BGF TDK Tanulmánykötet
A BGF 2012-es TDK versenyén helyezést elért hallgatók dolgozatai
A kiadvány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0002 „Komplex tehetséggondozás a BGF-en” címû európai uniós támogatású projekt keretében készült.
Kiadó: Budapesti Gazdasági Fôiskola Budapest, 2013 ISBN 978-963-7159-58-9
TARTALOMJEGYZÉK ELÔSZÓ ..................................................................................................................................................................................5 BEKE MARTINA: Az egyéniesített tömegtermelés – Ez lenne a jövô?......................................................................6 CHIKÁN BALÁZS: Az Európai Unió keleti bôvítése ...................................................................................................13 CSALA ANGÉLA: Filmek nyomában – filmek az idegenforgalomban ....................................................................21 CSEPI FRUZSINA: Franciaország és a török EU-csatlakozás ....................................................................................29 CSERNÁK ADRIENN: Tömeggyilkos vagy gazdasági szponzor? – A dohányzás–dohányipar gazdasági hatásainak statisztikai vizsgálata Magyarországon ...................................38 CSISZÁR ISTVÁN: Befektetési alapok kvantitatív teljesítményértékelése ..............................................................49 CSIZMADIA ÁRON: Várakozások és eredmények – Hogyan bizonyított az egykulcsos SZJA? .....................57 DÁKAI ISTVÁN: A klímaváltozás következményei .....................................................................................................66 GONDA CSILLA: A hulladékgazdálkodás megvalósítása a Jászsági és Dél-Hevesi térségben és ennek vizsgálata a lakosság körében ...........................................................................73 GREFF SZILVIA: Az adóterhelés és az adózási morál összefüggése ......................................................................80 ILYÉS TAMÁS: A háztartások vagyoni szerkezetének és eladósodottságának statisztikai elemzése...............91 ILYÉS TAMÁS: Magyarország komparatív elônyei és helye az európai munkamegosztásban.......................103 KÁNTOR ADRIENN: A közös költségvetés a versenyképesség szolgálatában..................................................115 KÉCSKEI VIOLA: Coaching: a legális dopping...........................................................................................................124 KOLBERG HELGA: Berlin! Mi folyik itt? Avagy: városfejlesztés a folyópartok mentén idegenforgalmi szemszögbôl.................................................................................................132 MURÁNYI DÁNIEL: A hagyományos monetáris politika válsága? – Eszközök a túlélésért! ...........................137 NASZVADI JUDIT: A társadalmi felelôsségvállalás és a környezeti fenntarthatóság mérôszámai ................148 NYERS BERNADETT: Az ország kincses Szigete? - A Sziget fesztivál, mint gazdasági tényezô .....................159 PAVLICSEK CSABA: Magyar reneszánsz korabeli fôúri húsételek a molekuláris gasztronómiában..............166 PÉTERI BARBARA: „Ez már lejárt lemez”....................................................................................................................174 RUDOLF KATALIN: Winery Benchmark.....................................................................................................................181 STEFANICS ADRIENN: Aki kimarad, lemarad?! ........................................................................................................192 SZTÁRCSEVICS GÁBOR – NÉMETH SÁNDOR: Puska helyett.............................................................................201 TOMANOVICS ALEXANDRA: A tôzsdeindexek alakulása 2000 és 2011 között a Visegrádi Négyek országaiban ...................................................................................................................................208 VILLÁNYI MÁRTON KÁROLY: A Hilton brand értékének elemzô bemutatása................................................217
3
ELÔSZÓ A Budapesti Gazdasági Fôiskola 2012. november 30-án rendezte meg a 2012. évi Tudományos Diákköri Konferenciáját, mely évek óta a legnagyobb szakmai rendezvénye a hallgatóknak. A konferencián hagyományosan a fôiskola mind a négy karának hallgatói részt vesznek, 2012-ben összesen 146 hallgató 130 dolgozata került bemutatásra 18 szekcióban. A dolgozatok elkészítéséhez 73 oktató kolléga nyújtott konzulensként segítséget. A 18 szekció zsûrijének munkájában 52 oktató kolléga és 3 külsô szakember vett részt. A zsûri 19 dolgozatot I. díjban, 18 dolgozatot II. díjban és 19 dolgozatot III. díjban részesített, míg további 17 dolgozat Különdíjban részesült. A díjazott dolgozatok közül 38 dolgozat továbbjutására tett javaslatot a zsûri a 2013 áprilisában megrendezésre kerülô Országos Tudományos Diákköri Konferencia Közgazdaságtudományi, Társadalomtudományi, valamint a Tanulás- és Tanításmódszertani szekcióiba. A kötet a konferencián bemutatott legjobb dolgozatok rövidített változatát tartalmazza. A kötettel egyrészt szeretnénk lehetôséget biztosítani a hallgatóinknak, hogy a szélesebb közönségnek is megmutathassák elsô tudományos munkájukat, valamint szeretnénk hagyományt teremteni és minden évben megjelentetni a legjobb dolgozatok rövidített változatát. Remélhetôleg, ez a kötet nem csak a már sikeres TDK dolgozattal rendelkezô hallgatók számára lesz tartalmas olvasmány, hanem azon hallgatóniknak is, akik még elsô tudományos munkájunk elkészítése elôtt állnak.
Dr. Ilyésné Dr. Molnár Emese Budapesti Gazdasági Fôiskola Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke
5
BEKE MARTINA1 AZ EGYÉNIESÍTETT TÖMEGTERMELÉS – EZ LENNE A JÖVÔ? A tömegtermelés kialakulása Kezdetben a termékeket egyénre szabták. A középkori szakemberek – a korabeli gyártók – személyes kapcsolatot ápoltak ügyfeleikkel, így tisztában voltak vevôik ízlésével, elvárásaival egyaránt, ennek következtében pedig megrendelôiket egyedi produktummal láthatták el. Ennek a harmonikus közvetlenségnek az ipari forradalom vetett véget, a termelôk és a fogyasztók közötti személyes kapcsolat kezdett eltûnni. A változás a gôzgép feltalálásával kezdôdött, s a Frederick Winslow Taylor által megalkotott futószalag bevezetésével teljesedett ki. A Henry Ford által elôször alkalmazott futószalagoknak a megjelenését követôen az egyes termelôk már egyáltalán nem fordítottak figyelmet a fogyasztók eltérô preferenciáiból adódó különbözô igényeire, és így az úgynevezett „standardizált tömegtermékek” elözönlötték a világot. „Az ipar uralkodott az emberek ízlésén, és ellentmondást nem tûrôen diktálta nekik, hogy mit kell megvásárolniuk: leginkább azt, amit a termelôk gyártottak.” (Szabó Katalin – Kocsis Éva [2002] 2. o.) Mindezek mellett arra is ügyeltek, hogy akkora mennyiségben állítsák elô termékeiket, melynek hatására költségeiket minimalizálni, nyereségüket pedig maximalizálni tudják. Az akkori domináns technológiai rendszer az autóipar köré rendezôdött, mely ugyan modernizálta a piacgazdaságok termelését, de ezzel egyidejûleg lefektette a tömegfogyasztás alapját is, hiszen a fogyasztók már nem azt kapták, amit szerettek volna. Ezzel pedig a fogyasztók vagy együtt éltek, s szép lassan elkezdtek leszokni egyéni kívánságaikról, szükségleteikrôl, vagy saját maguk készítették el a megálmodott tárgyat. A termelés kapcsán azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy napjainkig milyen elméleteket hoztak létre ezzel kapcsolatban, ugyanakkor nem árt idônként megvizsgálni, hogy ezek a megállapítások napjainkban helytállóak–e még. Stratégiai fontosságú a cég számára, hogy megteremtse a gyártandó termék és az ehhez társuló termelési folyamat összhangját. Ez azért fontos, mert kudarchoz vezethet, ha a termék jellemzôihez nem illôen határozzuk meg a termelési folyamatot. A termék és a termelési folyamat közötti összefüggést a termék – folyamat mátrix szemlélteti (1. ábra). A képrôl jól kivehetô, hogy egy standardizált tömegtermék esetén lineáris transzformációs folyamatot célszerû alkalmazni, míg abban az esetben, ha a termék egy szûk fogyasztói réteg egyedi igényeit elégíti ki, akkor azt flexibilis üzemben érdemes elôállítani. A kutatási téma szempontjából kiemelten fontos az 1. ábrában látható veszélyes területek tartalmának ismerete. Az átló alatt lévô veszélyes zóna azt jelzi, hogy tömegterméket állítanak elô jellemzôen egyedi vagy projektgyártással. Ennek nagyon magas üzemeltetési költségek lesznek a következményei, egyes szakirodalmak ezt feláldozott költségként, elsüllyedt költségként is említik. Ugyancsak problémát jelez az operations management szakirodalom szerint a jobb felsô sarokban található veszélyességi zóna, amelynél az egyedi, testre szabott igények kielégítéséhez a „látszólag ide nem illô” tömeggyártást kapcsolják. Ebben az esetben a termeléshez magas fix költségek társulnak, és itt is „sok pénzt dobnak ki az ablakon”.
BGF Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg hallgatója, Konzulensek: Zsupanekné dr. Palányi Ildikó, Doba Szilvia Stratégiai menedzsment szekció I. helyezett
6
1. ábra: A termék – folyamat mátrix
Forrás: Saját szerkesztés Vörös József [2010] 89. oldalon lévô ábrája alapján A vállalatok akkor állítják be jól termelési folyamataikat, ha a mátrixon diagonálisan helyezkednek el, ennek a helynek a megszerzése és megtartása azonban nem könnyû, hiszen a diagonális vonalon történô elôrelépés a kapacitások folyamatos fejlesztésével valósulhat meg. Ezek a korszerûsítések, újítások viszont bizonyos idôszakonként mennek csak végbe, ezért valamilyen elmozdulás mindig bekövetkezik a már oly sokszor említett diagonális vonal mentén.
A tömegtermelés kihívása napjainkban Az 1970-es évek közepétôl több okból is válságba került az imént már említett tömegtermelés. A vállalatokat az egyéni fogyasztói igények mellett az ôket körülvevô környezet sem foglalkoztatta, nem törôdtek azzal, hogy egy adott termék elôállításával szennyezik-e a környezetet, vagy sem. Továbbá felélték azokat az erôforrásokat, melyeknek még hosszú idôn keresztül ki kellett volna szolgálnia a jövô generációit is. A környezeti károk mellett a piac telítettsége, a piaci korlátok is egyre nyugtalanítóbbá váltak. A tömegtermelés megjelenése után nem sokkal kezdetét vette a piacok megnyitása, az idegen országok felé történô terjeszkedés, mely a vállalatok bizonytalanságát tovább növelte. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy miért volt szükség egyre több fogyasztóra? A tömegtermeléssel az a legnagyobb gond, hogy az egységköltségek csökkentése érdekében egyre nagyobb szériákat kell legyártani (a méretgazdaságossági kritérium miatt), melynek következtében a beruházások kockázata is egyre csak nô. Az információs lánc meghosszabbodása és kezelhetetlenné válása ugyancsak egyre nagyobb problémát jelentett. Rengeteg idôbe tellett, amíg az információ az egyik pontból eljutott a másikba, az egyre növekvô információ mennyiség pedig azok összesítésének és feldolgozásának a lassúságához vezetett. Megkezdôdött a hibás, téves információk áramlása, az „információs zörej” felerôsödése, az „információs szemét” felhalmozódása. A választék szinte elképzelhetetlen növelésére került sor, a hatalmas mennyiségû kínálat viszont további gondokat okozott, hiszen a várt hatások ellentettje következett be. Ez az átláthatatlanul sokféle termékváltozat ugyanis inkább összezavarta a fogyasztót, megnehezítette a választását, hiszen egyre több idôt kellett fordítania a vásárlásra. A fogyasztók igényeiben is változás következett be, hiszen az addig elfojtott érzések, kívánságok egyre inkább kikívánkoztak az emberekbôl. Egyre többen kezdtek el úgy vélekedni, hogy ha már fizetnek egy termékért, akkor az legyen olyan, ami számukra maximálisan megfelel.
7
A tehetôsebbek felsôbbrendûségüket, másságukat akarták kihangsúlyozni, míg a jövedelem szempontjából alattuk elhelyezkedô réteg sem akart lemaradni tôlük, be akarták bizonyítani, hogy ôk sem érnek kevesebbet. Erre kezdetben a márkás termékek adtak lehetôséget. A cégek szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül a versenyt, azt, hogy minél többet, minél olcsóbban akarnak értékesíteni, mint a másik, minél nagyobb elégedettséget szeretnének elérni a társadalom egyes csoportjainál, mint a konkurensek. Ennek érdekében több cég is elkezdett közvélemény – kutatást tartani, melynek segítségével többek között a fogyasztók igényeit tudták felmérni. Az internet megjelenése, egyre nagyobb térhódítása, a különbözô termeléstechnológiák, menedzsmentmódszerek fejlôdése ugyancsak elômozdította a tömegtermelés hanyatlását.
Az egyéniesített tömegtermelés Mindezen okok hatására az addig szentírásnak tekintett termék – folyamat mátrixban olyan változások következtek be, melyeket pár évvel ezelôtt még veszélyesnek, lehetetlennek tartottak. Ezen változások táborát erôsíti az a jelenség is, melybe ugyan nap, mint nap belebotlunk, mégis idegenül cseng fülünkben az elnevezése, hiszen Magyarországon még egészen gyerekcipôben jár a dolog. Ez az egyéniesített tömegtermelés, melyet a tömeges testre szabás, a testreszabott tömegtermelés, illetve a személyes tömegtermelés fogalmakkal egyaránt illetnek. A kifejezés a „mass customization” angol kifejezésbôl ered, melyet Stanley M. Davis 1987-ben alkotott meg és használt elôször. Davis az elnevezés kitalálása során egyesíteni kívánta a tömegtermelésre (mass production) jellemzô gyorsaságot és tökéletességet az azt megelôzô idôszak egyéni igények fontosságát minduntalan hangoztató voltával. A tömegtermelésbôl adódó problémákat annak új alapokra való helyezésével oldották fel. Természetesen a tömegtermelés nem tûnt el az életünkbôl, de olyan fordulat következett be benne, amely ugyan a tömegtermelés elemein alapszik, eredménye azonban többé már nem nevezhetô úgy, mint régen. Érdekes, hogy nem egy ismeretlen jelenség megjelenésérôl, hanem „ismert jelenségek sosem volt kombinációjáról van szó” (Szabó – Kocsis [2002], 7. o.), mely a termék – folyamat mátrixban elhelyezve a már látott, jobb felsô sarokban elhelyezkedô veszélyes zónában foglal helyet. Mint már említettem, a téma szakértôi úgy gondolták, hogy az egyes cégek csak akkor állítják be jól a termelési folyamataikat, ha a mátrix diagonális vonalán helyezkednek el. Az idô elôrehaladtával viszont bebizonyosodott, hogy nem létezik lehetetlen, a folyamatos fejlôdés következtében egyre újabb módszerek, eljárások jelennek meg, melyek sokszor megdöntik az addigi, nem helytálló, elavult nézeteket. A tömeges testre szabás élô példája az imént papírra vetített megállapításaimnak, ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy az összes extrémnek mondható, új jelenségnek nehéz megállapítani a pontos határait, s nincs ez másképp az általam vizsgált módszerrel sem. A személyes tömegtermelés változatai James H. Gilmore és Joseph B. Pine 1997-ben „A tömeges testreszabás négy arca” címû cikkükben az egyéniesítés négy, egymástól eltérô fajtáját különítették el: • „együttmûködô (collaborative) testreszabás, • alkalmazkodó (adaptive) testreszabás, • kozmetikázó (cosmetic) testreszabás és • láthatatlan (transparent) testreszabás.” (Szabó – Kocsis [2002] 23. o.) Az együttmûködô testreszabás a testreszabásnak az a változata, amely a vállalat és az ügyfél közötti párbeszédre épül, középpontjában a fogyasztói igények kinyilvánítása áll, itt tehát különösen kiemelt szerepe van az ügyfélkapcsolatok kezelésének. A vevô az eladóval együtt gyûjti össze a termék jellemzôit, választja ki a neki legmegfelelôbb ajánlatot, s szervezi meg az elôállítását. Ez fôként azokon a területeken optimális, ahol a fogyasztók nehezen tudják kinyilvánítani kívánságaikat, és zavarja ôket, ha túl sok termékbôl kell választaniuk. Kitûnô példa erre a szemüveg vagy cipô egyénre szabása. Leginkább ezt a verziót szokták kapcsolatba hozni az egyéniesített tömegtermeléssel. Alkalmazkodó testreszabásról akkor beszélünk, amikor a cégek olyan tömegtermékeket kínálnak, melyeket maguk a vásárlók késôbb saját magukra szabhatnak.
8
Sajátos változata, amikor a gyártók megengedik, hogy a vevôk maguk tervezzék meg, gyártsák le és szállítsák el az árut. Az egyéni levelezôlapok, érmék megtervezésére, gyártására szolgáló automaták ezt a csoportot erôsítik. A kozmetikázó testreszabás esetén a vállalat ugyancsak valamilyen standard terméket nyújt, ám minden egyes vevônek különbözô módon. Akkor célszerû alkalmazni, ha az egyes fogyasztók az adott árut hasonló módon használják, viszont abban, hogy az külsôleg milyen tulajdonságokkal rendelkezzen, eltérnek egymástól. Itt valójában tehát nem testre szabásról beszélhetünk, hanem inkább arról, hogy a vevôk egyedi igényeihez csomagolják a terméket. A kozmetikázás tulajdonképpen az értékesítés fázisában, vagy ahhoz közel valósul meg, hiszen ekkor történik egyfajta kiegészítés, mellyel egyénivé varázsolják a tömegterméket. A vevôk annak ellenére is díjazzák ezt a kis kedvességet, hogy nem feltétlenül kell hozzá kiépített infrastruktúra. A vevô nevével ellátott palackozott borok, tollak, kulcstartók, vagy a vásárló képével ellátott pólók, párnák, bögrék mind – mind ebbe a csoportba tartoznak. A láthatatlan testreszabásnál a vállalat teljesen egyedi árukat kínál anélkül, hogy tájékoztatná a vásárlót arról, ezeket a termékeket az ô részére egyéniesítették. Ez persze csak akkor használható, ha a fogyasztó igényei elôre megjövendölhetôek, vagy akkor, ha például egy korábbi vásárlásból kikövetkeztethetôek.
A tömeges testreszabás technológiai bázisa A személyes tömeggyártás kapcsán nem csak magára a termelési folyamatra kell nagy hangsúlyt fektetnünk, hanem a mûködését elôsegítô folyamat átgondolására és digitalizálására is, hiszen alrendszerei szoros kooperációban alkotják az általam kutatott módszert. „Az informatikusok e rendszerhez számos szoftvert fejlesztettek ki, amelyek egymásra épülve, logikus sorrendbe rendezôdve irányítják a folyamatokat.” (Szabó – Kocsis [2002] 45. o.) Az összes technológiai eszközt az internet koronázza meg, mely a kapcsolattartás legfôbb csatornájának is tekinthetô, hiszen ezáltal a fogyasztók és a termelôk közvetlen, folyamatosan fennálló és személyes kapcsolatot tarthatnak egymással, könnyedén kommunikálhatnak, mindemellett az egyéni igények kinyilvánítására is tökéletes színtér.
A modularitás Az imént említett számítógépes rendszereknek, melyek azt a termelési folyamatot irányítják, aminek eredénye az egyénre szabott tömegtermék lesz, összhangban, egymást kiegészítve kell mûködniük, mert csak így válhatnak a számítógéppel együtt a modularitás motorjává. A modularitás már nagyon régóta létezô módszer, azonban a tömeges testreszabás megjelenésével vált meghatározóvá, hiszen a hasonló modulokból rengeteg verzióban összeállított termékek lehetôvé tették, hogy a vállalatok a tömeggyártást tovább folytatva idomulni tudjanak vásárlóik eltérô igényeihez. „Modularitásról akkor beszélünk, ha egy terméket, szolgáltatást vagy folyamatot elemeire bontanak, az elemeket külön – külön gyártják le vagy valósítják meg (akár szervezetileg vagy jogilag elkülönült egységekben), majd valamiképpen összeillesztik ôket.” (Szabó – Kocsis [2002] 65. o.) A Szabó Katalin és Kocsis Éva által megalkotott fogalom remekül definiálja, mi is az a modularitás, viszont azt nem említik, hogy bizonyos részeket egy – egy termékváltozatnál elhagyhatnak, ha szükséges, másikakat hozzátehetnek.
9
Tömeges testreszabás hazai vonatkozásban Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a termék – folyamat mátrix veszélyes zónájába esô „egyéniesített” tömegtermelés kiterjesztése elsôsorban Magyarországon lehet –e a jövô tartós útja, valamint azt, hogy ha igen, akkor hazánkban mely ágazatokban várható fejlôdés ezen a téren. Kutatásom alapkérdésének megválaszolásához elengedhetetlennek tartottam, hogy primer kutatást végezzek, melyhez a kérdôívezés módszerét választottam. A témában felállított alapkérdéseimen túlmenôen viszont további négy hipotézist is felállítottam, melyekre a kérdôívek eredményébôl vártam a választ. A kérdôívezés tehát hipotéziseim tesztelésére is szolgált. Feltevéseimet az 1. táblázat foglalja össze. 1. táblázat: Hipotéziseim 1. hipotézis
A vásárlók túlnyomó többsége még soha nem hallotta az egyéniesített tömegtermelés fogalmát.
2. hipotézis
Akik még nem vásároltak egyénre szabott termékeket, azért nem éltek ezzel a lehetôséggel, mert túl drágának tartják ôket.
3. hipotézis
A megkérdezettek úgy tartják, a testre szabott termékek drágábbak, mint a standard áruk.
4. hipotézis
A vásárlók hajlandók többet fizetni az egyedi igényeikhez igazított termékekért.
Empirikus, primer kutatásom jellemzôi és eredményei 2. táblázat: A kérdôívre vonatkozó módszertan Minta elemszáma
151 fô
Megkérdezés módja
Online (a Google ûrlapszerkesztôjével)
Kiválasztás módszere
Véletlenszerû
Az adatgyûjtés idôtartama
2012. november 8 – 19.
A kérdôív összeállítása során elsôként arra voltam kíváncsi, hogy a megkérdezettek hallottak –e már az egyéniesített tömegtermelés fogalmáról. Az összesített eredményeket a 2. ábra szemlélteti. 2. ábra: Az egyéniesített tömegtermelés fogalmát ismerôk aránya (%)
Látható, hogy a válaszadók 57%-a még soha nem találkozott ezzel a fogalommal, ebbôl adódóan pedig vagy nem is vásárolt ilyen jellegû termékeket, vagy nem tud róla, hogy az a bizonyos produktum, amit éppen a minap vásárolt, egyéniesített tömegterméknek minôsül. Arra a kérdésemre, hogy vásároltak –e már testre szabott terméket, a válaszadók 44%-a igennel felelt. Az igennel válaszolók esetében tudni akartam, hogy mi volt az a bizonyos termék. Az elsô három helyen az
10
ajándéktárgy (51%), a ruha (34%), illetve az élelmiszer (31%) végzett. A válasz egyáltalán nem volt meglepô számomra, hiszen a saját fényképpel ellátott párna, bögre, torta már régóta nagy népszerûségnek örvend. A megkérdezettek több mint fele viszont nem vásárolt még egyéniesített tömegterméket, ennek pedig tudni akartam az okát. 3. ábra: Miért nem vásárolt még ilyen terméket? (%)
Látható, hogy problémát jelent többek között az is, hogy az emberek nem tudják, hol van lehetôség ilyen fajta áruk megvásárlására, rendelésére. Ez egyértelmû jelzés azon cégek irányába, akik foglalkoznak ezzel a termeléssel, hogy a marketing kommunikációjukat ez irányban fejleszteni szükséges. Vannak olyanok is, akiket az ár riaszt vissza, míg mások úgy érzik, nem fontos számukra az, hogy egyedi termékei legyenek. Kíváncsi voltam arra is, hogy mit gondolnak a testre szabott produktumok áráról a tömegtermékek áraihoz viszonyítva. A kapott eredmény, melyet a 4. ábra foglal össze, nem volt meglepô számomra. A kérdôívet kitöltô emberek 79%-a szerint az egyéniesített tömegtermékek drágábbak, mint standard társaik, 17%-uk szerint ugyanannyiba kerülnek, míg 4%-uk szerint olcsóbbak. 4. ábra: A válaszolók véleménye az egyéniesített termékek árával kapcsolatban (%)
A primer kutatásom alapján az alábbi táblázatba foglalom össze a hipotézisek tesztelésének eredményét. 3. táblázat: Döntés a hipotézisek elfogadásáról Hipotézisek
Döntés
1.
A vásárlók többsége még soha nem hallotta az egyéniesített tömegtermelés fogalmát.
Elfogadva
2.
Akik még nem vásároltak egyénre szabott termékeket, azért nem éltek ezzel a lehetôséggel, mert túl drágának tartják ôket.
Elutasítva
A megkérdezettek jelentôs hányada úgy véli, hogy a testre szabott termékek drágábbak, mint a standard áruk.
Elfogadva
A vásárlók hajlandók többet fizetni az egyedi igényeikhez igazított termékekért.
Elfogadva
3.
4.
11
Jövôbeli irányok A tömegtermelés és az egyénre szabott gyártás távol állnak egymástól, azonban a tömeges testreszabás a fogyasztók egyedi igényeinek megfelelve kívánja megközelíteni a tömegtermelés hatékonyságát. Dolgozatom megírása, s a kérdôívek kitöltetése során rá kellett jönnöm, hogy mi, magyarok mennyire le vagyunk maradva a többi országhoz képest ezen a téren is. Kutatásom egyik alapkérdését, miszerint az „egyéniesített” tömegtermelés kiterjesztése Magyarországon lehet–e a jövô tartós útja, megvizsgálva azt kell mondanom, hogy látok benne potenciált, hiszen a megkérdezettek 64%-a még többet is hajlandó lenne fizetni az egyedi igényeikhez alakított termékekért. Ez azt jelenti, hogy van igény a személyre szabott termékekre és a magasabb ár elfogadásával a vevôk értékelik is az egyéniesítés eredményét. A nagyobb, külföldi vállalatok honlapjaikon már lehetôvé teszik számunkra egyedi termékeink megtervezését, s azt, miután elôállították, el is küldik nekünk, viszont a megfelelô nyelvismeret hiányában ez nehezebben megy. A kérdôívemet kitöltô személyek döntô többsége beszél egy, vagy akár több idegen nyelven is, de számukra is sokkal egyszerûbb lenne, ha saját anyanyelvükön olvashatnák a különbözô utasításokat. Másik alapkérdésem az volt, hogy hazánkban mely ágazatokban várható fejlôdés ezen a téren. Úgy gondolom, hogy elsôsorban a ruha-, és cipôiparban, az elektronikai eszközök, illetve a szolgáltatások tekintetében várhatunk némi elôrelépést. Végezetül visszakanyarodnék a dolgozatom címében felvetett kérdéshez: Az egyéniesített termelés – Ez lenne a jövô? A témában való elmélyülésem, a szakirodalom tanulmányozása, az interneten talált számtalan, elsôsorban nemzetközi példa megerôsít a válaszban: IGEN. Ez a lehetôség hazánkban egy kiaknázatlan terep, ami nagyon vonzó lehet különbözô vevôi csoportok számára. Ugyanakkor a technológiai fejlôdés garantálja a termelés ezen formájának mind szélesebb körû kivitelezhetôségét és elterjedését. Vagyis a szubjektív vevôi igények és a termelési lehetôségek egymásra találásának az egyéniesített termelés egy kiváló talaját jelentheti.
Irodalomjegyzék JAMES H. GILMORE – JOSEPH B. PINE [1997]: The four faces of mass customization, Harvard Business Review, 75. évf. 1. szám január – február, 91-102. o. SZABÓ KATALIN – KOCSIS ÉVA [2002]: Digitális paradicsom vagy falanszter? – A személyes tömegtermelés, AULA Kiadó, Budapest, ISBN 963 9345 881 VÖRÖS JÓZSEF [2010]: Termelés- és szolgáltatásmenedzsment, Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 978 963 05 8835 5 HTTP://ALVARESTECH.COM/TEMP/PDP2011/CDANDREA/GERENCIAMENTO%20DA%20ARQUITET URA%20DO%20PRODUTO/JAMES%20CUSTOMIZA%C7%C3O%201997.PDF, Letöltve: 2012. november 15.
12
CHIKÁN BALÁZS2 AZ EURÓPAI UNIÓ KELETI BÔVÍTÉSE 1. Bevezetés Mindenekelôtt fel kell tennünk azt a kérdést, hogy aktuális-e az Unió további bôvítésérôl beszélni, hiszen 2012-ben nincsen az Unió prioritást élvezô napirendi témái között a bôvítéspolitika. Hallhatunk integrációs nehézségekrôl, bôvítési fáradságról és monetáris kihívásokról, melyek egyike sem irányoz elô pozitív bôvülési képet, ugyanakkor az érem másik oldalán megtalálhatjuk az Unió aktív szomszédságpolitikáját. Szeretném bemutatni, hogy az Unió integrációs fejlôdése töretlen, mindösszesen a területi expanzió intenzitása csökken, azonban az Unió intézményeiben tapasztalható fejlôdés továbbra is tart. A fejlôdés bemutatásának eszközéül integrációs teóriákat vizsgálok és ezen elméletek felhasználásával szemléltetem a nemzeti szuverenitás elemeinek folyamatos közösségi szintre való áramlását. Az integráció mélységi fejlôdése az elmúlt évek területi növekedésének szükségszerû következménye és egyúttal felkészülés a jövô bôvítéseire. A csatlakozási kritériumok tárgyalásával szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Uniónak szüksége van egy belsô megújulásra. A magas csatlakozási kritériumok és azok nagyon szigorú értelmezése minôségi fejlôdésre utal. Szeretném bemutatni, hogy a sikeres bôvítést meg kell elôznie egy Unión belüli minôségi felzárkózásnak. A hosszútávon fenntartható növekedés eléréséhez mindenekelôtt belsô stabilitásra van szükség. Egyértelmû tehát, hogy egy sürgetett bôvítésnek legalább annyi negatív hatása lehet, mint amennyi pozitív eredményt várunk tôle. Ugyanakkor, hogy az Unió biztosítsa vezetô helyét a globális világban elengedhetetlen az integráció további, teljes körû fejlesztése, amibe a területi bôvülés is bele tartozik. A bôvítés irányát pedig egyértelmû európai érdekek jelölik ki az Unió biztonság- és energiapolitikája mentén. A továbbiakban az Európai Unió energiapolitikáját és biztonságpolitikájának bizonyos aspektusait vizsgálva határozok meg lehetséges bôvítési motivációkat és következtetek a jövô bôvítésének irányára. A régiók kijelölését követôen vizsgálom az egyes országok jelenlegi kapcsolatát az Unióval és csatlakozási lehetôségeit a közösséghez.
2. Az Európai Unió 2013-ban 2.1 Fejlôdô Európai Unió A változó világ számos kihívást állít az Európai Unió elé, a megoldás keresésének folyamata során egyre jobban elmélyül az integráció, egyre stabilabban mûködik az Uniót átszövô intézményi rendszer és egyre közelebb kerülnek egymáshoz Európa nemzetállamai. Bár az elmúlt években, a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság hatására sok pesszimista gondolat született, melyek némelyike úgy vélekedik, hogy veszélybe került Európa egysége, mégis azt tapasztaljuk, hogy elmaradnak a rossz nyelvek által jósolt szakadások. Európa, mint világunk aktív része vele együtt lassult. Mindennapjaink kihívásainak sikeres leküzdése jelenti azt a gazdasági, társadalmi és politikai potenciált, ami erôssé teszi az Európai Uniót. Az európai integrációt változó célok mozgatták elôre. Eleinte a második világháborút követô ”béke-éhség” csillapítása jelentette az Unió motorját. Késôbb egy új gazdasági világhatalom megteremtése lett az Unió célja, míg napjainkban a világgazdasági válság sikeres kezelése tekinthetô elsôdleges közösségi érdeknek. Az integrációs elméletek minden korban képesek megfoghatóvá tenni azt a fejlôdést, amivel az Unió folyamatosan közeledik céljai eléréséhez. Az elsô integrációs elmélet az Earns Haas által megfogalmazott neofunkcionalizmus, ami a Jean Monnet gondolatain nyugvó funkcionalizmus kiteljesedése. A neofunkcionalizmus megállapítja, hogy nemzetközi intézmények alapításával folyamatos és tehetetlen fejlôdésbe sodródik az Európai Unió és végsô soron a nemzetállamok, mint tagállamok átruházzák nemzeti szuverenitásukat egy központi hatalomnak, ami az új szupranacionális unió feje. A neofunkcionalizmus egyik meghatározó jelensége a spill over-hatás, ami feltételezi, hogy bizonyos területeken létrehozott intézmények hatással lesznek az intézményhez kapcsolódó más politikákra is, ezzel az intézmény célja tovább gyûrûdzik és befolyásolja a Közösség egyéb döntéseit. A neofunkcionalista gondolkodás jól magyarázta az Európai Gazdasági Közösség megalakulását és korai fejlôdését, ugyanakkor egyes politikák tekintetében nem képes kezelni az erôs nemzeti érdekeket. Philippe C. Schmitter szerint a neofunkcionalizmus elôidézi a Közösség bôvülését, de eredendôen feszültségekhez fog vezetni, amire megoldást csak az integráció további mélyítése jelenthet. 2
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Majoros Pál, Európai Unió szekció I. helyezett
13
Egy másik integrációs elmélet, az institucionalizmus szintén az intézményrendszerek fejlôdésén keresztül látja megvalósulni az Európai Unió fejlôdését. Az institucionalizmus két legmeghatározóbb irányvonala a történelmi institucionalizmus és a racionális választás. Természetesen mindkettô az intézmények integrációt elôsegítô szerepének vizsgálatával foglalkozik, de a történelmi institucionalizmus értelmezése szerint az intézmények nem csupán eszközei az integrációnak, hanem szereplôi is. Mint önálló szervek, az Unió intézményei képesek saját akaratuk és érdekeik megjelenítésére, így az integráció, amit nemzetállamok építenek életre kel és saját magát építi tovább, immáron önálló nemzetközi aktorként létezve. Az institucionalista megközelítés egyik legkiválóbb gondolkodója Mark A. Pollack, aki képes volt rendszerben látni a teórián keresztül. Úgy értelmezte az elméletet, mint a nemzetközi kapcsolatok értelmi forrása. Pollack úgy vélte, hogy a nemzetközi szervezetek vizsgálatával kiválóan értelmezhetôk az Unióban zajló folyamatok. 2013. elején az Európai Unió tovább erôsíti intézményeit, hogy erôsítse az Unió stabilitását és fokozza a tagállamok közti együttmûködést. A válság hatására újból elôtérbe kerültek a nemzeti érdekek a közösségi érdekek rovására. Az Unió és tagállamai közötti hatalmi egyensúly megteremtésének vizsgálatára jött létre a többszintû kormányzás elmélete. Ez az integrációs elmélet próbálja pontosan meghatározni, hogy az integráció mely területein van szükség közösségi kontrollra és hol kell a szubszidiaritásnak minél jobban érvényesülnie. A 2013-as év egyik legfontosabb kérdése, hogy a többszintû kormányzásban hol sikerül meghúzni a határvonalat közösség és tagállam között.
2.2. Az Unió felkészültsége a további bôvítésre Az Európai Unió jelenleg a gyakorlatban létezô integrációs lépcsô legmagasabb fokán áll, mindössze a politikai unió létrejötte választja el az EU tagjait a konföderációtól. Az elmúlt két évtizedben lezajlott EU bôvítési folyamat, mely során tíz, majd két új tag csatlakozott az Unióhoz, a 2008-ban indult világgazdasági válás nyomán nagyobb hatással volt az EU fenntarthatóságára, mint azt az ország-tanulmányok elôjelezték. Az Uniónak idôre és fékekre van szüksége, hogy képes legyen a tizenkét új tagot, illetve a 2013-ban csatlakozó Horvátországot teljes mértékben integrálni. Ugyanakkor sok tanulság és következtetés vonható le az eddigi keleti bôvítésbôl. Mindenekelôtt meg kell említeni az aszimmetrikus alkuerôt, hiszen az EU gazdasági fejlettsége miatt magasabb pozícióból tárgyalhat, mint a keleti régió országai. Erre szükség is van, hiszen egyértelmû, hogy a csatlakozni kívánó országoknak kell alkalmazkodniuk az Unió már mûködô rendszeréhez. Az EU történelmének eddigi legjelentôsebb bôvítése önmaga számára is fontos határ, hiszen bebizonyította, hogy az Unió képes megújulni és tovább fejlôdni. Bizonyosságot nyert, hogy az EU mélységi, (azaz a régi tagállamok együttmûködésének mélyítése) és szélességi (tehát földrajzi tágulása) fejlôdése feltételezik, sôt elôsegítik egymást. A 2004-es és 2007-es csatlakozási hullám alapján az EU számára egyértelmûvé vált az a tanulság, hogy a jövôben sokkal célravezetôbb az ország-specifikus megközelítés a regionálisblokk-szemlélet helyett. Ugyanis Kelet-Európa országai gazdasági fejlettségük tekintetében közelebb állnak egymáshoz, mint az Európai Unióhoz, azonban így is jelentôs eltérések mutatkoznak köztük. Ráadásul ország-specifikus kezelés alkalmazásával könnyebb élét venni a nemzetiségi ellentéteknek is, amely mélyen átitatja Európa keletidélkeleti részét. A Bizottság által támasztott normatívák követése jelenti a járható utat a csatlakozni kívánó országok számára. Ez a módszer igazolja a történelmi institucionalista feltevést, miszerint az integrációs intézmények saját maguk is aktív szereplôivé válnak az integrációnak. Az Európai Unió eszközként nevezi meg a bôvítést az európai béke, gazdasági stabilitás és prosperitás elérése érdekében. Amennyiben a csatlakozni kívánó országok teljesítik az EU által elôírt szigorú követelményeket, úgy az EU kész kézzelfogható európai perspektívát adni. Az EUSZ csatlakozási rendelet 49. számú cikke értelmében minden európai ország kérheti az EU-ba való felvételét. Ez jelentené az EU földrajzi határait, amibe a keleti régióból bele tartozik Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Oroszország, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Törökország, Szerbia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Koszovó, Albánia, de még Kazahsztán is. A felsorolt országok közül jelenleg Törökországgal folynak csatlakozási tárgyalások, Macedónia, Montenegró és Szerbia tagjelölt államok, illetve potenciális tagjelölt a többi nyugat-balkáni ország. Az Unió természetesen nem csak földrajzi, hanem politikai kritériumokat is megszab, így a csatlakozni kívánó országoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapvetô szabadságjogokat és a jogállamiságot, melyeket pontosan az EUSZ. 6. cikke részletez. Továbbá a koppenhágai kritériumoknak is meg kell felelni ahhoz, hogy az ország esélyes várományosa lehessen az EU tagságnak. Így biztosítani kell a demokráciát, jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletét és védelmét garantáló intézmények stabilitását. Meg kell teremteni a mûködô piacgazdaságot és képességet arra, hogy megbirkózzon az Unión belüli versenyviszonyokkal és piaci erôkkel. Szükséges elfogadni a tagsággal járó kötelezettségeket, különös tekintettel a politikai, gazdasági és monetáris célkitûzésekre. Végül az Európai Uniónak ki kell jelentenie, hogy alkalmas az új tagok befogadására.
14
Az EU földrajzi tágulása sokban hasonlít egy birodalom terjeszkedésére, abban az értelemben, hogy egy bizonyos pontig nagyon lendületes fejlôdéssel jár a terjeszkedés, majd az akciórádiusz elérése után jelentôs visszaesés tapasztalható. Az EU számára jelen pillanatban úgy tûnik, hogy a Nyugat-Balkán jelenti a határt, amit még képes befogadni. Az extenzív fejlesztést szükségképpen követnie kell egy intenzív fejlesztésnek, hogy az újonnan csatlakozott országok felzárkózhassanak a régi tagországokhoz, ezzel megteremtve a gazdasági közösségben az egységet. Ez jellemezte az EU és jogelôdje fejlôdését a kezdetektôl, azonban átlépve a volt bipoláris világrendszer határát egy új helyzettel kellett szembesülni. A túl gyors földrajzi tágulás és a késlekedô gazdasági és intézményes fejlesztés veszélybe sodorhatja az Unió egységét. Érdekes paradoxon, hogy újabb piacok végett az Uniónak szüksége van a tágulásra, azonban ezzel egy bizonyos ponton túl veszélybe sodorhatja saját integrációs eredményeit. Azonban az Unió tagállamai között tapasztalható fejlettségi diszkrepancia kezelését követôen lehetôség nyílhat Brüsszel mellett új regionális központok kialakítására, így lehetôséget adva az Unió további tágulására, az akciórádiusz megnövelésére.
2.3 A Lisszaboni Szerzôdés A Lisszaboni Szerzôdés jelenti azt a minôségi megújulást, amellyel az Európai Unió kész válaszolni a jelen kihívásaira. A szerzôdés 2009. december 1-jén lépett hatályba az EU- és EK-Szerzôdés mellett. A Lisszaboni Szerzôdés mélyíti az integrációt és erôsíti a nyugati típusú demokráciát. Az Unió vállalja az alapításkor meghatározott ideológiájának védelmét és elvárja a csatlakozó országoktól e nyugati eredetû értékek befogadását. A demokrácia nem csupán burjánzó intézményrendszert jelent, hanem sokkal inkább értékek, hozzáállás és gyakorlatok közvetítését, megosztását, széles körû alkalmazását. Az egységes Európa megteremtéséhez szükséges a stabil ideológiai háttér megteremtése is. A tagállamoknak egyetemlegesen fejleszteniük kell a civil felelôsségvállalás lehetôségét, biztosítaniuk kell a többségi akarat megvalósulását, miközben a személyiségi jogok sértetlenek maradnak. Meg kell valósítaniuk a decentralizált államirányítást és mindenekelôtt a legnagyobb határozottság mellett biztosítaniuk kell az általános emberi jogokat. Minden Uniós tagállamban és a csatlakozni kívánó országokban is prioritást kell élveznie az ideológiai közeledésnek az EU eszmerendszeréhez. A szerzôdés célja, hogy az Unió mûködési rendszere egyszerûsödjön, átláthatóbbá váljon, döntéshozatali rendszere gyorsuljon. Ezen kitûzött célok megvalósítása közben azonban nagy tekintettel van a demokratikus jogok tiszteletben tartására, hiszen ezek az elvek jelentik az Unió alapját. Ezzel a kerettel készül a Közösség új tagok befogadására. Az intézményrendszer korszerûsítésén keresztül zajlik az intenzív fejlôdés és mindenközben stabilizálódnak az európai értékek. Az Unió a Lisszaboni Szerzôdéssel megadta azt az elméleti hátteret, ami biztosítja az integráció további fejlôdésének fenntarthatóságát.
3. Az EU energiapolitikája, mint bôvítési motiváció 3.1 Közös energiapolitika Az elmúlt évtizedekben az Unió az egyre sürgetôbb külsô kihívások hatására igyekszik közösségi jogkörbe emelni az energiapolitikát és megvalósítani az egységes európai energiastratégiát. Az egyre csökkenô mennyiségben rendelkezésre álló hagyományos energiahordozók és a növekvô kereslet együttes hatására Európa diverzifikációs lehetôségeket keres, hogy a jövôben is kielégíthesse lakossága és ipara energiaigényét. 1974-tôl a Bizottság kezdhetett el foglalkozni egy uniós energiastratégia kialakításával. Az Európai Unió tagállamai sokáig ragaszkodtak teljesen szuverén energiapolitikájukhoz. Az energia közösségi szintre emelésében igazi áttörést elôször a ’90-es évek hoztak. Felismerve az energia világgazdaságra gyakorolt jelentôségét és Európa kiszolgáltatottságát 1991-ben Hágában létrehozzák az Európai Energia Chartát, ami egy nemzetközi kezdeményezés az energiaszolgáltatás stabilitásának jobb biztosítása érdekében. Az Energia Charta uniós kezdeményezés az EU tagországok, Kelet-Európa országai és a posztszovjet utódállamok közti szorosabb együttmûködés érdekében, ugyanakkor az aláíró fél még nem az EU, hanem egyes tagállamai külön-külön. A szerzôdés lényege nem az energiakereskedelem fejlesztése a régió országai között, hiszen ezen a téren a mindenkori GATT/WTO szabályok az irányadók, hanem az energiapolitikát érintô vitás kérdések rendezése és az energiahordozók tranzitszállítása. A 2000-es évektôl az Unió tovább folytatta törekvését a közösségi energiapolitika kialakítása irányába és létrehozta az Energiaközösséget. Az Energiaközösség egy újabb kaput nyitott Közép-Kelet-Európa felé, amit politikai tekintetben bôvítési lépésnek is tekinthetünk, így empirikus bizonyítékot nyerve az energiapolitika és a bôvítéspolitika összekapcsolhatóságára. A 2005-ös évektôl az energiapolitika már rendszeres napirendi pont és a Közösség aktívan foglalkozik vele. Mind újabb fehér- és zöld könyvek kerülnek kiadásra a Bizottság által, melyek célkitûzéseket és cselekvési terveket fogalmaznak meg. Az
15
Unió energiapolitikája több kulcsfontosságú területet nevez meg, melyek közt szerepel a klímaváltozás kezelése, az energiafüggés mérséklése és az ellátásbiztonság növelése. 2013-ban az Európa 2020 stratégia tartalmazza a 20-20-20 kötelezettségvállalást, mely program már tekinthetô az egységes európai energiapolitika vívmányának. Az Európai Unió fennállásának idejében elôször a magyar soros elnökség alatt szerveztek hivatalos uniós csúcstalálkozót energiapolitika témában. Az idôzítés és a helyszín sem lehet véletlen, hiszen Magyarország geostratégiai szempontból kitûnô helyen fekszik az Unió energiadiverzifikációs tervei alapján. A találkozó két fô témája az energiapolitikát érintô közösségi jogharmonizáció, illetve az energiaellátás infrastruktúrájának fejlesztése volt. Az Európai Tanács támogatja a közös energiapolitika megvalósítását például olyan eszközökkel, mint az egyes engedélyeztetési rendszerek egyszerûsítése, vagy a vonatkozó jogszabályok felülvizsgálata. Az egységes európai energiapolitika többé már nem távoli jövô, hanem kézzel fogható jelen, hiszen a Tanács kötelezô jellegû elvárása a tagállamok felé energiapolitikájuk minél nagyobb fokú összehangolása a koherencia elve alapján. És emellett a Bizottság számára bejelentési kötelezettséggel tartoznak a tagállamok minden energiastratégiát érintô szerzôdés megkötésérôl. Az Unió közös energiapolitikájának egyik legfontosabb külpolitikai irányultságú célkitûzése az energiaszállítás tranzitfolyosóinak diverzifikálása. Mindenekelôtt az orosz földgáztól való függés a legnyomasztóbb, különös tekintettel az újonnan csatlakozott közép-európai országokra nézve. Energiapolitikai és egyben biztonságpolitikai prioritás új, nagy kapacitású gázvezetékek üzembe helyezése és ezzel új tranzitfolyosók megnyitása, hogy a jövôben is biztosítva legyen Európa zavartalan energiaellátása. Magyarország számára az Unió ezen törekvései lehetôséget nyújtanak az aktív részvételre és a bôvítéspolitika elôremozdítására a Nyugat-Balkán és Törökország irányába a jövô két gázvezetékén, a Déli Áramlaton és a Nabuccón keresztül. 2012-ben a Tanács kezdeményezésére az Intelligens Energia Európának program kereteiben a Bizottságot felruházták olyan közösségi jogkörrel, mellyel képes koordinálni az Unió egységes energiapolitikáját. Mikor az Európai Unió fejlôdését bíráljuk, akkor észre kell vennünk, hogy a gazdasági növekedés intenzitásának csökkenése nem értelmezhetô a fejlôdés megtorpanásának szinonimájaként. Hiszen a fejlôdésnek sok formája van és az Unió az elmúlt években is számos integrációs eredményt tud felmutatni intézményrendszerének megújításával. Az energiapolitika közösségi szintre emelése egybecseng a történelmi institucionalizmus megállapításaival. A Bizottság jogkörének tágulása egyértelmûen olyan intézményi aktivitásra utal, mely megegyezik az institucionalizmus alap feltevésével, miszerint az integráció fejlôdésében az intézmények önálló aktorként vesznek részt.
3.2 Déli Áramlat A Déli Áramlat elsôsorban orosz kezdeményezés, mely nem része az uniós energiadiverzifikációs stratégiának. Ugyanakkor európai támogatásra talált, mert képes lenne növelni az ellátásbiztonságot és követni a növekvô fogyasztási igényeket. Szakértôi elemzések alapján arra a megállapításra jutunk, hogy az Unió energiafelhasználása folyamatosan növekszik és a környezetvédelmi szempontok elôtérbe kerülése miatt fontos, hogy milyen energiahordozó elégíti ki a megnövekedett felhasználást. A földgáz a hagyományos energiahordozók közt környezetbarát energiahordozónak tekinthetô, így növekvô felhasználása, az alternatív energiaforrások kutatásával együtt, Uniós támogatást élvez. Széles körben elismert szakértôi tanulmányok alapján Európa import energiaigénye 2020-ra elérheti az éves 80 milliárd köbméter földgázt, míg 2030-ra ez tovább növekedhet 140 milliárd köbméter földgázra. Európa növekvô energiaimport-igénye teljes mértékben egyezik az orosz Gazprom érdekeivel, így a Déli Áramlat várhatóan a 2010-es években megvalósulhat. Oroszország Európa felé nyúló legújabb energiacsápjának tárgyalása 2006-ban orosz-olasz párbeszéddel kezdôdött. Magyarország 2008. február 28-án csatlakozott a kezdeményezéshez Bulgáriát és Szerbiát követôen, de Görögországot, Szlovéniát, Horvátországot és Ausztriát megelôzve. A gázvezeték terve két fô részre tagolódik, egy szárazföldi részre, amely a hét szerzôdô partnerország területén vezet keresztül és egy tengeri részre, ami a Fekete-tenger alatt halad. A vezeték az elsô tervek alapján 31 milliárd köbméter földgáz szállítására lesz alkalmas, azonban ezt a kapacitást 2009-ben kétszer is növelték, elôször 47, majd 63 milliárd köbméterre. Ezzel a teljesítménnyel a Déli Áramlat gázvezeték képesnek látszik tartani a lépést Európa növekvô energiaigényével. A Déli Áramlat kielégítô kapacitással és belátható idôn belül képes lesz földgázt szállítani az Uniónak. A vezeték megbízható tranzitfolyosónak tûnik, mely ily módon részét képezi az uniós energiabiztonsági stratégiának. Nyomvonala összekapcsolja a Nyugat-Balkánt az Unióval, így lehetôséget adva a régió országainak egy szorosabb együttmûködésre az Európai Unióval és végsô soron elôrelépést jelent a bôvítéspolitikában.
16
3.3 Nabucco Az Európai Unió, mindazonáltal, hogy üdvözli a Déli Áramlatot továbbra is keresi az Oroszországtól való nagymértékû energiafüggés alternatív megoldását. A Nabucco gázvezeték terve négy évvel megelôzte a Déli Áramlatot, azaz 2002-ben került sor az elsô megbeszélésre a Nabucco projektrôl. Megvalósíthatósági tanulmányok készítését követôen 2004-ben alapították meg a Nabucco Gas Pipeline International GmbH-t (NIC), amely a projekt kivitelezéséért jött létre. A tranzitországok végül 2009. január 27-én, a budapesti csúcson nyerték meg az Unió teljes politikai támogatását és Ankarában írták alá azt a szerzôdést, mely garantálja a Nabucco-projekt megvalósulását. A szerzôdés 50 évig, azaz 2059-ig érvényes és garantálja a tranzitországok támogatását. A Nabucco teljes tervezett nyomvonala megközelítôleg 4000km, mely legnagyobb része Törökországon halad keresztül és mindösszesen 1300km a tervezett európai szakasz. A vezeték képes lenne összekötni Európát és Törökországot, ami egyrészrôl elônyös a gazdasági összefonódás elôsegítésének és Törökország uniós csatlakozásának tekintetében, másrészrôl pedig kedvezô az Unió energiapolitikája miatt is, hiszen hozzáférést enged a kaszpi-térségi és közel-keleti földgázkészletekhez, ahol becslések szerint még mindig 60 000 milliárd köbméternyi földgázt tárolnak. Ugyanakkor a Nabucco tervezett teljesítménye 31 milliárd köbméter évente, ami fele a Déli Áramlat által kínált mennyiségnek. Természetesen fontos, hogy az Uniónak legyen Oroszországtól független gázvezetéke is, ugyanakkor be kell látni, hogy ez csupán egy igen szerény diverzifikálását jelenti az orosz gázfüggôségnek. Ráadásul, míg a Déli Áramlat építése várhatóan a 2010-es évek elején megkezdôdik, úgy a Nabucco-terv elakadt. Az Uniónak szüksége van a földgázra és a déli folyosó megnyitása biztonságpolitikai kérdés is. Éppen ezért megszületett a Nabucco West ötlete, ami egy alternatív forgatókönyve a Nabucco projektnek. A terv szerint megépülne az 1300km-es európai szakasz, mely Bulgárián, Románián, Magyarországon és Ausztrián haladna keresztül és a Baumgarten közép-európai gázelosztó pontba torkollna. 2012-ben sikerült megállapodást kötni az azerbajdzsáni Shah Deniz II gázmezôt üzemeltetô konzorciummal, mely hajlandó megtölteni a Nabucco Westet. Az alternatív gázvezeték megépítésérôl, mely természetesen késôbb tovább fejleszthetô a teljes Nabucco tervvé, 2013-ban várható végleges döntés. Az Európai Unió Románia és Bulgári felvételét követôen képes egy biztonságos, stabil és kizárólag az Unió területén belül haladó gázvezetéket kiépíteni, mely folyosót nyit a Kis-Ázsiából érkezô földgáznak. Az Unió gazvezeték-hálózatának fejlesztése része az energiapolitikának, ahogy a déli folyosó megnyitása is. Az érintett tranzitországok elmélyíthetik részvételüket az integrációban együttmûködve az összeurópai energiabiztonságot szolgáló érdekekkel. A Nabucco West továbbfejlesztése és a teljes Nabucco gázvezeték megépítése hozzájárul Törökország integrációs törekvéseihez és eljuttatja az Uniót Európa földrajzi határáig.
4. Az EU bôvítésének várható iránya 4.1 Nyugat-Balkán Nyugat-Balkán alatt hét országot értünk, melyek: Macedónia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Szerbia, Koszovó és Horvátország, aki várhatóan 2013 nyarán csatlakozik az Európai Unióhoz. Ezen országok tekintetében, Horvátország kivételével kijelenthetjük, hogy az Unió átmenetileg minôségi és mennyiségi határhoz érkezett, hiszen a Nyugat-Balkán országainak még számos kihívással kell szembenézniük csatlakozásuk kivívásáig. Az elmúlt évtizedek háborúskodása a régióban jelentôsen megnehezítette az országok gazdasági és társadalmi átalakulását. A csatlakozási perspektívában Szerbia, Montenegró és Macedónia bíztatóan teljesítenek és mindhárman elnyerték az uniós tagjelölt státuszt, míg a térség másik három országa továbbra is csak potenciális tagjelölt. Bosznia-Hercegovinában lényegében a daytoni békemegállapodás által kialakult helyzet él még ma is és az országot lakó három etnikum is csak mérsékelt gyorsasággal és lendülettel képes együttmûködni az ország kormányzásában. Macedónia csatlakozását Görögországgal folytatott névvitája nehezíti, de ennél sokkal súlyosabb Koszovó helyzete, hiszen még az Unión belül sem ismerte el mindenki a létezését, mint például szomszédjaink Románia és Szlovákia, vagy más EU-s tagok, mint Spanyolország, de világszinten is sokan vannak, akik nem fogadták el Koszovó függetlenségét. Mindazonáltal amennyiben figyelembe vesszük az EU történelmének eddigi bôvítéseit, úgy a földrajzi határosság alapján történô következô bôvítési lépcsô egyértelmûen a Nyugat-Balkán lesz. A kérdés egyedül az idôpont.
17
Érdemes megvizsgálni, hogy az Uniónak miért állhat érdekében a Nyugat-Balkán felvétele. Egyértelmûnek tûnik, hogy az Unió motivációi nem elsôsorban gazdasági jelentôségûek, sokkal inkább politikai irányultságúak. Az Európai Unió számára a Balkán felügyelete jól felfogott geostratégiai érdek. A Balkán az Unió bástyáját jelentheti Közel-Kelet felé, ráadásul Szerbia történelmileg jó orosz kapcsolatrendszerét használva a NyugatBalkán integrálása segíthet az Unió energiabiztonságának megteremtésében. Hiszen a jelenleg tárgyalás alatt lévô Déli Áramlat gázvezeték Ukrajnát megkerülve a Balkánon keresztül biztosítaná Európa országainak, köztük Magyarországnak is a stabil és megbízható gázellátást. A nyugat-balkáni békeépítés elsô számú motorját az 1999-ben az Európai Bizottság által létrehozott Stabilizációs és Társulási Folyamat jelenti. A folyamat célja a régió stabilizálása, a piacgazdaság bevezetése és végsô soron az Uniós csatlakozás elérése. A folyamat keretében az EU kétoldalú aszimmetrikus kereskedelmi megállapodások halmazát kötötte a térség országaival, mely késôbb a CEFTA csatlakozásuk alapját jelentette. Ezzel ösztönözte a balkáni országokat az autonóm kereskedelempolitika kialakítására és a piacgazdaság kiépítésére. Végül az Unió pénzügyi támogatást is nyújtott a térség országainak elôször a CARDS-on (Community Assistance for Reconstruction, Development, and Stabilisation), majd az azt felváltó IPA-n (Instrument for Pre-Accession Assistance) keresztül. A pénzügyi támogatás célja, hogy elôsegítse az uniós szabályoknak való megfelelést és ezzel megteremtse a csatlakozási alapot. Ezzel összhangban a térség országainak iránymutatást és ezzel a csatlakozásban segítséget nyújt az Európai Partnerségi Megállapodás is. Végül az EU figyelme egyenként az országokra irányul és ország-specifikus véleményeket és javaslatokat fogalmaz meg, hogy ezzel is elôsegítse a potenciális tagjelöltek felzárkózását.
4.2 Törökország Törökország útja az EU felé legendásan rögös, hiszen legelôször 1959-ben kérelmezte a társulási szerzôdés megkötését, majd 1999-ben vált hivatalosan EU tagjelöltté és csupán 2005-ben kezdôdtek meg a tényleges csatlakozási tárgyalások. A folyamat lassúságát az is érzékelteti, hogy jelenleg egyetlen egy társulási fejezetet sikerült lezárni Törökországgal és még 12 áll nyitva az összes 33-ból. Ugyanakkor a szintén 2005-ben kezdôdött Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások mára teljes egészében lezárultak. Törökország elkötelezett az Unióhoz való csatlakozásban. Az ország profitál a nyugati társadalmi és gazdasági kultúrából egyaránt és az Unió által Törökország is sikeresebben teljesít. Az EU-nak pedig szüksége van egy olyan fiatal és dinamikus államra, mint amilyen Törökország. Törökország gyorsan növekvô gazdasága és népes társadalma képes lenne lendületbe hozni az európai gazdaságot. Nagy piaca befektetési lehetôségeket kínál, ezzel élénkítve a termelést Európában. Törökország integrálása révén az ország földrajzi elhelyezkedésébôl is profitálhatna az Unió, hiszen Törökország testközelbôl szemléli az Arab Tavaszt és Irán nukleáris programját. Törökország által az Unió jelen lehetne a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában, ami komoly lehetôséget biztosítana az európai érdekek jobb megvalósítására. Ezáltal az Unió képes lenne USA-hoz vagy Oroszországhoz hasonló nagyhatalmi pozícióba lépni az arab államok ügyében. És végül Törökországnak jelentôs szerepet szán az Unió az energiastratégiájában is. Az Oroszországtól való nagymértékû gázfüggôség egyik lehetséges megoldása egy közös európai és török projekt, a Nabucco gázvezeték. A vezeték valóban összekötné az Uniót és Törökországot. Törökország csatlakozásának pozitív hatásai mellett meg kell említenünk a lehetséges negatív hatásokat is, hiszen számos, évek óta pozícióban lévô európai politikus, mint Angela Merkel vagy Nicolas Sarkozy veszélyt is látnak a török csatlakozásban. Törökország bár szekuláris állam, lakosságának megközelítôleg 99%-a muszlim hitû. Az Unión belül elsôsorban Németország és Franciaország idegenkedik a török iszlámtól és a két hatalom egyenlôbb az egyenlôk között, így az ô támogatásuk nélkül Törökország csatlakozása még sokáig húzódhat. A két ország félelmei nem alaptalanok, hiszen Németországban a munkaerô szabad áramlásának teljes liberalizációja nélkül is a török kisebbség a legnagyobb kisebbség. Míg Franciaországban az elôrejelzések szerint tíz éven belül elérheti az iszlám lakosság az ország teljes népességének 25 százalékát, ami nagyon jelentôs arány Európán belül. A másik európai félelem Törökország méreteibôl adódik, hiszen népessége 2011-es adatok alapján 73,6 millió fô és növekszik. Ez azt jelenti, hogy majdnem egy Németországnyi állam csatlakozna az Unióhoz és foglalna helyet a döntéshozatali asztalnál egy igen elôkelô helyen, hiszen a szavazati súlyt a népesség arányában határozzák meg. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a központi támogatások mértékét fejletségi szint alapján súlyozzák, akkor egyértelmû, hogy Törökország óriásit markolhatna a kohéziós alapból.
18
Mindazonáltal az Uniónak fel kell ismernie, hogy Törökország erôs gazdasága és világhatalmi pozíciója jelentôs hozzáadott értéket képvisel az integráció számára. Úgy gondolom, hogy fenn kell tartani a jó kapcsolatot és biztosítani kell Törökország számára a csatlakozás perspektíváját. Nem szabad elkapkodni a csatlakozást, de hatalmas politikai baklövésnek tartanám, ha az EU elhatárolódna Törökország integrálásától és csupán együttmûködést javasolna.
Összefoglalás, következtetések Az Európai Unió bôvítéspolitikája 2012-ben nem prioritást élvezô politika és nem napirendi pont. Ugyanakkor az Unió elkötelezett a további bôvítés mellett, mindösszesen idôre van szüksége, hogy társadalmilag, intézményileg, gazdaságilag és politikailag egyaránt felkészülhessen a következô bôvítési hullámra. Most mindenekelôtt az Unión belüli teljes körû stabilitás megteremtése a legfontosabb feladat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az EU visszalépne a csatlakozási tárgyalásoktól, hiszen az összeurópai perspektíva ideáljának fenntartása kulcsfontosságú alapmotívuma az egész Uniónak. Szükséges a csatlakozni kívánókat továbbra is közel tartani a Közösséghez és fenntartani érdeklôdésüket, de ugyanakkor érdemes a tárgyalásokat úgy ütemezni, hogy a következô csatlakozási hullám legkorábban a 2020-as években érkezzen. A francia, német, olasz, lengyel és spanyol külügy- és honvédelmi miniszterek 2012. november 15-i párizsi találkozóján megfogalmazódott az aktív szomszédságpolitika fontossága, melyet biztonságpolitikai kérdésként kezeltek. Ebbôl is kitûnik, hogy a bôvítéspolitika önmagában nem értelmezhetô, hiszen alapvetôen biztonságpolitikai és energiapolitikai motivációk is hajtják elôre. A következô csatlakozási hullám az Unióba elsôsorban a tervezett gázvezetékek nyomvonalán várható. Éppen ezért hazánk az Unió szempontjából nagyon fontos geostratégiai tényezô. Az ebbôl fakadó helyzeti elônyünkkel élni kell és aktívan, de nagyon megfontoltan kell diplomáciai kapcsolatainkat fejleszteni Szerbia és Törökország irányába. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy Magyarország külpolitikai lehetôségei nyitottak a Keleti Partnerség irányába is. Most elsôsorban egy minôségi fejlôdési, mélyülô szakaszába érkezett az Unió. A következô évek legmeghatározóbb politikája a gazdasági és pénzügyi stabilitás megteremtése és fenntartása lesz. Ebbe az irányba kell Magyarországnak is haladnia, követve az Uniós ajánlásokat megfelelô módon kormányozva az országot. Az EU legszélesebb körû stabilitásának megteremtése után lesz képes új tagokat sikerrel befogadni és tovább dolgozni Európa teljes egységének megteremtésén. Végül az egyesült Európa megteremtésében fontos szerephez jut az Unió energiastratégiája, hiszen a jövô gázvezetékeinek nyomán várható a következô csatlakozási hullám.
19
Irodalomjegyzék SCHMITTER, P.C. (2006): ‘Ernst B. Haas and the legacy of Neofunctionalism’, Journal of European Public Policy 12 (2), pp: 255-72. EU POLITICS – NEO-FUNCTIONALISM, http://testpolitics.pbworks.com/w/page/25795541/ Neo%20%20functionalism; letöltve: 2012. november EU POLITICS – NEW INSTITUCIONALISM; http://testpolitics.pbworks.com/w/page/25499348 /%EF%BB%BFNew%20Institutionalism%EF%BB%BF; letöltve: 2012.11.4. LITTOZ-MONNET, A. (2010): ‘Dynamic Multi-Level Governance – Bringing the Study of MultilevelInteractions into the Theorising of European Integration’, European Integration Online Papers (EIOP), April LOSONCZ MIKLÓS (2011): Az Európai Unió külkapcsolatai és külkapcsolati politikája, Tri-Mester Kiadó, 2011 EURÓPAI PARLAMENT – AZ UNIÓ BÔVÍTÉSE HTTP://CIRCA.EUROPA.EU/IRC/OPOCE/FACT_SHEETS/INFO/DATA/RELATIONS/FRAMEWORK/ARTIC LE_7237_HU.HTM; letöltve: 2012.11.7. EU VONAL – KOPPENHÁGAI KRITÉRIUMOK HTTP://WWW.EUVONAL.HU/INDEX.PHP?OP=TENYEK_KISSZOTAR&ABC_ID=15; letöltve: 2012.11.7. LISSZABONI SZERZÔDÉS HTTP://EUROPA.EU/LISBON_TREATY/GLANCE/INDEX_HU.HTM; LETÖLTVE: 2012.11.7. CHARACTERISTICS OF DEMOCRACY http://www.america.gov/st/democracyhrenglish/2008/May/20080623194736eaifas0.658703.html; letöltve: 2012.11.27. MAYER, S. (2008): ‘Path dependence and commission activism in the evolution of the European Union’s external energy policy’, Journal of International Relations and Development, vol. 11(3), pp. 251-78. SIMAI MIHÁLY (2011): Oroszország két világ között, Akadémia kiadó, 2011 BALÁZS PÉTER (2011): Magyarország és Európa 20 év után; Napvilág Kiadó, 2011 MUSLIMS IN EUROPE: COUNTRY GUIDE HTTP://NEWS.BBC.CO.UK/2/HI/EUROPE/4385768.STM; LETÖLTVE: 2012. NOVEMBER 27.
20
CSALA ANGÉLA3 FILMEK NYOMÁBAN – FILMEK AZ IDEGENFORGALOMBAN 1. Bevezetés Primer kutatásom a filmturisztikai kínálatra fókuszál, azon belül is az etyeki Korda Filmparkra, mint a magyarországi kínálat kiemelkedô elemére. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megfelelô partnerkapcsolatok a filmturizmus sikereinek kulcskérdését jelentik, ezért a magyarországi filmturisztikai együttmûködések számbavételétôl sem lehet eltekinteni. Végezetül pedig fejlesztési javaslatokat teszek a hazai filmturizmus erôsítésére, amelyek során figyelembe vettem az idegenforgalom fôbb trendjeit, illetve a sikeres filmturisztikai desztinációk gyakorlatát. Korábbi kutatásaim alapján, illetve a szakirodalom feldolgozását követôen az alábbi hipotézist fogalmaztam meg: Magyarországon egyelôre gyerekcipôben jár a filmturizmus ágazata, de már felismerték az ágazat jelentôségét. A megvalósult tervek nem kapnak elég figyelmet, a nem megfelelô marketing tevékenységek miatt pedig nem sikerül hatékonyan ösztönözni a keresletet.
2. Filmturisztikai kínálat Magyarországon 2.1. A filmes hivatásturizmus kínálata Magyarországon A magyarországi filmturisztikai kínálat rövid ismertetésére a két fô csoport, a filmes hivatásturizmus és a filmes szabadidô-turizmus szerint kerül sor. A filmes hivatásturizmus esetében erôs versenyrôl beszélhetünk, ezért a kínálat szélessége mellett komoly szerepet kap a kínálat színvonala és a pénzügyi tényezôk szempontja. A filmes hivatásturizmus esetében külön kerül elemzésre a stúdiók és a természetes helyszínek kínálata, azonban fontos kiemelni, hogy a legtöbb esetben a két csoport együttesen versenyképes a nemzetközi kínálatban. A pénzügyi tényezôk esetében az adókedvezmények, a területfoglalási díjak és egyéb illetékek, illetve a munkaerô költségek nagysága a meghatározó. A magas költségvetésû filmek számára megfelelô színvonalú stúdióból országunkban mindössze kettô található: az etyeki Korda Studios és a rákospalotai Raleigh Studios Budapest. Mindkét stúdió elônyei között említhetô a magas színvonalú infrastruktúra, amely megnyilvánul a mûtermek számában és méretében is, illetve a stúdiók teljes hangszigeteltségében, amely Magyarországon mindössze ezen a két helyen áll rendelkezésre. A természetes forgatási helyszínek esetében is Budapest és környéke kiemelkedô. Budapest „kaméleonvárosnak” (Bacsa, K.) tekinthetô, ami szerencsés filmforgatási helyszínné teszi. Fôvárosunk és környéke változatos domborzattal és sokszínû építészeti emlékekkel rendelkezik, így a filmekben Budapest megjelenhet, akár mint Berlin, Bécs, Buenos Aires, Párizs és Róma (Bacsa, K., Rakács, A.). A pénzügyi tényezôk közül kiemelkednek az adókedvezmények, amelyek mértéke jelentôs hatással van a produkciók helyszínválasztására. A magyar szabályozás jelenleg a szomszédos országokéhoz hasonló. A Nemzeti Filmiroda honlapján elérhetô az adókedvezményi rendszer angol nyelvû összefoglalója, de csak a 2004-2006-os évekbôl, pedig egy ilyen jellegû, naprakész ismertetô elengedhetetlen a nemzetközi produkciók tájékoztatása érdekében. A pénzügyi tényezôk másik elemét a területfoglalási díjak és egyéb illetékek jelentik. Ebben az esetben több problémával kell szembenéznie Magyarországnak: • Budapest közigazgatásilag nem egységes, hiszen a kerületi önkormányzatok, illetve a kiemelt területek esetében a fôvárosi önkormányzat önállóan szabja meg az árak nagyságát. • A területfoglalási engedélyek kiadásának sorrendje jelenti a következô problémát, ugyanis jelenleg a jóváhagyási eljárás során az elôször beérkezett kérelmek élveznek elsôbbséget (Rakács, A.). • A harmadik problémát pedig az engedélyek magas árai jelentik. A Budai Vár és az Andrássy út használatért az önkormányzat nagyon magas díjakat szed. Ugyanakkor kedvezô változásokat is találhatunk. Erzsébetváros önkormányzata 2012. április 26-án megfelezte a filmforgatások négyzetméterenkénti közterület-használati díját (900 Ft-ról 450 Ft-ra), illetve az engedélyek kiadásának idôtartama is lerövidült (Turizmus.com). 3
BGF Kereskedelmi, Idegenforgalmi- és Vendéglátóipari Kar hallgatója, konzulens: Dr. Jusztin Márta, Idegenforgalom – Vendéglátás szekció I. helyezett
21
A rövid áttekintés arra enged következtetni, hogy Magyarországon a filmes hivatásturizmus kínálatának minôsége megfelelô, a régió országaihoz hasonló, esetleg magasabb színvonalú. Országunk versenyképességét azonban rontják a pénzügyi szempontok, hiszen több esetben is magasabb árakkal találkozhatunk hazánkban, mint a szomszédos országokban.
2.2. A filmes szabadidô-turizmus kínálata Magyarországon A filmes szabadidô-turizmus kínálatának rövid bemutatására kerül sor ebben a részben. A kínálat elemzéséhez a szerzô saját megközelítésû filmturisztikai tipológiája adja a keretet, a szabadidôs turisztikai kínálat elemzésének képezik részét a rendezvények is. Ezt követôen a természetes forgatási helyszínek és végül az „Off-location” csoport kerül bemutatásra. A filmsztár-turizmus pedig, még nem jelent meg hazánkban. Hazánkban a rendezvények, események közül szinte csak a filmfesztiválok esetében beszélhetünk turisztikai hatásról. Jelentôs filmpremierek ritkán kerülnek megrendezésre. Az egyéb kategóriába pedig leginkább a szakmai konferenciák tartoznak, amelyekrôl nem áll rendelkezésre megfelelô mennyiségû információ. A Hungarian Film Contact Guide [2010] tíz filmfesztivált tart számon, azonban turisztikai hatásuk és keresletük elenyészô, jellemzôen a szakmabeliek érdeklôdésére tartanak számot. A magyar filmfesztiválok leginkább a belföldi turizmus élénkítésére lehetnek alkalmasak. Hazánkban nem jellemzôek a grandiózus filmpremierek és a közel jövôben se látni rá reális esélyt. Vannak azonban olyan városok, akik felismerték a filmforgatásokban és a hozzájuk kapcsolódó premierekben a turisztikai potenciált. Szeged a Magic Boys-zal kötött szerzôdést, amelynek értelmében a város támogatásáért cserébe a település kiemelt szerepet kap a film promóciójában és a premier is a Szegedi Belvárosi Moziban lesz. A példamutató kezdeményezés egyedülálló hazánkban, azonban a filmforgatás óta már eltelt több mint két és fél év és még mindig tartanak az utómunkálatok (IMDb.com[a]), pedig eredetileg 2010 nyarára tervezték a premiert Szegeden. A filmforgatási helyszínek már említésre kerültek a filmes hivatásturizmus kapcsán is, azonban nem szabad megfeledkezni a szabadidôs turisztikai kínálatról sem, hiszen új élményekkel gazdagíthatják a visszatérô turistákat is. A The Internet Movie Database adatai alapján Budapesten 932 nemzetközi és hazai film jeleneteit forgatták (IMDb.com[b]) (összehasonlításképpen Londonban 10 269 film jeleneteit forgatták (IMDb.com[c]), amíg nagy versenytársunk, Prága esetében ez a szám 1 342 (IMDb.com[d])), tehát a kínálat mérsékelt, azonban a kereslet mértéke az információhiány következtében alacsony. Továbbá Budapest legnagyobb problémája a forgatási helyszínek szempontjából, hogy általában menekülô produkcióknak ad otthont, Budapest csak dublôr helyszín. Az „Off-location” csoport esetében a többi kategóriához képest jelentôs kínálattal rendelkezünk: Etyeken a Korda Filmpark, Budapesten az Astoria Studio programja, a Puliwood sorolható ebbe a kategóriába, illetve a Unique Budapest Budapest Code elnevezésû interaktív programja lehet még érdekes a filmturisták számára. Az etyeki Korda Filmpark bemutatására „Az etyeki Korda Filmpark, mint a magyar filmturisztikai kínálat kiemelkedô eleme” címû fejezetben kerül sor. Összességében megfigyelhetô, hogy Magyarországon a filmes szabadidô-turizmus kínálata nem túl bô, jelenleg a fejlôdés egy korai szakaszában jár. A kínálat elônyei között említhetô viszont, hogy kreatív ötletekre épülnek és szinte minden esetben épít Magyarország sajátosságaira vagy legalább egy-egy kiemelt jellegzetességére. A jelenlegi kínálat a nemzetközi turizmus esetében nem tekinthetô jelentôsnek, viszont a belföldi idegenforgalom élénkítésére kitûnôen alkalmas.
3. Az etyeki Korda Filmpark, mint a magyar filmturisztikai kínálat kiemelkedô eleme 3.1. A Korda Filmpark bemutatása A Korda Filmpark Etyek határában található filmes látogatóközpont, ahol a látogatók bepillantást nyerhetnek a filmgyártás kulisszatitkaiba és a filmtörténetbe. A park alapvetôen két nagy részre osztható: az 1 400 m2-es kiállítócsarnokra és a stúdiótúrára. A kiállítócsarnokban két tárlat tekinthetô meg: a Korda Emléktér Korda Sándornak állít emléket, az interaktív filmes kiállítás során az érdeklôdôk pedig megismerhetik a mozgókép történetét és a filmgyártás lépéseit. A stúdiótúra során a látogatók megnézhetik a világ egyik legnagyobb, teljesen hangszigetelt mûtermét, illetve a két kültéri díszletet (New York utcarészlet, középkori város), amennyiben nem folynak munkálatok az adott helyszínen.
22
Emellett több opcionális programot is kínál a látogatóközpont: Vadsáv utószikronizálás, Filmbuilding, Fotózás díszletben, Kaszkadôr show, illetve szinte bármilyen rendezvényhez kiváló helyszínt jelenthet a terület, valamint a vendéglátás sem jelent problémát a 400 fô befogadására alkalmas étteremnek. (Sebestyén, K.). A Vadsáv utószinkronizálás során a filmek új szinkront kapnak a látogatók közremûködésével. A Filmbuilding névre keresztelt program során a résztvevôk egy new york-i meteortámadást bemutató trailer forgatásán találják magukat a Filmpark két helyszínén. A Kaszkadôr show keretein belül a nézôk a filmekben gyakran látott autós üldözést, túszejtést és robbantást is megtekinthetik. Összességében elmondható, hogy fantáziadús kezdeményezésnek tekinthetô a Korda Filmpark, amely több korosztály érdeklôdésére is számot tart. Ugyanakkor elônyösebbnek bizonyulhat, ha viszonylag homogén csoportok indulnak el egy-egy idôpontban, hiszen akkor az animátorok a csapat igényeihez tudják igazítani elôadásmódjukat. Az opcionális programok kínálata újszerû és érdekes kikapcsolódási lehetôségeket nyújt, azonban elsôsorban szervezett csoportok számára kerülnek megrendezésre.
3.2. A Korda Filmpark SWOT-analízise Ebben a fejezetben a SWOT-analízis segítségével kerül sor a Korda Filmpark részletes elemzésére, hogy a magyarországi filmturisztikai kínálat kiemelkedô elemének a piaci életképességét pontosabban lehessen felmérni, jelenleg azonban csak néhány szempont kifejtésére van lehetôség. 1. táblázat: A Korda Filmpark SWOT-analízise Strength – Erôsségek • • • • • • • • • • •
Újszerû attrakció, amely egyedülálló Közép-Európában Magas színvonalú kínálat Interaktív kiállítás Stúdiótúra Opcionális programlehetôségek Kedvezô ár-érték arány Széles vendégkör Látogatók véleményének felmérése és figyelembe vétele Széleskörû partnerkapcsolatok Akadálymentesített környezet A létesítmény sokrétû alkalmazhatósága
Weaknesses – Gyengeségek • • • • • • • • •
Opportunities – Lehetôségek • • • • • • • •
A filmnézés, mint szabadidôs tevékenység erôsödése A filmturizmus növekvô jelentôsége Etyek rendezvényeinek növekvô elismertsége Szorosabb együttmûködés a „városvezetéssel” Erôs, stabil márkaépítés Új attrakciók kialakítása Idôjárástól való függôség csökkentése Termékfejlesztés - Az etyeki boros pincékkel közös csomagok létrehozása
Elhelyezkedés (fôváros, Etyek) és megközelíthetôség Tájékoztatásbeli hiányosságok Fiatal stúdió a központ alapja, ezért kevés díszlettel rendelkeznek Induló projekt, még nem ismerik Marketing tevékenység Korlátozott fizetési lehetôségek Nem váltható külön jegy csak a kiállításra vagy csak a stúdiótúrára Csak elôzetesen lefoglalt idôpontban tekinthetô meg a látogatóközpont Az ajándékbolt, az étterem és a jegypénztár nyitva tartása
Threats – Veszélyek • • • •
Versenytársak megjelenése (közvetlen, közvetett) Kiszolgáltatottság a kedvezôtlen idôjárásnak Hosszú megtérülési idô Kedvezôtlen jogszabályi, gazdasági változások
Kiemelt erôsségek A látogatók véleményének felmérése egyrészt az animátorok tapasztalatain keresztül, másrészt pedig vendégkérdôívek segítségével történik. Ez egy rendkívül fontos lépés, hiszen a fejlesztések, változtatások legfontosabb alapját a vendégek véleményei, észrevételei kell, hogy jelentsék. A Korda Filmpark vezetôsége a lehetôségeihez mérten igyekszik is figyelembe venni a visszajelzéseket. (Sebestyén, K.). A kérdôívhez hozzájutni azonban nehézkes, hiszen csak a jegypénztárban találhatóak és nem adnak automatikusan minden látogatónak. A széleskörû partnerkapcsolatok és együttmûködések elengedhetetlenek a mai éles versenyhelyzetben, és ezzel a látogatóközpont vezetôsége is tisztában van. A filmpark a turisztikai szakmával a Közép-dunántúli Regionális Marketing Igazgatóságon keresztül áll kapcsolatban, illetve stratégiai kapcsolatban áll több utazásszervezôvel is. Idôrôl idôre pedig nyereményjátékok keretében lehet belépôket nyerni a Korda
23
Filmparkba. A látogatóközpont vezetôsége szoros kapcsolatot ápol még az etyeki polgármesteri hivatallal, a helyi rendezvények szervezôivel és az etyeki pincészetekkel is. Fô gyengeségek A komplexum mérete és jellege, illetve a beruházás nagysága (a projekt teljes költségvetése 1 190 666 500 Forint (Sebestyén, K.)) is jelentôsebb marketing tevékenységet igényelne a jelenleginél. Az egyik legnagyobb hiányosság, hogy a Korda Filmparkról semmilyen információ nem található Etyek hivatalos honlapján (http://webetyek.hu/), a két fél közötti szoros együttmûködés ellenére sem. A két legnagyobb etyeki fesztivál (Kezes-lábos Fesztivál, Pincefesztivál) támogatói között sem szerepel a Korda Filmpark, csak a Korda Studios (Etyeki Kezes-lábos Fesztivál hivatalos honlapja, Etyeki Pincefesztivál hivatalos honlapja). A közösségi médiában történô megjelenésük (jelen vannak a Facebook-on és a Twitteren is) is visszafogott (mindössze 114 követô a Facebook-on), ami annak is köszönhetô, hogy másik két üres Korda Filmpark profil is található a Facebook-on, ezért nehezen utolérhetô a hivatalos változat. A legnagyobb videó megosztó portálon, a YouTube-on is jelen van a Korda Filmpark, azonban mindössze 5 saját videóval, amelyek 5 hónappal ezelôtt kerültek fel. A videó megosztó keresôjén keresztül 8 találatot kapunk (YouTube.com[a]). A legnagyobb magyar videó megosztón, az indavideo-n még kevesebb találatot kapunk, mindössze egyet (Indavideo.hu). A különbözô internetes portálokon legtöbbet a megnyitó alkalmából olvashattunk, de akkor is elsôsorban a filmes és a turisztikai szakmai oldalakon, így leginkább a komolyabb filmes érdeklôdésûekhez és a turisztikai szakemberekhez jutott el a hír. Idôrôl idôre természetesen, fôleg a nyereményjátékok kapcsán, feltûnik a Korda Filmpark a világhálón, azonban többnyire nem az általános érdeklôdésre számot tartó oldalakon. A nyitva tartási problémákat személyesen tapasztalta meg a szerzô, mert a délután négy órás idôpontra sikerült helyet foglalnia. A késôi idôpont miatt csoportunk elôször a stúdiótúrán vett részt, majd a kiállítás felé tartva áthaladtunk az éttermen, ahol a mosdó is található. Animátorunk ekkor tájékoztatta a csoportot, hogy az étterem lassan bezár, ezért aki igénybe szeretné venni a mosdót, az most teheti meg utoljára. Ezután következett a kiállítócsarnok, ahol az ajándékbolt is található, amely már érkezésünkkor is zárva volt. A túra végén a jegypénztár sem volt már nyitva. Azon túl, hogy komoly bevétel kiesést jelenthet a filmparknak az ajándékbolt és az étterem korai zárása, további károkat is okoz, mivel a látogatók egy „kihalt” komplexumot hagynak el, ami nem segíti a kedvezô imázs kialakulását és az erôs márka kiépítését. Kiemelt lehetôség A Korda Filmpark látogatása sokkal nagyobb élményt nyújt a vendégeknek, ha a külsô díszleteket felismerhetik a már látott filmekbôl. Éppen ezért a filmnézés, mint szabadidôs tevékenység folyamatos erôsödése nagy lehetôség a látogatóközpontnak. A moziba járás az egyik legkedveltebb kulturális elfoglaltság napjainkban, emellett pedig a filmek megtekinthetôek DVD-ken, televíziós csatornákon, on-line és letöltve a számítógépeken és egyéb eszközökön is (Lakatos, Gy. és Bárdosi, M. (szerk.) [2006]). Legnagyobb veszély A versenytársak megjelenését két szinten (közvetlen és közvetett szinten) érdemes kezelni. Közvetlen szinten a filmturisztikai versenytársak megjelenésérôl beszélhetünk: A Raleigh Studios Budapestwood projektjének megvalósításával létrejön Budapesten Közép-Kelet Európa egyetlen filmes élményparkja (BudapestWood.hu). A közvetett versenytársakat tekintve a látogatóközpont számára minden családi programot kínáló komplexum versenytársnak tekinthetô Budapesten és a fôváros agglomerációjában. A gazdaság fellendülésével egyre szélesedni fog a közvetett versenytársak száma is, ami egy újabb érv az erôs és stabil márka kiépítése mellett. Összegzés A Korda Filmpark piaci életképessége sok tényezôtôl függ, azonban a SWOT-analízis alapján azt mondhatjuk, hogy a mûködési rutin kialakulásával és megfelelô fejlesztésekkel a magyar turisztikai kínálat kiemelkedô elemét képezheti. A filmturizmus elsô jelentôs hazai képviselôjeként pedig elônyös pozícióból indul a megjelenô közvetlen versenytársakkal szemben. Az egyedülálló ötlet megvalósítása azonban önmagában nem elég az életképességhez. A jelentôs erôsségek mellett komoly gyengeségekkel szembesültünk, amelyek megoldásra várnak. A gyengeségek felszámolása és a lehetôségek kiaknázása pedig a jelenlévô versenytársakkal szemben is erôsítené a létesítmény piaci pozícióját, illetve a kockázatot jelentô veszélyek hatásai is csökkenthetôek a megfelelô intézkedések végrehajtásával.
24
4. Filmturisztikai együttmûködések Magyarországon A filmturisztikai együttmûködések könnyebb átláthatósága érdekében elengedhetetlen az MT Zrt. és a BTDM álláspontját is ismertetni. Az MT Zrt. és a BTDM egymástól függetlenül hasonló elképzelésekkel rendelkezik ezen idegenforgalmi ágazatról. A két szervezet hasonló problémákkal is küzd az ötletek megvalósítását illetôen, amelyekbôl kiemelkedik az erôforrás-hiány (elsôsorban pénzügyi- és humán erôforrás). Bacsa Krisztina és Rakács Anett is nagy lehetôségeket lát a filmturizmusban, elsôsorban a hivatásturisztikai ágat emelték ki, amelyet több szempontból is hasznosnak ítéltek meg. Mindketten kiemelték a filmforgatások szállásigényét, a filmek imázs formáló hatását, illetve azt a reklámfelületet, amelyet a filmek jelentenek. A két szervezet tervezett elsô lépései azonban már eltérôek és átvezetnek az együttmûködések témakörébe is. A konkrét lépések viszont még váratnak magukra, hiszen a jelenlegi költségvetési keretek (MT Zrt. költségvetése 2012-re 5 milliárd Ft (Parlament.hu), a BTDM 2012-es költségvetése 43 millió Ft, miközben 2010-ben még 400 millió Ft volt (Observer.hu)) miatt a filmturizmus egyelôre a hosszú távú tervekben jelenik meg. Rakács Anett elképzelései szerint fontos lenne, hogy Budapesten, Magyarországon forgatott filmek kommunikációjában is megjelenjenek a helyszínek, hogy a szereplôk hivatalosan is megköszönjék a segítséget, amit a várostól, az országtól kaptak. A színészek kiemelt szerepére azért van szükség, mert így hiteles forrásból jutna el az üzenet a célpiachoz. A BTDM hosszú távú tervei érdekében már kapcsolatban áll a hazai Roadmovietour képviseletében Basa Balázzsal, így többek között elkészült Budapest filmturisztikai koncepciójának megvalósíthatósági terve is, amelynek gyakorlati alkalmazása a szervezet jövôbeni költségvetésétôl függ. Az MT Zrt. költségvetése már tágabb mozgásteret biztosít a filmturizmust illetôen, azonban meg sem közelíti a Nyugat-Európai mértéket. Bacsa Krisztina véleménye szerint az a legfontosabb cél, hogy Budapest a filmekben végre Budapest legyen és ne dublôr helyszín. A filmes hivatásturizmus legnagyobb problémáját pedig abban látja a turisztikai hivatal munkatársa, hogy az MT Zrt.-hez beérkezô megkereséseket, nem tudják egy versenysemleges partnernek továbbítani (nehéz megvalósítani, hiszen a filmes szakmának is kell fogadnia a partnert a hatékony együttmûködés érdekében). Emellett olyan nehézségekkel is szembe kell nézni, hogy Magyarországon nincsen központi adatbázis az elérhetô helyszínekrôl, illetve a vállalkozásokról sem. A versenyképességünket tovább rontja az egységes árképzés hiánya a közterület foglalási engedélyek területén. A fenti fô cél és a fôbb problémák megoldásához széleskörû együttmûködésre van szükség, amelyet felismert a turisztikai hivatal is, ezért 2012. május 10-én a WeLoveBudapest formációval közösen szerveznek egy filmes konferenciát „Csapó: Budapest!” néven. A konferencia fô célja, hogy nemzetközi példákon keresztül mutassák be a filmipar és a turizmus együttmûködésében rejlô potenciált. (Bacsa, K.) Összességében elmondható, hogy hazánkban a filmturizmusban rejlô potenciált már több szereplô is felismerte, ami talán a legfontosabb a teljes folyamatban. A felismerés azonban kevésnek bizonyulhat, a jövôben további nehéz feladatok várnak megoldásra, amelybôl kiemelkedik az erôforrások célzott elkülönítése, amely nélkül nehezen lehet a filmeket beemelni Budapest, illetve Magyarország turisztikai marketingjébe. Az együttmûködéseket vizsgálva nem lehet egységes véleményt alkotni, hiszen láthatunk rendkívül pozitív kezdeményezéseket, azonban az elônyös partnerkapcsolatok mellett még várat magára a turisztikai és a filmes szakma közötti szoros együttmûködés kiépítése, amely létfontosságú a filmturizmus esetében.
5. Javaslatok a magyarországi filmturizmus erôsítésére 5.1. A modern technológia alkalmazása a marketingben A sikeres on-line jelenlét érdekében elsô lépésként egy látványos, könnyen kezelhetô, informatív honlap létrehozása szükséges. A weboldal kezelését érdemes központilag irányítani, hogy a magyarországi filmturisztikai kínálat egységesen és a többi turisztikai ágazattal összhangban jelenhessen meg, ezért az MT Zrt. a legalkalmasabb az on-line felület szerkesztésére.
25
A közösségi média használata során a Facebook-nak érdemes kiemelt szerepet szánni, mivel a világ összes közösségi oldal felhasználójának 64 %-a regisztrált tag az oldalon (Timár, G. [2012]), ami több mint 839 millió felhasználót jelent világszerte (Socialbakers.com). A magyar filmturizmus élénkítésére létrehozott Facebookoldalon érdemes folyamatosan tájékoztatni a rajongókat a filmforgatásokról, illetve a különbözô filmturisztikai programokról. A közösségi oldal saját alkalmazások kifejlesztésére is alkalmas, amelyek elôsegítik az interaktivitást, ezért tanácsos élni a lehetôséggel. Az okostelefon tulajdonosok 69 %-a használja a mobiltelefonjára letöltött alkalmazásokat (GO-Gulf.com), amely több mint 700 millió fôt jelent. A mobiltelefon alkalmazások elônyeire a filmturizmus is építhet. Több megoldás közül is választhatunk, így például kifejleszthetôek interaktív térképek a filmforgatási helyszínekbôl, film adatbázisok, amelyekben rá lehet keresni a pontos filmforgatási helyszínekre (vagy fordítva a helyszínekhez lehet filmeket keresni), illetve kvízjátékok is. Az alkalmazások sikeréhez hozzájárul az újszerûség mértéke és a kezelhetôség is, ezért az a legjobb megoldás, ha a program kreatív ötletre épül, mégis rendkívül egyszerûen mûködik. Jól látható tehát, hogy a modern technológia alkalmazására a filmturizmus esetében is számos lehetôség van. A filmturisztikai honlap, illetve a közösségi médiában való jelenlét azonban nem csak egy lehetôség, hanem szükségszerû eszköz is. Az alkalmazások kifejlesztése az elôzô kettôhöz képest drágább megoldás, mégis érdemes fontolóra venni, hiszen gyorsan megtérülô befektetési lehetôség.
5.2. Budapesti tematikus sétaútvonal kialakítása Magyarországon a filmturizmus ágazata a fejlôdés korai szakaszában van, ezért a termékfejlesztés sem jellemzô még. A dolgozat részeként egy 1,5 – 2 órás tematikus sétaútvonal került kialakításra Budapest belvárosában, amely 12 helyszínen és 10 filmen keresztül kalauzolja végig a látogatókat: 1. ábra - Budapesti filmes sétaútvonal
Forrás: saját szerkesztés a GoogleMaps segítségével A túra kiinduló pontja a Ferenciek tere (A pont), amely az Underworld címû film révén vált ismertté. Az Anker köz és környékén (B pont) a München címû film jeleneteit forgatták, továbbhaladva pedig az Operaházhoz érünk (C pont), amit a Csodálatos Júlia címû alkotásból ismerhetünk. A Szent István Bazilika és a Szent István tér (D pont) az Evitában Buenos Aires-be, míg a Kémjátszmában Berlinbe repít minket. A Szabadság térre (E pont) érve még mindig Evita Buenos Aires-ében járunk, viszont az Aulich utcába (F pont) érve már Párizsban érezhetjük magunkat a München címû filmnek köszönhetôen. A Batthyány Örökmécses (fekete karika) mellett a Kémjátszma és a Napfény íze címû film egyes jeleneteit forgatták. A Parlamentet (G pont) a bollywood-i Hum Dil De Chuke Sanam (magyarul: Már másé a szívem) címû filmben Rómában láthatjuk viszont. A Néprajzi Múzeum (H pont) az Evita, a Rítus és A Holló címû filmek látványvilágában jelent meg. Az Alkotmány utcát (I pont) pálmafákkal elképzelve megint Buenos Aires (Evita címû film) egyik utcáján sétálhatunk. A Nyugati pályaudvar épülete (J pont)
26
a Kémjátszma, a München és a Monte Carlo címû filmben szerepelt. A sétaútvonal utolsó állomását a Szobi és az Eötvös utca környéke (K pont) jelenti, ahol A Holló címû film jeleneteit vették fel (Basa, B.). A fenti tematikus sétaútvonal csak egy példa a több lehetôség közül. A filmek lehetôvé teszik, hogy a turisták a belvárosban sétálva térbeli és idôbeli utazáson vegyenek részt. A forgatási helyszíneket érdemes lenne egy központi adatbázisban számon tartani, és akkor könnyen létrehozhatóak további tematikus útvonalak is.
5.3. Mozi térképek létrehozása Az egyik legkedveltebb és legsikeresebb filmturisztikai eszköz a mozi térkép. A mozi térképek kapcsolódhatnak egy adott filmhez is, illetve lehetnek általános filmturisztikai eszközök is. Budapest esetében az általános típus jelentene kiváló megoldást, hiszen általában csak néhány jelenetet forgatnak fôvárosunkban, illetve nincsenek kultusz-film helyszíneink. Budapest esetében két általános mozi térkép elkészítése javasolt, egy a nemzetközi produkciókhoz, egy pedig a hazai alkotások jeleneteihez. Amennyiben kialakításra kerül egy filmturisztikai honlap, akkor adottá válik a lehetôség egy interaktív mozi térkép alkalmazására is, amely összevontan is kezelheti a nemzetközi és a hazai produkciókat. Ebben az esetben fontos, hogy különbözô szûrési feltételeket tegyünk lehetôvé a felhasználók számára, illetve hogy az így kapott szûkített térkép nyomtatására is legyen lehetôség. Idôrôl idôre a mozi térképeket is újraértelmezik, ilyen megoldás a londoni metróhálózat térképébôl készült térkép a brit fôvárosban (Underground Film Map, 2010). Hasonló technikával készíthetô mozi térkép Budapestre is, ahol a metróvonalak alacsonyabb száma miatt javasolt a villamos vonalak használata is. A már említett központi adatbázis a mozi térképek szerkesztését is megkönnyítené, az interaktív megoldások esetében pedig az automatikus frissítési lehetôség is rendelkezésre állna.
6. Összegzés A filmturizmus hazai ismertségének és helyzetének felmérésére nagyrészt primer kutatásom segítségével került sor, amely során öt személyes interjút készítettem a turisztikai szakma képviselôivel, a Korda Filmpark értékesítési igazgatójával, illetve Etyek község polgármesterével. További tapasztalatokat a Korda Filmparkban tett látogatásom során gyûjtöttem. Hipotézisemet nagyrészt primer kutatásom segítségével igazoltam. Magyarországon egyelôre gyerekcipôben jár a filmturizmus ágazata, de már felismerték az ágazat jelentôségét. A megvalósult tervek nem kapnak elég figyelmet, a nem megfelelô marketing tevékenység miatt pedig nem sikerül hatékonyan ösztönözni a keresletet. Primer kutatásom minden kétséget kizáróan igazolta a hipotézis elsô felét, jól láthattuk, hogy a hazai filmturizmus a fejlôdés korai szakaszában jár, viszont a legtöbb turisztikai szakember kiemelte az ágazat fontosságát és a benne rejlô lehetôségeket. A filmturizmus a hazai hosszú távú tervekben jelenik meg egyelôre, amelynek legfôbb oka az idegenforgalmi szervezetek erôforrás hiánya. A megvalósult tervek ismertsége, illetve nehéz on-line fellelhetôsége bizonyítja, hogy nem kapnak elég figyelmet, hiszen a hazai kínálatot még a magyarok nagy része sem ismeri. A marketing tevékenységet a Korda Filmpark esetében vizsgáltam, amely a komplexum egyik fô gyengeségének bizonyult a SWOT-analízis során, mivel a beruházás mértékéhez és a látogatóközpont „korához” képest valószínûleg alacsony arányú a marketing költségvetés. Ennek hatására a kereslet nem éri el az optimális szintet, pedig a Korda Filmpark a hazai filmturisztikai kínálat kiemelkedô eleme és az ötletben rejlô lehetôségek is különlegesek. Az elmúlt hónapokban szerzett tapasztalataim alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a filmturizmus dinamikusan fejlôdô ágazat, amely további kutatásokat igényel a benne rejlô lehetôségek hatékonyabb kihasználása érdekében. Gyakorlati szinten pedig az ágazat kiválóan alkalmas a kereslet élénkítésére és a turisztikai kínálat bôvítésére, diverzifikációjára. A filmturizmus élményszerûsége kiválóan illeszkedik az uralkodó trendekbe is, ezért megfelelô tervezés és együttmûködés esetén magasabb befektetési költségek mellett is jövedelmezô ágazatnak bizonyulhat.
27
Irodalomjegyzék PAPP-VÁRY, Á. F. – MARTHY, R. [2009]: Magyar „Borat”-ok: Budapest és Magyarország Imázsa a Hollywoodi filmekben, In Magyar Marketing Szövetség Marketing Oktatók Klubja – 15. Jubileumi Országos Konferencia, Kaposvár, 105–112. oldal, HTTP://WWW.PAPPVARY.HU/ORSZAGMARKAZAS/MAGYARORSZAG_A_HOLLYWOODY_FILMEKBEN _MAGYAR_BORATOK.PDF; letöltve: 2012.04.24. TIMÁR, G. [2012]: Lájkolnak? Piac & Profit, XVI. évfolyam, 3. szám, 38 – 40. oldal BUJDOSÓ, B. [2012]: Lenyúlták tôlünk Shia LaBeoufot a románok, [origo], Március 23, http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20120323-az-amerikai-filmeket-inkabbromaniaban-forgatjak-mert-magyarorszag-tul-draga.html; letöltve: 2012.04.23. CSÁKVÁRI, G. [2011]: London, a mozigyár – A brit fôváros tárt karokkal várja a forgatócsoportokat és a mûvek szerelmeseit is, Népszabadság Online, Április 5, http://nol.hu/kult/20110405london_a_mozigyar_londona_mozigyar; letöltve: 2012.04.24. LAKATOS, GY. – BÁRDOSI, M. [2006]: Mozik és filmek adatai 2001 – 2005, KSH, Budapest, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/mozi0105.pdf; letöltve: 2012.03.18. HUNGARIAN FILM CONTACT GUIDE [2010], MEDIA Desk Magyarország, Budapest http://mediadesk.mware.hu/files/Hungarian_Film_Contact_Guide_2010.pdf letöltve: 2012.11.24. UNDERGROUND FILM MAP [2010]: http://shop.tfl.gov.uk/SiteData/Root/File/Underground%20Film%20map%20Sample.pdf; letöltve: 2012.0411. ÚTVONALTERV A GOOGLEMAPS SEGÍTSÉGÉVEL: http://maps.google.hu/maps?hl=hu&tab=wl&authuser=0; letöltve: 2012.04.30. HTTP://BUDAPESTWOOD.HU/INDEX.CGI?R=&V=&L=&MF=&P=MAGUNKROL; letöltve: 2012.04.29. HTTP://WWW.KEZES-LABOS.HU/INDEX.PHP/HU/TAMOGATOK; letöltve: 2012.04.29. HTTP://WWW.PINCEFESZTIVAL.HU/INDEX.PHP?OPTION=COM_CONTENT&VIEW=ARTICLE&ID=11&I TEMID=106&LANG=HU; letöltve: 2012.04.29. IMDB.COM[A]: HTTP://WWW.IMDB.COM/TITLE/TT1385591/; letöltve: 2012.04.24. IMDB.COM[B]:HTTP://WWW.IMDB.COM/SEARCH/TITLE?LOCATIONS=BUDAPEST,%20HUNGARY; letöltve: 2012.04.24. IMDB.COM[C]: http://www.imdb.com/search/title?locations=London,%20England,%20UK; letöltve: 2012.04.25. IMDB.COM[D]: http://www.imdb.com/search/title?locations=Prague,%20Czech%20Republic; letöltve: 2012.11.25. HTTP://WWW.NEMZETIFILMIRODA.HU/#; letöltve: 2012.11.19. HTTP://WWW.OBSERVER.HU/NEWS/5801; letöltve: 2012.11.28. HTTP://WWW.PARLAMENT.HU/IROM39/04365/ADATOK/NORMA.PDF; letöltve: 2012.04.28. HTTP://WWW.SOCIALBAKERS.COM/COUNTRIES/CONTINENTS; letöltve: 2012.11.30. HTTP://WWW.TURIZMUS.COM/CIKK/INDEX/1/10002/TURIZMUS_HIREK/18350; letöltve: 2012.11.27. SZEMÉLYES INTERJÚK BACSA, K. [2012] ÁPRILIS 5. – MT ZRT., INTERNATIONAL MARKET DEVELOPMENT MANAGER BASA, B. [2012] ÁPRILIS 12. – ROADMOVIETOUR, ART DIRECTOR GARAGULY, T. [2012] ÁPRILIS 4. – ETYEK KÖZSÉG POLGÁRMESTERE GÁBELI, T. [2009] NOVEMBER 3. – A BUSHO FILMFESZTIVÁL IGAZGATÓJA, FÔSZERVEZÔJE, ILLETVE A GOMOLYAG ALAPÍTVÁNY VEZETÔJE KALMÁR, I. [2009] OKTÓBER 30. – A SZEGEDI ÖNKORMÁNYZAT MUNKATÁRSA, A MAGIC BOYS FORGATÁSÁNAK PROTOKOLL-FELELÔSE KARIZS, N. [2009] OKTÓBER 30. – SZEGEDI VÁROSKÉP KFT. MUNKATÁRSA, A MAGIC BOYS STÁBJA ÉS A KÖZINTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÓ RAKÁCS, A. [2012] MÁRCIUS 30. – BTDM, KULTURÁLIS MENEDZSER SEBESTYÉN, K. [2012] ÁPRILIS 4. – KORDA FILMPARK, ÉRTÉKESÍTÉSI IGAZGATÓ
CSEPI FRUZSINA4 FRANCIAORSZÁG ÉS A TÖRÖK EU-CSATLAKOZÁS Bevezetés A török kérdés jelenleg a francia bel- és külpolitika egyik legfontosabb aktualitása. Úgy gondolom, hogy a franciák ellenséges magatartásának számos oka lehet, dolgozatomban ezeket szeretettem volna feltérképezni, illetve megnézni, hogy a közelmúlt eseményei, mint a 2008-as francia EU elnökség vagy a 2011-es Arab Tavasz változtattak-e az álláspontjukon, ha igen, akkor pedig milyen irányban.
A török csatlakozási kérelem elôzményei A török kérdés 1959-ben került az EU agendájára, amikor Törökország társult tagságot kért az Európai Gazdasági Közösségtôl (EGK). 1963-ban létrejött az Ankarai Egyezmény, amely egy török- EGK vámunió kialakítását tûzte ki célul, és rögzítették a legfontosabb török agrártermékek évi exportjára meghatározott EGK kvótát. Törökország 1974-es ciprusi beavatkozása után, a török katonai hatalomátvétel hatására 1980-ban megszakadt minden kapcsolat a két fél között, a feszültségek enyhülésre az 1983-as törökországi demokratikus választások után került csak sor. 1987. április 14-én Törökország benyújtotta csatlakozási kérelmét, az Európai Unió teljes jogú tagjává szeretne válni. Az EU 1989 decemberében elutasította ezt a kérelmet, azonban nem véglegesen, de 1993 elôtt nem kezdett tárgyalásokba. 1995-ben létrejött a vámunió Törökország és az EU között, majd az 1999 évi Helsinki Európai Tanács tagjelölt státuszt biztosított Törökország számára. 2005 októberében megkezdték a hivatalos Csatlakozási Tárgyalásokat Törökország és az EU között. Az unió történetében elôször- nyitott végû tárgyalásokról van szó, azaz a törökök semmiféle garanciát nem kaptak arra, hogy felveszik ôket. Ennek ellenére a tárgyalások folytatódnak, és a törökök láthatóan nagyon igyekeznek, hogy megfeleljenek a feltételeknek. A másik jellegzetessége az Unió és a törökök egyezkedésének, hogy egy nagyon hosszú, feltehetôen évtizednél hosszabb folyamatra kell számítani. Ez azt jelenti, hogy a felvételt vagy be kell fejezni a következô- 2013-tól kezdôdô pénzügyi ciklusban, vagy a ciklusváltás idejére tolódik ki. 2006. júniusban nyitották meg és még abban az évben le is zárták a csatlakozási fejezetet a Tudomány és Kutatás témakörében, de 2006 decemberében azért, mert Törökország nem jelentette be Ciprust az Ankarai Egyezmény Kiegészítô Protokollszerzôdésében, az Európai Tanács úgy döntött, hogy nyolc fejezetet addig nem fog megnyitni ameddig Törökország nem teljesíti kötelezettségét. Jelenleg tizenkét csatlakozási fejezet van nyitva, legutóbb, 2010-ben az élelmiszerbiztonságról, állat- és növényegészségügyrôl szóló fejezetet nyitották meg. 2012 májusában egy új „Pozitív Agendáról” állapodtak meg, aminek célja az EU-török kapcsolatok dinamizálása, a politikai reformok elôsegítése, egy közös migrációs stratégia kialakítása, a terrorizmus elleni közös fellépés és Törökország további támogatása az acquis communataire elemeinek átvételében. Jelenleg Törökország az úgynevezett IPA államok egyike, többek között Szerbiával, Montenegróval, és Macedóniával együtt, az EU ebbôl a pénzalapból támogatja az unióhoz történô felzárkóztatási programjaik.
A francia álláspont lehetséges motivációi és fejlôdésének története A franciák álláspontjában megfigyelhetô egyfajta evolúció, azonban folyamatosan negatív hozzáállást tanúsítanak a kérdés iránt. A 2011-es Euro Barométer tanulságai szerint, a franciák többsége még mindig a további EU bôvítés ellen van, a lakosság csak 32 % ért egyet vele, míg a franciák 59-a helyteleníti a bôvítést. A mindenkori francia álláspontot erôteljesen befolyásolja a francia belpolitika, jobboldali, keresztény demokrata értékeket képviselô francia politikusok (De Gaulle, Giscard d'Estaing, Chirac és Sarkozy) többek között az iszlám esetleges terjedése miatt ellenzik a török csatlakozási folyamatot. 4
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Nyusztay László, Nemzetközi kapcsolatok – Nemzetközi intézmények szekció I. helyezett
29
A 2001. szeptember 11-i események és a 2005-ös külvárosi zavargások hatására és a bevándorlók nehézkes illetve zérófokú integrációja hatására, a franciákon jelentôs iszlám és bevándorló ellenesség lett úrrá. Ezt mi sem mutatja jobban, mint, hogy a legutóbbi francia választásokon a harmadik helyet a Marine Le Pen féle szélsôjobb oldali a Nemzeti Front (FN) párt szerezte meg. Így, a francia államfôknek sem érdeke a probléma tovább fokozása az integráció esetleges mélyülésével. A török bôvítés már a kezdetekben is ütközött a francia érdekekkel, ugyanis a Közös Agrárpolitikát alapvetôen a francia mezôgazdasághoz igazították. „A francia mezôgazdaság egyébként vezetô szerepet kapott a Közös Piacon belül, mivel a közösség mezôgazdasági termelésének több mint egynegyedét adja. A közös agrárpolitika piactámogató rendszerében tehát rendkívül nagy a francia érdekeltség. A közös árakat egyértelmûen Franciaország érdekei szerint alakították ki, a termelés feltételeit a nem túlságosan hatékony francia mezôgazdasághoz igazították.” (Gazdag Ferenc (1989) 113. oldal) Az 1963-as ankarai egyezmény egyik célkitûzésként szerepelt a török agrárpolitika és az EGK Közös Agrárpolitikájának (KAP) összehangolása. Ez azonban nem csak egy meglehetôsen bonyolult és drága folyamat, hanem Franciaország szempontjából Törökországgal egy esetleges mezôgazdasági rivális léphet az integrációba. Egy másik gond a franciák számára Törökország népességének nagysága. Az EU-ban bizonyos pozíciók és szavazati arányok, például az Európai Parlamentben az egyes országok képviselôinek száma, a lakosság arányában vannak elosztva. Akármekkora is lesz Törökország lakossága a csatlakozáskor, az elsô két ország valamelyike lesz az EU-n belül. Vagy az elsô vagy a második. Ez pedig erôteljesen ütközik a francia érdekekkel, mert jelenleg Németország után Franciaország a második legnépesebb állam az unión belül, így mind a múltban, mind jelenleg pedig ez a két ország az integráció „motorja”, így Franciaországnak nem áll érdekében a helyzet megváltoztatása. 2002-ben nagy port kavart Valéry Giscard d’Estaning volt francia elnök nyilatkozata a Le Monde c. napilapnak, melyben három fô szempont miatt ellenezte a török bôvítést: 1. Törökország fôvárosa nem Európában található, lakosságának 75 %-a nem az európai kontinensen él. 2. 66 milliós lakossága miatt egy demográfiai robbanás következne be az unióban, sôt ezzel Törökország rendelkezne a legnagyobb szavazatszámmal az Európai Parlamentben. 3. Végül, Törökország egy más kultúrát képvisel, egy más életstílust, egy olyat, ami nem összeegyeztethetô az európai szellemiséggel. Nem elhanyagolható az EU befogadó képességének gondolata sem, amit Jacques Chirac francia elnök vetett fel. Ezért az Európai Tanács 2006. decemberi ülésén megállapodtak arról, hogy a bôvítés ütemét az unió abszorpciós képességének figyelembe vételével kell végrehajtani. Jacques Chirac 2004 decemberében azt nyilatkozta a francia sajtó képviselôinek, hogy Törökország csatlakozhat az EU-hoz, amennyiben maradéktalanul teljesíti a feltételeket. Hangsúlyozta, hogy a 25 tagú EU bármely tagja vétójoggal élhet a török tagsággal szemben és kijelentette, hogy Franciaország fenntartja az utolsó szó jogát. A török EU csatlakozás mellett szól hatalmas területe és nyersanyag forrása, valamint dinamikusan fejlôdô gazdasága, amik vonzóvá teszik a térséget a nagy nyugati olajtársaságok számára. Nem elhanyagolható az ország geopolitikai fontossága sem, Törökország földrajzi helyzeténél fogva hidat képez Európa és a KözelKelet között, ezért alkalmas NATO támaszpontok létesítésére is. Az USA épp ezért támogatná a török EU tagságot, mert az tovább mélyítené Törökország Nyugat iránti elkötelezettségét. Ugyanakkor, nem szabad elfeledkezni Törökország meglehetôsen magas népességrôl és az országban uralkodó nagy regionális különbségekrôl sem. Az iszlám lakosság hirtelen megemelkedése az EU-n belül, valamint a Törökországban létezô kisebbségi konfliktusok számos új probléma forrásai lehetnek az így is megosztott unióban. Végül, a határkorlátozások megszûnése elôsegítené az illegális bevándorlást, a terrorista hálózatok és a szervezett bûnözés terjedését.
30
Nem elhanyagolhatóak a nemzetközi események sem, mint például a már korábban említett 2001. szeptemberi események vagy a 2011-es Arab Tavasz, amik tovább erôsíthetik az iszlám ellenességet. A további fejezetekben ezért szeretnék megvizsgálni ezért néhány közelmúltbeli nemzetközi politikai eseményt valamint a francia és a török belpolitika egy-két nemrég zajlott fordulatát és annak hatásait a csatlakozási tárgyalásokra.
Az esetleges iszlamizáció kérdésköre és problémái Elsôként a vallás kérdését venném szemügyre, mivel a Giscard d’Estaing által említett kulturális okok közül ez a legjelentôsebb. A török lakosság több mint 98% -a iszlám,vallású, azon belül a szunnita irányzatot követik. Habár Törökország jelentôs modernizáción átesett szekularizált állam, Nyugat-Európa, különösen Franciaország tart az iszlám lakosság nagymértékû megemelkedésétôl az unión belül és az esetleges agresszív megnyilvánulásoktól. Egy közelmúltbeli felmérésben megkérdezett török értelmiségiek 50% szerint Franciaország a csatlakozás legfôbb ellenzôje, és 83% meggyôzôdése, hogy a kereszténység „befolyásolja” az európaiak véleményét. N. Rózsa Erzsébet szerint a franciák hajlamosak a törököket a náluk élô muszlim közösségekkel azonosítani: „Európa jelentôs részében nincsenek tapasztalatok a muszlim közösségekrôl, csak elôítéletek. Ez a helyzet Törökországgal kapcsolatban is. A török csatlakozás legfôbb ellenzôje Franciaország, ahol a több milliónyi észak-afrikai között alig háromszázezer török él, javarészt francia állampolgár.” (N. Rózsa Erzsébet) A franciák nem csak az iszlám hirtelen megemelkedésétôl tartanak, hanem attól is, hogy ez a nagymértékben muszlim vallású lakosokkal rendelkezô állam rendelkezne a legnagyobb szavazattal az Európai Parlamenten belül, így akár esetleges engedményeket is tehetnek a Franciaországon belül élô iszlám lakosság számára. Franciaországban jelentôs az egykori gyarmatokból származó elsô és másodgenerációs bevándorlók száma, akik közül nagyszámban akadnak magukat muszlimnak vallók. „A francia társadalom, a maga 8% muzulmánjával multi-etnikus vagy multi-közösségû. Elôbb-utóbb az is nyilvánvaló lesz, hogy a republikánus modellt megtestesítô egy és oszthatatlan francia nép már a múlté.” (Bosznay Csaba) 2005-ben a francia nagyvárosok többségében különféle zavargások voltak az ún. „banlieu mozgalmak” miatt, a különféle bûntények tettesei pedig nagyrészt volt gyarmatokról származó, rossz anyagi helyzetben élô, muszlim fiatalok voltak. 2005-ben Franciaországban már az iszlám a volt a második legnagyobb vallás, körülbelül 5 millió muszlim élt az országban, fôként Párizs, Marseille, Lille és Lyon külvárosaiban. 2006. szeptember 11-én Al- Zawahiri, az Al-Kaida második embere videó üzenetben jelentette be, hogy a franciák ugyanolyan ellenségnek számítanak, mint az amerikaiak, hogy a GSPC csatlakozik hozzájuk. Ezen kívül az Al-Kaida egyik ágának a fôként észak-afrikai származású, öngyilkos merénylô fiatalokat tömörítô BAQMI számos tagja rendelkezik francia állampolgársággal. Jelentôs toborzó tevékenységet végeznek a börtönökben a bevándorlók (fôleg marokkói, líbiai, nigériai származásúak) leszármazottai között. Paul Berman a Foreign Affairs-ben megjelent cikkében pedig azt állítja, hogy az iszlám olyan gyorsan terjed Európában, hogy az egy nap majd az európai iszlám lesz az iszlám központja és már nem csak egy szelet a világ iszlámjában. Itt egy érdekes ellentmondásra figyelhetünk fel. A török tagságot az iszlám nagymértékû terjedése és a szélsôséges iszlám terroristák miatti félelembôl ellenzi számos francia állampolgár. Törökország 1952 óta NATO-tag, részt vesz számos, a nemzetközi közösséget érintô munkában, de ugyanakkor tagja az Iszlám Tanácsnak és számos más iszlám együttmûködésnek. Ezen kívül, mint NATO tagállam, az Amerikai Egyesült Államok egyik kulcsfontosságú partnere az Al Kaida és más terrorista csoportok elleni harcban, annak ellenére is, hogy saját határain belül is számos támadásnak van kitéve radikális iszlám csoportok miatt. A másik érdekes paradoxon, hogy Törökország a többi, nagy iszlám lakossággal rendelkezô állammal szemben jelentôs mértékben szekularizált állam. Valahányszor összeütközés volt az államérdek (raison d’état) és az iszlám törvény között, mindig az elôbbi gyôzött. Kemal Atatürk reformjaihoz a mintát pedig nem más, mint a francia állam és egyház szétválasztása adta. „A török szekularizmus, a laicizmus rendkívül erôs. A török állam a francia modellt vette át a valláshoz való viszony kérdésében. […] Az egyetemre a mai napig nem engednek be fejkendôs lányokat. Ez nagyon szigorú szabály.” (N. Rózsa Erzsébet)
31
A 2012 évi elnökválasztás második fordulójában, Sarkozy jelentôs energiát fektetett egyik Párizs környéki beszédébe, melynek fô célja Marine Le Pen szavazóinak megnyerése volt, többek között kijelentette, céljai között szerepel, hogy Franciaországban felére csökkentse a bevándorlást, harcoljon az iszlám terjedése ellen, és hogy visszautasítja a gyerekeknek adott speciális halal menüket az iskolai menzán, valamint tiszteletben tartja Franciaország keresztény gyökereit. Megállapítható, hogy a Franciaországban, a nagyszámú muszlim vallású bevándorló és a közelmúltbeli külvárosi zavargások hatására, felerôsödött az iszlám ellenesség. A jobbközép, magukat kereszténydemokrata színben feltüntetô politikusok (pl. Sarkozy) a közvélemény nyomására élesen elzárkóznak egy nagy iszlám múlttal és lakossággal rendelkezô ország csatlakozásától, még akkor is, ha az szekularizációs intézkedéseihez a francia mintát vette át.
A francia EU elnökség és hatásai a francia török kapcsolatokra A nemzetközi események között, ki lehet emelni Franciaország soros EU elnökségét illetve annak befolyását Törökország és az Unió kapcsolatára. A franciák két csatlakozási fejezetet is megnyitottak, azonban a migrációs politikát szigorító törekvéseivel egyúttal szûkítették is a török lehetôségeket. Az EU soros elnöki posztját Franciaország 2008. július 1-tôl 2008. december 31-ig töltötte be, a francia elnökséget Csehország követte. A franciák alapvetô prioritásai között szerepelt a gazdasági válság hatásainak visszaszorítása az Unión belül, a klímaváltozás hatásainak megfékezése és az energiabiztonság, a közös agrárpolitika továbbfejlesztése, valamint egy közös uniós migrációs politika kialakítása. A francia elnökség egyik fô célja volt, hogy visszaszorítsa az illegális bevándorlóknak adott nagyszámú amnesztiát az EU-n belül, amelyre fôleg Olaszország és Spanyolország adott példát, számos illegális munkavállalót legalizálva. A francia elnökség azzal indokolja a döntését, hogy schengeni övezet biztosítja a munkaerô szabad áramlását az unión belül, ha a munkavállalót korábban bármely EU tagállam elismerte. Ezért lenne fontos a jelenlegi szabályok szigorítása és egy bevándorlókra vonatkozó közös jogi keret kialakítása. A francia elnökség másik kiemelt pontja volt a menekültügyi jogszabályok harmonizálása, hogy a menedékjogot kérvényezôk ne nyújthassák be igényüket párhuzamosan több tagállamban. Nicolas Sarkozy a következôképp érvelt a fenti tervezetek mellett: „Az EU-nak kézben kell tartania a migráció kérdését, ha el akarja kerülni a feszültségek kialakulását”. Érdekes megfigyelni a francia-német páros vezetôi szerepének hangsúlyozását, mert a francia elnök az EU keleti bôvítési stratégiáját Németországra bízná, míg a déli bôvítést Franciaország irányításával képzelné el. Ennek szellemében, a francia elnökség vezetésével jött létre a 2008-as Mediterrán Csúcstalálkozó Párizsban. A török csatlakozással kapcsolatban, a franciák továbbra is elzárkóznak a teljes integrációtól, Sarkozy Törökországnak a teljes EU tagság helyett, egy egyfajta alternatív társulási viszonyt kínálna. A franciák két csatlakozási fejezetet nyitottak meg a 2008. december 19-én tartott kormányközi konferencián, valamint a francia elnökség élénk politikai párbeszédet folyatott Törökországgal, a régióval kapcsolatos politikák ügyeiben (Dél-Kaukázus, Közel-Kelet).
Az „arab tavasz” eseményeinek hatása Törökország és az EU kapcsolatok alakulására Mint korábban említettem, a francia-török viszony erôsen függ a nemzetközi politika eseményeitôl. A 2011 tavasszal zajlott forradalmak és lázadások az arab világban, felerôsítették az iszlám ellenességet Nyugat Európában. Ugyanakkor, mégis érdekes megfigyelni, hogy Törökország végig a demokratikus változások oldalán állt. Adam Balcer tanulmánya szerint Törökország példaképként szolgálhatott az arab államoknak, mint „az iszlám és a demokrácia sikeres házassága.” Habib Bourghiba, a modern Tunézia alapítója például beismerte, hogy Kemal Atatürk reformjai szolgáltak mintaként számára. Fontos kiemelni még, hogy habár Törökország és a Közel-Kelet államaiban az iszlám dominál, mégis eltérô politikai berendezkedésû országokról van szó, a kultúra sem teljesen azonos, habár felfedezhetôk bizonyos rokon vonások. Törökországban a hadseregnek nagy befolyása van a politikai életre (bár ezt a közelmúltbeli alkotmánymódosítással jelentôsen csökkentették), a nôkkel szembeni diszkrimináció még mindig jelen van, a nemzeti kisebbségek (szírek, kurdok) elismerésére várnak és a más vallásúak (aleviek5, keresztények) másod5
Az iszlám siíta ágának és szufi elemeknek ötvözete, hívei fôleg Törökország, Bulgária és Görögország területén élnek
32
osztályú állampolgárnak érzik magukat a szunnita többséggel szemben. Jelentôsek a régiók között különbségek, a jövedelmek egyenlôtlen elosztása, valamint Európával való összes hasonlításban különösen magas a fiatalkori munkanélküliség. Törökország földrajzilag is Európa és a Közel-Kelet között helyezkedik el, ezért stratégiai érdeke, hogy a környezô államokban (Irak, Irán) stabil és lehetôleg demokratikus államberendezkedés mûködjön, hogy az ne veszélyeztesse Törökország biztonságát. Jelenleg, Törökország egy régión belüli középhatalom szerepét tölti be, dinamikus gazdaságának és erôs hadseregének, valamint kedvezô geopolitikai helyzetének köszönhetôen. A jelenlegi vezetés által képviselt neo-ottomán politikai irány egyik jellemzôje a nagyság (grandeur) és a magabiztosság érzése Törökország szerepét illetôen a régióban és a világban. Ez elsôsorban egy aktívabb külpolitikai fellépésben nyilvánul meg, az ország gyakran tölti be a közvetítô szerepet. a regionális konfliktusokban. Vagyis, Törökország jobban latba veti politikai, gazdasági, diplomáciai és kulturális befolyását, a korábban ottomán fennhatóság alatt területeken és ott, ahol stratégiai érdekei vannak. Kezdetben, a francia-török feszültségek és Párizs, mint a Líbiai Nemzeti Ideiglenes Tanács legfôbb támogatója, tartotta vissza Törökországot a líbiai forradalom nyílt támogatásától. Azonban, késôbb Törökország nyíltan támogatta a demokratizálódást célnak kitûzô forradalmakat. Erdogan török miniszterelnök volt az elsô nyugati vezetô, aki Hoszni Mubárak lemondását követelte az al-Dzsazíra televízió által közvetített beszédében 2011 februárjában, és rövidesen ezután a török Abdullah Gül volt az elsô államfô, aki Egyiptomban találkozott az Egyiptomi Legfelsô Tanáccsal. Egyiptomban és Tunéziában, Törökország kétségtelenül a demokrácia oldalán állt. Líbiában, Törökország ellenezte a NATO beavatkozását, és azóta csakis a humanitárius tevékenységekben vett részt. A török vezetôség diplomáciai úton próbálta elérni, hogy Kadhafi és a felkelôk között tûzszünet jöjjön létre és tárgyalások útján rendezzék a helyzetet. Törökország csak 2011. május 3-án követelte Kadhafi lemondását. Szíriában, a török diplomácia meglehetôsen aktívan ösztönözte Basár al-Asszad volt elnököt a reformokra. Amikor az erôszak nyert teret Szíriában, Törökország visszavonult. A török-szír kivárás mögött elsôsorban az a tény áll, hogy törökök félnek a 877 kilométer hosszú török-szír határ instabilitásától és a különféle vallási szektákhoz tartozó szír felkelôk aktvitásától (különösen a kurd kérdéssel kapcsolatban). Az új török magatartás és Törökország sikeres fellépése az Arab Tavasz folyamán megmutatta, hogy Törökország saját szomszédságpolitika kifejlesztésére törekszik, ami már csak egy lépésre van attól a „stratégiai partner” pozíciótól, amit Oroszország képvisel az EU-val való külkapcsolataiban. Az „arab tavasz” ráirányította a figyelmet a török külpolitika ellentmondásaira. Korábban, Törökország lelkesen hangolta össze külpolitikáját az EU Közös Kül- és Biztonságpolitikával (CFSP – Common Security and Foreign Policy), míg jelenleg, Törökország csak abban az esetben hajlandó stratégiáját a Közös Kül- és Biztosságpolitikához igazítani, amennyiben az beleillik saját elképzeléseibe. A csatlakozási tárgyalások elakadása tovább fokozta Törökország szkepticizmusát, mert azt a következtetést vonják le, hogy a külpolitikai párbeszédek végsô célja a „kiemelt partnerség” létrehozása az EU tagsággal szemben. Ez a fajta érdekellentét, nem csak Törökországnak hátrányos, hanem az USA, mint NATO szövetséges számára is. Ha a tárgyalások nem mozdulnak el a holtpontról, az nem csak a török-EU kapcsolatokra lesz hatással, hanem veszélyezteti az USAEU- Törökország háromszög együttmûködését is.
Franciaország és Törökországon belüli kisebbségek helyzetének kapcsolatai Törökországot számos kritika éri az Európai Unió részérôl, azért, mert nem biztosít megfelelô jogi háttért az országon belüli kisebbségek védelmére. A jelenlegi jogszabályok szerint Törökország három kisebbségi csoportot ismer el, a görögök nem muzulmán közösségét, a zsidókat és az örményeket. Amíg az egykori Ottomán Birodalma egyike volt a leginkább multikulturális társadalmaknak és kormányoknak, amelyek valaha fennálltak a történelem során, a köztársaság 1923-as megszületésével az egy nemzet – egy állam elve lett a meghatározó. A török nemzetépítési folyamat része volt egy kulturális homogenizáció, illetve egy felsôbb kultúra kialakítása, a társadalmon belül meglévô különbségek ellenében, helyenként az országon belüli kisebbségek rovására.
33
Hasonló homogenizáló politika figyelhetô meg a 18. századbeli Franciaországban is, amikor kötelezôvé teszik a francia nyelvet, a helyi regionális nyelvek (breton, okszitán, katalán) rovására illetve Franciaországban az 1789-es forradalmat követôen nyernek teret a szekularizációs intézkedések. Érdekes megfigyelni, hogy az Oszmán Birodalom területén mûködô vilajet rendszernek, ahol a kisebbségek széles autonómiával rendelkeztek, épp a „nagy francia forradalom és azt követetô 19. századibeli nemzeti mozgalmak hulláma vetett véget.” (Bosznay Csaba: Az etnikum fogalma) „A franciák továbbfejlesztették a francia kultúrába asszimilálódás gondolatát egy egyfajta korlátozott integrációvá, ami a francia politikai gyakorlatba és polgári értékrendszerébe, az olyan fogalmak átvételére, mint a francia állampolgárság és a szekularizmus.” (Bassam Tibi) Az elsô világháború lezárása után, Nagy-Britannia és Franciaország 1918-ban az Oszmán Birodalom minden népének önrendelkezési jogot ígért, és a Sèvres-i Szerzôdés a kurdok számára ma is a saját államra tett ígéretet szimbolizálja, az 1923-as Lausanne-i Békeszerzôdésben azonban minden, a kurdokra és Kurdisztánra való utalást kerültek. A kurdok jelenleg megosztva élnek Törökország, Irán, Irak, Szíria területén, saját állammal nem rendelkeznek, mégis kb. 35 millió fôvel ôk alkotják a Közel-Kelet negyedik legnépesebb etnikumát, Törökország közel 80 millió lakosságának kb. 18 %-a vallja magát kurd származásúnak. Azonban önálló állam nélkül, csupán az elnyomás vagy az asszimiláció juthat nekik osztályrészül. Felszabadító mozgalmuk – különösen 2001. szeptember 11. óta – terrorizmusnak minôsül. Törökországot számos kritika éri az EU részérôl a kurd kisebbségnek nem biztosított jogi és intézményi háttér miatt. A Brüsszel által erôsen javasolt szabad nyelvhasználat a kurdok szerint elégtelenül valósul meg. A kurd lakosság nagy része szociálisan is rendkívül rossz helyzetben van, a kurdok többsége munkanélküli. A török alkotmány az állam területét és népét oszthatatlan egésznek tekinti. Ezért aligha van játéktér a kurd probléma politikai megoldására autonómia vagy kollektív népcsoportjogok megadása útján. Az Erdogan kormány szempontja: a mindmáig nagyon korlátozott egyéni jogok – mint pl. a kurd nyelv használata tilalmának feloldása, valamint az idôben és tartalmilag a rádiónál és a televíziónál tapasztalható igen korlátozott sugárzási jogok – biztosításából áll. Eddig hat kurd magániskolát engedélyeztek A török-kurd ellentétek az országban és a különféle kurd mozgalmak helyenként erôszakos megnyilvánulásai meglehetôsen gyakoriak. Például az Öcalan vezette szeparatista mozgalom tagjai folyamatosan támadásokat intéznek a polgári lakosság ellen. 2011. november 1-én az Amnesty International híradásai szerint 44 fôt tartóztattak le, köztük Ragip Zarakolu író és emberjogi aktivistát és Bü ra Ersanlı. egyetemi professzort, mindkettôjüket különféle kurd mozgalmakban végzett tevékenységükért. A jelenlegi török jogszabályok a fentebb említett nemzetállam koncepcióját tükrözik, a kisebbségi jogok csak minimálisan biztosítottak. Keményen büntetik a török állammal szembeni negatív véleményt illetve azokat, akik említést tesznek az ország történelmi bûneirôl, például az örmény népirtásról, így, több mint 50 értelmiségi személy ellen folyik eljárás, köztük Orhan Pamuk örmény származású, Nobel díjas író ellen.
Franciaország álláspontja az örmény genocídium kérdésérôl 1915 áprilisában az „Ifjú Törökök” által vezetett, nacionalista török kormány brutális módon kivégezetett 300 örmény értelmiségit majd a szír sivatagba meneteltetett több százezer örmény lakost, akiknek jelentôs része meghalt a szörnyû körülmények között. A történelem örmény népirtásként ismeri ezt az eseményt, azonban Törökország a mai napig tagadja a genocídium tényét. A török külügyminiszter, Gül egy 2004. augusztus 8-ai interjúban az 1915-16. évi eseményeket a következôképpen jellemezte:„Soha sem volt népirtás. Ezek csak egy kisebbség által terjesztett pletykák.” Franciaország területén jelenleg fél millió örmény származású személy él, ezért részben az örmény érdekvédelmi szervezetek nyomására 2001. január 29-én Franciaország törvénybe iktatta az örmény genocídium tényét, majd 2006-ban bûncselekménynek nyilvánította a népirtás tagadását. Chirac akkori francia elnök és Nicolas Sarkozy belügyminiszter mindketten úgy nyilatkoztak, hogy Törökországnak el kell ismernie az örmény haláleseteket, mint népirtást mielôtt csatlakozik az EU-hoz. Sarkozy 2011 októberében felszólította Törökországot, hogy ismerje el a népirtásban vállalt felelôsségét és nézzen szembe múltjával:
34
„Törökország egy nagy múltú állam, ezért felül kéne vizsgálnia történelmét és elismerni történelmi bûneit, ahogy a világban már több más ország is megtette, például Franciaország vagy Németország. 2011 decemberében Valérie Boyer, a Népi Mozgalom Uniója (UMP – Union Mouvement Populaire) képviselôje nyújtotta be javaslatát, miszerint 45000 eurós pénzbírsággal büntetnék azt, aki tagadja az 1915ös örmény genocídium tényét, a törvénytervezetet 2011. december 22-én fogadta el a Francia Nemzetgyûlés és 2012. január 23-én hagyta jóvá Francia Szenátus. Törökország ugyanakkor többször is megpróbálta Franciaországot arra kérni, hogy módosítsa a törvénytervezetet, amíg az a francia agenda részét képezte. A francia és a török álláspontok az örmény népirtás tényét illetôen is élesen különböznek. Franciaország nem hajlandó áldását adni a török csatlakozásra, amíg az el nem ismeri bûnösségét. Ellenben a törökök nem hajlandóak bevallani a korabeli rendszer túlkapásait, mivel ez jelentôsen csorbítaná a nemzeti büszkeség érzését. A jelenlegi vezetés politikájának pedig egyik kiemelt eleme a török nemzeti identitás erôsítése, mint ahogy azt a korábbiakban láthattuk.
Francois Hollande és a török-francia kapcsolatok lehetséges változásai Végül vessünk ismét egy pillantást a francia belpolitikára, hiszen a nemrég megválasztott elnök Francois Hollande politikája jelentôsen megváltoztathatja a két ország viszonyát. Mint ismeretes, Francois Mitterand után, több mint húsz év elteltével lett ismét szocialista elnöke Franciaországnak. Bár, Hollande nem egész egy éve van hatalmon, mégis érdekes megvizsgálni, hogy az eddigi jobboldali vezetôk (Chirac, Sarkozy) után milyen változások álltak be Franciaország külpolitikájában, különös tekintettel az Európai Unió bôvítésével kapcsolatban. Elôdeihez hasonlóan, egészen De Gaulle-ig visszamenôleg, Hollande is folytatni kívánja a francia nemzeti érdekek összehangolását a nemzetközi szervezetek fôbb teendôivel, beleértve Franciaország kapcsolatát az Európai Unióval, a NATO-val, az ENSZ-szel, valamint az ország nukleáris politikáját illetve az afrikai geopolitikában való szerepvállalást. A török kérdéssel kapcsolatban jelentôs érdemi különbségeket várhatunk Sarkozy és Hollande nézôpontja között. Sarkozy hozzáállása egyértelmû volt, következetesen azt vallotta, hogy Törökországnak semmi „európai elhivatottsága” nincsen. Ez az elzárkózó politika jelentôs visszaesést eredményezett a Párizs és Ankara közötti kapcsolatokban. Hollande hozzáállása sokkal nyitottabb, ô csatlakozási tárgyalások folytatására szólít fel. De ez nem jelenti azt, hogy Franciaország lesz a török EU tagság legfôbb szószólója. Chirac kezdeti és Sarkozy következetes ellenzô magatartása a török belépéssel kapcsolatban, nagyrészt a hazai közvélemény nyomásának volt köszönhetô, amit a franciaországi muszlim lakosság növekedése és a török EU csatlakozás között észlelt kapcsolat váltott ki. Ez a félelem még mindig életben van és az új szocialista elnöknek ezt tudomásul kell vennie, és bizonyos óvatossággal kell kezelnie a török kérdést. Ez megmagyarázza, hogy Hollande miért hangsúlyozza a török csatlakozási folyamatok hosszú mivoltát. Azonban a kérdés az, hogy Franciaország élni fog-e vétójogával a csatlakozási fejezetek megnyitásával kapcsolatban. Amennyiben Franciaország él a vétójog adta lehetôséggel és visszavonulót fúj a török csatlakozással kapcsolatban, az egy igen jelentôs paradigma váltás lesz a közelmúlt politikájához képest.
Összegzés Egyértelmûen látható, hogy a francia álláspont folyamatosan negatív a török csatlakozást illetôen, bár megfigyelhetô egy bizonyos fejlôdés. A De Gaulle féle grandeur politikája ma már sokkal szerényebb, Franciaország számára fontos a jó kapcsolat az USA-val és a NATO-val, azonban továbbra is szeretne az unión belüli vezetô államok között maradni. Ezért, a franciák részérôl nem elhanyagolható szempont, hogy Törökország egy esetleges rivális hatalom lehet az unión belül. Jelenleg az integráció két legnagyobb lakosságszámú országa Németország és Franciaország, így ôket illeti a legtöbb képviselôi hely az Európai Parlamentben, ez az egyensúly pedig azonnal felborulna Törökország belépésével. Az Európai Unión belül mai napig megosztó kérdés a vallás és annak befolyása az unió mindennapjaira. Már az unió Alkotmányának alkotása közben számos vita tárgyát képezte, hogy a közös keresztény gyökerekre utaló részeket belefoglalják-e. A 2005-2007 közötti választásokon megfigyelhetô volt egyfajta jobbra tolódás a választások kimenetelekor: Franciaországban Nicolas Sarkozy lett az elnök, míg Németországban Angela
35
Merkel a kereszténydemokrata CDU jelöltje szerezte meg a gyôzelmet. Ez a jobboldali irányzat élesen elzárkózik egy nagy iszlám lakossággal rendelkezô állam majdani csatlakozásától és szívesen érvel a török EU csatlakozásakor a vallási különbségekkel és Európa közös keresztény múltjával. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy Franciaország egy olyan állam belépését ellenzi, amely számos elemet vett át a franciáktól. Atatürk reformjain belül állam és az egyház szétválasztása francia mintára történt, ugyanakkor a forradalom jelszavaiban: republikanizmus, a szekularizmus, a nacionalizmus, a popularizmus, a forradalmiság (reformizmus) és az etatizmus is felismerhetjük az 1789-es francia forradalom hatásait. Végül nem szabad elfeledkeznünk a török állam kettôsségérôl, amely földrajzi és politikai helyzeténél fogva is átmenetet képez Európa és a Közel-Kelet államai között. Bár az ország gazdasága dinamikusan fejlôdik, még mindig jelentôsek a patriarchális rendszer maradványai, különösen vidéken és számos belsô kérdés, különösen a kisebbségi ügyek jogi és intézményi szabályozása még megoldatlan. Külön figyelmet érdemel még Törökország és a NATO kapcsolata, valamint Törökország szerepe az arab terrorizmus visszaszorításában, annak ellenére, hogy Törökország több nemzetközi iszlám szervezet tagja is. Az USA emiatt érdekelt lenne egy esetleges török csatlakozásban, hisz ezzel nagymértékben felerôsödne a nyugati befolyás a térségben. Ezt erôsíti az a tény is, hogy Törökország geostratégiailag rendkívül kedvezô helyzetben van, mind az EU mind a NATO számára, továbbá jelentôs ásványkincsekkel is rendelkezik. Törökország energiaszállítási tranzit ország lehetne, de egyelôre sikeresen lebegteti, hogy a két nagy terv, a Nabucco és a Déli Áramlat közül melyik mellé teszi le a voksát. A jövôt tekintve, nem valószínû, hogy a francia negatív álláspont a támogatói oldalra billen át, bár Hollande politikája kevésbé elutasító, mint jobboldali elôdeié volt. A kivárásra alapozó stratégia annál valószínûbb, hisz a nemzetközi folyamatok erôsen befolyásolják a két ország kapcsolatát. Nem feledkezhetünk el az unió jelenlegi problémáiról, mint a 2008-as gazdasági válság hatásai illetve az euró zóna összeomlásától való félelem, amik jelenleg fontosabb pozíciót töltenek be az unió agendáján, mint az esetleges jövôbeli bôvítések. Így, ha meg is valósul a csatlakozás, elôreláthatóan nem az elkövetkezendô néhány évben fog bekövetkezni. Nem hagyhatók figyelmen kívül azonban a francia belpolitika esetleges fordulatai sem, a jobboldal lehetséges megerôsödésével illetve egy esetleges 2017-es kormányváltással, nem kizárt, hogy Franciaország élni fog vétójogával és megakadályozza a török csatlakozást.
Irodalomjegyzék BYRNES, TIMOTHY A. - KATZENSTEIN, PETER J. (2006): Religion in an Expanding Europe, Cambridge, Cambridge University Press, 2006. GAZDAG FERENC (1989): Franciaország története, 1945-1988, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1989. GAZDAG FERENC (2002): Az Európai Unió közös kül- és biztonságpoltikája, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. GAZDAG FERENC (2005): Európai integráció és külpolitika, Osiris Kiadó, Budapest, 2005. GISCARD D’ESTAING, VALÉRY (2002): A franciák- Reflexiók egy nép sorsáról, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. BALCER, ADAM (2012): TURKEY AS A SOURCE OF INSPIRATION FOR THE ARAB SPRING: Opportunities and Challenges, http://www.um.edu.mt/data/assets/pdffile/0020/150419/Chapter19-AdamBalcer.pdf; letöltve: 2012.11.07. BERGMAN, PAUL (2010): ISLAMISM, UNVEILED, FOREIGN AFFAIRS, SEPTEMBER/OCTOBER 2010, VOLUME 89, NUMBER 5. BIHARI ANNA: Törökország új Közel-Kelet politikája és arab tavasz, http://www.grotius.hu/doc/pub/CVLGXO/2012_122_bihari_anna_grotius_e-konyvtar_53.pdf; letöltve: 2012.11.10. BOSZNAI CSABA: EU-bôvítési feltételek és kisebbségvédelem: gondolatok Törökország nem muszlim kisebbségeirôl - Tokta , ule: EU Enlargement Conditions and Minority Protection: a Reflection on Turkey’s Non-Muslim Minorities. = East European Quarterly, XL, 2006. 4. no. December 48–518. p., http://epa.oszk.hu/00400/00462/00034/cikkeeb0.html; letöltve: 2012.11.08. BOSZNAY CSABA: Az etnikum fogalma http://epa.oszk.hu/00400/00462/00025/pdf/11szemle01.pdf; letöltve: 2012.11.10. DARNIS, JEAN PIERRE (2012): François Hollande’s Presidency: A New Era in French Foreign Policy, IAI Working Papers, 2012/06; http://www.iai.it/pdf/DocIAI/iaiwp1219.pdf; letöltve: 2012.11.07.
36
DOBROVITS MIHÁLY: Törökország egy alkotmányos átalakulás felé, MKI-tanulmányok DOROGMAN LÁSZLÓ: Törökország két választás után, Európai Tükör 2007/10, http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/EF24097F-8828-42FD-9F2B102D97C26B66/0/et_2007_10.pdf; letöltve: 2012.11.11. IMPLICATIONS FOR TURKISH FOREIGN POLICY FROM A TRANSATLANTIC PERSPECTIVE, Mediterrenean Papar Series, October 2011, http://www.iai.it/pdf/mediterraneo/GMF-IAI/Mediterranean-paper_13.pdf; KAKASY JUDIT (2006): Törökország-Európa: a nemszeretem kapcsolat- Semo, Marc: Turquie-Europe: le désamour. = Politique internationale, 2006 ôsz, 113. sz., p. 403-421., http://epa.oszk.hu/00400/00462/00035/cikkaf70.html; letöltve: 2012.11.08. N. RÓZSA ERZSÉBET (2012): Európának szüksége van Törökországra, Európai Tükör, 2007/6, http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/D7DB1757-FBBD-47F3-87814ABA2E251AAF/0/et_2007_06.pdf; letöltve: 2012.11.07. N. RÓZSA ERZSÉBET: Turkey and the EU’s Eastern Partnership, MKI Tanulmányok, http://www.kulugyiintezet.hu/pub/displ_eng.asp?id=QEJVUT PHILLIPS, DAVID (2004): Turkey’s Dream of accession, Foreign Affairs, September/October 2004, http://www.foreignaffairs.com/articles/60100/david-l-phillips/turkeys-dreams-of-accession; letöltve: 2012.11.07. SCHAIN, MARTIN A. (2012): Mitterand, Hollande and France’s Socialist legacy, Foreign Affairs, May, 2012, http://www.foreignaffairs.com/articles/137640/martin-a-schain/mitterrand-hollandeand-frances-socialist-legacy; letöltve: 2012.11.03. SZIGETVÁRI TAMÁS (1998): Törökország és az Európai Unió ambivalens viszonya avagy „törököt fogtam, de nem ereszt”, MTA Világkutató Intézet, 1998. november, 13. szám TÜRKE ANDRÁS ISTVÁN (2011): A francia külpolitika strukturális és tartalmi változásai a 2007-2010es idôszakban az európai színtérben, Külügyi Szemle, 2011/2 A FRANCIA EU ELNÖKSÉG HONLAPJA: http://www.eu2008.fr/PFUE/lang/en/accueil/union_europeenne/La_France_en_Europe_Europe _en_France/l_elaboration_de_la_position_de_la_france_en_matiere_europeenne.html Letöltve: 2012.11.07. A FRANCIA EU ELNÖKSÉGRÔL: http://www.proyectos.cchs.csic.es/euroconstitution/library/working%20papers/Emerson%202006.pdf A FRANCIA-ÖRMÉNY DIPLOMÁCIA KAPCSOLATOKRÓL, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM: http://www.diplomatie.gouv.fr/fr/pays-zones-geo/armenie/; letöltve: 2012.11.08. A TÖRÖK KÜLÜGYMINISZTÉRIUM HONLAPJA: http://www.mfa.gov.tr/relations-between-turkey-and-france.en.mfa; letöltve: 2012.11.07. AZ AMERIKAI CIA ORSZÁGOKRÓL SZÓLÓ NYILVÁNTARTÁSA: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/tu.html letöltve: 2012.11.03. AZ AMNESTY INTERNATIONAL 2011 ÉVI JELENTÉSE TÖRÖKORSZÁGRÓL: http://www.amnesty.org/en/region/turkey/report-2011; letöltve: 2011.11.08. AZ AMNESTY INTERNATIONAL RIPORTJA A KURD KISEBBSÉGI POLITIKUSOK LETARTÓZTATÁSÁRÓL: HTTP://WWW.AMNESTY.ORG/FR/LIBRARY/ASSET/EUR44/015/2011/FR/EF099147-BB4F-485A-A35F7C774C4233E6/EUR440152011EN.PDF; LETÖLTVE: 2012.11.10. AZ ENSZ EMBERI JOGI BIZOTTSÁGA AZ ÖRMÉNY NÉPIRTÁSRÓL: http://www.unitedhumanrights.org/genocide/armenian_genocide.htm; letöltve: 2012.11.08. AZ EURÓPAI UNIÓ HONLAPJA A TAGJELÖLT ORSZÁGOKRÓL: http://ec.europa.eu/enlargement/candidate-countries/turkey/eu_turkey_relations_en.htm AZ EURÓPAI UNIÓ MAGYARORSZÁGI TÁJÉKOZTATÓJA: http://www.euvonal.hu/index.php?op=tenyek_kisszotar&abc_id=15
37
CSERNÁK ADRIENN6 TÖMEGGYILKOS VAGY GAZDASÁGI SZPONZOR? A DOHÁNYZÁS-DOHÁNYIPAR GAZDASÁGI HATÁSAINAK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA MAGYARORSZÁGON Bevezetés A dohányzás egészségkárosító hatása általános: az emberi szervezet egész szervrendszerében kimutatható. Mégis nagyon sok ember dönt úgy, hogy áldozatául esik e „járványnak”. A dohányosok számát Magyarországon az 1990-es években több alkalommal országos reprezentatív mintavétellel próbálták megbecsülni. Ezen mintavételek alapján közelítô becsléssel azt mondhatjuk, hogy a felnôtt férfiak 34-46 százaléka, míg a felnôtt nôknek 18-28 százaléka dohányzik. 2012 elsô negyedévében végzett felmérés szerint a férfiak 32,3%-a, a nôk 23,5%-a dohányzik naponta. A teljes magyarországi férfitársadalom tagjainak csaknem az egyharmada rabja a cigarettázás szenvedélyének, a nôknek pedig közel negyedérôl mondható el ugyanez. Az egyik elsô tudományos tanulmányt 1938-ban publikálták a dohányzás egészségkárosító hatásairól. 1951-ben Doll és Hill elkezdte több évtizeden keresztül tartó vizsgálatát, amelybôl a következô legfontosabb megállapítások adódtak: • a dohányosok fele a dohányzás következményeként fog meghalni; • a dohányosok általában 7,5 évvel rövidebb ideig élnek; • az élettartam-csökkenés szoros összefüggést mutat a dohányzás mennyiségével; • ha valaki 35 éves kora elôtt abbahagyta a dohányzást, akkor hosszú távú életkilátásai majdnem azonosak azokéval, akik sosem dohányoztak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a világon jelenleg évente több mint 3 millió ember halála vezethetô vissza a káros szenvedély ártalmaira. Ez azt a szomorú tényt jelenti, hogy percenként 6 ember hal meg a dohányzás következtében a világon. Ha nem hoznak komoly intézkedéseket, akkor ez a szám 2025-re 10 millióra emelkedhet – állította 2011-ben a WHO. A statisztikai adatok szerint a Föld 15 évesnél idôsebb lakóinak egyharmada, közel 1,3 milliárd ember fújja nap, mint nap a füstöt. A felmérések szerint a dohányzás a tüdôrák okozta halálozások 90-95 százalékáért, az összes rákhalálozás 30-35 százalékáért, az idült gyulladásos légúti betegségek 80-85 százalékáért, a koszorúér-betegségek 25-30 százalékáért felelôs. Véleményem szerint, a dohányzás olyan egészségügyi és társadalmi problémává nôtte ki magát, hogy mélyebben kell vele foglalkoznunk. A dolgozatom egyik alappillérének, a dohányforgalmazás fô tényezôinek részletes elemzését tartom. Rávilágítottam a dohányforgalmazásból származó tekintélyes állami adóbevételekre, a társadalom által dohányárukra fordított kiadások nagyságára. Ezen tényezôk esetében kimutattam, hogy a dohányforgalmazásból származó adóbevételek jelentôs tételként vesznek részt a központi költségvetésben, a dohányárukra fordított kiadások pedig a fogyasztási kiadások nagy részét teszik ki. Kitértem a dohányipari foglalkoztatottak számára is. Dolgozatom másik alappillérét képezte a dohányzás okozta halálozások alakulásának, és azok hatásainak vizsgálata. Célom a két alappillér szembeállítása és mérlegre helyezése volt. Dolgozatomban a dohányipar horderejét hangsúlyozom annak részletes elemzésével, s ezzel állítom szembe a dohányzás okozta gazdasági és társadalmi károkat. Célkitûzésem, hogy be tudjam bizonyítani, hogy a dohányzásdohányipar okozta károk túltesznek a dohányzásnak, dohányiparnak köszönhetô hasznokon, bevételeken. A dolgozatom elkészítése során alapvetôen statisztikai módszereket alkalmaztam, különbözô statisztikai adatbázisokból gyûjtött statisztikai adatokat használtam fel, illetve önálló kérdôíves felmérést is készítettem.
6
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Ilyésné Dr. Molnár Emese, Ágazati és regionális gazdaságtan szekció I. helyezett
38
1. Dohányforgalmazás Magyarországon 1.1. Dohányáruk fogyasztási kiadásai 1. ábra Éves nettó jövedelem és dohányárukra jutó éves kiadás (Ft/fô)
Magyarországon a 2000-2010 közötti idôszakban az éves nettó jövedelem évente átlagosan 51 480 forinttal, azaz 8,27%-kal nôtt. Míg 2000-ben 424 595 forint volt, 2010-ben pedig 939 396 forint lett az éves nettó jövedelem, a vizsgált idôszakban összességében 514 801 Ft-tal, azaz 121,25%-kal nôtt. A 2000-2010-es idôszakot tekintve évente átlagosan 713 forinttal, azaz 5,74%-kal nôtt a dohányárukra jutó éves kiadás. Fontos megjegyezni, hogy az éves nettó jövedelem növekedéséhez képest kisebb mértékben nôtt a dohányárukra fordított éves kiadás. 2000-ben a dohányárukra fordított kiadás 9 548 forint volt, 2010-ben pedig már 16 677 forint, azaz a vizsgált idôszakban 7129 forinttal, 74,66%-kal nôtt. Átlagosan az éves nettó jövedelem 2 %-át teszik ki a dohányárukra jutó kiadások. Ez nagyon kis összegnek tûnik, és azt is gondolhatnánk, hogy a többi kiadás mellett elenyészô, foglalkoznunk sem kell vele. Viszont azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a dohányáruk az egészségre nagyon káros hatással bíró, élvezeti cikkek. Ha azt nézzük, hogy ezt a 2%-ot az élelmiszerekkel, gyermekneveléssel, oktatással, lakás felszereléssel kapcsolatos kiadásokra is el lehetne költeni, akkor igen is súlyos szerepet tölt be a kiadások oldalán, s egyéb lehetôségektôl foszt meg bennünket. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ebben a 2%-ban benne vannak olyan személyek is, akikrôl biztosnak vehetjük, hogy nem vásárolnak dohányárut. Ide tartoznak a csecsemôk, kiskorúak, nem dohányzó felnôttek. Tehát a dohányárukra jutó éves kiadás az 1 dohányzóra jutó éves kiadást jelenti, így arányában véve jóval nagyobb tételt jelent. 2. ábra A dohányfogyasztás alakulása Magyarországon 1970-2010 (kg/fô)
39
Magyarországon a dohányfogyasztás összességében csökkenô tendenciát mutat. 1980-2010-ig a dohányfogyasztás évente átlagosan 3,1 dkg-mal, azaz 1,67%-kal csökkent. A rendelkezésre álló adatok alapján 1980-ban 2,4 kg volt az egy fôre jutó dohányfogyasztás (ez volt ebben az idôszakban a maximum is), a 2000-es évek elején 1,5 kg/fô-re csökkent, napjainkban pedig 1,4-1,6 kg/fô közötti stagnálást mutat. A legjobban illeszkedô exponenciális függvény szerint a dohányfogyasztás évente átlagosan 1,69%-kal csökkent a vizsgált idôszakban. Természetesen ez nem jelenti sem azt, hogy kevesebben dohányoznak, sem azt, hogy kevesebbet költünk dohányárukra. A dohányárukra, oktatásra és gyógyszerekre jutó éves kiadások összevetése a 2000-2010-es idôszakban. A dohányárukra jutó éves kiadás egyértelmûen növekedô tendenciát mutat: évente átlagosan 713 forinttal, azaz 5,74%-kal nôtt. 3. ábra Dohányárukra, oktatásra és gyógyszerekre jutó éves kiadás 2000-2010 (Ft/fô)
Az oktatásra fordított kiadások évente átlagosan 509 Ft-tal, azaz 15,9%-kal nôttek, a gyógyszerekre fordított kiadások pedig évente átlagosan 1815 Ft-tal, azaz 12,26%-kal nôttek. Tehát mind a három vizsgált tényezô növekedést mutat, viszont arányában vannak különbségek. Míg 2000-ben az oktatásra fordított kiadás 1 508 Ft volt, 2010-ben 6595 Ft, azaz összességben a vizsgált idôszakban 5087 forinttal, 337,3%-kal nôtt. A gyógyszerekre fordított kiadás pedig 2000-ben 8333 Ft volt, 2010-ben már 26 483 Ft, tehát összességében a vizsgált idôszakban 18 150 Forinttal, 217%-kal nôtt. Az oktatási kiadás az emberek széles körét érinti. Az oktatásba fektetett pénz a késôbbiek során megtérül, hiszen jövônket alapozzuk meg vele. A tanulmányok befejezése után az emberek munkába állnak, pénzt keresnek, hogy fogyasztani és megtakarítani tudjanak. Tehát egy bizonyos idô elteltével szó szerint kifizetôdik az oktatásba fektetett pénz. Ezzel szemben a dohányárukra fordított kiadás nem szükségszerû kiadás, a rájuk költött pénz sajnos nem térül meg, sem anyagilag sem szellemileg. Sôt, újabb költségeket hoz. Ha valaki elkezd dohányozni, eleinte keveset dohányzik, majd egyre nagyobb mennyiségû dohányra van szüksége, hogy kielégítse nikotin szükségletét, s ez természetesen egyre nagyobb költséggel is jár. Késôbb ez beáll egy megszokott szintre, ekkor naponta ugyanakkora összeget költ dohányárura. Aki nem hagyja abba a dohányzást, annak nagyobb az esélye a késôbbiek során, hogy egészségügyi probléma, betegség alakuljon ki nála. Sajnos ez kezelésre, gyógyszerekre fordított újabb és újabb anyagi kiadásokkal jár. Nem is beszélve az egészségügyi veszteségekrôl. Mindezek tudatában mégis az a tendencia követhetô, hogy dohányárukra sokkal többet költünk, mint az oktatásra, számszerûleg évente átlagosan 9559 Ft-tal többet. Fontos megjegyezni, hogy oktatásra évente átlagosan a nettó jövedelmünk 0,65%-át költjük, tehát nem éri el az 1 %-ot sem. Ez ismét azt igazolja, hogy a dohányárura költött összegek igenis nagymértékûek. A gyógyszerekre fordított kiadások nagyobb mértékû növekedést mutatnak, mint a dohányárukra, illetve oktatásra fordított költségek. A nettó jövedelmünk 2,36%-át költjük évente átlagosan gyógyszerekre. Ebbe beletartoznak a dohányzás okozta betegségek következtében felmerülô gyógyszerkiadások is. Statisztikailag kimutatható összefüggések léteznek dohányzással összefüggô betegségekhez kapcsolódó gyógyszerköltségekrôl. Tehát, ha nem költenénk dohányárura, késôbb nem kellene költenünk a dohányzás okozta egészségügyi kiadásokra sem, hiszen nagy a valószínûsége, hogy aki rendszeresen vásárol dohányárut, késôbb a dohányzásból fakadó gyógyszerköltségekkel is szembe kell néznie.
40
1.2. A dohányforgalmazásból származó állami bevételek A központi költségvetés fontos részét képezik a dohányforgalmazásból befolyt jövedéki adó és áfa bevételek. A 4. ábra jól mutatja, hogy 2007-2011-ig a 2010-es évet kivéve nôttek az adóbevételek. Az áfa bevételek évente átlagosan 5,9 milliárd forinttal, azaz 7,29%-kal nôttek. A jövedéki adó bevételek évente átlagosan 8,55 milliárd forinttal, vagyis 3,22 %-kal nôttek. A jövedéki adó bevételek növekedésének hátterében a folyamatos jövedéki adó növekedése állt. 4. ábra A dohányforgalmazásból származó bevételek (milliárd Ft)
Az 5. ábra mutatja, hogy a cigaretta jövedéki adója 2004-2012 idôszakban 15 alkalommal emelkedett. A növekedés mértéke alkalmanként átlagosan 389 forint volt, átlagos üteme pedig 4,47% volt. Míg 2004 szeptemberében 6450 Ft/ezer db volt a cigaretta jövedéki adója, 2012 júliusában már 11 900 forintot kell fizetni ezer darab cigarettaért. Ehhez természetesen a kiskereskedelmi ár meghatározott százaléka is hozzá tartozik. 2004 szeptemberében ezer darab cigarettáért legalább 10380 forintot kellett fizetni, 2012 júliusában ez az összeg 22 300 forint. 5. ábra A cigaretta jövedéki adó változása 2004-2012
Következésképpen a jövedéki adó bevételek növekedése mögött nemcsak a fogyasztás, hanem a jövedéki adó adókulcsának emelése állt, amely 2004-ben 23%-os volt, 2012-ben pedig már 31%. 2012 elsô 8 hónapjában a dohányforgalmazásból származó adóbevételek már majdnem elérték az elôzô években tapasztalt egész éves szintet, hiszen 310,4 milliárd forintos bevételt hoztak. 2012 év végéig biztosra vehetjük, hogy ez az érték arányaiban véve jóval nagyobb lesz az elôzô évekhez képest.
41
6. ábra A dohányforgalmazásból származó adóbevételek megoszlása az állami költségvetés összes bevételében 2011-ben
A 6. ábrán jól látható, hogy a dohányforgalmazásból származó adóbevételek 5 %-ot, azaz 383,7 milliárd Ft-ot tesznek ki. Bár ez nem tûnik soknak, azonban meg kell vizsgálnunk azt is, hogy milyen egyéb célokra lehetne felhasználni ezt az összeget.
1.3. A dohányipari foglalkoztatottak 2008-ban mintegy 25 000 ember került közvetlen, vagy közvetett munka kapcsolatba a dohánytermesztéssel. A foglalkoztatottak száma magába foglalja a termelô tevékenységében résztvevô, de sokszor más tevékenységet is folytató családtagokat, valamint a mintegy hat hónapon keresztül foglalkoztatott mezôgazdasági munkásokat, továbbá a feldolgozáshoz kapcsolódó munkaerôt is. A gazdasági átalakulások, a technikai fejlôdések miatt a dohánygyártásban alkalmazottak száma összességében csökkenô tendenciát mutat. A csökkenés hátterében a nagyfokú gépesítések állnak, a cigarettagyártás nagymértékben automatizált folyamat lett, így a gépek megjelenésével egyre kevesebb emberi, fizikai munkaerôre volt szükség. A multinacionális cégek, miután többségi tulajdonba kerültek elbocsátották az üzemekben korábban dolgozók közel felét. 1999-ben a dohányiparban foglalkoztatottak száma az 1990-es létszám mindössze 43%-a volt. 2004-ben az Európai Unióhoz való csatlakozás következtében 2 dohánygyár is bezárta a kapuit. Ezzel magyarázható a foglalkoztatottak számának csökkenése. 2006-tól kezdôdôen a dohánygyártásban alkalmazottak létszáma 1000 fô körül stagnál. 1999-2010-ig tartó idôszakban a dohánygyártásban foglalkoztatottak száma évente átlagosan 88 fôvel, azaz 5,8%-kal csökkent. 7. ábra A dohánygyártásban foglalkoztatottak száma 1975 - 2010 (fô)
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ma a teljes dohányvertikum körülbelül 26 000 embernek ad munkát, napjainkban Magyarországon az összes foglalkoztatott 2%-át teszi ki a dohányiparban foglalkoztatottak létszáma. A 2011-es adatok szerint a gyógyszergyártásban 22 600 fôt alkalmaztak, eszerint körülbelül 4 ezer fôvel kevesebbet, mint a teljes dohányvertikumban. A gyógyszergyártásban alkalmazottak számával összehasonlítva
42
is látszik, hogy nagy súlya van a dohányipar munkaerô nagyságának, hiszen a gyógyszergyártás sokkal fontosabb szerepet játszik az emberek életében, a társadalom nagyobb részét érinti, és egészségügyi célokat szolgál, mégis kevesebb embert foglalkoztatnak. Mindeközben a dohánytermesztés-gyártás a lakosság dohányzó részét célozza meg, s nem jár semmilyen pozitív célkitûzéssel, sôt a dohányzás a halálesetek 16%-áért felelôs. Következésképpen a dohányzás öl tekintet nélkül nemre és korra, így munkaképes embereket sem kíméli, ôk is áldozatául eshetnek, csökkentve ezzel a teljes foglalkoztatottságot.
2. Kérdôíves felmérés a dohányzási szokásokról A dolgozat elkészítése során önálló kérdôíves felmérést készítettem. Kétféle kérdôív készült el. Az egyik a nemdohányzó válaszadók számára, ami 18 kérdésbôl állt, míg a másik a dohányzó személyeknek, ami 38 kérdést tartalmazott. Fôleg zárt kérdéseket alkalmaztam, amikor is a vizsgált személyek több válasz lehetôség közül választhattak. Elôfordult néhány nyitott kérdés is, amikor egyénileg, 1-2 szóval kellett válaszolniuk. A felvétel papíralapon és interneten keresztül történt, fele-fele arányban. 8. ábra A válaszadók megoszlás nem és dohányzási szokás szerint
A kérdôívet összesen 110 személy töltötte ki, közülük 33 férfi és 77 nô. A kérdôívet 40 dohányzó és 70 nemdohányzó egyén töltötte ki, átlagos életkoruk 27 év (a dohányzók esetén 33 év, a nemdohányzók esetén 24 év). A válaszadók nagy része ugyanabból a korcsoportból került ki, vagyis a kitöltôk 70%-ának életkora 20 és 34 év közötti. A minta tehát nem reprezentatív a magyar lakosságra. Lakóhelyüket tekintve a kitöltôk 48,2%-a lakik kisvárosban, 22,7% a fôvárosban, nagyvárosban 11,8% illetve községben 17,3%-a. Egytényezôs varianciaanalízis alapján megállapítottam, hogy a lakóhely és a havonta cigarettára fordított kiadás között erôs kapcsolat van, a lakóhely 60%-ban befolyásolja a cigarettára költött havi kiadás alakulását. A dohányzó férfiak 25%-ának nincs keresete, 25%-ának 100 000-150 000 Ft között van a keresete, és megint csak 25% 150 000 Ft felett keres havonta. A nôk 29-29%-ának nincs keresete, illetve 50 000-100 000 Ft között van a fizetése. További 18-18% keres 50 000 Ft alatt ill. 100 000-150 000 Ft között. A havi jövedelem közepestôl gyengébb mértékben befolyásolja a havonta dohányárura fordított kiadást. A kérdôívet kitöltôk közül 3 fô rendelkezik csak általános iskolai végzettséggel. További 31%-nek felsôfokú végzettsége van. A kérdôívet kitöltôk zöme, vagyis 66,36%-a középiskolai végzettséggel rendelkezik. A megoszlás majdnem azonos a dohányzók illetve a nemdohányzók esetén, ezért nincs értelme vizsgálni az iskolai végzettség és a dohányzás kapcsolatát. Viszont egytényezôs varianciaanalízis alapján megállapítottam, hogy az iskolai végzettség és a dohányárura fordított havi kiadás között erôs kapcsolat van, és az iskolai végzettség 60%-ban befolyásolja a dohányárukra jutó havi kiadás alakulását. A válaszadók átlagosan 13 éve dohányoznak rendszeresen. Az egyes emberek által dohányzott évek, idôtartamok jelentôsen, átlagosan 85,5%-kal, azaz jelentôs mértékben térnek el az átlagos dohányzott évek számától. A dohányzott évek száma közepestôl gyengébben befolyásolja a dohányárukra jutó havi kiadást. Közepesen erôs kapcsolat van az iskolai végzettség és a dohányzással töltött évek száma között. Az iskolai végzettség 32%-ban befolyásolja a dohányzással töltött évek számát.
43
Nemenként külön-külön vizsgálva a válaszokat, elmondható, hogy a férfiak 25%-a próbálta ki a dohányzást 13 éves kora elôtt, illetve ugyancsak 25%-a 18 éves kora felett, 50% pedig 13 és 18 éves kora között próbálta ki. A nôk csupán 7 %-a próbálta ki a dohányzást 13 éves kora elôtt, 32%-uk 18 éves kora felett, illetve 60%uk 13-18 éves korában. Megállapíthatjuk, hogy a férfiak és a nôk túlnyomórészt 13-18 éves korukban gyújtottak rá az elsô szál cigarettára, valószínû, hogy középiskolai tanulmányaik alatt. A férfiak 58%-a a barátok hatására gyújtott rá az elsô cigarettára, míg a maradék 42% pedig a kíváncsiság miatt. A nôk fôleg a kíváncsiság miatt gyújtottak rá az elsô cigarettára, hiszen 71% ezért próbálta ki elôször a dohányzást. További 21% a barátok hatására, és mindössze 2 személy pedig a szülôi példa miatt. A férfiak 50%-a azért dohányzik jelenleg mert megnyugtatja ôket. További 25% jól/jobban érzi magát tôle, 17% a barátok hatása miatt, illetve 1 fô azért dohányzik, mert jó az íze annak, amit elszív. A nôknél is a leggyakoribb indok a megnyugtatás, 46% dohányzik jelenleg ez okból. 18% jól/jobban érzi magát tôle, 14% a barátok hatása miatt, és további 11-11% szerint jó az íze, amit elszív, illetve a testsúlyukra vigyáz. A testsúlyra való vigyázás indokként csak a nôk esetében jelent meg. Általában azok, akik leszoknak a dohányzásról 2-5 kg-ot híznak. Elôször is azért, mert a nikotin csökkenti az étvágyat, így leszokás után, éhségrohamok törhetnek az emberre, mely könnyen túlsúlyhoz vezet. A nikotin gyorsítja a szervezet metabolizmusát is, és sokan nem csökkentik a kalória bevitelüket a dohányzás abbahagyása után. Ráadásul a nikotin csökkenti az ízérzékelést, ezért a dohányzás abbahagyása után az ételek ízletesebbnek tûnnek, mely nagyobb mennyiségû vagy gyakoribb ételfogyasztást okozhat. A nôk és a férfiak együttesen havonta átlagosan 16 dobozzal, azaz körülbelül 300 szál gyári cigarettát szívnak el. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyes személyek fogyasztási mennyiségében nagyok az eltérések, hiszen az átlagos fogyasztástól átlagosan 68%-kal térnek el. A vizsgált személyek esetében az egy hónapban maximálisan elszívott cigaretták száma 665 szál, míg a minimum 9,5 szál volt. A válaszadók 78,2%-a károsabbnak tarja az aktív dohányzást, mint a passzív dohányzást. Fontos megjegyeznünk, hogy bár a dohányzás okozta egészségügyi kockázat kisebb a nemdohányzóknál, mint a dohányzóknál, de a betegségek és rendellenességek ugyanolyan széles köre fordulhat elô náluk is, beleértve a rosszindulatú daganatokat, szívbetegséget és agyvérzést, illetve légúti betegségeket, például a tüdô asztmát. A kitöltôk 50%-ának dohányoznak a szülei. A dohányzó személyek 50%-ának, és a nemdohányzó személyek 51%-ának dohányoznak a szülei. A szülôk dohányzási szokásainak megoszlása a dohányzó és nemdohányzó személyek között azonos. Tehát, nagyon érdekes, hogy ebben a mintában nem befolyásolja a dohányzó személyeket az, hogy a szüleik dohányoznak e vagy sem. Arra a kérdésre, hogy miért dohányoznak, indokként csupán 2 fô jelölte meg a szülôi példát, magatartást. Itt is feltételezhetjük, hogy ahol a szülôk dohányoznak, ott a vizsgált személyek ki vannak téve passzív dohányzás veszélyeinek. Az elmúlt 12 hónapban a dohányzók 25 %-a kísérelte meg a leszokást sikertelenül, hiszen még a mai napig is dohányoznak. A maradék 75% pedig meg sem próbálta letenni a cigarettát. A vizsgált dohányzó személyek mindegyike észrevett saját magán valamilyen dohányzás okozta káros hatást. A nôknél leggyakoribb észlelt tényezôt 57% jelezte, ez a kellemetlen lehelet volt. A nôk további 18-18%-a rossz fogakról és állandó köhögésrôl számolt be. A válaszadók által vásárolt cigaretták dobozonkénti átlagos ára 725 Ft volt. A legdrágább cigaretta 820 Ft-ba, míg a legolcsóbb 550 Ft-ba került. Az egyes cigaretták árai között nincs jelentôs eltérés. A vizsgált dohányzó személyek havonta átlagosan 12265 forintot költenek dohányárura (minimum kiadás 670 Ft, maximum kiadás 26 950 Ft), az egyes vizsgált személyek havi cigaretta kiadásai között, 59%-ban térnek el az átlagos cigaretta kiadástól. Az dohányzó válaszadók évente átlagosan 147 174 forintot költenek dohányárura. Ez az éves cigaretta kiadás Magyarországon a 2011-es egy fôre jutó GDP 5,23%-át teszi ki. Amint a kérdôíves felmérésembôl kiderült, a vizsgált dohányzó személyek havonta átlagosan 12 265 Ft-ot költenek dohányárura. Úgy gondolom, hogy ezt az összeget hasznosabban, például élelmiszerre is el lehetne költeni. Kiszámítottam, hogy mennyi és milyen élelmiszer vásárolható egy átlag dohányos cigarettára el nem költött megspórolt pénzébôl.
44
9. ábra Egy dohányos által cigarettára fordított összegbôl vásárolható élelmiszer (kg/hét)
A vizsgált dohányzó személyek hetente körülbelül 3000 forintot költenek dohányárura, ebbôl a pénzbôl hetente lehetne venni: 40 dkg disznóhúst, 30 dkg marhahúst, 40 dkg csirkehúst, 2 kg almát, 2 kg burgonya illetve 2 kg lisztet. Természetesen, mivel én nem dohányzom, ezért nem tudok egy dohányzó fejével gondolkodni, és nem érzem át, hogy neki egy heti cigaretta mennyiség mekkora értéket és szükségletet jelent. Viszont azt tudom, hogy ha azt a pénzt a dohányzó személy élelmiszerekre költené el, akkor egyrészt nem károsítaná a saját és környezetében lévôk egészségét, másrészt szervezetét látná el tápanyagokkal, tehát annak fejlôdéséhez járulna hozzá, és harmadrészt nem az ablakon szórná ki a pénzét.
3. Halálozások A halálozások alakulásában a dohányzás jelentôsége kiváltképpen nagy. Ez a szenvedélybetegség már 1970-ben is sok halálos áldozatot követelt: több mint 20 000 ember halt meg dohányzás következtében, vagyis az összes halálozás 16,7%-a. 1999-ben pedig már több mint 28 ezren, vagyis az összes halálozás 20 %-a tulajdonítható a dohányzásnak, vagyis minden 5. ember halálát okozta. Az 1970 és 1999 közötti idôszakban a dohányzás mintegy 800 000 ember életét követelte. A 1970-1999-ig terjedô idôszakban a halálozások száma évente átlagosan 794-gyel, azaz 0,6%-kal nôtt. A dohányzás specifikus halálozások száma ugyanebben az idôszakban évente átlagosan 289-cel, azaz 1,2%-kal nôtt. Az ezredforduló után ilyen részletes tanulmány nem áll rendelkezésünkre. 2010-ben 20 470 ember halt meg Magyarországon dohányzás következtében, ami az összes halálozás 16%-át tette ki. Akár járványnak is lehetne nevezni a dohányzást, hiszen ennek következtében Magyarországon minden órában 3 ember hal meg. 10. ábra A lakosság dohányzás specifikus halálozásainak megoszlása az összes halálozásban Magyarországon 1970-1990 (fô)
Férfiak esetében az összes halálozás közel negyede, 23%, nôknél a tizede, 9% volt a dohányzás következménye. Figyelembe véve a dohányzás specifikus halálozás nagy súlyát az halandóságban, a dohányzás visszaszorításának nemcsak népegészségügyi, de társadalmi létfontossága van.
45
A cigarettafogyasztás kérdéskörének tárgyalásakor megkerülhetetlen a gazdasági összefüggések bemutatása. A dohányipar rendszeresen hangoztatott érvei szerint a cigarettafogyasztás - a dohánytermékekre rótt jövedéki adók miatt - az egyes államok gazdasági bevételeinek jelentôs részét teszi ki. Munkahelyeket teremt és tart fent, segítve ezzel a gazdaság fejlôdését. Ezek közt az érvek között viszont nem szerepel a dohányzás okozta negatív hatások költségvonzata: a dohánytermesztéshez elfoglalják az élelmiszer-termelésre alkalmas termôföldeket; a gondatlan dohányzás tûzeseteket okoz; a dohányipar hozzájárul az erdôirtáshoz, hisz a cigarettagyártáshoz is szükség van papírra. Emellett a dohányzás az egyik legjelentôsebb környezetszennyezô tényezô: szennyezi a környezeti levegôt, passzív dohányzásra (akarat ellenére mellékfüst belélegzésére) kényszerít és szennyezi a környezetet az elhasznált, elszívott cigaretta maradékával, a csikkel. Továbbá a cigarettacsikkek eltakarításának költsége van. Termelékenység-veszteséghez is vezet, a munkaképesség csökkenését okozza a gyakori betegségek miatt. A dohányzásról leszokni nagyon nehéz, leggyakrabban betegség esetén vagy a nôk a terhesség kedvéért hagyják abba a dohányzást, de egy-két év múlva folytatják. A férfiak kicsit idôsebb korban, szív- és érrendszeri betegség miatt adják fel ezt a szokásukat. A dohányzásról való leszokásnak számos elônye van az egyén és a társadalom számára egyaránt. A dohányos (és családja) költségei egyrészt a cigarettára fordított összeg, másrészt mivel a dohányzás az összes dohányos egynegyedének halálát aktív évei alatt okozza, ezzel a dohányosok családjukat egzisztenciális bizonytalanságnak teszik ki. A betegségek további jövedelem kiesést okoznak. Vannak olyan országok, ahol a dohányosnak magasabb egészség- és lakásbiztosítási összeget kell fizetnie. 1. táblázat: A dohányzás egészségkárosító hatásainak költsége és a kiesett jövedelem (milliárd Ft) Költségek – bevétel
Közvetett és közvetlen költség kb.
A költségvetés dohányszektorból származó bevétele
1995 1996 1998 2003 2010
190 230 270 410 441
65,7 73,3 116,3 215 352
Forrás: http://color.oefi.hu/adat.htm 1995-ben a költségvetés dohányforgalmazásból származó bevételei 65,7 milliárd forintot tettek ki, míg a magyar lakosság dohányzása miatt fellépô közvetett (a korai halálozás miatt meg nem termelt jövedelem) és közvetlen (betegség miatti kiesett jövedelem, fekvô beteg gyógyintézeti ellátás költsége, rokkantnyugdíjak, betegállomány, járóbeteg szakellátás és családorvosi ellátás költsége, gyógyszerár-támogatások) kiadások miatt a veszteség 124,3 milliárd Ft volt. A következô években a dohányzás rendre 156,7 milliárd forint, 153,7 milliárd Ft, 195 milliárd forint illetve 89 milliárd forintos veszteséget okozott Magyarországnak. A gazdasági kár csökkenô tendenciát mutat, ami a folyamatos jövedéki adó emelésnek köszönhetô.
Összegzés Dolgozatom célja az volt, hogy a dohányzás-dohányipar összetett témakörében megmutassam az érem mindkét oldalát. A vidékfejlesztési miniszter az Európai Dohánytermesztôk Szövetsége (UNITAB) 33. kongresszusán elmondta, hogy Magyarországon a dohánytermesztés a foglalkoztatásban, (hiszen 2010-ben a támogatást elválasztottak a termeléstôl, és a foglalkoztatáshoz kapcsolva kapják a termelôk) illetve a jövedelemtermelésben játszott jelentôs szerepe mellett hozzájárul a tájfenntartásához, a vidék sokszínûségéhez is. Ezért hazánk alapvetô érdeke, hogy az ágazat fennmaradjon, és jól funkcionáljon Európában. Ez átlagon felüli közös erôfeszítést és folyamatos, kölcsönös párbeszédet igényel a dohánytermesztôk, a feldolgozók, illetve a szabályozás és a politika szereplôi között. Úgy vélte, együttmûködés hiányában a dohányszektor közvetett és közvetlen szabályozásának nem kellôen körültekintô módosítása gátolhatja a szektor mûködését. Kutatásaim során kiderült, hogy a nikotinfüggôség gazdasági hasznot is hoz, ugyanakkor nagyobb mértékû gazdasági kárral jár.
46
A dohányzásnak tulajdonítható halálozások megelôzhetôk. Ennek a megállapításnak hatalmas jelentôsége van. A dohányzás nemcsak a halálozási, de a megbetegedési viszonyokban is kiemelkedô jelentôségû. A tapasztalatok szerint a kórházakban, fôleg a tüdôgyógyászati és az onkológiai osztályokon a betegek jelentôs részét a dohányzással kapcsolatos betegségek miatt kezelik. A dohányzókkal egy környezetben élô nemdohányzók egészsége a passzív dohányzás által károsodik. A nemzetközi szakirodalom szerint még a legfejlettebb gazdaságú és a magyarnál lényegesen jobb egészségügyi állapotban lévô nemzetek is a cigaretta eladásából származó adóbevételek kétszeresét fordítják évente a dohányzásból származó betegségek gyógyítására. Meglátásom szerint, az elsôdleges megoldás a probléma kezelésére nem a napjainkban tapasztalható szabályozásokon (dohányzás-ellenes plakátok, elrettentô képek-feliratok a cigarettás dobozokon, dohányzás betiltása közoktatási – közforgalmú intézményekben) keresztül fog megvalósulni. Az igazi megoldást az embertársaink védelmére a dohányzás, a dohány, mint függôséget okozó drog illegális tevékenységnek való nyilvánításában látom. Amint kiderült, a jelentôs bevételek nem indokolják az ágazat további fenntartását, fennmaradását, hiszen a dohánytermesztés - forgalmazás okozta gazdasági veszteségek és társadalmi károk jóval meghaladják a gazdasági bevételeket. Úgy gondolom, hogy az egyetlen tényezô, ami még szerepet játszik a dohányipar létezésében, az a foglalkoztatottak száma. Igaz, hogy a dohánytermesztéstôl a cigaretta árusításáig sok embernek ebbôl származik a jövedelme, továbbá a jövedéki adó és áfa a költségvetés egyik legmegbízhatóbb forrásai közé tartoznak, és jelentôs tételt képviselnek. De a dohányzásnak tulajdonítható betegségek miatt kiesett munkanapok, a táppénz, a rokkantosítás, az egészségügyi ellátásban jelentkezô kiadások együtt tetemes összeget tesznek ki. A 60-65 év elôtt bekövetkezett halálozások a munkaképes korú férfiak és nôk végleges elvesztését jelentik. Véleményem szerint Montaigne gondolata ez esetben fokozottan érvényesül: „Minden nyereség csakis más kárán szereztetik.” Ebben a helyzetben a kár és a nyereség nem ölt ugyanakkora méretet, sajnos a kár meghaladja az állandóan hangoztatott bevételeket. Zárásként már csak annyit mondanék, hogy a cigaretta a valaha bevezetett legsikeresebb és legkeresettebb termékké vált a világon. Gondoljunk csak bele, ha valaki egy hasonló új terméket akarna bevezetni és nyíltan közölné, hogy a termékkel 3 millió embert ölhet meg évente, biztosan nem lenne olyan kormány, amely engedélyezné a piacra dobást. A dohányipar elérte, hogy bevezethessen egy ilyen terméket, ez köszönhetô többek között a kiváló lobbi tevékenységnek. A dohányipar nem csupán cigarettát állít elô, hanem a dohányzás image-ét is, amellyel azt sugallják, hogy a dohányzás kellemes, sikkes és kockázatossága miatt van benne kis izgalom. Rá kell azonban ébredni az embereknek, hogy ez a modernkor egyik legsikeresebb propaganda hadjárata. Több száz millió embert gyôzött meg arról, hogy a dohányzás vonzó és ez még hosszú idôn át fenn maradhat a dohányzás elleni kampányolás ellenére is. Tehát úgy tûnik a közeljövôben mindig lesz piaca a cigarettának. Még nagyon sok idônek kell eltelnie ahhoz, hogy dohányfüstmentes világban élhessünk.
47
Irodalomjegyzék DR. ILYÉSNÉ DR. MOLNÁR EMESE – LOVASNÉ AVATÓ JUDIT [2006]: Statisztika feladatgyûjtemény I. – II. Perfekt Kiadó Budapest DR. JÓZAN PÉTER [2002]: A dohányzás hatása a halandóságra Magyarországon 1970-1999, Központi Statisztikai Hivatal DR. KORPÁS ATTILÁNÉ [2010]: Általános statisztika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. DR. KOVÁCS ANDRÁS, DR. KISS ANDRÁS, DR. LANDI ANNA [1995]: Miért ne dohányozzunk? Subrosa Kiadó Kft. DR. MARÉK ANTAL [1970]: Dohányosok könyve; Medicina Könyvkiadó DR. PÁKOZDI LAJOS [1978]: Orvosok a dohányzásról; Medicina Könyvkiadó ELLIOT NEGIN [2001.]: A dohányipar praktikái, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet PIKÓ BETTINA [2007]: Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban, L’Harmattan Kiadó SR. JOHN CROFTON, DAVID SIMPSON, DR. SZILÁGYI TIBOR [2004]: Dohányzás: a világveszély TAKÁCS LAJOS [1964]: A dohánytermesztés Magyarországon, Akadémiai Kiadó A MAGYAR DOHÁNYIPAR FEKETE FÜSTJE. Magyar gyáripar, 45. évfolyam/4. szám. EGYRE SZIGORÚBB DOHÁNYKERESKEDELEM. Élelmiszer, 2012/8-9. FÉLIX PÉTER: Füstgáz. HVG, 1998. 44. szám. KEVESEBB NIKOTINISTA: A legszegényebbek költik a legtöbbet. HVG, 2012. 40. szám. KOVÁCS TIBOR: A gyilkos dohány. Élet és tudomány, 2002. 25. szám. SZIRMAI S. PÉTER: Szivarvég. Figyelô, 2012/1. szám. VÁCZI ISTVÁN: Nemzeti dohány. Figyelô, 2012/37. szám.
48
CSISZÁR ISTVÁN7 BEFEKTETÉSI ALAPOK KVANTITATÍV TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS Bevezetés Magyarországon az alapkezelési iparág két évtizedes múltra tekint vissza. Ezen idôszak során a befektetési jegyek egyre népszerûbb megtakarítási formává váltak, a háztartások vagyonának egyre nagyobb részét tették ki. A befektetési alapok növekvô népszerûsége részben annak is köszönhetô, hogy a megtakarítási lehetôségek széles választékával rendelkeznek, továbbá a megtakarítás nagyságától függetlenül, a befektetôk diverzifikált portfóliók közül választhatják ki a számukra megfelelôt. A tanulmány segítséget nyújt a befektetôknek a megalapozott döntéshozatalban, továbbá a professzionális vagyonkezelést végzô szakemberek számára is hasznos információkkal szolgál. Közismert, hogy a piaci hatékonyság következtében az alapkezelôknek egyre nehezebb feladatot jelent a piaci átlagot tartósan felülmúló teljesítmény elérése. A tanulmány során ismertetett módszer gyakorlatban történô alkalmazása az alapkezelôk számára visszacsatolási pontként szolgál, mellyel mérni tudják a vagyonkezelési képességeik eredményességét. A tanulmány célja a befektetôk és a vagyonkezelôk közötti bizalom megteremtése egy értékelési rendszer segítségével, ami a felek között megalapozza a hosszú távú elkötelezôdést. A kutatómunka tárgyát nyolc magyarországi befektetési alap – rövid kötvény, hosszú kötvény, vegyes kiegyensúlyozott és részvény típusú – teljesítményértékelése képezi. Egyrészt arra a kérdésre kerestem választ, hogy az egyes befektetési alapok teljesítménye milyen mértékben tér el egymástól, másrészt, hogy a befektetôket megfelelô mértékben kompenzálja-e egy befektetési alap hozama a felvállalt magasabb kockázatért cserébe. Ennek érdekében az elemzés során a Nobel-díjas közgazdász Franco Modigliani és unokája Leah Modigliani által népszerûsített kockázattal kiigazított teljesítménymutatót alkalmaztam. Az elemzés 2002. január 1. és 2011. december 31. közötti idôszakot fedi le. Az elemzés elkészítése során a nyolc befektetési alap egy jegyre jutó nettó eszközértékeit, továbbá a RAX index és a ZMAX index napi záró árfolyamértékeit használtam fel. A tôkepiaci hozamok változékonyságát leggyakrabban a volatilitással, azaz a hozamok szórásával mérik. A befektetési alapok kvantitatív teljesítményértékelése során olyan mérôszámokat használtam, melyekben a kockázatot a szórás testesíti meg.
1. A teljesítményértékelés elmélete Az alábbiakban röviden bemutatom a befektetési alapok teljesítményértékelésének történeti hátterét, majd ismertetem a kockázattal történô kiigazítás módszertanát nagy hangsúlyt fordítva a Modigliani-négyzet mutatónak.
1.1. A teljesítményértékelés története Az 1950-es és 1960-as években jelentôs eredmények születtek a pénzügyek három egymással közeli kapcsolatban álló területén. Az optimális portfólió kiválasztás (Markowitz [1952]); a kockázatnak kitett tôkepiaci eszközök árazása (Sharpe [1964]); és a tôkepiaci árfolyamok általános viselkedése (Fama [1965]) alapvetôen határozták meg a modern pénzügyi elméletek további fejlôdését. A modern portfólió-elmélet a portfóliók kialakítását modellezi a kockázat és a hozam optimalizálása által. Az elmélet konzisztenciáját az alábbi feltevések adják: • a befektetôk racionálisan viselkednek, hasznosságukat maximalizálják; • a hozamvárakozások homogének; • a tôkepiaci eszközök hozama normális eloszlású; • a hitelfelvétel és a hitelnyújtás a kockázatmentes kamatláb mellett korlátlanul rendelkezésre áll; • a befektetések tetszôlegesen oszthatók; • a költségek és az adók elhanyagolhatók, mértékük azonos a befektetôk számára. 7
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar hallgatója, konzulens: Dr. Zsugyel János, Tôke és pénzpiac szekció I. helyezett
49
A modell a kockázat mérôszámaként az átlagos hozam körüli szórást használja. Ennél fogva a teljesítmény minôségét alapvetôen az egyes periódusok részhozamainak átlagtól való eltérése határozza meg. A befektetôk két portfólió közötti választás során (egyezô hozam esetén) az alacsonyabb szórású portfóliót részesítik elônyben. Köztudott, hogy a vagyonkezelôk képesek növelni portfóliójuk várható hozamát, amennyiben hajlandók a kockázat egy magasabb szintjét elfogadni. A kockázat és a hozam közötti kapcsolatot általában a befektetôk magatartásával szokták magyarázni. A befektetôk alapvetôen kockázatkerülôk, tehát a vállalt nagyobb bizonytalanságért cserébe kockázati prémiumot várnak el a befektetésüktôl. A kockázat és a hozam között megfigyelhetô átváltási arány lehetôséget biztosít számukra, hogy egyéni preferenciáik mentén kiválasszák a nekik megfelelô szintet.
1.2. Kockázattal kiigazított teljesítmény Célom a kockázattal kiigazított teljesítményértékelés összefoglalása Sharpe [1966], Sharpe [1994], Modigliani, F. – Modigliani, L. [1997] és Modigliani, L. [2000] tanulmányai alapján. Hozzájárulásom az összegzésen túl az egységes jelrendszer megteremtése, az ex-ante formulák ex-post alakban történô felírása és az elmélet értelmezése. A leggyakrabban használt kockázattal kiigazított teljesítménymutató a Sharpe-ráta, mely alkalmas portfóliók rangsorolására. Minél nagyobb a mutatószám értéke annál jobb az elért teljesítmény. Legyen rpt egy portfólió t periódusban elért hozama, rft a t periódus kockázatmentes hozama és ept a t periódus kockázati prémiuma:
továbbá ēp az adott idôszak et értékeinek átlaga: és σp az adott idôszak szórása:
így a Sharpe-ráta:
mely egy adott idôszakra vetítve számszerûsíti az egységnyi szórásra jutó átlagos kockázati prémiumot. Alapvetôen a hozam és a kockázat közötti átváltási arányt mutatja meg, azaz egy egységnyi kockázat piaci árát jelenti. A Sharpe-ráta logikája mentén továbbhaladva ismertetem Franco Modigliani és unokája Leah Modigliani által megalkotott Modigliani-négyzet mutatót. A kockázattal kiigazított hozammutató ebben az esetben arra ad választ, hogy amennyiben egy aktívan kezelt portfólió kockázatát a referenciaindex kockázati szintjére módosítjuk, akkor az így kapott hozam (RAPp - Risk Adjusted Performance) meghaladja-e vagy sem a referenciaindex hozamát (rM). A hozamok különbsége (RAPp - rM) pedig megmutatja a portfólió alul-, illetve felülteljesítésének mértékét (Mp2 ) százalékpontban kifejezve. A képletekben alkalmazott jelölések:
Egy pénzügyi mûvelettel, a tôkeáttétel alkalmazásával létre tudunk hozni alternatív portfóliókat, melyek kockázati szintjét számunkra tetszôleges módon tudjuk meghatározni. Egyrészt hipotetikusan csökkenthetjük a szórást, amennyiben a portfólió dp százalékát eladjuk és a befolyó összegbôl kockázatmentes értékpapírokat vásárolunk. Ennek hatására mind a szórás mind pedig a hozam –
50
feltéve, hogy az átlagos kockázati prémium pozitív – dp-vel arányos mértékben csökkenni fog. Másrészt a folyamat megfordításával növelhetjük a szórást és a hozamot is. Ehhez az elôbbiekben meghatározott mértékig hitelt veszünk fel a kockázatmentes kamatlábon és a befolyó összeget a portfólió összetételének megfelelôen befektetjük. Az alábbi egyenletet átalakítva megkapjuk dp értékét: (1) így: (2) Egyrészt dp értéke negatív mikor hitelt nyújtunk (csökken a kockázat), másrészt hitelfelvételkor (nô a kockázat) dp értéke pozitív lesz. Az eddigiek alapján fel tudjuk írni a kockázattal kiigazított hozam képletét: (3) A (2) egyenletet behelyettesítve a (3)-ba RAPp-t felírhatjuk a következô formában: (4) Felhasználva ēp jelentéstartalmát RAPp-t ugyancsak felírhatjuk az alábbi módon: (5) Tehát RAPp kiszámítható mind a teljes hozamok (4) mind pedig a kockázati prémiumok (5) felhasználásával. Továbbá láthatjuk az (5) egyenletbôl, hogy RAPAp = RAPp - r–f. Ennek alapján létrehozhatunk egy újabb hozammutatót, mely a kockázattal kiigazított kockázati prémiumot méri: (6) Relatív mutatókat az alábbi módon képezhetünk: (A-1) A kockázattal kiigazított kockázati prémium esetén: (A-2) RAP*p és RAPA*p megmutatja, hogy egy adott portfólió kockázattal kiigazított teljesítménye hány százalékkal múlja fölül vagy alul a referenciaindex teljesítményét. Amennyiben mindössze a teljesítmények különbségére van szükségünk, úgy kibôvíthetjük például az (A-1) egyenletet az alábbiak szerint: (A-3) Az 1. ábra szemlélteti az eddig leírtakat. Az x tengely az egyes portfóliók szórását, míg az y tengely a hozamokat jelöli. A benchmarkot PM jelöli, melyet (σp; rM) koordináták adnak meg, továbbá rf a kockázatmentes kamatláb, melybôl kiindulva a portfóliók pontjain áthúzott egyenesek jelképezik azok tôkeáttételi egyeneseit (lp). A tôkeáttételi egyenesek egyenlete:
Az egyenesek meredekségét a portfóliók Sharpe-rátái adják meg. A és portfóliók kockázattal kiigazított változatait csillag jelöli. A paraméterek úgy lettek meghatározva, hogy ráirányítsák a figyelmet az elmélet mondanivalójára.
51
1. ábra: Kockázattal kiigazított teljesítmény
Forrás: Modigliani, F. – Modigliani, L. (1997) p. 49. Egyrészt annak ellenére, hogy P2 hozama a legalacsonyabb (r2), mégis érdemes a többi portfólióval szemben preferálnunk. Ugyanis, ha a kockázatát megnöveljük, akkor képes meghaladni mind a referenciaindex mind pedig P1 hozamát. Másrészt a legmagasabb hozammal (r1) rendelkezô P1 portfólió nem képes kellô mértékben kompenzálni a befektetôket a vállalt magasabb kockázatért. Amennyiben tetszôlegesen meghatározunk egy közös kockázati szintet, úgy minden esetben P1 hozama lesz a legalacsonyabb. A portfóliók rangsorolása tekintetében nincs különbség a RAP*p és a RAPA*p hozammutatók között, mindössze értékeik jelentéstartalma különbözik. A kialakult rangsorra a referenciaindex megváltoztatása nincs hatással. A hozammutatók alapvetôen azt mérik, hogy a felvállalt kockázatért cserébe a befektetôket megfelelô mértékben kompenzálta-e az elért hozam. Tehát a legjobb kockázattal kiigazított hozammutatóval rendelkezô portfólió bármilyen tetszôlegesen kiválasztott kockázati szint mellett a legjobb marad. Összességében azt a portfóliót nevezzük hatékonynak, amelyik a legmeredekebb tôkeáttételi egyenessel, ebbôl adódóan a legnagyobb Sharpe-rátával rendelkezik. A befektetôknek elsôsorban ki kell választaniuk a legmagasabb kockázattal kiigazított hozammutatóval rendelkezô portfóliót, másodsorban a tôkeáttétel alkalmazásával meg kell határozniuk egyéni preferenciáik mentén a kockázat számukra elfogadható szintjét.
2. Befektetési alapok rangsorolása Ebben a fejezetben nyolc magyarországi befektetési alap rangsorát határoztam meg a kockázattal kiigazított teljesítményük alapján. Ezt követôen javaslatot tettem az elemzési módszer alternatív használatára, mely jobban illeszkedik a befektetôk információ igényéhez.
2.1. Befektetési alapok adatai A rangsorolást a Concorde és az OTP Alapkezelô rövid kötvény, hosszú kötvény, vegyes kiegyensúlyozott és részvény típusú befektetési alapjai között végeztem el. Az alapok jellemzôi: értékpapíralapok, nyilvánosak, nyíltvégûek, határozatlan futamidejûek és a realizált hozamot újra befektetik. Adott befektetési alap típusát, megnevezését és azonosító kódját az 1. táblázat, míg az alapok hozamát és szórását a 2. ábra tartalmazza.
52
1. táblázat: Befektetési alapok Típus Rövid kötvény Hosszú kötvény Vegyes kiegyensúlyozott Részvény
Megnevezés Concorde Rövid Kötvény Befektetési Alap OTP Optima Befektetési Alap Concorde Kötvény Befektetési Alap OTP Maxima Befektetési Alap Concorde 2000 Befektetési Alap OTP Paletta Befektetési Alap Concorde Részvény Befektetési Alap OTP Quality Befektetési Alap
ISIN-kód* HU0000701685 HU0000702873 HU0000702030 HU0000702865 HU0000701693 HU0000702881 HU0000702022 HU0000702907
* International Securities Identification Number Forrás: BAMOSZ (2012) adatok alapján saját szerkesztés
Referenciaindexként a BAMOSZ által kifejlesztett és a BÉT által hivatalosan 1999. február 15. óta publikált RAX indexet használtam, mely figyelembe veszi a befektetési alapokra vonatkozó törvényi korlátozásokat. Az index szerkezete egy 13 elemû részvényportfoliót jelképez, amelyen belül az egyes értékpapírokhoz elôre meghatározott súlyokat rendel. Az index létrehozásának alapvetô célja az volt, hogy benchmarkként funkcionáljon a részvényalapok számára. A MAX indexet 1996-ban a CA IB Értékpapír Rt. alkotta meg a magyar államkötvények árfolyam-mozgásának tükrözésére. Ma az Államadósság Kezelô Központ (ÁKK) mûködteti és teszi közzé napi szinten. Késôbb a MAX indexbôl egész indexcsalád nôtte ki magát. A kockázatmentesen elérhetô hozam megjelenítésére a ZMAX indexet használtam, mely a legrövidebb hátralévô futamidejû állampapírok árfolyamváltozását követi. Ez a legkevésbé kockázatos állampapír-piaci szegmens. 2. ábra: Befektetési alapok hozama és kockázata
Forrás: BAMOSZ (2012) adatok alapján saját számítás
2.2. Befektetési alapok kockázattal kiigazított teljesítménye Az alapok rangsorolását kétféle megközelítésbôl végeztem el. Az elsô esetben a közös kockázati szintet a RAX index szórása jelentette, míg a második esetben a legjobb teljesítményt nyújtó alap szórása töltötte be ugyanezt a szerepet. Az átlagos piaci teljesítményt megjelenítô RAX indexet a 2. táblázat alapján négy befektetési alap kockázattal kiigazított teljesítménye múlta felül sorrendben 8,73 – 7,82 – 1,81 – 1,39 százalékponttal. A RAX indexnél rosszabb teljesítmény elérô alapok sorrendben 0,63 – 1,47 – 2,63 – 3,44 százalékponttal értek el az indexnél alacsonyabb kockázattal kiigazított hozamot.
53
2. táblázat: Benchmark – RAX index Megnevezés RAX index Concorde Rövid Kötvény OTP Optima Concorde Kötvény OTP Maxima Concorde 2000 OTP Paletta Concorde Részvény OTP Quality ZMAX index
Hozam (%)
Szórás (%)
Sharpe-ráta
6,32 7,27 7,34 6,65 7,16 10,88 7,88 12,69 8,12 8,07
20,36 3,15 4,64 6,60 7,80 8,21 10,52 15,52 19,85
-0,086 -0,255 -0,158 -0,215 -0,117 0,342 -0,018 0,298 0,003
RAP (%)
M2 (%P)
Tôke-áttétel
-3,44 -1,47 -2,63 -0,63 8,73 1,39 7,82 1,81
6,458 4,389 3,084 2,611 2,481 1,936 1,312 1,026
2,88 4,85 3,69 5,69 15,04 7,71 14,13 8,12
Rangsor
VIII. VI. VII. V. I. IV. II. III.
Forrás: BAMOSZ (2012) és BÉT (2012) adatok alapján saját számítás Az eredmények alternatív bemutatására a következô módszert ajánlom:8 a befektetôk számára hasznos információ lehet annak ismerete, hogy a rangsor alapján legjobb befektetési alaphoz képest, annak kockázati szintjén a többi alap hány százalékponttal teljesített kevesebbet. Az eredmények bemutatásának logikai sorrendje a következô: a referenciaindex meghatározása érdekében rangsoroljuk az alapokat azok Sharperátái alapján – a RAP mutatóval megegyezô rangsort ad – ezt követôen a rangsor elsô helyezettje fogja betölteni a referenciaindex szerepét, a többi alap szórását ennek megfelelôen kell kiigazítani. Abból a szempontból is értelmét látom a módszernek, mivel a RAX index relatív kevés értékpapírból áll, így nem feltétlenül tudja reprezentálni az átlagos piaci teljesítményt, az elért hozam tekintetében a legalacsonyabb, míg szórás tekintetében a legmagasabb értékkel rendelkezik. Továbbá a befektetôk a RAX index teljesítményét nem tudják realizálni, nincsen ennek megfelelô indexkövetô alap, ugyanakkor a befektetési alapok jegyeit minden további nélkül meg tudják vásárolni. A két megközelítés bemutatása alkalmas arra, hogy igazoljam a benchmark megváltoztatása nincs hatással az alapok rangsorára, ugyanakkor a kockázatmentes hozam értékének megváltoztatása már hatással van a kialakult sorrendre. A legszembetûnôbb példa az utolsó két helyezett esete, amikor a Concorde Kötvényalap alacsonyabb hozammal és magasabb szórással jobbnak bizonyul a Concorde Rövid Kötvényalapnál. Ez a jelenség módszertanilag annak köszönhetô, hogy egyrészt egyezô pozitív kockázati prémium (r¯p - r¯f) esetén annak az alapnak lesz jobb a teljesítménye – nagyobb a Sharpe-rátája – amelyik kisebb szórással rendelkezik, másrészt egyezô negatív kockázati prémium esetén annak az alapnak lesz jobb teljesítménye, amelyik magasabb szórással rendelkezik. Esetünkben mindkét alapnak negatív Sharpe-rátája van, így amennyiben rögzítjük a Rövid Kötvényalap 3,15%-os szórását és kiigazítjuk a Kötvényalap 6,60%-os szórását, úgy 7,39%os kockázattal kiigazított hozamot kapunk, ami felülmúlja a Rövid Kötvényalap 7,27%-os hozamát. A Kötvényalap kockázatának csökkenése mellett nôtt a hozama, ami abból adódik, hogy hipotetikusan eladtuk az alap eszközeinek 52,2%-át és kockázatmentes eszközt vettünk helyette, aminek a hozama 8,07%. Amennyiben a teljesítményértékelés szempontjából ceteris paribus módosítjuk a kockázatmentes hozam értékét 6%-ra, úgy mindkét alap pozitív kockázati prémiummal fog rendelkezni, ekkor a magasabb hozama és a kisebb szórása miatt a Rövid Kötvényalap fog jobb teljesítményt elérni (3. táblázat). 3. táblázat: Kockázatmentes hozam változásának hatása a rangsorra Megnevezés
Concorde Rövid Kötvény Concorde Kötvény
Hozam (%)
Szórás (%)
7,27 6,65
3,15 6,60
Sharpe-ráta ZMAX 8,07% ZMAX 6,00% -0,255 -0,215
0,402 0,098
RAP mutató (%) ZMAX 8,07% ZMAX 6,00% 7,27 7,39
7,27 6,31
Forrás: BAMOSZ (2012) adatok alapján saját számítás
8
Elképzelhetô, hogy elôttem, már más is alkalmazta az eredménybemutatás során azt az eljárást, amikor a legmeredekebb tôkeáttételi egyenessel rendelkezô befektetési alap látja el a referenciaindex szerepét.
54
A 4. táblázat eredményeibôl meg lehet állapítani, hogy a tízéves elemzési idôszak alatt a Concorde 2000 nyújtotta a legjobb kockázattal kiigazított teljesítményt, a többi alap sorrendben évente átlagosan 0,37 – 2,79 – 2,96 – 3,77 – 4,11 – 4,58 – 4,90 százalékponttal ért el alacsonyabb hozamot. A rövid kötvényalapok rosszul teljesítettek az elemzési idôszak során, ami elsôdlegesen abból adódott, hogy nem tudták meghaladni a ZMAX index hozamát. A Concorde Rövid Kötvényalap teljesített a legrosszabbul, míg az OTP Optima a hatodik lett a rangsor alapján. A hosszú kötvényalapok ugyancsak rosszul teljesítettek az elemzési idôszak során, ami a rövid kötvényalapokhoz hasonlóan a ZMAX index alulteljesítésébôl származott. A Concorde Kötvényalap utolsó elôtti, míg az OTP Maxima alap az ötödik lett a rangsor alapján. A vegyes kiegyensúlyozott alapok jól teljesítettek az elemzési idôszak során. A Concorde 2000 az elsô, míg az OTP Paletta a negyedik legjobb kockázattal kiigazított hozamot érte el. A részvényalapok annak ellenére jó teljesítményt nyújtottak, hogy a referenciaként szolgáló RAX index rendelkezik a legalacsonyabb hozammal. A Concorde Részvényalap a második, míg az OTP Quality a harmadik legjobb kockázattal kiigazított hozamot érte el. 4. táblázat: Benchmark – Concorde 2000 Megnevezés RAX index Concorde 2000 Concorde Részvény OTP Quality OTP Paletta OTP Maxima OTP Optima Concorde Kötvény Concorde Rövid Kötvény ZMAX index
Hozam (%)
Szórás (%)
Sharpe-ráta
RAP (%)
M2 (%P)
Tôke-áttétel
Rangsor
6,32 10,88 12,69 8,12 7,88 7,16 7,34 6,65 7,27 8,07
20,36 8,21 15,52 19,85 10,52 7,80 4,64 6,60 3,15
-0,086 0,342 0,298 0,003 -0,018 -0,117 -0,158 -0,215 -0,255
10,51 8,09 7,92 7,11 6,77 6,30 5,98
-0,37 -2,79 -2,96 -3,77 -4,11 -4,58 -4,90
0,529 0,413 0,780 1,052 1,769 1,243 2,603
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.
Forrás: BAMOSZ (2012) és BÉT (2012) adatok alapján saját számítás A továbbiakban egy pozitív és egy negatív Sharpe-rátával rendelkezô befektetési alap teljesítményét értékelem részletesebben. Concorde Részvényalap: Az alap hozama évente átlagosan 12,69%, míg szórása 15,52% volt. A Sharpe-rátája 0,298, azaz a kockázat egy egységére 0,298 kockázati prémium jutott. Mivel a szórása magasabb volt a referenciaindexnél ezért az alap hipotetikusan a vagyonának 47,1%-ával megegyezô mértékben adott el eszközöket és vásárolt helyettük kockázatmentes eszközt. Az alap a 8,21%-os szórás mellett 10,51%-os kockázattal kiigazított hozamot ért el. Ezen a szinten az alap a benchmark hozamát 0,37 százalékponttal múlta alul. A Concorde Részvényalap évente átlagosan 3,37%-kal alulteljesítette a referenciaként szolgáló Concorde 2000 alap hozamát. OTP Maxima: Az alap hozama évente átlagosan 7,16%, míg szórása 7,80% volt. A Sharpe-rátája -0,117, azaz nem tudott kockázati prémiumot biztosítani, tehát a kockázat egy újabb egységének felvállalása esetén a hozam 0,117-el csökken. Mivel a szórása alacsonyabb volt a benchmarkénál ezért a tôkeáttétel alkalmazásával az alap a vagyonának 5,2%-ával megegyezô mértékben hipotetikusan hitelt vett fel. A finanszírozási költség magasabb volt az alap hozamánál ezért a kockázat növelése mellett csökkent az alap kockázattal kiigazított hozama. Az alap a 8,21%-os szórás mellett 7,11%-os kockázattal kiigazított hozamot ért el. Ezen a szinten az alap a benchmark hozamát 3,77 százalékponttal múlta alul. Az OTP Maxima évente átlagosan 34,65%-kal alulteljesítette a referenciaként szolgáló Concorde 2000 alap hozamát.
55
Összefoglalás Az újkori hazai pénz- és tôkepiac elmúlt két évtizede a résztvevôk számára remélhetôleg megteremtette annak a tanulási folyamatnak az alapját, amire építve az alapkezelôk a hatékonyság növelésével, innovatív termékek bevezetésével képesek lesznek a felmerülô igényeknek megfelelni, illetve a befektetôk a tapasztalatokból tanulva tudatosabbá válnak befektetési szokásaik kialakításában és elképzeléseik meghatározásában. A befektetôknek a várható hozam mellett célszerû ugyanolyan súllyal figyelembe venni a befektetések kockázatát is. A tanulmányban bemutatott módszer, a kockázattal kiigazított teljesítmény megmutatja, hogy a nagyobb kockázattal együtt jár-e a magasabb hozam. A kutatás során bemutattam, hogy az elemzési idôszak alatt az átlagos piaci teljesítményt megjelenítô RAX indexet négy befektetési alap felül-, négy pedig alulmúlta tetszôlegesen meghatározott kockázati szint mellett. A teljesítmények közötti eltérés felhívja a figyelmet a vagyonkezelési képességek jelentôségére, továbbá az ezt mérni képes Modigliani-négyzet módszerre. A kutatást ki lehet terjeszteni alternatív kockázati mutatók irányába. A szórás helyett többek között használhatók alsóági kockázati mutatók – parciális szórás, szemivariancia – azzal a kikötéssel, hogy a tôkeáttétel megváltoztatása nem lehet hatással a befektetési alapok rangsorára, a kockázat különbözô szintjein ugyanazt a rangsort kell adniuk. Mindazonáltal a befektetôknek nem ajánlott kizárólag ennek eredményeire hagyatkozni a portfóliók kiválasztása során. „Közvetett vagy közvetlen módon feltételezhetô, hogy a múltbeli eredményeknek van valamennyi elôrejelzô képessége” (Sharpe [1994] p. 49.), ugyanakkor a modern portfólió-elmélet feltevéseibôl adódó korlátok, pontatlanná teszik az elôrejelzéseket. Harry Markowitz [1952] tanulmányában a megfogalmazás során ügyelt arra, hogy a varianciát ne azonosítsa a befektetések tényleges kockázatával. A befektetôk által érzékelt valószínûségeket részben szubjektívnek ítélte meg. A portfólió optimalizálás során használt várható hozamok és kockázatok meghatározására a statisztikai módszerek és a gyakorlati szakemberek várakozásainak kombinációját ajánlotta (Holton [2004]). A befektetôknek körültekintôen kell eljárniuk az egyes döntéseik meghozatalakor. A döntéstámogatás egyik fontos eszköze a kvantitatív pénzügyi elemzés, mely korlátait ismerve és a kockázatokat helyesen értelmezve optimális döntés születhet a különbözô befektetési lehetôségek közötti választás során.
Irodalomjegyzék FAMA, E. F. (1965): The Behavior of Stock-Market Prices, The Journal of Business, Volume 38 Issue 1, pp. 34–105. HOLTON, G. A. (2004): Defining Risk, Financial Analysts Journal, Volume 60 Issue 6, pp. 19–25. MARKOWITZ, H. (1952): Portfolio Selection, The Journal of Finance, Volume 7 Issue 1, pp 77–91. MODIGLIANI, F. – MODIGLIANI, L. (1997): Risk-Adjusted Performance. Journal of Portfolio Management, Volume 23 Winter, pp. 45–54. MODIGLIANI, L. (2000): The Time for Risk Measurement is Now. Special Issues: Risk budgeting, Fall, pp. 22–28. SHARPE, W. F. (1964): Capital Asset Prices: A Theory of Market Equilibrium under Conditions of Risk, The Journal of Finance, Volume 19 Issue 3, pp. 424–442. SHARPE, W. F. (1966): Mutual Fund Performance, The Journal of Business, Volume 39 Issue 1, pp. 119–138. SHARPE, W. F. (1994): The Sharpe Ratio. Journal of Portfolio Management, Vol. 21 Fall, pp. 49–58. INTERNETES FORRÁSOK (letöltve 2012. november 10.) BEFEKTETÉSI ALAPOK EGY JEGYRE JUTÓ NETTÓ ESZKÖZÉRTÉKÉNEK ADATAI: http://www.bamosz.hu/letoltesek; RAX INDEX ÁRFOLYAMA: http://bet.hu/magyar_egyeb/dinportl/nonrealtimehistdata; RAX INDEX: http://bet.hu/data/cms58451/RAXKezikonyv20070821.pdf; HTTP://BET.HU/TOPMENU/PIACOK_TERMEKEK/INDEXEK/INDEX/RAX.HTML; ZMAX INDEX: http://abszoluthozam.hu/lexikon/max_index.php; HTTP://ABSZOLUTHOZAM.HU/LEXIKON/ZMAX_INDEX.PHP
56
CSIZMADIA ÁRON9 VÁRAKOZÁSOK ÉS EREDMÉNYEK – HOGY BIZONYÍTOTT AZ EGYKULCSOS SZJA? 1. Bevezetés Az elmúlt két év gazdaságpolitikai változtatásait heves viták kísérik, ezek közül is talán az egykulcsos személyi jövedelemadó (SZJA) bevezetését érték a legkomolyabb szakmai kritikák. A témával kapcsolatban sok neves közgazdász alkotott véleményt különbözô szempontok szerint. Az egykulcsos SZJA-val kapcsolatos kritikák ismét elárasztották médiát a Magyar Kormány és az IMF közötti hiteltárgyalások kapcsán. Találgatások tárgyát képezte, hogy az IMF hitel egyik feltétele az egykulcsos SZJA eltörlése, és ismételten progresszív adózás bevezetése lehet. Ekkor keltette fel a figyelmemet a téma, és úgy döntöttem érdemes kutatást végezni a kérdésben, hogy magam is állast foglalhassak. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan téma, amely majdnem mindenkit érint a gyakorlatban is. A kormány ezen intézkedése nekem is felkeltette a figyelmemet, ezért célom egy olyan dolgozat megírása volt, mely széleskörûen foglalkozik az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének elôzményeivel, de fôleg annak szerteágazó hatásaival. Kutatásom során az alábbi hipotéziseket állítottam fel: 1. Az egykulcsos SZJA már bizonyított a gyakorlatban, több országban is jelentôs sikereket értek el a bevezetésével. 2. Az egykulcsos SZJA bevezetésének Magyarországon beruházásösztönzô hatása van. 3. Az alacsonyabb adókulcsnak teljesítménynövelô hatása van. 4. Az egykulcsos személyi jövedelemadózás átláthatóbb és igazságosabb a progresszív adózásnál. A hipotézisekre primer és szekunder kutatással kerestem a válaszokat. Primerkutatásom fókuszcsoportos interjúból áll, melyben 4 középvezetôként több mint tíz éves munkatapasztalattal rendelkezô interjúalany volt segítségemre 2012. november 11-én. Szekunder kutatásom alapját pedig magyar és idegen nyelvû szakmai folyóiratok és internetes honlapok cikkei, statisztikai adatokkal, kimutatásokkal alátámasztott elemzések teszik ki. Elôször visszatekintek a személyi jövedelemadózás múltjára, az egykulcsos adózás elméletére. Megvizsgálom az egykulcsos SZJA elônyeit, hátrányait, a nemzetközi tapasztalatokat, az itthoni bevezetés elôzményeit és a hozzáfûzött reményeket. Sorra veszem a következményeit: a gazdaság teljesítményére, az adóbevételekre, a háztartások jövedelmére, valamint a beruházások volumenére, és a megtakarításokra vetett hatását. A témát több oldalról közelítettem meg, majd szakmai szempontok alapján foglaltam állást a felvetett hipotézisekkel kapcsolatban. Személyi jövedelemadóztatás Magyarországon Fontosnak tartom megvizsgálni a gazdasági rendszerváltás alapját képezô 1987-88-as adóreformot, továbbá az azt követô személyi jövedelemadóztatást érintô változtatásokat (azon belül legfôképp az adókulcsok változását és tendenciáit). Az 1987-88-as adóreform képezte a késôbbi politikai rendszerváltás alapját. A piacgazdaság egyenlô feltételeit a nyereségadóztatás teremtette meg, a közteherviselés érdekében bevezették a személyi jövedelemadózást, a külföldi piacok felé nyitásként pedig bevezették a hozzáadott érték adót. A változtatások eredményeként az adórendszerünk igazodott a nyugat-európai piacgazdaságokban kialakult adórendszerekhez. Ebben jelentôs szerepet vállalt 1988. január 1-tól a bérbruttósítással életbe lépô személyi jövedelemadózás, mely kezdetben progresszív, 11 kulcsos formában került bevezetésre. Az adóreform befejezô lépésének az 1990-ben elfogadott helyi adózásról és az adózás rendjérôl szóló általános rendelkezések tudhatók be. 9
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar hallgatója, konzulens: Dankó Zsófia, Adózás szekció I. helyezett
57
Ha az adótáblákat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy szinte minden évben változott/változtak az alkalmazott adókulcs/adókulcsok. 1988-tól 2010-ig progresszív rendszer mûködött. Az adókulcsok száma a kezdeti 11 után csökkent, átlagosan 4-6 adókulcs volt érvényben 1998-ig. 1999-tôl 2004-ig 3 adókulcsot alkalmaztak, míg 2004-tôl 2010-ig két kulcsot. Összességében elmondhatjuk, hogy egy egyszerûsödési folyamat olvasható le az adatokból, a kulcsok száma szerint folyamatosan csökkenô tendenciát mutatott. Egykulcsos SZJA elmélet A személyi jövedelemadózás nagyjából száz éves múltra tekint vissza, és a kezdetektôl progresszív rendszerre épül. Az elv a következô: a nagyobb jövedelmek magasabb adókulccsal adózzanak, így egyre nagyobb mértékben hozzájárulván a közkiadásokhoz. Abban rejlik a progresszív személyi jövedelemadózás igazságossága, hogy mérsékli a piacon kialakult jövedelmi egyenlôtlenségeket. Az egykulcsos személy jövedelemadózás lehetôségét elôször amerikai közgazdászok vetették fel a 80-as évek elején. Szerintük a korábbi progresszív rendszert egykulcsos (19%-os) lineárisra kellene változtatni. Szerintük az új rendszer elônye az évenkénti összetett adóbevallás elhagyása lenne, ugyanis a minden jövedelem utáni 19%-os adót a kifizetôknek kellene levonniuk, és nekik kellene elszámolniuk az állammal szemben. Ezáltal nemcsak hogy átláthatóbb lenne a jövedelemadózás rendszere, de az adminisztrációs kiadások is csökkennének. Ezt az ötletet komoly szakmai viták követték akkoriban a fejlett országokban (USA, Nagy Britannia, Svédország), mígnem elvetették gyakorlati alkalmazását.
2. A gyakorlati alkalmazás A lineáris SZJA témája a 90-es évek közepén került újra elô, amikor a nemrég feloszlott Szovjet blokk több állama is bevezette a gyakorlatban. Számunkra ezek közül a legfontosabbak: Észtország, Lettország, Litvánia tanulmányozása, illetve hozzájuk egy évtizeddel késôbb csatlakozó Szlovákia vizsgálata két okból is: elsôsorban azért, mert a rendszerváltást követô idôszakban ezek az országok hasonló problémákkal szembesültek, mint Magyarország, másrészt pedig ezek azok az országok melyekre szívesen hivatkoznak az egykulcsos SZJA mellett érvelô közgazdászok kimagasló gazdasági fejlôdésük miatt. Egy nagyon fontos különbség azonban mégis van ezen országok, és Magyarország között: az összes ország minket kivéve lineáris, de nem arányos rendszert követ, ugyanis náluk alkalmazzák a nulla kulcsot, az adójóváírást (2012-ben).
2.1. Az elsô alkalmazás: a Balti országok A balti országok példáját azért érdemes megvizsgálni, mert esetükben már másfél-két évtizedes tapasztalatra támaszkodhatunk. Mindhárom országban folyamatosan csökkentették a kulcsokat. Észtországban 1994-ben 26 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóval kezdtek, amit 2005-ben 24 százalékra, majd évenként további egy százalékkal csökkentettek, a végsô 21 százalékos szintig. Lettországban a személyi jövedelemadót 2009-ben csökkentették, 25-rôl 23 százalékra. Litvánia 33 százalékos személyi jövedelemadóval kezdett, amit idô közben szignifikánsan csökkentettek, míg végül 2009-ben 15 százalékos szintû lett. Mindhárom országban azonos, hogy az alacsony személyi jövedelmek nem adóznak egy évente megállapított szint alatt. Az alsó szint évenként növekszik az infláció és a gazdasági fejlôdés függvényében. Ez a szint Észtországban az éves jövedelem alapján a 2003-as évi 770 eurós szintrôl 2008-ra 1730 euróra nôtt. Továbbá kedvezmény jár az eltartott gyermekek után is a második eltartott gyermektôl kezdve mindhárom országban. Ezek miatt a balti országokban a személyi jövedelemadózást nem tekintik teljesen egykulcsosnak, hiszen az effektív adókulcs eltérô.
58
A balti országok esetében az egykulcsos adó bevezetését gyors gazdasági növekedés követte. Észtországban 1993-tól 2007-ig évi 6%, Lettországban ugyanezen idô alatt 6,5%, Litvániában 6%. Egyes idôszakokban 910%-os növekedést is tapasztaltak. Ezek az adatok látszólag meggyôzô érvként szolgálnak az egykulcsos adó mellett, azonban figyelembe kell vennünk a tényt, miszerint szovjet blokk, és a Szovjetunió szétesését követôen ezek az országok jelentôs visszaesést szenvedtek el. Észtországban 30,4%-os volt a gazdasági teljesítmény (GDP) visszaesése 1990 és 1994 között, Lettországban 52,8%-os, Litvániában 44,%-os. A visszaesést követô gyors növekedés az úgynevezett helyreállítási szakasz néven ismeretes, így nehéz eldönteni, hogy milyen arányban játszott szerepet a növekedésben az egykulcsos adó bevezetése. A példaként felhozott országok csak a 2000-es évek elején érték el az 1990-es gazdasági teljesítmény szintjét. Az új nemzetközi gazdasági válság kitörése (2008) miatt Litvániában 15%-kal, Lettországban 20%-kal esett vissza a gazdasági teljesítmény, így a két ország esetében az 1990-2008-ig tartó idôszakban átlagosan 1%-os volt a gazdasági növekedési ütem (ugyanezen idô alatt Magyarországon 1,9%). Észtországban azonban ugyanezen idôszak alatt az évi növekedés ütem elérte a 2,3%-ot. A helyreállítási periódus vége (2001) után magas (7,7%-os) ütemben bôvült a gazdaság 2007-ig. Észtország esetében más tényezôk is közrejátszottak a kiugró gazdasági teljesítményben: 2000-tôl a fel nem osztott profit nulla kulcsossá vált, amely néhány év elteltével ugrásszerûen megnövelte a mûködô-tôke beáramlást, továbbá kedvezô Észtország geopolitikai elhelyezkedése is, amely vitathatatlan elônyt biztosít a többi balti országgal szemben.
2.2. Szlovákia és az egykulcsos adó Szlovákiát több okból is érdemes külön vizsgálnunk: gazdasági struktúrája jobban hasonlít Magyarországéhoz, mint a balti államoké, mivel nincsen köztünk régiós különbség, továbbá itt teljesedett ki az egykulcsos adórendszer a legjobban. Szlovákia egy évtizeddel késôbb 2004-ben vezette be az egykulcsos adórendszert, a 19%-os kulcs érvényes a személyi jövedelemadóra, általános forgalmi adóra, és társasági adóra is. Ez a forgalmi adó esetében adónövekedést, a társasági és személyi jövedelemadók esetében pedig csökkentést jelentett. Az új adókulcsot úgy próbálták meghatározni, hogy az adóbevételek összességében ne csökkenjenek. Szigorítások történtek a személyi jövedelmek adóztatásában is: megszüntették az adókedvezményeket, továbbá a természetbeni juttatások is adóalapnak számítanak. Hasonlóság a balti államokkal, hogy az alacsony jövedelmek Szlovákiában sem adóznak, és itt is a gazdasági növekedés és az infláció függvényben határozzák meg az adómentesség felsô határát. A statisztikai adatok utólagos elemzésébôl kiderül, hogy a gazdasági növekedéssel kapcsolatos elvárásokat beváltotta az egykulcsos adó Szlovákiában: a bevezetést megelôzô három évben a GDP átlagos növekedési üteme 3,9 %-os volt, míg a bevezetést követô 4 évben 7.7%-ra nôtt. A gyors növekedés legfôbb oka a gépkocsigyártás felfutása volt, 2008-ra Szlovákia világelsô lett az egy fôre jutó gépkocsigyártásban. A mûködô tôke beáramlás már 2002-ben megkezdôdött. A szlovák export a válság elôtt 10%-kal nôtt gyorsabban a magyarnál, ebben szintén nagy szerepe volt a szerszám- és autógyártásnak, ugyanis ez teszi ki Szlovákia exportjának több mint felét. Elemzôk szerint ezen gyors fejlôdésnek mindössze töredéke keletkezhetett az egykulcsos adózás miatt, sokkal nagyobb arányban járulhatott hozzá a fejlett infrastruktúra, és az olcsó, de jó szaktudással rendelkezô munkaerô. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetésének az ára a jóléti rendszer drasztikus leépítése volt, amely végül éhséglázadásokhoz is vezetett. A gazdasági válság hatására napirendre került Szlovákiában az egykulcsos adórendszer, ismét progresszív rendszerre váltása is. Heves vitákat követôen végül 2013. január 1-tôl ismét progresszív személyi jövedelemadózás lépett életbe Szlovákiában. Magánszemélyek esetében, akinek fizetése meghaladja éves szinten a 3310 euro-s havi keresetet, arra 25%-os kulcs érvényes, az ennél alacsonyabb jövedelmek esetében azonban maradt a 19%-os kulcs.
59
Ezen adatokból kiderül, hogy az egykulcsos személyi jövedelem adónak nem feltétlenül bizonyítható a gazdasági növekedésre vetett hatása, még az imént felsorolt országokban sem, amelyekre az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett érvelô közgazdászok, illetve politikus elôszeretettel hivatkoznak.
2.3. Az EU véleménye Az Európai Unió követendô példának tartja a munkát terhelô adók mérséklését, ezzel növelve a hatékonyságot, és termelékenységet, továbbá a fogyasztást terhelô adók növelését, mivel ezek nem terhelik a munkaerôpiacot. Ez egyébként megjelent a magyar gyakorlatban is (pl. ÁFA kulcs 25-rôl 27%-ra emelése, népegészségügyi adó bevezetése). Az Európai Bizottság kemény kritikát fogalmazott meg az egykulcsos jövedelemadó magyarországi bevezetésével kapcsolatban: véleményük szerint nem ideális a gazdasági növekedés felpörgetésére, és hátrányosan érinti az alacsony jövedelmûek széles rétegeit. Legfôbb problémának azt látják, hogy nôtt az alacsony jövedelmûek adóterhelése, amibôl a fogyasztás csökkenése is következik, ugyanis pont ez a réteg költi jövedelmének nagyobb részét fogyasztásra, és számuk is jelentôsen több mint a magasabb jövedelemmel rendelkezôké. Továbbá kedvezôtlennek tartja a bizottság az intézkedés munkaerô-piaci hatásait is: szerintük csökken a munkaerôpiacra belépés vonzereje az iskolázatlanabbak körében, míg akik jól jártak az intézkedésekkel már kint vannak a munkaerôpiacon, és aktivitásukat az intézkedés nem növeli. A bizottság összegzô véleménye szerint kerülni kell az adóemeléseket, és a lehetôségekhez képest fehéríteni kell a gazdaságot, ugyanis Magyarországon kiugróan magasnak (24%) tartják a feketegazdaság arányát, szemben az EU-s átlaggal (16%).
3. A magyarországi bevezetés 3.1. Magyar elôzmények A hazai politikában néhány támogatót leszámítva elôször az SZDSZ, majd az MDF táborában vetôdött fel. A 2010-es választási kampányában a Fidesz 1 millió munkahely megteremtését, és nagyarányú adócsökkentést ígért. A kormány megalakulását követôen, 2010. június 8-án az Országgyûlésben a Miniszterelnök az elsô gazdasági akcióterv lépéseit ismertette. Ennek során elmondta, hogy két év alatt bevezetik az egykulcsos, családi elemekkel könnyített jövedelemadót, továbbá az adójóváírás megszûnik, ezzel átláthatóbbá téve az adórendszert. A személyi jövedelemadó kulcsát 16%-ban javasolta meghatározni. A családi adózás legismertebb példái: Franciaország, Luxemburg és Svájc. Franciaországban az adórendszer 6, Luxemburgban 17 adókulcsot alkalmaz. A kormány az egyszerûsítés szükségességét hangsúlyozta, példaként hozta fel az általunk már tárgyalt országok gazdasági sikereit. Az egykulcsos személyi jövedelemadó melletti érvek: adminisztráció egyszerûsödése, az alacsonyabb adókulcs ösztönzô hatása a teljesítmény növelésére, továbbá valószínûsítették a fogyasztás és a megtakarítás volumenének növekedését is. Fontos lépésnek tartotta a kormány az adórendszer átalakítását amiatt is, mert a régiós adóversenyben rosszul álltunk az élômunka maga adóterhelése miatt. Továbbá fehéredést is prognosztizáltak a gazdaságban az adókulcs csökkenése miatti adóalap növekedés következtében. 2012-tôl évente 40 ezer új munkahely létrejöttét jelezték elôre.
3.2. Szakmai kritikák A változtatásokkal szemben erôs kritika fogalmazódott meg, ugyanis az egykulcsos adórendszer bevezetése nem általános adócsökkentésen alapult, sôt a fél százalékos járulékemeléssel, és az adójóváírás csökkentésével, majd eltörlésével a munkavállalók többségének (a havi 294eFt bruttó bérnél kevesebbet keresôknek) nôttek a közterhei. A havi bruttó 294EFt-nál többet keresôk jövedelme növekedett.
60
A várt pozitív gazdasági hatásokkal szemben is erôs kritika fogalmazódott meg: A Költségvetési Tanács elemzése rámutatott, hogy a magasabb kereseti kategóriákban mutatkozik a határadókulcs csökkentése, ott ahol várható a munkaintenzitás növekedése, viszont a várt foglalkoztatási hatás kevésbé erôs: mindössze éves 15 ezer új munkahely létrejöttére számíthatunk. A magasabb jövedelmûek körében lecsapódó többlet jövedelem viszont zömében csak az importtermékek keresletében jelenthet emelkedést, ráadásul a jövedelemnövekmény nagyobb részét nem költik el. Figyelmen kívül hagyták azt az összefüggést, hogy az alacsonyabb jövedelmûek többletjövedelmük nagyobb részét zömében hazai napi közszükségleti cikkekre (élelmiszerekre) költenék, míg a magasabb jövedelmûekre ez nem igaz. Sokakban megfogalmazódott, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó nem szolidáris, mivel az alacsony és közepes jövedelmûek széles körétôl csoportosít át jövedelmet a felsôbb-középosztály és az elit körébe.
4. Az egykulcsos adó hatásai A továbbiakban megvizsgáljuk az egykulcsos személyi jövedelemadó hatását a háztartások jövedelmére (ezáltal a fogyasztásra és a beruházásra), továbbá a gazdasági növekedésre, és a foglalkoztatás alakulására vetett hatását.
4.1. A háztartások jövedelmére vetett hatás Az egyik legfontosabb kérdés az egykulcsos adó jövedelmekre gyakorolt hatása. A 2011-es KSH gyorsjelentés szerint 213.100 Ft volt a teljes munkaidôben foglalkoztatottak bruttó átalagjövedelme, mely folyó áron 5,2%-kal magasabb a 2010-es adatnál. A nettó keresetek 6,4%-os átlagnövekedést mutattak 2010-hez képest. A két érték összevetése mutatja meg nekünk hogyan változott az adóterhelés. Itt meg kell jegyezni, hogy nagy a differenciálódás a jövedelemkategóriák között. Az éves 3,9%-os inflációval számolva is van reálnövekmény, azonban a keresleti kategóriák között nagyarányú differenciálódás látható. Az adatok elemzésébôl láthatjuk a változtatások nyerteseit és veszteseit. Összesen több mint három millióan élnek olyan háztartásban, amely jól járt az adóváltoztatások eredményeként. Ôk átlagosan éves szinten 8%-kal azaz 454 ezer forinttal fizettek kevesebb adót 2011-ben, mint 2010-ben. Hozzávetôleg négy és fél millióan élnek olyan háztartásban, amely jövedelme csökkent 2011-ben. Ôk átlagosan éves szinten 120 ezer forinttal kevesebbet visznek haza, ez éves jövedelmük 5%-át teszi ki. Azt is megállapíthatjuk a táblázatból, hogy az adóváltoztatások nyerteseinek annál nagyobb arányban nôtt a jövedelme, minél magasabb jövedelmi ötödbe tartoztak. Az adatok alapján beigazolódik a kritika, miszerint az egykulcsos SZJA bevezetése nagyarányú jövedelemátcsoportosítást eredményezett. Az alacsonyabb jövedelemkategóriába tartozók nettó jövedelme csökkent az adójóváírás eltörlése és a nyugdíjjárulék félszázalékos emelése miatt is. Az adóváltoztatások nyertesei a magas jövedelemkategóriába esôk, akiknek a 2010-es 32%-os kulcs helyett a jelenlegi 16%-os kulcs jelentôs nettó jövedelemnövekményt eredményez. 2012-ben az adójóváírás megszûntetésének hatására az átlagbér alatt keresôk nettó jövedelme jelentôsen csökken. Az adatokból leszûrhetjük, hogy változatlan bruttó bér mellett a munkavállalók mindössze kevesebb, mint 20 százaléka járt jól. A minimálbér 15000 forintos emelésével, az adójóváírás eltörlésével nagy nyomás került a munkáltatókra, kb. 26%-os bruttó béremelést kell végrehajtaniuk a minimálbérért dolgozók esetében. 2012-ben a teljes munkaidôben foglalkoztatottak átlagkeresete 223000 Ft volt. A nemzetgazdaságban a bruttó keresetek 4,6%-kal (közalkalmazottakat leszámítva 6,3%-kal növekedtek). A kormányzat nagyjából 190 Mrd forintot fordít bérkompenzációra 2012-ben, azonban még így is a növelés 5%-a a munkáltatót terheli, ami a rossz gazdasági környezet, saját forrás és hitelezés hiányában nehéz helyzetbe hozza a cégek egy részét (pont a hazai kis- és középvállalkozásokat).
61
4.2. A fogyasztásra és a beruházásokra vetett hatás A KSH adatai szerint a fogyasztás csökkent 2010-rôl 2011-re: A háztartások összfogyasztása 2010-hez képest 1,2 százalékkal csökkent, a belsô kereslet 0,5 százalékkal mérséklôdött, a végsô fogyasztás pedig 0,1 százalékkal esett vissza. 2011-ben kevesebbet költöttek a háztartások vendéglátásra, szórakozásra, továbbá élelmiszerekre is. Az elôzetes adatok alapján hasonló mértékben csökkent 2012-ben is a fogyasztás. Feltételezhetnénk azonban, hogy a háztartások jövedelemnövekményüket nem költötték el, inkább félretették beruházásra, ezáltal is növelhetnék a gazdaság teljesítményét. Azonban ez az állítás sem tûnik helytállónak, ugyanis a KSH adatai szerint a beruházások éves volumene szintén csökkenô tendenciát mutat, 2010-rôl 2011-re 4,5%-kal. Ebben szerepet játszhatott a munkavállalók rossz anyagi helyzete, továbbá a bankok visszafogott hitelezési aktivitása is. A korlátozott növekedési kilátások, és a finanszírozási költségek emelkedése pedig rosszul érintette a vállalkozások beruházási döntéseit. A háztartások megtakarításainak növekedése pedig elmaradt a végtörlesztés miatt. A beruházások volumenének csökkenése mérséklôdhetett az elôzetes adatok alapján 2012-ben. Az egykulcsos SZJA-tól várt (a fogyasztás és beruházás növekedése miatti) gazdasági növekedést pont a kormány végtörlesztési terve ásta alá, ugyanis pont a felsôbb rétegekben volt megfigyelhetô, hogy ki tudták fizetni tartozásaikat, így megtakarításaik csökkentek. Az egykulcsos személyi jövedelemadó és a családi adókedvezmény bevezetésével azonban az államháztartás jelentôs bevételi forrástól esett el: a személyi jövedelemadóból származó bevétel 2010-rôl 2011-re 21,8%-kal azaz összesem 385,1 milliárd forinttal csökkent. A kiesett bevétel pótlására adóemelésekhez kellett folyamodni, továbbá csökkent a kormányzati beruházás volumene is, ezek viszont a gazdasági növekedés ellen hatottak. Kis, nyitott gazdaságok esetében nem tud gazdasági növekedést okozni a keresletnövekedés sem, fôleg a magas importarány mellett, mivel így a plusz jövedelmek nagy része külföldre kerül. A jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben továbbá feltételezhetô, hogy a háztartások jövedelemnövekedésüket a jövôben inkább megtakarítják, a GfK legújabb felmérése alapján sem várható a fogyasztás növekedése a közeljövôben.
4.3. A felsôbb jövedelem kategóriába esôk és az egykulcsos SZJA Érdemes külön vizsgálni a magas jövedelemkategóriába esô munkavállalókat, akiknek nôtt a nettó munkabére az egykulcsos SZJA bevezetésével Primerkutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy akik a bruttó 294 ezer és nagyjából 5-600 ezer forint között keresnek, azok valószínûleg növelték fogyasztásukat. Kutatásom alapján az a következtetés vonható le, hogy ôk elsôsorban ruházati termékekre, utazásra költenek többet. Azt viszont nehéz megállapítani, hogy a többletfogyasztás során milyen arányban vásároltak magyar és külföldi termékeket, illetve mit értünk külföldi termék alatt pontosan. A bruttó 5-600 ezer forint fölött keresôk között viszont általánosságban nem jellemzô a fogyasztás növekedése, ugyanis náluk a többletjövedelem már nem feltétlenül jelent életszínvonal növekedést. Kutatásom alapján ez a réteg elsô sorban kivár, sokan nem bíznak benne, hogy az egykulcsos SZJA hosszútávon tartható lesz, így ezt a jövedelemnövekményt rövidtávú extrabevételnek fogják fel, így azt elsô sorban megtakarítják, miután hiteltartozásaikat rendezték (pl. végtörlesztés). Sokan külföldi pénzintézeteknél fektették be pénzüket, sokan pedig biztosabb gazdasági környezet kialakulása esetén kezdenének beruházásba, így a beruházásra vetett hatás pontos vizsgálatához még kevés idô telt el az egykulcsos SZJA bevezetése óta. Ha kiszámíthatóan hosszútávon megmarad az egykulcsos SZJA, akkor primerkutatásom alapján feltételezhetôen növekedni fog a beruházások üteme. Ezen társadalmi csoportok nagy része egyetért a változtatásokkal, egyszerûbbnek, átláthatóbbnak tartják így az adórendszert.
62
Pozitív hatásként megemlíteném, hogy a magasabb jövedelemkategóriába esôk közül kevesebben gondolkodnak a külföldi munkavállaláson, mivel elfogadhatóbbnak tartják a jelenlegi 16%-os adóterhelést a korábbi, legfelsôbb kategóriában már 32-36%-ossal szemben. Többen is kiemelték, hogy a kiszámíthatatlannak vélik a magyar adórendszert, mivel az állandóan változik, mind kulcsok, mind kivetett adók tekintetében, ez is hozzátartozhat ahhoz, hogy egyelôre sokan kivárnak. Szintén pozitívumként élték meg sokan, hogy az egykulcsos SZJA bevezetése nagyjából egybeesett a végtörlesztési törvénnyel, így a magasabb jövedelemkategóriába esôk jelentôsen tudták csökkenteni devizában denominált tarozásaikat. Kutatásom alapján könnyítés a magas jövedelmûeket foglalkoztató cégek számára, hogy az alkalmazottak nettó bére megnôtt bruttó béremelés nélkül is. Az interjúalanyok elmondása alapján környezetükben nem hozott fehéredést az egykulcsos adó, az alvállalkozóként alkalmazott munkatársak jellemzôen nem kérvényezték, hogy alkalmazottnak felvegyék ôket. A megkérdezettek elmondása alapján teljesítményösztönzô közvetlen hatást nem lehetett megállapítani az egykulcsos SZJA bevezetése óta,de azt hozzá kell tenni hogy az ember mozgástere, azaz ráhatása arra, hogy mekkora a havi jövedelme elég csekély ezen jövedelemkategóriában.
4.4. GDP növekedés Ha megnézzük a GDP növekedési ütemét 2011-ben, illetve az azt megelôzô években elmondható, hogy jelentôs változás nem eredményezett az egykulcsos SZJA, bár Szlovákiában is a második évben ugrott meg az érték jelentôsen, azonban itthon 1,7%-kal csökkent a gazdaság teljesítménye 2012-ben. Itt is ki kell kötni azonban, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetet nem szabad összehasonlítani a 2004-essel.
4.5. A foglalkoztatásra gyakorolt hatás: A kormány kiemelt célja volt a reformmal a foglalkoztatás növelése, ezért kiemelten fontosnak tartom az adatok átható elemzését. Érdekes eredményeket kapunk, ha megvizsgáljuk a foglalkoztatásban állók számának változását, és az alkalmazásban állók létszámának változását külön, majd ezeket összevetjük. 2011. január és 2012. december között 176 ezer fôvel (4,42%-kal) bôvült a foglalkoztatottak száma. 2012. október-decemberben a 15–64 éves férfi népességbôl 2 millió 84 ezren voltak foglalkoztatottak, 93 ezerrel többen, mint 2011 januárjában, s ezzel foglalkoztatási arányuk 3,1 százalékponttal, 63,4%-ra emelkedett. A 15–64 éves nôk közül a vizsgált idôszakban 1 millió 804 ezren tartoztak a foglalkoztatottak közé, 69 ezerrel többen, mint 2011 januárjában. Így a nôkre jellemzô foglalkoztatási ráta 1,9 százalékponttal, 52,4%-ra nôtt. A KSH foglalkoztatási jelentésében is olvasható, hogy a bôvülésben szerepet játszik a közfoglalkoztatás kibôvülése is. A KSH jelentés alapján a növekedés jelentôs részét teszi ki a közfoglalkoztatás, a 2011 és 2012 második negyedéve közötti 68 ezer fôs bôvülésbôl körülbelül 50 ezer fôt, ezt érdemes külön kezelni, ugyanis ez csak átmeneti 2 hónapos foglalkoztatást jelent, és nem járul hozzá érdemben a gazdaság teljesítményéhez. Az MNB legutóbbi inflációs jelentésében szintén arra a megállapításra jutott, hogy a közfoglalkoztatás bôvülésén kívül az eltérésnek további statisztikai okai lehetnek. A bôvülés jellemzôen a 40-44, illetve 55-59 éves korcsoportot, a felsôfokú végzettségûeket (+43 ezer fô), továbbá a középfokú végzettségûeket (+30 ezer fô), 90%-ban határozatlan idôre szóló szerzôdés keretében érintette. A bôvült az ipari szolgáltatások szektora (+43 ezer fô), és a mezôgazdaság is (+21 ezer fô), azonban 21 ezer fôvel csökkent az egyéni vállalkozók száma. Beindult volna egy fehéredési folyamat? Számos szigorítás történt az elmúlt években (rokkantnyugdíj felülvizsgálata, korkedvezményes nyugdíj csökkentése, munkanélküli járadék csökkentése, segélyezés szigorítása), az elôzô évben akár nagyobb mértéket is ölthetett a fehéredési hatás. Olyanokról lehet szó, akik eddig dolgoztak, csak nem vallották be, illetve az alkalmi munkavállalók köre is növekedhetett a segélyezés szigorítása miatt a biztosítási jogviszony megszerzéséért. Ennek viszont ellentmond, hogy a bôvülés nem a kevésbé képzett és inaktív rétegekben történt.
63
5. Összegzés Összességében elmondható, hogy az egykulcsos SZJA bevezetésének szerteágazó hatása van. Véleményem szerint kutatásom során sikerült elemeznem a legfôbb területekre vetett hatását. A hipotézisekrôl ezek után a következôképpen döntöttem: 1. Az egykulcsos SZJA már bizonyított a gyakorlatban, több országban is jelentôs sikereket értek el a bevezetésével. Ezt a hipotézist kutatásom alapján elfogadom a korábban részletezett indokok alapján, azonban hozzátenném, hogy pontosan nem tudjuk megmondani, hogy a felsorolt országok sikereihez mekkora mértékben járult hozzá az egykulcsos SZJA. 2. Az egykulcsos SZJA bevezetésének Magyarországon beruházásösztönzô hatása van. Ezt a hipotézist jelenleg elvetem, az beruházásra vetett hatás alfejezetben részletezett adatok alapján. Azonban célszerûnek tartanám a késôbbi nemzetgazdasági adatok vizsgálatát, ugyanis, ha beruházásösztönzô hatása van az egykulcsos SZJA-nak, annak eredménye valószínûsíthetôen csak néhány év elteltével fog jelentkezni. 3. Az alacsonyabb adókulcsnak teljesítménynövelô hatása van. Ezt a hipotézist elvetem, elméleti szinten indokolható, azonban primerkutatásomban arra a következtetésre jutottam, ahogy azt korábban is kifejtem, hogy a valóságban a munkavállalók mozgástere nagyon csekély, így ezt kimutatni közvetlenül nem lehet. 4. Az egykulcsos személyi jövedelemadózás átláthatóbb és igazságosabb a progresszív adózásnál. Ezt a hipotézist elfogadom, primerkutatásom alapján is, továbbá saját véleményem is az, hogy egy adórendszer annál jobb, minél átláthatóbb, egyszerûbb, és kiszámíthatóbb. Az igazságosság megítélése nehéz, az nézôpont kérdése, azonban véleményem szerint azonos tevékenységet, azonos adókulccsal kell terhelni, így helytálló az elv, miszerint mindenki 16%-os személyi jövedelemadót fizessen. Javaslatok a témában Véleményem szerint az egykulcsos jövedelemadó elve jó, inkább az idôzítés kérdéses, nem biztos, hogy az ország jelenlegi helyzetében indokol volt bevezetni. Továbbá aggasztónak tartom, hogy a személyi jövedelem adórendszer átalakítása miatti bevételkieséseket a kormány különadókkal kompenzálja. Kutatásomat szeretném tovább folytatni a témában, azon belül is a beruházásösztönzô hatását szeretném jobban megvizsgálni, fôleg ha már több év adatai állnak rendelkezésemre.
Irodalomjegyzék BENCZÚR PÉTER, KÁTAY GÁBOR, KISS ÁRON, REIZER BALÁZS, SZOBOSZLAI MIHÁLY [2011]: Az adó- és transzferrendszer változásainak elemzése mikroszimulációs modell segítségével. (5.o.) BOD PÉTER ÁKOS ÁKOS [2006]: Bevezetés a gazdaságpolitikába, Aula kiadó BURJÁN ÁKOS, SÁNDORNÉ ÚJ ÉVA, SZTANÓ IMRÉNÉ DR., DR. VIGVÁRI ANDRÁS [2012]: Adótani alapok, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. DR. JUHÁSZ ISTVÁN: Az adózás története (8-10.o.), oktatási anyag SZTANÓ IMRÉNÉ DR. [2012]: Adózás, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. (234.o.) THE 2011 GLOBAL EXECUTIVE, Ernst & Young (1086.o) THE ROLE OF TAX REFORM IN CENTRAL AND EASTERN EUROPEAN ECONOMIES (1-55.O) [1991.], OECD, Paris HTTP://PENZUGY.UW.HU/FOGALOMTAR.HTML; letöltve: 2012.11.16. HTTP://WWW.GOOGLE.HU/URL?SA=T&RCT=J&Q=&ESRC=S&SOURCE=WEB&CD=2&VED=0CC4QFJ AB&URL=HTTP%3A%2F%2FWWW.LIGANET.HU%2FNEWS%2F6464%2FAZ_EGYKULCSOS_S ZEMELYI_JOVEDELEMADO_HATASAI_-_LIGA_ES_MSZOSZ.DOC&EI=OHHUITCCSYM4GSOZ4GYDW&USG=AFQJCNGJRMQFMDAOWMR4ANV2N2HJ0GCQ2W&SIG 2=CUZ9QAPPLNAYTLG_FBQVJQ; letöltve: 2012.10.18. Az egykulcsos jövedelemadó hatásai (LIGA/MSZOSZ) SZIKORA JÁNOS: A személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok változásának hatása a nettó bérekre a 2010-2012-es években http://www.brdsz.hu/html/main/2011/szja.pdf; letöltve: 2012.10.16.
64
ERDÔS TIBOR: Egykulcsos jövedelemadó és gazdasági növekedés http://epa.oszk.hu/00000/00017/00189/pdf/01_erdostibor.pdf; letöltve: 2012.10.20. SZÉKELY SAROLTA: Egykulcsos adó: Itthon is ki kellene vezetni? http://www.mfor.hu/cikkek/Egykulcsos_ado__itthon_is_ki_kellene_vezetni_.html#; letöltve: 2012.10.22. HTTP://HVG.HU/GAZDASAG/20121030_TRUKKOS_VAGY_MEGMAGYARAZHATATLAN_HOGY_TOB; letöltve: 2012.11.10. hvg.hu, Nehezen érthetô mitôl bôvül a foglalkoztatás NAGY ZSÓFIA: Mi lehet a régiós ôrület mögött? HTTP://PRIVATBANKAR.HU/ADO/EGYKULCSOS-ADO-MI-LEHET-A-REGIOS-ORULET-MOGOTT-247425; letöltve: 2012.10.30. BAKA F. ZOLTÁN: Az egykulcsos adót fúrja a bizottság is http://nol.hu/archivum/az_europai_bizottsag_ostorozza_az_egykulcsos_adot; letöltve: 2012.11.17. NAGY ZSÓFIA: Az egykulcsos adó sikertelenségre volt ítélve? http://privatbankar.hu/ado/az-egykulcsos-ado-sikertelensegre-volt-itelve-246514 letöltve: 2012.10.12. HTTP://HUMANPOLITIKA.HU/INDEX.PHP/HR-HIREK/BELFOELD/10451-MOST-AKKOR-BVUEL-AFOGLALKOZTATAS-VAGY-NEM; letöltve: 2012.11.10. portfolio.hu, Most akkor bôvül a foglalkoztatás, vagy nem? HTTP://BLOGS.WSJ.COM/EMERGINGEUROPE/2012/06/08/HUNGARY%E2%80%99S-FLATPERSONAL-INCOME-TAX-STILL-UNDER-FIRE/?MOD=WSJBLOG letöltve: 2012.11.19.) Hungary’s flat personal income tax still under fire HTTP://WWW.BLOOMBERG.COM/NEWS/2012-01-18/IMF-SAID-TO-MAKE-HUNGARY-S-FLATINCOME-TAX-PART-OF-BAILOUT-NEGOTIATIONS.HTML; letöltve: 2012.11.19. IMF Said to Make Hungary’s Flat Tax Part of Bailout Talks HTTP://WWW.MNB.HU/ROOT/DOKUMENTUMTAR/MNB/KIADVANYOK/MNBHU_MNBSZEMLE/MN BHU-MSZ-201110/BENCZUR-KATAY-KISS-REIZER-SZOBOSZLAI.PDF; letöltve: 2012.11.19. HTTP://WWW.NAPI.HU/ADO/VEGE_AZ_EGYKULCSOS_SZJANAK_A_KORMANY_TAGJAI_TOBBLETADOT_IS_FIZETNEK_SZLOVAKIABAN.538922.HTML; letöltve: 2013.02.21. Vége az egykulcsos SZJA-nak – a kormány tagjai többletadót is fizetnek Szlovákiában HTTP://WWW.KSH.HU/DOCS/HUN/XFTP/GYOR/LET/LET21212.PDF HTTP://WWW.KSH.HU/DOCS/HUN/XFTP/GYOR/BER/BER21209.PDF KSH Gyorstájékoztatók, letöltve: 2013.02.21.
65
DÁKAI ISTVÁN10 A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖVETKEZMÉNYEI „A Földet nem szüleinktôl örököltük, hanem gyermekeinktôl kaptuk kölcsön.” Seattle indián törzsfônök
1. Bevezetô Mára egyre gyakoribb, elterjedtebb fogalom, amivel sokat foglalkoznak, mind a politikai zöld pártok, mind a nagyhatalmak, mind az egyes emberek és szervezetek. Az egyre többször bekövetkezô természeti katasztrófákat is a globális felmelegedés számlájára írják, mint például az amerikai partokat elérô hurrikánokat vagy az egyre erôsebben tomboló viharokat és az azokat okozó árvizeket. A globális felmelegedés, mint a nevében is magában foglalja: jelenti a szinte már elviselhetetlenül magas szárazföldi hômérsékletet és enyhe, száraz teleket, amitôl a növény,- és állatvilág nem tud kellôképpen regenerálódni. A nem túl alacsony hômérséklet miatt nem tûnnek el a károkozó rovar,- és bogárfajok. A hótakaró hiánya miatt pedig kifagynak a növények és nincs, ami megvédje ôket az erôs fagyoktól. A felmelegedés miatt olvadni kezdett a sarki jég és a gleccserek, ami a tengerszint jelentôs növekedéséhez vezet, ezzel veszélyeztetve számos tengerparti nagyvárost. Ez az olvadás megváltoztatja a tengerek hômérsékletét és sótartalmát, ami megzavarja a tengeri élet bioszféráját, tömeges kihaláshoz vezet. Az áramlatok eltûnésével óriási viharok és cunamik dúlják fel a partokat. A jelentôs hômérsékletnövekedés miatt tovább nô az éhínség és a vízhiány a föld egyes területein. Ha a késôbbiekben tovább nô a népesség mialatt egyre kevesebb lesz az iható víz és az ehetô étel - nagy veszélybe kerülhet az élet a bolygónkon.
2. A globális felmelegedés 2.1 Mikor kezdtek foglalkozni a témával, milyen bizonyítékok, adatok mutatják ki a felmelegedés megfogható bekövetkezését? Már múlt század elejétôl kezdve figyelik a Föld felszíni hômérsékletét és annak változását. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) adatai szerint a levegô földközeli átlaghômérséklete 1905 és 2005 között 0,74 +/- 0,18 °C-kal nôtt meg. Magával a témával és a felmelegedés megelôzésével a 60-as 70-es években kezdtek el foglalkozni, amikor megjelentek az elsô alternatív erôforrások ötletei és megvalósításai. Arra is rájöttek a tudósok, hogy az elmúlt pár évtizedben az emberi tevékenyég is jelentôsen hozzájárult a felmelegedéshez. Ezt már számos tény is alátámasztja, mint például a tengerszint növekedése, vagy a gleccserek fokozatos visszahúzódása, eltûnése. A mûholdas mérések szerint a troposzféra alsó része 0,13 és 0,22 °C közötti mértékben emelkedett évtizedenként 1979 óta. Az elmúlt évezredben a hômérséklet relatíve stabil volt, de ez már a 20. századra már felbomlani látszik. Gyorsan elértük, majd az ezredfordulóra el is hagytuk a középkori meleg periódus 1000 körüli csúcshômérsékletét is. Mára túl vagyunk az i. e. 6000 körüli csúcsértékén is! A Nasa Goddard intézete és a National Climatic Data Center becslései szerint 2005 és 2010 voltak a legmelegebb évek a 19. század óta bevezetett széleskörû megbízható mérések kezdete óta, megelôzve pár század fokkal az 1998-as évet is. A Goddard Ûrrepülési Központ becslései szerint 2005 a legmelegebb év, míg 1998 és 2003 évek holtversenyben állnak a harmadik helyen.
10
BGF Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg hallgatója, konzulens: Dr. Szekeres Diána, Környezet-gazdaságtan szekció II. helyezett
66
1. ábra: Globális hômérsékletváltozás
2.2 A globális felmelegedést kiváltó okok A Föld éghajlatának változását számos ok is befolyásolhatja. Ilyenek például a napciklus mûködése, a lemeztektonika, a Föld pályaelemeinek változása és a vulkáni tevékenység. Mára a tudományos elméletek szerint a fô ok az üvegházhatású gázok koncentrációját növelô emberi tevékenység. Bolygónknak normális körülmények között van egy stabil légköre. (Harnos – Gaál – Hufnagel [2008]) Amint ismert a Föld légkörének 78%-a nitrogént, 21%-a oxigént és a további 1%-k szén-dioxidot és nemesgázokat tartalmaz. Ezek többek között az argon, a neon, a hélium stb. A Föld légkörét öt rétegre lehet felosztani. Ezek sorrendben a Föld felszínétôl távolodva a következôk: a troposzféra, a sztratoszféra, a mezoszféra, a termoszféra és az exoszféra. A troposzféra a legvékonyabb rétege a Föld légterének. Nem egyenlô vastagságú az egyenlítônél 15-18 kilométer, máshol 6-8 kilométerre csökken. A vízgôz nagy része koncentrálódik ebben a szférában. A hômérséklet kilométerenként 6,5 Celsius fokkal csökken felfelé haladva. Elérhetô a mínusz 80 Celsius fok a sarkokon. A sztratoszférát elérve a hômérséklet már nem csökken. A sztratoszférában, amely a Föld felszíne fölött kb. 50 kilométer magasságig terjed, megváltozik a hômérséklet aránya. Fordított arányosság lép fel a troposzférához képest. A sztratoszféra alsó részében a hômérséklet állandósul, míg felfelé haladva jelentôs melegedés történik. A Nap ultraibolya sugárzása hatására itt alakul át a kétatomos oxigén háromatomossá, vagyis ózonná. A magasabb hômérsékletet az ózon elnyeli és visszaveri a Nap által kibocsátott ibolyántúli sugarakat. Ezáltal itt a Föld felszín körüli hômérséklet alakul ki. (Moser – Pálmai [1999]) A mezoszféra kb. 85 kilométer magasságig terjed. Itt ismételten hômérséklet csökkenés tapasztalható. A meteorok általában ebben a légtéri rétegben égnek el. A termoszféra már kb. 1000 kilométeres magasságig terjed. Ebben a rétegben már óriási a hômérséklet. Meghaladhatja az ezer Celsius fokot is. Itt alakul ki a sarki fény. Az utolsó réteg exoszféra hômérséklete hasonló a termoszféráéhoz. Az újabb kutatások egy hatodik réteget is említenek, melyet magnetoszférának neveztek el. Ez kb. hatvanezer kilométer magasságig terjed. Az üvegházhatás nem más, mint a légkör hômegtartó tulajdonsága. Ez függ a Nap sugárzásától, az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjától és az atmoszféra sûrûségétôl. A Napról a Földre elektromágneses energia érkezik sugárzás formájában. A bolygót érô energia kisebb része, körülbelül 30%-a visszaverôdik az ûrbe, de a fennmaradó nagyobb rész elnyelôdik, ez által melegítve a felszínt és a légkört. A legnagyobb visszaverôdés a sarkokon alakul ki, mivel a rengetek hó és jég visszaveri az amúgy is alacsony beesési szögû napsugarak energiáját. Ezek után az elnyelt energia infravörös sugárzás formájában távozik, melegíti a légkört, de közben az elnyelô felületek lehûlnek. Az üvegházhatású gázok egy jótékony falat alkotnak a Föld felszíne és a világûr között. A napsugárzást átengedik, de a Föld felszínétôl kiáramló hôsugárzást nem engedik át. Így létrehozva az üvegházhatást.
67
2. ábra: Gázkibocsátás és gázelnyelés
Az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének aránya. A függôleges tengely a sugárzási kényszerben mért változásokat mutatja. 3. ábra: A légkör széndioxid koncentrációja
A (kék) görbe mutatja, hogy 417 000 év alatt soha nem lépte túl a légkör szén-dioxid-koncentrációja a 300 ppm értéket, azonban mint a piros görbén látszik, 1800-tól napjainkig meredeken növekedett 380 ppm-ig.
Az üvegházhatású gázok növekedése Az ember megjelenése elôtt is voltak üvegházhatású gázok a légtérben. Ekkor a fô összetevôk a szén-dioxid, a metán, az ózon és a vízgôz voltak. Ez a múltban háborítatlanul biztosította a Föld átlaghômérsékletét. A modern korban kezdôdött meg a fosszilis energiahordozók elégetése. Ezzel egy idôben a népesség jelentôs növekedésével a természeti arányok megváltoztak, az urbanizáció miatt jelentôs természeti területek (erdôk) estek áldozatul az ember „áldásos” ténykedésének. Ezzel megnôtt a levegôben a szén-dioxid, a nitrogénoxidok a metán és más üvegházhatású gázok mennyisége. A nagy ipari forradalom elindulása elôtt a szén-dioxid szintje 280 ppm volt. Száz év alatt 330 ppm-re, mára 350 ppm-re növekedett. Ez pontosan 25%os növekedés. Ezek az üvegházhatású gázok jelentôs légköri növekedése – egyes számítások szerint 2030-ra elérhetik az 560 ppm-et, ami az iparosodás elôtti érték kétszerese is lehet – vezethet jelentôs klímaváltozáshoz. A szén-dioxid növekedését a fosszilis tüzelôanyagok elégetése és a növények, az állatok kilégzésébôl származó gázok okozzák. A metán magasabb szintje a szerves anyagok bomlásakor keletkezik, vagyis a szemét lebomlásakor. A nitrogén-oxidok növekedését szintén a fosszilis tüzelôanyagok elégetése, a kipufogógázok emelkedô koncentrációja és a megnövekedô nitrogén mûtrágya talajba juttatása okozza. A huszadik század második felére, fôképpen az ezredfordulóra az emberiség rádöbbent arra, hogy a globális felmelegedés egyik oka a Föld biológiai egyensúlyának felbomlása, így esetlegesen a Föld pusztulása lehet. Erre vonatkozó egyik legfontosabb intézkedés az 1997 évi Kiotói Egyezmény. Ebben 38 fejlett ipari ország vállalta, hogy 2012 évig (Kiotói Egyezmény lejárta) 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatást elôidézô anyagok kibocsátását. Természetesen országonként más és más százalékban vállalták a 2008-2012 évek közötti mérséklést. Ausztráliának 11% csökkenési lehetôség, USA-nak 7%, EU tagállamainak 8%, Magyarországnak 6% csökkentés szerepel. Ezzel egy idôben engedélyezték a kvóta kereskedelmét. A kiotói jegyzôkönyv 2005-ben lépett életbe, amikor Oroszország ratifikálásával a többségi álláspont jogútra emelkedhetett. Hazánk 2002
68
évben ratifikálta az egyezményt. A világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátói az Amerikai Egyesült Államok és Kína még nem írták alá. A környezetvédelem háttérbe szorítása az olajvállalkozásoknak kedvez, akik mindent megtesznek a Kiotói Jegyzôkönyv elfogadása ellen. (Katona [2008]) A Kiotói Egyezmény „Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez kapcsolódó elsô kiegészítô jegyzôkönyvet 1997-ben fogadták el és írták alá Kiotóban, Japánban. A Kiotói Jegyzôkönyv legfôbb eredménye, hogy a benne rögzített kibocsátáscsökkentési vállalások egyrészt jogilag kötelezô érvényûek az aláírókra, másrészt számszerû adatokat és határidôket tartalmaznak az intézkedések végrehajtásához. A Jegyzôkönyv értelmében az iparosodott államok és az „átmeneti gazdaságú” országok vállalták, hogy az 1990-es szinthez képest kibocsátásukat átlagosan 5,2%-kal csökkentik a 2008-2012 közötti idôszak alatt. A kelet-közép-európai országok eltérhettek a viszonyítási szinttôl, így Magyarország esetében ez az 1985-1987 közötti idôszak. 15 EU tagállam azonban 8%-oskibocsátás-csökkenést vállalt. A fejlôdô országok semmilyen jogilag kötelezô korlátozást nem fogadtak el gazdasági fejlôdésük ütemének fenntartása érdekében. A jegyzôkönyv hatályba lépését követôen a legsürgetôbb feladattá vált, hogy elfogadásra kerüljön a szabályrendszer, amely alapján a jegyzôkönyv rendelkezései végrehajtandók. E szabályok kiterjednek azokra az eszközökre, amelyek segítségével a fejlett államok költséghatékonyabban teljesíthetik kötelezettségeiket.”
Az Európai Unió a klímaváltozás ellen Az Európai Unió 1990-es szintjéhez mérten 8 százalékos csökkentést vállalt a Kiotói Egyezmény szerint. A jegyzôkönyv aláírásakor 15 Európai Uniós ország (Németország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Dánia, Svédország, Finnország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország, Írország, Ausztria) vállalta a 2008-2012 éves idôszakban a mérséklést. Azóta a 27 tagú közösséggé növekedett EU további tagállamai közül 10 ország – köztük hazánk is – vállalta, hogy 2008-2012-es idôszakban 6-8 százalékkal mérsékelik a szén-dioxid kibocsátást az 1990 bázis évhez képest. Két szigetország, Málta és Ciprus nem rendelkezik kibocsátási célkitûzéssel. Az Európai Bizottság 2000-ben elindította az Európai Éghajlat-változási Programot, az ECCP-t, mely kimondja, hogy együttmûködnek az ipari és környezetvédelmi szervekkel azért, hogy a költséghatékonyság maximális figyelembe vételével csökkentsék a káros anyag kibocsátási szintet. Ezen program legfontosabb elemei: • az autók üzemanyag felhasználási szintjének javítása, • épületek energiafelhasználás hatékonyságának javítása, • a megújuló energiaforrások fokozatosabb felhasználása, és • a szemétlerakó helyek metánkibocsátásának csökkentése. A megújuló energiaforrások hasznosítása különösen a szél, a napenergia, az árapály energiája, a biomassza és a geotermikus energia hatékony kihasználására terjed ki. Az ECCP 2005-ben tovább folytatta programját a káros anyag kibocsátások mérséklése tárgyában. Ennek következtében: • a légi és közúti személyforgalom során keletkezô káros kibocsátások mérséklését, • a szén-dioxid elkülönítését szolgáló technológiák kialakítását, és • az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozását tûzte ki célul. Elfogadták azt a javaslatot, hogy a kibocsátás kereskedelmi rendszerébe vonjanak be légitársaságokat. Az Európai Unió hatalmas erôfeszítéseket tett a Kiotói Egyezmény megvalósításáért és annak továbbfejlesztéséért. Sajnos az utóbbi idôben már egyes tagországok is más szemüvegen keresztül tekintenek az egyezmény jövôjére. Persze ennek legfôbb oka Kína és USA magatartása, illetve Kanada, Oroszország és Japán hozzáállása. Magyarországra, mint egyik tagállamra 2020 évig 18% üvegházhatás okozó gázkibocsátás csökkentési kötelezettség vonatkozik. Hazánkban a lakossági szektorban is mérsékelni kell a kibocsátás mértékét, ami elsôsorban az épületek hatékonyabb energia ellátásán keresztül alapulhat.
Magyarország és a klímaváltozás A fizikai és biológiai jelenségek hazánk éghajlatára nézve is jelentôsek. A hômérsékletváltozás már nemcsak számokban, hanem minden napjaink életvitelében is nyomon követhetô. Egyre többször fordulnak elô hatalmas viharok, és más szélsôséges idôjárások. Az ország vízbázisára is jelentôs hatással van a klímaváltozás. A 2012-es évet kifejezetten a legszárazabb évek egyikéhez kell sorolni, miközben két évvel korábban az egyik legcsapadékosabb idôjárást regisztrálhattuk. Ezek a szélsôségek jellemzôen a Föld éghajlati változásának tudható be. Hazánk is csatlakozott a Kiotói Egyezményhez, és elfogadta a szén-dioxid kibocsátás mérséklôdését. A magyar környezetvédelmi és energiahatékonysági törekvéseink között szerepel a káros üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének csökkentése. A 2011 év végi Országgyûlési határozat [77/2011
69
(X.14.) sz. OGY. a Nemzeti Energiastratégiáról] energiastratégiájában is szerepel a villamosenergia-szektor megújuló energiaforrásra, új alapokra történô helyezése. Egyelôre azonban le kell szögezni, hogy Magyarország még jó pár évtizedig importfüggôségben lesz a földgáz tekintetében. Magyarország szén-dioxid kibocsátása 2009 évben 48 millió tonna volt. Ennek legnagyobb aránya - 31 százalék – az áram és hôtermelésben jelentkezett. Hasonló arányú – 27 százalék – a közlekedésbôl származott. A kommunális szektor 17 százalékot, az ipar 12 százalékot, míg egyéb forrásból 13 százalék származott. Hosszabb távon vizsgálva a szén-dioxid kibocsátást 1971-1980 között emelkedés, (60 millió tonnáról 84 millió tonnára) majd 1995 évig jelentôs csökkenés (57 millió tonnára) és 2009 év végéig mérsékelt csökkenést lehetett regisztrálni. A hagyományos fosszilis energiahordozók elégetésébôl legkárosabb kibocsátás a szén-dioxid. A legnagyobb fogyasztók a villamos erômûvek, de itt a fosszilis energiahordozók elégetésébôl kibocsátott szén-dioxid könnyen tárolható. (Dr. Szunyog [2012]) 2. táblázat: A magyar villamos nagyerômûvek teljesítménye 2010-ben Erômû neve Paksi Atomerômû Dunamenti Erômû Mátrai Erômû AES Tisza Erômû Csepeli Áramtermelô … további erômûvek 13 db Nagyerômûvek összesen … további erômûvek 4 db Kiserômûvek összesen Összesen Földgáz alapú erômûvek
2010 (MW) 2000 1521 950 900 396 1795 7562 1338 1338 8900
2015 várható (MW)
2020 várható (MW)
2000 1306 950 900 396 1157 6709 1191 1191 7900 1199
2000 446 750 0 396 915 4507 1093 1093 5600 1199
Adatok forrása: MAVIR Zrt. [2010] és Dr. Szunyog István [2012 Magyarország jelenlegi energiaszerkezete nem teszi lehetôvé a fosszilis energiahordozók mielôbbi megszüntetését. A szén-dioxid légtérbe jutatását ki lehet váltani. A földalatti tároló rétegekbe való eljuttatásának már vannak tapasztalatai hazánkban. A szén-dioxid tárolására három lehetôség nyílik: • mélyen fekvô sós vizes rétegekbe injektálással, • ki nem termelhetô széntelepekben való elhelyezés, és • kimerült kôolaj- és földgáztelepekbe való sajtolással.
3. Környezetvédelmi politika Az Európai Unió megalakulásakor még nem fektettek jelentôs hangsúlyt a környezetvédelemre, mára viszont az alapító szerzôdés integráns részévé vált és a közösségi joganyag közel 15%-át teszi ki. Továbbá jellemzô maradt az tény, hogy a környezetvédelem negatív hatással van a gazdasági fejlôdésére. Negatív externáliák A környezetünk olyan javakkal is rendelkezik, amiket egyszerûen nem lehet birtokolni, nem határozható meg az értékük. Ilyen például maga a légkör és a benne életet adó oxigén. Bizonyos tevékenységek esetén bekövetkeznek olyan hatások, amikért nem vállal felelôsséget a kiváltó cég. Ilyen, úgynevezett negatív externália például, hogy a német és brit gyárak kénkibocsátása károsítja a svéd erdôket, amik ellen a svédek nem tudnak semmit sem tenni. Ez is azt mutatja, hogy a környezetünk szennyezése a legtöbb esetben az adott ország határain kívül is elôidézi negatív hatását. A legcélratörôbb tehát az, ha a problémát nemzetközi szinten kezdjük feldolgozni, ami viszont megnehezíti a munkát, mivel mindenki máshogy látja a megoldást. Nem is beszélve arról, hogy az országok korlátozást kellene, hogy bevezessenek, így jelentôs nyereségtôl esnének el. Csak úgy, mint az elôbb említett példában a gyárak, amik más ország légkörét is szennyezik. (Káldyné – Kruppa – Ferkelt – Takács [2010])
70
4. Ördögi nagyvállalat Néhány ország már felismerte, hogy érdemesebb a környezetre kevésbé, vagy egyáltalán nem káros energiaforrások után néznie, elektromos autókkal felváltani a benzinüzemû gépjármûveket és a napenergiát hasznosítani a háztartásokban és szélerômûvekkel felváltani a szén- és a „gyilkos” atomenergiát. Japán például kijelentette, szakít az atomerômûvekkel, akár milyen nehéz is lesz elôteremteni nélkülük az elején a kiesett energiát. Németország szintén csatlakozni akar ehhez a politikához, amit a zöld pártok egyre jobban sürgetnek. De akkor még mindig ott van az olaj. Az olaj lobbi miatt, a nagyhatalmak érdekei mindent félresöpörve nem engedik a változtatást. Erre talán az egyik legjobb példa a Shell. 2005-ben a Shell körülbelül 13.000.000.000 £ profitra tett szert. Ez 1.500.000 £ jelent óránként, 400 £ másodpercenként. Ennek az irdatlanul nagy összegnek jelentôs része származik Nigériából. Az olajkitermelés az ország jelentôs mennyiségû ivóvíz készletét megfertôzte. Egy közösség fel akart lépni a Shell ellen azzal, hogy megmutatja a szennyezet vizet. Erre a Shell fél lépéssel válaszolt. Elkezdett építeni egy egészségközpontot, de leállította az építkezést az emberrablásokra hivatkozva. A profit 13%-át kellene a közösségekre fordítani. Nigériában ezt szinte teljesen elvész a korrupt politikai rendszer miatt. Így annak ellenére, hogy ez az ország az egyik legnagyobb olajkitermelô mégis a legtöbb faluban nincsen egészségellátás, iskola, áram, de még ivóvíz sem! Pusztít a tífusz, a kolera és más egyéb szörnyû betegségek. A kitermelt olaj pusztítja az édesvízi halállományt ezzel még nagyobb éhezést okozva. Az olaj általában növeli egy ország gazdaságát, de itt paradox módon nem, mivel az olaj egy hatalmi kézben összpontosul és az olyan alapvetô dolgok, mint például az oktatás és egészségügy figyelmen kívül marad és összeomlik. Ahol olaj van, ott földgáz is van. A Niger-deltában éjjel-nappal égnek az olajfáklyák, elégetve a drága földgázt, mert ugyanis annak a szállítása túl költséges és veszélyes. A fáklyák által kibocsátott mérgezô anyagokat, mind összefüggésbe hozták a bôrrák, a bronchitisz és asztmás megbetegedések számának növekedésével. A fáklyák körülbelül 70 millió tonna szén-dioxidot bocsátanak ki évente! Ez több mint amit 10.000.000 brit háztartás bocsát ki évente! Pedig sok másra is fel lehetne használni azt a gázt, mint például a fôzéshez. A Shell csak annyit válaszolt, az infrastruktúra kiépítése túl költséges, nem éri meg a beruházást…
5. A globális felmelegedés ellen a megújuló energiákkal Az emberiség történelmében már a kezdetektôl fogva a megújuló energiaforrások játszottak nagy szerepet. Ez az ipari forradalom miatt jelentôsen visszaszorult, de mára már a nagyütemû környezetszennyezés és ennek felismerése miatt újra visszatért és reneszánszát éli.
6. Összefoglalás „Üdvözölni kell az életminôség és az ökológia felé irányuló figyelem növekedését, amit elsôsorban a fejlettebb társadalmakban lehet észlelni, melyekben a személyek figyelme már nemcsak a túlélés problémáira, hanem az életföltételek átfogó jobbítására irányul.” (II. János Pál pápa: Evangélium vitae, 27.) Dolgozatomban a globális felmelegedéssel és annak kiváltó okaival, illetve következményeivel foglalkoztam, leíró kutatási módszer alkalmazásával, kritikai észrevételezéssel. Véleményem szerint ez egy olyan kérdés, aminek állandóan napirenden kellene lennie. Háttérbe kell szorítani mértéktelen vágyainkat és téves nézeteinket, közösen kell megmenteni a méltó emberi élet számára a sok évezredes élôhelyünket, a Földet. Az emberiség történelmében mindig is ott volt a gyarlóság, az anyagi javak eltúlzott birtoklásának vágya. Számos politikai és vallási nézet egyike sem tudta megoldani ezt a problémát. Különbözô társadalmi kísérletek zajlottak le, amíg elértünk egy olyan ponthoz, ami egy világégéssel felérô katasztrófával fenyeget. A fejlett ipari államok olyan értékválságba kerültek, ahol a fogyasztás állandó növelése a cél. Minden nap reklámok ezreivel árasztanak el minket, beleringatva egy olyan álomvilágba, ahol már csak a javak minôsége és mennyisége okoz örömöt, semmilyen más igazi emberi érték nem. Kevesen gondolunk arra, hogy ez az értékrendi, erkölcsi válság bolygónkon az emberi életet egyenesen a pusztulás felé sodorja. Kiterjedt szakirodalom tárgyalja ezt a témát, amely az utóbbi idôben foglalkoztatja az emberiséget.
71
A globális felmelegedés káros hatásait és annak veszélyeit a földre, geológiai, ökológiai, ökonómiai és a társadalmi következményeket is taglaltam. Tekintettel arra, hogy a felmelegedés már elkezdôdött, szükségessé vált az emberiség védekezése megmaradásunk érdekében. A védekezés egyik legmeghatározóbb tényezôje a légkörünkre káros üvegházhatású gázok csökkentése. A szén-dioxid kibocsátásának jelentôs mérséklésére tett intézkedések folyamatosan megjelennek a dolgozatban. A Kiotói Egyezmény csak kiinduló pontja a Föld életben tartásának. A legnagyobb káros anyag kibocsátó államok – USA, Kína, India - távolmaradása, illetve passzivitása a kérdésben, csak nehezíti a Földünkért aggódó politikusok, tenni akaró emberek helyzetét. A növekvô energia- és közlekedés iránti igények miatti szén-dioxid kibocsátás növekedése egy-két évtizeden belül megduplázódhat, vagyis elérheti az 550-600 ppm-et. Ez az érték a XIX. század elejéig 300 ppm alatt volt, és napjainkban már 380 ppm. Ezen a szinten reális esély van arra, hogy a hômérsékletemelkedés átlagosan meghaladja a 2 százalékot. „A globális felmelegedés nem egyenletesen oszlik el a Föld felszínén. A trópusi övben, ahol már úgyis elég meleg van, a hômérséklet nem sokat emelkedik, a sarkok környékén azonban a melegedés jelentôs. 1 fokos globális felmelegedéshez az Északi-sarkon akár 3-4° melegedés tartozhat.” Nincs idô tovább várni. Sokkal hatásosabb kampányokat kellene szervezni a szén-dioxid emissziós szintjének mérsékléséért. Külön marketing stratégiát kell kidolgozni, elrettentô kiadványokon, filmekben kell bemutatni a várható szomorú jövôt. Talán úgy, mint a dohányzás elleni harcban alkalmazott negatív cigaretta reklámokon. Többször felmerült bennem a gondolat: vajon tényleg megteszünk mindent az életben maradásért? Nem véletlen az „Ördögi nagyvállalat” kiemelt fejezete a tanulmányomban. Vajon tényleg el tudjuk hinni, hogy egy idô után a folyamat irreverzibilis? Európa, és azon belül az Európai Unió tényleg komolyan veszi a reális veszélyt? Környezetvédelmi konferenciákon folyamatos téma a fosszilis energiák kiváltása megújuló energiákkal. Gazdasági téren a szereplôknek mindent meg kell tenni a végveszély elkerüléséért. Makrogazdasági szinten az állami preferenciákkal és elvonásokkal lehet jelentôs eredményeket elérni. A fogyasztói szektorban található háztartások energia megtakarításait elsôsorban az épületek hô-gazdálkodásában, a korszerû fûtési technikákban és új energia-hatékony technológiákban látom. Nagy szerep hárul az oktatásra, nevelésre. Nem elegendô a káros tényezôket kiváltó okokat és okozatait bemutatni, szükség van a nevelésen keresztül megmutatni a helyes irányt. A megújuló energiák hasznosítása új irányt adhat a Föld életben tartására. A szélenergia, a geotermikus energia, a napenergia, a biomassza és a vízi energia hasznos hatásaiból is merítettem az alternatív formák bemutatása érdekében. Az iránymutatások minden esetben egy javaslattételi funkciót is betöltenek. Örömmel tájékoztatom a tisztelt olvasót, hogy szûkebb környezetemben Kisbéren 2012 évtôl mûködik egy biogáz erômû, melynek teljesítménye 1 MW, Nagyigmándon és Kisigmándon szélerômû-park létesült. A geológiai viszonyoktól függôen mintegy 70 darab, egyenként 1,5-2,5 MW teljesítményû széltornyot telepítettek. Egy bizonyos, a 2012-2015 közötti idôszak kulcsfontosságúnak tekinthetô, ahol is eldôlhet, hogy képes-e az emberiség a káros üvegházhatású gázok mérséklését elérni?
Irodalomjegyzék DR. SZUNYOG ISTVÁN [2012]: Villamos erômûi szén-dioxid kibocsátás földalatti tárolásának lehetôségei Magyarországon – Mûszaki Földtudományi Közlemények 83. kötet 1. szám HTTP://ZOLDTECHNOLOGIA.HU/MAGYAR-NEMZETI-EGHAJLATVALTOZASISTRATEGIA/%20/GLOBALIS-FELMELEGEDES-3 HTTP://WWW.GLOBALWARMINGART.COM/WIKI/FILE:INSTRUMENTAL_TEMPERATURE_RECORD_PNG HTTP://SVS.GSFC.NASA.GOV/STORIES/GREENHOUSE_20020103/IMAGES/FIGURE1M.GIF HTTP://WWW.PMTKFT.HU/EIP/KLIMAVALTOZAS.PDF (2012.11.16.) HTTP://ZOLDTECH.HU/CIKKEK/20110117-KIOTOI-EGYEZMENY-JOVOJE HTTP://WWW.YOUTUBE.COM/WATCH?V=F_S2BG506M0 HTTP://CDIAC.ESD.ORNL.GOV/ HTTP://WWW.OFI.HU/TUDASTAR/GLOBALIS/ZAGONI-MIKLOS-EMBERI
72
GONDA CSILLA11 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS MEGVALÓSÍTÁSA A JÁSZSÁGI ÉS DÉL-HEVESI TÉRSÉGBEN ÉS ENNEK VIZSGÁLATA A LAKOSSÁG KÖRÉBEN Bevezetés Sajnos, ha a globális felmelegedés ezzel a sebességgel folytatódik, a kihalás fenyegethet bennünket. Még mindig akadnak olyanok, akik vitatják a globális felmelegedés tényét, pedig hatásait már saját bôrünkön is érezhetjük. A Földön szélsôséges éghajlat kezd kialakulni, egyre gyakoribbak az árvizek, aszályok, rendkívüli csapadékok és hóviharok, hurrikánok, földcsuszamlások. A legtöbben hallották már a globális felmelegedés kifejezést, de a közvetlen környezetünkön és mindennapjainkon kívül esô problémának tekintik. Gyakori vélemény, hogy azt állítják: mindegy mit teszek én egyedül, mások sem élnek környezettudatos módon. Pedig pont ez az elsô lépés a megoldáshoz. Az emberi tevékenységek következtében minél több üvegházhatású gáz kerül a földi légkörbe, annál tovább erôsödik az éghajlatváltozás kockázata. Mindenkinek felelôsséget kell vállalni a további probléma elkerülése érdekében. Sok helyen hallunk riasztó tényekrôl, globális felmelegedésrôl, savas esôkrôl, melyek megoldása valóban globális szintû összefogásokat igényel, ezeket ráhagyjuk a tudósokra és vezetôkre. Nekünk csak egyszerû dolgokban kell részt venni, ahhoz, hogy védjük a környezetet, mint például a szelektív gyûjtésben. Ezt bárki megteheti. Azért választottam ezt a témát, mivel a mai modern világban a társadalmi, gazdasági és környezeti jelenségek és folyamatok hatását nem lehet leszûkíteni országos, regionális vagy térségi szintre, hanem ez a Föld egészére kiterjedô, kezelése is csak globális méretekben, a Föld egész népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. Ezért célom rávilágítani, hogy milyen fontos is a környezetünk védelme.
1. Magyarország hulladékgazdálkodási helyzete Magyarországon jelentôs változást hozott a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény 1995-ös bevezetése, ami több pontban részletezte a környezet védelmének alapelveit, a környezeti elemeket veszélyeztetô tényezôket. Rendelkezéseket fogalmazott meg a hulladékgazdálkodás területén, azonban ezen szabályozás messze elmaradt az Európai Unióban 1989 óta alkalmazott közösségi hulladékgazdálkodási stratégiától, amely a megelôzés, újrahasznosítás és a végleges ártalmatlanítás optimalizálásán alapul. Kezdeti lépéseket jelentett a hazai szabályozás elindítása és a közösségi joghoz való közeledés felé, ami Magyarország uniós csatlakozásának egyik feltétele is volt. „A hulladék mennyiségének folyamatos növekedése az egyik legnehezebb probléma, amellyel az EU-nak szembe kell néznie. A legnagyobb része annak, amit kidobunk, így égetôkbe vagy lerakókba kerül (összesen 67%). A keletkezô hulladék mennyiségének csökkentése, valamint az újrahasznosítás növelése érdekében ezért komoly erôfeszítésekre van szükség. 2000-tôl 2010-ig 20%-kal, majd 2050-ig 50%-kal kívánja csökkenteni a „végleges lerakásra” kerülô hulladék mennyiségét az EU, különös hangsúlyt helyezve a veszélyes hulladékokra.” (Dr. Berki Zsuzsa - Sándor Csaba)
11
BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar hallgatója, konzulensek: Dr. Vass Lucia, Fabula László; Környezet-gazdaságtan szekció I. helyezett
73
1. ábra: A hulladék mennyiségének alakulása Magyarországon
(Forrás: KvVM, KSH) Az elmúlt évek tapasztalatai és tendenciái azt mutatják, hogy a következô hat évben is folytatódni fog a hulladékképzôdés mérséklôdése, amelyhez különbözô megelôzési program (pl. Országos Kármentesítési Program) intézkedései jelentôsen hozzájárulhatnak. Az OHT szerint a következô években (egészen 2014-ig) alapvetôen a termelésbôl származó nem-veszélyes hulladék mennyiségének csökkenésére lehet számítani, valamint a települési folyékony hulladék mennyiségének a szennyvíz-program elôrehaladásától függô, fokozatos mérséklôdésére. Az új hulladékgazdálkodásról szóló törvény egységes és hatékony hulladékgazdálkodás feltételeit teremti meg. Az új jogszabály szemléletváltásra ösztönöz: legfôbb célja, hogy minél kevesebb hulladék képzôdjön és az a lehetô legnagyobb arányban hasznosuljon. Az új szabályozás értelmében 2013. január 1-tôl a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás állami irányítás alá kerül, és csak olyan cég végezheti, amely legalább 51 százalékban állami vagy önkormányzati tulajdonban van. „Az új hulladékgazdálkodásról szóló törvény az egész országban kötelezôen bevezeti az elkülönített hulladékgyûjtési rendszert, amelyet 2015-ig kell teljes kiépítettségében elindítani. Célja, hogy a háztartásokból származó üveg-, fém-, mûanyag- és papírhulladék újra-használatra történô elôkészítésének és újrafeldolgozásának mértékét 50 százalékra, a nem veszélyes építési-bontási hulladék újra-használatra történô elôkészítését, újrafeldolgozását és egyéb, anyagában történô hasznosítását pedig 70 százalékra kell növelni 2020-ig. A települési hulladék részeként lerakásra kerülô, biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséget pedig az 1995. évben országosan képzôdött mennyiséghez képest 2016. július 1-jéig 35 százalékra kell csökkenteni.” (ZIP [2012. április])
2. A Jászsági és Dél-Hevesi Regionális Hulladéklerakó létrehozása, mûködése A REGIO-KOM Térségi Kommunális Szolgáltató Társulást 33 település alkotja, mely 2 régióban (ÉszakMagyarország, Észak-Alföld), 2 megyében (Jász-Nagykun-Szolnok, Heves) és 2 kistérségben (Jászberényi [Jászságként szokták emlegetni], Dél-Heves) találhatóak. Az érintett önkormányzatok 1998. január 28-án döntöttek és gazdasági megállapodást kötöttek a regionális, szilárd hulladéklerakó építésével kapcsolatban. 2000. június 07-én azzal a céllal szerzôdtek, hogy Jásztelek határában a 090/2. helyrajzi számú ingatlanokon regionális települési szilárdhulladék lerakót hozzanak létre. Ennek fôbb feladatai a területükön mûködô szeméttelepek rekultivációja, illetve az állati hulladékok gyûjtése és elszállítása. Ezen a napon az önkormányzatok megalapították a REGIO-KOM Térségi Kommunális Szolgáltató Kft.-t, a hulladéklerakó telephely mûködtetésére, üzemeltetésére. A lerakó tulajdonosai a társult 33 önkormányzat, üzemeltetôje a Kft., melynek tulajdonosai szintén az alapító önkormányzatok, lakosságarányos tulajdoni hányadot birtokolva.
74
A Jászsági Regionális Hulladéklerakó tervezésével párhuzamosan folyt a Dél- Hevesi kistérség terültén is egy hulladéklerakó tervezése, amelynek arra a célra alkalmas helyszínét a lakosság elutasította így a terv a továbbiakban meghiúsult, ezért csatlakozott a Jászsági Regionális Hulladéklerakó megvalósításához, amely alapján létrejött a végleges 33 település alkotta társulás.
2. 1. A REGIO-KOM Térségi Kommunális Szolgáltató Kft. bemutatása A REGIO-KOM Térségi Kommunális Szolgáltató Társulás tagsága (33 önkormányzat, melyeket polgármester képvisel) és 5 fôs Elnöksége szabja meg a lakosságtól beszedett díj összegét a négy nagy beszállító területén, figyelembe véve a beszállítók és a lerakó által kért összegeket is. A négy nagy beszállítónál a kommunális hulladéklerakás árainak kialakításakor a költségalapú és a piaci alapú árképzést is figyelmen kívül hagyták, és inkább külsô, az önkormányzatok és beszállítók által meghatározott árak érvényesültek. Két kisebb beszállító esetén sikerült a költségalapú árképzést alkalmazva kialakítani az árakat. Az ajánlati árat a közvetlen önköltség és a bruttó elvárt haszon alapján állapították meg. A beszállítók a beszállított hulladék mennyisége alapján egységárat fizetnek. A magán és a vállalkozói beszállítás egységárait szintén a saját költségeibôl kiindulva határozta meg a kft. A szelektív gyûjtés értékesítési egységárai a piac által meghatározottak. Elsôdleges és legfontosabb tevékenysége a jászsági és dél-hevesi területet magába foglaló regionális hulladéklerakó telep üzemeltetése, mely abból a célból jött létre, hogy a települési hulladékokat megfelelôen kezeljék és helyezzék el. 33 települési önkormányzat területérôl szállítják ide a települési szilárd hulladékot, illetve plusz két településrôl, amelyek közel vannak a Kft-hez, viszont nem a Jászság és Dél-Heves térséghez tartoznak. A REGIO-KOM Kft. taggyûlése 2004. május 28-án bízta meg a gazdasági társaságot a szelektív hulladékgyûjtési ág mûködtetésével. A régió 33 településén lévô 168 db szelektív gyûjtô szigetrôl kell a hulladékot elszállítani. Az értékesítési csatornák felkutatásával egy idôben a Kft. együttmûködési szerzôdést kötött az ÖKO-PANNON KHT-val a hasznosítható csomagolási hulladékok mennyiségi kvótáira, valamint a begyûjtési díjra vonatkozóan.
3. A szilárd hulladéklerakók rekultivációja a Jászberényi és Dél-Hevesi kistérségben A települési hulladéklerakókban a hatóság által meghatározott mennyiség elérése után a hulladéklerakást be kell szüntetni. Miután a hulladéklerakás befejezôdött, a lerakót rekultiválni szükséges. Ez utógondozás, melynek az a célja, hogy a lerakó bezárását követôen ne szennyezze a környezetét semmiféle módon. Rekultiváción a sérült vagy elpusztult természeti környezet eredeti állapotának visszaállítását értjük. Ez a folyamat olyan technikai, biológiai, agronómiai eljárások összességével történik, mely következményeként a természeti, és emberi tevékenység károsító hatásai miatt szennyezô és terméketlenné vált földterületek alkalmassá válnak mezôgazdasági vagy más egyéb módon történô újrahasznosításra. A REGIO-KOM Társulás a Jászberényi és Hevesi kistérségében összesen 31 település felhagyott szilárdhulladék-lerakójának rekultivációjára dolgozott ki részletes terveket. A projekt megvalósításának célja a közel 623 ezer m2 (62ha) rekultiválandó felületen - többnyire bányagödrökbe, tavakba, mélyedésekbe vagy a települések határába - lerakott hulladéktömegbôl a további szennyezés-kimosódás megakadályozása, a talajerózió elleni védelem kialakítása és a tájba illesztés megvalósítása, továbbá a települési és természeti környezet egyszerre válik tisztábbá, egészségesebbé és élhetôbbé, s javulnak az érintett térség közel 113 ezer lakosának életfeltételei.
3.1. A beruházás jellemzôi A rekultiváció beruházása az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program keretében KEOP2.3.0/2F/09-2010-0007 számú „REGIO-KOM TÉRSÉGI KOMMUNÁLIS SZOLGÁLTATÓ TÁRSULÁS Jászberényi és Dél-hevesi kistérségben lévô 31 település felhagyott szilárd hulladéklerakójának rekultivációja” elnevezésû projekt az Európai Unió támogatásával, a Kohéziós Alap társfinanszírozásával valósul meg. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség döntése alapján a társulás a projektfeladatok végrehajtásához összesen 2,68 milliárd Ft támogatásban részesül, amely az elôzetes számítások szerint a projekt költségeit 100 százalékban fedezi. Fôbb mûszaki jellemzôk a 31 lerakóra: • helyben történô rekultiválás: 18 db • felszámolással történô rekultiválás: 13 db • hulladékkal borított, ill. lezárt depónia felszín füvesítve: ~ 37 ha
75
• • • • •
egyéb füvesítés (rézsûn, egyéb felületen): ~ 4,5 ha hulladék átdeponálás: ~ 160 500 m3 átrostálás, frakcionálás: ~ 131 000 m3 talajvíz figyelô kút: 49 db tüskés cserjesor határolás: ~ 15,3 km
A rekultiváció egyik típusa lehet helyben hagyott, ami azt jelenti, hogy a hulladékoktól megtisztított föld egy nagy domb terület alkotja, mely az idôsorán lebomlik. A másik típus pedig felszámolás, vagyis a hulladékmentes földterületet eloszlatják, helyét pedig befüvesítik, parkosítják. 2. ábra: A legnagyobb hulladékmennyiséggel rendelkezô települések adatai
Látható, hogy Jászberényben van a legtöbb (410.000 m3) hulladékmennyiség. A rekultiválandó területe pedig 106.600 m2. Ez azt jelenti, hogy Jászberényben kis területen helyezkedik el a lerakott hulladék, viszont 3,8 méter magas dombot alkot. Jászárokszálláson megegyeznek az adatok, vagyis a föld felszínén helyezkedik el a hulladékmennyiség, nem alakult ki domb. Jászapátin viszont a földfelszín alatt vannak elhelyezve a hulladékok, közel 2 méter mélyen.
3.2. A projekt jelenlegi folyamata A beruházás folyamatait országos magazin, a Zöld IPar Magazin (ZIP Magazin) is megírta a 2012. júliusi számában, amelyben egy interjú során megkérdezték a Társulás Elnökét: Hol tartanak jelenleg a munkálatok? Mi a projekt további várható menete? „A projekt kivitelezését május 23-án kezdtük meg ünnepélyes keretek között, a feladat nagyságrendjét pedig jelzi, hogy a 31 helyszínen összesen közel 623 ezer négyzetméter területet kell rendbe tennünk. … a projekt keretében 18 településen a hulladék helyben hagyásával történik a lerakó rekultivációja, 13 esetben pedig a hulladék rostálás utáni elszállítása s a felhagyott lerakó teljes felszámolása valósul meg. Ennek megfelelôen minden településen egyedi munkafolyamatok zajlanak, ezért a kivitelezés ideje és a munkafeladatok is különbözôk. A végsô cél azonban az, hogy 2014. február végére a munkálatok mindenütt befejezôdjenek, ezzel pedig minden érintett helyen megszûnjön a lerakók jelentette környezeti kockázat, elháruljon a felszín alatti és feletti vizek szennyezôdésének a veszélye, a térség növény- és állatvilága pedig új birtokba vehetô területet találhasson magának. A társulás mindeközben olyan magas mûszaki, technikai színvonalon, valamint a környezetet védô rendszerben tudja ellátni feladatait, amely a 21. század infrastrukturális rendszerében teljes körû biztonságot nyújt a térségben élô lakosság számára.” (ZIP Magazin [2012. július] 18.o.) Az általam készített fotón is jól látható, hogy már Jászapátin elkezdôdtek a munkálatok. A kép közepén, illetve bal oldalán a régen keletkezett hulladékot az átválogatás után a hulladék lerakó telephelyére, vagyis a Kft. területére szállítják el. A kép jobb oldalán látható „földhegyek” átszitálásra kerültek, amit újra visszaforgatnak zöldmezôs terület kialakítására. A kép is jól mutatja és én is tapasztalhattam, hogy fontos ez a projekt kivitelezése, mivel a lakóházak közel vannak a szeméttelephez, mely látványban is elviselhetetlen.
76
3. ábra: A Jászapáti hulladéklerakó építése
4. A hulladékgazdálkodás új módszerei a REGIO-KOM Kft.-nél 4.1. Megoldandó probléma A Kft. ügyvezetôjével történt személyes elbeszélgetés alapján megállapítottam, hogy a jelenlegi hulladékgazdálkodási rendszerfejlesztésre szorul, mivel a jelenlegi mûszaki háttérrel nem fog tudni megfelelni a hazai és Európai Uniós elvárásoknak, melyek elôírják például a szerves hulladéklerakón kezelés nélkül ártalmatlanítható mennyiségét, a csomagolási hulladékok visszagyûjtési és hasznosítási arányát. Továbbá nem tud megfelelni az országos hulladékgazdálkodási terveknek, stratégiáknak sem a hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztése nélkül. Megoldandó probléma, hogy a hulladék begyûjtést, ellátást gazdaságilag hatékonyabbá és gyorsabbá váljon a projektterületen. Cél a projektterületet megfelelô begyûjtési körzetekre osztása, megtalálva a begyûjtés leghatékonyabb módját (költségek és gyorsaság szempontjából egyaránt). Kitûzött célok elérése szelektív hulladékgyûjtéssel (csomagolási és zöld hulladék) és a vegyes gyûjtésû hulladék mechanikai-biológiai elôkezelésével.
4.2. A keletkezô hulladék jelenlegi helyzete A rendszeres hulladék elszállításba bevont lakások aránya 100%. A hulladékot a településekrôl hetente egy alkalommal szállítják el. A térségben keletkezô, ténylegesen begyûjtött hulladék mennyisége ~36 500 tonna volt a 2010. évben, amelyhez kb. 1000 tonna kertes házaknál keletkezô, gyûjtési rendszerbe jelenleg nem kerülô zöldhulladék keletkezésével számolhatunk. A hat legnagyobb népességû településrôl (Jászberény, Jászapáti, Heves, Jászárokszállás, Jászladány, Jászkisér) az összes képzôdô mennyiség 70%-a származik. A lakosságszám, a keletkezô hulladék mennyisége és aránya alapján megadható a hulladéktermelési lakosegyenérték mutató, amely a tervezési területen mintegy 340 kg/lakos/év körül alakult (a kertes övezetekben keletkezô zöldhulladékkal együtt) 2009-ben, mely a projekt referencia éve. A hulladék begyûjtését 33 településen összesen 4 közszolgáltató végzi, melyek az alábbiak: • Berénykom Kft. (ellátott települések száma: 7) • Hevesi Városfenntartó Kft. (ellátott települések száma: 14) • ászapáti Városüzemeltetô Kft. (ellátott települések száma: 11) • Jászárokszállási Viziközmû (ellátott települések száma: 1) Mind a 33 település begyûjtött hulladékának ártalmatlanítása, illetve a szelektíven gyûjtött hulladékok kezelése a Jászteleki Regionális Hulladéklerakón történik. A beérkezô hulladék kezelésérôl és ártalmatlanításáról a REGIO-KOM Kft. gondoskodik.
77
4.3. Célkitûzések A hulladéktól való megszabadulás (annak elhelyezése, tárolása) az emberi társadalom számára mindig is gondot okozott. A pazarló fogyasztás során rendkívül gyors ütemben használjuk fel a természet által évmilliók során átalakított és felhalmozott javakat (pl. fosszilis energiahordozókat, ásványkincseket) és ezeket gyorsan hulladékká alakítjuk, amellyel tovább szaporítjuk problémáink számát. Csökkenteni kell a hulladék elhelyezésre használt területek nagyságát, a kialakítandó kezelési technológiáknál területkímélô megoldásokat kell választani. Legyen lehetôsége a lakosságnak a települési szilárd hulladékokra nézve a fenntarthatósági elveket figyelembe vevô hulladékgazdálkodási rendszerben való részvételre, ennek alakításához maguk is hozzájárulhassanak. Olyan rendszer alkalmazására van szükség, amelyben azt a települési szilárd hulladékká is válható összetevôt, amit a keletkezés helyén a lakosság felhasználhat, azt érdemes legyen megtennie (komposztálás stb.). A terhelések exportját a régiók, térségek között kerülni kell. A települési szilárd hulladékok fenntartható kezelése és megelôzése érdekében lakosság számára megfelelô és hatékony tájékoztatásra, propagandára van szükség. A lakosságot érintô közvetlen szabályozásoknak jó irányú érdekeltséget kell teremteniük. A tervezett hulladékgazdálkodási projekt alapvetô céljai, hogy a területen megvalósítandó hulladékgazdálkodási infrastruktúra a térség teljes területén legalább 30 év idôtartamra biztosítsa a lakossági szilárd hulladék jogszabályi elôírásoknak megfelelô környezetkímélô kezelését és ártalmatlanítását. A szükséges lerakó kapacitás, illetve terület felhasználás csökkentése, melynek következtében a lerakók által okozott környezet terhelés csökkenjen. A környezettudatosság növelése, a lakosság aktív részvételének elérése a hulladékgazdálkodásban, különös tekintettel a megelôzésre és a házhoz menô szelektív gyûjtésre. A tervezett rendszer konkrét célja, hogy a vegyesen gyûjtött hulladék teljes egészében kerüljön elôkezelésre a lerakást megelôzôen, a hasznosítható anyagok elkülönítésével, ezáltal a lerakással ártalmatlanított hulladék mennyiség csökkentésével. A kistelepüléseken (2000 fô alatt) a zöld- és bio hulladékok jelentôs része, házilag kerüljön komposztálásra. Megoldási javaslataim közé sorolom a REGIO-KOM Kft. térségi területén színes zsákok (pl. komposzt anyagok begyûjtésére zöld) kialakítását, mely elôsegíthetné a könnyebb helyben feldolgozást, továbbá, hogy kupakgyûjtési akciókat szervezzenek, mely egyben szoros együttmûködést eredményezne a kapcsolódó szolgáltatókkal és civil szervezetekkel. Fontosnak tartom a Zöld pontok számának növelését, amelyek elôsegítenék az adott település minden lakosának a környezettudatos szemléletét, oktatással, bemutatókkal, programokkal, gyûjtéssel egybekötve.
5. Kutatásom Mint már említettem a REGIO-KOM Társulás és Kft. a jászsági és dél-hevesi térség hulladék begyûjtésével, feldolgozásával foglalkozik. Ezért összpontosítottam, hogy az általam összeállított kérdôívet, mely a dolgozatom 3. sz. melléklete, csak a térségben élôk töltsék ki. Mivel a Jászságban lakom, így fôként a jászsági lakosoktól tudtam információkat szerezni, elektronikus és nyomtatott formában. A legtöbb kérdésre legfeljebb három választ lehetett adni. Egy kérdésre a válaszadónak lehetôsége nyílt arra, hogy saját szavaival válaszoljon a feltett kérdésemre. Egy kérdésnél pedig szerettem volna felmérni, hogy milyen további javaslatai van még a válaszadónak az általam felsoroltakon kívül. A felmérés nem reprezentatív minta alapján történt. 12 kérdést tettem fel és 190 kitöltôtôl kaptam választ. Elengedhetetlen kérdésnek tartottam a kitöltôk hulladékgyûjtési szokásait megkérdezni. Arra a kérdésre, hogy „Szokott Ön vagy családtagja szelektíven hulladékot gyûjteni?” a válaszadók 84 százaléka felelt igennel. Ezt az értéket reálisan gondolom és remélem a jövôben ez az érték csak növekedést fog mutatni. Ezen a kérdésen belül egy táblázatban kellett jelölniük a válaszadóknak, hogy milyen típusú hulladékot (mûanyag, papír, elem, üveg, fém), milyen idôközönként (hetente, 2-3 havonta, 5-6 havonta, évente egyszer, csak az iskolai hulladékgyûjtéshez, nem gyûjtöm) gyûjtik össze és viszik el a szelektív hulladékgyûjtô szigetre. Sajnos nem mindenki válaszolt mindegyik típusra, de a legtöbb értéket a mûanyagra, üvegre és a fémre kaptam.
78
Összegzés Fontosnak és nagyon aktuálisnak tartom a dolgozatom téma kiválasztását, mivel a jövôre nézve, elôretekintve most tudjuk meghatározni és kialakítani környezetünket. Primer kutatásom eredményeként megtudtam, hogy az általam megkérdezett 190 fô válaszadó döntô többsége fontosnak tartja a környezete védelmét. Érdekes eredményt véltem felfedezni azon kérdés kapcsán, hogy milyen színû tárolókban kell gyûjteni a különbözô hulladékokat. A megkérdezettek 52 százaléka tudta csak. Ezért fontosnak tartom a Zöld pontok számának növelését, amelyek elôsegítenék az adott település minden lakosának a környezettudatos szemléletét, oktatással, bemutatókkal, programokkal, gyûjtéssel egybekötve. Megoldási javaslatom, hogy a REGIO-KOM Kft. által felölelt térség területén színes zsákokat alakítsanak ki, mely elôsegítheti a könnyebb helyben feldolgozást, továbbá kupakgyûjtési akciók szervezését, mely egyben szoros együttmûködést eredményezne a kapcsolódó szolgáltatókkal és civil szervezetekkel. Környezeti problémák mindig is léteztek: az ökoszisztémákat és a környezeti elemeket (a levegôt, a talajt, a vizet) régen is károsították, korlátozva ezzel saját életlehetôségeiket. Ezáltal a környezeti probléma kérdése már több évtizede világproblémává vált. A környezetbe kerülô szennyezôanyagok, hulladékok annyira felszaporodtak, hogy a természetes körfolyamatok már nem tudják lebontani azokat. Az élet minden területén - a termelés és fogyasztás szférájában egyaránt - óhatatlanul egyre több hulladék keletkezik. A jelenlegi helyzetet tovább súlyosbíthatja, hogy évrôl évre növekszik a szilárd kommunális hulladék is. Az utóbbi években viszont egyre fontosabbá vált a társadalom jövôképességének aktív alakítása. Az ipari társadalmak a fenntarthatóság szempontjainak beépítésével egy olyan gazdasági modell mellett kötelezik el magukat, amely az átalakulást társadalmilag elviselhetô korlátok közé szorítja és elvben igen széles skálán, esetenként globális méretekben igazságosabbá tenné az elosztást a mai és a következô nemzedékek számára. A fenntartható fejlôdést az ENSZ által megrendelt és 1987-ben elkészült "Közös jövônk" (Our common future) jelentés így fogalmazta meg: „A fenntartható fejlôdés a fejlôdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövô generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetôségétôl". A fejlôdés tehát nem más, mint jobbá válni az alkalmazkodásban a folyton változó környezethez. Az ökológiai szemléletû fenntarthatósági megközelítések alapvetônek tartják a természetes ökoszisztémák mûködôképességének megôrzését, amelynek feltétele, hogy a természeti erôforrásokat csak olyan mértékig szabad használatba venni, amennyiben azok hosszútávon is folyamatosan biztosítani tudják szolgáltatásaikat. A károsodott környezetet nem helyi, nem regionális, hanem az egész emberiség közös problémája. Minden országnak nemzeti stratégiának kell tekinteni a környezetvédelmet, intézményi- és pénzügyi módszerekkel (szabályozás, jutalmazás, büntetés) kell erôsíteni a fenntartható fejlôdést, és persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalom szellemi beállítottságától és a szakemberek hulladékra vonatkozó ismereteitôl is nagyban függ a siker.
Irodalomjegyzék DR. BERKI ZSUZSA - SÁNDOR CSABA: Környezeti kérdések, szabályozás az EU-ban és Magyarországon ZÖLD IPAR MAGAZIN (2012) ÁPRILIS, JÚLIUS
79
GREFF SZILVIA12 AZ ADÓTERHELÉS ÉS AZ ADÓMORÁL ÖSSZEFÜGGÉSE 1. Bevezetés "adózás olyan, mint a libatépés, annak tudománya hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán megszerezni" (Colbert) Nem is vitatkozhatunk az egykori francia pénzügyminiszter kijelentésével. Feltehetjük a kérdést, hogy szeretünke adót fizetni. A válasz szinte egyértelmû, nem! Senki nem szeret adót fizetni, de be kell látni, hogy kell, mert az állam ebbôl tudja finanszírozni a közjavakat. Ezért beletörôdünk, nem szívesen, de fizetjük az adót. Végeztem egy kisebb „közvélemény-kutatást” a környezetemben. Arra voltam kíváncsi, hogyan viszonyulnak az adófizetéshez az ismerôseim, barátaim vagy például a szomszédaim. Nem kaptam meglepô válaszokat: volt, aki csak nevetett, más azt mondta, hogy amíg nem kell, ô nem fizet, de volt olyan is – csekély számú alany -, aki azt mondta, hogy fizet, mert kell. Gondoljunk csak arra, hogy mit hallunk illetve látunk minden nap a médiában! Mennyi adót csalnak el például a gabonaiparban - de veszélyeztetett ágazat az egész élelmiszeripar – vagy az építôiparban, természetesen ezeken kívül fel lehetne sorolni valamennyi gazdasági ágazatot. Azt is gyakran halljuk, hogy mennyi árut foglal le a Vámhivatal nap, mint nap, mert lopott lehet, vagy feketén próbálják értékesíteni, hogy elkerüljék az adófizetést. Mindenekelôtt szeretném kiemelni a téma sokrétûségét, komplexitását, a pénzügyi szempontok mellett jelentôs hangsúly kerül pszichológia elemekre is. Régóta jelen lévô és súlyos probléma az adózási morál, amelyet tovább fokozott a gazdasági válság. Felerôsödtek a különbözô társadalmi rétegek közötti érdekellentétek, kiemelkedôen fontos jelentôséget kapott az adóterhelés fokozhatóságának kérdése, az egyén és a társadalom morális kapcsolata. Folyamatosan változó – általában növekvô – közterhekrôl beszélhetünk. Egyre inkább emelkedik az adóterhelés és ezzel egyidôben csökken az egyéni adófizetési morál. Fontosnak tartom foglalkozni a morál kérdésével, mivel a törvényhozó hatalmak gyakran megfeledkeznek errôl. Amikor például megnövelik egy adó mértékét, nincsenek tekintettel arra, hogy vajon ez milyen következményeket von maga után összességében. Jó példa az általános forgalmi adó kulcsának 27 százalékra történô emelése, ez általános áremelkedést okozott, ami egy olyan válaszreakciót okozhat, miszerint az adózók ezt a pénzt, megpróbálják megspórolni például a személyi jövedelemadójukon, és eltitkolják jövedelmeiket. Így az állam hiába növeli egy adó mértékét és ezzel növeli az állami bevételeket, ha nincs tekintettel arra, hogy összességében lehet, többet veszít más adókon. Dolgozatomban bemutatom, hogy a társadalom gazdasági szereplôinek (vállalkozások és magánszemélyek) folyamatosan növekedô adóterhelése hogyan hat az adózási morálra. Ennek okai pedig a magyar történelem mélységeiben gyökereznek, ezért ezzel majd részletesen foglalkozom. Alapfeltevésem, melyet a dolgozatban folyamatosan, több részletben is igazolni kívánok az, hogy az adóterhelés növekedésének egy bizonyos fokáig javul a társadalmi morál, ugyanakkor romlik az egyéni morál. A viszonylagosan jól meghatározható adóterhelési mérték felett mind az egyén, mind pedig a társadalom negatívan viszonyul az adóterhek teljesítéséhez. Mindez különösen felerôsödik akkor, ha az ország külsô és belsô gazdasági környezete sem felel meg a fenntartható gazdasági növekedéssel, a költségvetési hiány, valamint az államadósság csökkentésével szemben támasztott elvárásoknak.
12
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar hallgatója, konzulens: Dr. Kovácsné Dr. Sípos Ágnes, Adózás szekció II. helyezett
80
2. Adóterhelés alakulása a magyar történelem során Adóterhelés Mária Terézia uralkodásától 1848-ig Magyarország történetében hosszú évszázadokon keresztül megfigyelhetô egy kettôsség! Egyrészt a nemesi rend adómentességet élvezett, amelyet az 1222-ben kiadott Aranybullához köt a köztudat. II. András a rendkívüli hadiadó megfizetése alól mentesítette a nemeseket, azonban e jogforrásra hivatkozva a késôbbi évszázadokban már ténylegesen mentesek voltak a nemesek mindennemû adó teljesítése alól. Másrészt a társadalom jelentôs többségét alkotó jobbágyokat adók sora terhelte: tized, kilenced, kapuadó, füstadó, robot valamint a földesúrnak járó ajándékok megszámlálhatatlan sokasága. A jobbágyi járadékok évszázadok alatt alakultak ki, s olykor elviselhetetlen terhet jelentettek. Errôl tudósítanak a jobbágy lázadások, s erre hívják fel a figyelmet a reformkor nagy politikusai. (Rubicon 28.o) A XVII. században a királyi Magyarországon a nemesség adózásellenes magatartása volt jellemzô. A nemesek nagyrészt ellenszolgáltatás nélkül, csupán elôjogaikra hivatkozva igyekeztek mentességüket kiaknázni. Az adózás mélypontját a XVII. század elsô felében érte el Magyarországon. Az adózásban jelentôsebb változás a XVIII. században, Mária Terézia uralma alatt következett be. (Ilonka 2004) Közismert az 1741. évi pozsonyi országgyûlés nagyjelenete: a szép, fiatal királyné, Mária Terézia esdekelve kéri a magyar nagyurakat, hogy mentsék meg a porosz királytól fenyegetett birodalmát. A fôurak a megható szavakat hallván egyként kiáltanak: „Életünket és vérünket királynônkért!” Rossz nyelvek szerint azonban csendben hozzáfûzték: „De zabot nem!” E mellett mutatkozik az a tény, miszerint a királynô megadóztatta egész birodalmának nemességét és papságát, adómentessége csak a magyar nemességnek maradt. (Rubicon 58.o) A rendi jogok és kiváltságaik, biztosították Magyarország számára a Birodalmon belüli különállást. Ettôl az idôszaktól „úri szokássá” vált az adó nem fizetése, elkerülése, megkerülése, a jövedelmek eltitkolása. Alapvetô morális problémákat felvetô jelenség! Az állami bevételek legnagyobb részét a jobbágyok fizették, ezért az adóalanyok védelme érdekében Mária Terézia szabályozta a jobbágyi terheket (52 igás robot vagy 104 gyalog robot, valamint meghatározta az ajándék nagyságát is). A XVII-XVIII. században az adók ügye a hagyományos rendi hatalom és a modernizálódó, központosuló állam konfliktusának gyújtópontjába került, hiszen a pénz és az adóügyek fontos szerepet játszottak az újkori állam kialakulásában. Heves ellenállásba ütközött az uralkodónô azon kísérlete, hogy a nemességet is megadóztassa. Próbált könnyíteni ugyan a jobbágyok helyzetén, de mindaddig, amíg a nemesség a társadalom részeként nem vállal részt az állami bevételek hozzájárulásához, nehéz egy modern újkori állam kialakítása. A reformkortól a második világháborúig Kossuth Lajos és gróf Széchenyi István, a reformkor két kiemelkedô politikusa, ugyanazt a célt szerette volna megvalósítani politikai programja során, még pedig egy modern adórendszer kiépítését. Eltérés a megvalósítás módjában jelentkezett: Kossuth jóval radikálisabb politikája nagyobb támogatottságra tett szert. Kossuth Lajos programjában megfogalmazott - a témám szempontjából releváns - követelései a következôk voltak: önálló magyar pénzügyi rendszer, a nemesség megadóztatása valamint az úrbéri terhek megszüntetése a földbirtokosok kártalanításával. Az elsô adóreformra 1848-ban került sor Kossuth Lajos tervezete alapján. Közvetlen és közvetett adókat vezettek be. Közvetlen adó volt egyebek között a földadó, ezt a föld minôsége és területe alapján vetették ki. A forradalom és szabadságharc bukása után, 1850-ben az osztrák adórendszert adaptálták Magyarországon. Osztrák nyílt parancsra bevezették a közteherviselést, ami azt jelentette, hogy a nemeseknek is adózniuk kellett. Közvetlen adókból álló adórendszer mûködött: földadót, házadót, kereseti adót és jövedelemadót kellett fizetni. (Bozsik- Fellegi 2010) A kiegyezést követôen, 1868-ban látott napvilágot az elsô „magyar” adórendszer: a földadóról, a házadóról és a jövedelemadóról rendelkezô törvény. Ezen rendelkezések hatása egyértelmûen kedvezôen ítélhetô meg az adózási morál tekintetében, hiszen a társadalom nagyobb részét alkotó szegényebb rétegek mellett megjelent a nemesek adófizetési kötelezettsége.
81
A második adóreform-kísérletre, amelyet Wekerle Sándor akkori miniszterelnök neve fémjelez, 1909-ben került sor. A reform célja kettôs: egyrészt minden polgár képességei szerint adózzék, másrészt az összes adóteher ne változzék. Ennek érdekében az egyenes adókat eltörölték, a hozadéki adót módosították, és új adónemet vezettek be. A legnagyobb mérvû változás a jövedelemadó esetében történt: progresszív személyi jövedelemadót vezettek be. Az adóalany a családfô volt, a családtagok jövedelme összeadódott, így voltaképpen nem is személyi, hanem családi jövedelemadózásról beszélhetünk. A létminimumnál alacsonyabb jövedelem adómentes volt, és a gyermekek után adókedvezmény járt. (Bozsik - Fellegi 2010) Wekerle Sándor reformkísérlete ismételten pozitív hatással lehetett a társadalom adófizetési moráljára, hiszen mindamellett hogy az adóterhek nem nôttek a progresszív adózás megjelenésével az egyének „képességeik szerint adózhattak”. Figyelembe vették az eltérô jövedelmekkel rendelkezôk eltérô adóterhelhetôségét. Az egyéni adófizetési morál esetén viszont nem dönthetô el ilyen egyszerûen, hiszen a szegényebb rétegeket egyértelmûen kedvezôen érintették a változások, addig az adófizetésre kényszerülô nemességrôl ez korántsem mondható el. Az I. világháborút követôen a lakosságot terhelô adók közül az alkalmazottak kereseti adója volt az egyik legjelentôsebb. 1918 után a közterhek jelentôsen nôttek, és az átlagos adózó számára az adórendszer még bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé vált. Magyarországon nemcsak az állam adóztatott, hanem a vármegyék, a fôváros, a városok és községek, az egyházak, sôt még az ipari és mezôgazdasági kamarák is szedtek adókat. Az adók és illetékek 70-80%-a a központi költségvetést gyarapította, a maradékon osztoztak az önkormányzatok és más szervezetek. (Rubicon 72.o) Az 1919-ben bekövetkezô infláció leküzdését csak az új pénz, a pengô bevezetése és a magas kulccsal (1,5 százalék) bevezetett „áfa” tudta megvalósítani. Jelentôsen növelték a közvetett adók súlyát az egyenes adókéval szemben, mivel az elégtelen nyilvántartási rendszer miatt nem volt pontos adat az adózók számáról és keresetérôl. Az adóalanyok eltitkolták jövedelmeiket, így nem lehetett jövedelemadót szedni tôlük. A fogyasztás illetve forgalom adóztatására helyezett hangsúlytól jelentôsebb adóbevételeket vártak. (Ilonka 2004) A közvetett adók megfizetését, ha akarták sem tudták megkerülni az emberek, hiszen a termék megvásárlásával egyidejûleg az adót is megfizették. Ez a példa is remekül szemlélteti az adózási morált. A burkolt adóterhelés nem rontotta tovább az amúgy is rossz adófizetési morált, mivel az emberek kevésbé érezték a súlyát, mintha közvetlen adóként vetették volna ki rájuk. Adóterhelés a második világháborút követôen (1945-1988) A világháború hatalmas pusztítást végzett, az ország romokban, az államkassza üresen tátongott. Rengeteg bevételre lett volna szüksége az államnak a helyreállítási munkálatokhoz, a hiperinfláció pedig tovább fokozta a nehézségeket. A Rákosi-korszakban (1948-56) a kormányzat megemelte a parasztság adóit, növelte a beszolgáltatási mennyiségeket. Voltak évek, amikor „a padlást is lesöpörték”, elvéve a földmûvesek következô évre szánt vetômagját. Céljuk a parasztság szövetkezetekbe való kényszerítése volt. (Száray - Kaposi 2006) A „szocialista” adórendszer (harmadik adóreform) elsô változata 1957-ig volt érvényben. Fô vonása, hogy óriásira nôtt az adóztatás elosztási-újraelosztási funkciója. A cél a magánvállalkozások terheinek növelése, az állami szektor terheinek csökkentése volt. A külföldi tulajdonú vállalatok adóterheit oly mértékben növelték, hogy elôbb-utóbb csôdbe jutottak, így állami tulajdonba vehették. A közvetlen adók szerepe növekedett, az adótábla progresszivitása erôsödött, ami jelentôs adóteher növekedést eredményezett az emberek számára. A munkajövedelmek (a lakosság meghatározó jövedelmeinek) adóterhe csökkent. „Közérzetjavító” volt, és egyben nagyobb teljesítményre serkentett, hogy a jövedelemadó-kulcsot 20 százalékkal csökkentették, s hogy a kisiparosok, a magánkereskedôk és az önálló szellemi tevékenységet végzôk mentesültek az adóterhektôl. (Fellegi-Bozsik 2010) A diktatúrák bukása után óriási feszültségeket szült a piaci viszonyokra való átállás. Nôtt a munkanélküliség és a szociális ellátórendszerek is megrendültek. Az „egyenlôsdihez” s az állam gyámkodásához szokott embereknek egyszerre kellett megtanulniuk a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást, az öngondoskodást, és elviselniük az egyre szembetûnôbb vagyoni különbségeket. (Száray– Kaposi 2006)
82
1980-as évek végére a magyar társadalom hangulata jelentôsen romlott. Nôtt az elégedetlenség és a kilátástalanság. Szükségessé vált egy új rendszer, mert a szocialista eszmék alapja, miszerint a jólétet, az életszínvonalat kell emelni, elbukott. Az ország pont az elôbb említett okból felvett rengeteg külföldi hitelének köszönhetôen reménytelenül eladósodott. Reformokra, a gazdaság élénkítésére, az adórendszer modernizálására rendkívül nagy szükséges lett. Adóterhelés 1988-tól napjainkig Magyarországon az adórendszer jelenlegi formája 1988-89-ben alakult ki. Minden évben voltak változások, volt olyan év is, amikor adóéven belül is módosították a vonatkozó törvényeket. Az adóztatás rendje a bizalmi elvre, az önadóztatás elvére alapozva lett kiépítve. Az önadózási rendszer kialakítása, bevezetése és a megvalósítás zökkenômentessé tétele érdekében széleskörû tájékoztató, felvilágosító munka folyt mind az írott, mind pedig az elektronikus médiában. Kiemelt jelentôséggel bír az adózási tudnivalók közérthetô, folyamatos ismertetése, a jogkövetô magatartás elôsegítése, a kötelezettségek betartatása céljából. A negyedik adóreform elôzményeként számos módosítást vezettek be, ilyen volt a bérbruttósítás, amit a lakosság nagyon nehezen fogadott el. Nehéz volt megérteni, hogy a bruttó 60 ezer forintos fizetésnek 48 ezer a nettója. (Ilonka 2004) 1988-ban került sor az adóreformra, egyebek között azzal a szándékkal, hogy adórendszerünk közelítsen a nyugati, nyugat-európai adórendszerekhez. Nem utolsó sorban a korábbi elhibázott politika következményeinek kezelése is fontos feladat volt. A reform korszerûsíteni kívánta az elavult, meglévô adórendszert. Csökkentette a közvetlen adók szerepét és elôtérbe helyezte a közvetett adók alkalmazását. Ezzel a lakosság vált az adóterhek fô viselôjévé a vállalkozásokkal szemben. Csökkentették ugyan a vállalkozásokat terhelô adók számát, mégis egy pozitív tendencia figyelhetô meg. A mennyiség helyett a minôség irányába történt elmozdulás. A költségelemek megadóztatásával próbálták nyereségorientáltabbá tenni a vállalatokat, hiszen ezáltal több adó folyhat be a nyereségadóztatás révén. Ennek ellentételezésére viszont jóval nagyobb teher hárult a lakosságra, így az adózók elkezdték eltitkolni jövedelmeiket és minimalizálni adófizetésüket. Az adóreform akkor teljesedett ki igazán, amikor a közterhek beszedésének egységes szabályozására 1991. január 1-jétôl hatályba lépett az Adózás rendjérôl szóló törvény. (Sándor 2012)
3. Az adóterhelés alakulásának bemutatása az SZJA példáján A rendszerváltás óta hazánk adórendszerét tekintve megfigyelhetô, hogy a legtöbb és legjelentôsebb módosítás az általános forgalmi adót és a személyi jövedelemadót érintette. A lakosságot terhelô adóknak könnyebb a beszedése, az ellenôrzése, mint a vállalkozások adóinak esetében. Kisebb az esély a jövedelemeltitkolásra. A lakosságnak egyre nagyobb terhet kell elviselnie. Éppen a fentebbi okok miatt a személyi jövedelemadó példáján mutatnám be az adóterhelés alakulását 1988tól napjainkig. Ahogy már említettem a személyi jövedelemadó egész eddigi történetét az adómértékek folyamatos változásai, valamint az adóalapok folyamatos szélesítése jellemezte. A törvény 1995-ben nem csak módosították, hanem újat alkottak. Ez azonban nem jelentette a fôbb szabályok változását, csak áttekinthetôbbé tették a törvényt. (Ilonka, 2004) Megszûntették az adómentes határt a személyi jövedelemadózásban, létrehozták viszont az adójóváírás intézményét valamint az általános forgalmi adó kulcsát felemelték 12 százalékra. A Bokros-csomag elsôsorban a nyugdíjasokat, az alkalmazotti jogviszonyban állókat és a gyermekes családokat érintette kedvezôtlenül. Ez a reform ellentétben az 1988-assal szemben a méltányosság és igazságosság elvei helyett a hatékonyságot helyezte elôtérbe. Minél több adóbevétel minél egyszerûbb beszedése lett a cél. Folyamatos növekedési tendencia figyelhetô meg mind az átlagkereset, mind a fizetendô adó összegének tekintetében, kivétel csak az utóbbinál van, 2008 óta csökken a fizetendô adó összege. Ez köszönhetô természetesen az adókulcsok mértékének csökkenésének, majd pedig a progresszív adó teljes megszûnésének.
83
Amíg az éves bruttó átlagkereset 24 év alatt majd 24-szeresére nôtt, 2376 százaléka lett, addig a fizetendô adó összege több mint 27-szeresére emelkedett, mintegy 2786 százalékra. Az 1988-as átlagkereset után 14 685 forintot, azaz 13,65 százalék volt az adómérték, 2011-ben pedig 16 százalék. Az éves átlagkereset és a fizetendô adó összegének felhasználásával létrehoztam egy mutatót, amely az adó arányát mutatja az éves átlagkeresethez képest. Az 1988-as (13,65%) és a 2011-es érték (16%) jelentôsen nem tér el köszönhetôen a csökkenô adókulcs mértéknek. Kiemelném viszont az 1996-os évet, amikor is az átlagkereset több mint 30 százalékát (31,46%) fizették be az emberek, ennek oka visszavezethetô a Bokroscsomagban foglaltakra. 1988-ban tizenegy sáv volt, 1995-ben hat, 1999-ben három, 2011-tôl pedig egysávos lett a személyi jövedelemadó. Feltehetô a kérdés, hogy melyik rendszerben jelent nagyobb terhet az adófizetés! A válasz pedig az, hogy nyilvánvalóan, ahol több sáv van sokkal jobban tekintettel van az adózók jövedelmére, igazságosabb közteherviselésrôl beszélünk. A reform bevezetésekor a rendszer szociálisan érzékenyebb volt az alacsonyabb keresetûekkel szemben. Fokozatosan vesztett szociálpolitikai funkciójából a személyi jövedelemadó rendszere. Nézzünk meg még valamit, ha igazságosságról beszélünk: 1995-ig volt nulla százalékos, azaz adómentes jövedelem. 1988-ban ez az összeg 48 000 Ft-ig (az átlagkereset 23,56 %-a), 1995-ben már 110 000 Ft-ig (az átlagkereset 44,6 %-a) terjedt! Ehhez képest az 1996-os adósávoknál drasztikus változás látható, megszûnt az adómentes jövedelem, és a legkisebb adókulcs mértéke 20 százalék lett! Ha egy egyszerû mûvelettel arányosítanánk, akkor ma 602 596 Ft bruttó kereset lenne adómentes, ha az 1988-as számokkal dolgozunk, illetve 1 140 589 Ft bruttó kereset, ha az 1995-sökkel (ceteris paribus). Megfigyelhetô a legfelsô adókulcsok folyamatos csökkenése is. 1988-ban a legmagasabb kulcs 60 százalék, 1999ben már csak 40 százalék, 2010-ben 32 százalék volt, ezután pedig teljesen meg is szûnt a többkulcsos adózás. Azzal a kérdéssel dolgozatomban nem kívánok foglalkozni, hogy a jelenlegi szabályozást megítéljem, nem kapcsolódik a témámhoz, hogy eldöntsem megfelelô lépés-e az adott gazdasági helyzetben az egykulcsos adórendszer bevezetése. Elônye viszont mindenképpen, hogy egyszerûsödik a rendszer az egy kulcsra történô átállással valamint a szuperbruttósítás kivezetésével. Azt már nehezebb eldönteni, hogy az adózási morálra milyen hatással van, mivel csökkent a mértéke, de ezzel egyidejûleg megszüntették az adójóváírás intézményét is. Tekintettel arra, hogy a lakosság nagyobb arányát képviselik az alacsony keresetûek véleményem szerint negatívan hat az adózási morálra, hiszen ôket sújtotta ez a módosítás. Véleményem szerint a rendszer bevezetésekor ugyan bonyolultabb volt a sok sáv miatt, de éppen ezért sokkal jobban tekintettel volt az adózók jövedelmi helyzetére, méltányosabb volt. Ha javaslatot kellene tennem, hogy a jelenlegi rendszert hogyan módosítsák, akkor az igazságosság elvét venném alapul. Elsôként több sávot (kettôt vagy hármat) alkalmaznék progresszív adókulccsal, majd visszaállítanám az adójóváírás intézményét végül pedig a gyermekek után járó adókedvezmény mértékét csökkenteném, hogy a lehetô legtöbb család ki tudja használni. Véleményem szerint ilyen jellegû változtatások után javulna a társadalom adózási morálja.
4. Adóterhelés és adózási morál összevetése nemzetközi szinten Elsô pillantásra kitérônek tûnhet ez a fejezet, de rendkívül fontosnak tartom annak szemléltetését, hogy Magyarország hol helyezkedik el a nemzetközi porondon az adóterhelés tekintetében. Röviden, szinte csak utalásszerûen mutatok be néhány adatot, hogy el tudjuk helyezni hazánkat az adózási top listán. Hitelt érdemlôen nehéz összehasonlítani két ország adórendszerét eltérô népességû, nagyságú, fejlettségû államok lévén. Eltérô adózási múlttal, szokásjogokkal rendelkeznek a nemzetek. Mindezek ellenére - és pont ezen problémák miatt – bemutatnék néhány összehasonlító diagramot és táblázatot, szemléltetve a magyarországi adóterhelés tényleges nagyságát. Valóban olyan jelentôs mértékû-e, amilyennek „belülrôl” érezzük, vagy ez a reális tendencia egész Európában.
84
A vállalati adóztatásról Általánosságban azt kell mondani, hogy az alacsonyabb gazdasági fejlettséggel jellemezhetô újonnan csatlakozott tagállamokban (pl. Bulgária 4,6%) a társasági adó mértéke összességében elmarad a régi tagállamokétól (pl. Németország 22,9%). Mindezek ellenére a Világbank és az International Finance Corporation tanulmánya szerint a térségbeli országokénál jóval magasabb a cégek nyereségére rakódó adóteher Magyarországon, ahogy ezt a fenti kép is mutatja. A jelentés szerint a tényleges elvonás mértéke nálunk 16,7 százalék, míg a románok 10,4 százalék, a csehek és a szlovákok pedig 7 százalék körüli terhet vetnek ki. Ez a társaságiadó-teher az egyik legmagasabb arány a térségben. (www.vg.hu) Mi következik ebbôl? Az, hogy a hazai vállalkozásokat nagy teher sújtja, valószínûsíthetô éppen ezért is olyan jellemzô a bevételek eltitkolása vagy a tevékenységükhöz nem kapcsolható költségek elszámolása. Minden eszközzel próbálják adóalapjukat csökkenteni. Ez az adóteher viszont a külföldi vállalkozásokat korántsem sújtja olyan mértékben, mint a hazaiakat. Azok ugyanis, hogy az országban telepedjenek le jelentôs adókedvezményeket kapnak. Ez pedig tovább fokozza az amúgy is rossz adózási morált. Lakosságot terhelô adókról Személyi jövedelemadóból 2008-ban 1183 milliárd euró bevétele keletkezett az Európai Unió tagállamainak, ami összesített GDP-jüknek 9,5%-át jelenti. Magyarországon ugyanebben az évben a bruttó hazai termék 7,7%-át jelentették az szja-bevételek. Említést érdemel, hogy számos újonnan csatlakozott tagállamban egyetlen kulcsot alkalmaznak a személyi jövedelemadó vonatkozásában. A leghosszabb ideje ez a balti államok adórendszerét jellemzi. A magasabb jövedelmi szinttel rendelkezô, fejlettebb európai államokban ugyanakkor inkább az erôsen progresszív jövedelemadózás az elterjedt. Luxemburgban például 17 kulcsa van a központi jövedelemadónak. Érdekes látni, hogy a fejlettebb országokra sokkal inkább jellemzô a méltányosabb, igazságosabb adóztatás, mint az elmaradottabb, szegényebb országokban. Természetesen az is érthetô, hogy ahol nincs elég állami bevétel, jobban kapnak az egyszerûbben beszedhetô adók után és a hatékonyságot preferálják. Véleményem szerint nagyságrendekkel jobb az adózási morál egy olyan – gazdaságilag fejlett - államban, ahol tekintettel vannak az adózók jövedelmi viszonyaira. Adóbevételek alakulása a bruttó hazai termékhez viszonyítva Az alábbi diagram azt mutatja, hogy a hazai adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya 2007-es évig körülbelül azonos módon alakult, mint az Európai Unióban. 2007-tôl viszont az EU-ban egy csökkenô tendencia indult meg, nálunk pedig egy jelentôs emelkedés látszik. A régi tagállamokban általában magasabb az adóterhelés, mint az újonnan csatlakozottakban. Kivétel Magyarország, ahogy már a vállalati adóterhelésnél is láttuk. Hazánkban az adó formájában történô elvonás mértéke 40,4 százalék volt 2008-ban, ami meghaladta az uniós átlagot, s ami egyben a legmagasabb arány az újonnan csatlakozott országok közül. A hasonló fejlettségû országok adataival összehasonlítva megállapítható, hogy Magyarországon kiemelkedôen magas volt az utóbbi években a GDP-arányos adóterhelés, magasabb az EU 27 illetve az eurózóna átlagánál is. A visegrádi országok 2008-ban kimutatott átlagos 33 százalékos adóelvonása 7 százalékponttal volt alacsonyabb a 40 százalékos magyar mutatónál. 2011-ben a teljes elvonás aránya már 53,3 százalék, ez a hetedik legmagasabb az EU-ban, ahol a 27 tagállamot figyelembe vevô átlag 44,2 százalék. Összességében tehát az mondható el, hogy Magyarország adóterhelése a többi újonnan csatlakozott államénál magasabb, sokkal nagyobb a közvetett adók és a vállalkozásokat terhelô nyereségadók mértéke is. Ez az adóterhelés pedig meghatározza az ország adófizetési hajlandóságát.
85
5. Az adóztatás szervezeti formái 5. 1. Fizetési hajlandóság Dolgozatom második fontos eleme az adózási morál. Ennek mérése, ha nem is lehetetlen rendkívül nehéz lenne. Szoros kapcsolat mutatható ki viszont az adózási morál és a fizetési hajlandóság között, amely viszont könnyebben számszerûsíthetô. Az adófizetési hajlandóság az adók mértékétôl, az adózási szabályok bonyolultságától, kiszámíthatóságuktól és a pénz elköltésének átláthatóságától, tisztaságától függ. Mindenekelôtt azonban mielôtt rátérnék a Magyarországon ma jellemzô fizetési hajlandóság szemléltetésére, felsorolom az adózási morált alkotó összetevôket és az egyik legfontosabb befolyásoló tényezôt, a jogszabályi környezet fontosságát mutatom be. Az adómorál általános fogalmát több összetevôre le lehet bontani. Ezek a következôk: bizalom állami intézményekben és elégedettség állami intézményekkel, kormányzati korrupció megítélése, szabálykövetés, normakövetés, valamint konformitás, és adótudatosság. (Torgler 2003) A legfontosabb keret jogszabály, amelyet alkalmazni kell minden adózással kapcsolatos ügyben a 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjérôl (Art.). Általánosságban elmondható, hogy az adójogban alkalmazott normák kötelezô jellegûek, kevéssé megengedôek, mint a magánjogban. Leegyszerûsítve a jogszabály elôírja az adózók jogait illetve kötelezettségeit és meghatározza adófizetési kötelezettségüket. Minden évben történik módosítás az Art.-ot illetôen, amelyekkel próbálják kikényszeríteni a jogkövetô magatartást. Véleményem szerint a kulcs a „kikényszeríteni” szó, hiszen ha inkább kedvezményeket, lehetôségeket biztosítanának, javíthatóbbá válna az amúgy igen alacsony jogkövetési hajlandóság.
5. 2. Önkéntes befizetések és adóalanyok számának alakulása Az adófizetési hajlandóság elsô vizsgálatom alá vont összetevôje, a mûködô adózók által tett önkéntes befizetések. Az adóhivatal által kezelt összes bevétel alakulását tekintve 2009. évig növekvô tendencia volt megfigyelhetô, amikor egy általános csökkenés kezdôdött majdnem minden adónemet tekintve. 2011. évben az államháztartás teljes bevétele 8 299 600 millió forint volt, amelybôl legnagyobb részt a társadalombiztosítási járulékok (3 231 400 millió forint), általános forgalmi adó (2 219 500 millió forint) valamint a személyi jövedelemadó (1 382 800 millió forint) tették ki. A személyi jövedelemadóból realizálódott bevétel az adózási feltételek változásának megfelelôen (adókulcs csökkentése) 385,1 milliárd forinttal kevesebb az elôzô évinél, azonban az évre tervezett költségvetési elvárás 19,8 milliárd forinttal túlteljesült. A gazdálkodók száma némi növekedést mutat, de nem jelentôs, ellentétben az egyéni vállalkozók számával, ami több mint 300 000 fôvel nôtt majdnem 1 000 000 fôre. A legszembetûnôbb változás azon magánszemélyek körében történt, akik önálló tevékenységet is végeznek, ezért adószámmal rendelkeznek. Számuk több mint 2,5-szeresére nôtt! Ezen adatok ismeretében egy olyan mutatót számoltam, amely valós tartalommal ugyan nem bír - mivel a különbözô adózók más és más típusú és mértékû adóknak vannak kitéve -, de szimbolizálja az adóterhelés alakulását: az egy fôre jutó fizetendô adó. Ennek összege 2005-ben 5 331 Ft/fô, 2009-ben pedig 5 534 Ft/fô volt. Növekedés látszik ugyan, de elhanyagolható mértékû, aminek oka lehet a már említett adóbevétel csökkenés a 2009. évben. 2011-re 2,5 százalékkal nôtt a mûködô adóalanyok száma az elôzô évhez képest, az év végére számuk meghaladta az 1,7 milliót.
5. 3. Ellenôrzési tevékenység Az adóhatóság ellenôrzési tevékenységében kiemelkedôen fontos szerepet tölt be az adóelkerülés különbözô formáival szembeni eredményes fellépés. Az adóhivatal 2009. évben összesen 298 035 darab ellenôrzést folytatott le. Kiemelt feladat az adójogi szempontból kockázatot jelentô új vállalkozások ellenôrzése. Ennek célja az adózói életútjuk további nyomon követésére irányuló jelzés mellett az eleve visszaélési célzattal alakult adózók kiszûrése és a jogkövetô magatartásra ösztönzése.
86
2012-ben az adómorál javítására az adóhatóság fegyelmezôerejeként két új eszköz került bevezetésre, adóregisztrációs eljárás és fokozott adóhatósági felügyelet néven. A bevezetett eljárások lehetôvé teszik az adóhatóságnak, hogy adószám megállapítás elôtt kizárja az adóelkerülési céllal létrehozott vállalkozásokat. (www.blog.ucmsgroup) A vizsgálatok végén megtett megállapítások legnagyobb része áfa adónemben történik. A feketegazdaság elleni fellépésnek egyik legfontosabb területe az általános forgalmi adó vizsgálatok keretében az országhatáron belüli és azon túl nyúló körbeszámlázásos ügyletek és az értékesítési láncolatok vizsgálata, valamint azon adózók ellenôrzése, akik áfa kötelezettségük minimalizálása érdekében bevallásaikban nagy összegû értékesítést terhelô áfával szemben nagy összegû elôzetesen felszámított áfát szerepeltetnek. E tárgykörben 2009. évben 5 030 darab ellenôrzést végeztek, amely során 141 900 millió forint nettó adókülönbözet került megállapításra, ez az összes megállapítás 32 százaléka. A nettó adókülönbözet és a jogerôs adókülönbözet összege 2009-re körülbelül megkétszerezôdött, ahogy a lefolytatott ellenôrzések száma is. A jogerôsen visszatartott összeg tekintetében figyelhetô meg egy folyamatos csökkenés, amely a költségvetési támogatásokhoz kapcsolódik. Az ellenôrzések száma és a mûködô adózók viszonya: 2005-ben majd 3 db ellenôrzés jut egy adózóra, 2009-ben alig több mint 1,5 ellenôrzés. A nettó adókülönbözet és a mûködô adóalanyok kapcsolata: 2005. évben 162 915 Ft, 2009. évben pedig 277 795 Ft adókülönbözet jut egy adózóra. Ez az adófizetési hajlandóság (morál) tekintetében egyáltalán nem értékelhetô kedvezôen. Ennek egyik oka pedig pont az elôzô számításban rejlik, melyben kiderült, hogy felére csökkent az egy adózóra jutó ellenôrzések száma. Összes adóbevétel és nettó adókülönbözet kapcsolata: 2005-ben 3,1 százaléka volt az ellenôrzések során megállapított nettó adókülönbözet összege az adott évben befolyó teljes adóbevételnek. Ez az érték 2009. évben 5 százalék körül alakult.
5. 4. Behajtási tevékenység Az adóhivatal behajtási tevékenységet ellátó területének sokrétû feladatai vannak: idetartoznak a hátralékkezelés, a végrehajtás és a fizetési kedvezmények iránti kérelmek elbírálása, valamint a csôdtörvény hatálya alá tartozó csôd, felszámolási, végelszámolási eljárások is. Amennyiben az adózók az elôírt határidôre az adókat nem fizetik meg, a kintlévôségek behajtásáról gondoskodik e négy szakterület. A hátralékkezelési tevékenység közvetlen „bevételt” nem hoz, ám mégis kiemelt jelentôsége van: a hátralékok rendszeres kimutatásával, az adós vagyoni helyzetének feltárásával elôkészíti a sikeres végrehajtást. A legtöbb „hozam” a végrehajtási eljárásokból származik, ahol a törvényben biztosított hatósági jogosítványokkal élve az adózó vagyonának lefoglalásával és értékesítésével érik el az állammal szembeni kötelezettségek beszedését. A felszámolásoknál viszont az adóhatóság is csak egy ügyfél, az eljárás irányítása a bíróság kezében van és a követelések megtérülése is igen alacsony. 2005-ben 228 146 ügyet indított az adóhivatal adótartozás behajtására. Ez a szám pedig folyamatosan emelkedik, 2009-re elérte a 602 587 darabot. A darabszám emelkedésével párhuzamosan nô az adótartozás összege is: 2005-ben 414 871 millió forint, 2009-ben pedig 861 285 millió forint volt. Az egy darabra vetített adótartozás összege egy mesterséges mutatószám, amely egy átlagos értéket határoz meg, hiszen nem feltételezhetô a tartozás arányos eloszlása. Ennek értéke csökkent: 1 818 445 Ft/db-ról 1 429 312 Ft/db-ra, amelynek oka, hogy amíg az ügyek száma több mint 2,5-szeresére nôtt, addig az adótartozás összege alig több mint kétszeresére. Az önkéntes befizetéseken kívüli tételek alakulása 2005 és 2009 között: A kiutalás elôtti visszatartás értéke csökkenô tendenciát mutat, több mint 10 000 millió forinttal kevesebb. Az összes bevétel ennek ellenére jelentôsen nôtt, majdnem 65 000 millió forinttal. Ez az adó-, járulék-, illeték- valamint magánnyugdíj-pénztári tartozás behajtásából befolyt összegek növekedésének tudható be. Az elôbbiek közül a legjelentôsebb tétel az adóbehajtásból befolyt bevétel, 2009-ben például 175 592 millió forint volt.
87
Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, az adó megfizetésére kötelezett személyt felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. 2011. évben több mint 950 ezer végrehajtási eljárást indított az adóhivatal. Az indított végrehajtások száma 21 százalékkal, míg az értékösszege 14 százalékkal haladta meg az elôzô évit. A gazdasági helyzetbôl adódóan a behajtás folyamatosan a kisebb hátralékkal rendelkezô adózók irányába tolódott el. 2012-es év elsô kilenc hónapjában 685 ezer eljárást indítottak az adóigazgatóságok, ezek értékösszege 771 milliárd forint, mely 3,6 százalékkal haladta meg az elôzô év azonos idôszaki adatát. Az egyes végrehajtási cselekmények száma jelentôsen nôtt, hatékonyságuk azonban változó. A legnagyobb arányt az azonnali beszedési megbízások képviselik, a kibocsátott inkasszók értékének átlagosan 7,5 százaléka realizálódott. Több év tapasztalata alapján megállapítható, hogy a foglalási cselekményeknek az ily módon beszedhetô összegeken túlmutatóan jelentôs preventív hatása van. Az adósok többsége ugyanis annak érdekében, hogy lefoglalt vagyontárgyait ne értékesítsék, az eljárás alatt megfizeti tartozását. Sikeres végrehajtási cselekmény lett 2009-tôl a tartozást illetve túlfizetést mutató adófolyószámlák közötti átvezetés is. 2011-ben a legeredményesebb adminisztratív intézkedések a hatósági átutalási megbízások és a végrehajtási átvezetések (együttesen 220 milliárd forint) voltak, az ezekbôl befolyó bevételek növekedtek a legdinamikusabban (23 milliárd forinttal). A behajthatóság romlott: 27,2 százalékról 25,6 százalékra csökkent a behajtási intézkedések alá vonható mûködô adózói kör összes hátralékon belüli részaránya. Ennek oka lehet a mûködô adózókat érintô behajtási, hátralékkezelési intézkedések eredményességének javulása, valamint a pénzügyi-gazdasági válság miatt növekvô számú felszámolás-végelszámolás alatti adózókat érintô hátralékok aránya. 2012-ben (I. – III. negyedévben) a kibocsátott inkasszók száma 760 ezerre nôtt, értékösszegük pedig megközelíti a kétezer milliárd forintot, így az inkasszóból behajtott tartozás közel 139 milliárd forintra növekedett. Összességében a folyamatban lévô végrehajtások száma az egy évvel korábbiakhoz képest másfél százalékkal 342 ezerre csökkent, az érintett tartozás összege viszont mintegy 10 százalékkal, 823 milliárd forintra növekedett. 2011-ben a megtett büntetôfeljelentések száma 2032, amely az elôzô évhez viszonyítva 41 százalékos növekedést mutat. A feltárt bûncselekmények elkövetési értéke 55 800 000 ezer forint volt, amely közel 42 százalékkal magasabb, mint 2010. évben. A regisztrált elkövetési értékek legjelentôsebb mértékben a szerzôi vagy szerzôi joghoz kapcsolódó jogok megsértése esetén változtak, közel ötszörösére. A NAV adó- és vámszervei 2012 során közel négyezer bûncselekmény gyanúját tárták fel, amely az elôzô év azonos idôszakával közel megegyezô. Ezek elkövetési értéke 45,5 milliárd forint, 6 százalékkal alacsonyabb a bázis idôszakhoz (2011. I – III. negyedév) képest. A legtöbb esetben adócsalás miatt kerül sor büntetô feljelentés megtételére, de jelentôs arányt képvisel még a csalás és a magánokirat hamisítás is. Az elkövetett bûncselekmények döntô többsége az áfa adónemet érinti. Az elkövetési magatartások elemzése alapján megállapítható, hogy a bûncselekmények döntô többsége az adóeltitkolásra irányul. 2007-ben elkövetett 665 adócsaláshoz összesen 29 000 925 ezer Ft elkövetési érték (bûncselekményenként átlagosan 43 610 ezer Ft) társult. Az elkövetôi kör megoszlásának alakulása 2007-ben kedvezônek tekinthetô abból a szempontból, hogy csökken az ismeretlen személyek aránya. 2005-ben még 42 százalékos volt, 2006-ban 36 százalék, 2007-re ez az érték már csak 25 százalék volt. A legjelentôsebb arányban gazdasági társaságvezetô tisztségviselôje ellen kellett feljelentést tennie az adóhivatalnak.
88
6. Megállapítások, tapasztalatok elemzése, összegzése Mindenekelôtt a legalapvetôbb megállapítás, amely az eddigiek alapján tehetô, hogy az adóterhelés és adózási morál között fordított arányosság van. Magasabb adófizetési kötelezettséghez kisebb fizetési hajlandóság társul és fordítva. Alacsony adóterhelést az adófizetôk nagyobb része tartja elfogadható mértékûnek, növeli a vállalkozások versenyképességét és jövedelemtermelô képességét, ez pedig automatikusan javítja az adófizetési morált. Magyarországon jellemzô adózási morál okait kutatván három fontos tényezôt határoztam meg, amelyek az adóterhelés nagysága mellett természetesen - a leginkább rányomják bélyegüket az adómorálra. Ezek a történelmi kor, a kultúra és a társadalom. Gondoljunk csak arra, hogy az ország történelmének mekkora részét töltötte egy másik nép fennhatósága alatt (pl. Habsburg Birodalom, német vagy szovjet megszállás). Egy felülrôl irányított országban, ahol idegenek adóztatják az ország népét egyértelmûen kialakul egy ellenállás a legfelsô hatalommal szemben. Teljesen érthetô, hogy nem szívesen fizették a magyarok azért az adót, hogy a Habsburg ház fényûzését és háborúit támogassa. Másrészrôl, ahogyan a dolgozatban is bemutattam Mária Terézia kora (XVIII. század) óta „úri szokás” adót nem fizetni (részben a fentebbi okfejtés alapján érthetô módon). A nemesi adómentesség ugyan a reformkorban eltörlésre került, a mentalitás megmaradt. Remekül bizonyítja ezt, hogy az állam kijátszása volt a cél például a Kádár-érában (XX. század) is, (az akkori tömör megfogalmazás szerint: Ezeknek?). Ebben pedig egyértelmûen megnyilvánul egy alapvetô kulturális probléma. Természetesen közeledhetünk az idôben: például ahogyan a dolgozatomat is kezdtem a környezetemben végzett felméréssel, ma sincs másképpen a helyzet, még mindig nem szeretünk adót fizetni. Annak viszont, hogy ma miért nem szeretünk adót fizetni, nehezen lehet az oka az, hogy a Habsburg uralom idején kinek és mennyi adót kellett fizetni. Sokkal inkább például, hogy bizonyos rétegek kivonják magukat az adózás alól, és a rendes adófizetô alanyokra hárul az egyenlôtlen adóteher. Ez pedig társadalmi probléma, amíg nem érezzük magunkat egy nagy egész részeként, akiknek az adóbefizetésére ugyanakkora szükség van, mint a szomszéd adójára, addig hiába is van egykulcsos személyi jövedelemadó. Tehát az adózó nem csak azt érzi, hogy ô mennyi adót fizet, hanem azt is méri, hogy mások mennyi adót fizetnek. Minden bevalláson alapuló adó nagy kísértésnek teszi ki az adózót. A bevallás lelkiismeretlensége a becsületes adózók túlterheléséhez vezet, mivel a be nem folyó állami bevételek az adókulcsok emelését vonják maguk után, így az adócsaló nemcsak az államot, hanem becsületes adótársait is megkárosítja. Véleményem szerint amíg az egyéneket nem sikerül adótudatosságra nevelni, addig nem várhatunk változást a társadalom adózási moráljában. Másrészrôl Magyarországot nemzetközi viszonylatban vizsgálva az mondható el, hogy a hasonló fejlettségû országoknál magasabb a társadalom adóterhelése. Szerintem, mivel ezt érzékeli is az egyén, amikor körbenéz a szomszédos országokban, még kevésbé nô az esély az adózási morál javulására. Harmadrészrôl azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek többségének fogalma sincs, hogy a befizetett adójával pontosan mi lesz, mire fordítják. Úgy érzi, hogy ô abból semmit – vagy csak keveset - kap vissza, ezt megelégeli egy idô után és elkezdi keresni az adóelkerülés lehetôségeit. Ma sajnos adózó és adóhatóság ellenségként áll szemben, Hiányzik az adómorálhoz megkívánt kölcsönös bizalom. A hiba mindkét félnek egyaránt felróható. Az adózó teljesen értéktelen vallomásokkal, nyilvánvaló kibúvási szándékával a pénzügyi hatóságokat bizalmatlanná teszi a tisztességes adózókkal szemben is. A pénzügyi hatóság részérôl elkövetett hibák pedig megfosztják az adózót bizalmától. (Mahler, 1925) Az adómorál megváltoztatása hosszú távon nyilvánvalóan elkerülhetetlen, addig azonban kizárólag az adóhatósági szigornak van fegyelmezô ereje. Az adófizetési hajlandóság biztosításában egyébként is a fenyegetettség érzése a legnagyobb ösztönzô, felmérések szerint ellenôrzés és szankcionálás nélkül az emberek háromnegyede egy vasat sem fizetne. Az adócsalási hajlam függ az érte kiszabható büntetés nagyságától és a lebukás valószínûségétôl. A fenyegetettség miatt kikényszerített adófizetésnél egyértelmûen kedvezôbb volna az önkéntes jogkövetésre hagyatkozni, ám az adómorál növelése hosszú, „macerás” folyamat.
89
A véges kapacitással mûködô adóhatóság ezért kockázatelemzéssel választja ki az ellenôrizendô területeket, ott kutakodik, ahol egységnyi befektetett energiával a legnagyobb hasznot reméli.
7. Javaslatok a korszerû adóztatáshoz, az adózási morál javításához Hogyan korszerûsítsük az adóztatást és javítsuk az adózási morált? Véleményem szerint nem kell új ideológiákat és nagy terveket készíteni ezek megvalósításához, a már meglévô programokat kellene kitartóan, célirányosan és türelemmel véghezvinni. Ilyenek például a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által rendszeresen kiadott négy évre szóló stratégiák. Ezekben megfogalmazott célok, tervek megvalósítása útján elérhetôvé válhat egy korszerû adóztatási rendszer, valamint javulhat az adózási morál. Az ügyfelek önkéntes jogkövetését és adózási hajlandóságát a kötelezettségek teljesítését elôsegítô szolgáltatások fejlesztésével, az ügyintézés egyszerûbbé, kényelmesebbé tételével és célirányos kommunikációval kellene ösztönözni, segíteni. Törekedni kell az egyszerûsített adózási módozatok körének szélesítésére valamint a lehetôségekhez képest csökkenteni az adminisztrációs terheket. Közérthetô információközvetítést és tájékoztatást kell biztosítani a partnerek részére. Hangsúlyos külsô kommunikációval lépéseket kell tenni az adótudatosság növelése érdekében. Erre kiváló példa a 2009 elején az Adó- és Pénzügyi Ellenôrzési Hivatal által elôször rendezett középiskolásoknak szóló országos adóismereti vetélkedô, a RangAdó. Célja a diákok adózási ismereteinek megalapozása, bôvítése mellett az arányos közteherviselés, a társadalmi biztonság, az egyenlôség és a szolidaritás értékeinek megismertetése volt. A versenyen 194 középiskola 664 csapata indult, összesen 3320 tanulóval. A diákok a részvételük során megismerkedhettek –többek között- adózástörténeti érdekességekkel, a magyar adórendszer felépítéséve, valamint az adózók jogaival és kötelezettségeivel. Megemlíteném, hogy a versenyen személyesen én is részt vettem akkori középiskolás osztálytársaimmal egy ötfôs csapatban, „A PEHesek” néven. A verseny három internetes fordulóból állt, ahol nagyon jól szerepeltünk, de a régiós döntôbe nem kerültünk be. A sikerre való tekintettel 2009 szeptemberében újra kiírták a versenyt, amelyre csaknem félezer csapat jelentkezett. 2009 májusában született meg AdóManó figurája, amellyel az adóhivatal a 6-12 éves korosztályt célozta meg. AdóManó megjelent mesékben, ajándék tárgyakon sôt képregény is készült a fôszereplésével. AdóManó célja, hogy megismertesse a gyerekekkel az adózás, a közös pénz lényegét, értelmét. Ezen kezdeményezések célja a fiatalok adótudatosságra nevelése. A két fentebb említett program sajnos nem mûködött sokáig. Az ötlet és a megvalósítás is jó kezdeményezés volt, mindezek ellenére 1-2 év után feledésbe merültek. Újabb és újabb próbálkozások természetesen vannak, a NAV honlapján jelenleg is található egy teljeskörû tájékoztató középiskolásoknak - „nem középiskolás fokon” - az adózással kapcsolatos szinte minden témában. Preventív ellenôrzésekkel segíteni a helyes gyakorlatok kialakítását. A hatósági eszközök törvényes alkalmazásával következetesen fellépni mindazokkal szemben, akik nem teljesítették kötelezettségüket. Továbbá törekedni kell arra is, hogy visszatartsuk azokat, akik hajlamosak hasonló kockázatvállalásra. Mindezen programok és feladatok nem azonnal, hanem egy lassú folyamat részeként fogják elérni céljukat, ezért kitartó munka és idô kell, hogy jelentôs változások történjenek.
90
ILYÉS TAMÁS13 A HÁZTARTÁSOK VAGYONI SZERKEZETÉNEK ÉS ELADÓSODOTTSÁGÁNAK STATISZTIKAI ELEMZÉSE 1. Bevezetés A dolgozatomban a magyarországi háztartási szektor eladósodottságát és vagyoni szerkezetének változását elemzem. A rendszerváltást követô évektôl kezdve a háztartások hitelállománya nagymértékben megnövekedett, amit a 2000-es évek lakástámogatási programjai felgyorsítottak. Az intenzív hitelfelvételnek köszönhetôen a 2002-es évben már a makrogazdasági szektorok közötti finanszírozási arányok is felborultak, a vállalatok a rájuk jellemzô forrásbevonás helyett nettó megtakarítóként viselkedtek. A kormányváltást követôen a lakástámogatások visszaszorulása ellenére a háztartási szektor kötelezettségvállalásai tovább növekedtek, amelyek jelentôs részét már devizaalapú hitelek képezték. A 2008-as pénzügyi válság a központi költségvetés finanszírozási gondjai mellett a háztartásokat is érzékenyen érintette, amelyek felvett hiteleinek már több mint 70 %-át a devizaalapú hitelek tették ki. A probléma súlyát jelzi, hogy az új kormányprogram az adósság elleni harcot tette meg egyik fô prioritásának. A háztartások esetében az eladósodottság szokásos vállalati fogalmai nehezen alkalmazhatók, a vizsgált szereplôk viselkedése jelentôsen eltér egy profitorientált vállalatétól, így ezen definíciók kiegészítésre szorulnak. A kutatásomban arra következô kérdésekre kerestem a választ: • Milyen módon lehet vizsgálni és számszerûsíteni a háztartási szektor eladósodottságát? • Ezen módszerek alapján a szektor Magyarországon eladósodottnak tekinthetô-e? • A 2000 és 2010 közötti idôszak intenzív hitelfelvétele magyarázható-e racionális indíttatásokkal? A dolgozatom elsô részében bemutatom az eladósodottság vállalati definícióit, azok alkalmazásának problémáit. Ezen fogalmakat kiegészítem az elemzésemhez a háztartási szektor speciális tulajdonságainak figyelembe vételével. A következô fejezetben számba veszem a háztartások azon vagyonelemeit, amelyek bár nem szerepelnek a makrogazdasági statisztikai kimutatásokban, de a hitelfelvétel során fedezetként szolgálnak. Számszerûsítem a pénzügyi eszközök, a reáleszközök, az ingatlanok és gépjármûvek értékét, illetve a jövôbeli bérnövekedésekre vonatkozó várakozásokat. Részletezem ezen vagyonelemek becslésének a módszereit, illetve a számbavételük során alkalmazott közgazdasági feltételeket. Miután megvizsgáltam a háztartási szektor kötelezettségeinek szerkezetét és állományát bemutatom, hogy a statisztikai számbavétel és a jelenérték-számítás milyen eltérô eredményekre vezet. A dolgozatom következô részében részletesen bemutatom az elemzésem során alkalmazott módszertant, a jövôbeli kamatvárakozások becslését, valamint az eltérô betéti és hitelkamaton alapuló jelenérték-számítást. Az utolsó fejezetben a kapott eredményeket megvizsgálom abból a szempontból, hogy a háztartások pénzügyi viselkedése fenntarthatónak tekinthetô-e, illetve, hogy a 2008-as pénzügyi válság okozott-e törést ezen viselkedési mintákban. A kutatásomhoz a Magyar Nemzeti Bank és a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisait használtam fel, a számításokat Excel és Eviews programok segítségével végeztem el.
2. Az eladósodottság közgazdasági tartalma Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a háztartási szektor eladósodottnak tekinthetô-e Magyarországon, elsôként definiálni kell, hogy mit értünk eladósodottságon. A klasszikus közgazdasági elmélet és logika alapján több egymástól elkülönülô fogalmat lehet értelmezni. Ezek közül a fizetésképtelenség és a csôd lehet releváns az elemzés szempontjából. Fizetésképtelennek akkor tekintünk egy vállalatot, gazdálkodó egységet, ha folyó fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. Ez az állapot nem feltétlenül jelenti, hogy a vállalat nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek fedezni 13
BGF Külkereskedelmi kar hallgatója, konzulens: Dr. Ilyésné Dr. Molnár Emese, Mikro – Makro-pénzügyek szekció I. helyezett
91
képesek a kötelezettségeit. Elôállhat olyan helyzet, amelyben a vállalatnak kellô mértékû fedezete, tartaléka van, azonban ezek nem likvidek és rövidtávon nem képes fizetési kötelezettségeit ezekkel teljesíteni. A háztartási szektor esetében ez a fogalom nem vagy csak korlátozott mértékben alkalmazható, mert a háztartások pénzügyi portfóliójának jelentôs részét készpénz és betétek alkotják, amelyek egyértelmûen likvid eszköznek számítanak. (Bánfi (sz.)[2008]) A fizetésképtelenség mellett értelmezhetô a csôd fogalma is a háztartások pénzügyi helyzetére. Pénzügyi szempontból a csôd jelen esetben úgy definiálható, hogy a háztartások vagyona nem fedezi a vállalt kötelezettségeit, azaz a háztartások tartozása nagyobb, mint amennyi eszközzel rendelkeznek. A csôd esete a fizetésképtelenséghez hasonlóan makrogazdasági szinten teljes mértékben elvethetô, a háztartási szektor jellemzôen nettó finanszírozó makroszinten, a pénzügyi eszközeinek az állománya jelentôsen nagyobb, mint a kötelezettségeké. A szokásos két pénzügyi definíción felül további értelmezési lehetôségei is lehetnek az eladósodottság vizsgálatának. Elsôként a „lakhatási költségekkel túlterhelt háztartások” (housing cost overburden rate) statisztikai definíciójához hasonlóan definiálhatjuk az eladósodottságot, mint azt az esetet, amikor a háztartások a költségvetésüknek már egy bizonyos szintet meghaladó arányát fordítják a kötelezettségeik, hitelek törlesztésére. Egy ilyen arány meghatározása teljesen önkényes, a lakhatási költségek esetében ezt a szintet a statisztikai módszertan a jövedelem 40 %-ánál határozza meg. Annak ellenére, hogy nem adható meg konkrét küszöbérték, idôben elemezhetô, hogy ezen kiadási arány hogyan változott, azaz nôtt-e a háztartási szektor törlesztési kötelezettségeinek súlya a kiadásokon belül. Második lehetôségként az eladósodottságot a fenntarthatóság fogalmával lehet szembeállítani. Azaz egy bizonyos pénzügyi portfólióval rendelkezô szektort akkor tekintünk eladósodottnak, amennyiben az adott jövedelem, kamat és egyéb gazdasági viszonyok között hosszútávon nem fenntartható a pénzügyi portfóliója. Míg a túlterheltség a fizetésképtelenség vállalati definíciójával, addig ez a csôddel állítható párhuzamba. Amennyiben a teljes pénzügyi portfólió jelenértéke negatív, a háztartások összességében túlvállalták a terheiket. Ez az eset a tôkealapon elszámolt hitelek miatt akkor is fennállhat, amikor a pénzügyi számlákban megjelenô állományok szerint nettó megtakarítók a háztartások. A dolgozatomban a két klasszikus pénzügyi fogalommal, a fizetésképtelenséggel és a csôddel szemben a túlterheltséget, illetve a fenntarthatóságot alkalmaztam. A vállalati fogalmaktól való eltérést az indokolja, hogy a háztartások esetében a pénzügyi fizetôképesség még nem jelenti a normál mûködést. Mivel a nulla pénzügyi eredmény csak a szektor pénzügyi kötelezettségeinek teljesítését jelenti, ezen felül a pénzügyi számlákban meg nem jelenô kiadások is terhelik a háztartást, például a fogyasztási kiadás. Így bár technikailag a háztartás fizetôképes, nem tudja fedezni a fogyasztási kiadásait az általa elvárt szinte, tehát eladósodottnak tekinthetô. A csôddel szemben a fenntarthatóság fogalma figyelembe veszi a háztartási szektor jövôbeli jövedelmi, kamat és hozam várakozásai, folyamatában vizsgálja ezek egyenlegét szemben a csôd statikus értelmezésével.
3. Az elemzés információbázisa A dolgozatomban több eltérô statisztikai adatbázist használtam fel. A háztartásokra vonatkozó reálgazdasági folyamatokat a nemzetgazdaság integrált nemzeti számláiból gyûjtöttem össze. Az integrált nemzeti számlák egységes keretben értelmezik az öt makrogazdasági szektor (nem pénzügyi vállalatok, pénzügyi vállalatok, államháztartás, háztartások és külföld) termelési, jövedelemelosztási és más társadalmi transzferekre vonatkozó folyamatait. Az integrált nemzeti számlák alapján a háztartási szektor jövedelmét a rendelkezésre álló jövedelemként (B.6) közelítettem az elemzés során. Ezt korrigáltam a kapott és fizetett transzferekkel, társadalmi juttatásokkal. Ez a statisztikai kategória a háztartások teljes jövedelmének a piaci értékét jelenti, azonban az eladósodottság vizsgálata pénzügyi kategória, így ebbôl a természetbeni béreket és juttatásokat kivontam, hogy pénzbeli rendelkezésre álló jövedelmet kapjak. A KSH évente publikálja a nemzetgazdaság integrált számláit, így az elemzés során éves adatokkal dolgoztam, annak ellenére, hogy más adatsorok negyedéves és havi bontásban is elérthetôk. A szektorok pénzügyi adatairól a pénzügyi számlák szolgáltatnak adatot. A pénzügyi számlák részletes szektorális és instrumentális bontásban közlik az egyes szektorok, alszektorok pénzügyi eszközeit és kötelezettségeit. Az összes eszköz és az összes kötelezettség állományának különbözeteként határozható meg a szektorok nettó pénzügyi vagyona. Az elemzések során gyakran nem állományi szinteket vizsgálnak, hanem a változásokat bontják fel a tranzakciók és átértékelôdések összegére. A tranzakciók szintjén
92
meghatározott nettó pénzügyi pozíciót nevezzük nettó finanszírozási képességnek, amennyiben ez negatív, akkor nettó finanszírozási igénynek. A pénzügyi számlákat az MNB negyedévente publikálja, de mivel csak évente áll rendelkezésre integrált nemzeti számla, így csak az éves adatokat használtam fel. Az egyes instrumentumok kamatait, illetve hozamait az MNB által publikált pénzügyi statisztikák alapján állítottam össze. A háztartási szektor hitel és betéti kamatait csak a 2000-es év elejétôl közli az MNB, így az elemzésemet csak a 2000 utáni idôszakra korlátoztam. A háztartások egyéb vagyonelemeire, az ingatlanokra és gépjármûvekre vonatkozó adatokat a releváns KSH szakstatisztikák alapján dolgoztam fel. Ezen adatok sok esetben nem állnak rendelkezésre kellô részletezettséggel a vizsgált idôhorizont minden évében, így több esetben becslésekkel egészítettem ki az idôsorokat. Ezeket az eseteket a statisztikák alkalmazása során a vonatkozó fejezetekben jelzem.
4. A háztartások vagyonelemei A háztartások eladósodottságának a vizsgálata során elsôként meg kell határozni azokat a vagyonelemeket, amelyek fedezetül szolgálhatnak a hitelfelvétel során. Vagyonelemként megkülönböztethetünk pénzügyi és reáleszközöket, illetve a tágabb értelemben vett vagyon esetében a jövôbeli jövedelmek jelenértékét. (Friedman [2008])
4. 1. A háztartások pénzügyi eszközei A háztartási szektor jelentôs állományú pénzügyi eszközzel rendelkezik. A pénzügyi portfólió összetétele jelentôsen változott a rendszerváltás óta eltelt több, mint két évtizedben. A pénzügyi számlákban az instrumentumok piaci értéken kerülnek elszámolásra, azonban a vagyon jelenértékének a meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy ezek kamatozása jelentôsen eltér. A betéti kamatokról részletes statisztikákat közöl az MNB, a nem részvény értékpapírok esetében az állomány jelentôs részét kitevô állampapírhozamok elérhetôek az MNB honlapján. A részvények értékelésénél a BUX hozamokat, valamint a szektor részvényarányos tulajdonosi jövedelmét tekintettem hosszú távú hozamvárakozásnak. A biztonságtechnikai tartalékok és az egyéb követelések piaci értékelése több problémát is felvet, így hosszútávon csak vagyoni elemként vettem számba ezeket a nagymértékben „illikvid” eszközöket. 4. 2. A háztartások reáleszközei Annak ellenére, hogy a makrogazdasági szintû megtakarítások, a nettó pénzügyi vagyon a nevébôl is adódóan pénzügyi adatok alapján kerülnek megállapításra, a kötelezettség-vállalások, hitelfelvételek esetében általában nem pénzügyi eszközök jelentik a fedezetet. A hitelek állományán belül a gépjármû vásárlási és az ingatlan jelzáloghitelek a két legnagyobb kategória. E két hiteltípus esetében a megvásárolt ingatlan, gépjármû jelenti sok esetben a fedezetet, így az eladósodottság vizsgálata során ezen reáleszközöket is mint vagyoneszközt kell figyelembe venni. A pénzügyi számlákban megjelenô pénzügyi eszközökkel szemben ezen vagyoneszközök értékének meghatározása csak indirekt módon, más szakstatisztikák felhasználásával történhet. Mivel egyik esetben sem készül teljes körû statisztika a teljes állomány piaci értékérôl, így az csak közvetetten, becslés segítségével állapítható meg. A becslés során kiinduló adatként a háztartások tulajdonában lévô lakásállományt vettem alapul. Mivel az állomány csak a lakások számát és nem az értékét jelöli, így egy átlagos értéket kell meghatározni, amivel a teljes érték becsülhetô. Ezt az átlagos értéket többlépcsôs becslés során határoztam meg. A lakáspiac alakulásáról 2007-tôl kezdôdôen közöl adatokat a Központi Statisztikai Hivatal. A teljes forgalom és a tranzakciók száma alapján meg lehet határozni az eladott lakások átlagos értékét. Ez az átlagos érték a vizsgált négy évben stabilnak tekinthetô, így alkalmas arra, hogy visszamenôlegesen a teljes állomány átlagos értékét becsüljem vele. Ezek alapján meghatározható a kezdeti állomány teljes becsült értéke, amit a folyamatos lakásberuházások, a forgalomba hozott lakások átlagos értéke növel. Az így kapott érték azonban még nem elég pontos, korrigálni kell a lakások átlagos amortizációjával, valamint meg kell tisztítani a használatból kivont lakóegységek számával. Ezen korrekciók után kiszámolható a háztartások tulajdonában lévô lakásvagyon nagysága.
93
A lakásállomány így meghatározott értéke csak egy becslés és nem felel meg a lakásállomány tényleges piaci értékének. Az eladósodottság vizsgálata során azonban nem feltétlenül a pontos érték a szükséges, hanem az arányok változása. Mivel a vizsgált idôszakban nem változott jelentôsen sem a lakások száma, sem azok átlagos értéke, így ez a becslés közelítô értékként alkalmazható. A gépjármûvek értékének a becslése során hasonló módszert alkalmaztam. A kezdeti állományt becsültem a használt gépjármûvek átlagos értékével, majd korrigáltam az újonnan forgalomba helyezett gépjármûvek átlagos értékével. A kapott értékeket ezen felül a közúti fuvarozás szektor elszámolt éves %-os értékcsökkenésével amortizáltam. A számításokat végül arányosítani kell a természetes személyek tulajdoni hányadával, amihez részletes statisztika áll rendelkezésre a becsléshez. Az ábra alapján egy stabil növekedési ütem látható egészen a 2008-as válságig, amely egy lényeges töréspontot okozott az adatok trendjében. A gépkocsiállomány teljes értéke természetesen lényegesen elmarad a lakásállomány értékétôl, azonban még mindig jelentôs mértékû ahhoz, hogy vagyoneszközként számba vehessük. A két reáleszközben megtestesülô vagyon jelentôsen nagyobb a pénzügyi eszközök értékénél makrogazdasági szinten. A két vagyonelem aránya az eszközökhöz viszonyítva a vizsgált idôszakban jelentôsen megváltozott a pénzügyi jellegû vagyon gyorsabb növekedési ütemének köszönhetôen. A lakásállomány nagy értéke azzal magyarázható, hogy Magyarországon a lakásállomány jelentôs része a háztartások tulajdonában van, eltérôen a legtöbb fejlett nyugati országtól. Emiatt a háztartások vagyonának jelentôs része ilyen lekötött formában jelenik meg, amely közvetlenül nem kerül elszámolásra a nemzeti számlákban, illetve más makrogazdasági szintû statisztikában sem.
4. 3. A háztartások közvetett vagyona A háztartási szektor esetében van egy másik vagyontényezô, amely a lekötött reáleszközökhöz hasonlóan ugyancsak nem jelenik meg a makrogazdasági szintû pénzügyi számlákban, ez a háztartások közvetett vagyona. Mivel a háztartások által felvett hitelek törlesztô képessége nem a vásárolt tárgy értékétôl, hanem a jövedelemváltozástól függ, e tényezôt is valamilyen formában szerepeltetnie kell az elemzésben. E mögött az a meggondolás húzódik meg, hogy a dinamikusan növekvô bérek mellett a háztartások bérvárakozásai is jelentôsen nônek, ennek köszönhetôen növekszik az a várt jövedelem, amire fedezetként hitelt vehetnek fel. Ekkor elôfordulhat olyan eset, hogy a nagymértékben megnövekedett bérvárakozás alapján racionális a magasabb hitelfelvétel. A vizsgált idôszak jelentôs részében a háztartási szektor jövedelme nagyobb mértékben növekedett, mint a fogyasztásainak implicit árindexe. Ezek alapján állhatott elô az az eset, hogy a háztartási szektor várakozásai alapján rendelkezett a megfelelô fedezettel a hiteleihez, azonban ez a várakozás nem valósult meg. A vizsgált idôszak második felében az infláció mértéke meghaladta a bérek nominális indexének a mértékét, amely csökkenô reálbéreket jelent. A bérvárakozások vagyoneszközzé alakításához a jelenérték-számítás módszertanát kell alkalmaznunk. Azaz meg kell határozni, hogy a vizsgált Cash-flow az adott kamatok mellett mekkora jelenidôszaki vagyonnak felelt meg, hogy összehasonlíthatóvá tegyük a többi vagyonelemmel. Amennyiben a jövedelmet vagyonelemként szerepeltetjük, az „elkötelezett fogyasztást” is meg kell jeleníteni, hogy csökkentsük a rendszer torzítását.
5. A háztartások kötelezettségei Mivel a háztartási szektor csak pénzügyi eszközökön keresztül képes kötelezettségvállalásra, ezért a szektor forrás oldala sokkal egyszerûbben felírható. Ezen felül a háztartási szektor pénzügyi számlákban szereplô forrásainak túlnyomó része hitel, a kibocsátott kötvények és egyéb kötelezettségek (mint pl. adóhátralék) állománya elhanyagolható. Azonban a háztartási szektor hitelállományának az összetétele jelentôsen változott az ezredfordulót követô évtized során.
94
Már az 1990-es évektôl kezdve megfigyelhetô az ingatlanhitelek folyamatos térvesztése az egyéb, alapvetôen fogyasztási hitelek javára. Az 1999-2000-es évek során egy jelentôs trendforduló következett be, amely során a fogyasztási hitelek relatíve visszaszorultak, ezzel párhuzamosan pedig a devizaalapú, illetve ingatlanhitelek aránya növekedett. Az ingatlanhitelek drasztikus növekedése az ezredfordulót követô intenzív lakástámogatási programoknak köszönhetô, amely olyan mértékben torzította a gazdasági szerkezetet, hogy rövid idôre a nem pénzügyi vállalatok is megtakarítóvá váltak a rájuk jellemzô forrásbevonó tevékenység ellenére. A lakástámogatási projektek kifutása után a háztartások egy, a korábbiaktól eltérô hitelfelvételi lehetôséget részesítettek elônyben. A magyarországi kamatlábakhoz képest alacsony kamatozású devizahitelek értéke rendkívüli mértékben megnövekedett mind az ingatlan, mind az egyéb hitelek között. A válság 2008-as kitörésekor a teljes állomány több, mint 70 %-a volt devizalapú. A 2008-as pénzügyi válság következtében a devizaalapú hitelek részaránya fokozatosan csökken, azonban ez a folyamat az állományi szinteken nem minden esetben figyelhetô meg, mivel az árfolyammozgások hatására a devizahitelek többször is felértékelôdtek forintban számolva. A háztartások által felvett hitelek pénzügyi fedezetét elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy a fedezeti arány 1998-tól kezdôdôen drasztikusan csökkent. A kezdeti több mint tízszeres fedezet a válság elején már alig háromszoros fedezetre csökkent. Ez a jelentôs elmozdulás a pénzügyi eszközök folyamatos növekedésével párhuzamosan ment végbe, ami azzal magyarázható, hogy a két fôösszeg növekedési üteme jelentôsen eltér egymástól. A növekedési ütemek vizsgálatánál négy jelentôsen eltérô idôszakot lehet megkülönböztetni. A rendszerváltást követô években a háztartások megtakarításai nagyobb mértékben nôttek, mint a hitelfelvétel. Ennek fô oka a forráshiányos banki rendszer miatt kialakult magas hitelkamatok, illetve a gazdasági szerkezetváltás. A Bokroscsomagot követô években a hitelállomány éves növekedési üteme elérte a megtakarítások és egyéb pénzügyi eszközök növekedési ütemét. Az elsô Orbán-kormány lakástámogatási programjának köszönhetôen nagymértékben nôtt az ingatlanhitelek állománya, amely a fedezeti arányt makrogazdasági szinten drasztikusan csökkentette. A kormányváltáskor már a hitelek növekedési üteme meghaladta az évi 50 %-ot. Mivel sem a gazdasági növekedés, sem az infláció nem közelítette meg ezt az értéket, így egyértelmûen megállapítható, hogy az elindult folyamatok fenntarthatatlanok voltak. A lakástámogatások szûkítése után a 2003-2004-es években a hitelezés növekedési üteme jelentôs mértékben visszaesett, azonban még ekkor is közel kétszerese volt a pénzügyi eszközök növekedésének. Ezen felül a gazdasági növekedés és az infláció mértéke is elmaradt ezen értékektôl. Az igazi fordulópont a 2008-as válság volt, amelynek következtében fél év alatt a még mindig közel 25 %-os növekedési ütem megközelítôleg 10 %-os leépüléssé változott. Az azóta eltelt években a gyakori árfolyammozgások a nagyarányú devizahitelek volatilis változásokat eredményeztek. Az MNB a 2000-es évtôl kezdôdôen részletes kimutatásokat közöl a háztartások hitállományának szerzôdéses kamatairól, valamint a teljes hitelköltségekrôl. Ezek alapján a részletezett hitelállományt megfelelôen át lehet értékelni a jelenérték-számítás segítségével.
5. 1. A tôkeelszámolás problémája A statisztikai módszertan alapján a pénzügyi számlákban a hiteleket tôkealapon értékelik, ennek következtében az elôzô fejezetben részletezett fedezeti arány jelentôsen torzító eredményeket mutat. Ennek fô oka, hogy a pénzügyi eszközök elszámolt értéke általában elég jól közelíti a tényleges piaci értéküket, míg a hitelek esetén a tôketartozás normál fizetés esetén – elôtörlesztés nélkül – nem egyenlô a jövôbeli fizetési kötelezettségek jelenértékével.
95
Emiatt a pénzügyi számlákban a nettó finanszírozási képesség/igény nem teljesen felel meg a közgazdasági logika szerinti finanszírozásnak. A problémát a következô példán keresztül mutatom be.
Eszközök Kötelezettségek
0. idôszak
1. idôszak
2. idôszak
….
36. idôszak
+10m +10m
-333889 -212739
-333889 -215372
…. ….
-333889 -218037
A példához az MKB Bank lakáshiteleinek nyilvános feltételeit használtam fel. A háztartás 10 millió forint hitelt vesz fel 36 hónapra, 14,85 %-os kamat mellett. A fix törlesztô részlet 333 889 Ft. A kezdeti idôszakban 10 millió forinttal megnövekszik a háztartás eszközeinek az állománya a hitelfolyósítás következtében, azonban mivel a 10 mFt tartozás is elszámolásra kerül, a nettó pénzügyi eszközei nem változnak. A törlesztés során azonban az eszközei a törlesztô részlet mértékével csökkennek, míg a hitelei csak a tôketörlesztéssel. Ekkor a nettósított egyenlegben már változik a szektor pozíciója.
Háztartások eszközei Háztartások kötelezettségei Nettó hitelezési képessége/igénye Bankok nettó hitelezési képessége/igénye
0. idôszak
1. idôszak
2. idôszak
+10m +10m 0 0
-333889 -212739 -121150 121150
-333889 -215372 -118517 118517
….
36. idôszak -333889 -218037 -115852 115852
A probléma abból adódik, hogy a pénzügyi számlák által használt nettó finanszírozási képesség/igény definíciója nem ahhoz kapcsolódik, hogy mikor történik a finanszírozás. A mutató mindössze maradékelven azt határozza meg, hogy a reáltranzakciók eredményeként mekkora képesség/igény jelentkezik a szektoroknál. Ez a képesség/igény valamilyen formában megjelenik a pénzügyi instrumentumok között – például az el nem költött bér általában készpénz és betét –, azonban a pénzügyi mûveletek ezt csak szerkezetileg rendezik át, az egyenleget nem. Példaként az el nem költött bér bôvíti a finanszírozási képességet, de amikor ebbôl részvényt vásárol a szektor, a betétállomány csökkenésével szemben egy részvényállomány növekedést állítunk szembe és a fôösszegek nem változnak. A közgazdasági logika alapján a részvényvásárlás a vállalatok finanszírozásának módja, mivel pénzért cserébe mindössze egy „papírt” kap a vásárló, amellyel jövôbeli osztalékjövedelmekre jogosult. Ugyanez a számbavételi probléma jelenik meg a hitelek esetében is. Amikor a háztartás felveszi a hitelt, pontosan akkora kötelezettség kerül elszámolásra, mint amekkora összegû pénzt jóváírnak a számláján. Ebben a pillanatban a nettó finanszírozási képesség nem változik. A törlesztés folyamán azonban a bank nem csökkenti a hiteltartozást a törlesztés mértékével, hanem azt korrigálja kamattörlesztéssel. Ekkor a háztartások több pénzt utalnak át, mint amekkora mértékben csökken a tartozásuk. A pénzügyi számlákban a különbözet finanszírozási igényként jelentkezik annak ellenére, hogy közgazdaságilag ebben a pillanatban a háztartás finanszírozza a bankot, ô ad pénzt tartozás-elengedés ellenében. Látható, hogy tisztán a pénzügyi instrumentumok létrehozása nem befolyásolja a finanszírozást, csak a törlesztés, illetve a fentiekhez hasonló módon az osztalék, illetve kamatbevétel. Amennyiben tágabb keretben vizsgáljuk a tranzakciót és figyelembe vesszük, hogy a háztartás feltehetôleg azért vett fel hitel, hogy elköltse vásárlásra – ingatlanra vagy fogyasztási cikkre –, akkor a mûveletnek további következményei lesznek. Alapesetben azzal a feltételezéssel élek, hogy a hitelt fogyasztási cikkek vásárlására fordítja a háztartás. Ekkor szektoron kívülre kerül a pénzösszeg. Az elôzôek alapján megállapítható, hogy a hitel, mint pénzügyi eszköz létrehozása nem változtat a finanszírozási képességen. A vásárlás pillanatában azonban a háztartásoknál a pénzügyi mérlegbôl kikerül a pénz és finanszírozási igény jelentkezik. A pénzügyi számlák rendszerének zártsága miatt ez a pénzösszeg többletként a nem pénzügyi vállalatoknál jelenik meg finanszírozási képességként. Ez a bevétel közbensô felhasználás, bérköltségek és egyéb mûveletek által végsô soron minden esetben a háztartási szektornál jelentkezik, mint tulajdonosi jövedelem vagy bérjövedelem. Összefoglalásként az a megállapítás tehetô, hogy a statisztikai módszertan zártsága miatt ezek a mûveletek csak ideiglenesen képesek változtatni a finanszírozási képességen. A hitelek elszámolásának bemutatott anomáliáit korrigálni tudjuk, ha a hiteleket nem tôketartozásként, hanem a teljes tartozások jelenértékeként vesszük számításba. Azaz a hiteleket megfeleltetjük egy olyan jelen idôszaki
96
tartozásnak, amely elhelyezése betétként pontosan fedezné a hitel törlesztô részleteit. Ekkor eltérünk az ESA módszertan számbavételi logikájától és a nettó finanszírozási képesség/igény értelmezése is megváltozik. Mivel az eladósodottság fogalmának a vizsgálatához a hitelfelvétel aktuális kamatlába is fontos szempont, az elemzésemben a jelenértéken számolt hitelállomány változását vizsgáltam, ami figyelembe veszi a hitelfelvétel kamatlábát.
5. 2. A fogyasztás számbavétele A háztartási szektor közvetett vagyoneszközei között a jövôbeli jövedelemvárakozásokat is szerepeltettem, abból a megfontolásból, hogy a bérjellegû jövedelem is szolgálhat a hitelfelvétel fedezetéül. Azonban ahhoz, hogy az így kapott eredmények torzítását csökkentsem a jövedelmeket meg kell tisztítani az un. elkötelezett fogyasztási kiadásoktól. A jövôbeli fogyasztási kiadások, mint kötelezettségek számbavétele során azzal a feltevéssel élek, hogy a háztartások a hitelfelvétel során nem a teljes jövedelmüket tekintik fedezetnek, hanem csak azt a részt, amelyik a várt fogyasztási szint megvásárlása után marad. Azaz vagyoneszközként nem a jövôbeli jövedelem jelenértékét vesszük számításba, hanem csak a jövôbeli várt megtakarítások jelenértékét.
6. Módszertani megfontolások 6. 1. A diszkontkamatlábak és a hozamgörbe Az az eladósodottság vizsgálatához szükséges vagyoneszközök, illetve kötelezettségvállalások meghatározása után az egyes vagyoneszközök pontos jelenidôszaki értékét a Magyar Nemzeti Bank kamatstatisztikái alapján számítottam ki. Azonban az eladósodottság vizsgálata során olyan hosszú idôtávon elemzem a folyamatokat, amelyen már nem élhetünk a változatlan kamatlábak feltevésével. Ahhoz, hogy a jövôbeli kamatvárakozásokat közvetlenül megjelenítsem a jelenérték-számítás során, a magyar állampapírhozamok számolt forward kamatjait használtam fel. A pénzügyi számlák további instrumentumai esetén a jövôbeli kamatok becsléséhez az állampapírok hozamgörbéit vettem alapul. A feltételezésem szerint a kamatok és hozamok jövôbeli hozamgörbéjének alakja ezen instrumentumok esetében is megfelel az állampapírok hozamgörbéjének, míg a szintet az adott kamatok jelenlegi szintje határozza meg. Ezzel a becslési eljárással implicite azt a feltevést alkalmazom, hogy a jövôben várt kamatok aránya megfelel a jelen állapotban tapasztalható arányoknak. Ez a feltevés csak közelítôleg felel meg a valóságnak, azonban elfogadható közelítés annak fényében, hogy alapvetôen a háztartási szektor szereplôinek a várakozásait elemzem.
6. 2. A jelenérték-számítás módszertana Az elôzô fejezetben tárgyalt háztartási vagyonelemek, illetve kötelezettségek értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy az egyes jövedelmek és kiadások eltérô idôpontokban jelentkeznek. Azaz a pénz idôértéke befolyásolja a névértékû, állományi adatokat. A jelenérték-számítás célja, hogy különbözô idôpontban esedékes, eltérô idôértékû pénzáramlásokat összehasonlíthatóvá tegye. Az összehasonlíthatóságot úgy teremtjük meg, hogy meghatározzuk azt az adott idôszaki pénzáramlást, amely egyenértékû a vizsgált cash-flow-val. Amennyiben az összehasonítási alap a jelen idôszak, jelenérték-számításról beszélünk. (Brealey-Myers [2008]) A jelenérték-számítás mögött az a gondolat húzódik meg, hogy létrehozunk egy olyan pénzügyi mûveletet, amely segítségével átalakítható a pénzáram. Tételezzük fel, hogy a következô idôszakban C egység bevételem keletkezik. Ekkor a cash-flow az alábbiak szerint alakul:
97
Látható, hogy ha az elsô idôszakban Ct összegû hitelt veszünk fel i kamatláb mellett, akkor a következô idôszakban pontosan C összegû kötelezettségünk keletkezik. Amennyiben a két pénzáramlást összeadjuk, a cash-flow csak jelen idejû pénzmozgásokat fog tartalmazni. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a Ct a C jövôbeli bevétel jelenértéke. Egy több tényezôt tartalmazó cash-flow jelenértékének a számításakor feltételezzük, hogy a hitel és betéti kamatláb megegyezik. Ekkor a teljes cash-flow jelenértéke megfelel az egyes tételek jelenértékének az összegével. Azonban ha eltérô betét és hitelkamatlábat alkalmazunk, a jelenérték-számítás elveszti additivitását. Bebizonyítható, hogy egy haszonmaximalizáló fogyasztó, illetve tágabb értelemben döntéshozó racionális esetben nem rendelkezik egyszerre hitel és betétállománnyal. A probléma alapgondolatát a következô számpéldán szemléltetem:
Cash-flow Jelenérték
0. idôszak
1. idôszak
2. idôszak
0 0
+1 0,8333
-1,1 -0,909
A példában a hitelkamat 20 %, a betéti kamat 10 %. Amennyiben az egyes pénzáramokat egyesével értékelem, a jelenérték, azok összegeként negatív lesz. Ezzel szemben, ha a második periódusban képzünk egy 1 egységnyi betétet, akkor a harmadik idôszakban az pontosan -1,1 kifizetést eredményez. Az így számolt cash-flow minden nettósított tagja nulla, így a jelenértéke is. Ebben az esetben a szokásos jelenérték-számítás kedvezôtlenebb eredményre vezet. A különbség oka, hogy amikor tényezônként számoljuk a jelenértéket a második idôszaki kifizetést kétszer diszkontáljuk. E mögött az a feltevés húzódik meg, hogy a nulladik idôszakban képzünk egy megfelelô mértékû betétet. Ezzel párhuzamosan az elsô idôszak transzformációjához egy hitelt veszünk fel. Megállapítható, hogy egyszerre egy racionális döntéshozónak nem lehet hitele és betéte két azonos idôtávon. A tényezônkénti jelenérték-számítás esetében, amikor nem nettósítunk idôszakonként, mégis e szerint számolunk, szuboptimális eredményt kapunk. Az ilyen torzítás kiküszöbölésére módosítani kell a jelenérték-számítás szokásos módszertanán. A jelenértékek számolását véges idôszak esetében az utolsó tagtól kell kezdeni, minden egyes esetben nettósítva a kapott pénzáramokat, majd azok elôjele alapján diszkontáljuk az egyenleget egy idôszakkal elôbbre. Így folyamatosan visszafelé haladva megkapjuk a pénzáram tényleges jelenértékét. Végtelen idôhorizont esetében általános megoldás csak abban az esetben adható, ha a pénzáramlás nem vált elôjelet. Egy csak bevételt, illetve egy csak kiadást tartalmazó pénzáram diszkontálható, a végtelen mértani sorösszeg képletével meghatározható a megfelelô kamat számolásával. Ezen technikai problémák miatt a jövedelmek szerepeltetésével párhuzamosan a fogyasztásokat is szerepeltetem a vagyoneszközökkel szemben, mint elkötelezett fogyasztási kiadást.
98
7. A számítási eredmények és értékelésük Az elôzô fejezetben tárgyalt módszertan alapján a pénzügyi számlákban megjelenô értékekhez képest a számításaim során átértékeltem a pénzügyi portfólió tartásának a hasznát, valamint a jövôbeli várt megtakarítások jelenértékét. A pénzügyi portfólió esetén az adott eszközök és kötelezettségek folyamatos tartásának a hozamát és költségét számoltam át jelenértékre. Ez a módszer a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából vizsgálja a pénzügyi vagyon értékét. 1. ábra: A nettó pénzügyi pozíció statisztikai értéke és jelenértéke (mrdFt)
Az eredmények alapján megfigyelhetô, hogy a nettó pénzügyi pozíció folyamatos növekedése ellenére a portfólió tartásának jelenértéke csak kis mértékben nôtt a vizsgált idô-horizonton. A pénzügyi pozíció statisztikai és jelenértéke közötti arány nagymértékben csökkent a 2000-es évektôl kezdôdôen. A romló aránynak az egyik fô oka, hogy az eszközöket a jelenérték-számítás a kötelezettségekhez képest jelentôsen alulértékeli, így még ha a szerkezet nem is változik, a magasabb mérlegfôösszeg önmagában rontja az értékelési arányt. Az ilyen módon átértékelt portfólión a 2008-as pénzügyi válság hatása is erôteljesen megjelenik. Megállapítható, hogy a válság hatására a pénzügyi eszközök és kötelezettségek hosszú távú tartásának az értéke nagyobb mértékben csökkent, mint a statisztikai érték alapján. A jövôbeli várt megtakarítások elemzése során két eltérô jövôbeli várakozást feltételeztem. Az elsô esetben a háztartások jövôbeli bér és inflációs várakozása az adott idôszaki növekedési ütem kivetítése. A második esetben az elôzô három év átlagát tekintik hosszú távú inflációs és jövedelemnövekedés várakozásnak. 2. ábra: A háztartások jövôbeli megtakarítási várakozásainak jelenértéke (mrdFt)
99
Megállapítható, hogy mindkét esetben a háztartási szektor jövôbeli várakozásai jelentôs mértékben romlottak a vizsgált idôszakban. A 2005-ös év végéig a háztartási nominális jövedelemnövekedése meghaladta az implicit árindexet, a reáljövedelem nôtt. Ezen növekedés növelte a háztartási szektor jövôbeli megtakarításainak a vártható értékét és egy lakásvagyon mértékével összemérhetô implicit vagyoneszközt teremtett. Ez a kiemelkedô mértékû többlet okozhatta feltehetôleg azt, hogy a háztartási szektor növelte a jelenlegi fogyasztását intenzív hitelfelvételen keresztül, aminek a fedezetét a reálbérek várt növekedése adta. A 2006-os évben a háztartások fogyasztásának implicit árindexe meghaladta a jövedelem nominális növekedési ütemét, amely így csökkentette a reálbéreket. Amennyiben a háztartási szektor a fogyasztási szintjét fenn kívánta volna tartani 100 ezermilliárd Ft vagyonnal kellett volna rendelkezni. Mivel ez az érték többszörösen meghaladja a teljes hazai GDP-t, megállapítható, hogy a háztartási szektor fogyasztási szintje az adott jövedelem és inflációs viszonyok között fenntarthatatlan volt. Abban az esetben, ha azt feltételezzük, hogy a háztartások jövôbeli várakozásai az elmúlt évek átlagának felel meg, az eredmények kis mértékben módosulnak. Ez a feltevés közgazdasági értelemben azt jelenti, hogy a háztartások a 2006-os évek csökkenô reálbéreit csak ideiglenes változásnak tekintették és csak kis mértékben módosították a várakozásaikat, hosszú távon továbbra is reálbér növekedésre számítottak. Azonban az ezt követô évek folyamatos reálbércsökkenései során átértékelték a várakozásaikat és ezáltal a jövôbeli várható megtakarításaikat, szabad pénzeszközeiket. Összefoglalóan az a megállapítás tehetô, hogy a háztartási szektor további hitelfelvételét magyarázhatta az a hatás, hogy az elindult reáljövedelem csökkentô folyamatokat csak átmenetinek tekintették és a háztartások hosszú távú várakozása csak a 2008-as évben változott meg jelentôsen. Ezek után áttekintem, hogy ezen várakozások milyen arányban vannak a kötelezettségek állományával. A kötelezettségeket, hiteleket több eltérô vagyonelemnek az arányában is ki lehet fejezni. Ez a fedezeti arány azt mutatja meg, hogy a háztartások a meglévô fedezeteik mekkora részében vállalnak jövôbeli kötelezettségeket. Az ilyen típusú eladósodottság-mutatók széles körben elterjedtek a makro-ökonómiai elemzésben – pld. GDP arányos államadósság. 3. ábra: A kötelezettségek aránya az egyes vagyoni kategóriák viszonyában
Az ábra alapján megállapítható, hogy a háztartások pénzügyi kötelezettség vállalásai a teljes vizsgált idôszakban a jövedelem növekvô arányát tették ki. A pénzügyi kötelezettségek aránya a 2010-es évben már meghaladta a folyó jövedelem 85 %-át. Megállapítható, hogy a 2008-as évben szignifikáns törés van az idôsorban. A töréspont ellenére a 2008 utáni idôszakban is növekvô arányt a kötelezettségek átértékelôdése és a stagnáló jövedelmek okozzák. Amennyiben a kötelezettségeket a teljes vagyon arányában vizsgáljuk, azaz figyelembe vesszük a folyó jövedelem mellett a pénzügyi és reáleszközöket, az ingatlan és gépjármûvagyont, az idôsor alapvetô jellege nem változik. A vizsgált idôszak utolsó éveiben a növekedés megszakad, aminek oka, hogy a lakásberuházások és gépjármûvásárlások vagyonnövelô hatása kompenzálta a hitelek árfolyamveszteségét. Az eredmények nem változnak abban az esetben sem, ha a hitelek értékét megnöveljük azzal az értékkel, amennyivel a jelenérték-
100
számítás során kevesebbre értékeljük a pénzügyi portfóliót, mint a statisztikai módszertan. Ekkor figyelembe vesszük a romló kamatkilátások értékcsökkentô hatását, illetve a magasabb hitel törlesztô-részletek nagyobb jelenértékét. 4. ábra: A kötelezettségek jelenértékének aránya a teljes vagyonhoz
A fedezeti számításokat kibôvítettem azzal az esettel, amikor az implicit vagyont is figyelembe vesszük. Ez esetben a háztartások eladósodottságának az idôbeli lefolyása jelentôsen módosul. Megállapítható, hogy az implicit vagyon számbavételével a vizsgált idôszak elsô hét évében nem figyelhetôk meg az eladósodottság jelei. A 2003-as és 2006-os évben is relatíve csökkent a hitelek aránya a teljes vagyonhoz képest. A vizsgált idôszak kezdetétôl egészen a 2008-as válság kitöréséig a hitelek aránya enyhén növekedett, majd a válság után drasztikusan megugrott. Ez azzal magyarázható, hogy ekkorra már a hosszú távú várakozásokba is beépült reálbércsökkenés csökkentette a jövôbeli várakozásokat és ezáltal a vagyon nagyságát. Ez esetben 2008-ban a Chow-féle törésponti teszt erôsen szignifikáns eredményre vezet, azonban a fentiekkel ellentétben itt az arány növekedése nem visszaesik, hanem éppen ellenkezôleg, jelentôsen megugrik. Összefoglalásként megállapítható, hogy az eltérô fedezetfogalmak ellenére minden esetben folyamatosan, trendszerûen nôtt a háztartások kötelezettségeinek az aránya. Ezen trendekben csökkenô, korrekciós töréspont figyelhetô meg a 2008-2009-es években, amelyek alapján megállapítható, hogy a háztartások a válság hatására korrigálták a hiteleik arányát. Amennyiben a jövôbeli jövedelemvárakozásokat is figyelembe vesszük, az a megállapítás tehetô, hogy a háztartások hitelfelvétele a válság elôtt megközelítôleg fenntartható pályán mozgott, azonban a válság utáni inflációs és hitelezési állapot hosszú távon teljes mértékben fenntarthatatlan növekedési pályára került. A válság elôtt felvett hitelek várt jövedelmi fedezete a csökkenô reálbérek következtében megszûnt, sôt a magas infláció miatt a jelenlegi fogyasztás fenntartása további külsô forrás bevonását tette szükségessé. A fenntarthatóságot a fogyasztás drasztikus visszafogásával, vagy a hitelpozíciók leépítésével lehetne helyreállítani.
8. Összefoglalás A dolgozatomban a magyar háztartási szektor eladósodottságát és vagyoni szerkezetének a változását vizsgáltam. A vagyoneszközök meghatározása és számszerûsítése után meghatároztam a háztartási hitelállomány értékét, összetételének múltbeli változásainak okait. Megállapítható, hogy a hitelállomány növekedési üteme a vizsgált idôtáv jelentôs részében többszörösen meghaladta a legfontosabb makrogazdasági változók alakulását, így hosszú távon ez a növekedési ütem fenntarthatatlan volt. A dolgozatomban bemutattam a jelenérték-számítás módszerét eltérô betéti és hitelkamat feltételezése mellett. Mivel a két kamatlábat használó jelenérték-számítás elveszti az eredeti módszer additivitását, módszertani megfontolásokból a vagyonelemeket csak együttesen lehet értékelni, valamint a kötelezettségek között a jövôbeli elkötelezett fogyasztási kiadásokat is szerepeltetni kell.
101
A számítási eredmények azt mutatják, hogy a háztartási szektor hitelfelvételi üteme meghaladta a fedezetként szolgáló vagyoneszközök növekedését és így hosszútávon egy nem fenntartható pályára került. Az is megállapítható, hogy a 2008-as válság hatására a háztartások hitelfelvételi döntési szabálya megváltozott, a hitelállomány jelentôs korrekciója, leépítése kezdôdött meg. A kutatásomban arra a következtetésre jutottam, hogy az ezredfordulót követô évek magas reálbér növekedése okozhatta azt, hogy a háztartási szektor a jövôbeli magasabb várt jövedelmeinek fedezetére fokozta a hitelfelvételét. Azonban a 2006-ban elkezdôdô és a 2008-as válság hatására kiteljesedô reálbér-csökkenés hatására megszûnt a háztartások várakozásaiban képzett fedezet és a háztartások egy fenntarthatatlan fogyasztási és hitelezési pályára kerültek. Feltételezhetô, hogy a magas inflációs kilátások és gyenge makrogazdasági növekedés következtében a háztartások nettó pénzügyi pozíciója tovább fog romlani, amely a fogyasztás, illetve a hitelezés további visszaesését vetíti elôre.
Irodalomjegyzék BÁNFI TAMÁS (SZERK.) (2008): Pénzügytan. Tanszék Kft. Budapest BREALEY, RICHAR A. – MYERS, STEWART C. (2005): Modern vállalati pénzügyek. Panem Kiadó. Budapest CSEKÔ IMRE (2006): Bevezetés az általános egyensúlyelméletbe. Jegyzet, BCE FRIEDMAN, MILTON (2008): A theory of the consumption function. National Bureau of Economic Research HAJDÚ OTTÓ (2003): Többváltozós statisztikai számítások. Oktatási Minisztérium. Budapest HAMILTON, JAMES D. (1994): Time Series Analysis. Princeton University Press. Princeton HUNYADI LÁSZLÓ – VITA LÁSZLÓ (2002): Statisztika Közgazdászoknak, Oktatási Minisztérium, Budapest HUNYADI LÁSZLÓ – VITA LÁSZLÓ (2008): Statisztika I.-II. AULA Kiadó. Budapest HÜTTL ANTÓNIA – VITA LÁSZLÓ (2005): Gazdaságstatisztika. Egyetemi jegyzet. Budapest ILYÉSNÉ MONÁR EMESE – LOVASNÉ AVATÓ JUDIT (2006): Statisztika Feladatgyûjtemény I-II. Perfekt Kiadó. Budapest KRUGMAN PAUL R. – OBSTFELD MAURICE (2003): Nemzetközi gazdaságtan. Budapest, Panem kiadó MADDALA, G. S. (2001): Introduction to Econometrics. Prentice Hall. MANKIW, N. GREGORY (2005): Makroökonómia. Osiris Kiadó, Budapest MARINOVICH, ENDRE (SZERK.) (2009): Tranzitológia: Átmenet a tervgazdaságból a piacgazdaságba. Budapesti Gazdasági Fôiskola, Budapest 196 o. MAS-COLELL, ANDREU – WHINSTON, MICHAEL D. (1995): Microeconomic Theory. New York, Oxford University Press RAMANATHAN, RAMU (2003): Bevezetés az ökonometriába alkalmazásokkal. Panem Könyvkiadó, Budapest VARIAN, HAL R. (2005): Mikroökonómia középfokon: Egy modern megközelítés. Akadémiai Kiadó, Budapest 745 o. VARIAN, H.: (1992): Microeconomic Analysis, W. W. Norton & Co., New York, GREENE, WILLIAM H. (2002): Econometric Analysis. Prentice Hall. New Jersey. ZALAI ERNÔ (2011): MATEMATIKAI KÖZGAZDASÁGTAN I.: Általános egyensúlyi modellek és mikroökonómiai elemzések. Budapest: Butterworth; Akadémia Kiadó, 2011. XV+640p ZALAI ERNÔ (2012): Matematikai közgazdaságtan II.: Többszektoros modellek és makrogazdasági elemzések. Budapest: Butterworth; Akadémia Kiadó, 2012. XI+721 p.
102
ILYÉS TAMÁS14 MAGYARORSZÁG KOMPARATÍV ELÔNYEI ÉS HELYE AZ EURÓPAI MUNKAMEGOSZTÁSBAN 1. Bevezetés A TDK dolgozatomban a Ricardo-i komparatív elônyök gondolatát követve elemzem, hogy a magyar külgazdaság európai, illetve világgazdasági integrációja milyen mértékben segítette elô a magyar gazdaság termelési lehetôségeinek bôvülését valamint az életszínvonal javulását. Az elmúlt fél évszázadban a szabad kereskedelem támogatói sikeresen csökkentették a fejlett országok átlagos vámszintjeit olyan alacsony mértékre, hogy az már nem képes jelentôs mértékben védelmet nyújtani a nemzetgazdaságok számára. A szabad kereskedelem elônyeinek elsô tudományos jellegû magyarázatát David Ricardo 1817-ben fejtette ki. Az azóta eltelt közel két évszázadban a komparatív elônyök elmélete az egyik legtöbbet hangoztatott érv lett a szabad kereskedelmet pártoló közgazdászok és politikusok számára. Ezzel párhuzamosan azonban az elméleti kutatási eredmények mellett csak kevés empirikus elemzés készült arra vonatkozóan, hogy a ténylegesen megvalósult kereskedelmi liberalizáció hatása milyen mértékû vagy akár irányú. Az elemzésemben elsôként bemutattam a Ricardo-i komparatív elônyök elméletét, majd a külgazdaság szerkezetének a vizsgálatát kiterjesztettem az egész Európai Uniót szerepeltetô termelési modellre, mellyel egy olyan elméleti munkamegosztást vizsgáltam, amely a tagállamok számára teljes mértékben kihasználja az egymáshoz viszonyított komparatív elônyöket és európai szintû optimális kereskedelmi szerkezetet keres. Elsôként bemutatom a felépített lineáris termelési modell egyenleteit és célfüggvényét, majd ezek után részletesen kitérek az alkalmazott feltevések közgazdasági tartalmára, várt következményeire. Az optimális termelési program eredményeit országonként és ágazatonként is megvizsgáltam, külön kiemelve a magyar gazdaságra vonatkozó fontos eredményeket, valamint a legfontosabb uniós kereskedelmi partnereink optimális ágazati szerkezetének változását. Az optimális szerkezet a munka és a tôke határtermékeinek a mutatószámaival is elemeztem, meghatározva a várható bért és tôkehozamokat, illetve ezek változását. Az elemzésemhez Matlab és GAMS programozási környezeteket használtam fel, az adatokat Excel és Eviews segítségével dolgoztam fel.
2. A komparatív elônyök elmélete A David Ricardo által kidolgozott komparatív elônyök elmélete a mai napig meghatározó a nemzetközi kereskedelmet magyarázó elméletek között (Ricardo [1817]). A Ricardo-i elmélet alapján szabadkereskedelem esetén a vizsgált ország olyan termékek gyártására fog specializálódni, amelyeket relatíve alacsonyabb költségekkel, erôforrás ráfordítással képes elôállítani, mint a kereskedelmi partnere. Ezen elmélet alapján a kereskedelemben részt vevô országok nem szenvedhetnek hátrányt, mivel együtt legalább ugyanakkora mennyiségû terméket képesek elôállítani, mint külön-külön. A két terméket és egy termelési tényezôt alkalmazó alapmodellben az egyes autark gazdaságok termelési lehetôségeit csak a saját tényezôhatékonyságaik határozzák meg. Amennyiben nincsen folyó termelôfelhasználás, az összes termelési lehetôség halmazát csak az erôforrás korlátozza. Ekkor a termelési lehetôségek halmaza megegyezik a fogyasztási lehetôségek halmazával.
14
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulensek: Dr. Ferkelt Balázs, Dr. Ilyésné Dr. Molnár Emese, Gazdaságelmélet – Gazdaságpolitika szekció I. helyezett
103
A modellt ki lehet terjeszteni arra az esetre, hogy ha létezik folyó termelô-felhasználás, azaz az egyes termékek gyártásához, elôállításához nem csak az elsôdleges erôforrásokra, hanem késztermékekre is szükség van. Ezzel a feltevéssel a probléma alapvetôen nem változik meg, az új korlátot vissza lehet helyettesíteni az elsô egyenletbe, amely során a következô eredményre jutunk.
ahol az A mátrix a ráfordítási együtthatók mátrixa. Átalakítva az egyenleteket:
Az (E-A)-1 mátrix az úgynevezett Leontief-inverz, amely meghatározza, hogy egységnyi végsô felhasználáshoz mekkora mennyiségû teljes kibocsátásra van szükség ahhoz, hogy az fedezze a közbensô felhasználást is. A levezetés alapján látható, hogy a probléma alapvetôen nem változik meg, mindössze a korlátok megállapításánál nem csak azt kell figyelembe venni, hogy a termék gyártásához mennyi erôforrás szükséges, hanem a termék gyártásához szükséges más termékek erôforrásigényét is. Annak ellenére, hogy látszólag a teljes erôforrásigényekre való áttéréssel ki lehet küszöbölni a folyó termelô-felhasználás létét, belátható, hogy ez csak abban az esetben érvényes, ha csak fogyasztási célú végsô felhasználás van. Abban az esetben, ha kormányzati kiadás, illetve felhalmozás is megjelenik, a probléma nem egyszerûsíthetô. 1. ábra A termelési lehetôségek halmaza és a végsô fogyasztás két termékes gazdaság esetén
Az ábra alapján látható, hogy a folyó termelô-felhasználás az eredeti halmazt transzformálja, általában mind a tengelymetszetei, mind a meredeksége megváltozik a korlátozó egyenesnek. Ezen autark fogyasztási lehetôségeket jelentôsen bôvíteni tudja a külkereskedelem. A külkereskedelem, azaz a csere során két fontos hatást lehet elkülöníteni. Egyrészt a deficites külkereskedelem növeli a belföld fogyasztási lehetôségeit, mivel kevesebb terméket fizetünk ki egy nagyobb mértékû importért. A másik oldalról viszont egy kiegyenlített külkereskedelem is elônyös lehet abban az esetben, ha azokat az ágazatok exportáljuk, amelyekben komparatív elônye van a gazdaságnak, azokért cserébe, amelyekben nincsen. A komparatív elôny akkor áll fenn, ha relatíve kevesebb erôforrás szükséges az egyik ágazat mûködéséhez, mint a külkereskedelmi partnerünknek. Ekkor a hatékony iparágakra specializálódás növeli az össztermelést. A komparatív elônyök elmélete általában nem tér ki arra, hogy ez a növekvô lehetôség hogyan kerül felosztásra a két kereskedelmi partner között, illetve, hogy ezen lehetôségnek mi a konkrét pénzben vagy reáljószágban mért haszna. Annak ellenére, hogy a komparatív elônyök elméletében általában két gazdaság szerepel, egy-egy gazdaság külkereskedelmének értékeléséhez közvetlenül nem szükséges ismernünk a partner technológiáját,
104
ráfordításait. Az a megállapítás tehetô, hogy akkor hasznos a külkereskedelem, ha az exportban megjelenô implicit módon befektetett erôforrás kevesebb, mint amennyit az import elôállításához kellene felhasználni. Azaz az importot és exportot át kell számítani a termékben megjelenô erôforrás-befektetésekre – amely legtöbbször a munka és a tôke – és így ezek alapján egyenleget lehet vonni. Ez az egyenleg lehet pozitív akkor is, ha maga a csere piaci értéken egyensúlyban van vagy akár deficites. Mivel az ár nem csak a ráfordításokat jellemzi, hanem a fogyasztói értékítéletet, így elôfordulhat olyan eset, amikor a piaci értékelés szerinti deficites külkereskedelem valójában „erôforrás egyenértékre” számolva szufficites. A komparatív elônyök szerinti kereskedelem ezen elmélet szerint egy un. nem nulla-összegû játék, azaz mindkét résztvevô számára elônyös lehet, abból kiindulva, hogy másképpen értékelik a termékeket. Ezek alapján a példában szereplô kéttermékes gazdaság esetén a kereskedelem növeli a gazdaság termelési lehetôségeit azzal, hogy úgymond „erôforrást importál” a saját technológiája alapján eltérôen értékelt külkereskedelme által. Megállapítható, hogy a többlet a partnergazdaságban is többletként jelenik meg, ha a megvalósult külkereskedelmi csere az ô számára is megfelel a komparatív elônyöknek. Amennyiben a kereskedelem nem felel meg a komparatív elônyöknek, mindkét ország veszít a csere által. Megfigyelhetô, hogy a partnergazdaság mindkét termék esetében abszolút elônnyel rendelkezik. (A példában mindkét gazdaság erôforráskorlátja 100 egység.) Ennek ellenére a csere mindkét félnek elônyös. Ezek alapján látható, hogy a komparatív elônyök fogalma és elmélete csak relatíve értékeli az ágazatokat. Ezen elmélet azonban csak a megfelelô feltételek teljesülése esetében tekinthetô alkalmasnak arra, hogy valódi adatokon alkalmazzuk. A legfontosabb feltevés az, hogy a külkereskedelem során kialakul egy olyan árfolyamrendszer, ami lehetôvé teszi, hogy az abszolút elônnyel nem, de komparatív elônnyel rendelkezô gazdaság is képes legyen exportálni. Amennyiben az árfolyam nem képes követni a technológiai változásokat, a kükereskedelem során nem fognak teljesülni a komparatív elônyök. A második legfontosabb implicit feltevés, hogy az erôforrások immobilak, nem települnek át a hatékonyabb gazdaságba. Ha az erôforrás, amely lehet munkaerô vagy tôke, szabadon átlépheti a határt, akkor ugyancsak az abszolút elônyök fognak érvényesülni. Azaz abba az országba vándorolnak a munkások, illetve a befektetôk, ahol magasabb a határtermék, amely piaci körülmények között a bérnek, illetve a hozamnak felel meg. Ennek ellenére ez a feltevés védhetô lehet még erôsen integrált gazdaságok esetén is, mint például az európai egységes piac. Ugyanis, ha a mobilitás nagymértékû igazodási költségekkel jár, akkor ez a folyamat lassabban és csak kisebb mértékben megy végbe. Így van értelme komparatív elônyökrôl beszélni az Európai Unió esetében is, annak ellenére, hogy a közös piac és a közös pénz léte ezt alapesetben megkérdôjelezheti. A második feltevéssel összhangban egy további feltevés is érvényesül a modellben. E szerint nem csak az erôforrások nem mobilak, hanem a technológiák sem. Azaz a hatékony technológiát rövidtávon nem veszi át a partnerország. Ez a feltevés a fentiekkel ellentétben könnyebben védhetô, mivel az erôforrások hatékonyságának a kiegyenlítôdése csak nagyon lassan megy végbe, feltehetô, hogy hamarabb menne végbe egy migrációs folyamat, mint hogy a termelékenységek kiegyenlítôdnének a partnerországok között. Az eredeti Ricardó-i modell egy tényezôt és két terméket szerepeltetett két ország viszonylatában. Az elmélet alapján a relatív tényezôhatékonyságok csak a termelési lehetôségeket határozzák meg, a végsô szerkezet megállapításához a keresleti és árviszonyokra is szükség van. Az elméletet késôbb általánosították több tényezô és több termék esetére, amely lehetôvé tette az általános egyensúlyelméletbe való integrációját (Krugman - Obstfeld [2003]). A Ricardo-i modell egyik modern változata az Eli Heckscher és Bertil Ohlin által alkotott Heckscher-Ohlin (H-O modell). A H-O modell országonként megegyezô, nulladfokon homogén termelési technológiákat, a a tôke és a munka országokon átívelô immobilitását tételezi fel. A Ricardo-i modellel ellentétben nem a komparatív elônyökre helyezôdik a hangsúly, hanem az elsôdleges erôforrások termékek általi cseréjére. A Heckscher-Ohlin tétel alapján egy tôkeszegény ország tôkeigényesen elôállítható termékeket fog importálni egyensúlyban, míg az exportját a relatíve bôségesen rendelkezésre álló erôforrásokat felhasználó termékek adják. (Ohlin [1967])
105
A H-O modell keretein belül további kérdéseket is könnyedén lehet elemezni. A Ryzbinski tétel (Ryzbinski [1955]) azt fejti ki, hogy az elsôdleges erôforrások növekedése hogyan befolyásolja az export szerkezetét és az árarányokat. A tétel alapján rögzített árarányok mellett a növelt erôforrást intenzívebben felhasználó ágazat exportja fog bôvülni, míg a többi ágazaté relatíve csökken. A Stolper-Samuelson hatás alapján az árarányok változásának a hatására következtethetünk a H-O modell keretein belül. (Stolper-Samuelson [1941]) Az általános kereskedelem elméleti kutatások során a Ricardo-i, illetve a HO-modell egyszerû feltevéseit fokozatosan enyhítették, a komparatív elméletek körét általános egyensúlyelméleti keretbe illesztették. A kutatások témája a fejlôdési közgazdaságtanon belül alapvetôen a növekvô mérethozadékú termelési technológiák felé, a világszintû termelés növekvô koncentrációjának a magyarázására terelôdött. A téma fontosságát jelzi, hogy 2008-ban Paul Krugman Nobel díjat kapott a nemzetközi kereskedelem elméletének a területén elért eredményeiért. A Krugman a Ricardo-i komparatív elônyök elméletét és a H-O modellt kibôvítte a kutatásiban növekvô mérethozadékok és heterogén termékek esetére, amelyek segítségével magyarázatot tudott adni olyan jelenségekre, amelyeket az eredeti modellek nem volt képesek indokolni, mint például a vagyon nemzetközi koncentrációja, valamint a hasonló technológiájú országok intenzív kereskedelme. A kutatásomban egy olyan Ágazati Kapcsolatok Mérlegén alapuló modellel vizsgáltam a magyar külkereskedelem szerkezetét, illetve a változásának hatásait, amely képes egyszerre a teljes külgazdaságot megjeleníteni és számszerûsíteni a hatását a magyarországi fogyasztási lehetôségekre, közvetetten a jövedelmi szintekre.
3. Az alkalmazott modell felépítése Az Ágazati Kapcsolatok Mérlegén (ÁKM) alapuló modellek alkalmasak arra, hogy bizonyos technológiai feltevések mellett vizsgálhatóak legyenek a termelési, kínálati oldal hatásai a gazdaság alakulására. Ezen felül az ÁKM modellek a kereslet volumenének és szerkezetének változásának az elemzésére is felhasználhatók. Az általam felépített modell törzsét egy „C” típusú volumenmodell alkotja, amely két különbözô korlátos, elsôdleges erôforrást különböztet meg, munkaerôt és tôkét. Ezek alapján a következô feltevéseket szükséges kiemelni. A legfontosabb alkalmazott feltevések: • Az import és a hazai termelés tökéletes helyettesítô termékek, így a külkereskedelem nettó exportként jelenik meg a fogyasztási oldalon. • A két termelési tényezô tranzakciós költség nélkül átcsoportosítható az ágazatok között. • A végsô felhasználások volumene és szerkezete exogén változó. • A termelési technológia lineáris. Az így definiált volumenmodell csak a gazdaság lehetséges termelési programjait határozza meg. Ahhoz, hogy a modellt közvetlenül tudjuk alkalmazni gazdasági elemzéshez, további feltevésekre van szükség. Ilyen további feltevés lehet egyes változók exogenitásának megkötése, szerkezeti állandóságok vagy egy rendezô elv feltételezése. Rendezô elvként általánosan a fogyasztás adott szerkezetû maximalizálását tehetjük fel. Így a volumenmodellbôl a következô egyenletekkel rendelkezô lineáris programozási modell generálható (Zalai [2003]), (Zalai [2011]) alapján. A·x+g·sg+s·ss+c·sc+exp-imp≤x D·x≤k Max c ahol
106
A x g sg s ss c sc exp imp D k
(2) (3) (4)
a ráfordítási együtthatók mátrix a termelési szintek vektora a kormányzati vásárlások volumene a kormányzati vásárlások szerkezete a készlet és tôkeállomány volumene a készletek és tôkeállomány szerkezete a fogyasztás szintje a fogyasztás szerkezete az export értékének vektora az import értékének vektora az ágazatonkénti tényezô ráfordítások mátrixa a tényezôk rendelkezésre álló mennyisége.
A (3)-as egyenlet meghatározza, hogy a meglévô tôke és munkaerô állománya mellett a tényezôhatékonyságok legfeljebb mekkora termelés megvalósulását engedik. Mivel a használt ágazatok számossága jelentôsen felülmúlja a korlátok számát, ezért ez a megkötés csak egy halmazt határoz meg. Ez a halmaz a komparatív elônyök Ricardó-i modelljében is megjelenik, mint az autark gazdaság termelési lehetôségeinek halmaza abban az esetben, ha nincsen közbensô felhasználás. A (2)-es számú egyenlet az erôforráskorlátok által meghatározott halmazt transzformálja több változó együttes hatásával. Az Ax szorzat a közbensô felhasználások vektora, amely azt mutatja meg, hogy az adott termelési szintek mennyivel kevesebb végsô felhasználást tesznek lehetôvé. A kormányzati fogyasztás és a készletezés hasonló funkciót tölt be a lineáris programozási modell szempontjából, exogén adottságok, amelyek csökkentik a végsô felhasználásra fordítható termékek mennyiségét. Az (2) egyenlôtlenség átfogalmazható a szokásos GDP alapegyenletté (5), amely annyiban tér el a klasszikus megfogalmazástól, hogy megjelenik a közbensô felhasználás (A). Így a közgazdasági jelentése a (2) egyenlôtlenségnek az, hogy nem fordíthatunk a különbözô – végsô és közbensô – fogyasztásra többet, mint amennyit megtermeltünk. A+G+I+C+(EXP-IMP)=Y
(5)
A (2) és (3) egyenlôtlenség meghatározza a transzformált termelési lehetôségek halmazát, azonban ahhoz, hogy összehasonlítható eredményeket kapjunk, ezen halmazokból ki kell választani egy kitüntetett pontot. Ez a rendezési elv a felépített modellben a fogyasztás adott szerkezetû maximalizálása. Elméletileg lehetôség van arra is, hogy a külkereskedelem endogén változóként szerepeljen, azonban mint arra (Zalai [2012]) rámutat, ebben az esetben a változók száma jelentôsen meghaladná a korlátok számát és elfajuló, degenerált megoldást kapnánk. Ez annak a következménye, hogy az adott feltételek mellett az optimális termelési program egy olyan gazdasági szerkezet lenne, amelyben csak a legversenyképesebb ágazat termel, míg a többi ágazat termékeit ennek az ágazatnak az exportbevételébôl importáljuk. Ez teljes mértékben ellentmond az empirikus megfigyeléseknek, így a modellben a külkereskedelem exogén változó. A felépített modell segítségével megvizsgálható, hogy egy ország életszínvonala javult-e a kereskedelmi korlátok megszüntetésével. Ez a kérdés teljes mértékben elméleti, hiszen nem található olyan gazdaság, amely a közelmúltban teljesen zárt lett volna, így nincs empirikusan megfigyelhetô összehasonlítási alap. Másrészt lehetséges, hogy egyes ágazatokat az ország egyáltalán nem mûködtet. Így a két állapot nem lehetne összehasonlítható, mert pld. Magyarország esetében fôként az energiahordozók importja miatt ez a probléma jelentôsen torzító eredményekre vezet, hiszen zárt gazdaság esetén gyakorlatilag mûködésképtelen lenne a nemzetgazdaság.
4. Az elemzés információbázisa Az elemzéshez alapvetôen a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott hivatalos Ágazati Kapcsolatok Mérlegét használtam fel, kiegészítve Révész Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos fômunkatársának számításaival.15 Részletes ÁKM-eket a KSH a rendszerváltás óta csak 1998-ban, 2000-ben, 2005-ben és 2008-ban publikált. A 2008-as ÁKM az ágazati csoportosítások módszertanának változása miatt nem összehasonlítható az elsô hárommal. A KSH az uniós elôírások alapján a 2008-as ÁKM esetében már a NACE rev.2 ágazati besorolást alkalmazta, amely jelentôsen eltér az NACE rev.1 változattól. A két ágazati bontás között még nem került sor transzformációs mátrix publikálására. A magyar statisztikai módszertanban a két besorolás a TEÁOR ’03 és a ’08 változatának felel meg. A TEÁOR ’03 vagy NACE rev. 1 ágazati besorolás 59 ágazatot különböztet meg. Az 59 ágazat közül a magyar gazdaságban van olyan, amelyik egyáltalán nem rendelkezik pozitív hazai kibocsátással, mint például az uránércbányászat, illetve több ágazat esetében a termelési érték olyan alacsony, hogy azok alapján nem becsülhetô stabil technológiai, ráfordítási szerkezet. Ilyen ágazat a halgazdálkodás, a szén- és tôzegbányászat, valamint a kôolajés földgázkitermelés. Mivel a számításokhoz feltétlenül szükséges, hogy csak pozitív kibocsátással rendelkezô ágazatok szerepeljenek, bizonyos ágazatokat aggregáltam a kutatásomban abból a célból, hogy ezen a torzításokat kiszûrjem a rendszerbôl. Amennyiben az ÁKM belsô négyzetében zéró oszlopok is szerepelnek az (E-A)-1 inverzmátrix negatív elemeket is tartalmazhat, azaz a termelési technológia nem produktív. 15
http://web.uni-corvinus.hu/~trevesz/
107
A számítások során a szénbányászat, a kôolaj-kitermelés, az ásványbányászat és uránérc-bányászat ágazatokat aggregáltam egy ágazattá. Ezen összetett ágazati csoporthoz rendeltem a „nyersanyag visszanyerése hulladékból” ágazatot is, mivel több európai országban nem szerepel ezen ágazat. A technikai jellegû háztartások tevékenysége ágazatot az egyéb szolgáltatások közé soroltam. Ezen aggregálások után 52 pozitív kibocsátással rendelkezô ágazat jött létre. Ez az 52 ágazat kellôen nagyszámú ahhoz, hogy feltételezhetôen a komparatív elônyök megjelenjenek a számítások során.
5. A lineáris termelési modell A magyar külkereskedelem szerkezetének elemzése során számszerûsítettem az egyes tényezôk hatását és bemutattam, hogy a szerkezet változása nem volt elônyös az ország számára. A külkereskedelem ilyen formájú értékelése elvégezhetô kizárólag az ország belsô folyamatainak ismeretében is, azonban ez önmagában nem elég, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen ágazatokban van komparatív elônye az országnak. Mivel a komparatív elônyök elmélete csak relatívan értelmezhetô, ezért mindenképpen szükség van egy partnerországra, viszonylatra, amelyhez képest határozzuk meg a komparatív elônyt. Mivel a magyar külkereskedelem túlnyomó többsége az Európai Unió tagállamaiba irányul, partnerországként elsôsorban ezen országok merülnek fel.
5.1. A termelési modell egyenletei Az Európai Unió egységes piaca és több tagállam számára az egységes pénz olyan mértékû integrációt valósított meg, hogy már egy-egy tagállam relációja nem értékelhetô önmagában. Ezért egy olyan modellre van szükség, ami egyszerre kezeli ezt a 27 szereplôt és az egész Európai Unió szintjén értékeli az egyes országok ágazatait. Ilyen megfontolásokból az elôzô fejezet lineáris programozási módszerét ki kell bôvíteni endogén kereskedelemmel, valamint szimultán szerepeltetni kell minden tagállamot. A modell alapegyenletei a következôképpen írhatók fel: Ay·xy+Gy+Iy+c·scy+(EXPy-IMPy)≤xy
(6)
ahol az y index a vizsgált országokat jelöli. Ez a két egyenletrendszer minden ország számára külön felírható. A közös kapcsolódási pontot a kereskedelem teremti meg. K=∑(EXPy-IMPy) y (7)
K=∑(EXPy0-IMPy0) y
A (7) egyenlet azt fejezi ki, hogy az összes országra vetített nettó külsô export változatlan marad az elemzés során, azaz csak a belsô kereskedelmet tekintjük változtathatónak. Annak ellenére, hogy az 59 ágazatot 52-re aggregáltam, felmerül bizonyos országok esetében az a probléma, hogy kezdeti állapotban nem termel minden ágazatuk. Amennyiben minden ilyen esetet megkísérelnék aggregálással megoldani, az 52 ágazati felbontás felére csökkenne, és már nem lenne alkalmas a komparatív elônyök részletes elemzésére. Emiatt egy kiegészítô feltételként szükséges feltenni, hogy ezen ágazatok optimumban sem termelhetnek. x≤M·x0 ahol az M együttható egy kellôen nagy szám. Amennyiben a kezdeti termelési szint zérus, ez a korlát valóban korlátozza az x változót, míg ha nem, akkor a kellôen nagy M együttható miatt ez a korlát egy esetben sem lesz korlátozó. Végül célfüggvényként a fogyasztás adott szerkezetû, adott földrajzi jövedelem-elosztásokat megtartó növelését definiálom. max X,IMP, EXP 108
c
Amennyiben nem alkalmazunk más korlátozó feltételt, a probléma lineáris marad, így a megfelelô algoritmusok segítségével megoldható. Az elemzésemben az Európai Unió 27 tagállama közül 24-et szerepeltettem. Málta, Luxemburg és Ciprus nem szerepel az elemzésben, mivel méretük okán nem szolgáltattak megfelelô ÁKM statisztikákat a vizsgált 2005-ös évben. Annak köszönhetôen, hogy ez esetben három kis méretû tagállam esik ki a vizsgált országok közül, nem torzulnak jelentôs mértékben az eredmények.
5.2. A termelési program feltevései A lineáris termelési program egy olyan elméleti európai szintû termelési szerkezetet keres, amely az adott feltételek mellett maximalizálja a fogyasztási szintet, azaz az életszínvonalat. A szokásos GDP-orientált modellekkel ellentétben az ÁKM modellek esetén nem elég közvetlenül a termelési szintek, illetve a hozzáadott értékek vizsgálata, hanem a folyó termelô-felhasználás közvetlen szerepeltetése miatt a kibocsátás helyett csak végsô felhasználásra elkölthetô javakat lehet elemezni. Ez esetben feltételezzük, hogy a központi kormányzat elsôdleges célja a gazdaságpolitika alakításakor az életszínvonal emelése. Annak ellenére, hogy a lineáris programozáson alapuló ÁKM típusú modellek egy központi tervezés létét feltételezik, bebizonyítható analitikus módszerekkel, hogy hatékony piaci mechanizmusok, haszonmaximalizáló háztartások és költségminimalizáló vállalatok feltevése mellett a két megoldás szükségképpen megegyezik. Azaz az ilyen termelési programok azt a szerkezetet határozzák meg, amely felé a hatékony, korlátoktól mentes piacok saját érdekükben is elmozdulnak. (Zalai [2011]) Amennyiben a szokásos ÁKM modelleket kiterjesztjük több nemzetgazdaságot tartalmazó problémák vizsgálatára, egy új kérdés is felvetôdik az implementáció során. Mivel az optimalizálási modellek egy skalár változó szerinti optimalizálás alapján mûködnek, nem értelmezhetô önmagában az a feltevés, hogy egy európai szintû probléma esetén az európai életszínvonalat kívánjuk növelni. Önmagában az európai életszínvonal, vagy fogyasztási szint, kiadás nem létezik, csak – a modellem esetében 24 – tagállam fogyasztásainak összegeként értelmezhetô. Azonban az egyéni, tagállami preferenciák aggregálása során mindenképpen valamilyen értékítéletet alkotunk a döntéshozó számára. Abban az esetben, hogy ha az európai szintet csak a tagállamok összegeként definiálnánk, implicit módon azt a feltevést alkalmaznánk, hogy a döntéshozó számára egy egységnyi fogyasztás ugyanannyit ér, függetlenül attól, hogy az ténylegesen melyik tagállamban jelenik meg. Ekkor a problémafelvetés lineáris jellege miatt a modell kiválasztaná azt a néhány országot, amelyek fogyasztási szerkezete a leghatékonyabban állítható elô az európai összgazdaság által. Mivel minden fogyasztás egyenértékû, a kiesô országok fogyasztása más országokban jelenne meg. Ez a feltevés természetesen nem védhetô és egyáltalán nem tekinthetô plauzibilisnek, ezért a modellemben ezt nem alkalmaztam. Ezen probléma lineáris súlyozás esetén sem változna lényegileg, tehát az egy fôre jutó mennyiségekre való áttérés során sem oldódna meg. Egy másik lehetséges feltevés, hogy a központi döntéshozó valamilyen szinten egyformán kívánja elosztani a javakat az országok között, hogy ez a fajta koncentráció ne jöjjön létre. Ebben az esetben további feltevések szükségesek. Ha az egy fôre jutó fogyasztást tekintjük alapnak, akkor végeredményként egy kiegyenlítôdés valósul meg a tagállamok között, a fejlettebb országoktól jövedelemtranszfer jön létre a fejlôdôek felé. Ez az eredmény egyértelmû következménye a kiinduló feltevésnek, amiben azt tesszük fel, hogy a döntéshozó egyformán értékeli az egyes országokat, ezért nem tartja elfogadhatónak, hogy egyes országokban magasabb legyen a fogyasztás, így átrendezi a jövedelmeket. A harmadik lehetôség, hogy a döntéshozó számára nem az egyenlôség elvét tesszük fel, hanem a jelenlegi helyzet megtartásának szándékát. Ekkor hiába nô a teljes termelés, az országok közötti jövedelemkülönbségek befagyasztódnak a jelenlegi szinten. Látható, hogy a különbözô értékítéletek alapján két szélsôséges eset állítható elô. Egyik esetben az egyenlôség erôs koncentrációhoz vagy éppen teljes kiegyenlítôdéshez vezet, míg másik esetben egyáltalán nem változik a jövedelmek szerkezete.
109
Az elemzésem során alapvetôen a status quo feltevéssel éltem, mivel a többi feltevés politikailag teljes mértékben alkalmazhatatlan, ezért nem tekinthetô plauzibilisnek.
5.3. A termelési program eredményei A termelési program fô célváltozójaként az európai életszínvonal egységes, százalékban azonos mértékû megváltozását tekintettem. Az optimalizálás eredményeként megállapítható, hogy abban az esetben, hogy ha teljes mértékben szabadon átrendezhetnénk az iparágakat az egyes tagállamok között, egységesen 37%-kal lenne növelhetô az életszínvonal az Európai Unióban. Ez az eredmény másik logika mentén úgy is értelmezhetô, hogy ha az Európai Unióban lehetôség lenne arra, hogy minden egyes ágazatban az az ország termeljen, amelyik azt a leghatékonyabban tudja elvégezni, akkor ez ekkora mértékben növelné a termelést és így az életszínvonalat. Egy másik lehetséges értelmezés szerint, hogy ha minden európai állam átvenné az Unióban jellemzô legjobb technológiát, azaz teljes mértékben megvalósulna a tudástranszfer, akkor legalább ekkora mértékben lehetne növelni az össztermelékenységet. Ezek alapján megállapítható, hogy az Európai Uniónak még jelentôs mértékben vannak belsô növekedési tartalékai, amelyek a még fennálló korlátok lebontása esetén elôsegíthetnék a növekedést.
5.3.1. Az optimális megoldás részletes értékelése Az országonkénti termelési szintek szinte minden egyes esetben nônek, egyes országokban akár 50-60 %-kal. Az is megfigyelhetô, hogy bizonyos országok termelési volumene csökken a program eredményeként, de ez nem jelenti azt, hogy az értéke is csökken. Ez általában a kisebb volumenû, de nagyobb értékû iparágak felé történô elmozdulást jelenti.16 A lineáris modellek jellege miatt egyértelmûen megfigyelhetô, hogy viszonylag kevés számú ágazat aktív az optimumban. Ennek az az oka, hogy kiválasztásra kerülnek a hatékony ágazatok és ezek exportja fedezi a többi ágazat importját. A valóságos adatokon ilyen mértékû specializáció nem jön létre gyakorlatilag egyetlen országban sem, azonban – mivel az elemzés során az elmozdulás irányát vizsgálom és nem a pontos szinteket – ez nem egy kiemelt elemzési szempont. A sok ágazat és a tagállamok nagy száma miatt csak a releváns viszonylatokat emelem ki. Magyarország esetén az optimumban a többi országhoz képest relatíve kevés ágazat termel exportra, aminek az lehet az oka, hogy a jelenlegi komparatív elônyeink is erôsen koncentráltak. Az optimális exportszerkezetben a gépgyártás jelenik meg hatékony ágazatként, kiemelkedô súllyal az autógyártás, kisebb mértékben az irodai, elektronika gépek és számítógépek. Ezek az ágazatok az irodai berendezések, számítógépek gyártását, a villamos gépek, motorok, világítóeszközök illetve jármûvillamossági eszközök elôállítását, összeszerelését tartalmazzák. A jelentôsebb komparatív elônyû közúti gépgyártásba pedig a karosszériagyártástól és alkatrészektôl az összeszerelésig minden autógyártáshoz kapcsolódó tevékenység. Az autógyártás tekinthetô az ország fô komparatív elônyének, más országok közül Németország, Szlovákia és Ausztria bír még hasonló technológiai elônyökkel. Az irodatechnikai gépek piacán Olaszország, a számítógépek esetében pedig Ausztria és Franciaország jelenik meg ilyen erôs komparatív elônyökkel. Érdekesség, hogy a gyakran emlegetett agrárium egyáltalán nem mutat komparatív elônyöket, sôt az optimumban gyakorlatilag a teljes leépülés valósul meg, a tôke és a munkaerô a már említett hatékonyabb, termelékenyebb ágazatokba kerülne át. A másik kiemelendô eredmény, hogy a logisztika, fuvarozás és szállítmányozás tekintetében nem mutatható ki a várt komparatív elôny. Közúti fuvarozás esetén Románia és Franciaország, légi fuvarozásnál Németország, míg vízi szállítás esetén Görögország jelenik meg vezetôként. Kismértékû elôny jelentkezik Magyarország esetében a szállítmányozás és egyéb kisegítô funkciók területén Olaszországgal együtt. 16
Mivel az ÁKM alapvetôen volumenmodell, ezért ez reálszinteket jelöl, a duálváltozók alapján visszaszámolható a létrejövô árrendszer, amivel súlyozva megkapnánk a nominális változásokat is.
110
Más ágazatoknál nem mutatható ki versenyelôny, azonban érdekes módon a bányászatnál megjelenik egy exporttöbblet. Ez magyarázható azzal, hogy a termelési program szerint Németország rendkívül erôs komparatív elônyeit úgy lehetne még jobban kiaknázni, hogy ha az EU-n kívüli nyersanyagimport szinte teljes mértékben a német iparágakhoz koncentrálódna. Azaz a legtöbb országban megjelenô exportnövekedés gyakorlatilag az eddigi import továbbítása a német ipar felfuttatásához. Franciaország esetében a komparatív elônyök sokkal koncentráltabbak, a legversenyképesebb ágazatként az egészségügy jelenik meg, emellett még a fuvarozás, ruházkodási cikkek és bizonyos elektronikai berendezéseket elôállító iparágak rendelkeznek komoly komparatív elônyökkel. A harmadik nagy tagállam, az Egyesül Királyság számára a szolgáltató szektorokat és a mezôgazdaságot valamint az élelmiszeripart szükséges kiemelni.
5.3.2. A hatékonyság mérôszámai a termelési szerkezetben A lineáris termelési program keretein belül lehetôség van arra, hogy elemezzük a kialakult termelési szerkezet elosztásainak a sajátosságait. A különbözô korlátok árnyékárai, azaz az egyenletekhez rendelt duálváltozók azt fejezik ki, hogy a korlát egységnyi megváltoztatása mekkora mértékben segítené elô a célfüggvény növelését. A két erôforráskorlát, a munka és tôkepiac esetén ezen változók az erôforrások határtermékeiként értelmezhetôk. Amennyiben feltételezzük, hogy a piacok hatékonyan mûködnek piacgazdasági keretek között, ezen árnyékárak a munka és tôke árai lesznek, azaz a munkabérek és a tôke haszonbérleti díjai. Az ilyen módon számolt munkabérek és tôkehozamok teljes mértékben reprezentálják az adott ország termelési tényezôinek határhatékonyságát. A magasabb bér úgy értelmezhetô, hogy ezen országokban a munkaerô termelékenysége jelentôsen jobb, mint a többi tagállam esetén. A magas tôkebérleti díj ezzel szemben azt jelenti, hogy az egységnyi tôkeberuházás magas hozamot eredményezne, azaz ezen országok relatíve tôkeszegények. Az eredmények alapján jól látható, hogy a tôke árnyékárai alapján alapvetôen a fejlôdô tagállamok mutatnak kiemelkedôen magas értékeket. Románia elméleti tôkehozama többszöröse az Unió átlagának, de a magas értékû országok között található Bulgária, Lengyelország valamint az északi államok többsége. A keleti fejlôdô országok esetén ez a jelenség a már említett tôkehiánnyal és alacsony fokú gépesítéssel magyarázható, míg az északi tagállamokban valószínûleg a relatíve magasabb termelékenységû munkaerô okozza ezen a magas értékeket. A munkakorlát árnyékára, azaz a munkaerô határbére alapvetôen azon országok esetében magas, ahol a komparatív elônyök szolgáltató, erôsen munkaigényes ágazatokban jelentkeznek. A program alapján magas bér alakulna ki az Egyesült Királyságban, Finnországban, Hollandiában, Belgiumban és több nagy, fejlett uniós tagállamban. Bár Magyarország nem szerepel ezen rangsor szerint az élmezônyben, a régiós versenytársakhoz viszonyítva, elsôdlegesen a Visegrádi Négyeken belül jó eredményeket ért el a hazai munkaerô. Kiemelendô, hogy ez a számított munkaerô hatékonyság nem felel meg teljes mértékben a szokásos értelmezésnek. Míg a sztenderd elméletek a hatékonyságot úgy értelmezik, mint az egységnyi hozzáadott értékhez szükséges munkaerô mennyiséget, itt ez a hatékonyság csak akkor jelenik meg erôteljesen, ha a termelt ágazat kellôen alulértékelt. Példaként kiemelhetô, hogy bár a termelési szerkezet alapján egyértelmûen látszik Németország hatalmas versenyképességi elônye, a munka és tôke határtermékeként ez nem jelenik meg. Ennek oka, hogy Németország méretei alapján nem koncentrálhat csak a komparatív elônyökkel rendelkezô iparágaira, hiszen ezekbôl önmaga képes gyakorlatilag a teljes Európai Uniót ellátni. Így a szûk keresztmetszet alapvetôen – a változatlan fogyasztási szerkezet feltevése miatt – általában a szolgáltató ágazatokban jelentkezik. Ez a jelenség a kisebb országokban, így Magyarországon nem figyelhetô meg, mivel még ha a teljes magyar gazdaság is csak egy ágazatot termelne, az sem lenne elég arra, hogy abból az egy ágazatból ellássuk az Európai Uniót. Az egyes iparágak koncentrációjának az elemzése során megvizsgáltam, hogy az Európai Unió tagállamai közül az optimális szerkezetben az egyes ágazatok Herfindhal indexe hogyan alakul. Általánosságban megállapítható, hogy az iparágakban magas, a szolgáltató szektor ellenben alacsonya koncentráció mértéke. A mezôgazdaság közepesen koncentrált ágazat, az index értéke a másik két szektor átlagai között helyezkedik el. Abban az esetben, ha nem az ágazatok, hanem az országok termelésének a koncentráltságát vizsgáljuk, megállapítható, hogy a specializáció mértéke erôsen függ az ország méretétôl. Ennek oka, hogy a nagyméretû tagállamok nem képesek erôsen specializálódni, mert a termelésük önmagában fedezné így az Európai Unió teljes szükségletét. A kisebb tagországok esetében a szûkös termelési erôforrások lehetôvé teszik a nagymértékû specializálódást.
111
A nettó exportok elemzése alapján újra megjelenik a központi döntés és az országok súlyozásának a problematikája. Az adatok alapján jól látható, hogy jelentôs deficitek és szufficitek halmozódnak fel az optimális pontban. Ennek oka, hogy a feltevés szerint egységesen kívánjuk növelni az európai életszínvonalat. Emiatt bár egy százalékos növekedés könnyedén elérhetô a kevésbé fejlett tagállamokban, ezekhez nagymértékû nominális bôvülés szükséges a fejlett országokban. 2. ábra A nettó export országonként a kezdeti állapotban és a termelési program alapján (mEuro)
Így annak ellenére, hogy az életszínvonal egységesen nô 37 %-kal, Franciaország és az Egyesül Királyság esetében ez óriási mértékû deficittel valósul meg. Másképp megfogalmazva a hatékonyságjavulás következtében bôvülô termelést nagyobb arányban kell a fejlett országokba szállítani, hogy ne változzanak meg alapvetôen a jövedelmi arányok. Természetesen ez a feltevés politikailag nem védhetô, azonban ez csupán egyenes következménye annak, hogy a célfüggvény választás során nem volt szándékomban értékítéletet feltételezni a döntéshozónál. A valóságban feltételezhetô, hogy a megtermelt többletet olyan arányban osztják fel a tagállamok, hogy megvalósul bizonyos mértékben az életszínvonalak konvergenciája. Errôl az arányról illetve döntési szabályról nincsen semmilyen múltbeli adat, így még közelítô becslést sem lehetne adni arra, hogy egy központi uniós döntéshozó mekkora mértékû szolidaritást tart elfogadhatónak, illetve szükségesnek az unióban.
6. Összegzés, következtetések A dolgozatomban a magyar gazdaság külkereskedelmi szerkezetének a változását, valamint az európai munkamegosztásban elfoglalt helyét elemeztem. A magyar gazdaságra vonatkozó elemzésemet egy olyan Európai Uniós szintû modellel végeztem el, amely egyszerre képes szerepeltetni az Európai Unió majdnem mindegyik tagállamát. Ezen modell keretein belül egy olyan elméleti optimális termelési és külkapcsolati szerkezetet számoltam ki, amely teljes mértékben érvényre juttatja az egye országok komparatív elônyeit. Az optimális gazdasági szerkezet alapján megállapítható, hogy mivel a magyar gazdaság kis méretû csak kevés ágazatra érdemes specializálódni. A gépjármûgyártás, az elektronikai és számítástechnikai eszközök iparágai a program alapján európai szinten versenyképesnek tekinthetôk. Az is megállapítható, hogy a munka és tôke termelékenysége szempontjából a régiós versenytársaknak megfelelôen teljesít a magyar gazdaság, azonban ezen értékek jelentôsen elmaradnak az Európai Unió fejlettebb tagállamainak a mutatóitól. Összefoglalásként az a megállapítás tehetô, hogy az Európai Uniónak hatalmas belsô növekedési tartalékai vannak, amelyek felszabadítása esetén, mind Magyarországon, mind a teljes Európai Unióban jelentôsen növelhetô lenne a termelés volumene, valamint az életszínvonal.
112
Irodalomjegyzék BALASSA BÉLA (1965): Trade liberalization and „revealed” comparative advantage. The Manchester School, vol. 33. no. 1. DIXIT AVINASH K. – STIGLITZ JOSEPH E. (1977): Monopolistic Competition and Optimum Product Diversity. In: The American Economic Review, Volume 67, No. 3 (Jun. 1977), pp. 297-308 CSEKÔ I. (2006): Bevezetés az általános egyensúlyelméletbe. Jegyzet, BCE FERTÔ IMRE (2003): A komparatív elônyök mérése In: Statisztikai Szemle, 81.évf. 2003. 4.sz HAYEK, F. A. (1945): The Use of Knowledge in Society. In: American Economic Review, 35(4), pp. 519-530 HILLMAN, A. L. (1980): Observation on the relation between ’revealed comparative advantage’ and comparative advantage as indicated by pre-trade relative prices. Weltwirtschaftliches Archiv, vol. 116. no. 2 HOESCHELE, WOLFGANG (2002): The Wealth of Nations at the Turn of the Millennium: A Classification System Based on theInternational Division of Labo. In: Economic Geography, Vol. 78, No. 2 (Apr., 2002), pp. 221-244 JÁMBOR ATTILA (2007): A magyar gabonafélék megnyilvánuló komparatív elônyei és hátrányai In: Statisztikai Szemle, 85. évf. 9. szám JÁMBOR ATTILA – TÖRÖK ÁRON (2012): Változások az új tagországok agrárkereskedelmében az EU-csatlakozás után. In: Statisztikai Szemle, 90. évfolyam, 7-8. szám KÁDÁR BÉLA (2008): Deficitjeink. In: Pénzügyi szemle, 2008. (53. évf.) 2. sz. 171-182. old. KOZMA FERENC (2002): Szerkezeti mozgások a magyar gazdaságban 1970 és 1998 között. IN. STATISZTIKAI SZEMLE. 80. ÉVFOLYAM, 2002. 1. SZÁM KOZMA FERENC (2002): Gondolatok a magyar agrárium jövôképéhez. In. Statisztikai Szemle. 80. évfolyam, 2002. 10-11. szám KRUGMAN PAUL R. – OBSTFELD MAURICE (2003): Nemzetközi gazdaságtan. Budapest, Panem kiadó KRUGMAN PAUL R. (1981): Trade, accumulation, and uneven development, Journal of Development Economics 8, pp. 149-61. MANKIW, N. GREGORY (2005): Makroökonómia. Osiris Kiadó, Budapest MARINOVICH, ENDRE (SZERK.) (2009): Tranzitológia: Átmenet a tervgazdaságból a piacgazdaságba. Budapesti Gazdasági Fôiskola, Budapest 196 o. MAS-COLELL, ANDREU – WHINSTON, MICHAEL D. (1995): Microeconomic Theory. New York, Oxford University Press OHLIN, BERTIL (1967): Interregional and International Trade. Harvard Economic Studies. 39. Cambridge, MA: Harvard University Press. RAMANATHAN, RAMU (2003): Bevezetés az ökonometriába alkalmazásokkal. Panem Könyvkiadó, Budapest RICARDO, DAVID (1817): On the Principles of Political Economy and Taxation. London, John Murray RYBCZYNSKI, T. M. (1955). Factor Endowment and Relative Commodity Prices. In: Economica 22 (88): 336–341. RÉVÉSZ TAMÁS (2003): A gazdaságmodellezési adatbázis szakágazati adatai. In: Statisztikai Szemle, 81. évfolyam, 2003. 3. szám RÉVÉSZ TAMÁS – MICHAEL, THOMAS – HARE, PAUL – HUGHES, GORDON (1993): The Competitiveness of Hungarian Industry, Acta Oeconomica, Vol. 45, No.3-4., pp. 319-348., 1993. RÉVÉSZ TAMÁS –HUGHES, GORDON – HARE, PAUL – CHARAP, JOSHUA – ZEMPLINEROVA; ALENA – WILCZYNSKA, DOROTA –WYZNIKIEWICZ, BOHDAN –SENIK CLAUDIA (1994): The International Competitiveness of Industries in Bulgaria, Czechoslovakia, Hungary and Poland. Oxford Economic Papers, 1994, Vol.46, No. 2. számában, pp.200-219 SMITH, ADAM (1776): An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations. W. Strahan and T. Cadell, London STOLPER, W. F. – SAMUELSON, P. A. (1941): Protection and Real Wages In: Review of Economic Studies 9 (1): 58–73 SAMUELSON, PAUL A. (1964): Theoritical notes on trade problems. The review of economics and statistics, vol. 46, no. 2, pp. pp. 145-154. VARIAN, HAL R. (2005): Mikroökonómia középfokon: Egy modern megközelítés. Akadémiai Kiadó, Budapest 745 o. VARIAN, H. (1992): Microeconomic Analysis, W. W. Norton & Co., New York, ZALAI ERNÔ (2000): Matematikai közgazdaságtan: A korszerû mikroökonómiai elemzés klasszikus és neoklasszikus szemléletû modelljei. Budapest, KJK-Kerszöv, 2000. 896 p.
113
ZALAI ERNÔ (2011): Matematikai közgazdaságtan I. Általános egyensúlyi modellek és mikroökonómiai elemzések. Budapest: Butterworth; Akadémia Kiadó, 2011. XV+640 p. (ISBN:978 963 05 9150 8) ZALAI ERNÔ (2012): Matematikai közgazdaságtan II. Többszektoros modellek és makrogazdasági elemzések. Budapest: Butterworth; Akadémia Kiadó, 2012. XI+721 p. (ISBN:978 963 05 9151 5) ADATBÁZISOK KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL: WWW.KSH.HU A GAZDASÁG SZERKEZETE AZ ÁGAZATI KAPCSOLATI MÉRLEGEK ALAPJÁN, BUDAPEST 2004 ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGE (SZERVEZETI ELHATÁROLÁSBAN), 1998 AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK MATEMATIKAI, 2000, BUDAPEST, 2005 FORRÁS- ÉS FELHASZNÁLÁSTÁBLÁK, 2003 EUROSTAT: HTTP://EPP.EUROSTAT.EC.EUROPA.EU/PORTAL/PAGE/PORTAL/EUROSTAT/HOME NATIONAL ACCOUNTS BY 60 BRANCHES - VOLUMES NATIONAL ACCOUNTS BY 60 BRANCHES - PRICE INDICES NATIONAL ACCOUNTS AGGREGATES AND EMPLOYMENT BY BRANCH (NACE REV2) GROSS FIXED CAPITAL FORMATION BY ASSET TYPE CROSS-CLASSIFICATION OF FIXED ASSETS BY INDUSTRY AND BY NON-FINANCIAL FIXED ASSET AND BALANCE SHEETS FOR NON-FINANCIAL ASSETS SUPPLY, USE AND INPUT-OUTPUT TABLES RÉVÉSZ TAMÁS ADATBÁZISA HTTP://WEB.UNI-CORVINUS.HU/~TREVESZ/ EU ÁKM ADATOK
114
KÁNTOR ADRIENN17 A KÖZÖS KÖLTSÉGVETÉS A VERSENYKÉPESSÉG SZOLGÁLATÁBAN 1. Bevezetés Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a többéves pénzügyi keret megalkotásakor milyen szerepet játszik a stratégiai célkitûzések teljesítése? Az Európai Bizottság, a Tanács vagy az Európai Parlament hoz az Európai Unió jövôjét pozitív irányokba befolyásoló döntéseket? A kérdéseim felvetését egyrészt a lisszaboni stratégia kudarcba fulladása, másrészt az Európai Unió folyamatos versenyképességi térvesztése indokolta. Ugyanakkor az is meghatározó volt, hogy az Európai Unió a világgazdasági válság idején elfogadta az Európa 2020 stratégiát és éppen 2012 végén zárulnak le a stratégia költségvetésének, a 2014 és 2020 közötti idôszakra vonatkozó pénzügyi perspektívának tárgyalásai. A témában való elmélyülés után már nem csak az a kérdés foglalkoztatott, hogy a közös költségvetés az Európai Unió stratégia célkitûzéseinek megvalósulását segíti-e, hanem sokkal inkább az, hogy az EU legfontosabb célját szolgálja-e? Vajon a pénzügyi perspektíva keretein belül felhasznált források támogatják-e a kutatás és fejlesztést, a térség versenyképességének növekedését?
2. Az Európai Unió és versenytársai a világgazdaságban, versenyképesség az EU-ban Az Európai Unió a világ legnagyobb egységes piaca, a világon megtermelt javak közel egyharmada innen származik, GDP-je 2011-ben 16485725 millió amerikai dollár, amely még az USA volumenét is meghaladja. Az EU gazdasága elsôsorban a szolgáltatási szektorra épül, ez adja a GDP közel háromnegyedét. (Marján, 2006) Egy ország vagy egy régió versenyképességét több jellemzô alapján értékelhetjük. Egyrészt dinamikusan fejlôdik-e a térség a többi országhoz képest? Képes-e külsô erôforrásokat bevonni és versenyképes termékeket vagy szolgáltatásokat elôállító transznacionális vállalatok hazájává válni? Megfelelô gazdasági, szabályozási és politikai környezetet biztosít-e ezen vállalatoknak? Mekkora részt képvisel a világ tôke-, termék- és szolgáltatásexportjában? Tudja-e javítani világgazdasági helyzetét? Tôle függnek vagy ô függ másoktól? Milyen a nemzetközi alkuereje és képes-e ennek javítására? (Blahó-Kutasi, 2010) Az országok, régiók világgazdasági pozíciójának összehasonlítására gyakran használjuk az évente elôállított bruttó hazai terméket (GDP) vagy a bruttó nemzeti jövedelmet (GNI), a fejlettség összehasonlítására a legjobb mutatószámának azonban az egy fôre jutó GDP-t tekintem. Az elsô ábrán jól látható, hogy az Európai Uniót legfôbb versenytársai, az USA és Japán e tekintetben megelôzik. Az egy fôre jutó GDP növekedési üteme a három versenytárs tekintetében az elmúlt 15 év alapján megegyezik, így a jövôre is hasonló növekedési ütemet feltételezve az Európai Unió nem lehet a világ legfejlettebb régiója. A világgazdasági válság a két ország és az EU gazdasági növekedését is visszavetette, legsúlyosabban azonban Japán gazdaságát érintette. Az ázsiai országban a legnagyobb visszaesést a beáramló FDI szenvedte el, az egyébként növekvô befektetések 2009-re a 2008-as év 75 százalékra, majd 2010-re annak kevesebb, mint 50 százalékára esett vissza. Egészen 2008-ig az Európai Unióba jóval nagyobb mennyiségben áramlott az FDI, mint versenytársaihoz. Az USA azonban kisebb mértékû visszaesést könyvelhetett el, így 2009-tôl kezdve közel ugyanannyi mûködô tôke befektetés valósul meg az amerikai országban, mint az EU-ban. (OECD, 2012) 1. ábra: Az egy fôre jutó GDP alakulása 1997 és 2011 között (OECD, 2012)
17
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Ferkelt Balázs, Európai Unió szekció II. helyezett
115
Úgy tûnik, az Európai Unió egyrészt lemaradt versenytársai mögött, másrészt az európai integráció alapjaiban rejlô hibák, hiányosságok hatására még tovább nô a szakadék. A versenyképes termékeket elôállító transznacionális vállalatok jelenlétôs letelepülése azonban elengedhetetlen a régióban, hiszen a világkereskedelem nagy része rajtuk keresztül zajlik és a technológia transzfer is a közremûködésükkel valósul meg. A World Economic Forum helyi vállalatvezetôk értékelése alapján az egész világra vonatkozó versenyképességi rangsorával megismerhetjük az üzleti környezetet. Ebbôl a felmérésbôl kiderül, hogy mennyire felel meg a környezet a vállalatok piaci, intézményi, politikai igényeinek. A növekedési versenyképesség index (Growth Competitiveness Index) alapján a legjobb kategóriába csak néhány Európai Uniós tagállam kerülhetett és a jelentés szerint az EU-n belül olyan jelentôs versenyképességi eltérések vannak, hogy lehetetlen együtt vizsgálni az integrációt. Nagy-Britannia, Németország, Svédország és Finnország indexe érte el az 5,39 és 5,55 közötti sávot illetve a legalacsonyabb érték, 3,86 és 4,20 közé került Görögország, Szlovákia és Románia az egytôl hétig terjedô skálán. Az USA és Japán a nagyobb versenyképességgel rendelkezô európai országokhoz hasonlóan elérte a legmagasabb kategóriát, aminek ezúttal 5,72 a felsô határa Svájc, a GCI szerinti legversenyképesebb ország miatt. Az Egyesült Államok a második helyen áll a World Economic Forum ranglistáján. Tehát csak az EU néhány tagállama biztosít olyannyira megfelelô környezetet, mint az USA vagy Japán. A lemaradók fôbb problémái között a vállalatvezetôk a korrupciót, az instabil politikai helyzetet, a nem megfelelô infrastruktúrát, a finanszírozási nehézségeket és a kockázati tôke rendelkezésre állásának hiányát emelték ki. (World Economic Forum, 2012) Ugyan néhány országban magas a bürokrácia szintje, de ez jellemzô az Egyesült Államokra is, ezért feltételezhetjük, hogy önmagában egy-egy negatív tényezôt még elviselnek a vállalatok, de ahol több egyszerre fennáll, oda inkább nem fektetnek be. Az EU termelékenységbeli lemaradása a 90-es években kezdôdött, amelynek okai a beruházások és a verseny alacsony szintje, illetve az innovatív termelési megoldások nem kerültek elôtérbe, ami tovább rontott a helyzeten. Lehet, hogy Európa versenyképessége több szektorban (mobiltechnológia, orvosimûszer-gyártás, környezetvédelmi technológiák) jelentôs vagy akár meghatározó, de a mára igen fontossá vált IT-iparágban vagy a biotechnológiai szegmenst tekintve elmarad versenytársaitól. (Marján, 2006) Egy nemzet vagy régió gazdaságáról az egy munkaórára vagy egy foglalkoztatottra jutó GDP, vagyis a munkatermelékenység vizsgálatával is képet kaphatunk. A termelékenység hosszú távon meghatározza egy régió fejlettségét és életszínvonalát is. Az Európai Unióhoz viszonyítva az egy dolgozóra jutó GDP az Egyesült Államokban 43,5 százalékkal több, azonban Japánban 4,9 százalékkal kevesebb. (Eurostat, 2012) Átlagosan egy amerikai dolgozó ember egy óra alatt 33 százalékkal több értéket állít elô, mint Európában élô társa. Ugyan az USA-ban évente kevesebb órát töltenek munkával, mint az EU átlaga, de nagyobb a munkaképes korú lakosság, és mint láthattuk a foglalkoztatottság mértéke is. A versenyt felvéve vagy a munkaórák számát növeljük - ami a régió kevésbé fejlett területein már így is igen magas – vagy növeljük a munkaképes lakosság létszámát. Európa az utóbbival büszkélkedhet az elmúlt években, mégpedig a nyugdíjhatárok kitolásával, ami természetesen korlátozott mértékben növelhetô tovább. Így a változtatás kulcsa a bevándorlási politika újragondolásában lehet, hiszen a munkába állási céllal érkezô külföldiek bevándorlása nem hátráltatja a gazdasági fejlôdést, hanem GDP-t termelnek a célországnak. A versenyképességet jelzô tényezôk bemutatása azonban önmagában kevés lenne ahhoz, hogy lássuk, mi okozza a lemaradást. Az okok feltárásához szükség van arra, hogy ismerjük az EU fô versenytársai miben jobbak, mire helyeznek nagyobb hangsúlyt és ezáltal komplex képet kaphatunk arról, hogy milyen területeken van szükség változtatásra a versenyképességi szakadék leküzdéséhez.
2.1. A humán erôforrás a versenyképesség szolgálatában Az Európai Unió számára további hátrányt jelent az emberi tôkébe való befektetés fontosságának kései felismerése. A termelési tényezôk közül ugyanis nem a tôke a legfontosabb, hanem a humán erôforrás és annak tudása, képzettsége. Ahogyan egy nemzetgazdaságban meghatározó a versenyképes vállalatok jelenléte, úgy a vállalatok számára a beruházási helyszín megválasztásakor meghatározó a szabályozási, piaci, profitszerzési lehetôségek mellett a rendelkezésre álló erôforrások minôsége, így a jövôbeli alkalmazottak képzettsége és a munkaerô termelékenysége is. Az Európai Bizottság szerint, ha az oktatásban egy évvel többet töltenek el átlagosan az emberek akár 6,2 százalékkal növelheti az össztermelékenységet az adott országban. (Bizottság, 2004) Így kétségtelen, hogy az állampolgárokat egyrészt a továbbtanulásra kell motiválni, a vállalatokat az alkalmazottak folyamatos továbbképzésére és az állam feladata, hogy elôsegítse az életfogytig tartó tanulást.
116
2009-ben Japánban a 25 és 64 év közötti lakosság 43,8 százaléka felsôfokú végzettséggel, 56,2 százaléka középfokú végzettséggel rendelkezett. Az Egyesült Államokban ezen korcsoport 41,2 százaléka felsôfokú végzettség, míg 47,4 százaléka középfokú végzettség birtokában volt. (OECD, 2012) Ezzel szemben az Európai Unióban ugyanebben a korosztályban a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk aránya 25,1 százalék, a középfokú végzettséggel rendelkezôk aránya 46,8 százalék volt. (Eurostat, 2012) Az oktatáshoz 2008-as adatok alapján az Egyesült Államokban a GDP 5,1 százalékával járul hozzá az állam, jellemzôen ennek nagyobb részét a nem felsôfokú oktatáshoz való hozzájárulás adja. A magánszféra oktatási költségei a GDP 2,1 százalékát teszik ki. Ezek a mutatók Japánban a közszféra részérôl a GDP 3,3 százalékára és a magánszféra részérôl a GDP 1,7 százalékára tehetôk és szintén a közoktatáshoz járul hozzá nagyobb mértékben az állam. Az Európai Unió tagállamaiban az oktatással kapcsolatos közkiadások a GDP 3 és 5 százaléka közé esnek, míg a magánkiadások a GDP 0 és 0,7 százaléka közé. (OECD, 2011-2012) Ahogyan korábban említettem, az Európa 2020 dokumentum célkitûzései szerint az EU 2020-ra 40 százalékra kívánja emelni a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk arányát a 30 és 34 éves korosztályon belül. A változás ugyan pozitív és nô a felsôfokú képzésben résztvevôk száma és a végzettséget megszerzôk aránya, de az USA lakosságán belül ez az arány duplája, míg Japáné még több. Emellett érdekesnek tartom, hogy azt a korosztályt veszi figyelembe a célkitûzés, akik tulajdonképpen 2010-ben 20-24 évesek. Tudván, hogy az EU-ban évrôl évre nô a felsôfokú tanulmányokat folytatók száma és Közép-és Kelet-Európában 2000-es évekhez képest ugrásszerûen nôtt meg ezen hallgatók száma a lakosságban, tulajdonképpen nem okoz majd meglepetést, hogy sikerül elérni a célokat. Az igazi változást, elôrelépést az jelenthetné a régió számára, ha valamilyen módon az idôsebb korosztályt további tanulmányok folytatására sikerülne motiválni. A javuló oktatási statisztikák mellett az élethosszig tartó tanuláshoz is hozzájárulhatna. Ezzel szoros összefüggésben áll, hogy az Európai Unió mindkét versenytársa kétszer annyi kutatóval büszkélkedhet. Nem csak olyanokról van szó, akik ott nevelkednek, hanem vonzzák is ezen országok a kutatókat, hiszen az újabb, jobb technológia és a több lehetôség mind motivációi ennek. Mindemellett a foglalkoztatottság aránya az Európai Unióban a legalacsonyabb. Versenytársai a gazdasági világválság kirobbanása elôtt elérték a 70 százalékos foglalkoztatási szintet, az EU azonban csak 65 százalékot tudott elérni a 15 és 64 év közöttiek csoportjában. Mindez 2008-ban Japánban 4,2 százalékos, az Egyesült Államokban 5,8 százalékos az EU-ban pedig 7,1 százalékos munkanélküliségi rátával párosult. Azóta az Európai Unióban e téren növekedést tapasztalhattunk szemben a másik két országgal.
2.2. Technológiai tényezôk a versenyképesség szolgálatában Az Európai Unió nem csak a tudásalapú társadalom kialakításának szükségességére jött rá túl késôn, hanem a kutatások és a fejlesztések fontosságára is. Japán már 1997-ben közel a GDP-jének 3 százalékát fektette K+F tevékenységekbe, ami az Európai Unió számára még ma is csak egy célkitûzés. Az EU GERD mutatója az elmúlt 15 évben végig 2 százalék alatt maradt, Japáné 2000-ben már meghaladta a 3 százalékot, az Egyesült Államoké pedig 2008-ban szorosan közelített hozzá. A vállalatok számára azonban rendkívül fontos az olyan üzleti környezet, ahol a saját kutatásaik költségét esetleg állami támogatással tudják kiegészíteni és a rendelkezésre álló forrásoknak köszönhetôen versenyelônyre tudnak szert tenni a piacon. Már 2006-ban a világ legnagyobb vállalatai 7 százalékkal növelték a K+F-re fordított források nagyságát, az amerikai cégek 15 százalékkal, az európaiak azonban csak 5 százalékkal. 2009-ben az USA adta a világ K+F tevékenységének majdnem felét, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 10 legnagyobb kutatás-fejlesztô vállalat közül 6 volt amerikai. (Marján, 2009) A K+F forrásainak terén az Európai Unió abban különbözik versenytársaitól, hogy az állam hozzájárulása a GERD mutatóhoz nagyobb, mint az USA vagy Japán tekintetében, azonban a magántôke hozzájárulása alacsonyabb. 2008-ban az EU-ban a K+F-re fordított kiadások 33,8 százalékát a közszféra adta, az USA-ban ez a mutató 27,1 százalék, Japánban pedig 15,6 százalék. Az üzleti szektor 2008-ban az EU GERD mutatójához 54,8 százalékban, az Egyesült Államokban 67,3 százalékban, Japánban 78,2 százalékban járult hozzá. (Eurostat, 2012) Az európai szabadalmi bejelentések száma az EU Huszonhetek részérôl 2008-ban 55530,23 volt, aminek területi megoszlását érdekes megfigyelni. A feléért, 22655,19 bejelentett szabadalmi jogért Németország volt a „felelôs”, további 33,04 százalék Franciaországból, Olaszországból és Nagy-Britanniából érkezett bejelentés. A visegrádi négyek országaiból Szlovákia jelentôsen elmarad társaitól, 2008-ban csupán 33,67 bejelentést tudhatott magáénak. A legrosszabbul azonban Lettország (22,77), Bulgária (17,9) és Litvánia (16,2) teljesít a
117
szabadalmak számát tekintve. Az Egyesült Államok 2008-ban 29125,07 szabadalmat jelentett be az EU-ban (Eurostat, 2012) 77502-t saját országában. Hozzá kell tenni, hogy azóta az EU évente bejelentett szabadalmainak száma stagnál, míg az USA-é meghaladta a százezret. ((UPTO), 2012) 2. ábra: GERD mutató alakulása 1997 és 2009 között (OECD, 2012)
Az Európai Unió innovációs eredménytáblája szerint a legversenyképesebb országai (Svédország, Dánia, Németország, Finnország) az innováció terén elôl járnak, ez azonban nem mondható el a 2004-ben vagy azután csatlakozó tagállamokról, amelyek nagy súlyt képviselnek az uniós átlagban. Az Európai Bizottság minden évben kidolgoz egy uniós eredménytáblázatot az innovációról (Innovation Union Scoreboard), amely a tagállamok egymás közti és az EU és harmadik országok közti összehasonlításban tartalmazza az innovációs teljesítményt. Az innovációs teljesítmény mérésére használt indikátor 0 –a legalacsonyabb teljesítményû- és 9 –a legmagasabb teljesítményû- között értékeli az országokat. Az imént említett négy ország éri el csupán a 6,5-ös értéket, de egyik sem haladja meg a 8-at (például Svájccal ellentétben), viszonylag szorosan követi ôket a rangsorban Belgium, az Egyesült Királyság, Hollandia, Ausztria, Luxemburg, Írország, Franciaország, Szlovénia, Ciprus és Észtország (az innovációs teljesítményt tekintve csökkenô sorrendben). A mérsékelt innovátorok kategóriáját erôsíti Olaszország, Portugália, Csehország, Spanyolország, Magyarország, Görögország, Málta, Szlovákia és Lengyelország. A csekély mértékû innovációs teljesítményt nyújtók csoportjába tartozik Romána, Litvánia, Bulgária és Lettország. Az Európai Unió átlaga így kicsivel a hatos mutató alá esik és megelôzi Korea, Japán és az Egyesült Államok. Az USA az élen járva majdnem eléri a nyolcat a kilences skálán, Japán pedig a hetet. Az amerikai innovációs teljesítményt egyik Európai Uniós tagország sem éri el, az uniós átlag jóval elmarad mögötte.
2.3. A közös költségvetés és a versenyképesség A közös költségvetés „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” nevû alfejezete tartalmazza a Galileo programot, a nukleáris biztonságra szánt forrásokat, a kutatási és innovációs keretet, a kis és középvállalkozások versenyképességének növelését elôsegítô programot, az oktatást (Erasmus, Fiatalok lendületben program, stb.). Ezenkívül a társadalom fejlôdését szolgáló programokat, a csalások megelôzésére szánt forrásokat, ügynökségek költségeit és az Európai Összekapcsolódási Eszközt (CEF), ami magában foglalja a közlekedési, az energiaellátást és az ICT infrastruktúra fejlesztését. A versenyképességi fejezet tehát olyan programokat foglal magában, amelyek a versenyképességet meghatározó tényezôk javítását szolgálják.
118
1. tábla: Az összehasonlítást adó fôbb mutatók összesítése Mutatók GDP (millió amerikai dollár, 2011) GDP/fô (amerikai dollár, 2011) Beáramló FDI (millió amerikai dollár, 2010) GCI (1-7) GDP/foglalkoztatott (EU = 100%) GDP/munkaóra (2011) Felsôfokú végzettséggel rendelkezôk aránya (25 – 64 év között, %) Középfokú végzettséggel rendelkezôk aránya (25 – 64 év között, %) Foglalkoztatási ráta (%,2011) Munkanélküliségi ráta (%,2011) GERD mutató (%, 2009) Szabadalmi bejelentések száma (2008) Innovation Union Scoreboard (2011)
Európai Unió
Egyesült Államok
Japán
16459,318 32720,754 436724,54 3,86-5,55 100 31,8 25,1 46,8 64,3 9,7 1,9 55530,23 5,9
15011 48042,879 351350 5,47 143,5 60,3 41,2 47,4 66,65 9 n.a. (2008: 2,79) 77502 7,6
4385,5542 n.a. (2010: 33785,24) 56275,823 5,40 95,1 39,8 43,8 56,2 70,29 4,6 3,33 n.a. 6,8
Forrás: OECD, Eurostat, 2012 A Bizottság versenyképességi források tervezete a 2007 és 2013 közötti idôszakra vonatkozóan a Tanácsi tárgyalások eredményeként jelentôsen csökkent, 132 755 millió euróról 74 098 millió euróra. Már látható, hogy a 2014 és 2020 közötti idôszakra tett javaslat összege ha nem is hasonló mértékben,de csökkenni fog, hiszen a ciprusi elnökség már meghatározta annak legfelsô határát 146 317 millió euróban a 194 887 millió euró helyett. A helyzetet tovább rontja, hogy ebbe belekerülnek majd olyan nagy volumenû projektek is, mint az ITER vagy a GMES. Az, hogy az elnökség javaslatában a kohéziós támogatások is önálló alfejezetként szerepelnek, megakadályozza, hogy az esetleg a felzárkóztatást segítô támogatások fel nem használása esetén átutalják a forrásokat a versenyképesség részére.
3. A kutatás és fejlesztés, az innováció szerepe az Európai Unióban A kutatás és fejlesztés a gazdaságra és az Európai Unióra rendkívül pozitív hatásokat gyakorol. Tanulmányok szerint minden 1 euró, amit a kutatási keretprogramra fordít az EU az iparban 7 és 14 euró közötti hozzáadott értéket képvisel. A hosszú távú makrogazdasági hatások is kedvezôen alakulnak a közös kutatásoknak köszönhetôen: például a 7. Kutatási Keretprogram 900000 munkahelyet teremt, 0,96 százalékos növekedéssel járul hozzá a GDP-hez, 1,57 százalékkal képes növelni az exportot, ugyanakkor csökkenti az importot. A kockázat csökkentésével a közös kutatások növelik a magántôke bevonási képességet. A Kockázatmegosztási Pénzügyi Mechanizmus esetében például a kölcsönök mértéke 12-szer akkora, mint az EU hozzájárulása és a további tôkeáttételes befektetések K+F+I-be pedig 30-szor nagyobbak. (Bizottság, 2011) Az uniós szinten megvalósuló programok sokkal nagyobb hozzáadott értéket képviselnek, mint a nemzeti szinten megvalósított projektek és a kockázatmegosztás által a magántôke könnyebben bevonható, aminek segítségével elôrelépést tehetünk a technológiai fejlôdés felé. Emellett a határon átnyúló kutatások megvalósulásával, több tagállam vesz részt egy kutatásban, ami segíti az európai integráció elôrehaladását, az európai együttmûködést. Nemzetközi együttmûködésre készteti a kutatókat, akik ezáltal megoszthatják egymással tudásukat és egymás ismereteit kiegészítve dolgozhatnak egy közös cél érdekében. Erôsíti tehát az európai összetartozás érzését. Ugyanakkor azt is felismerhetjük, hogy a nagy költséggel járó kutatásokat egy-egy tagállam nem tudná fedezni. Az Európai Unió legfôbb kutatásfinanszírozási eszközei a kutatási és technológiafejlesztési keretprogramok (Framework Programme for Research and Technological Development), amelyek elôsegítik Európa foglalkoztatottsági mutatójának javítását és a versenyképesség növelését. Az Európai Unió Mûködésérôl szóló szerzôdés (EUMsz) alapján az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotás keretében fogadja el a többéves kutatási keretprogramot, meghatározza a keret rendelkezésére álló források felsô határát. A Bizottság pedig minden év elején jelentést tesz az elôzô évi kutatási program eredményeirôl és az aktuális év munkarendjérôl. A keretprogramban meghatározzák a rendelkezésre álló forrásokon felül a tudományos célkitûzéseket, prioritásokat, a tevékenység irányvonalait. A keretprogramokon belül a végrehajtáshoz egyedi programokat hoznak létre, amelynek részletes szabályairól, idôtartamáról, az esetleges szükséges eszközökrôl és azok költségvetésérôl a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében dönt az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal történô konzultáció után. Ezek kiegészítéseként az európai kutatási térség
119
(European Research Area) létrehozásához szükséges feltételekrôl a Tanács és az Európai Parlament rendes jogalkotási eljárás keretében dönt. (EUMSz, 2012) Az elsô kutatási keretprogram 1984-ben indult és 3270,6 millió ECU volt a teljes költségvetése folyó árakon számítva. Az ötödik keretprogramra már 14871 millió eurót használt fel az Európai Unió, ehhez képest a jelenlegi, a hetedik kutatási keretprogramra már ennek majdnem négyszeresét, 55806,1 millió eurót fog költeni az EU. (Bizottság, 2012. február) A keretprogramok költségvetésének növekedése egyrészrôl a kutatási tevékenység egyre növekvô fontosságát jelzi, az Európai Unióban egyre inkább prioritássá válását takarja és azt is megmutatja, hogy ezekre a programokra, projektre szükség van. A kutatás és fejlesztés költségvetésbeli szerepének növelése önmagában nem határozza meg egy régió versenyképességét, de hosszú távon más tényezôkkel kiegészülve, erôteljes befolyással van rá. (Marján, 2009) Európai Unió már a lisszaboni stratégia aláírásakor felismerte ennek fontosságát, azonban a költségvetési tárgyalások során ez is, mint sok más közösségi politika háttérbe szorul a tagállamok nettó pozíciója miatt. A 2007 és 2013 közötti idôszakban a hetedik kutatási keretprogram (és a hatodik befejezése) költségvetését tekintve az intézményközi megállapodás alapján 45 571 millió euró forrást lehet ezen a jogcímen felhasználni, azonban idôközben kiderült, hogy 55 806 millió eurót igényel. Az Európai Unió számára a GERD mutató 3 százalékra növelésre még mindig célkitûzés 10 év elteltével is, ami az Európa 2020 dokumentumban fogalmazódik meg. A 2014 és 2020 közötti pénzügyi perspektívára tett javaslata szerint 80 milliárd euró allokálását javasolja a kutatási és innovációs keretprogramra. A hetedik kutatási keretprogram 10 területet ölel fel: egészségügyi kutatás; élelmiszer, mezôgazdaság, halászat és biotechnológia; információs és kommunikációs technológia; nano-tudományok, nanotechnológiák, alapanyagok és termelési technológiák; energiakutatás; környezetkutatás; közlekedési kutatás; társadalomgazdasági és humánkutatás; ûrkutatás és biztonságpolitikai kutatás. (Bizottság, 2010)
4. Kis- és Középvállalatok az Európai Unióban A kis- és középvállalatoknak kiemelt szerepük van egy ország gazdaságában, a magánszektorban foglalkoztatottak számának kétharmadát adják és egy már összeszokott, a piacon régóta jelenlévô beszállítói kör a transznacionális vállalatokat letelepedésre bírhatja. (Szentes Tamás, 2006) A KKV-k azonban versenyképességi hátránnyal rendelkeznek: általában alacsony tôke birtokában vannak, és emiatt keveset fektetnek a fejlesztésekbe, így lassan reagálnak a technológiai változásokra. A KKV-k versenyképességének növelését a kutatási keretprogram mellett Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (CIP = Competitivness and Innovation Framework Programme) egészíti ki, amit 2014-tôl a Vállalatok, Kis- és Középvállalatok Versenyképessége (COSME = Competitivness of Enterprises and small and medium-sized enterprises) elnevezésû program váltana fel. A program az ipari versenyképesség növekedését és az innovációt támogatását szolgálja, így megcélozza az innovációs tevékenységekbe történô befektetéseket, a vállalkozások innovációját, a vállalkozói és innovációs kultúrát és a vállalkozásokhoz, illetve az innovációhoz kapcsolódó gazdasági és igazgatási reformokat. (Marján, 2006) A CIP sikerét bizonyítja, hogy 2007 és 2011 között összesen 1582 millió euró ráfordítással 647 000 munkahelyet teremtett és a kockázat diverzifikálásával 11 millió euró magántôkét tudott bevonni a KKV-k versenyképességének fejlesztésébe. (Bizottság, 2011) Versenyképességi és Innovációs Keretprogram három alprogrammal rendelkezik, amelyek a következôk: Vállalkozási és Innovációs program, az Információs és Kommunikációs Technológia támogatásának programja és az Intelligens Energia – Európa program. 2010. áprilisi adatok alapján a hetedik kutatási keretprogramban 28079 résztvevô vállalkozás között 4497 kis- és középvállalat található és az Európai Unió 1262,6 millió euróval járult hozzá a KKV-khoz, ami a teljes hozzáadott érték 14,39 százaléka. A kis- és középvállalatok részvételi aránya a közlekedési kutatásokban és a nanotechnológiai (nanotudományok, anyagok és termelési technológiák) kutatásokban a legmagasabb. A hetedik kutatási keretprogram eredményeit mérve 10 Európai Uniós tagállam régiói állnak az élen a projektekben való részvételük alapján. Olaszországnak három, Németországnak és Franciaország kettô-kettô, míg Görögország, Belgium, Ausztria, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Hollandia és Magyarország egyegy ilyen régiót tudhat magáénak.
120
A 4. ábrán az adott országok régiói összevontan szerepelnek és azt mutatja meg, hogy milyen arányban vesznek részt kis- és középvállalatok a projektekben, illetve az Európai Unió mekkora összeggel járul hozzá a KKV-khoz az összes résztvevô arányában az országok régióin belül. Így láthatjuk, hogy a legtöbb tagállamban a részvételi arány megegyezik a hozzájárulás arányával, azonban Németország és Olaszország régiói esetében a kis- és középvállalatok nagyobb arányban részesülnek az uniós forrásokból. Tehát ezen a területeken szolgálja leginkább a keretprogram a foglalkoztatás kétharmadát adó vállalkozások fejlôdését. (Bizottság, 2010) 3. ábra: A hetedik kutatási keretprogram (FP7) forrásainak felhasználása
5. Összegzés Az Európai Unió érdeke az egységes belsô piac megvalósítása után, hogy minden tagállam megfelelô fejlettségre és versenyképességre tegyen szert. Mivel az EU a világ legnagyobb „gazdasága”, amely a legnagyobb piaccal rendelkezik, megvan a lehetôség arra, hogy vezetô szerepet vállaljon fel a világgazdaságban, a feltételek ehhez azonban egyelôre nem adottak. A hiányosságokat jól foglalja össze az Európa 2020 dokumentum, azonban ezeket a célokat meg is kell valósítani, ehhez pedig elengedhetetlen a közös költségvetést a stratégiai célkitûzések szolgálatába állítani. Azt értem ezalatt, hogy ezeknek a forrásoknak a megfelelô méretét biztosítani kellene a nemzeti megszorítások ellenére is és ezeket a lehetô leghatékonyabb módon kellene felhasználni. A közös költségvetésben azokra a programokra kell a hangsúlyt helyezni, amelyek valós hozzáadott értéket képviselnek az egész Európai Unió számára. Ilyen program lehet a kis- és középvállalatok versenyképességi programja vagy a kutatási keretprogram, ezekre mindenképpen érdemes nagyobb összegeket fordítani, hiszen munkahelyeket teremtenek, növelik a versenyképességet, nem csak kifejlesztik, hanem segítségével alkalmazzák is az új találmányokat. Nemzeti szinten a tagállamok többsége nem képes ilyen projekteket támogatni, ugyanakkor, ha ezek uniós szinten valósulnak meg több és komolyabb eredményt képesek elérni. Fontos, hogy olyan projektekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek képesek magántôkét bevonni illetve a magánszférát kutatás-fejlesztési tevékenység folytatására bírni. Az EU versenyképességi pozíciójának javításához egy olyan költségvetést lenne szükséges kialakítani, amely • méretét illetôen jelentôsen nagyobb a jelenleginél • ezáltal jóval nagyobb újraelosztásra képes • olyan programokat, projekteket finanszíroz, amelyek tényleges hozzáadott értéket képviselnek • rugalmas a források felhasználását tekintve • nem tartalmaz olyan kifizetéseket, amelyek az EU nemzetközi tárgyalóerejét vethetik vissza. A költségvetés méretének növelésével és rugalmasabbá tételével több olyan projekt valósulhatna meg, amelyek képesek munkahelyeket teremteni, egyes régiók leszakadását megakadályozni, míg más térségeknek versenyképességi elônyöket nyújtani. A közös költségvetés ilyen formájú újraértelmezése, azonban a tagállami érdekeken kívül is több ellenállásba ütközik. Akadályt jelent a többsebességes Európa, a szolidaritás, illetve a szuverenitás kérdése. A többsebességes Európának két szintje már létezik: az euróövezet és az eurót nem használó tagállamok. Abban az esetben, ha az eurózóna elôrébb lép vagy egy szûkebb körben valósul meg, fennáll a veszélye annak, hogy Európa többi rész még jobban távolodni kezd a jövôben az integráció központjától. Ugyanakkor vannak olyan országok,
121
amelyek az elmúlt idôszakban egyre közelebb kerültek a közös valutát használó országokhoz és ez már egy köztes lépcsôfokot jelent. A szolidaritás léte sem egyértelmû ezen a szinten, kérdéses, hogy képesek-e a nettó befizetô tagállamok illetve ezen országok állampolgárai elfogadni, hogy a befizetett adót máshol osztják újra. A szuverenitás feladását jelentené egy mélyebb szintû integráció létrehozása Európában, de sok tagállam annak ellenére vonakodik ettôl, hogy az életszínvonal növelését sokkal jobban szolgálná. A szuverenitást illetô legfontosabb kérdés az, hogy képesek vagyunk-e áldozatot hozni egy célért, ami tulajdonképpen minden tagállam és az Európai Unió célja? A nemzeti kultúrák megôrzésével létrehozni az Európai Egyesült Államokat, amelynek lehetôsége van arra, hogy a világ tudásalapú, legversenyképesebb gazdaságává váljon.
Irodalomjegyzék BLAHÓ ANDRÁS - KUTASI GÁBOR: Erôközpontok és régiók. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010 BORKÓ TAMÁS - FODOR KRISZTINA – OSZLAY ANDRÁS: A fôbb országcsoportok hosszú távú érdekei a közös európai költségvetés átalakítása után. Budapest, ICEG EC, 2006. IVÁN GÁBOR: Bevezetés az Európai Unió költségvetésébe. Budapest, Osiris Kiadó, 2007. MARJÁN ATTILA: Az Európai Unió gazdasága. Budapest, HVG Kiadó, 2006. SZEMLÉR TAMÁS: EU-költségvetés 2007-2013: Érdekek és álláspontok. Budapest, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2004. SZEMLÉR TAMÁS - BALÁZS PÉTER: EU-Költségvetés: Kihívások és reformtervek. Budapest : MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2007. SZENTES TAMÁS ÉS MUNKAKÖZÖSSÉGE: Fejlôdés Versenyképesség Globalizáció II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2006. EURÓPAI BIZOTTSÁG: A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK - A 2007-2013 közötti idôszakra szóló pénzügyi terv COM(2004) 487. Brüsszel 2004. EURÓPAI BIZOTTSÁG: Közlemény az Európai Tanács tavaszi ülésszakának A lisszaboni stratégia új kezdete – Közös munkavál a növekedésért és a munkahelyekért, COM (2005) 24. Brüsszel 2005.02.02. EURÓPAI BIZOTTSÁG: A lisszaboni stratégiát értékelô dokumentum, SEC(2010) 114 végleges. Brüsszel, 2010.02.02. EURÓPAI BIZOTTSÁG: SME participation in FP7 report. 2010. EURÓPAI BIZOTTSÁG: A bizottság közleménye az európai parlamentnek, a tanácsnak, a gazdasági és szociális bizottságnak és a régiók bizottságának - Az Európa 2020 stratégia költségvetése COM (2011). 2011. EURÓPAI BIZOTTSÁG: COMMISSION STAFF WORKING PAPER: The added value of the EU budget -Accompanying the document Commission Communication, A budget for Europe 2020, SEC(2011) 867 final. 2011. EURÓPAI BIZOTTSÁG: EU budget 2011 Financial Report. Luxembourg, Publications Office of the European Union, 2011. EURÓPAI BIZOTTSÁG: Development of Community research 1984-2013. 2012. február. CSÁKI GYÖRGY: Versenyképesség és külfölfi közvetlen tôkebefektetések a mai világgazdaságban. Budapest,: MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2004. június. FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM: Wim Kok vezette Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport jelentése: Munkahelyek, munkahelyek, munkahelyek – Több munkahelyet teremteni Európában! . Budapest, 2004. február. IVÁN GÁBOR: Az Európai Unió pénzügyi keretterve 2007-2013-ra - az infúzió bekötve. Közgazdasági Szemle. 2006., LIII. évfolyam, 2006. május (428-451.o.) MARJÁN ATTILA: Az Európai Unió nemzetközi versenyképességének kilátásai. Európai Tükör 2009/7-8. WORLD ECONOMIC FORUM: The global competitiveness report 2012-2013. Geneva, WEF AZ EURÓPAI UNIÓ HIVATALOS LAPJA: INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁS az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemrôl és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességérôl. 2006. 2006/C 139/01. AZ EURÓPAI UNIÓ MÛKÖDÉSÉRÔL SZÓLÓ SZERZÔDÉS. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:083:0047:0200:hu:PDF. Letöltve: 2012. november 1. EURÓPAI BIZOTTSÁG: Adjustments to the financial framework. http://ec.europa.eu/budget/figures/fin_fwk0713/fwk0713_en.cfm#adjust; Letöltve: 2012. 11 01. EUROSTAT: http://ec.europa.eu/eurostat
122
EURÓPAI BIZOTTSÁG: Az Európai Bizottság javaslat a 2014-2020 közötti idôszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre; Letöltve: 2012. 08 10. http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/publications/2011/mff2011/MFF_2011_hu.pdf; ELNÖKSÉG, CIPRUSI. MFF 2014-2020 NEGOTIATING BOX. BRÜSSZEL, 2012. 15599/12. BRUXINFÓ: http://www.bruxinfo.hu/cikk/20120127-dietara-fognak-az-eu-t-a-netto-befizetok.html; Letöltve: 2012. november 5. EURÓPAI BIZOTTSÁG: http://ec.europa.eu/europe2020/targets/eu-targets/index_hu.htm; Letöltve: 2012.10.28. EURÓPAI BIZOTTSÁG: http://ec.europa.eu/europe2020/europe-2020-in-a-nutshell/priorities/index_hu.htm; Letöltve: 2012.10.28. ORGANISATION FOR ECONOMIC COOPERATION AND DEVELOPEMENT. http://www.oecd.org/ OECD FACTBOOK. EDUCATION EXPENDITURE. http://www.oecd-ilibrary.org/docserver/download/ fulltext/3011041ec089.pdf?expires1352567199&id=id&accname=freeContent&checksum= DAF2446511E17DF958C2C95BE68A9666; Letöltve: 2012.10.31. UPTO, U.S. PATENT AND TRADEMARK OFFICE. http://www.uspto.gov/web/offices/ac/ido/oeip/taf/cst_utl.htm; Letöltve: 2012.10.28. CORDIS http://cordis.europa.eu/search/index.cfm?fuseaction=proj.document&PJ_LANG=EN&PJ_RCN =6581601&pid=0&q=C062470DA254E802C5851A009B370E5D&type=sim; Letöltve: 2012. október 31. HTTP://WWW.TRANSPORT-RESEARCH.INFO/WEB/PROJECTS/PROJECT_DETAILS.CFM?ID=36536; Letöltve: 2012. október 31. HTTP://WWW.TRANSPORT-RESEARCH.INFO/UPLOAD/DOCUMENTS/200909/20090917_163406_ 47833_POLLOCO%20-%20FINAL%20PUBLISHABLE%20REPORT.PDF; Letöltve: 2012. október 31. CORDIS http://cordis.europa.eu/search/index.cfm?fuseaction=proj.document&PJ_RCN=7899778&CFI D=17820360&CFTOKEN=68385321&jsessionid=D637A7E179B9C6EE53F456CACAC260C7 .APP1-PEA-D_900; Letöltve: 2012. október 31. TRANSPORT RESEARCH AND INNOVATION PORTAL http://www.transport-research.info/web/projects/project_details.cfm?id=10933; Letöltve: 2012. 11 03. CORDIS http://cordis.europa.eu/search/index.cfm?fuseaction=proj.document&PJ_LANG=EN&PJ_RCN =10980781&pid=1&q=C062470DA254E802C5851A009B370E5D&type=sim; Letöltve: 2012. október 31. TRANSPORT RESEARCH AND INNOVATION PORTAL http://www.transport-research.info/web/projects/project_details.cfm?ID=38711 Letöltve: 2012. 11 03. CORDIS http://cordis.europa.eu/search/index.cfm?fuseaction=proj.document&PJ_RCN=9043097; Letöltve: 2012. 11 05. SG.HU INFORMATIKA ÉS TUDOMÁNY http://m.sg.hu/cikkek/81135/debrecenben_lesz_magyarorszag_legnagyobb_teljesitmeny_36 9_szamitogepe; Letöltve: 2012. 11 05. EURÓPAI PARLAMENT http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/0080a6d3d8/Ordinary-legislativeprocedure.html; Letöltve: 2012.10.31. SOROS ELNÖKSÉG: 2007-2013 KÖZÖTTI PÉNZÜGYI KERET. http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cmsData/docs/pressData/en/misc/87677.pdf Letöltve: 2012.10.31.
123
KÉCSKEI VIOLA18 COACHING: A LEGÁLIS DOPPING 1. Bevezetô A témaválasztás indoklása – Személyes aspektus Gyermekkorom óta életem része a sport, a tánc, a mozgás valamilyen formája. Egy kis város adta lehetôségek a sportolásra igen csekélyek, ám én igyekeztem a lehetô legsokoldalúbb mozgás fajtákat kipróbálni. Pár évig néptáncot tanultam, úszó edzésekre jártam, röplabdáztam, jazz-és modern balett órákat vettem, és amit a mai napig amatôr szinten gyakorlok az a tenisz. Mindig is az a fajta voltam, aki inkább szerette a mozgást, mint sem jeleskedett az elôbb említett sportokban, tánc stílusokban. Annak ellenére, hogy nem emelkedtem ki az adott csapatból/csoportból, volt amikor „elkaptam a fonalat” és sikerült lendületesen forogni a pas de bourréet a balettban, vagy a röplabdában tudtam úgy nyitni, hogy a háló túloldalán csak nehezen tudták visszaadni a labdát. Ezek a pici sikerélmények motiváltak abban, hogy ne adjam föl. Azonban elgondolkodtam, miért van az, hogy ilyen hullámzó a teljesítményem. Ha szorgalmasan gyakorlok, hogy lehet, hogy alig látszik az eredmény? A nem egyenletes teljesítményemet a kellô koncentráció hiányával magyaráztam. Egy tenisz házi bajnokság alkalmával úgy gondoltam itt a lehetôség, hogy bebizonyítsam, csupán elég jobban odafigyelnem a játékra és minden rendben lesz. Nem így lett. Azóta is foglalkoztat a gondolat, mit rontottam el? Hogyan lehet befolyásolni elménket annak érdekében, hogy olyan teljesítményt nyújtsunk, amilyet szeretnénk? A hipotézisem tehát, hogy pusztán a koncentráció és a nagyfokú „akarás”, nem elég a sikerhez,- sôt olykor hátráltató tényezôk- legyen szó a sport vagy akár a munka világáról. Nem gondoltam volna, hogy a coaching témáján keresztül találom meg kérdéseimre a választ. Továbbá ennek kapcsán a sport és a coaching párhuzamba állítását is tárgyalom tanulmányomban szekunder kutatásaimon keresztül. A téma aktualitása- Miért pont a coaching? Manapság az üzleti szférában igen elterjedt a coaching, de mirôl is szól valójában e mögé az idegen szó mögé bújtatott folyamat? A XX. század második felében létrejött coaching tevékenység kialakulásában szerepet játszott a- szinte napról napra korszerûbbé váló- információs technológia elterjedése és az egyre élesedô piaci verseny (VOGELAUER 2002 P6). Ezekkel párhuzamosan ugyanis az élet felgyorsult, a vállalatok a legjobbat szerették volna nyújtani, a lehetô legrövidebb idô alatt. A kulcsszavak a gyorsaság és a hatékonyság lettek. A tanácsadás területén is hasonló igények merültek föl a vezetôk részérôl. Megnôtt a kereslet az egyre specifikusabb, személyre szabottabb vezetô támogató, fejlesztô tevékenység iránt. Napjainkra a cégek legfontosabb értéke a humán tôke lett, annak meg- illetve, „karbantartása”, fejlesztése. Különösen igaz ez a magasabb pozícióban lévô, nagyobb felelôsséggel rendelkezô vezetôkre. Az elôbb említettek hívták életre a- viszonylag új- szakmai teljesítménynövelô, személyiségfejlesztô tanácsadást, a coachingot. „Nincs új a Nap alatt” „A coaching egy régi mesterség újrafelfedezése, hiszen a kimagasló szellemi vezetôk mellett mindig volt egy tanácsadó” (SÁRVÁRI 2008 P213). „Coach szóval a diákok illették kedvenc tanáraikat, akik a tudás átadásán túl valami pluszt is nyújtottak diákjaiknak, segítôik, tanácsadóik voltak (idézi ZSIGMOND 2008).” Az elôbb említett forrásokon kívül még számos cikkben utalnak arra, hogy a coaching, mint személyiségfejlesztô, vezetô támogató tevékenység már régebben is létezett, csak nem így hívták (HORVÁTH 2004 P4). Felmerül a kérdés: A coaching nem csupán egy régi szakma új köntösben? Második alapfeltevésem ehhez a gondolathoz kapcsolódik. Tanulmányomban azt tárgyalom majd, hogy mitôl olyan különleges a coaching, milyen kompetenciák kerülnek elôtérbe egy coach munkája során. Primer kutatásom eredményeként beszámolok arról, hogy a gyakorlatban egy fiatal coach hölgy, Melicher Orsolya, a Neosys Szervezetfejlesztô és Tanácsadó Kft. munkatársa, milyen kompetenciákat tart nélkülözhetetlennek a coaching folyamat során. 18
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar hallgatója, konzulens: Zsigmond Száva, Munkaerô szekció I. helyezett
124
2. A coaching eredete, fejlôdése 2.1. Made in Hungary Az idegen szavak kettôs hatással vannak ránk, egyrészt kíváncsiságot ébresztenek bennünk, másrészt pedig tartózkodunk tôlük. Az elsô esetben tudni akarjuk a jelentésüket, él bennünk a vágy, hogy valami újjal bôvítsük tudásunkat, míg az utóbbi helyzetben a félelem kerül elôtérbe. Ilyen vegyes érzéseket válthat ki belôlünk a coaching szó is...pedig eredetileg Magyarországról származik. „Etimológiailag a coaching kifejezés egy, az Észak-Dunántúlon található, kis falu-Kocs- nevére vezethetô vissza. Ennek a falunak a mesterei fejlesztették ki az elsô, személyszállításra alkalmas, forgó kerekekkel rendelkezô jármûvünket. Innen ered a kocsi név (…), amelynek változatai több európai nyelvbe bekerültek (…), (a szó) angolszász területre érkezve a coach formát vette fel (idézi ZSIGMOND 2008).”
2.2. Fogalommagyarázat Magyarra lefordítva a coach szó edzôt jelent. Nem véletlen, hiszen a sportból került át az üzleti életbe, nemcsak maga a szó, hanem a módszertan alapja is. A coach tehát az a személy, aki a vállalatok vezetôi, illetve magánszemélyek- vagy más néven a coachee - szakmai fejlôdésében segédkezik. „A coach (…) támogatást nyújt, az optimális döntéshozó képesség kialakításához, vezeti partnerét céljai tudatos megvalósításának útján” (idézi ZSIGMOND 2008). A coach tevékenységébôl, amit létfontosságú kiemelni, véleményem szerint- az, hogy a coach nem mondja meg az ügyfélnek, hogy szerinte mit kellene tennie, csupán segít, hogy a kliens felismerje, hogy az adott problémára milyen megoldási alternatívák állnak rendelkezésére. Összefoglalva a coach egy olyan szakember, aki rendelkezik a támogatás és az irányítás, a megértés és a tanítás, a megerôsítés és a szembesítés eszközeivel és képes a legjobb módon, a legtöbbet kihozni a vezetôbôl (SÁRVÁRI 2008). Ezek alapján coachingnak azt a teljesítménynövelô, fejlesztô, támogató folyamatot nevezzük, amelynek középpontjában az adott személy változása áll.
2.3. A coaching kialakulásának története A már fentebb idézett szerzôk arról számolnak be, hogy a coaching mindig is létezett. Ha jobban belegondolunk, a minket körülvevô világban, emberi kapcsolatainkban is felfedezhetjük a coachingot valamilyen formában. Meghallgatjuk, támogatjuk, bíztatjuk szeretteinket, barátainkat, megosztjuk egymással tapasztalatainkat, ezek mind-mind a coaching folyamatban is megtalálható motívumok. Az általam részletesebben tárgyalt fejlôdési irányzat az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, fôként pszichológiai, sportpszichológiai elemekre épül. A legtöbben ezt tekintik a coaching szakma születésének. Kialakulását pedig 1974-re teszik, amikor is egy amerikai tenisz-golfedzô, Timothy Gallwey The Inner Game Of Tennis - (A tenisz belsô játszmája) címû könyve megjelent. Gallwey mûvét eredetileg sportolóknak, edzôknek szánta, a témában több elôadást is tartott, amelyeken egy idô után, már több üzletember vett részt, mint sportoló (www.inaplo.hu). Hogyan tudják az üzleti életben hasznosítani Gallwey sportpszichológiai megállapításait? Mit tehet egy (sport) edzô és egy coach annak érdekében, hogy sportolójából, ügyfelébôl a maximumot hozza ki? A következô részben Tim Gallwey mûvén keresztül vizsgálom a sport világa és az üzleti szféra, a coaching eltéréseit, majd szekunder kutatásaimat egybevetve vonok párhuzamot azok között.
2.4. Gallwey titka „A fizikai teljesítmény az egységnyi idô alatt végzett munka. Jelölése, P. Kiszámítása: P=
E . E a befektetett energia, t az eközben eltelt idô” (www.wikipedia.hu). t
Már az általános iskola óta tudjuk tehát, hogy a teljesítmény a befektetett energia és az idô függvénye. A teljesítmény növelése a képlet alapján nagyon egyszerûnek tûnhet: ha növeled az energiát, egységnyi idô elteltével arányosan nô a teljesítményed is. A levezetésben csak annyi a hiba, hogy az emberek teljesítménye egy ponton túl már nem fokozható; a sportban, ahogy a munka világában sincs ez másként. Elôfordul, hogy az edzésekkel, többletmunka elvégzésével már nem vagyunk képesek növelni a teljesítményünket, sôt ez még kártékony is lehet.
125
Amikor a fizikai teljesítmény plafonba ütközik, milyen más tényezôk befolyásolják eredményességünket, a sikert? Tim Gallwey elméletén keresztül választ kapunk ezekre a kérdésekre. Gallwey azt mutatja be a tenisz példáján keresztül, hogy amikor meccset játszunk valakivel, nem a háló túloldalán lévô ember az igaz ellenfelünk, hanem saját magunk. Azt állítja, hogy van egy külsô- ellenféllel folytatott játék- és van egy ezzel párhuzamosan, a fejünkben lezajló „belsô játszma”. A belsô játszma célja, hogy minden olyan dolgot, amit elménk akadályként gördít elénk, berögzült rossz szokásainkat-, amik gátolják, csúcsteljesítményünk felszínre kerülését- fel tudjuk oldani és ez által mentális készségeink fejlôdjenek. Az író szerint minden emberben létezik „Én 1” és „Én 2”- a kettô közötti kapcsolatnak létfontosságú szerepe van az élet bármely területén. Az „Én 1” az elménk, a tudatunk- feladata, hogy beprogramozza „Én 2” –t - a fizikai ént, ami például az agy, memória, idegrendszer- sokkal inkább képi elemekkel, mint utasításokkal. Ugyanis „Én 2” „anyanyelve” a vizualizáció és az intuíciók. A vizuálisan megjelenített, részletes képek nagyobb hatással vannak ránk, mint a verbálisan közölt információk. (Ezt egy személyes példával is alá tudom támasztani, ugyanis amikor a legrangosabb teniszbajnokságokat közvetítették a TV-ben, és szinte egész nap néztük, hogy a nagyok hogy játszanak és délután mi magunk is „lementünk a pályára” teniszedzésre, mindenki kicsit jobban teljesített, mint szokott.) Teljesítményünk legjavát tehát, akkor tudjuk nyújtani, ha az elménk nyugodt, „nem tudatos”, intuitív állapotára törekszünk. Azonban fontos, hogy a tudattalan és a nem tudatos állapot nem ugyanaz. Hogyan lehetséges a nem tudatos állapot elérése? Ahhoz, hogy mentálisan összeszedettek legyünk, szükség van a két Én közti harmonikus kapcsolat kialakítására. Ha ez az egyensúly létrejött, sokkal integráltabbnak érezzük magunkat és ez által képesek leszünk felülmúlni önmagunkat. Az egység létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy kevesebbet gondolkodjunk, „Én 1”-et a beprogramozás fázisa után, háttérbe szorítsuk, tudniillik hajlamos az ítélkezésre. Ítélkezés alatt értjük azt, amikor egy dologhoz, eseményhez pozitív, vagy negatív értéket rendelünk. Amikor ítélkezünk, értékelünk. Ez elménk, egónk válasza mindarra, amit magunk körül érzékelünk, tapasztalunk. Az ítélkezés könnyen vezet általánosításhoz és ha „Én 1” folyamatosan ezeket az „önbeteljesítô jóslatokat” kommunikálja „Én 2”-nek, az elôbb-utóbb elhiszi és megpróbál a felé intézett elvárásoknak megfelelni- ez idôvel önbizalomhiányt eredményezhet. Gallwey nem azt mondja, hogy ítéleteink visszaszorítása megegyezik hibáink figyelmen kívül hagyásával, mert a hibáink is épülésünket, fejlôdésünket szolgálják. A két Én közti bizalom feltétele kettôjük összhangjában rejlik, viszont „Én 1” hajlamos nem megbízni „Én 2”- ben, nem ismeri el az érdemeit, folyton kontrollálni szeretné. Fontos, hogy lecsendesítsük „Én 1”- et, az elménket, miután tiszta képekkel, hasznos információkkal- semmiképp sem utasításokkal- látta el „Én 2”- t. Így létrejöhet a bizalmi helyzet, ezt követôen „Én 2” mûködése folytán képesek leszünk a maximumot kihozni magunkból (GALLWEY 1974).
3. Összefonódás Sport (vízilabda) Vs. Coaching „A sportban a testünkkel dolgozunk, de valójában a belsônk van a munka fókuszában.” (SÁRVÁRI 2008 P212) Kutatásom során a sport és a coaching különös összefonódására lettem figyelmes. Több forrás is arról számol be, hogy a magyar nôi vízilabda válogatott különös edzéssel készült a 2012-es nyári Londoni Olimpiára. Sárvári György 2011 decembere óta foglalkozott a csapattal a team coaching keretei között. A coaching ugyan üzleti módszertan, de az edzôk, csapattagok beszámolói alapján, aligha nem arra lehet következtetni, hogy a londoni 4. helyezést a coaching nélkül nem sikerült volna elérni. A cél a hatékonyság javítása, az egyéni készségek fejlesztése, a csapat együttes fejlôdése volt. A fô hangsúly a csapat egységesítésén volt ezt a coach a közös beszélgetések, meditációk rendszeresítésével szerette volna elérni. A nôi vízilabda válogatott tagja elmondták, hogy elôször síri csend jellemezte a beszélgetéseket, mert nem voltak hozzászokva, hogy a játékkal kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat ilyen nyílt formában osszák meg egymással (www.hrportal.hu). Egy másik vízilabdás hölgy elárulta ô eleinte szkeptikus volt a team coaching sikerességét illetôen, ám a folyamat energiája ôt is magával ragadta (www.neosys.hu). A csoporttagok együttmûködése, együttes élményt hoz létre, ami döbbenetesen megnöveli az egyének hajtó erejét (SÁRVÁRI 2008). Lényeges momentum volt, hogy a szakember bevonta az edzôt is a közös beszélgetésekbe, ahol lehetôségük volt a játékosoknak visszajelzést adni a szövetségi kapitány számára. Amikor a folyamat már két, három hónapja tartott a kapitány szavaival élve: „Kezdtünk igazi CSAPATRA hasonlítani!” (www.neosys.hu). Mindezek eredményeként, a mentális felkészítés hatékonynak bizonyult, ugyanis a magyar nôi pólóválogatott sorra gyôzte le az aktuális világbajnok görögöket és az Európa-bajnok oroszokat és olaszokat is (www.hrportal.hu). Az Olimpián pedig, a dobogóról egy hellyel csúsztak le csupán.
126
Az együttmûködésbôl a vízilabda válogatott, mint csapat és a folyamatban résztvevôk egyénenként is rengeteget profitáltak. Megtanultak nyíltan beszélni a problémákról egymás elôtt. Felismerték, hogy a pozitív látásmód nélkülözhetetlen a sikerhez, és az, hogy merni és tudni kell változtatni, mert ez a fejlôdés kulcsa. Az üzleti életbe ezek a gondolatok egy az egyben átültethetôk. Már-már közhely-, de igaz-, hogy a sport sok mindenre megtanít, mégpedig felelôsséget vállalni- elsôsorban önmagunkért, tetteinkért, másokért-, valamint az elkötelezettség, pontosság is a sport által elsajátítható képességek között szerepel.
4. A coaching folyamat modell A coaching folyamat menetével, a folyamatban használt módszerek széles skálájával megannyi nyomtatott és internetes cikkben, forrásban találkozhatunk. Ezek segítettek abban, hogy megismerjem a coaching lényegi elemeit, megértsem a folyamat elméleti hátterét, azonban ami ennél is fontosabb volt számomra,- amit egyetlen tankönyv sem tartalmaz- egy coach hölgy beszámolói, tapasztalatai szakmájával kapcsolatban. A vele való találkozás, interjú hozzá segített, hogy átfogó képet kapjak errôl az igen komplex folyamatról.
4.1. Mikor érdemes elkezdeni? Mindannyian elbizonytalanodunk olykor, egy-egy komoly döntés meghozatala elôtt. A vezetôkkel sincs ez másként, szakmailag az ô felelôsségük nagyobb, hiszen munkájuk során személyeket érintô kérdésekben is ôk hoznak döntést. Ha egy vezetô azt gondolja, jó lenne valakivel- egy független féllel megosztani egy szakmai dilemmát, vagy valaki úgy érzi karrierje megrekedt, nem tudja hova-tovább, szeretné a maximumot kihozni magából, akkor ajánlott a coach segítségét igénybe venni.
4.2. A folyamat fázisai Egy coaching folyamat rendszerint tíz találkozást foglal magába, az ülések hatvan percesek, és általában heti rendszerességgel történnek. Így a coaching körülbelül két-három hónapot ölel fel. A legmegfelelôbb idôpont a coaching ülésekre, amikor a vezetô nyugodt állapotban van. 1. Kapcsolatfelvétel Az egyik lehetséges mód, amikor a coachok egy korábbi, például team fejlesztô munka kapcsán, már dolgoztak az adott céggel. Ekkor a coach(ok) ajánlhatják, hogy a csoportból ôk, hogy látják, kinek lenne szüksége egyéni coachingra. Tipikus szituáció továbbá amikor is egy vezérigazgató részérôl merül föl az igény, hogy vezetô beosztású alkalmazottjának elônyére válna egy fejlesztô folyamatban való részvétel. A coach hölgy elmondta, ilyenkor általában az a „forgatókönyv”, hogy az úgynevezett nulladik találkozás alkalmával a vezérigazgató is elmondja, hogy szerinte a beosztottjának mely területeken kellene fejlôdnie, majd az igazgató erre reagálva szintén kifejti véleményét, a coach eközben jegyzetel, moderál, visszakérdez. Ezt követôen közösen kijelölik az elérendô célokat, megállapítják, milyen konkrét kérdésekkel foglalkozik majd a coach és az igazgató a folyamat során. A coach hölgy véleménye szerint az indító beszélgetés nemcsak arra ad nagyon jó alkalmat, hogy az irányok kirajzolódjanak, hanem az ügyfél és felettese viszonyából is sok mindent le lehet szûrni. A coach szerint nem ritka élethelyzet az sem, amikor az indító beszélgetésen megfogalmazott témák módosulnak. Ha kiderül, hogy a coachee álláspontja jelentôsen eltér attól, ami a három fél megállapodásában szerepelt, akkor visszamehetnek a vezérigazgatóhoz, hogy újrafogalmazzák a prioritást élvezô pontokat. Amennyiben viszont nem mutatkozik lényegbeli különbség a tervezett és a coaching alatt felmerülô témák között, majd csak a folyamat lezárását követôen tájékoztatják a felettest. Nagyon fontos, hogy a folyamat elkezdése, a coach felkeresése belsô indíttatás eredménye legyen, hiszen a valódi szándék kísérôje lesz majd az a magával ragadó dinamika, ami hajtóerôként lendíti az ügyfelet elôre a fejlôdés útján. Amennyiben nem önkéntes a coaching folyamatban való részvétel- mondjuk, az a szituáció áll fenn, hogy „a fônök elküldött fejlôdni”-, akkor könnyen nyomás alatt érezheti magát az ügyfél. A coacheeban keletkezett görcsök, pont a folyamat hatékony fejlôdési mechanizmusát blokkolhatják, és az úgynevezett „alkalmazkodó coaching” jön létre, amely valódi eredményt, igazi megoldást a problémára nem ad. Ezért is tettem fel a coach hölgynek a kérdést az elôbbi példa kapcsán, hogy nem érezte-e az igazgató- a coachee-, hogy mindenképpen eredményt kell produkálnia a tíz beszélgetés elteltével. A coaching egy üzleti folyamat, ahol a konkrét célok meghatározása pont azt szolgálja, hogy legyen eredmény. „Egy coach, akkor sikeres, ha képes változást elérni. Az eredményesség a legfontosabb.” – a coach hölgy véleménye szerint.
127
A következô ábra a coaching folyamat fázisait mutatja be, az elsô tehát a kapcsolat felvétel az ügyfél és a coach között. A coaching sikeressége nagymértékben a felek egymásra hangolódásán múlik. Természetesen egy találkozás alkalmával még nem lehet eldönteni, hogy a coach a vezetô segítségére tud-e lenni, ezért a második találkozás alkalmával, amikor körvonalazódtak a kliens szakmai problémái, elakadásai, mindketten kinyilvánítják szándékukat a folytatást illetôen.
1. ábra: A coaching öt fázisa (forrás: Vogelauer [2002])
1. Kezdési, kapcsolat felvételi fázis 2. Megegyezési, szerzôdési fázis 3. Munkafázis 3.1. Helyzetelemzés, diagnózis fázisa 3.2. A problémamegoldás és tervkialakítás fázisa
4. Lezárási fázis 5. Értékelési fázis
2. Megegyezés Elôre senki nem tudja megmondani, hogy alakul egy coaching folyamat, ezért is bír nagy jelentôséggel az alapok lefektetése, a keretek meghatározása a coach hölgy szerint. Tudniillik ez az egyetlen biztos a folyamatban. A coach hölgy a pontosságot hangsúlyozta ki, mint olyan tényezô, ami mindkét fél számára biztonságot ad, megteremti a bizalmi kapcsolat alapjait az elkövetkezendôkben. Amennyiben coachee és coach úgy döntenek, felelôsséggel tudják vállalni az általuk szerzôdésben megfogalmazottakat egy céltudatos, eredmény orientált, a vezetô személyiségét is formáló procedúra veszi kezdetét. 3. Munkafázis Megértés Döntés Cselekvés. Leegyszerûsítve egy coachnak ezekben kell tudnia támogatni az ügyfelet. Elsô lépcsôfok, az aktuális problémák azonosítása, a következô az azokkal való szembenézés, majd optimális megoldást találni valamennyire. A coach hölgy összehasonlításával élve, egy vezetônek gyorsan kell reagálni a változásokra és azonnali megoldást kell találnia a felmerülô problémákra. Ezzel ellentétben a coaching lényege pont az, hogy a coach „megállítsa” az ügyfelet, támogassa abban, hogy szembe tudjon nézni mindazzal, amit ô hozott létre maga körül, majd megállapítani mi ebben a vezetô saját felelôssége. Azt nem lehet tudni a szembenézés folyamata, a hibák elismerése mennyi idôt vesz igénybe, viszont ha ez megtörtént, kell hoznia a vezetônek egy döntést, hogy milyen irányvonalat követve szeretné megvalósítani a változással, megújulással kapcsolatos tervét. 4.-5. Lezárási és értékelési fázis Az 1. pontban bemutatott példa lezárása és értékelése úgy zajlott – a coach hölgy beszámolója alapján-, hogy a 10 alkalom után – az indító beszélgetéshez hasonlóan – találkozott a coach, az ügyfél és az ô felettese. A coach elmondja tapasztalatait, közös munkájuk eredményét összefoglalja, majd ugyanezt megteszi a kliens is- a coach és ô már elôzetesen kiértékelték a folyamatot, itt a változások összefoglalásán van a hangsúly a felettes felé. Arról beszélgetnek miben lépett elôre a coachee, milyen konkrét eredmények történtek az osztályán, melyek a még fejlesztendô területek, esetleg a vezérigazgató miben érzékeli, hogy elindult a változás. Kíváncsi voltam, az értékelô, lezáró fázisokat követôen a coach hölgy alkalmazza-e az utolsó utáni fázist, az úgynevezett „követést”. Ez a volt-ügyfél és coach közös döntése, ha a két fél közül bármelyikük azt érzi, hogy szeretne tudni a másikról, az ügyfél szeretne beszélgetni a coachcsal minden további nélkül felhívhatja. Általában az jellemzô, hogy telefonos kapcsolatban maradnak.
128
5. Coach kompetenciák 5.1. Milyen a „jó” coach? Mint minden szakma, mesterség, úgy a coaching is meg kíván speciális képességeket, készségeket. A képességeink nem velünk születettek, ezeket tudjuk fejleszteni, készségeinket már kevésbé, ilyen például az empátia. Ha alapvetôen valakinek nem olyan erôs a beleérzô készsége, nem tudja csupán gyakorlással elsajátítani azt. Megpróbálom körülírni milyen is a „megfelelô” coach. Elsô kérdés, ami felmerül bennünk- jogosan-, hogy kinek megfelelô? Már korábban kitértem rá, milyen fontos, hogy coach és coachee egy hullámhosszon legyenek. Mindannyian mások vagyunk, más-más igényekkel rendelkezünk, nem biztos, hogy minden ügyfél számára a következô tulajdonságokkal felruházott coach lesz a megfelelô. Az ideális coachnak rendelkeznie kell egyfajta tudatos visszafogottsággal, hogy az ügyfél teljesebben tudja önmagát megmutatni. Fontos, hogy a coach felülemelkedjen saját elôfeltevésein, elvárásain és tudatosan vegyen részt a folyamatban (SÁRVÁRI 2008). Törekednie kell a biztonságos, támogató légkör kialakítására, továbbá nélkülözhetetlen a tisztelet az ügyfél felé, illetve az ôszinte érdeklôdés az ügyfél gondjai, jövôje iránt. Birtokában kell, hogy legyen az aktív/értô hallgatás és a hatásos kérdezéstechnika képességeinek. Ennek segítségével kaphat minél pontosabb képet a coach magáról az ügyfélrôl, a megoldandó problémáról, valamint a coachee szavain túl, testbeszédének mondanivalóját is képes megérteni. Konkrét visszajelzéseken keresztül kommunikál, támogat, bátorít, megerôsít (www.coachfederation.hu). A coach önismerete nagy hangsúlyt kap a folyamat során, tudnia kell mi az, ami a kompetencia körébe tartozik és mi az ami nem. Gondolok itt például, arra az esetre, ha a coaching személyes témát érint, mondjuk egy feldolgozatlan gyermekkori trauma kerül felszínre. Mit tesz ilyenkor a coach? A coach hölgy szerint ez még jó is lehet, a párhuzamok szintjén vizsgálva azt,- hogy hol jelenik meg még ugyanez, a coachee életének más területén. Amennyiben a coach úgy érzi kompetencia határain kívül esô dologról van szó, ajánlhat egy pszichoterapeutát, aki szakszerûen tudja kezelni az ügyfelet. Ha a coach jó ember-és önismerettel rendelkezik, az iránytûként vezeti a coaching folyamat során, tapasztalati tudása pedig hozzájárul intuitív képességeinek tökéletesítéséhez. 5.2. A kompetenciákon túl A coach hölggyel készített mély interjú ezeken az alap kompetenciákon túl rávilágított más dilemmákra is a coachinggal kapcsolatban. A hölgy elmondta munkája során négy olyan tényezôvel szembesül nap, mint nap, amiket egyszerre él meg elônyként és hátrányként is. Az elsô, hogy közgazdász diplomával rendelkezik, pszichológus végzettséggel viszont nem. Elôbbinek köszönhetôen átlátja a business folyamatokat, utóbbival kapcsolatban úgy gondolja, javára azért válik, hogy nincs a pszichológia területén tapasztalata, mert akkor hajlamos lenne-, ahogy ô fogalmazott- sémákat húzni az emberekre. Egy pszichológiát tanult coach meglehet, hamarabb ráérez arra, hogy egy-egy személyiség típushoz, hogyan lehet közelebb kerülni. Számos helyzetben kell egy coachnak érzékenyen reagálnia, a megérzéseknek, intuícióknak kiemelkedô jelentôsége van. A coach hölgy szerint a figyelem kiélesítését kell fejleszteni, hogy a coach tudja, érezze egy beszélgetés kapcsán, mik az „oda nem illô elemek”. A másik két tényezô, ami befolyásolja munkája során a coach hölgyet az, hogy nincsen vezetôi tapasztalata és, hogy fiatal. Fiatal, de nem tapasztalatlan. Elôször gyakornokként, majd junior tanácsadóként dolgozottezzel kellô rutint szerezve-, hogy hivatásszerûen gyakorolhassa a coachingot. Amikor arról kérdeztem, nem érzi-e úgy, hogy az ügyfeleket zavarja az, hogy egy –általában- náluk fiatalabb coacholja ôket, azt válaszolta, ilyenre még ez idáig nem volt példa, viszont a megegyezéses fázisban ô fel szokta erre hívni a figyelmet, mert ha emiatt az ügyfél kényelmetlenül érzi magát, a második találkozás alkalmával nyugodtan válthat coachot. A vezetôi tapasztalat kapcsán elmondta, ha valaki vezetôbôl lett coach azért válhat elônyére, mert a saját bôrén tapasztalta mindazt, amirôl a kliens is beszél, így hitelesebbé válhat a beszélgetésük. Árnyoldala a vezetô létnek, hogy- ahogyan a pszichológus- ô is felvesz egy rutin mûködést, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményes legyen. Ezzel ellentétben a coaching lényege pont az, hogy más látásmódot adjon a coach az ügyfélnek- ezért is lehet nehéz egy „vezetôt vezetni”, rávenni, hogy kilépjen a komfort zónájából, hogy merje „lecserélni a régi paneleket”, ezzel nyitva utat a fejlôdésnek. Ezzel a gondolattal kapcsolatban fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy egy vezetô számára nem jelent nehézséget, hogy elfogadja valakitôl nyíltan, szemtôl szembe a mûködésével összefüggô kritikát. A coach
129
hölgy a következôképpen vélekedik errôl. „Tiszta, ôszinte kommunikáció nélkül az igazi változás, megújulás nem valósulhat meg. Általában elfogadják a vezetôk a visszajelzést, sôt nagyon érdekes hogy sok esetben hálásak az ôszinteségért és egyet is értenek velem. A munkatársai, beosztottjai valószínûleg nem szokták ilyen nyíltan megmondani az észrevételeiket. A coaching folyamat során viszont hozzászoknak, a második-harmadik alkalom után már tudják, mit várhatnak el a coachtól.” Sárvári György szerint is ezen a ponton véreznek el a legtöbben, mert ez a legnagyobb kihívás a vezetôk számára, a kiszolgáltatottság elfogadása. Egy coach felelôssége óriási a vezetô fejlôdését támogató folyamatban. Ô is aktív résztvevôje a coaching folyamatnak, éppen ezért óhatatlan, hogy olyan témák is szóba kerüljenek, amik a coachra is hatással vannak, esetleg ô is átélt már hasonló esetet. Az nem kétség, hogy valamiféle hatása mindig van az elhangzottaknak mind a coachra, mind pedig ügyfelére. Amennyiben, viszont mélyebb nyomot hagyott a coachban a coacheeval folytatott beszélgetés, arról érdemes beszélnie. A coach hölgy elmondása szerint az ô cégüknél úgynevezett „szupervíziós párokat” alakítottak ki. Ez azt a célt szolgálja, hogy ha az említett helyzetbe kerül a coach vagy úgy érzi, elakadt a folyamatban, meg tudja osztani azt munkatársával. Másik lehetôség, hogy a kliens felé is ad egy visszajelzést, érzelmi lecsapódásáról. Ez a módszer elég kockázatos, bizonytalan végkimenetelû helyzetet hoz létre, mivel a coach nem tudhatja, hogy az elmondottakra, hogyan reagál majd az ügyfél. A coach hölgy szavait idézve: „Nincs rá garancia, hogy jó lesz, de ekkor él igazán a folyamat. Ekkor valódi. A jó coach attól jó, mert amit érez, gondol nem fél a folyamatban megjeleníteni, legfeljebb nincs igaza, de akkor azt is el tudja fogadni.”
6. Összegzés A coaching sajátos- a vezetôk egyedi igényét kielégítô-, tulajdonságai révén vált Magyarországon is az egyik legkeresettebb szakmai teljesítménynövelô, vezetôt támogató tevékenységgé. Elterjedését segítette, hogy a feladatokat végzô emberek minôsége döntôvé vált a piaci versenyben. Mai világunkban egy valami biztos: a változás. Ahhoz, hogy a vezetôk képesek legyenek hatékonyan, gyorsan reagálni, részükrôl is elvárt a folyamatos fejlôdés. A munka ráadásul az emberek idejének nagy részét kitölti, erôsen meghatározza az életvitelt. Amit az ember szakmai életében, a munkahelyén megjelenít, nagy valószínûséggel a magánéletében is. E két terület kölcsönösen hat, formálja egymást. A coach elsôsorban a vezetô személyiségével dolgozik. Fontos azonban kiemelni, hogy a coaching nem csodaszer, hanem olyan segítô beavatkozás vezetôk részére, amely mindig az ügyfél hosszú távú érdekeit tartja szem elôtt. Összességében megállapítom kvalitatív kutatásom eredményeként elsô feltevésem, miszerint a sportbeli gyôzelmeink eléréséhez a koncentráció nem elég, bizonyítást nyert. Ahhoz, hogy teljesítményünk legjavát tudjuk nyújtani a sorsdöntô helyzetekben, az, hogy megnyerjük-e az adott meccset nem azon múlik, mennyire próbálkozunk. Céljaink tudatosítása fizikai énünk számára, a nyugodt, lecsendesített elmeállapot, az ösztönös, intuitív, képek alapján történô cselekvéseink visznek minket elôre a siker felé vezetô úton. Második feltevésemet szintén nem támasztottam alá kvantitatív eredményekkel. Kutatásom arra irányult, hogy a coaching nem csak egy régi mesterség újra felfedezése. Ahogy már a tanulmány elején említettem, valamennyi interperszonális kapcsolatunkban felfedezhetjük a coachingot. Ezen felül, minden szakma folyamatos változásban van, követi az aktuális piaci trendeket, így a coachingon belül is megfigyelhetjük eztma már nemcsak az életvezetésre, üzleti területre terjed ki a coaching folyamat. Biztos vagyok benne, hogy a jövôben a szakmán belüli további specializálódás lesz jellemzô, vagy további irányzatok is megjelennek, amelyek külföldi képviselôit az interneten már most megtalálhatjuk: létezik lovas coaching, coaching asztrológia, szex-coaching, coaching hipnózis. A coaching, tehát életünk bármely területén sikerrel alkalmazható. Átültethetô a sportba is, ahogy a nôi vízilabda válogatott eredményei bizonyítják. Amikor valamilyen sportot ûzünk, meccset játszunk, nem tudjuk letagadni, elrejteni magunkat. A sportban megjelenik az ember igazi valója. Ott nem lehet hazudni, nem kell megmagyarázni, hogy egy-egy helyzet elôl miért tértem ki, vagy miért reagáltam agresszívan. Ha kellô önismerettel és tudatos hozzáállással rendelkezünk, nem lesz elôttünk akadály. Nem véletlen, hogy a coaching sportbeli gyökerekkel rendelkezik, hiszen mindkettônek ugyanaz a célja, hogy a mélyen lévô belsô ént-, aki még hiszi és tudja, hogy a világon bármire képesek vagyunk-, sikerüljön a felszínre hoznia. A coaching segít abban, hogy a bennünk rejlô lehetôségeket maximálisan kihasználjuk, megtanít arra, hogyan fokozhatjuk teljesítményünket. Ez az igazi legális dopping.
130
Irodalomjegyzék GALLWEY, TIMOTHY [1974]: The Inner Game Of Tennis, Random House, New York HORVÁTH, TÜNDE [2004]: Helyzetkép a Magyarországi coachingról, Pszichoterápia, XIII. évfolyam 4. szám SÁRVÁRI, GYÖRGY [2008]: A belsô harcos útja, Sanoma Budapest VOGELAUER, WERNER [2002]: Coaching a gyakorlatban, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. ZSIGMOND, SZÁVA [2010]: Coaching a sportban, Pénz és Társadalom, BGF HTTP://WWW.ANIMA-RACIO.HU/PDF/COACHING_MO.PDF; letöltve: 2012.10.30. HTTP://KRONO.INAPLO.HU/INDEX.PHP/INTER/8-NETWORKSTUDIES/908-COACHING-AZINTERNETEN; letöltve: 2012.10.19. HTTP://OUTOFOFFICE.HU/COMPONENT/CONTENT/ARTICLE/22/58; Letöltve: 2012.09.21. HTTP://WWW.HRPORTAL.HU/HR/TEAM-COACHING-AZ-ELSPORTBAN-MITOL-LESZ-KIVALO-EGYCSAPAT-20120521.HTML; letöltve: 2012.10.30. HTTP://WWW.NEOSYS.HU/SITES/DEFAULT/FILES/PUBLIKACIO/A_MAGYAR_NOI_VIZILABDA_VALO GATOTT_TAPASZTALATAI_0.PDF; letöltve: 2012.10.30. HTTP://WWW.COACHFEDERATION.HU/KOMPETENCIAK.HTML; letöltve: 2012.11.02. HTTP://HU.WIKIPEDIA.ORG/WIKI/TELJES%C3%ADTM%C3%A9NY; LETÖLTVE: 2012.09.21. INTERJÚ MELICHER ORSOLYÁVAL
131
KOLBERG HELGA19 BERLIN! MI FOLYIK ITT? AVAGY: VÁROSFEJLESZTÉS A FOLYÓPARTOK MENTÉN IDEGENFORGALMI SZEMSZÖGBÔL Bevezetés A folyók mindig is meghatározó szerepet játszottak egy város életében. Sose csak földrajzi helyek voltak, hanem történelmi határok, kereskedelmi útvonalak, kulturális terek, kikapcsolódási pontok és a társadalmi élet központjai. A folyók városépítôk, összehozzák az embereket, és hogy mennyi lehetôség rejlik bennük azt Berlin példáján szeretném bemutatni. Hogy miért pont a német fôvárost választottam ebben a témában? Nos, több okból is: Az egyik legfôbb célom az volt, hogy bemutassam, Budapest mennyi gyakorlati koncepciót vehetne át a német fôvárostól, és ezáltal jobban kihasználhatná a Duna adta lehetôségeit idegenforgalmi és városfejlesztési szempontból is. Egy további érv, hogy Berlin felületének majdnem 7%-a víz: ezt az adottságot a városvezetés, valamint a lakosság is kihasználja. Berlin rengeteg jó ötletet valósított meg, és további tervei is vannak a folyóparti városfejlesztéssel kapcsolatban, ahhoz, hogy a várost idegenforgalmi szempontból is jobban pozícionálják. Berlin állandóan mozgásban van, folyamatosan változik a városkép, és a folyók ebben nagy szerepet játszanak, ugyanis a fal leomlása után olyan potenciálok tárultak a helyiek elé, amelyek azelôtt még nem voltak láthatóak. Berlin nagy építkezéseken ment át, a város dinamikusan fejlôdik, új trendeket teremt. Mára egy nyitott, kreatív kulturális világvárossá nôtte ki magát, történelmi kontrasztokkal.
A folyók szimbolikusak: áramlást és szabadságot jelentenek. A folyópartok legnagyobb része szabadon hozzáférhetô, a vizek fenntartják az örökös mozgást, és a partok mentén pezseg az élet: strandbárok, lakóhajók, partihajók, múzeumhajók, vízi fesztiválok, hatalmas zöldterületek a vízparton, úszó hostelek, különleges vízi sportok, egyedi vendéglátóegységek, absztrakt épületek a parton, fürdôk, folyóparti lakóparkok, nagyobb beruházások, közösségi terek, stb. Fontosnak tartottam, hogy a témámat több szemszögbôl közelítsem meg; ezért a városvezetés, és az idegenforgalmi vállalkozások képviselôivel 7 mélyinterjút készítettem Berlinben. A primer kutatásaim interjúalanyai a következô személyek voltak: Szenátus turizmusgazdálkodás és víziturizmus részleg vezetôi, Szenátus városfejlesztési területén Spreeraum speciális vezetôje és a környezetvédelmi részleg víz speciális terület vezetôje, Friedrichshain-Kreuzberg polgármestere, Luritec Watersystems tulajdonosa, és a Gestrandet an der Jannowitzbrücke strandbár tulajdonosa. Szekunder forrásként több berlini városfejlesztéssel, víziturizmussal kapcsolatos dokumentumot gyûjtöttem, ezekkel együtt úgy gondolom sikerült egy átfogó képet alkotni a folyópartok által kínált turisztikai városfejlesztési potenciálokról. Végül felmerül a kérdés, hogy Berlin példája alapján Budapestnek talán jobban ki kellene használnia a Duna adta lehetôségeket.
2. Berlin bemutatása Berlin Németország fôvárosa, és egyben az ország egyik tartománya is 3,5 millió lakossal. Berlin több mint 700 éves múltra tekint vissza, történelme egyik viharos idôszakát a második világháború után élte meg, romokban hevert és a 4 gyôztes hatalom felosztotta egymás között a város területét. 1949-ben létrejött a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), majd a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), ezzel együtt Nyugat (brit, amerikai és francia) és Kelet (szovjet) Berlin. 1961-1989 között egy tényleges fallal is elválasztották a várost. Majd 1989-ben megnyitották a falat és 1990-ben a két német állam újraegyesülésével ismét Berlin lett az ország fôvárosa. Berlin hullámzó történelme egyben oka, annak, hogy miért keresik fel évente egyre többen, mindenki látni akarja Berlin hogyan volt képes a szörnyû múltja után ilyen fényes jelent és ígérkezô jövôt varázsolni, ráadásul rövid idô leforgása alatt. Ez a város kihasználta a második esélyét és a fejlesztések tovább folytatódnak. A várostervezésnek nagy kihívás volt úgy formálni, - modern új igényekhez igazítani a városképet -, hogy közben ne vesszenek el Berlin identitását jelentô keleti és nyugati emlékmûvei. Legfôbb nevezetességei: Brandenburger Tor, Unter den Linden, Kurfürstendamm, Reichstag, Schloss Charlottenburg, East Side Gallery, Siegessäule, Tiergarten, Berliner Dom, Museumsinsel, Fernsehturm, Potsdamer Platz, stb. 19
BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar hallgatója, konzulens: Sipos Erika, Turizmus szekció I. helyezett
132
Berlin kerületei közül a témám szempontjából a legfontosabbak a központiban fekvô, folyóparttal rendelkezô Mitte és Friedrichshain-Kreuzberg, amiket az alábbi térképen is láthatunk: 1. ábra: Berlin kerületei
Mitte, ahogy a neve is jelzi Berlin kulturális és politikai életének központja. A szomszédos FriedrichshainKreuzberg pedig Berlin egyik legérdekesebb és legizgalmasabb kerülete, mert itt sok nemzetiség és mûvész él együtt, akik kreatív ötleteikkel formálják a korábbi határterületet, létrehozva egy olyan egyedi atmoszférát, ami idôközben Berlin egyik vonzerejévé vált a turisták számára.
3. Berlin idegenforgalmi jellemzôi Berlin turizmusát 2011-ben az alábbi számokkal, adatokkal lehetett röviden jellemezni: • 22,4 millió vendégéjszakát, 9,9 millió vendéget regisztráltak a kereskedelmi szálláshelyeken, 2,5 nap átlagos tartózkodási idôvel • 791 szálláshely, 62%-os átlagos szobafoglaltság és 76 ¤ átlagos szobaár a szállodákban • Berlin a 3. legkedveltebb városi desztináció Európában (London és Párizs után) • Európában a legnagyobb átlagos évi növekedéssel (+7,3%) bír a vendégérkezéseket tekintve • 4. legnépszerûbb kongresszushelyszín • 10,3 milliárd bruttó forgalom, 275 500 foglalkoztatott az I szektorban • Fô küldô országai: UK, Hollandia, Olaszország, USA • Utazási motivációk a berlini látogatók körében: látványosságok, történelem, atmoszféra • Designváros, élhetô, izgalmas történelem, modern, egyedi image, pezsgô kulturális város Azonban számomra meglepô, hogy mint vizek városa nem reklámozza magát, pedig van mit felmutatnia a városnak ezen a téren, ezért is szeretném részletesebben bemutatni, jobban hangsúlyozni a város folyóit például. Berlin a legzöldebb és vízben leggazdagabb nagyváros a kontinensen: közel 7%-a a város felületének víz: folyók, tavak, csatornák szelik keresztül. 195 km hosszan hajózható, akár az Atlanti óceánig is eljuthatunk, mivel Európa legnagyobb összefüggô vízi útrendszerének kellôs közepén fekszik a német fôváros. Már ôsidôk óta kereskedelmi útvonalként használták a vizeit, a város nevének a jelentése is mocsaras területre vezethetô vissza - amikor még senki sem gondolta volna, hogy itt fog késôbb felépülni a világ egyik legnyüzsgôbb metropolisa. Több kisebb-nagyobb folyóval (Spree, Dahme, Havel) 25 tóval, (Großer Müggelsee, Tegeler See, Großer Wannsee) 5 jelentôs szigettel, (Museumsinsel, Pfaueninsel) 8 csatornával, 6 zsilippel, valamint 2100 híddal rendelkezik, ezzel Velencét is megelôzi. Számos példát lehetne hozni, hogy miért nevezhetô Berlin is joggal vízi városnak. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: különbözô hajókirándulások (charterjáratok, esti
133
kivilágított gôzhajók, tematikus hajóutak – irodalmi estek, mesedélutánok, olasz fôzôestek, családi brunchok) rendezvényhajók, grillpartihajók, szállodahajók, lakóhajók, napenergiával mûködô hajók, vízi fesztiválok, vízi repülôgép, vízi sport- és szabadidôs létesítmények, úszó turisztikai információs iroda, vízi bivalyok, kutyáknak kialakított strandok, vízi kastély, strandbárok, vízparti promenádék, kerékpárutak és luxuslakások, irodák. Amint látjuk, a folyók multifunkcionális szerepet töltenek be a város életében és szerencsére újra divatba jöttek és az idegenforgalom is kihasználja a lehetôségeket. Ez azonban nem mindig volt így: Eleinte kereskedelmi útvonalaknak, történelmi határoknak, kikapcsolódási pontoknak számítottak, majd az ipari forradalom, és az autók megjelenésével háttérbe szorultak. Az emberek elfordultak a szennyezett, gyárakkal körülvett folyóktól és Berlinben a fal felépítése még jobban elszigeteltté tette ôket. Az 1950-60-as években kezdôdött meg a folyók revitalizációja, (amikor a megnövekedett forgalmat nem bírták már lebonyolítani a belsô kikötôk és kitelepültek a város szélére) majd a rendszerváltással a reurbanizáció (az üresen álló ipari területek hasznosítására kreatív ötletek születtek) is megfigyelhetô volt a városban. Új perspektívák tárultak a várostervezôk elé és a lakók is újra felfedezhették maguknak a vízpart kellemességét. Jelenleg elsôdleges cél, hogy mindenkinek szabadon hozzáférhetôvé tegyék a folyópartokat. A folyók jelentôsége egy rohanó nagyvárosban még nagyobb, mert nyugalmi pólusokként funkcionálnak, valamint az ingatlanpiacon értékesek, az emberek szeretnek a vízparton sétálni, élvezni a víz közelségét. A városban a víz már önmagában egyedülálló elem, természetes vonzásadottságát fontos, hogy megtartsa a városfejlesztés során. A magas „láthatóság” egyben egy különleges hozzáállást igényel a vízparti városfejlesztésben, nem csak a projektek kidolgozói és a befektetôk részérôl, hanem a városvezetés és a lakók oldaláról is. A berlini fal által elzárt területek szürke foltok voltak a térképen, amelyeknek új identitásra van szükségük, úgy, hogy a történelmi és építészeti sajátosságuk harmóniában legyen az aktuális városi elvárásokkal. A vízparti városfejlesztésben résztvevôk itt kiélhetik kreativitásukat. Ezért is találunk Berlinben annyi egyedi objektumot, és a város a mûvészeirôl és divatteremtô képességérôl is híres, talán pont ezért jobb helyszínt nem is találni a folyópartok nyújtotta kiaknázatlan területek hasznosítására. Itt nem csak a munkahelyteremtô lehetôségek és a vonzó ingatlanpiac számít, hanem a sokszínû szabadidôs lehetôségek és a multikulturális jellege Berlinnek, amely olyan egyedi atmoszférát teremt, ami évrôl évre egyre több turistát vonz a városba. A szenátusi vezetôkkel folytatott interjúim során is többször elhangzott, hogy milyen nehéz és hosszadalmas munkát igényel a folyóparti várostervezés. Az utolsó vízi turizmus koncepció 2003-as, amely több problémát taglal: bonyolult engedélykérelmezés (ugyanis Berlin nem rendelkezhet szabadon a vizei felett, többlépcsôs beleegyezésekre van szükség, ahhoz, hogy bármi is megvalósuljon a vízpartok mentén), szemételszállítás, kevés vízi benzinkút, hiányos vízi tájékozódási rendszer, túlzsúfolt hajóforgalom és monopolhelyzet a kikötôknél a belvárosban, szétaprózódott partszakasz és szennyezett víz. Ugyanakkor azóta számos projekt megvalósult és a város jó irányba halad a fejlesztések terén: az együttmûködéseket szorosabbra fûzték a környezô tartományokkal, folyamatosan bôvítik a Gelbe Welle információs rendszert, a környezetvédelemre is nagyobb hangsúlyt fektetnek, akadálymentesítik a kikötôket (a mozgássérült utasok, terhes nôk, nyugdíjasok számára), a számos beruházás ment végbe, (vízparti modern irodakomplexumok, luxus-lakóparkok, kerékpárutak, zöld területek, sétányok) illetve van tervben. Közülük néhányat kiemelve: Köpenick-Spree sétány (padokkal és kikötôvel felszerelt úszó mólóval, gasztronómiai sarokkal, történelmi hajóknak fenntartott helyekkel, napenergiával mûködô hajóállomás), Reinickendorf-hajóterminál, (most már a nagyobb személyszállító hajók innen indulnak luxus körutakra) Humboldthafen-óriásprojekt a fôpályaudvarnál a kormányzati negyed mellett folyamatban van, viszont például a vízi taxi sikertelen próbálkozás volt. A primer kutatásaim szempontjából a Mediaspree és a Strandbárok fogalma érdekes. A Mediaspree Friedrichshain-Kreuzberg kerület folyóparti területe, amelynek a beépítését már több mint 10 éve tervezik és vitatott téma. Nagyon változatos képet mutat ez a térség, ugyanis régi határterület, a folyó egyik oldala kelet a másik oldala nyugat Berlin volt, számos üresen álló indusztriális ingatlan, régi vasútvonalak húzódnak meg itt, valamint ez a belváros „kapuja”, designboltok, galériák, szórakozóhelyekkel. Itt található az Aréna területe is, a Badeschiff nevezetû úszó medencével a folyón, számtalan strandbár – melyekrôl a késôbbiekben írok még –, itt látható a híres East Side Gallery is (a Fal leghosszabb maradványa), irodaházak (Universal Music Group, Viva, MTV), valamint egy 5 csillagos trendi szálloda (Nhow lifestyle hotel), és történelmi emlékek is (Zollsteeg, elsüllyedt hadihajó). Mivel ilyen sokszínû ez a potenciális városfejlesztési terület, a vélemények igencsak megosztottak. A különbözô nemzetiségekbôl összetevôdô és kissé hátrányos helyzetben lévô lakosság már demonstrációt is szervezett a külföldi befektetôk ingatlan beruházásai ellen, végül sikerült is elérniük a városvezetôknél, hogy nem épül több irodaház és luxuslakás a parton. Véleményük szerint inkább a hely adottságaiból eredô kulturális fejlôdéseket, irányvonalakat kell támogatni – azaz maradjanak a bárok, szórakozóhelyek, mûtermek, galériák, designboltok. Dr. Franz Schulz, -
134
a kerület polgármesterével folytatott beszélgetésem során kiderült, ô az olcsóbb szociális lakások építését és több zöldterületet támogat, nyugalmat szeretne és megôrizni a történelmi hagyományokat. Takis Sgourus, - a Mediaspree projektvezetôje abban egyetért, hogy a folyópartot multifunkcionálisan kell hasznosítani és olyanra alakítani, hogy itt egyaránt lehessen dolgozni, lakni és kikapcsolódni. Egy másik vízi építkezési projektekkel foglalkozó városvezetô - Jörgen Rutke -, azt nyilatkozta nekem, hogy fontos, hogyha építkeznek, nyilvános épületeket létesítsenek és a vízpartra merôlegesen, ezzel is növelve a hozzáférhetôséget. Ralf Steeg – a LURI Watersystems GmbH cég vezérigazgatója és a Spree 2011 projekt vezetôje - azon munkálkodik, hogy a folyó vízminôségét modern környezetbarát technológiákkal helyreállítsa, és újra lehessen fürödni a Spreeben. A 7 mélyinterjúm során kirajzolódott a közös cél, hogy a folyót közelebb kell hozni az emberekhez, erôsíteni kell a víz és a városi szövet közötti kapcsolatot. Mindezt nehezíti, hogy a part menti parcellák különbözô tulajdonban vannak, így nem lehet egységesen, hosszú távra elôre tervezni. Azonban a parlagon lévô területek ideiglenes hasznosítására van lehetôség, és erre e legjobb példák Berlin egyedi vízparti vendéglátó egységei, az úgynevezett strandbárok. Ezek, színes programkínálatukkal a folyóparthoz csábítják a helyieket és a turistákat. Ráadásul trendet teremtettek, akár a budapesti romkocsmák – melyek az üresen álló bérházakat lakták be egyedi kulturális koncepcióval – könnyen létrejönnek, hiszen általában csak az ingatlanterület üzemeltetôi, spontán létesítmények melyek élénkítik a városképet. A Gestrandet an der Jannowitzbrücke Strandbar tulajdonosa, Tobias Apelt például egy hajókikötô mellé helyezte a vállalkozását: mediterrán hangulatot sugárzó nyugágyakkal, pálmafákkal, és együttmûködik a Stern und Kreis hajótársasággal, így ôk szolgálják ki gasztronómiai téren az itt partra szálló utasokat. A strandbárok általában open air bárok, pezsgô éjszakai élettel és széles koktélkínálattal, vannak olyan példányok is, ahol grillpartikat, salsa estéket, élô koncerteket, kerti mozit rendeznek, sôt vannak 3000 fôs befogadóképességûek is ahol már komolyabb rendezvényeket bonyolítanak le. Néhány nevesebb strandbár: Strandbar Mitte, Capital Beach, Metaxa Bay.
4. Összegzés Amint láthat Berlin jól kihasználta és még jobban tervezi kihasználni a vízpartokat. Véleményem szerint Berlint okkal tekinthetjük példaképnek, ha a folyóparti városfejlesztésrôl van szó. Az együttmûködés terén is tanulhatna Budapest a német fôvárostól, valamint az itteni lakosok is aktívabban részt vehetnének a városképet érintô fejlesztésekben, hogy tudatában legyenek a Duna kínálta lehetôségeknek. A legfontosabb, hogy a városlakók számára hozzáférhetôvé váljon a folyópart. Átvehetnénk például még egyes tematikus hajóutak ötletét, vagy a vízi fesztiválokkal jobban felhívhatjuk a folyónkra a figyelmet, a külvárosokban rekreációs központokat lehetne létesíteni, több zöldterületet létrehozni a parton, vízparti lakóparkokkal, vagy az elhagyatott ipari területeket berlini módon hasznosítani. Egy másik javaslat Berlin révén, hogy a folyópartnál összefüggô területre kellene tervezni, nem kis részeket megvenni, bebiztosítani az ingatlanterületeket és a városközponttól elvonatkoztatni, hogy máshol is kialakuljanak Berlinhez hasonló jelentôségû pontok a vízparton. A folyót integrálni kell a városi forgalomba, intenzívebb vízi életet lehetne generálni, hogy a városlakók jobban birtokba vehessék a vízpartot és vonzóbb legyen a partvonal.
135
Nálunk a látvány sem utolsó szempont, a Duna által kínált panorámát oly sok turista megcsodálja, de ahhoz képest, hogy mekkora ennek a turisztikai értéke, nem hangsúlyozzuk szerintem eléggé. Rengeteg kiaknázatlan területet tudnék felsorolni Budapesten, ahol a folyópartban rejlô városfejlesztési lehetôségeket még nem fedezték fel. Természetesen kezdeményezések vannak, (BuBi kerékpárút, BKV hajójárat, Kopaszi gát, Riverride, The Danube Flow) sôt kimondottan jó példa a Fellini Római Kultúrbisztró, amely a berlini strandbárok mintája alapján valósult meg, vagyis mûködik ez a fajta üzlet a Duna parton is. Örömteli hír továbbá, hogy a CET mégis megnyílik majd és hamarosan elkezdik felújítani a Várkert Bazárt is, és talán a jövôben a rakpartokat is tehermentesítik, hogy a városlakók lesétálhassanak közvetlenül a folyóparthoz. Viszont a Római part – Budapest (még) egyetlen természetes partszakasza az ártéri erdôivel és kavicsos fövenyével eltûnni látszik a mobilgát megépítésével. Budapestnek nagyobb figyelmet kellene fordítania a Dunára, a Duna Stratégiával talán most ez sikerül is, összefogásra van szükség. Itthon a folyó látképe sokkal dominánsabb, mint Berlinben, mégis Berlin használja ki jobban a vizeit. Pedig Berlinnek nincsen szüksége a vizei alapján pozícionálnia magát, hiszen más a márkája, viszont nálunk még alakulóban van egy image és ehhez a Dunát lehetne kiemelni.
136
MURÁNYI DÁNIEL20 A HAGYOMÁNYOS MONETÁRIS POLITIKA VÁLSÁGA? ESZKÖZÖK A TÚLÉLÉSÉRT! 1. Bevezetés A válságok a modernkori gazdaság részét képezik, hiszen a recesszió a kapitalizmus szoros velejárója. Ebbôl adódóan a XX. században a különbözô nemzetgazdaságoknak egyre több, a ciklikusság okozta problémával kellett szembenéznie, melyet a tudomány öt jól megkülönböztethetô szempontra bontott szét. (Gál [2010]) Viszont az elmúlt évszázadban egy válság az átlagosnál mélyebb, és komolyabb károkat okozott a világgazdaságban. Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság - más nevén „The Great Depression” – nem csak a nemzetközi és a nemzeti folyamatokra, hanem magára a tudományágra is hatással volt, hiszen 1936-ban megjelent John Maynard Keynes legendás mûve. „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélet”’ („The General Theory of Employment, Interest and Money”) az addigi sziklaszilárd gazdasági gondolkodást alapjaiban rengette, és változtatta meg (Samuelson – Nordhaus [2005]) Ezt követôen nagyban befolyásolta egy adott ország gazdaságpolitikáját, hogy annak döntéshozói a keynesianizmus vagy a klasszikus gondolkodású iskolájához tartozott. A „The Great Depression” megemlítése a bevezetésen túl két egyéb célt szolgál. Egyfelôl Keynes mûvétôl számíthatjuk a monetáris politikai döntési erejének növekedését, másrészrôl egyre több közgazdász és szakértô hasonlítja össze egymással a múltszázad és a jelenkor eddigi legnagyobb válságát. Jelen dolgozatom viszont nem a különbözô iskolák bemutatására vállalkozik, hanem napjainkban, a sajtóban és a szaklapokban is egyre gyakrabban emlegetett 2007 negyedik negyedévében kialakult válság okozta átrendezôdésnek a monetárispolitikában kifejtett hatását elemezné. Mindezt úgy, hogy a világ két legnagyobb befolyásával rendelkezô jegybank hagyományos politikáján túlmutató nem hagyományos monetáris politikáját vizsgálná, és annak jelentôsége mellett foglalna állást. Hiszen a hagyományos eszközök többsége már „bevetésre került”, és jelen pillanatban a nem konvencionális eszközökben bízhatnak a jegybankok és a piacok is. A 2008-as hitelválságként elhíresült krízis rávilágított napjaink rendszerének problémájára: tovagyûrûzésének hatása Európában a szuverén államok eladósodottságának kérdését, míg Amerikában likviditási és bizalmi válság dilemmáját vetette fel. A két jegybank – Federal Reserve illetve az Európai Központi Bank – kezdeti megoldásként a konvencionális monetáris politikában látva a megoldást, a kamatok csökkentésébe kezdett, amelyek a 0 és 1% közötti szint elérését követôen a nem konvencionális eszközök felé terelte politikájukat. Az eddig ismert, de kevésbé szükséges eljárások más perspektívában világítják meg a mostanáig alkalmazott válságkezelési módszereket, mivel a nem konvencionális monetáris politikát inkább kiegészítôként, mint zászlóshajóként tartották számon egykoron a jegybankok.
2. A válság kialakulása 2.1. Pánik a médiában A 21. század elsô igazán jelentôs válságának kialakulásáról az elmúlt 5 évben több perspektívából született tanulmány, viszont kirobbanásának idôpontját egyöntetûen a médiában sokszor elhangzott Lehman Brothers csôdjéhez kötik. A 2008. szeptember 15-én, megközelítôleg 613 milliárd (Mamudi [2008]) dolláros adósságot felhalmozó befektetési bank bezárásával a lakosság tudomást szerezhetett az addig sebezhetetlennek hitt pénzügyi rendszer Achilles sarkáról. A gazdasági és politikai döntéshozók, illetve a témában jártas személyek 2007 negyedik negyedévétôl már recesszióval számoltak, (Homan [2008]) viszont a média a Lehman-csôd és az AIG megingását követôen kezdett foglalkozni a kialakult krízishelyzettel, ahogy ezt egy hazai értekezés is mutatja (Ács: [2011]).
20
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Antalóczy Katalin, Gazdaságelmélet – Gazdaságpolitika szekció II. helyezett
137
A tanulmány a Thomson Reuters által kifejlesztett Thomson One News Archive adatbázisát felhasználva a krízissel szoros kapcsolatban álló szavak (pl.: crisis, credit, sub-prime, hosuing, financial) variációit tesztelve jutott el az alábbi következtetésekre: • Már 2007 utolsó negyedéves jelentését megelôzôen, nyáron megközelítôleg 400 cikkben szerepelt a krízissel kapcsolatban álló szavak variációja. • A 2007 nyara és 2008 márciusa közötti események – Societe General skandalum illetve a BearStreams állami felvásárlása – közel 3 000 darabra növelték a gazdaság körül kialakuló krízissel foglalkozó sajtóközleményeket. • Melyek a Lehman Brothers bedôlésének negyedévében már elérték az 5 000 cikket. • 2008 évvégére a válsággal kapcsolatos szavakat tartalmazó sajtócikkek száma elérte a csúcsot jelentô 20 000 darabot. Az alábbi grafikonon jól látható a Dow Jones Ipari átlagának és a cikkek számának alakulása, amelybôl megállapítható, hogy az index esése és a cikkek száma között fordítottan arányos kapcsolat volt. 1. ábra: A Down Jones Ipari átlaga és a hírek száma
(forrás: Ács [2011])
2. ábra: A válság percepcionális alakulása
(forrás: Ács [2011])
Érdemes még megemlíteni, hogy a médiában mennyi idô alatt változott a lakáspiaci válság pénzügyi krízissé. Az alábbi ábrán jól látható, hogy a kezdetben egy szektorra – lakáshitelek, másodrendû hitelek – irányuló hírek száma 2008 év végére apadni kezdett, és helyette a pénzügyi válság szókapcsolat vette át a helyét (kb. 16 000 cikk címében szerepelt a pénzügyi krízis, válság). Érdekességként: a Lehman Brothers szeptember 15-ei csôdjét követô 3 napban a „Lehman” szó 3 554-szer szerepelt az írott/digitális sajtóban. A jelen válság kialakulásához alapvetôen a lakáshitel boom/lufi kipukkadása kellett, ami ráébresztette a világot a nemzetközi pénzügyi rendszer pilléreinek instabil állapotára – hiszen tovaterjedésével világméretûvé nôtt a krízis. A média „pusztán az elmélyüléséhez segédkezett”, hiszen a pszichológiából ismert csordaszellem/nyájhatás következményeként az emberek saját döntéseiket a piac többi szereplôjéhez viszonyítva hozták meg. (Szûcs [2005])
2.2. Egy általános modelltôl a 2007-es válságig A válság kialakulásának értelmezéséhez célszerû egy általános modellen keresztül bemutatni annak folyamatát. Választásom Minsky (1964) munkájára esett, mivel bármilyen vagyoneszközre alkalmazható. A modell hét lépésen keresztül mutatja be, hogy a fellendülésbôl miként alakulhat ki pánik: (Szûcs [2005]) 1. Kedvezô gazdasági környezet. 2. Gazdasági fellendülés, hitel iránti kereslet növekedése. 3. Eszközárak növekedése. 4. Buborék kialakulása.
138
5. Eszközök értékesítése, pánik, recesszió kialakulása. 6. A gazdaság zsugorodása, csôdök. 7. További pánik: cél a likvid eszközök szerzése, amely további pánikba, zsugorodásba torkollik (spirál helyzet). Az aktuális helyzet kialakulásának lépéseiben, illetve Minsky modelljének szakaszai között több összefüggés található: nem hiába vizsgálták meg többen a krízist ennek alapján. (Losoncz [2008]) Az elsô szakaszban megemlített faktorok közül már több jelen volt az 1990-es évek végén, viszont ezek közül hármat érdemes kiemelni: a deregulációt, az expanzív monetáris politikát illetve az ingatlanok iránti növekvô keresletet. Az 1930-as évek elején bevezetett Glass-Steagall-törvényt (1932) 1999-ben megszûntette a GrammLeach-Bliley-törvény, ezzel a kereskedelmi és befektetési tevékenység újra egybeolvadhatott. 1995-ben Bill Clinton idején elfogadták a Community Reinvestment Actet, amivel elôírták a bankoknak, hogy az alacsony jövedelmûek is hitelhez juthassanak lakásvásárlás céljából. Ráadásul a FED folyamatosan csökkenô alapkamatjával – 2001 6%-ról 2004-re 1%-ra mérsékelte - a hitelek felvételét preferáltatták a gazdasági szereplôkkel. A három tényezô együttes hatásából fellendült az ingatlanvásárlás a világon. Az amerikai piacon az ingatlanok reálértéke 1996 és 2006 között 86%-kal növekedett. (Losoncz [2008]) A felelôtlen hitelezés addig még nem ismert jövôbeni problémáit tovább súlyosbították az átstrukturált papírok és az azokat értékesítô árnyékbankok (SPV-k). Az átstrukturálás elve az originate-to-distribute modellbôl származott, amely értelmében a hitelintézetek a kölcsönök kockázatát értékpapírosítás útján részben, vagy teljesen a befektetôkre hárították. (Bord-Santos [2012]) Mivel a hitelminôsítôktôl befektetésre javasolt – AAA – minôsítést kaptak, ezért a befektetési intézmények szívesen vásárolták, amivel a teljes pénzügyi rendszerbe „idôzített bomba kerülhetett”. Mindezen túl a piacon megjelentek a „NINJA”21 hiteligénylôk, akiket a túlzott jövôbeni profitot remélô bankok készségesen láttak el kölcsönökkel. Az új hitelesek beépítése bár növelte a hozamokat, visszafizetési hajlandóságuk társadalmi és szociális hátterük miatt veszélyeztette a bankok szolvenciáját. Több nagy „guru” jósolta a felelôtlen hitelezés kárait, köztük: Warren Buffet, NourielRoubini, Paul Krugman, Soros György stb. A túlzott hitelezés iránti kereslet folyamatosan „telítôdött”: ezt még a kedvezôbb kondíciókra beváltott újabb, illetve a befektetés céljából felvett hitelek sem élénkítették. Az információs aszimmetriából adódó problémák miatt egyes szereplôk profitjuk realizálásába kezdtek, ami az ingatlan árának radikális csökkenésébe torkollott. Az árak esése minden piaci szereplôre komoly terheket rótt, aminek nyomását mind a bankok, mind a hitelesek – elsô és másodrendûek – érezték. A hitelcsatornák kiszáradásával bizalmi problémák adódtak. Mivel a hitelintézetek egymásnak sem nyújtottak kölcsönöket, így több bank csôdbe, vagy csôd közeli helyzetbe került – például: Contrywide Financial, BNC Mortgage, Lehman Brothers. (Gál [2010]) Az állami beavatkozás nélkülözhetetlenné vált a rendszer életbe tartása érdekében. A kezdetben csôd közeli helyzeteket hamarosan bankcsôdök követték és kialakult a deleveraging (a bankok tôkeáttételes pozíciójának leépítése) folyamata, ami miatt a bankok tôkeszükségletei megsokszorozódtak, mely a tôkeáttétel csökkenését vonta maga után. Ebbôl adódott a hitelpénz mennyiség stagnálása, majd lassú apadása, így alakítva ki egy olyan negatív spirált, melynek a végén a likviditási válság állt. A likviditási válság ebben az esetben együtt járt egyfajta bizalmi krízissel is, hiszen a kiépített „árnyékrendszert” – tehát az árnyékbankokat – lehetetlen volt nyomon követni. Ez jelentôs kockázatot okozott, ami a likviditási problémákkal együtt a piac a pénzszûkében lévô bankoknak csak magas kamatfelárral biztosított hiteleket. A befektetôk a krízis további mélyülésétôl félve eszközeit likvid eszközökre próbálták váltani. Mivel a neves befektetési bankok szolgáltatásait a világ minden tájáról igénybe vették a fertôzött papírok átlépték az amerikai határokat. A rendszer túlzott integrálódásában rejlô kockázatokat a többször említett Lehman-csôd bizonyította be. A befektetési bank 2008-as bedôlésével világméretûvé vált a „dominó-hatás”, ezzel az USA mellett értékpapírosításban élen járó brit bankrendszer is veszélybe került, ahonnan elôször a Benelux államok-, majd Európa nagyobb hitelintézeteit is „elérte a válság”. A pénzügyi rendszer nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is szorosan egybefonódott: a fertôzés nem pusztán a hitelintézeteket érintette, hanem a pénzügyi szegmens más területeire is tovagyûrûzött. Az elterjed toxikus papírok a befektetési intézeteken túl megjelentek az univerzális bankoknál, hitelbiztosítóknál stb. A kötvények és részvények iránti érdeklôdés mérséklôdött, amit a tôzsdei indexek jelentôs esése követett. A DJIA index 2009 tavaszára 7000 pont alá esett, ami körülbelül 60%-os visszaesést jelentett az eddig mért legmagasabb értékhez képest. 21
No income, job and assets– Nincs jövedelme, munkája és vagyona
139
Ez egyidejûleg kihatással volt a valuta árfolyamokra, aminek igazán nagy vesztesei a feltörekvô országok voltak – például hazánk. A bizalmi válság a magas államháztartási hiánnyal rendelkezô országok finanszírozására is hatástgyakorolt. Az alacsony hitelezési kedv miatt CDS-feláruk növekedett, leminôsítések követték egymást, ezzel a piacról való önfinanszírozás jelentôsen drágult. Mivel a hatások közvetve vagy közvetetten a szektorok többségét érintették, 2008 végére a kezdetben az USA-ban kialakuló jelzálogpiaci válság világméretûvé erôsödött, és egyre többen az 1933-as nagy gazdasági világválsághoz kezdték hasonlítani. Ennek alátámasztásához a reálgazdasági válságok négy, jól elszeparálható szakaszát kell megemlíteni: 1. Fogyasztás- és beruházások csökkenése. 2. A termelés visszaesése. 3. Elbocsátási hullámok. 4. A meghatározó nyersanyagok árainak csökkenése. A jelzálogpiaci krízis világméretûvé terebélyesedése jelentôsen megtépázta az egyes nemzetgazdaságokat. Az országok piacai állami beavatkozásra szorultak, melyek életben tartásához jelenleg is elengedhetetlen intézményei a jegybankok.
3. A Monetáris politika és eszközei A központi bankok monetáris politikájuk segítségével gyakorolnak hatást a hazai folyamatokra, így teremtve az adott külsô helyzethez optimális környezetet. Ehhez a monetáris politikában elsôdleges célokként kitûzött árstabilitás, teljes foglalkoztatottság biztosítása és az inflációs célkövetés szükséges. A három cél egyikének elérése iránti elkötelezettség adja egy adott jegybank rövid- és hosszú távú cselekedeteinek alapjait. Mindhárom rendszer elvében mûködô intézmények végsô törekvése a stabil, növekvô gazdaság és a tartósan alacsony infláció biztosítása: • Hazánk jegybankjára az inflációs célkövetés jellemzô, döntéseit, alapkamatját ez alapján határozza meg: a válság idején feltörekvô országként 6% feletti alapkamat az infláció alacsony szinten tartását segíti elô. • Az Amerikai Egyesült Államok bankja, a FED kettôs mandátumának alapján alakítja ki monetáris politikáját, mely a teljes foglalkoztatottságra, az árstabilitásra és a mérsékelt hosszú távú kamatok elérésére törekszik. • Az Európai Központi Bank célját meghatározó Szerzôdés 127. cikkének (1) bekezdése alapján „A Központi Bankok Európai Rendszerének […] elsôdleges célja az árstabilitás fenntartása.” illetve a fenntartható fejlôdés. A három „eltérô megközelítés” végsô célja az infláció és az árszint alacsony szinten tartása, viszont ehhez más-más eszközök alkalmazása szükséges. Ennek a feladatnak az ellátásához jelentôs eszköztárral kell rendelkeznie a jegybankoknak: ezeket megkülönböztethetünk konvencionális és nem konvencionális eszközökként.
3.1. A konvencionális eszközök A monetáris politikában az irányadó kamatláb megváltoztatását tekinthetjük a szokványos eszközök legfontosabb kellékének. Azt a folyamatot, ahogyan az alapkamat megváltoztatása kifejti a makrogazdaságra gyakorolt hatását, transzmissziós mechanizmusnak nevezünk. 3. ábra: A transzmissziós mechanizmus sematikus ábrája (forrás: MNB)
140
Az alapkamat megváltoztatása 5 „csatornára” van hatással: 1. Kamatcsatorna 2. Eszközcsatorna 3. Árfolyamcsatorna 4. Hitelcsatorna 5. Várakozási csatorna
3.1.1. Kamatcsatorna Az általános csatornának nevezhetô, mivel változása hatással van a beruházási és a fogyasztási döntésekre, azaz az aggregált keresletre. A kereslet változása viszont befolyásolja az inflációt. A jegybanki alapkamat és az aggregált kereslet közötti kapcsolat viszont nem közvetlen, mivel a jegybanki kamat módosítása több lépcsôn keresztül fejti ki hatását. Célja, hogy inspirálja a hitelfelvételt a betételhelyezéssel szemben. Rövidtávon tehát a vállalati források növekedésére, a beruházások élénkítésére helyezve a hangsúlyt, így segítve elô a munkahelyteremtés. A foglalkoztatottság növelése egyfelôl vásárlóképes keresletet biztosít, másrészrôl növeli az adott nemzetgazdaság GDP-jét, hiszen növekednek a vállalatok kibocsátásai is.
3.1.2. Eszközcsatorna Az alapkamat csökkentése fordítottan arányos a pénzügyi piacok aktivitásával. Mivel a jegybanki kamat határozza meg az államkötvények kamatait, a mérséklôdô kamatláb miatt a befektetôk a pénzügyi eszközök – vállalati részvények és kötvények – iránt kezdenek érdeklôdni. A tôzsdei aktivitás hatására a kereslet-kínálat axiómája miatt a különbözô instrumentumok árai emelkedni kezdenek.
3.1.3. Árfolyamcsatorna A nyitott országok esetében – ahol a külkereskedelem számottevô szerepet játszik – a jegybanki kamat alakulása jelentôsen befolyásolja az export-import párosítását. Az elôzô folyamatnál maradva, ha a jegybank expanzív monetáris politikát folytat, akkor a mérséklôdô kamatok miatt az államkötvények hozama is alacsonyabb lesz: ennek következtében a befektetôk forrásaikat külföldi devizába csoportosítják át, ami az átváltás miatt a hazai deviza kínálatának növekedését eredményezi. Így a hazai fizetôeszköz leértékelôdik. A folyamat jelentôséggel bír mind az inflációra mind a kibocsátásra. A „gyengülô” deviza miatt az import csökken az export nô: a nettó export feltételezhetôen növekedni fog, ez pedig pozitívan hat az aggregált keresletre.
3.1.4. Hitelcsatorna A bankhitelezései csatornán keresztül a hitelezôkre kifejtett folyamatok mutathatók be. Az alacsony kamatok miatt a betétesnek nem éri meg hosszútávra lekötni pénzét, ezért a rövidtávú elhelyezést választja, tehát magasabb lesz a rövid lejáratú betétek állománya. A hitelintézetek számára így több saját forrás áll rendelkezésre, amibôl lehetôségük van alacsonyabb kamatokon pénzt hitelezniük.
3.1.5. Várakozási csatorna Többször említésre került, hogy a jelenlegi válság a világgazdaság megingásán túl a bizalomhiányból is fakad: a várakozási csatorna az elôbb említett négy csatornában jelentôs szerepet játszik, mivel a pénzügyi piacok a kamatváltozás jövôbeni hatását is figyelemmel kísérik Azért tekinthetô önálló csatornának, mivel az elôzôekbôl adódik, hogy a kamatcsökkentés a hazai fizetôeszköz gyengülését eredményezi, aminek következtében a vállalatok áremelést hajtanak végre, mivel a folyamat inflációnövelô hatású. Tehát maga a jövôre irányuló várakozás már a jelenre hatást gyakorol, ami közvetlenül a kamat változásából következik. Ahhoz, hogy a kamatváltozás folyamata ezen a csatornán ne legyen jelentôs inflációgerjesztô hatású, a gazdasági szereplôk szemében a jegybanknak hitelesnek kell tûnnie. Ha a központi bank hitelét veszti a szereplôkkel szemben, akkor a cél betartása nagyobb költséggel járó beavatkozást igényel.
3.2. A hagyományos eszközök határai Tanulmányom középpontjában szereplô FED és EKB a szokványos eszközök utolsó lehetôségeit alkalmazták, mikor irányadó kamatjukat a „zero lower bound” (ZLB) szintre csökkentették: a rövid kamatokkal további monetáris lazítást nem lehet eredményezni. A transzmissziós mechanizmus logikáját követve az expanzív monetáris politikának eredményt kellett volna hozni az infláció elszabadulása árán is. Viszont a körülbelül 3 éve rendkívül alacsonynak számító kamatok mellett sem indult be a gazdasági növekedés a vizsgált jegybankok által „vezetett” gazdaságokban. Az elôrejelzések folyamatos változtatása kétségekre adhat okot: de több tényezô együttes hatása hátráltatja a gazdaságot a kilábalásban.
141
Mivel a válság kialakulásához vezetô ingatlan buborék szoros kapcsolatban van a legtöbb és egyben legfontosabb szektorokkal – befektetések: tôzsde; vállalati beruházok: vállalatok értékelése; építôipar; szállítmányozás stb. – az onnan kialakuló probléma kárai szinte minden területre hatást fejt ki. Az elôzôleg említett expanzív monetáris politikának likviditásgerjesztô effektust kellene kiváltania, de a bankokba vetett bizalom hiánya, illetve a regulációk miatt a bajba került szereplôk nem juthatnak forrásokhoz, ami nem vezethet sem a befektetés, sem fogyasztás növekedéséhez. Tovább súlyosbítja a helyzetet az Európán belüli „széles válságkezelés”. E dolgozatnak nem célja gazdaságpolitikai kérdésekben helyet foglalni, de mindenképpen meg kell említeni, hogy míg Amerikában egy országnak egy jegybankja és egy kormánya van, addig az euró zónában az utolsó tényezô száma 17. Az elmúlt néhány évtizedben az európai országok gazdaságpolitikája a kedvezô környezet miatt más-más utakra merészkedett – az eladósodás árán. A jelenlegi lazító politikát, és segítségnyújtást „csak” jelentôs fiskális megszorítások mellett hajlandóak biztosítani: ami összeférhetetlen. Likviditási problémák, bizalomvesztés, ellentétes és eltérô megoldások. A hagyományos eszközök – alacsony kamatok – nem voltak képesek helyrebillenteni a gazdaságot: bár valamelyest élénkítették. Az amerikai és az euró zóna gazdasági növekedésével foglalkozó adatbázisok alapján a FED jelenleg is alkalmazott 0,75%-os alapkamatja, és az EKB 2009-ben 1%-ra csökkentett jegybanki kamata a negatív tartományból – a szûküléstôl – mentette meg a nemzetgazdaságokat. Viszont a növekedés nem üti meg az elvárt szintet, amiért a központi bankok a nem konvencionális eszközök „bevetése” mellett döntöttek.
3.3. A nem konvencionális eszközök Egyes tanulmányok szerint (Borio-Disyatat [2009]) a nem szokványos eszközök alkalmazása a ZLB kamatszint felett is indokolt lehet abban az esetben, ha az elôbb említett csatornák egyike súlyosan sérül. Súlyos bizalomvesztés, piaci pánik miatt a pénzügyi piacokon kialakult zavar esetében a hagyományos kamatpolitika hatástalan. Az MNB ezzel foglalkozó tanulmánya (Krekó-Balogh-Lehmann-Mátrai-Pulai-Vonnák [2012]) alapján például a Lehman Brothers csôdje miatt bekövetkezett bizalomvesztés esetén a nem hagyományos eszközök alkalmazása hatékonyabb lett volna, mint a további kamatcsökkentés. A jelenlegi válságban a nem szokványos eszközök alkalmazása viszont a nulla körüli kamatszint elérését követôen került középpontban, mivel célja, hogy a finanszírozás külsô formái közötti kamat különbözetet csökkentse. Tehát összességében elmondható, hogy a nem szokványos eszközök a kamatszint csökkenését kiegészítve, esetleg a ZLB szint elérést követôen azt felváltva támogatják a jegybankok inflációs céljainak elérését. 4. ábra: A kamattranszmisszió lejárati és kockázati szerkezete
(forrás: MNB)
142
A nem szokványos eszközöket céljai alapján két dimenzió mentén bonthatjuk altípusaira: lejárat és hitelkockázat mértéke. Mind a két esetben a hozamgörbe mérséklése a cél: 1. Az elsô csoportban a központi bank a kockázatmentes hozamgörbe csökkentését hosszabb lejáratú állampapírok vásárlásával, fix kamatok mellett hosszabb idôre kiterjedô kötelezettségvállalással illetve az alapkamat hosszú távon alacsonyan tartásával biztosítja. E dimenzió jellemzôen a rövid ZLB-t alkalmazó országok esetében járhat pozitív hatással. 2. A második esetben a beavatkozás a hozamgörbe egyes szakaszaira van hatással. Célja a hitelpiacon feltûnt kockázati felár mérséklése: ilyen esetek például a vállalatikötvény-vásárlás a vállalati kockázatok, vagy a szuverén kockázati felár mérséklése szándékából vásárolt állampapírok. A nem konvencionális eszközök célja tehát a hozamgörbe mérséklése, a hosszú távú kockázatok csökkentése. A beavatkozás megvalósítása alapján pedig három különbözô kategóriába sorolhatjuk ôket: • kereskedelmi bankoknak likviditást nyújtó eszközök • közvetlen hitelpiaci beavatkozások • állampapír-vásárlás.
3.3.1 Likviditást nyújtó eszközök Ezen eszközök célja, hogy a pénzügyi piacokon kialakult instabil állapotot, a bizalmi problémákat, a likviditási feszültséget oldják, ezzel a bankok hitelezési képességeit javítsák. Alkalmazása a Lehman csôdöt követôen került elôtérbe, mivel a bankközi piacokon súlyos zavar keletkezett: a bankközi piaci hozamok és a hasonló idôtávra szóló várt irányadó kamat közötti felárak jelentôs mértékben növekedtek. A hirtelen kockázati megugrás velejárójaként a piaci forgalom is mérséklôdött. Tehát a likviditást bôvítô eszközök alkalmazása abban az esetben indokoltak, ha a bankrendszert likviditási, forrásszerzési nehézségek érik, vagy jelentôsen növekszik az illikvid eszközeik száma, és ez drasztikus felárnövekedéssel jár (lejárati prémium, likviditási prémium stb.). A likviditást nyújtó eszközök alkalmazásával a piacon kialakult felárak csökkenésébôl adódó refinanszírozási költségek mérséklôdését várják. Mivel a beavatkozás hatására a feszültségek enyhülnek, az elvárt hatása – a bankrendszertôl függôen –, hogy a hitelkínálat bôvülésnek indul. A likviditási eszközök alkalmazása csak inszolvens pénzintézetek finanszírozása esetén hordoznak magukban kockázatot: ha az adott pénzintézet csôdöt jelent, a fedezetek veszítenek értékükbôl. Abban az esetben, ha nincs igény az eszközökre, akkor a jegybanknak az esetlegesen felmerülô reputációs költségekkel kell számolnia, de a hosszú refinanszírozási eszközök kockázati költségeit kamatemeléssel a késôbbiekben realizálhatja.
3.3.2. Közvetlen hitelpiaci beavatkozások, eszközvásárlás: Ebben az esetben a jegybank vállalati értékpapírokat, jelzálogleveleket és egyéb eszközöket vásárolnak, ritkább esetben pénzügyi vállalatoknak nyújtanak hitelt: ezzel a magánszektor hitelkockázatát részben a jegybank vállalja át. Azon esetekben van lehetôség a módszernek az alkalmazására, ahol a fejlett értékpapírpiacok biztosítottak. Mivel az ilyen piacokon a vállalatok nagy számban finanszírozzák tevékenységüket kötvénnyel, váltóval, ezért jellemzôen magasabb aránnyal rendelkeznek a válság kialakulásához közvetlen szerepet játszó CDO-k és az átcsomagolt pénzügyi termékek is. A módszer célja, hogy eszközök vásárlásával segítse a hitelpiacok mûködését, és javítsa a magánszektor hitelkondícióit. A közvetlen hitelpiaci beavatkozás esetében a központi bank az adósságot megtestesítô és egyéb értékpapírok vásárlásának összetételére és nagyságára koncentrál, ezzel javítva a hitelkondíciókat az adott szegmensben. Mivel értékpapírt jellemzôen nagyvállalatok bocsátanak ki, ezért az eszköz alkalmazásával elsôsorban e cégek finanszírozását biztosítja a jegybank. Speciális esetekbe, ha a pénzintézeteket nem bizalmi krízis miatt, hanem szolvenciahiány, vagy deleveraging22 veszélyezteti, a normál keretek között alkalmazott monetáris politikai eszközökkel nem, csak közvetlen beavatkozással javíthatóak. Hatása 4 csatornán keresztül érvényesül: 1. Bizalmi hiány helyreállítása. 2. Kockázati prémiumok csökkentése. 3. Befektetési hangulat javulása. 4. Aggregált kereslet élénkülése. 22
Túlzott kihelyezések miatti mérlegleépítés
143
Kockázata szélesebb, mint az elôzô beavatkozásé: rövid-, és hosszú távú káros mellékhatásokkal járhat. A jegybank az eszközök megvásárlásával közvetlen veszteségeket szenvedhet, mivel a megvásárolt eszközök kockázatának mértéke elôre meg nem határozható. Az elôzôekbôl tudjuk, hogy a vásárlás célja a hitelpiacok hozamok és a lejárati prémiumok mérséklése, viszont elôre nem állapítható meg, hogy hosszabb távon mit tekinthetünk optimális egyensúlyi hozamszintnek. Így megtörténhet, hogy a beavatkozás újabb problémát okoz. Negatív hatást válthat ki akkor is, ha az eszközvásárlás a befektetôket magasabb kockázatvállalásra sarkallja, hiszen az újabb buborék kialakulásához vezethet. Továbbá, ha a többletlikviditás hosszú távon nem a kijelölt területre áramlik, az más szektorokat magával rántva a problémák súlyosbodásával járhat együtt. Illetve erkölcsi probléma adódhat abból, hogy az eszközvásárlási program esetében elôfordulhat nyertes-vesztes vállalat, ami a nemzetgazdaságban szektorálisilletve vállalati szinten okozhat problémákat. Az eszközvásárlás a központi bank mérlegében megjelenve egyéb komplikációkat is magával vonzhat: a válság idôszakában a jegybanki mérlegek kétszeresére, néhol háromszorosára duzzadtak, ami a késôbbi exit stratégiákat veszélyezteti. (Kiss [2010]) Ráadásul a jegybanki eszközvásárlás veszteség realizálása esetén a költségvetést, így a társadalmat terheli. Egy ilyen probléma hosszútávon jelentôs presztízs- és bizalomvesztéssel járhat a központi bank szempontjából. Ennek érdekében kifizetôdô elôre megállapítani a költségvetésben esetlegesen felmerülô többletterhet, ami így nem a jegybankot terheli.
3.3.3. Állampapír-vásárlás Az elôzôekhez mérten jelentôsebb eszköz, mely két csoportra bontható. Az elsô csoportba azon országok jegybankjai sorolhatóak, amelyek elérték a ZLB-t, és további likviditási bôvítést és a kockázatmentes hozamgörbe hosszabb végének csökkentését szeretnék végrehajtani: célja a lakossági és vállalati hitelkondíciók javítása. A második csoportba azon jegybank – esetünkben az EKB – sorolható, amely az egyes tagországok hosszú hozamai közötti különbözetek csökkentésének céljából kezd állampapír-vásárlásba. Mivel az euró zóna tagjai eltérô gazdasági háttérrel, gazdaság- és költségvetési politikát folytatnak, a válság különbözô hatást gyakorolt rájuk. Viszont általánosságban elmondható, hogy jelentôs adósságállománnyal rendelkeznek, és a megugró hozamok drasztikusan rontják az államadóság fenntarthatóságát. Ennek kivédése érdekében az EKB a szuverén kockázati felárak csökkentésével szándékozik az „önbeteljesítô válságot” elkerülni. Hatása a két csoportból adódóan két részre bontható. • A klasszikus – tehát a nominális kamatok nulla körüli értéket elérô jegybankok eseténél – mennyiségi lazítás céljából indított állampapír vásárlás mechanizmusa és eredménye hasonló az egyéb eszközvásárlásokéhoz. Mivel a jegybanki kereslet az állampapírok hozamának mérséklôdéséhez vezet, ennek eredménye, hogy a hasonló lejáratú, állampapírokat helyettesítô eszközök hozama is csökkeni fog. Közvetett következménye, hogy a portfólió átrendezôdés devizaleértékelôdést eredményez. • A hozamok mérséklôdô hatását tovább erôsíti a bejelentések várakozásokra gyakorolt hatása: az állampapír vásárlást a piac az alacsony kamat és a lazább monetáris politika melletti elkötelezettségeként értékeli. Ez az inflációs várakozások emelkedésével, a deflációs várakozások csökkenésével, és a reál- és nominálishozamok különbségének csökkenésével járhatnak: ez pedig az aggregált kereslet emelkedését, a gazdaság élénkülését eredményezheti. Az állampapír-vásárlások jelentôsebb kockázatai a monetáris finanszírozás problémájához fûzôdnek. Mivel a papírok megvételével a jegybank a fenntarthatóság látszatát kelti, drasztikus következményekkel járhat: egyrészrôl hosszabb távon a nem fenntartható adósságszintet növeli, másrészrôl késlelteti a fiskális kiigazítást. Ezzel veszélyeztetve a jegybankok alapvetô törekvéseként megfogalmazott árstabilitást, inflációs célkitûzését illetve független szerepkört. Az állami eszközök folyamatos vásárlása ráadásul jelentôsen növelik a jegybank mérlegében a lejárati eltérést, ami a rövid kamat emelkedésén a kamatkockázat miatt veszteséget okozhat. Az eddig említett három élénkítô eszköz közül jelenleg az állampapír-vásárlások hordozzák a legnagyobb kockázatot: az elôbb említett problémákon túl csekély azon tapasztalatok száma, ami alátámasztaná ezen eszköz sikerességét, biztonságos használatát.
144
4. Összegzés A nem konvencionális eszközök bemutatásán túl szerettem volna reprezentálni, hogy egyes megoldások milyen kockázatokat hordoznak magukban: mivel az eddig használt eszközök –egyetlen kivételt leszámítva – múltbeli tapasztalok hiánya nélkül vezették be. Eddig a Japánban meghirdetett program zárult le (2001 és 2006 között), ami a GDP szûkülését és a deflációs hatást hivatott csökkenteni. A Japán példa alapján kijelenthetô, hogy a bevezetett intézkedések pozitív hatást hoztak, hiszen megállította a GDP további szûkülését, illetve a negatív tartományba csökkenô árindexet is élénkítette. Bár hatásait rövidtávon pozitívnak értékelik, a hosszú távú eredmények kérdésesek, hiszen a 2006-ban lezárult programot azonnal követte a gazdasági világválság, ami az addigi intézkedéseket drasztikusan gyengítette. 5. ábra: A nem hagyományos eszközök hatása Japánban
(Forrás: Bowman-Cai-Davies-Kamin [2011]) Az Egyesült Államok és az Európai Unió központi bankjait az általuk kezelendô gazdasági környezet eltérése, és a kialakult helyzet miatt nehéz összevetni: • Az amerikai válság kirobbanásának és kezelésének kezdeti idôpontja 2007-2008-tól számítható, addig az Európába átgyûrûzô negatív hatás 2009 és 2011 között jelentkezett. • A kialakult problémák alapjaiban térnek el. A FED a másodrendû hitelválság következményeit, addig az EKB az euró zóna tagállamai szuverén adósságproblémáit kell kezelnie. • A monetáris transzmissziós mechanizmusaik (MTM) jelentôsen eltérnek: még a FED esetében az értékpapírpiacon, addig az EKB estében a kereskedelmi bankokon érzôdik a jegybanki döntések hatása. A megoszlást tekintve: az amerikai jegybanknál az MTM hatása 75%-ban az értékpapírpiacon érzôdik, addig a bankszektorban ez az érték 25%. Az Európai Központi Banknál az arány fordított. • A FED esetében egy költségvetés adósságának problémaival kell küzdeni, addig ez a szám az EKB-nál tizenhét: a döntéshozatal könnyebb az USA-ban. • A monetáris politikai célok eltérôsége: az EKB alapító okiratában (127. cikkely) elsôdleges célként egyedül az árstabilitás szerepel, addig a FED-nél a monetáris politika nem célt, hanem célokat határoz meg – kettôs mandátum betartása. Mindkét jegybank esetében döntéseik alapját a monetáris politikában meghatározott célokjelentik: bizonyos eszközök negatív hatása más jelentôséggel bír az amerikai, és másként az európai piacokra. Mivel az EKB esetében az elsôdleges cél az árstabilitás, illetve a transzmissziós mechanizmus hatásai a bankokon keresztül érvényesülnek, a választott eszközöknek is ehhez kell igazodnia. Jellemzôen alacsonyabb az eszközvásárlás, inkább a kereskedelmi bankoknak nyújtott kedvezôbb – 1%-os – hosszúlejáratú hiteleket preferálja – LTOR programok. Pozitív eredménye a kevesebb kockázatátvállalás, negatív a lassú bôvülési ütem. A FED esetében több típusú eszköz került alkalmazásra. A fejlettebb értékpapírpiac, a magasabb kockázatvállalási kedv és az EKB-tól eltérô monetáris célok miatt gyakrabban fordultak elô értékpapír-vásárlások – QE 1,2,3 program – hitelnyújtások, vagy kismértékû állampapír-vásárlások. Az aktívabb jegybanki mûveletek
145
valamelyest gyorsabb bôvülést és hozamgörbe mérséklôdést eredményeztek, viszont egyre gyakrabban erôsödtek fel az infláció növekedése miatt az aggodalmak. Mivel mindkét központi bank esetében tiltva vannak az elsôdleges piaci állampapír-vásárlások: megkerülve a szabályt, elôfordult egyes papírok vétele a másodlagos piacon. Kis mértékben nem okozhat jelentôs problémát, viszont nagyobb vásárlás esetén egy ország adósságának felvásárlása nagymértékû kockázatot hordoz mind a jegybank, mind az adós részérôl. 6. ábra: A központi bankok által megtett intézkedések hatása
(Forrás: ibtimes.com) Összességében kijelenthetô, hogy a nem konvencionális eszközök alkalmazása a ZLB – vagy ahhoz közeli – szint elérését követôen eredményre vezethetnek: de van néhány felmerülô probléma, ami rövidtávon nem feltétlenül érvényesül: • Számos kutató több elméleti modellen keresztül több tényezô tesztelésével próbált megbizonyosodni az eszközök sikeres alkalmazásáról, de félô, hogy tapasztalati úton szerzett tudás nélkül bizonyos exogén változók ad hoc hatást válthatnak ki, amelyek visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak. • A tapasztalati tudás hiánya miatt a hosszú távra való tervezés lehetetlen: a nem szokványos eszközök használata a piac bizalmatlanságához, így a jegybank tekintélyének elvesztéséhez vezethet. Ennek a következménye hosszútávon számottevô károkat okozhat. Gondolataimat pedig egy idézettel zárnám, amely további kérdéseket vethet fel a jövôt illetôen: „A válság nem a rendszer hibája, hanem a mûködés módja.” (Robert Heilbronner, 1999)
Irodalomjegyzék GÁL ZOLTÁN (2010): Pénzügyi piacok a globális térben, Akadémia Kiadó, Budapest. NOURIEL ROUBINI – STEPHEN MIHM (2010): CrisisEconomics, The Penguin Press, New York. ÁCS BARNABÁS (2011): Elôrejelezhetô volt-e a 2008-as gazdasági válság? Doktori értekezés. Pécs ACZÉL ENDRE (2012): Miért Obama? 168 óra, Budapest, 41-43. o. DAVID BOWMAN – FANG CAI – SALLY DAVIES – STEVEN KAMIN: Quantitative Easing and Bank Lending: Evidence from Japan; Letöltve: 2012.11.10. HTTP://WWW.FEDERALRESERVE.GOV/PUBS/IFDP/2011/1018/IFDP1018.PDF HTTP://WWW.CSBS.ORG/BANKINGLAW101/BL101%20PDF/GLASS-STEAGALL_ACT.PDF, Glass-StegallAct; Letöltve: 2012. szeptember 23. GUILLERMO DE LA DEHESA: Monetary Policy Responses to the Crisis by ECB, FED and BoE http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201208/20120820ATT49767/201 20820ATT49767EN.pdf letöltve: 2012.10.25. JOE NOCERA: How Not to Solve a Crisis; letöltve: 2012. október 26. HTTP://WWW.NYTIMES.COM/2012/06/12/OPINION/NOCERA-HOW-NOT-TO-SOLVE-A-CRISIS.HTML JOHN C. WILLIAMS: Unconventional Monetary Policy: Lessons from the Past Three Years http://www.frbsf.org/publications/economics/letter/2011/el2011-31.html letöltve: 2012.11.8. 146
KISS GERGELY (2010): Az európai válságkezelés tapasztalatai: a gazdaságpolitikai koordináció megújulása, MNB-Szemle, 40-46. o. HTTP://WWW.MNB.HU/ROOT/DOKUMENTUMTAR/MNB/KIADVANYOK/MNBHU_MNBSZEMLE/MN BHU_MSZ_201010/KISS_MNBSZEMLE_1007.PDF; letöltve: 2012.11.10. KAPONYA ÉVA – FELCSER DÁNIEL – KRUSPER BALÁZS – BALOGH CSABA KORNÉL – PULAI GYÖRGY (2012): Monetáris politika Magyarországon, Budapest, 21-28. o. KRENKÓ JUDIT – BALOGH CSABA – LEHMANN KRISTÓF – MÁTRAI RÓBERT – PULAI GYÖRGY – VONNÁK BALÁZS (2012): Nem konvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai és hazai lehetôsége, MNB-Tanulmányok 100., Budapest LOSOCNZ MIKLÓS (2008): Az amerikai hitelválság és világgazdasági következményei. Pénzügyi Szemle, Budapest, 248-264. o. SÁNTA LÍVIA (2007): A jegybankok szerepe a válságkezelésben – hogyan segítik ezt a válságszimulációs gyakorlatok? – MNB kiadvány, 30-36. o. HTTP://WWW.MNB.HU/ROOT/DOKUMENTUMTAR/MNB/KIADVANYOK/MNBHU_MNBSZEMLE/MN BHU_MSZ_200711/SANTA.PDF; letöltve: 2012. november 9. STEFAN COLLIGNON: Unconventional Monetary Policy Measures: A Comparison of the ECB, FED, and BoE; letöltve: 2012. október 28 HTTP://WWW.EUROPARL.EUROPA.EU/DOCUMENT/ACTIVITIES/CONT/201207/20120705ATT48393/ 20120705ATT48393EN.PDF SZÛCS FERENC: A pénzügyi válságok elméleteinek áttekintése. Competition. Debrecen, 2005. 143-159. o. TIMOTHY R. HOMAN: U.S. Recession may have be gun in last quater of 2007 HTTP://WWW.BLOOMBERG.COM/APPS/NEWS?PID=NEWSARCHIVE&SID=AXADXPKA6IA8 letöltve: 2012.9.20. VICTOR CONSTANCIO: The ECB’s experience with unconventional measures HTTP://WWW.ECB.INT/PRESS/KEY/DATE/2011/HTML/SP110225.EN.PDF?8413B27C6CE83B2258433E 708085894D; letöltve: 2012.10.24. VITALY M. BORD - JOÃOA. C. SANTOS: The rise of the originate-to-distribute model and the role of banks in financial intermediation; letöltve: 2012.11.3. HTTP://WWW.NEWYORKFED.ORG/RESEARCH/EPR/12V18N2/1207BORD.PDF WOLFGANG MÜNCHAU: The ECB must still do its bit to help solve the crisis HTTP://WWW.FT.COM/INTL/CMS/S/0/12AA937E-EC70-11E1-8E4A00144FEAB49A.HTML#AXZZ2BURDB4QO; letöltve: 2012.10.26. WORLD INVESTMENT REPORT. (2011). UNCTAD. NEW YORK BBC.COM: http://www.bbc.com/ BLOOMBERG.COM: http://www.bloomberg.com/ BUREAU OF ECONOMICANALYSIS: http://www.bea.gov ECB HONLAPJA: http://www.ecb.int/home/html/index.en.html EUROSTAT HONLAPJA: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ FED HONLAPJA: http://www.federalreserve.gov/ INTERNATIONAL BUSINESS TIMES HONLAPJA: http://www.ibtimes.com MARKETWATCH HONLAPJA: http://www.marketwatch.com/ MNB HONLAPJA: http://www.mnb.hu/ JEGYBANKI KAMATOK: http://www.global-rates.com/ PORTFOLIO.HU: http://www.portfolio.hu/ THE NATIONAL BUREAU OF ECONOMIC RESEARCH: http://www.nber.org/
147
NASZVADI JUDIT23 A TÁRSADALMI FELELÔSSÉGVÁLLALÁS ÉS A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG MÉRÔSZÁMAI 1. Bevezetés Napjaink egyre sürgetôbb problémája a környezetünk egyre romló állapota és életmódunk fenntarthatatlansága. Ha az életünket, gazdálkodásunkat ezen a pályán folytatjuk tovább, az elkövetkezendô generációknak már nem lesz esélye ugyanolyan életmódot folytatni, mint most nekünk. Ebben a dolgozatban szeretnék bemutatni olyan mérôszámokat, melyek életünk azon fontos aspektusait mérik, melyeket a hagyományos makrogazdasági mutatók nem vesznek figyelembe. Ezen aspektusok közül talán a legfontosabb a környezet állapota, de olyan tényezôket is találhatunk bennük, mint az emberek boldogsága, milyen lehetôségeik vannak életük alakítására vagy jövôbeli kilátásaik. A vállalatokra egyre nagyobb külsô nyomás nehezedik, hogy vegyenek részt az ôket körülvevô társadalom és környezet fejlesztésében. Azt szeretném vizsgálni, hogy vajon azon vállalatok, melyek a lehetô legjobb mértékben igyekeznek eleget tenni a társadalom igényeinek, gazdasági hátrányba kerülnek-e azon versenytársaikkal szemben, akik nem tesznek tanúbizonyságot ilyen szintû elkötelezôdésrôl.
2. Makrogazdasági mutatók Bruttó hazai termék A GDP (gross domestic product = bruttó hazai termék) az egy területen, adott idô (általában egy év) alatt elôállított végsô felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. A GDP méri a nemzeti jövedelmet és a gazdasági teljesítményt. Gyakran használják országban élôk átlagos életszínvonalának mutatójaként az egy fôre jutó GDP-t, ami azonban túlzott leegyszerûsítésnek tekinthetô. A GDP problémái A GDP-nek vannak gazdasági hiányosságai is (pl. a feketegazdaság vagy a háztartáson belül elvégzett munka figyelembe vétele), de itt elsôsorban a jólét mérésével kapcsolatos hiányosságairól szeretnék beszélni. Az, hogy az egy fôre jutó GDP valamelyik országban magasabb, nem jelenti azt, hogy ott jobban élnek az emberek, nem mindenhol használják fel ugyanolyan hatékonysággal a jövedelmet. Hasonlóképpen, ha egy ország GDP-je növekszik, az nem feltétlenül jelenti a jóllét növekedését, például egy természeti katasztrófa utáni újjáépítés növeli a GDP-t, de a jólétet nem. Ezért javasolt a GDP mellett más (alternatív) mérôszámokat is figyelni, melyek pontosabb képet adnak a társadalom jóllétérôl. (Kerekes [2007]) Azonban a GDP talán legnagyobb problémája az, hogy nem veszi figyelembe, milyen ára van a gazdasági teljesítmény növelésének. A Föld erôforrásai és élôvilága véges, ha erôn felül használjuk, az a jövô generációinak rovására történik. (Kerekes [2007])
3. Alternatív makrogazdasági mérôszámok Napjainkban az alternatív mutatószámok (ha úgy tetszik a GDP alternatívái) egyre nagyobb szerepre tesznek szert mind a politikában, mind a gazdasági döntéshozatalban. A GDP háttérbe szorulásának oka, hogy az csupán az adott ország piaci termelésére és gazdasági aktivitására koncentrál, nem vesz figyelembe olyan fontos komponenst, mint a jóllét vagy a környezet állapota. (Farkas–Szigeti [2011]) A jóllét, az emberek életszínvonala nem pusztán a jövedelem függvénye. Hozzá tartozik a környezet állapota, a lehetôségek közötti választás.
3.1. Emberi Fejlettségi Mutató Az Emberi Fejlettségi Mutatót (Human Development Index – HDI) 1990-ben dolgozta ki Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász. Amartya Sen, Nobel-díjas indiai közgazdász nevéhez fûzôdik a HDI mögött meghúzódó elképzelés, mely szerint a fejlôdés az emberi képességek kiterjesztésének folyamata. (Farkas– Szigeti [2011]) 1993 óta minden évben publikálja a HDI értékeit az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) az Emberi Fejlôdési Jelentésben (HDR). 23
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar hallgatója, konzulens: Dr. Farkas Szilveszter, Mikro – Makro-pénzügyek szekció II. helyezett
148
A HDI, a hagyományos értelemben vett fogyasztás mellett hangsúlyt helyez az egészségben és alkotásban eltöltött, és értelmes választásokat lehetôvé tevô emberi életre. A Fejlôdési Jelentésben az országokat négy csoportra osztják a HDI értékek alapján. A HDI az emberi fejlettséget három aspektuson keresztül méri, melyek a következôk: • hosszú és egészséges élet, • oktatásban való részvétel, és • tisztességes életszínvonal. A mutató nagy elônye, hogy átfogóbban, több szempontból vizsgálja az emberi fejlettséget, ugyanakkor viszonylag alacsony az adatigénye, így sok országra kiszámítható. A mutató összetevôkre bontható, így jól elemezhetô és a politikai döntéshozatalban is jól használható. Azonban ez a mutató sem méri a jóllét egészét. Egyetlen mutatóval ez nem is mérhetô. Sok más dimenzió is fontos szerepet játszik a jóllét alakulásában, azonban minél több információt sûrítenek egyetlen mutatóba, kiszámítása és értelmezése annál nehezebb lesz. Így egy komplikált mutató helyett célszerû lehet több egyszerûbb mutatót használni párhuzamosan a jólét mérésére. A mutató tovább finomításának másik nehézsége, hogy a fejlett és fejlôdô országok szempontjából más-más tényezôk fontosak (pl. fejlett országoknál a kábítószer-függôség elterjedtsége, a fejletlen országokban a tiszta ivóvízzel való ellátottság), így célszerû lehet külön kiegészítô mutatókat megalkotni a különbözô fejlettségi állapotú országoknak. (Kerekes [2007]) A HDI mutatóval együtt a Fejlôdési Jelentésben több módosított és kiegészítô mutatókat is publikálnak. Az emberi fejlettség sokkal szélesebb és összetettebb, mint azt a HDI vagy kiegészítô mutatói (IHDI, GII, MPI) mérni tudnák. Ezek a mutatók a fejlettség összetevôinek csak egy részét (de fontos részét) tudják mérni. HDI és kapcsolódó mutatók értékei A 2. táblázatban láthatjuk a HDI, az egyenlôtlenségekkel korrigált HDI értékeket, illetve ezek rangsorát, valamint a nemi egyenlôtlenségi mutatót (GII) és a jövedelemmentes HDI-t. Ha összevetjük a HDI és az IHDI adatokat láthatjuk, hogy nincs olyan ország, ahol ne lennének egyenlôtlenségek. Talán a legszembetûnôbb adat, hogy az Egyesült Államok a 4. helyrôl a 23.-ra zuhan, ha figyelembe vesszük az egyenlôtlenségeket. Az Emberi Fejlôdési Jelentés az országokat a HDI alapján négy csoportba sorolja: nagyon magasan fejlett, magasan fejlett, közepesen fejlett és alacsonyan fejlett országok. Magyarország, a maga 38. helyével a nagyon magasan fejlett országok közé tartozik. Magyarország esetében 0,816 a HDI értéke, mely 0,759-re csökkent, ha figyelembe vesszük az egyenlôtlenségeket. Ha a régió többi országához viszonyítjuk az értékeket, azt találjuk, hogy ez az érték se nem kiemelkedôen jó, se nem kiemelkedôen rossz. Ha jövedelemmentes HDI-t vesszük figyelembe, szintén azt találjuk, hogy Magyarország nagyjából azonos szinten van a régió többi országával. A jövedelemmentes HDI azon az elven alapul, hogy a jobb jövedelmi helyzet nem feltétlenül jár együtt magasabb jólléttel. Magyarország esetében a nemi egyenlôtlenségi mutató értéke 0,237, ami rosszabb, mint a régió átlaga. Ennek legfôbb oka a nôk alacsony parlamenti részvétele, mindössze 9,1%, valamint a nôk alacsony részvétele a munkaerôpiacon (42,5%) A szülôágyi halandóság (13/100.000) és a tinédzserkori terhességi ráta (16,5/1000) nagyjából megfelel a régiós átlagnak, a középszintû oktatásban részt vettek (25+) száma (93,2%) pedig jelentôsen meghaladja az átlagot. 1. ábra: A HDI és részmutatóinak alakulása Magyarországon 1980 és 2011 között
(forrás: http://hdr.undp.org/en/data/trends/)
149
Magyarországról 2003-as felmérés adatai (World Health Survey) találhatók, melyek szerint az MPI értéke hazánkban 0,016. Ha ezt az adatot részletesebben megnézzük azt kapjuk, hogy az ország lakosságának 4,6%-a él többdimenziós szegénységben, ôk átlagosan 34,3%-os hiányosságot szenvednek el. Kevés adat van a régiónk országairól és még kevesebb a fejlett nyugati országokról, így nem lehet érdemi összehasonlításokat tenni. Mint a diagramon látható, a rendszerváltást követôen az oktatási helyzet jelentôs javulásnak indult Magyarországon. Az idôsor elemzésénél figyelembe kell venni, hogy 2010 óta más képlettel számítják az oktatási helyzet mutatóját, mint a korábbi években, de ez láthatólag nem okozott jelentôs változást Magyarország esetében. Magyarországon a HDI értékét jelentôsen lehúzza a viszonylag alacsony jövedelmi mutató. Ha ezt figyelmen kívül hagynánk, a jövedelemmentes HDI-t kapnánk, melynek értéke 0,862.
3.2. Ökológiai lábnyom „Az Ökológiai lábnyom az az élettér, melyre egy meghatározott emberi népességet, meghatározott életszínvonalon, végtelen ideig eltartani képes. Az Ökológiai lábnyom annak a mértékét határozza meg, hogy mennyi termôföldre és vízre van szüksége a populációnak az összes elfogyasztott erôforrás megtermeléséhez, az összes hulladék semlegesítéséhez az uralkodó technológia használata mellett.” (Kerekes [2007] 57. o.) Az ökológiai lábnyomot (Ecological Footprint – EFP) egy fôre jutó területegységben adjuk meg: gha/személy (gha = globális hektár). Az ökológiai lábnyomhoz kacsolódó fontos fogalom a biokapacitás. Szintén egy fôre jutó területegységben adjuk meg. A biokapacitás az a terület, amely a rendelkezésünkre áll. Ha egy ország esetében a biokapacitás kisebb, mint az ökológiai lábnyom, akkor annak az országnak a gazdálkodása hosszú távon nem fenntartható. A természeti javakat csak korlátozott mértékben lehet gazdasági tôkével helyettesíteni. Ezért javasolt az ökológiai lábnyom figyelembevétele a gazdasági mérôszámok mellett. Az ökológiai lábnyomot nem csak országokra, hanem kisebb területi egységekre, akár vállalatokra is ki lehet számítani. A vállalatokra számolt ökológiai lábnyomok elôsegíthetnék a klímaválság kezelését, tekintve, hogy a lábnyom fontos összetevôje a szén-dioxid kibocsátás. Összességében Magyarország ökológiai lábnyoma 3 gha/fô, biokapacitása pedig 2,2 gha/fô, vagyis a gazdálkodásunk nem fenntartható. Ha megvizsgáljuk az idôsorokat, azt találjuk, hogy az utóbbi 50 évben egyetlen olyan év sem volt, mikor környezetileg fenntartható lett volna az ország. A 3. ábra alapján összehasonlíthatjuk Magyarország ökológiai lábnyomát és biokapacitását az összetevôk szerint. Szántóföldek, legelôk és erdôk tekintetében fenntartható a gazdálkodásunk, hiszen magasabb a biokapacitás, mint a lábnyom. A halászterületeknél nagyobb a lábnyomunk, mint a biokapacitásunk, bár mindkét érték igen alacsony. A szén-dioxid kibocsátásnak nincs közvetlenül megfelelô biokapacitás párja, bár az erdôk elnyelik a kibocsátott szén-dioxid egy részét. Pont ezért olyan fontos a szén-dioxid kibocsátás korlátozása, illetve elnyeletése. 2. ábra: Magyarország ökológiai lábnyomának és biokapacitásának megoszlása 2007-ben
(Forrás: National Footprint Accounts 2010 edition)
150
A világ biokapacitása 1,78 gha/fô, ökológiai lábnyoma pedig 2,7 gha/fô. Ilyen gazdálkodás mellett a környezet erôforrásai fogynak, nem képesek megújulni. Ha a jelenlegi életszínvonalat akarjuk folytatni, több mint egy Földre lenne szükségünk. Láthatjuk, hogy a fejlett országoknak a legnagyobb az ökológiai lábnyomuk. Ha mindenki olyan színvonalon élne, mint egy átlagos egyesült államokbeli, akkor 4 bolygó sem lenne elegendô a fenntarthatósághoz. Az ökológiai deficit/tartalék félrevezetô lehet. Például Ausztrália esetén jelentôs ökológiai tartalékot láthatunk, azonban ennek oka, hogy nagyon nagy lakatlan területtel rendelkeznek. Az ökológiai lábnyomuk alapján azonban fenntarthatatlan a gazdálkodásuk, hiszen majdnem négyszer akkora a lábnyomuk, mint amennyi világátlagban jutna.
3.3. Boldog Bolygó Index A Boldog Bolygó Index (Happy Planet Index – HPI) az elsô olyan mutató, amelyik kombinálja a környezeti hatást a jólléttel, hogy mérje a környezeti hatékonyságot, amellyel az emberek hosszú és boldog életet élnek. A mutató nem adja meg a legboldogabb országot. Megmutatja azt a relatív hatékonyságot, amellyel az egyes nemzetek a bolygó természeti erôforrásait hosszú és boldog életekké konvertálja. A HPI a jelenlegi és jövôbeli jólétet helyezi a középpontba, szemben a gazdasági aktivitással (GDP). Az egyes országok fejlôdését a tényleges környezeti korlátok között látjuk, így láthatjuk azt is, hogy a jelenlegi nyugati fejlôdési modell nem fenntartható. Láthatjuk, hogy a haladás nem csak a jólétbôl áll. Szükség van egy másfajta fenntarthatósági pályára. A HPI számításakor elôször összeszorozzák a várható élettartamot a tapasztalt jóléttel, majd ezt elosztják az ökológiai lábnyommal. Mindkét lépésnél alkalmaznak bizonyos statisztikai korrekciókat, különben a lábnyom dominálná az egész. A tapasztalt jólétet 0 és 10 közötti skálán mérik és mindenki saját véleménye szerint dönti el, hol áll. (0 az elképzelhetô legrosszabb élet, 10 az elképzelhetô legjobb) A HPI egy 0–tól 100-ig terjedô skálán mozog. Habár a HPI több kulcsfontosságú értéket mér, korántsem mindent. Több jó HPI-vel rendelkezô országban is gondok vannak például az emberi jogokkal. Habár ezeket a jogokat a jóllét-érzés során az emberek figyelembe veszik, de közvetlenül az index nem méri ezeket. Ha figyelembe vesszük, hogy a jogok hiányossága csak a társadalom kis részét érinti, az nem jelenik meg szignifikánsan a jóllét-érzés pontszámában. Ezek miatt a HPI nem lehet önmagában irányadó mutatószám, de egy mutatórendszer részeként igen fontos információkat szolgáltat. A new economics foundation, a mutató alkotója, meghatározott egy 89 értékû ideális szintet, melyet az országoknak 2050-re kellene elérniük. Ezt az értéket egy elérhetô élettartam és jóllét érték, és egy ésszerû mértékû ökológiai lábnyom figyelembe vételével kapták. A 4. táblázat eredményei azonban azt mutatják, hogy ez a cél messze van és még mindig nem élünk egy boldog bolygón. Egyetlen ország sem képes a három mutatót egyszerre sikerre vinni. A legmagasabb pontszámot (64) Costa Rica érte el, de még ez is nagyon messze van az ideális értéktôl. A legtöbb fejlett ország az ökológiai lábnyom miatt ér el alacsony HPI-t, az alacsony jövedelmû országok pedig az alacsony várható élettartam és az alacsony jóllét-érzés miatt teljesítenek rosszul. A legmagasabb pontszámot a közepesen fejlett Latin-Amerikai országok érték el viszonylag hosszú és boldog élettel, viszonylag alacsony ökológiai lábnyommal. Magyarország nem túl elônyös helyezésének legfôbb oka az alacsony tapasztalt jóllét. Ezt csak részben magyarázzák az életkörülmények, Részt vesz benne a magyar pesszimizmus is.
3.4. Környezeti Teljesítmény Mutató A Környezeti Teljesítmény Mutató (Environmental Performance Index – EPI) egy 10 kategóriából és 22 teljesítménymutatóból álló mutatócsoport, mely a környezet egészségre gyakorolt hatását és az ökoszisztéma állapotát vizsgálja. A teljesítménymutatók azt mérik, hogy az adott ország milyen közel áll a környezetpolitikai céljaikhoz. Ez a szemlélet segíti a nemzetközi összehasonlításokat, továbbá azon elemzéseket, hogy a globális társadalom közösen hogyan áll az egyes célok teljesítésével.
151
A számítás során 30%-os súllyal veszik figyelembe környezet egészségre gyakorolt hatását és 70%-kal az ökoszisztéma állapotát. Az egyes teljesítménymutatókat különbözô súlyokkal látják el, ezekbôl adódik az EPI értéke, mely 0-tól 100 pontig terjedhet. Trend EPI A Trend EPI az alapján rangsorolja az országokat, hogy azok az elmúlt évtizedben a környezeti teljesítmény miként változott. Így ez a mutató azt mutatja, hogy mely országok fejlôdtek és melyek azok, amelyek visszafejlôdtek. Ezáltal az országok figyelemmel kísérhetik fejlôdésüket. 2000 és 2010 között méri a változást. Értéke -50 és +50 között lehet. (0: nem változott) A különbözô országok adatait vizsgálva láthatjuk, hogy bár a fejlettebb országok valamennyivel jobb EPI értéket értek el, a különbségek sokkal kisebbek, mint a GDP-nél vagy a HDI-nél tapasztaltak. Magyarország EPI pontszáma némileg gyengébb, mint a régió legtöbb országában, azonban számottevô javulás történt a 10 évvel korábbi állapotokhoz képest. Magyarország idôsor-adatait vizsgálva azt találjuk, hogy az összesen 11,03%-os növekedés jelentôs része a 2000-tôl 2005-ig tartozó idôszakban következett be, majd a növekedés lelassult. Magyarországon a környezet egészségre gyakorolt hatása igen kedvezô értékeket mutat, az ökoszisztéma állapotáról azonban ez már nem mondható el. Különösen rossz a helyzet a vízforrások állapotánál, itt ugyanis nemcsak hogy, alacsony, de még jelentôsen romlott is az elmúlt tíz évben. Szintén különösen rossz a helyzet az élôhelyek és a klímaváltozás tekintetében, bár utóbbinál jelentôs javulás történt. A 4. ábrán láthatjuk az országok eloszlását az EPI és a Trend EPI függvényében. Magyarország a jobban teljesítô országok közé tartozik, azon belül is a fejlôdôek közé. Szerencsére elég kevés olyan ország van, melyek rosszul teljesítenek és ráadásul romlik is a teljesítményük. 4. ábra: Az országok eloszlása az EPI és Trend EPI viszonylatában
(forrás: http://epi.yale.edu/epi2012/countryprofiles)
152
3.5. Különbözô mutatók összehasonlítása 1. táblázat: Makrogazdasági mutatók korrelációs mátrixa
GDP HDI EFP HPI EPI
GDP
HDI
1,000 0,659 0,804 -0,052 0,470
0,659 1,000 0,748 0,303 0,526
EFP
HPI
EPI
0,804 0,748 1,000 -0,149 0,402
-0,052 0,303 -0,149 1,000 0,178
0,470 0,526 0,402 0,178 1,000
A GDP-vel az ökológiai lábnyom korrelál a legjobban, e szerint minél gazdagabb egy ország, annál inkább kihasználja környezetét. A GDP-vel szintén erôsen korrelál a HDI, aminek oka, hogy a HDI-nek része a GNI, továbbá a GDP-hez hasonlóan a HDI sem veszi figyelembe a környezeti terhelést. Az EPI közepesen korrelál a GDP-vel. A HPI kapcsolata a GDP-vel nem szignifikáns, tehát a jövedelem nem feltétlenül befolyásolja az emberek boldogságát (a jövedelem okozta boldogságérzetet ellensúlyozza a környezetre gyakorolt negatív hatás). A HDI és az EFP között közepes-erôs kapcsolat van, e szerint az emberileg fejlett országok sajnos környezettudatosság szempontjából már nem ilyen fejlettek. A HDI és a HPI között nem túl erôs, de szignifikáns kapcsolat van, e szerint az emberi fejlettség bizonyos szinten befolyásolja a boldogságot és nem feledhetjük el, hogy mindkét mutató számításának része a várható élettartam. A HDI és az EPI között közepesen erôs kapcsolat van. Az EFP és a HPI között gyenge, negatív, nem szignifikáns kapcsolat van. Ez nem meglepô, ha azt vesszük, hogy a HPI képletében jelen van az EFP, mint osztó. Az EFP és az EPI között közepesen erôs, pozitív kapcsolat van. Ennek egy részét az okozza, hogy a magas EFP-jû országok általában gazdagabbak és ezért többet költenek a környezet egészségre gyakorolt hatásának javítására. De emellett költeniük kell a környezet egészségének megôrzésére, hogy ilyen szint kapcsolta jöjjön ki. A HPI és az EPI között gyenge, de szignifikáns kapcsolat van.
4. A fenntarthatóság vállalati szintû mutatói Hagyományosan a vállalati teljesítményt a vállalati mérleg, eredmény-kimutatás és üzleti jelentés alapján értékelik, pénzügyi mutatók segítségével. Ezek a mutatószámok jól ismertek a vállalati pénzügyekben, ilyenek a ROE, ROA, ROS, ROI, EPS stb. A vállalati felelôsségvállalás és a vállalatok szerepe a fenntartható fejlôdésben hívta elô a szükségét új mutatószámok kifejlesztésének. Ezek a mutatók egyre ismertebbek és egyre szélesebb körben használják ôket. (Farkas – Szigeti [2011]) A továbbiakban a legfontosabbakat mutatom be.
4.1. Dow-Jones Fenntarthatósági Index A Dow Jones Fenntarthatósági Index (Dow Jones Sustainability Index – DJSI) az elsô globális fenntarthatóságot értékelô mutatócsalád, mely a fenntartható teljesítményét értékeli a Dow Jones által listázott 2500 legnagyobb vállalatnak. A mutatócsalád a világ vezetô vállalatainak tôzsdei teljesítményét vizsgálja gazdasági, környezeti és társadalmi kritériumoknak megfelelôen. A mutatók egyfajta célmutatóként szolgálnak a befektetôknek, akik fontosnak tartják a környezeti szempont figyelembevételét a portfóliójukban és egy hatékony elkötelezettségi platformként szolgálnak azon vállalatoknak, akik a fenntarthatóság legjobb gyakorlatait akarják bevezetni. A DJSI értékeli a vállalatokat gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményük alapján. Az értékelés alapja a vállalat alapján kitöltött kérdôív, melyet kiegészítenek a médiában és más nyilvánosan elérhetô forrásokban található információkkal. Az elemzés különösen koncentrál az iparág-specifikus kritériumokra, melyeknek lényeges hatása van a vállalat hosszú távú értéke-generáló képességére. A vállalati fenntarthatósági felmérés rendszeresen fejlesztett és aktualizált, hogy figyelembe vegye az új fenntarthatósági trendeket, melyek az egyes szektorok elôterében vannak és melyek nagy valószínûséggel hatással lesznek a vállalatok versenyképességére. Így a vállalatoknak folyamatosan fejleszteniük kell a hosszú távú fenntarthatósági terveiket, ha az indexben szeretnének maradni. Mivel a fenntarthatóság-központú célok egyre fontosabb helyet foglalnak el a vállalatok napirendjén, a befektetôk szemében is egyre fontosabbá válnak ezek a kérdések. Az intézményi befektetôk elkezdték bevinni a hosszú távú gazdasági, környezeti és társadalmi kritériumokat a portfólió-döntéseikbe. Ezek a befektetôk
153
jelenleg olyan módszereket keresnek, mellyel alkalmassá tehetik befektetéseiket új fenntarthatósághoz kapcsolódó lehetôségek kihasználására. Mindeközben a magánbefektetôk egyre nagyobb hányada szeretné, ha tanácsadóik figyelembe vennék a hosszú távú kritériumokat. A DJSI növekvô népszerûsége egy erôteljes üzenetet küldött a vállalatoknak a befektetôk növekvô érdeklôdésérôl a fenntarthatósági kérdések és a legjobb vállalati gyakorlatok iránt. Mivel egyre több piaci résztvevô használja az indexeket, a benchmarkok jelentôsége megnôtt a vállalatok szemében. Sok vállalat határozta meg célként, hogy bekerüljön a DJSI-be. Az egyre növekvô érdeklôdés miatt pedig egyre nehezebb bekerülni a top 2500-ba. A legtöbb vállalat, aki kiesik az indexbôl az éves felülvizsgálás során, nem csinált semmit rosszabbul, mint tavaly, csupán nem fejlôdött olyan gyorsan, mint a többiek. Ennek eredményeképpen az index erôs ösztönzést nyújt a cégeknek, hogy fejlesszék a fenntarthatósági eredményeiket. A DJSI komoly problémája, hogy leginkább a kérdôívekre támaszkodik az értékelés során, így az értékelés nem objektív. A DJSI része nem lehet olyan vállalat, mely alkoholból, dohányáruból, szerencsejátékból vagy fegyverekbôl szerzik jövedelmüket. (Nowosielski – Nadolski [2007])
4.2. FTSE4 Good Index Az FTSE4 Good Index sorozat a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (ESG) gyakorlatokat több mint 2300 nyilvános társaságnál világszerte. Ez az adatszolgáltatás lehetôvé teszi összehasonlítható, átlátható és objektív rendszer mûködtetését. FTSE4Good a második legfontosabb fenntarthatósági mérôszám. 5 benchmark mutató tartozik a csoporthoz, melyek lefedik: a globális világot, az európai régiót, USA-t, Japánt és az Egyesült Királyságot. Ahhoz, hogy a vállalatok bekerüljenek az indexekbe, a következôket kell felmutatniuk: • pozitív kapcsolatok kifejlesztése a részvénytulajdonosokkal • a környezeti fenntarthatóság irányában munkálkodnak • fenntartják és támogatják az általános emberi jogokat. Az FTSE4Good indexhez három csoportban gyûjtenek információt: környezet, emberi jogok és társadalmi témák. Mindhárom csoportban be kell mutatni a témával kapcsolatos stratégiát, menedzsmentet és jelentéstételi rendszert. Minden témával kapcsolatban több mutatót határoznak meg, melyek közül meghatározott számút kell a vállalatoknak teljesíteniük. Ezen mutatók alapján a vállalat értékelésre kerül egy 0-tól 5-ig tartó skálán. Az FTSE4Good az intézményi befektetôknek biztosít rugalmas és finom pontozórendszert. A mutatórendszer célja, hogy lehetôvé tegye a befektetôk számára, hogy felfedezzék azokat a vállalatokat, amelyek megfelelnek a világszinten elismert vállalati felelôsségvállalási sztenderdeket. Ahhoz, hogy bekerüljenek a vállalatoknak meg kell felelniük egy sor etikai kritériumnak. Ezeknek a célja, hogy a vállalatok idôben fejlôdjenek hatályban és szigorúságban egyaránt. Egyre többen azt gondolják, hogy az ESG tényezôk fontosak a vállalati kockázat és teljesítmény megértésében, valamint a hosszú távú, fenntartható befektetések megtérülésének elérésében. A következô évtizedben várhatóan növekedni fog az ESG faktorok beépítése a befektetés-elemzésbe és a döntéshozatalba. Akadémiai kutatások szerint az indexbe való bekerülés vagy az onnan való kikerülés nem befolyásolja jelentôsen a cégek viselkedését, valamint azon befektetôk, akik ezekre az indexekre koncentrálnak, átlagban nem teljesítenek rosszabbul, mint azok a befektetôk, akik ezen indexek figyelembe vétele nélkül fektetnek be. (Humphrey et al. [2012]) Bizonyos vállalatokat kizártak a mutatóból, így a dohánygyárakat, nukleáris fegyverrel kapcsolatos vállalatokat, fegyvergyártó vállalatokat, nukleáris erômûvek tulajdonosait, mûködtetôit. (Nowosielski – Nadolski [2007])
4.3. Global Reporting Initiative (GRI, G3) A GRI biztosít egy összehasonlítható „fenntarthatósági jelentési keretrendszer”-t, melyet széles körben használnak a világon, hogy lehetôvé tegyék a nagyobb vállalati átláthatóságot. A GRI ösztönzi a fenntarthatósági jelentések készítését minden vállalattípusnál. A keretrendszer, beleértve a Jelentési Irányelveket is, meghatározza azon elveket és indikátorokat, melyeket a vállalatok használhatnak, hogy megmérjék és
154
jelentsék a gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményt. A GRI célja, hogy folyamatosan fejlessze és növelje az irányelvek használatát, melyek szabadon elérhetôk bárki számára. A GRI Jelentési Keretrendszer célja, hogy egy általánosan elfogadott keretrendszerként szolgáljon, mely egy ország gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményét méri. Arra tervezték, hogy bármely szervezet használhassa mérettôl, iparágtól vagy elhelyezkedéstôl függetlenül. Figyelembe veszi a praktikus megfontolásokat melyekkel a különbözô vállalkozások (a kisvállalkozásoktól kezdve a kiterjedt és földrajzilag szétszórt vállalatok) szembe néznek. A GRI Jelentési Keretrendszer tartalmaz általános és iparág-specifikus mutatókat, melyek az egész világon használhatók, hogy jelentsenek egy vállalat fenntartható teljesítményérôl a környezeti, gazdasági és társadalmi aspektusokon keresztül. A társadalmi aspektus magában foglalja az emberi jogokat, társadalmi felelôsségvállalást és a termékfelelôsséget. A GRI küldetése, hogy a fenntarthatósági jelentést egy szokványos gyakorlattá tegye: a GRI irányelveknek meg kell felelniük ennek a célnak. Hogy elérjék ezt, három fô célt kell teljesíteniük: segíteni a cégeknek jelenteni a különbözô stakeholdereknek, segíteni a létezô keretrendszerek és elvek harmonizációját, és megfelelôvé tenni a fenntarthatósági jelentési irányelvet azoknak a vállalatoknak, akik integrálni akarják pénzügyi és nem pénzügyi teljesítményi adataikat. A fenntarthatósági jelentés kiegyensúlyozott és méltányos képet kell, hogy adjon a jelentéstevô szervezet fenntarthatósági teljesítményérôl úgy, hogy a pozitív és a negatív hozzájárulásokat is közzéteszi. A GRI Jelentéstételi Keretrendszer alapján készült fenntarthatósági jelentések a jelentéstételi idôszakra vonatkozó kötelezettségvállalási, stratégiai és vezetési szemlélettel kapcsolatos kimeneteket és eredményeket teszik közzé. A jelentéseket többféle célra is fel lehet használni, például: • A fenntarthatósági teljesítmény összemérése (benchmarking) és értékelése a vonatkozó jogszabályok, normák, viselkedési kódexek, teljesítmény szabványok és önkéntes kezdeményezések alapján; • annak illusztrálása, hogy a szervezet hogyan befolyásolja a fenntartható fejlôdéssel kapcsolatos elvárásokat, valamint az ilyen létezô elvárások hogyan és mennyiben befolyásolják a szervezetet; és • a teljesítmény alakulásának idôbeli összehasonlítása a szervezeten belül, valamint más szervezetekkel. Az Útmutató a fenntarthatósági jelentések készítéséhez (röviden: Útmutató) alapelvekbôl épül fel, amelyek meghatározzák a jelentés tartalmát és biztosítják a jelentett információk minôségét. Tartalmazza ezen kívül a standard adatközlésekrôl szóló részt, amelyben a teljesítmény indikátorok és egyéb közlendô adatok vannak felsorolva, valamint egy fejezetet a jelentéskészítéshez kapcsolódó egyéb technikai megfontolásokról. A következô generációs GRI Irányelveknek (G4) a fenntarthatóságról szóló adatok követelményeirôl is szólnia kell, és lehetôvé kell tennie a különbözô érintett csoportok releváns információkkal történô ellátását. Fejlesztenie kellene a jelenlegi irányelveket (G3, G3.1) megerôsített technikai definíciókkal és nagyobb letisztultsággal, így segítve a jelentôket, az információ felhasználóit.
4.4. ISO 26000 A 2010-ben készült nemzetközi szabvány a kis- és középvállalkozások számára készült. Ennek a szabványnak a célja, hogy a vállalatok társadalmi felelôsségvállalásán keresztül javítsa a vállalkozások hatását környezetükre és növelje versenyképességüket. A világ számos részén a társadalmi felelôsségvállalás a vállalatvezetés szerves részévé vált, ôk fontosnak tartják, hogy tevékenységük értéket, munkahelyet teremt, hogy jobb hellyé teszik a világot. Ennek ellenére sok helyen a felelôsség hiányzik az üzlet világából. Náluk hiányzik a tudás vagy az ösztönzés, hogy rájöjjenek: a tevékenységük fontos más emberek és a környezet jóllétéért. Az ISO 26000 szabvány széleskörû útmutatást ad, de nem ad specifikus utasításokat és nem kíván specifikus kimeneteket (feltételek teljesülését). Az ISO 26000t alkalmazó vállalkozásoknak lehetôségük van, hogy azonosítsák fontos céljaikat és azok felé mozduljanak, ezáltal erôs modellt építve a folyamatos fejlôdés jegyében. Ôk maguk példává válhatnak mások számára. Az ISO 26000 egy önkéntesen vállalható szabvány. A szabvány rugalmas, így iránymutatást ad és egyben választási lehetôségeket is kínál a vállalat vezetôinek. Az ISO 26000 segít, hogy a vállalkozás megtalálja azokat a lehetôségeket, melyekkel erôsítheti a helyi, régiós és globális közösségeket, melyektôl függ. Ezáltal erôsebb és tartósabb kapcsolatot építhet ki befektetôivel,
155
vevôivel, munkásaival, szállítóival és a közösség tagjaival. A szabvány segítséget nyújt a problémás területek és vakfoltok felfedezésében a menedzsment és tervezés területén. A szabvány segítségével lehetôség van az innováció elôsegítésére, a hosszú távú kockázatok csökkentésére és a versenyképesség fokozására. ISO 26000 információt és döntéshozatali eszközöket kínál a vállalkozásoknak, hogy javítani tudják hatásukat az embereken és környezetükön, így értékesebb és értékeltebb tagjai legyenek a társadalomnak. Az ISO 26000 hét kulcstényezôt nevez meg, melyekkel a társadalmilag felelôs vállalatoknak törôdniük kellene. A szabványt használni kívánó vállalatoknak értékelniük kell tevékenységüket mindegyik részterületen és meg kell határozniuk a fejlesztendô területeket. A törzsanyagok a következôk: szervezeti irányítás, emberi jogok, munkagyakorlat, környezet, tisztességes mûködés, fogyasztók, a közösség bevonása és fejlesztése. A jelentés egy értékes eszköz az érintettek lekötésében és a sikerek közzétételében. Az ISO 26000 felhasználóinak annyi jelentést kéne készíteniük a törzsanyagokat érintô tevékenységükrôl és döntéseikrôl, amennyit csak tudnak. Ha nem foglalkoznak valamelyik törzsanyaggal, el kell mondaniuk miért hanyagolták és bele kell venniük jövôbeli terveikbe. Harmadik fél bevonása erôsítheti a jelentéseket és hitelesebbnek tüntetheti fel a felelôsségvállalási nyilatkozatokat.
4.5. Global Compact A United Nations (UN) Global Compact egy stratégiai keretrendszer azon vállalkozások számára, akik össze szeretnék hangolni operatív mûködési tevékenységüket és stratégiájukat a 10 általánosan elfogadott alapelvvel az emberi jogok, a munkakörülmények, a környezet és a korrupcióellenesség területén. Ezzel az összehangolással a vállalkozások segíthetnek biztosítani, hogy a piacok, a kereskedelem, a technológia és a pénzügyek olyan módon fejlôdjenek, hogy az a gazdaságok és társadalmak hasznára váljon mindenfele. A Global Compact-hoz több, mint 8700 vállalati résztvevô és más érintett csatlakozott több, mint 130 országból. Ez a legnagyobb önkéntes vállalati felelôsségvállalási iniciatíva a világon. A vezérigazgatók által jóváhagyott Global Compact egy gyakorlati keretrendszer a fenntarthatósági irányelvek és gyakorlatok fejlesztéséhez, kivitelezéséhez és közzétételéhez. A résztvevôknek széles skálájú munkacsoportokat, menedzsment eszközöket és forrásokat kínál, mind arra tervezve, hogy segítse fejleszteni a fenntartható üzleti modelleket és piacokat. A Global Compact kialakított egy irányelvet, amely együttmûködô megoldásokat kanál a legalapvetôbb kihívásokra, melyekkel az üzletnek és a társadalomnak egyaránt szembe kell néznie. Az irányelv ötvözni akarja az UN legjobb tulajdonságait (mint az erkölcsi tekintély és az összehívó erôt) a vállalati szféra problémamegoldó erôsségeivel és a különbözô kulcsfontosságú érintettek tapasztalatával és képességeivel (kapacitásával). A Global Compact egyszerre globális és helyi, privát és nyilvános, önkéntes, de elszámoltatható. Összefoglalva a Global Compact célja, hogy segítse a magánszférát az egyre növekvô környezeti, társadalmi és irányítási kihívások és lehetôségek menedzselésében, célja, hogy a piacokba és társadalmakba univerzális irányelveket ágyazzon be, mindenki hasznára. A 10 irányelv: • Emberi jogok o A vállalatoknak támogatniuk kell és tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközileg elfogadott emberi jogokat, valamint o biztosítaniuk kell, hogy nem vesznek részt ezen jogok bármilyen megsértésében. • Munkakörülmények o A vállalatoknak biztosítaniuk kell az egyesülési szabadságot, és el kell ismerniük a kollektív alkudozáshoz való jogot; továbbá o fel kell számolniuk a kényszermunka minden formáját; o ténylegesen meg kell szüntetniük a gyermekmunkát; valamint o a foglalkoztatás tekintetében meg kell szüntetniük a diszkriminációt. • Környezet o A vállalatoknak elôvigyázatosan kell megközelíteniük a környezeti kihívásokat; o kezdeményezniük kell nagyobb környezeti felelôsségvállalást; o támogatniuk kell a környezetbarát technológiák fejlesztését és terjesztését.
156
• Korrupció-ellenesség o A vállalatoknak a korrupció minden formája ellen fel kell lépniük, ideértve a zsarolást és a vesztegetést is.
5. Esettanulmány Ebben a részben összehasonlítom a Tesco Plc. és a J Sainsbury Plc. pénzügyi teljesítményét. A két cégben közös, hogy mindkettô a kiskereskedelemben tevékenykedik és mindkettô székhelye az Egyesült Királyságban található. A két vállalat között (jelen szempontból) fô különbség pedig az, hogy míg a Sainsbury szektorvezetô a DJSI-ben, addig a Tesco a szektor egy „gyengébb” szereplôje. Kiskereskedelmi szektor Mindkét vállalat az élelmiszeripari kiskereskedelmi szektorban tevékenykedik, ezért röviden áttekinteném a szektor fenntarthatósági eredményeit. Erre a szektorra jellemzô az erôs verseny és a harc a piaci részesedésért. Ebben a szektorban a következô kritériumokat vizsgálják: • gazdasági dimenzió o vállalatirányítás o kockázatmenedzsment o egészség és táplálkozás o magatartási kódex • környezeti dimenzió o környezeti stratégia o nyersanyag beszerzése o csomagolás o génmanipuláció • társadalmi dimenzió o emberi tôke fejlesztése o munkagyakorlat o tehetséggondozás o szállítói szabványok A szektorban a világon 40 nagyvállalkozás mûködik, ebbôl 23-at vizsgál a SAM, ez az összes vállalat 58%-a. Ezen vállalkozások tartják kézben a piac 83%-át. Tesco és Sainsbury pénzügyi elemzése Az elemzéshez felhasznált adatokból is látszik, hogy a Tesco jóval nagyobb méretû, mint a Sainsbury. Ez az elemzés szempontjából nem ideális, de sajnos nem állt rendelkezésre megfelelôbb vállalat-páros. A kiskereskedelmi szektorban, az Egyesült Királyságban a Tesco a piacvezetô közel 24%-os részesedéssel. A Sainsbury a piacon a második, a maga 16,6%-os részesedésével. A 2. táblázat a két vállalat fontosabb pénzügyi mutatóit tartalmazza. A jövedelmezôségi mutatókban a Tesco egyértelmûen jobban teljesít, az eredménye és a mûködési cash flowja arányaiban jobbak, mint a Sainsbury-é. 2. táblázat: A Tesco és Sainsbury fontosabb pénzügyi mutatói Mutatók Bruttó jövedelmezôség (ROS, %) Tôkearányos adózott eredmény (ROE, %) Eszközarányos adózott eredmény (ROA, %) Lekötött tôke megtérülése (ROCE, %) 1 fôre jutó adózott eredmény ( /fô) Árbevétel arányos jövedelmezôség (mûködési cash flow/ értékesítés nettó árbevétele, %) Tôkearányos jövedelmezôség (mûködési cash flow/saját tôke, %) Egy részvényre jutó nyereség (penny) Egy részvényre jutó osztalék (penny) Forgalomnövekedés (%) Részvényárfolyam 212. november 16.-án
Forrás: Tesco Annual Report and Financial Statements 2012; J Sainsbury Plc Annual Report and Financial Statements 20120
Tesco 8,15 15,81 5,54 13,3 5415 6,28 24,76 34 10,09 6,2 315.00
Sainsbury 5,43 10,62 5,09 11,1 3987 4,78 18,96 32 16,1 6,8 331.80
157
A vizsgált mutatók közül három mutató esetében teljesít jobban a Sainsbury a Tesco-nál. Az elsô az egy részvényre jutó osztalék, ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy ez az osztalékpolitika következménye, ugyanis az egy részvényre jutó nyereség szempontjából a Tesco teljesített jobban. A második mutató az éves forgalomnövekedés, mely 0,06%-kal magasabb volt a Sainsbury-nél, mint a Tesco-nál. A harmadik ilyen pénzügyi mutató a részvényárfolyam, mely 2012. november 16.-án a Sainsbury esetén 16,8 penny-vel magasabb volt. Ha megnézzük az elmúlt év adatait, azt látjuk, hogy bár a Tesconál magasabb értékeket is megütött az árfolyam, az év elsô két hónapjában 400 körül járt az árfolyam, de aztán lezuhant és végig a 310-320-as érték körül ingadozott. A Sainsburynél ezzel szemben 300 alatt mozgott az árfolyam júliusig, utána viszont meglódult és 360 penny-ig emelkedett, majd egy hét alatt visszaesett a jelenlegi 330 körüli árfolyamra. Az árfolyamban levô különbséget részben magyarázhatja az eltérô osztalékfizetési rendszer. A Sainsbury-nél félévente fizetnek osztalékot, a következô kifizetés dátuma 2013. január 4., míg a Tesco-nál évente fizetik, 2012-ben július 6.-án történt kifizetés. A közelebbi osztalékfizetési dátum emelheti a Sainsbury árfolyamát, de nem magyarázhatja a teljes különbséget, tekintve, hogy az osztalék mértéke körülbelül fele akkora, mint az árfolyamkülönbség. Az osztalékfizetési idôpont különbsége által nem magyarázott rész oka az eltérô befektetôi vélemény. Mivel a Sainsbury pénzügyi mutatói nem magyarázhatják a magasabb árfolyamot, annak hátterében valamilyen szubjektív tényezô áll. Ez lehet a kiemelkedô fenntarthatósági teljesítmény értékelése is, a jelen adatok birtokában ezt nem lehet igazolni. Következtetés A vizsgált vállalatok alapján azt az eredményt kaptam, hogy a kevésbé fenntartható módon mûködô vállalat jobb pénzügyi teljesítményt nyújt, mint a szektor legfenntarthatóbb vállalata. Ezt az eredményt fenntartásokkal kell kezelni, hiszen egyetlen vállalat-páros elemzésébôl nem lehet komoly következtetéseket levonni. Ha komoly eredményeket szeretnénk kapni, különbözô fenntarthatóságú vállalatokból képzett portfóliókat kellene vizsgálni, ahogy azt Humphrey és társai tették (Humphrey et al. [2012]). Ôk kutatásukban azt az eredményt kapták, hogy nincs szignifikáns különbség a különbözô fenntarthatóságú vállalatok pénzügyi teljesítményében.
6. Összefoglalás A környezet állapotának és az emberek jóllétének figyelembevételére nem alkalmas a GDP, mely pusztán a gazdasági teljesítményre koncentrál. Ezért javasolt lenne egy olyan mutatószámrendszer kidolgozása, mely a GDP mellett úgynevezett alternatív makrogazdasági mutatók bevonásával, melyek figyelembe veszik a tevékenység közvetett és hosszú távú hatásait is. Vállalati szinten szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni a fenntarthatóság követelményét. Azok a vállalkozások, melyek azonosítják, fenntartják és fejlesztik a természeti és emberi erôforrásaikat igen versenyképesek. Jobban tudnak reagálni a piaci kihívásokra. Jobban fel tudnak készülni és jobban tudnak reagálni a természeti katasztrófák és környezeti változások okozta fenyegetésekre, és jobban alkalmazkodnak a jelentôs társadalmi változásokhoz. Senki nem tudja megjósolni a jövôt, de az okos vállalkozások jobban terveznek egy olyan jövôre, ahol jelentôs társadalmi és környezeti változások történnek. Azok a vállalkozások, melyek többet tesznek a fenntartható társadalomért, jobban kedveltek a vásárlók, befektetôk és a döntéshozók körében. Mindezek és a jövô generációk érdekeinek figyelembevétele elengedhetetlen, ha hosszú távon gondolkozunk. Ezért a vállalatoknak saját érdekük, hogy beépítsenek stratégiájukba egy fenntarthatósági keretrendszert, mely hozzájárul sikerességükhöz és a környezetükkel való megfelelô kapcsolathoz.
158
NYERS BERNADETT24 AZ ORSZÁG KINCSES SZIGETE? - A SZIGET FESZTIVÁL, MINT GAZDASÁGI TÉNYEZÔ 1. Bevezetés A Sziget fesztivál ma már nem csupán egy kulturális jelenség, mint ahogyan azt Gerendai Károly és Müller Péter ’Sziámi’ fiatalon elképzelte, hanem az ország szempontjából is jelentôs gazdasági, azon belül fontos turisztikai és idegenforgalmi tényezôvé nôtte ki magát az elmúlt 20 évben. Ezen kívül természetesen kiemelkedô az ország társadalmi változásait nyomon követô „lakmuszpapír-funkciója”, illetve a marketingesek szemével nézve sem elhanyagolható jelenség. Természetesen ez egy elég összetett folyamat. Az üzletemberek szemében csak viszi a pénzt, tömegeket nem vonz. De a Szigetnek mégis sikerült az élvonalba kerülnie, ugyanis népszerûségét, és nem utolsó szempontból a 2011-ben elnyert ’The Best European Major Festival’-díjat is a rendezvény kulturális sokszínûségének köszönheti. Már-már kijelenthetjük, hogy a legnagyobb fesztiválunk bekerült hungarikumjaink közé, rengetet tett a magyar országimázs javításáért. Mégis egyre kevésbé megfizethetô a magyar zsebeknek, illetve a nézôközönség is egyre kisebb számban találkozhat a hazai elôadókkal: egyre kevésbé veszik figyelembe a magyar igényeket, a legnagyobb bevétel ugyanis nem a hazai látogatók által elköltött összegekbôl származik, hanem a tömeges, ún. ottalvós hetijegyet vásárló nyugati fiatalok által realizálódik. És ha csökkenteni kell a költségvetés kiadás oldalából, nem az aktuális sztárfellépôk bérét fogják érinteni ezek a változtatások, hanem a rendezvény kevésbé jelentôs programjain keresztül igyekeznek költséghatékonyabban gazdálkodni. Ezért merült fel bennem a kérdés: ha a magyar állam jelentôsebben támogatná a fesztivált, és az önkormányzat sem milliárdos területhasználati díjakkal fenyegetôzne, nem lehetne-e többet, jobbat, „magyarosabbat” kihozni a rendezvénybôl. Miért is válik egyre fontosabbá az állami támogatások szerepe a Szigeten? Már a fesztivál második évétôl kezdve folyamatosan jelen voltak a külföldrôl érkezô látogatók. Ez a tény turisztikai szempontból örvendetesnek nevezhetô, viszont ez a jelentôs aránybeli növekedés az elmúlt években oda vezetett, hogy a szponzorációból származó összegek nagysága csökkent, mivel a szponzorok célcsoportja leginkább a magyar közönség volt. Mivel a cégek már kisebb reklámfelületet láttak a rendezvényben, a fesztiválnak az állami támogatások hiányában a kiadási oldal összegeinek csökkentésével vagy a jegyeladásból származó bevételek növelésével kellett kompenzálnia ezt a költségvetési hiányt. Hová tart a rendezvény, illetve útját mennyire követi nyomon az állam, biztosítja-e azt, meglátva benne a nagy lehetôségeket.
2. Csináljuk a fesztivált? A fesztivál fogalom nem napjaink találmánya, hanem egészen régrôl eredeztethetô. A mai fesztiválok alapjai vallási, kultikus jellegûek voltak, középpontjukban valamilyen ünnep állt. Késôbb emelték ezt az eseményt társasági, közösségi szintre. Sokáig ezt a meghatározást jóval behatároltabban használták, szigorú kitétele volt a mûvészettel való kapcsolat és a nagyszabásúság. Új helyzetet teremt az ellenkultúra kialakulása, a rock fesztiválok megjelenése. Míg nyugaton már igyekeznek profitálni a pozitív gazdasági hatásaikból, a keleti blokkban még félnek „szabadon engedni”, ezért inkább propaganda eszközként használták fel a rendezvényeket (VIT – hidegháború alatt). Bár a Sziget Fesztiválhoz hasonló volumenû fesztivál jellegû rendezvényre nem volt még példa a magyar könnyûzenei történelemben, már évtizedekkel ezelôtt megjelent az igény az ilyen típusú rendezvények felé. A nyugati trendekhez képest megkésve, de Magyarországra is megérkeztek a késôbbi Sziget mérföldköveit jelentô rock fesztiválok (Miskolc 1973, „Fekete Bárányok”). A vasfüggöny mögött a fesztiválok az állam által szervezôdtek eleinte, az alulról jövô kezdeményezéseket igyekeztek elnyomni vagy ellehetetleníteni. 1989tôl viszont már nincs megállás A fesztiválpiac Magyarországon A rendszerváltozás megtörtént, már az anyagiakon kívül semmilyen adminisztratív akadály nem állhatott a fesztiválok kibontakozásában. Eddig politikai célok hátráltatták a kultúra ilyen szintû kibontakozását, ma pedig ahogyan a fesztiválok átkerültek az állam óvó kezeibôl az üzletemberekébe, itt is inkább az ágazat 24
BGF Külkereskedelmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Ilyésné Dr. Molnár Emese, Idegenforgalom – Vendéglátás szekció III. helyezett
159
nyereségessége vált elsôdleges céllá. De azt megállapíthatjuk, hogy maguk a kulturális rendezvények nem éppen az anyagi értékek produkálását tûzik ki célul. Emiatt háttérbe szorulnak a rendezvény által közvetíteni kívánt értékek, elôtérbe kerülnek a vendéglátó egységek, megjelennek a szponzorok. A szervezésre már külön cégek specializálódnak, már itt is a kemény gazdasági érdekek dominálnak. A mai kínálatot szinte lehetetlen egységesen és egyöntetûen kategóriákba sorolni, hiszen számuk és fajtabeli átfedettségük miatt egyértelmû besorolásuk nehézkésnek bizonyul még a szakemberek számára is. Ma már a hazai fesztiválokat tömörítô listára regisztrációval lehet felkerülni, amelyen jelenleg körülbelül 300 hazai fesztiválunk szerepel. Ha a listán kívüli rendezvényeket is számba vesszük, akkor akár 400-600 olyan rendezvény is lehet Magyarországon, amely két- vagy többnapos programot nyújt és legalább tízezer látogatója van. Ennél kisebb rendezvénybôl pedig sokszor ennyi van, hatezerre becsülik. Ez a mennyiségbeli kibontakozás olyan jól sikerült, hogy mára már több rendezvényünk is nemzetközileg ismertté és elismertté vált, és számos díjban is részesítették ôket. Ezek közül szeretném kiemelni a Sziget fesztivált, mely már 20 éve kerül megrendezésre az Óbudai-szigeten Gerendai Károly és Müller Péter „Sziámi” vezényletével. A fesztivál jellegû rendezvények jelentôsége Míg a kezdetekkor a rendezvény létrehozásának elsôdleges célja a közös ünnepek, társasági összejövetelek, mûvészeti bemutatók voltak, mára már jelentôs tényezôvé lépett elô a rentabilitás kérdése. Az üzleti érdekek megjelenésével és megerôsödésével csökkent az esemény kulturális közvetítô szerepe, de ez által egy jelentôs szervezést igénylô, minden tekintetben komplex rendezvénnyé nôtte ki magát. A fesztiválokból származó elônyök három nagy csoportba oszthatóak: kulturális, társadalmi, gazdasági. Kulturális szempontból ki kell emelni az értékteremtô, értékközvetítô és értékmegôrzô szerepét. Társadalmi funkcióját nézve jelentôsen hozzájárulhat egy-egy ilyen esemény a közösség, helyi identitás kiépítéséhez, csapatszellem erôsítéséhez. Számunkra a legfontosabb a gazdasági elônyeinek kihasználása. Ugyanis vitatott kérdés, figyelembe kell-e egyáltalán venni a kulturális szolgáltatások támogatásakor a gazdasági szempontokat, szabad-e hagyni, hogy a kulturális értékekre negatív befolyással legyenek a költséghatékonyság és nyereségesség szempontjai. Ezek a gazdasági hatások számos területen megmutatkoznak. A fesztiválok egyik legfontosabb szerepének a fesztiválturisták révén, az idegenforgalomra gyakorolt hatását tekinti a szakirodalom. Kik is ezek az érdekeltek? A fesztiválszervezô cég, a szálláshelyek és vendéglátóhelyek tulajdonosai, közlekedést mûködtetô szervezetek, benzinkutak, és persze mindezek megadóztatásából jelentôsen profitálhat az állam és helyi önkormányzat. Gazdasági elônyeik származhatnak tehát az adóbevételekbôl, a foglalkoztatás növekedésébôl, az ország és település imázsának növelésébôl, a befektetési és turisztikai vonzerejének javításából. Új arculatot is kölcsönözhet a városnak, mellyel a turisták egy más, új rétegét is megragadhatják, illetve ösztönözheti a fesztiválszezonon kívüli visszatérésüket. Így magával hozza az adott település vagy régió fejlôdését. Ám a fontosabb turisztikai desztinációknak oda kell figyelniük, hogy ne essenek túlzásba, ne nevezzenek minden egyes rendezvényt, néhány napon keresztül tartó kulturális eseményt vagy koncertsorozatot fesztiválnak, mivel ez hamar túlkínálathoz vezethet. A foglalkoztatás szempontjából nézve nagyon sokrétû a munkalehetôségek skálája, ideiglenes vagy állandó foglalkoztatásban jelen vannak a szervezôk, mûvészek, vendéglátósok, szemétszedôk, marketingesek és a sor még tovább folytatódik. A fesztiválok és hozzá kapcsolható rendezvények szervezését általában nem a profit képzése vezérli, megrendezésük pedig emiatt drága. Mivel általában ezek veszteségesek, jelentôs mennyiségû anyagi támogatást igényelnek, melyet rendszerint a közszférából kapnak. Viszont úgy tûnik érdemes invesztálni ebbe az „üzletbe”, ugyanis maguk az ideérkezô fesztiválturisták a legtöbbet költô turisták közé.
160
3. A Sziget fesztivál 3.1. Rövid történet A Sziget fesztivál egy alulról jövô kezdeményezés, amelynek egy 1993-as utazás során Gerendai Károly és Müller Péter ’Sziámi’ adta az alapötletét. Ekkor még nem sokan sejthették, hogy közel két évtized múlva az ötletbôl egy nemzetközileg ismert és elismert megarendezvény válik. Már az elsô évben több szponzor figyelmét felkeltette az esemény, már a késôbbi „keresztapa”, a Pepsi is egyértelmûen jelen volt. Ami igazán „kapóra jött” a rendezvénynek, és jelentôsen segítette, katalizálta a fesztivál külföldön való megismertetését, az az éppen 1994-re esô, 35 éves évfordulóját ünneplô Woodstock megemlékezés volt. Bár a sajtóvisszhang kifejezetten kedvezô volt, a Sziget pénzügyei nem alakultak kifogástalanul. Ez az idôszak felvetette a kérdést, mely a rendezvény egzisztenciájára irányult: megmozgassa még-e az utolsó szálakat a baráti társaság, vagy lemondjanak végleg a rendezvényrôl. Gerendai Károly kapcsolatainak és optimizmusának köszönhetôen sikerült megmenteni a rendezvényt, mely az elkövetkezendô években több változáson is keresztülment. A stáb belátta, hogy egy ilyen rendezvény fenntartásához be kell engedni az üzletembereket a fesztiválra, ugyanakkor azt adaptálni is kell a keresleti oldalhoz egyaránt. A jegyárak évrôl évre emelkedtek, megindult a városépítés a Hajógyári-szigeten. Az 1996-os évben már a Pepsi megvásárolta a rendezvény nevét, amivel még nagyobb mozgásteret adott anyagiakban a rendezvény szervezôinek. A folyamatos bevétel- és presztízsnövekedéssel párhuzamosan sikerült megszerezni az aktuális nemzetközi neveket. Míg a kilencvenes éveket különbözô politikai intervenciók tarkították, egyre jobban kiélesedtek a magyar és külföldi fiatalok közötti különbségek: egy zenekar magyarországi ismertsége nem közeledett a nemzetközi trendekhez. Ez az ellentmondás évrôl évre egyre nagyobb nehézségeket eredményez a szervezôbrigád számára. 2000-re már ugrásszerûen, 160 millióval megnôtt a költségvetés, köszönhetôen részben annak, hogy egyre több szponzor figyelt fel a rendezvényre, illetve a szigetelôk társadalmi összetétele is változott: így nem csupán az zenei trendekkel, hanem a megnövekedett általános igényszinttel is tartani kellett a tempót. A rendezvény idôvel beépült a cégek éves költségvetésébe, és ôk is elkezdtek a fesztiválszezonhoz alkalmazkodni. A nagy tömeg elcsábítása közben, mintha kezdenének a szervezôk megfeledkezni a magyar igényekrôl, mind a kínálatban, mind a keresletben egyaránt. A legnépszerûbb színpadról lassan eltûnnek a magyar zenekarok, a jegyárak az életszínvonal növekedésénél gyorsabban emelkednek. A 2001-es évben a büdzsébôl 270 milliót költöttek technikára és infrastruktúrára, 150 millió a külföldiek sztárgázsijára, az egyéb programok finanszírozására pedig 160 milliót fordítottak. A szervezôk közel kétszer annyit költöttek a kényelmes, kulturált és biztonságos szórakozás feltételeinek megteremtésére, mint korábban. Míg 1993-ban a 26 millió forintos összköltségvetés 11 százaléka származott reklámból, addig 2000-ben 580 millió forint 30 százalékát, 2001-ben a 900 milliónak már 40 százalékát adták a szponzorok. A 2001-es állami szerepvállalás – ISM, NKA, fôváros – további 8 százalékot jelentett, a vendéglátás 3-4 százalékkal járult hozzá, a fennmaradó 47-48 százalékot a jegybevételbôl hozták ki a szervezôk. 1995 után a 2002-es az elsô év, amikor nincs szponzor a rendezvény nevében, hanem önállóan szerepel már a fesztivál. Ez önálló identitást jelent, a Sziget márkanév erôs, és bár a Coca-Cola is bejelentkezett fôszponzornak, a Pepsinek elôvételi joga volt. 2006-ra „A Sziget menthetetlenül elnemzetköziesedett.” Egy hétre már 50 országból 170 külföldi produkciót hívtak meg a szervezôk, magyar elôadókból minden napra csak egy jutott fel a nagyszínpadra. A 2000-es évek végén már megmutatkozik a Sziget politikai lobbiereje, illetve a nemzetközi sajtó kiemelt képviselôi is jelentôs reklámot csinálnak a fesztiválnak. A New Musical Express, Guardian, Mixmag és Telegraph újságírói hosszas és lelkes pozitív kritikát fogalmaztak meg a Sziget szervezettségérôl és különleges atmoszférájáról. 2011-ben a rendezvény a csúcsra ért: elnyerte a legrangosabb szakmai elismerést a nagyfesztiválok versenyében.
161
3.2. A fesztivál növekedése számokban Mindkét oldalon megfigyelhetô a gyors növekedési ütem. A fesztivál költségvetése is óriási méreteket öltött 20 év leforgása alatt, illetve a keresleti oldalt sem szabad elhanyagolni. Ma már a Hajógyári-szigetet hatalmas tömegek lepik el, megsokszorozva az elsô évek látogatószámát. Az 1. sz. ábra mutatja, micsoda hatalmas méreteket öltött csupán 20 év alatt a Sziget Fesztivál költségvetése. A kiinduló 1993-as évhez képest a legutolsó évben már 115-szörös nagyságú pénzbôl gazdálkodtak. Bár az abszolút rekord mégis a 2011-es – bár veszteséges – évben született, ahol a bázis év büdzséjét tekintve 127-szeresére nôttek az összegek, azaz 3,3 milliárd forintból gazdálkodott a cég. A Sziget fesztiválon 20 év alatt több mint hatmillió embert fordult meg. Érdemes megfigyelni, hogy a válság idôszakában született a máig fennálló látogatói rekord, a 2009-es év programkínálata összesen 390 ezer embert vonzott. A fesztiválra átlagosan 311 ezer ember látogatott ki az elmúlt húsz évben, átlagosan pedig 96 500 fô az eltérés ettôl nézôszámtól. A 31%-os relatív szórás azt mutatja, hogy a különbözô évek látogatószámainak átlagtól való átlagos eltérése kismértékû. A Sziget Fesztivál költségvetése millió forintban (1993-2012)
(Forrás: Jávorszky, 2012)
3.3. Winner of ’The Best European Major Festival Award’ 2011 Bár már a magyarországi fesztiválpiacot telítettnek neveztük, mégsem mondhatjuk, hogy a Sziget Fesztiválnak akadnának érdemi versenytársai az ország határain belül, ha a látogatószámokat vesszük figyelembe. Történetesen a három legeredményesebb könnyûzenei fesztiválunk ugyanannak a cégnek a kezében van, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. tulajdonában: Sziget Fesztivál, VOLT Fesztivál és Heineken Balaton Sound. Viszont Európa szerte szinte minden országban van egy-egy nagyobb jelentôségû könnyûzenei fesztivál, melyekkel szemben egyre nagyobb kihívás tartani a versenyt a Sziget számára. A világ legjobb könnyûzenei fesztiváljának tartott Glastonbury Festival of Contemporary Performing Arts programkínálatában az, amelyik a leginkább hasonlít a Szigetre. A Sziget Fesztivál jelentôs versenytársai között szerepel még a dán Roskilde, amelyet a világ legrégebbi rockfesztiváljaként tartanak számon, ugyancsak komoly vetélytárs a szerb Exit, a belga Rock Werchter és Pukkelpop, az angol Reading, illetve T in the Park, vagy az ír Electric Picnic-kel is számolni kell a haza szervezôknek.
3.4. Valóban drága a Sziget? Bár az 1993-as évhez képest a napi jegyek ára negyvenháromszorosára nôtt, erre a kérdésre leginkább az adott évi jövedelmi helyzetet és napi jegy árát figyelembe véve lehetne talán a legkorrektebb választ adni. Az elmúlt 13 év nettó havi átlagbéreit elosztottam a belépôk áraival, majd a következô megállapításokat vontam
162
le ebbôl: a vizsgált idôszak legutolsó évi nettó havi átlagkeresetébôl 17 napi jeggyel vásárolhattunk kevesebbet, mint a bázisévünk jövedelmi viszonyai között. Versenyelôny a versenytársaknál Az Európai Unió 27 országának 21 tagállamában nyújt az állam segítséget kedvezményes adózási sávba tartozó belépôjegyekkel a zenei fesztiválok esetében. Átlagosan ezek 10%-os áfát jelentenek, míg a legmagasabb befizetési kötelezettsége Magyarországnak van 27%-kal. Második helyen Dánia található, ahol csupán 2%-os a különbség. A legalacsonyabb áfa kulccsal Franciaország rendelkezik, akinek 5,5%-át kell befizetnie az államkasszába a belépôjegyek után. Portugáliában, Svédországban, Belgiumban és Hollandiában is hasonlóan 6 százalékos, míg a német fesztiválok 7 százalékos áfával mûködnek. Ausztria és Csehország hozza a 10%-os átlagot, míg Romániában 9, Lengyelországban pedig 8% az áfa kulcs. Ez az európai szinten kiemelkedô Sziget fesztivált több százmilliós versenyhátrányba hozta a társaihoz képest. Ezt figyelembe véve döntött úgy a parlament gazdasági bizottsága 2012-ben, hogy a belépôkre rótt 27%-os forgalmi adót egy jóval kedvezményesebb, de még az uniós átlagot még így sem megközelítô, 18%-os áfa kulcsra csökkentik le. A módosításnak köszönhetôen még az így is magas, Szerbiával egyetemben 18%-os áfa kulcsot fizethetjük, északi szomszédjaink pedig 20%-os áfa kulccsal kell, hogy kalkuláljanak. Ami jelentôs tényezô a nemzetközi verseny szempontjából, hogy a Sziget Fesztivál legnagyobb vetélytársának tartott angliai Glastonbury fesztivál a 20%-os kötelezettségével így már hátrányban van. A módosító javaslat feltételei mutatják, hogy kifejezetten a nemzetközi versenyképesség javítása az elsôdleges cél, ugyanis az új törvény szerint a kedvezmény csak a zenés, táncos rendezvények mûködésének biztonságosabbá tételérôl szóló kormányrendeletben meghatározott alkalmi szabadtéri rendezvényekre vonatkozik, tehát azokra a rendezvényekre, melyek maximum tíz egymást követô napon vannak megtartva, és melyeken a résztvevôk száma várhatóan legalább egyszer meghaladja az ezret. A törvénymódosítás kapcsán Gerendai Károly elmondta, hogy a jegyárak csökkentésével az eddigi tendenciákat figyelembe véve nem lenne jelentôs növekedés megfigyelhetô a látogatók számában. Ezért inkább a programok minôségének javításában, a reklámköltések növekedésében, illetve a szolgáltatások javításában képzelik el a „megmaradt” összeg felhasználását.
4. Az állam szerepe a kultúrában az elmúlt 20 évben A kulturális rendezvények támogatásánál elengedhetetlen az állami szerepvállalás. Ez a magyar gyakorlatban is megjelenik, de maga a rendszer még nem egészen kiforrott, és az angolszász országokéhoz viszonyítva, nem elég hangsúlyos. A brit, ausztrál, új-zélandi és kanadai rendszerek sokkal jobban felismerték a fesztiválok gazdaságélénkítô hatását, melyet pedig alapos kutatások, hatásvizsgálatok elôzték meg. Hazánktól és a keleteurópai országoktól eltérôen a kultúra gazdasági hatásait tárgyilagosan, magától értetôdô módon kezelik. A rendszerváltozás után a kulturális politika is változásokon ment keresztül. Még ma is érzékelhetôek a nyugateurópai gyakorlattól való eltérések, mint a kulturális intézmények irányításának gyakorlatában vagy az állampolgári öntevékenységi szintjében. Még figyelembe kell venni az eltérô közgondolkodást, a „vezetés” nagyobb szerepét. Maguk a kulturális javak elôállítói is lényegesen eltérô körülmények között végzik tevékenységüket. Lényegében, az angolszász országok sokkal jobban berendezkedtek intézményrendszerüket és költségvetésüket tekintve, melyeket alárendeltek a kulturális gazdagság elvének. Az életforma változásával együtt nô a kulturális javak iránti kereslet, amivel ütemet tart az ezek iránti kínálat is. „A szabadidôs élménytársadalom térnyerésével tovább emelkedik az üzleti világ részaránya is a kulturális javak létrehozásában, megôrzésében és terjesztésében.” Ez a folyamat a volt szocialista országokban sokkal szembetûnôbb az alacsonyabb szintrôl való indulás miatt. A megnövekedett igényekkel már egyre nehezebben sikerült tartania a tempót a kormányzati ráfordításoknak, költségvetési kultúratámogatásoknak. Az elmúlt 20 évben a kormányzati támogatások mellett megjelennek a helyi támogatások is, illetve erôsödik a kisebb-nagyobb térségek és a települések finanszírozási szerepvállalása. „A fokozatosan szûkülô körre korlátozódnak az egynemû finanszírozás esetei, a tisztán állami és önkormányzati feladatok, illetve kulturális kezdeményezések; ma a több szektorú vegyes finanszírozás a kultúra minden területén elfogadott gyakorlat” (Inkei, 2011; 3).
163
Azzal a céllal, hogy a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megôrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatást nyújtson, az Országgyûlés 1993-ban az 1993. évi XXIII törvény megalkotásával hozta létre a Nemzeti Kulturális Alapot.
5. Sziget versus Magyar Nagydíj Dolgozatom utolsó részében kiemeltem egy másik, méreteiben és a megrendezés idôszakában hasonló megarendezvényt, a Magyar Nagydíjat. Az állami finanszírozások kérdéskörében gyakran felmerül a „Hungaroring-példa”. Az egyik szembetûnô különbség, hogy míg az állam a fesztiválnak néhány millió forintos összeget tudott csak felajánlani, addig az autóverseny számára külön költségvetési törvény részletezte még évekkel ezelôtt a Forma-1 állami támogatását. Az összehasonlítás alapja, hogy mindkét rendezvény turisztikai és idegenforgalmi szempontból kiemelt szereplôje a gazdaság ezen ágának, emellett hasonló nagyságú hozamot realizál az ország számára. Tény, hogy a Sziget fesztivál már hatodik éve nem részesül semmilyen állami támogatásban, ugyanis olyan csekélynek tartják a potenciális támogatásra szánt összeget, hogy lényegében le is mondtak róla, és költségvetési struktúrájukat a piacról való finanszírozáshoz adoptálták. Ugyanakkor az elmúlt években a külföldrôl érkezô látogatók számának növekedésével csökkent a szponzorok finanszírozási kedve, többen ugyanis a magyar résztvevôkre kívánnak koncentrálni. Tehát a közszférából érkezô támogatásai nincsenek a cégnek, ezzel együtt a szponzori összegek is csökkennek, így a helyzet azt kívánja, hogy a növekvô költségvetési összegeket a jegybevételekkel kompenzálják. Az állami támogatások összegei jól mutatják a fokozatos növekedést, illetve azt, hogy 15 év alatt a szubvenció több mint a triplájára növekedett. A 2011-es évben 24,29 milliárd dollár szerepelt a költségvetésben a F1 mellett, ami az augusztusi középárfolyamon számolva 4,54 milliárd forintos kiadást jelentett. Míg a Sziget Fesztivál is kapott támogatást a közszférából, addig kirajzolódik, hogy a támogatási volumene a két rendezvénynek ellentétes irányú volt: a fesztivál fokozatosan csökkenô, míg az autóverseny fokozatosan növekvô szubvencióban részesült. Ugyanakkor, ha összehasonlítjuk a két rendezvény támogatási volumenét, érdekes tény, hogy míg a Sziget Fesztivál erôs magyar gyökerekkel rendelkezik, nagyobb mértékben járul hozzá kulturális értékeink közvetítéséhez, a „kevésbé magyar” autóverseny mégis sokkal jelentôsebb állami segítségben részesül.
6. Összefoglalás, következtetések Dolgozatom szûk keretei között igyekeztem rávilágítani, milyen jelentôs gazdasági hatásokkal is bírhat egy fesztivál jellegû megarendezvény, ezen belül hatásai milyen széles skálán mutatkoznak meg kiváltképpen turisztikai és idegenforgalmi perspektívából nézve. Kutatásom során kiderült, relatíve milyen nagy a magyar fesztiválpiac, milyen alapelemei is ezek a rendezvények a turistákat idecsalogató brosúráknak, ugyanakkor mégsem létezik egy kiforrott támogatási rendszer ezek egzisztenciájának biztosításához, versenyképességük javításához, mint az angolszász országokban, ahol korábban felismerték a közszféra ezekbôl származó lehetôségeit. Mivel dolgozatom kiemelt szereplôje volt a Sziget Fesztivál, fontosnak tartottam, hogy a nemzetközileg elismert rendezvényünk látogatói összetételével is kiemelten foglalkozzak, rámutatva a magyar és külföldi látogatói szokásokban bizonyos eltérésekre, melyek visszavezethetôek az országot érintô évtizedekben megmutatkozó csúszásra lakosságának kultúrafogyasztási szokásai terén. Mivel a fesztivál már hat éve kizárólag a piacra van hagyatkozva, a nemzetközi tempó tartásához, illetve ezen a szinten versenyképességük megtartásával a magyar igények és jövedelmi viszonyok szinte már ellentétben állnak, ami pedig kezdi a rendezvény kulturális szerepét háttérbe szorítani és teszi egyre elengedhetetlenebbé az állami segítségnyújtást. Talán ennek a „megkésésnek” a következtében úgy tûnik, a Sziget Fesztivállal még nem számol az állam olyan szinten, mint európai versenytársai. Mindez megmutatkozik az alacsony támogatási volumenben, vagyis a már nem létezô állami támogatásban, illetve a 2012-es évig uniós szinten a jegyárakra vonatkozó áfa kulcs nagyságában. Az elmúlt években ezeket a tényeket felismerve születik egy támogatási és minôsítési rendszer, közben pedig egyre több tanulmány foglalkozik a fesztiválokban rejlô lehetôségek kihasználatlanságával, mutat rá fontosságukra. A kulturális rendezvények során tehát elengedhetetlen az állami finanszírozás, vagyis az állami segítség.
164
Irodalomjegyzék GÁBOR KÁLMÁN (2000): A középosztály szigete, Belvedere Meridionale Alapítvány, Szeged GÁBOR KÁLMÁN, SZEMERSZKI MARIANNA (2006): Sziget Fesztivál 2005: az új fiatal középosztály és az élettervezés, Felsôokt. Kutatóint., Budapest HUNYADI ZSUZSA, INKEI PÉTER, SZABÓ JÁNOS ZOLTÁN (2006): Fesztivál-világ, KultúrPont Iroda, Budapest HUNYADI ZSUZSA (2004): Fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban, Magyar Mûvelôdési Intézet: MTA Szociológiai Kut. Int., Budapest INKEI PÉTER (2010): A magyarországi fesztiválok minôsítési rendszere, Magyar Fesztivál Regisztrációs és Minôsítési Program, Budapest INKEI PÉTER (2011): Állami kultúratámogatás és kulturális politika Magyarországon az elmúlt húsz évben, Arts and Business Kiadó, Budapest JÁVORSZKY BÉLA SZILÁRD (2002): Nagy Sziget könyv: 10 év hév, CrossRoads Records Kiadó, Budapest JÁVORSZKY BÉLA SZILÁRD (2012): Sziget: 20 év hév: 1993-2012, Kossuth Kiadó, Budapest CSERTA ORSOLYA (2002): A kulturális piac (ki)alakulása Magyarországon, Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, 5–6. szám KOVÁCS GÁBOR (2009): A Sziget Fesztivál és a Balaton Sound látogatói, Turizmus Bulletin XIII. évf. 3. szám pp. 71-72. KOVÁCS GÁBOR (2009): A Sziget fesztivál turisztikai vonatkozásai, Turizmus Bulletin XIII. évf., 1. szám pp. 28-33. SMITH, MELANIE (2009): Fesztiválok és Turizmus: lehetôségek és konfliktusok, Turizmus Bulletin XIII. évf., 3. szám pp. 23-27. SULYOK JUDIT (2010): A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai, Turizmus Bulletin XIV. évf. 2010. 3.sz. pp. 2-11. SULYOK JUDIT, SZIVA IVETT (2009): A fesztiválturizmus nemzetközi és hazai tendenciái, Turizmus Bulletin XIII. évf., 3. szám pp. 3-13. TÓTH ÁKOS (2011): Az állam kultúrafinanszírozásban betöltött szerepének megváltozása a kultúra demokratizálódásának hatására, Közgazdasági Szemle LVIII. évf. április pp. 333-350. BALÁZS GÉZA (2001): Ne csináld a fesztivált! http://mno.hu/kulturpult/ne-csinald-a-fesztivalt-837680, letöltve: 2012.11.10. D.F. (2008): Legendás rockfesztiválok II. , http://www.ng.hu/Civilizacio/2008/08/Legendas_rockfesztivalok_II, letöltve: 2012.09.10. FN24 (2012): Tényleg drága a Sziget, http://fn.hir24.hu/itthon/2012/08/10/tenyleg-draga-a-sziget/, letöltve: 2012.09.04. FÜLÖP NOÉMI (2010): HOL BULIZIK EURÓPA? - A tíz legnagyobb európai zenei fesztivál, http://multikult.transindex.ro/?cikk=12091, letöltve: 2012.11.06. JANDÓ ZOLTÁN (2011): Mibôl fizette a kormány a Forma-1-es Magyar Nagydíjat? http://hvg.hu/sport/20110809_forma_1_magyar_nagydij_koltsegvetes, letöltve: 2012.11.09. MÁRIÁS LEONÁRD (2012): Gerendai: nem lesz olcsóbb a Sziget-jegy kedvezményes áfával sem, http://hvg.hu/gazdasag/20120524_kedvezmnyes_afa_gerendai, letöltve: 2012.11.12. MESSYSKATE (2012): A Sziget nyerte Európa legjobb fesztiváljának díját! http://messyskate.web4.hu/cikk/a-sziget-nyerte-europa-legjobb-fesztivaljanak-dijat, letöltve: 2012.09.04. MTI (2008): Jó bolt az államnak is a Sziget, letöltve: 2012.09.23. HTTP://HVG.HU/GAZDASAG/20080613_SZIGET_FESZIVAL_ORSZAGIMAZS_GERENDAI, MTI (2011): NS: 20 milliárdos bevétel származott a Forma 1-es Magyar Nagydíjból, http://hvg.hu/sport/20110930_forma_1_magyar_nagydij_bevetel, letöltve: 2012. 11.07. MTI (2012): A Sziget minden második látogatója külföldi, letöltve: 2012. 09.04. http://fesztival.mandiner.hu/cikk/20120812_a_sziget_minden_masodik_latogatoja_kulfoldi
165
PAVLICSEK CSABA25 MAGYAR RENESZÁNSZ KORABELI FÔÚRI HÚSÉTELEK A MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIÁBAN 1. Bevezetés Zádor-Genthon (1968) szerint, a reneszánsz a 15.-16. századi európai kultúra és mûvészet összefoglaló elnevezése, ami az élet legkülönbözôbb területein, így a gasztronómiában is megnyilvánul. Füreder (2009), a reneszánsz konyhamûvészet és táplálkozási kultúra kutatója szerint ennek kialakulása Magyarországon nem köthetô Hunyadi Mátyás uralkodásához (1458-1490), mert a magyar gasztronómiában a változás már az Anjouk korában elkezdôdhetett, de kétség kívül Mátyás uralkodása alatt élte fénykorát. Halálát követôen, a mohácsi vereségig Magyarországon, majd Erdélyben tovább élt, és alapjában véve egészen a 18. század végéig megôrizte fôbb jellemvonásait. Ezért joggal nevezhetô ez az idôszak „hosszú reneszánsz konyhakultúrának”. A reneszánsz korszak konyhamûvészete rendkívül színes és bôséges volt. Számos nemzet hatott a magyar konyhára, és ezen hatások együttesébôl alakult ki a magyar reneszánsz konyha. A korabeli alapanyagok széles választéka, a konyhatechnológiák professzionális ismerete, a tálalás díszessége, a menük felépítése a 21. században is aktuális és érdekes kérdéskör. Dolgozatom megírásának egyik célja, hogy bemutassam az akkori és mai táplálkozási, konyhatechnológiai hasonlóságokat és különbségeket, továbbá, hogy kísérleteimmel választ kapjak és adjak arra a kérdésre, hogy megújítható-e a reneszánsz konyha. Dolgozatom témája három, a reneszánsz fôúri konyhára jellemzô, gyakran használt hús- alapanyag – libamáj, malac császár, kacsamell – köré komponált ételkreáció, ugyancsak tipikus reneszánsz zöldségek, fûszerek felhasználásával, azonban jelen esetben a terjedelmi korlátok miatt egy ételt mutatok be. Az étel különlegességek elkészítése során szintén a reneszánsz konyhamûvészetre jellemzô technológiákat ötvöztem a jelenlegi gasztronómiai trendekkel. A fogások elkészítése során kísérleteket végeztem, hogy az alábbi kitûzött kérdésekre választ kapjak, az eredmények alapján bizonyítást nyerjenek: • libamáj cseppfolyós nitrogénnel való gyorsfagyasztása hatásának vizsgálata a legkiválóbb állomány elérése érdekében • ropogós komponensek készítése. Például: málna-papír • a hagyományos kompótkészítés újszerû, molekuláris gasztronómiai formában való készítési módjának kísérletezése • különbözô reneszánsz korabeli alapanyagok párosítása, azonos illékony aromaanyagok alapján Például: birsalma-vadgesztenye virág • bor ajánlás az ételeket alkotó alapanyagok illékony aromaanyagai alapján
2. A reneszánsz és a modern kor gasztronómiájának bemutatása 2.1. Korabeli alapanyagok A reneszánsz korban a fôúri konyhában gyakran használtak a húsfélék közül sertést, malacot,vaddisznót, bárányt, kecskét, nyulat, juhot, ökröt, kakast, fogolyt, kappant, fürjet, vadgalambot, galambot, gúnárt, libát, kacsát, rákot, számos halfélét, mint harcsát, pisztrángot, tôkehalat, süllôt, kecsegét, keszeget, lazacot, köményhalat, csukát, fogast, compót. A feljegyzések alapján, a zöldségfélék ismerete is igen széles volt, bár akkoriban nem ismerték még a jelenkorban oly gyakran használt burgonyát. A legtöbbször az ételkészítések során tormát, tököt, vöröshagymát, parajt, spárgát, babot, zöldborsót, céklát, uborkát, petrezselymet, sárgarépát, erdei gombákat használtak. A tök és a bab esetében nem a ma elterjedt amerikai, hanem az Óvilágban honos fajokra kell gondolni. Ballai (1927) feljegyzései alapján, a fokhagymát, amíg nem ismerték, medvehagymával helyettesítették. A gyümölcs felhasználás is széles skálán történt, használtak almát, birsalmát, barackot, berkenyeféléket, kökényt, diót, egrest, gesztenyét, fügét, datolyát, narancsot, citromot. A citrusfélék és trópusi gyümölcsök Beatrixnek köszönhetôen kerültek be a magyar reneszánsz gasztronómiába. 25
BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar hallgatója, konzulens: Dr. Schmidt Katalin, Idegenforgalom – Vendéglátás szekció I. helyezett
166
Dalmadi (2008) kutatásai alapján kiderül, hogy a fûszerek, mint ízesítô anyagok, az állattartók megfigyeléseinek is köszönhetôek. Amikor egy állat beteg volt, megkereste magának a megfelelô fûféléket, fûszereket, majd a gazdája látta, hogy az állatnak rövid idô alatt semmi baja sem volt, így ô kipróbálta ezen fûszerek hatásait. A kakukkfûnek, zsályának, kamillának, körömvirágnak, petrezselyemnek nyugtató hatása van. A mentának és a citromfûnek, a petrezselyemmel együtt az egészségre jótékony hatása van. Ez is azt bizonyítja, hogy a fûszereket elôször, mint gyógynövényeket használták, majd kipróbálták az ételek ízesítésére is. A kísérletezések, majd továbbhagyományozott feljegyzések során tudták meg, hogy pl. a bazsalikom használatával elkerülhetô a bab vagy káposzta okozta puffadás. A bors elôtt borsikafüvet használtak. Beatrixnek köszönhetôen, Olaszországból került hazánkba a szurokfû, más néven az oregano. Hazai fûszerként a fás szárú rozmaring és a kapor volt jelen, de ezen felül használatos volt még az ánizs, a szegfûszeg, a sáfrány, a fahéj, a gyömbér, a tárkony, a kömény. Érdekes, hogy a sáfrányt és a vöröshagymát nem kizárólag az ételkészítés során, hanem ruhák, terítôk festésére is alkalmazták. Az alkoholos italok fogyasztása a reneszánsz kor második felében már az étkezések része volt. Az alacsony alkoholos italok közé tartozott a sör és a bor. A magasabb alkoholtartalmú italokat kezdetben gabonából, borseprôbôl, gyümölcsbôl fôzték. Ezeket az italokat kezdetben gyógyszerként fogyasztották, majd a 16. században terjedt el Európában a gasztronómiai célú felhasználás.26 A leggyakoribb elnevezések között szerepelt az „égett bor”, amit a bor seprôjébôl fôztek, a „pálenka”, ami viszont a mai pálinkához technológiában, alapanyagokat tekintve nem hasonlítható. A pálinkán, égett boron kívül úgynevezett „vizeket” is gyakran fogyasztottak a fôúri udvarokban. Ilyen víz volt például a fahéj-, kökény-, alma víz. Füreder (2003) kutatásai szerint készítettek úgynevezett rosolistet is. Ez az ital egy édes likôrféle, amelyet pálinka, nádméz és tiszta víz erjesztésével készítettek el, és szegfûszeggel, fahéjjal, szerecsendióval, ánizzsal, barackkal, fenyômaggal, rózsával valamint naranccsal ízesítettek.
2.2. A modern kor gasztronómiája A jelenkori gasztronómiában bármilyen új technológia is lát napvilágot, egy alapszabály van az ételek készítésére vonatkozóan. Kizárólag a legkiválóbb minôségû alapanyag alkalmazandó az ételkészítés során. Bármilyen elnevezéssel illethetô az épp kialakult aktuális konyhamûvészeti trend, az alapanyag minôsége a legfontosabb kritérium. Ha az alapanyag megfelelô minôségû, már csak a megfelelô technológiával kell azt elkészíteni. A legmodernebb gasztronómiai technológiák között szerepel jelenleg is a sous-vide (vákuumfôzés), a liofilezés, a cook chill, cook freeze, a konfitálás, mint technológiák, továbbá a molekuláris gasztronómia állomány kialakító segédanyagainak használata, a szferifikáció, a különbözô zselék, habok, pontos, megfelelô olvadású, illat és íz intezitás megtalálása. Maga, a molekuláris gasztronómia, mint elnevezés egy téves elnevezés, hiszen az ételkészítéskor alkalmazott technológiák során az alapanyagok molekulái, alkotóelemei mennek keresztül különbözô fizikai és kémiai változásokon. THIS (2002) megfogalmazása szerint a molekuláris gasztronómia az ételekkel kapcsolatos konyhai folyamatokkal és az érzékszerveink által evés közben detektált jelenségekkel foglalkozik. „A molekuláris gasztronómia, mint új tudományterület mindazokat a fizikai, fiziko-kémiai, kolloidikai, reológiai, kémiai, stb. folyamatokat tanulmányozza, amelyek az emberi táplálék konyhatechnológiai eljárásokkal történô készítése során lépnek fel, és vannak rá hatással” (Schmidt, K. 2008 pp. 58.). This 1996-ban írt doktori disszertációjában alapvetôen a következô célkitûzéseket fogalmazta meg: 1) megvizsgálni a gasztronómiai és kulináris vonatkozású mítoszokat és nagyanyáink aranyigazságait, 2) a létezô recepteket analizálni, 3) új eszközöket, nyersanyagokat és módszereket bevezetni a konyhai munkába, 4) új ételeket kreálni, 5) a molekuláris gasztronómia segítségével a természettudományokat közelebb vinni a köznapi emberekhez.
26
Braudel idézi egy nürnbergi orvos levelét (1493): „Mivel mindenki rákapott az aqua vitae ivására, szükséges lenne kinek-kinek észben tartania, mennyit engedhet meg magának belôle, és megtanulnia, hogy ha úriember módjára akar viselkedni, akkor teherbíró képessége szerint igyék.” (Braudel 1985 pp.246. , lásd még: Benda, B. 2004 pp. 273.)
167
3. Anyag és módszer 3.1. Felhasznált alapanyagok A húsételek alapanyagaiban olyan élelmianyagok szerepelnek, amelyek egyrészt alapvetôek voltak a reneszánsz gasztronómiában, másrészt olyanok, amelyeket ugyan használtak, de nem volt jellemzô a gyakori használatuk. Az ilyenféle alapanyagok szerepeltetésének célja, a felhasználási módok, ízesítések, aromatizálások megismertetése. Húsrészek, belsôségek tekintetében szerepel a libamáj, a malac császár, és a kacsamell. Fûszerek és ehetô virágok csoportjában szerepel a szegfûszeg, a csillagánizs, a tárkony, a rozmaring, a citromfû, és a vadgesztenyefa virága. Gyümölcsök, zöldségek tekintetében megjelenik a birsalma, a málna, a bab, továbbá a cékla, a vöröshagyma, sonkahagyma, fokhagyma. Járulékos anyagként szerepel a tojás, vörösbor, élesztô, liszt, tej, cukor, desztillált víz, tea, rizs, vaj, olívaolaj, aszkorbinsav és só. A molekuláris gasztronómiai textúrák segédanyagai között szerepel a nátrium-alginát, a kálcium-laktát, az izomalt és a cseppfolyós nitrogén.
3.2. A felhasználásra kerülô, alacsony hômérsékletû hôkezelési eljárások Az étel tervezése, kísérletezése és kivitelezése során olyan alapanyagokat választottam, melyek a reneszánsz kor gasztronómiájában és a jelenkori modern gasztronómiában a kiválóságot, a magas minôséget képviselik. Ilyen alapanyag a libamáj, a birsalma, a málna, a házi készítésû kalács. Konyhatechnológiában alkalmaztam a cseppfolyós nitrogénnel való gyorsfagyasztást, sous-vide (vákuum alatti) hôkezelést, a szárítást, továbbá a szferifikációt, amely a molekuláris gasztronómia egyik jelentôs technológiája. Szferifikáció alatt értjük azt a technológiai folyamatot, amikor egy folyékony, finomra pépesített halmazállapotú anyagot (pl. sárgarépa frissen facsart leve) nátrium-alginát és kálcium-laktát alkalmazásával, szilárd burokba zárunk. A szferifikáció által létrehozott elemek közé tartoznak méretük alapján, a kapszulák, raviolik, tojások, kaviárok, fóliák. A „kaviárok” kisebb, kaviár méretû golyócskák, amelyekben belül található a folyadék. A „kapszulák” méretüket tekintve jelentôsen nagyobbak, ezáltal az ízek is intenzívebbek lehetnek.
3.3. Kiértékelési módszerek Értékelés kóstoltatás alapján A kísérletezéseken felül természetesen nagyon fontos, hogy a fent említett ételeket a vendégek is megkóstolják. Vendégeim között szerepeltek családtagok, vendéglátásban dolgozó szakemberek (séfek, felszolgálók), gasztronómiát kedvelô vendégek. A kóstoltatás során érzékszervi vizsgálatok szempontjai szerint pontoztattam az ételeket 1-5 pontig terjedô skálán. A kóstoltatás eredményeit statisztikailag a kevés adat alapján nem kiértékelhetô, azonban fontosnak tartottam, hogy az ételek minôségérôl véleményt kapjak, hozzáértô és amatôr vendégeim pontozása alapján. 1. táblázat: Kóstoltatási értékelô lap Értékelô lap Étel megnevezése Értékelési szempontok Tányér elemei Húsrész Köret Mártás Összpontszám Egyéb észrevétel
168
Tálalás/ Látvány
Hômérséklet
Íz
Illat
Hús állomány
Összharmónia
Összpontszám
4. Libamáj-birsalma-gesztenyefa virág-málna-kalács 4.1. A fogás kialakításának szakmai meggondolásai Az elsô fogás fô irányvonalát meghatározó alapanyagként a libamájat választottam. Az alapanyag véleményem szerint meghatározó eleme akár egy reneszánsz korabeli királyi étkezésnek, akár egy mai csúcsgasztronómiai étkezésnek. A libamáj, ha megfelelôen van elkészítve, kívül pirult, enyhén, vékonyan roppanós a külseje, belseje gyönyörû, egységesen rózsaszín, textúrára pedig lágy, selymesen krémes. A feladat, hogy megtaláljam ezen tulajdonságokkal rendelkezô máj elkészítési módját. A hozzá párosított köret elemeket azon módon terveztem meg, hogy a roppanós és lágy, ellentétes vonalat képviseljék, technológiailag ötvözve a korhû és modern elkészítési metódusokat.
4.2. A fogáshoz felhasznált korabeli alapanyagok és fûszerek ismertetése Az elsô ételben olyan különleges párosítások jelennek meg, mint például a birsalma és vadgesztenyefa virága, libamáj és málna aromái. A libamáj, mint belsôség, egy igazán különleges és drága alapanyagnak számított a fôúri étkezésben.
4.3. Felhasznált alapanyagok és fûszerek meghatározó aromaanyagai Az étel kialakításában fontos szerepet játszó aroma a béta-damaszkon, amely egy virágos és gyümölcsös karotinoid. Ez a molekula megtalálható a málnában és a vadgesztenyefa virágában is. A béta-jonon szintén megtalálható a málnában, de a szederben is. A birsalmában szintén megtalálható ez az aroma anyag, azonban ott a magas csersav tartalom miatt, kissé visszafogottabban érezhetôek. A vadgesztenyefa virága azonban az aromatizálás során szépen érezhetôvé teszi a birsalma rejtett aromáit, és igen különleges csemegévé képes varázsolni (Chartier, F. 2011). Lenoir (1998) aromakutatásai szerint, a birsalma kellemes, fanyar, üdítô aromái között találhatóak a marmelo laktonok, melyek a gyümölcs fôbb illatkomponenseit alkotják.
4.4. Konyhatechnológiai és íz - illatpárosítási kísérletek Libamáj kísérletek: A libamáj, véleményem szerint az egyik legnemesebb alapanyagok egyike. A megfelelô állományt, a hôkezelésben gondos munkával, megfigyeléssel tudjuk elérni. Az elsô legfontosabb szempont számomra az volt, hogy olyan hízott libamájat válasszak, aminek alacsony a zsírtartalma, és a hôkezelés során keletkezett vesztesége is. Ezt a libamájat különbözô beszállítóktól vásárolt minták alapján, azonos hôkezelési kísérletekkel tudtam kiválasztani. A hôkezelések során a fagyasztás és sous-vide kombinációja, sous-vide eljárás, és az abálás alacsony hôfokon történt. A fagyasztás és sous-vide kombinációval a Fat Duck étteremben27 töltött tanulmányaim során találkoztam. A máj készítésekor a hízott libamáj 1,5 cm vastagságú szeletben kerül fagyasztásra, majd így kerül vákuumzacskóba és a vízfürdôbe. A libamáj fagyasztására a cseppfolyós nitrogén a legalkalmasabb, mert ez az anyag képes a legrövidebb idô alatt lefagyasztani a májszeletet. Ezáltal megakadályozhatjuk azt, hogy a libamáj morzsalékos textúrájú legyen. A vákuumozott libamájat 60°C-os vízfürdôbe kerül, és addig hôkezeljük, amíg el nem éri a 60°C-os maghômérsékletet. Ennek a folyamatnak a szerepe, hogy megakadályozzuk egyrészt a máj túlkészültségét, továbbá, hogy a lehetô legkevesebb zsírtartalom veszteség történjen. A sous-vide technológiával is minimalizáltam a zsírveszteséget, és az elkészülési idôt, ugyanakkor a végeredmény eltért a fent említett eredménytôl. A máj puhasága, szaftossága megmaradt, ugyanakkor a morzsalékosság, néhány falatnál fellelhetô volt a máj fogyasztásakor. Málna papír kísérlet: A „papír” mint molekuláris textúra, nem más, mint egy szárított anyag, amely ha összerágjuk ropogós, ha csak a szánkban tartjuk, olvadós. Véleményem szerint a „papír” és különleges élményt nyújtó elem lehet a tányéron. A málna papírnál a málnát az izomalttal és glükóz sziruppal együtt, lassú tûzön másfél óráig fôztem. Miután elkészült, finom lyukú szitán háromszor átpasszíroztam, hogy a magokat eltávolítsam belôle. Amint elkészült, egy szilikonlapra vékonyan kikentem, majd 60°C-os sütôben 90 percig szárítottam. A végeredmény egy intenzív, édeskés málna íz, papírvékony, ropogós és olvadós állaggal. Ez a ropogós papír képviseli az édeskés vonalat a libamájnál. 27
3 Michelin csillagos étterem, Angliában, Bray községben. 2005-ben elnyerte a világ legjobb étterme címet
169
Szférikus birsalma kompót kísérlet: A birsalmából készített kompót a reneszánsz korban igen közkedvelt köret elem volt az étkezéseknél. Parfümössége, fanyarsága, bodzás illatjegyei miatt döntöttem úgy, hogy a libamájhoz illô komponens lehet. A cél az volt, hogy a kompót ne legyen túlédesítve, a birsalma pedig megôrizze eredeti értékeit, mind ízben és illatban, ugyanakkor a kompót jelleg is jelen legyen. A birsalmát, miután alaposan megmostam, és megtisztítottam, egyforma darabokra vágtam, majd a héjával együtt, birs esszenciával, gesztenyefa virággal vákuumzacskóba tettem, majd vákuumozás után 70°C-os vízfürdôben 75 percig fôztem. A vadgesztenyefa virága ezúttal több szerepet is betöltött. Egyik szerepe az volt, hogy a zacskóban levô birset illatban aromatizálja, mert a gesztenyefa virág elôsegíti a birs „rejtett” aromáinak feltárását. Másrészrôl nagyon fontos szempont volt az, hogy a gyümölcs fanyarságát elnyomó édességet ne cukorral, hanem a hozzá ízben, és illatban a legközelebb álló virággal ellensúlyozzam. Ez idô alatt cukorszirupban fôztem a maradék birsalmát héjával. Miután elkészült, a vákuumos birset egyforma 3x3mm-es kockára vágtam. Fontos megjegyezni, hogy a cukorszirup képviseli az édességet a kompótban, de miután nem együtt fôtt a gyümölccsel, a gyümölcs nagyon fanyar maradt volna. Ezért volt szükség a gyümölcs külön aromatizálására és „édesítésére.” A szferifikáció kísérletek során az ideális állomány többszöri kísérlet után sikerült olyanra, amilyenre terveztem. Elsôként magas volt az alginát mennyiség, és túl keménnyé vált. Következô problémaként ízbeli hiányosságokat tapasztaltam. A probléma abból adódott, hogy az alginátot vízzel kevertem ki, majd ezt adagoltam a kompót alapjához, ezáltal az felhígította, és az ízek teljesen tompává váltak. A megfelelô végeredménynél a cukorszirupot leszûrtem, és hozzákevertem az alginátot, egy éjszakát hagytam pihenni, hogy letisztuljon, majd átszûrtem. Egy megfelelôen mély kanállal merítettem az alginátos keverékbe, ami tökéletesen letisztult, és ebben helyeztem el egy apró kocka birsalmát, majd a kanalat óvatosan a kalcium fürdôbe merítettem, hogy golyó alakot kapjak. 35 másodpercig tartottam benne, majd óvatosan vízbe helyeztem, hogy a kalcium ízét lemossam a golyóról. Azért volt szükséges a 35 másodperces, rövid behatási idô, hogy a külsô burok éppen hogy csak egy roppanósabb felületet biztosítson, belül viszont maradjon meg az eredeti folyékony, szirupos állag, és íz.
4.5. Recept és technológia véglegesítése Hozzávalók:
Szferifikált birsalma kompót: A birsalmát, tisztítás után egyforma darabokra vágjuk, majd a héjával együtt, birs esszenciával, gesztenyefa virággal vákuumzacskóba tesszük, majd vákuumozás után 70°C-os vízfürdôben 75 percig fôzzük. Közben cukorszirupban fôzzük a maradék birsalmát a héjával. Miután elkészült, a vákuumos birset egyforma 3x3mmes kockára vágjuk. Elkészítjük az alginátos keveréket és a kalcium fürdôt. A cukorszirupot leszûrjük, majd az alginátot hozzákeverjük. A kalciumot alacsony kalcium tartalmú vízzel elkeverjük, majd egy harmadik edénybe tiszta vizet töltünk. Az alginátos keverékbôl, az adagoló kanállal egy adagot merítünk, belehelyezünk egy kocka birsalmát, majd a kalcium fürdôbe merítjük a kanál tartalmát, úgy, hogy golyó alakot kapjunk. 35 másodpercig benne tartjuk, majd óvatosan belehelyezzük a golyót a tiszta vízbe.
170
Libamáj: A libamájat 1 cm vastagságúra szeleteljük, egy edénybe töltjük a cseppfolyós nitrogént, ebbe belehelyezzük a májat 20-30 másodpercre. Az így megfagyasztott libamájat vákuumozzuk, és felhasználásig fagyasztóba tesszük. Málna lekvár: Vajon és olívaolajon cukrot karamellizálunk, majd hozzáadjuk a málnát, a málnaecetet és lassú tûzön lekvár sûrûségûre fôzzük. Málna papír: A málnát az izomalttal és glükóz sziruppal együtt, csipetnyi só hozzáadásával, lassú tûzön másfél óráig fôzzük. Miután elkészült, finom lyukú szitán háromszor átpasszírozzuk, hogy a magokat eltávolítsuk belôle. Amint elkészült, egy szilikonlapra vékonyan kenjük, majd 60°C-os sütôben tíz percig szárítjuk. A szilikonlapra azért van szükség, hogy a papír, miután elkészült, könnyedén eltávolítható legyen. A nyolcadik percben megszórjuk aszkorbinsavval a papír felületét. Az aszkorbinsavval kissé savanykásabbá tehetjük a papír ízét. Házi kalács: A tejet a cukorral és az élesztôvel felfuttatjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a sót, és összedolgozzuk, és hagyjuk a tésztát kelni. Közben felolvasztjuk a vajat, majd ha a tészta megkelt, hozzáadjuk a vajat, és készre dolgozzuk. Egy sütôtepsit kivajazunk, belehelyezzük a kalácsot, a tetejét megkenjük sós tojássárgájával, így nem fog megrepedni a teteje, és 160°C-os sütôben aranybarnára sütjük. Tálalás A libamájat 60 °C-os vízfürdôbe helyezzük, egészen addig, amíg a belsô maghômérséklete nem éri el a 60 °C-ot. Ezen a hômérsékleten marad a máj csodálatosan rózsaszín, és selymesen lágy. Ha elkészült, serpenyôben, rövid idô alatt, aranybarnára pirítjuk mindkét oldalát. A kalácsból egy korongot szúrunk ki pogácsa szaggatóval, melyet serpenyôben kissé megporítunk. Erre helyezzük a májat. A málna papírt tetszôleges alakra törjük, vagy vágjuk, majd a libamáj elé helyezzük a tányérra. A málna papírra helyezzük a szferifikált birsalma kompótot. A málna lekvárt felforrósítjuk, majd kis tálban kínáljuk a máj mellé. 1. ábra: Libamáj-birsalma-gesztenyefa virág-málna-kalács
4.6. A fogáshoz illô bor kiválasztása A libamájas ételnél egy olyan borra esett a választásom, amely méltó a libamáj királyi megjelenéséhez, ízeihez. A fogás köreteinek eloszlását figyelembe véve egyértelmû volt, hogy a dominánsabb ízû alapanyaghoz, a libamájhoz szükséges a bort párosítani. Ugyanakkor figyelembe kellett venni azt is, hogy édesebb, gyümölcsösebb vonal jelenik meg a köreteknél a tányéron. Ezért a választás Szepsy István 2007-es évjáratú, 6 puttonyos Tokaji Aszújára esett. A bor krémessége megfelelôen illik a máj textúrájához, édessége és gyümölcsössége kellemesen harmonizál a málnával és a virággal aromatizált birsalmával, mely összességét a kalács puhasága, enyhe karamellessége tesz teljesen tökéletessé. LENOIR (1998) bor illat minta gyûjteményében kifejezetten megemlíti, hogy a tokaji bor – együtt más késôi szüretelésû borokkal és jégborokkal – birsre jellemzô aromaanyagokat hordoz.
171
5. Összegzés, konklúziók Összefoglalva a dolgozatom eredményeit, megállapítható, hogy a kellô történeti és gasztronómiai ismeretekkel, kísérletezésekkel megújítható, átültethetôk a modern gasztronómiai környezetbe egy akár több száz éves gasztronómiai korszak ételei. Nagyon fontos azonban, hogy a modernizáció nyújtotta lehetôségeket csak annyira ajánlatos alkalmazni, hogy az étel eredeti ízei, a korszakra jellemzô fûszerezettség, illatok, ne vesszenek kárba. Sokan félreértik a megújítás fogalmát. Véleményem szerint egy étel attól nem tud megújulni, hogy minden elemében például alkalmazták a kocsonyásítást, vagy a sous-vide technológiát. Ahogy a nevében is benne van, „megújítás” számomra azt jelenti, hogy az eredeti értékek megôrzése mellett, a jelenlegi elvárások, trendek alapján rekonstruáljuk az adott fogást, egy-egy érdekes textúrával, hômérséklettel érdekesebbé tegyük. A reneszánsz korabeli konyhamûvészetet megpróbálni megújítani nem volt egyszerû feladat, azonban mégis úgy gondolom, hogy nem lehetetlen. A két stílust összevetve azt az érdekességet találtam, a kóstolások során, hogy stílusjegyeiben nagyon eltérnek egymástól, a tálalást, az állagokat, az adagokat tekintve, azonban ízekben és illatokban sikerült a reneszánsz kor nyújtotta konyhamûvészeti stílusjegyeket belecsempészni az ételekbe. A kitûzött célokat, kérdéseket, felvetéseket véleményem és vendégeim értékelése alapján a legjobb tudásom szerint sikerült véghezvinni, a kísérletekkel megválaszolni azokat. Vendégeim véleménye alapján elmondható, hogy a három húsétel ízletes volt, kiváltotta a meglepettséget, maradandó élményt nyújtottak. A fogások ízei, aromái, a hozzájuk tartozó borok maximálisan harmonizáltak egymással, úgy, hogy közben a reneszánsz gasztronómiai stílusjegyek mind megmaradtak. A cseppfolyós nitrogén alkalmazása során sikerült megakadályozni, hogy a libamáj állománya csirizes, morzsalékos legyen, és szintén a vákuum alatti kíméletes hôkezeléssel pedig a krémes, lágy textúrát. A molekuláris gasztronómia állományainak kísérletezéseivel, majd a megfelelôk bevonásával szintén megállja a helyét az a felvetés, hogy a textúrák alkalmazásával ételeinket egyedivé, különlegessé varázsolhatjuk, azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem szabad eltúlozni ezeket. Meg kell találni a megfelelô arányt. Például a libamáj lágy, krémes állományához kiválóan illik a málna papír, amely harapva ropogós, de a szájban már olvadós élményhez juttatja a fogyasztót. A szferifikációval sikerült bebizonyítani azt, hogy ennek a technológiának az alkalmazása rendkívül széles. Nem csak pürékbôl, különbözô levekbôl készíthetô ilyen jellegû zselé, hanem akár egy aromatizált gyümölcsöt is el lehet rejteni benne, ami a már önmagában érdekes eljárást még különlegesebb élménnyé teheti, például a kompót kínálási módjában. Az ízek illatok párosítása nehéz feladat. Nem elegendô, hogy azonos aromák találhatóak meg teljesen eltérô élelmi-anyagokban. A megfelelô arány, a megfelelô textúra kikísérletezése kiemelkedôen fontos feladat, továbbá az is, hogy az aromaanyagok a végeredményben, hôkezelések után milyen arányban szerepelnek. A bort szintén ezekhez a közös illékony aromaanyagokhoz párosítani pedig igazi kihívás, hiszen ott szintén a borban levô alkotókat kellett az ételek fôbb alkotóihoz párosítani. Úgy gondolom, hogy legjobb tudásom szerint jártam el a dolgozat és az ételek elkészítése során, és sikerült bebizonyítani, hogy a molekuláris gasztronómia adta lehetôségekkel, technológiákkal megújítható akár egy több száz éves konyhamûvészeti kultúra. Bátran vissza lehet nyúlni a régi receptekhez, és kísérletezni annak megújításával. Ha éppen csak a hôkezelési módon változtatunk, már azzal egy különleges fogást tudunk vendégeink asztalára varázsolni. Ami fontos, hogy kizárólag kiváló minôségû alapanyagokból dolgozzunk, merjünk kísérletezni, ízeket, illatokat párosítani egymáshoz.
172
Irodalomjegyzék BALLAI, K. (1927): Magyar korcsmák és fogadók a XIII.-XVIII. században, Lampel R. VII. Budapest. 17. o. - 31. o. CHARTIER, F. (2011): Az ízek harmóniája – Ételek és borok párosításának mûvészete és tudománya. Alinea kiadó, Budapest. 105. – 177. o. LENOIR, J.(1998): Le Nez du Vin ISBN 2-906518-26-3 THIS, H. (2011): Molekuláris gasztronómia A-tól Z-ig. Akadémiai Kiadó Budapest ZÁDOR, A. GENTHON, I. (1968): Mûvészeti lexikon. Akadémiai kiadó, Budapest BENDA, B. (2004): Étkezési szokások a 17. századi fôúri udvarokban Magyarországon. Doktori disszertáció, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsésztudomány Kar, Budapest. pp.184.– 185. FÜREDER, B. (2009): A „Hosszú reneszánsz konyhakultúra” magyar nyelvû szakácskönyveinek bemutatása és összehasonlító elemzése. Doktori (PhD) értekezés, Debreceni Egyetem, Bölcsésztudomány Kar, Debrecen. pp.16. - 17. SCHMIDT, K. (2008): A magyar gasztronómia a XXI. században - Molekuláris gasztronómia: Ételkészítés alacsony hômérsékleten és molekuláris gasztronómiai irányzat a vendéglátásban, BGF – KVIK, Vendéglátás Intézeti Tanszék, Budapest pp. 58.-80. DALMADI, J. (2008): Gasztronómia a reneszánsz korban – korabeli receptek a mai konyha számára
173
PÉTERI BARBARA28 „EZ MÁR LEJÁRT LEMEZ” 1. Bevezetô „Miért fizetnél olyan dolgokért, amiket ingyen is letölthetsz, vagy helyettesíthetsz? Ingyen filmek, zenék, játékok, programok és további érdekességek letöltésének tárhelye…” Kutatásom célja, annak bemutatása, hogy a generációs változások hatásait egy jól elhatárolt, a szabadidô eltöltésének megfelelô részterületen vázolhassam fel. Korosztályi sajátosságunk a film, a sorozat, a zene, a közösségi oldalak expressz fokozaton való használata/élvezete. Egy nem reprezentatív felmérése eredményeképpen derül fény arra, hogy két óra közötti szünetben is lehet családi állapotot változtatni, esetleg „likeolhatunk” úgy egy fényképet, hogy még csak a szereplôket sem ismerjük. Amíg, szüleink, nagyszüleink idejében, a mozi, mint kuriózum merült fel, addig a „technológia ôrültjeinek” eme szolgáltatás igen ritkán merült fel kikapcsolódási lehetôségként. Hiszen vegyük napjainkat, mikor már egy diákjegy ára – nem 3D-s filmre – 1.000,- Ft körül van. Az átlagembernek sajnos mérlegelni kell, hogy ez az 1.000,- Ft mi másra költhetô még el, mikor egy felhasználónév és egy jelszó birtokában akár a modern TK-nak is megfelelô GigaByte-ban mérhetô filmadatbázis áll rendelkezésünkre. Tehát a filmletöltés tökéletesen megfelel a „szabadság gyermekeinek”: gyorsan, egyszerûen, azonnal, általában ingyen. A dolgozat egy általános áttekintés, a saját kutatásom alapján felmerült, illetve általam legfontosabbnak tartott témára fókuszál. A terjedelemre való tekintettel, azon megállapítások kerültek a dolgozatba, amik szûken kapcsolódnak a kutatott témához. Döntô többségében nem reprezentatív felméréseim módszerei primer kutatások, egyrészt kérdôíves megkérdezések, melyeket internetes portálokon tettem közzé, másrészt kötetlen mélyinterjús beszélgetések, egy fôiskolai hallgatóval, illetve egy idôsebb hölggyel. A „Z” generáció virtuális szabadidôs tevékenységeinek bemutatására készült dolgozat pszichológiai, szociológiai, közgazdaságtani, történeti, jogi, statisztikai illetve pénzügyi területeken hidal át, sajátos interdiszciplináris határmezsgyét képviselve.
2. Generációs sajátosságok A globális kommunikációs technikák, az internet fejlôdése, a rohanó életvitel komoly hatást gyakorol társadalmunkra, gazdaságunkra és ezen keresztül mindennapi életünkre. „A generációkról szóló elméleteknek általában az a funkciója, hogy jól érzékelhetôvé és megfoghatóvá tegye azokat a kulturális, szocializációs különbségeket, amelyek a különbözô korosztályok között megfigyelhetôek.”
28 BGF Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg hallgatója, konzulens: Dr. Szekeres Diána, Gazdaságpszichológia – Kommunikáció – Médiatudomány szekció II. helyezett
174
1. ábra: A generációk idôsíkja
2.1 X generációs sajátosságok Eme generációs réteg jellemzôen a 36-48 év közötti aktív munkavállalói korosztály. Gyermekkoruk még a játékkal, egyszerû életvitellel telt. Nem jellemezte fiatalságukat az internet, nagyon sokuknak még számítógépük sem volt. Filmnézési szokásaik kimerültek a fekete-fehér TV-ben, illetve az autós moziban, ahol „kiskocsis” árusok árulták a pattogatott kukoricát, illetve az üveges kólát. Kamasz illetve ifjúkorukban találkoztak elôször az internettel, munkavégzésüket, életvitelüket alapvetôen az állandó tanulás határozza meg. A felgyorsult életvitellel, illetve a web-bel való azonosulás jellemzi ôket. Az X generáció megélte a mobiltelefonok, a számítógép illetve az internet robbanásszerû elterjedését.
2.2 Y generációs sajátosságok „A millennium generáció szülöttei a mai 20-36 év közötti fiatalok, illetve a már aktív korú személyek. Eme korosztály tagjai számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, mégsem lehet ôket homogén csoportokra osztani. Sajátosságuk a média illetve a reklám világának korai megismerése, de az internettel, számítógéppel leginkább gimnáziumi, középiskolai tanulmányaik alatt találkoztak elôször. Nagy jövôjû fiatalok, akiken a jövô termelése és sikere áll vagy bukik”. Az internet felhasználásában elsôdleges szempont a tanulás, saját maguk okítása, másodsorban használják kikapcsolódási lehetôségként.
2.3 A „szabadság gyermekei”, avagy a Z generáció szülöttei Eme korosztály gyermekeinek a célja az, hogy kifejezzék önmagukat és egy választott csoporthoz való tartozásukat. Nagyon hamar, akár már kora gyermekkorban kerülnek közvetlen kapcsolatba a technika vívmányaival illetve az internet kimeríthetetlen tárházával. Szabadidejük eltöltésén nem is gondolkodnak, szinte automatizálva használják az internetet, a mobiltelefonokon a Google böngészô illetve a Facebook szinte azonnal telepített funkció. Eme korosztályt vizsgálva jöhetünk rá, hogy tényleg lehet két tanóra között is családi állapotot változtatni, illetve rögtön megtudhatjuk a tegnapi focimeccs eredményét, csak mûködjön a keresési funkció a mobiltelefonon, Iphone-on illetve legyen feltöltve a laptop, notebook akkumulátora. És, hogy ezt hogy is valósítják meg? „A Google pillanatok alatt a mindennapi élet része lett, megkerülhetetlenné vált. Emberek milliói használják nap, mint nap, több mint száz nyelven. A Google számukra gyakorlatilag egyet jelent az internettel. Ha bármirôl, akármirôl sürgôsen információt szeretnénk, csak rá kell keresniük a számítógépen vagy a mobiltelefonon, Férfiak, nôk, gyereke olyan mértékben támaszkodnak a Google-re, hogy el sem tudják már képzelni, hogyan is élhettek valaha nélküle.” (Vise,Malssed, 2009.p.11.) Miért is káros az a fejlôdés, ami lényegében az emberiség hasznára válik? Leginkább a fiatalok hozzáállásában keresendô ez a probléma. A mozi, mint kimozdulási, kikapcsolódási lehetôség szinte fel sem merül bennünk, hiszen egy felhasználónév és egy jelszó birtokában több ezres
175
nagyságú filmadatbázis áll rendelkezésükre, életük eseményeinek megbeszélésre pedig épp elég közösségi oldalt használhatnak. A következô grafikon az internethasználat elemzésére szolgál. 2. ábra: A rendszeresen internetezôk arányának változása az egyes életkori csoportokban
(Forrás: http://marketintelligence.blog.hu/page/2; letöltve: 2012.10.28.) Ahogy a grafikonról is egyértelmûen leolvasható a legjellemzôbb internethasználó korosztály a 15-24 évesek. Eme adatok alátámasztásul szolgálnak a Z generáció sajátosságainak bemutatására. Bár e felvázolt életvitel nem „fest”kedvezô képet, a helyzet azonban mégsem ennyire sötét. A Z generáció gyermekei e kor szülöttei, tehát számukra ez az életvitel a természetes. Szüleik még ma is sokat tehetnek azért, hogy e korosztály ne hajoljon el a „virtuális élet felé”. Vegyük sorra a Z generáció szabadidôs tevékenységei szokásait. A Z generáció szabadidôs tevékenységei, avagy amikor „kockul” a fiatal A „jövô nemzedékének” sajátosságait hamar sorra vehetjük. Elég, ha végignézünk az utcán, a buszon, vagy megnézzük a „Facebook” felhasználók születési idejét. De hát miért is hibáztathatnánk a „Z-ket”? Hiszen az okos telefonok égetett funkciója a Böngészô (legyen szó Google-ról vagy akár a kevésbé ismert Blackle-ról), illetve az Iwiw vagy a Facebook, Twitter, vagy akár a LinkedIn. Száguldó világunkban az embereknek szinte semmire sincs ideje, mindent gyorsan, azonnal kell megcsinálni. Ennek segítése okából a technika olyan szintû fejlôdést ért el, amibôl egyenesen arányosan következik bizonyos szintû lustaság. Miért is menne el a 15-16 éves fiú pl. moziba „csajozni” ha posztolhatja facebook-on is az álláspontját? Miért pont a Facebook? Miért van az, ha egy fiatal bekapcsolja a számítógépét, laptopját, vagy használja „okos telefonját” a Facebook azonnal indul? „Szerte a világon több mint 750 millió ember tagja valamilyen közösségi webhelynek, és ezek az emberek nem csupán regisztrálnak, hanem rendszeresen be is jelentkeznek – csak a Fabebookon napi 20 milliárdnál is több percet töltenek el. A Facebook felhasználóinak több mint a fele naponta bejelentkezik. Ez elképesztô mértékû figyelem hihetetlen nagyságú embertömegtôl.” (Shih: 2011.p.29.) Természetesen a közösségi oldalak palettájában nem csak a Facebook szerepel. Iwiw, Twitter, a LinkedIn, a MySpace, vagy akár Japánban a Mixi szintén része a közösségi hálónak. Akkor miért a Facebook? – közösségi mérete és összetétele alapján. „500 millió aktív felhasználójával a Facebook messze a legnagyobb világméretû közösségi webhely, mind a felhasználók számát, mind a webhelyen töltött idôt tekintve. A Facebook - felhasználók köre korra, nemre és bôrszínre való tekintet nélkül a népesség minden szeletét lefedi, (…). ” (Shih, 2011. pp.39-40.)
176
A Facebookon a személyes barátságok és kapcsolatok dominálnak, ami egyszerre nyújt egyedülálló sanszokat az üzleti vállalkozásoknak, és támaszt személyes kihívásokat azokkal szemben. Véleményem szerint a Facebook legmeghatározóbb eleme, önmagában a sikerének titka az, hogy folyamatosan leköti felhasználóit. A hírfolyamok, amelyek olyan újdonságokat sugároznak, mint pl. a közzétett új fényképek és hivatkozások, a „tetszik” (like) gombbal megjelölt oldalak. Minden felhasználó tevékenysége megjelenik a profiloldalán, az ismerôseink hírfolyamainak összesítése pedig ott található a honlapunkon, amikor elôször bejelentkezünk. Szinte meg sem lepôdünk már azon, hogy mikor filmet, sorozatot szeretne nézni a fiatal, akkor inkább regisztrál egy ingyenes letöltô oldalra, minthogy esetleg felüljön egy helyi járatos buszra és kifizesse a diákjegy árát. Hogy kell letölteni egy filmet? Ahogy a képen is jól látszik, filmletöltôvé válni igen könnyen lehet. Elég, ha kitalálok egy felhasználónevet, egy jelszót, megadom az e-mail címem, leolvasok egy képkódot és természetes elfogadom a felhasználási feltételeket, úgy, hogy igazából át sem olvasom. Ha kész vagyok, rögtön letölthetem a torrentoldalról a filmet, csak egy jó letöltô program kell hozzá. Netsebességünktôl függôen a film „lejön” és már nézhetem is. A következôkben pedig vegyük számba a lehetséges módozatokat, mikor egy fiatal letölti a filmet, amit meg szeretne nézni. Jó volt a film.. letöltöm a következôt… Vegyünk egy „fiatal kockát”. 15-17 éves, nincs kedve elmenni a moziig, de szeretne megnézni egy jó filmet. Amíg a μtorrent program letölti a filmet, bedobja a mikroba a „zacsis pattogatott kukoricát”, és kitölti a kólát. Utána pedig leül, kényelmesen elhelyezkedik a fotelban, élvezi a filmet. A filmnek vége, letölti a következôt… A rendszer hibát észlelt, és leáll A fiatal rengeteg file-t leölt, legyen szó zenérôl, filmrôl, képekrôl. Szinte bele sem gondol, hol is kalandozik a „Net virtuális és végtelen terében.” Egyszer csak jelez a vírusirtó, hogy a program kártevôket, vírusokat észlelt és azonnal karanténba helyezte ôket. Mint ahogy a „szabadság gyermekeinek” mindenre úgy erre is van megoldása… óriási fejlesztések figyelhetôek meg a vírusirtó programok körében is, letölti a próbaverziót, esetleg egy véglegesített változatot… Amikor kopogtatnak az ajtón Z generációs sajátosságként emelném ki a mértéktelenséget. Mikor megszerzünk valamit, lévén szó tárgyakról, vagy akár egy file-ról, egyre többet és többet szeretnénk. Nem elégszik meg a fiatal azzal, hogy online filmnézô oldalakon megnézi az éppen premier filmeket, azt a filmet „akarja” is. Letölti, tárolja a számítógépén, esetleg kiírja magának egy DVD-re, hogy félév múlva újra megnézhesse. Eme szemléletmód könnyen elfajulhat. Egyre többet és többet tárol, rengeteg DVD-t „ír ki”, és könnyen elôfordulhat az is, hogy ezeket a DVD-ket nem csak magának írja. Végül is kiírhatja a „haverjának”, esetleg megoszthatja Facebookon és akkor még az egyszerûbb verziót vettük. Egy jobb minôségû üres DVD-t kb. 300-400 Ft-ért megvehet a „letöltô”. Egy „naivabb” ismerôsének eladja – az egyszerûség kedvéért – 1000 Ft-ért a legújabb filmeket, HD minôségben, 5.1-es akusztikával. A fiatal büszke, örül, végül is „az üzleten” 600-700 Ft-ot is nyert… és ugye el tudjuk képzelni, hogy egy „Z-nek” hány ismerôse van?! De vajon tudja-e hogy mit is csinál ilyenkor? Tisztában van jogsértô tevékenységével? Véleményem szerint nincs, tehát azt sem érti, miért is jelenik meg egyszer csak náluk a szoftverrendôrség, ami visz mindent. Visz számítógépet, külsô, belsô adattárolókat. BSA, avagy közismertebb nevén a szoftverrendôrség „A Business Software Alliance (BSA) egy olyan, non-profit szakmai szervezet, amelyet a szoftveripar és a hardvergyártó partnerek céljaik elérése érdekében hoztak létre. A szervezet elkötelezetten küzd a biztonságos és jogszerû digitális világ megteremtéséért. (…) A BSA globális missziója egy olyan, hosszú távú jogalkotási és
177
jogi környezet kialakítása, amelyben az iparág virágozhat és tagjai világszerte egységesen léphetnek fel. A BSA programjai a kereskedelmi szoftverek és a kapcsolódó technológiák érdekében támogatják az innovációt, a növekedést és a piaci versenyt.” (http://ww2.bsa.org/country/BSA%20and%20Members.aspx) És hogy hogyan is lehet legálisan letölteni, illetve milyen jogi vonatkozásai vannak annak, ha letöltünk egy jó filmet, a következôkben összefoglalva olvashatjuk.
3. A jog útvesztôirôl A technika ugrásszerû fejlôdése, a mai modern, csúcstechnológia eszközök társadalmunkra komoly hatást gyakorolnak. Szellemi termékeink, mûveink védelmére nagy szükség van. Eme kifejezések megfoghatatlan ám egyben tökéletes tartalma ellenére a védelmük története csatáktól nyüzsög és rengeteg áldozatot követelt. Fejlôdésük legújabb állomása a digitalizálás, ami a legnagyobb kihívás elé állította a számos megújuláson átesett szerzôi jogot. „A szerzôi jog a széles értelemben vett polgári joghoz tartozik. A szerzôi jogi szabályozás vagyoni és személyi viszonyokat rendez. Sajátosságai, számos különleges funkciója következtében mindazonáltal az idôk során önálló, elkülönült jogterületté alakult mind nemzetközileg, mind hazai jogrendünkben. A szerzôi jogi védelem abszolút szerkezetû, negatív tartalmú kötelezettséget állító jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonviszonyhoz. Tárgya azonban szellemi alkotás, ami a szerzô személyiségéhez kötôdô jogosultságok elismerését és oltalmazását is igényli.” (Moldován (szerk.) 1999. p.3.) A számítógépes eszközök világában a jogszerû illetve a jogellenes felhasználásokat egyaránt több körülmény szorította szilárd korlátok közé. Mint ahogy azt tudjuk, a számítógépek idô, energia, költséghatékony többszörözést tesznek lehetôvé, a terjesztést így (különösen a világhálónak köszönhetôen) hihetetlenül leegyszerûsíti. A fogyasztó akár egy kattintással képes több ezernyi szerzôi mûhöz hozzáférni, ám a probléma forrása abban jelentkezik, hogy a szerzôi jog ezt jelenleg (díjfizetés illetve meghatározott engedélykérés nélkül) nem teszi ezt általánosan lehetôvé. Mivel egy olyan mindennapi, általános fogalom/tevékenység, mint a letöltés a világ bármely pontján ugyanazt jelenti, ebbôl kifolyólag ugyanazon problémákat vet fel, legyen szó a szerzôi jogi hagyományokról, illetve aktuális anyagi, és jogérvényesítési szabályokról akár Európában akár az Egyesült Államokban. Miért is jelent problémát a fájlcserélés? Hiszen nap, mint nap a világ bármely szegletében több millió ember végzi ugyanazt a tevékenységet. Hogy miért, a válasz egyszerû: „Az internet nyújtotta határtalan lehetôségekkel és az ebbôl kifolyólag mértéktelenül megnôtt fogyasztói igényekkel szembeni részben, megkésett, részben inadekvát jogi válaszlépések minden addiginál mélyebb szakadékot ütöttek a két érdekoldal – a jogosultak és a felhasználók – közé.” (Mezei, 2012., p.13.) Így könnyen feltehetô a kérdés, hogy egy olyan egyszerû, kikapcsolódási lehetôség, mint a film miért is esik szerzôi jog alá. A Szerzôi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1. Fejezetének 1. § értelmében a szerzôi jog hatálya alá esik, így a védelem tárgya a filmalkotás, és más audiovizuális mû. 1999-ben Shawn Fanning megalkotja az elsô P2P fájlcserélô alkalmazást. Ezen kliens elkészítésével elsôsorban a hangfelvételek letöltése iránt érdeklôdô fogyasztókat célozta meg, mivel ebben az idôszakban az internetes sávszélesség szûkössége miatt egy film vagy akár egy játékszoftver letöltése rengeteg idôt vett volna igénybe. A regisztrált használók rendelkezésére álló hangfelvételek metaadatai másodpercek alatt több ezernyi kilométert is megtehettek és felhasználóbarát módon kerültek listázásra. Tény az, hogy a letöltések hiába álltak rendelkezésre letöltési sebességük nagymértékben függött és függ a mai napig a fogyasztó sávszélességétôl. Természetesen
178
napjainkra olyan csúcstechnológia áll rendelkezésre, hogy nem csak hangfelvételek, a hanem Blue Ray minôségi filmek, illetve komplett játékcsomag szoftverek is elérhetôek a világhálón. A jog által szilárdan meghatározott szabályokat, normákat illetve lehetôségeket a mai fogyasztói társadalom nem követi lépten-nyomon csak azért, mert azt mondják nekik. A meghatározott viselkedési módok követése csak akkor reális elvárás a jogosultak részérôl, ha e szabályokat a társadalom elfogadja, de legalább ismeri és érti.
4. Összegzés, avagy ez vár ránk a jövôben? A tanulmány céljaként arra törekedtem, hogy átfogó képet adjak, egy olyan témáról, ami a mindennapi életünket is meghatározza. A legtöbben át sem gondolják, milyen generációhoz tartoznak – vagy nem is tudják, hogy milyen generációs beosztások léteznek – nem merülnek bele a letöltés jogi vonatkozásaiba, át sem gondolják honnan és mit töltenek le. Ami lényegében még csak nem is baj. Kutatásaim során, igyekeztem megfogni azt a fátyolos kérdést, hogy mi is lesz a jövôben? Hogyan alakul a számítógép „majmoló” fiatalok élete, mi lesz velük 10 vagy akár 20 év múlva. Hova jutunk el? 10-20 év múlva ezek a mai „gyerekek” felnônek és kilépnek a munka világába, aktív munkavállaló személyek lesznek. Állandó számítógép ôrületüket, „kockulásukat”, hogy fogják alkalmazni napi 8-10 óra munka alatt? A munkaerôpiacon jelenleg a Baby boom, az X valamint az Y generációk folytatnak aktív munkavégzést. Hihetetlenül felgyorsult a világ, és a generációk nagyon gyorsan és nagyon élesen elkülönülve váltják egymást. Persze, hogy mi lesz néhány évtized múlva senki nem tudhatja elôre. Abba viszont muszáj belegondolnunk, hogy ha a hagyományos oktatási rendszer nem változik, a fiatal generáció egyre kevesebb tagja fog tudni vele azonosulni. Hiszen a tantárgyak, tananyagok, tankönyvek, pedagógiai módszerek, az oktatás formái, stb. nem az új igényekre vannak szabva. Pedig a Z generáció tagjai nagy százalékban már iskolások. Óriási ellentét van a mindennapi élethez szükséges készségek és tudásanyag, valamint a jelenleg oktatott – fôleg a magolásra és az írásbeliségre épített – tananyag között. Nem véletlenül tanulnak sokan nehezen, a szorgalmasan magolók pedig nem véletlenül döbbennek rá 23-25 évesen a munkahelyekre belépve, hogy felesleges dolgokat tanultak.29 Egyes tanulmányok szerint a Z generáció tagjai nagymértékben különböznek az elmúlt négyszáz év generációitól, hiszen ôk a világ elsô globális, a technológia remekmûveivel rendelkezô nemzedéke, akik ugyanazon a zenén, ételen, mozifilmen, és divatirányzaton nônek föl. „A szakértôk szerint a jövô a 'freetereknek' nevezett munkavállalóké. Ellentétben a 'salary man'-nel – aki engedi, hogy megmondják, mit és hogyan csináljon, pontról-pontra betartja a céges policy minden betûjét, és a vállalati kultúra szerves részeként tekint magára – a freeter típusú alkalmazott kevésbé kötôdik a munkahelyéhez, vagy akár több helyen is dolgozik egyszerre, mintegy megvalósítva önmagát. Az ilyen mentalitású szakemberek nem ragadnak le egy vállalatnál, mivel nem aggódnak amiatt, hogy nincs biztos fizetésük és stabil pozíciójuk.”30 És hogy mi történik a világunkban addig? Egyre nagyobb fogyasztói igényeket kell kielégíteni, egyre több szolgáltatást fognak igénybe venni akár a fiatalok, akár az idôsebb korosztály sajátosságait vesszük figyelembe.
A Samsung legújabb vívmányát 2013 elején dobja piacra. Az új hajlítható kijelzôjû készülékek széleskörû terjesztési lehetôségekkel bírnak. A trükk lényegében annyi, hogy üveg helyett mûanyaggal gyártanák az okostelefonokat és táblagépeket. Ennek egyébként az az elônye, hogy az adott eszköz könnyebb, tartósabb és olcsóbb is lehet, mint az üveges társai - ráadásul a Samsung így is úgy is piaci elônyhöz jutna - mivel az elsôként megjelenô telefonok csak hajlítottak, de nem hajlíthatóak, formázhatóak kedv szerint. A Lenovo Group Limited által kifejlesztett új Lenovo ThinkPad X1 Carbon: A burkolat alatt sztenderd Intel ultrabook platformot találunk, 1,8 GHz-es névleges órajelû Core i5-3427U processzorral (Ivy Bridge), beépített HD Graphics 4000 videovezérlôvel, 8 gigabájt (nem bôvíthetô) DDR3 memóriával és a SanDIsk által gyártott, 29 30
http://www.hrportal.hu/hr/z-generacio-a-jovo-munkavallaloi-20111102.html; letöltve: 2012.11.17. http://www.hrportal.hu/hr/z-generacio-a-jovo-munkavallaloi-20111102.html; letöltve: 2012.11.17.
179
238 gigabájt névleges kapacitású SSD-vel. Valljuk be ennyi „okossággal” a burkolata alatt, szinte már megírja helyettünk a házi dolgozatot is. A Lenovo Group Limited által kifejlesztett új Lenovo ThinkPad X1 Carbon: A burkolat alatt sztenderd Intel ultrabook platformot találunk, 1,8 GHz-es névleges órajelû Core i5-3427U processzorral (Ivy Bridge), beépített HD Graphics 4000 videovezérlôvel, 8 gigabájt (nem bôvíthetô) DDR3 memóriával és a SanDIsk által gyártott, 238 gigabájt névleges kapacitású SSD-vel. Valljuk be ennyi „okossággal” a burkolata alatt, szinte már megírja helyettünk a házi dolgozatot is. A Z generáció bemutatásakor felhívtam a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában a „kockulás” illetve az, hogy a fiatalok ilyen mértékben élik napjaikat a „virtuális világban.” A következô példa igen sarkalatos, egyértelmûen azt az „élethelyzetet” mutatja be, aminek kialakulását mindenféleképpen meg kell akadályozni. A következô bejegyzés sokkoló figyelemfelkeltô és félelmetes is egyúttal… A „Z-k” igyekeznek minél jobban kihasználni az internet nyújtotta szolgáltatások, de miért is hibáztatnánk érte ôket. Hiszen ôk ebbe a világba születtek bele, számukra ez a természetes, és nem is mindig értik, ha kritizálják ôket, ha folyamatosan „bezzegelnek” a szülôk, a nagyszülôk, amikor ôk nem is értenek ahhoz, amit a fiatal csinál. Hiszek abban, hogy fejlôdés várható, de a szerepek, az emberi kapcsolatok megmaradnak. Így szeretném mondanivalómat összegezni: „Mindannyiunk felelôssége, hogy megmarad-e a jó kapcsolat régi és új között, és hogy segít-e az idôseb a fiatalnak és fordítva. Vagy lassan, de biztosan megindul az elszakadás, mert mindenki csak hajtogatja a magáét. Egyszóval érdemes figyelnünk egymásra.” (Tari, 2010 p.150.)
180
KATALIN RUDOLF31 WINERY BENCHMARK Introduction Choosing wine market and marketing activities of wine as the topic of this essay was evident for me. Since I remember I have been involved in the world of wine and wine culture. When I was a toddler, I already drank wine, thanks to my wine-grower father. My dad attended classes in grape cultivation and wine producing. He passionately deals with grapes and produces wine. I cannot remember any day, when he would not have gone to the vineyard. He is the most dedicated person to wine I have ever met. In 1991 my parents established their own pub in front of our family house. I always spent a lot of time in the pub and for seven years I have been participating in the management process. In 2008 I started to attend classes at Budapest Business School. My faculty was Hospitality and Hotel Management. In 2009 I studied grape cultivation and wine producing at Soós István School. Our vineyard is situated between Dunakeszi and Göd, where we are planning to organize wine tasting events for domestic tourists and for foreigners as well. I see many opportunities in wine events, because they are really “fashionable” nowadays, thus they can attract many tourists. In the following essay I use the techniques of benchmarking in case of Rudolf Winery to be able to establish an effective management strategy.
Research methods This research report will present how Rudolf Winery should do its marketing strategy, and how a winery can use the tools of benchmarking. The essay focuses on the best practices from the wine market. I perform a research with the purpose of supporting my theme with actual data. The research was based on the two internationally acknowledged method of marketing survey, the so-called secondary and primary research. Secondary research: The secondary researches were aimed at getting to know and reviewing the main data and the main bibliography of the international and Hungarian wine industry, take into stressed consideration to wine production, tendencies, governmental and the European Union supports and wine marketing activities. The electronic databases of Hungarian Central Statistical Office (HCSO) were the source of the data analysis. During my research I have read endless articles about benchmarking, wine production and general marketing. I have not found any study about winery benchmark, thus I can say that my essay opens up a new topic. Primary research: Primary data is information collected for a specific reason in order to solve a specific study. Primary research can be both qualitative and quantitative, composed either of interviews, questionnaires or observations. I used qualitative research to get primary data, because the quantitative research would not be relevant from the aspect of the topic of wine industry. The following essay does not present drinking habits, or anything that can be measured by questionnaires. It rather provides information how we can develop the Hungarian wine industry and how a winery should operate. In this essay I focus on benchmarking, which is a new management tool in Hungary. Regarding the methods of qualitative research I used deep interviews. I had the possibility to interview three different persons, so I could see the Hungarian wine market from three different points of views. One person was Mr Rudolf; who plans to establish Rudolf Winery between Dunakeszi and Göd. He believes that the location of the vineyard will be enough to attract tourists and with a ‘wine temple’ he is able to create something new in this region. We discussed the planned marketing strategy and future plans of Rudolf Winery.
31
BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar hallgatója, konzulens: Karakasné Morvay Klára; Idegennyelvû szekció II. helyezett
181
The second expert, who I had the opportunity to discuss with, was György Ceglédi. He is one of the official executives of Kunság wine-region. He is responsible for the administration of the wine-region and he has the right to decide what kind of grape can be cultivated in the region. He is an expert of Hungarian and international wine sector and is aware of the current wine trends. He knows a lot about the governmental aids and supports provided by the European Union. He has daily contact with many winegrowers and in addition, he is also a wine-grower himself. The third person was a good friend of mine, Éva Veres. She works in a wine shop in Váci Street, which is visited by every tourist coming to Budapest. She also involved in the wine industry, because she attended a winegrower course and many sommelier courses. She is well-informed about the actual marketing activities of several wineries and she knows the current wine trends as well. The main aim of the essay was to create an effective marketing plan of a future winery with the use of the tools of benchmarking. I hope that I will be able to develop our family owned winery. With the help of strategic marketing plan we will gain competitive advantage on the Hungarian wine market.
1. Benchmarking Benchmarking is one of the new vogue subjects, along with a raft of quality related initiatives. The concept of benchmarking is relatively new in Hungary, however in the United States of America the use of benchmarking is frequent and becoming more popular year by year. A great example of this is that Bain&Company has been conducting global management tools and trends surveys since 1993 in the USA. According to their questionnaire from 2009 benchmarking is the most popular and effective management tool. Worldwide studies exist in the field of computer technologies, higher education and in business management. However, nobody has used the tools of benchmarking for the wine tourism. With this new way of thinking a more profitable and developed wine tourism can be imagined. First and foremost we have to understand clearly what benchmarking means. Benchmarking is a management tool that is being applied almost anywhere. One of the definitions by Jackson (Jackson and Lund, 2000) suggests that benchmarking is a process to facilitate the systematic comparison and evaluation of practice, process and performance to aid improvement and self-regulation. It is the continuous search for and adaptation of significantly better practices in relation to both products and processes by which those products are created and delivered. Strategically, benchmarking provides a baseline today for growth tomorrow (Stauffer, 2003). Executives use this business data and analysis to drive strategic decisions and initiatives. The continuous monitoring of the metrics associated with the strengths and deficiencies of business processes or systems allows organizations to focus on the right levels for growth. Benchmarking shows the value associated with any improvements, efficiencies and cost reduction gained, which can translate into increased profit (Boxwell, 1994). In case of Rudolf Winery, benchmarking is the best management tool that can be used, because with the help of benchmarking operational efficiency and product design can be developed. Rudolf Winery would be a new establishment. I would like to get new ideas with the help of benchmarking. Moreover benchmarking also helps focus on capabilities to building strategic advantage.
2. Best practices The phrase “best practice” is a business jargon arising from the management tool known as benchmarking. A best practice is a technique or methodology that through experience and research has proven to reliably lead to a desired result. A commitment to using the best practices in any field is a commitment to using all the knowledge and technology at one’s disposal to ensure success. The term is used frequently in the fields of health care, government administration, education system, project management and hardware and software product development. This essay deals with developing the wine tourism in Hungary, while I am using the techniques of benchmarking. I investigated three different wine regions one from Hungary (Etyek), one from Europe (Weinidylle) and the third one is from the “New World” (Napa Valley). I highlight the best practices of each one of them.
182
Etyek is a great sample for Rudolf Winery, because its distance from Budapest is good, but Rudolf Winery’s would be excellent. Etyek is about an hour from the centre of Budapest, Göd is half-an-hour. A great practice from Etyek is the way of promotion. Hungarian Tourism Ltd. participates in the advertising of Etyek’s wines and festivals too. Another fantastic thing is the organized festivals and the use of Festival cards. These things make Etyek an entertaining place and also increase the reputation of Etyek, the wines of Etyek and Hungary too. Wineries from Etyek-Buda wine region have a common organization called the Association of Wine Routes of Etyek. They also run a common website where we get information about the association the wineries in Etyek, the special events and lastly about the typical wines of the region. This association is a great opportunity to reach the customers with the common marketing; however the website is available just in Hungarian. Until it is not appropriate for foreigners they cannot widen their market. As I already introduced the location of Etyek, it could be seen that this region can attract tourists, but without the proper information and with the lack of promotional channels it will not work. The best thing that anyone can learn from Austria is the cooperation. They respect other’s business, they want to survive together. Obviously there is a competition between the wineries, but they could realize that without sympathy nobody can stay alive in these years. Without their enviable organization and strategy, families are not able to make their livings. I envy the governmental support, which wineries can develop with. The common marketing also helps with the promotion of South-Burgenland, and Austria as well. All in all I hope that one day I will find a similar association in Hungary, because that would mean the development of Hungarian culture and economy. Until we do not own something like Weinidylle, dreams cannot come true in the Hungarian wine tourism. The success of the Napa Valley as a wine and wine tourism destination is well recognized, thanks to the combination of natural resources, quality wines and adapted marketing strategies; however this success must be monitored. The over-development in the Napa Valley is slowly destroying the environment, therefore tourism industries, vintners and local government must continue to work together to reduce urban expansion. Authors have underlined the dangers of such a development and the negative effects it has already had on the landscape, the core educational aim of wine tourism and the increase in prices of land and wine. The impact of this tourism development went very fast.
3. Rudolf Winery Mr Rudolf and his wife have been operating a pub, called Rudolf Pub, since 1991 in Rákospalota, Budapest. The pub is located in the green area of Budapest, thus it does not have central location. The target market consists of costumers from the neighbourhood, and youth from the surrounded districts. Many loyalty clients visit the pub every day since it opened its doors to the public 21 ago. The owner János Rudolf was born in 1945, in Tengelic, a small village in Tolna County. After the political changes (1989) he started to deal with grapes and produce wine, but not for his own consumption or to sell it, he worked for a governmental company. He could buy his first parcel of grapes in 2000, since that year he offers his own wine in the pub. Today he owns eight hectares of grapes between Dunakeszi and Göd, where he wants to build a “wine-temple” and organize wine-tasting events. At the present he offers 5 different types of wines, one half-dry white wine (Italian Riesling), one half-sweet white wine (Muscat), one half-dry rosé wine (Zweigelt), one half-dry red wine (Zweigelt) and a half-sweet red wine (Cabernet Sauvignon). The pub also has a wide range of other beverages, different types of pálinkas, vodkas and whiskeys are served. The prices of the wines are relatively high if we compare them to the competitor’s prices. One decilitre wine costs from 80 HUF to 90 HUF. Guests are able to buy bottles of wines, too. The bottles are made from plastic, because it makes the cost of the bottle cheaper. With crystal package the price would increase, because the crystal bottles are more expensive, than the plastic ones and the cleaning process would generate more expenses, too. One plastic bottle contains 1.5 litre wines and it costs from 580 HUF to 650 HUF. Naturally every type of wine has its own designed label, sticked to these plastic bottles. In the future the wine will be sold in crystal bottles at the winery and redesigned labels would increase the brand awareness.
183
The distribution channel of Rudolf bottled wines is simple; wines can be bought at the pub. The word-ofmouth advertisement works great in the case of Mr Rudolf’s wines, because the demand for them grows week by week. Satisfied customers recommend Rudolf wines to others even at hairdresser’s salons. The pub also has its own website, where people get information about the pub and the vineyard. During the promotion process, direct marketing is highlighted, with free samples and daily offers. The use of Facebook as a marketing equipment is daily, because the pub shares the latest information on Facebook and keep in touch with the customers on it, too. If an association asks for a sponsor Mr Rudolf helps them with free bottles of wine. The pub opens at 7 am every day and closes at 11 pm. Two foosball tables and a music machine with karaoke possibility are the entertainment facilities.
Future plans of Rudolf Winery Outdoor design Mr Rudolf does not want to construct a simple building; his dream is to build a ‘wine-temple’. According to the construction plans, the temple would have a high tower, which probably catches the costumers’ eye from a longer distance. This tower would be functioned as a viewpoint, where there is a beautiful view from the vineyard to Szentendre, Leányfalu and Vác. The image of the building would fit to the environment and in front of the edifice an enchanting garden would wait for the clients. Under the trees on wooden benches guests can chat and relax. In this beautiful place costumers would be able to admire the nature and forget all of their problems. The location of the vineyard is perfect to enjoy the wines as load as the guests want, because the first family houses are located 2 kilometres from the winery. Interior design As an interior design Mr Rudolf wants to create a typical 18th century pub, with its red-checkered tablecloths and wooden chairs. Candles on the tables, traditional Hungarian motives on the wall would fit into this admirable environment. His aim is to create a perfect atmosphere for foreign tourists to see at least a little part of the Hungarian culture. Cuisine Mr. Rudolf would provide typical Hungarian dishes to the foreign customers like the well-known Hungarian fish soup (cooked in a cauldron), or the Hungarian beef stew prepared with wine. The cuisine of the winery would depend on the type of the wine tasting, because two different packages would exist. The first one, when the guests have a lunch/dinner at the Winery. This would consist of three traditional courses (soup, main dish, dessert); the other type, when besides the wine tasting finger foods would be served. These finger foods, of course, will also reflect the traditional Hungarian cuisine. The famous pogácsa, which is a small bakery good and can be produced with different flavors (cheese, cottage cheese, potato) is an example for finger foods. Before the wine tasting event begins, the guests will be able to try the house-made grape pálinka. Furthermore guests will have a unique possibility; they will be able to learn how to cook traditional Hungarian dishes in cauldron. This will be held in the park of the winery. Capacity The capacity of the wine tasting room would be around 70-80 people. Wine tasting room and the other services At Rudolf Winery a wine tasting room and a wine shop would operate. At the wine shop the house’s wines would be sold in crystal bottles besides the other great wines of Hungary. Rudolf Winery would pay attention on the package of the wines, because tourist will have to fly home with them, so they plan a “plane-safe” wrapping. In addition, at the wine shops special souvenirs would be sold like postcards and wine glasses (with the engraved name of the costumer). Naturally, clean restrooms will be available for both genders.
184
4. Marketing strategy of Rudolf Winery Traditionally marketing texts have used McCarthy’s 4 Ps (Kotler, 1999) to describe the marketing mix. The marketing mix helps us to determine the target market of the organization and to develop the strategic marketing plan. The classical framework of marketing has proven durable and still useful. It consists of four elements: product, price, place and promotion. In case of a winery the marketing mix involves how a specific wine will be developed, priced, promoted, and distributed. According to Lockshin the area of wine marketing should include specialty topics, such as consumer behavior for wine, wine tourism and cellar door (direct sales), supply chain management from the vineyard and supplier to the end user, labeling and packaging, wine events, medals and show awards, promotional activities, exporting including market choice and channel within market choice, selecting and managing agents, protecting intellectual property (names and logos) and world regulation of wine and alcohol.
Products of Rudolf Winery The first element of the marketing mix is the product. The product is anything that can be offered to a market to satisfy a want or need, including physical goods, services, experiences, events, persons, places, properties, organizations, information and ideas. Thus, the product can be tangible or intangible. In case of Rudolf Winery we can talk about tangible goods and intangible ones. The following chart demonstrates the product policy of Rudolf Winery. The second element of the marketing mix is the price. Pricing is one of the most important elements of marketing mix, as it is the only mix, which generates a turnover for the company. The remaining product, place and promotion are the variable cost for the business. It costs to produce and design a product; it costs to distribute a product and it costs to promote it. Price must support these elements of the mix. In the wine market many wineries price products according to how much it costs them to produce the wine plus a markup called cost-based pricing. Others will price the wine according to the estimated amount the consumer will pay for it. They do not charge that amount but something less. This type is called value-based pricing. Discounts, allowances, generous payment periods and credit terms are good methods of conveying value (Gaál, Párdányi, 2006). Further, the growers offer their wines on different price level for consumers, wholesalers and foreign partners. According to Ms. Veres, who works in a wine shop, the price level of Hungarian wines is still depressed. When selling abroad it would be important to achieve higher prices because consumers associate low prices with inferior quality. In the case of Rudolf Winery the price policy is not established yet, because wine tasting is not available at the vineyard. The owner of the winery plans to establish competitive prices. He knows that in the beginning he has to pay attention on promotion and when we can talk about corporate identity he will be able to increase the prices.
185
Sincerely his dream will come true when the first guests arrive for the wine tasting event and that day the amount of money will not count for him. However, benchmarking is an excellent tool for establishing prices. In the followings I collected the planned packages of Rudolf Winery with the help of best practices from Etyek, Weinidyelle and Napa Valley. The prices are established according to the competitors in Etyek. During the wine tasting event wines of Rudolf Winery are served by professional sommeliers. Wines would be introduced in different languages (Hungarian, English, German and Russian). Every wine tasting events starts with a house-made aperitif (grape pálinka). During all wine tasting event music would be on and the glasses, which were used for the wine tasting event would be given (without any fee) to the customers. The logo of the winery would be engraved on the glasses. For the winery it is a great way to advertise itself, for the clients the glass would reflect nice memories of the vineyard. In several packages party possibility can be chosen. That means that a live band would play and than disco and karaoke would start. On request other packages would exist like wedding package, birthday package and stag party package. In Kattra Winery wine tasting event (consists of 4 types of wines) costs 1700 HUF. When 8 types of wines are served the wine tasting costs 2400 HUF. In case of Anonym Cellar 3 different types of wine tasting events exist: • 3 different types of wines are served (2000 HUF) • 5 different types of wines are served (2500 HUF) • 7 different types of wines are served (3500 HUF) All packages are accompanied with finger foods. Zarándok Cellar offers finger foods for 600 HUF per portion and the house-made finger food plates cost 1200 HUF. Fetzer Cellar offers pogácsa for 450 HUF and finger food plate for 1850 HUF. The following table shows the planned packages with the planned prices of Rudolf Winery. Planned packages and their prices Package Wine tasting event (3 types of wines) Wine tasting event (5 types of wines) Wine tasting event (3 tpyes of wines) with pogács Wine tasting event (5 tpyes of wines) with pogács Wine tasting event (3 types of wines) finger food plate Wine tasting event (5 types of wines) finger food plate Wine tasting event (5 types of wines) finger food plate, pogácsa and party Wine dinner (3 courses, 5 typs of wines) Wine dinner and party Horse carriage transportation (all inclusive pogácsa and pálinka, while the clients are on their way to the vineyard) Rapid Hungarian cooking course and wine tasting event
Price (HUF/person) 1,490 2,090 1,990 2,590 2,590 3,190 3,990 5,490 6,990 1,490 9,900
The third element of the marketing mix is the place. Channel of distribution is the route or path along which good move from producers to ultimate consumer. As the main objective of trade is to supply goods to consumers living in other places, normally goods and services pass through several hands before they come to the hands of the consumer for use. However in some cases producers sell goods and services directly to the clients without involving any middlemen in between them. Experts divide distribution channels into two groups, one direct channel and the other, indirect channel. When producers sell their goods and services directly to the consumers, we talk about direct channel of distribution. The producers may sell directly to consumers through door-to-door salesmen and through their own retail stores. Today, Rudolf Winery use direct channel of sales, because the wine can be bought only at Rudolf Pub.
186
If the producer is producing goods on a large scale, it may not be possible for him to sell goods directly to consumers. As such, he sells goods through intermediaries; we call it indirect channel of distribution. Wholesalers, retailers are involved in this type of distribution channel. When the vineyard opens its doors to the public, Rudolf Winery plans indirect channels of sales. Distribution channels of Rudolf Winery
The fourth element of the marketing mix is the promotion. Marketing communications deal with the buyerseller relationship and try to influence of persuade potential consumers by conveying a message. Wineries has to have a clear understanding of what exactly the discipline of marketing encompasses in order to be able to effectively compete in today’s saturated wine market. Only with a clear understanding, can a business work seamlessly toward offering products to customers that are both willing and able to purchase them (Westling, 2001). From strictly marketing point of view, organizations are oriented toward the promotional side of marketing. This includes the design of the label and other packaging elements, shelf-talkers, case cards, store displays and tasting events. Cellar doors are one of the most important tools for sales, marketing and communication. Indeed the cellar door has become an important conduit for wine sales, for developing and maintaining relationships with clients and for reflecting and displaying a winery’s brand image. In the case of Rudolf Winery, I recommend personal and impersonal promotion, too. Planned promotion of Rudolf Winery
187
Personal selling is important in the case of a vineyard, because with it we are able to create contact with the clients and if they are satisfied they will return to us or at least they will talk about our business to their friends. The reputation and the fame of the company will influence future guests, which increases the incomes of the winery. In the case of Rudolf Winery, the employees have to own the following competencies: • Intellectual competency: What employees need to know to perform the functions of the job. The history of the vineyard, knowledge about Hungarian wines and wine culture, knowledge about wine production are basic in the wine market. They also have to know how to introduce wines at a wine tasting event. • Interpersonal competency: Skills required getting along effectively with others. Worker at the winery has to be a good team member, because the success of the wine tasting event relies on them. Moreover, the good working moral is evident. They also have to own customer service skills and be able to solve problems and complaints that can occur. • Leadership competency: While managers and supervisors obviously need these skills to organize and transact the wine tasting, other employees who are not directly responsible for others may need strong leadership competencies to influence their coworkers or to work effectively as part of a team. • Organizational competency: Organizing and managing effective work and work-related activities are basic in case of a wine-tasting event. • Self-Management competency: Staff must be competent in self-management and able to direct themselves toward the accomplishment of goals and specific work assignments. In Napa Valley, wine tasting events are hold in English and in Spanish as well. Just a few wineries offer other language (Russian and Chinese). They also focus on the training of the staff. At Rudolf Winery, employees will have to speak in other languages. English knowledge is basic, because in our globalized world most members of the society talk and understand English. The supervisor and the person who transact the wine tasting event have to speak other languages. Courses and trainings of the workers in the case of Rudolf Winery: • Sommelier courses • Communication trainings • Sales coaching • Team building trainings • Language courses (depends on the origin of the target market, in case of Rudolf Winery probably basic polish knowledge will be taught) Before using personal selling, we have to reach our target market with the tools of impersonal selling. To be chosen by consumers, guests have to know that our company exists. The name of the organization and the brand can be taken to the clients’ mind through advertisement, sales promotion, work of PR, and direct marketing. Advertising is a non-personal mass communication using mass media. It can inform target customer groups and build awareness of the existence of a product or service. Symbol, logo and labels of Rudolf Winery The design of the bottles and cases are great opportunity to place the logo of the company in the consumers’ mind. We also can give special bags with our logo at the souvenir shop. The design of a wine label can make or break the success of a new wine introduced to the market. Even beyond the quality of the wine itself, the label plays a primary role in the purchasing decisions of customers. In some stores there could be several thousand different labels and consumers must make a choice based on what impression the label makes. Many graphic designers have focused their attention to making creative, compelling labels that connect a bottle of wine with its buyer. Label has to include the name of the company, type of the wine, origin of the wine (country, region, sub-region and vineyard), varietal names, name of the winemaker and style. Front labels are more important than back labels, because the image presented on the label should follow through into other design elements for the winery (Hall, Mitchell, 2008).
188
Leaflets Leaflets placed in hotels, restaurants and travel agencies are great ways to reach the target market. The leaflet includes the following information: • Introduction of the Winery • Location of the Winery • Details about the service (wine tasting event) • Price list • Contact information (phone number, email address, website address) Billboards Billboards can be very effective at reaching a wide audience, but may not necessarily have a high degree of conversion to sales. Billboard is a large well-designed outdoor printed sign, which would show the way to the Winery. One billboard of Rudolf Winery would be in Dunakeszi, Göd and one where the road to the Winery starts. These billboards would attract the eye of people with its colorful design. Internet The website of Rudolf Winery is already exists, however it focuses on the pub, operated in Budapest. When the vineyard is ready to receive clients, the web site will be developed and designed by professionals. On the already exist web site we find information about the pub, winery, but there is nothing about the possible wine tasting event. The website of Rudolf Winery will be translated into English, German, Russian, Polish and Spanish. Rudolf Winery also plans to sell its wines to the customers through its own website. The cost of the bottles would be the same as in the pub; however the clients would pay the delivery fees. World-of-mouth World-of-mouth is the passing of information from person to person by oral communication. It is important for every organization, as each happy guest can steer dozens of new ones to the business’s way. In the case of Rudolf Pub, world-of-mouth promotion works well, because without any advertising it has new guests, who buy plastic bottles of wine week by week, thanks to the satisfied guests. I hope that at the Rudolf Winery this propaganda will be continuing. There are many options available for sales promotions. In most cases, they either will involve printed material or personally delivered by sales staff or the owner himself. Personally delivered sales promotions are likely to have a greater impact as they allow the consumer to have direct contact with the wine producing company and thus are much more conductive to relationship marketing. Nowadays couponing is more popular than ever. The coupon is a ticket or document that can be exchanged for a financial discount or rebate when purchasing a product. At Rudolf Winery coupons and gifts would be available at the souvenir shop. Public Relations consist of all the communications a company investigates with its audience or stakeholders. In many instances, PR can be more important for wine producers as it is less uni-directional than advertising and therefore can be useful in the development of relationships with consumers and other groups and individuals that are of interest to wineries. PR is also useful for wineries as it does not have to pay for the broadcasting of the stories, rather it develops PR campaigns and strategies in the hope that media will pick up on it and run with stories. It may also communicate directly with the target audience rather than broadcast the message. Wine producers are likely to have many different PR strategies and there are many opportunities to have campaigns throughout the year. The changing season on the vineyard allows for the development of campaigns that inform consumers what is happening: springtime release of the new vintage; summertime visits to the winery; fall harvest season and winter festivals and events. Sponsorship, charitable donations, and organized events are the parts of the planned public relations work of Rudolf Winery. The Rudolfs sponsor many events, mainly organized by students. For example the world’s 3rd biggest non-profit organization, AIESEC was sponsored by Rudolf Winery, too. Every year in April Rudolf Pub celebrates the name day of Rudolf, where special entertaining games, quiz shows are waiting for the guests. In 2012 the second Rudolf’s Name-Day was organized, where 8 groups
189
(around 50 people) were competing. In the evening, a unique concert increased the quality of the day. The atmosphere, the mood of the day was amazing. This day was organized as a word-of-mouth marketing advertisement; thanks to it, people know more about this familiar pub. Email marketing, and direct mails are the planned tools of direct marketing at Rudolf Winery. Direct marketing allows Rudolf Winery to communicate straight to the guests. Sending emails to the costumers is one of the most widely used direct marketing methods. It is relatively inexpensive to design, test and send to the clients. Furthermore having an own Facebook profile is basic nowadays. Rudolf Pub currently has more than 1,200 friends on Facebook. Maintaining contact, providing information and being in the ‘life’ of the customers are easy with the help of Facebook and it does not generate expenses.
Conclusion To conclude my thesis I use the SWOT analysis, which describes the current situation of a business from four different aspects. It demonstrates the business’s strengths, weaknesses, opportunities and threats. Unlike the usual practice of SWOT analysis, I analyse the future situation of Rudolf Winery, when it will be opened to the public. Weaknesses:
Strengths: • • • • • • • • • • •
The winery is privately owned by Rudolf family The family has professional knowledge Well-trained and professional employees work at the vineyard The winery has great relationships with the owners of the horse ranches The company has great relationships with the authority, guests and with other wineries Equipments and technical resources are available The building is unique (wine-temple) Rudolf Winery has brand image The winery runs good price policy (packages) There are not any competitors on this side of the Danube On common forums (Tripadvisor, Expedia) people share their positive experiences about the company
• • • • •
Rudolf Winery is not known nationwide Number of wineries is increasing in Hungary Rudolf family does not own financial capital Lack of money on promotion and advertising Investments will return on a long-term run, thus developments will be slow • Lack of professional support (non-profit organizations)
Opportunities:
Threats:
• Wine tourism is fashionable nowadays • The view from the vineyard and the environment are fantastic • Wine tasting events do not disturb the residence of Göd (distance is 2 km) • Nearby there are hotels (Pólus Palace, Ramada Resort Aquaworld Zrt), golf course and a thermal bath • Dunakeszi and Göd are recorded as summer resorts • Recently the population of Dunakeszi and Göd has been increasing • Dunakeszi and Göd continually develop • The discretionary incomes of families living in Dunakeszi and Göd are higher than the average rate • There are 8 well-developed horse ranches nearby • Horsemen pass by the vineyard regularly • Possibility of aids and supports provided by the Hungarian government and the EU • Hungarian government highly support the agriculture and wine tourism
• The regions is not known as a typical wine-growing region • It is hard to find well-trained and reliable employees • Organized events and festivals according to wine do not exist in this region • Because of the recession less tourists visit Hungary • The golf course and Pólus Palace Hotel have not been operated for years • The taxes and contributions are too high according to the average incomes in Hungary • It is hard to get loan • The interest rate of loans are relatively too high • Budapest and its surroundings are not included in the current projects provided by the Hungarian government and the EU • On common forums (Tripadvisor, Expedia) people share their negative experiences about the company • Control of the local authority can disturb the guests
190
Bibliography BOXWELL, R. (1994): Benchmarking for a competitive advantage. McGraw Hill GAÁL B.-PÁRDÁNYI M. (2006): Bormarketing – A Magyar borok marketingje. Alfadat-Press Kft., Tatabánya HALL, M. AND MITCHELL, R. (2008): Wine Marketing: A practical guide. Butterworth-Heinemann, Oxford JACKSON, N. AND LUND, H. (2000): Benchmarking for Higher Education. SRHE and Open University, Buckingham KOTLER, P. (1999): Kotler on Marketing. NY: The Free Press, New York p 19, 96 STAUFFER, D. (2003): Best Practice for Benchmarking. HBS Working Knowledge WESTLING, BRANDON (2001): Wine Marketing. Ticknell&Ticknell Wine Sales and Marketing Consultants Paper WEBSITES HTTP://ANONYMPINCE.HU; ACCESSED: 03.05.2012. HTTP://WWW.BAIN.COM/PUBLICATIONS/BUSINESS-INSIGHTS/MANAGEMENT-TOOLS-ANDTRENDS-2011.ASPX; ACCESSED: 01.01.2012. HTTP://BENCHMARKING.HU; ACCESSED: 03.02.2012. HTTP://FETZERPINCE.HU; ACCESSED: 03.04.2012. HTTP://KATTRA.HU; ACCESSED: 03.04.2012. HTTP://WWW.NAPAVALLEY.COM/WINERIES HTTP://WWW.WEINIDYLLE.AT HTTP://ZARANDOKPINCE.HU
191
STEFANICS ADRIENN32 AKI KIMARAD, LEMARAD?! Bevezetô Az elmúlt évtizedekben olyan változásoknak vagyunk részesei, melyek folyamatosan alakítják ki számunkra az információs társadalmat. Az információ, az informatika, az internet meghatározó szerepet tölt be a társadalmi-, gazdasági-, politikai élet minden területén. Legfôbb értékünk az információ ennek termelése, forgalmazása és alkalmazása pedig a gazdaság és a társadalom fô erôforrásává válik. TDK dolgozatomban szeretnék betekintést nyújtani az általam legfontosabbnak vélt, az Európai Unió és Magyarország által biztosított információs társadalmi stratégiákról; milyen eszközökkel segítik elô, hogy minél több ember éljen az információs technológiák által biztosított lehetôségekkel. Fontos kitérni a digitális szakadék, digitális írástudatlanság, motiválatlanság kérdésére, melyre az EU és Magyarország is igyekszik a legmegfelelôbb megoldást találni, ezáltal is növelve az esélyegyenlôséget. Úgy gondolom számos elônye mellett, mindenki érzi hátrányát, veszélyét is a mai kor társadalmának, ezért kiemelt figyelmet fordítottam, e tényezôk feltárására, bemutatására és elemzésére. Az információs társadalomnak számos területe határozható meg, kutatásomban a terjedelmi korlátok folytán fôként az internetezési, számítógépes illetve kommunikációs oldaláról közelítettem meg ezt a társadalmi szegmenst. Azokra a részletekre igyekeztem kitérni, amelyekkel a XX. századi átlagember szembesül, illetve szembesülhet. Primer kérdôíves kutatásom célja, hogy a mindennapokban használt, legáltalánosabb számítógépes és internetezési szokásokról készítsek felmérést, kitérve a felhasználók véleményére a közösségi oldalakkal kapcsolatban, kvantitatív módon. A témából adódóan online-kérdôívemet facebook-os ismerôsökkel osztottam meg, a terjesztés hólabda módszerûnek tekinthetô, így nem is minôsülhet reprezentatív kutatásnak. A 86 (N=86) kitöltô véleménye alapján szerettem volna online közösségi-társadalmi rálátást nyújtani. (Majoros, 2004, 105-117.) Szekunder adataim fôként internetes és könyves források bemutatásra szorítkoztak. A kérdés az, hogy ha kimaradunk, és nem használjuk ki az információs társadalom technológiáit, akkor milyen lehetôségekrôl maradunk le, milyen hátrányokkal szembesülhetünk ennek következményeként.
Információs társadalom Az információs társadalom fogalmára nagyon sok meghatározást lehet találni, a szerzôk különbözô oldalakról közelítik meg, de lényegük azonos. Egy biztos ez a társadalom típus a hagyományostól, a megszokottól eltérô, valami új, ami folyamatosan bontakozik ki. Azt mindenképp fontos kiemelni, ha információs társadalomról beszélünk nem csak a számítógép, és a különbözô alkalmazások összességét értjük, ez egy fejlôdés, átalakulás, amit mindenképp elônnyé kell formálni. „Az információs társadalom messze több mint az „informatika” vagy az „elektronikus szolgáltatások”, a társadalom, a gazdaság és a hétköznapi élet olyan nagyléptékû átalakulása, amely a foglalkoztatásban, a termelésben és a fogyasztásban az információs-és tudástermékeket, a kulturális javakat, az oktatás és a tudomány teljesítményét értékeli fel, és teszi ezeket a versenyképesség zálogává.” (BME-ITTK (2007) Az információs társadalom kínálta lehetôségek, ill. elônyök nap, mint nap új kihívásokat tartogatnak, lépést kell tartani a gyors fejlôdéssel. A változásoknak köszönhetôen az információs technológiák (IT) az élet minden területét átalakítják. A gazdasági életben, államigazgatásban, a kultúra és ismeretszerzés területén, az emberek életében új lehetôségek tárulnak fel az információ szerzésére, tájékoztatására, kapcsolatok kialakítására, kommunikációra. Mindezek kapcsolata alakítja ki számunkra az új társadalmi struktúrát, az információs társadalmat. 32
BGF Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg hallgatója, konzulens: Dr. Szekeres Diána, Európai Unió szekció III. helyezett
192
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy milyen hatásai vannak ezeknek a változásoknak; milyen mértékben származik elônyünk vagy hátrányunk a nagymértékû fejlôdésbôl. Úgy gondolom, ezt mindenképp magunknak kell esôsorban eldönteni. Hajlandóak vagyunk-e valami újat egyben ismeretlen megtanulni, ezáltal pedig felismerjük, hogyan tudjuk mindezt elônyünkre formálni. A számítástechnika nagymértékû fejlôdésének köszönhetôen elengedhetetlen az újabbnál újabb ismeretek elsajátítása, az élethosszig tartó tanulás, munkahelyi illetve iskolai környezetben egyaránt. Mégis vannak, akik elzárkóznak attól, hogy új ismeretket szerezzenek. A következô ábrák, kérdôíves vizsgálatom végeredményét szemléltetik. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy „szeretne-e új számítástechnikai, internetezési ismereteket szerezni?”; majd a nemmel válaszolókat arról kérdeztem: „miért nem szeretnének új ismereteket elsajátítani?”
193
Információs társadalom és az EU Az EU fontos szerepet játszik az információs társadalom „mûködésében”, próbál határt szabni különbözô intézkedésekkel a piac és a technológia terén. Ilyenek például, hogy „meghatározza a piacnyitás ütemét; tisztességes versenyt biztosít minden vállalatnak; védi a fogyasztók érdekeit; mûszaki szabványokat dolgoz ki.” (Forrás: http://europa.eu) Az európai közösségek információs társadalmi politikája az 1970-es évekre nyúlik vissza. Az elsô törekvések szakaszait szemlélteti az alábbi ábra: Elsô információs technológiai törekvések 1970
1987
1994
Az elsô szakaszban az EK különbözô információs és kommunikációs technológiák A második szakaszban bocsátotta ki a Bizottság a Zöld Könyvet, amely a távközlésben hirdetett liberalizációt. A harmadik szakasz fô törekvése az információs társadalmi szabályozások összekapcsolása volt. A Bizottság a Fehér Könyvben foglalta össze, hogy a jövô kulcsa az információs társadalom. Kiemelt szerepet játszik a gazdaság, versenyképesség és az életszínvonal javításában. Az EU információs társadalmának kialakításában nagy szerepet játszott, elindítója volt a Bangemann-jelentés (1994), ami rávilágított arra, hogy lépést kell tartani a versenytársakkal (USA, Japán), egy információs társadalom kialakításával. Az akkori helyzetet feltérképezve megfogalmazták a fejlôdéshez szükséges stratégiákat, valamint a kutatás és fejlesztés területeit; melyek egymásra épülve segítik elô a minél eredményesebb korszerûsítést. A Bangemann-jelentés fôként a gazdasági, jogi és promóciós oldalról közelítette meg az információs társadalom kialakítását, majd a folyamatos vizsgálódásoknak köszönhetôen az új tervek már társadalmi oldalról is megközelítették az információs társadalom kialakítását, hatását. A megjelent stratégiák: • Liszaboni stratégia • eEurope 2002 • eEurope+(eEurope2003) • eEurope 2005 • i2010-Európai Információs Társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért • eBefogadás • Európai Digitális Menetrend Az elsô stratégiák kiemelten nagy figyelmet fordítottak, a fejlôdés alapvetô irányvonalainak meghatározására. A kezdeti akcióterveknek köszönhetôen nagymértékben javultak az internet hozzáférési lehetôségek. A késôbbi tervek már a munkahelyteremtés, gazdaság, és az életszínvonal javítását, az információs technológiák megfelelô kihasználását tûzték ki célul. Az Európai Bizottság legújabb akcióterve a Digitális Menetrend, amely az eEurope2020 stratégia részét képezi. A menetrend célja, hogy „az egységes digitális piac megteremtésével Európát az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útjára terelje”. (http://europa.eu)
194
A menetrend célkitûzéseinek eredményességét számos intézkedéssel kívánják elérni. Egy digitális piac megteremtésének érdekében a Biztosság hozzájárul az online tartalmakhoz való hozzáféréshez, a megfelelô jogi keretek között. Korlátozó tényezôként jelenik meg, hogy a felhasználók bizalmatlanok az internetes piacokkal szemben, ezért az EU szükségét érzi az eddigi szabályozási rendszer felülvizsgálására, és egy olyan jogi rendszer felállítására, amely megfelelôen képviseli a felhasználók érdekeit. A megfelelô bizalom kiépítésének érdekében nem lehet figyelmen kívül hagyni a magánélet és a személyes adatok védelmét, ezért az Unió, kiemelt figyelmet fordít az információ biztonság kérdésére is. Az eredményességhez szükséges, hogy a nagy sebességû internetet mindenki számára biztosítsák, valamint kiemelt figyelmet fordítanak a digitális jártasság és a digitális készségek hiányának csökkentésére. Az Európai Bizottság ösztönözni kívánja az innovációs tevékenységeket, ugyanis az információs technológiákon belüli kutatási+fejlesztési területeken Európának fel kell zárkóznia.
Magyarország és az IT társadalom Az információs társadalom fejlesztésének felismerése, Magyarországon csak késôbb valósult meg. A 1994-98-as idôszakban, elkészült a Nemzeti Információs Stratégia (NIS), amit végül nem fogadtak el, de ettôl függetlenül már tettek kezdeti lépéseket. A 2000-2002 évekre tehetô az elsô elfogadott stratégia a Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NITS) és a Széchenyi terv együttese. A Széchényi terv is foglakozott az információs társadalom kérdésével, de az elsô hivatalos stratégia a NITS volt. A NITS végrehajtása a következô területekre terjedt ki: szabályozás-infrastruktúra, kultúra, oktatás, társadalom, e-kormányzás és az intelligens régió, illetve elektronikus önkormányzat. Az akkori politikai helyzet nem kedvezett a NITS végrehajtásának ezért, 2003-ban megalkották a Magyar Információs Társadalom Stratégiát (MITS), melynek részét képezte az eKormányzat Stratégia is. Ez a stratégia „a gazdaság és a társadalom európai fejlôdéséhez történô felzárkózásának stratégiája. Céljaiban és megoldásaiban az európai értékrendet és cselekvési utakat követi, a magyar adottságok és lehetôségek figyelembe vételével.” (Magyar Információs Társadalom Stratégia) Az országban problémát okoz az esélyegyenlôség és digitális megosztottság problémája (A MITS is kitér erre a problémára.). A cél az esélyegyenlôség megvalósítása, aminek következtében javul az életminôség, jobb körülmények várhatók a munkavégzés terén, a tanulásban, a kapcsolatok fenntartásában. Az esélyegyenlôség megvalósítására az Európai Unió 1999 végén kihirdette az eEuropa kezdeményezést, melyben már nem csak a gazdaság információs fejlôdése volt a cél, hanem a „társadalom információs fejlôdésbe való bevonása is. Csatlakozva ezen célokhoz 2003-ban hazánkban is elindult az eMagyarország Program.” ( http://www.emagyarorszag.hu) Magyarország aktuális terve, a Digitális Megújulás, ami illeszkedik az Európai Unió Digitális menetrendjéhez. A fô célkitûzés, hogy az IKT eszközök felhasználásával, minél jobb életkörülményeket, lehetôségeket biztosítsanak a lakosság számára. A cél, hogy biztosítsák az esélyegyenlôséget, a vállalkozások versenyképességét növeljék, a korszerû közigazgatási informatikát ténylegesen megteremtsék, valamint az informatikai infrastruktúrát fejlesszék. A terv négy fô célkitûzés köré összpontosul, és ezeken belül kívánnak változásokat elérni: • Középpontban az ember, • Gyarapodó vállalkozások a munkahelyteremtésben • Hatékonyan és biztonságosan mûködô, szolgáltató állam • Fejlett és biztonságos infrastruktúra mindenkinek
195
SWOT analízis A következôkben a SWOT analízis segítségével szeretném elemezni a jelenlegi IT társadalmat a teljesség igénye nélkül.
Erôsségek Az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a fejlesztésekre és a kutatásokra, minden területen. Az EU igyekszik áthidalni a digitális szakadékot, biztosítani az emberek számára a szélessávú internet hozzáférést. A cél, hogy a kutatásokkal, a felhasznált információs és kommunikációs technológiák (IKT) segítségével, gazdasági növekedést érjenek el, jobb közszolgáltatást, ezáltal több munkalehetôséget és jobb életszínvonalat biztosítva. Az Unió nagy hangsúlyt fektet az oktatás színvonalára, a cél a minél jobb szakemberek képzése. Az eLearning egy újfajta, egyre jobban terjedô oktatási, tanulási módszer, internetes távoktatás. Itt az elhatározás kérdése a meghatározó, ha van bátorságunk belevágni egy ilyen programba, biztosan felismerjük az ezzel járó elônyöket. Ez a tanulási forma Magyarországon is terjedôben van és fejlesztések is indultak. A problémát a forráshiány, a különbözô helyeken a fejletlen technológia és az életszínvonal minôsége okozza. Az elmúlt évtizedekben a kommunikáció is jelentôs mértékû korszerûsítésen ment át. A mobiltelefonok megjelenésével egy új „korszak” kezdôdött az emberek számára. Csak egy telefon segítségével kommunikálhatunk beszédes, szöveges és „képes” módon is. Az utóbbi években az egyszerû mobiltelefonok mellett, megjelentek az okostelefonok, iPhone-ok. Az ilyen típusú telefon teljesítménye, szolgáltatási területe folyamatosan nô. Az újabbnál újabb telefonok képesek lesznek minden olyan szolgáltatást és alkalmazást elérhetôvé tenni, amelyekhez eddig csak egy személyi számítógép által volt lehetôségünk. Az erôsségek közé sorolható még az internet által nyújtott információk szolgáltatása, a szórakozás, a kereskedelmi és üzleti alkalmazások, az eKözszolgáltatások, amelyeken belül számos lehetôség nyílik hivatalos ügyeink elektronikus intézésére. Számos elônnyel rendelkezik, de az emberek többsége még ragaszkodik a hagyományos módszerekhez, ami részben betudható a digitális írástudatlanságnak is. Elérhetôk különbözô szolgáltatások, amelyekkel egyszerûbben bonyolítható le a hivatalos ügyek intézése. A magyarorszag.hu weboldalon rengeteg információ, ügyleírás áll a rendelkezésünkre, könnyen kezelhetô felülettel rendelkezik, így nem okozhat problémát a különbözô információk megtalálása. Összegyûjtve találjuk meg a különbözô ügyeket tartalmazó weboldalakat, ide kapcsolódik az Ügyfélkapu is. A regisztrációt követve, hozzáférhetünk hivatalos dokumentumokhoz, nyomon követhetjük ügyeinket. Kérelmeket adhatunk be, idôpontot foglalhatunk, megnézhetjük betegéletutunkat, online módon beadhatjuk bevallásainkat.
196
Az elektronikus ügyintézéshez sorolhatjuk még az e-Bankolást és az e-Kereskedelmet is, amelyeknek szintén elônye, hogy személyes jelenlét nélkül intézhetjük banki ügyeinket, vásárlásainkat. Ha elektronikus kereskedelemrôl beszélünk, akkor azoknak az eszközöknek és eljárásoknak az összességét értjük, amelyekkel létrehozható az áruk, termékek, szolgáltatások és ellenértékük cseréje és az ehhez kapcsolódó adminisztráció az internet segítségével. (Zsuffa Á., 2002, p.15.) E-Kereskedelem Forrás: http://www.senswerk.hu/honlapkeszites/ e-commerce/,Letöltve (2012.11.05.)
Digitális bennszülött Forrás: http://blog.jaszfenyszarusuli.hu/?p=1814, Letöltve (2012.11.05.)
A technológiáknak illetve a rohamszerû fejlôdésnek köszönhetôen megjelentek a társadalomban az úgynevezett „digitális bennszülöttek”. A kifejezés megalkotója Marc Prensky amerikai szociológus volt; „állítása szerint ôk egy globális kultúrán osztoznak, alapvetôen megváltozott a viszonyuk az információhoz, a technológiai eszközökhöz, mi több: társaikhoz is!” (Szabados, 2009. p.19) A digitális bennszülöttek azt a generációt képezik, akik az internet, a számítógép és a legújabb technikai eszközök világában nôttek fel. Számukra egy olyan digitális világ vált természetessé, ahol különbözô emberi normák átértékelôdtek. Olyan lehetôséget nyújt az internet, telefon, amellyel ez a nemzedék folyamatosan hozzáfér az információkhoz és a szórakozási lehetôségekhez (zene, film, játék); új alapokra helyezôdnek a kapcsolattartási lehetôségek. Külsô szemlélôként, ez nem minden esetben tûnik helyesnek, ellenben ha a sorok közé nézünk, felismerjük az erôsségeit: az interneten való böngészés során folyamatosan új ismereteket szerzünk, a játékok folyamatos döntéshozatalra késztetik az agyat. „A videójáték sokkal intenzívebb hatással van az agy döntéshozó mechanizmusára, mint bármely eddigi, az ember által létrehozott tárgy vagy rendszer (Johnson, 2006).” (Szabados, 2009. p.23) Google a „barátunk”. A Google megkönnyíti napjainkat, ugyanis olyan keresôszolgáltatást nyújt számunkra, amellyel már egy kulcsszó segítségével is megtalálhatjuk a számunkra szükséges információkat, különféle weboldalakon keresztül. A google nem csak egy keresôrendszer; különbözô szolgáltatásokat és alkalmazásokat kínál számunkra, pl.: email fiók, térképes keresôrendszer, naptár, fordító, fényképek tárolására alkalmas tárhely. A google keresések száma folyamatosan növekedik, ami egyre nagyobb energiafelhasználással is jár. Egy ausztrál „zöld” IT cég, kiszámolta, hogy a fehér háttere a googlenak rengeteg energiát fogyaszt. Ennek köszönhetôen az energiatakarékosság és környezetvédelem szempontjából kifejlesztették a Blackle-t, melynek lényege, hogy a fehér helyett fekete színeket használ; a keresôprogramunk pedig fekete színben jelenik meg számunkra. Gyengeségek Egy fejlôdô IT társadalom, mint már említettem rengeteg elônnyel bír, csak alkalmazkodnunk kell hozzá. Sajnos vannak korlátozó tényezôk, mint a korlátozott internet-hozzáférés, az esélyegyenlôtlenség, a szociális körülmények, a rossz hagyományok, és a motiválatlanság. Különbözô programok keretében segítik a fejlôdést, hogy minél több ember ismerje meg, ismerje fel az informatika és számítástechnika adta lehetôségeket, elônyöket, így egy korszerûbb társadalmat létrehozva. Az esélyegyenlôtlenség és a korlátozott-internethozzáférés terén próbálnak minél elôbb segíteni, de sajnos van, amin sokkal nehezebb változatni. Ide sorolhatóak a rossz hagyományok és a motiválatlanság, amik fôleg az idôsebb korosztályt érintik. Nincs meg a megfelelô motiváció az emberekben, ragaszkodnak a régi jól megszokott szokásokhoz, nem nyitottak az újdonságokra, félnek az új megismerésétôl. Az informatika ismeretek hiányában nehezebbé válik a munkavállalás, valamint nem tudják kihasználni az eKözszolgáltatások kínálta a lehetôségeket.
197
Kérdôívemben arról is kérdeztem a válaszadókat, hogy milyen célra használják az internetet. A megkérdezettetek 41%-a elektronikus ügyintézésre. Mire használjuk az internetet? (%)
Primer kutatásom online kérdôíves megkérdezéskor az internet használat a fenti ábrán lévô szóródást mutatta. Lehetôségek Számos lehetôség áll rendelkezésre, ami az információs társadalom kialakításában játszik szerepet. A digitális írástudatlanság csökkentésével elérhetôvé válna, hogy minél többen rendelkezzenek megfelelô ismeretekkel, hogy a könnyítô szolgáltatásokat bátran igénybe tudják venni, az ettôl elzárkózó személyek. Az Európai Unió is igyekszik minél több stratégiát kidolgozni a fejlôdés érdekében. Erre a célra alakultak az eMagyarország pontok, melynek keretén belül egy adott község lakói részt vehettek, alapvetôi számítástechnikai ismertek elsajátításában és kialakítottak, olyan IT eszközökkel (számítógép, monitor, nyomtató, internet) felszerelt termet, ahol díjmentesen szakképzett eTanácsadó segítségével vehetik igénybe a számítógépeket, és a szolgáltatásokat. Ha rendelkezésre áll a megfelelô infrastruktúra. az alapvetô számítógépes ismeretek birtokában, lehetôség van távmunka végzésére is; amely csökkentheti a munkanélküliséget, különösen a kisgyermekes anyukák, a vidéken élôk, mozgáskorlátozottak körében. Hazánkban a távmunka jogi keretet kapott, így törvényi háttérrel történhet a távmunkavégzés. Elônyei közé tartozik, hogy kevesebb kötelezettséggel jár, rugalmas és hatékony munkaidô áll a rendelkezésre. Vannak olyan személyek, akik számára ez a munkaforma sokkal elônyösebb, ezáltal jobban tudnak érvényesülni. A távmunka alkalmazásával elérhetôvé válna az esélyegyenlôség is. Az EU számos országában, már „sikerrel” mûködik a távmunka. Veszélyek Vannak olyan események, amelyekre nem lehet idôben felkészülni. Akár egy gazdasági válság, természeti katasztrófa, ami felborítja a fejlôdés menetét. Úgy gondolom a politikának is nagy szerepe van az IT társadalom alakításában. Ha visszatekintünk a kezdetekre látható volt Magyarországon, hogy eleinte elutasították a „kezdô” stratégiát, majd az Unióhoz való csatlakozás után indult el egy folyamat. Az egyik legnagyobb veszélyforrásnak a számítógépes vírusok tekinthetôk, amelyek könnyen tönkretehetik számítógépünket, veszélyeztetve ezzel a tárolt adatokat. A vírusok is programok, melyeknek célja, hogy beavatkozzanak a számítógépes rendszer mûködésébe. Manapság sajnos egyre többször lehet olyan adathalász vírusokkal is találkozni, amelyek a védett adataink biztonságát veszélyeztetik, azokat megszerzik és felhasználásukkal felbecsülhetetlen kárt okozhatnak. Bizonyos vírusok az operációs rendszer betöltésekor kerülnek a memóriába; vannak, amelyek akkor aktiválódnak, mikor a programunkat futtatjuk; illetve akadnak olyanok is melyek elrejtôzködnek rendszerünkben és folyamatosan továbbítják adatainkat a készítônek. Mindezek mellett még találkozhatunk különféle egyedülálló vírusokkal is, amelyek „eredményességérôl” a készítô gondoskodik. Észrevétlenül, de biztosan… Vírusok Forrás: http://thetechiebyte.blogspot.hu/, Letöltve (2012.11.05.)
A közösségi oldalaknak egyre nagyobb szerep jut az emberek életében. A kapcsolattartásban számos elônyt kínál, de mégis olyan veszélyei vannak, melyek mellett szó nélkül nem mehetünk el. A probléma abban rejlik, hogy sokan visszaélnek a közösségi oldalakon közzétett fényképekkel, adatokkal, valamint a valódi emberi kapcsolatok háttérbe szorulnak. Egyes korosztályok, nem mérik fel milyen lelki károkat okozhatnak egyes embereknek a közösségi oldalakon közzétett ôket bántó hozzászólásaikkal. Lehetett már hallani olyan személyekrôl akit „verbális” módon bántalmazták, amellyel komoly lelki sérüléseket okoztak. Primer online-alapú google spreadsheet program segítségével készített kérdôíves kutatásomban megkérdeztem a válaszadókat, hogy elônyét vagy hátrányát tapasztalják a közösségi oldalakon való kapcsolattartásnak. A következô eredmény született: Közösségi oldalakon való kapcsolattartás
Magyarország legnépszerûbb közösségi oldalai az iwiw és a Facebook, de az elmúlt idôszakban a Facebook vette át a vezetô szerepet. A facebook olyan világot nyitott meg a felhasználók számára, ahol egy virtuális élet alakul ki, minden elônyével és hátrányával együtt. Mindenki más oldalról közelíti meg az alkalmazási lehetôségeit. Sajnos vannak olyan emberek, akik nincsenek tisztában, milyen kárt okozhatnak saját maguknak, amikor különféle adatotokat megosztanak az ismerôseikkel. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a kategóriákat nem lehet élesen elválasztani, mert ugyanaz a tényezô Pl. a fejlettebb országokban erôsségnek, a fejletlenebbekben lehetôségnek számít (K+F, eLearning). Az elemzésben igyekeztem kitérni azokra a legáltalánosabb, minket körülvevô tényezôkre, amelyek hol kedvezô, hol pedig kedvezôtlen hatást gyakorolnak ránk, ebben az információs társadalomban.
Összegzés A fejlôdés, a változás elengedhetetlen forrása az életüknek, ugyanez elmondható az információs társadalom kialakulásánál is. TDK dolgozatomban igyekeztem átfogó képet adni, az új társadalmi struktúra kialakulásáról, lehetôségeirôl; bemutatni, hogy milyen tényezôk segítenek, illetve gátolnak minket az információs társadalomba való beilleszkedéstôl. Hiába a sok lehetôség, ha nem használjuk ki a változások kínálta elônyöket. A különbözô felmérések, kutatások azt igazolják, hogy mind az EU és Magyarország kiemelt céljai között szerepel az információs társadalom kialakítása. Ha ma még tudjuk nélkülözni a különbözô információs technológia eszközeit, késôbb már elengedhetetlen forrása lesz az életünknek. A nagymértékû fejlôdés elkerülhetetlen velejárója lesz, hogy az új ismereteket folyamatosan elsajátítsuk, tehát a kulcs az élethosszig tartó tanulás is. TDK-dolgozatom fô kérdése, az volt mégis mit kínál számunkra az információs társadalom, milyen lehetôségeink vannak. Különbözô oldalú megközelítésekkel találkoztam kutatásom során, de legfôképp az
199
internetes, számítógépes „világot” ragadtam ki. A tények és a stratégiák is azt igazolják, hogy a megfelelô információs társadalom kiépülése folyamatban van. A statisztikák, felmérések azt mutatták, hogy Magyarországnak van még lemaradása ezen a területen, de a törekvések adottak. Mindenkinek vannak félelmei az internet nyújtotta lehetôségekkel és a közösségi oldalakkal szemben, igazolják a felmérések és a primer kutatásom eredménye is. Ami kérdésként merül fel bennem továbbra is, hogy mi vár ránk a jövôben, mit tartogat, milyen irányba tart az információs társadalom. Úgy gondolom erre a kérdésre nem is lehet megfelelô választ adni, hiszen a fejlôdésnek nem lehet határt szabni. Olyan lehetôségeket, technikai eszközöket, innovációs tevékenységeket, új ismereteket kínál számunkra az információs társadalom, amelyekbôl „kár” lenne kimaradni; ezáltal pedig lemaradni mindazon elônyökrôl, tudásról, információkról, amellyel könnyebbé tehetnénk mindennapjainkat…
Irodalomjegyzék SZAKKÖNYVEK BÁRTFAI B.(2003): Hogyan használjam? BBS. INFO, Budapest HORVÁTH Z. (2007): Kézikönyv az Európai Unióról. HVG-ORAC, Budapest MAJOROS P. (2004): A kutatásmódszertan alapjai. Perfekt Kiadó, Budapest SHIH C.(2011): A Facebook kora. Kiskapu Kft. Budapest ZSUFFA Á.(2002): E-Kereskedelem. Századvég Kiadó, Budapest SZAKFOLYÓIRAT HORVÁTH D. – VAJKAI A. (2008): Az információs társadalom pillérei. Infokommunikáció és jog, V.évf. 2.sz. pp. 85-87. SZABADOS S. (2009): Digitális bennszülöttek, Oktatás-Informatika, 1. sz. pp. 19-23. PDF FORMÁTUMÚ DOKUMENTUMOK BME-ITTK(2007): Magyar Információs Társadalom éves jelentés 2006: http://ittk.hu/images/stories/bme/evkonyv/ittk_mitj_2006.pdf; Letöltve: 2012. 10. 28. DIGITÁLIS MEGÚJULÁS CSELEKVÉSI TERV: http://www.kormany.hu/download/7/0d/30000/Digitalis_Megujulas_Cselekvesi_Tervull.pdf Letöltve: 2012.10.30. E-KORMÁNYZATI ÉRTELMEZÔ KISSZÓTÁR: http://misc.meh.hu/binary/6781_letoltheto_dokumentumokk_e_kormanyzati_ertelmezo_ kisszotar.pdf; Letöltve: 2012. 11. 10. JUHÁSZ LILLA (2007): Az Európai Unió információs stratégiája http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/08_Juhasz_EU_infstrat.pdf Letöltve: 2012.10.25. MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM JELENTÉS: http://mek.oszk.hu/05600/05681/05681.pdf; Letöltve: 2012.11.05. MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM STRATÉGIA: http://www.epractice.eu/files/media/media_309.pdf; Letöltve: 2012.11.03. HTTP://EUROPA.EU/POL/INFSO/INDEX_HU.HTM; Letöltve:2012.10.29. HTTP://WWW.EMENEDZSER.HU/IT.HTM; Letöltve:2012.11.31. HTTP://EUROPA.EU/LEGISLATION_SUMMARIES/INFORMATION_SOCIETY/STRATEGIES/SI0016_HU.HTM; Letöltve: 2012.11.02. A MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM FEJLÔDÉSÉNEK TANULSÁGAI, A KÖZELJÖVÔ KIHÍVÁSAI, http://www.ittkalapitvany.hu/menet_docs/07_01_mo_inftars_fejlodesenek_tanulsagai.pdf; Letöltve: 2012.06.15. INFORMATIKAI ÉS HÍRKÖZLÉSI MINISZTÉRIUM: MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM STRATÉGIA, http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=kulfoldi_palyaor_eu_llg_szakpol Letöltve: 2012.10.28. HTTP://WWW.EMAGYARORSZAG.HU/INDEX.PHP/EMAGYARORSZAG-PROGRAM; Letöltve: 2012. 11.01. HTTP://KISTOLMACS.X3.HU/KIHOP/DOKUMENTUMOK/E_MAGYARORSZAG_PROGRAM/E_MAGY ARORSZAG_PROGRAM_ELOADAS.PDF; Letöltve: 2012.10.25.
200
SZTÁRCSEVICS GÁBOR33 – NÉMETH SÁNDOR34 PUSKA HELYETT Bevezetô; Elôszó helyett „Sok dolog van, ami lehetetlennek látszik, mindaddig, amíg valaki meg nem kísérli azt.’’ André Gide Hol is kezdjük…? Elôször is, Üdvözöllek Kedves Hallgató-Olvasó! Remélem, nem veszed zokon, ha a tantárgyi részeknél szakítunk a megszokott megszólítással és hangnemmel. Ez a dokumentum tulajdonképpen egy segédlet a BGF-GKZ-n oktatott Számítástudomány nevû tantárgyhoz. Nektek hallgatóknak készült azért, hogy egy helyen legyen a tantárgyhoz kapcsolódó minél több, hasznos ismeret, lehetôség szerint a legegyszerûbben leírva. Amikor 2011-ben az évfolyamommal a felsôoktatásba kerültünk, nagy nehézséget jelentett megtanulni a különbözô tantárgyak elsajátításához szükséges anyagot, különös nehézséget jelentettek a matematika alapú tantárgyak. A tantárgyak közül a legnehezebbnek a Számítástudomány bizonyult. A tantárgy célja a következô: ,,Megismertetni a hallgatókkal a számítási folyamatok matematikai vonatkozásait, áttekinteni az informatikában alkalmazott legfontosabb matematikai eszközöket. Bemutatni az algoritmuselmélet és a gráfelméleti alapjait. Bevezetni a hallgatókat az automaták és formális nyelvek elméletébe. Ismertetni a kiszámíthatóság és bonyolultság elméletének elemeit.” (1. melléklet: BGF-GKZ, Tantárgyi program, 2012/2013 tanév, I. félév) A legnagyobb problémát az okozta, hogy kevés olyan feladat volt elérhetô számunkra, ami szorosan ehhez a témakörhöz kapcsolódik, és részletesen el van magyarázva. Ezért született ez a segédanyag, hogy legyen egy dokumentum, ami a számunkra szükséges, alapvetô témákról szól a tantárgy keretein belül. Törekedtünk minél egyszerûbb, közérthetôbb módon leírni a nyers elméletet, hozzájuk példákat, kidolgozott feladatokat csatolni, ezzel hozzájárulni a könnyebb megértéshez. Ha komolyabban akarsz foglalkozni a témával, a függelékben megtalálhatod a felhasznált szakirodalmak egész tárházát. Amikor készülôfélben volt a dokumentum, felvetôdött a kérdés, hogy milyen anyagrészeket ragadjunk ki a tantárgyból? Megkérdeztük csoporttársainkat is, és egybehangzóan azon a véleményen voltunk, hogy olyan típusú feladatokra koncentráljunk, amelyek eddig szerepelt a zárthelyi dolgozatokban és a minta dolgozatokban szerepeltek. Legyen benne viszonylag sok feladat, kidolgozva, részletesen elmagyarázott megoldásokkal, valamint a feladatokhoz szükséges, nélkülözhetetlen elméleti anyagot is tartalmazza. Tehát a Puska helyett címû mûvünk nem fedi le teljesen a tananyagot, viszont mindenképpen nagy segítség lehet a felkészülésben. Emellett egy kicsit az is célunk volt, hogy öntsük formába mindazt, amit megtanultunk, hogy ne felejtsük el, legyen mihez visszanyúlni a késôbbiekben. Fontos tudnod, hogy segédanyagunk – melynek írása során több forrásra is támaszkodtunk - nem helyettesítheti az órai prezentációkat, jegyzeteket, tankönyveket, nem mentesít a gyakorlatra és elôadásra járás alól, ez csupán egy segédlet. A felhasznált források mindegyike meg van jelölve a könyv végén, akkor is, ha átvettünk belôle, vagy abból merítettük az elméleti tudást. Reméljük, hogy egyre többen fogják használni segédanyagunkat és idôvel beépülhet az elektronikus segédanyagok közé is. Ha esetleg valaki ki szeretné nyomtatni, akkor érdemes színesben, mivel vannak olyan oldalak, amelyeken a magyarázatok leírásában színeket használunk. Összefoglalva, célnak a következôt fogalmaztuk meg: készíteni egy kiskönyvet, ami részben lefedi a tananyagot, könnyed nyelvezettel rendelkezik, gyakorlati feladat orientált, hogy a hallgatók könnyebben tudhassák maguk mögött a sikeres vizsgát. Eddigi tapasztalatok alapján a cél megvalósulni látszik. 33 34
BGF Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg hallgatója, konzulensek: Dr. Szekeres Diána, Szabóné Dr. Erdélyi Éva, Stratégiai menedzsment szekció Különdíj Pannon Egyetem Mûszaki Informatikai Kar hallgatója
201
A könyvben található definíciók és tételek a következô irodalmakból származnak: • Katona-Recski-Szabó: A Számítástudomány alapjai, Typotex Kiadó, 2006 • Tasnádi Attila: Számítástudomány gazdaságinformatikusoknak Bologna – Tankönyvsorozat, Budapest 2006 Mindenkinek jó tanulást!
Motiváció ,,Amit az emberi elme el tud képzelni, amiben hinni tud, azt meg is tudja valósítani” (Napoleon Hill) A számítástudomány és algoritmuselmélet elsô, vagy inkább 0-dik, vagy méginkább -1-edik mérföldköve Cook (1971) klasszikus eredménye, amelyben igazolja, hogy a 3-kielégíthetôségi probléma NP-teljes. Ez semmiképp sem jelenti azt, hogy itt bármiféle igényeket elégítenénk ki. Ez köznapi nyelven azt jelenti, hogy minden olyan igen-nem kérdés, amelyre adott válasz egy számítógéppel gyorsan ellenôrizhetô, visszavezethetô egy logikai 0-1 feladatra. Ez forradalmasította az algoritmus elméletet, és elôtérbe helyezte nemcsak mint tudományt, hanem mint feladatmegoldási technikát is a gráfelméletet és a kombinatorikát. Az elsô tételt hamarosan egy kötetrevaló követte (Garey et al., 1979). És míg ma egy ilyesfajta levezetés egyetemi zh-feladat, annak idején önálló, új, publikálható matematikai eredménynek számított. A gráfokat elôször Lovász László tanította Szegeden, a 70-es évek végén, 80-as évek elején. Itt természetesen messze meghaladná a dolgozat terjedelmét Lovász professzor úr összes idevágó témájú munkájának idézése, de azt érdemes megjegyezni, hogy elsô három könyve mind számítástudományi témájú volt (Lovász, 1986, 1988, 1990). Innen a tudomány magyarországi elterjedése gyorsabb volt, mint a pestisé, vagy a Tisza áradása. Talán még Chuck Norrisnál is. 1981-ben már oktattak gráfokat Pesten is, 1983-ban már számítástudományi szempontból oktatta azokat Simonovits Miklós, 1984-ben bevitték a tanárszakos oktatásba és a 90-es évek elején megalakult az ELTE Számítógéptudományi Tanszéke. A mûszaki oktatás sem kerülhette el a fejlôdés (?) ezen irányát. Az Andrásfai Béla neve által fémjelzett villamosmérnöki diszkrét matematika tárgy (Andrásfai, 1968, 1971, 1973, 1977, 1983, 1984, 1991, 1997) 1994-ben hirtelen átcsapott (és azóta leülepedett) a KatonaRecski-Szabó trió által jegyzett, többtucat utánnyomást megért legendás klasszikusba. Maga a tantárgy is behatolt a természettudományi-mûszaki-informatikai oktatás minden szintjére. Szegeden Hajnal Péter (2003), Lovász egyik elsô tanítványa vitte tovább a stafétát. A szegedi Info-kar megalakulása megszülte a tárgy Ésik Zoltán-féle felépítését is. Sokan kérdezik, hogy mi értelme van ennyire mélyen belemenni különbözô tantárgyakba, olyanokba, amit talán sosem fog használni az ember. Különösképpen szokott ez a kérdés felmerülni matematika témájú tantárgyak tanulása közben. Erre a következôket szoktuk mondani: Egyrészt, sosem tudhatja az ember, hogy mit hoz a jövô, hol lesz még szükség ezekre az ismeretekre. Másrészt az is könnyen elôfordulhat, hogy valamilyen formában ebbôl fog megélni valamelyikünk. Ennél véleményünk szerint sokkal fontosabb, hogy valamilyen szinten megtanít küzdeni, ez jelenleg fôleg a felsôfokú matematika tanulásunkra vonatkozik. Ha belegondolunk, hogy milyen kihívást jelent ilyen nehézségû témák „szakértôjévé” válni, egybôl megértjük, hogy mirôl is van szó. Szerintünk hatalmas lelkierôt igényel, hogy valaki leüljön és a sok új ismeretet magáévá tegye, fôleg akkor, ha az iskolai elôadáson még semmit sem értett az anyagból. Tudni kell koncentrálni a könyvekre, még akkor is, ha a bennük szereplô információk elsôre felfoghatatlannak és rémisztônek tûnnek. Az, hogy folytassuk a matematikai ismeretek elsajátítását, anélkül, hogy lemondóan becsuknánk a könyvet és feladnánk, egy dolgot jelent: „küzdelmet”. A harcot pedig életünk során gyakran fel kell vennünk. Talán kézzel foghatóbbá válik, ha elmesélünk egy történetet a saját életünkbôl. Volt egy barátunk, nevezzük Janinak. Jani egy olyan középiskolából jött, ahol egyébként sem volt erôs a matematika oktatás, és ô sem figyelt soha órán, végig kettesre teljesített. Amikor Jani bekerült a felsôoktatásba, lett egy Analízis nevû tantárgya. Mondanom sem kell, szenvedett vele. A csattanó az, hogy sikeres vizsgát tett félévkor, pedig ô szinte onnan kezdte a felkészülést, hogy: „Melyik is a számláló, és melyik a nevezô?”. Nem viccelünk, szemés fültanúk voltunk. Gondoljuk végig, hogy milyen kitartás és akaraterô kell ahhoz, hogy Jani szinte nulláról átmenjen Analízisbôl. Ne feledjük, ne adjuk fel soha, bármilyen nehéz is a tananyag!
202
„A legfontosabb, amit a gyôzelembôl megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.” (Dave Weinbaum) „Az elôbbre jutás nagy titka az, hogy el kell indulnod." (Agatha Christie) A dolgozat témakörei A puska helyett a következô fejezetekkel foglalkozik a számítástudomány területérôl: 1. Becslések 2. Halmazelmélet 3. Igazságtáblák 4. Relációk 5. Gráfelmélet 6. Gráfalgoritmusok: a. Mélységi bejárás b. Szélességi bejárás c. Legrövidebb utak algoritmusa d. Kruskal algoritmusa 7. Hálózati folyamok 8. Rendezô algoritmusok: a. Beszúró rendezés b. Kupacrendezés c. Összefésülô rendezés d. Gyorsrendezés e. Radix rendezés 9. Formális nyelvek és automaták Most tekintsünk bele néhány témakörbe egy kicsit! Szeretném bemutatni a dolgozat anyagát úgy, hogy az egyes fejezetekbôl egy-egy példafeladatot hozok, amin keresztül világossá válik, hogy mivel is foglalkozik a könyv. Becslések Ebben a részben olyan feladatok megoldása a dolgunk, mint például a következô: Igazolja, hogy 3n3 + 2n2 + n + 1 = θ(n3)! Most bizonyítsuk be ezt a következô módon: Majorálás: f(n) = 3n³ + 2n² + n + 1 ≤ 3n³ + 2n³ + n³ + n³ (= 7n3 ); (ha n ≥ 1) Vagyis f(n) = O(n3) Nézzük, hogy mit is csináltunk, nagyon a lényegre törôen! Gyártottunk egy függvényt, ami biztos, hogy nagyobb, de legalább egyenlô az eredeti függvényünkkel. (ha az n-re tett kikötés teljesül) Ezt úgy csináltuk, hogy az f függvényben minden n-es, és minden csak konstans tartalmazó tagot kicseréltünk az eredeti függvényben található legnagyobb hatványon lévô n-re, úgy, hogy az elôtte álló szorzószámokat meghagytuk. Tehát a feladatban mindenhova n3 került, de a 2-es, (és az 1-es) szorzószám megmaradt. Aztán kikötést kell tenni az n-re, hogy ez igaz legyen, és ez pedig akkor lesz igaz, ha n ≥ 1. Aztán kimondhatjuk, hogy f(n) = O(n3). Minorálás: f(n) = 3n³ + 2n² + n + 1 ≥ 3n3 ; (ha n ≥ 1) Vagyis f(n)= Ω(n3) Tulajdonképpen nem nehéz kitalálni, hogy mi is történt most. Most a nagyobb egyenlô jel másik oldalára egy olyan függvény került, ami biztos, hogy kisebb, vagy egyenlô, mint az eredeti függvényünk (ha az n-re tett kikötés teljesül). Erre a célra alkalmas az f függvény elsô, legnagyobb hatványon lévô n-es tagja, konstans szorzóval együtt, tehát a 3n3. Szintén teszünk kikötést az n-re. Majd kimondhatjuk, hogy f(n)= Ω(n3). A könnyebb átláthatóság kedvéért írjuk egy sorba az egészet, tehát: 3n3 ≤ 3n³ + 2n² + n + 1 ≤ 3n³ + 2n³ + n³ + n³ (ha n ≥ 1)
203
Ha ez megvan, már nem sok dolgunk van, mint szépen leírni a következôt: Mivel θ(n3) = Ω(n3) ∩ O(n3), ezért igaz, hogy 3n³ + 2n² + n + 1 = θ(n3). Relációk Az R ⊆ A X B egy A és B fölötti bináris reláció. Egy a ⋳ A elem és egy b ⋳ B elem egymással R relációban van, ha (a,b) ⋳ R. A definíció megmagyarázására most inkább nem térünk ki, reméljük, hogy a konkrét példáknál tökéletesen érthetô válik. A kisebb-nagyobb reláció példa egy bináris relációra. Ennek mintájára sokszor (a,b) R helyet használjuk az aRb írásmódot is. Az elméleti anyagokon túl szintén nagyon hangsúlyos a feladatmegoldás, szemléltesse ezt a következô példa: Példa feladat: Legyen A = {1,2,3,4,5,6}! Értelmezzük az R ⊆ A X A binér relációt úgy, hogy aRb akkor és csak akkor áll fenn a,b ⋳ A esetén, ha b osztható a-val. Melyik igaz, illetve hamis a következô állítások közül: • R ekvivalencia reláció A-n, • R parciális rendezés A-n, • R teljes rendezés A-n! Válaszát indokolja! Ábrázolja a G=(A, R) irányított gráfot! Megoldás: a, Elôször is írjuk fel az összes olyan párosítást a számokban, amikre igaz, hogy b osztható a-val. Tehát olyan számpárok kellenek, ahol a második helyen álló számban megvan az elsô helyen álló szám maradék nélkül. Ilyen számpárok a következôk: (1,1);(1,2);(1,3);(1,4);(1,5);(1,6);(2,2);(2,4);(2,6);(3,3);(3,6);(4,4);(5,5);(6,6). Tehát a jobb oldali szám (b) osztható a bal oldali számmal (a). Most el kell döntenünk, hogy melyik igaz és melyik hamis az alábbi állítások közül: R ekvivalencia reláció-e? Az ekvivalencia relációról tudjuk, hogy reflexív, szimmetrikus és tranzitív. A reflexivitás teljesül, hiszen minden szám osztója saját magának, ugye aRa teljesül minden a ⋳ A elemre. Nem lehet szimmetrikus, mivel a szimmetria azt mondja, hogy minden a,b ⋳ A elemekre abból, hogy aRb teljesül, bRa is következik. Itt viszont például abból, hogy a 2 osztója a 4-nek, nem következik, hogy a 4 osztója a 2-nek. A felsorolásunkban is csak a (2,4) szerepel, a (4,2) nem. Eláruljuk, hogy a tranzitivitás teljesül. Vegyünk a halmazunkból 3 számot, legyenek ezek az 1,2,4. A reláció tranzitív, ha minden a,b,c ⋳ A elemekre az aRb és bRc egyidejû teljesülése esetén aRc következik. Tehát ha azt mondjuk, hogy az 1 osztója a 2-nek, és a 2 osztója a 4-nek, abból következik, hogy a 1 osztója a 4-nek. (1,2) és (2,4) szerepel a felsorolásban, tehát ennél a példánál az (1,4) párosításnak is szerepelnie kell. Tehát ez nem ekvivalencia reláció. R parciális rendezés-e? A reláció akkor parciális rendezés, ha reflexív, antiszimmetrikus és tranzitív. Az elôbb láttuk, hogy a reflexivitás és a tranzitivitás teljesül, kérdésnek marad az antiszimmetria. A reláció akkor antiszimmetrikus ha minden a,b ⋳ A elemekre az aRb és bRa egyidejû teljesülése esetén a = b. Tehát mondjuk a ha a jobb oldali számunk (b) osztható a bal oldali számmal (a), és ugyanez fordítva is igaz, hogy a is osztható b-vel, csak akkor teljesül, ha a két szám egyenlô. Vegyük észre a felsorolásunk segítségével, hogy ez tényleg csak ilyen esetben igaz, a többiben nem. Például (2,2);(4,4). Vagyis a reláció parciális rendezés. R teljes rendezés-e? Akkor teljes a parciális rendezés, ha minden a,b ⋳ A elemekre aRb vagy bRa teljesül, vagyis esetünkben akkor, ha bármelyik két szám amit kinézünk a halmazból osztója egymásnak, vagy úgy hogy az a lesz bal oldalt és a b jobb oldalt, vagy fordítva. Tehát például ha nézzük a 4-est és a 6-ost. Akkor lenne teljes a rendezés, ha a 4 osztója lenne a 6-nak, vagy a 6 lenne osztója a 4-nek. Ez nem igaz, a felsorolásunkban sincsen se (4,6), se (6,4), vagyis a rendezés nem teljes.
204
Most ábrázolni kell a G=(A,R) irányított gráfot. A gráfelmélet igazából a következô témakör, de ez a feladat nem nagy mûvészet. Annyi a dolgunk, hogy csúcsoknak felvesszük a halmazunk számait (G=(A,R)), a csúcsok között az összekötô vonalak pedig a ,,kapcsolatok”, a relációk (G=(A,R)). Így néz ki:
1
6
2
Mivel a gráf irányított, ezért a csúcsokat nyíllal, és nem sima vonallal kötjük össze. A hurokél jelenti, hogy a szám osztója saját magának.
5
3 4
Gráfelmélet és gráfalgoritmusok Kezdésnek lássunk pár fogalmat a gráfokkal kapcsolatban, aztán nézzünk meg egy példát Kruskal algoritmusára! Definíció: Egy G = (V,E) gráf két u,v ⋳ V csúcsát szomszédosnak mondjuk, ha uv E. Vagyis akkor szomszédos két csúcs, ha ugyan azon az élen vannak rajta. Definíció: Egy G = (V,E) gráf egy v ⋳ V csúcsának fokszáma a v csúcsra illeszkedô élek száma, ahol a vv ⋳ V hurokélt duplán számoljuk. A v ⋳ V csúcs fokszámát deg(v)-vel jelöljük. • G maximális fokszáma: ∆(G) := max{deg(v) │v ⋳ V} • G minimális fokszáma: δ(G) := min{deg(v) │v ⋳ V} Ha sikerült átrágni magunkat a definíciók és tételek végtelen óceánján, akkor kezdhetünk feladatokat megoldani, melyek között szép számmal találunk az úgynevezett minimális feszítôfa keresésére irányulókat. Kruskal algoritmusa Röviden elmondva itt arról lesz szó, hogy a gráfból csinálni kell egy úthálózatot, amin minden csúcsba el lehet jutni. Azonban itt már az éleknek van úgynevezett súlya, aminek az értéket ráírjuk az élre, szóval itt már az élen lévô szám nem a kiválasztás sorrendjét fogja jelölni. Kruskal algoritmusát a minimális feszítôfa meghatározására használjuk, tehát az a cél, hogy bármelyik csúcsból el lehessen jutni akármelyik másikba, a lehetô legkisebb összsúly mellett. Van egy nagyon jó példa Tasnádi Attila: Számítástudomány gazdaság-informatikusoknak címû könyvében, a 45. oldalon. Mi is ezt nézzük meg. Az éleken szerepô szám tehát azt jelenti, hogy mekkora az él súlya. Ebbôl a gráfból kell csinálni egy úgynevezett minimális feszítôfát, tehát minden csúcsba vezessen út minden pontba, de ha összeadjuk a felhasznált éleken lévô számokat, akkor azok a lehetô legkisebb értéket vegyék fel. Elôször is, itt már az élen lévô szám azt mutatja, hogy hányadikként választottuk ki az élt. Nézzük végig, hogy miért ez a megoldás! Elôször, megkeressük azt az élt, aminek a legkisebb a súlya, ez az 1 súlyú él, ezt behúzzuk. Aztán meg-nézzük, hogy van-e még olyan, aminek egy a súlya. Mivel van ilyen, és olyan élbe megy, amit még nem tudunk elérni, ezért azt is berajzoljuk az új ábránkra. Most keresünk olyan éleket, amiknek 2 a súlya, ilyen 1 van, ezt is berajzoljuk, mivel szintén olyan csúccsal bôvíti a fánkat, amibe eddig még nem juthattunk el! Ezután jönnek a 3 súlyú élek. Rajzoljuk be mindkettôt, ugyan azért amiért az eddigieket is! Megyünk tovább, 4 súllyal rendelkezô él jön, arra is szükségünk van. Most jönnek az 5 súlyú élek, egy darab van. Látjuk, hogy azt fölösleges berajzolni, mivel olyan csúcsokat kötne össze, ahova már vezet út, tehát fölösleges lenne nekünk ez az él. Nézzük tovább, jön a 6-os. Három darab ilyen él van, de ebbôl elég egyet berajzolni, és kész a feladat, mivel minden csúcsba van út. Nem lehet kör a feszítôfában!
205
Ezen 3 fejezet egy kis ízelítô volt a Puska helyett anyagából, mely ezeken kívül még foglalkozik a felsorolásban említett témakörökkel is. Most azonban lépjünk tovább, és térjünk rá a könyv további részeire is!
Feladatmegoldó Program Mintegy kiegészítés képpen úgy gondoltuk, hogy jó lenne egy másik megoldás is, ami segítheti a vizsgákra való felkészülést. Azt gondoltuk ki, hogy írunk egy programot egy elôre kiválasztott programozási nyelv segítségével, mellyel az adott témához kapcsolódóan lehetne feladatokat megoldani. Erre a célra a Visual Basic nevû programozási nyelvet választottuk. Ezen programozási nyelv korlátain belül szeretnénk megvalósítani ötletünket. Elképzelésünk szerint a program egy fômenüvel kezdôdne, amibôl különbözô ,,területekre” ugorhatunk, amik a következôk: • Becslési feladatok megoldása: o A felhasználó kiválaszthatja, hogy vagy egyenletet szeretne vizsgálni. o A felhasználó szabadon adhatja meg az egyenletekben konstans szorzószámokat és az n-ek kitevôit. o A program megállapítja, hogy helyes-e a felhasználó által megadott egyenlet, majd indoklást ad, hogy miért helyes vagy miért nem helyes. • Gráfalgoritmusok futtatása: o A felhasználó kiválaszthatja, hogy milyen gráfon szeretné végrehajtani az eljárást. o A felhasználó megadhatja a gráfok élkapacitásait. • Rendezô algoritmusok futtatása: o A felhasználó szabadon adhat meg számokat, melyeket a tetszôleges algoritmus szerint sorba rendez a program. • Feladatmegoldás formális nyelvekre: o Szeretnénk készíteni egy olyan ágat is a programba, amelyik képes megadni egy grammatika alapján a hozzá tartozó nyelvet, vagy a nyelv alapján a nyelvhez kapcsolódó grammatikát. A programot úgy szeretnénk elkészíteni, hogy késôbb fejleszthetô legyen, esetleg új területekkel bôvüljenek a feladatmegoldó részek.
Tanári és hallgatói vélemények Természetesen elkerülhetetlen volt utánajárni, hogy mit gondolnak a tanáraink az általunk írt feladatmegoldó segédanyagról. E célból kérdeztük meg a Budapesti Gazdálkodási Fôiskola – Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg két tanárát, Dr. Szatmári Ferenc Tanár Urat, valamint Hornung Tamás Tanár Urat, aki a GKZ-n a számítástudomány tantárgyat oktatja nekünk. A beszélgetés elején a tanár urakat kértük, hogy fejtsék ki véleményüket a Puska helyett címet viselô munkánkról. Hornung Tamás: A dolgozat mûfaját tekintve oktatási segédlet. A 2011-ben indult gazdaságinformatikai szak Számítástudomány címû tárgyához készült. Célkitûzése, hogy közérthetôen, a felhasználóhoz közel álló nyelven magyarázza el a tananyagból kiválasztott témaköröket, mutassa be a kapcsolódó mintapéldák és gyakorlófeladatok megoldását. A dolgozat ezt a célkitûzést kitûnôen megoldja, és mint a terjedelme is mutatja, a szerzôk átfogó munkát végeztek. Dr. Szatmári Ferenc: A magam részérôl egészen rendkívülinek tartom ezt a feladatmegoldó példatárat, és javaslom hivatalos tananyagsegédletté beemelni a gazdaságinformatikusi oktatásba. Rendkívül jól egészítheti ki az oktatást, ahol soha nincs elegendô idô a teljes mélységû felzárkóztatásra. Nagyon komoly tárgyi tudást tükröz a munka. A beszélgetés további részében Hornung Tamás tanár úrral készítettünk interjút. • Mi volt az elsô dolog, ami eszébe jutott, amikor tudomást szerzett a Puska helyett címû dolgozat létezésérôl, és témájáról? • Nagyon pozitívnak tartom, hogy a tárgy annyira felkeltette a szerzôk érdeklôdését, hogy ilyen sok munkát fektettek a tantárgy anyagának feldolgozásába. Számomra nagyon imponáló hogy vannak olyan hallgatók, akik ennyit foglalkoztak ezzel a tantárggyal. • Mint tudjuk, készül egy feladatmegoldó program a dolgozathoz, mert tartalmazni fog részprogramot a következô témakörökhöz: becslések, gráfalgoritmusok, rendezô algoritmusok, és talán a formális nyelvek témakörhöz is. Mit gondol a készülô feladatmegoldó programról?
206
• Elôször is, a becslések azzal függenek össze, hogy valaki érti-e azokat a fogalmakat, amiket ott bevezettünk. Ugyanis, ha meg van adva egy polinom, akkor ennek a nagyságendjét a legnagyobb fokú polinom határozza meg. Erre jó rálátást adhat a program, hiszen általa a felhasználó megérti akár az elméletet is, valamint programozási szempontból mindenképpen nagyon érdekes a kérdéses algoritmus. A gráfalgoritmusok és rendezô eljárások pedig mindenképpen nagyon sokat segíthetnek a hallgatók felkészülésében, mivel saját készítésû feladatokat generálhatnak maguknak, melyet a program megold. • Mennyire lehet hasznos a feladatmegoldó program, milyen mértékben segítheti az oktatást? • A program segíthet a hallgatóknak abban, hogy ellenôrizzék a megoldásuk helyességét. Ezáltal a Puska helyett címû dolgozat használata interaktívvá válik, mert visszajelzést kapnak a megoldásukról. • Szívesen bevenné-e a javasolt tananyagok közé a hallgatóinak? Esetleg használná-e mint tananyag, vagy bármilyen más formában? • A dolgozatban tárgyalt témakörökben javasolnám a hallgatóknak a felkészüléshez, valamint oktatási segédlet formájában felhasználhatónak tartom az oktatásban. Ezek után megkérdeztük a beszélgetôpartnerünket arról, hogy mit gondol a dolgozat jövôjérôl, valamint mi az, amit javasolna ezzel kapcsolatban, milyen fejlesztéseket ajánlana? A tanár úr elmondta, hogy szerinte a jövôben érdemes lenne bôvíteni a dolgozat által tárgyalt témaköröket, és az ezekhez kapcsolódó feladatok listáját. Jó ötletnek tartaná, ha az anyagot a hallgatók folyamatosan fejleszthetnék, és saját maguk hozhatnának létre egy tudásbázist. Elmondása alapján megalapozottnak látszik, hogy a munkát a terveink szerint érdemes folytatni. Bízunk benne, hogy egyre több hallgató bekapcsolódik majd ebbe, ez felkelti az érdeklôdést a tárgy iránt és hogy sokat tudják sikeresen alkalmazni majd a vizsgákra való felkészülés során is. Végül pedig lássunk néhány hallgatói véleményt, melyet a BGF-GKZ-n tanuló diákok írtak: • „Szerkezeti felépítése szinte kiváló, hisz el van benne magyarázva az anyag, ugyanakkor lehetôség van arra, hogy saját magunkat ellenôrizzük, az adott részek végén található feladatok megoldásával. Továbbá a jó felépítéshez még hozzátartozik, hogy a feladatok megoldásai nem rögtön a feladatok után vannak, hanem a segédanyag végén.” • „nyelvezete érthetô, nem nyers, hanem hallgató-centrikus, igazán könnyen befogadható” • „Jó, hogy a különbözô feladattípusokra van egy-egy példa, azonban véleményem szerint, ezeket még lehetne további feladatokkal bôvíteni adott feladattípuson belül, hogy a hallgató be tudja gyakorolni az adott feladattípus megoldási vázát.”
207
TOMANOVICS ALEXANDRA35 A TÔZSDEINDEXEK ALAKULÁSA 2000 ÉS 2011 KÖZÖTT A VISEGRÁDI NÉGYEK ORSZÁGAIBAN Bevezetés A visegrádi országok (Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország) története egészen a középkorig nyúlik vissza. Újkori együttmûködésüket a rendszerváltás után, 1991-ben erôsítették meg egy együttmûködési nyilatkozattal, melynek politikai és gazdasági céljai vannak. A régió gazdaságilag fokozatosan fejlôdik. Dolgozatom témája a tôzsdeindexek vizsgálata. Szeretném körüljárni, hogy az egyes országok tôzsdéinek fô indexei miképp mozogtak 2000 és 2011 között. Több kérdést és hipotézist is megfogalmaztam kutatásom elején. Az elsô, hogy vajon a négy tôzsde indexe együtt mozgott-e a vizsgált idôszakban? Szlovákia 2009. január elsején csatlakozott az eurozónához. Vajon ez hatással volt az indexek kapcsolatára? Hipotéziseim ezen kérdéskörrel kapcsolatosan, hogy pozitív kapcsolat van-e az egyes indexek között, azt feltételezem, hogy együtt mozogtak. Másik feltételezésem, hogy Szlovákia tôzsdeindexe 2009-tôl már nem mozgott annyira szorosan együtt a többivel. A kutatás további részében arra voltam kíváncsi, hogy az egyes országok gazdasági fejlôdése kapcsolatban áll-e a tôzsdeindexek mozgásával. Célom, hogy megvizsgáljam a GDP és az indexek kapcsolatát. Ebben az esetben is azt gondolom, hogy erôs kapcsolatot fog kimutatni a vizsgálat. Témaválasztásom egyik oka, hogy érdeklôdöm a tôzsdék iránt, figyelemmel kísérem az árfolyammozgásokat. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen hosszú távon vajon egy ilyen gazdaságilag közeli kapcsolatban álló országok csoportjának tôzsdéi együtt mozognak-e. A tôzsdék mozgását persze rengeteg tényezô befolyásolja, ezért egy opcionális kutatási terület a GDP és a tôzsdeindexek kapcsolatának vizsgálata is.
1. Tôzsdeindexek bemutatása 1.1. A Budapesti Értéktôzsde Zrt. részvényindexe A BUX index 1991 januárjában került bevezetésre, bázis értéke 1991. január 2-án 1 000 pont volt. A folyamatos információ adása 1997. április 1-jén kezdôdött meg, így az árfolyam alakulását ettôl a naptól kezdve követhetjük figyelemmel valós idôben. (A Budapesti Értéktôzsde Részvénytársaság Kézikönyve a Budapesti Értéktôzsde Részvényindexrôl (BUX) [2007]). Az index árfolyamának eddigi maximumát 2007. július 24-én érte el, ami 30 132,35 pontot jelentett, a minimuma pedig 1998. szeptember 21-én 3 727,98 volt. A BUX az indexkosárban szereplô részvénytársaságok piaci értékének változásait tükrözi. A piacon értékmérô funkciót tölt be. Részvények esetén beszélhetünk osztalékfizetésrôl is, melyet szintén figyelmembe vesz az index, méghozzá azt feltételezi, hogy a befektetôk a kapott osztalékot ugyanannak a cégnek a részvényeibe fektetik be. Az index értékének számítása 5 másodpercenként történik a kereskedési idôszakban. Az index képlete a következô a kézikönyv alapján:
ahol: BUXt i n pit 35
t idôpontban számított (real-time) BUX érték, két tizedesjegyre kerekítve az indexben szereplô részvénysorozat az indexben szereplô részvénysorozatok száma nyitó BUX értéknél az adott részvénysorozatra kialakult nyitóár (ha ilyen nem volt, akkor a tôzsde által beállított elméleti ár, amennyiben ilyen sem volt, úgy az utolsó záróár), a kereskedés szabad
BGF Pénzügyi és Számviteli Kar hallgatója, konzulens: Dr. Gyulai László, Tôke- és pénzpiac szekció II. helyezett
208
pi0 q iT Di K
szakaszában az adott részvénysorozat részvényének adott napi utolsó kötési ára (amennyiben volt ilyen, egyébként a nyitó BUX értékében szereplô ár). Fix- és aukciós ajánlat alapján létrejött ügyletek árai nem szerepelhetnek pit -ként. 1991. január 2-i átlagár illetve új papírok esetében az indexbe vételkor az új kosár életbe lépését megelôzô utolsó kereskedési nap átlagára, ahol a fix- és aukciós ajánlatú ügyletek árai nem kerülnek figyelembe vételre az átlagár képzésénél az adott részvénysorozatból az index-kosárba bevezetett részvények száma az osztalékszelvény levágásakor a részvény piaci árában jelentkezô változást (árfolyamesést) korrigáló tényezô (ennek értéke minden részvénysorozat esetében eltérô). az index folytonosságát biztosító korrekciós tényezô.
Részvényindexek számítása során általában súlyozásról beszélhetünk. Ebben az esetben közkézhányaddal korrigált piaci tôkeérték súlyozású részvényindexrôl van szó. Természetesen az BUX értékét forintban határozzák meg. Legalább 12 és legfeljebb 25 részvénybôl épül fel. Az indexkosarat évente kétszer legalább felülvizsgálják, március 1-jén és október 1-jén. Ezen kívül más idôpontokban is történhet változtatás, pl. ha csôd- vagy felszámolási eljárást indítanak az egyik vállalat ellen, vagy átalakul a társaság stb. A BUX jelenleg 12 részvénybôl áll. Az indexkosár legnagyobb súllyal rendelkezô részvényei a MOL, az OTP, a Richter, és a Magyar Telekom részvényei. Az alábbi táblázat szemlélteti az indexkosárban szereplô részvényeket, és a hozzájuk tartozó súlyokat. A BUX kosár összetétele 2012 novemberében Részvény APPENIN CIGPANNONIA EGIS E-STAR ESTMEDIA FHB MOL MTELEKOM OTP PANNERGY RICHTER SYNERGON
ISIN kód
Súly a kosárban (%)
HU0000102132 HU0000097738 HU0000053947 HU0000089198 HU0000107867 HU0000078175 HU0000068952 HU0000073507 HU0000061726 HU0000089867 HU0000067624 HU0000069950
0,36 0,63 4,29 0,05 0,03 0,77 33,63 10,86 29,03 0,43 19,79 0,14
Forrás: http://bet.hu/magyar_egyeb/dinportl/buxindexbasket
1.2. SAX – a pozsonyi értéktôzsde részvényindexe A szlovák részvényindex 100 ponttal nyitott 1993. szeptember 14-én. A pozsonyi értéktôzsde fejlôdését tükrözi. Azokhoz az indexekhez tartozik, melyek a vagyon változását teljes mértékben követik, figyelembe veszi az osztalékot is. 2001. június 30-ig naponta állapították meg az értékét, de 2001. július 1-tôl valós idôben teszik közzé az árfolyamát. Az indexkosár értékének számítása az alábbi képlet segítségével történik:
ahol: Fi piact pir Gi
korrekciós tényezô az i-edik részvényre i-edik részvény napi záró ára i-edik részvény záró árfolyama a referencia napon (1993. szeptember 14-én) i-edik részvény darabszáma adott napon.
209
Az indexkosárban jelenleg hét darab részvény található, melyek mind a jegyzett piacon találhatóak. A következô táblázat mutatja, hogy milyen súllyal rendelkeznek. A SAX indexkosara 2012 novemberében Vállalat
ISIN kód
Biotika a.s. SLOVENSKÉ ENERGETICKÉ STROJÁRNE a.s. OTP Banka Slovensko, a.s. SLOVNAFT, a.s. Tatry mountain resorts, a.s. Best Hotel Properties a.s. V eobecná úverová banka, a.s.
Rövidítés
CS0009013453, SK1120004009 SK1120008034 SK1110001452, SK1110004613 CS0009004452, SK1120001369, SK1120005949 SK1120010287 SK1120005105 SK1110001437
Súly %-ban
BSL SES OTP SLN
9,06 2,12 8,59 19,72
SKI SRA VUB
20,41 20,63 19,47
Forrás: http://www.bsse.sk/Obchodovanie/Indexy/VáhySAXk31102011.aspx
1.3. A prágai értéktôzsde indexe a PX A PX index 2006. március 20-án lépett két index helyébe, a PX 50 és a PX-D voltak addig a vezetô indexek. A PX átvette a PX 50 értékeit. Akkor még azért PX 50-nek nevezték el, mert 50 kibocsátó részvényeinek indexkosara volt. 1994. április 5-én indult 1000 ponttal. 1999. január 4-tôl 15 másodperces idôközönként folyamatosan frissítik az árfolyamot a kereskedési idôszakban. (Manuál indexu PX [2011]). Számítása a következô képlet alapján történik:
ahol: M(0) = 379 786 853 620,0 Kč36, ennyi volt a piaci kapitalizációja a kiinduló napon, 1994. május 5-én K(t) korrekciós tényezô t idôben M(t) a bázis piaci kapitalizációja t idôben. A bázist azok a részvények alkotják, melyeket a bizottság határozata alapján bevesznek az indexkosárba. Csak olyan részvényeket lehet figyelembe venni, melyek nem befektetési alapok által kibocsátott részvények, és nem származhatnak nem szabályozott piacról. Jelenleg az PX indexkosarában 14 részvény található, melyeket tételesen az alábbi táblázatban láthatunk. A PX indexkosara 2012 novemberében ISIN CZ0005112300 AT0000652011 CZ0008019106 CZ0009093209 AT0000908504 GB00B42CTW68 CZ0009091500 CS0008418869 LU0122624777 BMG200452024 LU0275164910 NL0009604859 NL0006033375 US4824702009
36
Cseh korona
Név ČEZ ERSTE GROUP BANK KOMERČNÍ BANKA TELEFÓNICA C.R. VIG NWR UNIPETROL PHILIP MORRIS ČR ORCO CETV PEGAS NONWOVENS FORTUNA AAA KITD
Tôzsdei kapitalizáció (CZK) 66 796 808 477 67 760 773 110 58 307 112 968 53 982 265 564 52 409 600 000 9 327 361 080 9 057 671 462 6 487 436 220 5 150 633 712 4 420 517 258 4 190 147 600 1 402 440 000 423 215 687 247 923 013
Súly (%) 19,65 19,93 17,15 15,88 15,42 2,74 2,66 1,91 1,52 1,30 1,23 0,41 0,12 0,07
Forrás: www.pse.cz
Az indexkosarat minden március, június, szeptember és december hónapban aktualizálják a hónap elsô kereskedési napját követô harmadik pénteken.
1.4. A varsói értéktôzsde vezetô részvényindexe a WIG-20 A WIG-20 indexkosara úgy van kialakítva, hogy különbözô ágazatból válogatják össze a vállalatokat, méghozzá a szolgáltatást nyújtó (19,27%), ipari (36,33%) és pénzügyi (44,4%) vállalatokból (adatok 2012 novemberében). Évente háromszor kerül kiigazításra minden június, szeptember és december harmadik péntekén, illetve március harmadik péntekén felülvizsgálják. Az indexet a következô képlet segítségével határozzák meg:
Index záró értékének megállapítása: bi záró értéke az i-edik eszköznek a portfolióban (ha az adott eszközzel nem történt tranzakció az ülésen, akkor a használatban lévô referencia árat kell alkalmazni, a nem tranzakciókból adódó árak nem vehetôek figyelembe a WSE indexek számításánál) pi az index portfoliójában szereplô i-edik eszköz adott idôpontban nyilvántartott mennyisége M adott napon az index portfoliójának kapitalizációs értéke az alap piacon K korrekciós együttható, az index folytonosságának fenntartása érdekében használt B az index nyitó értéke – az elsô index érték adott napon (Guide to the WSE indices calculation [2012]) A WIG-20 index portfóliója 2012. novemberében Vállalat KGHM PKOBP PZU PEKAO PKNORLEN PGE PGNIG TPSA TAURONPE BOGDANKA BRE KERNEL JSW HANDLOWY ASSECOPOL SYNTHOS LOTOS GTC TVN BORYSZEW
ISIN PLKGHM000017 PLPKO0000016 PLPZU0000011 PLPEKAO00016 PLPKN0000018 PLPGER000010 PLPGNIG00014 PLTLKPL00017 PLTAURN00011 PLLWBGD00016 PLBRE0000012 LU0327357389 PLJSW0000015 PLBH00000012 PLSOFTB00016 PLDWORY00019 PLLOTOS00025 PLGTC0000037 PLTVN0000017 PLBRSZW00011
Tôzsdei kapitalizáció (PLN) 24 280 980 000 23 881 618 800 21 731 986 100 16 684 044 000 14 253 754 020 13 005 607 000 7 081 847 850 6 969 328 220 4 643 819 750 4 437 657 400 3 930 157 500 3 265 946 050 3 144 513 600 3 031 312 000 2 980 820 700 2 399 386 800 2 194 771 700 1 233 052 200 1 130 450 750 498 623 840
Súly a kosárban (%) 15,102 14,854 13,517 10,377 8,865 8,089 4,405 4,335 2,888 2,760 2,444 2,031 1,956 1,885 1,854 1,492 1,365 0,767 0,703 0,310
Forrás: http://www.gpw.pl/indeksy_gieldowe_en?isin=PL9999999987&ph_tresc_glowna_start=show#portfoli
211
2. Tôzsdeindexek kapcsolatának vizsgálata Dolgozatom egyik fô kérdése, hogy vajon az egyes tôzsdeindexek együtt mozogtak-e a vizsgált idôszakban. Hipotézisem, hogy erôs pozitív korrelációs kapcsolat van, tehát az indexek együtt mozogtak 2000 és 2011 között. A kapcsolatot korreláció segítségével állapítottam meg, és a napi záró értékeket vettem figyelembe. A vizsgálat során olyan problémával szembesültem, hogy az egyes tôzsdék különbözô napokon vannak nyitva. Ezt úgy oldottam meg, hogy azon napokat vettem csak figyelembe, melyeken mindegyik tôzsde egyszerre nyitva volt. Véleményem szerint így kaphatjuk a legtisztább képet. A tôzsdeindexek %-os változása 2000. január 7-hez képest a vizsgált idôszakban
A fenti ábra az egyes tôzsdeindexek %-os változását mutatja 2000. január 7-hez képest. Ezen a napon volt elôször nyitva egyszerre mind a négy tôzsde 2000-ben. Az aznapi záró értéket kell 100%-nak tekinteni. Azt látni ezek alapján, hogy három index közel azonos mértékben változott: a BUX, a PX és a WIG20. A SAX viszont nem a teljes idôszak alatt változott hasonló mértékben. Láthatunk egy nagy kiugrást 2004 vége és 2005 eleje idején. Kutatásaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez leginkább három dolognak tudható be. Az egyik az indexkosár összetétele. Ebben az idôben legnagyobb súllyal a Slovnaft (olajipari vállalat) és a VÚB bank rendelkezett. Mindkettô 30% körüli értékkel. A Slovnaft 2004 végén nagyon jó eredményeket ért el, új egységeket is telepített, ami felhúzta az index értékét. A másik oldala a dolognak, hogy akkoriban jelentette be Szlovákia, hogy csatlakozik az eurózónához amint lehetséges, és nem várja meg a Visegrádi Négyek többi országát. Akkor úgy nézett ki, hogy 2009-ben már be tudják vezetni az eurót, a többi ország pedig csak 2010-ben. Szlovákiában valóban sikerült a céldátumot teljesíteni. A harmadik tényezô, mely hatott az indexre, hogy ebben az idôben lendült fel az autóipar Szlovákiában. A Samsung is ekkor jelent meg. Mondhatni Szlovákia volt a legvonzóbb a külföldi tôke számára a térségben. Most nézzük meg a korrelációs elemzés eredményeit. A vizsgálatot három idôszakra végeztem el. Az elsô a teljes, 2000-2011 között. Ezt osztottam fel még két részre. 2009. január 1-jén Szlovákia csatlakozott az eurozónához, kérdéses tehát, hogy vajon mielôtt és miután csatlakozott volna milyen a kapcsolat az egyes tôzsdék között. Vajon 2000-2008 között együtt mozogtak-e? 2009-2011 között történt-e változás? Lássuk hát, hogyan is alakultak az eredmények, melyek az alábbi táblázatok foglalnak össze.
212
Tôzsdeindexek korrelációja 2000-2011 között BUX BUX SAX PX WIG-20
0,774394 0,960867 0,925238
SAX
PX
WIG-20
0,774394
0,960867 0,867324
0,925238 0,690291 0,936496
0,867324 0,690291
0,936496
Korrelációt páronként tudtam vizsgálni. A táblázatot úgy kell értelmezni, hogy a például a PX és a WIG-20 kapcsolatát a sor oszlop találkozása mutatja, vagyis 0,936496, és így tovább a többi is. Azt látni, hogy a teljes idôszak alatt nagyon erôs pozitív kapcsolat van az egyes tôzsdék között. A szlovák index a kivétel, ahol is valamivel gyengébb a kapcsolat, de még ígyis erôs. A hipotézis teljesült, ugyanis erôs pozitív a kapcsolat. Elmondhatjuk, hogy az egyes tôzsdeindexek együtt mozogtak a vizsgált idôszakban. Most nézzük a másik két rövidebb idôszakot. Tôzsdeindexek korrelációja 2000 és 2008 között BUX BUX SAX PX WIG-20
0,923664 0,992424 0,942543
SAX
PX
WIG-20
0,923664
0,992424 0,925869
0,942543 0,775932 0,941537
0,925869 0,775932
0,941537
Itt azt láthatjuk, hogy ezt az idôszakot tekintve még erôsebb a kapcsolat az egyes tôzsdeindexek között. 0,9 feletti értékek tapasztalhatók. Ismételten Szlovákia tôzsdeindexénél van kivétel, ugyanis a SAX és a WIG-20 közötti korreláció 0,78, ami még mindig nagyon erôs, de alacsonyabb a többinél. Végezetül nézzük meg, hogy az euró bevezetése után Szlovákiában, milyen változások figyelhetôk meg. Tôzsdeindexek korrelációja 2009 és 2011 között BUX BUX SAX PX WIG-20
SAX -0,6896
-0,6896 0,953768 0,912417
-0,55285 -0,73778
PX
WIG-20
0,953768 -0,55285
0,912417 -0,73778 0,886701
0,886701
Az eredmények világosan megmutatták, hogy a SAX és a többi tôzsdeindex között már nem pozitív a kapcsolat, hanem negatív, ami annyit jelent, hogy ellentétes mozgást végeztek, a SAX már nem követte a többi indexet. A kapcsolat közepesnél erôsebb mindegyik index esetében. A többi index egymással való kapcsolatában nem történt változás, ugyanúgy 0,9 körüliek az értékek. Levonható a következtetés, mi szerint Szlovákia tôzsdeindexe az euró bevezetését követôen más irányban mozgott, mint a V4-ek többi országa.
3. Tôzsdeindexek és a GDP kapcsolata Ebben a fejezetben azt szeretném vizsgálni, hogy van-e kapcsolat a tôzsdeindexek mozgása és az egyes országok gazdasági fejlôdése között. A bruttó hazai terméket választottam a gazdasági fejlôdés mutatójaként, mivel ez a mutató adja vissza leginkább, hogy egy ország adott idôszak alatt mennyit termelt, vagyis az összes kibocsátást. A mutatót folyó áron vettem figyelembe, ugyanis ezzel lehet leginkább összehasonlítani az indexeket. Az indexek sincsenek semmilyen hatás, szezonális vagy inflációs hatás alól megtisztítva. A nominális GDP mutató épp ilyen. Hátránya annyi, hogy negyedéves adatok állnak csupán rendelkezésre, az indexekkel ellentétben, ugyanis a tôzsdék pár szünetnap kivételével, mindennap kinyitnak, így a kereskedési idôszakban pillanatok alatt változhat az értékük.
213
A kapcsolat vizsgálatakor az indexek napi záró értékeit használtam fel. A GDP mutatót úgy igazítottam a tôzsdeindexekhez, hogy kiszámoltam a napi átlagos változást. A kapcsolatot végül korreláció segítségével határoztam meg. A korrelációt megállapítottam minden évre, a teljes idôszakra, illetve ahogy az egyes indexek közötti kapcsolat esetén, 2000-2008 és 2009-2011 között. Hipotézisem ebben az esetben az, hogy van kapcsolat. Pozitív korrelációt feltételezek minden évben, tehát azt, hogy a GDP és az egyes tôzsdeindexek azonos irányban mozogtak. Számításaim alapján a következô eredmények születtek. A tôzsdeindexek és GDP kapcsolata a Visegrádi Négyekben
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2000-2008 2009-2011 2000-2011
Magyarország
Szlovákia
Csehország
-0,648864 -0,135434 0,050900 0,558066 0,380650 0,209002 -0,288447 0,574628 -0,516942 0,675109 -0,179380 -0,360191 -0,053961 0,162613 -0,025435
-0,262066 0,110784 -0,361357 0,136753 0,292445 0,475526 -0,322117 -0,062807 0,395081 -0,035819 -0,558269 0,179103 -0,026802 -0,205310 -0,038487
0,016025 -0,157084 0,582982 0,518734 0,281974 0,272641 -0,579626 0,583341 0,373246 0,601304 -0,114795 0,014399 0,012789 0,332765 0,029083
Lengyelország -0,710918 -0,205949 -0,380161 0,511708 0,388955 0,576622 0,599504 0,431395 -0,708048 0,836859 0,580882 -0,489176 0,015418 0,172931 0,039213
Forrás: Országok statisztikai honlapjai, tôzsdék honlapjai, saját szerkesztés Az eredmények meglepôen alakultak. Hipotézisem nem teljesült. Az egész idôszakot tekintve csaknem 0 közeli értékeket láthatunk, ami azt jelenti, hogy csaknem korrelálatlan az egyes országok bruttó hazai terméke és az egyes tôzsdeindexek kapcsolata. Magyarországon és Szlovákiában negatív, míg Csehországban és Lengyelországban pozitív értékeket kaptunk. Összességében nem valósultak meg az elvárások. Nézzük meg részleteiben, milyen eredményeket láthatunk. A 2000-2008-as idôszakban hasonló értékeket figyelhetünk meg, mint a teljes vizsgált idôszakban. Országonként persze eltérô: Szlovákiában közeledett a nullához 1 századnyit, míg a többi országban távolodott. A rövidebb, 2009-2011-es idôszakot tekintve ezzel ellentétben nagyobb változások figyelhetôk meg. Magyarországon a korreláció már nem negatív, hanem pozitív, bár még mindig gyengének mondható. Csehországban is hasonló eredményt láthatunk. Szlovákiában is erôsödött a korreláció, bár negatív irányba. A legmagasabb érték Lengyelországban tapasztalható, 0,33 már közelít a közepesen erôs korreláció felé. Ha évenként vizsgáljuk a kapcsolatot, azt látni, hogy teljesen különbözôek az eredmények, szinte minden évben. 2003-2005 között lehet némi hasonlóságot felfedezni. Ebben az idôszakban a tôzsdék folyamatosan erôsödtek, persze voltak visszaesések, de az értékek folyamatosan növekedtek. A GDP változásában is hasonló növekedô tendencia figyelhetô meg. 2003-ban közepesen erôs korrelációt láthatunk Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban, Szlovákia elmaradt a többitôl, ahol pozitív, de gyenge kapcsolatot láthatunk a GDP és a tôzsdeindex között. 2004-ben már nagyon hasonló értékeket kaptunk. Közepesen gyenge, 0,3 körüli eredmények jöttek ki. 2005-ben még mindig pozitív az irány mindegyik országban, és közepesen gyenge a kapcsolat Magyarországon és Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban már közepesen erôs, 0,5 körüli a korreláció. A többi évben már nem figyelhetô meg, hogy mind a négy országban azonos irányú lenne a kapcsolat, és az erôsség semennyire sem hasonló. Kiemelném, hogy az egyes országokban, melyik évben a leggyengébb illetve legerôsebb a korreláció.
214
Magyarországon 2002-ben a legalacsonyabb a korreláció, (0,0509) csaknem nincs kapcsolat. Ez annak köszönhetô, hogy ebben az évben az index nem mondhatni, hogy határozottan erôsödött volna, a GDP-vel ellentétben, ami folyamatosan nôtt, így nem mozogtak egyszerre. A legmagasabb értéket 2009-ben látni. Ebben az évben mind az index, mind a GDP lefele vette az irányt a válság hatására, így kaphattunk 0,6751-es korrelációt. Szlovákiában, Magyarországgal ellentétben, éppen 2009-ben a leggyengébb a kapcsolat (-0,0358). A GDP érdekes módon ebben az évben növekedett (az euró bevezetése miatt), az utolsó negyed évben csökkent, az index pedig átlagosan csökkent, de nem azonos mértékben változtak, ezért ilyen alacsony a korreláció. 2010-ben közepesen erôs, negatív irányú korrelációról beszélhetünk (ebben az évben a legerôsebb). Míg a GDP átlagosan kis mértékben növekedett, addig a tôzsde még mindig nem tért magához a válságot követôen, és csökkenô tendencia figyelhetô meg. Csehországban 2011-ben a leggyengébb a korreláció, 2009-ben pedig a legerôsebb, csakúgy, mint Magyarországon, közepesnél erôsebb a kapcsolat, 0,6 feletti az érték. Lengyelországban 2001-ben a leggyengébb a kapcsolat. Érdekes módon itt is 2009-ben a legerôsebb (0,84). Azt látni, hogy a GDP és a WIG-20 csaknem egyszerre mozgott, valószínûsíthetô, hogy a válság miatt. Az eredmények alapján azt lehet megállapítani, hogy összességében nem mutatható ki kapcsolat a GDP és az egyes tôzsdeindexek között, mégis vannak olyan idôszakok, amikor együtt mozognak.
Összefoglalás A dolgozat elején több hipotézist fogalmaztam meg, melyek közül valamennyi igaz lett, és több kérdést is feltettem, melyek közül valamennyire választ kaptam. Elôször is bemutattam az egyes országok tôzsdéinek vezetô indexeit. Ezután válaszokat kerestem az elsô kérdéskörrel kapcsolatban. Az eredmények alapján erôs pozitív korrelációs kapcsolat van az egyes tôzsdeindexek között. A SAX és a többi index között valamivel gyengébb a kapcsolat, de még így is nagyon erôs. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a régió együtt mozog. A vizsgált 12 évet két részre osztottam, választóvonalat húztam 2009. január elsejével, mikor is Szlovákia bevezette az eurót. Arra jutottam, hogy 2009 után gyengült a kapcsolat a SAX és a többi index kapcsolatában. Negatív korrelációs értékeket kaptam, ami azt jelenti, hogy már nem mozogtak azonos irányban. A dolgozat másik fontos fejezete a GDP és a tôzsdeindexek kapcsolatának vizsgálata. Ebben az esetben nem teljesült a hipotézis, ugyanis annak ellenére, hogy pozitív és erôs kapcsolatot feltételeztem, nulla közeli értékek jöttek ki. Az egész idôszakot nézve nem mondhatni, hogy a GDP és a tôzsdeindexek együtt mozogtak volna. Évenként vizsgálva a korrelációt eltérô eredmények figyelhetôk meg. Vannak olyan évek, amikor erôs és pozitív a korreláció, valamikor gyenge és negatív, és így tovább. Úgy érzem sikerült válaszokat kapni a kérdéseimre, de az eredmények újabb kérdéseket vetnek fel, melyeket szintén érdemes lenne megválaszolni. Érdemesnek tartanám feltárni részletesebben az okait annak, hogy a GDP és a tôzsdeindexek közötti korrelálatlanság mi miatt következhetett be. Remélem, hogy az olvasó érdekesnek találta a dolgozatot, és bízom benne, hogy tudtam olyan újdonságokkal szolgálni, melyek felkeltették a figyelmét.
215
Irodalomjegyzék A BUDAPESTI ÉRTÉKTÔZSDE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KÉZIKÖNYVE A BUDAPESTI ÉRTÉKTÔZSDE RÉSZVÉNYINDEXRÔL (BUX) 2012. MÁRCIUS 7. A BUDAPESTI ÉRTÉKTÔZSDE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KÉZIKÖNYVE A KÖZEPES ÉS KIS KAPITALIZÁCIÓJÚ RÉSZVÉNYEK INDEXÉRÔL 2012. MÁRCIUS 7. KORÁNYI G. TAMÁS, SZELES NÓRA: Tôzsde születik /1864-1990/ Budapest Értéktôzsde, Budapest, 2005 DR. KORPÁS ATTILÁNÉ: Általános statisztika II. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt, Budapest 2002 GEVIT DUCA: The relationship between the stock market and the economy: experience from international financial markets, Bank of Valletta Review, 2007 GUIDE TO THE WSE INDICES CALCULATION (2012.03.26.) MANUÁL INDEXU PX (2011.02.28) PAUL R. KRUGMAN, MAURICE OBSTFELD: Nemzetközi gazdaságtan, Panem, 2003 THE RULES FOR THE PX INDEX OF THE PRAGUE STOCK EXCHANGE (2012. JÚLIUS) WARSAW STOCK EXCHANGE INDICES (2012. ÁPRILIS) WIG20 – WSE MAIN LIST EQUITY INDEX RULES (2012.03.30.) WORLD ECONOMIC OUTLOOK (INTERNATIONAL MONETARY FUND, 2012) ZÁKON O BURZE CENN CH PAPIEROV . 429/2002 Z.Z. 2001. ÉVI CXX. TÖRVÉNY A TÔKEPIACRÓL HTTP://WWW.KSH.HU/ HTTP://WWW.BET.HU/ HTTP://WWW.MNB.HU/ HTTP://WWW.BSSE.SK/ HTTP://EPP.EUROSTAT.EC.EUROPA.EU/PORTAL/PAGE/PORTAL/EUROSTAT/HOME/ HTTP://WWW.STAT.GOV.PL/ HTTP://PORTAL.STATISTICS.SK/ HTTP://WWW.NBS.SK/ HTTP://WWW.VG.HU/ HTTP://WWW.CZSO.CZ/ HTTP://WWW.PSE.CZ/ HTTP://WWW.WSE.COM.PL/
216
VILLÁNYI MÁRTON KÁROLY37 A HILTON BRAND ÉRTÉKÉNEK ELEMZÔ BEMUTATÁSA 1. Bevezetés Számos jelenkori szállodaipari és marketing irányzat vezetett ahhoz a döntéshez, mely szerint érdemes a branding és a szállodaipar kérdéskörét összekötni és egy konkrét szálloda példáján keresztül bemutatni, hogy egy nemzetközi szállodalánc egy adott brandje milyen hozzáadott értéket képvisel egy szálloda életében. A dolgozat háttereként a multinacionális szállodaláncokkal köttetett névhasználati szerzôdések szolgáltak, amely szerzôdések megkötésekor, megújításakor vagy éppen szerzôdésbontáskor fontos megvizsgálni, hogy milyen piaci lehetôségekkel számolhat egy adott szálloda, ha egy nemzetközi szállodalánc brandjéhez tartozik és milyen lehetôségekkel, ha önálló szállodaként üzemel. A dolgozat során a cél a márkaérték-mérés elméletének bemutatása, egy konkrét márka és szálloda példáján keresztül, tehát megpróbálni kimutatni, hogy mit ad a teljesítményhez a márkanév. A konkrét márka jelen esetben a Hilton, a konkrét szálloda pedig a Hilton Budapest lesz. A márkaérték két oldalról lesz megmérve, bevétel- és költségoldalról. A bevétel oldali mérés egy modellalkotás által lesz elvégezve, melyben a Hilton Budapest feltételezett piaci teljesítményét vizsgálom meg különbözô körülmények között. A költségoldali elemzésnél pedig a különbözô fizetendô díjakat veszem sorra és megvizsgálom az összetételüket több márka esetében. A dolgozat végén pedig megkísérlem, hogy a márkaérték mérés eredményeinek tudatában értékeljem a példaszálloda által „használt” márkát és esetlegesen egy potenciális helyettesítô márkát nevezzek meg a Hilton Budapest számára.
2. Elméleti alapok 2.1. A brand és a szállodaláncok A márka egy név, kifejezés, jel, szimbólum, design, vagy ezek kombinációja. Célja, hogy adott eladó vagy eladók adott csoportjainak termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa és megkülönböztesse ôket a versenytársakétól (Kotler, 1996). A márka tehát asszociációk összessége, amely egy fogyasztó fejében megjelenik egy vállalattal, szervezettel, termékkel, szolgáltatással stb. kapcsolatban. A márkák értéke körül kialakult vita a márkaérték kifejezésben kristályosodott ki: „A márkaérték a márkához kapcsolható aktívák és passzívák összessége, a márka neve és szimbólumrendszere, amely hozzáad vagy elvesz abból az értékbôl, amelyet a termék vagy szolgáltatás a vállalat és/vagy a vállalat vevôi számára jelent.” (Aaker, 1991). A szállodalánc földrajzilag eltérô helyeken található szállodákat tömörít közös név és/vagy üzemeltetés alatt. Egy szállodaláncnak általában több márkája van, amely különbözô célcsoportokat jelöl ki magának és ezen márkákat az egyes szállodákkal névhasználati (franchise) szerzôdés köti össze, amely szerzôdésben foglalt fizetendô díjak (elsôsorban belépési díj, royalty, marketing díj, foglalási díj, törzsvendégprogram díj) igen sokfélék lehetnek és igen szerteágazó összetételben jelenhetnek meg. A rengeteg szállodai márka közötti eligazodást nagyban segíti a Smith Travel Research (STR, 2011 STR U.S. Chain Scales) kategorizálása, amely hat szintre osztja szét a márkákat minôség alapján: luxury, upper-upscale, upscale, upper-midscale, midscale, economy.
2.2. A Hilton és a budapesti ötcsillagos szállodapiac A Hilton Worldwide jelenlegi márkaportfóliója tíz brandbôl áll, amelyek a lehetô legszélesebb körben igyekeznek kielégíteni minden vendégtípus igényeit. A márkák között megtalálható az összes minôségi kategória, a luxus kategóriát képviselô Waldorf-Astoria hotelektôl az midscale kategóriát képviselô Hampton szállodákig. Mindegyik márkának megvan a maga piaci célszegmense, mindegyik komoly sajátosságokkal rendelkezik, hogy így legyen megkülönböztethetô és egyértelmûen azonosítható. 37
BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar hallgatója, konzulens: Karakasné Morvay Klára; Marketing szekció I. helyezett
217
A Hilton márka egyértelmûen a leghíresebb tagja a Hilton szállodacsoport márka-portfóliójának. Az alapító atya, Conrad Hilton után lett elnevezve. 540 szálloda viseli a Hilton nevet, ami több mint 191000 szobát jelent világszerte. Több területen is úttörôként tartják számon, mint például a Reptéri Hotel (Airport Hotel) koncepcióban vagy éppen azon szállodaláncként, amely elsôként szerelt minden egyes szobába televíziót. A Hilton Budapest a fôváros egyik legrégebbi luxusszállodája az amúgy is igen patinás és az UNESCO Világörökség részét képezô Budai Várban található, 1976. december 31-én nyílt meg. A szállodának 322 szobája van, ebbôl 295 kétágyas szoba, 27 pedig lakosztály. Ez utóbbiak között találjuk a háromszintes barokk apartmanokat, illetve az elnöki lakosztályt is. A Dunára nézô szobákból és lakosztályokból páratlan kilátás nyílik a város pesti oldalára. A szálloda emellett jelentôs rendezvény befogadóképességgel rendelkezik. A termek 12 fôtôl akár 660 fôig is képesek befogadni vendégeket. A választás széles skáláját kínálja tehát a Hilton Budapest a maga 24 termével. A budapesti ötcsillagos szállodapiac szereplôit tekintve a bôvülés jelenleg nem jellemzô tendencia. A 2008as világgazdasági válság óta a szállodai beruházások megcsappantak, így jelentôs bôvülés nem is volt tapasztalható az elmúlt három évben és nem is nagyon lesz tapasztalható a következôkben sem. A továbbiakban a Hilton Budapest és versenytársainak kínálati részesedését mutatom be: összesen 3912 ötcsillagos minôsítésû szállodai szoba volt 2011-ben Budapesten: 1. táblázat A Hilton Budapest és fô versenytársainak kínálati megoszlása Szállodák Hilton Budapest InterContinental Budapest Kempinski Hotel Corvinus Marriott Budapest Sofitel Budapest Hilton Budapest WestEnd
Szobaszám 322 398 369 362 353 230
Kínálati részesedés (%) 8,23 10,17 9,43 9,25 9,02 5,88
Forrás: Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége A budapesti piacon a keresletet négy szegmens alapján csoportosítottam és röviden ezek megoszlását szeretném bemutatni a vendégéjszakák száma alapján: 1. ábra: A vendégéjszakák megoszlása szegmensenként
218
3. A Hilton brand értékének elemzése bevétel oldalról Az elemzés célja kimutatni, hogy a szállodai bevétel mekkora hányadával korrelál teljes mértékben a márkanév. Ez az eredmény természetesen inkább becslésként fogható fel, hiszen a modell maga is csak megkötések után használható. Mivel a Hilton szállodák forgalmi adatai bizalmasak, ezért egy kétlépcsôs modell használatán keresztül lesz megvizsgálva, hogy milyen lehetôsége lenne egy szállodának a Hilton név nélkül és mennyi bevételtöbbletet jelent a márkanév. A két alkalmazott modell: Tiszta Piaci Verseny Modell (Pure Competition Model) és a Direkt Hatás Modell (Direct Impact Model) (Adaptálva egy KPMG tanulmányból).
3.1. Tiszta Piaci Verseny Modell Ebben a modellben a Hilton Budapest úgy kezelendô, mint egy „átlagos” ötcsillagos szálloda. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat során nem lesznek érintve olyan, amúgy nagyon is fontos hatások, mint például a márkanév, a történelmi múlt, az adott egység hírneve stb. Ebben a modellben csakis a tiszta piaci versenyviszonyok között lesz megvizsgálva a teljesítmény. Az ilyen kondíciók melletti teljesítményt „fair share”-nek lehet nevezni. Ennek lényege tehát, hogy a budapesti 2011-es ötcsillagos szálloda-piaci mutatókat (vendégéjszaka és árbevétel) alapul véve (pl. budapesti ötcsillagos szállodákban eltöltött vendégéjszakák száma: 1 255 401 vendégéjszaka) elôször kiszámítottam, hogy az elôzô mutatókból mennyi jutott fajlagosan egy ötcsillagos szállodai szobára (1 255 401/3 912 = 320,9), majd ezt a felszoroztam a Hilton Budapest esetében meglévô 322 szobával (320,9*322 = 103 333 vendégéjszaka). Így megkaptam eredményül, hogy „fair share” esetén mekkora feltételezhetô keresletet realizálhat a szálloda. 2. táblázat A Hilton Budapest fair share adatai 2011-ben Mutatók Budapesti összesített mennyiség Egy szobára jutó mennyiség A Hilton Budapestre jutó mennyiség
Vendégéjszakák száma
Árbevétel (millió Ft)
1 255 401 320,9 103 333,1
27 003,9 6,9 2 222,3
Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis Megjegyzendô, hogy a fentiekben közölt eredmények csupán a szoba árbevételre értendôk és ezen eredmények a 2011-es piaci keresleti adatokból lettek megbecsülve, így nem a valóságot tükrözik, hanem a modellben megállapított körülmények között mérhetô eredményeket. Mivel az F&B és az egyéb árbevétel képzô tevékenységek árképzési sajátosságairól nincs kiterjedt információm, ezért a továbbiakban csak a szobaárbevételt elemzem.
3.2. Direkt Hatás Modell Ebben a modellben a szállodát, mint Hilton Budapest vizsgálom és nem csak úgy, mint egy „átlagos” ötcsillagos szállodát. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az olyan specifikus hatásokat is meg vizsgálom, amelyek csak a márkanév miatt jelennek meg. Elsôként a piaci térhódítás (market penetration) lesz megvizsgálva, amelynek lényege, hogy a profilból, brandbôl, elhelyezkedésbôl, felszereltségtôl stb. kifolyólag milyen változás tapasztalható a fogyasztói összetételben. Jelen esetben a Hilton Budapestnél a következô összetétel változást tapasztaltam (piaci térhódítás-index alapjául szolgáló szegmens megoszlás a korábbiakban került ismertetésre):
219
3. táblázat Piaci térhódítás és a vendégéjszakák aktuális piaci megoszlása szegmensenként Szegmensek
Piaci térhódítás-index (%)
Egyéni turista Egyéni üzletember Csoportos turista Csoportos üzletember Egyéb Összesen
Vendégéjszakák száma megoszlása (%)
106,0 82,5 71,6 125,3 100,0 –
32 860 17 050 22 217 24 593 1 033 103 333
31,8 16,5 21,5 23,8 6,4 100,0
Forrás: Hilton Budapest A „Piaci térhódítás” adatok egy a Hilton Budapestben dolgozó személlyel történt konzultáció után határoztam meg és kifejezik, hogy a „fair share” adatokhoz képest mennyivel több vagy kevesebb az adott szegmens részesedése a valóságban (Pl.: Egyéni turista részesedés fair share 0,3*103333=31000 vendégéjszaka; Egyéni turista részesedés market share: 31 000*1,06 = 32 860). Ezen arányeltolódások tudatában az aktuális szegmens-megoszlás könnyen kiszámítható. Látható, hogy a sajátosságok okozta arányeltolódás önmagában ugyan nem hoz több vendégéjszakát, de vizsgálata igen is fontos, mivel az egyes szegmensek költési hajlandósága nagyban eltér egymástól. Következôkben a különbözô rezervációs irodák okozta vendégéjszaka növekedést vizsgáltam meg. A rezervációs irodák és a rezervációs rendszer az egyik legnagyobb pénzben is kifejezhetô értéke mind a Hilton brandnek, mind a Hilton Worldwide-nak, hiszen igen jelentôs vendégéjszaka számot jelent a szállodának. Összességében a Hilton Reservations Worldwide™ (Hilton Reservations & Customer Care™) és a Hilton Sales Office™, avagy a központi rezervációs irodák igen jelentôs vendégéjszaka számot (27076 vendégéjszaka) hoznak a szállodának, az összes vendégéjszakának majdnem a 26%-át (Forrás: Hilton Budapest). Mivel ezek a csatornák a legmárkahûbbek, ezért ezek a vendégéjszakák teljes mértékben plusz bevételt jelentenek. Az egyéb disztribúciós csatornák esetében feltételezhetô, csak a Hilton márkanévnek köszönhetô növekedést 15%-ra becsültem piaci tendenciák figyelembe vételével, mely becslés alapjaként egy korábbi KPMG tanulmány szolgált, amelyben ugyanezen disztribúciós csatornák esetében feltételezhetô növekedést egy hasonló típusú szálloda esetében 20%-ra becsülték 2000-ben. A különbözô foglalási csatornák okozta vendégéjszaka-többletet az alábbi táblázat foglalja össze: 4. táblázat Az egyes hatások okozta vendégéjszaka-többlet mértéke, megoszlása és márkahûsége Hatások
Többlet-vendégéjszakák száma megoszlása
Piaci térhódítás Hilton foglalási csatornák Közvetlen foglalás Egyéb Összesen
0 27 076 15 500 155 42 731
0,000 0,617 0,353 0,004 1,000
Márkahûség (%)
100 100 36 5 –
3.3. A többletbevétel számszerûsítése A számszerûsítés alapjaként a korábban megadott, piaci térhódítás-index által korrigált szegmensmegoszlás, az összesített vendégéjszaka-többlet, illetve a szegmensenkénti költési hajlandóság szolgált. Az említettek közül az utolsót egy személyes konzultáció következtében sikerült meghatároznom. Az alábbi táblázat prezentálja, hogy a Hilton brand mekkora többletbevételt generált a példaszálloda esetében.
220
5. táblázat A Hilton márkanév okozta bevételtöbblet számszerûsítése Piaci szegmensek
Megoszlás
Egyéni turista Egyéni üzletember Csoportos turista Csoportos üzletember Egyéb Összesen
31,80 16,50 21,50 23,80 1,00 100,00
Vendégéjszaka
Átlagár (Ft)
Bevételtöbblet (millió Ft)
13.588 7.050 9.187 10.169 427 42.731
20 176,4 22 284,4 14 153,6 26 995,1 3 226,5
274,2 157,1 130 274,5 1,4 837,2
A fenti táblázatból kiderül, hogy igen jelentôs pluszbevételt generál a Hilton név. A több mint 837 millió forint a teljes bevétel 27,36 %-át jelenti. Hangsúlyozni kell, hogy a fenti vizsgálat a szoba árbevételre vonatkozik. Az F&B, illetve a konferencia tevékenységre nem terjed ki a vizsgálat, azonban feltételezhetô, hogy az olyan Hilton védjegyeknek köszönhetôen, mint a Breakfast at Hilton™ vagy éppen a Hilton Meetings™ a fentiekben leírt arány (27,36%) pozitív irányba tolódik el, mert az elôbb említett védjegyek komoly minôségi garanciát és keresletet jelentenek. Összességében reálisnak tûnik, hogy 33,3% körülire legyen becsülhetô az a részarány, amivel a Hilton márkanév teljes mértékben korrelál egy szálloda bevételeiben.
4. A Hilton brand értékének elemzése költség oldalról Ez a fejezet kettôs célt szolgált. Egyfelôl fontos tisztában lenni a szállodai márka esetében a pozitív (többletbevétel) következmények után a negatív (költségek) hozamokkal is, másfelôl célom volt egy potenciális alternatív brand kiválasztása is a Hilton Budapest számára. Az alternatív brand egy olyan – a budapesti ötcsillagos szállodapiacon még nem képviselt – márka, amely legalább ugyanolyan minôségi garanciát nyújt, mint a Hilton, de az eltérô sajátosságok, illetve költség-összetétel miatt kedvezôbb hatású a példaszálloda gazdálkodására. A franchise díjak közzététele kötelezô Amerikában, ugyanez Európára már nem mondható el. A franchise díjak kiszámításának alapját – információ hiányában – így az amerikai adatok jelentették. Az alábbiakban egy fiktív szálloda adataira alapozva állapította meg a brit HVS cég egy adott márkával rendelkezô szálloda 10 évre feltételezhetô összes, egy szobára jutó fizetendô franchise díját. A számítás alapjául szolgáló fiktív szálloda adatai: 6. táblázat A franchise díjak vizsgálatának alapját képezô fiktív ötcsillagos szálloda alapvetô adatai Mutatók
Elsô osztályú szálloda
Szobaszám Átlagár (euró) Foglaltság (%) 10 Éves vendégéjszaka szám Átlagos tartózkodási idô (éjszaka) 10 éves szállás árbevétel (euró) 10 éves F&B árbevétel (euró)
300 85 68,3 799 350 2 77 914 200 46 748 500
Forrás: HVS Franchise Fee Guide - United States 2011 Megjegyzendô, hogy ezen fiktív szálloda elég alacsony hibahatáron belül fedi le a jelen tanulmányban vizsgált példaszálloda (Hilton Budapest) alapvetô adatait. A szobaszám a példaszálloda esetében 7,3%-kal nagyobb csupán, míg a 68,3%-os foglaltság majdnem azonos a budapesti ötcsillagos szállodapiacra jellemzô 68,1%-os foglaltsággal. Az egy szobára jutó névhasználati díjak összesítése esetében nem csak a Hiltonét emelném ki, hanem emellett a potenciálisan alternatív brandként értékelhetô szállodai márkákét is. Ezen szállodai márkákat a budapesti kínálati viszonyokhoz igazodva választottam ki és két fô jellemzôjük a következô: a Hiltonhoz hasonlóan az upperupscale minôségi kategóriába esnek és Budapesten még nincsen márkaképviseletük. A feltételeknek megfelelô szállodai márkák a jelen tanulmányban a következôk: Crowne Plaza, Hyatt Regency, Sheraton és Wyndham.
221
Az alábbiakban látható a vizsgált öt márkával kapcsolatban az összehasonlítás alapját képezô mutató, az egy szobára jutó összes franchise díj 10 évre feltételezhetô mértéke. 7. táblázat A névhasználati díjak kategóriánkénti összege az öt vizsgált szállodamárka esetében 10 éves idôtartamra
Egy szobára jutó összes franchise díj 10 évre (€)
Crowne Plaza
Hyatt Regency
Wyndham
Sheraton
Hilton
22 934
23 040
30 433
34 568
36 519
Forrás: HVS Franchise Fee Guide - United States 2011 A fentiekbôl látható tehát, hogy a jelenlegi márkanév fajlagosan a legnagyobb pénzbeli terhet jelenti a példaszállodának. Azonban ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az a márkanév a legelônyösebb, amelyik a legkevesebb pénzügyi problémát jelenti. Egy költségösszetétel-elemzést hajtottam végre az említett márkák esetében a célból, hogy el lehessen dönteni melyik márka a kedvezôbb a példaszálloda számára. Az elemzés során fôként az egyes fizetendô díjak egymáshoz való viszonyát vizsgáltam, illetve a royalty és a foglalási díj mértékét. Az elemzés során arra a következtetésre jutottam, hogy az említett potenciális alternatív brandek közül a Crowne Plaza emelkedik ki. Az alábbiakban röviden bemutatnám miért: A Crowne Plaza esetében az látható, hogy a royalty, amely egy fix költség, egy igen jelentôs és az átlagot is (47,6%) bôven meghaladó részarányt képvisel. Emellett igen magas még a törzsvendég program díja, amely az átlagos mérték (9,8%) több mint kétszerese. Viszont a foglalási díj egészen minimális (1%) és a marketing díj is 5,7% ponttal alacsonyabb a jellemzô mértéknél (22,7%). Ebbôl az következik, hogy a Crowne Plazanál habár magasak a fix költségek, az összetétel jobban kedvez a magasabb vendégéjszaka volumennel rendelkezô szállodáknak (minél magasabb a szoba árbevétel részaránya az összárbevételben, annál kedvezôbb, ha alacsony a foglalási díj mértéke), mint amilyen példának okáért a Hilton Budapest is. Ezzel szemben a Hilton esetében az látható, hogy a royalty teljesen átlagos mértéket ölt, viszont a marketing díj több mint 4%ponttal magasabb (29%-a az összes franchise díjnak) az átlagosnál. Emellett ami nagyon szembetûnô, hogy nincsen foglalási díj, amely így nagy mértékben kedvez a nagy vendégéjszaka volumennel rendelkezô szállodáknak, mint jelen esetben a Hilton Budapest. Azonban ezt ellensúlyozva meg kell említeni, hogy a fix díjak eléggé magasak (az összes fizetendô díj 87%-a), kiemelve a marketing díj mellett az egyéb fizetendô díjat – melynek mértéke 10% -, amely egyértelmûen a Hilton esetében a legmagasabb. A fentiekben tehát nyilvánvalóvá vált a Hilton branddel kapcsolatos költségek mértéke egy fiktív szálloda segítségével, emellett pedig több szállodai márka vizsgálata után a Crowne Plaza lett kiemelve, mint azon alternatív brand, amely a Hilton Budapest számára mind a költség mértékénél, mind összetételénél fogva kedvezôbb.
5. Összegzés, Következtetések Jelen körülmények között egy szállodai franchise szerzôdés – a vizsgálatok nyomán – egyértelmûen pozitív jövôképet fest egy szálloda számára. Ugyan komoly költségekkel, beruházással és minôségellenôrzéssel jár egy ilyen szerzôdés, de a bevételben tapasztalható többlet megszerzésének érdekében ezeket a negatívumokat el lehet fogadni. A tanulmányból látható, hogy a márkának igenis kimutatható értéke van, és úgy gondolom ezt mind globálisan, mind lokálisan fontos mérni. Természetesen mindig is megmarad még a „goodwill”, amit valószínûleg pénzösszegben úgyse lehet kifejezni még nagyon sokáig. Úgy gondolom az adott szállodaegységek számára is kifizetôdô ennek a márkaértéknek a meghatározása, hiszen az egyre nagyobb piaci verseny és az egyre igényesebb turista mellett nagyon is fontos, hogy az adott szálloda menedzsmentje tudja, hogy rentábilis-e a szállodabrand használata vagy sem. Végül megemlítendô, hogy a folyamatos bevétel oldali monitoring segítségével képet kaphatunk a lokális és globális események brandre gyakorolt hatásáról. Tehát az értékmérés alakulása indikátora is egyben a márka globális teljesítményének és a tendencia akár figyelmeztetô jellegû lehet gyengélkedés esetén és felhívhatja a figyelmet a váltásra, illetve további kapcsolaterôsítésre szólíthat fel, amennyiben a tendencia továbbra is javulni látszik.
222
Egy-egy szerzôdéshosszabbítás alkalmával a menedzsmentnek és a tulajdonosoknak általában komolyan át kell gondolnia a további lehetôségeket, amelyek között többször is szerepel a vágy, hogy „kipróbáljanak” egy másik szállodai brandet, amely esetleg nagyobb jövedelmezôséget jelentene. Ezen problémával szembesülve integráltam az alternatív brand kiválasztására irányuló elemzést a tanulmányba. Úgy gondolom, hogy általánosságban nem lehet meghatározni, hogy egy szállodai márka jobb mint a másik. Jelen példánál esettanulmányképpen arra a következtetésre jutottam, hogy a példaszálloda sajátosságaihoz igazodva a Crowne Plaza megfelelô helyettesítô márkaként értékelhetô, mind a költség mértékét és annak összetételét illetôen. Fontos azonban, hogy egy márkaváltás, ugyanúgy ahogy egy márka bevezetése, rengeteg teherrel jár. Ezek közül néhány a teljesség igénye nélkül: esetlegesen modernizálni kell az épületet, új nyomtatványokat kell beszerezni, minden emblémázott forgóeszközt le kell cserélni, új egyenruhát kell beszerezni. A kutatás további irányait tekintve bevétel oldalról elsôsorban az általánosítás lenne a cél. Specifikusan a Hilton márkaértékének mérését lehetne tovább vinni oly módon, hogy több Hilton branddel rendelkezô ház lenne bevonva a tanulmányba több régióból és a különbözô eredményekbôl egy bizonyos megbízhatósági szint mellett lehetne egy általánosított bevételhányadot megállapítani, amivel korrelál a Hilton név. Ez az irány nagyon is fontos és életképes mind a Hilton Worldwide, mind a franchise szállodák számára. Költségoldalról a további cél természetesen az európai franchise díjak elemzése lenne, de ez sajnos annak nem publikus volta miatt jelenleg komoly akadályokba ütközik.
223
