AZ EURÓPAI UNIÓRÓL aláírás: december 9. SZÓLÓ SZERZŐDÉSEK (2009. december 1.) (2007. január 1.) október 29

CONSILIUM

A TANÁCS FŐTITK ÁRSÁGA

HU

Európai jogi unió Párizstól Lisszabonig: A szerződések története 1955–2011: 60 ÉV UNIÓ A JOGON ALAPULÓ

AZ EURÓPAI UNIÓ

11 2011

UNIÓRÓL AZ EURÓPA I ŐDÉSEK SZÓLÓ SZERZ

Lisszab

(2009. december

(2004. május 1.) február 1.)

U © Európai Unió

Nizzai Szerződés (2003.

r 26.

UÏTF

UBHÞ
6OJØ
FMǡLÏT[Ó t
*OUÏ[NÏOZJ
SFGPSN
B

A Lisszaboni Szerződés

aláírása (2007.

december 13.)

Ausztria, v módosításáról: yáról szóló jegyzőköny Beruházási Alap Aktus az EBB alapokmán Európai

(1994. május 1.)

október 2. Amszterdam: 1997.

Az Európai Unióról

© Európai Unió

aláírása ek ünnepélyes csatlakozási szerződésén 2005. április 25.) Románia és Bulgária (Luxembourg,

február 7.

(1981. január 1.)

(1977.

rendelkezé Szerződés egyes pénzügyi

sek módosításáról

(1977. június 1.)

Egyesült Királyság Dánia, Írország és az csatlakozási szerződése

(1973. január 1.)

ési rendelkezések Szerződés egyes költségvet források” módosításáról: „saját január 1.)

ai Okmány: Egységes Európ és 28. 1986. február 17.

(1971.

Egyesítési szerződés

[BWB[ÈT
J
t
.JOǡTÓUFUU
UÚCCTÏHJ
T BJ
1BSMBNFOU
LÚ[ÚUUJ
KPHBMLPUÈT t
"
5BOÈDT
ÏT
B[
&VSØQ UF

FHZàUUNǯLÚEÏT
LF[EFD
GFMÏ
t
ÁUPO
B
OBH Z
CFMTǡ
QJBPMJUJLBJ
LÏSEÏTFLCFO
t
&HZàUUNǯLÚEÏT
LàMQ J
5BOÈDTSB t
&MTǡ
VUBMÈT
B[
&VSØQB

(1967. július 1.)

© Európai Unió

ÖL D

(1986. január 1.) január 1.)

i szerződése Görögország csatlakozás alapokmányáról Beruházási Bank (EBB) v módosításáról: Szerződés az Európai szóló jegyzőköny módszer módosítása, átváltási október 1.) az elszámolási egység

Az EGK- és az

ünnepélyes Euratom-Szerződés 25.) (Róma, 1957. március

Egyezmény a Holland

Közgyűlés,

közötti egyre
vyEurópa népei FBNCVMVNB

t
,ÏU
BMBQÓUØ
T[FS[ǡEÏT B[
&(,4[FS[ǡEÏT
QS szorosabb egységyw
[ÚT
QJBD
&(,

UFSàMFUSF
LJUFSKFEǡ
LÚ ‚

&HZ
NJOEFO GPLP[BUPT
LJÏQÓUÏTF
&VSBUPN

UPNFOFSHJBLÚ[ÚTTÏH ‚&VSØQBJ
"

intézményekről: Egyezmény egyes közösSzociális Bizottság és Bíróság, Gazdasági január 1.)

(1958.

Az Európai Atomenerg

(1958. január 1.)

Tanácsa, 2011

Közösséget (EGK) Az Európai Gazdasági létrehozó szerződés

(1958. január 1.)

© Európai Unió

Acélközösséget (ESZAK) létrehozó szerződés 23.) (1952. július vesztette 2002. július 23-án hatályát

Az Európai Szén- és

eu ..eeu .eu paaa.e pa. opa ro urop uro m.eeu m.e ium iu liu ili siliu nsi ons con w..co w w.c w ww ww

T ÖR T É

51 95 9 19

NE LM I

S ORO Z

A

U-P

(szövetségi van den Brink Konrad Adenauer is. Hollandia) és Johannes (külügyminiszter, A att, és ők az aláírók ásokkat átt. aláso pjjját gyal tárgy nakktár mentt feladata. atna Parlamen f lytat képezik az Unió alap mok urópaai Parla az Európ l okk képviselői folyt llam t gálla ekk, a jóváhagyás pedig ésekrőll a tagá Szerződddéésekrő A Szerző nemzeti parlament rősítése a ne é megerősíté dések A Szerződé

073 — QC-32-11-757-H 68-0 — doi:10.2860/23

18.). (Párizs, 1951. áprilisBech et létrehozó szerződés Belgium), Joseph és Acélközösség (külügyminiszter, elmi miniszter, Belgium), Az Európai SzénPaul van Zeeland Franciaország), Meurice (külkeresked A képen szerepelnek: (külügyminiszter, Luxemburg), Joseph g), Dirk Stikker (külügyminiszter, szter, Olaszország), Robert Schuman zter, Németorszá kancellár és külügyminis (gazdasági miniszter, Hollandia) Carlo Sforza (külügymini

szerződés Közösséget létrehozó május 27.) (aláírás: 1952. nem lépett hatályba

— ISBN 978-92-824-34

Az Európai Védelmi

EÏT t
"[
FMTǡ
BMBQÓUØ
T[FS[ǡ [
BDÏM
o
FSNÏLFL
o
B
T[ÏO
ÏT
B ‚
"[
BLLPSJ
TUSBUÏHJBJ
U LÚ[ÚT
QJBDB

ia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés

© Az Európai Unió

s 25.

18. Párizs: 1951. április

Antillákról

(1964. október 1.)

aláírása

ÉPÉS

ARCHÍV ANYAGOK

(1993. (1987. július 1.)

l (1985. Szerződés Grönlandró

MFUÏTF
t
"[
&VSØQBJ
6OJØ
T[à SJT
VOJØ
t
(B[EBTÈHJ
ÏT
NPOFUÈ t
ÁUPO
B[
FVSØ
GFMÏ
ÈHQPMJUJLB
,,#1
t
,Ú[ÚT
LàM
ÏT
CJ[UPOT#

t
#FM
ÏT
*HB[TÈHàHZ
*

Róma: 1957. márciu

szóló szerződés (EUSZ) r 1.) novembe

Egységes Európai Okmány csatlakozási szerződése

Spanyolország és Portugália

AL É ÉS H AT ÁLYB

UPOTÈHPO
ÏT
B
KPH
t
"
T[BCBETÈHPO
B
CJ[ MØ
UÏSTÏH

ÏSWÏOZFTàMÏTÏO
BMBQVZPL
JOUFHSÈMÈTB
t
"
TDIFOHFOJ
WÓWNÈO t
&NCFSJ
KPHPL
MǡTÏH
t
/FNFL
LÚ[ÚUUJ
FHZFOT
t
'FOOUBSUIBUØ
GFKMǡEÏ TÈHQPMJUJLB
GǡLÏQWJTFMǡKF
M
ÏT
CJ[UPO t
"
LÚ[ÚT
Là JUÈT t
7ÈMTÈHLF[FMÏTJ
LBQBD

Maastricht: 1992.

1.)

(1999. május Amszterdami Szerződés csatlakozási szerződése 1.) Finnország és Svédország (1995. január

ŐR END ID Ő

Nizza: 2001. februá

1.)

Lisszaboni Szerződés (2007. január 1.) csatlakozási szerződése Bulgária és Románia létrehozásáról Szerződés európai alkotmány2004. október 29.) (aláírás: nem lépett hatályba Litvánia, Észtország, Ciprus, Lettország, A Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia Magyarország, Málta, csatlakozási szerződése

ber 13. on: 2007. decem

SØQBJ
5BOÈDT

t
*OUÏ[NÏOZFTàM
B[
&V NFOU
B[POPT
TÞMZÞ
t
5BOÈDTo&VSØQBJ
1BSMB

KPHBMLPUØJ
T[FSFQ
UFL
T[FSFQWÈMMBMÈTB

t
"
OFN[FUJ
QBSMBNFO
t
&6
KPHJ
T[FNÏMZJTÏH
t
"MBQKPHJ
$IBSUB

ÁS

i szerződése Horvátország csatlakozás r 9.) (aláírás: 2011. decembe n megerősítése folyamatba

2012. MÁRCIUS

Megjegyzés Ezt a kiadványt a Tanács Főtitkársága készítette, és kizárólag tájékoztatási célokat szolgál. Az Európai Tanáccsal és a Tanáccsal kapcsolatos információk a www.european-council.europa.eu és a www.consilium.europa.eu oldalon találhatók, illetve a Tanács Főtitkárságának Közönségtájékoztatási Szolgálatától szerezhetők be az alábbi címen: Rue de la Loi/Wetstraat 175 1048 Bruxelles/Brussel BELGIQUE/BELGIË Tel. +32 22815650 Fax +32 22814977 www.consilium.europa.eu/infopublic

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu). Katalógusadatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2012 ISBN 978-92-824-3512-0 doi:10.2860/85903 © Európai Unió, 2012 A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett. Printed in Belgium Elemiklór-mentes papírra nyomtatva (ECF)

Európai jogi unió Párizstól Lisszabonig: A szerződések története

Tartalom Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Az 50-es és 60-as évek: az alapító szerződésektől az egyesítési szerződésig. . . . . . . . . . . . . . 6 A 70-es évek: pénzügyi és intézményi szerződések és az első csatlakozási szerződés . . . . . 10 A 80-as évek: az Egységes Európai Okmány és néhány csatlakozási szerződés. . . . . . . . . . 12 A 90-es évek: az Európai Unióról szóló szerződés és az újabb csatlakozási szerződések . . 14 A 21. század szerződései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Párizstól Lisszabonig: a szerződések időrendben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

3

Előszó Ön a történelmi sorozatban megjelent „Az Európai Unió szerződései” című, a Tanács archívumában megtalálható poszter kiegészítőjeként készült füzetet tartja kezében, amely a Szerződéseken keresztül mutatja be az EU létrejöttét. Kiadványunk elsősorban a tudományos élet résztvevőihez és a kutatókhoz szól, de egyben mindenkihez, akit behatóbban érdekel az európai integráció története. A mellékletben táblázat formájában szerepel a Szerződések időrendbeli felsorolása. A Szerződések teljes szövege az alábbi weboldalon érhető el: http://eur-lex.europa.eu Esetleges észrevételeikkel, illetve javaslataikkal kérjük forduljanak munkatársainkhoz a következő e-mail címen: [email protected].

4

Bevezetés A Szerződések az Európai Unió alapköveit képezik. A tagállamok kormányainak képviselői által folytatott tárgyalások eredményeképpen, közös megállapodással jönnek létre, majd azokat minden tagállam aláírja, ratifikálásukra pedig a nemzeti alkotmányos rendelkezésekkel összhangban kerül sor. Csak akkor lépnek hatályba, ha az eljárás minden egyes lépése, és ezzel e folyamat egésze sikerrel lezárult. A Szerződések történeti áttekintése lehetővé teszi számunkra, hogy 

betekintést nyerjünk az Unió mint gazdasági és politikai közösség szerepvállalásának alakulásába, egy olyan közösségébe, amelynek tevékenysége egyre több területen és egyre mélyebben fonódik össze;



megtudjuk, hogy a tagállamok miként oldották meg lépésről lépésre az újabb és újabb belső és nemzetközi kihívásokat; valamint



nyomon kövessük a népeket és államokat egyesítő Unió folyamatos fejlődését, amely a jogállamiságot alapvető értékként vallja magáénak, és ennek megfelelően annak teljes körű megvalósítására törekszik.

5

Az 50-es és 60-as évek: az alapító szerződésektől az egyesítési szerződésig Robert Schuman 1950. május 9-én tette közzé emlékezetes nyilatkozatát, amelyben felszólította Franciaországot és Németországot, hogy egyesítsék szén- és acéltermelésüket. Az akkori francia külügyminiszter javaslata az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésben (ESZAK-Szerződés) öltött testet, amelynek aláírására 1951. április 18-án Párizsban került sor. A Szerződést az úgynevezett Hatok, azaz Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország ratifikálta. Az ESZAK-Szerződés 1952. július 23-án lépett hatályba, ötvenéves időtartamra – ennek megfelelően 2002. július 22-én hatályát vesztette. Az ESZAK-Szerződés közvetlen célja az volt, hogy létrehozza az akkor stratégiai nyersanyagoknak számító szén és az acél közös piacát. Ezzel párhuzamosan arra is irányult, hogy lefektesse egy eleinte pusztán gazdasági, később azonban fokozatosan politikaivá is váló közösség alapjait. A Szerződés életre hívta a Főhatóságot, a Közgyűlést, a Miniszterek Különleges Tanácsát és a Bíróságot, megteremtve ezzel a jelenlegi Európai Unió intézményi rendszerének alapját. Nem sokkal az ESZAK létrehozását követően Franciaország javaslatot tett egy nemzetek feletti katonai integrációra: az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződést (EVKszerződés) az ESZAK hat tagja 1952. május 27-én írta alá Párizsban. A Szerződés egy közös európai haderő felállítását irányozta elő, a Francia Nemzetgyűlés azonban nem szavazta meg a szöveget, és 1954. augusztus 30-án határozatlan időre felfüggesztette annak megvitatását. Az EKV-Szerződés így soha nem lépett életbe. Az elutasítás egyúttal azt is jelentette, hogy meghiúsult egy másik, szorosan az előbbihez kapcsolódó terv is: fel kellett adni az Európai Politikai Közösséget létrehozó szerződéssel kapcsolatos elképzeléseket. Ez utóbbi szerződést az ESZAK ad hoc testülete dolgozta ki, és 1953. március 10-én mutatta be a hatok kormányainak.

6

© Európai Unió

Az Európai Védelmi Közösség kudarca miatt a hangsúly ismét a gazdasági integrációra helyeződött. Az 1955. június 1–2-i messinai konferencia után a hatok egy bizottságot hoztak létre, amely azt a megbízást kapta, hogy Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter elnökletével dolgozza ki az európai közös piac modelljét. A bizottság két szövegtervezetet készített, amelyek „Római Szerződések” néven váltak ismertté, mivel aláírásukra 1957. március 25-én Rómában került sor. A Római Szerződések 1958. január 1-jén léptek hatályba.

Az EGK- és az Euratom Szerződés ünnepélyes aláírása (Horatiusok és Curiatiusok terme, Capitolium, Róma, 1957. március 25.)

Az első szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Az EGK-Szerződés az ESZAK-Szerződésben már megállapított elveket új területekre terjesztette ki: előírta egy a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgásán alapuló közös piac létrehozását, egy vámunió megteremtését, valamint több szakpolitikai terület, így például az agrárpolitika és a kereskedelempolitika közösségi szintre emelését. A kimondottan gazdasági célok megvalósítását kitűző Szerződés ugyanakkor arra is irányul, hogy a fentiek révén

7

kikövezze az utat egy politikai szinten is egységes Európa felépítéséhez. A Szerződés aláírói a preambulumban kijelentik: eltökélt szándékuk, hogy megteremtsék az Európa népei közötti mind szorosabb egység alapjait. A második szerződés létrehozta az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). Ennek célja, hogy összehangolja és összefogja az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó kutatási programokat.

© Európai Unió

A Római Szerződések 1957. március 25-i aláírását ünneplő olasz plakát

8

Ugyancsak 1957. március 25-én írták alá az Európai Közösségek egyes közös intézményeiről szóló egyezményt is, amely létrehozta a Közgyűlést, a Bíróságot és a Gazdasági és Szociális Bizottságot, vagyis az EGK, az Euratom és az ESZAK közös intézményeit. Az EGK-Szerződés egyedi szabályokat állapít meg a tengerentúli országok és területek társulására vonatkozóan1. E szabályozás a Holland Antillákról szóló, 1962. november 13-án Brüsszelben aláírt és 1964. október 1-jén hatályba lépett jegyzőkönyv révén a kőolajtermékek tekintetében alkalmazandóvá vált a Holland Antillákra. Az „üres székek politikája” okozta válságot követően, amikor is Franciaország távol maradt a Tanács és a tanácsi szervek üléseiről, 1967. július 1-jén végbement az első főbb intézményi reform: hatályba lépett a Hatok által 1965. április 8-án aláírt, az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés, közismertebb nevén az egyesítő szerződés. Ez kimondta, hogy a három Közösség (EGK, Euratom, ESZAK) közös Tanáccsal, közös Bizottsággal és közös költségvetéssel rendelkezik. Ezen túlmenően az egyesítő szerződés 4. cikke létrehozta az Állandó Képviselők Bizottságát, és leszögezte, hogy a Tanács munkájának előkészítése és a Tanács által adott megbízatások teljesítése a tagállamok állandó képviselőiből álló bizottság feladata.

1

Az EGK-Szerződés IV. melléklete: Tengerentúli országok és területek, amelyekre e Szerződés negyedik részének rendelkezéseit kell alkalmazni.

9

A 70-es évek: pénzügyi és intézményi szerződések és az első csatlakozási szerződés A hetvenes éveket a további intézményi reformok és az első pénzügyi reformok fémjelezték. A Tanács 1970. április 21-i határozatával a Közösségek addigi, a tagállamok hozzájárulásain alapuló finanszírozási rendszerének helyébe egy saját forrásokból álló finanszírozási rendszer lépett. A határozatot két szerződés követte: 

1970. április 22-én írták alá az egyes költségvetési rendelkezések módosításáról szóló Luxemburgi Szerződést, amely 1971. január 1-jén lépett hatályba. A Luxemburgi Szerződés egyrészt bizonyos költségvetési hatásköröket biztosított az Európai Parlamentnek, másrészt pedig megállapította a saját források két fő típusát. Ezek a mezőgazdasági lefölözések és a vámok voltak2.



1975. július 22-én írták alá az egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról szóló Brüsszeli Szerződést, amely 1977. június 1-jén lépett hatályba. A Brüsszeli Szerződés létrehozta az Európai Számvevőszéket, valamint kibővítette az Európai Parlament költségvetési jogkörét: az EP számára lehetővé vált, hogy adott esetben teljes egészében elutasítsa a költségvetést, és felmentse a Bizottságot annak végrehajtása alól.

Ez a két Szerződés egyúttal a Római Szerződést is módosította, és első példája volt a Tanács és az Európai Parlament közötti hatáskör megosztásának. Az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet módosító megállapodást szintén Brüsszelben írták alá, 1975. július 10-én, és az 1977. október 1-jén lépett hatályba. A nemzetközi valutaválságra reagálva ez a megállapodás felhatalmazta az Európai Beruházási Bank kormányzótanácsát, hogy módosítsa mind az elszámolási egység meghatározását, mind pedig az elszámolási egységekben kifejezett összegek nemzeti valutára történő átszámítási alapját.

2

10

A Tanács 1970. április 21-i 70/243/ESZAK, EGK, Euratom rendelete a tagállami pénzügyi hozzájárulásoknak a Közösség saját forrásaival történő felváltásáról.

© Európai Unió

Ugyanebben az időszakban három új ország csatlakozott az EGK-hoz és az Euratomhoz: az Egyesült Királyság, Dánia és Írország csatlakozási szerződését a felek 1972. január 22-én írták alá. Az új tagállamok 1973. január 1-jével váltak a Közösségek teljes jogú tagjaivá. Az ESZAK-hoz való ezzel egyidejű csatlakozásukról egy külön tanácsi határozat döntött. Mindeközben Norvégia lakossága az 1972. szeptember 25-i népszavazás alkalmával elutasította a tagságot, így az ország kilépett a csatlakozási folyamatból3.

Edward Heath aláírja az Egyesült Királyság csatlakozási szerződését (Palais d’Egmont, Brüsszel, 1972. január 22.)

3

Az Európai Közösségek Tanácsának 1973. január 1-jei határozata az új tagállamok Európai Közösségekhez való csatlakozásával kapcsolatos dokumentumok összehangolásáról.

11

A 80-as évek: az Egységes Európai Okmány és néhány csatlakozási szerződés

© Európai Unió

1979-ben változás söpört végig Dél-Európa politikai rendszerein. Az újjáépült görög demokrácia stabilizálása és az ország gazdaságának megerősítése érdekében Görögország 1979. május 28-án Athénban aláírta az Európai Közösségekhez való csatlakozásáról szóló szerződést, amely 1981. január 1-jén lépett hatályba. Néhány évvel később, 1985. június 12-én a spanyol és a portugál csatlakozási szerződés is aláírásra került (Madridban, illetve Lisszabonban), majd 1986. január 1-jén hatályba lépett. E három ország csatlakozásával a Hatok – később a Kilencek és a Tizek – Európája a Tizenkettek Európájává vált.

Az Egységes Európai Okmánynak a Tanács archívumában őrzött másolata

12

Eközben a Dániához tartozó Grönlandon a kormány népszavazást írt ki az EGK-ból való kilépésről. Az 1982. február 23-án lezajlott referendum eredményeként 1984. március 13-án került sor a Grönlandról szóló szerződés aláírására, amelynek értelmében Grönland nem tartozott többé a közösségi Szerződések hatálya alá. Ehelyett a szigetre is a tengerentúli területekre vonatkozó szabályozás vált alkalmazandóvá. A Tizenkettek 1986. február 17-én Luxembourgban, illetve február 28-án Hágában aláírták az Egységes Európai Okmányt, amely 1987. július 1-jén lépett hatályba. Az új Szerződéssel a tagállamok új politikai és gazdasági lendületet kívántak adni az európai integrációnak. Jacques Delors, a Bizottság akkori elnöke 1987-ben így foglalta össze az Európai Parlament képviselői számára az Egységes Okmány céljait: „Az Egységes Európai Okmány dióhéjban azt jelenti, hogy kötelezettséget vállalunk a következőkre: egyidejűleg megvalósítjuk a határok nélküli egységes piacot és az erősebb gazdasági és társadalmi kohéziót, kidolgozzuk az európai kutatás- és technológiapolitikát, megerősítjük az Európai Monetáris Rendszert, elkezdjük az európai szociális térség kiépítését, valamint jelentős lépéseket teszünk a környezetvédelem terén.” Az Egységes Európai Okmány előírta, hogy 1993. január 1-jére ki kell épülnie a belső piacnak, továbbá meg kell valósulnia az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának. A Közösségek hatáskörei új elemekkel (környezetvédelem, kutatás és technológiai fejlődés) bővültek, és ettől fogva a Tanács is több esetben tudott minősített többséggel dönteni. Az Okmány bevezette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást, megerősítve az Európai Parlament szerepét a jogalkotásban. Ezzel kezdetét vette az a folyamat, amelynek során az Európai Parlament jogkörei fokozatosan, szerződésről szerződésre bővültek, hogy végül a Tanács mellett társjogalkotóvá léphessen elő. Ezzel párhuzamosan nőtt azoknak a területeknek a száma, amelyeket illetően a Tanács a korábbi egyhangú döntéshozatal helyett minősített többséggel is határozhatott. Az Egységes Európai Okmány tesz először említést az Európai Tanácsról, és rendelkezéseket tartalmaz az Európai Politikai Együttműködésre – azaz a külpolitika területén folytatott együttműködésre – vonatkozóan is. Ezek azonban szigorúan elkülönülnek a közösségi hatáskörbe tartozó területekre vonatkozó rendelkezésektől.

13

A 90-es évek: az Európai Unióról szóló szerződés és az újabb csatlakozási szerződések Az Európai Tanács két kormányközi konferenciát indított el Rómában, 1990. december 15-én. Ezek munkájának eredménye az Európai Unióról szóló, 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt szerződés. Az új Szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba. A Szerződés létrehozza a három pillérre épülő Európai Uniót. Az első pillért a három európai Közösség jelenti, a másodikat a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), a harmadikat pedig a bel- és igazságügyi együttműködés. Az első pilléren belül indították útjára a Gazdasági és Monetáris Uniót, amely a csúcspontját a közös pénznem, az euró 2002. január 1-jei forgalomba kerülésével érte el. A közösségi hatáskörök a környezetvédelemre, a kutatásra, az iparra és a kohéziós politikára is kiterjedtek. A jogalkotásban is változások történtek: az együttdöntési eljárás bevezetésével az Európai Parlament és a Tanács immáron közösen fogadott el bizonyos jogi aktusokat. Az új Szerződés további területekre is kiterjesztette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást, akárcsak a Tanácson belüli minősített többségi szavazást. Az 1975-ben felállított Számvevőszék is – ötödikként a sorban – európai intézménnyé vált, és létrejött a Régiók Bizottsága. A második pillérbe tartozó KKBP magába olvasztotta és továbbfejlesztette az Európai Politikai Együttműködés vívmányait és az együttműködés keretében kidolgozott mechanizmusokat. Ezzel kezdetét vette a biztonság és a védelem területén megvalósuló közös politika kialakulása. A bel- és igazságügyi együttműködést, azaz a harmadik pillért illetően a Szerződés rendelkezik a külső határok védelméről, a terrorizmus elleni küzdelemről, az Europol létrehozásáról, a közös menekültügyi politika kidolgozásáról, az illegális bevándorlás elleni küzdelemről, valamint a büntető- és polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről. Mindemellett a gazdasági növekedés fellendítése érdekében – egy 1993. március 25-én aláírt, és 1994. május 1-jén hatályba lépett okirattal – létrejött az Európai Beruházási Alap.

14

© Európai Unió

Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásai szerződését a felek 1994. június 24-én írták alá Korfun, így e három ország 1995. január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozási szerződést Norvégia is aláírta, ám a történelem megismételte önmagát: az 1994. november 28-án tartott népszavazás kimenetele, akárcsak 1972-ben, véget vetett a csatlakozási folyamatnak.

Csoportkép, az Európai Tanács tagjai Korfun (1994. június 24.)

1996. március 29-én Torinóban újabb kormányközi konferencia kezdődött. Ennek a konferenciának az volt a feladata, hogy előkészítse a Szerződéseknek az Európai Unióról szóló szerződés N. cikkében előírt felülvizsgálatát. A munka eredményeképp 1997. október 2-án aláírásra került, majd 1999. május 1-jén hatályba lépett az Amszterdami Szerződés. Ez a Szerződés azért készült, mert időközben szükségessé vált az intézmények működésének

15

és a döntéshozatali eljárásoknak a kiigazítása. Az Amszterdami Szerződés az átláthatóságot célzó intézkedéseket is tartalmazott, ami jelezte, hogy a tagállamok közelebb kívánják vinni az Európai Uniót a polgárokhoz. Hangsúlyt kapott a fenntartható fejlődés és a nemek közötti esélyegyenlőség – az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság pedig az uniós csatlakozás elengedhetetlen előfeltételévé vált. Az Európai Parlament hatáskörei tovább nőttek: a Szerződés új területeken írta elő az együttdöntési eljárás alkalmazását, emellett immáron a Parlament jóváhagyásától vagy elutasításától függött a Bizottság elnökének kinevezése is. A Szerződés megerősítette a kül- és biztonságpolitikát is: létrejött a főképviselő4 hivatala és szorosabb kapcsolat alakult ki a Nyugat-európai Unióval. Az Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv beemelte az uniós jogba a schengeni vívmányokat. Ez az elnevezés az 1985. június 14-én aláírt Schengeni Megállapodást, az 1990. június 19-én elfogadott Schengeni Egyezményt és a kapcsolódó végrehajtó intézkedéseket takarja. A schengeni együttműködésnek két központi eleme van: a külső határvédelem harmonizációja, valamint a rendőri és az igazságügyi együttműködés fokozása. A schengeni vívmányok beemelése a harmadik pillérbe utat nyitott a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtéséhez. Ezzel együtt az Amszterdami Szerződés az első pillérbe utalta a vízum-, menekült- és bevándorlásügyi, valamint a polgári ügyekkel kapcsolatos igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, így e területekre ettől fogva a közösségi döntéshozatal szabályai voltak érvényesek. A Szerződés mindemellett bevezette a megerősített együttműködést, azaz meghatározta, hogy egyes tagállamok milyen feltételek mellett dolgozhatnak szorosabban együtt.

4

16

E hivatalt a Tanács főtitkára töltötte be.

A 21. század szerződései

© Európai Unió

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt egyik nyilatkozatban szerepel, hogy „az intézmények megszilárdítása elengedhetetlen feltétele az első csatlakozási tárgyalások lezárásának”. Ezért amikor 1998-ban megkezdődtek a tárgyalások több kelet- és közép-európai ország csatlakozásáról, újabb kormányközi konferencia gyürkőzött neki a szerződések felülvizsgálatának. A felülvizsgálat eredményeként megszületett a 2001. február 26-án aláírt, majd 2003. február 1-jén hatályba lépett Nizzai Szerződés. Ez az új Szerződés úgy módosította az EU intézményi rendszerét, hogy az egy 25 tagot számláló Unió esetén is működőképes maradjon. Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozási szerződését a felek 2003. április 16-án írták alá Athénban, a tíz ország így 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

A Nizzai Szerződést aláírók (Nizza, 2001. február 26.)

A Nizzai Szerződéshez csatolt, az Unió jövőjéről szóló nyilatkozat előírta, hogy 2004-ben újabb kormányközi konferenciát kell rendezni. Ennek megfelelően az Európai Tanács a 2001. decemberi laekeni ülésén összehívta az Európai Unió jövőjéről szóló konventet, és azzal

17

bízta meg, hogy készítsen el egy dokumentumot, amely kiindulópontként szolgálhat a kormányközi konferencián folytatandó megbeszéléshez, és amelyről a végső döntést a konferencia mondja majd ki. A Valéry Giscard d’Estaing vezette Európai Konvent kidolgozta az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. A kormányközi konferencia 2003-ban és 2004-ben tárgyalta az új szerződést, melynek aláírására végül 2004. október 29-én került sor Rómában. Az új okmány hatályon kívül helyezte volna a korábbi Szerződéseket – az egy Euratom-Szerződés kivételével –, és azokat egyetlen, alkotmányos szöveggel váltotta volna fel. A 2005. május 29-i francia, valamint a 2005. június 1-jei holland népszavazás eredményeként azonban a ratifikációs folyamat leállt. Időközben, 2005. április 25-én Luxemburgban sor került Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének aláírására. A két új tag 2007. január 1-jén csatlakozott az EU-hoz.

© Európai Unió

Mivel az alkotmányszerződés nem léphetett hatályba, 2007-ben újfent tárgyalások kezdődtek. Ezek eredményeképpen megszületett a Lisszaboni Szerződés, amelyet 2007. december 13-án írtak alá, és amely 2009. december 1-jén lépett hatályba.

Csoportkép Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének aláírása alkalmával (Luxembourg, 2005. április 25.)

18

A Lisszaboni Szerződés célja az intézmények hatékonyabbá tétele és az Unió demokratikus jellegének megerősítése volt. Ettől kezdve két szerződés áll az Unió mögött: az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ), mely utóbbi az Európai Közösséget létrehozó szerződés helyébe lépett. A Lisszaboni Szerződés által szintén módosított Euratom-Szerződés továbbra is határozatlan ideig érvényben maradt5. A Lisszaboni Szerződéssel az EU jogi személyiséget kapott, és két új intézmény jött létre: az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Tanács, amely ettől kezdve két és fél évre megválasztott állandó elnököt is kapott. A Maastrichti Szerződéssel létrehozott pilléres rendszer megszűnt. A Tanácson belüli szavazási szabályok módosultak, ugyanis bevezetésre került a kettős többségi szavazás rendszere, ami a tagállamok és az Unió lakosságának többségét jelenti. Az együttdöntési eljárást a Szerződés „rendes jogalkotási eljárássá” tette, ami tovább erősítette az Európai Parlament társjogalkotói szerepét a Tanács mellett. A Szerződés az Európai Parlament hatásköreinek bővítése mellett más olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek az Unió demokratikus jellegét hivatottak erősíteni: a tagállami parlamentek is szerepet kaptak a döntéshozatali eljárásban – sőt, abban már maguk a polgárok is részt vehetnek (például a polgári kezdeményezés keretein belül)6. A Lisszaboni Szerződés emellett jogilag a szerződésekkel megegyező szintre emelte az Európai Unió Alapjogi Chartáját. A Szerződés – az EU történetében először – lehetővé tette az Unióból való kilépést: „Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.”7 Horvátország csatlakozási szerződését 2011. december 9-én írták alá, hatálybalépésének várható időpontja pedig 2013. július 1.8 A Lisszaboni Szerződés módosításának vizsgálata jelenleg is zajlik. Folytatása következik…

5

Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-án lejárt.

6

Az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdése.

7

Az EUSZ 50. cikkének (1) bekezdése.

8

Amennyiben eddig az időpontig minden ratifikációs eszközt letétbe helyeznek.

19

AZ EURÓPAI UNIÓ

1955–2011: 60 ÉV A JOGON ALAPULÓ UNIÓ

2011

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉSEK

Horvátország csatlakozási szerződése (aláírás: 2011. december 9.) megerősítése folyamatban Lisszaboni Szerződés (2009. december 1.) Bulgária és Románia csatlakozási szerződése (2007. január 1.) Szerződés európai alkotmány létrehozásáról (aláírás: 2004. október 29.) nem lépett hatályba

Lisszabon: 2007. december 13. t
*OUÏ[NÏOZFTàM
B[
&VSØQBJ
5BOÈDT

t
5BOÈDTo&VSØQBJ
1BSMBNFOU
B[POPT
TÞMZÞ


KPHBMLPUØJ
T[FSFQ
t
"
OFN[FUJ
QBSMBNFOUFL
T[FSFQWÈMMBMÈTB

t
&6
KPHJ
T[FNÏMZJTÏH

t
"MBQKPHJ
$IBSUB

A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozási szerződése

(2004. május 1.) © Európai Unió Uni

Nizza: 2001. február 26. t
*OUÏ[NÏOZJ
SFGPSN
B

UBHÞ
6OJØ
FMǡLÏT[ÓUÏTF

Amszterdami Szerződés (1999. május 1.) Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése

A Lisszaboni Szerződés aláírása (2007. december 13.)

(1995. január 1.) Aktus az EBB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról: Európai Beruházási Alap

Amszterdam: 1997. október 2.

(1994. május 1.)

t
"
T[BCBETÈHPO
B
CJ[UPOTÈHPO
ÏT
B
KPH

ÏSWÏOZFTàMÏTÏO
BMBQVMØ
UÏSTÏH
t
"
TDIFOHFOJ
WÓWNÈOZPL
JOUFHSÈMÈTB
t
&NCFSJ
KPHPL
t
/FNFL
LÚ[ÚUUJ
FHZFOMǡTÏH
t
'FOOUBSUIBUØ
GFKMǡEÏT
t
"
LÚ[ÚT
LàM
ÏT
CJ[UPOTÈHQPMJUJLB
GǡLÏQWJTFMǡKF
t
7ÈMTÈHLF[FMÏTJ
LBQBDJUÈT

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ)

(1993. november 1.) Egységes Európai Okmány (1987. július 1.) Spanyolország és Portugália csatlakozási szerződése

(1986. január 1.) © Európai Unió

Szerződés Grönlandról (1985. január 1.)

Maastricht: 1992. február 7. Románia és Bulgária csatlakozási szerződésének ünnepélyes aláírása (Luxembourg, 2005. április 25.)

t
"[
&VSØQBJ
6OJØ
T[àMFUÏTF
t
(B[EBTÈHJ
ÏT
NPOFUÈSJT
VOJØ
t
ÁUPO
B[
FVSØ
GFMÏ
t
,Ú[ÚT
LàM
ÏT
CJ[UPOTÈHQPMJUJLB
,,#1
t
#FM
ÏT
*HB[TÈHàHZ
*#

Görögország csatlakozási szerződése (1981. január 1.) Szerződés az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról: az elszámolási egység módosítása, átváltási módszer

(1977. október 1.) Szerződés egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról

(1973. január 1.) Szerződés egyes költségvetési rendelkezések módosításáról: „saját források”

t
.JOǡTÓUFUU
UÚCCTÏHJ
T[BWB[ÈT
t
"
5BOÈDT
ÏT
B[
&VSØQBJ
1BSMBNFOU
LÚ[ÚUUJ
KPHBMLPUÈTJ

FHZàUUNǯLÚEÏT
LF[EFUF
t
ÁUPO
B
OBHZ
CFMTǡ
QJBD
GFMÏ
t
&HZàUUNǯLÚEÏT
LàMQPMJUJLBJ
LÏSEÏTFLCFO
t
&MTǡ
VUBMÈT
B[
&VSØQBJ
5BOÈDTSB

(1971. január 1.) Egyesítési szerződés

© Európai Unió

ÖLD

(1977. június 1.) Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozási szerződése

Egységes Európai Okmány: 1986. február 17. és 28.

(1967. július 1.) Egyezmény a Holland Antillákról

Az EGK- és az Euratom-Szerződés ünnepélyes aláírása (Róma, 1957. március 25.)

(1964. október 1.)

Róma: 1957. március 25.

Egyezmény egyes közös intézményekről: Közgyűlés, Bíróság, Gazdasági és Szociális Bizottság

(1958. január 1.) Az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés

(1958. január 1.) Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés

Párizs: 1951. április 18.

(1958. január 1.) © Európai Unió

t
"[
FMTǡ
BMBQÓUØ
T[FS[ǡEÏT ‚
"[
BLLPSJ
TUSBUÏHJBJ
UFSNÏLFL
o
B
T[ÏO
ÏT
B[
BDÏM
o
LÚ[ÚT
QJBDB

Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (Párizs, 1951. április 18.). A képen szerepelnek: Paul van Zeeland (külügyminiszter, Belgium), Joseph Bech

Az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződés (aláírás: 1952. május 27.) nem lépett hatályba Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó szerződés

(külügyminiszter, Luxemburg), Joseph Meurice (külkereskedelmi miniszter, Belgium), A (1952. július 23.) Carlo Sforza (külügyminiszter, Olaszország), Robert Schuman (külügyminiszter, Franciaország), Konrad Adenauer (szövetségi kancellár és külügyminiszter, Németország), Dirk Stikker 2002. július 23-án hatályát vesztette (külügyminiszter, Hollandia) és Johannes van den Brink (gazdasági miniszter, Hollandia) képe ké pezi zikk az Unió alapj pját. A Sz Szer erző ződé déése sekr kről ől a tagá állllamokk képviselői folytatnaktá f l t t k tárgyalásokat lá k t, és ők az aláírók láí ók is. mege gerő rősístése a nnemzeti parlamentekk, a jóváhagyáss pedig az Euuró rópa paii Parlam lamen entt A Sz Szer erző ződé déése sekk me

www w w w..consiliu consilium m.eur .euro opa.e pa.eu

200

T ÖR T É N E L M I

h Í v UM S ORO Z A

© Az Európai Unió Tanácsa, 2011 — ISBN 978-92-824-3468-0 — doi:10.2860/23073 — QC-32-11-757-HU-P

t
,ÏU
BMBQÓUØ
T[FS[ǡEÏT
vyEurópa népei közötti egyre szorosabb egységyw
B[
&(,4[FS[ǡEÏT
QSFBNCVMVNB

‚

&HZ
NJOEFO
UFSàMFUSF
LJUFSKFEǡ
LÚ[ÚT
QJBD
&(,
GPLP[BUPT
LJÏQÓUÏTF ‚&VSØQBJ
"UPNFOFSHJBLÚ[ÚTTÏH
&VSBUPN

ID ŐR END É ÉS H ATÁLYBALÉPÉS

ÁS

Nizzai Szerződés (2003. február 1.)

„Az Az Európai Euró Eu rópa paii Un Unió Unió, ió, 19 1951 1951–2011: 51–201 20111: a a jogi  jog jogii un unió ió 60 60 ééve” ve” 2011-ben n, az első szerződés (ESZAK) aláírásának 60. évfordulójára készült ez a poszter 2011-ben,

Párizstól Lisszabonig: a szerződések időrendben Előzetes megjegyzések: 

A Szerződések eredeti példányai, valamint az ezekhez tartozó tagállami ratifikációs okmányok általában az Olasz Köztársaság kormányának irattárában (Külügyminisztérium, Diplomáciai Ügyek Hivatala) vannak letétbe helyezve. A kivételeket képező szerződéseknél a „Megjegyzések” rovatban tüntettük fel a letétbe helyezés helyét.



A „Megjegyzések” rovatban az előző pontban említett információkon túl szerepel, hogy az adott szerződés alapító szerződés-e, továbbá itt találhatók információk az adott szerződéshez csatolt mellékletekről, az esetleges hatályvesztésről, a szerződésekben előírt alkalmazás alóli kivételekről, valamint arról, ha egy szerződés nem került aláírásra vagy nem lett ratifikálva.



A csatlakozások következtében hitelessé vált új nyelveket félkövér betűtípussal jelöltük annál a szerződésnél, amelynél először szerepelnek hivatalos nyelvként.



Az egyes tagállamok általi ratifikáció időpontja azt az időpontot jelenti, amikor valamennyi tagállam letétbe helyezte a ratifikációs vagy a csatlakozást megerősítő okmányt.



A táblázatban szereplő aláírók az érintett tagállam meghatalmazott képviselői.



További információkat találhat a megállapodások adatbázisában, amelyet az Európai Unió Tanácsa kezel: http://www.consilium.europa.eu/policies/agreements/ search-the-agreements-database?lang=hu.



Az időrendi felsorolást a Lisszaboni Szerződés zárja. A megbeszélés vagy ratifikáció9 tárgyát képező későbbi szerződések egy későbbi aktualizálás során kerülnek majd be a jegyzékbe.



A kiadvány végén megtalálhatja az Európai Unió hivatalos nyelveinek ISO-kódjait.

9

Például a 2011. december 9-én Brüsszelben aláírt horvát csatlakozási szerződés.

21

1 Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés „Párizsi Szerződés”

Az aláírás időpontja és helyszíne 1951. április 18., a Külügyminisztérium Óraterme, Párizs, Franciaország Aláírók Konrad ADENAUER kancellár és külügyminiszter (DE) Paul VAN ZEELAND külügyminiszter; Joseph MEURICE külkereskedelmi miniszter (BE) Robert SCHUMAN külügyminiszter (FR) Carlo SFORZA külügyminiszter (IT) Joseph BECH külügyminiszter (LU) Dirk STIKKER külügyminiszter; Jan VAN DEN BRINK gazdasági miniszter (NL) Hatálybalépés 1952. július 23. Hiteles nyelvek FR Megjegyzések – Alapító szerződés. – 2002. július 23-án hatályát vesztette. – A szerződés eredeti példányai, valamint a ratifikációs és a szerződéshez való csatlakozást megerősítő okmányok a Francia Köztársaság kormányának irattárában vannak letétbe helyezve.

22

2 Az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződés „EVK-Szerződés”

Az aláírás időpontja és helyszíne 1952. május 27., a Külügyminisztérium Óraterme, Párizs, Franciaország Aláírók Konrad ADENAUER kancellár és külügyminiszter (DE) Paul VAN ZEELAND külügyminiszter (BE) Robert SCHUMAN külügyminiszter (FR) Alcide DE GASPERI külügyminiszter (IT) Joseph BECH külügyminiszter (LU) Dirk STIKKER külügyminiszter (NL) Hatálybalépés Nem lépett hatályba. Hiteles nyelvek DE, FR, IT, NL Megjegyzések – A szerződés eredeti példányai, valamint a ratifikációs és a szerződéshez való csatlakozást megerősítő okmányok a Francia Köztársaság kormányának irattárában vannak letétbe helyezve. – Az EVK-Szerződés tervezete szorosan kapcsolódott az 1953. március 9-én az ESZAK külügyminiszterei elé terjesztett és az ESZAK ad hoc testülete által 1953. március 10-én elfogadott, az Európai Politikai Közösséget (EPK) létrehozó szerződéstervezethez. Az EVK-Szerződés elutasításával az EPK-Szerződés is semmissé vált.

23

3–4–5 Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés, „EGK-Szerződés»10 Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés, „Euratom-Szerződés”11 Az Európai Közösségek egyes közös intézményeiről szóló egyezmény

Az aláírás időpontja és helyszíne 1957. március 25., Horatiusok és Curiatiusok terme, Capitolium, Róma, Olaszország Aláírók Paul-Henri SPAAK külügyminiszter; Jean-Charles SNOY ET D’OPPUERS gazdasági minisztériumi főtitkár, a kormányközi konferencia belga delegációjának vezetője (BE) Konrad ADENAUER szövetségi kancellár; Walter HALLSTEIN szövetségi külügyminisztériumi államtitkár (DE) Christian PINEAU külügyminiszter; Maurice FAURE külügyminisztériumi államtitkár (FR) Antonio SEGNI, a Miniszterek Tanácsának elnöke; Gaetano MARTINO külügyminiszter (IT) Joseph BECH, a kormány elnöke, külügyminiszter; Lambert SCHAUS nagykövet, a kormányközi konferencia luxemburgi delegációjának vezetője (LU) Joseph LUNS külügyminiszter; Hans LINTHORST HOMAN, a kormányközi konferencia holland delegációjának vezetője (NL) Hatálybalépés 1958. január 1. Hiteles nyelvek DE, FR, IT, NL Megjegyzések Az EGK-Szerződés és az Euratom-Szerződés alapító szerződések.

24

10

Az EGK-Szerződéshez csatolt többi jegyzőkönyvvel ellentétben az Európai Gazdasági Közösség Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet Brüsszelben írták alá 1957. április 17-én. A későbbi szerződések által eszközölt módosításokon kívül ezt a jegyzőkönyvet az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának létrehozásáról szóló, 1988. október 24-i tanácsi határozat (HL L 319., 1988.11.25.) módosította.

11

Az Európai Atomenergia-közösség Bíróságának alapokmányáról szóló, az Euratom-Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvet 1957. április 17-én, Brüsszelben írták alá.

6 1962. november 13-i egyezmény az Európai Gazdasági Szerződést létrehozó szerződésnek a szerződés negyedik részében meghatározott társulás különleges rendszerének a  Holland Antillákra való alkalmazásának céljából történő módosításáról „Egyezmény a Holland Antillákról” Az aláírás időpontja és helyszíne 1962. november 13., Brüsszel, Belgium Aláírók Henry FAYAT külügyekért felelős miniszter (BE) Rolf LAHR szövetségi külügyminisztériumi államtitkár (DE) Jean-Marc BOEGNER nagykövet, a kormányközi konferencia francia delegációjának elnöke (FR) Carlo RUSSO külügyminisztériumi államtitkár-helyettes (IT) Eugène SCHAUS kormányelnök-helyettes és külügyminiszter (LU) Hans VAN HOUTEN külügyminisztériumi államtitkár (NL) Wim LAMPE, a Holland Antillák meghatalmazott minisztere Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1964. október 1. HL 150., 1964. október 1. Hiteles nyelvek DE, FR, IT, NL Megjegyzések Az EGK-Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv a Holland Antillákon finomított kőolajtermékek behozataláról.

25

7 Az Európai Közösségek egységes Tanácsát és egységes Bizottságát létrehozó szerződés „Egyesítő Szerződés”12

Az aláírás időpontja és helyszíne 1965. április 8., Brüsszel, Belgium Aláírók Paul-Henri SPAAK miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BE) Kurt SCHMUECKER gazdasági miniszter (DE) Maurice COUVE DE MURVILLE külügyminiszter (FR) Amintore FANFANI külügyminiszter (IT) Pierre WERNER, a kormány elnöke és külügyminiszter (LU) Joseph LUNS külügyminiszter (NL) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1967. július 1. HL 152., 1967. július 13. Hiteles nyelvek DE, FR, IT, NL

12

26

A tagállamok kormányai képviselőinek a Közösség egyes intézményeinek és szervezeti egységeinek ideiglenes helyéről szóló határozata (HL 152., 1967. július 13.) aláírásának és hatálybalépésének időpontja megegyezik az Egyesítő Szerződésével.

8 Szerződés az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés egyes költségvetési rendelkezéseinek módosításáról „Szerződés egyes költségvetési rendelkezések módosításáról” Az aláírás időpontja és helyszíne 1970. április 22., Alcide de Gasperi épület, Európai Parlament, Luxembourg, Luxemburg Aláírók Pierre HARMEL külügyminiszter (BE) Walter SCHEEL külügyminiszter (DE) Maurice SCHUMANN külügyminiszter (FR) Aldo MORO külügyminiszter (IT) Gaston THORN külügy- és külkereskedelmi miniszter (LU) Hans DE KOSTER külügyminisztériumi államtitkár (NL) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1971. január 1. HL L 2., 1971. január 2. Hiteles nyelvek DE, FR, IT, NL

27

9 Szerződés a Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergiaközösséghez történő csatlakozásáról „Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozási szerződése az EGK-hoz és az Euratomhoz”13 Az aláírás időpontja és helyszíne 1972. január 22., Palais d’Egmont, Brüsszel, Belgium.14 Aláírásra jogosultak Gaston EYSKENS miniszterelnök; Pierre HARMEL külügyminiszter; Jan VAN DER MEULEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (BE) Jens Otto KRAG miniszterelnök; Ivar NØRGAARD külgazdasági miniszter; Jens CHRISTENSEN, a Külügyminisztérium külgazdasági ügyekért felelős államtitkára (DK) Walter SCHEEL külügyminiszter; H.-G. SACHS nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DE) Maurice SCHUMANN külügyminiszter; Jean-Marc BOEGNER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (FR) Jack LYNCH miniszterelnök; Patrick HILLERY külügyminiszter (IE) Emilio COLOMBO miniszterelnök; Aldo MORO külügyminiszter; Giorgio BOMBASSEI FRASCANI DE VETTOR nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IT) Gaston THORN külügyminiszter; Jean DONDELINGER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (LU)

28

13

Az ESZAK-hoz való csatlakozásról ld. az Európai Közösségek Tanácsának 1972. január 22-i határozatát a Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Szén- és Acélközösséghez történő csatlakozásáról, HL L 73., 1972.3.27. (A Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok).

14

Mivel Norvégia nem ratifikálta a csatlakozási szerződést, a csatlakozási szerződésre és a csatlakozással összefüggő egyéb dokumentumokra az Európai Közösségek Tanácsának a jogi aktusoknak az új tagállamok Európai Közösségekhez való csatlakozása tekintetében történő kiigazításáról szóló, 1973. január 1-jei határozata vonatkozott (HL L 2., 1973.1.1.).

Norbert SCHMELZER külügyminiszter; Tjerk WESTERTERP, a Külügyminisztérium államtitkára; Maan SASSEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (NL) Trygve BRATTELI miniszterelnök; Andreas CAPPELEN külügyminiszter; Søren C. SOMMERFELT rendkívüli és meghatalmazott nagykövet (Norvégia) Edward HEATH, miniszterelnök, a Kincstár első lordja, közigazgatási miniszter; Alec DOUGLAS-HOME külügyi és nemzetközösségi miniszter; Geoffrey RIPPON, a Lancasteri Hercegség kancellárja (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1973. január 1. HL L 73., 1972.3.27., (A Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok) Hiteles nyelvek DA, DE, EN, FR, GA, IT, NL Megjegyzések Norvégia lakossága az 1972. szeptember 25-i népszavazás alkalmával elutasította a tagságot.

29

10 Szerződés az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról 15: a  Kormányzótanács felhatalmazása az elszámolási egység meghatározásának és a  nemzeti valutára történő átváltási módszereknek a módosítására Az aláírás időpontja és helyszíne 1975. július 10., Brüsszel, Belgium Aláírók Willy DE CLERCQ pénzügyminiszter (BE) Per HÆKKERUP gazdasági miniszter (DK) Hans APEL szövetségi pénzügyminiszter (DE) Jean-Pierre FOURCADE gazdasági miniszter (FR) Charles MURRAY államtitkár, Írország Pénzügyminisztériuma (IE) Emilio COLOMBO kincstárügyi miniszter (IT) Jean DONDELINGER rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (LU) Laurens J. BRINKHORST külügyi államtitkár (NL) Michael PALLISER, KCMG, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1977. október 1. HL L 91., 1978.4.6. Hiteles nyelvek DA, DE, EN, FR, GA, IT, NL

15

30

Az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet az EGK-Szerződéshez csatolták.

11 Szerződés az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés egyes pénzügyi rendelkezéseinek módosításáról16 „Szerződés egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról” Az aláírás időpontja és helyszíne 1975. július 22., Brüsszel, Belgium Aláírók Renaat VAN ELSLANDE külügyminiszter és a fejlődő országokkal való együttműködés minisztere (BE) Niels ERSBØLL rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DK) Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter (DE) Jean-Marie SOUTOU Franciaország nagykövete, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (FR) Garret FITZGERALD külügyminiszter (IE) Mariano RUMOR külügyminiszter, az Európai Közösségek Tanácsának hivatalban lévő elnöke (IT) Jean DONDELINGER rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (LU) Laurens J. BRINKHORST külügyi államtitkár (NL) Michael PALLISER, KCMG, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1977. június 1. HL L 359., 1977.12.31. Hiteles nyelvek DA, DE, EN, FR, GA, IT, NL

16

A tagállamok kormányainak képviselői által elfogadott, a Számvevőszék ideiglenes elhelyezéséről szóló, 1977. április 5-i határozatot (HL L 104., 1977.4.28.) 1977. április 5-én írták alá, és 1977. június 1-jén lépett hatályba.

31

12 Szerződés a  Belga Királyság, a  Dán Királyság, a  Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a  Luxemburgi Nagyhercegség, a  Holland Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, (az Európai Közösségek tagállamai), valamint a Görög Köztársaság között a Görög Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról „Görögország csatlakozási szerződése”17 Az aláírás időpontja és helyszíne 1979. május 28., Zappeion Palota, Athén, Görögország Aláírók Wilfried MARTENS miniszterelnök; Henri SIMONET külügyminiszter; Joseph VAN DER MEULEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (BE) Niels Anker KOFOED mezőgazdasági miniszter; Gunnar RIBERHOLDT nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DK) Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter; Helmut SIGRIST nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DE) Konstantinos KARAMANLIS miniszterelnök; Georgios RALLIS külügyminiszter; Georgios CONTOGEORGIS, európai közösségi kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszter (EL) Jean FRANÇOIS-PONCET külügyminiszter; Pierre BERNARD-REYMOND külügyi államtitkár; Luc de la BARRE de NANTEUIL nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (FR) John LYNCH miniszterelnök; Michael O’KENNEDY külügyminiszter; Brendan DILLON nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IE) Giulio ANDREOTTI, a Miniszterek Tanácsának elnöke; Adolfo BATTAGLIA külügyi államtitkár-helyettes; Eugenio PLAJA nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IT)

17

32

Az ESZAK-hoz való csatlakozásról lásd az Európai Közösségek Tanácsának 1979. május 24-i, a Görög Köztársaságnak az Európai Szén- és Acélközösséghez történő csatlakozásáról szóló határozatát, HL L 291., 1979.11.19. (A Görög Köztársaságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok).

Gaston THORN kormányfő, külügyminiszter; Jean DONDELINGER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (LU) Chris VAN DER KLAAUW külügyminiszter; Jan LUBBERS nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (NL) Peter CARRINGTON külügyi és nemzetközösségi miniszter; Donald MAITLAND nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1981. január 1. HL L 291., 1979.11.19. (A Görög Köztársaságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok) Hiteles nyelvek DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL

33

13 Szerződés az Európai Közösségeket létrehozó szerződések Grönland vonatkozásában történő módosításáról „A Grönlandról szóló szerződés” Az aláírás időpontja és helyszíne 1984. március 13., Brüsszel, Belgium Aláírók Leo TINDEMANS, a Belga Királyság külügyminisztere (BE) Uffe ELLEMANN-JENSEN, a Dán Királyság külügyminisztere; Gunnar RIBERHOLDT különleges és meghatalmazott nagykövet, Dánia állandó képviselője (DK) Hans-Dietrich GENSCHER, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi külügyminisztere (DE) Theodoros PANGALOS, a Görög Köztársaság külügyminisztere (EL) Roland DUMAS, a Francia Köztársaság külügyminisztere (FR) Peter BARRY, az Ír Köztársaság külügyminisztere (IE) Giulio ANDREOTTI, az Olasz Köztársaság külügyminisztere (IT) Colette FLESCH, a Luxemburgi Nagyhercegség Kormányának külügyminisztere (LU) Wim VAN EEKELEN, Hollandia külügyi államtitkára; H.J.Ch. RUTTEN, különleges és meghatalmazott nagykövet, Hollandia állandó képviselője (NL) Geoffrey HOWE Q.C., M. P., külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1985. január 1. HL L 29., 1985.2.1. Hiteles nyelvek DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL Megjegyzések A Grönlandról szóló szerződés értelmében a Grönlandra vonatkozó különös szabályokról szóló jegyzőkönyv az EGK-Szerződés mellékletévé vált.

34

14 Szerződés a  Belga Királyság, a  Dán Királyság, a  Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a  Luxemburgi Nagyhercegség, a  Holland Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, (az Európai Közösségek tagállamai), valamint a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság között a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról „Szerződés Spanyolországnak és Portugáliának az EGK-hoz és az Euratomhoz történő csatlakozásáról”18 Az aláírás időpontja és helyszíne 1985. június 12., Oszlopcsarnok, Királyi Palota, Madrid, Spanyolország – Belém Palota, Lisszabon, Portugália Aláírók Wilfried MARTENS miniszterelnök; Leo TINDEMANS külügyminiszter; Paul NOTERDAEME nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (BE) Poul SCHLÜTER miniszterelnök; Uffe ELLEMANN-JENSEN külügyminiszter; Jakob Esper LARSEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DK) Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter; Gisbert POENSGEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DE) Yannisz HARALAMBOPOULOS külügyminiszter; Theodoros PANGALOS külügyminisztériumi (EGK-ügyekért felelős) államtitkár; Alexandre ZAFIRIOU nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (EL) Felipe GONZÁLEZ MÁRQUEZ miniszterelnök; Fernando MORÁN LÓPEZ külügyminiszter; Manuel MARÍN GONZÁLEZ, az Európai Közösségekkel fennálló kapcsolatokért felelős államtitkár; Gabriel FERRÁN de ALFARO nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált misszió vezetője (ES)

18

Az ESZAK-hoz való csatlakozásról ld. az Európai Közösségek Tanácsának 1985. június 11-i, a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Szén- és Acélközösséghez történő csatlakozásáról szóló határozatát (HL L 302., 1985.11.15.).

35

Laurent FABIUS miniszterelnök; Roland DUMAS külügyminiszter; Catherine LALUMIÈRE, európai ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszter; Luc DE LA BARRE DE NANTEUIL nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (FR) Garret FITZGERALD Taoiseach, miniszterelnök; Peter BARRY, T.D., külügyminiszter; Andrew O’ROURKE nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IE) Bettino CRAXI, a Miniszterek Tanácsának elnöke; Giulio ANDREOTTI külügyminiszter; Pietro CALAMIA nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IT) Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Joseph WEYLAND nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (LU) Ruud LUBBERS miniszterelnök, általános ügyek minisztere; Hans VAN DEN BROEK külügyminiszter; H. J. Ch. RUTTEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (NL) Mário SOARES miniszterelnök; Rui MACHETE miniszterelnök-helyettes; Jaime GAMA külügyminiszter; Ernâni Rodrigues LOPES pénzügyi és tervezési miniszter (PT) Geoffrey HOWE Q.C., MP, külügyi és nemzetközösségi miniszter; Michael BUTLER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1986. január 1. HL L 302., 1985.11.15. (A Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok) Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT

36

15 Egységes Európai Okmány

Az aláírás időpontja és helyszíne 1986. február 17., Luxembourg, Luxemburg (Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Spanyolország, Franciaország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és az Egyesült Királyság részéről) 1986. február 28., Hága, Hollandia (Dánia, Görögország és Olaszország részéről) Aláírók Leo TINDEMANS külkapcsolatokért felelős miniszter (BE) Uffe ELLEMANN-JENSEN külügyminiszter (DK) Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter (DE) Karolos PAPOULIAS külügyminiszter (EL) Francisco FERNANDEZ ORDOÑEZ külügyminiszter (ES) Roland DUMAS külügyminiszter (FR) Peter BARRY, T.D. külügyminiszter (IE) Giulio ANDREOTTI külügyminiszter (IT) Robert GOEBBELS külügyminisztériumi államtitkár (LU) Hans VAN DEN BROEK külügyminiszter (NL) Pedro PIRES DE MIRANDA külügyminiszter (PT) Lynda CHALKER külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1987. július 1. HL L 169., 1987.6.29. Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT Megjegyzések Az Egységes Európai Okmány az ESZAK-, az EGK és az Euratom-Szerződést módosítja.

37

16 Szerződés az Európai Unióról „Maastrichti Szerződés”

Az aláírás időpontja és helyszíne 1992. február 7., „Statenzaal”, Provinciehuis, Maastricht, Hollandia Aláírók Mark EYSKENS külügyminiszter; Philippe MAYSTADT pénzügyminiszter (BE) Uffe ELLEMANN-JENSEN külügyminiszter; Anders FOGH RASMUSSEN gazdasági miniszter (DK) Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter; Théodor WAIGEL szövetségi pénzügyminiszter (DE) Antonios SAMARAS külügyminiszter; Efthymios CHRISTODOULOU gazdasági miniszter (EL) Francisco FERNANDEZ ORDOÑEZ külügyminiszter; Carlos SOLCHAGA CATALÁN gazdasági és pénzügyminiszter (ES) Roland DUMAS, külügyminiszter; Pierre BEREGOVOY gazdasági, pénzügyi és költségvetési miniszter (FR) Gerard COLLINS külügyminiszter; Bertie AHERN pénzügyminiszter (IE) Gianni DE MICHELIS külügyminiszter; Guido CARLI kincstárügyi miniszter (IT) Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Jean-Claude JUNCKER pénzügyminiszter (LU) Hans VAN DEN BROEK külügyminiszter; Wim KOK pénzügyminiszter (NL) João de Deus PINHEIRO külügyminiszter; Jorge BRAGA DE MACEDO pénzügyminiszter (PT) Douglas HURD külügyi és nemzetközösségi miniszter; Francis MAUDE pénzügyminisztériumi pénzügyi államtitkár (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1993. november 1. HL C 191., 1992. július 29.

38

Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT Megjegyzések Létrehozta az Európai Unióról szóló szerződést. Az EGK-Szerződést az Európai Közösség létrehozása tekintetében módosította, ezenkívül az ESZAK- és az Euratom-Szerződést is módosította. A Szerződések alkalmazása alóli kivételek: – Dánia és az Egyesült Királyság nem vett részt a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában19; – Dánia nem vett részt az európai biztonság- és védelempolitika kidolgozásában és végrehajtásában és különösképpen az Európai Unióról szóló szerződés V. fejezete alapján elfogadott, védelmi vonatkozású intézkedésekben20.

19

Lásd mindenekelőtt az Európai Unióról szóló szerződés következtében az EK-Szerződéshez csatolt következő két jegyzőkönyvet: az egyes Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyvet, valamint az egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyvet.

20

Lásd mindenekelőtt a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvet.

39

17 Okmány a  Kormányzótanácsnak az Európai Beruházási Alap létrehozására való felhatalmazása céljából az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról „Az Európai Beruházási Alap létrehozásáról szóló okmány” Az aláírás időpontja és helyszíne 1993. március 25., Tanács, Brüsszel, Belgium Aláírók Philippe DE SCHOUTHEETE DE TERVARENT nagykövet, állandó képviselő (BE) Gunnar RIBERHOLDT nagykövet, állandó képviselő (DK) Jochen GRÜNHAGE helyettes állandó képviselő (DE) Léonidas EVANGELIDIS nagykövet, állandó képviselő (EL) Camilo BARCIA GARCÍA-VILLAMIL nagykövet, állandó képviselő (ES) François SCHEER nagykövet, állandó képviselő (FR) Pádraig MAC KERNAN nagykövet, állandó képviselő (IE) Federico DI ROBERTO nagykövet, állandó képviselő (IT) Jean-Jacques KASEL nagykövet, állandó képviselő (LU) Ben BOT nagykövet, állandó képviselő (NL) José César PAULOURO DAS NEVES nagykövet, állandó képviselő (PT) John KERR nagykövet, állandó képviselő (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1994. május 1. HL L 173., 1994.7.7. Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT

40

18 Szerződés a  Belga Királyság, a  Dán Királyság, a  Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, NagyBritannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Közösségek tagállamai), valamint a Norvég Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság között, a Norvég Királyságnak, az Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és Svéd Királyságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról „Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése” Az aláírás időpontja és helyszíne 1994. június 24., Szent György templom, Korfu , Görögország21 Aláírók Jean-Luc DEHAENE miniszterelnök; Willy CLAES külügyminiszter; Philippe DE SCHOUTHEETE DE TERVARENT nagykövet, Belgium Európai Unió melletti állandó képviselője (BE) Poul Nyrup RASMUSSEN miniszterelnök; Niels Helveg PETERSEN külügyminiszter; Gunnar RIBERHOLDT nagykövet, Dánia Európai Unió melletti állandó képviselője (DK) Helmut KOHL szövetségi kancellár; Klaus KINKEL szövetségi külügyminiszter és szövetségi kancellárhelyettes; Dietrich VON KYAW nagykövet, Németország Európai Unió melletti állandó képviselője (DE) Andreas PAPANDREOU miniszterelnök; Karolos PAPOULIAS külügyminiszter; Theodoros PANGALOS külügyminiszter-helyettes (EL) Felipe GONZÁLEZ MÁRQUEZ miniszterelnök; Javier SOLANA MADARIAGA külügyminiszter; Carlos WESTENDORP Y CABEZA, európai közösségi kapcsolatokért felelős államtitkár (ES) Édouard BALLADUR miniszterelnök; Alain JUPPÉ külügyminiszter; Alain LAMASSOURE, a külügyminiszter mellé rendelt európai ügyekért felelős miniszter; Pierre DE BOISSIEU nagykövet, Franciaország Európai Unió melletti állandó képviselője (FR)

21

Mivel Norvégia nem ratifikálta a csatlakozási szerződést, a csatlakozási szerződésre és a csatlakozáshoz kapcsolódó egyéb dokumentumokra az Európai Unió Tanácsának a jogi aktusoknak az új tagállamok Európai Unióhoz való csatlakozása tekintetében történő kiigazításáról szóló 95/1/EK határozata vonatkozott (HL L 1., 1995.1.1.).

41

Albert REYNOLDS miniszterelnök; Dick SPRING miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Padraic McKERNAN nagykövet, Írország Európai Unió melletti állandó képviselője (IE) Silvio BERLUSCONI miniszterelnök; Antonio MARTINO külügyminiszter; Livio CAPUTO külügyi államtitkár (IT) Jacques SANTER miniszterelnök; Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Jean-Jacques KASEL nagykövet, Luxemburg Európai Unió melletti állandó képviselője (LU) Ruud LUBBERS miniszterelnök; Peter KOOIJMANS külügyminiszter; Ben BOT nagykövet, Hollandia Európai Unió melletti állandó képviselője (NL) Gro HARLEM BRUNDTLAND miniszterelnök; Bjørn TORE GODAL külügyminiszter; Grete KNUDSEN kereskedelmi és kereskedelmi hajózási miniszter; Eivinn BERG, a tárgyalásokkal megbízott küldöttség vezetője (Norvégia) Franz VRANITZKY szövetségi kancellár; Alois MOCK szövetségi külügyminiszter; Ulrich STACHER, a Szövetségi Kancelláriahivatal főigazgatója; Manfred SCHEICH, Ausztria Európai Közösségek melletti missziójának vezetője (AT) Aníbal CAVACO SILVA miniszterelnök; José DURÃO BARROSO külügyminiszter; Vítor MARTINS, európai ügyekért felelős államtitkár (PT) Esko AHO miniszterelnök; Pertti SALOLAINEN külkereskedelmi miniszter; Heikki HAAVISTO külügyminiszter; Veli SUNDBAECK külügyi államtitkár (FI) Carl BILDT miniszterelnök; Margaretha af UGGLAS külügyminiszter; Ulf DINKELSPIEL európaügyi és külkereskedelmi miniszter; Frank BELFRAGE európaügyi és külkereskedelmi államtitkár-helyettes (SE) John MAJOR miniszterelnök; Douglas HURD külügyi és nemzetközösségi miniszter; David HEATHCOAT-AMORY külügyi és nemzetközösségi hivatali államtitkár (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1995. január 1. HL C 241., 1994.8.29. (A csatlakozással összefüggő dokumentumok) Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT, FI, SV Megjegyzések Norvégia az 1994. november 28-i népszavazás negatív eredménye következtében nem fejezte be a ratifikációs eljárást.

42

19 Amszterdami szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról „Amszterdami Szerződés” Az aláírás időpontja és helyszíne 1997. október 2., „Burgenzaal”, Királyi Palota, Amszterdam, Hollandia Aláírók Erik DERYCKE külügyminiszter (BE) Niels HELVEG PETERSEN külügyminiszter (DK) Klaus KINKEL szövetségi külügyminiszter és szövetségi alkancellár (DE) Theodoros PANGALOS külügyminiszter (EL) Juan Abel MATUTES külügyminiszter (ES) Hubert VÉDRINE külügyminiszter (FR) Raphael P. BURKE külügyminiszter (IE) Lamberto DINI külügyminiszter (IT) Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyi, külkereskedelmi és együttműködési miniszter (LU) Hans VAN MIERLO miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (NL) Wolfgang SCHÜSSEL szövetségi külügyminiszter és szövetségi alkancellár (AT) Jaime GAMA külügyminiszter (PT) Tarja HALONEN külügyminiszter (FI) Lena HJELM-WALLÉN külügyminiszter (SE) Douglas HENDERSON külügyi és nemzetközösségi államminiszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 1999. május 1. HL C 340., 1997.11.10 Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT, FI, SV

43

Megjegyzések A Szerződések alkalmazása alóli kivételek: – A schengeni vívmányoknak az uniós jogi keretbe történő integrálásával a schengeni vívmányok kötik Dániát, azonban nem képezik részét a Dániára alkalmazandó közösségi vívmányoknak22. Dánia kimaradhat az EK-Szerződés IV. fejezete alapján a Tanács által elfogadandó intézkedések meghozatalából. Mindazonáltal Dánia dönthet úgy, hogy az EK-Szerződés IV. fejezete alapján átültet nemzeti jogába a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére irányuló egyes tanácsi intézkedéseket23. – Írország és az Egyesült Királyság nem részes fele a schengeni vívmányokról szóló megállapodásoknak; a schengeni vívmányoknak az uniós jogi keretbe történő integrálásakor a schengeni vívmányok ezen országokra nem alkalmazandóak. Azonban kérhetik részvételüket annak egyes vagy minden rendelkezésében24, továbbá részt vehetnek az EK-Szerződés IV. fejezete alapján elfogadandó intézkedések meghozatalában és alkalmazásában25.

44

22

Lásd az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyvet.

23

Lásd a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvet.

24

Lásd a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyvet.

25

Lásd az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyvet.

20 Nizzai szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról „Nizzai Szerződés” Az aláírás időpontja és helyszíne 2001. február 26., „Salle de Bal”, Palais Sarde, Alpes-Maritimes prefektúra, Nizza, Franciaország Aláírók Louis MICHEL miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BE) Mogens LYKKETOFT külügyminiszter (DK) Joseph FISCHER szövetségi külügyminiszter és szövetségi alkancellár (DE) Georgios PAPANDREOU külügyminiszter (EL) Josep PIQUÉ I CAMPS külügyminiszter (ES) Hubert VÉDRINE külügyminiszter (FR) Brian COWEN külügyminiszter (IE) Lamberto DINI külügyminiszter (IT) Lydie POLFER miniszterelnök-helyettes, külügyi és külkereskedelmi miniszter (LU) Jozias VAN AARTSEN külügyminiszter (NL) Benita FERRERO-WALDNER szövetségi külügyminiszter (AT) Jaime GAMA államminiszter (Ministro de Estado), külügyminiszter (PT) Erkki TUOMIOJA külügyminiszter (FI) Anna LINDH külügyminiszter (SE) Robin COOK külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 2003. február 1. HL C 80., 2001.3.10. Hiteles nyelvek ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT, FI, SV

45

21 Szerződés a  Belga Királyság, a  Dán Királyság, a  Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a  Ciprusi Köztársaságnak, a  Lett Köztársaságnak, a  Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról „A Tízek csatlakozási szerződése” Az aláírás időpontja és helyszíne 2003. április 16., Attalosz oszlopcsarnoka, Agóra, Athén, Görögország Aláírók Guy VERHOFSTADT miniszterelnök; Louis MICHEL miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BE) Václav KLAUS köztársasági elnök; Vladimír ŠPIDLA miniszterelnök; Cyril SVOBODA miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Pavel TELIČKA, a Cseh Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalásokat folytató delegáció vezetője, a Cseh Köztársaság Európai Közösségek melletti képviseletét vezető nagykövet (CZ) Anders Fogh RASMUSSEN miniszterelnök; Per Stig MØLLER külügyminiszter (DK) Gerhard SCHRÖDER szövetségi kancellár; Joseph FISCHER szövetségi külügyminiszter és szövetségi kancellárhelyettes (DE) Arnold RÜÜTEL köztársasági elnök; Kristiina OJULAND külügyminiszter (EE) Konstantinos SIMITIS miniszterelnök; Giorgos PAPANDREOU külügyminiszter; Tassos GIANNITSIS külügyminiszter-helyettes (EL)

46

José Maria AZNAR LÓPEZ a kormány elnöke; Ana PALACIO VALLELERSUNDI külügyminiszter (ES) Jean-Pierre RAFFARIN miniszterelnök; Dominique GALOUZEAU DE VILLEPIN külügyminiszter; Noëlle LENOIR, a külügyminiszter mellé rendelt európai ügyekért felelős miniszter (FR) Bertie AHERN miniszterelnök (Taoiseach); Brian COWEN külügyminiszter (IE) Silvio BERLUSCONI miniszterelnök; Franco FRATTINI külügyminiszter (IT) Tassos PAPADOPOULOS köztársasági elnök; George IACOVOU külügyminiszter (CY) Vaira VĪĶE-FREIBERGA köztársasági elnök; Einars REPŠE miniszterelnök; Sandra KALNIETE külügyminiszter; Andris KESTERIS, a Lett Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások főtárgyalója, a külügyminisztérium helyettes államtitkára (LV) Algirdas Mykolas BRAZAUSKAS miniszterelnök; Antanas VALIONIS külügyminiszter (LT) Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök, „Ministre d’État”; Lydie POLFER külügyi és külkereskedelmi miniszter (LU) MEDGYESSY Péter miniszterelnök; KOVÁCS László külügyminiszter; JUHÁSZ Endre, a Magyar Köztársaság Európai Unió melletti nagykövete, a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások főtárgyalója (HU) Edward FENECH ADAMI miniszterelnök; Joe BORG külügyminiszter; Richard CACHIA CARUANA, a tárgyalásokkal megbízott küldöttség vezetője (MT) Jan Pieter BALKENENDE miniszterelnök; Jakob Gijsbert DE HOOP SCHEFFER külügyminiszter (NL) Wolfgang SCHÜSSEL szövetségi kancellár; Benita FERRERO-WALDNER szövetségi külügyminiszter (AT) Leszek MILLER miniszterelnök; Włodzimierz CIMOSZEWICZ külügyminiszter; Danuta HÜBNER, a külügyminisztérium államtitkára (PL) José Manuel DURÃO BARROSO miniszterelnök; António MARTINS DA CRUZ külügyminiszter (PT) Janez DRNOVŠEK köztársasági elnök; Anton ROP miniszterelnök; Dimitrij RUPEL külügyminiszter (SI) Rudolf SCHUSTER köztársasági elnök; Mikuláš DZURINDA miniszterelnök; Eduard KUKAN külügyminiszter; Ján FIGEL, a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások főtárgyalója (SK) Paavo LIPPONEN miniszterelnök; Jari VILÉN külkereskedelmi miniszter (FI) Göran PERSSON miniszterelnök; Anna LINDH külügyminiszter (SE) Tony BLAIR miniszterelnök; Jack STRAW külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 2004. május 1. HL L 236., 2003.9.23. (A csatlakozásra vonatkozó jogi aktusok) és HL C 227. E, 2003.9.23. (A csatlakozás feltételeiről szóló okmány függelékei) Hiteles nyelvek ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV

47

22 Szerződés európai alkotmány létrehozásáról

Az aláírás időpontja és helyszíne 2004. október 29., Horatiusok és Curiatiusok terme, Capitolium, Róma, Olaszország Aláírók Guy VERHOFSTADT miniszterelnök; Karel DE GUCHT külügyminiszter (BE) Stanislav GROSS miniszterelnök; Cyril SVOBODA külügyminiszter (CZ) Anders Fogh RASMUSSEN miniszterelnök; Per Stig MØLLER külügyminiszter (DK) Gerhard SCHRÖDER szövetségi kancellár; Joseph FISCHER szövetségi külügyminiszter és szövetségi kancellárhelyettes (DE) Juhan PARTS miniszterelnök; Kristiina OJULAND külügyminiszter (EE) Kostas KARAMANLIS miniszterelnök; Petros G. MOLYVIATIS külügyminiszter (EL) José Luis RODRÍGUEZ ZAPATERO, a kormány elnöke; Miguel Angel MORATINOS CUYAUBÉ, a külügyekért és az együttműködésért felelős miniszter (ES) Jacques CHIRAC köztársasági elnök; Jean-Pierre RAFFARIN miniszterelnök; Michel BARNIER külügyminiszter (FR) Bertie AHERN miniszterelnök (Taoiseach); Dermot AHERN külügyminiszter (IE) Silvio BERLUSCONI miniszterelnök; Franco FRATTINI külügyminiszter (IT) Tassos PAPADOPOULOS köztársasági elnök; George IACOVOU külügyminiszter (CY) Vaira VIKE FREIBERGA köztársasági elnök; Indulis EMSIS miniszterelnök; Artis PABRIKS külügyminiszter (LV) Valdas ADAMKUS köztársasági elnök; Algirdas Mykolas BRAZAUSKAS miniszterelnök; Antanas VALIONIS külügyminiszter (LT) Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök, „Ministre d’État”; Jean ASSELBORN miniszterelnök-helyettes, külügy- és bevándorlásügyi miniszter (LU) GYURCSÁNY Ferenc miniszterelnök; KOVÁCS László külügyminiszter (HU) Lawrence GONZI miniszterelnök; Michael FRENDO külügyminiszter (MT) Jan Peter BALKENENDE miniszterelnök; Ben BOT külügyminiszter (NL)

48

Wolfgang SCHÜSSEL szövetségi kancellár; Ursula PLASSNIK szövetségi külügyminiszter (AT) Marek BELKA miniszterelnök; Wlodzimierz CIMOSZEWICZ külügyminiszter (PL) Pedro Miguel DE SANTANA LOPES miniszterelnök; António Victor MARTINS MONTEIRO külügy- és a határokon túli portugál közösségekért felelős miniszter (PT) Anton ROP, a kormány elnöke; Ivo VAJGL külügyminiszter (SI) Mikuláš DZURINDA miniszterelnök; Eduard KUKAN külügyminiszter (SK) Matti VANHANEN miniszterelnök; Erkki TUOMIOJA külügyminiszter (FI) Göran PERSSON miniszterelnök; Laila FREIVALDS külügyminiszter (SE) Tony BLAIR miniszterelnök; Jack STRAW külügyi- és nemzetközösségi miniszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban Nem lépett hatályba HL C 310., 2004.12.16. Hiteles nyelvek ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV

49

23 Szerződés a  Belga Királyság, a  Cseh Köztársaság, a  Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai), valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról „Bulgária és Románia csatlakozási szerződése” Az aláírás időpontja és helyszíne 2005. április 25., Neumünsteri Apátság, Luxembourg, Luxemburg Aláírók Karel DE GUCHT külügyminiszter; Didier DONFUT, a külügyminiszter mellé rendelt, európai ügyekért felelős államtitkár (BE) Georgi PARVANOV köztársasági elnök; Simeon SAXE-COBOURG miniszterelnök; Solomon PASSY külügyminiszter; Meglena KUNEVA európai ügyekért felelős miniszter (BG) Vladimír MÜLLER európai uniós ügyekért felelős miniszterhelyettes; Jan KOHOUT rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Cseh Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (CZ) Friis Arne PETERSEN külügyi közigazgatási államtitkár; Claus GRUBE rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Dán Királyság Európai Unió melletti állandó képviselője (DK) Hans Martin BURY európai ügyekért felelős államminiszter; Wilhelm SCHÖNFELDER rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Németországi Szövetségi Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (DE) Urmas PAET külügyminiszter; Väino REINART rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Észt Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (EE)

50

Yannis VALINAKIS külügyminiszter-helyettes; Vassilis KASKARELIS rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Görög Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (EL) Miguel Angel MORATINOS CUYAUBÉ, a külügyekért és az együttműködésért felelős miniszter; Alberto NAVARRO GONZÁLEZ, az Európai Unióért felelős államtitkár (ES) Claudie HAIGNERÉ, a külügyminiszter mellé rendelt, európai ügyekért felelős miniszter, Pierre SELLAL rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Francia Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (FR) Dermot AHERN külügyminiszter; Noel TREACY európai ügyekért felelős államminiszter (IE) Roberto ANTONIONE külügyi helyettes államtitkár; Rocco Antonio CANGELOSI rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Olasz Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (IT) George IACOVOU külügyminiszter; Nicholas EMILIOU rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Ciprusi Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (CY) Artis PABRIKS külügyminiszter; Eduards STIPRAIS rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Lett Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (LV) Antanas VALIONIS külügyminiszter; Albinas JANUSKA a külügyminisztérium helyettes államtitkára (LT) Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök, „Ministre d’État”, pénzügyminiszter; Jean ASSELBORN miniszterelnökhelyettes, külügy- és bevándorlásügyi miniszter (LU) SOMOGYI Ferenc külügyminiszter; BARÁTH Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter (HU) Michael FRENDO külügyminiszter; Richard CACHIA CARUANA rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Málta Európai Unió melletti állandó képviselője (MT) Ben BOT külügyminiszter; Atzo NICOLAÏ európai ügyekért felelős miniszter (NL) Hubert GORBACH alkancellár; Ursula PLASSNIK szövetségi külügyminiszter (AT) Adam Daniel ROTFELD külügyminiszter; Jaroslaw PIETRAS európai ügyekért felelős államtitkár (PL) Diogo PINTO DE FREITAS DO AMARAL állam- és külügyminiszter; Fernando Manuel de MENDONÇA D’OLIVEIRA NEVES európai ügyekért felelős államtitkár (PT) Traian BĂSESCU köztársasági elnök; Calin POPESCU–TĂRICEANU miniszterelnök; Mihai-Răzvan UNGUREANU külügyminiszter; Leonard ORBAN, az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló tárgyalások főtárgyalója (RO) Božo CERAR, a külügyminisztérium államtitkára (SI) Eduard KUKAN külügyminiszter; József BERÉNYI külügyi államtitkár (SK) Eikka KOSONEN rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Finn Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (FI) Laila FREIVALDS külügyminiszter; Sven-Olof PETERSSON rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Svéd Királyság Európai Unió melletti állandó képviselője (SV)

51

John GRANT, KCMG rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unió melletti állandó képviselője (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 2007. január 1. HL L 157., 2005.6.21. (A csatlakozással kapcsolatos dokumentumok) Hiteles nyelvek BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT,LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV

52

24 Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról „Lisszaboni Szerződés” Az aláírás időpontja és helyszíne 2007. december 13., Szent Jeromos Kolostor, Lisszabon, Portugália Aláírók Guy VERHOFSTADT miniszterelnök; Karel DE GUCHT külügyminiszter (BE) Szergej SZTANISEV miniszterelnök; Ivajlo KALFIN miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BG) Mirek TOPOLÁNEK miniszterelnök; Karel SCHWARZENBERG külügyminiszter (CZ) Anders Fogh RASMUSSEN miniszterelnök; Per Stig MØLLER külügyminiszter (DK) Angela MERKEL szövetségi kancellár; Frank-Walter STEINMEIER szövetségi külügyminiszter és szövetségi kancellárhelyettes (DE) Andrus ANSIP miniszterelnök; Urmas PAET külügyminiszter (EE) Bertie AHERN miniszterelnök (Taoiseach); Dermot AHERN külügyminiszter (IE) Konstantinos SIMITIS miniszterelnök; Dora BAKOYANNIS külügyminiszter (EL) José Luis RODRÍGUEZ ZAPATERO, a kormány elnöke; Miguel Angel MORATINOS CUYAUBÉ, a külügyekért és az együttműködésért felelős miniszter (ES) Nicolas SARKOZY köztársasági elnök; François FILLON miniszterelnök; Bernard KOUCHNER külügyekért és európai ügyekért felelős miniszter (FR) Romano PRODI miniszterelnök; Massimo D’ALEMA miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter (IT) Tassos PAPADOPOULOS köztársasági elnök; Erato KOZAKOU-MARCOULLIS külügyminiszter (CY) Valdis ZATLERS köztársasági elnök; Aigars KALVĪTIS miniszterelnök; Māris RIEKSTIŅŠ külügyminiszter (LV) Valdas ADAMKUS köztársasági elnök; Gediminas KIRKILAS miniszterelnök; Petras VAITIEKŪNAS külügyminiszter (LT) Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök; Jean ASSELBORN külügyminiszter (LU) GYURCSÁNY Ferenc miniszterelnök; GÖNCZ Kinga külügyminiszter (HU) Lawrence GONZI miniszterelnök; Michael FRENDO külügyminiszter (MT) Jan Peter BALKENENDE miniszterelnök; Maxime VERHAGEN külügyminiszter (NL) Alfred GUSENBAUER szövetségi kancellár; Ursula PLASSNIK európai és nemzetközi ügyekért felelős szövetségi miniszter (AT)

53

Donald TUSK miniszterelnök; Radosław SIKORSKI külügyminiszter (PL) José SÓCRATES miniszterelnök; Luís Filipe AMADO külügyminiszter (PT) Traian BĂSESCU köztársasági elnök; Cãlin POPESCU–TĂRICEANU miniszterelnök; Adrian CIOROIANU külügyminiszter (RO) Janez JANŠA, a kormány elnöke; Dimitrij RUPEL külügyminiszter (SI) Robert FICO miniszterelnök; Ján KUBIŠ külügyminiszter (SK) Matti VANHANEN miniszterelnök; Ilkka KANERVA külügyminiszter (FI) Fredrik REINFELDT miniszterelnök; Cecilia MALMSTRÖM európai ügyekért felelős miniszter (SE) Gordon BROWN miniszterelnök; David MILIBAND külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK) Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban 2009. december 1. HL C 306., 2007.12.17. Hiteles nyelvek BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT,LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV

54

Az Európai Unió hivatalos ny

Hivatalos nyel 1

bolgár (български)

bg

2

spanyol (español)

es

3

cseh (čeština)

cs

4

dán (dansk)

da

5

német (Deutsch)

de

6

észt és zt (eesti keel)

et

7

görög (ελληνικά)

el

8

angol (Engglish)

en

9

francia (français)

fr

10

ír (Gaeilge)

ga

11

olasz (italiano)

it

12

lett (latviešu valoda)

lv

13

litván (lietuvių kalba)

lt

1 14

m gyar ma

hu

15

m ltai (Malti) má

mt

16

hollandd ((NNederlands)

nl

17

lengyel (ppolski)

pl

18

portugál (portugguês)

pt

199

román (română))

ro

20

s lovák (slovenčina) sz

sk

21

szlovén (slovenščina)

sl

22

finn (su suom o i)

fi

23

svéd (svenska)

sv

55

A Tanács Főtitkársága Európai jogi unió Párizstól Lisszabonig: A szerződések története Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala 2012 – 55 oldal – 17,6 x 25 cm ISBN 978-92-824-3512-0 doi:10.2860/85903

56

HOGYAN JUTHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI UNIÓ KIADVÁNYAIHOZ? Ingyenes kiadványok: • az EU-könyvesbolton (EU Bookshop) keresztül (http://bookshop.europa.eu); • az Európai Unió képviseletein és küldöttségein keresztül. A képviseletek és küldöttségek elérhetőségeiről a http://ec.europa.eu weboldalon tájékozódhat, illetve a +352 292942758 faxszámon érdeklődhet. Megvásárolható kiadványok: • az EU-könyvesbolton keresztül (http://bookshop.europa.eu). Előfizetéses kiadványok (az Európai Unió Hivatalos Lapjának sorozatai, az Európai Bírósági Határozatok Tára stb.): • az Európai Unió Kiadóhivatalának forgalmazó partnerein keresztül (http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm).

QC-31-11-407-HU-C

CONSILIUM Rue de la Loi/Wetstraat 175 1048 Bruxelles/Brussel BELGIQUE/BELGIË Tel. +32 22816111 www.consilium.europa.eu

doi:10.2860/85903 ISBN 978-92-824-3512-0