ˇVOGER. .VLASTA S
Az 1848–49-es
.magyar forradalom. visszhangja Horvátországban Fordította: Bene Sándor
A
19. század els√ felének növekv√ politikai feszültsé- egyéb területein is megakadályozott minden jelegéhez az európai országok többségében a nemzeti nt√sebb politikai és társadalmi reformot. A párizsi függetlenségi mozgalmak is társultak. Ez az együttál- események hírét√l ösztönözve 1848. március 13-án lás, amelyet gazdasági nehézségek is kísértek, külö- Bécsben is kirobbant a Metternich kormányzásával nösen veszélyesnek bizonyult a Habsburg Monar- szemben álló tömegek elégedetlensége. Az udvar, chiában az 1848–49-es forradalmak évadán. hatalmának meg√rzése végett, föláldozta MetterA forradalom els√ szikrája Szicíliában pattant ki nichet: a liberális polgárság és az udvari nemsség 1848 jauárjában, s hamarosan t∫zbe borította Dél- képvisel√ib√l osztrák kormány alakult, s áprilisban Itália többi tartományát is; de az Európa nagy ré- kihirdették az alkotmányt (amelyet azonban hamaszére átterjed√ forradalmi lángnak az 1848. febru- rosan vissza is vontak). Joseph Wenzel Radetzky táár végi párizsi események Az 1790-i száboron határozat született arról, hogy a hor- bornagy itáliai hadjárata a adtak igazi tápot. Francia- vát és szlavón vármegyék a Magyar Helytartótanács bécsi diákok jelent√s részét országban a liberális ellen- döntéseinek rendelik alá magukat, ameddig a törökök vonzotta az olasz hadszínzék által kezdeményezett és Velence birtokában lev√ horvát területek nem szaba- térre. A magyar események dulnak fel, és ameddig Horvátország nem lesz abban a és széles néprétegeket be- helyzetben, hogy önállóan is fenntarthatja saját kor- hatása alatt a cseh nemeskapcsoló mozgalom f√ cél- mányzatát. Ezzel a nemesség törvénybe iktatta Horvát- ség és polgárság márciusja a választási reformok ország közjogi függelmét Magyarországtól. Lemondott a ban kétszer is hangot adott bevezetése volt. A területi- pénzügyi önállóságról is, a magyar országgy∫lésre ru- kívánságainak: a cseh föla horvát hadiadó kivetésének jogát. (…) Az leg megosztott Itáliában és házva dek egy államba foglalásá1790–1790-i közös országgy∫lésen a magyar nemesség Német Birodalomban a arra törekedett, hogy Horvátországban a magyart hiva- ról, parlamentnek feleforradalmak a fennálló fe- talos nyelvként vezesse be, és felvetette Szlavónia hova- l√s kormány felállításáról, udális rend és széttagolts- tartozásának kérdését is. (…) 1791-ben a horvát szábor a cseh és a német nyelv ág megszüntetésére, illet- kifejezésre juttatja annak szükségességét, hogy a horvát egyenjogúságáról, valamint nyelvet minden iskolában oktassák, és kéri – bár ve az egységes polgári de- hiába – a Katonai Határ√rvidék és a Magyar Tengermel- általános politikai és tármokratikus nemzetállamok lék felszámolását; az igénnyel szembeszegült mind a sadalmi demokratikus szamegteremtésére irányul- magyar nemesség, mind a bécsi udvar. A száboron a ne- badságjogról.1 A frankfurti tak. A feudális széttagolt- messég mégis megengedte, hogy a magyar nyelvet nem össznémet parlament sajátárgyként bevezessék az iskolákba. (…) Az enságon túl Itália egyesítésé- kötelez√ tos ellensúlyaként Prágágedmények jelentették az árat, amellyel a nemesség szönek útjában az az Ausztria vetségest kívánt magának biztosítani a közös osztályér- ban június elején a Monarállt, amely uralma alatt dekek védelmére a francia forradalmi eszmék és a bé- chia szláv népeinek képvitartotta az Appennin-fél- csi politika képviselte veszélyek ellenében. A magyar ne- sel√i gy∫ltek össze, akik az sziget nagy részét, s annak messég azonban saját nemzeteszméje b∫völetébe került, ausztroszlavizmus szelle-
33
Vlasta Sˇvoger
mében, a népek egyenjogúságának alapján a Habs- radalomhoz. Párhuzamosan azzal a küzdelemmel, burg Monarchia többnemzetiség∫ föderatív állam- amelyet állami és egyházi szinten a magyar nyelv himá alakításáról tárgyaltak.2 A kongresszus munká- vatalos nyelvvé tételéért folytattak, a magyarok ját el√ször a prágai radikálisok pünkösdi felkelése egyre er√sebb, a magyarosítás irányába ható nyomást szakította meg, majd amikor Alfred Windischgrätz gyakoroltak a szlovák, német, szerb, horvát és roherceg június közepén többnapos harc után lever- mán értelmiségre, azzal a szándékkal, hogy elfogadte a felkelést, egy füst alatt szétkergette a kong- tassák velük a magyar nemzeteszmét. Ez a nyomás resszus küldötteit is. Így tehát a Habsburg-dinasz- rendkívüli er√vel érvényesült a Horvát–Szlavón Kitia, a cseh forradalom elfojtása és az Itáliában kö- rályságban, amely mind ez idáig meg√rizte különletött fegyverszünet után, 1848 augusztusában hozzá- ges, korlátozott autonómiát garantáló jogállását Szent kezdhetett a leszámoláshoz a forradalmi Magyaror- István koronájának országai között. A horvát autonószággal. Err√l a kés√bbiekben b√vebben szólunk; mia a következ√ elemekb√l tev√dött össze: a király el√bb azonban térjünk ki röviden a történelmi által kinevezett bán, a latin mint hivatalos nyelv, el√zményekre. s politikájának célja a Kárpátoktól a tengerig terjed√ valamint a horvát országII. József császár köz- egységes magyar állam megteremtése lett, egy nemzet- gy∫lés (szábor), amelynek pontosító abszolutista po- tel és egy nyelvvel – a magyarral, s ebben az államban királyi jóváhagyással meglitikája meggyorsította a nem maradt többé hely a független rendi Horvátország er√sített egyetértését√l fügszámára. magyar nemzeti és társa- (…) gött a pozsonyi magyar ordalmi reformmozgalom ki- Európa határszélén Horvátország nem élvezte sem a nyu- szággy∫lésen hozott törvébontakozását, kezdetben gati gazdasági fellendülés gyümölcseit, sem a politikai si- nyek érvényessége Horvátkulturális, majd politikai és kereket. Nem találva megértést és segít√készséget sem ország területén. A horvát sem keleten, a horvát politika magára maradt gazdasági téren is. E moz- nyugaton, autonómia ellenében kia lényeges kérdések megoldásában. (…) [A horvát poligalom els√ nagy sikerét az tikusok] makacsul kitartanak a közjogi alap mellett, bontakozó magyar politika 1839–40-es magyar ország- amely a horvátok küzdelmében az egyetlen elismert közjogilag az 1723-as magy∫lésen könyvelhette el, eszköz volt a konzervatív és legitimista Monarchiában. gyar Pragmatica sanctiomiután a rendek elfogadták Ennek megfelel√en a bécsi abszolutizmus minden for- ra és a horvát szábor egy mája (a jozefinista a 18. század végén, Ferencé a napóa földmegváltásos jobbágy- leoni háborúk után, Baché 1848 után), a centralizmus 1790-es, meggondolatlan hafelszabadítást, amellyel lét- (Schmerling, az 1860-as években) vagy általában a né- tározatára alapult. Az uralrejöttek a kapitalista típu- metséggel szembeni fenyegetettség érzése (Drang nach kodó által szentesített masú kereskedelmi és iparfej- Osten) Pest felé mozdította a horvát politikát, amelyet gyar Pragmatica sanctio4 ilyenkor a magyar nagyállamiság és hajlíthatatkimondta a Szent István kol√dés feltételei. A magya- azután lanság rendszerint visszalöktek Ausztria felé. ronája alá tartozó országok rok több évtizedes próbál- (…) kozása a magyar nyelv hi- [A nemzeti újjászületés] mozgalmát, amely új er√ket oszthatatlanságát. 1790-ben vatalos nyelvvé tételére a mozgósított a magyarokkal szembeni ellenállásra, a bé- a horvát rendek, II. József Magyar Királyság területén csi udvar is támogatta, így próbálván gyengíteni a mind központosító abszolutista politikájának hatására, önszántukból alávetették maaz 1843–44-i diétán hozta meg eredményét. Ugyanakkor az a folyamat, amely a 19. század els√ gukat a Magyar Helytartótanács közigazgatási és felének Magyarországán végbement, s amelynek financiális ügyekben gyakorolt joghatóságának, 5 eredménye lett a modern magyar nemzet megszü- ezzel a kötelékkel vélvén biztosítani magukat a bécsi letése, lejátszódott a nem magyar népek körében is. udvar hasonló irányú kísérletei ellen. Jóllehet, azzal A nemzeti ébredés ráköszöntött a Magyar Királyság a kikötéssel éltek, hogy e közjogi státus csak addig minden nem magyar ajkú népére, amelyek e kor- tarthat, ameddig Horvátországhoz nem térnek vissza szakban egységesítették nemzeti nyelvüket, s ennek az oszmán és velencei hatalom alá vetett országrészek, nyomán logikusan jelentkezett az az igényük, hogy hosszú távon, a horvát nemzeti érdekek szempontaz √ nyelvük is megkapja ugyanazt a státust, ame- jából ez a lépés mégis szinte végzetesnek bizonyult. A 19. század húszas éveit√l kezdve a magyarok a lyet a Magyar Királyságban a magyar nyelv élvezett. A magyarok, akik ez id√ tájt az ország lakosságának pozsonyi országgy∫léseken következetesen arra töalig több mint egyharmadát alkották,3 ellenezték a rekednek a horvát küldöttekkel szemben, hogy bizto„nemzetiségi” követeléseket, s kés√bb éppen ez lett sítsák Szlavónia közvetlen Magyarországhoz tartoaz egyik f√ oka annak, hogy a nem magyar népek el- zását, valamint a protestánsok jogait és ezzel a malenségesen viszonyultak az 1848–49-es magyar for- gyar nyelv elterjesztését, majd végs√ soron hivatalos
34
Az 1848–49-es magyar forradalom visszhangja
nyelvvé tételét Horvátországban. A magyarok ilyen ellenzék radikális követeléseinek ellensúlyozására. irányú er√feszítései 1848 elején érték el tet√pontju- (Ugyanilyen logikával támogatta a nagynémet nakat, amikor az országgy∫lés törvényjavaslatot dol- cionalizmussal szemben fellép√ cseh nemzeti meggozott ki „A magyar nyelvr√l és nemzetiségr√l”. En- újhodási mozgalmat is.) Az Illír (kés√bb Nemzeti) nek értelmében a szlavón megyék hatéves határid√t Pártban tömörült horvát nacionalisták nem utasíkaptak volna a magyar nyelv hivatalosként való be- tottak el a priori mindent, ami magyar, ám úgy vélvezetésére, míg a sz∫kebb értelemben vett Horvát- ték, hogy a nemesi jelleg∫ magyar alkotmányos rend ország belügyeiben megtarthatta volna a latin nyel- az ország nem magyar vidékein alkotmányellenes vet, de a magyar kormánnyal való kapcsolattartásá- berendezkedést jelent. Megkísérelték a magyar elban a magyart kellett volna használnia. Ez a lépés lenzékkel való együttm∫ködést a szabad, nemzeti, egyszersmind a magyar választ jelentette a horvát közigazgatási és alkotmányos értelemben független szábor 1847. októberi határozatára, amellyel Horvát- Horvátország létrehozása érdekében, de próbálkozáországban a horvátot tette hivatalos nyelvvé. saikat nem koronázta siker. Ugyanakkor kitartóan A horvát rendek lehet√- er√sebbé váló Magyarországot. Ezért indíthattak a moz- harcoltak a magyar nemzeségeik határain belül igye- galmárok újságot, a Novine horvatske-t (1835), és szerel- ti mozgalom soraiban jekeztek védeni a „Három- hettek fel nyomdát (1837). Az újjászületési mozgalom lentkez√ állásponttal, a Maegy” Királyság6 autonó- t∫zfészke, az olvasókör mellett hamarosan létrejön a gyar Királyság és MagyarorGazdasági Társaság; az Illír (Horvát) Matica, amely megmiáját, ám a magyar nacio- indítja folyóiratát, a Kolo-t; az Els√ Horvát Takarékpénz- szág azonosításával, hiszen nalizmussal szemben kifej- tár; a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Ház. Már régebbi id√ ennek hangoztatói figyeltett ellenállásuk minden bi- óta m∫ködött a Horvát Zenem∫vészeti Intézet, továbbá men kívül hagyták azt a zonnyal hiábavaló maradt a horvát nyelv és a nemzeti nyelv∫ kultúra terjesztéséhez tényt, hogy a Királyság nem hozzájárult a színház is. (…) Az összeütközévolna, ha nem kapnak tá- komolyan magyar lakosságához viszosek a magyarokkal folytatódtak Horvátországban és a mogatást az illír mozgalom- magyar országgy∫lésen is, s végül elvezettek az els√ hor- nyítva a magyarok kisebbtól. A horvát nemzeti meg- vát politikai pártok megszületéséhez. A Horvát–Magyar séget alkotnak.9 A Nemzeti újhodás, amelyet a kortár- Párt (az ún. „magyarón” párt, alapítás: 1841) gyanakod- Párt legnagyobb fegyvertésak illír mozgalomnak is ne- va figyelte az illír mozgalom lehetséges kiszélesedését, nye azonban a már említett nagyobb rokonszenvvel fogadta a magyarokkal közösveztek, formális értelem- ségben megvalósuló hagyományos horvát autonómiát, és deklaráció volt a horvát ben 1835-ben, Ljudevit Gaj nem rendelkezett határozott véleménnyel a nagymagyar nyelv „diplomáciai”, azaz Novine Horvatzke cím∫ eszmével kapcsolatban. (…) Az Illír Párt a magyar alkot- hivatalos rangra emelésér√l újságjának megjelenésével mány keretében és a Habsburg korona alatt megvalósí- 1847 októberében, az utolhorvát önrendelkezés programja köré tömörítetindult.7 Kezdetben a nem- tandó só horvát rendi országgy∫te az „illíreket”. Az illír elnevezés betiltása után (1843) zeti érzelm∫ horvát értel- Nemzeti Pártra keresztelte magát, az „illír” jelz√t pedig lésen. miség mozgalma volt, felváltotta a horváttal. A párizsi februári foramely mindenekel√tt az radalom további forradal(Trpimir MACAN, Hrvatska povijest, Zagreb, 1995, részletek) egységes irodalmi nyelv mak sorát indukálta Nyumegteremtésére törekedett, majd a kés√bbiek so- gat- és Közép-Európában; Észak-Itáliában felkelés rán, kiszélesedve és meger√södve, politikai célokat tört ki az osztrák hatalom ellen, Piemont hadat üzent is megfogalmazott. Az „illíristák” védelmükbe vették Ausztriának, több itáliai államban alkotmányt hira hagyományos horvát autonómiát és az ún. muni- dettek ki. Ehhez járult a már említett március 13-i cipiális jogokat, de ugyanakkor közvetítették a nem- bécsi forradalom „felforgató” hatása, valamint az a zeti liberalizmus új eszméit is, amelyek Nyugat-Euró- tény, hogy a Radetzky tábornagy parancsnoksága pában és Magyarországon egyre meghatározóbbakká alatt Itáliában harcoló osztrák seregben számos malettek. A magyar nacionalizmus elleni harcban, amely gyar egység vett részt, amelyek együttm∫ködése néla „nemzetiségekt√l” megtagadta azokat a jogokat, kül Ausztria nem remélhetett gy√zelmet az olasz hadamelyeket magának követelt Béccsel szemben, az színtéren. Mindezen körülmények kezére játszottak illíristák a szláv, illetve délszláv irodalmi és kulturá- a Kossuth vezette magyar liberális ellenzéknek, lis egység eszméjében találtak ideológiai és erkölcsi amely a Pesten március 15-én, a radikális diákság vetámaszt.8 A bécsi udvar általában véve jóindulattal zetésével kitört forradalom támogatását is felhaszviszonyult az autonómia meg√rzését és a nemzeti nálta, hogy átvegye a hatalmat. Két nappal kés√bb nyelv ápolását zászlajukra t∫z√ horvát törekvé- a császár kinevezte a független magyar kormányt, sekhez, egyfajta fegyvernek tekintve √ket a magyar élén Batthyány Lajos gróffal. Értesülve a pesti ese-
35
Vlasta Sˇvoger
ményekr√l, a pozsonyi országgy∫lés március 18-án ta a „Nép követeléseit”,12 a horvát politikának a fordöntést hozott a jobbágykérdésben, és biztosította radalom kezdeti id√szakában született legjelena parasztság támogatását azzal, hogy a jobbágyokat t√sebb dokumentumát. Ebben a nemzeti követeléazonnali hatállyal felszabadította terheik alól, még- sek állnak el√térben: a horvát területek egyesítése, hozzá anélkül, hogy a birtokosok rögtön kárpótlást a „municipiális és nemzeti függetlenség”, az orkaptak volna. Az áprilisi alkotmányos törvényekkel szággy∫lés azonnali összehívása, a felel√s kormány a Magyarország képviseleti rendszer∫ törvényhozói felállítása, a Magyarországtól való függetlenség. hatalommal, az országgy∫lésnek felel√s kormánnyal, Megfogalmazódik az egyetem és a nemzeti bank alasaját hadsereggel, gazdaság- és külpolitikával ren- pításának, a jobbágyság felszabadításának, a sajtódelkez√ országgá vált. Magyarország uniója a biroda- szabadságnak és a törvény el√tti egyenl√ségnek az lom többi államával formális perszonálunióvá vált, igénye. A követelésekben a március el√tti állapomegvalósult a nemesek és nemtelenek törvény el√tti tok radikális megváltoztatása iránti törekvés tükegyenl√sége, az általános és arányos köztehervise- röz√dik, ugyanakkor azonban a bevezetésben kifelés, a cenzúra és az egyházi Ajánlás jezett, az „osztrák monartized eltörlése, Magyaror- Negyven év katonai szolgálat után tollra cseréltem a chia és a magyar állam” szág és Erdély egyesítése. kardot, hogy megörökítsem Jelacˇic´ bán és a dics√ hor- egységének meg√rzésére A törvények uralkodói vát fölkelés történetét, amely – gróf Radetzky marsall irányuló, tehát a Magyarragyogó itáliai gy√zelmeivel együtt – megmentették az szentesítésével Magyaror- Osztrák Monarchiát. (…) Ha Jelacˇic´ bán és horvátjai tet- ország és a monarchia töbszág de facto önálló állam- teir√l beszélek, nem tehetem meg, hogy ne tegyek em- bi részének reális unióját lítést a császári hadsereg itáliai és magyarországi gy√zel- célzó kívánság határozott má lett. Mindazonáltal a félig meir√l, s így Radetzky, Jelacˇic´, Windischgrätz és Haynau ellentétben állt az e pillahalhatatlan emléke, seregeik vakmer√sége, odaadása, megoldott parasztkérdés h√siessége és h∫sége együtt szállnak majd az utókorra. natban legális magyar fügkomoly problémát jelentett getlenséggel és a perszoaz új kormány számára. Kossuth életrajza nálunióval. Ez a felfogás A másik nagy probléma, Ami a külsejét illeti, kinézete jól ismert: középmagas és ugyanakkor mégsem tevékonydongájú alkat, szinte kerek arc, lapos orr, tágra amellyel a forradalmi kor- nyílt szemek, szemöldöke er√s és fekete, akárcsak haja kinthet√ valamiféle „hormány szembesült, a „nem- és szakálla, amelyet oly hosszúra eresztett, mint valami vát konzervativizmus” kifezetiségi” kérdés, még nehe- remete, s csak Orsovában vágott le, közvetlenül Török- jez√désének; inkább a mazebben megoldhatónak bi- országba menekülte el√tt, hogy ne ismerjék fel. Szája gyar szeparatizmussal szép metszés∫, de egész arcán semmi elegancia nem volt, zonyult. A kormány csak a kivéve magas homlokát, amelyet néhány belehulló szembeni távolságtartás és kulturális és hitélettel hajfürt ékesített. Úgy öltözött, mint akkoriban általában a horvát politikai gondolösszefügg√ követelések a férfiak Magyarországon, ám fejét legszívesebben olyan kodás hagyományos alkoelismerésére mutatott haj- sapkával fedte, amilyet az osztrák tisztek hordtak. tóeleme, a legitimizmus Kossuth 1806. április 27-én született Bodrogszerdahelyen, landóságot, miközben nem Zemplén megye legszegényebb falvában. Atyja szegény tükröz√dik benne. Meismerte el a nem magyarok szlovák volt, de nemes ember, mint oly sok paraszt gjegyzend√, hogy a király sajátos nemzetiségi jogál- Magyarországon; Kohuthnak hívták (ami szlovákul ka- nem hagyta jóvá a horvát lását, s nyelveikt√l is meg- kast jelent), s csak kés√bb változtatta családnevét Kos- követeléseket, éppen suthra. Kossuth tehát származását tekintve szlovák. tagadta a „hivatalos” stáazért, mert azok ellentéttust az általuk lakott területeken. E politikának az ben álltak az ekkor az er√sebb felet képvisel√ malett a következménye, hogy azok a nemzetiségi poli- gyar kormány céljaival. tikusok, akik kezdetben üdvözölték a forradalmat, Er√södött a bizalmatlanság és gyanakvás légkömost szembefordultak vele. Felvállalva a parasztság re. A hivatalos magyar politika nem mutatott hajlanköveteléseit, √ket is bevonták a nemzeti mozgalmak- dóságot a kompromisszumra a horvátokkal, s√t, az ba. Mindez pedig a magyar forradalom gyors elszi- 1848. áprilisi törvények között úgynevezett „tartogetel√déséhez és helyzetének romlásához vezetett.10 mányi gy∫lést” irányozott el√, amelyen Zágráb, VaHorvátországban a magyar forradalmi események rasd és K√rös megyék képviseltették volna magukat, els√ visszhangja kedvez√ volt,11 jóllehet már ekkor, a három szlavón megye nem, ugyanis ezeket betaa független magyar kormány felállásával el√reve- golták a magyar vármegyék közé. Továbbá korlátotette árnyékát a horvát–magyar viszony elmérge- zott körben engedélyezték ugyan a latin, de nem a sedésének lehet√sége. l848. március 25-én Zágráb- horvát hivatalos nyelv használatát. A horvát képviban nagy népi gy∫lést tartottak, amely összeállítot- sel√k egyéni szavazati jogot kaptak, amellyel lehet√-
36
Az 1848–49-es magyar forradalom visszhangja
vé vált volna, hogy egyszer∫en leszavazzák √ket, s kel lépjenek fel „a jogtalan magyar nemzeti zsarnokmegsz∫ntek volna a királyhoz való fellebbezési joggal sággal, a magyarok hatalmi mániájával” szemben, bíró kollektív testületet alkotni, amint az 1848-ig gya- hangsúlyozva, hogy Horvátország mindig is különlekorlat volt. Így tehát a horvát politika elvesztette ges politikai jogállással rendelkezett a Magyar Kivolna annak lehet√ségét, hogy Bécsre támaszkod- rályságon belül, s ezt a státusát továbbra is meg kell jék, ahol mindig is védelmet keresett a magyar el- √riznie. Javaslatot tett az ausztriai szlovén lakta vidényomással szemben. A Magyar Királyság többi nem kek és Horvátország szorosabb területi összekapmagyar népe említésre sem került a törvényekben, csolására is. Hasonlóképpen – és els√ként – javaami összhangban állott a hagyományos magyar fel- solta, hogy hívjanak össze szláv kongresszust a fogással, mely szerint ezek a politikai autonómia jo- Habsburg Monarchia népeinek önrendelkezését és egységét el√mozdítandó.16 gával nem rendelkez√ kisebbségek voltak.13 A horvát közvélemény elutasítóan reagált a maA fentiekb√l látnivaló, hogy március és április fogyar politika lépéseire, mert nyivánvalóvá lett, hogy lyamán a horvát közvéleményben megérlel√dött a a magyar nacionalizmus a (…) felismerés, hogy a horvát és Bécst√l való függetlenség Valamely rangosabb vármegyei tisztvisel√ ajánlására be- magyar érdekek lényegüket elnyerése után nemhogy fogadták Nagyszombaton Arradny püspök házába, aki tekintve eltér√ek. A horvát enyhített volna a Horvátor- saját költségén tartotta a latin gimnázium nyolc diákját. oldalról még mindig hanKossuth azzal ébresztett bizalmat maga iránt a püspökszágra nehezed√ nyomá- ben, hogy kémkedett tanulótársai után, ám valójában goztatták a magyar forrason, hanem még fokozta is rosszindulatú rágalmazó volt; a püspök, felfedezvén vé- dalmi kormánnyal való azt. Ivan Mazˇuranic´, 1848. gül, hogy csalóról van szó, kiebrudalta házából, amelyet együttm∫ködési készséget, április közepi röpiratában, úgy hagyott el, hogy társai – akik ráébredtek, hogy √ de azzal a feltétellel, hogy volt feljelent√jük – alaposan ellátták a baját. Rokonai jól mutatott rá a Lajtántúl14 ekkor mind összefogtak, s anyagi segítségük lehet√vé Horvátország teljes mértékalapvet√ problémájára. tette Kossuth számára, hogy Eperjesen járja a gimná- ben függetlenedjék MaÚgy látta, hogy a Magyaror- ziumot, majd Pesten az egyetemet, ahol is közismert volt gyarországtól, rendelkezzék szágon jelentkez√ nemzet- arról, hogy minden létez√ vétket elkövetett. Janotyeck saját kormánnyal, országszerint ellopta barátja aranyóráját, és zálogba csapta egy közi konfliktusok oka a Ma- bordélyház tulajdonosánál. Keveset tanult, de megszál- gy∫léssel és bánnal, valagyar Királyság és Magyar- lottan olvasta a londoni és párizsi parlament legismer- mint hogy a magyar korország azonosításában lel- tebb szónokainak beszédeit, kívülr√l bemagolta √ket, és mány egyéb nem magyar edzik. Követelte a Magyar brillírozott velük, kávéházakban recitálván el a leg- népei számára is ismerje el dics√bb szónokok orációit. Itt aztán ünnepelték, majd Királyság minden népének az el√kel√bb társaság is köreibe fogadta. a teljes egyenjogúságot.17 teljes egyenjogúságát, mely Vay báró, Zemplén vármegye alispánja pártfogolta A magyar kormány azonban népeknek lehet√vé kellene Kossuthot, mikor az odaérkezett 1830-ban; kinevezte se- egyel√re semmilyen engedtenni anyanyelvük használ- gédnek az adóügyi hivatal vezet√je mellé, arra számít- ményre nem volt hajlandó. va, hogy egy napon majd hasznát látja e fiatalember ráatát mind a megyei és vá- termettségének. Ámde az egyetlen éjszaka alatt Terebe- Hamarosan nyilvánvalóvá rosi közigazgatás szintjén, sen elkártyázott 6.000 forintot, amit át kellett volna ad- vált, hogy a magyar és hormind a magyar országgy∫- nia Szapáry (született Csáky) grófn√nek – aki megelége- vát érdekek összeegyeztetlésben. Elfogadta a közös dett annyival, hogy megszégyenítve elkergesse magától. hetetlenek, s következett a Hasonlóképpen elsikkasztott 12.000 forintot a zempléni horvát–magyar törvényhohivatalos horvát politika zás eszméjét, az adópolitikáról és a hadügyekr√l is reakciója: április 25-én Jelacˇic´ bán kiáltványt intéintézked√ államközi megállapodás alapján, de ra- zett a horvát közvéleményhez, amely gyakorlatilag gaszkodott a magyar hatalomtól független horvát or- a horvát hatóságok és a magyar kormány közti hivaszággy∫léshez és báni hivatalhoz. Arra az esetre, ha talos kapcsolatok megszakítását jelentette. A kiálta magyarok továbbra is fenyegetnék a horvát önren- vány összhangban volt a horvát közvélemény delkezést, fegyveres konfliktust helyezett kilátásba nagyobb részének törekvéseivel, amelyek a Magyarés a magyar politika bukását jósolta.15 Ivan Kukulje- országtól való teljes függetlenségre irányultak. Igaz, vic´ (1816–1889), a neves horvát író, történész és po- egyidej∫leg nyitva hagyta egy új horvát–magyar állitikus ugyancsak a Magyar Királyság minden népé- lamszövetség lehet√ségét, amennyiben az mindkét nek és nyelvének teljes kör∫ szabadságát és egyen- ország és nép teljes egyenjogúságán alapul, és jogúságát szabta feltételéül a horvát–magyar állam- amennyiben a magyarok lemondanak saját teljes közösség meg√rzésének. Egy nevezetessé vált újság- függetlenségükr√l. Ezek a feltételek a magyarok szácikkében felhívta a horvátokat, hogy minden erejük- mára elfogadhatatlanok voltak.
37
Vlasta Sˇvoger
A horvát–magyar konfliktus alapvet√ okát a két az ország kulturális, gazdasági és politikai fejl√déállam politikai és közjogi viszonyát illet√ eltér√ állás- sét. Ugyanakkor felmerültek olyan elképzelések, pontokban lelhetjük fel. Lényegi ellentét feszül a amelyek a Habsburg Monarchiának az egyenjogú Horvátországot történelmi, állami és természetes nemzetek közösségévé alakítását célozták; e nemnemzeti alapon független államnak tartó felfogás, il- zetek az általuk lakott területeken bels√ autonómiát letve a magyar álláspont között, amely Horvátor- élveznének, míg külpolitikai, hadi és gazdasági szágot Magyarország integráns részének tekintette, ügyekben elismernék a király, illetve az ausztriai pars legfeljebb korlátozott önrendelkezési jogát ismer- lament és a neki felel√s kormány fennhatóságát. Ily te el. Ebb√l pedig az ellentét további két indítóoka módon a horvát közvélemény is elfogadta az ausztrokövetkezik, nevezetesen ami a Habsburg Monarchia szlavizmus koncepcióját, amely korábban a cseh éregységét és ami a Magyar Királyság népeinek egyen- telmiségi körökre volt jellemz√.20 jogúságát illeti. A horvát–magyar konfliktus e három Az udvar hallgatólagos helyeslése mellett (azonoka a forradalom egész id√szaka alatt lehetetlenné ban konkrét támogatása nélkül) a horvát politikutette a megegyezést és a árvakasszából, minekutána kényszer∫en el kellett hagy- sok szövetségesekre találkét nép megbékélését.18 nia a várost. Mikor 1848-ban miniszter lett, Kossuth meg- tak a magyarországi és horA horvát országgy∫lés semmisített minden, a maga Zemplén vármegyei sikkasz- vátországi szerbekben. Nejúnius 5-én ült össze Zág- tására vonatkozó dokumentumot. kik is megvolt a maguk né(…) rábban, s legfontosabb fel- Kossuth egy bizonyos Meszlényi Terézt vett el feleségül, zeteltérése a magyarokkal, adatának tekintette a Ma- aki mindenben méltó volt hozzá: ez a fanatikus n√ 1849- lévén hogy azok nem isgyarországhoz f∫z√d√ vi- ben palástról és koronáról álmodott, s 1850-ben össze- merték el a szerbeket poliszony rendezését.19 A kép- esküvést szervezett a kormányzat ellen, amely – érthe- tikai nemzetként, és elutasítetlen nagylelk∫ségt√l hajtva – addig békén élni hagyta visel√k többsége támogat- Pesten gyermekével, míg nem volt kénytelen e kígyófé- tották követelésüket a Szeta Jelacˇic´ döntését a kap- szek lakóit Angliába szám∫zni, ahol Kossuth éppen an- rémség, Baranya, Bácska és csolatok megszakításáról golul tanult, hogy az osztrák kormány ellen és a magyar a Bánát vidékén „Szerb VajMagyarországgal, és kiállt függetlenség érdekében szónokolhasson. daság” néven létrehozandó Kossuth, lévén elégedetlen a kormány ellen addig elköHorvátország egysége mel- vetett lépéseivel, jelent√sebb csapást akart mérni az oszt- autonóm területr√l.21 lett az osztrák területekkel, rák kereskedelemre, s megalapította Pesten a VédegyleId√közben az alkotmány egyszersmind hangsúlyoz- tet, minden külföldi ipari termék kitiltására; ám Szabó és a parlamentáris korta Szlavónia, a Katonai Ha- M., az egylet vezet√je, egy szép napon elt∫nt 100.000 fo- mányzat bevezetésével a rinttal, s a pénz helyén csak egy cédulát hagyott a kasszátár√rvidék és az úgyneve- ban, amelyre azt írta, öngyilkosságot akar elkövetni, sz∫kebben vett Ausztriában zett Magyar Tengermellék mert cs√döt kell jelentenie. Közben, míg a többiek a nyugvópontra jutott a hely(Rijeka és a Novi Vinodolig Dunában kutattak holtteste után, maga jól múlatta az zet. Ausztria meg√rizte itáterjed√ sz∫k tengerparti id√t Párizsban. liai területeinek többségét, (…) sáv) Horvátországhoz tar- Az ipar és a kereskedelem amúgy sem volt Kossuth er√s és fegyverszünetet kötött tozását, akárcsak elkötele- oldala. Csak a szónoki emelvényen tudott csillogni, hála Piemonttal. Szeptemberzettségét arra, hogy a hor- éles nyelvének és tüzes szónoklatainak. Ezért aztán Ma- ben kibocsátott kiáltvávát szuverenitást és egysé- gyarországon a balszerencsés forradalom után elterjedt nyaiban az udvar elítélte a egy kétsoros versike, amely kit∫n√en jellemzi Kossuthot: get fegyverrel is megvédelmagyar kormányzat törmezze. Ám a szábor küldöttsége nem tudta elérni a vénytelen lépéseit, s fennhatóságának tiszteletben döntéseihez szükséges királyi jóváhagyást; az udvar tartására szólított fel a Monarchia egész területén. János f√herceget nevezte ki közvetít√nek a hor- E dokumentumokban a központi hatalom el√ször vát–magyar vitában. Miután Jelacˇic´ július végén tar- foglalt állást hivatalosan a Magyar Királyság népeitott bécsi tárgyalásai a magyar kormányf√vel nem nek egyenjogúsága mellett, ám kés√bbi politikájávezettek sikerre, mindkét oldal elkezdett készülni a val bebizonyította, hogy csupán taktikai lépésr√l volt háborúra. szó, amellyel meg akarta szerezni a nemzeti mozA horvát sajtó a szábor határozatait (a kapcsola- galmak támogatását a magyar kormánnyal szemben. tok megszakítását Magyarországgal és a csatlakozást 1848. augusztus végén a magyar kormány hajlanaz ausztriai korona országaihoz) azzal magyarázta, dónak mutatkozott rá, hogy engedményeket tegyen hogy Horvátország túl gyenge volna a teljes önálló- a horvátoknak. A miniszterek tanácsa törvényjavassághoz, valamint hangoztatta meggy√z√dését, hogy latot fogadott el a Horvátországgal kötend√ egyeza korona országaihoz való csatlakozás meggyorsítja ségr√l, Deák Ferenc igazságügyminiszter szövege-
38
Az 1848–49-es magyar forradalom visszhangja
zésében. Deák néhány nappal kés√bb a kormány ne- tokat nem csupán a maguk, hanem minden nép egyvében az országgy∫lés elé terjesztette a tervezetet. ségének, szabadságának és testvériségének eszméje A törvényjavaslat széles autonómiát irányzott el√ vezeti a harcban. Olybá t∫nt tehát, hogy a Magyar Horvátország számára. Az esetben, ha a horvátok ezt Királyság megszüntetésére irányuló törekvések össznem fogadnák el, a kormány kifejezte készségét, hangban álltak a kor szellemével. A Magyar Királyhogy beleegyezzék Horvátország elszakadásába, ságot, amelyben a magyarok (pontosabban a magyar azzal a feltétellel, hogy Magyarország megtartaná arisztokrácia) korlátlan hatalmat gyakoroltak a töbfennhatóságát Rijeka és a Magyar Tengermellék bi nem magyar nép felett, a háború végeztével az felett, s biztosítékot nyerne a szabad kereskedelem- egyenjogú népek föderatív államává kellett volna re és a tengerrel való összeköttetésre. 1848. szep- alakítani, majd a kés√bbiekben az osztrák tartomátember 12-én a magyar országgy∫lés döntést hozott nyokat is ugyanezen elv szellemében kellett volna a horvát kérdésben, de már túl kés√ volt: a háború átszervezni.24 Ezek az elképzelések részint a magyar megkezd√dött, és Jelacˇic´ nem kívánt elállni a kato- függetlenség kikiáltása után Magyarországgal szemnai megoldástól.22 ben kibontakozó horvát po„Se Istene, se hazája, 1848. szeptember 7-én Minden vagyona a szája!” litika logikus folytatását jeJosip Jelacˇic´ bán, maga mölentették, részint pedig azt gött tudva a horvát közvé- Ljudevit Gaj és a nemzeti megújulás mozgalma tükrözték, hogy a horvát Biztonságban érezve magát a titkos védelem révén, lemény általános támoga- amelyben Metternich herceg és a magyar túlhatalommal közgondolkodás magáévá tását, hadat üzent a magyar és szeparatizmussal szemben er√s horvát ellenzék létre- tette az ausztroszlavizmus kormánynak, s négy nappal hozásán fáradozó osztrák kormány részesítette, Gaj még eszméjét. kés√bb seregével átkelt a bátrabban szállt harcba a horvát nép ellenségeivel, s népAz els√ fontosabb összeszer∫sége és támogatóinak száma gyorsan növekedett a Dráván. A drávai átkelés délszlávok között. A Nemzeti Párt élén ekkor Janko csapás szeptember 29-én el√tt kiáltványt intézett a Drasˇkovic´ gróf állott, Horvátország egyik legels√ család- zajlott le Pákozd és Velenmagyar néphez, amelyben jának sarja, amely valaha több bánt is adott a Horvát Ki- ce térségében.25 A császár megüzente, hogy elfogadja rályságnak, s mindig nagy tiszteletben állott e hazában. október elején feloszlatta a Gaj merészen keszty∫t dobott a magyaroknak, mert a márciusban kivívott poli- er√sen meg volt gy√z√dve róla, hogy kihívó gesztusát lel- magyar parlamentet, és Jetikai szabadságjogokat, s kesen üdvözli majd Magyarország egész szláv lakossága, lacˇic´ot kinevezte helytartónem a nép, hanem a pesti amely gy∫r∫ként fogja körbe az alig négymillió magyart, jává és Magyarország katokormány ellen harcol, amely s amely lévén kétszeres többségben, hogy úgy mondjuk nai parancsnokává, a maga megfojthatja, a puszta létükért való félelemben tarthatja hasznára fordítva így a hám∫ködésével lerombolta az √ket. Osztrák Császárság egysé- Az igazi támogató er√t Gaj számára az általa 1835-ben ala- borút, amelyet a horvátok a magyarok ellen egészen gét és az évszázados békés pított Ilirske novine jelentette. kapcsolatokat Horvátor- A szláv irodalom, amely a valahai Ragusai Köztársaság- más céllal indítottak. Jelaban elért dics√ség és virágzás után szinte semmivé vált, szág és a Magyar Királyság e horvátországi népi és országgy∫lési küzdelmek során cˇic´ csapatai Windischgrätz között.23 A Dráván átkelve új lendületet vett, s hamarosan a tökélynek ugyanazon oldalán részt vettek az okJelacˇic´ kihirdette a Muraköz fokán találta magát, mint a magyaroké, akiknek szegé- tóberi bécsi forradalom elegyesülését Horvátország- nyes nyelve, a dicséretes er√feszítések dacára, sokkal fojtásában. E forradalom kinagyobb nehézségekkel találja szemben magát, mint a gal. A Muraközt – a lakosrobbantásában szerepet ság összetételére, valamint arra hivatkozva, hogy tör- játszottak a magyar küldöttek is, akik korábban azzal ténelmileg Horvátországhoz, az egyházi jurisdikció a kéréssel járultak az uralkodó elé, hogy tiltsa meg tekintetében pedig hagyományosan a zágrábi püs- Jelacˇic´nak a drávai átkelést, tagadja meg t√le a hipökséghez tartozott – horvát területnek tekintette. telt, és akadályozza meg a tömeges toborzást MaFüggetlenül attól a tényt√l, hogy Jelacˇic´ inter- gyarországon. A küldöttek Bécs polgárai között kiáltvenciója Magyarország ellen valójában agressziót je- ványokat köröztek, amelyekben Jelacˇic´ intervenciólentett, hiszen Magyarország ekkor katonailag nem ját a forradalmat ellenz√ konzervatív er√k nyílt felfenyegette Horvátországot, a horvát közvélemény lépésének kezdeteként tüntették fel. A horvát közés a sajtó lelkesen üdvözölte a Magyarország elleni vélemény elítél√en reagált a bécsi októberi forradaháborút. Abból a meggy√z√désb√l kiindulva, hogy a lomra: az általánosan elterjedt nézet szerint azt a népek szabadsága és egyenjogúsága, amint azt az magyarok provokálták ki.26 Szeptember közepét√l a osztrák kormányzat megígérte, nem lesz kérdéses, a horvát sajtót a harctéri hírek uralták. A horvát–mahorvát sajtó azzal igazolta a háborút, hogy a horvá- gyar viszony másodrend∫vé szorult vissza, helyét az
39
Vlasta Sˇvoger
a kérdés foglalta el, milyen legyen Horvátország vi- tott Erdélyt), hanem a dinasztiához h∫ Horvátorszászonya az osztrák örökös tartományokhoz. Ez az got és a Katonai Határ√rvidéket is látszatautonómiáausztroszlavizmus koncepciójából következett, amely, val rendelkez√ koronatartománnyá tette. A horvát mint említettük, a Monarchia egyenjogú népek szö- sajtó és a közvélemény határozottan elítélte az oktvetségi államává való átszervezését t∫zte ki célul, s rojált alkotmányt, ellene vetve centralizáló és antiamelynek értelmében Horvátországban az volt az demokratikus orientációját, s azt, hogy semmibe vette uralkodó vélemény, hogy szükségtelen ragaszkodni az említett országok hagyományos függetlenségét. a Lajtántúl (azaz a Magyar Királyság) népei különle- Különösen nagy felháborodást váltott ki a Katonai Határ√rvidék különálló koronatartományi státuságes státusának meg√rzéséhez. December közepére a horvát sereget is magában nak megtartása, ahelyett hogy a báni Horvátországfoglaló császári hader√ Windischgrätz tábornagy pa- ba tagolódott volna. A sajtó kétségbe vonta az ausztrancsnoksága alatt elfoglalta Magyarország nagy ré- riai kormányzat jogát arra, hogy a Lajtán túli terüszét, Budával és Pesttel együtt. A bécsi kormányzat letekre bármiféle alkotmányt, törvényt vagy renkonzervatív magyar arisz- horvát, amely a maga szépítésére és gazdagítására nyolc- delkezést er√ltessen rá. tokratákat nevezett ki saját vanmillió szláv irodalmi kincsesházában kutakodhat, míg 1848 tavasza óta ez volt az biztosaiul, akik azt az el- a magyar nyelv csak lassacskán araszolhatott el√re, tel- els√ alkalom, amikor újra a képzelést melengették, jesen új szavak s még egész mondatok alkotására is kény- horvát és magyar alkotmászerülve, hogy h∫en fejezhesse ki az emberiség új esznyosságra mint a bécsi centhogy visszaállíthatják a ma- méinek értelmét. ralizáló törekvések ellensúgyar nyelv és nemzetiség (Josip NEUSTÄDTER, Ban Jelacˇic´ i dogad-aji u Hrvatskoj od 1848, lyára hivatkoztak, felélesztfölényét garantáló „√si mapriredio je Dr. Igor Gostl, Zagreb, 1994, részletek)* ve az 1848 el√tti id√k gyagyar alkotmányt”. A horvát lapok kivonatokat közöltek * Joseph Neustädter báró (1796–1866), császári tábornok. Fran- korlatát. Az oktrojált alkota konzervatív magyar sajtó- cia-osztrák családból származik; részt vesz már a napóleoni mány Horvátország számából, és elítélték a kormány háborúkban. A húszas években ismerkedik meg Josip Jelacˇic´- ra a magyaroktól való teljes csal, aki lassan valóságos bálványává válik, a rajongásig szeremagyarországi politikáját. ti és ragaszkodik hozzá. 1848. szeptember 29-én részt vesz a pá- függetlenséget biztosított, Úgy vélték, hogy ez a poli- kozdi csatában, októberben a bécsi forradalom leverésében. de e függetlenség nem sotika sérti a népek egyenjo- Jelacˇic´-csal együtt vonul be Pestre; utolsó feladata a menekül√ kat ért az egyébként centKossuth üldözése Orsováig. 1853-ban nyugdíjazzák, ett√l kezdve gúságának alapelvét, s ter- színdarabokat ír és politikai cikkeket közöl a napisajtóban. Fe- ralizált birodalmi berenmészetesen tudatában vol- lesége és barátja, Jelacˇic´ bán egy évben történt halála után dezkedésben.28 A hivatalos tak, hogy közvetlenül sért- visszavonultan él, csak emlékiratain dolgozik, míg Josip Sˇokcˇe- horvát tényez√k ellenkezévic´ bán ki nem nevezi a Jelacˇic´-emlékm∫ állításával megbízott heti Horvátország érdekeit bizottság élére; egy nappal a ma Zágráb f√terén látható szobor se világosan látszik abból a is, a március el√tti állapo- felállítása el√tt éri a halál. Emlékiratait eredetileg franciául ír- tényb√l, hogy a báni kortok helyreállításával. A ma- ta meg; a második világháború idején, az usztasa érában publi- mány makacsul ellenált ankálták √ket (Le ban Jellacˇic´ et les événements en Croatie depugyar katonai sikereket 1849 is l’ an 1848, Zagreb, 1942), s ugyanekkor részleges horvát fordí- nak, hogy az oktrojált alkottavaszán úgy tálalták, mint tása is megjelent. Az új kiadást – mint azt a sajtó alá rendez√ mányt alaptörvényként cika nem magyar népek csaló- bevezet√jében közli – az 1990-i politikai változás, az önálló kelyezze be HorvátországHorvátország megszületése tette lehet√vé. ban. Mint az utolsó udvarh∫ dottságának következményét, amit a bécsi kormány központosító, germani- kormány, csak 1849 szeptemberében, s akkor is er√záló és a magyar konzervatívokat támogató politi- teljes bécsi nyomásra hirdette ki végül az alkotmányt. A horvátoktól eltér√en, akik az uralkodóváltást kája váltott ki.27 A magyar katonai sikerek patthelyzetet teremtet- legitimnek tartották, a magyarok álláspontja szerint tek, lévén hogy egyik fél sem volt képes dönt√ gy√- a magyar parlamentnek el√bb el kellett volna fogadzelmet elérni. A magyar liberális nemesség nagyobb nia Ferdinánd lemondását, majd az új királynak fel része arra a véleményre jutott, hogy kölcsönös en- kellett volna esküdnie a magyar alkotmányra, amit gedmények alapján meg kell kísérelni a Habsburgok- Ferenc József nem tett meg. Ezért az országgy∫lés kal való megegyezést. Ám a Habsburg-dinasztia nem Kossuth javaslatára megfosztotta trónjától a Habsmutatott hajlandóságot az engedményekre. 1848. burg-dinasztiát, és Magyarországot teljes függetlendecember 2-án Ferdinándot unokaöccse, I. Ferenc séggel rendelkez√ államnak nyilvánította. Új korJózsef váltotta fel a trónon, aki 1849. március 4-én ki- mány alakult Szemere Bertalan vezetése alatt, amely hirdette az ún. oktrojált alkotmányt, amely nem hajlott volna a kiegyezésre Béccsel, de már kés√ volt: csupán a felkel√ Magyarországot (és a t√le elszakí- a császár Oroszországhoz fordult katonai segítségért.
40
Az 1848–49-es magyar forradalom visszhangja
az osztrák sajtó hangoztatott – nem vette figyelembe, hogy a horvátok nem keltek fel az uralkodóház ellen, s így nem játszhatták el jogaikat, s√t, a legitimitás elvéhez ragaszkodva még meg is er√sítették azokat a Monarchia védelmében folytatott harcukkal. A Slavenski Jug hasábjain err√l értekez√ cikk szerz√je úgy véli, nem szabad tönkretenni a Magyar Királyságot, s minden népét megbüntetni egyetlen nép, a magyar lázadása miatt.29 A zágrábi lapokban, mindenekel√tt a magyar kérdéssel 1849 második felében legtöbbet foglalkozó Slavenski Jug írásait számba véve, felt∫nik a mérsékelt szolidaritás a legy√zött magyar nacionalizmus irányában. A sajtó elítél√en szól a kiemelked√ magyar forradalmi vezet√k 1849. októberi kivégzésér√l,30 s a szabad és er√s Ausztria megteremtéséhez vezet√ utat a magyar forradalom résztvev√i számára hirdetett általános amnesztiában látja.31 Ez id√ tájt Horvátországban az a meggy√z√dés élt, hogy a magyaroknak el kell fogadniuk a Magyar Királyság népei egyenjogúságának alapelvét, ami jó alapot biztosítana az ország újjászervezéséhez. Megbizonyosodván a központosító és konzervatív irányzat erejér√l, horvát körökben ismét id√szer∫vé lett a Lajtántúl (Magyarország, Horvátország, Erdély) országainak politikai különállását szorgalmazó koncepció. A magyar forradalom bukása után mind a magyarok, mind a dinasztiához h∫séges népek hasonló sorsra jutottak. A bécsi hatalom eltörölte az alkotmányosság és szabadság minden vívmányát, s az 1848-as reformokból csak a jobbágyfelszabadítást és a törvény el√tti egyenl√séget hagyta érvényben. Az oktrojált alkotmányban beígért nemzeti autonómia üres szó maradt, s maga az alkotmány is érvényét vesztette 1851 végén, amikor kihirdették a korlátlan uralkodói abszolutizmust.
A magyar kormány csak a parasztkérdés és a nemzetiségi probléma teljes rendezése esetén számíthatott gy√zelemre. Szembeötl√ volt a parasztság csalódottsága, mert a kormány nem tett további engedményeket a földm∫ves rétegnek, miközben a félelem, hogy az osztrákok visszavonják a jobbágyfelszabadítást, alaptalannak bizonyult. A „nemzetiségi” kérdés megoldatlansága még nagyobb problémát jelentett. Hogy milyen lépték∫t, arra a vegyes lakosságú vidékeken kifosztott városok és falvak sora, meggyilkolt polgárok ezrei hívták fel a figyelmet. A magyar kormány azonban csak akkor állt volna rá a „nemzetiségekkel” kötend√ kompromisszumra, amikor már túl kés√ volt. Július végén az országgy∫lés elismerte a nem magyar népek nemzeti létét, és megyei szint∫ önkormányzatot biztosított nekik. De ez a döntés, annak ellenére, hogy elvileg lehetségessé tette a kibontakozást, gyakorlatilag már nem változtatott a dolgok állásán. Az orosz cári hadsereg 1849 júniusában betört Magyarországra, és az osztrákokkal szövetkezve két hónap leforgása alatt leverte a forradalmat. Az osztrák politika jelzéseib√l 1849 nyarán látható volt, hogy a bécsi udvarnak nem áll szándékában tárgyalni a Monarchia átszervezésére vonatkozó szláv törekvésekr√l, s hogy ezzel az ausztroszláv idea elvesztette politikai realitását. Ezért a horvát sajtó visszatért a Magyar Királyság autonómiájának eszméjéhez, azzal a különbséggel, hogy azt egyenjogú és szabad népek közösségeként, nem pedig magyar államként kívánta fenntartani. Ez szembeszegülést jelentett az ún. jogeljátszási teóriával (Verwirkungstheorie), amelynek értelmében a magyarok a forradalommal és az uralkodóház elleni lázadással örökre eljátszották az önrendelkezésre való történelmi jogukat. Ez az elmélet – amelyet a bécsi kormány és
Jegyzetek
1. A forradalomról a Habsburg Monarchiában lásd: P. Averduh, Revolucija i narodno oszvoboditeljnaja borba v Vengriji 1848–1849, Moszkva, 1965; u√., Revolucija v Ausztriji (1848–1849.), Moszkva, 1970; I. Deák, The Lawful Revolution. Louis Kossuth and the Hungarians 1848–1849, New York, 1979; P. Hanák, Ungarn in der Donaumonarchie. Probleme der bürgerlichen Umgestaltung eines Viervölkerstaates, Budapest, 1984; u. √ (szerk.), Povijest Mad-arske, Zagreb, 1995; J. A. Helfert, Revolution und Reaktion im Spätjahre 1848, Praha, 1870; u√., Geschichte der österreichischen Revolution im Zusammenhange mit der mitteleuropäischen Bewegung der Jahre 1848–1849, I–II, Wiener-Freiburg, 1907–1909; R. A. Kann, The Multinational Empire: Nationalism and National Reform in the Habsburg Monarchy 1848–1918, I, New York, 1950; R. Kiszling, Die Revolution im Kaisertum Oesterreich 1848–1848, I–II, Wien, 1948; M. Prelog, Slavenska renesansa 1780–1848, Zagreb, 1924.
2. A szó szélesebb értelmében vett ausztroszlavizmus elmélete szerint a Habsburg Monarchia szláv népeinek, amelyeket egyik oldalról a németek és a magyarok, másik oldalról az oroszok vesznek körül, létérdeke a Monarchia fenntartása. E „kultúr-ausztroszlavizmus” csíráit (jóllehet már ez is tartalmaz bizonyos politikai felhangokat) a 18. század elején lelhetjük fel P. Ritter Vitezovic´, Fr. Kollár és más szláv gondolkodók munkáiban (vö. F. Wollmann, Slovanství v jazykové-literarnim obrozeni u Slovan, Spisy Filosofické fakulty 52, Brno, 1957, 138). Az ausztroszlavizmus Leo Thun gróf 1842-ben megjelent írásával (Über den gegenwärtigen Zustand der böhmischen Literatur und ihre Bedeutung), válik politikai doktrínává. Thun szerint a Habsburg Monarchia jelenti a garanciát a benne él√ népek biztonságára a hatalmas szomszédok agressziójával szemben. A Monarchia további fennállását a „népek egymás sajátossága iránti kölcsönös tiszteletére” kell alapozni (i. m., 84). A cseh polgárság mint
41
Vlasta Sˇvoger illír nemzeti egységteremt√ ideológiájáról lásd: N. Stancˇic´, Hrvatski narodni preporod 1790–1848, in: Hrvatski narodni preporod 1790–1848. Hrvatska u vrijeme Ilirskog pokreta, szerk. N. Stancˇic´, Zagreb, 1985, 1–30 (kiállítás katalógusa); u√., Gajeva klasifikacija juzˇnoslavenskih jezika i naroda u vrijeme nastanka „Kratke osnove horvatsko-slavenskoga pravopisanja” iz 1830. godine, in: Radovi (Zavod za hrvatsku povijest) 18, Zagreb, 1985, 69–106; u√., Gajeva „Josˇ Horvatska ni propala” iz 1832–33. Ideologija Ljudevita Gaja u pripremnom razdoblju hrvatskog narodnog preporoda, Zagreb, 1989; u√., „Nasˇ narod” Ljudevita Gaja iz 1835. godine, in: Radovi (Zavod za hrvatsku povijest) 23, Zagreb, 1990, 53–80. 9. A magyar nyelvben nem létezik az „Ugarska” kifejezés, amelyet a horvát a Szent István koronájához tartozó országok jelölésére használ. (Jobb híján „Magyar Királyság”-nak fordítható, miközben a „Mad-arska”-t a tanulmány szerz√je kb. „a magyar etnikumú terület” értelemben használja. A ford. jegyzete.) 10. P. Hanák, Povijest Mad-arske, id. kiad., 141–142. A problémával részletesen foglalkozik Spira György, vö. The Nationality Issue. 11. Lásd: T. Markus, „Mad-arski nacionalizam i hrvatska politika 1848–1849” (a továbbiakban: Mad-arski nacionalizam i hrv. politika), in: Cˇasopis za suvremenu povijest (CˇSP) 28, 1. sz., Zagreb, 1997, 41–67; u√., „Hrvatski politicˇki pokret 1848–1849. godine: osnovna zbivanja i ideje” (a továbbiakban: Hrv. politicˇki pokret), in: Povijesni prilozi 15, Zagreb, 1996, 11–58; J. Sˇidak, „Hrvatsko-mad-arski odnosi u ljeto I ranu jesen 1848” (a továbbiakban: Hrvatsko-mad-arski odnosi 1848), in: Studije 1848–49, 197–248. 12. Vö. J. Sˇidak, „Narodna zahtijevanja” od 25. ozˇujka – program hrvatske Cˇetrdesetosme, in: Studije 1848–49, id. kiad. 33–74. 13. A magyar törvények szövegét kéziratos másolatból vettük: Horvát Állami Levéltár (Hrvatski drzˇavni arhiv – HDA), Viroviticˇka zˇupanija, Acta publicopolitica, 1848. 745. dob. 322. sz. 14. Ti. osztrák szemszögb√l, nyugatról nézve: a Magyar Királyság. A ford. jegyzete. 15. I. Mazˇuranicc´, Hervati Madjarom. Odgovor na proglase njihove od ozˇujka mieseca I travnja 1848, Karlovac, 1994 (reprint). Ivan Mazˇuranic´ (1814–1890) foglalkozására nézve jogász, ismert horvát író és politikus volt, valamint kés√bb √ lett az els√ nem-nemes horvát bán (1873–1880). 16. I. Kukuljevic´, „Kakva treba da bude u obc´e politika nasˇa”, in: Novine dalmatinsko-horvatsko-slavonske (NDHS), 20. 4. 1848/37. A horvát–szlovén kapcsolatokat részletesen tárgyalja P. Korunic´, „Jugoslavenska ideja u hrvatskoj i slovenskoj politici za revolucije 1848–1849. g.”, in: Radovi (Institut za hrvatsku povijest) 14, Zagreb, 1981, 91–228; u√., Jugoslavenska ideologija u hrvatskoj i slovenskoj politici (hrvatsko-slovenski politicˇki odnosi 1848–1874), Zagreb, 1986. 17. T. Markus, Mad-arski nacionalizam i hrv. politika, id. kiad., 47–48. 18. Uo., 48–49. 19. Az 1848-i horvát száborról lásd: N. Stancˇic´, „Hrvatski grad-anski sabor 1848–1918”, in: Hrvatski sabor, Zagreb, 1994; T. Markus, Hrv. politicˇki pokret 1848–1849, id. kiad.; S. Pejakovic´ (szerk.), Aktenstücke zur Geschichte des kroatisch-slavonischen Landtages und der nationalen Bewegung vom Jahre 1848, Wien, 1861. 20. Vö. a 3. sz. jegyzetet. A horvát sajtóban jelentkez√ ausztroszlavizmusról lásd: B. Sˇulek, Porucˇanstva nasˇe slobode, NDHS, 10. 6. 1848/59; u√., Nasˇ savez s austrianskom monarkiom, NDHS, 15. 6. 1848/61; Lj. Vukotinovic´, Trojedna kraljevina i Austria, in: „Saborske novine” 15. 6. 1848/5; D. Tomic´, Ueber di Landesfrage der Königreiche Kroatien und Slavonien, in: „Agramer Zeitung” (AZ), 20. 6. 1848/68. és 24. 6. 1848/69; u√., Die kroatische Frage und Österreich, AZ, 8. 7. 1848/75; 11. 7. 1848/76; 15. 7. 1848/78; 20. 7. 1848/80; 22. 7. 1848/81. 21. A szerb mozgalomról 1848–49-ben lásd: S. Gavrilovic, „Srbi u revoliciji 1848–1849”, in: Istorija srpskog naroda, V/2, Beograd, 1981, 45–106; R. Perovic (szerk.), Grad-a za istoriju srpskog pokreta u Vojvodini 1848–1849, I, Beograd, 1952. 22. Gy. Szabad, „Hungary’s Recognition of Croatia’s Self-determination in 1848 and Its Immediate Antecedents”, in: Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Historica, XXI, Budapest, 1981, 23–38; I. Deák, The Lawful Revolution, id. kiad., 157–158; Gy. Spira, The Nationality Issue, id. kiad. 138. J. Sˇidak, Hrvatsko-madrski odnosi 1848, id. kiad., 228–229 szerint csak a pesti kormány taktikai lépésér√l volt szó, amelyet id√nyerés végett tett. A javaslat hátterének megértéséhez világosan kell lát-
a nemzeti megújhodási folyamat hordozója, akárcsak a nemesség, elfogadta az ausztroszlavizmus koncepcióját, vö. J. Sˇidak, Austroslavizam i Slavenski kongres u Pragu 1848, in: Studije iz hrvatske povijesti za revolucije 1848–49 (a továbbiakban: Studije 1848–49), Zagreb, 1979, 95–114, illetve az ott hivatkozott irodalom. Sˇidak professzor szerint „ekkoriban, a körülmények kényszere alatt, a cseh politika számára az ausztroszlavizmus jelentette az egyetlen lehetséges utat” (i. m., 97), de a bécsi kormányzat nem mutatott érdekl√dést e politikai elképzelés iránt. Az ausztroszláv eszme gyakorlatba való átültetésének még konkrétabb javaslatát találjuk K. Havliceˇk-Borovski cikkében (Slovan a Cˇech, in: „Prazˇke noviny”, 1846, II. 15–26, III. 1–12). Havliceˇk új elemet vitt a cseh ausztroszlavizmusba: annak szükségességét hangsúlyozta, hogy szorosan együtt kell m∫ködni a délszlávokkal politikai területen is. Az együttm∫ködésnek végs√ soron arra kell irányulnia, hogy a Habsburg Monarchiát föderatív államközösséggé alakítsák át, ami alapvet√ feltétele lenne további fennállásának. Az így felfogott ausztroszlavizmus koncepcióját érlelte és pontosította a történész, Frantisˇek Palacky´, aki ekkor vált népe politikai vezet√jévé is. Elképzelése szerint a kis népek léte, amelyeket fenyeget a centralizáció tendenciája, csak akkor biztosítható, ha föderatív közösségekbe társulnak. Ezt az elképzelést konkretizálta a frankfurti parlament el√készít√ bizottságához intézett híres levelében 1848. április 11-én, ahol elutasította a német egységtörekvéseket a csehekkel, és kifejtette, hogy az új szláv szövetségi államnak magában kell foglalnia mind a cseh, mind a szlovák etnikumú területeket. 3. A statisztikai adatokat lásd: Gy. Spira, The Nationality Issue in the Hungary of 1848–49 (a továbbiakban: The Nationality Issue), Budapest, 1992, 13. 4. A horvát Pragmatica sanctio-t az uralkodó nem szentesítette. 5. A horvát szábor határozatát a magyar–horvát közös kormányzatról a magyar országgy∫lés az az évi 58. törvénycikkelyben fogadta el, míg az 59. tc. kimondja, hogy a hadsereg fenntartásához szükséges horvát katonai adóról a magyar országgy∫lés fog tárgyalni, de a magyar katonai adótól függetlenül. 6. Trojedina Kraljevina: Horvátország, Dalmácia és Szlavónai alkotta három tagból álló királyság. 7. Ljudevit Gaj (1809–1872), az illír mozgalom ideológusa és vezet√je, királyi engedéllyel kezdte kiadni horvát nyelv∫ politikai lapját. A Novine Horvatzke els√ száma 1835. január 6-án hagyta el a nyomdát. Az els√ évben a lap kaj-horvát dialektusban jelent meg, mert Gaj el√ször a kaj-horvát Zágrábot és környékét akarta megnyerni eszméi számára, de már ezzel egyidej∫leg el√készületek történtek a sˇto-dialektusra és Gaj megreformált helyesírására való áttérésre. A váltás 1836-ban következett be. (A horvát nyelvnek ma is három f√ dialektusa van, amelyeket a „mi?” kérd√szó alakváltozatairól neveztek el: a tengerparti c´a, a Zágrábra és környékére jellemz√ kaj és a szerbhez legközelebb álló sˇto nyelvjárás. Abban, hogy Gaj éppen ennek m∫velését szorgalmazta, s hogy kés√bb ez lett az irodalmi nyelv alapja is, nyilvánvalóan nagy szerepet játszottak az illír mozgalom délszláv egységgel kapcsolatos politikai elképzelései. A ford. jegyzete.) Hetente egyszer irodalmi melléklettel is jelentkezett az újság, „Danicza Horvatzka, Slavonzka y Dalmatinczka” címmel. 1836 elején mindkét lap felveszi nevébe az „illír” jelz√t, így ett√l kezdve a hivatalos címek: „Ilirske narodne novine”, illetve „Danica ilirska”. Az illír elnevezés és címer betiltása után (a király saját kez∫ leiratban tiltotta be √ket, 1843. január 11-én) a „Danica” ismét visszakapja korábbi címét, míg a politikai lapot „Novine Horvatske, Slavonske i Dalmatinske” névre keresztelik. 8. 1830-ban Jan Kollár szlovák lelkész, a kulturális szláv egység ideológusa Pesten alkotta meg a „szláv kölcsönösségr√l” szóló elméletét. Szláv kölcsönösségen Kollár a szlávok kulturális közeledését értette egymáshoz. Elképzelése szerint a számos szláv népnek négy nagy „nemzetségbe” kell csoportosulnia, négy irodalmi nyelvvel: az orosszal, a csehvel, a lengyellel és a szerbbel. (J. Kollár, Rozpravy o gmenácah, pocˇátkacah i starozˇitnestech narodu slawskeˇcho a geho kmenu, Budim, 1830, 346, jegyz.) Gaj még ugyanabban az évben tudomást szerzett Kollár elméletér√l, és alapvonásaiban el is fogadta, felhasználva a horvát nemzeti újjászületés ideológiájához. A déli szlávok számára azonban nem fogadta el a szerb elnevezést, hanem azt az „illírrel” cserélte fel, amely a horvát kulturális hagyományban gyökerezik. A délszlávokat (illíreket) pedig „alnemzetségekre” osztotta, amelyekb√l egy a horvát. Gaj meggy√z√dése szerint a horvát nyelv („al-nyelvjárás”) különbözik a szlovént√l és a szerbt√l. Gajról és
42
Az 1848–49-es magyar forradalom visszhangja 27. T. Markus, Mad-arski nacionalizam i hrv. politika, id. kiad., 61–62. Vö. még a zágrábi sajtóban megjelent következ√ cikkeket: Magjarski natrazˇnjaci, NDHS, 13. 2. 1849/19; B. Sˇulek, Ratovanje u Ugarskoj, NDHS, 28. 4. 1849/51; SJ, 12.4. 1849/43; 26. 4. 1849/48; „Südslawische Zeitung” (SZ), 12. 2. 1849/19; Die Reorganisation Ungarns I–III, SZ, 5. 3. 1849/27; 7. 3. 1849/28; 9. 3. 1849/29; Die Regierung und der Krieg in Ungarn, SZ, 16. 4. 1849/455; SZ, 25. 4. 1849/46; Die Politik der Oesterrechischen Regierung in Ungarn, SZ, 1. 6. 1849/67; 2. 6. 1849/68; AZ, 12. 4. 1849/44; Die Alt-Conservativen des magyarischen Volksstammes, AZ, 14. 4. 1849/45; Zur ungarischen Frage, AZ, 12. 5. 1849/57; Organisation der Slovakei, AZ, 8. 8. 1849/111. 28. Vö. a zágrábi lapok (a Slavenski Jug, a Novine dalmatinsko-horvatsko-slavonske, a Südslawische Zeitung és az Agramer Zeitung) vezércikkeinek többségét. 0 30. Finis Hungariae, SJ, 29. 10. 18489/177. 31. Sa Save pred Sˇimunje, SJ, 31. 10. 1849/179.
nunk azt a tényt, hogy Horvátország 1848 áprilisától de facto elszakadt Magyarországtól, illetve hogy a javaslat abban az id√ben született, amikor Zágráb és Pest kapcsolatai ismét kiélez√dtek. 23. NDHS, 12. 9. 1848/99. 24. Vö. B. Sˇulek, Nasˇ rat i nasˇa zadac´a I–II, NDHS, 14. 9. 1848/100; 16. 9. 1848/101; Das neue Oesterreich, oder: Der Ban von Kroatien und die Reaktion, AZ, 21. 9. 1848/107; I. Kukuljevic´, „Nasˇa ocˇekivanja od buduc´eg rata”, in: Slavenski Jug (SJ), 1. 9. 1848/12; 8. 9. 1848/155; 13. 9. 1848/17. 25. A magyar történetírás ezt gy√zelemként értékeli, míg a horvát történetírás szerint a csata eldöntetlen kimenetellel zárult. 26. SJ, 11. 10. 1848/79; 18. 10. 1848/32; 20. 10. 1848/33; 22. 10. 1848/ 34; NDHS, 17. 10. 1848/114; 2. 11. 1848/121; AZ, 14. 10. 1848/117; 17. 10. 1848/118; 21. 10. 1848/120; 28. 10. 1848/123. A horvát közvélemény álláspontjáról az októberi bécsi forradalommal kapcsolatban lásd: J. Sˇidak, Listopadska revolucija u Becˇu i politika austroslavizma, in: Studije 1848–49, id. kiad., 249–289.
Lovas, ismeretlen szerz√
43
