AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS
FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005
AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS
Szerző: dr. Roszík Péter Lektor: Dr. Holb Imre
© dr. Roszík Péter
Tartalomjegyzék I. Az ökológiai gazdálkodás helyzete a világon és Magyarországon ________________________ 4 II. Az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere _______________________________________ 8 1. Az ökológiai jogszabályok hatálya ________________________________________________ 9 2. A megnevezés ________________________________________________________________ 9 3. Az ellenőrzési rendszer ________________________________________________________ 10 3.1. Az ellenőrzési folyamat ____________________________________________________ 11 3.2. A tanúsítási folyamat ______________________________________________________ 11 4. A jelölés szabályai ____________________________________________________________ 12 5. A jogszabályok környezetvédelmi hivatkozásai _____________________________________ 13 III. A növénytermesztés szabályai __________________________________________________ 14 1. Az átállás szabályai ___________________________________________________________ 14 2. A szaporítóanyag felhasználásának előírásai________________________________________ 15 2.1. Fajtahasználat ____________________________________________________________ 15 2.2. Az ökológiai gazdaságban felhasználható vetőmag külön előírásai___________________ 15 2.3. Az ökológiai vetőmag termelésének szabályai___________________________________ 16 2.4. A párhuzamos gazdálkodás szabályai _________________________________________ 16 3. A tápanyag-gazdálkodás előírásai ________________________________________________ 17 4. Növényvédelem az ökológiai gazdálkodásban ______________________________________ 21 IV. Az állattartás előírásai_________________________________________________________ 25 1. Fajtaválasztás ________________________________________________________________ 25 2. Tartás, elhelyezés épületen belül és kívül __________________________________________ 25 3. Takarmányozás ______________________________________________________________ 26 4. Állategészségügy _____________________________________________________________ 26 5. Állatok bekerülése az ökológiai gazdaságba ________________________________________ 27 6. Átállási idő__________________________________________________________________ 27 7. Az állattartás módja ___________________________________________________________ 28
3
I. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE A VILÁGON ÉS MAGYARORSZÁGON 2002 -ben a világon mintegy 24 millió hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást. A terület jelenlegi nagyságához képest többet mondanak azok a tendenciák, amelyek jellemzik ennek a gazdálkodási módnak a terjedését. A piacban és termelésben meghatározó Európai Közösségben a mintegy 5 ezer ökológiai gazdaság száma 1985-től 2003-ig 140 ezer fölé növekedett, az általuk művelt terület nagysága pedig ezen időszak alatt 125 ezer hektárról 5,6 millió hektár fölé emelkedett (1.ábra). Ezzel az EU-ban az ökológiai gazdálkodásba vont terület aránya elérte a 4%-ot, és a gazdaságok közel 2%-a foglalkozott ezzel a gazdálkodási módszerrel. 1. ábra: Az ökológiai gazdálkodásba vont területek és gazdaságok az EU-ban 1985-2003-ig H e k tá r
6000000
160000
G azdaság
140000 5000000 120000 4000000 h e k tár gaz d aság 3000000
100000
80000
60000 2000000 40000 1000000 20000
0
0 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Forrás: Helga Willer and Minou Yussefi (ed.): The World of Organic Agriculture 2004.
4
A világ 10 legnagyobb ellenőrzött ökológiai területtel rendelkező országát a 2. ábra mutatja. 2. ábra: A világ 10 legnagyobb ellenőrzött ökológiai területtel rendelkező országa (2001) (ha) 12 000 000 10 500 000 10 000 000
8 000 000
6 000 000
4 000 000
3 120 000
2 000 000
1 230 000
950 000
679 631
678 481
632 165
485 079
430 600
419 750
ad a
y U
Ka n
ru gu a
lia An g
U
SA
0
Forrás: Minou Yussefi and Helga Willer (ed.): The World of Organic Agriculture 2003.
Az ökológiai gazdálkodás nemzetgazdaságon belüli szerepéről az összes mezőgazdasági területhez viszonyított aránya nyújt tájékoztatást. A világ tíz legnagyobb ökológiai gazdálkodási arányát felmutató országának adatai a 3. ábrán, az Európai Közösségé a 4. ábrán láthatók. 3. ábra: A világ tíz legnagyobb ökológiai gazdálkodási arányát felmutató országának adatai (2001) (%) 17,00
18,00 16,00 14,00
11,30
12,00
9,79
10,00
7,94
8,00
6,60
6,51
6,30 5,09
6,00
4,00
3,96
4,00 2,00
An gl ia
ru gu ay U
se ho rs zá g C
sz ág Sv éd or
án ia D
Fi nn or sz ág
la sz or sz ág O
Sv áj c
a Au sz t ri
Li ec ht e
ns te in
0,00
Forrás: Minou Yussefi and Helga Willer ( ed.): The World of Organic Agriculture 2003.
5
4. ábra: Az EU tíz legnagyobb ökológiai gazdálkodási arányát felmutató országának adatai a mezőgazdasági terület %-ában (2003) 30 26,4 25
20
15
12,9 10,27
10 7,22
6,86
6,83
6,24
6,14
5,97 4,59
5
g zá
C se
h
És z
to
rs
as tá rs Kö z
ör ög G
Sv é
ág
ia D án
or
rs z do
la sz o O
sz ág
ág
g rs zá
ág sz Fi nn or
Sv áj c
ria zt Au s
Li ch
te ns
te
in
0
Forrás: Helga Willer and Minou Yussefi (ed.) 2004
Magyarországon is jelentősen növekedett az elmúlt években az ökológiai gazdálkodók száma és az általuk művelt területek nagysága, amelyet az 1. táblázat és az ez alapján készített 5. ábra mutat. 1. táblázat: Ellenőrzött mezőgazdasági vállalkozások száma 1997- 2004
1997 Ellenőrzött te15 772 rület (ha) Vállalkozások 161 száma
2001
1998
1999
2000
2002
21 565
32 609
47 221
79 178
103 672
330
327
471
764
995
2003
2004
113 816 128 690 1 155
1 420
Növekedés % (20032004) 13,1 22,9
Forrás: Dr. Roszík et al.: Biokontroll Hungária Kht. éves jelentés 2004. (A 2003 és 2004 év adatai hozzávetőlegesen 1,5 %-kal növelve mutatják a teljes magyar helyzetet, mivel egy kis ellenőrző szervezet adatait a táblázat nem tartalmazza)
6
5. ábra: A Biokontroll Hungária Kht. által ellenőrzött terület változása 1997-2004 között 140000 120000 100000 80000 60000 40000 20000 0 1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Forrás: Dr. Roszík et al.: Biokontroll Hungária Kht. éves jelentés 2004.
7
II. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS JOGSZABÁLYI HÁTTERE Amint látható, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdálkodási módszere az ökológiai gazdálkodás. Gyors terjedését az is magyarázza, hogy ez az egyetlen környezetkímélő gazdálkodási mód, amely jogszabályi előírásokon alapul, és amely előírásokat tartalmaz a termék előállításának minden szakaszára, a termőföldtől egészén a fogyasztó asztaláig. A pontos jogszabályi előírásrendszer azt jelenti, hogy mindenki – a termék fogyasztója, az előállítója, a társadalmi szervezetek, hatóságok stb. – ugyanazt értik az ökológiai (biológiai, organikus, öko, bio) termék megnevezés alatt; a félreértés gyakorlatilag kizárható. Az ökológiai gazdálkodást a TANÁCS 2092/91/EGK RENDELETE (1991. június 24.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szabályozza az Európai Unióban, így Magyarországon is. A 2092/91-es rendeletet két hazai jogszabály egészíti ki, ezek a következők: – A 140/1999. (IX.3.)Kormányrendelet A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről, valamint – A 74/2004. (V. 10.) FVM rendelet A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításának, forgalmazásának és jelölésének egyéb eljárási szabályairól. A rendeletek részletesen tartalmazzák egyebek mellett a következőket: – a növénytermesztés és a növényi termékek (benne gyűjtött növények és a gomba) előállításának szabályait, – az állattenyésztés és az állati termékek (benne a méhészeti termékek) előállításának szakmai alapkövetelményeit, – a felhasználható tápanyagokat, növényvédő szereket, az alkalmazható takarmányféleségeket, takarmány-kiegészítőket, fertőtlenítő- és tisztítószereket. – a feldolgozás előírásait, ennek részeként az alkalmazható adalék- és segédanyagok listáját, és a felhasználható nem ökológiai eredetű mezőgazdasági alkotók jegyzékét, – az EU-ba irányuló import szabályait, – továbbá az ellenőrző szervezetekkel szemben támasztott követelményeket, – a jelölés szabályait. Fontos tudnivaló, hogy a felsorolt rendeletek sem most, sem a jövőben nem hatálytalanítanak egyetlen általánosan érvényes rendelkezést sem, hanem azokra építve, legfeljebb azokat túlteljesítendő előírásokat tartalmazhatnak. Ennek megfelelően az ökológiai gazdálkodókra is érvényesek mindazok a jogszabályok, amelyek a nem ökológiai (szokványos) gazdálkodókra vonatkoznak, köztük az olyan fontos EU-s és hazai jogszabályok is, mint a – növényvédelemről, – a növényfajták állami elismeréséről valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról, – a géntechnológiai tevékenységről, – az élelmiszerekről, – a fogyasztóvédelemről, – az állatok védelméről és kíméletéről, – és a vágóállatok levágásáról, – valamint a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló törvények, rendeletek.
8
1. Az ökológiai jogszabályok hatálya Gyakori felvetés az ökológiai termékek előállítói részéről, hogy X,Y hogyan meri termékét ökonak, bionak nevezni, úgy mint pl. a „Bio Tv”, „Biopon”, „Biotron”, „Bioágy”, „Öko-ház” stb. Gyakran a másik oldal is felveti, hogy milyen alapon sajátítja ki magának az „ökológiai” jelölést a biotermelő, mikor az „ökológiai”, „biológiai”, „öko”, „bio” szó számtalan szóösszetételben szerepel, gyakran alkalmazott jelzők is és igen fontos tudományterületeket jelölnek meg egyidejűleg. A helyzet a következő: – a mezőgazdasági alapanyag (növényi és állati termék), – az élelmiszer, – és a takarmány csak akkor jelölhető az ökológiai jelzővel, ha az erre vonatkozó – korábban részletezett – jogszabályok betartásával, és egy elismert ellenőrző szervezet ellenőrzése mellett állították elő; vagyis a felsorolt termékkörre nézve foglalt az ökológiai jelző. A pontos értelmezés érdekében lássuk egy-két példát: Az ökológiai előírásoknak megfelelő legelőn, tápon (mezőgazdasági termék, takarmány) tartott birka húsa, teje, gyapjúja (mezőgazdasági termék) viselheti az ökológiai jelölést. A húsból készült konzerv, a sajt, a túró (élelmiszer) csak akkor lehet ökológiai jelölésű, ha az előírásokat betartva állították elő, a gyapjúból készült pulóver (nem élelmiszer) esetében azonban az ökológiai jelölés a jogszabályok előírásai alapján jelenleg nem foglalt. Ugyanígy, az ökológiai módon termesztett len termése, a kinyűtt kóró (mezőgazdasági termék) és a magból nyert olaj (élelmiszer) csak akkor viselheti az ökológiai jelölést, ha a jogszabályok előírások betartásával termelték, a rostból készült textil (nem élelmiszer) esetében azonban már nem követ el szabálysértést az, aki ökológiainak jelöli termékét, akkor sem, ha az alapanyag nem volt ökológiai eredetű.
2. A megnevezés Magyarul az ökológiai gazdálkodás a hivatalos megnevezés. Az EU és a világ legnagyobb részén ugyancsak az ökológia vagy a biológiai vagy az organikus megnevezést, illetve ezek megfelelőit alkalmazzák, amint ezt a 2. táblázat is mutatja.
9
2. táblázat. Az ökológiai gazdálkodás megnevezése az egyes EU tagállamokban
Fontos jogszabályi rendelkezés, hogy függetlenül a hivatalos megnevezéstől, bármelyik felsorolt megnevezés rövidítése, vagy származéka (öko, bio, eko, stb.) is csak akkor alkalmazható, ha a jelölt terméket az előírásoknak megfelelően állították elő. Ezek szerint, bár magyarul az ökológiai a hivatalos, bionak, biológiainak is csak akkor jelölhető egy – a jogszabály hatálya alá eső – termék, ha annak betartásával állították elő.
3. Az ellenőrzési rendszer A rendeletek hatálya a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre terjed ki, a termeléstől kezdődően a feldolgozáson át a forgalmazásig, beleértve az importot is. A jogszabályok rögzítik az ellenőrző, tanúsító szervezetek elismerésének és működésének feltételeit is, és előírják a szervezetek részére a jogszabállyal összhangban álló, saját ellenőrzési program (benne egy feltételrendszer) kidolgozását. Az EU tagországok kijelölt hatóságai – ez Magyarország esetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – viselik a felelősséget az ökológiai gazdálkodásért, hatáskörükbe tartozik egyebek mellett az ellenőrző szervezetek elismerése és felügyelete, az ökológiai termékek importjának engedélyezése, az átállási idő lerövidítéséhez történő hozzájárulás, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozások kiadása, átmeneti eltérés engedélyezése az állatok elhelyezésére vonatkozó előírásoktól, stb. Csak azok a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek forgalmazhatók ökológiai (biológiai, öko, bio) jelöléssel, amelyeket a fenti jogszabályok betartásával, elismert ellenőrző szervezet ellenőrzése mellett állítottak elő, illetve importáltak. Jelenleg a Biokontroll Hungária Kht. (HU-ÖKO-01) és a Hungária Ökogarancia Kft. (HUÖKO-02) rendelkezik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elismerésével. Amennyiben egy üzem ökológiai gazdálkodásba kíván kezdeni, be kell jelentkeznie az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszerébe. Az eljárást a Biokontroll Hungária Kht. rendszerén keresztül mutatjuk be. 10
3.1. Az ellenőrzési folyamat A bejelentkezés és szerződéskötés után a gazdaságot főbb adataival együtt nyilvántartásba veszik, amelyről igazolást állítanak ki. Ettől az időponttól, illetve már szerződött gazdálkodónál az új terület írásban történő bejelentésétől kezdődik az átállási idő. Az ökológiai gazdálkodás Alap-feltételrendszerét, a hozzá kapcsolódó tájékoztató anyagokat (eltérések értékelő listája (szankciókatalógus), adat- és különböző bejelentő űrlapok, a felhasználható tápanyagok és növényvédő szerek listája) az ellenőrző szervezet bocsátja – térítésmentesen – a szerződött partnere rendelkezésére. A gazdaságokban évente legalább egy – átállás alatt lévőkben kettő – átfogó ellenőrzést kell tartani, amely során az üzem teljes működését (adminisztrációját, termő, feldolgozó és tároló helyeit) meg kell vizsgálni legalább az előző ellenőrzés időpontjáig visszamenőlegesen. Az ellenőrzés során megállapított adatok jegyzőkönyvben kerülnek rögzítésre, amelyet mindkét fél aláír. Amennyiben tiltott anyagok alkalmazásának gyanúja merül fel, az ellenőrző szervezet köteles mintát venni, és azt akkreditált laboratóriumban megvizsgáltatni. Az átfogó ellenőrzéseken kívül esetenként rendkívüli, előre be nem jelentett – váratlan – ellenőrzéseket is végeznek. Az ellenőr feladata az ellenőrzési jegyzőkönyv kiértékelése, javaslattétel hiánypótlásra, figyelmeztetés, esetleg szankció kiadására. Az ellenőri és az értékelési jelentés a Kht. irodájában kerül leadásra, amelynek szakmai és formai átvétel után kezdődik el a tanúsítás folyamata. 3.2. A tanúsítási folyamat A tanúsítás során a jelentésben rögzített, gazdálkodásra vonatkozó adatokat az elvégzett értékelés figyelembe vételével a Biokontroll Hungária Kht. Alap-feltételrendszerének vagy az EU jogszabályának előírásaival vetik össze, és megállapítják az azoknak való megfelelést, vagy az attól való eltérést. Az eltéréseket (hiányosságokat) a tanúsítást befolyásoló hatása alapján kis- és nagy hiányosságra (figyelmeztetés és szankció) osztották fel. Figyelmeztetés kiadására az ellenőrzés hatékonyságát befolyásoló hiányosságok (pl. késedelmes adatközlés, pontatlan nyilvántartások), esetleg az előírások enyhe megsértése esetén kerül sor. Ezek a tanúsítási döntést nem befolyásolják. Szankciót akkor adnak ki, ha az előírások megsértése olyan mértékű, amely már hatással lehet a fogyasztók érdekeire. Ezek a tanúsítási döntést befolyásolják. A különböző szankciófokozatokhoz tartozó intézkedéseket az ökológiai gazdálkodás ellenőrzésének nemzetközi és hazai gyakorlata, és az ökológiai gazdálkodásra érvényes jogszabályok szerint határozták meg, és azokat az „Eljárások listája a feltételrendszer előírásaitól való eltérésekre” (Szankciókatalógus) című kiadványban rögzítették. A Szankciókatalógus az objektív értékelés alapja, biztosítja, hogy az előírások azonos megsértése ugyanolyan következményekkel járjon minden gazdaság esetében. A tanúsítás eredményéről, a megállapításokról és eltérésekről a partnert írásban értesítik. Amennyiben a gazdálkodó a tanúsítási döntést tartalmazó levél tartalmával nem ért egyet, fellebbezési lehetősége van. A fellebbezési eljárás végén – vagy fellebbezés hiányában annak kihagyásával – adják ki a Minősítő Tanúsítványt. A Minősítő Tanúsítvány a gazdálkodási folyamat megfelelőségét igazolja, érvényessége a következő Tanúsítvány kiadásáig, vagy viszszavonásig tart. Melléklete tartalmazza az üzemben előállított termékek listáját, volumenét és státuszát (ökológiai vagy átállási).
11
Ez a Minősítő Tanúsítvány hatalmazza fel a gazdát, hogy a mellékletben felsorolt termékeket ökológiai jelöléssel forgalmazza. A Minősítő Tanúsítványt nem kell külön kérni, hanem az előírásoknak megfelelő termékekre automatikusan kiadják. Az üzemben keletkezett termékek mennyiségét, származási és raktározási helyét, a betakarítás, illetve a gyártás után legkésőbb öt nappal be kell jelenteni a „Készletre vételi jelentés” formanyomtatvány kitöltésével. A bejelentett készleteket nyilvántartják, és azokat összevetik az ellenőri jelentések adataival (faj, fajta, hrsz., fizikai blokk, terület mérete, státusz). Amenynyiben a két dokumentum tartalma között eltérést találnak, arról a gazdálkodót értesítik. Külön kérésre kiadásra kerülhet egy úgynevezett árukísérő terméktanúsítvány is (Svájcba irányuló szállításoknál ez kötelező, és több, nagyobb biztonságot kereső vevő elvárja meglétét). A terméktanúsítvány kiadásának folyamata a termék tulajdonosának, vagy felhatalmazása alapján vevőjének a kérésére indul. A terméktanúsítvány kiállításának alapja az értékelési jelentés és a bejelentett készlet. A kiadott tanúsítvány az értékesítés során az árut kíséri, tartalma egyező kell, hogy legyen az egyéb árukísérő bizonylatokkal (számla, vámokmányok, növény- illetve állategészségügyi hatósági igazolások, stb.). A megbízható tanúsítási rendszer működtetése folyamatos adatszolgáltatást vár el az ökológiai gazdálkodóktól. Az ökológiai termékek, többlet előírások teljesítése esetén, elismert védjegyek (Soil Association, Naturland, BioSuisse, Krav, Demeter, Biokultúra Egyesület, Biokontroll stb.) alatt, és eltérő előírásrendszerek (USA előírása a NOP, Japáné a JAS) tanúsítványaival is forgalomba kerülhetnek.
4. A jelölés szabályai Az ökológiai termékek címkézésére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint általában, vagyis jelölni kell a termék nevét, összetételét, szavatosságát, gyártóját stb. és ezeken túl az ökológiai jellemzőit. Röviden összefoglalva az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszer a következő kategóriák egyikébe kell, hogy tartozzon, és ezt a címkén is fel kell tüntetni: – az ökológiai összetevők aránya 95-100%, ez az ökológiai termék, – az ökológiai összetevők aránya 70,1-94,9 %, ekkor a termék jelölése még utalhat erre, megjelölve az ökológiai alkotókat, és ezek arányát, – „átállási termék” – olyan területről származik, ahol már több, mint egy éve elkezdték a biogazdálkodást. Csak egy növényből álló terméknél alkalmazható (a bio, öko rövidítések nem használhatók, hogy meg ne tévesszék a fogyasztókat).
A biotermék címkéjén a következő tartalmú feliratoknak kell még lenniük: Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból Ellenőrizte: * ………………………… * itt szerepel az utolsó ellenőrzést végző ellenőrző szervezet neve és kódszáma; pl. Biokontroll Hungária Kht. (HU- ÖKO 01)
Amennyiben a termék nem címkézett vagy nem címkézhető (zöldségféle, gyümölcs, hús, lédig folyadékok stb.), akkor legalább az árukísérő bizonylatokon kell szerepelnie a fentebb ismertetett adatoknak. 12
A termék jelölése nem utalhat ökológiai eredetre, ha – a címkén nincs feltüntetve ellenőrző szervezet, – az ökológiai összetevők aránya 70 % alatti vagy az átállásból még egy év sem telt el, vagy nem csak egy növényi „átállási” alkotórészt tartalmaz, – az összetevők arányától függetlenül genetikailag módosított szervezetek közreműködésével, besugárzással, vagy az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett adalék és segédanyagok felhasználásával készült.
5. A jogszabályok környezetvédelmi hivatkozásai Az ökológiai gazdálkodás jogszabálya a Tanács 2092/91/EGK Rendelete bevezetőjében – a tartalmi rendelkezéseket megindokolva – többször hangsúlyozza az ökológiai gazdálkodás környezetkímélő voltát, közöttük az alábbi megfogalmazásokban: – „az ilyen termékek előállítása kevésbé intenzív termőföldhasználattal történik” – „hozzájárulhat a környezetvédelemhez és a vidéki környezet megőrzéséhez” – „a termékeket…. ökológiai termelés keretében…..szintetikus vegyszerek felhasználása nélkül állították elő” – „az ökológiai termelési módszerek jelentős korlátozásokat írnak elő az olyan trágyák és peszticidek használatára vonatkozóan, amelyek a környezetre káros hatással lehetnek vagy a mezőgazdasági terményekben szermaradványok jelenlétét idézhetik elő” – „korlátozott mértékben felhasználnak nem szintetikus trágyákat és lassan oldódó talajjavító szereket”.
13
III. A NÖVÉNYTERMESZTÉS SZABÁLYAI 1. Az átállás szabályai Amikor az ökológiai gazdaság elindul, vagy új területeket vonnak be, akkor egy úgynevezett átállási időszakot kell közbeiktatni, és csak ennek letelte után lehet a területről származó terméket ökológiai terméknek jelölni. Erre azért van szükség, hogy az ökológiai gazdálkodás megkezdése előtt használt káros anyagoktól megtisztuljon a termőföld, hogy beinduljon az ökológiai gazdálkodásra jellemző talajélet, kialakuljon az élő környezettel a harmonikus kapcsolat, hogy az ökológiai termékek fogyasztói által elvárt körülmények közül kerüljenek ki a mezőgazdasági termékek. Az átállási időtartam alatt az ökológiai gazdálkodás minden előírását be kell tartani, vagyis nincsenek olyan elemek, amelyeket az átállás után már nem szabad alkalmazni, alatta azonban igen. Az egy éves növény termése akkor lesz először ökológiai, és ezzel a terület átállt, ha az adott növény vetése vagy ültetése előtt legalább 24 hónap eltelt a terület ellenőrző szervezethez történt bejelentés óta, és az előírásokat ez alatt maradéktalanul betartották. Az évelő növények esetében – a gyep kivételével – az a termés lesz először ökológiai, és ezzel a terület átállt, amelyiknél a betakarítása előtt már legalább 36 hónap letelt a terület ellenőrző szervezethez történt bejelentés óta, és az előírásokat ez alatt maradéktalanul betartották. Gyepek esetében az a termés lesz először ökológiai és ezzel a terület átállt, amelyik hasznosítása (legeltetés, kaszálás) előtt legalább 24 hónap eltelt a terület ellenőrző szervezethez történt bejelentés óta, és az előírásokat ez alatt maradéktalanul betartották. Az ellenőrző szervezet azonban – az illetékes hatósággal egyetértésben – dönthet úgy, hogy visszamenőleges hatállyal az átállási időszak részeként ismer el bármely olyan korábbi időszakot, amelyben: – az érintett területek olyan, állam által támogatott agrár-környezetvédelmi programban (NAKP, NVT, stb.) vettek részt, amelyekben az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett tápanyagokat és növényvédő szereket nem használhattak, vagy – az érintett területek olyan természeti vagy mezőgazdasági területek voltak, amelyeket az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett tápanyagokkal és növényvédő szerekkel nem kezeltek. Ezt az időszakot visszamenőleges hatállyal csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az ellenőrző szervezet számára kielégítő bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy ezek a feltételek legalább három éven keresztül teljesültek. Olyan területek esetében, amelyeken az ökológiai termelésre való átállás már megtörtént, vagy éppen folyamatban van, az FVM rövidebb időre csökkentheti az átállási időszakot a következő két esetben: – a területeket hatósági intézkedésre kezelték az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett növényvédő szerekkel; – a területeken az állam illetékes hatósága által jóváhagyott tudományos vizsgálatok keretében kezelték az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett tápanyagokkal, vagy növényvédő szerekkel. Ezekben az esetekben az átállási időszak tartamát a következő szempontok figyelembe vételével határozzák meg: A szóban forgó növényvédő szer lebomlási folyamatának garantálnia kell, hogy az átállási időszak végére a talajban vagy — évelő kultúrák esetében — a növényben a szermaradványok mennyisége jelentéktelen lesz, azonban a kezelést követően betakarított első termény ökológiai jelöléssel semmiképpen nem értékesíthető.
14
2. A szaporítóanyag felhasználásának előírásai A korábban már említett jogszabályok több rendelkezést tartalmaznak a vetőmag és szaporítóanyag (továbbiakban: vetőmag) felhasználására vonatkozóan. Ezek a jó ellenálló képességű fajták alkalmazására, az ökológiai vetőmag felhasználási kötelezettségére, az ökológiai vetőmag előállítására, és a párhuzamos gazdálkodásra (egy üzemen belül ökológiai és szokványos gazdaság) nézve tartalmaznak fontos előírásokat. 2.1. Fajtahasználat Az ökológiai gazdálkodásban a növényvédelem fő eszköze a megelőzés, amelynek fontos része az ellenálló fajták alkalmazása. A hatályos rendelkezések ma még lehetővé teszik a köztermesztésben szereplő összes fajta, hibrid bevonását az ökológiai gazdálkodásba, a később részletezett feltételek szerint. Ezen a területen két korlátozás van, az egyik, hogy a vetőmag nem lehet kezelt (csávázott) az ökológiai gazdálkodásban nem engedélyezett anyagokkal (a kötelezően előírt kezeléseket leszámítva), a másik, hogy nem lehet genetikailag módosított. 2.2. Az ökológiai gazdaságban felhasználható vetőmag külön előírásai Kötelező az ökológiai gazdálkodásból származó vetőmag felhasználása; ez az alapelőírás. Ez a jogszabályi rendelkezés évek óta fennáll, azonban volt mellette egy eltérést engedélyező kitétel, az, hogy ha nem szerezhető be az ökológiai eredetű, akkor használható – az ellenőrző szervezet engedélyével – a nem ökológiai is. A hatályos rendelkezés előírja, hogy az EU minden tagállama működtessen egy elektronikus adatbázist, amely naprakészen tartalmazza az ökológiai vetőmag és vetőburgonya kínálatot. Magyarországon a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az OMMI-t (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) jelölte ki az adatbázis működtetésére. Az adatbázis a www.ommi.hu honlapon elérhető valamennyi érdeklődő részére (www.ommi.hu/vetomag/Okodata/index_elemei/adatbazis.htm). Az adatbázisba az ökológiai vetőmag előállítója, forgalmazója teheti fel kínálatát. A honlapon a kínálatban nem szereplő szaporítóanyagot – a később ismertetésre kerülő engedélyezési eljárások során – nem létezőnek kell tekinteni. A rendelkezés lényege, hogy az elismert ellenőrző szervezet az adatbázis figyelembevételével engedélyezheti nem ökológiai vetőmag felhasználását. Az engedélyezési eljárás a felhasználó egyedi kérelmével indul, amelyben részleteznie kell, hogy milyen indokokkal kéri a felmentést. A korán beérkezett kérelmek elbírálásával meg kell várni az ökológiai vetőmag kínálati adatbázisba történő feltételre kijelölt határnapot. A következő esetekben adható engedély nem ökológiai vetőmag alkalmazására: – a termelni kívánt fajnak egyetlen fajtája sem szerepel az adatbázisban (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az ilyen fajra nézve átfogó engedélyt adhat) – a korábban megrendelt vetőmag szállítása meghiúsult, és nincs aki pótolja; – a termelni kívánt fajta nincs a kínálatban, és a termelő igazolni tudja, hogy a felkínált fajták nem alkalmasak a termesztési cél eléréséhez (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az ilyen fajtára nézve átfogó engedélyt adhat); – Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal egyeztetett kutatási programokhoz, kisparcellás kísérletekhez vagy fajtamegőrzési célokhoz. Csak az engedély kiadása után szabad a nem ökológiai vetőmagot elvetni!
15
2.3. Az ökológiai vetőmag termelésének szabályai Értelemszerű, hogy valamikor fel kell oldani az ökológiai vetőmag felhasználására vonatkozó kötelezettséget, hiszen különben soha nem kerülhetne be a konvencionális szaporítóanyag (elit, apa és anyavonalak, új fajták stb.) az ökológiai gazdálkodásba. Az előírások ezt úgy oldják meg, hogy az ökológiai vetőmag előállítás során engedélyezik a tiltott anyagokkal nem csávázott, konvencionális (nem ökológiai) termesztési alapanyag alkalmazását, azzal a kitétellel, hogy az egy éveseknél egy generációt, évelőknél két vegetációs időt kell az anyanövényeknek az ökológiai gazdálkodásban eltölteniük, egy már átállt területen (a növény vetése előtt legalább két ellenőrzött év eltelt). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az átállt területre elvetett nem ökológiai anyamagból (anyamagból, anyavonalból, apavonalból) származó termés ökológiai vetőmagot ad, ha az egyéb előírásokat betartják. Az általánosan alkalmazott gyakorlat szerint az engedély nélkül felhasznált nem ökológiai vetőmag esetében a termék ökológiaiként nem jelölhető. 2.4. A párhuzamos gazdálkodás szabályai Párhuzamos gazdálkodásnak nevezzük azt, ha ugyanabban az üzemben van ökológiai és nem ökológiai gazdálkodás is. Ebben az esetben a vetőmagra és a fajtahasználatra fontos külön előírások vonatkoznak. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezések az üzemen belüli véletlen, vagy szándékos keveredést akarják kiszűrni, illetve ezt ellenőrizhetővé tenni. Az ökológiai egységben termesztett növényekkel azonos, vagy azoktól nehezen megkülönböztethető fajta a szokványos gazdasági részben nem termeszthető. Ettől eltérést az ellenőrző szervezet a következő esetekben megengedhet: – évelő növénykultúrák (gyümölcs-, szőlő- és komlótermesztés) esetében, feltéve, ha az alábbi feltételeket teljesítik: • a termelést az átállási tervbe illesztetten, annak részeként folytatják, és a termelő kötelezettséget vállal, hogy az ökológiai termelésre való átállást megkezdi az érintett fajta teljes területén öt éven belül, • megfelelő intézkedésekkel biztosítják a kétféle egység területéről származó termékek későbbi keveredésének megakadályozását, • az ellenőrző szervezetet az érintett termények betakarítása előtt legalább 48 órával értesítik, • közvetlenül a betakarítási munka befejezését követően a termelő tájékoztatja az ellenőrző szervezetet a betakarított termés pontos mennyiségéről és a más területről származó terméktől megkülönböztető ismérvekről (minőség, szín, átlagos tömeg, stb.), valamint a termékek elkülönítésére tett intézkedésekről, • az átállásra vonatkozó tervet, valamint az 1. és 2. gondolatjel alatt előírt intézkedések tervezetét az ellenőrző szervezet jóváhagyta. A jóváhagyást az átállási időszak megkezdését követően évente meg kell erősíteni. – olyan esetben, ha a területet az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyetértésével folyó mezőgazdasági kutatások céljára kívánják hasznosítani, de csak akkor, ha az előző pont 2-4. pontja alatt megfogalmazottakat betartják. – vetőmag, vegetatív szaporító anyagok és facsemeték termelése esetében, és csak akkor, ha az a.) pont 2.-4. pontja alatt megfogalmazottakat betartják. Vizsgáljuk meg, hogy mit jelent az a legizgalmasabb jogszabályi kitétel, hogy „…attól nehezen megkülönböztethető fajta…”. Az alkalmazás gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a betakarított termékeknek egymástól szemre megkülönböztethetőnek kell lenniük. Ezzel egyértelműen felértékelődnek azok a fajták, amelyek jellemzően, jól láthatóan különböznek a többi fajtától, például eltérő alakúak, színűek, méretűek, stb.
16
3. A tápanyag-gazdálkodás előírásai Az ökológiai gazdálkodásban a megtermelt növények fajlagos tápanyagigénye azonos, mint a szokványos gazdálkodásban, ezért ebben a rendszerben is arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk a növények megfelelő tápanyagellátását. Ezt azért fontos leszögezni, mert elterjedt tévhit, hogy az ökológiai gazdálkodásban nincs tápanyag-gazdálkodás. Természetesen van, hiszen a fenntartható gazdálkodásnak, mint alapkövetelménynek a teljesítéséhez az is szükséges, hogy a talajok tápanyagokban ne szegényedjenek el. Az tény azonban, hogy az ökológiai gazdálkodás a tápanyag-gazdálkodás első helyére nem a mesterséges tápanyagpótlást helyezi, hanem az egyéb, természetes eljárásokat részesíti előnyben. Lehetőség szerint egy olyan zárt rendszert kell kiépíteni, amelyből csak azok a termékek kerülnek ki, amelyeket ebből a célból, vagyis árusításra állítanak elő, és amelybe a melléktermékek, hulladékok pedig a lehető legnagyobb arányban visszaforgatásra kerülnek. Jól mutatja ezt, hogy míg a szokványos gazdálkodásban már igen sok helyen a trágya környezetszennyező hulladék, addig az ökológiai gazdálkodásban megbecsült tápanyagforrás. Ugyanígy amíg a szalma, szár, kóró stb. elégetése a szokványos gazdálkodásban még előfordul, annak ellenére, hogy tilos, addig az ökológiai gazdálkodásban már a tarlóégetés sem elfogadott eljárás. Cél az élő talaj biztosítása, ezért a tápanyag-gazdálkodásban alkalmazható anyagok csak olyanok lehetnek, amelyek serkentik a talajéletet, és nem gátolják a jellemző talajfizikai, talajkémiai folyamatok lezajlását. Az ökológiai gazdálkodás előírásrendszere azt a célt szolgálja, hogy a talaj tápanyagkészlete minél nagyobb mértékben felvehető legyen, a felvett tápanyagok lehető legnagyobb része visszajusson a termelési ciklusba, a rendszerből kivont tápanyag pótlásra kerüljön olyan anyagokkal, amelyek nem közvetlenül a növény számára hasznosulnak, hanem a talaj tápanyag-szolgáltató rendszerén keresztül. A talaj termőképességét és biológiai aktivitását a következőképpen kell fenntartani, illetve növelni a jogszabály előírásai szerint: – hüvelyes, zöldtrágya, vagy mélyen gyökerező növények megfelelő többéves vetésforgóban történő termesztésével; – ökológiai állattartásból származó állati trágya talajba juttatásával; – egyéb, ökológiai mezőgazdasági üzemekből származó, komposztált vagy nem komposztált szerves anyag talajba juttatásával. A Biokontroll Hungária Kht. Alap-feltételrendszere az a) pontban foglaltakat a következőképen értelmezi: A pillangós virágú-, zöldtrágya- vagy mélyen gyökerező növények vetésforgóban történő termesztésével; azaz szántóföldön legalább ötévenként kerüljön pillangós virágú növény a területre. Sikeres (=valóban zöld tömeg képződik) másodvetéssel is ki lehet ezen igényt elégíteni, pillangós növény hiányában istállótrágyázást vagy komposzt-kijuttatást kell alkalmazni. A kalászos gabona aránya ne haladja meg az 50%-ot a vetésforgóban, mindig legyen vetésváltás, a növényi sorrendben az önmaga, illetve a vetésforgóra hasonló hatású rokon növény utáni visszakerülés hosszabb idő után következzen be, mint amelyet a vonatkozó szakirodalmak a szokványos gazdaságra ajánlanak. A sikeres másodvetés teljes évnek számít a növényi sorrend megítélésében, amelyet akkor fogadnak el, ha bedolgozás előtt azt az ellenőrző szervezetnek bejelentették. A Biokontroll Hungária Kht. által elfogadható visszakerülési időket a 3. táblázat tartalmazza. A vetésforgó előírásaitól eltérni csak az ellenőrző szervezet külön engedélyével szabad, amelyet csak fontos szakmai, esetleg üzletpolitikai indokokkal alátámasztott kérelemre adnak ki. 17
Fontos szabály, hogy a talajba juttatott trágyákban bevitt N hatóanyag mennyisége hektáronként és évenként nem haladhatja meg a 170 kg-ot. Az ellenőrző szervezet hozzájárulása esetén alkalmazhatók az általánosan engedélyezett mikroorganizmus-készítmények a talaj általános állapotának, vagy a talaj, illetve a növények tápanyag-ellátásának javítása céljából, amennyiben azok géntechnológiailag nem módosítottak. 3. táblázat: A növények legkorábbi visszakerülési ideje
Szántóföldi növények Növény Árpa Bab Baltacím Bíborhere Borsó Burgonya Búza Cikória Cirokfélék Csillagfürt Cukorrépa Földimogyoró Homoki bab Kender Köles Kukorica Lencse Lóbab Lucerna Mák Mustár Napraforgó Nyúlszapuka Olajlen Olajretek Olajtök Pohánka Repce Ricinus Rizs Rostlen Rozs Seprőcirok Szarvaskerep Szegletes lednek Szója Takarmány káposzta Takarmány kelkáposzta Takarmány répa Takarmány tök 18
Év 3 4 4 3 4 4 2 4 2 4 4 3 3 3 2 2 4 4 4 3 3 5 3 6 3 3 3 4 4 2 4 2 4 4 4 4 5 5 4 3
Zöldségek Növény Bimbóskel Brokkoli Cékla Csicseriborsó Cukkini Fejes káposzta Fejes saláta Fokhagyma Görögdinnye Gumós zeller Halványító zeller Karfiol Kelkáposzta Korai burgonya Laskatök, sütőtök Paprika Paradicsom Pasztinák Patisszon Petrezselyem Retek Sárgadinnye Sárgarépa Spárga Spárgatök Tojásgyümölcs Uborka Vajrépa Vöröshagyma
Év 4 4 4 4 4 4 3 4 4 5 4 4 4 3 3 4 4 4 4 5 3 5 4 4 3 3 4 3 4
Gyógy és fűszernövények Növény Borsfű Borsos menta Citromfű Fekete mályvarózsa Izsóp Kerti kakukkfű Kerti körömvirág Kerti majoranna Koriander Kömény Közönséges édeskömény Lestyán Máriatövis Mórmályva Muskotályzsálya Orvosi angyalgyökér Orvosi macskagyökér Piros gyűszűvirág Sáfrányos szeklice Szekliceimola Szöszös ökörfarkkóró Vöröslő ligetszépe
Év 2 4 4 3 4 4 2 2 4 4 3 4 2 3 3 3 3 2 2 4 3 3
Tarlórépa Tavaszi takarmány repce Tritikálé Vöröshere Zab
4 3 2 4 2
Amennyiben a felsorolt eljárások alkalmazása ellenére szükséges további tápanyagpótlás, akkor a 4. táblázatban rögzített anyagok, az ott felsorolt feltételekkel felhasználhatók az ökológiai gazdálkodásban akkor, ha a készítményeik a hatályos előírásoknak megfelelnek. 4. táblázat. Az ökológiai gazdálkodásban felhasználható tápanyagok, és azok alkalmazási feltételei
Megnevezés
Leírás, összetételre vonatkozó követelmények, felhasználási feltételek
Összetett termékek, illetve kizárólag az alábbiakban felsorolt anyagokat tartalmazó termékek — Istállótrágya Állati ürülékek és növényi anyagok (alomanyag) keverékéből álló termék Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Állatfajok megjelölése Külterjes állattartásból származik, — Szárított istállótrágya, szárított Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Állatfajok megjelölése baromfitrágya Külterjes állattartásból származik — Komposztált állati ürülék, ide ért- Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert szükve a baromfitrágyát és a séglet komposztált istállótrágyát is Állatfajok megjelölése Üzemszerű gazdálkodásból nem származhat — Folyékony állati ürülékek (hígtrá- Ellenőrzött erjesztés és/vagy megfelelő hígítás utáni gya, trágyalé stb.) használat Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Állatfajok megjelölése Üzemszerű gazdálkodásból nem származhat Komposztált vagy fermentált háztar- Komposztált vagy biogáz-termelés céljából anaerob erjesztéssel kezelt, külön gyűjtött háztartási hulladékból tási hulladék nyert termék Csak növényi és állati eredetű háztartási hulladék Kizárólag a tagállam által elismert, zárt és ellenőrzött gyűjtőrendszerben készült Maximális koncentráció a szárazanyagban, mg/kg-ban kifejezve: kadmium: 0.7; réz: 70; nikkel: 25; ólom: 45; cink: 200; higany: 0.4; króm (összesen): 70; króm (VI): 0* Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Csak 2006. március 31-ig * Kimutatási határérték — Tőzeg Kizárólag kertészeti felhasználásra (kisüzemi növénytermesztés, virágtermesztés, erdőművelés, csemetekert, faiskola) — Agyagásványok (pl. perlit, vermikulit stb.)
19
Megnevezés — Gombakomposzt
Leírás, összetételre vonatkozó követelmények, felhasználási feltételek A táptalaj csak az e jegyzékben szereplő anyagokat tartalmazhatja
— Gilisztaürülék (gilisztakomposzt) és rovarürülék — Guanó Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Növényi anyagok komposztált vagy Komposztált vagy biogáz-termelés céljából anaerob erfermentált keveréke jesztéssel kezelt, növényi anyagok keverékéből nyert termék Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény — A következő állati eredetű termé- Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény kek és melléktermékek: — vérliszt — pataliszt — szaruliszt — csontliszt vagy zselatinmentes csontliszt — halliszt — húsliszt — tollból, szőrből és „chiquette”-ből készült liszt — gyapjú — irha — szőr — tejtermékek — Trágyázó szerként használt növényi eredetű termékek és melléktermékek (például olajospogácsa-őrlemény, kakaóhéj, malátacsíra stb.) Algák és algából készült termékek Amennyiben közvetlenül a következő eljárásokkal nyerték: i. fizikai eljárás, beleértve a szárítást, a fagyasztást és az őrlést; ii. vízzel, savas és/vagy lúgos vizes oldattal végzett kivonás; iii. erjesztés; az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény — Fűrészpor és faforgács Kivágás után vegyileg nem kezelt fa — Fakéregkomposzt Kivágás után vegyileg nem kezelt fa — Fahamu Kivágás után vegyileg nem kezelt fából — Puha őrölt foszfátkő Kadmiumtartalma nem haladja meg a 90 mg/kg-ot (P205) — Alumínium-kalcium-foszfát Kadmiumtartalma nem haladja meg a 90 mg/kg-ot (P205) Csak lúgos talajok esetében használható (pH > 7,5) — Bázikus salak Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Maximális koncentráció a szárazanyagban, mg/kg-ban kifejezve: króm (VI): 0* * Kimutatási határérték — Nyers kálisó Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény 20
Megnevezés (pl. kainit, szilvinit stb.) — Káliumszulfát, amely magnéziumsót is tartalmazhat
Leírás, összetételre vonatkozó követelmények, felhasználási feltételek Nyers kálisóból fizikai kivonási eljárással nyert termék, amely magnéziumsókat is tartalmazhat Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Ammóniumcefre kizárva
— Cefre és cefrekivonat — Természetes eredetű kalciumkarbonát (pl.: kréta, márga, mészkő, Breton javító (maërl), foszfátkréta) — Természetes eredetű magnézium- Csak természetes eredetű és kalcium-karbonát Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény (pl. magnézium-mész, magnézium-mészkőliszt stb.) — Magnézium-szulfát (pl. kiezerit) — Kalcium-klorid oldat Almafa levélzetének a kalciumhiány megállapítását követő kezelése Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény — Kalcium-szulfát (gipsz) Csak természetes eredetű — Cukorgyári mésziszap Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény; — Elemi kén Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény — Nyomelemek Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény — Nátrium-klorid Csak kősó Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény — Kőzetliszt
4. Növényvédelem az ökológiai gazdálkodásban A növényvédelemnek az ökológiai gazdálkodásban ugyanazt a feladatot kell megoldania, mint a szokványos gazdaságban, azaz a gazdálkodás biztonságát kell tudnia fenntartani. Jellemzően a szokványos gazdálkodás növényvédelmében is felhasználják az ökológiai gazdálkodás növényvédelmi anyagait, eljárásait, módszereit, gyakran azonban más arányokkal, alkalmazási sorrendekkel. A jogszabályok a következő növényvédelmi eljárások alkalmazását írják elő: – megfelelő fajok és fajták kiválasztása, – megfelelő vetésforgórendszer alkalmazása, – mechanikus talajművelési eljárások, – a kártevők természetes ellenségeinek védelme a számukra előnyös feltételek biztosítása révén (pl. sövények, fészkelő helyek, ragadozók jelenléte), – gyomperzselés. A 5. táblázatban felsorolt anyagok felhasználására kizárólag a termés közvetlen fenyegetettsége esetében kerülhet sor, az ott rögzített feltételek szerint, feltéve, hogy a készítményeik a hatályos előírásoknak megfelelnek 5. táblázat. Az ökológiai gazdálkodásban felhasználható növényvédelmi anyagok és alkalmazási feltételeik
I. Növényi, illetve állati eredetű anyagok 21
Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felhasználási feltételek „Azadirachta indica-ból (miatyánk- Rovarirtó szer; Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény cserje) kivont azadirachtin * Méhviasz A metszés során használt anyag Zselatin Rovarirtó szer * Hidrolizált fehérjék Attraktáns;csak a II. melléklet B. részében szereplő egyéb megfelelő termékkel együttesen történő használatra engedélyezett alkalmazásokban Lecitin Gombaölő szer A Nicotiana tabacum kivonata (vi- Rovarirtó szer; csak a szubtrópusi gyümölcsfákat (pl. zes oldat) narancs, citrom) és a trópusi növényeket (pl. banán) megtámadó levéltetvek ellen; csak a növekedési időszak kezdetén használható; az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény; csak 2002. március 31-ig. Növényi olajok (pl. mentaolaj, feRovarirtó szer, atkaölő, gombaölő és csírázásgátló szer nyőolaj, köménymagolaj). „Chrysanthemum Rovarölő szer; cinerariaefolium”-ból kivont Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény piretrinek Quassia amara növényből kivont Rovarirtó szer, riasztószer kvasszia. Derris spp., Lonchocarpus spp. és Rovarirtó szer; Terphrosia spp. növényekből kivont az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény rotenon * Egyes tagállamokban a *-gal jelölt termékek nem minősülnek növényvédő szernek és nem tartoznak a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések hatálya alá. Megnevezés
II. A kártevők elleni biológiai védekezés során használt mikroorganizmusok Megnevezés
Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felhasználási feltételek
Mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok és Csak a géntechnológiával nem módosított gombák) pl. Bacillus thuringenis, Granulosis termékek. virus stb. III. Csapdában és/vagy adagolóban használható anyagok Általános feltételek – A csapdáknak és/vagy adagolóknak meg kell akadályozniuk az anyagok környezetbe jutását, és a termesztett növényekkel való érintkezését. – Használat után gondoskodni kell a csapdák begyűjtéséről és biztonságos ártalmatlanításáról. Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felMegnevezés használási feltételek * Diammónium-foszfát Attraktáns; csak csapdákban Metaldehid Puhatestű kártevők elleni irtószer; csak a magasabb rendű állatfajok számára riasztó anyagot tartalmazó csapdákban; csak 2006. március 31 –ig Feromonok Attraktáns; a nemi viselkedést zavaró anyag 22
Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felhasználási feltételek Kizárólag csapdákban és adagolókban Piretroidok (kizárólag deltamethrin vagy Rovarirtó szer; lambda-cihalotrin) csak megfelelő attraktánsokkal ellátott csapdákban; csak Batrocera oleae és Ceratitis capitata wied ellen; az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény; * Egyes tagállamokban a *-gal jelölt termékek nem minősülnek növényvédő szernek és nem tartoznak a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések hatálya alá. Megnevezés
III a. Termesztett növények között talajfelszínre szórt készítmények Név Vas (III) ortofoszfát
Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felhasználási feltételek Puhatestűek elleni szer
IV. A biogazdálkodásban hagyományosan alkalmazott egyéb anyagok Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felhasználási feltételek Gombaölő szer 2005. december 31-ig legfeljebb 8 kg réz hektáronként és évente, majd 2006. január 1-jétől legfeljebb 6 kg réz hektáronként és évente, ez a rendelkezés nem sérti az ennél is szigorúbb mennyiségi korlátozást, amennyiben azt a termék felhasználása szerinti tagállamban a növényvédő szerekre vonatkozó általános jogi szabályozás által előírt konkrét feltételek alapján állapították meg Évelő növények esetében a tagállamok – az előző bekezdéstől eltérve Réz réz-hidroxid, réz– rendelkezhetnek oly módon, hogy a felső határokat a következőképoxiklorid, (hárombápen kell alkalmazni: zisú) réz-szulfát és — a 2002. március 23-a és 2006. december 31-e között felhasznált réz-oxid formájában teljes mennyiség nem haladhatja meg a hektáronként 38 kg rézmennyiséget — 2007. január 1-jétől az évente hektáronként felhasználható menynyiség maximumát úgy kell kiszámítani, hogy az előző 4 évben ténylegesen felhasznált mennyiségeket le kell vonni a 2007-ben 36, 2008-ban 34, 2009-ben 32, majd 2010-ben és a következő években 30 kg rézből Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény * Etilén Banán érleléséhez Zsírsav káliumsója Rovarirtó szer (káliszappan) * Timsó (kalinit) Banánérés gátlásához Mészkénlé (kalcium- Gombaölő, rovarirtó, atkairtó szer poliszulfid) Az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Paraffinolaj Rovarirtó, atkairtó szer Ásványolajok Rovarirtó, gombaölő szer; csak gyümölcsfák, szőlő, olajfa és trópusi növények (pl. banán) esetében, az ellenőrző szervezet vagy hatóság által elismert igény Kálium-permanganát Gombaölő, baktériumölő szer; csak gyümölcsfák, olajfa és szőlő esetében. * Kvarchomok Riasztószer Kén Gombaölő, atkairtó, riasztószer Megnevezés
23
Leírás; összetételre vonatkozó követelmények; felhasználási feltételek * Egyes tagállamokban a -gal jelölt termékek nem minősülnek növényvédő szernek és nem tartoznak a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések hatálya alá. Megnevezés
*
24
IV. AZ ÁLLATTARTÁS ELŐÍRÁSAI Az elmúlt egy évtizedben jelentős fejlődés történt a termelésbe vont területek nagyságát, és a gazdálkodásban résztvevő termelők létszámát tekintve. Ehhez képest az állattenyésztés jelentősen lemaradt, és csak az elmúlt 2-3 évben történt említésre méltó fejlődés. Az állatlétszám nagyságát és összetételét a 6. táblázat mutatja. 6. táblázat. Az ökológiai állattartás összetétele 2004-ban
Állatfaj Baromfi Bivaly Juh Kecske Ló Öszvér Sertés Szamár Szarvasmarha Összesen
Számosállat 147,2 327,4 2 121,8 252,8 247,3 1,4 703,5 32,8 8419,4 12 253,6
Az ökológiai állattartást összekapcsolva a növénytermesztéssel, megvalósul a gazdálkodási egységen belül a környezet szempontjából kívánatos talaj-növény-állat-talaj körforgalom, amely a környezeti előnyökön túl, biztosíthatja a kedvezőbb jövedelem pozíciót is. A külföldi és hazai fogyasztói szokások változása, az egészségesebb, jobb minőségű állati termékek iránti kereslet előtérbe kerülése is elősegíti az ökológiai állattartás térnyerését. Az állattartást is a Tanács 2092/91/EGK Rendelete szabályozza, amelynek előírásai összefoglalva a következők.
1. Fajtaválasztás Kulcskérdés a megfelelő fajta kiválasztása, illetve a meglévő fajták igényeinek minél teljesebb kielégítése. Egyes fajtákra nézve nincsenek konkrét tilalmak (a genetikailag módosított szervezetek alkalmazásának általános tilalmán túl), de az ökológiai gazdálkodásban kerülni kell azon fajták tartását, amelyekre jellemző például a nehéz ellés, stresszre hajlamosak, különösen fogékonyak egyes betegségekre, az utódok felnevelésére nem adnak elég tejet, hajlamosak a hirtelen halál vagy a PSE szindrómára, jellemzőjük a gyakori spontán vetélés.
2. Tartás, elhelyezés épületen belül és kívül A tartási, elhelyezési körülmények alapvetően meghatározzák az állatállomány egészségügyi, szaporodási, termelési paramétereit. Fontos, hogy az állatok, amikor csak az időjárási és talajviszonyok lehetővé teszik, kijussanak a szabad levegőre, ezen belül a kérődzök a legelőre. Az állattartó épületeket, kifutókat úgy kell kialakítani, hogy azok stresszmentes környezetet nyújtsanak, és biztosítsák a fajtára jellemző termelés feltételeit. Bőséges, száraz almozással, jó szellőztetéssel, huzatmentes pihenőterek kialakításával, természetes anyagok alkalmazásával kell elősegíteni az állatok képességeinek, adottságainak minél jobb kihasználását.
25
Tilos a ketreces tartás, rács- vagy rudazott padozat az emlősöknél az alapterület legfeljebb fele, baromfinál pedig legfeljebb 2/3-a lehet. Az előírások állatfajonként szabályozzák, hogy egy-egy állat részére mekkora minimális területet kell biztosítani épületen belül és kívül. Az állattartó létesítményeknek ki kell elégíteniük az állatok – nem az ember! – környezeti és egyéb tartási (pl. csoportos tartás a kocáknál, a borjakat nem szabad egyesével tartani stb.) igényeit.
3. Takarmányozás Általános rendelkezés szerint az ökológiai állattartásban ellenőrzött ökológiai gazdaságból származó takarmányt kell etetni. Az felhasználható takarmányféleségeket, kiegészítőket, segédanyagokat a rendelet tételesen sorolja fel. Az ökológiai takarmányokat lehetőleg saját gazdaságban kell megtermelni, de a vásárlás lehetősége sem kizárt. Az ellenőrző szervezet hozzájárulásával a következőkben részletezett feltételekkel átállási és szokványos takarmányt is szabad etetni. Szokványos (nem ökológiai eredetű) takarmány etetése: mértéke 10%, sertés és baromfi esetében 20% lehet, és csak az ellenőrző szervezet hozzájárulása után szabad etetni. Az arányt a takarmányadag szárazanyag-tartalmának figyelembe vételével kell kiszámolni éves szinten, azzal, hogy a napi adagban sem haladhatja meg a 25 %-ot. Átállási takarmány etetése: Alkalmazhatósága a takarmányokat adó területek ellenőrzésben eltöltött idejétől függ. Amennyiben a takarmánytermő területen az ellenőrzés megkezdése óta a hasznosításig már eltelt 12 hónap, akkor az onnan származó termék átállásinak tekinthető. A saját gazdaságban megtermelt átállási takarmány aránya 60%, a vásárolt, más gazdaságból származó átállási takarmány aránya 30% lehet az éves takarmányban a takarmány szárazanyagára vonatkoztatva. A tömegtakarmány aránya a kérődzőknél a napi takarmányban legalább 60 % kell, hogy legyen, és a sertés és a baromfi részére is kell valamennyit adni ebből a takarmány-féleségből a napi takarmányadagban.
4. Állategészségügy Az állategészségügyben a legfontosabb a megelőzés. Az ökológiai állattenyésztés előírásainak túlnyomó része is ezt a célt szolgálja. Fontos, hogy az ellenőrzésbe állított fajok, fajták ellenálló képessége minél jobb legyen, és adottak legyenek az állat jó közérzetének feltételei, mint például a megfelelő tér az épületen belül és kívül, a folyamatos szabadban tartózkodás lehetősége legelőn vagy karámban, stb. Amennyiben a kötelezően alkalmazott megelőzést szolgáló intézkedések ellenére az állat megbetegszik, a kezelését azonnal el kell kezdeni. Előnyben kell részesíteni a gyógynövényeket, a belőlük készült szereket és a homeopátiás készítményeket. Amennyiben ezek a készítmények nem hatásosak, vagy várhatóan nem lesznek azok, akkor az állatorvos rendelkezésére alkalmazhatók az egyéb – Magyarországon engedélyezett – állatgyógyszerek is. Ebben az esetben azonban a várakozási időt a szokványos gazdaságra előírt kétszeresére, de legalább 48 órára kell növelni. Annak érdekében, hogy valóban a javasolt eljárási sorrend (megelőzés–fitoterápia,homeopátia-szokványos kezelés) legyen a jellemző, meghatározásra került, hogy egy állat a kis testű, rövid életciklusú fajok esetében egyszer, a nagy testű, hosszabb életciklusú fajok esetében évente 2-3-szor részesülhet allopátiás kezelésben.
26
5. Állatok bekerülése az ökológiai gazdaságba Alapelőírás az, hogy az állatoknak ökológiai gazdaságból kell származniuk, és életük végéig így kell tartani őket. A legjobb megoldás az, amikor az állománypótlás, fejlesztés saját szaporulatból megvalósítható. Ebben az esetben az utód már az ökológiailag ellenőrzött állomány keretein belül kezdi fejlődését. Vannak olyan esetek, amikor nem ökológiai gazdaságból is származhatnak az állatok. Az előírások szabályozzák azt, hogy mikor, mennyi, milyen korú és ivarú állatok kerülhetnek az ökológiai állattartás keretei közé. Természetesen a meglévő állatállomány is átállítható, egy úgynevezett átállási idő közbeiktatásával. Ha az állat szokványos (nem ökológiai) gazdaságból érkezik az ökológiai gazdaságba, az átállási időt mindig, az egyes állatokra nézve is be kell tartani.
6. Átállási idő Az átállási idő alatt az ökológiai gazdálkodás minden előírását be kell tartani – beleértve az elhelyezésre, a takarmányozásra, az állatok kezelésére stb. vonatkozókat is – és az állat vagy terméke csak az átállási idő letelte után lesz ökológiai jelöléssel értékesíthető. Ez az időtartam hivatott arra, hogy a szokványos gazdaságban felhasznált káros anyagok kiürüljenek az állat szervezetéből, hogy az esetleges zsúfolt tartás hátrányai felszámolódjanak, és a termékben megjelenjenek azok az előnyök, amiért a fogyasztók az ökológiai terméket választják. A különböző állatfajok átállási időtartamai a következők: – A szarvasmarhára vonatkozó átállási szabályok (lóra, bivalyra és bölényre is ez vonatkozik): • Tejelő teheneket 6 hónapon át kell az ökológiai szabályok szerint tartani, mielőtt a tej ökológiai jelöléssel forgalmazható. • Húsmarhát 12 hónapig, de élettartama legalább háromnegyed részében kell ökológiai feltételek szerint tartani, hogy az állat vagy a húsa ökológiai jelöléssel legyen forgalmazható. – A sertésre vonatkozó átállási szabályok: A sertést legalább 6 hónapon át kell ökológiai körülmények között tartani, hogy az állat, vagy húsa ökológiai jelöléssel legyen forgalmazható, feltéve, hogy a választás után az ökológiai előírásoknak megfelelően tartják, és legfeljebb 35 kg-osak amikor bekerülnek a gazdaságba. – A juh és a kecske: Tejtermelésnél a szarvasmarhára, a húsnál a sertésre vonatkozó előírások érvényesek, az ott rögzített súlykorlátozás nélkül. – A baromfi: • Húshasznú szárnyasokat 10 hétig kell a követelményeknek megfelelően tartani, hogy ökológiai jelöléssel lehessen őket forgalmazni, de erre csak akkor van lehetőség, ha 3 naposnál fiatalabb korban kerültek az ökológiai gazdaságba. A 3 napnál idősebb húshasznú szárnyast már nem lehet átállítani az ökológiai gazdálkodásra. • Tojástermelő szárnyasokat legalább 6 hétig kell az ökológiai előírások szerint tartani ahhoz, hogy a tojás ökológiai jelöléssel legyen forgalmazható. A takarmányozás előírásait is be kell tartani ahhoz, hogy az állat átállása elkezdődhessen, vagyis szükség van bizonyos mennyiségű ökológiai és átállási státuszú takarmányra Ebből az is következik, hogy előbb a takarmánytermő területeket is át kell állítani, amelynek időtartama a korábban részletezettek szerint 2,5-3 év lehet. A gazdának azonban arra is van lehetősége, hogy egyidejűleg állítsa át a meglévő állatállományát és az ezt kiszolgáló takarmánytermő területeket, ha a felhasznált takarmány legalább 27
2/3 része saját gazdaságból származik. Ebben az esetben két év eltelte után az állati termék már ökológiainak tekinthető.
7. Az állattartás módja Az ökológiai állattartásban az állatok ápolására, a velük való bánásmódra nézve is jelentős eltérések vannak a szokványos gazdálkodáshoz képest. Ezek jelentős részben abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a szokványos gazdaságban meglévő eljárások jelentős része feleslegessé válik, ha az állatokat jól tartják, és az a cél, hogy minden felesleges szenvedéstől, kényelmetlenségtől mentesítsék őket. Ezért van az, hogy a mesterséges termékenyítés csak megtűrt eljárás (az egyéb reprodukcióba való emberi beavatkozások tiltottak, pl. embrió átültetés, klónozás, embrió szétosztás stb.). Ezért tilos az állatok csonkítása (szarvtalanítás, csőrkurtítás, farok levágása stb.), amelytől alaposan indokolható szakmai szempontok esetén az ellenőrző szervezet eltérést engedélyezhet. Általánosságban tilos a kötött tartás, de szarvasmarha esetében 2010. december 31-ig engedélyezhető, ha egyedi bánásmóddal, rendszeres mozgás biztosításával, jó almozással párosul.
28
