2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. decmber
Lelkinap November 14-én megrendezésre került Bátor Botond pálos atya vezetésével plébániánk őszi lelki napja. Corona Bamberg szerzetes nővér „Az emberség ára” című könyve alapján délelőtt kettő, délután egy előadást hallgathattunk meg a korai keresztény remeték és szerzetesek tanításaiból, amelyek a mai korban is aktuális iránymutatással szolgálhatnak számunkra. Fontos a gondolatainkkal tisztában lenni, a „szellemek megkülönböztetésére” törekedni. Ez a jó és a rossz vágyak közötti különbségtételt jelenti. A jó gondolatok békességet szülnek bennünk, a rossz gondolatok (pl. megbántás) nyugtalanságot, zaklatottságot okoznak. Fontos, hogy az élethez hogyan viszonyulunk. „Keserves” életet okoz, ha az életet birtokolni akarjuk. Elvárásaink vannak az élettel szemben, amelyekhez ragaszkodunk, amelyek beteljesülésének hiánya csalódáshoz vezethet. Nem az a lényeg, hogy mi mit várunk az élettől, hanem, hogy az élet mit vár tőlünk. Hogyan tudunk ennek megfelelni. Aki boldogtalan, az csak az élet sötét oldalát látja. Ha nehézségeink adódnak az életben, imával, gondjaink, szenvedéseink felajánlásával tudjuk életünket gyümölcsözővé tenni, így tudunk Istennel együttműködővé lenni. Rossz gondolatainkat ki kell irtani magunkból. Törekedjünk arra, hogy „szenvedés” közben is tudjunk adni. Környezetünk jól érezze magát, ne esetleges gondjainkat, sebzettségeinket sugározzuk. Amikor sebeinkhez állandóan visszatérünk, ezzel bezárkózunk problémáinkba. Sebeink nem azért vannak, hogy bezárjanak, hanem, hogy megnyissanak mások felé. Sebeink életünk kincsesbányái lehetnek, ha Isten felé fordítjuk arcunkat, általuk irgalmasabbak tudunk lenni. A feltámadt Krisztus megdicsőült testén is megmaradtak a sebek. Nekünk is vannak sebeink, amelyek megmaradtak. Tudomásul kell vennünk ezeket a megmaradt sebeket is. A megbántásból megmaradt sebeink esetén fontos a szívből jövő megbocsátás, amelynek döntésnek kell lennie részünkről. Lényeges, hogy a megbocsátás után már ne rágódjunk a sérelmen, és másoknak se beszéljünk róla. Kérni kell Istentől, hogy gyógyítsa be sebeinket, vagy tanítson meg együtt élni velük. Fel kell ismerni a kísértéseket. Ha döntésünk után azzal ellentétes gondolataink jönnek, nem szabad foglalkoznunk velük. A sivatagi atyák tanácsai szerint tudomásul kell vennünk, hogy a rossz gondolatok olyanok, mint a szél, ha akarnak, akkor jöhetnek. Nekünk ezeket el kell eresztenünk és nem foglalkozni velük. Mindenkiben negatív és pozitív gondolatok harca folyik, és az, hogy melyik fog győzni, attól függ, melyiket tápláljuk magunkban. Szabaddá kell tennünk magunkat a jóra. Tudnunk kell, hogy értékesek vagyunk. Aki értékeli önmagát, az másokat is tud értékelni. Mit jelent értékesnek lenni? Isten akarata, hogy legyek, ez az értékességem. Meg kell tanulnunk önmagunk szeretetét. Isten szeretete által meg kell tudni szelídíteni a bennünk lévő „vadakat”. Például Isten szeretetéből lehet nem indulatosnak lenni. Az imádság fontossága. Az imádság hatása, hogy növekszik bennünk a szeretet képessége, hogy a másiknak még a lehetetlenségeit is egyre inkább elfogadjuk. Az ismétlődő imádságok (Jézus-ima, rózsafüzér) szemlélődésbe visznek át. Amikor imádkozunk, mi magunk is változunk. Az előadásokat egy jó hangulatú ebéd követte. Délután szentségimádáson vettünk részt, majd a záró mise következett, amelyben hálát adhattunk a nap folyamán kapott hasznos gondolatokért. Kérhettük a Szentlélek ajándékát, hogy az együtt töltött nap után mind többen és többet tapasztaljuk meg a „lelki szabadságot”. Elsősorban önmagunkhoz, Istenhez, és másokhoz fűződő kapcsolatainkban. (Szabó Csilla)
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. decmber
A „Teréz-misszió” alapításának megrendítő története A november 8-i püspöki vizitáció alkalmával, ahol bemutatkoztak a plébániai csoportok röviden, elhangzott a „Teréz-misszió” alapításának története. A bemutatkozások végén elhangzott egy kérés, hogy jó lenne teljes terjedelmében a Harangszóban leközölni, annyira érdekes és megrendítő ez a történet. A kérésnek itt szeretnék eleget tenni, és közreadom a „Teréz-missziót” megalapító és ma is vezető Bruno Thévenin atya tanúságtételét: Az eset a kis francia városkában, Lisieux-ben történt, ahol a karmeliták kolostorában élt a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nővér. A „Teréz-misszó” gondolata egy gyermektelen asszony szívében született meg, akit Louise Charles-nak hívtak. Több mint húsz évvel ezelőtt (kb. 1975-ben) egy napon Charles asszony levelet írt Lisieux püspökének: „Kegyelmes Uram! Házasságom során nem született gyermekem, pedig mindig arra vágytam, hogy pap fiam legyen. Kérem, nevezze meg az egyik papját, és én ígérem, hogy életem végéig minden nap imádkozom érte.” A püspök így válaszolt: „Asszonyom! Imádkozzon egy papnövendékért, hogy pap váljon belőle. A diszkréció miatt csak a keresztnevet adom meg: Bruno. Azért, amit az Egyházért tesz, fogadja atyai áldásomat!” Charles asszony megtartotta ígéretét. Eközben – folytatta P. Thévenin – elvégeztem a papi szemináriumot, és Kis Szent Teréz születésének századik évfordulóján pappá szenteltek. Első szolgálati helyem a Lisieux-i plébánia volt. Egy év múlva rövid zarándoklatra mentem Ars-ba Vianney Szent János tiszteletére, aki minden pap példaképe. Amikor visszatértem, senkit sem találtam a plébánián. A sekrestyés és a kántor elment, a plébános egy cédulát hagyott: „három nap múlva jövök”. Soha nem tért vissza. Egyedül maradtam tízezer hívővel és több száz hittanossal. Minden munkát nekem kellett végezni a templomban és a plébánián is. Az egyik hívő javasolta, hogy kérdezzek meg egy hölgyet, aki mindig ott marad imádkozni. Odaléptem az asszonyhoz, és elmondtam neki gondjaimat. Megkérdeztem, tudna-e segíteni. Ő örömmel elfogadta, így mellettem maradt a plébánián. Ő volt Charles asszony. Valamivel később Charles asszony megtudta a nevemet, és érdeklődött, volt-e még másik Bruno nevű papnövendék. Nem volt. Így tudtam meg, hogy Charles asszony már nyolc éve imádkozik értem. Rájöttem, hogy ez az eset az ég sugallatára történt, meg kell szervezni a papokért való imádkozást. A Gyermek Jézusról nevezett Kis Szent Teréz már gyerekkorom óta jelen volt életemben. Születésének századik évfordulóján szenteltek pappá, Lisieux-ben élt Charles asszony, aki imádkozott értem, Lisieux-ben kaptam plébániát. Meggyőződésem, hogy Charles asszony ugyanazt tette értem, amit Kis Szent Teréz tett a Kármelben. Ő két misszionáriusért is imádkozott. Megszületett bennem az ötlet: mozgósítsuk a híveket, imádkozzanak a papokért! Az öregek otthonában élő idős emberek, gyermekek, hívek. Úgy tűnt, megtaláltam Terézke „kis útját”. Elhatároztam, missziót alapítok, a „Teréz-missziót”. Meghatároztuk a kánoni statútumot, rávilágítottunk társulásunk karizmájára, a tevékenység céljára, módjára. Lisieux püspöke, Guy Gaucher elismerte és megáldotta a Missziót. Úgy gondolom, hogy a „Teréz-misszió” áldás a katolikus egyház számára. Hiszem, hogy Szent Teréz is ezt akarná. Ő mondta: „azért jöttem a Kármelbe, hogy megmentsem a bűnösöket, és imádkozzam a papokért”. Mi a „Teréz-misszió” célja? A papság az egyház szíve. Ezért szeretettel, figyelmességgel kell őket körülvenni. Ők szolgáltatják ki nekünk a szentségeket. A mi Missziónk alázatos imával védőpajzsot von minden pap köré. Az imádság a mi legerősebb fegyverünk. Szerintem jó, ha a pap tudja, hogy valaki érte imádkozik. Jó, ha a hívek megköszönik Istennek, hogy papokkal ajándékozza meg őket. (Hatásné Anikó)
„Mária segíts!...” – Kegyhelyek: Csíksomlyó
Már a név említése is megborzongatja az ember lelkét. Vagy azért, mert az ottani szép emlékek újból előjönnek, vagy azért, mert a lélek szeretne eljutni a „minden magyar kegyhelyéhez”. Zarándokoljunk el az ősi kegyhelyhez, és éljük át együtt a történéseket. 1567-ben János Zsigmond a csíki székelyeket át akarta téríttetni az unitárius hitre. A székelyek megtartották hitüket, ezért erőszakhoz folyamodtak, sereget gyűjtöttek, és pünkösd előtti szombaton akartak győzedelmeskedni, amikor a férfiak a mezőn dolgoznak, és csak az asszonyok és gyermekek készülnek otthon az ünnepre. A gyergyóalfalusi István plébánosnak tudomására jutott ez a terv, értesítette a férfiakat, és együtt, Szűz Mária segítségét kérve indultak a Hargitára. A Tolvajos hágón fényes győzelmet arattak, majd az eléjük siető asszonyokkal és gyermekekkel együtt vonultak a kegytemplomba, hálát adni a Szent Szűznek. Azóta mindig a gyergyóalfalusi pap vezeti elsőnek a keresztaljákat a Szűzanyához. A pünkösdi búcsú napján – szombaton – már reggel minden úton a zarándokok ezreit látni, mindenki Somlyóra, a nyeregbe igyekszik. A búcsúi szentmisét szinte mindenki látta már a TV-n keresztül. Az igazi csodát ott éljük át, amikor a világ sok tájáról ideérkezett több százezer ember mind egy nyelven, együtt énekli a szebbnél szebb Himnuszokat. A kegytemplomban mindenkit vár a Csodatévő Szent Szűz. Szobra 2,27 méter magas, fából készült. 1661-ben a leégett templomból csak a Szűzanya szobra maradt sértetlen. A tatár vezér el akarta rabolni a szobrot, de olyan nehéz lett, hogy nyolc ökör nem bírta elvontatni. A tatár vezér mérgében kardjával rávágott a szobor arcára, nyakára, a sérülések most is láthatók. A századok során a kegyszoborral sok csoda történt. Régi szokás, hogy a zarándokok megsimogatják a szobor lábát, hozzáérintik kegytárgyaikat, így esdekelnek az Istenanya áldásáért. Délután a fiatalok előadásában látott Csíksomlyói Passió teljesen újszerű élmény. Fentről, a hegyoldalból indul Jézus szamárháton, körülötte a dicsőítők ünneplő sokasága. A Hármashalom oltár volt elitélésének, induló keresztútjának helyszíne. Innen indult el felfelé a hegyoldalban a keresztet vivő Jézus. Sorban történtek a keresztút eseményei, majd legfelül a Golgotán a keresztre feszítés. A keresztről levett, fehér lepelbe takart testet a vállukon hozták le, és a Hármashalom oltár egyik ajtaja takarta Jézus sírját. Itt jelent meg a feltámadt Jézus. Ahogy esteledett, többen is sátrat vertek, mások a templomban virrasztottak éjszaka, vagy Csobotfalvára (a kegytemplom
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. decmber
mögötti városrészbe) igyekeztek, hogy a fiatalokkal részt vegyenek a Pünkösdi Ifjúsági Találkozón. A kb. 250 fiatallal élmény volt együtt lenni: fegyelmezettségükben, imáikban, énekeikben, szentségimádásukban, könyörgésükben, természetes közvetlenségükben. Innen 3 órakor indult a gyertyás menet a Kissomlyó hegyéhez, melynek aljáról a meredek hegyoldalban – a Jézus hágón – keresztutat jártunk. A kemény terepen feljutva felértünk a 834 méter magasan lévő Salvator-kápolnához, itt szentmise kezdődött a fiataloknak. Hajnali 5 óra! Nemsokára kel fel a Nap! Átsétálva a „nyeregre” barátságos kép fogadott minket. Körbe-körbe legalább 15 tábortűz lobogott a lassan derengő ég alatt, az álmosabbak még a földön hálózsákokban aludtak, az éberebbek készülődtek a napfelkeltére. „Kelet irányába” rendeződtünk, innen, a Pusztinából jött moldvai csángó gyermekek, onnan Dévai Nagy Kamilla fiataljai, mögöttünk az összegyűlt csángó magyarok éneke hallatszott. A felkelő Napban is a Szűzanyát, majd Pünkösd ünnepét köszöntötték. Eközben a horizont felett – a felhők mögül – egyre növekvő fényudvarával új Nap köszöntötte Teremtőjét. Igencsak szaporázni kellett a lépteinket lefelé a hegyről, hogy elérjük a PÜNKÖSD reggelén 7 órakor kezdődő szentmisét. Az idő kíméletlenül halad előre. Búcsúzni kell. A templom előtt felsorakozva, indulásra készen több csoport is várakozott. Hangosbemondón tudatták, hogy a nyitott templomajtó előtt melyik keresztalj áll, éppen szemben a Szűzanyával. Pár mondat kíséretében – Mária oltalmába ajánlva – útra bocsátották őket. A zászlóvivők – tiszteletük jeléül – meghajtották zászlóikat, majd visszaindultak falvaikba. A messziről jött, több 10 km-t is gyalogló, egész éjszakán át virrasztó zarándokok fáradtan, de könnyű szívvel, megtisztult lélekkel indultak szeretteikhez. Az ősi énekkel köszönjünk el a Szűzanyától: Ó én édes jó Istenem, oltalmazóm segedelmem Vándorlásban reménységem, ínségemben lágy kenyerem. Vándorfecske sebes szárnyát, vándorlegény vándorbotját Vándorszékely reménységét, Jézus áldd meg Erdély földjét. Vándorfecske hazatalál, édesanyja fészkére száll Hazamegyünk, megáld majd a csíksomlyói Szűz Mária! Tudjuk, hogy a csíksomlyói Szűzanya mindig hazavárja gyermekeit! Tiszta szívből kívánom, hogy mindnyájan átéljük a „hazatalálás” örömteli érzését! (Kulcsárné Jutka)
Számok a Bibliában 4. rész (folytatás) Számokat keresünk a Bibliában, hogy jobban megértsük a Szentírást. Az előzőekben már az 1, 2, 3, 4 és 7 számokkal találkoztunk. Most nézzük a tízes számot. TÍZ. Ennek a számnak különös súlya van. Nagy jelentőségű eseményekhez, kötelezettségekhez, szabályokhoz kapcsolódik. Ránehezedett az emberekre, mint az egyiptomi tíz csapás, vagy a fizetendő tized, vagy a tízparancsolat. Az Úr tíz csapást mért Egyiptomra, hogy a zsidó népet kiszabadítsa a „szolgaság házából”. A víz vérré változott, békák lepték el Egyiptomot, szúnyogok az embereket és az állatokat, bögölyök a házakat. Dögvész pusztította az állatokat, fekélyek lepték el az embereket és az állatokat. Hatalmas jégeső hullott az emberekre, állatokra és a vetésre, sáskák zúdultak a házakra, mezőkre, mindent felfaltak, ami a jégeső után megmaradt. Három napig sötétség borult Egyiptomra. Az emberek és az állatok elsőszülöttei elpusztultak (Kiv 7-11). A Sinai hegyen az Úr két kőtáblára vésve átadta Mózesnek a tízparancsolatot, a vallás és erkölcs törvényeit, az emberek alapvető kötelességeit (Kiv 20,1-17; MTörv 5,621). Az Úr Mózes tudomására hozta: „A föld minden tizede: mind a szántóföld terméséből, mind a fák gyümölcséből az Urat illeti. A szarvasmarha és a juh, kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni…” (Lev 27,30). Dávid három bátyja Saul seregében a filiszteusok ellen harcolt. Az apjuk, Izáj, elküldte Dávidot, hogy ennivalót vigyen testvéreinek: pörkölt gabonát és tíz kenyeret. Érdekes, hogy a tíz kenyér nem egykönnyen osztható három felé. Dávid még tíz sajtot is vitt a parancsnokoknak (1Szám
17,13). Jézus példabeszédeiben többször előfordult a tízes szám, de ott is inkább gondot, problémát és kudarcot közvetít. Egy asszony tíz drachmájából az elveszett egyet keresi, megtalálásának annyira örül, hogy ünnepelni összehívja barátnőit és szomszédait (Lk 15,8). Egy külföldre készülő ember, aki királyságot akart magának szerezni, szolgáinak tíz mínát adott, hogy gazdálkodjanak vele, míg ő távol van (Lk 19,13). Tíz szűz várja a vőlegényt az esküvőre. Elébe mentek, de közülük csak öt volt okos és vitt magával olajat is a lámpájába. Mire a másik ötnek is sikerült olajat kerítenie, az esküvő elkezdődött, a kaput bezárták (Mt 25,1-13). Szent Pál felsorolja mindazokat a gonoszokat, akik nem öröklik Isten országát: a tisztátalanok, a bálványimádók, a házasságtörők, a kéjencek, a kicsapongók, a tolvajok, a kapzsik, a részegek, az átkozódok és a rablók (1Kor 6,9). Ezek éppen tízen vannak. Tíz szarva és hét feje van a Jelenések Könyve három vadállatának, a vörös sárkánynak (Jel 12,3), a tengeri vadállatnak (Jel 13,1) és a pusztai skarlátvörös vadállatnak (Jel 17,3). Nehéz elképzelni a hét fejen a tíz szarvat. A vadállatok Jézust akarják utánozni. A Báránynak ugyanis hét szarva és hét szeme van (Jel 5,6), a hatalom és a tudás teljessége. TIZENKETTŐ. Nagy jelentőségű szám, hiánytalanságot, teljességet, befejezettséget jelöl. Tizenkét testvér, Jakab fiai (Ter 35,22), a zsidó nép tizenkét ősatyja, leszármazottai a tizenkét törzs, egy nagy nemzet, Izrael megalapítói. Jézus tizenkét apostolt választott maga mellé (Mt 10,2). Ők lettek a kereszténység elterjesztői. A tizenkét ősatya és a tizenkét apostol a Báránnyal együtt Isten trónja körül ülnek (Jel 5,8).
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
A tizenkét apostol mint tizenkét csillag jelenik meg a Napba öltözött asszony, Szűz Mária koronájában (Jel 12,1). A Jelenések Könyve utolsó nagy látomása bemutatja az új eget és az új földet. Ennek befejezettségét, tökéletességét a sokszor előforduló tizenkettes szám jelzi. Az új Jeruzsálem a mennyből, az Istentől szállt alá, felékesítve, mint egy menyasszony. Alapja négyzet alakú. A négy 12x12, azaz 144 könyök hosszú falán a négy égtáj felé három-három, összesen tizenkét kapu volt. A kapuk fölött tizenkét angyal volt, Izrael tizenkét törzsének a nevével. A város falának tizenkét alapkövén a tizenkét apostol neve volt látható. A város falait tizenkétféle drágakő díszítette (Jel 21,9-27). Ez az égből alászállt Jeruzsálem az Úr és a Bárány temploma. A trónból fakad az Élet folyója. Az utcák közepén és a folyó két partján az élet fái nőnek. Évente tizenkétszer teremnek gyümölcsöt. Leveleiknek gyógyító erejük van. A várost Isten fénye ragyogja be, nem kell sem lámpa, sem a Nap világa (Jel 22,1-5). Visszatérve az Újszövetségre, az első kenyérszaporításnál, miután a nép jóllakott, tizenkét kosár maradékot szedtek össze (Mt 14,20). Megjegyezzük, hogy a második kenyérszaporításnál hét kosár maradék volt, ami szintén szent szám (Mt 15,37). NEGYVEN. A negyvenes szám mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben elsősorban időtartamokat jelölt. Amikor az Úr látta az emberek gonoszságát, megbánta, hogy embert teremtett a földön. Hogy eltöröljön minden lényt, amit alkotott, negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátott a földre (Ter 7,4). Mózes minden törzsből egy hírszerzőt küldött az Ígéret Földjére, hogy kikémleljék az ott lakók erejét és a föld termékenységét. Amikor visszatértek, a hírszerzők közül tíz állította: „Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni, erősebbek, mint mi vagyunk” (Szám 13,31). Erre lázadás tört ki: „Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket?” – kérdezték. Vissza akartak menni Egyiptomba. Az Úr megharagudott: „Meddig akar még ez a nép gyalázni, meddig nem hisz nekem…” Pestissel akarta sújtani őket. Mózes könyörgésére megkönyörült a népen, de a büntetés nem maradt el. Negyven évig fognak bolyongani a pusztában, annyi évig, ahány napot a hírszerzők az Ígéret Földjén töltöttek. Azok, akik lázadoztak, a húsz évnél idősebbek, nem jutnak el az Ígéret Földjére, testüket elnyeli a puszta (Szám 14,11-35). A negyvenes időtartamokra további példák: Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a Sinai hegyen, hogy átvegye a két kőtáblát a törvénnyel és a parancsolatokkal (Kiv 24,12-18; 34,28). A királyok előtt bírák kormányozták Izrael népét, vezették a háborúkat. Isten választotta ki őket. Isten lelke rászállt egy arra való emberre, aki aztán Izrael bírája lett. Otniel, Kenáz fia (Bir 3,11) és Gedeon, Joás fia (Bir 8,28) bíráskodása alatt negyven esztendeig nyugalom volt az országban. A nép fiai azt tették, ami gonosznak számított az Úr szemében. Ezért az Úr negyven esztendeig a filiszteusok kezébe adta őket (Bir 13,1). Ekkor született Sámson, akit az Úr kiválasztott templomi szolgálatra. Az Úr nazirja lett. Borotva nem érinthette fejét. Hatalmas erejével több csodálatos tettet hajtott végre.
2014. decmber
Puszta kézzel széttépte a rátámadó oroszlánt (Bir 14,6), megölt harminc filiszteust (Bir 14,19), felégette a filiszteusok vetését (Bir 15,4), egy szamár állkapcsával agyonvert ezer filiszteust (Bir 15,15). Elvesztette erejét, mert szeretőjének, Delilának elárulta nazireusi fogadalmát. Delila álmában levágta haját, és a filiszteusok kezére adta. Azok megvakították, és malmot hajtattak vele. A filiszteusok Dágonnak, az istenüknek emlékünnepére elvitték Sámsont, hogy mulattassa őket. Egy kisfiúval Sámson az épületet tartó két oszlophoz vezettette magát. Azokat átölelve az Úrhoz fohászkodott, hogy most az egyszer adja vissza az erejét. Az Úr meghallgatta könyörgését, erejét visszanyerve Sámson kidöntötte az oszlopokat. A leomló épület romjai alatt pusztultak el a filiszteusok fejedelmei és az ünneplő tömeg. Velük együtt vesztette életét Sámson is (Bir 6,25). Izrael sokat viaskodott a filiszteusokkal, akik tőlük nyugatra, a Földközi tenger partvidékén éltek. Amikor Saul király és Izrael fiai a Terebint-völgyben szembeszálltak a filiszteusokkal, előlépett egy Gátból való, Góliát nevű filiszteus harcos, és párviadalra hívta az izraelita harcosokat. Amikor Góliát már negyven napon át reggel és este kiállt, és gyalázta a zsidó harcosokat, érkezett a táborba Dávid. Ennivalót hozott három bátyjának, akik a seregben harcoltak. Megtudván, hogy eddig még senki nem jelentkezett a párviadalra, elhatározta, hogy felveszi a harcot Góliáttal. A közeli patakból sima köveket gyűjtött, és kiállt Góliát ellen. A Seregek Urának nevében a parittyájából kilőtt kő homlokon találta Góliátot, aki arcra esett. Dávid odaszaladt, rátérdelt a filiszteusra, és kardjával levágta a fejét (1Sám 17,48). Dávid király negyven évig uralkodott (2Sám 5,4), hasonlóképpen fia, Salamon király (1Kir 11,42). Ábrahám fia, Izsák, negyven éves volt, amikor feleségül vette Rebekkát, aki ikreket szült neki: Ézsaut és Jákobot, akikből később két nagy nép ősatyja lett (Ter 25,20). Illés próféta menekülni kényszerült Ácháb király elől. Elvonult a pusztába, lefeküdt egy bokor alá, és a halálra készült. Közben elaludt. Egyszer csak egy angyal érintette meg, és azt mondta: „Kelj fel, és egyél!” Felébredve a fejénél egy sült cipót és egy korsót talált. Miután evett és ivott, újra elaludt. Ekkor az angyal újra megjelent: „Kelj fel, és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út!” Ennek a kenyérnek az erejéből vándorolt negyven napig, hogy az Úr színe elé járuljon a Hóreb hegyén (1Kir 19,1-8). Az Újszövetségben is igen jelentősek a negyven napos időtartamok. Jézus születése után: „Amikor elteltek a tisztulásnak Mózes törvényében megszabott napjai, Jézust felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak” (Lk 2,22). Ez a negyvenedik napon történik, mert Mózes törvénye szerint az az asszony, aki fiút szül, „hét napig tisztátalannak számít… A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét. De ő még harminchárom napig maradjon otthon, hogy megtisztuljon vérétől. Ne érintsen semmit, ami szent…” (Lev 12,1), Jézust megkeresztelése után a Lélek a pusztába vitte, ahol negyven nap és negyven éjjel böjtölt, ahol a sátán megkísértette (Mt 4,2). Jézus feltámadása után negyven napon át megjelent apostolainak, és beszélt nekik Isten országáról (ApCsel 1,3). Bujdosó Ernő
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. decmber
