A I I L I. A 1 1 r 1

28/132. szám.

1892.

III. Évfolyam.

f MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

A

—

Előfizetési Egész évre Félévre Negyedévre

feltételek: frt i o . — » »

X

5.— 2.50

A A / V J L

T

T

I I 1—1 1 1

X

J L

X — ^

L r 1

Szerkesztőség és kiadóhivatal: F

— I — ^

I 1

- X k —j J

BUDAPEST, VII. kei-., Erzsébet-körut 6. sz,

1

Hirdetések

TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY, SZERKESZTI

Egyes szám ára 20 kr,

K I S S

J Ó Z S E F ,

— B u d a p e s t , Július h.0 10.

K R Ó N I K A .

- jul. 8.

Musetfe.

felvétele Kéziratok

ugyanott,

nem adatnak

vissza

—

nak a hozzá méltó uralkodókat és ötszáz észtendő múlva Csak azok a hatalmas, pompás épületek, meg a számba sem vett poéták versei tanúskodtak róla, hogy élt valamikor itt egy erős nép, melynek adót fizettek az ismert világ barbár népességei.

I.

Krisztus születése előtt a tizedik esztendőben, midőn Rómában Caesar Octavianus személyében valósággal császár állt a köztársaság élén, hoztak egy csodálatos törvényt, mely napjainkig páratlan a históriában. A Lex Papia Poppaea az, mely valóságos átokkal sújtja az agglegényeket. A nagy Augustus, aki még azt a csekély törédékü germán népséget is lenyűgözte, mely a nagy Caesar harczi dicsőségének nem esett áldozatul, rémülve tapasztalta, hogy a nemes szabad római faj mint indul lassú, de biztos kihalásnak. A világ leghatalmasabb városa rangjához méltón élt. A felséges népet meg kellett hagyni abbeli hiedelmében, hogy ő még mindig a saját maga ura s e czélból el kellett árasztani a legszemkápráztatóbb fénynyel. »Panem et circenses 1« A város kétharmad lakossága államköltségen élősködött, egész Róma pedig ott dőzsölt a czirkuszokban, ahol gladiatorok egész hada vivta a z ' izgalmas vértusákat. Kiirtották Afrika síkságairól az oroszlánokat és tigriseket, csakhogy a felséges nép egyszerre háromezer nemes fenevad lemészárlásában gyönyörködhessék. Rongyokba burkolva, odúkban lakva és éhezve járt a nép gavallérpassziói után és tapsolt a czivilizáczió mesés pompájának, melynek költségeit három világrész viselte. A munka a nemes rómaiakhoz nem volt méltó, a tétlenség és a nyomában felburjánzó erkölcstelenség voltak a szabad rómaiak ismertető jelei. Orgiák és tobzódások minden alkalommal, — meghamisították még a kalendáriumot is, csakhogy megülhessék a város fönnállásának százéves fordulóját. A h o l a pompa és a mulatság az utczára csábítja az embereket, ott a házi tűzhelyen kihűl a hamu is. Ovidius és Virgilius hiába dicsőitették a nemes, tiszta erkölcsöt, az isteni eredetű ártatlan szerelmet. Augustus megkoszorúzta poétáit, de felesége Agrippina és leánya Julia előljártak buja példájukkal a buja tömegnek. A z istenekben nem hittek többé, csak Eros diadalkocsija után vetették magukat, őrült mámorukban megszentségtelenítve a legszentebb vérbeli kötelékeket is. A nagy Augustus meghozta páratlan törvényét, hogy a leigázott népek számára megmentse az ernyedésnek induló urat. Kemény adóval sújtotta azokat, akik nem akartak megházasodni, súlyos büntetéseket mért azokra, akik a házasság szentsége ellen vétettek. Ellenben jutalmakban, kitüntetésben részesített mindenkit, aki család alapításával is megfelelt honpolgári kötelezettségének. A törvényt szigorúan alkalmazták, de látszatja nem volt. A mindinkább elfajuló nemzet megteremtette magá-

Bizonyos elegikus érzés fog el, midőn a franczia törvényhozás elé terjesztve találom az ezeréves lex Papia Poppaeát. L e R o y képviselő nyújtotta be, pontról pontra mind szellemben, mind tartalomban követve Augustus törvényét. A m i k o r egy hatalmas állam törvénynyel iparkodik életerőt nyújtani lakosságának, akkor ez a végelgyengülésnek csalhatatlan szimptomája. Francziaország, a nagy, a szép Francziaország, Párizs, a világ fővárosa sorvad 1 A nagy fényességbe, melyben úszik, belenyúl egy rettenetes fekete sáv, mely eloltja a f é n y t : a statisztika. Esztendőről esztendőre kevesebb ember születik, az utolsó években pedig a halálozások már túlhaladták a születéseket. És elébb-utóbb, ha e viszonyokat meg nem változtatják, a nemes franczia faj egészen kihal és Párizs históriai elődjének, Rómának sorsára kerüli Pedig kár ezért a szép városért, kár a lakosaiért, akik annyi fényes eszmét adtak a világnak és oly szeretetreméltóvá, poétikussá tudták tenni a bünt is, melyért most a halál fenyegeti. Baljóslatú analógia mutatkozik Róma és Párizs között. Itt is, ott is, egy szabadságérzetében elbizakodott könnyű vérű nép, mely rongyaiban tapsolni tud imperatora pompájának, aki kenyér helyett harczi dicsőséget ad neki. E g y felséges nép, mely kenyérből és sajtból álló ebédjénél nem nélkülözheti a salátát, meg a bort, meg dohos mansardos szobákban lakva, szinház nélkül el nem lehet. E g y nép, mely revolucziót képes csinálni egy fekete paripán ülő tábornok impozáns pose-jáért és büszke önérzettől duzzadó kebellel tud mesélni arról a versailles-i pazar pompáról, mely miatt lefejezte királyát. Párizs az utczán lakik, mint Róma és az ő tűzhelyét sem gondozza senki. Vannak neki is költői, akik dicsőitik a szerelmet, de ő is követi azt a végzetszerű epikureus életet, melyet históriai elődje követett. E g y bevégzett, tulfinomult czivilizáczió fejlődött ki itt is, mely elváltoztatta a természeti ösztönöket és messze elsodorta az embereket ősi természetes életmódjuktól. Rousseau definicziója a szerelemről, mely materialista voltában is oly világosnak és igaznak látszik: hogy a szerelem nem más, mint a másik nem iránti ösztönszerű vonzalomnak egy bizonyos egyénben való összpontosulása, rég túlhaladott álláspont. Minden férfi szeret minden nőt és minden nő minden férfit. A szerelem többé nem természeti érzés, hanem élvezet, kultuszának nincs egyéb czélja, mint megédesíteni az életet. A h o l mindennap és különösen minden este az emberek összeverődnek tarka, mozgalmas csoportokba,

438' ahol az ember körül csak ugy suhognak vérforraló csábítással az incselkedő női ruhák, bóditó finom illat árad széjjel, meztelen karok villognak s az egész társalgást egyetlen egy téma képezi: a szerelem, ott férfi nővel szemben alig állhat másként, mint a vadász a vaddal szemben. Eros uralkodik a boulevardokon, a színházakban és táneztermekben és a szines világosságú, puha kényelmü boudoirokban .is ez a tüzesvérü istenasszony szítja a vér hevét Hymen helyett.

sük azt az utolsó szerelmet, mely ifjuságunk végéig eltartson. És megtaláljuk azt sokszor egy más család körében, mely szintén muló érzelmek örök súlyos következményeit nyögi. S ekkor tönkremegy a házasság szentsége, békéje, előállanak a házasságtörő drámák és az öngyilkosságban végződő szerelmi tragédiák. Vájjon ily okszerű, szükségképen a franczia czivilizáczióból kifejlődött viszonyokkal szemben meg lesz-e a várt hatása Le R o y törvényének ? A nagy pszichológiai Élvezni, élvezni 1 A z emberek vállvetve dolgoztak és szocziális nehézségekkel szemben materiális eszközöka czivilizáczión s ennek fejlett fokán állva, szétszaladnak kel akar belenyúlni a dolgok rendes, bár veszedelmes zsákmányolni a kincsből, melyet létrehoztak. Minden menetébe. A desillusionált házasságnak uj vonzó erőt cselekedetükben, minden gondolatukban az Én a vezérlő nyújt bizonyos anyagi előnyökkel, melyekkel szemben szempont, ez az örökké éhes, boldogságot sóvárgó En, az emberek ismét csak fölvetik a kérdést: nem veszimely elbódultságában megfeledkezik róla, hogy egy tek-e többet, mint amennyit nyerek ? — A Le R o y törnagyobb egésznek képezi függő alkatrészét. Ez az Én vénye — ugy mondhatni — általános, állami hozományt jól érzi magát a szerelmi coteriák között és azért nem ad a férfiaknak polgári terheiknek részben vagy egészházasodik. A természeti ösztönt, mely az állatfajoknak ben való elengedése által. — A szocziologiai viszonyobiztosítja fenmaradásukat, kiczivilizálta magából, s a köte- kon nem változtat, mert nem változtathat. Lehet, hogy lesség érzete, mely pótolná, sokkal gyengébb, semhogy a házasságok száma főleg az alsóbb néprétegekben egy hivatását betöltse. K i gondol, mikor megházasodik, arra, ideig növekedni fog, de e házasságok aligha szaporítják hogy honpolgári kötelességet teljesít ? Ki neveli gyerme- azoknak a boldog házasságoknak számát, melyekre a keit azzal a tudattal, hogy a haza számára neveli ? — franczia nemzetnek faja fentartására szüksége van. Nőt veszünk, ha szerelmesek vagyunk, fölneveljük gyerA modern história fatalistává teszi az embereket. mekeinket, mivel szeretjük őket és más valaki nem Láttuk ismételten, hogy a czivilizáczió bizonyos magas neveli helyettünk. De teljes mértékben ránk nehezedik a ' fokát elérve, az illető nemzet emberanyaga degenerálódik. családföntartás súlya s mielőtt ezt az egész életre kiható A franczia könnyű vérű élet nem az egyének elerkölcslépést elkövetjük, kérdezzük: Jobban érzem-e majd maga- telenedésének, hanem a nemzetek halandóságának szimpmat, mint mostan ? Pótolja-e majd a család a szabadsá- tomája. Róma dicsősége tetőpontját érve el, egy óriási got és egyéb élvezeteket, mikről érette le kell mondaorgia közepette ment tönkre és örökét átvette a művenom ? Vajon a nő, akihez egész életemre kötöm magaletlen, de fizikai őserejében duzzadó barbár nép és Fran: mat, le tud-e majd kötni egész életemre ? — A z Én megcziaország is és utána a többi európai népek is elernyedcsinálja a maga mérlegét s ha az ő javára dől el, akkor nek a fényes, finom munkában, melyet végeztek s ott fészket rak, ha nem, tovább csapong a boulevardokon s Keleten pedig már tömörülnek a barbár népek, akik tele tüdővel szivja magába az illattal telitett, sorvasztó Párizs üres palotáiban előbb nyers hust esznek, mig ők szabad levegőt. is majdan agyonczivilizálják magukat. A fejlődés természete az, hogy mindig ujabb árnyalatokat vesz észre és a fogalmakat élesebben distingválja. A mi korunkban elválasztotta a szerelmet a házasságtól II. és a szerelemben, mely századokon keresztül egyszerű, átlátszó érzés volt, a különböző érzelmeknek egész nagy A nagy históriai világításban egy gyengécske alak komplexumát fedezte fel. A z irodalom vegykonyhájában suhan a boulevardokon végig. Takaros, tiszta lányalak, egyre bonczolják ezt a csodálatos érzést és mindig uj virágos, pajkos kalappal, kaczagó piros arczczal, kék elemeket találnak benne. A legkülönbözőbb érzések egész szemekkel és fehér fogakkal. »Szép alak, sok kaczérság, összevisszaságát födözik fel, melyek között a tiszta szim- egy kevés becsvágy és semmi ortografiai tudomány.« patia, mely azelőtt alapérzése volt a szerelemnek, legEz Musette. többször a legkisebb mértékben van meg. A z esztetikai E g y csapongó, szines pillangó, mely ott röpköd a érzés, a hiúság, a becsvágy és a vér lobbanékonysága nagy embererdő közepén s megnyugszik hol az egyik, a főelemek s a legritkább esetekben vegyülnek ezek oly hol a másik ágon. Ártatlan szines sugárnak látszik, de szerencsés arányban, hogy az érzés tartós, az egész voltaképen lassan, de biztosan tönkreteszi az egész életre kiható legyen. Ahol a férfi a hőknek oly nagy erdőt. sokaságában mozog, mint a modern kifejlett társadalomMusette Párizsnak az, mi az erdőnek az apáczapille. ban, benyomások hamar elmosódnak. E g y szőke szépség Ki kell pusztítani. iránti vonzalom csakhamar helyet enged egy barna szépA világos virágüzletekben, a sötét varrómühelyekség iránti lelkesedésnek. Sőt ugyanazon nővel szemben is ben kuporog és dolgozik serényen. Majd elmegy egy az érzelmek, az esztetikai érzés dominálásánál fogva, sűrűn este valami tánezterembe, ahonnan egy férfi karján tér változnak. E g y nő, aki báli toiletteben elragadott, hide- be — uj lakásába. Virágos üzletében, vagy varrógen hagy az utczai öltözékében. Akibe nyáron belesze- mühelyében a helye üresen marad egy hétig, két hétig, rettünk, abból kiábrándulunk télen és kinek első csókjá- egy hónapig, mig ismét előkerül rózsásan, pajkosan, ért sárkányt öltünk volna, annak második csókjáért lusták kaczéran. Néhány napi munka és ismét eltűnik. vagyunk otthagyni a karosszékünket. Csak ugy csábítja a férfiakat, mint azok őt. Nincsen A z érzelmek ez állhatatlansága mellett előáll az a lelkében semmi rossz indulat, sem kapzsiság, sem állam azzal a követeléssel, hogy alapítsunk családot. egyéb önzés. A szerelem kultuszának hódol szabadon, Hol az a biztos kritérium, mely biztosit bennünket érzel- ifjú, szomjas szive sugallata szerint s mindegy neki, akár meink tartósságáról ? — Boldogtalan szerelemnek nevezték egy szegény diáknak szegényes padlásszobáját osztja meg, azelőtt azt a szerelmet, mely a házasság áldása által vagy valami fiatal lion-nak pazar hőteljét. Ma diszes, nem nyert szentesítést. A modern irodalomban a boldog- csipkés toiletteben ül egy elegáns jukkeren s parányi talan szerelem az, mely szerencsétlen házasságra csábí- kezeivel kecsesen igazgatja a telivér lovakat, holnap tott bennünket. A családi élet falain kivül tovább keres- egyszerű karton ruhában költi el hangos jókedvében

439 egyfrankos ebédjét. A véletlen és saját extravagans szeszélye a legnagyobb szélsőségek között vetik ide-oda, de amig fiatal, örökké jókedvű, örökké ártatlan. Minden párizsi ember ismeri őt. Mig fiatal az ember és élvezni akarja az. életet, megosztja a gargonlakását valamelyik Musette-el. Élnek boldogan, örökös jókedvben, mint férj és feleség, sokszor éveken keresztül, mig valamikor egy szép napon szegény Musette hiába zörget megszokott otthona ajtaján. A viszonynak vége és a leány valami vig nótát dúdolva állit be régi műhelyébe, hogy dolgozzék, mig uj tétlen otthonra nem tesz szert. V a g y megesik az, hogy ő tudatja néhány kedves sorral, melyekben híres ortografiai tudatlansága csak ugy remekel, a barátjával, hogy találkozott valami őrült fiatal vicomte-tal és neki kedve van most selyemruhát viselni, meg pezsgőzni A viszontlátásra, majd ha megunta a selymet és főfájást kap a pezsgőtől! És visszatér. A könnyelmű felszin alatt mély etikai érzés lakozik. Musette nem erkölcstelen lény, hanem leplezetlen, őszinte kifejezése a kor erotikus hajlamának. Sőt bizonyos tekintetben martir is. Mert szeret, daczára annak, hogy az erkölcsös társadalom, melyben az erkölcsöt a hagyományos formák pótolják, kilöki őt a maga kebeléből és megvetéssel tekint reá. Belekerül a férfiak hálóiba és őt tartják az erkölcs megrontójának, Szeret ép oly őszintén, mint valami törvényes feleség, csakhogy, mivel könnyű szerrel lehet tőle szabadulni, mikor megunták őt, mig a házas frigynél örökös békóban sinlődnének mind a ketten, azért pária ő, számkivetett ő s valami hőpitalban fejezi be megsiratatlanul fiatal életét. De azért bűnös. Mert az ő karjaiból vánszorog a férfi fáradtan, életuntán a házi tűzhelyhez, miután élete javát meddő élvezetekben pazarolta el. A statisztika tőle kéri számon a meg nem született gyermekek életét és ő benne találja a végkiveszés okát. És a statisztikának igaza van, mert Musette nem született anyának. A jelen mindig erősebb a jövőnél. Szegény Musette, halálra ítélnek, el akarnak pusztítani és legjobb barátaidnak is alá kell irniok a halálos Ítéletet. Veszedelmes vagy, halálthozó v a g y a nemzetnek, bár mélységesen érezzük, hogy szép is vagy, jó is vagy. A modern czivilizáczió teremtett meg, mely fékezhetetlen önzésével meg nem fért az eddigi házassági viszonyok kötelékében. Harmincz esztendős koráig kell most az embernek dolgoznia, mig feleséget tarthat el, te pedig olyan igénytelen vagy, hogy minden fecskefészekben is elférsz. Mi tagadás benne? — A fiatal ember, ha közted és hű hites feleség közt kell választania, neked ad előnyt. De épen ez a halálos vétked. Mert a házasság hagyományos formája nyűg ugyan nagyobbrészt, de szent és tiszteletreméltó. Választani kell közte és a grisette között. De fájdalom, nem kell féltenem létedet. Óhajtom pusztulásodat a közjó érdekében, de örülök, hogy halhatatlan vagy. Mert szép, poétikus veszedelem vagy s a mióta létezel, a költők bele nem fáradnak megéneklésedbe. Különb vagy te Agrippinánál és Júliánál, ez imperátori grisetteknél, s nem vagy összehasonlítható azok. kai a sötét árnyakkal, melyek éjszaka az utczasarkokon feketéllenek s melyekben, ha kifestett arczukba tekintünk, ráismerünk a rothadásból, puszta állatiasságból üzletszerűen élő Asphalt Bettyre. Szükségszerűséged megment. Hozhatnak törvényeket a házasságnak veled szemben való védelmezésére, te tul fogod élni a házasságot. V a g y megváltoztatják az erkölcsösség fogalmait, ugy ahogy az erkölcs tényleg már is megváltozott és • befogadnak tisztességesnek a társadalomba, vagy pedig beteljesednek az idők, amint eddig beteljesedtek.

És ebben az esetben az utolsó franczia nem a felesége karjaiban, betegágyon fogja kiadni a lelkét, hanem pezsgő mellett, vigan koczintva és Musette-tel az ölében. Semper.

Krónika II. Prolog a mennyben. (Mysteriiun.) SZEMÉLYEK: EGY

HANG.

LUCZIFEK.

>zín: a világűr. L U C Z I F E K sötétségbe öltözve jő. A messzeségben egy fényes pont.) E G Y HANG.

Szentségtörő l Hogy mersz előmbe jönni ? I , LUCZJFER.

Koldulni jöttem szent irgalmadat. E G Y HANG.

Szarvad letörve hát ?.l... LUCZIFEK.

Régóta, felség! Mióta költők szóvivője lettem, Ellágyult, szende, jó ördög vagyok. E G Y HANG.

Mi kell ? Mit kivánsz ? Végezzünk hamar. LUCZIFEK.

. Kegyelmet! Ments fel a kötelmeimtől! T é g y penzióba l Engedd, hogy lemondjak l E G Y IIANG.

A z ördög-pálya nincs kedvedre többé ? LUCZIFEK.

Szép hivatás, de oly impraktikus l . . . Midőn meghagytad, méltó büritetéskép, Hogy egy csekély provizió fejében Magam szállítsam a pokol-fenékre A bűnös embert: még nem is gyanitám, Mily súlyos terhet raktál vállaimra l A k k o r ugy látszott: könnyű a dolog, S valóban voltak fényes napjaim. — Ó víg napok! Ó- szép Aranjuez! """ Midőn pompásan tellett puttonom, Gyorsan végeztem s szép hasznot szereztem De, fájdalom, e szép napok oda, A z ember immár tudja védni bőrét, . . S oly kitanult, hogy alig csíphetem meg. Idő haladtán, ím, oda jutottunk, Hogy éjjel-nappal futva, fáradozva, Verejtékezve sem t'om megszerezni A kis provízjót, amelyből megéljek, Sőt, szégyenemre, gyakran, számtalanszor, " . Üres puttonnal érkezem haza.

136

Bosnyák képek.

Meguntam már e hitvány üzletet, Nyugodni vágynak roskadt térdeim, A fáradságot nem birom tovább, Azért kérlek, ments fel kötelmeimtől! K i pihenést adsz szélnek, csillagoknak, K i nyugtot adtál a hollandinak, Esengve kérlek, pillants végre rám is S szánd meg az over working áldozatját!

Irta: A B O N Y I

IV. A staribrodi

Kis fáklyát adtam a hölgy fénybogárnak, Hogy hímje annál könnyebben megejtse. A z emberekbe gyarlóságot ölték, Hogy ráismerhess a jelöltjeidre. LUCZIFER.

0, Sire, jelöltjeim kijátszanak l Kifognak rajtam, s hálóm elkerülik. A z ember, mondom, rettentő ravasz lett, Kiélvezi a sok bocsánatos bűnt, De a nagyokba nem harap bele. A bőrét félti és tudósán óvja, Baktériumtól őrzi háza táját, S a kolerát, hív czimborámat is, U g y megpuhítá, megjuhászitá, Hogy a szegényre alig ismerek rá. Hidd el, lefőzött, nem bírok vele. Azért, könyörgök, ments fel e robottól, A v a g y segits meg, mert elpusztulok. E G Y IIANG.

Jó, megsegitlek. Végre is, te épp ugy Teremtményem vagy, mint a többiek. Hallgass reám és nézz; a földtekére. Látod e pontot, melyre rámutattam ? Eredj oda s várd nyugton a sorod. Él ott egy ember, Wein János nevű, K i oly italt mér, melynek habjai Hatékonyabbak Lethe szent vizénél. E vizre, hogy ha rátekintesz is, K é j és gyönyör fut át egész valódon. Eredj, utánad küldöm czimborádat, S a nektár vágyad teljesitni fogja. LUCZIFER.

Uram 1 HANG.

Mondottam, ördög, küzdj és bizva bizzál. X.

Férfiak arra néznek, amit róluk gondolnak ; asszonyok arra, amit róluk

mondanak. Hippd.

.

S o k a t nélkülözhet az ember, csak e g y e t nem : az embert. B'órne, * A

ki

az

utolsó

consequencziáktól

visszariad,

az

ne

hid.

Plevljétől ötven kilométernyire a Mednik planina alatt, közvetlenül a Drina partján fekszik Staribrod, régi sandzsák fészek. A Bosna vize mellett gubbasztó piszkos Maglajt egy csomó otromba trachit-kő tette emlékezetessé, amelyekkel agyonverték szép fényes huszárjainkat a maglaji mély útban, Staribrodot emlékezetessé tette széles katonai körben a hidja. E g y nagy buta fahid a Drinán, közel száz esztendős. A török uralom lusta korában soha senki se bajlódott ezzel a hiddal; észre se vették, hogy van. Mindössze öj-hat szál igazhivő katona őrizte egyik végén, s ugyanannyi helyezkedett el nagy ritkán a másik végén is. Ezt a muzulmán őrséget aztán néha hetekig, hónapokig ott felejtették a hídnál, — máskor meg alig melegedett meg az egyik, jött nyomban a másik, s ettől fogva ez ügyelt a maga módja szerint a hidra és a Szerajevói kegyelmes pasa alattvalóira, a bosnyákokra. Soha se történt, hogy az alattvalók bár egyetlen-egyszer orrolták volna ezt a török jármot. Ott volt a nyakukban, de nem érezték, s vissza is fizették hiány nélkül, ami apró szekatúrát nyelniök kellett. Megesett afféle vidám bolondság sokszor, hogy a forró napsugárban üldögélő muzulmán őrség, — amely nemcsak katonai, hanem rendőri és fináncz-szolgálatot is teljesített, — jóféle elemózsiát neszelt egy-egy bosnyák alattvaló kövér iszákjában, ki átmenőben vala gyanútlan bizalommal a padisah hidján, s a hid innenső felén már kinyögte tüszőjéből az adó baksist. (Ebből az adóból a serajevoi kegyelmes pasa természetesen soha egy árva fillért se látott. Eltűnt, elpárolgott ez a pénz útközben, mint a pára.) A hid túlsó végén erre megállították a hű alattvalót, elvették kövér iszákját, lárma, szitkozódás kerekedett, egy-egy durva kaczaj, s végül egy hű alattvaló loccsanó pottyan ása a vizbe. A török őrségnek határozottan jó érzéke volt a humor iránt, s értett a fellázadt kedély hathatós lehűtéséhez is. Ledobták breviter a toporzékoló alattvalót a hidról a Drina hullámai közé, s azzal vége. Persze, hogy hiába ordította nekik a szegény kifosztott ördög, hogy ez »nem eljárás.«

E G Y HANG.

EGY

ÁRPÁD.

kutasson, '

hanem higyjen. Molcschott.

Panaszra egyébiránt nem ment senki. A z őrség nyugodtan alhatott a hidlábak mellé épített fakunyhóban, vagy a kunyhó mellett, szalmán, köpönyegekbe burkolózva bizakodván vallásos lélekkel Alláh védelmében, — nem panaszolták be soha. Megtörtént azonban, hogy . egy-egy fekete éjszakán dühös bőgéssel ugráltak volna talpra, ha ügyesen csavart szalmagúzs nem fogta volna le őket. Hajlékony pálczák suhogtak ugyanis a levegőben, s csapódtak le szapora tempóban a török állam bugyogóira, amelyekben ilyenkor mindig benne volt az őrség is. Egyszer se történt, hogy a hidra lopódzó kifosztott alattvalók üres bugyogókat poroltak volna. Efféle apró tréfák gyakorta estek a staribrodi hidon. Megszokták őket; senkinek se tünt fel, ha egy-egy igazhivő katona lilaszinü háttal fürdött a Drinában, vagy felpuffadt orral morfondírozott maga elé, s hasalt a földön elnyúlva, mert nem tudott ülni. Egyszer aztán hirtelen vége szakadt ennek a kedélyes állapotnak, — a török őrség visszahúzódott a hid innenső végére, s kíváncsian nézegette bakáinkat, akik a hid másik végét foglalták el. Staribrod nyugalma fölött ettől kezdve kétféle katonaság őrködött a hidon: innenső végén a török, túlsó végén a mienk.

137' A török őrség kiállt a bidlábra, s onnan nyújtogatta nyakát a túlsó oldal felé, — ni csak, azok ott tul vannak vagy húszan, s mind egy cseppig kékek. A fegyvereket neki támasztják a kunyhó oldalának, azután körülnéznek, — a tiszt megvillantja kardját, s heves taglejtéssel gestikulál. Szaladnak ide-oda a kék katonák; egy-kettő leteszi köpenyét, borjúját, kioldja szíjait s munkához lát. A z igaz hivő őrség tisztje azt számította, hogy mi lesz valjón a véle farkasszemben álló túloldali őrség legelső dolga: enni fog-e váljon először, s azután állit ki posztot, vagy először állit egy posztot a hidra, kettőt á Drina mellé és csak azután eszik. Messziről jöhettek szegények, nagyon porosak, s valamennyinek izzadt és vörös a forróságtól az arcza. Tizenöt perez múlva aztán nagyot bámult a jámbor török: nini 1 (s előre hajolt a karfán, hogy jobban lásson) azoknak a kék katonáknak az a legelső dolguk, hogy sárga-fekete szinre fessék a kunyhót... Délután kivitette a török tiszt kávéját a faházikó elé, s magához intett egy szálas legényt. — Vidd át barátomnak ezt a kávét és mondd meg, hogy szivesen látom. Megmutatta neki a túloldali várda tisztjét, : — az ott a »barátom«, ahoz kell menni. A legény fölemelte szótlanul a kávés csészét és átballagott vele a hidon. Öt perez múlva vissza is jött; — a csészének azonban csak a cserepeit hozta. — Mit tettél edényemmell — rivalt rá a török parancsoló, — eltörted.... — -Nem törtem, felelte a szálas perai legény, s leült tisztje mellé a földre, ugy magyarázott tovább. — Elmondta, hogy ő igenis átvitte a kávét, s nyújtotta is a »barátom«-nak, mutatván neki kézzel-lábbal, hogy innen küldik, — az az idegen azonban ott tul roppant mérges ember, megfogta a csészét s a földhöz csapta. Rikácsolt is valamit hozzá, abból azonban nem lehet megérteni semmit. Fia darvak hadarnak ugy. A cserepeket aztán fölszedte a földről, itten vannak, — kár volt elpocsékolni azt a jóizü kávét. A török tiszt nem szólt egy szót se. Kicsit megrándult az ajaka széle, s ujjain megrebbentek a porezok. Később bement a kunyhóba, bevitetett oda egy dézsa vizet, s egy tolluszárból finom port szórt a vizbe. A z egészet fölkeverte a kardja tokjával, azután bezárta maga után az ajtót, s egész estig künn szivarozott roppant flegmával a hidon. Tul a »barátom« nézegette szétvetett lábbal jobbról is, balról is a mesteri munkát. Be van festve az egész kunyhó, — a sárga-fekete szin most már ugy szárad a napsugárban, mint a parancsolat. Másnap reggel hüledező pofával állított be hozzá a hornista, s ijedten jelentette, hogy csuda esett, — fránya vigye el ezt a bosnyák földséget mindenestül — rájuk fútt az éjjel az ö r d ö g . . . . — Mit beszélsz, mafla katona? kérdezte a tiszt s felállt a szalmás ágyról, ahol aludt. — Melde gehorsamst, domnu Balant, — jelentette a baka, — ránk fútt az éjjel az ördög. — Káplár! Hol van a káplár ? Bejött a káplár, s megállt merev haptákban a hadnagy előtt. Ez is csak ugy hüledezett, mint a hornista. A hadnagy káromkodva rivallt reá. — Was sagt er ? Mit kodácsol ez a hornist ? — A z ördög, melde gehor — — Kend is bolondul káplár; fogja be a száját. Hímmel sakrament olyanok kendtek mind, mintha bundás regruták volnának. Marsch, káplár, — szégyelje magát! S kikergette őket az ajtón. Azután maga is kiment, sabban a perezben csak ugy hüledezett ő is, mint az

emberei. A szép sárga-fekete kunyhó eltűnt; se sárga szin rajta, se fekete, — messze rikitó, pipacs-vörös szinü kunyhóra sütött a reggeli napnak fénye. E g y pár szétterpeszkedő, ronda pecsét is illatozott a falon. Itt járt az éjjel az ördög — A hadnagyot elfutotta az epe. Aludt itt nyilván minden ember, különben nyakoncsiphették volna azt a ficzkót, ki csúffá tette őket. S lármázott, kiabált mérgében, — előteremtsék neki a bűnöst, különben jaj mindenkinek, — meg fogja nyúzni a várdát! Kiabálhatott persze, amennyit akart. A várda nyuzatlan maradt, s a. bűnös nem került elé. Másnapra ismét be volt festve sárga-feketére a kunyhó, harmadnap reggelre pedig ismét csak piros volt az egész, mint a pipacs. A hadnagy ekkor szemébe húzta sipkáját, s átment a hidon a túlsó oldalra, ahol roppant flegmával szivta szivarját a jámbor török. Fenn ült a bid-korláton, — ugy lógatta le lábait onnan, mintha testének ez izmos folytatásaihoz: neki volna ezen a világon a legkevesebb köze. A hadnagy megállt előtte pár lépésnyire s egy perczig nézte. — Jó reggelt, kamarád, — mondotta nyersen. — Jó reggelt, kamarád, — felelte a török. - A z ön legényei mulatságos ficzkók lehetnek, kamarád. — Igen, — lehet, hogy az én legényeim mulatságos ficzkók, kamarád. A hadnagy visszalépett. . Egyszerre sápadt, meg kipirult, — szemtelenség Ez a kopott török katona gúnyolódik vele. Csúfság a szemeiben, az ajakán Nem fogja tűrni. — Nevem Anton Szedlacsek sziszegte dühösen előre lépve. — Alláh éltessen, felelte a török, s átfonta vastag, bikaverő karjait a nyakán, azután ásitott egyet lustán, kényelmesen, — mondd meg, ha visszamész, annak a kamarádnak, aki kávés-edényemet földhöz verte, hogy ne vezérelje erre felé áz ő istene, mert agyonütöm 1 Mondd meg neki te, kamarád, ki jó embernek látszol, hogy előttem az ő neve disznó, előttem az ő neve patkány, előttem az ő neve piszkos. Alláh vezéreljen utadon, derék kamarád, béke veled 1 S azzal bement a várda kunyhójába a török, — egyszer sem nézett vissza. A z erezett tölgyfa-ajtót azonban olyan borzasztó erővel csapta be maga után, hogy kirecscsent nehéz vaspántjaiból, s a földre zuhant. Anton Szedlacsek pedig eltűnt hirtelen, mint a kámfor. Nyilván annak a másik kamarádnak vitte az üzenetet *

Negyvennyolcz óra múlva uj várda jött a staribrodi hidra; a török maradt. Volt itt már olyan igazhivő őrség is akármennyi, amely tiz-tizenkét hónapig gubbasztott egyfolytában, anélkül, hogy valaki utánna nézett volna. Negyvennyolcz óránként váltakoztak bakáink a hidon, — túlnan a törökök egymásután sokféle parlois várdának a felvonulását figyelték meg. Szóba is ereszkedtek ottan-ottan a legénységgel, csereberéltek vele, eltanultak egy csomó német, magyar, oláh kifejezést, s ezeket aztán bámulatos ügyességgel keverték összevissza, — meg lehetett érteni őket szóközben majdnem egészen jól. Étel dolgában mindig rosszul állottak a várdák. Kevés volt az élelem és rossz. Staribrod a békés közsé-

442' gek közé tartozván, szigorú parancs védte mindennemű bakavirtus ellen. Megesett nem egyszer, hogy egyikmásik éhes székely baka, — ezek voltak rendszerint a legékesebbek s örökké verekedni szerettek volna, — átsompolygott estenden a hidon, s a török katonától instált némi elemózsiát, ha akadna valami a padisáh »proczák«-jában (Brod-Sack). Kevés élelem került elé bizony a padisáh fiának proczákjából is, azt a keveset azonban jó lélekkel megosztotta. Adott rizsét, krumplit, mandulát, dohányt, pálmaszilvát, — ő meg rumot kapott érte a mieinktől és bort. Ezzel a két tábori járandósággal három muzulmán várdát is elláthattak volna. Bakáink finom rumot ittak és rongyos csizmában jártak, némelyik mezítláb is. Egyszer egy szép szőke vadászfőhadnagy érkezett szolgálatra a hidra. Annak az volt első dolga, hogy berikkantotta csepp szobácskájába a dobost, azután megparancsolta neki, hogy takarodjék a pokolba és addig ne jöjjön vissza, amig valami megehető ételt nem hoz. A dobos hunyorgatott a szemeivel: igenis, érti. Indul már a pokolba, tessék csak rábízni a dolgot. Ezek a nyakas bosnyákok ugyan jó szívvel lehúzzák egy falat kukoriczamálé fejében a szegény katona bőrét, ő azonban majd csak összekonfundálja őket valamiképpen s vásárol olcsón. A főhadnagy kizavarta szobájából a bakát s kiment a hidra. Ott már csak a saját emberei voltak. A régi várda azonnal elment. Sebbel-lobbal átadták az őrséget s majdnem futva menekültek Stitarevo felé a hidrÓl, ahol a regiment lágerozott, s ilyenkor — délben — éppen a menázsit főzte. Siettek, hogy még idejében érkezzenek a hagymás tokánynyal gőzölgő kincstári katlanok mellé, különben csak az üres sajkák kiöblögetésének méla munkájában vehettek volna részt. A szép szőke főhadnagy nem tudta, mit csináljon; hová kell két poszt, hová egy, hány kell éjjel, hány nappal, — kit eresszen át a hidon, kit ne ? Valami bolond bakot talál lőni Amint ott állt és desperált magában, egyszer csak jött túlról nagy tunyán a török őrség tisztje. Két-három drabális igazhitű katona kisérte, fegyver nélkül, csak ugy, mint otthon. A z imént még saját vetésű kukoriczájukat kapálták, amelyből ők még biztosan enni fognak; lehet, hogy még dohányuk is megérik akkorára, amig valamelyik lassú fejű katonai főúrnak eszébe jutnak, s valahova másfelé vetődnek innen. Jöttek beszélgetve, tiszt és közemberek. Náluk nem hurok még a katonai fegyelem, amely fullaszt, — hanem ruganyos gumiponyva, tetszés szerint akkorára tágítható, hogy kényelmesen meg lehet alatta élni. A török megállt a főhadnagy előtt. — Üdvözöllek, Franczl, — mondotta neki szörnyű németséggel. (Legtöbbször ezt a nevet hallotta.) — Grtiss ti Gott, M u s z t a f a I felelte kedélyesen a főhadnagy, s kezét nyújtotta a hatalmas vállú kamarádnak. Egyébiránt az én nevem Timár János. — A z enyém Mehemed Ali. — Isten hozott lelkem, mi jóban jöttél kedves Musztafa ? S a főhadnagy barátságosan rázogatta az olajbarna Herkules kezét. Azután szivarral kinálta, gyufát gyújtott, fraternizált vele vígan, — tőle ugyan belecsaphat a berlini szerződésbe a mennykő. A töröknek tetszett a dolog; ihol végre egy derék kék ember a sokból. El is küldötte rögtön egyik legényét a saját kibitkájába: hozzon fekete kávét és egy marék igazi, illatos szultán-dohányt. Azután magyarázni kezdett Mehemed A l i a főhadnagynak. Ide kell egy poszt nappal, kettő éjjel, amoda .is egy a hidlábhoz, kettő a domb tetejére vedettának,

Átereszteni csak ilyen meg ilyen bosnyákot szabad. Ez az irás is kell, az is kell, meg amaz is kell. S kitanította ügyesen, hogy mi kell itt, mi nem. Ok ezt már kivülről tudják. Látták elégszer; megtanulhatták. A török legények erre fölvezették posztjaikra a bakákat, s intették őket nagy komolyan: jól viselni magadat, nem leülni komót, nizni aspruelere: csak elere. Allso, bine. (Jól van.) A székely bakák kaczagtak titokban: szépen vagyunk, pogányok tanitnak minket a saját őrségünkön. - — Készen vagyunk, Franczl, — mondotta tiz perez múlva a török. — Köszönöm, kedves Musztafa, — mosolygott derülten a szép szőke főhadnagy, — ha valaha fölkerültök Miskolczra, meghálálom. A z én nevem különben Timár János. — A z enyém Mehemed Ali. A főhadnagy erre beinvitálta szobácskájába a török urat. — E g y pohár borra, kedves Musztafa, — jó borom van, csak ételem nincs. — Megyek, Franczl, felelte a török. Künn meg a bakák itatták erős borral a fekete perai legényeket egészen estig. Összeültek hárman-négyen a hidon, ittak és énekeltek. A székely baka lassan-lassan búsulni kezdett, — lehajtotta öklére a fejét, s akkorákat rikkantott, hogy majdnem beszakította a mellette guggoló fekete »testvér« fülét. Nyolcz óra felé felcsillant az égen az esti csillag, a staribrodi minaret erkélyéről reszketeg hangon énekelte a szuremet egy árva mollah, fenn a hidon pedig összecsókolództak a várdák, s bömbölték tele torokkal a mieink, hogy zúgott bele a levegő: S hej ! parancsol Ferencz József a császár, Kinek egreczéroz, kinek szalutéroz A baka, a tüzér, a huszár !

Kilencz órára elékerült a pokolba küldött dobos is. Hozott két libát és egy kenyeret. A főhadnagy széles jókedvvel simogatta benn az ittas török kamarádot, amidőn belépett hozzá s jelentette, hogy itt a drága étel: két liba és egy aprócska kenyér. — Mit fizettél értük fiam ? kérdezte a főhadnagy. — A libák ingyen hozódtak, — felelte ravasz hunyorgással a legény, a kenyér azonban három forint. A főhadnagy fizetett. A török ur pedig megfogta ezalatt az egyik liba nyakát, s odavágta az asztalra az üvegek közé, amelyek pengve gurultak szét, s zúzódtak darabokra a földön. Azután szétterpesztette vastag karjait az asztalra ömlött borban, s kimeredt, bamba tekintettel nézte a világot, amely e pillanatban rettentő sebességgel forgott vele. Künn énekeltek a bakák. A kis dobos közibük lépett, azután kiemelt borjújából egy szép kövér libát, s odacsapta maga elé a hidra. — Nekünk is loptam egyet, testvérek, — ha már benne voltam Hoczi a pipámat 1 Azzal lekuporodott a földre, kivette elázott káplárja szájából a pipát és tovább szivta.

Ó fölei, olyan díszes vngy ! Valóban

megérdemelnéd, hogy bol-

dogabb urad legyen, mint az ember. Kóbor

* Vannak

férfiak,

akik

a

női

Tamás.

nyelv ékesszólásán túltesznek ; de

nincs férfi, aki a női szemek ékesszólásával versenyezhetne. .

.

.

Weber,\Demokritos,

443

A

H A T T Y Ú

R E G É J E .

Mikor m é g Zeus, az első Don Jüan

»Iloho . . . megállj, vagy szigonyomra !

A többi istenek is jöttek,

Vonta az idők rozzant s z e k e r é t ;

Express utánad sietek

Uranns, Vulkán, Mars, A p o l l ' ,

Es áz olympi isten, mind a hány,

Kiált a vizek Seladonja

D e ah, kikosarazta őket

Kalandozással lopta i d e j é t :

S a hattyú felé integet.

A z elsikamló hattyutoll.

Volt, hol nem volt Árkádiába',

D e az tovább repül a vizén,

És úszott, úszott, nem gondolva,

H o v á a költő-nép való

Neptun se érheti u t ó i ;

Mi leshet rá a hab alatt,

A nagy h e g y e k ölébe vájva

Es egyre messzebb ér szelíden

A mig, oh fátum ! —

E g y ezredéves sima tó.

A z ' a fatális hattyu-toll.

A szegény hattyú megakadt.

L e o m l ó zöld pázsit avarja

Jött egy szigethez, hol vadászni

A háló mellett szerencsére

A redős sziklaláncz, alatt,

Ép az nap indult Jupiter

Ott állt egy fess halászlegény

Könnyű propeller nem zavarta

S belébolondult in flagranti,

»Ho, ho . . . megfogtalak, az égre !

A lágyan zsongó h a b o k a t . . .

Mint egy húszéves siheder,

E n y é m vagy hattyú, az enyém.

N e m volt a víznek gyógyliatása;

»Tiéd vagyok, tiéd. oh hattyú !

Vakító szép fehér nyakadra

E z Zeusra ! ép az unikum ;

Cserébe adom szivemet;

R é g ó t a vágyom hasztalan ;

Csoda, hogy m é g fel nem találta

A z élet, hidd el, oly egyhangú,

Most végre, hálómba akadva,

A fiirdőjáró publikum.

Kopott, unalmas nélküled.

Ön bújós nagysád, f o g v a van.

Szeretlek o,h istennő, téged

—

—«

egy hálóba

—

Ámor e tájt igen szerelte

Jer, felviszlek a nagy

Nyaralni gyakran járt oda ;

S fejedre teszek

Szívesen jött vendégszerepre

Lesz ott számunkra, extra villa,

Halász-kunyhóm megosztom véled,

Venus, az istennő maga.

Parfümé és Kugler-csokolád.«.

S szeretni megtanítalak.

A z égen nem lehet maradni,

Olympra

koronát,

, »Nem kell a korona, te gyermek,

Megöl a szörnyű unalom ;

»

Se koronád, se te magad,

A hol sans géne lehet mulatni,

Szerelmes kopé jól

Jobb az enyelgő, k é k habon.

A z égen is szép

ismerlek,

firma

vagy.«

Pardon ! hogy elárultalak ;

Lásd, a szerelmet m e g nem érti A sok olymp-fejedelem,. Mi emberek

tudunk csak élni,

Mi tudjuk, mi a szerelem !«

E g y , kettő, szólt az isten-asszony

» K i mer ily hangon szólni hozzám,

»Mon Dieu I —

S a másik perczbe' hattyú lett

V a g y nem én volnék Jupiter ?

E z bosszulatlan nem marad —«•

—

hisz ön lelepléz engem,

E hattyú, minő szégyent hoz ram

í g y szólt a hattyú, szárnya lebben

A tournure m e g a toilette.

S ezt Zeusra ! nekem tűrni kell ? . .

S kilép egy bájos nő alak. Szőke hajával végigsöpri

Ilyenkor fenn marad

Olympon

A lágy selyemfürtök helyébe

»Mért is vagyok

Jön a szelídebb hattyu-toll;

Ábrándos ifjú anch' io,

A lágyan zsongó habokat,

A vizbe nyul hamvas szegélye

Hisz ez itt strajk, vagy legalább is,

A z . ifjúhoz lép —

S costume-je szellős, mint a moll.

Határozott ribillio.

Magától jön egy perez alatt:'

Neptun a tó langyos vizéből

Felsült szerelmes és a légbe

A j k á h o z simul rózsa-ajka,

Felüti borzas üstökét,

Dobott szerelmi vallomás. —

A vallomás igen rövid ;

Csak egy vigasztal, hogy ez végre

A sok isten irigyen hallja

E hattyú, istenugyse ! szép.

N e m volt az első ily blamage . . . .«

A szerelmes-pár csókjait.

H a b ! mily kaczéran söpri szárnya

Jött Merkúr is villánisebesen,

D e a h a b o k b a majd beszédül

—

A tánczoló hullámokat

sentimentalis,

- Húzva elegáns fogatot,

»Az ajkad csókra

és a többi

van teremtve,

Igazat szóltál, édesem ;

S oly gyorsan száll redős uszálya,

Saturnus is természetesen

H i d e g az istenek szerelnie,

Mint a keleti

A hattynra kacsintgatott.

Máskép szeretnek idelenn.«

gyorsvonat.

M a k a i Emil.

444

Vilmos császár, mint tanuló. Irta T Á B O R I

RÓBERT. •

Régi magyar krónikában van följegyezve az a nevezetes eset, hogy IV. László király hopmesterét, Guthy András uramat, fölségsértés miatt kerékbe törték, mivel a magister ur egy jó sort vert növendékén. A vásott erkölcsű discipulus (mi már csak kimondjuk az igazat, mert nem kell attól tartanunk, hogy hatszáz és néhány év múlva »nota infidelitas«-t akasztanak nyakunkba) fölhasználta mestere délutáni álmát arra, hogy csillagot rúgasson vele; amely művelet már akkor is kedvencz foglalkozása volt a lurkóknak, és abban áll, hogy az alvó embernek meztelen talpára papircsillagot ragasztanak és meggyújtják. Szegény Guthy nagyon csiklandós természetű volt, azonfelül kissé hirtelen haragú; megfeledkezett tehát arról, hogy növendékét előtte való nap, éppen tizenkettedik születésnapján, koronázták meg a magyarok királyának és adtak mellé két apródót is, azzal a czélzattal, hogy az ő bőrük bánja meg, ha a király rossz fát tesz a tűzre — mert a felség bőre ezentúl szent és sérthetetlen lesz. Hiába védekezett Guthy András olyan módon, hogy ő sem fejbe nem kólintotta a királyt (tekintettel a koronára), sem hátba nem verte (tekintettel a palástra), sem vállait nem érintette (a szent olajra gondolva), de még a tenyerén sem billentyűzött pálczával (a jogar miatt), hanem olyan helyen applikálta a büntetést, amelynek a koronázáshoz és az ezzel együtt járó királyi méltósághoz nincs köze; hiába könyörgött maga a gyermekkirály nevelője életéért (olyan kitűnő pintyőkét« széles Magyarországon nem tudott második ember készíteni), Guthy András uramon végrehajtották irgalom nélkül a halálos szentencziát.'' Hogy miért mondjuk el ezt a históriát akkor, midőn a mostani német császár tanulóéveiről megemlékszünk ? Mert kiviláglik belőle, hogy minden időben veszedelmes föladatra vállalkozott az, aki fejedelmi sarjakat vezetett be a tudományok szentélyébe (Aristoteles is életével lakolt azért, hogy Nagy Sándort kiképezte). Hiába, az oroszlánszelidités koczkázattal jár, s eljön előbb-utóbb az a pillanat, mikor a nemes vad ereje és hatalma tudatára ébred; ilyenkor az első, akin e természeti adományokat praktizálja, az idomító. Ha nagyon kutatnók az ellenszenv forrását, mely a német császár és Bismarck herczeg közt létezik, vissza kellene menni előbbinek egészen gyermekkoráig. Bismarck, ha nem is oktatta az ifjú Vilmost, semmiféle tudományban, egy időben erősen felügyelt tanulmányaira. Történt pedig ez az apa, a későbbi Frigyes császár akarata ellenére és a nagyapa, I. Vilmos császár meghagyásából. A trónörökös polgári szellemben óhajtotta volna nevelni és oktatni fiát; teljesen egyetértett vele ebben neje, aki angol nő létére jól tudta fölfogni a hazájabeli nevelési rendszer minden előnyeit, de Bismarck annyira befolyásolta az agg Vilmos császárt, hogy a szülők akarata nem érvényesülhetett. A gyermek számára ő maga szemelte ki a nevelőt, egy hadseregbeli kapitány személyében. Megbeszélte vele a nevelési rendszer minden egyes pontozatát és a főelv az volt, hogy a szellemileg kissé hátramaradt, testileg is gyönge gyermeket vas-szigorral kell vezetni a kötelesség útjára. Télen ugy mint nyáron félhatkor ragadták ki ágyából; a fölkelést követte egy órai ájtatoskodás, aztán katonai gyakorlatok két órán keresztül; rövid reggeli és negyedórai pihenés, utána mindjárt leczketanulás tizenegyig, nyomban rá sétalovaglás ebédig és délután — ugyanez az órarend. A m i a nevelő bánásmódját illeti, meg volt neki hagyva,

hogy ugy tekintse növendékét, mintha ujonczczal állna szemben. Megmondom azonnal azt is, mi lett később a nevelőből. A napokban olvastam róla a berlini lapokban, még pedig a törvényszéki rovatban. A kapitány ur, miután később kipottyant a fejedelmi nevelőségből, visszament a hadsereghez, és az 1870-iki háború folyamában támadt első »félreértése« a tréfát nem értő katonai törvénynyel. Rajtakapták, mikor saját kezére üzent háborút egy ékszerésznek, és jó zsákmánynak nézte ékszerkészletét. Elbocsátották a hadsereg kötelékéből és ha jól tudom, néhány havi várfogságra is Ítélték, de a büntetést nem állotta ki, mert a császár elengedte neki, Bismarck közbenjárására. Kevésbé elnéző volt az exkapitány úrral szemben a hetvenes évek közepén az angol bíróság, amely hamis váltók kibocsátása miatt néhány évi fegyházra itélte. Ezután pedig hol letűnt a társadalom mélyébe, hol ismét feltűnt olyan környezetben, mely a legmélyebb sülyedést jelezte. Most is berlini börtön a lakása s nem valószínű, hogy egykori tanítványa megakasztja az ő kedvéért a törvénykezés rendes menetét. Mert a kapitány ur nevelői minőségében brutális volt, akár csak egy káplár, aki rekrutát nevel a hagyományos eszközökkel. A gyermek-herczeg nem hogy haladást mutatott volna az ő keze alatt, de konok lett, makacs és roppantul ingerlékeny. A szülők előbb megkisérlették, nem lehetne-e békés uton »a rendszer« megváltoztatását kieszközölni, s mikor ez nem sikerült, Frigyes Vilmos kereken kijelentette, hogy ez a fiu nem csupán leendő trónörökös, hanem egyszersmind az ő gyermeke, akivel nem enged tovább experimentáltatni. A z anyja még tovább ment: egyszerűen becsukta az ajtót a ráerőszakolt nevelő orra előtt. A »vas kanczellár« ámbár kurtán szokott azokkal elbánni, akik akaratával ellenkeztek, itt még sem merte a dolgot a végletekig vinni, s kijelentette, hogy nem bánja már most, akármint »puhítják el« ezentúl a leendő trónörököst. Boldog idő következett ezentúl a gyermekre. A z anyai szeretet vette át az oktatást és a nevelést. Viktória császárné ma is azon nők közé tartozik, akik meghazudtolják a közmondást a nők gyöngeségéről és alárendeltségéről. Mélyre ható esze, mely igazi jósággal párosul, rajongása a művészetért, melynek azonban a gyakorlati gondolkozás szab megfelelő határt, valóban méltóvá tették arra, hogy olyan geniális férfiú neje legyen, mint a milyen férje volt. Nem csupán katonát akart fiából nevelni, hanem első sorban polgárt. Nem volt elfogulva fia iránt, tudta azt, hogy fizikuma a lassú fejlesztést igényli, de bizonyos volt arról is, hogy éppen csakis a kellő kímélet ébresztheti gyermekében a tudományok szeretetét és teheti jóvá azt, amit a »káplárpálcza-szisztéma« elrontott S nem is tévedt számításában, mert alig egy év lefolyása alatt az ifjú Vilmos nemcsak utolérte a korabeli gyermekeket, hanem egyes tanulmányi ágakban, melyek iránt előszeretetet érzett (nevezetesen a földrajzban és történelemben), tul is tett rajtuk. Nagy meglepetéssel fogadták egy napon Berlin városa, dé különösen az udvari körök, azt a hírt, hogy a leendő trónörökös, öcscsével együtt, az uj tanévtől kezdve, rendes látogatója lesz a Friedrich-Wilhelmstádti gymnáziumnak. Ez a legrégibb berlini középiskolák egyike, nevezetes arról, hogy a legnagyobb német bölcsészek egyike, Fichte, itt hirdette először a kathedráról a humánus irányt az oktatásban. Egyszerű udvari fogat hozta el naponta a két fejedelmi vért a tanintézetbe, ahol megmaradtak az előadás végéig, melynek befejezte után, mikor szép idő volt, gyalog mentek haza. Magában az osztályban nem részesültek semmi kiváltságban : ha későn jöttek, be lettek irva az osztály-

445 könyvbe, az iskolatársakkal fentartották a jó viszonyt, részt vettek néha játékaikban is, és ilyen alkalommal történt egy Ízben, hogy a mostani császárt megdobta egyik tanulótársa a lapdával, ugy, hogy bal arcza egészen földagadt. Még a mulasztásokat is orvosi bizonyitványnyal kellett igazolni — igy akarták a trónörökös és neje. Vilmos herczeg szorgalmasan tanult és jó viseletet tanúsított. Egyáltalában rohamosan fejlődtek ki lényének szeretetreméltó vonásai, miután megszabadult a Bismarck által ráerőszakolt nevelőtől és nevelési rendszertől. Hanem voltak már akkor is néha olyan autokrata-szerü allűrjei. Egyik volt tanulótársa, egy akkori előkelő berlini gyárosnak fia, aki most magas rangot foglal el a hadseregben, beszélte el, hogy történeti előadás közben erőt vett az ifjú herczegen egyszer a gyermekes csintalanság s ahelyett, hogy a tanárra figyelt volna, cseresznyemagokkal lövöldözött czélba. A tanár tűrte egy ideig, aztán hirtelen megszólalt: »Mikor én a Hohenzollern-ház egyik legnagyobb alakjáról, a nagy választófejedelemről praelegálok, elvártam volna, hogy e magas háznak sarja ide figyel, és nem leli kedvét gyermekségekben.« Talán a váratlan megszólítás okozta, vagy a sértett hiúság tört ki belőle, a fiatal herczeg fölállott és büszkén odaszólt: »Én pedig elvártam volna Öntől, hogy több respektussal lesz e ház sarja iránti« A tanár elgondolkozott egy pillanatig, aztán rezgő hangon válaszolt: »Ugy tudom, hogy e teremben az első, ami iránt tiszteletet kell tanúsítani, a tudomány.« . . . . A z a veszély, melyről föntebb szólottunk, itt is bekövetkezett. A megleczkézett tanár nemsokára tapasztalá azt, amit Guthy András uram, IV. László hopmestere, hogy t. i. az oroszlán-idomitás minden körülmények közt veszedelmes foglalkozás marad. Áthelyezték más intézethez. Mert a mostani császár már akkor is tudta, mi dukál neki, és emlékezete olyan volt már abban az időben is, hogy sohasem felejtett el olyan szót, mely bántólag hatott rá Talán Bismarck herczeg is a kitűnő császári memóriának lett áldozata ? Annyi bizonyos, hogy a Bismarck által kiszemelt egykori nevelő, ama bizonyos kapitány, mikor sülyedésének örvényéből egy izben föl mert tekinteni hajdani tanítványához és kegyelmi uton évpénzt kért tőle, azt a rideg, visszautasító választ kapta: — Nem ismerem ezt az urat, de jól emlékszem rá.

H a l l g a t o k , hallgatok, h á t h a dés

hangját

forint,

—

gyors

napian

de

nem

haláltól

közömbös volna,

molyette

attilájánál,

sehol.

leterítve;

arczczal

ismerték

m e g h a l l o m most is ez epeke-

hallom

mintha

és

mennek

távolabb

amelyet

A

az

ravatalon

fekszik a

emberek olyan

el mellette,

állott

bétköz-

mintha

volna

tőlük

pedig, sajnos, v a j m i

sohse

a t. H á z

k e v e s e n ölt-

l i e t t ü n k föl, h o g y m e g t e g y ü k a m é l t ó s á g o s f ő r e n d e k előtt a jelentést arról a b i z o n y o s

költségvetésről.

Ha n e m a k ö z g a z d a s á g

volna a m e s t e r s é g e m ,

panaszkod-

n á m a világ h á l á t l a n s á g a f ö l ö t t . D e igy el kell f o j t a n o m m a g a m ban a búsulást, mert k ü l ö n b e n c o m p r o m i t t á l n á m m a g a m a t . I g y nemcsak

közömbösnek

állanom az u j j o n g o k

kell

lennem

közé.

akik

magamnak

örömdalokat

is, de

be kell

é n e k e l n e k a sze-

g é n y forint r a v a t a l a f ö l ö t t ; pedig b á n t j a l e l k e m e t a z ö r ö m és a közöny

egyaránt.

K e r e s e m e s z o m o r ú jelenség o k a i t , ki itt a hibás ? A közerkölcsök

elvadulását n e m s z a b a d

okolnom,

n e m v e z é r c z i k k e t irok. A z á t k o s k o r m á n y t s e m hiszen a z

nem felelős

hiszen

r á n t h a t o m elő,

mindenért. A t á r s a d a l m a t

sem

vádolha-

t o m , m e r t az a z én p a n a s z o m d o l g á b a n b á m u l a t o s m ó d o n n i n c s ama) b i z o n y o s k a s z t o k r a

szétszakadva.

Máshol kell k e r e s k e d n e m . Talán

onnan

illetődés nélkül ház

halálra

elég; öreg

e sajnálatos

jelenség,

hogy

minden

meg-

t e k i n t ü n k a h é t f ő i n a p elé, a m i k o r a képviselő-

itéli

majd

még, talán

a

forintot,

mivel

hogy

a

forint

h o g y nem is volt benne a nép

nem

gondolat-

világában s azért n e m z ö k k e n h e t ki abból ? N e m igaz, nem igaz ; a n n y i r a h o z z á s z o k t u n k már, m i n t h a sohse lett v o l n a m á s pénzünk-^ m i n t h a

Á r p á d is papir f o r i n t o k k a l

bőröket

zsidójának. É s f ü l e m b e

áruló

fizetett

n ó t á j a , a k i n e k husz forint tiz k a r a j c z á r a a népnek ság

sok

egyéb

dala, a m e l y e n

volna a vad-

cseng a t a r n ó c z a i fizetése,

bojtár

f ü l e m b e cseng

k e r e s z t ü l hallszik a fáradt-

lihegése, a k ü z k ö d é s a f o r i n t é r t

és k r a j c z á r é r t .

Talán nem

is igazj h o g y A u s z t r i á n a k h á r o m u t o l s ó s z o m o r ú veresége teremtette meg a pénznek nevezett

államadósságot; sokkal régebben

kellett a n n a k lennie. Vagy

azért

nem

busulunk

a

forint

után,

mert

arany

k o r o n a jön a h e l y é b e s n e h e z e n v á r j u k a z időt, a m i k o r n e m c s a k a b a n k á r o k f o g n a k k i r a k a t a i k b a n a r a n y pénzzel h e n c z e g n i ? N e m hiszem ; a mi f o g a l o m - k ö r ü n k b ő l megtestesitöje,

meg

sem

m á r teljesen

értjük

már,

kiesett a z

miért

nevezi

arany Ovidius

a r a n y k o r n a k az emberiség a r a n y k o r á t és igazán nem t u d j u k

már,

miért lenne a k ö z é p s z e r ű s é g a r a n y b ó l . N é z e m a m a g a m mesterségét, h á t h a a k ö z g a z d a s á g

tudo-

m á n y á n a k arzenáljában t a l á l o m m e g a feleletet. Igaz,

Szegény forint! Mikor

ezelőtt

egy

évvel

az ócska

dásban ; a vármegyét

megrefor-

málni a k a r t á k , valami

melancholikus

sóhajtás

rezgett

országon,

letűnt

színéről

ez

hogy

ime

a

föld

végig a z

a

nyolczszáz

éves a l k o t m á n y a z ö h a t a l m a s alispánjaival, h a j d ú i v a l és i m m á r csak a n é p d a l o k b a n l é t e z ő keserves

tömlöczeivel.

M i k o r megállapították, h o g y e z e n t ú l a p a r l a m e n t k é t házának elnöke

Írásban

sirtunk a t. H á z

közölje

egymással

k ö z ö l n i valóit,

d i s z m a g y a r j á n , a m e l y n e k hivatása

felöltse ő t v a l a m e l y i k

nyalka

jegyző

és

mennyit

volt,

hogy

m e n t é s e n és k a r d o s a n

n é p ü n k m é g erősen

benne van a naturál

termését arató-részért

gazdálko-

a r a t j á k ; a béreseknek

»mér«

és többek k ö z t f é l m á z s a sót is fizet neki, a t a n i t ó k j a v a d a l m a z á sában m é g m i n d i g n a g y csizma. D e ból, e g y r e

szerepet játszik a több rendbeli fejelés

egyre inkább

kibontakozunk a naturál-gazdálkodás-

t ö b b v á l t ó - b l a n q u e t t e t á d a m. kir.

áll az, m i n t h a a p é n z

k i n c s t á r és n e m

fogalma, a pénz használata nem

hatolta

v o l n a k e r e s z t ü l egész n é p ü n k e t . Igaz, n a g y csapás volt a z o r s z á g r a a papir-valuta. először is e h h e z már a n n y i r a h o z z á s z o k t u n k ,

De hát

h o g y nem is érez-

z ü k a b a j t ; u g y t u d j u k , m i n t h a e g y á l t a l á n nem is l e h e t n e m e g

jelentse a méltóságos f ő r e n d e k n e k : A k é p v i s e l ő h á z elfogadta az-

a világ k é n y s z e r f o l y a m

1882. évről szóló költségvetést,

sohse mennek' át a n n y i r a a mi n é p ü n k vérébe, h o g y abból v a l a -

m é l t ó z t a s s a n a k a z t a f ő r e n d e k is

Aztán

meg

h a l l o t t u k é melancholikus

sóhajtást

m á s k o r is, több-

A k á r h o g y n é z e m a kérdést,

ilyen

igazságok

arra a z . e r e d m é n y r e

ször is, v a l a h á n y s z o r arról volt szó, h o g y l e m o n d j u n k a z ország-

nom, h o g y ez a forint csak s z e g é n y martir,

nak

valamelyik

az

milyen közfelfogás reflektálódhatnék

t á r g y a l á s alá venni. És

nélkül.

a

ges h a n g u l a t n e m is ö neki szól, h a n e m a P é n z n e k , h o g y ez a z

helyébe, a m e l y b e n élet van, a m e l y b e n talán kevésbé k é k , de talán

ellenséges h a n g u l a t a telhetetlen nép dühe, a m e l y legalább a k k o r

frissebb, pirosabb vér kering. É s én az é l e t a k a r a t

tör u t a t m a g á n a k , a m i k o r v é g e l g y e n g ü l é s b e n , halálos á g y á n fek-

lását,

az

elavult

megnyilatkozását

hogy

tegyünk

megnyilvánu-

szik a k e g y e t l e n deszpota.

Én

o r s z á g búsul régi i n t é z m é n y e i n e k

elvesztésén, a n n a k a r o m a n t i -

a forint m e g g y i l k o l á s á b a n

a

kának

azokat

s ezért

Nemcsak

pusztulásán,

körülhálózta,

amelylyel

megaranyozta.

látom

ujat

mikor e g y

a

ös-poézis

intézményéről,

kell jut-

h o g y ez az ellensé-

a

abban, sok

száz

esztendő

örvendünk

rajta.

m i n d e n k é p e n u g y találom,

Pénzre

mért azon

hogy

n a g y csapást l á t u n k örülünk,

hogy

végre

e g y s z e r mi, akik a n n y i t s z e n v e d t ü n k a P é n z j á r m a alatt s m o s t 2

446' abba a helyzetbe jutottunk,

hogy

rendelkezhetünk az

f ö l ö t t , d e a z é r t is, m e r t é r e z z ü k , h o g y i s m é t k ö z e l e b b

ö

sorsa

jutottunk

e g y lépéssel a h h o z a k o r h o z , a m i k o r l e t ű n i k e f ö l d r ő l a p é n z és v e l e m i n d a z a n y o m o r ú s á g a a m a i jogi,

titokban mer zúgolódni, nehogy szoczialistának E s megnézvén a t u d o m á n y arzenálját, is

ugy találom,

tökéletesebbé

tesszük

jutunk a Pénz sírjához — intézményei

is

annál

valamint

közelebb

tökéletesebben keresztültör rendnek megfelelő A

a

és

ha

valutát,

azt

hiszszük,

annál

közelebb

h o g y a mai

jutnak

hogy

föltevésünk-

mert az a leghatalma-

sabb oszlopa a mai rendnek. É s igazunk van, minél

csak

tartassák.

formulázható

ben. I g a z u n k van, ha g y ű l ö l j ü k a pénzt, hogy

a

jövő

diadalmaskodik

rendnek

egyéb

életéhez,

minél

azokban, a

mai

alapelvük.

verseny eljut odáig, h o g y lehetetlenné

teszi a v e r s e n y -

zők megélhetését s a m i k o r eljutott idáig, koalicziókat t e r e m t

és

megalkotja azt a lehetetlennek, szoczialista képtelenségnek tartott állapotot, amikor egy országnak

valamelyik

zása czentralizálva

és egy e m b e r t ő l

van

teljesen

egy e m b e r p a r a n c s á n a k v a n a l á r e n d e l v e Már n e m fáj nekem

a

szegény

gazdasági

foglalko-

kapja

irányát,

mindenben. pénz

halála fölött

érzett

öröm. Csak hadd rendezzék a v a l u t á k a t ; hadd fejlődjenek, hádd kuszszanak föl a kitűnően rendezett tapasztalat

is

rohamos

pénzrendszerre —

gyorsasággal

nevezett pénz-helyettesitök, a váltó, cicaring, a m e l y e k előbb-utóbb v é r é t és n e m h a g y n a k m e g

mutatja — a

teljesen

benne

cheque,

ahogy a

azok az

az

kiszívják a Pénz

semmit,

úgy-

utalvány)

csak az

a

minden

értékmérés

f o g a l m á t . . . . h o g y eljönne a P é n z n e k az a kora, a m e l y r ő l Morus T a m á s álmodott

s

amelyről

B e l l a m y n a g y t é v e d é s e i d a c z á r a is

o l y r a g y o g ó k é p e t irt. Hadd vesszen a forint, hadd jöjjön arany,

a

kitűnő,

a ragyogó

hogy.... Ugy

látom,

hogy

a

busulásból

ujjongásba

csapott át a

h a n g u l a t o m ; pedig, h a a b u s u l á s t e l f o j t o t t a m , a z u j j o n g á s t i n k á b b vissza kell szorítanom, promittálnám

mert különben még inkább

meg kom-

magamat. Kohn

Dávid

Elbucsuztunk... Elbúcsúztunk ,S játszin.

. . . Éjjel

— titokban

—

Csak hangunk volt komoly.

Te — könnyeztél, én — mosolyogtam Ugy került össze

' ...

innen-onnan

Néhány hamis könny, pár igaz

mosoly.

Es — mea culpa . . . mea culpa ... Ki ne tudná e régi dalt? A hány bolond egymást

megunja, '

minden szép emlék kihalt. —

Elbucsuztunk . . . Kezünk meleg volt. Búcsúnk

'

—

Mind így borit fátyolt a múltra ... — Szivünkből

(

s az éj — zord, hévtelen . . .

Ugy rémlett, hogy csak rongy a mennybolt 5 rajt' minden csillag

LUIGI CAPUANA

rajza.

g a z d a s á g i és t á r s a d a l m i

rendnek, a m e l y m i a t t az emberiség jobban ö l t ö z k ö d ő része

igazunk van ebbeli pontosan nem

Cosimo mester.

egy-egy szennyfolt.

' ... ,

. . . Megtépett szív . . . kiégett szerelem . . .

Telekes Béla.

Mióta a felesége a fejébe vette, hogy beáll kapusnénak a »Legszentségesebb Megváltó«-ról nevezett apáczakolostorba, attól fogva vége volt az ő házi békéjének. A z asszony, hivatkozva a fejedelemasszonyra meg az apáczákra, akik ide-oda küldözték, reggeltől estig nem került haza, és ő : az ember gyakran jutott abba a kénytelenségbe, hogy asszonyi dolgot végezzen, megfőzze a levest és vigyázzon arra a vásott négy kölyökre, akik alattomosan fölmajszolták a kenyeret s a gyep meg a szemétdomb közt, a fal tövében hanezuroztak, akár csak négy malacz — a szent keresztség hiján 1 — A k i az oltárt szolgálja, az oltár után él, szokta panaszaira nevetve válaszolni Paola komaaszony, ki guzsalyával ott üldögélt a napon. — Hazugság! felelte rá Cosimo mester, ő is megpihentetvén a gyaluját. — Köztünk legyen mondva, a feleségem több topánkát nyű el, mint a mennyit keres — amilyen igaz, hogy jámbor keresztény vagyok. A z apáczák olyanok, a milyenek a barátok voltak, mikor még volt itt belőlök egy-kettő: hosszú a kezök, ha elvenni, és kurta, ha adni kell — Tudom én, hogy mit beszélek 1 — De ingyen van a lakása meg a boltja — Mi haszna, ha jóformán nincs is már feleségem ? Hiába, ő egyre csak azzal volt, hogy a felesége mellette legyen a boltban, mint annakelőtte. Hogy egy s más házi dolgot magának kellett elvégeznie, mert az asszonynak a jámbor nénék egy szabad pillanatot sem hagytak, hanem hajnal hasadtától fogva folyvást futtatták — ez nem volt neki Ínyére, nem bizony, s reggeltől estig szüntelenül dörmögött mialatt a boltajtó előtt való padon nyomorékká tette magát a gyalulással meg fürészeléssel, hogy egy-pár soldo-1 összekeressen. Ámde, ha az apáczák megzörgették feje fölött a vasrostélyt, nyomban abbahagyta a munkát, odaszaladt a rostély alá és mentegette a feleségét, hogy még nem tért vissza. De ha a főtisztelendő fejedelemasszonynak parancsolni t e t s z i k . . . — Derék, Cosimo mester A káplán urat hivatnánk. És Cosimo mester sietve kapta magára a kabátját és futott a káplánért, ki a Mezzo Corpo korcsmában tarokkozott és azt felelte: — Megyek, megyek! De azért nem mozdult. A mester jól tudta ezt; ott maradt hát az ajtóban s koronkint ismételgette: — Káplán atya, a főtisztelendő fejedelemasszony várja 1 De akár csak a falnak beszélt volna. Don Gregorio tovább veszekedett keményen Don Rosarióval, a pártnerjével, aki elrontotta a játékot 1 S feledett Cosimot, fejedelemasszonyt, mindent. Elfelejtkezett volna az az evésről és ivásról is, mikor kártya volt a kezében 1 No hát ez a haszna van az embernek abból, ha klastromi kapusné a feleségei Félnap veszett kárba a káplán miatt, ki végezetül azt mondta neki: — Lódulj isten hirével, te is, meg a fejedelemasszony isi ígyen panaszkodék Don Cosimo. Mire az asszony: hát ugyan mit szeretne? Enni, dolog nélkül? Hiszen inkább neki, már mint az asszonynak, lehetne panaszkodnia, hogy nem is érzi a lábát a nagy fáradságtul s végkép kifogyott a lélekzete az utczákon való sok

447 kiabálástól: »Kinek van tojás eladó?« — most, mikor a tojás olyan ritka és párja három soldo. Igen ám, de ha bénára nem futkosta és rekedtté nem kiabálta volna magát, akkor ő, Cosimo, nem ehetné azt a tál makarónit, ami most előtte van, s nem ihatná a Mária Terézia testvértől ajándékba kapott bort. Tegnap is egy darab hus került az asztalára, s kenyere meg levese mindennap van micsoda képpel tud hát igy békétlenkedni és panaszkodni ? Cosimo mester csakugyan meg se mukkant többé, mikor 'a felesége igy megmosogatta a fejét; mert az asszonynak ugy a hangja, mint a személye bizonyos hatalmat gyakorolt fölötte. Aztán meg valóban ugy is volt, amint az asszony mondta: micsoda képpel békétlenkedhetnék és panaszkodhatnék ő ? De másnap reggel megint csak élőiről kezdte. S amint az asszonyt a piaczra, onnan meg vissza, és aztán ide meg amoda látta sietni s hallotta az apáczák zörgetését a rostélyon, ha az asszony egy-egy sürgős megbizásban késedelmeskedett: akkor még mérgesebben zsörtölt, mint előttevaló nap. Kutyának való élet e£! Kutyának való 1 U g y , hogy végre az emberek tréfálózni, kötekedni kezdtek vele: — Cosimo mester vigyázzon az uj káplánra! — Cosimo mester, vigyázzon Ignazióra, a sekrestyésre I Olyan sokszor mondogatták ezt neki, hogy végre komolyan kezdte fontolgatni. Ha az emberek igy beszélnek, valaminek mégis csak kell lenni a dologban. Egyszer aztán be is ment a kolostor fogadó-szobájába s hivatta a fejedelemasszonyt. Küldözzék az ő feleségét ahova csak tetszik, csak az uj káplánhoz, ahhoz ne 1 — Miért, Cosimo mester? — Ahhoz ne! — De hát mondja meg, hogy miért ne ? — Ahhoz ne, mert az emberek rosszat beszélnek. Azzal elment s otthagyta a fejedelemasszonyt, aki keresztet vetett magára, mert hiszen ez csak az ördög munkája lehetett isten szolgája ellenében. Don Ignazio, a sekrestyés, a templomban volt s készitgette a Jézus Szent Szive, ünnepére való templomi diszitést, midőn odajőve Cosimo mester és nyers hangon szól vala: — Hallja-e, Don Ignazio, ha én magát egyszer négyszem közt találom a feleségemmel — Megbolondult? szólt le rá az oltárról a sekrestyés, gombostűket szorongatva a foga közt. — A z én feleségem a sekrestyében ne járjon ki s be, mert nincs ott semmi dolga. Ha magának kell valami, hát arravaló a tulajdon keze meg a lába. Azért húzza a fizetését. A z én feleségem az apáczák kapusnéja — Elment az esze? — El háti N o l De ha együtt találom vele a sekrestyében, négyszem közt — arra az oltáron való feszületre, akit ajkamra venni nem vagyok méltó, esküszöm, hogy kettéhasitom a fejét a baltámmal! Akkor este a házastársak késő éjszakáig pöröltek. Ezúttal Cosimo mester nem tágított: — A z uj káplánhoz, ahhoz nel De hát nem érti, hogy az emberek csak azért bezzélnek ilyeneket, hogy dühbe hozzák? *

Cosimo mester, miután ekként a fülébe dugták a tüzes taplót, nem is szeretett már dolgozni. Otthagyta

sokszor a boltot, hogy alattomban utána menjen a feleségének, ha vájjon nem megy-e az uj káplánhoz. Különösen orrolt pedig Don Gregorióra, aki letette a káplánságot s nem akart többé az apáczákkal érintkezni — mind csak a tarokk miatt. O az oka, panaszlá Cosimo mester, hogy ő most ilyen bajban van! Nem is bocsátotta meg neki és mindenkivel csak ugy beszélt a dologról, mintha tetten kapta volna az uj káplánt, ugy hogy emez bejött hozzá egyszer a boltba, még pedig olyan tágra nyitott orrlyukakkal és olyan mérges nézéssel, mintha elevenen föl akarta volna falni, és elkezdte: — Hallja-e, Iszákos uram, lesz-e már vége a komédiának vagy se? Cosimo mester, ily váratlanul megrohanva, mozdulatlanul állt ott és nem tudta, mit feleljen. ,. — D e . . . . én én . . . . dadogá. — Nem szégyell a tulajdon szájával gyalázatot gyűjteni a fejére és isten szolgáját rágalmazni ? Részeges bórzsákja! Végezetül azzal fenyegette, hogy ha abba nem hagyja, érdeme szerint ugy fel fogja pofozni, hogy megdagad tőle a képe. Szegény Cosimo mester olyan volt, mint akit mennykő sújtott le — részben azért is, mert egy kis tisztelet mégis csak volt benne az iránt a ruha iránt, melyet a káplán viselt. Utóbb azonban a felesége azzal találta elfoglalva, hogy a baltát köszörülte, mormogva, dörmögve — öh! öh! — mig Cecco, a nagyobbik fiu, a követ forgatta. — Neked, meg a káplánodnak lesz ez! kiáltott az asszony elibe, amint belépni látta. És tovább dörmögött, mormogott a zugó kerék üteme szerint. Carmela asszony nem bocsátkozott vele vitába, hanem hozzálátott az ebéd elkészítéséhez. A jó isten már ezt igy akarta. L e kell vezekelnie ezzel a bűneit.... Cosimo persze csak tömi a bendőjét és izlik neki a bor i s . . . . De ha tovább is igy tesz, az apáczák ki fogják őket zavarni a házból meg a boltból, akkor aztán az utczán lesznek és ében veszhetnek, mint azelőtt, azzal a négy ártatlan teremtéssel együtt! Hát nincs szive? — Hadd vesszek én csak éhen! viszonzá Cosimo mester, — de megcsalt férj nem akarok lenni 1 Látod ezt a baltát? Olyan éles már, mint a borotva. Megborotválom egy kicsit a tonzuráját a káplán uradnak! — Oh te istentől elrugaszkodott pogány, te! Cosimo mester felkapta a fényesre csiszolt baltát: — Vigyázz 1 Nem hiába köszörültem! folytatá Cosimo mester s ugy kiforgatta a szemét, hogy a kicsik megijedtek és sivalkodni kezdtek. Carmela anyó is megrettent és kiáltozva futott az ablakhoz: — Segítség! Segítség! Megöl! A z t az éjszakát Cosimo mesternek, hogy — mint az őrmester mondá — a mámorát kialudja, a kaszárnya padlóján fekve kellett töltenie. Másnap reggel pedig a sindaco elibe állították, aki háromnegyed óráig prédikált neki: — Ha a borban nem tud mértéket tartani, majd megtanítja rá az elöljáróság! — Szép elöljáróság! gyönyörű törvény! Megcsalt férj az ember, s hozzá még el is verik! Igy mormogott magában Cosimo mester és lehorgasztott fővel ment dolgára. A "káplán is kemény prédikácziót tartott neki: Mindmegannyi gyalázatossága az a vallás ellenségeinek, hiszen manapság már a Jézus Krisztus nevét Y

448' sem akarják hallani az emberek! De ő, mint igaz keresztény, jóval fizet neki a rosszért. Mielőtt azonban erről bővebben értesülne, egyék egy pár falatot. Cosimo mester nem adott kosarat, ámbátor ez a nagy szelídség kissé gyanakvóvá tette. És mialatt kenyerét a rántott-tojással teli serpenyőbe mártogatta, mélyet a káplán huga a pitvarban megterített asztalkára elibe tett, a káplán alá s fel járkált a szobában, hátrakulcsolt kézzel, fején a fehér kapucziummal, mint falun szokás, és himbálózó tarsoly-zsebeivel kétoldalt a tomporán. Jóval fizet neki a rosszért; éppen reá goncjolt, minekutána Don Ignazio, a sekrestyés, otthagyta a szolgálatot a klastrom templomában. Mit szól hozzá? A felesége kapusné, ő meg áekrestyés. No, meg van-e hát elégedve ? Nem tréfa akar ez lenni ? ' ! Nem hát! Komolyan mondja. Jaj, ért is ő a „dominu spopiscu"-hozl — Ha én azt mondom: „Dominus vobiscum", maga azt feleli rá: „Amen." Két-három nap alatt bele tanul. Cosimo mester arra a gondolatra, hogy templomi köntöst, fodros gallért vegyen föl, elnevette magát. Eh mit I folytatja biz ő az apai mesterségét, az 1 asztalosságot 1 *

*

*

De egy hét múlva, miután újra meg újra unszolták, rávétette magát. És igy aztán Cosimo mester, ahelyett, hogy a káplán tonzuráját a külön e czélra köszörült baltával borotválta volna le, átváltozott Don Cosimóvá, nyakába kerítvén az egyházi gallért, és fejébe nyomván a fekete posztóból való tököt. A z emberek nevettek, mikor az utczán ballagni látták, komolyan és mereven, mert a gallér kényelmetlen volt neki. Olyannak tetszik ő most magának, mondá, mint Saverio mészárosnak a korzikai kutyája, akivel vaddisznót fogattak. Még az apáczák is, fenn a kóruson, csakúgy rángatóztak a nevetéstől, mikor a templomon végigbaktatott a hosszú köntösben, a hanyagul magára vetett karingben s két óra hosszat is elkinlódott a főoltáron való gyertyák meggyújtásával, valahányszor a káplán az áldást adta. De mit törődött ő az emberek nevetésével! Hiszen most már az ö dolga volt a káplánt előhívni, ha szükség volt rá, s a rossz nyelveknek nem volt többé mit beszélniök a feleségéről. Nem mintha a fülébe dugott tapló már nem égette volna egy-egy kicsit: de Cosimo mester mégis mindjárt megnyugodott, elgondolván, hogy hiszen mindig nyitva volt a szeme és sohasem tudott észrevenni semmit. De azért most is akadtak jámbor keresztények, akik bőszitgették. — Nagy kópé az a káplán 1 Kenyeret adott magának, hogy betömje vele a száját 1 S ezt az istennek egy másik szolgája mondta neki — puszta irigységből, mert nem őt tették meg káplánnak a másik helyett. De akkor reggel, mikor Don Cosimo — igy nevezték most már — negyedóra óta zörgetett a káplán ajtaján a nélkül, hogy valaki kinyitotta volna, és Nina, más néven a »tyúk«, végre az ablakhoz jött s nevetve mondá : — A felesége itt fenn van a káplán urnái — gyónáson ! . . . Ekkor köd borult a szemére és megcsuklott a térde Nem zörgetett tovább, és reszkető szívvel húzódott a közeli bolthajtás alá, meglesni, vajon igaz-e, hogy a felesége gyónni van ottfenn. A nyelve egyszerre meg-

szikkadt s olyan érzése volt, mintha méreg volna a szájában. — Hah, becstelen asszony! Hah, gyalázatos papja! Letépte magáról az átkos gallért, amely fojtogatta, és a földhöz vágta. Lelki szeme előtt megcsillant a fényesre köszörült balta, mely a bolt egyik szögletében hevert eldugva, és eszeveszetten kezdett szaladni, hogy előhozza és összeaprítsa őket vele. — Eresszenek! eresszenek I megölöm őket! kiáltá, ki akarva magát szabadítani az emberek kezéből, akik megfogták. Volt nagy botránkozás 1 De a káplán barátjai és rokonai azt a hirt terjesztették, hogy a bor vette el a dühös ember eszét, s Nina, »a tyúk«, közölte az őrség parancsnokával, hogy ő csak tréfából mondta Cosimo mesternek azt, hogy a felesége gyónáson van fent, amit azonban, ha szivére teszi a kezét, bizonyosként nem állithat. De e mellett olyanformán mosolygott, hogy az őrmester, aki bizonyos dolgokba nem akart beleavatkozni, csupa békeszeretetből értésére adta Cosimo mesternek, hogy ha esze van és börtönbe nem akar kerülni, jobb lesz, ha a feleségét átengedi az apáczáknak s másutt nyit boltot. A törvény mindenki számára van s ő ne akarjon magának a saját kezével szerezni igazságot. Cosimo mester ugy ment el az őrmestertől, mint megvert kutya. *

*

*

De hát hol van az a mindenki számára való törvény, ha a káplán elvette ő tőle a feleségét s ha .az qpáczák meg a fejedelemasszony, sőt az őrmester is a káplán szekerét tolják? Cosimo mester nem birta magát meggyőzni ennek a törvénynek a lételéről, most, midőn egyes-egyedül gunyasztott a nyomorúságos sötét boltban, amelyet könyörületből engedtek át neki, azzal az egy-két asztalos-szerszámmal, mely a falon csüngött, meg azzal a hitvány három-négy darab fával, amely bizony nem foglalta el a helyet. Oh, a két karja mintha meg lett volna bénulva!... Naphosszat a káptalani templom lépcsőjén üldögélt a napon, szájában a pipával, tűnődve, magával beszélgetve, mint az eszelős. Hol van hát az a mindenki számára való törvény ? —• Nem megmondtam ? És ő még azt gondolta volt, hogy az isten eme szolgája csak irigységből mondott rosszat, mivelhogy nem ő lett az apáczák káplánja, hanem az a másik 1 — Menjen el a püspökhöz (mondták neki), ha majd idejön egyházi vizitáczióra. Csakis a püspök czibálhatja meg az üstökét annak a maga káplánjának 1 Cosimo mester a tejét rázta. Nem remél ő már a püspöktől se semmit. Hiszen az is csak pap 1 — Menjen csak el a püspökhöz 1 Menjen a püspökhöz 1 Á m Cosimo mester, mialatt pipával a szájában a napon heverészett, várva a püspököt, aki nem jött, szemlátomást soványodott, mert az égből bizony nem hullottak esőként a quattrinó—k s a felesége sem volt már mellette, hogy levest, meg bort hordjon neki az apáczáktól; a megrendelők is ritkák lettek, mert rossz volt a munka. — Béküljön ki az asszonynyal! mondá a komája. — U g y se igaz abból egy szó se! Meg mernék rá esküdni San Giovannira!

449 — Micsoda ? E g y szó se igaz abból, hogy gyónni volt? Meg hogy minden reggel odajárt azzal a kifogással, hogy viszi neki a fejedelemasszony kávéját meg a kétszersültjét? — Ej, mit törődik maga a rossz nyelvek locsogásával ? Mire ő : O azzal törődik, amit a tulajdon szemével látott. És ha az úristen csak egy szempillantásra levette volna róla a kezét, ő bizony nagy bünt követett volna el, mert már nem birt magával. Hiszen nézze meg akárki, min kell neki most hálnia 1 Szalmán, mint a jószágnak, mig az az asszony olyan ágyruhába göngyölődik, ami az ő vérével van megfizetve 1 — Börtönbe akar kerülni, bolond? Akkor este Cosimo mester csakugyan megint elővette a baltát és újra köszörülni kezdte. Ha a püspök nem tesz neki igazságot — Kevesebb bort innék inkább! intette a koma. — A bor száll a fejébe s az viszi vesztébe. El akarta magát kábítani azzal, hogy ivott és újra ivott, valahányszor egy pár soldo-ra szert tett. S mikor teleitta magát és rágyújtott a pipájára, prédikálgatott az ellen a gazember ellen, aki elrabolta a feleségét s azért mégis minden reggel tömi magába a Krisztus testét és issza a Krisztus vérét! De ha a püspök nem tesz neki igazságot Végre eljött a püspök, és Cosimo mester megvárta, mig a sindaco és az előkelők által vitt mennyezet alatt, banda-szóval, a káptalani templom elé érkezett; és mialatt mindannyian kezet csókoltak neki s ő méltósága egy lépéssel sem mehetett előre az asszonynép miatt, amely körülte tolongott, Cosimo mester elkiáltotta magát: — Monsignore ! Igazságot 1 Ámde az őrmester, aki közelében állott, derekasan a szájára csapott és vállon ragadta. — Monsignore ! Igazságot! A z emberek nevettek, mások meg bosszúsan kiáltották: »Csitt! csend!« N a g y zavar keletkezett, mert Cosimo mester, aki erőnek erejével igazságot akart kapni, eszeveszettül kapálódzott, félkezével a levegőben rázogatva a sipkáját, fölzendülve az őrmester ellen *

*

A z igazságát ugy kapta meg, hogy a sindaco rendelésére börtönbe vetették s ott hagyták egy nap meg egy éjszaka. í g y majd kifüstölög belőle a bor gőze. Ez alatt a huszonnégy óra alatt Cosimo mester tiz esztendővel lett öregebb. Kirázta a hideg, ugy reszketett, mintha belülről vaczogtatná valami. S mikor ez az emésztő tűz két napig sorvasztotta, annyi ereje sem volt többé, hogy szólhasson. Csak jajgatott, nyöszörgött a kemény szalmán, a nyomorúságos bolt sötétjében, ahol lassankint elsenyvedt, magára hagyottan, mint a kutya, szemét a baltára függesztve, mely a falon csillogott. Hej, csak talpra állhatna még, az a balta lenne az ő igazsága! Még holtában is rajta meresztette a szemét, mereven, nyitottan, mintha még egyre eleven volna a nézése.

Széchenyi hasa. Magyar ember, ha megjárja a törökök fővárosát, csudaszép Istambult, két drága tarka rendjel, viseli senki, Ignácz,

ami a

emléket

fura

hoz magával.

irásu

fermánt

aki azonban egyetlen

A másik dolog,

Medzsidje az

jár.

A

egyik,

rendjelet

n e m tudja elolvasni senki,

o l v a s s a k i belőle, a m i n e k i

Konstantinápolyból:

fermánnal

csak

nem

Kunoss

lévén ebben a t u d o m á n y b a n ,

azt

tetszik.

ami nélkül

magyar

ember n e m tér

meleg kézszorítás Széchenyi

meg

basától.

M e r t a m i e n k n e k t e k i n t j ü k ő t m o s t is és ő s e m m o h a m e dánosodott

el

annyira, hogy a

a legnagyobb örömmel

és

régi

hazájából jövő

magyaros

látogatókat

sziveslátással

ne

fogadná.

É r d e k e l j ü k öt, és b e n n ü n k e t is é r d e k e l ö. S z á m o n t a r t o t t u k , h o g y immár huszonöt esztendeje, öltötte magára

hogy a

a tűzoltói dresst.

nagy

Széchenyi

fia

először

S régi h a z á j a b e l i b a j t á r s a i fel-

készültek a hosszú útra, s elviszik jubileuma alkalmából üdvözletünket s emlékül egy gyönyörű fogatot, pompás

lovakkal.

A z a délczeg, karcsú alak, melyet czimlapunk az olvasónak bemutat,

még a

mienk

volt. H u s z o n ö t

esztendős

e z a k é p és

S z é c h e n y i Ö d ö n gróf a k k o r pályája k e z d e t é n volt. M a már b i z o n y ő s z b e c s a v a r o d o t t a h a j a , kissé n y e r t e m b o n p o i n t b e n , becsülés,

melyet

második

hazájában

élvez,

azt

de a k ö z -

mutatja,

a r é g i , t ö r h e t e t l e n e r é l y , a r é g i v a s a k a r a t és m u n k a b í r á s

hogy lakozik

benne. Érdemeinek méltánylására a viszonyoknál fogva illetékesebb á t t ö r ö k s a j t ó , m i n t a m a g y a r . T á v o l v a n t ő l ü n k , és a h u s z o n ö t munkás

esztendőnek

reánk tartozik oltónak

nagyobb

részét

érdemeinek alapja, az,

csapott

föl,

de

meg

az

is,

nem nálunk töltötte.

De

hogy ö egyáltalában

tűz-

hogy

meg

nem

maradt

minálunk. i

Mert a mi viszonyaink

l e n n i és ritka

mégis

idegen

közt a legnagyobb magyarnak

országban

munka

után

élni,

fia

imponáló,

jelenség. Egy nagy

apa

nagy

dolog

mindenütt a világon,

kétsze-

resen n a g y dolog M a g y a r o r s z á g o n . E g y érezbe ö n t ö t t apa mifelénk óriási

kapitális, m e l y

a nemzet emelte kő piedesztálról

zel r e n d e z i a z u t ó d a i v a l u t á j á t .

Jól v á l a s z t o t t

emeltetett neki,

szobros apa —

lángész,

vagyon,

mert az

ilyen

tekintély.

fel e g é s z e n a m i n i s z t e r i

A vasapa

apát,

érczkéz-

aki

szobrot

dicsőség,

minden hivatalt

bársonyszékig,

s minden

hirnév, megnyit,

hivatalhoz

ád

h o z z á m é r t z s e n i t , m é g a k ö l t é s z e t h e z is. Széchenyi

Ödön

gróf

mélyeszthetné a két kezét,

idehaza

ángol

szabású

nadrágba

és f é n y n y e l és d i c s ő s é g g e l é l h e t n e a

vasszobor óriás tőkéjéből. N a g y volna a közéletben, f é n y e s s z ó n o k a parlamentben,

óriás

az

irodalomban,

hóditó Robur a hölgyek közt. árvaiaknak,

körmölgetnie

tudós

Pedig nem

értekezéseket,

Széchenyi idegenbe,

Ödön

ahol nem

akadémiában, adakoznia

dikczíózni

h á z á b a n és k u r i z á l n i a d á m á k n a k . M e g c s i n á l n á az a mozdulatlan néma

az

kellene

mindezt

az

ország helyette

érezszobor. parlagon

hagyta a

látják mindennap

azt

nagy tőkéit, a

elment

fenséges

m e l y n e k a z á r n y é k a is n a g y o b b ú r r á t e n n é o t t h o n , tom, ambiczió,

az

alakot,

mint

tálen-

genie.

H o g y valaki ezt megtehesse, a h h o z az említett n a g y tulajdonságoknál Világos,

hogy

isten az

asszonyokat csak azért teremtette, hogy

nagyobb kell:

Ha valahol becsmérelik

a férfiakat megszelídítsék. Voltaire. * A z asszony mélyre

is

lát, a férfi

férfias

Grabbe.

önerejében

a mi arisztokratáinkat,

való

hivatkoz-

z a n a k c s a k b á t r a n S z é c h e n y i Ö d ö n r e . Á m b á t o r a z is i g a z , e g y fecske m é g nem csinál tavaszt.

messze.

önérzet,

bizakodás. hogy

146 Paizs,

INNEN-ONNAN. — K o z m a F e r e n c z . A f r á z i s o k és n a g y h a n g ú h a z a f i a s

Ígéretek

megváltás

órája.

F e l t á m a d u n k . Nem hiában prédikálta az az öreg p a p : non

pánczél,

omnis

moriar. E l k ö v e t k e z e t t

harcz-

h a z á j á b a n , a hol m i n d e n e m b e r , a k i c s a k t e h e t s é g e t é r e z m a g á b a n

vasnak. Itt a

e g y e d ü l a politikai pályát találja alkalmas

másra tör

élt s z e r é n y e n , a p o l i t i k a

meg!

működési térnek, működött Ferencz.

itt

áldásosán

és

Igazi

magyar

Á l d o t t család,

melynek

a helyet, a mit főügyész,

a

alkotója, Sándor

hunyt

gentry,

el a jók

a

mind

elfoglal,

a

teljesen

Ferencz

lótenyésztés

fia,

a

a

értelmében.

a

K o z m a S á n d o r , a kír.

magyar

elhunyt

felvirágozta tója,

ügyészség

miniszteri

ifj.

Kozma

meg-

tanácsos,

Ferencz,. a

hadsereg e g y i k , sőt

legjobb lovasa, a mult télen sokat

Kozma

férfi t a g j a e g é s z f é r f i és

betölti.

most

huszárfőhadnagy

sajnálatára

szó legnemesebb négy

leghumánusabb ember,

Kozma

a magyar

itt

zajától távol, itt

megmozdult. újra a mi

m e z ö r e . V é r , v é r , v é r ! Jó

—

és ki ne é r e z n e —

sisak

Ütött

a

korszakunk.

K i a sikra,

m e l e g vér, p i r o s v é r ! E z k e l l a h i d e g

v a l l á s h á b o r ú k ideje. K a t h o l i k u s és p r o t e s t á n s e g y -

ádáz dühvel.

Hadd

foljon

Tárogatók,

a

vér

az

k ü r t ö k , sipok, harsanjatok,

ur

nagyobb

háború, Már a papok megint kezdik. - É s tett fegyverek

tánczolni

A muzeum egész

dicsőségére.

Itt

a

a r o z s d á s , a z elfelej-

kezdtek, az volt az igazi fegyvertáncz-

régiségtára

megmozdult,

még

a

természetiek

t á r á b a is á t h a l l a t s z o t t . A k i t ö m ö t t b a g l y o k h u h o g n a k , a v é r c s é k v i j j o g n a k . D e e g y s z e r r e m i z a j e z ? A z ős f e g y v e r e k i j e d v e f u t n a k helyükre,

és

szépen

meghúzódnak

a sarokban. Mi volt a z ?

—

E g y egér s u r r a n t v é g i g a t e r m e n .

mondhatni *

e m l e g e t t é k a k ü l f ö l d i lapokils"

*

*

e g y i k b r a v o u r - l o v a g l á s á t és K o z m a A n d o r , k i n e k k i v á l ó t u l a j d o n a i ról

éppen

mult

számunkban

K o z m a egy-egy

emlékeztünk

meg.

specialitás a maga nemében.

e m b e r e k e t ismeri o l y a n

jól,

a

mint

Mind

Kozma

Kozma

Q

a négy

Sándor

az

Ferencz a lovakat

i s m e r t e , H a v a l a k i t l á t , é v e k m ú l v a is e m l é k s z i k a z a r e z v o n á s a i r a ,

A

Tanitóválasztás.

fővárosban

vagy

hét tanítónői állást

a k a r n a k betölteni. Erre a hét állásra jelentkezik kerek 736 pályázó. 736 egyén

közül

7-nek

jut

biztos

számban

kenyér,

hát a

t ö b b i n e k m i t a d j a n a k ? V i g a s z t a l á s t és b ö l c s t a n á c s o t . A f ő v á r o s

tudja a nevét, De n e m c s a k a külső e m b e r t ismeri, h a n e m belelát

nemes tanácsának jutott

a szivekbe, ismeri

nagy

igen, h o g y t a n á c s o t o s z t o g a s s o n , m e g h o g y a 7 3 6 a l k a l m a s k ö z ü l

embertől

a 7 legalkalmasabbat kiválaszsza. M é g ha a p á l y á z ó tanitónő-jelöl-

humanista,

mert

nem vár isteni

az

emberi

akarat

mindenkiben

tökéletességet.

Az

ilyen ismerője volt a l o v a k n a k . csodával határos dolgairól. a származását,

rugóit.

meglátja

a

öccse

Minden

az

Kozma Ferencz

Valóságos

legendákat

lónak

ki v o l t a z a p j a , k i a z

Azért olyan hibát;

meg

anyja.

A

beszélnek

tek

egyedül

volna

a

jönnének,

tanácsos

mondani

v a l a h o g y velők.

nemes

v é r t fel-

segédcsapatot k ü l d :

statisztika

igazi

érdemeit

a

szép

nehéz

feladat

sorjában,

uraknak,

tudta

i s m e r t e , h a m é g u g y cl v o l t is h a n y a g o l v a a z állat. A és n e m z e t g a z d a s á g t a n f o g j a c s a k K o z m a F e r e n c z

éppen

ez

de

akkor

mégis

De mikor minden

osztályrészül,

is

majd

pályázó

apa, a n y a , n a g y b á c s i ,

nehéz

csak

no

dolguk

elbánnának

maga helyett

egész

legmesszebb

menő

a

p á r t f o g ó k e g é s z serege. N i n c s a z a t a n á c s o s , a k i n e k v o l n a

annyi

ereje,

verni.

hogy

ilyen

megrohanást

sikerrel

vissza

tudjon

m é l t á n y o l n i . Mióta rá volt bizva a méntelepek vezetése, m e n n y i t

D e többet észszel mint erővel, m o n d j a a bölcs tanács.

n y e r t a m a g y a r l ó á l l o m á n y , m e n n y i r e e m e l k e d e t t a l o v a k értéke,-

neki!) A segédcsapatok megrohanásait Ígéretekkel hátravonulásra

h á n y milliót v e s z ü n k bc é v e n k i n t l o v a k é r t a külföldtől. A s z á m o k

kényszeritik. A k i k sereggel jönnek, azok a pályázók

beszélnek. A z igaz, hogy n e m valami

nagyon

hetnek. H a n e m az a szerény leányka,

n y e l v é n , de n e k ü n k

h o g y a külföld elismeri a

már

az

lovaink értékét. Hát még,

is

elég,

hogy a magyar

értünk a számok

lovak

fényes győzel-

bátortalanul

megáll

aki

az

egyedül

jött,

rideg tanácsos ur k e m é n y szive meglágyul. Nem

s z ö r n y e t e g ö, b e n n e is v a n e m b e r i é r z é s .

megy. Bizony a m a g y a r lovakat jobban ismerik külső

goljon

ban, m i n t a k á r a n a g y

t u d ó s t . M a j d h a a t u d o m á n y n a k is a k a d

egy

bizonyára

Kozma

Ferencze,

e t e k i n t e t b e n is. —

jobbra

fordulnak

S w i f t Gulliverja kalandos

a

dolgok

utazásaiban

utol-

győz-

hiányában

leülni. A

m e k e t aratnak a külföldi t u r f o n ! E z m e g éppen dicsőség-számba országok-

nem

pártfogók

ajtó

(Könnyű

inkább,

mint

A segédcsapatok,

egy

apák,

És

gyámoltalan

anyák

és

mellett,

alig

ugyan

kit pártfo-

magányos

nagybácsik

mer olyan

leánykát.

hadai

zúgolódva

v o n u l n a k vissza. M e g h a l l g a t t a t á s t és k i n e v e z t e t é s t a z o k n y e r n e k , kik e g y e d ü l lépték át a tanácsos ur küszöbét.

jára e l j u t o t t a h a n y h u h u m (olv. n y i h a h a ) o r s z á g á b a . A z u r a l k o d ó állatok itt a h a n y h u h u m - o k , vagyis a lovak voltak. A k a d t a k emberek,

a

kiket

nyabb munkákra elragadtatással

yShuknak használták

a

nemes

beszél h a n y h u h u m

lovak.

nemes

A z utazó milyen

fajról,

milyen

kiváló

lelki t u l a j d o n s á g g a l b i r n a k , e g y e n e s g o n d o l k o z á s u k , n e m e s s z i v ü k , mindenféle

erénynyel

ékeskedök,

ott

pl.

a

hazugságra

nincs

szavuk. Csak körülirva tudják kifejezni ilyenformán : olyan dolgot mondtál,

a

mi

nincs.

A

*

itt

*

h i v t a k , de e z e k e t c s a k a l e g h i t v á -

yahuk

(emberek)

pedig milyen

meg-

v e t e t t f a j o t t és m é l t á n . R o n d á k , l e l k e t l e n e k , k a p z s i a k , m a r a k o d ó k , m c g b i z h a t l a n o k . Mikor Gulliver n é h á n y évi o t t tartózkodás u t á n

=

trátus. A

dobost

bizták

makói dobos pedig nek :

Hallják-e

világkiállítás bokorban

meg,

emberek,

nem

hanyhuhumok

Ferencz

példáját. —

Kozma

asszonyok,

világkiállítás.

a banyhuhum-birodalomban m o s t is o l y a n

rosz

Hanem

a

tapasztalta, hogy

indulatuak,

hát, talán a lovak nemes Egymásután

s

mint

példája

régen,

nem

még

most

is,

igy

itt

is

egyik jóakarótokról, K o z m a

a

ki

25 L á n y - g y m n a z i u m .

immár

magatokat; meg

hálával

örök

álmát

Éppen

emléke!

•

*

Halljátok,

megint eljött

gerely, a mi

dárda időnk,

Peti

megcsördültek ismét

szükség

a

régi

falon.

lesz ránk.

egyszer öt kraj-

vágyakozva

egy-egy

egész

nézte,

dinnyét

és

n y é n e k a birása n e m csekélység, evvel csak a saját bicska

vetc-

kedhetik. Peti ellenállhatlan v á g y a t érzett, hegy ezt az élvezetet m e g s z e r e z z e . H i s z e n t e h e t i , ur, a z s e b é b e n a k a p i t á l i s . C s a k e g y bökkenő hogy

a

volt.

Amint

legkisebb se

vásárt

dinnye adják

akart

is

öt

alább. Ha

csapni,

krajezár

Melyiket Okos

eszű

vegye

Peti

ember,

másik nélkül

p e d i g n e m ér s e m m i t .

ezukrot, vagy mézeskalácsot,

vagy —

akkor

és

tudta

meg,

bizony a fanyelű meg

hát.

Soká

l e t t v o l n a a n e v e és hát

az egész t e r v v e l : m i n d a kettőre n e m f u t j a

A muzeumbnn szellemek kisértettek a mult héten. A buzogány,

került

volt.

diny-

nem gyerek, hanem meglett

*

minden

Berlinben.

E g y egész

töprengett, soká tűnődött.

* fegyverzetek,

ideje

g y ö n y ö r ű s é g g e l szeldesik fel saját bicskájukkal.

bécsi bicskát aluszsza. Á l d o t t legyen

dinnye-érés

Petinek

hogy a többi gyermekek megvesznek

meg

Párizsban,

*

Balga

meg

törzsapákat.

ablakban de

* *

próbálta

hálátlan faj.

minden

h ö l g y az, aki lebiggyeszti a

czárja.

lovak. Emlékezzetek

Ferenczröl,

fiatal

még

olyan

estére

A

közönség-

s z á j á t : N e k e m n e m kell világkiállítás, az m á r o l y a n k ö z ö n s é g e s !

yahuk

hanyhuhum

még

Elfelejti a jóltevöit. Yiihu-társaim, embereljétek legyetek háladatosak, mint

a

járt

lesz h a t á s n é l k ü l r á j u k .

hozta be a legnemesebb

yiihu

valószínűleg

figyelmeztesse.

adta tudtul a

Chicagóban,

Csupán Budapest a blazirozott

tudta felejteni a nemes is

a népet

igy

H a n e m is m i n d e n a b l a k b a n ,

i s m é t v i s s z a t é r t a y i i h u k b i r o d a l m á b a , s e h o g y se t u d o t t b e l e s z o k n i a ronda állatok társaságába. S o h a

illuminálni akart a magisz-

hogy

jó m a g y a r o s a n

legyen. — lesz

*

Makón egyszer

Világkiállítás.

a

fölhagyott költség,

V e g y ü n k az öt szivart.

De

volna

egyik a

krajezárért

azért

hittak

B a l g a P e t i n e k és a z é r t v o l t g y e r m e k , h o g y a z e s z m é j é h e z m a k a -

147' csul ragaszkodjon.

Hosszú

váltotta magához.

Szép bicska.

rázva.

Hát

még

a

ingadozás

pengéje.

A

után

végre

is

a

bicskát

f a n y e l e c s i n o s a n ki v a n c z i f -

Nem

éles u g y a n ,

de

f é n y e s és a

d i n n y é t v i g a n f ö l l e h e t s z e l n i v e l e , h o g y c s a k u g y r o p o g . D e hol is h á t a z a d i n n y e ? C s a k é p p e n a z n i n c s . B i z o n y a n n a k a d r á g a szép bicskának nem akadt semmi foglalkozása. Peti n e m s e m m i d o l g o t se a d n i tudná fölszelni,

az

neki.

meg

Faragásra

nincs.

tompa,

Utoljára

is

d i n n y é é r t , a z t is a s z á j á v a l h a r a p d á l t a ki, is

jutott

belőle.

—

Szép

költséges, de még elbirjuk. érdekében kell valamit

dolog Meg

a

a

odaadta

lánygymnázium; És

tudott dinnyét

egy karaj

h o g y m é g a2 o r r á n a k

hát érezzük,

lendíteni

csak

hogyan

egy

kissé

hogy a nőnevelés k ü l d h e t j ü k a leá-

n y a i n k a t p o l g á r i i s k o l á b a , h i s z e n m á r a n e v e is o l y a n , o l y a n . . . polgári. A

modern áramlatnak, sehogyse

gári iskola. L e g y e n g y m n á z i u m .

felel

Csakhogy

meg

ez a —

majd az innen

polkike-

rülő l á n y o k n a k micsoda foglalkozást t u d u n k adni, m i l y e n dologra lesznek alkalmasak. — L á n y g y m n á z i u m , — f a n y e l ű bécsi bicska Majd elcseréljük, ha nem v e h e t j ü k

1

hasznát.

IRODALOM. »Tárczalevelek.« (Irta Tóth Béla.

A szépirodalmi könyvtár harmadik évfolyamának első kötete. Budapest, 1892.)

Arany János óta tisztább magyar nyelven és több művészi érzékkel soha senki sem irt, mint Tóth Béla. Hadd dicsérem (hozzá nem méltó, éktelen beszéddel) először is a nyelvét. Nem tudom, mit csodáljak benne leginkább: a szókincsét-e, azt a gazdagságot, melylyel a konkrét dolgot bizton, egy szóval, festőien és plasztikusan jelöli meg, mig mi jóformán csak körültánczoljuk a leírandó tárgyat, a régi nyelvben való nagy jártasságát, mely pompás, ősi kifejezéseket sug neki olyan fogalmakra, melyeket mi csak idegen szókkal tudunk meghatározni, szines, buja jelzőit s markans, súlyos igéit ? V a g y inkább csodáljam szó- és mondat-fűzésének kristály-tisztaságát, mely mintául szolgálhat azoknak az uj magyaroknak, akik a magyarságot csak a sujtásos szókban keresik? A v a g y azt a páratlan erőt, melylyel az orthologia fölöttébb hiányos szótárát eleven nyelvkincscsé tudja varázsolni, megkülönböztetvén ezzel magát minden más orthologustól ? S ezzel kapcsolatban puritán következetességét, melylyel visszautasít a neologiával szemben bármily megalkuvást, amire még oly orthologusok sem mernek vállalkozni, akik pusztán elméleti dolgokról irnak ? Igazán nem tudom, e nyelvbeli felsőbbségek közül melyiket irigyeljem jobban. Annyi bizonyosnak tetszik előttem, hogy e kivételes nyelv megteremtéséhez nem volt elég sem a nép nyelvének alapos ismerete, sem a Nyelvtörténeti Szótár szorgalmas lapozása, sem a Lingua hungarica vallásos kultusza s az ebből kifolyó aggodalmas gond, mely retteg a pongyolaságtól és az idegenszerűségtől, nem volt elég tudás, gond és izlés; ehhez az a rendkívüli művészi érzék kellett, mely a Tóth Béla nagy tehetségének legeslegkiválóbb karakterisztikonja. Ez a művészi érzék néha szinte szemet szúró a mi feuilletonistánknál. Lépten-nyomon látni, mily idegesen érzékeny kifejezés dolgában. Mig mi csak ugy dobálózunk a mi hitvány szavainkkal, ez a kincses ember félősen válogatja, latolgatja meg a matériát, amelyre majdan rányomja a stampigliáját. Aranyműves-munkát végez, az aranyműves óvatosságával és aprólékos, mindenre kiterjeszkedő figyelmével. Pedig mily biztos, milyen impeccabilis ez a feltűnő s szinte a . betegességig fokozott nagy művészi érzéki Nála sehol semmi fölösleg, semmi czafrang, semmi firlefáncz; nála minden szó a maga helyén

van, s minden szónak megvan egész értéke. Akármelyik mondatát nézzük, rectius: hallgassuk, mindegyik oly szonóran cseng, mint egy pompásan kivert pénzdarab. Rhytmus-érzéke oly erős, hogy legfeljebb az Agaié versenyez vele. Hát még a szineil Mily mértéket tart a hasonlatokban s mily pompázok a képei! De egyúttal mily szabatosak is [ezek a képek, mily tiszta, tökéletes impressziókat adnak! Talán soha se volt magyar prózaíró, aki a leírásnak nagyobb mestere lett volna. Ekkora művészi érzéket csak poétának adnak az istenek, s Tóth Béla valóban poéta, bár azok közül való, akiknek képzelmét csak a világ külső szépsége ingerli s termékenyiti meg. Fantáziáját csak ismeretének határai közt bocsátja szárnyra, még akkor is, ha a sejtelmes világnak, az álmok világának hangulata lepi meg. E g y tárczairónál, akinek legfőbb szenvedélye olasz és keleti benyomásokat menteni az emlék-fiók számára, ez a tulajdonság megbecsülhetetlen. Mily szines, szivárványos emlékkel van teli e könyv isi De hogy Tóth Béla nemcsak a dolgokat, de a dolgok összefüggését is látja (s az utóbbit is a művész szemével) erről épp a jelen kötet első czikkelyei tanúskodnak a legékesebben szólón. A »Halál« (ez a gyönyörű hymnus a halhatatlan lélekről), a »Porszem« (mely a mikrokozmosról beszél költői nyelven s költői képzelemmel), a »Csillámok« (az előbbi pár-darabja) stb. Tóth Bélának a filozofémái. Hogy ezekben még megragadóbb, mint ahol pusztán leir v a g y mesél: ez az ő legnagyobb dicsérete Csak egy aggodalmam van e nagyon eredeti szel-, lemü s ragyogó nyelven iró költő-journalistával szemben s ez az, hogy páratlan stylusa (épp a tökéletes csiszoltságával) nem válik-e koronkint fárasztóvá az olvasóra nézve, s néha, kivételkép, nem teszi-e azt a hatást, mintha kissé artificiel volna ? Ezt csak az az olvasó tudná megmondani, aki Írással soh'sem vétkezett. Mi sokkal elfogultabb csodálói vagyunk a Tóth Béla nagy technikai virtuozitásának, semhogy erre a kérdésre magunk megtalálhatnók a feleletet. A.

B o b u l a J á n o s széles k ö r ö k b e n ismert_ jeles m ü é p i t é s z ü n k s z e r k e s z t é s é b e n e g y u j s z a k l a p i n d u l t m e g : Építészeti szemle c z i m mel, mely feladatául e g y e b e k k ö z t a szakszerű épitészeti m ü k r i t i k á t t ű z t e ki. A s a j t ó — ú g y m o n d — m e l y a l e g n a g y o b b l e l k e s e d é s s e l k a r o l f e l m i n d e n t a m i szép, jó és h a z a f i a s , s o k s z o r b á m u l a t o s f e l ü l e t e s s é g g e l b á n i k el a l e g f o n t o s a b b é p i t é s z e t i k é r d é s e k k e l és nevezetesebb épületeink szakszerű kritikáját a sajtóban hiába is k e r e s s ü k . A z u j k ö z l ö n y e z t a h é z a g o t v a n h i v a t v a p ó t o l n i azi r o d a l o m b a n és a z e l ő t t ü n k f e k v ő s z é p k i á l l í t á s ú és g o n d o s a n szerkesztett füzet után ítélve e hivatásának derekasan m e g f o g f e l e l n i . A s z e r k e s z t ő n k i v ü l Dr. Hermann Antal, Borostyánt Nándor, Kolbenhayer Gyula és s z á m o s s z a k i r ó irt k i s e b b - n a g y o b b , d e egytől egyik érdekes közleményeket e füzetbe, melyet egy nagy s z é p i l l u s z t r á c z i ó is diszesit.

SZÍNHÁZ. J á s z a i M a r i K i s b é r e n . S z i n é s z e i n k n e k v i d é k e n való. s z e r e p lését r e n d s z e r i n t n e m s z o k t u k r e g i s z t r á l n i . E l v é g r e is n e m s o k a t é r d e k l ő d i k a z e m b e r a z i r á n t , h o g y X jeles s z í n é s z ü n k hol e j t e t t e bámulatba a vidéket. De a mult vasárnap Jászainak volt egy vidéki estélye, mely sajátosságánál fogva megérdemli, h o g y fölemlítsük. N e m is s z í n h á z b a n l é p e t t f ö l , h a n e m a k i s b é r i n a g y l o v a g l ó iskolában, rögtönzött színpadon, műkedvelők közreműködésével. Előa d t a Elektrát a z ö l e g f é n y e s e b b s z e r e p é t , n e m a z é r t , h o g y a n n á l n a g y o b b d i c s ő s é g e t é r j e n el, h a n e m h o g y m e n n é l n a g y o b b j ö v e delmet hajtson a jótékony czélnak, melynek kedveért előadását m e g t a r t o t t a . A z á s z é r i n é p i s k o l a j a v á r a r e n d e z t é k e z t az. előa d á s t s J á s z a i a n n á l s z i v e s e b b e n v á l l a l k o z o t t reá, m i v e l Á s z á r az ö szülőfaluja, a h o n n a n kis lány k o r á b a n istenfélő atyjától, a ki isten k á r o m l á s n a k t a r t o t t a v á l l a l k o z á s á t , m e g s z ö k ö t t e g y kóbor szinész társasággal. Most m i n t ünnepelt m ű v é s z n ő tért

452 vissza és k é t k e d ő apját is kibékítette p á l y á j á v a l . M o n d j á k , h o g y J á s z a i talán sohasem játszott a n n y i hévvel és odaadással mint a kisbéri lovagló iskolában fele részben parasztokból álló közönség előtt. A hatás megfelelt a művészi j á t é k n a k . A publikum meg volt rendülve s még a vele e g y ü t t játszó műkedvelők is sirtak. J á s z a i Marit valósággal istenitették, Csillag P á l odavaló f ö l d b i r t o k o s tiszteletére estélyt adott, m e l y e n még e g y s z e r kénytelen volt művészetét bemutatni. E z úttal K i s s József Jehova-ját szavalta valósággal megrendítvén a n a g y társaságot. Ez a szavallata m á r azért is fascinálta a hallgatóságot mivel f e l t ű n ő hasonlatosság v a n m a g á n a k a művésznőnek élete és J ó b l e á n y á é között, a ki szintén v á n d o r t á r s a s á g g a l s z ö k ö t t meg f a n a t i k u s a n vallásos apja mellől.

A 27. számban közölt képtalány megfejtése :

Két szék közt pad alá esik. Helyesen fejtették m e g : Szálkái Schvartz Margit, Ott Eugénia de Mesztetits, a Lévai kereskedelmi csarnok elnöke, Hetei Jolán, Nlts Margit, Pick Berta, Kriván Erzsi, Kondor Elvira, Fenyvesi Edit, Hodosi Jolán, Erdei Ferencz, Somogyi Sándor, Geréby Giza, I.iszkai Lenke, Fithrer Emma, Rózsahegyi Malvin, Bérczy Olga, Nagy Iván, Kajdacs Irma, Háj Gizella, Fekete Sárika, Seres Ilonka, Rnnkai Dénes, Szarka Emma, Vig Rózsa, Eberhárdt Zelma, Papp Kornélia, Csillag Gizella, Újhelyi Janka, Rotter Lajosné.

Dévai J a n k a , a m. kir. opera volt tagja Beliczai G y u l á n a k vonós zenekarra készült »In te domine« o t f e r t ó r i u m á b a n , mely vasárnap, e hó 10-én a belvárosi plébánia t e m p l o m á b a n kerül előadásra, az énekrészt fogja elé adni, mit a templomi zene kedvelőinek különösen figyelmébe ajánlunk. A szinészeti g y a k o r l ó i s k o l a kiadta az idei értesítőjét, m e l y e t Fiilöp Sándor igazgató állított össze. E z értesitö szerint összesen 4g növendék látogatta az iskolát, még pedig 10 férfi és 39 leány S z a k szerint a d r á m a i o s z t á l y b a n volt 34, az operetté o s z t á l y b a n i5. V i z s g á l a t o t tett 39. E z e k között jelesen 10, jó eredménnyel 19, m e g b u k o t t 10. A m á s o u i k osztályba bocsátottak 28-at, szerződésre b o c s á t h a t ó egy. — A jövő t a n é v r e a u g u s z t u s 20-ától k e z d v e lehet jelentkezni az intézeti igazgatónál.

KÉPTALÁNY.

HETI POSTA. T ö v i s i Aranka. A Madame dicsérete bizonyára igen hízelgő, kivált mikor a Gyulai bácsi véleményével összevág. Majd gondoskodunk nehezebb talányokról is. Szivélyes üdvözlet ! Szolnok. Sz. Rudolf. A datumra nem emlékezünk, a munka czimére igen. Nem közölhető. Aradi előfizető. Jean Sigaux lakczimével nem szolgálhatunk. Pécs. Sem a tárgya, sem kidolgozása nem olyan, hogy olvasóink tetszésére számithatna. A patkónyomok motívuma különben annyi változatban él a nép között, hogy csaknem minden hegyes vidékre jut egyegy. A beküldött változat invenczió dolgában épen nem tartozik a szerencsésebbek közé. E g y s z e r ű történet, őszszel stb. Még mindig nagyon gyengék. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S J Ó Z S E F .

Csíkos és k o c z k á s selyemszövetek,

Loui-

sina, Foulard-Sürah-Taffeta, nem különben Merveilleuse-selymeket is méterenként 45 krtól 3 frt 85 krig egyes öltönyökre, vagy egész végekben is póstabér- és vámmentesen szállit H E N N E B L R G G. (cs. kir. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Minták póstafordulóval küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó. 10

(ír» .OÁ Irt v)/i

COGNAC

Magyar királyi államvasutak. A m a g y a r királyi á l l a m v a s u t a k n a k É r s e k ú j v á r állomásán a vendéglői üzletre nézve 1892. évi augusztus hó i-töl 1895. évi április hó 3o-ig terjedő i d ő t a r t a m r a ezennel n y i l v á n o s p á l y á z a t hirdettetik. A z 5o krajezáros b é l y e g j e g g y e l és »Ajánlat a m. kir államvasutak Érsekújvár állomásán levő pálya vendéglő bérletére 27861/92 számhoz« czimzésscl ellátott, borítékba zárt és lepecsételt, nem különben a kellő o k m á n y o k k a l felszerelt ajánlatok 1892. évi julius i3-án déli 12 óráig a m a g y a r kir. á l l a m v a s u t a k duna-balparti Uzletvezetöségének általános o s z t á l y á h o z (Terézkörut 62. s z á m ú ház I. emelet 5. s z á m ú ajtó) posta utján térti v e v é n y mellett n y ú j t a n d ó k be, b á n a t p é n z fejében pedig 1892. julius hó 12 én deli 12 óráig 800 f r t , azaz nvolczszáz f r t készpénzben v a g y á l l a m i letétre a l k a l m a s értékpapírokban teendő le a duna-balparti Uzlctvezetöség g y ü j t ö p é n z t á r á n á l , miről ezen pén '.tár letéti jegyet f o g kiszolgáltatni, mely a z o n b a n az ajánlathoz nem csatolandó. A v e n d é g l ő bérletére v o n a t k o z ó feltételek a budapestdunabalparti Uzlctvezetöség f o r g a l m i és kereskedelmi osztályában ( T e r é z körút 62. szám félemelet 3. ajtó) a hivatalos órák t a r t a m a alatt m e g t e k i n t h e t ő k , miért is az a j á n l a t t e v ő k r ő l feltételcztetik, h o g y a z o k a t ismerik és m a g u k r a nézve egész terjed e l m ü k b e n kötelezőknek e l f o g a d j á k . A jelen h i r d e t m é n y é r t e l m é b e n beérkező ajánlatok f o l y ó évi julius hó i3-án déli 12 órakor f o g n a k az Uzlctvezetöség általános o s z t á l y á b a n (titkárság) bizottságilag felbontatni. A feltételektől eltérő ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. A m. kir á l l a m v a s u t a k budapest-duna-balparti üzletvezetöségc f e n t a r t j a m a g á n a k a jogot arra nézve, h o g y az ajánlat tevők közül tekintet nélkül a m e g a j á n l o t t bérösszegre, szabadon választhasson.

G R Ó F

K E G L E V I C H

I S T V Á N

P R O M O N T O R ,

mely kizárólag csak a l e g m a g a s a b b kitüntetéseket n y e r t e , sajáttöltésü p a l a c z k o k b a n mindenütt k a p h a t ó : 10G1 46-zo

A gróf Keglevich István-féle promontori cognac-gyár igazgatósága

Az üzletvezetőség. fUtánnyomat nem dijaztatik.)

B u d a p e s t , 1892. N y o m a t o t t a z „ A t h e n a e u m "

irodalmi és n y o m d a i r. társulat betűivel.

Budapesten.