1
AZ ISKOLA Iskola a közoktatási rendszer alsó és középszintjén a nevelési és oktatási feladatokat tervszerűen és folyamatosan ellátó intézmény.
Működését Törvények hivatalos rendelkezések szabályozzák, intézményekben folyó munkát az arra a célra képzett pedagógusok végzik. Az iskolát társadalmi és pedagógiai intézményként értelmezhetjük. 1. Társadalmi intézmény: az iskola mindig a társadalom által elvárt tudást, társadalmikulturális tartalmakat, értékeket őriz meg, fejleszt tovább, hagyományoz át. Formái történelmi-társadalmi viszonyoktól és változásoktól függnek, amelyek visszahatnak az iskola tartalmának és szervezetének alakulására. 2. Pedagógiai intézményként való értelmezését elsősorban speciális nevelő funkcióinak érvényesülése indokolja. Ez jelenti egyrészt a tanulók tudásának, viselkedésének, beállítódásainak, egész személyiségének alakulására gyakorolt hatást, másrészt az életvitelhez szükséges ismeretek és készségek elsajátításának lehetőségeit, amelyek egyben hozzájárulnak a társadalom megújulásához és a kulturális értékek terjesztéséhez is. Az iskola, mint társadalmi intézmény Az iskola sajátos társadalmi szervezetként működik.
2
Ez azt jelenti, hogy a többi társadalmi szervezethez hasonlóan meghatározott feladatok ellátására jött létre, pozíciók rendszeréből áll (pl. igazgató, tanárok, technikai dolgozók álláshelyei, tanulói férőhelyek összege), mely pozíciókhoz meghatározott feladatok, feltételek, szerepek kapcsolódnak (szakértelem, végzettség, bér), amelyek nemcsak egymás mellé, hanem alá- és fölérendelődési viszonyokba, hierarchikus rendbe tagolják a szervezet tagjait. Az iskolai szervezet nem egy, hanem legalább két szervezet (pedagógusok és tanulók) egybeépüléséből alakult ki. Az iskolai szervezet egységei azok a keretek (iskolavezetés, tantestület, osztályok), amelyek működése útján az iskola megvalósítja céljait. 1. Centralizált iskolai szervezet, amelyben valamennyi részegység piramis formájú alá-fölé rendeltségben kapcsolódik össze. A centralizációs elemeket hangsúlyozó felfogások az iskolát hivatalnoki szervezetnek tekintik, 2. A decentralizált iskolai szervezetben az adott szervezeti keret fenntartásával és elismerésével
az
egyes
részegységek
egymástól
függetlenül;
autonóm
módon
tevékenykedhetnek. Eszerint iskolai szervezetet a pedagógus-tanuló páros kapcsolatának minőségi elemei határozzák meg. Az iskolai funkciók típusai: Manifeszt funkciók: a hivatalosan megfogalmazott igények, elvárások kielégítése, függetlenül attól, hogy azok ténylegesen teljesíthetők-e. Rejtett funkciók: azok a tevékenységek. amelyek által az iskola társadalmi környezetének nem hivatalos szükségleteit teljesíti. Tényleges funkciók: az iskola által kielégített (rejtett, illetve valóban megvalósuló, hivatalos) funkciók összessége. Diszfunkció: a rejtett funkcióknak a hivatalos funkciókkal szemben ható csoportja. A modern társadalmakban működő iskola átmenetet biztosítva összekapcsolja a családban folyó primer szocializációs tevékenységet, illetve az annak keretében folyó szülői nevelést a
3
társadalommal. Ennek során megvalósítja az iskolával szemben támasztott, társadalmi szükségletekként értelmezett - elvárásokat. Az iskola, mint társadalmi intézmény legfontosabb funkcióinak az individualizációs, szocializációs, kvalifikációs szelekciós funkciókat tekinthetjük. 1. Individualizációs funkció Az egyes tanulók személyiségfejlődéséhez szükséges feltételek biztosításával függ össze az iskola individualizációs, művelődési, illetve kultúraáthagyományozó funkciója: az iskola képzési feladatai mellett - elsősorban az általános műveltséget nyújtó műveltségtartalmak átadása során lehetővé teszi az elmélyültebb tudás, az új tapasztalatok, differenciált látásmód megszerzését, és ezáltal az egyedi személyiséggé válást segíti elő. 2. Szocializációs funkció Az iskola szocializációs funkciója arra szolgál, hogy a felnövekvő generáció számára - a család és a közvetlen környezete által megvalósított elsődleges szocializációt követően közvetítse a társadalom vagy annak valamelyik részközössége társadalmi rendjét, normáit és értékeit, és ezáltal a megkövetelt viselkedésformákat, cselekvésmódokat a lehető legteljesebben elsajátíttassa.
3. Kvalifikációs funkció Az iskola képzési feladataival függ össze az ún. kvalifikációs funkció: célja, hogy az iskolai tevékenység során a gyermekek által megszerzett tudást, készségeket a felnőttkori élethivatás szolgálatába állítsa, ezáltal elősegítse a növendék pályaválasztását, beilleszkedését a társadalmi foglalkoztatottsági rendszerbe és felkészítse arra, hogy a társadalmi életbe minél eredményesebben bekapcsolódhasson.
4
4. Szelekciós funkció Az iskola hármas funkciójához számos további rejtett funkció is csatlakozik. Ezek közül a legjelentősebb - a kvalifikációs funkcióhoz szorosan kapcsolódó - szelekciós funkció. Ez azt jelenti, hogy az iskola működése során sajátos társadalmi szelekciót is végez, ami által konzerválja a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket. A magasabb társadalmi rétegekhez tartozó gyermekek a családi házból magukkal hozott kulturális örökségét "kulturális tőkének", nevezzük. befolyásolja az isk. teljesítmény. A különböző környezetből származó gyermekek más-más beszédformákat, nyelvi kódokat sajátítanak el, illetve használnak már életük korai szakaszában, ami később nagy hatással lesz iskolai teljesítményeik alakulására is. Az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó gyermekek beszédére ún. "korlátozott kód" jellemző. A korlátozott kódú nyelvhasználat a gyakorlati tapasztalatok, és nem az elvontabb gondolatok, folyamatok, viszonylatok kifejezésére alkalmas. A középosztálybeli gyermekek beszéde egy "kidolgozott kód" elsajátításával jár együtt. A gyermekek könnyebben tudnak általánosítani, könnyebben ki tudják fejezni gondolataikat. A kidolgozott nyelvi kódot elsajátító gyermekek sikeresebben felelnek meg az elméleti képzés feltételeinek. Az iskola és az iskolázás számos problémát vet fel. Kérdés: Mi a megoldás? Nem is kell az iskola? A túlfegyelmező, túlszabályozott tömegoktatás nem működőképes mai formájában. Az iskolakötelezettség belekényszeríti a fiatalokat az iskolarendszer keretei közé; függetlenül attól, hogy annak a viszonyai megfelelnek-e igényeiknek. Sőt, a törvény által szabályozott iskolakötelezettség még ki is tolódik azáltal, az alkalmazást további felsőbb iskolai vagy egyetemi végzettséghez köti. Ennek elkerülésére lehetőségek:
5
Open school: a meglévő iskoláknak nyitottakká kell válniuk, aminek eredményeként professzionális támogatást tudnak (szakmai és empátiás értelemben) nyújtani a tanároknak. Az oktatást a tanteremből ki kell vinni a gyakorlatba, és kisebb súlyt kell az osztályozásra és a bizonyítványokra helyezni. Mini school: az állami nyilvános oktatás lehetőségei mellett mind a diákoknak, mind pedig a tanároknak biztosítani kell az alternatív iskolák alapításának lehetőségeit, amelyek kisebb méretük folytán könnyebben irányíthatók, olcsóbbak, jobban képesek a helyi környezethez kapcsolódni, és lehetővé teszik a diákok megfelelőbb alkalmazkodását az őket körülvevő szociális környezethez. No School: a fiatalok egy részének az válna a legnagyobb hasznára, ha egyáltalán nem kellene bekapcsolódniuk a formalizált oktatás körülményei közé, hanem egyéni tevékenység, utazások, munka során szerezhetnék meg a szükséges ismereteket Az iskola, mint pedagógiai intézmény
Az iskola Tevékenysége
meghatározott
életkori
szakaszban,
a
mindkét
nemhez
tartozó
gyermekekkel és fiatalkorúakkal való foglalkozásra szorítkozik, amelyben egy meghatározott életkorig társadalmi helyzetétől függetlenül mindenki egyformán részesül. A tanulók a tanulás folytatására gyűltek össze. A közös célorientált tevékenység meghatározott szervezeti formák - tér és idődimenziók - keretében zajlik. Az ismeretszerzés pontosan körülhatárolt - általában a tanárok által meghatározott (tantárgyakká formált) tartalmakhoz köthető, melyek elsajátítása legtöbb esetben jellegzetes tancselekvések egymásutánjában történik. Az elsajátítási folyamat hatékonyságának fokozása érdekében speciális módszerek bevezetésére kerül sor. Az iskolai tevékenységek eredményességét további segédeszközök (pl. tankönyv, szemléltetőeszközök stb.) is segítik. Az ismeretszerzési folyamatokat különböző ritualizált számonkérési formák és számszerűsített eredmények hitelesítik. A tevékenység intézményesülése hierarchikus szervezeti keretbe ágyazottan valósul meg.
6
Az iskola nevelési céljai Az iskola nevelési céljainak alakulását meghatározza: az országos szinten meghatározott értékrendek a különböző művelődési-oktatáspolitikai koncepciókban realizálódó oktatási rendszer, a nemzeti műveltséganyag, az iskolával érintkező helyi társadalom (szülők, iskolafenntartók) igényei, elvárásai. Az egyes iskolák egyedi sajátosságait az általuk felvállalt értékrend határozza meg. Kozéki Béla az iskolai nevelési céloknak öt csoportját fogalmazta meg: 1.Affektív célok: elsősorban arra irányulnak, hogy a gyermekek képesek legyenek későbbi életük során a jó és tartalmas emberi kapcsolatok kialakítására. Ennek megvalósítása az iskolában a többi gyermekkel és felnőttel való együttműködés, a közös tanulás, a közösséggel és iskolájukkal való azonosulás folyamatában történik. 2. Kognitív célok: a szorosabb értelemben vett tanítás, a kulturálódás, önművelődés, a széles körű érdeklődés kialakítása és fejlesztése. 3. Morális célok: az erkölcsi-akarati tényezők kialakítása mint az egész iskolai nevelés központi kérdése. 4. Életmóddal, életstílussal kapcsolatos célok: az iskolának a felnőtt életre neveléssel kapcsolatos céljai. 5. Állampolgárságra és hivatásra nevelés A nevelési célok ily módon - vagy esetleg más szempontok szerint - történő lebontása után, azok operacionalizálása alapján fogalmazható meg az iskola pedagógiai programja. Az iskola pedagógiai programja Az 1993. évi 89. törvény a közoktatásról előírja, hogy a nevelési-oktatási intézményekben folyó munkát az ún. helyi pedagógiai programnak kell szabályoznia. A helyi pedagógiai program
7
az iskolában folyó nevelő-oktató munka legfontosabb helyi sajátosságait, főbb tartalmait összefoglaló pedagógiai koncepció, tartalmazza az intézmény által képviselendő értékeket, az elérendő célokat és feladatokat, a nevelési, oktatási követelményeket, a főbb tevékenységtípusokat, a nevelőmunka során használatos főbb eszközöket, módszereket, szervezeti formákat, az ellenőrzés és értékelés rendszerét. Az iskola és az állam A magyar közoktatási rendszer szervezete Az első hazai állami tanügyigazgatás-politikai dokumentum, a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis. Ebben az uralkodó, mint az államhatalom legfőbb reprezentánsa kinyilatkoztatta rendelkezési és felügyeleti jogát az összes magyarországi iskola felett. A rendelkezés nyomán tovább korszerűsödő, egységesülő hazai alsó, középés felső szintű iskolarendszer minden intézménye - az egyetem kivételével - felekezeti jellegtű és fenntartású maradt: azokat egyházi javadalmakból tartották fenn, egyházak szerinti szakmai-pedagógiai irányítással, tanügyigazgatással. A katolikus gimnáziumok egy részét a 18. század végétől - a jezsuita rend feloszlatása után - létrehozott királyi Tanulmányi Alapból tartották fenn, ami az állami hatóságoknak való bizonyos fokú anyagi és tartalmi kiszolgáltatottságot jelentett. A katolikus iskolarendszer legnagyobb részét kitevő népiskolákat főként helyi egyházi és lakossági anyagi forrásokból tartották fenn. A protestáns egyházak teljes autonómiával rendelkeztek egyházi és iskolai ügyeikben, az 1790/91. évi országgyűlésen megszavazott 26. törvény alapján; rájuk az egyházi iskolaügyi törvények és rendelkezések nem vonatkoztak. Az izraelita felekezetűek szabad iskolaállítását az 1867. évi 17. tc., az ún. emancipációs törvény tette lehetővé, amely kinyilvánította az ország zsidó lakosságának teljes polgári és politikai jogegyenlőségét (Mészáros, 1991, 25.).
8
Az első hazai állami iskolák - melyek nem felekezeti jellegűek és állami anyagi forrásokból voltak fenntartva - az 1850-es években létesültek az Organisations-Entwurf alapján. A tanügyi dokumentum intézkedett a korábbi hatosztályos gimnázium továbbfejlesztéséről,
a
nyolcosztályos
gimnázium
és
a
hatosztályos
reáliskola
létrehozásáról. Az első hazai állami iskola, az 1855-ben alapított Budai Főreáliskola volt (a mai Toldy Ferenc Gimnázium elődje). Az állami reáliskolák száma a következő évtizedekben jelentős mértékben növekedett. A másik jellegzetes típus, a városok által szervezett és fenntartott "városi" (községi) iskolák, egyetlen egyháznak, felekezetnek sem elkötelezett, minden tekintetben világi iskolák voltak. Az első világi gimnázium, az 1872-ben alapított, a Középiskolai Tanárképző Intézet által fenntartott "Mintagimnázium". Az első állami tanítóképző 1869-ben Budán, az első állami középszintű szakiskola 1875-ben Kassán nyílt meg. A Az 1872-ben létesített új egyetemek (a kolozsvári egyetem és a budapesti műszaki egyetem), valamint az 1870-es években felsőfokú intézményekké váló művészeti főiskolák már állami szervezésűek voltak. Az 1868-as év - a hatosztályos népiskolát és a polgári iskolát megteremtő, első hazai tanügyi törvény; a 38. törvény a népoktatásról - a magyar iskolaügy fejlődésének egyik jelentős állomása. Az 1868 és 1948 között megalkotott iskolaügyi törvények mindvégig biztosították a tanszabadságot bárki (felekezet, magánszemély, alapítvány, egyesület, önkormányzat, állam) létesíthetett és fenntarthatott bármely típusú iskolát, ha megteremtette annak a tanügyi törvényekben és. rendeletekben megkívánt személyi, anyagi és tárgyi feltételeit. Az ipartörvény értelmében (1884. évi 17. tc.) - egyéb iskolafenntartó hiányában ugyancsak a községek voltak kötelesek az iparos- (kereskedő-)tanoncok oktatásáról gondoskodni. Az 1891-ben megalkotott óvodai törvény (15. tc.) értelmében az óvodák fenntartása szintén a községi önkormányzatok kötelességei közé tartozott. Az 1868 után bevezetett törvények alapján is érvényes maradt az az Entwurf által kezdeményezett eljárásmód, amelynek értelmében államilag is érvényes bizonyítványt (az érettségi bizonyítványig bezárólag) csak a nyilvánossági joggal rendelkező iskolák
9
bocsáthattak ki; azok, amelyek minden tekintetben megfeleltek az előírt feltételeknek. Az állami, felekezeti és magániskolákat a vallás- és közoktatási miniszter nyilváníthatta "nyilvános" iskolává. Az állami iskolák fenntartásáról az állam gondoskodott, bizonyos esetekben a fenntartással járó terhek egy részét a községekre hárította át. Az egyházi iskolák működéséhez bizonyos feltételek mellett (pl. állami tanterv használata esetén) pénzügyi támogatást,
ún.
államsegélyt
biztosított;
ami
lehetett
építési,
felszerelési,
rendelettel
létrehozott
fizetéskiegészítési segély. 8.3. A szocialista állam és az iskola Ez a helyzet állt fenn a két világháború között is.
Az
1945.
augusztus
18-án
kiadott
minisztériumi
nyolcosztályos általános iskola, az általános iskola, egységes alapműveltség közvetítését tűzte ki célul minden 6-14 éves gyermek számára. 1948. június 16-án került sor az iskolák államosítására. A törvény nyomán állami iskolává alakult át az összes korábbi felekezeti iskola, néhány kivétellel. Az 1950es évektől 1989 szeptemberéig összesen tíz felekezeti gimnázium (nyolc katolikus, egy református és egy izraelita) folytathatta működését A szocialista pedagógia jellemző vonásai hazánkban Az iskolák államosítása után létrejött hazánkban az egységes iskola, egységes nevelés, egységes ifjúsági mozgalom. Az átalakulás utolsó mozzanataként 1950 szeptemberében, mindenütt bevezetik az új, szocialista tartalmú tantervet. Kötelezővé tették az orosz nyelv tanítását. A magyar neveléstudomány neves képviselőit (mint például Prohászka Lajost, Kornis Gyulát, Karácsony Sándort és másokat) megfosztották egyetemi katedrájuktól, a tudományos tevékenység minden lehetőségétől. Ezzel párhuzamosan, 1949-50-ben került sor a tanügyigazgatás átszervezésére is, melynek eredményeként nem az illetékes szakminisztérium végezte a tényleges irányítást, hanem a kommunista pártközpont e célból szervezett osztálya. Államközpontú, rendszer: az iskola eszköz a "hatékony" alattvaló neveléséhez.
10
Ennek jellemzői: a kötelezően előírt ismeretek középpontba állítása, a centralizált, bürokratikus irányítási rendszer, a családi nevelés alárendeltsége az iskola által képviselt állami ideológiának és az ún. szocialista erkölcsnek, a pedagógus és a tanuló szervezetekbe történő integrálása Ennek következményeképp az elkövetkező két évtizedben a köv. tanügyi jellegű törvények születtek: az 1949. évi 4. tőrvény a tanoncképzés megszüntetéséről és az ipari tanulók képzéséről rendelkezett, az 1953. évi 3. törvény pedig az óvodaüggyel kapcsolatos. 1961-ben megalkotott 3. törvény, az MSZMP VII. kongresszusának direktívái alapján kívánta a korabeli iskolaügy új alapokra helyezését megvalósítani. Előírta a tankötelezettség korhatárának 16 évre emelését, a hároméves szakmunkástanuló-képzést, valamint a középfokú oktatás három irányát: a gimnáziumot, szakközépiskolát és a technikumot. A létrejövő új iskolatípus, a szakközépiskola feladata valamely szakmában érettségivel egybekötött szakmai képzés biztosítása. Bővült a felsőfokú oktatás intézményeinek köre is (felsőfokú technikumok, felsőfokú intézetek, főiskolák, egyetemi jellegű főiskolák, egyetemek). A gyakorlattal való kapcsolat jegyében került megvalósításra a rövid életű gimnáziumi 5+1-es forma, amelynek szellemében a gimnáziumnak - általános képzési feladatain túl a hét egy napján gyakorlati képzést is kellett nyújtania. 1972. évi párthatározat, 1982-ben szintén egy pártdokumentum, az MSZMP KB "állásfoglalása" indította el a következő tanügyi törvény előmunkálatait. Ennek nyomán született meg a szocialista nevelésügy utolsó jelentós dokumentuma, az 1985. évi, az oktatásrút szóló 1. törvény. A rendszer stabilizálására való törekvést jól jellemzi a szocialista nevelés egyeduralmának további megőrzésére irányuló szándék.
11
Az 1985. évi közoktatási törvény két pozitív vonását szükséges azonban megemlíteni: Az egyik: az iskolai autonómia, a pedagógusok szakmai önállóságának deklarálása. A másik az alternatív tantervek és tankönyvek lehetőségének megfogalmazása. Az iskola és az állam kapcsolata a rendszerváltozás után Már az 1990-ben megtörtént a közoktatási törvény módosítása, melynek eredményeként megszüntették az oktatás ideológiai kötöttségét, felszámolták az oktatásügy állami monopóliumát, eltörölték a kötelező orosznyelv-oktatást, felszámolták az állampárti ifjúsági szervezetek kiváltságait. A törvénymódosítás lehetővé tette a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok létesítését, ezáltal elindította a magyar iskolarendszer szerkezeti átalakítását. A rendszerváltás utáni legjelentősebb oktatáspolitikai eseménynek az új oktatási törvények megalkotását tekinthetjük. A hosszú vitákkal kísért törvény-előkészítési folyamat 1993 nyarán zárult le, amikor a parlament elfogadta a közoktatásról ( 1993. évi 79. törvény) , a szakképzésől (1993. évi 76. törvény) és a felsőoktatásról (1993. évi 80. törvény) szóló törvényeket. A törvények közös elemeit vizsgálva azok legfontosabb jellemzőit az alábbiakban összegezhetjük: 1.
gondoskodtak az alapvető oktatási szabadságjogokról (tanszabadság, vallás- és lelkiismereti szabadság, szabad iskolaalapítás és -választás),
2.
megerősítették á megosztott felelősség és a helyi önállóság elvét,
3.
lehetővé tették az iskolarendszer szerkezeti átalakulását,
4.
megnövelték (a 16. életévig kiterjesztve) az általános képzés hosszát, ezáltal későbbi életkorra tolták ki a szakképzés megkezdését,
5.
az általános képzést követő szakképzést szorosabban a piacgazdasági körülményekhez igazították,
6.
a korábbi centrális tartalmi szabályozás helyére a helyi önállóságot biztosító, kétszintű tantervi szabályozást (NAT és helyi tanterv) állították.
12
Jelentós hatást gyakorolt a magyar közoktatás fejlődésére az egyházi ingatlanok visszajuttatásáról rendelkező, 1991-ben elfogadott törvény, amelynek értelmében az egyházak lehetőséget kaptak arra, hogy visszaigényeljék államosított ingatlanjaikat, így iskoláikat is. A közoktatás alakulására közvetlenül hatást gyakorló törvények közül ki kell még emelni az 1993-ban elfogadott, nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt, amely nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó, széles körű jogokat biztosított a nemzeti és etnikai kisebbségek számára, az oktatás területén is.
