40
VILLAMOS ENERGIA
Áramszolgáltatók és a stressz KINDZIERSZKY EMIL okl. villamosmérnök, a Harmónia Humán Tréning Kft. fejlesztési igazgatója TAPASZTALATAINK Évek óta tartunk különbözõ tréningeket valamennyi áramszolgáltatónál. Ezek a tréningek nem csak arra alkalmasak, hogy a résztvevõk bizonyos készségeit fejlesszék, hanem rengeteg információval szolgálnak az adott cég belsõ mûködésérõl, értékrendjérõl, szemléletérõl és természetesen legtöbbet magukról a résztvevõkrõl. A tréningeken szerzett tapasztalatainkat a megrendelõ áramszolgáltatóval minden esetben megosztjuk. Többszáz áramszolgáltatós munkatárs képzése során azonban akadtak általánosítható jelenségek is. Ezekre igazából akkor figyeltünk fel, amikor egy-egy tréning szezon után mi magunk beszéltük meg egymással tapasztalatainkat. Arra gondoltunk tehát, hogy ezeket az általánosítható tapasztalatokat szívesen megosztanánk minden érintettel. Fórumként pedig az Elektrotechnika folyóiratot találtuk a legalkalmasabbnak, hiszen így az információk a vállalati hierarchia minden szintjére eljutnak. A lap Szerkesztõbizottsága pedig nyitott volt a kérdésfelvetés iránt. A kérdésfelvetés pedig a stressz!
Tréningjeinken egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a résztvevõk igen könnyen válnak agresszívakká, de sok a fásult, letargikus is közöttük. Minden korábbi tréningünkön találkoztunk egy-egy olyan résztvevõvel, akinek már az elsõ megnyilvánulása támadó volt. Az utóbbi években számuk észrevehetõen megnõtt. Ma már nem ritka az olyan tréning, ahol a résztvevõk közel fele vagy fásultan, érdektelenül, vagy kifejezetten agresszívan kezd hozzá a közös munkához. Általános jelenség a szorongás. Ennek oka kerül legõszintébben kimondásra: a holnaptól való félelem. Ez részben az elbocsátástól való aggódás. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a munkatársak többségében a szervezeti, strukturális, és egyéb változások is a bizonytalanság érzetét keltik. Magyarországon a rendszerváltásig létbiztonság volt abban az értelemben, hogy mindenkinek volt (kellett, hogy legyen) munkahelye. A munkahelyek akkori alapvetõ jellemzõiként az alábbiakat lehet felsorolni, a teljesség igénye nélkül: – alacsony követelményszint – a munkavállalók humánus kezelése – a teljesítmény kis befolyása a jövedelmekre – érzéketlenség a létszámmal szemben – viszonylag stabil hierarchikus szervezet – piac iránti érzéketlenség Ennek az volt a következménye, hogy ha csak nem csinált valaki valami nagy “disznóságot”, akkor a munkahelye akár “nyugdíjas” állás is lehetett. Amikor pedig valaki ott akarta hagyni a munkahelyét, szinte azonnal és probléma nélkül talált egy másikat. A piacgazdaság megteremtésével, a privatizáció elindulásával, a tulajdonosi szemlélet megjelenésével a munkahelyeken egy merõben más szemlélet jelent meg. Összehasonlításként ezeket a jellemzõket is felsoroljuk: – magas követelményszint – a munkavállalók megítélésében a teljesítmény élvez abszolut prioritást – a teljesítmény befolyásolja a jövedelmet – érdekeltség a létszámcsökkentésben – erõteljes szervezetkorszerûsítés – bizonyos tevékenységek kiszervezése (outsourcing) – a piaci elvárásoknak való folyamatos megfelelés 2003 t 96. évfolyam 2. szám
Amennyiben összevetjük a jellemzõket, látható az a hatalmas változás, amelyet sokan még ma sem képesek feldolgozni. Nem véletlen, hogy az álláshirdetések nagyrészt harminc év alattiakra vonatkoznak. Õk azok ugyanis, akik részben már beleszülettek a változásokba, tehát a szemléletváltás náluk kisebb ellenállásba ütközik. Vizsgálataink azért azt mutatják, hogy a gyerekkori tapasztalatok ( a szülõkön keresztül) még náluk is komoly nyomokat hagytak a korábbi rendszerbõl. Néhány tréningrésztvevõ depresszióra, szorongásra, túlzott agresszivitásra panaszkodik. (A depressziós panaszok növekedését egyébként az általunk megkérdezett orvosok is tapasztalják.) Mindezek a tartós és erõteljes stressz pszichológiai jelei. Mi elsõsorban ezekre figyeltünk fel. Megdöbbentõ volt számunkra, hogy a stressz kísérõjelenségeinek erõsödését az áramszolgáltató szervezetek munkatársainak szinte minden rétegénél tapasztaltuk. A legdrasztikusabb növekedést a fogyasztókkal személyes vagy telefonos kapcsolatot tartók - az úgynevezett frontemberek - és a vezetõk körében észleltük. A jelenség sajnos általánosabb mint gondoltuk. Információink szerint ugyanis Magyarországon az orvosi ellátásra szoruló, tehát nyilvántartott stresszbetegek száma 500 000! Az alkohol- és kábítószerfüggõkkel együtt ez a szám 1 millió! (Az alkohol- és kábítószer függés nagy százalékban szintén a stresszre vezethetõ vissza. Ez a szám természetesen nem foglalja magában azokat az embereket, akik nem mennek el orvoshoz, akiknek a szervezete még egyelõre többé kevésbé sikeresen harcol a stresszel. Munkahelyi környezetben egy alacsony-közepes szintû stressz jótékony hatással lehet, javíthatja a teljesítményt, míg a feszültség intenzitásának fokozódásával a teljesítmény gyors romlásnak indulhat. Bár a stressz felfedezõje - Selye János - magyar volt, Magyarországon a stressz kérdésével rendkívül keveset foglalkozunk. Pedig a stressznek igen komoly pszichológiai (szorongás, agresszió, fásultság, depresszió, teljesítményromlás) és fiziológiai (fekélyek, magas vérnyomás, szívbetegségek, immunrendszer zavarai) hatásai lehetnek. Ezek az egészségkárosodáson túlmenõen munkaidõkiesést, teljesítménycsökkenést okoznak. (A British Medical Journal beszámol például egy 25 éven át folyó vizsgálatról, amelyben valamivel több mint 800, erõteljes stresszhatásnak kitett dolgozó vett részt, s a finn orvosok kimutatták, hogy a munkahelyi stressz 2,2 - 2,4-szeresére növelte a szívinfarktusok számát az országos átlagnál.) De mit is nevezünk stressznek?
Nagyon sokan, nagyon sokféleképpen fogalmazták meg a stresszt. A “Harmónia” Humán Tréning Kft. is megfogalmazta a maga változatát, amely szerint “Stresszrõl beszélünk akkor, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket (komfortérzetüket) veszélyeztetõ eseményekkel szembesülnek, vagy annak bekövetkezését valószínûsítik.” Határidõk, értekezletek, tárgyalások, üzemzavarok, nehéz beosztottak, nehéz fõnökök, nehéz feladatok, konfliktusok a fogyasztókkal, hiányzó testmozgás, veszélyes szituációk, félelem az elbocsátástól, szorongás egy döntés miatt…... a világ, amelyben élünk, ......a stressz világa. Természetesen minden ember különbözõképpen reagál ugyanolyan szintû stresszre. Egyesek úgynevezett “forróagyúak”, õk különlegesen erõteljesen reagálnak feszültség kialakulása esetén.
VILLAMOS ENERGIA
Mások jóval nyugodtabbak, rugalmasabbak. Az õ fizikai állapotuk, személyes tulajdonságaik és társas kapcsolataik segítenek a stressz hatásának csökkentésében. A stressztûrés képessége rugalmasságként érzékelhetõ a mindennapi életben. A STRESSZ KIVÁLTÓ OKAI (STRESSZOROK)
A stressz kialakulásának több oka is lehetséges. Traumatikus események
Ilyen lehet egy üzemi balesetben elhunyt kolléga, súlyos csonkolással járó baleset látványa, egy kollégával szemben elkövetett merénylet, és így tovább. Ezek a szokásos hétköznapi tapasztalatainkon túlmutató veszélyes helyzetekkel szembesítenek mindannyiunkat. Ilyen traumatikus esemény volt legutóbb a Washington környékén áldozataival egyetlen lövéssel végzõ orgyilkos. Vagy a munkahelyi környezetben (iskolában) több embert legyilkoló felnõtt diák. Befolyásolhatatlan események
Egy esemény bekövetkezését sok esetben nem tudjuk befolyásolni. Minél inkább kiesik egy esemény a saját befolyásolási körünkbõl, annál inkább stresszkeltõnek fogjuk érzékelni. A befolyásunk, ha csak mint lehetõség a rendelkezésünkre áll, akkor már ugyanazt a stresszort lényegesen könnyebben viseljük el, még akkor is, ha ezzel a lehetõségünkkel nem is élünk. Bejósolható események
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egy stresszkeltõ esemény várható bekövetkezésérõl elõre van tudomásunk, akkor az csökkenti a stressz súlyosságát. Egy elõre bejelentett létszámleépítésre az emberek felkészülnek. Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy hiába történik meg elõre a bejelentés, ha az esemény bekövetkeztéig abnormálisan hosszú idõ telik el. Ilyenkor már nem az esemény, hanem a bizonytalanság érzése lép elõ stresszorként. Nem megfelelõ idõgazdálkodás
A probléma lényegét egy mondatban meg lehet fogalmazni: több dolgot kellene tenni, mint amire idõ van. Több kutató állítása szerint ez a tényezõ a leggyakoribb és legmélyebb gyökere a stressz kialakulásának a munkahelyen (Mintzberg, 1973, Carlson, 1951). A munkahelyeken a helyes idõgazdálkodás bevezetése nem egyszerû feladat, hiszen ez a mi megfogalmazásunk szerint “felülrõl determinált”. Ez azt jelenti, hogy egy bármilyen szinten dolgozó munkatárs csak akkor képes hatékonyan gazdálkodni az idejével, ha az idõgazdálkodás fontosságát a felette lévõ vezetõk is elismerik és alkalmazzák. Vagyis általában az egész cégre kiterjedõ idõgazdálkodási szemlélet és módszertan vezet valódi eredményre. Ez ma még nem jellemzõ valamennyi áramszolgáltatóra. Rossz társas kapcsolatok (konfliktusok)
Mindannyian vitatkoztunk már a kollégánkkal, mindannyiunkkal elõfordult, hogy nehezen jöttünk ki egy fõnökünkkel vagy beosztottunkkal, mindannyian voltunk már tagjai olyan csoportnak, amelybõl hiányzott az összetartás, a csapatszellem. Ezekben az esetekben mindig egy-egy társas konfliktus váltja ki a stresszérzést. Különösen igaz ez a középvezetõkre, akik a legtöbb irányban kell, hogy együttmûködjenek másokkal a szervezeten belül. Leggyakrabban három konfliktusforrásra vezethetõ vissza a társas stresszhelyzet: – Szerepkonfliktus, amikor az egyén számára (például a munkahelyén) önként vagy kényszerûségbõl vállalt szerep nem el-
41
fogadható. (Pl. egy villanyszerelõ nem tudja elfogadni, hogy fogyasztói ellenõrként dolgozzon. Elvállalja, mert adott esetben nincs alternatívája, de a szerep számára belülrõl elfogadhatatlan.) – Ügykonfliktus, amikor a felek eltérõ nézetet képviselnek egy probléma megoldása terén. Ilyen konfliktusok kimondva vagy kimondatlanul mindennaposak a fogyasztó - frontember, vezetõ - vezetõ, vezetõ - beosztott vagy vezetõ - tulajdonos viszonyban. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a stressz annál erõteljesebb, mennél inkább nem az érvek, hanem az erõ érvényesül az ügykonfliktusok során. – Értékrendi konfliktus, amikor a felek alapvetõen eltérõ szokásai, értékrendje a gátja a súrlódásmentes együttmûködésnek. Erre még azt is kell mondanunk, hogy ez egy teljesen természetes jelenség. Ez az értékrendi konfliktus például szervezetátalakítás során, csoportok összevonásakor szükségszerûen lezajló folyamat. Hiszen ilyenkor eltérõ értékrendet képviselõ csoportok csapnak össze. Természetesen a társas stressztényezõk azokat a vezetõket érintik jobban, akik inkább emberekért felelõsek, és kevésbé gépek mûködéséért. A másokkal való rossz kapcsolat különösen erõs stresszes állapotot alakíthat ki a munkahelyen. Több kutató a bizalomhiányt tekinti olyan gátnak, amely nem pusztán akadályozza a hatékony kommunikációt, információmegosztást, döntési kompetenciát és problémamegoldó képességet, de magas szintû személyes stressz kialakulását idézi elõ. Ezt a bizalomhiányt érzékeljük nagyon sok esetben a szabálytalan áramvételezések feltárásán dolgozó kollégáknak a fogyasztók bizonyos rétegeivel szembeni viselkedésén. Újabban tapasztalható ilyen bizalmatlanság az értékesítés és az üzemeltetés viszonylatában is. A vezetõk egymás közötti, valamint a vezetõk és a beosztottak közötti bizalom fejlesztésére is lenne még igény. Élethelyzetek
Ezek a bennünket körülvevõ környezetbõl és életkörülményeinkbõl fakadnak. Talán a rossz munkakörülményeket említhetjük ezek közül elsõsorban, de mindenképpen említést kell tenni egy másik területrõl is, amely a témával foglalkozó kutatók egyik legkedveltebb kutatási iránya. Ez nem más, mint az életünkben bekövetkezõ változások által keltett stressz. A változásokhoz ugyanis alkalmazkodni kell, s ez hat stresszorként az emberekre. Ilyen lehet egy válás, közeli családtag halála, új munkakör, költözés, nagyobb kölcsön felvétele stb. Ezeket az eseményeket T.H. Holmes és R.H. Rahe egy róluk elnevezett skálán tüntette fel. A skála célja, hogy bizonyos, az életünkben bekövetkezõ változás “veszélyességét” számszerûsítse, és ezek összegzésével elõrejelzést adjon a skála kitöltõjének arról, hogy a stresszt kiváltó események milyen következményekkel járhatnak (Journal of Psychosomatic Research, 1967). Aggodalmaskodás
Aggodalmaskodás, amely az esetleg bekövetkezõ jövõbeli események értékelése okozta fenyegetés miatt következik be. Ilyen esetekben a stressz a várakozások következménye. Tipikus jelensége ez a vészhelyzetben lévõ embereknek: fogságba esett katonák, vagy túszul ejtett személyek - a büntetéstõl, bántalmazástól, haláltól való félelmükben - igen gyakran “robbantak le” lelkileg-fizikailag, anélkül, hogy valójában bántalmazták volna õket. Az aggodalmaskodás-jellegû tényezõknek nem feltétlen kell súlyosnak lenniük stresszes állapot kialakulásához: félelem a lufi kipukkantásától, félelem a kollégák elõtti leszerepléstõl, félelem a jegyellenõrtõl, a áramkommandótól - kutatások szerint mind-mind a jogosnak tekinthetõnél jóval nagyobb feszültséget váltanak ki sokakban. 2003 t 96. évfolyam 2. szám
42
VILLAMOS ENERGIA
Képességeinkkel, készségeinkkel szembeni kihívások.
Vizsgák, teljesítményértékelõ beszélgetések, új munkakörben való megfelelés, egy váratlan szituációban a döntéshozatal szükségessége, új technológia alkalmazása..... ezek valamennyien a készségeink megmérettetését jelentik. Sok dolgozó számára erõs stresszkiváltó tényezõ, ha valaki figyeli õket munka közben. Ilyenkor a stressz hatására gyakran hibáznak és ez tovább fokozza a stressz érzetét. Belsõ konfliktusok
Belsõ konfliktusokról akkor beszélünk, amikor valakinek egymást kölcsönösen kizáró, vagy összeegyeztethetetlen célok vagy cselekedetek között kell választania. Ezekben az esetekben a problémát az okozza, hogy döntésünk valamelyik dolog mellett kizárja a másik dolgot. Ilyen stresszkiváltó belsõ konfliktus lehet a választás két megoldás között. PSZICHIKAI REAKCIÓK A STRESSZRE
A stresszorok érzelmi és fiziológiai válaszokat eredményeznek. Lényegében ezeket a változásokat érzékeltük a tréningjeink során. Miután tréningjeink résztvevõi az ország minden pontjáról jönnek, ezért tapasztalataink országos jelenséget tükröznek.
sének fejlesztésére még sehol sem kértek fel bennünket. Pedig ezek az erõteljes stresszorként mûködõ konfliktusok hihetetlen mértékben rontják a hatékonyságot, csapatmunkát, végsõ soron a cég eredményességét. Fásultság, depresszió
Miközben a stresszre adott talán leginkább “természetes” reakció a “megküzdõ” magatartás, amelynek egyik formája az agresszió, mi azt tapasztaltuk, hogy egyre gyakoribbá válik Magyarországon ennek ellenkezõje, a fásultság, nemtörõdömség, depresszió. Ennek valószínûleg az az oka, hogy az emberek a munkahelyükön rendszeresen sikertelenek a stressz kiváltó okaival szemben. Ez a sikertelenség végezetül egyfajta beletörõdöttséget, fásultságot okoz. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy az emberek ma már olyan dolgokban sem kísérelik meg a stressz kiváltó okainak megszüntetését, ahol pedig minden lehetõségük meg lenne rá. Amikor a dolgozók úgy érzik, hogy a cégnél folyó eseményekre semmiféle befolyásuk sincs, akkor még külön felkérésre sem lesznek hajlandók résztvenni bizonyos folyamatok ésszerû átalakításában. Ezzel gyakorlatilag a cégek lemondanak dolgozóik kreativitásáról, kezdeményezõkészségérõl, jobbító ötleteirõl, végsõ soron a cég fejlõdésérõl. Kognitív károsodások
Szorongás
A szorongás alatt olyan érzéseket értünk, mint rossz elõérzet, aggódás, félelem, vagy csak “egyszerûen” feszültség, ahogyan ezt nagyon sokan megfogalmazzák. Tapasztalataink szerint ma az áramszolgáltatóknál a szorongás legerõsebb kiváltó oka a munkahely bizonytalansága. Szorongás kísér minden olyan információt, amelybõl létszámleépítésre, kiszervezésre lehet következtetni. A szorongás ma már olyan problémák miatt is bekövetkezik, amelyekrõl korábban még “lehetett beszélni”. Ma viszont rengeteg problémáról az emberek nem beszélnek, mert “akinek nem tetszik valami”, az könnyen az utcán találja magát. Ezek a megoldatlan problémák tovább növelik az amúgy sem kevés stresszorok számát. Korábban a szorongás inkább olyan eseményekhez kötõdött, mint természeti katasztrófák, világháború, politikai jellegû megtorlások. Ma a szorongás súlypontja a családi és munkahelyi szférába tolódott át. Elgondolkoztató az is, hogy a korábbi stresszorokkal szemben már bizonyos közöny tapasztalható. Az embereket a cégeiken belülrõl érõ stresszhatások messze erõteljesebbek a cégen kívüli, még inkáb az országhatáron kívüli stresszoroknál. Harag és agresszív magatartás
A frusztrációként megélt stresszorokra adott igen gyakori válasz az agresszív viselkedés. A legnagyobb probléma, hogy a stresszelt személy hajlamos a stressz okozójának akár észrevétlenül is kárt okozni. Amennyiben a személy saját cégét teszi felelõssé a stresszért, úgy igyekszik a legkülönbözõbb módon a cégnek kárt okozni. Azt pedig mindenki pontosan tudja, hogy az ilyen célzatú károkozás lehetõségei szinte korlátlanok. Végsõ soron tehát a cégeknek elemi érdekük kell, hogy legyen a “cégszerû” stresszorok minimalizálása. Sokszor az agresszív magatartás mögött az emberek közötti konfliktusok húzódnak meg. Magyarországon valamennyi áramszolgáltatónál fontosnak tartják a fogyasztók és a frontemberek (ügyfélszolgálat, fogyasztói ellenõrök, szerelõk stb.) konfliktusmentes kapcsolatát. Ilyen képzéseket valamennyi áramszolgáltatónál tartunk. Ugyanakkor a vezetõk és a beosztottak, vezetõk és vezetõk, vezetõk és a tulajdonosok közötti konfliktusok elkerülé2003 t 96. évfolyam 2. szám
Amennyiben a stresszhatás rendszeres és komoly, úgy a dolgozóknál kognitív károsodásokkal kell számolni. Ezek az észlelés, emlékezés, információfeldolgozás és a problémamegoldás mentális folyamatai. Ezeknek az embereknek jelentõsen romlik a koncentrálóképessége, probléma- és feladatmegoldó képessége, minimálisra csökken a kreativitása. Bizonyos munkakörökben ez jelentõsen növeli az üzemi balesetek bekövetkezésének valószínûségét, Más munkakörökben növekszik a selejt, vagy a hibás munkavégzés. Megint más munkakörökben az illetõ egyszerûen alkalmatlanná válik feladata elvégzésére. FIZIOLÓGIAI STRESSZREAKCIÓK
Az elõzõekben tehát felsoroltuk a legfontosabb pszichikai reakciókat a stresszre. Ezek megjelenését azonban a fiziológiai reakciók mindig megelõzik. A baj az, hogy ezeket a fiziológiai reakciókat nem minden esetben vesszük észre, illetve nem figyelünk kellõképpen rájuk. Érdemes megismerni a stresszre adott fiziológiai reakciókat, hiszen ezáltal tudatosodhat bennünk ennek a rendkívül szerteágazó folyamatnak a jelentõsége szervezetünkben. (Ennyivel talán tartozunk Selye Jánosnak, a stressz magyar felfedezõjének is.) A fiziológiai stresszreakciók kiindulópontja az agyféltekék között elhelyezkedõ, meglehetõsen kicsiny idegsejtcsoport, a hipotalamusz. A hipotalamusz többek között szabályozza a belsõ elválasztású mirigyek tevékenységét és tartja fenn az egészséges szervezet mûködési jellemzõinek normális szintjét (testhõmérséklet, szívritmus, vérnyomás, ...). Minden egyes stresszhelyzet aktiválja a központi agyban a hipotalamuszt. A hipotalamusz a szimpatikus idegrendszeren kersztül jelzést küld a mellékvese velõállományának, hogy juttasson adrenalint és noradrenalint a véráramba. Ugyanakkor aktiválja a különbözõ belsõ szerveket és simaizmokat (gyorsítja a szívritmust, kitágítja a pupillákat stb.). A hipotalamusz ugyanakkor hat az alapagyi mirigyre is, amely ACTH hormont választ ki. Ez eljut többek között a mellékvese kéregállományába is ami megnöveli a májban a cukorkibocsátást, és ezáltal a vér cukorszintjét szabályozza. Az ACTH hormon más belsõ elválasztású mirigyeknek is ad jelzéseket, ezáltal további mintegy harminc különbözõ hormon kiválasztását irányítja, illetve szabályozza.
43
VILLAMOS ENERGIA
A stressz hatására tehát megnövekszik a vérnyomás, emelkedik a pulzus, az izmok mûködtetéséhez cukor kerül a véráramba, nõ az izomfeszültség, növekszik a szervezet anyagcseréje. A légutak jobb “átjárhatósága” céljából csökken az orrban a nyálkahártyák mûködése, csökken a nyáltermelés. A lépbõl nagyszámú vörösvérsejt jut az erekbe az oxigénellátás javítása érdekében. A száj kiszáradása tehát a stresszes állapot egyik fiziológiai tünete. A felszíni vérerek összeszûkülnek, hogy ezáltal a sérülések vérzési erõsségét csökkentsék. Megindul a szervezet természetes fájdalomcsillapítóinak (endorfinok) termelése. Ugyanakkor a csontvelõ is több fehérvérsejtet állít elõ a fertõzésekkel szembeni védekezéshez. Egyszóval a szervezet egy erõteljes készenléti állapotba kerül: a stressz hatására “harcolj vagy menekülj” állapotba hozza önmagát. Az idõnként (ritkán) jelentkezõ (optimális szinten lévõ stresszorok) még hasznosak is. Növelik az aktivitást, cselekvõképességet, fiziológiailag ellenállóbbá teszik a szervezetet, hiszen “edzésben” tartják a védekezõ mechanizmust. A gyakori és erõteljes stesszhatások azonban kimerítik a szervezetet, súlyos patológiai rendellenességekhez, végsõ soron a szervezet teljes összeomlásához vezetnek. Az immunrendszer károsodásán keresztül a vírusokkal, baktériumokkal szembeni ellenállóképesség drasztikusan lecsökken. Kórossá változhat a magas vérnyomás és pulzus. Erõteljesen megnõ a fekélyek - ezen belül is a gyomorfekélyek - valószínûsége. Orvosok véleménye szerint az ilyen jellegû megbetegedések legalább 50%-ában a stressz meghatározó szerepet játszik. Egyre inkább az a meggyõzõdésünk, hogy az egészségesebb életfeltételek kialakításának egyik kulcsterülete a stressz elleni hatékonyabb védekezés. Miután a stresszorok keletkezésének fõ területei a munkahely és a család, ezért a védekezést is célszerû lenne erre a két területre koncentrálni. A STRESSZ KEZELÉSÉNEK MÓDSZEREI (STRESSZ-MENEDZSMENT)
A stressz kezelésének alapvetõen négy módszerét tartjuk meghatározónak. Az egyik lehetõségünk a stressz kiváltó okainak megszüntetése. Tapasztalataink szerint lényegesen több stresszor kialakulását tudnánk megakadályozni, mint arra elsõ megközelítésben az emberek gondolnak. Egyik - hangsúlyozzuk, hogy csak egyik - ilyen megoldás a hatékony idõgazdálkodás. A második lehetõség a saját stressztûrõ képességünk fejlesztése. A stressztûrõ képesség fejlesztésének az a lényege, hogy a stresszhatásokkal ellentétes folyamatokat indítunk el tudatosan a szervezetünkben, s ily módon a tényleges stresszorok fiziológiai hatása mérséklõdik. Vannak olyan stresszorok, melyekkel akkor is fel tudjuk venni a küzdelmet, amikor azok megjelennek. Harmadik lehetõségként néhány nagyon hatékony módszer tudatos és következetes alkalmazásával akár meg is szüntethetjük a stresssz hatásait. Végezetül - ez a negyedik lehetõség - azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok stressz kialakulásában mi személy szerint is aktívan résztveszünk. Pontosabban az önmagunkról kialakított képünk (énkép) és attitûdjeink. Amennyiben megfelelõ módszerekkel képesek vagyunk énképünk és attitûdjeink megváltoztatására, akkor ezen a területen is óriási eredményeket érhetünk el. Nézzük meg tehát ezeket a lehetõségeinket néhány saját tapasztalatunk bemutatásán keresztül! 1. A stressz kiváltó okainak megszüntetése
A leghatékonyabb módja a stresszkezelésnek a stressz okainak megszüntetése, vagy számuk csökkentése. Ez gyakorlatilag az optimálishoz közeli stressz-szintû környezet kialakítását jelenti. Természetesen tudjuk, hogy a munkahely nem szanatórium. Nem
tudunk ugyanakkor egyetérteni azokkal, akik úgy gondolják, hogy a stresszorok (stresszt kiváltó okok) nem csökkenthetõk. Ha tudjuk, hogy a munkahelyen mik a stressz leggyakoribb kiváltó okai, akkor már eléggé eredményesen lehet felvenni a küzdelmet azok kialakulása ellen. – (Az egyik hazai vállalatnál a tréning résztvevõi igen erõs stresszjellemzõket mutattak. A tréning tapasztalatai alapján valószínûsítettük, hogy a stresszhatást az egyik felsõvezetõ magatartása okozza. A vezetõ rendszeresen a munkaidõ vége elõtt adott ki sürgõs feladatokat, még aznapi határidõkkel. A vezetõ sokszor késõ estig benn volt a munkahelyén, és rossz néven vette, ha valakit, akire szüksége lett volna, nem találta benn. A munkatársak többsége nem merte szóvá tenni a problémájukat, állandó feszültségben voltak, hogy aznap mikor tudnak hazamenni, lesz-e újabb feladat, másnap nem kapnak-e szemrehányást, hogy nem voltak benn tovább stb. Végül megtaláltuk a megfelelõ formát és fórumot, hogy lehessen a problémáról beszélni. Sikerült megtalálni a vezetõ magatartását motiváló tényezõket, a csoport moderált megbeszélése végül is megtalálta a mindenki számára elfogadható megoldást. Egy nagyon komoly stresszort sikerült a munkatársak életébõl kiiktatni.) – (Egy másik vállalatnál az egyik mûvezetõ szokása volt, hogy hosszasan nézte a szalag mellett dolgozó munkatársakat. A dolgozók figyelme innentõl kezdve megosztottá vált. Figyelték, hogy mikor megy már tovább a mûvezetõ. Eközben megnõtt a figyelmetlenségbõl adódó hibázások száma, ami további elmarasztalásokat vont maga után. Végül az ellenõrzésnek és az információgyûjtésnek egy hatékonyabb módszerét találtuk meg, amit a mûvezetõ is jónak ítélt. Innentõl kezdve a szalagnál dolgozók stresszmentesebben végezhették munkájukat, nõtt a teljesítményük és csökkent a hibás mûveletek száma.) A stressz kiváltó okainak megszüntetése mindenekelõtt törõdést igényel. Mégpedig folyamatos törõdést. Rendszeres idõközönként fel kell mérni az embereket érõ stresszorokat és megkeresni a megszüntetésük módszereit. Senkit sem szeretnénk áltatni. Ez eleinte meglehetõsen sok idõt igénylõ módszer. Amikor egy cégnél a stresszorok felszínre hozatala természetes részévé válik a munkának, akkor ez az idõigény minimálisra csökken. 2. A stressztûrõ készség fejlesztése
A második leghatékonyabb módszer megerõsíteni a személyes stressztûrõ képességünket, azaz a személyes rugalmasság kialakítása. Ennek a módszernek az alkalmazásához meg kell ismerni minden egyes érintett személy stressztûrõ képességét. Majd ennek alapján ki kell dolgozni számukra egy egyéni készségfejlesztési programot. A program elemeire természetesen meg kell tanítanunk a munkatársakat. Ezt mi minden esetben egy tréning keretében végezzük el. A stressztûrõ képesség fejlesztésének gyakori eleme a fizikai erõnlét fejlesztése. (Az Amerikai Egyesült Államokban láttuk például, hogy a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban lévõ dolgozók [ügyfélszolgálat, call-center, zavarelhárító szerelõk, ellenõrök, diszpécserek] részére kötelezõ a testedzés.) Valamennyi publikált vizsgálat azt mutatja, hogy a rendszeres testmozgást (úszás, teniszezés, kocogás, kerékpározás) végzõ személyek a többieknél jóval kisebb valószínûséggel betegednek meg stresszkeltõ események hatására. Amikor valaki ma azt mondja, hogy ma 5-tõl 6-ig relaxálok, akkor a hallgatóság nagyobbik fele megmosolyogja. Pedig a relaxáció egy nagyon fontos eleme a stressztûrõ képességünk fejlesztésének. Amennyiben korábban az okok megszüntetésére irányuló erõfeszítéseinkre azt mondtam, hogy idõigényes, akkor az egy-egy alkalommal jelentkezõ idõráfordítást jelentett. A stressz2003 t 96. évfolyam 2. szám
44
VILLAMOS ENERGIA
tûrõ képesség fejlesztése viszont naponta igényel 20-30 percnyi foglalkozást önmagunkkal. 3. A stressz kezelése
Következõ módszerként a pillanatnyi hatáscsökkentõ technikákat, módszereket kell megemlítenünk, amelyek a stressz létrejöttekor utólagos, azonnali reakciót jelentenek. A rendszer mélyebb megértését segítheti, ha a stressz dinamikáját az autó motorjának mûködéséhez hasonlítjuk. Amikor az emberi szervezet egy stressztényezõ hatását érzékeli, úgy reagál, mint az autó motorja, amelyet felpörgetnek - növekedik a fordulatszáma. A test kémiai vegyületeket bocsát ki magából, adrenalint és kortizolt, amely felgyorsítja a szívdobogást, vérkeringést, a légzést és az általános energiaszintet. A test motorjának folyamatos vagy ismétlõdõ felpörgetése hasonlóan káros és mérgezõ hatással bír, mint amikor az autó motorját bõgetjük anélkül, hogy mennénk valamerre. Ilyenkor kiégés történhet. Ezért a felpörgetett motor, ha már nagy fordulatszámon van, menjen is elõre, tehát konstruktív módon aknázzuk ki a kialakult feszültséget, irányítsuk mi magunk szervezetünk mûködését, amennyire lehetséges. Végül pedig, alkalmi jelleggel, szükségünk lehet a felpörgetett motor lecsillapítására. Ezt a lecsillapítást segíthetik elõ bizonyos módszerek, technikák. Ezek révén gyorsabban juttathatjuk motorunkat alapjárati szintre. Meg kell mondanunk, hogy ebbe a kategóriába tartoznak bizonyos feszültségoldó módszerek, mint az alkohol fogyasztása, altatók, kábítószerek használata, vagy a feszültségoldás agresszivitással. Ezek, mint minden más szokássá válhatnak, s hosszútávon komoly károkat okozhatnak. Konstruktív módszerek használata nélkül hamar kialakulhat egy önmagát erõsítõ káros folyamat. 4. Énképünk és attitûdjeink megváltoztatása
Több mint száz stresszor részletes elemzése alapján arra az eredményre jutottunk, hogy ezek mintegy 25-30%-ában a magunkról kialakított képünknek (énkép) és attitûdjeinknek meghatározó szerepük van. Vagyis a stressz kiváltó okainak kb. negyedét ki tudnánk iktatni, vagy képesek lennénk a mérséklésükre, ha megfelelõ módon megváltoztatnánk énképünket és attitûdjeinket. Kísérletek, és a mindennapi élet tapasztalatai is egyértelmûen bizonyítják, hogy cselekedeteinket énképünk határozza meg. Minden cselekedetünk, érzésünk, maga a viselkedésünk egésze, sõt még a képességeink, készségeink is összhangban vannak ezzel az énképppel. Az énkép korlátokat szab az egyéni teljesítményeknek. Meghatározza, hogy mire leszünk képesek és mire nem. Amennyiben a stressz kialakulásában énképünk bizonyos elemeinek szerepe van, akkor meg kell változtatnunk ezeket az elemeket. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ez sikeresen megvalósítható. Az attitûd jelentése hozzáállás, beállítódás, magatartásbeli prediszpozíció. Lényegében tehát az attitûd határozza meg a viszonyunkat környezetünk mindennemû eseményével, mozzanataival, tárgyaival, személyeivel, politikai vagy absztrakt eszméivel kapcsolatban. Az attitûdünk fogja meghatározni vonzalmunkat vagy idegenkedésünket mindezekhez. Az attitûdök korábbi események, történések tapasztalatok eredményeiként mintegy belsõ értékrendet alakítanak ki. Ezek az értékek táplálkozhatnak a valóság tényleges objektív megítélésébõl, és természetesen ezek lehetnek általunk torzítottak is. Lehetnek másrészrõl pozitív és negatív értékek is. Amikor az értékek objektívek és pozitívak, az ilyen attitûd gazdaggá, kellemessé, boldoggá teszi az életünket. Az objektív, de negatív értékeknek az az üzenete, hogy az ilyen dolgok, élethelyzetek, személyek egyszerûen stresszt okoznak. A jó hír az, hogy az attitûdjeinket is tudjuk tudatosan változtatni. 2003 t 96. évfolyam 2. szám
ZÁRSZÓ
Mindannyian tudjuk: valahogy másképp kellene eltöltenünk ezt a hátralévõ néhány évtizedet, mégis keveseknek sikerül. Akár azért, mert nem tudjuk, hogyan csinálhatjuk másképp, akár azért, mert tudjuk, de nincs lelkierõnk hozzá. Inkább azzal áltatjuk magunkat: majd a jövõ héttõl kezdõdõen, majd amikor egy kis lélegzethez jutok, majd a nyaraláskor, majd nyáron, majd télen, majd újévtõl, majd...... Hisszük, tudjuk: lehet segíteni. Nem gyógyszerekkel, kuruzslással, hanem ésszel, gondolkodással, és jónéhány könnyen elsajátítható technikával. Azt a komplex rendszert, amely a stressz kezelésének valamennyi területével foglalkozik, mi stressz-menedzsmentnek neveztük el. Eddigi stressz-menedzsment tréningjeink tapasztalatai minden várakozásunkat felülmúlták. Van tehát megoldás arra, hogy az Európában elfoglalt “elõkelõ” második helyünkrõl elmozduljunk. Ehhez elengedhetetlen, hogy az áramszolgáltatók humánpolitikai és szakmai vezetõi szembe merjenek nézni az egyre riasztóbb tényekkel. Hiszen be kell látnunk: a mindennapok küzdelmeiben mi magunk vagyunk a tét…
A SZERZÕ Kindzierszky Emil a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki diplomát. Eleinte számítástechnikával foglalkozott, tagja volt az elsõ hazai számítógépet kifejlesztõ team-nek. Elvégezte a BME Villamosmérnöki Karán a Szervezõmérnöki Szakot, ettõl kezdve fokozatosan az emberek fejlesztése lett számára a legfontosabb cél. 1998-ban saját céget alapított, amelynek 50%-ban tulajdonosa és fejlesztési igazgatója. Publikációi, írásai idehaza és külföldön is megjelentek, szemináriumokon, konferenciákon tart elõadásokat. Mintegy 30 készségfejlesztési kézikönyv szerzõje, vagy társszerzõje. Õ maga 20 éve egyéni tagja a MEE-nek. A Harmónia Humán Tréning Szolgáltató Kft. fejlesztési igazgatója. e-mail:
[email protected] Szakmai lektor: Zsigmond Zsuzsanna pszichológus, Lufthansa Technik Kft. humán erõforrás vezetõ
Szemle Vegyszermix
A napfényvezetõk a jövõben a villamos vezetékekhez hasonlóan felszerelhetõk. Még kidolgozás alatt van az a folyékony vegyianyagkeverék, amely a flexibilis mûanyagcsöveket megtölti. Követelmény, hogy környezetkímélõ és hõálló legyen. Fontos szempont: nagy legyen a törésmutatója azért, hogy a napfényt a lehetõ legkisebb veszteséggel vezesse a fényvezetõ csövön át. Nem szabad a folyadéknak semmilyen színt sem abszorbeálni, mert csak így érhetõ el, hogy a csõ másik végén a kívánt fehér fényt kapjuk. Ezt azután színszûrõkkel lehet variálni, vagy prizmával a spektrum színeire bontani, ha a napfényt fényjátékokra akarjuk felhasználni. BULLETIN – 2002/23. Szepessy Sándor
