Zsolnay gyár
Parkoló
Kreatív Inkubátorház
Mintamanufaktúra, Eozin üzem
Menza
Üzletek,rezidens szállások,borozó,kávéház, étterem,ipartörténeti kiállítás Művészeti Kar,szobrászat
Művészeti Kar,zene,kerámia,doktori iskola
híd
BTK Média Kommunikáció tanszék,film
Pécsi Csodák Palotája, látogatói központ
Művészeti Kar,festészet,grafika,textil fotó,mediaművészetek,könyvtár,dékáni
Planetárium
Gyugyi gyüjtemény
Pécsi Galéria - kiállítótér
Pécsi Kulturális Központ, Alkotó Negyed
Bóbita Bábszínház
2008. január
2011. május
← Széchenyi tér - Király utca - Felsővámház utca Zsolnay Kulturális negyed
os y Vilm a n l o s Z
út
Balokány liget Kodály Központ Tudásközpont
GYALOGOS ÁTJÁRÓ
A ZSOLNAY-MAUZÓLEUM
FELÉ
TÉRBURKOLAT
É11
É10 É9
KÉZ-MÛVÉSZ UTCAI ÜZLETEK
É8
INKUBÁTORHÁZ
t
ZSOLNAY MINTA
68.
34.
É12
É48
73. 39.
ZÍNHÁ
INKUBÁ É15
É16 48.
É66
57.
45.
63.
BÁBS
É13
46.
46. 60.
65.
70.
46.
47.
46.
SPORTPÁLYÁK
34.
ÜZLET
48.
TORHÁZ
6. 49.
Z
21.
53. 69.
21.
50.
58.
74.
TEREM BEMUTATÓ ZSOLNAY
21.
21.
48.
É14
51.
71. 21.
DOLG
OZÓI
PARK
.
37. 36. 39.
52. 21.
66.
É17
38.
60.
35.
54.
83.
GYÁRTÁS ÉPÜLETEI
É30 55.
67. 89. 89.
88.
56.
66. 92.
EOZIN ART CAFFÉ
50.
66.
55.
72. 21.
32.
34.
É31 34. 53.
21. 46.
SZAB
ADSZ
2.
6.
6.
2.
AD ÍNP
É18 32.
30.
84.
REZIDENS
6.
6.
21. 21.
94.
90.
46.
19.
21.
26.
18. 17.
86.
25.
6.
JÁT
SZÓ
13.
TÉR
24.
20.
16. 85.
12.
É19
14.
KIÁLLÍTÓ TEREK
SZÁLLÁSOK
6.
15.
9.
ZENEMÛVÉSZET
10.
8.
"CSOD
ÁKPAL
OTÁJA
I INTÉZET
7.
" 6. 6. 34.
72.
É22
6.
5.
LÁTO
3.
53.
ÁG
I KÖ
ZPON
T
4.
SIK
OR
SK
I MÛ
TE
RE
MH
2.
ÁZ
É78
MÛ ETI
VÉSZ
É24
TÓ
ALKO Z HÁ
KO
MM
UN
IKÁ
CIÓ
ÉS
MÉ
DIA
TANS
ZÉ
K
DO
CT
OR
I ISK
OL
A
É2
MU
ET
I KÖ
ZP
ON
T
A ÉS NZ ME
I KÖ TÓ GA LÁTO
ZP
ON
T
HÍD
SZ
É25
S
VÉ
T
O
S MÛ
ON
G
ÁR
ZP
LO
RT
KÖ
YA
KO
LTUR KU
ÁLIS
G
É27
NK
É82
É28
MA RO
LTIFU
É26
TE
MÛ RM EK
HA LLGA TÓ
É74
EZ
ND
I RE NY
E MÛ
VÉ
PT
É34
ET
T
R
I KA
ON ZP
KÖ
SZ VÉ É33
HELYSZÍNRAJZ M 1:500
Tervpályázat 2008 május
CIÓN
ÁLIS
RE
ND
EZ
VÉ
NY
KÖ
ZP
ON
T
ÓK OL
ÚS
RK
I IFJ
I PA
CS
TÓ
GA
PÉ
Eredeti beépítés
Bontások
Új építések
Tervezett beépítés
Építéstörténet AZ 1870-es években Zsolnay Vilmos megvásárolta a BasaMalom és Pálya utca keresztezõdésében fekvõ Ereth féle telkek egy részét. A vásárlás mellett döntõ érv volt egyrészt, hogy innen kapták a vizet, amelyet a Pálya utca alatt lefektetett csövön keresztül vezettek a felsõ gyárba. Ugyanakkor a gyár elhasznált ipari vizeit is erre vezethették a Basamalom utca árkaiba, ahonnan az a Fekete patakba ömlött. Másrészt a telek keleti oldalán, a mai alagút mellett, agyagkitermelésre alkalmas dombok voltak, amelyekbõl a termeléshez tudtak alapanyagot biztosítani. A Pálya utcafrontján két egymástól különálló épület állt, melyeket 1879-ben átalakítottak és alapanyag raktározásra használták. Nem volt elhanyagolható körülmény az sem, hogy pár méterre álltak a PécsMohács vasútvonal sínpárjai. Miután Pécs szennyvízelvezetés rekonstrukciójához sómázas alagcsövekre volt szükség, az új üzemrészt erre a területre képzelték. Ennek megvalósítása 1883-ban vette kezdetét. A két raktárházat lebontották, és a Pálya utcafronton felépítették azt a keleti-nyugati tájolású üzemcsarnokot, amely ma is építésének idejét tükrözõ formájában áll. Az épület a Pálya utcától befordul a Basamalom utcába. Ezen a részen alagsorral rendelkezik, amelyben a csövek anyag elõkészítõ munkái folytak. A Pálya utcai rész földszintjén 4 egymás mellé épített visszacsapó lángú kemencét állítottak munkába. Ezekben történt a különféle méretű csövek, saválló edények égetése. A kemencék füstelvezetése az épülethez kívülrõl csatlakozó gyűjtõkéményben történt. Az emeleten a formázók dolgoztak. Az árú szállítását az épületen belül ellensúllyal működõ lifttel oldották meg. A gyűjtõkémény és az épület között levõ szabad területen egy lóval működtetett „retisör”, masszamalom működött.
E32-33 Művészeti kar vizuális művészetek Építész: Herczeg László, Weichinger Mónika, Borsos Melinda
E01 Egyetemi menza és híd Építész: Herczeg László, Hajdú Gábor, statikus: Szőnyi László
Építészeti koncepció Az északi és déli területet összekötő hídra, mindenki úgy gondol mint szimbólumra, a helyre ahol az eddig szétválasztott területek újra összeérnek. A híd tervezéséhez mi is ezen elvek szerint kezdtünk neki, elfelejtve a pályázatunkban lefektetett elveket, miszerint ez az építmény elsősorban az egyetem közlekedését szervezi. A Város keleti kapujának funkcióját maga a Zsolnay Negyed, a gyár tölti be. A tudat a terület jelenlétére, valamint apró utalások használata a hétköznapokon erre a szerepre elégségesek. Az első építészeti megközelítéseink még egyszerre próbálták a hidat, mint mindenféle megközelítésre alkalmas tárgyat és mint a Negyed jelképét elképzelni. Később kezdtük belátni, hogy ez az építészeti elem maradéktalanul nem tud megfelelni mindennek, ezért a differenciált használatban és az időszakos jelképszerűségben kezdtünk gondolkodni. A végeredmény egy olyan híd-épület lett, ami a két terület közötti gyalogos közlekedési kapcsolatokat jól szervezi, egyúttal a szimbólum szerepét is magára ölti. A híd szerkezete az ipari építészet és a kézműves hagyományok ötvözéséből alakult ki.
E34-74 Szobrászat tanszék, JESZ színház Építész: Somogyi Tamás, Tóth Tamás
Előzmények, koncepció Az egyetemi funkciók a 6-os út két oldalán elhelyezkedő, zömében meglévő épületekben kerülnek elhelyezésre. Az újonnan épülő gyalogos hídon a déli területre érkezve 3 épülettömb által keretezett térre jutunk. Ennek a „főtérnek” és egyben a déli területnek az arcát az E34-E74 épületegyüttes adja. Az épületek elötti keresztirányú útvonal a déli terület fő közlekedési tengelye. A két csarnok közül a keleti, E74-es épült korábban, a 60-as évek végén, nyersanyagtároló és előkészítő funkcióval. A csarnok haránt vasbeton falas, földszintjén mély, anyagtároló „alagutakkal”, és egy mélyebb hosszirányú folyosótérrel, amiben az anyagot motoros géplapáttal mozgatták. A déli-, hátsó traktus a kiszolgáló, irányító és szociális blokkokat tartalmazta. Az egyterű, oszlopos emelet anyagtárolásra szolgált. Az E34-es kerámiacsiszoló és anyagvizsgálati csarnok csak a 70-es évek elején készült el, szerkezete a 74-es épülettel szervesen összeépülve, arra támaszkodva. A két csarnokteret egymástól világosan szétválasztottuk, ide helyezve az épületet szervező előcsarnokot. A földszinten található műhelyek kiegészítő megvilágítását fénycsapdákkal oldottuk meg.
E82 Parkolóház Építész: Herczeg László, Kormányos Anna
Előzmények, koncepció Az őrlőüzem az 1980-as évek elején épült. Az E82 épület műszaki állapota erősen leromlott, az új funkció szempontjából értéktelen volt. A csarnoképületből csupán a vasbeton kereteket, az azokat alátámasztó szögtámfalat, valamint a 6-os út mentén végigépített, változó vastagságú támfalat tartottuk meg. A toldaléképületek elbontásával létrejövő szabad terület egy részének felhasználásával a ház folytatásában kialakítva kétszintes parkolólemez készült a Zsolnay Kulturális Negyed parkolóigényének kielégítésére. A megmaradt épületszerkezetek növénnyel futtatuk. A parkolók kétszintes elrendezésével, a déli terület egyetemi campusán a zöldfelület nagymértékben megnőtt.
E2-22 Zeneművészeti intézet, kerámia tanszék, doktori iskola Építész: Pethő László
Építéstörténet Samott és masszamalom, valamint ellenállást gyártó épület. A tööbször átépített struktúrában figyelemre méltó elem a két épületrészt összekötő híd. Ez az elem a ház mindenkori átépítésénél megmaradt, csak helye, kinézete változott az idők során. Az épület alapstruktúrájának feltételezett építési ideje az 1900-as évek elejére datálható. Az épület több építési fázisban nyerte el mai végleges állapotát. Földszinti + 2 emelet kialakítású, az épület keleti része magastetővel fedett. A történeti épületrészek csak erőtlen fragmentumokként fedezhetőek fel, jelentős háború utáni átalakításokkal. Az egyetlen, építészetileg is értékelhető épületrész az épület 6-os bekötő út felőli keleti homlokzat szakasza, mely mai állapotában is jól mutatja a korabeli ipari épületekre jellemző tégla architektúra jellemző vonásait. Mint az épület tervezői, függetlenül a rendelkezésre álló tudományos dokumentáció kategórizálásától értéknek tekintjük és az átalakítás különös figyelemmel kezeli ezt a homlokzati szegmenst.
E25 Médiakommunikáció tanszék, filmtörténeti szeminárium Építész: Koós Marianna, Sztojka Gábor
Műleírás részlet: II. Telepítés, tömeg: Alapfelvetések: - Hogyan kapcsolódjon a régi és új, valamint hogyan teremtsünk az ott dolgozók igényeit kielégítő, a diákok számára vonzó, kellemes környezetet. - Az épület új kapuja, hídfője lesz a Zsolnay Negyed északi területének. Szerepe hangsúlyossá válik, mivel az új híd mellett tömege „kiszabadul” és sarok épületté válik. - Jelenlegi tömege, homlokzati strukturája nem felel meg ennek szerepnek (2 homlokzat+2 tűzfal), ezért, annak folytatása nem lehetséges - a bővítésnek, átépítésnek valamilyen módon reagálnia kell az új szituációra - a média és kommunikáció az egyik legfiatalabb tudományág, jellemzõen XXI. századi, „teljesen mai és kortárs!” - a bõvítés nyújt helyet a diákok mûhelyei, alkotóterei számára a Zsolnay Negyed vitathatatlan emblémái a kémények, ezért újra kell gondolnunk a kémény és a meglévõ épület kapcsolatát Az új, harmadik szint, egy újabb kor ráépítése, amely bár követi az épület kontúrjait, formavilágában mégis elkülönül attól. Mind anyagában, mind homlokzatkezelésében modern világot képvisel.
Építéstörténet A kerámiaiparban az alapanyagok mellet a legfontosabb a megfelelõ mennyiségű víz biztosítása volt. Miután a gyár területén több forrás tört a felszínre az alapanyag előkészítõ műhelyeket ezek közelébe építették fel. A gyár területén a források a Sikorski ház környékén voltak megtalálhatóak. Ezért 1853-ban az itt feltörõ források mellett Zsolnay Ignác iszapoló fészert és asztalos mûhelyt épített. Miután 1870-ben megvásárolják az első gőzgépet, ebben az épületben helyezik el. Az új agyagelőkésztõknek műhelyekre volt szükség, ezért az épületet nyugati irányba bõvíteni kellett, amelyre 1877-79 között került sor. Ekkor a korábbi épületet részben lebontják, majd a déli oldalát nyerskőből felépítve bővítik. Ekkor nyeri el a ház a mai méreteknek megfelelõ állapotát. 1880-ban egy új, 50 LE.- õs gőzgépet állítanak munkába, amelyet szintén ebben az épületben helyeznek el. Zsolnay Vilmos lánya, Júlia férjhez ment Sikorski Tádé lengyel építészmérnökhöz. Lakhatási feltételeinek megoldása érdekében 1883-ban Sikorski Tádé megtervezi saját lakóházát, amelyet a mûhelyépület északi oldalához építenek fel. Az elsõ emeleti részben a hálószobák, nappali, konyha és mellékhelységek találhatóak. A földszinten a háztartási alkalmazott lakott. Az alagsori helységekben továbbra is megmaradnak a műhelyek, anyag előkészítõk és raktárak. 1886-ban alakítják ki Zsolnay Júlia északi tájolású tetőtéri műtermét. 1952 után új funkciót kap az épület. Az alagsorban és a déli oldalon a mûhelyek megmaradnak. Azonban a korábbi lakószobákat elõbb irodákká, késõbb a gyári óvoda részére alakítják át. 1960után a gyár labdarúgó csapatának öltözőinek találnak helyet a földszinten. 1990 után a gyártmányfejlesztés, tervezők és szobrászok kapnak itt elhelyezést.
E24 Sikorski Villa, Gyugyi gyüjtemény Építész: Laczó Zoltán
Építéstörténet
E26,27,28,78 Alkotó Negyed volt Pirogránit üzem
1873-ban Zsolnay Vilmos egy földszintes műhelyépületet a szomszédos telekfront mellett épített fel, amely azonban nem azonos a Major utca mai vonalával. Az épület helyén álló műhely Zsolnay Vilmos és testvére Cölesztin közös spódium gyártó üzemének első épülete volt. 1880-ban a spódium iránti kereslet csökkenése miatt a műhelycsarnokot lebontják és helyére 1881-ben új emeletes műhely épül. ( É-28) A földszinten a kőgyurma üzem (Steindl massza) a gipszesek és az anyag előkészítõ berendezéseit helyezték el, az emeleten korongosok és formázók dolgoztak. Miután a gyár területe bõvült és határos lett a Major utcával, megvalósítható lett a nyugati irányú terjeszkedés is. A bõvítés során, a belsõ udvaron 1881-82-ben felépítik az épülethez nyugatról csatlakozó két épületbõl álló, emeletes műhely és munkáslakástömböt. Itt lakott többek között a gyári önkéntes tûzoltóegylet parancsnoka 1970-ben lebontották, és helyére felépítik a mai új pyrogránit műhelyt. Az É-28-as épületre merőlegesen, de különálló épületként állt a Pálya utcafronton a 7 műhelybõl álló üzemcsarnok ( É- 25 -26 ). A fejlesztés során megvalósíthatóvá válik a két épület emeleti összekapcsolása. Ezért 1882ben elkészült a boltíves átjáró és ekkor csatlakozik egymáshoz a két mûhelyépület. Emeleti szinten körbejárhatóvá válnak, és több új műhely kialakítására lett lehetõség. 1884-ben újabb bővítésre kerül sor a pyrogránt üzemrész északi területén, amikor az É28-as épület északi végéhez csatlakoztatják az üzemrész ekkor épülő keletinyugati tájolású műhelyeit. Ebben kerül elhelyezésre 4 égetõkemence, és az őket kiszolgáló gyűjtőkémény. Ezzel kialakul a mai pyrogránit üzemrész belsõ udvara. Az épület földszintjén a pyrogránit üzem sómázas kemencéi voltak a padlásteret raktározásra használták.
Építész: Pintér Tamás János, Mórocz Tamás, Papp Glória
E31 Pécsi Galéria, Planetárium, Pécsi Csodák Palotája Építész: Pintér Tamás János
Műleírás részlet: A meglévő É31-es épület 1950ben épült nagyfeszültségű vizsgáló laboratóriumnak. Itt tesztelték a gyárban készülő kerámia szigetelőket. Két részből áll. Elől egy vasbeton keretvázas, daruzott csarnok , amit 1973-ban déli irányba egy keretállással bővítettek. A hátsó északi rész pince, földszint, emelet és tetőterasz szintekre tagolódik. Itt szervetlen vegyi labor és irodák működtek. A ház, bár némileg kilóg a romantikusabb formálású régebbi épületek közül, építészetileg értékelhető. Arányos a tömege, szép a téglaburkolatos homlokzata. A csarnoktér vertikális nyílásai elegánsak. A két tömeg lépcsőzése, ellebegő tetővel való összekapcsolása finom építészeti megoldás. A csarnoktér 10 méter belmagasságú beltere impozáns látvány. A ház jelenlegi építészeti karakterét meg kívánjuk őrizni. Az új építés helyén nagyrészt igénytelen, esetlegesen elhelyezett, bontásra váró épületek álltak. A terepviszonyok rendezetlenek. Erre a területre nyílik be az új major utcai bejárat, a területhez kapcsolódik a bábszínház épülete. Ezen körülményekre kívántunk reagálni egy támfal jellegű beépítéssel, amely a jelentős alapterületi igényeket következményeit nem hagyja eluralkodni az érzékeny miliőjű területen. Ez a támfal kontúr, egyben városszerkezeti csatlakozás, a Major utcai zártsorú beépítés vonalát hozza be egészen a meglévő labor épületig. Így az új bejárati útvonal tulajdonképpen az utca folytatásaként jelenik meg, ami aztán a labor épület magasságában belenyílik a Sikorski műteremház előtti térbe, amely a Kulturális Negyed szíve lesz.
ÉPÍTÉSTÖRTÉNET
E30 Bóbita Bábszínház Építész: Kamarás Bálint, Mólnos Attila, Szilvássy Attila
1910-es évek első felétől több periódusban épült, eredetileg a Zsolnay család lakóházaként. Tervezője Sikorski Tádé és Pilch Andor, a város gyakran foglalkoztatott építésze. 1950-es évek elején a gyár kultúrházává alakították, előadóteremmel bővítették, majd 1982 körül kisebb átalakítások során elnyerte jelenlegi formáját, művelődési ház lett. Műemlékileg védett. Földszint + egyemeletes épület lejtő felé alagsori szinttel, észak felé pedig kétemeletes, toronyszerű, kiemeléssel, ettől nyugatra földszintes bővülettel, dél felé pedig a ház léptékét meghaladó nagyságú lapostetős teremmel kiegészülve.
Építéstörténet A kész termékek raktározása a szállítás szervezése a kapuk szomszédságába álló épületekben volt gazdaságos. Ezért 1853-ban Zsolnay Ignác a Felsõvámház utcai kapu mellé felépít egy fából készült alapanyagraktárat. Miután Zsolnay Vilmos átveszi a manufaktúrát, 1871-ben az épületet lebontják és helyére elképzeléseinek megfelelõen Giovanni Butti tervez egy raktározásra is alkalmas épületet. A földszinten egy portásszobát alakítanak ki, felette az emeletre lakószobát terveznek, amely a gyár egyik elsõ munkáslakása lett. Az épület keleti szárnyában a földszinten és az emeleten is raktárhelységeket alakítanak ki. 1891-ben az épület keleti végétõl új, 30m. hosszú emeletes raktár építésébe kezdenek. Az emeleten és a földszinten is az épület belsõ hosszának megfelelõ raktárhelységekben álltak az elszállításra váró áruk. Mozgatásukat transzmissziós lifttel oldották meg. Elsõsorban fehérárú, étkészletek, poharak, tálak vártak az elszállításra. 1891 második felében kialakítják az északi porta felett a boltíves bejáratot, ekkor épül össze az É-9 és az É-10-es épület és alakul ki a mai állapotoknak megfelelõ északi bejárat. Itt volt a földalatti óvóhely egyik lejárata. Miután azt 1970 után lefalazták.
E8-48 Rezidens Szállások, Kézművész utca Építész: Lukács István
E16-18 Mintamanufaktúra, kreatív inkubátorház Építész: Csaba Kata
Építéstörténet E16 A központi épületmaggal összeépített, 1920-as években épülő vasbeton vázas csarnoképület, jelenleg tanműhely. A múltban a festészetet fogadta be. Eredeti fafödémeit 1961-ben előregyártott G gerendás, BH tálcás födémekre cserélték. E18 Az épület a századfordulón épült. Eredeti funkcióját tekintve két égető kemencét és kiszolgáló tereit foglalta magába. 1959-ben, valamint 1973-ban a kemencéket lebontották és a födémnyílásokat kipótolták, az épület így nyerte el a jelenlegi formáját. Tervezési koncepció E16 Az E15-ös épület csarnok szerkezetű épületrészének bontásával az E16-os épület hármadik homlokzata is kiszabadul, így lehetőség nyílik a funkciók szabadabb elhelyezésére, a kilenc osztatú csarnoktér belsejének természetes megvilágítására. A fény becsempészésére szolgálna az emeleti szinten a felülvilágító alatt tervezett irodaterek üveg szerkezetű térelválasztása, valamint a középső gerenda közben a meglévő födém szerkezet átbontása. A födémek átbontásával a viszonylag alacsony belmagasságú, monoton terek nagyvonalúbbá és dinamikusabbá válnak. A koncepció részeként az épület különböző szintjeit különböző külső terekből tárnánk fel, az épület flexibilis működtetése érdekében. E18 Az épület jelenlegi funkcióját a technológia kiépítettsége miatt megtartaná, a Míves negyeden belül a Zsolnay Desing Központtal szoros együtt működésben minta üzemmé alakulna. A két épület közé, mai formálású, mindkét házat kiszolgáló lépcsőtér kerül.
E12-19 Míves negyed, kávézó, étterem, borozó, szállások ipartörténeti kiállítás, design központ Építész: Csaba Kata, Helfrich Gábor, Konrád Péter, Rádóczy f. László
Építéstörténet E12 A Felsõvámház utca közelében levõ anyagkitermelõ hely melletti agyagfal tövébe 1852ben Zsolnay Ignác fészert építet. Itt történt az alapanyagok elõkészítése, az iszapolás, derítés, gyúrás. Innen zsákokba vitték fel az agyagot a korongos mûhelybe ( É- 13). 1870-ben Zsolnay Vilmos ennek a helyére felépíti elsõ kemencéjét, melyben cementet szándékozott elõállítani. Miután ez a vállalkozása nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, 1874-ben a kéményt lebontatta és anyagából raktárépületet készítettek1. Ez a raktárépület a mai toronyépület helyén állt. 1886-ban az épületet átalakítják és elkezdik a kelet-nyugat tájolású lakóház felépítését. Az épület Sikorski Tádé és családja számára készült, elsõsorban lakószobákat, konyhát, és mellékhelységeket tartalmazott. Miután Sikorskiné, Zsolnay Júlia a „ Sikorski házból” nem kívánt felköltözni, egy darabig irodai célokra használták A földszinten mûhelyeket és raktárakat alakítottak ki. A tetõ és a torony mellvédje ekkor egységes képet mutatott. Miután újabb helységekre lett szükségük, a tetõteret át kellett alakítani. Ezért 1920-ban a tetõtérbe tervezett szobák bõvítése miatt a külsõ oromzaton levõ épületdíszeket eltávolították és új magasabb tetõszerkezetet építettek. Ezzel megszûnt az É-13-as épülettel közös tetõgerinc. A bõvítés déli oldalára kisméretû ablakok kerültek beépítésre. Erre a szintre azonban csak kívülrõl lehetett feljutni, így az északi oldalon felépítik a külsõ lépcsõfeljárót és alatta a melléképületet. Lakók az épületbe nem költöztek be, kivéve 1940-41 között, amikor Mattyasovszky Zsolnay Péter és családja lakott az épület földszintjén.
E13 1853-ban Zsolnay Ignác felépíti első műhelyét a már itt álló Piacsek féle téglaégetõ kemencétõl nyugatra. Az épület földszintes, és több egymásba nyíló műhelyből állt. Miután Zsolnay Vilmos 1866-ban átveszi az üzem irányítását, az épületet mûhelynek használja. Itt történik a terrakotta tárgyak mázazása, festése, díszítése. 1874.-ben műhelybővítés okán az épületet átalakítja. Ennek során a régi tetõt lebontják, és egy szinttel bővítik a házat. Az emeleten mûhelyeket a földszinten raktárakat alakítanak ki. Az É- 12- es épület átadása után, 1885-ben a két házat összeépítik és köztük kialakítják a boltíves átjárót a lépcsõfeljáróval. 1885.-ben elkészül a lakóházat (É-14) összekötõ nyitott loggiával tervezett emeletes épületrész. Ezzel az épületnek már csupán egy a belsõ udvarra nézõ ablaka marad. 1930 után itt alakítják ki Sikorski Zsolnay Márta cégvezetõ lakószobáit. 1954 után a földszinten díszmû raktár, az emeleten üzemi irodák voltak.
E14-15
E12-19 Míves negyed, kávézó, étterem, borozó, szállások ipartörténeti kiállítás, design központ
A gyár legtöbbször bõvített, átépített épületei. Zsolnay Ignác, miután a manufaktúra anyagi lehetõségei javultak, 1857-ben felépíti emeletes családi lakóházát. Feltételezéseink szerint 10.00 x 7.50 x 7,10 m. paraméterekkel rendelkezõ épületrõl volt szó, amely a mai irodaépületek magjának tekinthetõ. Az épület bõvítésére elõször 1870-ben kerül sor. Ekkor az épület nyugati oldala elé toldás kerül. Az emeleten lakószobák a földszinten újabb mûhelyek épültek. Zsolnay Vilmos ekkor még a Király utcai házában lakott, így nem volt szüksége a gyárban saját lakrészre. Miután elsõsorban a mûhelyek fejlesztését kellet megoldani, 1871-ben az épületet keleti irányba is bõvítette. Itt kaptak helyet az elsõ muffoláknak helyet adó mûhelyek. Miután Zsolnay Vilmosnak egyre több idõt kellett a gyárban töltenie elhatározza, hogy 1872-ben egy lakóházat épít magának. Ezt az Ignácz féle épület déli oldala elé, attól mindössze 2 m. - re építik fel Giovanni Butti emberei. Egyre több égetõkemencére volt szükség, ezért a lakóház keleti oldalához egy újabb mûhely csatlakozott. Ezekben a földszinten új muffolákat helyeztek el, az emeleten festõk dolgoztak. 1872-ben az északi oldalon álló ( mai konyha) mûhelyépület is egybeépül a lakóházzal, kialakul a lépcsõk melletti belsõ világítóudvar, ezzel szinte körbeépítik az Ignácz féle lakóházat. 1881ben Zsolnay Vilmos eladja a városban levõ ingatlanjait és kiköltözik a gyárba. A tetõtérben 1882-ben elkészül Zsolnay Vilmos stukatúr burkolattal, hajópadlóval kialakított dolgozószobája. Innen egy ajtón keresztül lehetett kijutni a délre tekintõ nyitott teraszra. A földszinten a falépcsõ mögötti boltíves megerõsítéssel készült mûhelyben volt Zsolnay Vilmos laboratóriuma.
Építész: Csaba Kata, Helfrich Gábor, Konrád Péter, Rádóczy f. László
A család lakóterületének egységesítése és a termeléstõl történõ elkülönítése érdekében a két különálló épületet összeépítik. Ekkor készült el a két épület között az emeletre vezetõ lépcsõsor. A földszinten üzemi irodák, a pénztár és a könyvelés, valamint Sikorski Tádé dolgozószobái voltak. Az emeleten ettõl kezdve csak a család lakik. Hálószobák, nappalik egy étkezõ és mellékhelységek a családtagok rendelkezésére. 1888-ban elkezdik a díszes torony és a boltíves oszlopok alatt egy kisebb keletre tekintõ terasz felépítését. Az ettõl különálló másik, délre tekintõ emeleti terasz Zsolnay Vilmos nappalija elõtt volt 1908-ban újabb átépítés kezdõdik, amikor az emeleti különálló teraszokat egybeépítik és ezzel kialakul az épület jelenlegi állapota. Az épület funkciója több alkalommal változott. Elsõsorban a család lakószobáit, üzemvezetõi lakást, irodákat némely esetben kisebb mûhelyeket és tervezõszobákat alakítottak ki benne. Az emeleten Zsolnay Vilmos és Zsolnay Miklós dolgozószobái, a földszinten a nagy terasz alatt, dolgozószobák voltak. 1947 után is hasonló funkciót töltött be az épület, itt voltak a szakszervezeti, igazgatói és üzemi irodák.
E12-19 Míves negyed, kávézó, étterem, borozó, szállások ipartörténeti kiállítás, design központ E17-19 Zsolnay Vilmos lakóháza keleti oldalán voltak mûhelyek építésre alkalmas szabad területek Ezért1879-ben ide terveztek egy emeletes festõmûhelyt. A keskeny épületszárny emeletén a festõk dolgoztak, a földszinten formázó mûhelyeket alakítottak ki. Elsõsorban a terrakotta tárgyak díszítését végezték itt. 1881-ben vette kezdetét a második épületszárny építése. Erre a terrakotta üzemrész bõvítése miatt volt szükség. Ebben a második szárnyban, a földszinten építik meg az új terrakotta mûhelyeket, ebben kapott elhelyezést az elsõ fekvõkemence is. Az emeleten korongosok dolgoztak, valamint a formázók díszítették a terrakotta tárgyakat.1 Mindkét épületben, széles hajópadló deszka padlóborítást és fafödémmel erõsített mennyezeti megoldást alkalmaztak a kõmûvesek. 1883ban a két épületet déli oldalról egy emeletes nyaktaggal kötötték össze. Ezt követõen alakult ki a belsõ kis udvar. 1928-ban a 100 éves jubileum ünnepségei során ebben az épületrészben nyitották meg a gyári múzeumot. 1952 után födémcseréket, korszerûsítéseket végeztek az épületben. Az 1960-as éveket követõen az összes terrakotta égetésre készített kemencét lebontották. Az épületek külsõ formája változatlan maradt.
Építész: Csaba Kata, Helfrich Gábor, Konrád Péter, Rádóczy f. László
„A
kert
szép
volt
a
rengeteg
Északi terület környezetrendezés
Környezettervező: S73 Mohácsi Sándor
virággal. Kött, az új kertész, akit atyánk
Németországból
hozatott,
s
aki később itt önállósította magát, igen ügyesnek bizonyult. Új üvegház épült,
a
régit
atyánk
ananásztermesztésre alakítatta át. A kerítésen kívül csörgedező források vizét
egy
nagy,
föld
gyűjtőmedencébe
vezette,
víz
nagy
aztán
a
feketefenyők
lábánál,
terméskövek
között
folyt
tovább.
A
Műleírás részlet:
alatti
ahonnan
a
Szükségesnek
tartjuk
a
terület
jelenlegi
jegenyék
és
struktúráját a lehető legnagyobb mértékben
páfrányok
és
megtartani.
kis
patakként
kertészház
a
mai
A
terület
ipartörténeti
és
kultúrtörténeti jelentősége európai szintű, és
mint
ilyen,
értékként
kezelendő.
A
minarettel ellátott jégverem helyén
térszerkezet mellett a szabadban elhelyezett
állt, akkor persze még az egész tér
gyártörténeti
beépítetlen
kívánjuk
volt.
A
dimbes-dombos
termékeket
mutatni.
A
és
gépeket
történetiség
is
be
mellett
területen fekvő együttes, a pompeji
helyet kívánunk biztosítani a sportolás és a
vörösre
kikapcsolódás
festett
gyárépületekkel igen
barátságos
és
lakóház a
szép
képet
a
kerttel
nyújtott,
szabadtéri tartjuk,
hogy a
számára
is,
akárcsak
rendezvényeknek. igazi
terület
kulturális és
minden
a
Fontosnak központtá
olyan volt, mint egy angol könyvből,
váljon
korcsoport
kivágott illusztráció.”
megtalálja itt a számára kedves időtöltést.
Déli terület környezetrendezés
Környezettervező: Újirány, Kovács Árpád, Tihanyi Dominika
A Zsolnay Gyár területét a belváros felé vezető 6-os út két részre osztja, a déli és az északi területre. A déli terület, ipari adottságánál fogva, az északi terület ellenpontja, és mint a gyár erőforrása értelmezhető, amely biztosította a gyár működésének alapfeltételeit (deponálás, vízforrás). Ezen gondolatsor képezi a koncepció alapját, miszerint a déli terület egy olyan természeti táj, amely az elhagyatott ipari tájképet egy természeti tájjá alakítja, egy szukcessziós folyamat képét idézve, olyan téri szituációkat teremtve, melyek az itteni egyetemi hallgatókat hivatott szolgálni inspiratív, nyitottan hagyott „mondatok által”. A koncepció az értékteremtés folyamatát veszi alapul, mint a világot előremozdító alap. Ennek feltétele az innovatív gondolat, melyet a Zsolnay család példáz, ahol valós kérdésekre, valós értékekre építve hoznak létre új értékeket. Összefoglalva ez a hagyaték az, amit a jövő generációkra hagytak. Ezt a folyamatot képezzük le egyéni szinten, az egyén világhoz való viszonyulását az alkotás folyamatában, majd annak ráhatását a világra. A kapott térrendszer két részre osztható. A természeti tájkép területére (egyetemkert), mely a parkolóépület és a vasút területe közt húzódik, illetve arra a burkolt területre, amely az egyetem épületei által közrezárt tér és az egyetemisták személyes tereként fogható fel (egyetemudvar/ aula). A kert egésze az ott élő egyetemisták mindennapi létének ad keretet, mely akkor válik teljessé, amikor azt ők belakják és kiegészítik igényeik szerint. A terek kialakítása érzelmekre adott reakciók, melyek az ott alkotó diákok számára valószínűleg ismerősek, és ennél fogva könnyen tudnak kötődni hozzá, otthonos közegben találva magukat.
