AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI TALAJ TÁPANYAGGAZDÁLKODÁS
FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005
AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI TALAJ TÁPANYAGGAZDÁLKODÁS
Szerző: Marth Péter Karkalik András Lektor: Dr. Sárvári Mihály
TARTALOMJEGYZÉK I. A talaj szerepe, jelentősége _______________________________________________________ 4 1. Tápanyaggazdálkodás __________________________________________________________ 7 1.1. Mintavétel ________________________________________________________________ 7 1.2. Talajmintavétel ____________________________________________________________ 8 1.3. Növénymintavétel__________________________________________________________ 9 1.4. A talajvizsgálat ___________________________________________________________ 10 1.5. A trágyázási szaktanácsadás _________________________________________________ 15 1.6. Tápanyagmérlegek ________________________________________________________ 16 2. A talajvédelem, tápanyaggazdákodás jogi szabályozása. ______________________________ 19 2.1. A földtörvény ____________________________________________________________ 19 2.2. A „Nitrát rendelet” ________________________________________________________ 20 2.3. Mennyiségi korlátozás _____________________________________________________ 21 2.4. Trágyázási tilalmi időszakok ________________________________________________ 21 2.5. Trágyakijuttatás erősen lejtős mezőgazdasági területen ____________________________ 21 2.6. Trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon _____________________ 21 2.7. A trágyázás szabályai a vizek környezetében____________________________________ 21 2.8. Ideiglenes trágyatárolás ____________________________________________________ 22 2.9. Silótakarmányok tárolása ___________________________________________________ 22 2.10. Mezőgazdasági területek trágyázásának szabályai _______________________________ 22 2.11. Hígtrágya hasznosítása ____________________________________________________ 22 2.12. Istállótrágya felhasználása _________________________________________________ 22 2.13. Műtrágyázás szabályai ____________________________________________________ 23 2.14. Szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása ____________________ 23 2.15. Tápanyaggazdákodás ökológiai gazdálkodás esetén _____________________________ 24 2.16. A támogatásokhoz kapcsolódó tápanyaggazdálkodási előírások ____________________ 24 2.17. A "Helyes gazdálkodási gyakorlat" tápanyaggazdálkodásra vonatkozó előírásai._______ 25 II. Összefoglalás _________________________________________________________________ 28 III. Felhasznált és ajánlott irodalmak jegyzéke. _______________________________________ 29
3
I. A TALAJ SZEREPE, JELENTŐSÉGE A talaj a földkéreg legfelső, laza, szilárd, termékeny rétege. Ásványi és szervesanyagokból álló közeg, melynek porózus szerkezetében a víz, a levegő és az élő szervezetek is megjelennek. Ezek mértéke, egymáshoz viszonyított aránya folyamatosan változik. Kialakulása az élő és az élettelen természet kölcsönhatásának az eredménye. A talaj egyben élő anyag, amely az ökológiai rendszer fenntartásának fontos tényezője. A talaj helyhez kötött, ennek következtében nehezebben távoznak belőle a szennyező anyagok, mint a levegőből vagy vízből. Mindezek mellett széleskörű szociális, gazdasági és ökológiai funkciókat lát el (1. táblázat). 1. táblázat: A talaj funkciói
Biomassza termelés Szűrés, pufferelés és átalakítás
Élelmiszer és takarmány termelés, víz, levegő és tápanyagok felhasználásával. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a talaj kezelje a veszélyes anyagokat, mechanikusan szűrje a szerves, szervetlen és radioaktív komponenseket; abszorbeálja, leülepítse, szétÖkológiai bontsa és átalakítsa ezeket, megelőzve, hogy a talajvízbe funkciók vagy a táplálékláncba bejussanak. Biodiverzitás, állat A talaj nagyszámú mikro- és makroorganizmus élettere, és növényfajok és amelyek csak a talajban képesek élni. génjeiknek megőrzése Az emberi telepü- A talaj alapjául szolgál a házak, utak, infrastruktúra építélések alapja, és sének, rekreációs lehetőség és hulladéktároló. hulladéktároló Nyersanyagok for- A talaj számos nyersanyag forrása, beleértve a vizet, agyaSzociális és rása, beleértve az got, homokot, kavicsot és ásványokat, különösen az energazdasági édesvizet is giahordozókat (szén és olaj). funkciók Őrzője és fenntar- A talaj, mint geológiai és kulturális örökség, esszenciális tója a kulturális része a tájképnek, paleontológiai és régészeti forrás, nélküörökségnek lözhetetlen, hogy megértsük a föld és az emberiség evolúcióját. (Forrás: Blum 1990, 1998)
A mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb a biomassza termelés funkció, mely ellátásának minőségét és mértékét a talajok termékenysége határozza meg. A talaj termékenység alapvető eleme a tápanyag-gazdálkodás, amely meghatározza, hogy a talaj milyen mértékben tudja ellátni tápanyagokkal a benne és rajta élő szervezeteket. A szakszerű tápanyaggazdálkodás a talaj termékenységének megőrzése mellett a növénytermesztés hatékonyságát is befolyásolja. A különböző talajtípusok az ásványi alkotók, valamint a szervesanyag összetétele és mennyisége alapján különböznek egymástól. A talaj tápanyag-gazdálkodását három tényező határozza meg: – a tápanyagtőke, ami a növények számára fontos tápanyagok vagy egy tápelem mennyiségének összessége, ez talajonként szintén más és más. A tápanyagtőke gyarapodhat biológiai felhalmozódás, ráhordás vagy trágyázás, csökkenhet mállás, kilúgozás, erózió, valamint a termelt növényekkel elszállított tápanyagok által, – a felvehető tápanyagtartalom, ami a tápanyagtőkének a növény által hasznosítható része, – talaj tápanyag-szolgáltató képessége, amely meghatározza, hogy a felvehető tápanyagtartalom milyen hosszú ideig biztosított a terméshozam csökkenése nélküli növénytermesztéshez. 4
A kifejezetten biomassza termelésre orientált mezőgazdasági ökoszisztéma abban különbözik a természetestől, hogy a termesztett növények által hasznosított tápanyag-mennyiségeket a terméssel és melléktermékekkel elszállítják a termesztés helyszínéről. A természetes ökoszisztémák a talaj szervesanyag- és tápanyagtartalmának szempontjából egyensúlyi rendszerűnek tekinthető, a benne kialakuló körforgalomban a veszteségek minimálisak. A növénytermesztés során ez az egyensúlyi állapot megbomlik a termés elszállításával. A talajtermékenységének fenntartása különböző módokon érhető el. Egy adott területen alkalmazható módszer kiválasztása döntően a megtermelni kívánt termékek mennyiségétől függ. A fejlődés mai szintjén a megfelelő mennyiségű és minőségű termény gazdaságos termesztése nem képzelhető el külső erőforrások, (energia, trágyák, talajjavító anyagok, stb) alkalmazása nélkül. Tápanyag-gazdálkodáson színvonala megítélhető tábla-, gazdaság-, országos szintű tápanyagmérlegek alapján is. 2. táblázat Az NPK tápelemek mérlegei 1990-2000 évek Magyarországon a mezőgazdaságilag hasznosított területen, kg/ha/év. (dr. Kádár Imre, számításai)
Időszak
N
1900-1950 1961-65 1971-75 1986-90 1991-95 1996-2000
40 47 72 88 83 73
1900-1950 1961-65 1971-75 1986-90 1991-95 1996-2000
0 24 80 93 29 47
1900-1950 1961-65 1971-75 1986-90 1991-95 1996-2000
7 23 84 120 53 64
1900-1950 1961-65 1971-75 1986-90 1991-95 1996-2000
-33 -24 +13 +32 -30 -9
P2 O 5 Terméssel felvett 15 18 27 40 32 26 Műtrágyával pótolt 1 17 54 47 4 7 Összes visszapótlás 7 19 62 64 19 14 Mérleg -7 +1 +35 +24 -13 -12
K2O
Összesen 38 48 69 97 79 46
93 113 168 225 194 145
0 9 67 58 4 8
1 50 201 202 37 62
16 24 105 111 51 24
30 66 251 295 123 102
-22 -23 +31 +14 -28 -22
-62 -46 +79 +70 -71 -43
Az 1950-es évek közepéig Magyarországon műtrágyázás gyakorlatilag nem folyt. A termésekkel felvett fő tápelemek mintegy 1/3-át volt képes az akkori szervestrágyázási gyakorlat pótolni. 5
A negatív mérleg az 1970-es évek elejére megszűnt mind a három tápelem vonatkozásában. Az addigi tápanyaghiányt okozó gazdálkodást felváltotta a talajgazdagító trágyázás gyakorlata, melynek következtében a talajok tápanyag-ellátottsága javult. A talajgazdagító műtrágyázás nyomán az 1980-as évek végére művelt talajaink 2/3-án a foszfor és kálium ellátottság a jó illetve igen jó kategóriákba emelkedett. Ezen időszakban 800-1000 kg/ha P2O5 ill. K2O akkumuláció volt tapasztalható talajainkban. A nitrogén ellátottságra is jellemző, hogy a talajok több mint 70 %-a a közepes vagy annál jobb ellátottsági kategóriákba esnek. Az 1990 évtől kezdődően mind a mai napig a tápanyag-gazdálkodást újra a negatív tápanyagmérleg jellemzi. A termésekkel felvett tápelemek mintegy 60 %-át juttatják vissza a talajba. Mindhárom fő tápelem vonatkozásában több mint egy évtizede talajzsaroló gazdálkodás jellemzi a mezőgazdaságot. A talajerő-gazdálkodás helyzetének jellemzése. A szerves- és műtrágya felhasználását 1931-től 2002-ig a 3. táblázat mutatja be. A talajerőgazdálkodásban az 1960-90 es években Magyarországon is a szerves trágya használatának jelentős visszaszorulása mellett rohamosan előretört a műtrágyák alkalmazása. 3. táblázat Szerves- és műtrágya felhasználás magyarországon 1931-től
Műtrágya hatóanyag ellátás, 1000 t/év Év 1931-40 1951-60 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 1981-85 1986-90 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Szervestrágya millió tonna/év 22,4 21,2 20,6 22,2 14,8 14,3 15,4 13,2 8,0 7,2 5 4,8 4,8 3,9 4,9 3,3 3,9 3,9 2,9 3,9
N 1 33 143 293 479 556 604 559 140 148 160 222 191 203 206 248 262 258 275 293
P2O5 7 33 100 170 326 401 394 280 23 21 25 27 29 34 42 39 39 45 58 60
K2 O 1 17 56 150 400 511 495 374 33 20 21 31 27 33 37 41 45 52 62 70
Összesen 9 83 299 613 1205 1468 1493 1213 196 189 206 280 247 270 285 328 346 355 395 423
Mg. művelt területre jutó műtrágya (kg hatóanyag) 2 15 57 109 218 250 282 230 37 36 38 50 40 44 46 53 56 61 67 72
Forrás: (KSH, FM STAGEK, AKII INF. IG.).
(A szervestrágya felhasználás adatsora 1991 évtől nem tartalmazza az egyéni gazdálkodók felhasználását.) A talajon mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodónak a talaj termékenységének, természetes életfolyamatainak a megőrzésén túl feladata és érdeke a talajok káros anyag- és energia-behatásoktól való megvédése is.
6
Az élelmiszertermelés volumene növelésének egyik legelterjedtebb módja, a hektáronkénti termésátlagokat kemikáliák alkalmazásával történő emelése. Sokszor a helytelen szemlélet, a talaj életfolyamatainak nem kellő ismerete vált ki talajpusztulást. A szakszerű tápanyag-visszapótlás környezeti hatását tekintve kedvező lehet, mivel: – a trágyázás következtében növekszik a zöld növényi produkció. Ez a természeti feltéte-
lek jobb kihasználását jelenti, amely a környezet energia- és anyagforrásaival való észszerű gazdálkodást segíti. – a nagyobb zöldtömeg által létrehozott nagyobb asszimilációs felület a légkör széndio-
xid-tartalmát csökkenti és növeli az oxigéntartalmát. Az iparosítás, közlekedés és urbanizáció hatására növekszik a levegő szennyezettsége, jelentős szerepet kap a levegő tisztán tartásában a növényzet. – a vízhasznosulás-vizsgálatok azt az összefüggést tárták fel, hogy minél kedvezőbb a nö-
vény tápanyagellátása, annál kevesebb vizet használ el egységnyi szárazanyag előállításához. A túlzott, esetleg szakszerűtlen (a talaj szerkezetét, tápanyagkészletét, a termesztett kultúra tápanyagigényét figyelembe nem vevő) trágyázás (műtrágyázás) környezeti hatása, különösen hosszú távon kedvezőtlen lehet a: – a környezetre, itt elsősorban a talajból kimosódott és a talajvízbe vándorló nitrogén hat
károsan, a kutak és az ivóvíz nitráttartalmát növelve – a vízerózióval a felszíni vizekbe kerülő talaj foszfor és nitrogén tartalma fokozott
eutrofizációt eredményez – a nagy adagú műtrágyázás a kalcium kilúgozásának fokozásával a talaj elsavanyodásá-
hoz vezethet hosszabb távon, egyúttal megrövidíti a meszezett talajoknál a talajjavítás tartamhatását – műtrágyázás hatására a növények beltartalmában, minőségében kedvezőtlen hatások is
jelentkezhetnek – nagy adagú, vagy egyoldalú műtrágya-használat kedvezőtlenül hat a talaj mikroelem-
tartalmára felvehetőségére is – trágyázott területeken a gyomnövények is jobban fejlődnek, emiatt intenzívebbé és gya-
koribbá válik a mechanikus növényápolás, ill. a kémiai növényvédelem.
1. Tápanyaggazdálkodás A növénytermelés technológiai elemei között fontos helyet foglal el a tápanyaggazdálkodás. A termelés hatékonyságának növeléséhez nélkülözhetetlen a talaj tápanyagtartalmának és a növénytáplálás szükségességének, hatásának ismerete. Ezen a téren legfontosabb támpontok a talaj- és növényanalízis során kapott eredmények. A laboratóriumi vizsgálati eredmények megbízhatóságát, a szaktanács pontosságát döntő mértékben a mintavétel határozza meg. 1.1. Mintavétel A MSZ-08 0202-77 ágazati szabvány a mezőgazdasági célú talajvizsgálatokhoz a helyszíni mintavétel előírásait rögzíti. Az MI-08 0467-81, MI-08 0468-81 MI-08 0469-81 MI-08 047082 műszaki irányelvek részletesen tartalmazzák a szőlő, gyümölcs, zöldség, és szántóföldi kultúrák mintavételi, mintaelőkésztési, mintatárolási előírásait.
7
1.2. Talajmintavétel A pontos szaktanács, szakvélemény alapját képező megbízható laboratóriumi talajvizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerű talajmintavétel. A mintavétel célja az adott területre jellemző átlagminta felvétele, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Egy átlagminta max. 5 hektárnyi területet jellemezhet. Amennyiben egy parcella területe meghaladja a 5 hektárt úgy a percellát 5 hektáros -lehetőleg homogén- mintavételi területekre kell bontani, illetve az egy termelő által azonos művelésben részesített, egymással összefüggő kisebb parcellák 5 ha-ig egy mintavétellel jellemezhetők. A mintavételi területek (parcellák) kijelölését 1:10.000 léptékű térkép alapján ajánlatos elvégezni, ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is. Ezen a térképlapon kell rögzíteni a mintavétel helyszíneit és a minták azonosítóját. A térképnek tartalmaznia kell a parcellák határait, azonosítóit, területét. Az átlagmintát talajtanilag egységes (homogén) területről, azonos szintből, és egységes módszerrel szabad venni: – szántóföldi kultúráknál, a művelt rétegből (általában a 0-30 cm-es) parcellánként, de max. 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát, – rét-legelő kultúránál, a 2-20 cm mélységből (a 0-2 cm-es gyepréteget eltávolítva) parcellánként, de max. 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát, – állókultúráknál, max 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát. A részmintákat gyümölcs ültetvényeknél a 0-30, 30-60 cm, bogyósoknál 0-20, 20-40, cm szőlő ültetvényeknél 030, 30-60 cm mélységből kell venni. A mintázandó területről részmintákat átló mentén vagy zig-zag vonalban ajánlatos venni, úgy, hogy legalább 20 vagy rét-legelő esetén 30 ponton veszünk azonos tömegű talaj-részmintát. A részmintákat alaposan összekeverjük, és ebből az összekevert mintából 1-1,5 kg-nyi tömegű átlagmintát kell a laboratóriumba küldeni elemzésre. A mintavételnél ügyelni kell arra, hogy tilos mintát venni: – szántóföldi kultúra esetén a tábla szélen 20 m-es sávban, – a forgókban, – szalmakazlak helyén, – műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depók helyén, – állatok delelő helyén. A mintavétel optimális időpontja a termés betakarírtása után, még trágyázás előtt, ha a talaj művelhető (nem túl nedves, nem túl száraz). Vehető még minta: – az ősszel alapműtrágyázott területekről a következő évben, de a trágyázástól számított legalább 100 nap elteltével – tavasszal műtrágyázott területről a betakarítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nap elteltével – szervestrágyázás esetén 6 hónap elteltével Mintavétel eszközei – kézi vagy gépi mintavevő eszközök ( fúrók, rétegfúrók) – mintazacskó, kb. 1 kg talaj befogadására és szállítására alkalmas polietilén zacskó, melynek hossza tegye lehetővé, hogy saját anyagával kerüljön bekötésre – mintaazonositó jegy melynek tartalmaznia kell a következőket: • gazdálkodó neve • gazdaság helye • tábla jele • minta kódja • mintavétel mélysége 8
1.3. Növénymintavétel A növényanalizis a növény meghatározott fejlődési stádiumában, adott helyről vett, jól fejlett fotószintetizáló zöld levél vagy egyéb növényi rész összes tápelemtartalmának meghatározása laboratóriumi viszonyok között. Az optimális tápelemtartalom és tápelemarány, mivel fiziológiai mutatók, egy adott növényfajnál adott fejlettségi állapotban állandóak, ezért lehet ezen értékek alapján szaktanácsot készíteni. A növényvizsgálati eredmények birtokában pontosítani lehet a talajvizsgálati eredményeken alapján készült trágyázási terveket. A növényanalizis eredményeit mindig egy adott növényfaj, valamely növényi szervére és meghatározott fiziológiai korra vonatkozó határértékekhez viszonyítják. Ezért fontos a növénymintavétel során a mintázandó növényi rész és fenofázis pontos ismerete és betartása. A 4. táblázatban megadott kultúrák, adott fenofázisában szedett, adott növényi részeire vonatkozóan állnak rendelkezésre határértékek a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatoknál. A növény-mintavételi egység kijelölésénél alapul kell venni a talajmintavételi egységet, amit ezen belül a faj illetve fajta határol be. A mintavételi egységbe egy faj illetve egy fajta kerülhet. Vegyes állomány esetén a fő fajt, fajtát mintázzuk. Mintavételi egységenként egy mintát veszünk, melyet 50-100 db növény, vagy minimum 100 db növényi szerv (levél, levélnyél) képez. Minden növényi szervet más növényről kell begyűjteni. A mintába csak ép, egészséges növényt, levelet illetve levéllemezt szedjünk. A szegélyhatás elkerülésére a tábla szélső soraiból, illetve a sorok szélső növényeiből nem veszünk mintát. A mintát kódszámozott zacskóba gyűjtjük és ellátjuk mintaazonosító jeggyel. A gyűjtött mintát zacskóba tesszük, a laboratóriumba történő juttatásig hűtőtáskában tartjuk. A mintákat lehetőleg a mintavétel napján szükséges a laboratóriumba juttatni. A mintavételi egységről, egységekről táblánként mintavételi jegyzőkönyvet kell készíteni. Mintavételi eszközök: – papír vagy etamin zacskók 2-5 kg-osak – rozsdamentes olló, kés, metszőolló, fűnyíró olló – mintaazonositójegy melynek tartalmaznia kell a következőket: • gazdálkodó neve • gazdaság helye • tábla jele • minta kódja • mintavétel időpontja, növény fenofázisa • növény megnevezése, fajta 4. táblázat A szántóföldi és kertészeti kultúrák növénymintavételi rendszere és fontosabb szabályai. Kultúra
Mintavétel módja
Gyökér és gumós növé- I. nyek I. Hüvelyesek Paradicsom Paprika Gyökérzöldségek Hagymafélék
I. II. I. II. I. II. I.
Mintavétel ideje
Mintavétel helye
Szántóföldi zöldségkulturák virágzás kezdetén a legfelső, éppen kifejlett levél virágzás kezdetén 4 leveles korban az első virágok megjelenésekor 4-6 leveles korban az első termések kötődésekor 4-6 lombleveles korban tenyészidőszak közepén a hagyma kb. 2 cm átmérőjű
legfelső kifejlett levél vagy a földfeletti teljes növény földfeletti teljes növény virágfürt alatti levél földfeletti teljes növény az első virág alatti levél földfeletti teljes növény földfeletti teljes növény kifejlett levél 9
Kabakosok Káposztafélék Karfiol Spenót, sóska Bab Borsó Spárga Kalászosok Kukorica Cukorrépa Hüvelyesek Olajnövények
I. II. I. II.
magról vetés esetén 2 leveles korban az első nővirág virágzásakor fejesedés kezdetén rózsaképződés kezdetén 4-6 leveles állapotban 5-7 leveles korban virágzás kezdetén 4-6 leveles korban virágzás kezdetén 50-60 cm-es hajtáshossszúságnál Szántóföldi kultúrák bokrosodás végén,szárbaszökkenés kezdetén 6 leveles korban címerhányás (pollenszóródás előtt) sorok záródásakor kelés után 50-80 nappal
I.
virágzás kezdetén
I. II. I.
4-6 leveles növény virágzás kezdetén zöldbimbós állapotban, lucernánál az augusztusi növedék intenzív növekedés megindulása előtt Gyümölcsös ültetvények teljes virágzásban (termőhajtásról)
I. I. I. I. I. II. I. II. I. I.
Évelő pillangós takarmányok Egyéves, nem pillangós I. szálas takarmányok I. Szőlő
II.
Alma, körte Őszibarack, Szilva,kajszi, meggy, cseresznye Dió Szamóca Piros és fekete ribiszke, köszméte Málna
I.
éréskor (lombszineződés kezdete előtt) hajtásnövekedés befejezése után
I.
Éréskor
I.
a hajtásnövekedés befejezése után
I. I. I.
a csonthéj kialakulása után Éréskor Éréskor
I.
Éréskor
földfeletti teljes növény virág alatti levél fiatal takarólevél éppen kifejlett levél földfeletti teljes növény földfeletti teljes levél legfelső, kifejlett levél földfeletti teljes növény földfeletti teljes növény földfeletti teljes hajtás földfeletti teljes növény földfeletti teljes növény alsó csővel szembeni vagy cső alatti levél legfelső, éppen kifejlett levéllemez éppen kifejlett levélnyél vizsgálata NO3N-re legfelső kifejlett levél vagy a földfeletti teljes növény földfeletti teljes növény legfelső, éppen kifejlett levél földfeletti teljes növény földfeletti teljes növény
a fürttel szembeni, ép, fajtára jellemző levél a fürttel szembeni, ép, fajtára jellemző levél a földről még kézzel elérhető csúcshajtás közepéről származó teljes levél a földről még kézzel elérhető csúcshajtás közepéről származó teljes levél a földről még kézzel elérhető csúcshajtás közepéről származó teljes levél az összetett levél csúcsi levéllemeze kifejlett levéllemez a hajtás középső kifejlett levele a hajtás középső részéről kifejlett összetett levéllemez
1.4. A talajvizsgálat A hazai trágyázási szaktanácsadási elvek a talajvizsgálati eredmények ismeretére épülnek. A talajvizsgálatokat szántó- és ültetvényterületeken 5 évente, gyep esetében 10 évente kell megismételni ahhoz, hogy a talajok tulajdonságában, tápanyagtartalmában beállt változásokat megismerjük, ill. figyelemmel kísérjük. A talajvizsgálat során meghatározzák a könnyen oldódó, növények által felvehető tápanyagtartalmat, valamint a tápanyagforgalmat, és a tápanyagok hasznosulását befolyásoló egyéb talajparamétereket. A talaj-tápanyagok vizsgálatával foglalkozó laboratóriumok általában a következő szabványokban leírt módszerek alapján vizsgálják a talajokat. – MSZ-08-0205:1978 A talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálata
(Determination of physical and hydrophysical properties of soils) 10
– MSZ-08-0206-2:1978 A talaj egyes kémiai tulajdonságainak vizsgálata. Laboratóriumi
vizsgálatok.(pH-érték, szódában kifejezett fenolftalein lúgosság, vízben oldható összes só, hidrolitos /y1-érték/ és kicserélődési aciditás /y2-érték/). (Evaluation of some chemical properties of the soil. Laboratory tests. (pH value, phenolphtaleine alkalinity expressed in soda, all water soluble salts, hydrolite /y1-value/ and exchanging acidity /y2-value/)). – MSZ-08-0210:1977 A talaj szerves széntartalmának meghatározása (Testing organic
carbon content in soil.) – MSZ-08-0452:1980 Nagyteljesítményű műszersorok alkalmazása talajvizsgálatokban.
A talaj szerves széntartalmának mennyiségi meghatározása Contiflo műszersoron. (Use of high-capacity analyzer systems for soil analyses.Qantitative determination of the organic carbon content of the soil on Contiflo analyzer system). – MSZ 20135:1999 A talaj oldható tápelemtartalmának meghatározása (Determination of
soluble nutrient content of the soil). – MSZ 21470-50:1998
Környezetvédelmi talajvizsgálatok. Az összes és az oldható toxikuselem-, a nehézfém- és a króm(VI)tartalom meghatározása. (Environmental Protection.Testing of soils. Determination of total and soluble toxic element, heavy metal and chromium(VI) content)
A mezőgazdasági termelés támogatásának jogi szabályozása során került bevezetésre, hogy a különböző támogatások igénybe vételének részletes szabályai között meghatározzák az elvégzendő talajvizsgálati paraméterek körét is. A rendeletek a vizsgálandó paraméterek körét bővítve három különböző szintű talajvizsgálatot írnak elő. Ezek a következők: – Szűkített talajvizsgálat esetén az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni: pH, humusz tar-
talom, KA (Arany-féle kötöttség), vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O. – A bővített talajvizsgálat a következő vizsgálatokat tartalmazza: pH, humusz tartalom,
KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O, Na, Mg, SO4, Mn, Zn, Cu. – A teljeskörű talajvizsgálat a következő vizsgálatokat tartalmazza: pH, humusz tarta-
lom, KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O, Na, Mg, SO4, Mn, Zn, Cu és a toxikus elemek: Cd, Cu, Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As, A toxikus elemvizsgálat csak a felszíni talajrétegből szedett mintákból szükséges. Az elemtartalom értékelésére a 5. táblázat ad iránymutatást. Amennyiben egy területen a toxikus elemtartalom meghaladja a határértéket, az adott terület szennyezettnek tekinthető. A határértékeket a felszín alatti víz és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM-FVM-EüM-KHVM együttes rendelet tartalmazza. Amennyiben a toxikus elemtartalom megközelíti a szennyezettségi határértéket célszerű növényvizsgálattal ellenőrizni a növények toxikus elemtartalmát, mivel szigorú szabályozás van érvényben az élelmiszerek ((9/2003. (III. 13.) ESZCSM rendelet) és a takarmányok (44/2003. (IV. 26) FVM rendelet) megengedhető toxikus elemtartalmára vonatkozóan. 5. táblázat Talajra vonatkozó szennyezettségi határértékek
„Összes” kioldható toxikus elem Króm összes Nikkel Réz Cink Arzén Kadmium
határérték mg/kg szárazanyag 75 40 75 200 15 1 11
Higany Ólom
0,5 100
10/2000.(VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet: A vizsgálatokat ajánlatos a talajok tápanyagvizsgálataira akkreditált laboratóriumokban elvégeztetni. Az akkreditált laboratóriumok listáját a 6. táblázat tartalmazza.
12
6. táblázat A talajvizsgálatok elvégzését végző akkreditált talajvizsgáló laboratóriumok és elérhetőségük. Sorsz
Cég neve
1.
Fejér megyei NTSz
2. 3. 4.
Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutató Intézet Központi Laboratórium Vas megyei NTSz SGS Hungária Kft.
5.
Hajdú-Bihar megyei NTSz
6.
Jász-Nagykun-Szolnok megyei NTSz
7.
Bács-Kiskun megyei NTSz
8.
MINERÁG Kft.
9.
BÁCS-ÁG Kft. Mezőgazdasági Vizsgáló és Termékminősítő Laboratóriuma Mezőgazdasági Szakszolgáltató Kft. Agrokémiai Laboratórium Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum regionális Agrárműszerközpont Felső-Bácskai AGROLABOR Kft.
10. 11. 12.
13. 14. 15.
Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Központi Laboratórium Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. Szakszolgálat 93' Mezőgazdasági Szaktanácsadó és Termékvizsgáló
Telefonszám
Faxszám
E-mail
(22) 589-210 (22) 589-223 (59) 311-255
(22) 589-211 (59) 311-824
[email protected] [email protected] [email protected]
(94) 377-160 (42) 437-186 (52) 417-613 (52) 534-191 (56) 516-821
Irányí- Település tósz 2481 Velence
Utca és házszám Ország út 23.
5300
Karcag
[email protected] [email protected]
9762 4400
Tanakajd Nyíregyháza
[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] u
4015
Debrecen
5000
Szolnok
Kisújszállási út 166. Ambrózy sétány 2. Westsik Vilmos út. 4-6. Böszörményi út 146. Vízpart krt. 32.
6000
Kecskemét
Halasi út 36.
7100
Szekszárd
Keselyűsi u. 9.
(76) 509-079
[email protected]
6000
Kecskemét
Parasztfőiskola 18.
(62) 534-805
[email protected]
6800
Serháztér u. 2.
(52) 417-572
[email protected]
4032
Hódmezővásárhely Debrecen
(79) 341-149 (30)682-0304
(79) 341-149
[email protected] [email protected]
6430
Bácsalmás
Rákóczi u. 19.
(76) 494-888
(76) 494-924
[email protected]
6001
Kecskemét
Úrihegy 5/A
(69) 510-253
(69) 510-254
[email protected]
7700
Mohács
Budapesti út 21.
(37) 312-320 (37) 311-576
(37) 311-576
szakszolgalat@szakszolgalat .hu
3200
Gyöngyös
Damjanich János utca 6.
(94) 577-410 (42) 437-110 (42) 596-485 (52) 525-925 (56) 516-830 (20)434-7787 (76) 502-450 (76) 502-476 (74) 529-680 (74) 529-684 (74) 529-685 (76) 509-078 (76) 484-611 (62) 534-805 (62) 534-806 (52) 417-572
(76) 328-677 (74) 413-575
Megjegyzés
Böszörményi u. 138. * együttműködve a vizsgálatra akkreditált laboratóriummal
* együttműködve a vizsgálatra akkredi13
Szolgálat Kft.
14
tált laboratóriummal
1.5. A trágyázási szaktanácsadás A tápanyag-gazdálkodás, és ezen belül a trágyázás tervezése bonyolult, sok összetevőből álló feladat. Magyarországon több szaktanácsadási program, rendszer alakult ki és használatos. A hazánkban leginkább elterjedt trágyázási szaktanácsadási rendszereknél az 1. ábrán szemléltetett alapösszefüggéseket veszik figyelembe.
1. ábra Trágyázási szaktanácsadás alapösszefüggései
1.5.1. A szaktanácsadási módszereknek a következő feltételeket kell kielégítenie: – Vegye figyelembe a terület környezeti érzékenysége szerinti besorolást. – A szaktanács vegye figyelembe az adott termőhely ökológiai adottságainak megfelelő,
gazdaságosan elérhető termésszintet, a növény fajlagos tápelem igényét, a talaj tápelem szolgáltatását. – Kritikus területen javasoljon az ásványi nitrogén meghatározást – Terjedjen ki a makro- (N,P,K), mezo- (Ca, Mg) és mikroelemek (Cu, Zn, Mn) tápele-
mek utánpótlására. – A környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer talaj-, esetenként diagnosztikai
célú növényvizsgálatokon, tápelem mérlegeken alapuljon. – A
szaktanácsnak tartalmaznia kell a jó mezőgazdasági gyakorlat tápanyaggazdálkodással összefüggő elemeit, pl. az adott területen mikor nem szabad trágyázni, a lejtőviszonyokat, felszíni vizek közelségét a trágyaadagok megállapításakor hogyan kell figyelembe venni stb. 15
– Használja ki a vetésforgó, illetve vetésváltás előnyeit. – Tegyen javaslatot a trágyázás optimális időpontjára és dózisára. – A széles választékból a talaj tulajdonságainak, illetve a növény igényének legjobban
megfelelő trágyaszert javasolja. – Segítse elő a szerves anyagoknak a termelési körforgalomba való minél teljesebb visz-
szajuttatását. A rendelkezésre álló források ismeretében tegyen konkrét javaslatot a szervestrágyázás módjára és mennyiségére. – A felhasználandó szervestrágyák (almos, komposzt, hígtrágya stb.) dózisát beltartalmi
vizsgálatokra alapozva adja meg. Amennyiben nem áll rendelkezésre trágyavizsgálati adat az irodalmi adatokat kell figyelembe venni. (A javasolt értékeket lásd az X táblázatban) – Szükség esetén tegyen javaslatot talajjavításra (kémiai, mechanikai, biológiai). Például
talajsavanyodás esetén. – Öntözött körülmények között a szaktanács vegye figyelembe a tápanyag hasznosulás-
ból, a tápelem kilúgzásból adódó eltéréseket. – Csak forgalomba hozatali és felhasználási engedély okirattal rendelkező trágyák, illetve
termésnövelő anyagok felhasználását javasolhatja. – A tisztított szennyvizek, szennyvíziszapok, hígtrágya és egyéb nem veszélyes hulladé-
kok alkalmazása csak az egyéb jogszabályokban előírtak betartásával megengedett. – Csak olyan szaktanácsadás működhet, amely biztosítja a talaj termékenységének meg-
őrzését, illetve növelését. 1.6. Tápanyagmérlegek A tápanyaggazdálkodás színvonala ellenőrzésének egyik módja a termelőegység egyszerűsített tápanyagmérlegének időszakos elkészítése. Nitrogén esetében évente, foszfor és kálium esetében pedig legalább 5 évente célszerű az elmúlt időszakra vonatkozó (kumulált) tápanyagmérleget meghatározni. Az egyszerűsített mérleg beviteli oldalán szerepel a nitrogén, a foszfor (P2O5-ben kifejezve), a kálium (K2O-ban kifejezve) hatóanyag bevitel, melybe beleértendő a műtrágyákkal, szerves trágyákkal, hígtrágyával, szennyvízzel, szennyvíziszappal és nem veszélyes hulladékokkal, bevitt, valamint az előveteménynek a táblán maradó bemunkált melléktermékével bekerült tápanyag. Az egyszerűsített mérleg kivonási oldalán szerepel a nitrogén, a foszfor (P2O5-ben kifejezve), a kálium (K2O-ban kifejezve) hatóanyag kivonás, amely a betakarított és a tábláról lekerült fő illetve melléktermékkel történik. Az 5 év alatt bevitt és kivont hatóanyagok mérlegének segítségével állapíthatjuk meg, hogy a talajt tápanyagban gazdagítottuk, vagy talajzsarolás történt. 7. táblázatban a számítás segítéséhez közöljük a terméssel felvett átlagos tápanyagtartalmakat valamint a 8. táblázatban a szervestrágya hasznosulására vonatkozó irányszámokat. A szántóföldön termesztett növények fő- és melléktermékkel felvett N-, P-, K, Ca- és Mg tartalma.
16
7. táblázat Különböző növények terméssel felvett fajlagos tápanyagtartalma Növény Őszi búza Rozs Őszi árpa Tavaszi árpa Zab Rizs Kukorica Szemes cirok Szudánifű Cukorcirok Silókukorica Cukorrépa Burgonya Borsó Zöldborsó Szója Bab Zöldbab Lóbab Fehér virágú csillagfürt Sárga virágú csillagfürt Lucernaszéna Vöröshere Napraforgó Repce Mustár Olajlen Rostlen Kender Seprűcirok Egynyári szálas zöldtakarmány Füveshere széna Egyéb pillangós széna Rét Legelő
1
Szántóföldi növények 1 N P2O5 27 27 27 23 28 22 25 29 4,5 4,2 3,5 3,5 5 50 19 62 55 13 52 70 77 27 23 41 55 50 40 12 9 33 2,5 18 20 17 20
11 12 10 9 12 10 13 10 1,2 1,4 1,5 1,5 2 17 5,6 37 25 2,8 23 28 21 7 5 30 35 25 13 6 8 37 1,2 5 5 6 7
K2O kg/t 18 26 26 21 29 20 22 31 3,5 3,2 4,0 5,5 9 35 15,2 51 40 11,9 46 37 45 15 20 70 43 40 50 12 16 25 3,5 20 15 18 22
CaO 6 8 10 8 6 6 8 8 1 1,5 2,0 4,5 3 32 10 42 38 13 35 24 25 45 35 24 50 35 18 13 16 8 1,1 30 34 10 12
MgO 2 2 3 2 2 2 3 3 0,5 0,5 0,7 1,5 1 6 2 9 8 3 7 10 9 3 5 12 10 3 3 2 2 3 0,6 4 5 7 8
Forrás: Műtrágyázás irányelvei és üzemi számítási módszer MÉM-NAK 1979
17
Zöldségnövények fajlagos NPK tartalma a tervezett termésszint figyelembe vételével 2 Növény N P2O5 K2O CaO kg/t 1. Fejes saláta 4.0 1.8 5.0 2. Spenót 5.0 1.6 7.0 3. Sóska (4 évre) 4.8 1.5 6.8 4.a. Fejes káposzta-korai 3.15 1.2 3.9 4.b. Fejes káposzta-középkorai 3.5 1.3 4.3 4.c. Fejes káposzta-kései 3.85 1.4 4.7 5.a. Vöröskáposzta-középkorai 6.0 1.7 7.0 5.b. Vöröskáposzta-kései 6.6 1.9 7.7 6.a. Kelkáposzta-korai 3.6 1.8 4.5 6.b. Kelkáposzta-középkorai 4.0 2.0 5.0 6.c. Kelkáposzta-kései 4.4 2.2 5.5 7.a. Karfiol-korai 4.0 1.6 5.0 7.b. Karfiol-középkorai 4.0 1.6 5.0 7.c. Karfiol-kései 4.0 1.6 5.0 8. Brokkoli 4.1 1.6 6.0 9.a. Karalábé-korai 5.0 4.0 8.0 9.b. Karalábé-középkorai 5.0 4.0 8.0 9.c. Karalábé-kései 5.5 4.4 8.8 10. Bimbós kel 3.3 1.0 3.4 11. Étkezési paprika 2.4 0.9 3.5 12. Paradicsom 2.4 1.0 4.5 13. Csemege kukorica (csőtermés) 10.0 4.0 11.0 14. Gumós édeskömény 2.9 1.3 9.7 15. Uborka 3.0 1.5 4.0 16. Sárgadinnye 3.3 1.2 6.0 17. Görögdinnye 2.4 1.1 5.6 18. Spárgatök 3.7 0.9 4.0 19. Sütőtök 4.2 1.0 6.6 20. Spárga-halványító (15évre) 30 12 36 21. Fűszerpaprika (friss tömegre) 4.8 1.6 6.5 22. Cékla 4.3 1.5 8.0 23. Sárgarépa 4.3 1.8 6.0 24. Petrezselyem 5.0 2.4 6.0 25. Pasztinák 3.8 1.5 5.5 26. Zeller 6.5 2.5 8.0 27. Téli retek 6.0 3.0 5.0 28. Hónapos retek 5.0 2.0 5.0 29. Torma 6.0 2.4 10.2 30. Dughagyma 3.4 1.3 4.0 31. Vöröshagyma (dughagymáról) 3.8 1.2 4.2 32. Vöröshagyma (magról) 3.4 0.9 3.5 33. Fokhagyma 4.3 1.6 4.2 34. Póréhagyma 3.2 0.9 3.8 35. Korai burgonya 5.9 2.2 8.0 36. Zöldbab 12.0 4.0 13.0 37. Zöldborsó 16.0 5.6 15.2
2
MgO
Az a tervezett termésszint, amelyhez a szakirodalomban talált átlagos fajlagos tápelem-tartalmakat rendeltük. Átlagos fajlagos N–P2O5–K2O tartalmak. Forrás: Terbe, I., Csathó, P., Árendás, T., Németh, T., Marth, P., Cserni, I., Takácsné Hájos M., Kapitány, J., Kruppa, J., Barnóczki, A., Varga, I. Kappel, N. és Slezák, K. 2004: Új, költség- és környezetkímélő növénytáplálási szaktanácsadási rendszere szántóföldi zöldségnövényekre. Hajtatás, korai termesztés, XXX.évf.2004. 2..
18
Különböző gyümölcsfajok tápanyagkivonása a terméshez tartozó fanövedék és levélzet beszámításával 3 100 kg termés a talajból kivon (kg) Növény N P2O5 K2O CaO MgO Alma 0,2 0,06 0,3 Körte 0,2 0,06 0,3 Kajszi 0,4 0,13 0,6 Őszibarack 0,3 0,16 0,9 Szilva 0,4 0,15 0,7 Cseresznye 0,5 0,14 0,6 Dió 1,1 0,27 1,7 Mandula 1,5 0,2 2,2 Gesztenye 1,4 0,21 0,8 8. táblázat: A közepes minőségű almostrágya átlagos tápanyag-szolgáltatása (kg/10 t)
első évben második évben
N 18 12
P2O5 20 15
K2O 40 20
Mezőgazdaság számokban 1989
2. A talajvédelem, tápanyaggazdákodás jogi szabályozása. A tápanyag-gazdálkodási tevékenység jogszabályilag önállóan nem szabályozott Magyarországon. Az Európai Unióhoz történt csatlakozást megelőzően, a talajvédelmet érintő jogharmonizáció megtörtént. A tápanyag-gazdálkodási egyes részeit érintik a termőföldvédelemre, környezetvédelemre, és mezőgazdasági termelés támogatásának igénybevételére vonatkozó jogszabályok. 2.1. A földtörvény Magyarországon a termőföld védelméről az 1994. évi LV. törvény rendelkezik. A törvény megfogalmazásában a termőföldvédelem: a termőföld mennyiségének védelme (a továbbiakban: földvédelem) és a termőföld minőségének védelme (a továbbiakban: talajvédelem). A természeti erők és az emberi beavatkozások a talajt igen sokrétűen veszélyeztethetik annak fizikai, kémiai és biológiai károsodását idézhetik elő. A talajvédelem célja tehát, ezen káros folyamatok megelőzése, illetve mérséklése, továbbá a már bekövetkezett károk elhárítása. A mezőgazdaság tulajdoni- és termelési viszonyainak átalakulása szükségessé teszi a helyzetnek megfelelően az állam, a földhasználó, valamint a beruházó és üzemeltető talajvédelmi feladatainak és kötelezettségeinek a nemzetközi követelményeknek megfelelő pontos meghatározását. Mivel a talajt érő természeti és emberi eredetű káros hatások jelentős részének elhárítása a földhasználó erejét meghaladja, a termőföld termékenységének és minőségének megőrzésére irányuló tevékenységben az állam jelentős szerepvállalása is szükséges. Az államnak gondoskodnia kell a talajok minőségi állapotának folyamatos figyelemmel kíséréséről, a talajvédelem irányításáról, szervezéséről, ellenőrzéséről, valamint a talajvédő gazdálkodást ösztönző támogatási rendszer kialakításáról és működtetéséről. A termőföld minőségének védelmét megelőző jelleggel nagyrészt csak a termelési folyamatba épített talajvédő eljárásokkal, ellenőrzési rendszerrel lehet biztosítani, ezért a talajvédelem 3
A zöldség és gyümölcstermő növények tápanyagellátásának új rendszere. Fekete Z, 1971 19
felügyelet és irányítása – a Környezetvédelmi és területfejlesztési Minisztérium közreműködése mellett – a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladata. A földhasználó alapvető kötelezettsége, hogy a termőföldet olyan módszerekkel művelje, amely az eredményes gazdálkodás mellett egyidejűleg a termőföld védelmét is szolgálja. Azokon a területeken, ahol a szakszerű gazdálkodás önmagában nem elégséges a káros folyamatok megelőzésére, vagy mérséklésére, ott csak megfelelő műszaki, kémiai vagy biológiai beavatkozások szakszerű alkalmazásával lehet a talaj védelmét biztosítani. Ezen talajvédelmi beavatkozások a talaj minőségét tartósan befolyásolják és speciális talajtani ismeretet igényelnek. Ezért a szükséges beavatkozásokat objektív talajvizsgálatokra alapozott talajtani szakvélemény készítésének kell megelőznie, amely a törvényben előírt esetekben a hatósági engedély vagy hozzájárulás szakmai alapját képezi. A talajvédelem szabályozása magában foglalja a talaj tápanyag-gazdálkodás kérdéseit is. Ennek értelmében a földhasználó köteles a termőhely ökológiai adottságaihoz igazodva a földhasznosítás, a termesztés technológia és talajvédelmi beavatkozások összehangolásán alapuló olyan talajvédő gazdálkodást folytatni, amely a külön jogszabályokban meghatározott természetvédelmi, környezetvédelmi, vízvédelmi, közegészségügyi és állategészségügyi követelményeket is figyelembe veszi. A savanyú vagy a savanyodásra hajlamos talajokon földhasználó köteles: – nem savanyító hatású műtrágyákat, illetve szerves trágyát szükséges kijuttatni, vagy a
savanyító hatású műtrágyát megfelelő mésztrágyázással kiegészíteni; – a növények által kivont, a kilúgozás által eltávozott kalcium mennyiségének pótlására,
továbbá a savanyító hatású légköri ülepedés semlegesítése céljából meszezést talajtani szakvélemény alapján kell végezni. A földhasználónak gondoskodnia kell a talaj humuszos termőrétegének megőrzéséről, szervesanyag-tartalmának fenntartásáról, továbbá a talaj tápanyagszolgáltatását és a termesztett növények tápanyagigényét figyelembe vevő - műtrágyák használata esetén - vizsgálatra alapozott környezetkímélő tápanyaggazdálkodás folytatásáról. 2.2. A „Nitrát rendelet” A a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. Rendelet több pontjában is érinti a talaj-tápanyaggazdálkodás kérdéseit. E rendelet az Európai Közösségeknek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvét a hazai jogrendszerbe illesztő rendelet. A rendelet célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szemben, továbbá a vizek meglévő nitrátszennyezettségének csökkentése. A rendelet hatálya a felszíni és felszín alatti vizekre (a továbbiakban együttesen: vizek), valamint ezzel összefüggésben a mezőgazdasági tevékenységekre és a mezőgazdasági tevékenységet folytatókra terjed ki. A rendelet által kerültek Magyarországon bevezetésre jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai (a rendelet 1.sz. melléklete) melyek betartása nitrátérzékeny területen kötelező, más területeken pedig ajánlott. A rendeletben meghatározott szempontok szerint kijelölt nitrátérzékeny területek településenkénti listáját a rendelet 2. melléklete tartalmazza. Magyarország területének körülbelül 44%-a nitrátérzékeny ez több mint 1500 települést érint. A jó mezőgazdasági gyakorlat tartalmazza a trágyakezelés és mezőgazdasági területekre való tápanyag kijuttatás szabályait, különös tekintettel a mennyiségi korlátozásra, trágyázási tilalmi időszakra, a trágya kijuttatására vonatkozó előírásokra lejtős területeken, fagyott, hóval borított és vízzel telített talajokon, valamint vizek közelében. 20
2.3. Mennyiségi korlátozás Mezőgazdasági területre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül kijuttatott, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is. Almos trágya felhasználásakor a trágyavizsgálat nem kötelező, ebben az esetben a korábbi szervesanyag-vizsgálatok alapján számított átlagértékek használhatók, melyet az 9. táblázat tartalmaz. Törekedni kell azonban arra, hogy a nagy adagú szervestrágya kijuttatás esetén a kijuttatandó mennyiség meghatározása vizsgálati eredményeken alapuljon. 9. táblázat Szerves trágyák átlagos nitrogéntartalma
Vizsgálat paraméter N-tartalom % (eredeti nedvességtartalomra számított)
Szarvasmarha 0,5
Szervestrágya típus Sertés Juh Baromfi 0,6 0,7 1,0
Vegyes 0,8
(Több évi laboratóriumi vizsgálati eredmények átlag értéke)
2.4. Trágyázási tilalmi időszakok Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, így trágyalé, hígtrágya, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya betakarítás után nem juttatható ki szántóterületre, amennyiben oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és a vetés közötti időszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap). 2.5. Trágyakijuttatás erősen lejtős mezőgazdasági területen Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésű területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni. 2.6. Trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon Nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra. Az összefüggő hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja. Fagyott a talaj, ha 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott. Nem tekinthető a talaj fagyottnak, ha a felszíni réteg éjszaka fagyott, napközben pedig felenged. Ebben az esetben a talaj képes a víz és a tápanyagok befogadására. Vízzel telített a vízkapacitásig telített talaj, mely nem képes további víz felvételére. 2.7. A trágyázás szabályai a vizek környezetében Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében az alábbi védőtávolságot kell betartani: trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, amennyiben jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik. Vízjárta területeken biztosítani kell, hogy a kijuttatott trágya ne mosódhasson be a vizekbe a szélsőséges vízjárási viszonyok kialakulásakor. 21
2.8. Ideiglenes trágyatárolás Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezőgazdasági tábla szélén – legfeljebb 2 hónap időtartamra – olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol – a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, – felszíni víz nincs 100 m-en belül. Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén. 2.9. Silótakarmányok tárolása A silótakarmányok tárolására szolgáló silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet a csurgalékvízhez hasonlóan szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni, felhasználása során ügyelni kell rá, hogy ne szennyezhesse a vizeket. 2.10. Mezőgazdasági területek trágyázásának szabályai A trágyakijuttatás során alapvető követelmény, hogy a nitrátkimosódás a lehető legkisebb legyen. Szakszerű a trágyázás, ha a talaj tulajdonságainak, tápanyag-ellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény helyesen megválasztott termésszintjéhez tartozó tápanyagigénynek megfelelő adagban, megfelelő időben és módon, a trágya tápanyagtartalmának ismeretében történik. A trágyázást pontos adagban és egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvező hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek karbantartásáról rendszeresen gondoskodni kell. 2.11. Hígtrágya hasznosítása Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. Az évente területegységre kijuttatható hígtrágya menynyiségét a hígtrágya tápanyagtartalma és a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében, a termesztendő növény tápanyagigénye alapján úgy kell meghatározni, hogy a kijuttatott hígtrágya nitrogéntartalma hasznosuljon, és ne kerülhessen a vizekbe. A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található. A hígtrágya hasznosítására szolgáló terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - 3 évente meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit meg kell küldeni a talajvédelmi hatóságnak. 2.12. Istállótrágya felhasználása Az istállótrágya kijuttatásának jellemző ideje augusztus-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet. Istállótrágyát, egyéb szerves tárgyát elsősorban a szervestrágya-igényes növények alá kell kiszórni, melyek azt legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül elsősorban a cukorrépa, a kukorica, az egynyári takarmánynövények és a repce tartozik ide. A kijuttatott istállótrágyát lehetőleg azonnal, de legfeljebb 14 napon belül a talaj felső szerkezetes rétegébe egyenletesen be kell dolgozni. A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetőleg a tél beállta előtt a trágyatároló kiürüljön. Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani a trágyázás szakszerűségére, mivel a kimosódás veszélye itt nagyobb.
22
2.13. Műtrágyázás szabályai Műtrágyát talajvizsgálatokra alapozott számítások alapján lehet felhasználni. A talaj tápanyagvizsgálatát legalább 5 évente, gyepek esetében legalább 10 évente kell elvégeztetni. A gazdaságos, környezetvédelmi szempontból biztonságos műtrágyaadag számításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyagellátottságát, a növény tápanyagigényét, az elővetemény hatását és a korábban kijuttatott szerves trágya nitrogénigény csökkentő hatását. Nitrogén műtrágyát akkor kell adagolni, amikor a növény legjobban képes azt hasznosítani. Ősszel csak akkor lehet kiadni, ha a területen levő növény hasznosítani tudja. 2.14. Szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. Rendelet is érinti a talaj-tápanyaggazdálkodás egyes kérdéseit. Ez a rendelet „A környezet, és különösen a talaj védelméről a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásával kapcsolatban” című 86/278/EGK tanácsi irányelvének jogharmonizációjaként született. A rendelet értelmében mezőgazdasági területen csak kezelt szennyvíziszap és tisztított szennyvíz használható fel. A szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása engedélyhez kötött tevékenység, amit talajtani szakvélemény alapján a közegészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi és vízügyi szakhatóság, valamint a települési - fővárosban a fővárosi - önkormányzat jegyzőjének hozzájárulásával az illetékes növény- és talajvédelmi szolgálat határozatban engedélyezhet, ha a kérelem megfelel a jogszabályban előírt feltételeknek. A szennyvíz, szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását megalapozó talajtani szakvélemény elkészítésének során meg kell határozni többek között: – a tervezett mezőgazdasági terület talajának és talajvizének tulajdonságait, – a mezőgazdasági felhasználás előtt a kijuttatandó szennyvíz vagy szennyvíziszap minőségi jellemzőit. A szennyvíz vagy szennyvíziszap és a talaj tulajdonságainak és a termesztendő növény igényének figyelembe vételével kerül meghatározásra az adott területre kijuttatható szennyvíz és szennyvíziszap mennyisége. Szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása során az alábbi előírásokat is figyelembe kell venni: – Szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása tilos a zöldségnövények és a talajjal érintkező
gyümölcsök termesztése esetében a termesztés évében, valamint az azt megelőző évben. – Termő szőlő és bogyósgyümölcs-, valamint intenzív, alacsony törzsű gyümölcsültetvé-
nyekben szennyvizet és szennyvíziszapot csak a vegetációs időn kívül lehet felhasználni. Hagyományos művelésű magas törzsű gyümölcsfák esetében a kijuttatás és a betakarítás között legalább hat hét várakozási idő szükséges. – Szántóföldi növények termesztésére, valamint takarmánytermesztésre használt területen
szennyvíziszap csak a betakarítás és a következő vetés közötti időszakban használható fel. – A talaj szennyvízzel történő öntözése megengedhető a szántóföldi növények esetében a
vegetációs időn belül is, de a kijuttatás befejezésétől a betakarításig legalább három hét várakozási időt kell betartani. A rendelet részletezi azon talajtulajdonságokat, amelyek megléte esetén szennyvíz, szennyvíziszap nem használható fel. Ilyen tulajdonságok: – toxikus elemekkel való szennyezettség, 23
erősen savanyú pH sekély termőréteg szélsőséges mechanikai összetétel vízzel telítettség meredek lejtő A rendelet egyéb felhasználási tilalmakat is tartalmaz: – – – – –
– Tilos a szennyvíz vagy szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása, ha azokban a
mérgező (toxikus) elemek vagy károsanyagok koncentrációja meghaladja a rendeletben megadott határértékeket. – Tilos a szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása védett természeti területen, ott, ahol
ökológiai gazdálkodást folytatnak, a rét és legelő művelési ágban hasznosított mezőgazdasági területen, felszíni vizek parti sávjában, hullámtereken, vízjárta területeken, valamint ott, ahol a felszínen karsztos képződmények találhatók. – A szennyvíz, illetve szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során úgy kell eljárni,
hogy az ne eredményezzen a talajban és a felszín alatti vízben a 10/2000 (VI. 2.) KöMEüM-FVM-KHVM együttes rendeletben meghatározott szennyezettségi határértéknél kedvezőtlenebb állapotot. 2.15. Tápanyaggazdákodás ökológiai gazdálkodás esetén Az Európai Unióhoz való csatlakozástól kezdődően az ökológiai gazdálkodást az ökológoiai gazdálkodásról és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek vonatkozó jelöléséről szóló 2092/1991/EGK rendelet szabályozza. E rendelet többek közt a tápanyaggazdálkodásra vonatkozó szabályokat is tartalmaz. A talaj termékenységét és biológiai aktivitását elsősorban hüvelyesek, zöldtrágya, vagy mélyen gyökerező többéves növények termesztésével és az ökológiai gazdálkodás követelményeinek megfelelő üzemből származó szervesanyag (komposztált vagy nem komposztált) felhasználásával lehetséges. Csak olyan üzemből származó istállótrágya, vagy egyéb állattartásból származó melléktermék használható fel, amely megfelel az ökológiai állattartás hazai szabályozásának. Szerves és ásványi trágyák csak olyan mértékben használhatók fel, amennyiben a vetésforgóban termelt növény tápanyagigényének kielégítése megkívánja. A rendelet II. melléklete tételesen felsorolja az ökológiai gazdálkodásban felhasználható anyagok körét. Ezt a mellékletet az alábbi rendeletek módosították: – - a Bizottság 2381/1994/EK rendelete; – - a Bizottság 1488/1997/EK rendelete; – - a Bizottság 1073/2000/EK rendelete; – - a Bizottság 436/2001/EK rendelete; A módosítások a felhasználható anyagok körének szigorítását és az egyes anyagok összetételére, valamint felhasználására vonatkozó követelmények megállapítását tartalmazza. Amenynyiben ezen anyagok felhasználása, forgalmazása Magyarországon engedélyhez kötött, úgy természetesen meg kell felelnie a hazai jogszabályokban előírt követelményeknek is. Az ökológiai gazdálkodás folytatásakor elengedhetetlen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által bejegyzett minősítő szervezet által lefolytatott ellenőrzés és tanúsítás. A szakszerű tápanyaggazdálkodás tervezéséhez érdemes az FVM által bejegyzett, ökológiai gazdálkodással is foglalkozó szaktanácsadók segítségét igénybe venni. 2.16. A támogatásokhoz kapcsolódó tápanyaggazdálkodási előírások Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról szóló 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet 24
illetve az ezt módosító 156/2004 (X. 27.) FVM rendelet, valamint az Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az EMOGA Garancia Részlege társfinanszírozásban megvalósuló agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályairól szóló 150/2004. (X.12) FVM rendelet is tartalmaz tápanyag-gazdálkodással kapcsolatos előírásokat. Mindegyik rendeletben a gazdálkodás követelményei között szerepel a talajvizsgálatok elvégzése és az ezen alapuló tápanyag-gazdálkodás folytatása. Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról szóló, a 156/2004 (X. 27.) FVM rendelettel módosított 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet előírásai alapján a vidékfejlesztési támogatások igénybevétele esetén a gazdaság teljes területén szűkített talajvizsgálatot kell végeztetni 5 évente, ha jogszabály másként nem rendelkezik ("Helyes gazdálkodási gyakorlat" (156/2004. (X. 27.) FVM rendelet 2. melléklet 3/1 pont). A 150/2004. (X.12) FVM rendelet értelmében a különböző agrár-környezetgazdálkodási célprogramoknál az alábbi talajvizsgálatokat kell elvégezni a program első és utolsó gazdasági évében: Bővített talajvizsgálat: – Alapszintű szántóföldi célprogramnál (150/2004. (X.12) FVM rendelet 18. § – Tanyás gazdálkodás célprogramnál (150/2004. (X. 12) FVM rendelete 19.§) – Ritka szántóföldi növények és zöldségfajták termesztése célprogramnál (150/2004. (X.
12) FVM rendelet 24. § – ÉTT Szántóföldi növénytermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogramnál
(150/2004. (X. 12) FVM rendelet 25. § – ÉTT Szántóföldi növénytermesztés madár élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram-
nál (150/2004. (X. 12) FVM rendelet 26. § – ÉTT Lucernatermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogramnál (150/2004.
(X. 12) FVM rendelet 27. § – ÉTT Szántóföldi növénytermesztés élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogramnál
(150/2004. (X. 12) FVM rendelet 28. § Teljeskörű talajvizsgálat – Integrált szántóföldi célprogramnál (150/2004. (X. 12) FVM rendelet 21. § – Ökológiai szántóföldi célprogramnál (150/2004. (X. 12) FVM rendelet 22. § – Integrált ültetvény célprogramnál (150/2004. (X. 12) FVM rendelet 36. § – Ökológiai ültetvény célprogramnál (150/2004. (X. 12) FVM rendelet 37. § A 156/2004 (X. 27.) FVM rendelettel módosított 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet 2.számú melléklete tartalmazza a "Helyes gazdálkodási gyakorlat" előírásait. 2.17. A "Helyes gazdálkodási gyakorlat" tápanyaggazdálkodásra vonatkozó előírásai. Ötévente szűkített talajvizsgálat (pH, humusztartalom, KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K20). Tisztított szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya kijuttatás és talajjavítás a talajvédelmi hatóság engedélye alapján végezhető, betartva a vonatkozó jogszabályban foglalt előírásokat. A gazdálkodó a nitrogéntrágyázás során nem lépheti túl a kedvezőtlen és nem kedvezőtlen adottságú, továbbá a nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területekre megadott határértékeket (lásd a 10. táblázatot). 25
A nitrátérzékeny területeken az akcióprogram előírásait kötelező betartani [a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 8. § (1)-(3) bekezdései, illetve 9. § (1)-(2) és (4) bekezdésében foglaltak mellett]. A nem nitrátérzékeny területeken az alábbi előírásokat kell betartani: – Meredekebb lejtésű területeken trágyát kijuttatni csak azonnali bedolgozás mellett lehet. – Trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok
itatására szolgáló kúttól tízméteres sávban, valamint hullámtereken, parti sávokban és vízjárta területeken. – Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, trágyalé, hígtrágya betakarítás után csak
akkor juttatható ki a szántóterületre még az adott évben, ha a trágyázás és a megfelelő talajfedettséget biztosító növény vetése közötti idő nem több mint tizennégy nap. – Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Nem juttatható ki trágya fa-
gyott (a talaj öt centiméter vagy annál nagyobb mélységig tartósan fagyott), vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra. – A gazdálkodó istállótrágyát csak szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgá-
ló gyűjtőcsatornával és aknával ellátott, legalább nyolchavi trágyamennyiség tárolására alkalmas trágyatelepen, hígtrágyát legalább négyhavi trágyamennyiség tárolására alkalmas szigetelt tartályban, medencében tárolhat. A nem nitrátérzékeny területen az állattartó gazdálkodónak a híg- és istállótrágya tárolókra vonatkozó előírásokat az alábbi határidőktől kezdődően kell teljesíteni az akcióprogram előírásainak megfelelően: • hígtrágya tároló 50 állategység/gazdaság felett 2006. január 1-jétől; • hígtrágya tároló 50 állategység/gazdaság alatt 2010. január 1-jétől; • istállótrágya tároló 50 állategység/gazdaság felett 2010. január 1-jétől; • istállótrágya tároló 50 állategység/gazdaság alatt 2014. január 1-jétől. A "Helyes gazdálkodási gyakorlat" előírásai között kiegészítő táblázat formájában került megadásra a hektáronként kiadható maximális nitrogén (N) hatóanyag mennyisége különböző adottságú, és érzékenységű területeken. 10. táblázat 10. táblázat hektáronként kiadható maximális nitrogén hatóanyag különböző adottságú, és érzékenységű területeken (mértékegység: kg/ha)
Kedvezőtlen adottságú térségekben nitrátérzékeny területen
nem nitrátérzékeny területen
Nem kedvezőtlen adottságú térségekben nitrátérzékeny területen
nem nitrátérzékeny területen
kiadható maximális N
ebből: kiadható maximális szerves eredetű N
kiadható maximális N
ebből: kiadható maximális szerves eredetű N
kiadható maximális N
ebből: kiadható maximális szerves eredetű N
kiadható maximális N
ebből: kiadható maximális szerves eredetű N
170
170
200
200
220
170
300
300
11. táblázat az agrárkörnyezetgazdálkodási célprogramok tápanyagutánpótlásra vonatkozó mennyiségi korlátozásaik Célprogram alapszintű szántóföldi tanyás gazdálkodás integrált szántóföldi gazdálkodás ökológiai szántóföldi gazdálkodás ritka szántóföldi növény- és zöldségfajták termesztése ÉTT szántóföldi növénytermesztés túzok- élőhely fejlesztési előírásokkal ÉTT szántóföldi növénytermesztés madár élőhely26
évente maximálisan kijuttatható Nhatóanyag mennyiség (kg/ha) 170 120 170 Nincs meghatározva (14. táb. szerint) 120 90 90
fejlesztési előírásokkal ÉTT lucernatermesztés túzok élőhely-fejlesztési elő- 90 csak felülvetéskor írásokkal szántóföldi növénytermesztés élőhelyfejlesztési elő- 90, csak istállótrágya és zöldtrágya alkalmazáírásokkal sa megengedett Szántó fajgazdag gyeppé alakítása 80 csak telepítéskor, műtrágya felhasználása tilos ökológiai gyepgazdálkodás Nincs meghatározva (14. táb. szerint) ÉTT gyepgazdálkodás túzok- élőhely fejlesztési elő- csak a legelő állatok elhullott trágyája lehet írásokkal tápanyagutánpótlás ÉTT gyepgazdálkodás haris élőhely-fejlesztési előírá- csak a legelő állatok elhullott trágyája lehet sokkal tápanyagutánpótlás ÉTT gyepgazdálkodás élőhely-fejlesztési előírásokkal csak a legelő állatok elhullott trágyája lehet tápanyagutánpótlás Gyeptelepítés érzékeny természeti területeken 80 csak telepítéskor, műtrágya felhasználás tilos Integrált ültetvény Nincs meghatározva ökológiai ültetvény Nincs meghatározva ritka szőlő és gyümölcsfajták termesztése tápanyagutánpótlás nem engedélyezett
27
II. ÖSSZEFOGLALÁS Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a tápanyag-gazdálkodás szempontjai, prioritásai az elmúlt idő során többször változtak, gondoljunk az istállótrágyázás háttérbe szorulására és a műtrágyázás előretörésére a 80-as évek második felében. Manapság a környezetkímélő trágyázás kap hangsúlyt, azáltal, hogy általános, jogszabályokban is előírt elvárás az, hogy bármilyen tevékenység, köztük a mezőgazdasági művelés esetén is a környezetre gyakorolt káros hatásokat a még elviselhető szintre kell csökkenteni. Ezt segítik elő a támogatásokhoz kapcsolódó elvárások is. Azt azonban észre kell vennünk, hogy az alapelvek nem változtak, és máig időtállóak: a tápanyag-gazdálkodást a talaj tulajdonságainak és a növény igényének megfelelően kell megterveznünk, ahogy 1953-ban Ballanegger Róbert is megfogalmazta a Talajvizsgálati módszerkönyvében. „A kellő körültekintéssel vett talajminták vizsgálata alapján megismerjük a talaj fizikai, kémiai és biológiai jellemzőit, s ezek birtokában, összevetve őket a helyszíni vizsgálat eredményeivel, véleményt alkothatunk arról, hogy milyen módon fokozhatjuk a föld termését. A kellő részletességgel végzett talajvizsgálat alapján eldönthetjük, hogy milyen növényeket termeljünk, melyik az adott trágyázási rendszer, amelyik az adott körülmények közt leginkább felel meg a föld természetének, hogyan járjunk el a növény táplálásánál, s milyen módon javítsuk meg a földet, ha javításra szorul.”
28
III. FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALMAK JEGYZÉKE. Blum, W. E. H. 1(990), ‘The challenge of soil protection in Europe’, Environmental Conservation 17, in: World Resources Institute (1991), Accounts overdue, Natural Resource Depreciation in Costa Rica, Oxford University Press, Oxford, New York. Blum, W. E. H. (1998), ‘Soil degradation caused by industrialisation and urbanisation’, in: Blume H.-P., Eger, H., Fleischhauer, E., Hebel, A., Reij, C., Steiner, K. G. (eds): Towardssustainable land use, Vol. I, pp. 755–766, Advances in Geoecology 31, Catena Verlag Reiskirchen Buzás István- Fekete Attila (1979): A műtrágyázás irányelvei és üzemi számítási módszer. (MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ ) Sarkadi János (1975):A műtrágyaigény becslésének módszerei. Mg. Kiadó Stefanovits Pál (1981) Talajtan. Mg. Kiadó Buzás István (1983): A növénytáplálás zsebkönyve. Mg. Kiadó Bocz Ernő (1976):Trágyázási útmutató. Debreczeni B. (1979): Kis agrokémiai útmutató. Antal József (1983): Növénytermesztők zsebkönyve. Mg. Kiadó Antal József (1987): Növénytermesztők zsebkönyve. Mg. Kiadó Patócs Imre (1987): Új műtrágyázási irányelvek. MÉM NAK Gyarmathy György (1980): A gyepnövények műtrágyázási irányelvei. MÉM NAK. Gyökér András (1978): Szaktanácsok műtrágyázáshoz. Mg. Kiadó. Terbe István- Csató Péter 2004:A szántóföldi zöldségnövények új, környezetkímélő tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadási rendszere. Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, MTA TAKI Mengel K. (1976) A növények táplálkozása és anyagcseréje. Mg. Kiadó. Transzcenter Műtrágyagyár Kft. 2003: Tápanyag-visszapótlási kézikönyv a korszerű, környezetbarát műtrágyázáshoz. Peremarton. Füleky György (1999): Tápanyag-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó Kovács András (1981):Növénytermesztési praktikum. Mg. Kiadó dr. Németh Tamás (1996): Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogénforgalma. MTA TAKI Mezőgazdaság számokban. (1989) AGROINFORM-STAGEK.
29
