A STRESSZ JELENSÉGE A KULTURÁLIS HÁTTÉR

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR

NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERKÉPZÉS Levelező Tagozat Nemzetközi Gazdálkodás Szakirány

A STRESSZ JELENSÉGE A KULTURÁLIS HÁTTÉR TÜKRÉBEN

Budapest, 2012.

Készítette: Máth-Bálint Barbara

Tartalom

I. Bevezetés ...................................................................................................................................... 4 II. Stressz – az élet sava-borsa........................................................................................................... 6 II.1. A stressz pszichológiai szempontból ..................................................................................................... 6 II.2. Általános adaptációs szindróma (GAS) ................................................................................................. 7 II.3. Pozitív és negatív hatások ..................................................................................................................... 9 II.4. A stressz és a munkavégzés hatékonysága, pszichés reakciók ........................................................... 10 II.5. Stressz a munkahelyen ....................................................................................................................... 12

III. A kulturális háttér ....................................................................................................................... 17 III.1. Alapvető szükségletek........................................................................................................................ 17 III.2. A kultúrák szerkezete ......................................................................................................................... 18 III.4. Kulturális dimenziók........................................................................................................................... 20 III.5. Jellemző szervezeti kultúrák .............................................................................................................. 25 III.6. Kultúrák találkozása ........................................................................................................................... 26 III.7. Kulturális intelligencia ........................................................................................................................ 28

IV. Japán ........................................................................................................................................... 28 IV.1. Földrajz .............................................................................................................................................. 29 IV.2. Történelem ........................................................................................................................................ 30 IV.3. Kultúra ............................................................................................................................................... 32

V. Németország ............................................................................................................................... 35 V.1. Földrajz .............................................................................................................................................. 35 V.2. Történelem ........................................................................................................................................ 36 V.3. Kultúra ................................................................................................................................................ 38

VI. A stressz jelensége az egyes kultúrákban ................................................................................... 42 VI.1. Japán .................................................................................................................................................. 42 VI.2. Tipikus stressz-faktorok a japán kultúrában ...................................................................................... 44 VI.3. A stressz kezelése a japán kultúrában ............................................................................................... 49 VI.4. Németország ...................................................................................................................................... 52 VI.5. Tipikus stressz-faktorok a német kultúrában .................................................................................... 52 VI.6. A stressz kezelése a német kultúrában.............................................................................................. 56

VII.

A multikulturális környezet kihívásai ................................................................................... 57

VIII.

Záró gondolatok ................................................................................................................... 62

IX. Ábrajegyzék ................................................................................................................................. 65 X. Források ...................................................................................................................................... 65

3

I.

Bevezetés

„A gazdasági növekedés egyfelől a társadalmi fejlődés hajtóereje, másfelől azonban tény, hogy kellő körültekintés nélkül saját életterünket pusztítjuk vele. Mindannyian a Földön élünk, s annak bármely pontján is születtünk, rá vagyunk utalva. Mindenkinek szüksége van egyaránt tiszta levegőre, vízre és táplálékra, - aminek elengedhetetlen előfeltétele a szennyezésektől mentes, de tápanyagokban gazdag, megművelhető termőföld. Szükség van továbbá nyugalomra a regenerálódáshoz; függetlenül országtól, kultúrától, a gazdasági fejlettség fokától. Napjaink egyik legsürgetőbb problémája nemzetközi szinten is a gazdasági fejlődés, növekedés ellátása kellő mennyiségű energiával úgy, hogy a következő generációkra is élhető életet, természetes, emberi környezetet hagyjunk; azaz az oly sokat emlegetett fenntartható fejlődés feltételeinek megvalósítása. „1 Így

kezdődött

első

szakdolgozatom,

melyet

a

Budapesti

Gazdasági

Főiskola

Külkereskedelmi Karának végzős hallgatójaként készítettem, Távol-keleti interkulturális menedzsment alapképzésen. Akkori témám a japán gazdaság reakciói voltak a klímaváltozás kihívásaira. Amikor 2007-ben nekiláttam a téma kidolgozásának, nem is sejtettem, hogy az egyik - akkoriban nem is kifejezetten jelentősnek tűnő - tanulmány mennyire szöget üt majd a fejembe. Kinézve az ablakon, szembesülve az egymást követő szélsőséges időjárási jelenségekkel nem gondoltam, hogy pályakezdőként – aztán már nem is annyira kezdőként – a globalizálódó környezet egy egész más faktorának hatását sokkal előbb fogom tapasztalni a bőrömön, mint a klímaváltozás okozta problémák bármelyikét. Az említett tanulmány egy építészeti fórum anyagai között jelent meg, hangsúlyozva a természetes környezet fontosságát, az ember által épített élettér természetes jegyeinek jelentőségét. 2 Japán társadalomkutatók körében már majd’ 10 évvel ezelőtt is terjedt az a nézet, hogy a jövő évezred tudományos -, technikai -, és gazdasági versenyét az a közösség fogja 1 2

Bálint Barbara – Japán gazdasága és a klímaváltozás, BGF KKFK szakdolgozat, 2007. (5. oldal) http://epiteszforum.hu/node/1164, 2012. 02.26.

4

megnyerni globalizálódó világunkban, amelynek inspiráló, intuitív tájai, élhető és szerethető életterei, az emberi tartózkodásra, gyors regenerálódásra alkalmas közösségi terei lesznek. Ha ebben az újfajta gazdasági versenyben részt kívánunk venni, megkerülhetetlen a gazdasági versenyképességet végső soron megteremtő intuitív ember pszichés hátterét, egészséges életkörülményeit alakító tényezőkkel, így a stresszel is foglalkozni. Az azóta eltelt 4 évet multinacionális, multikulturális környezetben töltöttem, előbb egy japán, majd egy klasszikus amerikai „multinál”, német, osztrák és svájci ügyfelekkel dolgozva. Hamar rá kellett jönnöm, hogy van ennek a környezetnek, vagy ha úgy tetszik, életmódnak néhány egészen speciális tényezője. Valóban mindannyian emberek vagyunk alapvető szükségletekkel, s mindenkinek kihívást jelent megküzdeni a napi feladatokkal, megfelelni az elvárásoknak. Valóban sokat számít, hogy mennyi időnk marad regenerálódásra, és hogy azt az időt milyen hatékonyan tudjuk hasznosítani. Ez alapvetően befolyásolja minden ember által végzett munka színvonalát, így a gazdasági teljesítményt is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ennek megélésére - arra, hogy mi jelent kihívást és arra hogyan reagál valaki - nagyon nagy hatással van a kulturális háttér, ahonnan az illető érkezik. Ennek megfelelően eltérő lesz az is, hogy mit tekint elérendő állapotnak, vagy mi segíti hozzá a regenerálódáshoz. Azt gondolom, napjaink nemzetköziesedő világában, ahol lépten-nyomon más kultúrákkal, vagy legalábbis azok származékaival találkozunk, ezt megismerni és megérteni nagyon fontos. Mind az egyes ember, vagy a közösség életszínvonalának, mind pedig a gazdasági teljesítőképesség szempontjából. Erről szól tehát a jelen dolgozat: a stressznek és annak kezelésének általános és kultúránként eltérő jelenségeiről, melyekről elmondhatjuk, hogy a versenyképesség igen fontos, mégsem mindig kellőképpen figyelembe vett befolyásoló tényezői. Ahhoz, hogy ezt szemléltessem, dolgozatomban bemutatom a stresszt pszichológiai és társadalmi oldalairól, a különböző kultúrák összehasonlításának alapjait, és példaként használom – személyes tapasztalataim miatt- Japán és Németország kultúráját, természetesen némi magyar kitekintéssel. 5

II.

Stressz – az élet sava-borsa

II.1. A stressz pszichológiai szempontból 3 Ha a stresszről beszélünk, először is tisztázni kell az alapfogalmakat, mivel ezek mind a fiziológiában, ergonómiában vagy pszichológiában használva kettős értelemmel bírnak. A stressz szó először is jelenthet megterhelést, mely az adott egyént éri. Ez egyfajta ráhatás, mely megváltoztatja az egyén alkalmazkodási folyamatait, akár fizikai, akár pszichológiai értelemben véve. Ebben az értelmezésben a stressz, a megterhelés tehát kiváltó okot jelöl, hatásainak összessége az igénybevétel. Ennek relatív nagysága és a rá adott reakciók nem csak az adott esettől, hatástól, de az egyén jellemzőitől is függenek. Különböző fizikai vagy lelki állapotú egyéneknél nyilvánvalóan eltérő lesz az előidézett változás mértéke, iránya. A második értelmezésben a stressz, a pszichés feszültség maga az előidézett állapot, melynek kiváltó okai a stresszorok és hatására stresszreakciók alakulnak ki. A megterhelés alapvetően két fő típusra bontható, általában vagy izommunka végzésével – például az irodai munkát végzők többségénél fellépő, helytelen testtartásból, monitornézésből adódó izomfeszültsége -, vagy információáramlással kapcsolatos. Ez utóbbi is lehet fiziológiai vagy pszichés. Érheti például fizikai értelemben túl sok inger az érzékszerveket. Tipikus példa lehet erre az állandó illatfelhőben dolgozó parfümbolti eladó, vagy a munkahelyi zajnak – nem feltétlen gépek zajának, de akár hangos zenénekkitett dolgozók. Ezeknek a hatásoknak a nagy része nem tudatosul, de a központi idegrendszer alacsonyabb szintjein felhasználódik, például új reflexek, automatikus mozgásminták kialakulásában játszik szerepet, tehát fiziológiai információterhelést okoz. De az érzékszerveket bombázó ingerek más része tudatos érzetté alakulva pszichés, mentális információterhelést idéz elő. A megterhelés által kiváltott igénybevétel legjellemzőbb eredménye az elfáradás, amely a szervezet funkcionális lehetőségeinek csökkenésével járó fiziológiai dezorganizáció.

3

Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések hallgatói számára című oktatási segédanyag, kézirat, BME MBA 2001

6

Megjelenik a központi idegrendszer szintjén is, az agykérgi aktiváció csökkenését eredményezi. Az elfáradás rendkívül összetett biológiai állapotnak tekinthető, amelynek tulajdonképpen csak megnyilvánulási formáit ismerjük. II.2. Általános adaptációs szindróma (GAS) A stressz vizsgálatakor mindenképp meg kell említenünk a magyar származású Selye János nevét, aki a stresszor - stressz – stresszreakció fogalomrendszerben gondolkodott, s akitől fejezetünk címe is származik. Nevéhez fűződik az úgynevezett általános adaptációs szindróma (General Adaptation Syndrome = GAS) felfedezése. Ez lényegében annak megfigyelése, hogy a stresszor megjelenésekor az emberi szervezetben úgynevezett „alarm-reakció” játszódik le, ami meglepően egységes képet mutat, függetlenül a konkrét stresszor természetétől. Legyen szó tehát akár egy, az életet veszélyeztető, nyilvánvalóan súlyos helyzetről (pl. komoly baleset), kétes kimenetelű szituációról (pl. ha megtámadnak minket az utcán, az első pillanatban nem vagyunk tisztában sem az illető szándékával, sem az erőviszonyokkal), vagy akár egy nyilvánvalóan kis horderejű eseményről (pl megvágjuk magunkat krumpli hámozás közben), első lépésben ugyanazok az agyi területek aktivizálódnak. Ennek folytatásaként bizonyos endokrin mirigyek (pl. agyalapi mirigy, pajzsmirigy, stb) fokozott működésbe kezdenek, olyan hormonokkal (pl. adrenalin) árasztva el a szervezetet, amelyek hatása az egyes szervekhez, izmokhoz jutva lehetővé teszi a harc vagy menekülés által megkövetelt fokozott teljesítményt. Biológiai szinten hasonló reakciókat produkál a test a pszichológiai stresszhelyzetekre is, de ehhez köthető az is, hogy sok betegség kezdeti tünetei igen hasonlóak, s csak később jelennek meg a specifikus jellemzők. A stresszor megjelenése tehát a szervezet számára egyfajta sokkot jelent, kibillenti azt megszokott működéséből, a legtöbb esetben átmenetileg csökkentve annak ellenálló képességét. Ennek a sokkhatásnak és a következtében fellépő „alarm-reakciónak” eredményeként a szervezet mozgósítja tartalékait, és a kezdeti meggyengülés után fokozott szintre emelkedik az ellenálló képesség, aktívan ellen tartva a stresszor hatásainak. Az idő előre 7

haladtával azonban, ha a stresszor jelenléte, intenzitása nem változik, az adott körülményektől és az egyén adottságaitól – fizikai és pszichés kondíciójától- függően a tartalékok kimerülnek, a szervezet állapotában pedig rohamos hanyatlás figyelhető meg.

1. ábra: a Selye-féle általános adaptációs szindróma4 Ennek ismeretében belátható, hogy míg bizonyos mértékű stresszhatás alkalmanként megnöveli a teljesítőképességet, az igen gyakran ismétlődő vagy állandóan fennálló – krónikus – stressz mellett a szervezet tartósan kimerült állapotba kerül. Így például a nagyobb stressznek kitett emberek immunrendszere, betegségekkel szembeni ellenálló képessége általában gyengébb kevesebb stresszt megélő társaikéval szemben. Ezt a tényt érdemes emlékezetünkben tartani, ha nem akarjuk, hogy teljesítőképességünk áldozatául essen a kezeletlen, ráadásul sok esetben szükségtelen ám elkerülhetetlen stressz hatásának. Ki kell azonban emelni, hogy hosszú távon mégis nagy különbség van az egyén által önként vállalt, keresett stressz (eustressz) - mint például sportverseny, szórakozás- és a nem kívánatos stressz (distressz) hatása között. Míg ugyanis az előbbi bár kihívás elé állítja az egyén képességeit, van lehetőség azok fejlesztésére, és a feladattal való megküzdés 4

Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések hallgatói számára című oktatási segédanyag, kézirat, BME MBA 2001 (3. oldal)

8

építi a személyiséget. Utóbbi esetében szintén a képességek határait feszegetjük, viszont itt általában nincs lehetőség felnőni a kihíváshoz, vagy az olyan mértékű energiát igényel, hogy a helyzet testi-lelki károsodáshoz vezet. II.3. Pozitív és negatív hatások A fentiekből az is következik, hogy nem feltétlenül kell mindig a stressz csökkentésére törekedni. A túlságosan alacsony stressz-szint (pl. monotónia) épp úgy káros tud lenni, mint a túl sok stressz. A változatos élethelyzetek, kihívást jelentő feladatok, érdekes tevékenységek, izgalmak, kalandok (sport, utazás) keresésével igyekeznek az egyének a számukra optimális stressz-szintet beállítani. Ez természetesen személyiség- és – mint a későbbiekben látni fogjuk – kultúra-függő jelenség.

Ez a szubjektíve optimális szint egyszersmind a teljesítőképesség, tehát a munkavégzés szempontjából is a legmegfelelőbb. Ez alatt a szint alatt a figyelem már csökken, nagyobb az esély a „kihagyásos” hibákra. Ha viszont a stressz-szint ennél sokkal magasabb, bekövetkezik a túlterhelés, nő a tévedések, hibák száma. Az egyén szempontjából pedig mind a túl alacsony, mind a túl magas terhelési szint fokozott igénybevételt jelent, hamarabb következik be az elfáradás, mindez pedig kudarc-élményhez, frusztrációhoz vezet.

Általánosságban elmondható tehát, hogy az embert érő túl kevés inger csökkent teljesítőképességgel jár. A stressz bizonyos tartományon belüli növekedése pozitív hatású, növeli a teljesítményt: gyorsul az információ feldolgozás, a hatékonyság érdekében ésszerű prioritások szerint rangsoroljuk a részfeladatokat.

A tovább növekvő stressz-szint mellett nő a „téves beavatkozás” típusú hibák valószínűsége is, a hatékonyság tehát hanyatlani kezd. Az optimális szint nagymértékű, vagy hosszú távú meghaladása azonban megint csak rombolóan hat a teljesítményre, sőt bizonyos – az egyén számára- extrém szintet meghaladva megjelennek a félelem jelei. Ez az állapot már emocionális elemeket is tartalmaz, minőségében eltér tehát az előző három fázistól. Ilyen állapotban az ésszerű reakciók esélye rohamosan csökken, ezzel arányosan pedig nő a hibázás valószínűsége. 9

II.4. A stressz és a munkavégzés hatékonysága, pszichés reakciók A stressz mértéke és a teljesítőképesség, a munkavégzés hatékonysága közötti összefüggés grafikonon is ábrázolható, melynek pontos görbéje természetesen egyéntől és helyzettől függően változik:

2. ábra: a stressz hatása a munkavégzés hatékonyságára5

Bár ahogy a stressz optimális szintje, úgy annak túl alacsony vagy túl magas mivolta is egyéniség függő, nagy mértékben szubjektív fogalom, vannak bizonyos események, faktorok, melyek általános értelemben stressz-keltőek. Idesorolható minden olyan esemény, mely jelentős mértékű alkalmazkodást igényel. Ilyenek például a traumatikus események, természeti katasztrófák, háborúk, vagy akár az egyén életének nagyobb fordulatai. Amennyiben ezek az események bejósolhatatlanul

5

Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések hallgatói számára című oktatási segédanyag, kézirat, BME MBA 2001 (5. oldal)

10

következnek be, az egyénnek nincs lehetősége felkészülni rájuk, ez növeli az események befolyásolhatatlanságát, így a trauma mértékét és mélységét is. Az így kialakuló úgynevezett tanult tehetetlenség idővel fásultsághoz, depresszióhoz vezet, hiszen az egyén hiába küzd a kellemetlen események bekövetkezte ellen. Különösen veszélyeztetett foglalkozások például ebből a szempontból a mentők, baleseti sebészek.

A negatív stresszre adott pszichológiai reakciók is jól körülhatárolhatóak olyan általános tünetek megjelenésével, mint például a szorongás, rossz előérzet, feszültség, vagy félelem. Az emberi szenvedés „normális” terjedelmét meghaladó traumatikus események átélőinél jellemzőek a poszttraumás stresszbetegség tünet együttesei: érdektelenség a világra, a trauma visszatérő újraéledése, valamint koncentrációs nehézségek, izgatottság, alvászavarok. Más típusú, az erőfeszítések ismételt akadályba ütközésével, az eredmény meghiúsulásával járó stresszekre adott tipikus válasz harag, és az agresszióban testet öltő frusztráció. Pszichológiai szempontból csoportosíthatjuk a stresszel való megküzdés módjait is, például aszerint, hogy a probléma megoldására irányuló, logikusan mérlegelt stratégiáról van-e szó, vagy inkább az érzelmi feszültség feloldása áll-e a központban. Az, hogy mikor milyen megoldáshoz folyamodik valaki, függ természetesen a személyiségétől és az adott szituációtól is. Befolyásolhatatlan események kapcsán például tipikusan az érzelemközpontú megközelítés jöhet csak szóba. Mivel ez a megküzdési mód magát a stressz helyzetet nem változtatja meg, csupán az elszenvedő érzelmi állapotát módosítja, s kissé önbecsapás jellege lehet, a pszichoanalitikus iskola ezeket az eszközöket elhárító mechanizmusként tartja nyilván.

Hogy néhány példát említsünk, ilyen az elfojtás, mikor is gyakorlatilag kiszorul a tudatból az, ami túl fájdalmas vagy félelmetes a feldolgozáshoz. Hasonló az ok keresése, a racionalizálás, az ellenkező irányú motiváció kifejlesztése, a reakcióképzés, a projekció, vagyis a nem kívánatos tulajdonságok kivetítése másra, az elhatárolódás segítése absztrakt fogalmak használatával, vagyis az intellektualizáció. A felszínre nem hozható, és 11

eredeti formájában nem kezelhető motívum áttolása is lehetséges más csatornára, de ide tartozik a stresszhelyzet kifejezett tagadása is.

II.5. Stressz a munkahelyen 6 Ahogy láttuk, a stressz szónak több jelentése lehet, és az általa takart jelentés is sokrétű. Mi a továbbiakban azzal a jelenséggel fogunk foglalkozni, melyet olyan testi-lelki reakciók összességeként írható körül, mely akkor áll elő, ha az egyén olyan helyzettel szembesül, melynek megoldása saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére álló erőforrásokat. Ilyen helyzetek adódnak bőséggel a magánéletünkben épp úgy, mint a munkánkban. Ez utóbbit mégis külön témaként emelném ki, hiszen a munkahely az a terep, ahol talán kevésbé van lehetőségünk változtatni a mindennapos stresszen, kénytelenek vagyunk eltűrni, hiszen a megélhetésünk függ tőle, ám ha kezeletlenül hagyjuk, mint egy betegség, hosszú távon megteszi a magáét. Sokszor hallani életerős, fiatal emberekről, akik nem bírva a „nyomást”, váratlanul hosszabb időre vagy akár véglegesen is munkaképtelenné válnak. Vannak becslések, melyek kb. napi 1 millió főre teszik például az Egyesült Államokban azok számát, akik a munkahelyi stresszhez köthető megbetegedés miatt vannak távol a munkától. Elképzelhetjük, milyen termeléskieséssel, lemaradással és milyen - a társadalombiztosítást terhelő - költségekkel járhat ez.

A főállásban dolgozók átlagosan napi 8 órát töltenek a munkahelyükön, elmondhatjuk tehát, hogy ébrenléti idejüknek legalább a fele a munkahelyükön, munkatársaikkal telik. Már pusztán e miatt a tény miatt sem mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között töltjük aktív életünk nagy részét. Már csak amiatt is érdekes „terep” a munka világa, mert globalizálódó világunkban már nem kell külföldre utaznunk, vagy tipikusan a külfölddel kapcsolatos szakmát választanunk ahhoz, hogy akár napi szinten is idegen kultúrákból érkezőkkel találkozzunk, kelljen velük együtt dolgoznunk, ami önmagában is feszültségekhez vezet. Az interkulturális érzékenység, fogékonyság a boldoguláshoz szükséges alapkészséggé válik. Márpedig a munka, a munkahely még a kultúrában gyökerező különbözőségek nélkül is rejt magában tipikus stressz-forrásokat. 6

Juhász, Ágnes: Munkahelyi Stressz, Munkahelyi egészségfejlesztés – Oktatási segédanyag 2002. 2-19. oldal

12

Magával a feladattal kapcsolatos stresszorok például a minőségi vagy mennyiségi alulvagy túlterhelés problémái. Ide sorolhatóak a munkafeltételek, ha például nincsenek biztosítva az elvárt teljesítményhez szükséges körülmények, ha nagy az esély a hibázásra és annak szigorú következményei vannak. Stresszorként jelenik meg az is, ha az egyénnek nincs beleszólása napi munkájának alakításába, a munkafolyamat ritmusába, az eszközök kiválasztásába. Mivel megborítja a bioritmust, a többműszakos munkarendet is fokozottan stresszes életvitelnek tekinthetjük, ahogy a kiszámíthatatlan, nagymértékű túlórázással járó munkaköröket is.

Alkalmazkodást követelnek, tehát stresszorként hatnak a változások a munkahelyen, legyenek ezek akár személyi cserék, vagy a munkafolyamatok átalakítása, magának a szervezetnek az átformálása, stb. Itt említeném meg a 21. század technikai fejlődésének, információs társadalmának mellékhatását, az állandó versenyfutást az idővel, a haladással. Innovatív cégeknél ma már általában találunk úgynevezett „change management” tréningeket, ezek alatt azonban nem pusztán a változások feldolgozását, kezelését kell érteni. Sokszor elvárásként, szinte a sikeres, boldog ember ismérveként említik, hogy mindig egy lépéssel a változások előtt kell járni, sőt, egyenesen legyünk azok elindítói, motorjai. Azt gondolom, egyfelől jó az, ha a dolgozók bele vannak vonva a változások alakításába és nem félnek azoktól. Másfelől viszont ez az életszemlélet tökéletesen alkalmas arra, hogy sose éljük meg a jelent, hanem mindig valami olyasmin járjon az eszünk, ami még nincs, és talán nem is lesz soha.

A munkakörnyezettel kapcsolatos stresszek közé sorolhatóak természetesen a munkavégzés fizikai körülményei, mint a zaj, a hő, a világítás, a zsúfoltság, vagy akár az irodában használt színek. Nagyvállalatoknál elterjedtek első sorban a Japánból származó egy légterű irodák, melyek bizonyos szempontból megkönnyítik a csapatmunkát, másfelől azonban nem lévén lehetőség félrevonulni, plusz stressz-faktorként is hatnak.

Különböző stresszorok kapcsolódnak a szervezetben betöltött szerephez is. Például, ha nem elég világosak a szerephez kapcsolódó feladatok, elvárások, lehetőségek, felelősségek. Ha ütköznek a szerepek, ha olyan feladatok hárulnak valakire, amiket egyszerre nem lehet kellő alapossággal elvégezni, vagy ha úgy érezzük, olyasmit is ránk 13

osztottak, ami nem is a mi feladatunk lenne, és hátráltat a saját dolgunk intézésében. Például, amikor a főnökünk hirtelen ránk osztja egy feladatát, amit nincs kedve elvégezni, és emiatt nem marad időnk arra a munkára, ami alapján a saját teljesítményünket értékelik majd.

Érdekes tendencia figyelhető meg az utóbbi években például abban is, hogy sok ágazatban a legegyszerűbb asszisztensi munkákra is több nyelven beszélő diplomásokat alkalmaznak csak, még akkor is, ha erre semmi különösebb ok nincs, nincs kilátásban későbbi előrelépési lehetőség. Nyilván, aki sok mindenhez ért, arra sok mindent rá is lehet majd bízni, és nem kell külön embert felvenni részfeladatok ellátására. Mégis azt gondolom, nem szerencsés ez a tendencia, sem a magasan képzettek, sem az alacsonyabb végzettségűek, sem pedig az adott cég számára. Míg a diplomás vezetői asszisztens adott helyzetben nem érzi feladatának (esetleg ideje nem jut rá) a vendégek fogadását, vagy a kávéfőzést, addig valaki, aki alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, boldogan elvállalná ezeket a feladatokat, és azok elegendőek is lennének számára. Ha indokolatlan elvárásokat támasztanak egy munka megszerzéséhez, az hosszabb távon nem lesz kihívás, inkább visszalépés a kiválasztott jelentkező számára, ami megint csak feszültséget szül. Eközben az az ember, aki sokkal inkább az adott pozícióra lenne való, hosszabb távon is elégedett lenne vele és emiatt talán még jobban is végezné, esélyt sem kap.

A felelősség és az autonómia kérdése is rejt stresszorokat. Egyes személyiség típusok számára már a kisebb vezetői szereppel járó felelősség is túlzottan megterhelő, főleg ha az a munkatársak irányításával, teljesítményük értékelésével, és így jövőjük befolyásolásával is jár. Ugyanakkor összetett, felelősségteljes munkakörben feszültséget szül, ha a legkisebb kérdésben is ki kell kérni mások véleményét, ha minden döntést külön engedélyeztetni kell.

A szakmai előmenetelhez, karrierhez kapcsolódó stresszt jelent mind a túl gyors, mind a túl lassú fejlődési, előrejutási lehetőség. Hogy kinek mennyi időbe telik „kinőni” egy munkakört, és mikor érdemes tovább léptetni, egyénfüggő. Ha a vállalat szükségtelenül

14

sürgeti az áthelyezést, mikor az illető még nem érzi késznek magát rá, megint csak felesleges feszültség alakul ki. A karrierépítés témájában érdemes külön megemlíteni a pályafutás befejezését is. Nem csak felfelé ível ugyanis az ember szakmai élete, egyszer elérkezik a csúcspont, majd a visszavonulás, a nyugdíj. Mind az egyén, mind a cég számára szerencsés, ha a felhalmozott tapasztalat nem minősül automatikusan elavulttá, nem vész el a megbecsülés, a vállalat számára pedig a tudás. Japán vállaltoknál figyelhető meg az a megoldás, hogy a megbecsült dolgozók, vezetők visszavonulásuk után tiszteletbeli tanácsadó szerepben maradnak, megőrizve arcukat.

Következő kategóriánkba, a csoportokhoz kötődő stressz-források közé sorolhatjuk az összetartás, csapatszellem, a munkatársi kapcsolatok minőségének kérdését, valamit a felettessel, vagy beosztottal való kapcsolatot. A csoporton belüli konfliktusok tárgyalásakor külön említést kell tennünk a munkahelyi (iskolai) pszichoterror jelenségéről. Nem véletlenül alkották meg rá a mobbing, vagy az ijime fogalmait, mind a nyugati, mind a keleti típusú kultúrákban. Ezek a kifejezések hosszabb időn keresztül tartó, következetes „szekálást” takarnak a munkatársak vagy főnökök részéről. Állhat például valamilyen adottság, tulajdonság kigúnyolásából, kiközösítésből, megszégyenítésből, a vélemény semmibe vételéből, az ítéletek kétségbe vonásából, de akár fizikai (szexuális) bántalmazással való fenyegetésből, vagy magából a bántalmazásból is. Sajnos – főleg Japánban- egyre gyakrabban végződnek halállal az esetek: vagy mert a bántalmazott belehal sérüléseibe, vagy mert inkább önkezével vet véget szenvedéseinek. A jelenség azonban nem keleti sajátosság, például Németországban is működnek már internetes segélyközpontok a munkahelyi pszichoterror áldozatai számára.

Maga a szervezeti légkör is lehet önmagában stresszes vagy lazább. Nemzetközi cégeknél nagymértékben megjelenik a kulturális faktor: az a kultúra, ahonnan az adott szervezet arculata, szabályai, előírásai származnak nagyban különbözhet attól, ahova később ezeket a szabályokat áttelepítik. Az eredeti környezetében elfogadható mennyiségű előírás túlszabályozottnak minősülhet egy másik országban, vagy fordítva.

15

Tipikus munkahelyi stresszorként említhető még a vezetési stílus, mely azonban ismét személyiség és kultúra-függő. Feszültséget kelt, ha az ellenőrzési, értékelési rendszer kiszámíthatatlan, nem objektív, igazságtalan.

Vannak bizonyos tényezők, melyek bár a munkahelyen kívülről származnak, de azzal együtt hatnak. A társadalom, a gazdaság általános állapota egyfajta alaphangot ad, magas munkanélküliség mellett például plusz teher, hogy az adott munkát meg kell tudni tartani, és akkor sem lehet váltani, ha az ember belátja, hogy nem neki való.

Meghatározóak a családi, társadalmi kapcsolatok is, a magánélet szerepeinek ütközése vagy összeegyeztethetősége a munkahellyel. Itt még mindig külön kell említeni a nők szerepét, akik a legtöbb társadalomban az otthon, a háztartás hagyományos szerepeinek elvárásai mellett a munkahelyükön is teljesítenek. Természetesen azt, hogy ezek a faktorok hogyan hatnak a munkahelyi teljesítményre, a cég maga is befolyásolja épp úgy, ahogy a társadalom általános berendezkedése. Példaként említeném a munkaerőpiacra visszatalálni igyekvő kisgyermekes anyákat: míg például Nyugat-Európában elterjedt a részmunkaidős

foglalkoztatás

lehetősége

a

számukra,

Magyarországon

még

különlegesnek számít, ha egy cég engedi részidőben visszatérni, esetleg otthonról dolgozni a munkavállalót.

Végül megemlítenék még néhány olyan jellegzetes munkahelyi stresszort, mint amilyen a gyakori költözködéssel, esetleg külföldre településsel járó munkakörök sajátossága, vagy a társadalomtól való elidegenedés faktora például az ellenőrök, esetleg rendőrök esetén. Súlyos konfliktust jelenthet, ha valakinek a személyes értékrendje ütközik a cégével, például elvárják tőle, hogy hazudjon az ügyfeleinek. Fontos tényező még a munkavégzés helye, megközelíthetősége, a munkába járással töltött idő mennyisége. Saját példámból tudom, hogy napi másfél óra oda, és ugyanennyi visszautazás rengeteg időt vesz el minden más tevékenységtől, elkerülhetetlen a torlódás, a konfliktusok kialakulása, de legalábbis sok energiát emészt fel a mindennapi élet megszervezése.

16

III.

A kulturális háttér

III.1. Alapvető szükségletek Az előző fejezetben az általunk vizsgált stresszt olyan jelenségként írtuk körül, amely testilelki reakciók összessége, és akkor áll elő, ha az egyén olyan helyzettel szembesül, melynek megoldása saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére álló erőforrásokat. A helyzet súlyosságát, kezelhetőségét nagyban befolyásolja tehát az egyén saját véleménye, ahogyan azt megéli. A feldolgozás, a negatív következmények csökkentésének érdekében szem előtt kell tartani, hogy a fiziológiai reakciók hosszú távon azokat is kikezdik, akik pszichésen erősebbek, náluk csupán később jelentkeznek a felhalmozódott feszültség hatásai. A kulturális háttér szerepének jelentősége az egyén személyiségét alakító szerepében gyökerezik. Az egyén viselkedésének alapját maga az emberi természet, a szükségletek kielégítésére való törekvés adja, és az emberiségre általános érvényűnek tekinthető. Ezeket

a

szükségleteket

legegyszerűbben

az

úgynevezett

Maslow-piramissal

szemléltethetjük:

3. ábra: a Maslow-féle szükségletpiramis7 Mint látjuk, az alapmodell legalsó szintjét az életben maradás fizikai feltételei jelentik, majd annak igénye, hogy ezek folyamatosan biztosítva legyenek. Ezt követi a társas

7

http://emk.hu/internetes-tanulas/tudatossagunk-utja-2-2/ (2012.04.15.)

17

kapcsolatok, a csoporthoz tartozás igénye, majd az elismerés, az önbecsülés szükséglete. A piramis csúcsát a személyiség fejlődésének, az önmegvalósításnak igénye képezi. Ez a modell azonban csupán az emberi viselkedés egyetemes alapjait határozza meg, a személyiség felépítése ennél jóval sokrétűbb. Ezekre az öröklött alapokra ráépülnek a kultúra tanult szabályai, melyek meghatározzák, hogyan látja az egyén saját szükségleteit, mit tekint kívánatos, elérendő állapotnak, és mi módon lát hozzá a szükségletek betöltéséhez. Ez fogja megadni az egyes ember személyiségének vázát, melyet egyéni jellemvonásai tesznek majd teljessé és különböztetnek meg társaiétól.

III.2. A kultúrák szerkezete

Ha kultúrákról szólunk, mindenképp ki kell emelni Geert Hofstede nagy hatású holland szociálpszichológus, a nemzeti és szervezeti kultúrák interakcióinak szakértőjének nevét. Hofstede 2010 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

8

Számos könyv

szerzője, kutatásai a munkához kötődő értékrendeket vizsgálták egységesen nagyszámú, több kultúrát felölelő mintákon. Egy olyan univerzális módszertan kidolgozásán fáradozott, amely amennyire csak a lehetőségek engedik kultúra-független, így általánosan alkalmazható minden kultúra elemzésére, valamint tudományos jellegű és gyakorlati következtetések levonására egyaránt alkalmas.

Dolgozatom szempontjából azért is érdekes a munkássága, mert 1967 és 1973 között jelenlegi

munkahelyem

(ahonnan

témaválasztásom

is

származik),

az

IBM

pszichológusaként tevékenykedett, s mintegy 116 000 alkalmazott hozzáállását vizsgálta egy előre összeállított kérdőív alapján. Összehasonlítási kritériumként a tudatalatti értékek és beállítódások, mint kulturális alkotóelemek – mentális programok – szolgáltak. Munkássága a mai napig meghatározó jelentőségű a kulturális különbségek kutatásában. Nevét elsősorban az általa kidolgozott és vizsgált kulturális dimenziókkal összefüggésben szokás említeni, melyeket később itt is bemutatok. Hofstede tehát az emberek tanult viselkedését egyfajta szellemi „szoftvernek”, mentális beprogramozás eredményének tekintette, s a következőképpen ábrázolta ennek szintjeit:

8

http://geert-hofstede.com/ (2012.04.15)

18

4. ábra – a szellemi beprogramozás szintjei9 Bár a különböző szintek közötti határok elmosódottak, az emberi lét fizikai szükségleteit mindannyian ismerjük. Érdemesebb kitérni magára a kultúra fogalmára, és a különböző kultúrák jellemzésének szempontjaira. Amit dolgozatomban a kultúra fogalma alatt értek, megfelel Hofstede definíciójának, mely szerint a kultúra „kollektív szellemi beprogramozás, amely emberek egy csoportját vagy kategóriáját megkülönbözteti egy másiktól”. 10 Az tehát, hogy az adott társadalom tagjai számára mi számít követendő értéknek, vagy kerülendő viselkedésformának, ennek a szellemi beprogramozásnak az eredménye. Hofstede a kultúra megnyilvánulásainak négy rétegét különbözteti meg, amelyeket egymásra épülő hagymalevélként szemléltethetünk. 1-es kultúrának nevezi azt a szintet, melynek tárgyi, tárgyiasult termékei az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti, az építészeti alkotások, az ételek, az öltözködés stb. Ezt a külső szemlélő számára is jól látható réteget nevezi Hofstede szimbólumoknak, s ide sorolja azokat, az adott kultúra tagjai számára sajátos jelentéssel bíró tárgyakat is, gesztusokat, hajviseletet, amelyek gyorsan változnak, más kultúrák által átvehetők. A második rétegbe a valóságos vagy képzelet szülte hősöket sorolja, amelyek az adott kultúrában megbecsült, követendőnek tartott tulajdonságokkal

9 10

http://www.scribd.com/ttibor_8/d/60148961/20-A-KULTURA-TERMESZETE-ES-SAJATOSSAGAI (2012.04.15.) http://www.scribd.com/ttibor_8/d/60148961/20-A-KULTURA-TERMESZETE-ES-SAJATOSSAGAI (2012.04.15.)

19

rendelkeznek, pozitív magatartásmodellek, az értékrendet tükrözik. A rítusok rétegét olyan szokások, viselkedési formák alkotják, amelyek társadalmi szempontból fontosak. A kultúra legbelső rétegét, egyben lényegét képező értékek azonban a külső megfigyelő számára közvetlenül nem érzékelhetőek, s egy részük még az adott kultúra gyermekei számára sem tudatos. Ezek az általános tendenciák meghatározzák, hogy mit tartunk jónak, illetve rossznak. A belső két „hagymalevelet” nevezi Hofstede 2-es kultúrának, amely csoport-specifikus, tanult viselkedésformák összessége.

5. ábra: a Hofstede-féle hagyma modell11

III.4. Kulturális dimenziók

Mint említettem, Hofstede nevét az általa kidolgozott kulturális dimenziókkal összefüggésben szokás legtöbbször említeni. Ezek a dimenziók gyakorlatilag öt értékpárt jelentenek, melyek jellemzően megfigyelhetőek minden emberi kultúrában. Ha ezt a két értéket egy skála végpontjainak tekintjük, a vizsgált kultúra jellemezhető velük, s a kultúra tagjainak viselkedését illetően következtetések vonhatóak le abból, hogy a skálán milyen értéket ért el. Így valamelyest sztereotípiákat alkotunk ugyan, de ha ezek leíró jellegűek, nem ragaszkodunk hozzájuk túlzott mértékben – tehát nem „skatulyázunk be” senkit, hajlandóak vagyunk meglátni, ha valaki különbözik attól, amit elképzeltünk róla – 11

http://www.scribd.com/ttibor_8/d/60148961/20-A-KULTURA-TERMESZETE-ES-SAJATOSSAGAI (2012.04.15.)

20

tudatosan alkalmazzuk őket és engedjük módosulni további tapasztalataink alapján, ezek a sztereotípiák segítségünkre lehetnek a megismerésben. Az említett értékpárok az ember csoportos viselkedésének, társadalmi létezésének alap kérdéseit járják körül: •

A tekintélyhez, hatalomhoz való viszonyulást

•

Az egyén fogalmát a társadalom viszonylatában, maszkulin és feminin mivoltában

•

A konfliktusok, agresszió, bizonytalanság és érzelmek kezelésének problémáját

Hofstede kulturális dimenziói ennek megfelelően a következőek: •

Kis vagy nagy hatalmi távolság

•

Individualizmus vagy kollektivizmus

•

Maszkulinitás vagy feminitás

•

Gyenge vagy erős bizonytalanságkerülés

A fenti dimenziókat később kiegészítette egy ötödik szemponttal, a rövid, vagy hosszú távú orientációval.

A hatalmi távolság kérdésén a "a hierarchia eltérő szintjein elhelyezkedő egyének közötti távolságot, és annak mértékét, azt hogy a társadalom kevesebb hatalommal rendelkező tagjai mennyire fogadják el a hatalom egyenlőtlen elosztását”12 kell érteni. Ez a kérdéskör feszegeti tehát az adott kultúra viszonyulását a társadalmi egyenlőtlenség jelenségéhez, valamint a társadalom tagjainak egymástól való függéséhez. A hatalmi távolság index például a következő tulajdonságokkal jellemezhető:

12

Magas

Alacsony

Magas dependencia igény

Alacsony dependencia igény

Elfogadott egyenlőtlenség

Minimalizálják az egyenlőtlenséget

A főnökök elérhetetlenek

A főnökök elérhetőek

Akinek hatalma van privilégiumai is

Mindenkinek egyenlő jogai vannak

http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.)

21

Az individualizmus vagy kollektivizmus indexe “az egyén és a csoport, illetve a csoport és tagjai közötti kapcsolatot jellemzi, az összetartás, felelősség, döntéshozatal és lojalitás egymáshoz való viszonyát”.13 Ezzel mérhető az egyéni jogok és érdemek, a verseny jelenségének viszonyulása a közösség érdekeihez, az összetartás és harmónia igényéhez. Ez az alábbi jellemzőkkel szemléltethető: Individualizmus

Kollektivizmus

„Én” tudatos

„Mi” tudatos

Magánvélemény

Kapcsolat fontosabb a feladatnál

Önmaga felé vannak kötelezettségei

A csoport felé vannak kötelezettségei

Önbecsülés elvesztése, bűntudat

Becsület elvesztése, szégyen

A férfiasság és nőiesség – azaz maszkulinitás és feminitás – indexe “az értékek és szerepek megoszlását írja le az adott a társadalomban” 14, illetve azt, hogy a szerepek mennyire élesen különülnek el. Férfias kultúrákban a nemek szerepei és lehetőségei is határozottan elkülönülnek, értékként a hatalomgyakorlást, a kemény versenyt, erős cél- és feladatorientáltságot tekintik. A nőiesebb kultúrákban a nemek szerepe és lehetőségei is jellemzően összemosódik, de legalábbis nem különül el élesen, a siker mértékét pedig inkább az emberi kapcsolatok minősége, mint a birtokolt hatalom vagy vagyon határozza meg. Ezt a következő tényezőkkel érzékeltethetjük:

13 14

Férfiasság

Nőiesség

Ambiciózus, kiválóságra törekszik

Életünket mások szolgálatában töltjük

Polarizálás

Konszenzuskereső

Azért élünk, hogy dolgozzunk

Azért dolgozunk, hogy éljünk

Az a szép, ami nagy és gyors

Az a szép, ami kicsi és lassú

A győztes dicsőítése

Szánjuk a szenvedőt

Határozottság

Intuíció

http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.) http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.)

22

A bizonytalanság kerülés gyakorlatilag “annak mértéke, hogy az egyének mennyire érzik magukra nézve fenyegetőnek a bizonytalan, ellentmondásos helyzeteket, és mennyire próbálják azokat aktívan elkerülni”15 Ennek a faktornak a kialakulásában nagy szerepet játszanak például a földrajzi adottságok, történelmi sajátosságok, és nem keverendő össze a kockázatvállalási hajlandósággal. Utóbbi esetében egy adott döntés előre felmérhető rizikójáról és annak lehetséges következményeinek felvállalásáról van szó, míg előbbi az általános, természeti és emberi körülmények által keltett bizonytalanság tolerálását jelenti. Íme, néhány jellemző vonás: Magas

Alacsony

Szorongás, magas stressz szint

Alacsony stressz szint

Belső késztetés a kemény munkára

A kemény munka önmagában nem érdem

Ki lehet mutatni az érzelmeket

Az érzelmeket elrejtik

A konfliktus fenyegető

A konfliktus és verseny megengedett

Sok törvény és szabály

Kevés törvény és szabály

Végül a hosszú távú orientáció – avagy a Konfuciánus Gondolkodás – indexe „a dinamikus jövőorientáltságot állítja szembe a statikus múlt, jelen orientációval”16. Ha az index alacsony, az rövid távú időorientációt jelez, az adott kultúra jellemzően a jelenre, esetleg a közeli jövőre koncentrál, ellenben inkább ragaszkodik a múltban bevált megoldásokhoz, hagyományokhoz, mint a skála ellenkező oldala. A hosszú távú időorientáció a pillanatnyi élvezetek helyett a távoli jövőbe beruházó, a változásokhoz könnyen alkalmazkodó kultúrák sajátossága:

15 16

Magas Pragmatikus

Alacsony Hagyománytisztelő

Hosszú távú orientáció

Rövid távú orientáció

A változás elfogadása

Stabilitáskereső

Állhatatosság

Gyors eredményeket vár

Takarékos, hogy beruházzon

Éljünk a mának

http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.) http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.)

23

A fent ismertetett alapdimenziók mentén is jól azonosíthatóak az egyes kultúrák jellemzői,

érdemes mindezt kiegészíteni Edward T. Hall17 két szempontjával. Koncepciójának alaptétele, hogy a kommunikáció folyamán az emberek a másoktól érkező üzeneteket – legyenek ezek szóbeli, írásbeli, vagy egyéb jelek – közös, előzetesen meglévő tudásuk alapján értelmezik. Kultúrájuk szerint, az üzenet körülményei alapján gyakran kiegészítik annak tartalmát, módosul tehát az értelmezés. Erre a közös tudásbázisra utal a kultúrák magas, illetve alacsony kontextus szerinti felosztása: Magas kontextus emberi kapcsolatok mélyek, hosszan tartóak

Alacsony kontextus több, de felületes emberi kapcsolat

lojalitás a felállított hierarchiával szemben

a tekintély alapja a hatékony ügymenet

a külső környezet, a helyzet, a non-verbális

a külső környezet, a helyzet, a non-verbális

viselkedés fontos

viselkedés kevéssé fontos

inkább szóbeli megállapodások

inkább írásbeli megállapodások

„belső” emberek és kívülállók éles nyitott az idegenek felé megkülönböztetése

Hall még egy szempont szerint megkülönbözteti a kultúrákat, méghozzá az időfelfogásuk szerint. Különbséget tesz tehát monokróm és polikróm jellemzők között: Monokronikus egyszerre egy dologra koncentrál

Polikronikus egyszerre több dologra is figyel időpontok, határidők lehetőség szerinti

időpontok, határidők szigorú betartása betartása inkább az emberi kapcsolatok iránt munkája iránt elkötelezett elkötelezett a tervekhez szigorúan ragaszkodik

a terveket gyakran, könnyedén változtatja a cselekvés gyorsasága az emberi kapcsolatok

azonnali, gyors cselekvések függvénye

17

http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hall.html (2012.04.15)

24

Természetesen vannak további csoportosítási lehetőségek is. Azonban már az eddigiekből is láthatjuk, az adott személy viselkedésében, hozzáállásában mennyi mindent határoz meg a kultúra háttere, s ez mennyire befolyásolhatja a kommunikáció, az együtt végzett munka hatékonyságát, gördülékenységét. Ahogyan eltérő a munkához, a határidőkhöz, vagy az utasítások mennyiségéhez való viszonyulás –melyek mindegyike stresszor lehet -, más és más vezetési modell lesz egy-egy kultúrára jellemző. III.5. Jellemző szervezeti kultúrák

Ahhoz, hogy lássuk, hogyan hatnak a fent felsorolt jellemzők, érdemes megtekinteni Hofstede ábráját a kulturális sajátosságok és a szervezeti kultúra összefüggéseiről:

6. ábra: a Hofstede-féle szervezeti modellek18

18

Falkné Dr. Bánó, Klára: Kultúraközi Kommunikáció; nemzeti kultúrák, szervezeti kultúrák, interkulturális

menedzsment aspektusok. Budapest, Püski Kiadó. 2001

25

A „piac” típusú szervezeti kultúra alacsony hatalmi távolság és gyenge bizonytalanságkerülés esetén alakul ki. Alacsony a vertikális tagozódás jellemzi, az autonómiát és a mellérendeltségi viszonyokat részesítik előnyben. Angolszász és skandináv országok tartoznak ide.

A „jól olajozott gépezet” szintén alacsony hatalmi távolság, de erős bizonytalanságkerülés esetén jellemző. A bürokrácia munkafolyamat-orientált, mindenki tisztában van teendőivel, a jó szabályozás szükségtelenné teszi az egyedi utasításokat. Emiatt a személyes konfliktusok is ritkák. Ide soroljuk a német nyelvű és kultúrájú országokat.

A „család” típusú kultúrát nagy hatalmi távolság és gyenge bizonytalanság-kerülés jellemzi, valamint személyorientált bürokrácia és klán jellegű belső kapcsolatok. Délkelet ázsiai országokban figyelhető meg.

Végül a „piramis” típusú berendezkedés nagy hatalmi távolság és erős bizonytalanságkerülés mellet jön létre. Teljes bürokrácia, erős vertikális tagozódás jellemzi, a kockázatvállalás kerülendő, a hatalom forrása pedig a szervezeti hierarchiában elfoglalt hely. Ide tartoznak a latin kultúrák, iszlám országok, és néhány távol-keleti ország.

III.6. Kultúrák találkozása Az eddig ismertetett szempontok által jellemezhető, leírható kultúrák természetesen nem egymástól elszigetelve léteznek. A közlekedés, a kommunikációs technológia fejlődésével nem csak a földrajzi távolságok válnak legyőzhetővé, csökken az időszükséglet is. Korunkban a különböző kultúrák talán eddig még sosem látott mértékben közel kerülhetnek egymáshoz, összemosódnak, kölcsönhatásba lépnek. Érdekes lehet majd megfigyelni, hogy hogyan módosul ezáltal a következő évtizedekben felnövekvő generációk gondolkodása, reakciói a különbözőségre. Nagy valószínűséggel már a mai 2030 éves korosztály viselkedése is eltér azokétól, akik segítségével Hofstede és kollégái kutatásaikat végezték. Az internetnek, zene és filmiparnak, nemzetközi tanulmányoknak

26

hála van lehetőség arra, hogy a fiatalok nyitottak legyenek más kultúrákra, rugalmasabban kezeljék a különbségekből eredő feszültségeket. Módosul valószínűleg az alábbi görbe is, melyet az idegen kulturális környezetbe kerülve az alkalmazkodás fázisai írnak le:

7. ábra: a kultúraközi alkalmazkodás U - görbéje19

Az első fázis, a nászútnak nevezett szakasz az újdonságok felfedezésének, az új kultúra a régihez képest pozitív eltérései feltérképezésének, a rácsodálkozásoknak az időszaka, akár 4 hónapig is eltarthat ez az állapot. Ez nyilván függ az eredeti és az új kultúra eltérőségének mértékétől is, hiszen kisebb különbségek esetén később kezdjük érzékelni, hogy az új környezet mégis csak idegen. Mégis azt gondolom, ha az ember tanulni, dolgozni érkezik az adott országba, ennél jóval hamarabb bekövetkezik a kulturális sokk. Ez az a szakasz, mikor is az új környezet varázsa hirtelen eltűnik, az oda-nem-tartozás, kívülállóság, idegenség érzése sokkhatásként szakad az emberre. Ez után következik az alkalmazkodás időszaka, mely lelki alkattól, élethelyzettől függően évekig is eltarthat, míg elsajátítjuk az új kultúrát, és otthonosan tudunk már mozogni 19

http://www.emeraldinsight.com/journals.htm?articleid=1723376&show=html (2012.04.15.)

27

benne. Fontos megjegyezni, hogy ez a jelenség visszafelé is működik: fordított irányú kulturális sokk éri az évek múltán hazatelepülőket, akik a visszazökkenésig újból egy köztes állapotot élnek meg, melyben mintha sehova sem tartoznának igazán. III.7. Kulturális intelligencia 20 Ahogy az eddigi áttekintésből is kitűnik, a stressz életünk természetes, sőt bizonyos fokig kívánatos részének tekintendő. Sajnos azonban a modern élettel járó stressz ritkán áll meg csupán ezen a szinten, komoly odafigyelést, önismeretet és munkát kíván, ha a minket érő hatásokat az optimumunk közelében akarjuk tartani. Mivel a mai világban, sok foglalkozásban gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy a mienktől eltérő kultúrákkal kerüljünk interakcióba, szeretném kiemelni a kulturális intelligencia (CQ) fontosságát. Bár a fogalom viszonylag új, alig 10 éves, a jelenség, amit takar ennél sokkal régebbi. A kulturális intelligencia magában foglalja, de túlmutat a hagyományos IQ vagy EQ fogalmain. Egy igen összetett jelenségről, képességek összességéről van szó, mely lehetővé teszi, hogy felismerjük, megismerjük és értelmezzük a kultúrák közötti különbségeket, s ennek köszönhetően, alkalmazkodva a körülményekhez képesek legyünk hatékony munkavégzésre a legeltérőbb hátterű emberek között is. Bár ez a képesség, érzékenység csak részben tudatos, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy csökkentsük a kultúrák találkozásakor létrejövő súrlódásokat, s elősegítsük mind a munka gördülékeny menetét, mind saját boldogulásunkat.

IV.

Japán

Abból indultunk tehát ki, hogy az emberi viselkedés, így a kultúra kialakulásának, a stresszhez való viszonyulásnak, a kultúrák találkozásából eredő feszültségeknek hátterében mind az életben maradás fizikai feltételeinek megteremtésre, a Maslowpiramis alapjait képező szükségletek kielégítésére tett erőfeszítések állnak.

20

Dr. Balogh, Ágnes: Kulturális intelligencia – a 21. század kulcskompetenciája? Doktori értekezés 2011,

Pannon Egyetem

28

Ezen szükségletek betöltésének lehetőségét alapvetően két dolog határozza meg. Először is a természeti környezet diktálta feltételek, másodszor pedig a kialakult emberi, társadalmi tényezők. Kezdjük tehát az alapoknál, ismerkedjünk meg Japán földrajzával. IV.1. Földrajz 21 Japán a Csendes-óceán északnyugati részén elterülő, 6852 szigetből álló ország, összterülete mintegy 377 915 km², lakossága megközelíti a 130 millió főt. A pacifikus hegységrendszer szeizmikusan aktív területén fekszik, három tektonikus lemez találkozásánál, az igen aktív vulkanikus működés következtében méltán hívják a földrengések hazájának: lakosai lábai alatt évente több százszor is megmozdul a föld. Földrajzi adottságainak köszönhetően Japán nem csupán a földrengések, de a nagy viharok országa is. A trópusi ciklonok (tájfunok) rendszerint elérik az ország déli és középső területeit. Északon a heves mérsékelt övi ciklonok okoznak viharos időjárást. Hokkaidót a Szibéria felől érkező metsző hideg légtömegek is gyakran elérik, az ország észak-déli nyitottsága miatt erős a változékonyság. A nagyobb szárazföldi síkságok hiánya miatt azonban viszonylag ritka a tornádók kialakulása. Észak-dél irányú kiterjedése Skandinávia északi része és Észak-Afrika távolságához hasonlítható. Emiatt az országban a legkülönbözőbb éghajlati viszonyok figyelhetők meg, a hegyvidékitől a szubtrópusiig. A legsűrűbben lakott középső területeken a mérsékelt égöv időjárása párosul szubtrópusi hatásokkal, monszunesőkkel, tájfunokkal. Az ország 70 %-a erdővel borított hegyvidék, a lakosság túlnyomó része az ország területének egy hetedén lakik. Gazdaságának arculatát döntően befolyásolják földrajzi adottságai: általánosságban elmondható, hogy területéhez illetve lakosságához viszonyítva kevés művelhető földterülettel rendelkezik, mezőgazdaságát - mely a GNP alig 2 %-át adja-, halászattal egészíti ki. Legfőbb mezőgazdasági terménye a rizs. Hogy a kevés művelhető terület mennyire hatással van a mindennapokra, az a turisták számára is érzékelhető: először is a friss zöldség, gyümölcs számunkra meglepően magas ára tűnik fel, majd ha beülünk 21

www.japan-guide.com (2012.04.15.)

29

vacsorázni egy yakiniku-ba - mely frissen, a vendég által az asztalon elhelyezett sütőalkalmatosságon grillezett húsfalatkákra szakosodott vendéglőtípus – az étlapot böngészve hamar rájövünk, hogy az állatnak gyakorlatilag minden részét elfogyasztják, s ritka a számunkra megszokott „színhús”. Iparát tekintve hagyományosan a fejlett technológiát igénylő ágazatok virágzanak, kiemelkedő a feldolgozóipar, építőipar, ingatlanok, kereskedelem, szolgáltatások és kommunikáció. Mivel igen korlátozott a nyersanyag és erőforrás-készlete, bányászata nem jelentős. IV.2. Történelem 22 A modern japán gazdaság és közigazgatás alapjait a három évszázadon át fennálló shogunátust felváltó Meiji korszak reformjai teremtették meg. A 19. század közepére, a Tokugawa-uralom 17. század elején rögzített törvényei szerint kialakított japán társadalmat egyre több olyan hatás érte, mely a változást készítette elő. Ezek a hatások részben külföldről érkeztek: Kínából, és Nyugatról, főként Hollandiából. A konfuciánus értékrend által hangsúlyozott múltba tekintés és az ősök tisztelete újra és újra emlékeztetett az elmúlt korokra, a japán hagyományokra, így a császár tiszteletére is. A politikai rendszer stabilitása és a világtól való elzárkózás ellenére is állandó mozgásban volt a gazdaság és a társadalom. A gazdasági, társadalmi és kulturális feltételek azonban egyre jobban eltértek az évszázadokkal azelőtt rögzített politikai keretektől, megjelentek a belső ellentétek, feszültségek is. Amikor a kikötők megnyitását követelő, Matthew C. Perry admirális vezette flotta 1853 júliusában befutott a mai Tokiói-öbölbe, Edoban általános zavar uralkodott. A város vezetői belátták, hogy parti ütegeik és őrhajóik ellenére az új fenyegetéssel szemben a város védtelen. A kormányzat két részre szakadt: a konzervatívok még mindig az elzárkózás mellett kardoskodtak, míg a realisták belátták, hogy nincs más választásuk, mint megnyitni kapuikat. Bár az edói kormányzat olyan lépésre szánta el magát, amire a hat évszázada fennálló katonai uralom alatt nem volt példa, s kikérte a császár tanácsát,

22

Reischauer, Edwin O.: Japán története, Maecenas Könyvkiadó, 1995.

30

Kiotó és a daimyo-k többsége, akik biztonságos távolságban éltek a közvetlen veszélytől, a konzervatív állásponthoz csatlakoztak. Amikor azonban 1854 februárjában Perry admirális flottája újra megjelent a Tokióiöbölben, a shogun képtelen volt megvalósítani a császári udvar által követelt politikát, s megnyitottak két kikötőt. Ez gyakorlatilag az elszigetelődési politika bukását jelentette, és egyben az Edo-kormányzat tekintélyvesztését, a Tokugawa-ellenes felkelés kitörését, valamint egy sor egyenlőtlen szerződést nyugati országokkal. Az uradalmak nagy része passzívan szemlélte az átalakulást, ahogy néhány főleg alacsonyabb rangú és fiatalabb szamuráj magához ragadta az irányítást. Az új főhadiszállás Edo lett, amit 1868 őszén átkereszteltek Tokyo-ra. 1868-ban „Meiji”-re, azaz „Felvilágosult Kormányzás”-ra változtatták a korszak nevét, amit halála után megkapott maga a császár is, valamint minden ekkor véghezvitt reform, melyeket ma Meijirestaurációként ismer a történelem. Kezdetét vette tehát Japán modern gazdasággá formálódása. A Nyugat technikai, katonai erőfölénye láttán Japán elsődleges célja a fejlesztésekkel a biztonság megteremtése, az egyenjogúság kivívása volt. A gazdasági és a katonai nagyhatalommá fejlődés, a gyarmatbirodalom kialakítása mintegy párhuzamosan futott. A második világháború után Japán történelme során először ízlelte meg a vereség ízét, az addig legyőzhetetlennek hitt japán szellem alulmaradását, majd az idegen megszállást. A japán kapitulációban nem bízó amerikaiak által 1945. augusztus 6-án és 9-én Hiroshimára, majd Nagasakira dobott atombomba közel 200 000 élet árán újból demonstrálta a Nyugat technikai fölényét, és érzékeltette egy esetleges atomháború borzalmait. A háború végére Japán gyakorlatilag romokban hevert; a közel kétmillió halálos áldozat egyharmada civil volt, a városi népesség 50 %-kal csökkent. A városok összterületének kb. 40 %-a romjaiba dőlt, az ipari termelés megbénult, munkaerő és felszerelés hiányában a mezőgazdaság is visszaesett, a nyomor és az éhínség rég a mindennapok részévé vált. Az elkövetkező években ismét az újjászületés, a tanulás és fejlődés korszaka érkezett el. Az országban már oly régóta tevékenykedő amerikai tanítók miatt a megszállók nem

31

voltak annyira idegenek, mint azt a japánok először hitték. Sajátos módon az amerikai hadsereg elsöprő győzelme miatt sokan csodálattal tekintettek az Egyesült Államokra. A gazdaság talpra állítása önmagában is az egyik legfontosabb céllá vált, hiszen stabil gazdasági, pénzügyi alapok nélkül nem lehet demokratizált társadalmat létrehozni, politikai reformot végrehajtani. A japánok összetartása, munkabírása, fegyelme, szervezőkészsége, az írás-olvasás általános elterjedtsége és az a tény, hogy az amerikaiak reformtervei lényegében egybeestek a japánok törekvéseivel, nagyban megkönnyítették a reformok kivitelezését. Abban is egyetértett szinte minden fél, hogy Japánnak nem szabad többé háborúba keverednie. A háború következményeinek láttán alapjaiban rengett meg Japán nemzeti önbizalma is, felismerték, milyen ellenszenvet váltottak ki hódításaikkal a környező népek körében. Tévedéseik, valamint a náluk jóval előrébb járó európai és észak-amerikai országok láttán örömmel üdvözöltek mindent, ami új, ami nemzetközi. Ez pedig lehetővé tette, hogy átvegyék a Nyugattól mindazt, ami fejlődésükhöz szükséges lehetett, majd ötvözve saját tudásukkal, tapasztalataikkal, mintegy „japánosítva” alkalmazzák azt. A kitartó munka eredményeképpen az ötvenes évek közepére lassan megszilárdult az új rend, túlszárnyalták a háború előtti rekordokat és olyan ütemű gazdasági fejlődés indult be az országban, ami világviszonylatban is figyelemreméltónak bizonyult. Ez a korszak kapta a „Japán Csoda” elnevezést. A gazdasági fejlődés alapköve tehát a szervezettség volt. Az összefogás és alkalmazkodás kultúráját tovább erősítette a közoktatásban átadott szellemiség. IV.3. Kultúra A japán mindig is természet közeli kultúra volt, már az ősi sámánisztikus időktől kezdve. Ha az ember a földrengések és nagy viharok országában él, és meg kell barátkozzon a gondolattal, hogy az anyatermészet egy pillanat alatt eltörölhet a Föld színéről mindent és mindenkit körülötte, nos akkor felmerül az igény, hogy jóban legyünk vele, alkalmasint jobb belátásra bírhassuk. A távol-keleti kultúrákra általában jellemző a korporatív természetfelfogás, az embert és társadalmát a természet szerves, környezetével összefüggő, attól elválaszthatatlan részeként szemlélik. A második világháború vége előtt a japánok többsége rizstermelő földműves volt. A kevés megművelhető földterület nagy becsben állt, s a társadalmi hierarchiában a harcosokat a 32

földművesek követték, utánuk következtek a kézművesek majd a kereskedők. Jólétük, túlélésük szorosan összefüggött az időjárással, a föld minőségével, a folyók áradásával, az évszakok változásával. Félték, szerették és tisztelték a természetet, életciklusuk oly szorosan követte annak ritmusát, hogy lelkiviláguk is a természet része volt. A természettel való együttélés ezen hagyományos érzése támasztotta alá a japánok erkölcsi világképét, filozófiáját, gondolkodásmódját és vallását. A Természet, mint elsődleges ihlető szerepének és a Sors elfogadásának keleti filozófiája Japánban van jelen talán a legkifinomultabb, legletisztultabb formában. Ha a japán kultúrát az előző fejezetben ismertetett hofstedei és halli dimenziók mentén kívánjuk elemezni, a következőkre jutunk: A nehéz természeti feltételek, kevés élelem, állandó fenyegetettség melletti túlélés csak csoportban lehetséges, összhangot és összedolgozást igényel a csoport tagjaitól, valamint harmóniára törekvést az életfeltételeket alakító erőkkel. Ez a kollektivista társadalmak egyik lényegi eleme, a csoport érdeke előnyt élvez az egyéni érdekekkel szemben, hiszen a túlélés függ tőle. Ezt biztosítandó, az együtt élés szabályait be kell tartani. Ebben gyökerezhet a japánokra oly jellemző, az arcvesztéstől, a csoporton kívül rekedéstől való félelem is. A kitaszítottság a szó szoros értelmében az életet veszélyeztette, méghozzá nem is csak az egyénét, de akár az egész családét. A csoport munkáját, együtt élését irányítani is kell. Minél nagyobb veszélyt rejt magában a csoport esetleges felbomlása, a harmónia megzavarása a közösség tagjaira nézve, annál inkább jellemző az élet szinte minden területére kiterjedő szabályozás. Ennek megtanulását, betartását, saját szerepének eljátszását a közösség minden tagjától elvárják, a kihágások veszélyt jelentenek, az irányításnak szigorúnak, a hierarchiának egyértelműnek kell lennie. Ez a nagy hatalmi távolságú kultúrák sajátossága. Megfigyelhetőek azonban a magas kontextus elemei is, hiszen a szabályok ismerete, a köztük való eligazodás közös tudásbázist feltételez, erősen elkülönül a közösséghez tartozó belső kör (uchi) és a kívülállók (soto) köre. Ahol a túlélés még az elmúlt történelmi korok átlagánál is bizonytalanabb, az életet olyan bejósolhatatlan és befolyásolhatatlan tényezők fenyegetik, mint a földrengés vagy a tájfun, ott nem csoda, hogy a bizonytalanság minimalizálására törekszenek, magas tehát a 33

bizonytalanság kerülés index. Az ezért való munkálkodásra belső igény alakul ki, az erőseket tisztelik, a jó vezetők azok, akik képesek vigyázni az övéikre, biztosítani a család, a klán fennmaradását. Rendelkeznek ehhez elég hatalommal, vagyonnal, és képesek kemény döntéseket meghozni a közösség védelmében. Nem meglepő tehát, hogy a férfiassági indexet bemutató skálán a japán kultúra produkálja az egyik legmagasabb értéket. A közösség túlélése érdekében gondolni kell a jövőre, fel kell rá készülni. Ha emellett figyelembe vesszük, hogy Japán hagyományosan a konfuciánus kultúrkör része, sejthetjük, hogy az idő érzékelését tekintve a hosszú távú orientáltság áll hozzá közel, s azon túl is a monokrón vonások jellemzik. Grafikonon ábrázolva mindezt a következőt kapjuk:23

8. ábra: Japán kulturális indexei Hofstede szerint, ahol: PDI: hatalmi táv; IDV: individualitás; MAS: maszkulinitás; UAI: bizonytalanság kerülés és LTO: hosszú távú orientáció

23

http://geert-hofstede.com/ (2012.04.15)

34

V.

Németország

Követve az eddigi logikát, a német kultúra bemutatását is a természeti környezet, mint alapvető befolyásoló tényező elemzésével kezdem. V.1. Földrajz

24

Németország az európai kontinens középső részén fekszik, 357 023 km² területének délről az Alpok, északról az Északi- és Balti-tenger képezik természetes határait. Ezen határok között terülnek el Közép-Németország erdőkkel borított felföldjei és az észak-német alföld. Éghajlatát tekintve a mérsékelt övben fekszik, a tél enyhe, a nyár hűvös. Kelet felé haladva kontinentális jelleget ölt az időjárás: a telek hidegebbek, a nyarak melegebbek, a csapadék eloszlása egyenetlenebb lesz. A növénytakaró valaha szinte mindenütt erdő volt, a fenyvesekkel vegyes erdők váltakoztak. A tipikusan közép-európai állatvilág révén szarvasok, őzek, nyulak, vaddisznók és rókák adták a vadászzsákmányt. Az ország területének nagyjából egyharmada kerül mezőgazdasági hasznosításra, jellemző a szarvasmarha és a sertés tartása, s a rozs, burgonya, búza, cukorrépa és kukorica mellett például az állattartáshoz szükséges takarmánynövények termesztésére is van elegendő művelhető földterület. Megállapíthatjuk

tehát,

hogy

természeti

szempontból

a

japánnál

lényegesen

barátságosabb területtel van dolgunk: nem jellemzőek sem a nagyobb földmozgások, sem a viharok, és bőven van hely a mezőgazdaságnak, sőt takarmánynövényt termeszteni és állatot tartani is, az élelem biztosítására. Bár van tengere az országnak, s gazdag folyókban és tavakban is, nyilvánvalóan nem olyan szorosan függ a vizektől, mint a szigetország. A körülmények különbségei ellenére a két ország történelme mutat némi hasonlóságot.

24

http://www.eurolearn.org/destinations/germany/climate_and_geography/ (2012.04.15.)

35

V.2. Történelem

25

A modernkori Németország területén már az első évezredben létezett a Német-római Birodalom, az első Reich, mely különböző formákban egészen a napóleoni háborúkig fennmaradt, s csak 1806-ban bomlott fel. Élén Japánhoz hasonlóan a császár állt, ám az ázsiai országgal ellentétben ez a császár nem isteni származásának, hanem a hét legnagyobb választófejedelem szavazatának köszönhette rangját. Idővel ezeknek a fejedelmeknek az önállósága egyre erősödött, s ez csakúgy, mint Japán esetében, a császári hatalom meggyengüléséhez vezetett. Tény, hogy a német fejedelmeket nem fogta össze a császárral párhuzamosan létező katonai hatalom, a shogunátus helyett azonban Németország esetében közösség-, állam-, és történelemformáló szerepet játszik a keresztény egyház, a vallás, melynek hatalmi tényező szerepe ebben az összehasonlításban európai sajátosságnak tekinthető. Ennek megfelelően történelmi fordulatot jelentett Luther Márton fellépése, s az általa elindított reformáció. A keresztény tanok anyanyelvre fordítása, emberközelivé tétele egész Európa szellemi életére nagy hatással volt, Németországban pedig a harmincéves háború hozzájárult a kisállami rendszer megszilárdulásához. 1815 és 1871 között az országot több tucat független állam alkotta, melyek között kialakult a Német Szövetség. Az Európa történelmét meghatározó viszályok közt sorakozó francia-porosz háború lezárása után, 1871-ben a Versailles-i kastélyban kiáltották ki a Német Császárságot, azaz a második Reich létrejöttét. A Német Császárság egészen az első világháború végéig tartott, s kikiáltásának helyén ért véget. 1918-ban a versailles-i békeszerződés ugyanis Németországot

tekintette

felelősnek

a

rengeteg

áldozatot

követelő

háború

kirobbantásáért, s a császár lemondatása után megalakult a Weimari köztársaság. Németország helyzetét a világválságon túl rontották tehát a kemény békefeltételek is, ám a rossz gazdasági helyzet a történelem folyamán még sosem vezetett békéhez. Jobb és baloldalon is egyre nőtt az antidemokratikus pártok támogatottsága, s alig 15 évvel az első világháború után – 1933-ban - megjelent a történelem színpadán Adolf Hitler, a nemzetiszocialista párt vezetője, az új kancellár. Még ebben az évben napvilágot látott a 25

www.deutschland.de/ (2012.04.15.)

36

felhatalmazási törvény is, mely gyakorlatilag hatályon kívül helyzete a köztársaság alaptörvényét. Létrejött a diktatúra, a harmadik Reich, melyben olasz fasiszta mintát követve, Hitler kezében összpontosult a hatalom. Innen pedig nem hiányzott már sok, hogy beigazolódjon Wilson elnök trianoni látomása: a versailles-i béke valóban csupán 20 évre szóló fegyverszünet volt. 1939. szeptember 1-én kitört a második világháború, annak minden borzalmával, mind a világra, mind a német népre nézve. Azok, akik nem azonosultak az ideológiával és látták a következményeket hasonló sokkot élhettek át, mint a japánok, akik szintén ez idő tájt jöttek rá, mi volt a környező országok véleménye róluk. 1945-ben, a háborút lezáró béketárgyalásokon Németország jelentős területeket vesztett, több millió németet költöztettek ki otthonából, a megmaradó területet pedig megszállási övezetekre, azaz angol, amerikai, francia és szovjet zónákra osztották. Ez 1949-re az ország kettészakadásához vezetett, s létrejött a Német Szövetségi Köztársaság – vagyis Nyugat-Németország- és a Német Demokratikus Köztársaság – vagyis Kelet-Németország. A fővárost kettévágó, 1961-ben emelt berlini fal gyakorlatilag egész Európa kétfelé szakadásának szimbólumává vált, 1989-es lerombolása pedig a szocializmus európai bukásáévá. A rendszerváltás és az újraegyesítés óta a német gazdaság ismét önmagára talált, különösen a gép- és vegyipar. Exporttermékeit olyan márkák fémjelezik, mint a Bosch, BMW, Volkswagen, Opel vagy Daimler-Benz, vegyiparát tekintve a BASF vagy Bayer. Hagyományosan jelentős a német bányászat, mely az ország szén, vas, ón, ezüst és építési alapanyag készletén alapul. Bár az ország területén bányászott energiahordozókból exportál, a kőolaj és a földgáz az import fontos részét képezik.26 1992-ben Németország már alapító tagja az Európai Uniónak, tagja a monetáris uniónak. Mára a legnagyobb, legerősebb európai nemzetgazdaság, az unió tagjaként – szakítani igyekezve háborús múltjával - a minél szorosabb politikai, védelmi és biztonsági együttműködés létrehozására törekszik.

26

www.deutschland.de/ (2012.04.15.)

37

V.3. Kultúra Ahogy a történelmet áttekintve, a kultúrákat elemezve is találunk hasonlóságokat Németország és Japán között. Németország földrajzi elhelyezkedéséből, természeti adottságaiból fakadóan kevesebb kihívást jelentett a túlélés, hiszen kiegyensúlyozottabb az éghajlat, nem jellemzőek a földrengések és nagy viharok, ellenben van elég művelhető terület az élelem biztosítására. Viszont, míg az elszigetelt Japánt a belső, nagyurak és uralkodók közötti viszályok formálták és külső ellenféllel ritkán került konfliktusba, Németország a külső-belső háborúk dúlta Európa kellős közepén helyezkedik el, határait történelme során újra és újra meg kellett védenie, bizonyítania kellet létjogosultságát. Kulturális dimenziók szempontjából az egyik legszembetűnőbb különbség az, hogy a német kultúra lényegesen individualistábbnak mondható a japánnál. Talán mert a történelem folyamán kisebb fokú volt az egymásra utaltság, vagy mert még a modernkori államforma is szövetségi köztársaság, a német nép tehát a mai napig őrzi az egykori kisállamok emlékét. Az individualistább értékeket valló, lazább kohézióban élő közösségek számára nem számít olyan tragikusnak a rendbontás, a különbözőség. A csoporton kívül kerülésnek sem feltétlenül vannak végzetes következményei, a társadalmi szabályoknak nem a csoport minden áron való egyben maradását kell biztosítaniuk. Ha viszont kisebb, lazább a közösség, amihez nem is feltétlenül kell teljes mértékben igazodni, akkor az egyénnek, családnak saját túlélési stratégiája kell, hogy legyen, érteniük kell a fennmaradásuk szempontjából fontos tevékenységekhez. Ha első sorban nem az határoz meg, hogy hova, kikhez tartozom, akkor felértékelődik annak jelentősége, hogy mit csinálok, mihez értek. Saját közösségen belül is fontos, de más közösségekbe való beilleszkedés alapja is lehet a szakértelem, mely így az egyén megítélésének, értékelésének egyik meghatározó tényezőjévé válik. Ahol a tudás, a teljesítmény, a minőség alapján ítélik meg a rangot, ott kisebb a hatalmi távolság is. Ha a hatalom alapja a hozzáértés – amit racionálisan belátnak a többiek is -, 38

akkor kevésbé van szükség távolságtartásra, a megkérdőjelezhetetlenség látszatára. Az ilyen kultúrákban a tanárok jellemzően az adott terület szakértőiként közvetítik a tudást, a vezetők is a demokratikus megoldások felé hajlanak, jó vezetőnek az számít, aki elég talpraesett ahhoz, hogy ezekkel a demokratikus eszközökkel olyan rendet alakítson ki a közösségen belül, hogy az szinte magától, gördülékenyen működjön. Ez természetesen a japánokénál jóval kisebb hatalmi távolságot jelent. Mégis, érdemes megfigyelni, hogy mind a japán, mind a német nyelv élesen megkülönbözteti a tegeződést és magázódást – vagy egyszerű és tiszteleti beszédet- és erre mindennapi kommunikációjukban is nagy hangsúlyt fektetnek. Ez a fajta nyelvi távolságtartás – ami egyben a „belső” kör és a kívülállók megkülönböztetésére is szolgál - tapasztalataim szerint jóval később oldódik csak fel ismerősök, kollégák között, mint például angol vagy akár magyar nyelvű környezetben, ahonnan már szinte teljesen kiveszett az ismerősök vezetéknévvel történő megszólítása. Ehhez képest német vagy japán nyelvű környezetben sokkal régebbi, közelebbi ismeretség, hosszabb munkakapcsolat szükséges ahhoz, hogy keresztnevükön szólítsák egymást a kollégák, és utóbbi esetében még ekkor is megmarad a „san” tiszteleti toldalék minimum valamilyen formája (chan, kun). A tudás, teljesítmény tisztelete, a verseny vagy konfliktusok felvállalása, férfiak és nők szerepeinek elkülönítése – az apa az anyagiakat biztosítja, az anya az érzelmi háttérről gondoskodik- a társadalom rokonszenvének az erősek felé fordulása jellegzetes maszkulin vonások. Ebben tehát – ha eltérő is a mérték - hasonlóság mutatkozik a japán kultúrával. A bizonytalanság kerülés esetében szintén hasonlóságot mutat a két kultúra. A kiszámíthatóságra, biztonságra való törekvés egyik jelének tekinthetjük például a pontosság fontosságát is, éppen úgy, ahogy a megbízható minőség magasztalását, a garantáltan jól működő folyamatok, szabályozások keresését. A német kultúra esetében ugyan nincs olyan természeti jelenség, melyben ez a vonás oly mélyen gyökerezhetne, mint Japán esetében a földrengések, meg kell jegyezni, hogy mindkét kultúra újkori történelmét

hasonló

pofon

érte,

hasonlóképp

szembesültek

tévedéseik

következményeivel a második világháborúban. Monokronikus jegyeket mutat mindkét kultúra, németek is, japánok is egyszerre egy dologgal szeretnek foglalkozni. Saját tapasztalatom szerint a különbség az, hogy ha a 39

helyzet úgy kívánja, a japánok előbb igyekeznek alkalmazkodni a kihíváshoz és egyszerre több problémát is megoldani, míg a németek inkább megütköznek azon, hogy a világ felborítja az ő jól kitalált rendszerüket, pedig ők tudják, hogy kell a dolgokat csinálni. Az, hogy több kérdés is égetővé vált egyazon időpontban, az leginkább a folyamat hibája a szemükben, valaki valamit rosszul csinálhatott, hiszen ha nem így lenne, mindennek meglenne a maga helye és ideje. Szintén hasonló a helyzet az időbeli orientációval is: a német kultúra is hosszú távú orientációt mutat. Érdemes megfigyelni, hogy mindkét nép szívesen takarít meg, tesz félre jövőbeli kiadásaira. Az, hogy nekik, személy szerint – nem csak az államnak – gondolniuk kell a jövőjükre, természetes részét képezi az életüknek, senki sem ütközik meg rajta. Érdekesség, hogy mind a japán, mind a német nyelv igen kis nyelvtani különbséget tesz a jelen idő és a jövő idő között. Az, hogy valami már most van, vagy csak be fog következni, netalán tervbe van véve leginkább a szövegkörnyezetből, szituációból derül ki. Jelen és jövő – legalábbis nyelvtani szempontból – egyik kultúrában sem határolódik el élesen. Végül következzen még egy különbség a hasonlóságok után. Míg a japán kultúra erősen kollektív jellegzetességeket mutat, és ezzel párhuzamosan magas a kontextus is, a német kultúra individualistább irányba hajlik, ezzel együtt alacsonyabb a kontextus. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a japánoknak szükségük van a szabályok ismertetésére egy-egy új helyzetben – rettenetesen el tudnak bizonytalanodni, ha nem érzik eléggé felkészítve magukat, vagy önállóan kell döntést hozni -, alapvetően nagyon sok az apró szabály, szokás, ami kisgyermek koruk óta beléjük ivódik és segíti őket a megszokott környezetben való eligazodásban, megfelelésben. Az új helyzet felmerülésekor van tehát egy közös nevező, amire építeni lehet, az utasításban, szabályban elég a megszokottól való eltéréseket kiemelni. A németek esetében sokkal kevésbé szabályozottak az élet általános dolgai, így – mivel kisebb a közös tudásbázis, az alapinformáció – sokkal több, „szájbarágósabb” magyarázatra, leírásra, utasításra, megerősítésre van szükség, ha egy újfajta szituációt kell kezelni.

40

Grafikonon a német kultúra sajátosságait a következőképp ábrázolhatjuk:27

9. ábra: Németország kulturális indexei Hofstede szerint, ahol: PDI: hatalmi táv; IDV: individualitás; MAS: maszkulinitás; UAI: bizonytalanság kerülés és LTO: hosszú távú orientáció

A két ország kulturális indexeinek összehasonlításában kitűnnek az eltérések:28

10. ábra: Japán és Németország kulturális indexeinek összehasonlítása, ahol: PDI: hatalmi táv; IDV: individualitás; MAS: maszkulinitás; UAI: bizonytalanság kerülés és LTO: hosszú távú orientáció

27

http://geert-hofstede.com/ (2012.04.15)

28

http://geert-hofstede.com/ (2012.04.15)

41

VI.

A stressz jelensége az egyes kultúrákban

A jelen dolgozatban tárgyalt stressz-jelenség definícióját az előző fejezetekben a következőként összegeztem: olyan testi-lelki reakciók összessége, mely akkor áll elő, ha az egyén olyan helyzettel szembesül, melynek megoldása saját megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére álló erőforrásokat. Mint láttuk, már a kultúrák általunk vizsgált dimenziói is igen sokrétűen árnyalják az egyénbe kódolt viselkedést, a várható reakciókat. Az, hogy az egyén mit minősít frusztráló, erejét meghaladó szituációnak, nagyban függ attól, hogy az adott kultúra, melyben szocializálódik, mit nevel belé, hogyan alakítja személyiségét. A környezetben állandóan jelenlévő hatásokat az ember egy idő után megszokja, s még ha nem is éppen jók ezek, kevésbé tűnik fel stresszor mivoltuk. Másfelől, a kultúra által vallott értékek, magatartásminták meghatározzák azt, hogyan küzdünk meg a stresszorokkal, hogyan igyekszünk – ha igyekszünk - egyéni optimumunk közelében tartani a stressz szintjét. VI.1. Japán Japán esetében a földrajzi adottságokra vezetném vissza azt, hogy az emberek nyugati társaiknál természetesebbnek tekintik a tényt, mely szerint nem csupán ők maguk alakítják életüket, azt külső hatások is bármikor átrendezhetik. Nyugati, kontinentális viszonyok között nevelkedett ember számára valószínűleg elképzelhetetlen

mértékben

kell

megbékélniük

a

változékonysággal,

a

kiszámíthatatlansággal. Földrengések ellen lehet például építkezni, mint ahogy ezt a hagyományos és modern japán építészetben meg is figyelhetjük. A régi korok épületei minél könnyebb anyagokból, bambuszból, papírból készültek, melyek, ha már megtörtént a baj, legalább összeomlásukkal nem okoztak további sérüléseket, és hamar újraépíthetőek is voltak. A modern városok toronyépületeinek szerkezete van úgy kialakítva, hogy minél kisebb károsodással vészeljenek át egy esetleges rengést, de ugyanez az elv megmutatkozik az utak építésétől kezdve a közművezetékek elhelyezéséig mindenütt. Más azonban a helyzet a szökőár jelenségével. Mint ahogy a 2011. március 11-i katasztrófa esetében is láthatta a világ, ilyen iszonyatos erővel szemben emberi eszközökkel gyakorlatilag lehetetlen védekezni. 42

Az országot sújtó természeti csapások nagy része ma már – ha csak néhány órával is előre jelezhető, de még így is megmarad azok elkerülhetetlensége. Ilyen feltételek között egyszerűen nem is maradhat más, mint hogy az ember sztoikus nyugalommal nézzen szembe a sorsával – legyen szó a természet valamely szeszélyéről, vagy akár a felettese kellemetlenkedéséről –, beletörődjön a megváltoztathatatlanba, és ezeket egyszerűen az élet velejárójának tekintse. Ezeket a veszélyeket, melyek gyakorlatilag az ember létezésének minden pillanatát érintik, nem élhetik meg külön stressz-faktorként – amit például egy turista megtehet -, mert egész egyszerűen ellehetetlenítené az életet. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a kiszolgáltatottságnak ez a fajta élménye milyen hatással van akár a világhoz való viszonyulásra – bajosan tekinthetnék mindennek mértékének az embert, miközben naponta szembesülnek a természet hatalmával -, akár arra, hogy mennyire hajlamosak megváltoztathatatlannak tekinteni egy-egy helyzetet és nem harcolni ellene. Példának tekinthetjük az iskolai szekálás – az ijime – öngyilkosságba menekülő áldozatait. Nyugati ember számára érthetetlen, hiszen kisgyerek korunk óta arra buzdítanak legtöbbünket, hogy tanuljuk meg megvédeni magunkat, s az iskolai közösség a mi számunkra csupán egy a sok közül, ha nem sikerül beilleszkedni, hát végső soron maga mögött hagyhatja a gyerek az egészet, találhat új barátokat. Harcolunk, vagy menekülünk – de hisszük, hogy amit teszünk, az számít, hogy jobbá változtathatjuk a helyzetünket. A történelem ezt csak alapul vette és megerősítette a nagy hatalmi távolság kialakulásától, az élet-halál urát jelentő hadurakon keresztül a tekintélyelvű oktatáson át a merev munkahelyi hierarchiáig. S ha a zavaró tényezők megváltoztathatatlanok, akkor nincs más hátra, mint az idomulás, vagy az elmenekülés akár magából az életből is. Szintén földrajzi adottságokra vezethető vissza a személyes tér érzékelésének különbsége. A lakosság zöme a városokban, viszonylag kis alapterületen összezsúfolódva él. Jellemző jelenség például a viszonylag kis alapterületű házak fölfelé, további emeletekkel való bővítése, mely szintén a kevés beépíthető földterület szülte megoldás. Nem tudatosodik tehát stressz-faktorként sem a kis élettér, sem a zsúfoltság, sem privát zóna hiánya. Tipikusan japán jelenség az azóta az egész világon elterjedt az egy légterű iroda, ahol 43

mindenki lát és hall mindenkit, s egész biztosan megnöveli – legalább bizonyos szempontokból – a munka hatékonyságát. Nyugati kultúrában szocializálódott ember számára azonban nagyon zavaró tud lenni, ha nincs lehetősége kicsit félrevonulni. Jellegzetességként említhetjük még a hagyományos japán berendezkedést, azaz a bútorok hiányát. Egy japán tárgyalópartner számára sosem okozna problémát az alacsony asztalkánál, tatamin térdelve megvitatni egy szerződés részleteit. Nem így az európai partnernek, aki minden valószínűség szerint rövid idő után már semmire nem tudna koncentrálni fájó hátán és zsibbadó lábain kívül. Japán cég alkalmazottjaként sokáig nem értettem például, hogy hogyan kerülhettek a raktárak az irodahelység napos, ablakos oldalára, míg maga az iroda az ablaktalan, régi neonokkal megvilágított oldalon kapott helyet. Emlékszem, első intézkedéseim egyike volt, hogy az íróasztalom fölött kivetettem a neoncsöveket, annyira zavart a hideg, mesterséges fény. Később érkezett hozzánk gyakorlatra egy japán fiatalember, aki mielőtt visszatért volna Japánba, bemutatta nekünk az itt töltött hónapjairól készített prezentációját. Előkelő helyen szerepelt benne a sok zavaró, sárga fény. Számára a mi utcáink világítása furcsán meleg volt, nem érezte elég világosnak. Japánban járva, Tokyo neoncsövekkel kivilágított betonrengetegében aztán megértettem, mihez volt az ő szeme hozzászokva… Láthatjuk tehát, hogy a környezeti, technikai adottságok milyen sokrétűen befolyásolják az egyes élethelyzetek érzékelését, egészen apró dolgokat is érintve. Mi okozhat tehát stresszt? VI.2. Tipikus stressz-faktorok a japán kultúrában Az erősen bizonytalanságkerülő Japánban fontosak a szabályok, melyek a közösségen belüli harmóniát hivatottak fenntartani. Ennek érdekében az érzelmeket nem illik a környezetre terhelni, ha elkerülhetetlen, a legszörnyűbb dogokról is mosolyogva tudnak beszámolni. Sosem felejtem el a fiatal japán kollégát, aki kedves mosollyal jelezte nekem, hogy ne keressük, kimegy egy tíz percre sétálni, mert most kapta a hírt, hogy egy barátja 3 éves kisfia belehalt betegségébe. Percekig tartott, mire fölfogtam, mit is mondott, annyira nem illett a közlés formája a tartalomhoz. A konfliktus alapvetően rossz dolognak számít, hiszen megzavarja a látszat-összhangot, aminek a fenntartása pedig egyfajta stabilitást ad. 44

Ez a kettősség átszövi a japán kultúra minden területét. Külön kifejezéspár is van a valódi tartalom (honne) és a kifelé mutatott látszat (tatemae) jelölésére. Stresszről beszélve meg kell jegyezni, hogy a magas bizonytalanság kerülés indexű kultúrák tagjaira általában jellemzőbb a szorongás, feszültség. Mivel aztán a konfliktus kerülendő az érzelmeket pedig nem illik a kapcsolatokat, közösséget, harmóniát megzavaró módon kifejezni, tovább növekszik a nyomás. A bizonytalanság csökkentésére szolgál többek között a pontosság fontossága is, ennek érzékeltetésére álljon itt a következő példa: Magyar viszonyok között edződött turistaként percekig hitetlenül bámultam a kyotoi pályaudvaron kifüggesztett nyomtatott lapot, melyen mélységes sajnálattal tájékoztatták a tisztelt utasokat, hogy a holnap 10:57-es vonat késéssel, 10:58-kor fog csak indulni. Szíves elnézésünket kérték. Kollektivista társadalom lévén, az egyén és a közösség esetleges érdekellentétében utóbbi élvez elsőbbséget. Igaz, ez önmagában is frusztráció forrása lehet, mégis inkább az okoz zavart, ha a csoportból kiszakadva, önállóan kell döntést hozni, vagy véleményt formálni. Ehhez valószínűleg hozzájárul az oktatási rendszer is, ahol hagyományosan nem az önálló gondolkodásra, problémamegoldásra nevelik a fiatalokat, sokkal inkább a helyes választ kell megtanulniuk felidézni. Hosszú ideje okoz ez problémát, például az idegen nyelvek oktatásában is. Az így megszerzett tudás nem kifejezetten gyakorlati, nehezen adaptálható a különböző élethelyzetekben. A közösséghez tartozás az egyén önképének fontos alapja. Talán erre utalhat az is, hogy a világon egyedülállóan - a magyar népen kívül - csak a japán teszi a családi nevet a keresztnév elé. Ehhez kapcsolható a közösségen kívül rekedéstől, az arcvesztéstől való félelem is. A munka – már csak a miatt is, hogy aki dolgozik, az ébrenléti idejének döntő százalékát munkatársaival tölti - közösségi élmény. A kapcsolatok működtetése előrébb való a tényleges feladatmegoldásnál, ez persze nem látszódhat meg a teljesítményen, viszont így kell hozzáállni a munkában való részvételhez. A munkahely tehát nem csupán arra van, hogy elvégezzük a feladatainkat, hanem arra, hogy időt töltsünk ott el. Napi 10-12 órát is akár, és ezzel még nincs vége: éreztetendő a közösséggel, hogy összetartozunk, a munka

45

gyakorlatilag kötelező részét képezi a munkaidő utáni ivás a munkatársakkal. Bár, ahogy később látni fogjuk, nem véletlenül kialakult szokás ez, s a maga módján hasznos is, ebből logikusan mégis az következik, hogy a család nem sokat látja a dolgozó apát. De mivel a világ változik, a kultúrák hatnak egymásra, megismerhetőek a sajátunktól eltérő életmódok is, megjelentek az ebből születő konfliktusok is. Az interneten, nyugati filmeken felnövő, emberi kapcsolataitól már egészen mást váró generációkban egyre kevesebben érzik úgy, hogy követni szeretnék a hagyományos család-, vagy életmodellt.29 A társadalmi elvárások szorításából szabadulni igyekvők egy része úgynevezett „freeter” életmódot folytat, alkalmi munkákból annyit keres, ami a pillanatnyi túléléshez szükséges. Túl azon, hogy ez az életforma Japánban nem alkalmas a családalapításra, nem kis problémát jelent ez a jelenség a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer szempontjából sem. Ennél is súlyosabb az „otaku”-k helyzete, akik az internetet leszámítva szinte minden kapcsolatot megszakítanak a külvilággal, gyakorlatilag kivonulnak a valóságból. Eltartásuk felnőttként is szüleiket terheli. Ezeknek a fiataloknak a helyzete már csak azért is problémás, mert a japán társadalom rendszere nem épp megbocsátó. Még ha évek múltán úgy is döntenének, hogy visszatérnek a virtuális valóságból, a kiesett évek hiányoznak képzésükből, munkatapasztalatukból, ami áthidalhatatlan akadállyá válhat köztük és a „normális” élet között. Mint azt nagy hatalmi távolság index is mutatja, a társadalom berendezkedése tekintélyelvű, a különbségeket, pozícióval járó előjogokat természetesnek tekintik. A vezetők, tanárok, szülők döntése a mérvadó, igazuk, hozzáértésük az esetek többségében nem megkérdőjelezhető. Ez egyfelől hatékonyabbá teheti egy szervezet működését, másfelől magában hordozza annak veszélyét, hogy egy akár nagyobb horderejű hiba, tévedés is észrevétlen marad egészen a probléma felmerüléséig, amikor már nem lehet korrigálni. Az, hogy a feljebbvalókkal nem igazán lehet nyíltan szembeszegülni, természetesen megint csak egy sor frusztrációra ad okot, melyeknek feloldására módot kell találni.

29

Ferber, Katalin: Mindenki szellemi kalauza: Japán - Jószöveg Műhely Kiadó, 2009

46

Számomra egyetlen módszer bizonyult hatékonynak, ha azt láttam, hogy japán főnököm olyan lépésre szánta el magát, ami a magyar társadalmi, jogi környezetben nem fog jóra vezetni: úgy kellett felhívni a figyelmét tévedésére, hogy azt egyfelől senki más ne vegye észre, másfelől lehetőleg úgy érezze, ő maga jött rá a problémára és bírálta felül saját döntését. A nagy hatalmi távolság miatt fontos, hogy tiszta legyen a hierarchia, hogy ki kinek adhat utasítást. Ezért aztán roppant fontos a titulusok használata, azok jelölése a névjegykártyán, melyet átvétel után illik alaposan szemügyre venni, hogy tisztában legyünk az erőviszonyokkal. Ahogy említettem, a japán a világ egyik legmaszkulinabb kultúrája. Megnyilvánul ez a férfi és női szerepek hagyományosan drasztikus megkülönböztetésében, ami többé-kevésbé a mai napig tartja magát. Kiterjed ez a férfiak és nők beszéde közötti nyelvtani különbségekre is. Érdekes jelenség azonban, hogy pont a maszkulin értékrend - munka, teljesítmény, anyagiak - miatt a fiúk igen keveset találkoznak az apákkal, lényegében nők nevelik őket otthon és az iskolában is. Ebből kifolyólag igen kevés példát látnak maguk előtt az elsajátítandó „férfias” viselkedésre, a velük szemben támasztott elvárásoknak való megfelelésre. A kulturális sajátosságokból adódó frusztrációkról beszélve említést kell tenni a japán nők helyzetéről is. Mivel a férfi házastársnak végzettségben is hozzá illő feleséget keres, s mert a gyerekek tanulását ő fogja felügyelni, a nők zöme egyetemet végez. Azonban a cégek szempontjából nem megbízható munkaerő az, aki férjhez megy, és akármikor gyereket szülhet, így a nők karrierépítési lehetőségei máig igen korlátozottak – a házassággal gyakorlatilag véget is érnek. Szerepüket tekintve megint csak egy kettősséggel találkozunk: egyszerre kell(ene) a férfi mellett csendben meghúzódó, gyenge, törékeny nőnek, és a gyakorlatilag férfi nélküli háztartás, gyermeknevelés minden kihívásával egyedül is megbirkózó, határozott és döntőképes anyatigrisnek lenniük. Nyugathoz hasonlítva a hagyományos japán házasság, család inkább gazdasági, mint érzelmi egység, a nemi szerepek ilyen erős elkülönítése viszont így is konfliktusokat okoz.

47

Ezért is növekedett meg az utóbbi évtizedekben a nyugdíjas korba lépők közötti válások száma.30 Ezek a párok társadalmi feladataikat már teljesítették, azonban annyira különböző a világuk, hogy nem tudnak mit kezdeni egymással. Növekvőben van az elvárásokkal megbékélni nem tudó, házasságot, gyermekvállalást nem tervező nők száma is. Japánokkal dolgozó külföldi nőkét is érdemes mindezzel tisztában lenni. Még akkor is, ha alapvetően más a japán férfiak külföldi nőkhöz való hozzáállása, főleg ha Japánon kívül találkozunk velük. Tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világban nők is töltenek be fontos pozíciókat, megjelennek tárgyalópartnerként, és hallottak már a „ladies first” szokásáról is. A fiatalabb, főleg nagyvárosban felnőtt generáció már lényegesen nyitottabb, mégis okoz néha furcsa helyzeteket, fennakadásokat, és meghatározza a lehetőségeket a fejükben élő nő-kép. A teljesítmény, a munkavégzés kultúrája mély, konfuciánus gyökerekhez nyúlik vissza. Mivel az élet normális rendje az, hogy az ember dolgozik – azért él, hogy dolgozzon – nyugati kultúrákkal összehasonlítva kevés figyelmet szentelnek a pihenésnek, regenerálódásnak. Szabadságra menni úgy általában nem szokás, legfeljebb egy-egy napokra. Ahogy fiatal japán kollégám fogalmazott egyszer: „Azért nem megyünk szabadságra, mert a többiek addig dolgoznak, jobban teljesítenek nálunk. Talán félünk, hogy lekőröznek bennünket, amíg távol vagyunk.” Ha így nézzük, az élet nem más, mint állandó, megfeszített versenyfutás a… nem is igazán tudni, miért. Azt gondolom, GDP növekedést hajszoló korunknak – gondoljunk bele, ha egy gazdaság ma stagnál, az negatív értelmű – ez az egyik alapvető kérdése. Mivel idő hiányában az életminőségen egy ponton túl nem lehet javítani – drága öltönyben sem igazán jó a managernek az irodában aludni, ha nincs ideje hazamenni – az érték, amit cserébe kaphatunk legfeljebb a magasabb fizetés, vagy titulus a névjegyen. A jó teljesítményhez mindenekelőtt meg kell őrizni a munkaképességet. Nem véletlenül van a japán nyelvben külön kifejezés a túlmunka okozta halálra (karoshi), valóban komolyan kell venni a jelenséget. Újabban terjed a szokás, hogy a cégeknél ellenőrzik a dolgozók derékbőségét, s ha az bizonyos érték felett van, fogyásra szólítják fel őket. Ez 30

Hidasi, Judit: Na és, hogy tetszik Japán? Terebess Kiadó, Budapest, 1999

48

egyes esetekben természetesen lehet hasznos, de minden bizonnyal egy újabb stresszort is jelent a dolgozók életében. A japán kultúra monokronikus jellegéből adódik a tervek, határidők betartásának fontossága. Stresszt jelent tehát, ha valami mégsem a terveknek megfelelően alakul, ha csúsznak a határidők, feltorlódnak a tenni valók. Aki ezzel tisztában van, akár nyomásgyakorlásra is használhatja mindezt tárgyalásokon, kibillentheti monokronikus partnerét nyugalmából. Egy kultúra magas kontextusa általában akkor vezethet feszültséghez, ha nem adnak kellő mennyiségű információt a más kultúrából érkezőnek ahhoz, hogy értelmezni tudja a jelzéseket, meg tudjon felelni az elvárásoknak. Mivel az esetek nagy részében számukra magától értetődő, például non-verbális kommunikációt érintő kérdésekről van szó, előzetes felkészülés nélkül szinte elkerülhetetlenek a félreértések.

VI.3. A stressz kezelése a japán kultúrában Ahogy a jellemző kulturális vonások meghatároznak bizonyos stressz-faktorokat, úgy minden kultúrában kialakulnak módszerek ezek kezelésére, a feszültség oldására, ellensúlyozására. Az erősen bizonytalanság kerülő, nagy hatalmi távolságú, maszkulin értékrendet valló és kollektivista japán esetében, ahogy láthattuk, a konfliktus nyílt felvállalása – ha még oly’ furcsa is ez első pillantásra a kardok és harcosok országában – alapvetően negatív dolog, mert túlságosan megzavarja a rendet. Ezért tehát marad az elfojtás, mint stressz-kezelési stratégia, s ha olyan problémáról van szó, amivel együtt lehet élni, a módszer működhet is. Vannak azonban olyan horderejű helyzetek, amikor nem lehet kikerülni a konfliktust, ennek lerendezésére tehát olyan módszert kell találni, aminek segítségével a feszültség csökkenthető, se ennek érdekében nem kell vérre menő csatába bocsátkozni a másikkal. Erre terep például a már említett kötelező iszogatás a főnökökkel, munkatársakkal. Mivel a munkahelyen kívül zajlik, eleve informálisabb a hangulat. Mivel pedig a részeg ember nem felelős azért, amit mond, mégis csak lehetőség nyílik megfogalmazni a nemtetszést, 49

kritikát, elrendezni egy-egy összetűzést. Erre természetesen másnap reggel a munkahelyen már senki sem „emlékszik”, de a hatása nyilván megmarad: a sérelmek szóvá lettek téve, de anélkül hogy a másik félnek erre mindenképp reagálnia kellene. Érdekes kettősség Japán esetében, hogy a természetközpontúság dacára mennyire eltávolodtak a természettől a neonfényű betondzsungelek. Ennek ellenére megmaradtak olyan rituálék, amelyek visszanyúlnak ezekhez a gyökerekhez. Ilyen például az ohanami, azaz a tavasszal virágba boruló cseresznyefák megtekintése, piknik szervezése a parkokba. De gondolhatunk a bonsai készítésre, vagy az ikebanára (virágrendezésre), melyek által egy kis darab természet csempészhető még a városi otthonokba is. Az egészséget, ellazulást szolgálja az onsen (termálfürdő) látogatás is. Japán bővelkedik természetes forrásokban, s komoly hagyományai vannak a fürdőkultúrának. Ez egyébként valamelyest emlékeztet a török fürdőzési szokásokra, hiszen a medencébe csak alapos mosakodás után illik belemerülni. Bár nem épp az egészséges életmódhoz tartozik, mégis itt említeném meg a dohányzás elterjedtségét. A dolgozó férfiak nagy része sajnos erős dohányos. Szintúgy nagy hagyománya van Japánban a testedzésnek, gondoljunk csak a több évszázados múltra visszatekintő harcművészeti ágazatokra. A sport általában az egyetem befejezéséig – de az érettségiig biztosan - a mindennapok természetes része. A dolgozó lakosság számára ez után merül fel az időhiány problémája, de még így sokan is kocognak, jógáznak kora reggel a parkokban, vagy látogatnak edzőtermeket. És ha már Japán, akkor mindenképp meg kell említenem a ma már világszerte elterjedt mangák, animék és számítógépes játékok világát. A manga kifejezés a japán képregényeket takarja, míg az anime ezek rajzfilm – általában sorozat- változatát. Mindkettő közkedvelt és igen sokrétű műfaj, mind célközönségét, mind tematikáját tekintve. Ne feledjük, hogy a japán érettségihez valamivel több, mint 2000 írásjegy jelentését, olvasatát és azok kombinációit kell elsajátítaniuk a tanulóknak, ami nem egyszerű feladat. Még ha az utcán lépten-nyomon ezekbe botlanak is - feliratok, reklámok formájában -, a memorizáláshoz fontos az olvasás, már egész kicsi korban. Erre a célra a képregények kiválóan alkalmasak. A mangák és animék azonban az idősebb korosztályok

50

körében is népszerűek, a metrón zsúfolódva is látni felnőtt férfiakat mangát olvasni munkába menet. A műfaj annyira összetett jelenség, hogy külön dolgozat témája lehetne, én itt most egy aspektusát szeretném kiemelni: mivel felpörgeti a fantáziát, alkalmas arra, hogy kimenekítse az olvasót a valóság olykor feszültségekkel terhelt szövevényéből – ennek pozitív, stressz oldó és negatív hatásaival együtt. A kultúrák elemzésekor röviden ismertettem az úgynevezett hagyma modellt, melynek második szintjét az adott kultúra hősei foglalják el. Egyszerre személyesítik meg a kultúra által követendőnek vagy kerülendőnek minősített viselkedésformákat, és hívják fel a figyelmet arra, hogy amire a hősök képesek, az utca embere nem feltétlenül. A „mainstream” mangák hősei általában hétköznapi japán fiatalok, akik valami folytán természetfeletti képességekre tesznek szert, s ettől fogva többnyire kettős életet élnek. Önállóak, határozottak, védelmezik szeretteiket, kiállnak értük, konfrontálódnak és felnőnek történetük kihívásaihoz. Ugye érezzük a kontrasztot a társadalom által elvárt és a hősök által sugalmazott viselkedés minta között? Legyenek ezek a hősök a fantázia szüleményei, vagy történelmi alakok újragondolt ábrázolásai, küzdenek, szenvednek, dolgoznak valamiért. Megváltoztatják sorsukat, és még az eredetileg kiközösítettek is kivívják környezetük elismerését. Ők meg tudnak küzdeni a mindennapok kihívásaival, egyfajta támaszt jelenthetnek a hasonló gondokkal küszködőknek. És végül a számítógépes játékok virtuális valóságának is nagy kultúrája van. Bár nem Japán-specifikus jelenség, mégis ki kell emelni, hiszen minél nagyobb a társadalmi nyomás, minél kevésbé lehet valaki az, ami szeretne lenni, annál inkább keres alternatív lehetőséget az önmegvalósításra. A játékok szerepét a fent leírtakhoz hasonlítanám, azzal a különbséggel, hogy ebben a műfajban a játékos tevékenyen részt vesz virtuális valóságának alakításában. A képernyő előtt töltött órákra azzá válhat, amivé csak szeretne, kipróbálhat mindent, amire a valóságban nincs lehetőség. Ez funkcionálhat egyfajta pszichés menedékként, lehetőségként a gőz leeresztésére és lehet hasznos addig, amíg keretek között bírják tartani és nem mosódik össze a valósággal. Ennek lehetséges következményei megint csak külön tudományágak szakterületét képezik, a viselkedési zavaroktól, frusztrációtól – hiszen a valóság nem gombnyomásra működik - az ámokfutókig.

51

VI.4. Németország Mint arról már szó volt, Németország esetében nincs jelen olyan környezeti fenyegetettség, befolyásoló tényező, mint Japánban. A talaj stabil, a lakosság eloszlása lényegesen egyenletesebb. A privát zóna fenntartása, elkülönítése sokkal könnyebb, hiszen elégséges terület áll rendelkezésre, a nagyvárosok zsúfoltsága sem hasonlítható például Tokyo-hoz. Az emberek sokkal kevéssé kiszolgáltatottak a természetnek, inkább magától értetődőnek tekintik, hogy uralják annak erőforrásait. Megfelelő hozzáértéssel, felkészültséggel, erővel alakíthatónak tekintik az életet, a sorsot. Egyszersmind felelős gazdái is igyekeznek lenni környezetüknek, az egyes háztartások szintjén is fontos szempont annak védelme, kímélete. Fejlet iparú, jóléti állam lévén kiemelt figyelmet kap a környezet- és egészségtudatosság. VI.5. Tipikus stressz-faktorok a német kultúrában Japánhoz hasonlóan, a német kultúra is erősen bizonytalanság kerülő. Ebből kifolyólag itt is magasabb általános stressz-szintről beszélhetünk, s bár az adott feladat mellett fontos a kapcsolatok fenntartása, az érzelmeket nem szokás belekeverni a munkába. Fontos, hogy az élet dolgai megtervezetten, gördülékenyen és hatékonyan menjenek, ezt jól szerkesztett szabályozással igyekeznek elérni. A nyílt konfliktus, pláne ha érzelmi töltetű, a munkahelyi életben minimum szakszerűtlennek minősül, a vitákat illik racionálisan rendezni és nem engedni, hogy személyes ellentétek hátráltassák a munkát. A bizonytalanság kerülés eszközének tekinthetjük a pontosság fontosságát is, amit Hofstede így ír körül: „Egy Németországba utazó külföldinek elsőként valószínűleg a pontosság ottani kiemelkedő fontossága tűnik fel, függetlenül attól, hogy éppen betartják, vagy sem. Minden távolsági vonat kabinjának kötelező tartozéka az ún. “vonatkísérő” (Zugbegleiter) lap, amely a vonat percre lebontott menetrendjét és az érintett állomásokon elérhető csatlakozásokat tartalmazza. A németek már szinte nemzeti sportot űznek az állomásokra való megérkezéskor a vonat pontosságának ellenőrzéséből, ezért ha a járat valamiért mégis késésben van – ami időnként ténylegesen

52

megtörténik – úgy arra a hangosbemondón keresztül, sztoikus-tragikus hangnemben hívják fel az utasok figyelmét.”31 Japánhoz képest individualista társadalom lévén, egyén és közösség érdekellentétében nem feltétlenül utóbbi kerül ki „győztesen”. Függetlenül attól, hogy kell-e alkalmazkodni a csoport döntéséhez, az egyénnek lehet eltérő magánvéleménye. Kötelezettségei is elsősorban önmagával, családjával szemben vannak, mint a társadalom egészével szemben. A munkavégzés, a hasznosság tudata itt is belső igény, mégsem tölti ki a teljes napot. A munkahely arra van, hogy az ember elvégezze aznapi feladatait, rosszabb esetben kitöltse a kötelező munkaidőt. Ebben benne foglaltatik némi kávézás, beszélgetés a kollégákkal, de senki sem érzi magát kellemetlenül, ha a munkaidő lejártával feláll az asztalától és hazamegy a családjához. Sok helyen a péntek már többé-kevésbé a hétvége része, rövidebb a munkaidő. Kisebb településeken figyelhető meg főleg, hogy a boltok szombat délutántól hétfő reggelig zárva tartanak, az emberek pihennek. A kötelezettségek teljesítése után fenntartják maguknak a jogot és időt a magánéletre. Bár messze nem annyira, mint a japán, a német kultúra is maszkulin értékrendet képvisel. A nemi szerepek elhatárolódnak, itt is a férfi dolga elsősorban az anyagiak biztosítása, a nőé az érzelmi háttérről való gondoskodás. Ennek ellenére a nők munkavállalása, karrierépítése vagy akár politikai pályafutása elfogadott jelenség, a gyermekvállalás után a munkaerő piacra visszatérő anyákat részidős foglalkoztatással segítik. Ez Németország esetében valóban részidő, aki délelőttönként dolgozik, az délben elindul munkahelyéről, például a gyerekekért az óvodába. Az elismerés alapja a teljesítmény, a megbecsülésé a szakértelem. Ez a külföldiekkel kialakított munkakapcsolatban is érzékelhető. Általános tapasztalatom velük, hogy új üzleti kapcsolatokban jellemző némi fenntartás a részükről. Ez nem is feltétlenül a szakmai felkészültségre vonatkozik, mint inkább arra, hogy vajon tudnak-e a magyarok 31

www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.)

53

elég hatékonyan tárgyalni, megfelelő színvonalú lesz-e a Magyarországra áthelyezett szolgáltatás – például ügyfélkapcsolatok kezelése – a megbízható minőségre oly kényes német partnerek számára. Ez általában addig tart, míg az ember bizonyít. Abban a pillanatban, hogy meggyőződtek a szakértelemről – vigyázat, tesztelik!- és arról, hogy a munka jó kezekbe került, érezhetően megenyhül a légkör, partnerivé válik az együttműködés. Ennek természetesen van egy igen fontos alapja, a közel 0 százalékos hibatűrés. Mivel az érték a kiválóság, a precízió, a minőség, a hiba, a tévedés erősen vissza tudja vetni az együttműködést. Ez főleg a kapcsolat kialakításakor jelentős, ha már meggyőződtek a partner hozzáértéséről, akkor egyszer-egyszer elviselik, ha kiderül, hogy az illető mégiscsak emberből van. Azon túl, hogy ez természetesen nem kis nyomást jelent a velük dolgozó külföldiek számára, van ennek még egy vonzata. Nevezetesen az általános félelem a hibázástól, amit én leggyakrabban a nagyobb hibalehetőséggel járó feladatok ledelegálásában látok megnyilvánulni, és ami véleményem szerint magukra a németekre is plusz terhet ró. Ha pedig már megtörtént a baj, roppant szívesen keresik meg, hogy végül is ki is volt az, aki hibát vétett – ha egy mód van rá bizonyítandó önmaguk és főnökeik számára, hogy nem az ő oldalukon történt a tévedés. Mindezek eredménye külső szemlélő számára a hűvös, távolságtartó viselkedés, egyfajta merevség és még az alacsony hatalmi távolság ellenére is makacsul fenntartott magázódás. Mint már említettem, a német nyelv is egyértelműen elkülöníti a magázódó formákat, s ezeket általában jóval később váltja csak fel a barátságosabb hangnem. Üzleti kommunikációban elméletileg igen ritka a tegeződés, a stílusnak hivatalosnak, a megfogalmazásnak tárgyilagosnak, érzelemmentesnek kell lennie. Én ezzel szemben azt tapasztalom, hogy a német kultúrára is hatással van a világ változása, főleg fiatalabb kollégák esetében már számukra is sokkal egyszerűbb a tegeződés, de felbukkannak a kevésbé körülményeskedő megszólítások a hosszabb üzleti kapcsolatokban is. Minden esetre tanácsosnak tartom megvárni, hogy a német fél kezdeményezze a hangnem közvetlenebbre vételét. A kommunikációról szólva ki kell emelnem, hogy bár nagyon sokan – a fiatalabb generáció tagjai szinte kivétel nélkül- jól beszélnek angolul, természetesen nagyban megkönnyíti a jó 54

kapcsolat kialakítását, ha a külföldi partner beszél németül. Ha mindezt nyelvtanilag is helyesen teszi, az még jobb. Ahogy Willy Brandt egykori kancellár fogalmazott: „If I want to sell to you, I will speak English, but if you want to sell to me, dann müssen Sie Deutsch sprechen!32 (Ha én akarok eladni valamit, angolul fogok Önökhöz szólni. De ha nekem akarnak eladni valamit, akkor Önöknek kell németül beszélni.) A kis hatalmi távolság európaiak számára talán kevesebb frusztrációt rejt, mint a nagy távolság. Ha a főnök szakértője az általa vezetett területnek, lehet hozzá kérdéssel fordulni, meg lehet vitatni a problémákat, s még ha a végső döntést ő is hozza meg egy személyben – individualista társadalomról lévén szó – mégis a megbecsültség érzését adja a beosztottaknak, ha meghallgatják őket, kikérik véleményüket a döntés előkészítésekor. Ám nyilvánvalóan nem így vannak ezzel az - általában különösebb felkészítés nélkülEurópába áthelyezett, nagy hatalmi távolsághoz szokott, például japán vezetők. Számukra épp olyan sokk lehet, hogy beosztottjaik bele kívánnak szólni döntéseikbe, netalán még szakértelmüket is megkérdőjelezik, mint utóbbiak számára a felismerés, hogy a projektvezető úr építkezést élőben még nem igazán látott - otthon ugyanis valami teljesen más volt a feladata- ellenben mindent ő akar eldönteni, szabályozni. A monokronikus vonások Németország esetében vegyülnek az individualista jellemzőkkel, ebből következően egyszerre egy dolgot csinálnak. Ha épp dolgoznak, akkor dolgoznak. Ha viszont eljött a munkaidő vége, ünnepnap van, vagy netalán szabadságra mentek, akkor nincs munka. Ettől függetlenül a legártatlanabb hangon tudják megérdeklődni, hogy a bank magyar alkalmazottai közül ki lesz ügyeletben Szenteste, kinek a nevét adhatják meg az ügyfeleknek arra az esetre, ha valakinek sürgős dolga akadna? A pontosság és a tervek fontosságáról – függetlenül attól, hogy betartják-e vagy sem- már szóltunk az előzőekben. Mindez természetesen a monokronikus jellemzők közé is sorolható, és csakúgy, mint Japánban, itt is nagy feszültség tud övezni egy-egy fontos határidőt, és még nagyobb, ha lecsúszunk róla. A feladatok szakszerűtlen összetorlódása a szemükben leginkább a nem elég hatékony tervezés és/vagy kivitelezés következménye,

32

http://cloudyandsocial.com/2010/05/03/even-today-businesses-should-listen-to-willy-brandt-andaccept-market-diversity/ (2012.04.15.)

55

kifejezetten bosszantó, ha a külföldi kollégák sem tudják tegnapra elhárítani a most megfogalmazódott problémát. Ahogy a magas kontextusú kultúrák esetében problémát okozhat a kívülállók számára a túl kevés információ, az alacsony kontextus esetében a túlszabályozottság, túlmagyarázás lehet zavaró. Valamint nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy míg a magas kontextusú Japánban a munkaidő és a szabadidő gyakorlatilag egybefolyik, az alacsony kontextusú Németországban a kettő élesen és precízen elválik. Végül mindkét kultúráról elmondható, hogy hosszú távú orientáció jellemzi, tehát szívesen alakítja úgy a jelent, hogy az a jövőben is hasznot hozzon. Ilyen üzleti partner esetében a rövid távú érdekek hajszolása kelthet visszatetszést.

VI.6. A stressz kezelése a német kultúrában Természetesen a német kultúrának is megvannak a maga válaszai a stressz kezelésére. Annak ellenére, hogy a teljesítmény központi fontosságú a számukra, nekik is be kell látniuk, hogy ez egy bizonyos ponton túl regenerálódás nélkül még koffeinnel és hangulatjavítókkal sem növelhető. 33 A jó teljesítmény érdekében alapvető fontosságú tehát a szabadidő, a pihenés, amit majdnem olyan katonásan be is szokás tartani, mint magát a munkát. A terveknek, a jól szervezettség érzésének ugyanis feszültségoldó hatása van, azt a megnyugtató tudatot adják, hogy a legtöbb probléma már felbukkanása előtt meg is van oldva. Általánosságban elmondható, hogy a munkát és a szabadidőt nem szokás keverni – vagy egyiknek, vagy másiknak van itt az ideje. A szabadidő alkalmat nyújt kiszakadni a „mókuskerékből”, érzelmi kapcsolatokra figyelni, családdal, barátokkal lenni. Tipikus elemei ennek a baráti sörözések, fesztiválok (úgynevezett Fest-ek) látogatása, de a kirándulás, utazás is. Ha már rekreációról és egészséges életmódról van szó, szeretik ezt is tudományos alapokra helyezni, figyelni az

33

http://cegegeszseg.origo.hu/20090216-munkahelyi-stressz-gyogyszert-kabitoszert-alkoholt-fogyasztanaka-nemet-munkavallalok.html (2012.04.15.)

56

egészséges – lehetőleg „bio” – táplálkozásra, sportolásra – az elmúlt néhány évben lett nagy divat a nordic walking. A különböző problémákat – így a stresszt is - az utóbbi években mintha igyekeznének egyre inkább tudatosítani, szembenézni vele és megoldani. A teljesítményközpontúság, a hibázástól való félelem, a megfelelési vágy sokszor komoly kihívások elé állítja a tanulókat és a dolgozókat egyaránt. Nem csoda, hogy szervezett módon, tanácsadással, képzésekkel igyekeznek küzdeni például az felnőtt korban is megmaradó olvasási nehézségek34 ellen, vagy segíteni a munkahelyi szekálás áldozatait.35 Lényeges különbség például Japánnal szemben, hogy míg ott hivatalosan akár több mint 30 napnyi szabadsága is lehet valakinek, kivenni ezeket – mint ahogy arról már szó volt – sosem fogja. Ezzel szemben a németek jól működő gépezetébe bele kell férjen az is, hogy akár hetekre elmenjenek szabadságra, s meg legyen oldva a helyettesítés. Igaz, hogy az élet természetes része, szinte célja a jól végzett munka, de épp ennek érdekében fontos a jó életszínvonal is.

VII.

A multikulturális környezet kihívásai

A kultúrának tehát igen nagy szerep jut abban, hogy az adott egyén milyen hatásokat fog stressz-keltőnek érzékelni, valamint abban is, hogy hogyan reagál rájuk. Megpróbál-e tenni a negatív hatások csökkentéséért, és ha igen, mit. A kultúra adja meg számára azt a szellemi programot, kontextust, melyben az őt érő ingereket, valamint a „jó” és a „rossz” viselkedés fogalmát értelmezi. És azt a keretet is, ami megszabja számára az irányokat, arányokat, lehetőségeket és kockázatokat. Ez a tanult szabályrendszer természetesen csak addig működik zökkenőmentesen, amíg az egyén vele egy kultúrából származókkal érintkezik és az ő jelzéseiket értelmezi, a megszokott környezetben. Természetesen ez is csak nagy vonalakban igaz, hiszen „ahány

34 35

www.alphabetisierung.de/ (2012.04.15.) www.netzwerk-der-mobbingselbsthilfegruppen-deutschland.org/ (2012.04.15.

57

ház, annyi szokás” egy adott kultúrán belül is. Amikor azonban számára idegen, ismeretlen kultúrából érkezővel kerül kapcsolatba – akár változatlan, akár új környezetben – a megszokott szabályok nem teljesen érvényesek többé, nem értelmezhetőek teljes biztonsággal a partner jelzései. Ez természetesen stressz-forrást jelent, akár pozitív – kalandot keresve turistaként más országba látogatva-, akár negatív értelemben. Ez utóbbi lehet például a közös munkát is ellehetetlenítő kommunikációs probléma, olyan feszültség forrása a kollégák között, ami az interkulturális érzékenység, kulturális intelligencia fejlesztésével csökkenthető. Ennek alapja egy tanulási folyamat, melynek során a felek újra tanulják értelmezni a szituációkat, jelzéseket. A kommunikáció tehát egy plusz dimenziót kap a partner kulturális hátterének, annak tulajdonságainak ismeretében. Azt gondolom, hogy ezek az ismeretek, készségek elengedhetetlenek ahhoz, hogy különböző kultúrákban szocializálódott emberek hatékonyan, hosszú távon tudjanak együtt élni, dolgozni. Különös fontossággal bír ez a terület a multinacionális vállalatok esetében, ahol egy-egy irodaházba zsúfolódva több száz, a legkülönbözőbb háttérrel és ismeretekkel rendelkező ember éli mindennapjait, s törekszik közös eredmények elérésére. Mégis, az új és régi kollégák számára is kötelező, sok órányi tréning közül számomra meglepően kevés ejt szót – ha egyáltalán – a kulturális sajátosságokból adódó különbségekről. Ezáltal gyakorlatilag az egyes emberek belátására és képességeire van bízva, hogy hogyan boldogulnak ebben a feszültségekkel teli, igencsak sajátos munkakörnyezetben, hogyan kezelik az esetleges félreértéseket. Márpedig félreértésekre bőven van esély. Külföldön végzett munka esetében a szokásostól eltérő környezet, a privát szféra (család, barátok) hiánya, az esetleges nyelvi nehézségek okozta stresszt csak fokozza, ha nem tudjuk értelmezni új környezetünk jelzéseit, nem világosak számunkra a velünk szemben támasztott elvárások, vagy az, hogy mire számíthatunk mi magunk. És ne feledjük, még kulturális szempontból fogékony, felkészült ember számára is beilleszkedési nehézséget okoz a kulturális sokk, mely valamilyen formában több-kevesebb idő után, de bekövetkezik.

58

A külföldi kapcsolatokkal rendelkező, multikulturális cégek jellemzően sok-sok munkaórányi oktatást szentelnek a vállalat, a tevékenységi kör, egy-egy új folyamat vagy eszköz ismertetésének, de nem az eszközöket üzemeltető, a folyamatokat elvégző emberek belső „szoftvereinek”. Pedig általában a legnagyobb hibalehetőségek az emberi tényezőből fakadnak. Talán a téma fontosságának felismerése, vagy az oktató hiánya az oka, de nem szólnak az oktatások a kultúrák legalapvetőbb jellemzőiről, a tipikus súrlódási felületekről sem. Jó esetben talán említésre kerül, hogy hasznos, ha ismerjük az ügyfeleink szokásait, elvárásait, mert úgy könnyebb őket kezelni. Egyre több tréning érhető el személyes gyengepontjaink fejlesztésére, a hatékonyabb időbeosztás készítéséről, kommunikációs és tárgyalási képességeink fejlesztéséről, vagy éppen a stressz kezelésének módjairól. Mindez alapvetően jó dolog, ám van egy közös gyengepont. Az interkulturális alapfogalmak ismerete, a kulturális különbségek tudatosítása nélkül ezek a tréningek általánosítások csupán, zömében a tananyag összeállítójának, vagy az anyacég kultúrájának hozzáállását, megoldásait tartalmazzák, legtöbbször amerikai forrásokra épülnek. Az univerzális tanácsok – például figyeljünk jobban oda a másik jelzéseire – is csak akkor használhatóak, ha birtokában vagyunk azoknak a képességeknek, amik a megvalósításhoz szükségesek – tehát értelmezni is tudjuk azt, amit megfigyeltünk. Az egyes kultúrák közötti eltérések számos, a jellegzetességek ismeretében megjósolható súrlódáshoz vezethetnek, melyeket csak tetéz a közös munka teljesítménykényszere. De nézzünk néhány példát: Kollektív és individualista kultúrák képviselői között ütközési pont lehet a munkaidő értelmezése. Míg előbbi számára a munkahely arra való, hogy ott időt töltsön és kimutassa lojalitását a közösség felé – akár egyenruha hordásával is-, utóbbi igyekszik annyi időt szánni a teendők elvégzésére, amennyi feltétlenül szükséges és megjeleníteni a munkában is saját egyéniségét. Előbbiben megütközést kelthet az individualista kolléga percre pontos távozása a munkaidő végén, míg utóbbi nem érti, miért húzódnak el kollektivista kollégájánál egyes feladatok egészen estig, mikor azokat már rég be lehetett volna fejezni.

59

A hatalmi távolság eltérései meghatározzák a főnökök és beosztottjaik közötti viszonyt. Egy nagy hatalmi távolsághoz szokott főnök számára egyértelmű, hogy beosztottjai tisztelik, elfogadják a döntéseit és nem kérdeznek vissza, hacsak ő nem kéri ki a véleményüket. Az ettől eltérő viselkedést, tudásának számonkérését, esetleg nyílt konfrontációt nagy valószínűséggel nem tudja kezelni, főleg nem úgy, ahogy azt a kis hatalmi távolsághoz szokott beosztott várná. Ezzel szemben valamivel könnyebb dolga lehet egy kis hatalmi távolsághoz szokott főnöknek nagy hatalmi távolságú beosztottjaival. A felszínen legalábbis mindenképp, a későbbiekben azért merülhetnek fel problémák. Például nem jeleznek neki egy a döntéséből eredő hibát, amiről úgy gondolta, ha előfordulna, az emberei felhívnák rá a figyelmét. Esetleg nem kérdeznek vissza akkor sem, ha nem értik az utasításait, de feszültséget okozhat az is, ha nem jelzik felé, hogy akaratán kívül kellemetlen helyzetbe hozta beosztottját. Mivel ahhoz van szokva, hogy a nézetletérések bizonyos keretek között szóvá tehetőek, megbeszélhetőek, esetleg nem biztosít lehetőséget a beosztottak számára, hogy ezt informális keretek között tegyék meg. A kis hatalmi távolsághoz szokott beosztott nem várja el, hogy főnöke mindenben helyette döntsön, utasítást adjon. Az, hogy valaki a szakmai főnöke, nem feltétlenül jelenti, hogy emberileg is tiszteli őt, és valószínűleg lesznek is olyan megnyilvánulásai, amit nagy hatalmi távolságú főnöke tiszteletlenségnek vél. Például az egyértelmű utasítás ellenére is fenntartja a véleményét, mely szerint ez szakmai szempontból nem jó döntés, és ennek hangot is ad. Rosszabb esetben, a többi kolléga előtt. Nagy hatalmi távolsághoz szokott beosztott számára pedig az jelenthet stressz-faktort, ha nem kap elég utasítást a főnökétől. Nem feltétlen érti, miért várják tőle, hogy magától szóljon, ha hibát észlel. Fokozza a feszültséget az is, ha főnöke nem ad alkalmat arra, hogy a nézeteltéréseket a szokott módon, informális keretek között tegye szóvá. A bizonytalanság kerülés indexet elsősorban a szabályozások részletességével és mennyiségével lehet összefüggésbe hozni. Erősen bizonytalanságkerülő kollégák számára fontos lesz, hogy a munkafolyamat szabályozott keretek között, pontosan menjen, a megoldandó problémát megbeszéljék, tervet készítsenek a megoldásra, majd mindenki ehhez tartsa magát és tegye hozzá a saját részét. Ezzel szemben a kevéssé bizonytalanság 60

kerülő kolléga egyenesen zavarónak érezheti a szabályok mennyiségét, a terveket hajlamos nagy vonalakban elkészíteni, helyet hagyva a dolgok alakulásának. Ha valami váratlan fordulat következne be a tervek kivitelezésekor, szívesen improvizál, a lényeg, hogy a probléma végül meg legyen oldva. Az erősen maszkulin kultúrából érkező kolléga számára a munka, a teljesítmény az első, erény a céltudatosság, határozottság, döntőképesség. Mindez nőiesebb értékrendet magával hozó kollégája számára gépiesnek, érzéketlennek, akár agresszívnek hathat, de problémák merülhetnek fel a női kollégákhoz, főnökökhöz való viszonyulásban is. A kevésbé maszkulin kultúrából származók számára nagyobb jelentőséggel bírnak az élet számukra „igazi” dolgai, a család, az emberi kapcsolatok, az érzelmek. Nagyobb figyelmet kívánnak szentelni a munka és a magánélet egyensúlyának (work-life balance), és az jelent stressz-faktort, ha ez az egyensúly megborul. Monokronikus kultúrában feszültséget kelt, ha összetorlódnak a feladatok, ha pontatlan az időbeosztás és egyszerre többfelé is figyelni kellene, valamint az is, ha a magánélet elintéznivalói beszivárognak a munkahelyre. Polikronikus kultúrában természetes, hogy az élet eseményei párhuzamosan zajlanak, egyszerre több dologgal is kell foglalkozni. A tervek inkább csak irányadóak, és az okoz feszültséget, ha túlságosan szét kell választani a tevékenységeket, ha indokolatlanul feszített határidőkkel kell dolgozni. Végül a magas és alacsony kontextusú kultúrák különbsége felveti a szükséges és elégséges információmennyiség kérdését. Mennyi információ szükséges ahhoz, hogy a másik kultúrából érkező el tudjon igazodni, és mennyi az, ami már zavaró többlet? Alacsony kontextusú kultúrából érkező kolléga számára a magas kontextusú környezet rejtett üzenetei, nem verbális jelzései nem értelmezhetőek, viszont ezek ismerete nélkül könnyen meg is sértheti a rájuk vonatkozó viselkedési szabályokat. Több magyarázatot igényel egy-egy szituációhoz, mint magas kontextusú kultúrából érkező kollégája, aki jóval több részletet tart majd előzetes ismeretei alapján magától értetődőnek, józanésszel kikövetkeztethetőnek. Számára egyenesen a túl sok, értelmetlennek tűnő leírás, magyarázat, szabály lesz zavaró.

61

Ezek a tulajdonságok természetesen mindig változó mértékben vannak jelen egy-egy kultúrában, s egymás jellegzetességeit tompítva vagy kiemelve határozzák meg az adott kultúra arculatát. Például a szabályozásokat kedvelő, erősen bizonytalanságkerülő és kollektivista szemléletű japán cégek jellemző szokása a céges jelmondatok, mottók kifüggesztése nem csak az irodákban, de akár az üzemhelységekben is. Teszik ezt a legjobb szándékkal, hiszen számukra természetes dolog szem előtt tartani a cég filozófiáját, mintegy emlékeztetőül. Ez azonban a szabályokat nem kedvelő, lényegesen individualistább magyar kollégákban zsigeri ellenérzést vált ki. Kiváltképp azokból, akik emlékeznek még az elmúlt rendszer szokásaira, tervszámaira. Klasszikus példája ez annak, hogyan értheti félre egymást két kultúra a háttérismeretek, vagy legalábbis némi magyarázat hiányában.

VIII.

Záró gondolatok

Japán társadalomkutatók körében már majd’ 10 évvel ezelőtt is terjedt az a nézet, hogy a jövő évezred tudományos -, technikai -, és gazdasági versenyét az a közösség fogja megnyerni globalizálódó világunkban, amelynek inspiráló, intuitív tájai, élhető és szerethető életterei, az emberi tartózkodásra, gyors regenerálódásra alkalmas közösségi terei lesznek. Ha ebben az újfajta gazdasági versenyben részt kívánunk venni, megkerülhetetlen a gazdasági versenyképességet végső soron megteremtő intuitív ember pszichés hátterét, egészséges életkörülményeit alakító tényezőkkel, így a stresszel is foglalkozni. Bár az emberi faj alapvető szükségletei általánosan megegyeznek, nagy különbség mutatkozhat abban, hogy egy-egy kultúra mit tekint a fentebb említett szerethető, gyors regenerálódásra alkalmas környezetnek, avagy mi az a pszichés háttér, ami kellő biztonságot és intuíciót nyújt. A kultúra pedig személyiségformáló szerepénél fogva meghatározza, hogy az egyes ember mit tekint a maga számára kívánatos, elérendő állapotnak, vagy mi az, ami kerülendő, ami megbetegíti.

62

Az adott kultúra által elismert értékeknek nagy szerepe van természetesen abban is, hogy hogyan igyekszik egy nép fennmaradni, milyen gazdasági utakat választ magának. Egy kultúra jellemzői meghatározzák azt is, hogy milyen álmokat dédelgetnek a kisgyerekek, milyen foglalkozásokat szeretnének választani, felnőve milyen oktatási intézményt választanak, milyen munkahelyet keresnek. Ez pedig kihatással van arra, hogy mely területeken lesz túlképzettség, s mik a hiányszakmák, de kicsit messzebb menve azt is befolyásolja, hogy milyen profilú cégek települnek például a jól képzett, olcsó munkaerő reményében Magyarországra. Minden területen, minden történelmi korban léteztek kiemelt presztízzsel rendelkező foglalkozások, hivatások és beosztások. Ezeknek a rangsorát a kultúrafüggő, vagy az éppen aktuális értékrendek, a divatok, eszmények és vágyak összessége alakítja ki tudatunkban. Ez a sorrend azonban az idő múlásával, a technikai és társadalmi környezet átrendeződésével együtt változik. Új gazdasági ágazatok, hivatások jelennek meg, mások pedig letűnnek. A kultúrák találkozásának és egymásra hatásának természetesen ebben a tekintetben is tanúi lehetünk, hiszen az utóbbi évek felmérései36 szerint a munkavállalók egyre inkább előtérbe helyezik a biztos megélhetés mellett folyamatos fejlődést, változatos és érdekes feladatokat, szakmai kihívásokat, valamint a rugalmas munkavégzés lehetőségét biztosító cégeket. A gazdasági válság hatására kissé visszahelyeződött a hangsúly a kezdő fizetés mértékére és a cég stabilitására, ám a keresett értékek között még mindig igen fontos szerepet játszik az, hogy mennyire „élhető” az adott munkahely. Az anyagiak mellett az erkölcsi elismertség, a kellemes légkör és jó csapat is kiemelt szempont az álommunkahelyek definíciójában. Főként a fiatalabb munkavállalókra jellemző, hogy egy cég megítélésekor a vállaltra jellemző hangulaton, fejlődési lehetőségeken kívül előtérbe kerül a társadalmi elismertség, hasznosság, a társadalmi felelősségvállalás és a környezetvédelem is. Ez mutatkozik meg a Figyelő, az Aon Hewitt és az AISEC együttműködésében, 2011-ben készült magyarországi kutatás eredményeiben is,37 melynek keretében mintegy 27 000 válaszadót faggattak a legvonzóbb munkahelyekről. A vélemények alapján a legvonzóbb 36 37

http://www.profession.hu/cikk/348 és http://www.hrportal.hu/hr/alom-karrierek-alom-munkahelyek-20080305.html (2012.04.15.) http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/03/01/itt_dolgozna_legszivesebben_a_magyar/ (2012.04.15.)

63

munkahely kategória dobogósai olyan multinacionális vállalatok, mint az Audi Hungária Motor Kft., a MOL csoport, és a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. Ezeket a munkahelyeket követi a Bosch Magyarország, a PricewaterhouseCoopers Magyarország Kft., a Deloitte Magyarország, az IBM Magyarország, a KPMG Hungária Kft., a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. és az SAP Hungary Kft. Az alapvető kulturális eltérések ellenére, hasonló tendenciát mutat a Japan Intelligence Ltd. 2010 áprilisában végzett munkaerő piaci kutatása is38. A 25-34 év közötti nagyvállalati alkalmazottak körében végzett felmérés során rangsorolt munkahelyek közül a munkafeltételek miatt - egyedüli külföldiként - első helyen végzett a Google. Az ideálisnak tűnő munkakörülmények és a munkaadói gondoskodás miatt olyan vállalatokat utasított maga mögé, mint a Sony Japan, vagy a Toyota Motors. A gazdasági válság éveiben is megmaradt tehát az értékrend, mely szerint az anyagi biztonságot, tervezhető jövőt jelentő erős piaci helyzetű cégek esetében és még az eredetileg erősen maszkulin kultúrákban is egyre fontosabbak az emberi vonások. A rangsort

olyan

pénzben

nem

mérhető

szempontok

döntik

el,

mint

a

jó

munkakörülmények, kellemes légkör, jó csapat, egyéni fejlődési és előrelépési lehetőség. Ezeknek az értékeknek az értelmezése – mint azt láthattuk - erősen kultúrafüggő. A piaci verseny stresszét csökkenteni képes jó munkahelyi hangulat kialakításához, a valóban hatékony csapatmunka megteremtéséhez – melyek a cég eredményeit tekintve életfontosságúak lehetnek – a mai világban elengedhetetlen az interkulturális érzékenység, a kulturális intelligencia fejlesztése.

38

http://oriens.hu/magyarhirek/2010junius/a_japan_alkalmazottak_alommunkahelyei (2012.04.15.)

64

IX.

Ábrajegyzék

1.

ábra: a Selye-féle általános adaptációs szindróma……………………………………………….8

2.

ábra: a stressz hatása a munkavégzés hatékonyságára………………………………………10

3.

ábra a Maslow-féle szükségletpiramis………………………………………………………………..17

4.

ábra a szellemi beprogramozás szintjei……………………………………………………..……….19

5.

ábra: a Hofstede-féle hagyma modell…………………………………………………………….….20

6.

ábra: a Hofstede-féle szervezeti modellek………………………………….…………………..…25

7.

ábra: a kultúraközi alkalmazkodás U – görbéje……………………………………….…………27

8.

ábra: Japán kulturális indexei Hofstede szerint…………………..……..……………………..34

9.

ábra: Németország kulturális indexei Hofstede szerint………………………………………41

10.

ábra: Japán és Németország kulturális indexeinek összehasonlítása…………………41

X.

Források

Felhasznált Irodalom:

1.

Bálint Barbara – Japán gazdasága és a klímaváltozás, BGF KKFK szakdolgozat, 2007.

2.

Dr. Balogh, Ágnes: Kulturális intelligencia – a 21. század kulcskompetenciája?

Doktori értekezés 2011, Pannon Egyetem

3.

Falkné Dr. Bánó, Klára: Kultúraközi Kommunikáció; nemzeti kultúrák, szervezeti

kultúrák, interkulturális menedzsment aspektusok. Budapest, Püski Kiadó. 2001

4.

Ferber, Katalin: Mindenki szellemi kalauza: Japán - Jószöveg Műhely Kiadó, 2009

5.

Hidasi, Judit: Interkulturális kommunikáció, Scolar Kft., 2004

6.

Hidasi, Judit: Na és, hogy tetszik Japán? Terebess Kiadó, Budapest, 1999

65

7.

Hidasi, Judit: Vissza Japánba, Terebess Kiadó, Budapest, 2003

8.

Hidasi, Judit; Bodolay, László: Szavak-Jelek-Szokások, Windsor Kiadó 1998 (Japán

és Németország c. fejezetek)

9.

Juhász, Ágnes: Munkahelyi Stressz, Munkahelyi egészségfejlesztés, oktatási

segédanyag, 2002 (2-19 oldal)

10.

Reischauer, Edwin O.: Japán története, Maecenas Könyvkiadó, 1995

11.

Totman, Conrad: Japán története Osiris 2006

Internetes Források: Pszichológia: 1.

Dr. Izsó, Lajos: Pszichológia a Menedzser és a Minőségmenedzsment képzések

hallgatói

számára

című

oktatási

segédanyag,

kézirat,

BME

MBA,

2001

http://www.erg.bme.hu/szakkepzes/3felev/stressz.pdf

2.

MTI cikk: 2 millió német doppingol, 2009: cegegeszseg.origo.hu/20090216-

munkahelyi-stressz-gyogyszert-kabitoszert-alkoholt-fogyasztanak-a-nemetmunkavallalok.html (2012.04.15.)

3.

Paul E. Spector: Employee Control and Occupational Stress (Munkavállalók

irányítása és munkahelyi stressz), 2002: http://www.jstor.org/discover/10.2307/20182790?uid=3738216&uid=2&uid=4&sid=2110 0721179091 (2012.04.15.)

Kultúra: 1.

Bruce W. Stening and Mitchell R. Hammer: Cultural Baggage and the Adaption of

Expatriate American and Japanese Managers (Kulturális poggyász és a külföldön élő

66

amerikai és japán vezetől adaptációja), 1992: http://www.jstor.org/stable/40228089 (2012.04.15.)

2.

Bogdán,

Laura:

Nemzetközi

menedzsment,

oktatási

segédanyag

2011:

http://www.scribd.com/ttibor_8/d/60148961/20-A-KULTURA-TERMESZETE-ESSAJATOSSAGAI (2012.04.15.) 3.

Cloudy

and

Social

honlap:

cloudyandsocial.com/2010/05/03/even-today-

businesses-should-listen-to-willy-brandt-and-accept-market-diversity/ (2012.04.15.)

4.

Cross Cultural Management: An International Journal, online from 1994

(Kultúraközi menedzsment, online folyóirat): http://www.emeraldinsight.com/journals.htm?articleid=1723376&show=html (2012.04.15.)

5.

Együttműködő

kommunikáció

honlap:

http://emk.hu/internetes-

tanulas/tudatossagunk-utja-2-2/ (2102.04.15.)

6.

Falkné Dr. Bánó Klára: Interkulturális útmutató nemzetközi cégek és projektek

vezetői és tagjai számára: elib.kkf.hu/ewp_06/0601_04.pdf (2012.04.15.)

7.

Geert Hofstede honlapja: http://geert-hofstede.com/ (2012.04.15)

8. • •

Interkulturális.hu: www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hall.html (2012.04.15.) www.interkulturalis.hu/pagesMO/Dimenzio_Hofstede.html (2012.04.15.)

Japán: 1.

Economy Watch honlap:

www.economywatch.com/world_economy/japan/export-import.html (2012.04.15.)

2.

Építészfórum: http://epiteszforum.hu/node/1164 (2012. 02.26.)

67

3.

Japan Guide honlap: www.japan-guide.com (2012.04.15.)

4.

Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n (2012.04.15.)

Németország: 1.

Bundesverband Alphabetisierung und Grundbildung honlap (Az írás - olvasás és

alapfokú képzés Egyesülete): www.alphabetisierung.de/ (2012.04.15.)

2.

Deutschland.de: www.deutschland.de/ (2012.04.15.)

3.

Globalinks honlap:

http://www.eurolearn.org/destinations/germany/climate_and_geography/ (2012.04.15.)

4.

Mobbingselbsthilfe honlap (a munkahelyi terror áldozatainak önsegítő csoportja):

www.netzwerk-der-mobbingselbsthilfegruppen-deutschland.org/ (2012.04.15.)

5.

Wikipédia: de.wikipedia.org/wiki/Deutschland (2012.04.15.)

Munkaerő piaci felmérések: 1.

HR Portál: www.hrportal.hu/hr/alom-karrierek-alom-munkahelyek-

20080305.html; (2012.04.15.)

2.

Japán alkalmazottak álommunkahelyei:

oriens.hu/magyarhirek/2010junius/a_japan_alkalmazottak_alommunkahelyei (2012.04.15.)

3.

MTI cikk: Itt dolgozna legszívesebben a magyar:

www.index.hu/gazdasag/magyar/2012/03/01/itt_dolgozna_legszivesebben_a_magyar/ (2012.04.15.)

4.

Profession.hu: www.profession.hu/cikk/348; (2012.04.15.) 68