POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Budapest, február hó 11. testületének

XXIII. évfolyam.

1912.

MEBJELEV NIHDEN VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek: Egész évre Félévre ...

kor.' 20.—• -... ... ^ »

Negyedévre ... -

»

10.— 5.—

A

. Szerkesztőség és MadóÜvataí:

: BUDAPEST, VIII., Népszlnház-ütcza 22. sz./ Telefonszám: 61—38.

POLITIKAI

• - t Egyes szám ára 40 fillér.

6/1144. szám.

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

SZEMLE.

JÓZSEF.

Hirdetésekfelvétele ugyano.tti

Budapest, február hó 11.

Krónika. Holtverseny. — jebr. 9. . . Nem tudom, a kisfaludisták v e r d i k t j e mit jelent. Azt-e, hogy Molnár Ferencz pont akkora iró, amekkora költő P a p Zoltán, v a g y megfordítva ? A holtverseny értelmezésétől függ, hogy a két pályázó kebel közül melyik dagadozik a büszkeségtől s melyik duljon-fuljon a keserűségtől. É n a m a g a m részéről azt hiszem, hogy Molnár Ferencz megelégédettebb lehet, mint .Pap Zoltán. Mert .amennyire a Kisfaludy-Társaság esztétikai mértékét-ismerem) h a g y megtiszteltetést jelent az, hogy Molnár Ferencznek u g y a n a n n y i hive van, mint P a p Zoltánnak. " , . . ' , . . * T i z ' évvel előbb' ilyesmi még. lehetetlen volt, az akkori Molnár Ferenczek cz akkori Pap. Zoltánok mellett törpe kisebbségben maradtak. Ma a holtverseny is nagy dicsőség annak, aki e futást vállalja. H o g y Molnár Ferencz vállalta,'gusztus dolga. Rossz gusztus dolga. S most ne tessék azt gondolni, hogy s a v a n y u a szőlő. Persze hogy savanyu. Ilyet csak azok mondanak, akik nem t a g j a i a Kisfaludy-Társaságnak, sőt azt sem remélik, hogy valamikor lesznek. Á m h o g y a szőlő savanyu, az mégsem a n n y i r a . a rókára jellemző, mint a szőlőre. S Molnár Ferencznek nem volna szabad a s a v a n y u szőlő, után kapkodni, hogy miért nem; azt akarom itt' röviden kifejteni. / Mindenekelőtt : irodalmi társaságnak, melynek más tere nincsen, mint egy csomó fix-rendeltetésü pályadíj kiosztása, havi felolvasóülések tartása és tagok választása : ma már komoly értelmük nincsen. T e s s é k ' fcsak. elgondolni, hogy manapság mit jelent az irodalmi hajlandóság erősítése körül a Kisfaludy-Társaság .felolvasóülése? E g y apróhirdetés valamelyik napilapban többet lendit az irodalmon, mint tizenkét felolvasás, s ha egy iró havonkint kétszer szóhoz j u t egy újságban, több népszerűséget biztosit neki, mint akár az akadémiai tagság. H á t csak tessék elképzelni, hogy Molnár Ferencz már husz éve t a g j a volna a Kisfaludy-Társaságnak s nem irta volna meg az Ördögöt :- v á j j o n e tagsággal meddig juthatott volna Európában ? S viszont az Ördöggel hol kellett volna megállania azért, mert nem t a g j a a K i s f a l u d y - T á r s a s á g n a k ? Értelme tehát az ilyen tagságnak csak rendjelszerü volna. .Ezt a világért sem kicsinyelném. A - l e g n a g y o b b iró sem röstelli; hogy kunyoráljon a franczia

akadémikusságért, mert az n a g y disz és becsület." D e olyan" disz és becsület, m e l y r e ' mindenki előbb érde.mesnek t a r t j a magát, azután pályázik, korteskedik és koldul érte mint reklámért, mely az ő jussa. Olyan jussa, -melynek érvényesítése az. országnak és az akadémiának tett szolgálat."Ott az akadémiának az ügye, h a egy Zola, akit a világ mesternek vall, nem t a g j a a mesterek testületének. • Minálunk ? H á t minálunk nem igy van. Á m ne gondolják-, h o g y most k ö p k ö d v e ki fogom fejteni,, h o g y nálunk ellenkezőleg van. N e m ellenkezőleg. Nem u g y van, ahogy a közvélemény szerint ráfogják, hogy az irodalmi társaságok klikkek, 'pajtások és rokonok s a legszgiriérmetlenebbül lábbal tiporják az érdemet s osztozkodnak a pajtások. V a n annak az -impozáns nyugalomnak, melylyel a Kisfaludy-Társaság, Tudós A k a d é m i a viseli.a blamázsait, n a g y erkölcsi alapja. A z , h o g y nem hisz a! blamázsban s hisz a m a g a igazában. Igazán u g y van, hogy noha holtverseny, P a p Zoltán inkább való oda, mint Molnár Ferencz. Mert a Kisfaludy-Társaság megalakult egy bizonyos irodalmi nivón, melyen bálványok' álltak s iparkodik möst egyházi megkövesedésben ezen a nivón maradni meg. A z irodalom nem marad meg ezen a nivón, s az irók, akik az irodalmat csinálják, szintén nem maradnak meg ott. Ellenben akik nem csinálnak irodalmat s mégis irnak, azoknak k ö n n y ű ategnapi b á l v á n y o k talpához simulni s a kő állandóságában imádni a nap örökkévalóságát. E z e k a társaságok valósággal vadásznak elnökre v a g y ehhez hasonlókra, akik maguk- köré g y ű j t h e t n e k híveket, mert meghalni mindenkinek muszáj, de haladni nem szeret egyetlen irány sem. H o g y ezt az irányt nemzetinek m o n d j á k s a modernséget nemzetellenesnek, áz csak magától értetődik. Hiszen nem nevezheti magát korlátoltnak ! S ha teler a k j a a padjait Molnár Ferenczekkel, u g y a n mire vinné ? Önmagát halatná ki ? E g y Kisfaludy-Társaság, melynek modern, jelentős irók a Tagjai, egyszerűen :ne'm K i s faludy-Társaság. E z csak az országban ismert és becsült írókkal szemben találja meg hivatását, nem pedig azok szolgálatában.

S ezért valósággal hanyatlás jelének tekintem, hogy .a társaság idők folyamán aggasztó mértékben meghátr á l t a,saját álláspontja mellől s itt-ott kiegyezett^a külső világgal, befogadván annak, néhány kedvenczét. Nincse.nek sokan, ott á Herczég" Ferenczek, de máris többen vannak, mint amennyit a K.isfaludy?Társaság elbir, jellegének meghamisítása nélkül. Már annyian vannak, h o g y

i

82' még többen akarnak lenni. E z a mostani holtverseny legyen az intő j e l : még egy Molnár Ferenczczel .több a társaságban s az igaziak kisebbségben vannak-. A hagyom á n y o k ápolására rendelt Kisfaludy-Társaságot 'a modern irodalom szolgájává tette. E z pedig hiba volna. Mert mint kerékkötő a Kisfaludy-Társaság még valami. D e mi jelentősége lehet-az eleven irodalmi munkában ? Hol hiányzik most éz a m u n k a ? Miképpen végezhetné, h a szolgálni a k a r n á ? O l y a n a Kisfaludy-Társaság most, mint h a j ó a vizén. De mit csináljon a hajó, ha vasúti sínekre-kerül ?

Balkon. Rokkant, züllött a régi kastéty. Agyonpörkölte száz nyár hője, Áztatta száz ősz h ü s esője És fagyasztotta a száz hideg tél. A szél benyargal minden ajtón. Tört ablakszemein keresztül Fuj holt levelet seregestül, De ép, egész a régi balkon. Épségben áll, — <5 drága rejtély — Karcsún, barokk-stilben, fehéren; Busán, rejtelmesen, kevélyen, Az édes, csipkés, régi erkély. A meddő gaz-vert kertre néz le, A nap titkán merengve este, Nappal az éj nyitját k e r e s v e : Szép, nagy múltjától megigézve. Egy régi, volt asszonyra érez, Ki már fehér csont barna földben, Ki vadvirág már siri zöldben S kinek szive még egyre vérez. Kemény Simon.

A z uriasság örökké n a g y érték marad. A magasabbrendü emberproduktum nem a zseniális ember, hanem az úriember. A csak • zseniális ember az emberrengetegek hatalmás erejű v a d j a , melynek gázoló rohamát kifinomult etikai elvek nem korlátozzák. A nobilitás : a fejlődés sodró árjában ezerszeresen átcsiszolt n y u g o d t f é n y t árasztó drágakő.

Szentmárky

Viktor.

A legnagyszerűbb emberi eszmék, legyen az kereszténység v a g y szocziálizmus, szabadság v a g y egyenlőség, haza v a g y becsület, — mind semmi egyebek, mint millió és millió egyéni érdek összetételei elegáns kosztümökbe felöltöztetve. Éppen azért semmiféle elv, gondolat, eszmeirány nem örökkévaló és nem csalhatatlan, hanem csak bizonyos helyen és bjzonyos ideig helyes.

Szentmárky

Viktor.

The lost mistress. Irta: BRÓDY MIKSA.

Csak egy öreg lipótvárosi zsidóban lehet annyi maró savanyuság, mint .amennyi a nem is olyan öreg Marczonai Sternben volt. L e g j o b b a n epéskedett — tehát keserűségek is voltak benne — a feleségére és a szép . leányára. A feleségére azóta, hogy az valósággal kierőszakolta nála, hogy bemutassa öt egy ismertnevü művésznőnek, akiről Sternné és az egész világ tudta, hogy az ura ötvenezer koronát költ rá évenkint. A leánya pedig tízéves kora óta idegen személy volt előtte. A szőke E m m á n a k olyannyira ultramarinkék volt a szeme, hogy a tizedik esztendején tul m á r senki sem merte arczátlanul kijelenteni, h o g y hasonlít apjához/ Sternnek kezdettől f o g v a gyanús volt az ü g y , ennélfogva felhasználta feleségének egy romantikusan -.hisztériás állapotát s kicsalta belőle a titkot, melyet tizenegy év óta hordott a szivében. A dragonyos főhadnagy, aki valamikor a Sternék kizárólagos büszkesége volt a Lipótvárosban, valahol K r a k ó b a n állomásozott s nem kínálkozott alkalom arra, hogy felelősségre v o n j á k egy évekkel ezelőtt elkövetett-családi bűntény miatt. Furcsa idők járták akkortájt, amikor ez a történet kezdődött, tehát ar U r 1910-ik esztendejében. Lompos, rosszruháju fiuk elindultak a k á v é h á z a k b ó l és idegbajos, paralitikus próféták ihletett szavaival felfegyverkezve, megostromolták a pénzes házakat, melyek a heves rohamtól elkábulva, meghódoltak a titokzatos Svedenborgnak, a még rejtelmesebb F r a n c k n á k , a ravaszul kábitó Nietzschének. Főképp ez utóbbinak, aki egy egész uj arisztokrácziát prédikált k i és teremtett meg csontos, csupa gerincz lengyel zsidók és turáni sóhivatalnokok unokáiból. E b b e n az időben történt, hogy E m m a kikosarazta egy gróf miniszteri hivatalnok kérőjét s ahelyett jótékonysági zsurokon k a r o n f o g v a járkált egy ismert egyéniséggel, aki főképp arról volt ismeretes, hogy minden nőt pornográfikus történetek előadásával ejtett meg. Tél volt, esztetizálások voltak a levegőben . . . ámbraillat és flörtszag . . . Szerény külsejü asszonyok jelentek meg a kávéházban, egyszerű homespun ruhában, ötkoronás p a m u t s a p k á v a l a fejükön és k a j á n u l villogó brilliánsokkal a fülük czimpáján. E m m a is köztük volt és nekem nagyon megtetszett túlontúl kék szemével, nemesen reszkető orrczimpá j á v a i és kékezetten sárga arczszinével. A m i k o r b e m u t a t t a k neki, már tudtam, hogy kétszázezer forint h o z o m á n y a v a n • s ezért goromba v o l t a m hozzá. Mi egyéniségek mindig gorombák v a g y u n k a gazdag leányokhoz, nehogy n y o m b a n meglássák, h o g y szeretnők elvenni őket. — H o g y v a n m a g a ? — kérdeztem tőle, a m a g á r a helyezve a mondat súlyát. Ő érdeklődve tekintett rám. A z t á n nem válaszolva durva kérdésemre, Fábiánhoz fordult és a fülébe súgott valamit. Sejtettem, hogy mit kérdezett tőle. Azt, v á j j o n én v a g y o k - e az a költő, aki Nemo név alatt irok a lapokba és irtam a »Szent apostolok bűnei« czimü regényt. Fábián igent intett a' fejével s erre ismét felém f o r d u l t : — Mit kérdett az imént ? — mondta. — Bocsásson* meg, hogy nem figyeltem.^ . — Nem kérdeztem semmit — feleltem. — V a g y legalább nem kérdeztem olyasmit, amire kíváncsi volnék. E g y á l t a l á n ne feleljen a kérdéseimre. Ennélfogva kérdezzen.

83' — Mért jár kávéházba? . . . Ne feleljen ; iudom, miért. És azonkívül azért, mert az apja, az öreg Stern megtiltotta magának, hogy meghívjon bennünket is a fogadódélutánjaira. — Lássa, nem azért .,. . — Jó, jó ! Tudom a többit. Azért, mert a lelke csak köztünk bontakozhatik ki . . . Mert tőlünk tanulni lehet valamit és azonkívül mi elnézők vagyunk azzal a zavaros valamivel szemben, amit ön kedélye nyugtalanságának nevez. Küldje el a verseit hozzám, én majd kiválogatok belőlük egy kötetre valót. — Köszönöm, — felelte szárazon — de nem veszem igénybe a szívességét. Különben is, Fábián már vállalkozott rá . . . A z a n y j a okosan kiszimatolta, hogy most mindjárt irodalomról lesz szó, ezért felkelt és Emmával együtt csakhamar elbúcsúzott. E z volt első találkozásom ezzel a ragyogó intelligencziával, a kékszemű, nyugtalan derekú szép leánynyal, aki alapjában véve egy liba volt. Másodszor egészen más körülmények közt találkoztam vele. E z t az öreg Sternnek köszönhetem, aki savanyu ember volt és epés . . . Marczonaí Sternben a mérges emberek maró ötletessége élt. A feleségét utálta, E m m á t utálta, sőt a haldokló verizmus fantáziátlanságával undorodott tőlük. Fogta tehát magát és az összes lapokban a következő hirdetést tétette k ö z z é : »Keresek„ komptoáristát, aki magántitkári teendőket is tud végezni. A z illető csakis ismert nevü iró lehet, akinek már kötete is megjelent. Főkellék helyesírás és költői megjelenés. Fizetés ötszáz korona havonkint.«

Másnap megjelentem az öreg nemesnél. A haldokló verizmus utolsó koszosságát- lefürösztöttem magamról a Hungária-gőzfürdőben. E z t rosszul tettem, mert az öreg Stern épp azt kifogásolta rajtam, hogy nem vagyok elég költői külsejü . . . — Nem, barátom — szólt hozzám. — É n el sem hiszefn, hogy ön az a Nemo, aki azokat a szép költeményeket irta. — De uram ! Mért kételkedik ebben ? — A külseje nem elég költői. Dühösködni kezdtem és felborzoltam a hajam . . . — Csak ne bántsa .— szólt Marczonai Stern gúnyosan. — De én sokkal piszkosabb költőket ismerek magánál . . . Szerettem volna az arczaba vágni legtitkosabb gondolataimat. Azt, hogy még nála is szennyesebb lelkű vagyok. Hogy csak azért ajánlkoztam a komptoárista állásra, mert szerelmes vagyok a leányába és elcsábítani akarom a saját házában. Szerettem volna megmondani ennek az utálatos szatir-arczu zsidónak, hogy a rokokó-korszakbeli franczia lovagok trükkjével akarok élni. Mint inas kívánok szolgálni szerelmem tárgyának, hogy meghódítsam őt, akit ugy szeretek. A z arczába szerettem volna vágni, hogy amennyiben E m m á t nem sikerül meghódítanom, hát a feleségére pályázom, aki már a kávéházban félre nem érthető pillantásokat vetett rám. (Sajnos, az idők folyamán kiderült, hogy én mégis félreértettem azokat a pillantásokat.) Voltaképpen itt kezdődnék történetem érdekesebb része, ha nem ugy indult volna meg, hogy mindjárt be is fejeződjék az egész történet. A z öreg nemes minden kifogása ellenére mégis felfogadott boltosinasnak. Erre leginkább az birta rá, hogy helyesírási próbákat végeztetett velem és ösztönszerűleg megérezte, hogy nem tudok gramatikailag helyesen irni. Bejuthattam tehát a várkastélyba, amely-

nek legbensőbb termeiben várt rám a smaragdzöld szemű (most már smaragdzöld), bronzhaju (most már bronzhaju), a ragyogó intelligencziáju várkisasszony, a 'femme incomprise. Ö, mi voltál nekem akkor, Emma, sáp kóros-holdéjjeli álmaimban ! Fehér hajadon, mint Jethro lánya az etiópiai rabszolgák közt ; angyal, aminőket Rubens festett és Dante még szebben festett szonettjeiben; Cromwell-korabeli puritán szűz, aki Jehovának imádkozik! Mindez voltál nekem és a Nyugat előfizetője. A' czég szemüveges, vörösbajszu könyvelője elégedetlen arczczal fogadott és első dolga az • volt, hogy helyesírásra oktasson. E z nagyon nehezen ment, mert egyéniségem a fonetikus irásmodornak jobban kedvezett és nem láttam be, mért-kell »vélemény«-t véleménynek irni, amikor »véllemény«-nek hangzik. Utóbb azonban beletörődtem sorsomba, pláne amikor a főnök kijelentette, hogy minden vasárnap nála ebédelhetek. Megdobbant a szivem.' És napokig azon töprenkedtem, hogy milyen modort használjak Emmával szemben az első vasárnapi találkozáskor. Goromba legyek-e hozzá, mint ahogy egy íróhoz illik, v a g y udvarias, mint ahogy egy kereskedelmi alkalmazottól kitelik. A z öreg Stern szándékaiba beláttam. Meg akart alázni a leánya előtt és nevetségessé akart tenni, hogy kiábrándítsa Emmát a költészetből. Utóbb kiderült, hogy nem láttam be az öreg nemes lelkébe. Mert valójában azt akarta, hogy csábítsam el E m m á t és őt tegye ezzel nevetségessé. Pokoli lélek lakozott az öreg nemesben*. E m m a és a n y j a hűvösen fogadtak a vasárnapi ebéden. U g y tettek, mintha nem ismertek volna meg. — A »Szent apostolok bünei« szerzője — mutatott be Stern. Ismétlem, itt kellene kezdődniök a történet érdekfeszítő szakaszainak. De sajnos, várakozásom ellenére az eseményeknek útját állotta az én irói karakterem, mely a történéseket konstrukcziójukban roppantja össze idejüknek előtte. Mert hát miknek kellett volna történniük az előzmények után ? Azoknak, miket egy nivós olvasó méltán elvárhat attól, akinek müvét olvassa. De hát v a g y megszöktetem szivem egyetlen szerelmét, az álmaim szőtte zöldszemü várkisasszonyt, a ragyogó intelligencziáju Emmát és utóbb polgári házasságot kötök vele újságírói protekczióval szerzett diszpenzáczió segítségével ; — vágy megszöktetem Marczonai Stern Balázsnét, hogy utóbb szivem egyetlen Margitjának avassam fel egy sziklás tengerpart övezte normann kastélyban. • A h ! egyik sem történt meg a két eshetőség közül.A z öreg nemes azon az első és utolsó vasárnapi ebéden átlátott a szitán. Rájött a tévedésre. Nem ugy kellett volna csinálnia. Mert praktikánssal nem lehet verebet fogatni. Csak rapszodikus részleteket akarok megemlíteni arról, az ebédről . . . En : Alsó sprach Zarathustra ! Az öreg Marczonai: Ist denn hepte Samstag, dass Sie eine Rabinerpredigt citiren wollen ? En : A magyar irodalom . . . A vár urnöje : Aber bitté, lassen wir das ! Emma : Kérem, Klein ur, mennyi idő múlva lesz járatos a kettős könyvvitelben ? (Klein ur, az én vagyok.) Beláthatják tehát a hü olvasók, hogy ennek a történetnek konstrukczióbeli hibák miatt vége szakadt. Mert a legközelebbi vasárnap már nem voltam meghiva Sternéknél. A legközelebbi vasárnap-már Fábián volt

84' á vendég, én pedig megtanultam Weiner k ö n y v e l ő vezetése alatt a helyesírást. <. D e hogy mégis megnyugtassan a hü olvasót, elárulom, h o g y mégis v a n történetemnek szenzácziója, a m e l y azonban engem, a hőst, sajnos, nem érint. F á b i á n elcsábította Sternnét és elcsábította E m m á t . N y á r közepén pedig mindkettőt feleségül vette s legközelebb bigámia miatt a vádlottak padjára kerül. L e g a l á b b négy esztendei f e g y h á z néz reá.. A m a g y a r Oscar Wilde ! . . .

ur a Szent István-társídat kapujára függesztett s amelyek a világfa nézve immár nem jelentenek semmit, akár megczáfolja őket Fáber Oszkár, akár nem. S igy az egész idejétmúlt vitából nem marad meg egyéb, mint a vitatkozók, akik felpaprikázott marionettek módjára )>pilises-vénvarju«-nak, akarom mondani hazátlan bitangnak és fekete internaczionálénak csúfolják x egymást. Legyen nekik-az ő ízlésük szerint!

Husz ÚJSÁGÍRÓ sztrájkba lépett s huszonnégy órá leforgása alatt győzelemre vitték a parázs bérmozgalmat. "Megkapták, amit követeltek, amivel fényesen igazolták azt, hógy sztrájkalap, tapasztalás és gyakorlat nélkül is sikerrel járhatnak a bérharczok. Ha túlzásnak is látszik, — jebr. 9. mégis ugy van, hogy ez az igénytelennek látszó esemény új és eddig nem ösmert lehetőségek felé tereli azok gon/ BEAVATOTT ÁLLAMFÉRFIAK se tudják, hogy dolkozását, akik a sztrájkmozgálmaknál bizonyos elméletek \ mi történt s mi fog történni a politikában, megállapítására törekedték. Mert ez a kis bérharcz nem j g a ^ s ^ 5 Csak az ellenzéki sajtó beszél mindennap oly szorítható be semmiféle elméletbe. A sztrájkolok nem vol—J határozottsággal a bekövetkezendőkről, mintha tak tagjai semmiféle gazdasági vagy politikai szervezetnek, nem támaszkodhattak senkire és semmire, a harcz rizikója tudósítói és a kabinetiroda közt közvetlen telefon-összetehát csak az ő vállukra, a felelősség pedig csak az ő lelköttetést'szerveztek volna, még pedig a király egyenes pakükre nehezedett. Bizonyos, hogy ekkora felkészültséggel rancsára. Természetes, hogy az ellenzéki megállapításokban . csak a naivitás léphet harczba a kapitalizmus ellen, de csak az ellenzéki pártok óhajai s nem a politika megtörtént az eredmény igazolja, hogy a naivitás néha mindazokat a és igaz eseményéi jutnak kifejezésre. De az urak annyiszor kellékeket pótolja, amelyekre a szokványsztrájkokat építeni szokták. Akiknek tetszik, mosolyogjanak a husz állítják be igazságnak az óhajtásaikat, hogy végre el is hiszik, ujsjgiró naivitásán. A siker őket igazolj a. és ez a siker akkora, hogy nem álom, de valóság, amit. a naiv közönségnek felhogy meg tudjuk érteni, ha a sztrájk-tudósok azt mondtálalnak. És a naivak hisznek ezekben a mesékben. Hiszják, hogy ez a siker nem gilt, mert a sztrájkolok nem a nek, még pedig annyira, hogy a kajászószéntpéteri olvasó megszokott sztrájkszabályok figyelemben tartásával érték ma már abban a meggyőződésben él, hogy' Khuen rég el- . el azt. hagyta helyét s a kormányelnöki széket Apponyi Albert foglalta el. És ha holnap a saját ellenzéki lapjában mégis azt olvassa, hogy Khuen miniszterelnök kihallgatáson jelent V É G R E E G Y N E M Z E T I V Í V M Á N Y ! Nemzeti bankot nem kapunk, de Morzsányi Károly s Ehrlich G. Guszineg a király előtt, ezt elírásnak, vagy sajtóhibának hiszi,, táv megadják kárpótlásul a Nemzeti Takarékpénzmert hiszen a miniszterelnök már napok óta nem Khuen, tárat a hazának. E z t ugy tessék értelmezni, hogy a hanem Apponyi. Ilyen elírások és sajtóhibák teszik most Budapest-Erzsébetvárosi Takarékpénztár megmaa magyar politikát. Valamikor hazugságokkal dolgozött a gyarositja a nevét és ezután Nemzeti Takarékpénztár és Bank publiczisztika. De Deák Ferencz azt mondta, hogy hazudni Részvénytársaság névre hallgat. A gondolat nagyszerű és legnem szabad s a publiczisztika azóta nem hazudik, csak sajtó- főbb ideje volt, hogy az intézetnek ez az élső jó gondolata megvalósi.ttassék. Mert fonák helyzet lenne, ha egy olyan pénzintézet hibádzik.

Toll és tőr.

A MODERN VALLÁSHÁBORÚ, amely a

legutóbbi

napokban a Galilei-körben, a Szent Imre-körben, a szakszervezetekben és a Szent István-társulatban fegyverbe szólította a hitvédelem és a hittagadás bajnokait, kicsit boszantó, kicsit nevetséges, de alapjában véve egészen jelentéktelen ügyecske. Kicsit boszantó, mert meglesz az a káros következménye, hogy a nagyon tisztelt Serdültebb ifjttság a polgári perrendtartás vagy a gyógyszertan helyett a szerzetesrendek alapigazságait lapozgatja és amig bámtdó lelkesedéssel hallgatja dr. Pázmány József és dr. Melius Ihász Samu vitáját, mindezekből a sokkal komolyabb tárgyakból végképp elbukik. Kicsit nevetséges is, mert a vita olyanok között jolyik, akik között minden vitatkozás eleve ki van zárva. Az egyik fél abból él, hogy van Isten, a másik pedig abból, hogy nincs Isten', és semmiféle érvelés nem lehet olyan erős, hogy egyikük vagy másikuk az Isten javára vagy rovására lemondjon a jövedelmi forrásáról. A vitának tehát nincsen semmi értelme, de jelentősége hál' Istennek még kevésbé. Mert a világ folyására nyilván igen kevés befolyása van a főtisztelendő és szabadgondolkodó urak tornájának. A karaván halad s nincs ideje arra, hogy azokkal a pontokkal törődjék, amelyeket Vass tisztelendő

nem venné fel a Nemzeti nevet, amelynek igazgatóságában ilyen nevű urak foglalnak h e l y e t : Franki Móricz, Gomperz Miksa, Charmant Oszkár, Delmár Tivadar, Druckev Géza, Kanzer Kálmán és Schlésinger Jakab. Ennyi jóhangzásu magyar név megérdemli, hogy a Nemzeti vignetta alatt dolgozhassák a haza és a bank'javára. A nemzeti géniusz legyen ezután is velük és adjon nekik még sok ilyen jó gondolatot.

S H A W , A CZÁPAZ,

Q

Lugné-Poe, az »Oeuvre« színház igazgatója, levelet kapott Shaw Bernáttól : »Vegye tudomásul, úgymond, hogy én czápa vagyok, aki fogcsattogtatva ette meg az angol művészetet és meg fogja enni a francziákat is. Rengeteg pénzem van és rengeteg hirem — és még többet akarok. Vegye tudomásul, hogy én nem ijedek meg semmitől és fütyülök mindenre és hogy én vágyok a nagy Kivagyokmivagyok. Hamm !« Mielőtt a nagy angol czápának eszébe jutna, hogy ezt a mély, szimbólikus alapgondolatot drámává dolgozza fel, sietünk megelőzni őt és itt nyujtjuk be 'tisztelettel pályamunkánk első vázlatát a tekintetes sóhivatalnak :

85' A C Z Á P A : Igen, ezzel, (Megfogja, a Gömbbe.)

C Z Á P A ÉS Ü B E R C Z Á P A . t)ráma

és mértani

haladváhy akartok,

egy felvonásban, de muszáj.

vagy

amit

nem

Sziklás partvidék, az irodalom körül. 'Félvad kritikusok és drámavizsgálók. KÖZVÉLEMÉNY FRANCZIA ANGOL

MŰVÉSZET

NÉMET

MŰVÉSZET

FINN

SHAKESPEARE

UR.

MŰVÉSZET

MŰVÉSZET

UR.

UR. UR.

WILDE.

HAGYOMÁNYOK KEGYELET TEKINTÉLY

UR.

UR.

UR.

IRÓTÁRSAINK

IRODALOMTÖRTÉNET

UR.

ÉRZÉKENYSÉG

E G Y H A L L G A T A G UR,

UR. UR.

UR.

MŰVÉSZET

MAGYAR

UR.

OSZKÁR

>

TISZTELETE

a háttérben.

UR.

UR.

K

(A szereplők nyugodtan beszélgetnek, egymással. Egyszerre szélroham zug át a színen. A tenger elsötétül. Egy szikla tetején megjelenik a Czápa. Nyugodtan forgatja a sétapálczáját. Lejön. K é t kritikus rárohan.) -

megpöndöriti

és

berúgja

K Ö Z Ö N S É G , UR : Nagyszerű ! Nagyszerű ember ! Nagy ember ! A C Z Á P A : Kuss ! .Be ! (Közönség ur be.) -> A C Z Á P A (körülnéz)': Na, végre egyedül vagyok. (Megpillant Egy Hallgatag urat, a háttérben.) Na, mi az ? Hát maga mit néz? Talán nem tetszik valami? (Fenyegetöleg közeledik.) Nem fél, hogy bekapom ? (Szünet.) Hát mit néz ? Talán nincs a véleményemen ? Talán nem tartja helyesnek drámáim erkölcsi tartalmát? Talán nem egyezik meg a Candida alapeszméjével? Miii ? Na, mit néz ? És ki maga ? És mi nem tétszik ?

A H A L L G A T A G UR : Én vagyok az Überczápa. Én tudniillik az az ember vagyok, aki egy büdös bötüt nem olvasott el a maga összes 'drámáiból. Énnekem az a bibircsók nem tetszik a pofáján. (Őrült nyaklevest ad a czápának. A Czápa maga is berepül a Gömbbe.) (—inti.)

Krónika II. mi lesz ? K R I T I K U S O K : Hol van az Alapeszme ? Hol vannak a gondolatok ? Hol van a drámai egység müveidben ? A C Z Á P A : Megőrültetek ? Mi lesz itt ? Takarodjatok, be a Gömbbe, és várjátok szépen, mig megeszlek titeket. A

CZÁPA : N A ;

(Háttérben két fehér félgímb lesz láthatóvá, középütt kerek ajtóval, az ajtó fölött felírás : <>Bejárat Shaw Bernátnak kortársairól való véleményében.) : Jajjaj ! (Sírva bemennek.) K Ö Z V É L E M É N Y U R : Hehe ! Nagyon jó ! ! Nagyon elmés ! Nagyon jól mulatok ! Hehehe ! Hihihi! A C Z Á P A : Hát maga mit röhög ? A z t hiszi, magát akarom mulattatni ? Fogja be a pofáját, barátom. Maga is bemehet. . K Ö Z V É L E M É N Y UR : Ojjé, nekem megadták. (Sírva bemegy.) F R A N C Z I A M Ű V É S Z E T UR (kecsesen) : Citoyen, az ön ragyogó szelleme, 'mely a Manche-csatornán át géniuszunkat is megihlette, ezúttal, attól félek, talán mégis a túlzás mezejére csap at müveiben ; nem gondolja ? • A C Z Á P A : Hallja maga izé, inkább ne lopjon mindig a drá- ( máimból. Bemehet maga is. . F R A N C Z I A M Ű V É S Z E T U R (elhűlve) : A h ! c'est inoui! (Beszédül.) A N G O L M Ű V É S Z E T UR : Sir, well, well. Ön helyesen képviseli Angolország ügyét, de vigyáznia kell, nehogy a franczia-angol egységet valami vonatkozásban megsértse s igy hazájának kellemetlenséget okozzon müveiben. A C Z Á P A : Micsoda karatyolás ez, tata. Maga tanit engem, v a g y j é n tanitom magát ? Mars be. ANGOL MŰVÉSZET UR (undorral) : Shoking ! (Fejcsóválva bemegy.) I R O D A L O M T Ö R T É N E T UR (noteszt vesz elő) : Parancsol élőjegyeztetni valamit ? Talán ide, Shakespeare ur rendelése mellé fölvehetem ? . . . . . A C Z Á P A : Pont magára van szükségem ! Vigye be magának azt a papirost, szüksége lehet rá ! I R O D A L O M T Ö R T É N E T UR (SZÓ nélkül bemegy). H A G Y O M Á N Y O K U R : Édes fiam, nem szívesen nézem müveidben . . . . A C Z Á P A (közbevág) : Befelé, öregem, mert megeszlek. (Ha, gyományok ur eltűnik.) • K E G Y E L E T U R : Nem* vette észre ön, hogy megsértett engem müveiben ? A C Z Á P A : Sajnálom, nem.adhatok elégtételt, ön nem érettségizett le. Menjen b e ! (Kegyelet ur'sírva bemegy.) I R Ó T Á R S A I N K T I S Z T E L E T E UR : Pardon, ön tartozik nekem . . , KRITIKUSOK

A z ideális

színház. — febr. 9.

Kedves

szerkesztő

ur,

e n g e d j e m e g , h o g y a b b a n a z érdekes e s z m e - t á n c z ban,

amely

az

.nagyrabecsült a

visszatérő

»Ideális

szinház« c z i m e

országában hideglelés

alatt

immár

néhány

kitartásával

és

az

hét

óta

buzgalmával

f o l y i k , én is, e m e t i e r e g y i k öreg r ó k á j a részt

vehes-

sek. I g a z u g y a n , h o g y ez a n k é t r a n e m k a p t a m h í v ó t ; de ez v é g r e is n e m zokon veszik, hanem d e n k i beleszólhat,

tiszti

meg-

bál, a h o l az i l y e s m i t

művészeti

belényulhat,

ön

kérdés, a m i b e

beléfeküdhet,

min-

anélkül

h o g y e g y ő r n a g y az e m b e r v á l l á r a t e n n é a k e z é t . N e v e m b i z o n y á r a n e m egészen ösmeretlen a z ankétező

urak

Farkas,

előtt.

aki

Én

e g y ' és

vagyok

más

az

a bizonyos

János

munkákat

hátra-

irodalmi

hagytam,' regényt, színdarabot, essayt, verseket irtam, Shakespearet

kiásni segítettem, s akire

Napoleon

izben e z t m o n d t a : »Vous étes u n homme«. E z

egy

persze

régen v o l t ; és t u d o m , h o g y Ö n ö k n é l n e g y v e n é v i szolg á l a t u t á n a t i s z t v i s e l ő k és a t e k i n t é l y e k , a u t o m a t i c z e , nyugdíjba mennek, ahonnét

soha

többé nem

térnek

vissza. A z o n b a n r ó l a m t a l á n m é g i g y is t u d o m á s t szerez a z u t ó k o r , m e r t n a g y n ő b a r á t is v a l é k , és m ü v e i m száma

egyszer

részletre

v á s á r o l n i k e z d t e , m é g m a is fizeti a r á t á k a t

oly

nagy,

hogy

aki

Aufrecht

és G o l d s c h m i e d

uraknak.

Tehát :

ideális

nem a

az ?

függöny

teljesít,

áz

Minden

színház !

színházigazgató

felgördül;

minden

azokat

minden

drámaíró

a

Kérem,

.melyik

ideálista,

mihelyt

színész nemzet

kulturmissziót napszámosa ;

a

s u g ó k é t s é g k í v ü l s z e n t s z a v a k a t s u t t o g , s m é g a diszletfestő is k o m o l y a n hiszi, h o g y a f a u n o k n a k ,

dryadok-

n a k , f ü s t ö l g ő e d é n y e k n e k , g ö r ö g f ő p a p o k n a k és korintusi b i d e t - k n e k ,

amelyeket az

valami

sőt művelődési

értelme,

I s t e n , miért. A s z í n h á z

e l ő f ü g g ö n y r e főst, jelentősége.

Tudj'

van az

reális ü z l e t i v á l l a l a t , a sziné-

86' szek kedves fiuk, a súgók jó családapák és a diszletpiktorok délután falán az Emke-kávéházban alsóznak. Mi az Isten csodájának lesznek este -hét órakor egyszerre mind * az eszményiesség napszámosai, sőt előmurikásai, sőt paliéraj ? Hat ez még Önöknél ? A z emberek este hétkor .csakugyan ugy vásárolják Budapesten az ideálizmust, mint a vacsorához való párisit, , meg a bécsi virslit ? És mit esznek ebédre ? Én bizony, már jócskán száz esztendő előtt, más véleményen voltaip. A z én direktorom mosolygott a költő szárnyas paripáján és igy szólt :o »Sucht nur die Menschen zu verwirren, sie zu befriedigen " i s t schwer«, s a nézőkről, különösen a bájos hölgykoszoruról az volt a nézete : »Die Damen geben sicb und ihren Putz zum Besten, und spielen ohne Gage mit«. E z a derék férfiú megelégedett azzal, ha a jegyekért ugy verekedtek az emberek, mint éhínség v a g y forradalom idejében a'zsemlyékért, és az ideálizmust az összes csatolt részeivel nagylelkűen átengedte, a költőnek és . féltestvérének, a sorsharagnak. Azért, hogy egy'szinházban az »összetört' kancsó«-t, v a g y Plautus legunalmasabb mókáit előadják, az talán rhég nem lesz az eszményiesség ugródeszkája ; és igazgatója, rendezője, közönsége sem alakul át Karthauzivá, v a g y Piátóvá, épp oly kevéssé, mintha a színház »Tyukodi Lőrincz familiájá«-t v a g y a »Tótlegényt Amerikában« játszaná. S ő t ; azok a miiintézetek, amelyekben az utóbb nevezett müveket alakítják, épp oly szentül meg vannak győződve kulturális hivatásukról, mint az előbbiek. A nemzeti múzsa-lelke lebeg fölöttük ; legyen nékik áz ő hitök szerint. E z már, ugy látszik, annyira hozzátartozik a színházhoz, mint a nyúlhoz a kápri, .vagy a malaczfejhez á piros káposzta. (Éppen' ezért joggal csodálkoztam azon a különös jeleneten, mikor a színházigazgatók a 'NewYork-kávéházban megvertek egy könyvkötőt, aki Petőfi munkatársának vallotta magát, mert müveit több iz.ben disznóbőrbe szorította.) • Magdim annak idején non sine glória védekeztem a szinház ideális karmai ellen, s ezt. talán nem is lesz érdektelen szerénység nélkül följegyezni. írtam a miii n t é z e t e k n e k olyan súlyos darabokat,. amelyeket az úgynevezett' technika (amely sülyesztők, lámpák és kommünikék ügyes kombinálásából áll) legjobb hitem szerint nem tudott megfejteni. Ertem ez alatt a Faust első és második részét.„ E g y Shakespeare névü kollégám pedig előírásaival egyenesen a kétségbeesésbe kergette a= világositókat és sötétítőket. Hogy ügy mondjam, élsánczoltuk magunkat a Branyiszkón ; persze megfeledkeztünk a Guyonokrób H a ma° irnánk darabokat, szerkesztő ur, harminczharmadfoku egyenleteket szőnénk bele.; a jobb fenéket Delhibe, a balfenéket Grönlandba .tennők át, kilenczvenkilenez felvonásban, ugy hogy a függöny oly gyorsan forogna, mint évek óta jómagam, békés családi, kriptámban. De hát" mindez tréfa, és talán nem. is méltó egy titkos tanácsoshoz és államminiszteri)ez. Tőlem, aki " nemcsak filozófiát, o jogot, orvostudományt -és ah !

teológiát is tanultam, hanem természettudományt, régiségtant, sőt. asztalosmesterséget, miegyebet is, joggal elvárhatná az ankét, hogy gyakorlati tervekkel hozakodjam elő. És ha már a színházat ném tekintem annak,-legalább a színpadot fogadjam el ideálisnak, és adjak tanácsot, hány kulissza legyen, minőnek kívánom a színüket, az elhelyezésüket ; jó-e a Kéméndy rendszere, v a g y mégis alkalmasabb talán a Feld Zsigmondé; amfiteátrálisnak építsük a nézőteret, v a g y inkább boxrendszerben alakítsuk ki ? Nos, ha illő komolysággal kell felelnem, azt mondom : a lovasnak, kell taillirozni a lovat, nem a lónak a lovast. A z esemény legyen művészi, nem a színpad ; a helyzet drámai, nem a kulissza. Ha Faustot csomagolópapírra irtam volna, akkor is lenne némi jelentősége (ha ugyan hihetek hízelgő kommentátoraimnak), és Hamlet még akkor is lökne egyet az embereken, ha a Tátra-mulatóban kerülne szinre. Es amily mértékben olvasnák és élveznék halandótársaink e két müvet, amily mértékben fejlődne a közönség hozzá való izlése, oly mértékben lenne a csomagoló-papiros és a Tátramulató az ideális szinház. Igenis, kérem szeretettel (ahogy Önök magyarok mondják, ha nagyon haragszanak), mellékes, hogy munkáim milyen alakban kerülnek a néző elé, akik közül az egyik ^kártya-asztalától jön hozzám«, mig a másik azon, gondolkodik, hogy »mely delnő keblén tölti éjsza•káját«, a fő, hogy közönséget találjanak és ne zsúfolt padsorokat. Ideális közönség, nos, erről lehet beszélni;, ideális szinház, az megvan mindenütt a világon, ahol s amikor a kortinahuzó felcsavarja a függönyt. E z nem tréfa, k érem. ösmerek példának okáért Prágában egy békés szemétdombot, amelyre két császári tanáósos, kilöketvén a Hradzsin ablakán', rápotyogott, ezzel megindítván a harminczéves háborút. E z a szemétdomb = ideális szinház, mert, mondhatom, elsőrangú drámát adott. Ösmerek továbbá egy Rubikon nevü folyócskát, amely előtt egykor egy kiváló hadvezér pár perezre megállott; piszkos, nyomorult kis vidék, mégis ideális színpad vala. Önök bizonyára hallottak egy ócska kalesszről is, amely állítólag valami Korff bárónőé volt, s amelyen, mint tudjuk,.madame és monsieur vágtattak a messze Varennes felé ; a kocsi belseje nincs négy láb széles, -mégis pokolian ideális színpad volt, amelyre az egész világ lélegzetvisszafojtva nézett. És hallottak Önök kétségkívül egy rozoga hidról, a félig befagyott Berezinán, amely hozzá előadás közben (hej ! Alszeghy !) háromszor is beszakadt : ej, mégis csak ideális színpad volt az. ímhol, ezek a nézeteim az eszményi színházról, s ezeket szeretném a közelebbi hétfői ankéton előadni. Mit gondol, kedves szerkesztő ur, nem fogok ugy járni, mint a föntebb érintett két császári tanácsos a Hradzsinban ? Mert attól tartok, ez lesz a sorsom. Igaz barátsággal, öreg hive -

János F a r k a s

diák.

87'

Tiz év. Irta: KÁRPÁTI AURÉL.

(4)

Egész délutánokat töltöttek e g y ü t t a kertben, a kis gloriette üres terraszán s a b a r á t s á g . lassankint szerelemmé nőtt meg Irén lelkében,, egyszerűen és természetesen, ahogy csak csendes vidéki városok begóniás kertjeiben szokott történni. '15-

'

Szirt mindennap összejött B a l s a y v a l s alig pár hét m ú l v a elválhatatlan barátok lettek. E g y kora nyári estén e g y ü t t jöttek h a z a az aljárás• bírótól, mikor Szirt közömbös hangon szólt oda Bal•saynak : — H a jól emlékszem, te tiz év előtt érmet nyertél a Szalon kiállításán. Aranyérmet. A k k o r i b a n sokat beszéltek erről. H o g y van. az, hogy azóta nem csináltál semmit ? B a l s a y , mint akit fejbeütöttek, bambán, értelmetlenül bámult rá, és megállt. Szirt t o v á b b f o l y t a t t a : — Persze a vidék megőrli az embert. De te nem u g y indultál, hogy itt végezd. B a l s a y arcza eltorzult. K i á l t a n i akart, ráorditani erre az emberre : hallgass, nem akarok tudni semmiről, én már megküzdöttem a m a g a m részét, — de hang nem jött k i a torkán. Szomorúan h a j t o t t a ' l e a fejét és hallgatott. Görnyedten támaszkodott a botjára, mint akinek megroskadt a válla v a l a m i láthatatlan teher súlya alatt. A mult üzent és ő nem volt elkészülve erre az üzenetre. Szirt odalépett hozzá és a vállára tette a kezét. — Még v a n idő. Még el lehet kezdeni ú j r a mindent és neked el is kell kezdened. B a l s a y félrefordította a fejét és nem felelt. H a l l g a t v a mentek végig a szürkületbe vesző utczán. Messze, a városháza körül egy v á g t a t ó kocsi porfelhője k a v a r g o t t s a szürke gomolyagban egy békétlen, meghasonlott ember elfelejtett álmai tánczoltak. A szürke felhő egyre távolodott, kisebbedett, h a l v á n y u l t és végre elült. Visszahullott az útra, ahonnan a roBogó kocsi kerekei f e l k a v a r t á k . D e u g y a n érdemes-e a szálló porban játszó káprázattál törődni ? N e m a polgármesternek lesz-e itt igaza, aki egyszerűen rendeletet ad • ki, hogy a nyári hónapokban naponta kétszer fel kell locsolni a kocsiutat? • ." 16.

Vacsora után B a l s a y beszólt Szirthez és lehivta a kertbe. — Beszélni akarok veled — mondta izgatottan. A z arcza fehér v o l t s a h a n g j a reszketett. A ' g l o r i e t t e előtt ültek le a széles kőlépcsőre s a szivarjuk parazsa .ugy világitott a sötétben, mint két hunyorgó, tüzes szem. — E l v á l o k a feleségemtől — kezdte Balsay. Szirt megdöbbenve hallgatott. — Igen, elválok. E l kell válnom, ha nem akarok egészén elpusztulni. Margit volt az oka mindennek. Nem, nem a vidék, nem a kisváros, ez az asszony, aki lehúzott magához . . . E l d o b t a a szivart s a homlokát a két tenyerébe fogta. — Végre be kellett ezt vallanom valakinek. E v e ken át gyötrődve, rejtegetve hordtam m a g a m b a n ezt

a titkot, mint v a l a m i mérges, szégyélni való fekélyt. • Most már nem birom tovább, frem akarok elpusztulni, nem akarok áldozat l e n i l i . . . — De hiszen a feleséged — bocsáss meg,, azt. hiszem, u g y látom — rajong érted ? — vetette közbe csodálkozva Szirt. B a l s a y idegesen k a p t a íq1 a fejét. — Szeret ? H a g y j u k ezt. E n egyszer megöltem v a l a k i t ezért az asszonyért és most r a j t a m , a sör. D e az a valaki egy szánalmas féreg v o l t és itt az igazságtalanság". A szereiembert mindenki egyforma lesz, ott nincs különbség köztem és a borbélyom köz.ött. . . A z t mondod, szeret . . . dé hiszen éppen ezért . .' . éppen ezért . . . . Szaggatottan beszélt, lihegve, "keresve a s z a v a k á t és néha kimerülten fulladt el a hangja. — Tiz év előtt volt egy módellem. A nevére m á r nem emlékszem. E n F i a m e t t á n a k hivtam. N y u r g a , fekete lány volt, csupa szeszély és nyugtalanság. K o m i s z és buta volt, hanem a nevetésében volt Valami, amivel nekem többet adott, niint amennyit a feleségem egész életén á t adhat a hűségével. E n akkor éltem, dolgoztam, hitem és k e d v e m volt az erőmben és mikor az a lány vihánczolva tánczolta körül a műtermet, Istennek éreztem magam. Pedig nem szerettem, csak az életkedve, az olcsó filozófiája', a nevetgélése, k e l l e t t . . . Mit "adhat nekem egy asszony, aki átöleli a f e j e m és mindentől el akar sZakitani, ami kivül. v a n ezen az ölelésen.? „Ne beszélj ürik hát erről. E n tiz év előtt valaki v o l t a m , valaki és azóta . . . azóta . . . Kimerülten . hallgatott el é v szomorúan nézett maga elé. Szirt elgondolkozva szivta a szivarját. . F i a t a l volt és Irénre gondolt. E z a leány szerelmes belé. Visszaemlékezett 'arra a jelenetre, amely k é t nap előtt f o l y t le közöttük. Mikor Irén kipirult' arczczal„fordult feléje és kihívóan k é r d e z t e : A z t ' h i s z i , hogy en is előre kigondolom az életemet, hogy aztán ne élhessek másképp ? E s ő nem tudott válaszolni. De hát csakugyan-? Mindaz a sok komoly tűnődés a körülötte változó dolgokról végtére sem vezetne máshova, csak üres teóriákhoz. E s ennek a csitri, éretlen leánynak lenne igaza ? Nem, nem lehet. Balsay élete mást mond. I t t egy leány egyszerűen férjhez, akar menni, talán csak szeszélyből és ez a szeszély most kinőtte m a g á t , kielégülésre áhitozik. E b b ő l semmi sem lesz.,Ö dolgozni j ö t t ide, a k ö n y v e már félig elkészült, de a munkához riyugalom kell és nyugodtság. A. szerelmes ember csókolódzik és sarokba v á g j a a tollat . . . B a l s a y élete rá a szomorú tanulság. Es mégis, mégis valami- fájdalmas nyugtalanság szorongatta a szivét. Miért kéli ezen töprengeni, miért lett ez probléma éppen őelőtte, mikor annyi millió ember n y u godtan és boldogan öleli magához a párját. B a l s a y h a n g j a riasztotta fel. — Emlékszel a Zarathustra titkára : ne felejtsd el az ostort ? E n elfeledtem. H a n e m most már elég v o l t a nyomorúságból. E n még talpra tudok állni. U j ember akarok lenni, mert igy el kell rothadni. Munka, k e d v v e l és hittel végzett, erős, büszke, szerelmes m u n k a . . . ó , még nem veszett el minden. Megtaláltam m a g a m és holnap uj élet kezdődik. De Margit nem lehet többé mellettem. A nézése, a hangja, a hallgatása, az-a tudat, hogy csak egy a j t ó t kell kinyitnom és előttem áll : megbénitja az erőmet, a bizakodásomat. Még ma megmondok neki mindent. Fölállt és kiegyenesedett. Daliás, alak ja megnőtt az éjszaka homályában s Szirt megilletődve nézett rá. — Mekkora erő v a n ebben az emberben — gondolta és hirtelen v a l a m i bántó nyugtalanság fogta el.

t

88

— En sohasem tudnám ezt végigcsinálni — mormolta maga elé, mikor betette maga után a nyikorgó kertajtót. • , I

7- '

Margit azt hitte, hogy megbolondul. — A z életem, az egész életem — ismételgette sirva', mikor Balsay tudtára adta a szándékát. Jajveszékelve járt keresztül-kasul a szobákon s egy székre kuporodva, v a g y az asztalra borulva hajtogatta hideglelős, reszkető zokogással: de miért, én Istenem . . . de hát miért, miért ? . . . Minden összeomlott előtte, amit esztendőkön át asszonyos gonddal, szerelmes ravaszsággal épitett. Váratlanul csapott le rá a katasztrófa, éppen mikor a legbiztosabbnak hitte magát. A z t ösztönszerűleg érezte, hogy ez a kegyetlen elhatározás megdönthetetlen erejűvé érett ki Balsayban, ezen nem fognak már változtatni a könyek, semmi,, amivel egy asszony harczba mehet. De az okát, csak az okát tudja meg, azt hitte, akkor megnyugszik és hangosan sirta el százszor meg százszor : miért, ó miért ? . . . Balsay pedig hallgatta fásultan, keményen összeszorított szájjal. — Mi jogon kéri számon a logikámat ? — gondolta indulatosan. — És éppen most. Eddig nem volt kíváncsi a miértekre. Aztán kissé ellágyult. Eszébe jutott, hogy ki volt neki ez az asszony tiz év előtt. A haja még most is olyan, mint egy aranyos koszorú s az arcza, keskeny, sápadt arcza alig változott. És mégis más, idegen, ellenség, a ki letaposta, megakasztotta az életét, az álmait, a lélegzését. Miért kellett ő tiz év előtt ennek az asszonynak ? Miért áhítozott Margit az után az ember után, akit maga tört le s akitől olyan valakit csinált, amilyentől irtózva futott el akkor ? És önmagát sem értette. Miért látta ő másnak Margitot, aki bizonyosan nem változott "azóta semmit, hiszen az asszonyok örökre olyanok maradnak, amilyenné az első férfi gyúrja őket. Ezek a miértek is vannak olyan gyötrőek, mint amilyenre a felesége vár feleletet. Ezek is összeszorítják az ember torkát és még keservesebbek, mert* a férfi ki sem mondja. Hiszen, előre tudja, hogy ha maga nem adja meg rájuk a választ, mástól hiába várja. Elkeseredetten szorította ökölbe a kezét és' Margitot magára hagyva, kiment a gloriettebe. Rendbehozta az elhagyatott kis műtermet, szeretettel tisztogatta le a poros, piszkos mintázófákat, azután elment agyagot rendelni. — Még ma hozzáfogok a munkához — mondta daczosan Szirtnek délután, mikor az agyaggal meg- • rakott szekér befordult, a kapun és már indult is ,a kert felé. Türelmetlen volt, éhes a munkára és valami félelem is ösztönözte, hogy megbizonyosodjék maga felől, van-e még ereje ? Margit pedig réveteg, kábult tekintettel rakosgatta ki a fehérnemüs szekrény vásznait, a rózsaszín és kék szalaggal átkötött hófehér kötegeket, könnyű csipkéket. Már nem sirt. A szeme dagadt volt és a szemhéjai vörösre puffadtak. A z arcza elernyedt és mély barázda támadt a szája , körül, mintha egy nap alatt megöregedett volna. 18.

Szombatra minden be volt csomagolva, amit Margit magával akart vinni. Pestre készült, az anyjához. Balsay a két nap alatt feléje sem nézett. Reggeltől

A estig kinn volt a glórietteben. A z ablak álatt Bábi most czipekedik a szétszedett, nehéz cseresznyefa ágygyal. Még az ágyát is odaviteti, — gondolta szomorúan Margit -T-' az ágyát is . . . És még egyszer elborította két forró könycsepp a szemét. Három óra felé lement a kertbe. Négyre jön a " kocsi, hogy kivigye az állomásra. Sohasem • volt még ilyen fájdalmasan szép ez a szegényes, egyszerű kis kert. Sárga napsugarak égtek a bágyadt viólatáblák fölött s a komló haragoszöld fonatai alatt kék árnyékok terpeszkedtek. A szivárványos kut rézkarja s a félrebillent karókra tűzött szines üveggömbök szikrázva tüzeltek. És Margit ugy érezte, hogy feléje bókolva' búcsúzik tőle minden, a fiatalsága, az •örömök, az emlékek, az egész elmúlt élete. E g y pillanatra megállt és mélázva nézett egy dongó, csillogó méh után, amely széles ivben keringélve lebegett a málnás felé. Aztán kiegyenesedett és sápadtan, de nyugodt arczczal ment föl a gloriettehez. A nyitott- ajtón át •kilátszott.a nedves zsákkal letakart agyagtömb. Balsay ott ült a terrasz sarkában. E g y nagy, kifeszített ponyva árnyékot vetett kissé már szürkülő fejére, megviselt, de még mindig erőteljes alakjára. Mikor Margitot meglátta, fölkelt a piros kerti székről. Elfogult volt és zavart. Nem tudta, mit mondjon. Szeretett volna már tul lenni a bucsuzáson. Margiton könnyű világos utiruha volt, a fején kerek, fehér szalmakalap s a vállán átvetve egy kis, tarka, gyűrött selyemkendő. A tiz év előtti kendő. E z volt akkor is rajta, mikor először találkoztak. Félszegen húzódott meg a kopott, árva szinesség a széles karim á j ú kalap árnyékában s apró ránczaiból, szeszélyes gyűrődéseiből mintha esztendők szomorú emlékei integettek volna. Balsay nem tudta levenni róla a szemét s maga_ sem tudta miért, szinte hálát érzett Margit iránt ebben a perczben. E z a szomorú, színehagyott kis semmiség most ugy tünt föl előtte, mint egy hosszú idő multán váratlanul felbukkanó bánatos refrén, régi, ismerős motívuma valami visszatérő dalnak. És azt is megérttette vele, hogy a felesége, ha eszével bele is nyugodott a változhatatlanba, a szivével még mindig harczba megy és ez a szomorú kis kendő mintha könyes kaczérsággal árulkodnék az asszonyára, aki rejtegetve hisz még most is valamiben : hátha . . . Margit törte meg a csendet. — Mindent elintéztem — mondta egyszerűen, a napernyője hegyével körülrajzolva a terrasz egyik piros kőkoczkáját. — A kis szalonból csak a zongorát viszem el. A ládák-és a sárga koffer az ebédlőben vannak. Holnap m a j d azokért is eljönnek. Minden rendben van, csak a ruháim gyűrődtek össze egy kicsit. Balsay látta, hogy erőlteti a beszédet, csak hogy mondjon valamit. — Tessék, foglalj helyet — és a székre mutatott, de az asszony nem fogadta el a kínálást. — Mielőtt elmennél, még lenne egy pár szavam . . . Margit idegesen vágott közbe : — ' Tudom, szemrehányás. — Margit, hallgass ide, ezt meg kell tudnod. A z t á n nem bánom, vedd ugy a dolgot, ahogy ,
89 . — Mert • szerettelek — mondta aztán melegen az asszony.. — Mert az asszonyod voltam, a véred, a húsod, a feleséged/ Bajsay legyintett. — Csak a húsom, igazán csak a húsom, a vé-' rem nem. — Mindegy, de szerettelek, a magam módja' szerint, és nem bírtam lemondani rólad, nem bírtalak átengedni senkinek. Balsay csodálkozva nézett, rá. — Nem birtál átengedni ? — kérdezte meglepődve. — Nem, mert nem tudtam nézni, hogy pusztul a te szép, erős tested, megrokkan a vállad és barázdás lesz a homlokod az átvirrasztott éjjelektől. Es mindez kiért, miért ? Szenvedélyesen, fölemelt fejjel folytatta : — Tudom, a művészetért. Igen, a művészetért, egy rongy szoborért, egy darab agyagért, egy csomó élettelen semmiségért, amiről csak annyit tudok, hogy közénk állott, elszakított tőlem és kigúnyolta, megalázta a te férfiságodat. Te azelőtt nem tépelődtél, nem gyötörted magad, a -művészet tett ingadozóvá, -c— és még egyszer megismételte gúnyos gyűlölséggel — a művészet.. - A mellén megmozdult a kis szines kendő az indulattól. — Tiz "éve, hogy elhoztalak ide, hogy megmentselek, hogy megtartsalak magamnak . . . 4 — Es tiz éve, hogy tönkretettél — folytatta keserűen Balsay.' — Tiz éve, hogy nem jutott eszedbe egy pillanatra sem belenézni a lelkembe. Tiz éve, hogy lehúztál magadhoz és közönségessé tettél. Apró ravaszságokkal, hétköznapi semmiségekkel nyűgöztél le, csak hogy megtarthasd magadnak — az izmaimat. Es most nézz i d e : itt van a te szép erős embered. Ide juttatott a te tiz éved . . . a te . . . te . . . A kitörő düh és zokogás rekedtté tette a hangját. — De most már elég volt. Elvetted az erőmet, a munkakedvemet, mikor minden idegrostommal dolgozni akartam, poharat nyomtál a kezembe, nyomorult kis féregemberekkel vetettél körül, mert kellett a vállam, a karom, a mellem. Kellett. Neked kellett, mert szerettél. Ezért szerettél. Kimerülten hallgatott el. Az asszony lehajtotta a fejét. (Vége

következik.)

A régi város. — Kari Buleke.

—

Van egy széthulló, ódon város A többi városok mögött, Fölötte vad vihar kóvályog S körötte az ár mennydörög — Van egy megroppant, régi vár, Kapuja már feketedő, Málladó gránitoszlopát Már moh borítja — nem tető — És van egy sziv . . . Oly elnémult, oly árva .— A város . . . é s a ház . . . és a sziv . . . Az ifjúságom van bennük bezárva. Lengyel Ernő.

A tudomány jegyében. Etrfiszkok és magyarok, A Collége de Francé egyik professzora, Martha, aki nem afféle felolvasókörutas reklámtudós és ment a doyenizműs melléksaveurjétől is, bejelentette- az Académie des Inscriptions legutóbbi "ülésén, hogy alighanem sikerült megfejtenie a reánk maradt etruszk feliratokat és ezen a réven valószínűen a nyomára jött az etruszk nyelv mivoltának és hovatartozandóságának. Szándékosan használom itt ezeket a kautélát eláruló kifejezéseket, »alighanem«, »valószinüen«, mert Martha is a legnagyobb és legkörültekintőbb óvatosságot használta az előadásában, a megállapításaiban és ezzel a tudományosan egyedül elfogadható módszerrel jutott rá arra a konzekvencziára, hogy az etruszk nyelv agglutinativ nyelv, nem deklinál, nem prepozicziókkal dolgozik, mint az árja nyelvek, hanem ragoz, mint az altáji, vagy ha jobban tetszik egy a közeli kompromittálódás veszedelmében forgó szóval a meghatározás: mint a turáni. Tehát nagy a valószínűsége annak, hogy rokona a magyar nyelvnek. Higgadtan kell megállapítani' ezeket a dolgokat, mert maga Martha is, ismétlem, a legnagyobb óvatosság higgadt hangján beszélt. Egészen ugy, mintha nem is franczia tudós, hanem német filológus volna. Mert hiszen azt mindnyájan tudjuk, hogy a filológia, különösen pedig az összehasonlító nyelvkűtatás az a tudomány, amely par excellence és szinte a komikumig példásan .német tudomány. Grimmék, Mommsen és az egészen német gondolkozású Müller Miksa voltak az összehasonlító nyelvtudomány megalapítói az árja nyelvekre nézve, de szintén német emberek — a szepességi szász Hunfalvy és a Nagynémetországból ide hozzánk jött Budenz — voltak az altáji, specziálisan a finn-ugor összehasonlító filológiának a megalapozói. A mi nyelvünk iránt való érdeklődés proveniencziája tehát szintén német, de sajátságosképpen Martha most utrakelő feltevésének van franczia tudományos előzője is. Az a Bonaparte herczeg, aki talán kissé kalandosan, kissé amatőr módon foglalkozott a nyelvtudománynyal, azt a feltevést vitatta, hogy a Pireneusok titokzatos népfajának, az • önmagát eszkualdun-na.k nevező, de átfrancziásodottan vascogne-nak, gascognei-nak nevezett baszknak a nyelve rokon a magyar nyelvvel. Ez a feltevés hamar megdőlt, mert nem a filológia, hanem az etnográfia csakhamar bebizonyította, hogy a baszk kelta faj, tehát valószínűen autochton, ősbenszülött európai, éppen ugy mint a három északi kelta, a gáol vagy gaél avagy walesi, avagy celtik, vagy gall — t e t s z i k itt érezni, ugy-e, .a névváltozatokon keresztül, hogy tehát a skót, az ir, a walesi és a gallus mind kelta, mind európai ősbenszülött, ami már azután nem is csupán filológiai vagy etnográfiai, hanem történeti bizonyosság is. Kicsúcsosodik ennek az igazsága abban, hogy- a baszk magát akár spanyol nyelvjárással escualdusnak, akár a franczia területen lévő vernacularissal vasc-nak nevezi, mindkét esetben azt mondja magáról, hogy ő : férfi. Viszont minden más népet, még azokat is, akikkel idétlen idők £>ta, talán az álluvium kezdete óta már összeszokott, ugy nevez, hogy erduálduná: jövevény. Nek'i tehát már nemcsak Julius Caesar légiói a parvenük, hanem sokkal kietlenebbül előbbi időkben a nyakára szakadt, talán Afrikából jött és sémi eredetű idegenek is. Veszedelmes tudománybeli baklövés volna összetéveszteni-a nyelvet a fajjal. A nyelv csak útbaigazítója — igaz, hogy talán a legfontosabb útbaigazítója — az etnográfiának, de olyan óvatosan kell kezelni ezt a részét a kérdésnek, hogy például a tisztán árja perzsának, sőt szinte klasz-

2

90' szikusan árjának mondható perzsának a. nyelve tul van telitve a szomszédság révén turkomán elemekkel, a vallás révén pedig sémi elemekkel, csakúgy, mint ahogyan befolyásolta a török nyelvet aráb, tehát sémi hatásokkal a mohamedánizmus. Végképpen eldöntött tudományos igazság, hogy a finn nyelv, a vogul nyelv édes rokona a magyarnyelvnek. De még mindig kételkednünk lehet azon, hogy a magyar faj szerint melyiknek a közelebbi rokona, a finnugor népeknek-e, vagy pedig a török-tatár népeknek-e. E tekintetben csak egy igazság a megállapítható : mindkettővel kétségtelenül rokon a közös, ősrégi, de már történelmi időkön belül eső mongol ősleszármazásban. Hogy mégis valahogyan a nyelveken keresztül közeledhessek a faji kérdésekhez, különösen pedig az ősbenszülött európai fajok kérdéséhez, el kell itt azután mondani, hogy az eszkualdunon kivül van még két titokzatos és meg nem fejtett proveniencziáju faj és nyelv Európában. Az egyik az albán, a másik az észt. Szinte kétségtelen, hogy ez is mind a kettő európai ősbenszülött. Csakhogy: a Balti-tenger vidékét lakó észtnek a nyelve finn-ugor, sőt a nyelvbeli gondolkozása sokszor meglepően ''azonos a magyar nyelv eszejárásával, ellenben az Adria vidékét lakó albán nyelv analógiái, gondolkozásbeli formái határozottan a szomszédos Itáliára mutatnak rá. Példákat. • Észt nyelven a föld neve : má, az észt tehát magát mámész-nak, földi-nek nevezi, de nemzetségét má-rhiasz-nak,, föld népé-nek, a hazáját pedig meje rná-nak, mi földünknek mondja. A gondolkozás itt meglehetősen azonos a magyar paraszt gondolkozásával, a legutóbbi kifejezésben pedig szembeszökő a hasonlatosság az alföldi'paraszt eszejárásával, amit azután tetéz az, hogy a jobbfajtáju észt ugy hivjá magát : tállopoeeg — a tanyák fia. Az albán viszont, telitve van olyan elemekkel, amelyek ősitáliai, prae-latin hatásokra- mutatnak. Ezeknek a tulfejtése már a szójárás határára vinne, ami egyenlő az unalmassággal, ami tehát itt, tudományt csak koptatni akaró, de a világért sem meguntatni óhajtó helyen végzetes hiba volna. Tessék tehát részletezés és szórágás nélkül is elhinni azt, hogy Itáliában éppen az albán nyelv tanúságtétele szerint már- a latin, a római, az aeneasi idők előtt is valami egészen nagy, sajátságos és valószínűen egészen önállóan fejlődött kultura volt. Ami ennek a boldog, tengerlocsolta félszigetnek a klimatikus és geográfiai viszonyait tekintetbe véve, nem is mehet uj felfedezés számába, hanem természettudományos szükségszerűség. Európa földjének ezen az ősemlőjén fejlődött ki az első autochtón európai "kultura, az etruszk műveltség. Ennek a legfontosabb és legbiztosabb útbaigazítójára, az etruszk ősfelirások megfejtésére és ezzel az etruszk nyelv mivoltára találta meg most a helyes — mindig minden óvatosságot fentartva — utat Martha. Ha igaznak bizonyul, amit mond, akkor tehát ez annyit jelent, hogy nyelvbeli és fajbéli bizonyítékai is vannak a magyarságnak arra, hogy kietlenül hosszabb idők óta van joga az Európában való exisztencziára, mint akár a legbüszkébb gótnak, vagy normannak. Mert nagyon mérlegelten is az tetszik itt fel, hogy a honfoglalás tehát nem prima aquirentia volt, hanem csupán csak visszafoglalás, hogy a hun és avar legendáknak most a tudománytól is tettenért alapja van. Fantasztikumnak látszhatik, de gyönyörű elképzelés, hogy nekünk, az ázsiaira stigmatizáltaknak korábbi jogunkvan Európára minden árjánál, indogermánnál, románnál, szlávnál egyaránt. Aminek azután a politikai konzekvenczialevonásai most még nem illenek bele ebbé a czikkbe. Mert még teljesen ki nem érett faj politikát a szlávok rendesen Kisinevben szoktak folytatni, az pedig egyenesen román erény, vlachizmus és vladizmus, hogy ősi jogon, Traján és. Decetál révén, nem pedig a felsőbb fizikum és nagyobb kulturképesség révén vitassuk el egymás alól azt a földet, amelyik s

— nemién mondom, Martha mondja — alighanem a mi szülőföldünk volt. És ahova Álmos csak visszaálmodott, ahova Árpád csak visszavezetett bennünket, providencziálisan kellemetlen és Európa-foglaló ázsiai -fajtát. Ch. V.

Saison. Petőfi Sándor és Villany kisasszony. Meztelen tánczczal egybekötött Petőfi-matiné a Li- • pótvárosi Kaszinóban 1 V a g y i s : »Ágyban, párnák közt halni meg !« Vagy : Duett ; előadják : Petőfi'Sándor és Villany Adorée 1 Vagy : Egy napon »csak honszerelmém lángja ég« ; a másik napon : »Ugyanez plasztikus hullámvonalakban . . .« Áutókból csupa d'Uzés herczegnő száll ki részint hermclinben, részint nyestben ; egyéb jelleg : aranynyal átszőtt piros fej kötő, bordófoltozott kék empireruha fehér csipkével és a lábakon americaine . . . Esetleg a »Mode Illustrée« más ábrái. Feketére égetett szemű fiatal lánykák ugyanigy és kissé- széles szájnyílásokon kikandikáló fehér fogakkal. A széles szájnyílás. most divat. Monsieur már előzőleg ^megérkezett és bársonyhaj tókás frakkban, fehér mosolylyal tolja oda' frissen borotvált arczát a hölgyek keztyüjéhez, miközben' nyájas oldalpillantását függőlegesen végigsuhogtatja azok poudre-hamvas keblén . . . Elmésségek kötelezők . . . — Remélem, Petőfi nem tart sokáig ? . . . Mondják meg neki, hogy mint kisegítő pótszám az ildomosság szabályainál fogva mennél hamarabb elpárologjon 1 — Egyébként milyen ? •— Kicsoda ? Petőfi ? — Ne legyen bágyasztó, öregem 1 Villanyra gomdolok 1 . . . — Ragyogó 1 Magukban fel íogja ébreszteni a bestiát, mely remélhetőleg eddig sem lustálkodott száz esztendei tüskerózsikálkodásban. — Ez a Lulu egész szellemes 1 — hallatszik a tovavonuló herczegnő ajkáról. És Lulu csakugyan szellemes, mint mindenki, aki a kaszinóban szóba ereszkedett az ottani komornyikokkal. A gondolkodó ember észrevehette, hogy manapság mennyire szellemesek a komornyikok, sőt csakis ők szellemesek és a kaszinói tagok. Suhogás és halk moraj. A tekintetek csak néhanéha . vetődnek ideges rezgésben a müvészterem felé, ahol különféle értesítések szerint Villany Adorée kisasszony már vetkőzik. A langyos levegő illatokkal prostituált ; az arczokon már avasodik a festék ; tinóm ujjak egymást morzsolgatják a keztyük a l a t t ; .piros ajkakat deflorál a -meleg párfőm; lánykák. önmaguk vörösre főit tenyerét csókolgatják a keztyügombok felett tátongó hasadékon ; idősebb hölgyek keresztbefont karjukhoz szoritják mellüket. Freudnak örömmel telnék meg szive, ha ezt láthatná. A rendezők izgatottan állnak lesberi a müvészajtó előtt. Egyikük rátapasztja a fülét. Mintha beszél-

91' getést hallana bentről. Férfihang ; nőhang ! A rendező gyanúsan néz körül a teremben. Vájjon ki hiányzik a vakmerőbb Don Jüanok közül? . . . Talán Ruszt József ? . . . Nem ! Ruszt az első sorban egy Mounet-Sullyhoz méltó* szóhömpölyögtetéssel magyarázgat valamit • az egyik d'Uzés herczegnőnek . . . V a g y talán Herzl D'Ori ? . . Nem ! D'Orinak csak a szellejjie van bent az öltözőben ; testé légtétként van áldozatul odadobva egy másik d'Uzés herczegasszony lábaihoz . . . Nem ! Senki nem hiányzik kint azok közül, akik be valók az öltözőbe, hogy megoldhassák a kisasszony saruit. Vájjon ki lehet tehát odabenn ? . . . Titok ! Villany Adorée e pillanatban hintette végig magát .rizsporesővel. A kézitáskából még nem kerültek elő az áttetsző fátylak. Ott állt a tükör előtt, anyaszüz meztelen ! Egész illetlenül ! Halkan felsikoltott és kezecskéjével kezdett takarózni . . . Szerencsére egész kicsiny kezei vannak . . . Felsikoltott, mert Petőfi Sándor is megjelent a művészszobában. Ehhez csak joga van, mint első számnak ! — Leányasszony ! — kezdte népiesen, mint Szirmai-Imre a Liliben. — Leányasszony ! Ne ijedjen meg tőlem. Csak a. szellemem vagyok, csupán kisértek. De mondhatom, — bár bókolni nem volt szokásom — ezúttal szívesen kisértek, mivelhogy kegyed elbűvölő. És azon gondolkodom, hogy amennyiben nem estem el volna azon a bizonyos csatatéren, amelynek nevéről egy közismert peches baccarat-bankár épp az imént mondott odakint egy szóvicczet, ágyban, párnák közt haltam volna meg inkább . . . A kisasszony mosolyogni kezdett . . . — ö n az a hires Petőfi, nemde, akiről már annyit hallottam külföldön . . . Hol lépett már fel eddig is ? A költő elpirult. — A Petőfi-Társaságban nem. — És jó szám ön, Petőfi ü r ? . A költő ismét ölpirult. . — A legjobb szám vagyok. És ezt bátran mondhatom, •tekintettel a régi latin közmondásra, hogy »de • mortuis nihil nisi bené«. ' Mivelhogy Villany kisasszony inkább a görög klaszsziczitást tánczolja. különböző képekben, nem tartotta magára kötelezőnek megérteni a latin idézetet. De azért nagyon finoman mosolygott, mivel ugy érezte, hogy a czitáf umban aljas czélzások vannak szépségére és bájaira. * — Bocsásson meg, leányzó, hogy kissé korán rontottam be a terembe, de minthogy az idő már későre jár, ugy véltem, hogy teljesen elkészült a toalettjével . . . ' — Nem is csalódott, uram . . . —• Hogyan ? . . . Hiszen még fel sem öltözött ? — De már levetkőztem, uram ! . . . A hangversenyteremből zugó moraj hallatszott be. — A nép türelmetlenül vár már engem — jegyezte meg. gőgösen a költő. A tánczosnő szerény mosolyba rej tette lenézését . . . Magára öltötte hétczentiméteres fátyoltakaróját, miköz-

ben a költőt ezüstszinü szájszagositóval kínálta meg . . . Ő maga is élt velük . . . ' A költő tul lévén minden testiségen, hidegen nézett a rózsaszínű idomokra. A kisasszony azonban megértette ezt a pillantást és igy szólt : — A rendőrség nem engedte volna meg, ha . . . — Ha ? . . . — Ha önt nem csapják fel villámhárítónak. Ahol ön jelen van, ott a rendőrségnek semmi keresnivalója. — Az én időmben egészén másképp volt ez — felelte mogorván a költő. — De előadás után már nem is lesz szükség az ön jelenlétére. Néhány válogatott kaszinói taggal félrevonulok egy kedves kis terembe ; megvacsorázunk és duhajkodunk. — E z már az én időmben is divat volt. — Természetesen táncztoalettem nélkül. — Még ez is ? — Igen. Teljesen felöltözöm, mintha az utczára mennék, shawlokba és boákba burkolózom. És duhajkodunk. • — A mi időnkben ez másképp volt. A z ember ruhában tánczqlt, de ha duhajkodott . . . Döngetés az ajtón. — Jövök már ! — kiáltotta Petőfi. — Villany ! Villany ! Villany ! — sipogta, hörögte, rikoltotta, ordította, sziszegte, rikácsolta a tömeg. Maitre Jacques.

HETI

RIGMUSOK.

Szenzáczió! j a j , mennyi minden megesik E g y ilyen hosszú hét alatt. A parlamentben vita volt, S beszéltek o t t vadat-halat. Kossuth k e t t ő t nyilatkozott, H á r m a t viszont a Justh Gyula, Csak sast nemeztek a sasok, D e B á r c z y n a k nincs több nyula. D e hadd irok szenzácziót E szürke kis verses hasábba : Majdnem b e v e t t e k egy irót A Kisfaludy-Társaságba ! ! 2. •

:

Meztelenség. I t t van végül Villány kisasszony, Kiről önök sokat olvastak, S mert ruha nincs rajt, kiki látja, H o g y n y a k a vékony, k a r j a vastag. Ne tartsuk e ' mezitlenséget ' Illetlennek, csúfnak, v a g y fádnak ; E meztelenség összetánczol E g y n é h á n y mezt jó Feld papának.

J

3-

.

A jótékonyságról.

. .. . . ..

Reggel kilenczkor, mielőtt még Rászállnék munkáim tavára : . Kél: hölgy kopogtat be szerényen, S adok a népkonyha javára. ' Délben, mig várok a° harangok Mcgváltóan zengő szavára : K é t hölgy kopogtat be szerényen S adok a népkonyha javára. Délután, mielőtt kiúsznám A z utczák felolvadt havára : K é t h ö l g y . k o p o g t a t , miként fentebb. , Adok. A népkonyha javára. Envoy. Prince ! (akit én a moziból Mint Lehmann urat ismerek) N e m szégyellem bevallani, H o g y sirok, mint egy kis gyerek. A z embernek nincs egy vasa, Szegénységtől megrogy a lába . . . Estére kelve bedűlök Vacsorázni a népkonyhába. Gábor Andor.

INNEN-ONNAN. Z A délibáb halála. Szinte halljuk már az elérzékenyült nekrológokat, amelyekkel elparentálják a Hortobágy e specziális légi csodáját:. hogy igy-ugy a délibáb . . . a dobogó ménesek'. . .. a rónaság szikes homokja . . . és hogy ej-haj, pusztul a romantika mindenünnen. Ezerszer hallott és milliószor megirt banalitás ez, de érdemes volna kissé elgondolkozni afölött, hogy, hát mi is az a veszteség, amit oly sokszor hallottunk megsiratni ? A z talán, hogy a Hortobágy negyvenkétezer holdnyi területét gőzekék fogják fölszántani, hogy a róna távoli horizontja fölött eltűnnek a vibráló, remegő, lefelé fordított városok és helyettük határozott, kemény sziluettü épületkolosszusok és vakmerőn felmeredő gyárkémények f o g n a k m a j d integetni ? H o g y meghalnak ezek a furcsa csalóka csodák, mint ahogy napról-napra romlik a hétszeres tihanyi ekhó, mert tulsikoltja a íürészgyárak profán zakatolása és u t j á k állják a betolakodó idegen épületfalak ? Nem látunk ebben s i r a t n i v a l ó t ; csak folytonos és szünetlen változást. A délibáb eltűnik és hogy eltűnik, az nyilván azért történik igy, mert a mai emberek már a Hortobágyon som érnek rá ámulni és tétlenül merengeni. A z idők tempója sebesebb lett és napról-napra gyorsul és ebben a tempóban kell nekünk is sietnünk, szaladnunk, repülnünk uj horizonok és uj délibábok felé . . . A k i a délibáb eltűnése felett kesereg, az nem a romantika pusztulását gyászolja, hanem a multat, az élet kényelmesebb és lassúbb ritmusát, és a változásban az elmúlást siratja, a délibábét, az ifjúságét, az életét . . . .

*

*

*

' >• II. Pál czár. Eeleslcgcs mondanom, hogy ennek a czárnak vezetékneve is van, amely szerint Mészárosnak h í v j á k . E z t bizony még kivilágitatlan automobil lámpása fénye nélkül is tudtuk, hogy minden czárnak mészáros a vezetékneve. És a Streliczck f e j é t felséges önkézzel lekoppintgató N a g y Péter czárnak az igazi végrendelete, ami azután végképpen eltiranni-

zálódott és teljes hatalomra virágzott ki a budapésti. u tcza-'őre ökle csapásának a daganatán. Valószínű tehát, hogy most már a. tekintetes királyi ügyészség is beismeri, hogy néha az utczán. másnak is lehet igaza, nem csupán a rendőrnek. Mert ezúttal kétségtelenül az ügyésznek volt igaza, hiszen az ő fejét verték be. És.amig csak az én fejemet, meg a te fejedet, meg m i n d n y á j u n k fejét verhette be büntetlenül — akár tettleg, akár csak elvileg — a rendőr, addig mindig a rendőrnek v o l t igaza. Mert először is ő megeszküszik a maga foglalkozása-komolybavételérc, tehát külön esküt adott alkalommal nem kell tennie a bíróság előtt, másodszor pedig a rendőr a feleslegessé igy már eleve v á l t . e s k ü ' mellé még mindig tud állítani t a n u k a t is. A sarki pálinkamérő, a korcsmáros, amelyik titokban spricczert hord ki az utczára a »biztos ur«-nak, az éjszaka csavargó szegény leány, aki éppen a rendőrség engedelmével csavarog, csak nem bolondult meg annyira, hogy tanúbizonyságot tegyen a s a j á t ura, a rendőr ellen. Sőt kétségtelenül mellette fog tanúskodni. Es nem is nagyon vakmerő fogadás volna százra tenni tiz ellen arra, hogy a mai rend szerint Budapesten a rendőr akármelyikünket fel is akasztathat. Tisztán a diszkrécziója t a r t j a vissza ettől, ami pedig a módjában volna. D e a Sors sánta lábon jár, tehát még a rendőrkard suhintását is utol t u d j a érni. És be kellett következni a pillanatnak, amelyben a rendőr az-ügyészt v á g t a fejbe. H o g y azután ennek a rendőrnek véletlenül P á l a neve, mint egy czárnak, másodikra van számozva, mint egy autokrata és hogy a mészárlást már ott a vezetéknevében, is hordozza, ez azután megint csak engemet igazol. Engemet, aki ugy látom a világot, hogy i t t minden külső jelnek belső jelentősége is van, ballábbal nem merek kilépni felkelés után az utcza aszfaltjára, a kést nem teszem keresztbe a villa fölé, a rendőrt pedig még a k k o r is ijedten kerülöm el az utczán, ha a Csemegi-kódex kihágási részéről a magam részére egészen nyeregbiztos v a g y o k . Mert én ugyan tudom, de tudja-e a rendőr ?

*

*

.

*

z Vaughan karriérje. Ezennel újból — ki tudja hányadszor? — bebizonyosodott, hogy az asszonyok még olyankor is tudnak ötletesek és leleményesek lenni, amikor már nem v a l a m i komplikált szerelmi manőverben iparkodnak a fölényes uralkodással egyértelmű érvényesülés b a b é r j á t kiküzdeni. Az i f j ú s á g egyszer csak elmúlik, vele e g y ü t t elszintelenedjk a szépség és utána — előbb v a g y utóbb — elmáradnak a szerelmek'is, 0 ami természetes dolog. Á m valószinüleguiagyon kevés asszony van a világon, aki ebbe ellenszegülés -nélkül belenyugodnék és beletörődnék abba, hogy most már mindenről le kell mondania, ami eddig az élet volt neki : szereplésről, feltűnésről, megcsodáltatásról és hódításról. Nincs szánalmasabb l á t v á n y , mint ez az élet-halálviaskodás, amelyhez utolsó erőmegfeszitéssel egész ötlet-ütegét, teljes csel-arzenálját felvonultatja az asszony. Hire száll, hogy Vaughan bárónő, az özvegyül maradt királyi metressz versenyistállót rendez be magának és ime : egész Európa g u n y k a c z a j b a tör ki. Pedig nem látunk ebben semmi különöset. A z o k ' az asszonyok, akik egyszer megszokták, hogy egy egész világ kisérje kíváncsi érdeklődésével még a legdiszkrétebb budoártitkaikat is, nehezen tudnak lemondani a nyilvános szereplésről és ünnepeltetésről.. És ebből a szempontból egészen mellékes, hogy mik azok az eszközök, amelyekkel felkelti és ébren t a r t j a maga iránt az érdeklődést. E z e k n e k a nőknek a szerelem nemcsak, individuális gyönyörűséget jelent, hanem rendkívüli és impozáns szerepek alkalomadóját. Ilyen czélra pedig egyformán megfelel a legfelsőbb királyi e x t r é m u m és a legvulgárisabb őrmesteri véglet. E g y i k épp olyan kitűnő reklámeszköz, mint a másik. H o g y h a pedig már kifogyott- a szerelmesekből, a k k o r jönnek másfajta, szerepek : az öregedő metresszek és kurtizánok ismert stácziói. E g y i k n e k a piaczi sátor, a másiknak egy kis bodega, a „ harmadiknak versenyistálló pompás paripákkal . . . • •

A balatonfüredi orvosok nesztora, az öreg dr. Mangold Henrik királyi tanácsos is örök álomra hunyta le régen homályos szemeit és vele utolsó oszlopa dült ki ama régi hagyományokban és emlékekben gazdag Balatonfürednek, melynek ujjáteremtésén mostan fáradoznak. Hárman voltak együtt emberemlékezet óta fürdődoktorok, akik már a hatvan év előtti Anna-bálokon is megtánczoltatták az akkori fiatalságot : Huray, Mangold és Engl doktor. Mindegyik rendkívül .magas életkort ért el. Harmadéve, mikor még mind a hárman friss egészségnek örvendeztek, együtt kétszázötven egynehány esztendőre becsültük őket. Az öreg Huray doktor búcsúzott először, utána tavaly' az öreg Engl és végül e héten az utolsó : dr. Mangold is az örök elmúlás selyempárnájára hajtotta le fejét. Dr. Mangoldnak különösen nagy szerep jutott- Balatonfüred fejlesztésében. O maga is úgyszólván egy darab história volt belőle, egy memoárrészlet, melyet ezután már nem fog elolvasni senkise. Érdekes, hogy a három orvos közül Huray sohasem fürdött a Balatonban, Engl doktor néhanapján, de az öreg Mangold minden istenáldott napi amig le nem esett a hó. Dr. Mangold Henrik királyi tanácsosban Mangold Béla Kolos irótársunk édes atyját gyászolja.

O Lafontaine szamara. A baranyamegyei Püspöklak községének a postáját Pécsről szamárháton szokta, expediálni az odavaló Mulready, vagy Norfolk herczeg, vagy hogy hívják ezeket a viczinális főpostaigazgatókat. A püspöklaki ThurnTaxis tehát egyetlen >>szölke szamár szomorkodása« mellett bonyolította le Marconinak ebben a hetében is a többé már gőzre nem járó postát. Antik "ember, biedermeier ember, nyergesujfalusi ember volt, de a gazemberek, azok mindig csak cgygyel előtte járnak a kornak és-egy ilyen korarugaszkodott gazember elállta az országútján a csacsiposta útját is. Hogy annak a szamárnak a hátán nemcsak kereszt, hanem esetleg pénzeslevél is lehet. A szamárcsősz postillon azonban hirtelenében 'Püspöklakról Lonjumeauba álmodta vissza magát és nem engedte az igazát'. Ölre kapott a baranyai nem bicskással, hanem high-sapmannel. Összeverekedett a mások pénzéért a két csacsi, de a harmadik szamár, az egyszerűen és a >>szamárság« szabályai szerint befejezettnek látta már akkor az ügyet, és ugy otthagyta a rája bizott kincsekért verekedőket, mint az az oláh poéta, akinek hirtelenében nem jut a neve az eszembe, a dákoromán érdekeket. És bekoczogott pontosan, csacsibecsületességgel Püspöklakra. Már talán ott is volt a postaház előtt, amikor a két verekedő az egymás haja helyett kikifej szerint a saját eszébe kapott. Nini, hol van az a harmadik szamár, amelyikért összeverekedtünk ? Avagy netán de lana caprina folyt volna közöttünk itt a vitatkozás ? A kérdést teljes bölcseséggel az útonálló oldotta meg és — én mindig haramiapárti vagyok — teljes sulylyal lesújtotta a botja boldogabb végét az államrend védőjének a fejére. Azután eltűnt valahol a Mecsek alján, a szamárcsőszt pedig vérefagyottan és vérbefagyottan szedték össze az ut szélén hajnalra a bunyevácz vásárosok. Igy ölelkezett Baranyában, a püspöklaki országúton Lafontaine Petőfivel, mert aki igazi költő, az még a püspöklaki szamárnak, meg annak a bojtárjának a fejetetején is összetalálkozik a másik poétával és csak a harmadik, a bölcs hagyja őket cserben. *

*

*

X Der Mörder ist hier im Dorfé. A szabadság, egyenlőség és testvériség és a X I X . század összes forradalmi vivmányai nevében tiltakozunk minden olyan bírói intézkedés ellen, amely a nagyteremiai deputáczió kérését teljesítené. Elvégre vagy jogállam vagyunk, vagy nem vagyunk jogállam. És ha jogállam vagyunk, akkor igenis teljes egyenlőséget követelünk : a nagyteremiaiakkal se bánjanak másképp,' mint ahogyan mivelünk

bánnak. A nagyteremiaiak meg akarják büntetni a gyilkost, akiről mindenki tudja, hogy ölt s aki mégis büntetlenül szaladgál: * Nagyszerű. A nagyteremiai parasztoknak nyilván igen jó dolguk van, hogy nem férnek meg a bőrükben és még azt az egyetlen kelést is ki akarják operálni, ami elékteleníti. De hogy jutnak hozzá éppen a nagyteremiai parasztok az ő egyetlen rongyos gyilkosukkal ? E miatt a szólista miatt csinálnak olyan lármát ? No hát jöjjenek csak fel Pestre, majd mi mutatunk nekik valamit ebben a szakmában. Jöjjenek és lássák, hogy mi kikkel fogunk kezet, kiknek köszönünk, kiknek mondunk hogy van, hogy van-t és mit tudunk és mit nyelünk le, mit hallgatunk el egymásról ? Csak jöjjenek és, lássák, hogy mi kik között élünk és hányszor ragaszthatnók a házfalakra, hogy ; der Mörder ist hier in der Stadt. Csak jöjjenek és lássanak és tudom Istenem, hogy riadtan futnak vissza Nagyteremiárá és a. jövőben megbecsülik az ő saját külön gazemberüket, aki végre is csak egy és végre is csak gyilkos.

SZÍNHÁZ. Györgyike drága gyermek. ' (A Vígszínház •

bemutatója.)

I.

Szomory Dezső irásmüvészetével igen gyakran foglalkozott A Hét. Amikor először mutatkozott a modern jró színeiben, Az isteni kert megjelenésekor, ezt irtam r ó l a : ». . . Pompa v a n ebben a könyvben. E z az uralkodó tónus. De nemcsak külsőségeket látok, mikor ezt leirom. Nem arra gondolok, hogy Szomory Dezső szemét az arisztokráczia fényes és fehér levegője babonázta meg, hanem a legbensejében akarom jellemezni ezt a rendkivüli irót, akit az élet rendkivüliségei, mélységek és „ magasságok; örvények és gyémánthegyek, véres iszonyatok és tükrök, selymek és aranyak érdekelnek mindenekelőtt. írásaiban a végletek szédületét, a dolgok tulságait találjuk. Mit mondjak ? Minden dolog pompáját*. A Nagyasszony -hasonlóan ezen a csapáson járt, szines jelenetek mozaikja alkotott egy történelmi diorámát. ». ... E z a színjáték a régi pompa októberi fényét, az utolsó ragyogás dekadencziáját érzékiti meg.. E g y király-idill. Dekadens király-idill. A z utolsó királyidill.« Utána A rajongó Bolzay-lány-t irta meg, amely .már polgári környezetben játszik, de a szereplői stilizáltak, csodálatos emberek, a bűnben, a szépségben egyaránt mértéktelenek. II. A z t hittük, hogy Szomory Dezső mindvégig az Isteni kert nimfáit ápolja. Nem igy történt. Szemlátomást közeledett az élethez s uj darabja, amelyet szombaton a Vígszínház-ban egy tapsoló premiérközönség ölelt magához, az iró kiváló architektónikus érzékéről és ritka megfigyelőképességéről tanúskodik. Szomory Dezső portrékat és karikatúrákat fest: Más emberek arczát is észreveszi. Annyira u j ez a darab, hogy csak a szinek, a tónusok kapcsolják össze a régi iróval. A hőse egy öregedő bécsi porczellángyáros. Mellette van egy budapesti szinészleány és egy rongyos, sápadt, éhes szininövendék, »a nagy tragika"fia«, aki belopódzik a bécsi hotelbe, a nászéjszakája előtt letöri a leányt s aztán mint tolvaj börtönbe kerül. E g y i k epizódfigura egy tengerész, fehér-arany ruhában. A hősnő szemébe néz, kezét a homloka elé emeli s azt mondja : »A' torony fénye s z o m o r ú i Ezek az alakok még a novelláskönyvből léptek k i , ' az isteni kert álom-emberei. De a probléma már uj és meglepően életképes. Arról v a n szó, hogyan f u t j a meg

94' egy kispolgári nő a karrierjét a bécsi milliomosig és hogyan lesz egy öregedő ember utált szerelméből tűrt csók, családi, szentség, szerelmi karriér. Szomory Dezső megépiti a cselekményt. Biztos vonásokkal rajzolja a porczellánkereskedőt, aki férfiasan és energikusan szeret, nem akar tudni a múltról és épp ezért győz. Minket különösen az aprólékos észrevételei leptek meg. A szinészlány szószátyár, kártyás apja, a szavaló álszent, a parvenü "magyar család a bécsi hotel nehéz ezüstjei között, a statisztaélet humora és bus költészete. Ennek az irónak egészen különös, groteszk humora van, majdnem oly eredeti, mint a tragikus látásai. Az a kis jelenet, amelyben az apa (kizárólag értők számára) elmondja, hogyan ivott ki egy ló egy egész tavat, a szimbolikus csúfolódás, a képtelen torzitás remeke. Mindezek pedig nem betétek, de éles jellemzések. Ugy találjuk, Szomory Dezső egyedülálló művészete semmivel se kisebbedett, hogy közeledett a földhöz és a formáit reális igazságok, emberi értékek töltötték ki. III. Maradjunk emellett: az isteni kert, a divina comoedia után egy drámai fejezet a comedie humciine-bö\. Lehotai.

ZENE.

ösztönös és izmosabb. Puccini, azt lehetne mondani, ős. (Bűvölő hatalmának egy részét persze Debussytől orozta el.) Giordano utód. Az ifjú Verdi utóda. Izzó érzékiség, -nagy lendületek, óriási fokozások, dinamikai őrjöngések karakterizálják a zenéjét. Minden taktusából kondenzált szenvedélyesség árad. A rézfuvók túlfűtött kazánok, amelyek folyton explodálással fenyegetnek. Explodálnak is. -A dühöngő kitörések után pillanatnyi szünet áll be, édes, forró melódiák a vonósokon, de ez a pihenés, elernyedés csak látszólagos. Valójában n'ekigyürkőzés .egy ujabb salfo mortaléhoz. Csupa túlzás ez a zene: Mámor, és láz. Egy uj Verdi. A Szibériát a Népoperában- játszszák. A legnagyobb szerepbén Bazilidesz Máriának emlékezetes sikere volt-

IRODALOM.

.

Énekeskönyv. , Sóhaj l-e más is a sötétben, • -:Fekszik ugy lecsüngő karral az ágyán ? Az ajtótól igy fél-e más is„ A halál kopogását lesve gyáván ? • Ily énkor" kél fi végtelen bus, Bágyadt csodálkozás azon,'hogy élek.Uj, különös, ijesztő ^minden . ... .. Szép Ernő. Sötét.

Barrientos Mária. Ö az operai évad uj starja, Spanyolországban született, San-Salvadoréban. Ugyanabban a városban, amelyben Pablo Casals a világhíres gordonkás. Biguez és Joan Manén voltak az iskolatársai. Tizennégyéves volt, amikor először jelent meg a színpadon. Az Afrikai nő czimszerepét énekelte. Tizenötéves korában már a Scalában lépett föl. Átszellemülten karcsú jelenség. A hangja épp oly vékony, mint ő maga, a közönség félt tőle, hogy eltörik. Nem tört el. Széditő lendülettel szökkent föl a magasba, mint szétrobbanó rakéta, szines csillagokat s virágokat szórt ki magából. A koloratura virágait. Ekkor jött egy gazdag argentínai és feleségül vette. Négy esztendei pihenés után most lépett fel ismét Rómában a Teatro Costanziban. Lammermoori Luciát énekelte és uj, soha nem remélt babérokhoz juttat a Donizettit. Az emberek ugy üdvözölték, mint valami csodát. Természeti tüneményt. Egy előkelő és ritka művészet végső kifinomodása ő. Kolorátura-énekesnő. Akik hallották, a rajongók, azt mondják, az egyetlen Tetrazzini mellett. A jövő héten konczertezik Budapesten.

Szép Ernő boldog lírikus : egy ponton megállott. Akkor fejlődött ki az egyénisége, midőn a -lírikusok valami láztól elkapatva, türelmetlenül kerestek egy uj jelzőt; egy rímet* és minthogy az újszerűség minden lehetőségét kimerítették már, nem találtak. Mit lehet tenni ? Elkoptak a szavak, a zsonglőröket meguntuk, a költők már ott tartottak, hogy csak félálomban tudtak irni, epileptikus sirásTépte a szájukat, az afczukra foltokat és koravén ránczokat pingálgattak, „ csakhogy valami rendkívüli maszkot kapjanak. Szép' Ernő egyszerűen érkezett ide. Tulkiáltani őket nem igen tudta. Halkította a hangját, elnémult, míg reáfigyeltek. Primitiv tónusával tünt fel. Azzal, hogy nem akart uját. Azaz .előkelő és választékos érzéseit köznapi szavakba bujtatta, amelyek részint ujak voltak. Sokat olvasta a népdalainkat. Észre-,, vette, hogy a legmaibb életünkhöz pikánsul illenek a naiv formák és azjegyügyü refrének. Hiszen a nép is azért'selypit, amiért mi. Sokkal nagyobb idegéletet él, semhogy a szavai futnának arra, amit ki akar, fejezni. Szép Ernő kalászt hozott -a lira meddő mezeire s egy búzavirágot, hogy furcsa ékességül a frakkjára tűzze.

Szibéria. A Szibéria szövegkönyvét Luigi Illica irta. Ugyanaz, aki Puccininak az izgalmas és borzongató drámákat szállítja. A Puccini-librettók különös gonddal készültek. Elvégre milliókról volt szó és világsikerről. N.em volt szabad kísérletezni. Épp ezért azokat a szituácziókat és megoldásokat, amelyek nem garantálták föltétlenül a sikert, még a dolgozás közben gondosan félretették. Belőlük került ki a Szibéria szövegkönyve. Manón Lescaut története orosz kadásban. Puccini Manón életének azzal a részével foglalkozik, amelynek deportáltatása a határköve. A deportálás Manonban egy utolsó jelenet, egy elbágyadó akkord, semmi több. Illicánál a dráma magva, középpontja, gerincze. Szibériára hárítja a felelősséget a két szerelmes tragikus sorsáért. A veszteséget, amely ezzel a drámaiságot éri, ugy rekompenzálja, hogy alkalmat ad a zeneszerzőnek bizonyos couleur local-ok felrakására. A zeneszérző, Umberto Giordano nem kevésbé tehetséges, csak kevésbé szerencsés, mint az uj olasz komponisták. Nem olyan eredeti és finom, de egészségesebb és erősebb tehetség, mint Puccini, színpadi érzéke

A kabarék és a. napilapok közönsége ezermesternek és gaminnek ismeri. De a'gaminben mindig egy gyerek is van és a gyerek csak mások előtt tréfál. Ha egyedül van, magába száll, elkomolyodik és bámul. íme, Szép Ernő ebben a kötetében csak bámul. Lirája egyetlenegy nagy-nagy csodálkozás. Tudom, hogy nem 'egyszerű, de az egyszerűség látszatát . izgató raffinément-nal kelti fel s bizonyára i;eki vall igaza és nem annak a parasztnak, aki 'tudatlanságból és butaságból naiv. Ő élvezi is a jiaivitását. Mulat a precieux ötletein s az »anda«, »méla«, »bájolt« szavait már öntudatosan irja le és jellemzésül, nem pedig szegénységből, mint az elődei : Franqis Jammes, a régi almaülatu almáriomok költője, és Elskamp, a dadogó neóprimitivizmusával, a testvérei lehetnének. Igazi mivoltát mégse 'a belga tájakon keressük, Itt van az nálunk, valamelyik körúton, egy budapesti szininövendék vagy tánczosnő közelében, egy kávéházban, egy orfeumban, egy városligeti czirkuszban Szép Ernő' a romantikusok módjára szereti-elvinni a bánatát különös pagodákba. Az orfeumba megy sirni. Annál érdekesebb, hogy nem veszti el á közvetlenségét, á lírája tisztán cseng „

99' .< az Í v l á m p á k f é n y é b e n is tud d é l i b á b u Ü l á t n i . ^ K ö l c s ö n k é r t e a n é p d a l .naivitását, de k ö l c s ö n k é r t e a d e k a d e n c z i a / V i r á g a i t Js. E k é t . d o l o g g a l j á t s z i k ő," k a c z é r k o c l v a mindennel, a m i távoli, t á v o l i e m l é k e k k e l , » t á v o l i l e á n y o k k a l , t á v o l i g y e r e k korral, az érzéseivel, a m e l y e k lassan e l s é t á l t a k m e l l e t t e és m o s t m á r á m u l á s t á r g y a i , lirai j á t é k s z e r e k l e t t e k . M é g a halállal is j á t s z i k . É d e s b o r z o n g á s s a l k u k u c s k á l á t h o z z á . E g y i k v e r s é n e k a c z i m e : J á t é k . O l v a s v á n , ü n n e p é l y e s megd ö b b e n é s fog el. É r z e m , h o g y ez a vers m i n d e n p o k l o n k e r e s z t ü l - m e g m a r a d és száz év m ú l v a is idézik f á r a d t és t ö r é k e n y lelkek. •

KÖZGAZDASÁG. A Pesti h a z a i első t a k a r é k p é n z t á r egyesület február 2-án tartotta Hajós Józsefc,cs. és kir. kamarás elnöklésével hetvenkettedik közgyűlését, amelyen Payr főtitkár terjesztette elő az igazgatóság évi jelentését, amely mindenekelőtt konstatálja, hogy a múlt esztendő a takarékpénztár minden üzletágában lényeges föllendülést mutat. A z intézet a lefolyt évben a számottevő pénzpiaczokon érezhető erős feszültség ellenére, amelyet a közismert politikai viszonyok is kedvezőtlenül befolyásoltak, minden jogos hiteligényt a legteljesebb mértékben kielégített. A z intézet évi tiszta nyeresége 9,940.008 (tavaly 7,462.933) Ii, összes forgalma 14.492,049.806 K , a mult évben elért 13.494,793.755 koronával szemben. A készpénzforgalom 5-793-3l7-l7l K volt. a szaporulat tehát 9 9 7 . 2 5 6 K . A tiszta nyereségből a szabályszerű jutalékok levonása, valamint az 1910. évi nyereségáthozat hozzáadásával összesen 9,067.746 K - b ó l az igazgatóság javaslatára a közgyűlés részvényen/tini • S00 K-t = 4 0 % és illetve minden egyharmad részvényről szóló ideiglenes jogosultsági jegyre 266 K 66 fillért fog fizetni osztalékul, a tavalyi 775 K = 3Sa/t K - v a l szemben. K ö z - és jótékony czélra 100.000 K - t , a tisztviselők külön jutalmazására 180.000 K - t , a választmány díjazására 42.464 K - t fog fordítani, a megmaradt 720.282 K - t pedig az 3912. iizletév számlájára f o g j á k átvinni. Aich. Ferencz és Jekelfalussy L a j o s elhunyt választmányi tagok helyébe a közgyűlés Irsay Andrást és Gaszner P á l t v á l a s z t o t t a meg.

Szép E r n ő k ö l t é s z e t e c s o d á l k o z ó lira. A m i k o r első énekeit h a l l o t t a m , g y a k r a n • g o n d o l t a m Schumann friss m u z s i k á j á r a , v i g a s z t a l ó m e l a n c h ó l i á j á r a , i m p o n á l ó a n megk o m p o n á l t müclalaira, a m e l y e k e t o t t h o n , g y e r m e k k o r o m b a n g y a k r a n h a l l o t t a m . Deres h a l á n t é k k a l , e g y c s a l ó d o t t élet u t á n , az a p á m z o n g o r á z t a . E z e k e t a v e r s e k e t m a m á r semmihez se t u d o m hasonlita'ni. Minden sornak e g y é n i v e r e t e v a n . H o g y k r i t i k á t is m o n d j a k a k ö n y v r e , a m e l y e t s z i v v e l , feltétlenül szeretek, m e g kell á l l a p i t a n o m , h o g y kétféle v e r s e k v a n n a k .benne. A r é g e b b i e k e t egy- szin, e g y h a n g u l a t , e g y csendélet, v a g y e g y t á j k é p b a b o n á z z a m e g . C s o d á l k o z o t t az iró a v i l á g o n , azon, a m i "körülötte v a n . N e k e m az u j a b b , befelé m é l y ü l ő versek tetszenek különösképpen, a m e l y e k b é n a teljes lira énekel. Szép E r n ő i t t m é l y és nemes lírikus. Csodálkozik önmagán.

D i c k e n s . Micawber ur unokája, akit az angol-nyelv sok furcsasága közül az egyik szerint Boz K á r o l y n a k irnak, de Dickensnek ejtenek, a héten jubilált. Néhai Copperfiekl D á v i d száz esztendő előtt született meg abban a burokban, amely nemcsak annyiban hozott szerencsét neki, hogy az árából födözték neveltetése, költségeit, de örökre halhatatlanná tette a »Varjutanya« álmodó szemű.lakóját. Száz év előtt született meg Angliában a világ egyik — talán legnagyobb — de mindenesetre legigazibb regényírója, akire most mindenki ugy 'gondol vissza, mint régi személyes ismerősére, atyai barátjára. És mintha csak ez a megállapított száz esztendő j u t t a t n á eszünkbe először azt a szomorú emlékezést, hogy Charles Dickens már nem mesél többé Dick ur történelmi értekezéséről, amely-, ben, bárhogy v i g y á z is rá irój'uk, mindig belekerül I. J a k a b ' király, hogy nem f o l y t a t ó d i k t o v á b b T w i s t Olivér, a D o m b e y e k és a P i c k w i c k - k l u b históriája, hogy a világnak ez alegszeretetreméltóbb, legemberibb mesemondója már régen halott. Most eszmélünk rá először, mert azok, akiket tollával életre hivott, sohasem fognak megöregedni, frissen és elevenen élnek előttünk, ugy ahogy csak a művészet országában' élőknek a d a t o t t meg. Dickens irta meg első és* legnehezebb fejezetét a modern regény történetének. A z álrgmantika sekélyes vizeiről ő merészkedett ' ki először uj tengerekre, az ő szeme l á t t a meg először az' uj horizonokát. Irómüvész volt, bölcs és melegszívű ember, aki annyira elfogulatlanul állt fölötte a dolgoknak, hogy senki sem merné őt forradalmárnak nevezni; Pedig az volt, nevét a .harczos zászlajára irta később a re'álizmus, de ő e fölött is bizonyára elnéző mosolylyal tért napirendre, ugy, ahogy az irásai fölé hajolva l á t t u k mindig, őt, Boz urat, a mi porladó édes régi barátunkat, akinek mindannyian a d ó s a i - v a g y u n k , akik valaha egy k ö n y v é t is végigolvastuk.

A sodeni p a s z t i l l á k n y á l k h á r t y á j á r a s ezért F a i y sodeni pasztilláival k ö v e t k e z m é n y e i ellen. E ó t a kitűnőnek bizonyult. ' : a

kitűnő hatást gyakorolnak a gége kívánatos, h o g y érzékeny emberek védekezzenek a hűvös esték káros pasztillák fiziológiai hatása 25 év

ff v

l

i

v

i

l

I J E e ^ L S *

t

j T B _ _ S K S Z

_ e

M

r

A B u d a p e s t i t a k a r é k p é n z t á r és országos z á l o g k ö l c s ö n rt. febr. 3-án tartott közgyűlésén felolvasott igazgatósági jelentés az intézet kedvező fejlődéséről számol be. A leszámítolási üzletben számottevő fellendülés mutatkozik, amennyiben a lefolyt évben 60.310 db. váltó került leszámítolásra 190,404.780 korona összegben, ami 2 7 , 8 7 3 . 9 0 3 K - v a l több, mint t a v a l y . A betét állománya az 1911. évben 3,787.442 K - v a l szaporodott. A kézi zálogüzlet is jelentékeny emelkedést mutat. A takarékbetétek állománya az év végén 14,797.856 I< volt, a folyószámlaállomány 13,036.095 K . A váltóüzlet összforgalma !3 0 /333-746 K . A lefolyt üzleti évben 1,878.301 K tiszta nyereség mutatkozik a t a v a l y i 977.643 K - v a l szemben. A nyereségből a tartalékalapra 200.000 (100.000) K - t , az igazgatóság részére ' 1 75-98S K - t , a tisztviselők részére 52.795 K - t , a v á l a s z t m á n y részére 10.000 K - t vonnak le. A z osztalék részvényenként 26 K = 6 1 4 % a tavalyi 25 K = 6 7 , % - k a l szemben. A Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság február 3-án t a r t o t t a rendes évi közgyűlését Székely Ferencz udvari tanácsos elnöklésével. A jelentés sajnálattal emlékezik meg arról a körülményről, hogy az intézet érdemes vezérigazgatója. Székely Ferencz udvari tanácsos, aki az intézet fönnállása óta állott az intézet ügyeinek élén, a Magyar b a n k és kereskedelmi részvénytársaság vezérigazgatói állására meghivatván, az intézetnél viselt vezető állásáról lemondott. Székely Ferencz megmarad azonban a takarékpénztár igazgatóságában mint ennek elnöke, és ilyképpen értékes szolgálatai továbbra is megtartatnak a takarékpénztár érdekeinek. A zárószámadás kellő leirás után 1,770.494 korona 96 fillér tiszta nyereményt mutat, mely összegből 224.063 korona 94 fillér az alapszabályszerű jutalékokra fordítandó. A z igazgatóság a z t javasolja, hogy a nyugdijalap j a v á r a fordítandó 1 százaléknak, v a g y i s 17.235 korona 66 fillér levonás után fönmaradó 1,538.195 korona 36 fillérből 315.000 korona a tartalékalaphoz csatoltassék, miáltal az 4 , 2 5 0 . 0 0 0 koronára emelkedik, az 1911. é v i - 1 9 - c s számú szelvénynek, részvényenkint 36 korona, beváltására 1,152.000 korona, köz- és jótékonyczélra 15.000 korona fordíttassák, a fönmaradó 56.195 korona 36 fillér pedig új-számlára vitessék át. A közgyűlés az igazgatóság'jelentését és összes indítványait egyhangúan elfogadta. Az E l s ő m a g y a r b e t ü ö n t ő d e k ö z g y ű l é s e . A z Első m a g y a r betűöntő részvénytársaság február 8-án t a r t o t t a buszonegyedik rendes közgyűlését Franki József elnöklete alatt. A z igazgatósági jelentés szerint a • gyártelepen - eddig foganatosít o t t újítások, valamint a nyomdagépek eladásának bevonása beváltak, a forgalom lényegesen emelkedett és d a c z á r a ' a felemelt munkabéreknek, az eredmény -kedvező volt. ' A z évi mérleg 79.05.3 korona 79 fillér tiszta nyereséggel z á r u l t / m e l y ből a részvényesek között osztalékul 6 0 . 0 0 0 koronát fizetnek ki, részvényenkint 20 koronát. A z osztalékot már e hó 9-étől fizetik ki a Budapesti B a n k pénztáránál, Teréz-körut 22. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, a f e l m e n t v é n y t megir _ e S Z

i Budapest, IV. kerület, Kecskeméti-utcza 5. szám.

o. be

Kázlebontás édszeneU,

c)

Q y á t » i

miatt briliánsok, mtndennemíl ezU sidnu* á r b a n

adatnak

arany ei.

96 a d t a és a v e z e t ő s é g n e k , k ü l ö n ö s e n Gzettel] D á n i e l vezérigazg a t ó n a k j e g y z ő k ö n y v i k ö s z ö n e t e t s z a v a z o t t . A z u t á n a választ á s o k a t e j t e t t é k m e g . B e v á l a s z t a t t a k a z i g a z g a t ó s á g b a : Czeltel D á n i e l , Czettel G y u l a , Franki J ó z s e f , Hosszú I s t v á n (uj), Kiss J ó z s e f , Krausz L . P á l , Krausz S o m a (uj), Lukács G y ö r g y dr. v . b . t. t.. Radvánszky A n t a l b á r ó , Steiijjeld S á n d o r (uj), Zotnbori R i c h á r d ( u j ) ; a f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g t a g j a i l e t t e k : Fáy M i k s a , Gálos K á l m á n , György A k o s (uj), Heidlberg M á r t o n d r . (uj)

L O H R MÁRIA •

A f ő v á r o s első é s l e g r é g i b b

és Gelléri Mór (uj). H a z a i b a n k részvénytársaság. A z i g a z g a t ó s á g á l t a l az 1911-iki ü z l e t é v r e m e g á l l a p í t o t t m é r l e g e r e d m é n y a z e l ő v i t e l t e k i n t e t b e v é t e l e n é l k ü l 3 , 5 5 1 . 0 6 2 7 1 k o r o n a t i s z t a nyereséget m u t a t ki. vagyis 682.89978 k o r o n á v a l többet, m i n t az előző é v b e n , s ő t figyelembe v é v e a z t , h o g y a regie 60.353-38 k o r o n á v a l n a g y o b b v o l t és h o g y a z é v f o l y a m á n f e l á l l í t o t t u j fiókok b e r e n d e z é s i k ö tsegei is (114.250' 15 k o r o n a ) a j ö v e d e l e m b ő l leí r á s b a h o z a t t a k , a z ö s s z e r e d m é n y t u l a j d o n k é p p e n 857.503-31 k o r o n á v a l v o l t kedvezőbb. E z a h o z a m a 32 m i l l i ó k o r o n a részv é n y t ő k e 1 1 . 6 4 % k a m a t o z t a t á s á n a k felel m e g , s z e m b e n az e l ő z ő é v b e n elért 11-47% k a m a t o z t a t á s s a l .

(KRONFUSZ)

•

csipketisztitó,

vegytisztitó és kelmefestő

gyári

intézete

Gyár és főiizlet: VIII., Baross-utcza 85. F I Ó K O K :

II., Fő-utcza27. IV., E s k ü - u t ö . IV., Kecskeméti-

utcza

V.,

14.

Harminczad-utcza

VI., Andrássy-ut

16.

VIII.,

4.

VI., Teréz-körut

József-körut

39.

2.

A z i g a z g a t ó s á g a f o l y ó é v i f e b r u á r h ó 15-érc e g y b e h í v o t t rendes k ö z g y ű l é s n e k a z t a j a v a s l a t o t f o g j a előterjeszteni, h o g y az alapszabályszerü levonások u t á n fenmarado nyereségből 160.000 d a r a b r é s z v é n y u t á n (az e l ő z ő é v b e n c s a k 125.000 d a r a b volt osztalékjogosult) ugy m i n t az előző évben, részvényenként 8 % , v a g y i s 16 k o r o n a o s z t a l é k fizettessék, a tartalékalapba a n n a k 9 . 0 5 0 m i l l i ó k o r o n á r a l e e n d ő emelése v é g e t t 340. f 19.33 kor. (-p 40.119.33 kor.) u t a l t a s s é k , a b a n k é p ü l e t - t a r t a l é k 150.000 k o r o n á v a l 1 m i l l i ó k o r o n á r a kiegészíttessék, 35.000 k o r . a nyugd i j a l a p n a k , 25.000 k o r . t i s z t v i s e l ő i j a v a d a l m a z á s r a a d o m á n y o z tassék és 192.433-06 k o r . ( 3.815.86 kor.) u j s z á m l á r a elővezettessék.

HETI

POSTA.

B u d a p e s t . L. M. A k i k a r r a u n s z o l t á k , h o g y a z asztalfiában l e v ő v e r s e k e t k ü l d j e be n e k ü n k , n e m b a r á t a j . h a n e m ellenségei. Ó v a k o d j é k t ő l ü k . Reggelre. A z embereket az írásaik u t á n í t é l j ü k meg. H e l y e s e b b e n : b í r á l a t u n k n e m a z e m b e r n e k , h a n e m a z Írásán a k szól. ö n n a g y o n k o m o l y e m b e r l e h e t , de a z irása n e m az. A n a p i m á d ó . A m ű v é s z e t feladata lenne, hogy valószínűséget a d j o n e n n e k a v a l ó s z í n ű t l e n h i s t ó r i á n a k . D e ö n n e m m ű vész, v a g y l e g a l á b b m é g n e m az. Felelős s z e r k e s z t ő és k i a d ó t u l a j d o n o s : K I S S

rosszul

i

A KÖVÉRSÉG ELLEN

sryry

a dr. J a w a s - f é l e T h é Mexicain-t h a s z n á l j á k 4 nélkül, hogy az egészségre ártalm a s h a t á s a volna. AThee-Mexicain a p á r i s i NarodetzkiR e z a l l g y ó g y s z e r t á r b a n kászUI.

JÓZSEF.

A téli f ü r d ő é v a d a b u d a i Szent L u k á c s - f ü r d ő b e n . J a n u á r h ó b a n s z á m o s a n keresték [fel k ü l f ö l d r ő l és b e l f ö l d r ő l a S z e n t L u k á c s - f ü r d ő t , m e l y n e k f o r r ó m e l e g kénes r á d i u m f o r r á s a i és t e r m é s z e t e s á s v á n y v i z f ü r d ő j e télen is rendelkezésérc á l l a s z e n v e d ő k n e k , e n y h ü l é s t és g y ó g y u l á s t n y ú j t v a . A j a n u á r h a v i v e n d é g n é v s o r k ü l ö n ö s e n sok és e l ő k e l ő k ü l f ö l d i v e n d é g e t mutat ki.

No, ez ugyan

PARISBAN

Hasznaiat

előtt!

Az elhízás nemcsak a termet elegancziáját befolyásolja, de i d ő előtt megőregit. A dr. J a w a s - f é l e T h e e Mexicain a termetet k a r c s ú v á teszi. M e g l e p ő eredmény. Ó v a k o d j u n k az u t á n z á s t ó l és f i g y e l j ü n k a d r . Jawas névre. E g y c s o m a g ára K 5 5 0 . K é r j ü n k prospektust. T ö r ö k J ó z s e f g y ó g y s z e r é s z , B u d a p e s t , VI.. K i r á l y - u t c z a 12. s z .

Használat után!

végződött!

Sohasem tánczoltam még annyit és nem mulattam olyan jól, mint az udvari tanácsosék bálján, hanem hazamenet ugy meghűltem, hogy nem is mutatkozhatom emberek előtt. Es a sok meghívás, a mit alig győz az ember elutasítani ! Csak tudnám mit tegyek ! — No, ez igazán egyszerű kérdés ! Hozasson a gyógyszertárból vagy a drogériából 1 kor. 25 fillérért egy doboz valódi Fáy-féle sodeni ásványpasztillát és meglátja, milyen hamar átesik a meghűlésen. De vigyázzon, nehogy utánzatot adjanak.

Úriasszony csakis Brázay-féle Salus pipereszappant használ!

lllczél „EXCEIllwIUK -SZ3II002 2 [ C i n n f i í

i

J

/

p n á l l n f l á i n '

j Budapest, VII., Rákóczi-ut 72. szám

^

^ ó v á r o s l e g ú j a b b és minden

kén elenimel

y

e l l áközponti t o t t s z áfűtés l l o d ástb. ja. Meleg, hideg viz; Szobák naponta 5 K-tól k a p h a t ó k .

•

Budapest, 1912. — Nyomatott az Athenaeum Irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.