351. szám. Krónika. POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. kiadóhivatala, VII. Erzsébet-körut 6

189ÖI

VII. évfolyam. NEGJEIEN

AHET

MINDEN VASÁRKAP.

Előfizetési feltételek: Egész évre .!

frt 10 —

Félévre

»

Negyedévre

»

5.— 2.50

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZERKESZTI

Egyes szám ára 20 kr.

K I S S

SZEMLE.

J Ó Z S E F .

38/351. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,

VII. ker., Erzsébet-körut 0. sz. H i r d e t é s e k

felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

visszu.

Budapest, szeptember hó 20. Október l-jével kezdődik az uj évnegyed, hetedik évfolyamunk utolsó negyede. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése szeptember végével lejár, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. Mai számunkhoz posta-blanquettákat mellékeltünk. Méltóztassanak azokat használni. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 frt. Félévre 5 frt. Negyedévre 2 frt 50 kr.

A HÉT

kiadóhivatala,

VII. Erzsébet-körut

6.

Krónika. A

P I A C Z O N .

szeptember

17.

Alszeghy Kálmán, az operaház kitűnő - főrendezője, a haját tépi kétségbeesésében, amiért a kóristái csak egy szerepet tudnak eljátszani: az éneklő bábúét. A derék főrendező — aki jobb intézetet érdemelne, mint a mi fényes és agyonigazgatott operánk — azt szeretné, amit mi referensek sokszor meg is követelünk tőle, hogy a csoportokban élet legyen. Hogy ne álljanak, mint a czövekek, amikor szemük láttára tragédia foly s amig .csak a karmester pálczája nem int, addig nekik semmi közük a színpadhoz. Bizony, nagy sor volna s -eddig- magyar színháznak nem sikerült, hogy kóristáinak, statisztáinak intelligencziájuk legyen s néminemű művészi ihletettségük, amivel átéreznék a darabot, melynek most csak staffageját adják, . igazában pedig meg kellene adniok a levegőjét s a tulajdon"képeni életét. - . Amióta a zalaegerszegi véres vásárt jelenetnek hirét vettem, bocsánatot kérek az .opera derék kardalosaitól s Álszeghy Kálmánt megnyugtathatom: bolondokat méltóztatik : akarni, a kóristái jobban értenek hozzá, mint viselkedik a ' népség, katonaság. Tanítgassa csak Perottit. czigánykereket hányni s Arányit levegőt hasogatni a karjaival, de midőn Rigoletto az egybegyűlt udvarnak könyörög a lányáért, akkor hagyja békén a kóristái t: az élet után állanak ők érzéketlen sorfalat. Avagy hogy inscenálná. ön, kedves főrendező, a zalaegerszegi jelenetet, ha valamelyik operában esik meg ? Svastics főhadnagy korbácscsal vágja arczon Csesznák

doktor urat, majd a kardjával esik neki, össze-vissza szurkálja, a földre teperi, mig végül amaz revolvert ránt és lelövi a szegény főhadnagyot, mint a veszett kutyát. Nemde mind a tiz körmével esnék a kóristáinak: ugyan mozogjanak, tegyenek ugy, mintha a Tejüket vesztették volna, lépjenek közbe, akarják szétválasztani a verekedőket, mert képtelenség egy ilyen jelenetet flegmatikusán végig nézni s csak akkor vakarni meg a fejük búbját, mikor az egyikből már csöndes ember lett. No látja, pedig a valóságban minden ugy történt, mintha csak a kóristái lettek volna tanúi a véres jelenetnek. A becsületes zalai nép, akiből soha sem lesz kórista, egykedvűen bámészkodott, hogyan verekesznek az urak s miattuk akár föl is falhatták volna egymást. De mikor a főhadnagy vérbe-fagyva ott feküdt, mozdulatlanul a sárban, akkor — a színpadon a karmester ilyenkor adna nekik jelt — fölkeveredtek s vitték az élettelen embert a szinfalak mögé. S ne tessék ám a zalai népet bambának, vagy érzéketlennek tartani. Az egerszegi piacz statisztái egészen derék s szemfüles emberek, akiknek a maguk dolgában eléggé gyors kezük van. Magyarország bármely vidékén csak igy esett volna meg a véres eset s a váczi-utczán, vagy a kiállítás korzóján nemkülönben. Magyar ember jellemvonása, hogy nem avatkozik a mások dolgába, a mig az el nem végeztetett. S talán általános emberi sajátság, hogy a mások legvéresebb dolga is ő rá csak mint spektákulum tartozik, amely körül csődül, de amelybe nem avatkozik. Avagy csak az országos vásárbeli embereken mult, hogy annak a derék katonatisztnek a vére elfolyott ? Nem tudott arról senki, micsoda forró hidegláz gyötri kerek egy esztendő óta, amióta divatossá vált a főispán-leleplezés, Svastics Imrét, akinek emberi és tarsadalmi fogalmak szerint boszut kellett állnia ősz apjáért, s mivel a perlaki Kátó nem engedte bevett szokás szerint boszuját megvennie, meglepett-e csak egy embert is, hogy amúgy fogja magát megbőszülni ? Tudta bizony ott Zalában mindenki, mi lesz a nóta vége, de hát szépen, nyugodtan bevárták a végét. Majd csak csattan s akkor örülhetnek, hogy előre tudták. Persze, a Zalamegyei közlöny igazság szerint konstatálja, hogy a közrészvét a szegény katonatiszt felé fordul. A pesti újságok pláne azt is tudják, hogy szelid, jó fiu volt, akiért kár. Szóval, elkészültek már a nekrologusok s a kórus derekasan- fújja a finálét. l

0

654 Egyet csodálok csak. Hogy nem álltak még elő azok a'Cato censoriusok, akik mélyen belenyúlva a társadalmi semmibe, a Svastics esetéből is levonnák a tanúságot: nem jó az embernek kutyakorbácscsal bíráskodnia. Elmaradtak a bölcsességek, mik különösen a szerelmi tragédiák alkalmával, mint eső után a giliszták, előbújnak és nyüzsögve iepik el a papirost. Ugy látszik, a derék moralistáknak nincs sablonjuk az ilyen kázusra, mert hát a rendes szoldateszka-brutalitást. ezúttal . még sem emlegethetik. Pedig a piaczi verekedésnek van mély tanúsága. Egy igazság derű! belőle ki, mely átfogja a bámész vásári nép bamba passzivitását, a vér nyomában' baktató silány közrészvétet és a morál-gilisztáknak álmos merevségét. Kiviláglik belőle, hogy minálunk.-nincs igazi köz'vélemény, ami azt jelenti, az emberekben alszik a lelkiismeret és meghaít ,a gondolkodás. . Mert'há a közvélemény sziv és ész szerint adja meg a társadalomban történő dolgok kritikáját, akkor az • a bizonyos közrészvét nemcsak akkor. fogja körül a szelíd és jó fiút, mikor egy buta ólomdarab feneklett meg. a csontjában, hanem amikor az a súlyosabb seb ütötte a szivét, melynek elmérgezett kifakadása volt csak a vásári jelenet. Én nem tudom — sokkal messzebb vagyok a szereplő személyektől — milyen ember, az a becsületes perlaki ügyvéd, aki lerántotta a leplet a korrupt zalai főispán viselt dolgairól, sem pedig milyen az a volt zalai főispán, akit a perlaki becsületérzés tönkretett. De akik ott élnek a két ember körül, tudni vélik, Hogy á zalai főispán talpig derék, ember volt, akit mindenki szeretett, akit mindenki sajnált, mikor a baj érte. Hogy azt a perlaki ügyvédet épenséggel nem a szént' becsület bírta a denuncziáns szerepére, hanem privát ügyek, mik egy hajszállal sem tiszteletreméltóbbak, mint a. mivel az exfőispán a. nyilvánosság előtt terhelve lőn. . Hat az volt az első korbácsütés, egyenesen a garázda főhadnagy arczába csapva. S most ne tessék azt mondani, hogy a perlaki ügyvéd az igazságot mondta, mért bizonyos egészen nyugoti országokban meg szokták vetni az olyanokat, akik' bizonyos igazságokat mondanak. Azokban az országokban, ahol esküdtszék itél a bűnösök fölött s ahol föl szoktak menteni gyilkosokat és el szoktak itélni gazembereket, akik például minálunk bizo- nyitékok hiján ép bőrrel- megszábadulnak. Az esküdtszékek e szabadon gondolkodó - országaiban a közvélemény esküdtszéke elé kerül -minden- esemény és dehogy, is !: bátorkodott voina ott a perlaki ügyvéd a privátgyülöletet ennyire áz igazság névével födözni. • • •" ~ Engedelmet kérek, ha kissé szabadabb szóra nyitom számat. Svastics Benő főispán megvált- állásától a per-laki ügyvéd följelentése folytán. A följelentés bizonyára •:igázat- mondott. De miből is-állt voltaképpen az az igazság? Abból, hogy a főispán ur megpumpólta jóbarátait 'rés váltókat zsiráltatott magának alantas hivatalnokaival. "•Ezek-olyan cselekedetek, mik nem egyeznek- meg a főisp á n i -méltósággal, - de teljesen érintetlenül hagyják - az "egyéni -becsülétet. • Adósság csinálás -'eddigelé nem tartatott diffamáló dolognak és a • Budapesti '•'Közlöny árverési

rovata nem tett párbajképtelenné senkit. Ezt tudta a zalai közvélemény is, mely nagyon sajnálta főispánját, mivelhogy mindenki szerette és legjobban talán a hitelezői. Ha objektíve és igazságosán ítélik meg a történteket, akkor ez a szeretet megnyilatkozik és megvédi a meghurczolt főispán reputáczióját és ellene fordul az audacter calumniatornak, mely kvalifikáczión egy csöppet sem változtat az a körülmény, hogy való tényekkel rágalmazta .meg áldozatát. S akkor két dolog nem történhetett volna meg. A perlaki erényőr nem mert volna oly henczegőn megülni igazsága vesszőparipáján s kénytelen lett volna elébe állani Svastics Imrének, aki apja., elgázolóját joggal felelőre vonta. Avagy ha csak vádaskodni mer, de férfiasan érte helyt állani nem, a fiatal Svastics megkapta volna az elégtételt a közvélemény verdiktjéből, amely talán még jobban' gyógyította volna fájdalmát, mint a levegőbe lőtt -két lyuk. És akkor a közvélemény most nem kénytelen a szegény főhadnagy haláltusáját osztatlan részvéttel környékezni, Csakhogy méltóztassék visszaemlékezni, hogy áz a dicstelen leleplezés akkor történt meg, mikor a közvélemény. fából csinált vashidakkal álmodott. Amikor az országházban heteken keresztül azt vitatták a tisztelt honatyák, hogy a főispánnak nem szabad fából vashidat csinálni, oly igazság, melynek egyszerű konstatálásával bárhol másutt megelégedtek volna. Minálunk azonban elszabadult lánczától a becsület s mindenki félt — különösen a főispánoktól, akiket ez a . becsület először harapott meg. Akkoriban teljesen elég volt, ha a leleplezés főispánt ért, hogy a közvélemény félénken meglapuljon s rá olvassa a borsodi áldozatot ért verdiktet. Svasticsot egy fél évvel előbb .megmentették volna a barátai, de a borsodi es'ét után a tisztelt közvélemény gyáva volt gondolkodni. E gyávaság áldozata a szegény főhadnagy. Ne sajnálják őt sebei miatt, egy a bordák közé furakodó golyó elvégre katonadolog s megkaphatta volna becsületes páros viaskodásban is. De sajnálják azért a keserű szenvedésért, mely egy esztendőn keresztül gyötörte, mely elvette hitét az emberi igazságban, látván egy becsületes ősz ember homlokán a becstelenség bélyegét, mig egy másik ember, akinek csak az az érdeme van, hogy ki mert mondani olyat, amit mindenki más átallott- volna kimondani, kárörvendve ül a curullusi székben s ha csak a kis ujját emeli ellene, rátámad az egész közös hadsereg s nyomban lefüleli. Mit tehet ? Ilyenkor az embert megszállja az öngyilkosság gondolata, de nem akar egyedül' menni a halálba. Jöjjön vele az, aki halálba kergeti s szolgálja őt a siron tuli világban. Azt hiszem, Svastics Imre szá• molt az eshetőséggel, mely érte, de amit tett, azt muszáj volt megtennie. J Mert fejlődött légyen bár az emberi jogszolgáltatás • a Sik Sándor által perhorreskált büntetőtörvényig s uralkodjék bár'a paragrafus a születéstől kezdve a rothadásig minden emberi eseményen: a legsúlyosabb helyzetekben mégis csak arra eszmél az ember, hogy lelketlen nézők között magában áll a piaczon s csak az öklére bizhatja igázát.

..

^Séiftper.-'

655:

Filozófia. I. Turisták között. Fölmászni egy hegyoromra Úgy "én is föl tudnék, a hogy ti. — De nem szeretek

gyalogolni.

II. írók között. Ugy mint ti, a hirnév Én is tudnék talán — De nem szeretek

sugarán,

ragyogni. gyalogolni! Szabolcska Mihály.

A diadalkapu. Irta: SZOMÁHÁZY

ISTVÁN.

Sólyom, amig a vasúti kocsija vigan döczögött tova a vajk-szent-mihály-petrováczi szárnyvonalon, még egyszer elolvasta azt a hosszú levelet, amit a főkortesétől kapott. Kapuváry Béni ur, aki már körülbelül nyolcz generácziót vitt be Szent-Mihályfalváról a parlamentbe, többek közt az alábbi sorokat intézte a kerület reménybeli képviselőjéhez: »Pákozdon magam várok Nagyságodra, hogy Mihályfalváig még megbeszélhessünk egyet-mást a körút programmjára vonatkozólag. A mihályfalvi vasúti állomáson, melyet ez alkalomra virágfüzérekkel diszittettem föl, egy csapat fehérruhás leány várja Nagyságodat, akiknek egyike szép beszéd kíséretében nyújt át egy gyönyörű bokrétát. A mihályfalvi fő-utcza szélén hatalmas diadalkapu áll, fenyőkből, nemzeti szinü lobogókból és száz meg száz viruló napraforgóból... Itt az apátur ő nagysága fog beszélni és a helyben kereskedő ifjak dal'osköre eléneklendi a himnuszt és a szózatot. Majd megindul a menet a fellobogózott utczákon át, elől a parasztbandérium, három czigányzenekar, majd a nép, a környékbeli választók és a tűzoltó banda. Programmbeszédét' Nagyságod a Vásártér egy erkélyes házáról dörgi el, óriási hatással és frenetikus tetszészaj közepette. Este bankett, fáklyásmenet és a kereskedelmi daloskör szerenádja... « Sólyom kéjesen dőlt hátra a kupé piros plüss vánkosán és behunyt szemmel vonultatta el lelke előtt a tarka " ünnepi, programmot 1 Diadalkapü, fehérruhás leányok, szónokló apátur, fáklyásmenet, bankett és szerenád 1 Most már nem. bánta az ezer forintját, amit Béni ur előleges költségekre követelt és a szemét gyönyörködve legeltette végig a ' szántóföldeken, réteken, erdőkön; melyek a kupé ablakából elmaradoztak. Mindez az ő kerülete volt és Sólyom: halkan mondogatta magában: »A kerületem.« Ugy érezte magát, mint a fejedelem, aki az udvari kocsija ablakából nézi a toyaszáguldó birodalmát. Eddig sohasem "volt része nyilvános ünneplésben, szerényen, majdnem fukarul adminisztrálta ""az ügyvédi irodáját és eleintén még csak hallani sem akart arról, hogy képviselőnek fellépjen. De mikor az atyja papírjait, készpénzét, házait és szőllőit ^átvette, egy perczig. mégis tudatára ébredt

annak, .hogy a gazdag ember a hazának is i tartozik .valamivel's nem utasította el . kereken a: mihályfalvi deputá-. cziót, mely a kerület mandátumát felajánlotta neki. Mikor az. eddigi képviselő püspökké lett,, a polgárok ő rá gondoltak, mint a város egyik .jeles szülöttére és Sólyom mindinkább megbarátkozott a gondolattal, hogy a parla-, mentben a helye. Az ezer forintot még sajgó szívvel tette a postára, de most, hogy a vonat mindinkább .közelebb vitte. a választókerület székhelyéhez, ellágyulva olvasta át újra — és újra a vén kortes' levelét. Sólyom már szinte maga előtt látta a szónokló apátot és a szeme belekáprázott a fáklyák lobogó lángjába. Önkéntelenül próbálgatni kezdte a beszédet, amit az erkélyről az éljenző néphez intézni fog: ' » ... örömmel jöttem-, tisztelt barátaim, örömmel, mert a szivem azt dobogja, hogy itthon vagyok... E vén házak hangosan beszélnek hozzám, mert ez a hely volt gyermekreményeim, örömeim és bánataim színhelye..." És mikor most az Önök szives felszólításának eleget tettem, az imáf dott haza sorsa lebegett a lelkem előtt, a-haza, melyért mindnyájunknak halni kell... « : Sólyom mámorosan gesztikúlált, mert a szive csakugyan tele volt azzal, a mit az ajka hárigosan elmondott. A szereplő férfiak lázas izgalma fogta el, a politikus lelkesedése és ihlettsége, aki érzi,, hogy magasabb a-többi embernél. Nem volt ostoba vagy elfogult . és möst ugy érezte, hogy az ünneplés, a fehérruhás leánysereg épp oly joggal megilleti őt, mint a diádálkapu és a fáklyásmenet. Még egy hét előtt nevetségesnek találta volna; mindezt, de most csöndesen bólogatott: •— A munkát, a szerénységet, a zajtalan küzdelmet jutalmazzák... Elvégre hát mindenki megéri az időt, amikor az érdemeit elismerik... Boldog lett volna, ha valakinek megmutathatja aBéni ur levelét, de a kupéban egy teremtett lélek sem ült. Mikor Szeghalmon a kalauz egy pillanatra benézett a kupéba, Sólyom mondhatatlan vágyat érzett,. hogy-legalább ezzel a becsületes munkással szóba álljon: — Mikor' volt utoljára Mihályfalván ? — Tegnapelőtt, nagyságos ur, a vegyessel,;. De á személyvonatot még aznap este Petrováczra vittem.... Sólyom szerényen mosolygott: — Azt "hittem, látta a feldíszített pályaudvart ... . Engem várnak ... diadalkapuval és fehérruhás leányokkal... A pákozdi megállónál egy őszszakállu uri ember kapaszkodott föl a vonatra: Kapuváry Béni, akiről' a 'környék legendái azt beszélik, hogy a saját költségére állandó ruhatárt tart fehér moll-ruhákbol, nemzeti színű. pántlikákból, zászlókból, tollakból s .egy kereskedő komolyságával és ügyességével szolgálja ki a hozzáforduló jelölteket. Sólyom, mikor áz öreg kortes kofferjei kíséretében a. kupéjába lépett, meghatva borult a nyakába: — Isten hozta édes bátyám... isten hozta, mondta neki hálásan. Áradozva köszönte meg a hozzája intézett levelet, de a vén Kapuváry egy sündisznó óvatosságával hallgatta az útitársa rapszódiáját. . , — Minden meg lesz, szólott később rezerváltan, adiadalkapu, a bandérium és a fáklyászene:.. És a mandátum is meglesz, ha az uramöcsém teljesen reám bizza magát.;.-Husz éve választom a-követeket és még senkit sem csaltam meg... De Julius Caesar bölcsen megmondta" több ezer év előtt, hogy • a hadviseléshez három " kellék szükséges : pénz, pénz és pénz ... — Hiszen küldtem tegnapelőtt ezer forintot! mondta Sólyom kissé megütődve. — Igenis, megkaptam, el is ;költöttem. Micsoda ezer forint az alkotmányos küzdelemben ?... Ezer forintból a r

-656 tollakra sem jut elegendő és a zászlónyelek, fájdalom, nem teremnek vadon a mihályfalvi erdőben... Az uramöcsém most további háromezer forintot fog a kezemre adni, hogy a legszükségesebb kiadásaink fedezve legyenek.-.. — Háromezer forintot ! kiáltott föl a fukar Sólyom ijedten. — Egyelőre háromezer forintot, a többit majd akkor,. ha a körutat bevégeztük... Sólyom, aki mindeddig mámorosan gondolt a fogadó ünnep csillogó részleteire, most. elgyöngülten dőlt hátra akupéban.— Minek most erről beszélni, szólt kitérőleg, mikor egyelőre még a kezdet legkezdetén vagyunk ... Ma el fogom mondani a programmbeszédemet, a többit akkor lássuk, meg,-ha Budapestre visszatértem... A vén kortes erélyesen rázta meg hosszú, őszülő szakállát. — Nem ugy van ám az, dörögte keményen, nem ugy, ahogy azt uramöcsém gondolja... Előbb a háromezer forint, aztán a többi. A kerület szóba sem áll Nagyságoddal. ha a pénz nincs előre a kezünk között. — Most kell annak meglenni, ebben a pillanatban'?' — Most, mielőtt 'Mihályfalván kiszállunk. '. — És ha még sem adom oda? . , ,: . ,.-t — Akkor? kaczagott föl a vén Kapuváry derülten; Akkor, engem úgyse, nem fog átmenni Nagyságod a diadalkapun. ' ' Sólyom, mintha valami villamos ütés érte volna, ijedten összerezzent. — Hogyan mondta? szólott remegve. „ u — Azt mondtam, hogy nem fog átmenni a. diadalkapun és nem is fog átmenni, arról kezeskedem... A fehérruhás leányokat már nem küldhetem vissza, az apát is el fogja mondani a beszédét, de a diadalkapumon át néni' bocsátom, azt elhiheti... Elmehet mellette jobbról is, bal-'" ról is, de hogy a közepén nem megy el, azt én mon-r dom.„ Ki parancsol nekem a diadalkapuból ?... A fenyőket; én hozattam az erdőből és, a nemzeti szinü szövet árával is egyelőre még én tartozom a boltosnak... A diadalkapukat nem a szegény ördögöknek találták ki... Elvégrer a trottoiron is lehet járni, ha az embernek diadalkapurá' nem tellik... — De hiszen ez a tisztelet és a hódolat jele;. szólott, a'naiv Sólyom bágyadtan. — Ugy van, a tisztelet és a hódolat jele, de a tiszteletét épp oly kevéssé adják ingyen, mint a zsémlyét vagy a császárkörtét... A vonat hangosan füttyentett és Béni ur fölczihelődött üléséből. — Nos? kérdezte szigorúan. Sólyom egy mártir szelídségével tépett ki egy lapot a noteszéből s reszkető kézzel irta meg az utalványt a budapesti bankjához. A vonatot egetverő éljenzés fogadta és a mikor a Rákóczy-induló nagynehezen véget ért, egy szőke, fehérruhás apró leány csinos bokrétát nyújtott át a meghatott Sólyomnak. A banderisták gyönyörű lovascsoportja után harminczkilencz diszes fogat kisérte a jelöltet a városba, melynek határánál az apát ő nagysága egy klasszikus czitatumokban gazdag beszéddel üdvözölte nagynevű földijét. A diadalkapu, melynek szalagjai vigan lobogtak az aranyos napsugárban, ezt a fólirást viselte: „Isten hozott!" A mozsárágyuk dörögtek, a padlásablakokból pedig kalapokat, kendőket lengettek a jelölt sötétkék landauere felé. És mégis csodálatos, a fenyőfák büszke lvezete alatt nem a délelőtti mámoros Sólyom haladt el többé, hanem egy meggörnyedt, szomorú pesszimista, aki tudja, hogy a lelkesedésnek épp ugy meg van az árfolyama, mint a repczének vagy a luczernának.

A Margit-szigeten. Sétáltam árván, búsan,

egymagam

És néztem a rózsák hogy lengenek, .. Virág virághoz hajlik, hajladoz,

•

Es érintkeznek a virágfejek. S a mint 'beszélnek, leheletüket Mindenfelé érzem a szigeten; S mintha azt súgnák-susognák

nekem:

Oh édes élet! boldog szerelem !

'

Egy kékruhás, kenderhaju leány Jött a mamával

a vén fák

Sárga czipő volt formás

alatt,

lábain,

S én sohsem láttam karcsúbb Két csillag kéklett arczának

derekat;

havában,

A mama pulykásán jött s szigorún. A kavics zörrent. Én csak Egymásra

néztünk mélán,

álldogáltam, szomorún. Gárdonyi Géza.

Krónika II. Galenus,

a

szegény. — szept. 17.

Kedves doktor urak, igazán egy kis megerőltetésembe kerül, hogy rá tudjak ismerni kegyetekre ez orvosgyülekezet népében. A kegyetek sókadalmai, mióta csak eszemmel élek, egész másformák voltak. Sokkal vigabbak, sokkal czigányosabbak. Kezdődött holmi díszgyűlés félével, amely ép azért volt mulatságos, mert komoly akart lenni. Aztán következtek a szakosztályok, az alszakosztályök ülései, amelyeken nem jelent meg az ördög sem; csak az előadó, ez a jámbor stréber, aki azt hitte, hogy meghódította' a világot, minekutána tizenöt lap közül kettőben kinyomat tátott a felolvasásának a czíme. Mind ennél százszor többet értek a lakomák és ezerszer többet az a dicső látogatás Saxlehnernél, mikor keserüvizkóstolás örve alatt megnyíltak a Moet & Chandon, meg a Martel V. S. O. P. zsilipjei és a zsilipekkel együtt barna skatulyák, melyekbe Bock, Upman, Alvarez mennyországa van komprimálva. És természetesen mindenütt toastok. Nincsen ékésebben és elmésebben szóló nép az orvosnál. A professzoroktól megtanulta a kerekded, világos előadást; nem unalmas, mint a fiskális; humora ha nem is csordul, hát csöppén; és beszédéből mindig kiérzik a természettudomány embere, aki, hiába, mégis csak okosabb ember, a többinél. ' . Mindez a sok szép és jó elmaradt mostanság. Még Saxlehner is (legalább e czikkely zártáig.) Hallgatott a

-657 hiúság, meglapult a kapaszkodás, nem pattogott a pezsgős üvegek dugója, sőt a lakomán tilos volt minden toast. Ellenbén a doktor urak sokat tanácskoztak a közügyeken meg a maguk dolgain. Tanácskozásáik hangja pedig bèillett lármának is; s e lármában az en füllemet nem egyszer jajszó ütötte meg. A szegény doktorok jajszava. . . . Mi a manó! Hát már az se igaz, hogy dat Galenus ópes ? Hiszen ami azt illeti, eddig is tudtuk, hogy akadnak nálunk orvosok, akik nem virilisták. De hogy a mégélés gondja csikarjon ki belőlük ilyén hángókat, és hogy a falat kenyér körül tolongjanak ilyen keserű. tusa-' kodásban, az. nekünk, avatatlanoknak meglepetés, szomorú meglepetés. S ami még megdöbbentőbb: fizikai lehetetlenségnek látszik. Hogyan, az orvosoknak nem jut nálunk nem is kenyér,' de tyúk és kalács? Kiknek jut hát akkor? A művelt. Európában alig tudunk országot, amelyen kevesebb orvos volna, mint nálunk. A statisztikai adatok arányai szerint, azt hiszem, háromszor kevesebb van kelleténél. . És még ez az elrémitően kis eszkimó-tábor is azon panaszkodik, hogy nem elég à fóka ? És. ha csak azon panaszkodott volna ! De panaszában volt egy kétségbeejtő raffinement : nem az általánosság a baj, hogy nálunk az orvostudomány .még, nem közszükség, hanem a részlet: hogy a gombamódon szaporodó betegsegitő egyesületek magukhoz kaparitják a praxist a saját doktoraik számára. Tehát terjedésének gát vetendő. Továbbá módját kell ejteni, hogy a tehetősebb emberek ne iratkozhassanak az egyesületekbe, mert az fösvénykedés az orvosok rovására. És ha már vannak ilyen egyesületek : legyen szabad orvosválasztás, érjen véget a húsos fazekak mellett ülő doktorok monopóliuma.

sára — kivéve a vagyonosakat — és közegészségünk ügye legott Európa közepén terem, az orvosok pedig azon veszik észre magukat hogy kevesen vannak. A betegsegitő pénztárak életre valóságát és népszerűségét • mindennél jobban bizonyítják ezek a sokat szidott magánszövetkezetek, melyeknek terjedése valóban hallatlan. A legtöbb bizony rászolgált a szidásra, mert sokjának az a főczélja, hogy királyi táblabíró, fizetésében részesítse könyvvivőit akik mellett aztán az' orvospknak igazi cselédbér jut, a betegnek meg nem mernek semmi költségesebb' orvosságot kivánó nyavalyában szenvedniEzeket a magánegyesületeket söpörje el, inkább is nyelje magába az állami intézmény, mely szolid, emberséges, a tudomány színvonalán álló, és kenyeret ad az orvosnak, gyógyítást a betegek, temetést a halottnak, segítséget a gyászolóknak és — szép polgári hasznot az Országnak.-

Nagy lépés volt az 1891-iki XIV. törvényczikkely : a betegsegitő pénztárok intézménye, mely a gyárak és iparos vállalkozások embereit : — mindjárt kezdetben vagy fél milliót — v o n t a bele ebbe az üdvös szövetségbe. Ezt az intézményt ki kell terjeszteni az ország minden lako-

visszatükrözésükre vágyakozik.

Ez a nagy dolog eleinte csak abban akadna meg, hogy nem tudnánk honnan venni orvosokat, mert nincsen elég. Reménykednünk kellene a jövő évtizedben, mely majd előont egy fiatal, népes doktornemzédéket. Addig bizony üres lenne egy csomó kétezerforintos hely ; mert azt'hiszem, minden kiadás és az ország minden polgári' haszna mellett .is jutna" egy-egy néporvosnak. És ez a. summa már lehet egy értelmes ember megélésének az alapja. Vagyis az az értelmes ember nem kénytelen többé a »szabad orvosválasztás« jelszavát kiabálni. Ez a jelszó volt a tegnap hallott hangok között a legszomorúbb. Ez rikította legjobban azt a borzasztó paradoxont, hogy Magyarországon sók az orvos; mert még az a kevés sem tud megélni. Mi a magántermészetű egyesületekben az a szabad orvosválasztás? Egyszerű törekvés, hogy az orvosok díjazására szánt összeget lehetőleg kevés felé kelljen szétosztani. Mentől kissebb a látoBorsódzik a hátam, mikor ezeket hallom. Uram fia, gatások száma, annál nagyobb egy látogatásnak a honohát ez a magyar közegészségügy' baja ? Ezen vitatkozik ráriuma. Haj, micsoda vetélkedést idézne föl ez az arithaz orvosvilág? Azokon az aránylag csekélyszámú, meg- metikai igazság 1 Szegény fókák! E gondolatok elől üdülni menekszik elmém a jövenlévő -páczienseken marakodnak, mikor még mindig tizez-. révei fekszik a beteg, akinek az ágya mellé tudós segítőt. dőbe, mikor a közegészségügyet — még a patikákat is nem is hivnak? Mikor a gyermekek halandósága még — az állam maga fogja kezében tartani. A dohány, a mindig középkori barbár számokkal csúfolja meg ezt a posta, a telegráf, a vasút és több efféle mind arra vall, századot ! hogy erős és okos az a nagy kéz. Belefér a polgárok Félelmes és rút ez a marakodás. De csak ha így, életének kérdése — még azé a pirospozsgás alföldi kis az íróasztal mellől nézzük. Silány állapotaink között babáé is, akire.azt mondja az édesanyja: »Bizony már bocsánandó, érthető, természetes, sőt nem is lehet más- a második, bár elvenné az istenke!« —- és jó helyen képen. Ma az orvost nálunk a városokba kergeti az vagyon benne. T. B. önfentartás. Falun nem élhet meg. A községi orvos is nyomorog, ha ugyan van. A városban mégis több a kenyérhez jutás fizikai valószinüsége. Ezért a városokban Az u d v a r i a s s á g elnézés a p r ó d o l g o k b a n . szertelenül és fölöslegesen nagy az orvosok száma. A* falvakban pedig szinte semmi. És a józan szétosztódás. lehetetlen, mig a törvény ereje nem szorítja rá a népet, Nem kell, h o g y a nők mindig szépek legyenek ; elég, h a pillahogy orvosi segélyhez folyamodjék. nataik v a n n a k , amikor azok, amiket a z ember sohase felej' el és Cherbuliez. *

A becsületnek is v a n n a k v á l t o z ó d i v a t j a i . *

-658 várni, mert itt volt már a legilletékesebb békés szabadító. Bécsből'és megkoronáztatta magát Budapesten magyar királylyá. '.' ' ' . ' , Türr István. És Türr "tábornok, a kit, az osztrák zsarnokság Voltaképen furcsa dolog Türr tábornok árczképét ellen .való harczökban méltán hoztak Kossuthtal és Gari : hozni az ujságunk czimlapján. Hiszen ez az arczkép évti-' báláival kápcsölatbá, a koronás magyar királynak azzal a zedek óta úgyszólván közforgalomban van. Nemcsak Má-; feltétlen loyalitással hódolt meg, "a melyre Deák Ferencz, gyarországon, hanem legalább is fél Európában, mindén' a negyvennyolczadiki miniszter és gróf Andrássy Gyula valamirevaló emberi gyülekezet előtt; bizvást föl-lehet az in effigie'felakasztott forrádálmár adott példát. vetni a kérdést: van-e, ki e képet nem ismeri? •'. "••'.' Azóta nincs hivebb szószólója az osztrák ház és a Mindenki ismeri ezt a képet, ismeri- a nevet, mély magyar nemzet közt minden ' időkre megkötött békének, alája van irva, sőt mindenki ismeri magát Türr táborno- mint Türr tábornok. . * . '...,.. kot ÍS. Valaminthogy egyéb tekintetben sincs békeszeretőbb. Soha' nem adott még nekem a szerkesztő nehezebb- ember a föld kerekén énnél á vitéz katonánál, a ki világfeladatot, mint most, mikor azzal bizott meg,:hogy" Türr életében annyit háborúskodott s annyiszor látta, . hogy tábornok arczképéhez irjak szöveget. Újságoljak valamit, • milyen keserves, nagy dölog a háború. Oly keserves nagy a mi senkinek sem újság! Avagy lehet még Türr tábor- dolog, hogy szerinte azt felidézni, csak egyetlenegy esetnokról olyat irni, a mit réges rég ne tudna az' egész ben szabad: ha valamely nemzet nem ' víhatja vissza világ? másként az . idegen zsarnokságtól szabadságát és. jogait.' Életrajzi adatait bárki megtalálhatja mindéri converEz a nemes és bölcs tétel Türr tábornok mély lelsations-lexikonban. A nagy Larousse, Brockhaus, Mayer,- kében hitvallássá lett. Ennek a hitvallásnak apostola, p a kis Wekerle, az Athenaeum és a Pallas ismerettárai —• Budapesten, Párizsban, Rómában, Athénban, ahol minfeltéve, hogy már eljutottak a '»T« betűig —mind hásáb- denütt otthon van. Ezt. a. hitvallást prédikálja ő, megszámra vázolják ezt a felette érdekes életet. nyerő. világfi modorban akkor is, ha telente az ő nobilis, Sőt az a legendás nagy' conversations-lexikon is, alakja köré' csoporto'súl a nizzai társaság, melyben hem-' mely a nép száján keletkezik s melyben csak azokról van' zsegnek minden nemzetek diplomatái és politikusai. Ezt. szó, a kiket a nép a maga ügye hőseinek néz, • az is' tud igyekszik szuggerálni még a ' panszlávok nagy émberének, Türr tábornokról. Persze nem a finom nagy' úrról, a ki a muszka, Ignatiewtjek is, akivel, nyaranta barátkozik ° el a Bonapartékkal van sógorságban, koronás főkkel s egyéb néhány'hetet az elegáns cóntraxevillei fürdőben. / hatalmasokkal barátságban s nem arról a nemes jótétEzt.a hitvallást külömben Türr. tábqrnoknak nem lélekrŐl, a ki önzetlenül világbékében utazik. Álmagyar csupán a tiszta emberiesség, hanem egyúttal a magyar nép szájról-szájra szálló legendás conversatioris-lexikonja- hazafiság mélyíti a ' lelkébe. Ő tudja és érzi, hogy a . szeretetteljes bizalmaskodással csak Türr Pistáról beszél. - magyar nemzet' a belátható időkön belül mentve van, Arról a kemény bajai magyar katona-fiúról,-a' kit beso- nagygyá és dicsővé lesz, ha ennek a hitvallásnak nemes roztak az abszolutisztikus osztrák hadseregbe s vittek és bölcs tételét elfogadja és hiven követi egész Európa. verekedni a magyarok barátjai, az olaszok ..ellen. "A ki Mert daczára-annak, hogy Türr tábornok látszatra azonban csöppet sem remegve holmi akasztófával kecseg- kozmopolitikus, nemzetközi életet él, lényegben ő feltétlen tető osztrák reglamától, átszökött a nemzetének barátjai- s áldozatkész magyar hazafi. Ő úgyszólván pótolja a hoz, az olaszokhoz, s vitézül verekedvén az osztrákok' magyar nemzeti diplomácziát, mikor Európa külömböző ellen, Kossuth és Garibaldi mellett egyik messiási remény-- fontos pontjain mégjelen s mindig és mindenütt síkra- száll1 sége lett az eltiport magyarnak. . .-" .r magyar nemzetéért. Ez neki idejébe és pénzébe kerül s »Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát — Éljen Garibaldi!«

viszontszolgálatot hazájától soha nem vár, nem is kap. Pedig nein sok dus .dbtáczióju nagykövet vari, aki any.

?

nyi méltósággal, mérséklettel és sikerrel

tudná

képviselni;

nemzetének ügyét s oly kevéssé" kompromittálná mindenkoron' honi kormányát, mint Türr tábornok. Feledhetetlenek' s a magyar nemzetet és kormányt hálára kötelezik azok az önzetlen nagy szolgálatok, melyeket Türr tábornok' Párisban' és Brüsszelben a dákoromán propaganda ellenében tett" a hazának, ő világosította fel »Dombovárig épül már a vasút, a párizsi sajtót s a brüsszeli interparlamentáris konferenAzon gyün meg Türr Pista..meg Kossuth,. czia;-temérdek tagját - a-magyarok ügyének békés és jogos Meghozik..a .nemzeti .lobogót — . .U. . ' .~ . . . .. voltáról. Sőt ő talán az egyetlen magyar, akinek csititód Megájj német, szűk lesz a .-bugyogod-!«.;/,.. « - . , - szavait, még az okosabb románok is megszívlelik. És Türr tábornok azután meg is jött, de nem hozott megint, csak ő, aki meghallván, hogy Szerbia megdühö- ; puskát. Sőt nem hozta meg a nemzeti lobogót sem, dött Magyarországra, Belgrádban terem s'rászól szelíden miután az már akkor volt itthon elég. Hála Istennek, a a szerbekre: »béke velünk, ne marakodjunk!« íme, béke .! szabadítót nem kellett többé fegyveresen Olaszország felől is. van és.'nem marakszunk. így énekelt a magyar nép, mikor Bach, Schmerling meg. gróf Pálffy Móricz talpa volt a nyakán és epedve nézett a talián határ felé, onnan várva a szabaditót. Még valamivel később is ilyen nóta járta a szélbali Somogy vármegyében: •- ... .-.

-659 Most, hogy békebarát-kongresszus meg interparlamentáris konferenczia járja Budapesten, Tüo - . tábornok megint nagyon aktuális nálunk. Mert bizóny, 'jó- lelke ő mind a kettőnek. Az aktuálitásnak hódol a »i/e/«, mikor czímlapját ma Türr tábornok "általánosan ismert arczképével díszíti fel. A képhez való szövegben magam sem tudtam Türr -tábornokról semmi olyat megírni; amit úgyis ne tudna mindenki. De belemelegedtem nehéz féladatomba s most azon veszem észre • magamat, hogy é köztúdomásu dolgokat megirni — nekem igen jól. esett. . Kozma Andor.

Tudom, hogy el fog jönni, el kell jönni, Amire várok évek óta rég', Felejthetetlenül rózsás napoknak Emléke, érzem, visszahozza

még.

Korán megvénült, asszony,

bizonyára,

Kit zaklat és bánt minden

kicsiség:

A félje durva, rőtha.ju S nyomukban a meddő

aranyzsák... boldogtalanság.

Az-nem lehet/hogy Müller urnák egykor '••Ne mondjam én fel -Szemébe-szórva,

hivatalomat,

büszkén, megvetőleg,

A pénzt, mit értte -majd jutalmul

Regény. : ; ..

:

-

• Csak arra kérem, hogy ha meghalok, majd

Á

Irta; M A R T O S F E R E N C Z . (Vége).

•-.

'.

ix... ;;

;

• Temessen el egy ócska tölgy- alatt, S irja meg. néki, hogy mikor

•. ". .

:;

Ekkép beszél, de nem felel Csupán a • sófakasztó

És fogynak az álmok, a vágyak, a"kéjek\.. '

. '..

. .• . -

ad

És él, tovább. Az emberek kidőlnek, ' Születnek,' halnak... ö nem látja meg. Gyűjti a pénzt, "egy valakire várva, S látása gyöngül, a keze remeg. Otthon teázik.:. őszszel fáj a torka, • Tavaszszal a tüdője lesz beteg... • Templomba jár, húsvétkor gyón, megáldoz, És özvegy gazdasszonyt-fogad magához...

' "'• '

6 ha. néha-néha gondol is nagyöt még,;; , k-gy-egy. világosabb, szebb éjszakán, . Miré az éjszakák tovább suhannak;. •- • ; • •A gondolat marad' — hagy gondolatnak Há olykor elbolyong a tárna mélyén, •. • Méglátqgátjaönéhá-néha még . Égy • nőalak:. Hasonló Magduskához.'..' Haja zilált... s^eme sóváran-ég.... Utána- kap fi--1 d'e szétfolyik- az- éjbe,:

panaszaival.

De élni kell, hogy életét lerója. •

...

Lelkét, a sótelepbe-általönive, > ' Él:. .vagyis inkább: lélegzik' csupán.' Haja idővel sószinüvé őszül Es sóbarázdák-.ülnek:komiokán. : j

rivall.

Nincs egy barátja, egy .vigasztalója,

Mini egykor Aladdin;'lámpával a mélyben,: Dúskál az - aranyban, a; kincsben, a fényben,

. .'

zúgnak-zákatolnak,

Marad, nem. szűnő

És csattog a csákány, és porlik a szikla. Ami volt iszonyú láng, lészen kicsi szikra. Begyógyul idővel minden kicsi seb, S minden naphegy emlékkel Levesebb.'

:

sziklafal,

• A • látomány eltűnik , — és magába'

Csupáncsak a sóbul nem-fogy ki a" tárna,

' " X.

• Alul a gépek

I...

szavára,

Fönn Müller ur parancsszava

És elfogy az ember, ha nincs-.neki párja.

5 mikorár a kimarkol egy keveset, Bezárul az ajtó. a háta megett-.

meghaltam,

Utolszor is nevét .rebegte ajkam

"'

És j önnek-:.az évek és mennek az évek, ., . ,

'

ad:

./•

marad, jkezebsn puszta buborék. ._.„ - * .'Isméi csalódőik! 'És mivel csálódötR-'- - f 1Eldeklamáljá ézt a monológot:

'

XI.

'

5 a vége ? Hogy egy szép. májusi reggel Bekövetkezik egyszer az, amire várt. Mozsarak dörgéssel, zászlók lobogással Üdvözlik - a négylovas, úri batárt. A só te lep ünnepi díszbe' fogadja' Urát, ahogy' illikj megköveti. ' •' Rózsákbá' tápodnak a jó télivérek "S mosolyogva köszönnék a lord s a, lady. Szép, szálas a férfi; -homloka jóság,. Nézéseokosság, erő, figyelem. S a nő — ragyogó, nyilt májusi rózsa, Maga a virulás, maga a szerelem.

-660 Hová szeme pillant, kizöldül a fű. is, Megszűnnek a gondok és a bajok,S a boldogság gyümölcse fejében, Ölében kis angyalfő

mosolyog.

Bosnyák becsület. Irta • A B O N Y I

ÁRPÁD.

• : - A »Plasevica« szoros sziklái között elhallgattak a puskák'... 7 Fogadja beszéddel a bányaurat. • ' Novemberi köd szivárgott lefelé a hegyekről; oltal- • —' Üdvözlöm a lordot... igy 'szol, de a többi, mázó homálya alatt elmenekülhetett á szétvert guerillacsapat; nem igén lehetett utánok menni a sziklás tarajok Hiába dadog, torkán elakad. közé, -melyek hol itt, hol ott voltak befestve vérrel. VeszéA nő mosolyogva biczczent a fejével: lyes fekete szakadások ásitoztak a barna kőóriások egy— Köszönöm, hiszen úgysem tud ő magyarul. másra nehezedő tömegéből, elég egy lépés a csalóka kőre s zuhan lefelé a katona a pokolba, ahová ugyan nem fog Hanem, ha kegyednek nincsen kifogása, lemászni összezúzott testének roncsai után a fenmaradottak közül még a rettenthetetlenségéről hires Laczkovics Beszéljen a bánya dolgairul. kapitány sem. Az utolsó puskalövés ólma vak koppanással frecsMikor én legutolszor itt jártam, e gyárnak csent szét a sziklavérten: jutott belőle egy fütyülő szilánk Helyén viruló kert állott — hova lett? a kapitány füle mellé is. A nyers katonatiszt bátorságáról, jó szivéről és sziíaj durvaságáról egyaránt ismeretes, megHol mostan a gép zúg, ott volt' a mi házunk, > . rázta kemény fejét erre a szisszenő hangra s megfenyegette ököllel a túloldali sziklákat: Ott éltem a legszebb éveimet. — Megállj, fattyú... Hova lettek a tölgyek az egykori kertből ? — Megsebesültél, Döme ? kérdezte gyorsan a főhadKi vágta ki kedves virágaimat ? • ; , nagy. Elégáns; csinos bécsi fiu- volt a főhádnagy, fia egy gazdag-pénzembernek, de lyukas csizmában,, elványolt Hát nem maradott meg egy árva levél sem köpönyeggel, dicsérte, kapitányával együtt, istenét ő is. A paradicsomból, a tölgyek alatt. •? • Kilencz hét óta kiíenczszer sem ettek meleg ételt, mióta folytonos portyázásban mászkálnak, a hegyek között. Se Mint csacska gyereklány, hány májú'si estén a sasok, se a farkasok, se a medvék nem hederitenek itten a pénzre, — c s i z m á t , köpönyeget a »Plasevica« aczélVizsgáltam e helyről a csillagokat/ szürke kövei,közt tanyázó- őslakóktól tehát hiába kérne Örök szerelemről fütyörésztek a fecskék, csengő aranyért a katona: legfölebb bundát adnának S czirpeltek a tücskök a tölgyek alatt. hátukról, ha puskagolyóval - instálnák alássan -tőlük. A kapitány megnyugtató mozdulattal intett. Itt súgta először egy úr a fülembe, — Nem talált a kölyök... Azután utána mormogta, Hógy meghal utánam, oly szörnyen-imád. kissé, összerezzenve . a szakállába:., utálatos - dolog... a Itt gyúltam először rövid' álmodozásra, ' halal , . . \ ' ' .; •Betaszította kardját a hüvélyébe, s bosszankodva S itt kaptam az első hosszú ruhát. • csapta meg összeszorított ököllel a nyirkos levegőt. — Mi bánt, kapitány ? — kérdezte a, főhadnagy. Egy régi barátom is élt e vidéken... — Rajta'kaptam magamat, hogy félek.(. dörmögte Vele játszadozám a tölgyek alatt; beszivott ajakkal a herkulesi termetű katonatiszt, s kiadta őrmestereinek a parancsot, hogy két órai pihenőt fognak Idegenbe szakadtam ... nem láttam azóta, tartani emitt balra az erdő szélén: ki kell állítani az Ő is, bizonyára, idegenbe szakadt. • őrszemeket, s meg kell főzni a tegnapról maradt-kukoriczalisztet puliszkának jó lesz az. is, ha más. nincs. Akinek Ki tudja, hová lett? Ki tudja, hol él most, nem izlik, nagy ez a kutya hegy, legelje le róla a füvet... És merre szaladgál a lányok után ? A parancs megértésé Után a bákák kifeszítettek Jószívű, bolondos, szép, szőke fiú volt... néhány sátort, lyukakat Vájtak.a földbe s főzögetni kezdték az ételt. Hátul a kompánia szekere mellett tizennégy Jenő a nevenem ismeri tán? legény'csikorgatta kínjában á fogát ; többé-kevé'sbbé könynyü sebeket 'kapták, azokat kötözte be az. orvos. Egy .... Megrezzen az őszhaju férfi e szóra bánáti fiu feküdt csak elfakult arczczal-a sebtében kötött ágyon; vállon érte szegényt a bosnyák ólom s a mig S pár pillanatig semmit se felel. ráakadták égy törpe boróka bokor alatt, sok vére elfolyt Merőn, szomorúan nézi az asszonyt, .— ki tudja, ,vájjon elhomályosodó, szelid, kék szemeinek Ki szebb, virulóbb lett éveivel. fog-e virradni még ? A kapitány leült tábori.sátra elé egy kőre.s szivarra S magára tekint... roskadt, öreg ember... gyújtott. Onnan felelgetett a. főhadnagynak, ki. az iménti Már romja sem annak, ami volt... azelőtt... válasz után félrevonta kissé áz ajáka szélét és meggyőződéssel mondta: . . \ 4 Egy ostoba könnyet törül ki szeméből, — Mindnyájan félünk, csak nem -valljuk be. S halkan feleli: , . — Megjegyeztem annak a ficzkónak arczát, aki — Nem ismerem őt rám lőtt — folytatta a kapitány — bőre az ördögé, ha még egyszer '.megpillantom. - Nyúlánk, fehér ember volt s ha nem csalódom, vele volt a felesége is,. Láttad őket? A díszkapu mellett egy őszhaju ember

661 — Nem vettem észre. — Azt én, instálom. — Mit gondolsz, Fritz, — fordult a kapitány a A kapitány átcsapta egyik lábát a másikon s harsány hangon kiáltotta elé a dobost. Kicsi, tagbaszakadt főhadnagyhoz, — megszerezzük hadi fogolynak azt a ficzkó volt a dobos, alázatos, sunyi szeme a hiúzé, finom, vakmerő asszonyt ? Lánczhordta boszorkánya... Szeretnék éles, érzékeny orra a rókáé. Mind együtt véve: a kom- szembe nézni vele. pánia dobosa, Mátyás. — Tréfának nem rosz, — vélte a főhadnagy. •— Egy füst alatt a »Plasevica« nyugati oldalát is — Parancsoljon, kapitány ur! kikémlelem... »Auf, villám bele!« pattant föl helyéről a — Hol voltál, fiam, a verekedés alatt ? — A kapitány ur körül valék, — felelte a kis szé- kapitány s fölcsapta sipkáját a fejére, két órát rávesztekely, s még szempillája se rebbent meg erre azj;óriási getek ... Mátyás! Az őrmester és tiz legény öt perez alatt készüljön fel; te is jössz, mars! hazugságra. — Veled megyek, Döme, — mondta a főhadnagy — Hol, te gazember? s gyorsan felcsatolta kardját. — Itt-e, előlfelől a hátsó tájékon ... — Itt maradsz, kedves barátom, itt maradsz; felelte — Meresztetted a szemedet? szívélyes, de határozott hangon a kapitány s megvere— Igenis meresztettem. gette szeretettel a fiatal tiszt vállát, — a legénységet — Mindent láttál? egyedül nem hagyhatom. Helyettesíteni fogsz, amig oda — Igenis láttam. — Megparancsoltam, hogy ébren leszek. — Magában pedig ezt mortartsd a szemedet, ha verekedünk, kümogta : egyéb se kellene, csakhogy baj lönben hétrét csáváztatlak, — harsogta essék benned... mit felelnék annak a kapitány — állj ide és felelj. De a jó öreg édes anyának, ha számon ne hazudj, Mátyás János... rézangyakérné tőlem a fiát... lát a fejednek... verstánden ? A főhadnagy ellenvetéseket akart — Verstánden ! — kiáltotta előtenni. írás szerint a legény, s megállt kapi— Főhadnagy ur, — parantánya előtt merev térdekkel, mint a csolta száraz, szolgálati hangon a kaczövek. pitány — megvár, mig visszajövök. — — Hányan lehettek oda túl, mi ? Azzal futólag szalutált a fiatal tisztnek Aki nyitva tartotta szemét, annak ugy és ott hagyta. Átvenni a parancsnokkörülbelül tudnia kell. ságot és itt maradni, mig a kapitány — Lehettek körülbelül ugy egya századdal másképpen rendelkezik, nehányan, de lehettek többen is, habár — ez ellen a parancs ellen nincs több az kövektől nem látszottak, — felelte beszéd. A főhadnagy belenyugodott, bátran a kis dobos,- — ellenben elhajvisszaült a sátor alá, maga mellé tette szoltuk mindet, s ímhol nincs ő belőrevolverét, tábori látcsövét, dohányos lek egy se. tárczáját s halkan fütyörészni kezdett. — Láttad azt a fehérképü tolA kapitány ez alatt összeszedte vajt, aki rám lőtt s mellette férfiembereit s eltűnt velők a hegyhát bugyogóban a fiatal asszonyt, — nyilsziklái között. Nyirkos köd fogta körül ván a felesége lehetett... a kő-óriásokat, csúszós lett a szikla— Láttam, kapitány ur. Fehér lapokra simuló csenevész moh, csupa volt a képe s a szép asszony nyújtotta veszedelem minden lépés. A kis dobos, neki a második puskát, kivel ide bolona század ez éles szemű ravasz rókája, dult, hogy szinte treffert lőve a vitéz elől ment. Hol a lábán, hol hason kapitány urba ... törné le derekát a csúszva kereste a szétrobbantott guenyavalya... rillacsapat nyomát. Javarészt az esti — Megismernéd, ha még egyhomályba burkolt völgy felé vezettek, S v a s t i t s Imre, h u s z á r f ő h a d n a g y szer látnád? eltünedezve a kőlapok kemény töme— Bele is harapnék, tudom. Szinte meglőve gében, a nyomok, melyeket a kompánia rókája lenn az engem is. agyagos talaj puhaságában bámulatos ügyességgel azon— Tartsd fejedben arczát, Mátyás fiam, — értetted ? ban újra fölfedezett. — Igenis, kapitány ur! Ráismerek egyébiránt arról a fehér cselédről is, kivel egy követ fú. Fránya asszonya . . . Szép, mint a liliom és szúrós, mint a tövis... Tiz pereznyire a »Plasevica« sziklái alatt vezető Láttam, hogy ő is lődözött közibénk, nemcsak az ura. mély útban nehezen vonszolta magával megsebesült férjét — Az asszony n? egy fiatal asszony. — Ő is, de nem trafált a lelkem, liliom szálam... Lába meg-megcsuszott a nedves köveken, nyúlánk, dörmögte a legény s megnyalogatta tetszelegve a száját, ruganyos testét a fáradtság láza borzongatta. Elszánt, ugy duzzogta csendesen a fogai között: majd eltalálunk halálra készült akarattal követte urát a harezba. Éppen mink babám, csak kézre adjon a szerencse... tudom... ugy kínozta gyöngéden hajló mellét a gyűlölet, mint a Hangosan utána tette: »Ugy néztem, vitéz kapitány ur, férfiakét; a fajszeretet nemes lángja éppen annyi erővel hogy megsebesült az a fehér pofájú betyár, ki erre lövöl- kapcsolta honfitársaihoz, mint bármely férfiút. Finom női döze, mert ugyancsak nehezen czipelte magával az asz- idegei nem rándultak össze, ha csapásra suhant a levegőszony. Ha utána vetném orromat, hamarosan nyomába ben a handzsárnak éle, — szemei fölött a hosszú, keleti szaglásznék és ide hoznám. Megérdemelné, hogy fityegni pillák nem rebbentek meg, ha kitépett, véres szélű sebet kössük sovány testét erre a fára e, hadd fújna el szíjas lőtt emberi testbe a fütyülő ólom. A szandzsák karcsú bocskora alatt a szél... asszonyi virága, Nádia, a »Plasevica« szabad leánya lelkéA kapitány nyersen elnevette magát. nek egész teljességével utálta azokat az idegen embereket, — Azt hiszed, nincsenek messze? akiknek senki se vétett, s akik mégis kizavarták őket

-662 hegyeik nyugalmából. Hiábavaló vóít férjének minden eszik a testvérek mind egy pirinyó cseppig a puliszkát, ellenvetésé, az asszony körülcsavarta mellét, fez alá szorí- mig visszavisz a lábunk... « totta fényes szőke haját, s elkísérte urát "a sziklák közé. Az asszony megismerte a kapitány hangját. SápNincs mire vigyázzon otthon, — szegények voltak mind padtan, egész testében reszketve vonszolta be férjét a a ketten, alig maradt valami féltős a kunyhó körül. mély ut sziklabarlangjába, s suttogva, rekedten mondta : A férj végre is ráhagyta: jól van. Nem ér két ara- »ne mozdulj, itt van a farkas fejű... minket keres... nyat, ami otthon maradt; jöjjön vele, ami ezer aranynál — Vissza akarja adni a golyómat... többet érő, egyetlen, drága birtoka: az asszony. S Nádia — Az enyimet is, — rebegte a nő. ment. Segedelme nélkül most nem tudna elmenekülni a — Hol a puskám, Nádia? férfi; ott maradt volna a sziklák között, amig elvérzik s — Mit akarsz ? testére ráakadjak a varjak. — Még egy golyót.:. ha belép ide ... Az asszony nem hagyta ott. Vállára emelte férje — Pszt... Jönnek. karját és vitte magával a mély útban, melyre százados — Nem. birom a karomat... mormogta fogcsikorgatva kövek barna sziklafüggönye hajlik. Jó búvóhely a mene- a férfi s visszahanyatlott a mohos kőre. Éles, szúró fájkülőnek, kit undok kopók kergetnek halálba, — el lehet dalom nyilallott megsebesült vállában, ha megmozdította bújni az öblös barlangok valamelyikében, — megvéd a karját. Tehetetlenül, bénán, fehéren feküdt, ráomolva a sötétség, mig elnyargalnak a barlang szája előtt a kopók. kőre, nem többet érő ereje egy gyermekénél. Az asszony — Ne félj semmit, uram, — biztatta férjét a fiatal remegő kézzel simogatta a fejét; még nincsen elveszve semmi. A köd elég sűrű... s az ut mentén nemcsak egy asszony, nem messze vagyunk m á r . . . barlang van... Az se bizonyos," hogy őket keresik. Ellen•— Hová mentek a -többiek ? ség nem vesztegeti ilyesmire az idejét. Nyilván portyázni—-Ki merre látott... járnak erre — gondolta reménykedve az asszony, de nem — Hová estem? tudta legyőzni a testében vonagló forróságot: hátha mégis • -- — A kövek közé. Fáj a vállad? — Nagy szúrást érzek, sziszegte összeszorított ajak- csak a golyót akarja visszaadni a farkasfejü vezére a kal á férfi; jobb lenne, ha itt hagynál és megmentenéd az kék kutyáknak ... Inkább a halál, inkább a halál... dadogta rémülten, s kétségbeesve bámult a földön heverő férfira: életedet. mi lesz belőle, ha az ellenség kezei közé kerül? S egy— Nem megyek — felelte büszkén a nő. szer csak megfagyott a nyúlánk asszonyi testben minden — Senki se jött, hogy segítsen? érző ideg. Meg fogja menteni férjét. Azt ad érette, amit — Senki. — Inkább elfutottak... mormogta megvetéssel a kérnek. Mindent, még életét is. Öljék meg, ha merik... suttogta elfehéredett ajakkal, büszkén, bizalommal s ismét bosnyák. — Egyebet nem tehettek, — igy is meghaltak visszalopódzott hosszú pillái alá eleven tüze a vérnek, néhányan, — felelte mentegető hangon a nő — magam többé nem félt senkitől. A lápok sárga nádjában bujkáló biztattam őket, hogy ne segitsen senki, majd megmente- vad se hagyja el himjét, nem hagyja el a hegyek szabad lek én egyedül is ... Támaszkodj jobban reám, — mennünk leánya sem az övét. Inkább meghal. kell... Künn visszaparancsolta ezalatt embereit a kapitány, — Fáradt vagy, drágám... suttogta szomorúan a s az örömében tomboló kis bakához fordult: férfi, s megrázta elborult tekintettel a fejét, — szívesen — Megvannak? kérdezte halkan. meghalnék, ha azt a farkasfejii vezért lelőhettem volna, — Meg, az asszony, — felelte a legény, — annak ki ránk támadott. Nem találtam ... Nem találtam ... sziszegte itt van nyoma a földön. Lehet, vitéz kapitány uram, hogy dühösen, — a pokol tévesztette meg a szememet, külön- amig ezt a czipőnyomot követtük, addig elbujt valahol a ben eltaláltam volna... ° ' fehér pofájú ördög. Tudnak ezek minden praktikát. Az — Én is rálőttem kétszer, — mondotta babonás asszony kézre adja magát, ha ezzel megmentheti a párfélelemmel a nő, — de nem táláltam. Titkos szellemek ját. Fránya nép ez, don kapitány ... veszett vón ki előttünk őrzik azt az embert... midőn másodszor rálőttem, mintha a magja... fehér szárnyak lebegtek volna feje fölött... Karold át job— Fogd be a szádat! parancsolta nyersen a kapiban a nyakamat, — este van, ködös az ut, nem ákadnak tány. Azt hiszed, hogy itt van a barlangban? reánk. — Szent igaz! — Eredj és nézd meg. — Nem birom tovább,- Nádia, — dunnyogta bágyadtan a férfi, — nem tudom mozgatni a térdeimet ...A kis katona beharapta a száját és neki fohászkodott. A barlang nyilásától visszafordult, s keserű orrfinto— Mennünk kell! • ritással mondta: — H a g y j itt és menj ...' — Ha keresztül lő az a gyehenna asszony, vitéz — Csendesen... • : $ ;az asszony visszafojtott lélegzettel hallgatódzott. kapitány uram ! — tessen felakasztatni őtet. — Gyere hát vissza, te bagoly! -Á kövek felső oldalán ebben a pillanatban a kompánia Mátyás János ugy perdült el a barlang nyilása melrókája jelent meg a novemberi este párázatában. Óvatosán, elnyújtott testtel mászott lefelé a köveken, mint egy lől erre a parancsra, minit a kigyó. Soha életében paranmacska.- Két szürke szeme szinte világitott a félhomály- csot szivesebben meg nem fogadott, mint ezt. -Mégis csak ban. Egy percznyi habozás után leugrott az útra, legug- jó ember a kápitány, nem löveti keresztül, mint egy veregolt a földre s azután rövid, diadalmas kaczajjal intege- bet ; — tudja, hogy a rezervista után mindig sir odahazaegypár kóczos gyerek. Helyette maga a kapitány járult a tett fel a sziklára: — Itt a patkányok nyoma az agyagban! Kapitány barlang elé, s belekiáltott albánnal kevert nyelven, hogy ur, melde gehorzamst... Megvan az asszony lába nyoma megkongott belé a tágas sziklabolt: — Jöjjetek ki! -a sárban... — Megsüketült a madárka, — dörmögte szemhu• — Ne tévedj, fiam, Mátyás. - , — Nem én, vitéz kapitány ur! • — kiáltott fel biz- nyorogva a kis dobos. ' A kapitány megrázta boszusan a fejét és - előre tos hangon a legény, ördög szántson a hátamon! --'-— Jó--lesz ... hallatszott a-kapitány öblös h a n g j a , — lépett. Majd megnézi mindjárt ... Arra azonban nem volt utána halkan bosszankodva pusmogták-a bakák: »Meg- szükség. A barlang szájában megjelent -Nádia- az asz-

663 szony. .Meggörnyedve, alázatosan, lesütött fejjel. lépett le a szikláról, , s összefonta nyugtalanul. emelkedő mellén a karjait: »Itt vagyok, uram, — tégy velem, amit akarsz ... « " Laczkovics kapitány félre parancsolta embereit. Egyedül akar maradni, — takarodjon vissza minden terémtett lélek az útra hajló szikla . mögé s csak akkor tolja erre az orrát, ha hivni fogja. A katonák visszahúzódtak. Az őrmester haragos arczczal dohogott magában: fricskát az orrára a fehér cselédnek, mit is vesztegeti rá idejét a kapitány ur. — Mind eleszik szájuk elől a puliszkát fenn a hegyen a legények, mig itten prédálják a drága időt... A kapitány nézte az asszonyt. — Egyedül vagy? kérdezte kurtán. — Egyedül, felelte halkan a nő. — Hol az urad? — Nincs uram. ", — Hazudsz! — Igazat mondok. ' — Merre visz ez az ut? — Plevlje felé. — Ki volt az az ember, akinek oldala mellett álltál, és aki utoljára lőtt rám ? • . — A testvérem. — Hol van ? •— Megmenekült. * ' — Te vitted magaddal? — Én. — Hogy hivnak? — Nádia. — Szép név, folytatta a kapitány s fürkészve vizsgálta az asszony arczát, hátha megrezzen rajta valamelyik finom vonás s elárulja. — Tudod-e, mi van kimondva arra' aki fegyvert emel? Szokás az nálatok, hogy testvérét kövesse harczba a nő? Hazudtál asszony, nem testvéred volt az az ember, hanem az urad. — Nincsen uram. . . . — Ugy e... Hát a testvéred kedvéért lőttél reám? Ostoba- vagy... A ti szavajárástok, hogy fogat fogért. Mit szólasz hozzá, ha ezt a két golyót visszaadom. Az asszony, még mélyebben hajtotta mellére fejét. — Itt vagyok, uram... suttogta szeliden; hatalmadba kerültem: megölhetsz, Ha te volnál az én hatalmamban : én ölnélek meg. A kapitánynak tetszett a válasz. — Nem rossz, — dörmögte félhangon — tudd meg azonban, hogy abból, amit beszélsz, egy szót sem hiszek. Annak az embernek, akit főbe fogok . lövetni, itt kell lennie. — Nincsen, uram. ;. — Mindjárt meglátjuk... S a kapitánynak nagyon egyszerű mód villant keresztül a fején. Testvérnek, férjnek, férfinak ki kell bújnia ebből a barlangból, ba csak egyetlen szikrája pislog is benne a fegyverre hivó parasztbecsületnek akkor, amidőn .ime veszélyben forog az aszszony. A kapitány megfogta az asszony kezét s közel bajolt- a fehér, selymes ajakhoz. — Csókolj meg, Nádia. — Uram... — Félsz, hogy meglátja valaki? — Nem félek. A; kapitány csalódva dobbantott lábával a földre. ;Majd ismét kezébe vette az asszony kezét s belenézett a szeme közé; Meg., kell tudnia az igazságot. Kalandnak se T O S S Z ...Lássuk! Az asszony ajakán egy pillanatra rándult csak keresztül, a másik perczben már mosolygott.' »Higyj szavaimnak' uram,, esküszöm jövendő boldogságomra, hogy egyedül vagyok« — lehelte nevető tekintettel s közelebb simult a kapitányhoz, kinek' gyilkos láng borult agyára ettől az érintéstől. Megváltozott', ellágyult, kikelt színéből

villámnál sebesebben a nyers katona, herkulesi ereje teljében legbátrabb a zászlóalj összes tisztjei- között/ Erőszakkal akarta kitépni magát a hirtelen rácsapó szenvedély körmei közül... eltaszította magától az asszony kezét ... A nő azonban félreértette ezt a szilaj mozdulatot, s a. kétségbeesés elfulladt rémületével kulcsolta gömbölyű karjait nyaka körül. ... — Maradj, maradj... dadogta könyörögve... igazat mondok ... egyedül vagyok, uram — S csókolta, simogatta a kapitányt, —: ugy tolta félre a barlang nyilása mellől. Oda szivta ajakát az ellensége ajakához és szétszakította mellén a ruhát, - hogy lássa villogó, fehér bőrét ez az ember és veszitse' el tőle az eszét ...Ugy undorodott tőle testének minden ize, hogy majdnem kitépte halántékait a sebesen dagadó vér, •— de megmarta ajkát egy csókkal és kaczagott, sirt egyszerre, vörös, kidagadt; arczczal, mint egy bolond .;. Aztán; végig omlott a földön, kezeibe temette arczát és zokogott megháborodva a szégyen perzselő forróságában,; mintha nehéz kór csapta volna meg tagjait, s rögtön ki kellene lehelnie lelkét... A kapitány zavart tekintettel összerázkódva bámult reá. Ebben a pillanatban utálta, magát. Rövid habozás után kivette erszényét, kimarkolt belőle egy csomó aranyat, letette az asszony mellé a kőre s futott arról a helyről. Hatalmas, magas .alakja- egy perez alatt eltűnt, a ködben, s lassankint az utána siető katonák léptéinek egyforma koppanása is beleveszett a csendességbe; Többé nem mozdult semmi. Nádia fölemelte fejét és hallgatódzott. A karcsú; nyu^ Iánk asszony arczárói eltűnt a dagadt vörösség, vonásai visszanyerték bájos gömbölyüségüket, szemeibe visszalopódzott az'életnek fénye. Felmarkolta a kőről az aranyat,becsúsztatta az inge mögé, sietve összekötözte mellén a ruhát, azután megrázkódott kevélyen, daezosan, mint egy szép, puha párduez s besurrant a barlangba, ;hol férje feküdt, izzadt, nedves homlokkal, sebláza öntudatlanságá-. ban a földön. ' - .- • — Enyém maradtál, óh; én uram... suttogta boldog örömmel, de nem csókolta meg, ajkát, amelytől eltiltja, ime — hite szerint •— fajának becsülete. Hónapok múlva tiszta lett a levegő. Nem dörgött ellenséges fegyver a hegyek között, — csendes lett a »Plasevica« — békén legeltethette illatos füvein nyáját a pásztor, senki őt többé nyugodalmában nem háborgatta. A szántóvető paraszt ekéje elé fogta sovány barmait, s kiballagott velők a rég szántott földre, mely csupa bogáncs, paréj és kecskefü, — sok- verejtéke bánja, mig ismét rendbe 'hozza valamelyest az ugart;. A kunyhók eresze alá visszaszállt- a béke. Nem "kellett félni fáklyalángtól a hegyen, - jeladó füsttől a határ kövei irányában, nem felelget itt többé egymásnak se barát, se ellenség, szögre akaszthatja handzsárját a férfi, golyóöntő agyagedényét az asszony. Ekeszarva kerül a férfikézbe, fonalas rokka guzsalya az asszonyéba. Gyümölcsöt érlelő béke borult a szandzsák völgyei - fölé--; nem lop itt többet még a plevljei kegyelmes bég sem. Kicsi falujában a gyászos emlékű Cehotina vize mellett hónapok óta hiába kérdezte hitvese baját a sebeiből kiépült férj, — nem felelt .unszoló szavára áz aszszony. Elhárította ölelő karját, nem adta vissza csókját; — meghalt fiatal szivében a szerelem; érzéketlen,- hideg és szomorú volt hosszú hónapok óta. A férj faggatta,-mi bajod virágom, szép, fehér Nádia, drágám?- •• .; :Felelte az asszony:. ' - . — Előbb megtisztulok, uram. Visszaszerzem-a becsületemet előbb, — azután szeretni foglak- megint. ; ;

2*

-664 S egyszer csak eltűnt hazulról az asszony. Fölkereste öreg nénjét a falu túlsó felén, annak elsirta baját — s attól kezdve összesúgott búgott a két asszony, senki sem tudta, miben fő a fejők és nem is tudta meg soha senki. A hold látta csak és a Cehotina .vize tudta. Kilopódzott egy éjjel a két asszony a viz partjára, hol bokros füzek hajladoztak a habok fölé, — ott a szép, fehér Nádia átvett a nyomában tipegő asszonytól egy pólyába csavart csecsemőt s eltorzult arczczal, elszánt, villogó, ijedt szemekkel csóválta meg a feje fölött — Add vissza annak, akié... az ellenségé és a gonoszé... sziszegte dühvel az öreg asszony. Nádia becsapta a csecsemőt a vizbe. — Ott van... rebegte magánkívül, s szédülő fejjel bukott térdeire. Az öreg asszony fellocsolta vizzel, átölelte puha, beteg derekát, körülcsavarta fejét, hogy rá ne ismerjenek és elvonszolta a viztől, mely lassan ringatott lefelé habjai között egy holt gyermeket...

Visszaemlékezések. Hírlapok. — Böszörményi. — Vidacs. — A demokrata kör.

1867-ben a magyar minisztérium kinevezésével egyszerre élénk, pezsgő zsurnalisztikái élet fejlődött ki. Üj politikai lapok egész raja keletkezett. A miniszterelnöki sajtóiroda, melynek élére gróf Andrássy Gyula a Bécsből újra lehozott Ludassy Mórt állította, roppant tevékenységet fejtett ki. Az ellenséges áramlattal szemben, mely a vármegyék közgyűlésein kezdett megnyilatkozni, az új magyar kormány iapjaival akarta meghóditni a közvéleményt. A kormány támogatásával indult meg. a Toldy Istvánék lapja: »1848«, melynek főszerkesztője, bár inkább csak névlegesen, az öreg Frankenburg volt, ez a kedves, szellemes öreg úr, ki a negyvenes évek gavallérságát képviselte s ki magával hozott valamit a régi bécsi magyar udvari kanczelláriá levegőjéből. Az etiquette és. a reprezentálás szeretetét. A Kisfaludy társaság fölolvasó ülésein fehér nyakkendősen, fehér keztyűsen jelent meg. Ebben a lapban kezdte meg publiczistai működését Pulszky Ágost, kinek atyja adta, az oktatásokat a képviselőház írói karzatán: — Értetted, Guszti? — Igen, papa. Áldor Imre elnevezte őket »Dunanan papa és a fiá«-nak. Ott tünt föl először Dóczy Lajos is, ki addig csak olyan futkozó kis reporter volt, de kit nagy tehetsége, gyorsan emelt magasra. Tiz év múlva már udvari tanácsos volt. Toldy Pista és fiatal társai képezték magvát annak a nevezetességre vergődött kis irói társaságnak, mely a fürdő-utczai »kávéforrás«-ban szokott összegyűlni. A kormány égisze alatt indult meg újra a Pompéry »Magyarországa« is, mely 1861-ben a határozati párt közlönye volt, de most mint tizenhárom próbás deákpárti, indult üj pályafutására. A nemzeti kaszinó mágnásai által befolyásolt különben igen derék férfitól nem is lehetett mást várni. Neki a kaszinói közvélemény imponált. Leg-. nagyobb büszkesége az volt, ha valamelyik mágnás karon fogta. Pálffy Albert is, a »Márczius tizenötödikének« "hajdani vörös tollas szerkesztője, ekkor csapott föl ellenzékiből kormánypártivá s ott hagyva a Jókai ellenzéki lapját, »Esti Lapok« czím alatt inditott egy kis fürge lapot, mely.

a gúny fegyverével igyekezett harczolni a baloldal ellen. Most ő vette át a Jókai 1849-iki szerepét, de kevés szerencsével. Az ellenzéknek is támadtak uj tagjai: a »Pesti' Hirlap«, a Vértesi Arnold és Áldor Imre lapja, melynek munkatársai közé tartoztak Bródy Zsiga, Csávolszky, Gsukási, Tóvölgyi Titusz, Szilágyi Virgil, a ki külföldről irta akkor feltűnést keltő czikkeit. Mikor az 1849-iki menekültek haza kezdtek szállingózni, ő akkor ment önkéntes száműzetésbe, egy évvel a kiegyezés előtt, tele forradalmi lelkesedéssel s most nagyon el volt keseredve, hogy az a forradalom nem következett be. A »Pesti Hirlap« idejében történt, hogy egyszer Lauka hozzám jön s fölajánlja a szolgálatát. A török szultánt vártuk épen, ki Bécsből jövet, úgy beszélték, megáll Budapesten s széttekint. Lauka ajánlkozott, hogy ő tudósítást ir lapunkba a szultán itt időzéséről, mert ő Jekelfalussyval ott lesz mindenütt. Elfogadtuk a Lauka ajánlkozását s örültünk rajta; mert akkor a lapok tudósítói nehezebben jutottak.be mindenhová, mint ma s kőnyomatosak sem voltak még, melyek mindent készen kitálalnak a szerkesztőségeknek. — De tudjátok, az embernek egy kis pénzre van szüksége, — jelezte Lauka Guszti bátyánk. Hogyne tudtuk volna? Hát volt olyan idő, mikor e zseniális humoristánknak pénzre ne lett volna szüksége? Előre fölvette tehát a megírandó tudósítás honoráriumát. Kissé ugyan aggódtam, váljon lehet-e reményünk, hogy az előre fölvett honorárium mellett kapunk-e egyáltalán tudósítást ? De aggodalmam alaptalannak bizonyult, mert Lauka, nagy csodálkozásunkra, csakugyan elhozta az igért tudósítást, melyben részletesen el volt mondva a szultán megérkezése, fogadtatása, sétakocsizása a .városban, még a Gül Baba • sírjánál tett látogatása is, ahol imádkozott s megígérte, hogy a roskadozó állapotban lévő sírról gondoskodni fog. Másnap megjelenik lapunk a tudósítással s bámulva látjuk, hogy csak a »Pesti Hirlap«-nak van tudósítása a szultán itt időzéséről, a többi lapban semmi sincs. Nemsokára aztán azt is megtudtuk, hogy Abdul Aziz szultán nem is állt meg Pesten, hanem egyenesen tovább hajózott s a mi egész tudósításunk csak a Lauka költői fantáziájának szüleménye. Mikor aztán dühösen megtámadtuk, nevetett: — Barátom, ujonczok vagytok még ti. Nem tudjátok, hogy kell lapot szerkeszteni. A 67-iki kiegyezésnek legelkeseredettebb ellensége Heckenast volt, a legnagyobb magyar kiadó s a most »Franklin« nevet viselő nyomda tuiajdonosa. Ez a kiváló műveltségű férfi, a ki különben, bár teljesen jól tudott magyarul, mindig németül beszélt és levelezett velünk m a g y a r Írókkal, engesztelhetlen gyűlöletet táplált a kiegyezést

létrehozott deákpárti vezérférfiak ellen. Mindig ugy beszélt róluk, mint hazaárulókról, a kik eladták Magyarországot. A lap, melyet Heckenast kiadott, a »Magyar Újság* megfelelt ennek a szellemnek. Böszörményi László volt a szerkesztője, de sajátkép Vajda János volt a lap vezére. A milyen a költészete, olyan volt a Vajda • politikája is, szenvedélyes, lázas, tűzokádó. Böszörményi a szelid fanatikusok fajtájához tartozott. Már külső megjelenésével föltűnt a magas, száraz, viaszsárga arczbőrű, szürkülő fekete szakálu férfi. Igazi keleti typus volt. Ha turbánt tesz a fejére, megesküdött volna az ember, hogy valami ázsiai török. Kezében a hosszú szárú pipával, ugy jött hozzánk kollegiális látogatásokra a »Pesti Hírlap« szerkesztőségébe, Szüntelen köhögött és szüntelen szítta a legerősebb dohányt. A szélső bal, mely akkor csak hét képviselőből állt az országgyűlésen, őt tekintette vezéreül, bár ez a töre-

-665 dék még akkor nem vált el a Tisza és Ghiczy vezérlete alatt álló tulajdonképi baloldaltól s Böszörményi maga minden áron fenn akarta tartani a közösséget Tiszáékkal, míg viszont ezek szabadulni akartak tőlük. A demokrata kör, mélyet ebben az időben alapítottunk, még magában foglalta a baloldal mindkét árnyalatának híveit. Böszörményi, Vidacs, Madarász József mellett még ott voltak Jókai, Csernátony és többen a TiszaGhiczy pártból. Ez a kör valóságos mumus lett a kormány szemében. Az alkotmányos élet kezdetén nagyon érzékenyek voltak a mi kormányférfiaink. Andrássy maga igyekezett kapaczitálni némely tüzes ellenzéki hirlapirót. A demokrata körben pedig a nagy franczia forradalom jakobinus klubbját képzelték, holott azoknak a jámbor teréz-, józsef- és ferenczvárosi polgároknak, szatócsoknak, házi uraknak, czizmadiáknak, kikből a demokrata kör állt, forradalmi gondolat ugyan nem járt a fejőkben, bizony még álmukban sem. Csak a kör buzgó titkára, Mátyus Uzor örvendezett, hogy mégis hasonlítunk a jakobinusokhoz, amenynyiben a demokrata kör is késő este tartotta üléseit. Áldor Imre szobájában készült el a fölhívás és az első aláírási' iv. Rákóczy János, Pest vármegye akkori hires főjegyzője, akinek az aláirók sorát kellett volna megkezdeni, azzal a büszke kijelentéssel adta vissza nekünk a tollat: — írjátok csak először ti alá. Az én nevem nem igen demokratikus hangzású. Aláirtuk hát mi s egy. hét múlva csaknem ezerre szaporodott a tagok száma. A kormánypártiak megdöbbentek, mert nem is képzelték, hogy a fővárosban oly erős legyen az ellenzéki szellem. Később az 1869-iki választásoknál keservesen tapasztalták. A kör elnöke Vidacs lett, ez a jó, csöndes ember, ki igazán nem született az agitálásra s ép oly jámbor nyárspolgár volt mint a többi ferenczvárosi vagy terézvárosi jakobinusok. Gyöngesége, jószívűsége és gyámoltalansága hajtották később a tragikus halálba is. A klub helyisége a vigadó épületében volt, egy roppant nagy terem, ménkű hosszű zöld asztallal, mely mellett elfért volna vagy száz ember, de alig bóbiskolt esténként négy-öt ember. Vidacs nagy komolysággal elnökölt. A rendes tárgy üdvözlő levelek fololvasásából állt, melyeket vidéki városokból küldtek, hol az elvtársak fiók demokrata körök fölállítását tervezték a buzditó válaszokból, melyeket az anya körből hozzájok intéztünk. Bizonyos, hogy ha ezek a fiók körök az országban mindenfelé létrejönnek s ezek mind függésben állnak a budapesti demokrata körtől, hatalmas szervezet fejlődhetett volna ki. De más oldalról ennek mindjárt űtját állták. Az első kirándulás, melyet a pesti demokraták a vidékre intéztek, hogy egy fiók kör megnyitását ünnepeljék, kravallal végződött Félegyházán. A kormány betiltotta a demokrata köröket s a pestinek föloszlatását határozta el. Még a balközép is ellene fordult s nem kisebb ember mint Türr tábornok szállt sikra ellenök. • A pesti demokrata kör azonban, a nagy franczia forrad; lom traditióihoz híven kijelentette, hogy csak a szuronyok hatalmának enged. Megjelent tehát Thaisz főkapitány a kivánt szuronyos kísérettel. A jelenet teljes szinpadi hatással volt insczenálva. Az elnöklő Vidacs János fölemelkedett s ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a szuronyok hatalma előtt visszavonulnak s a ferenczés terézvárosi jakobinusok lassű lépésekkel, komoly, ünnepélyes arczczal elhagyták a termet.

Krónika III. ''

Békekongresszus Arizonában. — Arizonai levél. —

Tisztelt Szerkesztő u r ! Mi rendkivül sokat hallottunk az európai békéről, de az amerikai békéről még az Egyesült-Államok elnökének a kutyája sem beszél. Voltaképen az amerikai béke van olyan fontos, mint az európai és most, a mikor önöknél Budapesten a nemzetközi békekongresszus áldásos működése folyik, átkozottul rosszul esik látnunk, hogy mivelünk szegény amerikaiakkal egy bőregér sem törődik. Vagy eszébe jutott-e Suttner Berta bárónőnek egy pillanatra is, hogy arra gondoljon : — Mi történik Arizónában ? Béke van e ott ? Bizonyára nem jutott az eszébe és a mikor ezt rendkivül fájlaltuk, egyúttal elhatároztuk azt is, hogy európai mintára itt Arizonában is békekongresszust rendezünk. Végre is a béke szükséges valami, de nem élhet meg kongresszusok nélkül. Viszont a kongresszusok a béke nélkül is-' megélnek, amint az az alábbiakból ki fog tűnni. A kongresszus egybehivása némi nehézségekkel járt ugyan, de azokat sikerült leküzdenünk. Mindenekelőtt Pemperstown, a szürke kutyák lapjának izgága jellemű szerkesztője akadékoskodott és kongresszusunkat már eleve is béka-egérharcznak minősítette. Ez azonban nem hozta őt ki a mi sodrunkból, mert illő büntetését néhány jól ldszámitott ökölcsapás alakjában már előre megkapta. Ez előzmények után hazatelegrafáltuk a Budapesten önkéntes számkivetésben élő J. H. Stopp, nyugalmazott nikaraguai vezérőrnagyot, mert köztudomás szerint a katonák a béke legfehérebb apostolai. A vasútnál jól szervezett diadallal és fehérruhás leányokkal fogadtuk őt. Fájdalom, a vezérőrnagy elégedetlen volt és kijelentette, hogy máskor külön mutassuk be neki a fehér ruhákat és külön a leányokat. Mindazonáltal elkezdte a kongresszust szervezni és rövid félórai szervezés után már hétezer fizető tagot jelentett be. A hétezer fizető tag ugyanannyi fizetésképtelenséget jelentett be, a mire mind a hétezren ott voltunk, a hol az arizonai regalebérlő. A fizetést tehát egyelőre mellőztük és csak a tagokra szorítkoztunk, a kik mind a magukévá tették a világbéke eszméjének Amerika területére eső részét, sőt nemcsak ezt tették magukévá, hanem mindent, a mit lapunk szerkésztőségében találtak. A békére való tekintettel azonban ezen sem ütődtünk meg és felhivtuk polgártársainkat, hogy másnap minél nagyobb számban és minél jobban fölfegyverkezve jelenjenek meg a Globe fogadó kristálytermében. Felhívásunknak meg volt a foganatja, másnap délután óriási embertömeg tolongott a kristályteremben. Egy aranygyűrűt sem lehetett leejteni, mert többé nem kapta vissza az ember. J. H. Stopp, az egybegyűltek biztató szavainak engedve, elfoglalta az elnöki széket és hatlövetű revolverét kilővén, megnyitotta az első arizonai békekongresszust. Rövid visszapillantást vetett egyrészt a saját múltjára, másrészt a béke jövőjére és a békét végül zöld olajágnak minősítette, a mely fehér galambot tart a szájában. Az eszmékben szerfölött gazdag beszéd mély hatást tett ugy a jelenvoltakra, mint azokra, a kik a karzaton foglaltak helyet és azzal szórakoztak, hogy a közönség közé elaggott tojásokat és néhai macskákat szórtak. Mikor a lelkesedés némileg lecsillapult, Pemperstown állott fel és rövid, de tagadhatatlanul igen szabatos beszédben, minden cziczoma nélkül vörös bőgöncznek minősítette a vezérőrnagyot, és a békére vonatkozó állításait pedig igénytelen humbugnak. A vezérőrnagy nem szereti, ha őt vörös bőgöncznek minősitik és amaz aggodalmának adott kifejezést, hogy Pemperstownba talán egy ausztráliai csőrös állat vagy egy patago-

-666 niai röptelen elméje szállt és ezért beszél ilyen különös dolgokat. A vitatkozás erre általános lett és a kongresszus vezér» férfiai valóban szerfölött sajátságos dolgokat mondtak egymás: nak, a melyek többnyire valamely népszerű és a természettudományi könyvekből ismeretes állatnak a nevével kezdődtek és ezüstkanalakkal végződtek; . • • A hangulat egyre emelkedettebb' lett, mert a karzatról egyre több és egyre néhaibb macskák repültek a terembe, míg innen kezdetben csak a békét tárgyaló röpiratokkal, szavazólapokkal, tintatartókkal és karosszékekkel lőttek vissza. De a mikor a kongresszus vezérférfiai sem tudták az őrnagy és a Pemperstown személyes kérdését másként elintézni, mint hogy apró zsebágyuikat előszedegették és néhány mozsárlövéssel adtak véleményüknek kifejezést, a kongresszuson a béke általános lett: Pemperstown egy alumínium kapukulcsot dugott az őrnagy torkába és ezt az alumínium diadalának minősítette, viszont az őrnagy ugy a kemenczéhez vágta Pemperssownt, hogy az utóbbi kőszénnek képzelte magát és rögtön füstölögni kezdett. : Mit irjak önnek még? Ettől a pillanattól kezdve minden ember repült, hol ide, hol oda, hol'ki az ablakon, hol le. a pinczébe, hol föl a karzatra. Valóban a kongresszusnak' olyan Színezete volt, mintha a postagalambok tartanának országúti -versenyt benne. -Emellett mindenki kapott valami kis emléktárgyat, hol a fejébe, hol a gyomrába, hol az oldalába és igen sokan, távoztak a gyorsan előhívott lepedőkben a hely színéről. Szerencsére a karzat az utolsó pillanatban- leszakadt és. igy többé mi sem választotta el a kongresszus tagjait egymástól. A béke valóságos orgiákat ült itt és mikor félóra múlva a rendőrség kiüritette a termet, a kongresszisták a legjobb barátságban váltak meg a teremben maradt tagjaiktól, a melyeket a rendőrség bűnjelek gyanánt lefoglalt. Természetesen a megalakulást -mégis csak másnapra kellett halnsztanunk, de holnap —• ha semmi közbe nem- jő — remélhetőleg csakugyan megalakulunk. Ebben az esetben hü képét fogom adni a többi ülésnek is. ' • Addig is -vagyok, Szerkesztő urnák •• .• kész szolgája' az Arizona

." . • 'Kicker megbízásából

Cow-Boy.

INNEN-ONNAN.

idején, -hogy a klerikális Voltában még azok sem hisznek, akik annak idején a liberalizmusában hinni tudtak. Ha klerikális pap és liberális képviselő volna, még találna mentséget számára a világ, de jobb volna neki önmagával szemben is, mert a képviselő szabadelvüségét még csak megbocsáthatná neki a bocsánat bajnoka, hirdetője, a pap; de mi kötelezi arra a klerikális képviselőt, hogy irgalommal legyen a liberális pap irányában ? *

*

*

5 A pónzügylgazgatóság. Miután az ősmagyarok kutatásából visszatért Zichy Jenő gróf, a mult héten mandátumot keresni indult Ipolyságra. Ez idő szerint tudvalevőleg a nem- • zeti párt hive lévén, elkísérte az ő legifjabb hivét a nemzet vezére is hont keresni Hontba. A zászlóbontással és megnyilatkozással .egybekötött lerándulás elég szépen sikerült és a kormánypártiból nemzeti pártivá jámborodott grófot szivesen fogadta a néppárt. Zichy Jenő grófot azonban az a malheur érte, hogy —. elveszítette a hangját. A gyönyörű, érczes tenor, a mely tudott mennydörögni, mint a vihar és suttogni mint a virágillattól mámoros, alkonyi szellő — odavolt megtalálhatatlanul. Annyi azonban maradt- belőle, a mennyivel megígérhette az Ipolyságiaknak azt, a mi már olyan régi, olyan édes vágyuk — a pénzügyigazgatóságot. Az" ipolyságiáknak ez untig elég volt és akkorát éljeneztek rá, hogy szinte megrendült belé á parlamentben Luka Pál széke, ki most liberális elvekkel képviseli Ipolyságot Budapesten. Ipolyságban nagyon józanul gondolkoznak az emberek. Jobb holnap egy pénzügyigazgatóság, mint ma a polgári házasság. A dolog tehát rendben is volt, a mikor egyszerre feláll Apponyi Albert gróf, a nemzet és Zichy Jenő gróf vezére — és irgalmatlanul kemény szavakkal Ítéli el azokat a városokat, a melyeket pénzügyigazgatóság Ígéretével eltántorítani, vagy befolyásolni lehet. Erre a szép igazságra azután nemcsak Zichy Jenő gróf, hanem a hivei is elveszítették a hangjukat. Némán néztek egymásra és alkalmasint azt gondolták, bárcsak Apponyi is elveszítette volna az övét. r A jó ipolyságiak ugyanis olyan természetűek, hogy jobban szeretik a pénzügyigazgatóságot, mint a — revíziót és ha nincs pénzügyigazgatóság, viheti az ördög a revisiót is. Ha már az egyikről le kellene mondani, bizony szivesebben lemondanának erről, mint amarról. Kétségtelen, hogy a nemzeti párt vezérének.a támogatása ez egyszer nem sikerült és a pénzügyigazgatóság ezúttal visszafelé sült el, esetleg halálra sebezvén Zichy Jenő grófnak fogamzásban lévó mandátumát. Az ősmagyarok grófja pedig törheti rajta a fejét, vájjon mivel lehetne rá borítani erre a malheurös históriára a -jótékony feledés paplanát. *

6 János pap. János pap nemcsak pap," hanem képviselő is." És ebből a kettős minőségéből ered János papnak a tragikuma. Mert mint pap liberális a végletékig,' mint képviselő pedig klerikális a végtelenségig. Ez "megfordított állapot és az ilyen megfordított állapot rendszerint megboszulja magát, mert mi jót sem terem. János, a klerikális képviselő, undorral és gyűlölettel viseltetik a polgári házasság iránt, mig. János, a liberális pap, ugy mondják, már sokkal elnézőbb -ebben a tekintetben. János, a klerikális követ, dogmákon lovagol, mig J á n o s , a liberális pap, nagy passzióval bicziklizík. János,, a klerikális képviselő, a torony tetőkre tűzött.: sakterk'ésekrol mórid' haragos orácziót, mig János, a liberális pap, émberszeretetet" és tolerancziát hirdet. Ilyen éles, szinte elsimithatatlan ellentétek választják el egymástól a . liberális Jánost a .klerikális Jánostól. Ezelőtt, mikor a liberalizmus nagy kérdései nem'.'voltak: még .'egyúttal az aktuális politika mozga'tó" nagy ."kérdései is, i egész , világ csak a liberális Jánost igmerte, csak most, a szabadelvű áramlat világos korszakában, sötétlett fel komoran .a klerikális János alakja. Mindene más lett, a mi azelőtt volt, — csupán' az ádomái, az ő jóizü, csattanós adomái maradtak, a régiek. Kétségtelen; hogy János pap nem csinált jó cserét, m ikor ,a iiberalizmusból. átv'edlett a klerikálizmusbá. Olyan ékesszóló liberális volt .annak

*

*

Asszonyok unalma. Szép, szép ez a pezsgő-kulturális élet, mely most egyre provokálja a színházak díszelőadásait, de á reggeli kávét alaposan megrontja. Mert tessék csak manapság a legjobban szerkesztett újságot a kezükbe venni, mi van benne asszonyt érdeklő olvasmány ? Elül az unalmas politikai czikk — ugyan mit nyargalnak folyton ezek a politikusok — egV^máson ? Aztán egy csomó politikai entrefilet — ugyan mit rágnak az emberek ezeken a nyers filet-ken ? Ezt eddig is-olvasatlanul át szokták lapozni. No most következik az igazi újság A pénzügyi bizottságból. Rúgja meg • a kakas a pénzügyi bizottságot. Ezek nem csinálnak vihart, még közbeszólásokat sem. Olvashatatlan; Aztán következik öt-hat lap kongresszus. Békekongresszus, ügyvéd - kongresszus, orvos - kongresszus, gyógyszerész-kongresszus, alig hogy az egyiket bezárják, megnyitják a másikat. Ezeken igazán nincs mit olvasni.: Tessék még most a keleti bonyodalmakát, meg a lap utolsó négy-öt lapját ellepő > • hirdetéseket »hozzászámítani, mi marad a reggeli kávé mellé ? Egy sovány ujdonság-rovat," még soványabb sziriházi rovat. Áz újság nagyon unalmas. A szerkesztők kihagynak minden fölöslegeset, pedig az újságban . az egyetlen élvezetes közlemény a fölösleges. Tudják azt maguk az újságok is és szomorúan epe.

667: kednek egy kis uborka után. Hej, a komoly munka, meg a komoly élet tönkreteszi az újságot. Régi igazság, de bavallani veszedelmes. Mert minden kongresszuson fölköszöntik a sajtót és Rákosi Jenő minden kongresszuson kijelenti, hogy minden komoly munka leglelkesebb támogatója a sajtó. Ha ez igy megy tovább, a legérdekesebb lap a Budapesti lesz, ez legalább szenzácziós nemesítéseket közöl. * *

*•

| A sport vigéezek. Kellemetlen dolog csakugyan, hogy a bicziklizés is olyan tudomány, a melyben ész nélkül is mesterré lehet mindenki, a ki nagykorú. Az is nagy baj, hogy a mig lovat senki sem vásárolhat paiszus nélkül, kerékpárt minden borbélylegény szerezhet részletfizetésre. Ez a kettős kellemetlenség azonban nem e sorok iróját bántja, hanem a magyarkerékpár-sport amatörjeit, a kik szégyennek és gyalázatnak tartják, hogy bicziklin járnak a kerékpárral kereskedő »sportvigéczek« is. Egy klerikális újság már azt is elárulta, hogy a derék amatőrök mozgalmat akarnak indítani századunk e rákfenéjének gyökeres kiirtására. A kegyes újság nem is sejti, hogy a mikor lelkes örömmel üdvözli ezt a mozgalmat, voltaképpen föllázad a szentírás ellen, a mely világosan megparancsolja, hogy a nyomtató lónak ne kössék be a száját. De meg hová is jutnánk, ha az ember maga nem élhetne azzal, a mivel a világot boldogítja! Az orvos nem járhatna fürdőre, DeiitsclvF. Károly nem csinálhatna magának toilettet, Agulár Dávid mézitláb sétálna a körút aszfaltján és Kossuth Ferencz, a mandátum-osztogató, nem 'lehetne képviselőtársa Visontai Somának. A mi pedig az arisztokrata sport-amatőröket illeti, azoknak aligha páros a kerekük. Égygyel több vagy kevesebb van nekik, mint a rendes nyilvános bicziklistáknak. X

#

k

f A vaskapui dinamit-lopás. Egész Európán végig nyilallott a hir, hogy' a Vaskapu mellől elloptak néhány kilogramm dinamitot. A félhivatalosok ugyan, kijelentették nyomban, hogy a tolvajoknak semmi gonosz szándékuk nincsen, de Tabódy József kamarás, Bogisics Mihály prépost és Prém József dr., a mindenütt jelenvaló szentháromság, mégis lemondott a szerb és román királylyal való találkozásról. Azóta kiderült, hogy a Vaskapu anyag-raktárában nemhogy kevesebb volna, hanem még több is a dinamit, semmint kellene. Ez a hir még nagyobb rémületet keltett mindenfelé, mert azt magyarázták ki belőle, hogy az aldunai fénieknek már annyi a dinamitjuk, hógy kölcsön is adhatnak egy pár kilogrammot az államnak. Pedig se a minusz, se a plusz nem igaz. A dinamit-lopás hírét, mint biztos forrásból tudjuk, Körösi József dr., a statisztikai hivatal igazgatója bocsátotta világgá. Egy kicsit későn ugyan, de mégis konstatálni akarta, hogy Budapesten nem olyan drága az élet, a milyennek az ellenségeink híresztelték. S ime sikerült is bebizonyítania, hogy a körülményekhez képest nagyon is olcsó nálunk az élet, mert a dinamit-lopás hirének szétröpitése után is" harminczezer

ember kért meghívót a Vaskapu megnyitására. * *

*

í Hatóságilag engedélyezett végeladás. Most már egészen bizonyos, hogy Szilágyi Dezső á jövő hónapban föloszlatja Sándor-utczai boltját. Bánffy Dezső báró meghozta Bécsből a hatósági engedélyt a végeladásra. A különbség a rendes végéiadások és a rendkívüliek között csak annyi, hogy a mig Schwarz rövidáru-kereskedő mélyen leszállított áron, »valódi gúnyáron« adogatja el a portékáját, a Sándor-utczai boltnak . hallatlanul félszökik a kurzusa. Az alföldi nehéz áru még a legolcsóbb, a fejérmegyei uraságé már drágább, a felvidéki paraszt-áru szinte megfizethetetlen. . * *

*

Vasúti szerencsétlenség. A héjasfalviszékelyudvarhelyi viczinális vasút tegnap elgázolta Magyarország hivatalnokainak karát. A baleset hire, a mely beülik szélsőbalesetnek is, nagy megdöbbenést keltett a sérültek hozzátartozói között. Azt mondják, hogy a 'katasztrófát a fékezőnek fékezhetlen természete- idézte elő. Mások szerint a váltó nem volt rendben. A sérültek állapota kinos. Görcsökről panaszkodnak, mikor pedig ma délután balesetük hirét az újságban olvasták, újra erősen kitört rajtok a nevető görcs. * •*

•

• -

*

.

Szapáry Gyula gr. elhatározása. Hosszas vajúdás után elhatározta és a többiekkel is elhatároztatta Szapáry Gyula gr., hogy továbbra is megmarad ellenzéknek. Ámde sem a költségvetés, sem a kvóta, sem az Ausztriával kötendő kiegyezés ellen ő nem fog működni. Meg kell hagyni, hogy alkotmányos kormánynak még ilyen »udvar«-ias oppozicziója nem volt.

Színház és irodalom. A színészek kongresszusa rendkivüli volt ugyan, de nem, ami a tárgyaiásók menetét illeti. Esztendők óta veszekednek három napon át s vádolják egymást ezüst kanalak lopásával, a tanácskozás tárgyát pedig elhalasztják a jövő év-i közgyűlésre. így történt • most is s az is történt az előbbi kongresszusok kaptafájára, hogy Kaffka László lemondott. Kaffka László mindig lemond s barátai unszolására mindig megmarad elnöknek, pedig a barátainak nincs igazuk, amikor maradásra unszolják egy széken, mely gombostűkkel van kipárnázva. Ezeket szinészkongresszusokat az ember meghallgatja egyszer, kétszer,- aztán feléje se hederit, mert kitetszik belőlük, hogy a színészek lehetnek ugyan nagy művészek, vagy nagy kontárok, de örökre kiskorúak, akik számára nem találták föl a szabadságot. Corvin Mátyás. A magyar nemzeti Opera igazgatója ismét egy eredeti magyar operával gazdagította az opera repertoireját, amelyről akármely hozzáértő muzsikus a partitura átolvasása után fölöslegesnek tartotta volna, hogy értékét a közönség előtt kipróbálja. A legprimitívebb munkák egyike ez a Corvin Mátyás s előadása valóságos becsületsértés. A tatai karmester, Auer KáTroly, követte el, akinek kiváló összeköttetései vannak .Bécscsel, elannyira, hogy ha munkája csak valamit érne, Bécsben adta volna be. így azonban Budapestre került, ahol Káldy Gyula kritizálja a benyújtott munkákat. El kell azonban ismernünk, hogy a Corvin' Mátyás muzsikája nem rosszabb, mint a szövege, melylyel Grosz Károly, a tatai intendáns nyomorította meg a Vörösmarty Szép Ilonkáját. Sokkal jobban bizott Vörösmartyban, mint hogy az ilyen szánalmas bukásra számíthatott volna, a milyet megért, de hát az ilyen megfordított Midás királyok kezében az arany is sárrá válik. Tekintettel a sok blatpage-ra, 'melynek Káldy műkritikája az operát kiteszi, fölvetjük a kérdést: nem volna-e helyén a nemzeti szinház feloszlatott drámabiráló bizottsága hely'ébe Káldy mellé kinevezni egy opera birálóbizottságot ? Aki sánta, annak mankó kell. Bosnyák novellák. Aponyi Árpád Bosnyák novelláiból egy uj kötetet adott ki az Athenaeum, még pedig igen diszes, a tartalomhoz méltó kiadásban. Szingazdag nyelv, megkapó léirások, érdekes mese, olykor megkapó probléma jellemzi ezeket az exotikus történeteket egy idegen világból, mely vonz vagy visszataszít, de hidegen soha sem hágy. Alkalmilag részletesebben fogunk foglalkozni e könyvvel; egyelőre mutatóul közöljük belőle'a Bosnyák becsület czimü novellát. A könyv ára diszes boriiékban 1 frt 60 kr.

668

HETI

POSTA.

1/

Első raagy. gazdasági gépgyár r. társulat.

^

Gőscscplőinft

K. E r z s i k e . Ön attól a gentlemantől, aki lovagi kötelességeit oly neveletlenül elhanyagolta, semmiféle elégtételt nem követelhet, de megbüntetheti lenézésével. Oly szellemes és okos hölgynek a lenézése, a milyen Ön, a legsúlyosabb büntetés, amely férfit érhet, ha férfi ; de nem mindenki férfi, aki n a d r á g o t visel. K o l o z s v á r . Olyan kis leánynak, aki még nem »hosszú r u h á s « nem s z a b a d olyan rossz verseket irnia. Mit csinál Ön majd akkor, ha megnő a r u h á j a ? J o l i é C o e u r . A boszorkány kinja. Hát még mi ? B á n a t o s ő s z . Fülbemászó csengés-bongás. — Rég elnyűtt őszi borongás. — Hangulatból meg nem élünk. — Egy kis tartalmat is kérünk. M a g d o l n a . A második része szép. Az elejéhez sok szó fér. Különösen a Rafael M a d o n n á j á r a való hivatkozás z a v a r . Talán át lehetne irnl. Nem elég egyszerű.

%

%

a tökéletesség legmagasabb fokán állanak.

Magyarország

legnagyobb

gyára,

és

egyedüli

mely a gazdálkodáshoz

Gazdasági

gép-

szükséges

ÖSSZES G A Z D A S Á G I G É P E K E T

gyártja.

Részletes á r j e g y z é k k e l és s z a k b a v á g ó felvilágosítássá d í j m e n t e s e n s z o l g á l u n k . — Kérjük minden kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni, készséggel adunk kimeritő

^ «gr %

K i u t a s í t o t t o r o s z o k B u d a p e s t e n . Az utóbbi napokban sok o r o s z é r k e z e t t B u d a p e s t r e , a k i k g y ö n y ö r k ö d v e n é z t é k a f ő v á r o s h a t a l m a s fejlődését. A z o r o s z o k , a k i k e t j e l l e g z e t e s a r c z u k és v i s e l e t ü k a z o n n a l e l á i u l t , t e r m é s z e s e n c s ö n d e s e n i r i g y k e d t e k e r r e a z o r s z á g r a , a h o l nincs c z e n z u r a , se Szibéria, a h o l a szab a d s á g k o r l á t l a n . A z o r o s z o k a t k ü l ö n b e n Bécsből u t a s í t o t t á k ki a c z á r i l á t o g a t á s t a r t a m á r a s ez é p p k a p ó r a j ö t t , h o g y m e g t e k i n t s é k a b u d a p e s t i kiállítást. A l e g n a g y o b b s z e n z á c z i ó a k k o r volt, midőn bementek a Koscziuszkó körképhez. Oroszok a z o r o s z o k leveretését nézik m e g ! N a g y k ö z ö n s é g é r d e k l ő d ö t t i r á n t u k , a k i k l e v e t t f ő v e g g e l n é z t é k ezt a k é p e t , m e l y e n honfit á r s a i k a t ölik le. De a m i t t á n v á r t v o l n a a z e m b e r , h o g y k i f a k a d j a n a k a k é p ellen, h o g y k á r o m o l j á k K o s c z i u s z k ó t , arról szó sem volt. A p o m p á s k ö r k é p a n n y i r a m e g h a t o t t a a z oroszokat, hogy könyezve néztek egymásra, aztán hallgatagon t á v o z t a k . T a l á n m e g is i r i g y e l t é k a l e t i p o r t l e n g y e l e k e t , a k i k igy k ü í d ö t t e k a s z a b a d s á g é r t s a k i k n e k ily h a t a l m a s a n v a n tettük megörökítve.

Felelős szerkesztő és k i a d ó t u l a j d o n o s : K I S S J Ó Z S E F . Főmunkatárs : KÓBOR TAMÁS.

Henneberg-selyem csakis akkor valódi, ha közvetlen gyáramból rendelik — fekete, fehér és szines 35 krtól 14 frt 65 krig méterenkint — sima, csikós, koczkázott, mintázott, d a m a s z t o t stb. (mintegy 240 különböző minőség és 2000 m i n t á z a t b a n stb.) a megrendelt áru, p o s t a b é r é s v á m m e n t e s e n a h á z h o z s z á l l í t v a é s m i n t á k a t p o s t a f o r d u l t á v a l k ü l d : H e n n e b e r g G . (cs. k. u d v a r i s z á l l í t ó ) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n . S v á j c z b a czim zett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. M a g y a r nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. i

. tgr

% ^

ÓS f e l v i l á g o s í t ó v á l a s z t .

°

Csinire

Első magy. gazdasági

ügyelni

tessék l

gépgyár

r. t.

BUDAPESTEN.

Bel- és külföldi női ruhakelme újdonságaink az őszi és téli idényre nagy v á l a s z t é k b a n megérkeztek. Vidékre mintákat ki v á n a t r a azonnal küldünl-

ezelőtt JANKOVITS P. alapíttatott 1840.

Budapest V. Deák Ferencz utcza 10. sz.

Nagy választék fekete-gyászkelmék és téli kendőkben.

FEKETE JÓZSEF nyilvános

fögvmnásiuma és

nevelőintézete államérvényes bizonyítványok kiállítási jogával. Az

i n t é z e t 15 ó v ó t a á l l

fenn,

a főváros legegészségesebb vidékén, a budai hegyek mellett, a szabad, nagytérségű Városmajornál

BUDAPEST, I., Krisztinaváros, Városmajor-u. 4. szám alatt; egészen ú j o n n a n berendezett egyemeletes nagy házban. Tantermel, háló-, ebédlő- és társalgótermei t á g a s a k , szellősek. A ház el v a n látva külön fürdőszobákkal s n a g y kerttel s e mellett az ifjaknak játszó- és szórakozó helyül ott van a t ő s z o m s z é d s á g b a n a z á r n y a s nagy v á r o s m a j o r és a budai hegyek. A városligetbe menő villamos kocsik végállomása.

POSTYEN. Kénes- és iszapfürdők. Vasútállomás. I'áratlan gyógyerejfl köszvény, esu/, neuralgia (isrhias), rsontbajok (rs.-szu, es.-lőrés), vérbelegségeknél etr. Kitűnő lakásokról, kényelemről, szórakozásról gondoskodva van. Prospertusok, felvilágosítások ingyen. A fürdó'igazgatóság. Budapest. 1896. Nyomatott az » A t h e n a e u m «

Az ifjak ez intézetben az osztály- és az érettségi vizsgálatokra a legalaposabban, szakértő t a n á r o k vezetése mellett készíttetnek elő. A dijak igen m é r s é k e l t e k ; m a g y a r o s házi k o s z t Beiratások az egész szünidő alatt eszközöltetnek. Kivánatra bárkinek ingyen és bérmentve megküldöm az idei iskolai értesítőt.

FEKETE JÓZSEF nyug.

főgymnásiumi

irodalmi és nyomdai r. tár«

tanár

hetüivel.

és

igazgató.