12009 9 770352 607004
I SSN 0352 - 6070
59. évfolyam • 2012. szeptember • Ára 40 dinár
Köszöntő A néphiedelem szerint Szent János napjának éjjelén, az esztendő legrövidebb éjszakáján kivirágzik a páfrány. Aki megtalálja, letépi és szívére rejti virágát, annak nagy szerencsében és boldogságban lesz része a földön. Igen ám, de ezt a szerencsét senkivel meg nem oszthatja a tulajdonosa, mert akkor vége a gazdagságnak. Van egy lengyel népmese, amelyben Jacus, a szegény fiú háromszor indul neki a félelmetes erdőnek, míg sikerül megszereznie a virágot. Sajnos csak későn jön rá arra az igazságra, hogy nem lehet boldog az ember,
ha boldogságát másokkal meg nem oszthatja. Nekem a Mézeskalács is egy ilyen „boldogságom”, remélem kicsik és nagyok ezután is örömüket lelik benne. Csilla Rajzpályázatok • A bohóc • Kígyók • Mesebeli ló • Tündérország • Vonaton utazom • Mesterségek (cipész, bognár, kovács, szabó…) • Görög istenek A Mézeskalács megjelenését támogatta:
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság Autonóm Tartomány kormánya
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (27. o) és Recskó Diana (3., 22–23. o.) – a legkisebbek irodalmi és foglalkoztató folyóirata n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n
n Első szám: 1953 (mellékletként), 1954 májusa (külön lapként) n Alapító (laptulajdonos): Magyar Nemzeti Tanács n Kiadja: a Magyar Szó Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 21000 Novi Sad (Újvidék), Szerbia n A Kft. megbízott igazgatója: Bordás Győző n A Magyar Szó napilap megbízott főszerkesztője: Varjú Márta n A Jó Pajtás hetilap és a Mézeskalács havilap felelős szerkesztője: Lennert Géza n A Mézeskalácsot szerkeszti: Tripolszki Csilla n Lektor: Buzogány Kardos Julianna n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n Szerkesztőségi titkár: Fehér Mária n Állandó külmunkatársak: Belec S. Anikó és Recskó Diana ( 021/475-400-8 n Leveleiteket a következő címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304 n e-mail (csak laprendelési ügyekben):
[email protected] n Nyomtatja: Magyar Szó Kft. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Elment a nyár Elment a nyár, itt az ősz, reggelente párát lehel a kis őz. Elment a nyár, megjött az ősz, fosztogat, gyéríti a sápadozó lombokat. Reszket a lomb, remeg az ősz: fél, de fél: pedig nem jár vad erre más, csak az őszi szél. Kányádi Sándor
3
Kalendárium
Játék
Szeptember 1. Egyed napja
29. Mihály napja
„Mikor van a túrós csusza neve napja? Egyed napján!” A szőlőhegyeken zárónap, nem szabad többé a szőlőben szekérrel járni. A disznót Egyed napján kell hízóba fogni, vagyis hizlalását kezdeni a téli vágásra.
Az állatok kihajtásának utolsó napja, sok szokás fűződik hozzá. Pásztorfogadó nap, évnegyedkezdő, ezért gonoszjáró is – lásd György napját. (Ősi farkasünnep Erdélyben.) Megszakad a fű gyökere (megsárgul). Megszűnik a mézelés, pihenőre térnek a méhek. A halak a víz fenekére húzódnak. Szent Mihály hete a legjobb vetési idő. Szent Mihálykor megnézik, merre fúj a szél. Ha északra, akkor felmegy a gabona ára, ha délre, akkor lemegy. Mihály-napi dörgés szép őszt, de kemény telet jelez. Mihály nyarának is nevezik a „vénasszonyok nyarát” – a napos, szép őszi napokat szeptember végén, október elején.
5. Lőrinc napja „Lőrinc belepisil a dinnyébe.” E nap után már rossz, ízetlen a dinnye – a hűvös, hosszabbodó éjszakák miatt. Ha esik, a körte és a döblec (sütőtök) vizes, „lőrinces” lesz. Szép Lőrinc-nap hosszú őszt jósol. A szabadban való fürdés vége.
8. Kisasszony napja Mária születésnapja. A dióverés kezdete. Kisasszony hajtja a fecskéket.
Az utazósdi
Írjatok fel cédulákra városneveket: Budapest, Esztergom, Veszprém stb. Minden városnevet más-más cédulára. A cédulákat rakjátok más-más székre. Díványra is lehet, hármat-négyet. Zsámolyra is lehet. A játszók leülnek, ki-ki elfoglal egy várost. Csak egy marad hely nélkül. Annak a neve: utazó. Az utazó nem tudja, melyik székhez mely város tartozik. Belép a szobába. Az ülők kérdezik: – Honnan hova? Az utazó mond két városnevet. Például: – Egerből Miskolcra. Erre az, aki Egeren ül, gyorsan helyet vált azzal, aki Miskolcon ül. Az utazó meg közben iparkodik, hogy elfoglalja a percnyire szabadon maradt székek közül az egyiket. Akinek nem jut hely, az lesz a következő utazó. Amíg kimegy a szobából, a városneveket elcserélik persze a székeken, hogy ne tudhassa előre, melyik két székről fognak felugrani. Jó időben szabad ég alatt is játszhatjátok ezt az utazósdit. Ilyenkor a gyepre tett sapkák, szvetterek stb. helyettesítik a székeket. Gárdonyi Géza
21. Máté napja Pelyvahét kezdete. Nem szabad ezen a héten vetni. Máté napján vetni szerencsétlenség.
28. Vencel napja Ahányszor fagy Vencel, annyiszor fagy Jakab. (Fülöp és Jakab apostol napja: május 3.)
4
Ruzsin Dániel 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Színezd ki azokat a járműveket, amelyekkel már utaztál!
5
Őszi előkészületek
Vikit a kertben először a hagymák bűvölték el. Nem a kövér, nevetős, turbános, rózsaszínű fejek, inkább a növekedésben visszamaradt törpék. Kora ősszel, egy szombati nap délutánján szedtem fel a hagymát. Ásóval kiforgattam a sorokat, kosárba gyűjtöttem, behordtam az érett fejeket az udvarba, és szétterítettem a kövön. Derült, meleg
6
volt az éjszaka, kint hagytam, s csak másnap raktam el őket télire. Megfonnyadt szárukat lecsíptem, s a nagyobbakat burgonyazsákokba rakosgattam. Viki ott guggolt mellettem, s szorgalmasan válogatta az apraját a kosarába. A következő szombaton a répát szedtem ki a földből, majd a zöldséget, a virággumókat. A kert bejáratához közel
felástam egy darabka földet, s eldugdostam a tulipánhagymákat. Viki figyelte minden mozdulatomat. Amikor elkészültem, hozta a kosárkáját az apró vöröshagymákkal. – Ültesd el őket is! Legyen még több virágunk! Nem akartam becsapni, ezért elmondtam, hogy virág csak virághagymából nő, a vöröshagymából esetleg zöldhagyma. Ha akarja, eldugdoshatom a törpehagymáit, s akkor tavasszal korán
lesz zöldhagymánk. Hitte is meg nem is, amit mondtam. Egy ideig mindenhova hurcolta kosarában a törpehagymákat, azután elültette őket a homokozóban. Most ősszel újra felszedtem s szétválogattam a tulipánhagymákat, a nagyját végleges helyére ültettem, az apraját szép sorban a hagymaiskolába. Viki ismét ott szorgoskodott körülöttem. – Látod – s a szép, nagy hagymákra mutattam –, ezekből jövőre virág lesz. A kicsikből meg zöldhagyma. Viki a fejét rázta. – Ebből mindből virág lesz – mondta később. – Zöldhagyma a hagymából lesz. Már számon volt, hogy megdicsérjem, amiért így visszaemlékezett arra, amit tavaly mondtam neki, de eszembe jutott, hogy Viki közben megnőtt, sok mindent tud. Ezért inkább azt kérdeztem tőle, akar-e nekem segíteni a kertben? – Hát?! – vonta meg a vállát. Ezt a vállvonogatást mindenki más elutasításnak vagy legalábbis húzódzkodásnak venné, de én tudtam, hogy nála azt jelenti: „Végre! Csakhogy észrevetted!” Viki azonnal hozzálátott a munkához. Együtt vermeltük el a zöldséget, répát. Később felástam a kertet. Novemberben még kijött megnézni, mint takartam be porhanyós földdel a rózsa- és a szőlőtöveket, hogy télen ki ne fagyjanak. Hamarosan leesett a hó. S el sem olvadt, csak február elején. Petrovácz István Részlet a Tavasz a kertben című történetből
7
A kisfecske búcsúja
Az egyik verőfényes őszi délutánon próbarepülési gyakorlatot rendeztek a távoli Afrikába készülő fecskék. A környék legfiatalabb és legvéznább kis fecskéje is részt vett a nagy erőpróbán. Kezdetben csak szárnyait csapkodta, röpködött ide-oda. Aztán mind magasabbra szállt, elérte a fák tetejét. Majd lebukott a mélybe, s merész ívben röpködött le-föl a sárguló lombok között. A gyakorlat után, amikor a fecskecsapat pihenőt tartott, a kisfecske dicsekedve mesélte barátjának, hogy egy takaros kis csomagot készített magának a hosszú útra. Meg is mutatta neki az apró poggyászt. Volt benne hervadt akácvirág, különféle magvak és egy pár ízletes legyecske. Másnap reggel útnak indult a fecskeraj. Kezdetben a kisfecske jól bírta az iramot. Batyuját hol egyik, hol meg a másik szárnyára akasztotta. Aztán lassan fáradni kezdett. Szárnyai egyre súlyosabbá váltak. Végül lemaradozott, és jóval alacsonyabban repült a többieknél. Ekkor úgy döntött, hogy eldobja a féltett csomagot. Szomorúan repült tovább. Fecskemama azonban megvigasztalta. – Gondolj arra, kisfiam, hogy kikeletkor újra visszajövünk. Nem viszünk magunkkal semmit, hisz tavasszal újra itt leszünk! B. Németh Ágnes
Nikola Spasić 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
8
Kávai Eszter, 5 éves, Magyarkanizsa
Sas Marianna, 5 éves, Magyarkanizsa
9
Páfrány
Moha A mohák mintegy 400 millió éve jelentek meg a Földön. A zöld algákból fejlődtek ki. A mohák nagyon hasznosak. Erősítik és oltalmazzák a talajt. Számos növény köszönheti a mohaszőnyegnek azt, hogy él és csírázik. Hosszú időre képesek tárolni a levegő nedvességét. A fenti képen látható tőzegmoha a hideg, nedves vidékek mohája. Végeláthatatlan, puha szőnyeget alkot, amely besüpped az ember lába alatt.
Tőzeggyártás A tőzegmoha szárának a teteje nő, az alja elhal, és sokszor több méter vastag réteget alkotva ülepszik le. Az elhaló szárrész más növények maradványaival elkeveredve lassan elkorhad, és könnyű, porózus anyaggá áll össze: ez a tőzeg. A kertészek sokra becsülik, tőzeggel elkeveredve könnyebb lesz a talaj, dúsabb és nedvesebb. A tőzegmoha leleményes módszert talált ki a víz felszívására. Levelein, amelyek dugóhúzóformán helyezkednek el a száron, üreges sejtek vannak, számtalan pórussal. Ezek szippantják be a csapadékot. Hála nekik, a tőzegmoha saját súlyánál 30-szor több vizet képes felvenni!
10
A páfránynak nincs virága. Spórákkal szaporodik. A porszem nagyságú spórák a levél fonákján alakulnak ki; a talajra hullva kicsíráznak, és új növényeknek adnak életet. A szárazföldön, mintegy 400 millió évvel ezelőtt, elsőként megjelent növények között van a páfrány. A páfrány olyan nagyra is megnőhet, akár egy magasba nyúló fa! A legszebb, fa jellegű páfrány az óriás korpafű volt. Törzsének magassága elérte a 45 m-t, átmérője olykor pedig az 1 m-t is. Ezek a növények holtuk után elkorhadtak. A mocsarak iszapjával, sarával elkeveredve szénné váltak. Ma is élnek faszerű páfrányok a trópusokon. A legnagyobbak közé számítanak a madagaszkáriak. 1991-ben ÚjKaledóniában felfedeztek egy rendkívüli példányt, egy 26 m magas páfrányt.
11
Moha és Páfrány
Hogyan főztek áfonyalekvárt
Késő este volt már. Moha meg Páfrány ágyban feküdt. – Jó éjszakát – mondta Moha. – Ugyan – sóhajtott Páfrány. – Amint behunyom a szemem, áfonyalekvárra támad étvágyam. – Akkor majd holnap főzünk áfonyalekvárt – ásított Moha, és elaludt. – Akkor holnap főzünk – ásított Páfrány is, és ő is elaludt. Alig aludtak egy keveset, amikor sírás vagy inkább szomorú csilingelés ébresztette fel őket. Moha meg Páfrány felült a dunyha alatt. Hát az ablak mögött egy kis csillag topogott. Szépen, ezüstösen ragyogott, csak a bal arcán volt egy fekete folt. Moha kiugrott az ágyából, kinyitotta az ablakot, és megkérdezte a csillagot: – Mi történt veled? – Odafent felborult egy dézsa sötétség, és most így nézek ki – panaszolta a kis csillag. Moha megnyalta az ujját, és megpróbálta lemosni a foltot. – Nem lehet – panaszolta ezüstös hangon a kis csillag –, ez valódi éji sötétség. Ekkor már nagyokat nyögve Páfrány is kikászálódott az ágyból. Meggyújtotta a lámpát, és odament az ablakhoz. Arcába világított a kis csillagnak, és a fény úgy lemosta az arcáról a foltot, mint a víz.
12
– Köszönöm. Egyszer majd meghálálom nektek – mondta vidáman a kis csillag, és vissza akart menni az égboltra. De ekkor kitágultak az orrcimpái, és egy ideig szaglászott. – Nektek van áfonyalekvárotok? – Nincs, csak azért van itt áfonyalekvár-illat, mert Páfránnyal beszéltünk róla – mondta Moha. – Csak reggel látunk neki a lekvárfőzésnek. – Nagyon szeretem az áfonyalekvárt – nyalta meg a száját a kis csillag, felragyogott, és visszament az égboltra. Moha meg Páfrány pedig visszabújtak az ágyukba, és elaludtak. Reggel mindjárt nekiláttak a lekvárfőzésnek. Kerülgették az üstöt, és fakanállal kavarták a lekvárt. A fakanál akadozott, mire Páfrány azt mondta: – Micsoda lusta lekvár ez! Egy öl fát tettek az üst alá, hogy forrjon már a lekvár. A lekvár pedig forrni kezdett. Azt mondta magában, hogy megnézi, ki égeti lentről a sarkát, és nem hagyja békén fentről a fakanállal. Kifutott az üstből, és nosza, Moha meg Páfrány után eredt. A két kis manó felugrott a székre, de a lekvár utolérte őket. Felugrottak az asztalra, de már ott is sarkukban volt a lekvár.
– Még magasabbra kell felhágnunk! – kiáltotta Moha, és átbújt a mennyezeti csapóajtón a padlásra. Páfrány követte Mohát. Páfrány nyomában pedig futott a lekvár. – Elbújunk a tetőn a kémény mögött. Ott nem talál meg bennünket a lekvár – suttogta Moha. De a lekvár felszökött a kéményen, és jött elébük a tetőn. – Legalább megnyaljuk – mondta Páfrány. Belemártották az ujjukat a lekvárba, de nem nyalták le. – Valahogy nincs rá étvágyam – mondta Páfrány. – Túl sok van belőle – mondta Moha. A lekvár mindenfelé szétfolyt. Már elborította a házikót, a tisztást, sőt az erdőt
is. Mindenütt csak édes áfonyasötétség volt. Ekkor abban az áfonyasötétségben felragyogott a kis csillag. Nekilátott a finom, édes áfonyasötétségnek, s mikor mind megette, újra ott állt a házikó, zöldellt a tisztás és az erdő. A kémény mögött pedig ott kuporgott Moha meg Páfrány. A kis csillag meghajolt előttük, és így szólt: – Azt hittem, hogy a világon legédesebb az éjféli sötétség, de tévedtem. Ha megint lekvárt főztök, üzenjétek meg nekem. És lassan elindult vissza az égboltra. – Még csak meg se nyaltuk azt a lekvárt – mondta lehangoltan Páfrány. Václav Čtvrtek – Zdeněk Smetana
13
A páfránybűvölő – Ajaj! – gondolta a kis erdei manó. – Hát most mihez kezdjek? Mit tegyek? Úgy kétségbe vagyok esve. A páfránylevelek még mindig össze vannak csavarodva, pedig én azt hittem, hogy már régesrégen kicsavarodtak. Mihez kezdjek? Igazán nagy szükségem lenne rájuk a házacskám tetejének javításához, mely igencsak időszerűvé vált, de összecsavarodott páfránylevéllel nem megyek semmire. Megpróbálom kisimítani. Remélem sikerül. De hiába követett el mindent, hogy kisimítsa az összepöndörödött leveleket, nem járt sikerrel. Arra jött a sündisznó. Látva a kis manó küzdelmét, segített kisimítani a leveleket, de eredménytelenül, nem jutottak egyről a kettőre. A levelek folyton visszapöndörödtek. Vakondok úr is segített. De mindhiába! – Feladom! – kiáltott fel keserűen a kis manó. Másvalamivel kell kijavítanom a házacskám tetejét. Már éppen sarkon fordult, ám maradásra bírta a harsogó kacagás, amely az egyik fa tetejéről hallatszott. – Hogy merészelsz kinevetni? Ha te ki tudod tekerni a páfránylevelet, gyere le és mutasd meg, akárki is vagy! – kiáltott a manó dühösen a hangra. – Jól van, na! Ne mérgelődj már! Nem rajtad nevettem. Csak azt nevettem, hogy erővel akarod kisimítani a páfránylevelet. Úgy sose sikerülhet – oktatta egy csinos kis erdei tündér a manót, és kecses ugrással mellette termett. A manó egy pillanatra megdermedt az ijedtségtől, de a tündérke mosolygó arcát látva ő is kacagni kezdett. Tudni szerette volna, kihez van szerencséje:
14
– Én csak egy közönséges tündérke vagyok, nem fatündér, nem virágtündér, nem pillangótündér, csak egy átlagos tündérke. Pontosabban erdei tündérke. Különben hívj nyugodtan páfránybűvölőnek! – mutatkozott be a kis tündér, és mélyen meghajtotta magát az elképedt manócska előtt. – Páfránybűvölő? Az meg mi a csuda? Még sohasem hallottam róla. – Azt nem is csodálom. Nem járnak sűrűn páfránybűvölők erre. Na, idehallgass! A kígyóbűvölőkről már hallottál? A furulyájukon játszanak, azzal csalogatják ki a kígyót a kosarából és bírják táncra. Én ugyanazt csinálom. Én is furulyázom, a páfrány pedig szépen kitekeredik magától. Most már érted? – Nem egészen. Nem tudtam, hogy a páfrány táncolni is tud – mondta a kis manó a fejét vakarva. – Nem tud – magyarázta a tündérke, de kitekeredik magától, amikor a furulyámat fújom. A tündérke hajlandó volt a páfrányt megtáncoltatni, de cserébe kért valamit: – Csak arra kérlek, láss vendégül ebédre! – Áll az alku – kiáltotta a kis manó boldogan. Érdeklődve figyelte, ahogy a tündérke előveszi a furulyáját és halkan belefúj. És láss csodát! Egy pillanat múlva a páfrány lassan kezdett kipöndörödni. A manó alig hitt a szemének. Még soha életében nem látott ilyet. Amikor mindegyik páfránylevél kipöndörödött, levágott annyit, amennyire szüksége volt a tető javításához. Aztán a tündérke kíséretében hazament, és finom ebédet főzött. A páfránybűvölő épp olyan derekasan kitett magárét az asztalnál, mint amilyen derekasan fújta a furulyáját. Christl Vogl meséje és rajza
15
A haszontalan cipők
Mondtam nekik, hogy erről hallani sem akarok, gyerünk csak az iskolába! De a bal cipőm jobb felé húzott, és egyre emelkedett, a jobb cipőm balra tartott. Keresztbe álltak, nem bírtam velük. – Mi lesz, Péter? – sürgetett anyuka. – El fogsz késni! Nem látod, hogy öt perccel múlt fél nyolc?
– Nem tudok parancsolni a cipőmnek, nem akar iskolába menni. – Nahát – csapta össze a kezét anyuka –, én még ilyet nem láttam! Hát mi vagy te? Kiscsoportos óvodás? Hiszen fordítva húztad fel a cipődet! Fehér Klára
Kovács Aurél 3. osztály, Királyhalom
Kávai Rita 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Kié a cipő?
Azt mondta reggel a cipőm, hogy ő nem akar iskolába menni. Hogyisne! Amíg én képeket nézegetek, meg mesét hallgatok, ő csak csoszog, és unatkozik a pad alatt. A bal cipőm kijelentette, hogy ő nem cipő, hanem táltos
16
paripa, és elrepül hetedhét országon is túl, a jobb cipőm pedig közölte, hogy ő bizony versenyautó, esze ágában sincs az iskola felé tartani, amikor inkább világversenyen indul, és legyőzi még a Trabantot is.
17
Álmaim iskolája
Álmaim iskolája
Becskei Inesz 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Péter Györk 3. osztály, Kizúr István iskola, Szabadka
Bicskei Viktor 3. osztály, Kizúr István iskola, Szabadka
Kiss Emília 5 éves, Majsai Úti Óvoda, Szabadka
Tót Szandra 3. osztály, Kizúr István iskola, Szabadka
Fehér Noémi 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Huszka Kornél 6 éves, Szabadka
Kovács Martin Kizúr István iskola, Szabadka
Molnár Marina 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Takács Evelin 6 éves, Szabadka
Ágoston Viktória 3. osztály, Királyhalom
Szabó Kinga 3. osztály, Horgos
18
19
Óvodai iskola Kergetőzik bent a lárma, kihallatszik az utcára. Iskola ez, nem vitás, két tanító oktat benne, mind a kettő óvodás. A tanulók? Ők kisebbek, ketten két évet kitesznek. Betipegnek idejére, ketten ülnek egy kis székre. Kezdődik a számtanóra, úgy figyelnek a szám szóra, mutatják a szájukat.
Aztán szünet mindenkinek! A tanító? – megint gyerek. Kergetőzhet már a lárma, kis szobából nagy szobába. Iskola ez, nem vitás, véget ért a tanítás. A tanítók elsietnek, még jobb óvodások lesznek. A tanulók? Elfáradtak. Iskoláról, új csodáról mosolyogva álmodhatnak. Tolna Éva
A szamár Legénykedik egy szamár, hogy ő iskolába jár, s roppant büszkén rúgkapál. Azt hiszi a kis csacsi, hogy ő most már valaki. Erősködik: – Hallgass ki! Erősködik, s így kiált: – Ismerem az I-t s az Á-t! – S el is fújja az iá-t.
Ökrös Kyra 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Mert ő ennyit tud csupán, de ezt folyvást fújja ám, reggel, délben, délután. Fekete István 3. osztály, Királyhalom
Hát az Ó, az Ú, az E? Most épp nincs ideje, de majd boldogul vele. Majtényi Erik
Tillinkó Ádám 3. osztály, Királyhalom Csorba Viola 3. osztály, Kizúr István iskola, Szabadka
20
21
Marci baja
Vége felé jár már a meleg nyár. A gólyák búcsúzni kezdenek tőlünk, hogy a következő hideg időkre melegebb hazát keressenek. Egy napon csak megszólal az iskola csengettyűje:
22
Gyerekek, gyerekek! Iskolába jöjjetek! Akár fiú, akár lány, Várja őt a tudomány! Elő veled, irka, tábla… Gyertek hamar iskolába! – Marcikám – mondják otthon –, gyere csak, vedd fel az ünneplő ruhádat! – Hova megyünk – kérdi örömmel Marci –, talán bizony a templomba? – Nem oda, az iskolába. Jaj, megijedt Marci. Sohasem volt ő még az iskolában. Csak úgy kívülről nézegette, mint a macska az aranyhalat. – Ne vigyen el, édesanyám! – Miért ne vinnélek el? Csak nem akarsz úgy felnőni, mint a kisborjú? Lásd, ő egyebet sem tud mondani, csak azt, hogy: bő! bő! – Hát akkor vigye el édesanyám az iskolába a kisborjút! – De nem úgy van az, fiam. A borjúnak nem kell tudni sem írni, sem olvasni, neked pedig még azt is kell tudnod, hogy mennyi kétszer kilenc. Bizony szégyen, de úgy volt: Marci végigrítta az utcát, míg elérkezett az iskolába. Mikor pedig bevezette az anyja, úgy visított, mint a kismalac. – Nini – mondotta a tanító úr –, talán megcsípett a szúnyog, Marci fiam? Vagy tán megrúgott a hangya? Mert az iskolától nem szokás ám félni. Itt van Pista is meg Jancsi is. Ott ülnek a padban. Nem sírnak, látod-e, inkább nevetnek. Kinevetnek, ha sírsz.
Marci felpislantott, és látta, hogy a pajtásai vidáman ülnek a padban, és nevetik őt. Erre aztán ő is abbahagyta a muzsikálást. – Maradjon itt velem, édesanyám! – mondotta szepegve. Még talán az édesapját is szerette volna maga mellé ültetni, meg a Bundás kutyát is. Szép is volna így ülni az iskolában. Nagy nehezen be tudták édesgetni két pajtás közé. Ott aztán meg is ült nagy félelemmel. Isten tudja, mitől félt, talán ő maga sem tudta. Hanem az bizonyos, hogy délben már büszkén ment haza, és azt mondta otthon: – Édesanyám, már tudok is valamit. – No, mit tudsz, Marci fiam? – Azt – felelte Marci gondolkozva –, hogy kétszer kettő az hat! Benedek Elek
23
Szárnybontogató A mesebeli iskola Egyszer volt, hol nem volt, túl a Kalamári köves hegyen, sőt még azon a réten is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy mesebeli iskola. Ebben az iskolában hat tanuló volt. A tanulók neve: Jancsi és Juliska, a két halgyerek meg a két béka, a sorrend tök mindegy. Ezt az iskolát úgy hívták: A repülő iskola. Ott volt a hegyen, a völgyben, a levegőben. Innen a Jupiter 19-re szállt. A világ összes tudománya ott volt elraktározva, ez a sok tudás mind az én fejembe szállt. Aki ezt nem hiszi, repüljön el a mesebeli iskolába. Péter Györk, 3. d, Kizúr István iskola, Szabadka
A repülő iskola Ez a csodálatos iskola az utca végén található. A suliba növények és állatok járnak. A rózsa matekot, a nárcisz pedig magyar nyelvet tanul. A süni tornából a legjobb, a nyuszi pedig az énektudását fejleszti. A tanítás után az iskola elrepül az utca másik végére, és ott álomba szenderül. Tót Szandra, 3. d, Kizúr István iskola, Szabadka
a tanító nénivel, hogy ki kivel táncoljon, de ez a lázas készülődés mellett feledésbe merült. Ügyesen elsajátítottuk a koreográfiát, amit hétről hétre a tanító néni mutatott meg nekünk. Múltak a hetek, és eljött az ideje, hogy megkapjuk a fellépőruháinkat. Nagyon megörültünk neki, főleg mi, lányok a piros fodros szoknyánknak. Készítettünk még piros papírvirágokat, amit a hajunkba, a fiúk pedig a szalmakalapjukra tűztek. Elérkezett a fellépés napja is. Idegesen készülődtem aznap az iskolába. Egyfolytában az járt a fejemben, vajon minden rendben lesz-e, és végig tudom-e táncolni a számunkat. Egyik fellépő után jött a másik, és mi is sorra kerültünk. Mikor kiléptünk, láttuk, hogy megtelt a lelátó. Megszólalt a zene, és minden ment a maga útján, a közönség nagy tapssal jutalmazta a táncunkat. Nagyon örültünk, hogy ilyen ügyesek voltunk, és megérte a fáradtságot. Büszke vagyok az iskolámra, hogy már száz éve fennáll, és rengeteg tanuló itt élhette és éli át az iskoláskor jó és rossz oldalát. Dudás Dominika, 4. c, Csáki Lajos iskola, Topolya
Százéves lett az iskolám A Csáki Lajos Általános Iskola, ahová járok, az idén ünnepelte századik születésnapját. Harmadik éve járok ide, itt tanultam meg írni és olvasni, csakúgy, mint a száz év alatt nagyon sok diák. Minden évben megtartottuk az iskolanapot, de ez most még különlegesebb volt, mivel századik alkalommal tartották meg. Nagyon buzgón készültünk rá. Az elején sokat vitáztunk egymással és
24
Zsellér Kornélia 2. osztály, Szenttamás
Szárnybontogató Az én cicám
Az én cicám
Az én cicám neve Hópihe. A színe fehér. Azért kedvelem, mert amikor simogatom, hozzám dörgölődzik. Rendszeresen etetem, itatom és gondját viselem. Játszom vele, hogy még sokáig az enyém legyen. Farkas Lea, 3. b osztály, November 11. iskola, Zenta
A cicám neve Hercegnő. Fehéresszürke színű. Amikor odamegyek hozzá, szorosan a lábamhoz dörgölődzik. Ételmaradékkal etetem. Tejjel itatom és mindig játszom vele. Bűn Kitti, 3. b osztály, November 11. iskola, Zenta
Vigasz Nagyon régen történt ez az esemény. Úgy kezdődött, hogy a barátomnál voltunk és fociztunk. A másik csapat adott egy gólt. Erre a barátom megmérgesedett. Azt mondta, hogy egy picit sem tudok focizni! Én nagyon megsértődtem, elszomorodtam. Amikor hazaértünk, elmeséltem anyukámnak. Ő egy csodaszót mondott, amivel megvigasztalt, és újra boldog lettem. Spasić Nikola 2. c osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Búcsú a kutyámtól A nyári szünetben történt. Elpusztult a kutyám, Bajka. Kilencéves, belga juhászkutya volt. Nagyon jó házőrző volt. Szerettem vele játszani. De sokszor ravaszkodott is. Amikor
apukám kint hagyta a papucsát, ő szétcincálta. Anyukám vigasztalt meg úgy, hogy megdajkált. Ökrös Kyra
Szomorú voltam Régen történt. Ovis voltam. Összevesztem az egyik barátnőmmel. Nem ugyanazt akartuk játszani. Ő babázni akart, én pedig legózni. Szomorú voltam. Hazamentünk. Anyu azt mondta, hogy meglátom, holnap már megint jó barátnők leszünk. Másnap úgy is lett. Meg tudtunk egyezni abban, hogy mit is játsszunk. Szakáll Edina
Kovács Dávid 5 éves, Magyarkanizsa
25
Ilyen volt a nyár
Ilyen volt a nyár
Popovity Leóna 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Sütő Theodóra 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Grčki Stefan 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Börcsök Barbara 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Martinović Linó 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Segec Andrea 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Német Anett 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Mellár Márton Viktor 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Szabó Antónió 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Martinović Blaž 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Szabó Leó 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Ágoston Zsófia 6 éves, Magyarkanizsa
26
27
Labirintus A kombájn aratni indult, de ahhoz, hogy elérjen a búzatáblába, át kell jutnia a labirintuson. Segíts neki megtalálni a legrövidebb utat!
Mindegyik iskolatáskában egy iskolai eszköz neve bújt el! Vigyázz, egy betű is hiányzik mindegyikből! Próbáld megtalálni őket!
28
K
K
B
Ó
S
F
Ö
I
E
O
Ü
D
R
V
M
G
G
S
T
I
E
P
E
R
E
Mini szókereső BIRS, DIÓ, EGRES, EPER, FÜGE, KIVI, KÖRTE, SOM Keresd meg a felsorolt szavakat az ábrában! Vízszintes és függőleges irányban is érdemes kutakodnod.
29
Környezetvédelmi pályázat
Környezetvédelmi pályázat
Surányi Zsóka 3. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Kulasity Viktória 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Mukić Edina Október 10. iskola, Horgos
Radulov Krisztina 5. osztály, Oromhegyes
Bata Szofi 5. osztály, Oromhegyes
Bata Nikoletta 3. osztály, Tóthfalu
Börcsök Barbara 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Sarnyai Ákos 5. osztály, Oromhegyes
András Krisztina 5. osztály, Oromhegyes
Grčki Stefan 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
30
Vörös Roland 3. osztály, Tóthfalu
Szögi Klaudia 4. osztály, Október 10. iskola, Horgos
31
Színezd a lefelé mutató nyilakat zöldre, a fölfelé mutatókat pirosra! Milyen irányba mutatnak a megmaradt nyilak?
32 33
Színezd ki azt a szőlőt kékre, amelyiknek a levele balra áll, zöldre, amelyiknek a levele jobbra áll! Rajzolj egy sárga fürtöt is, és köréjük méhecskéket!
Szőlőszínező
Okoskodó A szereplőknél lévő táblákon végezd el a műveleteket, majd keresd meg mindegyikhez a megfelelő képet!
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Doroszló, 1. o. (tanítónő Hegedűs Erika): Hegybeli Noémi, Latyák Dávid, Pelt Flórián, Mészáros Ernő, Horvát Krisztina, Panzárt Éva; Szabadka, J. J. Zmaj iskola, 2. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Spasić Nikola, Sztoján Kiss Lehel, Zemkó Attila, Sipraga Lúna, Nikolity Blanka, Kávai Rita, Miskolci Helga, Dékány Máté, Kovács Szuzana, Fehér
A környezetvédelmi pályázat díjazottjai • Surányi Zsóka, Zenta, 3. o. • Bata Nikoletta, Tóthfalu, 3. o. • Kulasity Viktória, Szabadka, 2. o. • Radulov Krisztina, Oromhegyes, 5. o. • Szögi Klaudia, Horgos, 4. o. Dicséretben részesül az oromhegyesi 5., a horgosi 4.3 és 5.3, a tóthfalusi 3. osztály, a szabadkai Jovan Mikić iskola 2. c osztálya és a temerini Kókai Imre iskola harmadikosai. A díjazottak jutalmait hamarosan postázzuk. A beérkezett rajzokból a 30–31. oldalon találtok válogatást. Rajzold be az üres helyekre a megfelelő ábrát! Folytasd a sort!
Bogáromi Alexandra 4 éves, Ada
Noémi, Ökrös Kyra, Savović Mila, Szakáll Edina, Csonka Anikó; Pecesor (óvónő Ágoston Krisztina): Apró Leona, Andruskó Emese, Vladity Denisz, Hanák Kornélia, Pap Edvárd, Apró Martin; Bácsgyulafalva: Tót Celeste 4. o.; Kishegyes: Végső Kamilla 5 éves óvodás. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Százéves az iskolám Nekem március utolsó hete szórakozásban gazdag volt, mivel az iskola, ahová járok a századik születésnapját ünnepelte. Előtte való szombaton az iskolát takarítottuk. Mi az osztályban tettünk rendet, így készülvén a nagy eseményre. A ruháink, amiben felléptünk, már készen álltak. A fiúk szalmakalapot és inget, a lányok pedig szoknyát és blúzt viseltek. Egész héten felléptünk, de a pénteki nap különleges volt, mert a műsor után tűzijátékot tekinthettünk meg. Generációk lépték át iskolánk kapuját, közöttük a dédmamám is. Nagyon büszke vagyok az iskolámra, mert bár száz éve épült, még mindig olyan, mint új korában. Micskó Ármin, 3. c osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
Bátori Nikoletta 3. osztály, Királyhalom
34
35
Álmaim iskolája
Erdélyi Nimród 6 éves, Királyhalom
Torma Márk 6 éves, Szabadka
Albek Éva 3. osztály, Ada
Miklós Ditta 3. osztály, Ada
Szikora Márk 6 éves, Szabadka
Szakáll Edina 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
