Szabolcs-Szatmári I L I I. 1 Hli. J - r ÜL- 1 i » H. *w*wr

Szabolcs-Szatmári

G A Z D A S Á G I,T Á R S A D A L M I É S K U L T U R Á L IS F O LY Ó IR A T

IL II iP lt 1 Hli J r ÜL-

»■H *w*wr

1 i

Szabolcs-Szatm ári Szem le

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: dr. Csermely Tibor, Csernusi Endre, dr. Cservenyák László, dr. Fazekas Árpád, Gyúró Imre (a szerkesztő bizottság elnöke), dr. Klenczner Imre, Kopka János, dr. Kőrössy Kálmán, dr. Kuknyó János, dr. Margócsy József, Ratkó József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Scholtz Béla, Tóth Sándor, dr. Varga Lajos.

FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. H á r s f a l v i

Péter

SZABOLCS-SZATMARI

szem le

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja. Megjelenik negyedévenként. K ia d ja a S zabolcs m e gy e i L ap k iad ó V állalat. F elelős k ia d ó : M ádi L a jos Igazgató. S ze rk e sztő sé g : N yíregyh á za , S óstól üt 31/b. T e le lő n : 11-7B8. K ia d óh iv a ta l: S zabolcs m egy ei L ap k iad ó V állalat, N yíregyh á za , Z r ín y i Ilona u, 3—5. T e le fo n : 10-150 K éziratot nem őrziin k m eg és nem adunk vissza. T e rje sz ti: a M agyar Posta. E lőfizeth ető a Posta K ö zp o n ti H írlap Irodánál (B p „ V ., J ó z se f nádor tér 1., te le fo n : 180-850, p o sta cím : 1900 B udapest) és bá rm ely k ézbesítő postahivatalnál. Evl elő fize té si d íj: 72,— Ft. C sekkszám laszám : 215—96162. B efizetésk or m inden esetben k é rjü k feltün tetni a foly óira t n ev ét: S ZA B O L C S -S Z A T M A R I SZEMLE Készült a N yírségi N yom d áb an . F elelős v e ze tő : Jáger Zoltán — 84. — 1391

Index: 25 923— ISSN 0133— 2465

II.

SZABOLCS-SZATMÁRI

Gazdasági, társadalmi cs kulturális folyóirat

Ta rtalom : M Ű S Z A K I

1984. A U GU SZTU S X IX . ÉVFO LYA M , 3. SZÁM

ÉLET

VARGÁNÉ KÁNÁSI ERIKA: A műszaki értelmiség megyénkben ----------------------------------------------------SIMON GÉZÁNÉ—FAZEKAS ÁRPÁD: Számítástechni­ ka és gazdaság ----------------------------------------------------MIKÓ ÁDÁM: Számítástechnika a záhonyi átrakókör­ zetben — KEREKES IMRE: Műszaki fejlesztés a KEMÉV-nél — SCHOLTZ BÉLA: Az MTESZ a műszaki fejlesztésért

I 9 13 19 24

T Á R S A D A L O M HAJNAL BÉLA: Terület- és településfejlesztés----------MÁRTON MIHÁLY—VIRÁG ANIKÓ: Üzemegészség­ ügyünk h e ly z e t e -----------------------------------------------BARABÁS IVÁNNÉ: Megyénk id eg en forg a lm a ------KOVÁCH IMRE—KUCZI TIBOR: A kisiparról-----------

29 42 52 61

H A G Y O M Á N Y TAKÁCS PÉTER: Széchenyi István Szabolcs megyében

71

I R O D A L O M ANTAL ISTVÁN: Szelíd fenegyerek . . . Beszélgetés Csák G yulával------------------------------------------BORY ZSOLT: Infarktus--------------------------------------------

84

KATONA BÉLA: Egy költő halálára. (Búcsú Bory Z s o lttó l)-----------------------------------— ----------------------

85

JENE JÓZSEF: Kompozíció feketére. In memóriám Bory Z s o l t ----------------------------------------------------------

87

BÉNYEI JÓZSEF: Fekete lakodalom, Levelek a szama­ ramhoz --------------------------------------- ----------------------

88

PAULINA ÉVA: F a l a k --------------------------------------------

79

PETRÖCZI ÉVA: Mindörökké — ------------— -------------

90 94

CSELÉNYI GÁBOR: Ébredés, Benned — — — — — —

94

TESKI TIBOR: Jelenidő, A folyó felől, Sarokban-------

94

BODNÁR ISTVÁN: Ködöt lehelnek estefelé---------------BUDAHÁZI ISTVÁN: Rokonabb v e le m --------------------ANTAL ATTILA: Szerelem, Este, hazagondolva------MADÁR JÁNOS: B á b e l-------------------------------------------JÁNOSI ZOLTÁN: A nembeli kalap. (Részlet)-----------

95 95 96 96 97

III.

S Z Í N H Á Z Nem félünk a farkastól. Albee drámája a Móricz Zsigmond Színházban. (Kósáné Oláh Jú lia)---------------------- 99 „Meg kellene találni az igazságot.” Sarkadi Imre Oszlo­ pos Simeonja a Móricz Zsigmond Stúdió Színház­ ban. (Bánszki István )-------------------------------------------------10.5 K R Ó N I K A Kulturális események. (Lukács Ilon a)------------------------------ 100 K Ö N Y V E K R Ő L Margócsy József: A pedagógus és az élet. (Szövényi Z so lt)-------------------------------------------------------------------

114

Csák Gyula: Közös magány. (Nagy István A ttila )-------

120

Alföldi tanulmányok 1984. (Hanusz Á rp á d )----------------

122

Régi okiratok és levelek tára 1905—1906. (Futaky László)

124

K £ P E K Balogh G é z a : ---------------------------------------------------------98, 127 Kerülő F e r e n c :---------------- — ------------------ — ---------119 Krutilla J ó z s e f:---------------------------------------------------------28, 69 Lakatos J ó z s e f:------------------------------------------------------- 127, 128

A színes címlapon: A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet almafeldolgozó üzeme. (Zsák Zoltán felvétele)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI: Antal Attila Nyíregyháza; Antal István újságíró, Nyíregyháza; dr. Bánszki István főisk. docens, Nyíregyháza; Barabás Ivánná közgazdász, Nyíregyháza; Bényei József költö, új­ ságíró, Debrecen; Bodnár István, Nyíregyháza; Budaházi István, Mátészalka; Cselényi Gábor Nyíregyháza; Fazekas Árpád mérnök, Nyíregyháza; Futaky László megyei könyv­ tárigazgató-helyettes, Nyíregyháza; dr. Hajnal Béla közgazdász, a KSH Megyei Igazgató­ ságának vezetője, Nyíregyháza; dr. Hanusz Árpád főisk. adjunktus, Nyíregyháza; Jánosi Zoltán Nyíregyháza; Jene József Nyíregyháza; dr. Katona Béla főisk. tanár, Nyíregyháza; Kerekes Imre igazgató, Nyíregyháza; Kósáné dr. Oláh Júlia főisk. adjunktus, Nyír­ egyháza; Kovách Imre tud. kutató, Budapest; Kuczi Tibor tud. kutató, Budapest; Lu­ kács Ilona főisk. tanársegéd, Nyíregyháza; Madár János Nyíregyháza; dr. Márton Mi­ hály, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa, Nyíregyháza; Mikó András mérnök, Záhony; Nagy István Attila tanár, Nyíregyháza; Paulina Éva újságíró, Debrecen; Petrőczi Éva Budapest; Scholtz Béla főmérnök, Nyíregyháza; Simon Gézáné számítástechnikus, Nyíregyháza; Szövényi Zsolt, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, Budapest; dr. Takács Péter kandidátus, főisk. tanár, Nyíregyháza; Teski Tibor, Nyíregyháza; Vargáné dr. Kánási Erika a megyei tanács osztályvezetője, Nyíregyháza; dr. Virág Anikó főorvos, Nyíregyháza. A képzőművészeti alkotások fotóit Zsák Zoltán készítette.

IV.

Hűszaki élet V A R G Á N É K Á N Á S I E R IK A :

A műszaki értelmiség megyénkben Szabolcs-Szatmár megyében, annak iparában mérnöknek lenni nem könnyű fela­ dat. Szép, de nehéz, többnyire vezetői munkát kaphat igen fiatalon a mérnök, vagy olyan üzembe kerül, ahol az előkészítéstől a döntésig nem kérdezik meg a vélemé­ nyét. „csak” a végrehajtás jut osztályrészéül. Vallom ezt, mert felmérésünk szerint az ipari üzemekben mindössze 742 mérnök és 1128 technikus dolgozik. Mégis az elért műszaki színvonal, Szabolcs-Szatmár megye iparának fejlődése a műszakiak, a mér­ nökök, technikusok munkájának is az eredménye. Célom e cikkel, hogy — a megyei pártbizottság 1981. évi értelmiségpolitikai hatá­ rozatából kiragadva — az iparban dolgozó műszaki értelmiség mai helyzetére és egy­ ben a jövő lehetőségeire a műszaki színvonal ismeretében mulassak rá. A ma és a holnap műszakiainak, az őket vezető-irányító szakembereknek figyelmét felhívjam a feszültségek enyhítésére és megszüntetésére. A műszaki értelmiségről írni ma igen ellentmondásos. Hálás, mert feladatunk az intenziíikálás igénye, a világgazdaság szorítása miatt — lényegesen nagyobb, mint tíz éve. Hálátlan azért, mert az utóbbi öt évben igen sok írás, tanulmány próbálta a témát kifejteni, s megoldást keresni a mérnöki munka értékének visszaadására. Az elmúlt évben az MT VB ipari osztálya az ipari üzemeknél megpróbált vá­ laszt kapni az üzemek műszaki színvonalára, azon belül a fejlesztés, termelés-előké­ szítés, irányítás, meo, tmk munkájára. (A 80 egységből 67 vállalta a közös munkát, melyeknek ezúton is köszönetét mondunk.) A téma feldolgozásánál nehézséget okoz az, hogy felmérésünk csak a megye ne­ héz-, kohó- és gép-, valamint könnyűiparára szorítkozik. A KSH által viszont ipari ágazat alatt közölt és általam felhasznált adatok más ágazatokat is figyelembe vesz­ nek. (Építőanyagipar, élelmiszeripar.) Az elemzés során igyekszem jelezni, mikor me­ lyik adatot használom. Néhány próbaszámítás alapján azonban azt is megállapítottam, hogy arányát tekintve lényeges eltérés a két számbavétel között nincs. A MEGYE IPARÁNAK MŰSZAKI JELLEMZŐI Országunkban már jóval korábban is így volt és ma is érvényes, hogy késlel­ tetett reakcióval fogadtuk és fogadjuk a korunkat jellemző tudományos-technikai for­ radalom történelmet formáló kihívását. Ha igaz ez az országra, jellemző ez megyénk­ re is, amely legkésőbb kapcsolódott be az ország ipari vérkeringésébe. Ahhoz, hogy a megyénk iparában dolgozó műszaki értelmiség helyét, szerepét megítéljük, tekintsünk át néhány meghatározó termelési-műszaki-gazdasági jellemzőt: Megyénk a magyar ipar létszámának 3—4%-ával, gépértékének 1%-ával állítja elő termelésének közel 2—3%-át. így állított elő mintegy 22 MdFt-ot, melynek Vt-ét ex­ portálta. Mindezek megvalósításában 43—44 ezer foglalkoztatott 15 MdFt állóeszköz­ értéket hasznosított.

1

Ebben a megyében az ipar a felszabadulás után még az országos színvonal alsó régiójában foglalt helyet. Ma már közel került a középmezőnyhöz, egyes termékek tekintetében pedig az élenjárók között van. így történelmileg rövid múltra visszatekintő iparunkban is vannak olyan termé­ keink — köztük jelentős számú külpiacon kerül értékesítésre —, melyet az országban csak megyénkben állítanak elő. Ilyenek pl: campingmatrac, mezőgazdasági gumiab­ roncs, nyersmorfin, mikrohullámlemez, vazelin, rugós visszacsapó szelep stb. Jelentős arányban veszünk részt az országos termelésből a következő termékekkel: ipari fel­ használású papírzsák, szemüveglencse (csaknem 100%-ban), cipő (14%), izzólámpa (10—12%), gyapjú és gyapjú típusú szövetek (14%). Nem lehet szó nélkül hagyni, ha megyénk iparát kívánjuk bemutatni azt, hogy Demecserben van az ország legnagyobb kártolt fonodája, vagy azt, hogy a MEZŐGÉP az ország legnagyobb szerszámgép-felújító egysége. Ennek ellenére az üzemek döntő része kis- és középüzem. A 80 gazdálkodó egy­ ségből csak 5 termelési értéke haladja meg az 1 MdFt-ot, 9 üzem létszáma pedig az 1000 főt. Legnagyobb üzemeink az Alkaloida, a Taurus, a Papírgyár, egyben a műszaki értelmiség bázisai is. Kutató tevékenység azonban egyedül az Alkaloida Ve­ gyészeti Gyárban van. Termelési értékben az iparágak közül a nehézipar (39%), létszámban a könnyű­ ipar (47%) a meghatározó. Üzemeink közel fele gyáregység, jelentős arányt képvisel­ nek az ipari szövetkezetek (36%), míg az önálló minisztériumi és tanácsi vállalatok száma mindössze 12. Mindez lényeges hatást gyakorol a termelésre, a fejlesztésre, a gazdálkodásra, így az értelmiség helyzetére is. A műszaki színvonalról A termeléshez szükséges műszaki színvonal egyértelmű megfogalmazására nem vállalkozom, mivel ez csak több mutató birtokában lehetséges, s ezek nagysága, vál­ tozása igen ellentmondásos. Ennek megközelítése a következő néhány jellemzőből vi­ szont véleményem szerint lehetséges. Annál is inkább, mivel az egzakt számokon túl, meg is kérdeztük a gazdálkodó egységeket, hogyan ítélik meg saját helyzetüket, meny­ nyire tartják fontosnak a műszaki feladatok egyes fázisait, milyen mértékben igény­ lik a kvalifikált munkaerőt. A VI. ötéves tervidőszakban az állóeszközök bruttó értéke kisebb mértékben nőtt, mint a termelési érték, mely növelte a hatékonyságot. A műszaki színvonal kedvező alakulását segítette az, hogy a gépek aránya az állóeszközökön belül az 1980. évihez viszonyítva 1% ponttal javult. Kedvezően befolyásolta ezt továbbá, hogy a gépek szín­ vonala (nettó, bruttó érték), mely mintegy 63%, az országos átlagtól 5—6%-kal ma­ gasabb. Az elmúlt évben a termelési értéket teljes egészében a termelékenység növekedé­ sével realizáltuk, mégis az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték az országos át­ lagtól alacsonyabb. Ezt a viszonylag kedvezőtlen számot megítélésem szerint a megye iparszerkezete, a könnyűipar jelentős aránya, a nehézipar összetétele és az átlagostól munkaigényesebb gépipar okozza. (Ennek mélyebb vizsgálata nem e tanulmány célja.) A kedvezően változó műszaki színvonal egyik eredménye, hogy megyénkben a 100 Ft bruttó gépértékre jutó termelés is lényegesen magasabb az országos átlagtól. E viszonylag pozitív eredmények ismeretében nem lehet viszont figyelmen kívül ' hagyni, hogy a gazdálkodó egységek, saját megítélésük szerint, kapacitásukat 79%ban használják ki. Ez további nagy tartalékot jelent még akkor is, ha megyénkben a fizikai dolgozók átlagos műszakszáma 1,5, az országos 1,4-gyel szemben. Választ ké-

2

rünk arra, hogyan ítélik meg a műszaki színvonalat meghatározó, a műszaki értel­ miséghez szorosan kapcsolódó tevékenységeket (technikai, technológiai színvonal, fej­ lesztés, beruházás, szervezés, termelés-előkészítés, irányítás, ellenőrzés, karbantartás). Ezzel egyben képet kaptunk arról is, hogy a ma itt élő és dolgozó mérnöki-műszaki gárdának mely területeken lehet és kell a további kibontakozás útját keresnie. — 72, illetve 61%-a úgy ítélte meg, hogy technikai-technológiai színvonala köze­ pes és 10, illetve 32%-a minősítette jónak. Erre utal a termékváltás gyorsulása. Az, hogy az utóbbi 5 évben gyártásba vett termékek száma mintegy 5%-kal haladja meg a megszüntetett termékek számát. Az új és a megszüntetett ter­ mékek döntő hányadát a divatérzékeny könnyűipari ágazat adja. Az ipar ter­ mékszerkezete, a termékek életkora szerint igen kedvező. A termékek kéthar­ madának életkora 5 év alatti, a 15 év felettiek aránya 10—13% körüli. Elgon­ dolkodtató viszont, hogy a 15 év feletti termékek 70%-a gépipari ágazatba tar­ tozik. — Műszaki fejlesztési tervet a gazdálkodó egységek 76%-a készít, de csak 69% végez műszaki fejlesztési tevékenységet. Az ágazatok közül jobb (90%) a tervkészítés aránya a kohó- és gépiparban. A tanácsi ipar valamennyi vállalata rendelkezik ilyen tervvel. A minisztériumi irányítású vállalatok több mint 80%-a készít ugyan műszaki fejlesztési tervet, önálló tervvel azonban (gyár­ egységi) csak kétharmad részük rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a 35 vállalat­ ból mindössze 19, a szövetkezeteknél 26-ból 10 egyáltalán nem készít tervei. A szervezési munka gyerekcipőben jár. Ezt bizonyítja, hogy szervezési tervvel az egységek alib több, mint fele rendelkezik csak. A tervek megvalósítása ér­ dekében a fejlesztési, beruházási, szervezési tevékenységet a műszakiak több­ nyire kapcsolt munkakörben végzik. Az iparnak alig több mint egyharmadában vannak csak önálló munkakörben foglalkoztatva. A fejlesztési tevékenysé­ get kiragadva az előbbiekből, önálló fejlesztési előadói munkakör igen kevés. A nehézipari háromnegyedében, a kohó- és gépipar közel kétharmadában van, a könnyűiparban ez a szám csak 8%. Hasonló az arány a beruházási, szerve­ zési munkaköröknél is. — Kedvező, hogy az üzemek úgy ítélik meg, hogy a termelés-előkészítés-irányítás alapinformációival valamennyien rendelkeznek (anyag-, időnorma, termelőhe­ lyek adatai stb.). A munka „tervszerűségére” utal, hogy termelési programot azonban már csak 84% készít, a termelés költségeit az üzemi szinten a gaz­ dálkodó egységek 52%-a ismeri. — Karbantartás, mint a műszaki munka egyik lényeges, preventív eleme, kedvező helyet foglal el az üzemek termelést elősegítő tevékenységében. Ezért 84%-uk készít éves karbantartási tervet. Kedvezőtlenebb viszont a helyzet a szövetke­ zeti szektorban. Az elkészített terv viszont eléggé nagyvonalú, hisz még két­ harmad sincs azoknak az aránya, melyeknél a terv gépekre és gépsorokra terped ki. Kedvezőtlen, hogy a gépenkénti karbantartási költséget alig több mint egyharmaduk ismeri. Helyes viszont, hogy az üzemenkénti karbantartási kiadá­ sokat csaknem valamennyien (91%). Akkor, amikor a megyei iparban dolgozó emberek természetes igénye a minél magasabb műszaki színvonal, nem szabad elfelejtkezni olyan, az iparági színvonalat is meghaladó üzemekről, mint: — a Kender-juta nagyhalászi gyára; — a minisztérium által kiváló technikai felszereltségűnek nyilvánított HÖDIKÖTüzemek (a HÖDIKÖT üzemei közül először Tiszalökön vezették be a termeléselőkészítés-irányítás számítógépes programozását);

3

— az Öntödei Vállalat Kisvárdai Gyárának disamatic öntödéje, mely magyaror­ szági viszonylatban is a korszerűbbek közé tartozik; — a Taurus gumiabroncsüzeme, amelynek termékei a legigényesebb tőkés piacon is versenyképesek. A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG HELYZETE Kik is tartoznak a műszaki értelmiség fogalmába? Többnyire ma a mérnököket, üzemmérnököket soroljuk e kategóriába. A mérnök fogalom a történelmi fejlődés so­ rán, vagy adott történelmi korszakon belül is, a különböző fejlettségű országokban változó tartalmú. A mérnöki munka első megjelenési formája a termelés felügyelete, irányítása, a tömegmunka megszervezése volt. Több mint másfél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen a mérnöki munka új vonása, mely a tapasztalati ismeretre támasz­ kodó mérnöki tevékenység mellett a tudományos módszerek aktív alkalmazását je­ lentette. Tudnunk kell, hogy ma, amikor a termelés megyénkben is mérsékeltebben nö­ vekszik (83/82 2,4%), a hatékonyság csak akkor és olyan mértékben emelhető, amilyen mértékben nő a szellemi munka tartalma. Ennek viszont elengedhetetlenül szükséges megtestesítője a mérnöki értelmiség mellett az egyre több szellemi munkát végző technikus és a szakmunkásréteg is. Olyannyira, hogy sok esetben már alig lehet el­ határolni az utóbbiak tevékenységét az értelmiségi munkától, és ez fordítva is így van. A műszaki értelmiség számarányának mind az összes foglalkoztatotthoz, mind a szellemi foglalkozásúakhoz viszonyított növekedése világjelenség. A műszaki értelmi­ ség értékteremtő szerepét megyénk vezetői is időben felismerték, s a középfokú kép­ zés tudatos alakításával, a mérnökképzésben résztvevőknek szabolcsi munkahely te­ remtésével mentek elébe a társadalmi igények előrelátható alakulásának. Aktív keresők foglalkoztatási főcsoport szerint

Foglalkoztatási főcsoport

1970 ezer fő ossz. ipar

1980 ezer fő ossz. ipar

Fizikai fogl. összesen

195,2

35,1

196.C

53,8

100,7

153,4

42,0 9,3 7,5

6,3 0,5 2,4

59,2 16,2 12,4

10,7 1,3 4,4

140,9 174,1 166,2

168,2 245,8 183.4

237,2

41,4

255,8

64,5

107,8

155,6

Nem fizikai fogl. — ffokú végzettség — műszaki összesen (1+2)

1980 70 % ossz. ipar

(KSH adatok alapján, teljes ipar) A megyében az aktív keresők száma 10 év alatt igen mérsékelten nőtt. Ezzel szemben az iparban foglalkoztatott fizikai és szellemi foglalkozásúak száma több mint másfélszeresére emelkedett. Ezt is lényegesen meghaladja az iparban foglalkoztatott műszakiak közel kétszeres, a felsőfokú végzettségűek két és félszeres növekedése., Mindez annak következménye, hogy 1965 után a vidéki ipartelepítés hatására számos új ipari egység kezdett megyénkben üzemelni. Működésükhöz elengedhetetlenül szük­ séges volt és van szakemberekre, közülük is elsődlegesen a műszaki értelmiségre, azok letelepítésére.

4

A KSH elemzése szerint ennek következtében 1960 és 1980 között a felsőfokú vég­ zettségűek száma az iparban közel tízszeresére nőtt. A felsőfokú műszaki végzettsé­ gűek közül — bár kétharmaduk ipari jellegű diplomával rendelkezik — arányuk a megyében alacsonyabb, mint az országos. A három ipari ágazatban a jövőt megteremtő fejlesztő, beruházási területen a foglalkoztatottak 56%-a, a termelés-előkészítés irányításában csak 20%-a, a karban­ tartásban közel 30%-a, a meo-nál viszont csak 4%-a mérnök. A termelés-előkészítés irányítása területén a létszám 40%-ának, a többi területe­ ken a létszám 20—20%-ának sem mérnöki, sem technikusi végzettsége nincs. A mérnökök számának növekedése kezdetben — az iparhoz hasonlóan — extenzív úton ment végbe. Ennek következménye, de a személyzeti és kádermunka hiányossá­ gára is vall, hogy az iparban a megye számára kulcsfontosságú vezető (műszaki igaz­ gató vezető, főmérnök, műszaki főosztályvezető) műszaki munkakörben dolgozók csu­ pán 67, illetve 62%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, 5%-n 8 ált., vagy attól ala­ csonyabb képzettségű. Ezek a számok azt mutatják, hogy megyénkben egyrészt növelni kellene a felső­ fokú végzettségű műszakiak számát, másrészt jobban kellene gazdálkodni a már itt dolgozó műszaki értelmiséggel. Általános tapasztalat az, hogy ott, ahol a műszaki igaz­ gató vagy főmérnök nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, nem fordítanak gondot a beosztott állomány szakmai színvonalának növelésére sem. Hiányzik-e a gazdálkodó egységben mérnök, vagy technikus? — tettük fel a kér­ dést. Az üzemek önkritikus válasza bennünket is meglepett.

Hiányzó mérnökök aránya a betöltött munkahelyekhez képest Nehézipar

21%

Minisztériumi ipar 25%

Kohó- és gépipar

39%

Tanácsi ipar

26%

Könnyűipar

49%

Szövetkezeti ipar

61%

A hiányzó mérnökök száma igen magas, a jelenlegi létszám 35%-a, a technikuso­ ké 23%-a. Nagy részük minisztériumi iparban jelentkező igény. Igen magas a könnyüés a szövetkezeti ipar relatív mérnök-, illetve technikusigénye is, melynek nagy a valóságtartalma, hiszen itt a legkevesebb ezen végzettségűek száma. A műszaki végzettségűek üzemerikénti megoszlása igen változó, összességében azonban kedvezőtlen. A vizsgálatban részt vett gazdálkodó egységekből tízben (14,5%) dolgozik a mérnökök fele. Ez a tíz üzem az 500 MoFt—3 MdFt termelési értéket elő­ állító, 300 MoFt—2 MdFt-on felüli állóeszközértékkel rendelkező és 1000 főtől 3000 fő között foglalkoztató üzemek között szóródik. Egyetlen mérnök és technikus sincs öt üzemben, ebből 4 szövetkezet és 1 gyár­ egység. Ezen túl technikus van, de mérnök nincs további 8 ipari szövetkezetünkben. Kedvező viszont, hogy több mint 10 mérnököt és több mint 10 technikust foglalkoztat az üzemek egyharmada, illetve megközelítően fele. Addig, míg a három ágazatban az 1000 főre jutó mérnökök száma 17 fö, a techniku­ soké 26 fő, a szövetkezetekben a mérnökök száma csak 6 fő, a technikusoké 17 fő. Hasonlóan rossz a helyzet a könnyűiparban is. A fenti számok viszont igen kedvezőek a nehézipari ágazatban, ahol a mérnökök aránya csaknem kétszerese az átlagnak.

1000 foglalkoztatottra jutó mérnök és technikus szóm Mérnök fő Nehézipar Kohó- és gépipar Könnyűipar Minisztériumi ipar Tanácsi ipar Szövetkezeti ipar

33 22 8 21 14 6

Technikus fő 41 35 14 30 23 17

Ezt a szóródást — egyes területeken a minimális kvalifikált szakemberek számát — csak igen kis részben indokolja a termékszerkezetből adódó különbség. A mai, min­ dig megújulni kényszerülő gazdálkodásban ez a szemlélet nem tartható, nem segíti a jövő eredményes kibontakozását. Gyakran olvassuk, hogy „túltermelés” van egyes mérnöki szakterületeken. Véle­ ményem szerint ezt mindenkor erősen befolyásolja az országban való területi elhe­ lyezkedés. Az ellátottsági mutatót lényegesen meghatározza a szakiskola, egyetem kö­ zelsége, vagy távolsága. Ebből adódóan Szabolcs-Szatmár megyében gépészmérnökből (Miskolc) van a legtöbb, létszámot és arányt tekintve is. Még mindig alacsony — bár számuk igen erőteljesen növekszik — a könnyűipari főiskolát végzettek aránya. A Dunántúlon a faiparban a nem kulcsfontosságú, beosz­ tott munkakörökben is mérnökök dolgoznak. Nálunk a minimális igényt is alig tud­ juk biztosítani. Ezért is kötött a megyei tanács vezetése együttműködési megállapodást a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemmel. Túltermelésről sem beszélhetünk, de igaz az, hogy megyénkben kétdiplomás mű­ szaki elsősorban a gépészmérnökök között van. Az ipari ágazatban közülük többen — a megye és az egyén számára előnyösen — elvégezték a könnyűipari főiskolát. Még mindig kevés viszont a mérnök-közgazdász. Iparunk fiatalságát híven tükrözi, hogy az iparban foglalkoztatott összlétszám kö­ zel 70%-a 40 éven aluli, a felsőfokú végzettségűeknél több mint 80%. (A megye összes aktív keresőnek csak 54%-a dolgozik a 20—40 éves korosztályban.) Ez biztató abból a szempontból, hogy a közvetlen termeléssel, annak irányításával foglalkozó, szakmai­ lag képzett szakemberek törzsgárdája hosszabb távon is adott a megyében. Fontos ezeknek a szakembereknek a megtartása, olyan életkörülmények és mun­ kahelyi légkör teremtése, amelyben joggal várhatjuk el, hogy képességüknek és kép­ zettségüknek maximumát nyújtsák a megye iparának további fejlődéséért. Fontos szá­ mukra a lakáshelyzet, a bér, az egzisztencia megteremtése, mivel jelentős számuk fiatalon vezetővé válik. — Biztató, hogy a műszakiak életkörülményeinek egyik meghatározója, a lakáshelyzet az átlagostól jobb. Komfortos lakásban lakik 78%-uk, míg a megyei átlag csak 32%. — Országosan megállapított tény, hogy a műszaki értelmiség számának növeke­ dése mellett csökken társadalmi megbecsülése, amit a kereseti arányok szá­ mukra kedvezőtlen irányú eltolódása is bizonyít. A műszaki alkalmazottak ke- . reseti többlete a munkásokéhoz viszonyítva folyamatosan csökken. Azt is ki­ mutatták, hogy a műszakiak, különösen a mérnökök és a munkások közötti keresetkülönbség csökkenése — ami világjelenség — országunkban nagyobb arányú volt, mint akár a tőkés, akár a szocialista országokban, mert nem a

6

munkát, hanem a beosztást fizetjük meg. A szakmunkásfizetések többnyire magasabbak, mint a kezdő mérnöké, ami indokolt is, de az már nem, hogy a mérnökök kezdő fizetése csak lassan, a teljesítménytől szinte függetlenül emel­ kedik. Megyénk iparában a bérarányok változását bemutatni adatok hiányában nem tu­ dom. A statikus adatok viszont ma az országos megállapítást nem támasztják alá. Meg­ állapítható, hogy a műszaki munkakörben dolgozók átlagkeresete a 6., anyagi ágazat­ ból az iparban az 5. helyen áll ugyan (6458,— Ft—5723,— Ft, a műszakiak a mérnö­ köket is magukba foglalják), de a fizikai foglalkozásúakhoz viszonyított arány a ke­ reskedelem után (165%) az iparban a legkedvezőbb (152%). A műszakiak az állami szektorban általában többet keresnek, mint a szövetkezetiben. Egyre több műszaki foglalkozású vállal munkát az új típusú gazdasági szervezetekben, a vállalati GMK-kban. Reprezentatív kiválasztással megkérdeztem 10 jelentősebb üzemet. A bérek egy­ máshoz viszonyított aránya a következő: Átlagbérek alakulása 1983. évben Fizikai foglalkozásúak

4000,— Ft/fő/hó

Szakmunkások

4700,— Ft/fő/hó

Műszaki munkakörben dolgozók 5600,— Ft/fő/hó Mérnökök

7300,— Ft/fő/hó

Felsőfokú szakemberek megyénkben való megtartásának lényeges eleme a lakásés bérhelyzet mellett — és azzal összefüggésben — a szakmai elismerés, ami ma csak­ nem egyet jelent a vezetővé válással. Megyénk iparában a szellemi foglalkozású műszaki diplomásoknak a fele vezetői, irányítói munkakörben dolgozik. (Országosan 40%.) Ez az arány a férfiaknál nagyobb, 54%, a nőknél kisebb, 33%. A diplomát szerzett műszaki végzettségűek között alacsony — bár évek óta nö­ vekvő, különösen a könnyűiparban — a nők aránya. A három ágazatban 15—16% körül van, 1970-ben ez a szám még csak 11% volt. A műszaki foglalkozás még jelenleg is hagyományos „férfipálya”. Különösen igaz ez a mérnökök körében. A nők által kedveltebb szakokon (textilruházati, cipőipari) ahol üzemmérnöki, szaktechnikusi oklevelet adnak, már magasabb az arányuk. (64%, 80%.) Figyelemreméltó az gyénkben csak 70% (az belül igen kedvezőtlen, megfelelő munkakörben

is, hogy a végzettségnek megfelelő foglalkozásúak aránya me­ országostól kisebb), a végzettségtől teljesen eltérő 18%. Ezen hogy a műszaki diplomás nők negyede nem végzettségének dolgozik.

SOK, VAGY KEVÉS A MŰSZAKI SZABOLCS-SZATMARBAN? Joggal teheti fel a kérdést az olvasó e cikk végső összegzéséhez. Egyértelműen kevés, akár gazdálkodó egységre, akár fizikai dolgozóra vetítem a számokat. Sok pedig néhol azért, mert gyakran nem a képzettségüknek megfelelő mun­ kakörben és nem képességeiknek megfelelő feladatokkal foglalkoztatják őket. Megyénkben is a mérnökök jelentős részének munkaidejét mérnöki képzettséget nem igénylő, vagy jobb esetben a mérnöki munka klasszikus, első megjelenési formá-

l

ja (termelésfelügyelet, irányítás, tömegmunka megszervezése) tölti ki. Az ilyen helyen dolgozók, szakmai ambíciókkal rendelkező műszakiak munkakörükkel azonosulni nem tudván, vagy beletörődnek ebbe és elfásulnak, vagy elhagyják az üzemet. Megyénkben gyakran találkozunk az utóbbival olyan formában, hogy a gyáregy­ ségi keretekben működő gazdálkodó egységeknél a mérnök nem tudja elviselni a rövid távú feladatok előtérbe helyezését, az állandó végrehajtói szerepet. Azt, hogy a kreatív elképzelései („mivel nem a központ találta ki” ) örökösen falba ütköznek, ezért önálló vállalatnál, vagy szövetkezetnél keres új lehetőséget. Sok minden történik a gazdálkodó egységeknél az előkészítés, a döntés szférájá­ ban, amelyből gyakorta kimaradnak a műszaki szakemberek, és így kihasználatlan maradhat megyénk számára a mobilizálható szellemi kapacitás tekintélyes hányada. A Szabolcs-Szatmár megyei iparosítás rövid történetéből ismerjük, hogy az ipa­ rosodottá válás nem könnyű és gyors folyamat. Ennek legfontosabb összetevői között van a műszaki vezetés-irányítás és az ipari munkásság megjelenése, majd megerő­ södése. Iparunkban ma igen sok jól képzett és képességeit kiválóan hasznosító műszaki szakember dolgozik. Lényeges, sokszor úttörőszerepet töltöttek, töltenek be az ipar meghonosításában és felemelésében, egyáltalán a tudományos, technikai eredmények megyei megjelenítésében. Komoly, áldozatkész munkájukat dicséri, hogy nagyon sok földművelő szabolcs-szatmári emberből ipari munkás lett. Ha ipari egységeink nagy részének felső szintű irányítása nem is a megyében történik, elért eredményeink dön­ tően az egymás mellett, egyidejűleg kialakult műszaki irányítás és a munkásság ér­ deme. Tudjuk, a nemzet ereje és gazdagsága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik Nem elég azonban kiképezni azt a sokaságot, ügyelni kell arra is, hogy képességeiket a legmegfelelőbb módon hasznosíthassák. Megyénk igen nagy szellemi tőkéje a műszaki gárdánk, de mindjárt önkritikusan hozzá is teszem, eddig kellően ki nem használt tartaléka. A jövőben ezért sokkal töb­ bet kell nekik és nekünk is tennünk azért, hogy ez a réteg fejlődésünk egyik meg­ határozó tényezője, szervezője, lendítője legyen.

I R O D A L O M A czél G y ö r g y : A z M TESZ X III. tisztú jító k ü ld öttg y ű lésen elhangzott felszólalása. (M űszaki Élet, 1981.1 E kler G y ö r g y : A m e gy e i pártbizottság é rtelm iség politik ai h atározatából. (S zabolcs-S zatm á ri S zem ­ le, 1982.) Juhász Á d á m : A m űszaki értelm iség társadalm i sze re p e és h ely zete. (T ársadalm i S zem le, 1982.) N ém eth J ó z se f: A m űszaki értelm iség társad alm unkban. (K K 1977.) S choltz B é la : M űszaki értelm iség S za bolcs-S zatm árba n . (S zabolcs-S zatm á ri S zem le, 1931.) T isza L á sz ló : A X IX . S za b olcs-S za tm á r m e gy e i M ű szaki és K özga zd asá gi H ónap m egn y itó b e­ széde. (1983.) T óth

Arpádné:

A m űszaki értelm iség m últja és elégedettsége Ó zdon. (B orsod i S zem le, 1977.)

T óth J á n o s: A z M TE SZ X III. tisztú jító k ü ld öttg y ű lésén elhangzott referátu m . (M űszaki Élet, 1981.) A m ű szak i-g azd aság i sz a k e m b e re k h a té k o n y a b b k özrem ű k öd éséért. (S zakszervezeti S zem -' le. 1979.) K S H : M űszaki fo g la lk o z á sú a k n éh án y je lle m z ő je . (1984.) K SH : É vkönyvek. K S H : N épszám lálás adatai. (1970. 1980.)

8

S IM O N B É L Á N É — F A Z E K A S Á R P Á D :

Számítástechnika és gazdaság bevezetés

Az első univerzális, programozható számítógépet 1946-ban fejlesztették ki. Alig 40 év alatt bámulatos ütemben fejlődött a műszaki része, s az alkalmazása a legkü­ lönbözőbb társadalmi tevékenységekre hatott. Magyarországon az 50-es évek végén jelentek meg az első számítógépek. Országos számítástechnikai fejlesztési (gyártási, alkalmazási) program 1971 óta van. A számítástechnikai szakemberek 1962-ben alakítottak tudományos társaságot, amely 1969 óta viseli Neumann János nevét. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT) megyei szervezete 1977 óta fáradozik azon, hogy meghonosítsa és ápolja a számítástechnikai kultúrát megyénkben. Cikkünk megírásával szeretnénk összefoglalni eddigi eredményeinket és néhány fontos feladatra felhívni az olvasó figyelmét. KIEMELT FELADAT AZ OKTATÁS A mikroelektronika által mozgatott eddigi legnagyobb technikai forradalom, amely­ nek elébe nézünk, a társadalomban olyan változásokat okoz majd, mint amilyet a villamosítás, vagy a könyvnyomtatás után tapasztalhattunk. A könyvnyomtatásnak, egy technikai újításnak köszönhető, hogy a könyv „a tudás forrása” ma már minden ember kezébe eljut, és el is tudja olvasni. A számítógépekben rejlő lehetőségeknek ma még csak kis részét hasznosítottuk Ahhoz, hogy a társadalmi és gazdasági problémák megoldásában teljes értékű partner legyen a számítógép, egy olyan generációnak kell felnőnie, amelynek természetes esz­ köze a számítógép, ennek következtében új pszichológiai és szellemi vonásokkal rendel­ kezik. Az ifjú nemzedék oktatását tehát különösen fontos feladatnak kell tekinteni. Angliában, Franciaországban, az USA-ban nemzeti programokat dolgoztak ki az ál­ talános számítástechnikai oktatásra. Szűkös anyagi körülményeink ellenére az oktatás területén álljuk a versenyt. Kitűnő számítástechnikai szakembereket képeznek egye­ temeink, kutatóintézeteink. A japán ötödik generációs számítógéphez például magyar szakemberek programjait is felhasználják. Több nyugati országba (NSZK, Svédor­ szág, Franciaország, Anglia) exportálunk szoftver termékeket. A személyi számítógé­ pek megjelenésével közelebb jutottunk ahhoz a célhoz, hogy általános műveltségünk része legyen a számítógép ismerete. 1983-ban nemzeti program született a középiskolai oktatás segítésére. Megyénk középiskoláiban ma 70 személyi számítógép van (60 köz­ ponti keretből). A pedagógusok továbbképzése, átképzése, az iskolai számítástechnikai szakkörök működtetése komoly terhet ró megyénk felelős vezetőire. Országos viszony­ latban dicséret illeti megyénket az eddigi eredményekért, amelyek elérésében nagy része van a Pedagógus Továbbképző Kabinet munkájának, valamint annak a számítástechnikai kultúrának, amit a két főiskola és az NJSZT megyei szervezete létrehoztak.

9

A tanárképző főiskolán 1972-ben kezdődött az ilyen irányú oktatás. 1973-ban vá­ sároltak számítógépet. A hallgatók oktatásán kívül segítik az oktatók munkáját, a fő­ iskola adminisztrációját. Jelentős szerepük volt a vállalati alkalmazások elindítá­ sában. A mezőgazdasági főiskolán 1978-ban indult el a számítástechnikai oktatás. Gépet 1980-ban vásároltak. A számítógép korszerű kiépítettsége lehetővé tette, hogy egymás­ tól függetlenül négyen is használhatták a BASIC programozási nyelvet. Kitűnő körül­ ményeket biztosítottak így egy megyei számítástechnikai szakkör működéséhez, amely először kezdő, majd kezdő és haladó szinten működött 3 évig. Napjainkban mindkét főiskolán többfajta személyi számítógép működik, amelyeket már eddig is hatékonyan alkalmaztak a számítástechnikai kultúra terjesztésére. AZ MTESZ SZÁMÍTÁSTECHNIKAI TAGEGYESÜLETÉNEK TEVÉKENYSÉGE MEGYÉNKBEN Megyénkben az első számítógép egy második generációs mini számítógép volt a KSH megyei irodájában 1970-ben. Három év múlva két építőipari vállalat; az ÉPSZEIl és a SZÁÉV vásároltak kis számítógépet. Jelenleg kis számítógéppel rendelkezik még a Volán 5. számú Vállalat, a megyei tanács, a konzervgyár, a vízügyi igazgatóság, a SZAVICSAV, az Alkaloida, a gumigyár és úgynevezett nagy géppel csak a MÁV záhonyi átrakókörzete bír. Tulajdonképpen e felsorolt technikai bázisok és a két fő­ iskola köré csoportosult szakemberek alkotják a NJSZT megyei szervezetének tömeg­ bázisát. Szervezetünk 7 évvel ezelőtt alakult; az országban 14.-ként. A tagok sorában sok­ kal több volt kezdetben a számítástechnika iránt érdeklődő szakember, mint az azt művelő. Sajnos még ma sem vagyunk elégedettek a megye szakember-ellátottságával. Ahol már van számítógép, ott is sokkal kevesebb számítástechnikai szakembert alkal­ maznak, mint amennyire szükség volna. Az NJSZT a számítógép alkalmazását meg­ valósító apparátusnak elsősorban a szubjektív oldalát erősítheti. A tudományos társa­ sági élet minden lehetséges tevékenységi formáját igyekeztünk kihasználni ennek ér­ dekében. Taglétszámunk változó, 70 és 111 között ingadozott, Napjainkban ugrássze­ rűen megnőtt az új belépők száma. A szervezet munkáját kilenc tagú vezetőség irá­ nyítja: elnök dr. Varga Lajos (mezőgazdasági főiskola), társelnök: dr. Mecz András (tanárképző főiskola), titkár: Simon Béláné (mezőgazdasági főiskola), tagok: Mester­ házi Márta (Volán 5. sz. Vállalat), Tóth Lászlóné (tanárképző főiskola), Fazekas Árpád (városi tanács), Halász Ferenc (vízügyi igazgatóság), Mikó Ádám (MÁV, Záhony), S z ív ó s József (SZAVICSAV). Az elmúlt évek néhány kiemelkedő rendezvénye: Országos számítástechnikai ki­ állítás és szimpozion 1978., Practicoomp számítógépgyártók és felhasználók országos találkozója 1980., Mikroszámítógépek és alkalmazásuk kiállítás és előadássorozat 1983. Az utóbbi rendezvényünkön például 23 előadás hangzott el meghívott és helyi elő­ adókkal. Számos előadást, kerekasztal-beszélgetést rendeztünk a számítástudomány alap­ vető fejezetei, operációkutatás néhány fejezete, népgazdasági-vállalati információsrendszerek szervezési problémái, számítástechnika oktatásának jelene és jövője közép­ iskolai oktatásban témakörökben. Jelentős események voltak a társaság vezetőinek: Vámos Tibor, Kovács Győző, Obádovics J. Gyula látogatásai. Az 1980-ban és 1982-ben történt pályázati hirdetéseink, a megyében működő számítóközpontok bemutatkozó ankétjai, szakmai kerekasztal-beszélgetések — a számítógép-tudomány művelését és a helyi eredmények közkinccsé tételét szolgálták. 1982-ben alakult meg a Mikropro­

10

cesszor alkalmazástechnikai klub, és néhány hónapja működik Házi számítógép-építő klubunk. Az iskolaszámítógép-program megvalósulását szándékoztunk támogatni egy városi középiskolás számítástechnikai verseny megszervezésével ez év márciusában. A KISZ megyei és városi bizottságával közösen már meghirdettük a sóstói számítástechnikai tábort. Megyén belüli és kívüli kapcsolatainkat építjük és ápoljuk: alakulásunk óta rend­ szeres az együttműködésünk a Szervezés- és Vezetéstudományi Társasággal. Szomszé­ dos területi szervezetekkel — különösen Hajdú megyével — örvendetesen alakult az együttműködésünk; közös vezetőségi üléseket tartottunk, látogatjuk egymás rendez­ vényeit. Publikációs tevékenységünkkel is a számítástechnikai kultúra terjesztését igye­ keztünk szolgálni: a megyei MTESZ Híradó, a helyi sajtó és rádió rendszeresen hírt ad rendezvényeinkről. Több szakcikk jelent már meg tagjaink „tollából” . Az eddigi tevékenységünk létszámunkhoz, technikai és tudományos adottságainkhoz viszonyítva nem kevés. A számítógép-tudomány alkalmazása napjainkban világszerte előtérbe ke­ rül. Hazánkban is átfogó intézkedések vannak előkészületben a számítástechnika tár­ sadalmi méretű elterjesztésére. Műszaki-gazdasági fejlődésünk függ tőle. A tudomá­ nyos egyesületi munka sokszínűsége, rugalmassága egyik aranytartalék e társadalmi méretű célkitűzés megvalósításában. MEGYEI ÖSSZEFOGÁSRA VAN SZÜKSÉG A számítógép alkalmazásának számtalan területe és különböző szintjei vannak. Az első generációs számítógépeket állami, elsősorban kutatási-fejlesztési számítások végzésére használták, óriási költséggel. A második és harmadik generációs gépeket már alkalmazták a gazdálkodó egységek is. A még mindig több milliós beruházásokat hazánkban csak a nagyobb vállalatok engedhették meg maguknak. A negyedik gene­ rációs, mikroprocesszor alapú számítógépek megjelenésével elérhetővé vált a számító­ gép alkalmazása kispénzű intézmények, társulások, szövetkezetek számára is. Az elekt­ ronikai integráltság további fokozása már nem cél, a hangsúly az alkalmazásra tevő­ dik át. Kormányhatározat született annak megvizsgálására, hogyan javíthatók az al­ kalmazási feltételek hazánkban.

Az MTESZ megyei elnöksége nemrég készített egy elemzést a megyei alkalmazá­ sok helyzetéről. Ebből az anyagból is kiderül, hogy a számítógép alkalmazásának a legeltérőbb útjait jártuk és járjuk. Az egyik úton a célkitűzés, szakemberellátás, át­ képzés, az elképzelések rendszerbe foglalása, részalkalmazások megvalósítása bérmun­ kában, részletes rendszerterv kidolgozása, gépvásárlás — állomások sorakoztak egymás után. A másik út ennek majdnem fordítottja; előbb gépvásárlás, aztán szakemberellá­ tás, és alkalmazások bevezetése. Sokan járták a harmadik utat; különböző számítástechnikai intézetekben (SZÜV, ÉGSZI, ÉLGAV stb.) bérmunkát vettek igénybe. A ne­ gyedik út, kényszerpálya; az „anyavállalatok” számítóközpontjai végzik a feldolgo­ zásokat a beküldött adatok alapján. Az eredmények ma már mutatják, hogy az első út a legcélravezetőbb. Ily módon lehet eljutni egy magas szintű alkalmazáshoz, amit automatikus irányításnak neveznek. A megyében, de országosan is kiemelkedő jelen­ tőségű alkalmazás valósult meg Záhonyban az átrakókörzetek munkájának automa­ tikus irányításával. A Nyíregyházi Konzervgyárban a zöldborsó termesztése és a konzervgyári feldol­ gozások ütemezése évek óta számítógéppel történik. Folyamatban van más növényekre való kiterjesztése is. Az almasűrítmény gyártási folyamatát számítógép vezérli. A Vo-

11

Ián 5. sz. Vállalat az országban elsőként valósította meg a teherforgalom számítógépes irányítását. Termelésirányítást segítő alkalmazásokat végeznek három építőipari vállalatunk­ nál, a Taurus hengerüzemében, a SZAVICSAV-nál. Információ-visszakeresést végez­ nek a FETIVIG-ben. Az említett magasabb szintű alkalmazásokon kívül a készlet-, anyag-, állóeszköz-nyilvántartások, számlázások, munkaügyi és bérelszámolási rend­ szerek számítógépre vitele jellemző még megyénkben. Végezetül meg kell említenünk még a városi tanács, megyei tanács és a KÖJÁL sajátos számítógép-alkalmazásait. Az eredményeken túl arról is őszintén kell beszélnünk, hogy a számítástechnika alkalmazásában hol állunk a többi megyéhez képest. Az ellátottság egyik közvetett mulatója a gépek száma, valamint a tárkapacitásuk szummája. Eszerint SzabolcsSzatmár megye az utolsó előtti helyet foglalja el, de úgy lemaradva, hogy a jelenlegi géppark kétszeresével sem jutnánk a 15. helynél előbbre. Ezt a helyzetet az idézhette elő, hogy az országos számítástechnikai szervezetek a legutóbbi időkig nem telepítet­ tek számítóközpontot a megyébe (gondolunk itt elsősorban a SZÜV-re, ÉGSZI-re stb.), valamint az, hogy a jelenlegi géppark, egy számítóközpont kivételével a kis-, illetve miniszámítógép kategóriába tartozik. Ebben az évben a legjelentősebb fejlesztés a KSH megyei igazgatósága számítóközpontjának átadása, valamint a SZÜV nyíregy­ házi telepítése nagy előbbrelépést mutat az alkalmazások kiszélesedésében. Eddig ugyanis hasonló jellegű szolgáltatásokat a vállalatok, intézmények csak más megyében vehettek igénybe. A további géptelepítéseket minden bizonnyal meg fogja gyorsítani az árak további csökkenése. A számítástechnikai termékeknél ugyanis a világpiaci árak még mindig csökkennek (kb. 2—3 évente feleződnek) és ennek kedvező hatása a hazai piacon is jelentkezik. A számítástechnikai kultúra terjesztését nagymértékben segítik az olcsó mikro­ számítógépek, valamint a személyi számítógépek megjelenése. Ezeknek a pontos szá­ mát nem tudjuk, de tény, hogy ma már ritka az olyan vállalat, szövetkezet és intéz­ mény, amely ne rendelkezne ilyen géppel. A megyei alkalmazásoknál is megfigyel­ hető az a tendencia, hogy egyre inkább terjednek a mikroszámítógépes alkalmazások, és ott, ahol nagyobb gépkapacitás is van, ezeket lokális hálózattá kívánják fejleszteni. Ott pedig, ahol még nincs meg a nagyobb gépkapacitás, a mikrogépes fejlesztéseket úgy végzik, hogy a későbbiekben lehetőségük legyen saját hálózatot kialakítani, vagy hálózatra kapcsolódni. Ezzel a fejlesztések gazdaságossága is nő, valamint a későbbi fejlesztések realitása is megvan. A jelenlegi kapacitások kihasználásánál, de a fejlesztések gazdaságosságának vizs­ gálatánál is szembeötlő, hogy a jelenlegi alkalmazók egymástól mennyire elszigetelten fejlesztenek. Hasznos lenne egy egységes megyei fejlesztési koncepció kialakítása, ami elősegítené közös fejlesztések (pl. több hasonló profilú vállalat közös számítástechnikai szervezetének kialakítása) beindítását.

12

M IK Ö

ÁDÁM:

Számítástechnika a záhonyi átrakókörzetben 1. Miért volt szükségszerű a Záhonyi Automatizált Információs Rendszer (ZAIR) létrehozása? E vasúti átrakókörzet már csak közel 7 ezer dolgozója miatt is a megye egyik — ha nem — legjelentősebb üzemének számít. Jelentőségét adja a nagy létszámú és szervezett munkáskollektíva mellett a rendszeresen kiváló eredményeket felmutató if­ júsági szervezete, vagy az a tény, hogy a nemzetközi kapcsolatok itt folyamatosan testet öltenek több tucat ember mindennapi szakmai munkájában. Kiemelkedő értéke van az átrakókörzetnek a népgazdaság számára is, hiszen a külkereskedelmi áruszállítások a Szovjetunió felé, illetve onnan (sőt a tranzitszállítá­ sok is) túlnyomórészt az itt átmenő vasúti vágányokon történnek. Saját vállalatunk, a MÁV is (mivel szállítási teljesítményeinek kb. 10%-át mi adjuk) súlyának megfelelően kezelte, fejlesztette az átrakókörzetet. A mindig is nagy­ arányú beruházásokból nemcsak pálya, átrakógép, konténerdaru, vágányfék épült, hanem munkásfürdő, üzemi étkezde, kultúrház, hőközpont vagy munkásszálló is. Igen sok vállalati bérlakás épült s ma is támogatják Záhonyban a lakásépítést, az óvoda vagy egyéb közintézmény létesítését. A legtöbbe mégis csak-csak az atrakókapacitás — igények szerinti — folyamatos bővítése, a vasúti berendezések korszerűsítése, a gépi, kézi munka arányának kedvező változtatása került. Ennek a nagyarányú hosszú távú fejlesztésnek az eredményeként a MÁV itteni dolgozóinak kezében kb. 5 milliárd forintnyi érték halmozódott fel. Az ezzel való gazdálkodás — nem is említve az itt megforduló több százezer kocsit — a sok-sok minőségi és mennyiségi mutatónak a teljesítése igen komoly munkát ad, felelősséget ró az itt dolgozó irányítókra, vezetők­ re. Optimális döntések kialakításához, utasítások kiadásához a nélkülözhetetlen és leg­ fontosabb eszköz a szükséges adatok, információk ismerete. A teljesség igénye nélkül mik is ennek az információtömegnek a jellemzői? A lehető legrészletesebb, pontos, időazonos, kívánt szempontok szerint rendezhető, gyorsan elérhető, egyszerűen hozzáférhető, bővíthető, gyűjthető, megőrizhető, nyomtatható, gyorsan továbbítható, szabványosítható, cserélhető stb. Ennek a gyűjtése — ismerve a MÁV folyamatos üzemét és gyorsan változó moz­ gását — csak a helyszínen telepített, egyidejű adatellenőrzést és rögzítést is meg­ valósító számítógépes rendszerrel valósítható meg. Az adatok időazonos nyilvántartása — az előző kívánalmak szerint — egy hálózathoz kapcsolódó központi számítógépben történhet. A rendszer a szolgáltatásait több helyen, időben is eltérően, különböző mó­ don és formában kell adja. A MÁV 1973-ban felismerte, hogy a technikai eszközök adta lehetőségek leghaté­ konyabb kihasználásához feltétlenül szükség van egy korszerű információs rendszerre,

13

s beruházási program szintjére emelte a Záhonyi Automatizált Információs Rendszer (ZAIR) létrehozását. 3. Mit jelent a ZAIR? Az információs hálózat technikai eszközei A tervezett eszközök értéke több mint 300 millió forint. A záhonyi központi épü­ letben létesült egy iker számítógépterem. Ebben van telepítve egy-egy R—32 típusú lengyel számítógép a hozzájuk tartozó hálózatvezérlő gépekkel együtt. A két darab EC 1032 összeállítása: 2X1 Mbyte központi memória, 2X (1 képernyő + 2 mátrixnyomtató) + 1 mátrixnyomtató konzol, 2X 6X60 Mbyte mágneslemezegység, 2X6 mágnesszalag, 3 somyomtató, 3 kártyaolvasó, 2 helyi vezérlő, 13 helyi vezérlőre kapcsolt képernyő, 3 mátrixnyomtató (papírmásoló). A vasút folyamatos munkája igényli a számítógépek szünetmentes üzemkészségét, vagyis kettőzését. Ezekkel valósítjuk meg egy adatbázisban az átrakókörzetben — számunkra fontos — valamennyi információ nyilvántartását és folyamatos felújítását. A központi számítógépekhez egy hálózat segítségével kapcsolódik az állomások mind­ egyikként (10 helyen) — az ottani igényeknek megfelelő kiépítésű — információs köz­ pont. Itt általában VT—20 típusú, Videoton gyártmányú mikroszámítógépeket (ter­ minálokat) telepítettünk. Egy VT—20 összeállítása: 64 Mbyte központi memória, 2X5 Mbyte (egy cserélhető, egy fix) mágneslemezegység, 1 80 oszlopos sornyomtató, 1 lyukszalagolvasó, 1 lyukszalaglyukasztó, 4 adatfelvevő képernyő, billentyűzettel. Ezekkel valósítjuk meg az ellenőrzött adatfelvételt és látjuk el az állomásokat a tervezett szolgáltatásokkal. A rendszerhez tartozik még sok egyéb segédberendezés is (távgépírók, rádiók, telefonok stb.). Mind a számítógéptermek, mind az információs központok áramellátása szünetmentes. Mind a számítógéptermek, mind az információs központok klimatizáltak és a klímagépeket is kettőztük. A ZAIR részfeladatai Az elfogadott program a megvalósítás két lépcsőjében a következő megoldást tűzte ki célul. 1. A kocsik és áruk egyedi, alkörzetenkénti hely- és állapotnyilvántartása. 2. A körzet irányítói számára szükséges operatív információk biztosítása. 3. Az SZD a MÁV közötti kocsileszámolások megvalósítása. 4. Üzemviteli bizonylatok számitógépes előállítása.

14

5. A körzet munkájáról meghatározott időtartamra vonatkozó beszámolók elő­ állítása. 6. Diszponálás feladatainak számítógépes megoldása. 7. Rakodásos irányvonatképzés számítógépes tervezése. 8. A vonatfogadással kapcsolatos bizonylatkezelés részleges gépesítése. 9. Az átrakóhelyek munkájának, előkészítő tevékenységének számitógépes ter­ vezése. 10. Fuvarokmányok kiállításának gépi segítése. 11. A körzeten belüli üres kocsik elosztásának tervezése. 12. A körzet forgalmi, rakodási tevékenységének operatív gépi tervezése. 13. A rendező pályaudvarok vonatfogadási, rendezési terveinek elkészítése. 14. A mozdonyok gépi nyilvántartása. 15. Az átrakógépek számítógépes nyilvántartása. 16. A tengelyátszerelt kocsik gépi nyilvántartása. A felsorolás nem feltétlenül a megvalósítás sorrendjét jelenti. Lehetőség lesz to­ vábbi szakterületekkel (kötegelt feldolgozással) is foglalkozni (bérszámfejtés, munka­ ügyi nyilvántartás stb.). 3. A rendszer szolgáltatásai induláskor A számítógépek üzembehelyezésével az első öt feladat beindítását tervezzük, hi­ szen a kocsik és áruk nyilvántartása az alapja a többi rendszer szinte valamennyié­ nek. A fontosabb szolgáltatások a következők. — Időszakonként szolgáltatott táblázatok. Az átrakókörzet irányítói részére munkájuk hatékonyságának növelése céljából meghatározott időpontokban — naponta 24 órakor és a szolgálatváltósok idején (7—19 órakor) — az átrakókörzet elmúlt időszakban bekövetkezett kocsi-, árués rakodási helyzetére vonatkozóan, illetve az aktuális időpontban összefoglaló táblázatokat készítünk. Lehetőség van nagyobb időszakokat is átfogni, heti, havi, évi adatokat összesíteni. — Operatív üzemviteli bizonylatok.

A vasútüzem folyamatos üzemviteléhez, abba szorosan beleépülően különféle bizonylatok előállítása szükséges (vonatterhelési kimutatás, vonatjegyzék stb.). Ezeket a szükséges formában és példányszámban az állomásokon telepített in­ formációs központokban kinyomtatjuk. Szükség esetén lyukszalagot is ké­ szítünk. — Kérésre közölt információk.

Az átrakókörzet irányítói részére az eddigieken túl szükséges a részterületükre vonatkozó — általuk kiemelt szempontok szerinti — adatok vagy egy adott kocsi adatainak megismerése. Az irányító által megfogalmazott több szempon­ tot tartalmazó kérdést maga az irányító teheti fel a nála elhelyezett képernyős berendezésen. A kérdésre válaszul a megfelelő információk táblázat- vagy kocsiszámlista formájában a képernyőn, s kérésre az irányítók munkahelye mellett kialakított információs központ sornyomtatóján is megjelennek.

15

4. Az állomásokon megvalósított adatfelvételi technológia A rendszer szolgáltatásainak minősége szinte teljes mértékben az adatfelvétel mi­ nőségétől függ. Olyan adatfelvételi technológiára volt szükség, amelyben az állapot- és helyváltozási adatok a lehető leghamarabb és ellenőrzötten kerülnek a számítógépes rendszerbe. Az alkalmazott adatfelvételi technológia lényege, hogy a körzetbe érkező kocsik adatait csak egyszer, az érkezéskor kell teljes körűen felvenni. A körzeten b e ­ lüli hely- és állapotváltozáskor csak a kocsiszámokat és a változás tényét kell rög­ zíteni. Rádiós adatfelvétel Helyszíni megfigyelés alapján, gyors feldolgozást igénylő információk felvételére és rögzítésére alkalmazzuk (vonatok érkezése, indulása stb.). Az információs központ­ ban a helyszíni megfigyeléssel egyidejűleg ellenőrzött adatrögzítés történik. A formai és logikai hibák jelentős része ekkor kiszűrhető, javítható. Ehhez a VT—20 helyi adat­ bázisa ellenőrző programjai és táblái adnak lehetőséget. Adatrögzítés bizonylatról Az előzőleg írásban rögzített adatok bejuttatása lehetséges így a számítógépes rendszerbe (vágánykönyv adatai, teljesítményjegyzék stb.). Az adatfelvétellel egy idő­ ben ellenőrzés, majd bevitel is történik. Adatjelentés távbeszélőn Általában egy esemény bekövetkezésének időpontjára vonatkozó, esetleg kocsi­ számokat is tartalmazó rövid üzenetek továbbítására szolgál az információs közpon­ tokig (vonatérkezés, indulás adatai stb.). Az adatfelvétel ekkor is ellenőrzötten történik. 5. A ZAIR megvalósításának várható előnyei Az átrakókörzet irányítói a munkájuk végzéséhez elengedhetetlen információkat kellő összeállításban, értékelve, a lehető legnagyobb pontossággal a megfelelő időpont­ ban (minimális késéssel) kapják meg. Csak alapadatok felvétele válik szükségessé, az adatok gyűjtése, értékelése nem lesz szubjektív, mentesül a jó- vagy rosszindulatú tévedéstől, nem emészti fel sok dolgozó munkaidejének tekintélyes részét. Az adatbázis (vagyis az átrakókörzet) pillanatnyi állapotáról bármikor képet le­ het kapni. A felvett adatok pontossága nem csökken az idő múlásával, vagy a feldolgozás során (ellentétben az eddigi helyzettel). Nem siklik el a tömegben egyetlen „kényes tulajdonságú” kocsi sem (hosszú itttartózkodás, nehezen átrakható áru, ismeretlen rendeltetésű küldemény stb.). Az irányító minden idejét az irányításra fordíthatja, nem kell adatgyűjtéssel fog­ lalkoznia. A vasútforgalomban és átrakáskor használt nyomtatványok részben vagy teljes egészében gépi úton készülhetnek (szabványos külalak, olvashatóság, pontosság, gyor- saság). Diszponáláskor a több ezer lehetőség közül nyilvánvalóan az optimumot választja a rendszer (ellentétben a kézi rendszerrel).

16

A sokféle operatív terv készítésekor számtalan variáció közül a legjobbat vá­ lasztja ki. Operatív beavatkozásra lehetőséget adó üzemgazdasági mutatók (melyek néha több hónappal követik az eseményeket) egészen közel hozhatók a valósághoz. Az átrakókörzet tevékenységének szinte minden mennyiségi és minőségi mutatója számítható géppel (menetrendszerűség, vonatok, kocsik átlagos terhelése, kocsitartóz­ kodás, átrakóhelyek teljesítménye stb.). Az átrakókörzet szinte számtalan, kötegelt feldolgozást igénylő feladatát meg lehet valósítani a számítógép szabad kapacitásának kihasználásával (bérszámfejtés, teljesít­ mény-kiértékelés, ruhanyilvántartás, személyzeti, munkaügyi nyilvántartás stb.). A számítógépes rendszerek megvalósítása esetén sok területen a munkakörök je ­ lentős része megszüntethető, a dolgozók más munkaterületre átcsoportosíthatók (állo­ mási adatgyűjtők, bérszámfejtők, kartonozók, teljesítmény-kiértékelők, kocsileszámolók, állomási üzemgazdászok, súlykiírók, körzeti adatgyűjtők stb.). 6. A ZAIR megvalósításának lépései 1973. A feladatterv (az igény) dokumentálása. A rendszert kidolgozó csoport felállítása (20 fő). 1974. A működő információs rendszer megismerése, dokumentálása. A beruházási program elfogadása. 1975. A rendszer elemzése, következtetések dokumentálása. A műszaki kiviteli tervek elkészítése. 197G. Külső üzemi rendszerterv készítése. Helyi üzemű kisszámítógép üzemeltetése. 1977. Központi adatbázis tervezése. Létszám- és kiképzési tervek kidolgozása. 1978. A központi számítógép programrendszerének tervezése. Számítóközpont épületének átadása. 1979. A központi programok készítése. Kisszámítógépre helyi üzemű rendszerek kidolgozása, bevezetése. 1980. Az elkészült rendszerdokumentáció alapján a számítógéptípusok kiválasztása, megrendelése. Programozói, műszaki, gépkezelői létszámbővítés, képzés (80 fő). 1981. A résztvevő vasutasok számára munkaköri leírások készítése. Állomási információs központok kialakítása (áramellátás, klíma, rádió, távgép­ író, telefonkapcsolatok), kisszámítógépek telepítése. 1982. Nagy számítógépek telepítése, a hálózat és a programok próbái. Létszámbővítés, képzés (160 fő), állomási személyzet oktatása (420 fő). 1983. A ZAIR fokozatos bevezetése. A hálózat együttműködtetése, folyamatos üzem. Rendszerfelügyelet, továbbképzés, programok fejlesztése. 7. A megvalósult feladatok utáni tapasztalataink A már előzőekben említett részfeladatokból 1983. március 14-e óta az első öt valósult meg az azóta folyamatos üzemben működő számítógépes rendszer keretein belül. A bevezetés során figyelmünket párhuzamosan több területre kellett koncent­ rálni. A műszaki megoldás nehézségei abból adódtak, hogy a megyében még ma sem működik számítóközpont, ehhez hasonló számítógépes hálózatot az országban is csak kísérleti jelleggel hoztak létre, vasúti alkalmazásra pedig csak egyetlen helyen, az NSZK-ban volt példa, az is nyugati gyártmányú számítógépekkel.

17

A programrendszer kidolgozásának nehézségei egyrészt a példanélküliségből, más­ részt a kis létszámú, sok kezdőből álló szakembergárdából adódtak. Ez a példanélkü­ liség hozta azt, hogy naponta meg kellett küzdenünk mind a szűkebb, mind a tágabb környezetünkben tapasztalt viszonylag nagymértékű bizalmatlansággal. Ennek a követ­ kezménye volt az is, hogy a kezdetnél ott lévő munkatársaink legnagyobb része az anyagi és főként erkölcsi elismerések híján feladta kezdeti lelkesedését és más terü­ letre ment el. A MÁV Számítástechnikai Üzem záhonyi üzemegységének átlagos életkora mind a mai napig 25 év alatt van. Ez azt a hátrányt jelenti, hogy mindig kezdőkkel dolgo­ zunk, de azt is, hogy ezt a munkát csak a fiatalokban rejlő hittel és lelkesedéssel lehetett végezni. Egyik legnagyobb gondunk mindig is szakemberhiány volt. A számítógépek kezelőit (80 fő) kivétel nélkül szakképzettség nélküli érettségivel vettük fel. Főállású, illetve szakképzettség nélküli oktatók híján régebbi dolgozóink végezték kiképzésüket. Itt kellett nekünk az iskolapadból kikerültekből dolgozót, majd fegyelmezett vasutast, s végül számítástechnikai szakembert nevelnünk. Még nehe­ zebb a diplomás szakemberek megszerzése. A környékből továbbtanulók közül alig valaki választotta ezt a szakmát, ezek is szinte valamennyien más, jobban fizető, eset­ leg távolabbi munkahelyet választottak. Az itt dolgozók nagy része betelepülő és so­ kaknak nem sikerült meggyökerezniük. A legszívósabb munkát kívánó, a legtöbb csüggedésl hozó feladat számunkra a „computer” , a számítógép körül lebegő ködös, rejtelmes, ismeretlen, félelmetes, idegen légkör eloszlatása volt. Sajnos ebben az időben a szakmának jórészt még magyar nyel­ vű irodalma sem volt, de még a sajtó és a televízió is többnyire misztifikálta a „gon­ dolkodásgépet” . Azt kezdettől tudtuk; mások előtt egyetlen idegen szakkifejezést nem szabad használni, mert akkor elvesztünk. Ezért kellett érvekkel a nagy gépek meg­ jelenése előtt a kis gépekkel előkészíteni a talajt. Hadd szokják az emberek az ékezet nélküli nagybetűs szöveget vagy a gépek szociális érzelemtől mentes „kegyetlen” pon­ tosságot követelő igényességet. Megtaláltuk a közelítési formát a KISZ Számítástech­ nikai Védnökség keretében. Talán sehol annyi látogató nem járt számítóközpontban, mint itt. Általános iskolástól — főiskolásig, szocialista brigádtól — jogászdelegációig kértek bebocsátást és kaplak kalauzolást. Ma már a kortól, a szakképzettségtől, az érdeklődéstől az erre szánt időtől füg­ gően szinte számtalan „idegenvezetői” programot tudunk nyújtani és mindig öröm­ mel tesszük. Kezdettől sokat jelentett, hogy az átrakókörzet dolgozói közül sokan sze­ mélyes ismerősünk, hiszen annak idején közelebb dolgoztunk egymáshoz. Az emberek­ ben még ma is megvan a félénkség. Maguktól soha, kérésre viszont szívesen jönnek velünk megismerkedni a géppel. Mivel gazdasági vezetésünk budapesti központú, ezért nagy fontosságot tulajdonítunk mindenféle társadalmi szervezetbeni és más kapcso­ latoknak. Hogy ez sikerült, mutatják a párt- és KISZ-szerveink elismerései. Aktívak vagyunk a szervezett társadalmi munkákban, de a véradómozgalomban vagy a sport­ ban is. A számítástechnika következetesen és ellenállhatatlanul beépül a vasutasok mind­ egyikének eddigi mindennapjaiba. Sokszor még vezetők szájából is harsányan meg­ nyilvánult ellenkezésük ellenére is. Ezért fontos a példamutató munkaerkölcs, a töret­ len optimizmus, a diplomáciai érzék a munka során. A mai vezetők jó része már felismerte a számítástechnikában a segítőtársat, a munkaeszközt. Ha belegondolunk, ma ez a legfontosabb. Egy új technológiát, új szá­ mítógépes rendszert, a ZAIR-t csak a felhasználók tevékeny, értő, segítő, igényes köz­ reműködésével lehet bevezetni. Akár értetlenségből, akár érdektelenségből származó szembenállásuk ellenére soha.

18

K E R E K E S IM R E :

Műszaki fejlesztés a KEMÉV-nél Válság van. A gazdasági válság az építőipart, az építő vállalatokat talán a leg­ súlyosabban érinti. Hiszen csökken a termékei — az épületek — iránti kereslet, vál­ tozik a piaci igény összetétele és ugyanakkor sújtja a válság az építés teljes háttér­ iparát. (Az építőanyag-gyártó, az acél-, a szerkezetgyártó és vegyi ipart is.) A változó igényekhez való alkalmazkodást ez csak súlyosbítja. De, mert a fennmaradás kényszere a változó igényekhez való alkalmazkodást kö­ veteli, ha valamikor, hát ebben az időszakban fontos, hogy a vállalat a műszaki fej­ lesztéssel foglalkozzon! Csak szisztematikus műszaki fejlesztés biztosíthatja nemcsak a rövid távú piaci helyzethez való alkalmazkodást, hanem az ismételt fellendülés idő­ szakára a megújulási képességet, a versenyképesség megőrzéséi. A jelenlegi helyzet­ ben a pénzszűke, a beruházási visszafogások megnehezítik az idegenek által kikísérle­ tezett új technológiák, új gépek egyszeri megvásárlását, adaptálását, ez is a vállalat saját műszaki fejlesztési tevékenységének jelentőségét húzza alá. Célszerű tehát, ha az építő vállalat tervszerűen foglalkozik ezzel a tevékenység­ gel. A vállalati műszaki fejlesztési terv például a KEMÉV-nél külön tartalmazza: — a kutatási tevékenység, — a fejlesztést előkészítő (kísérleti gyártás, építéstechnológiai kísérlet), — a teljes körű bevezetés (új technológia és új termék esetén), — a piacfeltárás, — a minőségellenőrzés és minőségvédelem megszervezésének feladatait. A felsorolásból önként adódik egy kérdés. Kell-e, szabad-e egy termelő vállalat­ nak — különösen, ha építő vállalat — kutatással foglalkoznia? A válasz egyértelmű, igen! Természetesen nem arról van szó, hogy a KEMÉV-hez hasonló nagyságú vállalat­ nak saját kutatóbázist kell kifejlesztenie, de meg kell teremtenie a kapcsolatot az országban működő kutatóintézetekkel, a fejleszteni kívánt témában együttműködésre kel] velük lépni, megfelelő anyagi és szerződéses keretek között. Hasznos, és a fejlesztési munka átfutási idejét alapvetően lerövidíti, ha a válla­ lat termelési tervének, programjának összeállításánál mindig talál megfelelő épületet a fejlesztési kísérletek, a kísérleti gyártás vagy technológiai kísérlet lefolytatására. Tekintettel arra, hogy ezek a kísérletek is pénzigényesek, jó ha a vállalat a fejlesztési elképzeléseit építtetőivel ismerteti és az új iránt megfelelő érzékenységgel rendelkező építtetőt megnyeri az építési kísérlethez. Ez általában megkönnyíti az új termék be­ vezetésével kapcsolatos piackutatást is, melyet a vállalkozási szervezetek végeznek. És végül, a műszaki fejlesztéssel foglalkozó vállalatnak megfelelő és állandó mi­ nőségellenőrző szervezettel, műszerezettséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy egy-egy új termék vagy új technológia kísérletei során már kialakítható legyen a később vég­ legesített minőségellenőrzés. Mind a gyártásközi, mind a végtermék minőségellenőrzé­ se, valamint a minőség tanúsítása és a kialakított minőségvédelme.

19

A felsorolt tevékenység nem könnyű és nem is gyors, de eredménnyel végezhető. Erre egy példa. Mint ismeretes, az elmúlt három évben a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat Magyarországon az épületek víz elleni szigetelésével foglalkozó vállalatok között a második legnagyobb teljesítményt érte el, fejlesztette ki. A mint­ egy 80 fővel működő termelőegység ma már több mint 100 millió forint építési telje­ sítményt nyújt, sok irányú szellemi munkát végez (tervezést, műszaki mérnöki szol­ gáltatásokat), és kb. 180—190 ezer m2 felületet szigetel évente. Ezt a munkát és telje­ sítményt egy, a vállalat által kifejlesztett szigetelési technológiával és szigetelési rend­ szer elemeivel éri el, mely szigetelési rendszerelemek jóságát minősíti meglévő export­ képessége is, nemcsak a hazai beépítés nagyságrendje. Mit tesz és tett a KEMÉV azért, hogy ilyen teljesítményt elérhessen? Körülbelül 6 évvel ezelőtt az építés iparosításának az idején magára vállalta azt a feladatot, hogy a sok élő, helyszíni munkával történő épület- (mély- és magasépí­ tési) szigetelések előre gyártásának lehetőségét, iparosíthatóságát megkeresi. Első lépésként kerestük a fenti célra alkalmas anyagot. Megtaláltuk a Taurus gumilepel formájában és itt az első együttműködésnek is ki kellett alakulnia, most már arra a célra, hogy ezt az anyagot az iparosított szigetelés, „a KEMÉV-rendszerű konfekcionálás” számára alkalmassá tegyük. Ugyancsak e fejlesztés részé, hogy a Taurus gépgyártóival a konfekcionálás gépeit kialakítottuk. Látszik tehát, hogy ha két vállalat összefog, egyetlen anyag továbbfejlesztése hogyan terebélyesedik, és vált át más (pl. gépgyártás) területek fejlesztésére. A konfekcionált termék konkrét beépítési megjelenésével egy időben kellett fel­ venni a kapcsolatot az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettel, a vállalati belső minő­ ségellenőrzés, a helyszíni minőségellenőrzés és a kísérleti építmények éveken át tör­ ténő utóellenőrzésének szakszerű végzése érdekében. Kialakult tehát a műszaki fe j­ lesztés első harmadában a minőségellenőrzést fejlesztő intézettel is a kapcsolat, mely­ nek végeredményeként ma a KEMÉV tagja az ÉMI vezetésével létrehozott minőség­ védő vállalati egyesülésnek. Az építési kísérletek, egyetlen termék építési rendszerbe való beillesztése az első konstrukciós lépéseknél már megköveteli a rendszerszemléletű fejlesztést. Ez az adott esetben kétirányú. Egyfelől a víz elleni szigetelések teljes sprektumának rendszerelvű kialakítását jelenti, másfelől a szigetelésnek, mint építőelemnek az építési szerkezeti rendszerbe való beillesztését is jelenti. Az adott termék esetén ez úgy alakult, hogy a KEMÉV ma már valamennyi mély­ építési műtárgy- és épületszigetelési munkákra kifejlesztette az első terméken alapuló, speciális termékekből álló szigetelési elemcsaládját. A fejlesztésnek, mintegy melléktermékeként sikerült megoldani az előre gyártott szigetelés tartófalakat: a szigetelést védő utólagos falazások kiküszöbölését: a tetőfelújítások tetőmegbontás nélküli kivi­ telezési technológiáját is! Az épületszerkezeti rendszerbe való beillesztés természetszerű következményeként hozta magával a vízszigeteléssel közvetlen kapcsolatban lévő épületszerkezetek (első­ sorban a hőszigetelő anyagok és szerkezetek) fejlesztésébe való bekapcsolódást, a hő­ szigetelő anyaggyártó vállalatokkal való fejlesztési együttműködést, mely ma elsősor­ ban a KÖSZIG és a Nitrokémia vállalattál vált szorossá. A fejlesztési kísérleteikben való részvételt jelenti, egyben biztosítja is a legújabb termékek leghamarabbi megis­ merésének, megszerzésének a lehetőségét. Ugyancsak ennek eredményeként az adott termék (konfekcionált szigetelés) egyéb építési rendszerekbe való beillesztése is folyamatban van, mintegy a műszaki fejlesztés

20

utolsó fázisaként. Például ezt a szigetelést elfogadta és rendszerével kínálja az Álba Regia Vállalat a Claps rendszerű épületeinél. A műszaki fejlesztési tevékenység felvázolása során feltétlenül szólni kell arról a szellemi munkáról, mely e folyamatot táplálja. Az egyszerű termékfejlesztés gon­ dolatától a kapcsolatteremtés, a kísérletezés során természetszerűen jutott el a vállalat oda, hogy megfelelő szakembergárdát, a mérnöki-műszaki szolgáltatásra alkalmas kol­ lektívát alakított ki. Ez ma már nemcsak arra képes, hogy a know-how-ot tovább­ fejlessze, az eljárás megvásárlóit betanítsa. Munkája eredményeként a kialakított rendszert több vállalati szabadalom támasztja alá, és biztosítja továbbfejleszthető­ ségét. A felhalmozódott tapasztalat, a megteremtett szellemi kapacitás és a megszerzett gyakorlat megadja a lehetőségét annak, hogy a vállalat újabb, hasonló fejlesztésekbe is belekezdjen. Szólnom kell azonban a fejlesztés néhány nehézségéről is.

Gumilepcl-konfekcionálás

21

Ezek közül talán a legsúlyosabb, hogy ma még sem az anyaggyártó vállalatoknak, sem a kutató-fejlesztő intézeteknek nincs olyan anyagi érdekeltsége, mely részben gyorsabb munkára, részben az építő vállalattal való szoros együttműködésre inspirál­ ná. Biztos vagyok benne, hogy a soron következő gazdaságfejlesztési lépések, a való­ ságos piaci viszonyok megteremtése ebben a kérdésben közelebb visz a megoldáshoz. Sok gondot okoz a gyártó és fejlesztő vállalatoktól meglévő földrajzi távolság, mely mind a kapcsolattartást, mind az együttműködést megnehezíti és egyszersmind költsé­ gessé is teszi azokat. Minden műszaki fejlesztés és termék megköveteli, hogy a gyártók közvetlen kör­ nyezetében meg legyen a befogadókészség, hiszen igazán eladni csak azt lehet, amiről a távolabbi vevő azt látja, hogy az adott környezetben kelendő. Meg kell mondani, hogy az építőipari műszaki fejlesztések befogadására környezetünk nem mindig kész­ séges. Vállalatunk sokkal többet szigetel más megyékben és Budapesten és a megyé­ ben sokkal kevesebbet, mint amennyit szigetelhetne. Hisszük azonban, hogy az utóbbit megfelelő propagandamunkával, piaci tevé­ kenységgel fel lehet, mert fel kell oldani. Ugyanis nemcsak a vállalat érdeke, hogy megfelelően fejlett technológiákkal rendelkezzen, hanem — az építmények különleges árujellegénél fogva — a vásárlónak is elemi érdeke, hogy a területén lévő építő vál­ lalatok megfelelő színvonalon tudják termelni.

....... :í v í ' " ■' " ;-$ , 'C..'V-v ~- rV' í

A 9éJjt&i0i >sutt cégnevt (neve), székhelye:

fc e ltt^ a g y a r o r s s á g i Stöanü. áa

Mélyépítő Vállalat,

Terfketyséfi \onr.

AfitHtn

A KEMÉV-rendszcrű szigetelés vedjegyfotója

22

_ ? v'

la k á s 6b VorifflUJikális ▼egyse m agasépítés

ÜSIHjáGyHÁZA,, Vörösmarty té r 7# t jp r it e ió rtfrg. k k h e iy r :

v s

'

Helyszíni szerelés

Műszaki átadás előtti árasztásos vízzárósági próba

23

SCH OLTZ BÉLA:

Az MTESZ a műszaki fejlesztésért Már évek óta állítjuk, hogy az emberiség történetének egy minőségileg is új fe­ jezete kezdődik a jelenben, fejezet, melyet a tudomány eredményeinek robbanásszerű betörése jellemez a termelés s az élet csaknem minden szférájában. Nem frázis ma már, hanem egyre elevenebb valóság, hogy csak a legkorszerűbb technológiák, tudo­ mányos eredmények alkalmazása az útja annak, hogy egy gazdaság, s ezek között, hazánk gazdasága is versenyképes maradjon, hogy hosszú távon előrelépést és élet­ színvonal-emelkedést is biztosítson. Nehéz időkben érkeztünk ehhez a korszakhoz. Az emberiségnek akkor kell meg­ birkóznia az ugrásszerű fejlesztés feladataival, amikor épp nagyon tartós, makacs gazdasági válságtünetekkel bajlódik egyidejűleg, s ez így van hazánkban is. A mi fejlődésünk, iparunk és mezőgazdaságunk sem nélkülözheti az elektronika elterjedtebb alkalmazását, a távközlésben előállt lemaradás behozását, a munkaszervezés korszerű­ sítését, és sajnálatosan akkor kell ilyen nem olcsón teljesíthető feladatokkal megbir­ kóznunk, amikor a kivívott életszínvonal őrzése érdekében a növekedés fékezésére kényszerít anyagi helyzetünk. Mit lehet tenni ilyen időben? Nem mást, mint mozgósítani minden rendelkezésre álló erőt, mely a szűkös keretek mellett is keres és talál a növekedés bővítésére lehe­ tőségeket. A feladatok világosak, világosan jelöli meg azokat pártunk számos határo­ zata, intézkedése — ezek közt nem utolsósorban a tudománypolitikai határozat —, mely évek óta egyengeti az utat annak érdekében, hogy a tudomány eredményei minél intenzívebben és rövidebb úton váljanak termelő erőkké. Világos a feladat: minden rendelkezésre álló erővel fejleszteni, korszerűsíteni kell, hogy anyag- és energiatakarékos úton állítsunk elő korszerű, a világpiacon értékesít­ hető termékeket. De nem mindig cselekszünk egyértelműen. A gazdasági korlátok mel­ lett gátló tényezőkként hatnak tudatiak is: az emberi fejekben fellelhető konzervati­ vizmus. Olykor szabályozási rendszerünk hatásai sem kedvezőek. A fejlődés gócai elsősorban az ipari termelő vállalatok s a kutató intézetek lehet­ nek. A kutatóknak kell megtalálniuk a leggazdaságosabb, legkorszerűbb eljárásokat, s ezeket kell átültetniük a termelő gyakorlatba az üzemeknek. Ám hazánkban sajnos hosszú még az út az újítás megszületésétől annak bevezetéséig, olykor puszta meg­ ismeréséig is. Mozgósítani kell hát a fejlesztésre, és ehhez rendelkezésünkre áll többek közt a műszaki, természettudományos szakemberek társadalmi aktivitása, s az a szervezel, mely ezt az aktivitást serkenti: a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szö­ vetsége (MTESZ), a maga 32 tudományos egyesületével (melyből megyénkben is im­ már 22 működik!). A haladás szüksége kétfelől is hatott arra, hogy napjainkban megnövekedett az MTESZ-ben folyó munka jelentősége, minősége, s az az iránti érdeklődés is. Jól mérte

24

fel a helyzetet az utóbbi években magának a szervezetnek a vezetősége is, amikor új munkamódszereket keres, újszerű akciót rendez, de felismerte a párt- és állami veze­ tés is. Az egyesületi munka megemelkedett jelentősége alapján történt, hogy a párt ajánlására kormányunk megnövelte az MTESZ súlyát, szerepét azzal, hogy fokozta autonómiáját, és társadalmi szervezetté léptette elő. Munkájának jelentőségét mél­ tatta, hangsúlyozta Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­ kára is, 1984. február 23-án a szervezet központjában tett látogatása során. A fejlődés megkívánt üteme diktálja immár az egyesületi munkát, annak új módszereit megyénk­ ben is, és ennek eredményei egyre inkább jelentkeznek. Miben áll a munkamódszerek változása, újszerűsége? Mindenekelőtt két új vonása van az egyesületi tevékenységnek: — az, hogy ennek a jelenben s a jövőben egyre inkább s egyre szorosabban kell kapcsolódni a termelőüzemekben jelentkező fejlesztési feladatok közvetlen rea­ lizálásához; — továbbá az, hogy a szervezet — tevékenységének elaprózódása helyett — ki­ jelölt néhány, az ország (s azon belül megyénk) fejlődése szempontjából súly­ ponti témát, s az erőket erre összpontosítja. Eddig öt ilyen téma volt: a mikro­ elektronika, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar fejlesztése, az anyag- és energia­ takarékosság, s az innováció meggyorsítása. Ezekhez járul újabban hatodikként a biotechnika fejlesztése. A korábbiakhoz hasonlóan és változatlanul az MTESZ elsősorban az információ­ áramlás meggyorsításával, a fejlesztést szolgáló javaslatok és tanulmányok kidolgozá­ sával, a termelési és kutatási szférák közti kapcsolatteremtéssel és műszaki propagan­ dával szolgálja a haladást. Nem jelent egy új intézetet, egy új vállalatot, csupán azo­ kat az erőket gyűjti, serkenti, szervezi, melyek a nem éppen kedvező anyagi és er­ kölcsi helyzetben levő műszaki értelmiségben mindig jelen voltak és ma is bőségesen fellelhetők: a fejlesztést szolgáló kedvet, tenniakarást, képességeket. Mit tett és mit ért el az MTESZ megyei szervezete a változó körülmények köze­ pette, — erről jócskán szólhatunk, célszerűen talán a már felsorolt kiemelt témák tükrében. Ismerve megyénk természeti adottságait, az élelmiszeriparral illene kezde­ nem, most mégis szakítok e hagyománnyal, s elsőként a mikroelektronikát említem. Nem azért, mert ez most nagyon divatos. A mikroelektronika szélesebb kcrű alkai ■ mazása a termelési folyamatokban ma már kikerülhetetlen útja annak, hogy gyárt­ mányaink megbízhatóan mozduljanak el az anyag- és energiatakarékosság s ezzel együtt a gazdaságosság irányába. Mit tettünk eddig e vonatkozásban? Különösen erősen aktivizálták magukat egyesületeink a számítástechnika alkalma­ zásának elterjesztése terén, elsősorban a Neumann János Számítástechnikai Társaság (NJSZT), valamint a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság íSZVT). Az NJSZTmár évek óta visszatérően szervez számítógép-bemutatókat, kezelési ismertetőket. Szervez középiskolás versenyeket, és az SZVT-vel karöltve — de más szakterületeket is be­ vonva — ankétokat, ahol bemutatták azt, hogy miként lehet és kell a számítástechni­ kát célszerűen alkalmazni a termelésben, közigazgatásban, vagy az orvosi gyakorlat­ ban is. Nem állítható az, hogy a számítástechnikának, a mikroelektronikának a termelés­ ben való alkalmazása terén nincsenek megyei eredmények. A MEZŐGÉP, a Csepel Nyírbátori Fúrógépgyára, a konzervgyár, a MÁV záhonyi átrakó, a SZAVICSAV, a vízügyi igazgatóság — hogy csak néhányat emeljünk ki — megtisztelő eredményeket mondhat már magáénak, ám mindezzel nem elégedhetünk meg. A mikroelektroniká­

25

nak szélesebb körben kell terjednie, s ennek érdekében az MTESZ nem kímélhet fá­ radtságot. Az ez év április 17-i elnökségi ülés felmérés és elemzés alapján dolgozott ki további tennivalókat. Elhangzott itt, hogy a környező országokban, így pl. az NDKban és Csehszlovákiában a beruházások visszafogása mellett s ellenére sem csökken­ tették az elektrotechnika fejlesztésének ütemét. Ezt kell tenni nekünk is. Meg kell ismerkednünk az említett két ország gyakorlatával. Jó alkalmat ad erre az, hogy szer­ vezetünknek évek óta intenzív és jó munkakapcsolata van az NDK-beli Magdeburg megyei Kammer dér Technik (mérnöki kamara), valamint a Kelet-szlovákiai Tudomá­ nyos Egyesületek szervezetével (CSVTS). Már az ez évi műszaki hónapon kerekasztalbeszélgetésen fogunk tájékozódni eredményeikről, módszereikről, de természetesen ke­ ressük a hazai információs csatornákat is. így régiónkban mindenekelőtt azokat, ami­ ket a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) tud nyújtani számunkra. A tájékozódás mellett a képzésre is gondot fordítunk. Tervezünk tanfolyamokat, és tervezzük a Tu­ domány és Technika Házában személyi számítógép beállítását, ezzel is alkalmat kínál­ va a magukat képezni kívánó szakemberek számára. Az elektronika után egy másik általános területre térnék át, éspedig az anyag- és energiatakarékosságra. Szervezetünk ennek szolgálatában is sokat tett már évek óta Említhetem példaként tanfolyamainkat, melyeket a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) megyei csoportja szervez. Ilyenek a különböző fokozatú energiafelelősi tanfo­ lyamok, vagy amilyeneket a Gépipari Tudományos Egyesület szervez (kazánkezelő). A tanfolyamról kikerülő szakemberek, akiknek képzése jelenleg megyei viszony­ latban egyesületeinken belül folyik, a vizsga után korszerűbben kezelik a berendezé­ seket, egyúttal fontos üzemanyag-takarékossági feladatot látva el. Az energiatakaré­ kossági tevékenységünk legjelentősebb akcióit természetszerűen az Energiagazdálko­ dási Tudományos Egyesület (ETE) folytatja, valamint az az elnöki bizottság, melyet ugyanezen egyesület patronál, működtet elsősorban, s melynek feladata többek közt, hogy a gazdasági élet különböző területein, mint amilyen az ipar, építőipar és mező­ gazdaság, összegyűjtse a jelentkező feladatokat s keresse azok megoldását. Számos eredményes akciója volt ennek az egyesületnek és a bizottságnak is. Kidolgozott né­ hány városunk számára (Nyírbátor, Mátészalka) fűtési tervtanulmányt. Eredményesen foglalkozott hulladékok hőenergiájának hasznosításával, mezőgazdasági üzemek ener­ giatakarékos gazdálkodásával összefüggő kérdésekkel. Harmadik kiemelt témánk az innovációs tevékenység előmozdítása. A cél, hogy serkentsük a feltalálókat, újítókat, és egyidejűleg adjunk jelzéseket a főhatóságok felé olyankor, amikor a bürokrácia vagy a konzervativizmus gátló tényezőként hat. Nincs könnyű feladatunk e téren. Néhány korábbi vizsgálat során — melyet a megyei tanács tudományos koordinációs bizottsága felkérésére végeztünk — meg kellett állapítanunk, hogy megyei üzemeinknek kedvezőtlen a helyzete ebben a tekintetben (miként több egyéb kérdésben is). Különösen nehéz a dolga a nem megyei központú gyáregysége­ inknek, melyek üzemeink többségét képezik. Nem kevés köztük az olyan, ahol fejlesz­ tő szervezet nem működik, ahol az újítási, fejlesztési feladatokat nem ismerik kellően, s ahol nincs jogkör ezek finanszírozására, ösztönzésére sem, — egy egészen szűk kor­ láton túl. Nem állítom, hogy ez a jelenség általános. Számos üzemünkben kedvezőbb, lega­ lábbis kedvezően alakuló a helyzet (Csepel Furógépgyár, Taurus). Szervezetünk újból és újból rámutatott már c helyzet fonákságára. Emellett ak­ ciókat is szerveztünk a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által rendezett újítási kiál­ lításokhoz, ankétokhoz kapcsolódva, továbbá egy innovációs bizottságot hoztunk létre. Ez utóbbinak az lenne a célja, hogy segítse az újítókat, feltalálókat, tanácsokkal, véleményezéssel. Ez a bizottság két éve alakult, de sajnos a megyei vállalatok dolgozói, vezetői még nem eléggé ismerték fel jelentőségét.

26

Eredményeink es feladataink vannak az élelmiszeripar területén is. Annak érde­ kében, hogy megtermelt élelmiszeripari nyersanyagaink (s ilyenek bőven vannak me­ gyénkben) minél magasabb szintű feldolgozás után kerüljenek a piacra, nemcsak ter­ melőknek és a nyersanyagok közvetlen feldolgozóinak vannak feladatai. Az élelmiszerfeldolgozó gépek gyártói, a tárházak építői, a csomagolástechnikával dolgozók, a kar­ bantartó gépészek munkájában egyaránt jelentkeznek tennivalók. Az MTESZ azáltal, hogy átfog számos szakterületet, praktikusan tud koordinációt végezni a szakágak munkájának célratörő összehangolásában. Vannak eredmények, országos jelentőségűek is. Ezek között például megemlítem, hogy a múlt évi kezdeményezés után várjuk, hogy megyénk fog visszatérően helyet biztosítani — a Gépipari Tudományos Egyesület munkálkodása révén — a karbantar­ tás fejlesztési kérdéseinek. Ám vannak más tennivalók is. A csomagolástechnikánk korszerűsége, esztétikussága, avagy tárházaink jósága, energiatakarékos gazdálkodá­ sunk az összehangolás fokozását diktálják. A kiemelt feladatok közt szerepel a gyógyszergyártás is. Megyénkben a Tiszavasvári Alkaloida az egyetlen gyógyszert is termelő gyár. Ez azonban korszerű, eredmé­ nyesen működő kutatócsoporttal is rendelkezik. Itt a Magyar Kémikus Egyesület egy üzemi csoportja segíti a gyárat közvetlenül is munkájának fejlesztésében. Végül, de nem utolsósorban említem a biotechnikát, mely ebben az évben kerül a kiemelt témák közé. E téren is voltak már akcióink — főleg cnergiahasznosításban —, de tervezünk újakat is. Az eddig elmondottak szerint szervezetünk aktívan és nem is eredménytelenül szolgál fejlesztési feladatokat társadalmi úton. Mivel csupán a hat kiemelt téma fel­ sorolása kapcsán mutattam rá eredményekre és gondokra, teljes képet nem nyújthat­ tam. Nem kerültek olyan szakterületek szóba a rangjuknak megfelelően, mint például az építőipar, a textilipar, a hidrológia, faipar, erdészet, geodézia és még sok más. Pedig ezeken a területeken is aktív munka folyik. Valamennyi szakterület amellett, hogy kapcsolódik a maga eszközeivel a kiemelt témák komplex megoldásának munká­ jához, sajátos feladatokat is ellát. Az építőiparosok például eddig a területrendezéssel foglalkoztak eredményesen (több településünk rendezési tervét patronálták: Nyírbá­ torét, Mátészalkáét, Kisvárdáét stb.). Újabban a felújítási munkák korszerűsítése fog feladatokat adni. Megyénkben is érezzük, hogy az elmúlt negyven évben nem fordítot­ tunk elég gondot nemzeti vagyonunk jelentős részét képező épületállományunk fenn­ tartására, és ezért többször bontásokhoz is kellett folyamodni (pl. 2-es iskolánál Nyír­ egyházán). Időközben az új, korszerű építéstechnológiák csökkentették a kőműves, ács, burkoló szakemberek létszámát, ugyanakkor az átalakításhoz szükséges technológiák nem fejlődtek kellően, és ez nem hagyható így tovább. A felsorolás folytatása helyett még arra kívánok rámutatni, hogy szervezetünk né­ hány propagandaakcióval is előmozdítja iparunk, termelésünk fejlődését. Ezek közül most a termékbemutató kiállításokat emelem ki. Az eredményes helyi kiállítások mel­ lett (amilyen például a múlt évi nyírbátori volt), kiemelkedő jelentőségűek nemcsak propaganda-, de üzletkötési, piackeresési és nevelési célból is az olyan megyei termékbemutatók, amilyenek az 1968., 1969. és 1975. éviek voltak, s amilyet ez évben is szer­ veztünk megyénk felszabadulása 40. évfordulójának megünneplésére. Kicsit elkanyarodom a mondanivalóimtól, de nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy az MTESZ munkája közben mindig tekintettel van arra, hogy minden az em ­ berért van. Nem lehet cél az embertelen elgépiesedés, s ezért gondot fordítanak az egyesületek az emberi környezet, az ember alkotta értékek, műemlékek, erdők, vizek megőrzésére, elmúlt korok nagyjai emlékének ápolására is. \

27

Tudomány és technikai forradalmat elünk, nem csekély nehézségek közepette. Pa­ radox helyzetet teremt megítélésünk szerint, hogy épp azokban az időkben, amikor a műszaki fejlesztő aktivitás fokozása lenne szükséges, épp akkor nem tudunk keilő anyagi, de erkölcsi elismerést sem biztosítani az ebben a munkákban élenjáróknak. Ám talán a berek célratörő differenciálása révén, a vállalatoknak lassan gyarapodnak a lehetőségeik, és várható hatékonyabb előrelépés az irányítási rendszer további fej­ lesztésétől is, melynek vitájába az MTESZ is be van vonva, mint ahogyan sok más kormányprogram-tervezet társadalmi vitájába eddig is bevonták. Az MTESZ ez évi május 31-i országos elnökségi ülésén Marjai József elvtárs, n Minisztertanács elnökhelyettese ügy mondta, hogy a nehézségekhez a következőkép­ pen kell viszonyulnunk: el kell azokat viselnünk, túl kell élnünk és jó munkával meg­ erősödve kell ezekből kikerülnünk. Nos nehéznek látszik mindezt tenni, de nem lehetetlen. Az egyik, s szerintem legfőbb biztosítéka az eredményes túlélésnek és megerősödésnek az az élni -és tenniakarás, mely népünket, s azon belül műszaki-gazdasági értelmiségünket jellemzi, át­ fűti. Ez a tenniakarás az alapja annak, hogy az áremelkedések ellenére aktívan dol­ goznak egyesületeinkben munkaidő után és önzetlenül mérnökök, technikusok, köz­ gazdászok, agronómusok. Ez az aktivitás nem nélkülözhető, ez további fejlesztésre és jó megszervezésre vár jövőnk érdekében. Ezen fáradozik korszerű, új székhazában és kint az üzemekben az MTESZ megyei szervezete, 22 tudományos egyesülete, 3 városi intéző bizottsága, közel 5000 tagja.

Krutilla József: Parasztudvar

28

Társadalom HAJNAL BÉLA:

Terület-és településfejlesztés A foglalkozási szerkezet átalakulása Az elmúlt évtized — alapvetően pozitív, de több szempontból problematikus — terület- és településfejlődési folyamatainak eredményeként a nagytérségek közötti gaz­ dasági és társadalmi különbségekben figyelemre méltó nivellálódás következett be. A lényeges és meghatározó különbségek a falvak és a városok helyett egyie inkább az agglomerálódó és a falusi rétegek között, valamint a falvak különböző típusai között mutatkoznak. A falusi települések nagy része jelentősen átépült, főleg lakásállománya újult meg. A hetvenes években sok százezer olyan családi ház épült a falvakban, ame­ lyeknek alapterülete kb. 15 négyzetméterrel nagyobb a városokban épült lakásokénál. Ezzel szemben a falusi életkörülményeket lényegesen befolyásoló tényezők, amelyeket a községi lakosok nem tudnak saját pénzükből megteremteni — az intézményi ellátás, a szolgáltatás stb., egyszóval az infrastruktúra1 —, nem fejlődött kielégítően, ezért a községek egy csoportjának a városoktól való elmaradása fokozódott az elmúlt évtized­ ben. A lakossági infrastruktúra fejlesztése ugyanis előbb az egyoldalú iparosítás pri­ mátusa, majd az életszínvonal-politika fogyasztásra orientált volta miatt nem érte el a kívánatos szintet. A falusi infrastruktúra gyorsított ütemű kiépítése nemcsak az életkörülményeket javítaná, hanem a termelőágazatok számára is nagy előnyt jelen­ tene, ezen belül a modern mezőgazdaság kibontakozásának alapvető feltétele. A mezőgazdasági termelés az elmúlt évtizedben a korábbiaknál nagyobb szerepet játszott a falvak fejlődésében, de az iparosodó mezőgazdaságnak az intenzív termelést egyre in­ kább gátló infrastrukturális elmaradottság felszámolására nagyobb erőket kellene össz­ pontosítania. Az általános gazdasági fejlődésnek tehát elengedhetetlen feltétele az infrastruk­ túra gyors kiépülése. Az infrastruktúra hatása ugyanakkor kettős, az ellátottság szín­ vonalának és szerkezetének meghatározása mellett, több ága a lakosság jövedelmének fontos forrását képezi. Ezért az infrastruktúrát, mint foglalkoztatási szektort is cél­ szerű elemezni, különösen egy olyan megyében, ahol a foglalkoztatási gondok még ma is és a következő években is feszültséget okoznak. Hosszabb távon egyértelmű összefüggés állapítható meg a gazdasági fejlettség és a tercier- szektorban (az iparon, 3Z ^]2Í^Paron és a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban) foglalkoztatottak aránya kö­ zött. ^(Primer szektornak a mezőgazdaságot cs erdőgazdálkodást, szekunder ágazatnak az ipart, építőipart nevelik.)'jAz infrastruktúra fejlettsége megnyilvánul az e területen foglalkoztatottak létszámának nagyságában is. A z in fra stru k tú ra : olyan gazdasági föltételek (úthálózat, k özlekedés, k özm ü vek , közoktatás stb.) g y ű jtőn eve, am ely ek nem veszn ek részt k özvotlen ü l a term elési foly am atban , de k özvetv e b e­ fo ly á s o ljá k a term elés fe jlesztésén ek lehetőségeit (K özgazdasági K islex ik on , 1977). 2

ln í^astruktúra és a te rcie r szek tor fog a lm a nem azonos, de értelm ezésük n a g yon hasonló, V’ rt tém án k sz e m p o n tjá b ó l nem k öv etü n k el nagy hibát, ha itt egym ás szin on im ájak én t h asz­ náltuk.

29

A gazdasági fejlettség alacsony fokán a mezőgazdaság a fő foglalkoztató, közepes gazdasági fejlettség mellett a három fő szektor egyharmad-egyharmad arányban ré­ szesül, majd magas gazdasági fejlettség esetén a mezőgazdasági foglalkoztatottak ará­ nya néhány százalékot tesz ki és az infrastruktúra lesz a fő foglalkoztató.

A foglalkozási szerkezet fejlődésének sémája*

A fogfáik ozialoH* k aranya

Tercier ágazat _

Gazdasági Alacsony

K özep es

Fejleli;

fejlettségi sz
* Pálos 1. nyomán Ezt az összefüggést megyénk foglalkoztatási szerkezetének három évtized alatti átalakulása is igazolja. 1949-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya majd­ nem 80% volt, de 1960-ban is meghaladta a kétharmadot, 1980-ra 30% alá süllyedt. Az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya ugyanakkor dinamikusan emelke­ dett, ma minden harmadik aktív kereső a szekunder szektorban dolgozik. Érdekesen alakult az infrastruktúrában dolgozók aránya. A termelő infrastruktúrában dolgozók aránya igen gyorsan, a nem termelőben jóval lassabban emelkedett, sőt a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatásban arányuk alig változott három évtized alatt. A foglalkozási szerkezetben megyénként figyelemre méltó kiegyenlítődés követke­ zett be. A közvetlenül termelő ágakban dolgozik minden megyében az aktív keresők 60—70%-a, és az infrastruktúrában 30—40%-a. Szabolcs-Szatmár megyében a termelő infrastruktúrában a megyék átlagánál többen, a nem termelő infrastruktúrában keve­ sebben tevékenykednek, ami nem meglepő, mert a záhonyi átrakókörzet több ezer főnyi dolgozója sajátossá teszi a megye foglalkozási összetételét. A megyék kiegyenlítettnek mondható foglalkozási szerkezete a települések szintjén Szabolcs-Szatmár megyében még ma is nagy különbségeket mutat. A foglalkozási szer­ kezet és a falusi infrastruktúra közötti összefüggés természetesen nem jolent függvcnyszerű kapcsolatot. Az infrastruktúra ugyanis nagymértékben függ a falvak méretétől, közlekedési lehetőségeiktől, dinamikus vagy stagnáló térségekhez való kötődésüktől*, közigazgatási jogállásuktól stb. „Fejlett” foglalkozási szerkezetű településeken (pl. jó bejárási körülményekkel rendelkező községekben) is lehet hiányos az infrastruktúra, de „fejletlen” foglalkozási összetétel esetén majdnem minden esetben hiányos is.

30

t

Az aktív keresők megoszlása népgazdasági ágak szerint Szabolcs-Szatmár megyében*

Megnevezés Ipar Építőipar Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás Közvetlen termelő ágak együtt Szállítás és hírközlés Kereskedelem Vízgazdálkodás Termelő infrastruktúra Személyi és gazdasági szolgáltatás Egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatás Közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás Nem termelő infrastruktúra Infrastruktúra együtt Megye összesen

1049

1960

1970

1980 tő

százalék 7,5 1,3 77,0 86,6 2,0 2,7 0,0 4,7 1,4

9,0 6.1 67,2 82,3 5,0 3,8 0.1 8,9 1,0

17,5 7.4 44,5 69,4 7,4 7,5 1,7 16,6 1,6

25,2 8,4 29,1 62,7 8,0 10.1 2,0 20,1 2,7

64 510 21 460 74 404 160 374 20 879 25 869 5 272 51 520 6 915

2,2

3,5

6,8

9,7

24 807

3,1 8,7 13,4

4,3 8,8 17,7

5,6 14,0 30,6

4,8 17,2 37,3

12 180 43 902 95 422

100,0

100,0

100,0

100,0

255 796

* K özism ert, h o g y b iz o n y o s tevék en ységet (Dl. iparit) n em csak az ip ar népgazdasági ágban vé­ geznek. hanem je le n tő s m értékben a m ezőgazdaságban, ép ítőip arban is. N aevszám ú fo g la lk o z ­ tatott tehát nem olyan tevék en ységet végez, am it népgazdasági ágba sorolása előre m egh atá­ rozn a. E zekre tan u lm á n yu n kban nem tudtunk fig y e le m m el lenni, ezért k öv etk eztetésein kn él erre feltétlen ül g o n d o ln i kell.

A települések népességnagysága a foglalkozási szerkezettel igen szoros kapcsolatot mutat. A kétezer főnél kisebb falvakban az ipari, építőipari foglalkoztatottak aránya 25% alatt van, a mezőgazdaságiaké meghaladja a 45%-ot, az infrastruktúrában dol­ gozók aránya nem éri el a 30%-ot. A népességnagyság növekedésével a foglalkozási összetétel egyre „fejlettebb” lesz. A nyíregyházi lakóhelyűek közül az infrastruktúrá­ ban többen dolgoznak, mint a közvetlenül termelő ágakban. Az is szembetűnő, hogy a 3000—5000 fős népessegnagyság adatai nem „szabályosak”, ezt az eltérést a már em­ lített záhonyi átrakókörzet, illetve annak hatása okozza, mivel településeinek egy része ebbe a kategóriába esik.

31

A népességszám változása szerinti csoportosítás is azt jelzi, hogy onnan vándo­ rolnak el legtöbben, ahol a foglalkoztatási összetétel „fejletlen” (foglalkoztatási gon­ dok vannak), azaz magas a mezőgazdasági keresők és különösen alacsony az infra­ struktúrában (azon belül is a nem termelő infrastruktúrában) foglalkoztatottak aránya.

(A'c O/J) ni OJD'O £ * Ter­ Nem u ter­ vc ao jo .Öfi a ® melő melő -é->__ tí 5 GX Nd4 ^N3 c öo 5* qj'Co tr infra­ N>fO > *0 :0 0) struktúra s s ^ £

összesen

növekvő 15%-nál nagyobb népességű mértékben települések 5—15°,o közölt Stagnáló (+ 5%) népességű települések 5—15% között fogyó népességű 15%-nál nagyobb települések mértékben

Infrastri együtt

A népességszám változása 1970—1990 között

Ipar, építőipai

Az aktív keresők megoszlása a népességszám változása szerinti településcsoportonként 1980 (%)

40.4 38,9

8,8 23,8

49,2 62,7

24.5 19,6

26,3 17,7

50,8 37,3

100,0 100,0

31,5 27,0

34,7 46,4

66,2 73,4

20,8 14,9

13,0 11,7

33,8 26,6

100,0 100,0

20,8

58,3

79,1

11,0

9,9

20,9

100,0

29,1 | 62,7 | 20,1

17,2

37,3

100,0

Összesen | 33,6

A települések foglalkozási típusai A következőkben a foglalkozási szerkezet településenkénti eltéréseit vizsgáljuk azzal a céllal, hogy bemutassuk, mely térségekben, falusi kistájakban van legnagyobb szükség az infrastruktúra fejlesztésére, ezen belül a foglalkozási összetétel módosí­ tására, annak érdekében, hogy fokozódjon falvaink népességmegtartó képessége. A foglalkozási szerkezet térségi megismerése és az egyes települések foglalkozási típusokba sorolása céljából a primer, a szekunder és a tercier szektorban foglalkoz­ tatottak arányát, s ennek alapján az egyes szektorok sorrendjét településenként hatá­ roztuk meg. Akkor került valamely település pl. az agrár típusba, ha a primer szek­ torban foglalkoztatottak aránya legalább kétszerese volt a szekunder vagy7 a tercier ágazatban foglalkoztatottak arányának. Hasonló módon képeztük az ipari, illetve a tercier típust. Az előzőekben ismertetett csoportosítás alapján a települések egyharmada (77 köz­ ség) agrár foglalkozási szerkezetű, tíz település (a záhonyi átrakókörzetbc tartozó 9 település, illetve Vásárosnamény) tercier jellegű és csak kettő ipari (Tiszavasvári ss Paszab). Agrár-ipari típusba 41 település került, agrár-tercierbe 36, ipari-agrár jelle­ gűek közé 9, ipari-tercier típusba pedig 11. Az infrastruktúrában foglalkoztatottak aránya legmagasabb a három szektor közül a tercier-agrár (17) és a tercier-ipari (13) jellegű településeken. Vegyes típusúaknak (11) azokat fogadtuk el, ahol mindhárom szektor aránya 300/o feletti. Megjegyzendő, hogy ez a vegyes foglalkozási szerkezet a családokon belül is érvényesül. Nem válnak el egymástól élesen a faluban élő ipari, mezőgazdasági és tercier családok, inkább a családok keresői dolgoznak különböző szektorokban.

32

•pcgndxq.

^ Vegyes típust

T e rc ie r ~ ip a ri

CO C/j

A ritka előfordulás miatt külön ipari típust nem képezünk, Tiszavasvárit iparitercier, Paszabot ipari-agrár típusba soroltuk. Az összefüggő agrár (Szatmári síkság) és tercier (záhonyi átrakókörzet) térségen kívül a foglalkoztatásban a helyi hatások­ nak (jelentősebb gyárak, üzemek) és a közlekedési feltételeknek meghatározó szerepe van. A napi ingázás ugyanis egy-egy település foglalkozási szerkezetét jelentősen át­ alakíthatja, „fejletté” teheti. A napi ingázás néhány jellemzője Az elmúlt évtizedekben végbement nagy horderejű változások hatására a napi in­ gázás általános jelenséggé vált. Az iparfejlesztést szolgáló munkahelybővítő beruházá­ sok és a gyors városfejlődés hatására nagyszámú munkaerőre volt igény, elsősorban a városokban. A helyben rendelkezésre álló munkaerő korlátozott száma miatt a fog­ lalkoztatottak jelentős része a környező falvakból vállalt napi ingázással együtt járó munkát. Ez egyúttal jól szolgálta foglalkoztatáspolitikai céljainkat is, a munkavállalók lakóhelyükhöz közeli településen helyezkedhettek el, juthattak rendszeres keresethez. Szabolcs-Szatmár megyében 1980 elején 73 ezer aktív kereső — az összes aktív keresők több mint negyede — lakóhelyéről más településen levő munkahelyre járt naponta dolgozni. Az ingázók aránya az országos átlagot meghaladja, de a megyék között közepes helyet foglal el. Az ingázás növekvő aránya elég sok vitát váltott ki, szükségességéről, jövőjéről sok az ellentmondó vélemény. Az kétségtelen, hogy a közlekedéssel eltöltött idő az ingázók szabad idejének csökkenését jelenti és művelődési lehetőségeik mérséklődésé­ vel jár, de a gazdasági fejlődéssel járó elkerülhetetlenségét és növekvő jelentőségét nemzetközi adatok is egyértelműen bizonyítják. Az ingázás segíti a városok és a falvak közötti különbségek kiegyenlítődését, megváltoztatja a falvak társadalmi szerkezetét, növeli a falusi jövedelmeket, végső soron erősíti a falvak népességmegtartó képes­ ségét. Az ingázás alapja: a lakóhely és a munkahely térbeli szétválása. Az iparosítás folytatása, a mezőgazdasági tevékenység munkaerő-szükségletének csökkenése, a ter­ cier ágazatok növekvő létszámigénye szükségessé teszi a foglalkozási átrétegződést Az ingázók számának növekedésére hatott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egye­ sítési folyamata és az alaptevékenységet kiegészítő termelő és szolgáltató tevékenysé­ gek bővülése is. Mindezekből következik, hogy az ingázás ma is túlnyomórészben a községi népességet jellemző jelenség. A 73 ezer napi ingázóból 69 ezer községi lakos, ebből a megye városaiba bejárók száma 39 ezer. Az ingázás aránya megyén belüli (településenkénti) szóródását sok tényező be­ folyásolja, legjobban a település városhoz, főbb munkaerővonzási központhoz viszonyí­ tott fekvése, a város nagysága, munkahelyeinek bősége és választéka, a közlekedési feltételek stb. Az természetes, hogy legnagyobb arányú ingázókkal a város körüli tele­ püléseken, az úgynevezett alvófalvakban találkozunk. Vannak településeink, ahonnan az eljárók aránya meghaladja a 75%-ot is (pl. Anarcs, Jéke, Kisvarsány, Tiszabezdéd stb.). A települések közötti elmélyült munkamegosztás, egymás közötti összefonódás, együttélés alapján agglomerálódó térségek kialakulását figyelhetjük meg. A településhálózat szerkezeti átalakulásának legfontosabb változási iránya napjainkban az agglomerálódás. Az agglomeráció olyan településegyüttes, amelyben a környezetéből ki­ emelkedően fejlett várost és a körülötte fekvő településeket az élet minden területén intenzív kapcsolat köti össze. Ennek eredményeként az agglomerációba tartozó közsé­ gekben általában népességtömörülés megy végbe, intenzív a lakásépítés es a lakossági infrastruktúra kiépítése is meggyorsul.

34

Megyénkben eddig két településegyüttes kialakulásáról számolhatunk be. A nyír­ egyházi 11 községre terjed ki (Ibrány, Kemecse, Kótaj, Nagyhalász, Nagykálló, Napkor, Nyírpazony, Nyírtelek, Nyírtura, Paszab, Sényő), a mátészalkai csak négyre (Jármi, Kocsord, Nyírmeggyes, Ópályi). Az agglomerációnál térben jóval tágabb területet ölelnek fel a munkaerővonzási körzetek. Megyénkben természetesen a legnagyobb munkaerővonzási központ Nyíregy­ háza. A bejárók számát tekintve Budapest, Miskolc, Győr, Debrecen és Székesfehérvár után hatodik az országban, megelőzve Pécset és Szegedet. 18 ezer főt megyén belülről, több mint félszázat megyén kívülről vonz. Nappali népessége 125 ezer fő, nem szá­ mítva ide a bejáró tanulókat és az egyéb célból a városba érkezőket. A napi ingázók főbb adatai a felsőfokú központokban, 1980

Megnevezés Lakónépesség Nappali népesség Lakóhelyén dolgozó Eljáró Helyben lakó aktív kereső Bejáró Helyben dolgozó Helyben dolgozó a helyben lakó aktív keresők %-ában

Békés­ Kapos­ Kecs­ csaba vár kemét 67 225 77 091 31 650 1 109 32 759 10 975 42 625 130,1

Nyír­ egy­ háza

Szom­ Székesfehér­ Szolnok bat­ hely vár

72 374 92 047 108 235 103 310 83 569 100 995 124 867 120 240 34 248 44 177 48 693 48 719 1 941 1 068 1 900 3 034 35 314 46 118 50 593 51 753 12 263 10 889 18 532 19 964 46 509 55 066 67 225 68 683

75 362 89 765 36 382 1 667 38 049 16 070 52 452

82 851 96 668 38 156 1 432 39 588 15 249 53 405

132,7

137,9

134,9

131,7

119,4

132,9

A felsőfokú központok hasonló mértékű munkaerővonzással rendelkeznek (kivéve Kecskemétet), a munkahelyek száma 30—35%-kal múlja felül a helyi munkaerőét, Szolnoké ettől valamelyest magasabb, 38%. A Nyíregyházára bejárók háromnegyede férfi, a felsőfokú központok közül csak Szolnoké hasonló, a többiekben a nők vannak nagyobb arányban jelen. A város iparába mintegy 6 ezer, építőiparába 5 ezer fő jár be dolgozni. A szekun­ der szektor foglalkoztatja a megyeszékhely ingázóinak majdnem 60%-ál (Székesfehér­ váron meg is haladja). A tercier szektoron belül főleg a termelő infrastruktúrában dolgozik sok bejáró. A fizikai foglalkozásúak aránya a bejárók közül Nyíregyházán a legmagasabb a felsőfokú központok között, meghaladja a 85%-ot. A fizikaiak szakképzettsége Szom­ bathely és Szolnok után itt a legmagasabb, 48%, a segédmunkások aránya Székesfehér­ várral és Szombathellyel együtt a legkisebb. A Nyíregyházáról eljáró 1900 fő kéthar­ mada férfi, közülük legtöbben a mezőgazdaságban, a nők közül az egészségügyi, szo­ ciális és kulturális szolgáltatásban dolgoznak. A szellemi foglalkozásúak teszik ki a megyeszékhelyről eljárók majdnem hattizedét, a férfiak jelentős része mezőgazdasági vezető, irányító munkakört lát el, a nők többnyire általános iskolai tanárok. Nyíregyháza munkaerővonzásának mértékét (a helyben lakó aktív keresőkhöz vi­ szonyítva) valamennyi Szabolcs-Szatmár megyei város (Záhony különösen) meghalad­ ja. Mátészalkán majdnem annyi a bejáró (7600), mint a helyben lakó aktív kereső, ami az ország városai között egyedülálló. Emiatt Mátészalka olyan jelentős városokat múl felül a bejárók számát tekintve, mint Baja, Ózd, Sopron felsőfokú társközpontok, de Kisvárdáé (5200) is több, mint pl. Ajkáé, Ceglédé, Gyuláé, Hatvané, Jászberényé

35

vagy Várpalotáé. Fehérgyarmat és Vásárosnamény munkaerővonzása a hasonló méretű városok között szintén a legnagyobbak közé tartozik. Ez szorosan összefügg a környező kis lélekszámú települések magas számával is. A megye főbb munkaerővonzási központjainak ingázási adatai, 1980

Megnevezés

Lakónépesség Nappali népesség Lakóhelyén dolgozó Eljáró Helyben lakó aktív kereső Bejáró Helyben dolgozó Helyben dolgozó a helyben lakó aktív keresők százalékában

Nyír­ egy­ háza

Kis­ várd a

Máté­ szalka

Nyír­ bátor

Fehér- Vásá­ gyar­ rosna­ mat mény

Zá­ hony

108 235 124 867 48 693 1 900 50 593 18 532 67 225

17 837 21 818 6 776 1 190 7 966 5 171 11 947

17 804 24 961 7 406 426 7 832 7 583 14 989

13 371 15 505 5 330 328 5 658 2 462 7 792

8 414 10 874 3 489 248 3 737 2 708 G197

8 654 10 995 3 497 376 3 873 2 717 6 214

3 802 7 846 1 719 161 1 880 4 205 5 924

132,9

150,0

191,4

137,7

165,8

160,4

315,1

A Záhonyban dolgozók — az oda bejárók nagy száma (4200) miatt — több mint háromszor haladják meg a helyben lakó aktív keresőket, ami minden bizonnyal szin­ tén páratlan az országban. A záhonyi átrakókörzet több települése is nagy munkaerő­ vonzási központ, pl. Tuzsér, Eperjeske. A jelentősebb munkaerővonzási körpontok (a bejárók száma 300 felett) a megye nyugati felében találhatók, a Szatímár—beregi térségben kevés a munkahelyek széles választékával rendelkező vonzásközpont. A városi funkciók egy részével is rendelkező régi járásszékhelyek (Baktalórántháza, Nagykálló, Tiszalök) ezer főt meghaladó be­ járóval környezetükben fontos munkaerővonzási központok, összehasonlításul: ettől kevesebb bejárója van Hajdúböszörménynek, Hajdúnánásnak és Békés városoknak, igaz viszont, hogy e városok környezetében — Tiszavasvárihoz hasonlóan — kicsi a településsűrűség. A megye főbb munkaerővonzási központjaiba bejáró aktív keresők megoszlása, 1980

Megnevezés

A férfiak aránya (%) A nők A primer ágazatban fogA szekundei lalkoztatottak A tercier aránya (%) A fizikai foglalkozásúak A nem fizikai aránya (%) A fizikaiak cözül a szak­ munkások a betanított aránya (%) munkások a segéd­ munkások

36

Nyír­ egy­ háza

Kis­ várd a

Máté­ szalka

Nyír­ bátor

Fehérgyar­ mat

Vásá­ rosna­ mény

Zá­ hony

74,0 26,0 2,9 58,2 38,9 85,3 14,7

57,1 42,9 1,9 67,4 30,7 84,4 15,6

69,0 31,0 9,2 50,6 40,2 83,9 16,1

64,8 35,2 6,8 64,3 28,9 84,8 15,2

65,7 34,3 14,7 53,8 31,5 84,3 15,7

61,9 38,1 11,4 41,9 46,7 81,5 18,5

86,0 14,0 1,6 10,2 88,2 86,8 13,7

47,8

35,4

45,7

42,7

50,4

38,7

32,5

39,0

53,1

42,0

44,6

40,8

49,3

45,6

13,2

11,5

12,3

12,7

8,8

12,0

21,9

A 300 főnél több bejárót foglalkoztató t e l e p ü l é s e k

ü

.r

s r «-w

*4

1

*

.

I

SOf

■3DJ

V ö /vlfk s

r ,v / s \

> V,

13 «

r

□ IJ r tr*

r "<

□

2ahony

(

A főbb munkaerővoxizaax körzetek ©L&ycnklaen, 198?

38

Az ingázókból a fizikai foglalkozásúak aránya valamennyi városunkban nagyon hasonló, 82—85%, ez a kis szóródás arra utal, hogy a fizikai és nem fizikai foglalko­ zásúak ingázását az egész megyében hasonló körülmények motiválják. A munkaerővonzási körzetek lehatárolásánál a 100 főnél több bejárót adó telepü­ léseket általában a körzetbe soroltuk, egy települést csak egy körzetbe osztottunk be. (Érdekes pl. Ajak helyzete, mivel három központ vonzásában él: Kisvárda, Záhony, Nyíregyháza). Igyekeztünk biztosítani a földrajzi folytonosságot és törekedtünk az egy közös tanácsi irányítás alá tartozó települések egy vonzáskörzetbe sorolására. Szembe­ tűnő Nyíregyháza munkaerővonzási körzetének nagy kiterjedése. Az ingázás fokozó­ dásával ugyanis nemcsak az adott községekből eljárók aránya nő, hanem újabb falvak kapcsolódnak a munkaerővonzási körzetbe. Az is megfigyelhető, hogy míg a Debrecen—Záhony vasútvonal melletti települé­ sek mindegyike valamelyik körzethez tartozik, a Szatmár—beregi térségben összefüggő falusi térségeket találunk. Mátészalka és Kisvárda munkaerővonzási körzete fejlett és szabályos, de Nyírbátoré, Fehérgyarmaté és Vásárosnaményé kevésbé fejlett és alig zárt. Az utóbbiban szerepe van Záhonynak is, amely nemcsak Kisvárda, hanem Vásárosnamény vonzásterületéről is jelentős munkaerőt szív el. A megye déli területein erősebb Debrecen vonzó hatása, Nyírmihálydit, Nyíriugost, Bökönyt és Geszterédet ezért Debrecen munkaerővonzási körzetébe soroltuk. Balkány a munkaerővonzás szempontjából szinte azonos mértékben kötődik Nyíregyházához és Debrecenhez. Az ingázás és a közlekedés kapcsolata A munkahelykínálaton kívül az ingázás vállalását (vagy nem vállalását) az uta­ zással járó fáradalmak, de leginkább a napi utazási idő mértéke határozza meg. Min­ den munkavállaló arra törekszik, hogy az utazási idő minél kevesebb legyen, hogy a munkába járás számára minél kisebb fáradságot okozzon, több legyen az otthon tölt­ hető ideje. Ügy véljük, hogy a kérdés vizsgálatában akkor is előbbre lépünk, ha csupán a városba való eljutás lehetőségeit elemezzük. Annak ellenére, hogy községeink egy része is munkahelykínálattal rendelkezik és nem csekély vonzást gyakorol szőkébb környezetére, a munkahelyek szélesebb választékával csak a városok rendelkeznek. Ma Magyarországon a társadalmilag elfogadott ingázási idő egyik irányban 45 perc. A 25 legnagyobb vidéki város munkaerő-kapcsolatait az jellemzi, hogy az ingázók 70% -ának 45 percnél kevesebb idő szükséges a munkahelyre való eljutáshoz. A főváros­ ban a lakó- és munkahely közötti egyórás, a nagyobb vidéki városokban a félórás utazási idő tömegesen előforduló jelenség. Ilyen pl. Nyíregyházán a Jósavárosban la­ kók közül azok helyzete, akik a déli ipartelepre járnak dolgozni. A megyében elhelyezkedő 6 város ellenére 75 község esik a városok 45 perces izokrónján kívül és 39 az egyórás elérési időn túl. Népességben ez az előző esetben 121 ezer főt, az utóbbiban 52 ezer főt jelent. Szabolcs-Szatmár megyében számos olyan község van, amely a munkaerővonzási körzeteken kívül esik. A foglalkoztatási gondokkal küzdő községeknek egy-egy város, vagy városias település napi ingázási körzetéhez tartozása ma már elengedhetetlen feltétel, ami a népességmegtartásnak egyik legfontosabb tényezője. A közlekedési kap­ csolatok fejlesztésén túl ezt a munkahelyek további kínálatával kell előmozdítani. A település- és a közlekedésfejlesztés irányító szervezetrendszerének megyei tanácsnál történő összpontosulása segítheti, hogy a munkaerővonzási körzeteken kívüli települé­ sek a városok egyórás (jobb esetben 45 perces) izokrónján belül kerüljenek (hiszen a távolság ritkán több 30 kilométernél).

39

Megvizsgáltuk az autóbuszbérietek távolság szerinti megoszlását. Azt találtuk, hogy az eladott bérletek 92—93%-a mindhárom főnökség körzetében (nyíregyházi, kisvárdai, mátészalkai) 20 kilométeren belüli. A kis utazási sebességek miatt ez az a nem különösen nagy távolság, ahonnan az utazási idő még elfogadható határon belül van. A Volán menetrendszerű járatain kívül a munkásszállító autóbuszok is jelentős szerepet játszanak a fizikai foglalkozásúak egy részének (főleg az építőipari dolgozók) szállításában. A gyorsabb utazás miatt a vonattal ingázók nagyobb aránya jár messzebbről mun­ kahelyére. Nyíregyháza vonzáskörzetében a bejárók alig több mint fele jár 20 kilo­ méteres körzeten belülről. A három irányban villamosított vasúti fővonalakon a köz­ lekedés korszerű keretek között zajlik. A Szatmár—beregi térség vasúti szárnyvona­ lain a 20 kilométernél nagyobb távolságú ingázás aránya jóval kisebb, már csak azért is, mert e vonalak hossza alig haladja meg az említett távolságot. A helyközi készpénzes autóbuszmenetjegy-forgalomban a 20 kilométernél messzebbre szóló jegyek aránya — a bérletekhez viszonyítva — nagyobb, de az utazások többsége itt is 20 kilométeres körzeten belüli. A közlekedési díjak 1982 szeptemberi emelése a falvak népességmegtartó képességét nem erősíti, amit az is bizonyít, hogy a váltott teljes árú készpénzes menetjegyek mintegy 20%-kal csökkentek. A csökkenés nem átmenetinek, hanem tartósnak ígérkezik. A menetjegyek megdrágulása miatt a városi intézmények felkeresése, a szolgáltatások igénybevétele a falusiak számát a ritkábban válik lehetővé, ami a helyi alapellátás fejlesztését sürgetően követeli. Foglalkoztatáspolitikai céljainknak megfelelően és azzal összhangban a naponkénti ingázás a jövőben is fontos társadalmi jelenség marad. Arányának növekedésével a megyében is tovább kell számolni, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyes területekről a napi ingázás — részben a munkahelyek hiánya, részben a kedve­ zőtlen ingázási feltételek miatt — még ma sem megoldott. Javítani kell a tömegközlekedés feltételeit, hogy az ingázók tízezrei minél kevésoé érezhessék hátrányosnak életformájukat. Munkájukra az ingázási központokban nagy szükség van, de a munkavállalóknak ugyanilyen szükségük van az ottani keresetekre. Mind a gazdasági, mind az életszínvonal-politikai cél elérése e vonatkozásban csak úgy valósulhat meg, ha a naponkénti ingázókért, körülményeik kedvezőbbé tételéért az eddigieknél is többet teszünk. Mindent meg kell tenni, hogy a megye munkaerővonzási térképén ne legyenek „foltok”, még inkább összefüggő térségek. A munkahelyek széles választékával rendel­ kező régi és új központok fejlesztésével lehetővé kell tenni minden településről (el­ fogadható körülmények között) a napi ingázást. Az új munkahelyek létesítésénél, bővítésénél törekedni kell azok minél szélesebb választékára és arra, hogy az elérhető keresetek elég vonzást gyakoroljanak a jövőben esetleg bejárni szándékozókra. Nagyon fontos, hogy minél nagyobb számban legyeneK azok, akik képzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelő — az ország számára is hasz­ nos — munkát végeznek még ha nem is helyben, hanem társadalmilag elfogadott napi ingázással elérhető településen. A települések, térségek foglalkoztatóképessége ugyanis az egyik legfontosabb té­ nyezője a sokat emlegetett községi népességmegtartó képesség erősítésének. Ebben azonban nemcsak az iparnak, hanem a VI. ötéves terv céljainak megfelelően egyre inkább az infrastruktúrának kell játszania a főszerepet. Az infrastruktúrában, a ter­ cier szektor ágazataiban ugyanis még számos lehetőség van terület- és telepúlésiejlesztési stratégiánk kimunkálásához. A községek népességmegtartó képessegének foko­ zását az elmaradott településkörnyezet fejlesztése önmagában nem oldja meg, ehhez

40

a foglalkoztatóképesség emelésére is szükség van, mégpedig nemcsak mennyiségi ér­ telemben, hanem minőségi választékában is. Általános tapasztalat, hogy a városokban munkát vállaló falusi lakosok többségének nincs városba költözési szándéka, ha a munkába járás feltételei kedvezőek. A népességmegtartó képesség tehát nagymérték­ ben attól függ a jövőben: javul-e a napi munkába járás feltétele. A jelenlegi népes­ ségszám megtartására azonban semmiképp sem gondolhatunk. Az ország teljes népes­ sége fogy, tehát nagyon kevés településen képzelhető el népességmegtartás, és csak kivételesen lesznek növekvő népességű falvak. A megtartó képesség — azon települé­ seknél, ahol erre a feltételek megteremthetők — adott községcsoport elköltözni szán­ dékozó népességének a térségben való megtartását kell, hogy jelentse. A foglalkoztatás megoldásán túl a településnek biológiai megújulóképességgel is kell rendelkeznie. Ez elsősorban a szülőképes korú nők arányától és a termékenységtől függ. Számos közsé­ günkben évek óta többen halnak meg, mint amennyien születnek! A harmadik tényező az ellátóképesség; a bevezetőben említett falusi infrastruk­ túra, a szolgáltatások. Közismert, hogy ennek színvonala is megtartó (vagy taszító) erejű, és általában sok feszültség forrása. Negyedikként említjük a települések társadalmi megtartóképességét, amely a te­ lepülésközösség megtartó erején, az állampolgárok közérzetén, településükhöz való ra­ gaszkodásán nyugszik. Jelentősége gazdasági mutatókkal is mérhető (pl. a társadalmi munka értékével). Napjainkban e tényező szerepe mind fontosabbá válik, mint ahogy erre a Központi Bizottság két kongresszusa közötti munkát értékelő 1983. áprilisi ha­ tározata is rámutat: „A jövőben a lakossági infrastruktúra fejlesztésében nagyobb tár­ sadalmi összefogásra van szükség. Az állami és a gazdálkodó szervek anyagi forrásai mellett a települések fejlesztésében kapjon nagyobb szerepet a lakosság öntevékeny­ sége, önkéntes hozzájárulása. A helyi tanácsok gazdasági önállóságának növelése, a hozzájárulások bővítése elősegíti a lakosság növekvő részvételét a helyi döntésekben.” Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a községi lakosok, főleg Szabolcs-Szatmár megyében eddig is javarészt saját erőből valósítottak meg olyan beruházásokat, ame­ lyeket a városokban többnyire állami pénzből építettek. Gondoljunk csak a lakás- és közműépítésre, vagy a ravatalozók építésére. Az urbanizáció folytatása mellett első­ sorban a falusi térségek fejlesztésére, az életkörülmények javítására gondolhatnak az előbb említett határozat ide vonatkozó fontos megállapításaiból: „Űj, átfogó területés településfejlesztési koncepciót szükséges kimunkálni, amely az eddiginél jobban se­ gíti az életképes települések erősödését, mérsékli az életkörülményekben meglévő in­ dokolatlan különbségeket, javítja a társadalom közérzetét.” IRODALOM B arta G y ö rg y i—E nyedi G y ö r g y : Ip a ro so d á s és a fa lu átalakulása. K özg a zd a sá g i és J og i K ö n y v ­ k iad ó. 1981. B artke Istv á n : A terü letfejlesztési p olitik a k ialakításának és m egva lósításán a k tapasztalatai a h etven es évtized ben . T erv g azd aság i K ö z le m é n y e k , 1981. E n yed i G y ö r g y : F alv ain k sorsa. G y o rsu ló id ő soroza t. M a g v ető K ia d ó, 1980. E nyedi G y ö r g y : Falun, d e nem fa lu siasán . F ig y e lő , 1983. 38. H ajnal B é la : A fog lalk ozta tá s átalakulása és terü leti k ü lö n b ség ei S za b olcs-S za tm á r m egy éb en . T erü leti Statisztika, 1983. 4. H ajnal B é la : A n a p i ingázás fő b b sajátosság a i S za b o lcs-S za tm á r m eg y éb en . T erü leti Statisztika, 1983. 6. H alm iné V issi M ária—K o v á c s T ib o r : A telep ü léseg yü ttesek kiala ku lásá n ak foly a m a ta a hetvenes évtized ben . T erü leti Statisztika, 1983. 2. H och R ó b e r t: A z infra stru ktú ra fe jle szté sé n e k szü k ség essége. G azdaság, 1982. 4. Juhász G á b o r: A m u n k a e rő -g a zd á lk o d á s sajátossága i S za b olcs-S za tm á r m egy éb en . M un kaügyi S zem le, 1982. 10. K ov ács T ib o r : N ép esedési fo ly a m a to k és a telepü léshálózat. T erületi Statisztika, 1982. 3. K őszeg fa lv i G y ö r g y : A m ag y arország i telepü lési ren d szer h ely zete, fe jlő d é s é n e k sajátosság a i, f e j ­ lesztésén ek feladatai. D em og rá fia , 1981. P álos Istv á n : A te rcie r sz e k to r fe jlettség ét m egh atározó té n y ezők ről. G azdaság, 1979. 1. T óth J ó z s e f: Ö riásfalv ak —k isv á r o so k ? — az a lfö ld i te lepü lésren dszerben . V á ltozó a lfö ld i fa lu és a gazdaság. B ék éscsab a, 1982.

41

M A R T O N M IH Á L Y — V IR Á G A N IK Ö :

Üzemegészségügyünk helyzete Már az ipari üzemek kialakulásának kezdetén felfigyeltek arra, hogy egyes foglal­ kozási csoportokban bizonyos megbetegedések gyakrabban fordulnak elő, mint a la­ kosság egyéb rétegeiben. A XV—XVII. század orvostudománya még nem juthatott túl a tények regisztrá­ lásán, az orvostudomány fejlettsége nem tette lehetővé a jelenségek tisztázását, az ár­ talmak visszaszorítását. 1700-ban Ramazzini olasz orvos összefoglalta az addigi tapasztalatokat, könyvében már kifejezett ipari ártalmakról beszélt, s megközelítette az oki összefüggések feltá­ rását is. A XIX. század ipari forradalma még inkább előtérbe helyezte az ipari ártalmak egészségügyi állapotra gyakorolt hatásának vizsgálatát. Egyértelművé vált, hogy az üzemi körülmények között dolgozókat olyan kémiai, fizikai és biológiai hatások érik munkájuk közepette, melyek bizonyos idő eltelte után egészségi állapotukat kórosan befolyásolják. A kor nagy orvosai, mint Fetlenhoffer és Ziensen, a magyar származású Ludwíg v. Teleky, majd a magyar közegészségügy megteremtője, Fodor József célirányos ku­ tatási munkái egyértelműen bizonyították, hogy az ipari termelés fokozása, a munkásosztály osztállyá szerveződése egészségi állapotuk védelme szempontjából különleges elbírálást igényel. Ha időben eltolódva is, de Magyarországon is megindult az ipar fejlődése, s az ipari dolgozók egészségvédelme érdekében az első jogszabályban is megfogalmazott intézkedés a Tanácsköztársaság rövid fennállásának időszakában született, de mint valamennyit, ezt is elsodorta a történelem vihara. A két világháború között a munkásosztály egészségvédelme érdekében lényeges intézkedésnek tekinthetjük az 1927. évi XXI. te. megalkotását, melynek alapján létre­ hozták az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI), melynek feladata volt az üzemi dolgozók részére megkülönböztetett egészségügyi ellátás nyújtása, különös te­ kintettel a foglalkozási megbetegedések megelőzésére. A felszabadulást követően iparfejlesztési politikánk meghatározta az üzemegészségügyi hálózat fejlesztésének ütemét és területi megoszlását. Az 1950-es években az ország nagy ipari körzeteiben (Borsod, Baranya, Komárom megyék és a főváros) gyors ütemben fejlesztették az üzemegészségügyi hálózatot, s így alakultak ki a bányaüzemi körzetek (BÜKÖ), üzemi körzeti orvosi hálózat (ÜKÓ), sót kiemelt nagy ipari települések, mint pl. a miskolci Lenin Kohászati Művek üzemi kórházat és az üzemi szakorvosi rendelést hozta létre. Szabolcs-Szatmár megyében a felszabadulást követő években érdemi iparfejlesztés nem történt a mezőgazdaság hagyományos paraszti termelést folytatott, így az uzemegészségügyi hálózat fejlesztése háttérbe szorult, de az igen gyér orvosi ellátottság nem is tette lehetővé ezen új szakterület kifejlesztését.

42

A megyei KÖJÁL 1954-ben történt megszervezését is elsősorban a terület súlyos járványügyi helyzete indokolta. Változások Szabolcs-Szatmár megyében A mezőgazdaság szocialista átszervezése a megye termelési struktúrájában, s fog­ lalkozási átrétegződésében dinamikus fejlődés alapjait teremtette meg. Gyors ütemben tért át a mezőgazdaság a hagyományos technológiáról a nagyüze­ mi módszerek alkalmazására, felgyorsult a gépesítés, s fokozott ütemben bevezetésre került a kemizáció. Ezzel szinte párhuzamosan a 60-as évek közepén felgyorsult me­ gyénk ipari fejlődése. Még 1965-ben is a foglalkoztatottság főbb bázisát a mezőgazdaság biztosította (1 sz. tábla), a szerény iparra a szétszórtság, az alacsony technológiai szint volt a jel­ lemző. Olyan vállalat, illetve szövetkezet, ahol 1000 főt meghaladó dolgozót foglalkoztat­ tak, mindössze 4 volt, így a konzervgyár, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat, a magyar dohányipar nyíregyházi gyáregysége, s a szövetkezeti iparon belül a háziipari és népi iparművészeti szövetkezet. 500 és 1000 lő foglalkoztatást nyújtó állami, illetve szövetkezeti iparral nem ren­ delkeztünk. Ugyanígy csírájában volt biztosítva megyénkben az üzemek higiénéjével összefüg­ gő feladatok ellátása a megyei KÖJÁL-ban (2. sz. tábla), s az üzemegészségügyi szak­ ellátás is. (3. sz. tábla.) Megyénk ipar-fejlődésének megindulásával egy időben olyan országos döntések születtek, melyek jogilag is szabályozták a munkáltatók és munkavállalók jogait és kötelességeit, előírták a teendőket a dolgozók egészségvédelmének biztosítására vonat­ kozóan. Megjelent a Munka Törvénykönyvében ismert 1967. évi II. törvény, s a végrehaj­ tását szabályozó 34 1967. korm. sz. rendelet. Megyénk ipari fejlődése a 70-es évek elején szinte robbanásszerűen felgyorsult. Nemcsak a foglalkoztatottak száma nőtt meg ugrásszerűen (1. sz. tábla), hanem egy­ más után jöttek létre a korszerű technológiákat alkalmazó kis-, közép- és nagyüze­ mek, melyek a dolgozók számára nemcsak a foglalkozás biztonságát, a magasabb élet színvonalat jelentették, de megteremtették azon kémiai, fizikai és biológiai ártalmak lehetőségét is, melyek egészségi állapotukat negatív irányban veszélyeztették. Az orvostudomány bizonyított álláspontja szerint a munkakörrel összefüggő egész­ ségi ártalom nem egyik napról a másikra vezet az egészségi állapot károsodásához. Általában 5—25 év behatási idő eltelte után kell számolni olyan speciális egészség­ károsodással, amely a dolgozót ért vegyi, fizikai vagy biológiai ártalommal hozható összefüggésbe. Ezt figyelembe véve tehát megyénkben nem jelentett veszélyhelyzetet a közegész­ ségügyi hálózat és az üzemorvosi ellátás szerény volta a kezdeti időszakban. A két szakellátás gyors ütemű fejlesztése viszont a megye foglalkoztatásában be­ állt változással párhuzamosan halaszthatatlan szükségleteket elégített ki. Kedvezett c/cn törekvésünknek az 1972. évi II. törvény, valamint a végrehajtásáról kiadott — IV. 29. Mt. sz. rendelet, mely egyértelműen meghatározta mindazon egészség­ űik i intézkedéseket, melyek általában a lakosság egészségvédelmével, egészségügyi ellátásával kapcsolatban szükségessé vált. Külön kell szólni a törvény második részéről, mely a közegészségügy-járványügy feladatait határozza meg. Tv. 6. § 1. bek. „A közegészségügy feladata, hogy a környezet

43

emberre károsan ható tényezőinek okait, ezek csökkentésének, illetőleg kiküszöbölé­ sének egészségügyi vonatkozásait vizsgálja, az egészséges élet- és munkakörülmények egészségügyi feltételeit meghatározza.” Az iparban foglalkoztatottak számának ugrásszerű növekedése (1. sz. tábla), s a mezőgazdaságban foglalkoztatottak vegyi és fizikai ártalmának fokozódása a közegész­ ségügyi és üzemegészségügyi hálózat további fejlesztésének szükségességét még inkább előtérbe helyezte. Erre kötelezett bennünket az MSZMP Politikai Bizottsága 1979. szeptember 11-i határozata is, melyben mind a gyógyító-megelőző, mind a közegészségügyi ágazat ré­ szére kiemelt feladatként jelölte meg általában a lakosság, de különös tekintettel az ipari és mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeinek vizsgálatát, az egész­ ségkárosító környezeti tényezők feltárását és visszaszorítását, a lakosság egészségi ál­ lapotának javítását. A megyei KÖJÁL munkahigiénés tevékenységének egyes mutatóit a 2. sz. táblázat­ ban tüntettük fel. A paraméterek változásában jól visszatükröződik az a törekvésünk, mely szerint lépést kívántunk tartani a dinamikus fejlődés eredményeként létrejött szükséglettel, Fejlesztésünk és tevékenységünk a 70-es évek közepén gyorsult fel, s az ilyen irányban végzett laboratóriumi tevékenységet, annak szakmai összetételét és mennyi­ ségi változásait mutatja a 3. sz. tábla. Mint az előzőekben már írtuk, különböző környezeti, foglalkozási ártalmak 5—25 év behatás (expozíció) után ún. foglalkozási megbetegedést idéznek elő. Általában azt tapasztaljuk, hogy 10—15 év eltelte után már megkülönböztetett figyelmet kell fordí­ tani a dolgozó egészségi állapotának megítélésénél az ártalmak első tüneteinek a meg­ jelenésére. Természetesen alapvető cél a környezeti ártalmak feltárása és megelőzése, s a dolgozót ért veszélyek minimálisra történő visszaszorítása vagy kiküszöbölése. t

1. se* ábra Rajalar.tatt foglalkoaási magbatagadásait Jvanként

44

Az 1. sz. ábrán 1961-től tüntettük fel a bejelenteti foglalkozási megbetegedések előfordulásának gyakoriságát. A görbén jelentkező kiugrások egy-egy tömeges ártalom megjelenését tükrözik, de megállapítható egy bizonyos csökkenő tendencia az előfordulás gyakoriságára. Különösen érvényes ez, ha összevetjük az 1. sz. táblázat adatainak változásával, azaz az ipar fejlődésének egyenletes üteme, a mezőgazdasági termelés iparosodásának általános elterjedése mellett a foglalkozási megbetegedések száma csökkenő tenden­ ciát mutat. 2. ■£. á'bra fokozott •xpozleiínak kitott dolcozők 1983. dteenbor 31-i állapot siorlnt

A 5 .0 0 0

4.900

! I t t

V a Z O G A S P A S Á G

4. 500

4.000

3.8 0 0

A 2. sz. ábrán a megyében található jelenlegi helyzetei mulatjuk be, mely szerint megyénkben jelenleg a különböző ipari és mezőgazdasági munkahelyeken 12 770 veszé­ lyeztetett dolgozót tartunk számon, akiknek környezete, s ők személy szerint is mind a közegészségügyi, mind az üzemegészségügyi szakellátás részéről megkülönböztetett figyelmet igényelnek. Megjegyezni kívánjuk, hogy e két foglalkozási ágon kívül is találunk olyan mun­ kahelyeket és dolgozókat, akik megkülönböztetett egyedi elbírálást igényelnek. Ilyen munkaköröket igen gyakran éppen az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak köré­ ben találunk, mely az orvostudomány fejlődésével, az ott alkalmazott technikai esz­ közök és új technológiák bevezetésével kerültek előtérbe. Megyénk iparának higiénés szempontból történő értékelésénél le kívánjuk szö­ gezni, hogy az ipar fejlődésének az utóbbi két évtizedre történt korlálozódása higiénés szempontból elősegítette a kedvezőbb körülmények kialakulását.

45

3.53. é'bra A MUNKA B Ü .L A B C B A T Ú 3Iin -3 VIZSG Á LA TA IN A K FŐCSOPORTOK S Z E R IN T I VÁLTOZÁSA

Vizsgálat 1000 (db/

V iz s g á la t /d b B IO L Ó G IA I

ÁOOOO .

20000

4000

46

.

Az iparfejlesztés döntő mértékben ipartelepek kialakulását eredményezte, s ez­ által csökkent az ipari üzemek lakóterületekre vonatkozó ártalma. Ugyancsak kedvező volt, hogy az ipari üzemek létesítésénél érvényesíteni tudtuk mindazon közegészségügyi előírásokat, melyek az ott dolgozók élet- cs munkakörülményeinek biztonságát célozták és eredményezték. Az utóbbi években viszont nekünk is számolni kellett a népgazdaság anyagi le­ hetőségének korlátozódásával, s így az utóbbi években a foglalkoztatottak számának növekedése, az ipari termelés növelése nem mindig járt az üzem bővítésével, vagy új üzemek építésével, s ez a tendencia negatívan befolyásolja a dolgozók munkakörül­ ményét. Enyhít a helyzeten az, hogy az új üzemekkel, s a termékszerkezet bővítésével párhuzamosan, törekszenek a vállalatok az egészségre kevésbé veszélyes korszerűbb technológiák alkalmazására, illetve az ártalmak csökkentését célzó technikai rend­ szerek beépítésére. Üzemorvosi ellátás Megyénkben a dolgozók üzemegészségügyi ellátása — az eddig leírtakkal párhu­ zamban — nem tekint nagy múltra. Ha 1965-höz, mint bázisévhez viszonyítjuk a je­ lenlegi helyzetet, úgy megállapítható, hogy a napi szervezett üzemorvosi óraszám 1983. év végére megtízszereződött (3. sz. tábla). Amikor nem volt ipar a megyében, nem lehetett üzemegészségügyi ellátásról sem beszélni. Ebben az időszakban az ország más területein már szükségletként jelentke­ zett az üzemegészségügyi ellátás megszervezése, megfelelő színvonalon történő bizto­ sítása és az extenzív fejlesztés időszakában ennek széles lehetősége is nyílott. Az ország azon területein, ahol orvoshiány nem volt, az alapellátás ezen területé­ nek fejlesztése nem ütközött személyi korlátokba. Szabolcsban az iparfejlesztés idő­ szakában jelentős orvoshiánnyal kellett megküzdeni, így kiemelt feladatként nem is lehetett kezelni az üzemegészségügyi ellátást. Szabolcs-Szatmár megyében 1975-ig főállású üzemorvos nem dolgozott. 1976-ban Nyíregyházán nyert kinevezést az első főfoglalkozású üzemorvos, s létszámuk évről évre gyarapodott. Napjainkban már 18 orvos működik főfoglalkozásban az üzemegószségügyi ellátás területén (3. sz. tábla). Míg 1965-ben csupán a megye 12 üzemében dolgozott üzemorvos, addig 1983-ban a 18 főállású üzemorvos mellett 104 üzemben már 78 részállású üzemorvost foglal­ koztattunk. A fejlődés mértékét a fenti számok egyértelműen bizonyítják ugyan, de a felada­ tokhoz képest még mindig kevésnek tekinthetjük a főállásban foglalkoztatott üzem­ orvosok számát. Az előzőekben vázolt dinamikus fejlődéssel szükségessé vált a szakmai színvonal emelése is. 1979-ben került sor Nyíregyházán az üzemegészségügyi szakrendelés be­ indítására. Korábban ezt a feladatot ún. munkaalkalmassági szakrendelői óra bizto­ sításával oldottuk meg részfoglalkozású orvosok foglalkoztatásával. Jelentős előrelépés volt 1981-ben a főfoglalkozású üzemorvosok táppénzre vételi joggal való felruházása. Ma 7 üzemorvos rendelkezik ezzel a joggal megyénkben, s a tapasztalatok kedve­ zőek. Ez az orvosszakértői tevékenység fokozott felelősséget jelent az orvosok számára, ugyanakkor szakmai hatáskörük bővülését is jelenti. Bebizonyosodott, hogy a munkakörülmények ismeretében a keresőkepesség elbí­ rálása beváltotta a hozzá fűzött reményeket. E tényt az 1983. évi megyei táppénzes helyzet elemzése is alátámasztotta.

47

Űjabb jelentős feladat hárul az üzemegészségügyi szolgálat dolgozóira a foglalko­ zási rehabilitáció vonatkozásában. Bár ez a feladat nem kizárólag az egészség, hanem egész társadalmunk feladata, az egészségügyre háruló felelősség súlyát érezzük. Meg kell azonban jegyezni, hogy az új rehabilitációs rendelet megjelenését köve­ tően az egészségügyi tapasztalata, véleménye általánosságban az, hogy a társadalmi szerveknek, a munkáltatóknak nagyobb szerepet kell vállalnia a foglalkozási rehabili­ táció megvalósításában. Szólnunk szükséges a tárgyi feltételek alakulásáról az elmúlt közel 2 évtized alatt. Míg az 1970-es években az üzemegészségügyi szolgálat számára biztosított helyi­ ségek V3-a nem volt megfelelő (alkalmatlan szükséghelyiségekben kellett rendelniük, nem megfelelő volt a szakmai felszereltség), addig 1983 év végén már csak egy üzem­ ben kénytelen az üzemorvos irodahelyiséget igénybe venni szakmai feladatainak el­ látásához. Az elmúlt 5 évben jelentős anyagi eszközöket fordítottunk az üzemekkel szorosan együttműködve arra, hogy a szakmai felszerelési tárgyak, műszerek megfeleljenek a normatívákban foglaltaknak, azaz a magas színvonalú orvosi ellátásnak. Ezen túlmenően néhány nagyobb üzem értékes műszerek biztosításával további alapot teremtett a magasabb szintű, szélesebb körű szakmai működésünkhöz. Forgalmi adatainkat értékelve megállapítható, hogy míg 1965-ben mintegy 50 000 esetben, addig 1983-ban csaknem 300 000 esetben nyújtott hálózatunk a hozzzájuk for­ duló dolgozóknak üzemorvosi ellátást. Említést érdemel még az üzemegész.ségügyi szolgálat kapcsolata a vállalatok ve­ zetőivel. Általános tapasztalat, hogy az üzemek vezetői segítik az üzemegészségügyi ellátást, munkájában. Legtöbb helyen megfelelő rangot kap a vállalat napi tevékenységében a dolgozók egészségügyi ellátása, igénylik az üzemorvos véleményét, szociálpolitikai terveik kidolgozásában. Végül szólni kívánunk e szakterület jövő feladatairól. A VI. ötéves terv szakmapolitikai programjában kiemelt feladat a mezőgazdaságban dolgozók üzemorvosi el­ látásának megszervezése. E feladat megoldásához az egészségügy a szükséges lépése­ ket megtette. Ennek eredményeként jelen tervidőszakban napjainkig 7 termelőszövet­ kezetben, illetve állami gazdaságban szerveztünk üzemorvosi ellátást. Figyelembe véve a mezőgazdasági üzemek profilját, létszámellátottságát, rang­ soroltuk a további fejlesztések sorrendjét. Természetesen az igények kielégítésénél alapkövetelmény a megfelelő tárgyi feltételek (rendelő, váró stb.) biztosítása. Az üzemegész.ségügyi ellátás az alapellátás szerves része. Az üzemben folyó tevé­ kenység megfelelő ismerete a munkakörönkénti, munkahelyi tükör legteljesebb isme­ rete, optimálisabb szemlélet kialakulását biztosítja mind a gyógyító, mind a megelőző ellátásban. Az orvosszakértői tevékenység, a táppénzes esetek elbírálása, szükség szerint a dolgozó átmeneti munkahelyre történő átirányítási javaslata nagyon fontos népgazda­ sági érdek, de az egyén szempontjából is nagy jelentőséggel bír. A rehabilitálandó, csökkent munkaképességűek üzemen belüli — egyéni és mun­ kahelyi kollektívák szempontjából is elfogadható optimalizálásra való törekvése — csak megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, az állami és társadalmi szervekkel szoros kapcsolatban álló üzemegészségügyi ellátással oldható meg. Ez szük­ ségszerűen meghatározza a továbblépés irányát, a népgazdaság helyzetével számoló egészségpolitikai és szakmapolitikai célkitűzések társadalmi összefogással történő rea­ lizálását.

48

összefoglalás A szerzők rövid áttekintést nyújtanak az üzemhigiénés és üzemegészségügyi ellá­ tás fejlesztésének múltjáról. Részletesebben elemzik megyénk ipara és mezőgazdasá­ gának fejlődésével összefüggésben az üzemhigiénés és üzemorvosi szolgálat fejlődését, tevékenységének változását. Megállapítják, hogy e két utóbbi szakterület fejlődése a megyénkben lezajlott di­ namikus társadalmi és gazdasági változások következményeként és eredményeként valósult meg. F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M 1. B ak á cs T ib or, J en ey Endre, T a rjá n R óbert. T ím á r M iklós, V ilm on G y u la : A H igiéné T a n ­ k ön y v e. M edicina B udapest. 1960. 2. K ertai P á l: K özegészségtan . M edicin a B udapest, 1982. 3. M u n k av édelm i J og sz a b á ly o k G y ű jtem én y e. II. M u n k aegészségü gyi ren d elk ezések . N épszava, 1981. 4. M eg yei T an á cs V. B. E g észségü g yi Osztálya évi statisztikai jelen tése. 5. S za b olcs-S za tm á r m e gy e i statisztikai é v k ö n y v e k . 6. M egyei K Ö JÁ L év es jelen tései.

3. sz. táblázat Az üzemorvosok létszámának és a szervezett üzemorvosi órák számának változása 1965—1983

Létszám (fő) Szervezett üzemorvosi órák száma

Idő (év) összesen

ebből főállású

1965

12

29,0

1970

22

55,0

1975

58

134,5

1980

81

11

226,0

1981

79

10

246,0

1982

78

14

266,0

1983

80

18

296,0

49

1. sz. táblázat Szabolcs-Szatmár megyében a foglalkoztatottak számának alakulása 1965—1982 Foglalkoztatottak száma (fő) Népgazdasági ágak

Ipar Építőipar Mezőgazdaság és erdőgazdaság Közlekedés és hírközlés

1965

1970

1975

1980

1932

19 349

34 917

44 632

56 046

56 163

7 234

12 903

15 378

13 629

12 474

15 558*

81 771*

64 700

63 929

66 075

1 361

2 101

15 134

16 209

16 642

12 845

21 729

24 223

24 146

4 540

4 775

4 844

—

—

2 052

Kereskedelem Vízgazdálkodás Egyéb anyagi tevékenység ANYAGI ÁRAK ÖSSZESEN

854** 44 356

* = Mező-, erdő- és vízgazdálkodás együtt szerepel ** = Szolgáltatást foglalja magában

2 477** 147 014

|

166 113

178 811

182 396

2. sz. táblázat Munkaegészségügyi osztály néhány fontosabb mutatója 1965— 1983

Vizsgálatok, ellenőrzések száma Vizsgálatok, ellenőrzések

1965

1970

1975

1980

1983

533

697

1021

1019

1194

KÖJÁL

204

112

430

462

KJSZ

337

568

1307

1217

1334

27

37

86

51

110

213

18

54

39

55

40

60

147

42

168

Orvos

1

2

2

2

2

Szakdolgozó

1

4

4

6

7

Nyilvántartott egységek

Higiénés ellenőrzések

Helykijelölés Űj létesítményekkel kapcsolatos eljárások

Tervbírálat Üzembehelyezés

Munkaerő­ ellátottság (fő)

(db)

367

BARABÁS

IV Á N N É :

Megyénk idegenforgalma Változó gazdasági, társadalmi viszonyaink között, a szabad idő növekedésével, a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett a szocialista életmód kérdése kiemelt érdeklő­ désre tart számot. A turizmus különösen a hetvenes évek közepe óta vált tömegessé és mind jobban az életmód részévé. A növekvő szabad idő (a szabad szombat általá­ nossá válása, az alapszabadság emelkedése, a 40 órás munkahét fokozatos bevezetése) tartalmas eltöltése hozzájárul a fizikai-szellemi regenerálódáshoz, a kulturális fejlő­ déshez is. A turizmus ezen túl a lakossági vásárlóerő egyre nagyobb hányadát köti le, megismerése ezért is indokolt. Utazási szokások A KSH 1979-es felmérése szerint a lakosság több mint negyede használja fel sza­ badságát tartós (4 vagy annál több éjszakázással együtt járó) utazásra, mintegy ötödé rendszeresen víkendezik (1—3 éjszakát tölt távol), mintegy hattizede több-kevesebb rendszerességgel kirándul. A három alapvető utazástípusban eltérő intenzitással vesz részt a lakosság, illetve a különböző társadalmi csoportok más-más típusú utazások iránt mutatnak érdeklődést. A vizsgálat szerint a turizmusban való részvételt befolyásoló leglényegesebb té­ nyezők: a rendelkezésre álló szabad idő és a fizetett szabadság; a kor; a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely; a háztartás nagysága és összetétele; a társadalmi környezet (rétegződés); a rendelkezésre álló jövedelem nagysága; a lakókörnyezet: a vagyoni viszonyok (elsősorban a gépjármű- és az üdülőingatlan-tulajdon). A szabadság hosszával növekszik a turisztikai aktivitás. Legaktívabb rétegnek számítanak a szellemi foglalkozásúak, a városlakók, az átlagosnál magasabb jövedel­ műek, a 30 év körüli korosztály és az üdülőingatlannal rendelkezők. A turizmus szem­ pontjából „hátrányos helyzetűek” a mezőgazdasági körzetekben élők, az alacsony jö ­ vedelműek, az alacsony iskolázottságúak, az egyedül élők és a nagycsaládosok. Az utazási gyakoriság, az utazás célja a lakosság különböző rétegeinél lényeges eltéréseket mutat. A lakosság egy jelentős része csak a kirándulásig jut el, aminek oka egyik oldalról az igénytelenség, másik oldalról az idegenforgalmi infrastruktúra hiánya és a turizmus intézményi kereteinek fogyatékosságai között keresendő. Ez utóbbi elsősorban a szálláslehetőségek szűk kapacitására, a vendéglátó hálózatra, illetve ezek árviszonyaira vonatkozik. Hozzájárul ehhez azonban az a tény is, hogy a kereskedelmi szálláshelyek (szállodák, fogadók, nyaralóházak, turistaházak, kempingek, fizetővendég­ látás) a turisztikailag legjobban számításba jöhető helyeken (üdülőhelyek, vízpart, hegyek stb.) és időszakban (nyáron) előnyben részesítik a külföldi vendégforgalmat (ami más oldalról teljesen indokolt). A szállásigényes víkendezések éppen a fenti okokkal összefüggésben kevésbé elterjedtek, mint a kirándulások. A víkendezések többsége ezért saját üdülőingatlanhoz vagy rokonlátogatáshoz kapcsolódik. A rokon-

52

látogatáshoz kapcsolódó utazások — az utóbbi két évtizedben végbement társadalmi mobilitási és urbanizációs folyamatok eredményeképpen — várhatóan hosszabb ideig fennmaradnak. A kedvezményes üdültetés intézményhálózata elsősorban a tartós uta­ zások, hosszabb üdülés céljaira áll rendelkezésre. Az üdülési szabályzat 1984-től való módosítása lehetőséget ad az üdülők szabad kapacitásának beutalás nélküli hasznosítására, ez éppen a turisztikailag frekventált helyeken javíthatná majd a pár napos szállásgondok megoldását, a víkend jellegű utazások számának gyarapítását. Az utazások (tartós utazás és víkendezés együtt) néhány adata, 1979 (Országos adatok)

Társadalmi réteg

Utazó háztartások aránya, %

Az utazásokra fordított kiadósok, Ft

52,2 33,8 47,8 76,1 49,7 54,4

3890 2510 3910 6837 5355 4700

Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Kettős jövedelműek Szellemiek Önállók Aktív keresős háztartások

Az utazási kiadások az összes személyes jövedelem 0 o-ában 4,0 2,6 3,3 6,2 —

4,5

Az utazásra fordított kiadások a háztartások felénél jelentős súllyal szerepelnek, ami a turizmus társadalmi méretű szükségletté válását jelenti, és a belföldi idegenforgalom iránti igényt jelzi. A társadalmi közérzet, az életkörülmények szempontjából is érdekes ez a kérdés napjainkban, amikor az életszínvonal és a reáljövedelmek terén nem lehet a korábban megszokott növekedésre számítani. üdülés Az emberi szervezet regenerálódását legjobban az üdülés szolgálja. Az üdülés megvalósulhat beutalásos rendszerű kedvezményes üdülés formájában, beutalás nél­ kül, belföldön és külföldön egyaránt. Az egy főre jutó évi kiadás osztályonként, rétegenként, 1982

Osztály, réteg

összes személyes célú kiadás (Ft)

Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Kettős jövedelműek Szellemi foglalkozásúak

34 124 33 004 31 883 45 373

Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Kettős jövedelműek Szellemi foglalkozásúak

31 958 29 278 27 200 44 238

Ebből: üdülés belföldön beuta­ lással

egyéb módon

kül­ földön

Országosan 95 235 170 55 136 92 27 124 122 236 492 926 Az észak-alföldi körzetben 40 131 151 6 66 62 28 40 68 208 341 823

együtt

500 283 273 1654 322 134 136 1372

53

A háztartásstatisztikai adatok szerint a társadalom különböző osztályai, rétegei eltérő arányban költenek az üdülés különböző formáira, és ezt tovább differenciálja az egy főre jutó személyes jövedelem nagysága, valamint az, hogy a lakóhely város­ ban vagy községben van. Megyénkben, de az észak-alföldi körzetben is (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye együtt) az országosnál kevesebbet költenek üdü­ lésre. Az utóbbi években az ilyen célra fordított kiadások összes kiadáson belüli ará­ nya nőtt ugyan, de 1982-ben is minden rétegnél elmarad az országostól. Jelentős az eltérés a különböző osztályok, rétegek között. Legnagyobb arányban (3,ic/o) a szellemi foglalkozásúak kiadásai között szerepel ez a tétel, a munkásosztályhoz tartozók ki­ adásai között 1%-ot, a szövetkezeti parasztságnál és a kettős jövedelműeknél alig fél százalékot képvisel az üdülés. A külföldi utakra fordított kiadások aránya magasabb, mint országosan, ami azt is jelenti, hogy ezt a formát a belföldi üdülésnél többre tartják. Társadalmunkban a dolgozók pihenésében, regenerálódásában jelentős szerepet tölt be a kedvezményes üdülés. Különböző formái széles rétegek pihenését teszik lehetővé. Az étkezést adó üdülők lényegében teljes ellátást biztosítanak, míg vannak kevésbé komfortos formák is. Hazánkban az üdülési szálláshelyek fele vízparton (Balaton, Velencei-tó, Duna-kanyar), 15%-a a hegyekben (Mátra, Bükk, Mecsek), a többi egyéb helységekben van. Ez utóbbiak egy része gyógyvizek melletti egység. A férőhelyek száma még jobban koncentrálódik, több mint kétharmad részben vízparton (ezen belül 61%-a a Balaton mellett), tizede hegyvidéken található, és számottevő még Hajdú­ szoboszló, Gyula és Sopron aránya. A férőhelyek 4%-a Budapesten található. Az üdü­ lési szálláshelyek száma és kapacitása 1975 óta másfélszeresére emelkedett. Ezen belül az étkezést adó üdülők befogadóképessége háromtizedével nőtt. Többszörösére emel­ kedett azonban az üdülőtáborok, kisegítő üdülési létesítmények, illetve hétvégi pihenők kapacitása, ezzel együtt ez utóbbiak aránya emelkedett. 1982-ben a férőhelyek 64%-a található étkezést adó üdülőkben. Az üdülési férőhelyek egyötöde SZOT-üdülőben van, valamennyi étkezést is ad Vállalatok kezelésében működik 45%-a, ezen belül mintegy hattizedes az étkezést adók aránya. A költségvetési szervek által kezelt férőhelyek feléhez kapcsolódik étkezés és ezek a szervek működtetik az üdülőtáborok zömét. A szövetkezeti szektor üdülőinél közel azonos arányú az étkezést adó, illetve nem adók aránya (35, illetve 38%), és közöttük a legmagasabb a hétvégi pihenésre alkalmas szálláshelyek részesedése. Az üdülőkbe való beutalás országos szinten történik, tehát megyénk lakossága is eljut az ország ezen részeibe. Az évente üdülők száma a foglalkoztatottság és az üdülői kapacitás növekedésével együtt emelkedik. Megyénk megfigyelt költségvetési szervei, tanácsi vállalatai, általános fogyasztási és ipari szövetkezetei elsősorban a megyében tartanak fenn üdülőket, hétvégi pihenés­ re alkalmas faházakat. Kedvelt helyek a rakamazi, tiszalöki üdülőtelep, a vásárosnaményi Tisza-part, de mindenekelőtt Sóstógyógyfürdő. Ezenkívül fenntartanak üdülési szálláshelyeket Hajdúszoboszlón, Aggteleken, Hajdúnánáson, Miskolctapolcán és a Ba­ laton mellett is. A megfigyelt 46 szálláshely 1067 férőhelyén átlagosan 8,3 napot töl­ töttek el a beutaltak. Szabolcs-Szatmár megye területén megyei és más megyei vállalatok, intézmények 60 üdülési célú létesítményt tartanak fenn. Ebből 7 egység étkezést is adó üdülő, a többi egyéb üdülési célú létesítmény. 1980 óta az üdülőegységek száma 8-cal nőtt, mi­ közben a férőhelyek száma ötödével lett több. A vendégek száma négytizedével, az el­ töltött éjszakáké 28%-kal emelkedett. Egy vendég átlagosan 8,4 éjszakát töltött el, de az üdülőkben 11,8 éjszakát. Az összes férőhelyek közel fele Nyíregyháza-Sóstógyógy­ fürdőn található, itt van az üdülők többsége, egy-egy egység átlagosan 71 férőhelyes.

54

A férőhelyek másik fele a Tisza-parti településeken található. Ezek kisebb egységek, többségük hétvégi pihenő. Az üdülési szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma, 1982 Egy­ ségek

F é rő ­ h elyek

Vendégé js za ­ kák

V en ­ dégek

Megnevezés szám a

Á tlagos tartózkodási idő, éjszaka

F é rő ­

helyek

V en ­ dégek

V en d ég é js z a ­ kák

száma az 1980. évi %-ában

Szállástípus szerint 19 647 11,8 112,1 112,1 19 647 11,8 19 004 5,7 111,8

88,2 88,2 164,3

99,9 99,9 146,4

10,2 8,2

121,9 145,2

144,3 159,3

111,6 179,4

8,4

121,4

138,1

127,8

165,2 192,9 102,2 178,5 152,3 271,8 — 138,1

178,1 135,9 91,2 193,1 132,3 298,0 — 127,8

Üdülők Ebből: étkezést adó Hétvégi pihenő Kisegítő üdülési létesítmény Napközi otthonos tábor

7 7 46

333 333 474

1659 1659 3339

4 3

401 408

1880 2458

19 137 20 271

ÖSSZESEN

60

1616

9336

78 059

Az üdülő helye szerint Nyíregyháza—Sóstógyógyfürdő Rakamaz üdülőtelep Tiszalök üdülőtelep Vásárosnamény Tisza-part Tivadar Tisza-part Dombrád Tisza-part Tiszavasvári üdülőtelep

11 11 10 20 4 3 1

776 114 73 345 161 141 6

3667 737 594 2536 961 818 23

40 042 3 272 2 320 17 593 7 091 7 551 184

10,9 4,4 3,9 6.9 7,4 9,2 8,0

212,6 148,1 101,4 119,0 135,3 135,6

ÖSSZESEN

60

1616

9336

78 039

8,4

121,4

—

A saját üdülőingatlan jelentősen hozzájárul a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Az országos adatok alapján az üdülőtulajdonosok héttizede aktív kereső, a többi nyugdí­ jas vagy eltartott. Mintegy 62% a szellemi foglalkozásúak aránya, a munkásosztály 32%-ban részesedik, míg a szövetkezeti parasztság mindössze 2%-ot képvisel. Az üdü­ lőtulajdon megszerzéséhez általában hosszabb életpálya szükséges, a tulajdonosok több mint fele 40—59 éves. A saját hétvégi ház, üdülő megszerzése az utóbbi másfél év­ tizedben vált realitássá, a jövedelmi viszonyok kedvező változásának hatására. Két­ harmaduk 1970—1979 között épült. A megye lakossága az országos üdülőállományból — az 1980-as népszámlálás adatai alapján — mindössze 0,8%-kal részesedett, számuk nem érte el az ezret. Ez összefüggésben van a jövedelmi viszonyokon kívül azzal is, hogy megyénk távol fekszik a főbb üdülési körzetektől (Balaton, Velencei-tó, Duna­ kanyar). Az üdülők többsége a megyén belüli üdülőterületeken (elsősorban Sóstógyógyfürdőn és a Tisza-parti településeken) található, de viszonylag sokan rendelkez­ nek más megye üdülőterületein (pl. Hajdúszoboszlón is) üdülőingatlannal. A magánüdülők feltehetően csökkentik a SZOT és a vállalatok, intézmények, szö­ vetkezetek üdültetési szolgáltatásai iránti igényeket. A nemzetközi idegenforgalomban való részvétel Részvételünk a nemzetközi idegenforgalomban jelentős, bár 1982-ben az előző évekhez képest kevesebb külföldi érkezett hozzánk és kevesebben utaztak tőlünk is külföldre. A csökkenés az előző évhez mindkét esetben hasonló, mintegy egyharma­ dos volt.

9>

A külföldre utazó magyarok esetében a turistaforgalom csökkent jelentősebben, a kirándulóforgalom viszont az előző évinek a kétszeresét is meghaladta. Változó a for­ galom a megyei és a környező, közelebbi, jelentősebb határállomásokon is. A külföldre utazó magyarok száma (Ezer fő) Szabolcs-Szatmár megye Év

1975 1976 1977 1973 1979 1980 1981 1982 1983

Ország össze­ sen

3477 3942 4685 5431 5052 5164 5547 3893

—

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

ebből öszszesen 95 84 105 150 157 184 255 256 374

Csengersima 0 0

— — —

46 111 131 247

Hajdú-Bihar megye

ebből

Záhony

94 83 105 150 157 138 144 125 127

ebből

üszszesen

Bán­ réve

Hidas­ németi

493 526 557 545 519 570 464 283

88 99 96 133 96 106 91 69

324 348 365 310 340 348 267 133

—

—

—

öszszesen

Biharkeresztes

185 232 401 480 354 333 448 341

—

175 219 384 456 327 301 416 323

—

A megye határátkelőhelyein 1983-ban mintegy másfélszer annyian léptek ki az országból, mint egy évvel korábban. Éven belül legtöbben novemberben, decemberben utaztak ki itt, ezt követik nagyságrendben a nyári hónapok. Legalacsonyabb a januári, februári forgalom. Ez a megoszlás kissé eltér az országostól, mivel ott legnagyobb arányt képviselnek a nyári hónapok. Júliusig emelkedik, augusztusban tetőzik, utána egyenletesen csökken, decemberben ismét kissé magasabb a kilépők száma.

A külföldre látogató magyarok számának alakulása a megye határátkelőhelyein havonta 1983

as«r fő n 60

- -

hónap

56

A szervezett idegenforgalom Országosan valamelyest csökkent 1982-ben a szervezett idegenforgalom keretén belül utazók száma, akik zöme társasutazáson vett részt. A kiutazók háromnegyedének szocialista ország volt az úticélja. Valamelyest csökkent az átlagos tartózkodási idő, egy kiutazó átlagosan 4,9 éjszakát tölt el külföldön. A szervezetten kiutazók országok szerinti megoszlása évről évre változik. 1982-ben kétszer annyian választották Bulgá­ riát úticélul, mint 1980-ban. Jugoszláviába viszont ez idő alatt a kiutazók száma 40u/okal csökkent. A Lengyelországot szervezetten felkeresők száma — az ismert körülmé­ nyek miatt — alig huszada volt a két évvel korábbinak. Jelentős súllyal szerepel még Csehszlovákia, Szovjetunió, Ausztria, NDK, Románia az úticélok között. A megyében több utazási iroda szervezi az idegenforgalmat. Adataik szerint közel 38 ezer fő vett részt turistaként, kirándulóként a szervezett idegenforgalomban. Ez mintegy 50 millió forint forgalmat jelentett. Külföldre szervezett módon több mint 15 ezren utaztak a megyéből, átlagosan 3 ezer forintba került egy-egy út. A kiutazók zöme szocialista országot keresett fel, leg­ többen a Szovjetunióba utaztak. A nem szocialista országok között első helyen Auszt­ ria áll, az úticél legtöbbször Bécs. A belföldi társas utakon közel 23 ezren vettek részt, egy-egy út átlagosan 500 Ft-ba került. Az árak emelkedésével az utak időtartama rövidül, és a növekvő vendégforgalom még jobban növekvő költségek mellett valósul meg. Az IBUSZ által szervezett külföldi utakon részt vevők száma növekvő tendenciá­ jú, az eltöltött idő viszont csökkent, 1983-ban egy útra átlagosan 3,6 éjszaka jutott. A belföldre szervezett utak egy része kirándulásjellegű volt, ami szállásigénnyel nem járt. Kedvelt közeli úticél a Mátra és a Zempléni-hegyvidék, de gyakori a 2—3 napos Duna-kanyarba irányuló, illetve a Nyugat-Dunántúlt felkereső utazás is. A Cooptourist nyíregyházi irodája által szervezett utakon részt vevők száma évek óta dinamikusan emelkedik. 1983-ban kétszer annyian utaztak szervezésükben kül­ földre, mint egy évvel korábban. Különösen a szocialista országokba irányuló érdek­ lődés volt nagy. A belföldi társasútjaikon részt vevők száma mintegy háromnegyedé­ vel emelkedett. Az Expressz Utazási Iroda által szervezett külföldi utak elsősorban a Szovjetunió­ ba, NDK-ba, Csehszlovákiába, Ausztriába irányultak, de Bulgáriába is szerveztek egyé­ ni utazásokat. Belföldi tevékenységük zöme 4 napnál rövidebb út, de foglalkoznak üdültetéssel is. A Szegedi Szabadtéri Játékokra mintegy 800 fő eljutását szervezik meg. A Nyírtourist fő profilja elsősorban a megyénkbe érkezők fogadása, részükre szál­ lás és programok biztosítása. A kifelé irányuló forgalom zöme a közeli szocialista or­ szágokba (Románia, Szovjetunió, Csehszlovákia) irányul, többnyire kirándulás céllal. Szálláshelyet az utaztatott vendégek alig több mint negyede vett csak igénybe. A bel­ földi társasutaknál valamivel magasabb, mintegy négytizedes volt ez az arány. Az utazási irodák által szervezett idegenforgalom néhány adata Szabolcs-Szatmár megyében, 1983 Megnevezés A külföldre utazók A belföldi szervezett utakon részt vevők

IBUSZ

Expressz

COOP­ TOURIST

NYIRTOURIST

4 217

3400

4497

3096

12 515

6150

1464

2528

száma

57

A megye idegenforgalmi vonzása Szabolcs-Szatmár megye idegenforgalma — bár nem tartozik az ország kiemelt üdülő- és idegenforgalmi területei közé — az utóbbi évtized erőfeszítéseinek eredmé­ nyeképpen erősödik. A természeti körülmények, kulturális értékeink, műemlékeink adottak, feltárásuk, idegenforgalmi hasznosításuk a megye idegenforgalmi fogadóké­ pességének javítása azonban tudatos munkát igényel. Az idegenforgalom feltételeinek fokozatos javulása 1973-tól vált érezhetővé, a Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság megalakulásával, a megyei és az országos szervek anyagi támogatásával. Országos — sőt határainkon túli — hírnévre tettek szert a megyei rendezvények (Nyírségi Ősz, Nyírbátori Zenei Napok stb.). Kialakult az uta­ zási irodák megyei hálózata. Sokat javultak az ellátás feltételei, a környezeti kultu­ ráltság, elsősorban a Sóstón, de általában nem megfelelő a Tisza-parti kirándulóhelyek állapota. Javult idegenforgalmi propagandánk. A Nyírtourist megyejáró programjai fel­ ölelik a megye irodalmi, történelmi emlékhelyeit. A szálláskapacitás jelentősen fejlődött, 1983-ban kétszer annyi vendéget lehetett elhelyezni, mint 1975-ben. A szállodai férőhelyek száma alig változott, új szálloda 1977 óta nem épült. A régiek (Krúdy, Béke, Korona) rekonstrukciójával azonban a szín­ vonal jelentősen javult. A fizetővendéglátó szobák befogadóképessége — amely a férő­ helyek egyharmadát adja — negyedével emelkedett. A többi szálláshelytípusnál jelen­ tős bővülés következett be. Sóstógyógyfürdőn átadták a 40 személyes Igrice motelt és a 300 férőhelyes Igrice kempinget. Szatmárcsekén turistaszálló és fogadó biztosítja a térségbe érkezők elszállásolását. Vásárosnaményban 250 férőhelyes kemping létesült. A választékot és az elhelyezési lehetőséget bővítette a kisvállalati formában mű­ ködő (s ezért adatainkban nem szereplő) KEMÉV Szálloda- és Munkásellátó Leányvállalat létrehozása, amely Nyíregyházán a Bethlen Gábor utcán 164, Sóstógyógyfür­ dőn és Záhonyban 80—80 férőhelyes szállodává alakította munkásszállóját, illetve üdülőjét. Ezek a szálláshelyek a saját dolgozók elszállásolása mellett fogadják a ven­ dégeket.

A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek száma Szabolcs-Szatmár megyében

1975

1485

•

58

fizetővendéglátás

egyéb szállás­ helyek

Az idegenforgalom feltételei közé tartozik a kiskereskedelmi hálózat alakulása is. Az elmúlt években lényeges javulás következett be ezen a téren is. Űj ABC-áruházak építésével javult az alapellátás, kedvező irányban változott a vendéglátó hálózat szer­ kezete. Nőtt az éttermek, cukrászdák, eszpresszók száma, ugyanakkor csökkent az ital­ bolt típusú üzleteké. Az idegenforgalom feltételeinek javulása, a megyénk iránti érdeklődés fokozódá­ sa, a turizmus általánossá válása magával hozta a vendégforgalom emelkedését is. A szálláshelyigényes vendégforgalom 1983-ban (87 ezer fő) mintegy negyedével volt több, mint 1975-ben. Ez idő alatt legtöbb (94 ezer) vendég 1979-ben fordult meg me­ gyénkben, azóta — 1981 kivételével — mérséklődés tapasztalható. Ez a tendencia el­ sősorban az 1979 óta erőteljesebben érvényesülő áremelkedésekkel hozható összefüg­ gésbe. Különösen a szállodáknál tapasztalható ez, a vendégforgalom ott az utóbbi négy évben évről évre csökkent.

Ellentétes a tendencia a külföldi vendégek esetében, számuk — 1982 kivételével — egyenletesen emelkedik. Míg nyolc évvel ezelőtt minden hetedik megszállt vendég volt külföldi, addig 1983-ban mar minden harmadik-negyedik, számuk megközelítette a 25 ezret. Míg az összes vendégforgalomra az átlagos tartózkodási idő rövidülése jel­ lemző, addig a külföldiek évről évre több időt töltenek itt (1975-ben 2,0 éjszakát, 1980ban 2,3 éjszakát, 1983-ban már átlagosan 3,7 éjszakát). A vendégek többsége szocia­ lista országból érkezik (Lengyelország, Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia stb.), de szá­ mottevő a nem szocialista vendégek száma is. Az előző évhez képest a külföldi vendégek száma közel másfélszeresére nőtt, míg a belföldieké több mint tizedével csökkent.

59

A megyei vendégforgalomra is érvényes az országosan tapasztalható idényszerű­ ség. Az erőfeszítések ellenére tipikusan egyidényes üdülési, utazási szokások tapasztal­ hatók, július-augusztus kiugróan magas vendégforgalmával.

★ Megyénk lakosságának részvétele a belföldi és külföldi turizmusban valamivel mérsékeltebb minden területen, mint országosan. Ez elsősorban a jövedelmi, foglalkoz­ tatottsági, rétegződési különbségekben keresendő és ezekkel a tényekkel indokolható Mivel a turizmus egyre inkább az életmód részévé válik, az abban való részvétel le­ hetőségét egyre szélesebb rétegek számára kell biztosítani. Ez nemcsak jövedelmi kér­ dés, hanem a növekvő szabad idő kulturált eltöltésének igényét is fel kell kelteni. Biztosítani kell ehhez az idegenforgalmi infrastruktúrát, elsősorban a belföldi olcsóbb szálláslehetőségek megteremtését, vonzó programok kínálatát. A pihenés lehetősége része a társadalmi közérzetnek és nem mellékes az életkörülmények szempontjából sem. A megye természeti, kulturális adottságai alapján, a meglevő kapacitások még Jobb kihasználásával idegenforgalmi tájegységeinket (Felső-Tisza-vidék, Nyírség), a legjobb adottságú kistelepülések (Csaroda, Szabolcs, Tiszacsécse, Tivadar, Tákos stb.) idegenforgalmi vonzásának erősítésével, a magánerő fokozottabb bevonásával, a falusi turizmus fejlesztésével megyénk még jobban bekapcsolható az ország idegenforgalmi vérkeringésébe. F O R R Á S O K : S za bolcs-S zatm ár m egyei Statisztikai É v k ö n y v e i (K SH ). Id egen forg a lm i é v k ö n y v 1980, 1982 (K SH ). H áztartásstatisztika, 1982 (K SH ). A lakosság id e ge n fo rg a lm á n a k társadalm i, gazdasági je llem zői, 1982 (K SH ).

Krulilla József: Folyópart III.

60

KOVÁCH

IM R E — K U C Z I T IB O R :

A kisiparról A hetvenes évtized második felében intenzívebbé vált második gazdaság a kis­ iparban is változásokat hozott. Különösen a nyolcvanas évek elején zajlott le nagyobb arányú népességmozgás, tömegesebb iparkiváltások jellemzik ezt az időszakot. (A KIOSZ jelentése szerint 1982-ben az összes kisiparos létszámának 24,7%-a ebben az évben kapott iparengedélyt és ugyanekkor 17,7%-a megszűnt.) A változások az önálló­ ak struklúrális átalakulásához is vezethettek. A második gazdaság megnövekedett — gazdasági súlyán túlmutató — társadalmi jelentősége, a kisiparosság személyi állomá­ nyának az utóbbi években végbement cserélődése szükségessé teszi, hogy a társadalmi struktúránk differenciáltabb elemzésénél ezeket a módosulásokat figyelembe vegyük. Tanulmányunkban 389 kisiparos adatait tartalmazó kérdőíves vizsgálat eredmé­ nyeit ismertetjük. A felvételt Nyíregyházán készítettük 1982. októberében. Mintánk­ ba a város önállóinak 35%-át vettük fel, amely Szabolcs-Szatmár megye kisiparosai­ nak 6,9%-a, az országosnak 0,3%-a. (Szabolcs-Szatmár megye: 5641 fő, az országban összesen 121 400 fő; a KSH 1982. december 31 -i kisiparra vonatkozó adatai.) A meg­ kérdezettek 13%-a mellék, 87%-a főfoglalkozású. A meglehetősen szerteágazó szakmákat 8 csoportba soroltuk be. Iparágak sze­ rinti bontást a viszonylag csekély elemszám miatt nem végeztünk. A szakmacsopor­ tok a következők: 1. Gépi bérmunkát végzők. Azok kerültek ide, akiknek a munkájához szakmun­ kás-bizonyítvány nem szükséges, és az önállósodás feltétele nagyobb beruhá­ zás (pl. bérfűrészelés, szállítás). 2. Nem szakmásílott, kis tőkebefektetéssel működő foglalkozások (pl. gépkocsi­ mosó, lakástakarító, síremlékgondozó stb.). 3. Nem szakmásított, jellegzetesen női foglalkozások (pl. gyöngyfűző, riselő, ké­ zihurkoló stb.). 4. Tárgykészílő és ezzel kereskedő foglalkozások (pl. seprűkészítő, szikvizes).

kosárfonó,

5. Hagyományos I. szakmában dolgozók. A kimondottan személyi szolgáltatás jellegű, szakmai kvalifikációhoz kötött foglalkozások kerültek ebbe a csoport­ ba (pl. fodrász, kozmetikus, kalapos). C. Hagyományos II. szakmában dolgozók: ipari jellegű, szakmához kötött hagyo­ mányos foglalkozások (pl. kőműves, ács, lakatos stb.). 7. Divatos szakmában dolgozók. Szakmához kötött, a hatvanas évtized végétől tömegesebbé váló szerelő jellegű iparűzés (pl. központifűtés-szerelő, autósze­ relő stb.). 8. Kereskedők.

Cl

A besorolással a tradicionális és a modernebb szakmákat, illetve a nem szakmá­ sított ágazatokon belül a tőkeigényesebb vagy inkább vállalkozási elemeket tartal­ mazó foglalkozásokat szándékoztunk megkülönböztetni. Néhány speciális, és szocioló­ giai tanulságot is ígérő foglalkozást külön csoportba vettünk. (Pl. a jellegzetesen női kisipart.) A minta megosztása szakmák szerint; gépi bérmunkások nem szakmásított szolgáltatás nem szakmásított női foglalkozások tárgykészítő hagyományos I. hagyományos II. divatos kereskedő

5,1% 4,1% 3,9% 3,1% 38,3% 24,4% 18,5% 2,3%

A kisiparosok társadalmának személyi összetétele a hetvenes évek közepétől át­ alakult, a megkérdezetteknek csaknem a 60%-a 1975 után lett önálló. A legintenzí­ vebb átalakulás a nyolcvanas évek elején zajlott le, a mintába tartozók 39%-a ek­ kor kapott működési engedélyt. A tradicionálisabbnak tekinthető, 10 évnél régebben önállók csoportja egyharmad részt tesz ki mindössze. Meglepő, hogy az elmúlt 1—3 év önállósulási hullámában az egyes szakmacsoportok közel arányosan részesednek. A személyi összetétel nagyarányú átalakulása nem hozta magával a foglalkozási szer­ kezet megváltozását. Az újonnan ipart váltók a lakosság hagyományos és eddig ellá­ tatlan szükségleteit látják el. Egyedül a nem szakmásított női jellegű foglalkozások (makramékészítők, gyöngyfűzők stb.) önállósultak a többieket messze meghaladó arányban (közel háromnegyed részben). A kisiparossá válás tradicionális, céhes jellegű útja, ahol a boltot, műhelyt nyitni kívánók mester mellett töltöttek el néhány évet az önállósulásig, megszűnt. Alacsony az önállókként kezdők aránya (14%), a többség a szakmai képesítés megszerzése után vállalatoknál, szövetkezeteknél vállal munkát, itt szerzik meg a szükséges szakmai gyakorlatot. A megkérdezettek felének 2 vagy 3, további negyedrészüknek 4 vagy en­ nél több munkahelye volt az ipar kiváltásáig. A szakmai gyakorlat hiánya mellett a kezdő tőke hiánya is gátolta az azonnali önállósulást (14% rendelkezett öröklött mű­ hellyel). A kisiparba belépőket a hetvenes évekre jellemző, és különösen az évtized végére megélénkülő konjunktúra motiválta, néhányan (14%) a munkahelyi konflik­ tusaik következtében választották az önállóságot. A kedvező külső gazdasági feltételek, a gyorsabb anyagi gyarapodás Ígérete a kisiparossá válásnak csak egyik s talán nem is a legfontosabb oka. A munkahelyi konfliktust, az ipar kiváltásának okaként a megkérdezettek 14%-a jelölte meg. Ez már önmagában elgondolkodtató arány, noha csak a kirobbant, „üggyé” vált nézetel­ téréseket takarja. A látens, felszínre nem került konfliktusok aránya ennél jóval ma­ gasabb lehet. Viszonylag kevesen választották az önállóságot tisztán anyagi megfon­ tolásból (17%), viszont a megkérdezettek fele azért nem dolgozik vállalatnál, mert önálló elképzeléseit kisiparosként jobban megvalósíthatónak véli. A rossz munkahe­ lyi közérzet jelzi, hogy 10% körüli azoknak az aránya, akiknek 5 vagy ennél több munkahelye volt. Az önállóság, szakértelem jelentősége a véleményekben is tükröződik. A szakmai tudósnak tulajdonították a legnagyobb szerepet a kisiparos munkában. A vállalkozói

62

kvalitások háttérben maradását magyarázza, hogy nincs konkurrencia, a piac meghó­ dításáért nem kell külön erőfeszítéseket tenni. A megkérdezettek 87%-ához a vevők, megrendelők, hirdetés, reklám nélkül mennek. Verseny inkább az anyagok, alkatré­ szek beszerzésében van. A mozgékonyság (sok utazgatással), széles ismeretségi kör, nagyobb információs háló sokkal fontosabb, mint a szolgáltatás piaci elismertetése. A vevők keresik a kisiparosokat és nem fordítva. Ez a tradicionális értékrend megvál­ tozásához is vezetett. A vevővel való személyes foglalkozást, a megkülönböztetett ud­ variasságot a megkérdezetteknek harmadrésze tartotta fontosnak. A kisiparosok társadalmi összetétele Életkor Az elmúlt évek nagyarányú ki- és belépései a kisiparosok megfiatalodását ered­ ményezték. A megkérdezettek 38%-a a 35 éves vagy ennél fiatalabb, ötéves kohorszban vizsgálva a mintát a 31—35 év közöttiek a legnépesebbek, ettől kezdődően töret­ len csökkenés mutatkozik. 20—25 26—30 31—35 36—40 41—45

évesek évesek évesek évesek évesek

3% 16% 19% 14% 12%

46—50 évesek 51—55 évesek 56—60 évesek 60 fölöttiek

9% 7% 8% 12%

Figyelemreméltó a 35 év alattiak magas arányszáma a középkorúakkal szemben. Az utóbbiak alacsony részvételét részben az magyarázza, hogy a feltehetően kedve­ zőtlen történelmi tapasztalatok miatt a korábban iparengedélyt visszaadok, majd ú j­ ra kiváltók a mintának 7%-át teszik ki. A kisiparba bekapcsolódásra a 10—15 éves vállalati szakmai gyakorlattal rendelkező és már megalapozott anyagiakkal rendel­ kező fiataloknak van a legnagyobb esélye. Származás Kevés a tradicionális kisiparos család, a megkérdezettek 5,1%-ának volt az apja is önálló. A mintába kerültek zöme elsőgenerációs nemcsak kisiparosként, hanem szakmunkásként is, 40%-nak mezőgazdasági fizikai, segéd- vagy betanított munkás foglalkozású az apja, és még további 20,5%-nak végeznek a szülei betanított jellegű szakmunkát (pl. heggesztö) vagy „altiszti” jellegűt (postás, kalauz). A gépi bérmunkát végzők származnak a legnagyobb arányban (65%) segéd- és betanított munkás apától. A két hagyományos szakcsoportból a hagyományos I-be (fodrász, cipész, szabó, kalapos stb.) tartozóknak előnyösebb a szülői családi státusa, mint a hagyományos II-be (lakatos, bádogos, asztalos, kőműves stb.) tartozóknak. Szakmunkás apával a legnagyobb arányban a divatos (szerelő jellegű) szakmát mű­ velők rendelkeznek (26%). A származás hatása legkevésbé a szakmához nem kötött szolgáltatás jellegű (autóápoló, sírkő-helyreállító, lakástakarító) önállóknál érvényesül. Az apák és a feleségek foglalkozása nagyfokú korrelációt mutat. A gépi bérmun­ kát végzők házastársának a fele, a hagyományos szakmában dolgozók negyede, az összes többi szakmacsoportba tartozóknak 13—18% közötti a háztartásbeli. Ügyviteli alkalmazott foglalkozású felesége a divatos szakmával rendelkezőknek van a legna­ gyobb arányban (46%).

63

Mobilitás A kisiparosság erőteljes mobilitást mutat, az előnytelen származásnak szinte nyomtalan felszámolását. Ha összevetjük az önállóak apjának és gyermekeinek fog­ lalkozását, akkor egy többlépcsős társadalmi felemelkedési út rajzolódik ki. A megkérdezettek apjának és első gyermekének foglalkozási megoszlása: foglalkozások mg. fizikai, segéd- és betanított munkás betanított jellegű szakmunkás, „altiszti” fogl. szakmunkások kisiparos, kiskereskedő közvetlen termelésirányító, érettségizett szakmunkás, értelmiségi, vezető

az apa

az első gyermek

40%

3%

20,5% 20,5% 5,1% 7,4%

11% 17% 11% 28%

6,6%

30%

Érdemes a táblázatból kiemelni, hogy a gyerekek még szakmunkásként is csak viszonylag kis hányadban foglalkoztatottak, viszont magas az értelmiségiek és a veze­ tők aránya. A legnagyobb mértékben a hagyományos I. szakmájú önállóak gyermekei választják a vezetői vagy értelmiségi pályát, míg a hagyományos II. foglalkozásúak le­ származottai körében a szakmunkásság, a divatos szakmáknál a közvetlen termelésirányító munkakör a legnépszerűbb. A gyermekek iskolai végzettségét foglalkozásuk­ kal összehasonlítva nagyok az eltérések. Főiskolai, egyetemi végzettsége 12%-uknak van. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kisiparos családokban a diploma megszer­ zését kevésbé ambicionálják, viszont a gyermekek olyan, többnyire érettségi után meg­ szerezhető szakmát sajátítanak el, amelynek birtokában jók a kilátásaik a vezető pozíciók megszerzésére. E megállapítás az idősebb önállóakra érvényes, akiknek az utódai már dolgoznak, de a tendencia jövőbeli folytatása valószínűsíthető. A megkér­ dezettek háromnegyed része vélte úgy, hogy a jó szakmához jutással, csak 18%-a, hogy diplomával, és 10%-a, hogy pénzzel segítheti a leginkább gyermekeit. Jövedelem, anyagiak A jövedelmi viszonyok tekintetében meglehetősen nagy a kiegyenlítettség, ará­ nyosan széthúzott a mezőny. A bevallott jövedelmek nagyságát illetően okunk lehet a kételkedésre, elképzelhető a lefelé való torzítás. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a megoszlás olyan, mintha torzításmentes lenne. Becsülhetően mindenki kevesebbet vallott be a ténylegesnél, de mindenki arányosan kevesebbet. Ezt bizonyítja, hogy a cluster analízissel kapott csoportoknál a jövedelem nagyságának és az anyagi ellá­ tottságnak a pontszáma mindig azonos módon és irányban változtak meg. Az ala­ csony pontszámú anyagi ellátottsághoz rendre alacsony pontszámú jövedelmek tár­ sultak, és megfordítva. Így, ha a jövedelmek nagyságára nem is, de a megoszlására következtethetünk. 40 ezer forint alatti családi jövedelemmel rendelkezik a megkérdezettek 11%-a és 91 ezer fölöttivel 13%-a. Az évi 61—70 ezer forintos kategóriában vannak a leg­ többen (20%). A megoszlás egy szabálytalan (a kisebb jövedelmek irányában jobban) ellapított haranggörbét mutat, enyhén lehajló végekkel. A kisipari munkából befolyó évi tiszta bevételt, és a családi jövedelmet összevetve ugyanakkor az állapítható meg, hogy a családok közötti jövedelmi különbségeket a házastárs fizetése döntő módon meghatározza. A kisjövedelmi kategóriákban (pl. 40—50 ezer forint körül) arányos a

64

családi (11,1%) és a családfői (26,1%) jövedelem részesedése. Várható lenne, hogy a családi bevételek haranggörbéjét némileg eltolva követi a családfői (kisiparosi) jöve­ delem görbéje. Nem így történik. A kisiparosok tiszta bevétele egy egyenesre rendez­ hető. A családi és a kisiparosjövedelmek százalékos megoszlása az egyes jövedelemkategóriák között: családi 40 ezer alatt 41—50 ezer között 51—60 ezer között 61—70 ezer között 71—80 ezer között 81—90 ezer között 91 ezer fölött nem válaszolt

11,1% 8,6% 9% 20,2% 16,2% 10,1% 12,9% 11,9%

kisiparból származó jövedelmek 26,1% 13,9% 15,8% -.3% 8,3% 4,3% 4,9% 18,3%

Az előbbi táblázat grafikus ábrázolása, sematizálva:

JovedJem kategóriák

65

Szaggatott vonallal jelöltük azt az elméleti esetet, ahol a családi jövedelmet a kisiparos tiszta bevétele határozza meg. Az ábráról leolvasható, hogy a család jöve­ delmi státusa független a családfő (kisiparos) jövedelmétől. Az esetlegesen alacso­ nyabb kisiparos-bevételeket a házastárs (és felnőtt kereső gyermeke) keresete kompen­ zálja, illetve az esetlegesen magasabb keresetű önállók családi jövedelmi státusa ala­ csony is lehet. Azok a családok járnak jól, amelyek kedvező munkavállalási straté­ giát alakítanak ki, s azok rosszabbul, akik energiájukat a kisiparból befolyó jövede­ lem növelésére fordítják. A hagyományos II. szakmával rendelkezők vannak ebből a szempontból a legelőnyösebb helyzetben, 34%-ának a házastársa háztartásbeli és se­ gítő családtag, de kiugró aránytalanságok az egyes szakmacsoportok között nincsenek. A megkérdezettek 23%-ának háztartásbeli a felesége, és az ettől való felfelé és lefelé eltérések nem jelentősek szakmánként.

A lakáskörülményeik az átlagosnál jobbnak ítélhetők. A megkérdezettek 60%-a családi házban, kétszintes lakásban illetve társasházban lakik. Családtagi és albérlő) minőségben mindössze 4% (16 fő), noha a megkérdezettek közel 20%-a 30 éven aluli. A lakások egyharmada 3 vagy több szobás, 9%-ában nincs víz és 10%-ában nincs fürdőszoba. A családi házak fele a nagyobb beruházást igénylő egyedi központi fűtés­ sel felszerelt. A laksűrűségre vonatkozóan csak becsült adatunk van, ez kb. 1,3. A kisiparosok típusai 18 változóból szerkesztettünk 1-től 50 pontig terjedő skálákat, és ezek alapján cluster analízissel csoportosítottuk az önállókat. 5 változó a kérdezett és házastársa, gyermeke iskolai végzettségét, az apa és a gyermek foglalkozását tartalmazta, egy másik változó csoport a szakmacsoportot, műhelyt, felszereltséget mérte. A vállalko­ zói vagy tradicionális elemek jelenlétét a szakmai ismeretek megújulásának mérté­ kével, az anyagbeszerzés mikéntjével, a vevők megnyerésének módozataival mértük. Az anyagi ellátottság mérésére egy külön skálát szerkesztettünk, amely a lakásnagy­ ságot, ennek komfortfokozatát, a tartós fogyasztási cikkeket vette figyelembe. E mellett még a jövedelemnagyság és a becsült órabér szerepelt. A cluster analízis eredményeként 6 jól elkülöníthető csoportot kaptunk. A né­ pesség megoszlása csoportonként a következő volt: 1. 2. 3. 5. 4. 6.

csoport: 107 csoport: 41 csoport: 41 csoport: 48 csoport: 31 csoport: 121

fő fő fő fő fő fő

(27,5%) (10,5%) (10,5%) (12%) (8%) (31%)

A csoportok ismertetése 1. csoport Az átlagostól alacsonyabb iskolai végzettségűek és az eredeti szakmájukhoz ké­ pest enyhén mobilak tartoznak ide. Hasonlóan alacsony, átlag alatti pontszámot ér- . tek el az apa, a feleség és a gyermek foglalkozását tekintve. Főként a lakásban vagy bérelt műhelyben, kis befektetést igénylő szerszámokkal és gépekkel dolgozó kisiparosok. Az üzletvezetésben tradicionálisabb beállítottságúak:

66

anyagbeszerzéshez, a vevők megnyeréséhez szükséges mozgékonyságuk az átlagot nem üti meg. A becsült órabérük, tiszta jövedelmük nagyságában és anyagi ellátottságban szin­ tén elmaradnak a többségtől. 2. csoport Származásban, iskolai végzettségben kedvezőbb helyzetű, mint az előző csoport, de pontszámaik elmaradnak az átlagtól. Gyermekeiket tovább taníttatják, és ennek megfelelő a foglalkozási státusuk is. Tradicionális habitusúak; szakmai ismereteik megújítására a piac nem kénysze­ ríti őket, anyag és alkatrész beszerzésre különösebb erőfeszítéseket nem tesznek. Szerényebb jövedelmi viszonyokkal rendelkeznek, anyagi ellátottságuk is elma­ rad az átlagtól, noha jobb, mint az előző csoporté. 3. csoport Hagyományos kisiparos csoport. A többi típustól eltérően a munkahelyi mobili­ tás útját nem járták végig, a szakmai ismeretek elsajátítása után önállóként kezdtek el dolgozni. Származásukat tekintve heterogén típus, az apa foglalkozási pontjai közel vannak az átlaghoz, de nem érik el. Az átlag itt nagy szórást takar: a segédmunkás szülők­ től a kisiparosig minden előfordul. A gyermekek iskolai végzettsége és foglalkozása nem éri el az előző csoportéi. Az önállóként kezdés eredményeként műhellyel, jó gépesítettséggel rendelkeznek. A város előnyösebb fekvésű helyein dolgoznak. Vállalkozói elemek kevésbé vannak jelen, a tradicionálisabb üzletvezetés a jellemző. Jövedelemben, anyagi ellátottságban az átlagot reprezentálják. 4. csoport Ez az előbbiektől kedvezőbb szociális mutatókkal rendelkező típus. A házastársak foglalkozási pontjai az átlag körüliek, az apáké viszont kicsit magasabb. Jellemző a szakmaváltoztalás, vagy a szakmán belüli mobilitás. Kiemelkedő, a többi öt típust jóval meghaladó magas iskolai végzettség és előnyös foglalkozás a gyerekeknél. A vállalkozói elemek erőteljesen megjelennek. A vevőkör ugyan itt is többnyire állandó, de az anyagokat és az eszközöket kapcsolatokkal, sok utazással szerzik be. Szakmai ismereteiket az átlagosnál lényegesen gyakrabban újítják meg. A legmagasabb jövedelmű és anyagiakkal a legjobban ellátott csoport. 5. csoport A kisipari tevékenységet mellékfoglalkozásban folytatják e típus tagjai. Származási adataik némileg jobbak az előző csoportnál. Iskolai végzettségük át­ laga magasabb. Zömmel fiatalok, gyerekeik még iskolások. Műhellyel részben rendelkeznek, részben nem, gépeik nincsenek. A mellékfog­ lalkozás jellegéből adódóan szolgáltatásuk piaci elismertetéséért a legtöbbet teszik. Az anyag- és alkatrészbeszerzésben kevésbé mozgékonyak a 4. csoportnál. Jövedelmük és anyagi ellátottságuk alatta marad az előző típusénak, de a többi­ ét meghaladja.

67

G. csoport A mellékfoglalkozásúakkal együtt a legmagasabb iskolai végzettségűek. A házastársak itt a legelőnyösebb foglalkozási poziójuk, az apák szintén. Fiata­ lok, a gyermekeik még iskolások. A legdinamikusabb, vállalkozó jellegű csoport. Szakmai ismereteiket folyamato­ san megújítják. Az anyagbeszerzést sok utazással, széles ismeretkörrel biztosítják. A belvárosi műhelyekkel kevésbé rendelkeznek, mint a tradicionálisabb típusok. Jövedelemnagyságuk, anyagi ellátottságuk mértéke a 4. csoportot követően a legmagasabb. A csoportosítás a kisiparosság belső rétegzettségét is feltárja. Az alacsonyabb is­ kolai végzettséghez, az apa és a házastárs átlag alatti pontszámaihoz rendre átlagos­ nál alacsonyabb jövedelem és anyagi ellátottsági szint társul, illetve ezek emelkedé­ se is mindig szabályosan együtt jár. Hasonló összefüggés mutatható ki a jövedelem­ nagyság és az üzletvitel tradicionálisabb vagy vállalkozóbb jellege között is. A cso­ portok ezeknek a változóknak a mentén hierarchikusan elrendezhetők. Az 5. és G. csoport jövedelmi átlaga és anyagi ellátottsága ugyan nem éri el a 4.-ét — ebben megtörik a hierarchia —, de származásuk, iskolai végzettségük pontszámú magasabb. Ez magyarázható azzal, hogy mindkét kategóriába fiatalok vannak. Az önállóan kezdők és mindvégig kisiparosként dolgozók típusa, viszonylag kisebb létszámuk ellenére (a minta 10,5%-a) a centrum szerepét töltik be, iskolai végzettség­ ben, a gyerekeik foglalkozásában, jövedelemnagyságban és anyagi ellátottságban az átlagot reprezentálják. A csoportba tartozók a tradicionális kisiparos típusának te­ kinthetők, ők foglalták el a város üzletileg kedvezőbb fekvésű, „patinásabb” műhe­ lyeit a belvárosban és közvetlen környékén. Hagyományos vevőkörük és üzleti kap­ csolataik vannak. Tradicionálisabb üzleti habitusuk révén tisztes, átlagos méretű jö ­ vedelemhez jutnak, amelyből egy ugyancsak átlagosnak mondható tárgyi, anyagi kul­ túrát teremtettek. A szakmáik közötti különbségeket — legyenek bár órások, szűcsök vagy műköszörűsök — eltüntetik a közel azonos egzisztenciális feltételeik és aspirá­ cióik. Azok a csoportok, amelyek e típus „alatt” vannak, az üzleti életnek szintén a hagyományos, kitaposottabb útját járják, de sokkal kevesebb sikerrel. Rosszabb fel­ tételekkel indultak; alacsonyabb iskolai végzettséggel és kedvezőtlenebb származás­ sal. A kisiparba néhány éves munkahelyi viszony után léptek be, tradicionális kis­ vállalkozói mentalitással, így aligha lehetett reményük a hagyományos önállói csoport behozására. Az első csoportba tartozók részint a lakásukban dolgoznak, kis befekte­ tést igénylő szerszámokkal, az átlagtól jóval lemaradó jövedelemért és anyagi életvi­ szonyok között. A házastársak alacsony foglalkozási pontjai azt sejtetik, hogy közöt­ tük sok a háziasszony vagy segítő családtag. A többiekhez viszonyított kedvezőtle­ nebb helyzetüket tükrözi, hogy műhelyük városbeli elhelyezkedésére ők kapták át­ lagban a legkevesebb pontszámot. Valószínűsíthetően első generációs városlakók és szakmunkások. Szolgáltatásaikat az esetleges keresletre alapozzák. A második típus sokban közelít a harmadikhoz: hasonló származásúak, a házastársak foglalkozási pontjai majdnem azonosak. Jövedelmi és anyagi ellátottságbeli hátrányaik abból adódnak, hogy sokan szakma- és foglalkozásváltás után lettek önállóak, de üzletüket tradicionális kisvállalkozási mentalitással szervezték meg. Szakmai mobilitásukból adódható előnyeiket lerontotta a hagyományos beállítódás, és megfordítva, a tradicionalitásból azok profitálnak a legtöbbet, akik nem mobilok, hanem kezdettől fogva önállósítják magukat. A kisiparhoz való „sorsszerű” kötődés hiánya ugyanakkor bi­ zonyos előnyöket is kínál. A gyerekek iskoláztatására itt a 3. típust meghaladóan tö­ rekednek.

68

A 3. csoport „fölötti” típusokban a vállalkozói elemek kerülnek előtérbe, és ezzel együtt emelkedik az iskolai végzettség is. Itt a clusterek közötti eltérések már kevésbé fejeznek ki hierarchikus társadalmi státusbeli különbségeket. A távolságok főként a jövedelmekben és az anyagi ellátottsági szintben jelennek meg. A típusok közötti el­ térések abból adódnak, hogy a vállalkozói pályájuk különböző szakaszain vannak. A 4. csoport tagjai már egy jól működő, megalapozott üzlettel rendelkeznek, és ennek eredményeként a legmagasabb jövedelemátlagot és anyagi ellátottságot produkálják. Vállalkozási aspirációik gyermekeik iskoláztatását is kedvezően befolyásolja: iskolai végzettségbeli és foglalkozási pontszámaik átlaga az előző típusokét meghaladja. Ott: az elért társadalmi státus változatlan, itt: bővített (az elért anyagi életszintnek a gyerekek érettségijével, diplomájával megerősített) újratermelésére törekednek. A legkisebb létszámú csoport (31 fő, 8%), a kisiparosság szűk elit rétege. A 6. típus vál­ lalkozási pályafutásának inkább kezdeti szakaszában van, de a 4. csoport után a leg­ magasabb jövedelemmel és anyagi ellátottsági szinttel. Zömmel fiatalok, akik szak­ mai ismereteiket a szolgáltatások iránti kereslet változásai szerint mindig készek megújítani. A többi típusét meghaladó iskolai végzettségük átlaga kvalifikálja is őket erre. A csoport magas létszáma (121 fő, 31%) arra utal, hogy belépésük az önállóak körébe megváltoztatta a kisipar struktúráját. Háttérbe szorultak (vagy szorulhatnak a jövőben) az alacsonyabb iskolai végzettségű, tradicionálisabb beállítottságú csopor­ tok. Az ötödik típust az teszi karakterisztikussá, hogy másodállásban végeznek kis­ iparos tevékenységet. Ettől eltekintve változóik átlaga a 6. csoportéval majdnem azo­ nosak. Azok vállalnak másodállásban kisipari munkát, akik nem akarnak lemondani a munkahely adta előmeneteli lehetőségekről és anyagi biztonságról, de magas szak­ mai kvalifikációval rendelkeznek, és képesek munkájukat racionálisan, a mostani vállalkozási feltételeknek eleget téve megszervezni. A kisiparosság belső rétegzésében a szakmacsoportokhoz tartozás nem játszik szerepet. A csoportokban megközelítően azonos átlagok jöttek ki erre a változóra, ki­ vétel nélkül mindenhol nagy szórással. Ebből arra következtethetünk, hogy a szakma nem struktúrába jelentősen ezt a társadalmi réteget. A jövedelemnagyság, anyagi el­ látottsági szint, a tradicionális vagy vállalkozói habitus mentén kirajzolódó csopor­ tokba meglehetősen különböző szakmák képviselői kerültek. Az interjúk készítése során tapasztaltak is ezt támasztják alá. Aspirációkban, mobilitásban, az üzletvitel rugalmasságát illetően távolabb állnak egymástól a kis­ ipari hagyományokat viselkedésben, munkastílusban megőrző és az ambíciózusabb, a ,„szakmai piacon” is folyamatosabban tájékozódó géplakatosok mint pl. a munkáju­ kat egyaránt tisztán vállalkozói alapokon megszervező lakástakarítók és fényképé­ szek. A hetvenes évtized végén, nyolcvanas évtized elején önállóvá váló, főként fia­ talabb korosztályokkal a vállalkozói elemek erősödtek fel, és ez a folyamat egybe­ mosta a szakmai csoportok közötti, korábban meglevő különbségeket. Amennyiben a kisiparosságot meghatározó társadalmi-politikai feltételek változatlanok maradnak, úgy várható a 6. csoport létszámban, jövedelemben már most is tapasztalható súlyá­ nak további növekedése, amely az önállóak belső struktúrájának átalakulásához ve­ zetnek. A népes fiatalabb korosztályok (35 éven aluli: 3,8%) megváltoztatták és to­ vábbiaknak a kisiparba belépésével teljesen átalakíthatják az erre a népességre ha­ gyományosan jellemző munka- és üzletvezetési stílust, szakmai orientációt, törekvé­ seket, ambíciókat. A kisiparosság társadalmi önbesorolása A megkérdezettek a kisipar társadalmi megbecsültségének folyamatos növekedé­ sét feltételezték az 1. világháborútól napjainkig. A legjobbnak az 1975 utáni éveket

69

tartották, ezt az időszakot 60%-uk sorolta az első helyre, és mindössze 2% Ítélte a legrosszabbnak. Figyelemre méltó, hogy az 1945 és 70 közötti éveket a minta 37%-a sorolta be a második legjobbnak, amely így messze megelőzi az első és a két világhá­ ború közötti időszakot. A kisiparosoknak a saját magukról kialakított képéhez, rétegidentilásához a jö ­ vedelmük nagysága, anyagi ellátottsági színvonaluk csak minimális mértékben járul hozzá. Szemben a második gazdaságba bekapcsolódó más csoportokkal (így pl. a háztájizókkal), akik jövedelmükkel, fogyasztási színvonalukkal „vállalnak” identitást, magukat az itt elért eredmények alapján sorolják be ebbe vagy abba a státuscso­ portba, tehát magukat mint fogyasztókat definiálják, eszköznek tekintve a gazdaság­ ba befektetett munkájukat, szakértelmüket, társadalmi felemelkedésükhöz. A kisipa­ rosok önmeghatározásukban, a társadalomban elfoglalt helyük megítélésében magas munkamoráljukat és szakmai színvonalukat tartják a legfontosabbnak, társadalmi presztízsük alapjának. A fiatalok belépése az önállók körébe és ezzel a vállalkozói elemek megjelenése nem módosította a kisiparosi munkának tulajdonított hagyományos értékeket. A meg­ kérdezetteknek több mint a fele ítélte a legfontosabbnak a pontos, megbízható mun­ kát megbecsültségük szempontjából. A munkájukkal való nagyfokú identitással, társadalmi presztízsük folyamatos emelkedésének érzékelésével ugyanakkor nem áll arányban saját rétegük megbecsült­ ségének megítélése. Kérdőívünkön rangsoroltattuk a megkérdezettekkel a városi nagy­ üzemi szakmunkások, a falusi szakmunkások, technikusok, kisiparosok, pedagógusok és a tisztviselők társadalmi presztisét. A 6 csoportból a kisiparosságot minden szak­ macsoport egyértelműen az 5. helyre sorolta, a falusi szakmunkások elé. A techniku­ sokat és a pedagógusokat a gépi bérmunkát végzők és a hagyományos I.-be tartozók azonos arányban sorolták az 1. helyre. A hagyományos II-be kerültek és a nem szak­ maszerű szolgáltatást végzők a városi nagyüzemi szakmunkásságot becsülték a leg­ magasabb társadalmi presztízsűnek, második helyre a pedagógusokat sorolták. A di­ vatos szakmával rendelkezők a technikusokat pontozták a legmagasabbra, ezt köve­ tően pedig a városi nagyüzemi munkásokat. A kisiparos rétegnek az egyöntetű utolsó előtti helyre sorolása magyarázatot igé­ nyel. Az utóbbi években tömegesen önállósultak éppen azokból a csoportokból léptek ki (szakmunkásság, részben technikusok), amelyeket egyébként a legmagasabb presz­ tízsűnek ítélték. Ennek oka az lehet, hogy az individuális érvényesülési, felemelkedési esélyek és a kisiparos réteg egészének „mobilitási” lehetősége élesen elvált egy­ mástól. Valószínű, hogy az önállósulást, ha társadalmi süllyedésként nem is élik át, mint ahogy a rangsorolásból kitűnik, de emelkedésként sem. A kisiparossá válástól az egyéni életkilátások lehetőségeinek növekedését remélik, amelyért cserébe lemon­ danak egy egyébként általuk is társadalmilag megbecsültebbnek tartott státusról.

70

Hagyomány TAKÁCS

PÉTER:

Széchenyi István Szabolcs megyében i.

A Tisza völgyének, maganak a Tiszának és mellékfolyóinak a szabályozása a XIX. századi magyarországi társadalom egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb vállalkozá­ sa volt. Megálmodásához, megtervezéséhez, kivitelezéséhez és aprólékos munkálatai­ nak bonyolításához semmivel sem kellett kevesebb merészség és kitartás, mint Goethe Faustjának a boldogságot végül meghozó nagy ábrándjához, amiért a lelkét adta cse­ rébe Mefisztónak. Magyarország Faustja Széchenyi volt. 1945-től, amikortól elvállalta a Helytartótanács közlekedési osztályának a vezetését, egyfolytában dolgozott ennek a vállalkozásnak a megvalósításán. Munkatársak tucatjait mozgósította, akik közül méltó társa talán csak Vásárhelyi Pál volt. Azonban Vásárhelyi korai halála sem aka­ dályozta meg abban, hogy ennek az „ábrándjának” a valóra váltását meg ne kezdje. 184G-ban érkezett el az idő, hogy az előzetes felmérések, mérnöki tervek, társulati szer­ vezetek létrejötte utón megkezdje azt a munkát, amelyiknek eredményeként 4 millió holdnál több földet hódított el a mocsaraktól, lápoktól, nádasoktól, szúnyogoktól, bé­ káktól és nadályoktól. Nincs most terem, és a választott téma keretei sem teszik lehe­ tővé, ennek a munkalatnak még a vázlatos felvillantását sem, csupán utalni szeretnék arra, hogy ennek az „álomnak” a megvalósítása során került életében először és utol­ jára szorosabb kapcsolatba Széchenyi Szabolcs megyével.1 Ezt a kapcsolatot, Széchenyinek Szabolcs megyéhez fűződő viszonyát, tudtommal senki nem vizsgálta eddig, és a Szabolcs-Szatmór megyei Levéltár aktái között lappanganak mindmáig azok a levelek, amelyek ékesen dokumentálják, hogy korának leg­ nagyobb álmodója és leglevékenyebb magyar embere nemcsak tervezetekből, újsághí­ rekből, barátok elbeszéléseiből, országgyűlési követek megnyilatkozásaiból ismerte Sza­ bolcs megyét, hanem maga is járt itt, és nemcsak a tiszadobi kapavágást tette meg eb­ ben a térségben, hanem több szemlét tartva, személyes kapcsolatba került a megye akkori tisztikarával, munkájának végzésekor számított a megyegyűlés aktív támoga­ tására is. íme az eddig megtalált levelek:

II.

1. a) Tekintetes Karok és Rendek, mélyen tisztelt Hazafiak! Ö Felsége legkegyelmesebb Fejedelmünk személyemmel parancsolván, az újonan felállított országos bizottság elnökéül méltóztatott kinevezni,2 — E bennem helyezett bizodalomnak úgy gondolok legjobban megfelelni, ha mindenek előtt azon tájra for­

71

dítom figyelmemet, s oda pontosítom össze csekély de ernyedetlen tehetségem jobb ré­ szét, hol anyagi tekintetben, főkép a gyakori vizáradások miatt, leginkább sinlik a hon, s hová ekkép legelsőbe vinni segítséget, kötelesség. E táj pedig, fájdalom, nem más mint a Tisza völgye, hol legnagyobb szambán üté fel lakhelyét a magyar vér, s melly völgy célszerű kézfogás és vállvetés által valódi paradicsommá emelkedhetnék, holott ma köztudomas szerint mindinkább! sorvadásnak indul elibe. Az ide mellékelt jegyzés szerint fogom ehhezképest elrendelni idei utamat; minél­ fogva bátor vagyok a Tekintetes Karokat és Rendeket ezennel teljes tisztelettel fel­ szólítani: méltozíatnának a Tisza-szabályozás tárgyában kebelükbül kiküldeni többe­ ket, kik folyó évi September 29-én este S. Üjhelyen megjelenvén, velem érintkezésbe téve magukat, annak idején jelentést tehetnének a teendőkről, hogy azután minden szükséges előkészületeket annak rendje és útja szerint elvégezve, hovahamarább megkezdhetnők azon nagyszerű munkát, melly ha sikerül, előre ki nem számítható hasznot és díszt árasztand hazánk legeredetibb részére; melly munka azonban, szétoszolva bi­ zonyosan nem, és még egyesített erővel is csak legnagyobb állhatatosság hozzájárultával fog a méltó várakozásnak megfelelhetni. Mi engem illet, semmit sem fogok elmulasztani, míg erőm meg nem szakad, mi­ kép e magasztos célhoz lehetőleg és minélelőbb közelítsünk; a Tekintetes Karok és Rendek hathatós hozzájárulása nélkül azonban, legőszinlébb törekedésem mit sem ér. Vegyék ezt szíves figyelmükre, melyen tisztelt Hazafiak, engem pedig szerencséltesse­ nek rokonkeblű hajlandóságukkal, ki legőszintébb tisztelettel vagyok a Tekintetes Karok és Rendeknek Pest, september 6-án 1845. valódi hívük gr. Széchenyi István m. p.*2 3

b) Gróf Széchenyi István, nünt országos közlekedési bizottság elnökének, folyó 1845iki őszszel a Tisza vidékén teendő útjának rendsora. Két kocsival; egy hat lovas, — és egy négy lovassal. Hó

Nap

September

27-én 28 29 30

October

72

1-én 2 3 4 és 5 6 és 7 8 9 10 és 11 12 13 és 14 15

Pestről Gyöngyösre. Gyöngyösről Miskolcra. Miskolcrul Sátoralja-Üjhelyre. S. Üjhelyen értekezés az illető hatóságok küldötteivel. S. Újhelyrül Perbenyikre. Perbenyikrül Vásáros-Naményra. V. Naményban értekezés az illető hatóságok küldötteivel. V. Naményrul Debrecenbe. Debrecenben értekezés az illető hatóságok küldötteivel. Debrecenéül Tisza-Döbra. Tisza-Dobon értekezés az illető hatóságok küldötteivel. Tisza-Dobrul Szolnokra. Szolnokon értekezés az illető hatóságok küldötteivel. Szolnokrul Szegedre. Szegeden értekezés az illető hatóságok küldötteivel.4

2. Tekintetes Első Alispány Ü r! A tiszaszabályozási tervek megvizsgálása s megállapítása végett, némeily főbb pon­ tokat a hely színén megvizsgálná szükségesnek találtatván, illy célbul teendő hivatalos utazásomat akkép rendezőm el: hogy folyó hó 28-kán éjszakára, mintegy 12 személyi kíséretemmel együtt Mándokra érkezve, s ott meghalván, másnap, azaz 29-kén Pálcá­ ra' kirándulni s innen tovább folytatva utamat, ebédre V. Naményig érni kívánnék. Megkeresem ennélfogva szíves tiszteletem mellett tek(intetes) Alispány Urat, mi­ szerint akként intézkedni ne terheltessék: hogy az említett időre Mándokon a megye mérnökével találkozhassam, egyszersmind pedig ugyan ott hat kocsi elejbe való négy­ négy, összesen 24 jó előfogatos ló, számomra készen várjon, hogy így megtekintvén az érintett kíséretében Pálcánál a vízszabályozási tekintetben nevezetesb pontokat, uta­ mat V. Naménynak folytathassam. Ki egyébiránt megkülönböztetett tisztelettel maradok Tekintetes Alispány úr Sáros-Patak, júl. 24. 1846. kész köteles szolgája gr. Széchenyi István m. p /’

3. Tekintetes Alispán Űr! Az ide másolatban mellékelt levélben kértem fel a’ vármegyei rendeket az iránt, hogy segéd kezeket nyújtsanak a" Tisza folyó medrében található hajózhatási akadá­ lyok kijelelésében. Minthogy pedig a’ megyei rendek közgyűlése későbbre eshetnék, mint a’ sürgető intézkedések halaszthatók, annak közlésével azon szívességre kérem fel a’ Tekintetes Alispán urat, méltóztassék saját lehetőségei körénél fogva is azon esetre a’ fen térin­ tetlek iránt intézkedni, hahogy a" megye közgyűlése késedelme miatt nem rendelkezik. Ki egyébbiránt tisztelettel maradtam Tekintetes Alispán Űrnak Festen 847. évi augustus 12-én alázatos szolgája gr. Széchenyi István m. p."

4. Tekintetes Rendek! Midőn tavaly egy nagyszerű nemzeti kétséget — a Tisza folyó hajózhatása körül — eloszlatandó, útnak indultam Szegedről a' Pannónia gőzösön, s akadály nélkül föl­ felé haladva e’ magyar folyón, váratlan meglepetéssel kelle tapasztalnom, mikép ha­ zánk ez ismeretlen kincsforrása a" természettől, hajózhatás tekintetében, oily kiváló tulajdonokkal van megáldva, mellyek a’ kíséretemben lévő külföldi szakértőket bá­ mulatra ragadták, nem hittem, hogy haladásomnak a’ Tisza folyó felső részéig valami

73

útját állhassa. Azonban mennyire leveretve éreztem magamat, midőn egy rendkívül száraz év legforróbb szakában útnak eredve, s’ látva, hogy a folyó szabályos partjai, s’ majdnem növekedő mélység fölfelé még kedvezőbbé teszik a’ haladhatást, egyszerre néhány tőke veszélyei utamat fenakaszták, ’s Bércéitől visszatérni kénytelenítve voltam: A Tisza folyó medrének tágassága, és szabályos volta nagyobbszerű gőzösök sza­ bad forgását is kétségkívülivé teszi: azonban nálunk, hol első esete csak általános elidegenülést szülhetne, ’s megint huzamosb időre elzsibbasztaná a kísérletek ösztönét; valamit kockáztatni igen bajos: a’ hajózásnak pedig legveszélyesebb ellensége a’ me­ derben eltakart tőkék, mellyek okozhatják, hogy nemcsak a’ hajótulajdonos társulat károsodást szenvedjen, ’s jövendőre hajóját kockára ne tegye ki a’ Tisza folyó felső részein, de az ország lakossai is elijednek a’ hajózási közlekedéstől a’ Tiszán. Midőn tehát ezen kísérletnek következéseiben fontos feladatát érzem, ’s tavaly részben félbeszakadt kísérleti utamat, a’ Tisza felső részén T. Újlakig, ez évben foly­ tatni, ’s befejezni elhatároztam magamat, ’s e részben felszólításomat egy alkalmas gőzös isméti átadásáért, nem kételkedve az illető társulat é részbeni szíves ígéretének teljesítésében, már elküldöttem, e törekvésemnek útját alig akadályozhatja valami, ha a Tekintetes Rendek szives pártfogása a’ tőkék kijelelése által minden veszélyt elháríttat a’ hajózás elöl, miért is egész bizodalmamat helyezem a’ Tekintetes Rendek e’ hazai ügy iránti buzgóságába, s ezért vagyok bátor felkérni, hogy a’ megyéjükben fo­ lyó Tisza medréoen található tőkék kijelelésére, ’s megjegyzésére kiküldött tiszavölgyi társulati mérnököknek, az illető járásbeli tisztviselők szükséges segedelmét, ’s közremunkálását megrendelni, ’s nekiek segédkezeket nyújtani kegyeskedjenek. Ki egyébbiránt mély tisztelettel maradtam Tekintetes Rendeknek Pesten, 1847. évi augusztus 10-én alázatos szolgája Gróf Széchenyi István s. k.8

III. a) A levelek nyomán feltárulnak azok a gondok, amelyek Széchenyit arra késztették, hogy Szabolcs megye közgyűléséhez és a tisztikar vezetőjéhez, az alispánhoz forduljon. Rögzítődnek az időpontok is, így hát naplója nyomán végigkísérhetjük mind a Tiszán való utazását, mind pedig a vármegyével teremtett kapcsolatát, mint ahogyan a Sza­ bolcs megyéről alkotott ítéletét is. Szabolcs vármegye közönségéhez, és az alispánhoz írott levele szerint is, először 1845 októberében járt a megyében hivatalos ügyben. Ezt az utazást részletesen rögzí­ tette a naplójában. Az idézett levél tanúsága szerint utazási tervét 1845. szeptember 6-án küldte meg. nemcsak Szabolcs vármegyének, hanem az érintett törvényhatóságok mindenikének. Pörök, társulati, egyleti ügyek, politikai viszályok, macskazenéről szóló hírek, közepet­ te készülődik az útra, amikor szeptember 15-én fejfájás tör rá, majd szeptember 17tői „pokoli" fogfájás kínozza, ami csali másnap szűnik, de szeptember 18-án és 19-én felváltva kínozza újra a fejfájás és fogfájás. Az élettől is elmegy a kedve. Rezignáltan jegyzi naplójába: „Ügy érzem, nem fogom kibírni a tiszai utat.”9

74

Szeptember 29-én mégis nekivág az útnak, és minden a terv szerint történik. Szep­ tember 29-én már Sárospatakon ünnepük a diákok és a város vezetői, majd kellemes fogadtatásban lesz része Sátoraljaújhelyen.10 Itt köszöntik Széchenyit Ung, Szabolcs és Bereg vármegye küldöttei.11 Az tárgyalások biztatóak, a környék földesurai felismerték a Tisza szabályozásának jelentőségét és számukra előnyös voltát. Az Andrássyak, Ká­ rolyiak, Lónyayak is felkarolják az ügyet. így hát nincs akadékoskodás, vagy lega­ lábbis könnyen elhárítható félreértések tarkítják csak a tárgyalásokat és az úti prog­ ramot. 1 8 4 5 . október 4-én lép Széchenyi Szabolcs vármegye földjére. Bereg megyéből Vásárosnamény felől érkezik, és először Nyírbaktán, a mai Baktalórántháza területén áll meg. A fogai tönkrementek, de a fájás megszűnt. így hát kissé megnyugodva szemlél­ heti meg gróf Dégenfeld baktai majorságát, amelyről elismeréssel nyilatkozik. Itt bú­ csúzik el Bereg megyei kísérőjétől, Lónyay Györgytől, és Szabolcs megye másodalis­ pánjára, Péchy Lászlóra bízza magát és társait, aki Nagy Icáilóba kalauzolja. A me­ gyeszékhely nem nyeri meg tetszéséi: „Puszta helység” — rögzíti benyomását.

Kíséretével és a tiszteletére összegyűlt szabolcsi nemesekkel, a tisztikar néhány tagjával a megyeházán ebédelt, ahol „nagyon sok nyíri bort ivott” . Ebéd után az első útja a megyei börtönbe vezetett. Benyomását és ítéletét egyet­ len szóba sűrítette: „Hátborzongató!” Itt borult labai elé egy fiatal rab, aki már egy éve nem volt friss levegőn, és kérlelte Széchenyit: legalább azt eszközölje ki, hogy a foglár hetenként egyszer megsétáltassa a rabokat a börtönudvaron. Széchenyi megkí­ sérelte ezt a könnyítést kieszközölni a megyei tisztikar néhány jelesebb tagjánál, Péchy László másndalispánnál, Kállay Ödön főszolgabírónál, és a főjegyzőnél, de ezek egy­ hangúlag elzárkóztak nem csak a rab, Széchenyi kérése elől is. Szigorúságukat azzal indokolták, hogy nem mernek semmit cselekedni a megyei határozatok ellen. Október 4-én este a vármegyeházán vacsoráztak Széchenyiék a megyei előkelősé­ gek társaságában. Vacsora közben és azt követően politizáltak. Hogy miről beszélget­ tek, azt még utalásszerűén sem jegyezte föld a naplójában, de annyi bizonyos, hogy a radikalizmusáról ekkor már elhíresedett Kállay Ödönnek, a nádudvari járás főszol­ gabírójának nem tetsző elveket fejtegetett Széchenyi. Alighanem ezért maradt el az az éjjeli fáklyászene is, amivel meg akarták tisztelni Szabolcs megye nemesi ifjai a „leg­ nagyobb magyart”, de mert a fáklyásmenet rendezői „túl sokat kértek, nem történt semmi". Alighanem arra szerették volna rábeszélni Széchenyit, hogy az előtte fáklyák­ kal, éljenzésekkel tisztelgőket a kormányzat szidalmazásával, Kossuth dicsőítésével köszöntse. Erre viszont a büszke gróf nem volt rászedhető, ezért maradhatott el a megtiszteltetés. Az éjszakát is Nagykállóban töltötte Széchenyi. Nem érezhette jól magát, mert a naplójának imigyen vallott erről az éjszakáról: „Nyomorúságos éjszaka. Halálos csen­ des helység nappal, annál lármásabb éjszaka, s csak elmenekülni belőle hajnalban! — Ilyen minden barbár fészek!” Indult is, mindjárt hajnalban, Debrecenbe. És a szabolcsi tisztikar, mintha még egy tőrdöfést szánt volna a grófnak búcsúzóul, a nádudvari járás főszolgabírójára. Kállay Ödönre bízta, hogy kísérje a grófot Debrecenbe. Széchenyiben a Nagykálló— Debrecen közötti út mély nyomot hagyott. Feltűnő részletességgel számolt be róla nap­ lójában. Az úton Kállay Ödönnel beszélgetett, természetesen politikáról, reformokról. K ál­ lay Ödön kifejtette, hogy ítélete szerint Deák „gyenge ember”, hiába isteníti most a magyarság, ha politikai színpadra lép, minden népszerűségét elveszíti. Kossuth egészen más ember! Ót még a nádurvari főszolgabíró — maga Kállay Ödön — is „tiszteli” .

75

Klauzál Gábor hiú, Beöthy Ödön „zsarnok és komédiás”, Szentkirályi Mór pedig egye­ nesen „bolond", akinek „hat holnapig minden évben Grafenbergben kellene” gyógyíttatnia magát. Eötvös „magas” , a íellegekben jár, Szalay László pedig érthetetlenül „mély". Felelős kormányra lenne szükség, és a korteskedésnek mindenkorra véget kel­ lene vetni. Végül pedig leszögezte Kállay Ödön, hogy a „nemesség elrodhatott” , ő job­ ban bízik a népben, mert „a népben több e r ő . . . van” . Ezt követően politikai hitval­ lását is megfogalmazta: „Én elibe teszem a szabadságot a nemzetiségnek” — mondot­ ta. Széchenyi bizonyára több ponton ellentmondott Kállaynak, valószínűleg vitatkozott is vele. Egy ponton azonban bizonyíthatóan megingatta meggyőződésében a radikaliz­ musáról híres politikust: „De ha szabadságot akar, és feláldozza a magyarságot, ugyan milly nemzetiség alapján reméli elérhetni azt?" — kérdezte tőle. Erre a kérdésre Kál­ lay nem válaszolt, csak „meghökkent". Ilyen és hasonló témákról beszélgettek, vitatkoztak Debrecen város határáig, aho­ vá Széchenyi elé érkezett a város kapitánya, és Kállay Ödöntől átvette a vendég kalau­ zolását.12 Széchenyi hangulata Debrecenben megváltozik. Kedélye nyugodtabb, kiegyensú­ lyozottabb lesz, bár kritikai észrevételeit itt sem hallgatja el, de megszaporodnak a di­ csérni való dolgok és jelenségek. Mindenekelőtt a debreceni színi előadások nyújtanak számára vigasztalást. A szabolcsi tüskék azonban még itt is szúrják. Felháborodva meséli el, hogy mit tapasztalt a nagykállói börtönben, és döbbenetére egy „szabolcsi úr” vitá­ ba szállt vele, de csak addig, amíg meg nem tudta, hogy Péchy László másodaliispántói származnak Széchenyi értesülései. Ekkor derült ki, hogy a vitatkozó Elek Mihály fő­ szolgabíró volt, Péchy László ellenlábasa a legutóbbi tisztújításon. így hát most Szé­ chenyitől szerzett érveket ellenfelével szemben. Október 5-én este, a debreceni színház előadását hallgatva is megszúrják még a szabolcsi tövisek Széchenyit. Ahogy belépett a nézőtérre, a debreceni éljenek közé sza­ bolcsi „pisszegések vegyültek". Ez akkor derült ki, amikor október 7-én, a szabolcsi nemesek Debrecenből való távoztával, csak „vegyítetlen éljeneket” kapott a nézőktől a gróf.13

b) Második útját. 1846 nyarán tette Széchenyi a Tisza völgyében. Most Dél felől in­ dult, hogy felfelé a Tiszán haladva, a folyó menti vármegyék vízszabályozási társula­ taival találkozzék, és a tervezett átvágások és nagyobb földmunkák térségeit szemé­ lyesen is megszemlélje, ezúttal Paleocapa olasz mérnök társaságában. 1846. július 15-én este 11-kor indult Feslről Szegedre,14 ahonnan július 18-án a Pannónia gőzhajóval haladtak fölfelé, és július 23-án már Tokajból címezte levelét a Dunagőzhajózási Társaság Igazgatóságához. Tovább szeretett volna hajózni, de Tiszabercel térségében elakadtak. Nem az alacsony vízállás miatt, nem is a Tisza vízszántjének elégtelensége miatt; a folyó medre volt tele farönkökkel, tőkékkel, meg nem jelölt akadályokkal, amik kockára tették a gőzhajó biztonságát, és Széchenyi nem akarta a vállalkozókat elriasztani azzal, hogy az első hajóúton léket kap a gőzhajó. Ekkor ugyanis már a Tiszagözhajózási Társaság szervezésén töprengett. Visszafordította hát a Pannóniát, ő pedig társaival, kocsin, szekereken folytatta az útját. Ezért került sor a július 24-én Sárospatakról keltezett levél megírására, melyet fentebb idéztem. A végrehajtás most is pontosan igazodik a tervhez. Július 28-án Széchenyi már Mánüokon tölti az éjszakát, gróf Forgách Antal vendégszeretetét élvezi.15 1846. július 28-án Sátoraljaújhelyből indult Széchenyi, hogy Királyhelmecen talál­ kozzék Paleocapa mérnökkel, s Majláthol is magukhoz véve, Csapon találkozzanak az

76

Ung megyei küldöttséggel. Az ebédet Győröcskén költötték el, ahonnan egyenesen Mándokra hajtottak. Széchenyi ezúttal is rossz hangulatban volt. Mindentől undoro­ dott, és a nemezist átkozta, amiért a „káoszból” életre „emeltetett”. Kedélyét bizo­ nyára rontotta, hogy július 27-én Zemplén, Bereg és Ung megyékben roppant szél­ vihar dúlt. Szabolcsba érkezve pedig az eső esett vigasztalanul és reménytelenül. Jú­ lius 28-tól július 31-ig hol dühöngve, hol erősen, hol szakadatlanul, de mindvégig esett.15 Tiszaparti szakaszokat látogatni, a tervezett átvágásoktól a megyei mérnökök­ kel helyszíni szemlét tartani nem lehetett szívderítő ilyen körülmények között. Mégis, mintha a végzete üldözte, kényszerítette volna Széchenyit, alig pihent meg az „igen kényelmes” éjszakai szállásán Mándokon, másnap délután, július 29-én, már Tiszakerecsen—Komoró közötti szakaszt vizsgálja, ezúttal Kállay Menyhért, Szabolcs megyei első alispán kíséretében, aki innen, még ugyanazon a napon, Vásárosnaményba kíséri. Itt Lónyay György és Eötvös Tamás „veszekszik" Széchenyi vacsora-vendégsé­ géért. Végül Eötvös Tamásnál vesz részt egy „nagy vacsorán”, egy feltűnően „nedves házban". Másnap reggel Vásárosnaményból Beregszászba kocsizik, a reggelit már ott költi el, majd délben Tiszaújlakon szemléli a partszakaszt, és a népet. Keserű ítélet kéredzkedik a naplójába: „Zilált táj, toprongyos nép, hanyatlás — elrothadt urak!” 17 Innen másnap reggel újra Vasárosnaményba szekerezik, „hosszú ebéden” vesz részt, majd estére Nyírbaktára kocsizik, ahol Dégenfeld Imre vendége.18 Baktárói au­ gusztus elsejen indul Dégenfeld gróffal Debrecenbe, Nagykálló és Téglás útbaejtésével. Nagykállóban, a megyei tömlocben újra meglepetés várja. Megtekintheti Geszten Józsit, a híres nyíri betyárt, akit a nép legendás alakká növesztett. Nagykállóból ezúttal nem KálLay Üdön, a Geszten Józsi ügyében vizsgálódó nád­ udvari főszolgabíró, hanem Kállay Menyhért alispán kíséri Széchenyit Tégláson ke­ resztül Debrecenbe. Vele sincs azonban több szerencséje, az úton politizálva, „csak­ nem összeakaszkodtak” .19 Debrecen azonban megint vigaszt hoz Széchenyinek. Csillog, ünnepük, es önma­ gát „zseniálisnak" nevezheti naplójában. Csak a szabolcsiak ellenkeznek ismét tervei­ vel, érveivel. Bónis Sámuel, Elek Mihály és Szunyogh Elek táblabíró.20 Végül azonban a legellenségesebb Bónis Sámuel is a pártjára áll.21 Teljes tehát a siker.

c) Az 1846-os kudarc, a tiszaberceli fatuskók és gyökerek nem veszik el a kedvét Széchenyinek. Feltette magában, hogy a Tisza völgyének szabályozását nem csak meg­ szervezi, a tiszai gőzhajózást is megindítja. „Csak tőlünk függ, virágzó kerteket, szor­ galmasan működő gyárakat és szabad embereket állítani oda, hol ma róka és farkas lappang, szomorú jószág teng és szolganép henyél” — írta 1831-ben. ö mindent megtett, hogy ami tőle függ, azt valóra váltsa. 1847-ben újabb utat tervez, ismét gőzhajóval, fel a Tiszán. Szabolcs megyének is megírja tervét. Kéri a niegyegyűlést, gondoskodjon a Tisza medrét éktelenítő akadályok elhárításáról, legalább látható jelzéséről, hogy a gőzhajó épségét ne kockáztassa, ezáltal a vállalkozók kedvét ne szegje a tiszai gőz­ hajózás megszervezésétől és megindításától. Szeptember eleje és 20-a között újra vé­ gigjárja a Tiszát, ellenőrzi a szabályozási munkát, agitál, szervez, tevékenykedik, cse­ lekszik. Utolsó zápfogát is elveszíti, de az energiája emberfölötti. Űzi, hajtja a jobbí­ tani akaró szándék. 56 éves. Mint egy megszállott, mint aki érzi, hogy kevés ideje van már a gyakorlati élet, a gazdasági építőmunka végzésére; tárgyal, pöröl, agitál, uta­ zik, kunyerál, pénzt teremt, megaláztatásokat tűr el, könyörög, és viseli a vádaskodólc szidalmait.

Az 1847-es tiszai útjának szabolcsi vonatkozásait még nem ismerjük. Elkallódtak a vonatkozó iratok, vagy nehezen fellelhető helyen lappanganak?! Reménykedjünk, ezek is előkerülnek egyszer. Ezek annál is érdekesebbek lehetnek, mert amikor 1847 szeptemberében a Tiszát járja, gondolatait már az országos politika foglalkoztatja. El­ indulása előtt már tudta, hogy Kossuth fellép Pest megye követeként. Mikor hazatért Pestre a tiszai útjáról, ő is bejelentette, hogy követi tisztségre pályázik. Belemerült hát az országos politikába, és 1848 márciusában közlekedési és közmunkaügyi miniszter lett. Ilyen minőségében újra kapcsolatba került a Tisza szabályozásával, a közutak, vasutak tervezésével; az országos közlekedési koncepció kidolgozása az ö feladata lesz, mely koncepció szintén érintette Szabolcs megyét is. Ez azonban mór kívül esik az itt vázolt témakörön.

JE G Y ZE T E K

1. A T isza sz a b á ly o z á sá ró l az u tóbb i m ásfél, e g y évtized sorá n n a g y o n ran gos m u n k á k je le n ­ tek m eg. E zek m in d en ik ét fe lid é zn i e b b en a je g y z e tb e n lehetetlen . Ezért csak arra a n éh á n y ala pvető m iire h iv a tk ozn ék , am e ly e k k ü lö n is k ie m e lik a F első-T isza v id ék én ek g on d ja it Ily e n e k : B otár Im re—K á ro ly i Z s ig m o n d i v á s á rh e ly i P ál a T isza -sz a b á ly oz á s terv e z ő je . V íz­ ü g y i T örtén eti F ü zetek , 2. B p . 1970.; B otá r Im re—K á r o ly i Z s ig m o n d i A T isza sza b á lyozá sa , I. rész, 1340—1879. V íz ü g y i T ö rté n e ti F ü zetek , 3. B p. 1971.; M észáros V in c e ; S zéch en y i és a m ag y ar v ízü g y e k . B p . 1979.; L ászlórry W o ld e m á r : A T isza. (V ízi m u n k á latok és v íz g a z d á l­ k od á s a tiszai vízren d szerb en .) B p. 1983. 2. S zéch en y i 1845. au gusztu s 17-én kapta kézhez azt az u r a lk od ói levelet, a m ely b en kin evezték a H elytartótan ács K ö zlek ed ési B izottságán ak eln ö k é v é . 3. A lev elet S zé ch e n y i titkára irta, csak az aláírás au tograf. A levél c ím z é s e : S za b olcs m egye n em e si R e n d je i. L e lő h e ly e : S za b o lcs-S za tm á r m e gy e i L ev éltá r (to v á b b ia k b a n : S z.-S z. m. L.) IV. A . 1. A cta politiea, 1845. 45. cs. 1233. d b .; Lásd m ég u. o. S za bolcs m eg y e K öz g y ű lési je g y z ő k ö n y v e : 2023/1845. sz. A z itt érintett utazásáról m é g : S zéch en y i levele L ó n y a y G á b o r ­ hoz. P est, 1845. szept. 0. (G r ó f S zé ch e n y i István lev elei, ö s s z e g y ű jtö tte , elő sz ó v a l s je g y z e ­ tek k el ellátta M ajláth Béla. I—III. B p . 1891., a to v á b b ia k b a n : M ajláth, I—III.), III. k. 364. 4. Az útiterv a fe n ti levél m ellék lete, le lő h e ly e u. o. S za b olcs-S z a tm á r m e g y e J á rm y Józseret. a „S z a b o lcs fe lv id é k i víz sz a b á ly o z ó társulat” e ln ök ét bízta m eg S zéch en y i fog ad ásáv al. T o m y o s p á lc a . 6. A lev él c ím z é se : T ek in tetes K á lla y M en y h ért S za b olcs m eg y ei E lső A lisp á n y Ü nnak! Csak az aláírás szárm a zik S zé ch e n y i k e zé tő l. L e lő h e ly e : S z.-S z. m . L. A lisp á n i ira tok , 1846. II. 162. sz. 7. A levél cím z é se : T ek in tetes K á lla y M en y h ért úrn ak, T . S za b olcs m egy e első alisp án ján ak , N a g y k á llón . L e lő h e ly e : S z.-S z. m . L. IV. A . 1. A cta p olitika; 1845. 45. cs. 1233. d b . A z 1847ben keltezett lev él v a g y k é ső b b i ren d ezés so rá n k erü lt az 1845-ös aktáh oz, v a g y az Intézke­ dés után, m int h a son ló tém ába v ág ót, a k o ra b e li lev éltá ros csatolta a két év v el k o r á b b i a k ­ tához. A z alispán in té zk e d é se : S z.-S z. m. L. IV . A. 5. A lispánt ira tok , 1847. L. 248. 8. A levél m ásolat. L e lő h e ly e : S z.-S z. m L. IV. A. 1. A cta p olitik a , 1845. 45. cs. 1233. db. A fen t em lített m ó d o n kerülh etett ide ez is. 9. S zéch e n y i h a n gu la táról es k e d é ly á lla p o tá r ó i: S zé ch e n y i Istv á n : N ap ló. B p. 1978. (tov á b b ia k ­ b a n : N apló) 1031—84. Az idézet az 1845. szept. 21. b e je g y z é sb ő l. 10. N apló. 1085., szept. 29. 11. N ap ló. 1085., szept. 30. 12. M in d ezek ről r é szle te se n : N ap ló. 1086— 1087., o k t. 4. és 5. 13. N ap ló. 1086—1087., okt. 5. cs 7. 14. N ap ló. 1115., 1846. jú l. 15. 15. N ap ló. 1417., jú l. 28. Lásd m eg ezzel az utazásával k a p cso la tb a n : M ajláth , III. 410—430. o ld a ­ 16. 17. 13. 19. 20. 21.

78

lain k ö z ö lt le v e le it S zéch en y in ek . N ap ló. 1.117—1118. N ap ló. 1117., jú l. 30. N ap ló. 1117—1118., jú l. 31. és au g. 1. N ap ló. 1118., aug. 1. N ap ló. 1118., aug. 3. N ap ló. 1119., aug. 6.

Irodalom ANTAL ISTVÁN:

Szelíd fenegyerek... — Beszélgetés Csák Gyulával —

Csák Gyula

Oroszlánsörényes fényképével, írásai­ nak hírével hamarabb találkoztam, mint vele. Aztán hónapokig kerestem üzletek­ ben, barátoknál, antikváriumban a „M ély­ tengeri áramlás"-t. S lassan elém került már minden könyve, de az akkoriban nagy port fölvert szociográfia csak rövid baráti kölcsönként került olvasmányaim közé, könyvtáram polcára. Színdarabjának nyír­ egyházi bemutatóján találkoztunk. A szín­ ház ügyelői szobájában a számtalan zavaró „tényező’' közepette, ajtócsapódások döre­ jében, énekpróba, rohangálás ricsajában nagyot beszélgettünk. S most hallom, hogy útra készül. Mégpedig Indiába. Csodálkoz­ nék, ha nem könyvvel, kézirattal térne meg onnan. De hogyan vezet az út a „mesés Indiáig” ? Csak a kiindulópontot, Nyíregy­ házát ismerjük.

— Nyíregyházán születtem, valóban, de nem ebben a megyében, inkább Hajdú­ ban, meg Biharban élnek rokonaim. A születésem után ugyanis nagyon hamar el­ kerültem ebből a városból, pár hónapos lehettem. Püspökladány határában egy ta­ nyán, Bánfipusztán nevelkedtem. Ott ismerkedtem meg az emberi, a tárgyi világgal, onnan származik összes gyerekkori élményem. Lehet, hogy közigazgatásilag más az a vidék, de történelmileg nagyon is rokon, gondolkodásában nagyon is szoros kapcso­ latot mutató ez a két táj, Hajdú és Szabolcs. A születés jogán, a rokonság okán tehát itt is otthon érzem magam. Anyám szülei egyik ágról ladányi, másik ágról karcagi parasztemberek, cselédek voltak. S abban az időben a parasztlányok egyetlen felemelkedési lehetősége az volt, ha urakhoz álltak, városba cselédnek. Anyámmal is ez történt. Előbb Ladányban cselédeskedett, majd Debrecenben. S itt következett be az, amit Kosztolányi az Édes Annában oly gyönyörűen megír, hogy megesett, teherbe esett édesanyám. A gazdái elzavarták, s akkor került Nyíregyházára, szintén ilyen házi cselédnek. így születtem én a nyíregyházi kórházban. De hát anyám engem nem tudott tartani — nyíregyházi gazdái is elküldték, ahogy engem világra hozott —, mivel nem volt más lehetőség, hazavitt engem a szüleihez, Ladány mellé, a tanyára.

79

. . . abban az időben az apa nélkül, cselédsorban cseperedő gyerek keltős keresztet cipelt. A szegénységét és a megbélyegzettségét. Erős voll a társadalmi megítélés a „zabigyerekkel” szemben. — Veres Péter Számadás című önéletírását azzal a mondattal kezdi, hogy: „ . . . Szerelemgyerek vagyok . . . ” Ez nagyon bátor mondat volt az ő részéről, túl azon, hogy természetesen igaz. A szűkebb vagy tágabb közösség nagyon erősen elítélte, le­ nézte a házasságon kívül születetteket. Ehhez jött a másik társadalmi hátrány, hogy végtelenül szegények voltunk. Amíg iskolába nem mentem, a biblián és egy kalendá­ riumon kívül egyetlen könyvet sem láttam a házunkban. A mélyreszoritottságom szül­ te bennem a kiemelkedés vágyát. Ügy gondoltam, mai fővel, hogy több energia gyűli bennem össze, mint a normális családban nevelkedett gyerekeknél. Több akartam lenni náluk . . . Ebben engem nagyon sokat segített egy elemi iskolai tanítóm. Persze ez is egy magyar kultúrhistória. A parasztgyereket felkaroló tanító. . . Az én tanítóm Dorogi Márton volt, néhány éve meghalt. Szűcs Sándorhoz, Balogh Istvánhoz tartozott, Györffi Sándor tanítványaként foglalkozott a magyar parasztsággal, a néprajzzal. Az ő könyv­ tárában például naprakészen, szinte a megjelenés pillanatában kézhez kaphattam a népi írók könyveit. Ezek nekem nemcsak élményt, de programot is jelentettek. K i­ emelkedésem programját. Ha nincs másom, mint a papír, ceruza és a gondolat, akkor, ha ez eljut az olvasóhoz, esetleg cselekvéssé válhat. — Magam is szinte „romantikus” előjelnek tartottam ezt. Abban az időben a közeli Debrecenben kerül sajtó alá a népi írók könyveinek zöme. S akkor akad egy jó szándékú tanító, s rajta keresztül a sorstársnak ad mintát a toll. De maradjunk még a családnál. Soha nem merült fel az írói kíváncsiság, emberi kíváncsiság köré­ ben a nemlétező apa felkutatásának gondolata? Őszintén szólva majd tízéves koromig én alig tudtam, hogy az én születésem körül valami baj van. Tanyán éltünk, anyám nevét viseltem, őt úgy hívták, hogy Pál Julianna, az én nevem Pál Gyula volt. Az első engem megrázó és a környezetemet átalakító tényező az volt, hogy tízéves koromban anyám férjhez ment. Nagyon rövid életű, és nagyon rossz házassága volt szegénynek. De az „apám” adoptált engem. így lettem Csák Gyula. Mégpedig úgy, hogy egyik napról a másikra úgy szólított a tanító. Ekkor kezdtem el a sorsomon gondolkodni. Mert addig, ha szegényen is, de szeretettől övezetten nevelkedtem. Nagyanyám anyámat jelentette, nagyapám, apám helyett apám volt, mert az édesanyám szinte élete végéig cselédeskedett, s így nem tudott engem nevelni. Az írói feladat vállalásához a tanítóm ösztönző ismeretsége mellett ez mozdított előre. A helyzetem megfélemlített, szorongásokat okozott, és úgy próbáltam belőle ki­ törni, ahogy Németh László írja, hogy megpróbáltam tanulmányozni, megérteni azt amitől félek, ez pedig a valóság volt. Ez a valóságvizsgáló törekvésem mindig meg­ maradt, mert mindig azt érzékelem, hogy az emberek körül az események mindig gyorsabban peregnek, mint ahogy azt földolgozhatnánk, mint ahogy magyarázatot ta­ lálhatnánk a dolgokra. Én a megértést kívánom segíteni. Érteni, és segíteni megértem Ezért vonzódok a szociográfiához . . . Nos kutattam-e valaha az apámat? évente egyszer-kétszer találkoztam csak hogy egyikünk sem akart róla beszélni, hallottam, hogy abban az időben, mikor

80

Nem, nem kutattam, mert gyerekkoromban anyámmal, felnőtt koromban pedig, mint­ én sem hozakodtam elő vele. Rokonaimtól én születtem, illetve azt megelőzően valami

katona, vagy csendőrlegény sertepertélt anyám körül. Ahogy az már lenni szokott, a cselédlányok körül ilyenfélék mozogtak. Volt valaha egy romantikus periódusa az életemnek, mikor arról álmodoztam, hogy szembe jön velem egy férfi az utcán, és így szól: én vagyok a te apád. De mindig elhalt ez a vágyakozás a meleg családi lég­ körben, amit nagyapámék teremtettek. — A ladányi szociográfia, A szikföld sóhaja utal a gyermekkorra, a tanítókra, de az már a felnőtt ember visszapillantása, értékelése. A felnőtt korig azonban még van miről szólnunk. Szegények voltunk, — mint már mondtam. Tanítóim fölfigyeltek ugyan, hogy eleven eszem van, tettek is bágyadt kísérleteket, hogy továbbsegítsenek, de szinte semmi esélyem nem volt. Negyedik elemi után nem tudtam továbbmenni, csak egy esztendő múlva a református egyház ösztöndíjával kerülhettem egy pesti polgári is­ kolába. Ekkor ugyanis már anyám Budapesten volt cseléd, és fölvitt magához a cseléd­ szobájába. Persze egy év alatt ott is kitelt az ideje, és akkor visszakerültem Ladányba. Nagyszüleim, látván tanulási lázamat, meghozták azt a majdnem emberfeletti ál­ dozatot, hogy taníttassanak. A püspökladányi polgári iskolában aztán egy újabb cso­ dálatos pedagógusegyéniséget sodort elém a sors. Retteghyné, Annuska nénit. Az al­ földi néprajzosok ismerhetik őt, aki egy igazán nagy műveltségű, rendkívül jó ember­ érzékű tanárom volt. Még a közepes képességű gyerekeket is meg tudta nyerni az óráinak, ö megsejtett valamit az én érdeklődésemből és segített könyvekkel, irányí­ tott, sokat beszélgetett velem. Sőt, amihez nagyon értett, új érdeklődést ébresztett bennem. Szinte észrevétlenül lettem a szellem embere, noha nekem otthon meg kellett fog­ nom a munka végét. így ma is ki tudom fogni a lovat, kaszálni tudok, s a feleségem­ mel, akinek szintén vannak falusi emlékei, vettünk egy kis parasztházat, no nem az anyagi gyarapodás, mint inkább a munkával pihenés okán. — Iskolái szinte egybeestek, legalábbis a polgári utolsó évei a háborúval. Itt az­ tán volt negyventől ötvenig tíz olyan esztendő, amikor peregtek az ember körül az események. Mozdult a világ . . . — 1945-ben végeztem el a polgárit. Éreztem én, hogy tovább kellene tanulni, de a lehetetlenségét is tudtam. Elmentem először bádogosinasnak, aztán kovács mellé, aztán üvegesnek, kárpitosnak, de voltam fodrászinas is. Még mindig meg tudom egy ember fél arcát borotválni, de a másik felét már nem. De ezek csak amolyan kény­ szerpályák voltak, mint ahogy a csapongásból is kitűnik. Azt kerestem, azt kutattam, hogy hogyan tanulhatnék. Leveleztem Retteghyné, Annuska nénivel, aki egyszer csak azt írta nekem, hogy — ő úgy tudja — Debrecenben alakult valami kollégium, ahol a magamfajta szegényebb sorsú gyerekek tanulhatnak. Hát ez volt az a híres-nevezetes, sorsomat máig meghatározó NÉKOSZ. A népi kollégiumi mozgalom. 1947-től ez volt a szellemi, közéleti közeg, ahol éltem. A debre­ ceni Csokonai Kollégium diákja lettem, A felszabadulás már korábban megtörtént, de az én felszabadulásom ekkor kezdődött meg, ez volt. — Izgalmasabb, érdekesebb kor és vitatottabb mozgalom aligha akad ebben az időben. Itt történelmi lehetőséget kapott az akkori ifjúság, egy olyan szituációban, amikor valóban számítottak a teljesítményből fakadó ítéletek. Demokratikus légkörű közéletet jelentett ez. Valahogy akkor nem volt „ifjúsági probléma” . . .

81

— Abban az időben az ország egészének alaphangulata a lelkesedés volt. Akik gazdaságilag vagy társadalmilag vesztettek az elmúlt rendszerhez képest, azok nyilván nem lelkesedtek, de az alaphangulat emelkedett volt, Mi a tanulás soha nem látott lehetőségét kaptuk, s olyan önkormányzatunk volt, amihez foghatót azóta sem láttam — sajnos — Magyarországon. Ezt a tízezer főnyi, demokratikusan szervezett társasá­ got — erényeivel, apróbb-nagyobb túlzásaival együtt — nem is tudta aztán elviselni már az a kor, amelyet a „személyi kultusz” korának nevezhetünk. Megszüntették ... — Volt ebben a társaságban egy olyan tiszta erkölcsi töltés, ami sokuknak egy életre szóló élmény. A különlegeset, az egyéniség jegyeit egyetlen közösség sem viselte olyan kollektív türelemmel. És talán hiányoznak is ezek a karakterek a mai közélet­ ből. Mindenféleképpen egy életre szóló útipoggyász ez, ahogy én tapasztalom ... — . . . „Sej a mi lobogónkat fényes szellők fú jjá k . . . ” Ennek a dalnak van egy strófája, ami így szól: „holnapra megforgatjuk az egész v ilá g o t...” Mi őszintén hit­ tünk a világ megváltoztathatóságában. És úgy hittük, hogy a hogyant is tudjuk. Ha volt valami hibája a NÉKOSZ-nak, akkor ez a naiv hit volt a gyengéje, és a későbbi megbicsaklások gyökere. Ügy gondoltuk, elég a jóakarat. Azért végtelenül kedves évei ezek az ember életének, mert ez a tiszta hit önzetlen volt legtöbbünknél. Döbbenten látom én is — ha összejövünk volt NÉKOSZ-osok —, hogy nincs az a szabadkőműves páholy, luteránus közösség, titkos egylet, mely ekkora összetartást je­ lentene, függetlenül a megtett életpályáktól. — Hogyan tovább? A NÉKOSZ feloszlatása után merre vezetett az útja? — Már diákkoromban írtam a Tiszántúli Néplap számára. Fölajánlották, hogy lépjek be a laphoz újságírónak. Ekkor nagy hiány volt képzett emberekben . . . Két évig dolgoztam a lapnál, járva a vidéket, s úgy gondolom, hogy ekkor kapott erőre a falu valóságát vizsgáló népi írói örökségem is. Indult Debrecenben egy Építünk című folyóirat, és abban jelent meg az első novellám 47-ben, vagy 48-ban .. — Az ellentmondásokkal hogyan találkozott az ember? Ekkor már akarva-akaratlanul föl lehetett fedezni az eszmék és a valóság között feszülő ellentmondásokat. . . — Egy időben divat volt megtagadni mindent, amit akkor az ember csinált. Én semmit'nem tagadok meg abból az időből, holott jól tudom, hogy az én újságírói te­ vékenységem is része volt az akkori világnak, annak a kornak. Azt sem akarom, hogy azt higgyék, hogy én mindent láttam, tudtam előre. Nem. De azt nyugodtan vállal­ hatom, hogy a nagyon durva és ostoba szélsőségeket már érzékeltem, érzékeltük, és szerény lehetőségemhez képest én elutasítottam, pontosabban igyekeztem nem része­ sévé válni. Hogy az ország nem arra halad, amerre mi a NÉKOSZ-ban elképzeltük, azt már sejtettem, de — és erre megint csak a NÉKOSZ szoktatott rá — magamban kerestem a hibát. Ahogy Majakovszkij fogalmaz, úgy gondoltam, hogy én vagyok az, aki kilóg a sorból. Eszem ágában sincs glóriát fonni a fejem köré, de 1948 után leg­ közelebb 1964-ben jelentkeztem írással. Meg kellett élni ezeket az éveket, és fel kel­ lett dolgozni — önmagunkban is — a konfliktusokat. — Önhöz rendkívül közel áll a paraszti lét, és úgy gondolom, mindannyiunkat, fűz valamilyen szál a magyar falvakhoz. Magam is — igaz már csak történetként — újrahallgattam, hogy a tsz-szervezés első évei bizony tragédiákkal, túlkapásokkal, ne­ hézségekkel teli évek voltak. Lovuk nyakára dőlve siratták földjüket azok, akik éppen

82

hogy csak belekóstoltak az önálló gazdálkodásba. Szóval nagyon göröngyös, fájdaltnas volt a kezdet. — A Mélytengeri áramlásban úgy ítélem meg ezt a korszakot, mint a magyarok kereszténységre való térítésének időszakát. Ez is, az is szükséges, de óriási megrázkód­ tatás volt. Szívvel látta az ember a bajt, míg az esze tudta, hogy ez kell legyen. Én is olvastam a népiektől a dán szövetkezetről, tudtam, hogy így lesz jó, de a valóság nem akart rímelni akkoriban a szép szándékokhoz. 1953-ban szereltem le a katona­ ságtól. Ekkor kerültem a Szabad Földhöz. Itt már érződött a változás. Aztán 1957-ben már az ÉS-nél dolgoztam, ott majd tíz évet lehúztam. Ezt követte a több éves szabad úszás, és ezután kerültem az Írószövetség titkárságára. Most pedig Indiába készülök kulturális küldetésbe, több éves munkára. Ez az egzisztenciális része a pályámnak. Az írói út azonban bonyolultabb ennél. Föl kellett tennem — önmagámnak is — a kérdést: végül is milyen ez a Magyarország? A sematizmus hamissága után kellett valami más. És ekkor kezdtem el megírni a Mélytengeri áramlást. Azért vállalkoz­ tam szociográfiára, mert élt bennem a népiesek abbéli hagyománya, és mert éretlen­ nek éreztem magam a szépirodalom művelésére. Első ilyen írás volt ez abban az idő­ ben, s én egyáltalán nem hittem volna, hogy akkora vitát kavar, hogy majd egy esz­ tendeig kavarog tőle az irodalmi, politikai közélet. Egy kollégám egy interjúban föl is tette a kérdést, hogy én fenegyerekként, szándékosan tervezem a magam irodalmi botrányait? őszintén mondhatom, soha sem számítottam rá és alkatomnál fogva in­ kább irtóztam az ilyen hírnévtől. De a valóság megírásáról nem mondhattam le. — Nem tartott az „új népies" címkéjétől, mikor a magyar falu valóságát kívánta megírni? — Én a népi írók ideológiáján, a református egyház igéjén és a NÉKOSZ légkö­ rében nevelkedtem. Voltak ezekben a körökben olyan ballasztok, amelyek egy narodnyikos, romantikus „népképet” hordtak. Ezektől a hatvanas évekre igyekeztem szaba­ dulni. De európai írónak készültem mindig, nem akartam sem urbánus, sem népies köntösbe bújni. Sokat kaptam viszont ez utóbbiak erkölcsiségéből. De engem mindig az „elevenboncolás” érdekelt. Az élő társadalom jelenségei. Fontos a holtak boncolása, a történelem is, de engem a mai, élő társadalom betegségei érdekelnek, s ha lehet, a medicinát is meg szeretném találni.

83

Bory Zsolt;

INFARKTUS Egy-két másodperc, s mint a mellbe lőtt vadat, ledönt a szív pokoli görcse. Zuhanok egy mély, fekete gödörbe, a semmi tátong a szemem előtt. Aztán szél száguld, játszva fölemel, hogy jótékony, kék távolokba húzzon. Már senkitől sem lehet elbúcsúznom, es nem köszönhet senki tőlem el. Élek még? Vagy nem? De jó alkalom lenne átlépni a nemlétbe lágyan! Ám gépek között fogva tart az ágyam, csövek, huzalok ölelik karom. Létem, mint sérült lepkeszárny, rezeg, szivárványként ég — ég rá erényem, bűnöm. Honnan szálltam föl? Hova kell letűnnöm? — Csak pára voltam. És csak por leszek. (Intenzív osztály, 1984. április 16.)*

*Két héttel később, május 2-án Bory Zsolt meghalt. Utolsó üzenetének közlésével tisz­ teleg munkatársának, barátjának emléke előtt a szerkesztőség.

84

KATONA

BÉLA:

Egy költő halálára (Búcsú Bory Zsolttól) A személyi igazolványába bejegyzett adatok szerint Bory Zsolt tanár és könyv­ táros volt. Nem is akart sohasem csak költő, csak író lenni, pedig jóval előbb volt az, mint akár tanár, akár könyvtáros. Rendkívül korán, szinte csodagyerekként kez­ dett verselni, s még 18 éves sem volt egészen, amikor első kötete nyomdafestéket lá­ tott. S hozzátehetjük, nem önképzőköri gügyögésekkel, hanem rögtön érett versekkel jelentkezett. Pályája elején legmaradandóbb élményei a Nyugat nagy költőihez, elsősorban Kosztolányihoz és Babitshoz kapcsolták, s később is mindvégig hű maradt ifjúkori ideáljaihoz. Természetesen sohasem utánozni akarta őket, csak a mesterségbeli tudást, a formai tökéletességre való törekvést igyekezett elsajátítani tőlük. S ez a m ívesség, ez a cizelláló hajlam, verseinek igényes kimunkáltsága, kifejezésmódjának finom ele­ ganciája előnyösen különböztette őt meg sok kortársától, különösen mióta a lírában inkább a formák fellazulása lett általánossá. A látványosan korai indulás után hosszú csönd következett. Második kötete, a Mélyhegedű csak három és fél évtized múlva, 1975-ben látott napvilágot. Bory Zsolt azonban sohasem lett hűtlen a vershez, a költészet végigkísérte egész életét. Kevés szavú költő volt, mégpedig alkatából, egyéniségéből adódóan az, de négy évtizeden át folyamatosan jelen volt megyénk irodalmi életében. Nemcsak most működő író­ csoportunknak volt alapító tagja, hanem aktív résztvevője volt minden korábbi me­ gyei irodalmi szervezkedésnek, megmozdulásnak is. S a csoporton belül sohasem egyé­ ni érdekeit tekintette fontosnak, hanem a fiatalabb, az induló tehetségek támogatását. Nem túlzás, ha azt mondjuk, az utóbbi negyedszázadban nem tűnt fel olyan költő megyénkben, aki előbb-utóbb el ne jutott volna Bory Zsolthoz, s akinek fejlődéséhez az ő segítsége hozzá ne járult volna. Nem volt folyóirata, nem volt szerkesztő, könyvtári dolgozószobájában mégis olyan sűrűn adták egymásnak a kilincset a fiatal költők, mint akár egy szerkesztő­ ségben vagy irodalmi kávéházban. Pedig ezek a fiatalok már másfajta ars poeticák jegyében alkottak, más módon próbáltak érvényesülni is, mégis fontosnak tartották Írásaikról Bory Zsolt véleményét, nem egyszer tanáros javításait is verseiken. Az ő formai-nyelvi igényessége, műves szigorúsága nyomot hagyott valamennyi ifjabb költő­ társának munkásságán. Azokén is, akik idővel talán túl is nőttek rajta. S ezt az ön­ zetlen támogatást akkor is továbbfolytatta, amikor néhány évvel ezelőtt nyugdíjba vonult. Éppen ezért az ő elvesztése nem egyszerűen azt jelenti, hogy megyénk egy okos literátora kidőlt a sorból, halálával csoportunk, s megyénk egész irodalmi élete lett szegényebb. Mióta tudtuk, hogy súlyos beteg, tele voltunk aggodalommal, de igazán nem gon­ doltuk, hogy ily közeli a vég, hogy soha többé nem mehetünk már hozzá tanácsaiért.

85

A Sors külön kegyetlensége, hogy nem érhette meg újabb antológiánk megjelené­ sét, amelyben két verssel ő is szerepel. Szerdán reggel halt meg, s mi másnap, csü­ törtökön kaptuk meg a Tájak és ízek című kötet legelső példányait a nyomdából. Hogy szerettem volna vinni neki, betegágyához, ebből a könyvből! Tanúja lehet­ tem néhányszor, mennyire tudott örülni minden megjelent sorának. Korán megízlelte a nyomdafesték örömét, mégis szinte eufórikus állapotba jutott mindahányszor, ami­ kor egy-egy írása megjelent. Milyen fájdalom, hogy ennek a publikációnak már nem örülhetett velünk együtt, ezt már megtagadta tőle irgalmatlan végzete! Költőt búcsúztatunk, költőtől búcsúzunk, hadd idézzem ezért egy versét, amelyet éppen húsz évvel ezelőtt, 1964-ben írt, de mintha csak most, e tragikus pillanatban szólna hozzánk versének szavaival: Ha még a föld színén leszek, de már csak hanyatt, s tiszta lesz az az utolsó súlyos pillanat, — míg szipogva álldogál ott egynéhány rokon — mosolyogni szeretnék én minden dolgokon. Mint a finom aszpikban a színes szeletek, legyen az én mosolyomban harag, szeretet, lázadás és belenyugvás, csipetnyi titok, mely virágként utoljára mégis kinyitott. Mintha langyos vízbe’ könnyű selyemeket mosol, olyan lesz majd ez a végső, könnyű kis mosoly; ennyim marad, ez a derű ott az arcomon: osztozzatok meg vidámon hagyatékomon. (Mosoly) Zsolt, drága Barátunk, mi most aligha tudnánk hagyatékodon osztozkodni, ígérjük azonban, hogy nemcsak ránk testált mosolyodat, hanem egyéniséged egész derűjét és munkásságod minden értékét igyekszünk megőrizni, amíg csak élünk. Nem tudjuk, hogy az irodalomtörténeti kézikönyvek számon tartják-e majd a ne­ ved, abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy itt, a szűkebb hazában még nagyon sokáig élni fog szellemi örökséged. Nekünk pedig — kedves Zsolt, akik közelről is­ merhettünk, akik barátaidnak vallhattuk magunkat, nagyon fogsz hiányozni! Isten veled!

86

Jene József: KOMPOZÍCIÓ FEKETÉRE in memóriám Bory Zsolt Felébredtek a felhők. Szállnak a felhők. Ég és föld között szállnak a felhők, s riadtan összeszaladnak. Suttognak megfejthetetlent. Ö, halk zenéje szól a földnek, a földnek zenéje szól. Tavaszhangon. Tavaszhangon dalol a föld. Száraz volt a föld, kemény, száraz volt a föld. De felébredtek a felhők, szabálytalan alakú felhők, összeérnek a felhők aztán szétválnak és sírnak. Esőcsepp áztatja a kemény földet. Gyászt kopog az esőcsepp. ígérgetünk, fogadkozunk, mert szél támadt északi, hideg! Borzongunk, félünk, fogadkozunk. Holnap még leszel, holnapután már rádkérdeznek: aztán; jaj, igen: „hogy is hívták” . . . Felébredtek a felhők. Szállnak a felhők. Kupolát emelnek a felhők. És és föld között lebegnek a felhők. Sírnak a felhők. Megdöbbenten állunk. Szótlanul. Kicsorbultál, darabokra törtél! Ahhoz a gesztenyefához húzódj, ott jobb kezed felől, azt kedvelik az istenek. Nagyon vágyódtak rád, hogy oly hirtelen elhívtak. Siess a gesztenyefához, a bokrok sűrűjéhez, úgy lépj a homályba . . . Itt vagy, s jaj, mégsem vagy itt! Gyászt kopog az eső: tá-titi-tá . . . Sírnak a felhők. Hátam mögött ügyelj rám!

Bényei József: FEKETE LAK O D ALO M

Vállamra szállt az idő. Szelídített madár, nem nyüszköl, nem kiabál, ül, ül feketén, figyelmeztet: ahogy apámra hullt a homok, s hajlongtak a siratóasszonyok, egyszerre minden nehezebb lett. A gyermek íme törzsfővé érett. Bátyja lett a világnak, bátyja a szélnek. Hátára vette a torony, árnyékát hordja, hordja. Csönd lakik a toronyba’ s csapongó denevérek hajába kapaszkodva vibrálnak, heherésznek. Vállamon az a madár figyelmeztet: törvényt hord a szél s fakeresztet. Bár egyenes derekammal — lettem a legöregebb,

88

vénségre ítéltetett s a jogra. Fekete angyallal mehetek fekete lakodalomba. Nagy lesz a násznép . . . Vonulnak kiegyenesedett menyecskés nagyanyámék, apám a halk hegedűbe belekurjant, — fiának örül-e vagy az éjféli alkalomnak, hogy egyszer még az utolsó lakodalomban nagyot m ulathat?-----------Arcomon kopog a madár, törzsfővé ezzel emel. Csőrével vésett árok, ez lesz a rangbeli jel. Hessentem, röppenjen el, de csak ül, ül vállamon szikrázó szemeivel. Vállamon ím, az idő. Árnyéka szememre nő. Ballagok vele csöndben. Előttem kétölnyi örök otthon és kudarcok mögöttem.

Bényei József: LEVELEK A SZAMARAMHOZ

7.

Egyenes idő Álljunk meg szürkeszemű verjünk tanyát itt a puszta szegélyén ahol a sziki pacsirták fészke virágzik s a száraz szélben kék labdákkal játszanak az árva bogáncsok s néha a nádas szélén az ér vize fölött meg­ villan az eltévedt jégmadár mezei bokrétája fűzfából fonjuk a kunyhót apánk kaskötő mozdulatait őrzi a tenyér hajlandósága s a megpuhult ujjperecek sár köti össze a falat akár a dűlőutak kanyargó keréknyomait nádat meg terem a tó hűvös tetőnek füvet a part derékaljnak tojást a fészek halat a víz vizet az esők zuhatagja oly egyenes itt az idő akár a messzevonuló rezzenéstelen jegenyefák Itt élünk szürkeszemű előttünk a sztrádák és ívelő hidak sürgő vámszedői leeresztették a sorompókat s a vámot is levonták régen az ifjúság sza­ pora perceiből nincs már egy fölösleges garasunk sem számolt napokat rakok a fényre mint vályogot a sártaposó cingár cigányok az újfehértói határban hadd érjenek szikkadjanak ott még valameddig Jó lesz itt szürkeszemű mit tudják azt a sorompóőrök hogy fűből a sikló koszorúvá tekeredik elfáradt homlokodra s hogy alkonyaikor béka-bohócok seregestül kiülnek kunyhónk falához énekelni s morzsáikból a madarak megterítenek nekünk vacsorára egy árnyékban rejtőző fekete lapúlevélen s az esteli tűzhöz kóbor nyulacskák sündö­ rögnek felmelegedni és hogy a dér gyémántburokba vonja ősszel a fűzfalú kunyhót s amíg a sorompóőrök dideregve figyelik kéményünk füstjeleit

89

beledermednek a hajnali fagyba rázván toporogva a nagy rozsdás lakatokat mi meg egymáshoz bújunk a szénapadlón s párázó orrod melegét átveszi két tenyerem s szétosztja kinn a fekete varjak ittmaradt hűséges seregének akik szárnyukkal védik a házat ha a ziva­ tar nekicsapódik s felemelik a vattapuha csöndbe a hóba az édesanya-melegre emlékező fellegekbe Itt maradunk hát szürkeszemű a szíkverte puszta szegélyén ahol még érti az ember az állatok nyelvét s könnyeit ismeri a panaszkodó faleveleknek Itt vagyunk otthon szürkeszemű

Paulina É v a: FALAK Rám nézel. — Valami baj van? Hallgatok. Szavakba kellene önteni a fájdalmat, hogy formát kapjon, s ezt a fájda­ lomalakot odatenni eléd. De a szavak megölnék, elszürkitenék, amit mondani akarok. összenézünk, aztán mindketten elkapjuk a fejünket, mintha attól félnénk, szem­ be kell nézni valami nagy igazsággal, ami meghaladja az erőnket. Lenézek a cipőm orrára. Olcsó, fekete cipő, amilyenre a magamfajta diáklány pénzéből telik. Lábam­ mal alaktalan ábrákat rajzolok a linóleum szürke mezejébe. Egy szó kellene, ami meglágyítja a közénk hullott szomorúság kőkeménységét. — Elmegyek. Ügy mondod, mint az ítéletet, nem lehet fellebbezni, enyhítést kérni, hogy maradj még. Egy pillanatra megállsz a félig nyitott ajtóban, aztán az ajtó becsukódik utánad. Minden gondolat kifut a fejemből, megáll bennem az élet. A tiéd ez a pillanat, hiányod szülte élettelenségét, hangod vitte el a mondataimat, gondolatod a gondola­ tomat, tekinteted a szemem világát. Egy mozdulatlanságba dermedt másodperc. Nél­ küled. Miattad. Utánad kellene szaladni, megfogni a kezed a lépcsőfordulónál, hogy ne menj el, ne hagyj egyedül. . . De nem mozdulok. Már biztosan kiértél az utcára. A gondolatom veled van, nem tudom a szoba falai közé szorítani. Lassan lépkedsz az összeboruló lombú fák alatt, melletted autó­ busz zúg el, tele a város élettel, zajjal, s Te mégy magad elé nézve. Mire gondolsz most? Utánad kellett volna mennem. Valami megbénított, az átok, ami évek óla, nap nap után beteljesedik rajtam, hogy nem tudok beszélni, mikor kell, elmondani, ami nem maradhat bennem. Egyedül vagyok a szobában, a lányok mind hazautaztak. Hosszú lesz az éjszaka. Aludni kellene, hogy az öntudatlanság elnyomja az emlékeket. De nem próbálkozom az altatóval, mint máskor. Ha beveszem a gyógyszert, ereje csak órák múlva győzi le az emlékeimet, s reggel, kábultan ébredve, fájdalmas hirtelenséggel újra rám törnek.

90

Enyém az éjszaka. És jnindazoké, akik életem részesei. Itt vannak a szobában velem, itt vagy Te is. Az ablakhoz lépek, hűvös, tavaszi szél borzongatását érzem. Az apám kezdettől lógva gyűlölt. Te nem értheted ezt. A gyűlölettől összeszűkülő szemét, durva félmondatait nem tudom elfelejteni, most is égeti bőröm kegyetlen tekintetének szúrós-megalázó vizsgálódása. A félelem visszafordít a szoba felé. Ezek az arcok . . . apóm, emberek, szerelme­ im . . . miért fordulnak ellenem? Csak a vágyaim voltak, feltörő, égető vágyak, amelyekből nem lett semmi. Pedig harcoltam, te tudod, mennyire akartam, hittem — s hiába. Feltörtem, föl, az égig, szédítő magasságba álmaim szárnyán és szárnyak nélkül visszahulltam a keserűség könnyeibe. Szerelmet akartam, munkát akartam, hitet akartam . . . nem sikerült. A sötétség belopózik a szobába, vak molekulái szétterjednek a falakon. Semmi nem sikerült. Semmi, amit én akartam. — Fiatal vagy, diplomát kapsz — nem tudom, honnan jött elő ez a mondatod. Neked kell igazat adnom, de nem érzem, hogy igazad lenne. Hám kényszerítettók ezt is, el kell viselnem, mint mindent ebben a torkomba keseredett éleiben. Nem leltem itt barátot magamnak Te is tudod. Felkattintom a villanyt. A fény szemvillanásnyi idő alatt birtokba veszi a szobát. Megszűrve-tompán az utca zajai lopakodnak be a nyitott ablakon, autóbusz sikkanó fékezése, nevetgélések. Hasrafekszem az ágyon, a fejem leszorítom a párnára, nem akarok gondolkozni. Nem látom az emlék-arcokat, nem látlak Téged sem. Percekig maradok így. A vissza­ settenkedő józanság fölemeli a fejem. Üjra az arcod az arcom előtt. Kinyúlnék érted, megfognálak, de az arcod ködből van, s emlékeim laza mozaikjából. Először ezt a szót szoktam meg: nincs! Nincs új ruha, nincs új cipő, nincs pénz. Aztán azt; nem szabad! Nem szabad megmondani az igazat, nem szabad szeretned, te még taknyos vagy. Aztán; sajnos! Sajnos, már nem szeretlek. Sajnos, nem is sze­ rettelek. Ági jut az eszembe, aki a barátnőm volt, jobb társaságot talált magának, sörözni járnak, csavarognak. Kényszeredett beleegyezéssel vettem tudomásul, hogy egyre job­ ban távolodik tőlem, aztán egyszerre döbbenten vettem észre: nincs! Vesztettem vele is. Igaz, akkorra már megszoktam, hogy a vesztes mindig én vagyok. Hogy végül nekem kell elhallgatnom, mert az utolsó szó mindig a másé. Felkapom a kabátom, nem tudok bent maradni tovább. Rohanok a folyosón, szaporázom a lépcsőfokokat, végigszaladok a betonjárdán, s már kint vagyok az utcán Neoncső csillan a fák sötét ágai közölt, lassú szél zizegteti a leveleket, fény ragyogtatja az úttest sima aszfaltját. Mintha könnyebb lenne a lélegzetem. Elindulok a város központja felé, céltalanul. Az autókat nézem, a szembejövő embereket. Emlék-utca ez is, a Te arcod, mozdulataid őrzik a fák, a házak kérlelhetetlen szigorral. Kerestem valamit. Nem tudtam megfogalmazni, kimondani, de a hiány nem ha­ gyott nyugodni. S elindultam céltalanul, tapogatózva, bízva az emberekben. Mentünk az utcán, este volt akkor is, ugyanilyen este, a fények ugyanígy ragyog­ tak a fák fölött, s azt mondtad: — Jó hogy vagy. Jó volt érezni a közelséged, tudni, hogy Te vagy ott velem, hogy valóság vagy. Miért hagytak magamra az emberek és miért hagysz Te? Nélkülük, nélküled ho­ gyan éljek? Olyan az ember egyedül, mintha kidobták volna a világűrbe, ott lebegne súlytalanul, kikerülve a bolygók közelségéből, s nincs, ami magához húzná, vonzaná, ott kell elpusztulnia.

91

Mit csinálhatsz most? Olvasol? Talán írsz valamit? Azt mondják, tehetséges költő vagy. Lehet, hogy alszol? Tudsz aludni egyenletes lélegzéssel, megbékélt lélekkel, mi­ közben én az utcán kószálok, s nincs nyugalmam? A sötét utcán mentünk egymás mellett, mindketten a lábunk elé néztünk, hall­ gattál, nem tudtam, mire gondolsz, én sírtam, hang nélkül nyeltem sóízü könnyeimet, a lábamból fogyott az erő, éreztem, hogy nincs tovább, nem bírom és összerogyok, de Te mentél kemény, határozott léptekkel, vártam, hogy szólsz, kértelek volna, szólj valamit, de nem volt hangom, magyarázni kezdtél, de nem néztél rám, csak magad elé; senkitől nem várok semmit, nullára állítom a világot, és akkor nem számit sem­ mi, nem érhet csalódás, és az ember végül úgyis egyedül marad. Azt is mondtad, az ember úgy éljen, hogy minél kevesebbszer üsse meg magát. Én nem akartam elfogad­ ni ezt, vak voltam, esztelen voltam, aki fejjel rohan a falnak, utána sír, de feláll és megy tovább, nem adja f e l . . . Hová lettem? Hol vagyok én? Hová lett az erőm, a bátorságom? Hol van az éle­ tem? Sikoltani szeretnék, bele az utca fényeibe, segítsetek rajtam, ez nem én vagyok, valaki más járkál a bőrömben, más, aki fásult, gyáva, hitét vesztett, segítsetek meg­ találni magam, nem élhetek így! Egyre távolodtál tőlem, utánad kaptam volna, de hogyan, szavakkal, mit mondjak neked, amitől megszeretnél. Egyik este a kulcsot kértem tőled, milyen kulcsot, kérdezed, amivel Te nyílsz, feleltem, mosolyogtál rajta, ezt majd megbeszéljük, mondtad, de nem beszéltük meg aztán soha. Sírtam, hogy engedj elmenni magadtól, megdermedtél egy pillanatra, és azt mondtad, nem engedlek el, miért sírtam akikor, miért kértelek, hiszen neked olyan mindegy volt, de én nem tudtam megérteni, hogy nem szeretsz. Futva teszem meg az utat visszafelé a városból, a lélegzetem kimaradozik. A kollé­ giumi szobába érve megérzem az emlék-embereket, mintha rám vártak volna. Miért nem tudtam magam megértetni Ágival? Pedig évekig együtt tervezgettünk, álmodoztunk. Csavarogtunk, hegymászók akartunk lenni, fényképezőgépet szerettünk volna, ő Dél-Amerikába szeretett volna menni, én pedig Kubába. Együtt utazgattunk haza a keskeny nyomtávú vasút döcögős vonatán. Haza. . . haza sem mehetek már, ezt az utat is elvágták előttem. Apám arcát már nem látom, csak a hangját hallom, ahogy ideges durvasággal mondja; nem vagy az én lányom. Mozdulatlanul ültem a konyhában, a kisszéken, nem szóltam erre semmit. Anyám velem szemben állt, nem igaz, mondta, ne hidd el neki, részeg, nem tudja, mit beszél. Mentőautó szirénája vág az éjszakába, vijjogva húz el az utcán. Hová sivít a mentőautó, kiért viliódzik a kék fény, értem is jöhetett volna, holnap talán engem visznek, minden kiszámíthatatlan az életben. Egy év és értem jönnek vagy talán egy nap? A félelem szétszikrázó vacogása fölszabdalja a sötétséget. Összefutnak, egymásnak ütköznek fejemben a gondolatok. Eső koppan az ablakon. Egy csepp, kettő, három . . . aztán egyre több, egyre szaporábban. Csöndes lemondással kopognak az üvegen. Engedted, hogy szeresselek. Viszontszeretni nem tudtál. Hiszen Te mondtad; sen­ kitől nem várok semmit. Amit kapsz, elfogadod, engem is kapsz, hát elfogadsz, de ha nem lennék, ez sem bántana. De ha szerettél volna i s . . . Ott a feleséged, a kisfiad, a minden szenvedélynél, minden ígéretnél erősebb kötelék. Az életed, a tehetséged, a reményeid esztelen tékozlása, azért, hogy ne bomoljon fel a család. Hazugságot ha- , zugságra halmozni, képmutatással, színleléssel, csalással leönteni a mindennapokat, egy ezerfelé érzékeny, ezerfelől sebezhető kisgyerek állítólagos lelki békéje miatt. Kinyitom az ablakot, kihajolok. Az esőcseppek összefolynak a könnyeimmel. Nincs bennem düh, harag, mint évekkel ezelőtt, csak a fájdalom, hogy elveszítelek. Az el-

92

csündcsült város puhán magába zárja a tavaszi esőt. A fény ragyogása sikamlóssá vá­ lik az aszfalton. Eső-fölverte-por finom illatát hozza a megerősödő szél, s az arcomba vágja a hideg cseppeket. Bezárom az ablakot. Az asztali lámpa fénysávja beleharap a sötétségbe. Élni kell, mondtad, egy kicsit félrehúztad a szád, Te sem hitted talán. Minden­ képpen élni kell, ismételted önmagad. Túlélni mindent. A csalódást, a keserűséget, a kudarcot, túlélni hitünk és szerelmünk halálát is. Igazat mondasz-e. nem tudom. Nem látok beléd. Nem tudom, mi rejtőzik szenvtelen szavaid mögött. Először bizakodva hittel megpróbáltam lefejteni hallgatásod burkát. Csodálkoztam, hogy nem sikerült, aztán nekiláttam mégegyszer, most már dühösen, de Te akkor is mozdulatlan marad­ tál. S harmadszor, immár kétségbeesetten nekifeszültem, de erőm szétzilálta titokzatos idegenséged. Nincs hatalmam fölötted. Talán jogom sincs hozzád. Mégis, itt vagy ve­ lem, ebben a szűk, fullasztóan üres szobában. Becsukom a szemem, Téged látlak. Ki­ nyitom, újra Téged látlak. Érzem-hallom-látom a létezésed. Az arcodat. A tekinteted. A mosolyod. A mozdulataid. A hangod. A szíved dobbanását. Ha nem lennél, kibírnám-e a napokat? Érezném-e a szavak súlyát? Fel tudnám-e fogni az emberek tekintetét? Élnék-e? Nem tudtam öngyilkos lenni életem nyilvánvaló kudarcai és kilátástalanságai mi­ att, nem volt erőm hozzá, gyáva voltam, egyszerűen gyáva, érted, és ezt nem lehet szépíteni azzal, hogy élni akartam, mert már nem akartam élni sem, csak átkínlódtam a napokat. De nincs meg bennem a halált önként vállalók nagysága, hogy azt mond­ jam, így nem kell az élet! Én . . . tudod . . . megalkudtam. Szeretném ezt a három szót egyszerre és folyamatosan együtt kimondani, de nem tudom, mert nehéz volt ez a megalkuvás, a vérembe került, évek kellettek hozzá. Megalkudtam és alkuszom az élettel, veled, magammal, az emberekkel egy kis haladékért könyörögve; hadd éljek m é g ... egy p erce t... egy n a p o t... egy é v e t... egy életet! Mintha halványabb lenne az arcod. Éjfél elmúlt már, alszik a város, aludnom kellene nekem is. A rettenet, hogy eltűnhetsz, elűzi a fáradtságom. Messziről látom az arcod, homályosan. Bűvöllek. Gyere közelebb. Hozzám. Még közelebb. Szépen, lassan. Még, még. Üjra tisztán látlak magam előtt. Nagyol sóhajtasz, és azt mondod: — Az íráshoz erő kell. Kétkedést láthatsz a szememben, mert megkérdezed. — Nem? — Nem. Várod a magyarázatot, de hallgatok. Talán nincs is igazam, azért nem magyarázok, az íráshoz nem erő kell, hanem kétségbeesés. Panaszkodni nem jó, az ember csak mondja, mondja a magáét, folyik a szájából a keserűség, tudja, hogy úgyis hiába, mert nem figyelnek rá, nem értik meg, nem is akarják megérteni. Nem panaszkodom hát neked sem. Mentünk az utcán, s Te már tízszer kérdezted, hogy mi bajom van, s én már tíz­ szer válaszoltam, hogy semmi, mert nem mertem szavakba önteni a közeledésem fe­ léd, féltem, hogy suta leszek, az út egyre fogyott, még ötven lépés, most kellene be­ szélni, ha a nyakadba borulnék, ha átölelnél, már szólnom sem kellene, de nem sza­ bad, az utca tele emberekkel, és neked feleséged van és gyereked, a méterek egyre fogynak . . . és elválunk. Régebben megtaláltam az utat az emberekhez szavakkal, mosolyokkal, most csak vergődöm a félszavak, a ki nem mondott mondatok közötl. A falak, mondtam, összezárulnak köröttem, kinevettél, de én mondtam tovább,

93

mert talán nem is az volt a fontos, hogy megérts, hanem, hogy kimondjam, volt, ami­ kor elfuthattam volna, de nem teltem, s végül itt maradtam a magam és mások rakta falak között egyedül. Ledobom magam az ágyra, nem mozdulóik, itt kell maradnom, nem veszíthetem el a fejem, én józan vagyok, józan, józan ... Az ablakon beáradó hűvös szél térít magához. Virrad. Ahogy belopózik az égbolt alá a fény, egyre tisztábbak a gondolatok a fejemben. Távolodsz tőlem. Már nem látom az arcod, már csak gondolok rád. Emlékképeim sincsenek, csak a lélek makacs ragasz-kodása hozzád, hogy ne hagyjalak kisiklani a szobából.

X

Cselényi István Gábor két verse ÉBREDÉS

Pctrőczi Éva: M IN D Ö R Ö K K É

a létezés jelzőlámpái sorra kigy ólnak

Az útmenti fakeresztek, az alázatos mézeskalács — korpuszok, a gyászt formába

eigymásba néznek a test tájai

szorító ügyefogyott Isten baba-ütőfák holt kezek élő nyomával tanítják a feltámadást.

felragyog a tárgyak szeme összeáll a kép valószinűtlenül valós egyszeri és megismételhetetlen világ szakad ki a nemlét álmaiból

BENNED

otthonod benned tér haza te vagy virágod illata belőled hajlik ki az ég hol látóhatárod végétért

Teski Tibor három verse J E L E N ID Ö

kéznyomok égnek a falon — figyelem a kövek iránytűit homlokomon átremeg a jelenidő rángó szemhéjaim mögül előregörnyednek az éjszakák — meztelened ünk egyre lassan el fehérednek az éjjelek is a varjak sötét lebegése íródik fölénk gyermekhangok gyúródnék a fémesre hangolt csendbe — föl-fölvillan szilánkosul az ég tüdőmön észrevétlenül feszül át az atomkor egyenetlen lélegzete

94

SARO KBAN

A F O L YÓ FELÖL

Hold-parazsas éjszakán süllyed a folyó melle, emelkedik — lélegzenek a holtak, katonák és anyák — ha leplüket bontja páraként a víz.

két leplem közé szorult árnyakra kell hogy fátylat boríts kilincsen maradt akaraton kell hogy továbbsegíts csupasz dallamhoz indulót kell hogy játssz átlépett csöndeken lepusztult tereken lappangó kővermeken . . . mi magunk

Hold-ugatásos éjszakán az ég kiveri ebeit, fény-bozótos utakat hasít a foguk.

kihez forduljak

Bodnár István: K Ö D Ö T LE H ELN E K ESTEFELÉ

mint elvetélt katonák

ködöt lehelnek estefelé az erdők és a paplanod kék madarai a szürkeségbe vesznek kiábrándítóan szomorú az idő hetek óta esik és esik

az elvadult perjék az eget karmolásszák eszelős huzat fúj ablak zogok fel sirály hangon

végtelenségbe nyúlnak a felhők kifosztott virágok dőlnek a sárba

a hideg eltemette a napot oda a nyár szikrázó egeiddel

Budaházi István: RO K O N ABB VELEM

Tudod, megkövesednek a szíven a tegnapok, s bárhogy szerelném e lerakodott anyagot savval maratni, párába borulva látva, amint fénytől színezve elillan, mégiscsak itt van, akár egy csarnok, vagy burok, s rakódnak rá porszemként a napok.

Mélyén, bezárva: forog, dobog, s áthallik mint kopog. Kopog, jelt ad, szabadulna, kőmívesért dörömböl; kalapácsért, ami súlyos, akár a szeretet, hogy zuhanna rá, hogy kiszabadítaná, ki rokonabb velem önmagámnál, ki rokonabb velem önmagámnál.

95

Antal Attila két verse SZERELEM

Bor ha volnék: savanyodó, fa helyében puszta karó, magamként is magam váza, virágra vak, hitre árva, ha nem lennél kísérőm rég, bizonyosabban, mint emlék, s mint csontjaim benső árnya. Ünnepek és lármák múltán ha félelem alkonyul rám, halk szavaid melegében lelhetem csak menedékem;

s míg vigasztalsz, ringatsz, békitsz születni hagysz, nevelsz, építsz sejtést bennem, oly mélységet, mely titkod, s hol véget érek. Soha el nem hagyhatsz, érzem. Gyöngém lettél és erényem, s aggodalmad erejével te sarkallsz, hogy bírva bírnám versenyes kedvvel a hajszát s férfi-sorsom amit érlel.

ESTE, H A Z A G O N D O L V A

öcsém visszhangozza, s húgaink dala ring a fűzfa húrjain; mígnem, az unt rítus szerint, halottas fényű ablakai mögé húzódik a ház, s magára marad megint.

Füstöt ereget, hallgat apám, elnyűtte beszédes kedvét anyám is, mégse csöndes a konyha-zugoly, mert nem nyughatnak a kerti fák, gyerekhangomon suhog az akác, a nyárfa lombja

Madár János: BÁBEL

Hajszálak geometriája, föltolakszik a vér a sebben — géz-fehér kötéstől megvakult keselyűk. Tépnék nikkel-kék húsomat,

96

vijjognák arcomat vissza, csak ne érezném nyelvem alatt a bűntelen köveket.

Jánosi Zoltán: A NEM BELI K A LA P

— részlet — 1.

Adott egy tágabb lehetőség, aKar egy szűz, fehér mezőség, amelyből lassan fölfakadnak: kontúrjai egy szép kalapnak ... Most az hihelnéd, talán pára füstölög J. Z. homlokára, pedig mondhatná ezt akárki, s mégsem lesz könnyű megtalálni! Ebben a zajos kirakatban, ahol porolsz te is magadban, amíg a szíved őrli hőség, látsz, amit látsz: maga az ének, mert földereng ím az ítélet, s körén belül a vakmerőség.

Mert hát ugyan mit is tehetnénk, ha így vagy úgy — bennünk a fenség, és embernyi méretbe fogtan mi nem halhatunk meg legottan, mint a hervadó fák, virágok, akik bennünk igéznek álmot, csak válaszuk nincs, hogy el is döntsék: testünk, mely velük hull avarba világot visz, vagy por takarja, leheti!) vagy pusztán lehetőség. 4

.

Leheti!) vagy pusztán lehetőség . . . A zárójel itt szimbólum-őrség, s ha feloldható egy zérus-ingben, anullálható lészen innen.

2. S körén belül a vakmerőség újabb fehér, szűzi mezőség. Ügy tárul ki a szemnek, szájnak, ahogy ködben madarak szállnak. Vonszolják egymást, mint a percek, visznek óriás sírkeresztet, mint meggyújtott szalvéta rongya húznak a forró évszakokba ... S pernyévé válnak, majd lehullnak irányán törvény-katapultnak, hogy szárnyaik egymásba öltsék,

Mert például lehelne fegyver az a két ferde pálca-rendjel, és meg is elvaszthatja véred, — bár e papíron nincs veszélyed — Szóvail óriás radírt fogva dörzsöljünk! Legyen szabad foglya felkiáltójelünk, az árva, de csak finoman, lelket érünk, s egy másik jelet is kiherélünk; azaz fontolva, mi az ára. 5.

s újra meg újra szőnek álmot: megváltani az evilágot — Nézőpont szerint ez: erősség. 3.

Azaz fontolva, mi az ára, hiszen a csupasz lét is drága, ha önmagával kell fizetni, s kezesként áll a puszta semmi.

Nézőpont szerint: ez erősség, akár jelen, akár az ősrég őrzi tükrét a tudat-mélyben; Megmaradunk az egy reményben.

Mert nincs másunk: időnk a térben, meg egy sötét fintor a szélben, amely szólít majd, s parancsa: öltözz, míg lehet önmagadba!

97

De amíg élünk, minden ember hullámzik bennünk, mint a tenger óriási medúza-szárnya,

ahol harsog a nagy ígéret, hogy most kezdődik majd az élet, mert dönteni kell valahára.

s ha már így van, nem lehet másképp, föl kell a mákszem bizonyságért kapaszkodni a Golgotára.

7.

6. Kapaszkodni a Golgotára semmiképp sem lesz könnyű vágta, pedig mindenki ezt csinálja, még ha be is ragad a sárba. De hogy végül is az egész nem faron csúszik a minden ség ben, vagy felfelé szánkáz a fényben az csak attól függ, honnan nézem. És hogy hová állok a rendszer csillag-sarkain félszeimmel, s honnan hullok a trombitákba,

Mert dönteni kell valahára, meddig nyúlhat az ember árnya, hogy ráég-e az ég faléra, vagy visszahajlik önmagába élesre fent, fekete késként vagy simogatva — hisz lehet másként s nem apokalipszis-ködben, hanem boldogság-önfeledten, S mintha végül igaza volna, az öröklétre ráhajolva, míg csörög forgó gének lánca, az ellentmondás-nyilak dóré halmazán lát az eredőre, merre az élet héthatára!

Balogh Géza: Toborzó

98

Színház Nem félünk a farkastól — Albee drámája a Móricz Zsigmond Színházban — A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház az utóbbi idők legjobb alkotásával aján­ dékozta meg a megye közönségét. Edward Albee: Nem félünk a farkastól című drámá­ jának a bemutatása nem volt könnyű vállalkozás. Albee ma a világ egyik legérdeke­ sebb drámaírója, akinek egyéni, titkokat tudó látásmódját interpretálni sok buktatót rejtő, nehéz színházi vállalkozás. Kapás Dezső rendező és a darab négyesfogata: Bárány Tamás, Hartmann Teréz, Szabó Tünde és Vitai András megrendítő közelségbe tudta hozni a család egymást marcangoló pusztulási folyamatai, a társadalmi zsákutcát. Edward Albee-nak, ennek a „fiatal fenegyereknek” — ahogy Ungváry Tamás nevezte — félelmetes mesterségbeli tudását még azok is elismerik, akik egyébként gusztustalannak, elfogadhatatlannak minősítik. Azt tartják róla, hogy „slágerszerzőknél jobban ismeri közönségét s kikezdhetetlen dialógusokban ír, a zsonglőrök fölényé­ vel, a szemfényvesztők minden ügyességével, ám egyszersmind azzal az eleganciával, amire cirkuszi műfajok képtelenek.1 A 25 évvel ezelőtti Brodway-i felfedezés óta szenzációs írói karriert futott be. A Pulitzer-dijas szerző neve Amerikán túl is fogalom lett, akinek Magyarországon is, már 1971-ben kiadták gyűjteményes kötetét Ünnepeltség és egyhangú kritikai fogadtatás azonban Albee esetében korántsem egymást fedő fogalmak. Ezt a nyugtalan, kísérletező alkatot szinte mindenkivel rokonítolták: egyszer az abszurd indítást kérik tőle számon, máskor a közönség feltét­ len kiszolgálást róják fel hibájául a racionalista színházeszmény nevében, ő saját m a­ gát nem tartja forradalmárnak; lényegeként épp azt emeli ki, amit kritikusai, akiknek csak a legegyszerűbb dolgokhoz nincs fülük és szemük, nem látnak: az egyszerű­ séget.: Saját bevallása szerint két író hatott rá igazán: Noel Coward és Szophoklész. Egyiktől tanulta a laza könnyedséget, másiktól az elemi erejű tragédiák katharzisának megtisztító hatását. E kettő szintéziséből, cinizmus és katharzis nászából született tra­ gikomédiája, melyben a tragikum nevetésre fakaszt s a komikus mozzanatokon elszo­ morodunk. Figyelemreméltó egyíelvonásosait (Mese az állatkertről; Bessie Smith halála; Az amerikai álom) talán úgy is tekinthetjük, mint egy nagyszabású készülődés állomá­ sait, mint egy kísérletsor lépcsőfokait, melyen a tét az egyéni hang megtalálása, a korszerű dramalechnika elsajátítása, az írói hatások kipróbálásai, s az eredmény; a Nem félünk a farkastól című dráma, mely úgy szintetizál, hogy közben föléjük nő, megteremtvén a közvetlen érzéki valóságnak és a szimbolikus síkoknak az egyen­ súlyát. Cím, helyszín és minden cselekménymozzanat hordozza magában ezt a kettős szimmetriát. Miközben a címadó dal átváltozik az éjszakai tivornya bárgyú mondó­ kajából. a befejező kép félelmet, szorongást elűzni akaró, de elűzni nem tudó varázs­ igéjévé — e keserves metamorfózis során a néző ráébred a darab mélyebb igazságaira

99

is. Arra, hogy „a farkastól nem kell félni. A farkas abszolút ártalmatlan a társa­ dalomhoz képest'’.1 Ugyanezzel a jelképes többlettel bír a helyszín is. Üj-Karthágó és Virginia Woolf párhuzamos említése nem lehet véletlen. V. Wooll' Orlandója szintén viszonylag ártal­ matlan azokhoz a társadalmi viszonyokhoz képest, amelyek Űj-Karthágóban uralkod­ nak. Történelmi szükségszerűséggel ismétlődik a döntés: „különben javaslom ÜjKarthágó elpusztítását"'1 Summa s ítélet ez arról a társadalomról, melyben a társadal­ miság tivornyákban merül ki, mely nem engedi az egyéniségek kibontakozását. Jóllehet Albee amerikai drámaíró, de ez a keserű leszámolás korántsem csak amerikai jelenség. Sok mondanivalója itt, ma, Magyarországon is érvényes: a család felbomlásának fekete kórképe; a karrier szamárlétrafokai: „Előre és még előre, így ju­ tunk a legelőre’’5; az illúzíóvesztés csömöre és szorongása. Helyettünk is szólt Albee. a mi félelmünket is kimondta és sugallta a tagadás után a tisztaságvágy kathartiszlikus igenjét. A darab cselekménye — jelképek nyelvén szólva — egy több emeletes küzdelem, melyben a főhősök: Georg és Martha kiegészítik egymást. Ehhez a kemény mérkő­ zéshez vendégeket is hívnak: Nicket és Honeyt, akik nem csupán nézői és eszközei, ha­ nem áldozatai is a házaspár egymásmarcangolásának. ö k is adnak és kapnak övön aluli ütéseket. Szarkasztikus humorral átszőtt kínzó leleplezéseik a végsőkig borzolják a nézők idegeit; s ahogy az ütések találnak, ugyanúgy tálának az író statisztikai bomba­ lövedékei (háziasszony-hentergető” , „házigazda-gyalázó”, „vendégszorongató játékok” , mocsári gólyahír a történelem tanszéken... A láp virá g a ... Posványpeti „P A T T !... Elpattant. Végleg elpattant” ...) Az első felvonás „kisded játékaiban” olyan fortissimóval kezd az író, hogy a fo­ kozás szinte elképzelhetetlen; ám a II. felvonás Valpurgis éjében szinte a realitás ha­ tárain túlra, a crescendo őrületébe tép át a feszültség, hogy erről a pontról fordítsa gyökeresen más irányba a dráma irányát a szerző. A sokszor és mindig visszásán emlegetett „gyerek” , a sejtetett gyermektelenség egy feloldozó egyházi szertartás celebrálásának misztériumában nyer értelmezést. A házaspár értelmetlen életének, valós és meddőségének ellensúlyozására kitalált gyerek olyan harmóniapótló illúzió volt, mely eleve kudarcra ítéltetett. Az illúzió széttépése azonban majdnem felér egy igazi gyermekgyilkosság tragi­ kumával. Martha érzelmi kitörése: „Én nem ilyen életet akartam” volt az a drámai pilla­ nat, amelyből Albee az analitikus dramaturgia oknyomozó eszközeivel, visszafelé ha­ ladva kutatja a miérteket, kötötte egy csomóba az egyetlen színhelyet és az egyetlen nagy drámai pillanatot. Ezzel felhasználta, továbbfejlesztette azt a színpadi analízis technikáját, amit O’Neill megtalált, így lett műve a legértékesebb amerikai drámaíróhagyomány felelevenítése és továbbépítésé. Hagyomány és avantgarde modernség azonban Albee esetében nem egymást ki­ záró, hanem kiegészítő tényezők. A hagyományos drámaépítkezéshez az egzisztencialista gondolatvilágnak és az abszurdnak szinte minden technikai, világnézeti eleme társul. „ . . . itt is az egy lakásba bezárt néhány ember teszi tönkre egymás életét. Itt is bebizonyosodik Sartre tétele, hogy az egyik ember a másik ember pokla.” 11 Martha megrendítő vallomása az emberek közli kapcsolatteremtés lehetetlenségét példázza: „George, aki jó hozzám, de én gyalázom, aki megért, de én ellököm magam­ t ó l. . , aki türelmes cs ez tűrhetetlen, aki szelíd és ez elviselhetetlen, aki megértő és ezt nem lehet megérteni.. ,”7 Ott bujkál a műben a nyelv csődjétől, a megértés lehe­ tetlenségétől való félelem; a témák szeszélyes váltogatása. Azonban Albee nem tud igazi abszúrd író lenni; hőseit nem tudja, vagy inkább nem akarja kívülről, kellő távolságból szemlélni. 100

A „Nem félünk a farkastól” azért is jelent különleges drámai csemegét az Albeeismerök számára, mert művei, miközben meghökkentően különböznek egymástól, ugyanakkor ugyanolyan mértékben hasonlítanak is egymásra. Ismerősek a szereplők: a kínos őszinteségű George pl., akinek tehetségét a társa­ dalom megfojtja. Újra és újra felbukkan a terméketlenség, az árvaság motívuma. Megszokott lett a stílusa, trágárságnak és lírai gyöngédségnek az a különös keveréke, melyet egyes kritikusai már-már jellegzetesen XX. századi „értelmiségi népnyelvnek’ tartanak. Szinte minden művében játék, szertartás, kísérlet formájában bomlik ki a mondanivaló: a vágy a harmónia megteremtése után, s a harmónia megteremtésének lehetetlensége. Tragikum és komikum félelmetes egybeíorrottságához hasonlít igazság és hazugság sziámi torz ikerpárja. Mindez bizonyítéka annak, hogy Albee egész életművében örök kérdezőként ugyanazokat a kérdéseket szegezte a nézőiének. Sokszor kellemetlenek és fojtogatóak azok a kérdései, amelyekre válaszolni kényszerít bennünket az író. Ilyen gyötrelmes kérdés, hogy mi történik azzal az emberrel, aki nem kapja meg az élettől az élet teljességét; talajt vesztetten mindent elveszít-e, vagy képes a maradék létszeletekkel tartalmas életvitelre. Hasonlóképpen izgalmas a mai értelmiség impotenciájának témája. Különös látószögből értékelhetjük Albee-val együtt a generációkonfliktust. Újra fölhangzik a „Család, gyűlullek!” — század eleji kiáltás, s a családokat öszszetartó erő Albee-nál már félelmetes Nesszusz-inggé válik, melytől megszabadulni lehetetlen. „Akik egyszer, majd évekig és évtizedekig együtt háltak, csaltak, loptak, hazudtak, vagy akárcsak éltek. . . azoknak e szerepel végig kell játszaniuk az elmú­ lásig.”3 Végül — de talán főként — a társadalom problematikája izgatja Albeet. Bár a tár­ sadalom soha nem közvetlenül van jelen, hanem egy szexuális kulcsrendszerbe, egy pszichoanalitikai jelrendszerbe átültetve — de mindig jelen van. A felsorolt kérdések tulajdonképpen sorra a dráma egy-egy rétegét, egy-egy le­ hetséges értelmezését jelzik. Albee válaszai mindvégig tagadóak, nemlegesek; hogy belőlük hogyan bomlik ki mégis az „igen”, az írói hit, arra Albee egy interjú során így válaszol: „A drámaíró fő feladatának mindig azt véltem, mutassa meg az embernek, hogy milyen korban él, abban a reményben, hogy talán változtatni fog rajta.”9 A látott darab is ezt a felemás hitet tükrözi; mert bár temetés az, amin részt ve­ szünk: családnak, értelemnek, lehetős egeknek, illúzióknak a temetése, de „mégsem olyan szenvtelen a temetés, sőt talán a Halott sern igazán halott.” 10 Ahhoz, hogy ez a kathartikus hit, ez az üzenet eljuthatott hozzánk, sok ember színvonalas, egyenletes szellemi munkájára volt szükség. Olyan műfordítóra, aki épp észrevehetetlenségével tudott jelen lenni. Elbert János ilyen fordító volt. Oly simán gördül a dráma szövege, mintha nem is kellett volna an­ golból magyarra átültetni. Olyan rendezőre, aki tud az íróval együttlélegezni. Albee — mint egy izzig-vérig valódi drámaszerző — így nyilatkozott: „Amikor darabot írok, tudom, máris ho­ gyan kell kinéznie, milyen hangzása, milyen szaga legyen az előadásnak, s engem az érdekel, hogy a közönség mindezt hogy fogadja.” 1' Kapás Dezső mintaszerű beleélőképasségről tett tanúbizonyságot: az író szemével látott, az író fülével hallott, s a közönséghez vezető utat éppolyan jól ismerte, mint a szerző. Kierezte a szövegből a kérdőjeleket és ezzel többszörösen megemelte a szö­ vegszintet. S ami külön érdeme, hogy ehhez a szemfényvesztő mutatványhoz talált megfelelő „zsonglőröket” .

101

George a modern intellektuell típusa, ki bármennyire felelős is egyéni jelleméért és sorsáért, ugyanakkor foglya és áldozata is a társadalom embertelenségéneik. Bárány Frigyes ezt az óriási szerepet végig bírja színnel és irammal. Igazi nagy alakitas. Egy tömbből faragott és mégis sokrétű; egyértelmű és mégis számos színben villódzó figura az övé. Martha szerepében Szabó Tünde egyenértékű partnernek bizonyult; belső kielégítetlenségtől fűtött, uralkodni vágyó démoniságát igen jól formázta meg. Közönsé­ gessége éppoly hiteles volt, mint nagy és igazán megrázó utolsó jelenete, összetet­ ten ábrázolta az érzelmek és az indulatok sokféleségét. Hartmann Teréz Honey-ja az volt, aminek az író szánta: korunk divatos ideg­ betegségének a tükre; jelentéktelenségében, elkényeztetettségében, tűrésében és alá­ rendeltségének tudatában riadt és riasztó kisveréb-figura. Alakjának minden színét vonzását és taszítását, korlátoltságát úgy vetítette ki, mint egy érzékeny szeizmográf. Vitai Andrásnak Nick szerepében kifejezetten negatív hőst kellett formálni: egy gátlástalan karrierista szépfiút, kiről fokozatosan hull le a jólneveltség, a jó er­ kölcs leple, s villan elő a farkastörvények által megszabott farkasarca. Vitai játéká­ nak legfőbb értéke, hogy ezt az átváltozást kemény kontúrokkal tudta megrajzolni. Jánoskúti Márta jelmez- és Baráth András díszlettervezőnek az volt a különle­ ges feladata, hogy öltözéknek és otthonnak egyszerre kellett tipikusan mainak lenni és közben a legapróbb részletekig a darab mondanivalóját, ritmusát, a jellemek bel ső rezdülését szolgálni úgy, hogy minden tárgy funkcióval bírjon. Martha háromszori átöltözésében egy bonyolult belső lelkivilág háromszoros me­ tamorfózisát láttuk: az estélyi fekete belépőben még ő a „rektor lánya” , a vörös csoda alkalmi szerelésben már más: bosszútól, höditásvágytól lihegő nő, hogy a vé­ gén egy tépett fürdőköpeny segítsen kifejezni összezúzottságát, szorongását, védte­ len kicsiségét. Baráth András szobaberendezéseben a tárgyak mindegyikének fontos szerepe van: a szétdobált holmik, a félig kiivott üvegek, a háttérben meghúzódó könyvek George és Martha életformáját erőteljesen jellemző kellékek. Tragédia és komédia eszközi kivetítése lett a napernyőt kilövő puska, s az otthoni csetepaté döntő boxmérkőzéssé nőtt a jelképesen megfogalmazott-megformált birkózói ringen. Az egész darab meglepetésszerű fordulóra épített szerkesztését követi a III. felvonás temp­ lombelső hangulatát sugalló díszletképe. Az egész dráma, ezekkel az apró fogásokkal együtt egy óriási metaforarendszert épített ki, mintegy ezzel is közvetítve Albee ars poeticáját: „Az ember az egyetlen állat, amelyik műalkotást tud létrehozni, amelyik meta­ forákkal kísérletezik. Ez a megkülönböztető jegyünk. Ha kiderül, hogy a mi társa­ dalmunk nem akar élni a metaforával, nem akarja a művészet segítségével jobban megérteni önmagát, hát akkor mi vagyunk az a furcsa társadalom, amelyik már a lejtőre került, mielőtt felért volna a hegycsúcsra.” 12 I D É Z E T E K

:

1. U n g v ári T a m á s: E. A lb e e d rá m á ja a V ígszín h ázba n . M agyar N em zet, 1972 m á rc. 12. 2. O sztovits L evente. U tószó. E. A lbee. D rám ák. E u róp a K ö n y v k ia d ó . B p . 1971. 548. o. 3. líe r m a n n Istv á n : E lpu sztu l-e Ü j-K a rth á g ó ? A sze m ő ly iség n y om á b a n . D rám ai K alauz. Bp. M ag v ető 1972. 513. o. 4. L i. 3. idézet. 5. A lb e e : N em fé lü n k a fa rk a stól. 6. M ihályi G á b or. V íg já té k . G on d o la t K iad ó 1971. 180. o. 7. A lb e e : N em fé lü n k a fa rk a stó l. 8. U ngvári T am ás. Ld. 1. idézet. 9. A lb ee szavait id é zi M ester Attila. K elet-M o. 1984. m árc. 10. B ik á csy G e r g e ly : Élet és Irod a lom , 1971. 48. sz. 10. o. 11. P eter A d am in te rjú ja A lb e e v a l. V a ló sá g .1971. 7. sz. 127. 12. Ld. 11. Idézet. Kósáné O l á h Júlia

102

„Meg kellene találni az igazságot" — Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja a Móricz Zsigmond Stúdió Színházban — Megvalósult egy jó elképzelés: a lehetőségek megfontolt felmérése, a színhely megtalálása, a színészgárda kiválogatása; s íme Nyíregyháza szinte egy újabb szín­ házat kapott: 1984 tavaszán sikerrel mutatkozott be a Stúdió Színház, az e célra ki­ válóan alkalmas darabbal, Sarkadi Oszlopos Simeonjával. Hogy miért valódi stúdió­ darab ez a mű, arra a következő gondolatsor válaszol. A társadalom és az egyén, a hatalommal rendelkezők és a kiszolgáltatottak konf­ liktusait, az ember—ember kapcsolat erkölcsi problémáit a 20. századi európai iro­ dalom számos alkotásban felmutatja. A gondolkodó ember önmegvalósítási esélyei­ nek társadalmi és etikai akadályai nem egy esetben hoztak létre — különösen mű­ vészértelmiségi szférában — olyan élethelyzeteket, amelyekből a kitörés csak erköl­ csi áldozatok, a hivatásfeladás és az önleépítés fokozatain át, vagy a konvencioná­ lis kapcsolatrendszerek felszámolása és egyfajta társadalomkívüliség állapotba való zuhanás árán lehetséges. Ez utóbbi pedig megteremtheti vagy a gyors, látványos el­ bukás, a végletekig vitt öníelszámolás, vagy pedig a visszavágás, az önhatalmú igazságtevés sajátos feltételeit, hogy ennek változatairól a klasszikus irodalom hősei — Schiller Kari Moorjától Kloist Kohlhaas Mihályán és Sartre Gölzéig — emlékeze­ tes példákat nyújtanak. Az adott társadalommal, annak értékrendszerével, ideológiájával való szembeke­ rülésnek több oka elképzelhető. A művekben feltárt okok olykor csak írói teóriák, a példázatokhoz szükséges illusztratív történetek, máskor viszont megélt és kihordott negatív élmények önpusztító vulkánkitörései. A „vallomástevők” írói kategóriájába sorolható Sarkadi Imre — aki negyven­ évesen tragikus körülmények között zuhant az örök mélységbe —, az utóbbi okok miatt, a tényleges meghasonlás összegezéseként gondolta végig az Oszlopos Simeon-i élethelyzet lehetőségeit, s jutott el az egzisztenciális bukástól az erkölcsi süllyedésen át a továbbélés gondolatáig. A szakirodalom az alkotó és a drámai hős közösnek nevezhető élményalapját több forrásból eredezteti. Egyesek Sarkadi Imre életének első nagy emberi-művészi krízisét, az 1948-as negatív élménysort látják mögé, s álláspontjukat a tényleges írói kudarcok, és a dráma ekkor írt prózai előképe igazolhatja. Ezt az élményt az 1960-as Oszlopos Simeon hőse, Kis János, visszautaló érvénnyel így fogalmazza meg: „Alig van ellenszenvesebb valami, mint az a törekvés, hogy az emberből mást akar­ janak csinálni, mint ami." Mások viszont történelmünk legutóbbi tragikus esemé­ nyéhez, az 1956-os válsághoz kapcsolják a darab kiváltó élményeit, mondván: az írói hit- és bizalomskálája ekkor süllyedt a nullpont alá. Ezt a nézetet támaszt­ ják alá egyrészt a művészi válságról tanúskodó Sarkadi-sorok: „A szavak hirtelen megszöktek, szétmásztak. . . egy pillanatra bezárult minden”, másrészt a Sarkadi család életformájában bekövetkezett egzisztenciális jellegű változások is. Egy har­ madik forrásértelmezés viszont elvonatkoztat minden személyes és konkrét törté­

103

nelmi és egyéni élménytől, s lefejtve a műről az ún. „politikai pecsétet” azt állít­ ja, hogy Sarkadi Imre az Oszlopos Simeonban a társadalommal szemben alulmaradt ember tragédiáját, és a visszavágás egyik változatát írja meg, vagyis az emberben mindig is meglévő örök-emberi rosszat mutatja fel. Ezt a nézetet erősíti Sarkadi hő­ sének felismerése: „Annyit tudok, hogy a rossz kívánása rettenetesen erős. Ahogy ételt, italt, sikert, hatalmat kíván az ember, úgy vonzódik a rosszhoz, mint lepke a lánghoz.” Sarkadi szótárában ez a gondolat nyilván a „nostalgie de la boue” (értelme­ ző fordításban: a rossz utáni ősi vágy) elvének szabad átirata. Nyilvánvaló, hogy mindhárom forrásmagyarázat tartalmaz igazságokat. Mégis úgy érzem, hogy önmagában egyik állításnak sincs igaza: de a háromnak együtt igen. Egy Oszlopos Simeon minőségű művet nem egyetlen és egyszeri sértődés, nem egyetlen és egyszeri lelki válság válthatott ki, hanem egy sokáig elhúzódó, újabb ta­ pasztalatokkal súlyosbodó, s éppen az érett, negyvenéves korban tetőző emberi és művészi meghasonlás hívott életre. Irodalmi hasonlatot keresve talán Sully-Prudhomme A törött váza című versét idézhetném ide Sarkadi érzelmi sérülésének illusztrá­ lására. Egy kristályvázán az érintőleges karcolás is végzetes lehet, a művész hitén az alkotásaival szembeni bizalmatlanság okozhat olyan „finom, mély sebet", amely „mind-tovább hasad . . . ” s egy idő után egyetlen érintésre darabokra hullik. E gondolatok azért kértek helyet a színikritika élén, hogy a Sarkadi-dráma bo­ nyolultnak tűnő eszmeiségét és a Móricz Zsigmond Stúdió Színház által bemutatott színpadi látványt az írói szándék tisztázott alapjáról közelíthessük meg. Tesszük ezt annál is inkább aggály nélkül, mert a darabot az „előadás készítői” is a Sarkadiéletmű olyan végtermékeként állítják stúdiószínpadra, amely egy folyamatában ér­ lelődő, általánosítható érvényű drámai üzenetet hangsúlyoz. A darab rendezőkollektívája — akik között ott találjuk Nagy András László ne­ vét is — hasznos színházi hagyományt újított fel ezzel az előadással. Űjabbkori színházcsinálóink helyesen ismerték fel, hogy bizonyos drámai művek nem nagyszínpad­ ra valók, mert — a programfüzet ajánlásának szóhasználata szerint — „testközeli” stúdiófeldolgozásban hatásuk sokkal nyilvánvalóbb. Ez a felismerés érvényes Sarkadi Oszlopos Simeonjára is, ez a mű valóban jobban hat test-, illetve lélekközelben. Nyil­ ván ez az oka, hogy a magyar közönség az utóbbi másfél évtizedben többször is lát­ hatta stúdiószínpadon, így a Madách Színház 1967-es, a kaposváriak 1977-es ás a Já­ tékszín két évvel ezelőtti bemutatóján. A darab gyakori elővétele, felújítása több fontos dolgot is jelezhet. Adott pillanatban talán az, hogy az alkotó értelmiség proble­ matikája ma is élő kérdés, így a Sarkadi által felvetett gondolatok újra és újra meg­ kísérthetik rendezőinket. És az sem árt, ha a nézők ismételten átélik Kis János válságba jutott „félelme­ tesen szerencsétlen” életének gondjait, s megtalálják az összekötő kapcsokat színház és valóság között. Nem véletlenül fogalmazta így érzéseit Almási Miklós az egyik bemutató után: „ . . . nyomasztó érzésektől terhesen, kérdések sokaságával a fejem­ ben távoztam az előadásról”. Az a néző ugyanis, aki valamelyest is megérti, hogy miről van szó a színpadon, hogy ez a pszichológiai viviszekció nem öncélú játék, de egy valós élményanyagból összeállt, a neuralgikus pontjához ért folyamat tényleges következménye, az maga is arra kényszerül, hogy szemDenézzen saját kétségeivel, s tisztázza önmegvalósításának meglévő esélyeit, vagy éppen hiányzó lehetőségeit. Sarkad negyvenéves korában tette ezt meg, de ezt az átgondolást nem lehet elég ^ korán kezdeni. A játék ugyanis életre-halálra, a darab utolsó jelenetének tanúsága szerint „vér­ re” megy, hiszen egy emberélet tragikumának három nagy, sorsdöntő fordulatát tár­ ja elénk.

104

Az első részben szemlélői lehetünk egy ember „félelmetesen boldogtalan” álla­ potának, amely teljes és végletes ónleépítéshez vezet. Ez a drámai hős életének első, ún .dekompozíciós szakasza. A kiváltó okok az előző életperiódusban halmozódtak. A sikertelenségsorozat most érte el a kritikus pontot: Kis János gyors ütemben fel­ számol, s társadalmon kívüli elemmé nyilvánítja magát. Szemünk előtt zajlik a de­ kompozíciós folyamat, látjuk, hogy nemcsak telefonját, lakása egy részét, szeretőjét és állását veszti el gyors egymásutánban, de mindezekkel együtt a tehetségébe, a tár­ sadalmi igazságosságba, munkája értelmébe vetett hitét is. Kis János gondolatsora egyértelmű konklúzióhoz vezet: ha a társadalomnak nincs szüksége a munkájára, ha egy Illetékes, egy akárki eldöntheti, hogy képeire, műveire a társadalom igényt tart-e vagy sem, akkor nincs értelme a további alkotásnak. Az ambícióamputáció nem büntetendő cselekmény, jóllehet az áldozat nemegyszer belepusztul. Kis János egzisztenciális és erkölcsi dekompozícióját azonban adott esetben nem követi fizikai pusztulás. Az eddigi értékek, hitek és kapcsolatok tagadása váratlanul ellenkező irányba fordul. Egy eddig ismeretlen erő, egy észre nem vett személy, Vinezéné megdöbbentő aljasságú indíttatására ugyanis olyan útra tér, amelyen — ön­ maga után — most már másokat rombol. Ez marad, ha nincs más bizonyosság, ha ba­ rát, szerető, munka, ital egyaránt megszűnik örömforrás lenni: a mások tönkretéte­ léből fakadó kegyetlen játék öröme, az örök rossz felfedezése, a rontó gátlástalan fel­ szabadítása, s a még meglévő emberi kapcsolatok teljes lebontása. Ennek az új, go­ nosz indulatnak a csúcsteljesítménye Zsuzsi gálád átjátszása. Ettől a ponttól azonban — ezen az úton — nincs tovább! A megalázott asszony normális reakciója megállítja az ön- és közrombolás tébolyába zuhanó embert. Ek­ kor kezdődik a Kis János-i életút harmadik szakasza, amely újabb, de most már pozitív irányú fordulattal a megbékélő feloldódás felé vezet. Sarkadi drámai hőse ugyanis — ha nem is felismeri —, de megsejti, hogy „nem segít a rosszon, ha to­ vább rontja” . Nem jó megoldás tehát számára a mű alcímében jelölt tétel: „Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten.” Kis János most már úgy érzi, hogy az „aszkéta­ ság korszaka” elmúlt életéből. Mit valósított meg Sarkadi háromtételes gondolatsorából a Móricz Zsigmond Stú­ dió Színház együttese? Nagyon sokat. Az első két élethelyzetet maradéktalanul. Az utolsót pedig kissé habozva, felemásan. A darab rendezői ez utóbbi sorsfordulónak az értelmezésében nem voltak eléggé határozottak. így a néző, a befejező részben sem a fordulat tragikumát — a megalázott visszavág a megalázónak, így állítva helyre a megsértett világrendet —, sem az állapotváltozás katarzisát nem élheti át a kívánt hatásfokon. Sarkadi intenciója szerint ugyanis Kis János a visszavágás pillanatában fizikailag „összeesik” ugyan, és lelke előtt „képpé merevül a világ” , de a trauma nem végzetes. A fizikai sokkot követően újra „normális” életképek villannak fel emléke­ zetében: „ . . . a tihanyi révben . . . szél lobogtatja szoknyádat. . . látlak téged is, ma­ gammal csókolózni . . . magamat is látom” . Miért mutatnak a kibontakozás felé ezek a képek? A hős maga mondja ki a vá­ laszt: „mert már megvan a sejtésem” . A valóságos élet normális válasza: Zsuzsi tette után már újra „barátságosan” né­ zi magát. Zsuzsi késszúrásai megszabadították lelkét a démonoktól, s a feltisztulás után nyilvánvalóan valami új, valami más kezdődhet. Most van reális lehetősége Kis János korábban megfogalmazott óhajának: „Meg kellene találni az igazságot” . Ez a jórafordulás, a harmadik váltás sajnos a színpadon nem jut kellően érvény­ re. Az első két sorsforduló után a dráma hiteles hangulatú, magával ragadó atmoszfé­ rá d , az emberiélek legnagyobb mélységeinek érzékeltetésére is képes, eddig szikrá-

105

zóan és magabiztosan feszülő tragikus íve megtörik, s a zárójelenet során a néző két­ ségek között, de megrendülés nélkül veszi tudomásul a befejezést. Ennek oka, mint már utaltam rá, nyilván az, hogy a rendezés a feloldó jelenetet kevésbé határozot­ tan ítélte meg, mint az előző, a negatív irányú életszakaszokat. Igaz ugyan, hogy nem is ragadtatta el magát, mint például a Gazdag Gyula-féle kaposvári rendezés, amely átértelmezve Sarkadi szándékát, a befejező részben a megsértett Zsuzsi kezébe vasalót adott, s egyértelműen elpusztította Kis Jánost. Igaz az is, hogy a néhány szükséges szövegmódosítástól eltekintve a nyíregyházi színpadon a hiteles Sarkadi-szöveg hangzik el. És a rendezés nem esik túlzásokba: a naturalizmus és a bohózat kísértéseit egyaránt elutasítja. „Csak az a vég” , csak azt merte volna — Sarkadi szellemében — katartikussá tenni. Ügy tűnik, mintha a Gá­ bor Miklós-féle kecskeméti rendezés reminiszcenciái fogták volna vissza Nagy András Lászlóék zárótételét. A dráma szereplő ennek a koncepciónak a jegyében keltik életre Sarkadi figu­ ráit. Nyilvánvaló, hogy a darab eszmei és pszichikai terhét a főszereplő: Csíkos Sán­ dor viseli. Felkérése vendégszereplésre egyértelmű telitalálat. Színészi alkata, hang­ ja és mozgása igen jó lehetőséget nyújtanak számára ennek az igényes szerepnek az eljátszására. Csíkos Sándor tehetsége széles skálán bontakozik ki: hiteles a felhábo­ rodása, szánalmat kelt elesettsége, szikrázóak a váltásai, s közelképei megdöbbente­ nek. A Kis János-i értékvesztő magatartás minden mozzanatát olyan értően játssza, hogy a nézőt, a stúdiószínpad lélekközelségében szinte a tragédia részesévé avat­ ja. Intellektuális indíttatású önpusztítása következetesen ambivalens érzéseket éb­ reszt: egyszerre vonz cs taszít. Rosszrafordulása után pedig mesteri arcjátékkal és hangmodulációkkal képes eddigi magatartásának a fonákját, az erkölcsidegen, a go­ nosz démonok által megkísértett emberlétet felmutatni. Vinczéné primitívségbe rej­ tőző aljas manipulációit értő és elismerő együttérzéssel építi tovább, míg végül a gátlástalanság, az erkölcsi nihil csúcsán utoléri végzete: a normális világ ellene for­ dul. Az ezt követő attitűd-váltása, a rendezői koncepció eredményeként, nem olyan szinten oldja fel a trauma utáni helyzetet, amilyet a szerepkör eddigi kitűnő meg­ formálása számára lehetővé tett volna. A darab másik kiemelkedő, jól megírt szerepét Máthé Eta alakítja. A magyar színpadokon eddig látott megformálásokhoz képest Vinczéné figuráját újszerű módon állítja elénk. Különösen a Monori Lili (Kaposvár, 1977) és a Margittay Ági (Játék­ szín, 1982) által produkált szerepfelfogástól határolja el magát. A benne lakozó ele­ mentáris rosszat nem riasztó démonisággal és nem is bohóckodó Mefisztóként mutat­ ja fel. Az együgyűség, a primitívség, a naivitás az igazi ereje. Ezzel nagyobb döb­ benetét tud kelteni, mintha aljassága rafinériáját láttatná. Máthé Eta Vinczénéje olyan naiv logikával ösztönzi Kis Jánost a fokozódó nagyságrendű bűnökre, hogy az a felfedezés örömével fogadja famulusává, belemegy a gonosz játékba, s a „rossz pártjára” áll. Máthé Eta jól érzi és érti Sarkadi szándékát, s következetesen tartja magát az író elképzeléséhez. Nem esik ki a szerepéből, végig egyenletesen, jó szín­ vonalon játszik. Amikor Kis János felfedezi a kettőjük közötti erkölcsi hasonlóságot, s megállapítja, hogy ebben a sivár környezetben csak ők „ketten látják tisztán a dol­ gokat” , Vinczéné nem helyesel, továbbra is primitívség álarca mögé rejtőzik: „Nem értek én ebből egy szót sem” — motyogja meggyőzően. Ez a bújtatott Rossz minden bizonnyal veszélyesebb a nyilvánvaló Rossznál. A régi szerető, Mária alakját Szabó Tünde játssza okosan, mértéktartóan. Halk hangjai, emberi lágysága és normális határozottsága egészséges ellenpontja a széle­ sebb hang- és érzelemskálán mozgó Kis Jánosnak.

106

Az új szerető, Zsuzsi szerepében Hartmann Teréz új oldaláról mutatkozik be. Igazi modern nő, aki élvezi a nyílt csábítás izgalmát, őszintén vállalja az új part­ nerkapcsolatot, de nem keveri össze a játékot a valósággal. Nyílt szívvel közeledik Kis Jánoshoz, megérez valamit annak válságából. Előbb csak „félelmetesen boldogta­ lannak” , majd újabb felismerésként „félelmetesen szerencsétlennek” nevezi. Elárultatása után, amikor rádöbben arra, hogy János helyett Müllerrel volt együtt, pillan­ tása kifejezi azt a rettenetét, amely már a döntő lépés involválja. Nem fontolgat, nem mérlegel: teszi azt, amit tennie kell, a megalázott ember spontán mozdulatával torolja meg a bűnt. Mert az a Kis János, aki „még ezt is” el tudta követni, nem ér­ demel kíméletet. Jób szerepében ifi. Tatár Endre könnyedén mozog, érti szerepét, dalaival hangu­ latot teremt. Cinizmusa és bohém elvtelensége csak hangsúlyozza Kis János aláhullását. Produkciója a kívánt határok között marad. így válik részesévé a közös si­ kernek. Ez érvényes a Bálint szerepét markánsan megjelenítő Horváth István alakí­ tására is. Epizódszerepekben emlékezetes marad Stettner Ottó és Rudas István játéka. A stúdiószínpad látványhatásáról csak a teljes elismerés hangján szólhat a kri­ tikus. A színészek közlekedése, a kijáratok megválasztása, a funkcionáló mellékhe­ lyiségek kiépítése, a művészlakás berendezése természetes közegként szolgálják a já­ tékot. A nézők újszerű elhelyezése is jól megoldott, talán csak egy-egy reflektor fényirányát lehetne módosítani. Dozóky István Színház a színházban — Játék a játékban című előzetesében az „em­ berközelben lélegző színészi lét”, az „intim baráti kör” és a „spontán hatások” nézői örömeinek átélését ígéri, amikor Nyíregyháza színházművészetének ezt az új „vál­ faját” a közönség figyelmébe, szeretetébe ajánlja. Nos, a néző nem csalódik. A Sarkadi Imre által felvetett problémákon töpreng ugyan egy darabig, de az együttes produkcióját, a színészi játék magas színvonalát, az új stúdiójáték hangulatát a ma­ radandó színházi élmények közé sorolja. Bánszki István

107

Krónika Kulturális események JANUÁR 6.— FEBRUÁR 5.: BERECZ ANDRÁS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA NYÍREGYHÁZÁN Az MVMK földszinti galériájában mutatták be a művész murális terveit. A ki­ állítást Bényi Árpád nyitotta meg. JANUÁR 8.: HANG-SÚLY . . . címmel másodszor jelentkezett a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának iro­ dalmi, kritikai és művészeti folyóirata: ez alkalommal megnyílt a „Hang-súly köny­ vesbolt” is. JANUÁR 11.: KATONAEMLÉKEK . . . címmel nyílt kiállítás a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Az első világhá­ borús jelvényekből és a hadifoglyok által készített tárgyakból rendezett kiállítást a Jósa András Múzeum anyagából válogatták össze. JANUÁR 13.— JANUÁR 28.: NAGY JÁNOS KIÁLLÍTÁSA NYÍREGYHÁZÁN A nyírvasvári születésű festőművész munkáit iaz MVMK Lenin téri kiállítótermé­ ben mutatták be. JANUÁR 13.— FEBRUÁR 3.: SCHMIDT SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA SZENTENDRÉN A Vásárosnaményban élő fafaragó népi iparművész több kiemelkedő pályázat díj­ nyertese. Legrangosabb kitüntetései: a Szocialista Kultúráért és az országos fafaragó pályázat nagydíja, a Kapoli Antal-díj. JANUÁR 21—22.: AMATÖRFILMESEK SIKERE SÁTORALJAÚJHELYEN Az MVMK Nyíri Amatőrfilm Klubja hat filmet mutatott be 13. Kelet-magyaror­ szági amatőrfilmes szemlén. Film kategóriában egy második és egy harmadik díjat, valamint két oklevelet hoztak el a nyíregyháziak. A videokategória harmadik díját szintén a nyíri klub tagja hozta el. JANUÁR 28.: BENCZÚR ÉVFORDULÓ 140 éve született Nyíregyházán neves festőszülötte, Benczúr Gyula. Az évforduló tiszteletére megkoszorúzták a festő szülőhelyét jelölő emléktáblát a Kossuth téren. JANUÁR 31.: ELHUNYT FARKAS ESZTER A nyírbátori születésű festőművész végakaratában szülővárosát jelölte meg nyug­ helyéül. Értékes képgyűjteményét és alkotásainak egész sorát szintén Nyírbátorra ha­ gyományozta. FEBRUÁR 3.: A RÉTKÖZ NÉPMŰVÉSZETE . . . címmel rendeztek kiállítást Kisvárdán, az Ady Endre Művelődési Központban a nyíregyházi Jósa András Múzeum anyagából.

108

FEBRUÁR 3 .-2 6.: HORVÁTHNÉ NÉMETH KATALIN ÉS HORVÁTH JÁNOS K I­ ÁLLÍTÁSA NYÍREGYHÁZÁN A Nyíregyházán élő művészházaspár — Horváthné Németh Katalin grafikusmű­ vész és Horváth János festőművész — alkotásait az MVMK Lenin téri kiállítótermé­ ben mutatták be. FEBRUÁR 3 .-2 4.: TŰZZOMÁNC-KIÁLLÍTÁS VÁSÁROSNAMÉNYBAN A nyírbátori képzőművészeti stúdió tagjai Józsa János festőművész irányításával formálják a színes dísz- és használati tárgyaikat, amelyeket már megyénkben is több helyen sikerrel mutattak be. FEBRUÁR 10.—27.: NORMANTAS PAULUS FÉNYKÉPKIÁLLlTÁSA Az MVMK fotógalériájában mutatkozott be a nyíregyházi fotóklub új tagja, a múlt évben hazánkba települt litván fotógrafikus. FEBRUÁR 10.—MÁRCIUS 4.: AKNAY JÁNOS KIÁLLÍTÁSA AZ MVMK GALÉRIÁJÁBAN A nyíregyházi születésű, Szentendrén élő festőművész konstruktivista képeit te­ kinthették meg az érdeklődők. FEBRUÁR 10 — ÁPRILIS 8.: SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE KÉPESLAPOKON... . . . címmel nyílt kiállítás a Jósa András Múzeumban. Ritka érdekességként 400 felszabadulás előtt készült képet tekinthettek meg az érdeklődők. A kiállítás anyagát a Jósa András és a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből válogatták. FEBRUÁR 11.: EDWARD ALBEE: NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL . . . . . . című háromfelvonásos drámáját mutatta be a Móricz Zsigmond Színház Kapás Dezső rendezésében. FEBRUÁR 11.—25.: VIKÁR SÁNDOR GRAFIKUS ÉS SZÉKY LÁSZLÓ FESTŐ KI­ ÁLLÍTÁSA TÍMÁRON A két nyíregyházi alkotó munkái a Művészetbarát Egyesület nyíregyházi csoport­ ja és a timári Béke Termelőszövetkezet szervezésében kerültek a községi pártház ta­ nácstermébe. FEBRUÁR 18.—24.: KIÁLLÍTÁS A KISZ-KLUBBAN A nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskolában társadalmi munkával KISZklubot hoztak létre, melyben első alkalommal Huszár István festőművész munkáiból nyitottak kiállítást. FEBRUÁR 25.: KAMARAZENE-BEMUTATÓ Húsz együttes részvételével került megrendezésre a kamarazenekarok megyei be­ mutatója. .: k i á l l í t á s n y í l t k i s v á r d á n . . . a Rétközi Múzeumban a vajai képzőművészeti gyűjteményből.

m á r c iu s 1

m á r c i u s i .— á p r i l i s 1 0 .: n y í r e g y h á z i m ű v é s z e t i h e t e k

Többszörös Oscar-díjas film bemutatása, a pécsi balett vendégszereplése, a deb­ receni Csokonai Színház vendégszereplései, számtalan rangos kiállítás megrendezése, komoly- és könnyűzenei hangversenyek. Ez jellemezte dióhéjban a művészeti hetek programját.

109

MÁRCIUS 3.: MADAM LUISE SZALONJA — BEMUTATÓ A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZBAN A bohózatot Gellért Péter vendégrendező vitte színre. MÁRCIUS 3 .-4 .: ÉNEKLŐ IFJÜSÁG A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium előcsarnokában a város általános és közép­ iskolai énekkara mutatták be műsorukat. MÁRCIUS 4.: SARKADI IMRE: OSZLOPOS SIMEON; AVAGY: LÁSSUK URAM­ ISTEN, MIRE MEGYÜNK KETTEN . . . . . . című drámáját az MVMK kamaratermében mutatták be Nagy András László rendezésében. MÁRCIUS 5 —14.: A MAGYAR NYELV HETE — NYÍREGYHÁZÁN A TIT megye szervezete 85 különböző témájú előadást ajánlott az érdeklődőknek Huszonöt nyelvész — közöltük fővárosi és debreceni szakemberek — vállalt előadá­ sokat nyelvhelyesség, udvariasság, idegen szavak használata és más érdekes témákból. MÁRCIUS 9 —31.: KIÁLLÍTÁS NYÍLT A JÓSA ANDRÁS MÚZEUMBAN .. . ... az új képzőművészeti szerzemények legértékesebb darabjaiból. A Szabolcsból elszármazott, ill. a megyében alkotó festők, szobrászok műhelyeiből az elmúlt eszten­ dőben vásárlások, ajándékozások révén számos kiemelKedő alkotás került a Jósa And­ rás Múzeum birtokába. MÁRCIUS 15.—30.: KIÁLLÍTÁS FEHÉRGYARMATON Tilles Béla képzőművész alkotásait a városi művelődési központban mutatták be. MÁRCIUS 16.— ÁPRILIS 1.: NÉPMŰVÉSZEK, NÉPI IPARMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA NYÍREGYHÁZÁN Hagyományőrző szándékkal rendezték meg az MVMK szabadidőtől mében a Szaboles-Szatmárban élő népművészek és népi iparművészek első közös kiállítását. MÁRCIUS 22.—31.: RÉTI MÁTYÁS KIÁLLÍTÁSA A BENCZÜR-TEREMBEN A tiszadobi születésű festőművész hatvan képét mutatták be. MÁRCIUS 23.— ÁPRILIS 10.: IRODALOM A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN . . . címmel nyílt kiállítás a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. A Jósa András Múzeum gyűjteményéből azok a művek kerültek a közönség elé, amelyek a megye irodalmi életéhez, hagyományaihoz kapcsolódnak. MÁRCIUS 24.-25. JUBILEUMI GÁLAMŰSOR A megyei művelődési házban a húszéves Szabolcs-Volán táncegyüttes gálaműsort mutatott be. MÁRCIUS 25.: ÜNNEPI KONCERT VAJÁN . . . II. Rákóczi Ferenc születésének háromszáznyolcvanadik évfordulója alkalmiból a Vay Ádám Múzeumban. MÁRCIUS 29.— MÁJUS 10.: KIÁLLÍTÁS Á BESSENYEI GYÖRGY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN Első alkalommal rendezték meg a tanárképző főiskolák képzőművész oktatóinak 110

tárlatát. A nyíregyházi, egri, pécsi, szombathelyi és szegedi főiskolák tanárainak leg­ jobb alkotásait állították ki. MÁRCIUS 30.: BÁRDOS-EST . . . a Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló művész születésének 85. évfordulója alkal­ mából a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kerengőjében. ÁPRILIS 2 .-8 .: MŰVELŐDÉS—MUNKÁSÉLET ... . . . címmel nyílt kiállítás az MVMK szabadidős termében, melyen húsz üzem és vállalat mutatta be — tablókon, fotókon — az elmúlt évtized művelődési eredményeit. ÁPRILIS 6.: 100 EV TELEFONNAL . . . . . . címmel kiállítás nyílt a nyíregyházi Jósa András Múzeumban a prágai Techni­ katörténeti Nemzeti Múzeum anyagából. ÁPRILIS 6 .-8 .: ORSZÁGOS AMATÖRFILM-FESZTIVÁL NYÍREGYHÁZÁN A hai mincegyedik találkozóra beküldött alkotások közül hatvanhét filmet és négy videofelvételt javasolt a zsűri bemutatásra. A díjnyertesek között megyénket Kurecskó István képviselte. ÁPRILIS 11.: ILLYÉS GYULA: TESTVEREK . . . ...cím ű drámáját — Sinkovits Imre főszereplésével — az MVMK-ban mutatták be a költészet napja alkalmából. ÁPRILIS 12.—26.: RAJZ SZAKOS HALLGATOK KIÁLLÍTÁSA NYÍREGYHÁZÁN A Bessenyei György Tanárképző Főiskola IV. éves hallgatóinak munkáiból ren­ deztek kiállítást. A végzősök legjelesebb alkotásait az MVMK Lenin téri kiállítóter­ mében tekinthették meg az érdeklődők. ÁPRILIS 14.: LYUK AZ ÉLETRAJZON ...cím m el mutatta be a Móricz Zsigmond Színház társulata Gádor Béla—Dancs Ferenc—Váradi Szabolcs művét, Zoltán Gábor rendezésében. ÁPRILIS 16.—20.: TETT ’84 . . . . . . címmel nemzetközi pantomim- és mozgásművcszeti találkozót rendeztek Nyír­ egyházán. A hazai amatőr együttesek mellett bolgár, román, német és olasz hivatásos művészek is szerepeltek az ötnapos programban. ÁPRILIS 26.— MÁJUS 5.: AZ IFJÚ ZENEBARÁTOK KÓRUSA KÜLFÖLDI KONCERTKÖRÜTON A kórus tíz nap alatt, Európa több országában — többek között Csehszlovákiá­ ban, NDK-ban és Belgiumban is fellépett. MÁJUS 2.—JÜNIUS 17.: MÜVÉSZTELEP NYÍREGYHÁZA-SÖSTÖN Az idén tizenötödik alkalommal hívtak képzőművészeket Sóstóra, ahol az utóbbi években az éremművészet került előtérbe. Ezen a nyáron négy külföldi és kilenc ma­ gyar alkotó volt a művésztelep lakója. Megyénket Balogh Géza festő és Sebestyén Sándor szobrászművész képviselte. 111

MÁJUS 3.: KARINTHY FERENC: DUNA-KANYAR . . . című művét — Nagy András László rendezésében — elsőként Nagykállóban mutatták be a Móricz Zsigmond Színház művészei. MÁJUS 3.—10.: INTERKOZMOSZ ’84 ...cím m el kiállítás és előadói konferencia volt Nyíregyházán a Tudomány és Tech­ nika Házában. A rendezvény bepillantást nyújtott a szocialista országok között létre­ jött Interkozmosz-program életébe. A megnyitó napján Farkas Bertalan űrhajós al­ ezredes volt a megyeszékhely vendége. MÁJUS 4.: RADNÓTI MIKLÓS-EMLÉKKIÁLLlTÁS . . . ... a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. MÁJUS 5 .-2 7.: SZABÓ IVÁN TÁRLATA A kétszeres Munkácsy-díjas, SZOT-díjas, kiváló művész kiállítása a Lenin téri kiállítóteremben. MÁJUS 10—19.: KIÁLLÍTÁS A BENCZÚR-TEREMBEN Ezúttal Urbán György festőművész alkotásaival ismerkedhetett meg a közönség. MÁJUS 14.: A TIT KÖZGAZDASÁGI VÁLASZTMÁNYA . . . tudományos konferenciát tartott Nyíregyházán, Nyers Rezső, az MSZMP KB tagja elnökletével, A magyar gazdaság a 80-as években címmel. MÁJUS 19.: HORIA LOVINESCU: ÉLET ÉS HALÁL JÁTÉKA A HAMUSIVATAGBAN . . . című művét Gellért Péter rendezésében mutatták be a Móricz Zsigmond Szín­ ház művészei. MÁJUS 2fi.: KÓRUSTALÁLKOZÓ FEHÉRGYARMATON Az ének-zene tagozatos általános iskolák XI. megyei kórustalálkozója volt Fehér­ gyarmaton. MÁJUS 29—30.: TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁST TARTOTTAK MÁTÉSZALKÁN . . . a TIT megyei és városi szervezete, valamint a Szatmár Múzeum Baráti Köré­ nek rendezésében; „Beszélgetések a régészet, néprajz, muzeológia kérdéseiről c. téma­ körben. Tinái Gyula, az MSZMP városi titkárának megnyitója után — többek között — Mócsy András akadémikus, Béna István egyetemi tanár, Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese és Fodor István, az MNM osztályvezetője tar­ tott előadást. MÁJUS 31.— JÚNIUS 3.: KLUBVEZETŐK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA NYÍREGYHÁZÁN Az ország különböző városaiból, községeiből kétszázötvenen vettek részt az orszá­ gos ifjúsági klubtanács találkozóján. A tanácskozáson a klubvezetőkön kívül részt veitek a felügyeleti, a fenntartó szervek és az ifjúsági szervezetek képviselői is. JÚNIUS 1.: KOLLÉGIUMI ÉVFORDULÓ A Bessenyei György középiskolai kollégium fennállásának negyedszázados évfor­ dulóját ünnepelte.

112

JÚNIUS 1.: KIÁLLÍTÁS NYÍLT A JÓSA ANDRÁS MÚZEUMBAN A sóstói művésztelep 15 éves munkáját reprezentáló kiállítás nyílt a múzeumban. Az alkotóműhely jelentőségét méltatta, s a kiállítást megnyitotta Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója. JÚNIUS 2.: KABAY-EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK NYÍREGYHÁZÁN Kabay János 75 évvel ezelőtt a Kossuth Lajos Gimnázium diákja volt. ö ala­ pította a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárat. Tiszteletére avattak emléktáblát az iskola falán. JÚNIUS 4.: NYITÁS A SZABADTÉRIN A Móricz Zsigmond Színházban megkezdődött a nyíregyházi szabadtéri idény a Bajazzók és a Parasztbecsület című népszerű operák bemutatásával. JÚNIUS 8.: NÉPZENEI BEMUTATÓ . . . . . . vo l t Nyírbeiteken 33 népdalkor, népzenei együttes és 10 szólista részvételével. JÚNIUS 17.— AUGUSZTUS 12.: SEBESTYÉN SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA NYÍREGYHÁZÁN A szobrászművész alkotásait a Jósa András Múzeumban tekinthették meg az ér­ deklődök. JÚNIUS 30.: FINN KÓRUS KONCERTJE VÁSÁROSNAMÉNYBAN Több éves kapcsolat köti össze a vásárosnaményi és a finn vammalai kórust. Eb­ ben az évben a beregi város látta vendégül a finn kórust, amely június 30-án mutatta be műsorát. Lukács Ilona

113

Könyvekről MARGÖCSY JÓZSEF:

A pedagógus és az élet A könyv, amelynek olvasására meg­ hív a szerző, nem tudományos pedagó­ giai munka, bár diagnózist ad, mint egy leíró kutató és a valóság összefüggések­ ből rendszert is alkot; nem nevezném szociográfiának vagy önéletírásnak sem. bár egy pedagógus életpálya adja a mű gondolati ívét; az esszétől is eltér, mert több a megélt élethelyzetből induló val­ lomás, a dokumentalista elem és meg­ győző az a nevelőszándék, amely a pepedagógus élet, pedagógus magatartás erényeinek, hibáinak és ellentmondá­ sainak megrajzolásával kényszerít újra­ gondolásra, önértékelésre s kit-kit talán cselekvésre is. Az írást pedagógiai műnek tartom, mert rólunk pedagógusokról és elsősor­ ban hozzánk pedagógusokhoz szól. A történéseket, eseményeket a pedagógiai logikát — amely néha megtűri a mű­ vészet szabálytalanságát — pedagógusi hitvallásának alárendelve rendszerezi, elemzi és írói szándékában is akarvaakaratlanul tanít, nevel: a pedagógus életet éli. S mindezt a pedagógus szerénységé­ vel, mértéktartásával, amit személyes ajánló sorai megerősítenek: „Ez nem szakmai kézikönyv, hanem egy pálya végéről tett visszatekintés: hogyan le­ helne jobban csinálni az egészet, s er­ ről medi tálas,. Ma, amikor a közoktatás, a pedagó­ gusképzés jövőjét formáljuk és egyre határozottabban fogalmazzuk meg a pe­ dagógus személyes felelősségét és az egyéni szabadságát, akkor a Korszerű Nevelés c. sorozat legújabb kötetét még­ is kézikönyvként ajánlom.

114

A szerző szándékát erősítve együtt­ gondolkodásra hívom meg a szaktanárt, a szakfelügyelőt, az igazgatót, aki ön­ magával találkozhat az írásban, a köz­ oktatás-irányítót, aki a pedagógiai rend­ szer működési zavaraiból okulhat; a pe­ dagógusképző intézmények tanárát, aki újra élheti a pedagógus mesterségre-művészetre nevelés folyamatát, és a peda­ gógusjelölteket, akik az „életnek?!” ta­ nulnak. Milyen utat javasol számunkra a szer­ ző? A pedagógussá válás útját, a pedagó­ gus szocializációs folyamatát tárja elénk, amelynek kezdő pontja a szemé­ lyiség alakulását meghatározó család és az iskola, és végpontja is a kezdő ta­ nárt fogadó, de viszonylataiban megvál­ tozott iskola, a társadalmi kapcsolatokat jelentő közélet. Nem a felelőst keresi, hogy kiből mi­ ért lesz vagy nem lesz pedagógus, ha­ nem megmutatja azokat az apró mozza­ natokat — a szakkörtől a tudományos publikációig —, amelyek vonzalmait éb­ resztenek és elindíthatnak a pedagógus­ pálya felé. Észrevesszük-e ezeket a lehetőségeket, megtaláljuk-e tanulóinkat, akikhez így szólhatunk? A sorokban ott rejtőzik a figyelmeztetés: hogy kik kerülnek a pe­ dagóguspályára, ez a pedagógustársada­ lom önbecsülésének értékmérője is. A személyes vallomásban az első ta­ nárok — Zsolnay (Zwick) Vilmos. Schárbert Ármin, Kovács Máté, Sziklay ’ Zoltán és folytathatnánk a sort saját ta­ nárainkkal — tudásukkal, szakmaszere­ tetükkel, példájukkal indították a taná­

ri pályára. A pedagóguslétet meghatá­ rozó tanáregyéniségek a későbbi fejeze­ tekben is megjelennek — id. Zibolen Endre, Németh László —, akik szemé­ lyes példával vagy írásaikkal adtak ér­ tékként továbbélő útmutatást az induló tanárjelöltnek. így erősödnek fel e pá­ lya vonzásában a személyes kapcsola­ tok, a mintaként továbbélő pedagógu­ sok. A mintaformáló, értékátadó családi indíttatás, a pedagógusmillió hatása ha csak egyszeri, akkor lehet a véletlen műve is, de szerzőnk esetében a peda­ góguspálya több generáció választott életnormája és hitelességét Margócsy tanár úr saját családja igazolja: gyer­ mekei a pedagóguspályát választották. Az építkezés logikája is a pályavá­ lasztás után a képzés műhelyébe, a pe­ dagógusképző intézménybe vezet, ame­ lyek közül az egyiknek a Bessenyei György Tanárképző Főiskolának veze­ tője volt az elmúlt évtizedben a szerző, és amelynek ma is oktató tanára. Vártam, hogy a pedagógusképzés rész­ letes és teljes diagnózisát most kapjuk meg. Nem csalódtam, mert a képzés, első­ sorban a szaktanárképzés néhány lénye­ ges ellentmondása a belső szemlélő hig­ gadtságával, de bizonyos távolságtartó elméleti fejtegetésekben jelent meg. A közép- és felsőfok határán lehet­ ne-e valamilyen intézményes formában — az előző fejezetben felsoroltakon túl — a pedagóguspályára, a nevelői hiva­ tásra előkészíteni? Helyénvaló a kérdés, mivel léteztek már oktatási rendsze­ rünkben a pedagógiai orientációt vál­ laló középfokú intézmények és létezett a hiány által diktált hamis logika is, amely a képesítésnélküliségböl előiskolat konstruált. Kétségtelenül hamis a dilemma — mint erre a szerző is rámutat —, azon­ ban valós a mélyebben húzódó szükség­ let: az önismeretre kósztető szervezett pályaorientáció és pályaelőkészítés, hi­ szen az értelmiség 40 százalékát alkotó

pedagógustársadalom utánpótlásáról van szó! S ha már az intézménybe került a je­ lölt, világos-e, jövőt tükröző-e az a pe­ dagóguskép, amire felkészítünk? A pedagógusérettség fokát méri-e a képzési rendszer, ezt tekinti-e értékmé­ rőnek? A pedagóguskép egyik lényeges össze­ függését a pedagógus és közéletiség v i­ szonyát emeli ki a szerző, és elemzi, ér­ tékeli azoknak a különbségeknek az ér­ zékeltetésével, ahogyan ez differenciál­ tan jelentkezik az óvó-tanító, vagy a fő­ iskola, illetve egyetemi szintű tanárkép­ zésben. Rámutatva, hogy e fokozatok­ ban a szakma, a szaktudomány dom i­ nanciája nem akadálya, hanem kitelje­ sítője az értelmiségi létnek. Itt a közéletiséget, a képzés meghatározó szem­ léleti kérdést tárgyalja, és egy későbbi fejezetben mint a pedagógustevékenység elhagyhatallan területét igazolja vissza. De további kérdések megfogalmazásá­ ra is késztetést kapunk. Mindazon léte­ ző feladatokra, társadalmi és pedagó­ gus-szerepkörökre felkészíthet-e a peda­ gógusképző intézmény az alapképzés­ ben? Az alapképzésen belül is nem l e ­ hetne-e nagyobb teret nyitni az egyéni érdeklődésnek, a feladatkörökre történő felkészülés egyéni választási szabadsá­ gának, nem lenne hivatásáé területben is a továbbképzésnek, a postgr-ariuális képzésnek ? A még bennünk élő „tudós-tanár' eszménye körül lezajló vitát is idézik a szaktanári létet meghatározó szaktu­ dományi képzésről, szaktárgyi felkészí­ tésről leírt gondolatok. Az egyedül elfogadható szaktanárkép­ zési gyakorlatot jelöli ki: „a pedagógusképző intézmények a szaktárgyakat, azok felhasználását a tanítás során” ta­ nítsák. A szak-tudomány szemlélete, eredmé­ nyei, módszertani kultúrája a mérték, de nem álhat meg az átadásmesterségen értéke nélkül. Ennek egyik jelentős műhelye a gya­ korló iskola, amely azonban a jelöltek

115

felkészítésében nem lehet kizárólagos. Hogy az iskolai gyakorlat a jövőt mo­ dellezze, nem zárkózhat be a gyakorló iskolába, hanem nyitni kell és bővíteni kell a kört más fokozatok, intézménytí­ pusok gyakorlóhelyeivel. De ez a köz­ oktatás hathatós segítsége nélkül nem valósítható meg. S amiről a szerzői véleménynyilvání­ tás e fejezetben elmaradt: vajon a kép­ zési gyakorlatunkban adunk-e korszerű gyermekismeretet, a pedagógiai pszicho­ lógiai kulturáltság, az átadott ismeretanyag, a szemlélet elegendő-e, hogy a jelölt megismerje önmagát, mint peda­ gógust és eljuttatjuk-c őt a gyermekhez? Nem kellene-e a területen is „értékelemzést” szorgalmazni? Lehet, hogy a képzőintézmény volt vezetőjének hall­ gatása egyúttal kritikai állásfoglalás is. A pedagógussá válás nem zárul le a képzéssel, a diploma átadásával. A „gyakorlat teszi a mestert”, mint erre a fejezetcím is utal. Míg az előző fejezetben némi távol­ ságtartás volt észlelhető, addig az isko­ lai környezet pedagógust formáló vi­ szonyulásrendszerének feltárásában is ­ mét a mesélő kedvű, a témának önma­ gát teljesen átadó pedagógus szólal meg mint tanártárs, szakfelügyelő vagy ve­ zető. Az iskolába lépő pályakezdő kettős közösségi hálóba kerül, a tanártársaival alakuló kapcsolataiban a pedagógusélet­ forma, -magatartás, az osztályokkal, ta­ nulókkal történő találkozásokban a ne­ velő-tanító léte méretik meg. A beilleszkedés mindkét irányba ap­ ró lépésekből áll és ezzel a mozzanato­ kat elemző esettanulmányok láncolatá­ val kérdező módszert választja a szer­ ző, amikor a kollégák köszöntéséről, a fegyelmezés szükségességéről, az óra­ vázlat értékéről, a kettős értékelés ha­ mis illúziójáról, vagy a követelmények nélküli pedagógia értéktelenségéről szól. De nemcsak szól, hanem feladatot is jelöl, magatartásmintát ad a pályakez­ dést segítő kollegális, tantestületi, vagy

116

igazgatói, szakfelügyelői viselkedéshez, szemléletével a kezdőt is arra kötelezi, hogy ne mondjon le terveiről, önmagát, valósítsa meg, de legyen meg az a ké­ pessége, hogy önmagát egy-egy személy szituáció hatására újraértékelje; önma­ gát is nevelje. Izgalmas vállalkozás lenne, de meg­ haladná a könyvismertetés kereteit an­ nak elemzése, hogy a leírt történések­ ből milyen pedagógiai szemlélet, milyen pedagógushitvallás bontakozik ki. Mert önmagát adja a szerző és kiszolgáltatja magát, az olvasóra bízva a véleményalkotás jogát. Ha egy pedagóguspálya vége felé tesszük fel önmagunknak a kérdést, hogy „ki is az a bizonyos jó tanár?”, megvan a veszélye annak, hogy az em­ lékekből, túl sok apró mozzanatból al­ kotunk eszményt, vagy elméleti konst­ rukcióba szorítjuk egy pedagóguséllel tapasztalatait, illetve értékeinket felna­ gyítva alkotunk modellt. A szerzőnek sikerült elkerülni a buk­ tatókat és válaszul egyéni látásmóddal összegzi tapasztalatait. Nem a tanárképző főiskola főigazga­ tója, nem a gimnáziumi tanár és nem a szakfelügyelő szólal meg e fejezetben, hanem egy sajátos tanármodellt önma­ gában hordozó, a minőséget mércéül ál­ lító volt Eötvös-kollégista hangjára is­ merek. A szabálytalanság, a célszerű szabad­ ság, a nyitottság fogalmak köré építi fel modelljét: az alkotó pedagógust. Nem is statikus modellt alkot, hanem a sikerek és kudarcok motiválta életvi­ telt ajánl a pedagógusoknak: „próbálja tökéletesíteni magát, ne álljon meg so­ ha” . Ez a megállapítás amennyire szép, annyira igaz és annyira általános is Mégis használható, mert a garanciákat, a feltételeket is mellé tehetjük: a mód­ szerek ismeretét, mesterségbeli tudást. Ezek birtokában válhat a tanár is művésszé, kaphatja meg a pedagógus azt a szabadságot, amely lehetővé teszi,

hogy figyelje a mindig változó gyerme­ ket, a tanítvány felé forduljon és a szó igazi értelmében minden pedagógiai szi­ tuációban alkosson! Az elvi fejtegetésben a pedagógusiét lényegét megragadva személyes példák­ kal igazolja az állításokat, teszi érzékle­ tessé az összefüggéseket, és az alkotó ta­ nári lét magatartásbeli követelményeit is megfogalmazza: a folyamatos jelen­ létet az órán, az irányítást, a segítést, a munkáltatást és a csendet. S most én kérdezem, időszerű, korsze­ rű ez a szemlélet, amely a zaklatott vibráló iskolai közegben a csendnek pe­ dagógiai funkciót szán, értéknek tekin­ ti?, Nem erőltetett, hogy a szerző e feje­ zet keretében szól a továbbképzésről, holott rendszerében e kérdés jobban il­ leszkedett volna a képzéshez, funkciójá­ ban pedig a következő fejezetekhez. Az alkotó tanári létből fakad a belső igény által motivált önképzés, tovább­ fejlődés. S talán az alkotó pedagógusi tovább­ képzési elképzelésekben is ennek alá­ rendelve kellene megtalálni a formák sokszínűségét, az irányítási rendszer működtetését, az érdekeltségi viszonyok megjelenítését. Nem zárul le a „jó tanár” képével a modellalkotás folyamata. Ugyan stílusváltással a következő három — a peda­ gógus munkája az osztálytermen és az iskolán kívül, valamint a pedagógus sze­ repkörük fejezetben is folytatódik. Nem elméleti fejtegetésekkel, hanem egy mindent észrevevő pedagógus mesélő kedvével, oknyomozó kíváncsiságával és normatívákat állító, figyelmeztető ne­ velői szemlélettel. Vigyáznunk kell az olvasással és a véleményalkotással. Ha csak leírt tör­ ténéseknek, szituációknak adjuk át ma­ gunkat, praktikumba illőnek ítélhetjük a leírtakat, de ennél többet kér a szerző az olvasótól: azt, hogy ő lelje meg az ál­ talánosabb mondandót, ó alkosson a ki­ rajzolódó pedagógus életformából taná­ ri eszményt. Minthogy a tanári eszmé­

nyünk sem önmagában létezik, hanem a pedagógus és az élet kapcsolatában. Ezt a kapcsolatot a maga sokféleségé­ ben tárja elénk és késztet önmagunk felismerésére, az általánosítások megfo­ galmazására. Kalauzként szegődik az olvasó mellé és felfedezteti velünk a „kuckókat” , a „pedagógiai műhelyeket” a szertárban, a könyvtárban, a színházban és múzeu­ mi órákon, vagy a kiránduláson és az őszi betakarítási munkában. Az eligazodáshoz figyelmeztető irány­ tűt is ajánl: „a pedagógus minden meg­ nyilatkozása a példa erejével hathat!” S a nevelői eszmény tovább gazdago­ dik a pedagógus szerepkörök megjelení­ tésével. Érdekessége e fejezetnek, hogy nem jelenik meg külön szerepkörként „a ta­ nár”, de jelen van a tanárság és meg­ határozó az osztályfőnök, az Igazgató és a szakfelügyelő létének. Pedagógiai szemléletet tükröz a sor­ rendiség is és első helyre az osztályfő­ nök kerül, aki a gyermekközösség irá­ nyítója, majd a nevelőközösség mened­ zsereként az igazgató, és a közoktatásirányítás fontos láncszemeként a szakfelügyelő. Ez utóbbi jellemzésekor fo­ galmazódik meg a legtöbb jogos kritikai észrevétel a szakfelügyeleti rendszer funkciózavarairól. Az egyes szerepkörök normatív köve­ telményeinek számát ki-ki a saját ta­ pasztalatai szerint csökkentheti, vagy bővítheti, csak tanácsokat kapunk, de figyelmeztetővé válik a hangvétel, ami­ kor általánosabban a vezetői lét ethoszát fogalmazza meg: „csak kétféle ve­ zető van: az, aki szolgálja a rábízott feladatot, funkciót és az, aki szolgáltat­ ja magát, a maga hasznára él a kapott lehetőségekkel, hatalommal. A pedagógus sem csaik az iskolában éli életét, a szerep- és feladatkörök ki­ lépnek az iskolai keretekből és az „élet­ be” viszik a pedagógust, ahol a pedagó­ gusélet és a közélet kapcsolata a legöszszetettebb, és ahonnan az újabb és újabb

117

feladatok áramlanak az iskolára és megvalósításért felelős pedagógusra.

a

Nem a környezeti elvárások, a társa­ dalmi-közéleti, szakmai-közéleti felada­ tok ellen szól a szerző. Saját példájából is kiindulva — az országos és helyi szer­ vezetekben vállalt társadalmi, politikai megbízásokat, az ismeretterjesztés fela­ datait, vagy a közművelődési tevékeny­ séget — az értelmiségi lét, így a peda­ gógusiét természetes részeként értékeli, és a pedagógus tevékenységet gazdagító hatásait emeli ki. Izgalmas feladat lehetne ezeknek a folyamatoknak szociológiai szempontú elemzése. Az elmúlt évtizedekben mikor torzultak ezek az arányok? Mikor vál­ tak sokszor tartalom nélkül a pedaigógustevékenység értékmérőjévé? Milyen képet mutatnak ezek a terhelési ará­ nyok a mai pedagógus munkában; meny­ nyiben természetes velejárója a mai társadalmi folyamatoknak az „iskolán kívüli” feladatok növekedése és ezzel szemben van-e a pedagógiának, a köz­ oktatásnak megfelelő cselekvési straté­ giája? A kiválasztás, a képzés, az induló lé­ pések és a sok szálon, sok irányban fu­ tó pedagógustevékenység elemzése után, a könyv záró fejezetében nézzünk ön­ magunkba, értékeljük önmagunkat. De hogyan? Az önmagát osztó pedagógus élete mindig másikban nyer értelmet, de más szakmákhoz képest az eredmény nem olyan nyilvánvaló, mert a szellemi ér­ ték, az erkölcsi érték csak később érhe­ tő tetten és több tényező eredménye­ ként, amelyek között talán az egyik a pedagógus. S a szerző által tovább sorolt bizony­ talansági tényezők ellenére mégis ml ad erőt a pedagógusléthez, a mindennapos újrakezdéshez? A sikerek és a kudarcok eredményez­ te önértékelésünk. Hibáink és erénye­ ink megismerése, önmagunk alakítása. Biztonságot e pályán egyéni önbecsü­ lésünk és a pedagógustársadalom ön/be cs ülése tartása adhat.

118

Nem a külső megítélés, hanem önbe­ csülésünk adhat biztos alapot helyünk kijelöléséhez, előítéleteink leküzdéséhez. Példáival, fejtegetéseivel erre figyel­ meztet a szerző. És ennek ellenére szük­ ség van a külső biztatásra, a társadalmi elismerésre? Igen, mert nevelésünk, ta­ nításunk nem elzárt egyéni akció, ha­ nem hivatásában — jól, rosszul teljesí­ tett — jövőt alapozó és formáló társa­ dalmi megbízatás. S lám, a szerző ezen a ponton, az élet- és munkakörülmények kapcsán válik indulatossá, sőt keserűvé? Igazolásul itt idézi az „akit az istenek gyűlölnek, abból pedagógust csinálnak'’ mond ást. Az idézet önmagában valóban a peszszimiz.must sugallja, de a sorok folyta­ tódnak és a tágra nyílt gyermek szeme felidézése változtat e hangvételen és mint már annyiszor, most is figyel­ meztet. Ne az „istenek szeretetére” áhítoz­ zunk, a földön élünk és munkánk, pá­ lyánk értelmét a ránk forduló értelmes gyermekszemekben — s merjük kimon­ dani —, az emberek tiszteletében, szeretetében keressük. Margócsy tanár úr A pedagógus és az élet címmel bocsátotta útra írását, és a pedagóguséletről, egy értelmes életről, s önmagáról szólt. Mindennapi történéseket, pedagógiai helyzeteket tárt elénk, már-már ki­ ürültnek hitt közmondásokat töltött meg tartalommal, eltöprengett egy-egy je­ lenséget és fejtegette összefüggéseit, közben figyelmeztetett, intelmeket fo­ galmazott, kérdezett és provokált: gon­ dolkodtatott. És milyen szándékkal? „Ami az én dolgom, azt nekem kell elvégeznem. Inkább ma, minit holnap — egy ha­ sonló célokat szolgáló közösség tagja- , ként, nem is egyedül.” S túl a hatvanon, ez a „dolog” még mindig a nevelés, a tartalmas köznapok, a pedagógusiét és az élet, ami nála egyet

jelent, s amit leginkább az Apáczai-díj ismer el. A könyvet ajánlva én is hadd figyel­ meztessek: ha a könyvet csak olvassuk, a mesélő kedvű bölcselkedő pedagógus életével ismerkedünk meg, ha a könyvet elolvassuk meg-megállva, gondolkodva, akkor meg is értjük a pedagógiai mun­ ka lényegét, ethoszát, könyvének gon­ dolatiságát.

Tehát ebben is magunkra hagy a szerző, isméi nekünk kell élni a válasz­ tás szabadságával: az út megválasztá­ sának lehetőségével. (Margócsy József: A pedagógus és qz élet. Korszerű nevevelés sorozat. Tankönyvkiadó, 1984. Bp. 134. I.)

Kerülő Ferenc: Nemzedékek

Szövényi Zsolt

CSÁK G Y U L A :

Közös magány Csák Gyula ítélkező alkatú, realista író. Olyan életanyag és szemlélet birto­ kában vain, amelyek — ez okkal való­ színűsíthető — a mai magyar valóság­ ba „kényszerítik” tehetségét, írói törek­ véseit. Csák nem tud s nem is akar el­ szakadni a mindennapok valóságától. Ez az anyagbőség olykor gátolja is az írói szándék fegyelmezett megvalósítá­ sát, akadályozza a tömörítést, a lényeg­ re koncentrálást. Csák Gyula vallomásos író. A személyességet tudatosan vállalja, erre utal műveinek gyakori egyes szám első személyű előadásmódja és az életrajzi elemek gyakori felbukkianása.Csák Gyula emberi-írói magatartá­ sának leglényegesebb vonása az őszinte elkötelezettség; a valóság alakításának gondját és felelősségét egyaránt vállal­ jaEz az elkötelezettség olykor annyira direkt módon nyilvánul meg, hogy „ki­ beszél” a műből, lazán kapcsolódik a kompozíciós struktúrához. Írói ars poé­ tikája a magyar irodalomnak azokhoz a hagyományaihoz kötődik, amelyeket a költészetben Petőfi, Arany, Ady, József Attila, a prózában Móricz kritikai rea­ lizmusa teremtettek meg. Csák Gyula szívesen látott vendége megyénknek. A nyíregyházi születés csak az alapjait jelenti ennek a kötődés­ nek, az író és a megye kapcsolata — szerencsére — ennél sokrétűbb. Az utób­ bi időben gyakrabban fordul meg ná­ lunk, a Móricz Zsigmond Színház az el­ múlt évadban sikerrel játszotta a szín­ ház megnyitására írt drámáját, Az őszülés váratlan óráját. 120

Üj könyve a Népszava Könyvtár so­ rozatban látott napvilágot. Csák Gyulát ebben a regényében is az foglalkoztatja, hogy a mindennapjaiba bezárt ember hogyan képes kezébe venni sorsának irányítását? Hogyan élnek a valóságban azok a szocialista erkölcsi normák, amelyeket az elmélet évtizedekkel ez­ előtt megfogalmazott? A Közös magány négy hősnője egy textilgyár munkásszállójában él. Külön­ böző életút, másféle tapasztalat és sors után a véletlen szeszélyéből kerülnek együvé. Mária, a szobaparancsnok, kese­ rű víl ágfelfogása a legtávolabbról való indulást sejteti, Viktória, a hajdani el­ kényeztetett gyermek egyedül viaskodik a sorsával, Ildikó állami gondozott volt, s most állandóan arról álmodik, hogy megváltozik körülötte az élet. „Maga te­ remtette képzeletvilágában minden az ő kedve és vágya szerint alakult, és mindezért semmit nem kellett tennie, csak elhúzódni, kihúzódni a világból, behúzódni önmagába és — képzelődni” — írja Csák róla. A negyedik szobatárs­ nő faluról érkezett. Zsuzsa magával hoz­ ta naív báját, őszinte hitét. Akaratiamul is felkavarja szobatársai életét, ponto­ sabban rádöbbenti a többieket: mostani életük nem kényszeríti őket végletes (végzetes) szerepekbe. Hittel, lelkese­ déssel alakíthat az ember a sorsán. Közös magány zárja össze a Közös magány hőseit. Azonos bennük a cél­ talanság, a fáradtság, a kiábrándultság. Viktória gyanúsan csillogó életformája, Ildikó kétségbesett dühe, Mária megkeseredettsége azonos tőről fakad: re­ ménytelennek tartják a küzdelmet.

Mintha szemben állna velük a külvi­ lág: a szálló mogorva gondnoka, a ba­ rátságtalan szoba, a szabálvokba kényszerített élet, az elidegenített munka súlya, s mindezekhez a magánélet zárt­ sága, megalázó kényszerei. Nincs pozi­ tív érték ebben a világban: András, az üzem pszichológusa is csak kísérleti alanynak tekinti az embereket. Ebbe a sötét mikroklímába csöppen bele Zsu­ zsa. Furcsa módon a szobatársnők külön-külön ki tárulkoznak a lánynak. De nem történik meg a feloldás, a három nő élete fut tovább. Az ólet — deus ex machinaként — közbeavatkozik. Mária lakást kap a vállalattól, Ildikó visszakapja gyermekét, Viktória újra megtanulja becsülni lezütlött apját. Má­ riának a regény végén felhangzó sírása jelzi, hogy megváltozott valami, de nem oldódott meg semmi. Zsuzsa jövője is bizonytalan. Nincs perspektívája. Való­ színű, hogy az a sors vár rá, amelytől szobatársai szenvednek. Zsuzsa a töretlen jövő. Igaz, már első élményei megzavarják ártatlan opti­ mizmusát. A munkásszálló külseje nem ígér semmi jót: „Eléggé vedlett volt, a szürkére festett, kétemeletes h áz .. Lépteitől kongott a tágas, kockaköves előtér, olyan hangulatot árasztott az épület belseje, mint az általános iskoláé vagy mint a kollégiumé, amelyben a

szakipari technikum végzése idején la­ kott egy külvárosban.” S a szabadságról való elképzelései már az első pillanatban sebet kapnak. Viktória kioktatja: „Italt és férfit be­ hozni tilos, este tíz után kimaradni ti­ los, lármázni, magnóznd tilos, ablakon kihajolni veszélyes és tilos, tíz után vil­ lanyt égetni tilos, fürdőszoba és vécé a folyosó végén.” Az elmagányosodás riasztó képeit raj­ zolja Csák Gyula. Nem a szociográfus tárgyilagos módszerével, a regényben a szépíró mutatja meg erényeit. Ez első­ sorban a helyzetteremités biztonságában, a stílus jellemző egyneműségében nyil­ vánul meg. Ami kevésbé sikeres: a közlő részek uralkodnak a cselekvések fölött. Csák inkább közöl mint jellemez, az epikus anyag szűkössége az egyéni sorsrajzokat is felszínessé teszi. Ami a Közös magány című regényt elolvasásra érdemesíti: a problémafel­ vetés aktualitása. Fontos végiggondolni azt is, hogy vajon tettünk, teszünk-e eleget a közösségek kialakulásáért, vagy belenyugszunk, hogy közösség helyett közös magány lesz a sorsa a munkás­ szállókban élők népes táborának? Csák Gyula regényeimének kérdőjeltelensége nem jósol könnyű utat és gyors sikert. (Népszava Könyvtár, 1983.) Nagy István Attila

121

Alföldi tanulmányok 1984 A Békéscsabai Városi Tanács Végre­ hajtó Bizottsága, a Békés megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Föld­ rajztudományi Kutató Intézetének al­ földi csoportja nyolcadik éve jelenteti meg tanulmánykötetét. Az 1984-es kö • tét a napokban látott napvilágot és 21 szerző tollából jelent meg 14 tanulmány, az Alföld természeti, gazdasági és tele­ pülésföldrajzi viszonyait elemezve. Dr. Bisztricsány Ede, a műszaki tudo­ mányok doktora és Zsíros Tibor tudo­ mányos munkatárs, szerzőpáros „Föld­ rengések az Alföldön” (Földrengésdntenzítások kritikai vizsgálata) címmel írt tanulmányokban a földrengések ko­ rább becsült intenzitásértékeinek új meghatározását adták. Két kiragadott példán mutatták be annak az új össze­ függésnek a helyességét, amellyel az epicentrális intenzitásérték számolható, összefoglaló táblázatban közölték az Alföld területén keletkezett rengések adatait 1444-től 1982-ig. Dr. Dank Viktor állami díjas főgeoló­ gus a Békés megyei szénhidrogén-kuta­ tások részletes elemzését adta tanulmá­ nyában. Bevezetőjében kitért az orszá­ gos kutatás eredményeire és két szem­ léltető kartodiagrarn segítségével mu­ tatta be a feltárt és termelésbe állított készleteket. Összefoglaló táblázatában 1957-től 1982. január 1-ig Békés megyé­ ben végzett fúrásos kutatások eredmé­ nyességét igyekezett bemutatni. , Táblázatai, térképei meggyőző bizo­ nyítékul szolgálnak ahhoz a megállapí­ táshoz, hogy „az eddig felfedezett szénhidrogénvagyon tekintetében a békési terület a 4. helyen áll az ország összes vagyonához viszonyítva .. „A terület szénhidrogén vagyona mil­ liárdos nagyságrendűre becsülhető.” Dr. Rakonczai János tudományos munkatárs és Sárköziné Lőrinczi Mar­ git talajtani szaktanácsadó, szerzőpáros

122

dolgozatunkban a Kettős-Körös 1980. évi árvízének talajtani hatásait elemez­ ték. Bevezetőjükben általános módszertani útmutatást adtak, majd a talaj jellem­ ző tulajdonságaiban (kémhatás, kötött­ ség, összes sótartalom stb.) bekövetke­ zett változásokat elemezték. Dr. Krolopp Endre tudományos mun­ katárs és dr. Szónoky Miklós adjunk­ tus, szerzőpáros „A Kettős-Körös völgye két jellegzetes fáciesének üledéktani és paloökológiai összehasonlítása” cím­ mel írt dolgozatában két korban és k i­ fejlődésben eltérő terület, a gyulai régi téglagyár bányájának és a békési ho­ mokbánya földtani szelvényének bemu­ tatását és összehasonlító elemzését adták. Dr. Domokos Tamás muzeológus dol­ gozatában a kardoskúli Fehér-tó holocén mollusca faunájának vizsgálatához szolgáltat adatokat. Bevezetőjében kitért a tó általános adatainak ismertetésére, valamint a korábbi kutatóit írta le. A mollusca faunakutatásának helyét, va­ lamint a kiértékelést táj kép vázlatokkal, szelvényekkel, táblázatokkal igyekezett szemléletessé tenni. A kötet gazdaságföldrajzi fejezetét dr. Mosolygó László geográfus tanulmánya nyitja meg. Az 1970-es évtized adatai alapján Békés megye élelmiszeripará­ nak szerkezetét, színvonalát, területi összefüggéseit, megyén belüli és orszá­ gos jelentőségét vizsgálta. Csaknem v a ­ lamennyi megállapítását kartogramul ok, karlodiagrammok segítségével tette szemléletessé. Megállapításait, következ­ tetéseit hal pontban foglalta össze dol­ gozatának végén. Békés megye rizstermesztésének hely­ zete az 1976—80-as évek között című ta­ nulmányt hármas szerzőgárda írta. Dr. Nagy Miklós főiskolai tanár, Gacsó László és Sulymosi Sándor üzemmérnö­ kök dolgozatukban tényadatokkal igye-

fcezbek bizonyítani Békés megye jelen­ tőségét és szerepét hazánk rizstermesz­ tésében. Arra keresték a választ, hogy Békés megye mezőgazdasága rizster­ mesztési ágazata mennyiben felel meg a vele szemben támasztott követelmé­ nyeknek. Elemző vizsgálatuk végén a rizstermesztés fejlesztésére nyolc pont­ ban tettek javaslatot. A településnagyság és a népesedés kő • zötti kapcsolatok az Alföldön című ta­ nulmány dr. Tóth József tudományos osztályvezető tollából jelent meg. Beve­ zetőjében megfogalmazta, hogy az Al­ földön milyen sajátos folyamatok zaj­ lottak le a területi munkamegosztásiban, a népesség településnagyság-kategóriák szerinti átrendeződésében. A dolgozat második részében az Alföld egészére ér­ vényes koncentrációs, polarizációs fo­ lyamatokat elemezte, míg a harmadik részben az általános megállapítások re­ gionális különbségeit vizsgálta megyei bántásbám. A településnagyság és a né­ pesedés közötti kapcsolatokra utaló ada­ toknak az Alföld egészére és az azt al­ kotó megyékre vonatkozó következte­ téseit a dolgozatok végén 7 pontban összegezte. Dr. Dövényi Zoltán tudományos mun­ katárs a „Kisvárosok a Dél-Alföld tele­ püléshálózatában című tanulmányaiban 27 alföldi település (10 —30 000 lakosú) demográfiai jellemzőit, a foglalkozási átrétegződés alakulását, a centrumvomzáskörzet relációk alakulását, és a kis­ városi hierarhiiaszimteket elemezte. A teljesség igénye nélkül a tanulmány végén öt pontban próbálta megfogal­ mazni a választ a „merre és a hogyan tovább” kérdésre. A Bodrog-közi falvak népességmeg­ tartó képességéről dr. Süli Zakar István adjunktus írt elemző tanulmányt. Nap­ jaink egyik fő, de divatossá váló kifeje­ zését több évi szociálgeográfiai kutató­ munkára alapozva egy elzárt kis táj foglalkoztatottsági helyzetén, népmoz­ galmán és lakóinak életkörülményeinek vizsgálatán keresztül elemezte. Dr. Király László főiskolai tanár ta­

nulmányában az utóbbi másfél évtized Bács-Kiskun megyei tapasztalatai alap­ ján a tanyák fejlődésében bekövetke­ zett fordulópontról ír. Kutatása arra irányult, hogy a legutóbbi tanyai „cso­ mópont” (fordulópont, szakaszhatár) utáni fejlődés első bő évtizedének ered­ ményeit — Bács, Kiskun megyére vo­ natkozóan — vázlatosan bemutassa és néhány felvetődő kérdést megfogalmaz­ zon. Dr. Kürti György tanács és dr. Simon Imre tudományos főmunkatárs, szerző­ páros Csemő példáján mutatták be a tanulmányukban a tanyatipizálás szo­ ciálgeográfiai szempontjait. Felméréseik eredményeit, mely jelen publikációjukban elsősorban a tanyati­ pizálás problémáira koncentrál, igen szemléletes térképvázlatokkal tették meggyőzővé. Megállapításuk szerint az egyes tanyatípusok folyamatosan és fo­ kozatosan átmennek egymásba. B. Horváth Emma vezető tervező és dr. Boros Ferenc osztályvezető tanulmá­ nyukban „A szellemi potenciál egyes te­ rületi kérdései” címmel arról írtak, hogy a szellemi élet több intézményei és te­ rületi arányainak alakulását befolyásoló tényezők, valamint a szellemi tőke a különböző térségek társadalmi-gazdasá­ gi fejlődésre milyen hatást gyakorol­ nak. A kötet utolsó tanulmányában, dr. dr. Korompaí Gábor adjunktus Debre­ cen átmenő forgalmának földrajzi elem­ zését adta. Kifejtette az utcahálózait ki­ alakulását, a forgalomszámlálás szerve­ zését és módszereit. A tramzitforgalmi adatok feldolgozását és értékelését szá­ mos öszefoglaló táblázattal támasztotta alá. A kötet geográfusoknak, történészek­ nek közgazdászoknak és természetesen valamennyi, szőkébb hazánk, az Alföld iránt érdeklődőnek szolgál hasznos ol­ vasmánnyal. Ilanusz Árpád

123

Régi okiratok és levelek tára (1905— 1906) A Tiszántúli Időszaki Kiadványok so­ rozat kilencedik füzeteként nemrégen vehettük kézbe a fenti folyóirat reper­ tóriumát. Történeti forrásokat kutatók számára ez az összeállítás is minden bi­ zonnyal sok érdekességet tartalmaz, je ­ lentősége azonban a tudatos repertorizáról tevékenység egésze tükrében ér­ zékelhető pontosabban, ezért ismerteté­ sünket az előzmények vázlatos bemuta­ tásával kezdjük. A megyei sajtóbibliográfiák közreadá­ sát követően — az országszerte meg­ élénkülő helytörténeti kutatásokkal köl­ csönhatásban — mintegy évtizede, szá­ mottevő bibliográfiai műhelyek alakul­ tak, kezdték meg működésüket vidéken is. Elsősorban azokon a helyeken, ahol egyetem vagy más tudományos intéz­ mény stb., s a feladat elvégzéséhez kel­ lően felkészült munkatársi gárda jelen­ léte ezt lehetővé tették. Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárában — Csüry István igazgató irányításával — az egyik ilyen nagysza­ bású, igényes feltáró-rendszerező mun­ kálat: a regionális bibliográfia elkészí­ tésére szerveződtek szakemberek, s az elképzelések szerint a megyeszékhelyre vonatkozó irodalom számbavétele mel­ lett Tiszántúlra kiterjesztve tervezték a fontosabb sajtótermékek regisztrálását. Ennek egyik vonulatát jelentették aztán a Régi Tiszántúli Könyvtárak kötetei, másik ágán a Tiszántúli Személyi Bib­ liográfiák sorozata látott napvilágot, míg a harmadik szakterületen folyó munkálatok eredményeként születtek meg az Időszaki Kiadványok Repertó­ riumai. Ez utóbbiak a korabeli sajtó cikkeinek meghatározott szempontok szerinti feltárásával fontos tájékoztatá­

124

si segédeszköznek számítanak. A szűkebb haza történelmét, kultúráját do­ kumentáló periodikák tanulmányozása elképzelhetetlen lenne e címjegyzékek, adattárak nélkül, s a sorozat előbbi nyolc tagjai közül azért érdemes néhá­ nyat utalásszerűén megemlíteni, hogy felvillanthassunk valamit a kutatás szá­ mára hozzáférhetővé tett információk sokszínűségéből, s kirajzolódjék a repertorizálási folyamat témairányultsága. Elsőnek a debreceni Néplap repertó­ riumát adták közre 1975-ben. A Napló elődje, a keleti országrész legkorábbi kommunista napilapja a felszabadulás időszakának eseményeiről tartalmaz nélkülözhetetlen tudósításokat. Ezt kö­ vette a Csokonai Lapok, mely az 1850. évre tekint vissza, majd a Magyarok 1945—49 közötti számainak feldolgozá­ sa stb. Irodalomtörténeti vonatkozásai miatt az ismertebbek közül való a Sza­ bó Pál, Sinka István, majd Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe (1935— 1942), annak a szépirodalmi, művésze­ ti, társadalomtudományi és kritikai pro­ filú folyóiratnak repertóriuma, amely­ ben a nemzeti lét legégetőbb kérdései­ vel a népi Írók, falukutatók foglalkoz­ tak. E sorozatban jelent meg a Debre­ ceni Szemle (1927—1944) évfolyamaiban publikált társadalomtudományi, termé­ szettudományi cikkek hasonló jellegű adatfeldolgozása, mely számunkra is közvetít közelebbi mondanivalót. Elég csak a név- és tárgymutatóra pillanta­ ni, hogy kitűnjék: Belohorszky Ferenc, Kiss Lajos, Nyárády Mihály, Merényi Oszkár mellett mennyien kötődtek eh­ hez a tudományos folyóirathoz, illetve hány nyírségi Ecsedi-lápról szóló témát írtak mások, foglalkozva a hazai táj

valamilyen szakkérdésével. (Ezek egy része néhány nagyobb könyvtárunk helyismereti gyűjteményében külön­ nyomat, fénymásolat formájában fel­ lelhető.) Mindenképpen jó példa arra, hogyan lép ki egy vidéki folyóirat a pro­ vinciális keretek közül, toboroz széle­ sebb körből szerzőgárdát, tölt be tudornánynépszerűsítő szerepet. Több kurió­ zum közreadása után, melyek más-más értéket képviselnek, l!)í)l-ben a követ­ kező füzet a Debreceni Főiskolai Lapok (1896—1914) repertóriuma volt, mely elsősorban helyismereti, irodalomtörté­ neti szempontból rendszerez, reprezen­ tál forrásanyagot. Megint más módon illeszkedik ebbe a sorba a Régi Okira­ tok és Levelek Tára. Tulajdonképpen majdnem minden al­ kalmi megjelenésű, tiszavirág életű lap­ lappal, sajtótermékkel kapcsolatban helytálló az a vélemény, hogy önmagá­ ban érdekességet jelenthet ugyan, de továbbélő információtartalmakat nem­ igen hordozhat. A Régi Okiratok és Le­ velek Tárára mindez csak bizonyos megszorításokkal érvényes. Havi meg­ jelenésű folyóiratként indult, „létrejöt­ te összefüggött a történeti kutatások, gyűjtemény- és múzeumalapítások terén a múlt század végén és századunk ele­ jén jelentkező amatőr kezdeményezé­ sekkel”. Ezt a jobbára történeti forrá­ sokat közlő folyóiratot sem hivatásos történész indította útjára. Dr. Kardos Samu ügyvéd, aki kitartó ügyszeretet­ tel kutatta a nemzeti múlt értékeit, gyűjtött adatokat, relikviákat, írt köny­ vet pl. Wesselényi Miklós életéről stb. Folyóirata — már már lemérhető — a szakmabeliek számára is számtalan hasznosítható tanulmányt, közleményt mentett át az utókornak. A folyóirat nem volt hosszú életű, első fél évben havonta, a második fél évben kéthavonként jelent meg. Ez idő alatt kezdő kutatók — közülük nem egy azóta elis­ mert szaktekintély — publikálhatott, s a tartalmi értékei mellett ez volt a má­ sik pozitívuma: megfelelő színvonalon egyfajta előadásokat jelentett a szű-

kebb vonzáskörben tevékenykedő értel­ miségiek részére. Kultúrtörténeti for­ rásanyagokon, emlékiratokon kívül jó néhány kifejezetten irodalmi vonatko­ zású dolgozat, közlemény (pl. Oláh Gá­ bor: Jókai és Debrecen, Kardos Albert: Ismeretlen Kazinczy-levelek stb.) első közlésre itt kapott helyet, kerülhetett a köztudatba. A folyóirat repertóriuma szerkezetileg négy részből áll. A periodika történeté­ nek rövid ismertetése után a sajtóbib­ liográfiai leírása következik, majd ma­ ga a repertórium, mely egységes adatrögzítéssel, időrendben sorolja fel a publikációk teljes anyagát. A visszake­ resését összevont név- és tárgymutató biztosítja. Közreadásával kapcsolatban nem érdektelen végül idézni az össze­ állító Korompai Gáborné dr. gondola­ tait: „ . . . az volt a célunk, hogy felhív­ juk a figyelmet e század eleji, vidéki amatőr kezdeményezésre, amely példá­ ul szolgálhat és hasznára válhat nap­ jaink helytörténeti kutatóinak cs a hon­ ismereti mozgalom résztvevőinek” . Nyil­ vánvaló, hogy a debreceniek repertorizálási programján belül a Régi Okira­ tok és Levelek Tárának mint a számba vehető dokumentumértékű irodalom egy mozaikjának meghatározott helye van. Az áttekintés így válik aztán egy­ re teljesebbé, a vonatkozó irodalmak határterületén túl a sorozat egésze pe­ dig ezáltal tágítja tovább a tájékoztatás körét a különböző tudományágak kuta­ tói számára is. Szemlélve a szomszéd megye gyakor­ latát, önkéntelenül felvetődik a kérdés: ebben az összehasonlításban a magunk háza táján mi hol tartunk? Mindez más helyen és szövegformában érdemelne tu­ lajdonképpen kifejtést, de itt is a tárgy­ hoz tartozónak tartjuk a következők megemlítését. Időközben világossá vált, hogy a tiszántúli átfogó bibliográfiai adatok elkészítése több lépcsőben való­ sítható csak meg, s a decentralizálás! folyamat egyenesen megköveteli azt a fajta munkamegosztást, hogy a megyék, így megyénk is önállóan dolgozza fel

125

a rá vonatkozó irodalmat. Néhány folyó­ irat (Forrás, Szabolcsi Szemle), tanügyi szaklap (Szabolcsi Tanító), a múzeumi évkönyvek — repertóriuma szakdolgo­ zati témaként az elmúlt évek során már elkészült, s kéziratban a tanárképző fő­ iskolán, illetve a megyei könyvtárban megtalálható. Sor került a SzabolcsSzatmári Szemle egyes időszakainak ha­ sonló jellegű feldolgozására (ezek közül pl. az 1973—76-os évek anyagát a me­ gyei művelődési központ 1980-ban hon­ ismereti módszertani füzet formában megjelentette), a pedagógiai műhely repertorizálása folyamatban van. Mind­ ezek arra köteleznek bennünket, hogy az igazításra szoruló munkákat elfogad­ hatóvá, közlésképessé tegyük s a me­ gyei sajtóbibliográfiára (új kiadása elő­ készítés alatt áll) alapozott címgyűjtés­

sel néhány fontosabb lapra kiterjesztve (pl. a Nyírvidék első húsz éve kézirat­ ban „lappang” stb.) összeálljon a reper­ tóriumok megyei kiadási terve. E ko­ rántsem újkeletű elképzelés megvalósí­ tásának beértek a feltételei. Szükség van természetesen a szellemi és anyagi erők céltudatos bevonására — intézmé­ nyi együttműködésre —, hogy az évti­ zed második felétől a munkálatok kiad­ ványprogram szerint indulhassanak. Érdemesnek látszik tehát a kiforrt gyakorlatot, a debreceniek jó példáját követni, mely a járható utat, az ered­ ményekhez vezető módszereket is meg­ mutatja. (Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára Debrecen, 1982.) Futaky László

Helyreigazítás A Szabolcs-Szatmári Szemle 1984/2 számában az alábbi sajnálatos elírások tör­ téntek: 138. old. második képsor felcserélve igaz, küJ»;ő: Horváth János: Elmaradt találkozás belső: Mészáros György: Colos 139. old. alsó képsor külső kép: Morvái László: Állandó veszélyben 141. old. felső képsor külső kép: Soltra Elemér: Kis csendélet II. 142. old. középső képsor külső kép: Szathmáry Gyöngyi: Bálint Sándor néprajztudós emlékére. 143. old. alsó képsor belső kép: Keserű Ilona: Szín-nyolcas.

126

Balogh Géza: „Fénysugarak”

Lakatos József: Faburkolat-terv

127

Lakatos József: Nyírbátor

128

A r a : 1 8 ,— Ft

Megjelenik minden negyedév második hónapjában