BGF Szakkollégiumi Tanulmánykötet. A BGF szakkollégiumi mûhelyeiben között végzett kutatások zárótanulmányai

BGF Szakkollégiumi Tanulmánykötet

A BGF szakkollégiumi mûhelyeiben 2011-2013 között végzett kutatások zárótanulmányai

A kiadvány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0002 „Komplex tehetséggondozás a BGF-en” címû európai uniós támogatású projekt keretében készült.

Kiadó: Budapesti Gazdasági Fôiskola Budapest, 2013 ISBN 978-963-7159-57-2

TARTALOMJEGYZÉK 1. KERESKEDELMI, VENDÉGLÁTÓIPARI ÉS IDEGENFORGALMI KAR SZAKKOLLÉGIUMI MÛHELYÉNEK KUTATÁSA - BGF WELL-BEING KUTATÁS, KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ..............................................................................................................................................5 1. Bevezetés ....................................................................................................................................................................5 2. Kutatás elméleti háttere – jóléti vs. jólléti társadalom........................................................................................5 3. A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminôség viszonya (elméleti háttér kiegészítése).............................................................................................12 4. A kutatás háttere, célja és módszere...................................................................................................................14 5. A kutatás résztvevôi, a hallgatók közremûködésének értékelése.................................................................17 6. A kutatás eredményei.............................................................................................................................................19 7. Következtetés, összefoglalás.................................................................................................................................25 8. Felhasznált irodalom...............................................................................................................................................25 2. KÜLKERESKEDELMI KAR SZAKKOLLÉGIUMI MÛHELYÉNEK KUTATÁSA – HÁLÓZATKUTATÁS, GAZDASÁGI, ÜZLETI ÉS KÖZÖSSÉGI HÁLÓZATOK MÛKÖDÉSE, KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ...............26 1. Bevezetés - A kutatási program célkitûzése ......................................................................................................26 2. Magyarország külgazdasági stratégiája, a külkapcsolati háló alakulása modul .........................................26 3. Üzleti hálózatok és online közösségek modul .................................................................................................33 4. Social media modul ................................................................................................................................................41 5. Zárszó........................................................................................................................................................................48 3. A GAZDÁLKODÁSI KAR ZALAEGERSZEG, VALAMINT A PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR BUDAPESTI ÉS SALGÓTARJÁNI SZAKKOLLÉGIUMI MÛHELYEINEK KÖZÖS KUTATÁSA – A FELSÔOKTATÁS GAZDASÁGI HATÁSA SALGÓTARJÁN ÉS ZALAEGERSZEG VÁROSÁBAN, KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ..........................................................................49 1. A kutatás célkitûzései .............................................................................................................................................49 2. Az alkalmazott módszerek ....................................................................................................................................49 3. A salgótarjáni és zalaegerszegi adatok elemzése.............................................................................................56 4. Összefoglalás............................................................................................................................................................65 5. Irodalomjegyzék ......................................................................................................................................................65 6. Melléklet....................................................................................................................................................................67

3

1. KERESKEDELMI, VENDÉGLÁTÓIPARI ÉS IDEGENFORGALMI KAR SZAKKOLLÉGIUMI MÛHELYÉNEK KUTATÁSA - BGF WELL-BEING KUTATÁS, KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ 1. Bevezetés Európa válságban van. A jólét elvesztése, a közös valuta esetleges elbukása, a pénzügyi rendszer összeomlása nem pusztán a kapitalizmus válságát jelzi. Az utca lázadások Európa nagyvárosaiban, az Occupy! mozgalom terjedése a demokrácia és a társadalom kudarcára utal abban, hogy nem voltunk képesek szabályozni és korlátok közé szorítani a piac szabad mûködését. Egyre többen mondják azt is, hogy a nyugati gondolkodás nem térhet vissza a korábbi hétköznapokhoz, a fenntarthatatlan növekedés hajszolásához, az egyenlôtlenség és korlátlan fogyasztás gazdaságához. Új gazdasági gondolkodásra van szükség.Ahhoz, hogy részt vegyünk a jó társadalom kialakításáról szóló európai diskurzusban, a gyors rendbetételen és az európai „alapvonalra” történô visszatérésen túl magunknak is tisztáznunk kell, mit jelentenek számunkra a demokrácia, a közösség és a pluralizmus értékei. A jobb társadalom csak minden állampolgár szabad részvétele segítségével valósítható meg, ezért nem korlátozni, hanem bôvíteni kell a demokratikus szabadságjogokat. Cél, hogy mindenki érezze, részvétele a demokratikus intézmények mûködésében és mûködtetésében fontos és értékes. Csak a politikai közösség egészének bevonásával képzelhetô el sikeres nemzeti politika. Vannak közös érdekeink, ám ezek érvényesítésében különbözô hitbéli és meggyôzôdésû emberekként is egymásra vagyunk utalva. A pluralizmus érték, mert csak a politikai és társadalmi intézmények sokszínûségébôl, a gazdasági formák és tevékenységek számosságából, a sokféle identitások együttmûködésébôl származhat elegendô kreatív energia nemzeti céljaink és közösségi vágyaink teljesítéséhez, egy jobb élet reményének megteremtéséhez. Az új gondolkodás alapállítása, hogy a szabadság, az egyenlôség, a szolidaritás és a fenntarthatóság értékei jobb társadalmat és szebb világot ígérnek, mint a központosítás, a tervirányítás, a szabadságjogok korlátozása. Csak ezekre az értékekre épülhet egy olyan társadalom, mely mentes a mélyszegénységtôl, a kizsákmányolástól és a félelemtôl. Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósuljon, vissza kell szereznünk a demokráciába vetett bizalmat. Mert csak a demokratikus ellenôrzéssel, szabályozással, felügyelettel újragondolt kapitalizmus lehet képes e feladatnak megfelelni. Mindeközben a demokrácia intézményeit is meg kell újítani, el kell mélyíteni, minél többek számára kell megteremteni a részvétel esélyét és lehetôségét. A rendszerváltás demokráciája megteremtette a demokratikus intézmények rendszerét, ám nem teremtette meg a bevonódás és részvétel igényét és elkötelezettségét. A valóban demokratikus viszonyokat azonban csak autonóm emberek tudják élvezni és kihasználni -- az embereknek vissza kell szerezni az ellenôrzést saját életük fölött. Példamutatással, a közügyekben való elkötelezett részvétellel, civil cselekvéssel meg kell mutatnunk, hogy az autonóm magatartás érték. Az anyagilag és intézményileg szabadabban mozgó tudás- és gazdasági elitnek különös felelôssége van abban, hogy a magyar társadalom irracionalizálóságát és bezárkózását meg tudjuk-e akadályozni. Az autonómia ugyanakkor korlátos engedély: a másokkal való konfliktusmentes együttélés kötelezettségét és korlátait vonja maga után. Azt is igényli, hogy minden polgár rendelkezzen elegendô erôforrással, pénzzel, idôvel, kapcsolatokkal és politikai jogokkal annak érdekében, hogy jobb életet teremtsen magának. Az autonómia ugyanakkor tudatosságot is igényel. Tudatosságot a pénzügyek kezelésében, tudatosságot a demokratikus részvételben. A tudatossághoz pedig az információ szabad áramlására, transzparenciára, a köz ügyeiben teljes nyitottságra és jártasságra, az állampolgárok és az intézmények mûködtetôi közötti kölcsönös bizalomra, nyitottságra, együttmûködési képességre és szándékra van szükség. Mindennek eszköze a szabad és független média, ideértve, de nem korlátozva azt a közszolgálati médiumokra. Új tartalomtámogatási modellre van szükség, illetve olyan forráselosztási rendszerre, mely segíti, hogy a közszolgálaton túl a kereskedelmi médiában is megjelenjenek közszolgálati tartalmak, a kereskedelmi média is kivegye a részét az informált állampolgár szolgálatából. A piaci viszonyokon túl is támogatni kell az írott sajtót, mely a közpolitikával kapcsolatos mélyebb, elemzô információk hordozója kell maradjon.

2. Kutatás elméleti háttere – jóléti vs. jólléti társadalom A jóllét gondolatára épülô jobb társadalom legfontosabb vezérlô elve a társadalmi igazságosság, mely mögött az egyenlôség erkölcsének eszméje áll. Minden egyes ember pótolhatatlan és azonos értékû. A jobb társadalomban minden embernek azonos emberi méltóság, biztonság, esély jár, származásától függetlenül. Mindezt a gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben vett fenntarthatóság teszi huszonegyedik századivá. A ma jobb társadalma olyan rendszert kell alkosson, melyben a gazdasági és környezeti fenntarthatóság, a jóllétre való törekvés foglalja keretbe a társadalmi igazságosság rendszerét.

5

A régiós országok többségénél jelentôsebb gazdasági visszaesés, az aggasztó recessziós kilátások önmagában is nagy veszélyt jelentenek a sokféle konfliktussal terhelt magyar társadalom mûködésének gazdasági alapjaira. A gazdaságpolitikát ma súlyos makrogazdasági következmények kísérik: negatív növekedési kilátások, növekvô munkanélküliség, befagyott pénzügyi közvetítôrendszer, megszûnô külföldi fejlesztési és befektetési hajlandóság, felszáradt befektetési piac, volatilis, ám tendenciájában folyamatosan gyengülô nemzeti valuta és növekvô inflációs nyomás. A mikrogazdasági következmények nem kevésbé drámaiak: új munkahelyek nem jönnek létre, lehetetlenné válik az innováció, a fejlesztés, a nagyvállalatok fejlôdése leállt, a kis- és középvállalatok sorra csuknak be. A kiszámíthatatlan környezet, a bizakodásra okot adó jövôkép hiánya miatt csökken a vállalkozási hajlandóság, megszûnik a kockázatvállalás képessége és lehetôsége. Mindennek önmagában is nagy a társadalmi hatása. Ám a nagyvállalati szektor bizonytalansága és kilátástalansága megszûnteti a hosszútávú gondolkodást, a közvetett értékteremtés helyét a közvetlen és rövidtávú túlélés veszi át. Vállalatok nem költenek fejlesztésre, marketingre, reklámra, ez további iparágakat, így a kreativitást, gondolkodást, minôségi szórakoztatást támogató média- kommunikációs, technológiai és hírközlési ipart, a hétköznapi életet szebbé tévô turizmust és vendéglátást, a jövôbe történô befektetést segítô tanulási és egyéni fejlesztési-piacot is tönkreteszi. Magyarország növekvô versenyhátránnyal vesz részt a nemzetközi gazdasági versenyben és együttmûködésben. A társadalmi károk ennél is jelentôsebbek. A növekvô munkanélküliséget növekvô esélyegyenlôtlenség kíséri, tovább romlik az egyre kilátástalanabb mélyszegénységben élôk helyzete, a középosztály lassú megerôsödése helyett egyre többen kerülnek a veszélyzónába és veszítik el egyéni és családi stabilitást kínáló helyzetüket. Csökken a mobilitás, növekszik az elvándorlás – különösen a konvertálható tudással rendelkezô fiatalok körében –, egyre kisebb a külföldi munkavállalás után hazatérés vágya és reménye. Egyre több helyen szakad el a családi és társadalmi védôháló, növekszenek és gyakrabban öltenek etnikai színezetet társadalmi konfliktusok, leépül a közép- és felsôfokú oktatási rendszer, nem jönnek létre vagy folyamatosan roncsolódnak kulturális értékek. Az üzleti viszonyokat uraló korrupció, a politikai és gazdasági zsákmányszerzés, a politikai igazodás kultúrája az alapokat veszélyezteti: elvész a személyközi bizalom, csorbul az intézményi tekintély és hitelesség, az együttmûködés szándéka és lehetôsége helyett az elvárt vagy kikényszerített lojalitás uralja a kapcsolatokat. A rendszerváltás a jogállami biztosítékok teljes arzenálját alkalmazó költséges és kevéssé hatékony „szuperállamot” hozott létre, így annak részleges megváltoztatása indokolt és szükséges (kisebb parlament, központosítottabb önkormányzati rendszer, egyszerûbb közszolgálati média rendszer, bírói önkormányzatiság és egyetemi autonómia korlátozása, egyszerûbb és hatékonyabb ombudsmani rendszer), a demokrácia tudatos korlátozása elfogadhatatlan. A rendszerváltás óta eltelt húsz esztendô egyszerre siker és kudarc. Siker, hisz Magyarország egyenrangú tagja lett a fejlett és demokratikus nyugati államok közösségének. A nyolcvanas évek életminôsége – sem szellemi, sem anyagi értelemben – nem hasonlítható a kétezer-tízes évekéhez. Megszabadultunk a hatalom teremtette korlátoktól – ami nem jelenti azt, hogy ne lennének magunk és mások, választott és adatott közösségeink teremtette korlátok körülöttünk. Köznapi életünk minôsége megváltozott, részesei vagyunk a globális technikai–technológiai fejlôdésnek, élvezzük az internet, a mobilitás, a tudatosság szolgáltatásait és termékeit, életünkbe beépülnek a késômodernitás fogyasztói kultúrájának áldásai vagy átkai, hatnak ránk a világot formáló megatrendek. Nem élünk addig és úgy, ahogy szeretnénk, de ma sokkal tovább és jobban élünk, mint remélhettük azt a nyolcvanas években. Mindeközben aránytalanul sokak számára a rendszerváltás utáni idôszak a nyolcvanas évek nyugalma helyett kiszolgáltatottságot, az esélyek csökkenését, elszegényedést, magányt, a biztonság elvesztését, leszakadást jelent. Sokakat készületlenül ért a verseny, a gyarapodás lehetôsége teremtette erkölcstelenség, a rendszerszintûvé váló ügyeskedés és korrupció. A rendszerváltás két generációt – a rendszerváltáskor nyugdíj elôtt állókat és a rendszerváltás elôtti pár évben nyugdíjassá válókat – a partvonalon kívülre sodort. A nem organikus „nyugatiasodás” – annak minden elônyével (versengés, nyitottság, bizalom, átláthatóság) és hátrányával (silányság, tömegesség, elidegenedés) – erôsítette a zsákutcás magyar fejlôdés sajátosságait: növelte a versenyellenességet, a megosztottságot, a frusztrációt, a kivagyiságot, a hamis illúziókba vetett hitet. Panaszkultúránk, elfojtott, megnyomorított magyarságunk, büszkeséghiányunk és aránytévesztett magyarkodásunk, hétköznapi intellektuális renyheségünk, teljesítmény- és szolidaritáshiányunk, túltengô tekintélytiszteletünk és a tekintéllyel való visszaélésünk nem csökkent, hanem nôtt a rendszerváltás hirtelensége, meg- és kibeszéletlensége okán.Ezt erôsítették politikai hibák is. Az alulszabályozott és rohamtempójú, nemzetközi tôkét bevonni igyekvô privatizáció, mely teljes iparágak stratégiai döntéshozatalát helyezte Magyarországról máshová, a munkaerôpiac és a versenyképesség feltételeinek meg nem felelô oktatási rendszer fenntartása, a korrupcióval terhelt rablóprivatizáció, a rendszerváltás elôtti bûnök kibeszéletlensége és relativizálása tovább roncsolta az átalakuló magyar társadalom szövetét. Az Európai Uniós csatlakozás elôkészítetlensége, mélyebb következményeinek, a szuverenitás részleges föladása elônyeinek és hátrányainak megértése és megélése számos mai konfliktus és nehézség forrása.A balliberális kormány a világgazdasági konjunktúra idején tovább folytatta a rendszerváltás óta tartó – és csupán rövid

6

reformidôszakokra megszakadó – fenntarthatatlan állami mûködés finanszírozását. E finanszírozás csak folyamatosan növekvô adósságterhek vállalásával volt lehetséges. A rendszerváltás idejének kihívásai elmúltak, az átmenet lezárult, ám a balliberális kormányok nem néztek szembe az új helyzettel. Csupán a mindenkori választói jelenre – vagy rosszabb: választói nosztalgiára – voltak tekintettel, nem pedig a jövô kihívásaira. Sem a szuperállamot, sem a gazdaság mûködését nem igazították a jelenhez és a jövôhöz. Ugyanazt folytatták, pedig változást ígértek. Nem igazították ki az elsietett és alulszabályozott privatizációból adódó egyenlôtlenségeket, nem változtattak korábbi hibásnak bizonyult stratégiai döntéseken (iparágak privatizációja, széles jogosítványokkal rendelkezô önkormányzati rendszer). Ahol pedig változtatni igyekeztek (egészségügy, felsôoktatás) ott a megvalósítás kudarca hiteltelenítette el a helyes célokat. Az ország folyamatosan veszített versenyképességébôl, stratégiai döntések meghozatalának elmaradása pedig hosszútávú versenyképességi hátrányt okozott. Az aggodalom csak cselekvô, változtatni akaró gondolkodással ellensúlyozható. Változni és változtatni kell ahhoz, hogy Magyarország újra jobb, élhetôbb társadalom legyen. Ahogyan a mondás tartja, a tölgyfát ahhoz, hogy árnyékot adjon kétszáz évvel ezelôtt kellett volna elültetni. De a második legjobb megoldás, ha ma ültetünk egyet, mert akkor legalább esélyt teremtünk arra, hogy egyszer a fa lombjai megvédenek a tûzô napsugártól.Ahhoz, hogy alkotó partnerként vehessünk részt a jobb társadalomról szóló európai beszélgetésben, vissza kell kerülnünk a demokratikus Európa fôáramába, gazdasági és társadalmi értelemben is vissza kell térnünk a rajtvonalhoz. Saját problémáink megoldása megakadályozza, hogy kreatív és innovatív módon foglalkozzunk a közösség távolabbi jövôjével. Sokan mondják, biztosan igaz: kifulladóban vannak a modern ideológiák, a nyolcvanas évek nyugati adócsökkentô-szabadversenyt ösztönzô konzervativizmusa éppenúgy, mint a harmadikutas baloldal progresszív modernizációja. Ezek csökkenô vonzerejét minkét oldalon gyakran agresszió, bezárkózás, centralizáció, idegen- és szabadsággyûlölet ellensúlyozza. Az ideológiák válsága persze lehetôség, hogy új felvetésekkel keressünk válaszokat a ma és a holnap kérdéseire. Mert kérdések, problémák vannak mindenütt, Magyarországon talán még több is, mint másutt. Az európai gazdasági válság ismét csak lehetôség: a késô-modern megatrendekhez – fenntarthatóság, közösségiség, tudatosság – jobban illeszkedô politikai megközelítésekre van szükség. A huszadik század az életminôség javulását a hatékonyság, a termelékenység és a fogyasztás növelésével érte el, ám a lendület az ezredfordulóra kifulladni látszik. Az e hármasságból adódó elônyök immár évtizedek óta kisebbek, mint az okozott hátrányok. A következmény nem csupán az, hogy a vágyakat hitelekkel – vagyis a jövô közvetlen felélésével – elégítettük ki: ez „csak” pénzügyi válsághoz vezetett. Ennél nagyobbak a jövô közvetett felélésének költségei és veszélyei – a környezeti és társadalmi károk. A környezeti károk mára megtalálták az utat a politikai gondolkodás fôáramába, a társadalmi károk kevésbé. A termelés/hatékonyság/fogyasztás triádjának következtében elôálló társadalmi egyenlôtlenség felbecsülhetetlen negatív következményeket von maga után: egyre nô a leszakadó és kilátástalan helyzetbe kerülôk száma; sokan közülük nem csak saját életükben, hanem generációk óta elvesztették a jobb élet esélyét. Ez a társadalom szövetét, szolidaritását, összetartó erejét érintô kulturális hatásokkal jár: egyre többen veszítik el a hitetés adják fel azt az egyszerû, ám csodás ígéretet, hogy a holnap jobb lesz, mint a ma, hogy a gyermekemnek jobb élete lesz, mint amilyen nekem jutott. Ez végletes társadalmi feszültségekhez, populista politikák megjelenéséhez, társadalmi csoportok bûnbakká nyilvánításához, erôszakhoz vezet. Ahhoz, hogy az irányon változtatni lehessen az alapoknál kell kezdeni. A növekedésre épülô és ezen keresztül az életminôség javulását elérô gazdaság és társadalom víziója helyett egy, az életminôség javítását közvetlen célként megjelenítô gondolkodásra van szükség. A növekedés nem cél, hanem lehetséges eszköz, ahogy eszköz a környezet védelme vagy a társadalmi egyenlôtlenség csökkentése is. Mert a cél a minél többek számára elérhetô jóllét, az életminôség folyamatos és fenntartható javulása. Ehhez pontosabban kell ismernünk jóllétünk minôségét, mert gyakran azt érezzük, hogy a több fogyasztás, az anyagi értelemben vett növekedés nem javítja, hanem rombolja az élet minôségét. Nem csupán arról van szó, hogy – egy szint fölött – a pénz nem boldogít, hanem, hogy a növekedés nem vesz figyelembe olyan tényezôket – mint a stressz, a párkapcsolat, a család, a közösségi összetartás, a tisztelet, a belsô motiváció, az egyéni és közösségi büszkeség –, melyek akadályozzák, hogy valaki valóban jól érezze magát és minôségi életet éljen. A gazdasági és társadalmi versenynél aligha van jobb berendezkedés, ám a mainál felelôsebb kapitalizmusra van szükség. A jelenleginél világosabban kell látni a célt – az életminôség növelése, az egyéni és közösségi jóllét –, ehhez szabni az eszközöket és a beavatkozást. Nem kisebb vagy nagyobb, hanem elkötelezettebb államra van szükség, amely keveset csinál – termel, oktat, tulajdonol–, többet szabályoz, különösen azokon

7

a területeken, ahol a verseny következtében csökken az esélyek egyenlôsége és nô egyesek kiszolgáltatottsága, csorbul az igazságosság és az egyenlôség.Még többet ösztönöz – részvételre, szemléletváltásra, kommunikációra. Aktív figyelemmel kíséri a jóllét alakulását, és beavatkozik, ha egyének vagy közösségek elveszíteni látszanak a jóllét esélyét. A jólléti kutatások egyik felismerése, hogy az értékteremtô, belsô elkötelezettségbôl végzett munka az egyik legfontosabb jólléti tényezô. Nem részleteiben ismertetve a modern gazdasági folyamatok mozgatórugóit, csupán a politikai kontextus megértéséhez szükséges alapokat tárgyalva, a modern gazdaságok célja a(z anyagi értelemben vett) növekedés, mely három pilléren nyugszik. E három pillér a termelés (a javak és termékesített szolgáltatások elôállítása), a hatékonyság (a javak és szolgáltatások minél alacsonyabb költségen történô elôállítása) és a fogyasztás (a megtermelt javak és szolgáltatások felhasználása). A vélelem az, hogy e hármas optimális mûködése (minél több és többféle áru és szolgáltatás létrehozása, az elôállítás költségeinek folyamatos csökkentése és így a fogyasztás növekedése és egyre magasabb szinten történô stabilizálása) értéket teremt, mely érték az életminôség fokozatos javulásához, vagyis minél többek számára biztosított jobb élethez vezet. Az optimális mûködést a minél szabadabb piac ösztönzi és segíti, likvid, stabil és innovatív pénzügyi rendszer támogatja, a politikailag semleges szabályozó ellenôrzi és terelgeti, a politikai felhatalmazással és legitimációval bíró állam pedig a pillanatnyi és négyévente változó többség értékei alapján irányítja. A fiskális alkoholizmus ebben a kontextusban a rendszer rossz mûködését jelenti, melyet fiskális voluntarizmussal kell és lehet kiigazítani. Az értékteremtés elismert mérôszáma a GDP (grossdomesticproduct) vagy annak módosított formái, az NDP (net domesticproduct) vagy a NNP (net nationalproduct), vagyis az értékmérés - az adott paradigmában helyesen - az alapokban való teljesítmény növelését ösztönzi, így a jobb teljesítmény jobb eredményhez vezet. A sajnálatos helyzet az, hogy az utóbbi - mondjuk - harminc évben e szemlélet és az anyagi javak növelését célként tételezô gazdasági gondolkodás több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. És itt most nem a globális pénzügyi válságra vagy az elhúzódó recesszióra gondolok. Közpolitikai értelemben a gazdasági/termelési/fogyasztási érték növekedése az elôállított érték mértékét jelentôsen - meghaladó károkozással jár. Más szavakkal: a gazdasági értékteremtés mértéke alacsonyabb, mint a következményeként elôálló társadalmi költségek összessége. Ez részben a mai közgondolkodás fôáramában már megjelent - ellentételezett vagy rejtett - környezeti károkból, részben - a szociális transzferekkel ellentételezett vagy a meg nem született teljesítmény mögött megbúvó rejtett - szociális költségekbôl áll. Sôt, a helyzet rosszabb: a GDP/GNP nem csupán az értékteremtést méri rosszul, és nem vesz tudomást annak társadalmi költségeirôl, hanem azt is értéknövekedésként tételezi, ami valójában költség. Ahogyan Robert Kennedy már 1968 márciusában, a Kansasi Egyetemen tartott elôadásában megfogalmazta: „Túl hosszú ideig és túl nagy meggyôzôdéssel áldoztuk föl közösségünk kiválóság iránti vágyát és a közösség értékeit az anyagi javak felhalmozása érdekében. A nemzeti össztermék (GNP) [...] elszámolja a levegô szennyezését, a cigarettareklámokat és a mentôautókat, amelyek az autópálya-balesetet szenvedett sérülteket szállítják. Beszámítja a különleges zárakat, amellyel védjük otthonainkat és a zárakat feltörô betörôk börtönköltségeit egyaránt. [...] Beszámítja a napalmot és a nukleáris robbanófejek költségeit, ahogyan elszámolja a rendôrség vízágyúit, melyekkel az utcán tüntetôket szétoszlatják. [...] Ugyanakkor a nemzeti össztermék nem méri gyermekeink egészségét, az oktatás minôségét, vagy az élményt, amit a gyermekekkel való játék okoz. Nem méri költôink verseit vagy házasságunk szilárdságát, nem méri közpolitikai vitáink minôségét vagy a köz szolgáinak tisztességét. [...] Röviden, mindent mér, csak azt nem, amiért élni érdemes." A GDP nem méri és nem értékeli a környezeti károkat, amelyeket a termelés/növekedés okoz, ahogyan nem méri azokat a társadalmi károkat sem, amelyeket a fogyasztás/növekedés eredményez. A növekedés hatására egyre nagyobb az olló rése az anyagi javak felhalmozásából még részesülô kevesek és az anyagi javakat felhalmozni nem, csupán létfenntartásra fordítani képes többség között. Egyszerûbben fogalmazva: a gazdagabbak gazdagabbak, a szegényebbek szegényebbek lesznek. A helyzet azonban még rosszabb. Egyrészt növekszik azok száma, akik mélyszegénységben élve, néha generációk óta minden reményüket elvesztették arra, hogy munkajövedelemre tegyenek szert, és így a puszta létfenntartáson túl bármilyen anyagi biztonságot halmozzanak föl. Ôk a szociális transzferek elsô számú befogadói, ám a rendszer fenntarthatatlan, mert egyre kevesebb jövedelemtermelô tart el egyre több inaktív polgárt. A globális válságok, illetve recesszív (növekedés nélküli) idôszakokban egyre többen válnak inaktívvá, és elveszítve felhalmozott javaikat, csúsznak egyre lejjebb a vagyoni létrán. És ez még csupán a materiális matek: nem méri a meg nem született verseket, találmányokat, az el nem végzett iskolákat, ahogyan nem méri a stresszt, a felbomlott házasságokat, a szülô nélkül felnövô gyermekeket. És a sort folytathatjuk. És mégis, a nemzetgazdaságok legfontosabb mérôszáma ma is a GDP, a gazdasági értékteremtés meghatározó célja ma is a fogyasztás növelése és a termelés hatékonyságának fokozása. A bajokat sokan látják, különösen az okozott környezeti károkat, ám kevesen gondolkodnak azon, hogy milyen új paradigma lehetne

8

alkalmas az egész rendszer megváltoztatására. A globális megatrendek (negatív gazdasági spirálok, a piaci viszonyokat befolyásoló társadalmi környezet jelentôs módosulásai, a felhasznált nyersanyagok kimerülésének veszélyei által kiváltott hosszú távú változások) persze segítenek. Három jövôformáló megatrend - elsôsorban a környezeti károk felismerése, a fogyasztói tudatosság növekedése és a lokalitás értékeinek képviselete számos területen a gondolkodás és a cselekvés fôsodrába emelte a környezeti (a korlátos erôforrásokkal való takarékos és tudatos gazdálkodás) és a társadalmi (a bevonásra és együttmûködésre épülô demokrácia) fenntarthatóság fogalmát3. Mégis kevesen érzékelték, hogy a fenntarthatóságra épülô gazdaság mindaddig nem érvényesülhet, ameddig a gazdaság mérôeszköze és így ösztönzôje a hagyományos növekedéselv és az ezt megjelenítô GDP/GNP. 2008-ban Sarkozy francia elnök megbízta a már korábban is a hagyományos fiskális gyakorlat kritikusaként ismert Joseph Stiglitzet, a New York-i Columbia Egyetem professzorát, hogy kutatótársaival - vizsgálja meg, hogy a GDP alkalmas eszköz-e a modern gazdaság és társadalom viszonyai között a fejlôdés mérésére. Nem meglepô módon Stiglitz és kutatótársai arra a következtetésre jutottak, hogy a GDP-re épülô gazdaság nem kellôen veszi figyelembe az életminôség (quality of life) szempontjait, ahogyan nem veszi tekintetbe a természeti erôforrások kimerülésének veszélyét és helyreállításának költségeit sem. Röviden: új mérôszámra és új gazdasági paradigmára van szükség. A múlt század kilencvenes éveinek elején-közepén, a 2002-ben korábbi, más területen végzett munkásságáért közgazdasági Nobel-díjat kapott pszichológus, Daniel Kahnemann kezdett foglalkozni az ún. szubjektív jóllét pszichológiájával és ennek közgazdasági következményeivel. Kahnemann és kutatótársai azzal foglalkoztak, hogy milyen tényezôk és körülmények formálják az emberek szubjektív pszichológiai jóérzését, köznapi szóval boldogságát, jóllétét. Kahnemann felismerései - az, hogy a jóllét számos „szubjektív tényezô", illúzió, téves percepció, emlékekben tetten érhetô aránytévesztés eredményeképp jön létre - számos kutató munkásságát befolyásolta. Milyen tényezôk szükségesek ahhoz, hogy az emberek úgy érezzék, elégedettek az életükkel kérdezték. Ezekbôl a kutatásokból fejlôdött ki a jóllét közgazdaságtana, mely az anyagi jóléttel szemben a pszichológiai jóllétet helyezte a gazdasági rendszerek mûködésének középpontjába. Az ezredforduló után számos kutatás vizsgálta, hogy milyen tényezôk, magatartásformák és lehetôségek formálják a jóllétet - azt a jelenséget, melynek hatására az emberek arra az egyszerû kérdésre, hogy az elmúlt héten átlagosan milyen mértékben érezte magát boldognak - jelentôs mértékben pozitív választ adnak. Mindezek a tudományos kutatások a közpolitikai diskurzust is alakították. E folyamatokkal párhuzamosan épp a magyarországi alternatív helsinki fórum idején -, Londonban, néhány közgazdász, környezetvédô és elkötelezett civil mozgalmár azon munkálkodott, hogy a környezeti és társadalmi fenntarthatóság kérdései felkerüljenek az akkori G7 értekezlet napirendjére. Az akkori vitákból és beszélgetésekbôl nôtt ki a New EconomicsFoundation (NEF), mely a környezeti és társadalmi értelemben fenntartható társadalom megteremtésére irányuló közpolitika kidolgozását és terjesztését tette legfôbb céljává. Az elkövetkezendô közel huszonöt évben - részben Kahnemann és társainak kutatásai alapján - olyan közgazdasági rendszert dolgoztak ki, mely nem a növekedést tartja legfôbb céljának. A jóllét közgazdaságtanának hármassága a minél többek számára megteremtendô egyéni és közösségi jóllétet jelöli meg célnak. Eszközként tételezi a termelésre, fogyasztásra épülô anyagi növekedést és egyéb társadalmi folyamatokat és ún. „humán rendszereket" (oktatás, egészségügy, idôsellátás stb.), valamint feltételként tekinti a korlátos természeti erôforrásokkal való takarékos és alternatívákat keresô gazdálkodást. E gondolkodás Nyugat-Európában a legutóbbi években vált a közgazdasági gondolkodás fôáramának részévé. 2010-ben David Cameron brit miniszterelnök megbízta az angol statisztikai hivatalt, hogy a NEF bevonásával alakítsa ki a gazdaság új, a jóllétre épülô mérôszámát és kezdje is el mérni a teljesítményt. Bejelentette, hogy kormánya eredményességét az ebben az új mérôeszközben mért fejlôdéshez tervezi kötni. Érdemes példaszerûen megvizsgálni, hogyan is mûködik a jóllétre épülô gazdaság és az erre épülô közpolitika. Kahnemann és társainak kutatásai azt is vizsgálták, hogy a napi tevékenységek közül mi okozza a legnagyobb jóllétet (boldogságot), és mely tevékenység okozza a legtöbb szenvedést. A kutatások egybehangzóan azt mutatták, hogy az emberek számára a leggyûlöltebb tevékenység a munkába és a munkából történô közlekedés. Ha ez igaz, akkor a modernitás egyik nagy vívmánya, a mobilitás és az ahhoz kapcsolódó értékvilág kerül veszélybe. A lakóhely és a munkahely elválasztása, és az oda minél hatékonyabban a dolgozókat eljuttató közlekedés fejlesztése mint helyes szakpolitika megkérdôjelezôdik. A gyorsabb és takarékosabb jármûvek, a szélesebb és biztonságosabb utak, a jobb és hatékonyabb kommunikációs eszközök mind-mind a rosszlétet fokozzák, mert bár hatékonyabbá teszik a közlekedést, fenntartják, sôt népszerûsítik az erre épülô munka- és magánélet-szervezési rendszereket. A város szélére hatékonysági okokból kiszervezett bevásárlóközpontok, az ott alacsonyabb áron megvásárolható anyagi javak nem a jóllétet növelik, hanem

9

lépések a helytelenül megválasztott cél elérése érdekében. Ha az alapfelismerés igaz, akkor nem több útra, hatékonyabb jármûvekre van szükség, hanem olyan városokra, otthonokra és kommunikációs eszközökre, de leginkább olyan „humán rendszerekre", melyek csökkentik a munkába járás értelmetlen idejét, közelebb hozva a lakóhelyet a munkahelyhez, sôt, lehetôvé téve a távmunkát, a részmunkaidôt és egyéb ma még nem ismert alkalmazási formákat, sôt, más városfejlesztési koncepcióra, beruházás-támogatási politikára van szükség. E példa csupán azt mutatja, hogy egy apró felismerés hogyan válhat közpolitikát formáló erôvé. A világ pedig ennél jóval bonyolultabb, sokféle felismerés áll már rendelkezésünkre, hogy a célokat és az eszközöket, fontos értékeinket jobban rendezzük el. Az új paradigma közpolitika-formáló erejének érvényesítését nem a megoldásokkal érdemes kezdeni. Elôbb a közgondolkodást érdemes és kell formálni, növelni az adótudatosságot, a társadalmi szolidaritást, támogatni az egyéni felelôsségvállalást a tudatosság és a döntési szabadság növelése érdekében. Minél többeket érdemes bevonni az errôl szóló vitába, megérteni az emberek vágyát és céljait, és ehhez szabni a közpolitikai célokat és a (prudens) fiskális politikát úgy, hogy - egy másik Kennedyt idézve - „ne azt kérdezzük, mit tehet az ország értem, hanem azt, hogy mit tehetek én az országért". Erôsíteni az anyagi javak halmozása helyett a szubjektív jóllét értékeit, majd ennek eszközéül rendelni az oktatás, a szociális ellátórendszer, a fejlesztéspolitika lehetôségeit. Újabb példa: a jóllétre épülô közpolitika egyik legfontosabb mérôeszköze az ún. túlfogyasztás index (plenty index). Ez a mérôszám azt mutatja, hogy hol van az a pont, amikor az anyagi javak felhalmozása, vagyis a jólét már nem okoz szubjektív jóllétnövekedést. A globalizáció alternatívájának keresése helyett annak kiegészítésére van szükség. A lokalizmus erôsítésére: olyan mikrorendszerek, közösségi gazdasági együttmûködések létrehozására és támogatására, melyek csökkentik a termelés és a fogyasztás távolságát. Vagyis növelni és támogatni a helyben megtermelt, létrehozott, szolgáltatott értékek helyben történô fogyasztását, hiszen itt a legerôsebbek és legérzékelhetôbbek a közvetett elônyök: a munkahelyek létrejötte, a bizalom erôsödése, a büszkeség növekedése. A jólléthez vezetô egyik legfontosabb út az idôfelhasználás újrastrukturálásán keresztül vezet. A huszadik század fejlôdésének következményeképp túl kevesen túl sokat töltünk olyan tevékenységgel, mely kevéssé motivál és csupán azért csináljuk, hogy pénzt keressünk vele. Megfontolható akár a munkaidô radikális csökkentése is – a nyolc órákra osztott nap nincs kôbe vésve –, az angol progresszív think tank, a New EconomicsFoundation azt javasolja, hogy a kötelezô munkahét akár 21 óra is lehet a mai 40 helyett. Ez valóban radikális változás lenne, a csökkenô munkaterhelés sokakat vezethetne visszaa munka világába.Atöbb szabadidô több nem közvetlen pénzkeresô munkához vezetne; olyan magunk választotta értékteremtéshez, melyet ma pénzért veszünk –gyerekfelvigyázás, taníttatás, fôzés és vendéglátás –, ahogy a mobilitás nem feltétlenül a két hely között értelmetlenül, tehát minél rövidebben eltöltött idôt jelenthetné, hanem az idô lassítását is. Miközben ez nagyon messze van – a NEF is tizenöt évet adna az átmenetre –, a ma válságára nem az opciók számának szûkítése, hanem azok gyarapítása a válasz. Mindezeket a makro folyamatokat mikro szintû változások egészítik ki. Ilyen változás az, ami a ma és holnap városaiban történik. 1900-ban a világ lakosságának mindösszesen 10%-a élt városokban. 2007-re ez az arány elérte az 50%-ot és 2050-re az elôrejelzések szerint a világ lakosságának 75%-a él majd városban. Mindez nem csak a lakosság számára vonatkozóan igaz, hanem a városok által képviselt gazdasági erôre is. A föld 10 legnagyobb un. városi régiója állítja elô a világ gazdasági teljesítményének mintegy 20 százalékát, míg e városokban a teljes összlakosság mindösszesen 2.6%-a él. Magyarországon hasonló a helyzet, az ország közel kétharmada lakik városokban, Budapest, ahol az ország lakosságának kevesebb mint ötöde él adja az ország GDP-jének negyven százalékát. És ez csak a kezdet. A városok – a jövôben jobban, mint bármikor korábban – a jövô, a progresszió és a remény helyei lesznek: itt vannak lehetôségek, itt lehet fejlôdni és elôrelépni, itt lehet radikálisan javítani az élet minôségén, itt lehet jólétet és jóllétet teremteni. A jóllét különösen fontos: a váltózó, alakítható, tervezhetô város lehet leginkább a tere a jólléti fejlôdési modellre való áttérésnek: itt csökkenthetô a haszontalan közlekedéssel töltött idô, itt növelhetô a szabadság és az egyenlôség, erôsíthetô a sokszínûség és a sokféle közösségi kohézió, itt lehet közösségi élmény az evés, a munka, a szórakozás. Itt hozható létre a jóllétet célnak, a humán rendszereket – gazdaság, oktatás, egészségügy, mûvészet – eszköznek tekintô új ökoszisztéma, mely figyelemmel van a korlátos erôforrások felhasználására. Itt teremthetô meg a fogyasztásra épülô és az növekvô mértékû anyagi jólétet célzó életforma alternatívája vagy a fizetett és a nem-fizetett munka új egyensúlya. Világos vízióval, hatékony irányítással, bevonással és bevonódással a városok – újra – a közösség, a közügyek, az egymással és egymáshoz való gyors, hatékony és élvezetes közlekedés terei lehetnek. Olyan közösségi- és magánterek, ahol radikálisan javítható az élet minôsége, növelhetô a társadalmi és egyéni jóllét, mert:

10

• magas színvonalú és hozzáférhetô közszolgáltatások, biztosítják a jó élet és növekvô élettartam lehetôségét; • demokratikus és toleráns, ugyanakkor hatékony rendôrség biztosítja a nyugalmat és a biztonságot; • magas színvonalú és mindenki számára nyitott, egyenrangúságra épülô alap- és középfokú oktatási rendszer biztosítja a mûveltség, tudás megszerzésének, a munkaerôpiacon való eredményes boldogulás lehetôségét; • magas színvonalú felsôoktatás biztosítja a kreativitás, fejlôdés és fejlesztés, az innováció feltételeit; • nyitott, szerethetô és használt közterek biztosítják az egyenrangú kommunikáció, közösségi megosztás és együttmûködés eredményes mûködését; • átlátható, bevonó és hatékony irányítás biztosítja a demokratikus mûködést és város-polgári részvételt. A huszonegyedik század elején radikális urbanizációs forradalom zajlik. Nem pusztán abban az értelemben, hogy új és újabb városok, megapoliszok születnek Kínától Oroszországig, hanem abban az értelemben is, hogy a múlt század második felének dezurbanizációs folyamatai megfordultak és a nyugat városaiban jelentôs reurbanizáció zajlik. A múlt század hetvenes éveiben a városi középosztály menekülni akart a városból: otthagyni a veszélyes, piszkos, rossz levegôjû, szlumosodó belterületeket, a korábbi ipari és lakóhelyi modernizáció lepusztult tereit, és minél messzebb húzódva a belvárosoktól új terebélyesedô városi agglomerációkat hoztak létre, elérve, hogy a szakirodalom már ne városokról, hanem városi területekrôl beszéljen. Közben kiderült, hogy a szuburbiákban költséges vagy lehetetlen jó minôségû közszolgáltatásokat létrehozni, hogy a városi lakó- és térsûrûség csökkenésével egyenes arányos a közlekedéssel töltött haszontalan idô mértéke, hogy a kultúra és innováció tereihez is sûrûbb és más szövetû terekre van szükség, hogy a sûrûség és az élhetô közterek egyenrangú feltételei a városi közösségi létmódnak. Magyarországon is hasonló folyamatok indultak el. A rendszerváltás után jelentôs dezurbanizációs folyamatok kezdôdtek, a belsô vándorlás, a városból az agglomerációba költözés, a szuburbanizáció negatív egyenlege az ezredfordulóra érte el a mélypontját. A nemzetközi trendekkel egybeesôen – bár kis késéssel – a kétezres évek elejétôl csökkentek a dezurbanizációs folyamatok és 2006-tól a belsô vándorlás Budapestet illetôen már pozitív egyenleget mutat, 2007-ben már hatezerrel többen költöztek Budapestre, mint amennyien elhagyták azt, ahogyan többen költöztek Sopronba és Szegedre is.Így a huszonegyedik század elején az új középosztály is visszaindult a városba. Vagyis nem csupán a korábban vidéken élôk érkeztek, érkeznek a városba jobb minôségû közszolgáltatást és életszínvonalat, munkalehetôséget keresve, hanem a korábban elmenekülô városi középosztály is visszautat keres a városba. Ám – természetesen – e középosztály más városba szeretne megérkezni, mint ahonnan ô vagy szülei a hetvenes-nyolcvanas években – vagy Magyarországon az ezredfordulót megelôzôen – elmenekültek. A visszaköltözô – jellemzôen 30-39 közötti, kisgyermekes – középosztály abban bízik, hogy a jövô városai újra a gazdaság motorjai, a kapcsolat, kreativitás és innováció helyei lesznek. Reméli, hogy a város újra a társadalmi elôrehaladás színtere lesz, melynek feltétele az erôs társadalmi kohézió, a társadalmi egyenlôséget is figyelembe vevô lakhatás biztosítása, megfelelô és mindenki számára egyaránt hozzáférhetô, magas színvonalú egészségügyi szolgáltatások és oktatási rendszer. Ahhoz, hogy ezt valóban biztosítsa, a jövô városa a demokrácia és az egyenrangúság új platformjait kell kínálja, lehetôséget biztosítva a kulturális párbeszédre és a sokféleség kreatív energiáinak felszabadítására. S minden fejlôdést, növekedést, mobilitást nem az épített és természetes környezet kárára, hanem a természeti értékek megôrzésével és korlátos erôforrások figyelembevételével kell megvalósítania. Mindeközben a városok – éppenúgy, mint a társadalmak általában – számos kihívással szembesülnek. A demográfiai változások hatására a városok lakossága is öregszik, és a nyilvánvaló gazdasági nehézségeken túl ez társadalmi, egészségügyi, közlekedési kérdéseket egyaránt felvet. A növekvô jövedelmi különbségek hatására létrejövô kirekesztés, gettóizáció, dzsentrifikáció, munkanélküliség, leszakadás városi probléma is, ahogyan a társadalmi kirekesztés különféle formái a városi viszonyokra, területi/térbéli struktúrákra is leképezôdnek. A mobilitás fejlôdési motor és átok egyaránt: a városba érkezô, lehetôséget keresôk új, korábban nem látott konfliktusokat is hoznak, új biztonsági kihívásokat teremtenek. A városok terjeszkedése nem csupán ökológiai, hanem közlekedési, közszolgáltatási és fejlôdésbéli problémákat is felvet. A jelen városaiban tehát számos olyan kihívás található, melyet a jövô élhetô és dinamikus városainak megteremtéséhez lehetôséggé kell formálni. A sikeres, progresszív, jólétet és jóllétet egyaránt teremteni tudó városban: • növelni kell a helyi, városi gazdasági együttmûködéseket és a helyi gazdasági ökoszisztémákat; • növelni és támogatni kell kulturális, generációs és etnikai sokszínûséget és együttmûködést, fejleszteni ennek intézmény- és szolgáltatásrendszerét; • küzdeni kell a területi kirekesztés és energia kiszolgáltatottság ellen;

11

• erôsíteni kell a társadalmi szolidaritást és a magas színvonalú közszolgáltatásokhoz való egyenlô és egyenrangú hozzáférést; • új és sokak által használt, vegyes funkciójú közösségi tereket kell alkotni, elôsegítve az utcák és egyéb közterek revitalizációját; • növelni kell a városi lakosság részvételét a városi irányításban, elôsegíteni a helyi demokrácia elmélyedését, elsôsorban a pénzügyi tervezésben való aktívabb részvétel útján; • csökkenteni kell az autóhasználatot, elôsegíteni a multimodális közösségi közlekedés igénybevételét; • és növelni kell az olyan technológiák használatát, melyek csökkentik az energiafelhasználást, erôsíteni és támogatni a megújuló energia használatát, csökkenteni a széndioxid kibocsájtást. A jövô városa egyenlôbb és egyenrangúbb, demokratikusabb, sokszínûbb lesz, mint a ma városai. Egyenlôbb, mert köz- és magánszolgáltatásokhoz egyenrangúbb hozzáférést biztosít, polgárai számára a technológia, az építészet, a design lehetôségeit kihasználva teremt jobb minôségû magán- és köztereket. A sokszínûség etnikai, generációs értelemben éppenúgy igaz, mint a multimodális városi közlekedés tekintetében. Sokszínûbb lesz a terei tekintetében is: nem csupán kinn és benn, utca és épület – esetleg zöldfelületek – hanem sokféle, kereskedelmi, oktatási, társadalmi, kulturális terek jellemzik majd. Demokratikusabb lesz, mert a közösségi részvétel számos lehetôségét kínálja, a város közösségi tervezésétôl a városi irányításban való közösségi részvételig. A városok újra a politikai és kulturális közösség fejlôdésének és elôrehaladásának példái lesznek. Mindez nem utópia: a koppenhágai kerékpáros–fejlesztési modell, a szöuli vagy New York-i köztérfejlesztési modell, a bilbaoi „Guggenheim” modell, a changxiani „alacsony karbon modell”, a Sangdo-i intelligens város modell, a Rio de Janeiro-i közösségi fejlesztési modell mind-mind példát mutat és irányt szab, hogy merre és hogyan érdemes fejleszteni.

3. A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminôség viszonya (elméleti háttér kiegészítése) Második európai életminôség-felmérés: szubjektív jóllét Európában1 Széles körben elismert tény, hogy olyan életminôségi mutatószámokra van szükség, amelyek túlmutatnak az olyan hagyományos gazdasági mutatókon, mint a bruttó hazai termék (GDP). Az európai társadalom a globalizáció, a népesség elöregedése és a tudásalapú gazdaságra való átállás miatt – hogy csak néhány mozgatórugót említsünk – gyorsan változik. Ezek a változások pesszimistább életkilátásokhoz és magasabb szintû elégedetlenséghez vezethetnek, még ha a gazdasági mutatók növekedésre és a körülmények általános javulására is utalnak. Egyre nô a szakadék a statisztikák által festett kép és aközött, hogy az emberek milyennek érzékelik életkörülményeiket, ezzel a problémakörrel pedig a politikának foglalkoznia kell. Ezen a ponton segítségünkre lehetnek a szubjektív jóléttel kapcsolatos kutatások eredményei:A közszolgáltatások minôsége általában fontos az életelégedettség szempontjából, és még nagyobb a hatása a nélkülözésben élô emberek szubjektív jólétére. Ez valamennyi országcsoportban fontos elem, ugyanakkor a közintézményekbe vetett bizalomnak – a társadalom minôségének második mérôszámának – csak az EU-15-ben és az NMS12-ben van jelentôsége. Szakpolitikai iránymutatások E megállapítások arra engednek következtetni, hogy a szubjektív jólét és életminôség javítása szempontjából fontosabb a leghátrányosabb helyzetû emberek anyagi körülményeinek javítására összpontosítani, semmint az átlagos életszínvonal növelésére, jóllehet ez utóbbi cél továbbra is fontos a szegényebb CC3-ban. A lakosság egészségi állapotának javítása központi jelentôségû az életminôség javításában. Az egészségjavításra és betegségkezelésre irányuló szakpolitikákon túl figyelmet kell fordítani arra is, hogy megismerjük a beteg vagy fogyatékkal élô emberek életminôségét javító egyéb módszereket is. Különösen olyan stratégiákra van szükség, melyek a betegségben szenvedô emberek emocionális jólétét célozzák meg. Ugyan a középfokú szint feletti iskolázottságnak fontos szerepe van a munkaerô készségeinek fejlesztésében és a munka minôségének javításában, nem lehet azzal számolni, hogy a szubjektív jólétet illetôen közvetlen elônyökkel jár. Kivételt képeznek az alacsony iskolázottságú emberek az NMS12-ben, ahol az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés javítása meghozza gyümölcsét a szubjektív jólét javulásában. A kiszolgáltatott csoportok, például a partnerüket elvesztett emberek vagy egyedülálló szülôkéletminôsége olyan szakpolitikai beavatkozásokkal javítható, amelyek e csoportok pénzügyi szükséghelyzetekkel szembeni gazdasági kiszolgáltatottságát hivatottak enyhíteni.

1

Részlet: A második európai életminôség-felmérés a szubjektív jóllétrôl Európában összefoglaló tanulmányából. A teljes összefoglaló itt érhetô el: http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2009/1081/hu/1/EF091081HU.pdf

12

A társadalom minôsége az életelégedettség fontos eleme az EU-15-ben és az NMS12-ben, különösen a nélkülözô emberek számára. A jó minôségû közszolgáltatások mérséklik a nehéz társadalmi-gazdasági körülmények hatásait. A közszolgáltatások minôségének javítása nem szükségszerûen a nyújtott szolgáltatás mennyiségének és típusának a kérdése, hanem azé, hogy hogyan nyújtják ezeket a szolgáltatásokat. A közintézmények nyitottság, átláthatóság és elszámoltathatóság melletti elkötelezettsége növeli az ezekbe az intézményekbe vetett bizalmat, ami a társadalom minôségének második mérôszáma. A szubjektív jóléti mutatók, mint például a boldogságindex vagy az életelégedettségi index,az emberek által az életminôségükrôl saját értékeik és preferenciájuk alapján adott értékelést ragadják meg. A szubjektív jólét mért szintje külsô ellenôrzést adhat a gazdasági mutatókról és azok helyesbítô tényezôje lehet. A politikai alternatívák költség-haszon elemzésekor a szubjektív jóléttel kapcsolatos kutatások eredményei fontos bemeneti adatot jelentenek. A szubjektív jólét szintjének változásai iránymutatást adnak a fejlôdéshez és felhasználhatók a társadalmi kohézió és integráció javítására irányuló szakpolitikák sikerének mérésére.

Kísérletek és kilátások: Daniel Kahneman2 […] Kahneman és Tversky megközelítése üdítôen friss fuvallatokat hozott a közgazdaságtudomány világába. De nemcsak a közgazdaságtanról van szó! Mindenütt használják a döntéselmélet megújításának eredményeit, mert ahogyan Kahneman és Tversky fogalmaznak: „Döntéseket hozni éppolyan, mint prózában beszélni – az emberek mindennap ezt teszik, tudatosan vagy öntudatlanul. Aligha meglepõ ezért, hogy a döntéshozatal problémakörén számos tudományág osztozik – a matematikától és a statisztikától kezdve a közgazdaságtudományon és a politikatudományon át a szociológiáig és a pszichológiáig.” Ezen interdiszciplináris elmélet eredményeinek felhasználása is igen kiterjedt az orvoslástól a háborúskodásig. A hagyományosan értelmezett gazdaságon kívül is életbevágó ugyanis, hogy gyakorlati ténykedéseink során is nyitottan, elôítéletek nélkül közelítsük meg az elôítéletes emberi döntéseket. Ehhez talán senki sem járult hozzá olyan mértékben, amilyenben a szerzôpáros. Ahogyan a Kahneman és Tversky teljesítményét (ez utóbbiét poszthumusz) jutalmazó, a pszichológiatudományban adományozott Grawemeyer-díj odaítélésekor kibocsátott kommüniké fogalmaz: „Nehéz lenne nagyobb hatású ideát megnevezni a humán tudományokban, mint Kahnemannét és Tverskyét.” A kezdetben meglehetõsenkétkedõen fogadott pszichológiai kísérletek, illetve az azokhoz kapcsolódó elméletek napjainkra a közgazdaságtannak még olyan kritikus területét is meghódították, mint a pénzügytan. A Tversky és Kahneman nevével fémjelzett – valós viselkedésre alapozott – irányzat jegyében az élvonalbeli pénzügyi kutatók mára többékevésbé eltávolodtak a racionális döntések elméletére épülõ, hosszú idõn keresztül egyed uralkodó hatékony piacok elméletétõl. Jelenleg a kahnemani megközelítést alkalmazó pénzügyi viselkedéstan körében zajlik a kutatások nagyobb része, amelynek tételei szöges ellentétben állnak a hatékony piacok elméletével.

Életminôség – boldogság – stratégiai tervezés3 [..] Az életminôség ma egyike mind a köznyelvben, mind pedig az orvosi, élettani szakirodalmakban igen gyakran használt fogalmaknak. Történetileg az életminôség szót elôször a gazdasági növekedés fenntarthatatlanságának kritikájaként néhány kutató használta, azonban a mai napig nincsen általánosan elfogadott definíciója. LennartNordenfelt, az egészség és életminôség összefüggéseit kutató svéd tudós megfogalmazása alapján az életminôség lényegében a boldogsággal azonos, s hétköznapi értelemben az élettel való elégedettség, illetve elégedetlenség mértékeként lehet leginkább definiálni. A fejlettnek tekinthetô országokban a deklarációk szintjén már az 1960-as évektôl megjelent az életminôség javításának szükségessége. Többen Johnson elnök 1964-es elnöki kampányában a Great Society program kapcsán tett kijelentésétôl származtatják a vizsgált fogalmat, amely szerint „céljaink elérését nem mérhetjük bankszámlánk nagyságával, csak az emberek életminôségének javulásával”. Ez idô tájt az anyagi szükségletek kielégítésére irányuló mennyiségi jólét (welfare) mellett elôtérbe került az immateriális dimenziókban megvalósuló jóllét (well-being) kérdésének tárgyalása is. Az életminôség vizsgálatára szolgáló modellek, amelyek alapvetôen abból a célból születtek, hogy a népesség jóllétét optimalizálják, illetve fokozzák, alapvetôen három nagyobb tudományterülethez kötôdnek: a szociológiához,a pszichológiáhozésaz egészségtudományhoz. A szociológiai megközelítésû életminôség-kutatások elsôsorban kérdôíves felméréseket használva az egyes országok, régiók, térségek, társadalmi csoportok életminôségét vizsgálják a társadalmi tôke és egyéb összehasonlítást, rangsorolást lehetôvé tevô jellemzôk alapján. E vizsgálatok jellemzôje, hogy 2

3

Részlet: Hámori Balázs: Kísérletek és kilátások, Daniel Kahneman címû tanulmányából. A tanulmány teljes szövege elérhetô: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00096/pdf/3hamori.pdf Részlet: Kovács Balázs: Életminôség – boldogság – stratégiai tervezés címû tanulmányából, mely a Polgári Szemle 2007. februári számában jelent meg. A teljes tanulmány elérhetô: http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=166

13

igen széleskörû mintavételen alapulnak, s viszonylag tömör, a boldogságra és a szubjektív életminôségre: az élettel való elégedettségre vonatkoztatott kérdések alapján mérik a jóllét fogalmát. Az életminôség szociológiai megközelítésébe gyakran az életminôséget meghatározó társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti tényezôket is bevonják. A nemzetközi szakirodalom „fejlôdési paradoxonként” írja le azt – a bevezetôben a piramis alakú teafilter szimbólumával karikírozott – jelenséget: miközben a fejlett országokban az életkörülmények folyamatosan javulnak, addig az emberek mégsem érzik magukat jobban, sôt egyes felmérések szerint egyre boldogtalanabbnak mondják magukat. Az élet minden területén uralkodó verseny erôltetése következtében olyan „fogyasztói társadalmak” jöttek létre, amelyek az úgynevezett „fogyasztói embertípus” kialakulásának kedveznek. A modern kor paradoxona ezzel kapcsolatban ott érhetô tetten, hogy az érett személyiség nem tekinthetô ideális fogyasztónak, míg a fogyasztói társadalom logikája szerint az ideális fogyasztó nem érett, autonóm személyiség, aki kapcsolataitól és céljaitól megfosztott, magányosan szorongó, és a tömegkommunikáció által könnyen befolyásolható ember.

4. A kutatás háttere, célja és módszere Az életminôség, illetve az életminôség egyes dimenzióinak kutatása a nemzetközi nagymintás mérésekben már bevett és elfogadott, Magyarországon azonban ezen felmérés elôtt nem valósult meg országos, reprezentatív jóllét-kutatás. A kutatás egyediségét erôsíti a kutatásban használt nemzetközi módszertan. A nef által kidolgozott dinamikus modell az elsô, amely egységes szerkezetben kezeli a jóllét dimenizóit: középpontjában a megélt, kiteljesedett élet áll, amelynek részei a megfelelô mennyiségû és minôségû kapcsolati háló az egyén körül, az autonómia, kompetencia, céltudatosság és legfôképp a boldogság és megelégedettség érzése. Elsô pillantásra nagyon nehéz meghatározni ezeket a vizsgálati dimenziókat. Mit jelent a boldogság? Mikor érezhetünk megelégedettséget az életben, A nef módszertani újítása a vizsgált téma kapcsán az volt, hogy nem ragaszkodott a fogalmak pontos meghatározásához: meghagyta a válaszadóknak a szabadságot, hogy olyan tartalommal töltsék meg a fogalmakat, amely az ô gondolkodásukhoz legközelebb áll – kérdést arra vonatkozóan tettek fel, hogy ebben az értelmezési keretben hova helyezné el a válaszadó egyén saját magát, élethelyzetét. A kutatási folyamatokban a legnehezebb az adott jelenséget legjobban mérô indikátorok meghatározása, megfelelô indexek készítése. A nef a 2006-2007-e EurpoeanSocialSurvey (ESS) bázisán alkotta meg alkotta meg saját mérôrendszerét, melynek két fô kutatási dimenziója a személyes és társadalmi jóllét (melyek további alkategóriákat tartalmaznak). A kutatási modellt mutatja a következô ábra:

Forrás: National AccountsonWell-being, nef A nef indikátorrendszerén fejlesztettük ki saját kutatási dimenzióinkat és kérdéseinket. A szocio-demográfiai jellemzôkre vonatkozó kérdéskörök mellett fontosnak tartottuk az anyagi életszínvonal mérését (annak érdekében, hogy összefüggéseket állapíthassunk meg jólét és jóllét között).

14

A személyes jóllét alkategóriái a következô dimenziók voltak: • pozitív érzések, emóciók (mennyit volt az elmúlt héten boldog, élvezte az életét) • élettel való megelégedettség (általában elégedett azzal, ahogyan él, mennyire elégedett az életszínvonalával) • vitalitás és egészség, értelmes élet élésének érzete (hogyan érzi: egészséges-e vagy sem; mennyiszer érzete úgy, hogy értékes, értelmes dolgokkal foglalkozik, tartalmas életet él. Mennyire elégedett a munkájával, mennyire érzi stresszesnek, mennyiszer érzi érdekesnek) • önbecsülés, optimizmus, nyitottság (bizalom a jövôben, általában jókedvû/rosszkedvû, volt-e és mennyit lehangolt, depressziós, unott. Nyitott és fogékony-e az új dolgokra, tanul új dolgokat) • pozitív funkciók /autonómia, kompetenciák, szabadidô eltöltése (úgy éli az életét, ahogyan valójában elképzelte/szeretné, úgy érzi, valóban ô dönt a saját sorsáról, szabadon eldöntheti, hogyan akar élni. Kibontakoztathatja a tehetségét, teljesíti a célokat, amelyeket kitûz maga elé). A nef kutatásai alapján a személyes jóllét mutatói a következôk:

A társadalmi jóllétet a társadalmi tôke, bizalom, társadalmi és személyes kapcsolatok, támogató kapcsolati hálók bázisán vizsgálatuk (mennyi idôt töltött barátaival az elmúlt héten, milyen gyakran találkoznak, van-e bizalmas barátja, általában megbízhatónak tartja-e az embereket; mi a véleménye arról, mennyire segítôkészek az emberek a környezetében; mit gondol arról, mennyire törôdnek vele). A társadalmi jóllét mutatószámai:

15

A kutatás specialitása volt az is (hangsúlyozva, azon túl, hogy az elsô hazai bázisú, országos jóllét-mérés), hogy a jóllét dimenzióit ültette rá a kereskedelem, vendéglátás és turizmus területeire – és újszerû kérdésfeltevésével, szemlélet-és gondolkodásmódjával más hangsúlyú kérdéseket tett fel, mint a megszokott marketingkutatások. Az egyes kérdésekre adott válaszok (indikátor szkórok) esetében megtartottuk az eredeti kérdôív 0-10-es skáláját, így a magyar kutatási eredmények összevethetôek a nef több hullámban felvett nemzetközi adataival is.

Minta, mintavétel A kutatásban többlépcsôs rétegzett mintavételt alkalmaztunk. A település-minta meghatározása során régió és településméret szerinti rétegzést alkalmazunk. Ennek több módszere is ismert és elfogadott a szakirodalom szerint. Általában a régiók, és a települések egy csoportja esetében direkt rétegzési eljárást alkalmaznak – tehát külön rétegként kezelik a régiókat, illetve ezen belül is pl. a kiemelt nagyvárosokat és a többi települést. Rétegeken belül pedig az egyik legelterjedtebb mintavételi mód az indirekt rétegzés alapján való mintavételi eljárás. Lakosságszám szerinti indirekt rétegzés esetében ez például azt jelenti, hogy az egy rétegbe tartozó településeket „nagyság szerint” sorba rendezzük és e tornasorból – a kezdô sorszám egyszerû véletlen meghatározását követôen – minden x-edik település bekerül a településmintánkba. A mintastruktúrát mutatja a következô táblázat:

nagy város, 50.001 < lakos város, 10.001 - 50.000 lakos kis város, falu, 10.000 > lakos Total

KözépMagyarország

KözépDunántúl

NyugatDunántúl

DélDunántúl

139 54 40 233

23 21 44 88

30 10 40 80

18 18 41 77

ÉszakÉszakMagyarország Alföld 18 25 54 97

31 29 58 118

DélAlföld

Total

26 35 46 107

285 192 323 800

A településeken belül lakás-alapú mintavételi eljárást alkalmaztunk, s a lakás (meghatározott módszer szerinti) kiválasztását követôen ugyancsak szigorúan meghatározott módon választották ki a kérdezôk a lakásban élôk közül azt a személyt (vagy azokat a személyeket), akik bekerülnek az egyéni mintába. A véletlenszerûség biztosítása érdekében véletlen séta útvonallal érték el a kérdezôk a válaszadó személyeket. Az eljárás lényege, hogy a kérdezô a megadott mintában található kiinduló cím (település, utca, házszám) alapján a kérdezô felkeresi a kezdôcímet, ez lesz az elsô kapcsolatfelvételi pontja. Ha lehetséges (van a megadott kvótaszempontoknak megfelelô és az interjúra vállalkozó személy), akkor interjút készít a kezdôcímen. További interjúk készítéséhez a bejárattal szembeáll, és elindul balra. A véletlen séta során a kérdezô mindig csak az utca egyik oldalán haladhat. Az elsô elágazásnál/útkeresztezôdésnél jobbra fordul, és az utca jobb oldalán halad. A következô keresztezôdésnél balra fordul, és az utca bal oldalán halad tovább. A séta során mindig a megadott léptékû kiszámolt lakásokban kell megpróbálni a kérdezést lebonyolítani. A kiválasztási lépték családi házas beépítésû részeken (ahol egy ház többnyire egy háztartást jelent) a kiindulóponttól elindulva minden harmadik házban, társasházas, tömbházas, sûrûbb beépítettségû részeken minden hatodik háztartásban, ill. lakásban kell a kérdezett személyt kiválasztani (a számolást esetenként váltogatva a földszinti elsô lakással, majd a felsôemeleti utolsó lakással kezdve). Ha egy házban több háztartás él együtt, akik külön kasszán vannak, ez két „ház”-nak számít. A kiválasztási lépték megfelelô alkalmazásával azonosított háztartáson belül a válaszadó kiválasztása az utolsó születésnap módszerével történt. Az ún. "legutóbbi születésnap módszer" alkalmazásakor azt a személyt választjuk ki a háztartásból, akinek a felkeresés idôpontjához idôben visszafelé a legközelebb esik a születésnapja.

Adatfelvétel Az adatfelvétel sztenderd kérdôíves módszerrel, személyes papír alapú lekérdezéssel valósult meg a válaszadók otthonában 2012. decembere és 2013 áprilisa között.

16

5. A kutatás résztvevôi, a hallgatók közremûködésének értékelése A kutatásvezetôi feladatokat a New Economics Forum Alapítvány látta el, melynek keretében elkészítette a kérdôíveket, szakmai támogatást nyújtott a lekérdezésekhez, az adatokat értékelte és a zárótanulmányt elkészítette. A kutatás szervezési-koordinációs feladatait Papp Judit a BGF-KVIK Kereskedelmi Intézet fôiskolai adjunktusa végezte, míg a lekérdezéseket a BGF hallgatói készítették. A BGF hallgatói részvételének célja és feladata az volt, hogy elôre összeállított, országos 800 háztartásból álló reprezentatív minta esetében végezzék el a lekérdezést. A feladat rendkívül hasznosnak ígérkezett, hiszen így a fôiskolai hallgatók az elméletben tanultakat a gyakorlatban is ki tudják próbálni, valódi körülmények között valósulhat meg a különbözô tanítási-tanulási módszerek integrációja és szintézise. A hallgatók tájékoztatására 8 alkalommal, különbözô csoportokban egyedileg mintegy 45 percben került sor. Majd megkezdôdött a hallgatók kiválasztása meghatározott szempontok szerint: • Felsôbb évfolyamos hallgató • Legyen teljesítve a Piackutatás tantárgya • Megbízhatóság • Magabiztos, határozott fellépés • Átlagon felüli kommunikációs készség, kedves és nyitott személyiség • Rugalmas, terhelhetô személyiség • Érvényes jogosítvány Összesen a projekt lebonyolításába mintegy 30 hallgató bevonására volt szükség. Így, ugyan egyenetlen megoszlásban, de egy hallgatóra átlagosan 25 kérdôív jutott, ami figyelembe véve a kérdôív hosszát, minimum 40 perces munkát jelentett kérdôívenként. Ehhez természetesen még hozzá kell adni a sokszor több száz kilométeres utazás és a településen belüli közlekedés idejét. Így a hallgatók átlagos idôterhelése a projekt során minimum 40 órára tehetô személyenként. A kiválasztott hallgatók lelkesek voltak, hamar felismerték, hogy milyen rendkívüli lehetôséget kaptak és tudásra éhesen várták a feladatot. A projekt fôbb lépései a kiválasztási folyamat után: • Hallgatók módszertani felkészítése 8 alkalommal, kiscsoportban, alkalmanként mintegy 1.5 óra idôtartamban. A megbeszéléseken részletesen elmagyaráztam a mintavételi módszertant, kitérve a lehetséges problémákra. A foglalkozásokon végignéztük egyesével a kérdôív kérdéseit és számba vettük a lehetséges problémákat. Áttekintettük a legfontosabb kommunikációs technikákat, melyeket alkalmazva a hallgatókat nem fogják elutasítani. A kiscsoportok alkalmasak voltak a legfontosabb logisztikai feladatok, utazás, szállás, áttekintésére is. • A projekt alkalmával lehetôség volt papír alapon, illetve laptop segítségével is lekérdezni a kérdôíveket. Utóbbit különösen fontosnak tartjuk, hiszen ez még komplexebbé tette a terepmunkát. Néhány esetben a terepmunka során elôfordult, hogy ha a laptop lemerült, akkor papír alapon kellett folytatni, mert az adott háztartásban nem volt áram, így a gépet nem lehetett tölteni! • A hallgatók a szerzôdéskötés után megkezdték a terepmunkát és a kérdôíveket sikerült lekérdezni és feldolgozásra átadni a vállalt határidôre. • A terepmunka során a bevont hallgatók és a kutatás koordinátora folyamatos, napi munkakapcsolatban volt. Telefonon, e-mailben és a social média lehetôségeit is kihasználva folyamatosan oldották meg a terepen felmerülô kommunikációs és szakmai problémákat. Ezt fontosnak tartom kiemelni, hiszen ezáltal folyamatosan alkalmaztuk és használtuk a legmodernebb infokommunikációs eszközöket; igazi teammunka valósult meg;és mûködhetett valódi mind-sharing, tudásmegosztás. Az intenzív, sokszor napi 5-6 órás és nagyon szoros együttmûködés miatt a terepmunka viszonylag zökkenômentesen megvalósult. A projekt fôbb eredményei hallgatói részrôl: • Részvételi lehetôség Magyarország elsô, a világ második Well-being kutatásában. • Részvételi lehetôség aktív résztvevôként egy országos, reprezentatív mintán végzett vizsgálatban. • Az iskolában megszerzett elméleti tudás integrálása és szintetizálása a gyakorlattal. • Betekintési lehetôség egy kutatáson keresztül a Projektmenedzsment tudományterületbe. Lehetôség arra, hogy az elôkészítéstôl a kutatási jelentés készítéséig minden munkafázissal megismerkedjenek. • A projekt sikere, a közösen végzett munka öröme és a pozitív eltérô tanulási környezet miatt extra motiváció a további tanulmányokhoz.

17

• Gyakorlati intenzív kérdezôbiztosi módszertani tréningen való részvétel. • Részvétel valódi team-munkában a legmodernebb ITC eszközök alkalmazásával és mind-sharing. • Részvételi lehetôség egy szociális témájú országos projektben, melynek során betekintésre volt lehetôség valós családok, valós problémáiba. Terepen, elsô kézbôl szerzett ismeretszerzés lehetôsége. • Lehetôség a személyiség, az önbizalom fejlesztésére az iskolában korábban megtanult kommunikációs technikák alkalmazására. • Munkatapasztalat szerzése szakmailag támogatott, minôségi munka keretében. • A projektben való részvétel tényének feltüntetése a szakmai önéletrajzban és ezzel munkaerô-piaci elôny szerzése. • Time-menedzsment képességek, együttmûködési, alkalmazkodási készség fejlesztése. • A hallgatók a projektben való közremûködésért és a projekthez kapcsolódó Tanulás és Kutatás módszertani foglalkozásokon való részvételért kreditet kapnak. A projektben szinte teljes létszámban vettek részt a BGF-KVIK Kereskedelem és Marketing szak Angol nyelvû képzés III. évfolyamos, végzôs hallgatói. Ezek a hallgatók 2013. júniusában kezdik meg féléves szakmai gyakorlatukat és ezidôtájt segítek nekik gyakorlati helyük megtalálásában itthon és külföldön. A projekt fôbb eredményei tanári oldalról: • Az elméleti módszertani tantermi alapozó képzés után gyakorlati projekt keretében tutori, szakmai irányítói, facilitátori tevékenység. • Hallgatók jobb megismerése; a munkaerôpiac számára napjainkban oly fontos ún. „soft skill”-ek fejlesztése valós projekt keretében. • Hallgatók tanulási attitüdjének, motivációjának fokozása. • Vezetôi, irányítói képességek gyakorlása, fejlesztése. • Együttmûködési lehetôség a BGF különbözô szervezeti egységeinek munkatársaival. A kutatás hasznossága az intézmény számára: • Elsônek lenni valamiben. Ez a kutatás az elsô ilyen jellegû volt hazánkban. Ezt professzionális kommunikációval nagyon jól lehet hasznosítani a jelenlegi telített és intenzív versennyel jellemzett felsôoktatási piacon. A hasonló hazai és nemzetközi projektben való sikeres részvétel és ezek megfelelô kommunikációja tartós versenyelônyt jelenthet a kar számára. • A projekt kommunikációja kapcsán sokszor megemlítik az intézmény nevét, mely extra publicitást jelent, garantáltan pozitív kontextusban és szorosan szakmai, kutatási tevékenységhez kapcsolódóan. • Jó kommunikációval az elért eredményekrôl tájékoztatni lehet a munkaerô-piac Karunk számára fontos fôbb szereplôit és különbözô témájú kutatások lebonyolítására stratégiai együttmûködést lehet kialakítani, mely egyrészt folyamatos önálló bevételi forrást biztosítana a Kar és a hallgatók számára, másrészt diákjaink részére folyamatos szakmai gyakorlati tevékenység lenne, mely során az elméleti és gyakorlati tudásuk integráltan fejlôdhetne, és nem utolsó sorban lehetôséget biztosítana, a kereskedelmi, szolgáltató vállalatokkal való intenzív és tartalmas kapcsolatra. Az esetleges partnerek szívesebben és könnyebben alkalmaznák gyakorlatra és késôbb állandó munkaerôként is ezeket a hallgatókat és ez végsô soron megint hosszú távú, fenntartható versenyelônyt jelenthetne az iskola számára. A projektben a következô hallgatók vettek részt: • Diósi Máté • Gombocz Éva • Matatovszky Teodora • Pálmai Bence • Pásztor Tímea • Asztalos Tamás CHM III. • Balázs Bernadett KMA III. • Ballagó Szilvia KMA III. • Devecz Dóra KMA I. • Ertl Flóra KMA I. • Ilics Mercédesz KMA I. • Kancsus Hanna Alexandra KMA I. • Katalin Anikó KM BA III. • Királyfalvi Dóra KMA I. • Komáromi Márk KMA II.

18

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Kovács Dávid Kutas Bianka László Balázs Lukács Cintia Nagy Olívia Papp Eszter Patányi Adrienn Polyecskó Zita Presits Lívia Radnai Donát Rigó Áron Solti Dániel Szabó Dániel Szalontai Gergô Széles Ágnes Széphelyi Natália Tóth Melitta Turányik Júlia Ujhelyi Szilárd Veres Orsolya Zajos Klára

KMA III. KMA I. KMA I. KMA I. KMA I. KMA I. KMA I. KMA I. KMA III. KMA III. KMA III. THM IV. KMA III. KMA I. KMA II. KMA I. KMA I. KMA II. KMA III. KMA III. KMAIII.

6. A kutatás eredményei A mintába került válaszadók 41%-a férfi és 59%-a nô, a válaszadók átlagos életkora 35-44 év közé esik.A mintába került válaszadói háztartások fele gyermektelen, kétfôs háztartás. Az összes megkérdezett háztartás 21%-ban van egy gyermek, további 17,4%-ban kettô – a nagycsaládosok száma elenyészô. A válaszadók 40%-a rendelkezik a legmagasabb (egyetemi/fôiskolai) végzettséggel, a mintába kerültek 70%-a rendelkezik közép-vagy felsôfokú végzettséggel. A háztartások átlagos jövedelme 157.749 Ft, átlagos havi kiadásuk 133.532 Ft, az önértékelésük alapján kétharmaduk átlagos jövedelmi szintûnek tartja magát.

Személyes és társadalmi jóllét mutatói a kutatás alapján A kutatás elsô kérdésblokkja a személyes és társadalmi jóléttel foglalkozott. A minta alapján arra kérdésre, hogy „Mindent figyelembevéve mennyire elégedett az életével?” a válaszadók inkább elégedettnek, mint elégedetlennek mondják magukat. A válaszadó 20%-a egy tízfokú skálán 8-asra értékelte elégedettségét, 8%-uk maradéktalanul elégedett, míg mindösszesen 0.25%-uk tartja magát teljesen elégedetlennek. A válaszadók elégedettségi átlaga – szintén tízfokozatú skálán – 6,7-es.

19

A társadalmi jóllétet alapvetôen meghatározó szociális kapcsolatok, társadalmi szövet tekintetében a rokonokkal, barátokkal való kötetlen találkozás alapvetô fontosságú. Így arra a kérdésre, hogy „Milyen gyakran találkozik köteletlen beszélgetés keretében rokonaival, barátaival, kollegáival?” a válaszolók többsége jelentôs gyakori találkozásról számol be. A válaszolók 15,6%-a minden nap találkozik rokonokkal és barátokkal, míg 24,5%-uk találkozik kollégákkal. A másik véglet tekintetében 11%-uk találkozik csupán évente egyetlen alkalommal rokonokkal, míg 4,6%-uk találkozik a barátokkal mindössze évi egyetlen alkalommal. Összességében rokonokkal viszonylag gyakran találkozik a válaszadók 31,2%-a, barátokkal még ennél is többen, 48%-uk találkozik naponta vagy többször egy héten.

Ennél is jobb képet mutatnak a bizalmas társas kapcsolatok, miután a válaszadók 80,6%-a arról számol be, hogy van olyan bizalmas barátja, akivel legbensôségesebb, személyes ügyeit is megbeszélheti.

A kutatás szempontjából az egyik legfontosabb általános jellegû kérdés az volt, hogy „Mindent figyelembevéve mennyire érzi boldognak magát?”. A mutatott kép itt is alapvetôen biztató, hiszen a megkérdezettek 8,5%-a teljesen boldognak érzi magát, míg 37%-uk érzi magát nagyon boldognak (8-as a 10 fokozatból:20%; 9-es a 10 fokozatból: 17%).

20

A megkérdezettek „boldogságátlaga” egy 10 fokozatú skálán 7-es, így összességében elmondható, hogy a megkérdezettek inkább boldognak, mint boldogtalannak érzik magukat.

Az ezt a kérdést alátámasztó kérdéssor is igazolja a fenti állítást, hiszen a megkérdezettek közel 20%-a teljesen egyetért azzal az állítással, hogy „A jövôt illetôen mindig bizakodó vagyok”, míg 16-uk teljes mértékben egyetért azzal, hogy „Általában jól érzem magam”, és ezen túlmenôen 38%-uk egyetért azzal az állítással is, hogy „Úgy élem az életem, ahogyan szeretném”. A megkérdezettek jelentôs része számára nem vagy alig volt olyan nap, amikor „lehangolt, rosszkedvû vagy depressziós lett volna” (78,6%) illetve „aludt volna egy vagy néhány nap nyugtalanul” (72%). A megkérdezettek 60%-a egyáltalán, egyetlen napra sem érezte magát magányosnak, míg közel 20%-uk a hét szinte minden napján, folyamatosan boldognak érezte magát.

A megkérdezettek összességében úgy ítélik meg, hogy az átlagnál egy egészen kevéssel jelentôsebb mértékben (2.6 – 5 fokozatú skálán) maguk irányítják az életüket, míg szintén az átlagosnál egészen csekély mértékben 2.4 – 5 fokozatú skálán) érzik úgy, hogy sikerül teljesíteni a kitûzött célokat. A megkérdezettek alapvetôen elégedettek az életükkel (átlag 6,7), míg a megkérdezettek 8% azt állította, hogy a lehetô legteljesebb mértékben elégedett az életével és csupán 0.5%-uk állította, hogy teljesen elégedetlen volna.

21

Az életszínvonallal való elégedettség ezzel korreláló adatot mutat, a megkérdezettek életszínvonal elégedettségi átlaga 6.4, míg 8.5%-uk állította, hogy teljes mértékben elégedett az életszínvonalával. Ugyanakkor az elôzôeknél valamivel többen, a megkérdezettek 1.3%-a állította, hogy teljesen elégedetlen az általa elért életszínvonallal.

A kutatásból az is megállapítható volt, hogy az emberek átlagosan bíznak egymásban (10 fokozatú skálán 5,3, ugyanakkor a megkérdezettek nagyjából ugyanakkora arányban (2.7% – 3%) állítják azt, hogy egyáltalán nem, illetve teljes mértékben megbíznak az emberekben. Ennek ellenpólusán az emberek bizalmatlansága is átlagosnak mondható, hiszen tíz fokú skálán 4.4 az átlaga annak, hogy „A legtöbb ember kihasználja Önt, ha teheti”, s ezt az állítást 6.7%-uk találja úgy, hogy egyáltalán nem igaz, míg 8.3% úgy találja, hogy teljes mértékben megfelel a valóságnak.

A kutatásból az is kiderült, hogy az emberek leginkább a családjukban bíznak (9/10), legkevésbé a politikai pártokban (2/10). Inkább bíznak az ismerôseikben (6.7/10) mint a szomszédaikban (6/10), kevesebben az igazságszolgáltatásban (3.4/10), mint az Országgyûlésben (2.5/10).

22

A következô kérdéscsoport a munkavégzéssel kapcsolatos attitûdöket vizsgálta. Összességében a megkérdezettek inkább elégedettek, mint elégedetlenek a munkájukkal (6.7/10), miközben 8,6%-uk maradéktalanul elégedett és csak 2,7%-uk teljes mértékben elégedetlen. A kérdezettek az átlagnál jelentôsebb mértékben elégedettek a munka és az életük más területe közötti egyensúllyal (6/10), ugyanakkor az átlagnál kisebb mértékben találják érdekesnek munkájukat (4,1/10). Ugyanakkor elmondható, hogy a munkavállalók 20% tart attól, hogy a közeli jövôben elveszítheti a munkáját, míg 24%-uk egyáltalán nem tartja ezt valószínûnek. A munkavállalók nagy rész (44%) biztonságban érzi a munkahelyét és nem tartja valószínûnek, hogy elveszítené azt. Fontos dimenzió az egyensúly a munka és az élet egyéb területei között. A válaszadók véleménye a középérték körül egyenletesen szóródik – az egyensúlyt közepesen sikerült megteremtenünk az élet fontos területei között.

A válaszadók kétharmada inkább érdekesnek találja a munkáját, viszont harmaduk stresszesnek is érzi.

Étkezési szokások A megkérdezettek étkezési szokásait tekintve elmondható, hogy nagy részük átlagosan étkezik, sem nem egészségtelenül, sem nem egészségesen (39%), míg 44%-uk úgy érzi, hogy inkább egészségesen étkezik.

Legnagyobb részben azt szeretik, ha az étel hamar elkészül (2.5/5), míg azt, hogy egészséges azt az átlag alatt (2/5), ugyanakkor az ízletességet jelentôsen az átlag alatt várják el csupán (1.5/5). A megkérdezettek átlag alatti mértékben járnak gyorsétterembe (3,4/10) és hasonló arányban érzik nyûgnek a fôzést (3,5/10), míg jelentôsen az átlag fölötti mértékben (7.6/10) érzik boldognak, oldottnak magukat étkezés közben. Az emberek fele háromszor étkezik egy nap, míg 64% naponta egyszer meleg ételt fogyaszt és 70%-uk az ebédet tekinti a fôétkezésnek.

23

Összességében megállapítható, hogy az emberek átlagosan egészséges/egészségtelen életet élnek, valamivel az átlag alatt (4,7/10) fogyasztanak alkoholt, ugyanakkor az átlag fölött dohányoznak (5.3/10), míg valamivel az átlag alatt 4.27/10 sportolnak.

Szabadidejükben a megkérdezettek inkább itthon töltik el idejüket, hiszen az emberek valamivel több, mint a fele (50,3%) az elmúlt 5 évben nem járt külföldön, míg 65%-uk soha nem járt az Európai Unió egyik tagországában sem.

24

Pihenés, nyaralás tekintetében a megkérdezettek jól állnak, hiszen 60%-uk tervez nyaralást és mindössze egy ötödük válaszolta azt, hogy egyáltalán nem tervez nyaralni menni. Az átlagos költsék arányát mutatja a következô táblázat:

7. Következtetés, összefoglalás A kutatás megállapításai alapján a jóllét tekintetében Magyarország az átlagnál és az elvártnál jobban szerepel. Az emberek az átlagosnál boldogabbnak érzik magukat, ahogyan az egészségi állapotuk és a szokásaik alapján ez az állítás nem tûnik megalapozatlannak. Összességében a jelen kutatásban megkérdezettek számára a társadalmi szövet biztonságot jelent, munkájuk érdekes és nem kell tartani annak elvesztésétôl, míg szabad idejükkel többségében értékesen és értelmesen bánnak. A kutatás igazolta azt a hipotézist, hogy egy újfajta makrogazdasági megközelítésnek, a jóllétre alapuló közpolitikai gondolkodásnak megfelelô lehet a talaj Magyarországon is.

8. Felhasznált irodalom NATIONAL ACCOUNTS OF WELL-BEING: bringingrealwealthontothebalancesheet. New Economics Forum Foundation, 2008. EUROSTAT: FeasibilitystudyforWell-BeingIndicators. Task 4: Criticalreview MEASURINGOURPROGRESS. The power of well-being. New Economics Forum Foundation, 2008. KAHNEMANN-DIENER-SHWARZ: Well-being: The foundations of hedonicpsyology. Oxford, 2010. TOM RATH-JIMHARTER: Well-being. The fiveessentialelements. HUPPERT-BAYLIS-KEVERNE: The science of well-being, Oxford, 2005 KAHNEMANN, DANIEL: Thinkingfast and slow. Oxford 2011.

25

2. KÜLKERESKEDELMI KAR SZAKKOLLÉGIUMI MÛHELYÉNEK KUTATÁSA – HÁLÓZATKUTATÁS, GAZDASÁGI, ÜZLETI ÉS KÖZÖSSÉGI HÁLÓZATOK MÛKÖDÉSE, KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ Kutatásvezetô: Prof. Dr. Veres Zoltán egyetemi tanár, BGF Kutatóközpont vezetô 1. Bevezetés - A kutatási program célkitûzése A program három modulból állt: 1/ Magyarország külgazdasági stratégiája, a külkapcsolati háló átalakulása A magyar külkapcsolati-külgazdasági rendszer hálózati értelmezése és elemzése. A hálózatot három dimenzióban fogtuk fel. a) a termelési tényezôk, mint nemzeti vagyon elemek és ezek jövedelemáramai; b) partnerszerkezeti viszonyok – Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszerének elemzése, különös tekintettel a partnerek stratégiai szerepére; c) szerkezeti, térbeli változások 2/ Az üzleti hálók kutatása azt vizsgálta, hogy a közösségi média, a hálózatosodás milyen hatást gyakorol az eladó-vevô diádokra és szélesebben értelmezve az üzleti-gazdasági hálókapcsolatokra. 3/ A social média kutatás feltérképezte a digitális galaxis trendjeit. Vizsgálta az online közösségekben ható kohéziós erôt és az információközösségek hálózattá szervezôdésének folyamatát. Tipologizálta a közösségi média felhasználóinak, szokásait és attitûdjeit, valamint a folyamatos online jelenlétnek és a technológiahasználatnak a humán- és szervezeti kommunikációra gyakorolt hatását.

Szakmai vezetôk • Magyarország külgazdasági stratégiája, a külkapcsolati háló alakulása modul: Dr. Majoros Pál fôiskolai tanár, Világgazdaság és Nemzetközi Kereskedelem Intézeti Tanszék • Üzleti hálózatok és online közösségek modul: Prof. Dr. Veres Zoltán és Dr. Fehér Katalin tudományos fômunkatárs, BGF Kutatóközpont • Social media modul: Dr. Nyárády Gáborné fôiskolai tanár, Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszék

Kutatásszervezôk • Magyarország külgazdasági stratégiája, a külkapcsolati háló alakulása modul adminisztratív segítôje Bodor Istvánné volt. • Üzleti hálózatok és online közösségek modul technikai-szervezési feladatait Dr. Fehér Katalin végezte, aki koordinálta az összejöveteleket, segítette a hallgatók minden tevékenységét. • A Social media modulbanHegyiné Hegedûs Gyöngyvér az alprojekt szervezését, a közremûködô oktatók és vállalati együttmûködôk koordinálását, a tanulmánykötet szerkesztését végezte.

2. Magyarország külgazdasági stratégiája, a külkapcsolati háló alakulása modul 1. A kutatás elôzményei és módszertana 2012 februárjában az évfolyamszintû elôadás (Világgazdaság és nemzetközi kereskedelem; Magyarország külgazdasági kapcsolatai) során hirdettük meg a diákoknak a projektet, melyet a „Nemzetközi Gazdálkodás Intézet TDK körének” neveztünk! Úgy terveztük a közös munkát, hogy kezdetekben multilaterális kapcsolatokat tartunk, amely során a kutatás-módszertani ismeretek elmélyítésére helyezzük a hangsúlyt. A tanév folyamán több alkalommal összehívtuk a diákokat, és a találkozókon a TÁMOP projekt bemutatása mellett a következô témák kerültek napirendre: • a kutatás szerepe az értelmiséggé válásban (2012.03.06.) • a kutatási téma megválasztásnak elvei és módszertana (2012.03.13.) • a tudományos dolgozat felépítése, logikája, ill. kollégánk Dr. Gáspár Tamás elôadása készülô könyvérôl (2012.04.03.) • az adatgyûjtés és az empirikus kutatások módszerei, (2012.04.17.) • bilaterális kapcsolatok szervezése/ vagyis a tanár kollégák és a TDK – kör hallgatói közötti kétoldalú kapcsolatok kialakítása (2012.05.08.)

26

A 2012.májusi vizsgaidôszak kezdetétôl a bilaterális, kétoldalú konzultációk váltak meghatározóvá: a témakört gondozó tanár kolléga és a hallgató között. 2012. november 9-én a „Magyar Tudomány Ünnepe a BGF – n” konferenciához kapcsolódóan a TDK körünk kis konferenciát tartott (a hallgatók egy része a nagy konferencián lépett fel, ezért ôk mentesültek az itteni fellépés alól), melyen 12 elôadás hangzott el, a tanár kollégák vezetésével. Végül 2012. nov. 30-án volt az intézményi TDK konferencia. Hallgatóink mindösszesen 14 TDK dolgozatot készítettek.

2. A kutatás célja és kulcskérdései A kutatás során a BGF Külkereskedelmi Kar hálózatkutatásán belül Magyarország külgazdasági hálózatának vizsgálatát, feltérképezését tûztük ki célul. A világot és benne az egyes országot úgy kell látnunk, mint az egész és a rész dialektikáját, azaz egy hálózatról van szó. A kutatás egyik legfontosabb feladata a kapcsolatrendszer, a hálózat feltérképezése és ennek függvényében a világgazdasági illeszkedés lehetôségeinek, módjainak feltárása. A gazdaságpolitikán belül egy elkülönült rész, a külgazdaság-politika foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Célja a komparatív és a kompetitív elônyök kihasználása, a nemzetgazdaságnak a külsô környezet követelményeihez való alkalmazkodása mikéntjének, a szükséges eszközrendszernek a kidolgozása, elfogadtatása. Az elemzések során a következô szempontokra érdemes ügyelni: • A gazdasági folyamatokat nem szabad kiszakítani a társadalmi-politikai összefüggéseibôl. A gazdasági döntésekben nem csak a közvetlen haszon-motiváció játszik szerepet, hanem a hosszabb távú társadalmi érdekek érvényesítése (pl. munkahely-teremtés). • A világban, és az országban lezajló folyamatokat történelmi, nemzetközi, társadalmi összefüggéseiben kell értékelni, és figyelembe venni. Érdemes odafigyelni a tapasztalatokra: mind a történelmi tapasztalatokra, mind a nemzetközi, más országok tudományosan feltárt eredményeire. • A külgazdasági és a belgazdasági folyamatok mesterségesen nem szakíthatók szét: csak az lehet a nemzetközi porondon is versenyképes, aki a hazai gazdaságban is versenyképes. • A makro, mezo és a mikro szint összefüggései is kiemelt figyelmet érdemelnek: sikeres vállalatok nélkül nem lehetséges sikeres nemzetgazdaság. Kiemelt feladat tehát a vállalatok feltételeinek javítása, kiemelt figyelmet fordítva a KKV szektorra.. • Az ágazati szemlélet helyett a termelési kultúrára, a komplex szektorokra kell a hangsúlyt fektetni.

2.1. A magyar külgazdaság alapkérdései A nemzetközi méretekben is erôsen nyitott magyar gazdaság fejlôdését meghatározzák a külsô feltételek, és az ország külsô kapcsolati rendszere. Az OECD és az IMF adatai szerint a 2009 évi csökkenés után (a gazdasági válság hatása) 2010-2012-ben a világkereskedelem és a világtermelés is kis mértékben bôvült. Ez a bôvülés azonban differenciáltan éreztette hatását: a BRIC országokban erôs volt a növekedés, míg a számunkra fontos Európai Unióban csak csekély mértékû volt a bôvülés, ami alapjában kedvezôtlen környezetet jelent az exportorientált magyar gazdaságnak. A magyar külgazdasági stratégia elsôdleges célja a gazdaság nemzetközi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódásának elôsegítése, a nemzetközi versenyképességi pozíció javítása, ezek segítségével a gazdasági helyzet javítása. Továbbá, hogy hozzájáruljon hazánk gazdaságpolitikai (növekedés, foglalkoztatási és egyensúly) céljainak eléréséhez: új munkahelyek teremtése, külsô egyensúly megteremtése és hosszú távú megôrzése, a külsô adósság terheinek csökkentése, finanszírozási biztonságának megteremtése, kkv-k megerôsítése révén. E feladatok megoldása az eddiginél jóval erôsebb állami szerepvállalást kíván. A külgazdasági prioritás hazánk EU-csatlakozásával nem változott, azonban megváltoztak a megvalósítás feltételei és eszközrendszere. A közös kereskedelempolitika átvétele módosította a magyar külgazdasági politika mozgásterét és lehetôségeit. 1) Az EU a világgazdaság legnagyobb globális szereplôje, s egy ilyen közösségben való taggá válás jelentôs mértékben megnövelte Magyarország tárgyalási alkuerejét, aminek eredményeként eltûnt a kis ország kontra nagy ország közötti aszimmetria a tárgyalási alkuerôben. A nemzeti érdekeket a közösségi mechanizmusokon keresztül érvényesíthetjük. A Közösségen belüli érdekérvényesítés komoly tárgyalási, konzultációs többletet igényel, a szolidaritási elv figyelembe vételét, felvállalva az esetleges konfliktusokat is. A Közösségen kívüli érdekérvényesítésben megnô annak jelentôsége, hogy az EU tagországaként, a Közösség is kiáll érdekünkben, vagyis integrált érdekérvényesítés vált lehetôvé.

27

2) A Közösség külgazdasági szerzôdés-rendszerébe tartozó országokban a magyar vállalatok és áruk piacra jutási feltételei javultak. Az EU 130-140 országgal alakított ki bilaterális módon viszonos vagy nem-viszonos preferenciális kapcsolati rendszert (pl. Európai Gazdasági Térség, Euro-Mediterrán Megállapodások, Európa Megállapodások, szabadkereskedelmi megállapodások [pl. ASEAN, Mexikó, Chile, Koreai Köztársaság, stb.], a Cotonou-i megállapodás az ACP országokkal), és ez kedvezôbb piacra jutási lehetôségeket biztosíthat a hazai vállalati körnek. A nemzetközi szervezetek (OECD, WTO) körében az érdekérvényesítésben az EU jár el helyettünk (természetesen részt veszünk a tárgyalásokon, de a Közösség együtt szavaz a döntési eljárásokban). 3) A külgazdasági eszközrendszer sokat változott. Az Európai Unión belüli gazdasági kapcsolatokra az egységes belsô piac jogszabályi rendszere vonatkozik. Az Európai Unión belüli (kül)kereskedelem dominanciája miatt a közös külgazdasági-kereskedelmi politika a magyar külkereskedelemnek 20-25%-át befolyásolja. 4) A harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok esetében az importszabályozás teljes egészében közösségi hatáskörbe került. Tehát a közös vámpolitika határozza meg a vámtételeket, szabályokat és az importpolitika egészét. A piacvédelem kikerült a magyar szabályozási körbôl, ezen a téren semmilyen önállóságunk nincs. Ez érthetô is, mert az importált termék nem egyszerûen a magyar piacra kerül, hanem az egységes belsô piacra. 5) Az EU-tagság következtében az átvett közös kereskedelempolitika meghagyta a magyar külgazdaságpolitikán belül a kereskedelemfejlesztés (exportösztönzés), az idegenforgalom és a befektetési politika viszonylagos önállóságát. Ezért a külgazdaságpolitikának az export fokozására, az idegenforgalom serkentésére és a mûködôtôke-beáramlás ösztönzésére kell koncentrálnia. A magyar külgazdaság cselekvési keretét, feltételrendszerét alapvetôen az Európai Unió, a közös kereskedelempolitika és az egységes európai piac határozza meg. A közösségen belül teljes egészében szabad a kereskedelem, az unión kívüli államokkal pedig az EU külkapcsolati rendszere teremti meg a lehetôségeket (amelyeket egyenlôre nem túl jó hatékonysággal hasznosítunk). Az EU jelenlegi mûködési zavarai (fôleg a monetáris unió mediterrán régiójának országaiban levô gondok) lassítják a közösség bôvülését, ami számunkra a piaci lehetôségek lassúbb növekedését (sôt esetenként szûkülését) jelentik. Mindezek mellett érdekeltek vagyunk az Európai Unió sikerében, a Gazdasági és Monetáris Unió záros határidôn belüli stabilizálásában.

2.2. Az EU-n kívüli kereskedelem súlypontjai Magyarország külkereskedelmének 78-80%-a az EU országaival bonyolódik, vagyis az Európai Unión belüli kereskedelem dominanciája miatt a magyar külkereskedelemnek mindössze kb. 20-22%-a realizálódik az EU-n kívüli kapcsolatokban. Az exportösztönzés politikája részben megmaradt nemzeti hatáskörben (más multilaterális megállapodások a keretfeltételeket természetesen befolyásolják), ezért a magyar külgazdaságpolitikának lehetôsége van súlypontokat képezni. Erre szükség is van: egy kis ország nem építhet minden irányba kapcsolatokat. Kutatásaink célja segíteni a súlypontok kialakítását: elemezni kell a külgazdasági kapcsolati hálóból a kereskedelmi partnerszerkezetet (kivel, milyen országokkal kereskedünk); a kereskedelem áruszerkezeti összetételét (milyen termékeket exportálunk ill. importálunk); a külkereskedelemben résztvevô vállalatokat, azok kapcsolatait; a mûködôtôke mozgásokat. A kutatásban a hallgatókon kívül kollégáink is részt vettek. A kutatásokban, ill. a súlypontok képzésében a következôkre kell figyelemmel lenni: • Meg kell próbálni növelni az értékesítést azon régiókban, ahol jelentôs a magyar kereskedelmi passzívum. • További erôfeszítéseket kell tenni azon országokban, ahol jelenleg is aktívum van. • Célszerû a magasabb növekedési ütemû országokkal építeni a kapcsolatokat (pl. BRIC államok), abban a reményben, hogy gyors növekedésük húzóerôt jelent a kapcsolatainkban. • Új piacokat kell találni (fejleszteni) az EU külkapcsolati megállapodásainak figyelembe vételével. A lehetôségek felmérése után ki kell használni az EU szabadkereskedelmi és preferenciális megállapodásai adta lehetôségeket. • Bôvíteni és javítani kell a kapcsolatokat azokkal az európai országokkal, amelyek középtávon, illetve hosszabb idôhorizonton az Európai Unió tagjaivá válhatnak. Ez akár már rövid távon is elônyös lehet, de közép- és hosszú távon a már piacon levô szereplôk helyzetére feltétlenül kedvezô hatást gyakorol majd.

28

3. A kutatás eredményei A kutatás legfontosabb eredménye pedagógiai szempontból a munka, azon belül a közös munka. A hallgatók kiemelten foglalkoztak a magyar külgazdaság különbözô kérdéseivel: minden az elôzôekben felvetett kérdéssel nem állt módunkban foglalkozni, azonban az egy-egy részterület fokozottabb megismerése után képet kaphattak a magyar külgazdaság szinte minden fontos kérdésérôl és feladatáról. A következôkben a hallgatók beszámolóiból nyújtunk át egy csokrot:

3.1. Szilágyi Rózsa A dolgozat címe: A szellemi tôke áramlás és a magyar külgazdasági stratégia kapcsolata. Konzulens: Dr. Gáspár Tamás. A kutatásom nagy részét az interneten végeztem, ahol különféle statisztikai adatokat kerestem a magyar szellemi tôke kivándorlásáról és ezzel kapcsolatban a munkanélküliségrôl, a munkahelyek számának alakulásáról, a felsôoktatásban résztvevôk számának alakulásáról. Sajnos már itt beleütköztem az elsô nehézségbe: Magyarországon nem tartják nyilván az országot elhagyó, külföldön munkát vállaló emberek számát, hiszen nem kötelezô bejelenteni, ha valaki elhagyja hazánkat és máshol keresi boldogulását. Mindössze némi tájékoztató jellegû adat állt rendelkezésemre, az önkéntes regisztráció adatai. Az Európai Unió különbözô statisztikai adatokat hoz nyilvánosságra az Eurostat keretei közt, ezek segítségével tudtam mégis konkrét számadatokra szert tenni. A magyar külgazdasági stratégia elemzéséhez Kozma Ferenc: Külgazdasági stratégia c. mûvét használtam fel, illetve az interneten elérhetô: Külgazdasági Stratégia szakmai vitairatot. Fontosnak, és nagy segítségnek tartom a TDK kör által szervezett próbaelôadást (2012. nov. 9.). Nagyon jó volt, hogy azonnal építô jellegû kritikával láttak el, és javaslatokat tettek arra, hogy mit kell jobban kiemelni az elôadás során és milyen stílusban kell azt elôadni. A TDK írása folyamatosan értekeztem a családommal, fôleg a dolgozat stílusát illetôen, illetve megkérdeztem ôket, hogy ôk mire emlékeznek a múltból a témával kapcsolatban. A dolgozat írása közben rá kellett döbbennem, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet, hiszen egyrészt egy számomra egy teljesen új témába ástam bele magam, másrészt sajnálatos módon ezt a témát nem lehet annyira behatóan tanulmányozni, mint azt szerettem volna, hiszen nagyon kevés adat vagy könyv, tanulmány áll rendelkezésre a kutatómunkához.

3.2. Kántor Adrienn Kutatási témám az Európai Unió költségvetési tárgyalásai és a többéves költségvetési keret. Kutatásaimat 2012 nyarán kezdtem meg könyvtári adatgyûjtéssel. gyûjtöttem. Segítségemre szolgáltak az Európai Bizottság szolgálati dokumentumai és olyan szakértôk munkái, tanulmányai is, mint Dr. Szemlér Tamás vagy Iván Gábor. A Negotiation Moot Egyesület az Európai Unió költségvetési tárgyalásait modellezô szimulációs versenye is hozzájárult ahhoz, hogy kutatásaim célját elérjem. Konzulensem, Dr. Ferkelt Balázs, aki sok segítséget nyújtott a kutatásaim során és a publikációk megírásában. Elôször, 2012. augusztus 22-23 között megrendezett BGF Szakkollégiumok félévzáró konferenciáján adtam számot kutatásaimról MFF 2014-2020 – Intelligens és inkluzív növekedés címmel és az Európai Bizottság többéves költségvetésre tett javaslatát igyekeztem bemutatni, valamint azt, hogy ez milyen kapcsolatban áll az Európa 2020 dokumentummal, amely az Európai Unió stratégiai célkitûzéseit tartalmazza. A BGF által szervezett Magyar Tudomány Ünnepén és BGF TDK konferencián is részt vettem elôadással. Kutatásaimat tovább bôvítettem az Európai Unió versenyképességi helyzetére, kilátásaira és a költségvetés tervezett versenyképességi forrásaira és ekkor már figyelembe tudtam venni a Ciprusi elnökség tárgyalási alapokra tett ajánlatát. Összehasonlítottam az Európai Unió fôbb és leginkább a versenyképességet befolyásoló mutatóit Japánnal és az Egyesült Államokkal. Felkutattam, hogy mire használják fel a versenyképességi forrásokat a Kutatási Keretprogramon és a KKV-k Innovációs Keretén belül és azt is, hogy ezek milyen kimutatható, nyomon követhetô, valós eredményekkel járnak. Kutatásaim során arra jutottam, hogy a jövôben nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az Európai Uniónak az innovációra és a versenyképességre. Viszont kiderült az is, hogy a tagállamok a tárgyalások során a legnagyobb hangsúlyt a nemzeti érdekekre helyezik, jelenleg a gazdasági válság hatásai nagymértékben érezhetôk és háttérben marad az Európai Unió közös jövôje. Megállapítottam, hogy az EU-nak egy olyan jól strukturált költségvetésre lenne szüksége, amely méretében többszöröse a jelenleg elfogadott költségvetési keretnek és az újraelosztás mértéke is jóval nagyobb.

29

3.3. Siklósi Tímea A TDK dolgozatom Olaszország európai uniós támogatottságáról szólt, melyben a régiók közötti különbségre helyeztem a hangsúlyt, és az elmaradt térségek támogatottságára. Számos szekunder forrást használtam fel a dolgozat megírásához. A kutatási tevékenységem magába foglalta a könyvtári kutatómunkát, internetes forrásokat és természetesen konzultációkat a konzulens tanárommal. A könyvtári kutató munka során többször is igénybe vettem a Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárát és annak szolgáltatásait. Az itt megtalált források nagy része képezte a dolgozatomban felhasznált nyomtatott irodalmat, amelyek többsége tanulmány és cikk formájában volt elérhetô. Ezeknek az anyagoknak a nagy része az Európai Unióhoz kapcsolódó szakkönyv volt, az Unió kohéziós politikájáról vagy éppen költségvetésérôl, de más hasznos tanulmányt vagy tudományos dolgozatot is találtam, amelyek a témámhoz kapcsolódtak. Számos egyéb tanulmányt is felhasználtam a dolgozatomban, melyeket az interneten keresztül értem el. A kutató munka során elengedhetetlenül fontos volt a rendszeres konzultáció, ahol számos hasznos tanácsot kaptam mind a dolgozat felépítését, mind pedig a tartalmi, szakmai elemeket illetôen.. A különbözô források megismerésével számos hasznos, és új információra tettem szert, amely nemcsak a dolgozatom értékét növelte, de úgy érzem, hogy jártasabb lettem a témát illetôen. A kutatómunka hasznos volt számomra, nemcsak a dolgozat megírásában, de tanulmányaim egyéb területein is.

3.4. Monok Zsuzsanna 2012 tavasza óta veszek részt a kutatásban, melynek témája Magyarország külgazdasági hálózatának feltérképezése. E témán belül célként én a határ mentiség vizsgálatát tûztem ki. Mivel magam is egy határ menti település (Sátoraljaújhely) lakosa vagyok, így személyes indíttatásom által úgy gondoltam, hogy viszonylag könnyû lesz elmélyednem e területen. 2012 tavaszán kutatásomat egy részletesebb környezettanulmánnyal kezdtem, odafigyelve a kistérség eddig is meglévô sajátosságainak feltérképezésére. Végül a kistérség egyes stratégiai területeinek vizsgálata mellett döntöttem. Ezután internetes kutatás következett, melyben a rendelkezésre álló kistérségi, megyei és északmagyarországi régióbeli elektronikus dokumentumokat kutattam fel és elemeztem. Könyvtári kutatást végeztem, elsôsorban a BGF Külkereskedelmi Karának könyvtárában, a Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárában és a Sátoraljaújhely Városi Könyvtárban. Ezután került sor egy látogatásra az önkormányzatnál, ahol további, máshol nem elérhetô adatok után kutattam, s közben folyamatosan konzultáltam. Összesen öt stratégiai területet tudtam kialakítani a legfontosabb dokumentumok és az abban foglalt problémák összegyûjtésével: határ menti kapcsolatok, turizmusfejlesztés, közlekedési infrastruktúra, gazdasági és ipari struktúra, humánerôforrás fejlesztés, foglalkoztatás. A kutatás során rengeteg érdekes kérdés merült fel a sátoraljaújhelyi kistérség jövôbeni lehetôségeivel kapcsolatban, a kutatásból TDK-dolgozat született. A kutatómunka folytatásában szeretnék még jobban koncentrálni olyan területekre, mint a foglalkoztatás és a határ mentiség kérdése. A 2012/2013-as tanév elsô félévében a TDK-dolgozat elôadásán kívül volt még két olyan konferencia, ahol ismertethettem a kutatásban elért eredményeimet: Tudomány napi konferencia, BGF-KKK és Félévzáró szakkollégiumi konferencia, BGF-KKK.

3.5. Botos Leontina Kutatásaimat a Finn mûködôtôke-befektetések Magyarországon c. témával foglalkozom. Célom a Magyarországon tevékenykedô legjelentôsebb finn vállalatok bemutatása, az általuk folytatott tevékenységek összehasonlítása, valamint a világgazdasági válság hatásának bemutatása az egyes hazánkban tevékenykedô finn cégek szempontjából. Továbbá elemeztem azokat a motiváló tényezôket, amelyek szerepet játszottak abban, hogy az egyes finn vállalatok tevékenységüket Magyarországra helyezzék. Munkám során a magyar nyelvû írásokon kívül finn és angol nyelvû munkákat is felhasználtam. Könyvtári és internetes forráskutatást végeztem. Az interneten elérhetô források közül felhasználtam például a Magyar Nemzeti Bank által, a magyarországi finn tôkebefektetésekrôl készített statisztikákat, a Suomen Pankki (Bank of Finland) honlapján közzétett témához kapcsolódó tanulmányokat, a magyarországi Finn Nagykövetség interneten keresztül is elérhetô TDK dolgozatomhoz kapcsolódó kiadványait, illetve a gazdasági témájú honlapokon (Világgazdaság Online, HVG.hu) megjelent cikkeket a finn vállalatokról. Emellett információkat gyûjtöttem még például a Magyarországon tevékenységet folytató finn vállalatok saját honlapjáról.

30

A fentebb felsoroltakon kívül többször is konzultáltam a TDK dolgozattal kapcsolatban témavezetômmel, Dr. Majoros Pállal. Ezenkívül beszélgetést folytattam (interjú) a Finpro, azaz Finnország magyarországi kereskedelmének képviseletének egyik munkatársával a magyarországi finn mûködôtôke-befektetésekrôl. A 2012 ôszére tervezett vállalati interjúk elkészítésére a finn vállalatokkal történô kapcsolatfelvétel nehézsége miatt csak 2013 tavaszán kerül sor. Sikerült azonban felvenni a kapcsolatot a Nemzeti Külgazdasági Hivatal illetékes munkatársával, akitôl adatokat és információkat kaptam Finnországról, a finn gazdaságról, a finn közvetlen tôkebefektetésekrôl, valamint a magyar–finn külkereskedelemrôl.

3.6. Gubics Viktória Elsôként felkértem Dr. Kruppa Éva tanárnôt, hogy legyen a konzulensem, s arra jutottunk, hogy elsôként gyûjtsünk minél több anyagot a tejiparról, és a téma általánosabb feltárása után a sajtok felé visszük el a témát. Kiindulópontnak egy a Holstein Fríz Egyesület által félévente publikált internetes tejipari összegzést használtam. Igen hasznos anyag volt, mert az adott félévre összegezte az idôszakban a tejiparban történteket, elsôként Magyarországon, majd az EU-ban, végül pedig a világban. Feltételezéseket is tartalmazott a jövôre vonatkozóan, és százalékos adatokkal támasztotta alá a leírtakat. Ez amolyan támpontként szolgált az egész TDK-ra vonatkozóan, ennek segítségével tudtam, hogy a késôbbiekben milyen irányban érdemes keresgélni. Mivel gyakran találkoztam a tejipart szabályozó kvótarendszerre való utalással, így az interneten és szakkönyvekben alaposan utána kellett néznem a témának, mert az agrár részt kevésbé érintettük eddigi tanulmányaim során. A konzulensem segített értelmezni a közben felmerülô, számomra nem egyértelmû részeket. Sajnálatomra az Uniós csatlakozás utáni tejipari helyzetrôl alig találtam szakirodalmat, szerencsére az azt megelôzô idôszakkal már foglalkozott néhány könyv. A folyamatos kutatás, a dokumentumokban talált ellentmondások alapján konzulensi egyeztetés alapján hangsúly-áthelyezésre került sor és így készült el a dolgozat. A már kész mûvemet kivonatolva készítettem el az annak bemutatására szolgáló Power Point prezentációt. Fontosnak, és nagy segítségnek tartom a konzulensem és a TDK kör által szervezett próbaelôadásokat. A dolgozat értékelésénél javasolták, hogy folytassam a témát szakdolgozatnak, így a továbbiakban is foglalkozni szándékozom a témával.

3.7. Tarjáni Aliz Mivel méhész családban nôttem fel, és igazán sok rejtélyes és meglepô tudnivaló van a méhészet, méz és méhek témakörben, a méz kereskedelmének sajátosságainak ismertetését, bemutatását láttuk legjobbnak konzulensemmel, Dr. Majoros Pál tanszékvezetôvel. Kutatásom elsô lépéseként összeírtam, hogy milyen forrásokból tudok dolgozni, milyen lehetôségek állnak rendelkezésemre személyes beszélgetés, információgyûjtés céljából, valamint, hogy milyen kitûzött céljaim vannak, amiket a kutatásom alatt szeretnék elérni. Ide tartozik az Országos Magyar Méhész Egyesülettel való konzultáció, a méhészújságok és szakirodalmak áttanulmányozása, valamit édesapámmal és nagypapámmal való mélyebb beszélgetés a „titkos receptekrôl, tudnivalókról”. Miután kutatási tervemet elkészítettem, hozzákezdtem az online anyagok összegyûjtéséhez., elkezdtem kutatni a szakirodalmak hollétét. Ami családomnak megvolt, azt elkértem édesapámtól és nagypapámtól, a többit pedig könyvtárakból, mint például a gödöllôi Szent István Egyetem könyvtára, szereztem be. A jegyzetelés és tanulmányozás közben jutottam arra az elhatározásra, hogy felveszem a kapcsolatot az OMME Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei elnökével, Sályi Józseffel. Továbbá, hogy e-mailben megkeresem Dr. Szalai Tamást, akit a SZIE könyvtárosai ajánlottak nekem bôvebb információk és konzultáció szerzés ügyében, amikor Gödöllôn jártam. Azt mondhatom, hogy mindkét esetben sikerrel jártam, ugyanis Dr. Szalai Tamás ötleteket adott, valamint Sályi József pedig továbbirányított Az Országos Magyar Méhész Egyesület volt elnökéhez, Bross Gáborhoz, akitôl igen fontos anyagokat kaptam a kutatásomhoz, és további segítségét is felajánlotta. Konzultáltam Dr. Majoros Pállal, konzulensemmel, minden esetben jó ötleteket, meglátásokat, esetleges kritikákat kaptam tôle, mely a kutatásom továbbviteléhez és kiváló véghezviteléhez véleményem szerint nélkülözhetetlen volt. A kutatásom részletesen bemutatja a méz, méhészet és méhek jelentôségét, a méhészkedés, méztermelés szabályait. Ezután a méhészeti ágazat felépítését, piaci helyzetét ismertetem az Európai Unió keretein belül. Mivel Magyarország számára nagyon fontos helyet foglal el méhészet, mézkereskedelem, nélkülözhetetlennek tartottam a magyar vonatkozásokat is bemutatni. Kutatásom során mindenféleképpen hazánk és az Európai Unió vonatkozásait tartottam a leglényegesebbnek, de kitértem az Unió harmadik országokkal való kereskedelmére is, hogy lássuk Magyarország helyét, és szerepét a

31

világgazdaságban, és a méz világkereskedelmében. Fontos összehasonlításokat jegyeztem le, mint például az egy fôre esô mézfogyasztás nagysága, vagy a méhsûrûség nagysága, de sok-sok példát említhetnék még, viszont ezek a dolgozatomban megtalálhatóak lesznek. Természetesen jelentôs a kapható támogatások és pályázatok lehetôsége is, ezért kutatásomban helyet kapott ez a két összekapcsolódó témakör is. A kutatás befejezéséig elengedhetetlennek tartom az aktualitások figyelését, keresését, ugyanis célom, hogy kutatásom minél pontosabb és naprakészebb legyen. Ezen okból folyamatosan figyelem a híreket, az online oldalakat, valamint a beszámolómban említett személyekkel is rendszeresen tartom a kapcsolatot.

3.8. Berger István A témaválasztás folyamata egy viszonylag rövid ám annál jelentôsebb mozzanata volt a TDK dolgozatom sikeres elkészítésének: a termékhamisítás és a nemzetközi kereskedelem összefüggéseit választottam. Mint legelsô elôkészítô lépése a fô kutatásnak elsôként felmértem a kiválasztott témához rendelkezésre álló szakirodalmat és internetes forrásanyagot. Konzultációt kértem a TDK kör alkalmával ajánlott konzulens tanártól, Gulyásné, Dr. Csekô Katalintól. Az elsô konzultációt követôen a tanárnô által megadott paraméterek alapján és az általa ajánlott új források tudatában megkezdtem a már feltárt források szûrését és az újonnan felfedezettek feltárását. Így jutottam el a Zoll.de weblapra, amely a német vámhatóság honlapja. itt találtam rengeteg cikket és diagramot, amelyeket a késôbbiekben hasznosítani tudtam a dolgozat megírása közben. Az elektronikus adatbázisok feltárása sokat segített a kezdeti anyaggyûjtés folyamán. Ezek név szerint az Ebsco és az Emerald nevezetû online adatbázisok. Ezekben megtaláltam azt az irányvonalat, amely alapján megkezdhettem az írott sajtóban való kutatást. Több neves gazdasági lap archív cikkeiben volt szó a termékhamisítás mikéntjérôl és az ez ellen folyatatott törvényhozói küzdelemrôl. Ezek egyik legfôbb állomása volt az ACTA, amelyet a kutatásom kezdetekor az EU még nem ratifikált, ám az USA és több Ázsiai ország igen. Ez a szerzôdés fôként a szerzôi jogok és immateriális javak lopását és illegális terjesztését hivatott megfékezni. A további adatokat a már fent említett Zoll.de és egyéb internetes források alapján sikerült összeállítanom. Könyvtári kutatásaimat, az írott források meglelése érdekében, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárába folytattam. Itt leltem rá az Iparjogvédelmi és Szerzôi Jogi Szemle 2009. decemberi számában Prof. dr. Christian Ann LL.M. Termékhamisítás és iparjogvédelem címû cikkére. Ez a késôbbiekben szerves forrása lett a Termékhamisításról szóló alapelgondolásokat tartalmazó résznek a dolgozatomban. Ezt újabb konzultációs fázis követte. Végül az összegyûjtött és érdemesnek talált források alapján, kellô hivatkozások használata mellett, elkezdtem a TDK dolgozat formába öntését, a kész dolgozat erôsségeit és prezentálásának legmegfelelôbb formáját is konzultáción egyeztettük.

3.9. További kutatások Mike Éva, a magyar-kínai külkereskedelem kérdéseivel foglalkozott, kiemelten a környezetvédelmi ipar lehetôségeire a kínai piacon. Tanulmánya kiemelten figyelemre méltó, mert piaci, üzleti lehetôségekre hívja fel a figyelmet. Czanek Anita hazánk EU csatlakozásának agrárvonatkozásait, eredményeit vizsgálta. Ilyés Tamás a mi TDK körünk keretében Magyarország komparatív elônyei és helyét az európai munkamegosztásban elemezte – matematikai-statisztikai eszközök kiemelkedô felhasználásával.(De emellett még két további TDK dolgozatot írt.)

4. A további kutatási résztvevôk A TDK kör nem minden tagja kötött szerzôdést, de szerencsére jóval többen vettek részt a közös kutatómunkában. Így Gyócsi Roland a földgáz világkereskedelmét elemezte, ebben az országunk számára kiemelkedô jelentôségû Nabucco és a Déli Áramlat gázvezetékek jelentôségét. Király Eszter a magyar-orosz külgazdasági kapcsolatokat elemezte, kiemelt figyelmet fordítva a KKV-k lehetôségeire ezen a piacon. Murányi Dániel a magyar monetáris politika kihívásait elemezte. Nyers Bernadett a külgazdasági kapcsolatok speciális területét választotta: az idegenforgalom témáját, az ifjúsági turizmust, a fesztiválok gazdasági szerepét. A hallgatói beszámolókban megjelentek a konzulens tanárok is: • Dr. Ferkelt Balázs • Dr. Gáspár Tamás • Gulyásné dr. Csekô Katalin • Dr. Ilyésné dr. Molnár Emese • Lisányiné, dr. Beke Judit • Dr. Kruppa Éva • Dr. Majoros Pál • Dr. Novák Tamás

32

A TDK kör hallgatói a TDK konferencián az alábbi eredményeket érték el: Neptun

Név

dolgozat címe

BYIFHB EFMBF9

Botos Leontina Czanek Anita

CZFQIG

Gyócsi Roland

F8LG1Z

Ilyés Tamás

F8LG1Z

Ilyés Tamás

Finn mûködô tôke-befektetések Magyarországon Az agrárcsatlakozás eredményei - Magyarország és az Európai Unió A földgáz világkereskedelmének stratégiai dimenziói, fókuszpontban a Nabucco és a Déli Áramlat gázvezetékekkel. A háztartások vagyoni szerkezetének és eladósodottságának statisztikai elemzése Magyarország komparatív elônyei és helye az európai munkamegosztásban

PA83OM JKV4NQ AIQSB7

Kántor Adrienn Király Eszter Murányi Dániel

A közös költségvetés a versenyképesség szolgálatában Magyar kis- és középvállalkozások helyzete az orosz piacon A hagyományos monetáris politika válsága? – Eszközök a túlélésért!

Z22Q0S

Nyers Bernadett

Az ország kincses Szigete? - A Sziget fesztivál, mint gazdasági tényezô

szekció

helyezés

Világgazdaságtan

2

Európai Unió

3

Világgazdaságtan mikro-makro pénzügyek Gazdaságelmélet – Gazdaságtörténet – Gazdaságpolitika Európai Unió Világgazdaságtan Gazdaságelmélet – Gazdaságtörténet – Gazdaságpolitika Idegenforgalom – vendéglátás

különdíj 1

1 2 3

2 3

5. Következtetések, javaslatok Az 1990-es évek társadalmi-politikai változásai (politikai rendszerváltás, gazdasági modellváltás, külgazdasági reorientáció) új helyzetet teremtettek a magyar gazdaság- és külgazdaság-politika számára. A politikai és gazdasági vezetés felismerte azt a szükségszerûséget, hogy egy kis, nyitott gazdaságú országnak mindig alkalmazkodni kell a földrajzilag közel levô nagy országokhoz (integrációkhoz), kapcsolódni fejlôdésükhöz, tudván, hogy az egymásrautaltság aszimmetrikus. Külgazdaság-stratégiai szempontból egyértelmû, hogy a gazdaság fejlôdése csak exportorientáltan valósulhat meg. Bebizonyosodott, hogy számunkra az egyetlen dinamizáló centrum a fejlett Nyugat-Európa, nevezetesen az Európai Unió lehet. Csatlakozásunk az integrációhoz pozitív és negatív hatásokkal is jár. Pozitív eredmény, hogy a külgazdasági mozgástér nemzeti szûkülése ellenére a közösség tagjaként bôvülnek lehetôségeink, a kivitel dinamikusan nô, ami munkahelyteremtésre is alkalmat adhat, illetve az integrációhoz tartozás ösztönözheti a külföldi befektetôket. Negatív következmény lehet, hogy ellenôrizhetetlen folyamatok indulnak be, gyorsabban bôvülhet az import, a verseny növekedése nemkívánatos feszültségeket eredményezhet. Úgy tûnik, Kelet-Európában és hazánkban is elôbb a hátrányok mutatkoznak. Éppen ezért fel kell tárni az integrálódástól rövid, közép-, illetve hosszú távon várt elônyöket és hátrányokat, a számszerûsíthetô nyereséget és költséget. Csak így kerülhetjük el, hogy a várakozásaikban rövid távon csalódó vállalatok és a közvélemény ne váljék az integráció gátjává, mielôtt a hosszú távú elônyök megjelenhetnének.

3. Üzleti hálózatok és online közösségek modul 1. A kutatás célja és módszertana A projekt feladatául tûzte ki az üzleti hálózatok és kockázatok részletesebb megismerését szekunder és primer források alapján, vállalati/üzleti minta bevonásával.

1.1. A kutatás kulcskérdései A kutatás alapkérdése, hogy milyen módon választanak üzleti partnereket a cégek, vállalatok, milyen rangsorok, ajánlórendszerek és kapcsolati tôke alapján súlyoznak. Az alapkérdéshez szorosan hozzá tartozik az a kérdéskör is, hogy a kapcsolat létrejötte után milyen idôtartam és eszközrendszer szükséges a partneri lánc erôsítéséhez és megtartásához. Kiemelt vizsgálati elem volt a kommunikációs, illetve a közösségi média eszközök használata, reprezentációs, kapcsolattartási és kapcsolaterôsítési szempontból is. A kutatás alaphipotézise szerint a hálózatokkal kapcsolatos vállalati stratégia meghatározza az üzleti kockázatok elemzését és a döntési folyamatokat. A közösségi média egy újabb dimenziót jelent ebben a folyamatban: a személyes és a professzionális hálózatok online felületeken is kapcsolódnak egymáshoz és láthatóvá teszik a hálózatok dinamikáját, eszközként szolgálnak a hálózati döntési folyamatokban.

33

A kutatás módszertana A kutatás forrásfeldolgozás és a vizsgálati hipotézisre épülô kvalitatív kutatás alapján térképezte fel az üzleti hálózatok dinamikáját, kockázati pontjait, a közösségi média hatását az üzleti kapcsolatokra. A kutatás elsôsorban az üzleti kapcsolatok dinamikájára, a partnercég-választásra, az ajánlati sorrendek kialakulására, a kapcsolatrendszer alakításának módszertanára és protokolljaira, a közösségi média funkcionális, versenyszerû és látszathasználatára kérdezett rá. A kutatási témára önként jelentkezhettek a hallgatók. Kompetenciáikat, eddigi kutatási tapasztalataikat és szakkollégiumi érdeklôdésüket összekapcsoltuk a kutatás elôzetesen tervezett profiljával. A kutatás elsô mérföldkövének kivitelezésében a követezô hallgatók vettek részt: Arányi Emese, Balogh Adél, Cser Bernadett, Énekes Bence, Fodor Péter, Ilyés Csaba, Kölcsei Gergely, Németh Balázs, Németh László, Pethes Barbara, Szabó Rebeka, Veréb Szilvia. Arányosan jelent meg ezen belül a kommunikáció- és médiatudomány szak, illetve a nemzetközi gazdálkodás szak, mindhárom évfolyamról. A kutatás a releváns források feldolgozásával kezdôdött, melyek kivonatait minden, a kutatásban résztvevô tag számára elérhetôvé tettünk. Ezek a források szolgáltak alapul a késôbbi kvalitatív kutatás felépítéséhez és hozzájárultak a látókör szélesítéséhez a témában. A kutatás primer részében a mélyinterjú eszközét találtuk a legmegfelelôbbnek a téma hazai gyakorlatának feltárásához a vállalati kapcsolatrendszer és a téma komplexitása okán. A primer kutatás félig strukturált mélyinterjúkat jelentett, ahol az eredetileg kialakított kérdések jelentették a vezérfonalat. Ez utóbbi azért volt indokolt, mert az interjúztató úgy vélte, hogyha nem szigorúan a kérdések mentén halad, akkor több hasznos információra is szert tehet. A hasonló, de nem azonos módon elkészített interjúk összehasonlításából további hasznos információkra derült fény. 12 sorvezetô kérdést kaptak az alanyok. Fejenként 5-5 interjú készült a nyári idôszak folyamán, azért, hogy a határidôk tarthatóak legyenek. Az interjúalanyokkal titoktartási nyilatkozatot írtunk alá. Az alanyok kiválasztásánál az volt a cél, hogy minél több és különbözô vállalattól érkezzenek, így összefoglalóbb képet kaphattunk. Nem volt olyan kérdés, amelyre nem akartak válaszolni az alanyok, csak olyan, amire nem volt lehetôségük, pl. egy biztonságtechnikai és vagyonvédelemi cég egyáltalán nem használja a Facebookot, mint közösségi oldalt a bizalmi megbízások miatt. A válaszok hosszúsága az interjúalanyon is múlt, így voltak egészen rövid, illetve bôvebben kifejtett interjúk is. Bizonyos esetekben egyértelmû volt, hogy azért ad rövid válaszokat az interjúalany, mert az adott információk már bizalmasak és nincs lehetôség kitérni a részletekre. Az interjú sorvezetô kérdései a következôk voltak: 1. Mi alapján választ a cég partnereket (beszállítókat)? 2. Ha több partner is alkalmas az együttmûködésre, hogyan rangsorolja ôket (ár, idô, referenciák, körülmények)? 3. Milyen módszerrel bôvíti a cég kapcsolatrendszerét? (régi partnerek ajánlása által, internet, személyes kapcsolatok stb.) 4. Mennyi idô átlagosan egy új partnerrel való kapcsolat kialakítása? (hosszú és rövid távú partnerség stb.) – és ez milyen lépésekben történik? 5. Hány ember döntése, jóváhagyása szükséges a kapcsolatfelvételhez, a szerzôdéshez? 6. Kapcsolatfelvétel után milyen módon vizsgálják meg a leendô partnert? (megbízható partnerek véleményének kikérése, internet stb.) 7. Milyen módon ápolja a cég meglévô kapcsolatait? 8. Hogyan reprezentálja magát az Önök cége a közösségi médiában? Milyen csatornákat használnak ki és melyiknek mi a célja? (Facebook, Twitter, Iwiw stb.) 9. Milyen arányban használja a közösségi médiát ellenôrzés céljából? (személyt, partnert, vállalatot, referenciát) És elérési céllal? 10. Mennyire elfogadott Ön számára, hogy egy másik cég Facebook oldalán üzenjen? (Vállalati oldallal egy másik vállalat oldalára, személyként egy másik vállalat oldalára, személyként egy konkurens cégnél dolgozó másik személy oldalára.) 11. Tervezett-e már elôre partneri láncot, vagy ez a véletlenen múlik? 12. Szüntetett-e már meg partnerkapcsolatot két partner összeférhetetlensége miatt? Az ütemezést a módszertani egymásra épülés határozta meg. A hallgatókkal a 2011/2012-es tanév tavaszi szemeszterében a kutatási hipotézis megfogalmazására, a kutatás leírására, az elôzetes kutatási tervezésre, a

34

források meghatározására és feldolgozására, valamint az empirikus kutatás elôkészítésére került sor. A forrásfeldolgozásnál külön hangsúlyt fektetettünk a kritikai szemléletû feldolgozásra, a kutatási cél szerint meghatározott egységek kiemelésére, értelmezésére és szakmai vitájára. Párhuzamosan az elsô vitanapot és workshopot is megrendeztük, lezárva az elsô mérföldkövet. A projekt 2012 nyarára idôzítette az empirikus kutatást: az üzleti hálózatok témában a vállalatok képviselôi, döntéshozó és a hallgatók fôiskolai kötelezettségei mellett rugalmas idôbeosztást tett lehetôvé. A kutatás módszertana: strukturált mélyinterjú, melyben a hallgatók fejenként 5, összesen 12 sorvezetô kérdés alapján, különbözô szektorokban (dohányipar, FMCG, biztonságtechnika, energiaipar, könnyûipar, tartalomipar és IT), a KKV-t és a multinacionális vállaltokat is lefedve. A kérdések elsôsorban a hálózatokból és a kapcsolatokból nyerhetô információkra és a közösségi média információforrásként történô bevonására koncentráltak. Az elkészült interjúk eredményeit, a forráskutatás eredményeivel történô összehasonlítást és az összegzést 2012 szeptemberében és októberében készítették el. Az összefoglaló beszámolóra a BGF 12. Magyar Tudomány Ünnepén került sor. A folyamatokról és mérföldkövekrôl jegyzôkönyvek készültek, a személyes kapcsolattartás rendszeres volt. A feladatok írásbeli megerôsítése e-mailen került kiküldésre, a koordinációra a személyes kontakt mellett zárt Facebook csoportban is sor került ’Hálózatosodás’ címen, mely lehetôséget biztosított a folyamatos kapcsolattartásra, kérdések esetén a közvetlen és csoportos válaszadásra, a kutatási kérdések és eredmények interaktív megosztására és vitájára is. A Dropbox felhômegosztás jelentett még technikaiszervezési hátteret: a hallgatók ide töltötték fel legfrissebb eredményeiket, s ezen a felületen keresztül azonnali elérés vált lehetôvé a résztvevôk számára, közös szerkesztési felületen. Az online interaktív eszközök hatékonyan szolgálták a kutatás teljesülését.

2. A kutatás eredményei A kutatásban részt vevôk több mint fele végzôs hallgató volt, így ôk a forráskutatásban tustak részt venni, illetve voltak hallgatók, akik más kötelezettségeik miatt (pl. szakmai gyakorlat) az ôszi félévben már nem vállaltak aktív munkát. A teljes munkát így végül 3 hallgató zárta: Balogh Adél, Cser Bernadett és Németh László. Lelkesedésüknek és elkötelezettségüknek köszönhetôen a forrásfeldolgozásra épülô, 15 mélyinterjút készítô és feldolgozó, összefoglaló munka született. Négy nyilvános kimenetre került sor. Elsô körben a BGF Külker Szakkollégium Vitanap 2012. május 9-én került sorra, törekedve a kutatás háttér felépítésére. Témák és elôadók: Net-biztonság és felelôs net-használat (Hideg Róbert kutató), A közösségi média szerepe a marketingkommunikációban (Banga Gábor, Kirowski reklámügynökség), Hálózatok az üzleti világban – az üzleti hálózatok világa (Dr. Gelei Andrea, Budapesti Corvinus Egyetem). A programon lehetôség nyílt a kutatással kapcsolatos, vonatkozó kérdések megvitatására, újabb szekunder források bevonására. Ezt követte az Üzleti hálózatok és online közösségek workshop 2012. június 18-án. A programon a hallgatók összefoglalták a 2.2. pontban részletezett mérföldkövek eredményeit, tanulságait, a tervezett folytatást a kutatásra. A programon részt vettek a TÁMOP 4.2.2. projektben megvalósuló alprojektek további résztvevôi is, elsôsorban a Social media szakszeminárium hallgatói, BGF KKK kommunikáció és médiatudomány szak. Kihívások 2013, BGF Magyar Tudomány Ünnepe konferencia volt a következô fórum a Szakkollégiumi szekció a TÁMOP tehetséggondozó projekt keretében mûködô kutatómûhelyek eredményeinek bemutatásával, 2012. november 8-án. A KKK Szakkollégium Komplett Hálózatkutatási projekt prezentációján elhangzott a kutatás célkitûzése, folyamata, eredményei és javasolt folytatása. Az összefoglaló elôadás és prezentáció visszajelzései további szempontokat adtak a munkához. A záró és összefoglaló bemutatóra február 1-jén került sor, ahol a TÁMOP 4.2.2. projektben részt vevô, különbözô karokon és teljesítô modulok mindegyike reprezentatívan jelent meg összefoglaló prezentációjával és a programon vitafórumra is lehetôség volt. A kutatási modul kiemelkedôen teljesített, hiszen lezárt kutatási egységek, a kutatási folyamat kétlépcsôs egymásra épülésével összefoglaló munka született.

2.1. A kutatás eredményei – elsô mérföldkô, szekunder kutatás A forrásfeldolgozás során az volt a cél, hogy a résztvevôk megismerjék azokat az alapvetô és azokat az aktuális/mainstream irodalmakat, melyek sorvezetôt adhatnak egy multidiszciplináris kérdéskörben, nem részei a fôiskolai kötelezô irodalomnak, de a modul témakörét tekintve a jövôben is hasznos, praktikus olvasmányok

35

lehetnek. Ezzel kapcsolatban pozitív visszajelzések érkeztek a hallgatókról. A forrásfeldolgozások kiemelt témakörei és átvett szempontrendszerei a primer kutatás elôkészítéséhez a következôk voltak. • A szociometria mai alkalmazási lehetôségei Gebauer Ferenc cikke alapján: 25 mutató alkalmazása és internetes módszer (http://www.fppti.hu/szociometria) az elemzéshez. • Dzsungel vagy esôerdô? Az üzleti kapcsolatok hálójában, szerkesztette: Gelei Andrea, Mandják Tibor: a hálózatba való beágyazottság jelenti a szervezet számára a hálózati identitás és a hálózati pozíció kialakításának alapját. Hálózati modellek alkalmazása. • Kapcsolatok hálójában, szerzôk: Nicholas A. Christakis – James H. Fowler: topológiai alapismeretek, a három lépés szabálya és a „kicsi a világ elmélete. • MESH vállalkozások - miért a megosztásra épülô üzleteké a jövô? Szerzô: Lisa Gansky: a megosztásra épülô vállalkozások elmélete, illetve azon javak értékesítése, melyeket a fogyasztók nem birtoklásra vásárolhatnak meg, hanem csak addig, ameddig valóban szükségük van rá. • Mire kell figyelnünk közösségi oldalunk létrehozásánál? Szerzôk: Anna Buss, Nancy Strauss: az üzleti célok és a közösségi média integrálásának alapvetô szabályai.

2.2. A kutatás eredményei – második mérföldkô, primer kutatás A kutatás elsô mérföldkövében olyan szekunder forrásokkal találkozhattak a hallgatók, melyek az üzleti életben is meghatározó, aktuális szakirodalomnak számítanak, feldolgozásuk eredményes volt, a hallgatók pozitív visszajelzést adtak a források hasznosíthatóságáról. A kutatás során a strukturált mélyinterjú alkalmazása jelentette a legnagyobb kihívást a hallgatók számára. Törekedtek arra, hogy értékes információkat nyerjenek az általuk megkérdezett interjúalanyoktól. Ehhez fô szempont volt a megfelelô kutatási kérdéssor megfogalmazása, amelyet közösen állítottunk össze. A sokaságból történô mintavétel során próbáltak minél szélesebb körbôl mintát venni annak érdekében, hogy minél átfogóbb képet kapjunk a valós helyzetrôl, ezért többféle vállalati szektorból, kis-, közép- és multinacionális vállalatokat is beleértve készültek el az interjúk. A vizsgálati szegmensek a következôk voltak: • Dohány ipar, • Élelmiszeripar, • IKT, • Könnyû ipar, • Mûanyag ipari szektor, • Non-profit szervezetek, • Nyomda ipar, • Turizmus, • Üzleti, kommunikációs szolgáltató, • Villamos energia ipar, • KKV szektor. A kutatás során elkészített interjúk válaszait a kérdésstruktúrának megfelelôen összegeztük a jellemzô válaszok és az adott cégprofil hangsúlyos megközelítése szerint. Milyen módszerrel bôvíti a cég kapcsolatrendszerét? Alapvetôen elmondható, hogy a kapcsolatrendszer-építés keretekhez kötött, többek között a már meglévô szerzôdések és élô kapcsolatok, a megbízhatóságot elônyben részesítô zárt tenderek szerint, de az online eszközökkel új kapcsolatok építésére, láthatóságra is törekednek a vállalatok. A szállodaipari szegmens például kapcsolatrendszerének szabad bôvítése akadályokba ütközik, mivel az egyes szállodák számára sok esetben meghatározó, hogy az anyavállalat kikkel áll szerzôdésben. Ha mégis bôvítenek, akkor a legtöbb esetben helyi szolgáltatókat választanak, és sokat számít a döntéshozók személyes tapasztalata, preferenciái. A csomagolástechnika esetében megállapítható, hogy beszállítói oldalon alapvetôen három tényezô kulcsfontosságú: a minôség, ár és megbízhatóság. A céges tapasztalatok a termelés szempontjából az elôbbiek szerinti sorrendnek felelnek meg – leginkább a mai piaci gyakorlat szerint. A nyomdaipari cég többek között online felületen is bôvíti partneri körét, a cég saját honlapján hirdeti magát, termékeikrôl, a cég profiljáról is megtalálhatóak különbözô információk. Emellett a cég üzletkötôi járják az ország különféle rendezvényeit, s nem csak a nyomdaiparhoz kapcsolódó eseményeket, hanem szélesebb merítéssel.

36

Mennyi idô átlagosan egy új partnerrel való kapcsolat kialakítása? Mik ennek a bevett lépései Önöknél? Van, ahol egy ember foglalkozik a kereskedelmi kapcsolatok ápolásával, új partnerekkel való kapcsolatok kialakításával és a már meglévô partnerekkel való kapcsolatok megtartásával, máshol csoportok vagy részlegek. A kapcsolatépítés lépései: • Információgyûjtés és a környezet vizsgálata • Marketingkutatás és a kereslet/kínálat elemzése • Vevôérték és elégedettségi mutatók vizsgálata • Fogyasztói piacok elemzése • A szervezeti piacok elemzése • Versenyelemzés • Árstratégiák és árprogramok kidolgozása A szállodaipari szegmensben a vizsgált két szálloda a legtöbb esetben már korábbról ismert vállalkozásokat bíznak meg a helyi szintû munkák kivitelezésével, így a kapcsolat kiépítése rövidebb idôt vesz igénybe. A kiskereskedelmi egységeknél a nagykereskedôvel kialakított kapcsolat a nagykereskedô termékportfoliójának változatosságán, minôségén és árképzésén múlik. Mennyire befolyásolja a céges adatokból, ajánlatokból, körülményekbôl kialakult sorrendet (több ajánlat esetén) a kapcsolatok útján szerzett információ? A keresett partnerek kiválasztásnál sokat számítanak a referenciák, de elsôsorban a személyes rangsorolás és értékelés számít. Az interjúk alapján elmondható, hogy a megbízható emberekhez közel álló ismerôsökrôl és partnerekrôl szóló információ meghatározó jelentôséggel bír a döntések elôkészítésében és magában a döntésben. Hány emberen múlik, míg a kapcsolatfelvételtôl a végsô partnerségig/szerzôdésig eljutnak? Egyes vállalatoknál egy-egy ember foglalkozik a kereskedelmi kapcsolatok ápolásával, új partnerekkel való kapcsolatok kialakításával és a már meglévô partnerekkel való kapcsolatok megerôsítésével/megtartásával. Így a kapcsolatfelvételtôl a szerzôdésig ugyanaz/ugyanazok a kereskedelmi szakember/ek foglalkozik/nak a partnerrel. A nyomdaipari cégnél elsô lépésként egy nyomdalátogatást szoktak tartani, mely során megmutatják a potenciális vevônek, hogy a kezdetektôl a munka elkészültéig, milyen folyamatok zajlanak. Majd ezután jön az üzletkötô feladata, akivel egyeztet a vevô, hogy milyen termékekre lenne szüksége. A gyártás elôkészítô osztályon a vevô elmondja, hogy milyen termékre van szüksége, eldôl, hogy a cég be tudja-e szerezni az alapanyagot. A cégnek van egy ár kalkulátora, aki kialakít egy mindkét félnek megfelelô árat. Ezt követôen kezdôdhet el a gyártás. Hogyan reprezentálja magát az Önök cége a közösségi médiában? Milyen csatornákat használnak ki, és melyiknek mi a célja? „A kommunikáción dolgozó kollégák feladata igen szerteágazó. Persze jelen vagyunk a közösségi hálókon, több formában is. Rendszeresen karbantartjuk, több ezer követônk, olvasónk van. Saját honlapokat is üzemeltetünk, magas nézettséggel. Ezen kívül napi szinten közlünk adatokat, információkat kiküldött e-mailekben. TV-ben, rádióban, nyomtatott sajtóban és online formában is rendszeresen megjelenünk, illetve sokszor rendezvényeken is (saját, illetve más külsôs eseményeken).” (FMCG) „Facebook-profilunk van, más módon nem vagyunk jelen egyelôre a közösségi médiában. Ott népszerûsítjük magunkat, az aktuális akciókról tájékoztatjuk a vendégeket, esetenként még nyereményjátékot is szervezünk nekik, ahol kuponokat lehet nyerni, melyeket aztán nálunk felhasználhatnak.” (vendéglátás) Ugyanakkor a beszállítókkal történô kapcsolattartásban kisebb szerepet játszik a Facebook, versenytársakkal pedig végképp nincs ilyen jellegû kapcsolat. Bizonyos vállalatok esetében, pl. a vagyonvédelmi cégeknél a közösségi média pedig egyáltalán nem jöhet szóba, semmiféle szempontból sem, hiszen bizalmi feladatokat lát el a cég, és a nagy nyilvánosságot ebbe nem akarnak belevonni. Milyen arányban használja a közösségi médiát ellenôrzés céljából? (személyt, partnert, vállalatot, referenciát) És eléréshez? „Mivel mi is online médium vagyunk, úgy gondolom, esetünkben ez érdekesebb kérdés. Tisztában vagyunk a közösségi média buktatóival, amelyeket egy online médiában kevésbé jártas vállalkozás nem ismerhet. Ügyfeleink kiválasztásánál nem játszik szerepet azok Facebook-aktivitása. Eléréshez kis mértében használjuk a Facebookot.” (nôi portálcsoport)

37

A vállalatok egyre fontosabbnak tartják a közösségi médiában való részvételt, hogy az így elérhetô „követôkkel” rendszeresen kommunikáljanak és széleskörû fogyasztói réteget építsenek ki. Azt is megfigyeltük, hogy az üzleti partnerek kiválasztásánál nem a közösségi médiában kialakított kép számít, hanem egyéb szempontok és források alapján vizsgálják a leendô üzletfelet. A kommunikációt vállalati partnerek egymás között nem a közösségi médiában végzik, hanem egyéb, saját csatornákon. Az interjúk során jellemzôen azt is tapasztaltuk, hogy a vállalatok fôként akkor alkalmazzák a közösségi médiát, amikor közvetlen kapcsolat van a fogyasztókkal, és akkor is mint a termékeiket, szolgáltatásaikat népszerûsítô felületet. Ezen keresztül gyakorlatilag ingyen vagy kis befektetéssel tudják reklámozni magukat, és a fogyasztóknak is könnyebb lehet adott esetben a vállalat elérése, valamint különféle játékokban, akciókban történô részvétel. Sôt, az interjúkban szereplô vendéglátó hely, mûvészbolt, valamint élelmiszeripari cég esetében valószínûleg a felhasználóknak olyan nyereményjátékok is elérhetôek, melyek esetleg a Facebookot nem használó emberek körében nem. „Csak akkor bôvítem a kapcsolatrendszerem, ha új divat jön, és ekkor mindenképp személyesen megkeresem ôket, de fôleg a honlapjukat nézem az interneten, a Facebook-oldalukat kevésbé, bár elôfordulhat. Azt már inkább a kapcsolatfelvétel után vonom be a kommunikációba. Eléréshez rendszeresen használom a közösségi médiát, levelezünk, megosztjuk, „lájkoljuk” egymást.” (mûvészbolt) A minta alapján elmondható, hogy még van fejlôdési potenciál a közösségimédia-használatban a vállalati hálózatok esetén. Továbbá a közösségi média területén is a Facebook-használat a legelterjedtebb, egyéb felületeken ritkán képviseltetik magukat a vállalatok, itt is kialakulhat további szegmentáció. Mennyire elfogadott Ön számára, hogy egy másik cég Facebook-oldalán üzenjen? „Általában nem ezt a megkeresési formát használjuk. E-mailben vagy telefonon keressük meg a másik felet. Amennyiben a másik céggel szoros viszonyt ápolunk, abban az esetben a Facebook-oldalon is üzenünk, de nem mint cég, hanem mint egy dolgozó egy másik cég dolgozójával. De persze ehhez az ismeretséghez szoros, mondhatni baráti viszony szükséges.” A válaszokból azt a következtetést vontuk le, hogy a cégek fôként saját tevékenységük népszerûsítésére használják a közösségi médiát. A legnépszerûbb közösségi oldal a Facebook, ahol saját profillal is rendelkeznek. Az a két cég, amely nem reprezentálja magát a közösségi médiában, nem a közösségi platformok fogyasztói körére építenek, hanem specifikusan keresik fel üzleti partnereiket. Az új kapcsolatok kialakításánál több lépcsôben és különbözô szempontok alapján vizsgálják meg a lehetséges partnereket. „Számomra ez teljességgel kizárt.”– fogalmazta meg a vagyonvédelmi cég vezetôje. A nyilvánosságot nem bevonó kapcsolattartás (levelezés) szempontjából azonban mindegyik vállalat esetében elfogadható a Facebook használata, ám erre a célra még mindig inkább e-maileket, nem közösségi média üzeneteket küldenek, valamint telefonon, személyesen történik a kapcsolattartás. „Nincs ilyen gyakorlat, a Facebookot csak a vevôinkkel történô kapcsolattartásra és a termékeink népszerûsítésére használjuk, de ez a személyekre vonatkozik, nem pedig a boltokra, ahova szállítunk terméket. Ráadásul a beszállítóink sem értékelnék, ha a Facebookon üzennénk nekik, mert nem szeretnék, ha kiderülne, hogy még kiknek szállít rajtunk kívül, ezt igyekszik mindkét oldal titokban tartani.” (élelmiszeripari cég) Az interjúinkban szereplô vállalatok a Facebookot alapvetôen nem tartják megbízható felületnek partnerek, beszállítók keresésekor, ellenôrzésekor, tehát egy új kapcsolat kialakításakor vagy ellenôrzésre. Továbbá a vállalatok jellemzôen azt sem figyelik, hogy a vetélytársak kiket „lájkolnak”, inkább a saját népszerûsítésük a cél. Ha mégis nézik a partnereiket, illetve versenytársaikat, az csupán az érdeklôdést, nem pedig a tényleges információszerzést szolgálja. Mi alapján választ a cég partnereket? „Egy új partneri kapcsolat kialakításához több tényezô együttes meglétére is szükség van, ez alatt a közös jövôbeni célok és együttmûködéshez szükséges egyéb tényezôk megléte is fontos szempont. Emellett mindenképp fontosnak tartjuk, hogy képesek legyünk együttmûködni az új partnerrel, sok esetben már a kezdeti tárgyalások során is kiderül, hogy nem vagyunk azonos hullámhosszon, vagyis nehézkes lenne az együttmûködés. Ilyenkor csak abban az esetben döntök a közös üzlet mellett, ha valóban stratégiai szempontokból elônyös a partneri kapcsolat.”(csomagküldô cég)

38

A partnerek rangsorolását több szempont alapján végzik, melyek közül a legfontosabbnak a megfelelô minôség biztosítását, a kedvezô árakat és a hatékony kommunikációt tartják a vállalatok kiemelkedô jelentôségûnek. Ha több partner is alkalmas az együttmûködésre, hogyan rangsorolja ôket? (ár, idô, referenciák, körülmények) Az általunk választott minta esetében elmondható, hogy vannak olyan cégek, amelyek tudatos közösségimédia-felhasználók, azonban még mindig léteznek olyan vállalatok is, amelyek nem tulajdonítanak akkora jelentôséget az itt rejlô lehetôségeknek. Partneri kapcsolatok kialakításánál ragaszkodnak a hagyományos módszerekhez, a referenciákhoz, s személyes kapcsolattartáshoz. A leginkább népszerû közösségi oldal a Facebook, amely egyre nagyobb teret hódít a vállalatok életében is. Úgy véljük, további változások és növekvô használat várható a jövôben, és mindenképp érdemes figyelmet szentelni a közösségi média nyújtotta lehetôségeknek. Az általunk megfogalmazott stratégiai kérdésekre minél pontosabb válaszokat szerettünk volna kapni, amelyek leginkább az üzleti kapcsolatok kialakítására vonatkoztak, de kitértek a közösségi média használatára is. Az utóbbi esetén fôként az iránt érdeklôdtünk, hogy mennyire funkcionális vagy látszathasználat az, amit a vállalat profiljában képvisel, illetve azon cégek esetében, amelyek nem képviseltetik magukat a közösségi médiában, milyen okokból zárkóznak el tôle, valamint azt is megvizsgáltuk, hogy várható-e a közösségi médiahasználatban valamilyen változás a jövôt illetôen. Az eredmények szerint már megtalálhatók és várhatók további olyan változások, melyek az online hálózati eszközöknek köszönhetôk. Az interjúk elkészítése során az alanyok mindazokra kérdésre válaszoltak, melyekre fel voltak hatalmazva. Eltérés csak titoktartási kötelezettség, adatvédelem vagy vállalati policy szerint történt. Egészen hosszú és részletes interjúk is készültek, ahol az interjúalanyok az általunk feltett kérdések mellett saját maga is mesélt a cég kapcsolatrendszerérôl és a közösségi médiában kialakított profiljáról, köszönhetôen a félig strukturált interjú módszertanának. Egy új partneri kapcsolat kialakításánál fontos szempontot jelent a leendô partner átvilágítása, amelyet a honlap és egyéb referenciák alapján vizsgálnak, hiszen minden vállalat számára fontos, hogy kedvezô áron, kiváló minôségû terméket/szolgáltatást kapjon megbízható partnertôl. A partneri láncolat kialakításánál ezt mindvégig szem elôtt tartják. Megfigyelhetô volt, hogy kis- és középvállalatok sokkal nyitottabbak a közösségi média és az itt felkínált lehetôségek használatára, nagyobb cégek esetében több alkalommal is teljes körû elzárkózást vagy látszathasználatot észleltünk. Sok esetben a cég tevékenységi köre is befolyásolta, hogy mennyire nyitott a közösségi médiában való szereplésre. A leggyakrabban használt közösségi oldal a Facebook, emellett az üzleti életben sokan használják a kapcsolatok építésére és ápolására a LinkedIn közösségi oldalon felkínált lehetôségeket. Az üzleti kapcsolatrendszer bôvítését a vállalatok rendkívül fontos, stratégiai kérdésnek tekintik és próbálják minél inkább kiszélesíteni. Workshopokon, szakkiállításokon, konferenciákon és networking rendezvényeken vesznek részt és képviselik cégük tevékenységét. Mindenképp fontos felismernünk, hogy a közösségi média mai használata számos új lehetôséget nyújt a vállalatok számára is, amelyeket érdemes kihasználni a jövôt illetôen. A Facebook felhasználóinak száma meghaladta az 1 milliárd fôt – csak Magyarországon 4,2 millió feletti a regisztrált tag. Mindebbôl jól látható, hogy az oldal népszerûsége napról napra növekszik és egyre nagyobb virtuális piacot, illetve marketingkommunikációs eszközt kínál a vállalatok számára.

3. Következtetések A kutatás eredményei alapján a hálózatokkal kapcsolatos vállalati stratégia meghatározza az üzleti kockázatok elemzését és a döntési folyamatokat. A partneri lánc kialakítását a vállalatok stratégiai kérdésnek tekintik. A KKV nyitottabb és rugalmasabb hálózati kommunikációt alkalmaz, a cég tevékenységi köre és biztonsági elôírásai meghatározzák az üzleti hálózatok dinamikáját, valamint szintén a tevékenységi kör határozza meg a közösségi média használatát is. A válaszadók a partneri lánc kialakítását stratégiai kérdésnek tekintik. A hálózatok kiterjesztésére és a hálózatokból nyerhetô információk elérésére elsôsorban a workshopokat, szakkiállításokat, konferenciákra, networking rendezvényeket használják, az online felületek közül a Facebook és a LinkedIn elsôdleges. Az ár és a minôség mellett a vállalati weboldal funkcionalitása is szerepet játszik a kapcsolatépítésben és a bizalom kialakításában. Az online felületek az átvilágíthatóságot teszik lehetôvé, de

39

egyes vállalatok szerint a hivatalos, formális és etikus együttmûködés az elsôdleges továbbra az üzleti hálózatokban. A kutatás hipotézise beigazolódott, kiegészült azzal a vállalati megközelítéssel, hogy az offline hálózatok meghatározóak. A kutatás folytatása esetén nagyobb mintára kiterjeszthetô a vizsgálat. Az interjúk során érezhetô volt az egyes cégek esetében, hogy mennyire viszonyulnak nyitottan a közösségi médiához. Az üzleti életben történô kapcsolattartást közösségi oldalakon keresztül többek elutasítják, illetve kockázatosnak vélik. Az eredmények azt mutatják, hogy a kis- és középvállalkozások nyitottabb kommunikációt folytatnak, míg a nagyobb vállalatoknál szigorú adatvédelmi intézkedések vannak. A cégek tevékenységi köre befolyásolja, hogy mennyire nyitott a közösségi médiában való szereplésre, és a meglévô kapcsolatainak ápolása kiemelten fontos, erre több eszközt is használnak. A leggyakrabban használt közösségi oldal a Facebook. Használata sokkal jelentôsebb a vevôvel történô kapcsolatfelvételkor, a vállalatok viszont elsôsorban reklámeszközként használják (nyereményjátékok, promóciók, új termék/szolgáltatás bevezetése). Kiemelt még a a LinkedIn mint kapcsolatépítô eszköz. Új ismertségek növelésére workshopok, szakkiállítások, konferenciák, networking rendezvények szolgálhatnak és az új partner kiválasztásánál fontos szerepe van a vállalat honlapjának és referenciáinak, emellett az ár és minôség is döntô tényezô. Amennyiben lehetôség lett volna a kutatás folytatására, a következô szempontok merültek fel a következtetések megalkotásakor: • További területek bevonása és a mintavétel növelése. • Piackutatás szegmensekként az eddig alkalmazott módszerek kiszélesítésével. • További interjúkérdések megfogalmazása és alkalmazása. • Közösségi oldalak céges profiljainak vizsgálata. • Kapcsolati háló részletesebb feltérképezése.

4. Javaslatok A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy szükséges és eredményes a tehetséges hallgatók közvetlen támogatása tudományos igényû munkákba történô bevonással. A tehetséges és motivált hallgatókat mielôbb, lehetôség szerint már elsô évfolyamon érdemes bevonni, tekintettel az osztott képzési struktúrára. Amennyiben egy évet vagy több mint egy évet vesznek részt közös projektekben, és szeretnék teljes egészében abszolválni, legkésôbb második évfolyamon javasolt a csatlakozás. A kutatás során nehézséget okoztak az adminisztrációban felmerülô anomáliák, melyek a konkrét kutatási feladatoktól vettek el idôt és energiát. Megerôsítést érdemel a terepen végzett kutatói munka. A hallgatók olyan tapasztalatokra tehetnek szert, mely gyakorlati idejûk vagy késôbbi munkahelyük helyszínében is segítheti a kiválasztási folyamatot, de hogy ne szaladjunk ennyire elôre, a vállalati és céges környezetben szerzett kutatói tapasztalatok már önmagában kettôs funkciót is ellátnak: egyfelôl a gyakorlati ismereteket gyarapítják, másfelôl az alkalmazott kutatási szemléletet erôsítik. Mindkettô alapvetô értékkel bír, akkor is, ha a hallgató a diploma megszerzése után közvetlenül szeretne elhelyezkedni, s akkor is, ha kutatói ambíciói szerint további képzési szintre lép. Az így létrejövô kutatási projekteket és modulokat célszerû az intézményben már létezô kutatási projektekhez, illetve az intézmények partneri láncában elérhetô igényekhez igazítani. Különösen igaz ez az olyan innovatív terepeken, mint az ellátási láncok menedzsmentje, a partneri láncok kockázati pontjainak vizsgálat vagy a közösségi médiából eredô transzparens behálózottság és referencialitás. Összességében tehát a kutatás további lehetséges folytatási irányai keresendôk minél több, a tanulmányai elején vagy közepén járó motivált és tehetséges diákokkal, szakkollégiumi munkával, a Kutatóközponttal történô együttmûködésben, a vállalati és partneri környezet megerôsítésével.

40

4. Social media modul Az alprojekt résztvevôi • Nyárády Gáborné dr. témavezetô • Fleck Gábor kutatásvezetô • Szabó Dániel médiaszociológus • Nyárády Szabolcs IT szakértô

Bevezetés A Social média kutatása célul tûzte ki, hogy a fôiskola hallgatóinak és szakmai partnereinek bevonásával vizsgálja az online közösségekben ható kohéziós erôt és az információközösségek hálózattá szervezôdésének folyamatát. Tipologizálja a közösségi média felhasználóinak, szokásait, valamint folyamatos online jelenlétnek és a technológiahasználatnak a humán- és szervezeti kommunikációra gyakorolt hatását. A hallgatók elméleti felkészítése 2 féléven keresztül heti 1-2 órás kutatószeminárium keretében és egyéni konzultációk formájában történt, amit Fleck Gábor tanársegéd, szociológus és alternatív újságíró vezetett. Szabó Dániel a Hálózati kommunikáció c. szemináriumával segítette a kutatást. A projekt IT-mentorálását Nyárády Szabolcs szakértô, az Xtracomp Kft. ügyvezetôje végezte. A hallgatók vizsgálatai a civil szervezetekre fókuszáltak, és nem csak rögzítették és elemezték a közösségi médiában való jelenlétük módjait, hanem társadalmi innovációs hatása is volt tevékenységüknek, adaptálható mintát dolgoztak ki, és jelenleg is több civil szervezet kommunikációját szervezik a virtuális platformokon. A záró prezentáción Niedermüller Péter tartotta a projekt összefoglalót. Nagy Gergely videodokumentációt készített. A hallgatók, így Mihály Éva Lilla, Nagy Gergely, Niedermüller Tamás, Sebestyén Ádám részt vettek a civil blogok feltérképezésében és a blogok szerkesztésében.

1. A kutatás célja és módszertana 1.1. A kutatás kulcskérdései A „Hálózatosodás” kutatás jelen alprojektje az internet társadalmi és gazdasági hatásait, az információs technológia és a hálózati közösségek létrejöttének kölcsönhatását, valamint az internethasználati szokásokat vizsgálja. Elsôdleges cél a szakirodalom áttekintése és a hálózatkutatás módszertani megalapozása, majd ezt követôen résztvevô megfigyeléssel azoknak a kommunikációs technikáknak az alkalmazása, amelyek hatékonyan segítik egy civil szervezet netes jelenlétét. A honlap-figyelés, blogírás, interjúk és beszélgetések egy olyan állapotfelmérést is jelentenek, amely a késôbbiekben lehetôvé tesz egy alaposabb összehasonlító elemzést. Így a hálózati integráción keresztül segíteni szeretnénk a társadalmi integrációt.

1.1.1. Az internet társadalmi és gazdasági hatásai (Nyárády Gáborné) Az ember egyre inkább az információ révén, semmint a közvetlen tapasztalás útján érintkezik a környezetével. Így a társadalom fejlesztésének egyik fontos célja az információhoz való hozzájutás lehetôségének megteremtése, és ebben egyre meghatározóbb szerepe van az új médiának. McLuchan évtizedekkel ezelôtt, a tömegmédia megjelenésekor megjósolta, hogy a média fogja strukturálni a társadalmat, s víziója az internetközösségeket és hatásukat látva beteljesedett. Castells (2001:105) szerint „A hálózat maga az üzenet”.4 Megerôsítik a fenti megállapításokat az internet társadalmi szerepét elemzô hazai kutatások is. Dessewffy (2002:105)5 az üzenetek strukturálását vizsgálva írja: „az adott információs technológia sajátosságai jelentik azt az öntôformát, amely meghatározza az e keretek között megfogalmazott tartalmakat.”6 Ferencz Magdolna (2010:41) az internetes fórumok összehasonlítása során szerzett tapasztalatai összefoglalásaként az internet szerepében legfontosabbnak a társadalmi csoportok közötti átjárást biztosító híd funkciót tartja: „az internet… elômozdítja a fizikai és társadalmi értelemben távoli személyek közötti kapcsolatok kialakulását, függetlenül attól, hogy ezek a személyek hasonló vagy különbözô értékeket vallók”7

4 5 6 7

Castells, M (2001): The Internet Gallaxy:Reflection ont he Internet, Business and Society. Oxford University Press, New York Dessewffy Tibor (2002): Mindennap új varázslat. In: A kocka el van veszve. Kockázat, káosz és média az Információs Korban. Infonia-Aula Kiadó, Budapest. 71-85 Ferencz Magdolna (2010): Közel s távol: Kommunikáció az internetes ismertégi hálózatok tematikus fórumain. Jel-Kép, ..évf. 1-2-szám Ferencz Magdolna: Közel s távol: Kommunikáció az internetes ismertségi hálózatok tematikus fórumain . Jel-Kép, 2010.1-2. sz. p. 39.

41

A közösségi média mint információs csatorna vizsgálata A közösségi média (web 2.0) a célcsoportok elérésének új, transzmisszós csatornája, és a kommunikációs tranzakciók új online eszköze. Infotechnológiai megközelítésben: a közösségi hálózatok, a blogok, a wikik, a podcastok, a tartalom köré szervezôdô közösségek és a mikroblogok gyûjtôfogalma. A befogadói oldal felôl nézve új multifunkciós célcsoport jött létre, amelynek legfôbb jellemzôi: a részvétel, a szabad véleménynyilvánítás, a párbeszéd igénye, az azonos érdeklôdésûekhez való csatlakozás, a kapcsolat lehetôsége. A közösségi média mint az on-line szervezeti kommunikáció eszköze A közösségi médiának mint a szervezetek mûködését befolyásoló makro környezeti tényezônek a szerepe jelentôsen megnövekedett, segítségével alapvetôen befolyásolni lehet bizonyos korcsoportokban a véleményeket. A közösségi média újabb technológiai fejlesztései módosítják a felhasználók internetezési szokásait, és ennek hatására a vállalatoknak is egyre jobban figyelniük kell az internetes közösségekre, motivációjuk megismerésére. „Nincs figyelmesebb közönség az online fogyasztónál. Mindkét keze a billentyûzeten, tekintete a számítógép képernyôjére tapad. Interakcióba kerül velünk, miután ô választotta ki a megfelelô Web-oldalt, ô kíván látni bennünket.” [Carol Wallace, a Prodigy munkatársa]. A felhasználók (fogyasztók) egyre nagyobb része használja a közösségi médiát. A fogyasztók egyre inkább egymás véleményére támaszkodnak a vásárlási döntéseik meghozatala. A cégek egyre inkább kimaradnak a közvetlen döntésbefolyásoló tényezôk közül, és kérdés, hogy amennyiben képesek hatékony kommunikációra a felhasználókkal. A projekt keretében az internetes platformok vizsgálata ezen a ponton kettévált: Dr. Fehér Katalin csoportja az üzleti felhasználás, a Fleck Gábor vezette csoport a társadalmi kommunikáció irányában folytatta vizsgálódásait a neten.

1.1.2. Az internetes penetráció társadalmi és térbeli megoszlásának mozgatói (Fleck Gábor) A netes penetráció társadalmi és térbeli egyenlôtlenséget mutat. Mark Granovetter sokat hivatkozott elmélete a gyenge kötések erejérôl8 komoly jelentôséggel bír nem csak a társadalmi kapcsolatok építése és e kapcsolatok mentén a különbözô javakhoz való hozzájutás tekintetében, hanem a hálózatfejlôdés szempontjából is. Az alacsony iskolai végzettség, a munkanélküliség vagy rossz jövedelem, a lakhatási körülmények alacsony szintje erôsen összefüggnek egymással, és a területi egyenlôtlenségekkel is komoly korrelációt mutatnak. Amartya Sen munkásságának köszönhetôen pontosabban tudjuk definiálni a gazdasági fejlettséget, illetve fejletlenséget, illetve ennek összefüggését a jóléttel és szabadsággal.9 A civil társadalmi aktivitásnak és felelôsségvállalásnak ezen a ponton van kiemelkedô jelentôsége. A tôkegazdagabb társadalmi csoportokba, rétegekbe tartozó egyének képesek csak arra, hogy szimbolikus javaikat megosszák az ebbôl a szempontból is deprivált rétegekbe tartozókkal.10 A társadalmi kapcsolatok ilyen módon történô tudatos építése hidakat hoz létre. Az így létrejött hidakon való átkelést segítettük hallgatóinkkal a projekt adta keretek lehetôségeivel. A netes hálózatfejlôdést vizsgálva, illetve ezen belül a hátrányos helyzetû csoportokkal, azok problémáival foglalkozó civil szervezetek és kezdeményezések jelenlétét nézve komoly egyenlôtlenséget láthatunk a kapcsolatok megoszlása tekintetében is. Annak érdekében tehát, hogy az internet a különbözô társadalmi alrendszerekben kiegyenlítô hatást érjen el, nyilvánvalóan beavatkozás szükséges.

1.2. A kutatás módszertana A kutatás terv elsô lépéseként a hallgatók elméleti és módszertani felkészítését végeztük el. Ez a szakirodalom megismerését, és forráskritikai elemzését jelentette. Keretét Szabó Dániel fôiskolai adjunktus „Hálózatosodás - az internetes közösségi hálózatok kialakulása és fejlôdése”címmel tartott szemináriuma, Fleck Gábor tanársegéd két féléves „Alternatív újságírás” témájú kutatószemináriuma, valamint Nyárády Szabolcs IT szakértônek az internethasználók csoportjairól és nethasználatukról készített felmérése adta. Az elméleti alapozást követôen, az empirikus vizsgálódás, a terepmunka középpontjában az etnikai kisebbségeket képviselô civil szervezetek közösségi médiajelenlétének elemzése állt.

8

9 10

Mark Granovetter: A gyenge kötések ereje. A hálózatelmélet felülvizsgálata. In: Angelusz Róbert, Tardos Róbert (szerk.):Társadalmak rejtett hálózata. Magyar Közvéleménykutató Intézet, Budapest, 1991. Amartya Sen: A fejlôdés mint szabadság. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. Szerencsére Magyarországon van erre nézvést néhány jó példa a rendszerváltást követô idôszakból.

42

1.2.1. Desk research kutatás - Az internetes közösségi hálózatok kialakulása és fejlôdése szemináriumi program (Szabó Dániel) Manuel Castells szerint az információs korban, a hálózat társadalmában élünk, (Castells, 1996) hálózatok részei az életünknek, illetve mi magunk vagyunk. Az internet, mint a hétköznapi kommunikáció leggyakrabban használt színtere, mindvégig „velünk van”. A hálózat egy olyan rendszer, amelynek az elemei között aktív kapcsolat van. Kommunikációs hálózatnak azokat az emberekbôl álló rendszereket tartjuk, ahol az elemek közötti kapcsolat az egyének kommunikációs aktivitásától függ. Az online közösségi portálokon megjelenô ismeretségi hálózatok is ilyenek. A Barabási által vezetett tudóscsoport kutatásai rávilágítottak: annak ellenére, hogy a vizsgált rendszerek nagyon sok különbözô komponensbôl épülnek fel, az egyes elemeik mégis szigorú rend szerint kommunikálnak egymással. A kommunikációs kapcsolatok az interneten való megjelenéssel láthatóvá váltak. A felhasználók oldaláról nevezve: a kapcsolatok láthatósága multiplikáló hatással van a teljes hálózatra nézve, azaz a tagok között „a látótávolságon belül” újabb és újabb kapcsolódások jönnek létre. Hálózatosodás a közösségi portálokon Az interneten való megjelenéssel az ismerôsök kapcsolatai akkor is láthatóvá válnak, ha nem kerülünk velük közvetlen kapcsolatba, de lehetôség adódik a közvetlen kapcsolatfelvételre is, aminek következménye, hogy egymás ismerôsei hirtelen láthatóvá válnak számunkra is, illetve a saját ismerôseink számára is láthatóvá válik a másik halmaz. A felhasználók számának növekedésénél is gyorsabb ütemû a közöttük zajló információcsere számának növekedése (kapcsolat-intenzitás), amit döntôen befolyásol a közösség érdeklôdése. Ez a valóságról szóló tudósítások, illetve a fikciós jellegû tartalmak legdemokratikusabb szelektálásnak felel meg. A felhasználókban tehát a valóságnak az a képe alakul ki, amelyre a legtöbben „szavaznak”, amelyet a legtöbben tartanak érdemesnek arra, hogy kommentálják, lájkolják vagy megosztják. Mindez végül nem csak az emberek hálózatát alakítja ki, hanem a tartalmak/témák hálózatát is. Hálózat és integráció A fentiek alapján további kérdésként vethetjük fel, hogy a hálózatok felismerése és tudatosodása, illetve az interneten, közösségi portálokon történô láthatóvá válása megteremti-e a lehetôséget, hogy az individuum a mindennapokban is, folyamatosan megélje a közösséghez tartozás élményét. • Az ismerôsöktôl érkezô üzenetek, mások aktivitásának, kommunikációjának „látványa”, ismerete mennyiben hat a felhasználóra? • Aktivizálja-e? Mozgósító ereje van-e? • Megállapítható-e bármilyen igazodás mások véleményéhez? • Végbemegy-e valamilyen magatartásbeli igazodás a közösséghez? Egyáltalán kialakul-e bármilyen közös – a hagyományostól eltérô – elvárás vagy normarendszer? Ha igen, mi az, milyen az?

1.2.2. Akciókutatás a civil hálón (Fleck Gábor) A kutatás lényege, hogy beavatkozunk néhány folyamatba, s közben ellenôrizzük beavatkozásunk hatását. Egyszerû standard mérési módszerrel, az interneten elérhetô forgalomfigyeléssel (klikkelések száma, keresôszavak mentén való oldalra találás, link forrása stb.) követjük nyomon, milyen olvasottságot sikerül elérni az általunk segített blogfelületekkel, illetve mi és honnan csalja a blogra az olvasókat leginkább. Az eredmények fényében igyekszünk stratégiánkon menet közben is változtatni, mely változtatást követôen ismét ellenôrizzük a hatást - és mindez kezdôdik elölrôl. A kutatásba bevont szervezetek és felületek kiválasztása Ahhoz, hogy munkánkat elvégezhessük, egy olyan civil lapot választottunk (www.coMMMunity.eu), melynek épp az az egyik küldetése, hogy virtuális hálózatot építsen civil szervezetek bevonásával. Az ezen a lapon megjelenô, vagy megjelenését tervezô civil szervezetekkel kezdtük el felvenni a kapcsolatot munkánk második lépéseként. A lap az elmúlt közel három évben egy elég stabil és folyamatosan növekvô olvasótábort vonzott magához, mely a civil lapok esetében egyedülálló. Nézettsége vetekszik némely mainstream sajtó online felületével. Ezt igyekeztünk kihasználni, mikor civil szervezeteket bloggerként integráltunk a lapba. Ettôl már önmagában azt reméltük, hogy a szervezetek egy téma iránt már érzékenyített, és eleve nyitott ebbôl a szempontból válogatott közönséghez jutnak el. A következô szervezeteket, projekteket választottuk ki a kutatáshoz: • Cigányfúró • Esélyt a Hátrányos Helyzetû Gyermekeknek Alapítvány • KuglerArt Szalon

43

• Menedék Egyesület • Romani Design • Vándormozi Projekt

1.2.3. Kérdôíves felmérés az internet és a közösségi média használatáról a BGF KKK hallgatói körében (Nyárády Szabolcs) Fôiskolás hallgatók körében végezett kérdôíves felmérés keretében vizsgáltam az új hálózati közösségek információkeresési és feldolgozási szokásait. Igazolni kívántam azt a hipotézisemet is, hogy a fiatalok internetezési szokásai szignifikánsan eltérnek más demográfiai csoportokétól, és szükséges a virtuális tér csoportjainak a jelenleginél alaposabb szegmentálására. Kutatásomban ötvöztem a Forrester Research Technographics Ladder11 szocio-demográfiai csoportosítását és a gemius/Ipsos Audence (gIA)online közösségmérési módszereit. Célom az internetet használó, fiatal felnôtt réteg szokásainak és véleményének megismerése volt a tekintetben, hogy milyen gyakran látogatják a közösségi portálokat, illetve milyen információkat gyûjtenek be ezekrôl a népszerû online színterekrôl. Azt is szerettem volna ellenôrizni, hogy „social media” milyen mértékû referencia/forrás a fiatalok számára. Ehhez 15 kérdésbôl álló önkitöltôs kérdôívet használtam. A kérdések részben zárt, eldöntendô, zárt besorolásos, skálás és nyitott kérdések voltak. A kutatást önkényesen kijelölt mintán végeztem. Ennél fogva a minta homogénné vált. Összesen több mint 200 kérdôívet kaptam vissza. Ezt ahhoz képest, hogy elôzetesen 300 kérdôívet nyomtattam és osztottam ki, igen magas válaszadási hajlandóságként értékelem. Figyelembe véve a kitöltött kérdôívek nagy számát és a minta homogenitását, bár az önkitöltôs kérdôív válaszadása során kialakuló minta nem tekinthetô reprezentatívnak, kutatásomat a BGF hallgatóira nézve érvényesnek tekintem. Ezek alapján, a válaszokból származó megfigyeléseimet és következtetéseimet rájuk vonatkoztatva fogalmaztam meg.

2. A kutatás eredményei 2.1. A „Civilek a háló” kutatás eredményei (Fleck Gábor) Elsô körben igyekeztünk megismerni a kiválasztott szervezeteket és projekteket, fô tevékenységüket, céljaikat. Ezt követôen megpróbáltuk feltérképezni eddigi online kommunikációjukat, megjelenésüket a neten, az általuk használt felületeket, jelenlétük intenzitását és gyakoriságát, illetve a közösségi oldalakon kapcsolatuk számosságát, majd azt vizsgáltuk, hogy az általuk követett kommunikációs stratégia mennyiben felel meg fô tevékenységük, kitûzött céljaik szempontjából nézve. A kiválasztott projektek bemutatása A Cigányfúró egy kisebbségszellemû irodalmi és közérzeti lap, melyet 1994-ben alapított Balogh Attila költô, s mely lap 1998-ig mûködött. E lap a korábbi számainak digitalizálása elsô körben a felvállalt munka, majd ennek mentén a visszanyert olvasok számára egy hasonló tartalom folytatása - együttmûködve a korábbi fôszerkesztôvel. A lap lényegét ôt idézve tudjuk a legjobban jellemezni: (...) olyan folyóirat meggondolását érzem szükségesnek, amely nem a népnek szól, független a cigány egyesületek üdvrendi útmutatásaitól, s a cigányságot nem mint témát, hanem mint metaforát ajánlja fel a mûvészi alkotások létrehozásához. Ha a kitaszítottság kikerül az inspekciós szociológusok, a marxista mágusok kezébôl, akkor a nyavalygó származás-ziccerjét feloldhatja a származástól független mûvészi szándék. A cigányság árvasága, mint jelkép, szintézist alkothat a magyar mûvészet progresszív kisebbségével, ha karakterük miatt elutasítják az állami optimizmus csasztuskáinak a megírását, ha a cigányság helyzetét nem alibinek használják radikális és leleplezô cikkeik megírásához.12 Az Esélyt a Hátrányos Helyzetû Gyermekeknek Alapítvány, azaz a CFCF egy olyan szervezet, mely iskolákat, illetve fenntartóikat igyekszik rábírni arra, hogy törvényi kötelezettségeiknek eleget téve szüntessék meg az etnikai alapú szegregációt. Ha máshogy nem, hát peres úton foganatosítja szándékait. Alapításuk óta egyetlen vesztes pere nem volt. Honlapjukon a következôket fogalmazzák meg céljaikkal kapcsolatban: Alapítóinknak a kuratórium számára meghatározott célja a hátrányos helyzetû, elsôsorban roma származású gyerekek esélyegyenlôségének, iskolai sikerességének megteremtése. Úgy gondoljuk, hogy a lehetô legjobb minôségû oktatás, a modern globalizálódó világnak megfelelô készségek legmagasabb szintû elsajátítása az 11 12

http://forrester.typepad.com/groundswell/2010/01/conversationalists-get-onto-the-ladder.html Letöltés dátuma: 2010. március 15. Balogh Attila: Elköszöntô. Cigányfúró 1994.1. http://www.commmunity.eu/ciganyfuro/1994/06/03/elkoszonto-2/

44

egyetlen kiút a nyomorból és elszigeteltségbôl. Ez pedig, mint azt számos nemzetközi tapasztalat mutatja, nem lehetséges egy etnikai, vagy társadalmi-anyagi szempontok szerint szegregált iskolarendszerben.13 A KuglerArt Szalon úgy igyekszik támogatni a roma mûvészeket, hogy teret ad bemutatkozásuknak, illetve árusítja alkotásaikat. A szalon a következô mondatokkal mutatja be saját tevékenységét: Galériánk a cigány képzômûvészet, népmûvészet és iparmûvészet együttes bemutatását, támogatását tûzte ki céljául. A cigány képzômûvészet korunkban született meg és formálódik napjainkban is. Ma már több, min ötven, magát cigányként vagy romaként meghatározó mûvész alkotásai szerepelnek magyar múzeumok, kiállítótermek anyagában. Kôszegi Edit filmrendezônô most létrejött magángalériájában ezen mûvészek legjobb alkotásai láthatóak és egyben meg is vásárolhatóak. (...) A roma népi kultúra tárgyi emlékeit is gyûjtjük. Az autentikus cigány népmûvészeti tárgyak mellett a tradíció és modernitás jegyében készült iparmûvészeti alkotások is szerepelnek a Galéria anyagában. A témához illeszkedô zenei és néprajzi filmek, könyvek, albumok gazdagítják a kínálatot. Szalonként mûködve, változatos programok keretében teret adunk fiatal mûvészek bemutatkozásának - különféle mûvészeti ágakban.14 A Romani Design egy igazán egyedi és újszerû stratégiát gondolt ki magának a társadalmi elfogadás érdekében. Célja a roma viseleti kultúrában fennmaradt tradíciók felelevenítése és megôrzése nem statikus, múzeumi keretek között, hanem széles közönséget megszólító produktumok, igényes, minôségi, divattermékek, alkotások bemutatásával. A Romani Design a tradíció és a modernitás képviselôje.15 A Vándormozi projekt a következôket mondja magáról: 12 év, 45 falu és település, több mint 100.000 km, kb 100 látogatás és 200 vetítés, majd’ 5000 nézô, gyerekek és felnôttek vegyesen. A Vándormozi több mint tíz éve látogatja Magyarorzság kis falvait, elszigetelt településeit ahol közösségépítô programokat, beszélgetéseket, filmvetítéseket szervez a helyiekkel közösen. A Vándormozi a Fény-Árnyék Mûvészeti Egyesület (FÁME) jogi keretében mûködik, küldetése: a társadalmi feszültségek és elôítéletek csökkentése, barátságos kapcsolatok és jó kommunikáció megteremtése (elsôsorban a roma és a többségi társadalom tagjai között), szociális érzékenyítés, hagyományôrzés, kulturális ismeretterjesztés.16 Miután a fellelhetô anyagok alapján képet kaptunk a szervezetekrôl és tevékenységükrôl, a kutatásba bevont hallgatók felvették a kapcsolatot a szervezetek munkatársaival, képviselôivel, hogy egyrészt részletesebb ismereteket szerezzenek azok munkájáról, másrészt hogy felvessék az együttmûködés lehetôségét. Ebben a fázisban rövid interjúk készültek az egyes szervezetek vezetôivel, illetve projektgazdáival. A következô feladat az volt, hogy a coMMMunity oldalán felépítsünk egy-egy blogfelületet a szervezetek, illetve projektek számára. Ez a bemutatott öt esetben meg is valósult. A szervezetet megfelelô módon identifikáló kinézettel, fejléccel, logóval, egy egységes arculattal hoztuk létre a felületeket, melyek a fôoldal, azaz a coMMMunity arculatával is harmonizálnak. Elkezdôdhetett hát munkánk lényegi része. A felületeken megjelentek a megfelelô tartalmak, azaz elindultak a blogok. Eközben hosszabb interjúkat is elkezdtünk készíteni mind az öt bloghoz kapcsolódóan. A Cigányfúró esetében Balogh Attila költôvel, egykori fôszerkesztôvel, a CFCF-tôl Mohácsi Erzsébettel, az alapítvány vezetôjével, a KuglerArtból Kôszegi Edit filmrendezôvel, a galéria tulajdonosával, a Romani Designtól Varga Erika alapítóval, a Vándormozitól pedig Kôvári József (Borz) operatôrrel, a projekt ötletadó gazdájával forgattunk le egy-egy filmes portrét. Ezek a coMMMunity fôoldalán kapnak majd helyet, és egy linkkel az adott szervezet blogjára mutatnak majd. Ezzel az eszközzel is a blog látogatottságát, ismertségét kívánjuk növelni, miközben magukat a projekteket is megismertetjük a lap olvasóival. Az összes tevékenységet a szervezetekhez kapcsolódó, illetve a coMMMunity saját közösségi felületein, facebook oldalán, youtube csatornáján is folyamatosan megosztjuk. Ami már most látszik a látogatottsági statisztikák alapján, hogy egy-egy blog esetében biztosítani kell a tartalomhoz kapcsolható különbözô külsô közösségi oldalak közvetlen elérhetôségét (facebook, twitter, pinterest stb.), illetve az oldalak egy részénél áttekinthetôbb struktúrában kell elrendezni a posztokat. A blogok megjelenésén is dolgozunk még jelenleg, hogy jobban tükrözzék a bloggazdák arculatát. Fontos eredményként könyvelhetjük el már most, hogy az olvasóknak az általunk kezelt blogokon szereplô posztok facebook-os like-olása elég gyorsan növekedésnek indult, és az e-mail-es visszajelzések alapján is azt mondhatjuk, hogy eredményes volt a beavatkozás. 13 14 15 16

http://www.cfcf.hu/celok-feladatok_hu.html http://www.kuglerartszalon.hu/hu/node/3 http://www.romanidesign.hu/main/ http://www.facebook.com/pages/Vandormozi/121193671225983?sk=info

45

2.2. Kovács Gerda: Blogvilág - Vállalati blog a civil szférában Dolgozatom egy olyan jelenleg folyó kutatást igyekszik bemutatni, melynek több, elsô látásra talán szokatlan eleme van. Az egyik rögtön a módszertan: Kutatásunk lényege, hogy beavatkozunk egy folyamatba, s közben ellenôrizzük beavatkozásunk hatását. Egyszerû standard mérési módszerrel, az interneten elérhetô forgalomfigyeléssel (klikkelések száma, keresôszavak mentén való oldalra találás, link forrása stb.) követjük nyomon, milyen olvasottságot sikerül elérni az általunk segített blogfelületekkel, illetve mi és honnan csalja a blogra az olvasókat leginkább. Az eredmények fényében igyekszünk stratégiánkon menet közben is változtatni, mely változtatást követôen ismét ellenôrizzük a hatást - és mindez kezdôdik elölrôl. Kutatásunk elsôdleges célja, hogy rámutassunk azokra a kommunikációs technikákra, melyek hatékonyan segítik egy civil szervezet netes jelenlétét. Ennek részeként próbálunk igazítani az online arculaton, a megjelenési technikákon, igyekszünk sûrûbbre szôni a hivatkozási hálót, és a keresô optimalizálással növelni a látogatók keresôkrôl való felületre találását. Másodlagos célja, hozadéka ennek a beavatkozó kutatásnak a hálózati integráción keresztül a társadalmi integráció segítése. Egy másik szokatlan elem az, hogy a civil szféra blogvilágát részben az üzleti, részben pedig a mûvészi blogokra kidolgozott terminusokkal igyekszünk megközelíteni, azaz úgy felfogni a civil szervezetek blogját mint egy sajátos PR aktivitást. A multimédiás felületeket egy blogban egyszerûbben lehet alkalmazni, mint egy hagyományos oldalon. Mindezeken túl amellett igyekszünk érvelni, hogy a virtuális kapcsolatok megerôsítése, a hálón lévô szigetek integrálása a civil szervezetek, és a célcsoportjuknak számító társadalmi csoportok, rétegek szegregált helyzetén is javítani tud.

2.3. Kancsó Eszter, Makai Katalin: Migránsok helyzete Magyarországon TDK dolgozatunkban a bevándorlók társadalmi integrációjáról írunk, társadalmi helyzetüket vizsgáljuk meg. A témához kapcsolódó fontosabb alapfogalmakat is sorra vesszük, magyarázzuk. Kitekintünk az Európai Unió rendelkezéseire, jogi szempontból is vizsgáljuk az adott témát. A magyarországi helyzetet is taglaljuk, a „társadalom reakcióját”elemezzük. Jellemezzük a budapesti nagyobb számú migránscsoportokat. Dolgozatunk keretében szeretnénk kitérni a budapesti migráns-szervezetek tevékenységére és kapcsolatrendszerére. Figyelemmel kísérjük a migránsok sajtóban való megjelenését. Szakkollégiumi kutatásunk során bekapcsolódtunk a Menedék nevû civil szervezet tevékenységébe, azon célból, hogy segítsük, illetve javítsuk kommunikációjukat.

3. Következtetések A projekt keretében végzett hálózatelemzés megerôsítette az eddigi kutatások megállapításait, és saját tapasztalatokkal bôvítette hallgatóink ismereteit. Az egyéni kutatási programokban tudatosan választottak témákat és módszereket, és következetesen alkalmazták azokat. Hasznukra vált, hogy a résztvevô megfigyelésre épülô vizsgálataik megkezdése elôtt, a szakirodalom elemzésére és empirikus felmérésekre támaszkodó felkészítést kaptak a közösségi média társadalmi hatásairól, és megismerték a hálózatszervezôdési és mûködési mechanizmusokat. A netes penetráció társadalmi és térbeli egyenlôtlenség tényét megismerve, az is beigazolódott számukra, hogy az információcserére és a társadalmi folyamatokban való részvételre a hálózaton sincs egyenlô lehetôség az állampolgárok számára. A társadalmi összefüggések megértése fontos volt a projekt irányainak, fókuszainak kijelölésében. A kapcsolódás lehetôségében mutatkozó egyenlôtlen eloszlás matematikai képletekkel nem is írható le , mert az okok elsôsorban a társadalmi egyenlôtlenségekben keresendôk. A kevésbé iskolázott, hátrányos helyzetû társadalmi csoportok körében a digitális írásbeliség készsége gyenge, az eszközhöz jutás és a hálózathoz való hozzáférés esélye is kisebb. A civil társadalmi aktivitásnak és felelôsségvállalásnak ezen a ponton van kiemelkedô jelentôsége. A tôkegazdagabb társadalmi csoportokba, rétegekbe tartozó egyének képesek csak arra, hogy szimbolikus javaikat megosszák az ebbôl a szempontból is deprivált rétegekbe tartozókkal. A társadalmi kapcsolatok ilyen módon történô tudatos építése hidakat hoz létre a tôkehiányos és tôkegazdag csoportok között. Az így

46

létrejött hidakon való átkelés természetesen nem egy gyors és egyszerû dolog, a javak nem egyik pillanatról a másikra folynak át az így kiépített utakon – de a társadalmi heterogén kapcsolatok kiépülésének köszönhetôen a lehetôsége mégis megteremtôdik az esélykülönbségek csökkentésének. A netes hálózatfejlôdést vizsgálva, illetve ezen belül a hátrányos helyzetû csoportokkal, azok problémáival foglalkozó civil szervezetek és kezdeményezések jelenlétét nézve hasonlókat mondhatunk el, mint a társadalmi erôforrások eloszlásával kapcsolatban – azaz egy meglehetôsen komoly egyenlôtlenséget láthatunk a kapcsolatok megoszlása tekintetében, és a szociális ügyekben mozgó szervezetek esetében dominánsan homogén kapcsolatok jelenlétét figyelhetjük meg. Ez a jelenség mind a közösségi oldalak kapcsolattérképén, mind a linkelések, hivatkozások világában megmutatkozik. Ez a probléma feltehetôen több összetevôs. Egyrészt a probléma iránt érzékeny emberek és szervezetek kommunikációs gettóba szorulása, másrészt ezen szervezetek infokommunikációs eszközökkel való ellátottsága, esetenként hálózati csomópontoktól való fizikai távolsága, illetve digitális írástudásuk korlátozottsága. Annak érdekében tehát, hogy az internet ne az egyenlôtlenségeket növelje, hanem épp ezzel ellenkezôleg, a különbözô társadalmi alrendszerekben kiegyenlítô hatást érjen el, nyilvánvalóan beavatkozás szükséges. A projekt legfôbb eredménye, hogy az akciókutatásban részt vett hallgatók társadalmi érzékenysége, személyes felelôssége megnôtt. Kutatócsoportunk épp egy ilyen fent említett beavatkozást kísérelt meg kicsiben, egy szûkebb virtuális térben, melynek elôzetes eredményei kifejezetten jó példával szolgálhatnak, azaz arra engednek következtetni, hogy tudatos beavatkozással és kommunikációs stratégiák kiépítésével a fent leírt egyenlôtlenségek hatékonyan leküzdhetôek, illetve olyan folyamatok indíthatók be, melyek elsôdlegesen a hálózati világban, másodlagosan pedig a való világban is az esélyegyenlôséget képesek növelni.

4. Javaslatok Fentiekbôl világosan következik, hogy egy olyan munkával, melynek lényege egyes, hátrányos helyzetû társadalmi csoportokkal kapcsolatos karitatív és kulturális tevékenységet folytató szervezetek kommunikációjának, illetve hálózati integrációjuknak a segítése a virtuális térben komoly haszonnal járhat. Közvetlenül a szervezeteket, közvetve pedig a szervezetek célcsoportjait lehet ezen a módon jobb helyzetbe juttatni. Az információval való ellátottság, a társadalmi kapcsolatok kiépülése, a különbözô szimbolikus és társadalmi tôkejavakhoz való hozzáférés, és ezzel összefüggésben a gazdasági tôkeszerzés esélyeinek növekedése, a hátrányos helyzetû csoportok érdekérvényesítési lehetôségeinek növekedése mind olyan várható hozadékai egy hálózati integrációt segítô munkának, melyeknek mind mikro- mind mezo- mind makroszinten óriási jelentôsége van. A társadalmi inklúzió felé tett olyan lépés ez, melynek sokan lehetnek nyertesei, miközben senki nem veszít rajta. Mindezen megfontolások arra vezetnek bennünket, hogy a következô javaslatokat fogalmazzuk meg: • A nagysebességû internetes elérés hálózati és eszközellátási feltételeit mindenhol meg kell teremteni, és ebben különösen figyelembe kell venni a gazdaságilag elmaradott, területileg szegregálódó országrészeket. • A hátrányos helyzetû csoportok problémáival foglalkozó társadalmi szervezetek támogatása szintén elemi össztársadalmi érdek. A nagy állami gépezet képtelen a helyi problémákra érzékenyen válaszokat kidolgozni. Ehhez a szubszidiaritás és a participáció olyan elengedhetetlen elvek, melyek nélkül hatékonyan nem lehet segítô beavatkozásokat mûködtetni. • Az érintettek bevonása a velük kapcsolatos döntésekbe, a „semmit rólunk nélkülünk” elv érvényesítése akkor lehetséges, ha maguk az érintettek egy jól mûködô kommunikációs hálózatba és információs áramlásba vannak bekapcsolva. Ennek nem csak technikai, de tudásbeli feltételei is vannak. Így tehát nem csak a hálózati lefedettség és eszközellátottság, de a digitális írástudás fejlesztése is elemi össztársadalmi érdek. Mindezeken felül a fentebb megemlített pontokon egy civil kommunikációt segítô beavatkozás nagymértékben lendíthet a pozitív folyamatok beindításában, a hálózatfejlôdésben, a virtuális és társadalmi térben értelmezhetô inklúzióban.

47

5. Összefoglalás A gazdasági, üzleti és közösségi hálózatok mûködése címû alprojekt a közösségi média kutatására két hallgatói csoportot hoztunk létre a BGF Külkereskedelmi Karán: az egyik az üzleti hálózatok vizsgálatára szervezôdött szakkollégiumi keretekben, a másik társadalomkutató mûhelyként szemináriumi keretekben mûködött. Ez utóbbi csoport felkészítésében hagyományos elméleti alapozással indultunk, a releváns szakirodalmat tekintettük át 2 féléven keresztül heti 1-2 órás internet-szociológiai, társadalmi hálózatok létrejöttét és mûködését vizsgáló foglalkozásokon, valamint az alternatív újságírás készségét fejlesztô virtuális tréningeken. A hallgatók kutatási témaválasztását követôen egyéni konzultációk és csoportos prezentációk tartoztak a programba. A social média kutatás e projekteleme célul tûzte ki, hogy szakmai partnerek bevonásával vizsgálja az online közösségeket, az információközösségek hálózattá szervezôdésének folyamatát a vállalatok, intézmények aspektusából is. Tipologizálja a szervezetek célközönségének közösségi média felhasználását, szokásait, valamint a folyamatos online jelenlétnek és a technológiahasználatnak a szervezeti kommunikációra gyakorolt hatását. Egy ilyen felmérést a projekt IT-mentorálását vállaló Nyárády Szabolcs, az Xtracomp Kft. ügyvezetôje végezett le, és adatait megosztotta a projektben közremûködôkkel.. Az alprojekt folyamatát és a kutatás eredményeit a jelen tanulmánykötet foglalja össze, a záró prezentáción készített videofilm a CD-kiadványban érhetô el. A projektnek társadalmi innovációs hatása is volt: adaptálható minta és jelenleg is több civil szervezet kommunikációját szervezik a hallgatók a virtuális platformokon, segítve ezzel a társadalmi kohéziót és integrációt.

5. Zárszó Összességében a három kutatási modul egyformán sikeresnek értékelhetô. Szakmailag jól kirajzoltan a hálózatfelfogás azonos és eltérô vonásait három különbözô dimenzióban. A projekt sikeressége leginkább az abban részt vállaló hallgatók szakmai fejlôdésében, tudományos módszertani készségeik erôsödésében ragadható meg. A témakör további kutatására úgy az oktató-kutató csoportok, mint a hallgatók kifejezték érdeklôdésüket.

48

3. A GAZDÁLKODÁSI KAR ZALAEGERSZEG, VALAMINT A PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR BUDAPESTI ÉS SALGÓTARJÁNI SZAKKOLLÉGIUMI MÛHELYEINEK KÖZÖS KUTATÁSA – A FELSÔOKTATÁS GAZDASÁGI HATÁSA SALGÓTARJÁN ÉS ZALAEGERSZEG VÁROSÁBAN, KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ A felsôoktatás különleges és kulcsfontosságú ágazat, mondhatni, az emberi tôkébe való beruházás egyik legfontosabb színtere. A jövô jólétének megalapozását jelentheti a színvonalas oktatási rendszer. Rövidlátó gondolkodás miatt azonban a felsôoktatás idôrôl-idôre finanszírozási gondokkal küzd – s ez különösen igaz ma Magyarországra. Tanulmányunkban ezért elsôsorban a felsôoktatás mint gazdasági szektor kézzelfogható, a jelenben is érzékelhetô gazdasági hatásai igyekeztünk számba venni. S a szakirodalmi eredmények áttekintésén túl, két vidéki város – Salgótarján és Zalaegerszeg – példáján keresztül konkrét adatokkal is érzékeltetjük a felsôoktatás gazdasági hatásait. A kutatás zárótanulmánya két részbôl áll. A felsôoktatás gazdasági hatásairól és nemzetgazdasági súlyáról általánosságban szóló szakirodalom-feldolgozási részt a Salgótarjánban és Zalaegerszegen kitöltetett kérdôívekbôl nyert adatok elemzése követi.

1. A kutatás célkitûzései A felsôoktatási intézmények makro-, mezo-, és mikrogazdasági hatásai a szakirodalomban viszonylag jól körülhatárolt téma. A kutatás helyzetértékelô részében elsôsorban a makro- és mezoszinttel kapcsolatos szakirodalom összefoglalására törekszünk. Fô célunk, hogy felmérjük Salgótarján és Zalaegerszeg felsôoktatási intézményeinek a városra, illetve a térségre gyakorolt közvetlen és közvetett gazdasági hatásait.

2. Az alkalmazott módszerek Kérdôíves vizsgálattal és az adatok statisztikai elemzésével kívánjuk fölmérni, hogy a hallgatók pénzügyigazdasági magatartása miképpen hat az adott város gazdaságára.

A felsôoktatás és a regionális fejlôdés kapcsolatrendszere, valamint a felsôoktatás nemzetgazdasági súlya Kutatásunk célja az volt, hogy megállapítsuk, van-e összefüggés a felsôoktatás és a gazdasági fejlôdés között, és ha igen, milyen. Mint a lenti két idézetbôl is kitûnik nem volt olyan könnyû a helyzetünk, mint azt elsôre gondoltuk, hiszen egy népszerû és a válság miatt aktuális kérdésnek gondoltuk ezt a problémakört. Azonban hosszas kutatómunkánk eredményeképpen kijelenthetjük, hogy ez nem egészen van így, mert bár sokan – kutatók és kutatóintézetek is – foglalkoznak/tak ezzel a kérdéssel, mégis a mi kutatásunk céljául kitûzött kérdést nem, vagy nem olyan aspektusban vizsgálták, ami számunkra alapul szolgálhatott volna. Az eltérések egyik okaként kiemelhetjük, hogy országonként eltérôek az oktatási feltételek és a legtöbb tanulmány sem kezelte egységesen a kérdést, ugyanis vagy az oktatást vizsgálta, vagy a cégek kutatásfejlesztésébe való bekapcsolódását a felsôoktatásba, de azt, hogy ezen kívül még mivel tudna a gazdaság fellendítéséhez hozzájárulni, már nem. Gondolunk itt például a felsôoktatásban tanulók és dolgozók fogyasztására (kiadási hatás). „Csak a 19. század második felében jelentek meg azok a neoklasszikus közgazdasági elméletben gyökerezô megközelítések, amelyek megpróbálták az emberek gazdasági értékét felbecsülni. Ezen próbálkozások eredményeként került sor az emberi tôke fogalom megalkotására, az emberi tôkébe történô beruházások modelljének kidolgozására és empirikus vizsgálatára.” [Mezei, 2007] „A tudásgazdaság születô új paradigmája a humán erôforrások interakcióiban kialakuló, általa hordozott tudást állította napjaink regionális kutatásának középpontjába. A magyar nyelvû szakirodalom ez irányú legfrissebb áttekintését a Rechnitzer-Smahó (2005) szerzôpáros adja. Megállapítják, hogy a hazai területi kutatások eddig elhanyagolták a tudásnak, mint a regionális fejlôdés új

49

elemének a vizsgálatát. A humán erôforrások egyes elemeinek önálló, egyedi áttekintésére készültek ugyan tanulmányok, de azok nem kialakult rendszerszemléletben, hanem inkább a szektorális tényezôk, vagy a hagyományos területi erôforrások szempontjából értékelték az elmúlt évtized folyamatait, illetve abban egyegy alkotó tényezô területi szintû változásait. (Vámos 1992; Tóth-Trócsányi 1997, 2000; idézi Rechnitzer-Smahó 2005)” [Mezei, 2007]

A szakirodalom földolgozásának módszerérôl Kutatásunk alapvetôen forrásfeldolgozásra és az abból levonható következtetések meghozatalára irányult. Ehhez alapvetôen a „hólabda” módszert alkalmaztuk, azaz pár célirányosan kiválasztott tanulmány irodalomjegyzékét vettük alapul és az így kiválogatott tanulmányok irodalomjegyzékébôl ismételten kiválogattuk a témába vágókat és mindezt addig folytattuk, amíg el nem értünk egy elôre meghatározott mennyiségû tanulmányt, cikket, könyvet. Mindebben segítségünkre volt a BGF-PSZK Kari könyvtára, a BCE könyvtár, a Fôvárosi Szabó Ervin könyvtár, valamint az Emerald adatbázis. Ezen kívül próbáltunk olyan, számunkra releváns adatokat keresni, amelyekkel alá tudtuk volna támasztani – vagy éppen meg tudtuk volna cáfolni – a külföldi és hazai szakirodalom kutatásait. Itt azonban beleütköztünk egy olyan problémába, amelyet sajnos csak hosszú évek alatt lehet majd orvosolni, jelesül nincsenek olyan adatok, sem tanulmányok, amelyek az egész országra – vagy csupán egy-egy régióra – levetítve tartalmaznának olyan adatokat, amelyek segítségével megállapítható lenne a felsôoktatás hatása. Valószínûleg a legfontosabb adat az, hogy egy egyetemi vagy fôiskolai hallgató közvetlenül milyen hatással van a gazdaságra. Értjük ez alatt a fôiskolai évek alatt fizetett albérletet, a könyveket, a ruhákat és minden olyan termék/szolgáltatás megvásárlását, igénybe vételét, amely egy hallgató életéhez elengedhetetlen. Ezen adatok bár egy-egy hallgató esetében nem tûnnek olyan fontosnak, de ha azt vesszük, hogy a felsôoktatásban jelenleg több mint 100.000 fô vesz részt, akkor már komoly hatásról beszélhetünk. A másik fontos, de kevés információval rendelkezésre álló jellemzô, hogy a hallgatók a jövôben vállalkozóvá válnak-e és ha igen, milyen indíttatásból válnak azzá. Az erre való hajlandóságot természetesen a legnehezebb felmérni, hiszen ezt a legpontosabban kérdôíves megkérdezéssel lehet mérni. A harmadik terület, ami hatással van a gazdaságra az a K+F, ez a leginkább körüljárt terület, mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban; lévén, hogy ezt talán a legkönnyebb azonosítani és mérni, hiszen ha egy egyetem vagy fôiskola együttmûködik egy céggel azt általában szerzôdésben rögzített feltételekkel teszi. A K+F tevékenység hosszabb távon szorosabb együttmûködést is hozhat az adott cég és az intézmény között. Erre remek példa a gyôri Audi gyár és a Széchenyi István Egyetem partnersége.

Forráselemzés Tanulmányunk, mint már az elôzôekben említettük, alapvetôen forráselemzés, éppen ezért a következôkben néhány szerintünk releváns és kiemelkedô mû fontosabb eredményeit összegezzük. A felhasznált és kigyûjtött valamennyi irodalom értékes és nem tükröznek értékítéletet minôségükkel és módszereikkel kapcsolatban, azonban nekünk a lentebb olvashatóak adták a legmegfelelôbb és legátfogóbb betekintést a témába. Fontos különbség Nyugat-Európa és Magyarország felsôoktatásában az a szemlélet, ami szerint, a felsôoktatásban fontos a decentralizáció. Ez például Németországban oly módon öltött testet, hogy az elmaradottabb régiókba tudatosan telepítettek át néhány nagyobb regionális központból egyetemeket, fôiskolákat az ’50-es ’60-as években. Magyarországon ez a legtöbb esetben úgy valósul meg, hogy egy egyetem/fôiskola egy kihelyezett képzést indít az adott régió egy kevésbé frekventált településén, és ha az képes „kinôni” magát, akkor késôbb elnyerheti a kihelyezett kari intézményi címet, de ez általában intézményi döntés, nincs mögötte tudatos gazdasági megfontolás. Ez megmutatkozni látszik az ország GDP termelésének eloszlásában: Budapest évek óta közel 40%ot állít elô az országos GDP-bôl, ez az ország szempontjából nem biztos, hogy elônyösnek tekinthetô. Magyarországon a fô probléma, hogy a régiók kialakításakor a különbözô intézmények nem követték ezeket az összevonásokat, átnyúlnak az új régió határokon, és ezáltal belsô versenytársak maradnak, valamint az intézményi székhely szerinti régión kívüli karok hátrányban vannak azon intézményekkel szemben, amelyek az adott régióban rendelkeznek székhellyel. [Rechnitzer, 2009.]

50

A nemzetközi összehasonlításokból mindenki számára világosan látszik a felsôoktatás gazdasági-, társadalmi hatása és az államok és vállalatok szerepvállalásának jelentôsége. A felsôoktatás jövôjét illetôen a következô kérdések merülhetnek fel, melyek megválaszolása után kaphatunk csak egy reális képet a felsôoktatás szerepérôl, jövôjétôl és e mentén kijelölhetjük azokat a feladatokat, amely e célok elérését szolgálhatják. „Van-e értelme szembeállítani az átlagosan alacsonyabb színvonalon zajló tömegoktatást, a kevesebbeket érintô, de magasabb színvonalú tudást biztosító képzéssel? Ki lehet-e szorítani a felsôoktatásból a szegényebb rétegeket? Érdemes-e ezt megtenni? Szükség van-e ennyi kimûvelt emberfôre? Sokba kerül-e a felsôoktatás? Igaz-e az emberi tôke elmélete? Érdemes-e az oktatásba befektetni? Gyorsítja-e az oktatás a gazdasági fejlôdést? Versenyképesek-e a képzett diplomásaink, és ha nem, akkor milyen változtatásokat kell ahhoz tenni, hogy ez változzon?” [Harsányi-Vincze, 2012] A XIX. század végéig a felsôoktatás csak az elit számára volt elérhetô. Nagy tömegek számára elérhetetlen volt. A XX. századi gazdasági fejlôdés egyre inkább igényli a jól képzett munkaerôt, így a felsôoktatás szerepe is megváltozott. Tömegeket kell képeznie a gazdaság szereplôinek. Erôs kapcsolat van a tömegképzés és az oktatás színvonalának csökkenése között. Ennek ellenére, ebben a megváltozott környezetben is szükség van az elitképzésre, amely egy magasabb színvonalú képzést tud nyújtani a hallgatóknak. A 2000-es évektôl a felsôoktatási intézmények száma jelentôsen visszaesett, melynek oka az állami intézmények összevonásával magyarázható. A centralizációval szerették volna elérni, hogy a felsôoktatási intézmények hatékonyabban tudjanak mûködni. Ez azt eredményezte, hogy az egy fôre jutó állami felsôoktatási intézmények számát tekintve Magyarország elmarad a 29 európai ország átlagához képest. Ezzel párhuzamosan a magán intézmények száma növekedett. [Harsányi-Vincze, 2012] A felsôoktatásban részt vevô hallgatók száma a rendszerváltástól 2005-ig több mint a négyszeresére emelkedett. Ez a trend most megtörni látszik, hiszen a felsôoktatásba belépô hallgatók száma minden évben csökken. 2008-ban a középiskolások 65%-a lépett be a felsôoktatásba. Ez elmarad a nyugat-európai államok 70%-os arányától. [Molnár, 2011] képzés szerkezetét erôsen befolyásolják a munkaerôpiaci igények. A képzési kínálatnak rugalmasnak kell lennie, hogy a felmerülô igényeket hatékonyan ki tudják elégíteni. Ennek része, hogy új szakok kerüljenek akkreditálásra, valamint, hogy az állam is támogatást adjon azon tudományterületeken, amelyre ezen igények keletkeznek. [OECD, 2010] A Széll Kálmán-terv keretében a kormány által kifejtésre kerül, hogy „a magas hozzáadott értékû iparágak fejlesztéséhez (egészségipar, high-tech, innováció, K+F, zöld gazdaság) szükség van a hazai természettudományos és mérnökképzés megerôsítéséhez.” Megfigyelhetô a magyar felsôoktatásban az a probléma, hogy a régi „rendszer” maradványai, felfogása él még, de már meg akarnak felelni az új globális piaci igényeknek és ez számos ellentétet okoz. A felsôoktatásban részt vevôknek és az államnak is komoly érdekei vannak abban, hogy a felsôoktatásból kikerült emberek megfelelô, magasan kvalifikált szakemberek legyenek. Schultz emberitôke-elmélete magyarázza leginkább a képzés jelentôségét a gazdasági fejlôdésben. Az elmélet szerint „az emberi tôke egy beruházáshoz hasonlítható, amely egy költséges és idôigényes folyamat végeredménye.” A felsôfokú végzettséggel rendelkezô munkaerô hozzájárul a termelékenység és a vállalkozói képesség növekedéséhez is. A felsôfokú végzettséggel rendelkezôknek magasabb a termelékenysége és az állam magasabb adóbevételekkel számolhat. Ezzel szembe tudjuk állítani az állam ráfordításait, mint az elmaradt adóbevételeket, az intézmények fenntartási költségeit, valamint a kifizetett ösztöndíjakat. Az összes költség megközelítôleg 9,7 millió Ft/hallgató, míg a többlet adóbevétel 26,5 millió Ft/fô körül alakul. [HarsányiVincze, 2012] A végzettek szempontjából ugyanakkor elmondható, hogy a felsôfokú képzettségûek részesedése a munkanélküliségbôl határozottan kisebb, mint az alap- vagy középfokú végzettséggel rendelkezôk között. Ezen kívül magasabb jövedelemre is számíthatnak, mely a munkából kimaradt éveket már középtávon ellensúlyozza. Igaz, hogy az új képzési rendszer még bizonytalanságokat szül, hiszen a munkaadók nincsenek még tisztában azzal, hogy mit várhatnak el a friss diplomásoktól, valamint az is, hogy a diplomások elhelyezkedése is nehezebbé vált, mégis lényegesen jobb esélyekkel indulnak, mint alap-, illetve középfokú végzettséggel

51

rendelkezô társaik. Magyarországon az iskolai végzettség erôsebb hatással van a munkaerô-piaci esélyekre, mint más OECD országokban. Az állam szempontjából a legfontosabb hatása a felsôoktatásnak a gazdasági növekedésre kifejtett hatása. „Az OECD-vizsgálatok rávilágítanak arra, hogy a gazdasági fejlettség és az oktatásra fordított kiadások között szignifikáns összefüggés van. Az alap- és középfokú képzés és a gazdasági fejletség között a korrelációs együttható 0,83, illetve 0,88, amely erôs kapcsolatot jelez az ismérvek között. A felsôfokú képzésnél az egy fôre jutó GDP és a ráfordítás között közepesen erôs kapcsolat mutatható ki. Tény, hogy azok az országok, amelyek többet költenek felsôoktatásra, magasabb egy fôre jutó GDP-vel rendelkeznek, azaz fejlettebb a gazdaságuk.” [Harsányi–Vincze, 2012] Az OECD felmérések bizonyítják, hogy a kormányzat számára közvetett módon is megtérülnek az oktatásba fektetett összegek. A felsôfokú végzettséggel rendelkezôk egészségesebbek, szociálisan érzékenyebbek. Hazánkban komoly problémát okoz az alapfokú végzettséggel rendelkezôk kiemelkedôen rossz egészségügyi helyzete. Hazánk rendkívül keveset költ a felsôoktatásra. Mind a GDP arányában, mind az egy fôre számított felsôoktatási ráfordítások tekintetében sereghajtók vagyunk az OECD felmérések szerint. A folyamatos, évek óta tartó forráskivonások még ezt a helyzetet is várhatóan tovább fogja rontani. Minden nemzetközi tanulmány eredménye szerint azon államok, melyek többet költenek az oktatásra, fejlettebbek, magasabb az egy fôre jutó GDP mutatójuk, mi mégis forrást vonunk ki az oktatásból. [Harsányi–Vincze, 2012] A régiók versenyképességét az ott meglévô fizikai erôforrásokon és infrastruktúrán kívül erôsen befolyásolja az emberi erôforrás minôsége is. Egy régió hiába rendelkezik komparatív elônyökkel, ha nem áll rendelkezésére a megfelelô emberi erôforrás, hogy kiaknázzák azt. A megfelelô minôségi emberi erôforrás képzésében játszik jelentôs szerepet az oktatás. Az oktatásnak a régiók fejlôdésében betöltött szerepét vizsgáló tanulmányok már az 1970-es években megjelentek. Ezek közül is az elsôk között kell megemlítenünk az 1979-es OECD jelentést. A jelentés annak céljából vizsgálja a tagországokban felmerülô problémákat, hogy közelebb hozza a tagállamok oktatását és a társadalmi, valamint regionális szükségleteket. Felhívja a figyelmet az oktatás társadalmi beágyazódottságának erôsítésére és az oktatáspolitika és a regionális politikák közös koordinálására. A jelentés elsôsorban a regionális fejlesztési stratégiákra és az oktatáspolitika regionális területeire koncentrál. „Kiemeli azokat a regionális problémákat, amelyek a legtöbb OECD országban megjelennek: a közintézmények (beleértve az iskolákat) könnyebb hozzáférhetôsége; a régiók közötti munkabér és életstílusbeli egyenlôtlenségek; régiók kulturális jellegzetességeinek megóvása. Emellett hangsúlyos az oktatás szerepe a regionális fejlôdésben. A tárgyalt témák: az oktatás kapcsolata a foglalkoztatással és a lakossági mobilitással; regionális foglalkoztatás; szakképzési struktúrák; az oktatási rendszer felelôssége, hogy gondoskodjon a regionális kulturális fejlôdés támogatásáról. A jelentés rámutat a regionális egyenlôtlenségekre az oktatásban és azonosítja a különbözô nemzeti politikákat, amelyek az említett egyenlôtlenségek mérséklését célozzák. Elemzi azokat a problémákat az oktatástervezésben, amelyeket az oktatási decentralizáció okoz a regionális irányítási egységekben.” [OECD, 1979] Az Európai Unió regionális politikájában is kiemelkedô szerepet tölt be az oktatás. Még az EU fejlett országainak régiói között is óriási különbségek tapasztalhatók a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, az infrastruktúra, valamint a kutatás és technológia terén. „A regionális különbségeket meghatározó tényezôk között kiemelt szerepe van a földrajzi elhelyezkedésnek, az infrastruktúrának, a régió tôkebefektetési arányának, versenyképességének, az emberi erôforrás-ellátottságnak, a kutatás és fejlesztés (K+F) szerepének. Az utóbbi két tényezô közvetlen kapcsolatban van az oktatási rendszer hatékonyságával.” Ezen okok miatt rendkívül fontos a régiók közötti fejlettségi különbségek orvoslása. Az ehhez szükséges pénzügyi eszközök elérését a Strukturális alapok biztosítják. 1994 és 1999 közötti idôszakban az alapok olyan célokhoz biztosítottak forrást, mint az elmaradott térségek, iparilag fejletlen, vagy ritkán lakott területek támogatása, továbbá küzdöttek a tartós munkanélküliség ellen, segítették a fiatalok és munkaerôpiacról kiszorulással fenyegetett emberek integrálását, a nemek közötti egyenlôséget és támogatták a vidékfejlesztést. A következô idôszak a 2000 és 2006 közötti idôszak, melynek három fô célját az Agenda 2000-ben határozták meg. Ezek a következôk: 1. az elmaradott fejlettségû térségek fejlesztése, felzárkóztatása, valamint ritkán lakott térségek fejlesztése; 2. strukturális problémákkal küzdô térségek gazdasági és szociális átalakítása, és vidékfejlesztés; 3. Foglalkoztatás, oktatás és képzés nemzeti politikájának modernizálása és új európai foglalkoztatási stratégia kialakítása.

52

Tehát látszik, hogy az 1994-1999 közötti idôszakhoz képest az ezt követô idôszakban mennyire kiemelt szerepet kapott az oktatás és képzés politikája. Kiemelendô az Európai Szociális Alap, mely a legszorosabban kapcsolódik az oktatáshoz és, amelyet az 1960-as Római Szerzôdésben fogadtak el. Az Alap foglalkoztatási segélyt nyújt, támogatja a posztgraduális képzést a kutatás és tudományos fejlesztés területén, és hangsúlyos szerepet kap az oktatási struktúrák minôségi és tartalmi fejlesztése is. [Kengyel, 1999] A Strukturális alapokhoz erôsen kapcsolódnak az úgynevezett Közösségi Kezdeményezések. Ezen kezdeményezéseken keresztül is forráshoz juthatnak az arra rászoruló régiók. Ezek közül érdemes kiemelnünk a LEADER programot, mely a vidéki körzeteket támogatja. A program keretében integrált regionális fejlesztéseket támogatnak, amelyben kiemelkedô szerepe van a humánerôforrás fejlesztésének, valamint az oktatási struktúrák modernizálásának. A versenyképes termékeket gyártó vállalatok két fô szempont szerint választanak telephelyet: a térség megfelelô képzettségû munkaerôvel való ellátottsága, valamint a K+F-ben elfoglalt helye alapján. Ezek azok a területek, ahol kiemelt szerepe van a felsôoktatásnak. A 19. század végéig az egyetemek csupán alapkutatásokkal, a vállalkozások pedig az alkalmazások kifejlesztésével foglalkoztak és nem volt értékelhetô kapcsolat az egyetemi és vállalati kutatások között. A 20. század elején kezdtek el az egyetemek egyre inkább részt venni a gazdasági életben. Az egyetemek úgynevezett „vállalkozókká” váltak és ez okozza ezt a hihetetlen tempójú mûszaki-tudományos fejlôdést is. [OECD, 1998] Akapitalizmus egy valóban kiegyensúlyozatlan formája a gazdasági szervezeteknek, míg a csoportosulások jelenleg a legfejlettebb és legújabb formák. A korábbi fejlesztési formáktól eltérôen, az új gazdasági tömörülések sokkal inkább befolyásoltak a földrajzi tényezôk által. Ezek már jellemzôen a nagyobb, szerteágazó szolgáltatásokkal és tudásalappal rendelkezô városokban vagy speciális kutató egyetemi városok közelében fekszenek. Az elsô széleskörû tanulmány az ’új gazdaság’ természetérôl 1998-ban jelent meg Kelly könyvében. (Kelly K.: New Rulesforthe New Economy, London: FourthEstate) A könyv alapvetôen a hálózatosodásról és az Internet szerepérôl szól az üzletben. Az ’új gazdaság’ a technológiai hálózat és a humán erôforrás szerepén keresztül megkönnyíti a felülkerekedést a klasszikus vállalatokon és a kormányzati bürokrácián. A csoportosulások olyan hiányosságok kiküszöbölésére épülnek, mint az intellektuális tôke, a tacit tudás-csere, tehát sokkal inkább fontos számukra a tudás tôke, mint a pénzügyi tôke. A kapcsolatok fontos eszközei lehetnek a versenyképességnek, igaz nem minden esetben. Egy sokkal komolyabb elemzést készített 2000-ben Norton, aki kifejezte a fontosságát annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy az ’új gazdaság’ sokkal markánsabban földrajzilag fókuszált. Kellyhez hasonlóan megállapította a centralizáció fokozatos csökkenését, valamint, hogy egyre jelentôsebbé válik a szabad áramlású információ. Észrevételei alapján hipotézist állított fel, miszerint az ’új gazdaság’ szívének földrajzi közelében találhatók meg a vállalkozási innovációk jelentôs része. [Cooke, 2002.] „A kis- és középvállalkozások technológiai megújulásában a felsôoktatási intézmények dominálnak.” Ez bizonyítható a közép- és az észak-kelet-olaszországi ipari körzetek kifejlôdésében, a holland stb. regionális fejlôdésben. [Ciciotti, 1993] Horváth Gyula meg is határozta, hogy a felsôoktatási hálózat mikor képes az innovációs rendszer elemeként integráló feladatok ellátására: • „ha a kutatást a felsôoktatás egyik alapfunkciójaként értelmezik és ez megjelenik az intézmények finanszírozásában is; • ha támogatják a nemzeti technológiapolitikák és a regionális szervek a felsôoktatás és a gazdasági szervezetek együttmûködését; • és ha a felsôoktatás területileg decentralizált és intézményi méretei elérik azt a kritikus tömeget, ami ezeknek a funkcióknak a gyakorlásához szükséges, illetve a centrumrégió intézményeivel megvalósul az esélyegyenlôség mind a kutatási források megszerzésében, mint pedig a nemzetközi kutatás-fejlesztési munkamegosztásba való bekapcsolódásban.” [Horváth, 1998] Elmondható, hogy az egyetemek és gazdálkodó szervezetek együttmûködése kutatási területeken, mindegyik fél számára elônyös. Az egyetemi kutatások eredményei gyakrabban hasznosulnak, a vállalatok tudományos hátteret kapnak a termékfejlesztésekhez. Mindkét fél számára rendkívül elônyös tud lenni, hogy a hallgatóknak már a felsôoktatási képzés alatt is lehetôségük van vállalati környezetben tanulni és dolgozni. [OECD, 1984] Erdôs Katalin és Varga Attila tanulmánya arra terjed ki, hogy az egyetemek által ’kipörgetett’ vállalkozások hozzájárulása a régiók fejlôdéséhez mennyivel járult hozzá, illetve mennyire jellemzô ez a jelenség itthon, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Tanulmányuk szerint hazánkban is megtalálható az ’academicentrepreneur’

53

jelensége, leginkább a gyógyszeriparban, illetve a nemzetközi oktatási kapcsolatokkal is rendelkezô oktatási intézményekbôl kikerült hallgatók között. Ezt jelentôsen segíti a kutató laboratóriumok egyetemekhez kötöttsége, valamint az, hogy a ’businessangel’-ek is a felsôoktatási intézményeken keresztül találják meg a tehetséges és vállalkozó kedvû hallgatókat. [Erdôs-Varga, 2009] Összességében elmondható, hogy a felsôoktatás legjelentôsebb hatását a K+F területen, valamint a magas képzettségû munkaerôt igénylô területeken képes kifejteni a gazdaságban. [Juhász-Márkus, 2012] „Az egyetemek regionális gazdasági szerepét kutató irodalom a közgazdasági gondolkodás három különbözô tradíciójában gyökerezik: a neoklasszikus közgazdaságtan, a schumpeteri tradíciókra építô evolúciós közgazdaságtan és a gazdaságföldrajz hagyományaiban. Míg a gazdaságföldrajzi tanulmányok elsôsorban az egyetemeknek a vállalatok telephely- választási döntéseiben betöltött szerepét kutatják, addig a neoklasszikus gyökerû közgazdaságtani irodalom a tudásexternáliák térbeli terjedésének szabályosságaira összpontosít.” „Az endogén növekedéselméletek megkülönböztetô sajátossága – a hagyományos neoklasszikus modellekkel összevetésben – abban rejlik, hogy a technológiai változást a gazdasági szereplôk profit motiválta tevékenységébôl, nem pedig egyfajta, a tudomány fejlôdését a gazdaság világától különvált (exogén) módon tételezô felfogásból kiindulva magyarázzák. A tudás átszivárgása az endogén modellek növekedésmagyarázatában kulcsszerepet tölt be. Azt a folyamatot takarja, amikor a tudás a piac kikapcsolásával terjed, vagyis nem történik anyagi ellentételezés, vagy az ellentételezés a tudás értékénél kisebb. A tudásátszivárgások tehát tipikus külsô gazdasági hatások, ami azt is jelenti, hogy jelentôségük növekedése az innovációs költségek csökkenéséhez és egyben a gazdasági növekedés gyorsulásához is vezetnek.” [Varga, 2004] A tudományos-technológiai tudás fejlôdése a jelen gazdaságok növekedésének legfontosabb tényezôi, így az egyetemek is fontos szerepet töltenek be, mint a tudományos ismertek bôvítôi. Néhány sikeres ipari régió tapasztalata azt a benyomást kelti, hogy az egyetemek válhatnak a gazdasági növekedés meghatározó tényezôivé. Erre az egyik legjobb példa a Szilícium-völgy, illetve a Hewlett-Packard fellendülése [Rogers-Larsen, 1984]. Hasonlóan eredményes a Route 128 csúcstechnológiai régió, amely a MIT-en folytatott egyetemi kutatások hatására mintegy 4000 vállalat megszületéséhez és ezzel kb. 1 millió munkahely létrehozásához járultak hozzá. Európai példának vehetô Cambridge sikertörténete is, amely a régió csúcstechnológiai vállalatainak létrejöttét szolgálja [Wicksteed, 1985]. [Varga, 2004] Az egyetemek alapvetôen két úton tudják befolyásolni környezetük gazdaságát [Florax, 1992]: a dolgozói és a hallgatói vásárlásainak megsokszorozó hatásával (ún. kiadási hatás), illetve az üzleti szférába áramló tudás révén. A várakozásokkal ellentétben, amelyek az egyetemekrôl kiáramló tudás pozitív regionális gazdasági hatását tükrözték, az ez irányba történô fejlesztésekrôl szóló szakirodalom még mindig ritkának számít. Hazánkban jellemzô, hogy az egyetemek igen rugalmatlanul tudnak válaszolni a vállalkozói innovációk igényére. A kutatást és innovációt igénylô szektorok nem közvetlenül az egyetemek bevonását keresik, hanem már a kutató csoportét, így szorosabb együttmûködések csak igen ritka estekben keletkeznek. [Varga-Szerb, 2002.] A tudástranszfer-mechanizmusok négy kategóriáját állapítjuk meg [Varga 2000]: 1. publikált kutatási eredmények, szabadalmi dokumentumok közvetítése; 2. az egyetemi és vállalati szakértôk kapcsolati hálózata; 3. egyetemrôl kipörgetett vállalatok („spin-offfirms”); 4. egyetemi létesítmények iparvállalatok általi igénybevétele. Az utóbbi húsz év során felismerésre került, hogy a regionális gazdaságpolitikai beavatkozások eredményességéhez nélkülözhetetlen az egyetemi tudásközpontok támogatása. [Isserman 1994, Horváth 1998, Dôry-Rechnitzer 2000] „A regionális politikák eszköztárában az egyetemi tudástranszfer ösztönzése meghatározó szerepre tett szert. Nem csak az egyetemek közvetlen támogatása növekedett meg jelentôs mértékben, de a regionális kormányzatok technológiai fejlôdést célzó kiadásai között is a legnagyobb tétel a különbözô formájú egyetemi részvételt igénylô programok támogatása.” [Varga, 2004] A legfontosabb kérdés az, hogy ezek a sikertörténetek, amelyek a gazdasági régió növekedésére vonatkoznak szabálynak vagy éppen kivételnek tekinthetôek.

54

A csúcstechnológiai tevékenységek jelenlétét az ökonometriai elemzések olyan aspektusai mérik, mint a munkahelyek száma, a termelés, a K+F és a beruházások szintje vagy az új cégek alapítása. Mind a kérdôíves, mind pedig a leíró elemzések szignifikáns összefüggést nem mutatnak abban, hogy az egyetemek elhelyezkedése befolyásolná a csúcstechnológiai központok telephelyeinek megválasztását, azonban figyelembe kell, hogy vegyük, hogy a látszólagos ellentétet az adatok aggregálása is okozhatja. Ez azt takarja, hogy a termelés fázisaiban a rutin jellegû tevékenységek is nagy szerepet játszanak, ami minimális egyetemitudás hatást kíván. Feltételezhetô tehát, hogy a nem rutin jellegû tevékenységekre gyakorolt pozitív egyetemi hatást túlkompenzálja a rutin jellegû tevékenységek tömegessége. Ezt támasztják alá Audretsch-Stephan [1996], illetve Zucker és szerzôtársai [1998] tanulmányai, amelyek egyöntetûen pozitív és szignifikáns egyetemi hatásról számolnak be. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az innovációs tevékenységek a térben egyenlôtlenül oszlanak el, így a tacit (rejtett) tudást igénylô tudáselemek terjedése igen érzékeny a térbeli távolságokra. Az is megállapítható, hogy ha a tudás nem egyforma feltételekkel érhetô el a tér bármely pontján, akkor alapvetôen fontos tényezôkké válnak. [Varga, 2004] „Az egyetemek jelenléte a csúcstechnológiai vállalatok telephelyválasztásában fontos tényezô, a kapott kép mégsem teljesen egyértelmû. Mi lehet vajon az alapja az eredményekben tapasztalható változatosságnak? Az irodalom tanulmányozása azt valószínûsíti, hogy a vállalatok telephelyválasztása mögött meghúzódó egyedi motívumok éppúgy szerepet játszanak, mint az iparágak jellegzetességei, a vállalatnak a termelési folyamatban betöltött szerepe, a vállalatméret vagy a városméret.” [Varga, 2004] Az egyetemi hatás gyakorlatilag csak a K+F-fel foglalkozó vállalatoknál jelenik meg kimutathatóan, ott is inkább az 500 fô alattiaknál. Asheim és Coenen a Regionális Innovációs Rendszer (RIS) kapcsolatrendszerei alapján három kategóriát különítettek el (2005): • területileg beágyazott regionális innovációs rendszer: a tudásteremtés a beágyazódott vállalatközi kapcsolatokon alapul; • regionális hálózati innovációs rendszer: a vállalatok a teljes innovációs hálózatokban vesznek részt; • regionalizált nemzeti innovációs rendszer: a szereplôk térben koncentráltak, de a helyi kapcsolatrendszerek igen gyengék. A RIS-ben az evolúciós és intézményi irányzatok sajátos összeillesztése történt meg, ahol a tudást generáló és az azt felhasználó alrendszerek közötti tudásáramlást térképezik fel. [Bajmócy, 2008] „Az egyetemek és a vállalkozások közötti tudástranszfer, a közös tudásteremtés a hallgatólagos és explicit tudáselemek kölcsönhatásával valósul meg.” [Lengyel B., 2008] A tudástípusok és a tudástranszfer kapcsolata: • know-why: az egyetemeken a vállalkozások jelenléte nélkül is létrehozzák az alapkutatások eredményeinek publikálásával; • know-what: kutatók és technológiai transzferszakértôk közös együttmûködésén alapszik, ilyenek lehetnek a szabadalmak • know-how: a kutatók mobilitásával és a felhasználók „learningbydoing” módszerrel transzferálható; • care-why: a tudásteremtés motorjának tekinthetô, egyfajta szocializált tudás, ezét nem transzferálható, inkább személyközi hálózatba ágyazott. [Lengyel B., 2008] Az innovációk térbeliségén belül a ’90-es években sikerült bizonyítani, hogy a hallgatólagos tudás helyhez kötöttsége miatt a tudástranszfer lokális jellegû: a szabadalmak keletkezése koncentrált jelleget mutatott területileg. Ugyanakkor ezt többen is megcáfolták [Breschi-Lissoni, 2001], mivel a tacit tudás személyek hálózataihoz, nem pedig helyekhez kötôdik. Lengyel és Leydesdorff (2008) rámutattak a magyar tudásalapú gazdaság területi és szektorális különbségeire. Ezen eredmények szerint a tudásintenzív szolgáltatások nem kötôdnek a gazdaság földrajzi dimenziójához, a K+F erôsebb területi kötôdéssel csak Budapesten és Szegeden bír. [Lengyel B., 2008] Kevés tanulmány választja ketté a regionális fejlôdést illetôen az egyetem és mûszaki fôiskolák szerepét, illetve a vállalatok és egyéb tényezôk szerepét. Azonban be kell látnunk, hogy a csúcstechnológiai régiók kialakulásában fontos, egyedi tényezôk is szerepet játszottak: nem vizsgálják külön a helyi kultúra, szociális érzékenység, helyi politika, gazdaságpolitika szerepét, a földrajzi adottságokat.

55

Varga kiemeli, hogy nagy szerepet játszik a méretgazdaságosság: nagyobb városban, nagy ipari koncentrációkban hamarabb alakul ki partnerség a fôiskola, egyetem és egy vagy több nagyvállalat között, mint kisebb lélekszámú, vagy kevésbé fejlett településen. Ennek igen lényeges gazdaságpolitikai jelentôsége van, hiszen ez azt jelenti, hogy az egyetemi kutatások támogatása egy város, egy régió további fejlesztésének kiváló eszköze lehet, ha már eleve egy fejlett térségrôl beszélünk. Amennyiben egy kevésbé fejlett, lemaradó régiót kívánunk növekedésre ösztönözni, ez önmagában nem elég, mint ahogyan Cooke is kifejti tanulmányában. Oda „sokkal átfogóbb és komplexebb gazdaságpolitikai intézkedések szükségesek, amelyek nemcsak az egyetemi kutatások támogatását, de a helyi csúcstechnológiai ipar fejlôdésének elindítását, az üzleti szolgáltató szervezetek letelepülésének segítését vagy a kisvállalkozások ösztönzését is magukban foglalják”.

3. A salgótarjáni és zalaegerszegi adatok elemzése Vizsgálati módszer Az adatok elemzése leíró statisztikai jellemzôk meghatározása segítségével történt. Ezek a jellemzôk az átlag, szórás, relatív szórás, módusz. Megoszlási viszonyszámok is meghatározásra kerültek, amelyek azt vizsgálják, hogy a részadat hány százaléka az egésznek. Az adatok nagy száma és a kérdések jellege miatt azonos hosszúságú osztályközös gyakorisági sorok képzése általi értékekhez jutottunk. Meghatároztuk az osztályközös gyakorisági értékeket, az osztályközepeket majd ezek segítségével meghatároztuk az átlagot, a szórást és a móduszt. A módusz becslésénél felhasználtuk, hogy az a legnagyobb gyakoriságú osztályközbe esik. A felhasznált összefüggések: Átlag:

Szórás:

Módusz:

Azon kérdések kiértékelésénél ahol 0 érték vagy a „nincs” válasz is a szerepelt a lehetséges válaszok között, a jellemzôk számításánál nem lettek figyelembe véve. Ezt indokolta, hogy sok kérdésnél az adott válaszok jelentôs arányban elôfordult ez a válasz. Ha figyelembe vettük volna ezen értékeket, akkor olyan leíró statisztikai értékekhez jutottunk volna, amelyek nem tükrözik a reálisan a sokasági jellemzôket. Igazolja ezt a relatív szórás értékének meghatározása is, amely a szórás és az átlag hányadosa. Ha a relatív szórás értéke 90% fölötti értékre adódna, akkor az átlag nem sokat mondana a sokaság egészérôl. Legtöbb esetben a 0 vagy a „nincs” válaszok figyelembe vételével számított relatív szórás 90% fölé esett. A felmérésben két vidéki felsôoktatási intézmény hallgatói vettek részt. A Budapesti Gazdasági Fôiskola zalaegerszegi karán 277, a salgótarjáni intézetében 125 hallgató válaszolt a kérdésekre. Az összesen 402 személy megkérdezésén alapuló adatgyûjtés eredményei a 2011-2012 tavaszi félév állapotát tükrözik. Egy háztartásban élô eltartott A kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy a salgótarjáni intézetben az egy háztartásban élô eltartottak létszáma több, mint a zalaegerszegi karon tanuló hallgatók családjaiban. Mindkét intézmény esetében elôfordul olyan válasz is, ahol 6, illetve annál több az eltartottak létszáma. Az átlagos eltartotti létszám Salgótarjánban közel duplája a zalai értéknek.

56

A zalaegerszegi intézményben kisebb azon hallgatók részaránya, akik a szüleikkel laknak a tanulmányok ideje alatt. Itt – a salgótarjáni intézményhez képest – kétszeres azoknak a részaránya, akik nem élnek a szüleikkel a képzési idô alatt. Eltöltött éjszakák száma Zalaegerszeg

Salgótarján

Éjszakák száma

Létszám

Megoszlás

Éjszakák száma

Létszám

Megoszlás

0 1 2 3 4 5 6 7

74 10 6 15 47 33 8 69

28,24% 3,82% 2,29% 5,73% 17,94% 12,60% 3,05% 26,34%

0 1 2 3 4 5 6 7

63 4 1 5 11 3 0 38

50,40% 3,20% 0,80% 4,00% 8,80% 2,40% 0,00% 30,40%

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

262 15 3.62

Összesen:

125

Átlag:

2,76

Salgótarjánban csaknem kétszeres az egyetlen éjszakát sem eltöltô hallgatók megoszlási értéke a zalaegerszegi értékhez képest. Salgótarjánban a hallgatók fele, Zalaegerszegen a hallgatók része nem tölt egyetlen éjszakát sem hetente a képzési helyszínen. Zalaegerszegen átlagosan 1 éjszakával többet töltenek a hallgatók, mint Salgótarjánban. Állandó lakhely Zalaegerszeg Állandó lakhely Zalaegerszeg Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj Budapest Csongrád Fejér Gyôr-Moson Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár Tolna Vas Veszprém Zala Összesen: Nem válaszolt

Salgótarján Létszám

Megoszlás

70 2 9 1 0 4 1 5 7 0 1 2 2 1 2 16 0 3 48 20 82

25,36% 0,72% 3,26% 0,36% 0,00% 1,45% 0,36% 1,81% 2,54% 0,00% 0,36% 0,72% 0,72% 0,36% 0,72% 5,80% 0,00% 1,09% 17,39% 7,25% 29,71%

276 1

100,00%

Állandó lakhely Salgótarján Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj Budapest Csongrád Fejér Gyôr-Moson Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár Tolna Vas Veszprém Zala Összesen: Nem válaszolt:

Létszám

Megoszlás

37 1 0 0 5 1 0 1 0 0 5 0 1 71 2 0 0 0 0 0 0

29,84% 0,81% 0,00% 0,00% 4,03% 0,81% 0,00% 0,81% 0,00% 0,00% 4,03% 0,00% 0,81% 57,26% 1,61% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

124 1

100,00%

Zalaegerszegen a hallgatók , Salgótarjánban 13része helybeli. A többi értéket vizsgálva megállapítható mindkét intézmény esetében, hogy a környezô megyékben élôk választják felsôfokú tanulmányaik helyszínéül az adott intézményt.

57

Ideiglenes lakóhely típusa Zalaegerszeg

Salgótarján Létszám

Megoszlás

Albérlet Kollégium Saját lakás Rokonok Barátok

14 85 16 2 4

11,57% 70,25% 13,22% 1,65% 3,31%

Összesen:

121

100,00%

Létszám

Megoszlás

Albérlet Kollégium Saját lakás Rokonok Barátok

4 14 3 4 2

14,81% 51,85% 11,11% 14,81% 7,4%

Összesen:

27

100,00%

Mindkét oktatási helyszínen a hallgatók legnagyobb része kollégiumban lakik. Az érték Zalaegerszegen magasabb. Itt 70 %, míg Salgótarjánban 52 %. Az eredmény azt mutatja, hogy mindkét helyen vannak olyan válaszadók, akik saját lakással rendelkeznek. Salgótarjánban a hallgatók több mint 20 %-a él barátoknál, rokonoknál. Zalaegerszegen ez az érték 5 %. Család anyagi helyzete régen Zalaegerszeg

Salgótarján

Anyagi gond

Létszám

Megoszlás

Anyagi gond

szinte mindig gyakran néha igen ritkán soha nem tudja

8 22 68 83 61 31

2,93% 8,06% 24,91% 30,40% 22,34% 11,36%

szinte mindig gyakran17 néha 41 igen ritkán soha 22 nem tudja

Összesen: Nem válaszolt

273 4

100,00%

Összesen:

Létszám 1 13,60% 32,80% 37 17,60% 7 125

Megoszlás 0,80%

29,60% 5,60% 100,00%

A családok korábbi anyagi helyzetét tekintve jelentôs különbség nem tapasztalható a két intézmény között. Mindkét helyszínen a hallgatók fele számolt be arról, hogy soha, illetve igen ritkán került a családjuk nehéz anyagi helyzetbe régebben. Zalaegerszegen a családok 25 %-ánál, Salgótarjánban pedig a 33 %-ánál fordultak elô anyagi gondok néha. Mindkét esetben 10 % körüli a gyakori anyagi gondokkal küzdô háztartások aránya. Család anyagi helyzete jelenleg Zalaegerszeg

Salgótarján

Anyagi gond

Létszám

Megoszlás

Anyagi gond

Létszám

Megoszlás

szinte mindig gyakran néha igen ritkán soha nem tudja

10 51 71 86 38 18

3,65% 18,61% 25,91% 31,39% 13,87% 6,57%

szinte mindig gyakran néha igen ritkán soha nem tudja

11 27 37 27 18 5

8,80% 21,60% 29,60% 21,60% 14,40% 4,00%

Összesen: Nem válaszolt

274 3

100,00%

125

100,00%

Összesen:

A családok anyagi helyzete romló tendenciát mutat mindkét oktatási intézményben. Míg a megkérdezettek 10 % válaszolta, hogy régebben gyakoriak az anyagi nehézségek, a jelen tekintetében ez az érték Zalaegerszegen több mint 20 %, Salgótarjánban pedig 30 %. A ritkán vagy a soha választ adók megoszlása viszont 10 %-os csökkenést mutat a régebbi állapothoz képest a felmérés mindkét helyszínén. Egyértelmûen látható a háztartások anyagi helyzetén a gazdasági recesszió hatása.

58

Saját anyagi helyzet megítélése Zalaegerszeg

Salgótarján

Anyagi gond

Létszám

Megoszlás

Anyagi gond

Létszám

Megoszlás

szinte mindig gyakran néha igen ritkán soha nem tudja

14 51 81 74 38 15

5,13% 18,68% 29,67% 27,11% 13,92% 5,49%

szinte mindig gyakran néha igen ritkán soha nem tudja

14 26 44 26 11 4

11,20% 20,80% 35,20% 20,80% 8,80% 3,20%

273 4

100,00%

125

100,00%

Összesen: Nem válaszolt:

Összesen:

A hallgatók saját anyagi helyzetének tekintetében a salgótarjáni helyszín valamivel rosszabb képet mutat, mivel itt a hallgatók több mint 32 %-a válaszolta, hogy gyakran vagy szinte mindig anyagi nehézségekkel küzd, míg a másik helyszín válaszai alapján ez az érték 24 %. A zalaegerszegi intézményben 41 % válaszolta, hogy igen ritkán vagy soha nincsenek anyagi gondjai, míg Salgótarjánban ez az érték 29%. Rendszeres tanulmányi ösztöndíj Zalaegerszeg Ösztöndíj nincs 1 2501 5001 7501 10001 12501 15001 17501 20001 22501 25001 27501 30001 35001 40001

2500 5000 7500 10000 12500 15000 17500 20000 22500 25000 27500 30000 35000 40000

Összesen: Nem válaszolt:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

193 1 1 2 13 18 21 9 3 2 0 1 0 0 0 1

72,83% 0,38% 0,38% 0,75% 4,91% 6,79% 7,92% 3,40% 1,13% 0,75% 0,00% 0,38% 0,00% 0,00% 0,00% 0,38%

265 12

100,00%

Ösztöndíj nincs 1 2501 5001 7501 10001 12501 15001 17501 20001 22501 25001 27501 30001 35001 40001

2500 5000 7500 10000 12500 15000 17500 20000 22500 25000 27500 30000 35000 40000

Összesen: Nem válaszolt:

Létszám

Megoszlás

79 2 1 3 14 8 6 6 3 1 1 0 0 0 0 0

63,71% 1,61% 0,81% 2,42% 11,29% 6,45% 4,84% 4,84% 2,42% 0,81% 0,81% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

124 1

100,00%

A hallgatók jelentôs része nem részesül tanulmányi ösztöndíjban. Salgótarjánban 10 %-kal magasabb azon hallgatók részaránya, akik ösztöndíjban részesülnek. Aki kapnak ilyen juttatást azok 7 500 és 17 500 Ft közötti összegrôl számoltak be. Érdekesség, hogy egy zalaegerszegi hallgató 40 000 Ft feletti ösztöndíjjal rendelkezik. Salgótarjánban a legmagasabb ösztöndíjérték 22 500 és 25 000 Ft közötti.

59

Rendszeres munkajövedelem Zalaegerszeg Jövedelem Nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 125000 150000 175000 200000

Salgótarján Létszám

Megoszlás

203 5 17 7 9 2 8 0 5 0 4 5 2 2 1 3

74,36% 1,83% 6,23% 2,56% 3,30% 0,73% 2,93% 0,00% 1,83% 0,00% 1,47% 1,83% 0,73% 0,73% 0,37% 1,10%

273 4 57750

100,00%

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 125000 150000 175000 200000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Jövedelem nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 125000 150000 175000 200000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 125000 150000 175000 200000

Összesen: Átlag:

Létszám

Megoszlás

93 6 6 7 2 3 4 1 1 0 2 0 0 0 0 0

74,40% 4,80% 4,80% 5,60% 1,60% 2,40% 3,20% 0,80% 0,80% 0,00% 1,60% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

125

100,00%

32812

A megkérdezett hallgatók 75 %-ának nincs rendszeres munkajövedelme. Igaz ez mindkét intézmény esetében. A munkával rendelkezôk közül a legtöbben 10 000 és 40 000 Ft közötti havi jövedelemrôl számoltak be. A zalaegerszegi helyszínen a magasabb tartományokban is elôfordulnak jövedelmek, sôt 200 000 Ft feletti értékek is vannak. Salgótarjánban a legmagasabb jövedelem 90 000 és 100 000 Ft között helyezkedik el. Ennek következtében az átlagos jövedelem tekintetében a zalaegerszegi érték jóval magasabb, csaknem kétszerese a salgótarjáninak. Rendszeres szociális támogatás Zalaegerszeg Támogatás nincs 1 2501 5001 7501 10001 12501 15001 17501

2500 5000 7500 10000 12500 15000 17500

Összesen: Nem válaszolt:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

216 1 3 1 5 11 6 8 8

83,40% 0,39% 1,16% 0,39% 1,93% 4,25% 2,32% 3,09% 3,09%

259 18

100,00%

Támogatás nincs 1 2501 5001 7501 10001 12501 15001 17501

2500 5000 7500 10000 12500 15000 17500

Összesen: Nem válaszolt:

Létszám

Megoszlás

75 2 4 9 11 12 2 1 1

64,10% 1,71% 3,42% 7,69% 9,40% 10,26% 1,71% 0,85% 0,85%

117 8

100,00%

Mindkét helyszínen jelentôs azon hallgatók részaránya, akik nem részesülnek rendszeres szociális támogatásban: Zalaegerszegen 83 %, Salgótarjánban 64 %. Akik kapnak ilyen juttatást, azok közül a legtöbben Zalaegerszegen 10 000 és 17 500 Ft közötti, míg Salgótarjánban 5 000 és 12 500 Ft közötti összeggel rendelkeznek.

60

Szülôi támogatás Salgótarján

Zalaegerszeg Támogatás nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

Összesen: Nem válaszolt:

Létszám

Megoszlás

64 77 50 33 12 10 9 3 10

23,88% 28,73% 18,66% 12,31% 4,48% 3,73% 3,36% 1,12% 3,73%

268 9

100,00%

Támogatás nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

Összesen:

Létszám

Megoszlás

26 51 18 18 7 1 1 0 3

20,80% 40,80% 14,40% 14,40% 5,60% 0,80% 0,80% 0,00% 2,40%

125

100,00%

A hallgatók valamivel kevesebb, mint 80 %-a kap szülôi támogatást. A legtöbben mindkét helyszínen 0 és 30 000 Ft közötti összegrôl számoltak be. Zalaegerszegen magasabb azok részaránya, akik ennél többet kapnak havonta. Diákhitel Zalaegerszeg Hitel

Salgótarján Létszám

Megoszlás

Nincs 0 5000 500010000 1000020000 2000030000 3000040000 4000050000 50000

231 1 4 6 7 6 4 6

87,17% 0,38% 1,51% 2,26% 2,64% 2,26% 1,51% 2,26%

Összesen: Nem válaszolt:

265 12

100,00%

Hitel

Létszám

Megoszlás

Nincs 0 5000 500010000 1000020000 2000030000 3000040000 4000050000 50000

109 0 0 3 1 6 2 4

87,20% 0,00% 0,00% 2,40% 0,80% 4,80% 1,60% 3,20%

Összesen:

125

100,00%

Nem jellemzô a hallgatókra a diákhitel felvétele. Kevéssel 10 % fölötti azok részaránya, akik ezt igénybe veszik. A felvett összeg tekintetében egyenletes eloszlás mutatkozik. Mindkét helyszínen találunk 50 000 Ft-nál magasabb hitelösszegeket is. Élelmiszer-fogyasztás Zalaegerszeg Kiadás nincs 0 5000 10000 20000 30000 40000

5000 10000 20000 30000 40000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

Kiadás

20 51 73 76 31 12 10

7,33% 18,68% 26,74% 27,84% 11,36% 4,40% 3,66%

nincs 0 5000 10000 20000 30000 40000

273 4 13676

100,00%

5000 10000 20000 30000 40000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Létszám

Megoszlás

20 31 35 21 13 2 2

16,13% 25,00% 28,23% 16,94% 10,48% 1,61% 1,61%

124 1 10962

100,00%

61

Salgótarjánban a hallgatók 16 %-ának nincsenek élelmiszer beszerzéssel kapcsolatos költségei, míg Zalaegerszegen a megkérdezettek 7 %-a számolt be ugyanerrôl. Kiadások tekintetében a legtöbben 5 000 és 20 000 Ft közötti összeget fordítanak erre a célra, átlagosan 13 676, illetve 10 962 Ft-ot. Lakhatási kiadások Zalaegerszeg Kiadás nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

Kiadás

150 6 54 44 10 3 1 2 4

54,74% 2,19% 19,71% 16,06% 3,65% 1,09% 0,36% 0,73% 1,46%

nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

274 3 23467

100,00%

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000

Összesen: Átlag:

Létszám

Megoszlás

104 9 8 2 1 0 1 0 0

83,20% 7,20% 6,40% 1,60% 0,80% 0,00% 0,80% 0,00% 0,00%

125

100,00%

14524

Salgótarjánban magasabb azon hallgatók részaránya, akiknek nincsenek lakhatással kapcsolatok kiadásaik. A megkérdezettek 83 %-a válaszolta ezt. Zalaegerszegen a felmérésben részt vevôk felénél nem jelentkeznek ilyen jellegû kiadások. Zalaegerszegen havonta átlagosan 9000 Ft-tal többet ilyen célra azok, akik beszámoltak ilyen költségrôl. Szabadidôs tevékenység Zalaegerszeg

nincs 0 5000 10000 20000 30000 40000

5000 10000 20000 30000 40000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

52 95 79 34 10 0 3

19,05% 34,80% 28,94% 12,45% 3,66% 0,00% 1,10%

273 4 7255

100,00%

nincs 0 5000 10000 20000 30000 40000

5000 10000 20000 30000 40000

Összesen: Átlag:

Létszám

Megoszlás

23 56 34 9 3 0 0

18,40% 44,80% 27,20% 7,20% 2,40% 0,00% 0,00%

125

100,00%

5931

A hallgatók átlagosan 6000 és 7000 Ft közötti összeget költenek szabadidôs kiadásokra havonta. Mindkét helyszínen csaknem 20 % számolt be arról, hogy nem engedhet meg magának, ilyen kiadásokat.

62

Ruházkodás, tartós fogyasztási cikkek Salgótarján

Zalaegerszeg Létszám

Megoszlás

5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000 45000 50000

33 61 70 59 21 15 5 4 1 0 1 2

12,13% 22,43% 25,74% 21,69% 7,72% 5,51% 1,84% 1,47% 0,37% 0,00% 0,37% 0,74%

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

272 5 10785

100,00%

nincs 0 5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000 45000 50000

nincs 0 5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000 45000 50000

5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000 45000 50000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Létszám

Megoszlás

14 33 42 15 11 6 1 2 0 0 0 0

11,29% 26,61% 33,87% 12,10% 8,87% 4,84% 0,81% 1,61% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

124 1 9136

100,00%

Átlagosan 10 000 Ft-ot költenek a megkérdezettek havonta ilyen célra. Zalaegerszegen valamivel többet, Salgótarjánban kevesebbet. 10 % azok részaránya, akiknél nem fordulnak elô ilyen költségek. A legtöbben 5 000 és 20 000 Ft közötti összegrôl számoltak be. Nem tapasztalható jelentôs különbség a két helyszín között ezen költségnem eloszlását tekintve. A zalaegerszegi helyszínen elôfordulnak 45 000 Ft-nál magasabb értékek, míg Salgótarjánban a legmagasabb összeg 30 000 és 35 000 Ft közötti. Minimálisan szükséges becsült nettó jövedelem Zalaegerszeg Jövedelem 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000 150000 160000 170000 180000 190000 200000 210000 220000 230000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000 150000 160000 170000 180000 190000 200000 210000 220000 230000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

4 28 30 29 30 42 27 13 9 10 9 8 3 1 1 8 3 1 0 0 1 0 0 10

1,50% 10,49% 11,24% 10,86% 11,24% 15,73% 10,11% 4,87% 3,37% 3,75% 3,37% 3,00% 1,12% 0,37% 0,37% 3,00% 1,12% 0,37% 0,00% 0,00% 0,37% 0,00% 0,00% 3,75%

267 10 64775

100,00%

Jövedelem 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000 150000 160000 170000 180000 190000 200000 210000 220000 230000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000 150000 160000 170000 180000 190000 200000 210000 220000 230000

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

Létszám

Megoszlás

3 7 11 18 15 22 18 8 2 6 5 3 1 1 3 1 0 0 0 0 0 0 0 0

2,42% 5,65% 8,87% 14,52% 12,10% 17,74% 14,52% 6,45% 1,61% 4,84% 4,03% 2,42% 0,81% 0,81% 2,42% 0,81% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

124 1 57581

100,00%

63

Átlagosan 60 000 Ft körüli összeg szükséges az anyagi gondok nélküli megélhetéshez. Az értékek egyenletes eloszlást mutatnak 10 000 és 70 000 Ft közötti tartományokban, de az eredménybôl megállapítható, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy magasabb összeg szükséges az anyagi gondok mellôzéséhez. Ez fôleg a Zalaegerszegen megkérdezettekre jellemzô. Itt a hallgatók majdnem 4 %-ának 230 000 Ft-nál többre lenne szüksége. Havi megtakarítás Zalaegerszeg Megtakarítás nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000

Összesen: Nem válaszolt Átlag:

Salgótarján Létszám

Megoszlás

123 83 35 19 2 1 2 1 0 1 0 0 0 0 0 2

45,72% 30,86% 13,01% 7,06% 0,74% 0,37% 0,74% 0,37% 0,00% 0,37% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,74%

269 8 11549

100,00%

Megtakarítás nincs 0 10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 90000 100000 110000 120000 130000 140000

Összesen: Átlag:

Létszám

Megoszlás

48 53 19 3 1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0

38,40% 42,40% 15,20% 2,40% 0,80% 0,00% 0,00% 0,00% 0,80% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

125

100,00%

8684

Zalaegerszegen a hallgatók 45, míg Salgótarjánba a hallgatók 38 %-ának nincs havi megtakarítása. Az átlagos megtakarítási összeg Zalaegerszegen a magasabb, közel 3 000 Ft-tal több. Zalaegerszegen a hallgatók 43 %-a 10 000 és 30 000, míg Salgótarjánban 57 %. 10 000 és 20 000 Ft közötti összeget tud megtakarítani havonta. A zalaegerszegi helyszínen két hallgató 140 000 Ft feletti összegrôl számolt be. Összes kiadás havonta Salgótarján

Zalaegerszeg Kiadás

Létszám

nincs 2 0 10000 10000 20000 20000 30000 30000 40000 40000 50000 50000 60000 60000 70000 70000

0,75% 25 46 47 52 34 24 11 27

Összesen: Nem válaszolt: Átlag:

268 9 35075

Megoszlás

9,33% 17,16% 17,54% 19,40% 12,69% 8,96% 4,10% 10,07% 100,00%

Kiadás

Létszám

nincs 4 0 10000 10000 20000 20000 30000 30000 40000 40000 50000 50000 60000 60000 70000 70000

3,20% 13 26 38 15 11 6 4 8

10,40% 20,80% 30,40% 12,00% 8,80% 4,80% 3,20% 6,40%

125

100,00%

Összesen: Átlag:

Megoszlás

29876

Összes kiadások tekintetében hasonló képet mutatnak a két helyszínen megkérdezett hallgatók válaszai. Átlagosan 30 000, illetve 35 000 Ft az összes kiadások nagysága. Az értékek 20 000 és 40 000 Ft közötti tartományban sûrûsödnek. A zalaegerszegi hallgatók 10 %-ának 70 000 Ft-nál magasabbak a havi kiadásai, míg Salgótarjánban 6 % számolt be ugyanerrôl.

64

Kiadásainak nagyjából hány százalékát költi el Zalaegerszeg Százalék

Salgótarján Létszám

Megoszlás

5 10 15 20 25 30

64 185 0 0 0 0 0

25,70% 74,30% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

Összesen: Nem válaszolt

249 28

100,00%

0 5 10 15 20 25 30

Százalék

Létszám

Megoszlás

5 10 15 20 25 30

2 7 2 7 1 4 97

1,67% 5,83% 1,67% 5,83% 0,83% 3,33% 80,83%

Összesen: Nem válaszolt

120 5

100,00%

0 5 10 15 20 25 30

Jelentôs különbség mutatkozik az oktatás helyszínén költött összeg tekintetében. Salgótarjánban a megkérdezettek 80 %-a a kiadások több mint 30 %-át költi el helyben, míg Zalaegerszegen 74 % a kiadások 5-10 %-át hagyja helyben.

4. Összefoglalás Mind az áttekintett szakirodalomból, mind a kérdôíves kutatás eredményébôl kiviláglik, hogy a felsôoktatás, illetve egy-egy felsôoktatási intézmény a kimûvelt emberfôk sokaságának biztosításán túl jelentôs súlyt képvisel a nemzetgazdaságban, illetve egy adott település vagy térség gazdaságában. A szóban forgó intézmények, egyrészt, jelentôs foglalkoztatók, másrészt, hallgatóik fogyasztási kereslete által növelik a helyi keresletet. Az egyéb – nehezebben mérhetô – mezo- és makroszintû hatásokat (úgy mint, utazási kiadások, mûszaki innováció stb.) is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy igen összetett és szerteágazó a felsôoktatás gazdasági hatása. A Salgótarján és Zalaegerszeg városában folytatott kérdôíves felmérés eredményeibôl kitûnik, hogy a hallgatók helyi fogyasztási kiadásai mindkét helység esetében milliós nagyságra rúgnak havonta. Ezen túl az elemzésbôl kitûnnek a települések közötti gazdaságföldrajzi különbségek, az egyes tényezôk értékei nagyjából összhangban vannak a helyi viszonyok alapján vártakkal.

5. Irodalomjegyzék ASHEIM, B. T. – COENEN, L. 2005: KnowledgeBases and RegionalInnovation Systems: ComparingNordicClusters. Research Policy, 34, 1173-1190. o. AUDRETSCH, D. – STEPHAN, P. (1996): Company-scientistlocationallinks: thecase of biotechnology. American EconomicReview, 86. 641–652. p. BAJMÓCY ZOLTÁN (2008): A regionális innovációs képesség értelmezése és számbavétele a tanulásalapú gazdaságban in: Lengyel I. – Lukovics M. (szerk.) 2008: Kérdôjelek a régiók gazdasági fejlôdésében. JATEPress, Szeged, 40 p BATHELT-FELDMAN-KOGLER (2011): BeyondTerritory, Routledge BRESCHI-LISSONI, (2001): Knowledgespillovers and local innovationsystems: a criticalsurvey. Industrial and CorporateChange, 10, 975-1005. p. CICIOTTI E. (1993): Competitivitá e territorio. L’economiaregionaleneipaesiindrustrializzati. La NuovaItaliaScientifica, Roma DÔRY TIBOR – RECHNITZER JÁNOS (2000): Regionális innovációs stratégiák. OM, Budapest. ERDÔS-VARGA (2009): The EconomicEntrepreneur: MythorRealityforIncreasedRegionalGrowthin Europe?, Pécs FLORAX, R. (1992): THE UNIVERSITY: A RegionalBooster? EconomicImpacts of AcademicKnowledgeInfrastructure. Avebury, Aldershot. HARSÁNYI GERGELY – VINCZE SZILVIA (2012): A magyar felsôoktatás néhány jellemzôje nemzetközi tükörben, Pénzügyi Szemle LVII. évfolyam, 2. szám HORVÁTH GYULA (1998): A felsôoktatás dilemmái a tömegessé válás korszakában. [Educatio füzetek sorozat 224. kötet.] Oktatáskutató Intézet, Budapest ISSERMAN, A. (1994): Stateeconomicdevelopment policy and practiceinthe United States: a surveyarticle. International Regional Science Review, 16. 49–100. O. 65

JUHÁSZ ERIKA – MÁRKUS EDINA (2002): Felsôoktatás és a régió kapcsolata Európában – különös tekintettel Angliára, Educatio, No. 3., 463-472. p. KENGYEL ÁKOS (1999): Az európai unió regionális politikája, Aula, Budapest KELLY K. (1998): New Rulesforthe New Economy, London: FourthEstate LENGYEL BALÁZS, (2008): Tudásteremtés és ko-evolúció: Az egyetem-gazdaság-kormányzat kapcsolatok globális és lokális vetületei in: Lengyel I. – Lukovics M. (szerk.) 2008: Kérdôjelek a régiók gazdasági fejlôdésében. JATEPress, Szeged, 47-61 p. LENGYEL B. – LEYDESDORFF, L. 2008.: A magyar gazdaság tudásalapú szervezôdésének mérése: az innovációs rendszerek szinergiáinak térbelisége, Közgazdasági Szemle, 6, 522-547. p. MEZEI KATALIN (2007): A felsôoktatás és a területi fejlôdés kapcsolata, elméleti összefüggései; in: Rechnitzer János – Smahó Melinda (szerk.) 2007: Unirégió – Egyetemek a határ menti együttmûködésben. MTA-RKK, Pécs-Gyôr, 73-104 p. MOLNÁR TAMÁS (2011): Hogy lesznek így diplomásaink? ONLINE: HTTP://INDEX.HU/GAZDASAG/MAGYAR/2011/05/19/FELSOOKTATAS/ NORTON, R. (2000): Creatingthe New Economy: The Entreprenaur and the US Resurgence, Cheltenham, Edward Elgar OECD (1984): Industry and University. New forms of Co-operation and Communication. OECD, Párizs OECD (1998): University ReserarchinTransition, OECD, Párizs OECD (1979): Education and RegionalDevelopment. General Report, Volume 1 OECD (2009): Education at a Glance, 2009, OECD indicators, OECD OECD (2010): Education at a Glance, 2010, OECD indicators, OECD OECD REVIEWS OF REGIONALINNOVATION (2011): Regional and Innovation Policy, OECD Publishing PHILIP COOKE (2002): KnowledgeEconomies pp.130-156, Routledge, London RECHNITZER JÁNOS – SMAHÓ MELINDA (2005): A humán erôforrások regionális sajátosságai az átmenetben. Budapest: MTA KTI. – 83 p. : ill. (KTI könyvek; 5) RECHNITZER JÁNOS (2009): A felsôoktatás térszerkezetének változása és kapcsolata a regionális szerkezettel, in: Educatio 2009/1. szám ROGERS, E. – LARSEN, J. (1984): Silicon Valley Fever. Basic Books, New York. TÓTH J. – TRÓCSÁNYIA. (1997): A magyarság kulturális földrajza. Pannónia Tankönyvek, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs. TÓTH J. – TRÓCSÁNYIA. (2000): A magyarság kulturális földrajza II. Pannónia Tankönyvek, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs. VARGA ATTILA (2000): Local academicknowledgespillovers and theconcentration of economicactivity. Journal of Regional Science, 40. 289–309. o. VARGA ATTILA (2004): Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükrében, Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. március (259–275. o.) VARGA – SZERB (2002): Innovation, Entrepreneurship, Regions and EconomicDevelopment, Pécs VÁMOS DÓRA (SZERK.) (1992): A szürkeállomány fehér foltjai: a szellemi potenciál térszerkezete Magyarországon. – Budapest: Felsôoktatási Koordinációs Iroda 203 p. – (A felsôoktatás fejlesztését szolgáló kutatások) WICKSTEED, S. (1985): The Cambridge Phenomenon. The Growth of HighTechnologyIndustryina University Town. Wicksteed, Cambridge. ZUCKER, L. – DARBY, M. – BREWER, M. (1998): Intellectual human capital and thebirth of U.S. biotechnologyindustry. American EconomicReview, 88. 290–306. o. KIEMELT FORRÁSOK: ERDÔS-VARGA (2009): The EconomicEntrepreneur: MythorRealityforIncreasedRegionalGrowthin Europe?, Pécs HARSÁNYI GERGELY – VINCZE SZILVIA (2012): A magyar felsôoktatás néhány jellemzôje nemzetközi tükörben, Pénzügyi Szemle LVII. évfolyam, 2. szám RECHNITZER JÁNOS (2009): A felsôoktatás térszerkezetének változása és kapcsolata a regionális szerkezettel, in: Educatio 2009/1. szám LENGYEL IMRE – LUKOVICS MIKLÓS (SZERK.) 2008: Kérdôjelek a régiók gazdasági fejlôdésében. JATEPress, Szeged, MEZEI KATALIN (2007): A felsôoktatás és a területi fejlôdés kapcsolata, elméleti összefüggései; in: Rechnitzer János – Smahó Melinda (szerk.) 2007: Unirégió – Egyetemek a határ menti együttmûködésben. MTA-RKK, Pécs-Gyôr, 73-104 p. PHILIP COOKE (2002): KnowledgeEconomies pp.130-156, Routledge, London VARGA – SZERB (2002): Innovation, Entrepreneurship, Regions and EconomicDevelopment, Pécs VARGA ATTILA (2004): Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükrében, Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. március (259–275. o.)

6. Melléklet Kérdôív BGF GKZ* 2012 Kedves Hallgató! A kérdôív tudományos munkához történô adatok gyûjtése céljából készült. A kérdôív kitöltése önkéntes, és a kitöltés után sem alkalmas személyi azonosításra, így a kapott információk általános statisztikai adat formájában kerülnek feldolgozásra. A válaszok során kérjük a 2011-2012-es tanév tavaszi félévére jellemzô átlagos (ahol a számtani átlag értelmezhetô), illetve tipikus adatokat adja meg (vagyis ha több kategóriát is igaznak érez saját magára vonatkozóan, akkor a legjellemzôbbet vagy azt, amelyik idôben a leghosszabban érvényes volt Önre)! A válaszokat bekarikázással vagy aláhúzással, egyértelmûen jelölje! Elôre is köszönjük a válaszait! Szak: …………………………... Évfolyam: Neme:

1

Férfi

2

3

magasabb

Nô

Egy háztartásban élô eltartottak száma 1

2

3

4

5

6

7

8

…

Hány testvére van (akikkel gyermekkorát együtt töltötte)? Nincs testvére Van testvére, számuk: Szüleivel lakik a tanulmányok ideje alatt?

Igen

Nem

Ha a válasz az elôbbi kérdésre nem, akkor az ideiglenes lakóhely formája: 1. Albérlet 2. Kollégium 3. Saját lakás 4. Rokonok 5. Barátok Hány éjszakát tölt Zalaegerszegen a tanulmányi idôszak alatt hetente? 1

2

3

4

5

6

7

Állandó lakhely (nem a tanulmányok helyszíne, hanem ahol otthona található) településtípusa 1. fôváros 2. megyei jogú város 3. város 10000 lakos felett 4. város 10000 lakos alatt 5. falu, község

* Salgótarjánban mutatis mutandis ugyenez a kérdôív került lekérdezésre.

67

Állandó lakhely (nem a tanulmányok helyszíne, hanem ahol otthona található) 0. Zalaegerszeg Ha nem Zeg: 1. Bács-Kiskun 2. Baranya 3. Békés 4. Borsod-Abaúj-Zemplén 5. Budapest 6. Csongrád

7. Fejér 8. Gyôr-Moson-Sopron 9. Hajdú-Bihar 10. Heves 11. Jász-Nagykun-Szolnok 12. Komárom-Esztergom 13. Nógrád 14. Pest

15. Somogy 16. Szabolcs-Szatmár-Bereg 17. Tolna 18. Vas 19. Veszprém 20. Zala (Zeg kivételével)

Az Ön megítélése szerint milyen volt a család anyagi helyzete a gyermekkorában? Voltak-e anyagi gondjaik? 1 Szinte mindig

2 gyakran

3 néha

4 igen ritkán

5 soha

6 nem tudja

Az Ön megítélése szerint milyen a családja jelenlegi anyagi helyzete? Vannak-e anyagi gondjaik? 1 Szinte mindig

2 gyakran

3 néha

4 igen ritkán

5 soha

6 nem tudja

Az Ön megítélése szerint milyen a saját jelenlegi anyagi helyzete? Vannak-e anyagi gondjai? 1 Szinte mindig

2 gyakran

3 néha

4 igen ritkán

5 soha

6 nem tudja

BEVÉTELEK Mekkora az Ön átlagos havi nettó forrásainak (rendelkezésre álló jövedelmének) nagysága? (kérjük, az aktuális félév havi átlagát becsülje meg!) I. Rendszeres munkajövedelem 0 (nincs) 1 10001 20001 30001 40001

– – – – –

10000 20000 30000 40000 50000

50001 60001 70001 80001 90001

– – – – –

60000 70000 80000 90000 100000

100001 125001 150001 175001 200000 felett

– – – –

125000 150000 175000 200000

I/B. Ha van rendszeres munkajövedelme, akkor kérjük válaszoljon a következô kérdésekre is: Hol dolgozik: Zalaegerszegen

Lakóhelyén

Egyéb helyszínen

Hogyan jutott jelenlegi munkájához: Családi ismeretség révén

Baráti, ismerôsi közvetítéssel

Pannon Workön keresztül

Munkaerô-közvetítôn keresztül

Egyéb módon, éspedig:

68

Hirdetés révén

II. Alkalmi munkából származó jövedelem (pl. hétvégi, esti, éjszakai munkavállalás) nincs 1 5001 10001 15001 20001 30001

– – – – – –

5000 10000 15000 20000 30000 40000

40001 – 50001 – 60001 – 70001 – 80000 felett

50000 60000 70000 80000

II/B. Ha van alkalmi munkából származó munkajövedelme, akkor kérjük válaszoljon a következô kérdésekre is: Hol dolgozik: Zalaegerszegen

Lakóhelyén

Egyéb helyszínen

Hogyan jutott jelenlegi munkájához: Családi ismeretség révén

Baráti, ismerôsi közvetítéssel

Pannon Workön keresztül

Munkaerô-közvetítôn keresztül

Hirdetés révén

Egyéb módon, éspedig: III. Rendszeres tanulmányi ösztöndíj (a kiemelkedô ösztöndíjakra a IV. kérdés vonatkozik) 0 (nincs) 1 2501 5001 7501 10001

– – – – –

2500 5000 7500 10000 12500

12501 15001 17501 20001 22501

– – – – –

15000 17500 20000 22500 25000

25001 – 27501 – 30001 – 35001 – 40000 felett

27500 30000 35000 40000

IV. Kiemelkedô ösztöndíjak összesen (pl.: vállalati, alapítványi, köztársasági) 0 (nincs) 1 5001 10001 15001

– – – –

5000 10000 15000 20000

20001 25001 30001 35001

– – – –

25000 30000 35000 40000

10001 – 12501 – 15001 – 17500 felett

12500 15000 17500

40001 – 50001 – 60001 – 70000 felett

50000 60000 70000

40001 – 45001 – 50000 felett

45000 50000

V. Rendszeres szociális támogatás 0 (nincs) 1 2501 5001 7501

– – – –

2500 5000 7500 10000

VI. Szülôi támogatás 0 (nincs) 1 10001 20001 30001

– – – –

10000 20000 30000 40000

69

VII. Diákhitel 0 (nincs) 1 5001 10001 20001

– – – –

5000 10000 20000 30000

30001 – 40001 – 50000 felett

40000 50000

VIII. Egyéb forrás/jövedelem (pl. tôkejövedelem, vállalkozásból származó jövedelem) 0 (nincs) 1 10001 20001 30001

– – – –

10000 20000 30000 40000

40001 – 50001 – 60001 – 70000 felett

50000 60000 70000

IX. Havonta átlagosan rendelkezésre álló nettó források/jövedelmek nagysága összesen (I-VIII.) 1 10001 20001 30001 40001 50001 60001 70001

– – – – – – – –

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000

80001 90001 100001 110001 120001 130001 140001 150001

– – – – – – – –

90000 100000 110000 120000 130000 140000 150000 160000

160001 – 170001 – 180001 – 190001 – 200001 – 210001 – 220001 – 230000 felett

170000 180000 190000 200000 210000 220000 230000

Megítélése szerint minimálisan mekkora nettó forrás/jövedelem szükséges egy Önhöz hasonló helyzetû diáknak ahhoz, hogy ne legyenek anyagi gondjai? 1 10001 20001 30001 40001 50001 60001 70001

– – – – – – – –

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000

80001 90001 100001 110001 120001 130001 140001 150001

– – – – – – – –

90000 100000 110000 120000 130000 140000 150000 160000

KIADÁSOK Mekkora az Ön átlagos havi nettó kiadásainak nagysága? I. Élelmiszer-fogyasztás 0 (nincs) 1 – 5001 – 10001 –

5000 10000 20000

20001 – 30001 – 40000 felett

30000 40000

10000 20000 30000 40000

40001 – 50001 – 60001 – 70000 felett

50000 60000 70000

II. Lakhatási 0 (nincs) 1 10001 20001 30001

70

– – – –

160001 – 170001 – 180001 – 190001 – 200001 – 210001 – 220001 – 230000 felett

170000 180000 190000 200000 210000 220000 230000

III. Helyi közlekedés 0 (nincs) 1 – 2501 – 5001 –

2500 5000 7500

7501 – 10000 felett

10000

IV. Helyközi közlekedés (autóbusz, vonat) 0 (nincs) 1 – 2501 – 5001 –

2500 5000 7500

Van saját autója? Igen

7501 – 10000 felett

10000

Nem

V. Ruházkodás és tartós fogyasztási cikkekkel kapcsolatos kiadások 0 (nincs) 1 5001 10001 15001

– – – –

5000 10000 15000 20000

20001 25001 30001 35001

– – – –

25000 30000 35000 40000

40001 – 45001 – 50000 felett

45000 50000

VI. Szabadidôs tevékenység (mozi, színház, buli, sportbérletek, kirándulás) 0 (nincs) 1 – 5001 – 10001 –

5000 10000 20000

20001 – 30001 – 40000 felett

30000 40000

20001 – 30001 – 40000 felett

30000 40000

VII. Egyéb kiadások 0 (nincs) 1 – 5001 – 10001 –

5000 10000 20000

VIII. Átlagos havi nettó kiadások nagysága összesen (I-VII.) 0 (nincs) 1 10001 20001 30001

– – – –

10000 20000 30000 40000

40001 – 50001 – 60001 – 70000 felett

50000 60000 70000

Kiadásainak nagyjából hány százalékát költi el Zalaegerszegen: % Mekkora az Ön átlagos havi nettó megtakarításainak nagysága? 0 (nincs) 1 10001 20001 30001 40001

– – – – –

10000 20000 30000 40000 50000

50001 60001 70001 80001 90001

– – – – –

60000 70000 80000 90000 100000

100001 – 110001 – 120001 – 130001 – 140000 felett

110000 120000 130000 140000

71