A Borsz k rt Alap ªtv ny k 0 2z rdek 0 3 lapja XII. vfolyam 12. sz m december

Ára: 1 lej

A Borszékért Alapítvány közérdekű lapja XII. évfolyam 12. szám 2008. december

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Források szerkesztôsége!

Aztán csak ülsz Míg szenvedőn szeretsz és szenvedéllyel, elsorvad benned is a gyöngéd képzelet, gyanúddal, mint a léghajót, meglékeled s a kedves lénye ellened merénylet. Folyton nevetség tárgyává teszed magad, nem tudsz leszokni kényszerképzetekről, gyanakszol, hogyha egy közülük megdől, csak félreértés, ám a foltja megmarad. Hiába kutatod már könnyű kedvedet, a lelked alja nagy, fekete tócsa, nehéz iszapján minden megreked, mi késztetés: bánattal van beoltva. Erős marokkal megfojtod szerelmed, aztán csak ülsz bután a sírja mellett.

Vá­lasz­tá­sok, po­li­ti­kai cir­kusz és Wass Al­bert éve Is­mét el­telt egy év, is­mét öre­geb­bek let­tünk egy év­vel de el­té­rő­en más év­vé­gek­től, nem mond­hat­juk, hogy úgy el­telt ez az év, mint­ha most lett vol­na Új­év, va­gyis ha­mar, ese­mény­te­le­nül. Még ja­vá­ban ben­ne vol­tunk a far­sang­ban, ami­kor az RMDSz bor­szé­ki szer­ve­ze­te tiszt­újí­tás­ra ké­szült, ami meg is tör­tént an­nak rend­je-mód­ja sze­rint. Azért írom ezt, mert el­té­rő­en az előb­bi gya­kor­la­tok­tól, va­ló­ban tiszt­újí­tás tör­tént, a ré­gi el­nö­köt a fi­ a­tal, am­bí­ci­ós Mikk Jó­zsef vál­tot­ta és a ve­ze­tő­ség­be is fi­a­ta­lok ke­rül­tek. Ugyan­eb­ben a hó­nap­ban ala­kult meg Bor­szé­ken az MPP. Er­ről a párt­ról csak annyit, hogy nem sok vi­zet za­vart a vá­lasz­tá­so­kon, sem egyéb al­kal­mak­kor Bor­szék po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis vagy gaz­da­sá­gi éle­té­ben. Még a té­li idő­szak­hoz tar­to­zik, hogy zá­kány­szé­ki ih­let­re meg­tör­tént az el­ső bor­szé­ki kö­zös disz­nó­vá­gás. Azért nem ír­tam, hogy „min­tá­ra” mert ez bi­zony tá­ vol ál­lott a zá­kány­szé­ki böl­lér­nap­tól és ja­va­sol­nám a pol­gár­mes­ter úr­nak, aki ta­valy szin­tén ott volt Zá­kány­szé­ken, hogy ha már böl­lér­na­pot szer­vez­nek Bor­szé­ken, azt szer­vez­ze vagy az ön­kor­mány­zat, vagy az RMDSz, hogy a ma­gyar­or­szá­gi ba­rá­ta­ink ál­tal szer­ve­zett böl­lér­nap­hoz ha­son­ló­an le­gyen az min­den­ki ün­ne­pe és még a szo­ci­ á­li­san hát­rá­nyo­sak is nyal­ják meg mind a tíz uj­ju­kat. A ta­vasz vé­ge, nyár ele­je már a hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok lá­zá­ban telt el, min­ den­ki po­li­ti­zált, min­den­ki szá­mol­ga­tott, a be­ava­tot­tak ma­ga­biz­to­san mo­so­lyog­tak. Az or­szá­gos ér­dek­te­len­ség­nek kö­szön­he­tő­en, az RMDSz si­ke­res vá­lasz­tá­so­kat tud­hat ma­ga mö­gött, hi­szen több vá­ros­ban, mint Bor­szék vagy Székelyudvarhely, vissza­ sze­rez­te a pol­gár­mes­te­ri szé­ket. Ma­ros­vá­sár­hely, ez a szá­munk­ra egy­kor oly ked­ves, va­la­mi­kor ma­gyar több­sé­gű vá­ros saj­nos to­vább­ra is Dorin Florea ve­ze­té­se alatt ma­ radt. Nem vol­na tel­jes a be­szá­mo­lóm, ha nem em­lí­te­ném meg, hogy eme vá­lasz­tá­sok után Mikk Jó­zsef lett Bor­szék pol­gár­mes­te­re, az ön­kor­mány­zat pe­dig nagy­részt fi­a­ tal, RMDSz-es ta­ná­cso­sok­ból te­vő­dik össze. Nem ta­ga­dom, hogy ami­ó­ta a bu­ka­res­ti­ek ke­zé­re ke­rült, a pa­lac­ko­zó üzem nem a szí­vem csücs­ke, de nem hagy­ha­tom ki az el­múlt év fon­tos ese­mé­nye­i­ből, hogy jú­li­ us­ban Alsóborszéken fel­avat­tak egy új pa­lac­ko­zó rész­le­get. folytatás a 3. oldalon

Y Benned volt hitem Olyan vagy, mint kés élén a fény, innen vagy túlról nézhető. Egy gyógynövény vagy, mérgező, inkább talán egy húsevő növény. Ravasz vagy, mint falkában farkasok, kifürkészhetetlen, mint Ázsia. Karácsonyra kell mindig várnia a gyermekeknek s ők az angyalok. Várok reád és nincs igaz karácsony. Hamisság csillan így kacér igén, így fordul meg a visszatérő lábnyom, így él, hal ember Isten tévhitén. Így voltam démonommal egy hiten, Isten helyett, ha benned volt hitem. Kamenitzky Antal

2. oldal

Források XII./12. szám

Év végi beszélgetés Mik Jó­zseffel Bor­szék vá­ros pol­gár­mes­te­ré­vel

F. A. Az utol­só be­szél­ge­té­sünk óta alig há­rom hét telt el, ezért az el­múlt idő­szak nem volt túl moz­gal­mas. Vagy még­sem? Mik Jó­zsef: Az idő va­ló­ban rö­vid volt, de ese­mé­nyek azért vol­tak. Elő­ször is meg­ em­lí­te­ném a Bor­vi­zek Út­ja prog­ram be­in­ du­lá­sát. Terv­mó­do­sí­tást kér­tünk, a 19-, 20-as vil­lák há­tá­nál lé­vő park rend­be­té­te­le he­lyett a Mil­len­ni­um park egy ré­szét sze­ ret­nénk fel­újí­ta­ni. Az ut­cai bú­to­rok ese­ té­ben is le­mon­dunk bi­zo­nyos dol­gok­ról, an­nak fe­jé­ben, hogy a Kos­suth-, és Pe­tő­fi ku­tak fe­lé ve­ze­tő sé­tá­nyo­kat tud­juk fel­újí­ ta­ni. A Hét­ve­zér sé­tányt is mo­der­ni­zál­juk a Te­ke­pá­lyá­ig. Gon­dot je­lent­het a húsz mil­li­árd ré­gi lej ön­rész ki­fi­ze­té­se, amit há­ rom év alatt kell tör­lesszünk. F. A. Gon­dolt-e a pol­gár­mes­ter úr, ar­ ra, hogy adott eset­ben köl­csön­höz fo­lya­ mod­jon? Mik Jó­zsef: Köl­csön­höz min­den­kép­ pen kell fo­lya­mod­junk, mert ki kell fi­zet­ni az ön­részt a szenny­víz­há­ló­zat fel­újí­tá­sá­nál is, ami újabb 20 mil­li­árd ré­gi lejt je­lent. Ígé­ret volt, hogy en­nek fe­lét meg­kap­juk kor­mány­tá­mo­ga­tás­ként, de az el­múlt he­ tek po­li­ti­kai ese­mé­nyei en­nek nem ked­ vez­nek. F. A. Más új­don­ság? Mik Jó­zsef: A rossz idő mi­att le kel­lett áll­junk a jár­da­ja­ví­tás­sal. Ilyen idő­ben nem le­het mi­nő­sé­gi mun­kát vé­gez­ni. Ma­rad ta­ vasz­ra, két hét alatt be­fe­jez­zük. F. A. Ho­gyan ké­szül a vá­ros a kö­zel­gő ün­ne­pek­re? Mik Jó­zsef: El­kezd­tük a vá­ros­dí­szí­tést. A vá­ros be­já­ra­tá­tól min­den vil­lany­osz­lop­ ra csil­lag ke­rül, a Fő­té­ren, pe­dig fü­zé­re­ket sze­re­lünk. Fel­ál­lí­tot­tuk a vá­ros ka­rá­csony­ fá­ját. Han­gu­la­tos és lát­vá­nyos Ad­ven­ti gyer­tya­gyúj­tást szer­vez­tünk. Új színt vitt a vá­ros éle­té­be. Még vá­sá­rol­tunk dí­sze­ket, mint­egy hat­ezer lej ér­ték­ben. Te­hát a vá­ ros kel­lő­kép­pen fel lesz dí­szít­ve. F. A. Mi új­ság a BalneoclimatericaGyógy­für­dő RT há­za tá­ján? Mik Jó­zsef: Mi­re e so­rok nap­vi­lá­got lát­nak a cég már be lesz je­gyez­ve. A cél, egy új ke­ze­lő­bá­zis fel­épí­té­se. A hely­szín,

va­ló­szí­nű­leg az Üzem ut­ca mel­let­ti al­só par­ko­ló lesz. Már a ta­laj­fú­rá­so­kat el­vé­ gez­ték, és a te­rü­le­tet al­kal­mas­nak ta­lál­ták épít­ke­zés­re. A ter­ve­ző már dol­go­zik az előmegvalósíthatósági terv­vel. A cég ala­ kí­tó cso­port­ja nyolc fő­ből áll, eb­ből hat bor­szé­ki és ket­tő ma­gyar­or­szá­gi. A bor­ szé­ki ta­gok 500-500 lej­jel, míg a kül­föl­di­ek két-két ezer euróval lép­tek be a cég­be. Az ön­kor­mány­zat a fő­rész­vé­nyes 97 %-kal. A szán­dék, tő­ke­erős part­ne­rek be­vo­ná­sa. Még eb­ben az év­ben meg­sze­rez­zük a bor­ víz hasz­ná­la­ti jo­gát. F. A. Fej­le­mé­nyek a vá­ros víz­szol­gál­ta­ tá­sá­ban? Mik Jó­zsef: Tu­dott do­log, hogy a vá­ ros, csak úgy kap­hat Eu-s tá­mo­ga­tást ivó­ víz­há­ló­zat fel­újí­tás­ra, il­let­ve bő­ví­tés­re, ha tár­sul egy me­gyei egy­sé­ges szol­gál­ta­tó­hoz. Eh­hez meg is tet­tük az el­ső lé­pe­se­ket. Ek­ kor a Romaqua fel­aján­lot­ta, hogy Ő is haj­ lan­dó az­zal az összeg­gel be­száll­ni, és hét év alatt fel­újí­ta­ni, il­let­ve ki­bő­ví­te­ni úgy a víz-, mint a szenny­víz há­ló­za­tot és a de­ rí­tő­ál­lo­mást. Már elő is volt ter­jeszt­ve a ta­nács­ülés­re, jó­vá­ha­gyás vé­gett, ami­kor a Me­gyei Ta­nács­tól ránk te­le­fo­nál­tak, hogy vi­gyáz­zunk, mert el­ve­szít­het­jük azt a kor­ mány­tá­mo­ga­tást, amit szenny­víz há­ló­zat fel­újí­tás­ra kap­nánk. Ja­va­sol­tam, hogy az ügyet na­pol­juk el, mind­ad­dig, amíg nem tud­juk tisz­táz­ni eze­ket a dol­go­kat. F. A. Mi­lyen fá­zis­ban van, an­nak a szep­tem­be­ri ta­nács­ha­tá­ro­zat­nak az al­kal­ ma­zá­sa, hogy a Für­dő­te­le­pen, és a tömb­há­ zak kör­nyé­kén ta­vasz­tól nem le­het ál­la­tot tar­ta­ni? Mik Jó­zsef: A ha­tá­ro­zat is­mer­te­té­se, tu­da­to­sí­tá­sa fo­lyik. Ta­vasz­tól kez­dő­dik a paj­ta­bon­tá­si ak­ció. Aki, pe­dig nem ért a szép szó­ból, azt bün­tet­ni fog­juk. Le­telt a tü­rel­mi idő. Ez ér­vé­nyes az épít­ke­zé­sek ese­té­ben is. Van­nak bi­zo­nyos meg­kö­té­sek. Az épí­tő­anyag le­gyen ter­mé­sze­tes alap­ anyag­ból, és ne hasz­nál­ja­nak ri­kí­tó szí­ ne­ket. Hogy ér­vényt sze­rez­zünk en­nek a ha­tá­ro­zat­nak, al­kal­ma­zunk egy köz­tér­fel­ ügye­lőt. Az is­ko­la mel­let­ti tömb­há­zak elől is el­tűn­nek a zöld­sé­ges ker­tek, át­ala­kul­nak

vi­rá­gos ker­tek­ké. De par­kí­ro­zó sem lesz. F. A. Kö­ze­le­dik a Szil­vesz­ter. Ho­gyan ké­szül a vá­ros az Óév­bú­csúz­ta­tó­ra? Mik Jó­zsef: Az elő­ző évek­hez ha­son­ ló­an, lesz tű­zi­já­ték és for­ralt bor. Vár­juk a szil­vesz­te­re­ző­ket. Há­rom új pan­zió is be­in­dul: Demián Gé­za In­tim pan­zi­ó­ja, a 6-os vil­lá­ban, il­let­ve a Pica vil­lá­ban. Lesz el­szál­lá­so­lá­si ka­pa­ci­tás. F. A. Ho­gyan to­vább, RMDSz tá­mo­ga­ tás nél­kül? Mik Jó­zsef: Va­ló­ban, an­nak el­le­né­re, hogy az RMDSz jól sze­re­pelt a par­la­men­ ti vá­lasz­tá­so­kon, be­ju­tott a par­la­ment­be, min­den­ki azt re­mél­te, hogy to­vább­ra is ott lesz­nek a kor­mány­ban. En­nek el­le­né­ re, a két nagy párt mel­lőz­te. Ez, nyil­ván ér­zé­ke­nyen érint ben­nün­ket, hi­szen volt egy jó kap­cso­lat­rend­sze­rünk, amit most új­ra kell gon­dol­ni, Egy új stra­té­gi­át kell ki­dol­goz­zunk. To­vább­ra is az Eu-s pá­lyá­ za­tok­ra kell oda­fig­ yel­jünk, meg a kül­föl­di be­fek­te­tők­re. F. A. Me­lyek a kö­vet­ke­ző hó­nap fon­to­ sabb ese­mé­nyei? Mik Jó­zsef: Ja­nu­ár 17-én meg­szer­vez­ zük a Böl­lér­na­pot (disz­nó­vá­gás). Már be­ je­lent­ke­zett Gyergyóalfalu, Pilisvörösvár és Zá­kány­szék, no meg Bor­szék. Rá egy hét­re ku­tya­szán fo­gat­haj­tó ver­seny lesz. Ez al­ka­lom­mal, nem­zet­kö­zi rész­vé­tel­lel. Itt lesz Donavali (Szlo­vá­kia) is. Ha a hó­ vi­szony­ok en­ge­dik, ak­kor szer­ve­zünk egy Bor­víz ku­pát is, al­pe­si sí­ben. Lé­vén, hogy itt van Ka­rá­csony, kí­vá­ nok min­den ked­ves bor­szé­ki­nek, és nem­ csak, egy kel­le­mes, ál­dott, bé­kés Ka­rá­ csonyt, és egy bol­do­gabb új­évet. F. A. Én is ha­son­ló jó­kat kí­vá­nok min­ den­ki­nek! U. i.: Mű­kö­dik a vá­ros új hon­lap­ja www.borsec.eu és www.borszek.eu azon be­lül egy Fó­rum me­nü is van, ahol kér­ dé­se­ket le­het fel­ten­ni a pol­gár­mes­ter­nek, ta­ná­cso­sok­nak, vé­le­ményt le­het mon­da­ni a vá­rost érin­tő dol­gok­ról. Pró­bál­ja­nak rá­ kat­tin­ta­ni és él­ni a hely­zet ad­ta le­he­tő­ség­ gel. Le­je­gyez­te Far­kas Ala­dár

125 éve

ál­lá­sá­tól 1934-ben je­lent meg Az eu­ró­pai iro­da­lom tör­té­ne­te. Leg­is­mer­tebb mű­vei: Ha­lál­fi­ai, Gó­lya­ka­li­fa, El­za pi­ló­ta, vagy a tö­ké­le­tes tár­sa­da­lom, ver­ses kö­te­tei: le­ve­ lek Iris ko­szo­rú­já­ból, Her­ceg, Hát­ha meg­ jön a tél is, Recitativ.

Mátyás király

no­vem­ber 26-án Szek­szár­don szü­le­tett Ba­bits Mi­hály, erő­sen val­lá­sos ér­tel­mi­ sé­gi csa­lád gyer­me­ke­ként Ta­nul­má­nya­it Pes­ten és Pé­csett vé­gez­te, 1901-ben be­ irat­ko­zott a pes­ti egye­tem böl­csész­kar­ára. La­tin-ma­gyar sza­kon dip­lo­má­zott. Ba­ján, Szek­szár­don, Fogarason, Új­pes­ten és Bu­ da­pes­ten ta­ní­tott A Nyu­gat fő­mun­ka­tár­ sa, majd 1919-ben egye­te­mi ta­nár. Az el­ len­for­ra­da­lom után meg­foszt­ják et­től az

340 éve 1668 no­vem­ber 14-én szü­le­tett Johann Lucas Hildebrandt oszt­rák csá­szá­ri épí­ tész. Ő épí­tet­te a nagy­vá­ra­di ba­rokk püs­ pö­ki szé­kes­egy­há­zat és pa­lo­tát.

Egész esz­ten­dő­ben ren­dez­vény­so­ro­za­ tok­kal em­lé­kez­tek meg Hu­nya­di Má­ tyás­ról és ko­rá­ról szü­le­té­sé­nek 565-ik, trónralépésének 550-ik év­for­du­ló­ja al­kal­ má­ból. A meg­em­lé­ke­zés­ből a leg­ki­seb­bek sem ma­rad­tak ki: a Tün­dér­kert óvo­da gye­re­kei “Má­tyás ki­rály és a ko­lozs­vá­ri bí­ ró” me­sé­jén szó­ra­koz­tak Se­lyem And­rás gyergyószentmiklósi báb­mű­vész elő­adá­ sá­ban.

Források XII./12. szám

3. oldal

Vá­lasz­tá­sok, po­li­ti­kai cir­kusz és Wass Al­bert éve

folytatás a 1. oldalról Au­gusz­tus­ban Bor­szé­ki Na­pok és Szent Ist­ván bú­csú. Egy kis­sé szo­rong­va te­kin­tet­tem az ese­mé­nyek elé, hi­szen ezek­nek a ren­dez­vé­nyek­nek már rang­juk van, és azért ag­gód­tam, va­jon a fi­a­tal pol­gár­mes­ter ho­gyan ve­szi az aka­dá­lyo­kat. Nem tud­ha­tom, hogy min­den­ki szá­má­ra így van-e, de sze­rin­tem ki­tű­nő­en meg­ szer­vez­te az idéni ren­dez­vény­so­ro­za­tot. Ré­szé­ről nagy­sze­rű gesz­ tus, szá­munk­ra jól­eső ér­zés volt az egyik ki­emelt ren­dez­vény­re meg­hív­ni Vaj­da Va­lit, a ré­gi pol­gár­mes­tert, aki meg is tisz­tel­te je­len­lé­té­vel a eseményt. Az idén nem lett vé­ge a nyár­nak au­gusz­tus 20-án, de szep­ tem­ber má­so­dik fe­lé­ben mint­ha tél akart vol­na len­ni. Ok­tó­ber­ ben és no­vem­ber­ben egy­re-más­ra ad­ták át az új vagy fej­újí­tott lé­te­sít­mé­nye­ket. Elő­ször a mos­ta­ná­ban te­re­lő­út­ként em­le­ge­tett kör­sé­tányt ve­het­ték bir­to­kuk­ba a bor­szé­ki­ek (csak ne az au­tó­ sok ven­nék bir­to­kuk­ba), majd Min­den­szen­tek­kor fel­szen­tel­ték a ra­va­ta­lo­zót és az új ha­ran­got, egy igen ran­gos, püs­pö­ki vi­zi­tá­ ció ke­re­té­ben. En­nek kap­csán öröm­mel ta­pasz­tal­tam, hogy nem csak én, vagy tá­gab­ban az ud­var­he­lyen élő bor­szé­ki­ek tö­rő­dünk szü­lő­fa­lunk sor­sá­val, ha­nem a Ma­gya­ror­szág­ra köl­tö­zött, Is­ten ke­gyel­mé­ből jobb mó­dú bor­szé­ki­ek is, akik anya­gi­lag já­rul­tak hoz­zá a ra­va­ta­lo­zó ki­vi­te­le­zés­éhez. No­vem­ber kö­ze­pé­re ke­rült sor Bor­szék el­ső sport­csar­no­ ká­nak át­adá­sá­ra. En­nek az ün­nep­ség­nek már egy ki­csit (nem is egy ki­csit) kam­pány han­gu­la­ta volt, ugyan­is kö­vet­kez­tek a par­la­ men­ti vá­lasz­tá­sok a hó­nap vé­gén. A bor­szé­ki­ek, bár elég ke­ve­sen men­tek el vá­lasz­ta­ni, még­is az or­szá­gos át­lag fö­lött tel­je­sí­tet­tek. Saj­nos ez sem volt elég ah­hoz, hogy a kép­vi­se­lő­há­zi je­löl­tün­ ket be­jut­tas­suk, ugyan­is Bor­szé­ket egy­be­vet­ték egy nagy ro­mán ten­ger­rel, amit Toplicának, Hol­ló­nak, Töl­gyes­nek, Bél­bor­nak, Salamásnak ne­vez­nek. Ez­zel a tö­meg­gel szem­ben nem volt esé­lye Bor­szék­nek és Ditrónak. Ez így volt meg­szer­vez­ve a ha­ta­lom ál­ tal, hogy le­gyen ro­mán kép­vi­se­lő­je is Har­gi­ta me­gyé­nek. Ek­kor még sej­tel­münk sem volt ar­ról a po­li­ti­kai cir­kusz­ról, ami ez­után kö­vet­ke­zett. Azt tud­tuk, hogy „Ro­má­nia a kor­lát­lan

le­he­tő­sé­gek or­szá­ga” de nem is ál­mod­tunk ar­ról, hogy uni­ós ál­ lam­ként ne­vet­tet­jük ma­gun­kat egy le­he­tet­len „ko­a­lí­ci­ó­val”, ame­ lyik­nek egyik tag­ja még nem­ze­ti diszk­ri­mi­ná­lás­sal is vá­dol­ha­tó, mi­u­tán ki­je­len­tet­te, hogy az RMDSz-t sem­mi­képp sem fo­gad­ja el part­ner­nek. De itt még nem volt vé­ge a cir­kusz­nak. Az ál­lam­ el­nök ki­ne­vez­te Stolojant mi­nisz­ter­el­nök­nek, aki el is fo­gad­ta a meg­bí­za­tást, majd egy nap múl­va vissza­ad­ta azt. Okos és ta­pasz­ talt köz­gaz­dász és po­li­ti­kus lé­vén rá­jött, hogy ez­zel a „ko­a­lí­ci­ó­val” nem le­het or­szá­got ve­zet­ni, plá­ne vi­lág­gaz­da­sá­gi vál­ság ide­jén. Ennyi po­li­ti­kai ki­té­rő után szin­te jól­esik vissza­tér­ni egy tisz­ ta gon­do­lat­hoz, a Wass Al­bert em­lék­év­hez. Bát­ran ki­je­lent­het­ jük, hogy szá­munk­ra, ha­tá­ro­kon kí­vül re­kedt ma­gya­rok szá­má­ ra a leg­na­gyobb ma­gyar volt. A bor­szé­ki ol­va­só­nak még in­kább lel­ké­hez nő­he­tett-nő­het, hi­szen leg­si­ke­re­sebb mű­ve, A funtineli bo­szor­kány a mi he­gye­ink­ben il­let­ve a Ma­ros szo­ro­sá­ban ját­szó­ dik le, de más mű­ve­i­ben is (pl. Ha­gya­ték) meg­je­le­nik az Is­ten­szé­ ke, a Ke­le­men és Radnai Ha­va­sok, Ratosnya, Gödemesterháza. Szin­te min­den mű­vé­ből ki­cseng a múlt saj­ná­la­ta, a ma­gyar sors irán­ti ag­gó­dás de sze­re­tet­tel ír az egy­sze­rű, jó­lel­kű ro­má­nok­rólolá­hok­ról. Hí­res tri­ló­gi­á­ját is így fe­je­zi be „Ré­gi éle­tek sok fur­csa tit­kát be­lep­te már a mo­ha, mint ahogy be­lep­te az ös­vé­nye­ket is ré­gen, me­lye­ken haj­dan em­be­rek jár­tak is­me­ret­len cé­lok után, s me­lyek ma már nem ve­zet­nek se­ho­va. Le­gyen ez a könyv tisz­ tes­ség­adás, ácsolt fa­ke­reszt az em­be­ri va­don­ban, mú­ló em­lé­ke haj­da­ni idők­nek.” Nem len­ne tel­jes a tisz­tel­gés a nagy re­gény­ író előtt, ha nem a Ha­gya­té­ká­ból idéz­nénk „Az Úr­is­ten ren­del­te ne­künk ezt a ha­zát! Az Úr­is­ten né­pe és nem­ze­te va­gyunk! El­ hagy­ta-e az Úr va­la­ha is azo­kat, akik őben­ne bíz­tak, akik az Ő tör­vé­nyei sze­rint él­tek, akik az Ő pa­ran­cso­la­ta­it kö­vet­ték? So­ha! Az Úr nem hagy­ta el az Ő ma­gyar­ja­it! A ma­gya­rok hagy­ták el az Urat! Tér­je­tek vissza hoz­zá, s Ő meg­vé­del­mez benneteket… mert ahol nincs lá­to­más, ott el­pusz­tul a lé­lek, s a lé­lek­kel együtt el­pusz­tul a nép!” Re­mé­nyek­kel te­li, bé­kés, bol­dog új esz­ten­dőt kí­vá­nok min­ den jó­aka­ra­tú em­ber­nek! Ivácsony Jó­zsef

Bor­szé­ki ered­mé­nyek a par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon

Túl va­gyunk a par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon. A la­kos­ság rész­vé­te­le lé­nye­ge­sen gyen­gébb volt a hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­ so­kon va­ló rész­vé­tel­nél, de ez sze­rin­tem ter­mé­sze­tes, hi­szen a la­kos­sá­got, csak közvetve ér­dek­li az or­szá­gos vá­lasz­tás. A 2093 sza­va­zás­ra jo­go­sult sze­mély­ből csu­pán 1015 sze­mély élt ál­lam­pol­gá­ri jo­gá­val (48,49%). Ez lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb, mint 2004-ben, ami­kor a la­kos­ság 69,72%-a ment el sza­ vaz­ni. Dr. Verestóy At­ti­la, Bor­szé­ken a sze­ná­to­ri lis­tá­ra le­ adott sza­va­za­tok 73,79%-át kap­ta, töb­bet mint me­gye­szin­ ten összes­sé­gé­ben. Má­so­dik he­lyen a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta párt je­lölt­je, Glodeanu Cristian vég­zett, 88 sza­va­zat­tal, har­ma­dik he­lyen, pe­dig Sabău Grigore, a De­mok­ra­ta- Li­be­rá­lis párt je­ lölt­je, 73 sza­va­zat­tal. A kép­vi­se­lő­ház ese­té­ben Bende Sán­dor, RMDSz- je­lölt a sza­va­za­tok 72,21%-át gyűj­töt­te be, má­so­dik he­lyen Duşa Mircea, a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt je­lölt­je vég­ zett 95 sza­va­zat­tal, míg har­ma­dik he­lyen Proca Ta­ma­ra, a Li­be­rá­lis Párt je­lölt­je vég­zett 88 sza­va­zat­tal. Az ér­vény­te­len sza­va­za­tok szá­ma 39, eb­ből 22 a kép­vi­se­lő­je­löl­tek­nél, és 13 a sze­ná­tor­je­löl­tek­nél volt. Fe­hér sza­va­zat össze­sen tíz volt, eb­ ből 3 a kép­vi­se­lő­je­löl­tek­nél és 7 a sze­ná­tor­je­löl­tek­nél. Ki­lenc nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­ség ka­pott sza­va­za­tot, 3-at a ro­mák, 2-őt

a ru­té­nek, és egyet-, egyet a töb­bi­ek (szlo­vák, né­met, uk­rán, hor­vát, ma­ke­dón, szerb és ör­mény). In­ci­dens nem tör­tént. Or­szá­gos szin­ten a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt győ­zött 33,09% a kép­vi­se­lő­ház­ban és 34,16% a sze­ná­tus­ban. A De­ mok­ra­ta- Li­be­rá­lis Párt 32,32%-ot ka­pott az Al­só­ház­ban, 33,57%-ot a Fel­ső­ház­ban. Har­ma­dik he­lyen a Nem­ze­ti Li­ be­rá­lis Párt vég­zett 18,57%-al, il­let­ve 18,74%-al. Az RMDSz 6,17%-al bent van a kép­vi­se­lő­ház­ban 8 kép­vi­se­lő) és 6,39%al a sze­ná­tus­ban (5 sze­ná­tor). Har­gi­ta me­gyé­ben az 1-es vá­lasz­tá­si kör­zet­ben Gyerkó Lász­ló sze­ná­tor­je­lölt 89,65%-al be­ju­tott, il­let­ve dr. Verestóy At­ti­la a 2-es vá­lasz­tá­si kör­zet­ben 70%-al be­ke­rült a sze­ná­ tus­ba. A kép­vi­se­lők ese­té­ben: Korodi At­ti­la, az 1-es vá­lasz­tá­ si kör­zet­ben 87,9%-ot ért el, a 2-es kör­zet­ben Ke­le­men Hu­ nor 89,35%-ot, An­tal Ist­ván a 3-as kör­zet­ben 74,51%-ot ért el, míg Páll Ár­pád a 4-es kör­zet­ben 69,8%-ot ka­pott. Bende Sán­dor az 5-ös kör­zet­ben 4.038 sza­va­zat­tal (32,88%) nem került be a képviselőházba. Most ér­ke­zett a hír, hogy Dusa Mircea ju­tott be az 5-ös vá­lasz­tá­si kör­zet­ből. Ez van. Far­kas Ala­dár

4. oldal

Források XII./12. szám

Advent ke­ző gyer­tya­gyúj­tás­nál re­mél­he­tő­en, még töb­ben le­szünk, hi­szen most már min­den­ ki tud­ni fog­ja, hogy va­sár­nap es­te hat­kor, új­ra együtt ve­he­tünk részt a ri­tu­á­lis gyer­ tya­gyúj­tás­nál. Ál­dott ad­ven­tet! Re­mény­te­li vá­ra­ko­zást!



Adventus Domini

Bor­szé­ken is meg­gyúj­ tot­ták az ad­ven­ti ko­ szo­rú el­ső gyer­tyá­ját

Adventus Domini. Ránk kö­szön­tött az ad­ vent és ez­zel el­kez­dő­dött a bol­dog Jé­zusvá­rás. Jó al­ka­lom a lel­ki meg­tisz­tu­lás­ra, a meg­úju­lás­ra. Ha­gyo­má­nya na­gyon régenre nyú­lik vissza. 480-tól ün­nep­lik egy­há­ zi szin­ten az ad­ven­tet. Az el­ső ko­szo­rút a XIX. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben ké­szí­tet­ték észak-né­met te­rü­le­ten. Ez a szo­kás las­san át­ter­jedt Ausztriá­ba, majd Ma­gya­ror­szág­ ra. A II. Vi­lág­há­bo­rú után már egy­re több csa­lád ké­szí­tett ad­ven­ti ko­szo­rút. Bor­szé­ ken a val­lás­sza­bad­ság visszaállítása után, a ’90-es évek­ben kez­dett lát­ha­tó­an el­ter­jed­ ni. Egy­re több aj­tón le­he­tett lát­ni ad­ven­ti ko­szo­rút, egy­re több csa­lá­di asz­ta­lon ka­ pott he­lyett. Saj­nos, sok eset­ben csak esz­

té­ti­kai dísz sze­re­pe volt, nem pe­dig egy­ há­zi. A temp­lom­ban min­den év­ben meg­ cso­dál­hat­tuk a né­hai Patka Ró­bert vi­rág­ kö­tő ker­tész kre­á­ci­ó­ját, és ta­núi le­het­tünk a fel­eme­lő gyer­tya­gyúj­tá­sok­nak. Az idén ki­lép­ve a temp­lom ke­re­te­i­ből, vá­ros­szin­ ten is sor ke­rült a vá­ra­ko­zás, a re­mény­ség ko­szo­rú­já­nak fel­ál­lí­tá­sá­ra. Mosneág Ilo­na, a Tün­dér­kert vi­rá­gai tánc­cso­port ve­ze­tő­ je, gye­re­ke­i­vel meg­kö­töt­te azt az 1,5 m át­ mé­rő­jű ko­szo­rút, amit Alsóborszéken, az Em­lék­park­ban ál­lí­tot­tak fel. Az el­ső gyer­ tya ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött Szent And­ rás nap­ján es­te hat óra­kor lett meg­gyújt­va egy óvo­dás­ko­rú gye­rek ál­tal. Egy rö­vid kul­túr­mű­sor­ral tet­ték han­gu­la­to­sab­bá ezt a szép kez­de­mé­nye­zést, amely­re na­gyon sok bor­szé­ki kí­ván­csi volt. Fel­eme­lő volt ez a kö­zös él­mény, di­csé­ret a kez­de­mé­nye­ zők­nek és fő­leg a ki­vi­te­le­zők­nek. A kö­vet­

A sza­ka­dó eső­ben is te­le volt az Em­ lék­park, va­sár­nap es­te hat óra­kor. A le­ve­gő­ ben öröm­te­li vá­ra­ko­zás lük­te­tett. Kü­lön­le­ges me­leg­ség lo­pa­ko­dott a szí­vünk­be. Re­pes­ve vár­tuk a má­so­dik gyer­tya­gyúj­tást. Ad­dig is fi­gyel­tük a zöld ko­szo­rút, ami re­mény­sé­get su­gall. Nem­so­ká­ra meg is je­len­tek, mint­egy 25-en a kis kram­pu­szok, akik egy rö­vid, al­ka­ lom­hoz il­lő mű­sort ad­tak elő, Mosneág Ilo­na irá­nyí­tá­sá­val. Ők vol­tak a Tün­dér­kert vi­rá­gai együt­tes. Ke­zük­ben gyer­tya, szí­vük­ben me­leg­ ség. Mű­so­ru­kat a De Angelis gyer­mek­kó­rus foly­tat­ta, akik Ba­lázs Ti­bor kán­tor ve­ze­té­sé­vel szebb­nél szebb egy­há­zi éne­ke­ket ad­tak elő. A gyer­tya­gyúj­tás pil­la­na­tá­ban egy kon­fet­ti pe­

tár­da tet­te han­gu­la­to­sab­bá, az amúgy is meg­ hitt ese­ményt. Utá­na, pe­dig a park pe­tár­dák­tól hang­zott, és be­vi­lá­gí­tot­ta egész Alsóborszéket. Iga­zi, Szil­vesz­tert idé­ző han­gu­lat volt. Ugyan­ ab­ban a pil­la­nat­ban gyúlt fel a park ka­rá­ csony­fá­já­nak dísz­vi­lá­gí­tá­sa. Le­het, hogy ez az in­ter­mez­zo, kis­sé vi­lá­gi­nak tű­nik, de szé­pen be­il­lesz­ke­dett a mű­sor­ba, és a meg­le­pe­tés ere­ jé­vel ha­tott min­den­ki­re. Lé­vén, hogy még az Ad­vent el­ső idő­sza­ ká­ban va­gyunk, a haj­na­li ro­rá­ték is a ka­rá­ cso­nyi lel­ki ké­szü­lő­dést se­gí­tik. Túl a Mi­ku­ lá­si aján­dé­ko­zá­son, to­vább kell fo­ko­zód­jon a fel­ké­szü­lés Jé­zus szü­le­té­sé­nek ün­ne­pé­re. Jö­vő hé­ten (de­cem­ber 8-14), csak Alsóborszéken lesz le­he­tő­sé­gük a hí­vek­nek a haj­na­li mi­sé­ken va­ló rész­vé­tel­re. (Egy­elő­re nem él­vez­he­tik a de­cem­ber 5-én be­üze­melt köz­pon­ti fű­tés me­ le­gét.) Ez a szép Ad­ven­ti mű­sor, min­den­kép­pen hoz­zá­já­rult a lel­ki fel­töl­tő­dé­sünk­höz. Ál­dott Ad­ven­tet! Re­mény­tel­jes vá­ra­ko­ zást kí­ván Far­kas Ala­dár

Források XII./12. szám

5. oldal

A zákányszéki kisújságban olvastuk Öröm és bá­nat

Az, hogy mi a szép, na­gyon re­la­tív. Le­het az egy szí­nes ru­há­ba öl­tö­zött ba­ rack­fa, egy ré­ten bé­ké­sen leg­elé­sző te­hén, egy kis vi­rág. Szép egy au­tó, egy új trak­tor, a fris­sen szán­tott föld vagy a sár­gu­ló bú­za­ ve­tés. Szép a fel­hők közt át­bú­jó nap­su­gár, szép egy kis­gyer­mek, amint el­mé­lyül­ten ját­szik vagy épp is­mer­ke­dik egy kis bo­gár­ ral. És le­het szép egy vers, egy dal­lam, egy mo­soly, egy biz­ton­sá­got adó kéz… Mennyi minden… és min­den­ki­nek más és más. Még­is van ben­nük kö­zös: mind­től öröm fé­nye csil­lan a sze­münk­ben, mind­től vi­dá­mab­bak le­szünk. Az, hogy mi nem szép, mi ad szo­mo­ rú­ság­ra okot, az szin­tén vi­szo­nyí­tás kér­ dé­se, bár itt van azért né­mi „szabály”… „Nem szép” egy nagy ha­lom fém­hul­la­dék a zöl­del­lő rét kö­ze­pén, de bá­nat­ra ad okot egy el­ha­nya­golt par­lag­fü­ves te­rü­let is a szé­ pen mű­velt föl­dek közt so­ra­koz­va. A So­ros Ala­pít­vány 1995 őszén pá­ lyá­za­tot hir­de­tett 12-18 éves, kör­nye­zet­ ked­ve­lő di­ák-cso­por­tok­nak, hogy sa­ját ta­pasz­ta­la­ta­ik alap­ján gyűjt­sék össze, hogy mit talál­nak öröm­te­li­nek és mit el­szo­ mo­rí­tó­nak kör­nye­ze­tük­ben. Az el­ké­szült anya­gok­ból a ’96 nya­rán Pi­lis­szán­tó­don meg­tar­tott tá­bor­ban a gye­re­kek szak­ ér­tők és gra­fi­ku­sok se­gít­sé­gé­vel el­ké­ szí­tet­tek egy kü­lön­le­ges ki­vi­te­lű at­laszt: Ma­gyar­or­szág Öröm és Bá­nat tér­kép­ét. Ezt kö­ve­tő­en szám­ta­lan he­lyi kö­zös­ség ké­ szí­tet­te el sa­ját gyűj­te­mé­nyét - sa­ját öröm és bá­nat tér­kép­ét.

Hogy mi mit tar­tunk szép­nek, mi­nek örü­lünk, és hogy mi ad bá­nat­ra okot, az jel­lem­ző ránk, be­mu­tat ben­nün­ket. Gyűjt­sük össze eze­ket, hogy job­ban meg­is­mer­jük la­kó­he­lyün­ket: hogy vég­re min­den­ki meg­lát­has­sa, mennyi szép van körülöttünk, és hogy ki­de­rül­jön, mi az, amin még vál­toz­tat­nunk kell! A So­ros Ala­pít­vány 1995-ben ki­írt pá­ lyá­za­tá­nak öt­le­te alap­ján „fel­fe­de­zés­re” hí­ vunk gye­re­ke­ket és fel­nőt­te­ket egy­aránt! Fo­tó­val, fest­ménnyel, rajz­zal, a he­lyek­ hez fű­ző­dő le­gen­dák, tör­té­ne­tek, ha­gyo­ má­nyok, szo­ká­sok el­me­sé­lé­sé­vel KÉSZÍTSÜK EL EGYÜTT ZÁ­ KÁNY­SZÉK ÖRÖM ÉS BÁ­NAT TÉR­ KÉP­ÉT! Idő­tar­tam: 2008. no­vem­ber- 2009. szep­tem­ber 30. Az anya­gok le­ad­ha­tó­ak a Zá­kány­szé­ki Általános Is­ko­lá­ban Áb­ra­hám Eni­kő­nek és a Zá­kány­szé­ki Ma­nó-kert Óvo­dá­ban Petákné Fa­ze­kas Aran­ká­nak, il­let­ve el­küld­he­tők az [email protected] e-mail cím­re. A be­adott, be­kül­dött anya­go­kon kér­ jük, je­lez­zék, mi­kor, hol ké­szült, me­lyik te­ rü­let­ről író­dott, stb. és hogy ki ké­szí­tet­te! Jó fel­fe­de­zést, jó ba­ran­go­lást kí­vá­nunk!

A vi­ta­mi­nok is óvo­dá­ba jár­nak

Eb­ben az év­ben a Köz­sé­gi Egész­ség­ hét el­to­ló­dá­sa mi­att, az óvo­da (és az is­ko­la is) más idő­pont­ban szer­vez­te meg az in­ téz­mé­nyi egész­ség­he­tet. Szük­ség volt er­re

azért is, mert a ha­gyo­mány sze­rint eze­ken a na­po­kon az egész­sé­ges táplálkozás ke­ rül még hat­vá­nyo­zot­tab­ban elő­tér­be az egyéb­ként is meg­ha­tá­ro­zó hoz­zá­ál­lás mel­ lett. Ok­tó­ber­ben még bő­veb­ben áll ren­ del­ke­zés­re a he­lyi ter­mesz­té­sű -esetenként bio- zöld­ség, gyü­mölcs. Ah­hoz, hogy a meg­szo­kot­tól el­té­rő, kü­lön­le­ges prog­ra­mo­kat szer­vez­hes­sünk a gyer­me­kek­nek, na­gyon so­kat se­gí­tet­tek a szü­lők. Min­den­ki le­he­tő­sé­gei sze­rint hoz­ zá­já­rult va­la­mi­vel, amit az­tán az óvo­dá­ sok­kal kö­zö­sen fel­dol­goz­tunk. Így ké­szült gyü­mölcs­sa­lá­ta, ezt a szü­lők is meg­kós­ tol­hat­ták. Ba­nán­tur­mix, ami iga­zán üdí­tő volt a min­den iz­mot meg­moz­ga­tó tor­na után. A zöld­sé­ge­ket ap­ró ke­zek da­ra­bol­ták, re­szel­ték ap­ró­ra, így eb­ből ha­tal­mas adag sa­va­nyú­sá­got ké­szí­tet­tünk. Az íz­lé­se­sen tál­cá­ra ra­kott ter­mé­sek vá­lo­ga­tá­sa köz­ben a ki­seb­bek is­mer­ked­het­tek a szí­nek­kel, a for­mák­kal, ízek­kel. A na­gyob­bak már ma­ te­ma­ti­kai ta­pasz­ta­la­to­kat is gyűjt­het­tek, mi­u­tán cso­por­to­sí­tot­ták szí­nek, fel­hasz­ ná­lá­si mód és egyéb szem­pont­ok sze­rint. Meg­is­mer­ked­het­tek a gyűj­tő­fo­gal­mak­kal, a vi­ta­mi­nok sze­re­pé­vel. A kö­zös mun­ka, a szí­nes lát­vány min­den­kit el­va­rá­zsolt, és né­há­nyan olyan gyü­möl­csöt, zöld­sé­get is meg­kós­tol­tak, amit egyéb­ként eszük­be sem jut­na. Kö­szö­net a szü­lők­nek azért, hogy mind­ezt le­he­tő­vé tet­ték. Petákné Fa­ze­kas Aran­ka

Bor­szé­ki rész­vé­tel a zákányszéki böl­lér­na­pon A disz­nó­vá­gás­nak im­már több év­ szá­za­dos ha­gyo­má­nya van. Van­nak te­le­ pü­lé­sek, ahol tu­da­to­san őr­zik a nép­szo­ ká­so­kat, ha­gyo­má­nyo­kat. Ilyen, test­vér­ te­le­pü­lé­sünk, Zá­kány­szék is, ahol már 7. al­ka­lom­mal szer­ve­zik meg a fa­lu disz­nó­ vá­gást. Reg­gel 6,30-kor a te­le­pü­lés pol­ gár­mes­te­re, Matuszka An­tal ün­ne­pé­lye­ sen meg­nyit­ja a ren­dez­vényt. Meg­kö­szö­ ni a gaz­dák­nak nagy­lel­kű ado­má­nya­i­kat, akik in­gyen fel­aján­la­nak né­hány ser­tést (ez al­ka­lom­mal 6 ál­lat ke­rült le­vá­gás­ra), az asszo­nyok­nak, akik po­gá­csát szol­gál­ nak fel a pá­lin­ka mel­lé (volt ott al­ma-, kör­te-, őszi ba­rack-, dió-, meg ka­lo­csai pap­ri­ká­val íze­sí­tett pá­lin­ka). Az idei böl­ lér­nap már nem­zet­kö­zi volt, lé­vén, hogy Bor­szék csa­pa­ta is be­ne­ve­zett er­re a nem min­den­na­pi ve­tél­ke­dő­re. Gyö­nyö­rű man­

ga­li­cák ér­kez­tek trak­to­ron. A Bor­szé­ki­ ek­nek, Szűcs (Tálos) Sán­dor gaz­da jó­vol­ tá­ból egy több mint 200 kg-os pél­dány ju­tott. De ez nem oko­zott meg­le­pe­tést a csa­pat­nak, mert lát­tak ők már ilyet itt­hon is. Ha­gyo­má­nyo­san szúr­tak, el­len­tét­ben a zá­kány­szé­ki csa­pa­tok­kal, akik az Eu-s nor­mák­nak meg­fe­le­lő­en el­ká­bí­tot­ták az ál­do­za­tot (Fődi Jó­zsef, en­nek a mes­te­re). A per­zse­lés gáz­láng­szó­ró­val tör­té­nik. A bon­tás vi­szony­lag azo­nos mó­don zaj­lik, mint fe­lénk. A fel­dol­go­zás­nál is a fő­böl­lér az, aki kós­tol, fű­sze­rez. Reg­gel 9-10 óra kö­rül le­ül­nek reg­ge­liz­ni. Fi­nom rán­tott vér, sült máj, hús meg te­per­tő vár­ja az ér­dek­lő­dő­ket. Meg­jegy­zem, hogy a reg­ ge­li­re szánt ál­la­to­kat elő­ző nap le­vág­ják, hogy le­gyen idő a reg­ge­lit el­ké­szí­te­ni. Er­ re a cél­ra két, egyen­kint 2 m-es át­mé­rő­jű

tár­csát hasz­nál­nak, amit ara­gáz­zal he­ví­ te­nek fel. A meg­dinsz­telt zsír­ban pi­rít­ják a vért, má­jat, húst. Óri­á­si üs­tök­ben fő a krump­li, a fö­vő, ol­vad a zsír, vagy ké­szül a ká­posz­ta­lé le­ves (ezt a bor­szé­ki­ek ké­ szí­tet­ték, és nagy si­kert arat­tak ve­le. Az idén 250 sze­mély reg­ge­li­zett a Mű­ve­lő­dé­ si Ház ter­me­i­ben. A disz­nó­to­ros va­cso­ rá­ra el­len­ben 740 jegy kelt el. A be­vé­telt köz­cél­ok­ra hasz­nál­ják. A töl­tött ká­posz­ tát bú­za­ká­sá­val ké­szí­tik, és rend­kí­vül íz­ le­tes. A fel­szol­gált hur­ka (vé­res-má­jas) a táj ízvi­lá­gát tük­rö­zi, és na­gyon fi­nom. A bá­lon a talp­alá­va­lót a nagy­si­ke­rű és nép­ sze­rű rú­zsai Bo­hém Fi­úk szol­gál­tat­ták. A plusz ételt cso­ma­gol­ják és szét­hord­ják a köz­ség rá­szo­ru­lói kö­zött. Iga­zi, kö­ve­tés­re ér­de­mes kez­de­mé­nye­zés. Far­kas Ala­dár

6. oldal

Források XII./12. szám

Könyvbemutató rend­sze­re­sen kö­zöl­te. El­ső kö­te­te, az „Ár­nyak kön­tö­ sé­ben” au­gusz­tus­ban ke­rült az ol­va­só ke­zé­be. A má­so­dik kö­tet csak sze­rel­mes ver­se­ket tar­tal­maz. A könyv­be­mu­ ta­tón Sárpátki Ág­nes ava­ tott tol­má­cso­lá­sá­ban ka­pott íze­lí­tőt az ol­va­só a ver­sek han­gu­la­tá­ból, üze­ne­té­ből. A kö­te­tet de­cem­ber 5.-én

De­cem­ber 11.-én az is­ko­la do­ku­men­ tá­ci­ós könyv­tá­ra adott ott­hont a vá­ro­si könyv­tár szer­vez­te könyv­be­mu­ta­tó­nak, ahol Kamenitzky An­tal no­vem­ber­ben meg­je­lent „Ha fél­re­áll az an­gyal” cí­mű ver­ses­kö­tet­ ét ve­het­ték kéz­be az ér­dek­lő­dők. Többszáz vers bir­to­ká­ban és na­gyon hosszú vá­ra­ko­zás után eb­ben az év­ben gyors egy­más­után­ban két kö­te­te je­lent meg Kamenitzky Tóninak, aki­nek ver­se­it a „For­rá­sok” meg­je­le­né­se óta

Gyergyószentmiklóson, a Sa­la­mon Er­nő Iro­dal­mi Kör­ben is­mer­tet­ték elő­ ször, ahol Bajna György így ér­té­kel­te:” Gyö­nyö­rű ver­sek ezek, ki­fo­gás­ta­lan tech­ni­ka, tö­ké­le­tes for­ma jel­lem­zi va­la­mennyit [...] Kamenitzky An­tal egész kö­te­te egyet­len fo­ga­lom,

Ka­rá­cso­nyi nyel­vész­ke­dés

Wass Al­bert: Ad­já­tok vissza a he­gye­i­met

„Én vi­szek egy bá­rány­kát, te­jet, va­jat, saj­ tocs­kát. Egye­bet nem ad­ha­tok, mert sze­gény pász­tor va­gyok” – éne­ke­lik a ka­rá­cso­nyi pász­ tor­já­ték­ban. Vi­lá­gos min­den­ki­nek, mi­lyen aján­dé­kot vit­tek a bet­le­he­mi pász­to­rok a Kis­ jé­zus­nak. Egy­sze­rű em­be­rek egy­sze­rű aján­dé­ kát. A nap­ke­le­ti böl­csek vagy Há­rom­ki­rá­lyok – Gás­pár, Meny­hért, Bol­di­zsár aján­dé­ka már ko­ ránt­sem ennyi­re köz­is­mert: az arannyal még nincs gon­dunk, de már a töm­jén mi­ben­lé­te sem vi­lá­gos min­den­ki­nek, aki nem a ka­to­li­kus vagy az or­to­dox val­lás­ban nőtt fel. (A temp­lo­ mot idé­ző és ör­dö­göt űző füs­tö­lőt ma­nap­ság mint­ha rit­káb­ban hasz­nál­ja az egy­ház, mint gyer­mek­ko­rom­ban.) A mir­ha az­tán vég­képp fel­ad­ta a lec­két. Mert mi is a mir­ha, amit a há­ rom­ki­rá­lyok vit­tek aján­dék­ba a Kis­jé­zus­nak? Tu­dat­lan­sá­go­mon szé­gyen­kez­ve ütöt­tem fel a Ma­gyar Ér­tel­me­ző Szó­tárt, majd a Larousste-t a meg­fe­le­lő be­tű­nél. Sem­mi. Ke­res­tem a nagy vi­lág­val­lá­sok le­xi­ko­ná­ban is, ugyan­csak ered­ mény nél­kül. Meg­men­tett a Google, ahon­nan meg­tud­tam: a töm­jén és a mir­ha egy­aránt gyan­ta, jó il­la­tá­ért már leg­alább öt­ezer éve gyűj­tik a fák­ról. Ér­té­kük ve­tek­szik az ara­nyé­ val. Meg­le­he­tő­sen rit­ka gyan­ták, kis no­mád cso­por­tok gyűj­töt­ték Af­ri­ka észak-ke­le­ti ré­ szén és Ará­bi­á­ban. Az egyip­to­mi­ak Hórusz is­ ten­nő könnyé­nek tar­tot­ták. Füst­jé­vel ál­doz­tak az is­te­nek­nek, tar­tot­ták tá­vol a go­nosz szel­ le­me­ket és a ve­szé­lyes jár­vá­nyo­kat. A mir­hát mu­mi­fi­ká­lás­ra és gyó­gyí­tás­ra is hasz­nál­ták. Kolbert Tün­de

A szer­ző el­ső nagy­si­ke­rű al­ko­tá­sa, amely idő­sze­rű­sé­gé­nél fog­va is fel­kel­tet­te az ol­va­sók ér­dek­lő­dé­sét. A po­li­ti­kai rend­szer­vál­tás ered­ mé­nye­ként több száz­ezer em­ber há­nya­tott éle­tét mu­tat­ja be. Az író, aki ma­ga is emig­rá­ ci­ó­ba kény­sze­rült, vissza­kö­ve­te­li ama he­gye­ ket, ame­lyek egy­szer szá­má­ra is meg­él­he­tést, szó­ra­ko­zást, ki­kap­cso­ló­dást je­len­tet­ték. Az együtt­élés szép pél­dá­ját vil­lant­ja fel, mond­ván: „Ha már az Úr­is­ten úgy ren­del­te el Er­dély dol­ gát, hogy ott ma­gya­rok és ro­má­nok ve­gye­sen él­je­nek, ak­kor ezen nem le­het se­gí­te­ni, s be­le kell nyu­god­nia mind a ket­tő­nek ab­ba, hogy a má­sik is ott van. Már most: hogy egy­szer az egyik van fölül, más­kor a má­sik – asszerint, hogy a vi­lág nagy urai mi­kép­pen ra­vasz­kod­ják össze a po­li­ti­kát – úgy lát­szik, ezen sem le­het se­gí­te­ni (…) De ha ez a po­li­ti­ka, amit a nagy­ urak csi­nál­nak, meg­za­var­ja az em­be­rek eszét, és akik egy­azon föl­dön él­nek, egy­mást ve­rik fő­be, ahe­lyett, hogy se­gí­te­nék egy­mást: ez már iga­zán nagy baj”. Mennyi­re iga­za van Wass Al­bert­nek, és mennyi­re ér­vé­nye­sek ezek a meg­ál­la­pí­tá­sok ma is. Saj­nos, a Wass Al­bert év­nek vé­ge van, de mű­ve­it to­vább­ra nagy él­ve­zet­tel ol­vas­suk, mert te­ma­ti­ká­ja ak­tu­a­li­tá­sát nem ve­szí­tet­te. To­vább­ra is, a leg­nép­sze­rűbb, és ta­lán a leg­ol­ va­sot­tabb írónk. Far­kas Ala­dár

s a hoz­zá­tar­to­zó lény más-más for­má­ban va­ló meg­je­le­ní­té­sé­nek mes­te­ri ki­mó­do­lá­sa. Égig eme­li és po­kol­ba vi­szi a sze­rel­met, min­ den eset­ben más-más ar­cú, meg­is­mé­tel­he­ tet­len cso­dá­val si­rat-ka­cag­tat.” A be­mu­ta­tó al­kal­má­val a szer­ző is fel­ ol­va­sott ed­dig még kö­tet­ben meg nem je­ lent ver­se­ket. Kolbert Tün­de

Y

Beyer Lász­ló: Bet­le­he­mi csil­ lag Im­már jó két­ezer éve, Csil­lag gyúlt nagy fé­nyes­ség­re, Ahol meg­állt, ott a Kis­ded, Já­szol­ban, szal­má­ban di­der­gett, ökör és csa­csi meg­szán­ta, Or­ruk­ból szállt me­leg pá­ra, míg le­hel­ték meg­ér­kez­tek, Pász­tor­né­pek, há­rom böl­csek, an­gya­li hír: -Istállóba, El­jött vi­lág Meg­vál­tó­ja! Aján­dék­ba hoz­tak min­dent, Még­is ők lel­ték a kin­cset, Bol­do­gok, kis Jé­zust lát­ták, Atyát, Fi­út ma­gasz­tal­ták, Há­la­ima szállt az ég­be, Szí­vük­ben ho­nolt a bé­ke. Bet­le­he­mi csil­lag ra­gyog, Fo­gadd cso­dás aján­dé­kod! Csen­des éjen gyer­tyát gyújt­va, Csen­dül ének: -Alleluja! (2007 Ka­rá­csony)

Források XII./12. szám

7. oldal

Az ok­ta­tás gond­ja­i­ról A tan­év­kez­dés­től az utób­bi na­po­kig szin­te ál­lan­dó fi­gye­lem köz­pont­já­ban állt az ok­ta­tás Ro­má­ni­á­ban. Má­ra már egy­re vi­ lá­go­sab­bá lett az a tény, hogy po­li­ti­kai pár­tok kam­pány­had­já­ra­ tá­nak vol­tunk az ala­nyai. Kö­zü­lünk szin­te min­den­ki ké­tel­ked­ve ér­te­sült ar­ról, hogy 50%-os fi­ze­tés­eme­lést kap­ha­tunk. Túl szép­ nek tűnt ah­hoz, hogy igaz le­gyen, meg­va­ló­sul­jon, pe­dig a ta­ná­ri fi­ze­té­sek szégyellnivalóan ala­cso­nyak. Mi­a­latt az össze­csa­pá­sok a leg­ma­ga­sabb fó­ru­mo­kon or­szágvi­lág előtt foly­tak, a szü­lők, ta­nu­lók és a kí­vül­ál­ló sze­mé­lyek is vé­le­ményt for­mál­hat­tak az ok­ta­tás­ról. Mert vé­le­mé­nye, öt­le­te bár­ki­nek le­het, és ta­ní­ta­ni is min­den­ki tud, akár­csak po­li­ti­zál­ ni vagy fut­bal­loz­ni. Szép ered­mény­nek köny­vel­jük el mi is az is­ ko­lánk fel­újí­tá­sát, fel­sze­re­lé­sét, új tor­na­ter­münk, is­ko­la­bu­szunk is van. So­kan úgy gon­dol­ják, hogy ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött a ta­nu­lá­si ered­mé­nyek is ma­ga­sabb szint­re kel­le­ne emel­ked­je­nek. Ez is vol­na a dol­gok lo­gi­ká­ja, de az ok­ta­tá­si rend­sze­rünk in­kább fé­ke­ző­je, mint moz­ga­tó­ja az ered­mé­nyes­ség­nek. Túl so­kat vár­nak tő­lünk! A töb­bes szám vo­nat­ko­zik a pe­ da­gó­gu­sok­ra, ta­nu­lók­ra egy­for­mán. Ná­lunk a ki­me­ne­te­li kö­ve­ tel­mény­rend­szer úgy fo­gal­maz, hogy a IV. osz­tály vé­gén a ta­ nu­ló­nak tud­nia kell: he­lye­sen ír­ni, ol­vas­ni, bo­nyo­lult nyelv­ta­ni elem­zé­se­ket vé­gez­ni, szá­mol­ni, a négy alap­mű­ve­le­tet is­mer­ni, tá­jé­ko­zód­ni tér­ben, idő­ben, tör­té­ne­lem­ből az ókor­tól nap­ja­in­kig, a tér­ké­pen az egyez­mé­nyes je­le­ket is­mer­je fel, tud­ja a ki­vo­na­tolt bib­li­át, be­szél­jen nyel­ve­ket. Nem so­ro­lom to­vább, de itt nincs vé­ ge az el­vá­rá­sok­nak. Ta­nul­hat­nánk a finn, fran­cia pél­dá­ból, ahol a lé­nyeg a „ke­ ve­seb­bet, de ala­po­sab­ban”, ahol a tíz év alat­ti gye­rek nem tölt el két órá­nál töb­bet az is­ko­lá­ban, ahol min­den nap sze­re­pel a tor­na és a ze­ne, s a négy év ar­ra kell, hogy he­lye­sen ta­nul­jon meg ír­ni, ol­vas­ni, ele­mi szin­ten szá­mol­ni. Így va­ló­ban él­ve­zet a ta­nu­lás, a gye­rek nem utál­ja meg idő­nap előtt az is­ko­lát. Mel­les­leg, ott egy gye­ rek­re tíz­szer annyit költ az ál­lam, mint ná­lunk. A VIII. osz­tály vé­ gén a ta­nu­ló­nak tud­ nia kell (de he­lye­sebb vol­na úgy fo­gal­maz­ni, hogy tud­nia kel­le­ne) az egész aka­dé­mi­ai nyelv­ tant- hang­tant, szó­tant, mon­dat­tant, iro­dal­mi mű­fa­jo­kat, köl­tői ké­pe­ ket, stí­lus­alak­za­to­kat, is­mer­je fel a szö­veg­tí­pu­ so­kat, tud­jon fo­gal­maz­ ni, szö­ve­get szer­kesz­te­ ni, szö­ve­get ér­tel­mez­ni. És itt még nem zá­rul le a sor, mert hát­ra van még leg­alább 10 tan­tárgy. Egy má­sik pa­ra­do­ xon a ma­gyar nyelv­vel kap­cso­lat­ban; a kí­no­san meg­szer­zett nyelv­ta­ni tu­dást már nem ka­ma­ Mátyás király és a toz­tat­ja a ta­nu­ló a VIII.

osz­tály után, mert a kö­zép­is­ko­lá­ban nincs nyelv­tan­ta­ní­tás. Sok­ szor ja­va­sol­tam már, hogy a leg­ne­he­zebb ré­sze­ket a kö­zép­is­ko­ lá­ban kel­le­ne ta­ní­ta­ni. Hasz­no­sabb vol­na a ki­sebb osz­tá­lyok­ban be­széd­tech­ni­kát ta­ní­ta­ni, mert össze­füg­gő­en be­szél­ni igen ke­vés ta­nu­ló tud. Az ok­ta­tók fe­lé is óri­á­si az el­vá­rás: szin­te em­ber­fe­let­ti em­ber­ nek kel­le­ne len­nünk, hogy min­den kö­ve­tel­mény­nek, elő­írás­nak és igény­nek meg tud­junk fe­lel­ni: ilyen­for­mán a ta­ní­tó-ta­nár le­ gyen pél­da­kép, az­az le­gyen mű­velt, kul­tu­rált, tá­jé­ko­zott, oda­adó, ön­zet­len, le­gyen te­kin­té­lye, le­gyen jó szak­em­ber, a ma­gán­éle­te le­gyen ma­ku­lát­lan, tár­sa­dal­mi­lag le­gyen ak­tív, amel­lett le­gyen jó ne­ve­lő, op­ti­mis­ta, tü­rel­mes, fá­rad­ha­tat­lan és így to­vább. Ar­ra sen­ki nem gon­dol, hogy ép­pen ennyi el­vá­rás sú­lya alatt rop­pan­ hat össze a di­ák is ta­nár is? Vagy, hogy a ke­ve­seb­bel itt is több­re men­nénk? Ez­zel nem me­rült ki az el­vá­rá­sok lis­tá­ja; egy pe­da­gó­ gus­nak ál­lan­dó­an ké­pez­nie kell ma­gát, és pa­pír­ra ve­tett is­ko­lai do­ku­men­tu­mok tu­cat­ját kell el­ké­szí­te­nie, ver­se­nyek­re vin­ni, elő­ ké­szí­te­ni a ta­nu­ló­kat, s ki tud­ja, még mit hagy­tam ki? A vé­gé­re ma­radt, de na­gyon je­len­tős té­nye­ző a di­á­kok hoz­zá nem ál­lá­sa, kö­zöm­bös­sé­ge, ér­dek­te­len­sé­ge. Tisz­te­let, el­is­me­rés a ke­vés ki­vé­tel­nek, de leg­na­gyobb gá­to­ló­ja a fo­lya­mat­nak az ér­dek­ lő­dés hi­á­nya. Ta­lán, mert so­kan ta­pasz­tal­ták már, hogy tár­sa­dal­ munk­ban nincs iga­zán ér­té­kel­ve a tu­dás, hogy ér­vé­nye­sül­ni job­ ban le­het pénz­zel, mint tu­dás­sal. Évek óta nincs olyan ta­nu­lóm, aki ta­nár vagy ta­ní­tó sze­ret­ne len­ni; vagy fáj­dal­mas ta­pasz­ta­lat az is, ha egy ta­nu­lót azért gú­nyol­nak, csú­fol­nak, mert lel­ki­is­me­re­ te­sen ké­szül. Eze­ket ne­ve­zem iga­zi gon­dok­nak, a tu­dás át­adá­sá­nak em­lí­ tett aka­dá­lya­it, az aka­dá­lyok le­győ­zé­sé­nek a ne­héz­sé­ge­it, me­lyek­ nek a meg­ol­dá­sá­hoz na­gyon ke­vés az al­ter­na­tí­va.

Ballai Er­zsé­bet

kolozsvári bíró. Bábjáték az óvodában

8. oldal

novemberi ta­nács­ülés­

A no­vem­be­ri ren­des ha­vi ta­nács­ülés súly­pont­ját a vá­ro­si víz- és szenny­víz szol­gál­ta­tá­sa ho­gyan továbbja ké­pez­te. A to­ vább­lé­pés, a fej­lő­dés azt dik­tál­ja, hogy egy egy­sé­ges, leg­alább 100 ez­res la­kos­sá­got ki­szol­gá­ló szol­ gál­ta­tó­hoz tar­toz­zunk. Ez, a mi ese­tünk­ben a Har­gi­ta Víz len­ne. En­nek a lé­pés­nek a fon­tos­sá­gát ecse­tel­te, leg­utób­bi sür­gős­sé­ gi ta­nács­ülé­sen Petres Sán­dor, a me­gyei ta­nács al­el­nö­ke, Ráduly Ró­bert, Csík­sze­re­da pol­gár­mes­ te­re, va­la­mint Vlad Penescu ta­ nács­adó. El is in­dult a pro­ce­dú­ra, hogy vissza­mond­juk a szer­ző­ dést a je­len­le­gi szol­gál­ta­tó­val, a bor­szé­ki Romaquapresttel. Idő­ köz­ben a fent em­lí­tett cég le­tett egy aján­la­tot, amely­ben vál­lal­ja, hogy a kö­vet­ke­ző nyolc év alatt be­fek­tet a vá­ros szenny­víz-, il­let­ ve de­rí­tő­ál­lo­más fel­újí­tá­sá­ba 1,8 mil­lió eurót. Azért ennyit, mert a CNI (Or­szá­gos Be­ru­há­zá­si Ta­ nács) ennyit ígért Bor­szék­nek Itt le­állt a szer­ző­dés fel­bon­tá­sát cél­zó pro­ce­dú­ra. De­cem­ber 9-ig

kell ki­dol­goz­ni a pon­tos, évek­re le­osz­tott mun­ká­la­tok jegy­zé­két, ame­lyek a pót­szer­ző­dés tár­gyát ké­pe­zik. Alá­ír­ták a Bor­vi­zek út­ja pro­ jek­tet. En­nek ér­tel­mé­ben egy egy­mil­lió eurós be­ru­há­zás ré­sze­ sei le­szünk, ha ki tud­juk fi­zet­ni az ön­részt, ami nem ke­ve­sebb, mint 573 ezer euró. Egy­elő­re csak 280 ezer euró áll ren­del­ke­ zé­sünk­re, a töb­bit még nem le­het tud­ni, hogy mi­ből fi­zet­jük. Ezen a gyű­lé­sen is sze­re­pelt te­rü­let vissza­szol­gál­ta­tás, il­let­ve egy má­sik te­rü­let kon­cesszi­ó­ba adá­sá­nak elő­ké­szí­té­se. A tes­tü­let vi­ta nél­kül el­fo­ gad­ta azt a ha­tá­ro­zat­ter­ve­ze­tet, amely az 5%-os pré­mi­um­osz­tás kri­té­ri­um­rend­sze­rét il­le­ti, és a zá­kány­szé­ki de­le­gá­ció össze­té­ tel­ét. A kü­lön­fé­lék­nél, Mik Jó­zsef pol­gár­mes­ter is­mer­tet­te, hogy az Aquaprofit cég el­kezd­te a pró­ba­ fú­rá­so­kat a le­en­dő gyógy­ke­ze­lő köz­pont he­lyé­nek ki­vá­lasz­tá­sa vé­gett.

Anya­köny­vi hí­rek

Informaţii de stare civilă

Szü­le­tés – Naşteri

Bajkó Gabriel VIII. 21. And­rás Be­á­ta Haj­nal VIII. 21. Kolár Be­at­ri­ce VIII.25. Chişluca Erik Cristian IX.5. Baricz Koz­ma Pa­u­la IX.24. Tankó Ákos X.17. Siklódi Gellér Zol­tán XI.24. Pus­kás Ka­ta­lin XII.4. Is­ten él­tes­se őket!

Házasság-Căsătorii

Zaur Sorin-Borsos Ana Maria Ka­ta­lin X.30. Zudor Endre-Ladariu Viorica XI.29. Gra­tu­lá­lunk!

Elhalálozás-Decese

Vild Ju­li­an­na 1924.VII.24.-VIII.24. Gidró Mar­git 1921.III.7.-VIII.25. Amb­rus Tibor István 1960.X.25.-VIII.28. Fokt Teréz 1932.IV.24.-31.VIII. Gal Va­len­tin 1924.VII.24.-IX.29. Sil­ler István 1942.VIII.15.-X.19. Iszlai Róza 1922.IX.22.-X.29. György Erzsébet 1922.IV.20.-XII.3. Ciors (Pus­kás) Roza 1920.IV.14.-XII.3.

Ide­gen­ben el­ha­lá­loz­tak:

Moldován Luchian 27 éves (Grădiştea-Ilfov) Krammer Ri­ta 40 éves (Grădiştea-Ilfov) Kamenitzky Mária 96 éves (Col­mar-Fran­cia­or­szág) Ka­to­na An­na­má­ria 30 éves (Mis­kolc-Ma­gyar­or­szág) Isten nyugtassa őket!

Források XII./12. szám

Fe­le­más­ra si­ke­re­dett ta­nács­ülés Már az is szo­kat­lan volt, hogy egy ren­des ha­vi ta­nács­ ülést, nem a ren­des, meg­szo­ kott na­pon tar­tot­ták, ha­nem pén­tek dél­ben. Az­zal in­do­ kol­ták, hogy sür­gős a költ­ség­ ve­tés ki­iga­zí­tás. Ám le­gyen. Vi­szony­lag zök­ke­nő­men­te­sen ke­rül­tek meg­be­szé­lés­re a kü­ lön­bö­ző na­pi­ren­di pon­tok. A költ­ség­ve­tés ki­iga­zí­tás, azért is szük­sé­ges, mert a pe­da­gó­ gu­sok „meg­emelt” fi­ze­té­sé­nek nin­csen fe­de­ze­te. A vá­ros ka­ pott 80 ezer lejt, ami­nek egy ré­sze a bé­rek ki­fi­ze­té­sé­re szük­ sé­ges, to­váb­bi össze­gek kel­le­ nek a fi­a­ta­lok szá­má­ra épü­lő tömbházlakáshoz, il­let­ve más ki­adá­sok fe­de­zé­sé­re. A tes­tü­let vi­ta nél­kül el­fo­gad­ta a 2009es év sze­mély­ze­ti össze­té­tel­ ét is. A Pol­gár­mes­te­ri Hi­va­tal össze­mé­lyez­te 48 sze­mélyt tesz ki, ami nem ke­vés egy ilyen kis­vá­ros ese­té­ben. Bor­szék ad­mi­niszt­ra­tív te­rü­le­tén több te­le­pü­lés­nek is van­nak ha­va­sa­ik. Így Szár­ hegy­nek a Me­ző­vész­ben 229,5 ha, az Árkozában 196,46 ha, Ditrónak a Fü­löp And­rá­son 93,03 ha, Salamásnak 200,16 ha, Hol­ló­nak 331,44 ha. Bor­ szék sa­ját le­ge­lő­je, mint­egy 245,10 ha. Ezek a te­rü­le­tek már a rend­szer­vál­tás­kor vissza kel­lett vol­na ke­rül­je­nek az il­ le­tő köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek tu­laj­do­ná­ba. El is ké­szült a 16-os mel­lék­let, de sen­ki nem iga­zol­ta a te­rü­le­te­ket. Most a Prefektúra ren­dez­ni sze­ret­né a tu­laj­don­vi­szonyt, ezért szü­ le­tett meg, a 123-as ha­tá­ro­

zat, amely el­is­me­ri ezek­nek a te­rül­tek­nek a tu­laj­don­jo­gát, ki­ve­szi a vá­ros ma­gán­tu­laj­do­ ná­ból és vissza­ad­ja jo­gos tu­laj­ do­no­sa­i­nak. A meg­ala­kult vá­ros­gaz­dál­ ko­dá­si Kft. ke­ze­lé­sé­be ke­rült a vi­rág­ház, a hoz­zá tar­to­zó te­rü­ let­tel és a la­ka­tos-, il­let­ve asz­ ta­los mű­hellyel. Ez a gaz­da­sá­gi egy­ség, a va­la­mi­ko­ri 7/1971-es mel­lék­gaz­da­ság­hoz ha­son­lít. Ter­me­lő te­vé­keny­sé­get foly­tat. A tes­tü­let el­fo­gad­ta az újon­nan ala­kult Gyógy­für­dő Rt. Sta­tú­tu­mát. Ez a rész­vény­ tár­sa­ság vál­lal­ta fel a le­rob­ bant ke­ze­lő­köz­pont utód­já­nak a meg­épí­té­sét. A meg­ala­kult ve­ze­tő­ta­nács he­lyi és ma­gyar­ or­szá­gi vál­lal­ko­zók­ból áll. A leg­fon­to­sabb fel­adat újabb rész­vé­nye­sek to­bor­zá­sa és fő­ leg tő­ke­erős be­fek­te­tők ide­csa­ lo­ga­tá­sa. A vá­ros víz­szol­gál­ta­tá­sá­ nak sor­sa már má­sod­szor na­ po­ló­dik el. A gyű­lés anél­kül, hogy szü­ne­tet ren­del­tek vol­na el, meg­sza­kadt. Kö­zel fél­órás kény­szer­szü­net után, a pol­gár­ mes­ter kö­zöl­te, hogy ve­szély­ ben van az az összeg, amit az Or­szá­gos Be­fek­te­té­si Alap­tól kel­le­ne kap­junk, szenny­víz csa­tor­na épí­tés­re, il­let­ve bő­ví­ tés­re. Nem si­ke­rült egy­ér­tel­mű ma­gya­rá­za­tot kap­ni sen­ki­től, ezért a tes­tü­let úgy dön­tött, hogy új­ból el­na­pol­ja ezt a na­ pi­ren­di pon­tot, mind­ad­dig, amíg nem lát­juk tisz­tán a kö­ vet­kez­mé­nye­ket. Far­kas Ala­dár

Borszékért Alapítvány Str. Topliþei nr. 1 ISSN 1224-1709 Felelõs szerkesztõ: Kolbert Tünde Szerkesztõség: Ballai Erzsébet, Farkas Aladár, Fazakas Mihály Emese, Ivácsony József, Patka Sándor Fotók: Farkas Aladár, Ivácsony József, Patka Róbert Számítógépes szerkesztés: Simon Ottilia, DTP Stúdió, Székelyudvarhely Nyomda: Demaco – Székelyudvarhely