POLITIKAI ÉS IRODALMI. Budapest,-junius hó 19

XXI. évfolyam.

1910.

25/1058 szám.

UEBJELEM MINDEN VASÁRKAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,

Előfizetési

feltételek:

Egész évre ..'. „

VIII., Népszinház-utcza 22. sz.

kor. 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre ... _

»

5.—

T e l e f o n s z á m : 61—38.

P O L I T I K A I ÉS I R O D A L M I SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

SZEMLE.

JÓZSEF.

'.Hirdetések felvétele

ugyanott.

Budapest,-junius hó 19. Julius elsején kezdődik

lapunknál az

uj

félévi folyam.

Tisztelettel k é r j ü k olvasóinkat, h o g y előfizetésüket m é g a nyári hüselő

előtt

megújítani

közönségünknek, a ahova

rendelik.

szíveskedjenek.

lapot

Kívánatos,

hogy. a

az

nekünk,

úgyszintén az eddigi czimüket is. azok

és

nyaraló

postai .állomás

czimet világosan,

hatóan, a nyarat,

utolsó

Fürdőző

pontosan mindenüvé utána küldjük,

hétről-hétre

megjelölésével i r j á k

olvasmeg

A k i k utazva töltik

más és más helyre

dirigáltathat-

j á k m a g u k n a k ' a - l a p o t , föltéve természetesen, hogy idejekorán intézkednek. . Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre. 10 kor. Negyedévre 5 .kor. Mutatványszámok ingyen.' . Mai számunkhoz posta-blankettákat

A HÉT

mellékeltünk.

kiadóhivatala,

VIII. ker., Népszinház-utcza 22. szám.

Krónika. Zerajcs. .

alakulást. A törökök ettől várják, hogy Bosznia isméttörök lesz, a szerbek ettől; várják Nagy-Szerbiát s a., horvátok a trializmust, Horvátországgal mint maggal a hasában. Csak Zerajcs nem volt megelégedve, de most már ő is megnyugodott. Ennek az embernek meg kellett halnia, egyszerűen azért, mert azt hitte : muszáj valamiért élnie. Ezért tartom ezt a szegény tébolyult lelkületet gyönyörűnek. Pörbe ne fogjanak büntettmagasztalásért, — kiadom Írásban, hogy a bűntett utálatos volt s ha a merénylő életben marad, hát meg kellett volna érte halnia. Dé legyünk igazságosak. Ez a fiu nem akart gazdag lenni, nem akart jól élni, nem törekedett dicsőségre. E z a fiu nem gondolt önmagára. Gondolatokért, ideálokért hevülő lélek őrjöngött benne, tépelődésekkel, küzködésekkel, lángolásokkal. Nem tudom : Herczegovináért, Szerbiáért vagy anarchiáért lángolt-e, de lángolt valamiért, ami nem függ össze korpótlékkal. A m i ha sikerül, nem jelent neki jobb létet.'

•• .

A magából kikelő lelkesedés, ha nem karriéren jár, ' . — ;»«. 17. Nem kerül be a történelembe. Az első megdöbbenés az manapság őrület. Igaz is. A pszichiáterek pontosan után mindenki tisztában lehet vele, hogy a szérajevói ki is mutatják 9 lelki abnormitásokat s a- fiziológiai merénylet nem függ össze az uj bosnyák alkotmánynyal, defektusokat. Egészséges ember lángol a hazáért s viszi sem királyunk látogatásával, sem Varesanin táboriiok miniszterséghez, életét szenteli a hazai iparnak s lesz karaffáskodásával. Nem tűzhányó lövelt ki gyilkos belőle milliomos: Nappalait, éjjeleit feláldozza a szocziálávát, hanem megmozdult egy rög. S a merénylet éppen lis jótékonyságnak s kap érte czimet és rendjelet. Ez nem • impozáns, de egészséges. csak azt jelenti, hogy Zerajcs volt és Zerajcs nincs. Zerajcs nem lenne, ha egy szobalány vagy primaDe valljuk be, hogy a nem egészséges, az őrületes, a donna miatt lőtte Volna magát főbe. De főbelőtte szertelen lángolások nélkül a nyárspolgárok' nem volmagát, mert előzőleg ötször elsütötte a revolverét nának abban az egészséges helyzetben, hogy érdemeket másra. Szó sincs róla, az ő szegény mikrokozmoszában arassanak teljes önzetlenséggel és teljes haszonnal. vállalkozása politika volt, nagy dolog, mely eltériti Innen kívülről különbséget kell tenni egy Zerajcs, egy útjából a történelem szekerét. De csak ott bent, abban Luccheni s egy Szókratész, egy Charlotte Corday, .egy a tépett, szánalmas és gyönyörű lélekben. • Ahogy ott Zrínyi Miklós és egy Dózsa György között. Ezek között bent a nap elborul, az élet sivár lesz, virágok hervadnak vannak, akiknek a lelkes halálmegvetését szentnek s az ambrózia elveszti illatát, 'mikor kisül, hogy ő nem mondjuk s vannak,, akiket még halóporukban is átkoszeret többé. Lehet-e élni, mikor a nő ilyen és nem zunk. De a halálra szánt gyilkosok magukban épp ugy amolyan ? Ez a kérdés világosan- áll minden boldog- hitték és érezték, hogy egy nagy és szent ügynek a talan szerelmes előtt, a. felelettel együtt, s meghal miatta, vértanúi, mint azok, kiknek vértanuságát magunk is holott egészen mellékes, — legalább mindenkinek más- elismerjük. Sőt kicsúszott tollamon a Zrínyi Miklós nak — hogy ez a nő ilyen-e j/agy amolyan ? neve. Nem ismerem magam, de hallottam, hogy a hadNincs hát kifelé semmiféle jelentősége a Zerajcs történelem Zrínyi Miklós önfeláldozását megtorlásra merényiétének s igazán csacsiságnak mondható, mikor méltó emberpazarlásnak minősiti. Magyarországnak a bécsieknek elhűl a • vér az erükben és sopánkodnak : semmi haszna abból nincsen/hogy Zrínyi és társai megs ebben a világban mozgott a mi szent császárunk három haltak. Tessék ezt kifejteni Zrínyinek ott fent a halhatatnapon á t ! A császár életét nem fenyegette ott semmiféle lanságban, mit fog erre érezni. Ö a hazáért halt meg, vészedelem, az uj tartományok összes politikai aspirá- abban a szent meggyőződésben, hogy ezzel a hazát megcziói most még a maguk javára magyarázzák az uj menti s emléket állit a magyar dicsőségnek. A hadtörté-

1

394. nelmi józan és egészséges ítélete szerint Zrínyi idegzete is szanatóriumba való abnormitás, m i n t a hősöké, a prófétáké, a vértanuké és • megváltóké egyáltalán. Abnormitások a j a p á n hőstettek is, mikor valaki egészen tudatosan belemegy a halálba, mivel másképp az ellenséges hajót tönkre nem teheti, m á r pedig fontos, hogy az tönkre legyen téve. Szegény Zerajcs nagyon szegény kis lángocska volt, de teljes, fönséges őrületben pislákolt. Czélja, eszköze, látóköre szinte semmi, de ismerjük e l : mécsese a Prometheusok tüzéből való volt. H á l a istennek, hogy a fegyver visszafelé sült el, de"holttest fölött, mikor senkinek nem árt, még a hazugságnak serpi, szolgáltassunk elégtételt nem neki, hanem annak a felhőkbe törekvő érzésnek, mely apokalipszispkon keresztül -vitte az emberiség józanjait s melyről a nagy tülekedésben már-már azt hittük, hogy nincs is meg többé. Gyönyörűség látni, hogy mégis megvan, ha félszegen is, ha őrülten, ha kicsinyesen is, de megvan s alkalomadtán meglesz ismét fenségesen, századokra kihatóan is. K. T.

Az ihlet percze. Fejembe szállott a fekete méreg, Szemembe fürge részegség piheg. Kávén, dohányon dőzsölök s henyélek, Mint a komoly, vidám keletiek.

A földi álmok lassan elsuhannak, Búcsúzva integet felém a fény. Megyek; vonatja lettem önmagamnak S lázult erem csak azt kopogja: én. Szegény szobám ijesztően kitágul, Dalok suhannak át a másvilágbul, A gyertya bordó napként néz reám.

Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya, A padló életemnek Szaharája És egy pohár víz a nagy őczeán.

Kosztolányi Dezső.

Olyan korban élünk, amely nagyon is sokat olvas ahhoz, hogy bölcs, és nagyon is sokat gondolkozik ahhoz, hogy szép legyen.

Olyan korban élünk, amelyben szükségtelen dolgok teszik egyedüli szükségleteinket.

Férfi és nő k ö z ö t t nem lehet barátság. V a n szenvedély, gyűlölet, tisztelet, szerelem, de barátság soha.

A z ember m a n a p túlélhet mindent, kivéve a halált, és kibirhat mindent, kivéve a j ó reputácziót.

Égy asszony naplójából. I r t a : RÓZSAHEGYI KÁLMÁNNÉ.

ig . .

április.

Kicsi könyvem, egyetlen hűséges barátom, megzavarom- hajnali álmodat, oly sok idő u t á n előveszlek megint. Hajnali álmodat mondom, mert m á r álmosan dereng a hajnal, és a hold már sápadtan mosolyog be a kis szobámba, a széles nagy ablakon, rám és ha tekintetem a tükörbe téved, megijedek a nagy magányosságomtól és ezektől a félelmetes szomorú színektől. Olyan nagyon egyedül vágyok . . . sietve gyújtok világot és íróasztalom kékselyemernyős l á m p á j a barátságos, enyhe sugarait küldi széjjel. Lázasan, reszkető kézzel kereslek, kis könyvem, és ha te nem volnál, ha most nem írhatnék, meg kellene fulladnom, bele kellene • fulladnom a saját érzéseim zavaros, mélységes tengerébe. írnom kell, kell, kell, hiszen olyan nagyon egyedül vagyok és a lelkem az ugy háborog, mintha katlanba téve az élet minden káprázatos melegsége, izzó lángja hevitené. Majd széjjelszakad a fejem az izgalomtól, a vágytól, a- szomorúságtól, az éjszaka. okozta gyönyörű mámortól és attól, ami velem-történt, vagy történni fog Oh, ha nem kellene gondolkoznom, ha behunyt szemmel válladra h a j t h a t n á m fáradt fejem, ha mellettem volnál, ha az enyém v o l n á l . . . De nincs senkim, — senkim. Drága könyvem, egyetlen bizalmasom, hogy rád szorultam megint ! Kevélyen megfeledkeztem rólad, vagy talán elimádkoztam minden kérésemet és elsírtam minden szomorúságomat és neked már nem jutott . . . H á r o m éve nem voltál a kezemben, utoljára a férjem temetése napján . . .. Pedig azóta, hogy olyan nagyon egyedül itt maradtam, olyan nagyon egyedül, sok-sok minden történt velem és ugy érzem, hogy most, ma éjjel, mindent elmondok neked, kis könyvem, igen, igen, mindent, egész a mai éjszakáig. Csak birjam — szépen sorjába, nehezen fog menni, mert olyan tolakodva nyomulnak elébem m i n d az emlékeim, a lázas megálmodott, vagy meg is elevenedett álomképeim. Jönnek elébem mind, mind és a mai éjszakám, — jóságos Isten, kavarog, forog velem minden — igen, a mai éjszakám, hiszen az fordulópontja lehet az életemnek, igen, az lehet, még nem tudom, még nem t u d o k semmit. Mulatságról jövök haza ; engem mindig megszédít a mulatozó, jókedvű emberek önfeledtsége, mámora, vadul gyönyörködöm bennük, hát mégis lehet rózsa'szinü fátyolt kötni szemeik elé, idős, fiatal, asszony, leány, komoly és könnyelmű emberek és mind, m i n d .egyformán csillogó szemekkel felejtik el az élet szomorú, egyhangú komédiáit, és mind egyforma nagyszerűséggel érzik, hogy sohase halunk meg, hogy miénk minden, maga a gyönyörűséges élet is a miénk, ameddig tetszik, ahogy .tetszik. Oh, gyönyörű veszedelmek, gyönyörű önmegcsalások, édes szédülések, zenébe és mámorba fulladt szürke szomorúságok, mindig imádni foglak, ti édes órák ! Ma is sokat tánczoltam, jól éreztem magam és hallgattam a kékszemű, szőke, sápadtkezü lovagom szenvedélyes szavait. Igen, a kis báró, az én nagyszemü gyereklovagom, még ilyennek soha nem láttam. Félelmetes volt, őrjitő volt és én kedvesnek találtam, gyönyörködtem benne, a szerelmében, mely az ő egész életének tartalma ; igen, igen, komoly nagy szerelmében én csak gyönyörködtem. Édes nagy gyerek, telve meleg ifjúsággal, szenvedélylyel; és én vagyok mindene, mint az árnyék követi még a gondolataimat is, és énbennem szereti mindazt, ami. az életben szép és jó. Ls én csak gyönyörködtem.

395 Oh,' milyen igazságtalan szeszélyes .torzjátéka a természetnek, hogy az ilyen nagyszerű, életre kiható, komoly nagy szenvedélyeket válasz nélkül hagyja ! Torzjátéka, gonosz, rakonczátlan játéka valamely rejtelmes hatalmasságnak, mely végtelen lánczolatát szüli a boldogtalanságnak: Te engem, én mást, a másik megint egy mást és igy tovább, tovább . . . Mennyi melegsége az életnek vész bele a semmiségbe ! Óh, ti válasznélküli szerelmek, ti kormányozzátok, ti hajszoljátok az'egész világot és a ti széjjelszóródó tüzetektől melegszik az .egész sivár, szeretetnélküli, szeretni nem tudó emberiség ! Te engem és én mást — és igy tovább . . . Hogy milyen nagyon szeretett ! A szemei mindenen keresztül rámtapadtak, egész éjjel, óh, mennyi szomorú vágy reszketett bennük, megremegett, ha hozzáértem, nem mozdult mellőlem — és féltékeny volt a levegőre, mely keresztülfogott. Gyönyörködtem. Mikor aztán a mulatság végével'a kocsimhoz kisért, a lépcsőn leborult előttem] átfogta a térdeimet, a ruhám szegélyét csókolta, aztán reszketve és mégis vadul, forrón és mégis vérfagyasztó komolysággal mondta el, hogy mennyire szeret, és nem él nélkülem, ha nagykorú lenne, feleségül kérne, de igy még most nem lehet, de ő nem birja ki, neki nem kell az élet se, ha nem leszek az övé, és hogy holnap délután menjek el hozzá, és esküszik a megváltóra, ha nem jövök, ha nem leszek az övé, nem él tovább.-. . Igen, ezeket mondotta, az én nagy gyerekem, de az ő nagy fiatalságán és nemes szenvedélyén keresztül megtisztultak a szavak, csudás volt, szép. volt, észbontó volt, mint egy jelenség. Forgott velem a világ, m a j d megzavarodtam, reszkető lelkem följajdult, — hát ez az igazság ? Hogy én ném sze? retlek, hogy én mást szeretek, hogy igy szenvedsz értem, hogy igy szeretsz, csak azért, mert éppen vagyok — és nem segíthetek rajtad, sőt el kell hogy veszítselek, el kell hogy küldjelek és egyedül kell maradnom, mert nem szeretlek viszont, egyedül kell maradnom, nem fogadhatom el a mámort, a forró önfeledséget, nem a nagy szerelmedet, én, ki egyedül élem sivár, rideg, minden boldogság nélküli életem. En, ki éppen ugy szenvedek valakiért, mint ő értem, én, aki az ő ragaszkodásából, rajongó odaadásából merítettem erőt ahhoz, •hogy kibírjam az én sóvárgásom, az én meddő szerelmem, odaadásom minden keserű fájdalmát. Hát igazság ez ? Nem, nem és ezerszer nem, nincs jogom őt elkergetni magamért —- és érte, jónak kell lennünk azokhoz, kik bennünket szeretnek : ez a hitvallásom ébredt föl bennem. Mikor még a szegény uram élt, akkor tanultam ezt meg jól ! Fölemeltem az őrjöngő gyereket és reszkető kezeimmel simogattam égő arczát, néztem a szemeibe, aztán nem ellenkeztem többé, megengedtem, hogy a karjaiba vegyen ! Micsoda himnusza az érzéseknek tört ki belőle ! Ehhez fogható zéne nincs á világon ! A reménykedő szerelem extázisa ! És a forrósága és a csókjai — majd megfojtottak ! Reszketve hallgattam ' a vallomásait : Istennőm,, mindenem, szerelmes álmom, igy még nem szerettek a földön, mint én téged, ugy-e, az enyém vagy, végre az enyém — mondta vadul, és csókolta, véresre csókolta vonagló ajkaimat. Holnap, h o l n a p , — suttogta — várlak, el kell jönnöd, várlak, ugy-e eljösz, mindenségem ? A kocsimhoz támolyogtam és bágyadt mosolylyal néztem reá, intettem neki, sőt talán mondtam is : hogy ott leszek, eljövök. Az a boldogság, mely felragyogott arczán ! A saját kezeit harapdálta és az a tekintet, ahogy utánam nézett, mig csak a kocsi elrobogott ! E n fáradtan hánytam be a szemeimet és ugy éreztem, nagy beteg vagyok. A nagy forróság, a nagy

öntudatlanság, láz, a színes tánczoló karikák a szemem előtt, és a folyton-folyvást egymást kergető vad képek, igen, igen, lázam volt, beteg vagyok, nem tudtam, mit teszek; meghallgatok egy embert, akit nem szeretek, nem kiabálok, nem ordítok, nem rugdalódzom, nem védekezem, sőt részeg leszek a szavaitól, az ő ittasságától, mindez betegség,. igen, igen, betegség, hiszen én ezt eddig soha. nem bírtam volna megtenni, — soha ! Es ma ! Mi történt velem ma ? Igaz, hogy régóta és nagyon szeret, igaz, hogy kellett nekem a szerelme, — kellett, jól esett, mert könnyebben el birtam viselni az én" keresztemet ! De meghallgatni, ígéretet tenni ? ! Oh, én hitvány nyomorult, óh, én szegény szánandó, életre, örömre szomjúhozó asszony, mit tettem én ? Mit hisz ő maga felőlem ? Hiszen mindig mondtam, hogy nem szeretem és hogy nem is tudnám soha, és néha ugy tréfából kaczagva, de reszkető hangon azt is mondtam neki : én mást szeretek — és az a más nem szeret engem ! Vagy nem vette észre a hangom remegését, vagy nem hitte, amit mondok, igen, igen, ugy kell lenni, nem hitte, amit mondtam, hiszen a. férfiak az ilyesmit többnyire nem hiszik el; nem csoda, olyan kevés akad köztük, aki nem szeret viszont! Igaz is! Mi az nekik, mi az az ő világukba viszont nem szeretni egy asszonyt. H á t csak nem bolondok ! De hát mit bánom én azokat, a többit ? Mit törődöm velük ? Az enyém az nem tartozik közéjük, az több, az nagyszerűbb náluknál, ő bebizonyította, hogy lehet, igenis lehet asszonyt viszont nem szeretni, ő, ő megmutatta . . . Két év óta ismerem és két év óta szeretem. Tavaszszal történt, — mint rendesen — leutaztam a birtokomra, hogy ott töltöm a nyarat. Tavaszi reggelen történt, hogy megismertem. A kertben sétáltam és hallgattam a természet fönséges csöndjét, azt a meleg csöndet, mely a természet újjászületését jelenti. Egyszerre csak előttem állt, bemutatkozott, bocsánatomat kérte, hogy ugy rámtámad, ő az uj birtokos, az én szomszédom, régi gyermekkori barátja az én megboldogult férjemnek és kedves kötelességének tartotta, hogy bemutatkozzék stb. stb. és ha megengedem, legközelebb a kis feleségét is áthozza, sőt ha megengedem, az apróságait is, mert van neki négy darab . ... E n meglepődve álltam és néztem, nagyon néztem reá és ugy tünt föl nekem, mintha ő is a természet egy jelensége' lenne, á tavasznak egyik tüneményes szépsége, az erő, a férfiasság, a komolyság maga, mint egy földből elibém nőtt ember, igen, igen ! 0 és a föld, a föld embere, igy neveztem el őt a lelkemben, az első találkozásunkkor és igy hivorri a lelkemben azóta is : a földember ! Es az első benyomásom tökéletes és intenzív volt, > ő az volt, akinek én megláttam : a sziv, az ész, a jóság, •az erő, a természetesség, a férfiasság harmonikus, el* oszlása. Az első ember, kinek láttára én megreszkettem, kinek szivem minden dobbanása szólt, kinek az egész lénye benne folyt az ereimben, a véremben ! Gyönyörűséges szerelmem, megismertelek hát ! De ő hideg maradt, biztos, okos és jó. Kicsi, kékszemű, aranyhajú felesége volt. Az erős tölgyről és a folyondárról, a kékszemű hajnalkáról szóló mese elevenedett meg bennem őket együtt látva. Őket együtt látva ! Ez minden kínszenvedés, minden gyötrelem volt számomra ! Vagy a. gyermekeit! Azt a négy angyalt, — az ő gyermekeit ! Gyermektelen asszony létemre halálos vágygyal, kinnal gyötrődtem, gyönyörködve bennük ! Csak egy volna nekem, csak egy", olyan mint ő : az ő szemeivel, az ő szájával, csak egyik volna az enyém, és ha

i*

396. az erdőben, vagy _a réten játék és hanczurozás közben egyiket megfoghattam, karjaim közé kaptam és futott a m vele, futottam, futottam — és á csókjaimmal m a j d megöltem azt a kicsiny, meleg, ő véréből, ő csókja által lett, kis puha lényt. A földnek embere nem ismert tréfát. Egynéhány-, szor viszonozta a tekintetemet, néhányszor meglátta a remegésemet, . vagy észrevet'te, hogy nem birom kihúzni reszkető kezemet nagy erős tenyeréből, — de aztán került. . . . Oh, azok a nyári alkonyatok ! Azok a nyári éjszak á k ! Beszéltem hozzá — bele a forró mindenségbé — vagy a vörös rózsák szirmaiba — bele — óh, hogy szenvedtem érte! Hogy milyen hatalmas volt gyöngeségem : egy éjjel levelet irtam neki. I m á t , vagy gyónást, vagy vergődéseim kínjait, — már nem tudom — csak arra emlékszem, hogy kértem, ne vessen meg, értse meg őrült szenvedélyem és hogy tudni akarom a sorsom : mit jelentek az életében ? Könyörögtem, hogy válaszoljon — és ha nincs válasz, küldje vissza levelem, h a m u v á égetve. • Hetekig hordtam a levelet magamnál, mig végre egyszer a kezébe csúsztattam. . . . Aztán vártam, — óh, ez a várakozás, csaknem beleőrültem, mig végre egy reggel nagy vörös rózsából kötött csokrot hozott az inasa és én megtaláltam közt ü k , amit kerestem : a választ, egy levelet. Kibontom, benn egy papir ezzel az írással: a nyár utolsó vörös rózsáit küldi hódoló tisztelője — és a boríték tele finom, selymes szürke h a m u v a l . . . A szégyen és a boldogtalanság egyaránt marczangolták a szivemet.- De mindez régen volt és én ma csak ugy szeretem, mint akkor. Régen volt, — és én csak ugy nézek rá, mint eddig — ő csak ugy kerül, mint eddig. Es őszszel, mikor az enyészet sárga, fakó színeit már nem birom elviselni, mikor az őszi hideg, nyirkos,'szomorú esték és az egyedüllét m a j d megölik az idegeimet, eljövök onnan, elbucsuzunk, az ő szemébe is köny ül — a szfinx könyezik — és nem látom tavaszig. Nem látom tavaszig, — ez azt jelenti, hogy fázom, küzködöm, vergődöm és egyedül vagyok tavaszig. H á t csoda-e, hogy ha ugy érzem, már elég, már nem birom tovább, hát csoda-e, ha nem akarok lemondani arról, aki szeret, ha bele akarok temetkezni forró szerelmébe, a mámorba, — igen, meg kell tennem, akarom, kell, kívánom — annyit fáztam már, annyit dermedt már a szivem, a lelkem, hátha sikerül, hátha meghozza, ami hiányzik — igen, akarom, kitárom a karom — hozzád fogok simulni — csókolni foglak — jövök hozzád, édes, nagy gyerekem, édes melegségem, jövök hozzád — köszönöm, hogy szeretsz — : hogy akarsz — hiszen m á r m a j d megfagytam — nem birtam volna ki, megyek, mennem kell, érzem — kell! és most jó éjszakát — mindig csak j ó éjszakát ! •Másnap reggel. Arany napsugár tánczolt az ágyamon, ébresztett föl nehéz álmomból. Sietve ablakot nyitok és a tavasz bóditó meleg lehelete csap az arczomba, tódul a szobámba. Nyitott szájjal szivom be illatát, vérem bizseregni k e z d ; boldogan nézek le a kertbe és ujjongva, látom, hogy a fákon erőteljés gyöngédséggel hasadozik a rügy. Rohanok ki hozzájuk, lábam alatt halovány gyönge fűszálak remegnek és én kitárt karokkal járokkelek, és magamhoz szeretném ölelni az egész mindenséget, az egész ragyogó tavaszt ! Igen, igen, itt van, eljött végre, érzem, óh érzem és én utazhatom, mehetek, láthatom ismét, igen, igen, látni fogom, ismét ! ó h , hát adhat-e a sors ennél nagyobb gyönyörűséget! Látni

fogom ! és keresni a lábanyomát reggeltől estig, virágon, füvön, engedelmes rögön — és csókolni fogóm piczi. angyalkáit, az ő gyermekeit ! Oh megyek, sietek! Isten veled, kedves könyvem, drága könyvem, -Isten veled . . .

Toll és tőr. ]un. 17. GRÓF

ZICHY

JÁNOS

megsemmisítette

az

i Y

egyetemi tanács határozatát, melyet az a Marczali—Singer ügyben hozott. A megsemmisítés kapcsán kiderült, hogy az urak • bírókká tolták fel magukat olyan ügyben, amelyben biráskodniok nem lett volna szabad. A bíráskodási jognak ilyetén kezelése szokásos volt az ó-korban, de szokásos most is Itália déli részében, ahol a maffiák • a maguk külön ízlése és törvénye szerint Ítélkeznek a nekik nem tetsző emberek fölött. Hogy az egyetemi palota falain belül az ó-kor vagy pedig a maffiák törvényei vannak-e uralmon, nem tudjuk. De azt látjuk, hogy egy csomó kitűnőnek kikiáltott jogász, akik az ifjúság jogi nevelését vállalják évről-évre jó pénzért, oly brutális erőszakot követtek el jogon, szokáson és jóizlésen, hogy aggódva gondolunk rá, hogy micsoda respektust éreznek majd ezután ifjaink azok iránt, akik egy tanárkollégájukkal szemben igy kezelték az egyetem házi törvér nyeit. . A professzor urak mindenkit kihallgattak, • csak éppen azokat nem, akiket ki kellett volna hallgatniok, hogy legalább az igazság látszatának megmentésével hozhassanak igazságos Ítéletet. A filozófiai fakultás tanárainak véleményét kellett volna kikérniök elsősorban s ők éppen csak ezeket a tanárokat ignorálták. Mit jelent ez ? Azt, hogy az urak előre meghozott ítélettel fogtak a tanácskozásba s hogy ezt az ítéletet ne kellessen a döntő bizonyítékok hatása alatt megváltoztatni, hát meg se szólaltatták a döntő bizonyítékokat. A saját elfogultságukat minden más fölé. helyezték s ugy hozták meg ítéletüket. Siettek a megbélyegzéssel, nehogy az affér más irányt is vehessen, mint amilyenbe ők terelték. Szerencse, hogy Sághy urék Zichy Jánossal kerültek szemközt, aki nem is áll kiváló j.ogász hírében. De, ugy látszik, az igazságos ítéletekhez nem a Sághyék jogi tudása, de Zichy János korrektsége kell. Oh, mi mindig mondottuk, hogy félünk a »nagy.« jogászoktól, mert az igazság nyakát senki sem tudja ugy kitekerni, mint a nagy jogtudós. MARKOS ÉS GÖRCSÖN!. AZ ö r ö m sokáig vár a t o t t magára, de most a n n á l n a g y o b b élvezettel szürcsöljük azt m a g u n k b a . Markos G y u l a megb u k o t t Peéren, megbukott Justh-párti progr a m m j a daczára, sőt m e g b u k o t t a n n a k ellenére, hogy Görcsöni Dénes volt az egyik versenytársa: Pedig Görcsöni Dénes u r - mellett k ö n n y ű k i v á l ó n a k látszani, de Markos G y u l á n a k m é g igy se sikerült fölemelkedni: H o g y a z o n b a n az a v a t a t l a n o k szivét egy pillanatra se b á n t s a a m i a t t a szomorúság, hogy Görcsöni Dénest v á l a s z t o t t á k meg Markossal szemben, m á r is k i j e l e n t j ü k , hogy Görcsöni Dénes ur szintén m e g b u k o t t . Ugyanis a peéri választás a m a kevesek "közül való, ahol m i n d a k é t jelölt m e g b u k o t t s a jóhiszemű h a r m a d i k győzött. Markos G y u l a és Görcsöni Dénes a n n y i r a lepiszkolták egymást, hogy a v á l a s z t ó k n a k egyik sem kellett a k e t t ő közül. E z t j ó l csinálták t e h á t á jelölt u r a k . Megették egym á s t . I g a z á n rettenetes, hogy m e n n y i m i n d e n t bir el a képviselőjelöltek gyomra. Ö t pörkölt, tiz pörkölt, husz pörkölt, ez m i n d semmi. D é egy Markos G y u l á t , egy Görcsöni Dénest hurczolni a gyomorban, ez m á r i m p o n á l ó leisztung.

397. PEST VÁRMEGYE URAI. Őszintén, m i n d e n szé-

pítgetés nélkül beismerjük tudatlanságunkat: halvány sejtelmünk sincs róla, hogy Pest vármegyének ki az alispánja, kik a vármegye törvényhatóságának és közigazgatási bizottságának a tagjai. S lám, mi ennyi tudatlanság ellenére is boldogulunk valahogyan. Most azonban mégis abba a kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy- érdeklődnünk kellett a testület névtelen hőséi iránt, mert nagyon izgatta kíváncsiságunkat, hogy kik azok, akik abban a tudatban élnek, hogy ők semmivel sem tehetik' nevetségessé magukat. Érdekelt, kik taksálják magukat oly kicsire, hogy megkoczkázhatnak oly határozatot, amely szerint ők a királyt nem üdvözlik nyolczvanadik születésenapja alkalmából, az istentiszteleten nem jelennek meg, hanem rábizzák a maguk egyéni • gusztusára, hogy ki hogyan ünnepelje meg ezt az emlékezetes napot. Hát persze, hogy ezek a bátor urak egytől-egyig függetlenségi hazafiak. Ennyit megtudtunk róluk s többre már nem voltunk kiváncsiak. Mert ebből az egy jellemrajzi adatból megállapíthattuk egész egyéniségüket. Megértettük, hogy miért oly bátrak. A nagy bátorság, mely a vakmerőséggel határos, gyönge öntudatot s fogyatékos ítélőképességet feltételez. S az urak Pest vármegye székházán elég függetlenségiek, hogy hijján legyenek minden öntudatnak s Ítélőképességnek.

A PÁPAI CSALHATATLANSÁGON kiköszörülhetetlen csorbát ü t ö t t maga a pápa. Egy encziklikában ezer kínos és kellemetlen dolgot mondott el a reformátusokról, s két héttel később, amikor Poroszország éreztette elégedetlenségét a Vatikánnal, ő szentsége Pius pápa visszavont mindent, amit a reformátusokról és azok rokonfelekezeteiről mondott. L á m , milyen különös valami az igazság. Néhány évszázaddal ezelőtt minden igaz volt, amit a p á p á k mondottak: Mert néhány évszázad előtt a pápai hadsereg nem állt néhány svájczi testőrtisztből. Akkor a p á p á k igazát fegyverek védték, s ha m a Poroszország nem. rendelkezik pompásabb hadsereggel, mint a pápa, Pius ő szentsége dehogy is l á t t a volna be, hogy tévedett. Mindebből az világlik ki, hogy nemcsak az isten, de a csalhatatlanság is azok oldalán van, akik messzebbre hordozó ágyukkal rendelkeznek. S a morál ? Hogy nem a tudomány, de a fizikai erő döntötte el, hogy csalhatatlan-e vagy sem szent Péter földi helytartója. E z t R ó m á b a n csak ugy t u d j á k , mint Berlinben és Bécsben, s ezért csodáljuk, hogy R ó m á b a n nem takarékoskodnak jobban a nagykijelentésü encziklikákkal.

4. A margitszigeti játékbarlang (mely természetesen azzal jár, hogy a belföldi el volna tiltva a játéktól. E z esetben amennyi idegen forogna be, annyi belföldi forogna ki). 5. Az expresszvonat (amelynek két megállója van : Marchegg és Predeál). 6. A magyar irodalom (amelyet Ruszt József képvisel, pedig az ő vászna sem jobb a Deákné vásznánál). 7. A szállodák (az idegen nem tudja, hová hajtsa le éjjel nyugodtan a fejét). 8. A közvágóhíd (minden idegennek megmutatják. Képzelhető, hogy fél az az idegen, hogy le is vágják, amit meg is érdemel, tekintetbe véve, hogy eljött Budapestre forogni). 9. A rendőrség (amely futni engedi az idegent, ahelyett, hogy marasztalná). Mi

használ

az idegenforgalomnak

?

1. Az expresszvonat (de ne Predeálon történjék kisiklás, hanem Kőbányán). 2. Bikaviadal czimén hetenként egy-egy képviselőválasztást rendezzünk. 3. Ne az éjjeli Budapestet mutassuk be neki erkölcsi csiklandöztató gyanánt, hanem a nappali Budapestet. 4. K ü l d j ü k ki külföldre összes speczialitásainkat: a gulyást, a pörköltet, a Lipótvárost, a Tudományos Akadémiát és a városligeti milleniumi emléket. 5. Léptessük fel a külföldi nagy városokban mindenütt egyszerre operaházi tagjainkat, m a j d szakadna hozzánk az idegen. 6. Dolgoztassunk külföldi szabóknál. Minden elsején volna idegenforgalom. 7. írassunk czikkeket az összes külföldi lapokban arról, hogy a gatya nem sül el, ha felhúzzák. 8. A Budapesten székelő külföldi konzulok tanuljanak meg legalább németül, ha már magyarul nem tudnak. Azt persze kívánni sem lehet tőlük, hogy annak az államnak nyelvét beszéljék, amelynek konzulai. ' 9. Ne szeressük és etessük agyon az idegent, mert az olyan, mint a váltó : ki kell bocsátani, hogy forogjon. 10. Ültessük be az idegent a körhintába, biztos, hogy forogni fog. Maitre Jacques.

Áprilisi éj. Ődöngtem éjjel szük utczák során, Magos, sötétlő házsorok között. Az égen sápadt holdfény ömlött széjjel, S a- városon ugy ült az enyhe éjjel,

TANÁCSOK.

Mint illat ül szétnyílt rózsa fölött.

Az aviatikai versenyek sem váltak be tehát! Azt hittük, a külföldiek százezrei fogják ellepni fővárosunkat, ha a Rákosmezőn megrepültetjük Lathamot, Paulhant, Rougiert és De le Roche bárónét. A tények megmutatták, hogy reményünk hiábavaló volt. Ezek u t á n már kénytelen vagyok azokat a propoziczióimat előadni, amelyeket a tapasztalat érlelt meg bennem, s amelyek az idegenforgalom megindítását elősegíthetnék. K é t főcsoportba osztottam azokat az alpontokat, melyeket szem előtt kell tartanunk. A két főcsoport: i . Mi árt az idegenforgalomnak ? 2. Mi használ az idegenforgalomnak?

S a lelkem, ez a csöndesvizü tó, Mely hiven adja vissza partja képét, Olyan volt éppen, mint az alvó város: Sokutczáju, szendergő holdvilágos, Szint' haliám benne önlábaim léptét. S ábránd ült rajta, holdas-éjszin álom, Mint illat'ül az elhervadt virágon. Mentem,- amerre vittek a falak. El-elhagyott egy-egy sötét alak; Az ablakokból itt-ott még kinézett

Mi

árt" az idegenforgalomnak

?

1. A Duna-ünnepély. (Az ünnepély elrontja a Dunát.) 2. A nemzetközi kongresszusok. (A külföldi nem szeret unatkozni.) .. 3. Az aviatikai versenyek. (Ha már be akarom csapatni magam, inkább otthon.)

Egy-egy asszony, kit az éj megigézett. Láttam néhol bujkáló lányhadat Boltos, sötétlő vén kapuk alatt; Fátylát az árny hiába dobta rájuk, Meg-megvillant hosszú vörös ruhájuk, Mint éjjel a pipacs.

398. S lelkemben is ődöngve, búsan jártak

S egyre erősébb lesz a zene árja,

Az utczákon sötétlő, bolygó árnyak,

Hulláma lassan elönt, eltakar,

Kóborgó álmok,

Gazdagon, bőven ontja, egyre ontja

Az ablakokból elmerengő vágyak

Egy láthatatlan órjás zenekar.

Néztek le rájok.

És nézd, a rongyos, elzüllött zenész

Itt-ott, a fényt aggón kerülve, félve

Kigyúlt- szemekkel áll az asztalon,

Meghúzódott egy árnyas kapu-mélybe

Sovány karja veri az ütemet,

Sok titkos vágy, égő vörös ruhás.

A festőnek kiáltva integet:

Lappangva jártak, villódzva az árnyban,

„A d a l ! A d a l ! H a l l o d ? Az én d a l o m ! "

Miként a tűzhely hamvas odújában Villódzik a parázs.

Az nem felel, meredt szemekkel bámul, A szívverése is megállt talán :

Elfáradtam. A szük utczán keresztül

Egy meztelen nő fájón mosolyogva

Sárga fénysáv, egy lámpa fénye rezdül.

Örvénylő tánczba kezd az asztalán.'

Beléptem, (sötét, nehéz a lehellet)

. Olajbarna, aczélos, hajlós teste

S leültem egy festetlen asztal mellett. —

Lendül, hajlik az ütemet keresve; Arany-kösöntyüs tánczos könnyű lába

Füstölgő lámpa. Nagy csupasz falak.

Indul, tipeg, dobban a muzsikára,

Körül gubbaszt néhány sötét alak.

Két karja himbál, mint gazdátlan csónak

A falnak döntve festő-állvány hátul,

A zene zajló, vállig érö árján,

Sovány gazdája levegőbe bámul.

Hamvas bőrét érczkebelükre zárván,

(Vájjon mit néz, mit lát?) Nem messze tőle

Arany kigyók kéjjel reáfonódnak.

Rongyos zenész alszik a falnak dőlve;

S a zene felzug, tombol és örül,

A hegedű ott van hóna alatt,

S harsogva folyja szép testét körül.

Szeméré húzva mélyén , a kalap, Hosszan kinyújtva széken nyugszik lába. Szemközt az éjnek festett arczu lánya Bámulja a falat.

Tapsorkán zug. A kis púposnak párja Rabszolgáit most hódolatra várja! Égő szemét magosan emeli, Á nép hulláma lábait veri.

Az ajtó nyilik, s halkan, szinte félve

— Ilyen lehet a meddő szirtfokon

Előbb egy asszony, majd egy férfi lép be.

A nagy, sovány világitó-torony:

A férfi kissé púpos, sápadt, vézna,

Alul tenger, fent láng csap ki szemén! —

Az asszony is sötét, fáradt, komor,

Mellette, mint kinyílt nagy bazsarózsák,

Láthatlan társuk, a sápadt nyomor

Fehér asszonyok hullnak könnyedén.

Mellettük jár, ugy tetszik, látom néha.

A kis púposnak tizet ölel karja,

Árnyékuk hajlong a lebuj falán.

Lángos szeme szinte égeti, marja

Leülnek lassan, egymás mellé szépen:

Fehér bőrük, mely könnyen illatos.

Férj s feleség talán.

Az utczalány, nézd, aranyan tapos 1 Ölében gyermek, szomorún néz rája.

S csak ülünk némán, tán szivünk se dobban.

Körülfogják mosolygó gyermekarczok . . .

A sáppadt lámpa néha egyet lobban.

Ave 1 Üdvöz légy, sötét ütcza-sarkok Festett arczu, nyomorult madonnája!

Nekem való hely! Csend van, szél se fuj, J ó itt nekem a lámpafényes éjbe':

A .szemem fájt! Hullt drágakő s arany,

A lelkem is egy éjjeli lebuj,

S zengett az 'álmok nagy szimfóniája 1

Néhány elzüllött álom a vendége. . Kavargott, zúgott, mint a tenger-ár, Fehér-csipkésen omlottak habok:

•S egyszerre halkan, alig hallhatón Zene zendül. Dalolni kezd a csend, .;

Sijpok szava s hegedü-futamok. •

Zeng halkan, halkan, s nem tudom hol játszszák,

Alattuk lassú mély csapással jár,

Ott kint az utczán, vagy szivembe bent.

S a' dallamot kéjesen huzzá, vonja

Lelkemben játszik ócska hangszerén

A gordonkák mélyszavu baritonja.

Egy sosem látott sápadt jövevény,

Á hangszerek buja örömben sírtak,

S riadva kelnek alvó vágyak,- álmok;

Hivő szavuk küldték örvényen át,

S ujjongó dalban tör ki száz remény.

Egymás némültát nyugtalanul lesték,

S kardal felel az őrült muzsikára:

S dobálták, mint szép fürdő nimfa testét

-

„Igén, ez az ígéret éjszakája!

A lihegő ifjú melódiát.

Ma teste támad a testetlen szónak,'

,-• Asszonysikoly szállt, mint fehér sirály,;

S valóra válik minden furcsá álma

S gyenge kaczaj, halkfodru, gyermeteg,

Sok.sápadt arczu ébrén-álmodőnák 1"

S hullott, mint régen szomjazó mezőre,;

S.t'ust huz reá megbomlott.hangszerén

Aranyzápor, rubintok véresője,

A lángszemü, a sápadt jövevény.

S halk villogásu gyémánt permeteg !

•

399 H u r r á ! a szivem rohamra dobolt! Vágyim sergével alig birtam már, Szerettem vőn egy hangosat kiáltani : „Hát az én álmom ! Jön-e, jön-e m á r ! Szőke haj szőke illatárját várom ! Hej, palotákat! Meghajolva várja Száz rab királyné! Trónt, amelyre üljön ! Hamar, hamar, mindenfelé terüljön Ó szőnyegek szép melankőliája. Én ezer álmom, jöszte, jöszte már most, Lehetetlen pompátok kiterítem, Sápadjon e sok koldusálom itten, Mint gyertyafény, ha égni lát egy várost! Jer hát!" — S e m m i ! —

„Jönnöd

kell 1 Akarom 1"

— Ö k l ö m nagyot koppant az asztalon. • Csend támadt, mély,'mint holt tengerek árja. Üres csend. Fakón füstölgött'a lámpa. Csupasz falak! Se szin, se fény, se é n e k . . . Egyenként lassan mennek a vendégek. A gazda jött. Faun-arcza rám vigyorgott, Kancsin kacsintott vén szeme felém. „Fizetek", szóltam, és ő nevetett: „Ez éjszakáért már megfizetett. Késő van már". S meghajlott könnyedén. Aztán mentem bele az éjszakába, A fejem szédült, tántorgott a lábam, Az ajtóból, mint gonosz denevér, Gúnyos röhej szállt az utczán utánam.

Nagy Zoltán.

Deutsch de la Meurthe. Tele szájjal mosolygott, ugy ahogy a nagyon harmonikus életű grandseigneurök tudnak csak. 'Nem az arcza ránczaiban, hanem az egész emberi mivoltán látszott ez a belülről jövő friss lelkendezés. Izgékony temperamentuma — akkor szállt le az egyik repülőgépről — gyors, de egymásba záródó gesztusokat rajzolt le karjaival a levegőben. Villámlottak a szemei beszédes korholással:' ' a duzzogó, konok franczia aviatikusoknak jutott ki belőle s az egész fejformából nem látszott más, mint ez a kihevült szémcsillogás, meg a testi rokkantságot meghazudtoló hamvasodó, sürü szakálla, puhán tömött fehér-bajusza. A hangárok előtt állt, azon a kis dombos emelkedésen, ahova csak a kiváltságosabbak juthattak. Azután' körülfogták, leginkább magyar mágnások, rámosolyogtak s diszkréten karonfogva sétálgattak vele. Fenn, a feje fölött berregtek a Gnomok, Antoinettek, Voisinek. A mindent kitaláló pesti észjárás sem foghatta rá most, hogy a Latham, vagy a Paulhan motorja »kihagy«. Kattogtak, berregtek csodálatosan tiszta bugásban s a hatvanötesztendős öreg ur fel-felpislantott rájuk ; fülelt, hunyorított s a szája egész szögletéig megint tele lett mosolygással, mintha azt mondotta volna a körülötte állóknak : Egy kicsit ránczba szedtem őket 1 C'est tout, messieurs 1

Öt napig volt Budapesten, —r jól érezte magát, de a versenyekre azután nem igen járt ki. Ez alatt az öt nap alatt Budapesten akkorára felbecsülték vagyonát a vagyorímegitélésben. naivul túlzó pestiek, hogy az egész Rothsc-hild-csoport is megirigyelhette volna tőle. Pár száz millió frankja van ugyan, de nevének nem a gazdagsága, hanem a sportszenvedélye, az aeronautikáért való fanatizmusa adta meg azt a tömegek megcsodálása fölé való lendülését, amelyhez tiz-tizenöt millió frank áldozat árán jutott el az aeronautikának legnagyobb meczénása. • Józan észökonómiával, tele hittel ugy. állott az aeronautika első próbálgatása mellé, mint a maguknak hevülő, de kifelé lehiggadt emberek szoktak cselekedni, akiknek megadatott a mód ahhoz, hogy a milliókkal egyengessék a kultura sokfelé ágazó törekvéseit. Archdeacon a szerény Voisinnel dolgoztatott még, amikor Deutsch de la Meurthe melléjük állott, finom szimatjával kikereste azután, hogy kire érdemes a pénzét meg a biztató szavait pazarolni. Sorra jönnek azután Blériot meg a többiek. Voisin első sikereinek annyira megörül, -hogy kiirja a harminczezer frankos Archdeacon-dijat. Csak egy kilométert tessék röpülni, s odaadom a harminczezer frankot ! Egy ideig gusztálja az embereit, külön-külön,—csak igy tüzelheti neki valamennyit — hogy a másik ne tudja, biztatja a pártfogoltjait. Farman nekiröpül, próbálkozik is. A kis öreg ur ott áll a kilométeres ut egyik végén, csak még egy kicsit, no, még csak; ott az ut végén van a harminczezer frank, csak odáig kell röpülnöd, fiam 1 És Farman megnyeri a dijat, s szinte látom, amint a kis öreg ur szája tele lesz a szegletéig azzal a derűs mosolylyal, amint befelé dohog valami különös hangtalan szavakat. Egyszer, de csak pár perczig — akik látták, azok állítják — ez a rejtelmes mosoly belefagyott a szája szegletébe, amikor megtudta, hogy a Patrie léghajó katasztrófája belevigyorgott az ő játékaiba. Nem volt megriadt, csak csendesen szomorú. Ha a szerencsétlenség összetépdeste a büszke léghajót s elvette Francziaországtól, adok helyette kettőt : és megépíttette a Ville de Paris-t, meg a Ville de Nancy-t, azután odaajándékozta Francziaországnak. ö t milliójába került! Megint mosolyoghatott, de a mosolygása mögött valami óvatos, rezervált gond maradt vissza, valami féltő aggódás. Zavarta ez a kedélyén visszamaradt borulat — és felállította a Sorbonne-on. az aviatikai tanszéket. A játékos, derűs, passzióját tudományos pozitívumokhoz kötötte. Egyik szemével vakmerő pilótáit figyelte, a másikkal kíváncsian nézte, micsoda eredmények' kerül-, nek ki a Sorbonne falai közül. Közben — alig vette észre — mindenféle tisztséget ráruháztak. Csaknem minden, aéro-klub tiszteletbeli tagjává választotta s-a franczia — a legbüszkébb — aeroklub kormányozható léghajó osztálya elnökül választotta meg. És egy napon, amikor már nagyon vágyott egy kicsit pihenni, — volt még egyéb dolga is — eljött Magyarországba. *

400. Kedves Nancy, te valóban ennivaló kis teremtés Kis faluban — Sopronmegyében — egy ősnemesi birtokon bérelt vadászterületet. Letagadta magát a nagy- vagy ; jól ismerjük egymást, nyíltan beszélhetek veled : senki csodálatraméltóbban nem operált még két emvilág számára s'elkezdett barátkozni a magyar rusztikus berrel, mint te. De hogy hárommal kezdjél, ahhoz izzel. Könnyen és hamar ment. És a kis öreg ur nem csinált hiányzik a szükséges lelki rugékonyságod és az erkölcsi egyebet, mint mosolygott, meg kezdte törni a magyar szafölényed. vakat. A tekintete megszokta, hogy időnkint az ég felé Tudod, hogy nem vagyok szűkszavú s nem ítélek rebbenjen, arra felé, ahol a gépmadarak berregnek, de itt megsavanyodott erkölcsi reczeptek után. Azt is tudod csak a pacsirta libegett felette, meg a szalonka húzott tehát, hogy semmiképp se botránkoznék meg, ha dominiumod kiterjesztenéd. át az erdőn, amikor elegáns vadásztársaságával vadászDe erre nincs tehetséged. gatni járt. Hogy itt az életben helyesen, vagy helytelenül . Bajos volna megállapítani, vájjon az »uj földesurnak« cselekszünk) azt csupán a hatásokon mérjük le, amelyek cselekedetünket kisérik.természetéből jön-e az a szokásmód, vagy a hírneve, a maEmlékszel-e, hogy egyszer féltél, nem követsz-e el gyar falu groteszkül felnagyító mesebeli hirnévadományob ü n t , ha barátnőm leszel ? Félelmed balga volt, mert zása-e, a milliói-e, kezdték összebarátkoztatni a franczia a tények ellene szóltak. Férjed boldog volt és te is meczénást a környék előkelőségével. boldog voltál. Szivedet minden féltékenység nélkül szétosztottad És a romantikába belefonnyadt momentum ezúttal férjed közt és közöttem ; nem féltékenykedtünk egykikívánkozik a rendes sablónból, mert ebből a »falusi idillmásra, mert sohase adtál alkalmat nekünk, hogy bárből« szálak bontakoztak ki, amelyek finom meg-megszagmelyikünk mellőzöttnek érezze magát. Az voltál mindgatott szövedékkel elvezetnek egészen addig a pillanatnyi kettőnk számára,- amit k í v á n t u n k és szerettünk. képig, amelyet a kinematográf-gép a budapesti hangárok Nagyon jól tudod, hogy most másként van. Csendes boldogságunk meg van zavarva, s idegen elem tolaelőtt örökített meg Deutsch de la Meurtheről és környezetékodott közénk és a biztosan m ű k ö d ő mechanizmus ről. A franczia grandseigneur az idegeivel — pedig nem elvesztette egyensúlyát. Mindenekelőtt igaztalan vagy rokkantak! — meg a félszem'e rebbenésével, amelylyel a férjeddel szemben. Ő nem tudja, m i történik, de nyua gépmadarak • röptét szereti nézni, megmaradt francziá- galmából felriadt m á r és veszélyt orr ont. É n , aki tunak, de a másik szeme rebbenése még melegebben csillog, dom, rosszul érzem magam ; eltaszitottnak és hátralököttnek érzem magam, sokszor észreveszem, hogy ha heteken át nézheti a magyar pacsirta levegőszántását. terhedre vagyok, nincs meg a biztonságom érzete. És Noblisse obiige, — nem áruljuk el a nagy nyilvánosságnak, te, ha becsületes vagy, magad is bevallód, hógy a nyuhogy hol és mikor. galmad alá van ásva. Nem uralkodsz a helyzeten. BiA budapesti meeting felében az ő érdeme. A gépmadazonytalan vagy és ideges. rakat együtt néztük vele, együtt csillogott szemünk, mikor Hagyj tehát tovább menni az utamon. Ne próbálj magadnál -tartani. Csak egy eszköz lenne erre és ezt a Latham Antoinettejének bugó röpülését néztük. A pacsirnem akarod, — amiért legkevésbé se teszek neked ták légiszántását élvezze egyedül. Iván Ede. szemrehányást. Különben félek, hogy ez az eszköz m á r most is • késő lenne. Azoknak a szálaknak a fonatja, amely engem abba a kis világba kötött, ahol te uralkodol, Boldog házasság. az utolsó két hétben nagyon összezilálódott. Nem tudom, hogy valaha beleszőhetek-e ú j r a ; szükségét érIrta : PETER NANSEN. (7) zem, hogy egy darabig még nyilt vizeken hánykolódj a m , mig egyszer valami kis csigaházban nyugaDeczember 10., este. lomra térhetek. Kedves kis Nancy ! »Viszontlátásra« m o n d t u k egymásnak, mikor előbb 0 Keresztülvitted az akaratod, nálam voltál és elelmentél tőlem." H a a sziveink titkos szavára hallgatismerem, hogy a h a r c z b a n t e voltál az erősebb. Nem t u n k volna, — ugy-e ? — azt m o n d t u k volna : »Isten- • szégyelem bevallani a gyengeségem. Ugy történt, amint hozzád !« A te h ü előre láttam. Megpróbáltuk felfrissiteni a régi napokat. " • ' J~dMeg vagy elégedve ? • . Vagy ugy magadban igazat adsz nekem : hogy a Deczember 11. sírokon nem szabad tánczolni ? A leveled, kedves Jermer, nagyon szellemesen van Hogyan is lehet értelmesen beszélni egy szép, fiatal fogalmazva. Világosan és érthetően kimutattad, hogy nővel, aki az ölünkben ü l ? Győzhetünk-e oly barátén vagyok á -bűnös. És mégis, kedves barátom, a levél nővel való harczban, akinek az érvei csókok s aki tulajvégén kilóg a lóláb. Mégse vagy olyan biztos, hogy donképpen mindig ad hominem beszél. nélkülem is ellehetsz, mert nagyon kérsz, hogy ne erőlÉs mégis, mikor tiz perczczel ezelőtt kimentél a ködjek, úgyis hiábavaló fáradság lenne. Köszönet a szobámból, nem a diadalmas Vénusz tekintetével búgondoskodásodért ! csúztál el tőle, pedig ebben a szobában sok győzelmet Mégis felesleges volt, mert m á r a tegnapi látogaarattál. tásomkor láttam, milyen senki vagyok neked. A dolog igy á l l : Az élet lemondást követel; nem Nem akarok szellemesen filozofálni a viszonyunklehet mindent akarni. Választanunk kell. ról. Egyszerűen és természetesen csak mondom : Nagyon És te tényleg választottál. Nem engem választottévedsz, ha azt hiszed, hogy köztem és Martin közt tál. De bizonyos régi vonzódás, bizonyos hiúság, talán valami intim' viszony van. És még egyet : tegnap este és főleg talán egy kis kaczér női dacz azt tanácsolta azért- mentem hozzád, mert szükségét éreztem, hogy neked, hogy ne szalaszsz el engemet. Tehát szívesen közöttünk újra ugy legyen minden, mint annakelőtte. megtartottál a fogatodban fiakkeres lónak.

401. H a akartad volna, tegnap egészen visszahódítasz magadnak. Nem akartad. Es ma véletlenül mindenfélét hallottam, ami megmagyarázza ezt és felfedi előttem, miért eviczkélsz csendesen ama csigaház felé. - . Őszintén szerencsét kivánok reményeid teljesedéséhez. Ugy mondják, a csigaház elég erős s a csiga remek étel. Es hadd valljak be még egyet. Leveled nemcsak azért haragított meg, mert ugy találtam, hogy fölösleges pózolnod, de el is szomorított. Azt hiszem, hogy ha egyszer szakításra is kerül a dolog, ez azzal a kölcsönös érzéssel történik majd, hogy valami széptől és jótól veszünk bucsut, valamitől, amiért mindketten köszönettel tartozunk egymásnak. É n , kedves barátom, mindenesetre odanyújtom, a kezem és a szájam a búcsúra. És nem szégyenlem bevallani, hogy mikor e sorokat irom, hangosan zokogok. Nancy. Deczember 12. Kedves kis Nancy ! Igen, m i emberek hidegvérű jogászszellemek vagyunk ! Szégyenkezem magam miatt. Alapjában véve pedig közönyös, hogy te viseld-e a szakítás bűnének háromnegyedét s én az egynegyedét, vagy megfordítva. Minő otrombaság és durvaság ezen vitázni. Nem szabad, hogy két ember búcsúját, akik minden érdek nélkül szerették egymást, ilyen tudákos mente-" getőzés és vád szennyezze be. Szép időket éltünk át. Egyikünk se hitte, hogy örökké tart -majd. í m e ! Elérkezett a pillanat, mikor mindketten érezzük: itt az ideje, hogy felkeljünk a lakomától. Egymásnak nyujtjuk a kezünket : utoljára csókoljuk' meg egymást. Persze, jót állhatsz-e érte te, vagy jót állhatok-e én, hogy csakugyan utoljára történik ez ? Mindenesetre keserűség és szemrehányás nélkül válunk, azzal az • őszinte érzéssel, hogy sok vidám órát, szép emléket köszönhetünk egymásnak. Köszönöm, hogy édes szavaiddal, amikkel leveled zártad, feloldoztad a gonosz varázst ! Köszönöm, h ü barátnőm, bájos kedvesem ! Légy boldog, amint megérdemled, mert másokat is boldogítani tudsz majd. Nekünk az elválók-rendes jeligéje: »Legyünk barátok«, felesleges. Miért ne legyünk barátok mi, akik között egy rossz szó se esett eddig ? A te J—d. Deczember 12., Köszönöm a leveled, barátom.

este. N.

Deczember z8. Kedves J . ! Van egy kérésem, amit nem tagadhatsz meg. J ö j j el hozzánk karátsony estére. M. legközelebb elmegy hozzád, hogy meghívjon. Ezekkel a sorokkal csak előkészítelek a látogatására és tudatom, hogy nagyon elszomoritanál, ha nem jönnél. Te leszel egyetlen vendégünk, ezt igérem. És előreláthatólag ez az utolsó karácsonyeste, amit együtt tölthetünk. Egész határozottan várom, hogy eljöjj. A te N—d. XV. Mogensenéknál a karácsonyesti hangulat kissé nyomott volt: Jermert szives örömmel fogadta Mogensen is, Nancy is. Nancy lopva és hosszan megszorította a kezét és köszönetet suttogott neki. De a beszélgetés csak nehezen indult meg közöttük. Jermer és Mogensen oly rég nem voltak együtt, — a

rövid találkozásokon és a-sietős viziteken kivül — nem is t u d t a k tehát oly könnyen beszélgetni a kis, mindennapi eseményekről, m i n t régente. Beszéltek az időről, a postások karácsonyi túlterheléséről, arról, amit az újságok irtak. Gyakran megakadt a társalgás. Ekkor intett Mogensen Jermernek és felemelte a poharát : — Egészségedre, öregem, hiszen te. nem is iszol. És Nancy is intett Jermernek : — Egészségére ! Mig az asztalnál voltak, gyakran csöngettek. Először azt mondta Jermer : —- Lehet, hogy nekem hoztak valamit. Meghagytam, hogy minden levelemet ide hozzák. A czukrászdából hozták a fagylaltot. Mikor aztán újra csöngettek, Jermer azt mondta : — Ez biztosan nekem szól. Nancy felkelt.
402.

A tudomány jegyében. A métely. Vájjon ki fog-e most pusztulni évszázados, sok évszázados vendégünk, minekutána hegyet-völgyet bejárt, csecsemőket, aggastyánokat, nyomorultakat és hatalmasokat egyformán meglátogatott és megnőtt olyan kulturproblémává, hogy a szinpadon is megjelenhetett?... Brieux a Les avariés-ben, Ibsen a Kisértetek-ben hódolt hatalmának, amelylyel több-kevesebb szerencsével, de mindmáig sohase tökéletes sikerrel harczolt ötszáz esztendő orvosmestersége. És most vége volna a legtöbboldalu problémának ? Mert az hallik, — egyelőre még csak az előleges híradások utján — hogy a lues természettudományi, egészségügyi, szocziális, gazdasági, eugenetikus, elméleti és gyakorlati orvosmester-' ségbeli, sőt majdnem morális kérdésére megadta a feleletet az, akitől várni lehetett: az orvostudományos kutatás, és azon az egyetlen módon, ahogyan a végleges feleletet képzelni lehet: orvossággal. Ehrlich frankfurti professzor mondja, hogy megtalálta azt az orvosságát, amely gyorsan, hosszadalmas kúrák nélkül és egész biztosan meggyógyitja. Még nem hozott nyilvánosságra eleget ahhoz, hogy a dolog tökéletesen világos legyen és meg lehessen ítélni, mit ér, de azok után, amiket eddig tudni lehet róla, nagyon bizalomgerjesztő és azzal biztat, hogy nem fogunk vele még egy akkora csalódáson átesni, mint husz évvel ezelőtt, a tuberA'iífw-szenzáczió idejében. Jobb reménységeink vannak, nemcsak azért, mert Ehrlich neve abszolút komoly és megbízható tudóst jelent, — Koch is az volt — hanem először: a tuberkulin óta bizalmatlanabb és óvátosabb lett a kutatás is, nemcsak a közönség, másodszor: ugy látszik, hogy nem abszolút üj dolog a lues Ehrlich-féle orvossága, hanem kipróbált és bevált gyógyitómódoknak uj és sokszorosan tökéletesített módja. Amelyről még -most nem lehet részletes leirást adni, de annyit már meg lehet most is mondani, hogy nem szérum, hanem kémiai csinálmány: valami arzénvegyület. Szérum vérsavót jelent, a vér folyadékát a vérsejtek nélkül; vannak betegségek, amelyek utári a vérsavó megöli a kiállott betegség parazitáit s ha más állatba beoltják, annak a vérsavóját is ilyenné teszi. Igy gyógyitja a diftériát olyan lovaknak a vérsavója, amelyek diftérián estek át. Vannak olyan oltóanyagok, amelyeket magukból a betegséget okozó parazitákból csinálnak más módon, anélkül, hogy állatokba oltották volna őket; igy készült a tuberkulin is. Az Ehrlich-féle lues-orvosságban .semmi részük sincs a lues-parazitáknak. Nem baktériumkészítmény (különben a lues parazitája nem is baktérium, ami egy gombafaj, hanem egy egysejtű állat) és nincs is benne semmi »állati anyag«. Tehát nem szérum. A lues-szel a cinquecento ajándékozta meg Európát. A tizenötödik században tünt föl. Még pedig egyszerre óriási mértékben, ami természetes dolog,, mert a tisztaság és az óvatosság sokkal későbbi találmány — legalább Európában, mert a régi népek sokkal tisztábbak voltak, az aszkéta-keresztény középkor irtotta ki a túlságosan földi zamatu mosdást — és mert az akkori szexuális élet, a hipokrizist leszámítva, meglehetősen korlátlan volt. Tessék csak olvasgatni az akkori novellákban és tessék ahhoz hozzágondolni a luesfertőzés veszedelmét, amely éppen olyan volt, mint ma, sőt még a szokatlansággal nagyobb, akkor elgondolhatja az ember, hogyan borult rá a veszedelem egész Európára olyan hamar, ahogyan alig hinné el az ember az akkori közlekedési állapotok közt. Denique, akkor tünt föl, a tizenötödik században, nem tudni, hogy a keleti népektől jött-e, vagy az indiánok álltak vele boszut már

előre az elkövetkezendő európai czivilizáczióért ? . . . De bizonyos, hogy a vendég hamar otthon érezte magát nálunk és nem ment le a nyakunkról mindmáig. Csak játszott velünk: hol erősödött a lues, hol gyöngült. Most például éppen egy ilyen »gyönge« korszakban élünk, egy pár évtized óta aránylag kevés igen súlyos luest látni, sokkal kevesebbet, mint husz-harmincz év előtt. Ilyen gyöngülési korszakai azonban már kétségenkivül sokszor voltak és vannak minden ragadós betegségnek, anélkül, hogy a gyógyításnak haladnia kellene,, csak ugy magától enyhül koronkint valamelyik, még pedig, ugy látszik, periódusonkint. A lues gyógyitása a legelső megjelenésétől egészen a legutóbbi pár esztendőig nem haladt lényegeset. Kénesős kenőcs bedörzsölésével gyógyították már azok a csuesoskalapu doktorok is, akiket Benvenuto Cellini emleget az autobiográfiájában, ahol »franczia betegséginek nevezi az ujdönságszámba menő luest. A kénesős kenőcshöz a tizenkilenczedik század a jódkáliumot adta s csak- a legutóbbi években kezdik a kénesőt más formában használni : »belsőleg«, azaz ehető vagy iható formában és injekcziókul. Az injekczió — a bőr alá'vagy mélyen-be az izmok közé való fecskendezés — a legjobb formának bizonyult, nemcsak azért; mert semmi nagyobb kényelmetlenséggel nem jár és pláne egy csöppet se piszkos, a bedörzsölés pedig szörnyű mértékben mind a kettő, hanem, ugy látszik, a gyógyitó hatása is tökéletesebb. Pár esztendő előtt kezdtek arzénkészitményeket használni, még pedig váratlanul kitűnő eredménynyel s ebből lett az Ehrlich-féle orvosság is. Azonban valamennyi metódus soká tartott és egy se volt minden esetben biztos. . Hogy micsoda sokoldalú és mélységekbe ható következményei lesznek Ehrlich találmányának, ha csakugyan tökéletesen meg tudja gyógyitani'egy vagy néhány nap alatt a luest, azt alig lehet előre elképzelni. Mert nemcsak hogy milliókra menő tömegei a súlyos betegeknek meg fognak gyógyulni, hanem, mivel tömeggel van mindenféle társadalmi berendezkedés, amely direkte vagy kerülő uton a lues-félelmen alapul, ezer kisebb-nagyobb dolog • fog az' életünkből kimaradni s ezer uj lehetőség fog megnyilni olyan tereken, amikre nem is gondolunk most. Egészen lényeges változás lesz az emberek életmódjában, ha valamennyi fertőzési veszedelem közt, amely nemcsak a szexuális érintkezésben, hanem mindenhol les ránk, ha ezek közül egyszerre megszűnik a legnagyobb. Mert nemcsak nem lesz nagy veszedelem, de nem is igen lesz kitől kapni. Ha tudniillik beválik az Elirlich-féle orvosság, amit rövid idő múlva tudni fogunk. Csak egy részletet nem fogunk tudni néhány évtizednél hamarabb. Két betegség van, amelyet sokára, néha évtizedek múlva szoktak kapni a lues gyógyulása után, aránylag roppant kevesen, de mégis csak olyanok, akik luesen estek át. Az egyik a gerinczagy sorvadás, • amely nem a hátgerincz betegsége, mint hinni szokás ; a hátgerincz csont és ehhez semmi köze sincs. Ez a gerinczvelőnek, tehát egy idegrendszeri középpontnak a betegsége. A másik a paralizis. Ha husz-harmincz év múlva az Ehrlich-orvosságtól meggyógyultak közt nem lesz se paralitikus, se tábeszes, akkor bizonyos,, hogy a lues minden következményével együtt eltűnt. Ez azonban, akármilyen nagy dolog, meg se közelíti jelentőségben azt az egyszerűbb eredményt, hogy maga a lues, a milliók betegsége, szerencsétlensége, nemzedékek rontója, családok kihalása, — maga ez a betegség nem lesz többet veszedelmes. Még a tüdő vész meggy ógyitójánál is nagyobb jót tesz az egész emberiséggel Ehrlich, ha valóra váltja, amit igér. És valószínűnek látszik, hogy meg fogja tenni.' Dr. Décsi Imre.

403. SaiSOIl

o

Egészen kicsiny kis dolog, a skating-ringről, a kerekes-korcsolyáról hozott városi határozat juttatja most az eszembe ezt. Bizonyos, hogy már a te tyúkszemed

A kerekes-korcsolya. — jun'. n. Kolompár-Baiog Mária, a Tuta rokona és a bandájából való, valami két esztendővel ezelőtt Félegyházán hatóság ellen való erőszakot követett el a csendőrök ellen. Ezért természetesen megfogták, elitélték és egy esztendőre becsukták. Volt neki azonban egy fia is. Hogy az .apja ki volt ennek a gyermeknek, az itt most éppen ugy nem fontos, mint ahogyan, gondolom, magának a Balog Marosának- sem volt fontos. Ezt a gyereket a büntetőtörvénykönyv nevében el kellett valahogyan'helyezni, azért tehát odaadták Irsára gondnokságba Radics Bélához, aki bizonyosan még rokona is valahogyan neki, mert hiszen minden czigány szegről-végre rokon. A gyereknek jó dolga volt, Balog Marcsa kiszabadult és az első dolga a kiszabadulása után az volt, hogy visszalopta Radicséktól a gyerekét. Éjjel odament Irsára, — csak a régi czigány-legendák tudják,

is> olvasóm, forgott abban a veszedelemben, a körúton menvén, hogy kerekes-lábu, jókedvű gyerek reágázolt. És még bizonyosabb, hogy ezért dühbe jöttél. Helyesled tehát a rendeletet, hogy a főváros eltiltja a körutról, a Rákóczi-utról, minden más szabadabb és levegősebb útvonalról a korcsolyázó gyerekeket és csak a Szabadság-teret, az Országház-teret és a budai korzót engedélyezi nekik. Ez a rendelet nem meglepő ugyan, mert csak logikus folytatása annak az állandósított állatkínzásnak, amit Budapest lakóival elkövetnek, de arra mégis érdemes,-hogy. az ember egy perezre dühbe jöjjön rajta. Gyermekirtóbb város, mint Budapest, nincs sehol ezen a világon. A jövőt annyira meg nem,értő, sőt annyira ellenségesen tekintő emberi közösség nincs s e hol a világon, mint amilyen Budapest, Itt, amikor a gyerek tavaszszal leviszi a csigáját • a z aszfaltra, hogy az ostorával kipróbálja : ugy tud-e még pörögni, mint tavaly pörgött, a rendőr hazakergeti,

hogy milyen praktikával — kicsalogatta a gyermekét I t t gyermekek számára való játszótér sehol máshol és eltűnt vele az éjszakában. nincsen, csak, a Mátyás-téren, ahol azonban homok Most körözik. Egyelőre csak az ügyészség köröz- helyett baczillus-port kapnak a fővárostól ajándékba teti, én azonban ezennel és tisztelettel bátor vagyok a gyermekek. . Budapest székesfőváros magisztrátusát is megkérni • Az Erzsébet-téren is lehetne játszani, ha azt hetarra, hogy sürgősen és minden rendelkezésére , álló esz- yenhét salamoni pecséttel le nem pecsételnék a verebek ; közzel kerítse elő ezt a cz'igányasszonyt vagy czigány- talán a Városliget* is lehetne valamelyes játszóhely, ha leányt valahonnan és lehető gyorsan alakítson még éppen ott nem állna mindig egy-egy háromszínű karegy ügyosztályt külön és kizárólag csak arra a czélra ; s z a lagos csősz, ahol a fü terem. Gyermeknek Budapesten hogy ennek a majdan és bizonyosan előkerülő Balog m a m á r nincs játszóhelye. Gyermek Budapesten egészMarcsának ünnepiesen kezet csókoljon. séges ma már hivatalból nem lehet és Molnár Ferenczet Hogy azzal az állatian megható szeretettel szeressé ' a f a n t á z i á j a csak akkor ragadta át igazán lehetetlen Budapest székesfőváros az ő gyerekeit, mint amilyen- valóságokba, amikor a »Pál-utczai fiuk« legendáját nel egy pária-leány tudja szeretni, azt senki meg nem megírta. kívánhatja. Végül is a magisztrátus bölcs, okos és akinek A Pál-utczai kalandok a múlté. Arról ma már az Isten észt adott, annak hivatalt is ád hozzá. A hiva- beszélni ném lehet. De az a szeretet, amivel a Balog tal pedig kizárja a túlságos érzékenykedést és a hiva- - Marcsa ölelte vissza magához a gyermekét, nem a jövőé, talos elme nem könyzsacskóra, hanem elöljárósági Mert Budapest soha a gyerekeit ugy szeretni nem fogja, szegény-alapokra jár. Tehát egyáltalán hiu ábránd.volna m i n t 'ahogyan ez a czigányleány szerette, azt kívánni a székesfővárostól, hogy ugy szeresse a budapesti gyermekeket, hogy visszalopja őket a tejhamisítók és levegő-uzsorások keze közül, de azért csak IDŐSZERŰ; RIGMUSOK. egy kicsinyt kell elgondolkozni és csak egy kicsinyt kell a hivatalos jószívűségnél fütöttebbnek lenni az Vége a komédiának! ember szivének, hogy ne tűnjék fel*szertelenségnek ez Ó szent gyönyör) ó égi kéj, a Balog Marcsa-féle kézcsókügyosztály-követelmény. Ó hétszer hét utálat : Az ember egy kétlábú és Sötét színházi á l l a t !

A Balog Marcsa fiának egészen bizonyosan jobb dolga, volt Radicséknál, mint most van, hogy az erdőn kóborol. Polgári értelemben véve és hatósági •értelemben véve. feltétlenül jobb dolga volt, hanem nem volt meg neki a szabadsága, az erdeje és a levegője. És a lehetősége arra, hogy a temperamentumát teljes erővel és idegnyugalomra kitombolhassa. Ezt érezte meg a Balog Marcsa, ezért lopta el a fiát, ezért ment vele az a gyerek és ezt nem adja meg Budapest székesfőváros háziur-bölcsesége a budapesti gyerekeknek.

D e mert tagadhatatlanul I t t van heve a nyárnak, Bemondom én, bemondhatom : A szinházak — bezárnak. ;

.

A szinházak bezárva már, Nagy az én boldogságom, Csak az a kár, hogy sok művész Maradt meg szabadlábon.

404. A nézőteret, mely a dus Ürességtől ugy kongott, Az élelmes direktorok E l a d j á k m i n t harangot. A kasszából nyári lakást Építtetnek,- remélem, F i n o m lakás ! E b b e n lehet Legjobban lakni télen. E l u t a z n a k a darabok, ( J ó egy kis nyári tura) Nem Prinz-Heinrich-Fahrt ez az ut, H a n e m makula-tura. Elmennek az igazgatók, N e m várhatnak egy perczet, E l Tóth D i d i és Beöthy L., E l a Faludi-terczett. Az U r á n i a se vetít Képet fehér alapra, Csak az a Feld marad meg itt, K i nem isten kalapja. A sok szinházi csevegést A lapokba nem látom, Sok pénzt spórolhatok meg igy Szóda-bikarbonáton. Levetve maszkját a színész Á t u n d o r u l czivilre, I d ü l t e n megy ü d ü l n i m i n d Kis falusi idillre. Nyerit a j u h -. . . bég a csikó . . . A kakas kotkodácsol . . . A k a r a v á n halkan ugat . . . És a Zsazsa fedákol.

INNEN-ONNAN. • Jegypanama. A főváros kiküldte a számellenőrt, a számellenőr kiküldte a számtisztet, a számtiszt kiküldte a számkáplárt és végül ellopták az aviatikai jegyeket. E n n e k több irányban lettek következményei. A legmeglepőbb mindenesetre az volt, hogy a p u b l i k u m kezdett tódulni a versenyre, ahová különben nem ment volna, ha rendes uton bocsátottak volna ki három-négy koronás jegyeket. D e mert ennek a háromnégy koronás belépőnek bizonyos potyajégyszerü jellege volt, tömegesen vásárolta egész Budapest, amely jobban szereti a drága ingyent, m i n t az olcsó fizetettet. A másik következmény, hogy a balcsillagzatu konzorczium sok ezer koronával többet fog ráfizetni a levegő meghódítására, m i n t amennyit eredetileg fizetett volna rá. És legvégül, a m i szintén nem csekélység, egy embert börtönbe dugnak, csak azért, mert a teljes ellenőrzéshiáriynyal szinte rákényszeritették a hűtlen kezelésre, ahogy ezt törvényszéki nyelven nevezik. Tessék elgondolni, hogy a társaságnak, amely husz koronás jegyeket bocsát k i félmillió korona értékben, komolyan kell felfognia a dolgát, s ugy kell ellenőriznie a jegyeit, m i n t h a csupa.huszkoronás bankjegyeket nyomattatna. D e alapjában véve dzsentrik vagyunk m i n k magyarok s eltekintve a villamoson való dupla és tripla ellenőrzéstől, gavallérosan megbízunk egymásban. A t t ó l félek, hogy

v

emiatt nem lehet megcsinálni az önálló magyar bankot. Mert a nyomdaszemélyzetnek m a j d szabad lesz esténként szétosztogatni az egész aznapi bankó-auflágot.

*

•

•

$ A felség daganatja. Senki sem gondolt arra, hogy a német császár lovaglás közben lebukott a lóról. Mindenre gondoltunk, csak erre az iszonyatos felségsértésre nem, amelyet egy jól nevelt ló követhetne el felséges ura ellen. Azonban a császár orvosai egyszerre csak arról kezdtek beszélni, hogy a császár nem b u k o t t le a lováról s ettől a pereztöl kezdve nem t u d u n k szabadulni a gondolattól, hogy á császár mégis leesett a lóról. Nincs ebben a gondolatban semmi rosszakarat, mert nekünk igazán tökéletesen mindegy, hogy a német császár lovaglás közben horzsolta fel a lábszárát, vagy pedig ugy j u t o t t egy kellemetlen daganathoz, hogy esés közben a ló és a kövezet közé j u t o t t . D e talán a német alattvalóknak lenne elviselhetetlen a tudat, hogy az ő császárjuk, vitéz és délezeg uralkod ó j u k lebukott egy lóról. Micsoda katasztrófa ez a császári tekintélyre ! E g y császár, a k i gyöngén üli meg a lovat. E g y császár, aki abba a komikus helyzetbe jut, hogy feltápászkodik a földről. Ilyen gondolatot idejében kell elhessegetni a lojális koponyákból. És hessegetik is : a császár nem b u k o t t le a lóról, a császár az utóbbi n a p o k b a n nem is l á t o t t lovat. J ó istenke, m o n d d : nem ér-e fel ez a tagadás tiz beösmerő vallomással ?

• -

•

*

© Velencze. Marinetti felszállott a szentmárktéri toronyra és fényes délben k i á l t v á n y t szórt le a galambok közé : Marinetti megutálta Velenczét, nemzetközi hálószobának tartja és undorító koldusfészeknek. O t t állt a költő a torony tetején, lobogó hajjal és lekiáltotta, hogy gyárkéményeket akar a lagúnák fölé • emelni, s aczélcsónakot k i v á n a gondolák helyett és az ipar nagyszerű geometriáját akarja odarajzolni Velencze egére. És még azt is lekiáltotta, hogy m a j d eloltja a banális holdfényt és villamfényt áraszt a freskókra. Igy t á m a d t a meg Velenczét Marinetti, azután nyugodtan hazautazott Párisba. Párisban azonban beleszeretett egy színésznőbe, hamarosan elvette és a színésznő azt súgta az első éjszakán, a lyoni pályaudvaron a költő fülébe : Velencze. A költő megijedt, de a színésznő újra súgott és ezen az éjszakán nem volt nehéz a dolga. Másnap kiszálltak Velénczében, a költő sóhajtva hivta a legszebb gondolát és odaeveztettek sürgősen, ahol a holdfény a legfehérebben s ü t a lagunákra.

•

•

*

© Le Breton halála. K é t óra három perez volt és a szép nyári délutánon lemerült a franczia tenger vizébe L e Breton, a kvártélymester. Benn ü l t az aczélfalak közt, a tengeralatti naszád kémlelőfülkéjében és a s a p k á j á t térdeire fektetve, bám u l t k i egy üvegablakon az átlátszó vizekbe. H á t a mögött, az ajtón tul zúgtak a d i n a m ó k és a feje felett ragyogott egy villámmécses, a lábainál apró aczélrudak mozogtak, csapok és kerekek : igy ült Le Breton a technika minden diadala között a tengerben. Ekkor, két óra három perczkor, elaludt a villamfény, az aczélfülke tántorgott, a kerekek bomlottan forogtak és nagy, sötét csöndesség lett a Pluviose-on. A z a j t ó n tul víz bugyborékolt és megfojtotta a d i n a m ó k a t és a j ó pajtásokat és a kapit á n y t . D e Le Bretont, a kvártélymestert bezárták az erős falak és ő egyedül virrasztott a homályban, j ó hatszáz méterre az édes Francziaország alatt. Az üvegablak kétes fényében halak jelentek meg és bámész szemekkel meredtek a kvártélymesterre, vizi növények inogtak és integettek és három óra lett, azután négy és öt és a levegő, m i t még a calais-i szél sodort a naszádba, Sűrűsödött és m á r zihált Le Breton, a kvártélymester. De nem félt, mert körülötte o t t volt érezben, vasban,

405. pántokban és üvegekben a huszadik század, hitt a villamosságban és a gyárakban, melyek a kerekeket olvasztották. És h a t ' óra lett, Le Breton hátradőlt és várt valami nagyszerűt a technikától és a mérnököktől, egy szörnyű elektromos sugarat, vagy egy motor ébredését, mert jól tudta az időt és nem akart meghalni a százada segítsége nélkül. De nyolcz óra lett, a tenger elsötétült .és Lé Breton álmosan nézett íelíelé : a vizén, fönn boldog nászutasok hajóztak Angliába, vasutak fütyültek a partokon és egy teherkocsiban szállították a Voisin uj biplán-modelljét. Ekkor Le Breton hörgött egyet odalenn, nagyon keserűen nevetett valamin és meghalt.

*

.»

*

D Szegény verebek 1 Jegyezzük fel, hógy ők az aviatika legújabb áldozatai. A saját szememmel láttam, amint L a t h a m egy röpülése u t á n három halott verebet rázott k i a gépéből. Egyiket távcsövön néztem. O t t vergődött sokáig az aeroplán körül, a.csavarok szélviharában, rettegve és vágyakozva, mint molypille a gyertyaláng előtt. Nini, egy veréb, mondotta magában. Egy veréb, mint én, csakhogy nagyobb." Egy madártestvér. Köszöntsük őt. Az örvénylő léghullámok azonban magukhoz rántották és belesodorták a drótok és csavarok közé. Verébnek tilos repülni a rákosi mezőn. Az ember, a levegő parvenüje megtiltja neki, a felhők autochtonjának. Vegyük észre ezt és a három halott verebet, Efimoff, Frey és Wagner balesete mellett is. ő k már is észrevettek minket. Egyik szolgálattevő postásveréb ráült nyomban a táviródrótra és a következő telegrammot adta fel a madár-társadalomnak: í>Vigyázat! Rákoson kontár roepueloek toernek ellenuenk. Már az ember is száll és csiripel a motorjával. Csirip, csirip : az ember szemtelen«.

•

•

> Vívmányok a méregkeverés technikájában. Minden fejlődik, az evoluczió a legbiztosabb tanítás, tehát bizonyos az is,- hogy a méregtan is fejlődik. — Hol van az öreg Tofana néni m a már és hol van Brinvilliers marquis ? Hol vannak Balsamo arkánumai ? És Cesare-mak, a nagy Borgiának és Katalinnak, -a nagy Medicinek, hol vannak a kicsiny és kezdetleges kis mérgei ? — Lomtárban, muzeumba való, elöregedett kuriózumok ezek. Hofrichter C 2 N 2 segítségével akarta a pretereálás kellemetlenségeit kiegyenlíteni, de még fel sem akasztották, még meg sem kegyelmeztek neki és már is utoléri a tuléltségnek a katasztrófája. Amerika már tulliczitálta ; onnan jön a hire, hogy ott egy orvos a várható örökös-társait kitenyésztett tifusz-baczillusok segítségével tette el a közjegyző lába alól. E z a bacziNus-keverő gazember azonban rajtavesztett, mert m a már a daktiloszkópia olyan kitűnően kifejlett tudomány, hogy még a baczillust is megismeri a körméről. Azonban m i t tesz Isten ? — illetve Reb-Ben-Akiba ? Még a baczillus sem uj á nap a l a t t ! És a határtalan lehetőségek világa : Amerika ezúttal nem fogja előlünk elyankeedoodlezni azt a tényt, hogy Darányi Ignácz már tizenöt esztendővel ezelőtt felfedezte, sőt szigorúan el is rendelte, hogy a mezei egereket tifusz-baczil-' lusokkal kell kiirtani.

*

*

*

D Uj diákok. A hippokratészi ősterapia szerint is előbb vizzel kell megpróbálni a gyógyitást és csak azután szabad áttérni a tűzre. Selmeczbányán egy kis tévedés történt. 'Előbb kezdték meg a tűzzel való kezelést, mindezt pedig a főkajDitány ur diagnózisára. A vizkura elmaradt. Sem okom, sem jogom, hogy bölcseségeket mondjak a diák-nemzedéknek, amely fiatalabb nálam, tehát bölcsebb, de a vizkurát mégis jónak tartanám.

Ismerik az uj diákot? Nos, nálunk mintegy öt éve egy uj diák" típus termett, amely műveltségében, hajlékony intelligencziáj á b a n is ellenszenves. Volt alkalmam belenézni a könyvtárukba, amely az uj európai kultura -valóságos szarkafészke. L á t t a m , hogy tanulják az abc-t Baudelaireből, hogyan esküsznek Wildere, a moralistára, hogyan szívják magukbaNietzschét és mindazt, amit 'mi is elfogadunk, amiért évekkel ezelőtt m i is veszekedtünk, csakhogy nekik ez nem luxus többé, hanem alap és az, ami nekünk sajt és egyiptomi czigaretta ebéd után, nekik táplálék már, nekik az a műveltségűk gerincze. Gerincztelen műveltség. Szánalmas • műveltség. Üres műveltség. Nem csodálom, ha egyre szaporodnak az iskolai botrányok. Ezen azonban mégsem a főkapitányok segíthetnek, hanem talán a. pedagógusok. Ezek se tűzzel, hanem inkább hideg vizzel.

Q Az üstökös. Csúf idők járnak, i t t tyúktojás, ott galambtojás a jelzője a jégnek, ami tönkretette a gabonát, a ménnykő sűrűbben csap le, mint máskor és annyi az árviz, hogy azelőtt tiz esztendő árviz-krónikája is kitellett volna belőle. És az emberek egyre a tudósokhoz fordulnak, hogy ugyan mondják meg, há istent ismernek, nem a Halley-üstökös-e az oka mégis mindennek az abnormitásnak. S a belga tudósok nem fáradnak bele annak az erősgetésébe, hogy az Ítéletidőnek nincs köze a ványnyadt, kis üstököshöz, amelyből alig l á t t u n k valamit. A tudósok rosszul teszik, amit tesznek. Okosabb volna, ha szépen meghagynák az embereket a babonájukban. Az emberek ugyanis babonások akarnak lenni és okvetlenül összefüggésbe akarják hozni a maguk kis dolgait égbeli hatalmasságokkal. Hagyni kell őket. Annál is inkább, mert a felvilágosítás teljességgel hiábavaló. Meg jobb is azt hinni, hogy csakis akkor csaphat agyon bennünket az isten haragja és önthet el a viz, mikor üstökös van jelen. Mert máskülönben ugy kellene vélnünk, • hogy ilyen irtó időjárás akár minden esztendőben lehetséges. Tehát nem kell czáfolatokkal erőlködni. Az üstökösnek nem árt, ha ráfognak ilyesmit, nekünk pedig használ, mert üdvözülünk a hitünkben. A földön poshadó búzának, rozsnak pedig egészen mindegy. Mihaszna lesz a tudomány elterjedtebb, ha a kenyér megint a tudományos ritkaságok közé vonul be ? . i.

ZENE. Mészáros

munkája.

A szinházi dolgokban járatlan embert könnyű megtéveszteni. Ha az Opera zárva van, már azt hiszi : megkezdődött a nyári szünet, befejeződött a munka. Pedig dehogy ! A munka, az igazi munka csak ekkor kezdődik, és ami eddig volt: az egész szinházi esztendő, sikereivel és bukásaival, vendégszerepléseivél és lemondásaival, csak ápropos gyanánt szolgált ehhez a munkához. Titokzatos varázslat folyik ilyenkor az operaházi irodákban ! Mészáros Imre czeruzájának érintésére az izzó szerelmi dalokból egyszerre kiádási különbözet válik és a nagy, lázas sikerek perczéntben kifejezett bevételi többletté alakulnak át. Itt lekopik a szinházi esztendőről 'minden érzéki momentum, minden testiség, zene, színpad, ének — elvégre az Operaház igazgatójára mindez nem tartozik — és minden művészet egyszeribe fölváltódik koronára és fillérre, folyószámra és átvitelre. Csodás metamorfózis ! Januárban bedobnak egy Trisztán-előadást, juniusban kijön mint egyenleg. Ez a brilliáns átváltoztatás, ez a bűvészet, ez és csakis ez Mészáros munkája. Miközben a művészétből pénz- és perczentkérdés válik, eltűnik még a nyoma is annak, hogy az Opera-

406. ház négy premiérje közül megbukott/kettő, hogy az előadások rendezés, színjátszás, stílus dolgában sohasem voltak ennyire nivótlanok, hogy a tagok nagy része nem tud énekelni és rossz színész. De legalább érdekes adatokat találunk a jelentésben. Statisztikai kuriózumokat, Mészáros büszkeségeit. Igy: van tizenegy tenoristánk és huszon. négy magánénekesnőnk. De: az esztendő végén le kellett mondani a Wagner-cziklust. Le kellett mondani, mert az Operaház tizenkettedik, »számfeletti« tenoristája, Burrián Károly, aki a drezdai operaház tagja, Prágában énekelt a Smetana-előadásokon. Ezért nem volt Budapesten Wagnercziklus. Ugy-e furcsa ? Hát nékünk nincs Wagner-énekesünk? Hogyne volna! Olaszul énekli Wagnert és több a fizetése, mint volt az Andrássy Gyuláknak, Szilágyi Dezsőnek, Wekerle Sándornak, Tisza Istvánnak miniszterségük idején, és ez a mi énekesünk énekelt is, februárban egyszer, márcziusban legalább kétszer, a kilencz hónap leforgása alatt harminczegyszer, összesen' nyolcz szerepet, közülük egyet az idén tanult be, szerződése köti ehhez ; az uj szerep terjedelme: százharmincznégy verssor. Mindezeken kivül az ő szerepkörére szerződtetett az Operaház egy sajátkülön pót-tenoristát is. És még sem volt Wagner-cziklus. Ezt nevezik Mészáros adminisztratív ügyességének. Ez az adminisztratív ügyesség is legendás dolog. Hogy mi igaz belőle, senkinek eszébe sem jutott megvizsgálni. Az Operaház jelentése többször egymás után, nagy megelégedéssel konstatálja, hogy a nézőtéri jövedelem az utolsó tiz esztendőben hatvan százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés a Mészáros utolsó menedékháza. Szinte sajnáljuk felgyújtani. De el kell mondani, hogy a budapesti közönség zenei szükségletei az utolsó tiz esztendő alatt legalább is kétszáz perczenttel emelkedtek, és majdnem ennyivel emelkedett a zenei szükségletek kielégítésére fordított pénzáldozatok nagysága is. Ezt a legilletékesebb fórum : a fővárosi hangverseny-réndezőségek igazolják. A hatvan százalékos bevételemelkedésre tehát nem lehet büszke Mészáros, mert ebben része van annak is, hogy az operai helyárak jelentékenyen megdrágultak, az előadások száma jelentékenyen növekedett és Máder az Operát annyira divatba hozta, hogy Mészárosnak mind e mai napig nem sikerült azt lejáratnia. Most azonban annál nagyobb erővel hangzik fel a kérdés : Quid tunc ? Az Operaház nem tart lépést az izlés fejlődésével, a színházművészet uj eredményeit nem alkalmazza, a magyar operai stilus megteremtésével adósunk. A vezetőség perczentproblémát csinál művészi kérdésekből és azokat is gyöngén oldja meg. Müvész-ember kell az Opera élére, aki ismeri a közönség pszichológiáját és modern magyar színházat formál az Operából. Az. Opera-igazgatást nem lehet mesterségnek, financziális kérdésnek tekinteni. A szóban forgó imponderabile túlságosan nagy. A legjobb esetben: a művészet.

Művészet. A jövő bérháza. A Lágymányoson épül most egy ház, melyben a lakások csak amolyan örökbérlet formájában kiadók. A lakó megfizeti lakásáért a megállapított évi bért s ezzel szemben nem bérlője, de tulajdonosa lesz a maga lakásának holta napjáig. Nincs felmondás, nincs költözködés ; berendezkedik kedve szerint, átalakíthatja lakását, ahogy izlése megkívánja ; lesz kis elkülönített kertje, ellenben nincs háziura. A tiz-tizenöt lakó, aki a házat lakja, közös háziura a négyemeletes bérpalotának. Mire való ez az újmódi bolondság ? Nézzünk, át Berlinbe és megtudjuk, ez az ut hova visz. A közös konyha

ott is csődöt mondott,' ellenben "az egykonyhás-ház intézménye fényesen beválik. A konczentráczió, a munkamegosztás, a nagyüzem, mely a közös konyhának is alapgondolata volt, az egykonyhás-házban teljesen ki tudja elégíteni azokat a szocziális szükségleteket, melyek a gazdasági fejlődést ebbe a kommunista irányba terelték. Amit a közös konyha nem tudott: az individuális igények respektálását, az egykonyhás-ház erre is képes, mert az egy házban közös konyhát fentartó lakók közt a mindennapi érintkezés is egyszerű s az egyéni izlés napról-napra érvényesítheti befolyását, viszont, elkerülheti a vendéglői nagyüzem hátrányát, mely a bizonytalan számú fogyasztóval szemben pontos forgalmi adatok hiányában gyökerezik. A konyha közelségének s a nagyüzem olcsóságának ezer előnye önkéntelen ráviszi persze az ilyen házat az egész háztartás czentralizácziójára is, melynek csirái a központi fűtésben, központi mélegvizvezetékben, porszívó készülékben és más, máris sok helyütt közös higiénikus intézményben amúgy is ott lappanganak. A lágymányosi uj bérpalotának és a berlini egykonyhásháznak házasságából ime megszületik végre az architektonikus homunkulus, melynek világrajötte körül annyi tudós' műépítész buzgólkodik : a jövő bérháza, mely természetszerű gyors szaporodása mellett hihetetlen gyorsasággal fogja megváltoztatni a mai nagyváros egész külső arczulatát. Gondoljuk csak végig ezt az első pillanatra oly utópisztikusnak tetsző gondolatot. H a ' a konczentráczió, a munkamegosztás, a nagyüzem a modern szocziális igényeket jobban ki tudja elégíteni, mint az erők szétforgácsolása s csak a legprimitívebb fejlődési foknak megfelelő háztartási kisüzem, akkor a gazdasági közösségnek ezek az előnyei mindig több és több családot fognak gazdasági közösségre csábítani, sőt szorítani. Az egyes egykonyhás-ház helyébe tehát csakhamar az egykonyhás-házcsoportok lépnek, melyek az emiitett előnyökön kivül még ujabb és nagyobb előnyöket fognak tudni a közösség tagjainak biztosítani: nagyobb, parkszerű kertet, játék- és tornahelyeket a gyermekeknek, házi világitótelepet, esetleg akár közös szórakozóhelyet is, amilyen például ma a" fürdők »Kursalon«-ja. A czél: olcsó és jó lakásokat teremteni, melyekben amellett még az élet is olcsóbb és kényelmesebb legyen, máris megteremtett hasonló típusokat. Berlinben vannak már hivatalnok-lakások, melyek ilyesféle házcsoportokká tömörültek. Négy utczára' nyilik egy-egy ilyen háztömeg, amelyen belül ilyen — egyelőre még ugyan kezdetleges — kommunizmus uralkodik s ha arisztokratikus érzésünk ma még tán berzenkedik is ettől a demokratikus megoldástól, ez az atavisztikus idegenkedésünk bizonyára hamar elmúlik majd, ha a szükség nagyobb lesz, mint a finnyásságunk. És esztétikai szükségleteink ? Ilyen háztömegek alkotta kaszárnyablokkok között fog flanőrködni a huszadik század esztéta-lelkü nagyvárosi naplopója ? Ne ijedjenek meg előre azok, akik oly elragadónak találják a mai utczafrontok kiabáló tarka-barkaságát. A modern építőművészet meg fogja találni a módját, hogy enyhítse a j övendő város külső megj elenésének fenyegető sivárságát. Á gondolat kézenfekvő: minden ilyen egységnek ° szánt háztömeget nagy kertnek kell körülöveznie. A lakásbeosztás is megváltozik : a lakószobák nem a zajos utczai frontra kerülnek, hanem ablakaikkal a kertre nyílnak s az egyes épületszárnyak olyan elhelyezést nyernek, hogy minden lakás egyaránt napos és világos lehet. Akármilyen hihetetlenül hangzik is, a berlini Scheffler szerint az igy kihasznált telek rentabilitása épp oly kedvező, mint akár a mai épitésmód mellett, daczára a kertre »pazarolt« területnek. Ami egyébként megérthető, ha arra gondolunk, mennyivel. előnyösebben aknázható ki egy-egy ilyen blokk-telek, mint a mai kis parczellák, melyekből külön-külön már

csak az épitésrendészetileg előirt udvarokra is aránytalanul több teret kell vesztegetnie az építésznek. íme, igy ölt architektonikus formát a szocziális és gazdasági gondolat. És ha egyelőre ez az architektonikus' forma még csak nagy és bizonytalan körvonalakban jelentkezik is, ha esztétikai szépségének ma még csak a kertváros • is az 'egyetlen látható eleme csupán, a mai nagyváros külső képével sokkal inkább torkig vagyunk, semhogy félnünk kellene a törvényszerű fejlődés jövendő etappe-jaitól. A mai utczafront architektonikus szépsége ugyanis hovatovább olyan Ízléstelen ornamentális tohuvabohuba fullad, melyből az egyetlen kivezető ut a természetbe való visszamenekülés. lehet csupán. Hiába szorul ugyanis a banálisan czifra, nyugtalan és egymást tulliczitálni akaró, dölyfös fényűzéssel tarkított bérházak végnélküli sorfala közé egy-egy előkelően egyszerű épület, az utcza artikulálatlan architektonikus lármája elnyomja finom ritmusát. A nagyvárosi lakás általános szükségleteinek megfelelően majdnem valamennyi bérháznak egyforma az alaprajza, ezen tehát se a parvenü háziúr, se az építész nem igen változtathatnak. Hol tombolja ki hát magát a feltűnési viszketeg s az »egyéni« müvészfantázia, ha nem a faqade-on ? Ezért vonulnak fél arra teljes fegyverzetben az összes akadémiai stilustudományok tudorai és borítják el a falakat renaissance-szal, gótikával, empire-ral és »szeczesszió«-val, az értelemnélküli, logikátlan és ízléstelen ornamentika egész piszkos vizáradatával. Az amúgy is nyugtalan és zajos nagyvárosi utcza lármájába ilyeténmód a formák és szinek vad csataordítása vegyül, ahelyett, hogy az utcza a maga egyszerű vonalainak, szimmetrikus masszáinak és finom silhouéttejeinek nyugodt ritmusával a zsibvásári lármát jótékonyan ellensúlyozná. És mindezt merő félelemből, nehogy egyik ház hasonlítson valahogy a másikhoz, amikor pedig a gyakorlati szükség egyenesen rákényszeríti az építészt, hogy az egyiket a másikhoz igenis teljesen hasonlóvá konstruálja. Pedig hiába minden, erőlködés, az uniformist a mai bérház le nem'vetkőzheti. Nem külső dekorácziója, lényege ez, amit a nagyvárosi ember szocziális szükségleteinek azonossága ir parancsolólag elő. Az arisztokratikus, exkluzív igények kielégítésére a bérház nem alkalmas, arra a kastély való, mely magánosan áll a park közepén, az utcza profán lármájából kikapcsolva. Kivánhatjuk-e a bérháztól, hogy olyasmit nyújtson,, mint amit a vidéki kastélyok nyújtanak ?

IRODALOM. Egy uj magyar kritikus. (Lukács

György:

A lélek és a

formák.)

Lukács György, ez az uj magyar kritikus, legelső pillantásra is zsarnoknak tűnik fel a művészetében : lenyűgözi és elhallgattatja az irókat, akiket megkritizál. Meglepő ez az önkény. Csak ő maga beszélhet és védekezést, ellenállást nem ismerve támad rá az irókra, akiknek müvéből csak néha látszik egy csenevész idézet, . vagy egy félbeszakított strófa. Lukács György a legöntudatosabb minden mai kritikus között: függetlenül a napi élet boldogtalan szempontjaitól működik az ő esztétikája és minden perczben újra és újra átérzi, hogy mit végzett. Lukács György munka közben folyton önmagát figyeli és maga állapit ja meg minden előbbi mozdulatát. Minduntalan megujuló rendszerben dolgozik. Olyan szuverén kezelése ez az anyagnak, mint egy nagy operatőrnél szokás és innen van, hogy Lukács György jelzései orvosilag pontos műszavai a lélek betegségeinek: az irodalomnak és a művészetnek. Kerr Alfréd stílussal siet az iró felé és ugy segiti ki az alkotás zűrzavarából. Lemaitre vasúti kocsikban, nizzai tájakon olvas és éjszakai töredékekkel, kedves, rózsaszínű hangulatokkal magyarázza a literaturát. Lukács György? Ö a tirannus, aki rettentő pontosan tudja, hogy neki, a kritikájában, több szépséget kell felmutatnia és különbül dekorálnia, mint az Írónak, akit elemez. Mit ad neki az iró ? Benyomásokat, tudományos észrevételeket. De neki ebből a kevés energiából, ami minden olvasónak ingyen .jár ki, hatalmas müvet kell épitenb .Lukács György tehát kész, kitöltendő mintákkal siet az iró felé. Merev rendszerekkel, amikbe az irónak belé kell helyezkedni; organizmusokkal, melyekből éppen csak a sziv hiányzik és az irónak oda kell adnia a .saját szivét, hogy az egész mü megindulhasson.

Ebben a rendszerben csak egyenes vonalak vannak és keménységek. Az iró, ákit Lukács György munkába vesz, különösen elváltozik. Megmerevedik és körülötte, életviszonyaiból egy csodálatosan mozdulatlan tableau támad. Lukács György ekkor folytatja a fixirozó munkát. Minden mozdulatnak lesz czélja és iránya, minden szempillantás valamihez tartozik és az iró müvei, melyek imaginárius pillanátokban készültek, mintha mérnökileg ponIgenis, a jövő bérháza ennek a kívánságnak akar eleget tosak lennének. Lukács György szereti az egyenes vonalat tenni. Az a tipus, mely a kert közepén emelkedő házblokk és nem tűri meg sehol a bizonytalanságot; mindennek ki eszméjében a jövő bérházának csiráit rejti, minden demokell egyenesednie, hogy megmérhető legyen. Az iró élete kratikus, sőt kommunisztikus alakja daczára sok elemét egy kényszerű és rendszerbe állitható egész és a munkínálja a kastély arisztokratikus szépségének és nagyúri, káinak minden sora, czentimétere, ehhez a rendszerhez fényűző kényelmének. Még messze perspektívában, a jövő. tartozik. Mielőtt Lukács György, megszólalt, az irót gyözenéje gyanánt ugyan, de a szocziális és gazdasági szük* nyörű zavarban láttuk, és az összefüggésre nem is merségletek internaczionális konczertjéből már kicsendül ennek tünk gondolni, de Lukács György négyzeteket fektet a a zenének a vezérmotivuma, diadalmas indulójául az' szenvedélyek hullámaira és lecsendesíti őket hatalmas követépítészet küszöbön álló modern renaissance-ának. kezetességgel. Mielőtt Lukács György megszólalt, az iró felelőtlen és érthetetlen gyönyörűséget adott nekünk; Lukács Tövis. György megmagyarázta és most már csak matematikai örömet nyújthat. Buziás-fürdő a >>Magyar Nauheim« elnevezést teljes joggal megérdemli, mert daczára annak, hogy hazánk ezen legkiesebb gyógyfürdőjében a szívbetegek kezelése és gyógyítása még csak 12 év óta folyik, már is sok száz gyógyult áldja Buziásfürdő páratlan hatású gyógyforrásait. Buziásfürdő, m i n t elsőrangú szívbaj elleni gyógyfürdő, immár az egész világon el van ismerve és ezért látogatottsága évről-évre nőttön-nő, annál is inkább, mivel Buziásfürdő tulajdonosa, Muschong I. páratlan áldozatkészséggel és fáradhatlan szorgalommal működik azon, hogy Buziásfürdőt, mely a betegeknek a legnagyobb kényelmet és szórakozást, nyújtja, mérsékelt árak mellett, a kontinens legelső gyógyfürdői sorába emelje és világfürdővé tegye.

Ez a kritika oly nagyszabású, mintha évszázados magyar impresszionizmus után született volna meg, mikor az emberek már-beleuntak az önkényes szinházi és irodalmi lírába. De. Magyarországon eddig csak Gyulai Pál élt, a tisztaság napfényében irván, és néhány ifjú és korai Kerrtanitvány szédeleg az utczákon. Lukács György weimariságától ezért mindenkinek meg kell döbbennie. Ez a fiatalember az öreg és befejező művészek nyugalmával veti pl magától az irodalom külső szépségeit es rejtett idegzetek rezgését fotografálja . . . Tessék csak figyelni: orvoshoz, mérnökhöz, fotográfushoz hasonlítom egymás után ezt az uj

408 magyar kritikust. Hidegnél-hidegebb színekhez kell kapkodni, hogy valamiképpen megérttessem Lukács G y ö r g y nyugalmát. É s ez a kapkodás az ő legnagyobb dicsősége, mert a gyors esztétikának és a hamaros Ítéletnek megközelithetetlenek az ő tanulmányai. Mégis. . . egyszer-egyszer ujjongani szerettem volna és kárörömmel néztem, hogyan ingadozik L u k á c s G y ö r g y halálig pontos keze. A lírához és a modern versekhez nem ér el az ő tudománya sem. Nem tud megfejteni az ő nagyszerű gépeivel egyetlen lirai jelzőt és a rövid sorokba már nem tud behatolni. A költészet kusza vonalai kisiklanak ujjai alól. I t t nem használ a tudomány és csődöt mond, hála Istennek, minden m e c h a n i k a . . . Lemaitre egyszer tiz sort irt Verlaine haláláról, teletűzdelve három-pontokkal, és ez véghetetlenül közelebb h a j t j a az embert a modern költészethez, mint L u k á c s György jeges fejtegetései Stefan Georgeról. Sz. L .

Az »Anker« élet- és járadékbiztosító-társaság ( M a g y a r o r s z á g i i g a z g a t ó s á g B u d a p e s t , V I . k o r . . D e á k - t é r G., A n k e r - p a l o t a ) . 1910. óv m á j u s h a v á b a n b e n y u j t a t o t t a t á r s a s á g n á l 1015 a j á n l a t 7,256.736 K b i z t o s í t o t t összegre és k i á l l í t t a t o t t 903 k ö t v é n y 6,530.869 K összegre. D i j a k f e j é b e n b e v e t t a t á r s a s á g 1,835.609 k o r o n á t , elérés és e l h a l á l o z á s f o l y t á n k i f i z e t e t t 417.294 k o r o n á t . A j a n u á r — m á j u s i ö t h a v i i d ő s z a k a l a t t b e n y u j t a t o t t 5601 a j á n l a t 41,480.226 K - r a és k i á l l í t t a t o t t 5047 k ö t v é n y 36,723.719 K - r a . U g y a n e z e n I d ő s z a k b a n d i j a k é r t 9,583.660 K - á t v é t e l e z e t t b o a t á r s a s á g , elérés és h a l á l e s e t e k f o l y t á n p e d i g 3,592.120 K - á t fizetett ki. A t á r s a s á g v a g y o n a ' 1909 d e c z e m b e r 31-én 186 millió K , b i z t o s í t á s i á l l o m á n y 572 millió K , h a l á l o zások és e s e d é k e s s é v á l t elérési b i z t o s i t á s o k f o l y t á n a t á r s a s á g f e n n á l l á s a é t a 379 millió k o r o n á t fizettetett ki.

MUSCHONG'BUZIÁSFURDO

IBUZIÁSI PHÜNIXAv,z1 ÜDÍT, GYÓGYÍT. Kapható mindenütt.

BHKTERIUmmEnTES

Budapesti f ő r a k t á r : VI. Ker., Eötvös-utcza

TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ 44. szám. Telefon 8 6 - 3 5 .

KÖZGAZDASÁG. A Magyar Agrár- és J á r a d é k b a n k r.-t. ez év j a n u á r h a v á b a n f e l a j á n l o t t a Szterényi József v. b. t. t. volt kereskedelemügyi á l l a m t i t k á r n a k a b a n k igazgatósági elnöki állását, aki a n n a k kikötésével, hogy a b a n k a képviselőséggel az 1901. évi X X I V . t.-czikk a l a p j á n összeférhetetlen üzleteit az összeférhetetlenség e l h á r í t á s á t biztositó módon fog törekedni rendezni : az elnöki állást elfogadta. Minthogy mindezideig nem sikerült az összeférhetetlenséget megszüntető megoldást találni, az 1901 : X X I V . t.-czikk szerint pedig a m a n d á t u m b e n y ú j tásakor a képviselő m a g a tartozik összeférhetetlen állását bejelenteni, ez az időpont pedig m á r e hó 23-án állana be, Szterényi ennek megelőzése érdekében és elkerülendő, hogy ellene n e t á n valaki összeférhetetlenségi bejelentést tehessen, az A g r á r b a n k n á l viselt igazgatósági elnöki állásáról m á r m a l e m o n d o t t és a b a n k kötelékéből kilépett. Miután az igazgatós á g n a k a r r a v o n a t k o z ó többszöri kísérlete, hogy Szterényit e l h a t á r o z á s á n a k m e g m á s i t á s á r a birja, eredménytelen m a r a d t és m é l t á n y o l v a azt, hogy Szterényi a politikai pályától visszavonulni nem a k a r , a l e m o n d á s t őszinte s a j n á l a t t a l t u d o m á sul vette.

KISS

OTTÓ

művészi

portrait'felvételek

Jttetier : Xépxzinh áz.a.

22.

Lift. Telefon.szám

PATKÁNY- ÉS E G É R I R T Ó B A C Z I L L U S fertőző betegséget plántál az

61—38.

„RATIN" illető állatfaj

között és teljesen kipusztítja. A magy. kir. áll. bakteriológiai intézet véleménye szerint más állatra avagy emberre ártalmatlan. Prospektust ingyen küld a >Ratin< Bakteriológiai Laboratórium

::

::

::

vezérképviselösége

Rottenbiller-utcza 30,

Budapest,

::

:: •::

Pöstyén—Royal-Nagyszálló

HETI POSTA. Quo vadis. Ne vegye komolyan Petőfi p r o t e k t o r á n a k a védekezését. Az az ur szótlanul t ű r t e volna a Petőfin e s e t t sérelmet, ha n e m a k a d n a k , akik m e g b o t r á n k o z n a k r a j t a . Saj á t magától nem j u t o t t volna eszébe, hogy k i r e p a r á l j a a b o t rányos sérelmet. Sőt, ugy látszik, hogy t u d a t á b a n sem volt t e t t é n e k mindaddig, amig n é h á n y ostorütéssel t u d a t r a n e m ébresztették. E z az egyetlen e n y h í t ő k ö r ü l m é n y h o z h a t ó fel mellette. Minden egyéb próbálkozása mulatságos, a k á r m i l y e n b ű n b á n ó hangon m o n d j a el. Budapest F. A. Még a második, b ő v í t e t t f o r m á b a n se t a l á l t u k közölhetőnek. Doktor B. Kifogástalan ortográfiát k é r ü n k . Pánczél. A verset nem közöljük. Ellenben a l a p o t minden d o h á n y t ő z s d é b e n m e g k a p h a t j a 40 fillérért.

jj^iaflUj Egyike hazánk legnagyobbszerü szállodáinak. Modern kényelem. ( L i f t t o l ó k o c s i k n a k is, k ö z p o n t i f ű t é s s t b . ) Egész é v e n á t n y i t v a . :: A száz d o s f t i r d ó p a r k k ö z e p é n , a f ü r d ó k t ő s z o m s z é d s á g á b a n . : Prospektust küld a fürdő igazgatóság.

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.

Ha fáj a feje S S Beretvás-pastillát ne tétovázzék, hanem használjon azonnal

mely 10 perez alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. A r a 1 korona 2 0 fillór. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti B E R E T V Á S T A M Á S gyógyszerész, K i s p e s t e n . ::: Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.

tamassy park szanatúriuma Dunaharasztiban

Pestmegye.

Ela (rangú gyógyintézet alkoholisták, morfin! Sík éa Idogbatogek réazéra. Nap- éa légi • d6k. Dr. Lahmann azerintl dl&tetlkua ::: konyha. Télen-nyáron nyitva. :::

Telefon: Budapest környék Dunaharaszfi 3.

0

PROSPEKTUST

0 0

KÍVÁNATRA KÜLD

B u d a p e s t , 1910. — N y o m a t o t t az A t h e n a e u m irodalmi és n y o m d a i r.-társ. betűivel.

AZ IGAZGATÓSÁG.