POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Budapest, november hó 26.- < >^-

1905.

XYL évfolyam.

48/820. szám.

hegjelek minden vasárhap.

r

i

. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

•

BUDAPEST, Előfizetési

feltételek:

V I I I . , R ö l t k S z i l á r d - u t c z a 18. sz.

Egész évre ... ... kor. 20.— Félévre

»

10.—

Negyedévre

>

5.—

Hirdetések

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S

E g y e s s z á m á r a 40 f i l l é r .

JÓZSEF.

felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem a d a t n a k vissza.

— B u d a p e s t , november hó 26.- <§>^Krónika. A történelmi mag. nov. 24.

Igaz-e, hogy a nagy válság nem lett volna meg, ha Tisza helyett Andrássyt nevezi ki a király? Ha Tisza mellett nem keletkezik Az Újság, mely hatalmas prosperálásával elkeserítette és boszura ingerelte a többi lapokat ? Ha Tisza nem ir ugrai levelet s kormányzásában épp oly készségesen nyit tért a grófok és grófnék befolyásának, akiknél Széli Kálmán állandóan vizitelt ? Igaz-e, hogy ez a nemzeti küzdelem is két oligarcha család hatalmi vetélkedése, mely annál kesérübb, mivel az egyik katolikus, .a másik pedig református ? Igaz-e, hogy ha a szabadelvű párt hamarább pusztul, a nemzet ma békességben élhetne királyával ? Hogy a kiéhezett s a normális küzdelemben türelmüket vesztett ellenpártok véres dühbe borulva, csak azért rontottak neki a világnak, hogy — kerüljön bármibe — végre véget vessenek a szabadelvű párt örökkévalóságának ? ' Igaz-e, hogy a szocziálisták a kormány megfizetett béresei- és az általános választójog problémáját is .csak ugy dobták bele a forrongásba, mint Apponyi a magyar vezényszót, kanóczul, hogy tőle a tömegek tüzet, fogjanak ? S végül, amikor egész Európában történelmi szelek fújnak s a figyelő minden eseményben tisztán látja á nemzettől független történelmi logikát, akkor éppen nálunk, a mi vajúdásunkat grófi sportok, felekezeti és pártönzések, üzleti féltékenység és kormányfifika mozgatják?

A történelmi folytonosságot meg lehet állapitani, sajnos, mellette a politikai önzés kontármunkáját is. Két nagy történelmi alakulásunk egy-egy fikczió megteremtésével fejeződött be.-; Az egyik az 1848-iki, a másik az .1867-iki. . . . . . . Az előbbit éppen ifj. Andrássy Gyula fej tette ki évekkel ezelőtt egy képviselőcsoport előtt, szivarszó mellett a Sándor-utczai folyosón. Ha komoly munkákban is lenne róla szó, szivesebben onnan czitálnám, de nálunk a-nagy és igazi igazságokat csak-kedélyes privátbeszélgetésekben szokás _kimondani. ; .

— Mi — körülbelül ezek Andrássy Gyula szavai — negyvennyolczban azzal a hallgatag konvenczióval mondtunk le előjogainkról s vállaltunk egyenlőséget a néppel, hogy az ország vezetése továbbra is ama történelmicsaládok kezében marad,-mélyekben- eddig -völ-t: A jogok kiterjesztésének nem szabad oly értelmet 'ölteniök, hogy mivel mindenki egyformán választó és választható, azért csakugyan mindenkinek lehessen vezetőszerepe, aki bizonyos számú hivet teremt magának. Mihelyt a gyakorlatban ily értelemben akarnák érvényesíteni az egyenlőséget, akkor mi, akik e jogokat adtuk, meg vagyunk csalva, a konvenczió meg van szegve s mi bizony nem hagyjuk magunkat megcsalni és levonjuk a megszegett konvenczióból azt a jogot, hogy viszont mi sem törődünk sokat azzal, ami kötelezettséget ránk ró. • Sehol semmi nyoiqa a konvenczió legalitásának, sőt ellenkezőleg, a negyvennyolczadiki mámoros nép szentül meg volt győződve, hogy volt földesurával egy sorba került, politikailag. De azért Andrássynak mégis igaza van, mert tettleg a jobbágyság fölszabadulásától kezdve mind a mai napig a nép egyenlőjogositása e felfogásnak megfelelően nyilatkozott meg. Tényleg az addig vezető körök és családok vezettek ezentúl is s tényleg egy vármegyei írnokot sem neveztek ki soha a vezető családok akarata ellen; helybenhagyása nélkül. Tényleg Magyarország kormányai mindig a vezető körökből kerültek ki s tényleg nevetséges még csak gondolatnak is, hogy manapság főispánul olyat nevezzen ki a király, akinek semmi gyökere a kiváltságos körökben nincsen. Ténylég maga a király, mikor előkelőbb állást kell betölteni, az illető kvalifikácziója iránt csak másodsorban, elsősorban azonban társadalmi »sulya« iránt érdeklődik. A demokrata gondolkodás tehát hiába tagad és berzenkedik Andrássy felfogása ellen, az a felfogás nem felel meg a demokráczia szellemének, de megfelel a valóságnak és a történelmi ténynek. 1867-ben pedig kiegyezést- kötött a korona és a nemzet. A. hivatafos politika és a nemzet kevésbbé' hivatalos tudománya ugy mondják azt, - hógy a 48-ás elveket foglalták gyakorlati formákba "és egyeztették össze a dinasztia érdékeivel.' A valóságban • azonban csak a konitróverziákat foglalták formákba ? anélkül,hogy megoldották volná, de mind a ; két "fél megnyugodott abban, hógy ez a formábaföglalás megoldásnak tekintessék;'-nehogy a-vitát -tovább -folytatni kelljen: Az abszolút császár azt - m o n d t a : lemondok abszolút

786 <3

hatalmamról, ha viszont gondoskodtok róla, hogy a az ő szempontjából joggal mondhatja, hogy a nemzet lemondásom következtében a visszanyert alkotmányos • szószegő lett, viszont a mellette, álló politikusok között hatalmat nem használjátok fel ellenem, azoknak a sem lehet egyetlen egy sem, aki a nemzetet' figyelmezjogoknak az elkobzására, melyekről lemondani nem tetné, hogy a szószegés valóban .megesett, mert ezzel akarok s melyek miatt a 48-as alkotmányhoz hozzá a nemzet formális jogán is csorba esnék. A koalicziós nem járulhattam. A nemzetnek legyen meg a joga, politikával szemben tehát csak mesterséges alapon hogy törvényt maga alkosson magának, de ne hasz- próbálkozhatnak meg ,a politikusok, mert az igazi nálja fel a jogot arra, hogy olyan közjogi változásokat alapot szóvá sem lehet tenni a nemzet nagy meglétesitsen, miket én abszolút hatalmammal sohasem károsítása nélkül. létesítettem volna; amely pillanatban ti nem igy csiPersze, a közjogi politikában a konvencziótól náltok alkotmányos politikát, abban a pillanatban én való ez a letevés nem igen hatja meg a koalicziót. • föléledtnek tekintem az én abszolút jogomat. ' D e ugyanakkor és ugyanannyi igazsággal a nép is. Ez a konvenczió sincs sehol kimondva, mint a elkiáltotta m a g á t : hiszen nekünk csak álegyenlőségünk történelmi családok prerogativája sem, de 1867-től és áljogaink vannak! S erre már Andrássy Gyula védi Tisza Istvánig minden kormány ehhez tartotta magát, a maga uralmának titkos konvenczióját s melléje áll sőt a függetlenségi párt is, mikor egészen tavalyig Tisza István is az intelligenczia vezetésének jelszavákormányképtelennek ismerte el a maga programmját. val. I t t már észreveszi, hogy a jog realizálása nem Ez volt az oka, hogy a szabadelvüpárt mindig kevésbbé történhetik rideg dogma ti zmussaly hanem óvatosságot, >>hazafias« volt a többinél, s ez volt az oka, hogy a fokozatosságot és fenntartásokat igényel. mindenkori kormányok óriási 67-es többséget hoztak Igazuk van ebben is, mert minden megadott össze egy országban, melynek nyilvánvalóan 48-as szabadság álján ott lappang a kikötés, hogy ezt a többsége van. Ez volt az oka, hogy bizonyos mértékig szabadságot a megadói ellen fordítani nem szabad és a magyar jog mindig meghátrált s a hivatalos politi- ne lehessen. Mi egyenlőséget statuálunk az állampolk á t a látszat teljességével bécsi terrorizmusnak lehe- gárok között s a nép akaratára bizzuk politikai irátett feltüntetni. Egy nagy titkot kellett megőrizni, nyunkat. De azért természetesnek találjuk, hogy az azt, hogy a magyar alkotmány szabadsága feltételek- akaratnak tilos például román- hegemóniát akarnia, vagy hez van kötve. kommunizmust. Intézményeinket aszerint preparáljuk, S ne higyje senki, hogy ez a föltételhez kötöttség valami hallatlan lealázás, s akik hozzátartották magukat, jogfeladó opportunisták lettek volna. Minden alkotmányban benne van valamelyes fikczió. A különbséget, mely a papiroson megadott jog és a hatalom mértéke között van, mely a jog betöltéséhez szükséges mindenütt a jog tekintélye érdekében titokban tartják. Francziaországban az arisztokráczia gyakorol olyan hatalmat, melyről a népjog nem tud, s Angliában is gondosan ügyelnek arra, hogy a hatalmas ipari munkásság ne éljen hatalmával és a megadott joggal oly mértékben, hogy a mai. társadalmi alakulásban gyökeres változás álljon be. Mindenütt élnek azok a jogilag el nem ismert, de erejüket még sem vesztett hatalmi faktorok, amelyekkel szemben a jognak sem lehet érvényt szerezni egyszerűen azért, mert nincs meg a hozzávaló hatalom. Már- most tessék ezt a. hallgatag konvenczión nyugvó alkotmányt elképzelni, abban a pillanatban, amelyben a.z erőre kapott ellenzék elkiáltja m a g á t : nekünk csak álalkotmányosságunk van és valódi alkotmányosságot akarunk !• Egyrészt világos ennek a jelszónak a teljes igazsága, másrészt nem lehet előállani azzal, hogy hiszen a kiegyezés abban kulminál, 'hogy azt senki kimondani nem fogja s ezen most változtatni nem fog! S tessék elképzelni azoknak a megdöbbenését, akik tapasztalatból tudják, hogy milyen gyönge még a nemzet ahhoz, hogy az érintetlenül hagyott kontroverziákat megbolygassa'. Tisza István, ijesztő jóslatainak ez a [háttere vs az abszolutizmus felé hajló ellentállása a koronának ugyancsak innen való. A korona

hogy netán ily irányú tényleges akaratok ténylegessége meg ne nyilatkozzék. A különbség csak az, hogy mig a magunk fönntartásait respektáljuk és természeteseknek, igazaknak Ítéljük, addig a Habsburg-ház hasonló fönntartását álságnak mondjuk és nem respektáljuk. Ezzel csak ama történelmi boghoz akartam á mai válságot erősíteni, mely a mozgalmat kiemeli a puszta személyi és párthatalmi vélekedések alacsony, sorából. Történelmi stádium biz ez, mert történelmi stádiumokat dönt meg. S esetleges, gyarló emberi politizálás ez, mert akkor indítja a nagy ostromot, mikor még elegendő erőnk nincs hozzá. Minden békét örök időkre kötnek, de csak addig respektálják, amig eléggé megerősödtek a felek arra, hogy meg is dönthessék. Mi azonban olyan időben mutattuk ki konvencziószegő készségünket, mikor a másik még elég erős ahhoz,: hogy a konvenczió megszegéséből származó károkat reánk háríthatja.

Kóbor Tamás.

A b á t r a k é a szerencse? H á t az o s t o b á k n a k *

mi marad?

H a sokáig k i t a r t a k a b á t o d , a z t m o n d o d : én k é t esztendeig is e l j á r o k egy k a b á t b a n ; h a pedig r ö v i d idő a l a t t e l n y ű t t e d : ez a kabát egy g a r a s t sem ér. *

A szerelemben l e g r ö v i d e b b ságig« ; leghosszabb az »oltárig«..

t e r m i n u s az

>>örökkévaló-

,787 czal leterített igás ló hátára, de talán éppen neki volt a legjobb agara. Ez a z : a legjobb agár. Ezért folyt a versengés Geszteréden, mintha még mindig ötvenh a t v a n esztendővel előbb Írnánk az időt. Mintha még A hegyi ut mentén, ahol most mindig az volna a legény, aki a legjobb agarat fél-, Egymásba fonódik kezünk, neveli és három puszta' se érne fel egy agár-verseny Épp igy nyílnak a vadvirágok. győztesével. A gyerekek nem' mindnyájan jártak az Amikor mi már nem leszünk. iskolába, — sok csizmácska meg sok téli bekecske kellett volna ahhoz! — de az agár-kölyök ünnepélyes kereszA sziklapart, ahol először telőjét még akkor is megtartották, ha az utolsó oldalFult csókba reszkető szavunk, szalonnát kellett érte eladni. A követválasztásokra is Épp igy áll, daczosan, kevélyen, csak azért vitték eh a geszterédieket, mert igen jó Mikor már rég lenn porladunk. verekedők voltak, ha rákerült a sor, a voksuk nem ért egy lyukas krajezárt se, mivel hogy nem igen volt voksuk. De hát csak az az ember, akinek szavazatja A napsugárban uszó felhő van ? Megtörtént, — mert hiszen az ember esendő, — Épp igy lebeg a hegy fölött, h.ogy egynémelyik atyafit elvitték a csendőrök az ittHa szivem már megszűnt dobogni honi" tájakról a vármegye börtönébe. S kék szemed fénye megtörött. — Aztán néha hozzátok be a Szellőt, hadd lássam, — búcsúzott a b a j b a esett ember. Zúgó vizár épp igy törik meg Voltak itt asszonyok is, lányok is, — de hiszen A mohos szikla oldalán ilyesmi másfelé is akad. Tórok, keresztelők és lako. . . S ki tudja? Tán épp erre jő majd dalmak annak rendje szerint lefolytak, de mégis csak Egy legény és egy ifjú lány. az volt a legnevezetesebb, h a . valamelyik dicsőséges agár megkölykezett. Az agár gazdája ilyenkor még a Ajakuk egy perezre elnémul megyei közlönyben is meghirdette az eseményt és Szivükön átremeg a vágy, .gyakran messzeföldről jelentkeztek vevők az agárValami néma, ösmeretlen kölykökre. A vármegyeházán ha szóba került, hogv Áhitat fogja őket át. a geszterédiek egy krajezár adót sem fizettek, áz idén, öreg, bölcs alispánunk, Komorócsy József szelíden Hallgatagon egymásra néznek, legyintett: Szivükben), szent öröm derül . . . — V á r j u k meg, milyen lesz az idén az agártermés Geszteréden-. Szerelmés, hazajáró lelkünk Némely esztendőben, ha beütött az agár-vásár, Öleli őket majd körül. a geszterédiek még az ükapjuk adósságát is kifizették Farkas Imre. völna, ha rákerült volna a sor. De szerencsére, nem került rá. Mások lóval, disznóval, borral kupeczkednek, A geszterédi agarak. , mert- hiszen nem mindenki lehet földbirtokos; a geszterédiek az agaraikkal sefteltek, s legnevezetesebb agár— Elbeszélés. — kupecz éppen egy bizonyos Gaál. volt, az öreg Gaál ..Sámuel, aki néha az ország túlsó végébe is elment, Irta : KRÚDY GYULA. ha agarászó urnák -hírét hallotta. — Mégis csak uriasb mesterség agárral seftelni, Ilyenkor őszidőben Geszteréden egyebet sem tesz mint t e s z e m ' a z t , -életbiztosítással, — mondogatta és a nemes 'falu, mint reggeltől- estélig agarász. Furcsa világ van itt ilyenkor, mintha kicserélődnének az embe- önérzetesen simogatta, a szakállát. Zömök, csalafintaképü, kupeczbeszédü' férfiú volt : rek, mintha egyszerre elmúlna minden gond, kellemetség és adósság a fejekről, a geszterédi nemes urak Gaál Sámuel. A sarkantyús • csizma nem került le a reggeltől estig agarásznak, versenyeznek, f u t t a t n a k és -lábáról és az egész életét jóformán vidéki vendégfogaestére persze mulatnak, mert a z - m á r együtt jár a dókban, korcsmákban töltötte, járván a geszterédi dolog sorrendjével. Bár egyébkor igen nagy szegénység agarakkal keresztül-kasul az országban. Mindig volt valami • kiváló agara; amelynek nagyúri, gazdát kere-. uralg e tájon - . . . . ' . A házak néha be is dőlnek,- de hát ki l á t o t t sett. Az ő agarai mind.. nagyon hossz^ifejü, apró, felm á r olyan házat, amely örökké állana ? Másrészt a - álló fülü és nagyon hosszúlábú nemes állatok .voltak. — Meghalt a gazdája, el kell adni szegényt . jószág is megfogyatkozik, sőt itt-ott teljesen eltűnik, . mintha a fehérszőrű ökrök, hűséges szemű lovak meg- Persze csak olyan helyre adom, ahol jól gondját vise: haragudtak volna gazdáikra. Megesett már, hogy har- lik, — mondta Gaál Sámuel - és már ismerték őt a mincz esztendeje szolgáló- cselédek másfelé kerestek nagyurak kastélyaiban, valamint a vidéki uriházakban. Mondják, hogy. nagy . rábeszélőképességével egyszolgálatot, mert nem birták á koplalást. Csak arra nem volt példa, hogy valamely geszterédi háznál ne ' szer még az öreg brosnyói prépostot is lóra ültette és lett volna agár-kutya. Bolondság, ugyan mi az ördö- meghajtotta a határban egy eladásra kerülő agár után. - göt szerettek a geszterédiek ezen a f u r c s a . formáj.u . A prépostnak megtetszett e különös mulatság és a kutyán, amely a világon semmi egyébre nem használ- geszterédiek azontúl, minden hibás, megsántult agaható, mint nyulkergetésre ? — H á t szerették. A végre- rukat neki hordták. h a j t ó egyéb hián gyakran az agárra is kimondta -a. Nőtt, növekedett a geszterédi agaraknak a hire. szentencziát; szekérre tették, pokróezba takarták ,a Kiválóságukat . számtálanszor bebizonyították, megfejét és az agár harmadnapra visszaszökött Geszterédre, nyervén sok versenyt és billikomot. A versenyeknek ...akárhová vitték. Némely ;nemes férfiúnak csizmája se - emléke, továbbjélt, .de a billikornoknak nyomuk veszett. , igen volt és csak amúgy bpcskprosan ült rá a pokróc'z- Minek is t a r t o t t á k volna meg'őket.a geszterédiek-,. hisz

Dal.

/

,788 ezüstből voltak, futni nem tudtak? A laposon, ahol nyulat a folytonos agarászás miatt csak ünnepnapokon lehetett fogni, a geszterédiek mindig uj agárakat neveltek a hazának. Gaál Sámuel meg elhordta őket, beszámolván, hol és merre talált uj gazdát az agaraknak. A gyerekek naphosszant lesték a toronyból a Gaál uram gyékényfödeles szekerét, amelyen puha szalmában elvitte az agarakat Bácskába, Dunántulra, sőt talán még messzebb is. Volt aztán öröm, lótus-futás, amikor a gyékényes szekér feltűnt a Sóhajtó nádas alatt. Gaál Sámuel sohasem jött vissza agárral,.'eladta egy szálig, addig nem nyugodott. De egyszer mégis visszahozott egyet, éppen a saját agarát, egy hófehér, foltospofáju, karcsuhátu agarat. A szekér begurult a faluba, Gaál uram leugrott róla, éppen Birta János háza előtt, akinek három agarát vitte el. Kivette bugyellárisát.

/

•— Ó, te kis őszi virágszál! — s ó h a j t o t t fel Gaál uram és könnybe lábbadt az a tolvaj, ravasz szeme. Tiz gyereke volt és tiz gyereke közül ez az egy, a legutolsó maradt meg. Féltette még a szellőtől is. Három cselédásszonynyal is vigyáztatott rá, aztán mégis elvette tőle a Tisza, ahová kislányos szeszélyből a ruhácskáját ment kimosni. — Legalább halottaiban látnám, '— kiáltott fel keservesen és elindult felkeresni a Veronka holttestét. Azon a helyen, ahol a leány fejkendőjét megtalálták, olyan sekély a Tisza, hogy egy gyermek is átlábolhatja. Falubeli leányok, menyecskék sulykolták ott a ruhát most is. Gaál uram máskor tán észrevette volna, hogy milyen fehér lábuk van a geszterédi menyecskéknek, amint térden felül felhajtják a szoknyát. De most másfelé járt az esze. A füzesben lehajtott fővel bandukolt, mintha nyomokat keresett volna, — Jó vásárt csináltam, — kezdte. — Itt van egy gyenge leányláb nyomait. .. Egyszerre halk kutyavakkantást hall a háta mögött, önkéntelenül megfora pénz, Birta uram. Birta János átvette a bankókat, — hej, de nagyon dult. A fehér agár állt mögötte és buzgón kaparta a száraz leveleket. Gaál Sámuel odalépkedett, ahol az várta már, — aztán megkérdezte: agár kapart. Lehajolt és a földről, a falevelek közül — H á t a Selyemnek nem akadt vevője ? egy kicsiny ezüstmedáliont emelt fel. Nyomban felGaál Sámuel elkomorodott. — Akadt volna, hogy is" ne akadt volna. De ismerte, a Verónka nyakán lógott ez, ő hozta neki mindig visszatartott valami e vásártól. Valahányszor valamelyik útjából. Elgondolkozva nézett körül. Hogy alkura került a Selyem, mindig eszembe jutott a került ide a medálion? A Tisza ide jó messzire van láqyom Veronka. Nagyon szerette a Selymet és min- és Veronka se szokott itt a füzesben járni. Kinyitotta dig arra kért, hogy ne adjam el. Adjam neki hozo- az ezüstlapocskákat és nagy meglepetésére néhány barna hajszálat talált hévül. A tenyerébe vette a hajmányba. H á t aztán hazahoztam. szálakat, tapogatta, vizsgálgatta: Birta János köhintett és dörmögött valamit: — A Veronkának ? . . . — Kutya m á j á t ! — kiáltott fel hangosan. — — Neki szegénykének. Úgyis olyan beteges for- Hisz ez nem-hajból, hanem bajuszból való! mája van, legalább legyen öröme a kutyában. Most már nem is kutatott tovább a füzesben. Sietett haza és vallatóra fogta a Veronka szolgálatára Birta rejtélyesen mozgatta a fejét. — Csak azt mondom, kár volt el nem adni a rendelt cselédasszonyokat. Azok esküdöztek égre-földre, hogy nem tudnak semmiről. Láttak ugyan néha valami Selymet. -1 Gaál Sámuel erre már nem sokat kérdezősködött. legényfélét a ház körül ólálkodni, de azt hitték felőle, • Sietett haza, az agár behúzott farokkal nyomában, hogy agár-kölyököt akar lopni, mint ahogy Gesztemintha 'valami veszedelmet érezne. Gaál uram befor- rédről mindig lopták az agarakat egyéb -hiányában. — Ellopta, a tolvaj, a legkedvesebb agaramat, dult a kis kapun, a Selyem megállt a ház előtt és — kiáltott fel fogcsikorgatva Sámuel ur. — Csak tudkeservesen vonított. Otthon aztán megtudta Gaál Sámuel, hogy Veron- nám, hogy ki volt? Hadd törném el a derekát. Kinyitotta, meg becsukta az ezüstmedáliont. kával nagy haj történt. A ruháját mosta a tiszai füzesben és az ár elragadta. Nem találták meg csak Hogyan lehetne néhány bajuszszálból megtalálni egy egész férfiút. Hisz bajusz van annyi a világon, ahány piros fejkendőjét. Gaál Sámuel csaknem szétverte öklével a fejét. férfi. Csak éppen a bajuszszálak lágy hajlékonyságából — Persze, a Selyem m i a t t ! — kiáltott fel és lehet annyit megállapítani, hogy nem lehet valami kétségbeesésében először is a puskát kereste, hogy öreg az illető. lelőjje vele a gyalázatos ebet. De aztán letett szán— Selyem! — hivta elő a fehér agarat Gaál dékáról. Mit tehet arról az az ostoba kutya, hogy • Sámuel és a kutya orrához tartotta a kinyitott medáliont. annyira szerették? Az agár a levegőbe emelte a fejét és okos, hűséges Az egyetlen gyermeke volt a Veronka, olyan szemét Gaál uramra szögezte, mintha megértette volna gyenge, bágyadt, mint egy fehér liliom. Már hosszú gazdája szándékát. • volt a szoknyája, de a lelke olyan, mint egy gyerHiába való volt minden kutatás, Gaál Veronát • meké. Sirva fakadt egy haragos szóra, tekintetre. mintha örökre elnyelte volna a Tisza. Más holttesteket Mintha angyalnak született volna, nem földi lénynek. kivet medréből, de ehhez a szép fehér leányhoz mintha Ez a leány volt Gaál Sámuelnek minden boldogsága, ragaszkodott volna . . . Vitte álomba ringatva puha 1 ezért csavargott szerte az országban az agarakkal, selyemágyában. ezért csalta, lopta meg a legjobb barátait, hogy majd Őszre hajlott és Gaál Sámuelnek annyira nem egyszer Veronkának legyen. H a otthon volt, olykor csillapodott a fájdalma, hogy egy perczig is felejteni ábrándozva simogatta meg a leány Tisza-szinü h a j á t : tudta volna az ő Veronáját. Busult szünet nélkül és — Megállj csak, Veronka, majd kitudódik egy- csak az atyafiak nagy nógatására szállott egyszer nyeszer minden. Aranyos hintón megyünk a templomba regbe, hogy megjárassa három agarát a laposon. Künn és aranyos lesz még a czipőd sarka is. Csak egyszer a szabad mezőn, a friss szélben fölpezsdült a vére és megnőlj . . . mikor eleresztette az agarait, a lova vékonyába nyomta A leány átölelte a Gaál uram vastag nyakát és a sarkantyúját. odafektette az arczáLa szakállára. A nyirjesi erdőcskén túl egyszerre különös hang —* Sohase lesz az édesapám, — felelte és szo- ütötte -meg a fülét abból az irányból,- amerre az agarai --jártak. Nem az a vakogó, örömteli ugatás volt ez, morú volt, mint mindig.

,789 •amelylyel a fölvert nyulat üldözőbe veszik, hanem valamely különös vonitás.. — A Selyem yonit, — dörmögte magában. — Ugyan mi az ördög, b á n t j a ? ° ' Az erdőcskéből egy magános lovas léptetett k i : a fiatal Beszterczey volt Süvöltőről; hires agártolvaj volt ő kelme, csakhogy sohasem lehetett rajtacsípni. Gaál Sámuel mogorván nézte végig: — Hol jársz itt, öcsém? — Azt a fehér agaradat nézem, urambátyám. Azt szeretném, y a g V legalább is, a p á r j á t . Igy szólt Beszterczey és elköszönt. Gaál Sámuel u t á n a nézett és' ugy érezte, hogy összeszorul a torka. Volt valami különös ennek a mosolygó legénynek a viselkedésében. Hetykén, hányiveti módon himbálta magát a lovon. Az öreg- Gaálnak összeszorult az ökle. — Az én agaraimból nem eszel, — dörmögte félhangön. . . . Pedig, dehogy is nem evett belőle Beszterczey. Az övé volt már az a fehér agár, mielőtt az öreg t u d o t t volna róla. Néhány hét múlva a czigánypostás levelet hozott Gaál uramnak Süvöltőről. Szólt pedig a levél eképpen : »£des jó apám, itt vagyok Beszterczeynél, nem pedig a Tisza fenekén. Csak akkor ád ki, ha néki adod a Selyem agarat, — vagy talán még akkor se. Veronka.« Hej ugrott nyeregbe Gaál uram és ment a fehér •agárral Süvöltőre lóhalálban. — Te tolvaj, — kiáltott be dühösen a Beszterczey udvarába (biz az csak amolyan kis magyar porta volt, amilyenért kár volt más faluba menni), — ' itt hozom az agarat. Add ki a lányom. — Dehogy adom, —' felelt odabennről Beszterczey. — Valamennyi geszterédi agárért nem adom. • Gaál Sámuel elgondolkozott: — No már ez nagy szó ! — dörmögte megilletődve. Leszállt iováról, f ü t t y e n t e t t a Selyemnek és bement a házba. ( Odabenn a Veronka borult sirva, nevetve a vén ember. nyakába. Átölelte, mint máskor azelőtt és rózsaszínű arczát a szakállához n y o m t a : — Elloptak, apám, mint egy agarat , . . Az öreg még haragudott egy kicsit: — Nagyobb kár lett volna az agárért. De később ő is megbékült, mint már annyi sokan és. segített a vejének lopni a geszterédi agarakat.

Feledés. —

J o s é - M a r i a de H e r é d i a . —

Romba dőlt a templom magányos domb felett S a Halál rőt füvek avar bozótjába, Melynek tavasz jötte vagy mente — hiába, Márvány Istennőket, érez Hősöket temet. Olykor egy-egy pásztor a forráshoz menet — Mig nagy lassan legel tévedező nyája — ' Egy régi dalt 'ébreszt vén tilinkójába S fekete árnyéka fehér kövön lebeg, Meghalt Isteneknek porladó emlékén. Ám az Anyaföldnek mindég ván rá gondja,' Hogy a tört achontust élővel befonja, Csak az Ember fásult, s elhallgatja békén, Ha felsír, a Tenger csöndes nyári este: • Az örökre eltűnt Hableányt keresve.

••

••...'

Szikra.

Sáison. V e c s és. — nov. 24.

Vecsésre indulunk egy nedves, de ködnélküli novemberi délelőttön. A rét, a falu, a pocsolyák hazugságmentesek, olyanok, amilyeneknek .szeretem őket : természetesek, nyirkosak, barátságtalanok és piszkosak. A késő november daczára semmi Mednyánszky-szin, minden olyan, aminőnek Isten valójában teremtette, •a kopott tarló kukoriczasárga, a fák iszap-barnák, a vízcseppek r á j u k ragadnak, a földekről hazaballagó parasztok betyár-ábrázatuak és lucskosak. Ilyenkor -becsülöm legnagyobbra a mestert, a természetet, a jeles festőművészt, aki egyszerű igazságot, hiteles tárgyakat, nem pedig dekoratív hatásokat rak elém. Nem dol.gozik sem a nyár káprázatos szinhatásaival, mikor is a patak lángol, a búzaföldek krétafehérré izzanak, a fák zöldje a sugárkévék fénye alatt aranysárgába csap át és a káprázatos perspektívára erősítve az igavonó ökrök is, mint a meseország márványalakjai, komoran, méltóságosan haladnak a trágyadombok irányában, és nem alkalmazza az ősz ossziáni h a n g u l a t a i t : ' szertefolyó, megalkuvó ködöt, amely titkot csinál a prózai rekettyésből, kérdőjelet a csatakos rétből és • hangulatot a hegyoldali faluból, amelyben vadorzók és kuvaszok laknak. Az ember m a tisztában van vele, hogy mi veszi körül és nem bocsátkozik fölösleges meditácziókbá, amelyek az elmúlás gondolatához vezetnek. Az ilyen őszinte napok ritkák s azért meg kell becsülni őket, ki kell élvezni, hogy a szél valóban szél és nem .színpadi rekvizitum, örülni kell,- hogy hamisítatlan, •kopott tarlókat láthatunk, amelyek sivárak és kellemet•-lenek, mint minden őszinteség, és megelégedéssel kell tudomásul venni, hogy a fekete fekete és a fehér fehér, menten az irodalmi és festészeti fölfogás czikóriájától. Tehát Szent-Lőrinczről indulunk Vecsésre egy pestmegyei kis faluba, amelynek nádasaiban a legkövérebb rókák tanyáznak. A herczeg ragyogó piros frakk- ban, fehér nadrágban, frissen és komolyan, mint min' dig, száll lóra. Az eső zuhog, de őt semmisem zavarja, nyugodtan tekint az u t összefutó ákáczai felé és nem • vesz tudomást az ég csatornáiról, amelyek a lova fejére patakzanak. Mellette egy német főúr lovagol, nagy : pápaszemmel, fölhajtott gallérú übercziherben, téli keztyüben. Ö már mindent alaposan megvizsgál, a - p a r i p á j a k a n t á r j át, hevederjét, az útszéli fákat, a sovány kukoriczaföldeket • és a nehezen mozgó égboltot. Közbe • meg-megtörli vastag üvegü pápaszemét és aztán ismét á rétekre néz, ahol a varjuk lomhán tűrik az esővizet. Bizony itt nincs sok tudomásul venni való, csak olykor szalad el hátraszegzett füllel egy fölriasztott nyul, avagy tűnik föl az összeomló vetésekben egy csősz-ház. Magam gallérba burkolózva ügetek a fák között -és nyugodtan érzem, . hogyan csap. arezomba a pocso-

,790 lyák vize. Mikor reggel fölébredtem, a. Reviczky-téri a fején, a kezében temérdek gaz: ördögszekér, káposzta*fák kopasz ágai csillogtak az. esővíztől és a konfor- levél, ökörfarkkóró, amikkel, legyezgeti magát. Mikor táblis kocsisok kifelé fordították'a bundájukat. A szent- eljigetünk mellette; feszesen szalutál és igy szól: lőrinczi villamoson fölkapaszkodva, az eső még jobban — Egyszer mindnyájan meg fogtok halni! nekiindult s egy-egy szélroham', patakokkal öblítette Az ut jobbra fordul és apró dombon erdőnek le az ablakokat. Ki-kinéztem'a gyárakra, vityillókra, kapaszkodik - fölfelé: az arany-rozsdás tölgyek alatt elakadt téglás-szekerekre és olvastam. már ott ülnek a kopók és a hecczmester fehér ostorát —' Dimitrics ' Ivánnak azóta 'borzasztó nappala bámulják. ' • és éjjele volt. Dél felé Ipávnik rendesen elhajtott az Az idő közben lassan megváltozott. Mialatt a •ablak mellett . . . " kopók beszaladnak a nádasba, és nyomozást tartanak Azután megunom és hallgatok rá, mit beszélnek benne, a szél addig mesterkedett; mig be tudta szün,útitársaim. Az egyik .parasztasszony pórt nyert, az tetni az esőt. Most fakó fény ömlik el a vidéken, .arcza ég az örömtől és olyan hangosan beszél, hogy majd gyorsan, mint a színpadon, világosodni kezd, .a padok- beléje reszketnek. Egy madárarczu mol- hogy aztána mélyebben fekvő helyekről köd gomolyod•nár a'barömórvost szidja, egy-árverésre'készülő fiská- jék. Ez már nem az én esetem és kédvetlenül nézem lis pedig az Írnokának diktálja: egy távoli piszkos csűr hogy alakul át komor, rommá. — Egy anyaseftés és ; öt malacz.. . . Egy fénye- Inkább hát az orrom elé • bámulok. Széles. síkságon :.zett asztal . . . Erti? . . . Egy hibás!pohárszék. haladunk, nádasok, betakarított répaföldek, legelők A sarokban ül egy ragyásképű, ócska katona- között, amelyeket helyenkint homokos foltok tarkitakabátos alak és két tátott szájú parasztnak magyaráz, n a k : mintha a kopott szövetre foltokat varrtak volna. — Kőhálmon, Bácskában még ma is ugy van, mint Elő lényekként itt egy lánczra pányvázott sváb ló a törökök idején — mondja. .— Akkor a nép a tem- sántikál, odébb pedig egy mértföldes csizmába, b u j t plomba hordta mind a jószágát, az ezüstjét, fehér- parasztkölyök százegy tarka pulykát őriz. A kopók neműjét, borát, mert ,azt gondolta, hogy ott biztosban sorjában járják be a nádakat, áz ostorászok buzdító van vele. Ma-'is ott tartják még. a falubeliek mind a beszédeket intéznek hozzájuk a vadászat, gyönyörűszalonnát ;' ha valakinek hirtelen kell, az asszony el- ségeiről és veszedelmeiről, de sehol Semmi: a róka megy az egyházfihoz és az bemegy a templomba és nem barátja a nádakat ellepő mély víznek és inkább kanyarig neki egyet a szalonnájából. ' az odvában barátkozik a borzzal. Az egyre jobban Az egyik paraszt megrázkódik, aztán igy szól: emelkedő szél tönkreteszi a szimatot: a kopók elégé' -1— De nem cseréli össze az egyházi! ?' detlenül kukkantanak ki a nádasból és megrázzák A katonakabátos nevet'. .. , magukat,- mintha azt akarnák mondani: Üres!: — Dehogy is cseréli.- H á t a bojtár összecseréli Mit lehet.'csinálni, mégis csak meg kell nézni a teheneket,, a juhász meg a bárányokat? Nincs két • mit csinál a szél? Ez. legalább némi változatosságot rud szalonna a világon,-amelyik .egyforma volna. ád, ha mindjárt nem is értünk egyet dekoratív képesA két paraszt ebbé bele is nyugszik és én tovább ségével. Elnézem hát a vihar szüntelen munkáját, hogy olvasok. .:'• csoportosítja a felhőket, hogyan gyúrja a fákat,'hogyan Végre hát megérkeztünk Szent Lőrinczre. -Az modelálja a vizeket és be kell vallanom, kissé igaztalan udvar viz alatt áll, a méneskari katonák nagy busán voltam, mikor reggel megtagadtam a természet csalóka söprik .a vizet és haza-gondolnak fatornyos falujukra, képeit és á pozitive, • őszintén piszkos rétekre és prea mester pattogva szalad istállóról istállóra,..a whipek czize megrajzolt cserjékre esküdtem. Amit a szél itt lassan kihámozzák egymást esőköpönyégükből: piros szinhatásokban, dekorácziókban mutat, nem is olyan kabátjuk virit, mint a pipacs.:.Igy- indultunk neki és rossz, hógy meg ne lehetne róla emlékezni, most. ott .ügqtünk a hosszú' fasorban , a távoli IVecsésElsőbb délről fuj az orkán s kövér, duzzadt nek...A fák csöndesen állanak:, glédában,..idejük már vitorlához hasonló, egérszürke felhőket hajt északnak, :letel£, mindent.: elmondtak,:.amit slehétett,-most ittva vad csoportban," rendszertelenül. Némelyik felhő leér tél- Az ákáczok még legjobban t a r t j á k magukat, raj-' a földig, a másik magasan, merészen jár, mint a sas, tuk lóg egy-egy'sárgás-zöld, • színehagyott lomb-rongy, a harmadik szemünk előtt foszlik szét a szél kegyetlen amely ha megérinti a lovas ;árczát,'mintha, a. h'alál korbácsa alatt. S amint némán, megadással válik széjjel, : nedves! keze; simítaná, végig az-emberen.'A. nyirfácskák a sok sötét fátyol között egyszerre egy darab kék ég azonban'már meztelenek,'fehér tagjaik ácsontvázat jut- mosolyog le reám, egy darab kék világ, amilyent csak t a t j á k az ember eszébe ;• a jegenyék lengő,' zöld palástja gyermekkoromban, vasárnap láttam, ha anyám a dombis eltűnt, kusza ágaikkal olyanok, mintha egy nagy kéz oldalra vitt sétálni, egy darab kék ég,, amelynek halmegforditotta volna őkét; és most a lombok a föld vány, üde szine áz ifjúságot, a reményeket csempészi alatt lennének, a gyökérek pedig az égnek állanának, szivembe és megindít, mint egy csokor erdei ibolya, Tarlókon, .birkalegelőkön,.. megdagadt "vizes - árkokon • amelyet szerető kéz-tesz íróasztalunkra. Ez a tavasz, haladunk át, sehol semrrii ' által pillanatra se tartóz- — meglepő ügyesen és raffináltan beállítva, t á t v a föl.. .'Csak mikpr .már Vecsés pajtái felbukkánnak, Aztán hirtelen szökéssel eltűnik a kép, a festő .találkozunk egy futó-bolonddal-.: :.-p.apir.o.s/sapka: van nagy ecsettel szánt végig a tableaun s a következő

791 pillanatban vadul harsognak a nyárfák-s kemény,,meleg eső veri arczomat. Keresem a kék eget, de már-eltűnt, elment társaihoz: az eltűnt reményekhez, az elmúlt ifjúsághoz s helyén egy medve-alaku, szürke felhőszörny nyújtózik. Messze a látóhatáron derengeni kezd az ég : a nap birkózik itt a kárpittal, amelyen nehezen t u d keresztültörni. Az őszi felhők hosszú raj vonalban, kettős-hármas lánczban húzódnak előtte s - ha az egyik kidőlt, a másik váltja föl szolgálatkészen. . De a nap •is küzd" s ereje teljes megfeszítésével nyilást. ü t a fátyolon. S ahol rés- támad, a sugarak fehérre zúzva, hosszú, vékony pántokban ereszkednek alá, a templomok szines ablakán áttörő fénysugarakra emlé : keztetve. A túlsó oldalon pedig ragyogó szivárvány emelkedik: a mesék birodalma igy nyilik meg a legszegényebb emberek, a- nyomorult vecsési parasztok előtt. . Ez a nyár volna. És most jön az ősz, a-titokzatos erejű. A meleg sugarák ködöt- támasztanak, amely rejtélyes alakokkal népesiti be a kopár avart és bár minden szint megtompit, mégis jelentőséggel ruházza föl az utolsó ördög] szekeret, amely a fantasztikus környezetben misztikusan forog a komoran hallgató, megnőtt hársak felé . . . A nap hol. eltűnik, hol felbukkan a perspektíva szélén s amint fénye végig siet á sikságon, a •határon egyszerre egy addig nem látott ködbe t a k a r t csenderes kel életre, a tar cserjék arany vértben csillognak, mikör a fény ú j r a kihuny ,s a képet elnyeli á föld. Egy kopó téved el a ló lába előtt, egy öreg rőzseszeüő asszony b a k t a t ki az erdőből s aztán egy pirosruhás vadász távoli alakja suhan el a nád irányában. Ez csak tetszetős-őszi. kép ? És most jön a tél. De nem, elég v o l t . . . Kihúzom magamát és végigsimítom arczómon az 1 esővizet. Mindenem. csurom viz : a kalapom, a gallérom, a kabátom, a lovam bozontos feje, a csizmám két szára . . . elég volt a képekből.- A falka is megindul tovább Üllőnek, Ecsérnek, u j a b b kutatásba kezdve. De hiába, a mai nap nem javul, a szél dekorativ mulatsága tönkreteszi a vadászatot, megrontja a szimatot, s én boszankodom, amiért csak el is t u d t a m nézni a szél' ábrándozásait. Lassan sötétedni is-kezd, a master jelt ád a hazatérésre. Szakadó esőben ügetünk vissza a hosszú, nyirkos fasor mentén, emelkedő árnyak közt. Sehol senki, csak a péteri-i major előtt áll három béres és szájtátva nézi a herczeg piros k a b á t j á t : Szájukba csurog az eső, de ők csak nézik; nézik, és nem értik meg a dolgot. Korom sötét van, mikor beérünk Szent-Lőrinczre. Gyorsan beburkolózom kabátomba és felugróm az indulni készülő villamosba. Most nincs útitársam, ki vágyna be ilyenkor a városba ? Kiveszem zsebemből a ' k ö n y v e t , nagyot nyújtózom és tovább olvasok : • — Szergeics Szergei maga megy körül az összes kórtermeken és tömjént füstöl. A betegek sokan vannak . -.. -Lövik Károly..

A mások napja. Irta: HE.YKING. grófné.

(2)'

A többség olyan vendégből állott, akik bizonyos egyöntetű elegáncziát tanúsítottak, s kiknek a nemrég érkezett európaiakkal való társalgás megkezdésére csak ez a három mondat állt' rendelkezésére: — Nagyon örvendek,' hogy kegyedet 'megismerhettem. . Vagy pedig: • — Remélem, kellemesen utaztak. • Leggyakrabban azonban ez: — Hogy tetszik önnek. Washington ? Igy vonultak át az 'első termen, ahol a követné állt,, rokonaitól és néhány attachétól körülvéve. Mallone grófné ilyenkor "mindig ugy hatott, mintha trónlépcsőjén állana, és annak a herczegnőnek, akinél valaha udvarhölgy volt, nagy öröme tellett volna benne, ha látná,' mily hűséggel másolta őt a grófné. Az első teremből a vehdégek lassankint tovább áradtak a másodikba, ahol már vidámabb élet uralkodott s ahol hatalmas asztal körül frissítőket nyújtott néhány ifjú amerikai hölgy, akiket 2— washingtoni szokás szerint •—-Mallone grófné segédkezésre kért. fel. A fiatal diplomaták nagy számmal voltak a véndégek közt ké.pvisélve s később más' amerikaiak is megjelentek, ákiknek eddig valószínűleg : sürgősebb és fontösább dolgaik voltak. .--... • Mint a iegtöbb hasonló ünnepélyre, - erre is több átutazó hires ember volt' rrteghívá:' egy idősebb német i r ó ; aki statisztikai m u n k á t készült irni az Amerikában kifejtett ruhafényüzésrőí;. egy ifjú franczia költő, aki a legmodernebb deka'dénsekh ez • tartozott és az 1830-as divat szerint öltözködött;s Amerikában g y ű j t ö t t anyagot nagy tanitókölteményéhéz, melynek czime Mulier nefas áeternum volt, amely az asszonyok kiirtásánák szükségességéről szólt. • ' • De Mallone grófné hiába'tekintett a terem a j t a j a felé, melyen át még egyre- özönlöttek á széles, nagy tollas kalapok, puha prém.stólák és hatalmas muffok: Végre, a legmagasabb hölgy kalapokon is túlemelkedve egy ifjú, simára borotvált -férfiarcz merült fel ott. " •' • . Minden erős és határozott volt ezen a fejen, mintha olyan művész faragta volna, akinek keze egy pillanatra sem habozott abban, miként a d j a vissza a képet, mely lelki szemei előtt' lebegett. Az újonnan érkezőnek magas, sima' homloka volt, .mely fölött a sötét rövidrenyirt haj . merőlegesen emelkedett, . erős szemöldöke egyenes vonalat .rajzólt szemé fölé s árnyékot vetett rá, noha annak semmi árnyékra szüksége nem volt • mert ez a szem győzedelmes önbizalommal tekint e t t előre, m i n t h a igy szólna.: . . . . — Nem hiszem nektek,. hogy . a világon valóban olyan nehéz volna diadalt aratni. ,. • És a j k á n a k erős. voriala; keményen fejlett álla némileg jogot adott szemének erre a beszédre. * ' Már . a hölgyek előtt', állt és Mallone grófné igy szólt u n o k a h u g á n a k : • • .— -Baby, be akarom . mutatni- néked egyik legjobb barátomat, mister Ted Vangittartot. —• Akit' ilyen szavakkal fogadnak,' kétszeresen sajnálja, hogy annyira ..későn jött — ' " mondta Ted —y de Brincken volt nálam és elbeszélgettük az, időt, anélkül, hogy észrevettük" volna. Egyébként- neki is azonnal itt kéli lennie'. • • , . . .

,792 Mig igy beszélt, csakugyan közeledett is Brincken a vendégek gyérülő sorain át a hölgyek felé s azonnal Izához' fordult. Mikor a két férfi egymás mellett állt, feltűnt Izának, hogy valami távoli hasonlatosság van kettőjük között, melyet inkább az általános typusban, mint az egyes vonalakban lehetetett fölismerni. Brincken Erichre tekintve azt mondotta magában, hogy ily elszántak és gonosz sors által megedzettek lehettek azok a kivándorlók, akik századokkal előbb az uj, nem éppen vendégszerető, de szabadságot igérő világrészbe költöztek s az uj hazában aztán olyan gyermekeik születtek, akik mint Ted Varisitturt, minden szivó jó tulajdonságokat örökölték s akik felett az uj emberi nem önbizalma lebegett, amely szolgaságot sohasem ismert. — Tehát mindkettőjüknek tovább kell maradniuk — szólt Aga. — Férjem már örül, hogy láthatja önt, Brincken ur, s azt mondta nékem, hogy tartsam itt önt. önnel pedig, mister Vansitturt, meg kell beszélnem, mit mutogassak meg Washingtonban a húgomnak, aki ég a vágytól, hogy mindent láthasson. Csak miután a többi vendégek távoztak, és csupán ez a két ur és a követség legifjabb attachéja, Pogarell berezeg maradt a teremben, jött ki Mallone gróf dolgozószobájából: — Most is, mint mindig, a legjobb időben jövök feleségem ünnepélyeire, akkor tudniillik, mikor már elmúlottak — szólt a maga fáradt modorában. — Igaz, ma igen fárasztó mulatság volt az — erősítette meg férje véleményét Aga. — De ennek fejében holnap reggel a Mirror-ban ismét az fog állani, hogy senki oly szépen vendégeket fogadni nem tud, mint a szép Mallone grófné — vetette közbe Ted. — ö , kedves Vansitturt — felelt hanyagul Aga — hiszen soha bele nem nézek abba a »tükörbe«. — Pedig nincs hölgy, akinek kevésbbé kellene tartania attól, amit a tükre mond — válaszolta Ted. — Ez ismét az ön csinos fordulatainak egyike volt, Vansitturt, melyeknél mindig azt gondolom, hogy valamelyik távoli európai őse szól önből. Ugy-e bár — fordult a grófné Babyhez — az ilyen beszéd Európára emlékeztet. — ó , Aganéni! — kiáltotta Baby és látható megelégedéssel nézte a Ted arczát — ellenkezőleg, éppen ugy találom, hogy Vansitturt úrban van valami abból, amilyennek én egy rough rider-1 elképzelek — s ez sokkal romantikusabb, mint egy olyan rokoko-ur, aki nem tud jobbat, mint hogy lecsapatja válláról púderos fejét. — Mégis csak érteni kell ahhoz, hogyan menjen az ember tisztességesen a vérpadra — vélekedett elgondolkodva Pogarell herczeg — csinos leisztung marad az mégis! — Mikor Ted Vansitturt urat először láttam, — mondotta Brincken — akkor nagyon közel járt az ön fogalmához, melyet a rough rider-v6\ alkotott magának, comtesse Baby- Most néhány éve annak, hogy egy vasútvonalnak a végére utaztam, Ted atyjával; a vasutat ő építtette, s azon a helyen, ahová mentünk, az én terveim szerint hid készült. A munkások közt lázadás ütött ki és az emberek fenyegetőzve gyűltek össze a kocsi körül, melyben Vansitturt ur és én állandóan laktunk. Egy napon még lövések is dördültek" el. Szóval erősen szorongattak bennünket. Egy reggel, mikor éppen a főkolomposokkal alkudoztunk, messziről egy lovast pillantottunk meg, aki fegyverrel kezében vágtatott felénk. Keresztültört a tömegen,és legnagyobb meglepetésünkre az ifjú Tedet ismertük fel

benne, akiről azt hittük, hogy Harvardban, a kollégiumban- tartózkodik. — Pedig természetes volt, hogy odakerülök — mondta Ted. — Az iskolában olvastam az újságot, s láttam, hogy apám vasútépítésénél vadul állnak a dolgok, sőt, hogy rá is lőttek már. Erre igy szóltam magamhoz: ha még egyszer megtörténik ilyesmi, legalább legyen ott valaki, aki ezt a lövés viszonozhatja. Ezenfelül a régi görögök és rómaiak meglehetősen közönyösek voltak rám nézve. Ezért egyszerűen megszöktem, — pénzem szerencsére volt — és vasúton utaztam, ameddig vasút vitt, onnan lovon siettem oda, ahól atyámnak kellett lennie. A legszebb az volt a dologban, hogy ki tudtam vinni, hogy ne kelljen Harvardba visszatérnem, hanem praktikus dolgokkal foglalkozhassam, amik jobban megfeleltek ízlésemnek, mint a klasszikus ókor. — Remek! — szólt Baby ragyogó szemmel. — Igén, roppant csinos ügy — vélekedett Pogarell — iskolát kerülni, szocziálistákra lövöldözni, ezt én is szerettem volna. Otthon, az udvari iskolában, sajnos, ritkán volt. alkalmam ilyesmire — meg aztán zsebpénzem sem volt elegendő. — S azóta ön maga is vasúti hidakat épit ? — kérdezte' Baby Tedhez fordulva. — De még milyeneket, — felelt helyette Brincken — akkoriban Ted atyja hozzám fordult tanácsért, ma pedig én azért jöttem, hogy a fia legújabb művét megcsodáljam. *

'

'

Iza otthon maradt, mig Mallone grófné Bábyvel egymásután tette a délutáni látogatásokat. Este még egy diner-vei, egy zenés soiréeval, • s egy bállal kellett végezni s hogy 'erre erőt gyűjtsön;Iza, testvérének kis szalonjában a pamlagon, hevert. A tea-asztal mellette állt. és a parázsló fáhasáb fénye ott csillogott az ezüst' edényeken, a csiszolt kristályokon és átsugárzott a vékony meissemi porczelláncsészéken. ' • ' . " • A viz halkan zümmögött a- szamovárban s Iza jóleső érzéssel élvezte ezt az egy órai nyugodalmat. Csak egy-két villanylámpa volt meggyújtva. R ó z s a s z í n ű ernyőik alól lágy, meleg fényt terjesztettek, mely még otthonosabbá tette a szobát,: mikor odakint erős szélrohamok' sepertek végig azutczán vagy csaptak be a kéménybe, ugy, hogy a kandalló hasábjai szikrákat szórtak. Félig lehunyt szemmel feküdt Iza s nézegette azt a sok apró holmit, ami á kis • helyiséget- megtöltötte; a stilusegységre való minden pretenzió nélkül, de kényelmesen álltah helyükön, arról a sokféle állomásról beszélve, melyek minden diplomata lakásberendezésén észlelhetők. , . A falak régi damaszttal voltak bevonvá; ez a damaszt olyan rőtvörös volt, mint azok a függönyök, melyeket olasz templomokban ünnepnapokon- az oszlopokra és falakra akasztanak. Keskeny velenczei tükrök függtek r a j t a s az egyik falon a legkiválóbb helyet egy aranyszőke asszony arczképe foglalta el'. Erről a képről Mallone grófné azt hitte, hogy Palmevecchio s hogy nevetségesen olcsó áron jutott hozzá, mert a régiségkereskedő nem séjtette, mily kincs van birtokában. ' . ' Spanyolországból származtak a kis rózsafából való fali szekrények, sok titkos fiókjukkal, teknősbéka betéteikkel és csavart oszlopaikkal, melyeket aranyos-bronz kasztiliai oroszlánok koronáztak. A kandallót széles csipkefüggöny takarta, mely valamikor egy portugál templom^oltárát ékesítette s

793 égy paravánra széles szalagok voltak belefoglalva, melyeket Aga Konstantinápolyban fedezett fel s melyek bizánczi stilusu szentképeket ábrázoltak, amilyenek régi képeken és mozaikokon a püspökök' dalmatikáj át diszitik. S amint Iza az itt egybehórdo.tt különféle holmit szemlélte, elvonult szemé előtt testvérének egész élete.' Aga előbb - udvarhölgy volt egy kis udvarnál s ott ismerkedett meg a különös küldetésben járó diplomatával, Mallone Frank gróffal; Iza emlékezett rá, mennyire örvendtek szülei, mikor Agát eljegyezhették a gróffal. Újra látta maga előtt testvére lakodalmát, melyen ő, még mint bakfis vett részt. Később minden két-három évben értesültek Frank áthelyezéséről. ' Ez állandó fölfelé haladást jelentett, a szükséges rendjelekkel .es kitüntetésekkel. Azonfelül az újságok egyre emlegették Agát ünnepek, jótékonysági bazárok alkalmával, ahol Aga mindig olyan volt és ugy beszélt, amilyen megjelenés és beszéd Frank akkori állásának á legmegfelelőbb volt.

• A-. házassága utáni rövid idót, mintha ünnepi gyertyafény sugározta volna be. Férje szerette és büszke volt reá. De aztán Iza megbetegedett s férjé türelme hamar elfogyott, mert nagyon fiatal volt még és feleségét,.csak 'egy nőnek tekintette a sok t ö b b i nő között. Igy aztán- elkövetkezett az, hogy Iza többnyire magára • maradt, s férje-mindig másutt járt lóversenyen, vagy lóvásáron, felhasználva azt az. ezerféle ürügyet, ámít a sportélet nyújtott. Mig férje csak a maga mulatsága után járt s Iza otthon feküdt, először kezdett elgondolkozni önönmaga felől, s mint oly sok nő már előtte, arra a felfedezésre jutott, hogy égyáltalán nem ismerté magát. Észrevette, hogy kialudt az. érdeklődése férje sportélete iránt, mert nem legsajátabb egyéniségében gyökerezett, hanem csak véletlen környezetében támadt, amelyben ők egymással találkoztak. Csak most ösmerte fel, hogy tulajdonképpen arra született, hogy az álmatagon töprengő asszonyok egyike legyen, akiket vonzanak az élet "rejtélyei, akik kifejezést és megértést keresve, szivükben valami nagy vágyat táplálnak az ideál iránt, akik elejétől fogva a szépségkereső, predesztinált szerelmesek. III. De azt is felösmerte egyszersmind, hogy nem Aga életének változatos tarkaságát, melyet a. kis szabad azzá lennie, amire lelke hajlandósága szánta, szalon „berendezésé jelképezett, Iza a maga múltjával mert azzal lehetetlenné tenné magát mindarra, ami, legalább külsőségeiben/mostani élete volt. -S ekkor, hasonlította össze. Néhány évvel ifjabb volt Agánál, s mégis ugy megkezdte a természetében rejlő, nyugodt kötelességtetszett neki, mintha mögötte beláthatlanul hosszú, tudó bátorsággal a szomorú harczot önmaga ellen. Ébredő érdeklődéseit és tehetségeit, különösen szürke ut nyúlna el; s nem is ugy érezte, mintha ő 1 maga lépkedett volna ezen- a hosszú, szürke utón, 1 nagy fogékonyságát a zene iránt, melyhez, mint vigaszhanem ugy tünt föl lelkének, mintha csendesen ülve talóhoz, mindig is .vonzódott • — mindezt. el kellett nézte volna, amint ez az ut — hósszu, fakó szalag •nyomnia magában, mert idegenné tették volná férjéhez.' Amint vannak asszonyik, akiknek egész lelki életüket gyanánt — előtte elsiklott. Természetesnek látta, hogy az emberek mindenütt feljebb kell fokoznuk, hogy férjüknek megfelelhessenek, a szép Mallone grófnőről beszélték; mert a folytonos akként kellett Izának lefokoznia magát, hogy férjének változatosság, újonnan való megérkezése különböző hitestársa lehessen. Iza emez első lelki küzdelmei közepett született helyekre: Agát ifjúnak tartották meg. De ha Iza hallotta, hógy Amerikában néha-néha őt is ugyan-e szó- leánykája, egy olyan' napon, mikor apja egy nagy versenyben lovagolt és győzött épen. E győzelem tiszval illették, el kellett mosolyodnia. Hát nem tudják róla, mily régen ül észrevétle- teletére a gyermekét Viktóriának keresztelték, de szülei és barátai mindig csak Babynak nevezték. Ez a leányka nül az utmentén ? Ö, igaz, valamikor az ő számára is másként volt fékezhetetlen kis teremtés volt, akire Iza bámulatból' minden ? Emlékezett rá, hogy, mint a saison legszebb és részvétből összeszűrendő érzelmekkel tekintett. — Bocsásd' meg", hogy olyan világra szültelek, leánya, egy rövid télen át ünnejjelték, aztán szüleivel Baden-Badenbe került, s ott már majdnem elhatároz- amelyben minden dolog,. amely után nyulunk, egészen ták, hogy egy-két napig maradnak, hogy az iffezheimi más, mint aminőnek gondoljuk! Mikor Iza, hosszas betegség után a világba visszaversenyekre kimenjenek. •A hires lovag, Clam Cráven gróf azon a napon tért, körülnézett, s látta,'hogy mindentől elidegenedett, első dijat nyert, "s a dijjal együtt Izát is megnyerte. de legfőképen férje életétől. Erezte, hogy férje megA sportvilágban, amelyről Iza mindig sokat hallott, változott, hogy különösképpen nyughatatlanná lett, mert apja, magyarországi birtokán nagy lótenyésztő , de nem tudta még, hogy alapjában mi történt,, nem volt, Clam' Cráven gróf nagy hirnek örvendett, első- tudta, hogy a szerencse kezdte elhagyni, s hogy amit' a versenyen vesztett, kártyán igyekezett visszaszerezni. rangú csillag gyanánt ragyogott. Csak homályosan'sejtette, hogy férje mindjobban Hogy a téli sáison legszebb leánya és. minden versenypályák első iovasa egymásra találtak, azt annak eltávolodik tőle és gyermekétől, sejtette, hogy titokzatos erők működnek az Ő lelke ellen. Hogy férjét idején,, mindenki természetesnek találta. De Iza ma már nem értette meg a dolgot. Rég- magához bilincselje, megkisérlette közeledni hozzá ,és óta tudta, hogy az élet folyamán több egymástól férje természetére áthangolnia maga lelkének húrjait. • , Mikor újra- egészségessé lett, kényszeritette magát különböző emberből-~ vagyunk összerakva akkori énje •szerelmével, czéljaival és-hiszékeny tizenhétéves ifjú- arrá, hogy- részt vegyen férje életében és mindenüvé elkísérje. Ha Tehetett, leánykáját is magával vitte, és ságával ma'egészen idegen dolog volt előtte. Hiszékenyen, igen," ugy lépett be az életbe; mintha sokat, amit az elkövetkező időkben látott és türt, az gyönyörű lovaglás volna, melyet együtt, erős gyepen csak gyermeke kedvéért szenvedte el, mert a gyermek csinálunk" végig; mintha nem volnának göröngyök és számára későbbre mégis családi életet akart fenntarárkok, amelyeken el lehet bukni, mintha mindig bizo- tani, bármi nehezen ment is ez. nyosan czélt kellené érnünk! . Néhány évig folyt ez igy. ' De a göröngyök és árkok nem sokáig várattak Minden versenytéren ismerték ,a különös triót; magukra és Iza egyedül állt előttük. . ' , a férfit, aki egyre idegesebbé' és nyugtalanabbá vált,

2

,794 s aki sehol sem bírta ki fáradhatatlan hajszájában a szerencse után, mely hátát fordította néki; az ifjú szép asszonyt, aki oly aggodalmas szomorúsággal tekintett a világba, és a gyermeket, aki legszívesebben az istállók körül kószált, aki a trainireket és zsokékat tegezte és karácsonyi ajándékul azt kérte, hogy egy versenyt lovagolhasson papa uj lován, a sárgapej Fortunán, amely bizonyosan elsőnek fog érkezni. Viktória baby anyja mellett állt, aki szorongva támaszkodott a korlátnak, mikor az apa a nagy versenyt. lovagolta Fortunán. S csaknem ugy látszott, mintha az aranypej tudná, mi minden van a koczkán, mennyi emberi sorsot visz, mennyi boldogság és boldogtalanság fűződik inainak és izmainak kitartásához és erejéhez. Soha Fortuma ugy még nem futott. Nem is közönséges száguldás volt már ez. Minthogyha lovasa menekülésre ösztökélné, valami szörnyűség elől, amit csak ő l á t o t t ; minthogyha a lovas lovához tapadt volna, mint egyetlen megmentőjéhez, aki elragadhatja az utána rohanó végzet elől . . . Mindössze néhány pillanatig tartott az egész, de a lovas hosszabbnak érezte e néhány pillanatot, mint egész életét. Végre kinn voltak a szabad mezőnyön'— és Fortuna vezetett! A korláthoz támaszkodó Iza csak sejtette, hogy ez a lovaglás különös jelentőségű férje életében; a tréner, aki mellette állt és Izánál többet tudott, sokkal jobban átértette e verseny fontosságát, és Baby tapsolt, mikor látta, hogy atyja valamennyi lovast megelőzi. Még csak a legnagyobb erőfeszítés volt hátra ló és lovas számára, hogy átszökjenek a tribün előtti ulolsó magas akadályon . . . Iza soha el nem felejti, hogy' látszott, mint szedi össze a ló minden erejét, hogy' ugrott, és mikor már a levegőben volt, hogy mondta fel minden izma a szolgálatot . . . Hátrazuhant, maga alá temetve lovasát (Folytatása következik.)

Krónika III. Fekete világ. • nov.

24.

Henrik, az Isten küldöttje, meghalt és nagyon ostobán halt meg. Nem ugy, mint ahogyan az Isten igazi küldöttjei szoktak meghalni, a hősök, a költők, a próféták és a bolondok, hanem ahogyan a közlegény szokott elpusztulni a csatatéren. Romantika nélkül, proviantos kocsi mellett, a harcz mezején ugyan, ámde a harczi mező daktilusa nélkül, mint ahogy elpusztul az elvénhedett szerecsenkarika, akit a rohisky néven népszerű, de valójában usquebaugh névre .hallgató pálinka körülbelül ugyanabban a pillanatban pusztít el, amikor végleg leszakad róla az egyszer felvett, de soha többé le nem vetett manchester-nadrág. Henrik tehát, Vitboj Henrik, akinek november harmadikán történt elestéről az elmúlt héten meghozta a hirt a táviró s akivel a németek legnagyobb gyarmati ellensége mult el, meghalt ugy, ahogy nem az Istentől küldöttek, hanem az Istentől elrugaszkodottak szokták ezt a dolgot cselekedni. Es a kultúra

világa hálát ad a véletlennek, a Gondviselésnek, Trothának és Leutweinnak, hogy elirtotta ezt a vén és gonoszindulatu szerecsent. Pedig Vitboj Henrik nem is volt szerecsen. Csak hottentotta. Abból a nagy és valóban fekete titokból, amit Afrika nem ad fel etnográfiai rébusznak a kutatásaink számára, eddig megfejtve — bele nem számítva az Arenberg herczegek által elevenen megfejtett talányokat, — körülbelül csak annyi van, hogy Afrika északi részén a néger fekete ugyan, de még nem szerecsen, déli részén pedig két törzs, — mit törzs, nemzet ! — a hottentotta és a busman nem is néger, nem is szerecsen, nem is fekete. A szerecsen, az igazi szerecsen Afrika közepén és délkeletén található csak, a nyugoti részek déli szakaszán' már csak elvegyülve hottentottákkal, busmanokkal, bondelzvartokkal és más, egyáltalán nem néger népfajokkal. Szóval, sejtünk már annyit, hogy a fekete sem egyöntetű s hogy ebben az egységesnek látszó szin-minuszban is megvan a szivárvány hétágú elkülönödése. Nem mind néger, aki fekete. A néger, az igazi néger/ a mai tudásunk szerint már csak a bántu, meg a zulu. Vagy talán ez a kettő is mindégy. Legalább a nyelvük, típusuk, anatómiai strukturájuk — a derék, tudománykedvelő angolok sok csontvázat készítettek ki belőlük, — és a lelkük szerint egy. De egészen külömböző a hottentottától és a busmantól. A négertipusnak Európa szemébe legjobban beleszökő képviselője kétségtelenül Csetevájó volt, a zulukafferek hatalmas császára, aki Izandlvánál egy egész modern és hozzá még angol hadsereget semmisített meg és aki ellen Angliának, hogy diadalmaskodhassék rajta, komoly pénzügyi és vérügyi erőfeszítést kellett elkövetni. A néger, vagy, igazi nevén nevezve, a bántu, góliáti fajta, muzeumi izmokkal, baromi kitartással és csaknem teljes kulturaképtelenséggel. Az ökörnél valamivel distingváltabb, a kutyánál kitartóbb, de gondolattalanabb. Fekete, de nem ördög, mert ostoba és nem rosszindulatú. Amellett szívós, ellenállóképes, a kultura alig ragad rá és alig képes pusztítani benne. Ellenben a hottentotta pusztul, akárcsak a rézbőrű. Ma már alig vannak százezren, pedig minden jel arra vall, hogy volt idő, amikor egész Afrika közepe az övék volt. A hottentotta • bizonyos fokig kulturfaj, tehát bizonyos fokig el is van erőtlenedve. Ravasz és lusta, a munka legnagyobb részét az aszszonyra bizza, könnyelmű, hirtelenindulatu és pálinkázó. Intelligens, helyzeteket gyorsan felismerő, tehát — éppen ellentétben a négerrel, — tömegben csaknem gyáva, de a személyes bátorsága néha még lovagiasságig is fokozódik. •. Magukat koikhoip-nak, vagy többes számban koikhoni-nak nevezik; hottentottának, ami annyit jelent, hogy dadogó, a hollandiák nevezték el őket, a nyelvük egy egészen különös sajátsága, az úgynevezett cselíentés miatt. Ez a csettentés, amit a mi európai nyelvünk is tud utánozni, valahányszor a boszu-

795 Ságunknak nem tudunk szóval adni kifejezést, vagy pedig valami kedvelt eledelünk a gyönyör kimondhatatlanságáig emeli érzelmeinket, a hottentották nyelvében nem ilyen szélsőséges érzelemjelzés, hanem egyszerű hangsúly. Vagyis ők a mondatnak abba a részébe, amelyik fontos és amit mi emelt hangon mondunk el: belécsettentenek egyet. Csupa hangzatos mássalhangzóból és túlnyomóan mélyhangu magánhangzókból álló nyelvük ugy folyik az ajkukról, mint amilyen a puffogó dobu és unalmas sipu muzsikájuk. Egyhangúan érdeklődés keltése nélkül. Hogy kiemelhessék, ami fontos a mondanivalójukban, csettentéssel hívják fel a hallgatójuk figyelmét. De van egy dupla csettentésük is és van egy harmadik, egészen definiálhatatlan csettentésük, amit épen ugy csak a hallás magyaráz meg, mint az angolok rövid u-betüjét. A dupla csettpntéssel a szónak magának a jelentőségét emelik, a harmadik nyelvgimnasztikával pedig -»— absztrahálnak. A misszionárius nyelvtancsinálók az egy csettentést igy jelzik : I, a. két csettentést igy: II, azt a harmadik, utánozhatatlant pedig igy: J Hogy példával is szolgáljak: guangba a fiu, I guangba a fin, ha ő törte el az agyagkorsót, II guangba a fiu! és { guangba az Isten fia. Kissé messzire szaladtam el Vitboj Henriktől ezzel a csettentéssel, de maga ez a csettentés is meszszire elszaladt a hottentottáktól és otthonossá lett egész Afrikában. A négerek is átvették a koikhoipoktól s ma csettentve beszél a hereró, a zulu, a niámniám s a többi valódi néger, Lounenqo Marquestől elkezdve föl egészen a Kilima-ndsáróig és az ugandai partvidékig, amarról az oldalról meg szinte egész az Atlasz-hegységig. A csettentésnek ez az elterjedése bizonyos tekintetben és kevés kis túlzással irodalmi hatásnak is volna nevezhető, de mindenesetre tanújele annak, hogy a hottentotta mennyivel kulturabb és felsőbbségesebb faj, mint a néger. És hogy Afrika feketesége hogy esik szét a szemünk előtt kikülömböztethető sávokra. A hottentottáknak valamikor egészen külön kulturája lehetett, ép ugy mint az aztékeknek és ebből az elomlott kulturából a mai hottentotta is őriz valamit az idegeiben. Vitboj Henrik bizonyára sokat megőrzött. Ez a vén, ravasz és fanatikus szabadsághős, aki kitalálta azt a délafrikai guerilla-harczmódot, amelylyel azután az ő első háborúja után sokkal később a búrok álltak ellent olyan sikeresen az angoloknak, mindössze százezernyi népével több mint egy éve állt ellent sikeresen a németeknek, akiknek a mult év október 3-án formális hadüzenetet küldött. A hereróknak és bondelzvartoknak a felkelését talleyrandi ügyességgel használta ki arra, hogy megszeghesse a németeknek tett hűségfogadalmát és újra élére állhasson annak az ügynek, amit talán nem is nagy vakmerőség panetiopizmusnak nevezni. A hajdani misszionárius-növendéket azonban — mert Vitboj Henrik suhanczkorában Olpp misszioná-

riusnak volt a kedvelt, nagyon intelligens növendéke és szinte cum jure successionis segítőtársa, — a hajdani misszionárius-növendéket és a jelenben az afrikaiság képviselőjét, ezt az eleven és fekete Mourve-doktrinát leterítette egy egészen ostoba golyó, amely a proviántos szekérért való csetepatéban érte Isten küldöttjének mondta magát, de nem ugy halt meg, ahogy a próféták, a nagy fanatikusok, az Arábi basák, a Káledek, a Petőfik, a Krisztusok szoktak meghalni, hanem elvénülten, tragikum nélkül és romántikátlanul. Egy elvénült és — mindent a körülményekhez kell mérni, — elfinomodott népnek volt a képviselője, aki a maga felsőbbségével harczba tudta vinni a szerecsen törzseket is a betolakodott fehér ellen. De el kellett buknia, mert a kisebb kultura mindig összeomlik a magdsabb érkezése előtt. Paganel.

A Ringer-szanatórium. Budapest legszorosabban vett környezetének egy olyan helyén, amelyet a természet maga jelölt ki arra, hogy beteg embereknek a gyógyuló menedéke legyen, az elmúlt héten uj hajlék nyilt meg a legnemesebb emberi feladat, a betegek gyógyítása számára. Ott, ahol a város felé marczona kőképét s czitadella-koszoruzta fejét mint meredek hegy mutogató öreg Gellért elszelidül, lankás lejtővé válik, a várostól útban közel, de csendben, levegőben és nyugalomban kietlenül távol áll erdőszerü park közepén egy egyemeletes, barátságos épület, amely a külsejével olaszos izlésü villát árul el: a Ringer-szanatórium. A Gellérthegy nekünk, a városnak, a szirtfogait vicsorítja, a kelenföldi lapályra mosolyog. Nyájas, tarkarétü, villákkal megrakott hajlása megfogja az alkonyodó nap sugarait és mint valami hatalmas fényverő szétszórja Kelenföld egész északkeleti részére. Jó apja Kelenföldnek Szent Gellért, észak és nyugat hideg légáramlásaitól két karral óvja meg, de a dél enyhe melegét egészen neki tartja meg és hívogatja a szegény szenvedőt, hogy itt keressen gyógyulást, pihenést. Különösen azokat, akiknek pihenés kell. A mi rettenetes korunknak a kifáradtjait, a mi, tisztára az idegek széttépésére alapított világunknak a hajótöröttjeit. Az idegbajosokat s azokat, akiknek a munka terhe nem az izmaira, hanem az agyára nehezedik rá és azt őrli meg. Végigtekintve ezen a nyugalmas, napfényes és a novem-

A Ringer-szanatórium.

796

Betegszoba.

ber enyheségében illatos szelíd lejtőn, minden gondolkozó embernek az jut az eszébe, hogy itt kellene menedékhelyet csinálni a viharverteknek, az agyonfárasztottaknak. Csakhogy a gondolat olcsó, de a gondolat testreváltása drága. Drága nemcsak a szó hétköznapi és fináncziális értelmében, hanem ugy is, hogy nagy elhatározás, erős akarat, a jövő biztos meglátása cs nyugodt önmagunkban való bizás kell hozzá. Erős lélek és erős akarat. Ilyen erős embernek kell lenni ugy gondolkozásban, mint akarásban Ringer Jenő doktornak, aki a maga szakmabeli tudásával és a mellett bizonyos tekintetben inspirácziójával ugy tudta meglátni Budapestnek e kevéssé ismert Tempevölgyét, hogy oda is építette az elcsendesedésnek, a pihenésnek házát, a lelkek szanatóriumát. Valóban, ennek a fiatal orvosnak nagyon kell érteni az emberek lelkét, ha igy meg tudta érteni Buda legcsendesebb, legvigasztalóbb tájékának a szellemét is. A Kelenföldre vezető villamos sinei mellett halad végig egy darabon a kocsi, azután felkanyarodik a rétek között a — vidékre. A vidékre, amely olyan messze van tőlünk és ime, mégis oly közel. Es ahol a nagyvárosról nem beszél semmi más, csak a közlekedés kényelme és az, hogy nem sártengerben, hanem porondozott uton halad a kocsi. És amikor megérkezik, nem falusi deszkaajtó várja, hanem finomművű, Ízléses faragású portál, amelyen át erdőszerü parkba jutunk. Teljesen átérezve a levegő enyheségét és nyugalmát, az idegcsillapitó csendet és a lelket megzsongító balzsamot; tekintetünk az épületre esik. L betű alakú, derült, nyájas építmény, amelynek két bejárója van. A íőbejáró felett üvegeresz, az ablakok nagytábláju, metszett üvegből, a széles és tágas erkély nekifordulva a tájék legszebb szépségeinek. Ez urasági lak. Kastély. Belépve, megint csak nem tudjuk, hogy a betegek, a legszomorúbb betegek, az idegbajosok helyén vagyunk. Ringer, az intézet igazgató-orvosa mindenütt geniálisan tudta kiküszöbölni azt a hatást, amit az eddigi szanatóriumok mindegyike mintegy ólomsulynak rakott rá azonnal a beletérő beteg lelkére. Ami valahogyan a kőbe épített »medicina pejor morbo« volt. Különösen a kedélybetegek kórházi kezelésének egyik legnagyobb nehézsége eddig az volt, hogy a pácziens érezte, hogy kórházban van és ez megnyugtatás helyett ujabb izgalom oka volt neki. Éppen az a lélek, amely amúgy is háborog, amelynek tehát a megnyugvás kell, még szörnyűbben megháborodott azon, hogy a betegek hivatalos helyére vitték. Az öntudatlan lélek tudatára ébredt annak, ami a legrettenetesebb : hogy öntudatlan.

Ezt az irtózatos paradoxont oldja meg Ringer Jenő doktornak, Laufenauer és Morávcsik e kitűnő tanítványának szanatóriuma kolumbusi egyszerűséggel. Ebben az intézetben ott van minden a maga helyén, az abszolút biztonságnak minden intézkedése megvan, de sehol a szemünkbe nem szökik. Amint belépünk a tágas és levegős előcsarnokba, jobbkézre ott nyílnak az orvosi konzultáló-termek. Szemben van a lépcső, amelynek embermagasságnál magasabb vasbeton korlátja artisztikus vonalakban van tartva, de azért elég magas arra, hogy rajta keresztül levetve magát senkinek ne juthasson eszébe a menekülés esztelen módja, vagy — az öngyilkosság. A földszint egy része és az emelet vannak berendezve száz beteg számára kórtermekül. Csodálatosan derűs, nevető és vigasztaló helyek ezek. Finoman és nem túlzottan szeczessziós bútor a berendezésük, a megalkotásuk pedig a legmodernebb higiéné szabályaihoz alkalmazkodik szigorúan. A palló mindenütt czement és naponta lemosható, az ablakpárkányok kőből készültek, a fal ki válogatottan derűs és szemet, lelket megnyugtató színekkel van festve. Az ablak pedig rács nélkül van. Szinte vakmerőnek tetszenék ez az ujitás, mert tudjuk, hogy micsoda démoni vonzóereje van minden őrültre és minden zaklatott idegzetű emberre az ablaknak, — ennek a csodálatos örvénynek, amely szivja, húzza, odaigézi magához a beteg lelket, hogy ugorjék át rajta valami más világba. Az ablakok rács nélkül valók és ez Ringer doktornak, az uj szanatórium tulajdonosának egyik leggeniálisabb ujitása. Ő a rácskérdést egyszerűen ugy oldja meg, hogy a külső ablakokat nagy, ragyogó üvegtáblákból csináltatta, de a belső táblák apró üvegtáblákra oszlanak szét, amelyeket erős, vastag faléczek foglalnak egybe. A világosság kívülről befelé teljesen beáradhat, a lélek sötétsége belülről kifelé nem talál magának utat. Az egész intézet fűtése középponti rendszerre van berendezve. Lent a pinczében, a hatalmas és ideálisan berendezett konyha mellett két kazán dolgozik. Az egyik a meleget szolgáltatja a szobáknak, a másik meg a vizet füti. Mert a nagy, ólomkádas fürdőszobákon kivül is minden egyes szobában van két vizcsap, az egyik a meleg, a másik a hideg vizet adja. Egészen el van különítve a szanatórium többi részétől az az osztály, ahol a nyughatatlan betegek szobái vannak. Itt a világítás — Auerfény, — nem felülről történik, hanem künn van a folyosón ugy alkalmazva, hogy minden egyes szobának az ajtaja fölött levő ablak előtt világit a láng. Minden egyes részletében a szanatóriumot leirni nem lehet. De minden egyes részletében megtalálja a szemlélő

Parkrészlet.

,797 azt ai nagy gondot' és körültekintést, amelyet Ringer Jenő1 doktornak a képzelem' legfehérebb angyala, az emberszerétet sugallott. . ' : A komfort, higiéné és emberszeretet Hármas ölelkezése ez a szanatórium,' amelynek a mivoltára és: értékére legjellemzőbb, az, hogy bár még meg sem ' nyilt, máris vannak betegei. Az • ideiglenésen berendezett helyiségek egy. része már el van foglalva. Nem egész képét adja ez a leirás az uj és egészen modern gyógyintézetnek, de azért talán teljes fogalmat ad róla. És talán valahogyan. megvilágosítja az olvasót arról, hogy az igazgató-főorvos, Ringer Jenő doktor, a humanizmus nevében rendezte be intézetét. Annál is inkább, mert a költségek, amelyekkel betegeket • ápolásra elfogad, az eddigi hallatlanul magas költségekkel szemben igazán a minimumra vannak kiszabva. Ami ma,:.amikor valóban »mindnyájunkat érhet bal.eset«, nemes' és; érdemes szolgálat a humanizmus és a szocziálpolitika érdekében.

ín: Kedves Zihál!

.: ;

Csak igy kutyafuttában értesítelek, hogy a Budapesti őrben; melynek munkatársa vagyok, le fogják rántani a képedet.-Valaki felbőszítette ellened a szer-' kesztőt. Este találkozunk a piktoraszt'alnál, ott majd bővebbet is mondok.- Addig is ölel czimbórád Bőr Leó. IV. Kedves Leóm! Köszönöm. Ugy tudom, hogy te'az »Uj £let«-be is-dolgoz.pl. Nem súlyoznád ellen ott-a dolgot? Talán az arczképemet is közölhetnétek. Este többet. Szervusz ! Zihál. V. Kedves barátom!

A kígyóbűvölő.

Kérésed e pillanatban már teljesitve is van. Műkritikusom megnézte a'képet,. s nem is-került arra a sör, hogy felbőszítsem a Kigyóbű-völő ellen. Csak anyi. nyit mondtam neki a kép előtt: »Nézze ezt a piszkot!« Igen tisztelt tanár ur! . • A kép a holnapi lapban kellő módon fog megbírálFiamtól, aki a *** kerületi állami főgimnázium- hatni. Ezt megnyugtatásul közlöm veled és kérlek, ban uraságod tanítványa, arról értesülök, hogy urasá- tarts meg továbbra is szives jóindulatodban, amelynek god a mai-szabadkézi rajz-órán őt »kitépem a. füledet, • az augusztusi váltólejáratkor oly gyönyörű jelét adtad. te büdös« — ezenkivül »ugy rúglak hátba, hogy haza- Fogadd nagyrabecsülésem kifejezését. Öhagyságának, szánkázol« kifejezésekkel' illette, majd ezek után őt kérlek, add át kézcsókomat, a kis fiút pedig csókold jobbról és balról ügy ütötte arczul, hogy a szegény meg. nevemben is. Üdvözöl barátod gyermek,- aki egyébként is gyönge testalkatú, beteges Tóth Pepi. lény, és brutális anyjától amúgy is elég verést szenVI. ^ ved, nem is szólva a lökésekről és pofozásokról, melyeTisztelt Bőr ur! ket tőlem, mint atyjától kap, — orrvérzéssel jött haza. Tudni fogom a módöt, melylyel tanár urnák, mintEgy barátomtól, kinek nevét diskréczióm tiltja felpöffeszkedett tanbetyárnak több helyütt és kellő elárulni, arról értesülök, hogy Uraságod, mint lapom erélylyel a szájára hághatok és' minden lépést meg munkatársa, lapom ellen az »Uj Elet«-ben frontot fogok tenni annak érdekébén, hogy ezen, pedagógiánk csináít. Uraságod a szerkesztőségi titoktartást megtörténetében példátlanul álló brutális és gaz eljárás szegte ,és. valami Zihál nevü festőnek előre elárulta a megtoroltassék, a hírlapokban szellőztetés tárgyává kritikát, mely róla a mailapban megjelent. Értesitem, tétessék, és az ön felettes hatóságának tudomására hogy mától fogva ne tekintse magát a »Budapesti Ör« munkatársának, és. a szokásos felmondási és végkieléjusson. Vegye ezt tudomásul. Tisztelettel gítési zűrzavartól annál is inkább tartózkodjék, mert Kovács János. előlegeinek összege jóval túlhaladja ama pénzmennyiséget, melyet tőlünk felmondási idő czimén követelni II. — elismerem — joga volna. Tisztelettel . Kedves barátom! ' . • . — Kortörténeti

tanulmány,

—

A fiamat ma egy Zihál nevü tánárja agyba-föbe pofozta. Ez a Zihál ugyanaz, aki az őszi'tárlaton látható Kigyóbüvölő czimü mázolmányt -festette. Nemakarok az ügyből botrányt csinálni, esetleg sajtópörbe keveredni, igy tehát csak arra kérlek," hogy a Budapesti Őrben, melyet oly kitűnően szerkesztesz, mondasd meg áz igazságot arról : a »Kigyóbűvölő«-ről, amely különben is Stucktól van lopva.- Hadd lássa a nyomorult, hogy én is tudok pofozni, ha arra kerül- a sor. Előre is köszöni pártfogásodat régi barátod Kovács

János.

Tóth K. István.

'

VII. ' Edes öregem !

!

.'

Kérek azonnal választ: nincs neked egy Bőr nevü munkatársad ? Mert a fiamat ma az iskola előtt egy hosszuhaju, művésznyakkendős' ifjú ugy vágta pofon, hogy ismét eleredt ' az. orravére, és a fiuk azt mondták, hogy az illetőnek Bőr Leó a neve, és a te lapodba ir »Kanonok« álnév alatt pikáns novellákat. Kovács

János.

798 VIII. Édes Irmuskám! Te vigan időzöl mamáéknál Tesnyőd-Bikityen, mialatt férjecskéd itthon a diákokkal vesződik. Nem is hiszed, mennyi bajom van az idén velük: Várom már a karácsonyi szünetet, hogy én is veletek ülhessek a kandalló előtt. A képemnek, a »Kigyóbűvölőnek« elég szép sikere volt. Ami eddig még egy képemmel se történt, két tekintélyes lap emiitette meg. A Budapesti ör azt irta róla, hogy Stuck hatása alatt készült, az Új Elet pedig azt, hogy egyike a legerősebb modern ecsetjnunkáknak. Mindenesetre örülök, hogy foglalkoznak vele. ölel szerető férjed — Zihál Jani. E levelezést hátrahagyta: Vessző.

INNEN-ONNAN. Az elfoglalt megyeház. Talán ha messze idegenből jön hire annak, ami pénteken a megyeházán történt, megdöbbennek a z emberek: ez már csakugyan a forradalom. Elszánt elléntállás, tiszteletreméltó és előkelő úriemberek a csendőrök hurczoló körmei között — fegyveres tömegek közepette a fegyvertelenek vakmerő Kossuthnótázása, pribékek, akik hiven engedelmeskednek a parancsnak, mesteremberek, akik a megyeház falához csapják szerszámaikat, melyekkel a jogtipró hatalmat szolgálniok kellene . . . Mennyi szép vonás, mennyi férfias elszántság, mely fönség, mely komorság! — D e már itt, minálunk, a Kerepesi-uton, meg a Kossuth Lajos-utczában egészen másképp föst a dolog. É n a megyeház ostroma alatt a Kossuth I.ajos utczában sétáltam s ott sétált még néhány ezer ember. Köztük sok exponált koalicziós politikus, akinek nem volt muszáj a megyeházán lennie, tehát nem volt ott. A Kossuth Lajos-utczában sem volt muszáj lennie, de ott volt. Bizony, nagyon lokalizált forradalom s nagyon lokalizált abszolutizmus ez. Sem a jelentősége, sem a szenvedélye nem csap át a másik utczára. A népsokaság megelégszik, hogy az újságból tudja meg, mi történt s hol, mit tipor el az erőszak. Ez pedig roppant mélységes szimptoma, nagyobb jelentőségű maguknál az eseményeknél. A nagy nemzeti küzdelem elszigetelve marad, ez az urak ügye-baja, lovagias afférja. Elvégzik egymással, ahogy tudják s akár hogyan végzik, a nép újságot olvas és a dolga után lát. Igazi tömegmotivumok mellett, valódi népkérdések körül a megyeház udvarából átcsapott volna a láng az utczára, a tömegekbe s akkor a Kossuth Lajos-utczában nem lenne olyan bátorságos a séta^s a megyeház folyosóján olyan mulatságos a tartózkodás. * *

*

O Gazdátlan sértések. Az egyetem újra megnyílt és az egyetemen megint lehet tanulni is. És nagy béke-ünnep is volt, valóságos engesztelő nap. Rektor és diákok egymás nyakába borultak. Nagyon szép ez igy messziről. H o g y szóvá teszszük a dolgot, egy mondás az oka, amit szívesen hallottunk. Melha Armand mondotta, az egyetemről kicsapott diákvezér. Mikor bement a rektorhoz, — már mint delegált diák, — talált a lelkében egy nagyon szép szót, amit meg kell fogni. — N a g y o n sok gazdátlan sértés hangzott el itt e falak között. Én azokat mind vállalom, uram. És mindért bocsánatot kérek . . . Egész kortörténet v a n abban a két szóban ogazdátlan sértések.« És egész férfi van abban a másik mondás-

ban : »én valamennyiért bocsánatot' kérek.« Társadalmi betegségek, politikai nyavalyák, családi villongásuk, ország-pusztulás — mindennek akadna orvossága. Csak szűnjenek meg a gazdátlan sértések. * * * Zeysig. Csudálatos, hogy a legegyszerűbb és legtermészetesebb dolog okozza a legnagyobb meglepetést A mostani végtárgyalástól várták a nagy politikai botrány kifakadását, kiderülését annak, hogy voltaképpen ki áll Zeysigék mögött. Pedig ez a végtárgyalás a maga rendeltetése és mivolta szerint igazságos lebonyolítás esetén minden egyebet tesz lehetővé, csak ezt nem. Mert a vádlottak padján Zigány, B a n e t h és Dénes ül, ezeknek a pöre a Zeysig-pör és senki másé. Minden, ami ezeknek ja bünösségéré v a g y ártatlanságukra tartozik, szóba kerülhpj:, semmi, ami nem e három vádlott dolgával van összefüggésben, nem kerülhet szóba. Tehát világos, hogy az ismeretlen negyedik, vagy ötödik részessége magától kikapcsolódik s a bizonyító eljárás nem irányulhat például Bánffy Dezső báró ellen. H a én irtam volna a Zeysig-röpiratot s akárkinek a zsebe tele lenne t ö m v e a legvágóbb bizonyítékokkal, ennfk a pörnek a során ki nem pakkolhatná azokat. Amilyen magától értetődő ez, annyira megdöbbenti az embereket. ISJert a nagy közönség nem törődik a jogi igazsággal s édes kevés súlyt v e t a három vádlott megbüntetésére. D e tehet arról az igazságszolgáltatás, hogy a publikum o t politikai kíváncsiság gyötri ? Az öreg Zsitvay Leó elnök is kimutatja keménységét ,és teljes önállóságát a publikumával szemben. Természetes, hogy dühöngenek ellene azok, akiknek kíváncsisága szenved az öreg ur szigorúságától, melylyel a legszorosabbra vonja a bizonyitás körét. E b b e n a körben arról van szó, hogy Zigány, Baneth és Dénes mennyiben részesek a röpiratban, nem arról, hogy másoknak milyen szerepe volt benne. S az jól van igy, mert a legszennyesebb politikai hullám az lenne, mely az igazságszolgáltatás terméből csapna át a közéletbe.

*

*

*

O A hitközségi elnök. Persze, hogy. a Lipótvárosból való ez a történet. Tehát különös izü. D e ez nem a történetnek, hanem a Lipótvárosnak a hibája. Tehát mesél v a l a k i : Veremizse izraelita hitközsége elüljárót választott. Jelölt volt bőven. Mindenki elüljáró akart lenni, mert nagy tisztesség az, ha valaki elüljáró lehet, ö t e n is pályáztak. A gazdag Rothfuss Jakab, a fondor lelkületű Schwarzkopf Ignácz, a Weinstein Náthán, akinek szép felesége van, s még két előkelő jelölt. Mindenkinek volt pártja a jelölő ülésen. D e mindenkinek volt ellensége is. A legfőbb ellensége volt Hinterstosser Ábrahám, ö mindenkiről t u d o t t valami rosszat, A Rothfussról kijelentette, hogy semmi szin alatt se lehet elüljáró, mert hamis bukással szerezte vagyonát. A Schwarzkopfról azt mesélte, hogy ősei hetediziglen uzsorások voltak. A Weinsteinről, akinek szép felesége van, elhíresztelte, hogy egyszer e g y gazdag vendégje szőrin-szálán eltűnt a házában . . . Szóval mindenkit a legborzalmasabban leszólt a Hinterstosser Ábrahám. Az emberekből végre kitört a harag. — Te Ábrahám, mégis csak gazság, hogy te az embereket ugy leszólod. H á t te sohase buktál hamisan? Te nem uzsoráskodtál? Te nem komiszkodol az emberekkel? Sőt ezeket a szegény embereket, akiket leszidsz, mind te vitted bele a bajba és bűnbe. Te beszélted őket rá a hunczutságokra. Ábrahám bólogat a fejével: — Igaz. Mind igaz . . . De én nem is akarok elüljáró lenni . . . . . . Szakasztott a koalicziós vezérek. Minden rossz nekik és mindenki gyanús, aki él. Leszólnak és leszidnak mindeneket. És emellett hitközségi elülj árók szeretnének lenni . . .

,799 O Ö felsége Hakon. Megy a y a c h t Dániából Norvégiába, s nem leszünk öregebbek egy héttel, uj királynak fényes beiktatását érjük meg. Valami nyugalmas kis pont ez a főispán-installácziók idejében. Végre egy beiktatás, ahol virágokat szórnak, ahol örvendezők örvendenek, ahol dal és vigság csendül. Pedig m i t kapnak ugyan a boldog norvégek ? Dinasztiát kapnak, aki idegen az ő országukban. Fiatal királyt, akiről senki se tudja, hogy jó-e, nemes, okos és bölcs. Járom helyett járom jut a jó norvégeknek, király helyett király, svéd helyett "dán. U g y a n mit nyernek vele? Semmit talán, de sokat'bizonyosan.' H o g y jó király lész-é és bölcs ő felsége Hakon, azt senki se tudhatja. D e hogy meleg szóval jön, kitárt karokkal és hizelgő ajkakkal, az bizonyos. N a g y n a k dicséri kis országát, hatalmasnak apró nemzetét, büszkének a szegény fajt. És fölvesz uj ruhát, uj hangot, uj nevet, hogy hizelegjen a fajta hiúságának . . . A példán okulni kell. A kánya hiszi, hogy Pozsgay Miklós okosabb férfiú és nagyobb hazafi, mint Hieronymi Károly. D e jobb a hangja . . . Ce le ton qui fait la musique . . .

£ A Széchenyi-szövetség. Egyetemi if juságunk most őt választ o t t a mintaképül. All-right — a választás tiszta, Széchenyi neve benne van a választhatók névjegyzékében. Tehát az ifjúság most dolgozni fog. N e legyünk malicziózusak, honoráljuk elismeréssel, hogy az ifjúság most dolgozni akar. Konczedáljuk, hogy csak rosszul fogalmaz, de elhatározása őszinte, ne kételkedjünk, csak — az erejében. Aggasztó jelek vannak. A . munkát meg kell kezdeni, és nem választással kell kezdeni. Ez az egyik aggasztó jel. A másik, . hogy Széchenyit választotta. Félre ne értsenek. H a az ifjúság öntudatosan választja Széchenyit m i n t a k é p ü l — — d e nem, nem, a látók nem választanak mintaképet. N e áltassa magát az ifjúság. N e akarjon Széchenyi szellemben dolgozni. Dolgozzék ! H a Széchenyi szellemében akar dolgozni, nem fog dolgozni. H a dolgozni fog •— akkor folytatja Széchenyi munkáját.

O A flottatüntetés. Már vonulnak a hadihajók a Boszporusz felé. Készül a flottademonstráczió a szultán ő felsége ellen. És hosszú czikkek vannak a lapokban és hosszú tanácskozások vannak a diplomácziában. N a g y eset. Az emberek tanakodnak, hogy hova vezet, mi lesz belőle ? Mi a politikai jelentősége. Pedig nem is olyan nagy dolog az egész. Mindössze exekválnak egy császárt . . .

£ A hirek, hogy Mekkából Medinába futott a próféta, sok várost is érintett utja közben. Az elsőben, hol megpihenni vágyott, tanítani kezdett, m o n d v á n : E g y az Isten és Mohamed az ő prófétája, kicsufolák őt és elkergeték, futnia kellett Mohamednek. Hire és az uj tanítás szelek szárnyán előbb eljutott a második városba mint maga is odaérkezők, s azért nagy érdeklődés fogadta, de amit az uj tanitás keltett, az ellenszenv nagyobb volt még annál és futni kellett- Mohamednek. És szállt a hir Allah prófétájáról, mindig előtte szállt. A városok mind barátságosabban fogadják, mint érdekes idegent, ismerőst, jó barátot s hogy Medinába tért, leborultak annak lakói a próféta előtt, kit sohasem láttak annak előtte. Komponisták és librettista doktor urak ! Ilyen csodát -tettek már sok száz év előtt a hirek, mik szálltak a próféta előtt, mindenütt megelőzve őt, nem is lapok szárnyán, csak szájról szájra szálltak napról napra, mind bőségesebben szálltak.

Czimképünkhöz. Szenes• Fülöp kiváló festőművészünk egyik legszebb portrait-ját, mely a Szalon őszi kiállításának egyik clouja volt, mutatjuk be olvasóinknak. Mellesleg egy másik jeles festőnket is közelebbről érdekli ez a kép : Tolnay Ákost, akinek a modell véletlenül a felesége. Akik a modellt közelebbről ismerik, u g y vélekednek, hogy a jó isten még Szenes Fülöpnél is különb portraitista, mert olyannak alkotta, aminő. Nekünk, magunknak nincs véleményünk. Az ember elmerül a kép nézésébe és — hallgat.

SZÍNHÁZ. Fehér Anna. Gárdonyi a Királyszinházban — ez is különös, Fedák Sári a Gárdonyi drámájában — még különösebb. A két különösség egy kiválóan érdekes premier-estét szerzett a közönségnek, melyhez voltaképpen a kritikának semmi köze. Fedák Sári megmarad Fedák Sárinak, ha kisül is róla, hogy nem Bernhárd Sári és Gárdonyi Géza, az irodalomnak ez a gordonka szavú nagy álmodója ugyancsak megmarad annak, aki volt, ha betyártörténetet nem tud is oly hatással színpadra hozni, mint falusi történetet. Bizonyos azonban : Fedák Sárit érdemes megnézni és Gárdonyi Gézát érdemes meghallgatni. Rossz dráma ?v N a g y o n mellékes, Gárdonyi dikeziója, Gárdonyi emberrajzolása, Gárdonyi méseszövése tele van gyönyörű kvalitásokkal s a drámai forma csak a kosár, melyhez virágait összegyűjti. Ki törődik a kosárral ? Annak fonásával, fonadékával ? Virágai frissek, üdék s tele azzal a romantikával, mely már régen elavult s máig is meg- maradt örökéletünek. Akik o t t voltak, örültek, hogy o t t vannak. Solness építőmester. U g y látszik, a Thália-társaságnak hamarabb sikerült egy tele nézőtérnyi modern közönséget, mint egy tele színpadnyi modern szinész-gárdát teremtenie. D e hát ehhez a nehezebbik feladatához nem is volt még elég ideje. Különben — talán azt tartván, hogy úttörő munkának messzire kell néznie, ha egy lépést akar tenni előre — maga teszi aránytalanná harmadik feladatát, a modern színdarabok megválasztását, amelylyel erejét méreti. Idei első bemutatójára Ibsen-darabot választott, a »Solness épitőmester«-t, ami tulnehéz feladat a legtökéletesebben ellátott színpad számára is: A czimszereppel D o b y Ferencz viaskodott sok kvalitással, intuiczióval, bonczolótehetséggel, egyes jelenetekben a jól észrev e t t teendők megvalósítási sikerével is, de nem tudta harmonikus plasztikáju alakká gyúrni a töprengő, életutáló, sikereit féltő, labilis lelkiismeretű építőmestert. Egészebb, de még sem teljes, alakítás volt Forgács Rózsika Hilde-je. Meggyőző intimitással, néhol bravúrral és megrázóan interpretálta sok jelenetben az önzőén boldogságvágyó s emberértően jószivü, merész ivelésü leányiélek finom és erős szenzáczióit. D é r y Gizella jól eltalálta a kötelességteljesitésbe belepréselt, lemondásoktól kiszikkadt szomorú feleség alakját. Doktor János meglepő jól jellemzett egy öreg, reményefosztott építőmestert. A többiek többé-kevésbbé mind kiütöttek a dráma tónusából: Ha.

Tallózás. — Hol született és hol halt meg. Mindnyájan emlékezünk rá, hogy mennyire rettegtünk diákkorunkban ettől a két kérdéstől, mely a magyar irodalomtörténet tanítása közben olyan nagy gondot okozott szegény fejünknek más hasonló kérdésekkel egyetemben. Matematikai órákon sem nyomtunk el annyi ásítást, mint ilyenkor s hányan gondoltak közülünk arra a a boldog időre, amikor nem kell többé törődniök a jó öreg klasszikusokkal, akik születtek, meghaltak s ezenkívül még azt is megcselekedték, hogy irtak vala kötött és kötetlen

,800 formában. Ma is csodálkozunk rajta, hogyan szerethettük meg az irodalmat a sok sivárság után, amely .lelkünket és képzeletünket haszontalan adatokkal terhelte meg az irodalomtörténet tanítása közben. Régi • szókások és intézmények ápolásához talán sehol sem ragaszkodnak.annyira, mint nálunk s a mult idők iskolás dogmái csodálatos épségben maradtak meg művelődéstörténetünkben. A látszatra többet adunk mint a lényegre s akármerre nézünk, tapasztalataink révén mindég e s z ü n k b e j u t a- Spencer Herbert indiánusa, aki a fergetegben mezítelenül hagyja el kunyhóját, de napfényes időben az emberek között meg nem jelennék testének ékességei nélkül. A czélszerüség érzetének hiánya valóban megdöbbentő s a képzettség látszatának affelctálása dominál még az ismeretek szerzésében isi N e m az fontos, hogy általános és magasabb szempontókat nyerjünk irodalmunk jelenségeiről a felesleges adatok figyelmen kivül hagyásával, hanem e két kérdés közé szorítjuk rideg ismereteiket: mikor született és mikor halt meg. A Társadalomtudományi Társaság legutóbbi vita-estéinek egyikén dr. Pichler Gyula — a modern gondolkodás minden barátjának örömére — erősen megtámadta irodalomtörténetünk tanításának gyalcorlatiatlan voltát és kevés értékét. Amit el nem mondott : mindenki tudhatja a maga tapasztalatából. Tudjuk, h o g y régi tisztes költök rettenetesen üres és gyermekes hebegésre emlékeztető versei, amelyeknek könyvnélkül való megtanulásával agyongyötörték az elménket, a poézis megszeretésében mennyire'gátoltak bennünket s milyen nagy erőfeszítésünkbe került, hogy idővel lerázzuk magunkról a reánk erőszakolt hatásokat és megszeressük az iskolai helyett az igazi irodalmat. Egész sereg régi költőt és irót t e l t klasszikussá a régiségük — semmi más, csak a régiségük. írásaikban m é g , a nyelv kezelése sem fej lett és tökéletes, gondolataik pedig egyáltalában nincsenek — s mégis bámulnunk kell őket, reánk erőszakolják, hogy bámuljuk őket, mert régiek. Majd'akkor válik irodalomtörténetünk tanítása modernné, ha a tanitásbeli felfogás egészen ellenkezőjévé válik a mainak : ha kritikai szellem fogja áthatni az irodalomtörténetet s manapság klasszikusok gyanánt elénkbe állított régi literavy gentlean-ek ismertetésénél igy kiált fel a professzor: »Igy — ne írjatok !« Ma még azt mondják — merő hazafiasságból: »Igy Írjatok !<< E z utóbbi tanítás hatása meg is látszik még a művelteknek t a r t o t t emberek stílusán is. Két nyelvünk van : a tiszta irodalmi nívóra emelkedett n y e l v és az iskolában tanult nyelv, utóbbinak a hatása az a mindennapi jelenség, h o g y nálunk még diplomás emberek sem képesek ép mondatokban, tisztán és magyarosan megírni a mondanivalójukat. A biirókban készült irás valóságos kerékbetörése és megcsúfolása a magyar nyelvnek. E z t azonban nem szégyelik, de nagy volna a szégyenkezésük, ha valami jouron nem tudnának megfelelni erre a két kérdésre : Hol született és mikor ' halt meg ?

— A könyvgyűjtés tudománya. Mr. J. Herbert Slater érdekes k ö n y v e t irt most arról, hogyan gyűjtsék a könyvet az irodalom barátai. Angol lelkiisfneretességgel vezeti be olvasóit a book-collecting »tudományágnak titkaiba. Igen egyszerűek ezek a t i t k o k : azon alapulnak, hogy szeretnünk kell a könyvet, s ki-ki csak annyit gyűjtsön, amennyit igazán figyelemmel és haszonnal tud elolvasni. A k ö n y v legjobb barátunk legyen s a belőle kiáradó gondolatok minduntalan megszépítsék az életünket. Persze, nem a m i . számunkra íródott ez az elmés könyv ! Nekünk, az igazi könyvbarátok kis csoportját kivéve, még ilyen czimü útbaigazító könyvekre van szükségünk: »A könyvkölcsönzés ,művészete« s »A k ö n y v , mint szobádisz«. — A Verlaine-szobor sorsa. A Verlaine-szobor terve hosszú vajúdás® után már megvalósulhatott volna, ha véletlenül irodalmi botrány nem támad belőle. Verlaine tisztelői Páris egyik terén akarták felállítani a szobrot s már évek óta készülődtek a nagyszabású Verlaine-ünnepre. A tervet azonban egyszerre elrontotta egy gyalázkodó könyv, mely a szerencsétlen költőt

emberi mivoltában megvetésre .méltó intimitásokkal m u t a t t a be a világnak. A költőt egészen elleplezték az emberről kiderített életrajzi adatok s a k ö n y v valóságos tiltakozás- v o l t az ellen, hogy nyilvános • helyen szobrot állítsanak olyan költőnek, aki ilyen ember. volt. A Verlaine-kultusz hivei hiába hangoztatták, h o g y az embert el kell választani a k ö l t ő t ő l ; az • ember immár megsemmisült minden bűnével egyetemben s . csak a' költő maradt meg Verlaine lényéből. Senki sem akarta megérteni ebbeli okoskodásukat s nem is valósult meg a Verlaineszobor terve. A költő azonban mégis kapott v a l a m i t : szobor helyett utczát. Páris városa Verlaine-nevet adott a B u t t e s aux Cailles-negyed egyik nyomorúságos utczájának. E b b e n Verlaine ellenségei is megnyugodtak, mert ez a kitüntetés nem az embernek szól, hanem — a névnek.

— Richepin csalódása. Már ifjúkorában foglalkozott Richepin azzal a gondolattal, hogy színpadra viszi D o n Quijote alakját. Több francia szinműiró fantáziáját izgatta már ez a terv, de egyikőjük sem tudta sikeresen megvalósítani. A - C e r v a n t e s regényéből készült színművek között csak az volt a különbség, hogy az egyik hamarabb bukott meg a színpadon, mint a másik, Richepin ambiczióját éppen ez a sikertelenség izgatta legjobban s nem kételkedett benne, hogy ami senkinek sem sikerült, neki majd sikerülni fog. ö t v e n k é t éves lett, mire hozzáfogott a régen tervezett szinmű megírásához. Talentumának minden erejét bele akarta önteni ebbe a műbe s visszavonult a zajos Párisból egy csöndes falucskába, Pourvillebe és ott három esztendeig .naponta tiz-tizenkét órát töltött munkában, nagy gonddal szövögetve komédiája verseit. Végre elkészült a m ű s az irodalmi világ nagy kíváncsisággal várta szinrekerülését. Szinrekerült nemrég és megbukott. A D o n Quijotedarabok irói mind abban bizakodtak, hogy a vitézlő hidalgó alakja már a regényből népszerűvé ;vált s a közönség • örömmel fogja látni a színpadon való megelevenedését. E z — gondolták — már magában is sikerrel kecsegteti a színdarabot. A közönség csakugyan nagy tapssal fogadta a girhes lovon megjelenő hidalgót és szamárháton ülő potrohos fegyverhordozóját, de amikor jóllakott á szeme ezzel a l á t v á n y n y a l — várta magát a színdarabot. A színdarab pedig csak halvány kópiája v o l t a mozgalmas cselekményü regénynek s nem elégítette ki a közönséget, mely nem azért ült be a színházba, hogy élő-képeket lásson, hanem színdarabot kivánt. Richepin művével is igy járt a k ö z ö n s é g ; a színészek mászkja meg a csengő-bongó verses dialógók és monológok nem önthettek életet a darabba és a közönség csalódottan t á v o z o t t a színházból. Richepin maga is csalódva tapasztalhatta, hogy D o n Quijote módjárá lehetetlen hőstettre• vállalkozott, megfeledkezve Cervantes regényének tanulságáról. Munkájának ilyen módon maga lett az igazi hőse. • .

HETI POSTA. Nagyvárad. S. Ön egy 4 felvonásos, tragédiát küld hozzánk, h o g y mondjunk véleményt róla. Forduljon az Akadémiához, v a g y a Nemzeti-Szinházhoz. Azok jobban ráérnek. Brutális. N e m akarjuk Szerbiát ilyen hatalmasan induló irodalmi csemetétől megfosztani. Kézírását elküldtük Zomborba,. nemkülönben becses levelét is. Ebből patrónusa azt a tanulságot fogja meríteni, hogy az ember nem lehet eléggé óvatos pártfogoltjai megválasztásában. <£. Igen intelligens felfogás ; 'fájdalom mind a két tárgyat előzőleg már feldolgoztattuk. Különben szívesen látjuk. Puszta véletlen, hogy ki nem adhatjuk. A legelőkelőbb orvosok is a j á n l j á k gyenge gyermekek, sápkóros l e á n y o k - é s üdülő betegek erósbitőséro a valódi-5 p u t t o n o s t o k a j i ' b o r b ó l készült Kricgner-téle tokaji china vasborl. Hogy mily h a t h a t ó s szer ez a vérszegénység, idegesség, álmatlanság ellen, a z t mindenki t u d j a , v a l a m i n t a z t is, hogy a t o k a j i china váshor az é t v á g y a t növeli, a v é r t • t i s z t í t j a é s szaporitja.

801 L e g j o b b a világon a Natália-arczkenócs és Natália-arczviz, h a t á s u k bámulatos. Készítője Joanovics T . Simon gyógyszerész T o r o n t á l - V á s á r h e l y . K a p h a t ó : T ö r ö k József g y ó g y s z e r t á r á b a n K i r á l y - u . 12. é s A n d r á s s y - u t 26. B u d a p e s t e n .

KÖZGAZDASÁG. Az »Anker« élet- és járadék-biztositó-társaság (Magyarországi vezérképviselőség, Budapest, VI., I)eák-tér, Anker-udvar.) 1905 október havában benyujtatott a társaságnál 658 ajánlat 3,917.172 K biztosított összegre és kiállíttatott 560 kötvény 3.263.474 K összegre. Dijak fejében bevett a társaság 1.350.645 koronát és elhalálozás folytán kifizetett 366.932 koronát. A folyó év január—október havi időszak alatt benyujtatott 7335 ajánlat 43,431.124 koronára és kiállíttatott 6620 kötvény 38,577.472 koronára. Ugyanezen időszakban dijakért 14,729.497 koronát vételezett be a társaság halálesetek folytán pedig 2,903.251 koronát fizetett ki. A társaság vagyona 1904 deczember 31-ón 104 millió korona, biztosítási állomány 524 millió korona, halálozások és esedékessé vált elérési biztositások folytán a társaság fennállása óta 276 millió koronát fizetett ki.

V a l ó d i J a e g e r t a n á r - f é l e n o r m á l alsó r u h á k a t ( B e n g e r g y á r t m á n y a ) k ö t ö t t és s z ö v ö t t g y a p j u á r u k a t a j á n l H E Y E K A D O L F , S z e r v i t a - t é r 8., a » V a d á s z n ő h ö z « .

HASZNÁLT ÉS UJ ÍRÓGÉPEK RÉSZLETFIZETÉSRE

RUHA

IS.

=

MÁNGORLÓ-

—— facsaró és mosógépek kaphatók

=

WÜRZBURGER ÉS TÁRSÁNÁL Budapest, IV., Ujvilág-utcza 1 9 - 2 1 . s z .

Felelős s z e r k e s z t ő és k i a d ó t u l a j d o n o s : KISS J Ó Z S E F .

A legjobb karácsonyi ajándék gyermekek számára. Majdnem óriási sikert ért el az utolsó évtizedben egy játék- és foglalkozási szer gyermekek számára, amely külső alakjával keveset mutat, melyben azonban minden más játékszerrel szemben oly sok előny foglaltatik, hogy neki tényleg egy magas, maradandó érték tulajdonitható. Mi a Richter F. Ad. és Társa, kir. udv. és kam. száll., bécsi ezégnek, I. Operngasse 16, Horgony Kőépitőszekrényeit értjük. A technika minden ágazatában való haladás korszakában igazán értékkel bir, ha már a gyermekben a forma és alaki szépség iránti érzék élesztctik és hogy ez más foglalkozási szer által hasonló tökéletes módon el nem érhető, azt bizonyit| a egy tekintet az alaktelt mintalapokra, amelyek könnyű mintával kezdve, lassankint nehezebb mintára térnek át. Maguk a kövek igen tisztán vannak kidolgozva és lehetővé teszik a gyermekeknek a könnyű és biztos felállítást. Egy nem megvetendő előnye továbbá a szekrényeknek azok nagy tartóssága, mert esetleg elveszett kövek mindenkor pótolhatók és maguk a szekrények is kiegészítőszekrények és Horgony-Hidépitészekrények liozzávásárlása által tervszerüleg nagyobbithatők. Egy csinos ujitás a pompás »Saturn« és »Meteor« rakási játékok, valamint a Richter féle beszélőgépek és zenélőmüvek.

k

k k k k k k k

SS

r

korai v é n s é g , Mandor-port ha hasznaink, nem lenne kövér é s elhájasodott és sohase szenvedne emészt é s i zavarokban, azért kezeskedem, tekintélyes orvosi és vegyészi bizonyítványokkal bizonyíthatom. Ne mulaszsza el senki, akar h ö l g y , akár férfi, a Mandor-port csak egvszer megkiserleni és ha fenti állitásom valótlannak bizonyul, d u p l á n v i s s z a a d o m az árát. Mandor vértisztitó, soványító por doboza c s e k é l y 2 korona 80 fillér, orvosi utasitás és bizonyítványok mellékelve. Utánvétellel vagy a pénz beküldése melleit porto-

K0VERSEC

k S T Í ' a m Mad. MANDL IDA, Budapest, Károly-körut 2/h. TÖRŐK JÓZSEF gyógyszerész, Király-utcza 12.

»Bob h a s h a j t ó * a legkellemesebb. (10 fillér.!

M i k é n t lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a női szépség legelőkelőb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek örömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnyösen ismert szer a Ratie-féle PILULES ORIENTALES alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi orvosoktól ajánlva s tényleg birják azon tulajdonságot, hogy a mellet fejlesztik, ruganyosságát elősegítik, a szöveteket erósbitik, a vállcsontok kiszögelését eltűntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az ételek hizó alkatrészeit elősegítik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kezelés nélkül megmarad. A R a t i e - f é l e P I L U L E S Ő R I E N T ALES eltelő hatása folytán szép, üde arezbőrt és fiatal

Egyszeri áísimitás

kinézést kölcsönöznek és az egész testet fiatalítják. — Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy hasznalhatja, mint a kifejlett asszony es semmi körülmény között nem ártalmas. Törvényileg védett védjegy. A körülbelül 2 hónapig tartó gyógymódhoz könnyen lehet alkalmazkodni a nélkül, hogy a megszokott életmódot a legcsekélyebben meg kellene változtatni. Ára egv doboznak, használati utasítással, 6 kor. 45 fill. (Szétküldés bérmentve, titoktartás mellett.) Utánvétellel 6 kor. 75 fillér. Ne fogadjunk el oly dobozt, a melyen nincsen az UNIO-védjegy s a mely a czimkén kővetkező feliratot nem tartalmaz : J. P a r t i é Pharmacien, 5., P a s s a g e Verdeau, P a r i s . Főraktár Magyarorszag és Ausztria részére: TÖRÖK J. g y ó g y s z . , Budapest, Xirályutcza 12.

* *

JífldnPPdÁ' V6Z61SZO.

n

darab sza Minden Minden darab szappan a . j g t

s z t a

s

SCHICHTnévvel, t ment káros alkatrészektél

Schichtszappannal Szarvas vagy

pótol

kulcsszappan

-qBH

kétszeri áísiltliíási

ü*"" S z a r v a s v a g y

közönséges

kulcsszappan

szappannal.

Schicht-szappan a legjobb és használatban a legolcsóbb

802

TUDJAK MÁR T.HÖLGYEINK? Ha nem, eziveskedjenek tudomásul venni, hogy az egyedül létező szőpitőszer, mely 2—3-szori használat ntán biztosan hat a valódi angol

A

F É L E

UGfl

Csodálatos az az eredmény, melyet a t. hölgyek vele elérnek. Néhány nap ntán eltávolit minden arcztisztátlanságot kiütést, pattanást, szeplőt, máj foltot, bőratkát, (mitessert), kisimítja aránozokat, redöket és az arczbört fehérré, üdévé, finommá Varázsolja. Balassa gyógyszerész kezességet vállal, hogy ártalmas anyagot nem tartalmaz. — Vigyázzanak, hogy utánzatot ne vegyenek, hanem kizárólag olyat, melynek minden üvegén a BALASSA név látható. Csak egyszer próbaként rendeljék meg tigztelt hölgyeink a

F É L E bámulatos hatású szépitö szert, akkor tiszta, üde, fiatal arczuk lesz ős szépségüket megtarthatják, ápolhatják, növelhetik. Egy tlveg ára 2 kor.. Ajánlatos még az Ugorka-szappan, kellemes illatú és nagyszerű hatású toillett-szappan Ara 1 K. Nagyon kedvelt a Balassa-főle PÚDER (hölgypor), mely háromféle szinben (fehér, krémé és rózsaszínű) kapható. Ára 3 kor., kis doboz 1 kor. 20 fill. Dicsérik még a hölgyek az Ugorka crémet. (Ára 2 korona). Készítő és fő szétküldési h e l y :

BALASSA KORNÉL gyógyszertára BUDAPEST-ERZSÉBETFALVA.

Postai szétküldés naponta,

•

Kapható azonban minden nagyobb gyógyszertárban

r ő p n l / t ó r o l i R u H o n o c t o n • Török József gyógyszertára. Klrály-utoza 12. és Andrá.ay-ut 26. Dr. Egger Leo rUl d K l d l dK D U U d ( J C a l C I I . ,Nádor, gyógyszertára, Váozi-körut 17. — Zoltán Bela, gyógyszertára, V., Szabadság-tér. — Kerpel Vilmos gyógyszertára, V., Llpót-körut 28., továbbá a következő ürogueriákban : Detslnyl Frigyes, V., Marokkai-utoza 2. — Luz Mikály, I V . , Muzeum-körut 7. Neruda Nándor, IV.. Kossuth Lajos-n. 7. sz. Molnár ós Moser, IV., Koronaherczeg-u. 11. stb.

Eredeti keleti szőnyegek nagy választékban, leg= olcsóbb árakon. = Továbbá minden egyébnemü szőnyegek, futószőnyegek, kókuszfutók, kókusz - lábtörlők, kerevetátvetők, a n g ó r a - k e c s k e b ő r ö k és jtjtjtjtjn erdélyi pokróczok. jtjtjtjtjt

BÚTORSZÖVETEK ú g y m i n t : s z a l o n - , uri-, e b é d l ő - é s h á l ó s z o b á k n a k l e g ú j a b b stil s z e r i n t . Ágy-, a s z t a l , flanel, kocsi é s utazótakarók, függönyök é s portierek minden m i n ő s é g b e n é s árban

PAPIRKARPITOK a l e g e l e g á n s a b b , valamint a l e g e g y s z e r ű b b k i v i t e l b e n j u t á n y o s árak m e l l e t t .

pULOP ES FIAI GYÁROSOK,

MAGYAR

KIRÁLYI

UDVARI

SZÁLLÍTÓK.

FOUZLET: Budapest, V., Gizella-tér 1. sz. FIÓKÜZLET: Budapest, IV., Kossuth Lajos-utcza és Ujvilág-utcza sarok. (Gentrykaszinó-palota.)

803

s

7

ZEPLŐ, ^ f é n y e s arczbőr, pattanás 4 nap alatt eltávolítható.

OKOS NŐK n a g y o n j ó l tudják, h o g y csak olyan szépítőszereket

használhatnak,

melyek

egyúttal

ápolják a bort. Ilyen

esoda-szépitőszer

a

kedvelt

Diana-crém, Diana-szappan és Diana-hölgypor ( s z a r v a s - b ő r r e l ) . Ez

a szépség

előkelőbb

titka.

hölgyek

A »Diana*-crémet,

— Csakis

ismerik

ház

Király

>Diana*-szappant

Szinház és a M a g y a r

művésznői

és é n e k e s n ő i

kedvezményünkkel.

Szenzácziós találmánynak

van elismerve a mi kávépörkölö-készülékiink, a melynek egyetlen háztartásból sem szabad hiányozni. — Minden héten érkező számos elismerőlevél közül itt közlünk néhányat. Tek. Vértesi Ml. és Fia uraknak, o kávé- és tea-kiviteli vállalat Dunaföld vár. Kérek nekem egy 5 kilós postacsomagban kuba-, mokkaés gold-jáva kávét, mindegyikből egyforma mennyiségűt küldeni. Á [legutóbbi küldemény annyira kiérdemelte és megnyerte tetszésemet, s hogy ha a jövőben is ennyire kielégít, állandó vevőjének Ígérkezem. N.-Kikinda, 1905. 111/23. Tisztelettel

Tek. Vértesi NI és Fia uraknak, kávé- és tea-kiviteli vállalat Duna-Földváron. Kérném részemre ugyanolyan minőségben és árban 5 klgr. kávét küldeni, mint az elóző küldemény volt. Az előző küldeménynyel meg voltam elégedve. Ha továbbra is olyan árut küldenek, tigyelmeztetni fogom czégüureismeröseimetis. LUget u. p. Szászmogyorós (Hárotoszékm ), 1905 VI/7. Kiváló tisztelettel

Z s í r o s Lajosné.

Malter Ottó gazdatiszt.

T. Vértesi M. és Fia uraknak, kávé-kiviteli üzleteDunaföldvár Szíveskedjen küldeni címemre postán 3 4 5 klgr. csomag kávét. 1. 39. sz. á 1 frt 60 kr. 4 . . . 2. 29. . » 1 » 50 > i JJ*1"'. 3. 57. . » 1 » 40 » / v é t t e 1 ' A múltkor küldött pörkölőt köszönettel vettem, igen jól lehet használni. Kolozs-Borsa, 1904. VI/3.

Tisztelt Vértesi Ur i Kérem szíveskedjék 5 kiló »Kuba«-kávét, az 1 frt 90 kros minőségből utánvéttel küldeni. Az előbbi küldemény nagyon jó volt, remélem, ez is jó lesz. A kávépörkölö bevált, mindenkinek ajánlhatom: a kávé sokkal erősebb ós aromásabb. A küldőit égö kanóczért fogadja szíves köszönetemet. Deés, 1905. évi május 10-én. Tisztelettel B . Bánffy Ernö. ° Simon Lajos, ny. kórházi orvos.

a leg-

és használják

h ö l g y p o r t h a s z n á l j á k a Népszínház, ház,

15.000 á l l a n d ó vevőt nyertünk

és » D i a n a « Nemzeti Szin-

kir. Operaszín-

közül

legtöbben.

E g y üveg-tégely D i a n a - c r é m ( n a p pali

— *75 kr.

használatra)

E g y üveg-tégely z s í r o s D i a n a - c r é m —'75»

(éjjeli h a s z n á l a t r a ) Egy

valódi

nagy

darab

Diana-

szappan

—*75 »

Egy nagy üveg Diana-hajszesz . . 2 - — »

Kezelése egyszerű és mégis 70°/o megtakarítással jár, amennyiben a pörkölésnél semmit sem veszít erejéből a kávé, mert azt páramentesen pörköli é s hűti.

ERÉNYI BÉLA

Egy pörkölö beszerzési ára 16 kor. és mi daczára ennek, Ingyen küldünk minden megrendelőnek egyet, ha az egész országban elismert jó minőségű itt fölsorolt kávéfajokból külön vagy vegyesen kisérletkép egy 5 kilós postacsomagot utánvéttel megrendel: 1 kg. Portoriko-kávé... 1.30 frt. 'I, kg. Császárkeverék 2.— frt > fin1.50 » 1 csomag törmelék ... —.30 » Kuba-kávé 1.70 > » > finom 1.90 » Kuba-keverék a következő fajok> különleges 4 40 » ból áll: 2 kg. Kuba-kávé, 1>/, Mokka-kávé 1.40 > kg. Ceylon-kávé, 1 >/. kg. Arany» » finom1.60 » Jáva = 5 kg. ára 8 frt. Nielg» »legfin. 1.90 » herry vegyiték a következő fa> különleges 4.40 » jokból áll: 2 kg. Neilgherry, Arany-Jáva-kávé 1.40 > l'/» kg. Kelet-indiai, 1'/. kg. » finom 1.60 » Malabar = 5 kg. ára 8'50 frt. » legfin. 1.90 » Külön-külön csomagolva. » küldnleg. 4.40 » Gyöngy-kávé, fin.1.60 » Kávé-keverékek. Híressé » legfin. 1.90 > vált, legremekebb Soerabaja» kiilönieg. 4.40 » keverék a következő fajokból áll: 2 kg. Soarebaja légiin., A kávéhoz csomagolható: 1 '/• kg. Modjokertó zöld Jáva, •/« kg. Mandarin-tea 1.60 frt l'/,kg. Brabatros Mocca= 5 kg. » Háztartási-tea 1.25 » » 9-50 frt

Budapest, Károly-körut 5. sz.

Külön-külön csomagolva. E keveréknél jobb, finomabb, illatosabb kávé nem létezik. Ize tökéletes. Tejes és fekete kávénak főzve egyaránt nagyszerű. Szesz-pörkölőn a három fajt egyszerre lehet pörkölni. Jobb kávé nem létezik i Czélunk ezen kedvezménynyel vevőkört és bizalmat szerezni.

E g y üveg-tégely D i a n a - p i r o s i t ó . . 2 - 5 0 » Egy

originális

amerikai

üveg 2-50 »

Diana-parfum Egy

doboz

bőrrel

Diana-hölgypor

(fehér

é s rózsaszínű)

szarvas75

kr.

Leirás v a g y h a s z n á l a t i utasitás m e l l é k e l v e van. Levelezőlap utján m e g r e n d e l h e t ő :

,,DIANA"-GYÓGYSZERTÁRA,

Postai m e g r e n d e l é s e k naponta e s z k ö z ö l t e t n e k u t á n v é t noellett.

Fent említett kedvezményben minden megrendelő csupán egyszer részesülhet!

VERTESI

KÁVÉ-

É S TEA-KIVITELI

VÁLLALAT

E S FIA

DUNAFÖLDVÁRON.

804

Rendkívül érdekes és jelentős irodalmi újdonság

ABONYI LAJOS munkái illusztrált díszkiadása husz kötetben. SAJTÓ ALÁ R E N D E Z I ÉS ÉLETRAJZZAL E L L Á T J A :

ENDRŐDI SÁNDOR.

UÁCZIÓ.T Q

A

R

A

Y

ÁKOS, GARA

RICHÁRD ÉS SARKADI EMIL.

Kiadja a RÉVAI TESTVÉREK Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapesten. ARONVI I A l C m nevének hallatára egy / A U W I N I I L r t J W J letűnt, kedves világ. képe elevenedik föl előttünk : a régi magyar világé, telve kedélylycl, humorral, poézissel. A puszták világa, a falusi élet tipikus alakjai, a vármegye történeti alakjai, urak és parasztok vonulnak el előttünk, eredeti mivoltukban, besugározva egy mélykedélyü, poétalelkü iró bájos romanticzizmusától. Magyar föld illata, magyar levegő árad felénk Abonyi minden sorából; történeteinek magyar a talaja, alakjai itt termettek s vérük minden lüktetése a hazai röghöz tapad Abonyi L a j o s munkái nincsenek alávetve a muló divatnak, mert az élő, ható és termékenyítő magyar literatura örökifjú alkotásai, melyeknek gyöngyzománczát az idő patinája ki nem kezdheti.

ENDRŐDI SÁNDOR,JÍSSag: kes szeretettel rendezi sajtó alá e kiadást, melyhez megirja Abonyi Lajos életének és jelentőségének méltatását. E tanulmány u gyűjtemény utolsó kötetében jelenik meg Abonyi réznyomatu arczképével együtt. A -r i l l i i c - 7 + r á ^ - z i / Á L r értékes művészi alkotások, / A Z . I l l U b Z l I c L L Z I U K melyekben Abonyi alakjainak minden jellemvonása, tőrülmetszett magyarsága, kedélye, humora, hűen tükröződik.

KIÁLLÍTÁS

e

'űke'ő izlésü. Finom, famentes papíron, u j betűkkel nyomva, művészi s e mellett tartós kötésben jelennek meg e munkák. A

Előfizetők gyűjtése.

S55

hivatásszerűen, akár mellékfoglalkozáskép vállalkoznak, küldjék be alairva ezt a nyilatkozatot:

A R O M V I I A I H Q munkái illusztrált diszn D W I N Y I L / A J W O kiadása 20, egyenkint átlag 22—24 ives, 8° kötetben tartalmazni fogja a jeles iró regényeit és elbeszéléseit. A gyűjtemény 4, egyenként 5 kötetből álló sorozatban jelenik meg. Most hagyta el a s a j t ó t : A m i n ó t á i n k . Regény. Sarkadi E. 152 rajzával. 2 kötet. A f o n ó k r ó n i k á j a . Elbeszélések Sarkadi Emil 158 rajzával ... 2 » Itt a s z é p a l f ö l d ö n . Elbeszélések Garay Ákos 40 rajzával 1 » A további sorozatok félévi időközökben jelennek meg és tartalmazni fogják a következő regényeket és elbeszéléseket : Az e g y e t e m p a l l o s a . Regény 2 kötet. P á s z t o r t ű z . Elbeszélések 2 » Á g r ó l - á g r a Elbeszélések 1 » Az ö z v e g y t e h é n k é j e . Regény 1 M a g d u s k a ö r ö k s é g e . Regény / 2 » A p é n z e s m o l n á r r o m á n c z a . Regény ) Á r v a l e á n y h a j . Elbeszélések 1 * K e n y é r é s b e c s ü l e t Regény 2 » Az u t o l s ó k u r u e z v i l á g . Regény 2 » Kis e m b e r e k v i l á g a . Elbeszélések 1 *

Honvéd-történetek Emlékek. Életrajz

...

1 1

* »

A 20 kötetes teljes gyűjtemény ára 120 korona, megszerezhető 3 k o r o n á s h a v i részletfizetésre is.

Előfizetési

iv.

TESSÉK EZEN ELŐFIZETÉSI IVET LEVÁGNI ÉS ALÁÍRVA BEKÜLDENI

J ?

A R é v a i Testvérek I r o d a l m i Intézet R.-t.-nak Budapest, Üllői-ut 18.

NYILATKOZAT.

EZENNEL MEGRENDELEM

R é v a i Testvérek I r o d a l m i Intézet. RészvényT á r s a s á g n a k , Budapest, V I I I . , Üllői-ut 18.

ABONYI LAJOS

MUNKAIT

Hajlandó vagyok Abonyi Lajos munkáira elők i v á n t tör fizetőket gyűjteni " lendő) és kérem a föllételek közlését.

2<> kötetben, díszes vászonkötésben 120 koronáért. Tudomásul veszem, hogy eddig i kötet jelent meg s ho*y félévenkint jelen meg további ö—5 kötet. Kötelezem magam az első szállítástól kezdve havonkint .1 koronát a Társaság pénztárához nudapesten mindaddig befizetni, mig a teljes vételér kifizetve nincsen. A reszletek he nem tartása esetén a részletfizetési kedvezmény megszűnik s a teljes vételár esedékessé válik. Az első részlet ulánveendó.

Lakhely és kelt:

Lakhely és kelet:

Név és állás:

A HÉT

B u d a p e s t , 1905. — N y o m a t o t t

Név és állás :

'---

-1 '

, .

.

az A t h e n a e u m irodalmi és n y o m d a i r.-társ. betűivel.

. A HÉT