59. évfolyam • 2011. február • Ára 40 dinár
I SSN 0352 - 6070
9 770352 607004
11002
Köszöntő Meghívlak benneteket egy kék és egy piros világba. És hogy mi minden található egy ilyen fura világban? Sok-sok minden, talán csak a képzelet szabhat határt. Gondolj csak a türkizkék tengerre, a bárányfelhős kék égre, az acélkék locsolókannára, a búzavirág kékjére és a ragyogó világoskék szemekre. És ha piros, ott rikoltanak a piros meggyek a fán, a téglavörös tetőcserepek, a rubinvörös ajkak, kárminpiros rózsák, fagycsípte piros orcák és édes földieprek. Te biztos tudnád még folytatni a sort. Kíváncsian várom, mi mindent találsz még, ami piros, vagy ami kék. A legötletesebb gyűjteményt csokival jutalmazzuk. És ne felejtsétek: január, február, itt a nyár!!! Csilla CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Rajzpályázat – Húsvét – Édesanyám és én – Mit mesélnek a hegyek? – Környezetvédelem – zsebnaptár jár az ötletért. Meseíró pályázat – Elő a mesélő kedvvel, írjatok meséket! Kis mesét, hosszú mesét, nevettetős mesét, vagy félős mesét. A lényeg, hogy te találd ki! Májusban eredményhirdetés: a legjobb 5 meseíró könyvjutalomban részesül.
Bogičević Anna 1. osztály, Ada
A tölgy arany kalapot, a kökény sipkát kapott holdsugárból, és az ég ezüst szemű csillagokból gyűjteményt! Mesebeli erdőmben ajándékot osztanak. Szaladj te is; előttem szedd a táncos lábadat! Ha igyekszel, kakukkszót kaphatsz, és a hidegtől arcodra, orrod hegyére pirosítót! Egyed Emese
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Ajándékosztás
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (31. o.), Belec S. Anikó (3., 11., 12 o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Bordás Győző n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Napról napra a természetben Készülődik a tavasz. Lassan élednek a rügyek. Ilyenkor lehet megfigyelni a fák egyik élősködő növényét, a fehér fagyöngyöt. Ez az akác-, nyár-, hársfán található.
Szólásmondás • Megbecsüli, mint Balázs a hurkát. (Örül valaminek, de nem tud vele mit kezdeni.) • Körmére ég a dolog. (Az utolsó percben csinál valamit.) • Nem ér egy hajítófát sem. (Semmit sem ér.)
A farsangi maszkok A maszkokat különleges események megünneplése alkalmából viselik, mint például az aratás, a fiatal gyerekek felnőtté avatása, esküvő vagy temetés. Jelmezbe bújva a táncosok kiléte rejtve marad a többiek előtt, így teljes mértékben a maszk által ábrázolt lényt személyesítik meg. A farsangi maszkok a tél elűzésére szolgálnak. Az itt látható maszkokat színezd élénk színekkel fantáziád és kedved szerint! Szalay Éva nyomán
Találós kérdések • Akkor víg, ha verik.
• Barlang mélyén alszom télen, nyáron málnán élek. (medve)
• Jégtörő Mátyás, ha jeget nem talál, csinál. (Február 24., Mátyás napja) • Kitapodott a medve, de csak nem jókedve. Kifordult, megfordult, visszalépett, megmordult. (Február 2-án ha a medve meglátja az árnyékát, hosszú lesz a tél.)
• Mikor fekszel, ő akkor kél egyszer egész, máskor meg fél. Nincsen tüze, mégis lámpás, a vándornak szinte áldás. (hold)
Időjóslás
(cimbalom)
Polyák Ákos 5 és fél éves óvodás, Felsőhegy
Mondóka – kiszámoló Kukk kapitány körülkukkant, vár rá a föld minden tája, egész úton meg se mukkan, de sehol sincs a nadrágja. Már mindenütt kereste, én azt mondom, keresd te!
Pósa Gréta 7 éves, Magyarkanizsa
4
5
Az igazi égszínkék
Mészáros Lehel 1. osztály Oromhegyes
Igazán gyönyörű padlás volt! Ide hozta hát Ferkó az igazi égszínkéket, s letelepedett egy gerendára. A poharat a térde közé fogta, és a kék kelyhek nedvét a pohárba facsarta. Ahogy édesanya a fehérneműt csavarja ki, úgy csinálta, gondosan, hogy minden csöpp kijöjjön a virágból.
Ahogy a pohár teli lett, Ferkó mindjárt ki akarta próbálni a festéket, ezért hát felhozta a képet, és hozott egy ecsetet is. A kék folyadékkal megfestette az eget a ház, a kerítés és a fák fölött. Százszor szebb lett, mint a berlini kék. Egészen olyan kék volt, mint az igazi kék. Ferkó örömében fél lá-
bon körülugrálta a nagy ládát, és így kiabált: – Azám, azám! Ez az igazi égszínkék! Azám, azám! Ez az igazi égszínkék! Egyszerre csak meghallotta édesanyja hangját lentről: – Ferkó, merre vagy? Ferkó! Gyere, ki kell hordani a fehérneműt! Ferkó mindent úgy hagyott a ládán, ahogy volt, és gyorsan leszaladt. Nyolc óra is elmúlt már, mire megint hazakerült. A nap már régen leszállt. Anyja a tűzhelynél állt, és a vacsorát főzte. Ferkó észrevétlenül Gábor Jankó 2. osztály Magyarkanizsa
6
Nagy Teodóra 1. osztály Oromhegyes
kiszökött a konyhából, és gyorsan felmászott a padlásra. Alig pillantotta meg Ferkó a ládát, amely mint valami nagy, négyszögletes, fekete kő állt a homályban, meglepetten megállt. Valami finom, kékes-ezüstös fényt látott, olyat, amilyen a fű közt bujkáló szentjánosbogáré. „Talán szentjánosbogarak másztak a képre” – gondolta, és óvatosan a ládához lépett. A kép fölé hajolt. És ekkor csodálatos dolgot pillantott meg. Nem szentjánosbogarak voltak, amik ott vilá-
gítottak. Hanem az ég, amelyet az igazi égszínkékkel festett a képre, időközben besötétedett (mert hát közben este lett), és parányi csillagocskák tündököltek rajta. Jobbra a kerítés fölött föl lehetett ismerni a Göncölszekeret. Csak éppenhogy egészen pirinyó volt. És a ház mögött, éppen a két ké-
mény között, most jött fel a hold. Egészen kicsiny, de igazán világító ezüstholdacska. A ház csöpp ablakai is megcsillantak fényében. Ferkó szíve megdobogott örömében. Részletek Balázs Béla művéből
Bálint Krisztina 1. osztály Oromhegyes
7
A furfangos léggömb Nóri kapott egy léggömböt. Szép kéket. Másodikos bátyja irigyelte. – Te már nagy vagy – mondta a fiúnak édesapa. – A léggömb a kicsiknek való. A fiú megvigasztalódott. – Nekem nyíl való, mert én nagy vagyok és fiú – mondta. – És kipukkasztom vele a léggömböt – gondolta. Alig várta, hogy magukra maradjanak. Nóri, ő meg a léggömb. És persze az íj meg a nyilak. Kimentek az udvarra. Ám a léggömb a szobában maradt. – Hozd ki, játsszál vele – biztatta Nórit a bátyja. Nóri kereste a szobában, de nem találta.
– Elbújt a léggömb – jött ki. Bátyja bosszankodott. Hogy pukkasztja ő ki a léggömböt, ha az elbújt? – Keresd meg. És Nóri kereste. Mama is kereste. Apa is kereste. Végül megtalálták. Az ágy alá bújt. Nóri kiszaladt vele az udvarra. A bátyja is kiszaladt, kereste az íját. Most mindjárt lenyilazza a léggömböt. Ám a léggömb megszökött. Szállni kezdett fölfelé. – Kipukkasztom! – rikkantotta a fiú, de a furfangos léggömb kitért a nyíl elől, és szállt, szállt tovább a magasba, ahol semmiféle nyíl se érhette utol. Nóri tapsolt neki. Fodor Sándor
Andruskó Rebeka 6 éves óvodás Pecesor
8
Szárnybontogató
Kék mesék
Ha én kék lennék, a szobákat, a virágokat, a fákat, a mezőt kékre festeném. Én ettől nagyon boldog és vidám lennék, mert a kék a legszebb szín számomra. A kék szín szép és megnyugtat engem. Apró Noémi, 2. osztály, Ada Ha én kék lennék, a szobát kék ibolyával díszíteném, és a szobát is kékre festeném. Minden szekrényt, széket és asztalt kékre festenék. A szobában minden kék lenne. Még a könyvek is kékek lennének. Az egész ház csupa kék színben pompázna. Csordás Beáta, 2. osztály, Ada A kék szín elment kirándulni. Amerre járt, mindent kékre festett. Így tudjuk, hol járt. Volt az égen, tengeren, még a barcelonai focicsapatot is meglátogatta, ezért van kék szín a mezükben, és ezért szeretem a kéket. Szabó Szabolcs, 2. osztály, Ada
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kék falu. A faluban minden kék volt: a házak, a növények, az állatok és az emberek is. Ebben a faluban mindenki sürgött-forgott. A felnőttek kék gyárakban dolgoztak. A gyerekek kék iskolákban tanultak. Egy szép napon felhúztam a kék ruhámat, és én is oda látogattam. Ott mindent viccesnek láttam, új barátokat találtam. Ha nem hiszed, gyere utánam!
Kiss Boglárka, 2. osztály, Ada
Fehér Noémi, 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
9
Kék mese Sötét éjszaka volt, egészen sötétkék éjszaka. Akkor csöngettek, a csöngetésre kinyílt a szekrényajtó, s kilépett rajta egy igen-igen öreg ember, az állán szép ősz szakállal, az orra alatt gyönyörű hófehér bajusszal, a kezében trombitával, és letelepedett a kisfiú ágya szélére. A trombitát óvatosan a földre helyezte, s megsimogatta szép fehér szakállát. A kisfiú jól ismerte az igen-igen öreg embert, ámbár most látta először. De ez az igen-igen öreg ember szakasztott olyan volt, mintha ő maga találta volna ki, mintha ő mesélte volna saját magának. Csak azt a csillogó sárgaréz valamit nem ismerte, ezért rámutatott és megkérdezte: – Ez mi? – Trombita – mondta az igen-igen öreg ember. – Az mi? – kérdezte tovább a kisfiú. – Nem fontos – legyintett az öregember. – Trombita az trombita, de egy cseppet sem érdekes, mivel a továbbiakban semmi dolgunk nem lesz vele. Csak úgy magammal hoztam, hogy ne jöjjek üres kézzel. – Akkor mesélj valamit – kérte a kisfiú. – Nem mesélek – ellenkezett az öreg. – Azazhogy mesélek, csak éppen azt nem tudom még, hogy mese
10
lesz-e. Igazán, magam sem tudom. De még azt sem tudom pontosan, hogy miről fogok mesélni. Azért mindenesetre meghallgatjuk, s a végén majd elválik. – Egy cseppet hallgatózott, s aztán így szólt igen halkan: – Mielőtt folytatnók, vagyis inkább mielőtt elkezdenők, nézzük csak meg, mi van a virágvázában, mert valami motoszkálást hallok. Benyúlt az átlátszó s teljesen üres kék üvegvázába, és hopp! kiemelt belőle egy egészen picike kék tündért, kék ruhájút, kék szárnyút, kék szeműt, kék hajút... Ez a pirinyó kék tündér a legkékebb tündér volt az egész világon. – Lám csak! – mondta az igen-igen öreg ember. – Ez a huncut majdnem elbújt előlünk, de megtaláltam, mert én nagyon ügyes vagyok ám. – Csak ne dicsekedj – pirított rá a kék tündér finom kék hangon. – Ha én igazából elbújok, te bizony rám nem akadsz ítéletnapig. Hát mit gondolsz, miért ültem a vázába, amely pedig üvegből van és teljesen átlátszó, és miért hagytam, hogy megfogd a kék szárnyamat? – Ne nevess – intette le az öreg a kisfiút, aki felült az ágyában, és nagyszerűen mulatott a picike kék tündér meg az igen-igen öreg ember vitáján.
– Mondom, ne nevess, hanem inkább kérdezd meg ettől a csöppségtől, mit művelt abban a vázában. A kisfiú ajkára azonban nem jött szó. Csak ült az ágyában, s tágra nyílt szemmel bámulta a pirinyó kék tündért, amint lebegtette picike kék szárnyát, s egymaga olyan csodálatos volt, mint egy egész mese. Így hát sohasem is tudta volna meg, hogy mit művelt a kék tündér az egészen átlátszó és teljesen üres, kék üvegvázában, ha az igen-igen öreg ember nem lát munkához. De munkához látott. Jobb kezével továbbra is erősen tartotta a pirinyó kék tündért, aki lebegtette a szárnyát, és csapkodott a karjával, mert szabadulni szeretett
volna. Bal kezével pedig megfogta a kék üvegvázát, s kiborította. Hát különös dolgok voltak abban az üres vázában, annyi bizonyos. Először is egy szép, tűzpiros labda gurult ki belőle, pattogott a padlón, egészen a mennyezetig ugrott, de nem gumilabda volt ám, hanem egy vidám, gömbölyű mosolygás. Azután három kék csepp hullott pendülve az asztalra, de nem vízcseppek voltak, nem ám, hanem könnycseppek, akárki láthatta. Végül fuvalom röppent ki a vázából, de nem akármilyen fuvalom, hanem egy keserves, nagy sóhajtás fuvalma. S a kisfiú megismerte a saját nevetését, a tulajdon könnycseppjeit, a maga sóhajtását – a kék tündér
11
Kék mese mindezt összegyűjtötte a kék üvegvázában. Közben a sóhajtás végigszállt a szobán. A három könnycsepp összefolyt, s hullámokat vetett, akár a tenger. A hullámok élén kékesfehér tajték villogott, a kék tengeren pedig kecsesen ringatódzott egy csodakék hajó. A piros mosolygás pedig felröppent a tenger felett feszülő kék égboltra napnak. – Ez nem járja! – kiáltott haragosan a kék tündér. – Ilyet nem szabad csinálni! – Lehetséges – bólogatott az igenigen öreg ember –, de azért mi mégis hajóra szállunk. S csakugyan felszálltak a hajóra, a kék tündérrel s a kék üvegvázával egyetemben.
– Mégis szerencse, hogy magammal hoztam a trombitámat – örvendezett ekkor az igen-igen öreg ember. Megfújta a sárga kürtöt. A hajó elindult. A könnycsepp tenger fölött mind magasabbra emelkedett a nap vidám mosolygása. Piros sugarai a hajóra hullottak. S a kék tündér meg a kék üvegváza ragyogni kezdett. Mind izzóbb pirossá váltak. Olyan pirosak lettek, mint a tűzláng, és olyan tiszták, mint a kristály, és így utaztak a piros hullámokat vető kék tengeren. – Ki mondja, hogy ez nem mese?! – kiáltott fel a kisfiú. – Bizony a legszebb mese, mindig ilyet szeretnék hallani. – Ennek igazán örülök – mondta az igen-igen öreg ember. Még egyszer megfújta a trombitát, és becsukta maga mögött a szekrényajtót. Hárs László
A kék macska Ahogy éjszaka egyszer fölébredt, és ágyából szétnézett a holdsütötte szobában, hirtelen észrevette a kék egeret, amely megette a berlini kéket. Ott állt az asztal lábánál, és rágcsált. De ebben a pillanatban előugrott a
szekrény mögött megbúvó Cincu is, és – hamham! – íziben lenyelte a kék egeret. Csakhogy alig tűnt el az egér Cincu szájában, máris kék lett a macska feje. És mire a kék egér a gyomrába ért, az egész cica kék lett,
Ábrahám Attila, 2. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
12
egészen berlini kék. Igazán csodaszép látvány volt. Másnap reggel összegyűlt az egész ház és a szomszédság Cincu körül, hogy megcsodálja a kék macskát. Elég különleges dolog az ilyesmi, mondták az emberek. Egyesek meg éppen azt állították, hogy egy ilyen berlini kék macska valódi ritkaság, és nagyon sok pénzt lehetne érte kapni. Ettől Ferkó mamája is felderült egy kicsit. Tegnap este a szomszédasszony már nem akart neki több pénzt kölcsönadni, és ezért sokáig sírt. De a legvidámabb maga Cincu volt. Odament Ferkóhoz, felugrott a vállára, és ott dorombolt. – Most már kibékülhetünk, miau, miau, mi jó, most, hogy magam is kék vagyok! – mondta egészen érthetően. (Balázs Béla: Az igazi égszínkék – részlet)
13
k a is
S
g á vir
Az ég kékje
A sisakvirág csupa méreg. Minden veszedelmes rajta: a szára, a levelei és főként a gyökerei és a magvai, amelyekben félelmes anyagok rejlenek.
Vigyázat, életveszély! A sisakvirág a hegyekben él, istállók és juhaklok szomszédságában. Szép virág, dísznövényként is használatos. Aki véletle-
14
nül lenyel egy darabka sisakvirággyökeret, annak elzsibbad az ajka és a nyelve, szédül vagy gyengeség lepi meg. Az is megeshet, hogy megvakul és megsüketül. 10 gramm a sisakvirág gyökeréből képes megölni bárkit!
Vadásztak vele! A középkorban farkast és rókát úgy ejtettek el, hogy sisakvirágnedvvel
átitatott nyers húsdarabokat vetettek eléjük. Egykor megöltek vele rabokat is, és mind a mai napig használják az elefánt- és bölényvadászok. Már az ősember is vadászott sisakvirág mérgével átitatott nyíllal. A sisakvirág mérge, az akonitin, képes mély álomba ejteni az embert és állatot! A legveszedelmesebb sisakvirágfaj Ázsiában terem.
A tenger kékje 15
A Kék meg a Sárga Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük öszszeért. – Nem menne kicsit távolabb? – kérdezte ingerülten a Kék. – Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne! Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak. – Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymálóan a Kék,
Német Orsolya 5 éves óvodás, Pecesor
16
és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki. – Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm? – De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok! – Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba. – Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én szí-
nezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem! – Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik... Árnyalatokban rejtőzöm, kis
foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom. – Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok. – Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt: – Nicsak, milyen szép zöld pötty! Lázár Ervin
Boja Kornélia 6 éves óvodás, Pecesor
17
Kék világ
Tandari Dominik 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
18
Gál Orsolya 3. osztály, Magyarkanizsa
Bagi Viktória 3. osztály, Magyarkanizsa
Trukl Benjamin 1. osztály, Palics
Kovács Fanni 3. osztály, Királyhalom
Csipak Noémi 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
Piros világ
Schön Leóna 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Fodor Krisztina 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Hajdúk Arnold 1. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Bognár János 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Sipraga Lúna 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Burza Szanella 6 éves óvodás, Péterréve
19
A pici piros labda Rogović Nikola 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Vörös mozdony Sz-te, sz-te, sz-te-ne-te! Szisszen a gőze, prüsszen a füstje! Szénszagú, hűvös kőalagútból kirobog a napra, színesedik újból.
Suhannak a tört terek: Háromszögek, négyzetek. Sz-te-sz, sz-te-sz, máris gyorsul füttyent: fűűű!
Sz-te-sz-te-sz-te-ne-te! Lassan fordul a kereke. Hengerkémény! Forró orra félig-meddig rombuszforma!
Vörös körök, sárga körök, hengert rajzolsz: füst hömpölyög. Szabó T. Anna
Lengyel Levente 4 és fél éves óvodás, Pecesor
20
Volt egyszer egy gyerek. Annak egy kicsi piros labdája. A piros labda kigurult az ajtón, majd pittegve-pattogva legurult a lépcsőn, hopp! – kiugrott a kapun, végiggurult a lefolyón, és zsupsz! – beleesett a csatornába. A csatorna elvitte a folyóba, a folyó pedig a tengerbe. A tengerben egy nagy hal, hamm! – bekapta a kis labdát. Ám a labda még a hal gyomrában is ugrált: le és fel, le és fel... A nagy hal émelyegni kezdett, és kiköpte a labdát. A tenger hullámai magukkal sodorták a kis piros labdát. Egy madár
Nagy Edvin 3. osztály, Torontálvásárhely
észrevette, amint a tarajos habok tetején úszott, és a csőrébe kapta. Átrepülte vele a tengert. A túlsó parton aztán kiejtette a csőréből. A kis labda a homokba esett. Ott piroslott a tarka kavicsok és a szép-
séges kagylók között. Egyszer csak jött egy másik gyerek, megtalálta, és nagyon megörült a kis piros labdának. Talán még most is vele labdázik. Ursula Wölfel
Zemkó Attila, 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
21
Csábító színek
A pigmentek azok a festékanyagok, amelyeknek a növények színüket köszönhetik. A pigmentek szerepéről még nem sokat tudunk. Egyes pigmentek elnyelik a fényt, más pigmentek savérzékenyek. Van például olyan virág, amelynek színe reggel rózsaszín, de a nap folyamán kékké alakul, mert a növény nedve reggel savasabb, mint este. Annyi bizonyos, a pigmentek kölcsönzik a növényeknek azokat a pompázatos színeket, amelyek révén magukhoz vonzzák a beporzásukat végző rovarokat. Ezer meg ezer fajta pigment van, az alapvető zöld pigmentől, a klorofilltól kezdve, amely a növények több-
22
ségében megtalálható, egészen a sötétvörösig a halványsárgán, kéken, lilán stb. át. Egyes pigmentek akkor is aktívak maradnak, amikor az állatok gyomrába kerülnek (ilyen pigment van például a tojás sárgájában).
A vörös bolygó A Mars a Naprendszer 4. bolygója. Két holdja van, a Phobosz és a Deimosz. Kezdetben, a kialakulását követő mintegy egymilliárd évben a Mars alighanem a Földre hasonlított. Ma nyoma sincs rajta életnek. Felszíne egyenetlen: kráterek, fennsíkok, tűzhányók, homokdombok... Ősi folyómedrek tanúsítják: valaha víz folyt a Marson! Hatalmas kanyonjai több mint 4000 km hosszúak! Legmagasabb vulkánja, az Olümposz-hegy 25 km magas! A talaj vörös színét a kőzet és a homok víz- és vas-oxid-tartalma magyarázza.
hőmérséklete a sarkokon –130 °C, a egyenlítőnél +25 °C! A Mars mindig is érdekelte az
embereket. Tanulmányozása céljából több űrszondát küldtek már a bolygóra.
Évszakok a Marson Telente fagyott széndioxidból álló hó- és jégsapka borítja a sarkokat. Ez tavasszal elolvad. Nagy erejű szelek porviharokat támasztanak a Marson. A talaj
23
Rajziskola
Barkács
Színes pacák
Játékpénz Kellékek: • papír • zsírkréta vagy filctoll • tompa végű olló. Kiegészítő: • ragasztó. Ezzel a játékkal a kisebb gyerekek megtanulhatják, hogy milyen összetett dolog a pénz használata, közben persze önfeledten szórakoznak. Biztonságos, tompa végű ollóval a gyermekünk kivághat papírpénz nagyságú téglalapokat. Ezután keressünk keményebb kartonpapírt és üdítőskupakot, amelyet körülrajzolhat – a körö-
ket vágja ki a kartonpapírból, ez lesz az aprópénz. Ezután a gyermek zsírkréta és filctoll segítségével elkészítheti a saját valutáját. Hívjuk fel a figyelmét a pénzen szereplő részletekre – portékra, épületekre és természetesen az állatokra is. Ragasztó segítségével a gyermekünk magazinokból kivágott képeket is ragaszthat a pénzekre. Ha a gyermek tud már számolni, akkor kialakíthat egy értékrendszert – mondjuk egy kék bankjegy öt pirosat ér, egy piros pedig tíz gorillafejes „fémpénzt”, és így tovább.
Zseludek Zsófi, végzős óvodás, Csóka
24
Kellékek: papír, tempera, toll, ceruza vagy zsírkréta. Már régóta úgy tartják, hogy a tintapacák vagy Rorschach-pacák felfedik a lélek legmélyebb bugyrainak titkait. A tintapacák (vagy ebben az esetben festékpacák) kiváló szórakozást nyújthatnak. Hajtsunk félbe egy darab papírt, majd nyissuk szét. Tegyünk vastag temperafoltokat a szétnyitott papír egyik felére. Ezután hajtsuk félbe ismét a papírt úgy, hogy a festék szétkenődjön. (Kell egy kis gyakorlat ahhoz, amíg megtapasztaljuk, hogy pontosan mennyi festék szükséges ahhoz a papírnagysághoz, amelyet használunk.) Amikor széthajtjuk a papírt,
mindenféle érdekes mintát és színt találunk rajta. Mit lát a gyermekünk ezekben a mintákban? Ha egy arcot, akkor rajzolja meg a körvonalait (természetesen miután a festék megszáradt). Ha állatnyomokat, akkor tegye ugyanezt. Ha egy pillangót, akkor rajzolja meg a szárny körvonalait és a testét. Na és persze a csápját is, ha ahhoz van kedve! Természetesen bármit lehet rajzolni, a színes pacák magukért beszélnek. Piros párducok? Lila sütemény? Narancssárga láb? Kék nap? Bármi elképzelhető, csak engedjük szabadon a fantáziánkat.
Horvát Réka 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Dorogi Nikoletta 2. osztály, Nagybecskerek
25
Szekrénymese Volt egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben a szekrényben piros és ezüst. Egy piros teáskanna ezüst fedővel, mellette egy piros mackó ezüst karmokkal, mellette egy piros esőkabát ezüst gombokkal, mellette egy piros autó ezüst kerekekkel, mellette egy piros kalapács ezüst nyéllel, mellette egy piros galamb ezüst csőrrel, mellette egy piros szemüveg ezüst kerettel, mellette egy piros hegedű ezüst húrokkal, mellette gy piros cukor ezüst papírban, mellette egy piros fazék ezüst fülekkel. – Jaj! – mondta a teáskanna, mikor a mackóra nézett, a mackó az esőkabátra nézett, az esőkabát az
autóra nézett, az autó a kalapácsra nézett, a kalapács a galambra nézett, a galamb a szemüvegre nézett, a hegedű a cukorra nézett, a cukor a fazékra nézett. Jaj, költözzünk el! És elköltöztek. – Ó, de jó! – mondta a teáskanna, mikor a cukorra nézett, a cukor a kalapácsra nézett, a kalapács a hegedűre nézett, a hegedű a fazékra nézett, a fazék a galambra nézett, a galamb a szemüvegre nézett, a szemüveg az autóra nézett, az autó a mackóra nézett, a mackó az esőkabátra nézett. Ó, de jó most! Mosonyi Aliz
Ruzsin Dániel 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
26
Hét piros hal
Szalma Nikoletta 2. osztály, Horgos
Palotás Adrián 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Hét hal voltam egykoron, hét piros hal. A sekély vízben hét nád tövén rejtőzködtem egyszerre, s ha együtt úszott
a víz, hét lelkemmel lélegeztem, minden lelkem hétszer váltott színt. De hívott anyám, hét vizemből jöjjek vissza, „hét
a hét piros hal, ujjnyi vékony hét testecském nem nyelte le senki se. Hét hangom volt, hét üres hang: hét helyen folyt belém
halacskám, itt vár rád a hang.” S én úsztam, úsztam hét folyón át – anyám teste ott feküdt, hol a folyó mellől elmarad a part. Schein Gábor
Sarnyai Beatrix 1. osztály, Oromhegyes
Gödöllei Bence 6 éves óvodás, Péterréve
27
Csupa vaj V
A
X
H
V
R
I
Á
Z
T
V
Ö
A
A
J
L
A
M
É
N
S
E
A
T
J
A
J
Ű
J
L
Í
A
I
A
J
M
V
F
Ó
A
A
Z
V
V
V
V
Ú
V
I
Ő
V
É
S
Y
E
A
A
A
D
A
R
Z
V
J
T
P
V
J
J
J
I
J
Á
Ő
A
V
É
A
E
O
Ü
Á
K
F
G
V
J
A
S
V
Á
R
A
É
R
Ű
J
A
B
J
Z
A
L
X
E
L
A
Ó
Í
J
A
A
T
J
G
G
R
C
J
W
É
V
B
Z
A
D
É
V
A
J
G
Ő
Í
R
Ó
S
V
A
J
V
A
J
O
N
Keresd meg a felsorolt szavakat az ábrákban! (Érdekességük, hogy mindegyik tartalmazza a VAJ szócskát) Vízszintes, függőleges és átlós irányban is érdemes kutakodnod.
ALVAJÁRÓ, DÉVAJ, FŐZŐVAJ, ÍRÓSVAJ, NAVAJO, TEAVAJ, VAJASPEREC, VAJASTÉSZTA, VAJAZ, VAJBAB, VAJDA, VAJFŰ, VAJH, VAJMI, VAJON, VAJSAV, VAJSZÍN, VAJÚDIK, VAJVIRÁG, ZSIVAJ
28
Keresd a párját, színezd azonosra a párokat!
Tavak könyve Második mese – második rész Ekkor ment le éppen a nap. Piros volt az arca, mert szégyellte magát, hogy olyan neveletlenek a vízimadarak. A tóra, mint egy nagy barna bársony, hullott alá az este. Az égen megjelent Álomhozó, a csillag. És ekkor egyszerre csak valaki nevetni kezdett. Olyan édes-szép nevetés volt, mintha pici ezüstcsengettyűk csilingeltek volna. A madarak mind abbahagyták a verekedést. Hallgatóztak és néztek. És ekkor meglátták Szillét, a tündért, aki egy vízirózsa nyitott kelyhében ült, lábaival paskolta a vizet, és nevetett. – Mit nevetsz? – kérdezte a nádiveréb, mert ő a legszemtelenebb a madarak között. – Azt nevetem, hogy milyen ostobák vagytok ti valamennyien – felelte a tündér, és még jobban nevetett. – Miért vagyunk mi ostobák? – kérdezte valamennyi madár, aki csak ott volt. – Igen bizony, ostobák vagytok – ismételte Szille a vízirózsa kely-
30
héből –, csak kiabálni tudtok és verekedni, amikor ilyen szép este van, mint most, és annyi sok szebb és okosabb dolgot lehetne csinálni, mint éppen azt, amit ti itt az előbb csináltatok. Abban a percben jött föl éppen a hold s nagy, széles arcával rámosolygott a tóra és a madarakra. – Okos vagy és szép vagy – szólalt meg ekkor az a gém, amelyik legöregebb volt a gémek között –, de nem tudjuk, hogy mi a neved, és nem tudjuk, hogy mit tennél te ezen az estén, ha nem azt, amit mi teszünk?... Szille pedig felnézett a holdra, hosszasan nézte, aztán elgondolkozva felelt: – Szille a nevem, és lehet, hogy okos vagyok, és lehet, hogy szép vagyok. De az is lehet, hogy nem vagyok okos, sem szép. De ha akarom, muzsikát hallgatok, és ha akarom, parancsolok a halaknak, és ha akarom, mézet eszem. És ha akarom, varázslatot is csinálhatok, és amikor ilyen szépen fénylik a hold,
én a ti helyetekben inkább táncolnék vagy énekelnék, de semmi esetre sem lármáznék olyan hiábavaló módon, mint ti. Ennyit mondott, és a madarak összenéztek, és nem szóltak semmit, mert érezték, hogy Szillének igaza van. Csak egyedül a vadruca mondotta, hogy „háp”, mert ő buta volt, és nem értette egészen jól,
hogy miről volt szó. És a bölömbika is szólt: „mbu” – mondotta bölcsen és komolyan, mert nagyon meg volt elégedve a dologgal. A kígyó pedig összetekerődzött a parton, és csudálkozott. (Folytatjuk) Wass Albert
31
1
2
3
4
Melyik a kakukktojás?
1
2
3
4 A bohóc nagy gondban van, mert meg kell keresnie a számmal jelölt mezők között a négy kiemelt, betűvel jelzett terület pontos mását. Tudsz neki segíteni?
Keresd az ugyanolyan irányút!
32
Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás! Segíts megoldani a maci gondját, vezesd át az útvesztőn!
33
Karnevál Velencében
Szárnybontogató Cirmos és a madarak
Emlékezetes történet
Egyik napon, mikor Hanna kiment az udvarra, meglátta az éhes madarakat. Úgy megsajnálta őket, hogy beszaladt a házba, és egy marék kenyérmorzsát hozott ki nekik. Eszegettek, iszogattak. Mikor Cirmi cica felébredt, el akarta kapni a madarakat. Hanna egy söprűt kapott elő, és elkezdte Cirmi cicát zavarászni. A madarak ezután minden évben jönnek Hannához enni. Bús Viola, 3. osztály, Magyarkanizsa
Amikor a nenánál voltunk a múlt vasárnap, történt velem egy érdekes, emlékezetes dolog. Tamással kimentünk az udvarba. Tamás, a nena fia, de ő három évvel idősebb nálam. Megmutatta a vietnami malacokat, amik éppen szombaton születtek. Láttam, hogy az anyukájuknál szopiztak, és nagyon aranyosak voltak. Ő is egy kicsi állatka, hát még a malacai! Azok meg akkorák, mint az ökleim. Beszaladtam a házba, és hívtam anyukámat, hogy megmutassam a malacokat, de ő meg csak jóízűt nevetett rajtam, amiért olyan izgatott voltam. Nekem ez a látvány nagyon tetszett. Becskei Denisz, 3. osztály Nikola Tesla iskola, Topolya
Karácsonyi mese
A két kép csak látszólag egyforma. Ha jobban megnézed, öt apró eltérést fedezhetsz fel közöttük. Sikerül megtalálni őket?
Hol volt, hol nem volt, volt egy kis falu. Abban a kis faluban karácsony estéje volt. Marika ötéves kislány. Mindig segített az anyukájának, apukájának és Örzse nagyinak. Például karácsonyi mézes sütit sütni. Kapott egy babát és csokit. A hó is esni kezdett. Másnap hóembert épített. Marika nagyon örült ennek a szép karácsonynak. Fekete Lúcia, 3. osztály, Péterréve
B. Varga Emese 2. osztály, Magyarittabé
34
Đurišić Vanya 2. osztály, Újvidék
35
A Tókirály palotája
Mékity Blanka 6 éves óvodás, Szabadka
Sarnyai Tamás 1. osztály, Oromhegyes
Remete Tamara 1. osztály, Oromhegyes
Halasi Emese 5 éves óvodás, Péterréve
Szikora Teodóra 3. osztály, Torontálvásárhely
Nagy Ákos 1. osztály, Oromhegyes
