni. Az ügy, amit tárgyal, csak egy eset, érdekes és kedves, de nem túlságosan fontos.neki, és nekünk is csak érdekes és kedves. Mulatni kell.? Belemegyünk a játékba. Egy irodavezető fokonkint fényes karriért csinál, előttünk veti le a rozzant kabátját és húzza fel a jól szabott redingot-ját, előttünk borotválkozik meg, előttünk puhitja meg az embereket, előttünk panamázik és az udvari tanácsos ur; előttünk prédikál a »közélet tisztaságáéról, a jött-ment »pötítikai kalandorokéról.' Igaztalanság lenne azt állítani, hogy. ez a redingot egy ruhatárból való azzal a frakkal, amelyet Drégely Gábor szabott a hősére, a szerencse fiára. Pakots "József már évekkel ezelőtt megírta a történetét, egy regényben, abból alakitotta át színdarabbá. Másrészt az alak . áltajlános tipus, nemcsak az életben, de az irodalomban-is- és/ ki-ki a kedve szerint élhet vele/Valaki, aki senki és-semmi, az angolna síkosságával meg, a sok-sok véletlen' szerencsés összejátszása folytán minden lesz. Ez már- egy;; fnpdern mese, amely átment a vérünkbe, megfordítottja.Atankönyvi

.223 mesének,- hogy »az erény mindig boldogul«. Pakots József könnyű 1 szatírával kezeli a sujet-jét. Megrázó drámát, izgátö es robbantó szatírát írhatott volna s irt egy szatirikus mesét- csupa-csupa típussal. El kell ismernünk, hogy az emberek tónusát érti, nyitott szemmel jár közöttük s néhány sikerült figurát alkotott. A »nagyságos uram«-, a »méltóságos úfam«-,-'-a »kedves öregem«- és a »kérlek kedves miniszter uram«-alakok sorban elmasiroznak. A figurák azonban csak-figurák. A tényezők nem emberek. Áz iró nem portrékat tett -elénk : — csak politikai élczlap-karikatúrákat.

ZENE. A

n ü r n b e r g i . mesterdalosok.

(Bemutató

a

Népoperában.)

Wagner összes müvei közül ez a zenedráma áll a legtávolabb a pesti közönségtől. A czerimóniás, czéczós német városi életet, a középkort és a világ legszívósabb k a s z t j á t : a német polgárságot mutatja be. A tizennegyedik században Magyarországon csak várak voltak, igazi városok alig, és a magyar városi polgárság sajátos, külön életéről sohase is lehetett beszélni. nürnbergi

mesterdalosok

miliője

A

nem ébreszthet emlékeket

és .érzéseket bennünk. Wagner oeuvrejéből ez a mü a legnémetebb. Nem csoda, hogy a német család, a német városok, a német nép, a német • polgári géniusz, a német vencz zenéje

A

császár ked-

nürnbergi mesterdalosoké. Bennünket csak

az a kevés és szemérmes szerelem érdekel, ami benne lejátszódik. A z öregedő férfi lírája. A fájdalmas és gyötrő tehetetlenségből leszürődött bölcseség,

a lemondás hazug filozófiája.

Hans Sachs alakjában testesítette meg ez a különös és nagyon szenzibilis lirát Wagner. A mü előadásának sikere azon fordul meg,

hogy

Hans

Sachs személyesitője meg tudja

ezt a lírát. A Népoperában egy Bihar elevenítette

meg

a suszterpoéta

éreztetni

Sándor nevii fiatalember

kevés

vonással

megrajzolt

és kissé egyhangú alakját. Sokan énekelték e szerepet több és szebb hanggal, mint az övé, de a világhíres nagy énekesek között alig akad egy is, aki olyan mélyen meginditó érzelmességgel szólaltatta volna meg ezt a nagyon nehezen kifejezhető lirát, mint Bihar. Valóban: fiatalon, nagyon és erősen kell gyönyörködnünk az életben, hogy metsző fájdalmat érezhessünk annak az elgondolására, hogy minden mulandó . . . N e y Dávid

művészete

folytatódott

Biharban,

érzésmüvész, ösz-

tönös, igazi tehetség ő is, és az orgánum, az anyag fogyatékosságai nem jöhetnék számba mellett. Az ő Hans

a zseni, a szellem nagyszerű diadala

Sachs-a

nemcsak

eseménye

énekeskulturánknak, több ennél, .művészi tett.

szegényes (—la.)

Művészet. Tavaszi

kiállítás.

Általános szempontok, amelyek szerint a tavaszi tárlat képeit osztályozni lehetne, nem állanak rendelkezésünkre. A képeket magyar festők festették, nem szempontok szerint és nem valamely ideális czél iránti lelkesült rajongásban, csak festettek, mert az a mesterségük, hogy odaálljanak egy jókora vászon elé és színes foltokkal élénkítsék fel ennek szürke közömbösségét. De nem kell azt hinni, mintha a közömbösség ezekkel a foltokkal eltűnne, a vászon szinesen sem érdekesebb, mint szürkén. Érdekessé csak a művészet

Ha f á j a f e j e

ne tétovázzék, hanem használjon

azonnal:

tehetné, ez a csodálatos és mindig megfoghatatlan emberi tehetség, amely megszólaltatja a tárgyakat és illatot kölcsönöz a száraz kórónak is.- De-a festők között, akik ezen a hosszú kiállításon szerepelnek, hányan vannak, akik boldog részesei ennek a titokzatos tehetségnek ? Bizonyára nagyon kevesen. A sétában, amelyre a hivatás kényszerit, alig-alig van kedve az embernek, hogy megálljon és átengedje magát annak a meghatódásnak, amelyet a művészet sajátságos ize okoz. Az oázisok között azonban a végtelen Szahara, amelyben mint a homokszemek ragaszkodnak egymáshoz a képek, felismerhetetlenül, átkos egyformaságban. Ezek a művészet apró szatócsai, akik nem küzködnek a vászonnal és a festékkel, mert a fogásokat, amelyek szerint festeni és élni kell, régen elsajátították. Élnek, mert festenek, s a mesterség szépen folyik tovább, nem másképpen, mint egy irodában vagy czipészmühelyben. Alapjában ez. a dolog igen tragikus, mert éppen azon a téren történik, amelynek legfőbb jellege az egyenetlenség, az egyéni különbség és a személyes erők független érvényesülése, dé ma már megszoktuk és fel se tűnik, hogy egy ilyen nagy kiállításnak milyen mesterségi jellege van. Ugy veszszük, mint valami természetes dolgot, hogy a képeknek mondjuk háromnegyedrésze nem számit. Nem veszszük őket észre és nem is zavarnak, elmegyünk mellettük és rajtuk kívül keressük azt a negyedrészt, sőt mondjuk azt a tizedet, amelynek kedvéért tényleg érdemes feláldozni egy tavaszi délelőttöt és elácsorogni a Műcsarnok falai között. Ebben a külön kis kiállításban, amelyet igy magunknak rendeztünk, természetesen Ferenczy Károly az első és a nagy. Egyetlen képével szerepel, de ebben benne van művészetének egész delikát finomsága. Milyen utat járt és milyen szerencsés volt, högy ma ilyen higgadt és biztos fölénybe került. És milyen jól esik egy ilyen egész pályának öntudatos eredményét szemlélni azon a kiállításon, amelyen éppen az elvtelenség és a komoly szempontok hiánya uralkodik. Ilyen magaslatra bizonyára nem fognak feljutni sem azok, akik litteraire hangulat csinálásban keresik a művészet látszatát, sem azok, akik gyári üzemben folytatják a szemfényvesztést, sem azok, akik oly szivesen megalkusznak a közönség kedvéért. Ide csak a komolyak és önfeláldozók érhetnek e l ; jól esik látni, hogy ezen a kiállításon ezek sem hiányzanak. Nem tudjuk őket mind felsorolni, mert az idő nem engedi, csak jelezzük, hogy közöttük van Katona Nándor egy igen érdekes kollekczióval, azután Mednyánszky László, a nyugalmas, érett Glatz Oszkár, Karlovszky Bertalan, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Kléh János, Kandó László, Zádor István, Czencz János, dobai Székely Andor, Kövér Gyula. A szobrászok dolga igen gyenge. Ligeti Miklós, Lux Elek, Szász Vilmos, Deményi József tűnnek fel. Az épitészeti osztályon ki van állítva Lechner Ödön fogadalmi templomának terve. Milyen gyönyörű ! J. P.

A legideálisabb fürdőhely Magyarországon kétségen kivül Trencsénteplicz. Kénes hőforrásai és iszapfürdői súlyos betegeket gyógyítanak. Emellett tiszta; pormentes levegője, gyönyörű-parkja, erdőkoszoruzta hegyei, vadregényes helyei arra predesztinálják, hogy nemcsak, g y ó g y helye legyen a betegeknek, hanem a legkellemesebb nyaralóhelye az egészségeseknek. Nagyszerű, a szó szoros értelmében internaczionális társasélete van, mert a szomszédos Német-, Lengyel- és Oroszországból rengeteg fürdővendég keresi fel. A vezetőség a szerényebb viszonyok közt élő hivatalnokokról sem feledkezik meg, amikor részükre 8 koronáért uri penziót és fürdőt v a g y iszapkezelést ad a tavaszi és őszi hónapokra, tehát a zsúfolt főidény 10 hetét kivéve, az egész évben.

Beretvás-pastiESát

„ mely 10 perez alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmu- •nrn4ii<íc T o m ó o Syógy K j q n Q Q t p n Kapható minden gyógyszertárban. | lasztja. Ára i korona 20 fillér. Orvosok által ajánlva. Késziti DOlOlidO I dllldo szerész Md|J0ol0lli 3 doboznál ingyen postai szállítás.

224 IRODALOM. Balkón. (Kemény Simon verseskönyve.) Kemény Simon verseket ad ki, a régi válogatott verseit, megszerezve néhány ujjal, az utolsó évek termésével. Hogy mit jelentenek ezek a versek, a z t — annak idején — czikkben állapítottuk meg. Kemény Simont a legelső három-négy lírikusunk közt emlegetjük. l.irája izgató újság volt és ma már mély élmény. A szine : sötét, az ize : édes-keserü, mint a nemes ürmös ize, a muzsikája : szenvedélyes, de egyenletesen lüktető. Érdekes átolvasni az ilyen verseskönyvet másodszor, évek multán, pihent a g y g y a l és uj szemmel, áthömpölyögtetni magunkon a sorokat, s engedni, hadd kuszszanak, a maguk módján. Csöppet se fakultak meg. A z t tapasztaljuk, hogy a versek uj színben ragyognak, uj dolgokat mondanak. A lira forrongó időszakában sokat beszéltek Kemény Simon dekadens voltáról. Ma ezt alig érezzük. A dekadenczia a polgárok vérébe is átment. Annál i n k á b b érezzük a versekben lévő el nem muló értékeket. E z a költő, aki ideges, epés, csüggedt s tul van a modern kultura nüánszain és csalódásain, alapjában modern eklogákat ir, idilleket, amelyek fölött latin tökély, néhol szinte horatiusi nyugalom lebeg : >>Jó volna most egy pejlovon ügetni T á v o l pusztákan vigan egymagam : A déli napban a lovam ragyogna S ha nevetnék, villogna a fogam. Ó, szép volna a korai sötétben Nézni kék füstöt a házam felett, És hallgatni a hosszú néma éjben, H o g y ugatnak a nagy, bundás ebek«. Az se igaz, amit az újszerűségektől megdöbbent szem v e t t észre, hogy ez a varázsos ötvösművész híjával van a melegségnek, hogy nem közlékeny, hogy az emberi meghatottsága csak messziről — mint egy vastag üveglapon keresztül — sugárzik felénk. Kemény Simon férfias költő. A gőgje, a megvetése, a gyűlölete férfias. Csak az ordináré ember láthat ebben hidegséget, a k i a sörnél pityergő, fecsegő, berúgott nyárspolgárt >>érző e m b e r nek tartja. Mi uri zárkózottságában l á t j u k a líráját és érezzük a melegségét. Versei elemi erővel robbannak ki, készen és szépen. Minden verse egyformán jellemzi őt, teljesen. Kemény Simon modern költőink közt talán a legtöbb kivételesen nagy, egész v a l ó j á t feltáró verset irta, amelyben szerencsésen vegyül minden komplexuma, a fényűzés, a szerelem és a halál, s amint emberi karaktere zárkózott, művészi karaktere éppen a bátor szókimondás, amennyiben lemondva a sejtetés minden kényelmes és könnyű eszközéről, mesterkedés nélkül a nevükön nevezi a dolgokat, magával az intuieziója erejével, az észrevevése nyersanyagával hat. (A »Kezcim« czimü versére gondolunk, v a g y a »Gyümölcsök« polyehrom akkordjaira.) U j versei közül ilyen az >>Éjszakai ima«. E g y poéta énekli a v á g y a i litániáját (nem az aurea mcdiocritas«-t). »Adj aki ezeket adod — Pár vig reggelt, pár jó napot, Pár szép hetet és hónapot.« A patriarkális jók mellé pedig : »Nőt, ékszert, dalt és zong o r á d . Aztán : ->Adj aratást, a d j szüretet, Sáros őszt, havas teleket, K é t jó lovat, két gyereket"'. Végül a záró a k k o r d b a n keménynyé edzi a versét, egy gesztussal mindent összemarkol : •>Adj megvetést, gőgöt, derűt, Az édes mellé keserűt, H a l á l t : k ö n v ü t ; sirt, egyszerűt"". Ha soha nem irt volna egyebet Kemény Simon, ez a primitív és verses vers minden iskolán és irányon tul fentartja és súlyosan csengővé teszi a nevét.

teire. A szerző maga is hires é6 szerencsés kezű vadász, — a k é t év előtti indiai vadászkirándulásról nem kevesebb, mint hét elejtett tigrisnek bőrét hozta haza — és a n a g y v a d r a vonatkozó megfigyelései nem e g y népszerű legendát végeznek ki, de sok uj és meglepő adatot is tartalmaznak. A z olvasó a k ö n y v átlapozása után a z t a benyomást fogja nyerni, hogy azok a >>vad országok« már korántse olyan v a d a k , mint hittük volna, főleg a pénz értékének fölismerésében már veszedelmesen közelednek a müveit európai felfogáshoz. Egész Afrikában, Kairótól lc a Kapföldig, ma már egy árva szalonkát sem lehet lőni — vadászjegy nélkül. A k ö n y v e t különben szerzőjének összes irói jótulajdonságai, főleg fegyelmezettsége, pompás megfigyelőképessége, világos előadása, kedves humora, nobilis szerénysége és abszolút megbízhatósága jellemzik. A diszcsen kiállított kötetet sok k é p ékesíti.

KÖZGAZDASÁG. •>Az Anker« élet- és járadékbiztositó-társaság (magyarországi igazgatóság, Budapest, VI., Anker-palota). IQ14 február havában b e n y u j t a t o t t a társaságnál 1537 ajánlat 8,293.434 K biztosított összegre és kiállíttatott 1412 k ö t v é n y 7,787.690 K összegre. D i j a k fejében bevett a társaság 1,991.318 K - t , elérés és elhalálozás folytán kifizetett 730.485 K - t . A j a n u á r — február havi időszak alatt benyujtatott 3270 ajánlat 20,307.523 K - r a és kiállíttatott 2887 k ö t v é n y 16,969.428 K - r a . Ugyanezen időszakban dijakért 4,121.318 K - t vételezett be a társaság, elérés és halálesetek folytán pedig 1,554.345 K - t fizetett ki. A társaság v a g y o n a 1912 december 31-én 204 millió K , biztosítási állomány 601 millió K . Halálozások és esedékessé, v á l t elérési biztositások folytán a társaság fennállása óta 455 millió K fizettetett ki. »Unio« élet- és gyermekbiztositó intézet mint szövetkezet. Budapest, VI., Teréz-körut 40—42. A l a p í t t a t o t t 1863. F o l y ó év m á r c z i j s havában 1,264.100'— K értékű biztosítási ajánlat n y ú j t a t o t t be és 1,137.800'— K értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 187,83102 K fizettetett ki. 1914 január i-től márczius 31-éig 3.660,100'— K értékű biztosítási a j á n l a t n y ú j t a t o t t be és ',022.900'— K értékű uj k ö t v é n y á l l í t t a t o t t ki. B i z t o s í t o t t összegek fejében a f o l y ó é v b e n 545,18472 K és az intézet fennállása óta 22,975 978'74 K fizettetett ki. Ezen intézet az élet- és gyermekbiztositás minden nemével foglalkozik, a ' legolcsóbb díjtételek és a legelőnyösebb feltételek mellett. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Hirneves orvosok a j á n l j á k a Kriegner-féle T o k a j i chinavasbort, mely páratlan a maga nemében sápkór, gyengeség ellen. K a p h a t ó a Kriegner-féle g y ó g y t á r b a n . Budapest, Kálvin-tér. F e j f á j á s kínozza ? ? ? a k k o r sürgősen szedjen Beretváspasztillát. É készítmény elsőrangú klinikai észlelések szerint teljesen ártalmatlan, mert sem a szivre, sem a vérkeringésre, sem a gyomorra károsan nem hat. Hatása gyors, megbízható és a legmakacsabb f e j f á j á s o k a t is radikálisan megszünteti. Minden gyógyszertárban és drogueriában k a p h a t ó .

EGLELO

4

A UGJOBB FOGPÉP Hogyan vadászszunk veszélyes vadra ? (Vojnich Oszkár uj könyve.) Vojnich Oszkár, az ismert vadászati és utiiró, a k i éveket töltött a trópusok vadonjaiban, hasznos és érdekes munkát végzett, midőn a maga és mások tapasztalatait összeg y ű j t v é n , k ö n y v b e foglalta a n a g y v a d á s z hasznos tudnivalóit. E z a k ö n y v nélkülözhetetlen lesz mindenki számára, a k i a trópusokba készülődik, de számithat az összes sportemberek érdeklődésére is. Vojnich k ö n y v e különös tekintettel van Afrika, British India, Burma, Ceylon, a maláji félsziget és a hollandus fenhatóság alatt levő indiai szigetek vadászterüle-

'

J u

ÁcoLöt,

á e a ^ ,

Hevei :30 filter 1 doboz 1 korona Pattanást, mitesszert, börvörbsseget elmulaszt. Bár s o n y s i m a , r ó z s á s , ü d e , b a j o s a r e z s z i n t ad. EGO p i p e r e b o r a x s z a p p a n . i , . K 1 . — EGO p i p e r e . b o r a x e r e m .. A . A . K 1.50 : FSr.Mir

K|S5

LflSZLÓ

Budaoestlaross-útca 81

B u d a p e s t , 1914. — N y o m a t o t t az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.