AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI AZ ÁLLATTARTÁS KÖVETELMÉNYEI
FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005
AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI AZ ÁLLATTARTÁS KÖVETELMÉNYEI
Szerzők: Dr. Báder Ernő Dr. Gulyás László Kovácsné Dr. Gaál Katalin Dr. Pászthy György Dr. Szathmári László Lektor: Dr. Jávor András
TARTALOMJEGYZÉK I. Az állatok tartásáról általában ____________________________________________________ 4 II. Az Európai Uniós irányelvek _____________________________________________________ 5 1. Az állatok védelme a mezőgazdasági állattartásban ___________________________________ 5 2. Az Európai Közösség állatvédelmi ajánlásai szarvasmarhák esetében _____________________ 6 2.1. A borjakra vonatkozó minimális állatvédelmi követelmények _______________________ 6 2.2. A borjak tartására vonatkozó általános előírások __________________________________ 6 2.3. A borjak speciális gondozási eljárásai __________________________________________ 8 2.4. Tehenek és üszők speciális gondozási eljárásai ___________________________________ 8 2.5. A hízlalásra szánt bikák speciális gondozási eljárásai ______________________________ 9 3. A juhok tartása _______________________________________________________________ 10 3.1. A juhok férőhelyigénye ____________________________________________________ 10 3.2. Az istálló klímája _________________________________________________________ 10 4. A kecskék tartása _____________________________________________________________ 11 4.1. Az anyák elhelyezése ______________________________________________________ 12 4.2. A bakok elhelyezése _______________________________________________________ 12 5. Sertések állatvédelmi előírásai___________________________________________________ 12 6. A házinyúl tartása és férőhelyigénye ______________________________________________ 14 7. Prémesállatok________________________________________________________________ 15 7.1. Általános rendelkezések ____________________________________________________ 15 7.2. A prémesállatok gondozása és vizsgálata_______________________________________ 15 7.3. Elhelyezés, épület, berendezés _______________________________________________ 16 7.4. Tartásmód _______________________________________________________________ 16 8. A lovak tartása _______________________________________________________________ 17 8.1. A lóistállókkal szemben támasztott általános elvárások____________________________ 17 8.2. A lóistállókkal szemben támasztott általános követelmények:_______________________ 17 8.3. Istállózási módok _________________________________________________________ 17 8.4. A lóistállók klímaviszonyai _________________________________________________ 18 8.5. A lovak férőhely-igénye ____________________________________________________ 19 9. Tojótyúk____________________________________________________________________ 20 9.1. Alternatív tartási mód ______________________________________________________ 20 9.2. Hagyományos, korszerűsített ketreces tartás ____________________________________ 21 9.3. Feljavított ketreces tartás ___________________________________________________ 21 9.4. Szállítás ________________________________________________________________ 21 9.5. Állatvágás _______________________________________________________________ 21 9.6. Ketreces tojótyúktartás _____________________________________________________ 21 10. Pecsenyecsirke ______________________________________________________________ 23 10.1. Itatók__________________________________________________________________ 23 10.2. Takarmányozás__________________________________________________________ 23 10.3. Alom__________________________________________________________________ 23 10.4. Szellőztetés és fűtés ______________________________________________________ 23 10.5. Zaj____________________________________________________________________ 23 10.6. Világítás _______________________________________________________________ 23 10.7. Ellenőrzés ______________________________________________________________ 24 10.8. Takarítás _______________________________________________________________ 24 10.9. Nyilvántartás ___________________________________________________________ 24 10.10. Beavatkozások _________________________________________________________ 24 III. Zárszó ______________________________________________________________________ 25
3
I. AZ ÁLLATOK TARTÁSÁRÓL ÁLTALÁBAN Az állatok tartása esetén a következő tíz alapelvet szükséges betartani: – Állatot nem szabad képzeletbeli jó és rossz tulajdonságokkal felruházni, saját babonás hiedelmeinket vagy előítéleteinket táplálva. – Állatot nem szabad az ember szórakozására leigázni vagy megalázni. – Állatot csak akkor szabad fogságban tartani, ha megfelelő életteret és társas környezetet tudunk számára nyújtani. – Állatot csak akkor szabad társként tartani, ha képes könnyen alkalmazkodni gazdája életviteléhez. – Állatfajt közvetlen üldözéssel nem szabad pusztulásra kárhoztatni. – Állatnak sportcélból nem szabad fájdalmat vagy szorongást okozni. – Állatnak szükségtelen kísérletek során nem szabad gyötrelmet okozni. – Gazdasági haszonállatot nem szabad nyomasztó környezetben tartani. – Állatot nem szabad pusztán a szőrméért, a bőréért, a csontért vagy bármely más luxustermék-alapanyagért kihasználni. – Munkavégző állatot nem szabad stresszt vagy fájdalmat okozó feladatra kényszeríteni. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy semmiféle gazdasági érvvel nem magyarázható és nem fogadható el a rossz bánásmód az állatokkal. Az állatokat a következő 5 „szabadságjog” illeti meg: Mentesség: – – – – –
az éhségtől, szomjúságtól a fájdalomtól, sérüléstől, betegségektől a félelemtől, káros stressztől a természetes viselkedést korlátozó körülményektől a kényelmetlenségtől, illetve rossz érzéstől
4
II. AZ EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEK Az Európai Unió állatvédelmi irányelvei és határozatai 2004.05.01.-től hazánkban sem hagyhatók figyelmen kívül. Ezek közül néhány fontosabb a következő területekre irányítja a figyelmet: – az állatok védelme a mezőgazdasági állattartásban – tartástechnológia, – a szállított állatok védelme, – a vágóállatok védelme, – vágás előtti kezelés, vágás, vágóhidak.
1. Az állatok védelme a mezőgazdasági állattartásban Az Európa Tanács (ET) 1978. február 20.-án európai egyezményt fogadott el az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartásban. Az európai Közösség úgy csatlakozott az egyezményhez, hogy azt a 923/1978. (VII. 19.) sz. alatt irányelvként kihirdette. Az egyezmény rendelkezik az állatok tartásáról és ellátásáról, kiemelten az iparszerű állattartás kerete között. Ezek a jogszabályok a következők: – 923/1978. (VII.19.) EGK Tanácsának irányelve a mezőgazdasági állattartás állatvédelmi kérdéskörében kötött európai egyezmény átvételéről. – 583/1992. (XII.31.) EGK Tanácsának határozata a 923/1978. (VII. 19.) sz. irányelv módosításáról. – 166/1988. (III. 7.) EGK Tanácsának irányelve a Bíróságnak a 131/1986. sz. ügyben hozott ítéletéről (a Tanács 1986. március 25-i, 113/1986. EGK számú, a ketrecben (battériában) tartott tojótyúkok védelmével kapcsolatos minimális követelmények megállapításáról szóló irányelvének semmissé nyilvánításáról). – 629/1991. (XI.19.) EGK Tanácsának irányelve a borjak védelmében alkotott minimálkövetelményekről. – 630/1991. (XI.19.) EGK Tanácsának irányelve a sertések védelmében alkotott minimálkövetelményekről. A jogszabály hatályát 1992-ben bővítették. Minimál-követelményeket írtak elő a haszonállatok tartására. Ezeket nemcsak az iparszerű tartáskörülményekre, hanem minden állattartásra kiterjesztették. Az iparszerű tartás fogalmát az jellemzi, hogy az állatok olyan számban, olyan körülmények között, olyan teljesítménykényszer alatt állnak, amelyben jó közérzetük fenntartása rendszeres gondoskodást igényel. Ezzel együtt minden szükségtelen fájdalmat, szenvedést vagy kínzást el kell kerülni. Követelmény a fajnak megfelelő tartás, és tilos minden olyan tartási mód, amely az állatnak szenvedést vagy sérülést okozna. Tilos az állatok fajlagos igényű mozgási szabadságának korlátozása, az istállókban szavatolni kell a kedvező környezeti körülményeket. Magyarországon az állattartással kapcsolatos jogharmonizáció megtörtént, a hazai joganyagok és azok rendeletekkel történt módosításai az alábbiakban láthatók: – 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről, valamint az ennek módosításáról szóló 2002. évi LXVII. törvény; – 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól, valamint az ennek módosításáról készült a 20/2002. (III. 14.) FVM rendelet; – 13/1999. (IV. 28.) KHVM-FVM együttes rendelete az állatszállításról; – 52/2003. (VIII. 15.) GKM-FVM együttes rendelete az állatszállítás állatvédelmi szabályairól; 5
– 9/1999. (I. 27.) FVM rendelet a vágóállatok levágásának és leölésének állatvédelmi
szabályairól, és az ennek módosításáról készült 26/2002. (IV. 13.) FVM rendelet; – 10/1999. (I. 27.) FVM rendelet az Állatvédelmi Tanácsadó Testület létrehozásáról; – 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról, és az ennek módosításáról készült 98/2002. (V. 5.) Kormányrendelet; – 245/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet a települési önkormányzat jegyzőjének feladatairól az állatok védelmével és nyilvántartásával kapcsolatban; – 74/2003 (VII. 1.) FVM rendelet a tojótyúk-tartó telepek nyilvántartásba vételének szabályairól. Az EU jogszabályai közül: – 98/58/EK Tanácsi irányelv az állattartás állatjóléti alapelveiről; – 1999/74/EK Tanácsi irányelv a tojótyúk-tartás állatjóléti alapelveiről; – 1999/74/EK Tanácsi irányelv az állatok szállításáról, és ennek módosításai o 95/29/EK Tanácsi irányelv az útvonaltervről, állatsűrűségről, az itató és etető berendezések eloszlásáról, o 411/98/EK Tanácsi rendelet a szállító járművek paramétereiről, o 1255/97/EK Tanácsi rendelet a szállítás közbeni etetés és itatásról, – 93/119/EGK Tanácsi irányelv a vágóhidakkal szemben támasztott követelményekről elemzése követte.
2. Az Európai Közösség állatvédelmi ajánlásai szarvasmarhák esetében 2.1. A borjakra vonatkozó minimális állatvédelmi követelmények A szabályozás értelmében hat hónapos koráig tekintendő az állat borjúnak. A hat borjúnál többet tartó állattartó telepnek a következő követelményeknek kell eleget tennie: Csoportosan tartott borjak esetében a testtömegtől függ a helyigény, a minimális fekvőtér nagysága 150 kg élősúlyig 1,5 m2 legyen állatonként (150-220 kg 1,7m2, 220 kg felett 1,8 m2), valamint biztosítani kell elegendő szabad területet ahhoz, hogy a borjak akadályoztatás nélkül megfordulhassanak, lefekhessenek. Egyedileg tartott borjak esetében az egyedi box szélességének minimálisan el kell érnie a 90 cm-t, ill. a marmagasság 0,8-szorosát (10% eltérés megengedett). Nyolc hetes életkor felett a borjú nem tartható egyedi ketrecben, kivéve, ha az állatorvos igazolja, hogy egészségügyi vagy viselkedésbeli okok miatt, gyógykezelés céljából el kell különíteni az állatot. Ebben az esetben a ketrec szélességének minimum el kell érnie a borjú álló helyzetben mért marmagasságát, hossza pedig a borjú hosszúságának 1,1-szeresét. Az egyedi boxoknak (kivéve a beteg állatok elkülönítésére szolgálókat) nem lehet tömör az oldalfala, hanem csak olyan hézagos szerkezetű, amely lehetővé teszi az állatok közötti vizuális és fizikális kontaktust. 2.2. A borjak tartására vonatkozó általános előírások – Mindazon anyagok, melyeket a borjak elhelyezésére szolgáló istállók, főként egyedi
ketrecek készítése során használnak, és az állat közvetlen kapcsolatba kerülhet velük, nem lehetnek a borjak egészségére ártalmasak. További követelmény ezek jó tisztíthatósága és fertőtleníthetősége. – Az elektromos áramköröket és berendezéseket úgy kell a vonatkozó érvényes előírások
szerint szerelni, hogy azok áramütést ne okozzanak.
6
– Az épület szigetelésének, fűtésének, szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáram-
lás, porkoncentráció, hőmérséklet, relatív páratartalom és gázkoncentráció olyan szint alatt maradjon, amely a borjak egészségét nem károsítja. – Minden, a borjak egészségének és jóllétének fenntartásához elengedhetetlen (automati-
kus és mechanikus működésű) berendezést legalább naponta egyszer ellenőrizni kell. Az esetleges hibákat azonnal ki kell javítani, illetve amennyiben ez nem lehetséges, a hiba elhárításáig a borjak egészségének és jóllétének megőrzését szolgáló lépéseket meg kell tenni. Így például alternatív etetési, és a megfelelő környezetet fenntartó módszereket kell alkalmazni. – Mesterséges (gépi) szellőztetési rendszer használata esetén tartalékberendezésről kell
gondoskodni, amely biztosítja a szükséges ventillációt üzemzavar esetén, valamint az állattartót a hibára figyelmeztető riasztó rendszert kell felszerelni. Ennek működését rendszeresen ellenőrizni kell. – A borjakat nem szabad állandóan sötétben tartani. A különböző éghajlati viszonyoktól
függően a borjak igényeinek megfelelően természetes vagy mesterséges megvilágításról kell gondoskodni. A mesterséges megvilágításnak legalább ugyanolyan intenzitásúnak kell lenni reggel 9 óra és 17 óra között, mint a természetes fénynek. Ezen kívül szükséges olyan alkalmas fényforrás is (rögzített vagy hordozható), melynek segítségével a borjak bármely napszakban ellenőrizhetők. – Minden istállózott borjút az állattulajdonosnak vagy az állatokért felelős személynek
legalább naponta kétszer, a szabadban tartott állatokat, pedig naponta legalább egyszer ellenőriznie kell. Minden sérült vagy betegséggyanús borjút azonnal megfelelő kezelésben kell részesíteni, eredménytelenség esetén késedelem nélkül állatorvoshoz kell fordulni. Amennyiben szükséges, a beteg vagy sérült állatot el kell különíteni száraz, kényelmes fekvést biztosító alommal ellátott boxba, vagy alommal ellátott elkülönítőbe. – A borjak szállását olyan módon kell kialakítani, hogy minden egyes állat számára lehe-
tővé tegye a nehézség nélküli lefekvést, felállást, pihenést és önmaga tisztogatását, valamint más borjakkal történő vizuális kapcsolattartásának lehetőségét. – A borjakat tilos lekötve tartani, kivéve a csoportosan tartottakat maximum egy órás in-
tervallumra a tejjel vagy tejpótlóval való etetés időtartamára. Lekötés alkalmazása esetén a lekötésre használt eszközök nem okozhatnak sérülést a borjaknak, rendszeresen ellenőrizni kell és igazítani rajtuk annak érdekében, hogy az állatok számára kényelmes legyen. Minden lekötésre használt eszköznek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy a sérülés- és fulladásveszélyt kiküszöbölje, valamint biztosítsa a 7. pontban leírt mozgásszabadságot a borjú számára. – A borjak tartása során használt istállókat, ketreceket, berendezéseket, eszközöket rend-
szeresen tisztítani és fertőtleníteni kell a keresztfertőzések (fertőzésátvitel) és a betegséghordozó organizmusok megtelepedésének megelőzése érdekében. A bélsarat, vizeletet és takarmánymaradékot megfelelő gyakorisággal el kell távolítani a bűz csökkentése és a rovarok, rágcsálók távoltartása érdekében. – A padozatnak simának és csúszásmentesnek kell lennie. Úgy kell kialakítani, hogy ne
okozzon sérülést a borjaknak, és azon az állatok sérülés és szenvedés nélkül kényelmesen állhassanak, vagy fekhessenek. A padozat anyaga legyen szilárd, egyenletes és tartós felületű. Mérete a borjú méretéhez és súlyához igazodjon. A pihenőtér legyen kényelmes, tiszta és vízelvezető, valamint a borjakra ártalmatlan. Kéthetesnél fiatalabb borjak számára megfelelő almozásról kell gondoskodni. – Minden borjú számára gondoskodni kell korának, testtömegének, szokásainak és fizio-
lógiai igényeinek megfelelő takarmányozásról kielégítő egészségi és jólléti állapota fenntartása érdekében. A borjakra szájkosarat rakni tilos. 7
– Minden borjút legalább naponta egyszer meg kell etetni. Csoportosan tartott állatok ese-
tében, ahol nem igény szerint vagy automatikus etetőrendszer segítségével történik a takarmányozás, minden borjúnak csoporttársaival egy időben kell biztosítani a takarmányhoz való hozzáférést. – Minden kéthetesnél idősebb borjú számára biztosítani kell elegendő mennyiségű friss
ivóvízhez való hozzájutást, vagy egyéb módon kell kielégíteni folyadékigényét. Forró időjárási viszonyok esetén vagy beteg állatok számára állandóan friss ivóvíznek kell rendelkezésre állnia. – Az etető- és itató-berendezéseket úgy kell tervezni, elkészíteni és elhelyezni, hogy a
borjak takarmánya és ivóvize ne szennyeződjék. – Minden borjúnak születés után a lehető legrövidebb időn belül, minden esetben életének
első hat órájában, szarvasmarha kolosztrumhoz kell jutnia. 2.3. A borjak speciális gondozási eljárásai Az egyedi állások mérete az egyedi tartás végén várható állatméretnek feleljen meg. Az egyedi állás szélessége nem lehet kisebb, de inkább nagyobb, mint a borjú marmagassága. Az álláshossz nagyobb legyen, mint az álló helyzetben kinyújtott fej és a faroktő között mért távolság, plusz 40 cm Ha fennáll a fertőzés veszélye, akkor itatás előtt a föcstejet egy órán keresztül 56°C-on kell tartani. Ennél magasabb hőmérsékletre tilos melegíteni, mert az antitestek elpusztulnak. Kéthetesnél idősebb borjak kapjanak ízletes, emészthető, tápanyagban gazdag takarmányt. A takarmány tartalmazzon elegendő vasat, valamint koruknak, testtömegüknek és biológiai igényüknek megfelelő mennyiségű szálas és abraktakarmányt. Az első négy hétben, illetve mindaddig, amíg a megfelelő mennyiségű szilárd halmazállapotú takarmányt nem képesek elfogyasztani, legalább naponta két alkalommal folyékony tápanyaghoz kell, hogy hozzájussanak. A vödrös tejitatás helyet a szopókás itatás alkalmazása hangsúlyozottan ajánlott. Vödörből történő etetésnél minden borjúnak külön vödre legyen. A tehenek és borjak együttes, csoportos tartása esetén- amennyiben a borjaknak kiegészítő takarmányt is kell adni- olyan elkülönített etetőket kell alkalmazni, amelyekhez csak a borjak tudnak hozzáférni. A borjak egy hetes korukig, illetve azok a borjak, amelyeknek a köldöke nem gyógyult teljesen be, csak vészhelyzetben, szükséghelyzetben távolíthatók el az adott telepről. A borjak telepen kívüli (piacra) szállításánál egészségük és megfelelő komfortérzetük megóvása érdekében meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket. Más gazdaságokból származó borjakat a tehenészet saját állományától a kereszt és illetve az átfertőzés meggátlása érdekében megfelelő ideig elkülönítve kell tartani. Hízlalás céljára vásárolt borjakat elkülönített istállóban, csoportosan kell tartani. Nevelésre tartott borjakat bemutatás, demonstráció céljára tilos felhasználni, amennyiben ilyen akció egészségüket és jó közérzetüket károsan befolyásolják. 2.4. Tehenek és üszők speciális gondozási eljárásai – Kötetlen tartási rendszerű istállókban az állatok száma nem lehet több, mint a
pihenőboxok száma, illetve amennyiben nincs -ad libitum szálastakarmány etetés- mint az etetőhelyek száma. Közlekedőfolyosók és a mozgástér mérete és kialakítása olyan legyen, hogy a szükségtelen „szociális nyomás” kialakulása elkerülhető legyen, ne alakuljon ki a szűk méretek és a zsúfoltság okozta stresszhelyzet. 8
– Az állás hossza tegye lehetővé, hogy az állat szilárd padozatfelületen állhasson és fek-
hessen. Az egyedi boxok és az állások tegyék lehetővé, hogy az állat a fajtára jellemző mozgásmódokban sem a lefekvésnél, sem az a felállásnál ne legyen gátolva. – Tilos az állatot teljes rácspadozaton tartani. A pihenőtér szilárd felülete alkalmas legyen
a megfelelő kényelmet biztosító és a sérülések kockázatát kizáró szalma vagy más megfelelő anyaggal történő almozásra. – Az állat viselkedését szabályozó eszközök, berendezések közül (elkerítés) éles hegyes
eszközök használata nem engedélyezett. Elektromos áramütést okozó eszközök csak villanypásztor céljára használhatók. A gondozó az elektromos áramot csak okvetlenül szükséges ideig kapcsolhatja be, pl. vizsgálatok, terelések alkalmával. Elektromos áram használata az ellést megelőző időszakban tilos – Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az állat tetszés szerinti időben kimehessen
az istállóból. Ennek lehetőségét nyári időszakban minden nap célszerű biztosítani. – Alkalmazni kell a fejőberendezéseket. Ezeket olyan állapotban kell tartani, hogy a tőgy-
sérülés megelőzhető legyen. – A tehén farkának állandó felkötését kerülni kell. – Az állatok napi ellenőrzése során a tőgy és a nemi szervek állapotát is ellenőrizni kell.
A vemhesség utolsó hónapjában különösen kell figyelni, hogy mutatkoznak-e rendellenes viselkedés jelei. – Az ellést megelőző időszakban és az ellés alatt szilárd burkolatú, almozott állások hasz-
nálata ajánlott. A gondozónak gyakorlottnak kell lennie az elletésben. Higiénés körülményeket kell biztosítani. A gondozónak biztosítani kell, hogy a tehén az ellés után azonnal lenyalhassa a borját Amennyiben nehéz ellés gyanúja merül fel, állatorvosi szakvéleményt kell kérni. A borjazás csak kézzel segíthető, kötél és lánc használata kerülendő. Ezek csak kivételes körülmények között használhatók, de akkor is könnyen oldhatónak, levehetőnek kell lennie. Császármetszést csak állatorvos végezhet, és csak egyedi esetekben, nem rutinműtétként, indokolt esetben. – Főként a szűz üszők tenyésztésbe állítása esetén, mind az apa, mind az anyaállat szelek-
tálására nagy gondot kell fordítani. Figyelembe kell venni a fajtát, nagyságot, kort, előző teljesítményt, mert így az ellési problémák csökkenthetők. 2.5. A hízlalásra szánt bikák speciális gondozási eljárásai A bikák megfelelő szociális/társas kapcsolatának biztosítására kellően ingergazdag környezetet kell megteremteni. Általában ezt kötetlen tartással lehet megvalósítani. Legnagyobb csoportméret 12 állatból álljon. Az összeszokott csoportokhoz tilos más bikát „hozzácsapni”, illetve a tilos csoportokat összevonni. Kerülendő az olyan bikák egy csoportban tartása, amelyek között szarvtalanított és szarvalt egyedek is vannak Csoportos, istállózott tartásnál irányelv, hogy egy 600 kg-os testtömegű bikára 3 m2-nél kisebb alapterület nem juthat. A tartási rendszert módosítani, átalakítani, fejleszteni kell, ha abnormális, szokásostól eltérő viselkedés jelei mutatkoznak. Ez lehet állománysűrűség csökkentése, tartási körülmények (zárt) megszűntetése, padozatminőség, klimatikus és higiénés körülmények javítása. Kötött tartás esetén a nyakszíjat vagy láncot, annak érdekében, hogy a fölösleges fájdalmat vagy szenvedést el lehessen kerülni, szükség szerint utána kell állítani. Bikák egymásra ugrálásának megakadályozása céljából áram alatti vezeték alkalmazása kerülendő.
9
A hízóbika istállók tervezésénél, kialakításánál vagy a rekonstrukciók végrehajtásánál olyan tartási rendszerek fejlesztésére és alkalmazására kell törekedni, amelyek a sérülések lehetőségeit kizárják és kielégítik az állat viselkedési szokásainak megfelelő igényeit. Kiemelendő a megfelelő padozat alkalmazásának jelentősége.
3. A juhok tartása Gazdasági állatfajaink közül a baromfihoz, sertéshez viszonyítva elsősorban a juhot és a kecskét tartjuk a legtermészetszerűbb, a környezetbarát gazdálkodás elveivel leginkább öszszeegyeztethető tartási, termelési feltételek között. Mindezek ellenére, az európai, állatvédelemre vonatkozó normák szigorodása, az állatvédő egyesületek megkülönböztetett figyelme, a juhágazaton belül, az élő állattal bármilyen módon kapcsolatba hozható területeken, fokozott erkölcsi felelősségre kell, hogy ösztönözzék az érintetteket. 3.1. A juhok férőhelyigénye Az 1998. évi XXVIII. törvényben megfogalmazott elvek közül, miszerint a „jó gazda gondossága” az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak a fajtára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti”, a juh faj esetében is érvényes. Juhtartásunk hagyományai az elmúlt évtizedek során jelentősen nem változtak, így továbbra is dominál az évi egyszeri elletésre berendezkedett, pásztoroló, esetenként a szakaszos legeltetésre alapozott juhtartás. A statisztikai adatok birtokában elmondható, hogy a juhtartásra használatos épületeink kihasználtsága 1996-ban 54%-os, 1998-ban pedig 56%-os volt. A jelenlegi, egy milliós nagyságrendű anyajuhállományunkat mintegy 13,9 ezer épületben, 1623 ezer férőhely rendelkezésre állása mellett tartjuk. Ez a bőség, az esetek többségében elegendő garanciát nyújt arra, hogy a juhokat az előírt férőhelyigény-paraméterek (1. táblázat) tiszteletben tartásával tudjuk elhelyezni. 1. táblázat. Juhok férőhelyigénye korcsoportonként
Megnevezés
Férőhelyszükséglet (m2/egyed) Anyajuh bárány nélkül 0,8 – 1,0 Anyajuh báránnyal 1,2 – 1,6 Hízóbárány 0,4 – 0,6 Éves bárány 0,5 – 0,7 Kos egyedi ketrecben 3,0 – 4,0 Kos közös ketrecben 3,0 – 4,0 Szopósbárány 0,25 Forrás: Nábrádi és Jávor, 2002
Jászolhossz (m/egyed) 0,4 0,6 0,2 0,3 0,5 0,5 0,2
Csoportlétszám optimuma 50 – 300 1 - 50 25 - 50 200 – 1000 8 - 10 10 - 100
3.2. Az istálló klímája Hazánk éghajlati viszonyai között a juhállományt télen istállózni kell, ezért a juhtartásban legeltetési és teleltetési időszakot különböztetünk meg. Gondot jelent, hogy a hazai juhászatok többségében, a nyári legeltetési időszakban is általában kénytelenek hodályba zárni az állatokat, mivel a vagyonvédelmi szempontok (tolvajok, kóbor ebek elleni védelem) ezt megkövetelik. A legelterjedtebb mélyalmos tartás következtében, különösen a nyári meleg napok 10
idején, a trágyából felszabaduló NH3 jelentősen károsítja az épületben tartózkodó juhok tüdejét, általános egészségi állapotát, illetve gyapjú bundáját, ugyanis ez az érték időszakosan, akár többszörösen is meghaladhatja az ideális istálló klíma küszöbértékeit (2. táblázat). 2. táblázat. A juhistálló klímaigénye
Paraméterek
Anyajuhok részére
Hőmérséklet (°C) 10 – 23 Páratartalom (%) 65 – 80 CO2 (tf%; max.) 0,1 Légáram (m/s) 0,2 – 0,5 NH3 (tf%; max.) 0,01 Forrás: Nábrádi és Jávor, 2002
Szopós bárányok ré- Hízóbárányok részére szére 20 – 30 5 – 20 70 – 80 70 – 85 0,1 0,1 0,1 – 0,2 0,3 0,01 0,01
Nem mindenki fogadja el tényként, hogy a juhok a hidegre alig, viszont a huzatra nagyon érzékenyek, mivel általában az ember klíma-igényét veszik alapul. Gyakran tapasztalható emiatt, hogy különösen téli időszakban, a juhokat szinte „légmentesen” bezárják a hodályokba. Ez a gyakorlat azon túl, hogy az állatok egészségi állapotát rontja, a magas NH3 és páratartalom jelenlétével NH3OH keletkezését segíti elő, amely a gyapjút megsárgítja. A kártétel tehát így többszörösen jelentkezik, mivel ez a csökkent értékű gyapjú már csak jóval az egészséges gyapjú felvásárlási ára alatt értékesíthető. Az átalakított szarvasmarha istállók esetében a természetes szellőzése 12 m fesztávolságig kielégítő, viszont a 60 m-nél hosszabbak már huzatosak. A kívánatos fényviszonyok eléréséhez, a fal felső harmadában javasolt ablakok felületét általában az alapterület 1/15-1/20 részére építik meg, mely szempont a korszerűtlen, több évtizedes nádfedelű hodályok kivételével biztosított. Az épületek tervezésénél előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják a 3 x 3 méteres, kifelé nyíló, egy kapura számítható max. 250-300 juhlétszám igényt. A hagyományos és korszerű juhhodályon kívül más állatfajok részére épített épületekben is tartanak juhokat. Ezek belső berendezésének többségét átalakították a juhok tartástechnológiai igényeihez. A juhhodályok létesítésének legmegfelelőbb a szélvédett, lejtős terület. A mélyen fekvő, különösen a kötött anyag-, szikes talajú területeken felépített létesítmények környéke egyfajta vízgyűjtőként funkcionál, teret adva a juhok leggyakoribb betegségének, a sántaság kialakulásának, járványszerű elterjedésének. A megrongálódott itatóvályúk körül feltaposott sár, hasonló módon járul hozzá a „panaricium” kifejlődéséhez. Az új telepek létesítésekor juhtartók gondolkodásmódja is gondot okozhat, amennyiben nem a rendelkezésre álló legelő hozamához igazítják a telepen eltartható juhok számát, hanem fordított logikával közelítik meg az alapvető kérdést. A telep körültekintése nem csak vagyonvédelmi, hanem higiéniai szempontok miatt is szükséges.
4. A kecskék tartása A tartástechnológia kialakításánál a faj sajátosságait minden esetben figyelembe kell venni. A kecske a háziállatok közül a legkevésbé domesztikált, és bár csoportban élő állat, valamennyi egyed egyéniség. A szoros hierarchia, a rangsor meghatározza viselkedésüket. A csoport vezetője mindig egy anya, ám a többiek csak részben függenek tőle. A terelés, a csoportosítás nehezebb, mint a szarvasmarha, vagy a juh esetében. Szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni a táplálkozási viselkedésből adódó sajátosságokat. A kecske a cserjék, bokrok leveleinek legelése közben gyakran a fákra is felmászik. Ezt a ke11
rített legelők kiépítésénél fontos szem előtt tartani, hiszen a közepesen magas (más állatfajoknál bevált) kerítésoszlopokon könnyen átmászik. Szétszóródva legel, ezért tereléses legeltetése csak hosszú szoktatás után valósítható meg. 4.1. Az anyák elhelyezése A kecske szereti a tágas, világos, tiszta istállót. Anyánként 1,5 – 3 m2-t számolunk fedett istállónként, mely 8 m3 légtérrel párosul – ez pedig már nem ól. Az ablakok mérete az istálló alapterületének 20%-át tegye ki. Legcélszerűbb kötetlen tartásban, mélyalmon tartani a kecskéket, természetesen gyakori almozással. Az itatóvályú és a szénarács az állomány nagyságának megfelelő, 0,4 m/állat hosszúságú legyen. Nem egyszerre isznak az állatok, de számítsunk arra, hogy fejés után, széna fogyasztása közben gyakran isznak. Jó, ha etetőasztalt is építünk, mert így a széna az abrak után kerül kiosztásra, elegendő hely van az állatok elhelyezkedésére. Itatóvályú helyett fagymentes önitatót is alkalmazhatunk. Az istálló hőmérséklete lehetőleg ne süllyedjen fagypont alá. Takarmányfelvétel, emésztés a +15-15°C között a legideálisabb. A kecske istállóklíma-igénye megegyezik a juhokéval. Elléskor feltétlenül használjunk „fogadtatót”, mert az újszülöttek játékos ugrándozás közben elkalandoznak az anyától. Ha az anya is mozog, rövid időn belül elveszítik egymást. Az idegen gidát néha „akrobatikus” szaltók megtételére késztetik a szarvalt anyák. Ha elveszítik egymást anya és gidája, könnyen előfordul, hogy eléhezik a gida, mert anyja már nem fogadja el rövid idő eltelte után sem. Ezt előzhetjük meg fogadtató használatával, mely kb. 1,2 m2 nagyságú lehet. Feltétlenül legyen szénazseb szénával és állandóan friss víz az anyák előtt. 4.2. A bakok elhelyezése A bakokat általában kötetlenül tartjuk, hogy minél nagyobb mozgási lehetőséget biztosítsunk számukra. A bakok külön istállóban, egyedenként boxokban helyezhetők el, ahol egy-egy baknak külön kifutója van. Más istállókból is leválaszthatunk számukra külön helyiséget, azonban a boxnak legalább 2 x 2 méteresnek kell lennie. A kifutó mérete pedig egy-egy bakra számítva 6 m2. A bakok közötti válaszfalnak erős anyagból kell készülnie, és legalább 1,6 m magas legyen, hogy a döfködésnek, nyomásoknak ellenálljon. A bakok csoportosan is elhelyezhetők, ha együtt nevelkedtek, mert ezek nem viaskodnak olyan vadul, hogy sérüléseket okoznának egymásnak, ilyenkor az istállóban 2,5 m2, a kifutóban pedig 4 m2 területet számítsunk egy bakra. Más helyről származó bakot mindig külön boxban kell tartani, mert a többiek rendkívül agresszíven viselkednek vele szemben. Szezonálisan az anyakecskék istállójában is kialakíthatunk bakszállásokat, hogy az anyakecskék szezonon kívüli termékenyítéséhez a bakok spermát termeljenek. Az anyakecskék közelsége ugyanis kedvezően hat az ondótermelésre. Ilyenkor megfelelően erős korláttal meg kell akadályozni a bakok kitörését a boxokból.
5. Sertések állatvédelmi előírásai Az állatvédelmi előírások általános szabályait sertéstelepeink minden különösebb beruházás nélkül megvalósítják. Ezen belül nem okozhat gondot: – az állatnyilvántartások vezetése – napi, legalább egyszeri ellenőrzés 12
– állat elkülönítési lehetőség biztosítása – tűzvédelem és az épület kiürítési terve – az állandó, illetve hirtelen zajártalom elkerülése
Ma már telepeink zömében az állatok részére a világítást vagy mesterséges fényt napi 8 órában biztosítani tudják. Az általános technológiai előírások közül, tekintettel arra, hogy telepeink 20-30 évesek és eléggé leamortizáltak, több előírás megvalósítása is gondokat okoz (sima, hibátlan padozat, meghibásodására figyelmeztető riasztó stb.). A termeléstechnológia méretezésére az EU minimális alapterületeket ír elő: Minimális alapterület – tenyészkan – természetes fedeztetés esetén – kutrica (kocaszállás)
6 m2 10 m2 2,1 x 0,6 m
Csoporos tartás – – – – – – –
< 10 kg 10 – 20 kg 20 – 30 kg 35 – 50 kg 50 – 85 kg 85 – 110 kg 110 kg <
0,15 m2 0,20 m2 0,30 m2 0,40 m2 0,55 m2 0,65 m2 1,00 m2
Fenti alapterületi normák jelenleg általában nehézségekbe ütközik, mert telepeink 20-30 évesek (és csekély az új telepek száma). A régi telepek létesítésekor – tőkehiány miatt – a mai EU követelményekhez képest (lásd fent) kb. egyharmaddal kisebb alapterületi normákkal számoltak. Ennek következtében, ha a férőhelyekre vonatkozó EU-előírásokat kötelezően alkalmaznunk kell, a hízókibocsátásban 14-16% csökkenés várható. (Nem beszélve a termelési rotáció felbomlásáról – az egyszerre telepítés-ürítés rendjének felborulásáról). Részletes faji előírások betartása is gondokat vethet fel annak ellenére, hogy: – a malacok választása általában 28. életnapon történik, – a fogelvétel és farkkurtítás csak okkal történik, – a kocák lekötéses tartása Magyarországon megszűnt.
A felmerülhető gondok az alábbiak: (igaz, hogy életbelépésük 2013. január 1.-re tervezett) – a kocák és kocasüldők játszás lehetőségének megvalósítása, – a kocák és kocasüldők csoportos tartásakor a termékenyítés után 4 héttel, ellés előtt egy
héttel a kutrica oldalfal hossza 2,8 m-nek kell lennie, (a rekonstrukció anyagi gondjainak függvénye). A takarmányozási előírások betartása az ágazatnak nem okoz különösebb gondot. Igaz, hogy megtiltható a takarmányban a toxinok előfordulása, csakhogy ezt a gombák nem tudják. A környezetvédelmi előírások legnagyobb problémája, hogy privatizációkor az új tulajdonosok a telepek mellé földet nem vásárolhattak, így a fő gond a trágyaelhelyezés, bár amilyen mérvű az állománycsökkenés lehet, hogy ez megoldódik.
13
6. A házinyúl tartása és férőhelyigénye A korábbi évtizedekben a házinyúl termelése kisüzemi körülmények között folyt szabadtartásban, meglévő átalakított épületben és újonnan épült nyúlházakban. Az elmúlt évtizedben a termelés 70 %-a a nagyüzemekre koncentrálódott, így a tartási technológia is megváltozott. A jelenleg alkalmazott termelési rendszerek a korábbi nagyüzemi tapasztalatok alapján jöttek létre. A tartási technológiák figyelembe veszik a házinyúl különböző korosztályainak élettani igényeit, és egye gyakoribb az üzemi méretekben is működő „boldog tartás”, mely az állatok komfortérzetét is biztosítja. A nyúlházak klímája meghatározó kritériuma a gazdaságos termelésnek, a prevenciónak, és az állatok közérzetének. Az alábbi adatok a nyúlházban előírt klimatikus értékeket mutatják. – Páratartalom 60-70% – max. NH3 tartalom 0,005% – max. CO2 tartalom 0,3% – légmozgás 0,1-0,3 m/s – megvilágítás 12: 12 óra A házinyúl egyes korosztályai eltérő hőmérsékletet igényelnek, mely a tartási technológiától is függ. Az alábbi táblázat ezen értékeket demonstrálja. 3. táblázat. A nyulak hőmérsékletigénye a kortól, a típustól és a tartásmódtól függően (termoneutrális zónák)
Megnevezés Hőmérsékleti optimum Vemhes anyanyúl Szoptató anyanyúl Szopós nyúl - 1 napos - 5 napos - 10 napos - 20 napos Növendék nyúl Javasolható hőmérséklet (Schlolaut, 1985) Tenyésznyúl - dróthálós ketrec, nyitott elletőláda - dróthálós ketrec, zárt elletőláda - telepadló, alomanyaggal Növendék nyúl - dróthálós ketrec, választás után - dróthálós ketrec, 6 hetes kor után - mélyalom Angóranyúl nyírás után Hőmérsékleti maximum Normál szőrű és angóranyúl Holdas, 1985
°C 20 15 35 30 25-30 20-30 18-24 > 15 > 10 >5 > 20 > 15 >5 > 10 < 25
A házinyúl térigénye meghatározza a kialakítandó ketrecek méretét. Az alábbi, 4. táblázat a termelésben tartott nyulak ketrecméretének adatait tartalmazza.
14
4. táblázat. A nyúlketrecek méretei
Méret
Kis testű fajták
Szélesség, cm Mélység, cm Magasság, cm Alapterület, m2 Holdas,1985
40 – 50 40 – 50 25 – 40 0,2
Közepes tes- Nagy testű Hízó nyulak Tenyésztett nötű fajták fajták 5 – 7 db vendék 1 db, hízó 2 db 55 – 90 100 – 140 55 – 90 30 60 – 70 70 – 80 60 – 80 60 30 – 45 40 – 50 30 – 40 30 0,5 0,9 0,5 0,18
Az anyaállatok részére 80x45x alapterület szükséges. Ekkor a fialóláda a ketrec küldő oldalára van elhelyezve. Amennyiben a láda a ketrecen belül kialakításra a szükséges alapterület 80x60cm. A ketrec magassága általánosan 35 cm de ez függ az anyaállat fajtájától. Lényeges, hogy a magasság normál testhelyzetben lévő anyaállat fülmagasságát legalább 2 cm-el meghaladja. A baknyulak tartására 60x40x40cm méretű ketrecek használatosak.
7. Prémesállatok Az Európai Tanács állatvédelemmel foglalkozó bizottsága egy bevezetőből (preambulumból) és 21 cikkelyből álló határozatban szabályozza a prémesállatok tartását, tenyésztését, leprémezését és az ezekkel kapcsolatos teendőket. A Bizottság a prémesállatokkal azért foglalkozott bővebb terjedelemben, mert tenyésztésük és tartásuk nem tekint olyan hosszú múltra vissza, mint egyéb fajoké, tehát több részletkérdésben kellett új döntéseket hozni. Az etológiai elvek érvényesítése során különös figyelmet fordítottak a következőkre: – az állatok mozgási lehetőségeinek biztosítása, – jó közérzetük elősegítése, szőrméjük gondozása, – megfelelő táplálás és egyéb élettani szükségletek kielégítése – egészségi állapotuk megőrzése. 7.1. Általános rendelkezések A rendelkezés vonatkozik valamennyi prémesállatra, amelyet szőrméjéért – akár belterjes, akár külterjes viszonyok között – tartanak. – A tartással kapcsolatos szabályok nem kerülhetnek a vadvédelmi előírásokkal és az általános jellegű egészségügyi szabályokkal ellentétbe. – Vadon született állatok nem tarthatók zárt telepen. – Semmilyen állat nem tartható szőrmenyerés céljából, ha a jelen rendelkezést nem tartják be vagy, ha az állat olyan fajhoz tartozik, amely nem viseli el a zárt tartást, illetve a fogságban szenved. 7.2. A prémesállatok gondozása és vizsgálata Az állatokat csak kellő szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező személyek gondozhatják, akik képesek felismerni a betegségeket, megállapítani, ha az állomány veszélybe kerül és megtenni a szükséges intézkedéseket a káros körülmények megszüntetésére. – A gondozóknak az állattal megfelelő kapcsolatot kell kialakítaniuk. Az állatok egészségi állapotát – nyugalmuk zavarása nélkül – naponta ellenőrizni kell.
15
– Az egyedek vizsgálata akkor szükséges, ha az állomány állapota erre okot ad. Ilyenkor a
vizsgálat kiterjed az állat testi ápolatára, szőrzetének, bőrének, szemének, szájának, orrának, szaruképleteinek gondos ellenőrzésére, a takarmány elfogyasztására és a viselkedés betegségre utaló jeleire. Az egészségi állapot romlására utaló jelek (nyugtalanság, rendellenes anyagcsere, duzzanatok különböző testtájakon, magatartászavar stb.) esetén – ha a gondozó a baj okát nem képes megszüntetni – állatorvosi segítséget kell igénybe venni. 7.3. Elhelyezés, épület, berendezés Különös gondot kell fordítani a prémesállatok elhelyezésére. Az állattartó épület létesítésekor ügyelni kell a szükséges feltételek megteremtésére. A férőhely feleljen meg a faj különleges igényeinek (némely esetben a fürdési lehetőség követelmény), nyújtson védelmet az időjárás viszonytagságai ellen, óvja az állatokat a lármától, rezgésektől, szennyező környezeti hatásoktól. Az épületek és berendezések feleljenek meg a prémesállatok igényeinek. Az állatoknak legyen elegendő helyük, mozgásterük, érintkezhessenek fajtársaikkal. – Ha az állatokat ketrecben tartják, nyíljék lehetőség az ürülék gyors eltávolítására. – A ketrecek egymás fölé nem helyezhetők. Méretezésük során gondolni kell arra, hogy egyes prémesállat-fajok szívesen ágaskodnak és huzamosabb ideig maradnak álló testhelyzetben. – Minden épülethez tartozzék elkülönítő helyiség a beteg állatok elkülönítésére és kezelésére. – A prémesállatok többsége időnként félrehúzódik saját társai és az emberek elől, erre lehetőséget kell nyújtani. – A padozat úgy alakítandó, hogy az ürülék eltávolítható legyen. – A padozatot az állat támasztotta igények szerint kell kialakítani. A prémesállatok 18. cikkelyben előírt leöléséhez megfelelő helyiséget és berendezést kell kialakítani. A prémesállat-telep tervezéséhez az állattartó vegye igénybe szakavatott tanácsadók segítségét. 7.4. Tartásmód A prémesállatok férőhelyét a faj sajátos igényeihez kell méretezni. – A méretezéskor figyelembe kell venni az állat faját, szokásait, életvitelét. – Kerülni kell az ingerszegény környezetet. Betelepítés előtt minden épületet fertőtleníteni szükséges. A tisztaságra a továbbiakban is kínosan ügyelni kell. – Ki kell küszöbölni, hogy patkány, egér vagy más kellemetlen károsító, valamint élősködők (ekto- és endoparaiziták) zavarják az állatokat. Az állatokat naponta, szabályos időközökben etetni és itatni kell. A kifogástalan minőségű és tápanyagban gazdag takarmány, tiszta ivóvíz álljon rendelkezésre. A prémesállatok számára a tiszta levegő különösen fontos. Lényeges ezért az ürülék gyors eltávolítása a ketrecből, az épületből. – A levegő mentes legyen gőztől, gáztól, szagoktól, ezért is fontos az épület állandó szellőztetéséről gondoskodni. Óvni kell az állatokat a túlzott lármától, a belső és a külső forrásokból származó zajtól (ventillátorok, automata etetők stb. lármájától). A prémesállatok nem tarthatók teljes sötétségben, sem vakító fényben. Természetes vagy mesterséges fénnyel kell szolgáltatni az állatok számára kedvező megvilágítást. 16
Az összes műszaki berendezés működését naponta ellenőrizni kell. Az állatok szállítása alkalmával a lehető legnagyobb kíméletre, a nyugtalanságot keltő mozzanatok csökkentésére kell törekedni. – Az esetleg kitörő állatok elfogására csak olyan módon lehet csapdákat felállítani, hogy azok ne kínozzák meg az állatokat.
8. A lovak tartása 8.1. A lóistállókkal szemben támasztott általános elvárások Hazai éghajlati viszonyaink között a lovak elhelyezésére fedett, téliesíthető épületeket, istállókat kell létesíteni. A ló a legtöbb más gazdasági állatfajnál kevésbé épületigényes, jól bírja a hideget is, ha: – ahhoz fokozatosan hozzászoktak, – a hideg nem párosul nedvességgel, – nincs huzat, de megfelelő a légcsere, – van bőséges száraz alom, – a rendelkezésre álló istállórész elég tágas, – az állat nincs megkötve. Sajnos, azonban lovaink nagy részét kis légterű, sötét, fülledt, nem megfelelő épületekben tartják. Itt-ott természetesen találhatók gyönyörű, palotának is beillő istállók, ezeknek azonban az a sorsuk, hogy legtöbbjüket előbb-utóbb más célokra hasznosítják. Viszonylag egyszerű épületekben is kifogástalanul elhelyezhetőek lovaink, ha a legfontosabb szabályokat betartjuk. 8.2. A lóistállókkal szemben támasztott általános követelmények: – – – – – –
védjen az időjárás viszontagságai ellen, kényelmes elhelyezést nyújtson, száraz, világos, huzatmentes legyen, természetes légcserét tegyen lehetővé, üzemeltetése a lehető legkevesebb élőmunka-felhasználással járjon, létesítése, fenntartása viszonylag olcsó legyen.
Az istálló tervezésekor alapelv, hogy az állat- és üzemeléscentrikus legyen. Nagyobb ménesekben az istállók korcsoportok, hasznosítási irány szerint létesülnek, kisebb tenyészetekben, kisüzemekben egy épületnek kell valamennyi korcsoport részére megfelelni. 8.3. Istállózási módok Alapvetően négyféle istállózási módon különböztetünk meg: – sok ló egy helyiségben való tartása, azaz futóistálló, – egy vagy több kisebb csoport közös tartása kifutóban, – egyedi elhelyezés boxos istállóban, – egyedi elhelyezés kötött (állásos) istállóban. A futóistállót régóta alkalmazzák a ménesekben, csikók és kancák tartására. Előnye, hogy nem igényel sok munkaerőt, fenntartási költségei alacsonyak, a lovak számára pedig a természeteshez viszonylag hasonló életformát tesz lehetővé. Feltétele azonban az állandó lóállomány, mert az újonnan bekerült állatok nyugtalanságot, rangsorbeli helyért folytatott küzdelmeket, ezzel pedig fokozott sérülésveszélyt idézhetnek elő. Gondot okoz az egyéni ta17
karmányadagolás (a nagyobb ménesekben a kancákat az abrakoláshoz bekötik, de persze ez jelentős munkaerő-ráfordítást igényel). A csoportos, kifutós tartásban 4-8 állatot tartunk együtt. Itt az elkerülhetetlen rangsorküzdelmeket, az „új” ló beilleszkedését figyelemmel lehet kísérni, így az ebből adódó sérülés veszélye is kisebb. Ha szükséges, a sérült vagy agresszív lovat könnyebb elkülöníteni. Az egyedi istállózás (egyedi box) egyedi takarmányozást tesz lehetővé. Az ellenőrzés is egyszerűbb, azonnal feltűnik pl., ha valamelyik állat nem fogyasztotta el a szokásos adagját vagy betegség jeleit mutatja. A ló a tapasztalatlan lovas számára is mindenkor rendelkezésre áll. E tartásforma hátránya, hogy az állat mozgási, valamint a fajtársakkal való érintkezési igényét súlyosan korlátozza, ezért ezekről más módon kell gondoskodni (hosszas tartózkodás a közös kifutóban vagy legelőn). E problémára jó megoldás az egyedi box kombinációja az előtte levő kifutóval. A kifutó egyedileg vagy több egyedi boxból közösen is használható. A boxos istállók elrendezésében egy- és kétsoros megoldások jöhetnek szóba, belül futó folyosóval. Ezen kívül létezik egysoros, külső boxos istálló is, külső ellátójárdával. Az igáslovakat az igáslóistállóban állásokban helyezzük el. Az állások hossza 2,7 – 3 m, szélessége 1,4 – 1,6 m. Az abrak, zöld- és silótakarmány etetésére fából vagy betonból készült jászol szolgál. A jászol magassága 1,10 – 1,05 m, a faltól mért szélessége 60 cm, belső szélessége 45 cm, mélysége 35 – 40 cm. A jászol felső peremén lévő félgömbölyű süvegfa lehetőleg akácfából készüljön, mert azt a ló nem rágja meg. A süvegfához kell rögzíteni a megkötőkarikákat. A lovak megkötésére ne láncot, hanem kötelet használjunk, amely fagolyóban végződjék. A fenti tartásformák nyitott és zárt istállókban egyaránt lehetségesek. Nyitott istállóról beszélünk, ha az épület egyik, lehetőleg déli oldala egészben vagy csak részben (a felület kb. 1/3-a) nyitott. A külső falak és a mennyezet ez esetben csak a széltől, az esőtől vagy az erős napsütéstől védenek, de nem hőszigeteltek. A csoportos kifutós tartás e jellemző létesítményei az építés módja és az istálló egyszerűbb berendezése miatt jóval olcsóbban alakíthatók ki. A zárt istálló feladata mindenekelőtt a hőszigetelés, tehát a külső hőmérséklet ingadozásának mérséklése, a megfelelő belső hőmérséklet, légcsere és a viszonylag szennyezésmentes levegő biztosítása. Az ilyen istállóban tartott lovak szőrzete télen nem olyan vastag, aminek következtében az állatok a lovasiskolában vagy az edzésen kevésbé izzadnak meg, tehát teljes mértékben használhatók. 8.4. A lóistállók klímaviszonyai A lóistálló optimális klíma viszonyait az 5. táblázatban foglaltuk össze. 5. táblázat. A lóistálló optimális klímája
Megnevezése Hőmérséklet (°C) Páratartalom (%) CO2 (tf%; max.) NH3 (tf%; max.) H2S (tf%; max.) Légáram (m/s)
Paraméter érték A külső hőmérséklethez hasonló 60 – 80 0,1 0,01 0,01 0,2 – 0,6
Az egyes tényezőkre nézve ezen kívül az alábbiakat kell figyelembe venni. Hőmérséklet. A ló jól tűri a magas és alacsony hőmérsékletet egyaránt, a hőingadozást azonban csak akkor, ha megszokta a hőmérséklet változásait, hőszabályozó mechanizmusa kellő18
képpen edzett. Mivel az állatot télen a munkavégzéshez kivezetik a meleg istállóból, ügyelni kell az egyenletes meleg fenntartására! Páratartalom. A ló a páratartalom változásait is viszonylag jól tűri. Az istálló relatív páratartalmát befolyásolja: – a külső levegő nedvességtartalma, – a belső hőmérséklet (a meleg levegő több nedvességet képes felvenni, mint a hideg), – a kilélegzett levegő, – a bőrlégzés (lovanként és óránként kb. 300 g), – a bélsár- és vizeletürítés, – az itatók, – a takarítás munkái. A túl magas és a túl alacsony páratartalom is árt az állatok egészségének, különösen a légzőszervek fokozott érzékenysége miatt. A magas páratartalom kedvez a kórokozók, a penészgombák és az élősködők szaporodásának (a nedves falak egyenesen előfeltételei a stongylidák fejlődésének: a lárvák a bélsárból a falakra másznak fel, és a ló onnan veheti fel az élősködőt). A túl száraz levegő elősegíti a porképződést, ami ingerli a légutakat, ráadásul a porszemek kórokozókkal és allergénekkel fertőzöttek lehetnek. A legkedvezőtlenebb a nedves és meleg levegő. Az optimális páratartalom kialakításakor mindig tekintetbe kell venni a hőmérsékletet és a légmozgást, mint az állat hőszabályozásának fontos tényezőit. Az istálló páratartalma 60 és 80% között legyen. A káros gázok koncentrációja. Az állatok bélsár- és vizeletürítése, valamint különböző rothadási folyamatok következtében az istállóban főként ammónia (NH3 és kén-hidrogén (hidrogén-szulfid) keletkezik, amit a higiénia szabályainak fokozott betartásával csökkenthetünk. Ebből a szempontból előnyösebb a cserélt alom, mint a mélyalom. A szén-dioxid (CO2) a megadott maximális koncentrációban nem ártalmas, következtetni enged azonban a káros gázok koncentrációjára: töménysége egyenesen arányos a többi nemkívánatos gázéval. 8.5. A lovak férőhely-igénye A lovak férőhely-igényét istálló típustól és a tartásmódtól függően a 6. táblázat tartalmazza. 6. tábláza. A lovak férőhely-igénye
Megnevezés Futóistálló
Csoportos kifutós tartás
Fajta, illetve korcsoport szopós csikó éves csikó kétéves csikó ló fekvőterület o ló o póni kifutóterület o ló o póni
Férőhely-igény (min. m2) 5 7 9 12 9 7 22 16
A boxos istállók (egyedi tartás) zárt (hőszigetelt) vagy nyitott formában egyaránt tervezhetők. Az istálló-berendezés azon alapelve, miszerint a belső kialakításnak meg kell előznie, hogy éles és kiálló szélek sérülést okozzanak, illetve, hogy az állatok végtagjai, feje vagy teste beszoruljon, természetesen a boxos istállókban is érvényes. 19
A boxok ajánlott méreteiről a 7. táblázat ad áttekintést. A kiszámítási képletek a területből, a legkeskenyebb oldalon pedig a fekvő ló helyigényéből indulnak ki. Átlagos testméretű lovak esetében a boxméret kb. 3,5x3,0 m, de lehetséges a 2,7x4 m is. Ezen értékek a ló/póni átlagos nagyságán alapulnak, ám tenyészlovak (kancák csikóval vagy mének), különösen nagy testű állatok, két kisebb ló vagy csikó számára nagyobb a megfelelő box: legalább 12 m2, de inkább 16 m2 tervezendő. Kancát és mént ne helyezzünk közvetlenül szomszédos boxokba, ahol láthatják, szagolhatják, érinthetik egymást! 7. táblázat. A box méretei
A box méretei
Terület, rövid oldal
Közelítő képlet (2 x mm*)2 1,5 x mm*
Válaszfal magassága Fent nyitott 0,80 x mm* Rácsos felsőrésszel 1,30 x mm* Zárt 1,45 mm* Ajtók (magassága) 1,3 x mm* Felezett ajtók (az alsó fél magassága) 0,80 x mm* Megjegyzés: mm*= marmagasság (bottal mérve)
Méretek: átlagos méretű Lovak 8.5.1. Pónik (mm = 1,65) (mm = 1,40) kb. 11 m2 kb. 8 m2 2,5 m 2,10 m 1,30 m 1,10 m 2,20 m 1,80 m 2,40 m 2,00 m 2,20 m 2,20 m 1,80 m 1,30 m 1,10 m
Hazai körülmények között a tenyészméneket, tenyészkancákat, sport- és hátaslovakat boxokban, ménesi kancákat és az évjárati csikókat futóistállóban, az igáslovakat pedig lóistállóban állásokban helyezzük el. Kisgazdaságokban az egy-két ló és annak szaporulata részére a hagyományos istállók – ha belső méreteik megfelelőek – némi átalakítás (boxok létesítése) után, a mai igényeknek is kiválóan megfelelnek, hiszen ezek építését évszázados tapasztalat alakította ki. Mivel azonban ezekből ma már mind kevesebb van, s az újak létesítése szinte megfizethetetlen, fontosnak tartjuk, hogy célszerű, viszonylag olcsó, egyszerűen elkészíthető létesítményeket ajánljunk.
9. Tojótyúk A tojótyúk-tartás állatjóléti alapelveit az 1999/74/EK Tanácsi irányelv rögzíti. Az irányelv nem vonatkozik: – a 350 darab tojótyúknál kevesebbet tartó gazdaságokra; – a tenyész-tojótyúkokat nevelő telepekre. Az irányelv a különböző tartásmódoknál (alternatív, hagyományos, ketreces, átalakított ketreces tartásmód) az egyedeknek biztosított minimális férőhely nagyságát szabályozza. 9.1. Alternatív tartási mód A tojótyúkok szabadon mozoghatnak a különböző szintek között Előírások: – a szintek kialakítása, – az itató- és az etető berendezések elosztása, – a kifutók kialakítása, – a fajlagos állomány sűrűsége. A minimális követelményeket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni az EU tagállamaiban. 20
9.2. Hagyományos, korszerűsített ketreces tartás A hagyományos ketreces (korszerűsített) rendszereknél 2003. január 1-jétől: 2 – tojótyúkonként legalább 550 cm alapterületű ketrec területet kell biztosítani, – az etető- és az itató korlátozás nélkül legyen használható. A hagyományos méretű ketreces tartást 2012. január 1-jével betiltják, de 2003. január 1-je után hagyományos ketrec újonnan nem létesíthető. 9.3. Feljavított ketreces tartás 2
– a feljavított ketrecek alapterületének tyúkonként legalább 750 cm , a hasznosítható terü2
– – – – – –
letnek legalább 600 cm -nek kell lennie, a ketrec területe nem lehet 2000 cm2-nél kevesebb, fészket, almot kell építeni, tyúkonként ülőrúd, korlátozás nélkül használható etető, a csoport méretének megfelelő itatórendszer szükséges, az EU tagállamaiban 2002. január 1-jétől az összes ilyen típusú ketrecnek ki kell elégítenie a feljavított ketrecekre vonatkozó követelményeket.
9.4. Szállítás Az Európai Bizottság 2001. áprilisában tett javaslatot a hosszú távú szállítások szabályozásának módosítására, amit az Európai Parlamentnek, valamint az Európai Tanácsnak is benyújtott véleményezésre. A COM (2001) 197 javaslat meghatározza milyen időjárási viszonyok esetén szabad élőállatot szállítani, illetve 8 óránál hosszabb időtartamú szállításoknál szabályozná a szellőztetést, így 2003. december 31-től csak megfelelő technikai felszereltségű járműveken lehetne élőállatot szállítani. 9.5. Állatvágás A vágóhidakkal szemben támasztott követelmények, az alkalmazottak szakképesítése és a vágási technológia hazai szabályozása megfelel a közösségi követelményeknek, vagyis harmonizáltnak tekinthető. 9.6. Ketreces tojótyúktartás Hazánkban a fel nem javított ketreces rendszerek üzembe helyezése 2003. január 1-jétől tilos. A Baromfi Terméktanács (BTT) információi alapján a tyúkonként 550 cm2-re növelendő férőhely a hazai termelés 4-5 százalékát kitevő mélyalmos rendszeren kívül minden termelőt érint. A ketrecméret változása, ami nehezebben teljesíthető, a termelők mintegy 30%-ának okoz majd gondot. Magyarországon összesen 21 üzem kapott derogációt a ketrecek lejtésszögének és a belmagasságának átalakítására 2009. december 31-ig, ami a hazai tojástermelő kapacitás 10%-át jelenti. A BTT számításai szerint az állatjóléti előírások betartása esetén 20%-kal csökkenne az állomány és a termelés. A hazai 5 millió férőhely átalakításához megközelítőleg 35 milliárd forintra lenne szükség. A beruházások megtérülési ideje – az új elvárásokkal – öt évről legalább nyolc évre növekszik. Az állatvédelmi jogszabály megszületését az indokolta, hogy a ketreces tojótyúktartás, amely a tojástermelés legelterjedtebb módja, gyakran okozhat szükségtelen és kínzó fájdalmat az állatnak.
21
2
– Legalább 450 cm -es tényleges, szabadon használható ketrecterületet kell biztosítani
minden egyes tojótyúk számára. – Korlátozás nélkül használható etetővályúval kell felszerelni a ketrecet, melynek hossza
állatonként minimálisan 10 cm. – Amennyiben szopókás itatók vagy itatócsészék nem állnak rendelkezésre, minden egyes
ketrecben az etetővályúval azonos hosszúságú itatóvályút kell biztosítani. Ahol itató pontok biztosítják a vízellátást, legalább két szopókás itatónak vagy itatócsészének kell lennie minden egyes ketrecen belül. – A ketrecek minimális magasságának legalább 40 cm-nek kell lennie a ketrec alapterü-
letének legalább 65%-ában, valamint sehol sem lehet alacsonyabb 35 cm-nél. – A ketrecek padozatát úgy kell kialakítani, hogy az elősegítse a láb karmainak egyenes
állását. A padló lejtése nem haladhatja meg a 14%-ot vagy a 8%-ot. Amennyiben a padozat anyagaként nem négyszögletes dróthálót használnak, megengedhető ennél nagyobb lejtés is. – A ketrecek kialakítása során felhasznált anyagoknak és konstrukciónak olyannak kell
lennie, hogy az állatokat óvja a sérüléstől. – A ketrec nyílásának mérete és tervezése tegye lehetővé egy felnőtt tyúk kivételét szük-
ségtelen fájdalom vagy sérülés okozása nélkül. – A ketreceknek kielégítően felszereltnek kell lenniük ahhoz, hogy a baromfi kiszabadu-
lását megakadályozzák. – Minden állatnak biztosítani kell megfelelő, tápláló és higiénikus takarmány- és állandó
ivóvízforrást, kivéve gyógyító vagy megelőző kezelések esetén. – Az állattartó épület hőszigetelése, fűtése és szellőzése biztosítsa a légmozgást. A hő-
mérsékletet, a relatív páratartalmat, a gáz- és por koncentrációt olyan szinten kell tartani, amely nem ártalmas az állatok számára. – Mesterséges világítás alkalmazása esetén, a tojótyúkoknak megfelelő pihenési periódust
kell beiktatni a nap folyamán, amikor a világítás intenzitását oly módon kell csökkenteni, hogy számukra a nyugodt pihenés biztosítható legyen. – Az állatokat megfelelő számú, a tojótyúkokról és a használt termelési rendszerről kellő
ismerettel és tapasztalattal rendelkező személyzetnek kell gondoznia. – Az állományt legalább naponta egyszer meg kell tekinteni, és ehhez kielégítő fényfor-
rásnak kell rendelkezésre állnia, amelynek fényerőssége elegendő minden egyes állat láthatóságához, valamint ha szükséges alapos vizsgálatához. – Három ketrec sornál többet tartalmazó elhelyezési rendszer csak abban az esetben al-
kalmazható, ha megfelelő rendszabályok és módszerek lehetővé teszik az összes sor nehézség nélküli megszemlélését. – Olyan állatok esetén, melyek nem tűnnek egészségesnek, beleértve a magatartásbeli vál-
tozásokat is, lépéseket kell tenni az ok kiderítésére és alkalmas gyógyító intézkedést kell végrehajtani (kezelés, elkülönítés, selejtezés vagy a környezeti tényezők javítása). Amennyiben az ok valamely termelőegységen belüli olyan tényező, amelynek azonnal kijavítása nem elengedhetetlen, ezt az okot az állattartó hely kiürítése után és az újabb állomány betelepítése előtt kell megszüntetni. – Minden, az állatok egészsége és jóléte szempontjából nélkülözhetetlen automatikus be-
rendezést legalább naponta egyszer ellenőrizni kell. Hiányosságok feltárása esetén, ezeket azonnal ki kell javítani, vagy ha ez nem megvalósítható, a hiba elhárításáig meg kell tenni a szükséges lépéseket az állatok egészsége és jólléte védelmének érdekében. Az 22
etetés és a megfelelő környezet fenntartására alternatív megoldásoknak kell rendelkezésre állniuk, melyek az esetleges meghibásodások alkalmával használhatók. Figyelmeztető riasztó rendszert kell felszerelni, amely a gépi szellőztetési rendszer üzemzavara esetén lép működésbe. – A ketrecnek az állatokkal érintkezésbe kerülő részeit alaposan meg kell tisztítani és fer-
tőtleníteni minden egyes alkalommal a ketrec kiürítése után és az új állomány betelepítése előtt. Baromfi benntartózkodása alatt a ketrec felületeinek, valamint minden berendezésnek kielégítő tisztaságúnak kell lennie.
10. Pecsenyecsirke 10.1. Itatók Az itatókat olyan módon kell elhelyezni és üzemeltetni, hogy a kiborulásukat elkerüljék. (Ha szopókás itatókat használnak, akkor azokat a nevelési időszak során rendszeresen magasabbra kell emelni és olyan szinten kell őket tartani, hogy a csirkéknek fel kelljen emelniük a fejüket, hogy elérjék az itatókat.). 10.2. Takarmányozás A takarmányt nem lehet elvonni a csirkéktől a várható vágási időpont előtti 12 óránál hoszszabb időtartamra. 10.3. Alom Az összes csirke számára állandóan rendelkezésre kell állnia olyan alomnak, amely száraz és laza a felszínén. 10.4. Szellőztetés és fűtés A szellőztetésnek a túlmelegedés elkerüléséhez elegendőnek kell lennie és szükség esetén a pára eltávolítása céljából ezt kombinálni kell fűtőrendszerekkel. (A szellőztető- és fűtőrendszereket olyan módon kell megtervezni és működtetni, hogy a belépő levegő és a fűtés egyenletesen kerüljön eloszlatásra a csirkék számára.) A levegő minőségét, beleértve a por mennyiségét és a gázok koncentrációját olyan szinten kell tartani, amely nem káros a csirkék számára. 10.5. Zaj A zajszintet minimalizálni kell. A szellőztető ventillátorokat, a takarmányozó gépeket és a többi berendezést oly módon kell felépíteni, elhelyezni, működtetni és fenntartani, hogy azok a lehető legkevesebb zajt okozzák. 10.6. Világítás Az összes épületnek az állatok szemének szintjén mérve legalább 20 lux intenzitású megvilágítással kell rendelkeznie a megvilágított időszakokban. Állatorvosi tanácsadást követően szükség esetén a megvilágítási szint ideiglenes csökkentése megengedhető. A csirkéknek az épületbe történt telepítését követő első napok után és a levágásuk előrelátható időpontja előtti 3. napig a megvilágításnak egy 24 órás ritmust kell követnie, amely össze23
sen legalább 8 órás sötét időszakot tartalmaz legalább egy megszakítatlan 4 órás sötét időszakkal. 10.7. Ellenőrzés Az összes csirkét naponta legalább kétszer ellenőrizni kell. Az állattartónak ki kell alakítania egy olyan eljárást, amely biztosítja azt, hogy az ellenőrző személy az összes csirke mellett legfeljebb 3 méteres távolságban haladjon el. A súlyosan sérült vagy rossz állapotú madarakat, pl. amelyek nehezen járnak, súlyos hasvízkór vagy elváltozások jeleit mutatják, amelyek valószínűleg szenvednek, azonnal el kell távolítani. 10.8. Takarítás A csirkékkel kapcsolatba kerülő épületrészeket, berendezéseket vagy edényeket a kiürítések végrehajtása után minden alkalommal alaposan meg kell tisztítani és fertőtleníteni kell, mielőtt az új csirkeállományt betelepítik az egységbe. 10.9. Nyilvántartás A tulajdonosoknak vagy az állattartóknak nyilvántartást kell vezetniük a létesítmény összes egységére vonatkozóan a: – betelepített csirkék számáról, – a csirkék eredetéről, – a leszállított takarmány szállítási időpontjáról, mennyiségéről és típusáról, – a végrehajtott orvosi kezelésekről, – a napi elhullásról az okok feltüntetésével, ha azok ismertek, – az épület hőmérsékletéről naponta (maximális és minimális hőmérsékletek), – a csirkék átlagtömegéről a vágásra küldés időpontjában, – a vágásra küldött csirkék számáról és a vágóhídra érkezés időpontjára elhullott csirkék számáról. Ezeket a nyilvántartásokat legalább három évig meg kell őrizni és ellenőrzéskor vagy kérésre be kell mutatni az illetékes hatóságnak. 10.10. Beavatkozások A tollcsípkedés és a kannibalizmus megelőzése érdekében azonban a tagállamok megengedhetik a csőr kurtítást, feltéve ha ezt képzett személyzet hajtja végre 10 napnál fiatalabb csirkéken. Továbbá a tagállamok megengedhetik a csirkék kasztrálását. A kasztrálás csak állatorvosi felügyelet alatt hajtható végre olyan személyek által, akik az illetékes hatóság által engedélyezett oktatást kaptak.
24
III. ZÁRSZÓ Az eddigieknél is kiemeltebb szerepet kell kapnia valamennyi érintett fél részére az: – Ismeretterjesztésnek – Tájékoztatásnak – Tudatformálásnak – Az oktatásnak, képzésnek, továbbképzésnek Mindez – megfelelő szinten végrehajtva – minden illetékes szakembernek KÖZÖS FELADATA!
25
