09009
Ára 40 dinár
9 770352 607004
2009. szeptember
I SSN 0352 - 6070
57. évfolyam
Vénasszonyok nyara
Köszöntő Mondjátok, ti hisztek az álmokban? Volt már, hogy segített megoldani valami gondotok, bajotok? Képzeljétek, Szent István királynak (augusztus 20-án ünnepeltük a napját) volt egy különös álma. Éppen vadászaton volt, és déltájban elszunnyadt. Álmában látomása volt, hogy a besenyők nagy titokban arra készülnek, hogy országára törjenek. Ahogy fölébredt, nyomban lovas legényt küldött riasztani a hadsereget, hogy meginduljanak a besenyők ellen. A besenyők annyira meglepődtek a váratlan támadástól, hogy fejvesztve futamodtak meg. Ettől kezdve nem merték háborgatni a maCIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
gyarokat. Milyennek képzelitek Szent Istvánt? Mit tudtok még róla? Rajzoljátok le, írjátok meg!
* Így év elején mit is kívánhatnék nektek? Teljesüljön minden álmotok, ami kedves és fontos számotokra. És, hogy egy kis srácot idézzek magam helyett: „Kívánom, hogy sok gyerek rajza és fogalmazása legyen a Mézesben, és sok gyerek szeresse a Mézest, mint mi.” (Iván, 4. c, Szabadka) Baráti üdvözlettel: Csilla
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (6–7. o.), Belec S. Anikó (3., 14–15. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Ül az őszi napon három kis anyóka, fonogatnak, pereg szaporán a rokka.
Öreg ujjbegyük közt nem is kenderszálak, fonallá a Napnak sugarai válnak.
S lemenőben a Nap azért ragyog vissza, finom fonalukat nehogy elszakítsa. Kányádi Sándor
3
Kérdés
Mesét kérek
Ceruzáit tedd csak sorba: ez is csorba, az is csorba.
Az inggombja leszakadva – ejnye, ilyenolyan adta!
Rojtos szélű az irkája, kövér paca csöppent rája.
Hát a tolla? Hát a könyve? Hát a térde? Hát a körme? Milyen nevet adjunk neki? S ki az, aki ráncba szedi?
Kérem, várom, követelem, üljön le az apu velem! Legózzunk vagy lovat fessünk, olvasgassunk, beszélgessünk! Azt is kérem, követelem, üljön le az anyu velem! Kérdezgetném erről-arról, napsütésről, hóviharról.
Meguntam az összes tévét, játszunk inkább mindenfélét! Kockát, malmot, mint ők régen, focizzunk az utcavégen!
Majtényi Erik
Boldizsár László 2. osztály, Péterréve
Mesét kérek itt az ágyban, ma este is arra vágytam. Könyvből szép a mese este, nem mobilon, esemesbe’. Nagy Bandó András
Surján Szabina 3. osztály, Bácsföldvár
4
Gulyás Csenge 6 éves óvodás, Felsőhegy
Papp Iván 4. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Ördög Albert 2. osztály, József Attila iskola, Újvidék
5
Madaras Néni meséje Madaras Néni Ősz Anyó barátnője, s persze láthatatlan, mint a tündérek, manók, óriások és más effélék – vagyis nagyon kell figyelnie annak, aki mégis látni akarja. Lerajzolni könnyebb, bár az sem könnyű, mert Madaras Néni furcsa néni. Elég, ha a külsejét nézed, a zöld kesztyűs kezét, amellyel kampós botot lenget (az egyikkel) és bőrtáskát lóbál (a másikkal). Kék harisnyanadrágos lábain nincs cipő. Talán azért, hogy be ne törje a házak tetejét, hiszen a földre nem lép soha: mindig csak a magasban jár. Léghajón érkezik, de azt sem köti ki a világért sem – megparancsolja neki, hogy lebegjen csak a háta mögött. Na és a szemüvege, ahogy a fülére kanyarodik, az a csodás, piros keretes zöld szemüveg a zöld füleken, a csigákban göndörödő kék haj bozontjában! A régimódi barna kalap a lengedező dísszel már ráadás csupán, de elmaradhatatlan ráadás. Madaras Néni láthatatlan, de sok jelből látható, ha jelen van. Először is a madarak, különösen a villogó szárnyú fecskék sorakozóiból tudjuk, hogy megérkezett... Vagy a kémények szürkén bodorodó füstcsíkjaiból, ahogy tekeregnek, tekeregnek, de végül egyetlen gubancba futnak össze. Madaras Néni hírt hoz. A történetben, amit elmesél, senki sem kételkedik: egyetlen madár sem. A fecskék például! Ők a leghűségesebbek: csivitelnek, gyülekeznek, hallgatják Madaras Néni meséjét, és megfogadják a tanácsát, indulnak délre, mind-mind, a fekete, a lila és a kék kabátos fecskék. A házak melletti öreg tölgyfa száraz, már hosszú évek óta lombtalan ágain is üldögél néhány kismadár, de ők nemigen hallgatják végig Madaras Néni intelmeit. Kíváncsiskodnak kicsit, érdeklődve nézik a csapatba verődő fecskéket, aztán: huss! Röpülnek lakmározni! Nyár vége van, ősz eleje, a napsütés meleg, a levegő átlátszóbb, mint a nyári hónapokban bármikor, a verebek rigók, cinkék és a többiek könnyen vannak. Nem gondolnak a télre. Pedig ha eljön, ha fúj a szél és csikorog a fagy, nehéz a kismadár élete. Emlékszel, mi történt az egyik télen? Délután öt óra volt. Sötét, hideg, szeles, fagyos délután. Hó mindenütt. Nyakamat behúzva siettem haza. Hát ahogy lépkedek, egyszer csak mit látok? Valami apró göröngy vergődik
6
előttem... Göröngy? Dehogy! Egy kismadár. Lehajolok és fölveszem, melengetem a tenyeremben. Cinege. Széncinege. Fekete sáv húzódik a hasán, kékesfekete a sapkája. Alig él. Mi mást tehetnék, hazaviszem. Meggyorsítom a lépteimet, és közben érzem ám, hogy mocorog a madár. Egyre erősebben ver a szíve, veri a tenyeremet, mint egy kis kalapács. Aztán megérkeztem a cinegével – emlékszel? A félig fagyott cinege a meleg lakásban egyszer csak így csinált: huss! És máris fönn ült a könyvespolcon. Aztán a lámpa zsinórjára röppent, aztán az ablaknak, aztán a falnak s végül rémülten leszállt a fikusz karójára. Fogjuk meg a cinegét, mondtuk, mert összetöri magát. Gyorsan lekapcsoltuk hát a lámpákat, és a cinege máris ott verdesett szíve kalapácsával újra a tenyeremben. Mit tegyünk a cinegével? Ha kiengedjük, megfagy. A jó meleg laskában átmelegedett, ha hirtelen kivágódik a fagyos éjszakába, az bizony a halál lesz számára – nem, nem, ezt nem szabad. Kerestünk hát egy kosarat, leterítettük valami lukacsos, ritka szövésű anyaggal, és ez lett a cinege háza egy éjszakára. Kapott szalonnadarabkákat és dióbelet, tálkában vizet, hogy ne éhezzen és ne szomjazzon. Másnap aztán elengedtük. Kimentünk az erkélyre, levettük a kosár terítőjét, és a cinege újra így csinált: huss! És már el is tűnt a szemünk elől. Aznap nem volt erős hideg, délben a fagy is fölengedett, remélhetőleg a mi cinegénk is megmenekült. Lehet, hogy a legközelebbi őszön, amikor újra fölhangzik Madaras Néni meséje, a cinege is gondolkodóba esik. Nem volna jobb, ha ő is elmenne? gondolkodik, gondolkodik, de aztán marad. Hosszú volna neki az út. El is tévedne talán. És ha oda is érne, nem találná a helyét. Madaras Néni mesél, és a mondókája végén odasúgja hallgatóinak: „Jön a tél, fúj a szél, röpüljetek délre!” A fecskék, gólyák bólintanak, és mennek. A cinege is bólint, de marad. Horgas Béla
7
Napról napra a természetben
Játék
Manók és koboldok Kellék: két szembekötő kendő, és négy gumiszalag-karika, amelyekre egy-egy csengettyűt varrtak. Elég tágaknak kell lenniük ahhoz, hogy a játékosok a bokájukra húzhassák őket. A játékosok egy 10-12 lépés átmérőjű kört formálnak. Valakit megválasztanak manónak, a kör közepére állítják, bokáira csengettyűs gumiszalagot tesznek, szemét bekötik. Egy koboldot is kell választani, ő is kap csengettyűt és neki is bekötik a szemét. A játék célja, hogy a manó el tudjon menekülni a kobold elől. Most azonban nincs szükség a vezető közbekiáltására, mivel mind a manó, mind a kobold csönget járás közben, s ezáltal jelzi hollétét.
Kinyíltak az első őszikék. Most már csak ezek a törékeny, világoslila virágok díszítik a lekaszált réteket: az őszike az évszak utolsó virága. Megjelenésük azt jelzi, hogy hamarosan vége a nyárnak. Vigyázat! Virágai mérgezőek, ezért nem szabad leszedni őket!
***
A világ gyermekei Lévai Anett, 3. osztály, Palics
Kövesd a zümmögőt Ki-ki partnert választ. Az egyik partner, a követő becsukja a szemét. A másik partner a kolibri, ő körülbelül egy méterre a követő mögött áll, arccal felé. Folyamatosan zümmögni kezd, s eközben lassan hátrál. A követő megpróbálja követni a mozgását. Mind a követő, mind a zümmögő lassan hátrafelé lépked. Mintegy fél perc elteltével a zümmögő megáll, mire a követőnek is meg kell állnia: nem szabad nekiütköznie a zümmögőnek. Ha nagyobb csoport játssza a játékot, mindenkinek csendben ki kell várnia, míg sorra kerül, hogy ne zavarja az épp játszó párost.
8
Az őszi napéjegyenlőség Sebestyén Rebeka (szeptember 20.) idejére esik 2. osztály, Palics az évszak legnagyobb árapálymozgása. A tenger egy Mondókák csapásra letakarítja a strando- termések nem ehetőek, mert keserűek. Viszont a szelídkat, és leomlanak a homokváEgyszer volt egy ember gesztenye, ami a napsütötte rak. szakálla volt kender. hegyoldalakon nő, ehető. Bikkfa tarisznyája, Finom, édes gyümölcséből *** égerfa csizmája. készítik a gesztenyepürét. A Közel volt a tenger, Érik a gesztenye! A vad- szelídgesztenyefa hosszú élegesztenye hatalmas fáin be- tű növény, előfordulnak 600– beleesett fejjel, értek a gesztenyék. Ezek a 800 éves kort is megélt fák. kiapadt a tenger, kimászott az ember.
* Esik eső, csöpörög, paprikajancsi nyöszörög. Hát az öreg mit csinál? Hasra fekszik, úgy pipál.
Jenei Dávid 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
9
A manódoktor A kerek erdőben egy mérges gomba alatt két egérke várt fájdalmas arccal a manódoktorra. Mindketten betegek voltak. Az egyiknek sajgott a mellső lába, a másiknak sebes volt a farka. – Mikor jön már a doktor? – kérdezte a kisebb egérke. – Napnyugtára ideér. – Az még soká lesz? – Nem, nem lesz soká. Nézd, már jön is a doktor! Igaza volt, mert valóban a manódoktor közeledett. Aki látta, rögtön tudta, hogy csak ő lehet az, mert nagyon öreg volt és nagyon bölcs. Hajlott hátán hatalmas kosarat cipelt, amelyik telis-tele volt gyógyfüvekkel, -bogyókkal, pirulásfiolákkal és kenőcsöstégelyekkel. A fején egy fagyökérből készült süvegfélét viselt. Csillogó szemeivel egy vastag szemüveg mögül fürkészte a világot. Hosszú, fehér szakálla a hasát verdeste. Amint meglátta a gomba alatt várakozó két egérkét, azonnal megállt és így szólt: – Éppen idejében jöttem, ugyebár? Az egérkék bólintottak, és mielőtt egy szót is szóltak volna, a doktor már meg is vizsgálta őket. Az egyik kisegér karját felkötötte, a másiknak pedig kenőcsöt kent a farkincájára. Már csak aludniuk kellett egy jó nagyot, amit meg is tettek a doktor kabátjának hatalmas zsebében. Nem sokkal később újabb betegek érkeztek. A szarvasbogár háta behorpadt, arra tapaszt helyezett a doktor. A szöcske lába sínbe került, mert sajnos eltört. A pillangó és a hernyó egy-egy nagy kanál köhögés elleni szirupot kapott, de a pók nem volt hajlandó semmit sem bevenni. Igaz,
10
– Mindennap be kell venned egyet ebből az áfonyabogyóból. A szemed három hónapon belül rendbe jön. De nem szabad egyszer sem megfeledkezned a bogyóról! Megértetted? – kérdezte szigorú tekintettel a doktor. A bagoly bólintott, és a csőrében a bogyókkal teli ággal éppoly nesztelenül távozott, ahogyan érkezett. A manódoktor is továbbindult, hiszen jól tudta, hogy szerte az erdőben a beteg állatok már türelmetlenül várják. Christl Vogl meséje és rajzai
hogy ő nem is köhögött, ellenben napok óta szédült. A doktor szerint azért, mert sokat forog körbe. – Hogyhogy körbeforgok? – értetlenkedett a pók, mert nem tudta, hová akar kilyukadni a doktor. – Hát, amikor a hálódat fonod – magyarázta a doktor. – A szédülés gyakori a pókoknál. Tessék, vegyél be három cseppet ebből az orvosságból, meglátod, rögtön jobban leszel. A pók savanyú arccal nyelte le az orvosságot. És lám, a szédülése elmúlt. Akkor egy bagoly repült arra. A doktor rögtön látta, hogy rettentően bandzsít. – Hadd vizsgáljalak meg! – mormogta, és két ujja közé csippentve óvatosan felemelte a bagoly szemhéját.
11
Moha és Páfrány
Hogyan fésülték meg a tündért Moha és Páfrány a tisztáson jártak. Egyszer csak hét vékony panaszos hang ütötte meg a fülüket. – Onnan, a szederbokorból jön – mondta Moha. Odafutottak, és a szederbokorban hét szellőt találtak. Belegabalyodtak szegénykék a tüskés vesszőkbe. – Ezt magatoknak köszönhetitek! – mondta Moha és Páfrány, és nekiláttak kiszabadítani a szellőket. Mikor valamennyiüket kiszabadították, a szellők, uzsgyi, elszeleltek a tisztáson át. A hetedik azonban visszajött, letört egy szedergallyacskát, odaadta Mohának és Páfránynak. – Ha bajba kerültök, törjetek le erről a gallyacskáról hét tüskét – rebegte.
12
Moha és Páfrány topogtak egy darabig. – Ez afféle hétszellőbeszéd – vélték. Másnap alkonytájt megint a tisztáson keresztül vezetett az útjuk. Hát a szederbokornál egy tündér álldogált. Minden szép volt rajta, csak a haja borzas, mintha egész nap rőzsén aludt volna. – Nemsokára feljön a Hold, s akkorra meg kell fésülködnöm – sóhajtozott a tündér. – És miért – kérdezte Moha. – Hogy táncot lejthessek a Holdacskának – mondta a tündér. – Hát táncolj neki borzasan – ajánlotta Páfrány. A tündér erre úgy megijedt, hogy lábujjával belebotlott a fátylába.
– Azt nem tehetem. Az erdőből kifutna a sötétség, én pedig életem végéig bolyonganék benne. – Akkor fésülködj meg – ajánlotta neki Moha. – De hiszen elvesztettem a fésűmet meg a tükrömet – panaszolta a tündér. Ekkor a hegy mögött megszólalt egy ezüstös hang: – Siess, már kezemben tartom a kulcsot. – Ez a Holdacska! – rezzent össze a tündér. – És én még mindig nem fésülködtem meg. Moha és Páfrány azt mondták a tündérnek, hogy várjon ott rájuk, és elindultak megkeresni a fésűt meg a kis tükröt. Keresték a fésűt, de csak egy száraz gallyat találtak. Keresték a tükröt, de csak egy nyárfalevélre bukkantak. Visszamentek a tisztásra a tündérhez, aki finom ujjacskáival lassan fésülgette borzas haját. Hiába. – Elhoztátok a fésűmet meg a tükrömet? – kérdezte a tündér. – Nem hoztuk – mondta Moha. Ekkor a hegy mögött újra megszólalt az ezüstös hang: – Siess, már be kell dugnom a kulcsot a zárba. – Már jön fel a Holdacska! – rebegte a tündér. A hegy fölött kinyílt az égi kiskapu, és kijött rajta a Hold. Ezüstsugarú szemével letekintett, és elszomorodva mondta: – Megint egy nem fésülködött meg. Alighogy a Hold ezt kimondta, valaki két nesztelen lépést tett. A sötétség futott ki az erdőből. Megindult egyenesen a borzas hajú tündér felé, bukdácsolt a fehér köveken, és egyre nagyobb lett. – Ez azért történt, mert nem találtuk meg a tündér fésűjét meg a tükrét – mondta Moha. A sötétség már a tündér bokája körül gomolygott. Ám az utolsó pillanatban Páfrány letört hét tüskét a szedervesszőről.
Abban a pillanatban hozzá repült a hét szellő, és tudakolta, mi a baj. – Fésüljétek meg ezt a tündért, de gyorsan! – parancsolta Páfrány. – És szépen, minden hajszálát simítsátok a füle mögé. A szellők összesúgtak, aztán finom ujjacskáikkal munkához láttak, és máris készen volt a frizura. A tündér simára fésült hajjal ott állt, készen a holdfénybálra. A sötétség csak motyogott valamit, és viszszafutott az erdőbe. A szellők benyúltak hét zsebükbe, elővettek hét sípot, és szépen muzsikáltak. A tündér fellibbentette fátylát, és táncot lejtett a Holdacskának. Václav Čtvrtek–Zdeněk Smetana
13
A suszter manói Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn; gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt. Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát, ott állt készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte; minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs az a mestermunka, amelyik különb lehetett volna. Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára. – Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál, pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta. „A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta –, ráérek a dolgomtól.” De mire másnap fölkelt, készen állt a két pár cipő, neki a kisujját sem kellett mozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.
14
Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle. Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének: – Hallod-e, lelkem, mi lenne, ha ma éjszaka fönnmaradnánk és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben? Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest
gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz. Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak: az ajtó egy arasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, szögecseltek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában. A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem so-
rakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek – eltűntek! – Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt. Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra: szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók. Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat, s azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kiscipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek: Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk? Többet bizony nem is suszterkodunk! – énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából. Nem is jöttek vissza soha többet. A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora, mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett. Grimm-mese
15
Sün-mese Tüskéshátú sün barátom, merre jártál, mondd, a nyáron? Itt az ősz, a lomb lehullt már, most látlak, hogy előbújtál. Körmöd kopog, eliramlasz, vigyázz, itt a tél, te mamlasz! De a sün nem jön zavarba, belebújik az avarba. Csukás István
Szárnybontogató A Holdon jártam
Az én iskolám
Álmomban a Holdon jártam. Nagyon hasonlított a Földre. Sokféle tavaszi virágot láttam: ibolyát, tulipánt, hóvirágot, nárciszt. Láttam szép fákat, füvet, bokrokat. Ezek színesek voltak, mint a szivárvány. Voltak szép mintás házak, amelyekben a mesebeli lények laktak. Nagyon megbarátkoztam velük. Minden kívánságomat teljesítette a Hold. Volt egy bolt. Bementem, és nagyon meglepődtem, mert a polcokon nem volt semmi. Kértem egy igazi autót, hogy ne kelljen gyalog járnom. Az autó is színes volt, mint minden más. Sötét lett, és én nagyon megijedtem. Keresnem kellett egy helyet, hogy ne maradjak az utcán. Kértem egy akkora házat, amekkora én vagyok. Mikor megkaptam a házikót, nagyon meglepődtem, mert úgy volt berendezve, ahogy én elképzeltem. Gyönyörű holdágyat kaptam, amiben a fáradságtól rögtön elaludtam. Amikor felébredtem, már a saját ágyamban voltam. Nagyon sajnáltam, hogy vége lett ennek a szép álomnak. László Emese, 3. osztály Martonos
Az én iskolám Martonoson a központban van, a templom mellett. Nem éppen nagy, de nekünk falusi gyerekeknek éppen elég, hogy tudjunk hová járni tanulni. Nekem nagyon tetszik, mert egyszerű, de szép. Minden osztálynak megvan a saját tanterme. Tornaterem, uzsonnaterem, öltöző is található itt. Nagy udvar van, ahol jókat lehet játszani a szünetekben. Az én iskolámba körülbelül százhúsz gyerek jár, ennek fele délelőtt, a másik fele délután. Így nagyobb a helyünk, és jobban elférünk. Az épület belülről mindig tiszta, szépen ki van meszelve, az ablakokban virágok vannak. Én nagyon szeretem az iskolát, mert ameddig ide járok, gyereknek érzem magam. Fodor Erika, 4. osztály, Martonos
Balassa Szabolcs 5 és fél éves, Péterréve
Az én iskolatáskám
Zabos Zalán 3. osztály, Tornyos
16
Tallósi Adrienn 6 éves, Bácskertes
Az én táskám ciklámenszínű. Három zsebe van. Virágok vannak rajta. Egy kis és két nagy füle van, amivel a hátamra akasztom. Nagyon sok könyv és füzet belefér. Fényvisszaverő a kapcsolója. Már elsőben is ezt hordtam. Mészáros Noémi, 3. osztály, Szilágyi
17
Volt egyszer egy nyár...
Kis Kinga óvodás, Bácsgyulafalva
Suity Eleonóra 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
18
Lőrinc Arnold 3. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Molnár Andor 4. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Mészáros Aleksz 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Csipak Erik 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Grubanov Dorottya 4 éves, Szabadka
Fleisz Szabolcs 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Lahos Igor 3. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Szőke Szintia 6 éves óvodás, Zentagunaras
Öreg Fanni 2. osztály, Péterréve
Sőregi Béla 3. osztály, November 11. iskola, Zenta
19
Miért esik az eső
Esik az eső
Folytasd a sormintát!
Találós kérdések Kormos hasú bivalyok fellegelik a napot. összecsapnak, láng ragyog. Tejük habzón dől, csorog. (Esőfelhők)
* Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. Mi az?
Keresztrejtvény 1 2 3 4
Igazán: miért esik az eső? Hát csak azért, mert a napnak nagyon melege van, s a felhők szivacsába gyűjti a sok párát, nedvességet, s addig-addig gyűjti, amíg több már nem fér egy cseppel se azokba a felhőszivacsokba, hanem kicsordul. De miért esik az eső? Hát csak azért, mert az a sok-sok csepp, ami kicsordul a túltelített felhőszivacsokból, mind lehull a földre. De miért esik az eső? Hát csak azért, mert a víz nehezebb a levegőnél, és minden, ami nehezebb a levegőnél, lehull a földre. De miért esik az eső? Hát csak azért, mert nincsen lába. Ha volna, létrán jönne le. És azért, mert nincsen szárnya. Ha volna, elrepülne, mint a madár, és ki tudja, merre szállna. De nincs se lába, se szárnya, hát esik. De miért esik az eső? Gyerünk gyorsan az eresz alá, hogy meg ne ázzunk. Ott majd elmesélem. Hárs László
5 6
(Felhő) 7
Sárkány Bence 1. osztály, Martonos
20
1. Lábra húzzuk 2. Erős 3. Sínen jár 4. Kinézhetsz rajta 5. Ebből épül a ház 6. Nem minden ..., ami fénylik. (közmondás) 7. Ez is van a tolltartóban Ha beírod a vízszintes sorokba a megfejtéseket, a szürke függőleges oszlopból megtudod, hogy mi az, ami esővel kapcsolatos, nyáron hirtelen jön, hirtelen megy.
Flajsman Petra 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
21
Masa Csilla, Csilla 2. osztály, osztály Széchenyi István iskola, Szabadka
Az esőcsepp látogatóba megy Petike az ablakpárkányon üldögélt, és nézte, hogyan futnak lefelé az esőcseppek az ablaküvegen. Mikor az eső elállt, kinyitotta az ablakot, hogy világosabb legyen, és játszani kezdett az építőkockákkal. Egyszerre csak úgy tűnt neki, mintha valaki éppen az ablak alatt járkálna. Léptei nagyokat cuppantak, és nem jött közelebb, és nem ment távolabb, mindig csak egy helyben lépegetett az ablak alatt. „Ki lehet ez? – töprengett Petike. – Nos, akárki, cipői már bizonyára átnevesedtek az ablak alatti tócsákban. Talán a szobába akar bejönni, de nem mer szólni. No, majd kiáltok neki!” És jó hangosan kiáltotta: – Miért ácsorogsz odakint a vizes utcán? Gyere inkább be a szobába! Odakint megszólalt egy félénk hangocska: – Szívesen bemennék, de akkor nyújtsd ki, kérlek, a kezedet az ablakon, hogy beleugorhassak.
22
„Furcsa vendég! – gondolta Petike megütközve. – A háztetőről akar a tenyerembe ugrani? Igazán kíváncsi vagyok rá. Csak ne lenne túl nagy és túl nehéz.” Kinyújtotta kezét az ablakon, és izgatottan várta, ki ugrik bele. – Most! – mondta valaki fent, az esőcsatorna peremén. És egy gyönyörű szép, csillogó esőcsepp ugrott Peti tenyerébe. – Ej, de szép vagy! – kiáltott a kisfiú örvendezve. – Mint egy nagy, gömbölyű gyémánt! Letépett egy szirmot a vázában illatozó vörös rózsáról, és óvatosan rácsúsztatta az esőcseppet. Aztán villanyt gyújtott. Most szikrázott ám csak az esőcsepp igazán! – Köszönöm, hogy behívtál – mondta az esőcsepp. – Még sohasem jártam szobában. Nagyon szép itt minden, sokkal szebb, mint az esőcsatorna peremén. És mennyi játék! No, lesz mit mesélnem, ha megint együtt leszek a testvéreimmel. – Mesélj valamit nekem is – kérlelte a fiúcska. Az esőcsepp elgondolkozott, majd kisvártatva megszólalt: – Én csak arról tudok mesélni, ami valaha visszatükröződött bennem. Tudnék például beszélni mohos faláról annak a kútnak, amelyben sokáig éltem millió és millió testvérkémmel
Bata Virág 2. osztály Széchenyi István iskola, Szabadka
együtt. Mi voltunk a kút vize. Egy nap két kislány merített belőlünk két vödörre valót. Egyik vödör vízzel megöntözték a virágokat, a másik vödör vízzel – abban voltam én is – felmosták a konyha kövét. Meg kell mondanom, ez végtelenül bosszantott. „Jobb lett volna a másik vödörbe kerülni! – gondoltam magamban. – Most egy rózsa illatos kelyhében üldögélhetnék, a szivárvány minden színében ragyogva. Ehelyett porral és piszokkal keveredtem össze.” „Örül majd édesanya, ha hazajön a munkából!” – mondta a nagyobbik leányka, és kiöntötte a piszkos vizet a szemétre. Én egy összekunkorodott krumplihéjra cseppentem. Rosszkedvűen üldögéltem ott, feketén, mint egy szurokcsepp. Még a jó meleg napsugárnak sem tudtam örülni. Pedig a napsugár hevétől egészen könnyű kis pára lettem, s ami piszok előbb még hozzám tapadt, ott maradt a krumplihéjon, én meg boldogan felrepültem a kéklő magasokba. Nem repültem ám egyedül! Millió és millió testvérkém lebegett pára alakjában a föld felett. Ott találkoztam azokkal is, akik a másik vödör vízben voltak. „Milyen szép fehérre mostátok a konyha kövét! – kiáltozták. – Mi csak ott ültünk és irigykedtünk!”
Egy darabig ide-oda repültünk a város felett. Egyszer csak hideg szél kerekedett. A hidegtől mind valamennyien újra vízcseppé változtunk, és hullottunk lefelé olyan sebesen, hogy az emberek mind fedél alá menekültek előlünk. Én ide pottyantam a háztetőre. Társaim már mind lecseppentek a tócsába az ablak alá. – Én meg azt hittem, járkál valaki az ablak alatt! – kuncogott Petike. – Holnap, ha kisüt a nap, megint felrepülünk a magasba! – ábrándozott az esőcsepp. – Most már tapasztaltabb vagyok, és ha majd újból esőcseppé változom, talán sikerül egy kertre vagy szántóföldre hullanom. Beszéltem olyanokkal, akik már áztattak száraz földet, tikkadt növényeket. Azt mondják, esőcsepp számára nincs nagyobb boldogság, mint érezni a újjáéledő növények illatát. Másnap az esőcsepp elpárolgott. Úgy látszik, találkozott testvéreivel, mert délfelé az égen megjelent egy bodros kis bárányfelhő. Peti mutatta is pajtásainak: – Nézzétek, ott repül barátom, az esőcsepp! És a kisfiúk vidáman integettek a kerek felhőnek. Bálint Ágnes
23
Kísérlet
Hozzávalók: • egy szövetből (például pamutból) készült zsebkendő • egy üres műanyag pohár (tejfölös vagy joghurtos) • egy befőttesgumi
Vízesés az esernyőben A víz rendkívül érdekes folyadék. Könnyedén keresztülfolyik a legkülönfélébb méretű csöveken, ugyanakkor nem képes áthatolni az esernyőn! A felszínén rovarok – például partfutók vagy molnárpoloskák – szaladgálnak, egy ember mégsem tud a meztelen talpán végigmenni a felszínén, legfeljebb a legendákban. Vajon miért ilyen a víz?
Tennivalók
Miért nem ázunk meg az esernyő alatt? Azon valószínűleg nem csodálkozol, hogy a műanyag fóliából készített, egyszerű esernyőkön egy csepp víz sem jut át. A jobb minőségű ernyőket azonban a ruhák anyagához hasonló szövetből készítik. Ha alaposabban megnézel egy ilyet, akkor számtalan parányi lyukat vehetsz észre a szálak között. Ennek ellenére nyugodtan kimehetsz velük sétálni az esőben, és mégsem ázol el. Vajon miként tartják vissza az apró lyukak az esőt?
24
Tölts vizet a műanyag pohárba, és a zsebkendőt is nedvesítsd be. A zsebkendőt a befőttesgumival rögzítsd a pohár száján. Óvatosan állítsd fejre a poharat. Kifolyt a víz? Tanulság: Láthatod, a víz nem tud kifolyni a pici lyukakon keresztül. Alaposabban meg kell vizsgálnunk ezt a titokzatos viselkedést...
Kinyomozzuk a titkot Nézd meg alaposan az ernyő külső részén a vizet. A víz számtalan, kisebb-nagyobb csöppecskékben tapadt meg rajta. A kis cseppek néha összefutnak, és egy nagyobb csepp jön létre. Óvatosan érints meg egy ilyet az ujjad hegyével. Úgy viselkedik, mint egy vízzel töltött műanyag zsák: behorpad, de azután gyorsan visszanyeri az eredeti alakját.
25
Állatvilág
Csigák A csiga hermafrodita, azaz egyszerre hím is, meg nőstény is. De mindenképpen két csigának kell párzania, hogy utódaik legyenek. Két hét elteltével a csiga lerakja petéit a szarv mögötti nyíláson keresztül.
26
Van nyelve a csigának?
Hol tölti a telet a csiga?
A csigának érdes nyelve van, amelyet reszelőként használ. Ezernyi miniatűr fog borítja. Ha a fogak elkopnak, újranőnek, hiszen a csigának nagy szüksége van rájuk a levelek elrágcsálásához.
Benn a házában, amelynek nyílását nyálával befalazza. Télen életfunkciói teljesen lelassulnak, és csak tavasszal ébred föl „téli álmából”. A sivatagban élő egyes csigafajok 3-4 évig is képesek „aludni” az esőzésekre várva!
A kicsik hasonlítanak szüleikre?
Hússal is táplálkozik a csiga?
Nem egészen, ugyanis házuk átlátszó, amely azonban gyorsan megkeményedik. Ahogy növekednek, a csigák fokozatosan nagyobbítják házukat, az alsó széléhez toldva az „építőanyagot”, és mindig ugyanazzal a rajzolattal, amellyel elkezdték.
Általában a csigák növényevők, de Ausztráliában él egy olyan csiga, amelyik más csigákkal, sőt földigilisztával táplálkozik.
Vannak lábai?
Mit eszik a meztelen csiga?
A csigáknak nincs lábuk, van viszont egy erős, izmos „talpuk”, amellyel mászni tudnak. Csúszós folyadékot – csiganyálat – bocsátanak ki, ezen csúsznak előre.
Nagyon szereti a káposztalevelet, a salátát, a kultúrnövényeket. Jóízűen lakmározik a meztelen csiga az emberre igen veszélyes mérges gombákból is.
27
A mintával azonosokat színezd pirosra!
28 29
Sorold fel a gyümölcsöket! Színezd ki azokat, amelyeknek a levele jobbra néz! Melyik érik ősszel? Karikázd be! Melyik déli gyümölcs? Húzd át!
Rajziskola
Barkács
Vizesre vizest
Anyag • Rajzlap • Vízfesték • Ecset vagy kis szivacs
Elkészítés Egy rajzlapot kenjünk be vízzel (ecsettel vagy szivaccsal) úgy, hogy jól átnedvesedjen, szinte átázzon. Az ecsetet mártsuk a vízfestékbe és tegyünk kevés festéket a nedves papírra úgy, hogy a színek szétfolyjanak. Itt nem az a lényeg, hogy tárgyakat ábrázoljunk, hanem hogy a festéket úgy vigyük fel, hogy összemosódjon a többi színárnyalattal.
30
Csigadoboz Anyagok • Kartondoboz (pl. cipősdoboz) • Sárga, narancssárga és rózsaszín kartonpapír • Aprósütemény-mintás papír • Fekete filctoll • 2 db mozgó pupillájú szem • Kék szalag • Ragasztó • Tányér és szivacs • Olló és cikcakkolló
1. A doboz egyik hosszabb oldalára helyezzünk tányért, majd ceruzával rajzoljuk körbe. A kör felét fessük rózsaszínre. Azért, hogy különleges felületet kapjunk, a festéket szivaccsal vigyük fel. Száradás után a másik félkört fessük zöldre. A szivacs durvább felével dolgozzunk. 2. Eközben másoljuk át a csiga testét sárga kartonpapírra. A csigaház belsejét a mintás papírra másoljuk át. A félkört és az egyenes vonalakat előzőleg húzzuk meg vonalzó mentén ceruzával. Vágjuk ki a csigaházat, majd ragasszuk narancssárga papírra, és vágjuk ki újra, de most cikcakkollóval. Körben hagyjunk 2 cm-es permetet. Erre ragasszuk a süteményes papírokat. 3. Készítsük el a csiga testét. Először rajzoljunk tollal hullámvonalakat és pontokat a testre. Miután megszáradt, ragasszuk fel a mozgó pupillájú szemeket. A szemek alá rögzítsük az orrot, mellé az orcákat. Fekete filctollal rajzoljuk meg a szemöldököt, az orra pöttyöket és az arcokat szaggatottan rajzoljuk körbe. Piros tollal rajzoljuk meg a szájat. Csápnak hajlítsunk formára fehér drótot, majd rögzítsük a fej mögé. A kék szalagból kössünk masnit, majd ragasszuk a csiga nyakára. A testet rög-
zítsük a doboz elejére úgy, hogy pontosan az alsó szegélyéig érjen. Ötlet A selyempapírt kissé gyűrjük össze, és rögzítsük a doboz belsejébe. A fényes narancssárga papír különlegesen szépen mutat. Ha nincs süteménymintás papírunk, rajzoljunk magunk mintákat a papírra, vagy gyűjtsünk össze néhány cukorkapapírt, és ragasszuk a kartonpapírra.
31
Folytasd a minta szerint!
32
Mondd el, melyik körtének van bal oldalon a levele! Színezd ki azokat!
33
Csodajárgányok
Fejős Szintia 2. osztály, Oromhegyes
Dobó Csaba 2. osztály, Oromhegyes
Postaláda Idézetek a szabadkai J. J. Zmaj iskola most már 4. c osztálya tanulóinak júniusban írt leveleiből: Grubanov Martinek Emília tanítónő: „Kedves Csilla! Tanítványaim önállóan írt leveleivel búcsúzom.” Diána: „Sajnos negyedikben már nem fogjuk venni a Mézeskalácsot.” Inesz: „Tegnap a tancsi bejelentette, hogy negyedikben nem a Mézeskalácsot vesszük. Ekkor mindenki elszomorodott.” Dalibor: „Nem örülök, hogy búcsúzunk a Mézeskalácstól.” Andor: „Köszönöm az osztály nevében, hogy rengeteg rajzunkat tettél be a Mézesbe.” Attila: „Kíváncsian lapoztuk, hogy mi van benne.” T. Andor: „A Mézeskalács nekem nagyon tetszett.” Nikol: „A fedőlapok is szépek voltak.” Róbert: „Amikor megjelent az új Mézes, mindig örültem.” Botond: „Remélem, hogy amikor negyedikes leszek, a testvérem majd megengedi, hogy megnézzem a Mézest.” Mia: „Örömmel mentem haza közölni a hírt, hogy megjött az új Mézes, és a rajzom vagy írásom is benne van.” T. Johanna: „Jó, hogy létezik a Mézes!” Tihamér: „Nagyon szerettük a Mézest.” V. Johanna: „Hiányozni fog a Mézes.” Hajnalka: „Legyen mindig egészséges, és örömmel csinálja tovább.” Dávid: „Remélem összehoz bennünket a szerencse egyszer.” Dániel: „Szerintem a Csilla néni a legjobb a Mézeskalács-nénik közt.”
Lapzártáig a következő óvodások, iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére
34
Fekete Lúcia 2. osztály, Péterréve
Lengyel Zsanett 2. osztály, Péterréve
Horvát Nórika 5 éves óvodás, Drea
Bence Máté 2. osztály, Péterréve
Drea, Labud Pejović óvoda: Bognár Viktória, Boldizsár István, Horvát Nórika; Székelykeve, 1. o. (tanítónő Krničan Nagy Magdolna): Sebestyén Mártin, Sebestyén Laura, Erős Misel, Kató Sarolta, Papp Albert; Tornyos, 4. kisegítő tagozat (tanítónő Mészáros Tímea): Kolompár Dániel, Lakatos Ervin; Horgos, 4.2 (tanítónő Gonczlik Etelka): Ilia Bence, Szalma Renáta, Sánta Andrea; Bácskertes, Méhecske óvoda (óvónő Zsivu Rita): Tallósi Adrienn, Kovács Sára, Nagy Dominik, Cseh Boglárka, Guzsvány Noémi, Csizmár Robertó, Turkálj Zsanett, Kovács Liliána, Maros Natália, Bodonyi Edmond, Marásek Hannah, Jánosi Jenő, Buják Bernadett; Erzsébetlak (tanítónő Halász Éva): Speiersz Johanna, Szabó Viktor, Radu Jaszmina, Pesti Anabella, Fülöp Laura, Bakai Anita; Felsőhegy, 2. o.: Györe Csongor, Mucsi Maja, Deák Orsi, Fajka Viktor, Máté Klaudia, Vinter Alex, Bilicki Antónia, Kálmán Dávid, Mészáros Csabi, Sipos Klaudia, Kólity Kinga, Kormos Glória, Surányi Dalma; Orom, 3. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Kovács Fanni, Bognár Georgina, Bicskei Mirabella, Szögi Roland, Losonc Edina, Zsoldos Orsolya, Borsos Kitti, Tukacs Krisztina, Konc Krisztina; Szabadka, J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Golić Attila, Pivárcsik Nikol, Győrfi Tihamér, Vukov Johanna, Tóth Johanna, Tót Andor; Martonos, 1. o. (tanítónő Törteli Terek Márta): Sárkány Bence, Pintér Sándor, Bende Bettina, két névtelen; Torda, 2. osztály; Beodra: Mészáros Laura 2. o.; Horgos: Seres Lilla 1. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
35
i e m
rö ö íz
Av
Darazsac Diána 4. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Mészáros Laura 3. osztály, Beodra
Horváth Inesz Lenke 3. osztály, Muzslya
Flejsman Viktor 3. osztály, Palics
Magó Annabella 2. osztály, Péterréve
Szecsei Viktor 7 éves, Magyarkanizsa
Péity Árpád 2. osztály, Palics
