2011. X. évfolyam 9. szám (108.)
Bevezető
Tartalomjegyzék
Itt az év vége, az utolsó hónap.
Irodalom Teremtő gondolat Töprengés A jégföld angyala
2 3 3
Olvasónapló és Felhívás Az Aranymosás regénypályázatra beérkezett művek
4
5
Naptár Karácsony December, neve szerint a 10
Igen, ez az a hónap, amikor az egyre rövidülő nappalok, és az egyre hosszabbodó éjszakák elől az emberek ünnepekbe menekülnek. Jelenlegi számunk is ezekkel az ünnepekkel foglalkozik. És még engedtessék meg a szerkesztőnek, hogy idei utolsó számunk végén egy rövid visszatekintést tegyen erre az évre:
Ökológia és környezetvédelem Lények VI. rész. Mikulás
Ami megannyi eseményt zsúfol magába: a gyerekeknek olyan kedves Mikulás ünnepet, a Karácsonyt és az évtől való búcsúzást, a Szilvesztert.
7 11
Ha több-kevesebb küzdelem árán, de lelkes Avana és külsős szerzők segítségével kilenc (12 oldalas) Avana Hírlevelet készítettünk el, úgy vélem, elég változatos tartalommal. Még nem tudom mit hoz a jövő, de mindenesetre ez már siker. Hasonló sikert kívánok minden sci-fi kedvelőnek, és közötte természetesen az Avana Hírlevél szerzőgárdájának! Györgyi Ákos
Téli kép Tóthné Baranyai Judit
Irodalom
A sürgetés egy hasonló korú hölgynek – valószínűleg a testvérének - szólt, aki gyönyörködve nézte az apró égőfüzérekkel befont fákat, bokrokat, a tér közepén álló hatalmas fenyőfát, a mindenki karácsonyfáját.
Teremtő gondolat - Teljesült a kívánságom! Karácsonyra leesett a hó! Te, ez… olyan…hú… szikrázó gyémántpor ül a tájon. Most még a hideg sem zavar aaannyira csodás ez a díszbeöltözött világ.
- Ne így! – Fordult a korholó asszony felé a mobilos lány.
A lány tovább csacsogott a mobilján, a járókelők mosolyogva engedtek utat neki. Jókedve valahogy mintha ráragadt volna a többiekre is. Mint egy angyali érintés, a gondoktól árnyalt, fáradtságtól megtört arcokon mosoly suhant át.
Ezzel már tovább is libbent, folytatva a ki tudja mikor megkezdett, vég nélkülinek tűnő beszélgetését.
- Egy pillanat gyönyörködés feltöltődés, jobb könnyebb léptek, és elérik a vonatot is. Jó utat!
kedv,
A meghökkenést mosoly váltotta fel a két nő arcán, hitetlenkedő fejcsóválással, de valóban vidámabban, könnyedebb léptekkel indultak tovább, pontosan elérték a beérkező villamost, ami szinte tökéletes biztosíték arra, hogy időben az állomáson lesznek.
A telefonos lány pedig csöppet sem látszott angyalinak. Félhosszú fekete haja minden szála önálló életre kelve röpködött arca körül, a nyakán legalább hatszor körültekert sál még így is a térdét verdeste, ahogy a földig érő fekete kabátja is inkább bohókás volt, mintsem éteri.
Hirtelen harsant.
sikoltás
A tér szélén egy fiatalember figyelmetlenül lépett le a járdáról, az egyik kocsi még le tudott lassítani, és megállt, de a mellette haladó gépkocsi nem látta meg időben a férfit, és megállíthatatlanul közeledett a ráadásul megbotló és eleső férfi felé.
Egy kislány éppen előtte esett el. Csúnyán megütötte a kezét, vérezni kezdett. Anyukája kétségbeesetten próbálta vigasztalni a keservesen zokogó gyermeket. - Ronda kő! Nézd csak, megverem, mert bántott téged…dá, dá…
- A telefonos lány, mint valami varázslótanonc a Harry Potter-ből, fordulatból nyújtott kézzel a közeledő kocsira mutatott a mobiljával:
- Ne így! – Érintette meg vállát a telefonos lány miközben letérdelt a kis sérült mellé, egy papír zsebkendővel gyöngéden megtörölte a vérző kezecskét.
- Állj meg! – Kiáltotta. Megsimogatta a kislány arcát, és a balesetet okozó „bűnösre” mutatott:
…és a megállt.
- Nézd csak, milyen mókás formája van ennek a kőnek! Szerinted mire hasonlít? Nekem olyan, mint egy hóember.
kocsi
A jelenet annyira irreális volt, hogy mindenki a gépkocsira és az előtte kb. félméternyire még mindig az úttesten fekvő emberre nézett.
A kislány tágra nyílt szemmel nézett rá, és közben elfelejtett sírni. Kicsit hüppögött még, de megnézte a követ.
A lány közben eltűnt. Hiába néztem körbe, nem láttam mikor és merre ment el.
- Ez egy maci. Véletlen szemtanúja voltam az esetnek. Az előzőeknek is.
- Azt mondod? Anyukád ad egy gyógyipuszit a kezedre, Te pedig intsél viszlátot a maci-kőnek, és legközelebb már barátok lesztek. Jó?
Nem mondhatnám, hogy villámcsapásszerűen, de kezdett összeállni a kép. Ami viszont bevillant, az egy film, a Titok néhány jelente volt.
Az eset pillanatnyi tumultust okozott csak, egy perc után már mindenki ment tovább az útján. A lány is zavartalanul folytatta telefonos beszámolóját, mintha mi sem történt volna. Egészen addig, míg meg nem hallotta egy idős hölgy zsörtölődését.
Ez a lány hitt a gondolat teremtő erejében, és használni is tudta. A többiek azt hiszik, csoda történt.
- Elkésünk. Gyere, lekéssük a vonatot! Pigniczki Ágnes
2
Töprengés
A Jégföld angyala
Vajon van, lehet a gondolatnak teremtő ereje?
Egyedül ültem a szobában és magam elé meredtem. Kész, vége, az utolsó ember vagyok a Földön. Az egész borzalom a felmelegedéssel kezdődött. Növekedett az ipari termelés, növekedett a széndioxid-kibocsátás, növekedett a légkör átlaghőmérséklete. A jégmezők, gleccserek elolvadtak, a szárazföldek jelentős része víz alá került. Kevesebb lett a szárazföld, a vizek több napfényt tükröztek vissza az űr felé, ezért a melegedés után lehűlés következett. De olyan lehűlés, amely jégkort okozott, csakhogy a jég nem állt meg a sarki területek határánál, sem a hidegen mérsékelt területek déli peremén. Haladt tovább az eljegesedés, a két pólusról kiindulva, egészen az egyenlítőig. Ki gondolta volna előre a rettenetes katasztrófa eljövetelét? Talán csak kevesen, de rájuk senki sem hallgatott.
Ezt nem tudom, de ismerek egy csodát. A szeretet csodáját. Minél többet adok belőle, annál több lesz nekem. Átölelni valakit, akit szeretünk, csodálatos érzés. Míg tart az ölelés, megszűnik körülöttünk a világ. Csend lesz és nyugalom. Olyan nyugalom, amilyenre csak vágyik az ember, mert az ember nyugalomra vágyik. Barátaim, munkatársaim, ismerőseim, családtagjaim barátiismeretségi körében minden ember nyugalomra vágyik. Szeretne szeretni és szeretve lenni. Miért van mégis a mindennapjainkban jószerével csak harc, villongás, nem puszta vetélkedés, de kegyetlen legyőzni akarás? Valahol hiba csúszott a képletbe, nincs kiegyenlítődés, nincs egyensúlyban a jó a rosszal, fény az árnnyal, több a nyugtalanság, mint a nyugalom. Több a harc, a háború, mint a béke, az éhes, mint a jól lakott, a kegyetlen, mint a szelíd, a rossz, gonosz, sötét, félelem, borzalom túlsúlyban van! Miért?! Híreket olvasni, nézni kemény horror-élménnyel ér fel. Megölte, kirabolta, szétverte, ütközött, felborult, lezuhant…
Csak ülök a szobában és vegetálok. Az óceánokat vastag jégpáncél fedi, a szárazulatokat szintén. Úgy hírlett, a Szahara négy kilométer vastag jég foglya. A Kongómedencét és az Amazonas-medencét szintén jég borítja, mint a Föld többi részét. Jeges viharok száguldanak az egykori trópusi területek fölött, hatalmas hóviharok tombolnak mindenütt. A tornádókat jégtölcsérek váltották fel, amelyek a viharosan örvénylő légrétegekből nyúlnak le a jeges felszínre és jéghegyeket szakítanak ki a jégmezőkből és pörgetnek a magasba, hogy aztán máshol kiokádják magukból. Rémséges jégvilág lepte el az egykor csodálatos földségeket.
Felötlő gondolataim érzékelhető érzelem-hullámokat vetnek. Hatásukra gyorsul a szívverésem, szaporább a légzésem, összeszorul a torkom, zaklatottság uralkodik el rajtam, érzem a pánik szorítását…
Élelmem van elég. A városban, amelyet egykor Debrecennek neveztek, számtalan élelmiszerrel tele bolt és raktár van, amelyekhez jégbevájt alagutak vezetnek. A várost vastag jégtakaró fedi, ami szigetel is valamelyest a kinti dühöngő hideg ellen. Az a nagy város, Részen, amit még a Biblia is megemlít, ez a Deb-Récen a régi utóda, most a jég foglya, benne velem, az utolsó földlakóval.
…és ez az a pont, amikor „megállj”-t parancsolok a gondolataimnak. A pillanat egy alig érzékelhető törtrészéig nem gondolok semmire, majd arra gondolok, hogy „nem gondolok semmire”. Aztán mégis gondolok valami-re, a Nyugalomra.
Merengésemből váratlan kopogtatás vert föl. Az ijedtség a talpamból indult felfelé megbénítani a testem. Mi ez? Erősen figyeltem.
Enyhül zsigereimben a feszültség. Békére gondolok…, és halványkék felhő ölel körül. Csitul a bensőmben dúló érzelemvihar. Már egyenletes a légzésem, és nem zakatol a szívem.
A kopogtatás megismétlődött. De nem az ajtón kopogtattak. Sem az ablakon, sem a fűtési rendszer csővezetékén. Hanem a szellőztető rendszerből jöttek a hangok, ott kopogtatott valaki, aki, a hangokból ítélve, gyorsan közeledett. Nemsokára ki is ugrott a szellőztető rendszer valamelyik nyílásából, de én nem láttam, melyikből. De ez nem is érdekes, mert hamarosan ott állt előttem, lenge ruhában. Egy gyönyörű hölgy, aki lassan materializálódott a nem látható tartományokból a látható tartományokba.
Megtapasztaltam a gondolat erejét. Kutatni kezdek egy újabb jó gondolat után. Lassan tör elő az emlék. Egy törékeny, apró asszony képe, ő Teréz anya, a szeretet és béke nagykövete volt a világban. Még most is az. Egészen addig, míg valaki emlékszik rá. Számára az önfeláldozás, a segítés, a szelíd szeretet természetes életelem volt.
- Tudod, ki vagyok? – kérdezte kíváncsian. - Engem békegyűlésre hívjatok! – Mondta, amikor valami háborúellenes megmozduláshoz kérték részvételét.
Néztem az arcát, az alakját. Valami felderengett emlékeim ködös régmúltjából. Egyszer már láttam őt, nagyon régen, ő az őrzőangyalom.
Soha sem valami ellen, mindig valami mellett, valamiért emelte fel a szavát.
- Az őrzőangyalom vagy – rebegtem megrendülten. Pigniczki Ágnes - Na, és tetszem neked? – kérdezte kihívóan. - De még mennyire! Mindig meg szerettem volna megmondani, csak nem találtam lehetőséget. - Azért jöttem, mert te vagy az utolsó ember a Földön. Az én népem úgy határozott, hogy nem hagyjuk teljesen kiveszni az emberiséget, az utolsó embert megmentjük.
3
Olvasónapló és Felhívás
Mivel tényleg én vagyok a te őrződ, ezért én kaptam a feladatot, mentselek ki ebből a jégvilágból és te is légy angyallá. Persze, ha akarod, csak akkor.
Az Aranymosás művek
- Igen, akarom – mondottam szilárdan. – Csak arra kérlek, engedd meg feljegyeznem ezt az eseményt, ebbe a naplóba. Tudom, az utolsó ember vagyok, de talán pár millió év múlva jöhetnek erre űrvándorok, értelmes lények, akik elolvassák a feljegyzést és megtudják, mi történt az utolsó emberrel.
regénypályázatra
beérkezett
Új sci-fi regények a láthatáron A Könyvmolyképző Kiadó létrehozta az Aranymosás Irodalmi Magazint a kezdő regényírók felkutatására.
- Jól van, csak írd be a naplódba mondanivalódat, de siess. Mennünk kell.
Jelenleg zajlik egy regénypályázat a http://aranymosas. konyvmolykepzo.hu oldalon, melyre számos érdekes scifi mű is érkezett.
Amikor befejeztem az írást, felnéztem a gyönyörű nőre.
Talán sokan emlékeztek Demeter Attilára a Galaktika 27. számából. Még Kuczka keze alatt tanult írni, és mostanság újra tollat vett a kezébe. A Robinson az őrhelyen az emberiség kétségbeesett küzdelmét mutatja be. A túlélésért számos dolgot föláldozunk, akár embereket, barátságokat is.
- Most állj fel és csókolj meg - parancsolta. - Szabad? - Most mondtam, te lüke! Megcsókoltam. A testemet elvesztettem, a lelkemet elvesztettem, megszűntem ember lenni. Összeölelkezve lebegni kezdtünk. A szellőzőrendszer kitágult körülöttünk, amint benne suhantunk. Hamarosan a szabad légtérben repültünk, majd a végtelen űrben. Testem vibrált, hullámzott, mint elektromágneses rezgés.
Bálint Endre regényének stílusa a nyolcvanas évek érzéseit idézi. A Programozó Könyve egy különös szellemi kalandról szól. Egy fiatalember és a kutatóintézetbeli kollégái egy létező matematikai probléma, a Collatz-sejtés megoldásán fáradoznak. Szerelem, nyomozás, kaland... Mindent megkapunk, ami egy jó sci-fihez kell.
Őrzőm nevetett, kacagásából ezüstös pelyhecskék keletkeztek, amelyek gyémántos szikrázással mutatták utunkat a csillagok között.
Kutus Bence Habvár című regénye egy különös helyet mutat be, a létezés másfajta módját. A főszereplő ki akar lépni a társadalomból, más módon akar élni, mint gyűlölt apja, és ez sikerül neki. Egy másfajta világba kerül, ami egyszerűbb, tisztább, de épp ezért üresebb is. Mit jelent a felszabadulás? Önmaga elvesztését vagy megtalálását?
- Hova megyünk? – kérdeztem aggódva. - Hová, hová kedvesem, hová? Hát haza – nevetett őrzőm. Hamarosan, egy galaxis-tengelyfordultával, meg is érkeztünk. Nagy várost láttam, milliónyi őrangyallal, nőkkel, férfiakkal és rengeteg gyerekkel. Egy pompázatos, vibráló falú ház előtt megálltunk. Rengetegen ácsorogtak előtte, akik mind őrzőm rokonai, barátai, ismerősei voltak. Amikor megláttak bennünket, óriási ovációba kezdtek.
Baranyai Judit (Avana alelnök) írása is szerepel Eridana Ventro néven. A Szövetséges egy fiatal lány sorsát mutatja be, aki utolsó túlélője egy idegen inváziónak. Hogyan boldogul? Sikerül az új világban barátokra találni? Tóth Fanni (Annie Grey) A napszemű Pippa Kenn címet viselő ifjúsági regény egy elpusztult világba visz minket. Egy magányos, fiatal lány befogad egy fiút. A fiatalok szenvedélyesen küzdenek az életért, és azért, hogy egy mutánstámadás hírét elvigyék az utolsó – általuk ismert – emberlakta településre.
Őrzőm, a tüneményes szépségű nő, kinyitotta a ház ajtaját. - Gyere, itt fogunk lakni – és behúzott az előszobába. Én, az utolsó ember, beléptem a házba, ahol minden fényben ragyogott. Amikor a szemem megszokta az erős fényt, egy nagy ablakot láttam, amelyben egy távoli bolygót vettem észre. De hiszen ez a jégmentes Föld!
A regényrészleteket csillagokkal lehet értékelni. A lektorok a kiválasztásnál ezt is figyelembe veszik.
- Itt van a Föld az ablakban – mondtam őrzőmnek.
Ha valamelyik mű tetszik, szavazzatok!
- Igen, itt van. Megszületendő gyerekeink lakhelye.
A szerzők a hozzászólásoknak is örülnek, tartsatok velük!
Ezen egy kicsit megdöbbentem és elgondolkodtam. Vajon miféle hatalmas erők működnek a Föld megmentésén?
Az oldalon szerkesztett anyagokat is találtok.
- Még nem mondtad meg a nevedet.
Érdekesség, hogy a Preyer pályázat egyik szerzője, Karádi Kázmér is beküldte a Mágikus 27-et, melynek eredeti és szerkesztési javaslattal ellátott változatát is olvashatjátok.
- Tilla vagyok. - Én meg Artúr – és karomba vontam gyönyörű arámat.
Jó szórakozást! (Varga Bea szerkesztő)
Mégsem Ádám és Éva vagyunk, gondoltam. Mi lett volna, ha őrzőmnek Éva a neve? De nem Éva, én meg nem vagyok Ádám. A történelem tehát nem fog megismétlődni. Szerencsére. Péterfai János István
4
Ökológia és környezetvédelem
Miklós emléknapja hazánkban még kötelező ünnep is volt, 1560 és 1610 között, de aztán eltörölték a kötelező ünnepek sorából. Nem akarok komiszkodni, de egy Miklós nevű püspök-prímás tette kötelezővé.
Lények - VI. rész Mikulás
Kultusza elég korán elterjedt nálunk is. Állítólag a betelepülő szászok terjesztették el, helynevekben ez megfigyelhető, de a Mikulás név egyértelműen arra utal, hogy a szlávok is hatással voltak ránk: ma is Mikulas szomszédjainknál a Miklós.
Ne nézz olyan nagy szemekkel, Nyájas Olvasó! A Mikulás igenis lény, gondold csak át! Hát létezik igazából Mikulás? Na, ugye? Ezért javaslom, hogy vizsgáljuk meg ezt a Mikulás-kérdést!
Maga a Mikulás-napi ajándékozás aránylag új keletű dolog, mint a karácsonyfa-állítás szokása is: osztrák kapcsolatokra, városi szokásokra utal és még nincs kétszáz éves. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy gyermekkoromban a Mikulás mindig lila püspöksüveget viselt és kampós végű pásztorbotot, mint a püspökök, és mindig volt mellette két krampusz, feketére suvickolt arcú ördögfióka. Ma már minden Mikulás piros bundában jár, semmi nem utal püspök-múltjára. Nincs is szebb, mint a globalizáció!
EREDETE A szentéletű és jószívű Miklós püspök a mai Törökország területén, Myrában élt és 345-352 között halt meg. (Ezeknek a régi szenteknek nem szoktuk ismerni a születési dátumát. A haláláét többnyire igen, mert az az „égi születés” időpontja, tehát az számít fontosabbnak.) Testét 1087 óta Olaszországban, Bariban őrzik, mégis inkább a szlávoknak lett a nagyon tisztelt védőszentje.
NEVE Hát Mikulás, micsoda kérdés? – mondod Te, Nyájas Olvasó. Ámde ez sem ilyen egyszerű. Ugye, hallottál már a Télapóról? Azt írja az Új Magyar Lexikon (Akadémiai Kiadó, 1962), hogy „az ajándékozást újabban Télapóünnepségeken tartják”. Számtalan óvódás dalt tudnék eldalolni, és Te is: „Télapó itt van, leng a szakálla”, „Jöjj el, kedves Télapó!”, stb... A Mikulás tehát gyakran jelenik meg nálunk Télapóként. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint télapó: mesében a telet megszemélyesítő fehér szakállú, bundás öregember. Révai Lexikonja, sem a Nagy, sem az Új, nem ismeri az öregurat. (A Mikulást igen.) Erősen az az érzésem, hogy ez a Télapó név valódi szocialista vívmány, az orosz Fagy apó, Gyed Moroz fordítása és meghonosítása. Erre utal a Magyar Néprajzi Lexikon is, miszerint szovjet hatásra emlegetik Télapóként az ajándékozót. Fagy apónak komoly múltja van. Az orosz mesékben, legendákban a fagy megtestesítője volt. Az orosz ember hosszú évszázadokon át az erdőkben, az erdővel élt, a természet erőit imádta és félte, róluk mesélt. Fagy apó eszerint kis öregember, nagy bundában, halinacsizmában, hosszú fehér szakállal és eléggé pukkancs természettel. Ha a mezőkön nyargalt, hozta magával a havat, a kemény fagyot. Szánját három ló (a trojka) húzta. Elválaszthatatlan tőle az unokája, Sznyegurocska (Hópelyhecskének szokták fordítani), aki mindig kék-fehér bundában-sapkában látható, szép, fiatal lány. Miután a fagy befolyásolta a következő évi termést, ezért karácsony körül is, húsvéti böjtben is szokás volt Fagy apót meghívni, megvendégelni, a rosszkor hozott fagyokról – szerfelett udvariasan - lebeszélni.
Az egyik történet szerint egy szegény embernek volt három leánya, viszont nem volt semmi pénze. A lányokat az adott korban kötelezően férjhez kellett adni, ámde hozományt is kellett hozzájuk mellékelni. Az adott három leányra tehát sanyarú sors várt az utcasarkon. Nos, Szent Miklós püspök ezt megtudván, a szegény ember ablakába titokban (és talán háromszor is) egy zacskó pénzt tett, mire a lányok megmenekültek a balsorstól, férjhez mehettek. Most nem variáljuk ennek szerencsés, avagy szerencsétlen voltát. (Révai Nagy Lexikonjában olvasható, 13. kötet) Van még egy sor másféle legendája is említett püspökünknek, de most nem sorolom. Aki azokra kíváncsi, legyen szíves elolvasni Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvét.
5
A franciáknál Pere Noel jár, aki neve szerint Karácsony apó. Ő is karácsonykor osztja az ajándékot, de állítólag régen újévi meglepetéseket hozott, még római módra. Hollandiában Sinterklass szerepel ajándékosztóként, a finn Joulupukkit pedig már mindenki látta a tévében, amikor évente egyszer megérkezik Ferihegyre. Róla jut eszembe, manók is szerepelnek a karácsonyi ünnepkörben, hiszen – mint tudjuk – ők készítik a játékokat, amiket aztán becsomagolnak és fölrakják a Mikulás szánjára.
Igaz, nyugati hatásra a karácsonyi ajándékot is Fagy apó hozza Oroszországban, de ez csak olyan száz éve igaz. Hogy még bonyolultabb legyen: az oroszok a mai napig számon tartják, hogy a régi naptár szerint mikor lenne az ünnep. Mármost a Szovjetunióban a karácsony nem létezett, nem volt szabad ünnepelni. Viszont a régi naptár szerint körülbelül szilveszterre esik. Tehát mégis megünnepelték, ajándékot is osztogattak, csak úgy tettek, mintha az új évet köszöntenék. Ami nagyon kézenfekvő ürügy. Az új esztendőt már a régi rómaiak is ajándékozással (és még zajkeltéssel, egyebekkel) ünnepelték.
És hát ott van Santa Claus, akit egy amerikai rajzoló talált ki: pocakos, piros ruhás, jó kedélyű, kólát iszik, és minden más téli ajándékosztó lényt kezd elnyomni a világban. Ő karácsonykor jár. Mellesleg a kéményen jár be a házakba, a szánját az égen húzzák a rénszarvasok, és a vezérszarvasnak piros orra van, a neve pedig Rudolf. Muszáj rosszmájúan megjegyeznem, hogy a hím rénszarvasok télen elhányják a szarvukat, csak a nőstényeken marad meg, tehát az adott ábrázolás mellett ki van zárva, hogy a vezérszarvas méltó lenne a Rudolf névre. Javaslom inkább az Odiliát.
A világ karácsonyi szokásairól szóló, nagyon érdekes és sokrétű cikkben (már nem él, de itt volt: http://www.csaladivilag.hu/cikkek/unnepek/karacsony-avilagban/9233/) valami Bábuskát emlegetnek, miszerint ő hozná az orosz gyerekeknek az ajándékot. Hogy honnan vette a cikk írója, nem tudom. Soha hírét sem hallottam ilyen személynek. Attól persze régebben még igaz lehetett.
Ezzel nagyjából kimerítettük a Mikulás neve kérdését. Vannak még ajándékosztók a karácsonyi ünnepkörben, de azok vízkeresztkor hozzák az ajándékot. Olaszországban a félig tündér, félig boszorkány Befana jár a gyerekekhez. Állítólag - annak idején - a három bölcs hívta, jönne velük a kis Jézushoz, de valami olyasmit válaszolt, hogy neki takarítania kell. Később nagyon megbánta, amit tett, ment volna a bölcsek után, de már elkésett. Azóta minden évben elmegy az ajándékaival minden gyermekhez, hátha sikerül neki megtalálnia azt az eredeti, elmulasztott kisdedet. Nem fog neki összejönni, mint tudjuk, de a világért sem szeretném lebeszélni a tevékenységéről!
A németeknél a Néprajzi Lexikon szerint Holle anyó is osztott ajándékot. Manapság Szent Miklós osztja, de mindig van krampusz kísérője is (mi is tőlük vettük át az ördögfióka figuráját is, a nevét is), aki a rossz gyermekeket megvesszőzi. Ausztriában régebben a Christkindl jött karácsonykor az ajándékokkal, „aki” egy fehér ruhás, aranyszárnyú angyalka, és mindig nőnemű. Nagy dicsőség a fiatal lányoknak, ha adott közösségben eljátszhatják a Christkindl–et. Mondanom sem kell, ma már Santa Claus társaságában szerepelnek a nagy vásárokon, mert – mint említettem – nincs szebb, mint a globalizáció.
A spanyol gyerekekhez meg egyenesen a háromkirályok jönnek. Hajón érkeznek, 6-án hajnalban, de a kikötő addigra zsúfolásig tele van a fogadásukra kijött gyermekekkel és szüleikkel. Aztán végigvonulnak a város főbb utcáin, minden ablakban fürtökben csüngenek a gyerekek, a királyok segédei pedig hosszú létrákat támasztanak az ablakokhoz, erkélyekhez, és fölviszik az ajándékokat, de legalább egyegy marék cukorkát. Csuda egy népünnepély lehet, bár csak tévében láttam eddig, de igen jó volna személyesen is megnézni!
A másik variáció a sógoroknál, hogy a Kisjézus hozza az ajándékot. Nagyjából ezt vettük át mi is. Mikuláskor a Mikulás, karácsonykor a Kisjézus hozza a gyermekeknek a meglepetést, ráadásul a feldíszített fenyőt is. Soha életemben nem értettem a dolog logikáját: most született, hát hogyan hozhat bármit is? Azt a szúrós fenyőt? Különben is: nem őt kéne megajándékozni? Hiszen most született!
6
TEVÉKENYSÉGI KÖRE
Naptár
A Mikulás (meg a többi) ajándékokat oszt. Hát ez sem ilyen egyszerű.
Karácsony
Minálunk régen a Mikulás vizsgáztatta a gyermeket: imádkoztatta, kérdezgette, és ha jól felelt, csak akkor kapott ajándékot a delikvens. Ha nem, akkor virgáccsal megveregette a krampusz. Mármost – szakértők szerint ez arra utal, hogy Wotan isten megszemélyesítője az öregúr, jutalmaz és büntet. Aztán a büntetést átadta a krampuszoknak, akik ördögfiókák, ő már csak jutalmaz. Hát ezért kell manapság a megszeppent óvódásnak verset mondania, szerepelnie a Télapó előtt.
A Karácsony ünnep eredete Korunkban a legszebb és legjelentősebb egyházi és családi ünnep világszerte a karácsony. De vajon honnan ered? Mióta ünnepeljük, és mit is ünnepelünk ezekben a napokban? A keresztény vallási ünnep Jézus születésének történetére épül. A Biblia szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől.
Régen olyan vidék is volt nálunk, ahol csak a lányokat, menyecskéket vizsgáztatta, sőt, gyóntatta a Mikulás. Ez még egy másféle játék volt, nem fonódott össze az ajándékozással, viszont a téli vesszőzés mindig is termékenység- és egészség-varázslatként funkcionált.
Santa Claus a kéményen mászik be a házba és a kandallókra kiakasztott zoknikba helyezi az ajándékot. Állítólag neki is manók segítik a munkáját, az ajándékok összeállítását. Krampusz nincs, de bizonyos fokig – megint csak a szakértők szerint - ő maga az ördög, azért jár a kéményen. Lehetséges. Ez az öregúr nem büntet, nem hallottam róla ilyesmit.
Forrás: http://www.turnbacktogod.com/jesus-christ-wallpaper-set-17infant-jesus-born/
Fagy apó is ajándékoz, a neveletlenebb gyermeket legfeljebb szóban megdorgálja. Sznyegurocska többnyire vele van az óvodában, iskolában, vállalati ünnepségen. Őszintén szólva, másféle ünnepet nem láttam, csak közösségit. A szovjet időkben nem volt szokás (nem volt célszerű?) családi karácsonyozást tartani, mint jeleztem, szilveszterkor volt a nagy buli, az pedig közösségi alkalom. Lehet, hogy manapság már ez is másképpen alakult.
A legtöbben a Kr. u. 300 körüli időszakra teszik a keresztény karácsony első felbukkanását. A niceai zsinat Krisztus születésnapját Kr. u. 325-ben helyezte december 25-re, [a római legyőzhetetlen napisten (a perzsa Mithras) születésnapjára.
Befana is a jó gyermekeket ajándékozza meg, a rosszaknak pedig szenet ad. De! Hogyan kell elrontani azt a büdös kölköt? A „szén” egy cukorkafajta. Nagyon kedvelik a gyerekek, aki nem kapott, kér egy kicsit a megbüntetett testvérétől. Hát hol itt a pedagógia?! Összefoglalva a fentieket, tegyük fel, Nyájas Olvasó, hogy megkérdez a gyermeked / unokád: - Anyu / Nagyapó / stb, most akkor igazából van Mikulás? Mi a helyes válasz? Van is, meg nincs is. Aki felöltözik és ajándékot visz akár egy gyermeknek, akár az utcán minden arra járó gyerkőcnek, az az ember addig, amíg rajta van a piros bunda, addig a szívében a jó püspökre hasonlít, az igazi Mikulásra. Nem ő a valódi, és mégis. Amíg él Szent Miklós jótevő öröksége, amíg él a lelkünkben a mese, amíg jók akarunk lenni másokhoz, addig van Mikulás. Szerintem. Maruzs Éva
Mithras Forrás: http://ellenkultura.info/a-mithrasz-miszteriumokrol.html
7
Nemcsak a perzsa napisten, Mithras, hanem a görög napisten, Apollón, Adonisz, a szláv Dazsbug, a babiloni Tammúz (Dummuzi, Temes, Dömös) termékenységisten születésnapját is december 25-én tartották. A keresztények karácsony ünnepe, akárcsak a húsvét, régvolt pogány ünnepek napjára esik. Az egybeesés nem véletlen: míg a húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét egy ősi, tavaszköszöntő termékenységi ünnepre "ültették", addig a karácsony több nép életében is Fény, a Nap újjászületésének ideje.
A sámánperek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világit rá a karácsony fogalmára, mint egy titokzatos, misztikumba burkolt, keletről hozott kincsre. A téli nappihenővel egybeeső ünnep szimbóluma a kozmogónikus, égen lejátszódó és az emberi képzeletet ősi idők óta izgató változásoknak. A téli napjárás ekkor a legalacsonyabb és az éltető fényforrás mintha lázas, bágyadt beteg lenne, amíg december 21.-e után lassan új erőre kap. A puszták népe, a természet ölén felnőtt és annak erőivel viaskodó ember, ismerte ezeket a természeti jelenségeket és az ,,animizmus" szellemsokaságának tarka hadából szimbólumokat választott ezeknek a Napfordulatoknak megszemélyesítésére.
A keresztény Európa hagyománya szerint ilyenkor jön a világra a kis Jézus, a "világ világossága". A pogány ünnepek ilyetén való "elfedése" több célt is szolgált. Egyrészt elhomályosította az eredeti pogány ünnepet; másrészt pedig könnyebb átmenetet segített elő: a megszokott ünnepben ugyanis az ideológia nem, "csak" a szereplők, mitikus figurák változtak meg. Így történt ez karácsonyunkkal is.]
Jézus születésének története: Anyja, Mária, Józsefnek a názáreti ácsnak a jegyese volt. Történt egyszer, hogy Isten elküldte hozzá Gábriel arkangyalt, hogy átadja üzenetét, mely szerint a Szentlélek fogja átjárni, minek következtében gyermeket fogan és fiút szül, akit Jézusnak fog elnevezni.
December hónap második felére (kb. 24-e, 25-e) tehető a téli napforduló. Ma már ezt pontosan be tudjuk határolni csillagászati szempontból, de az ősi ünnepeknél egy-két nap eltérés előfordulhat. A téli napforduló idején a Sötétség uralkodik a Fény felett: ekkor köszönt be legkorábban az este. E napot követően azonban a Fény ismét erőre kap, egészen a nyári napfordulóig nyújtva nappalainkat. A Judaizmusban is megtalálható az ehhez az időszakhoz köthető ünnep, ez a Hanukka. Ennek pontos időpontja a Gergely naptár szerint minden évben máskor van legfőképp decemberben, de előfordul hogy már november végén elkezdődik, sőt van amikor az utolsó napjai már januárra esnek)
Mária már Józseffel való jegyessége idején "áldott állapotba" került. Amikor ezt József megtudta, el akart állni házassági szándékától. De mivel igaz ember volt, nem akarta őt gyalázatba keverni, ezért el akarta titkon bocsátani. Mikor ezt gondolta, az Úr angyala álmában megjelent néki, és elmondta, hogy a gyermek Isten fia, aki megszabadítja népét bűneitől". Azokban a napokban történt, hogy Augustus római császár rendeletet adott ki, hogy a birodalom tartományainak lakóit összeszámlálják. Mindenkinek saját nemzetsége városába kellett mennie. József és Mária is elment Galileából Dávid városába, Betlehembe, mivel Dávid nemzetségéből származtak. Mária, József felesége várandós volt az összeírás idején. Ott-tartózkodásuk alatt érkezett el a szülés ideje. Mivel nem kaptak szállást a vendégfogadó háznál, ezért szegényes istállóban hozta világra fiát. Bepólyálta és jászolba fektette.
Hanukka Forrás: http://macaulay.cuny.edu/eportfolios/rosenbergspring2011/hanukk ah-origin/
Karácsony az ősmagyaroknál: Az igazi, nagy ünnepek a sámánhit szertartásai szerint a napjárással összefüggő, állandó ünnepek voltak, mint a Karácsony... A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, épp úgy, mint a kereszténységnél az Ige megtestesülésének földi születésének legszentebb megemlékezése.
Augustus Forrás: http://projectionsystems.wordpress.com/2009/08/31/sculpture-vspainting/
8
A pásztoroknak, akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának.
Macedón nyelvjárásokban karácsonyt jelent.
a
kracsun
kifejezetten
A kracsun szó az (át)lép jelentésű korcs- igei tőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.
Jézus születése után, Heródes király idejében, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, akik érdeklődtek Heródesnél, hol találják a zsidók újonnan megszületett királyát. A király ettől feldühödött, magához hívatta tudósait, papjait, hogy kiderítse, hol lehet a gyermek. Azok mondták neki, hogy a prófécia szerint a júdeai Betlehemben kell megszületnie.
Egy másik elmélet szerint, mely a hangváltozások (szláv palatalizációk, nyílthangúsodás) törvényei alapján kutatta a szó etimológiáját, az óegyházi szláv az albán nyelv karcun szavát vette át, melynek eredeti jelentése rönk, tuskó, utalva a téli napfordulókor tartott máglyarakás pogány népszokására. Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január elseje, újév napja. Ősmagyar verzió: Karácsony szavunk egy a sok közül, amelynek az etimológiáját az eddigi szófejtő szótárak az ismeretlenek közé sorolták. A sámánjegyzőkönyvek reményt adnak a szó jelentésének megfejtésére, vagy legalább is ésszerű magyarázattal megközelítik rejtett értelmét. A sámánhit legnagyobb ünnepe a karácsony volt, ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak. A felsorolt vallomástöredékek között van egy nagyon fontos, a nagy sólyomünnep ősi nevét is közlő adat:"...in festo falconnarium vulgare karasun dicto... "- a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek. Ez az adat tanúskodik feltevésünk mellett, hogy a sólyom madár és karácsony ünnepe között belső tartalmi és szimbolikus kapcsolat áll fenn. A solymászat magyar földön nagyon népszerű volt. Az erdős, berkes falvak népei friss vadhúsról gondoskodtak ezzel a hasznos népi szórakozással, de egyúttal társadalmi jelentőséget adtak neki azzal, hogy a fiatalságot ezzel a sokszor szenvedélyig fokozódó és szórakoztató időtöltéssel lekötötték. A sámánok a felsorolt adatok szerint ténylegesen részt vettek a solymászat szokásának ébrentartásában és évenként éppen a sólyomünnepnek nevezett téli napforduló idejére tették, amikor a mezők, rétek nem adtak munkát a szorgos legényhadnak és így nyugodtan szentelhették idejüket erre a nemes kedvtelésre.
Herodes Forrás:http://www.klubradio.hu/forum.php?forumid=1452&id=9& step=2&page=304&bw=1
Ekkor Heródes titkon hívatta a bölcseket, elküldte őket Betlehembe, mondva nekik, hogy ha megtalálják, adják tudtára pontos hollétét. Ők ezután elindultak követve a csillagot, amely már napkeletről vezette őket. Addig mentek, amíg az megállt a születés helye fölött. Amikor meglátták a gyermeket, hódolatukat fejezték ki és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek haza. Ezután megjelent egy angyal József álomban, és figyelmeztette, hogy azonnal meneküljenek Egyiptomba , aki így is tett.
Miután a sólymok nevei és fajtái nincsenek feltűntetve, a leginkább ismert, személy-, család- és földrajzi neveinkben előforduló kerecseny sólyomra kell gondolnunk, annál is inkább, mert Kézai Simon, aki maga is solymár volt, már ebben az időben, mint nagy közkedveltségnek örvendő vadászmadarat említi a „kerechet” sólymot.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek nem informálták őt Jézus hollétéről, haragra gerjedt, és megölette a 2 évesnél fiatalabb gyermekeket Betlehem környékén. Ezeknek a gyermek mártíroknak emlékére ünneplik december 28-án az aprószentek ünnepét.
Kézai adata a „kerechet” sólyomról nagyon sokat foglalkoztatta már eddig is nyelvészeinket és ornitológusainkat... Nyelvészeink sajnálatos és megrögzött szokása egy-egy ismeretlen szót, amelynek nem tudnak gyökeréig tapintani, egyszerű gesztussal szláv szomszédjaink nyelvkincsébe utalni, ahonnét - szerintük - a magyarság legelső kultúrszavait merítette. Így történt, amint láttuk a kerecsen szóval is...
A név eredete: Hivatalos verzió: A karácsony szó a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből került a magyarba és déli szláv, valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban a kracsun szó a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti.
9
Hagyományok: A vallásos keresztények számára az ünnep fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a vallásos családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult, hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalra. December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a fő együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e. A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokás megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor fogyasztási lázzá torzítva az ünnep valódi lényegét.
Kerecseny sólyom Forrás: http://torontoicserkeszek.multiply.com/journal?&page_start=180
A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt, amelyet az egész országban ismertek és sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.
A megállapítást sokan nem vették végleges eredmény gyanánt, hanem tovább kutattak a szó eredete és jelentése után... A nagy vitába bele szólt mélyérzésű nyelvészünk, Czuczor Gergely is: ...A Kerecset, illetőleg Kerecsen szó minden íze magyar elemekből áll s egész szerkezete számos példával bizonyított magyar nyelvhasználaton alapszik, úgy hiszem, senki sem fog magyar eredetijén kételkedni."... A finn-ugor elmélet képviselői, sok ellentmondás után, részleteredményekre szorítkozva, inkább hagyták aludni a kerecsen körül képződött vihart, mert az eredmény végső formája számukra minden körülmények között lesújtónak látszott. A törökös nyelvészek és őstörténet-kutatók kapták fel tehát újra a témát: Kuún Géza hatalmas tanulmányában sorolja fel az eddig felszínre került magyar és külföldi kerecsen-adatok egy részét, Vámbéri pedig főképp a csagatáj nyelvhasonlítás munkamenetével tárt fel egész sor török, ősi madárnevet, amelyek hangzásilag teljesen azonosak a kerecsennel, ámbár az ornitológusok szerint az általa említett madarak nem bizonyos, hogy sólyomfajhoz tartoznak. Bálint Gábor pedig a mongol népek madárneveihez kapcsolta a kerecsent és a hasonlata meglepő azonosságot mutat a Karaczaghai sólyomfajta nevével. Vámbéri szintén említ hasonló madarat Karcsa néven.
Mai betlehemezők
A karácsony tehát az ősi hitvilág mélyértelmű és a sámánok által megáldott napmadarak ünnepe. Érthető tehát, ha tilalmazták a sólyom áldását, hiszen a kereszténység nem tudta saját képére és hasonlatosságára átformálni, mint annyi ősi pogány szokást. Az inkvizíció küzdelmét e téren ismerjük, pedig még a kereszténnyé vált magyarok papjai is találtak maguknak formulát, az ősi sámánáldások helyett.
A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek.
10
Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.
December, neve szerint a 10 December neve szerint a 10., helye szerint a 12. hónapja az évnek. E kettősségről a rómaiak, illetve Gergely pápa, a naptárreformer tehet. Számunkra érdekesebb az, hogy derék nyelvújítóink a 18. században „fagyláros” hónapnak titulálták volna, ám a népnyelv maradt a „karácsony havá”nál. Nekem ugyan rendkívül megkapó és kifejező az ősi magyar „Álom Hava” elnevezés is, de akár a megbékélés, tolerancia - netán BÉKE és SZERETET – hava is lehetne december.
A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. A karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen.)
December 6. Mikulás, a gyerekek ünnepe. Ajándékok, szeretet, boldog együttlét ideje.
Az asztalra gabonamagvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.
December 24-25. karácsony, a szeretet legnagyobb ünnepe. Szent ünnep és világünnep. Szeretet, ajándék, boldog együttlét, ilyenkor még a fegyverek is elhallgatnak. Esik azonban még erre a hónapra jó néhány egyéb, ugyancsak a békét, az egymásra figyelést, a megértést , a szeretetet deklaráló ünnepnap:
A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon.
December 1. December 2. December 3. December 10.
A békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja A rabszolgaság felszámolásának világnapja. A fogyatékos emberek nemzetközi napja. Az emberi jogok napja. A Nobel- díjak átadásának napja December 14. A Hűség Napja Magyarországon December 18. A kisebbségek napja Magyarországon Az emigránsok nemzetközi napja
A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes. A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács). Internetes források alapján összegyűjtve, közreadó: Tóthné Baranyai Judit
11
Minden kedves Olvasónknak áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk!
December természetesen jóval gazdagabb eseménytárral rendelkezik, a felsoroltak csupán egy szűk keresztmetszetről adnak tájékoztatást. Ezek közül is leginkább két dátumra szeretném felhívni a figyelmet: December 10. Az emberi jogok napja 1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Ennek emlékére az ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10-ét az EMBERI JOGOK NAPJÁ-vá nyilvánította. Ennyi a száraz tény. Tartalommal Voltaire szavai tölthetik meg igazán ezt a jeles napot: „Nem értek egyet a véleményeddel, de az utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy jogod legyen hangoztatni azt.” Saját egyszerű nyelvemre lefordítva: „Embertársaim nem legyőzni, meggyőzni kell egymást!”
Avana Egyesület
A másik dátum az igaz hazafiságnak, bátor helytállásnak a példája. December 14. A Hűség Napja Magyarországon A trianoni békeszerződés – nagyhatalmak által is elfogadott – egyetlen komoly területi revíziója Sopron városához fűződik. 1921-ben népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek. Az országgyűlés A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront. A soproni példa hatására, a trianoni szerződés alapján Ausztriának ítélt területeken, az átcsatolást követően tíz faluban tiltakozások kezdődtek, aminek az lett az eredménye, hogy ezekben a községekben is népszavazásokat írtak ki, melyeknek következményeként 1923. január 10. és március 9. között ezek a helységek is visszakerültek Magyarországhoz. A folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa később megkapta a "Communitas Fidelissima", azaz a Leghűségesebb Község címet. Erről kevesebb szó esik, pedig nem kevésbé tiszteletre méltó a kistelepülés helytállása sem, mint Sopron városáé.
Szerencsemalacok Kósa Katalin fotója
AVANA SF Hírlevél X. évfolyam 9. szám (108.) 2011. december Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5. Főszerkesztő: Györgyi Ákos (
[email protected]) Munkatársak: Tóthné Baranyai Judit (
[email protected]) Bódi Ildikó (
[email protected]) Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12 KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT! SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814 ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.
A hírlevélben szereplő hópelyhek képeinek forrása: http://www.its.caltech.edu/~atomic/snowcrystals/
12
