12006 9 770352 607004
I SSN 0352 - 6070
59. évfolyam • 2012. június • Ára 40 dinár
Köszöntő
A nap arca
Remélem, ebből a júniusi, naptól ragyogó Mézeskalácsból sok mindent megtudtok a Napról… Kívánok hát nektek egy kellemes, napos, játszós nyári szünidőt! Találkozunk szeptemberben!!! Csilla
A nap fényesen ragyog. A nap az életünk része. Ő adja a fényt és a hőt. Nyáron meleget ad. Számomra a nap a legfényesebb a világon. Olyan fényes az arca, akár a ragyogó ékszer. A nappal energiát fejlesztenek. A nap néha változik. Ha lemegy a nap, akkor az ég piros és narancssárga. Többféle szín van benne, például: zöld, sárga, piros, kék. Szerintem a nap mindig mosolyog. Én így képzelem el a nap arcát: kék a szeme, a szája piros, az arca mosolygós. Most már tudom, a nap nélkül nem lenne élet. A napnak biztos sok barátja van. A nap mindenhez ért. Télen a nap nem sokat világít, mert a föld másik részét melegíti jobban. A nap egy gyönyörű, fényes csillag. Szeretnék minél többet megtudni róla. Fercsik Henrietta, 4.3 osztály, Péterréve
Rajzpályázatok szeptemberre – Álmaim iskolája – Vonaton utazom – Mesterségek • Cipész • Kovács • Bognár • Szabó… – Görög istenek
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság Autonóm Tartomány kormánya
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (27. o) és Recskó Dianna (3., 14–15. o.) – a legkisebbek irodalmi és foglalkoztató folyóirata n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n
n Első szám: 1953 (mellékletként), 1954 májusa (külön lapként) n Alapító (laptulajdonos): Magyar Nemzeti Tanács n Kiadja: a Magyar Szó Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 21000 Novi Sad (Újvidék), Szerbia n A Kft. megbízott igazgatója: Bordás Győző n A Magyar Szó napilap megbízott főszerkesztője: Varjú Márta n A Jó Pajtás hetilap és a Mézeskalács havilap felelős szerkesztője: Lennert Géza n A Mézeskalácsot szerkeszti: Tripolszki Csilla n Lektor: Buzogány Kardos Julianna n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n Szerkesztőségi titkár: Fehér Mária n Állandó külmunkatársak: Belec S. Anikó és Recskó Diana ( 021/475-400-8 n Leveleiteket a következő címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304 n e-mail (csak laprendelési ügyekben):
[email protected] n Nyomtatja: Magyar Szó Kft. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Arany Nap – Arany Nap, mit mesterkedel? – Készítem a nyarat. – Hát még mit? – Fákat gyártok és tücsköt és bogarat. – Nekem mit? – Búzát, krumplit és szőlőt és mogyorót, s vigyázok rá, hogy legyen a tányérodon spenót. – Borzasztó! Azt nem szeretem! – Nem baj! Ha megeszed, jutalmul télre fényt dugok a föld alá: szenet! Szabó Lőrinc
3
Ez már a nyár!
Népszokások – Kalendárium
Június
8. Medárd napja
„Ha Medárd-napon esik, negyven napig mindig esik.” Az utolsó fagyosszent a hegyvidékeken: „Medárd fagya nem árt a szőlőnek!” Medárd-napkor, ha esik, nem lesz bor. Medárd napján nem jó varrni, mert ez villámütést jelent. „Deákok hordozzák az esőt” – vagyis a szünidőre hazatérő diákok.
10. Retkes Margit A feketeretek vetése, káposztaültetés napja. Ha esik, rossz lesz a dió- és a mogyorótermés.
„Ivánkor alig fekszünk le, máris fel kell kelni.” Szent János napján szakad meg a búza gyökere. (Attól kezdve ugyanis nem nő, csak érik.) „János napja előtt ne dicsérd árpavetésedet” – tartja a szólás.
29. Péter-Pál A búzaaratás hagyományos napja. Péter-Pálkor szakad meg a búza töve – vagyis kezdődik az aratás. Eperszüret.
11. Barnabás napja Szénakaszáló, nap.
gyógynövénygyűjtő
Bizony, ez már a nyár! Már leülhetsz a fűbe. Vége a ropogós hideg hónapoknak. Szeptember, október, november, december, január, február, március, április: mindegyikben ott ropog az err! Azt mondják az er-es hónapokban, még szeptemberben, áprilisban sem szabad leülni a fűre, mert ilyenkor hideg még a föld. Május, június, július, augusztus – ilyenkor már le lehet feküdni, hempergőzni, hiszen a föld is átmelegedett. Kabát, pulóver sorra lekerül, néha még egy vékony ing is meleg! Dél felé jó árnyékban hűsölni, vízbe futni, fröcskölni, pancsolni. Ha körülnézel, azt látod, a fákon a levelek közt mindenütt gyümölcs van. Éjszakánként nyitva az ablak is, s azt érzed néha: takaró se kell! Bizony, fiam, ez már az igazi nyár! Az évszakok közt ez a leggazdagabb.
És a nyár, ha kicsit szeszélyes is – mivel néha jön egy-egy nagy vihar –, mégis nagyon őszinte velünk. Nem titkolj, azt, hogy közeledik, nem titkolja azt se, ha már itt van. Minden kincsét egyszerre teríti elénk, szinte minden percben találunk valamit, ami nyarat mutat. Virágokat, gyümölcsöt, madarakat, sok-sok napsütést, nagyon jó meleget. Hosszú sétákat tehetünk ilyenkor, és azt érezzük: legjobb odakint lenni, kint a szabadban, kint a fák között, valahol egy erdőben ugrálni. Pontosan úgy, ahogy az állatoknak: nekünk is nagyon jó az ég alatt. Mert az ég is gyönyörű ilyenkor. Akkor is, ha felhő takarja be. A nyári égen vendégek csak a felhők – ahogy jöttek, úgy mennek majd el… Ez már a nyár! Tarbay Ede
13. Antal napja Antal-napkor nem jó sütni meg szénával dolgozni, mert becsap a villám.
24. Virágos Szent János vagy Szent Iván – a nyári napforduló ünnepe volt. „Hosszú, mint a Szent Iván-i ének.” (A falu határában nagy tüzet raktak, és elkezdték a párokat összeéneklő, összevarázsló nótát – amely addig tartott, míg a tűz el nem hamvadt.)
4
Lackó Rebeka 1. osztály, Orom
Hanák Krisztián 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
5
Nap-mese Kobak egyszer napot rajzolt, és elcsudálkozott, hogy a nap nem olyan, mint a kisfiúk arca. Rajzolt hát neki szemet, szájat, és csudálatosképpen most még inkább hasonlított a naphoz, mint száj és szem nélkül. Ez már egészen furcsa volt. Rajzolt hát egy kisfiút, ez nagyon hasonlított a kisfiúkhoz, de mégse tetszett Kobaknak, hát rajzolt belőle egy nap-arcú kisfiút. Ez már tetszett. Most az a kérdés: miért rajzolt a napnak kisfiú-arcot, és a kisfiúnak nap-arcot. Megkérdezte magamagától komolyan, de nem tudott válaszolni rá. Rajzolt hát külön egy kisfiút és külön egy napot.
Így sem tetszett. Unalmasabb volt, mint a nap-arcú kisfiú és a kisfiú-arcú nap. „Biztos szeretik egymást, ha hasonlítanak – gondolta Kobak. – A nap meg a kisfiú együtt sokkal szebb – tette hozzá. – Ha két dolog hasonlít, az érdekesebb együtt, mint külön-külön” – szögezte le, és gyorsan elkezdett hasonló dolgokat keresni. Rajzolt egy százlábút, és egy óriás autóbuszt, és közben rájött, hogy nagyon érdekes lenne egy százkerekű autóbuszt rajzolni. Most megint elgondolkozott, hogy miért is érdekes. Mivel nem tudott vála-
Babenyac Linda, 4 és fél éves óvodás, Péterréve
6
szolni, abbahagyta a gondolkodást, és rajzolnivalót keresett. De nem talált újabb rajzolnivalót, és ezért nap-arcú kislányt rajzolt. Ez rendkívül mulatságos volt. De nap csak egy van, s neki már három is volt. Elhatározta: kiradíroz kettőt, és csak egyet hagy. De melyiket radírozza ki? A kislány-napot? Az sírni fog. Vagy a kisfiúnapot. Az verekedni fog. Mit lehessen tenni? Sajnos egyiket sem lehet kiradírozni. Igen ám, de Kobaknak csak egy napra volt szüksége. Kiradírozta hát a kislány-napot is, a kisfiú-napot is, és rajzolt helyettük egyetlen szem és száj nélküli napot. Most minden helyes és pontos volt, de unalmas volt az üres nap, és egyáltalán nem volt szép. – Legalább még egyet rajzolok melléje, hogy ne unatkozzon – mondta, és raj-
zolt még egy üres napot. De képzeljétek – a két üres nap még unalmasabb volt egymás mellett. – Nem tudnak se nevetni, se játszani – szomorodott el Kobak, és fogta magát, és rajzolt az egyik napnak kisfiú-arcot, a másiknak kislány-arcot, és kezet is rajzolt nekik, hogy meg tudják fogni egymás kezét. És egyáltalán nem törődött többet azzal, hogy tulajdonképpen csak egy nap van az égen. Kobaknak kettő volt, és roppant élvezte, ahogy fogta egymás kezét a két nap. – Biztos szeretik egymást, és ez a fő! – mondta, és gyorsan lábakat is rajzolt nekik, hogy elszaladhassanak, és megcsókolhassák egymást az igazi nap mögött, ahol nem láthatjuk őket. Hervay Gizelal
Vida Dorina, 2. osztály, Palics
7
A teremtés első napja Isten a trónján ült, és hét szót kiáltott az égen át. Akkor megjelent a szivárvány hét színe, és hét ívben ragyogott föl a trónja körül. Az angyalok csodálták a hatalmasan ragyogó fényt. Rafael arkangyal azt kérdezte: „Szőjünk egy palástot az Atyaistennek ebből a hét színből?” – Gábriel arkangyal azt válaszolta: „Talán egy új égi terem lesz belőle.” Oriphiel így vélekedett: „Hét lépcsőfok lehet a trónhoz.” Mihály arkangyal hallgatott és várt, hátha jelt ad Isten az angyaloknak, hogy mi a teendő. Akkor valami csodálatos dolog történt. A szivárvány mögött félrehúztak egy felhőfüggönyt a tűzangyalok. Tágas égi terem tűnt föl, ezt még sohasem látták az angyalok. Ebben a teremben finom kis felhőcskéken ezernyi lélek aludt, megszámlálhatatlanul sok, mint égen a csillag. És Isten így szólt az angyalokhoz: „Ezek itt alvó emberi lelkek,
akartok segíteni, egy középső világot teremteni ezeknek a lelkeknek, hogy felébredhessenek, és életük lehessen?” Az összes angyal ujjongott: „Igen, akarunk!” A tűzangyalok visszaeresztették a felhőfüggönyt, és megnyitották az égi kaput. Kívül hideg és sötét volt, sivárság és üresség. Ekkor Isten kiáltott, hangja az egész világot betöltötte: „Legyen fény!” Akkor világosodni kezdett, fényesedni és szikrázni! A sötétség eltűnt a mélyben, és a tűzangyalok a ruhájukról lángokkal borítottak be mindent, hogy meleg legyen az új világban. Minden pezsgett, hatalmasan ragyogott és szikrázott, majd olyan mennydörgés morajlott fel, hogy a mélyben a gonosz szellemek egy kupacba tolultak össze. De odafönt a teremtés első napjának fénye ezer napocskaként ragyogott az angyalok szemében. Jakob Streit
Katancsity Márk 1. osztály
8
Hogyan lett a nap az égen? A réges-régi időkben még nem volt nap; az égen nem világított, csak a hold a csillagokkal. De ember sem élt még a földön; csupán állatok és madarak éltek, és ezek sokkal nagyobbak voltak, mint manapság. Egyszer Dinevan, az emu és Brelga, a daru sé-
tálni mentek a tágas síkságon. Séta közben valamin összekoccantak; szó szót követett, s végül is összeverekedtek. Brelga dühé ben odarohant Dinevan fészkéhez, kikapott belőle egy szép, nagy tojást, és teljes erejéből fölhajította az égre. Ott a tojás egy rakás tűzifára pottyant, és
László Laura, 2. osztály, József Attila iskola, Újvidék
összetörött. Sárgája végigfolyt a farakáson; a fa meggyulladt tőle, szép sárga lángra kapott, s olyan heves tűz támadt, hogy fénye az egész világot beragyogta. Akik a világon éltek, azt sem tudták, hová legyenek ámulatukban. Hiszen addig egyebet sem láttak, mint enyhe derengést; most aztán majdhogy bele nem vakultak a nagy fényességbe. Lakott az égen egy jóságos szellem; annak nagyon megtetszett a világ, mert valóban gyönyörű szép volt ebben a pompás világosságban. Azt gondolta magában: bizony jó volna mindennap ilyen tüzet gyújtani. S meg is teszi azóta mindennap. Éjszakánként szétküldi szolgáló szellemeit: fát szednek, máglyába rakják, aztán, mikor már kész a máglya, elküldi a hajnalcsillagot. Az adja hírül a földön az embereknek, hogy nemsokára meggyújtják a máglyát. (Ausztráliai népmese)
9
Napfolt, kissé hűvösebb övezet
Hatalmas, forró gázbuborékok jelennek meg a felszínen, majd szétoszlanak, és újak lépnek helyükbe.
gázbuborékok
A Nap felszíne egy hatalmas grépfrút héjához hasonlít. Ez a grépfrút folyton mozog és tüzet okád, mintegy sárkány! A nagy erejű robbanások gázt lövellnek ki többezer kilométer távolságra. A gáz lángnyelvekben ereszkedik vissza. A Nap középpontjában irtózatos a forróság: 15 millió fok! Képzelheted, micsoda kályha!
10
A Nap középpontja és felszíne között kétszer akkora a távolság, mint a Föld és a Hold között. A Föld és a Hold között nagyon nagy a távolság, 384 000 km! Ezek után képzeld el, mekkora a Nap…
A Napból kinyúló anyagfelhő (protuberancia)
A Nap nagyon nagy
Nézzük meg közelebbről a Napot!
11
Reggeli ének Alois Künstler–Gajdos András ré-pentaton
Kérdezz-felelek Hány bolygó kering a Nap körül?
A Merkúr van legközelebb a Naphoz, azután sorban a Vénusz, a Föld, a Mars, az óriás Jupiter, a Szaturnusz, majd az Uránusz és a Neptunusz, végül a parányi Plútó. Ezenkívül sok ezer kis bolygó kering még a Naprendszerben.
Melyik csillag van a legközelebb? Mivel a Nap egy csillag, az van legközelebb. A következő csillag már olyan messze van, hogy űrhajóval százezer évig tartana az út. (Míg a Napig fél év.) Ezért olyan halványak a távoli csillagok.
Zsófi a Nap körül A gyerekek kört alkotnak. Zsófi a Nap körül, (A kör jobbra megy.)
Kialudhat-e a Nap? Nem alszik ki, de nagyon hosszú idő múlva megváltozik. A Nap már kb. 5 milliárd éve egyformán sugározza éltető fényét a Földre. Még legalább ennyi ideig biztosan számíthatunk arra, hogy a Nap nem fog kihunyni. Vagyis most a nap „középkorú”. Azután majd óriáscsillaggá fúvódik fel. Élete végén pedig a Nap földnyi méretűvé zsugorodik majd össze; fehér színű törpecsillag lesz belőle.
Zsófi a Hold körül, (A kör balra mozog.) Zsófi ma szombat délután ötkor (Most megint jobbra.) sétál a kémény körül. Hopp! (Végül mindenki a kör közepe felé indul.)
12
¯
Végvári Ádám 1. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Pecsenka Viktória, 4. osztály, Péterréve
13
Mese a zsákba zárt napfényről Úgy zúdult a fény a háztetőkre meg a földekre, a tengerpartra meg az emberek fejére, mintha apró, forró aranykarikák hullanának a magasból. Mégpedig a nap óriási olvasztókemencéjéből, ahol fortyogva, sisteregve készült éjjel-nappal a millió és millió éltető, melegítő, simogató napsugár. Marci kinyújtotta a tenyerét a fényre, hogy ő is érezze a pici aranykarikák táncát. De amikor fölpillantott a magasba, nem látta az izzó kohót. Csak a gyémántszikrák özönét érezte lezárt pilláján. Ekkor arra gondolt, milyen jó is lenne tarisznyába zárni a napfény forró kis hasábjait, s eltenni télire. Még kályhába sem kellene dugni őket, csak megoldani a tarisznya száját, máris fényben és melegben lehetne hancúrozni a szobában. Próbaként meg is töltött egy kis tarisznyát augusztusi fénynyel. Az erkélyen állva két kézzel tépte-szaggatta az izzó sugarakat, mint az érett gyümölcsöt. Belegyömöszölte a csíkos tarisznyába, aztán gyorsan bekötötte a száját. És nemcsak bekötötte, de el is tette. Hogy a fény ne ártson meg a fénynek, nehogy felfőjön, napszúrást kapjon vagy elégjen, szobácskája árnyékos szögletébe akasztotta. Azóta is ott lóg a szegen, és Marci mosolyogva gondol az eljövendő fogvacogtató napokra. Nem nyúl a tarisznyához. Vár, boldogan vár. Biztos a dolgában. Azt tanácsolom, várjunk hát mi is türelemmel. Ha majd megoldja a tarisznyát, én is tovább oldozom a mesét, és elmondom, mi is történt a kisfiú körül, a szobában. Persze csak akkor, ha addig ki nem találjátok magatoktól… Bálint Tibor
14
A kutya, aki nap akart lenni
Volt egyszer egy kiskutya, akit Zöldikének hívtak. Úgy vélte, ő a legokosabb kutya a világon. Csak gondolkozott, gondolkozott, és a napot nézte. Amíg fel nem nőtt, állandóan a napot nézte. És aztán is folyton a napot nézte, és belefeledkezett gondolataiba. A többi kutya sehogy sem értette a dolgot. – Miért nézed mindig a napot? – kérdezték tőle. – Én akarok a nap lenni – válaszolta Zöldike. – Miért ne lehetnék én a nap, ő meg a kutya? – A nap jó mindnyájunkhoz – mondta egy öreg kutya. – Igazságos, kedves, és valamennyiünkre ragyog. Hogyan is lehetnél te a nap? Még azt sem tudod, hogyan kell ragyogni! – Jobban tudok ragyogni, mint ő – mondta Zöldike –, és én akarok a nap lenni. – Azzal felnézett a napra, és így szólt: – Hallasz engem, nap? Gyere le, legyél te kutya, és én leszek a nap!
Kalmár Bernadet 2. osztály, Palics
16
Alkonyodott, s a nap egyre lejjebb ereszkedett az égen. Aranyló vörös fénnyel ragyogott a föld valamennyi teremtményére. Így szólt: – Hallak téged, Zöldike. Mit akarsz hát? – Azt akarom, hogy kutya légy helyettem. – De napnak is lenni kell, aki a földre ragyog! – Azt hiszed, te olyan nagyszerű és hatalmas vagy? – kérdezte Zöldike mérgesen. – Te vagy a legbutább nap, akit valaha láttam! – Figyelj rám, Zöldike barátom – mondta a nap. – Mindegyikünknek megvan a kötelessége. Az enyém, hogy ragyogjak a földre. És én természetemnél fogva nap vagyok. Te természetednél fogva kutya vagy, és az a kötelességed, hogy a tőled telhető legjobb kutya légy. Ha mindketten teljesítjük a kötelességünket, akkor mindketten boldogok leszünk. – Ezt én mind tudom – mondta a kutya. – Természetesen valakinek ragyognia kell a földre. És ezt én tudom a legjobban csinálni. Így hát én akarok a nap lenni.
A nap egy darabig hallgatott; mélyen elgondolkozott. Végül így szólt: – Jól van. Mostantól fogva te lehetsz a nap, és én kutya leszek helyetted. Így hát Zöldike lett a nap. Tette a dolgát: fényesen ragyogott. Azt is elhatározta, hogy igazságot tesz a földön. Ezért, ha úgy gondolta, hogy el kell pusztítani valakit vagy valamit, vadul és kegyetlenül tűzött rá. Sok embert öltek meg vad sugarai, de Zöldike elégedett volt, mert a földön elpusztította a gonoszt, a betegségeket és a járványt. Az emberek azonban sehogy sem értették a dolgot. A kutyanap továbbra is serényen végezte munkáját, szigorúan és fényesen ragyogott. S nemsokára mindenkinek melege lett. Ember, állat lyukakat ásott, oda menekült a nap forró sugarai elől. Néhányan elmentek a királyhoz, és így szóltak: – Bajban vagyunk. Mióta a kutya lett a nap, a világ túlságosan forró, és lyukakban kell laknunk, mint a hangyáknak. – Nekem is – mondta a király, s a kutyanaptól félve rohant is vissza az odújába. Ekkor az emberek és az állatok felkeresték a régi nap-kutyát, aki azelőtt ragyogott rájuk. – Te vagy a hibás! – kiáltoztak haragosan. – Hagytad, hogy a kutya elfoglalja helyedet, s nem teljesíted kötelességedet! A kutya-
nap olyan hevesen tűz, hogy sokan közülünk meghaltak, s a többiek hangya módjára élnek! – De hiszen én úgy látom, rendben mennek a dolgok, vagy nem? – kérdezet a napkutya. – Lehet, hogy te úgy látod, rendben mennek a dolgok – szólalt meg egy öreg kutya. A dolgok csendben mennek, de nem rendben. Valamennyien félelemben élünk. Életünk túlságosan szigorú és zord. Félünk a kutyanaptól, és odúkba rejtőzködünk. Senki sem mosolyog többé. – Legyetek türelemmel – mondta a napkutya. – A boldogság attól függ, hogyan gondolkozunk. A természet mindent elrendez. Higgyétek el, barátaim, minden jó, ha jó a vége. Nézzetek csak fel az égre, és meglátjátok, mi történt. Felnéztek, s látták, hogy egy nagy, sűrű felhő – amilyen nagyot és sűrűt még sohasem láttak – a föld és a kutya-nap közé kúszott, s így az nem tudott többé vadul ragyogni. – Hol vagy, nap? Gyere vissza! Ismét nap lehetsz, mint azelőtt; én most felhő akarok lenni!… Thaiföldi mese (Szabó Csaba fordítása)
Gyuranik Izabella 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
17
A Nap arca
Horvát Veronika 2. osztály, Horgos Jaramazović Emma 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Kolompár Nikoletta 6 éves óvodás, Péterréve
18
Kőszegi Dominique 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Nyilas Nikoletta 1. osztály, November 11. iskola, Zenta
Ország Albert 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Rind Roland 2. osztály, Palics
Pásztor Réka 1. osztály, November 11. iskola, Zenta
Erdélyi Violetta 2. osztály, Oromhegyes
Márton Alex 5 éves óvodás, Szabadka
Muhi Kornél 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Varga Szebasztián 5 és fél éves óvodás, Péterréve
19
Szárnybontogató A nap arca
A nap arca
A nap az egyik életfeltétel. Ha nem lenne nap, a Földön nem lehetne élet. Régen, amikor még három-négy éves voltam, azt hittem akkora, mint egy labda, és van szeme, orra és egy nagy, szép szája, ami mindig mosolyog. Rájöttem, hogy a nap sokkal nagyobb, mert ha akkora lenne, mint egy labda, nem láthatnánk, mert nagyon messze van. A napnak a sugarai fehérek, de régen úgy gondoltam, hogy a sugarai sárgák. Ha nem lenne napfény és meleg, nem lennének növények, és nem lenne mit enniük az állatoknak, és ha nem lennének állatok, az embereknek sem lenne mit enniük. A nap a legnagyobb csillag, és ha nem sütne, sötét lenne a földön, és semmilyen élőlény nem tudna élni. Nap nélkül nem lenne élet a földön. Urbán Boglárka, 4.3 osztály, Péterréve
Egy szép nyári napon, amikor felébredtem, a nap sugarai simogatták arcomat. Boldogan néztem a fény felé, elképzeltem, hogy a napnak ragyogó arca és nagy simogató kezei vannak. Felém nyújtotta őket, és vidáman hívogatott a tarka virágos rétre, ő csalogatta elő a szebbnél szebb, illatos virágokat. Belőlük édesanyámnak készítettem egy csokrot. Mikor hazaértem, elmeséltem az élményemet. Rájöttem, hogy anyukám mosolygós arca ugyanúgy simogat, mint a langyos napsugár. Horváth Dávid, 4.3 osztály, Péterréve
Jön a Nap, megy a Nap Jön a Nap, sugara felragyog az égen, dolgozik egész nap nem pihen meg délben.
Megy a Nap, búcsúzik, halványul a fénye, idelent a világ befordul az éjbe. Lévay Erzsébet
Kalmár Dávid 1. osztály, Orom
Kőrösi Adrián, 2. osztály, Palics
20
Magyari Müller Kinga 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
21
Szkarabeusz A Nap bogara
Trágyából gombócokat gyúrni első hallásra nem tűnik valami előkelőnek. Mégis létezik egy állat, amely igencsak sokra vitte ezzel: volt idő, amikor egyenesen szentként tisztelték miatta. A szkarabeuszról van szó, amelynek rokonaival hazai tájakon is találkozhatunk. Az ókori Egyiptom kultúrájában nagy jelentősége volt a jelképeknek. Magától értetődő tehát, hogy ha létezik egy bogár, amely szabályos gömböt gyúr más állatok trágyájából, ezt hosszasan görgeti, majd a végén elföldeli, és a gombócból idővel új bogár kel ki, ez alaposan megmozgatja az emberek fantáziáját. Nem kell sok hozzá, hogy a gömbölyű galacsinban az életet adó Nap szimbólumát lássák, a bogárban pedig a földöntúli hatalmat, az örök megújulás megtestesítőjét és az életet jelentő szív jelképét. Ráadásul színe és alakja jellegzetes, stilizált formában igen könnyen ábrázolható. Így vált a szkarabeusz amuletté, amelyet az élők szerencsehozóként, védelmezőként viseltek mellükön, a halottak mellé pedig a sírba temették. Ha a Napot nem is ő mozgatja, a ganajtúró bogárnak mégiscsak van köze a
22
Nap Mindennap másképp jár kunyhónkban a napsugár.
Lecsusszan az ereszen, aztán volt, nincs! Keresem:
Egyszer a küszöbön beköszön.
a ház mögül kitoppan, ott lapult meg titokban.
Másszor a kemencesutnál kikukucskál.
megújuláshoz. A nagy testű állatok ürülékének újrahasznosítása olyan tevékenység, amelynek fontossága nem elhanyagolható. Különösen igaz ez Afrikában, ahol a rengeteg zebra, zsiráf, antilop, bivaly, orrszarvú és elefánt irgalmatlan mennyiségű trágyát produkál, s ha ez a tűző napon szikkadni kezd, száradásával rengeteg szén-dioxid és por kerül a levegőbe. Ekkor lépnek közbe a galacsinhajtó bogarak. Egyetlen rovar egyetlen éjszaka a saját testsúlyának kétszázötvenszeresét kitevő ürüléket képes megmozgatni és visszajuttatni a földbe. A ganajtúrók a lemezescsápú bogarak közé tartoz-
nak. A lárvák és a kifejlett bogarak egyaránt trágyával táplálkoznak: a nőstények a petéiket a gombócokra rakják, és rátapasztják, így a gömbölyű golyó körte alakúvá válik. A galacsin megfelelő helyre való eltemetése azért fontos, hogy a trágya minél tovább megtartsa nedvességét. Az ásást a széles, fogazott lábtő teszi könnyebbé, míg a félhold alakú fejpajzs hat szarvszerű nyúlványa a trágyagolyó gyömöszölését segíti. A fekete kontinensen a szkarabeuszok tekintélyes méretűek, jóval nagyobbak, mint a mi hazai ganajtúró bogaraink: akár hat centiméteresek is lehetnek.
Józef Ratajczak (Sebők Éva fordítása)
Bognár Tamara 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Korhecz Viola 2. osztály, Palics
23
Találós kérdések
Út-fut, minden házba befut.
(Napfény)
*** Tőle bizony fut a tél, Hát még a hó, jaj de fél! Előcsalja a rügyet, Kinn a mezőn a füvet. Hajnalban jön, este megy, Arcodat pirítja meg, Ablakokat nyitogat, Mi a neve, mondd ki! (A nap)
*** Mindennap felkel láb nélkül. Mi az?
***
Mindennap beköszönt hozzánk, Sok jót tesz velünk, Szeretjük is őt, De szemünkkel mégis elkerüljük. (Nap)
Süss fel, nap!
Szólások, közmondások • A napnál is világosabb. (egyértelmű) • Lopja a napot. (aki nem dolgozik, egész nap henyél) • Nyugtával dicsérd a napot! (Csak a munka befejeztével láthatjuk annak eredményét.) • Nincs új a nap alatt. (Minden új ismert alapja egy már létező ismeret.)
(Nap) (Dr. Búrány Béla gyűjtése)
Balkó Mácsai Dominik 3. osztály, Október 10. iskola Szabadka
24
¯
Balázs Ákos 1. osztály, Orom
25
Szárnybontogató
Gergő a képzelet birodalmában
Gergő az éjjel fölébredt vizet inni. Észrevette, hogy az 1000 éves, 2 méteres óra újra járni kezdett az előszobában. Az óra ajtaja nyitva volt. Gergő cicája beleugrott. A fiú azt mondta neki: „Ne játssz az órában!” Utánament. „Nem is olyan kicsi ez az óra!” – gondolta… Nemsokára hosszú barna hajú, zöld bőrű, fekete szemű emberekkel találkozott. Azt mondták neki: „Menj el a titkos kanyonba, hogy megmentsd a főnökünket… rabul ejtették a gonosz árnyak!” „Segítek!” – felelte Gergő. Ment mendegélt. Egész addig ment, amíg vége nem lett a dzsungelnek. Ott látott egy óriási szürke kaput. Nyitva volt. Bement hát. Fázott. Mindenhol jég uralkodott, mivel a zord jégkorszakba érkezett. Jégszörnyeket látott a messzeségben. Az egyik odakiáltott neki: „Ki vagy?” „Én vagyok Gergő!” – szólt bátortalanul. „Honnan jöttél?” – dörmögte a zord hang… „A zöldbőrűek küldtek, hogy mentse meg a királyukat” – erősödött Gergő hangja. Erre a jégszörny: „Gyere velem!”… Egy óriási jégkastély magasodott előttük. A trónteremben a jégóriás szólította meg: „Már vártalak!”… „Tessék egy medál, ha elébed tartod, és koncentrálva ezt mondod: »Gráw segíts!«… Akkor ott terem a védelmedre egy jégsárkány.” Egy jégkapun át vezetett tovább az útja… egy füstölgő vörös kaput látott. Egy jégdarabbal nyitotta ki. Olyan volt, mintha a pokolban lett volna. A házak is tűzből voltak. Egy tűzember szólította meg: „Te vagy a jégemberek küldötte? Elvezetlek a tűz urához.” Majd re-
26
kedt hangon szólt: „Adok neked egy pecsétgyűrűt… ha megforgatod azt mondva: »Dreo, segíts nekem!«, akkor egy óriási tűzsárkány véd majd meg.” Mikor elhagyta tűzországot már, egy óriás zöld pikkelyekből álló kaput látott. A kapu sziszegve tárult ki. Egy ember méretű kaméleon fogadta. „Üdvözöllek a kétéltűek és hüllők országában! Megmutatom, hogy hol van a vezérünk, hogy teljesítsd a küldetésed.” Észrevett egy felé közeledő napszemüveges óriáskobrát: „Köszöntelek, megmentőnk! Adok neked egy ajándékot, a kígyók kardját. Ha ezen a kígyó száját össsseszzzzorítod, ésss aszzzt mondod: »Ssszirao, sssegíts rajtam!«, ott terem egy óriásss ssszárnyas sssárkány” – sziszegte a kígyóvezér. A fiú elfáradt, de tovább ment a dolga után… Egy óriási sárga homokkapu várta. Megérintette. A keze átszaladt a homokszemek között. Majd a teste is. Átjutva azt hitte, sivatagba ért. Egy óriás homokdombra figyelt fel. Mintha ember lett volna. Meg is szólalt borízű hangon: „Akarod látni a homokemberek királyát?”… „Igen!” – mondta Gergő. „Itt áll előtted” – válaszolt a domb. „Hol?” – nézett szét a fiú. Nevetést hallott: „Hát én vagyok. Adok neked egy bokaláncot. Ha azt mondod: »Hándz, segíts rajtam!«”, ott terem egy homoksárkány, homokot fúj az ellenségre.”... Megköszönte Gergő. Továbbhaladva egy vízkapuhoz ért. Az égig ért, és felfelé folyt. Átszaladt rajta is. Egy oázishoz jutott. Egy vízlény így csobogott: „Én
vagyok a víz királya. Adok neked egy halas fülbevalót. Ha hozzáérsz és azt mondod: »Gren, segíts rajtam!«… Ott terem egy vízsárkány, a szájából gejzír lövell.”... Köszönte Gergő, és továbbállt. Egy faajtóhoz ért, melyen borostyán tekergett. Gergő köszönést hallott… visszaköszönt. A kamra kinyílt. Odaát egy ösvénnyel teli erdő állt. Az egyik fa odaszólt neki: „Jöjj hozzám, vándor! – nyikorogta – megmutatjuk neked a királyunkat.” Azzal előremutatott egy ágával, és a fák szétnyíltak Gergő előtt. Egy mamutfenyő állt ott méltóságteljesen. A fiú odament hozzá. Erre a fenyő azt mondta: „Nyúlj az odúmba. Vedd ki onnan a pajzsot! Ha megsimítod, és azt mondod: »Segíts rajtam, vándor!«… egy óriás fasárkány terem ott egy kisebb kéregsárkánnyal, lábuk gyökeret ereszt az ellenség lábára.”… Köszönte Gergő és továbbállt.
A nyolcadik napon Gergő nagyon fáradt volt már, összeszedte minden erejét. Egy sötét ködhöz közeledve veszélyt éreztt. Tudta, hogy célba ért. Árnyak lepték el. Fojtogatták, rúgták, verték, köpték… levegő után kapkodva, a földre teperve nyögte ki sorban a sárkányok nevét… Maradék erejével koncentrált, míg végigérintette fegyvereit. Észrevette, hogy már nem ütik. A harci sárkányok életre kelve küzdöttek érte. Ő úgy sebesülten odavonszolta magát a börtön barlangjához: eloldozta a megkötözött főkirályt. Még hallotta a király köszönetét, mikor kábultan összerogyott. Puha párnák közt, a kismacskája nyalogatására ébredt. Gergő fölkelt. Azt gondolta, álom volt csak. Mikor szomorúan levetette hálóingjét, észrevett magán egy kardtokot, amin egy kobra díszelgett… Sambert József Gergő meséje (Zenta, Thurzó Lajos iskola, 2. osztály)
27
Tűzszínező
Rajzolj arcot a fiúnak!
28
Keresd meg a szavakat, és színezz az utasítás szerint! l betűvel kezdődő szó = sárga t betűvel kezdődő szó = narancsszínű f betűvel kezdődő szó = világosbarna Minden más mezőt színezz sötétkékre!
29
Napóra Hogyan árulja el az árnyék, hogy mennyi az idő? 1
Az emberek már az ősi időkben is gondosan megfigyelték az árnyékok hoszszának változásait, s ezek alapján osztották fel órákra a napot. Azóta többféle napórát is kikísérleteztek. Készítsünk most együtt egy ilyen szerkezetet! Hozzávalók: • két, erős kartonpapír • egy olló • ragasztó • egy iránytű • egy filctoll
30
Tennivalók: Vágj ki kartonpapírból egy téglalapot. Az oldalak hossza
2
legyen 30, illetve 20 centiméter. Vágj ki egy éppen akkora háromszöget, mint amilyet az odalon látsz. Ez a háromszög lesz a mutatód. Egy kevés ragasztóval rögzítsd a háromszöget a nagy papíron úgy, ahogyan a képen látod (2.) A napórádat az iránytűt felhasználva forgasd el úgy, hogy a háromszög pontosan az északi-déli vonalon álljon. Most már csak az óra lapját kell elkészítened.
3
Tedd ki a napórát egy napos helyre. A filctollal minden egész órakor (délben, egy órakor, két órakor stb.) jelöld meg, hogy hol van az árnyék vége. Legjobb, ha rögtön két napórát készítesz. Az egyiket a téli, a másikat a nyári időszámításra állítod majd be. Ne légy csalódott, ha az egyszerű napóra nem valami pontos. A régi mesterek nagy fáradság árán egészen pontos órákat is tudtak készíteni. Régen sok utazó apró zsebnapórát vitt magával, hogy mindenütt megnézhesse a pontos időt.
Ne vágd ki, hanem másold le ezt a háromszöget! Ezt a részt be kell hajtani.
31
E
G
G
Y
M
Á
F
O
N
Y
A
B
Á
M
Á
O
A
N
A
N
Á
S
Z
A
J
L
R
I
B
I
Z
L
I
U
S
R
S
T
N
A
S
P
O
L
Y
A
Z
A
I
E
I
A
R
B
A
N
Á
N
I
C
E
G
S
E
K
A
J
S
Z
I
L
K
Ő
R
D
S
Z
A
M
Ó
C
A
V
C
S
E
R
E
S
Z
N
Y
E
A
A
R
Z
S
A
N
Y
A
K
Ö
R
T
E
S
Á
R
G
A
D
I
N
N
Y
E
T
G
R
Á
N
Á
T
A
L
M
A
É
R
A
V
O
K
Á
D
Ó
S
Z
Ő
L
Ő
ÁFONYA, ANANÁSZ, AVOKÁDÓ, BANÁN, BARACK, CITROM,
CSERESZNYE, EGRES, GRÁNÁTALMA, KAJSZI, KÖRTE, MÁLNA, MEGGY,
NASPOLYA, RIBIZLI, SÁRGADINNYE, SZAMÓCA, SZEDER, SZILVA, SZŐLŐ.
A meleg, nyári fényben alaposan megszomjazott a virág. Vigyél neki vizet a csapból az útvesztőn át, nehogy kiszáradjon!
M
Labirintus
Szókereső
Keresd meg a felsorolt szavakat (gyümölcsök nevét) az ábrában! Vízszintes, függőleges és átlós irányban is érdemes kutakodnod. A megmaradt betűkből egy ismert mondást olvashatsz össze.
32
33
Ima a fákért
Sebastian Dóra 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
Sutus Vanessa 2. osztály, Palics
Mészáros Szabolcs 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Szabó Dávid 4. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
34
Milentijević Maja 2. osztály, Palics
Zsiga Anett EmArt Műhely, Szabadka
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Szabadka, Majsai Úti óvoda (Gyurcsik Katalin óvónő): Kháder Nikolett, Takács Evelin, Szikora Márk, Vass Violetta, Huszka Kornél, Barna Vivien, Kiss Emília,Torma Márk; J. J. Zmaj iskola, 2. c (Martinek Emília tanítónő): Sipruga Lúna, Horvát Szebasztián, Losonczi Miklós, Dékány Máté, Zemkó Attila, Fehér Noémi, Ökrös Kyra, Horvát Réka, Spasić Nikola, Szakáll Edina, Stantić Barbara, Kovács Szuzana, Ruzsin Dániel, Savović Mila, Nagy Nikoletta; 2. o.: Birkás Norbi, Ország Dóra, Ágoston Viktória, Karácsonyi Lea, Földi Emese, Szűcs Dániel; Kizúr István iskola, 2. d (Papp Izabella tanítónő): Márkelin Milán, Tót Szandra, Csorba Viola, Győrfi Gabriella, Katona Viktor, Szinanovity Noel, Kubik Annamária, Paoli Dávid, Péter Györk, Szekér Sándor, Bicskei Viktor, Bartus Bálint, Nyári Zsaklina, Makai Dominik, Kovács Martin; Đuro Salaj iskola, 1. c (Szalma Elvira tanítónő): Jenei Noel, Bővíz Viktória, Brindza Kocsis Richárd; 2. c (Soós Hedvig tanítónő): Mészáros Szabolcs, Farkas Dániel, Dunai Albert, Zámbó Dominik, Szenci Melánia, Bognár János, Palotás Adrián, Szabó Antónió; 4. c (Brasnyó Cs. Erzsébet): Lőrik Adrián, Szabó Batancs Viktor, Szabó Tímea; Jovan Mikić iskola, 1. c: (Aranyos Valéria tanítónő): Kulasity Viktória, Börcsök Barbara, Grčki Stefan, Segec Andrea, Tót Szintia, Knézi Martin, Szabó Leó, Német Anett, Ország Albert, Sütő Theodóra, Fehér Nikoletta, Budai Dániel; Jovan Jovanović Zmaj iskola, 1. c (Ugrai Krisztina tanítónő): Ruzsin Krisztina, Toldi Márk, Ihász Lilla, Tóth Márk, Duránti Rita, Márton Máté, Vucelić Vanja, Ajtai Balázs, Kovács Laura, Kéri Sándor Botond, Katancsity Márk, Göncöl Andor, Köteles Éva, Királyhalom: Erdélyi Nimród óvodás; 1. o.: Kolečević Renáta, Lapu Vivien, Szerencse Bence, Berényi Lili, Dobó Dorka, Badinszki Alen, Fodor Máté, 2. o.: Pušić Ramóna, Bátori Nikoletta, Kovács Aurél, Balog Bálint, Fekete István, Balázs P. Enikő; 2. o.: Tillinkó Ádám, Csecsei Rezső, Bajusz Alen, Bukvić Edvin, Nagy Sarolta, Gyurásevity Vivien; Péterréve, 1.2 (Gallusz B. Aranka tanítónő): Pecze Szuzanna, Kuzsner Karolina, Deák Csenge, Horváth János, Gödöllei Ben-
ce, Korponai Ákos, Pavlović Natasa, Dragan, Párduc Lenke, Horváth Ákos, Csányi Levente; 1.3 o. (Csányi Valéria tanítónő): Nagy Edina, Balassa Ernő, Majsai Laura, Berecz Dorottya; 2.3 o.: Mészáros Ákos, Komáromi Kinga, László Tamás, Urbán Levente, Csábi Szilvia, Balassa Szabolcs, Kolompár Szabina; 2.4 o.: Péter Emese, Cseri Zsófia, Hódi Anasztázia, Kolompár Daniella, Balassa Manulita; 2.2 o. (Hegedűs Szilvia tanítónő): Lévai Ibolya, Hajdú Csanád, Major Karolina, Farkas Kornélia, Nagy Emília, Topolcsányi Andor; 4. o.: Vadnai Áron, Fercsik Imre, Fercsik Bence Máté, Magó Anabella, Pergel Kata, Boldizsár László, Szabó B. Anett; Magyarkanizsa, óvoda (Juhász Piroska, Kriska Szuzanna óvónők): Kávai Eszter, Monostori Zoltán, Sas Marianna, Szebenyi Klaudia, Kovács Dávid, Fejős Patrik, Bellér Zsóka, Ágoston Zsófia, Harmath Csongor, Árok Adrián; Pecesor, óvoda (Ágoston Krisztina óvónő): Hanák Kornélia, Andruskó Emese, Lengyel Levente, Sági Boglárka, Vladity Denisz, Apró Martin; Torontálvásárhely, 4. o.: Nagy Anikó, Kovács Eleonóra; Zenta, Thurzó Lajos iskola, 3. b (Gömöri Irén tanítónő): Fodor Kinga, Mészáros Anett, Tripolszki Ádám, Mikovity Enikő; 2. a: Surányi Zsóka; Pecesor, óvoda (Ágoston Krisztina óvónő): Lengyel Erhárd, Sági Boglárka, Lengyel Lilla, Apró Martin, Hanák Kornélia, Lengyel Levente, Apró Leona, Babenyac Ákos, Andruskó Emese, Pap Edvárd, Vladity Denisz, Bogárdi Attila; Bácsgyulafalva, óvoda: Török Mirella, Pesti Veronika; 1. o.: Pasality Lara, Kabók Anna, Makó Csanád, Martinovity Piroska; Topolya, Csáki Lajos iskola, 1. o.: Dér Judit; 1. c (Čagalj Valéria tanítónő): Ivanics Valentina, Becskei Inesz, Marinović Blaž, Horváth Virág, Martinović Linó, Mendrei Zsolt, Molnár Marina; 3. c: Zabos Kasziba Angéla, Mikós Zolna, Dudás Dominika, Micskó Ármin; Újvidék: Kálóci Amália 3. o.; Orom, 3. o.: Tratyik Rafaella; 4. o.: Sebők Nikoletta; Bajmok, 2. o.: Hajnal Ildikó; Bácskossuthfalva, 1. b.: Kovačević Tijana; Bácsgyulafalva: Török Mirella óvodás; Doroszló, 1. o.: Latyák Dávid; Ludas: Farkas Lóránd óvodás;
Oromehgyes, 4. o.: Fejős Szintia, András Krisztina, Sarnyai Ákos, Bajusz Réka, Kókai Valentina, Dobó Csaba, Radulov Krisztina, Takács Szilárd, Bata Szófia, Pekla Klaudia; Kikinda, Szent Száva iskola, 1.5 (Savanović Erzsébet tanítónő): Mellár Márton Viktor, Gájin Anasztázia, Popovity Leóna; Ada, 2. b (Ürményi Erika tanítónő): Pintér Zsolti, Bognár Odett, Miklós Ditta, Apró Fruzsina Katalin, Vivien, Papajcsik Áron, Albek Éva; Torda: Oláh Bálint 2. o.; Temerin, Kókai Imre iskola, 1. c: Pálinkás Attila; 2. a (Hornyik Mária tanítónő): Bódi Konrád, Brezsnyák Adrián, Lahos Benedek, Horák Éva, Morvai Eszter, Tót Mariann, Vécsi Stella, Puszti Norbert, Vámos Martina, Péter Ákos, Nagy Kevin, Kohanec Zsóka, Tóth Lívia, Répási Nikolász, Góbor Martin, Hajdúk Arnold, Tóth Dániel; Horgos, 2.2 (Samu Angéla tanítónő): Szabó Kinga, Szalma Bence, Horvát Veronika, Kovács Zsófia, Szedlár Ivett; 3.2 (Gonczlik Etelka tanítónő): Rauk Tibor, Gyalús Valentína, Gazdag Bence, Babarci Bernadett, Fodor Bence, Cérna Krisztina, Győri Lídia, Calbert Anikó, Pósa Valentin, Dobrotka Viktor, Fodor Fanni. Huzsvár Zsófia, Sisa Orsolya, Varga Márk; 3.3: Miskolci Dávid, Bálint Eszter, Bálint Márk, Dognár Anna, Német Ildikó, Szalma Nikoletta, Szögi Klaudia, Csikós Kata; 4.3 (Kabók Zsuzsanna tanítónő): Urbán Rita, Krekuska Klaudia, Szabó Franciska, Katona Egon, Petrović Nikola, Kolompár Edmond, Tillinkó Hunor, Nyers Fanni, Mukić Edina, Berényi Emese, Molnár Dominik, Szalma Lénárd, Horvát Natália, Farkas Natália, Cérna Gábor, Seres Lilla, Berényi Edina, Magyar Valentin, Szalma Lehel, Petrović Natália, Calbert Anikó, Ráuk Tibor; Mohol: Magó Petra óvodás; Magó Réka, 1. o.; Szenttamás, 1.2, (Pulai Márta tanítónő): Zsellér Kornéia, Jeličić Nikolina, Zsellér Andrea, Mag Attila, Nagy Árpád, Sütő Mónika, Csicsak Igor, Gonclik Erika; Feketics, 1. b: Török Emese, Koncz Blanka, Végső Barbara, Garai Rita, Kerekes Dávid, Pál Niki, Perlaki Lehel, Kasza József, Pásztor Teodóra Viktória; 2. b: Makker Beáta, Ility Márk, Székely Ivett, Szél Szebasztián; Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
35
A Nap arca
Remete Tamara 2. osztály, Oromhegyes
Tóth Szilárd 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka Kovačev Tijana 1. osztály, November 11. iskola, Zenta
Brindza Kocsis Richárd 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Dobó Dorka 1. osztály, Királyhalom
Turi Alekszandra 2. osztály, Palics
