3 ^9 cp.2

■p Európai p '

À

Regiot|áí¿ jK^nfßrencia

Együttmükôdés a változó környezetben

ï 05809/3 ■“^9 cp.2

Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Hivatalának (ILO) tevékenységei 2001-2004.

Együttmúkôdés a változó környezetben

13.014

Hetedik Európai Regionális Konferencia Budapest, 2005. február

Az ILO tevékenységei 2001-2004.

Együttmûkôdés a változó környezetben

A fóigazgató jelentése

I. kötet

Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO)

ISBN 92-2-116755-0

Elsô kiadás, 2005.

Az ILO-kiadványokban alkalmazott megnevezések, amelyek megegyeznek az ENSZ által elfogadott gyakorlattal, és az anyagok bemutatása nem tükröznek semmiféle véleménynyilvánítást a Nemzetkôzi Munkaügyi Szervezet részérôl bármely ország, térség, terület vagy annak hatóságainak jogi státuszát illetve határainak megállapítását illetõen. Vállalatok, kereskedelmi termékek és tevékenységek nevének említése nem jelenti, hogy azok élvezik az ILO támogatását, illetve egy adott vállalat, kereskedelmi termék vagy tevékenység nevének meg nem említése nem jelenti azt, hogy az ILO elhatárolja magát attól. Az ILO-kiadványok beszerezhetõk a nagyobb konyvesboltokban, vagy számos országban az ILO helyi irodáin keresztül, vagy kozvetlenül a kôvetkezõ címrol: ILO Publications, International Labour Office, CH-1211 Geneva 22, Switzerland. Uj kiadványok katalógusai és címjegyzékei ingyen beszerezhetõk a fenti címen vagy email-en: [email protected].

Tartalom oldal Betuszavak és rôvidítések 1.

2.

Átalakulás és méltányos munka í^urópában, 2001-2004

1

1.1 Gazdasági trendek a régióban

3

1.2 Munkaerô-piaci fejlemények

7

1.3 Fôbb politikai fejlemények

10

ILO irodák: kommuníkádó, parínerség és donor-tevékenységek

4.

15

2.1 Kôzép-, Kelet- és Délkelet-Európa és Kôzép-Azsia

15

2.2 Nyugat-Európa

17

2.2.1 Kommunikáció és láthatóság

18

2.2.2 Képviselet és partnerség

19

2.2.3 A technikai együttmúkôdés számára nyújtott donor-támogatások nôvelése 3.

vu

21

Az ILO tevékenységi köre

25

3.1 A foglalkoztatás szintjének nôvelése

26

3.2 Alapveto elvek és jogok a munkahelyen

37

3.3 Társadalmi párbeszéd

44

3.4 Szociális védelem

53

A jôvó kihívásai

65

4.1 Foglalkoztatás

66

4.2 Szociális védelem

67

4.3 Munkavállalói jogok és társadalmi párbeszéd

69

Statisztikaí melléklet

71

Bibliográfia

85

EGYÜTTMÜKÕDÉS /I VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

TARTALOMTARTALOM |

Tábiázatok 1.

GDP nôvekedés és elôrejelzés (%)

2. 3.

Egy fore esô reàl GDP USD-ban kifejezve (folyô àron, vásárlóeró paritáson) Munkanélküliség/foglalkoztatás (%)

Statisztikai melléklet táblázatai 1.

3 4 9 71

UNDP Humán Fejlesztési Index (HDI) - Europa és Kozép-Azsia (EKA)

72

2.

A GDP éves novekedése (százalékos változás)

74

3.

Egy fóre eso GDP, PPP (USD)

76

4.

Munkanélküliségi ráta, 1995/2000-2003

5.

Nemzetközi szervezetekben vagy regionális együttmúkodési programokban való részvétel

80

Az ILO múszaki együttmúkodési programokra fordított kiadásai Európában - hozzájárulási forrás szerint, 1995-2003. (USD’OtX))

81

6. 7.

Az ILO múszaki együttmúkodési programokra fordított kiadásai Európában - a támogatások típusai szerint, 1995-2003. (USD’OOO).... 81

8.

9.

78

A multi-bilaterális programhoz kapcsolódó adományozások, 2000-2003. (a közvetlen pénzügyi támogatásokat beleértve, a kihelyezett szakértóket kivéve) A multi-bilaterális program kiadásai - az adományozó szerint, 2000-2003

82 83

Grafikonok 1. 2.

Reál GDP Index Európában és Kózép-Ázsiában, 1990-2003. (1990 = 100)

6

Xeijes foglalkoztatási mutató Európában és Kózép Ázsiában, 1990-2003. (1990 = 100)

8

Keretes szövegek

VI

2.1

Stratégiai partnerség az EU és az ILO közöttt

23

3.1

A technikai együttmúkódésben megnyilvánuló irányvonalak.... 26

3.2

Helyi gazdasági fejlódés Lódzban

28

3.3

Eiatalok foglalkoztatása és szociális befogadás Lódzban

30

3.4

Gyermekkereskedelem Albániában, a Moldova! Kóztársaságban, Romániában és Ukrajnában

38

3.5

A noi vállalkozók piaci hozzáférésének javítása Esztországban .... 41

3.6

Munkaügyi tórvények kidolgozása Ukrajnában

47

3.7

A nói vállalkozások támogatása a munkáltatói szervezetek révén Grúziában és Azerbajdzsánban

50

3.8

A munkavállalói jogok elómozdítása a romániai iskolákban .... 52

3.9

Egészségügyi rendszerek Kelet-Európában

57

3.10

A Munkabiztonság és Egészség Világnapja

60

EGYUTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

Betffszavak és rõvidítések

CEEP

European Centre of Enterprises with Public Participation and of Enterprises of General Economic Interest (Állami Vállalatok Europa! Központja)

CIS

Commonwealth of Independent States (FÁK - Független Államok Kôzôssége)

COMECON

Council for Mutual Economic Assistance (KGST - Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa)

EBRD

European Bank for Reconstruction and Development (Europa! Újjáépítési és Fejlesztési Bank)

ETUC

European Trade Union Confederation (Europa! Szakszervezeti Szôvetség)

EU

European Union (Europa! Unió)

EUROSTAT

Statistical Office of the European Communities (Az Europa! Kôzôsség Statisztikai Hivatala)

FAO

Food and Agriculture Organization of the United Nations (Az ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági Szervezete)

GTZ

German Agency for Technical Cooperation (Német Muszaki Együttmúkôdés Szervezete)

ICFTU

International Confederation of Free Trade Unions (Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szôvetsége)

ICES

International Conference of Labour Statisticians (Munkaiigyi Statisztikusok Nemzetközi Konferenciája)

IMF

International Monetary Fund (Nemzetközi Valutaalap)

IMO

International Maritime Organization (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet)

EGYÜTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

I BETÛSZAVAKÉS RÖVIDirjSEK

VIII

lOE

International Organization of Employers (Munkaadók Nemzetközi Szôvetsége)

IPEC

International Programme on the Elimination of Child Labour (A Gyermekmunka Felszámolásának Nemzetközi Programja)

ISCO

International Standard Classification of Occupations (Foglalkozások Nemzetközi Osztályozási Rendszere)

ISEP

International Small Enterprise Programme (Nemzetközi Kisvállalkozói Program)

JIU

Joint Inspection Unit (Közös Felügyeleti Egység)

MDT

Multidisciplinary Advisory Team (Multidiszciplináris Tanácsadó Testület)

OECD

Organization for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttmûkôdési és Fejlesztési Szervezet)

OSCE

Organization for Security and Co-opeartion in Europe (EBESZ - Európai Biztonsági és Együttmûkôdési Szervezet)

PHARE

Programme of Community Aid to Central and East European Countries (Kôzôsségi segélyprogram Kôzép- és Kelet-Európának)

PRSP

Poverty Reduction Strategy Paper (Szegénységcsôkkentési stratégiák)

PSI

Public Services International (Közalkalmazottak Nemzetközi Szôvetsége)

RBTC

Regular Budget for Technical Cooperation (Technikai Együttmúkôdés Kôltségvetése)

SIYB

Start and Improve Your Business (programme) (Saját Vállalkozások Indítása és Fejlesztése-program)

STEP

Strategies and Tools against Social Exclusion and Poverty (A szociális kirekesztés és szegénység elleni eszközök és stratégiák)

TACIS

Technical Assistance to the Commonwealth of Independent States (EU) (Az EU Gazdasági és Technikai Segítségnyújtási Programja a FAK-országoknak)

TUAC

Trade Union Advisory Committee to the OECD (Az OECD Szakszervezeti Tanácsadó Bizottsága)

UNDCP

United Nations International Drug Control Programme (Az ENSZ Kábítószer-ellenes Programja)

UNDP

United Nations Development Programme (Az ENSZ Fejlesztési Programja) EGYÜTTMÛKÔDÉS /\ VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

BETOSZAVAK es RÕVIDÍTÊSEK i

UN/ECE

United Nations Economic Commission for Europe (Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága)

UNEP

United Nations Environment Programme (Az ENSZ Kômyezetvédelmi Programja)

UNESCO

United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete)

UNHCR

Office of the United Nations High Commissioner for Refugees (Az ENSZ Menekültügyi Fôbiztosának Irodája)

UNICE

Union of Industrial and Employers’ Confederations of Europe (Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szóvetsége)

UNICEF

United Nations Children’s Fund (Az ENSZ Gyermekalapja)

UNMIK

United Nations Interim Administration Mission in Kosovo (Koszovoi Ideiglenes ENSZ-igazgatási Misszió)

UNOPS

United Nations Office for Project Services (ENSZ Project-támogatási Hivatal)

WCL

World Confederation of Labour (Munka Világszôvetsége)

WFP

World Food Programme (Élelmezési Világprogram)

WHO

World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet)

WTO

World Trade Organization (Kereskedelmi Világszervezet)

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÛRNYEZETBEN

IX

/. Átalakulás és méitányos munka Európában, 2001-2004.

Az európai országokat érintó, az 1990-es években végbement óriási változásokat kôvetôen, a 2001-2004 közötti idôszakot szintén a folyamatos átalakulás és alkalmazkodás jellemezte csaknem az egész térségben. Átalakulásról nemcsak abban az értelemben beszélhetünk, hogy a korábbi tervutasításos gazdaságok igazodtak a piacgazdasági kôvetelményekhez. Emellett az egész régiónak alkalmazkodnia kellett az egyre gyorsabban fejlôdó, liberalizált piacokra épülô globális gazdasághoz és az ezzel együtt járó, világszerte erôsôdd versenyhelyzethez. Ezen kívül Kôzép- és Kelet-Európa számos országában - és nem csak az Európai Unióhoz elsóként csatlakozó tíz új tagállamban - átalakulás vagy legalábbis mélyreható alkalmazkodás, adaptáció zajlott le, miután beindították azt a folyamatot, amelynek során a Washingtoni Konszenzus eivei (Washington Consensus) helyett az európai szociális modeir alapeszméit kezdték meghonosítani. Az európai szociális modell, amely a foglalkoztatáson, az egyenlôségen, a szociális védelmen és a társadalmi párbeszéden alapul, egyértelmúen ôsszhangban áll az ILO méitányos munkára vonatkozó átfogó nézetrendszerével. E két eszmerendszer játszott szerepet a térség országaiban végbemenó fejlôdés kereteinek meghatározásában. Az ILO A munkahelyen alkalmazott alapelvek és alapvetó jogok nyilatkozatának (Declaration on Eundamental Principles and Rights at Work) elfogadását kôvetôen számos alapegyezményt ratifikáltak, és nemzeti szinten tôrekedtek az egyezmények gyakorlati végrehajtásának javítására. Az európai szociális modell azonban nem egy ,,egy kaptafára készült” mátrix. A régió kulturális sokszínuségét tükrôzô módon, vala-

' A 2002-ben Barcelonában megrendezett Európai Tanács ülésén elfogadott meghatározás szerint: ,,az európai szociális modell a kovetkezõ alapelvekre épül: jó gazdasági teljesítmény, magas szintú szociális védelem, oktatás és társadalmi párbeszéd.” EGYÜTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÔRNYEZETBEN

1

ÃTALAKUtÃS Es MELTÂNYOS MUNKÁ EURÚPÀBAN, 2001-2ÓÕ4

mint a nyílt koordinációs mechanizmust^ alkalmazva az egyes EU tagországok a politikai orientációk egyéni változatait dolgozták ki annak érdekében, hogy az EU tartani tudja a Uisszaboni Csúcstalálkozón, 2000ben kitúzott ambiciózus célt, amelynek értelmében 2010-re az EU lesz a világ legversenyképesebb, legdinamikusabb tudás-alapú gazdasága. E gazdaság képes lesz a fenntartható gazdasági fejlôdésre, miközben több és jobb munkalehetóséget kínál, és erósebb társadalmi kohéziót hoz létre. Az idok során számos nemzeti szinten kidolgozott és alkalmazott politikai megkozelítés is helyesnek bizonyult, amelyek kovetendó például szolgálhatnának más országok számára. Az EU Foglalkoztatási Munkacsoportjának jelentése (Jobs, Jobs, Jobs) például a Dánia és Hollandia által követett, különbözo megkôzelítési módokra hívta fel a figyelmet. Az elobbi legfobb jellemzóje a „rugalmasságon keresztül megvalósuló biztonság”, amely arra az elképzelésre épül, hogy nines szükség a foglalkoztatottak védelmét szolgáló szigorú torvényekre, ha a munkavállalók nagyvonalú munkanélküli ellátásra, hatékony képzési és munkakôzvetítôi rendszerre támaszkodhatnak, amelyek segítségével erósodik munkaero-piaci helyzetük. A dán megkozelítés így írható körül: „biztonságon keresztül megvalósuló rugalmasság”, és abból a feltételezésból indul ki, hogy a munkavállalók hajlandóak elfogadni a rugalmas foglalkoztatási feltételeket, amennyiben ezek megfeleló szintú biztonságot kínálnak számukra. A FAK-államokban és a kózép-ázsiai országokban, ahol az újra beindult gazdasági nóvekedés mellett jelen van a súlyos szegénység is, vagy Délkelet-Európa számos országában, ahol megszilárdult a béke, de hiányosságok tapasztalhatóak a foglalkoztatás és a szociális védelem területén, illetve a régió iparilag fejlettebb országaiban, ahol nem kielégító a gazdasági teljesítmény, minden országnak saját módszert kellett kidolgoznia a szociális dimenziónak a globalizáció kórnyezetében tórténo biztosítása és a méltányos munka elómozdítása érdekében. A kihívások számos problémakór kóré csoportosulnak: hogyan párosítsák a rugalmasság (flexibility) szükséges szintjeit és a megújítandó szaktudást úgy, hogy versenyképesek legyenek a globális piacon, miközben megfeleló szintú biztonságot (security) (innen az angol elnevezés: flexicurity, a flexibilités és biztonság ötvözete) kínálnak a férfi és nói munkavállalók kielégító munkaero-piaci részvétele érdekében. Emellett az idósebbeknek foglalkoztatási és védelmet kell nyújtani, a fiatal álláskeresóket és a munkanélkülieket olyan készségekkel kell ellátni, amelyekkel el tudnak helyezkedni egy olyan munkaerópiacon, amely folytonosan változó szaktudást igényel. Mindemellett kezelniük kell az egyre mobilabb nemzetkózi munkaeró problémáit is. Ezekkel a témákkal, a kormányzást is beleértve, a jelentés II. kotetében foglalkozunk részletesebben.

^ A nyflt koordinációs mechanizmus (open method of coordination - OMC) értelmében az EU-tagállamok közös célkitûzésekben állapodnak meg, amelyeket a késóbbiekben a tagállamok nemzeti szintû politikai stratégiâk keretében vesznek àt. A stratégiât konkrét végrehajtàsi intézkedések követik, amelyeket folyamatosan ellenôriznek és értékelnek. 2

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

ATALAKULÃS és MÉLTÁNYOS MUNKA EURÓPÁBAN, 2001-2004

1.1 Gazdasági trendek a régióban Annak ellenére, hogy 2000-re a világ gazdasága már kilábalni látszott az Ázsiában 1997-ben és az Oroszországban 1998-ban végbement pénzügyi válság negativ hatásaiból, és a gazdasági helyzet jobbnak tunt, mint az elmúlt tíz évben bármikor, Europa és Kôzép-Azsia országainak komoly problémát okozott a változó gazdasági és társadalomgazdasági helyzethez való alkalmazkodás. 2000-ben Europa és Kôzép-Ázsia gazdasága eroteljes, 4,4%-os nôvekedést mutatott (lásd 1. Táblázat), amely egyrészt az élénk külkereskedelemnek, másrészt a térségben létrejôtt szorosabb együttmúkôdésnek volt köszönheto. Az Európai Unión belül erósen növekedett a foglalkoztatás aránya, és jelentôsen csökkent a munkanélküliek száma. Az orosz gazdaság meglepôen gyors talpraállása 1999-ben kedvezö hatással volt a FÁK térségére, ahoi 2000-ben a GDP 8,9 százalékkal emelkedett. A gazdasági nóvekedés Európában és Kózép-Azsiában 2000. elsó felében érte el a csúcspontját, ezt az idószakot 2001-ben gazdasági hanyatlás, majd 2003-ban és 2004-ben bizonytalan fellendülés követte. A világgazdaság általános lassulása az Egyesült Államokból induit ki, ahol a magas olajárak miatt hanyatló gazdasági aktivitást, és a tózsdei buborék korrekcióját tovább súlyosbították a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások. Nem sokkal ezután a gazdasági hanyatlás az Atlanti-óceán túlpartján is megindult, azt eredményezve, hogy az elkóvetkezó két évben, 2003-ra, Európában és Kózép-Azsiában a gazdasági nóvekedés a felére, azaz 2,1 százalékra csókkent. 1. Táblázat Régió

GDP nóvekedés és elorejelzés (%) 1995 2000 2001 2002

2003

2004*

2005*

* Becsiések **UNE0E felosztás szerint: „Europa (Kelet és Nyugat) és FÄK”, San Marino és Izrael kivételével. Megjegyzés: részosszesítés: Nyugat Europa (20): EU-15 + Cíprus, Malta, Norvégia, Svájc, Izland Délkelet-Európa: (DKE-8): Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Románia, SzerbiaMontenegró, volt Jugosziáv Koztársaság Macedonia, Törökorszag Forrás: UNECE (2004b), az osszesített adatok az UNECE szíves kozremúkodésének köszönhetöek. A világgazdaság megtorpanása azonban erósen eltéró hatásokat gyakorolt az európai országokra. Amíg Nyugat-Európa, s fóként az EU15 országok nagyon megsínylették a változásokat, Kelet-Európa és a FÁK országai viszonylag jól állták a megpróbáltatásokat. A GDP nóvekedés az EU-15-ben a 2000-ben mért 3,6 százalékról 2003-ra mindóssze

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

3

AtalakuíAs £s míltAnyos munka eúrCpAban, 2001-2004

2.Táblázat Egy fore eso reál GDP USD-ban kifejezve (folyó Régió 1990 1995 Európai Unió (EU-15) 16 602,0 19 925,8 8 372,3 Új EU tagállamok (EU-10) 17 984,2 Európai Unió (EU-25) Nyugat-Európa (20) Délkelet-Európa (DKE-8) FÁK (12) Osszesített Europa és Kozép-Ázsia (48)*

16 733,79 7 197,5

20 060,3 4 762,0

áron, vásárlóero paritáson) 2000 2001 2002 24 348,5 10 974,0

25 336,8 11 494,9

22 136,8 24 540,9

23 058,9 25 511,1

6 194,1 5 678,2

6 013,4 6 136,0

6 372,5 6 573,1

14 712,5

15 334,8

15 906,9

2003

26 047,0 12 014,3 23 765,6

26 056,9

26 206,6

26 771,3

*UNECE térségfelosztás szerint: „Europa (Kelet és Nyugat) és FÁK”, San Marino és Izrael kivételével Forrás: UNECE (2004b), az osszesített adatok az UNECE szíves kozremúkodésének köszönhetoek

0,8 százalékra esett vissza. Az euro-zóna három legnagyobb gazdaságát (Németország, Franciaország és Olaszország) külonosképpen hátrányosan érintette a kialakult helyzet, Németországban például a 2000-ben 2,9 %-os novekedés 2001-ben már csak 0,8% volt, és ez 2003-ra 0,1%-ra esett vissza (lásd Melléklet, 2. Táblázat). Az Egyesült Királyságban a visszaesés kisebb mértékú volt és a fellendülés is hamarabb kezdodött. Annak ellenére, bogy a gazdaság fellendülésének egyértelmú jelei mutatkoznak az EU-n belül, egyelóre rendkívül nehezen képzelhetó el, hogy az EU Lisszaboni Stratégiájának ambiciózus céljai megvalósíthatóak. Nyugat-Európa nem az EU-hoz tartozó országaiban, Norvégiában és Svájcban is érezheto a gazdaság hanyatlása. A 2001-2003-as idószakban az EU tíz új tagállamának gazdasági nóvekedése viszonylag stabil, és az EU-15 országokénál magasabb volt. Mivel az Unióhoz való csatlakozás kedvezó nóvekedési dinamizmussal kecsegtet, az új tagállamokra vonatkozó gazdasági elórejelzések meglehetosen optimisták. Azonban a kozép-európai új EU-tagállamok (Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, a Cseh Kóztársaság és Lengyelország) a gazdasági novekedés lelassulását tapasztalták, a GDP nóvekedési rátája a 2000-es 3,9%-ról 2002-ben 2,2%-ra esett vissza. Ebben a térségben 2003-ban 3,4%-os gazdasági nóvekedés volt tapasztalható, és további nóvekedés várható 2004-re, ami elérheti a 4,4%-ot. Ezzel szemben, a három balti állam (Litvánia, Lettország és Esztország) Kelet-Európa leggyorsabban fejlôdô régiója volt az elmúlt négy év során. Allandó GDP-nóvekedés mutatkozott, a 2000-es 5,6% 2003-ra 7,6%-ra emelkedett, és 6% fólótti nóvekedés várható 2004-ben és 2005-ben is (UNECE, 2004a). A viszonylag stabil gazdasági nóvekedés ellenére a reáljóvedelmek meglehetósen nagy külónbségei megmaradtak az új EU-tagok és az EU15 tagállamok kózótt (lásd 2. Táblázat). Az új tagállamokban a lakosság kórülbelül 92 százaléka olyan térségekben él, ahol az egy fore eso GDP kevesebb, mint 75%-a az EU-25 országok átlagának. Elemzók szerint, annak ellenére, hogy az új tagállamokban nagyobb ütemu a gazdasági nóve-

4

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

ÁTALAKULÁS tS MÍLTAnYOS MUNKA EURÓPÂBAN, 2001-2004 \

kedés, még jó néhány évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a jövedelmek kiegyenlítódjenek az EU-25 országain belül. Az alapvetó fejlettségheli szintkülonhségeket figyelembe véve, és tekintettel a külonféle, gazdasági novekedést visszahúzó tényezókre, (még akkor is, ha a kedvezó EU-környezet hosszútávú gazdasági novekedést eredményez) úgy véljük, hogy a tíz tagjelölt országnak majdnem hat évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy az egy fóre eso GDP-t átlagát tekintve felzárkózzon az EU-hoz. (EIU - Economic Intelligence Unit, 2004. április)

Délkelet-Európa gazdaságai szilárdnak bizonyultak 2002-ben és 2003ban, a nóvekedés 5,1% és 6,4% között mozgott, és várhatóan e a szinten is marad 2004-ben és 2005-ben. Az elmúlt négy év során, az eros hazai keresletnek köszönhetöen meglehetôsen élénk gazdasági nóvekedés volt tapasztalható az EU-csatlakozásra váró országokban, Romániában és Bulgáriában, Tórókországban pedig tovább stabilizálódott a gazdaság. A 2001-ben jelentkezett megtorpanás (lásd 1. Táblázat), amikor a térségben negativ volt a nóvekedés! ráta, a komoly tórókországi gazdasági visszaesésnek volt betudható. Tórókországban a 2000-es, 7,4%-os GDP 2001-ben -7,4%-ra zuhant. De a fellendülés külónósen eros ütemben zajlott az elkóvetkezó években, 2003-ban a teljes kibocsátás nóvekedése elérte az 5,8%-ot. Az elemzók szerint Tórókország gazdasági nóvekedése 2004ben 4,6%-kal, 2005-ben 5%-kal lesz magasabb. (Az Európai Kóz ség Bizottsága, 2004a). Az elmúlt négy évben, a nyugat-balkáni gazdaságok mindegyike (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedonia és SzerbiaMontenegró) - a volt Jugoszláv Kóztársaság Macedóniát kivéve, amelynek 2001-ben a nemzeti-etnikai válságból kellett kilábalnia - szintén egyenletes nóvekedést mutatott. 2003-ban mindegyikük gazdasági teljesítménye kedvezó volt, és 2004-re további nóvekedés várható. A térségben azonban igen nagy külónbségek észlelhetók a gazdasági termelést, kilátásokat, szegénységi mutatókat és a foglalkoztatást tekintve. Albániában, Bosznia-Hercegovinában, és Szerbia-Montenegróban szegénységcsókkentési stratégiákat alkalmaznak. A nyugat-balkáni országokban az egy fóre esó GDP rendkívül széles skálán mozog, Koszovóban csupán 510 USD, míg Horvátországban 5 440 USD (UNECE, 2004a), amely azonban igencsak alulmarad az EU-15-ók szintjével szemben, ahol az egy fóre jutó GDP átlaga 26 636 USD. Az elmúlt ót évben, a volt Szovjetunió felbomlása óta elószór, a Független Allamok Kózósségének országaiban folyamatos gazdasági nóvekedés jelentkezett. Az 1998-as pénzügyi válság komoly befolyással volt a térségre. De a 21. század kezdetén, az Orosz Allamszóvetség gyors gazdasági felépülésének kószónhetóen, az egész térségben gazdasági stabilitás állt be. Ugyanakkor, mivel néhány FÁK-ország - mint például az Orosz Államszóvetség, Kazahsztán, és kisebb mértékben Azerbajdzsán kiemelkedóen gazdag természeti kincsekben, míg mások elsósorban mezógazdaságra támaszkodó gazdaságok, a gazdasági kibocsátást il-

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

5

ÂTALAKUtÂS es MÍLTANYOS MUNKA EURÛPABAN, 2001-2004

1. Grafikon

O EU-15

]

Reàl GDP Index Európában és Kôzép-Ázsiában, 1990-2003 (1990= 100)

■ ÚJ EU Tagáliamok (10) -A-NYE (20)

□ DKE-7

FÂK(12)

Megjegyzés: Részôsszesités: Nyugat-Eurôpa (20): EU-15 + Ciprus, Mâlta, Norvégia, Svàjc, Iziand, Délkelet-Eurôpa (DKE-7): Albânia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Románia, Szerbia-Montenegró, VJK Macedonia Forrás: UNECE (2004b), az osszesítések az UNECE szíves kozremúkodésének köszönhetöen állnak rendeikezésre. letóen még mindig jelentos külonbségek jellemzik ezt a régiót. A FÁK gazdasági novekedése az Orosz Allamszovetségnek köszönheto, a természeti kincsekben nem bovelkedo országok exporttermelése legfoképp az orosz piacok felvevokészségére támaszkodik. A magas olaj- és gázáraknak, valamint a nagy volumenu hazai keresletnek tudható be, hogy az orosz GDP több mint 7%-kal nott 2003-ban. Ez a novekedés kissé csökkenni látszik 2004-re (4,9%) és 2005-re (4,5%). E térség gazdasági növekedését rendkívüli módon befolyásolja az olaj- és gázkitermelés mértéke. Ezért a hosszú távú gazdasági, politikai és társadalmi stabilités érdekében alapvetóen szükséges a diverzifikáció és a szerkezetátalakítás. A FÁK országainak pozitív gazdasági novekedése ellenére a kimutatott egy fóre jutó GDP jelentosen alatta marad a változások elott mért adatoknak (lásd 2. Táblázat és 1. Grafikon), különösen a kaukázusi régióban (Orményország, Azerbajdzsán és Grúzia), ahol a termelés csökkenése a kilencvenes évek elso felében jelentosebb volt, és ahol az egy fore eso GDP még mindig majdnem 50 százalékkal kevesebb, mint az 1989-es szint. Emellett, a térségben jelentos külonbségek mutatkoznak a reáljovedelmek tekintetében is: ez Tadzsikisztánban a legalacsonyabb: 1 356 USD és az Orosz Államszovetségben a legmagasabb: 8 549 USD (UNECE, 2004a). Ezen kívül, a FÁK minden egyes országában nott a jövedelem-külonbség, ami ahhoz vezetett, hogy jelentosen nott a hivatalos szegénységi küszöb alatt élok száma. Azerbajdzsán, Grúzia, a Moldovai Koztársaság és Tadzsikisztán jelenleg a Szegénység-csokkentési Stratégiák alá tartozó (PRSP) ország.

6

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

AtalakuüIs Es mEltAnyos munka eurQpAban,'Jôoi-2004 \

1.2 Munkaerô-piaci fejlemények Annak ellenére, hogy a közelmultban majdnem minden orszàgban gazdasâgi fellendülés volt tapasztalhatô, a munkaeropiacon kevés javulàs tôrtént. Habâr Nyugat-Európában a foglalkoztatási szintek vàltozékonyabbak voltak, a tartos munkanélküliség az egész térségben tovàbbra is komoly problémât jelent, és a nôvekedés foglalkoztatási aspektusa kulcskérdés. Elsösorban a foglalkoztatási ráta 1989 óta tarto drámai csokkenése miatt no a szegénység és a szociális kirekesztés sok kozép-, délkelet- és kelet-európai, valamint kozép-ázsiai országban, ami különösen hátrányosan érinti a veszélyeztetett társadalmi rétegeket, így általában a noket, a fiatalokat, az idosebbeket és a fogyatékossággal éloket. (lásd 2. Grafikon) A limitált munkaero-kereslet és az állandó magas munkanélküliség - különösen a korábbi átmeneti gazdaságokban - a foglalkoztatást védó jogszabályok további liberalizációját eredményezte, amelytol az állásteremtés élénkítését, a felvételek nôvelését és a kisvállalkozások fejlodését remélték. Azonban a foglalkoztatás-liberalizációs intézkedések nem élveznek széleskôrú támogatottságot, mivel ezeket nem minden esetben egyeztették és fogadtatták el szisztematikusan a szociális partnerekkel. Emellett, a munkanélküli segély folyósításának rövid idotartama és a szociális ellátások csôkkentése sok munkanélküli és inaktiv személyt számos országban az informális szektorba sodor. Az a tény, hogy Nyugat-Európában a munkahely-teremtés visszaesése ellenére a foglalkoztatás szintje változó maradt, valószínüleg a kilencvenes évek második felétol kezdódóen számos országban bekövetkezett munkaero-piaci változásoknak tudható be. E változások kôrébe tartozik a nok munkaeró-piaci részvételének nôvekedése, a munkavállalók képzettségi szintjének emelkedése, az új típusú munkaszerzodések és a foglalkoztatást elôsegítô bérmegállapodások elterjedése. Mindezek ellenére a munkanélküliség aránya tartósan magas maradt. Miután 2001-ben a munkanélküliségi ráta elérte az utóbbi tíz év legalacsonyabb szintjét, 7,4%-ot, az EU-15 országokban 2003-ra 8%-ra emelkedett. (lásd 3. Táblázat). A jelenlegi elorejelzések szerint a munkanélküliség a továbbiakban is kis mértékben emelkedni fog, mielótt 2004. vége felé elkezdódik a csôkkenés. Kovetkezésképpen, az EU nem lesz képes 2005-re megvalósítani a stockholmi kozéptávú foglalkoztatási célkitüzést. Mivel a foglalkoztatás nôvekedése 2003-han megtorpant, és a foglalkozatási ráta 64,3%-on stagnál, a 2005-re elóirányzott 67%-os foglalkozatási célkitüzés jelenleg elérhetetlen. A 2002-2004-es idószak gyenge foglalkoztatási nôvekedése gyakorlatilag ellehetetlenítette a teljes foglalkoztatás 2010-re kitûzôtt megvalósítását. (Európai Kôzôsség Bizottsága, 2004b). A munkanélküliség komoly probléma maradt az új EU-tagállamok legtöbbje számára. Az utóbbi négy évben csökkent a foglalkoztatás szintje és folyamatosan magas - 13,6% és 14,8% közötti - maradt a munkanélküli-

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÛRNYEZETBEN

7

ÁTALAKULÁS ÉS MÉLTÁNYOS MUNKA EURÓPÁBAN, 2001-2004

2. Grafikon

80

Teijes foglaikoztatási mutató Európában és Kozép-Ázsiában, 1990-2003(1990=100)

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

O EU (15)

ÚJ EU Tagállamok (10)-ér NYE (20)

D DKE-7

FÁK(IO)*

* FÄK (10), Türkmenisztánt és Üzbegisztánt kivéve Megjegyzés: Országok csoportosítása (lásd megjegyzés 1. adat) Forrás: UNECE (2003b, 2004b).

ségi arány. 2(X)4-2005-ben a munkanélküliségi ráta várhatóan nagyon lassan emelkedni fog, ezen országok gazdasági erôsôdésével párhuzamosan. A munkanélküliségi ráta azonban várhatóan csak nagyon lassú ütemben fog elmozdulni a 2003-as 14,3%-ról 13,8%-ra 2005-ben. (lásd 3. Táblázat) A térség országainak munkaerópiacát komoly regionális és szakképzettségi inkompatibilitások jellemzik. Igen nagy külónbségek léteznek az egyes országokon belül és azok között is a munkanélküliségi rátát illetoen; a fejlettebb területeken munkaerohiány, míg másutt magas munkanélküliség a jellemzó. Sok esetben kiterjedt informális gazdaság alakult ki (lásd Második Kötet, 2. Fejezet, 7. Grafikon), a veszélyeztetett társadalmi csoportok kórében, beleértve az etnikai kisebbségeket, jelentos a munkanélküliség és a kényszer-inaktivitás. Az EU teijes jogú tagjává vált tíz újonnan csatlakozott ország is bekapcsolódott a kózósségi szintú foglalkoztatáspolitikai koordinációs folyamatba, amely a 2003. júliusában elfogadott új Foglaikoztatási Irányelveken alapul. Ezek az irányelvek egyértelmúen megteremtik a szükséges munkaerópiaci reformok alapját, amelyek három átfogó alapelvre épülnek; teijes foglalkoztatás, különös tekintettel a lisszaboni és stockholmi foglaikoztatási célkitúzések teljesítésére; a minoség és termelékenység támogatása a munkahelyen; valamint társadalmi kohézió és a befogadó munkaerópiacok elómozdítása. Délkelet-Európában a munkaeró-piaci helyzet még mindig igen súlyos: 2002-ben a regisztrált munkanélküliségi ráta az Albániában mért

8

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

ÂTALAKUU^tS MtLTÂNYOS MUNKA EURÚPÂBAN, 2001-2004 \

3. Táblázat Régió

Munkanélküliség/foglaikoztatás (%) Munkanélküliségi ráta (%) 1995

2000

2001

Teljes foglaikoztatás novekedése (%)

2002

2003

2004*

2005*

2000

2001

2002

2003 0,2

Európai Unió (EU-15)

10,1

7,8

7,4

7,7

8,0

8,1

7,9

2,0

1,3

0,5

Új EU Tagállamok (EU-10)

10,1

13,6

14,5

14,8

14,3

14,1

13,8

-1,4

-0,2

-0,9

7,5 7,3 17,2

7,9 7,8 17,2

9,0 8,0

9,0

8,8

9,6 13,6

7,9 7,5 17,8

1,5 1,0 0,7

1,0 1,0 -1,2

0,3 0,4

5,8

7,1

6,4

6,5

7,2

Európai Unió (EU-25) Nyugat-Európa (22) Délkelet-Európa (DKE-7)** FÁK (12)**

-0,1 -4,1

* Becsiések. ** Regisztrált munkanélküliség: mivel nem minden DKE és FÄK országban folytatnak rendszeres Munkaeró Felméréseket, (Labour Force Surveys - LFS) ezekben a régiókban az õsszesített adatok a regisztrált munkanélküliségi adatokra alapulnak. Ily módon az adatok nem teljes mértékben ôsszehasonlíthatóak az EU által szolgáltatottakkal, Megjegyzés: Részôsszesítés: Nyugat-Európa: EU-15 + Ciprus, Málta, Norvégia, Svájc, Izrael, Iziand, Tórókország; Baiti Államok: Észtország, Lettország, Litvánia; Kõzép-Európa: Cseh Kôztársaság, Magyarország, Lengyelország, Sziovákia, Sziovénia; Délkelet-Európa: (DKE-7): Albânia, Bosznia-Flercegovina, Bulgária, Florvátország, Románia, Szerbia-Montenegró, VJK Macedónia Forrás: European Commission (2004), Economic Forecast Spring 2004, Brussels; UNECE (2004), Economic Sun/ey of Europe 1/2004, New York/Geneva. 15,8%-tól a Bosznia-Hercegovinában regisztrált 42,7%-ig terjedt (lásd Melléklet, 4. Táblázat). Ezen belül magas a tartósan munkanélküliek aránya. Annak ellenére, hogy néhány országban, konkrétan Bulgáriában és Romániában egyértelmu javulás mutatkozik, Bosznia-Hercegovinában, Szerbia-Montenegróban és Macedóniában nem várható a munkanélküliségi ráta csokkenése a közeljövöben. A munkanélküliek java része fiatal pályakezdo, akik a munkaeropiacra torténo belépésük alkalmával szembesülnek a nagymértékú munkaeró-fluktuációval és a rövid idotartamú foglaikoztatás gyakoriságával. Ezekben az országokban nagy külonbség van a hivatalosan illetve az ILO-meghatározás szerint regisztrált munkanélküliségi ráta között (az elóbbi, mivel szorosan kötodik a regisztrációs ösztönzökhöz, általában felülmúlja az utóbbit, hiszen sok hivatalosan munkanélküli személy valójában aktiv az informális gazdaságban). A Szovjetunió felbomlását kovetóen a FAK-országokban a foglalkoztatási szint csokkenése a jelentós kezdeti termelés-visszaesés ellenére is általában lassú ütemben következett be (lásd 2. Grafikon). A munkaeró újraelosztása azota is csak viszonylag mértékletes ütemben tórténik, a regisztrált munkanélküliség általában véve alacsony, az elmúlt négy évben 6,4 és 7,2 százalék között mozgott. (lásd 3. Táblázat) Mindazonáltal, ebben a térségben a felmérések alapján kimutatott munkanélküliségi ráta sokkal magasabb, mint a regisztrált munkanélküliségi arány, ami a limitált munkanélküli segélynek, illetve a rosszul szervezett munkakôzvetítôi gyakorlatnak tudható be.’ Például, az Orosz Államszôvetségében a regisztrált munkanélküliségi ráta 2002-ben 1,8% volt, összehasonlitva a felmérés szerinti 8,6%-os rátával. Kazahsztánban 2001-

’ Rendszeres munkaeró-felméréseket (LFS) az Orosz Államszovetségben. a Moldova! Koztársaságban és Kazahsztánban végeznek. Míg Grúziában több ízben végeztek munkaeró-felmérést az ILO szakmai támogatásával az 1990-2001-es idószakra kiterjedóen, Kirgizisztánban 2002-ben, Azerbajdzsánban pedig 2003-ban készült az elsó országos felmérés. EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

9

AtalakuUÍsEs mEltânyos munka eurQpAban, 2001-2004

ben a regisztrált ráta 2,9%, míg a felmérés szerinti 9,3% volt (Melléklet, 4. Táblázat). Egyes FAK-országok gazdasági nôvekedése a fo exportágazatoknak, így például az olaj- és a gázszektornak köszönhetö. Ugyanakkor, a gazdaság megsínyli az elégtelen diverzifikáció hátrányait; éles külônbség alakult ki az exportorientált, tôke-intenzív ágazatok és a gazdaság egyéb területei között, ahoi az informális foglalkoztatás dominál, elsósorban a háztáji mezógazdaságban és szolgáltatási szférában. Az egyik legsebezhetôbb társadalmi réteg a FÁK-országokban, de a térség sok más országában is - ahol meglehetosen alacsony szintú a munkaerôpiachoz való kôtôdés - a fiatal munkavállalók rétege. Fnnek számos oka van, többek között az állásokat jelenleg betôltók védelme valamint az új munkalehetôségek hiánya. Ugyanakkor, mivel a népességnôvekedés viszonylag kis mértéku, ezekben az országokban a születéskor várható alacsony élettartam miatt a fiatalok aránya a teljes népességben még mindig magas, csakúgy, mint a gazdaságilag aktiv népességet sújtó eltartási teher.

1.3 Fõbb politikai fejiemények A 2001-2004-es idôszakban két esemény gyakorolt komoly hatást Furópa és Kôzép-Azsia politikai és társadalmi-gazdasági helyzetére. Fgyrészt a szeptember 11. utóhatásaként megszaporodó terrortámadások (elsósorban Moszkvában és Madridban), másrészt a térség egyes területein megjeleno etnikai konfliktusok jelentettek új fenyegetést a szabadságra és a biztonságra. Másrészt viszont, a legutóbbi FU-bóvítés 2004. május 1-jén további nagy lépést jelentett az európai integráció és annak irányába, hogy megszúnjôn a II. Világháború óta az európai térséget befolyásoló megosztottság. A globalizáció kontextusában végrehajtott bôvítés összhangban van a térség átalakításának vágyával, amely figyelembe veszi a legújabb globális kihívásokat. A regionális megoldás választásának az a logikája, hogy globális szinten bonyolultabb az integráció, tehát érdemesebb elõszôr a regionális lépéseket megtenni. Ugyanakkor a globalizáció ósszekótô kapocs is lehet a nyitott régiók között, és eroforrást szolgáltathat a régiós célok megvalósítása érdekében. (ILO, 2004c, 74. oldal) A bôvítési folyamat elengedhetetlen a stabilités, a béke és szabadság kiterjesztése érdekében, és azt jelenti, hogy minden tagállam ugyanazokat az alapértékeket tartja szem elott. A 2004. május 1-jén tôrtént bóvítés az ötödik volt az Furópai Kôzôsség 50 évvel ezelotti létrehozása óta. Fz egyben a legnagyobb is volt, jelezve, hogy a modell vonzó a fiatal demokráciák számára, annak ellenére, hogy a csatlakozás gyôkeres változásokat kôvetel mind társadalmilag, mind pedig gazdaságilag. Az FU teljes, tôbb mint 450 millió fôt meghaladó népessége jelenleg Furópa és Kôzép-Azsia népességének tôbb mint 50 százalékát teszi ki, és az FU GDP-je a teljes

10

EGYÛTTMÛKÔDÉS /t VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

[I

ÁTALAKUtÃSiS M£LTANY0S MUNKA EURQpABAN, 2001-2004 |

térség körülbelül 75 százalékának felel meg. Mindez növelni fogja az EU politikai és gazdasági befolyását a régióban és a világon. Azonban az új, kibôvített Európai Unió a mai állapotában sokkal ôsszetettebb, mind kulturálisan, mind pedig társadalmi-gazdasági vonatkozásait tekintve, mint eddig. Az európai integráció folyamatának további sikere tehát azon múlik, hogy az EU és tagállamai hogyan képesek ezt a sokszínúséget figyelembe venni a politikai rendszer kialakítása során. A 2000-es Lisszaboni Csúcstalálkozó ambiciózus célkitíízései egymást kölcsönösen támogató módon kapcsolták óssze a gazdaságpolitikát, a foglalkoztatást és a szociális kirekesztés elleni intézkedéseket. A foglalkoztatáspolitika területén a fó cél, hogy az EU-ban a teljes foglalkoztatási ráta 2010-re az átlagosan 61%-ról (2000) 70%-ra emelkedjen, a nók foglakoztatási aránya pedig az átlagos 51%-ról (2000) 60%-ra nóvekedjen, ugyancsak 2010-re. Az „Európai Szociális Program” (European Social Agenda) alapelve, hogy a szociálpolitika gazdasági tényezô. Az Európa Tanács 2000. évi nizzai ülése a szociális kirekesztés területén is elindított egy új, nyílt koordinációs kampányt, és ezzel kiterjesztette azt az eljárást, amelyet eredetileg az Európai Foglalkoztatási Stratégia keretén belül dolgoztak ki, és a „Luxemburgi Folyamat” néven vált ismertté. 2001-ben az Európa Tanács a foglalkoztatási rátára vonatkozóan kózéptávú célokat túzótt ki (67%-os általános és 57%-os nói foglalkoztatás 2005. januárra). A Tanács emellett egy konkrét célt is meghatározott arra vonatkozóan, hogy 2010-re 50%-ra emelkedjen az átlag foglakoztatási ráta az 55 és 64 év közötti nók és férfiak kórében. Az Európai Szociális Program céljainak elérése érdekében tett elôrehaladásról éves jelentések készülnek, amelyek részletes áttekintést kínálnak az eddigi eredményekrôl. Az Európai Szociális Program keretén belül, a „Triparti! Szociális Csúcstalálkozó a Gazdasági Nôvekedésrôl és Foglafkoztatásról” elsõ ülését a tavaszi brüsszeli Európa Tanács elôestéjén tartották. Ez a szociális csúcstalálkozó biztosítani kívánja a szociális partnerek nagyobb arányú részvételét az EU politikai dóntéshozatali folyamatában. 2003. december 11-én, Wim Kok elnókletével Rendkívüli Tripartit Szociális Csúcstalálkozó! tartottak a Foglalkoztatási Munkacsoport Jelentéséról, amelynek kózéppontjában, mint már említettük, a teljes foglalkoztatás - a lisszaboni célkitúzések mérfóldkóve és az ILO-t már régóta foglalkoztató kérdés - áll. Kózép- és Kelet-Európában mára már kialakultak a stabil demokráciák és a múkódó piacgazdaságok. Az egyes országok kormánya és lakossága által végzett erófeszítéseket kétségtelenül elôsegítette az európai uniós tagság reménye. E folyamatban az „acquis communautaire” 31 fejezetét világították át az egyes országok és az EU közötti csatlakozási tárgyalások keretében; az egyes fejezetek lezárása a tárgyalások során kialakított feltételek elfogadásától függött. Atmeneti mentesség érvényesül számos területen, például a munkaeró szabad mozgását és a szolgáltatások kereskedelmét illetôen.

EGYÜTTMÚKÕDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

11

I ÂTALAKUtAStS MÍLTANYOS MUNKA EURQPABAN, 2001-2004

Bulgáriában és Romániában a csatlakozási folyamat nagyon elórehaladott állapotban van, és mindkét ország várhatóan 2007-ben csatlakozik majd az Unióhoz. Torokország szintén megkezdte a felkészülést, ez ügyben 2004. decemberében hoz dontést az Európai Bizottság. A Thessalonikiben rendezett Europa Tanács ülés során más nyugat-balkáni országok csatlakozási lehetoségeit is napirendre tíízték, és a dontés értelmében 2004. júniusában megkezdik a tárgyalásokat Horvátországgal, ami jelzi az ország által a politikai és gazdasági reformok területén elért eredményeket. A legutóbbi bóvítés közelebb hozta az Európai Uniót Délkelet-Európához. Azonban az 1990-es konfliktusokból eredeztethetóen, a nyugat-balkáni országoknak hosszabb idore lesz szükségük a múkódó piacgazdaságok kialakításához, mint kózép-európai társaiknak. Ezen kívül, mint ahogy azt a Koszovóban 2004. márciusában kirobbant erószakos cselekmények is példázzák, ebben a térségben még sok a tennivaló, mielótt elérik a béke és stabilités idôszakát. Bár a stabilités gyakorlatilag visszaállt, a biztonság javult, és az összes érintett országban demokratikusan megválasztott kormány mííkódik, még vannak elmaradások a demokratikus intézmények múkodése területén. A szervezett búnozés és a korrupció folyamatos jelenléte a szubrégió országaiban, ahogy ezt az ILO térségben jelenlévó tagállamai folyamatosan hangsúlyozzák, hátráltatják a politikai reformokat, a gazdasági fellendülést és megkérdójelezik a jogállamiságot. Az Európai Unió Délkelet-Európához fúzódó hosszútávú elkótelezettségét fémjelzi a Stabilizációs és Társulási Eolyamat, amely olyan megállapodásokon alapul, amelyek értelmében az EU megnyitja a plaçait, valamint pénzügyi és politikai támogatást nyújt, amennyiben az érintett országok a politikai, gazdasági és szociális reformok irányába vezetó komoly intézkedéseket hoznak. A Délkelet-Európára vonatkozó Stabilités! Faktum (amely kiterjed Albániára, Bosznia-Hercegovinára, Bulgáriára, Horvátországra, a volt Jugoszláv Kóztársaság Macedóniára, a Moldova! Kóztársaságra és Szerbia-Montenegróra) szintén fontos szerepet játszik a regionális együttmúkódés és a régió országainak nyújtott támogatás elómozdításában azok európai integrációra tórténó felkészülése során. A paktum ösztönzi az érintett országok közötti kapcsolatok fejlesztését különbözö területeken. Ugyanakkor a paktum nem rendelkezik saját forrásokkal, hanem adományokra épül. Néhány Délkelet-Európában megfigyelt jelenség még határozottabban van jelen a FÁK országaiban, ami a volt Szovjetunió 12 tagállamát laza kapcsolatba hozza egymással. Ezen országok demokratikus berendezkedése még gyakran gyengének mondható, a dóntéshozatal kózpontosított jellegu, hiányzik a párbeszéd széles bázisa és támogatása, valamint néhány országban még jelen van a politikai elnyomás is. Ugyanakkor a szubrégióban már komoly jelei mutatkoznak a további gazdasági együttmúkódésre való hajlandóságnak, például vám- és kereskedelmi egyezmények formájában. 2001-ben megalakult az Eurázsiai Gazdasági Kózósség, amelynek tagállamai: az Orosz Allamszóvetség, Belorusszia, Kazahsztán, Tadzsikisztán, Kirgizisztán valamint a Moldova! Kóztársa-

12

EGYÜTTMÚKÓDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

ÁTALAKUtÃS tS MÉLTÁNYOS MUNKA EURÓPÁBAN, 2001-2004~\

ság és Ukrajna megfigyeloi státuszban. 2003. szeptemberében Belorusszia, az Orosz Államszovetség, Ukrajna és Kazahsztán aláírtak egy gazdasági együttmukodési megállapodást, az Egységes Gazdasági Térség létrejottérol. Más FÁK-országok egyéb csoportokba, így például a GUUAM-ba tömörültek (Grúzia, Ukrajna, Üzbegisztán, Azerbajdzsán, Moldova! Köztársaság). Ezen kívül négy FÁK-ország tagja lett a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) (Orményország, Grúzia, Moldova! Koztársaság és Kirgizisztán), és a másik két legmagasabb novekedést mutató ország (az Orosz Államszovetség és Kazahsztán) aktiv tárgyalásokat folytat a WTOba tôrténô belépésük feltételeit illetoen (lásd Melléklet, 5. Táblázat). Az Európai Unió politikájával erósíteni kívánja a gazdasági és politikai együttmúkódést a FÁK országaival, annak érdekében, hogy megelózze egy újabb választóvonal kialakulását Európában. A „Tágabb Európa” címú kózleményében az Európai Bizottság azokkal a szomszédos kelet-és dél-európai országokkal kialakítandó kapcsolatok új kereteit dolgozta ki, amelyek jelenleg nem számítanak potenciális EU-tagoknak. (Európai Bizottság, 2003f).

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

13

2. ILO IRODÁK; kommunikáció, partnerség és donor-tevékenységek

Az ILO irodái különbözo funkciókat szolgálnak az európai régióban. Ezek többek között: a méltányos munkához kapcsolódó aktuális témákról szóló nemzetközi vitákhoz való hozzájárulás; segítségnyújtás a tagállamok számára a piacgazdaságra való átállás és a globális gazdasághoz tórténó alkalmazkodás során felmerülo kihívások kezelésében a szociális dimenzió védelme mellett, valamint a konstruktiv és hatékony kapcsolatok megórzése a donorokkal és a nemzetközi intézményekkel a régióban.

Az ILO szerkezeti felépítése Európában A régióban felmerüló speciális kihívások miatt az ILO a genfi központ égisze alatt múkodo Regionális Iroda irányítása alá tartozó, irodákra és kapcsolattartókra épüló struktúrát alkalmaz. A Regionális Irodának hét alkalmazottja van, beleértve a regionális igazgatót és igazgató-helyettest. A Regionális Iroda határozza meg a program-prioritásokat és tevékenységeket, ellenórzi a programok végrehajtását, támogatást nyújt és koordinál. Az ILO nyugat-európai országokban - beleértve Ciprust, Máltát, Izraelt és Torokországot - végrehajtott tevékenységei közvetlenül a Regionális Iroda felelósségi korébe tartoznak.

2.1 Kozép-, Kelet- és Délkelet-Európa és Kozép-Ázsia Az ILO Kozép- és Kelet-Európai Szubregionális Irodája Budapesten székel és a következo országok tartoznak hatáskorébe: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Koztársaság, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, volt Jugoszláv Koztársaság Macedónia, Magyarország, Moldova! Koztársaság, Románia, Szerbia-Monte-

EGYÛTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

15

i ILO IRODÃK: KOMMUNIKÃCIÓ, PARTNERSÉG ÉS DONOR-TEVÉKENYSÉGEK

negró, Szlovák Kôztársaság, Szlovénia és Ukxajna. Az iroda felelôs az ILO-tevékenységek koordinálásáért Koszovóban is. Az ILO Kelet-Európai és Kôzép-Ázsiai Szubregionális Irodájának székhelye Moszkva, és a következö országok tartoznak hozzá: Azerbajdzsán, Belorusszia, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Orosz Államszôvetség, Ôrményország Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán. A kôzpontban múkôdô technikai osztály segítségével a helyi irodák koordinálják a „Méltányos Munka Program” végrehajtását a régióban, az ILO programjában és a kôltségvetésben meghatározott megkôzelítési mód alapján. Ennek része a tanácsadói szolgáltatás biztosítása, találkozók szervezése, kapacitás-fejleszto tevékenységek szubregionális és országos szinten, valamint szakmai együttmúkôdési projektek irányítása a kialakított munkatervek alapján. Ezek az irodák számos, a nyugat-európai irodákra bízott funkciót is ellátnak. (lásd alább). A szubregionális irodák elôtt álló kihívás a Méltányos Munka Program integrált megkôzelítésének biztosítása a hatáskôrük alá tarozó országok mindegyikében, egy eredmény-orientált munkaprogram elokészítése, végrehajtása és értékelése során. A tagállamok igényeik szerint, különbözo szinten kialakított programot alkalmazhatnak, ad hoc megkôzelítési módot, integrált munkatervet vagy a Méltányos Munkára vonatkozó országos programot. Minden szubregionális irodában kôrülbelül 30 munkatárs dolgozik, kôztük különbözo szakterületek nemzetkôzi szakértôi, programvezetok, helyi szakértok, fiatal értelmiségiek, fókuszpont- és egyéb helyi munkatársak, idônként kihelyezett nemzetkôzi közalkalmazottak, tudományos munkatársak vagy konkrét programok keretén belül alkalmazott más szakértôk. A moszkvai szubregionális iroda 2003-ban két tudományos munkatársi munkakôrrel bóvült. Az ILO-n belül a helyi kapcsolattartó munkakôrt csak Európában alkalmazzák, és sok esetben ennek a pozíciónak tôbb éves múltja van. A helyi kapcsolattartók az ILO antennáiként múkôdnek, akik jelenlétüknél fogva biztosítják, hogy az Iroda közvetlenül értesüljôn a helyi eseményekrôl. Az adott helyi irodának tesznek jelentést, és aktiv szerepük van az ILO fô célkitúzéseinek és értékeinek támogatásában, valamint a szakmai együttmúkôdési programok nemzeti szintú megvalósításában. Egy ideje múkôdik kihelyezett kapcsolattartó Belorussziában, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Kazahsztánban, Romániában és Ukrajnában; 2002. júniusában további két kapcsolattartót jelöltek ki Albániába és Azerbajdzsánba. Mivel Lengyelország, Észtország és Szlovákia EU-tagok lettek, az ottani kapcsolattartó irodákat 2004-ben bezárták, és helyettük újakat nyitnak a Stabilitási Paktum és a FAK országaiban. Végül, az ankarai iroda, amely az alábbiakban leírtak szerint Törökországot hivatott lefedni, némileg hasonlít a nyugat-európai irodákhoz, mivel tanácsadói feladatokat is ellát, és szakmai programokat is visz. Az ankarai, budapesti és moszkvai irodák tevékenységi kôrét bôvebben a 3. Fejezetben taglaljuk. Az ILO régiós tevékenységeit a Torinói Kôzpont egészíti ki, az 16

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VALTOZÓ KÕRNYEZETBEN

ILO IRODáK: KOMMUNlKíiClO, PARTNERSÍG £S D0N0R-TEV£KENYSÍGEK

Európai Regionális Program révén, amely regionális, szubregionális és ország-specifikus programokat hajt végre, például a következö területeken: szociális és gazdasági szerkezetátalakítás, válságot kôvetô újjáépítés, szociális kirekesztés, munkaerô-migráció, emberkereskedelem és a globalizáció hatása illetve az ILO fobb munkaterületeihez kapcsolódó egyéb tevékenységek. Az ILO célkitûzéseivel összhangban a Torinói Központ tevékenységei a régióban szubregionális vagy ország-specifikus fejlesztési célokra vagy megkülönböztetett, a régiót érinto program-megkozelítésre épülnek. Ily módon testreszabott humáneróforrás-fejlesztési programok készültek az Európai Uniós tagjelölt országok, a balkáni konfliktus által érintett országok és a FÁK országai számára. A központ képzési tevékenységei a legjobb gyakorlatra épülnek, és elosegítik a kedvezményezettek közötti tapasztalatcserét. A Torinói Központ egyéni programokat is kidolgoz az ILO tagjai számára, különleges fontosságú témákkal kapcsolatban, személyes tréning, távoktatás, technikai segítségnyújtás vagy tanácsadói szolgáltatás formájában. A 2001-2004-es idószakban a tréningek és a résztvevók száma Kôzép- és Kelet-Európából valamint a FÁK térségból majdhogynem megháromszorozódott, 670-ról (2000.) 1 891-re nótt (2003.).

2.2 Nyugat-Európa Nyugat-Európában az ILO Brüsszelben müködtet irodákat az Európai Unió és a Benelux államok számára, az irodai hálózat ezen kívül kiterjed Berlinre, Lisszabonra, Londonra, Madridra, Párizsra és Rómára. 2003. elején új iroda nyílt Lisszabonban, hogy ily módon erósítsék Portugália, a portugál nyelvú országok és az ILO kapcsolatát. 2004. júliusában a bonni irodát áthelyezték Berlinbe, hogy közelebb kerüljenek a német tagszervezetekhez. Azon tul, hogy ezek az irodák az ILO-t képviselik az érintett országokban, kapcsolatot tartanak számos, az alább felsorolt nemzetközi és regionális szervezettel: Európa Tanács, az EU, az OECD, az EBRD és más ENSZ-szervezetek, mint az Elelmezési és Mezógazdasági Szervezet (FAO), az UNESCO, a Világélelmezési Program és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO); nemzetközi szôvetségek titkárságai; olyan nemzetközi és regionális munkáltatói és munkavállalói szervezetek, amelyeknek a központja az érintett országokban található, pl. az Organisation Internationale de la Francophonie; a Nemzetkôzôsség, a Portugál nyelvú Országok Kôzôssége, az Ibéramerikai Együttmúkôdési Titkárság és nemkormányzati szervezetek széles köre. Tekintettel arra, hogy a nyugat-európai országok fontos és vezetó szerepet játszanak a munka világában alkalmazott innovációk területén és régóta érdeklódnek az ILO és tevékenysége iránt, ezek az irodák jelentós feladatot látnak el az érintett országokban lévó tagszervezetekkel való partnerség fenntartásában. A jelenlét egyrészt lehetóvé teszi, hogy az ILO EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

17

i ILO IRODÁK: KOMMUNIKÁCIÓ, PARTNERSÍG gS D0N0R-TEV£KENYS£GEK

hallassa a hangját azokkal a témákkal kapcsolatban, amelyek gyakran befolyásolják a munkaügyi, foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatos politikát és szemléletmódot szerte a világban, másrészt hasznosítsa a rendelkezésre álló szakértelmet, támogatást, együttmukodést és anyagi forrást, ami jelentosen hozzájárul az ILO sikeres munkájához mind a région belül, mind globális szinten. Nyugat-Európában az ILO-irodáknak rendszerint négy alkalmazottja van, akik különbözo feladatokat látnak el: képviselet, külkapcsolatok, adminisztráció, pénzügy, média és más szervezetek tájékoztatása, és a szakmai gyakorlatok felügyelete. Az irodákat egy-egy igazgató vezeti, aki adott idoszakra az ILO rendeIkezésére bocsátja szaktudását, amelyet nemzeti szinten sajátított el, magas szintú szakszervezeti vezetóként, munkáltatói képviseldként, koztisztviselóként vagy politikusként. A lisszaboni iroda megnyitásakor megegyezés született, bogy a madridi iroda gyakorlatát fogják követni, nevezetesen, hogy a spanyol, illetve a portugál kormány finanszírozza a múkodtetéssel járó kiadásokat, és az ILO állja az igazgató fizetését és utazási kóltségeit. 2002-ben és 2004-ben a francia illetve a német kormány elhatározta, hogy egyéves hozzájárulással támogatják a párizsi, illetve a berlini irodákat, hogy segítsék óket munkájukban, és részben fedezzék az irodák kiadásait. Az ankarai és római iroda vendéglátó országainak kormánya is térítésmentesen biztosítja az irodai helyiségeket. 2001-ben új küldetésnyilatkozatot fogadtak el a nyugat-európai irodákra vonatkozóan, amelyek immár három fo funkciót töltenek be: kommunikáció és a láthatóság biztosítása, képviselet és partnerség, donor támogatás a technikai együttmúkódés részére. Lzek a funkciók szorosan összefüggnek, hiszen az ILO által érintett kérdések megfeleló kommunikációja segít megértetni a politikai dóntéshozókkal, hogy a Méltányos Munka Program és az ILO szakértelme múkódóképes és hatékony eszkozként alkalmazható a szegénység legyózésében. Lhhez a folyamathoz hozzájárulhatnak azáltal, hogy kiegészító, ónkéntes támogatást nyújtanak az ILO programok részére.

2.2.1 Kommunikáció és láthatóság A nyugat-európai irodák, csakúgy, mint az ankarai, a budapesti vagy a moszkvai irodák, fontos szerepet játszanak az ILO stratégiájának végrehajtásában, amely négy célkituzés kóré ósszpontosul: az írott, audio és televíziós média; egyéb intézmények és azok sajtó- és kommunikációs szolgálatai; a nagykózónség; és az ILO kiadványok potenciális célkózónsége. A médiával való kommunikáció magába foglalja a kapcsolattartói hálózat folyamatos és rendszeres frissítését az írott sajtóban, a sajtókapcsolatok ápolását, beleértve a parlament és a gazdasági és szociális tanács (ahol ez létezik) sajtó osztályát, a minisztériumok kommunikációs osztályát, a munkáltatói szerveket, szakszervezeteket és azok sajtóorgánumait. Szintén szükségesnek mondható a Jelentósebb munkáltatói és munkavál-

18

EGYÜTTMÚKÓDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

ILO IRODáK: kommunikMciO, partnersEg Es donor-te\Mkeny^gek

lalói szervezetek kongresszusain való részvétel, az ILO-t érintô témákat napirendre tuzo találkozók szisztematikus nyomon kôvetése valamint az ILO-szakértok jelenléte ezeken az eseményeken. Ebben a régióban a nagykôzônség számára az irodák intemetes honlapja a legfobb információs forrás, melynek segítségével el lebet jutni a fõoldalra. Az irodák rendszeresen adnak ki hírlevelet, legtöbbször elektronikus formában. Ezen kívül a már elindított illetve elindításra váró figyelemfelkelto kampányok a berlini, párizsi, madridi és római irodákban, mint például a futball-zsargont használó „Piros lapot a gyermekmunkának”-kampány, vagy „A Munka Világára Vonatkozó Alapvetô Elvek és Jogok Nyilatkozatának” nyomon kôvetésére épülo éves Világbeszámoló, arra szolgálnak, bogy az ILO arculatát kommunikálják a nagykôzônség felé. A római iroda például a városi tanáccsal karôltve 2002-ben szervezett egy kampányt, melynek keretében az ILO „Piros lap”-ja felkerült a város ôsszes buszára. A Gyermekek Jogainak Védelmezése az Oktatáson, Múvészeteken és a Médián keresztül - SCREAM (Supporting Children’s Rights through Education, the Arts and the Media) - elnevezésú kezdeményezést sok olasz és spanyol iskolában bevezették. Hasonló akciókat terveznek más európai városban is. Egyéb, nagy visszhangot keltett kampányok kerültek megrendezésre sok más európai fóvárosban is, a Világbizottság által készített, a „Globalizáció Társadalmi Vetületeiról” (World Commission Report on the Social Dimension of Globalisation) cimu jelentés kapcsán. Az irodák átfogó információs szolgáltatást nyújtanak az ILO-val kapcsolatban, és elósegítik az ILO publikációk marketingjét és értékesítését, bevételük nóvelése céljából. Emiítésre méltók a londoni iroda sikerei: elérték, hogy a nemzeti adatkózpont, a MIMAS felhasználja a munkaerópiaci adatbázis fó mutatóit (Key Indicators of the Labour Market), ezenkiviil szerzódést irtak alá a Coutts Information Services nevu céggel egy e-könyv eiófizetési szolgáltatás elindításáról. Az ILO jelenleg felülvizsgálja publikációs politikáját, és 2006-ra új rendszert fog kialakítani.

2.2.2 Képviselet és partnerség Az európai ILO-irodák képviseleti és partnerségi tevékenységi kórébe tartozik, hogy rendszeres találkozókat szervezzenek az ILO kózvetlen partnerszervezeteivel és tagszervezeteivel, valamint egyéb szervekkel, így a belügy-, igazságügyi, honvédelmi, kereskedelmi, pénzügy-, kózlekedési és mezôgazdasági minisztériumokkal. Ha ezek a partnerek jobban ismerik az ILO-t és annak tevékenységét, munkájuk során támogatni, és ha mód van rá, nemzetkózi tevékenységük során védelmezni tudják az ILO értékeit és akcióit - sôt ónkéntes hozzájárulást tehetnek saját szakterületükón az ILO együttmúkódési tevékenységeihez. A decentralizált szintek szereplói (régiók és helyhatóságok) egyre inkább az ILO-irodák partnerségi stratégiájának részévé válnak. A madridi iroda például felvette a kapcsolatot tóbb spanyol autonóm régióval, a római iroda pedig új stratégiát indí-

EGYÜTTMÚKÕDÉS /\ VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

19

ILO IRODHK: KOMMUNlKàClO, PARTNERSEG £S D0N0R-TE\^KENYSEGEK

tott el a nem tradicionális kapcsolatok fejlesztése érdekében olyan olasz szervezetekkel, amelyek a mùltban nem vettek részt ILO tevékenységekben. Ez a kezdeményezés nemcsak az ILO aktiv jelenlétét erositette, banem máris sikeresnek bizonyult abban, hogy jelentôs méitékû, ùj pénzügyi forrâsokat mozgósítson a szakmai együttmûkôdés számára. Az Italia Lavoroval kialakított kapcsolat például kulcsszerepet játszott abban, hogy az olasz kormâny jelentôsen nôvelte ônkéntes hozzájárulását a válságkezeléssel és újjáépítéssel kapcsolatos közös technikai projektek terén. 2003. decemberében a lisszaboni iroda is számos területre kiterjedö partnerségi megállapodást kötött a Lisszaboni Egyetem Társadalomtudományi és Üzleti Tanulmânyok Intézetével (ISCTE), a portugàl nyelvû afrikai orszàgokkal tôrténô együttmûkôdés fejlesztésérol (PALOP). A tagszervezetekkel fennálló magas szintú kapcsolatok fenntartása a regionális igazgató vagy a régió irodái igazgatóinak hatáskorébe tartozik. Ebból a szempontból a foigazgató látogatása az egyes országokban (például Litvániában, Lengyelországban vagy az Orosz Allamszovetségben) rendkívül fontos, mivel láthatóbbá teszi az ILO jelenlétét, és támogatást szerez tevékenységei számára az állam- és kormányfókkel, a munkáltatói és munkavállalói szervezetek vezetoivel, a parlamenti képviselokkel és a gazdasági és társadalmi tanács tagjaival fenntartott kapcsolatai révén. Ugyanezeket a szempontokat figyelembe véve szervezte meg a párizsi iroda azt az addig egyedülálló eseményt, amelynek során 2003. októberében a foigazgató beszédet tartott a Francia Parlament Külügyi valamint Kulturális, Családügyi és Szociális Bizottságának közös ülésén. Az ILO számára más fontos alkalmak is rendelkezésre álltak, amelyek során lehetóség nyílt a magas szintú dôntéshozók véleményét befolyásolni. Igy például a d’Annecy-találkozók során vagy 2003. decemberében a G8ak munkaügyi és foglalkoztatási minisztereinek találkozóján Stuttgartban, ahoi az ILO-nak a globalizáció szociális dimenziójának erósítése érdekében tett felhívása nagy visszhangot keltett. Az ILO képviseleti stratégiája kiterjed az akadémiai körökre is, azon megfontolásból, hogy növelje értékeinek, elemzéseinek és tevékenységeinek ismertségét azok kôrében, akik valószínúleg befolyással bímak a társadalom jôvôjére. 2003. májusában a Párizs I Pantheon-Sorbonne Egyetem díszdoktori címet adományozott a fóigazgatónak, amely esemény az ILO és a francia oktatási intézmények kapcsolatainak szorosabbra fúzését fémjelzi. A nyugat-európai ILO-irodák folyamatosan törekednek a nagy nemzetközi szervezetekkel való partner! kapcsolatok kialakítására. A párizsi iroda például az OECD-vel fennálló kapcsolatokért volt felelós, az alapvetó munkahelyi jogok tiszteletben tartása és a kereskedelem és fejlesztés liberalizálásának ôsszeegyeztethetôségéról tartott vita során. Az ILO részvétele az OECD multinacionális vállalatokról szóló irányelveinek áttekintésében, a foigazgató meghallgatása az OECD Fejlesztési Segély Bizottságának ülésén, a munkaértekezlet, amelyet 2003. májusában szerveztek az ILO európai régiója igazgatói és az OECD osztályve-

20

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

ILO IRODÁK: KOMMUNIKÁCIÓ, PARTNERSÉG ÉS DONOR-TEVÉKENYSÉGEK j

zetôinek részvételével, valamint a fóigazgató jelenléte 2003. szeptemberében a munkaügyi miniszterek találkozóján, mind-mind hozzásegítettek ahhoz, hogy teljes kôrú partnerségi megállapodás jöjjön létre az ILO és az OECD között. A brüsszeli iroda szoros kapcsolatban áll az Europa Tanáccsal, figyelemmel kísérte és segítette az EBESZ Parlamenti Kôzgyúlésének munkáját. A németországi iroda folyamatosan részt vesz különbözo parlamenti bizottságok munkájában. 2003 végén az ILO az Europa Tanáccsal, a Délkelet-Európai Stabilitási Paktummal és a belga kormánnyal közösen segélyprogramot indított a foglalkoztatáspolitikával és a foglalkoztatási szolgálatok teljesítményével kapcsolatban. A londoni iroda támogatta a Nemzetkôzôsség szakértôinek a szervezkedés és a véleménynyilvánítás szabadságáról, valamint a nôk és gyermekek kereskedelmi célú kizsákmányolása eilen folytatott bare módszereiról szóló konferenciáját. 2001-ben a Gazdasági és Szoeiális Tanács és a párizsi iroda támogatásával létrehozott Association française pour VOIT további lehetóséget biztosított az ILO számára a szélesebb kôzvélemény megszólítására. Az ILO gyakran kap felkérést az Európai Unió napirendjén szereplô kulcskérdésekról szóló politikai vitákban való részvételre. Az ILO képviselói tóbb ízben vettek részt a szervezetet érintô kérdések tárgyalásán tóbb európai parlamenti bizottságban. 2004. márciusában az Európai Parlament Fejlesztési és Együttmúkódési Bizottsága külón meghallgatást szervezett az ILO szerepéról a szegénység elleni hareban a foglalkozatás és Méltányos Munka Program révén. Az Európai Bizottság tisztségviselói rendszeresen részt vesznek és megnyilvánuinak a fontos ILO üléseken, valamint az Európai Bizottság aktívan részt vesz az ILO normaalkotási folyamatában és az azt kôvetô tevékenységekben. Számos európai uniós politikai dokumentum tartalmaz utalásokat az ILO munkájára és eszkózeire vonatkozóan, tôbbek között az Európai Kôzôsségek Bizottságának a Tanácshoz, az Európa Parlamenthez és a Gazdasági és Társadalmi Tanácshoz 2001. júliusában intézett nyilatkozata: Az alapvetô munkaügyi normák elômozdítása és a szoeiális kormányzás javításának szükségessége a globalizáció kontextusában. Az alapvetô munkaügyi normák tiszteletben tartásának erósítése a globalizáció és a világkereskedelem liberalizációja során olyan cél, amely fontos részét képezi az Európai Unió kereskedelmi és fejlesztési politikájának. Az Európai Bizottság jelentósen hozzájárult a Globalizáció Szoeiális Dimenziójával Foglalkozó Világbizottság munkájához, és nemrégiben elfogadott egy, a globalizáció szoeiális dimenziójáról szóló nyilatkozatot.

2.2.3 A technikai együttmúkôdés számára nyújtott donor-támogatások nôvelése A harmadik fontos terület, ahol a nyugat-európai irodák igen jelentôs szerepet tôltenek be az ILO munkájában, a programokra befolyó donor-támogatások nôvelése. A rendszeres kôitségvetési hozzájárulások folyamatos korlátozásának idôszakában a multi- és bilaterális támogatás egyre fontosabb csatomává válik a donorok számára, hogy kimutathassák

EGYÜTTMÜKÕDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

21

i ILO IROCÃK: KOMMUNIlä^, PARTNERSEG ES DONOR-TEVÊKENYSÊGEK

támogatási készségüket az ILO célkitúzései és tevékenységei iránt. Globális szinten tôbb mint 20 donor ország nyújt támogatást az ILO-nak, mintegy 70 intézményen keresztül. 2003-ban az európai régióban folyó programok fó támogatója az Egyesült Államok, akit Franciaország, Hollandia, Olaszország, írország, Flandria (Belgium), az FNSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az Furópai Unió követ (lásd Keretes szöveg 2.1). 2002-ben Németország járt az élen (lásd Melléklet, 8. Táblázat). A térség más országai is jelentôsen hozzájárultak az ILO munkájához. Lengyelország, Magyarország, és a Cseh Kôztársaság nemrég ajánlottak anyagi támogatást az ILO tevékenységeihez, és kifejezték készségüket arra, bogy megosszák tapasztalataikat a balkáni és a FÁK-országokkal. Magyarország és Luxemburg a fo szponzorai a Hetedik Regionális Találkozónak. Ezen kívül, az együttmukôdési és külügyminisztériumok gyakran finanszíroznak kihelyezett szakértói programokat: kihelyezett munkatársak dolgoznak a budapesti és moszkvai irodákban olyan projekteken, amelyeknek Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Hollandia és Svájc biztosítanak anyagi hátteret. Néhány fóbb donor és az ILO több éves keretmegállapodást kötött, amelyben megállapodtak az ILO-nak fizetendô fix éves vagy tôbbéves ônkéntes hozzájárulás ôsszegérôl, amely egy témakór vagy múkôdési célok szerint kerül kihelyezésre. 2002-ben és 2003-ban ilyen szerzódést kôtôttek Irországgal, Hollandiával és az Egyesült Királysággal, míg Franciaország több keretszerzôdést írt alá az ILO tevékenységeinek támogatására. A Stabilitási Faktum Szociális Kohézió Kezdeményezés címú fejezete szintén kínál fôldrajzi kereteken alapuló támogatási lehetôségeket a donorok számára. Ugyanakkor, bizonyos jelek arra utalnak, bogy a jövoben egyre nebezebbé válik a kiegészító támogatások megszerzése a központi batóságoktól, bár a belyzet minden országban más. Olaszországban például, abol a kormánypolitika értelmében csökkenteni keil a multilaterális együttmúkôdésre fordítandó keretet, az ILO az egyetlen ENSZ-szervezet, amely nem jelentett csôkkenést, sot nôtt a befolyt támogatások mértéke. Nébâny iroda ezért kezdeményezte az együttmükôdés kiterjesztését a ,,nem bagyomânyos” àllami szervek, minisztériumok és decentralizàlt intézmények fêlé. A brüsszeli, madridi, pàrizsi és rômai irodâk például regionális és belyi batóságokkal müködnek együtt a támogatás nôvelése érdekében. A pàrizsi iroda üj adományozókat térképezett fel lokâlis szinteken (Nantes vàros és a vàrosi polgàrok, a Loire Atlantic Department, a Pays de la Loire). A támogatók között föbb kôzintézmények is találbatók (mint például a Francia Fejlesztési Ügynôkség és az Electricité de France). Az ILO madridi irodája élen járt a magánszektorral való együttmükôdés lebetóségeinek felkutatásában: a Fiatalok Foglalkoztatási Hálózata elnevezésú projektet felerészben bét spanyol nagyvállalat, felerészben a spanyol kormány finanszírozza. Regionális szinten a befogadó országokban szintén elkezdodött a támogatások mobilizációja a donorok belyi képviseloinek bevonásával.

22

EGYÜTTMÜKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÛRNYEZETBEN

ILO IRODáK:'KOMMUNIIÜÍCl0. PARTNERSËG ES D0N0R-TEV£KENYS^EK

A madridi és rômai irodákkal kapcsolatban megfigyelt ùj fejlemény, hogy a projektek egyes fàzisait a donor-orszàgban hajtjàk végre. Olaszorszàg igen nagy fontosságot tulajdonitott a vàllalatok tàrsadalmi felelôsségével kapcsolatos kérdésnek, ami dôntôen hozzájárult egy Global Compact elnevezésu projekt finanszírozásához. Az ILO, mint végre-

Keretes szôveg 2.1 Stratégiai partnerség az EU és az ILO között A bõvítési folyamat tontos keretet szolgàltatott az EU és az ILO együttmûkôdése számára, amelyet 2001. májusában az ILO fôigazgatója és az EU Foglaikoztatâsi és Szociális Biztosa közötti hivatalos levélváltás erõsített meg. Megegyezés született, hogy 2002-tôl kezdve évente magasszintû ILO/Eurôpai Bizottság-találkozókat rendeznek; ennek kôvetkeztében az ILO tisztségviselôi és az Europa! Bizottságnál dolgozó munkatársak között megerösödött a rendszeres kapcsolattartás, a konzultációk és eszmecserék mértéke. A màsodik magasszintû taláikozó soràn, 2003. júliusában, az EC és az ILO megegyezett abban, hogy tovább erõsítik együttmûkôdésüket, amely abban testesült meg, hogy 2004. júliusában az ILO-fõigazgató és két európai biztos, a Fejlesztési és Humanitârius Segítségnyújtásért felelôs biztos, valamint a Foglaikoztàsi és Tàrsadaimi Ügyek biztosa aláírtak egy stratégiai együttmûkôdési szerzôdést a fejlesztés és humanitários segítségnyújtás témájában. Az ILO a késõbbiekben elérte, hogy rá is vonatkozzanak az EC/UN Pénzügyi és Igazgatási Keretszerzõdés (Financial and Administrative Framework Agreement - FAFA) feltételei, amely biztosítja a felsó vezetoség kiegészíto anyagi hozzájárulását az ILO adományokból kezdeményezett programjainak és tevékenységének véghezviteléhez. Világviszonylatban számos potenciális együttmûkôdési terüiet került felsorolásra stratégiai együttmûkôdés céljából: •

munkaügyi alapelvek betartatása, különös tekintettel az oktatásra, a gyermekmunkára és a kereskedelemmel kapcsolatos szabáiyokra,

•

vállalatok társadaimi felelossége és az alapvetó munkaügyi normák,

•

a társadaimi párbeszédre ösztönzö kezdeményezések támogatása a francia nyelvû afrikai országokban a társadaimi párbeszéd kialakítása során szerzett tapasztalatok alapján,

•

munkáltatói stratégiák a szegénység csôkkentése érdekében,

•

migráció és fejlesztés.

AZ EU által finanszírozott, az ILO és a torinói központ által végrehajtott technikai együttmûkôdési programok száma nagy mértékben növekedett különbözö terüieteken. A torinói központ Brüsszelben négy részból álló „ötlet-özön” (brainstorming) szemináriumot rendezett, hogy megismertessék az EU technikai együttmûkôdési feladatokkal megbízott tisztviselõit az ILO szabályzatával és programjaival a négy stratégiai terüieten.

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

23

! ILO IRODÁK: KOMMUNIKÁCIÓ, PARTNERSÉG ÉS DONOR-TEVÉKENYSÍGEK

:

hajtó ügynôkség részvételével Olaszországban és a fejlodô országokban végzett tevékenységek révén az ENSZ Global Compact-tervére kívánták ráirányítani a figyelmet. Az adományozók fôldrajzi és tematikus érdekei nagy mértékben eltémek egymástól. Míg a donorok a fontos tevékenységek végrehajtása érdekében biztosítják a szükséges támogatást az ILO számára a régióban, ezeknek a tevékenységeknek a koherenciáját és hatékonyságát nôvelné a donor-támogatások nagyobb arányú integrációja, beleértve a szociális partnerek nagyobb szerepét. Ebbôl a szempontból a Technikai Együttmukôdés Forráselosztó Rendszere olyan eszkôz, amelyet a kôzelmúltban Hollandia és az Egyesült Királyság alkalmazott a FAK országaiban az ILO stratégiai kôltségvetési szabályaival ôsszhangban. A donorokat és a kedvezményezett országokat az eddigieknél jobban kellene tájékoztatni azokról az elônyôkról, amelyek a kôvetkezô területeken jelentkeznek: a koordináció javulása, a rendelkezésre álló támogatás integrációja illetve a mechanizmus révén elérhetô források. A hatékonyság és a koherencia nôvelésének érdekében az ILO egyre gyakrabban alkalmazza a Méltányos Munka Országprogramokat a tagszervezeteknek nyújtott segélynyújtás eszkôzeként. A hagyományos szponzorok és elsôsorban az olasz Külügyminisztérium által nyújtott támogatások kiemelkedôen fontosak a torinói kôzpont számára. Ezek ôsszege változatlan maradt a 2001-2004-es idôszakban. A kôzpontnak sikerült új szponzorokat is találni azáltal, hogy az egyszeri képzési tevékenységek helyett új, hosszútávú projekteket dolgoztak ki és hirdettek meg. A szponzorok köre magába foglalja az EU-t és az új szponzorokat, például az Egyesült Allamok Nemzetkôzi Fejlesztési Hivatalát (USAID), Franciaországot és Belgium flamand és vallon kormányait. Bulgária és az Orosz Allamszôvetség kormánya a kôzelmúltban szintén megbízást adott a kôzpontnak intézményi kapacitásfejlesztési és szakmai továbbképzési programok végrehajtására munkatársaik számára.

24

EGYÛTTMÛKÔDÉS /I VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

3. Az ILO tevékenységi köre

A Méltányos Munka Program végrehajtása során Európában az Iroda minden esetben a stratégiai megkozelítés alkalmazását szorgalmazta. Ez a megkozelítés nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a tagszervezetekkel partnerségben olyan termékeket és szolgáltatásokat nyújtson, amelyek segítségével meg lebet valósítani az ILO négy stratégiai célkituzését. Ezek a következök: alapvetö munkahelyi elvek és jogok, méltányos foglalkoztatás és jövedelem, mindenkire kiterjedó szociális védelem, tripartizmus és társadalmi párbeszéd - valamint az olyan, minden területet érintó kérdések, mint a nemek közötti egyenlôség és a szegénység csokkentése. Emellett, a régióban folytatott tevékenységek kielégítik azokat a speciális igényeket, amelyeket a tagszervezetek a Hatodik Európai Regionális Találkozón és az ezt követo tripartit találkozók során határoztak meg. A tevékenységek során a 2004-2005-ös Méltányos Munka Program esetében meghatározott regionális prioritásokat is teljes mértékben figyelembe veszik. Ezek a következök: kormányzás és jogállamiság, gazdasági fenntarthatóság és jó kormányzás, valamint regionális együttmúkodés. A tevékenységi körök következö, korántsem teljes felsorolása azokat a területeket említi, ahol a tagszervezetek, az ILO regionális hálózata, a Genfben illetve a torinói központban található szakértoi teamek eredményt tudtak elémi országos, szubregionális vagy regionális szinten. Mivel a méltányos munka olyan átfogó koncepció, amely az ILO mind a négy stratégiai célkitúzését egyesíti, a felsorolt tevékenységek listája nem feltétlenül követi az irodák ágazati struktúráját, hiszen sok tevékenység egyszerre több stratégiai célkituzésbe is beleillik. Az ILO a térségben található tagszervezetek támogatása céljából végrehajtott tevékenységei során változatlanul sok hagyományos eszközt alkalmazott, így például: politikai tanácsadás és alkalmazott komparativ kutatás, tripartit eszmecserék és viták, kapacitásfejleszto tevékenységek, technikai hozzájárulás olyan területeken, mint a munkaügyi statisztika.

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

I AZ ILO TEVeKENYSiGI kWË

Keretes szöveg 3.1 A technikai együttmûkôdésben megnyilvánuló irányvonalak 2003-ban az ILO összes technikai együttmûkôdési tevékenységének 68,9%-a valósult meg. A budapesti és moszkvai irodák által felügyeit programok 81,2 százalékos megvalósulási aránya tehát jó összehasonlítási alapot kínál az Iroda teijes átiagával. Bár a technikai együttmûkôdésre kihelyezett források nagy részét az adott szinten kezelik, a régióban a projektek még mindig meglehetósen centralizáltaknak mondhatók. A foglaikoztatáshoz kapcsolódó tevékenységek, a szociális védeiem és társadaimi párbeszéd változatlanul jóval jelentósebb technikai együttmûkôdési támogatást kap, mint a normákhoz kapcsolódó tevékenységek, bár ez lehet, hogy változni fog, mivel nemrégiben több gyermekmunka-projektet fogadtak el Kozép-Ázsiában, és Tôrôkországban. A 2001-2004-es idószakban, a tíz ország csatlakozási folyamatának befejezódésével megfigyelhetó volt az a tendencia, hogy a figyeiem központja áthelyezõdôtt Kôzép-Európáról Délkelet-Európára és a FÁK térségére.

jogszabályi reform és a társadalombiztosítási rendszerek biztosításmatematikai áttekintése. A technikai együttmûkôdési programok és projektek továbbra is alapvetó eszköznek bizonyultak az Iroda ilyen típusú tevékenységek végrehajtását lehetóvé tevo kapacitásának bovítésében. Valóban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kutatás és a technikai együttmúkodés osszekapcsolása hatékony eszköz bázisadatok gyujtésére és szilárd alapot teremt a kutatási eredmények megvalósításához.

3.1 A foglaikoztatás szintjének novelése Az elso fejezetben tárgyalt foglalkoztatási és munkaügyi kérdésekkel kapcsolatban az ILO a továbbiakban is aktiv szerepet tölt be sok területen. Például felszólal olyan alapvetó kérdésekról szóló politikai vitákban, mint a munkaeró-piaci intézmények és azok hatása a munkaerópiac teljesítményére (flexicurity), fiatalok foglalkoztatása (az ILO ez irányú tevékenységeinek és programjainak felsorolása a II. kötetben található), a foglaikoztatás feltételei a globalizált iparágakban.

A nemzeti foglaikoztatáspolitikák áttekintése A foglaikoztatás és munkaügy területén a politikai szintú tanácsadás és elemzés alkotja az ILO tagszervezeteknek nyújtott támogatásának általános keretét. A 2001-2004-es idószakban, amint a tíz ország felgyorsította az EU-csatlakozásra való felkészülés ütemét, az Európai Bizottság 26

EGYÜTTMÚKODÉS A VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

kZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖrT]

rendszeresen értékelte elorehaladásuk mértékét. Ezért a foglalkoztatáspolitika területén az ILO együttmúkodése ezekkel az országokkal bizonyos kulcsfontosságú vagy speciális problémával szembesülo területekre irányult (például Lengyelországban Lodz - lásd alább). Ezzel párhuzamosan nagyobb volumenú tevékenység induit be a régió más országaiban is, fôként Délkelet-Európában és a FÁK-térségben. Ahol alkalom nyílt erre, az ILO megkísérelte összehangolni politikai tanácsadói tevékenységét a többi nemzetközi partner által végrehajtott fôbb fejlesztési kezdeményezésekkel. Délkelet-Európában, Bukarestben, 2003. októberében a Szociális Kohézió Program keretében egy foglalkoztatásról szóló miniszteri konferenciát tartottak, amelyet az ILO és az Európa Tanács közösen hívott össze a belga kormány támogatásával. A konferencia elismerte a Stabilitási Faktum országaiban jelentkezó súlyos foglalkoztatási kihívásokat, és regionális ósszefogásra szólított fel a megoldás érdekében. Az ILO összefoglaló jelentéssel járult hozzá a konferenciához, amelyben értékelte a tripartit társadalmi párbeszéd szerepét a foglalkoztatás nóvelésében az érintett országokban (Ghellab és Vylitova, 2003). A konferencia eredményeképpen egy magasszintú állandó bizottságot állítottak fel azzal a céllal, hogy áttekintsék a nemzeti foglalkoztatáspolitikák és foglalkoztatási szolgálatok múkódését. Ezek az értékelések hasonlóak lesznek a Foglalkoztatáspolitikai KÖZÖS Értékelésekhez, amelyek az Európai Bizottság irányítása alatt az EU-tagjelólt országok számára készültek. Az ILO és az Európa Tanács felkérést kapott arra, hogy nyújtson stratégiai útmutatást és támogatást a nemzeti foglalkoztatáspolitika fejlesztésének területén. Az elsó két ország, amely 2004-ben nekilátott az ilyen áttekintésnek, Albánia és Horvátország volt. Az áttekintés eredményeit országos tripartit konferenciákon fogják megvitatni azzal a céllal, hogy megegyezés szülessen a megoldásokat illetoen. Tóbb más országnak is nyújtottak támogatást a nemzeti foglalkoztatási stratégiák és programok kidolgozására és bevezetésére, így például Azerbajdzsánnak, Kirgizisztánnak és Kazahsztánnak. Kirgizisztánban az ILO segítséget nyújtott foglaikoztatáspolitikai programtervezet kidolgozásában, amely eloirányozza Nemzeti Foglalkoztatási Program bevezetését a 2006-2010-es idószakban.

Regionális foglalkoztatási stratégiák Az ILO kózremúkódésével számos regionális foglalkoztatási stratégia került kidolgozásra. Az elsót 2001. áprilisában vezették be a Lódz régióban, Lengyelországban (lásd Keretes szöveg 3.2). A Lódzban szerzett tapasztalatok felhasználásával hasonló projekt készült az Eszakkelet-Lengyelországban fekvó Warmia-Mazury vajdaság számára, amely az ország három legszegényebb régiójának egyike. Itt a hivatalos munkanélküliség ráta majdnem 30%. A stratégiát egy felmérés alapján dolgozták ki, amely elemzi a régió gazdasági és munkaeró-piaci helyzetét. A jelentést egy tripartit konferencia során elemzik, hiszen a folyamat dóntó eleme, hogy a stratégia kidolgozása széleskóru és átfogó szociális partnerségen alapul.

EGYÛTTMÛKÔDÉS /t VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

27

¡ AZ ¡LO TÈ\^KENYStGI KJKÊ

Keretes szöveg 3.2 Helyi gazdasági fejIodés Lódzban A Lódz-régió regionális foglaikoztatási stratégiájának kialakítását cétzó Projekt 2001. óta folyik, célja a magas munkanélküliségi ráta csökkentése a térségben, amely a múltban a hagyományos könnyuiparra támaszkodott, és amelyet a kilencvenes évek privatizációja és szerkezetátalakítása nagyon súiyosan érintett. Számos tanulmány készült, és több szemináriumot tartottak, amelyek során a tagszervezetek segítséget kaptak egy foglaikoztatáspolitikai stratégia kidolgozásához. Emellett erosítették a társadaimi párbeszédet a térségben. A projekt második fázisában segítették a foglaikoztatáspolitikai stratégia végrehajtását. A kozéppontban az intézményes és üzleti együttmûkôdési lehetõségek feltérképezése állt a textil- és készruha-értékesítési láncban, az olaszországi Veneto és az angliai East-Midlands régiók bevonásával. A 2004. februári tripartit szeminárium Lódzban a stratégia gyakorlati alkalmazásának eredményeit elemezte. A fenti régiókkal tortént kapcsolatfelvétel várhatóan új munkalehetóségeket teremt majd, és javítja a jelenlegi munkahelyek minõségét a textil- és ruhaiparban.

Munkaeropiaci információ A régió országaiban egyre javul a munkaügyi statisztikák és munkaero-piaci információk minosége, elsosorban az EU-tagországokban, ahol a statisztikai rendszerek már széles körben megfelelnek az EUROSTAT standardnak. Számos más ország rendelkezik már a rendszeres munkaügyi statisztikák készítésének feltételeivel, és a régió országainak éves adatai egy ország kivételével kozlésre kerülnek az ILO Munkaügyi Statisztikai Evkonyvéhen és az ILO honlapján. A tagszervezetek számára a munkaügyi statisztikai rendszerek és kapacitás fejlesztése érdekében felajánlott támogatás magába foglalta a szakértoi látogatásokat és a közvetlen szaktanácsadást munkaügyi statisztikusok számára. Koszovóban speciális munkaügyi statisztikai segítségnyújtási programot hajtottak végre. Az ILO az UNECE-vel együtt rendszeres, statisztikai témájú értekezleteket rendezett a régióban, és szorosan együttmüködött az EUROSTAT-tal és az Európai Statisztikusok Konferenciájával. Az egyes országok kérésének megfeleloen, amely a nemzetközi szervezetek számára benyújtott adatszolgáltatási terhek csokkentését célozza, az ILO és az EUROSTAT most vizsgálja a közös adatgyüjtés lehetoségeit bizonyos témakôrôkben. Az ILO globális Munkaero-piaci Mutatók Konyvtári Hálózatában (LMIL) 1980-tól napjainkig gyüjtöttek és használtak fel adatokat mutatók kialakítása céljából. Különös figyelmet fordítottak a nemekre lebontott adatokra. A résztvevó országok statisztikai hivatalaiban szakértoket jelöltek ki arra, hogy állítsák össze azoknak a fobb munkaero-piaci mutatóknak az idósorát, amelyek különleges fon-

28

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE \

tossággal bimak a nemzeti kontextusban. Ezek szórólap formájában kerülnek kôzlésre. A munkaügyi statisztikák területén a tagszervezeteknek nyújtott támogatás egy viszonylag új aspektusa, hogy hangsúlyt fektetnek a méltányos munkához kapcsolódó adatok gyújtésére. Az elsó lépés ezen az úton a rendszeres munkaerô-felmérések és más adatgyújtési eszközök számának nôvelése azzal a céllal, hogy szélesebb körben készülhessenek a méltányos munkára vonatkozó statisztikai mutatók. A tervek szerint 2004. végére már teljes kôrú, a méltányos munkával foglalkozó moduláris felméréseket végeznek Azerbajdzsánban, a Moldova! Kôztársaságban és Ukrajnában, Kazahsztánban pedig moduláris kérdôíveket tesztelnek és kísérleti felmérést végeznek. A kôvetkezô fázis a méltányos munkáról szóló országjelentések készítése, amit késôbb a Méltányos Munka Országprogramok alapjául használnak fel.

Készségfejiesztés A régióban egyre inkább felismerik a jelenleginél megfelelobb szakképzési politikák, programok és intézmények kialakításának fontosságát, amelyek képesek a munkanélküliek átképzésére és a pályakezdôk munkaeró-piaci felkészítésére. A hangsúlyt olyan képzési rendszerekre fektették, amelyek képesek a munkaerõ képzettségi szintjét emelni annak érdekében, hogy az megfeleljen az új készségek iránti igényeknek, és nôveljék a külfôldi közvetlen tókebefektetéseket. Mindazonáltal, Kôzép- és Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a FÁK-térség számos országában a szakképzési és képzési rendszerek komoly problémákkal küszkôdnek. A problémák a kôvetkezô területeken jelentkeznek: jelentõs mértékben centralizált dôntéshozás; egyenlôtlen hozzáférés a képzési lehetôségekhez; a képzés és oktatás területén tôrténô beruházások csôkkenése; az oktatási rendszer merevsége, amely megakadályozza az oktatás, a képzés és a munka közötti mobilitás nôvelését; nehézségek a vállalati képzések fejlesztése területén, elsôsorban a kis- és kôzépvállalkozások kôrében; az informális és nem formális tanulás elismerésének hiánya. Az ILO által politikai szinten nyújtott támogatás a kôvetkezôkre terjedt ki: más nemzetkôzi szervezetek, például az OECD és az Európai Bizottság által szervezett szemináriumokon és mühelytalálkozókon való részvétel, képzési programok és rendszerek áttekintése országos szinten. Az ILO technikai támogatással is hozzájárult az Európai Bizottság munkájához, az Informális és Nem Formális Tanulás Meghatározásának és Minósítésének Közös Európai Szempontrendszere (Common European Principles for the Identification and Validation of Informal and Non-formal Learning) kidolgozása során - amely téma egyre nagyobb érdeklódést kelt az EU-tagállamok kôrében. Egy Olaszország által finanszírozott projekt keretében támogatást nyújtottak egy szakképzési hálózat felállításához Koszovóban (lásd Keretes szöveg 3.3). Egy másik, szintén Olaszország által finanszírozott projekt, amelynek célja az elbocsátott közalkalmazottak újrafoglalkoztatásáEGYÚTTMÚKÕDÉS A VALTOZÓ KÖRNYEZETBEN

29

AZ ILO TEVEKENYSËGt KÖRE

nak megteremtése volt Albániában, lehetôvé tette, bogy az ILO a torinói központtal együttmúkôdésben bevezethesse a „Használható szakképesítés” modulrendszert az ország számos képzési intézetében, és korszerúsíthesse ezen intézetek oktatóinak szaktudását. A támogatás a szakképzési politika és jogalkotás harmonizációjára is kiterjedt Albániában. Bulgáriában is végrehajtották a képzési politika és rendszer felülvizsgálatát, ami rávilágított a képzés és a munkaerô-piaci igények ôsszhangjának szükségességére. Mindez úgy lehetséges, ha a képzési stratégiát a helyi partnerségre alapozva a szélesebb gazdasági és foglalkoztatási stratégia integráns részeként alakítják ki.

Keretes szôveg 3.3 Fiatalkorúak foglalkoztatása és szociális befogadás Koszovóban Az ILO 2001-ben Koszovóban az olasz kormány támogatásával elindított programjának fõ célkitúzése a hátrányos helyzetú fiatalok foglalkoztathatóságának elôsegítése. Különös hangsúlyt fektetnek a társadaimi befogadás elõmozdítására, a diszkrimináció újrateremtõdésének megtôrésére, a nemek közötti egyenlõtlenség orvoslására, a fogyatékossággal élõk, az alacsony képzettséggel rendelkezõk és a büntetett elõéletuek foglalkoztathatóságának javítására. A program stratégiája egy integrált - a készségfejiesztéstõl a szociális befogadásig terjedõ - megkôzelítésen alapul, amely magába foglaija a szakképzési és képzést, a munkaügyi tanácsadó szolgálatot, az elhelyezkedési segítségnyújtást, és az ônfoglalkoztatás ôsztônzését. Ez a megkôzelítési mód jeienleg a Munkaügyi és Jóiéti Minisztérium által 2003-ban elfogadott szakképzési stratégia részét képezi. A program keretében egy - hét regionális szakképzési kôzpontból álló - hálózatot alakítottak ki, ahol kompetencia-alapú képzési megkôzelítési módot alkaimaznak. A képzési programok tôbb mint 20 prioritást élvezõ szakmában álinak rendelkezésre, és az alapvetõ foglalkoztathatósági és technológiai készségekre, álláskeresési technikákra és a válialkozói készségekre terjednek ki. 2004. kôzepére már 2300 álláskeresõ vett részt a program által nyújtott képzésben, és 40 000 munkanéiküli kereste fel a kôzpontokat tanácsért és eligazításért.

Kazahsztánban, a nemzeti fejlesztési program kialakításához nyújtott támogatás hangsúlyt fektetett egy Vidéki Gazdaságfejlesztési Képzésnek (VGK) elnevezett integrált megkôzelítés alkalmazására, amelynek fô célja a nemzeti és helyi foglalkoztatási és képzési szervezetek fejlesztése, valamint a szociális partnerek és egyéb támogató intézmények, például a nem-kormányzati szervezetek és a privât szektor szereplói közötti együttmúkôdés kezdeményezése. A VGK-programok terület- és egyben célcsoport-alapon szervezõdnek, kôzvetett és közvetlen intézkedéseket kombinálnak. A hangsúly a gazdasági tevékenységeken van, ami

30

EGYÛTTMÛKÛDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AI ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

kiindulási pontot jelent az érintett intézmények kapacitásának nôvelésére. Mivel a kisérleti program sikeresnek bizonyult a kazahsztàni Karaganda két kivâlasztott régiójában, a VGK-koncepció a 2005-2007-es idôszakban várhatóan a nemzeti foglalkoztatási program és kôltségvetés része lesz. Az ukrán munkanélküliek számára nyújtandó rugalmas szakképzési programok bevezetésérôl szóló, Svájc által támogatott projekt 1999-ben induit és immáron a harmadik fázisába lépett (2003-2005). A rendkívül hasznosnak bizonyult projekt a szakképzés javítását túzte ki célul az egész országban, új képzési tanmenet és anyagok kidolgozása, valamint a nemzeti szakképzési szakértôk kapacitásának fejlesztése által. A projekt által bevezetett megkôzelítést támogatja a nemzeti foglalkoztatási program, valamint számos oktatásügyi és szakképzési miniszteri rendelet. A torinói kôzpont Bulgáriának és Lengyelországnak képzési metodika és technológia területén nyújtott támogatást. Lengyelországban az EU Leonardo da Vinci Programja keretében segítséget nyújtottak egy moduláris képzést alkalmazó hálózat kialakításában. Az EU Socrates Programján belül a torinói kôzpont a bolgár tagszervezetek számára szervezett tevékenységeket, például metodikai szemináriumokat Bulgáriában és Gôrôgországban 2002-ben és 2003-ban, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a Mezôgazdasági Fôiskolának moduláris, távoktatási képzési tanmenetek kidolgozásában, információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával. 2002-ben Budapesten szubregionális szemináriumot szerveztek az Education International kôzremúkôdésével, amelynek során irányelveket vitattak meg és fogadtak el az információs és kommunikációs technológiák használatáról az oktatási intézményekben.

Állami foglalkoztatási szolgálatok Az ILO támogató tevékenységének egyik fô területe a térség országaiban az állami foglalkoztatási szolgálatok átalakítása és hatékonyabbá tétele, valamint a magán foglalkoztatási ügynókségekkel való kapcsolataik javítása. Az EU új tagállamainak állami foglalkoztatási szolgálatai jelentôs segítséget kaptak az EU régebbi tagállamaitól. A régióban tovább nótt a magán foglalkoztatási ügynókségek száma. Számos kózép-és keleteurópai ország, így Albânia, a Cseh Kôztársaság, Grúzia, Magyarország, Litvánia és a Moldovai Kóztársaság 1997-ben ratifikálta a Magán-munkakózvetítô ügynôkségekról szóló 181. sz. Egyezményt, míg számos más ország jelenleg vizsgálja a ratifikáció lehetóségét. Az ILO tanácsot és segítséget nyújtott az állami és magán munkakózvetítói szolgálatokra vonatkozó nemzeti jogszabályok megalkotásában vagy felülvizsgálatában Bosznia-Hercegovinában, Grúziában, Lengyelországban, az Orosz Allamszôvetségben, Ukrajnában és a Szerb Kóztársaságban. Az állami foglalkoztatási szolgálatok változó munkaeró-piaci kórülményeknek megfeleló átalakításáról szóló ILO-publikációt (Thuy, Hansen and Price, 2001) lefordították lengyel, orosz, török és ukrán nyelvekre, és széles körben elérhetové tették a kelet-európai és a FAK-országokban.

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

31

AI ILO tevSkenysEgi köre

Számos tripartit szemináriumot tartottak az állami foglalkoztatási szolgálatok reformjáról valamint az állami és magán munkaközvetitöi ügynôkségek partnerségérol. Az ILO a FAK-térségben közremuködik egy nemzetkôzi munkaközvetitöi képzési intézet létrehozásában. 2004-ben a Bolgár Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium megbízást adott a torinói kôzpontnak egy két és fél éves projekt végrehajtására, melynek célja a minisztérium kapacitásának nôvelése a szervezeti struktúra javítása révén. A projekt kiterjed a speciális ügynôkségekre, képzési kôzpontokra, a képzési programokra és a képzési anyagok kidolgozására is.

A fogyatékosságga! élõk szakképzési rehabilitációja Az a tény, bogy 2003-at a Fogyatékossággal Élôk Európai Évének nyilvánították, hozzájárult ahhoz, hogy a kôzvéleményben és elsôsorban a politikai dôntéshozók kôrében tudatosult a fogyatékossággal élôk számának nagyságrendje. Ez az akció felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyatékosság milyen mértékben korlátozza a foglakoztatási kilátásokat, és milyen terhet ró a társadalombiztosítási rendszerekre. A helyzet megoldása érdekében szükséges a fogyatékosságok okainak kezelése, elsôsorban a munkahelyi balesetek esetében, a társadalombiztosítási rendszerek által lefedett személyek számának nôvelése, a szakmai rehabilitáció hatékonyabbá tétele, és a visszailleszkedést elôsegítô országos szintú intézkedések erôsítése. Az új tagállamokban a fogyatékossággal élôkre vonatkozó jogszabályok, politikák és programok EU-normákhoz tôrténô igazítása során elengedhetetlen a megkôzelítési mód radikális megváltoztatása, kezdve a szociális Jóléti intézkedésektôl az esélyegyenlôség és egyenlô bánásmód elvének alkalmazásáig. Az új tagállamok politikai irányváltásra vonatkozó tôrekvéseit támogatva az ILO részt vett tôbb, a dôntéshozók, a tagszervezetek és a fogyatékossággal élôket képviselôk számára tartott konferencia és találkozó megszervezésében. Az ILO támogatást nyújtott a fogyatékossággal élôk számára kidolgozott nemzeti programok és politika kialakításában, így például Ukrajnában a Korlátozott fizikai képességú személyek nemzeti szakmai rehabilitációs programjának kidolgozásában. Itt segítséget nyújtottak az ország külônbôzô részein felállítandó rehabilitációs kôzpontok hálózatának kialakításában. A Bosznia-Hercegovinában folyó, német finanszírozással megvalósított projektnek is egy országos rehabilitációs hálózat kiépítése a célja. A balti országokban, a flamand kormány által finanszírozott projekt részeként, fogyatékossággal élôket képviseló intézmények felmérést végeztek a fogyatékossággal élô nôk kisvállalkozói tevékenységérôl. Bulgáriában, Romániában és Szerbia-Montenegróban egy Ausztria által finanszírozott projekt keretében támogatták a fogyatékossággal élôk szakmai integrációjáról szóló tôrvényjavaslat kidolgozását, és egy országos minósító kôzpont felállítását. Bulgáriában rehabilitációs szakembereknek nyújtottak képzést, és tanácsadással segítették a szakképzési és rehabilitációs politika és struktúra kialakítását. Romániában is folyik egy 32

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVCKENYStGI KÖRE

kísérleti projekt a szellemi fogyatékosok munkaeró-piaci reintegrálásával kapcsolatban.

A kis- és kôzépválialatok támogatása, mikrofinanszírozás és szövetkezeti fejiesztés A kis- és kôzépvállalatok ismert munkahelyteremtô képessége miatt az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek - elsôsorban Nyugat-Európa országaiban - a vállalkozások fejlesztésére és a kisvállalkozások elindítását ösztönzo programok bevezetésére. Kôzép- és Kelet-Európa egyes, elsôsorban a polgárháború vagy a gazdasági válság által sújtott országaiban, sok ember számára az ônfoglalkozatás jelentette az egyetlen jôvedelemszerzó tevékenységet - gyakran az úgynevezett informális gazdaságban végzett, nem bejelentett tevékenységek formájában. Elképzelhetô, hogy a gazdasági helyzet javulásával ezeket talán felváltják a kisvállalkozások. Ugyanakkor, néhány országban még mindig nagyon kedvezôtlen az üzleti kômyezet: a nehézkes jogszabályok és a korlátozott hitellehetôségek komoly akadályokat gôrdítenek a kisvállalkozások kialakulása elé. Ebben a helyzetben, bizonyos esetekben a mikrohitelt kínáló intézmények tudták betôlteni ezt a stratégiai úrt, a mikro- és kisvállalkozások finanszírozási igényeinek kielégítésével. A mikrofinanszírozás, mint üzleti szektor, az elmúlt években jelentôs nôvekedésnek induit a térségben, bár a hitelhez jutott ügyfelek teljes létszáma a piacra belépô új vállalkozásoknak mindössze körülbelül az 5 százalékát teszi ki. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre elegendo információ a mikrofinanszírozás kiterjedésérôl és lehetôségeiról Bulgáriában, Romániában és Szerbiában, egy francia finanszírozással végrehajtott projekt keretében felmérést végeznek a hitel- és más pénzügyi intézeteknek - az ônfoglalkoztatási programok keretében megvalósuló - szerepérôl, kiterjedésérôl, és korlátairól. A kôzép- és kelet-európai országokban, valamint a FAK térségében az országos szövetkezeti mozgalmak lassan kezdenek kilábalni a mélyreható strukturális reformok kôvetkezményeibôl. A legtôbb országban mára már olyan szövetkezeti tôrvények vannak érvényben, amelyek teljes mértékben ôsszhangban állnak a nemzetkôzi szövetkezeti alapelvekkel és a 193-as számú ILO-ajánlással. A FÁK országaiban azonban csak lassan ismerik fel azt a tényt, hogy a szôvetkezetek nem kollektívák és ahhoz, hogy a szôvetkezetek a nemzetkôzi szövetkezeti alapelvek szerint fejlôdhessenek tovább - ahogy azt az ILO javasolja - módosítani kell a nemzeti jogszabályokat. Az ILO különbözö szinteken folytatta a kis- és kôzépvállalkozások fejlesztésének támogatását. Politikai szinten tanácsadói segítséget ajánlott fel a jogi keretek elemzéséhez, továbbá olyan tôrvények és rendeletek megfogalmazásához, amelyek elôsegítik a kis- és kôzépvállalkozások fejlôdését. Kôzépszinten a hangsúly a helyi gazdaságfejlesztés hatékonyságának nôvelésén és a kis- és kôzépvállalatok üzleti kôzpontokon ke-

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

33

AZ ILO TEVEKENYSEGI KORE

resztül tôrténô elômozdításán volt. Mikroszinten a tevékenységek a következö területekre terjedtek ki: exporttámogatás, vállalkozói képzés és a kezdo vállalkozások felkarolása - gyakran célcsoportok szerint: nók, fiatalok, fogyatékossággal élok, etnikai kisebbségek (beleértve a romákat is). E tevékenységek támogatása céljából, a torinói központ közremuködésével készül egy tréning-csomag, amely a dontéshozóknak nyújt segítséget olyan politika kialakításában, amely a kis- és kozépvállalatok révén segíti elo a foglakoztatást. Az ILO egyik fo eszköze a kis- és kozépvállalkozások mikroszinten tôrténô támogatásában az „Indítsd el és fejleszd a vállalkozásodat!” (Start and Improve Your Business - SIYB) csomag, amely már a világ 80 országában került kiadásra. A SIYB több részbol áll, többek között a fiatalok számára nemrégiben kidolgozott „Ismerd meg az üzleti világot!” (Know About Business - KAB) tréning-csomagból. A régióban változatlanul nagy az igény SIYB-oktatókra és tananyagokra. Az ILO által kidolgozott anyagokat az ENSZ Fejlesztési Programja, a USAID, az ENSZ Népesedési Alapja, a Soros Alapítvány és más ügynokségek által végrehajtott vállalkozásfejlesztési kezdeményezések keretében is felhasználták. A régió több országában folyik a SIYB bevezetése. Bosznia-Hercegovinában 2002-ig nyújtottak technikai támogatást összesen öt üzleti központnak a következo településeken: Brcko, Banja Luka, Bihac, Livno és Mostar. A SIYB-metodikára épülô vezetôképzések megszervezése mellett ezek a kôzpontok igen fontos szerepet jâtszottak a kisvállalkozói szövetségek létrehozásában, az üzleti kôzpontok hálózatának kiépitésében, valamint a vàllalatoknak nyüjtott tanácsadás területén is. Koszovóban, Pristinában létrehoztak egy mobil oktatási egységet, ahoi egy képzôkból álló hálózatot készítettek fel, és egyéves vállalkozói tréning-programot szerveztek. A SIYB-tananyag alapján, a projekt keretében kidolgozásra került az elsó albán nyelvû vezetói oktatási tananyag. Az egységet késôbb az Egyesült Nemzetek Koszovói Missziója is megbízta további tréningek megtartásával. Idókôzben az egység helyi nem-kormányzati szervezetté alakult. Horvátországban az ILO segítséget nyüjtott a Gazdasági Minisztériumnak a SIYB sikeres bevezetésében. Ezen kívül nôvelte és kezelte azt az 5,6 millió eurós garantált hitelkeretet, amelynek célja a horvát kisés kôzépvállalatok valamint a családi vállalkozások támogatása volt. Ez a hitellehetôség kôrülbelül 4500 új munkahely teremtéséhez, illetve megtartásához járult hozzá. Kôzép-Ázsia országaiban, így például Kazahsztánban, a SIYB és a KAB mára már a nemzeti tananyag részét képezi. A kazah példából kiindulva, 2002-ben Kirgizisztánban és Tadzsikisztánban is intézkedéseket hoztak a SIYB és a KAB bevezetése érdekében. Kirgizisztánban a SIYB az Átfogó Fejlesztési Terv és a Nemzeti Szegénységcsôkkentési Stratégia része. A tadzsik kormány 2003-ban dôntôtt egy jelentôs kis- és kôzépvállalatokat támogató program elindításáról, amelynek a SIYB és a KAB is fontos eleme. Nemrégiben a SIYB Üzbegisztánban, az Orosz Államszôvetségben (Belgorodban és Nyizsnij Novgorodban), Ôrményországban és

34

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

kZ ILO TEVeKENYSiGI KÛ^

Grúziában is bevezetésre került egy olyan program keretében, amely a fiatal nok és férfiak, valamint a tàrsadalom perifériájára szorult csoportok munkavállalási lehetôségeit hivatott javitani. A szôvetkezeti fejlesztés területén az ILO és a Szôvetkezetek Nemzetkôzi Szôvetsége (International Cooperative Alliance - ICA) közös konferenciákat szerveztek a 193 sz. ILO-ajánlás aUcalmazásáról, a FAK országai számára Szentpétervárott és a tíz új EU-tagállam részére Budapesten. A dél-európai országok harmadik szemináriumát 2004. decemberére tervezik Ankarában. 2003. vége óta az ILO a Horvát Szôvetkezetek Egyesületével is együttmuködik az ILO MATCOM szôvetkezeti képzési anyagán alapuló tréning-programok szervezésében, mezogazdasági szôvetkezeti vezetók részére. A szôvetkezeti fejlesztés iránt megnóvekedett igényeket kielégítendó, a nyugat-balkáni térségben szerveztek egy képzok képzése programot a MATCOM-módszertan alapján horvát és szerb trénerek számára. A torinói kózpont által vezetett számos vállalkozásfejlesztési valamint kis- és kózépvállalatokat támogató program és projekt kifejezetten a nói vállalkozások elomozdítását célozta. Egy Romániában folyó, Belgium által finanszírozott projekt a nói kisvállalkozások megalapítását támogató intézmények megerósítésére irányul, elsósorban a falusi turizmus területén. A projekt keretében segítséget nyújtottak a kedvezó jogi kórnyezet kialakításához a mikrofinanszírozás és a vállalkozásfejlesztés területén. Az Olaszország és az AGFUND által kôzôsen finanszírozott, Bosznia-Hercegovinában folyó projekt szintén a nók ónfoglalkoztatását kívánja támogatni.

Helyi gazdaságfejiesztési kezdeményezések A SIYB-szemlélet és a mikrofinanszírozás elterjedése a lokális gazdasági fejlesztési tevékenység fontos elemei kózé tartozik, fóként Horvátországban. Itt az ILO felelós annak a széleskôrû programnak a lokális fejlesztési projektjeiért, amelyet az EU az UNDP és az UNOPS kôzôsen szervez. Az ILO támogatást nyújt a háború által leginkább sújtott országokban a helyi gazdaságfejlesztési ügynókségek felállítása és megerósítése érdekében. Ezek az ügynókségek az ónkormányzatokat támogatják a gazdasági fejlesztés tervezése során, vállalkozási szakértóket képeznek a SIYB-programban, és segítséget nyújtanak a vállalkozók és szôvetkezetek számára a helyileg irányított garanciaalapoktól igényelt hitelek felvételében. A torinói kózpont támogatásával, a DELNET kialakítása révén az országban megerósôdôtt a helyi gazdaságfejlesztési ügynókségek munkája. A DELNET egy távoktatási program, amelynek segítségével az ügynókségek segítenek olyan gazdasági eszkózók fejlesztésében, mint az inkubátorházak és ipari parkok. A 2001-ben Szerbia-Montenegróban indított projekt részeként felállították a Sandzak Gazdaságfejlesztési Ügynókséget (SEDA), amely üzleti fejlesztési szolgáltatásokat kínál a régió hagyományosan erós iparága-

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

35

kZ ILO tevíkenysígi köre

iban, elsôsorban a faiparban és a textilágazatban. A SEDA hangsúlyt fektet a régió kisvállalkozásai által elôállított termékek már régóta igényelt piaci hozzáférésének megteremtésében is, foként kereskedelmi vásárok és a nyugat-európai potenciális vásárlókkal kialakított kapcsolatok fejlesztése révén. Hasonló projektet indítottak a kôzelmúltban Délkelet-Szerbiában, amely térségben súlyos feszültségek alakultak ki az albán kisebbség és szerb lakosság között. Ezt a területet a háborús konfliktus eredményeképpen gazdasági hanyatlás sújtotta. Itt két új, helyi gazdaságfejlesztési ügynôkséget állítottak fel. E projektek számára a 2001. óta Zágrábban dolgozó helyi gazdaságfejlesztéssel foglalkozó ILO-szakérto nyújtott támogatást. A projekt keretében fontos, határokon átnyúló szinergiákat és üzleti kapcsolatokat alakítottak ki, ezáltal hozzájárultak a béke megszilárdításához és a szociális kohézió megteremtéséhez a szubrégióban. Hasonló megkôzelítési módot alkalmaztak a kôzelmúltban egy kelet-grúziai régióban, Kakhetiben végrehajtott projekt során. A projekt a nemrégiben indított, az Egyesült Királyság által finanszírozott program része. A projekt a fiatalok munkanélküliségével és az informális szektorral foglalkozik négy szovjet utódállamban. A projekt során SIYB-tananyagot használnak alternativ stratégiák kidolgozására, a helyi gazdaságfejlesztés támogatása céljából.

Válialati szerkezetátalakítás és szociális feieiõsség A nagyvállalati fejlesztés területén fontos kérdés a szociális szempontból felelôs válialati szerkezetátalakítás igénye. 2001-2003-ban tôbb szemináriumot tartottak ezen a területen kôzép- és dél-európai országok tripartit szervezetei számára. Az Európai Bizottság is megbízta a torinói kôzpontot a „Szociálisan felelôs válialati szerkezetátalakítás az Európai Unióban és a csatlakozó országokban” címu nemzetkózi konferencia megrendezésével. Emellett három magas szintú szemináriumot tartottak Moszkvában és Torinóban az Orosz Állami Duma képviselôi és kormányhivatalnokok részvételével a válialati szerkezetátalakítás, a foglalkoztatás és a kisvállalkozások támogatása témájában.

Migráció A 2001-2004 idószak alatt a régióban változott a munkavállalás céljából tórténô nemzetkózi migráció természete és irányai - az európai migrációs térképen egyre inkább megjelennek a Kózép- és Délkelet-Európából és Kózép-Ázsiából munkavállalás céljából érkezô migránsok. Új migrációs irányok alakultak ki, ahogy Olaszország, Górógország, Spanyolország és Portugália, a hagyományos küldó országok célországgá, míg egyes kelet-európai országok, mint például a Cseh Kóztársaság, Magyarország és az Orosz Államszóvetség tranzit- vagy célországgá váltak. Tóbb országban, így Olaszországban, Németországban és Górógországban a népességnóvekedés kizárólag a bevándorlásnak kószónhetô. Az ellenôri-

36

EGYÜTTMÚKÕDÉS k VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

kZ ILO TE\^KENYS£GI KÖRE

zetlen bevándorlás, az embercsempészet és a migráns munkavállalók kereskedelme, beleértve a gyermekeket és a fiatal noket, szintén jelentôsen megnövekedett, és égetô kérdéssé vált a régióban (lásd II. Kôtet). Az ILO egy írország által finanszírozott projekt keretében támogatást nyújtott Albániának, a Moldovai Kôztársaságnak és Ukrajnának a nemek közötti egyenlôségre épülô migrációs politikai intézkedések kialakítása érdekében, hogy ezekben az országokban csôkkenthessék a fiatal nôkkel való kereskedelem méitékét, és nôvelhessék az érintett minisztériumok hatékonyságát, továbbá a szociális partnerek felismerhessék azt a szerepet, amelyet az emberkereskedelem elleni harcban tôlthetnek be. Minden egyes országban szemináriumokat szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a projektre és bevonják a tagszervezeteket a programba. Az Egyesült Királyság által finanszírozott projekt a fejlôdô országokból származó képzett munkavállalók migrációjának feltérképezésére irányult.

3.2 Alapvetâ eivek és jogok a munkahelyen Az ILO európai tagállamai igen nagy arányban ratifikálták az ILO nyolc alapegyezményét. A 2001-2004 idôszakban tôrtént számos ratifikáció, elsôsorban a 182. sz. Egyezmény ratifikációja eredményeképpen jelenleg 42 európai állam ratifikálta mind a nyolc alapegyezményt. Mindazonáltal, ez nem jelenti azt, hogy ne jelentkeznének problémák az egyezmények gyakorlati megvalósítása területén, ahogy azt az ILO ellenôrzô testületei elôtt lévô ügyek is mutatják. A gyermekmunka és az emberkereskedelem intenzívebb jelenléte az átmeneti gazdaságokban jelentkezô, nóvekvô szegénység szükségszerú kôvetkezménye. Még sok tennivaló van a nemek közötti egyenlôtlenség deficitjének leküzdése, valamint az etnikai diszkrimináció megszüntetése területén is.

Gyermekmunka Bár Európában más régiókhoz képest viszonylag korlátozott a gyermekmunka jelenléte, becslések szerint a volt átmeneti gazdaságokban még mindig kôrülbelül két és fél millió gyermek dolgozik. Kôzép- és Kelet-Európában és Kôzép-Ázsiában sok szegény családból származó gyermek vált a gyermekmunka potenciális áldozatává a piacgazdaságba való átmenet elején. Ezekben az országokban megnövekedett azoknak a gyermekeknek a száma, akik az utcákon vagy a mezôgazdaságban dolgoznak, különösen az olyan marginalizálódott csoportok esetében, mint a romák. A probléma különösen aggodalomra okot adó aspektusa a gyermekkereskedelem erôsôdése. Bár a média elsôsorban a szexuális célú nô- és gyermekkereskedelemmel foglalkozik, a munkavégzés céljából tôrténô gyermekkereskedelem mind a fiúk, mind a lányok esetében szintén nôvek-

EGYOTTMÚKÕDÉS a VALTOZÓ KÖRNYEZETBEN

37

i AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

szik. A gyermekkereskedelem elsosorban határokon átnyúló tevékenység, de az országokon belül is jelentôs, elsosorban a vidéki területekrôl a városi területekre, illetve a kistelepülésektól a nagyvárosok irányába tôrténik. Ezek a gyermekek adósrabszolgává válnak, rendkívül rossz munkakôrülmények között dolgoznak, ki vannak téve az erôszaknak és szexuális bííncselekményeknek. A legsúlyosabban érintett országok kôzé tartozik Albânia, a Moldovai Kôztársaság, Románia és Ukrajna annak ellenére, hogy kormányaik elkôtelezték magukat a gyermekmunka eltôrlése mellett, és valamennyien ratifikálták a 138. sz. és 182. sz. Egyezményeket. E fejleményekre reagálva, az ILO gyermekmunka eltôrlésére irányuló nemzetkôzi programja (IPEC) szubregionális megkôzelítési módot fejlesztett ki a gyermekmunka elleni küzdelem területén. Amellett, hogy támogatják a jogszabályok és az intézményi kapacitás erosítését, tôbb szubregionális projektet is végrehajtottak. Ilyenek például: projekt a kôzép-ázsiai gyermekmunkával kapcsolatos azonnali intézkedések megtételére; projekt a munkavégzés és szexuális kizsákmányolás érdekében tôrténô gyermekkereskedelem megszüntetésére a Balkánon és Ukrajnában; valamint két projekt a gyermekmunka legrosszabb formáinak eltôrlése érdekében a Stabilitási Faktum és a FÁK országaiban. A FÁK országaiban, ahol a legsúlyosabb a gyermekmunka problémája, és ahol a tagszervezetek elkôtelezték magukat a probléma sürgos megoldása mellett, a támoga-

Keretes szôveg 3.4 Gyermekkereskedelem AIbániában, a Moldovai Kôztársaságban, Romániában és Ukrajnában Elindult egy, az Egyesült Államok és Németország által finanszírozott hároméves projekt, amelynek célja olyan kôrnyezet kialakítása, amelyben lehetségessé válik a szexuális kizsákmányolás és munkavégzés céljából tôrténõ belfôldi és határokon átnyúló gyermekkereskedelem megelõzése és megszüntetése. A projekt három fõ részbõl áll: jogvédelem, a jogszabályok, eijárások ôsszehangolása a nemzetkôzi kôtelezettségekkel, a nemzeti politika kialakítása a gyermekkereskedelem áldozatainak speciális igényeivel ôsszhangban; egyes magas kockázatú területeken a fiatalok foglalkoztatására és a gyermekmunka áldozatainak tartos reintegrációjára épülõ mechanizmusok kidolgozása a gyermekek veszélyeztetettségének csôkkentése érdekében; egy szubregionális információs hálózat megteremtése. A szubregionális, országos és helyi szinteken végzett tevékenységeken keresztül a projekt várhatóan 3700 gyermeknek és 80 feinõttnek nyújt szolgáltatásokat, ami kôzvetienül 50 000 embert érint. A szubrégió más struktúráival és kezdeményezéseivel való szoros együttmúkôdésnek kôszônhetõen a projekt erõs kôzôsségi alappal rendelkezik, vezetõ szerepet szán a fiatal oktatóknak és a különbözo akciók során tripartit részvételt mobilizál.

38

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSËGI KÖRE

tás a következo területekre terjed ki: megfelelo nemzeti jogi keretek kialakítása, elomozdítása, végrehajtása és ellenorzése; a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló adatok gyújtése és elemzése; a gyermekmunkát érinto monitoring és jelentéstételi rendszerek kialakítása; átfogó politikai és programkeretek kialakítása és végrehajtása a gyermekmunkával kapcsolatos kérdések kezelésére, valamint közvetlen kísérleti projekttevékenységek, amelyek a gyermekmunka legrosszabb formáiban dolgozó gyermekekre és családjaikra irányulnak. A gyermekmunkával kapcsolatos ILO-tevékenység másik fontos szintje az országprojektek keretében nyújtott támogatás. A régióban jelenleg kôrülbelül húsz különbözo nagyságrendú és tartalmú projekt fut. Ezeknek a projekteknek az egyik komponense statisztikusok képzése. Romániában 2002-ben például a Nemzeti Statisztikai Intézet tôbb munkatársa kapott képzést, és egy nemzeti gyermekmunka-felmérést is készítettek. Hasonló tevékenységre került sor Ukrajnában, ahol jelentôs kutatást végeztek a gyermekprostitúcióval, gyermekek fizetett illegális tevékenységével és a gyermekkorúak munkavégzésével kapcsolatban. A 2000-ben Romániában elindított átfogó országprogram tovább folytatódott, tôbb mint 3 000 személy - munkaügyi felügyelók, ônkormányzatok, szociális munkások és szakszervezeti képviselok - intenzív képzését és egy széleskôru figyelemfelkeltô kampányt követöen számos tevékenységet végeztek, amelyek célcsoportja az utcagyerekek és a mezógazdaságban dolgozó gyermekek voltak. A balkáni országokban a gyermekmunkával kapcsolatos tevékenységek kózéppontjában veszélyeztetett roma gyermekek állnak. A kózelmúltban, a 182. sz. Egyezmény ratifikálását követöen, az IPEC határozott idôre szóló programokat dolgozott ki a gyermekmunka legrosszabb formáinak eltôrlése érdekében, amelyek kôzül az elsó projektet jelenleg hajtják végre Tôrôkországban. A program kidolgozása a tôrôkországi tagszervezetek és az IPEC több mint tízéves szoros egyiittmûkôdésén alapul, amelynek során látványos eredményeket értek el a gyermekmunka visszaszorításában. Folytatták az IPEC keretein belül indított akcióprogramokat, ezek egyike például az ankarai utcagyermekeknek fenntartott kôzpont. Az IPEC támogatásával más városokban felállított hasonló kôzpontok is folytatták múkôdésüket, például a Török Munkáltatói Szôvetség (TISK) által az IPEC támogatásával felállított isztambuli rehabilitációs kôzpont, amely a fémiparban dolgozó gyermekekkel foglalkozik.

Kényszermunka A 90-es évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a 29. sz. és a 105. sz. Egyezmények csaknem általános ratifikációja ellenére (a régió országai kôzül csak Ôrményország nem ratifikálta ezeket az egyezményeket) a kényszermunkához kapcsolódó kérdések, különösen az emberkereskedelem, súlyos problémát jelentenek a régióban. Az áldozatok tôbbsége nó és gyermek, akikkel szexuális kizsákmányolás céljából keresked-

EGYÜTTMÚKÕDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

39

AZ ILO TEViKENYStG! KÖRE

nek. Ugyanakkor, az emberkereskedelem áldozatai között jelentos számban vannak olyanok, férfiak is, akiket munkavégzésre kényszerítenek. Bizonyos mértékben még mindig jelen van az àllamilag elrendelt kényszermunka, különösen a FAK orszàgaiban a gyapotiparban, aboi a jelentések szerint diàkokat és nôket kényszerítenek gyapotszedésre igen alacsony bérezés mellett vagy bérezés nélkül. Az Albániában, Moldovai Kôztársaságban, Romániában, Orosz Államszôvetségben, Torõkországban és Ukrajnában végzett kutatás megállapításai, az ott tartott szemináriumok ajánlásai, valamint a 2004-ben a fó célországokban - pl. Németországban és az Egyesült Királyságban - tartott további szemináriumok alapján a technikai együttmukôdési tevékenységek a kôvetkezô témákra ôsszpontosítva kerültek kialakításra: figyelemfelkeltés az ILO-tagországok közötti embercsempészet és a potenciális áldozatok problémájával kapcsolatban; tanácsadás a jogi és politikai intézkedésekkel kapcsolatban; kapacitásfejlesztô tevékenységek (a torinói kôzponttal együttmúkôdésben), például munkaügyi felügyelok, szakszervezetek, a rendorség és más érintett szereplôk részére; valamint az emberkereskedelem áldozatainak munkaerô-piaci reintegrációja érdekében a hosszú távú rehabilitáció szem elott tartásával tett intézkedések. Az emberkereskedelem elleni országprogramok keretében az ILO külôn figyelmet fordított a megelózésre és a munkaero-piaci szereplôk aktiv részvételére. A prevenció a származási országokban ebben a kontextusban kiterjed a méltányos munkalehetôség biztosítására az emberkereskedelem potenciális áldozatai számára; az igazgatási ellenôrzések erôsítésére olyan területeken, mint a magán munkakôzvetítô ügynôkségek ellenôrzése; és a migráció biztonságos csatomái megteremtésének támogatása, például bilaterális migrációs megállapodások útján.

A diszkrimináció-ellenesség elõmozdítàsa A nemek közötti hátrányos megkülônbôztetés olyan terület, ahol a releváns alapegyezmények majdnem teljes ratifikációja ellenére (az egyetlen kivétel a 111. sz. Egyezmény, amelyet Észtország nem ratifikált) - még a legfejlettebb társadalmakban is sok teendô maradt teljeskôrú gyakorlati végrehajtásuk területén. Kôzép- és Kelet-Európa országaiban a nôk még mindig nagyobb nehézségekkel szembesülnek, mint a férfiak, amikor méltányos munkát és egyenló értékú munkáért egyenlô bért, valamint megfelelô szociális védelmet kívánnak maguknak, és szeretnének részt venni a társadalmi párbeszédben. A munkanélküliség gyakran sokkal súlyosabban sújtja a nôket, mint a férfiakat. A nemek közötti szegregáció a foglalkoztatás területén még mindig széles kôrúnek mondható, a nôk általában az alacsonyan fizetett munkakörökben és ágazatokban koncentrálódnak, ideértve az állami szektorban tôrténô foglalkoztatást is. Az ILO gender mainstreaminggel kapcsolatos politikája felszólít a nemek egyenlôségére vonatkozó kitétel ôsszes tevékenységbe tôrténô integrációjára. Ezzel a politikával ôsszhangban erôfeszítések tôrténtek an-

40

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVEKENYStGI KÙrT]

nak érdekében, hogy a tagállamoknak nyújtott támogatások minden területén megjelenjenek az egyenlóségre vonatkozó kérdések, az esélyegyenloség és egyenlo bánásmód elomozdítása. Ezért a régió országainak a következo területeken nyújtottak támogatást: nemek szerinti munkaügyi statisztikák kialakítása; a nemek közötti hátrányos megkülonboztetés elleni jogszabályok kidolgozása és elfogadása; a foglalkoztatás támogatása, képzés és vállalkozói lehetóségek nok számára; valamint a nemek közötti hátrányos megkülônbôztetés megszüntetése a szociális biztonságra vonatkozó intézkedések területén. A társadalmi párbeszéd, a munkáltatói és munkavállalói szervezetek megerosítésére irányuló számos tevékenység is foglalkozott a nemek közötti egyenlôség kérdésével. A nemek közötti egyenlôség horizontális érvényesítésével kapcsolatos tôrekvések mellett számos speciális, a nemekre vonatkozó tevékenységet is végrehajtottak. Többek között, szemináriumokat és találkozókat szerveztek a nemek közötti egyenlôség nemzeti stratégiájának kidolgozása érdekében az Orosz Államszôvetségben, nemzeti szemináriumokat tartottak Azerbajdzsánban és Grúziában a nói vállalkozások munkáltatói szervezetek által tôrténô fejlesztése témájában, valamint a nói munkavállalók jogaival és a nemek közötti egyenlôséggel kapcsolatban rendeztek szemi-

Keretes szöveg 3.5 A nói vállaikozók piaci hozzáférésének javítása Észtországban A nók számára több és jobb munkahetyet megteremteni kívánó projekt integrált megkozelítési módot alkalmazott a falusi turizmus és kézmúvesség támogatására. A projektet megelõzõen feltérképezték a nók gazdasági esélyeit. Ez a megkozelítési mód oiyan tevékenységekre terjed ki, amelyekkel erosítik a falusi turizmusban tevékenykedó nói csoportokat, erosítik és növelik a helyi turisztikai hatóságok hatékonyságát, és kapcsolatokat alakítanak ki a kapcsolódó üzletágak már létezo hálózataival. Fó marketingstratégiaként honlapokat készítettek, tanulmányutakat szerveztek, és képzést nyújtottak a nói vállaikozók számára. Ez a több terüietre kiterjedó stratégia hatékonynak bizonyult a kialakuló vállalkozói kultúra kornyezetében, ahol a célcsoportot a szociálisan marginalizálódott csoportok tagjai aikották. A projekt a helyi turisztikai hatóságok és onkormányzatok teijes köru támogatásával és részvételével zajiott le. Több képzési tevékenységben a megyei ônkormányzat vállait társfinanszírozói szerepet. A nói vállaikozók a tanulmányutakon való részvéteit gyümölcsözönek és tanulságosnak ítélték, mivel megismerték a nyugat-európai országokból érkezó turisták elvárásait. A kialakított honlapokról elérhetó a Valga megye üzleti vállaikozásait bemutató honlap és a nemzeti turizmus honlapja. Számos lehetóség van e stratégiák isméteit alkalmazására Észtország más régióiban és azokban az átmeneti gazdaságokban, amelyek a turizmus fellendítését a vidékfejiesztési stratégia részeként kezelik.

EGYÜTTMÛKÛDÉS 4 VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

41

¡ AZ ILO TE]^KENYStGI

náriumokat szakszervezeti képviselok számára Belorussziában. 20022003-ban egy Finnország által finanszírozott projektet hajtottak végre Esztországban a nok számára kialakítandó több és jobb munkalehetôséggel kapcsolatban. Ez a projekt segített elókészíteni a talajt a nemek közötti egyenlôségrôl szóló torvény elfogadására, és segített megváltoztatni a nók foglalkoztatásával kapcsolatos szemléletet, nemcsak az érintett területen, de az egész országban is. A projekt megteremtette a lehetoséget egy olyan képzési rendszer kialakítására, amely nok számára nyújtott vállalkozásfejlesztési és marketingtréninget (lásd 3.5 keretes szöveg). Romániában tripartit szemináriumot tartottak, amelyen bemutatták a nemekre, foglalkoztatásra és szegénységre vonatkozó modulcsomagot. Ezt a csomagot román fordításban bocsátották azon országos szervezetek rendelkezésére, akik a foglalkoztatáshoz, szegénységcsokkentéshez és a nemek közötti egyenloséghez kapcsolódó területeken dolgoznak. Számos ILO-kiadványt fordítottak le nemzeti nyelvekre - A noi munkavállalók jogai és a nemek közötti egyenlóség ABC-je (ABC of women workers’ rights and gender equality), valamint Nemek közötti egyenlóség: a kollektiv alku útmutatója (Gender equality: A guide to collective bargaining) cimu kiadványokat orosz, ukrán és grúz nyelvekre fordították le. Az esélyegyenlôségi tôrvény megalkotása érdekében az ILO számos országban nyújtott tanácsadást és segítséget - beleértve az Orosz Államszôvetséget, ahol az Allami Duma jelenleg a férfiak és nôk esélyegyenlôségérôl szóló tôrvénytervezetet tárgyalja. Bulgáriában a diszkrimináció eltôrlésérôl szóló tôrvénytervezet kialakítása érdekében nyújtott technikai támogatás, és a diszkrimináció-ellenes foglalkoztatáspolitikáról szóló tripartit szeminárium eredményeképpen 2003. szeptemberében elfogadták a diszkrimináció elleni védelemrôl szóló jogszabályt. Emellett, amikor az ILO Albániában, Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában segítséget nyújtott az új Munka Tôrvénykônyvek megalkotásához, mindig biztosította (az észrevételekben), hogy az esélyegyenlôség és az egyenló bánásmód mint alapjogok bekerüljenek a tôrvény szôvegébe. Egy Belgium által finanszírozott projekt keretében, amelyet a torinói kôzponttal együttmúkôdésben végeztek, a Stabilitási Faktum országaiból származó munkaügyi és munkajogi szakértôk részesültek oktatásban az esélyegyenlôséggel kapcsolatos ILO-normák és EK-jogszabályok területén. Több tevékenység kôzéppontjában az egyenlóségi kérdésekre vonatkozó társadalmi párbeszéd elômozdítása állt. Ezek kôrében említhetjük azokat a speciális tevékenységeket Bulgáriában, amelyek célja a kollektiv alku intézményének erôsítése volt a vegyipari ágazatban, ahol a munkavállalók tôbbsége nó. Ugyanebbe a sorba tartozik a 2003. decemberében Magyarországon a Foglalkoztatási és Szociális Minisztériummal és az Esélyegyenlôségi Miniszteri Hivatallal együttmúkôdésben szervezett konferencia is, melynek témája a kollektiv alku és a nemek közötti egyenlóség volt, különös tekintettel a családbarát munkahelyekre. A munkaerôpiac hátrányos helyzetú csoportjai közül a romák az átalakulás fo vesztesei kôzé tartoznak. A hátrányos megkülônbôztetés és

42

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLT0ZÓ KÕRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÍKENYSEGI KÖRE |

alacsony képzettségi szintjük miatt a romák kôrében rendkívül magas a munkanélküliség és a szegénység elôfordulási aránya, bár a valós helyzetrôl csak hézagos információkkal rendelkezünk. Az ENSZ Fejlesztési Program] ával közösen indított romaügyi tevékenységek között két technikai együttmúkôdési projekt is található, amelyek keretében a régióban a roma kisebbségre irányuló munkaeró-piaci programokat értékelik. A magyarországi romák munkaerô-piaci helyzetével kapcsolatban készült egy jelentés is (Csongor et al., 2003.)- Egy szubregionális projekt eredményeképpen elkészült a kôzép- és kelet-európai romák regionális humán fejlesztési jelentése, amely átfogó képet nyújt a romák foglalkoztatási helyzetéról Bulgáriában, a Cseh Kôztársaságban, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában (Ivanov, 2003.).

Szervezkedési szabadság A régióban a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos szituáció hasonló az egyenlôség és diszkrimináció-ellenesség területén megfigyelt helyzethez, mivel az országok itt is majdnem egyontetúen ratifikálták a 87. sz. és 98. sz. Egyezményeket (a 87. sz. Egyezményt csak Ôrményország és Üzbegisztán nem ratifikálta). Mégis, a korábbi tervutasításos gazdaságokkal és államszakszervezeti mozgalmakkal rendelkezô rendszerváltó országokban rôvid idô alatt lezajlott fejlôdés ellenére, számos területen még mindig sok teendô van. Míg néhány ország például a kôzelmúltban fogadta el a munkáltatói szervezetekról szóló jogszabályokat, másoknál még mindig érvényben van a kôtelezô kereskedelmi kamarai tagság, amely a munkáltatói szervezetek funkcióit látja el, s ily módon sérti a szervezkedési szabadságra vonatkozó elveket. Az ILO felügyeleti szervei folyamatosan kifejezték aggodalmukat e problémával kapcsolatban Bosznia-Hercegovinában, a volt Jugoszláv Kóztársaság Macedóniában és Szerbia-Montenegróban. Ezekben az országokban egy másik aggodalomra okot adó kérdés, hogy az újonnan alapított szakszervezeti mozgalmak hogyan létezhetnek együtt harmonikusan a hagyományos szakszervezetekkel. Ezen a területen az ILO folytatta tanácsadói tevékenységét a munkavállalói szervezetek reprezentativitási kritériumaival és a kollektiv alku modelljeivel kapcsolatban. A felügyeleti szervek többször is aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy számos országban a belpolitika gyakran beavatkozik a szakszervezetek belsô múkódésébe. Ennek egy példája Belorusszia, ahol a helyzetet jelenleg az ILO Vizsgáló Bizottsága vizsgálja. Az ILO a régióban folyamatosan támogatta a fejlôdést és a demokratikus intézmények mükódésének kiterjesztését. Az ILO felügyeleti szervei elôtt lévô ügyekkel kapcsolatban számos tanácsadói és technikai támogatói küldõttség tevékenykedett a térségben. Például, az Ukrajnába látogató küldõttség tanácsokkal segítette a kormányt és a szociális partnereket a szakszervezeti regisztrációval, a kollektiv alkuval és a reprezentativitással kapcsolatos ügyek területén. A Szer-

EGYÚTTMOKÕDÉS a VALTOZÓ KÖRNYEZETBEN

43

I AZ ILO TE\£kENYS£gI KÖRE

I]

vezkedési Szabadság Bizottsága azota érdeklódéssel és elégedettséggel nyugtázta a Szakszervezeti Tôrvény módosítását, amely révén egyszerusödött a regisztrációs eljárás. A 2002-ben Romániába látogató küldôttség tanácsadást nyújtott a tôrvényhozási reformmal kapcsolatban. A szakértõi bizottság érdeklódéssel fogadta az új szakszervezetekrôl szóló tôrvény számos módosítását, amelyekkel az általuk felvetett problémákat kívánták megoldani. A bosznia-hercegovinai kormány kérésére technikai támogatást nyújtottak a tórvényhozási reform olyan lehetséges megoldásaival kapcsolatban, amelyekkel orvosolni lehetne a felügyeleti szervek által felvetett problémákat. A kormány kérésére tóbb tanácsadói küldótt■ség is ellátogatott Szerbia-Montenegróba, hogy technikai támogatást nyújtsanak olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a szakszervezetekrôl és munkáltatói szóvetségekról szóló tórvény, valamint a sztrájkjoggal kapcsolatos jogszabályok. A torinói kózponttal együttmukódésben továbbra is segítséget nyújtottak számos országnak (beleértve Kirgizisztánt, a volt Jugoszláv Kóztársaság Macedóniát, Szerbia-Montenegrót, Tadzsikisztánt és Üzbegisztánt) annak érdekében, hogy ezek az országok meg tudjanak felelni alkotmányos kótelezettségeiknek a ratifikált egyezmények végrehajtásáról szóló jelentéstétellel kapcsolatban, és válaszolni tudjanak a felügyeleti szervek által tett megfigyelésekre.

3.3 Társadaimi párbeszéd A kózép-és kelet-európai és FÁK-országokban a 90-es évek során jelentós tórekvések tórténtek a társadaimi párbeszéd intézményeinek fejlesztésére, és a munkaügyi jogszabályokat a piacgazdasági kóvetelményekhez igazították. Általánosságban, a 2001-2004. közötti idószakot a keretek további erósítése, a társadaimi párbeszéd alkotóelemeinek - a munkáltatói és munkaválialói szervezetek, valamint a munkaügyi igazgatás - megerósítése kóvette. Emellett tovább folytatódott a munkaügyi jogszabályok liberalizált kereskedelemhez és globalizált gazdasághoz tórténó igazítása. Bár ez nem mindenhol járt egyóntetü sikerrel, ezek a fejlemények sok esetben mégis elósegítették a társadaimi párbeszéd kiterjesztését a munkaügyi és szociális kérdések hagyományos szféráján túlmenó területekre, mint a globalizáció vagy a népesség elóregedése. Az új EU-tagállamokban a munkaválialói információs és konzultációs keret kialakítása vállalati szinten szükségessé tette az új típusú munkaválialói szervezetek, így az üzemi tanácsok és az Európai Üzemi Tanácsok megalakítását. A Stabilitási Faktum és a FÁK-országok tóbbségében a társadaimi párbeszéd intézményei még nem mukódnek hatékonyan, a triparti! társadaimi párbeszéd még mindig túl formális. A kormányok még mindig fontos, a munkavállalókat és munkáltatókat kózvetlenül érintó gazdasági és szociálpolitikai dóntéseket hoznak, mint például a privatizáció és a nyugdíjreform, rendkívül formális konzultációk talaján, vagy a szociális part44

EGYÜTTMÚKÕDÉS

VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

/\Z ILO TEVjKENYSÉG! KÔrT]

nerekkel tôrténô konzultációt mellôzve. Bár az országos tripartit konzultációs intézmények néhány éve már léteznek, Délkelet-Európa számos országában ezek csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem üléseznek, és gyakran szembesülnek a források és az alapvetõ intézményes támogatás hiányával. Néhány esetben a szociális partnerek köre túlságosan széttagolódott, ami a hatékonyság elvesztéséhez vezet. Néhány országban szervezetüket és a fejlôdésüket illetôen még mindig jogi és adminisztratív akadályokkal szembesülnek, ami nem teszi lehetôvé számukra tagjaik hatékony képviseletét. Mikôzben az ágazati kollektiv tárgyalás a legtôbb nyugat-európai országban még mindig eróteljesen jelen van, a régió sok országában, néhány kivételtol eltekintve, a decentralizációs tendenciák ellenére hiányzik az ágazati társadalmi párbeszéd. Kôzép- és Kelet-Európában és a EAK országaiban a kollektiv tárgyalás még mindig foleg vállalati szinten folyik, annak ellenére, hogy ez korlátozza kiterjedését és lefedettségét. Ezért ezekben az országokban szükség van a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek kôzôtti autonom társadalmi párbeszéd elômozditására és fejlódésére. Az átalakulás kezdetén az ILO igen fontos szerepet töltött be a társadalmi párbeszéd fejlesztésében Kôzép- és Kelet-Európa és a EAK legtôbb országában. A 2001-2004. idôszakban az ILO sokat tett a társadalmi párbeszéd további megerósitéséért régiószerte, és csatlakozási felkészülésük során támogatta az új európai unios tagállamokat szoros együttmúkôdésben az Európai Bizottsággal és az Európai Alapitvánnyal az Elet- és Munkafeltételek Javitására. Az ILO együttmúkódótt az Európai Alapitvánnyal abban a támogatási programban is, amelynek során az új európai uniós tagállamok és a jelölt országok kidolgozták akcióterveiket a munkaügyi viták rendezésére szolgáló nemzeti rendszereik megerôsitése céljából. Tripartit konferenciák sorát rendezték meg a csatlakozó államokban, Prágában (2001.), Máltán (2003.) és Varsóban (2003.); a EÁK országaiban Almatiban (2002.) és Biskekben (2003.). Ezek a konferenciák a társadalmi párbeszédnek, mint a gazdasági és munkaügyi reform eszkózének különbözo aspektusaival foglalkoztak. A prágai konferencia eredményeképpen elkészült egy publikáció a csatlakozó országokban folyó ágazati társadalmi párbeszéd gyengeségéról (Ghellab és Vaughan-Whitehead, 2003.). A Cseh Kôztársaságban (2002.) szemináriumot tartottak a társadalmi párbeszéd elômozditásáról, Budapesten (2002.) magas szintu tripartit konferenciát szerveztek Németország és Japán kormányaival együttmúkôdésben, amely a társadalmi párbeszéd szerepét vizsgálta a lakosság elôregedésével kapcsolatos politika területén. Ezeken a fórumokon többször hangsúlyozták a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvek tripartit nyilatkozatának jelentóségét a társadalmi párbeszéd kontextusában, a nyilatkozatot azeri és magyar nyelvre is leforditották. 2004-ben a társadalmi párbeszéd és a foglalkoztatás területén ôsszehasonlitó tanulmányt készitettek a régió tôbb országában abból a célból, hogy kiemeljék a szociális partnerek foglalkoztatáspolitikai részvételével kapcsolatos legjobb gyakorlatokat.

EGYÜTTMÛKÔDÉS /t VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

45

( AZ ILO TEVÊKENYStGI kWË

A Stabilitási Faktum és a FÁK országaiban az alapvetô munkahelyi elvekkel és jogokkal kapcsolatos tôbb technikai együttmúkôdési projekt tartalmazott olyan komponenseket, amelyeknek célja a társadalmi párbeszéd intézményeinek és a munkaügyi viták rendezési folyamatának erosítése volt. Egy Franciaország és Olaszország által finanszírozott projekt eredményeképpen, amelynek célja a társadalmi párbeszéd elômozdítása és a nemzeti munkajogi szakértôk továbbképzése volt a Stabilitási Faktum országaiban, a szervezetek tôbb rendkívül fontos tevékenységet hajtottak végre a társadalmi párbeszéd fejlesztése érdekében. Az ILO szintén komoly szerepet vállalt a régi és új európai unios tagállamok közötti tapasztalatcsere elómozdításában - beleértve a Cseh Kôztársaságot, Magyarországot, Lengyelországot, Szlovéniát és a délkelet-európai államokat - a társadalmi párbeszéd szerepének erôsítése területén, annak érdekében, hogy az átmenet kihívásait megfelelõen lehessen kezelni. A fenti országok némelyike, így a Cseh Kôztársaság, a kôzelmúltban donorként kezdte támogatni az ILO Balkánon folyó tevékenységeit. Ezekben az országokban egy másik szubregionális program a tripartit társadalmi párbeszéd-bizottságok állandó titkárainak megerôsítésére irányult oly módon, hogy közös megbeszéléseket szerveztek a vezetôk számára, valamint nemzeti szinten nyújtottak támogatást. A torinói kôzpont számos képzési tevékenységet szervezett a társadalmi párbeszéd elômozdítása érdekében a balti államokban és a délkelet-európai országokban. Emellett segítséget nyújtottak a Tripartit konzultációról (nemzetkôzi munkaügyi normák) szóló 144. sz. Egyezmény (1976.) ratifikálásának és végrehajtásának támogatásában. Ennek eredményeképpen Bosznia-Hercegovina, SzerbiaMontenegró és a volt Jugoszláv Kôztársaság Macedónia megfontolás tárgyává tette az egyezmény ratifikálását. A délkelet-európai országok tanácsokat és támogatást kaptak a munkaügyi viták rendezésére szolgáló rendszer jogi kereteinek kialakításához. Romániában a munkaügyi bírók képzést kaptak a munkaügyi vitákra vonatkozó dóntéseik során alkalmazható nemzetközi munkaügyi jogszabályokról, elsôsorban a 87. sz. és a 98. sz. Egyezményekkel kapcsolatban. Szerbia-Montenegró is technikai támogatásban részesült a munkaügyi viták rendezésének területén. Bulgáriában a békéltetési és kôzvetítôi technikákról tartottak képzést. Végezetül Macedóniában technikai támogatást nyújtottak a sztrájkjogról szóló tôrvény kialakításában.

Munkaügyi jogszabályok Egyre elfogadottabbá válik a régióban az a gondolât, hogy a megfeleló szabályozói kómyezet kialakítása a szociális és munkaügyi kérdések területén elengedhetetlen, amennyiben a globalizációt szociálisan és gazdaságilag hosszú távon fenntarthatóvá akarjuk tenni. Az európai uniós csatlakozás folyamata ebben, és más területeken is erôs ósztónzést adott a munkaügyi jogszabályok új típusú reformjainak kidolgozására az új európai uniós tagállamokban és a jelólt országokban. Ugyanakkor, ezek az országok más reformokat, mint például a munkaügyi szabályozás flexibilizáció-

46

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÊKENYSEGI KQ^

ját, oly módon hajtották végre, hogy a kialakuló realitásokat a globalizált munkaeröpiachoz és a versenyképesség kôvetelményeihez igazították. A régióban hasonló trend figyelhetô meg sok más olyan országban is, amelyek nem kapcsolódtak az európai unios csatlakozási folyamathoz. Ezekben az országokban kettos tôrekvés nyilvánul meg, egyrészt erôteljesebb hangsúlyt kívánnak adni az alapvetó munkahelyi jogoknak, ugyanakkor a jogi kereteket a globális munkaeropiac kialakuló kórülményeihez kívánják kialakítani. Gyakorlatilag az összes FAK- és számos balkáni ország jelenleg új munka tórvénykónyvet dolgoz ki, vagy módosítja a már meglévoket oly módon, hogy ezt gyakran kiegészítik a szervezkedés szabadságára és az ipari kapcsolatokra vonatkozó speciális jogszabályokkal. Mindazonáltal, ezekben az országokban a munkaügyi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos helyzet általában kevésbé fejlett. Ily módon tovább kell erósíteni a munkaügyi igazgatás hatékonyságát, különös tekintettel a munkaügyi felügyeletre és a bíróságokra. A régió európai uniós tagállamai továbbra is támogatást kaptak az ILO-tól munkaügyi jogszabályaik kialakítása, illetve módosítása terüKeretes szöveg 3.6 Munkaügyi torvények kidolgozása Ukrajnában 2001-ben az ILO-nyilatkozatban foglaltak elómozdítását célzó és az Egyesült Államok által finanszírozott projekt keretében párbeszéd kezdödött, melyben nem csak munkáltatói, munkavállalói szervezetek és a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium vett részt, hanem külonféle szakemberek is a jog és a felsóoktatás terüietérol, valamint a Kormány egyéb szaktárcáitól, továbbá parlamenti képviselok és más érdekelt felek képviselói. Ez a párbeszéd az új torvényhozási folyamatra és kiváltképp az új munkatórvénykónyv-tervezetre koncentrált, amelyet már elfogadott a Szociális Partnerek Országos Tanácsa, és amelyet eloször 2003-ban olvastak fel a Parlamentben. Az új munka tórvénykónyve kidolgozásának folyamata nagy sajtóvisszhangot kapott, és az aktuális javaslatokra vonatkozó információk kózzétételét egy e célra létrehozott honlap segítette. A projekt követte a Nyilatkozat minden egyes alapelvét. A nemek közötti egyenlõség kérdését az egész folyamat során szem elótt tartották. A projekt alapköve azonban a szervezkedés szabadságát szolgáló jogok és intézmények továbbfejiesztése volt. Sok független reprezentatív szervezet számára a projektben való részvétel a nyilvános elismerést segítette, és hozzájárult a civil társadalomban való megjelenésükhóz. A projekt egész ideje alatt együttmúkódtek a munkaügyi felügyelóséggel, és oktató szemináriumokat tartottak a munkaügyi ellenórók számára. A munkaügyi felügyelóség szerint ezek a tevékenységek nagy szemiéletmódbeli változást hoztak: jelenleg nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelózésre és a párbeszédre, mint korábban, az ellenórzésen és büntetésen alapuló hagyományos megkózelítés idején.

EGYÛTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

47

I AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

letén - nem csupán kerettôrvények, mint a munka tôrvénykônyvek, banem a munkaeröpiac speciális aspektusaira vonatkozó jogszabályok területén is. 2003 februárjában tripartit konferenciát rendeztek Máltán „A tripartit társadalmi párbeszéd szerepe a munkajogi reform kezelésében, a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúly fenntartása” címmel. A csatlakozó országokban nyújtott támogatás Litvániában kiterjedt az üzemi tanácsokról szóló jogszabályokra és a tripartit konzultációs mechanizmus szabályozására vonatkozó szakvéleményre, Szlovákiában a Munka Tôrvénykônyvének módosítására, Lengyelországban pedig az alkalmi munkakózvetítôkrôl szóló jogszabályokra. Magyarországon a hangsúly az ágazati társadalmi párbeszéden, a kollektiv tárgyaláson, a nemek közötti egyenlôségen, az információhoz és konzultációhoz való Jogon, és a szociális partnerek képzésén volt, amely során megismerték az ILO felügyeleti rendszerét. A szubrégió kôvetkezó országai részesültek még az ILO támogatásából a munkajogi reform területén: Albânia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Grúzia, Kazahsztán, Románia, az Orosz Államszôvetség, Szerbia-Montenegró és Ukrajna (lásd 3.6 Keretes szôveg). A Stabilitási Faktum országaiban 2001. óta Koszovóban, Romániában és Szerbiában dolgoztak ki az ILO segítségével munka tôrvénykônyveket, a jelenlegi munkaügyi szabályozást Albániában, Bulgáriában és Montenegróban módosították. Számos eszkôzt dolgoztak ki ezen tevékenységek támogatására. Ezek magukban foglalják az elkészült munkajogi adatbázist, amit az ILO Nemzetközi Munkajogi Szerve folyamatosan frissít. Az adatbázisban általában munkajogász professzorok vagy gyakorló szakemberek által készített leírások, ún. „profilok” találhatók minden országról, amelyek célja, bogy nôveljék a munkaügyi jogszabályok múkôdési mecbanizmusának ismeretét országos szinten, és kônnyú bozzáférést biztosítsanak a vonatkozó információkboz. Ezek a profilok jelenleg on-line elérbetôk Finnország, Németország, írország, Izrael, Olaszország, az Orosz Államszôvetség és Svájc esetében, a közeljövoben várbatóan további európai országokkal bõvül a sor. Egy másik gyakorlati eszkôz a Munkaügyi jogszabályok útmutatója, amely egy sor fontos munkajogi területre vonatkozó jelenlegi jogszabály példáit mutatja be, és ismerteti a különbözö alkalmazott megkôzelítési módokat. A fontosabb pontokról szóló magyarázatok a kônnyebb megértést segítik elô. Ezzel az útmutatóval segíteni kívánták mindazokat, akik részt vesznek a munkaügyi jogszabályok kidolgozásában vagy módosításában. Az útmutató on-line elérbetó angol, francia, spanyol és orosz nyelven, míg a nyomtatott változat Szerbia-Montenegró és Bosznia-Hercegovina nyelvein is olvasbató.

Munkáltatói szervezetek Kôzép- és Kelet-Európa országaiban, Délkelet-Európában és a FAK országaiban további elórelépés tôrtént a munkáltatói szervezetek konszolidációja területén. Jelenleg ezekben a szubrégiókban minden or-

48

EGYÜTTMÚKÕDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSÍGI KÙ^

szágban múkôdnek munkáltatói szervezetek. Miután elfogadták a munkáltatói szervezetek regisztrációját lehetôvé tevõ megfelelô jogszabályokat, új, független munkáltatói szervezetek alakultak a Bosznia-Hercegovinát alkotó mindkét entitásban és Montenegróban. A munkáltatói szervezetekre vonatkozó speciális jogszabályokat fogadtak el a Moldovai Kóztársaságban, Romániában és Ukrajnában is. Ugyanakkor, még mindig nem alkották meg a megfelelô jogszabályokat a volt Jugoszláv Kóztársaság Macedóniában, Szerbiában és Szlovéniában. A munkáltatói szervezetek számára nagy problémát jelent, hogy csak lassan tórténik azoknak a jogszabályoknak a módosítása, amelyek lehetôvé tennék számukra az egyszeru regisztrációt, tisztáznák a kereskedelmi kamarák és a munkáltatói szervezetek hatáskórét, és biztosítanák, hogy a kollektiv szerzôdés ne legyen kôtelezô érvényu. Bizonyos országokban problémát okoz, hogy folyamatosan kudarcot vali annak engedélyeztetése, hogy a munkáltatói szervezetek tagdíjai automatikusan levonhatók legyenek az adóból, annak ellenére, hogy az 1995-ben és 2000-ben tartott Európai Regionális Találkozók ajánlásaiban ez megfogalmazódott. A kózép- és kelet-európai országokban a munkáltatói szervezetek komoly nehézségekkel szembesülnek, amikor nóvelni kívánják tagságukat, és valódi szerepet kívánnak betôlteni a társadalmi párbeszédben. E problémákat súlyosbítja az a tény, hogy a munkáltatói szervezetek jelenleg nem rendelkeznek megfelelô kapacitással magas színvonalú szolgáltatások nyújtására tagjaik részére. További probléma az informális gazdaság jelenléte, bizonyos esetekben a munkáltatói szervezetek megosztottsága, és a néhány országban Jelenlévô nagyarányú korrupció. A munkáltatói szervezetek jelentôs segítséget és támogatást kaptak Jôvôbeni fejlôdésük támogatása érdekében. Ez kiterjedt nemzeti és szubregionális találkozók szervezésére - néhányszor más szociális partnerekkel együtt; képzési tevékenységekre - gyakran a torinói kôzponttal együttmúkódésben; valamint publikációk kiadására és fordítására. A végrehajtott projektek a kóvetkezô területeken valósultak meg: stratégiai tervezés; tagszervezés és tagoknak nyújtott szolgáltatások (munkaegészségügyi és -biztonsági, valamint szakmai képzés); lobbitevékenység; médiakapcsolatok; a munkáltatói szervezetek által betöltött szerep a privatizációban, bérmegállapítás, munkaegészségügy és munkabiztonság, az informális szektor, gyermekmunka, migráció, HIV/AIDS és az Egyesült Nemzetek globális egyezménye. Tôbb országnak nyújtottak támogatást olyan jogszabályok elfogadása érdekében, amelyek lehetôvé tennék a munkáltatói szervezetek tagdíjának az adóból tórténô levonását, például BoszniaHercegovinában, Lettországban, Montenegróban és Romániában. Bulgáriában, a Cseh Kóztársaságban, Lengyelországban, Szlovákiában és Ukrajnában olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek korlátozottan lehetôvé tették a tagdíjak levonását az adóból. A segítségnyújtás fontos területei voltak a kôvetkezôk: hálózatépítés, tapasztalatcsere és a régió munkáltatói szervezetei közötti bilaterális együttmúkôdés. Egy Hollandia által finanszírozott, a délkelet-európai

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

49

M ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

munkáltatói szervezetekre kiterjedö projekt egyik legfontosabb eredménye a délkelet-európai munkáltatói fórum létrehozása volt. Ez a fórum lehetóvé teszi a balkáni régióban lévó munkáltatói szervezeteknek, hogy információt cseréljenek a balkáni Stabilitási Paktumról, és képviselhessék azokkal a nemzetkózi intézményekkel kapcsolatos munkáltatói érdekeket, amelyek fon tos szerepet tóltenek be a terület újjáépítésében. Kialakítottak egy informális hálózatot is, a jelólt országok munkáltatói szervezeteinek hálózatát (ACEON) annak érdekében, hogy az érintett országok munkáltatói szervezeteinek támogatást nyújtsanak a csatlakozási folyamatra való felkészülésük koordinálásában. Nagy hangsúlyt fektettek a tapasztalatcserére és a fejlettebb munkáltatói szervezetekkel közös hálózatok, kapcsolatok kiépítésére, például az azerbajdzsáni és tórókországi munkáltatói szervezetek között. A különbözo szintû tapasztalatokkal rendelkezo munkáltatói szervezetek közötti tapasztalatcsere egy másik példája az a képzés volt, amelyet Izraelben tartottak a stratégiai tervezésrôl az Izraeli Gyáriparosok Szóvetségével együttmukôdésben.

Keretes szôveg 3.7 A nõi válialkozások támogatása a munkáltatói szervezetek révén Grúziában és Azerbajdzsánban Annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak a munkáltatói szervezeteknek Azerbajdzsánban és Grúziában a tagoknak nyújtott szolgáltatások fejiesztése területén, végrehajtottak egy projektet, amelynek célja a stratégiafejlesztés és a nôi válialkozók igényeinek kielégítésére szolgáló tevékenységek szervezése volt. A két ország nõi válialkozásainak fejiõdését taglaló gyorsértékelés alapján, amely kiterjedt a jogi és kulturális befolyásokra is, két országos szemináriumot tartottak, hogy megtaláiják azokat a legjobb gyakorlatokat, amelyekkel segíthetik a nõi válialkozókat. A nemzeti szemináriumokon külõnbõzõ megkõzelítési módokat dolgoztak ki, amelyekkel támogatni lehet a nõi válialkozásokat, és elõ lehet segíteni a nemek közötti egyeniõséget a munkáltatói szervezetekben. A projekttevékenységek eredményeképpen megalakult a Nõi Válialkozók Szõvetsége Grúziában; és az Azerbajdzsáni Munkáltatói Szõvetség felállított egy állandó, a nemek közötti egyenlõséggel foglalkozó bizottságot, valamint létrehozott egy információs kõzpontot. A záró konferenciát, amelyen tapasztalatot cseréltek a nõi válialkozóknak nyújtott állandó és hosszú távú támogatások területén megvalósuló legjobb gyakorlatokrói, Bakuban (Azerbajdzsáni rendezték 2004-ben.

Munkaválialói szervezetek A legtóbb új európai uniós tagállamban és jelólt országban a szakszervezetek erõfeszítéseket tettek, hogy konszolidálják helyzetüket a már meglévo, de még mindig tórékeny intézményes rendszerben. Nemzeti szinten részt vettek a foglalkoztatáspolitikai javaslatok kidolgozásában.

50

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

a társadalombiztosítási és nyugdíjreformok elokészítésében, és foglalkoztak a hátrányos helyzetú csoportok igényeivel is. Bár programokat dolgoztak ki arra, hogy megállítsák és visszafordítsák a szakszervezeti tagság csôkkenésének trendjét, még mindig csak a munkaeró tôredékét tômôrítik, és jelenlétük korlátozott a magánszektorban, különösen a kis- és kôzépvállalatoknál. Emellett, a kôzelmúlt erôfeszítései ellenére, nem tôrtént egyértelmû elmozdulás az ágazati kollektiv alku irányába, amely még mindig az ipari kapcsolati rendszer leggyengébb pontjának számít sok új európai unios tagállamban és jelölt országban. Más kôzép- és kelet-európai, valamint FAK-országokban a szakszervezetek még mindig a jogi keretek, intézmények és mechanizmusok megteremtése érdekében küzdenek, amelyek szilárdabb bázist biztosítanának számukra az érdekképviselet területén. Szerbia-Montenegróban, Szlovákiában és Ukrajnában a szakszervezetek komoly erôfeszítéseket tettek a munkaügyi reformok befolyásolása érdekében, hogy jobban elismertethessék a szakszervezeti és munkavállalói jogokat. A FAK országaiban egyre gyakrabban sértik meg a munkavállalók és szakszervezetek alapvetó jogait és szabadságait. 2003. júniusában több munkásküldott hivatalos panaszt nyújtott be a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciához arra vonatkozóan, hogy Belorusszia nem tartja be a 87. és 98. sz. Fgyezményeket. A panasz kivizsgálására felállított ILO Vizsgáló Bizottság 2004. áprilisában látogatott el Minszkbe, hogy áttekintse a helyzetet. A FÁK országaiban a 90-es évek végén - és kisebb mértékben még ma is - a szakszervezetek fo prioritása az volt, hogy megoldást találjanak a bérhátralékok problémájára. Ugyanakkor, ma már fó célkitúzésük a bérszintek, elsósorban a minimálbér emelése. Külonosképpen a szegénységcsokkentési stratégiák alá tartozó országokban, a szakszervezetek saját politikai javaslatokat próbálnak kidolgozni olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a nói munkavállalók munkakórülményei, a gyermekmunka felszámolása, a nemzetközi vállalatok tevékenységei és a globalizáció. Ahogy a munkavállalói szervezetek tovább folytatták az új szerepkörükhöz való alkalmazkodást a piacgazdaságokban, egyre inkább eltértek egymástól azok a területek, ahol segítséget igényeltek az IFO-tól. Fzért az IFO megpróbált segíteni a szakszervezeteknek egy integrált politikai megkozelítés kidolgozásában, amellyel a méltányos munka koncepciójával összhangban választ tudtak adni a régióban végbemenó gyors szociális és gazdasági átalakulásra. Például, különbözo országokban nyüjtottak segítséget a munkavállalói szervezeteknek, így Bulgáriában és Horvátországban a „rugalmas biztonság” megkozelítési móddal kapcsolatban. Fnnek az volt a célja, hogy olyan irányba befolyásolják a munkaeró-piaci politikát, hogy az egyensülyt biztosítson a munkavállalók biztonsága és a munkáltatók által igényelt rugalmasság között. Fgyre több támogatást nyújtottak az ILO hagyományos, alább felsorolt régióbeli partnereivel együttmûkôdésben: a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szôvetsége (ICFTU), a Munka Világszôvetsége (WCL), az Európai Szakszervezeti Szóvetség (ETUC) és az OECD Szakszervezeti Tanácsadó Bizottsága (TUAC).

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLT0ZÓ KÖRNYEZETBEN

51

ÍKZ ILO TEUeKENYStGI KÖRE

Az alapvetó munkahelyi elvek és jogok elômozdítása területén a munkavállalói szervezetek folyamatosan támogatást igényeltek az ILOtól. Az itt nyújtott támogatások kôzé tartozik egy Németország által finanszírozott szakszervezeti projekt Bulgáriában és Romániában. Romániában az egyik legnagyobb eredmény az volt, bogy sikerült kidolgozni egy civil oktatási komponenst az iskolai tanmenetben, amelyet bizonyos kôzépiskolákban már be is vezettek (lásd 3.8 keretes szôveg). Bulgáriában a munkaügyi felügyelettel és a médiával szoros együttmúkôdésben nemzeti kampányt indítottak a munkahelyi alapvetó elvekkel és jogokkal kapcsolatban. Ez a kampány egyebek mellett felhívta a figyelmet az alapvetó jogok megséitésére a bolgár kis- és kózépvállalatoknál. A szakszervezetek lehetóségeit erósítették más projektek is, amelyek a Nyilatkozat elómozdításával foglalkoztak. Ukrajnában például egy, az Egyesült Államok által finanszírozott program keretén belül tóbb tripartit képzési szemináriumot tartottak munkajogi kérdésekben, és az alapvetó munkahelyi jogokra és elvekre vonatkozóan, ami végül egy új munka tórvénykónyv elfogadásához vezetett (lásd fent). Szerbia-Montenegróban egy Olaszország által finanszírozott projekt keretén belül képzéssel kívánták erósíteni a nemzetkózi és alapvetó munkaügyi normákról szóló szakszervezeti oktatási programok színvonalát. Keretes szôveg 3.8 A munkavállalói jogok elômozdítása a romániai iskolákban Az ILO-nyilatkozat elõmozdítására szolgáló, Németország által finanszírozott projekt részeként a romániai szakszervezetek kidolgoztak egy oktatási anyagot, amelyet a kôzépiskolai tanmenet részévé kívánták tenni. Ez a tananyag az alapvetó munkahelyi elvekkel és jogokkal, a szociális partnerek szerepével és a társadaimi párbeszéd érteimével foglalkozott a demokratikus társadalmakban. Mindez a romániai szakszervezetek hosszú távú stratégiáinak alapvetó része, amellyel a fiatal embereket kívánják megnyerni a szakszervezeti mozgalomnak azáltal, hogy jobban megértetik velük a munkavállalói jogokat és a szolidaritás értékeit. A szakszervezetek az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztériummal partnerségben együttmukôdtek egy civil társadalomrói szóló, új iskolai tanterv átfogó elkészítési folyamatában. Eddig ôt lecke készült el, amelyet all. évfolyamban teszteltek a nemzeti tanterv részeként. Még két újabb leckét dolgoznak majd ki, amelyeket a 2005/06-os tanév során fognak teszteini a 12. évfolyamban annak érdekében, hogy ezek is bekerüijenek a nemzeti tantervbe. Információs kampányt is szerveznek majd, amelynek keretén belül plakátokat és információs szóróanyagot készítenek és osztanak szét az iskolákban a szakszervezeti jogokkal kapcsolatban.

A szakszervezeti projektek során végig jelentós erófeszítéseket tettek a nói munkavállalók jogainak elósegítése érdekében, elsósorban az

52

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

M ILO TEVÇKENYSeGI KÖRE \

ICFTU-val és a WCL-lel partnerségben. Tôbb tevékenység irányult arra, hogy a FÁK országaiban muködö szakszervezetek hatékonyabban tudjanak tevékenykedni a gyermekmunka leküzdése érdekében. Ezen tevékenységek kôrében említhetjük irányelvek, képzési és információs anyagok fordítását és megjelentetését. Egy közös ILO, ICFTU, Nemzetközi Szakszervezeti Hálózat (UNI) és Élelmiszer-, Mezôgazdasági, Szálloda-, Étteremi, Vendéglátó-, Dohányipari Munkavállalók Nemzetközi Szövetsége (lUE) Projekt keretében Kirgizisztánban a szakszervezetek támogatást kaptak politikai és akciótervek kialakításához a gyermekmunka legrosszabb formáinak megszüntetésére, különös tekintettel a mezôgazdaságra (elsósorban a dohányültetvényeken) és a kereskedelemre (elsôsorban a helyi piacokon).

A munkaválialói jogok védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén Annak érdekében, hogy kezeljék a nem idôben tôrténo bérkifizetések problémáját, amely munkavállalók millióit és cs^ládjaikat, valamint a nemzeti gazdaságokat is érinti, az ILO támogatást nyújtott a Stabilitási Faktum országainak és Ukrajnának a megfelelô megoldások megtalálása és kidolgozása céljából. Szófiában 2001. novemberében szubregionális tripartit konferenciát tartottak a Világbank és az európai uniós országok szakértôinek részvételével. A konferenciát kôvetôen az ILO együttmúkôdôtt az Európai Bizottsággal, és támogatást nyújtott Bulgáriának és Romániának a megfelelô jogi keretek, és az európai valamint ILO-normáknak megfelelô bérgarancia-alapok kialakításához. Bulgáriában 2004-ben fogadták el azt a tôrvényt, amelynek értelmében létrejôtt egy garanciaalap, míg Romániában most folyik a tôrvény elôkészítése. A bérgaranciaalapok területén Ukrajna is támogatásban részesült.

3.4 Szociális védelem A régióban jelenleg külônbôzô trendek érvényesülnek. Ezek kôzül a kôvetkezôk érdemelnek említést: a népesség elôregedése, csôkkenô várható élettartam néhány EÁK-országban, a piacgazdaság megszilárdulása Kôzép- és Kelet-Európában és a FÁK országaiban, valamint a releváns jogszabályok és rendszerek harmonizációja az új európai uniós tagállamokban és a jelölt országokban. Mindezek eredményeképpen a figyelem a szociális védelemmel kapcsolatos kérdések felé fordult, amelyek ennek megfelelôen a politikai napirenden is nagyobb súllyal szerepelnek. A nyugdíjrendszerek és a szociális biztonság egyéb formáinak reformja a munkabiztonság és munkaegészségügy fejlesztése, valamint a HIV/AIDS fertôzés elterjedése miatt hozott intézkedések, elsósorban Kôzép- és KeletEurópában és a EÁK országaiban egyre égetôbb problémákká váltak az elmúlt évek során.

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

53

AZ ILO TE\^KENYSeGI KÜRE

Kôzép- és Kelet-Európa országai és a FÁK térsége nehézségekkel szembesült, amikor megpróbált választ találni az alacsony foglalkoztatási szint, az alacsony szintú társadalombiztosítási járulékfizetési fegyelem, a munkanélküliség és a szegénység nôvekedése miatt kialakuló túlzott kiadások kôvetkeztében megjelenô kihívásokra. Ennek kôvetkeztében az elmúlt évek során ezek az országok tôbb átfogó reformot vezettek be a társadalombiztosítási rendszerek területén. A reformokkal általában a társadalombiztosítási rendszerek pénzügyi egyensúlyát kívánták javítani azáltal, hogy szúkítették az ellátásra jogosultak kôrét, és javították a járulékfizetési fegyelmet. Ugyanakkor azonban nem sok jel mutât arra, hogy az utóbbi intézkedések meghozták volna a kívánt hatást. A nyugdíjreform kérdése régiószerte a politikai csaták elôterébe került, csakúgy, mint a 90-es években. A nyugdíjprivatizáció elso eredményei egyértelmúen megmutatták, hogy alábecsülték azokat a nehézségeket, amelyek a reformstratégiával kapcsolatban merültek fel. Kôzép- és Kelet-Európában és néhány FAK-országban az új magánnyugdíj-biztosítók jelentôs befektetéseket eszközöltek állami - vagyis nem magán - eszközökbe, ami ellentmond a reformok alapszándékának, azaz a kockázatok megosztásának. A magánpénztárak adminisztratív díjai is magasak, így csôkkentik a befektetési jôvedelmeket és néhány országban negativ reálmegtérüléshez vezetnek. Emellett a magánnyugdíj-piacokon egyre inkább az úJ alapok dominálnak, amelyek - bár lehetôvé teszik a méretgazdaságosságot - csôkkentették a versenyt és nôvelték a szabályozásra való igényt. A legtôbb érintett országban az ellátások új egyéni megtakarítások által tôrténô kifizetéséhez kapcsolódó kritikus kérdések még mindig megoldatlanok, így az a kérdés is, hogy hogyan fogják fedezni a megélhetési kôltség nôvekedését, és engedélyezik-e a magánszolgáltatók számára, hogy a férfiak és nok eltérô várható átlagélettartamát számításba vegyék az ellátások kiszámításakor. A nyugdíjrendszerek bevételei egy részének átirányítása az új magán megtakarítási alapokhoz veszélyezteti az állami nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetét. Az állami rendszerekbol magánrendszerekbe átirányított ôsszegek, amelyek az elkôvetkezô évtizedekben elérhetik a GDP 0,5 és 2,5%-át, a kormánykôlcsônôk megnôvekedéséhez és az ellátási szintek csôkkentéséhez vezet. A FÁK országaiban a 90-es évek elején óriási nehézségeket tapasztaltak a társadalombiztosítás finanszírozását illetôen, amelynek oka a hiperinfláció, a munkanélküliség nôvekedése, az adó- és társadalombiztosítási járulékfizetés elmulasztása volt. Ezeket a jelenségeket elsôsorban az informális ágazat nôvekedése idézte elô. A társadalombiztosítási ellátások alacsony és mindenki számára viszonylag azonos szintje, amely nem tükrôzte teljes mértékben a befizetett járulékokat, csôkkentette az egyéni motivációt a társadalombiztosítási ellátás megszerzésére. A munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulékok nagyon magas szintje egy másik problematikus tényezó. Sürgós szükség lenne olyan átfogó társadalombiztosítási rendszerekre, amelyek védelmet nyújtanak a munkanélkülieknek, az ôregkori nyugdíj és a szociális segély mellett anyasági ellátást

54

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

kZ ILO TEVÉKENYSEGI KORE

is biztosítanak, így biztosítják a minimális életszínvonalat. Az informális szektorban dolgozók és az illegális bevándorlók különösen bizonytalan helyzetben vannak, az utóbbiak elsôsorban azért, mert a nagyon rugalmatlan regisztrációs rendszer korlátozza az emberek szabad mozgását a FAK országai között. Ily módon egy közös társadalombiztosítási szabályozórendszer megteremtése, amely védelmet nyújtana a migráns munkavállalóknak a FÁK országaiban, egy másik olyan fontos kérdés, amelyre választ kell találni a szubrégióban. Ezen a területen a társadalmi párbeszéd kulcsfontosságú a széles körben elfogadott megoldás kialakításához. A szociális védelmet illetoen az ILO támogatása tôbb területen nyilvánult meg. Az ILO politikai súlyával és tapasztalataival járult hozzá az általános politikai vitákhoz, valamint gyakorlati támogatást nyújtott a tagállamoknak a hatékonyabb társadalombiztosítási rendszerek kialakítása céljából. Ez a támogatás különbözö tevékenységeket foglalt magában, így társadalombiztosítási szakemberek és szociális partnerek képzését, társadalmi párbeszédre lehetoséget adó alkalmak szervezését társadalombiztosítási kérdésekkel és reformmal kapcsolatban, biztosításmatematikai és technikai támogatást, valamint technikai együttmúkôdési projekteket. Azerbajdzsánban, a Moldovai Kôztársaságban, az Orosz Államszôvetségben és Ukrajnában a vállalatok és a munkaerô flexibilitására és biztonságára vonatkozó felméréseken alapuló adatgyujtést végeztek annak érdekében, hogy pontosabban felmérhessék a kôzép- és kelet-európai és FAK-országok társadalmi, gazdasági biztonságára vonatkozó helyzetét, és meghatározhassák a vonatkozó igényeket és a megfelelô politikai opciókat. Az egyének biztonsági szintjére vonatkozó felmérések formájában mikroszintu felméréseket is végeztek Azerbajdzsánban, Magyarországon, az Orosz Allamszôvetségben és Ukrajnában. Ezeknek a felméréseknek az alapján értékelték a háztartások által érzékelt gazdasági és foglalkoztatási biztonság szintjét, valamint a bizonytalanság forrásait. E felmérések kôvetkeztetéseit triparti! nemzeti konferenciákon vitatták meg, amelyek a médiában is nagy figyelmet kaptak. Az adatok azt mutatják, hogy bizonyos pozitív jelek ellenére a fejlódést aláássa a rejtett munkanélküliség és szegénység magas rátája; a fizetés nélküli adminisztratív szabadságolás továbbra is széles kôrú használata (például Ukrajnában); a lakosság kôrülbelül háromnegyedét érintô nem megfelelô jôvedelemszint; azoknak az embereknek a rendkívül magas száma, akik nem tudják megfizetni az egészségügyi ellátás kôltségeit; valamint az emberí jogok megerôsítésére és a garantált minimáljôvedelem biztosítására vonatkozó általános igény. Tôbb technikai együttmúkôdési projektet végeztek a kôzép- és kelet-európai országokban és a FÁK országaiban a társadalombiztosítási rendszerek megerósítése és átalakítása érdekében, beleértve a torinói kôzpont által szervezett képzési programokat Albániában, az Orosz Államszôvetségben és Koszovóban. Franciaország két nagyléptékú projektet finanszírozott, az egyik a kôzép- és kelet-európai országokkal, míg a másik a délkelet-európai Stabilitási Faktum alá esô országokkal foglalkozott. Egy harmadik, Olaszország által támogatott projekt célja a szociális szol-

EGYÛTTMÛKÔDÉS k VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

55

M ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

gáltatások erosítése volt Albániában. A szubregionális projektek egyes komponensei kutatási és technikai együttmúkodésre irányultak, és az információ- és tapasztalatcserét mozdították elo Európán belül. A kozép-európai projekt keretében tanulmányok (Fultz, 2002a és 2003.) hasonlították össze a privatizációval, illetve a nélkül végrehajtott nyugdíjreformok tapasztalatait; elemezték a rokkantnyugdíj területén végrehajtott reformokat a különbözo országokban (Fultz és Ruck, 2002.); áttekintették a társadalombiztosítási reform nemekre vonatkozó dimenzióit a nyugdíj, illetve a családi ellátások tekintetében (Fultz, Ruck és Steinhilber, 2003.); valamint vizsgálták, hogy milyen társadalombiztosítási eszközöket alkalmaztak az átmenet kezdetén jelentkezó vagy már fennálló szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben (Ferge, Tausz és Darvas, 2002.). Fzeknek a tanulmányoknak fó témáit és eredményeit az európai unios csatlakozó államok minisztereinek informális találkozóján vitatták meg a 2003. júniusi Nemzetközi Munkaügyi Konferencia keretében. A projekt Délkelet-Furópára vonatkozó kutatási komponense a szociális szolgáltatásoknak és a járulékok beszedésének javítását helyezte fókuszba abból a célból, hogy azonosítsa és terjessze a jó gyakorlatokat, és egy képzési programot alakítson ki. A tóbb délkelet-európai országban végrehajtott egészségügyi reformra vonatkozóan is készült egy áttekintó tanulmány (Afford, 2003.). A társadalombiztosítási reformok területén nyújtott technikai támogatás keretében segítséget nyújtottak a Cseh Kóztársaság és Románia kormányainak egy olyan új jogszabály kialakításában, amely engedélyezte a vállalati nyugdíjrendszerek kialakítását, és megteremtette szabályozásuk kereteit. Bulgária kormánya számára útmutatást adtak egy új, kockázat alapú díjrendszer kialakításához a munkahelyi baleseti ellátások területén. Albánia kormánya is szakértói segítséget kapott a 102. sz. Fgyezmény és az Furópai Társadalombiztosítási Kódex ratifikálásához. Mivel Albániában és Litvániában a kormány fontolóra vette a nyugdíjrendszerek privatizációját, az ILO tapasztalatcserével segítette ezt a folyamatot. 2004-ben egy Franciaország által finanszírozott, kétéves technikai együttmúkódési projekt induit el öt országban (Bulgária, Cseh Kóztársaság, Magyarország, Románia és Szlovénia). A projekt célkitúzése ezen országok intézményi kapacitásának nóvelése volt annak érdekében, hogy koordinált munkaeró-piaci és társadalombiztosítási politikával kezelhessék a társadalmi kirekesztés kérdését. Magyarországon a projekt kiterjed majd a roma kózósség városi kómyezetének javítására is. A társadalombiztosítási reformmal és finanszírozással kapcsolatos társadalmi párbeszéd erosítése céljából képzést nyújtottak a munkáltatói és munkavállalói szervezeteknek. A képzés keretében tóbb tripartit szubregionális szemináriumot tartottak, és tanulmányutakat szerveztek, amelyek során a nemzeti delegációk más országok rendszereit vizsgálhatták. A FÁK országaiban a társadalombiztosítási rendszerek javítására irányuló támogatás során tripartit nyugdíjszemináriumokat tartottak az Orosz Államszóvetségben és Kazahsztánban, valamint Belorussziában

56

EGYÛTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO tevEkenysEgi KQ^

szemináriumot szerveztek a társadalombiztosítási modellezésrôl. 2003ban Kazahsztánban egy, az UNDP által finanszírozott projektet hajtottak végre a célzott szociális segélyrendszer értékelése céljából, amely az átfogó társadalombiztosítási keret hiányában az egyik legmegbízhatóbb szociális biztonsági hálót jelenti az országban. A projekt fó kovetkeztetéseit egy tripartit szemináriumon hozták nyilvánosságra, amely a munkaügyi miniszter elnokletével zajlott le. A szeminárium eredményeképpen a kormány jelenleg a célzott szociális segélyrendszerrol szóló jogszabályok felülvizsgálatán dolgozik. A projekt keretében kidolgozott módszertani megkozelítést jelenleg egy TC-RAM projektben alkalmazzák Kirgizisztánban, amelyet az Egyesült Királyság finanszíroz.

Keretes szöveg 3.9 Egészségügyi rendszerek Kelet-Európában Az ILO által a kelet-európai országok egészségügyi szolgáltatásairól készített felmérés kimutatta, hogy sok egészségügyi dolgozó folyamatos szakmai eikotelezettsége ellenére az átmenet és a kozkiadások csökkenése nagy terhet róttak az állami egészségügyi szolgáltatásokra. Az egészségügyben válság alakult ki, ami több országban, így az Orosz Államszovetségben és Ukrajnában is hozzájárult a várható élettartam csokkenéséhez. Az oiyan betegségek, mint a HIV/AIDS és a tuberkulózis, tovább rontotta az állami egészségügyben tapasztalható korüiményeket. Sok országban nem kielégítõ az egészségügyi dolgozók bérezése, nem kapnak túlórapótiékot és bizonytalannak érzik állásukat, mivel nem ismerik az ágazat szerkezetátalakítására vonatkozó elképzeléseket. Emellett a szociális partnerek csak nagyon korlátozott mértékben vesznek részt a reform i ntézkedések vitájában. A felmérés eredményeit egy ILO és a Közalkalmazottak Nemzetközi Szôvetsége (PSI) által kiadott publikáció ismerteti, amelynek cime Akadozó reform: romió egészségügyi rendszerek Kelet-Európában. A könyv politikai ajániásokat fogalmaz meg a helyzet javítására (Afford, 2003.).

A társadalombiztosítás finanszírozása A tagállamoknak nyújtott tanácsadás és technikai támogatás a társadalombiztosítás finanszírozása területén a kovetkezó területekre terjed ki: a szociális koltségvetés fejlesztéséhez és eltéro biztosításmatematikai módszerek alkalmazásához nyújtott támogatás, valamint adatbázisok és mutatók kialakítása, amelyeken keresztül mémi lebet a társadalombiztosítási rendszerek teljesítményét. Ezeket a tevékenységeket számos kapcsolódó témakorben végzett kutatás támogatta: milyen mértékú migrációra van szüksége az Európai Uniónak ahhoz, hogy a népesség elöregedése ellenére fenntarthassa életszínvonalát (Cichon et al., 2001.); az Európai Unió bóvítése és a belsó határok megnyitása miatt milyen kihívásokkal szembesülnek a társadalombiztosítási rendszerek Európában (Ha-

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

57

AI ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

gemejer, 2002.); nemzedékek közötti egyenlôség és a társadalombiztosítás finanszírozása Európában (Cichon et al., 2003.); valamint a mutatók szerepe a nyilt koordinációs mechanizmus folyamatâban. A tàrsadalombiztosMsi statisztika területén az ILO ùj társadalombiztosítási kérdôivet dolgozott ki az EUROSTAT-tal együttmukôdésben. A kérdôivet jelenleg tôbb európai országban tesztelik. Az ILO-kérdôívek régebbi, a társadalombiztosítás kôltségeire vonatkozó adatait a Mannheimi Egyetemmel együttmukôdésben végzett projekt keretében bevitték egy adatbàzisba, amely on-line vagy CD-ROM-on elérhetô. A kôvetkezô projekteket hajtottâk végre: a nyugdijrendszer biztositàsmatematikai értékelése és társadalombiztosítási szimulációs modell kidolgozàsa Luxemburgban, a társadalombiztosítási nyugdijrendszer rendszeres biztosításmatematikai értékelése Cipruson, a tervezett munkaerôpiaci politikai intézkedések kôltségei Bulgáriában, valamint technikai tàmogatâs az Orosz Allamszôvetségben a szociális kôltségvetési projekt soràn. Lengyelorszàg volt az elsô európai állam, ahoi tesztelték az új módszertani eszközt, amelynek elnevezése A társadalombiztosítás kiadásainak és teljesítményeinek felülvizsgálati módszerei (SPER). Egy második SPER-programot Szlovákiában hajtottak végre, 2004-ben számos további felülvizsgálatot terveznek annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak a politikai dôntéshozóknak a kôvetkezô területekre vonatkozó vizsgálatok és ôsszehasonlító tanulmányok segítségével: a szociális kiadások ôsszes tétele, az ellátásban részesülô népesség, a finanszírozás módszerei és adminisztratív kôltségek országos szinten. Mindezek a vizsgálatok a társadalombiztosítási helyzet olyan áttekintését teszik lehetôvé, amely alapul szolgálhat a politikai dôntések meghozatalához. Tôbb képzési és kapacitásnôvelô tevékenységet hajtottak végre, sokat kôzülük a torinói kôzponttal együttmukôdésben. E tevékenységeknek az volt a célja, hogy nemzeti szinten támogassák a szociális kôltségvetés alkalmazását. A szociális kôltségvetés olyan átfogó kormányzati eszkôz, amely lehetôvé teszi a demográfiai és gazdasági változásokra való megfelelô reagálást. Mivel ez az eszkôz hiteles és koherens statisztikai adatokon és elôrejelzési eszkôzôkôn alapul, lehetôvé válik a társadalombiztosítás forrásigényeinek rôvid-, kôzép- és hosszú távú tervezése (Cichon et al., 2001.). A tevékenységek során az EU-tagállamok részvételével magas szintú tripartit találkozót rendeztek az Európai Bizottsággal együttmukôdésben Cipruson. Emellett az ILO és a Maastrichti Egyetem kôzôs master programot indított a társadalombiztosítás finanszírozása területén. Az Európai Társadalombiztosítási Kódex és a 102. sz. ILO Egyezmény biztosításmatematikai és statisztikai aspektusaival kapcsolatban egy képzési modult is kidolgoztak, amelyet az Európa Tanáccsal kôzôsen rendezett szubregionális és nemzeti szemináriumokon alkalmaztak.

Munkaegészség és munkabiztonság Egy bizonyos idôszak elteltével, amelynek során csak néha-néha állt be javulás a munkaegészségügyi és munkabiztonság! helyzetben, ez 58

EGYÛTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

a téma nagyobb hangsúlyt kapott a politikai napirendben. Részben azért, mert az europai unios csatlakozási folyamat megkövetelte az átalakítást. Majdnem az egész régióban egyre inkább felismerték, milyen rendkívül magas kôltségek jelentkeztek a munkahelyi balesetek és megbetegedések miatt. Ennek ellenére megmaradt egy bizonyos pesszimizmus azzal kapcsolatban, bogy a hozott intézkedések valóban érvénybe lépnek-e majd a gyakorlatban. Az uj európai unios tagállamok jelentôs lépéseket tettek annak érdekében, hogy munkaegészségügyi és munkabiztonsâgi jogszabâlyaikat és intézményeiket ôsszehangoljàk az EU 15-ôk munkaegészségügyi és munkabiztonsâgi rendszerével. Szâmos orszàg az ILO segitségére és tanâcsaira tâmaszkodott, az ILO európai unios intézményekkel kötött együttmûkôdési programjának keretén belül. Sót, számos más ország az ILO segítségével reformálta meg a jogszabályokat és intézményeket annak érdekében, hogy megfeleljenek a piacgazdaság kóvetelményeinek. Ugyanakkor, még most is súlyos deficit mutatkozik a megvalósítás terén. A nemrégiben lezajlott javulás ellenére az ILO becslései azt sugallják, hogy halálos kimenetelú munkahelyi balesetek majdnem háromszor olyan gyakran fordulnak elo az új tagállamokban (Ciprus kivételével), mint az EU-15-ben, és a munkahelyi balesetek és megbetegedések miatti hiányzás is körülbelül háromszor gyakoribb. A munkaügyi felügyeleti rendszer modernizációja ezekben az országokban csak lassan halad, az erófeszítéseket gyakran hátráltatja a források és a megfeleló képzés hiánya. A volt Szovjetunió felbomlása a FAK országaiban a teljes munkaegészségügyi és munkabiztonsâgi igazgatási rendszer felbomlásához vezetett, mind nemzeti, mind vállalati szinten. A munkaegészségügyi és munkabiztonsâgi felelosség átkerült a szakszervezetektol a kormányokra, a vállalatok szociális védelmi funkciói megszúntek, beleértve a munkahelyi balesetek és megbetegedések utáni kártérítést, végül a munkaegészségügyi és munkabiztonsâgi felelosséget jogilag is átruházták a munkáltatóra. A FAK országaiban a munkafeltételek komoly aggodalomra adnak okot. Az ILO becslései szerint ezekben az országokban a munkahelyi balesetek száma körülbelül 600 000-re tehetó évente, amelyek közül több mint 8 500 halálos baleset. A balesetek nem megfelelo jelentése is komoly probléma, különösen a kis- és kozépvállalatoknál és az informális szektorban. Az ILO által biztosított segítségnyújtás során ezen a területen a méltányos munka egyben biztonságos munkát is jelent. A munkaegészségügy és munkabiztonság javításának végso eszköze a biztonsági kultúra megteremtése, ahol a megelózésen van a fó hangsúly. Az ILO a munkaegészségügy és munkabiztonság területén kiterjesztette együttmukodését a regionális intézményekre, beleértve az Elet- és munkakorülmények Javításáért létrehozott európai Alapítványt, és az Európai Munkahelyi Biztonság és Egészség Ügynokséget. Ezen túlmenóen számos projektben müködnek együtt, ami hatékony eszköznek bizonyult az ILO és az EU munkaegészségügyi és munkabiztonsâgi eivei komplementaritásának elómozdításában. EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

59

t AZ ILO TE\^ENYS£GI l^fRÊ

Keretes szöveg 3.10 A Munkabiztonság és Egészség Világnapja Az ILO egyik kezdeményezése arra irányul, hogy az egész világon növelje a tudatosságot a munkahelyi balesetek és megbetegedések rendkivüli nagy számával kapcsolatban. A kezdeményezés értelmében âprilis 28-àt Munkabiztonság! és Egészségügyi Világnappá nyilvánították, amikor a szakszervezetek a munkahelyi balesetek és megbetegedések áldozatairói emiékeznek meg. Az ILO 2003-ban tartotta meg elöször ezt a vilâgnapot. Europa és Kôzép-Àzsia orszàgai 2003-ban és 2004-ben szâmos eseményt rendeztek âprilis 28-àn a munkabiztonság és munkaegészségügy témájában. Ezek tripartit megbeszélésektôl és találkozásoktól rádió- és televíziómúsorokon át tudatosító kampányok elindításáig, ILO publikációkig, koszorúzási ünnepségig terjedtek. Egyes helyeken egyperces csenddel adóztak az áldozatok emiékének.

A biztonsági kultúra fejlesztésének alapjaként az ILO továbbra is támogatja a munkaegészségügyi és munkabiztonsági infoimációk terjesztését, különösen munkabiztonsági és munkaegészségügyi információs és képzési központok megalakítása révén. Több ilyen központot alakítottak ki az Orosz Allamszovetség régióiban. Azerbajdzsán, Belorusszia, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán is rendelkezik saját nemzeti központtal, míg Tadzsikisztánban jelenleg folyik egy ilyen központ megteremtése. Az orosz nyelvíí országokban a Biztonságos Munka Virtuális Akadémiája fontos és széleskorúen használt forrás az ILO és egyéb munkabiztonsági és munkaegészségügyi információkkal kapcsolatban. Néhány évig az ILO támogatta a naprakész munkabiztonsági és munkaegészségügyi információk orosz nyelvü fordítását és publikációját, és hangsúlyt fektettek arra is, hogy ezeket az anyagokat más kozép- és kelet-európai nyelvekre is lefordítsák. Az ILO tevékenységének egy másik pillére az volt, hogy támogatták a munkabiztonsági és munkaegészségügyi egyezmények szélesebb koríí ratifikációját, valamint a jogszabályok módosítását és adaptációját, az új európai unios tagállamokban a munkabiztonsági és munkaegészségügyi rendelkezések osszehangolását, harmonizálását az európai uniós irányelvekkel, amelyek ezen a területen nagy részben az ILO-eszközök rendelkezéseit tükrözik. Támogatást nyújtottak Horvátországnak, Kazahsztánnak, Kirgizisztánnak, Litvániának, az Orosz Allamszóvetségnek, Szerbiának és Koszovónak a munkabiztonsági és munkaegészségügyi joganyag megteremtése érdekében. Az általános munkabiztonsági és munkaegészségügyi politikai kömyezettel kapcsolatban is adtak tanácsot, 2002. óta elsósorban egy új ILO-eszköz igénybevétele, végrehajtása révén, amelynek elnevezése „nemzeti munkabiztonsági és munkaegészségügyi profilok”. Ezeket Azerbajdzsánban, Grúziában, Kazahsztánban, Kir-

60

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

gizisztánban és Üzbegisztánban alkalmazták, és jelenleg Tadzsikisztánban vezetik be. A nemzeti munkabiztonsági és munkaegészségügyi stratégiák kialakítására való tekintettel Azerbajdzsán, Horvátország, Szerbia, Kazahsztán és Üzbegisztán jelenleg dolgozzák ki munkabiztonsági és munkaegészségügyi koncepciójukat, az Orosz Allamszôvetségben pedig kezdeményezést indítottak ,,Az orosz munkavállalók egészségért 20032015” elnevezéssel, amelynek célja egy állami program kidolgozása. A biztonsági kultúra fejlesztésében egy másik fontos tényezo a képzési és kapacitásfejlesztõ tevékenységek szervezése, gyakran a torinói kôzponttal együttmúkôdésben. Ezeket a képzési lehetóségeket munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakértôknek, munkáltatói és munkavállalói szervezeteknek biztosítják. A FÁK országaiban, beleértve Kirgizisztánt, az Orosz Államszôvetséget és Üzbegisztánt, támogatást nyújtottak helyi szakértôknek és szervezeteknek kísérleti és moduláris munkabiztonsági és munkaegészségügyi képzési kurzusok és csomagok kialakítása érdekében, egy képzôk képzése-program keretében belül. A munkaegészségügyi és munkabiztonsági prioritásokkal és feltételekkel kapcsolatban felmérést végeztek a szakszervezetekkel együttmúkôdésben több kôzép- és kelet-európai országban, a felmérés kôvetkeztetéseit és eredményeit nemzeti és szubregionális szemináriumokon tárgyalták. A munkáltatói szervezetekkel kapcsolatban a hangsúly a túlzottan nagyszámú munkabiztonsági és munkaegészségügyi szolgáltatás modemizációján és racionalizálásán volt, mivel ezek a szolgáltatások letôrik az árakat, ugyanakkor sok kôzép- és kelet-európai országban nem biztosítanak megfelelô minóséget a munkáltatóknak. Egy kísérleti projektet is végrehajtottak a bolgár munkáltatói szervezettel közösen a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szolgáltatások javítása érdekében azzal az elképzeléssel, hogy a munkáltatói szervezetek által tapasztaltakat a szubrégió más területén is hasznosítják majd. A szakszervezeti vagy munkavállalói munkabiztonsági és munkaegészségügyi képviselókkel kapcsolatos jogszabályok Kózép- és KeletEurópában általában kikótik, hogy a munkaegészségügyi és munkabiztonsági képviselók az 50 vagy annál tóbb munkavállalót foglalkoztató munkahelyeken funkcionálhatnak, de a becslések szerint az adott munkahelyek mindóssze 10-20%-án van ténylegesen ilyen képviseló. Az ILO kapacitásfejlesztõ tevékenységet szervezett a munkavállalók és munkáltatók számára Bulgáriában, Magyarországon, Macedóniában, a Moldova! Kóztársaságban és Szerbiában, hogy támogassa a munkabiztonsági és munkaegészségügyi bizottságok felállítását, és javítsa mukôdésük hatékonyságát. Az orosz tórvények értelmében az ilyen bizottságok felállítása kôtelezô, és az ILO politikai tanácsainak hatására más EAK-országokban is ez a trend mutatkozik. Mindazonáltal, a valódi munkahelyi szociális dialógus koncepciója ismeretlen. Az ILO, a nemzetkózi szakszervezeti szóvetségek és Finnország együttmúkódési programot indított orosz szakértókkel, hogy kielégítsék az információ, képzési anyagok és képzõk képzése irán ti igényt. Tóbb ágazati biztonsági és egészségügyi kezdeményezés is tórtént. Ezek kôzül az egyik a koszovói Trepca bányaipari komple-

EGYÜTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

61

kZ ILO TE\^KENYSeGI KORE

xumra vonatkozott, amely a multban az egyetlen nagy munkaadó volt a térségben. A vállalatcsoport mérete azonban rendkívüli mértékben csökkent, elsôsorban az üzemcsamokokban és a területen uralkodó veszélyes munkakôrülmények és a munkavállalói képzés hiánya miatt. Az olasz szociális partnerek által finanszírozott projekt keretén belül összesen 1 750 munkavállaló kapott képzést 14 képzo bevonásával, akik a jövoben folytatják a biztonság helyzetének javítását a vállalatcsoportnál. A Mezógazdasági Munkavállalók Biztonságának és Egészségének elomozdításáról szóló 184. sz. ILO Egyezményt (2001.) négy ország ratifikálta, mindannyian az európai régióban helyezkednek el (Einnország, Kirgizisztán, Moldova! Koztársaság és Szlovákia). Az ILO ehhez kapcsolódóan támogatást nyújtott a Moldova! Koztársaságnak és K!rg!z!sztánnak nemzet! mezogazdaság! b!ztonság! és egészségügy! program k!alakítása céljából. A tormo! központ a belg!um! flamand kôzôsség támogatásával hajtotta végre azt a projektet, amely az Orosz Allamszovetségben a tengerészet! ágazat munkablztonság! és munkaegészségügy! kérdéselvel foglalkozlk, elsodleges hangsúlyt fektetve a vezeto! rendszerek, a felügyelet és a szoc!ál!s párbeszéd javítására. Ez a projekt egybeesett a Dokkmunkások b!ztonságáról és egészségérol szóló 152. sz. ILO Egyezménynek az Orosz Allamszóvetség által! rat!f!kác!ójával. Az ILO a m!n!málbérekkel, a munkaldóvel és az anyaság! védelemmel kapcsolatos nemzet! monográfiák, nemzetkóz! adatbáz!sok létrehozásával megerósítette mon!tor!ng és pol!t!ka! tanácsadó tevékenységét a munkakôrülmények területén. Az ILO és az Európa! Blzottság együttmúkódésének egy példája ezen a területen az az új projekt, amely segítségével feltérképezik a munkakórülményekkel kapcsolatos különbözo gyakorlatokat az európa! un!ós tagállamokban, és ezek kóvetkezménye!t az egyén! munkavállalókra, családja!kra, és a szoc!ál!s kohéz!óra általában.

Munkaügyi felügyelet Az ILO munkab!ztonság! és munkaegészségügy!, valammt munkakôrülmények területén végzett tevékenysége! szorosan kapcsolódnak a munkaügy! ellenórzés! szolgálatok megerósítése érdekében blztosított támogatáshoz. Ennek a támogatásnak nagy részét a munkaügy! felügyelet placgazdaság! kóvetelményekhez való Igazítására és modemizádójára szánják oly módon, hogy a fó hangsúly a prevención, a tanácsadáson, és nem a szankdókon, büntetésen van. Emellett megpróbálják megszüntetn! a felelósséggel kapcsolatban még m!nd!g sok országban létezó gyakorlatot, amely szerlnt a Munkaügy! Mmlsztérlum foglalkozlk biztonság! és foglalkoztatás! kérdésekkel, míg az egészségügy! kérdések az Egészségügy! Mlnlsztérlum hatáskórébe tartoznak. A szakszervezet! felügyelók szovjet-típusú rendszerét szlntén megpróbálják megszüntetn!. 2001-ben Clpruson került megrendezésre egy magas szlntú trlpartlt szemlnárlum a munkaügy! felügyeletek reformjáról és modemlzádójáról. A szemlnáriumon olyan kérdéseket érlntettek, mint például a felügyeletek

62

EGYÛTTMÛKÔDÉS k VkLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AZ ILO TEVÉKENYSÉGI KÖRE

szerepe az anyaság védelmével és a nemek közötti egyenlôséggel kapcsolatban. A szeminárium és a gyakorlati tevékenységek folytatására Romániában került sor, ahol irányelveket dolgoztak ki a munkaügyi felügyelók nemek közötti egyenlôséggel kapcsolatos képzése érdekében. Lettországban a munkabiztonsági és munkaegészségügyi jogszabályok végrehajtásának erosítése céljából több tevékenységet hajtottak végre az Európai Unióval együttmúkôdésben, ideértve munkaügyi felügyelók képzését, a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakértók új képzési programjának támogatását, valamint a 2002-ben a lett munkaügyi felügyelettel közösen megtartott Bald Tripartit Konferenciát, melynek témája a módem munkaügyi felügyelet volt. Helyzetértékelés és tanácsadás céljából küldõttségek látogattak Bosznia-Hercegovinába, Bulgáriába, Horvátországba, Lengyelországba és Szerbiába, és olyan gyakorlati eszközökre vonatkozó ajánlásokat tettek, amelyekkel valóban javítani lebet a munkaügyi felügyeleti rendszereket. Tanácsadás, a torinói központ kurzusai, más találkozók és képzési tevékenységek is hozzájárultak új munkaügyi igazgatási rendszerek kialakításához Albániában, Koszovóban, a Moldovai Kôztársaságban és Szerbiában. Szerbia és Bulgária is jelentôs segítséget kapott a munkaügyi felügyeleti rendszer kialakításához. Szerbiában nagy volumenû képzési program lebonyolítására került sor, ami támogatást adott a nemzeti munkabiztonsági és munkaegészségügyi politikai program elfogadásához. A bolgár munkaügyi felügyeleti rendszer modernizálásával kapcsolatos ILO-tapasztalatok egy 2003-ban Bulgáriában tartott szeminárium során kerültek ismertetésre, más kôzép- és kelet-európai, valamint kôzép-ázsiai országok képviseloinek részvétele mellett.

HIV/AIDS a munka világában A gyenge szociális védórendszerek, a lakosság elôregedésének következményeként tapasztalt nehézségek, ideértve a munkaero relative kisebb méretét, párosul a HIV/AIDS járvány hatásaival. A járvány KôzépAzsia, Kelet-Európa és a FAK országaiban jóval gyorsabban terjed mint bárhol a világon, és az Orosz Államszôvetséget valamint Ukrajnát érinti a legsúlyosabban. A betegség elsósorban a fiatalok kôrében szedi az áldozatait, terjedésének felgyorsulása, legalábbis részben, a határok megnyitásának, a szervezett búnôzés nôvekedésének és a szociális szolgáltatások gyengülésének tudható be. A jelzések azt mutatják, hogy a fertozöttek arányának megoszlásában változás következett be: a magas kockázatú transzmitter csoportok (így a közös tut használó kábítószeresek vagy a prostituáltak) szexuális partnereiken keresztül megfertozték a lakosság egyéb csoportjait. Úgy túnik, többen - elsósorban nók - fertózódnek szexuális úton, és növekszik a HlV-pozitívak aránya a várandós nók kôrében is. A legsúlyosabban érintett országokban ma már alacsony a népességszaporulat, amit valôszinûleg még tovább súlyosbít a kór hatása, és a járvány kôvetkezményei valôszinûleg a tàrsadalom minden aspektusât érintik majd a munkaerópiactól, az egészségügyi rendszerektôl a gazdasàgi nôvekedési kilátásokon át a szociális stabilitásig. Bár a legtöbb FÁK-

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

63

I AZ ILO TEVÍKENYSÍGI KÖRE

országban jogszabályok tiltják a HlV-fertózôttekkel szembeni hátrányos megkülônbôztetést (pl. elbocsátást), mégis, a HIV/AIDS-szel kapcsolatos diszkrimináció egyértelmu a munka világában. Tôbb ágazatban is felvételi kôvetelmény a negativ HlV-teszt bemutatása, és számos esetben fordul elo, bogy elbocsátják a HlV-pozitív munkavállalókat. Volt néhány eset, amikor a munkavállalók a szakszervezetekhez vagy bírósághoz fordultak ilyen ügyek elõfordulása esetén. A moszkvai iroda a HIV/AIDS kérdéssel elöször mint munkahelyi kérdéssel foglalkozott egy magas szintú, szubregionális tripartit szeminárium keretein belül, a FAK országainak részvételével, 2001. decemberében. Az ILO ösztönözte, bogy a munka világa is bekerüljôn az Orosz Allamszôvetség nemzeti AIDS-ellenes programjába, ennek érdekében találkozókat szerveztek az AIDS eilen küzdö tengerentúli partnereikkel (Transatlantic Partners Against Aids). A többi FÁK-országban az ILO magas szintû tripartit konzultációkat kezdeményezett a HIV/AIDS-kérdéssel kapcsolatban, regionális konferenciákon és találkozókon vett részt, hogy támogatást nyújtson a politikai dôntések kialakításához, valamint, hogy növelje a HIV/AIDS-kérdéssel kapcsolatos tudatosságot a munkahelyeken. Annak érdekében, hogy javítsa a jelenleg hozzáférhetô információs és oktatási anyagok minoségét a szubrégióban, a moszkvai iroda egy új, a HlV-vel és AIDS-szel kapcsolatos honlapot indított 2002-ben, valamint számos publikációt és szóróanyagot készített. A moszkvai és murmanszki régiókban is megkezdôdôtt az Egyesült Allamok által finanszírozott Projekt, amelynek témája a HIV/AIDS-szel kapcsolatos munkahelyi oktatás. Ukrajnában ismeretterjeszto tevékenységet folytatnak a HIV/AIDS-prevenció érdekében. Az ILO HIV/AIDS-szel kapcsolatos gyakorlati útmutatójának fordítása és nemzeti nyelveken tôrténo megjelentetése a szubrégióban szintén segít majd megértetni az ILO megközelítési módját, és rávilágít annak fontosságára, hogy a szociális partnerek is részt vegyenek a dôntéshozatalban, az intézkedések kialakításában és megvalósításában.

64

EGYÜTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

4

m m mm ÆT m ■■ ^ ^ ■ . A jovo kihivasai

A záró fejezet jôvôbe tekintôen és röviden áttekinti azokat a kihívásokat, amelyekkel a régió tagországai kénytelenek szembesülni. Egy olyan idoszakban, amikor a hosszú távú emberi és szociális célok helyett még mindig a gazdasági célszerúség az elsô számú prioritás, az ILO számára rendkívül fontos, hogy tagországaival partnerségben, és, ahol lehetséges, a regionális programokkal - különösen az EU regionális politikáival és programjaival - szinergiában lépjen fel nemzetközi és nemzeti fórumokon, nagyobb súlyt és hitelességet adva a Méltányos Munka Programjának, ezzel is támogatva az erósôdó stabilitást, fenntarthatóságot és a globalizáció szociális dimenzióját. Ez azt jelenti, hogy az ILO-nak még az eddigieknél is „láthatóbbá” kell válnia, és hangját szélesebb körben keil hallatnia a fontos politikai vitákban; a globális szintektól egészen a helyi szintekig szorosabb partnerséget kell kiépítenie azokkal az intézményekkel és dôntéshozókkal, akik befolyással bímak, valamint koherensebb tevékenységgel kell támogatnia tagállamait és az ott miíkôdó tripartit struktúrákat. Ennek érdekében az ILO a jôvôben regionális és szubregionális szintú erôfeszítéseket tesz, külônôs figyelmet fordít a koherens, multiszektorális programok megvalósítására a Méltányos Munka Programjainak keretein belül, amelynek során a donor-támogatást az eddiginél koordináltabb módon juttatja el a címzettekhez, és kiegyenlítettebb módon fedi le a méltányos munka különbözo aspektusait; az ILO a továbbiakban is folytatja figyelemfelkeltó, ismeretterjesztô és kommunikációs tevékenységeit a tagállamok és donorok részére az egész régióban. Ebben a kontextusban van néhány átfogó és az egész régióra vonatkozó téma, amelyeket részletesebben elemzünk a II. kôtetben; -

tisztességes globalizáció iránti igény, amely egyenletesebben juttatja el a gazdasági fejlódés eredményeit mindenkihez, és biztosítja, hogy a változás kôltségei ne jelentsenek aránytalanul nagy terheket a hátrányos helyzetu csoportokra nézve;

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

A Jùvù kihIvAsai

-

a kormányzás javításának szükségessége a szociális védelem és foglalkoztatás területein;

-

a népesség elôregedésének kôvetkezményei a nyugdíj- és foglalkoztatáspolitikára;

-

a kôzvélemény figyelmének felhívása a nemek közötti egyenlôség kérdésére, a nemek közötti egyenlôség horizontális alkalmazása a gyakorlatban, elsôsorban a nyugdíjreform, a munkajogi szabályozás és a foglalkoztatáspolitika területein; és

-

a társadalmi párbeszéd megnövekedett fontossága, a szociális partnerek bevonása annak érdekében, hogy az elfogadott politikák és intézkedések figyelembe vegyék a lakosság valódi igényeit, ezáltal széleskôru támogatást élvezzenek, ami egyben a fenntarthatóság garanciája is.

A tôbbi kihívást a prioritási területek szerint tárgyaljuk, néhány esetben a szubregionális szintre ôsszpontosítva figyelmünket.

4.1 Foglalkoztatás A foglalkoztatási viszonyok változásai kapcsán kiegyensúlyozott megkôzelítési módot kell kialakítani, ahol lehetséges a „biztonságos flexibilitás” megkôzelítésre alapozva, amely kombinálja a munkaerôpiaci flexibilitást és a munkavállalók megfelelô szintu biztonságát abból a célból, hogy elkerülje a munkaerô polarizációját és fenntartsa a szociális kohézió szükséges szintjét. Az is fontos, hogy szinergiákat alakítsunk ki, integráljuk a gazdasági és szociális fejlódést, támogassuk a munkaerôpiaci politikákat és gazdasági fejlesztési programokat a regionális és helyi szintíí foglalkoztatás elômozdításával. Az ILO Globális Foglalkoztatási Programján belül, a nemzeti foglalkoztatási stratégiák és programok kidolgozásakor szükség van az érdekek képviseletére és a múkôdôképesség fokozására. Támogatni kell az egész életen át tarto tanulás kultúráját oly módon, hogy a külônbôzô érintett szereplôk között nagyobb együttmúkôdés elômozdítására törekszünk annak érdekében, hogy a képzés hatékonyságát nôvelni lehessen az elérhetô képzések és a munkaerôpiaci igények ôsszehangolásával. A képzéseknek az a feladata, hogy nôveljék a lehetôségeket. Képzések mellett szaktanácsadással segítsük azokat, akik javítani szeretnék készségeiket és foglalkoztatási kilátásaikat. A képzést olyan célcsoportokhoz kell az eddigieknél hatékonyabb módon eljuttatni, akik külônôsképpen ki vannak téve az alulfoglalkoztatás és a munkanélküliség veszélyének. Nemzeti kis- és kôzépvállalkozás-fejlesztési tervekre van szükség, javítani kell a kôrülményeket az informális gazdaságban, és a nemek közötti egyenlôség figyelembe vételével szükséges ôsztönözni a fiatalok foglalkoztatását, mindekôzben nagyobb hangsúlyt kell fektetni az álláshelyek minôségére. A kis- és kôzépvállalatok fejlesztéséhez és a mikrofinanszírozási kezdeményezésekhez kedvezô légkôrt kell teremteni jogszabályok megalkotásával és a jelenlegi adminisztratív aka-

66

EGYÜTTMÜKÕDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

AJÓVÕKIHtVÂSAI I

dályok megszüntetésével. Noha a férfiak és nok közötti egyenloség jogilag garantált, a jogszabályokat nem alkalmazzák hatékonyan. Ez tôbb dologban is megnyilvánul. így például az egyenló értékú munkáért a nôknek fizetett alacsonyabb bérben, bizonyos szakmák elnôiesedésében, a nok dôntéshozatali pozíciókban betöltött alacsony arányában, és a nokkel szembeni egyenloden bánásmódban a kôtelezó magánnyugdíj-rendszerek részérõl. Ezért szükséges nôvelni a nôkkel szembeni diszkrimináció új és régi formáival kapcsolatos tudatosságot. Meg kell erósíteni a kormányok és a szociális partnerek képességét annak érdekében, hogy a nemek egyenlôségének perspektíváját az ôsszes politikai területen alkalmazni tudják. Kettos megkôzelítési módot kell követni, ahogy ezt az Európai Foglalkoztatási Stratégia és az ILO egyenlôségi politikája javasolja: nôvelni kell a gender mainstreaming végrehajtását oly módon, hogy emellett speciális intézkedéseket hoznak bizonyos konkrét célcsoportok esetében. A foglalkoztatásban megnyilvánuló nemek közötti külônbségeket például a nemek közötti egyenloség kérdéseire érzékeny munkaügyi tanácsadással és más aktiv munkaerôpiaci politikákkal kell kezelni, amelyek célja a nemi sztereotípiákra alapuló választások és a munkahelyi szegregáció megszüntetése. Politikai intézkedéseket kell hozni azon akadályok lebontása érdekében, amelyekkel a nôk szembesülnek, amikor a hierarchiában egyre magasabbra, sot vezetôi pozíciókba kívánnak jutni. Délkelet-Európa viszonylag alacsony foglalkoztatási teljesítménye miatt a következökben felsorolt problémák megfelelô kezelése céljából szükség van gazdasági nôvekedésre és külfôldi befektetésekre: általánosan alacsony foglalkoztatási ráták, elsôsorban a férfiak, a fiatalok és idôsebbek esetében; a foglalkoztatás bizonytalan formáinak terjedése; magas munkanélkiiliségi arányok; a tartós munkanélküliség különösen magas aránya; nagy regionális külônbségek a munkanélküliségi rátában; magas munkanélküliségi és inaktivitási ráta bizonyos hátrányos helyzetu csoportok esetében; az informális foglalkoztatás és a szegénység gyakori elófordulása. A EÁK országaira egyre nôvekvô nyomás nehezedik, hogy folytassák a gazdasági diverzifikáció és a szociálisan felelos vállalati szerkezetátalakítás folyamatát annak érdekében, hogy nagyobb arányú közvetlen külfôldi tôkebefektetés érkezzen hozzájuk, megfelelô tókét biztosítsanak a munkahelyteremtó vállalatok számára, nôveljék a termelékenységet és a versenyképességet. Mindez valószínuleg nôvelni fogja a munkanélküliségi mutatókat és a szegénységben élók számát, akik szempontjából elengedhetetlen az átképzés, a munkahelyteremtés, a szociális védelem politikájának és programjának kidolgozása.

4.2 Szociális védelem A szociális biztonság reformját szilárd triparti! konszenzusra kellene alapozni, és meg kellene erósíteni a szociális biztonság politikai fejlódésfolyamatáról szóló társadalmi párbeszédet. EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

67

k JOMÖ KIHtVASAI

A nyugdijrendszerek nemek közötti egyenlôtlenségeit korrigálni kellene, a kötelezo tokefedezeti biztosításokhoz kapcsolódó, súlyos egyenlótlenségek esetében nagyobb politikai fegyelemre lenne szükség. A tartos szegénység problematikájára és az aktiv munkaerôpiaci politikák megvalósításának fontosságára való tekintettel tôbb országban a jôvóben is szükség lesz a célzott szociális támogatási rendszer reformjára. Azok az országok, amelyek privatizálták a nyugdíjrendszerüket, nagy átmeneti kôltségekkel szembesülnek. Ezeknek a nagyságát és idotartamát biztosításmatematikai elemzésekkel kell értékelni, és társadalmi párbeszédet kell kezdeményezni a kôltségek fedezésének módjaival kapcsolatban. Szükség van a magánnyugdíj-rendszerek múkôdtetési kôltségeinek csôkkentésére, valamint a magánnyugdíj-piacokon tapasztalt verseny és átláthatóság nôvelésére. A szociális biztonsági rendszerek irányítása és hatékonysága Délkelet-Európában és a EAK országaiban javításra szorul, különösen a járulékok beszedése területén. Emellett új stratégiákat kell kidolgozni olyan társadalombiztosítási intézkedésekre vonatkozóan, amelyekkel a jelenleg védelem nélküli munkavállalókat is el lebet émi. Ezekben az országokban a szociális partnerek számára kapacitásfejleszto tréningeket kell szervezni a szociális biztonsághoz kapcsolódó témakórókben. A munkabiztonsági és munkaegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos tudatosságot tovább kell javítani, a munkavállalókat képzésben kell részesíteni, hogy hatékonyabban vehessenek részt munkahelyük egészségügyi és biztonsági kérdéseinek megoldásában. Emellett a munkáltatóknak nyújtott munkabiztonsági és munkaegészségügyi szolgáltatásokat szintén támogatni kell, hogy alapvetóen megváltozzon hozzáállásuk ehhez a területhez, és egy olyan biztonsági kultúra alakuljon ki, ahol a megelôzésen van a hangsúly. A meglévô kártérítési rendszereket modemizálni kell, és ósszhangba kell hozni óket a modem megkózelítési módokkal, szorosabban kell óket a munkabiztonsági és munkaegészségügyi rendszerhez kapcsolni. A veszélyes munkát végzók számára fizetendô veszélyességi pótlékról szóló jogszabályok ellentmondanak az ILO és az Európai Unió elveinek, amelyek értelmében a munkahelyi kockázatokat meg kell elôzni, és ellenórzés alatt kell tartani. Ennek a megkózelítési módnak a túlhaladásához szükséges a jelenlegi jogszabályok áttekintése és reformja, de emellett gyókeresen meg kell változtatni a jelenleg mélyen gyókerezó hozzáállást is. A munkakórülmények javítása érdekében további akciókra van szükség, hiszen a régióban még mindig alkalmaznak elavult gépparkot és technológiákat, valamint tovább nóvekszik az informális szektor. Erôfeszítéseket kell tenni a munkahelyi és a családi élet ósszeegyeztetése érdekében. A foglalkoztatási ráta nôvelésére és az inaktiv személyek munkaerôpiaci bevonására irányuló politika sokkal sikeresebb lesz, ha a nôk és férfiak jobban óssze tudják egyeztetni hivatali feladataikat a családi élettel. Ebben a kontextusban elegendo és megfeleló minôségú gyermek- és idôskori ellátó intézményre, rugalmasabb munkaidôre és részmunkaidôs megoldásokra van szükség. A férfiakat ösztönözni kell, hogy

68

EGYÛTTMÛKÛDÉS A VÃLTOZÓ KÛRNYEZETBEN

A JÕVÕ KIHlVÁSAI I

aktívabb szerepet vállaljanak a családi munkamegosztásban. A munkavállalási célú migráció, az informális gazdaság, a nemekhez kapcsolódó speciális jelenségek és a gyermekmunka közötti kapcsolatrendszer olyan kérdéskor, amelyet sokkal átfogóbban kell elemezni és felismemi. Azonnali lépésekre van szükség a migráns munkavállalók kizsákmányolása és az emberkereskedelem megszüntetése érdekében. A FAK-országok régióközi szociális biztonsági keretstruktúrájának áttekintésekor a munkavégzés céljából torténó migrációhoz kapcsolódó tényezók kérdését, köztük a hazautalt pénzküldemények szerepét is napirendre kell túzni. Emellett további ismeretterjeszto munkára van szükség a HIV/AIDS gazdasági és társadalmi kóltségeinek a lakosságra gyakorolt hatásaival kapcsolatban.

4.3 Munkavállalói jogok és társadalmi párbeszéd A szervezkedési szabadság legalapvetóbb szabályait és garanciáit, ahogy azt a 87. sz. és 98. sz. Egyezmények elóírják, a régió számos országában teljes mértékben végre kell hajtani a gyakorlatban is. Támogatást kell nyújtani további jogi és intézményes reformok végrehajtása érdekében és a valódi társadalmi párbeszéd kialakulását elomozdítandó. Az országos szintú társadalmi párbeszéd tripartit intézményeinek szerepe és múkódése is fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a szociális partnerek hatékony és folyamatos részvételét a szociális és munkaügyi jogszabályok kialakításában és a politikai programok kidolgozásának folyamatában. Az ágazati társadalmi párbeszédet és a munkaügyi viták rendezésére szolgáló rendszereket javítani kell, csakúgy mint a munkavállalók vállalati szintú konzultációs folyamatait. A munkajogi szabályozás szociális partnerek részvételével folytatódó reformját, amely során figyelembe veszik az ILO-normákat és a tagállamok legjobb gyakorlatait, a végrehajtási mechanizmus megerósítésével kell kiegészíteni. Az új jogszabályok elfogadása és a bérgarancia alapok megteremtése is szükséges annak érdekében, hogy kezelni lehessen a bérhátralékok súlyos problémáját a régió néhány országában. Annak ellenére, hogy a nemzetkózi munkaügyi normák ratifikációs aránya általában magas a régió legtóbb országában, különös tekintettel a Nemzetkózi Munkaügyi Szervezet alapegyezményeire, néhány ország még nem volt képes megfeleló struktúrát teremteni az ILO felülvizsgálati rendszerével torténó interakcióra, elsósorban a jelentéstételi eljárások területén. Bizonyos országokban ki kell dolgozni a reprezentativitás kritériumait a munkavállalói és munkáltatói szervezetek esetében is. A munkáltatói szervezetek jogi kómyezetét folyamatosan javítani kell a munkáltatói szervezetek és kereskedelmi kamarák speciális jogkórének tisztázása útján, biztosítva a kollektiv tárgyalások ónkéntes voltát, és lehetóvé téve a munkavállalói szervezeteknek befizetendó tagdíjak adóból torténó levonását. A munkáltatói szervezetek legfontosabb kérdései kózé tartozik az ágazati szervezetek kialakítása és racionalizálása; a tagoknak nyújtott szolgáltatások minóségének javítása; EGYÛTTMÛKÔDÉS A VALTOZÓ KÖRNYEZETBEN

69

A JOIO kihMísai

valamint a tagok kapacitásainak erôsítése annak érdekében, hogy részt vehessenek a vitában, alternativ megkôzelítési módokat javasolhassanak a munkaerôpiaci és nyugdíjreform, a fiatalok foglalkoztatása, az idôsebb munkavállalók foglalkoztatása, a munkabiztonság és egészség, valamint a nemek közötti egyenlôség területén. Folyamatos támogatásra van szükség a szakszervezeti tagság nôvelésére, és képviseleti erejének fokozására. Uj tagok toborzásához a szakszervezeteknek célba keil venniük a kialakuló magánvállalatokat, a kis- és kôzépvállalkozásokat és a hatalmas informális gazdaságban dolgozókat, esakúgy, mint a nôket és a fiatal munkavállalókat. A szakszervezeti képviselôk szakértelmének és készségeinek fejlesztéséhez elengedhetetlen a technikai támogatás, mert csak ennek segítségével tudnak érdemben részt venni a szegénységcsôkkentéssel, a foglalkoztatás elomozdításával, a képzési politikával, a társadalombiztosítási reformokkal, a munkabiztonsággal és egészséggel, illetve a migráció, az emberkereskedelem és a transznacionális vállalatok globalizáeióban betöltött szerepével kapcsolatos vitákban. A szociális partnereknek nagyobb elkôtelezettséget kell vállalniuk amellett, hogy biztosítják a nók és férfiak közötti egyenlö bánásmódot a munkaerôpiaeon, különös tekintettel a nemek közötti bérkülônbségek és a foglalkozási szegregáeió csôkkentésére. Ebbôl a szempontból elengedhetetlen feltétel a nok jelenlegi gyenge helyzetének megerôsítése a munkáltatói és munkavállalói szervezetekben. A társadalmi párbeszéd intézményeiben kiegyensúlyozottabb reprezentációra kell törekedni nôk és férfiak között, és tôbb figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlôség kérdéseinek megvitatására. Más régiókkal ôsszehasonlításban Európában viszonylag korlátozott a gyermekmunka. Mindazonáltal, Kôzép- és Kelet-Európában és a EAK országaiban a piaegazdasági átmenet eredményeképpen sok szegény családból származó gyermek ki van téve a gyermekmunka veszélyének. A jovóben mindenképpen kezelendó kérdés az utcákon és a mezógazdaságban dolgozó, marginalizált csoportokból (pl. a roma népesség) származó gyermekek számának nôvekedése. Mind a származási, mind a célországban fokozni kell az erôfeszítéseket az emberkereskedelem és a kényszermunka megelôzése érdekében. Az alkalmazott módszereknek a kôvetkezôkre is ki kell terjedniük: az igazságügyi hatóságok és a munkaerôpiaci intézmények közötti együttmúkôdés erôsítése, a munkaerôpiaci keresleti tényezôk alakítása és a munkaerôhiány kezelése bizonyos gazdasági ágazatokban, valamint a szociális partnerek, elsôsorban a munkáltatói szervezetek ôsztônzése abból a célból, hogy jelentôsebb szerepet töltsenek be az emberkereskedelem elleni nemzeti programokban.

70

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

Statisztikai mellékiet

STATISZTIKAI MELLEKLET

1. Táblázat

UNDP Humán Fejiesztési Index (HDI) - Europa és Kôzép-Ázsia (EKÁ) HDI sorrend Ország Nemzetközi Születéskor várható EKÄ sorrend élettartam

72

1 2

Norvégia Svédország

3 4

Holiandia Belgium

5

Iziand

6 7 8

1998 2002 2 1

1998 2002 78.3 78.9 78.7 80,0

6 8

2 5

7 5

6 7

(rország Svájc

18 13

10 11

Egyesült Királyság

10 11

12

78.8 77,3

13 14

77.0 77.1

15 16

76.8 78.2 75.7

9 10

Finnország Ausztria

11 12

Luxemburg Franciaország

13 14

Dánia Németország

15 16

Spanyolország Olaszország

17

Izrael

18 19 20 21 22 23 24

Ciprus Málta Cseh Kôztársaság Észtország

25 26

Lengyelország Magyarország

27

16 17 12 15 14 21

78,3 78.7

79.1

79.7

76.6

76.9 79.1

78.5 78,3 78.9

99,0 99,0 99,0 99,0

19

79.2 78.7

22 24

77.9 78.2

79.1

Gôrôgország

23 25

Portugália Sziovénia

28 29

26 27

75.5 74.6

27

30 31

77.3

32 46 44

36 37

69.0 72.7

Litvánia

52

38 41

71.1 70.2

28 29 30

Sziovákia Horvátország Lettország

40 49

42 48

31 32

Bulgária Orosz Államszôvetség

63 60 62

50 56 57

73,1 72.8 68.7

33 34

volt Jugosziáv Kôztársaság Macedonia Belorusszia

57

60 62

35

Albânia

94

65

68.1 69,9 72.9 73,6

36 37

Bosznia-Hercegovina Románia

66

74,0

38 39 40

Ukrajna Kazahsztán Ôrményország

93

99,0

99,0

78.1 78.3

69 70 78 82

99,0 99,0

77.9

77.3

78 73

99,0 99,0

99,0 99,0

20 21

71.3 66.7

1998 2002 99,0

78.1

76.6 78.2

64

17 19

78.0 77.3

Feinõtt írástudók aránya

78.2 76.1 76.2 78.2 78.3 75.3 71.6 73.8 71.7 72.5 73.6 74,1 70.9 70,9 66.7

99,0 97.7 98.3 95.7

69,5 69,5 66,2 72,3

98.5

96,9

95.3 97.3

91.4 99.6

92.5 99.7

96.8 91.5

96.8 92.6

99,0 99.7

99.8 99.7 99.3

99.5 99.0 99.7 98.0 99.8 98,2

99.6 99.7 98,1 99,7

99,5

98.6 99.6

99.5

96,0 99.7

73,5

70.2 69,1 67.9 70,7

97.7

83.5

98.7 94.6

97,9 99.6

97.3 99.6 99.4 99,4

99,0 98,2

EGYÛTTMÛKÔDËS A VÃLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

STATISZTIKAI MELLgKLET

I.TábIázat

(folytatás)

HDI sorrend Ország EKÁ

Nemzetkõzi sorrend

Születéskor várható élettartam

Feinõtt írástudók aránya

Tõrôkország

1998 2002 70,4

1998 2002

41

1998 2002 88

42 43 44

Türkmenisztán Azerbajdzsán Grúzia

100 90 70

91 97

45 46

Üzbegisztán Kirgizisztán

106

47 48

86.5 98,8

98,8

72,1 73,5

99,0

97,0

107

67,8 69,5

88.0

99,3

98

110

68,0 68,4

Moldovai Kôztársaság

102

113

67,8 68,8

97.0 98.6

97,0 99,0

Tadzsikisztán

110

116

67,5 69,6

99.0

99,5

86

65,7 66,9 70,1 72,9

99.0 100,0

* A Humán Fejiesztési Index (HDD számításánál 99%-os érték lett alapul véve. Megjegyzés: Szerbia-MontenegróróI és San MarinóróI nines adat. Forrás: UNDP, Human Development Report 2004 (New York).

EGYÜTTMÚKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÕRNYEZETBEN

73

I STATISZTIKAI MELLEKLÊT

2. Táblázat

A GDP éves novekedése (százalékos változás)

Ország

2000

2001

2002

2003

2004*

Albânia

7.7 3.4

6.5 0,8

4.7

6,0 0,9

6,0

11,1

9,9 0,6 4.7

Ausztria Azerbajdzsán Belgium Belorusszia Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Cseh Kôztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögorszag Grúzia Hollandia Horvátország (rország Izland Izrael Kazahsztán Kirgizisztán Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Moldova! Koztársaság Németország Norvégia Olaszország Orosz Államszovetség Ôrményország Portugália Románia Szerbia-Montenegró Szlovákia Szlovénia Spanyolország Svájc Svédország Tadzsikisztán 74

3.8 5.8 5.4 5,4 5.0 3.3 2.8 3,8 7.3 5.1

1.4 10,6 0,7

11,2 0,8

4.5

5.0 3.7

6,8 3.2

4,1 4.0

4.8 2.0

4.8 2,0

3.1 1.6

2,0 1,0

2.1 6,5

1.7 6,0 2.3

2.2 0,8 2,0 4.4

2,6 2.0 2.8

1.5

2.5

5,1 2,7

1,2 3.8

0,1 4,7

1.7 4,2

2.3 3.4

5.5 0,2

8.6 -0,9 4.7

4.5 0,6

3.8 4.4

1,1 2,1 4.0

1.8

4.8

3.5 2,9

1,2 4.4

10,1 5.5 6.4

6,2 3.0 -0,9 13.2 5,3 1.0

9.8 5.4 4,0 6.8 4.0 9.1 5.2 6.4 2,1 2.9 2,8 3.1 10,0 5.9 3.4 2.1 6.4 2,0 4.1 4.2 3,7 4.3 8.3

2005*

4.6 6.9 O -0,8 9.9 6.7 1.4

1,6

9.1 4.1 3.3 6,0 6,6

6,1 6.8

1,2 3.8

1.3 3.5

-1,2

1.7 7.8 0,2

6.3 -0,1

1,0 0,4 4.7 12,9

1,0 0,3 7.3 13,0

0,4 4.9 3.8 4.4

-0,8 4.8

2.9 2,0 0,2

2,1 2.3 -0,5

1.9 9.5

1.4 10,2

1.9 1,8 5,1 9.6 1.7 5.7 5,5 3.8 2.9 2,8 1,0 0,9 10.2

2,5

1,8 6.7

2.3

4.0 5.3 3.4

5.6

5,0 3.7

4.2 3.3 2.3 2,9

4,9

1,2

7.9 6.5

6,1 0,8

1,9 9.0

1.2 2.9 0,7

1,0 3.8

7.0 4.2 5.2 5.7 1.9 3.2 2.8 5.0 1.6 2.1 1.5 5.5

4,8 5.7 6,1 2.8 3,4 3,4 1.8 2,7 1,9

7.0 1.0 5,5 3,4

2,0

4.1 3.1 2.9

4.3 3,7

2.2

2,6

3.3

8,0

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

STATISZTIKAI MELIJKLET]

2, Táblázat

(folytatás)

Ország

2000

2001

2002

2003

2004*

Torokország Türkmenisztán**

7,4 18,6

-7,5 20,7

7,8 19,8

5,1 17,0

Ukrajna Üzbegisztán

5,9 4,0

9,2 4,5

5,2 4,2

8,5 5,0

4,8 6,0

volt Jugosziáv Koztársaság Macedonia

4,5

-4,5

0,9

3,1

3,4

2005*

* Becsiések ** A Türkmenisztánra vonatkozó adatokat fenntartással kell kezeini. Elsósorban a hivatalosan kozzétett novekedési ráta kalkulálása során használt deflációs számítások nincsenek kellóképpen alátámasztva. Ezeknek a számoknak a vaiós mivolta megkérdójelezhetó. Megjegyzési San Marinóról nines adat. Forrás: UNECE, Economie Sun/ey of Europe 1/2004 (New York/Geneva, 2004); Commission of the European Communities: European economy - Economic forecasts, Spring 2004 (Brussels, 2004).

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

75

I STATISZTIKAI MELLEKLÉT

3. Táblázat

Egy fõre esõ GDP, PPP (USD)

Ország

1998

1999

2000

2001

2002

Albânia

2 939 24 676

3 226 26 121

3 541 27 727

3 738

Ausztria

28 150

3 973 28 611

2 129 24 307

2 573 26 021

2 824

3 115

4 335 4 986

4 766

26 412 5 052

26 695 5 344

5 345 6 625 17 725

5 538 6 909

14 495

Azerbajdzsán Belgium Belorusszia Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Cseh Kôztársaság Dánia Egyesült Királyság

23 153 4 098 4 483 5 304 14 600 14 501 25 957 21 924

5 528

5 157 6 168

15 573

16 948

12 923 26 975

13 868 28 962

29 386

15 148 29 975

23 069

24 466

25 141

25 672

10 183 24 968

10 959

11 712

25 333

25 859 26 151

Észtország

8 707

Finnország

21 751

8 946 22 888

Franciaország

22 383 14 297

23 381 15 188

25 126

Gorogország Grúzia Flollandia

1 680 24 581

1 757 25 356

1 934 26 853

27 228

27 275

Florvátország írország

8 180 22 539

8 415

8 983

9 462

9 967

26 128

30 260

32 397

32 960

Iziand Izrael

25 015 17 973

26 158

28 553 20 055

29 715

29 614

4 565 1 546

5 225 1 598

5 769 1 572

16 446

25 749 17 406 2 053

Kazahsztán Kirgizisztán

3 513 1 349

18 276 3 813 1 427

Lengyelország Lettország

8 571 6 350 7 932

9 113 6 846 8 019

9 844 7 544 8 638

10 021 8 241 9 324

Magyarország Málta

42 193 10 619 15 121

46 941 11 289

55 443 12 228

56 022 12 656

Moldovai Kôztársaság Németország

1 251 23 360

15 486 1 238 24 282

17 835 1 278

16 817 1 346

Norvégia

33 162

33 139

25 807 34 807

26 146 35 433

Olaszország Orosz Államszôvetség

22 415 5 918 2 000

23 167 6 533

24 701 7 260

2 152 15 891 5 448

2 338 17 115

25 7 2 17

Litvánia Luxemburg

Ôrményország Portugália Románia Spanyolország Svájc Svédország Sziovákia Sziovénia Tadzsikisztán

76

1 943

15 075 5 378 17 487 26 011 21 394 10 255 14 156 666

18 184 2 190

10 8 10 56

187 965 015 546

13 129 1 431 26 324 36 047

181 653 598 595

25 570 7 926

5 661

6 024

6 326

18 516 26 722 22 710

19 801 27 791 24 293

20 279 28 204 24 924

20 697 28 359

10 694

11 345

15 139 707

16 486 795

11 781 17 137 850

2 957 17 808

25 315 12 426 17 748 916

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

STATISZTIKAI MELLÉKLET

3. Táblázat

(folytatás)

Ország

1998

1999

2000

2001

2002

Torokország Türkmenisztán

5 816 2 484

5 642 2 906

6 189 3 481

5 790 4 104

6 176 4 622

Ukrajna Üzbegisztán

3 547 1 336

3 674 1 404

4 071 1 502

4 459 1 561

4 714

volt Jugosziáv Koztársaság Macedonia

5 686

6 028

6 508

6 232

6 262

1 611

Megjegyzés: Szerbia-Montenegróról és San Marinóról nines adat. Forrás: World Bank (2004), WDI-WorId Development Indicators & Data Query (Washington, DC).

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÕ KÖRNYEZETBEN

77

STATISZTIKAI MELLÉKLET

4. Tablazat

Munkanéikülíségi ráta, 1995/2000-2003

Ország

1995

2000

2001

2002

2003

Albânia

12,9*

16,8* 3.6

16,4* 3,6

15,8* 4,0

15,2

1,2* 7.0

1,3* 6,6

1,3* 6,9

12,3*

2,1* 39,9*

2,3* 42,7*

3,0*

3,1*

16.3 4,9

19,4 4,0

17,6 3,3

13,7

8.8 4.5

8,1 4,2

7,3 4,3

5.5 13,6

4,8 12,6

5,1 10,3

4,1 5,5 4,8

9.8

9,1

9,0

10,0 9,0 9,7

Ausztria Azerbajdzsán Belgium

9,3

Belorusszia

2,9*

Bosznia-Hercegovina' Bulgária Ciprus Cseh Kôztársaság

39,4* 15,7 2,6* 4,0

Dánia

7,0

Egyesült Királyság

8,6

4,3 1,4*

4,1

Észtország Finnország

9,7 15,5

Franciaország

11,6

10.0

8,8

8,9

Gôrôgország Grúzia Holiandia

9,1 10,8 7,0

11.1 11.0 3.3

10,2 12,3 2,7

9,6 11,5 3,1

Horvátország

14,5*

írország Iziand

12,2 4,9

16.1 4.3

15,8 3,7

14,8 4,2

Izrael Kazahsztán Kirgizisztán Lengyelország Lettország

6,9 2,1* 50,4* 13,3 18,9

2.3 8.8 3,7* 12,5

2,3 9,4 10,4

3,2 10,3 9,3

16,1 14.4

18,2 13,1

19,9 12,0

Litvánia Luxemburg

17,1 2,9

Magyarország Málta

10,2 3,7*

16.4 2.3 6.4

17,4 1,8 5,7

13,8 2,6 5,8

6.5 8.5 7.8 3,4

6,5 7,3 7,8 3,4

6,8 6,8 8,6 3,9

10.3 4.5

10.5

9,5

9,0

8,7

9.8 11,7* 3.9 7.1

8,9 10,4* 4,1 6,6

8,6 9,4* 5,1 8,4

13,9 2.7 5.8

10,5 2,5 5,0

11,4 2,9 5,2

12.6

12,8

13,8

18,8 7.2

19,3 5,9

18,6 5,9

Moldovai Kôztársaság Németország Norvégia

1,0* 8,1 4,9

Olaszország Orosz Államszôvetség

11,4 9,5

Ôrményország Portugália Románia Spanyolország

6,7* 7,2 8,0 22,7

Svájc Svédország Szerbia-Montenegró Sziovákia Szlovénia

78

3,4 0,8*

3,3 9,0 13,4 13,1 7,4

3,4* 14,3 3,4* 10,7

19.6 10.7 12.4 3,8* 5.3 7,9 7.9

10,1* 6.3 11.3 4,1 4.9 17.5 6.6

EGYÜTTMÛKÛDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

STATISZTIKAI MELLÊKLET

4, Táblázat

(folytatás)

Ország

1995

2000

2001

2002

Tadzsikisztán'

2,0*

2,7*

2,3*

Tõrôkország Türkmenisztán

7,5 31,0*

6,6

8,5

10,6

5,6 0,3*

11,7

11,1

10,2

35,6*

53,7*

Ukrajna Üzbegisztán* volt Jugosziáv Koztársaság Macedonia

0,4*

0,4* 30,5

2003

2,4*

9,1

0,4* 31,9

36,7

' UNECE: Economic Survey of Europe 1/2004 (New York/Geneva, 2004). * Regisztrált munkanélküliség (Munkaerõ-feimérési adatok helyett). Forrás: ILO: KILM, third edition, ILO-Laborsta adatbázis (http://laborsta.ilo.org).

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

79

f STATISZTIKAI MELLEKLET

5. Táblázat Ország

Nemzetközi szervezetekben vagy regionálís együttmükôdési programokban való részvétel EBESZ Europa OECD EU WTO FÄK Tanács

Albânia

X X

X X

Azerbajdzsán Belgium

X

X

X

X

Belorusszia

X X

X

X X

X X

X

X X

X X

X

Dánia Egyesült Királyság Észtország

X X

X X

Finnország

X

X

Franciaország

X X

X X

X

X

X X

X X

X X

X X

X X

X

X X X

Ausztria

Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Cseh Kôztársaság

Gorogország Grúzia Hollandia Horvátország Irország Izland Izrael Kazahsztán Kirgizisztán Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Moldovai Koztársaság

X X X

X

X

X X X X X

X

X X X X

X X X

Németország Norvégia Olaszország Orosz Államszovetség

X X X

X

Orményország

X

X

Portugália Románia San Marino

X X

X X

X X

80

X

X

X

Svájc Svédország

GUUAM

X

X X

Spanyolország

EAK

X

X X X X

X X

Stabilitási SEA Faktum kedvezményezettjei

X

X X

X X X

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VÃLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

STATISZTIKAI MELL£KLET]

5. Táblázat

(folytatás)

Ország

EBESZ

Európa Tanács

Szerbia-Montenegró

x

x

Szlovákia

x

x

Szlovénia Tadzsikisztán

x x

x

Tôrõkország Türkmenisztán

x x

x

Ukrajna Üzbegisztán

x x

x

volt Jugosziáv Koztársaság Macedonia

x

x

OECD

WTO

EU

FÁK

Stabilitási SEA Faktum kedvezményezettjei

EAK

GUUAM

X X

X

X X

X X X

X

X

X

X

XX

X

X X

Forrás: ILO-adatbázis

6. Táblázat

Az ILO müszaki együttmükodési programokra fordított kiadásai Európában - hozzájárulási forras szerint, 1995-2003 (USD’OOO) 2000

2001

2002

2003

2 545 1 917 2 655 2 564

1 448 3 194

1 953 5 005

2 646 5 162

21 1 631

727

1 306

632

985

5 238 -23,0

6 852

5 208

5 948

7 589

8 793

30,8

-24,0

14,2

27,6

15,9

5,6

7,1

5,7

4,9

6,5

6,4

Hozzájárulási forrás:

1995

1996

1997

1998

UNDP

956

1 127

2 755

2 482

Pénzügyi alapok és multi-bilaterális ENSZ Népesedési Alap (UNFPA)

6 824

4 553

2 627

2 275

ILO rendes koltségvetés: Összesen:

1 033

392

1 422

482

8 814

6 072 -31,1

6 804 12,1

6,2

6,3

Éves novekedési ráta % Európa százalékos részesedése az ILO globális technikai együttmúkódési kiadásaibóh

7.8

1999*

* Az osszkoltség egy további, 0,293 Millió USD-ra becsült összeget is magába foglal, amelyet az UNDP halmozott fel, és az 1999-es pénzügyi év lezárása után jelentett be az ILO-nak. (Hozzájárulási forrás szerint lebontva.) Forrás: ILO-adatbázis

7. Táblázat

Az ILO müszaki együttmükodési programokra fordított kiadásai Európában - a támogatások típusai szerint, 1995-2003 (USD’OOO)

Típus

1995

1996

1997

1998

Szakemberek:

4 079

3 368

2 582

Képzés: Felszerelés/géppark, egyéb: Mindösszesen:

3 265 1 469 8 814

1 684 1 019 6 072

1 815 2 407 6 804

1999*

2000

2001

2002

2003

2 795

2 794 2 323

2 489

2 695

3 123

1 190 1 254 5 238

1 763 2 003 6 852

1 675 1 784 5 948

1 736 3 158 7 589

1 955 3 715 8 793

1 139 1 746 5 208

* Az osszkoltség egy további, 0,293 Millió USD-ra becsült összeget foglal magába, amelyet az UNDP halmozott fel, és az 1999-es pénzügyi év lezárása után jelentett be az ILO-nak. (A támogatási típusokra vonatkozó részletek nem állnak rendeikezésre.) Forrás: ILO-adatbázis

EGYÜTTMÛKÔDÉS A VALTOZÓ KÖRNYEZETBEN

81

I STATISZTIKAI MELLÉKLÊf

8. Táblázat

A multi-bilaterális programhoz kapcsolódó adományozások*, 20002003 (a közvetlen pénzügyí támogatásokat beleértve, a kihelyezett szakértó'ket kivéve)

Adományozó Ausztria Belgium Belgium (Flandria) Dánia Egyesült Államok Egyéb Europa! Unió

Adományozott összeg* (USD) 2000

2001

2002

2003

O 39 039 O

O

O O 327 021

150 000 O

O

O 2 228 119

O 27 974

O O

35 000

O

557 588 O

500 000

5 200 000

O O

O 427 632 O 1 439 522

O O

O 84 856

506 993

550 355

263 712 1 795 419

Flollandia frország

O O

O

598 000

I 071 071

Kanada Közvetlen pénzügyí alapok Luxemburg

O

O O

O O

662 295 86 840

152 100

82 614

O

98 363

140 000 563 582

92 547 594 911

O 3 533 658

89 787

O 768 021

99 469

50 144 O

592 126 O 40 564 O 2 949 727 O

833 219 O 227 510 59 000 499 277 24 360

O 46 481

O O O

O O O

6 769 263

5 222 769

10 699 696

II 386 821

134 667 000

154 572 000

176 414 000

150 826 000

Finnország Franciaország

Németország Norvégia Olaszország** Portugália Svájc UNAIDS UNDP UNFIP UNFPA UNHCR UNMIK Teijes adományozott összeg Európában: Teijes eifogadott összeg világviszonylatban:

3 504 568 O O O 1 728 806 O -3 915 20 329 O

36 556 217 991 O 435 318 O 50 000

O

* Pénzosszeg, amelyet az adományozó felajánl az ILO múszaki együttmúkodési programja számára, egy adott idószakra, amely általában 1-5 évig terjed. A teijes összeg abban az évben kerül elfogadásra és bejegyzésre, ameiyikben az adományozó a szándékát bejelenti. ** Ez a szám nem tartalmazza azt az összeget, amelyet Olaszország a Torino! ILO-központnak adományozott. Forrás: ILO-adatbázis

82

EGYÛTTMÛKÔDÉS A VALTOZÓ KÖRNYEZETBEN

STATISZTIKAI MELLÉKLET]

9. Táblázat

A multi-bilaterális program kiadásai - az adományozó szerint, 2000-2003

Adományozó

Kiadás* (USD) 2001

2000

2002

2003

Ausztria

0

0

0

73 658

Bankok Belgium

107 221

78 689 24 966

12 419 3 051

3 188

0 367 811

0

Belgium (Flandria)

5 827 0

Egyesüit Államok Egyéb

92 281 16 692

Finnország Franciaország Floilandia írország Japán Kanada Közvetlen pénzügyi alapok Luxemburg Németország Norvégia Olaszország Portugália Svájc Svédország

Teijes kiadás világvíszonylatban:

0

929 486 67 550 217 125

0 334 463 1 113 216

123 351 320 557

372 855

19 739 89 197 192 322

0

226 834 0

168 876 0

270 301 47 680

0 0

0 0

7 240 O

93 025

103 837 341 338

88 777 196 716

0 187 194

589 515 58 675 312 619 0

767 718 22 405

913 793 26 382 1 857 008 O

183 756 38 130 581 361

928 506 0 21 614

16 919 106 800

82 508 000

25 500

227 453 9 960

101 779 000

107 537 000

1 835 6 284 15 694 1 087 570 63 096 898 813 22 684 197 837 0

119 681 000

* Egy évben tényiegesen elköltött pénzosszeg Forrás: ILO-adatbázis

EGYÛTTMÛKÔDËS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

83

BibUográfia

Afford, C.W. 2003. Corrosive reform: Failing health systems in Eastern Europe (Geneva, ILO/PSI). Auer, P.; Gazes, S. (eds.). 2003. Employment stability in an age of flexibility (Geneva, ILO). Bronstein, A. 2(X)3. Labour law reform in EU candidate countries: Achievements and challenges. Working Paper, InFocus Programme on Strengthening Social Dialogue (Geneva, ILO). Casale, G.; Kubinkova, M.; Rychly, L. 2001. Social dialogue - The Czech success story. Working Paper, InFocus Programme on Strengthening Social Dialogue (Geneva, ILO). Gazes, S. 2(X)2. Do labour market institutions matter in transition economies? An analysis of labour market flexibility in the late nineties (Geneva, ILO, International Institute for Labour Studies). Gazes, S.; Nesporova, A. 2001. Towards excessive job insecurity in transition economies?, Employment Paper, 2001/23 (Geneva, ILO). —.; 2003. Labour markets in transition: Balancing flexibility and security in Central and Eastern Europe (Geneva, ILO). Glement, H.; Reppegather, A.; Troschke, M. 2003. “Handelsstruktur und nationale Interessen konterkarieren GUS-Integration”, in Kurzanalysen und Informationen (Munich, Osteuropa - Institut), No. 7, Mar. 2003. Gichon, M.; Hagemejer, K.; Scholz, W. 2001. “Social budgeting in transition economies”, in International Social Security Review (Oxford), Vol. 54, 23/2001, pp. 191-215. Gichon, M.; Léger, F.; Knop, R. 2003. White or prosperous: How much migration does the aging European Union need to maintain its standard of living in the twentyfirst century?, 4th International Research Gonference on Social Security (ISSA, Antwerp), May. Gommission of the European Gommunities. 2002. European Economy. The EU Economy: 2001 Review, No. 73 (Brussels). —. 2(X)3a. Comprehensive monitoring report of the European Commission on the state of preparedness for EU membership of the Czech Republic, Estonia, Cyprus, Lat\’ia, Lithuania, Hungary, Malta, Poland, Slovenia and Slovakia (Brussels). —. 2(X)3b. European Economy. The EU Economy: 2002 Review, No. 6/2(X)2 (Bmssels). —. 2003c. Social protection in the 13 candidate countries - A comparative analysis (Brussels). —. 2(X)3d. Continuing enlargement. Strategy paper and report for the European Commission on the progress towards accession by Bulgaria, Romania and Turkey (Brussels). EGYÛTTMÛKÔDÉS 4 VÁLT0ZÓ KÖRNYEZETBEN

85

biblioíMfia

—. 2003e. The social situation in the European Union - 2003 (Brussels). —. 2003f. Wider Europe - Neighbourhood: A new framework for relations with our Eastern and Southern neighbours, communication from the Commission to the Council and the European Parliament (Brussels). —. 2003g. European Economy. The EU Economy: 2003 Review - Summary and main conclusions. Commission communication (Brussels). —. 2004a. Scoreboard on implementing the Social Policy Agenda, communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions (Bmssels). —. 2004b: Delivering Lisbon - Reforms for the enlarged Union, Report from the Commission to the Spring European Council (Brussels). —. 2004c. The stabilisation and association process from South East Europe, Third Annual Report (Brussels). —. 2004d. European economy. Economic forecasts. Spring 2004 (Brussels). —. 2004e. Report of the High-Level Group on the future of social policy in an enlarged European Union (Brussels). Csongor, A.; Lukács, G. R.; O’Higgins, N. 2003. Labour market programmes for the Roma in Hungary (Budapest, ILO SRO-Budapest). Economist Intelligence Unit. 2004. Country forecast world. Regional summaries (London). Egger, P.; Sengenberger, W. 2003. Decent work in Denmark: Employment, social efficiency and economic security (Geneva, ILO). European Bank for Reconstruction and Development. 2003. Transition report 2003: Integration and regional cooperation (London). —. 2004. Transition report - Update 2004 (London). Eurostat. 2004. European social statistics. Social protection - Expenditure and receipts, data 1992-2001 (Luxembourg). Ferge, Z.; Tausz, K.; Darvas, A. 2(X)2. Combating poverty and social exclusion (Vol. 1 ): A case study of Hungary (Budapest, ILO SRO-Budapest). Fultz, E.; Ruck, M. 2(XX). Pension reform in Central and Eastern Europe: An update on the restructuring of national pension schemes in selected countries (Budapest, ILO SRO-Budapest). —.; —. 2002. Reforming worker protections. Disability pensions in transformation (Budapest, ILO SRO-Budapest). Fultz, E. (ed.). 2002a. Pension reform in Central and Eastern Europe (Vol. 1 ); Restructuring with privatization: Case studies of Hungary and Poland (Budapest, ILO SRO Budapest). —. 2002b. Pension reform in Central and Eastern Europe (Vol. 2); Restructuring of public pension schemes: Case studies of the Czech Republic and Slovenia (Budapest. ILO SRO-Budapest). —. 2003. Recent trends in pension reform and implementation in the EU accession countries, a paper presented at the Informal Meeting of Ministers at the International Labour Conference, Geneva, 10 June 2003 (Budapest, ILO SROBudapest). —.; Ruck, M., Steinhilber, S. (eds.). 2003. The gender dimensions of social security reform in Central and Eastern Europe: Case studies of the Czech Republic, Hungary and Poland (Budapest, ILO SRO-Budapest). Ghellab, Y.; Vaughan-Whitehead, D. (ed.). 2003. Sectoral social dialogue in future EU Member States: The weakest link (Budapest, ILO/European Commission). Ghellab, Y.; Vylitova, M. 2003. Tripartite social dialogue on employment in the countries of South East Europe, draft report (Budapest, ILO SRO-Budapest). Hagemejer, K. 2002. “Challenges facing financing of social security systems from the European Union enlargement and opening the inner borders in Europe: Results of simulations with a simple model”, in Social security and changes in the world of work, social security documentation, European Series No. 28 (Geneva, ISSA), pp. 111-123. 86

EGYÜTTMÚKÕDÉS A VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN

bibliográfJã~\

Hristov, Z. et al. 2003. Work stress in the context of transition. A case study of education, health and public administration in Bulgaria (Budapest, ILO SRO Budapest). ILO and EC. 2002. Vocational rehabilitation and training in EU accession countries, Seminar report, Heidelberg, 26-29 May 2001 (Geneva, ILO). ILO. 2003a. Key Indicators of the Labour Market (KILM), third edition (Geneva). —. 2003b. Minimum income schemes in Europe (Geneva). —. 2004a. Global employment trends (Geneva), January. —. 2004b. A fair globalization - The role of the ILO, Report of the Director-General on the World Commission on the Social Dimension of Globalization (Geneva). —. 2004c. A fair globalization - Creating opportunities for all (Geneva, World Commission on the Social Dimension of Globalization). —. 2004d. Report of the Committee of Experts on the Application of Conventions and Recommendations, Report III (Part 1 A) (Geneva). ILO SRO-Budapest. 2(X)3. Social dialogue and ageing in EU accession countries, Germany/ Japan/ILO High-level Subregional Conference, Budapest, 25-26 November 2002 (Budapest). International Monetary Fund (IMF). 2004. World economic outlook. Advancing structural reforms (Washington), April. Ivanov, A. 2003. The Roma in Central and Eastern Europe: Avoiding the dependency trap, a regional human development report (Bratislava, UNDP/ILO). Keune, M.; Nemes Nagy, J. (eds.). 2001. Lora/ development, institutions and conflicts in post-socialist Hungary (Budapest, ILO). Manoliu, M. 2002. Surx’ey report on the branch associations of employers’ organizations in Romania (Budapest, ILO SRO-Budapest). O’Higgins, N. 2001. Youth unemployment and employment policy: A global perspective (Geneva, ILO). O’Leary, C.; Nesporova, A.; Samorodov, A. 2001. Manual on evaluation of labour market policies in transition economies (Geneva, ILO). OECD. 2003. Annual Report 2003, Paris. Pickup, F. 2003. The impact of “transition” and the Afghanistan crisis on employment and decent work concerns in Kyrgyzstan, Tajikistan and Uzbekistan, Working Paper, InFocus Programme on Crisis Response and Reconstruction (Geneva, ILO). Pyke, F.; Nesporova, A.; Ghellab, Y. 2002. An employment strategy for the Lodz Region of Poland (Budapest, ILO SRO-Budapest). Querimi, Q. 2002. “South-east Europe’s EU integration: Dreams and realities”, in South-East Europe Review for Labour and Social Affairs (Baden-Baden, European Trade Union Institute), Vol. 5, pp. 43-56. Rychly, L.; Pritzer, R. 2003. Social dialogue at national level in the EU accession countries, Working Paper, InFocus Programme on Strengthening Social Dialogue (Geneva, ILO). Standaert, J.-M. 2004. Governance of employers’ organizations. Practical guidelines (Budapest, ILO SRO-Budapest). Stropnik, N.; Stanovnik, T. 2002. Combating poverty and social exclusion (Vol. 2) -A case study of Slovenia (Budapest, ILO SRO-Budapest). Thuy, P.; Hansen, E.; Price, D. 2001. The public employment service in a changing labour market (Geneva, ILO). United Nations. 2002. World economic situation and prospects 2002 (New York). —. 2003. World economic situation and prospects 2003 (New York). —. 2004. World economic situation and prospects 2004 (New York). United Nations Development Programme (UNDP). 2003. Human Development Report 2003 (New York). —. 2004. Human Development Report 2004 (New York). EGYÛTTMÛKÛDÉS 4 VÁLT0ZÓ KÖRNYEZETBEN

87

¡ BIBLÍOGRãHÃ

United Nations Economic Commission for Europe (UNECE). 2(X)la. Economic survey of Europe 2001, No. I (New York and Geneva). —. 2001b. Economic survey of Europe 2001, No. II (New York and Geneva). —. 2002a. Economic survey of Europe 2002, No. I (New York and Geneva). —. 2002b. Economic survey of Europe 2002, No. II (New York and Geneva). —. 2003a. Economic survey of Europe 2003, No. I (New York and Geneva). —. 2003b. Economic survey of Europe 2003, No. II (New York and Geneva). —. 2004a. Economic survey of Europe 2004, No. I (New York and Geneva). —. 2004b. Economic survey of Europe 2004, No. II (New York and Geneva). —. 2003a. Towards a knowledge-based economy - Ukraine, Country readiness assessment report (Geneva and New York). —. 2003b. Towards a knowledge-based economy - Uzbekistan, Country readiness assessment report (Geneva and New York). Vaughan-Whitehead, D. 2(X)3. EU enlargement versus social Europe? The uncertain future of the European Social Model (Cheltenham, UK - Northampton, MA., Edward Elgar). World Bank. 2003. Annual Report 2003 (Washington, DC). —. 2004. WDI - World Development Indicators & Data Query (Washington, DC).

88

EGYÛTTMÛKÔDÉS 4 VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN