Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága
Európai Bizottság Mezőgazdaság és vidékfejlesztés
További információ 200 Rue de la Loi, B-1049 Brüsszel, Belgium Telefon Központ (+32 2) 2 99 11 11 Internet http://ec.europa.eu/agriculture/index_hu.htm Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága http://ec.europa.eu/environment/climat/eccp.htm http://ec.europa.eu/environment/climat/adaptation/index_en.htm Európai Környezetvédelmi Ügynökség http://www.eea.europa.eu/themes/climate IPCC http://www.ipcc.ch
Energia a változó világban
A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*): 00 800 6 7 8 9 10 11
Az EU mezőgazdasága – válasz az éghajlatváltozás kihívásaira
(*) E gyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a 00 800-as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat.
© Európai Közösségek, 2008 Printed in the EU
A kiadvány tájékoztatásul szolgál, szövege jogerővel nem bír.
Cover photo © fotolia.com
KF-30-08-150-HU-C
KLÓRMENTES FEHÉR PAPÍRRA NYOMTATVA
A szakértők szerint Ma az éghajlatváltozás az egyik legsúlyosabb környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági probléma az emberiség számára. Tudományos bizonyítást nyert, hogy az üvegházhatást okozó gázok (greenhouse gases; GHG), emberi tevékenységnek köszönhető, magas légköri koncentrációja fokozza a természetes üvegházhatást, és ezért növekszik a Föld hőmérséklete. A GHG – különösen a szén-dioxid (CO2) – koncentrációja 70 %-kal nőtt az 1970-es értékekhez képest.
1 ábra: Az üvegházhatás
© fotolia.com
A napsugárzás egy része vis�szaverődik a Föld felszínéről és a légkörről.
Az infravörös sugárzás egy része áthatol a légkörön, másik részét elnyelik az üvegházhatást okozó gázok molekulái és újra kibocsátják minden irányban. Ez felmelegíti a Föld felszínét és a légkör alsó rétegeit.
A napsugárzás áthatol az áttetsző légkörön.
Föld © fotolia.com
A sugárzás nagy részét elnyeli a Föld felszíne, ami ezáltal felmelegszik.
Légkör A Föld felszíne infravörös sugárzást bocsát ki.
© fotolia.com
Forrás: http://www.combatclimatechange.ie/index.asp
2
Európa, a földi átlagot meghaladva, csaknem 1 °C-ot melegedett az előző század során. A felmelegedés az utóbbi 50 évben felerősödött. Ez a változás talán még nem tűnik drámainak, de ez a tendencia már így is jelentős hatással volt sok fizikai és biológiai rendszerre (vízre, élőhelyekre, egészségre), és ezek egyre sérülékenyebbé válnak. Az időjárás változékonyabb lett. Észak-Európában jelentősen több eső és hó esik, gyakoribbak az áradások, míg Dél-Európában a korábbinál kevesebb a csapadék (lásd: 1 ábra), és gyakoribb az aszály. A korábbinál szélsőségesebb hőmérsékleti értékek mérhetők. Az utóbbi évtizedekben a szélsőséges időjárás miatti gazdasági károk nagymértékben nőttek. Az éghajlat ilyen irányú változása még évtizedekig folytatódni fog, és ez így lenne még akkor is, ha a gázok kibocsátását máról holnapra be tudnánk szüntetni, hiszen a légkörben a gázok már felhalmozódtak. Az éghajlatváltozás hatásai várhatóan az egész világon egyre súlyosabbá válnak. Az éghajlatválto-
3
Éghajlatváltozás: már bizonyosság
1. Éghajlat vál toz ás: már bi zonyoss ág
zással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC), amelynek éghajlatváltozással foglalkozó vezető szakértők a tagjai1, arra a következtetésre jutott, hogy a hőmérséklet-emelkedést főként az emberi tevékenység okozza, elsősorban a fosszilis energiahordozók felhasználása és az erdőirtás, amelyek együttesen a CO2 és egyéb gázok kibocsátását eredményezik. Európában leginkább az energiaipar és a közlekedés felelős a gázok kibocsátásáért. Az éghajlatváltozás kettős kihívást jelent: egyfelől csökkenteni kell a felmelegedést előidéző gázok légkörbe jutását un. mérséklés, másfelől alkalmazkodni kell az éghajlat várható megváltozásához, enyhítve a káros hatásokat. Mindez komoly feladatot jelent az Európai Unió (EU) mezőgazdaságának és mezőgazdasági politikájának alakításában. Ez a prospektus bemutatja, hogyan hat egymásra a globális felmelegedés és a mezőgazdaság, és hogyan birkózhat meg az EU az ezzel kapcsolatos feladatokkal. Az éghajlatváltozás ellen irányuló nemzetközi és uniós erőfeszítések Az 1990-es évek eleje óta létezik nemzetközi összefogás. Az EU-nak kulcsszerepe volt az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC), továbbá az arra épülő Kiotói Jegyzőkönyv kidolgozásában. Utóbbi jogi erővel kötelezővé tette az iparilag fejlett országok számára a GHG-kibocsátás korlátozását. Az EU-tizenötök tagállamai 2 kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2012-ig teljes GHG-kibocsátásukat 8 százalékkal az 1990-es szint alá csökkentik. Az EU 2007 elején még tovább ment, és még szigorúbb célkitűzéseket fogalmazott meg: 2020-ig legalább 20 százalékkal kell csökkenteni a GHG-kibocsátást, illetve akár 30 százalékkal, amennyiben az összes fejlett ország hasonló kibocsátáscsökkentésre vállal kötelezettséget.
2 ábra: Az éves átlagos csapadékmennyiség alakulása (1900–1998) a mediterrán térségben
-30°
-20°
-10°
0°
10°
20°
40°
30°
50°
60°
60°
50°
50°
40°
40°
0°
0
500
10°
1000
20°
30°
1500
Különbség a csapadékban < -15
25–50
-15– -5
50–75
-5–5
> 75
© fotolia.com
© fotolia.com
5–25
Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency; EEA), 7/2005 számú technikai jelentés a következő tanulmány alapján: M. Hulme (1999) – An Historical 1 Az IPCC nemrég kapta meg a Nobel-békedíjat Al Gore volt amerikai alelnökkel megosztva. 2
Monthly Precipitation Dataset for Global Land Areas from 1900 to 1998
A 12 új tagállamot eredményező 2004-es és 2007-es bővítés előtti tagállamok
4
70°
5
40°
A mezőgazdasági tevékenység nyomán is kerül GHG a légkörbe, bár kisebb mértékben, mint más gazdasági ágazatok esetében. A legjelentősebb GHG, a szén-dioxid alig keletkezik mezőgazdaság miatt. Sőt, az EU területének több mint a felét kitevő megművelt területek jelentős szénrezervoárként működnek, ami hozzájárul a légkörben lévő CO2 csökkentéséhez. A mezőgazdaságnak ennek ellenére megoldást kell találnia a kettős kihívásra: csökkenteni kell a GHG-kibocsátást, és közben alkalmazkodni kell a megváltozott éghajlati viszonyokhoz.
3 ábra: A mezőgazdasági GHG-kibocsátás összetétele és részesedése az EU teljes kibocsátásából (EU-27) – 2005
51 % N2O – Mezőgazdasági talajok
31 %
CH4 – Állatok emésztése
11 %
CH4 – Trágyakezelés
7 %
N2O – Trágyakezelés
0 %
CH4 – Rizstermesztés
59,0 % Energiaszektor a szállítás kivételével
21,0 % Szállítás
9,0 % Mezőgazdaság
8,0 % Ipar
3,0 % Hulladék
A mezőgazdasággal összefüggő gázkibocsátás csökkentése A mezőgazdaság két nagy hatású GHG, a dinitrogén-oxid (N2O) és a metán (CH4) jelentős forrása (lásd: 3 ábra): • A N2O a növénytermesztés következtében jut a légkörbe, főként úgy, hogy a talajban élő mikrobák átalakítják a nitrogéntartalmú műtrágyákat. A N2O kibocsátása a mezőgazdaság gázkibocsátásának több mint a felét teszi ki. • A CH4 kibocsátása nagyrészt a kérődző állatok (elsősorban szarvasmarhák és birkák) emésztési folyamataival függ össze. Az állati trágya tárolása és szórása során CH4 és N2O is kerül a légkörbe.
Forrás: Az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága az EEA adatainak feldolgozása alapján
Alkalmazkodás a várható éghajlatváltozáshoz Az éghajlatváltozás sok ágazatot érint. A mezőgazdaság az egyik leginkább érintett ágazat, hiszen az időjárás erősen befolyásolja. Ez Európa teljes lakosságát érinti, hiszen megművelt területek és erdők borítják az EU földterületének 90 százalékát. Évről évre az időjárás változékonysága okozza elsősorban a termés ingadozását és az ezzel járó mezőgazdasági kockázatokat. Ennél fogva a gazdálkodók állnak az éghajlatváltozás hatásai ellen folytatott harc frontvonalában.
6
7
Kettős éghajlatváltozási kihívás a mezőgazdaságban
2 . K e t t ő s é g h a j l a t v á l t o z á s i k i h í v á s a mezőgazdaságban
A mezőgazdasági eredetű GHG-kibocsátás egyre csökken Az EU-huszonhetek mezőgazdaságának kibocsátása az EU teljes GHG kibocsátásának 9 százaléka. Ugyanakkor a mezőgazdaság egyre kisebb mértékben felelős az EU gázkibocsátásáért. A mezőgazdasági ágazat erőfeszítéseinek köszönhetően ez a részarány várhatón tovább fog csökkenni. Az EU teljes mezőgazdasági eredetű kibocsátása 20 százalékkal csökkent 1990 és 2005 között, főként a gazdálkodási technológia változásai, például a nitrogéntartalmú műtrágyák használatának kerülése vagy a csökkentett állatállomány miatt (lásd: 4 ábra). Eközben a gazdálkodással összefüggő globális gázkibocsátás 17 százalékkal nőtt. A mezőgazdasággal összefüggő gázkibocsátás csökkenése az EU-ban jelentősen több, mint az EU többi ágazata által elért, körülbelül 8 százalékos kibocsátáscsökkentés. Az EU mezőgazdasága tehát már eddig is jelentősen hozzájárult a kiotói kötelezettségvállalások teljesítéséhez.
A mezőgazdaság tovább csökkenti a kibocsátást A mezőgazdasági eredetű kibocsátás várhatóan tovább fog csökkenni: 23 százalékkal (EU-27) az 1990-es szinthez képest, illetve 15 százalékkal az EU-tizenötöket tekintve. Ez a várható tendencia a gazdálkodási technológiák tökéletesítésének, az állatállomány további csökkentésének, a 2003-as közös agrárpolitika (KAP) által bevezetett reformintézkedések jelentkező hatásainak, illetve a környezetvédelmi szabályozásnak köszönhető. A többi ágazathoz képest ezek kedvező adatok (lásd: 5 ábra). Az EU a föld egyetlen olyan térsége, ahol a mezőgazdasági eredetű kibocsátás csökkenése várható.
4 ábra: A szarvasmarha-állomány és a nitrogéntartalmú műtrágyák felhasználásának változása 1990–2004 (az 1990-es szintekhez viszonyítva) az EU-huszonötök országaiban
105
5 ábra: A mezőgazdasági kibocsátás várható csökkenése 2010-ig (EU-15)
100
Műtrágya és állati trágya felhasználása Lábasjószág-állomány
95
Közlekedés
90
-7 %
85
18 % Energiaszektor (kiv. szállítás)
Forrás: Az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága az EEA adatainak feldolgozása alapján
2005
2004
2003
2002
2001
1998
2000
Hulladék
1999
-47 %
1997
Ipar
1996
-15 % 1995
70 1994
Mezőgazdaság
1993
-15 %
1992
75
1991
-11,4 %
1990
80
Forrás: Európai Bizottság
(agrár-környezetvédelmi indikátorok)
8
9
Összes ágazat
A mezőgazdaság hatása az éghajlatváltozásra
3 . A m e z ő g a z d a s á g h a t á s a az éghajlatváltozásra
4 . H o g y a n s e g í t h e t n e k a z E U - s z a k p o l i t i k á k a kibocsátás csökkentésében A többi iparággal ellentétben a mezőgazdasági eredetű gázkibocsátás nem szabályozható gombnyomással. A mezőgazdasági tevékenységek bonyolult biológiai és ökológiai folyamatokba ágyazódtak. A mezőgazdasággal összefüggő GHG-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések a hosszú távú fenntarthatóságot célzó szakpolitikákon és a gazdálkodók saját kezdeményezésein alapulnak. A KAP-nak kiemelt szerepe van Már történtek lépések az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelésére irányuló törekvések közös agrárpolitikába történő beépítésére. A 2003-as KAP-reform átcsoportosította a gazdálkodóknak juttatott anyagi támogatást a termeléstől független közvetlen támogatások javára (ez volt a közvetlen támogatások és a termelés szétválasztása), csökkentve ezzel az intenzív gazdálkodás ösztönzését. Ennek a „szétválasztott” támogatásnak a feltétele ugyanakkor az is, hogy a gazdálkodók fenntartható termelési módszereket alkalmazzanak. Ez a „kölcsönös megfelelőség” a gazdálkodóknak juttatott közvetlen kifizetéseket a környezetvédelmi és egyéb jogszabályok betartásától teszi függővé. Az üvegházhatást okozó gázok légkörbe jutásának csökkentését ezen kívül számos vidékfejlesztési intézkedés is segíti, például a gazdaságok és épületek energiahatékonyságának növeléséhez adott támogatások, a témával kapcsolatos oktatás és tanácsadás, illetve a biogáz ágazat támogatása.
MT CY ES PT IE IT SE LU SI FR BE AT EL GB NL EU DE FI DK PL HU RO CZ SK LT EE BG LV -70
-60
-50
-40
-30
-20
-10
0
10
Forrás: EEA
A környezetvédelmi szabályozás szerepe A mezőgazdasággal kapcsolatos éghajlatváltozási problémák jó részének megoldásához a gazdálkodási technológiákon kell javítani, ám ezekre egyben jogi korlátokat felállító szabályozás is vonatkozik. Példa erre a nitrát irányelv. Ezt a tagállamok már megvalósították, és a következőkre terjed ki: a vízminőség folyamatos megfigyelése; a nitrátszennyezés szempontjából sérülékenyebb vízrétegek meghatározása; a helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó kódex kidolgozása (például trágyázási korlátok és a trágyaszórás feltételei, az állati trágya tárolása, állatállomány-koncentrációs határértékek és a vetésforgós gazdálkodásra vonatkozó követelmények).
10
11
20
30
40
50
60
70
Hogyan segíthetnek az EU-szakpolitikák a kibocsátás csökkentésében
6 ábra: A mezőgazdasági eredetű CH4 és a N2O teljes kibocsátásának változása (1 000 tonna CO2-egyenérték), 1990–2005 (EU-27)
5 . A z é g h a j l a t v á l t o z á s h a t á s a a mezőgazdaságra
Számítani lehet arra, hogy a hőmérséklet és a páratartalom emelkedése miatt a jelenlegi kártevők, betegségek és gyomnövények elterjedési területe és a fertőzöttség mértéke is nőni fog. Ezek a hatások területenként nagyon eltérő mértékűek lehetnek.
Az éghajlatváltozás globálisan érinti a mezőgazdaságot A szakemberek szerint a kis mértékű globális felmelegedés is csökkenti a terméshozamot, illetve termésingadozást okoz az egyenlítőhöz közelebb fekvő területeken. A mezőgazdasági termelésre gyakorolt negatív hatásokat súlyosbítani fogják a gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek (például árvizek, hőhullámok és aszályok). A kisbirtokosokat és az önellátó mezőgazdasági termelőket a probléma különösen érinti, mert ők nehezebben tudnak a körülményekhez alkalmazkodni. Ez várhatóan növeli az éhínség veszélyét, különösen az afrikai kontinensen.
A várható éghajlati változások hatással lesznek a terméseredményekre és azok eloszlására, és hosszú távon a mezőgazdasági növények egy részének termesztése északabbra tolódhat.
Az EU mezőgazdasága is érintett – az éghajlatváltozással kapcsolatos fő problémák Bár a várható hatások részben kedvezőek is lehetnek egyes európai térségek mezőgazdasága számára – főként az északi területeken (például hosszabb lesz a termőidőszak, és a melegebb idő miatt nőhetnek a terméshozamok) – a hatások nagyobb része kedvezőtlen lesz, gazdasági károkat fog okozni, és olyan régiókban fog jelentkezni, amelyeket már így is társadalmi-gazdasági és egyéb, környezeti tényezők – például a vízhiány – sújtanak. Az egyes helyeken várható éghajlati körülmények között jelentős különbségek is lehetnek, de a 21. században a várható változások összességükben a következők lesznek: enyhébb és csapadékosabb lesz a tél, melegebb és szárazabb a nyár, gyakoribbá válnak és felerősödnek a szélsőséges időjárási jelenségek. Elképzelhető, hogy 2050 előtt nem jelentkeznek az időjárás megváltozásának legsúlyosabb következményei, de a szélsőséges időjárási jelenségek, a gyakoribb és elhúzódó hőhullámok, árvizek és aszályok, már korábban is komoly károkat okozhatnak. A mezőgazdaságot érintő veszélyek Az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatása főként a vízellátással függ össze. A vízhiány nagy hatással lesz a mezőgazdasági termelésre és Európa tájaira. Sok területen – nevezetesen a déli EU-tagországokban – évszázados hagyománya van az öntözéses gazdálkodásnak. Nekik felül kell vizsgálniuk az alkalmazott öntözési technológiát. A mezőgazdaságban javítani kell a vízfelhasználás hatékonyságát, és csökkenteni kell a vízveszteségeket.
Az éghajlatváltozás eltérő hatásai az EU egyes térségeire Az EU minden térségében egyre jobban érződnek az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai, de egyes területek az átlagnál jobban érintettek. Dél-Európában és a Földközi-tenger partvidékén egyszerre fog jelentkezni a jelentős hőmérséklet-emelkedés és a csapadékhiány hatása. Különösen veszélyeztetetté válnak a hegyvidéki területek (nevezetesen az Alpok) és a kisebb szigetek. A sűrűn lakott árterületeket viharok, erős zivatarok és hirtelen áradások fenyegetik, melyek kiterjedt károkat okozhatnak. Az éghajlatváltozás növelni fogja a különbséget Európa természeti erőforrásainak területi eloszlásában. Az időjárás megváltozásának bizonyos hatásai már most tetten érhetők. Számos hatást megfigyeltek már: korábban virágoznak a fák, hosszabb lett a szőlő érési időszaka, és más növények természetes ciklusa is megváltozott. A mezőgazdasági munkálatok (vetés, betakarítás stb.) naptárának módosulása azt mutatja, hogy a gazdálkodók már alkalmazkodnak az új éghajlati feltételekhez.
7 ábra: Az éghajlatváltozás várható hatásai az EU különböző térségeiben éghajlati övek
tenger- és tószintek viharok, árvizek melegebb és szárazabb nyár termőidőszak növényfajták száma kártevők jégmezők olvadása
téli csapadék (árvizek) tengerszint melegebb és szárazabb nyár terméseredmény és növényfajták száma
téli csapadék (árvizek) nyári csapadék aszályveszély talajerózió veszélye termőidőszak terméseredmény és növényfajták száma
Az éghajlatváltozás hatásai Jelenség
Valószínűség
Melegebb napok. Kevesebb hideg nap/éjszaka
Szinte bizonyos (99 % fölött)
Több melegebb időszak és hőhullám
Nagyon valószínű (90 % fölött)
Intenzívebb csapadékhullás Az aszályos területek növekedése
hőmérséklet éves csapadék, vízkészlet aszályveszély, hőterhelés terméseredmény művelhető terület
Valószínű (66 % fölött)
Erősebb trópusi ciklonok Szélsőségesebb tengerszintek (nem cunamik)
Forrás: Az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága a
Forrás: IPCC
szakirodalmi adatok saját feldolgozása alapján
12
13
Közép-Európa északi területek déli, dél-keleti területek nyugati és atlanti területek
7. A m e z ő g a z d a s á g n a k a l k a l m a z k o d n i a k e l l
Az EU mezőgazdasági ágazata tisztán látja az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákat, és megfelelő válaszlépéseket tesz. A mezőgazdaság az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezeléséből három fő területen veheti ki a részét: az ágazat gázkibocsátásának csökkentésével, a termőtalaj szénfelhalmozó képességének növelésével, illetve megújuló energia és biotermékek termelésével. Íme néhány gyakorlati példa:
A különböző szintű alkalmazkodási lehetőségek széles skálája Az alkalmazkodásra sokféle lehetőség kínálkozik a gazdaságok műszaki fejlesztésétől a gazdálkodási technológia megújításán át a politikai eszközökig (pl. alkalmazkodási cselekvési tervek). Az éghajlati feltételek várható megváltozásához alkalmazkodva a gazdálkodók például változtathatnak a vetésváltási gyakorlaton a hatékonyabb vízhasználat érdekében, a megváltozott hőmérsékleti és csapadékviszonyokhoz igazítva a vetési időpontot. Másik lehetőség, hogy olyan fajtaváltozatokat termesztenek, amelyek jobban megfelelnek az új éghajlati feltételeknek (pl. hő- és szárazságtűrők), vagy például sövénykerítéseket és kisebb erdőket (pl. mezővédő erdősáv) telepítenek a szántóföldekre, amelyek csökkentik a felszíni lefolyás eróziós hatását, és megtörik a szelet. Fontos a gazdálkodók tájékoztatása az éghajlat várható megváltozásával kapcsolatos veszélyekről, illetve a használható alkalmazkodási megoldások közzététele. A tagállamok már tettek intézkedéseket az alkalmazkodás érdekében. Az eddigi erőfeszítések főként a legfenyegetőbb veszélynek számító szélsőséges időjárási jelenségek (például árvizek) hatásainak megelőzésére irányultak.
Biogáz állati hulladékból Anaerob fermentációs üzemek létesítésével különösen hatékonyan csökkenthető a kibocsátás olyan térségekben, ahol koncentrált az állatállomány, és nagy mennyiségben keletkezik trágya és hígtrágya. Az anaerob fermentáció a szerves anyagok levegő hiányában történő lebontásának természetes folyamata. Az anaerob fermentációs üzem (anaerob emésztő) egy olyan mesterséges rendszer, amely hasonló eljárással képes kezelni a különféle szerves hulladékokat, miközben biogázt is termel. A biogázt fel lehet használni fűtésre vagy elektromos áram előállítására. Ezzel az eljárással csökkenthető a kiindulási anyagokból származó káros gázok kibocsátása, ráadásul értékes megújuló energia nyerhető. A termőtalaj szénfelhalmozó képességének növelése A légkörből jelentős mennyiségű CO2 távolítható el és tárolható a talajban megfelelő gazdálkodási technológiával, például ökológiai gazdálkodással, szántás nélküli vagy kevés talajforgatással járó talajműveléssel, fehérjenövények termesztésével, sövénykerítések telepítésével, állandó legelők fenntartásával és a szántóföldek legelőkké alakításával. Erdősítéssel is jelentős mennyiségű szén-dioxid vonható ki a légkörből, mert a fásszárúak sokkal több szén-dioxidot képesek megkötni, mint a többi mezőgazdasági növény.
© fotolia.com
Megújuló erőforrások biztosítása bioenergia és biotermékek termeléséhez A bioenergia előállítására alkalmas mezőgazdasági biomassza kiválthatja a nagy gázkibocsátást okozó energiaforrások, például a fosszilis energiahordozók felhasználását. Egyre több gazdálkodó termeszt energianövényeket olyan bioüzemanyagok előállításához, amelyekkel kisebb vagy nagyobb erőművek vagy a gazdaságok kombinált hőhasznosító erőművei láthatók el energiával. Növekvő tendenciát mutat az iparágon belül a megújuló mezőgazdasági erőforrások (például a mezőgazdasági anyagok, a bioműanyagok vagy a biokémiai vegyületek) felhasználása.
14
Az elkövetkező évekre nézve döntő fontosságú az alkalmazkodási lehetőségek felderítése.
Hogyan segíti a KAP a mezőgazdasági termelők alkalmazkodását? A gazdálkodók egyedül képtelenek megbirkózni az éghajlatváltozás terheivel. A közpolitikának támogatnia kell a gazdálkodókat a mezőgazdasági üzemszerkezet és a termelési módok megújításában, a folyamatos szolgáltatásnyújtásban és a vidéki környezet fenntartásában. A KAP már tartalmaz olyan elemeket, amelyek megkönnyítik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. A kockázatkezelő eszközök, például az éghajlatváltozással kapcsolatos, időjárással összefüggő katasztrófák miatti károkat enyhítő biztosítási rendszerek elérhetővé tételével is segíteni lehet a gazdálkodókat. A vidékfejlesztési politikával, például a hatékonyabb öntözőberendezések beszerzésének támogatásával, ellensúlyozhatók az éghajlatváltozás gazdálkodókra és vidékgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásai. Az alkalmazkodás szempontjából fontos az is, hogy az agrár-környezetvédelmi szabályozási rendszerek a gazdákat a talajjal és a vízzel való kívánatos gazdálkodásra ösztönözzék. Az éghajlatváltozás, a mezőgazdaság és a fogyasztók A gazdálkodók nem légüres térben küzdenek az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákkal. Igyekeznek megfelelni a piaci igényeknek (amelyek alakulására az éghajlatváltozás is kihathat), valamint az uniós kezdeményezéseknek is. Egyre több élelmiszer-termelő és fogyasztó igyekszik csökkenteni az általa kiváltott szén-dioxid-kibocsátást, és átgondolja a termelési és fogyasztási szokásait (pl. helyi élelmiszerek vásárlásával csökkentve a szállításból eredő kibocsátást). A gazdák egy része átáll a környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb gazdálkodási technológiákra (pl. ökológiai gazdálkodásra, integrált növénytermesztésre). Vannak már címkézési előírások, de ezek még továbbfejlesztésre várnak. Az éghajlatváltozás hatással lehet az élelmiszerek áraira és azok stabilitására is. A jelenlegi magas gabonaárak egyik oka éppen az, hogy az EU-ban kevesebb volt a termés, részben a kedvezőtlen európai időjárás miatt.
15
A mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell
6 . A m e z ő g a z d a s á g t o v á b b r a i s k i v e h e t i részét az éghajlatváltozás elleni harcból
