12012 9 770352 607004
I SSN 0352 - 6070
59. évfolyam • 2012. decmber • Ára 40 dinár
Köszöntő Álmodozni jó. Az emberek mindig álmodoztak: jó volna gyorsabban járni a leggyorsabb paripánál is. Csakhogy ehhez munkára kellett fogni a tűz erejét. Elkészültek az első gőzgépek. Sok sikertelen próbálkozás és türelmes megfigyelés után született meg az első mozdony. Az emberek kezdetben nem fogadták örömmel ezt a nagyszerű találmányt. Nem hitték el, hogy az ember szervezete elbírja a nagyobb sebességet. Azt gondolták, hogy a száguldás beteggé tesz, a füst pedig megmérgez mindenkit. Ma már mosolygunk ezen. A vonatok megindultak. Néhány évtized múlva sínek hálózták be az országokat. A tűzparipa ma is fut, hegyeken-völgyeken, alagutakon, viaduktokon át. És viszi az üzenetet: merjünk nagyot álmodni!
Ezt kívánom így karácsony tájt én is, kicsinek és nagynak egyaránt. Békés, boldog karácsonyi ünnepeket! Csilla
Rajzpályázatok • Tél a természetben • Régi mesterségek (kovács, varga, szűcs, bognár, szabó) • Görög istenek • Mesebeli ló • Tündérország • Újévi kívánságaim • Dédszüleim foglalkozása • Téli álmot alvó állatok Köszönjük a sok szép beküldött rajzot, továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak! A Mézeskalács megjelenését támogatta:
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
p e nn
Szárnybontogató
Ü
Az ünnep nagy mézespogácsa. Huszár vagy szív, ha lehet, tükrös. Dagadó kalácstészta, holdfény, pohár koccan kanálezüsthöz.
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság Autonóm Tartomány kormánya
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Dianna (10–11. o.) és Belec S. Anikó (3., 6–7. o.) – a legkisebbek irodalmi és foglalkoztató folyóirata n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n
n Első szám: 1953 (mellékletként), 1954 májusa (külön lapként) n Alapító (laptulajdonos): Magyar Nemzeti Tanács n Kiadja: a Magyar Szó Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 21000 Novi Sad (Újvidék), Szerbia n A Kft. igazgatója: Ökrész Rozália n n A Magyar Szó napilap főszerkesztője: Varjú Márta n A Jó Pajtás hetilap és a Mézeskalács havilap felelős szerkesztője: Lennert Géza n A Mézeskalácsot szerkeszti: Tripolszki Csilla n Lektor: Buzogány Kardos Julianna n Grafikai szerkesztő:
Buzás Mihály n Szerkesztőségi titkár: Fehér Mária n Állandó külmunkatársak: Belec S. Anikó és Recskó Diana ( 021/475400-8 n Leveleiteket a következő címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304 n e-mail (csak laprendelési ügyekben):
[email protected] n Nyomtatja: Magyar Szó Kft. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Esik a hó vagy csak eső, esetleg térdig ér a sár. Nincs szánkózás, de éjszaka üvegszán házról házra jár. A falon kusza árnyak ülnek, a fáról csillagszikra hull. Mikor lefekszünk, nagyon késő, s csak mosolygunk álmatlanul. László Noémi
3
Kalendárium
Barkács
December 4. – Borbála napja Régen a tüzérek napj volt. Borbála-nap előtt nem jó bort fejteni. Borbála-ágat állítanak e napon a vízbe, hogy újévre kivirágozzon (cseresznye-, barack-, mandulaágat.)
6. – Miklós napja Miklós püspök a diákok középkori patrónusa. A palócoknál vendégségnap. (A Mikulás-napi ajándékozás új keletű szokás.)
13. – Luca
székre, meglátja a boszorkányokat, de nyomban a „nézés” után el kellett égetni a széket. Luca-naptár (a Luca-nap és karácsony közti 12 nap időjárásából a következő 12 hónap időjárását jósolták meg). Hagymakalendárium (a hagyma 12 burkára sót hintettek, mely hónap sója megnedvesedik, az a hónap esős lesz – a babona szerint). Luca-napkor, ha megverik a diófát, a következő évben jó termés lesz. Luca napján napkelte előtt más háznál kérjünk tojást vagy fát, és tegyük a tehén alá. Másnap a fával rakjunk tüzet, mert szerencsét hoz.
25. – Karácsony Aki karácsony este diót eszik, nem lesz golyvás.
26. – István napja Egészség- és termésvarázsló nap, a regölés napja Székelyföldön.
Adventi koszorú papírtányérból
zöld színű papírtányér piros és zöld selyempapír selyemszalag masni olló ragasztó
27. – János napja
Luca széke Gonoszjáró nap, egy időben ez volt az esztendő legrövidebb napja (Gergely pápa naptárigazítása előtt). Ekkor kezdték a Luca széket – kilencféle fából – készíteni. „Készül, mint Luca széke.” A babonás hiedelem szerint, aki az éjféli misén rááll a Luca-
4
A szőlősgazdák bort szentelnek, s minden hordóba öntenek néhány cseppet, hogy a bor meg ne romoljon (János-áldás).
28. – Aprószentek napja (Korbácsolás, a Heródes király által megöletett gyermekek emlékére.) Disznótorok napja
31. – Szilveszter napja Szilveszteri ólomöntés
Vágjuk ki a zöld papírtányér közepét. Piros és zöld színű selyempapírt vágjunk vagy tépkedjünk apró darabokra. A gyerek gyűrje össze a selyempapír-darabkákat, és ragassza a papírtányér szélére. Díszítsük eltérő színű selyemmasnival. A gyertyákat színezétek, vágjátok ki és ragasszátok a koszorúra!
5
Angyalszárny Karácsony éjszakáján az ökör meg a csacsi azt a feladatot kapta, hogy leheletével melengesse az újszülött kis Jézust. Ám Karácsony éjszakája bizony nagyon hosszú, ezért idő múltával maga a csacsi is fázni kezdett, és nem lélegzett többé nyugalmasan, hanem szipogott, szortyogott, fulladozva kapkodott levegő után. A kis Jézus, akit szintén megcsapott az éji hűvösség, látta, hogy didereg a csacsi. Rákacsintott az egyik angyalra – egész angyalénekkar dalolta a pásztorok feje fölött, hogy: Dicsőség! Dicsőség! Ez az angyalka föléjük hajolt, és hófehér, puha szárnyával lágyan betakarta a csacsit is meg őt is. Béke és szeretet töltötte be az istállót. És a Szentséges éj csodája tovább folytatódott.
6
7
Karácsony Ó, nagy, havas kékség, Dicsőség, fényesség, Megjött a három király! Boldog istállóban Leborulnak szótlan
Ikerkarácsonyfák
Gáspár, Menyhárt, Boldizsár! Csillagos palástjuk Csupa szakadás, lyuk, Csillagpor, sár, holdsugár! Kovács András Ferenc
Színezz!
1 – kékeszöld 2 – kék 3 – lila 4 – piros 5 – sárga
6 – narancs 7 – sárgászöld 8 – barna 9 – sötétbarna 10 – fekete
Ha számolsz, megtudod, milyen színűre színezheted a rajzot.
8
A sok kis karácsonyfa közül kettő egyforma. Ha jól megfigyeled őket, biztosan ki tudod találni, melyik az a kettő.
9
Karácsony a faodúban Kemény tél volt. Öregmókus már jókor reggel felkelt, apró kezével sokáig kaparta a havat, amíg ajtót tudott vágni az odú behavazott bejáratán. – Mit látsz? – kiáltotta Mótuli és Mókula. – Gyerekeket látok – felelte Öregmókus –, akik nagy fenyőket cipelnek a falu felé. A két kis mókus izgatottan tolakodott az odú bejáratához. – És mit csinálnak a fenyőfával? – kérdezte Mótuli. – Beviszik a lakásuk közepére, és feldíszítik – felelte Öregmókus. – Mivel díszítik fel? – kérdezte Mókula. – Olyannal, amit szeretnek! Fényes és díszes dolgokkal meg édes ennivalókkal. – És miért csinálják ezt az embergyerekek? – kérdezte tovább kíváncsian Mótuli. – Mert karácsony van, és ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást, de legfőképpen a gyerekeket! – válaszolta Öregmókus. – És az nem lehet, hogy egyszer mi is ilyen karácsonyt tartsunk? – kérdezte Mókula. Öregmókus kiosont az odúból. Faágról faágra ugrált, de semmit nem talált. Már esteledett, mire beérkezett a faluba. Megtelepedett egy faágon, amelyik egy kivilágított ablak előtt hajladozott. A szobában fenyőfa állt, rajta fényes díszek, színes szalagok és apró, tarka dobozok. A fa körül emberek álltak: a felnőttek csendesen, a gyerekek nevetve és ugrándozva. Az ablaknál egy hosszú asztalon
10
pedig mindenféle finomság: torta, fonott kalács, aprósütemény, pirosló alma, édes narancs. Egy díszes tálban pedig dióbél, mandula, mogyoró, mazsola... – Nézzétek, egy mókus! – kiáltotta a szobában egy kisfiú. – Tetszik neki a karácsonyfánk! – Azt gondolom, leginkább a dió meg a mogyoró tetszik neki, itt a tányéron – szólt a gyerekek édesanyja, és kinyitotta
az ablakot. – Lépjetek hátrább, nehogy megijedjen. S kitette a tálkát az ablakba. Öregmókus szíve a torkában dobogott, de átölelt egy diógerezdet, egy szem mazsolát a foga közé kapott, és kiugrott a nyitott ablakon. A gyerekek örömmel integettek utána. Már az odú bejáratánál járt, amikor eszébe jutott: „Az ám, de honnan szerezzek karácsonyfát?” Gondolt egyet, és felszaladt a fenyő csúcsára. Pár perccel később már a két visítozó mókusgyerekkel együtt húzott be az
odúba egy jól megtermett fenyőtobozt. – A toboz a mókusok fenyőfája! – szólt Öregmókus. – Ha a toboz magja megnő, fenyőfa lesz belőle. Nézd meg az alakját, ugye, hogy már magában rejti a fenyőt? Azzal előgördítette a dióbelet és a mazsolaszemet. Mókusmama szétosztotta a gyerekek közt, ő maga pedig odaült Öregmókus mellé, a toboz tövébe. – Mióta mókus vagyok, ilyen szép karácsonyra nem emlékszem! – mondta mosolyogva. Lukáts János
Karácsony, akár az álom...
Karácsony, akár az álom, éjbe rejtve érkezik, s utat talál csengőszóval szívemtől a szívedig.
Ez a nap talán a legszebb, amit az év tartogat, vedd hát elő ünnepváró, boldog gyermekarcodat. Mosdasd meg a szíved, lelked, tiszta legyen, mint a hó, s töltsön el a boldogság, hogy egymást szeretni de jó! Lévay Erzsébet
Komáromi Kinga 3. osztály Péterréve
12
Vonatosdi Megy a vonat tetetekereg. Kattognak a kekekerekek. Kertünk alján zazazakatol. Állomáson abababrakol. Tóth Elemér
Virág Norbert 3. osztály Jovan Mikić iskola, Szabadka
13
A vasút története Stephenson Rocket nevű gőzmozdonya, amely az első személyforgalmat lebonyolító vonatokat húzta Angliában, 1835-től. A magyarországi gőzmozdonygyártás egyik remeke, az 1924-től gyártott 424-es sorozatú mozdony.
képekben Szintén az egyik leghíresebb magyar gyártmányú dízelmozdony, az M41-es sorozatú gép, melynek a beceneve Csörgő, mely név a motor jellegzetes „csörgő” hangjára utal. A V43-as sorozatú villanymozdony első példányait még Németországban gyártották, de a sorozat javát már Magyarországon. Ez a legnagyobb példányszámú villamos mozdony, 379-et gyártottak belőle a magyar vasutnak.
Kandó Kálmán világhírű villamossági mérnök villanymozdonya, a V40-es sorozatú masina, a magyarországi villamosvontatás egyik úttörője.
14
A japán vasutak talán legmodernebb, leggyorsabb, legáram vonalasabb vonata. Jellegzetessége a hosszan előrenyúló „orra”.
15
Kismozdony szeneskocsival
Környezetedben biztosan akad olyan, akinek van fékfolyadékos vagy autósamponos flakonja. Ebből készül a mozdony és a szeneskocsi.
Anyagszükséglete: flakon, hurkapálca, parafa dugó, orvosságos kupak. Elkészítése: A flakont levágjuk a felső résznél, s így el is készítettük a mozdonyformát. Az aljára óvatosan fúrjunk lyukakat, melyen átdugjuk a hurkapálcát tengelynek! A hurkapálcák végeire parafa dugót húzunk kerekeknek, melyeket bevonunk egy-egy, kb. 3 cm átmérőjű orvosságos kupakkal (1–3. ábra). A szeneskocsi a maradék flakonrészből készül úgy, hogy az egyik hosszabb oldalát kinyírjuk (4. ábra). A nyitott résszel felfelé tartjuk a kocsit, s az aljára ugyanúgy, mint a mozdonynál, elkészítjük a kerekeket a hurkapálcatengellyel. Az elejére drótból akasztót teszünk, mellyel utánaköthetjük a mozdonyunknak vagy egy autónak (5. ábra).
16
Vonatosdi
Megy a vonat, jön a vonat, ide tolat, oda tolat.
Megy a vonat, szárnyal, versenyt fut a vággyal.
Megy a vonat, zakatol, mint a csiga araszol.
Megy a vonat, bánod? Jön a vonat, várod?
Megy a vonat, vágtat, nyeli a talpfákat.
Szállít tenger álmot, csak valóra válót! Cseh Katalin
Mit csinál a Maci? Kösd össze a pontokat a számozás sorrendjében.
17
Vonatok • vonatok • vonatok • Vonatok • vonatok • vonatok
Ország Albert 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Szabó Batancs Viktor 5. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Jaramazović Eszter 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Farkas Roland 2. osztály, Ludas
Márki Hunor 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Sebők Krisztián 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Lévai Helga 1. osztály, Samu Mihály iskola, Péterréve
Kalmár Krisztián 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
Pilisi Ákos 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
Borál Zoe 2. osztály, Sonja Marinković iskola, Nagybecskerek
Magó Réka 2. osztály, Mohol
Dobróka Viktor 4. osztály, Horgos
18
19
Vonatmese Kobak egészen kicsi fiú volt, még nem utazott vonattal. Igaz, hogy ő minden reggel mondogatta: „Én már nagy fiú vagyok, elérem a lekvárt.” De elárulom nektek, nem érte el, az édesanyja kellett hogy felemelje, s úgy vették le a lekvárt ketten a polcról. Úgy is fogták meg ketten, nehogy a kisfiú eltörje a lekvárosüveget. Mindenesetre, mikor édesanyja megkente a kenyeret, Kobak megint kijelentette:
– Én már nagy fiú vagyok, mind megeszem! – És meg is ette. No de azért mégsem volt olyan nagy fiú. Így aztán, mikor édesanyja megmondta neki, hogy vonattal fognak utazni, nem tudta elképzelni, hogy milyen is lesz az utazás. Édesanyja elővett egy bőröndöt, abba becsomagolták az ingecskéit, nadrágocskáit, de édesanyja nem akarta becsomagolni sem a párnát, sem a szőnyeget. Pedig Kobak nagyon
Poljaković Alen, 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
20
szerette volna. Végül is becsukták a bőröndöt, és ekkor a kisfiú hirtelen elszomorodott. – Hol a vonat? Miért nem jön? – kiabált, és nézett ki az ablakon, hátha jön az utcán valahol. De nem jött, és mama kacagott. Kobak az ajtót is kinyitotta, hogy be tudjon jönni a vonat a szobába, ha megérkezik. De mama becsukta az ajtót, és öltöztetni kezdte Kobakot. A kisfiú autón ment ki az állomásra mamával, és egyáltalán nem olyan volt a vonat, mint a kis
játék vonatok, amelyek a szobában is tudnak járni. No de hát ez már így szokott lenni. A vonatban aztán Kobak rengeteg autót és vonatot rajzolt. Tudniillik a vonat Kobak szerint abban különbözik az autótól, hogy sokkal több kereke és ablaka van. Mert ő még csak autót tud rajzolni meg olyan vonatot, ami autóhoz hasonlít, csak sok kereke és ablaka van. Hiszen Kobak még egészen kicsi fiú. Hervay Gizella
Lackó Roland, 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
21
Pályaudvari mesterségek A pályaudvaron sok-sok ember dolgozik, ők foglalkoznak az utasokkal, az árukkal, a vonatokkal és a sínekkel.
22
1 – taxisofőr; 2 – állomásfőnök; 3 – buszvezető; 4 – mozdonyvezető; 5 – kalauz; 6 – váltókezelő; 7 – pályakarbantartó; 8 – kamionsofőr; 9 – kocsikarbantartó.
23
Az eltévedt vonat
Vasutasok A vonatok sínen közlekednek. A vágányok forgalmát egy vasutas irányítja. Minden szerelvénynek külön vezetője van.
Kanyarog a havas út, vele szalad a vasút. Havas úton fogatok, a vas-úton vonatok. Szakad a hó, egyre szakad, a háztető majd beszakad. Belep mindent véges-végig, villanypóznák tetejéig. Hó borítja a vidéket, elvesz, aki beletéved.
A váltókezelő állítja a vonatot a megfelelő vágányra. Az ő munkájának köszönhető, hogy a vonatok nem ütköznek össze. A mozdonyvezető viszi a szerelvényt az egyik pályaudvarról a másikra. Ő a felelős az utasok biztonságáért. A vezetőfülkében ülve figyeli a jelzéseket a sínek mentén. Az újabb vonatokban biztonsági rendszer segíti a munkáját.
24
Vonat nyerít valahol, lovasfogat zakatol. Fut a vonat havas úton, fut a fogat a vas-úton. Veress Miklós
Kaszás Zénó 2. osztály Ada
25
A makrancos vasúti kocsi Kattogva, zakatolva robogott végig a gyorsvonat a csillogó sínpáron; zöld erdők, zöld mezők, kék tavak mellett. Elöl fújtatott a kormos, olajos, füstöt okádó mozdony, s úgy szaladtak nyomában a vasúti kocsik, mint kiscsibék a kotlós után. – Sssürgőss, sssürgőss, sssürgőss – susogták a réten a fűszálak, s integettek. – Ssssietőss, ssssietőss, ssssietőss – susogták a bokrok vesszei, s lengedeztek. – Trak-kat-kat, trak-katkat, száguldok, elhagylak! – így kattogott vissza nekik a mozdony is meg a sok vasúti kocsi is, mind szépen, egy ütemre. Hanem valahol a vonat végén barátságtalanul a zörgött, zörömbölt valami. – Nem jár-ja, annyit mondok, nem-tűröm, kijelentem, til-ta-ko-zom... Ki zörgött, mi zörömbölt? Hát a vonat végén a legeslegutolsó vasúti kocsi. Ragyogó, csillo-
26
gó alkotmány volt az, alig egy-két hete, hogy megszületett, azazhogy kikerült a gyárból. Minden ízében fénylett, csillogott, s újdonatúj kék bársonyruhát hordott, nem, nem kívül, hanem belül, mert hogy kék bársonnyal voltak bevonva az ülései. Hát ez a fiatal tacskó kocsi dörmögött elégedetlenül. Az előtte zörgő idősebb társa rá is dörrent: – Tacs-kó! Tacs-kó! Elhallgass! – Nem hallgatok! – feleselt az újdonatúj, első osztályú, párnás vasúti
kocsi. – Igenis, nem hallgatok! Nézzétek, milyen csúf, kormos, olajos, füstös jószág vezet minket! Fekete szörnyeteg. Milyen jogon halad ő mindig elöl? Szebb vagyok, csillogóbb vagyok, ragyogóbb vagyok, mégis utolsóként kullogok. Ez nem járja, ez igazságtalanság! – Tacs-kó, tacs-kó – intette öregebb társa –, te még nem érted ezt. Jobb lesz, ha csöndben maradsz, és végzed a munkádat. – De nem maradok csöndben – makrancoskodott az újdonatúj, első osztályú, kékruhás vasúti
Kerekes Dávid, 2. osztály, Bácsfeketehegy
kocsi. – Elvégre mégiscsak másként festene ez a vonat, ha én, a csinos, újdonatúj jószág robognék elöl, nem pedig az a rút, pöfögő, fekete szerzet. Hiszen rosszul lesz az ember, azaz a vasúti kocsi, ha csak rája néz. Én bizony torkig vagyok vele. Nem kullogok mögötte többé. Én akarok elöl futni. Hanem hiába beszélt, kotyogott, zörömbölt, társai rá se hederítettek, s még idős fivére sem válaszolt neki. – Állj! Megállj! Álljatok meg! – csikorogta a vasúti kocsi. – Megállás! Én megyek előre.
– Trak-kat-kat, trak-katkat, száguldok, itt hagylak! – így kattogott feleletül a mozdony meg a sok vasúti kocsi, mind szépen, egy ütemre. – Hát én pedig egy tapodtat sem gurulok tovább – csikorogta a makrancos vasúti kocsi. – Én vagyok a legszebb, én vagyok a legragyogóbb, én vagyok a legújabb, engem illet meg az első hely. S mivelhogy társai továbbra sem ügyeltek a szavára, mind a nyolc kerekét nekifeszítette nagy mérgesen a sínnek. Éktelen zörgés, ropogás, csikorgás, sivítás támadt, ahogy a kerekek nekisúr-
Fercsik Imre, 5. osztály, Péterréve
lódtak a fényes síneknek. A vonat nagyot zökkenve megállt. Az újdonatúj vasúti kocsi elégedetten tekintett végig a vonaton. Azt gondolta magában, hogy ilyenkor, amikor áll a vonat, egészen úgy fest a dolog, mintha ő lenne elöl és nem a mozdony, az a kormos, füstös, olajos, fekete szörnyeteg. Elvégre nemcsak a botnak van két vége, hanem a vonatnak is. És az egyik vége – ő maga. Elégedettsége büszkeséggé vált, amikor látta, hogy a mozdonyról leugrik a gépész, a fűtő, a kocsikról leugrálnak a kalauzok, s valamennyien feléje sietnek. „Értem jönnek! Hozzám sietnek! – gondolta iszonyú büszkén. – Végre észrevettek, végre felismerték, hogy engem illet az első hely. Ezért jön a sok kalauz, a gépész meg a fűtő. De őket nem szeretem. A gépész olajos, a fűtő kormos. Ők ketten csak maradjanak a fekete szörnyetegen. És az kullogjon ezentúl leghátul, mivelhogy mától kezdve
27
Jelképfonal
A makrancos vasúti kocsi én vagyok az első. És ez így van rendjén.” Az érkezők szemügyre vették a makrancos vasúti kocsit, amely kihúzta a derekát, mintha nyársat nyelt volna, s csak úgy feszített éktelen dölyfösen. A gépész meg lehajolt, a kerekek közé nézett, azután felegyenesedett s kijelentette: – Rosszak a fékek. Ki kell tolatni a kitérővágányra. Holnap majd érte küldünk... Félre is állították az újdonatúj, ragyogó első osztályú vasúti kocsit a kitérővágányra. Ő ugyan nem értette pontosan, miért teszik ezt vele, de azért gúnyosan vigyorgott magában, amint elgondolta, hogy elámulnak majd valamennyien, ha egyszer csak megindul majd ő, a szépséges szép, újdonatúj, első osztályú vasúti kocsi, s valamennyiüket faképnél hagyja a kormos, olajos, füstös, fekete szörnyeteggel egyetemben. Amint ezt elgondolta, éles fütty hallatszott. A
28
vonat sietve elindult, hogy behozza a késést. – Trak-kat-kat, trak-kakat, száguldok, itt hagylak – így kattogott a mozdony meg a sok vasúti kocsi, mind szépen, egy ütemre. – No most! – biztatta magát a kitérővágányon az újdonatúj, első osztályú vasúti kocsi. – No most! Hó-rukk! Egy-kettő-hááárom! Induljunk! Nekifohászkodott. Minden erejét megfeszítette. Elrugaszkodott. De hasztalan. Bárhogy erőlködött, nem mozdult helyéből. – Nem értem – motyogta kétségbeesve –, nem értem.
Hiszen az előbb még oly pompásan röpültem. Kerekeim sebesen pörögtek. Keréktalpaim csattogtak. Most meg... Nem értem. Ostobán meredt a távolba, a vonat után, amely már messze járt. S az elején, a vonat élén ott füstölgött, pöfögött a mozdony. S a makrancos vasúti kocsi még mindig nem érte fel ésszel, hogy bármily füstös, kormos és olajos a fekete mozdony, nélküle a legszebb, leragyogóbb, legcsillogóbb, legújabb első osztályú vasúti kocsi sem tud elindulni. Hárs László
Vadóc Áron, 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
1
3
3
6
7
4
6
7
3
3
4
3
2
4
5
8
6
2
1
3
2
2
2
8
2
7
5
1
2
3
7
2
4
8
8
3
3
8
1
3
2
7
4
3
4
1
7
5
6
7
6
7
3
2
6
4
5
5
4
1
3
5
8
4
6
7
1
8
6
2
2
6
6
1
1
7
4
4
5
1
5
2
5
7
5
4
1
2
8
3
5
5
5
4
5
8
5
7
6
4
Találd meg az utat az egyik csillagtól a másikig! Mindig csak az egymás melletti mezőket veheted igénybe (átlósan meg haladhatsz). Olyan mezőkre léphetsz tovább, amelyiknek a jele vagy a száma azonos azzal, amelyiken éppen állsz.
29
Mozdonyos mese Barni nagyon, de nagyon szerette a mozdonyokat. Szeretett mozdonyt rajzolni, mozdonyos képet nézni, mozdonyos mesét hallgatni, és mozdonyokkal álmodni. Eldöntötte, hogy ha nagy lesz, ő is mozdonyvezető lesz. Történt egyszer, hogy Apa meg Barni hamarabb mentek ki Anya elé az állomásra, hogy bámészkodjanak egy kicsit. De a vonatok mind délutáni álmukat aludták. Egy mozdony volt csak ébren, aki előbb balról jobbra, később jobbról balra ment át az állomáson, végül két rövidet füttyentett, és megállt Barniék előtt. Hatalmas kerekei, nagy rugói voltak, a motorja pedig úgy dübörgött, hogy Barni nem is merte elengedni Apa kezét. A
mozdonyvezető bácsi köszönt Apának, és elkezdtek beszélgetni. Barni beláthatott a fülkébe. Nagyon sok gomb és fogantyú volt benne, de kormánykerék sehol sem volt. – Akkor vajon hogy irányítják ezt a nagy mozdonyt? – gondolkozott. Be szeretett volna nézni jobban, de hát még kicsi volt, a mozdony pedig nagy, és rettenetesen hangos. Ekkor Apa hirtelen felemelte Barnit. – Gyere, nézd meg belülről! – mondta Apa, és már repítette volna a mozdony felé. – Nem, nem! – kiáltott Barni. És úgy átölelte Apa nyakát, hogy Apa köhögni kezdett. Apa megsimogatta a fejét, úgy biztatta:
Zámbó Dominik, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
30
– A mozdonyvezető bácsi megengedi. – De a mozdony megharagszik, ha fel ülök! – súgta Barni. – Barni, ez a mozdony egy cseppet sem haragszik, és nem is örül. Ez egy gép, szót fogad annak, aki vezeti – magyarázta Apa. A mozdonyvezető megnyomta kétszer a sípot. A vidám füttyszóra Barni felkapta a fejét. – Mit mondott a mozdony? – Azt hiszem, azt mondta, hogy felülhetsz – mosolygott Apa. – De azt is mondta, hogy te is fel kell, hogy szállj velem, Apa – toldotta meg Barni. Így együtt szálltak fel a mozdonyra. A mozdonyvezető bácsi megfordult, és beült a másik irányba egy másik székre. Itt is ugyanolyan karok és fogantyúk voltak,
mint a túlsó végén, sőt ugyanolyan síp is. Ez bizony olyan mozdony volt, ami mindkét irányba tudott menni! A mozdonyvezető bácsi most az ölébe ültette Barnit, és együtt nyomták a kart, ami elindította a mozdonyt. Barni nagyon óvatosan fogta, nehogy lecsússzon a mozdony a sínekről. A vezető bácsi rátette Barni kezét a sípra. – Nyomd meg nyugodtan, hadd sípoljon a mozdony! Nyomjad csak! Barni csak egy kicsit nyomta meg a sípot, nem akarta felébreszteni az alvó mozdonyokat. Aztán együtt meghúzták a féket, és a mozdony megállt. Volt mit mesélni Anyának, aki az elején nem is tudta elképzelni, hogy Barni igazi mozdonyt vezetett. Csak akkor kezdte elhinni, amikor Barni intett a mozdonynak, az pedig barátságosan visszasípolt. Zágoni Balázs
Szűcs Lili, 3. osztály, Emlékiskola, Zenta
31
Szórejtegető Húzd ki a betűhalmazból az alatta látható tárgyak és élőlények nevének betűit! Ha mindet aláhúztad, a megmaradt három betűből egy szót állíthatsz össze.
Mini szókereső Keresd meg a felsorolt járműneveket az ábrában! Vízszintes, függőleges és átlós irányban is érdemes kutakodnod.
A Mikulás már javában viszi a gyerekeknek az ajándékokat, de útközben elhagyta a kesztyűjét. Segíts neki megtalálni, mielőtt megfázik szegény!
32
T
A
N
O
V
A
S
K
I
R
X
P
E
E
J
I
G
N
I
D
É
P
U
O
C
Csiribí-csiribá Csiribí-csiribá, varázsold bele az ábra körül látható számokat az üres mezőkbe úgy, hogy minden sorban, oszlopban, illetve a két átlóban a számok összege 27 legyen! Ugye, sikerült?
COUPÉ, DINGI, JEEP, KENU, RIKSA, TAXI, VONAT
33
Rejtőzzünk el, jön a tél!
Barkács
Baba kukoricacsuhéból
Az alábbi rajzok mindegyikén három állat van, de búvóhely csak egy. Vajon melyik állat fog odahúzódni a hideg elől?
A nagymamáink kedvenc gyermekkori játékával ismertetünk meg benneteket. Anyagszükséglete: kukoricacsuhé, víz. Elkészítése: a kiszárított csuhét beáztatjuk, majd ha megfelelően formálhatóvá válik, lecsepegtetjük. Megfelelő gömbölyítéssel a nedves, puha csuhé felső részéből alakítsuk ki a fejet! A nyakrésznél vékony csuhédarabbal kössük meg! Ezután az egészen vékonyra tépett, hasított csuhészálakat fonjuk össze! Ezt vállmagasságban bújtassuk be két csuhéréteg közé! A derekánál kössük össze! Két hosszúkás darabból alakítsuk ki a köpenyt, illetve a ruha felső részét! Elöl a kezek alatt fűzzük át, és kössünk rá övet!
34
A hajat készíthetjük száraz fűből, amit a fejre erősítünk ragasztással. Száradás után a csuhé alsó részét vágjuk egyenesre, hogy a báb stabilan álljon.
Hagyományápoláson történt Hagyományápolási órára bejött öt nagymama, hogy csutkababát készítsünk. Összegyűrtünk egy törlőkendőt, beborítottuk kukoricacsuhéval, s ebből lett a feje. A teste csutka volt. Szoknyát, ruhát is csináltunk neki. A játékokat óra végén kiállítottuk. A nagymamáktól utána pattogatott kukoricát kaptunk. Fehér Noémi, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
35
Karácsonyi varázslat
Óvári Anita 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Spasić Nikola 3. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Dobó Dorka 2. osztály, Királyhalom
Fésűs Teodóra 1. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Kiss Klaudia 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Mészáros Dzsina 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
