57. évfolyam
2009. április
Ára 40 dinár
Köszöntő Virágba borult az egész világ. Lilán, fehéren, rózsaszínűen nevetnek a barackfák, az alma- és körtefák virágai a napsütésben. Áprilisi húsvét lesz. Nem fúj hideg szél. Rügyeznek a bodzák, zöldellnek a hagymák és a pitypanglevelek. A csigák már megindultak az eperlevelek felé nagy lakomára. Én ezt azért már nem várom meg, inkább összeszedem a csigákat egy kis vödörbe, és elviszem őket egy kanálispartra. Ha nem így tennék, nem lenne epertortám. És a kedvencem, az eperturmix sem készülhet eper nélkül! Joghurt, földieper, egy kis méz
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
– a legfinomabb áprilisi ital. Próbáld ki! Fiúk, locsoljátok jól meg a lányokat, hogy még szebbek legyenek; lányok, ti pedig fessetek sok piros tojást! Csilla
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!
Tomik Dominik, 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya Takács Barbara 3. osztály, Gunaras
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (10–11., 22–23. o.) és Belec S. Anikó (3., 26. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Ébredés Van, aki ázik: áznak a lányok. Van, aki fázik: fázik a fűszál. Van, aki öntöz: kölnisüveggel, cserépkancsóval, bádogvederrel.
Van, aki alszik: az éjjeliőr az. Van, aki virraszt: újból a lányok. Van, aki piszmog: forró viasszal, hagymalevéllel, tűvel-ecsettel.
Közben a földben pattan a búza, közben a fákon roppan a rügy, surrog a zápor, bomlik a barka, mintha a naphoz szállni akarna.
László Noémi
3
Puff és Muff
Dudoló
Péntek – Cicuskáim – szólt hozzánk Miska –, délben a kapuban várjatok. Ma hozom haza a félévi bizonyítványomat, és ha hármas lesz benne, ti majd kikaparjátok. Ugye, megteszitek? – Rendben van – feleltük. Vártuk hát a kapunál, s a körmünket élesítettük. Miska bizony sokáig nem jött. – Talán nem is hármasa, hanem kettese van... – találgatta Muff. – Nem vagyok biztos benne, hogy egy kettest ki tudnék kaparni. Hát te? – Én nem tudom – feleltem. – Eddig még sohasem kellett ketteseket kikaparnunk. Vártunk, vártunk, de Miska még mindig nem jött.
– Talán még egyesei is vannak... – aggódott Muff. – Nem hiszem, hogy egy egyest ki tudnék kaparni! Hát te? – Nem tudom – feleltem – egyest még sohasem kapartam ki. – Jön Miska, jön! – kiáltotta hirtelen Muff. Odarohantunk hozzá. – Cicuskáim, barátaim, hurrá! Egyetlen hármasom sincs! – ujjongott Miska. – Kettesed sincs? – érdeklődött Muff. – Nincs kettesem – felelte Miska. – Egyesed sincs? – kérdeztem én. – Egyesem sincs – így Miska. – Jaj, de jó! – mondtuk. – Mert nem vagyunk bizonyosak benne, hogy ketteseket és egyeseket is ki tudunk kaparni. Nataša Tanská
Papp Albert 1. osztály Székelykeve
4
Hej, tulipán
Álljatok egymás mögé! (Oszlopba.) Két társatok az oszlop előtt fogjon kezet és emelje magasba. Az oszlop énekelve induljon el! Ezen a kapun bújtok majd át. A kapu elé érkezve kérdezze az oszlop első tagja: – Kié ez a kapu? A kapusok válaszolnak: – Lengyel Lászlóé. – Átalmennénk rajta. – Vámot veszünk rajta, Minapában itt mentetek, Hidam lábát eltörtétek, Meg nem csináltátok. – Ácsok vagyunk, fát faragunk, Fenyőfából kifaragjuk, Meg is aranyozzuk. Erre a kapu felemelkedik, a sor átmegy alatta. Közben a kapusok ezt mondogatják: – Szőjétek, szapuljátok!
Mikor a két utolsó is a kapu elé ér, azokat leszakítják a vámnak. Ők is kapusok lesznek, és kézfogással az előbbiek mögé állnak. A játék addig tart, míg valamennyi gyerek kapus lesz.
Gubik Fanni 2. osztály Emlékiskola, Zenta
¯
5
Csudaréten (Részlet)
Körülnézek hát, és látom, ott szalad a szél a fákon, sűrű porból van a lába, falevélből a kabátja s azt kiáltja: „Erre gyertek, csak utánam, három felleg!” Akkor én egyet gondoltam, rögtön utánafutottam, jaj, hány erdőn, jaj, hány réten, míg egyszer csak odaértem mesebeli csudarétre, csudarétnek közepébe, mert ott már a szél megállott, három felhő is leszállott. Figyeljetek, ha jók lesztek, hipp-hopp, ti is ottan lesztek, s amit még senki se látott, ti azt mind megláthatjátok. Pivárcsik Nikol 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
MESEMONDÓ: Erdő szélén jártam, mentem, három felhő szállt felettem. Kérdem tőlük: „Hova szálltok, három felhő? merre jártok?” Egyikük szólt: „Csudarétre, csudarétnek közepébe, oda megyünk, oda szállunk, mert ott van a mi lakásunk...” „Mondjátok csak, három felleg, nem féltek, hogy eltévedtek, s haza sohase találtok?” „Dehogy félünk! Hát nem látod, a Szél vezet haza minket, most is éppen felénk intett!”
6
SZÉL: Hú-ú-ú! Én vagyok a szél. Fusson gyorsan, aki fél, aki bátor, jöjjön velem, Csudarétre elvezetem!
MESEMONDÓ: Csak utánunk, csak utánunk, tegnap mi is erre jártunk, ezen a szép üveghegyen, ahol üvegvirág terem! GYEREKEK: Jaj, de szépek! Jaj, de szépek! MESEMONDÓ: Hozzá ne nyúlj! Le ne tépjed! Eltörik, ha leszakítod, tenyered is felhasítod. SZÉL: Csak utánam, nem semerre, hanem éppen erre! Erre! MESEMONDÓ: Leértünk végre a lejtőn, mostan átvágunk az erdőn, mennyi madár száll a fákra! A madarak iskolája ez az erdő, itt tanulják, a kismadarak a nótát, itt tanulják, nem kótából, hanem egy öreg madártól. Kiértünk a tó partjára, látjátok, most szállt le rája két kis csillag, vígan vannak, tó vizében lubickolnak. Hold is, Nap is itt fürödnek, mikor az égről lejönnek.
Speiersz Johanna 1. osztály, Erzsébetlak
Csudarét selyem füvében, hol a szellők, felhők laknak. GYEREKEK: Mennyi felhő! Ennyi soha sincs az égen! MESEMONDÓ: Ne féljetek, gyerekek, jöjjetek csak közelebb: nézzétek, hogy hemperegnek, selyemfűben bukfenceznek, talán ha szépen megkérjük, még szóba is állnak vélünk.
GYEREKEK: Hadd fürödjünk mi is benne!
Szőke Florentin 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
MESEMONDÓ: Nem lehet! Nem lehet! Mert a szél már integet. Attól fél, hogy elmaradunk, de hiszen már itt is vagyunk! Itt vagyunk a Csudaréten,
Mucsi Orsolya 7 éves óvodás, Zenta
7
No, gyerekek, menjünk tovább, láthatunk még elég csodát: ágya selyemfűből vetve, úgy alszik most a Hold benne, nem kel föl, csak alkonyatkor, innen megy az égre akkor! Ugye, milyen szép az ágya? Háromszáz csillag vigyázza, körülállják mind az ágyát, senki se zavarja álmát. Csillagok, Hold, Nap és felhő, haragos szél, játszi szellő, mind itt laknak, itt pihennek, messzi útra innen mennek! GYEREKEK: Hát az a falevélből épített ház kié? MESEMONDÓ: Hamarosan megtudjátok, ha lakóit meglátjátok, négy jó testvér lakik ottan, de egyik mindig úton van, s mikor megjön, másik elmegy, együtt sohasem lehetnek.
MÁSODIK GYEREK: A másiknak szőlőlevélből! HARMADIK GYEREK: A harmadiknak ezüstből! GYEREKEK EGYÜTT: Kik vagytok? Mi a nevetek? TAVASZ: Én a Tavasz vagyok. Ezért van aranyból a hajam. Én megyek közétek az év elején, én festem zöldre a réteket, én szórom tele apró levelekkel az ágakat, én készítem és én javítom a tücskök hegedűjét!
Imamović Inesz 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
GYEREKEK: Hozunk! HÁROM HANG: Mit? GYEREKEK: Kíváncsiságot!
Bemennek.
HÁROM HANG: Akkor jó helyen jártok. Jöjjetek be!
GYEREKEK: Jaj, de szépek vagytok! Jaj, de gyönyörűek!
GYEREKEK: Jaj Istenem, kik lehetnek?
Pozsár Áron óvodás, Erzsébetlak
ELSŐ GYEREK: Az egyiknek aranyból van a haja!
MESEMONDÓ: Csak türelem, bekopogok, s mindjárt kiderül a titok!
ŐSZ: Én az Ősz vagyok, azért van szőlőlevélből a hajam. Én megyek közétek, ha majd visszatér ide testvérem, a Nyár, s viszek nektek almát, körtét, diót és teli szülőfürtöket! GYEREKEK: Hát te ki vagy? Mi a neved? TÉL: Én a Tél vagyok, azért van ezüstből a hajam. Én még sokára megyek közétek, csak akkor, ha testvérem, az Ősz, már visszatér. Én dérrel lepem be a fákat, hóval a háztetőket, s rálehelek a folyókra, hogy befagyjanak. Engem, ugye, nem szerettek?
BENTRŐL HÁROM HANG: Kik vagytok? GYEREKEK: Csudalátó vándorok!
GYEREKEK: Dehogynem! Szeretünk mi téged is, mind a négyőtöket szeretjük!
HÁROM HANG: Hoztok-e, vagy visztek?
8
GYEREKEK: Szeretünk is téged! Látnád, mennyire örülünk a zöldülő ágaknak s az első tücsökzenének! Hát te ki vagy? Hogyan szólítsunk?
Kalmár Brigitta 1. osztály, Zentagunaras
Varga Róbert 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Zelk Zoltán
9
Csiga Zsigának nem a lakáshivatal utalt ki lakást, mert Csiga Zsiga eredendően és születésénél fogva háziúr volt. Úgy is mondhatnánk, hogy született háziúr. Szép, csiga alakú, gyöngyházszínű háza volt. Nagyon szeretett benne lakni, annyira, hogy más lakót nem is tűrt meg. Általában gőgös háziúrnak tartották Csiga Zsigát az erdőben, ahol élt, és ezért senki sem szerette. Két szarvát mindig magasan hordta, és nem fogadta a lepkék köszönését, akik hódolatképpen összecsapdosták előtte szárnyaikat, ahogy az emberek a kezüket szokták. Csiga Zsiga már korán reggel elkezdte a mászkálást, úgy nyomult előre, mint egy tank, csak hogy minél többen láthassák a házát. Aki lassan jár, arra azt szokták mondani, hogy úgy mászik, mint a csiga. Csiga Zsiga meghazudtolta a nevét, bizonyára ő volt a leggyorsabb csiga, aki valaha is élt. Mindig fáradhatatlanul úton volt. Ha esett az eső, vagy nagyon sütött a nap, behúzódott házába, és nem jött elő, hiába énekelték a madarak: Csiga Zsiga, gyere ki, ég a házad ideki! Csiga Zsiga nem volt hajlandó kidugni a szarvát, őt nem lehetett egykönnyen becsapni. Egyszer is, amint visszavonult Csiga Zsiga, hogy házát kellőképpen élvezhesse, éneket hall. Ketten énekeltek egyszerre, az egyik hang mély volt és búgó, a másik cingár és esdeklő. De nem is a szokásos dalocskát énekelték. Így hangzott: Csiga Zsiga, gyere ki, vendéged van ideki!
10
Nem kiadó a csigaház
kiadó a házam! Hová is mennék lakni, ha kiadnám? – Az minket nem túlzottan érdekel – válaszolta Facsiga. – Különben is: A hirdetés szép szó, ha betartják: úgy jó!
Csiga Zsigának még nem volt soha vendége, és ezért érdeklődve bújt elő. Hát egy eltévedt Búgócsigát lát a háza előtt, olyat, amivel a gyerekek szoktak játszani. A másik vendége meg egy szegény, házatlan csiga volt. Mert talán tudjátok, hogy nincs minden csigának háza. – Szólíts egyszerűen Facsigának – mondotta Búgócsiga Csiga Zsigának. – Ez itten Csiga Biga – mutatta be a házatlan csigát. – Azért jöttünk, hogy kibéreljük a házadat. – Az én házamat? – kérdezte sértődötten, de kicsit meg is szeppenve Csiga Zsiga. – Az én házam nem kiadó! – Ugyan, ha nem volna kiadó, akkor nem volnánk itt. Tessék, nézd csak!
Facsiga falevelet dugott Csiga Zsiga elé, melyen ez állott: „Szép, gyémántszínű házam, mely palotának is beillik, a nyári hónapokra olcsón kiadó. Tisztelettel CSIGA ZSIGA, háztulajdonos” Csiga Zsiga kétszer is elolvasta, és ha lett volna vére, biztosan elpirul, de minthogy nem volt, csak ezt mondta: – Csigavér! Csiga Zsiga, csigavér! Facsiga megjegyezte: – No látod, mért tagadod le, amikor az egész erdő tele van ilyen falevél röpcédulákkal? Vagy talán nem te vagy Csiga Zsiga? – Csiga Zsiga én vagyok, de biztosan egy gonosz mókus csinálta ezt a viccet, mert nem
– De értsétek meg – próbálta meggyőzni őket Csiga Zsiga –, a kutyatejfűre kérlek benneteket, nekem szükségem van a házamra! Ha kiadnám nektek, ugyan ki fogadna be magához, ha esik az eső? – Csiga Biga biztosan befogadna – nyugtatta meg Facsiga Csiga Zsigát. Csiga Biga megerősítésül bólintott egyet a szarvaival. – De én akkor sem adhatom ki nektek a házamat, még ha be is fogadnátok! – siránkozott megrémülve Csiga Zsiga. – Hát akkor nincs mást tennünk – búgta megejtően mély hangján Búgócsiga –, mint hogy elvesszük erővel, téged kilakoltatunk, és mi beköltözünk. És büntetésből be sem engedünk, ha esik az eső, pedig különben beengedtünk volna! Erre már nem is válaszolt Csiga Zsiga. Megrémülve, a szokottnál is sokkal gyorsabban húzódott vissza a házába, és betapasztotta a kijáratot. Sem énekszóval, sem bűvigével nem lehetett előhívni. Búgócsiga és Csiga Biga pedig jót nevetett a pajkos mókussal együtt, hogy így megrémítették Csiga Zsigát. De Csiga Zsiga is alábbhagyott ezután gőgös háziúrságával, és nem hordta oly magasan a szarvát, a lepkéknek előre köszönt, és a szitakötőket megkérte, hogy ha elfáradnak, szálljanak le egész bátran a háza tetejére pihenni. Meg is szerette az erdőben mindenki Csiga Zsigát. Végh György
11
Szárnybontogató Születésnapon voltam A nyári szünidőben átjött hozzánk Csilla. Születésnapi meghívót hozott a számomra. Eljött végre az ünnepség napja. Ezt nagyon vártam már. Délután háromra kellett menni. Mikor én odaértem, már sok gyerek volt. Átadtam az ajándékot, és játszottunk. Egy kis idő múlva Csilla anyukája hozta a szendvicseket, majd pedig a tortát. Jóízűen falatoztunk. Ezt a jó sok kaját le kellett mozogni, ezért sokat fogócskáztunk. Kezdett sötét lenni, és egyes gyerekeknek haza kellett menniük. Mivel én a szomszédban lakom, még maradtam. Este tíz óra felé jött anyukám értem, hogy menjek haza. Nem is vettem észre, hogy így elmúlt az idő, mivel nagyon jól szórakoztunk. Kovács Káli Krisztofer, 3. osztály Valkai-sor
Perpauer Piroska 2. osztály, Valkai-sor
Az ibolya Az ibolya tavasszal nyílik a kertekben. Illatos parfümöt és orvosságot készítenek belőle. A színe lila, rózsaszín, fehér. A nagymamámnál is van belőle. Szív alakú a levele. Lágy szárú növény. Nagyon szeretem ezt a virágot, mert szép a színe. Anyukámat is megleptem már vele. Nagyon örült neki. Tukacs Krisztina, 2. osztály Orom
Fenyvesi Janka 3. osztály, November 11. iskola, Zenta
A húsvéti rajzpályázat nyertesei Tratyik Edvárd, 2. osztály, Orom Fehér Vivien, 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
12
Népszokások
A gyerekek húsvétjáról álmodtam
...Szóltak a harangok. Harangzúgásban gyalogoltak, kocsiztak a piros kockás vásznakba kötött vesszőkosárral, a húsvéti ajándékkal. Két napig hallgattak a harangok, fakereplők szóltak a tornyokban. Fölmásztunk hozzájuk a magosba, forgattuk hajtóikat éppen úgy, ahogy a kutakból húzták a vizet, s a szerkezet elkezdett éktelenül recsegni. Olyan hangokat tekertünk ki, mint ahogy a gólyák kelepelnek. A kéményről válaszoltak rá a gólyák. És magosabbról néztünk, mint a gólyák. Ők a földszintes házak kéményéről, mi a toronyból. Akkor tudtuk meg, az emberek milyen picik lehetnek. Így kezdődött el az ünnep. Szombat este kibontották a piros tojásokat a kockás vászonból, megkaptuk a magunkét. Főtt sonkát ettünk, de a piros tojásokat nem törtük föl. Vártunk húsvét reggelig. Csapatostul kimentünk a rétre vagy a templomdombi fűre, és versenyeztünk, ki tudja a nehéz kétforintost belevágni. Én adtam a tojást, letettem, barátom terpeszbe állt, hüvelyk- és mutatóujja közé fogta a pénzt, célzott és nem talált. – Enyém a forintos! – mondtam. – Még egyszer! Így ment ez sokáig. S amikor eltalálta, övé lett a tojás és benne a pénz. Barátom két harapással lenyelte a tojást, a kétforintost zsebre rakta. Így történt fordítva is. Nyertünk és vesztettünk. Nagyon sok tojást ettünk. A fű tele volt színes héjjal. Fölébredtem, és újra elaludtam, álmodtam húsvét másnapjáról. Lopakodva keltünk, hogy föl ne ébresszünk senkit. De tudtuk, a lányok már pislognak a fehér, rózsaszín, kék dunyhák alól, várják a fiúk, legények eltűnését. S ahogy az ablakon viszszanéztünk, már öltöztek is, fal felé fordulva. Hej, mert akkora locsolás, öntözés kezdődött, amihez csak a tavalyi, tavalyelőtti volt hasonló! Nem ám kölnivíz, nem ám szagosszappan-lé, hanem kútvíz pohárból meg vödörből. Nem haragudtak meg érte, ha csu-
romvizek lettek. Persze sikítoztak, rikoltoztak, megszidtak bennünket. Ha az egyik házból a másikba hallatszott a lárma, elbújtak a lányok, hogy tettessék, mennyire félnek tőlünk. De megkerestük őket. Hova is bújhattak volna? A padlásra, a kamrába, a pajtába? Vizesvödrünkkel mindenütt megtaláltuk őket. Szomszédunk, az Erzsi, belebújt a szénába. Áprilisban már alig maradt télről. De ha sok lett volna, akkor is kint felejtette volna a lábát. Szégyen volt szárazon maradni. S mi sem maradtunk szárazak. Vizes lett az egész falu ifjúsága. Vizesek a konyhák, a szobák, a folyosók, a kamrák, a padlások, az istállók, a pajták meg az álomszuszék lányok fehér, rózsaszín, kék dunyhái. Frissen és tisztán ébredtem a délelőttre. Vizes gúnyám ott függött az udvari cseresznyefaágon. Míg ünneplőmbe öltözködtem, fölrepült az égbe. Kiszaladtam ünneplősen, mezítláb, csak nézni tudtam, ahogyan száll. S láttam, az egész falu vizes nadrágja, szoknyája, inge röpköd az égben, beléjük bújt a szél, szárny lett a nadrágszárakból, ingujjakból. A madarak közéjük szálltak, és csőrükben visszahozták őket a cseresznyefára, a szőlőlugasra, a léckerítésre, mindegyiket a gazdájához. Ágh István
Romić Fanni 5 éves óvodás, Bácsgyulafalva
13
Nyuszikönnyek Élt, éldegélt egyszer az erdőben egy Vaszja nevű fehér nyuszi. Egy fenyőfa tövében épített magának kunyhót. Befödte fenyőfakéreggel, a háztetőre meg nyírfakéreg kakast ültetett dísznek. Arra járt a késes-köszörűs róka. Észrevette a füstöt: a nyuszi éppen befűtött a kemencébe. Megkopogtatta az ablakot. – Ki az? – kérdezte a nyuszi. – Ó, ó, ohohó! Én vagyok az, a késes-köszörűs. Messzi útról jövök, késeket fentem, bőrig áztam az esőben. Engedj be, barátom, hogy megmelegedjem, farkam megszárítsam! – Tessék, gyere be, melegedj meg! – hívta a nyuszi. Be is ment a róka Vaszja nyuszi kunyhójába. Letelepedett a padkára, a farkát meg úgy végigterítette a kunyhóban, hogy a nyuszi moccanni se tudott. Végül nagy nehezen meghúzta magát a küszöbön. A róka nála töltötte az éjszakát, és nem ment el másnap se. Be akarta gyújtani reggel Vaszja nyuszi a kemencét, de a róka rámordult: – Jaj, még nézni is rossz, ahogy itt lábatlankodsz! Nagyon elszaporodtatok ti, nyulak
az erdőben! Hordd el magad, tapsifüles, amíg szépen mondom! Kioldalgott a nyuszi a kunyhójából, eleredtek a könnyei. Bandukolt az erdőben, sírt keservesen. Összetalálkozott a vén Polkán kutyával. – Szervusz, Vaszja! Miért sírsz olyan keservesen? – Hogyne sírnék, Polkanuska! Egy zöld fenyő tövében áll az én kunyhócskám. Éltem, éldegéltem, senkit se zavartam. Arra jött a késes-köszörűs róka, bekéredzkedett hozzám megszárítkozni. Beengedtem, és ezzel nagy bajt zúdítottam szegény fejemre: kiűzött a róka a saját kunyhómból. Azzal a nyuszi még keservesebb zokogásban tört ki. – Ne sírj, ne keseregj! Vaszenyka! – vigasztalta őt Polkán. – Segítek én neked kiűzni a kunyhódból a ravasz rókáját! Vissza is mentek a kunyhóhoz. Polkán fölkapaszkodott egy földhányásra, onnan kiáltotta: – Vau-vau-vau! Takarodj a nyuszikunyhóból, te róka!
Hornyák Hédi 1. osztály, Gunaras
Cirok Natália 7 éves óvodás, Péterréve
14
A róka a farkas hangját utánozva felelt ki neki: – Uuú! Ha kimegyek, meg is eszlek! Megijedt erre Polkán. – Úgy látszik, Vaszja, nem róka, hanem szürke farkas telepedett a kunyhódba! Öregek már a fogaim, nem tudnék elbánni a farkassal. Ne haragudj meg rám, ha most elmegyek. – Hogy is haragudnék! Azt is megköszönöm, amit tettél! – búcsúzott tőle a nyuszi. Így hát Polkán ment a maga útján, a nyuszi pedig leült egy fatuskóra, és ismét keserves sírásra fakadt. Arra ment a bárány. – Miért sírsz, Vaszja? – Hogyne sírnék, kedves bárány barátom, hogyne keseregnék! – szipogta a nyuszi. – Egy zöld fenyő tövében áll az én kunyhócskám. Beengedtem a rókát, hogy megszárítkozzék, s ezzel nagy bajt zúdítot-
tam szegény fejemre: kiűzött a saját kunyhómból. – Ez igazán nem olyan nagy baj! – derült föl a bárány. – Segítek én neked kiűzni azt a rókát! Azzal fölkerekedtek, visszamentek a kunyhóhoz. Fölállt a bárány a lépcsőre, onnan kiáltotta: – Be-e-e! Be-e-e! Takarodj a nyuszi kunyhójából, te róka! A róka újból a farkas hangját utánozta, úgy felelte a kunyhóból: – Uuú! Ha kimegyek, meg is eszlek! Megijedt a bárány, azt suttogta a nyúlnak: – Úgy látszik, a szürke farkas lakik a kunyhódban! Vele meg nem tudnék elbánni. Ne haragudj, Vaszja, inkább megyek a dolgomra. – Hogyan haragudnék! Ezt is köszönöm! – búcsúzott tőle a nyuszi.
Lackó Roland 2. osztály, Orom
Németh Eszter 2. osztály, Oromhegyes
15
Nyuszikönnyek
Dudoló
Nyuszi Gyuszi Osztrák dal (Weöres Sándor)
Rácz Szabó Enikő 1. osztály, Ada
Hegyesi Kornél 6 éves óvodás, Zenta
A bárány eltűnt az erdőben. A nyuszi meg letelepedett a tisztáson egy bokor tövében, és újból keserves sírásra fakadt. Éppen akkor a tisztáson kapirgált a vidám Peti kakas. Magokat gyűjtött, kukacokat szedegetett. Meglátta a nyuszit. – Ejha, nyuszi, miért sírsz olyan keservesen? – Jaj, Peti kakas, hogyne sírnék, hogyne keseregnék! Egy zöld fenyő tövében áll a kunyhócskám. Beengedtem a rókát, hogy megmelegedjen. Most aztán nagy az én bánatom: kiűzött a róka a saját kunyhómból. – Van is miért sírni, Vaszja! – kiáltotta a kakas. – Elűzöm én azt a rókát! Töröld le a könynyeidet, és vezess a kunyhódhoz!
– Nem űzöd ki te onnan azt a rókát, Peti! – hüppögte a nyuszi. – Polkán megpróbálta – nem űzte el, a bárány megpróbálta – nem űzte el ő sem. Hát hogyan tudnád elűzni éppen te, a kakas! – Ha nem űzöm el, majd elmegy magától! – hangzott a hetyke felelet. Odamentek a kunyhóhoz. A kakas fölszállt a háztetőre, csapkodott a szárnyaival, s közben hangos énekbe fogott: Kukurikú-ú-ú! Fölkelt a nap, nézd, hogy ragyog! Kelj föl, vadász, jó Mikitov! Puskádat is vigyed, nohát, puffantsd le a róka komát! Kukurikú-ú-ú! Ahogy a róka meghallotta Mikitov vadász nevét, leugrott a kemencéről, azzal uzsgyi! – kirohant a kunyhóból, futtában majdnem feldöntötte a szegény nyuszit. Vaszja nyuszi pedig behívta a kunyhójába a kakast. Jóltartotta étellel, itallal, el se engedte többé. Még ma is jó barátságban élnek, ha meg nem haltak. Orosz mese Rákos Katalin fordítása
Kőműves Kristóf 7 éves óvodás, Zenta
16
Nyuszi Gyuszi a kör közepén guggol, a többiek kézenfogva körbejárják. Az ének végén a nyuszi elgurítja a kezében tartott kis labdát. Akihez legközelebb áll meg, az lesz az új nyuszi.
Kovács Erika 2. osztály, Beodra
Kálmán Virág 2. osztály, Kishegyes
¯
17
Tavasz a határban
Kovács Fanni 1. osztály, Királyhalom
Farkas Mirabella 1. osztály, Királyhalom
Bata Szófia 1. osztály, Oromhegyes
Bicskei Mátyás 5 éves óvodás, Pecesor
Turkály Kristóf 2. osztály, Doroszló
Csernák Mátyás 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin Fejel Tóth Tamás óvodás, Ada
Pető Dávid 3. osztály, J. J. Zmaj, Szabadka
Horváth Ervin 5 éves óvodás, Zenta
18
Kovács Ákos 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka Szabó Batancs Anett 1. osztály, Péterréve
Fekete Lúcia 1. osztály, Péterréve
19
A tyúk és a tojás Volt egyszer egy tyúktojás. És volt egy tyúk, senki más. Köztük, mint a vízfolyás, meg nem állt a locsogás, fecsegés és kotyogás. Azt vitatták, mert vitás, ki volt előbb – kotkodács –, a tyúk vagy a tyúktojás? – A tyúk és a tyúktojás elsősége nem vitás – mondta a tyúk. – Kotkodács, dehogy volt előbb tojás. Aki tojta, nem vitás, az volt előbb, senki más. Tyúk volt előbb, kotkodács, aztán lett a tyúktojás. Ámde így szólt a tojás: – Elsőbbségem nem vitás. Az a helyes felfogás, hogy előbb volt a tojás. Abból kelt ki, nem vitás, az első tyúk, senki más. Bármit mond a kotkodács, előbb volt a tyúktojás. De szólt a tyúk: – Kotkodács, hát az első tyúktojás? Az honnan jött? Nem vitás, hogy tojták, úgy lett tojás. És ki tojta, kotkodács? Csakis a tyúk, senki más. Világos már, kotkodács, tyúk volt előbb, nem tojás. Ámde így szólt a tojás: – Érvelésed rém hibás. Mert az a tyúk, nem vitás, úgy kelt ki, mint bárki más. Úgy, hogy
Barkács
volt egy tyúktojás. Ezek után nem vitás: bármit mond a kotkodács, tyúk előtt volt a tojás. De szólt a tyúk: – Kotkodács, ha tyúk előtt volt tojás, az honnan jött? Nem vitás, hogy tojódik a tojás. Ki tojhatta, kotkodács? Csakis egy tyúk, senki más. Világos már, kotkodács, tyúk volt előbb, nem tojás. Ámde így szólt a tojás: – Ez csak üres kotyogás. Az a tyúk is, nem vitás, kikelt, mert volt egy tojás. Nincs tyúk, hogyha nincs tojás, a többi csak kifogás. Ezek után nem vitás, hogy előbb volt a tojás. De szólt a tyúk: – Kotkodács, a tyúk előtt lett tojás, az is úgy lett, nem vitás, mint bármelyik tyúktojás. Vagyis tojták. Úgy szokás, hogy tyúk tojja, senki más. Így hát előbb, kotkodács, a tyúk volt, nem a tojás. Feleselt a kotkodács és a tojáskotyogás. De a tyúkot, kotkodács, megsütötték, így szokás. S rántotta lett a tojás. Megszakadt a szónoklás. Így mai nap is vitás; tyúk volt előbb, vagy tojás. Hárs László
Pamutcsibe
Anyagszükséglete: fonal, karton, drót. Elkészítése: Két darab 20 cm ármérőjű kört készítünk kartonból. Az elkészült körök közepére egy-egy 5 cm átmérőjű kört rajzolunk, majd kinyírjuk.
Andruskó Henrietta 5 éves óvodás Pecesor
20
Összefogjuk a két körlapot és a lyukon keresztül sűrűn feltekerjük a sárga fonalat úgy, hogy teljesen befedje a körgyűrűt. A gyűrű külső részénél óvatosan felvágjuk a szálakat, majd a körgyűrűt széthúzva egy szállal jó szorosan összekötjük a köteget, lehúzzuk a kartont, és felborzoljuk a fonalpamacsot. Elkészült a csibe teste. A fejet ugyanígy készítjük, csak kisebb körgyűrűre tekerjük fel a fonalat. A fejet és a testet 1-1 szállal jó erősen összekötjük. Szemnek flittert ragaszthatunk. Filcből rombuszformát nyírunk, ez lesz a csibe csőre. Felragasztjuk. Drótból lesznek a lábai, amit a testen áthúzunk, rögzítünk, és fonallal betekerünk.
21
A pöttyös fejű kiscsirke Aki igaz jó barát, az nem tartja a haragot. Sólyom Pista és Ádám Margit tartotta, ezért barát nélkül maradtak vagy két hétig. Végszomszédok voltak otthon, különben meg osztálytársak elsőtől, és a legjobb barátok. Negyedikben egy őrsbe kerültek, hát mindig együtt jártak; néha csúfolták őket a többiek ezért, de nem bánták. Otthon a két udvar között deszkakerítés van. Pistának jutott eszébe egyszer, hogy miért járjanak ők körbe a fél utcán. És amikor a szüleik megengedték, leszerelt egy deszkát. Illetve csak kiszedte oldalról a szögeket, így félrehúzható lett, mint egy függöny, éppen átfértek rajta a gyerekek. Főleg Pistáéknál játszottak, mert nekik nagy udvaruk volt. Margitéké picike, az is csupa virág, szőlőlugas, nem játszani való sajnos. Margit egyszer kapott egy naposcsibét a nénjétől, a többit vitték a piacra. Ezt csak azért hagyta ott, mert látta, Margit folyton dajkálja a csirkéket, rokonoknál, szomszédoknál, ahol van. Ők nem keltettek sajnos, anya azt mondja, nincs arra hely, se idő. Ez a csirke mégis más volt, a sajátja, egyedül az övé! Úgy örült neki, tervezgetett... Összesen csak egy napig. Mert a csirke éjjel-nappal csipogott, kitartóan, keservesen. Anya azt mondta reggel, vigye csak át Pistáékhoz, meglesz ott a többivel a tyúk alatt. Margit csak sírt, hogy Pistának húsz is van, neki meg egy se legyen. De úgyis tudta, anya szava ellen nincs mentség. Akkor bánatában a csirke fejére ráfestett egy pöttyöt tussal. – Hát ez meg mire jó? – kérdezte Pista, és nevetett. – Arra, hogy nehogy azt hidd, ez a te csibéd. Biztosan azt hiszed, ez a tied most már. Azért nevetsz, tudom én... Ezt mondta Margit hirtelen. Pista olyan dühös lett, hogy majd kivágta a csirkét, vissza, mert odatette már a tyúk alá. De nem vágta
22
ki mégse, csak figyelte pár percig, befogadja-e a tyúk. Mert némelyik verni szokta, ha idegen csibét tesznek alá. Ez nem bántotta, kotyogott. Akkor Pista otthagyta a csirkéket, szöget, kalapácsot keresett és beszögezte a függöny-deszkát a kerítésen. Azóta éppen hogy csak köszön Margitnak. A deszkakerítésen van egy lyuk. Csomó volt a fában, már régebben kiesett. Margit ott kukucskált át Pistáékhoz néha. A csirké-
jét nézte, szépen fejlődött. Már verekedett is, annyira otthon volt, meg hát kiskakasok így szokták. Ha Pista kinn volt az udvaron, akkor nem kukucskált, még azt hinné, őt nézi. Pedig Pista is kukucskált már, látta Margit, de úgy tett, mintha nem látná. Egy napon véletlenül egyszerre kukucskáltak. Mind a ketten elugrottak a kerítéstől, amikor észrevették, hogy ott a másik. Margit éppen palacsintát evett, még csak egyet ha-
rapott bele. Gyorsan átnyújtotta a lyukon; jól átfért. Pista elfogadta. Amikor lenyelte, annyit mondott csak: – Mákos! A csirke fejéről nem lehet lemosni a pöttyöt, sajnos. Margit azt reméli, ha majd új tolla lesz, talán kinövi. Nagy Katalin
23
Szárnybontogató Nyuszika születésnapja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisnyúl, akit Nyuszikának hívtak. Egyszer Nyuszika találkozott a barátjával, Sünikével. Egy darabig beszélgettek, majd a kisnyúl továbbállt. Később Cinikével találkozott, aki szintén a barátja volt. A kismadár egy szép dalt csicsergett neki. Míg Nyuszika egy nagy kört futott a mezőn, a barátai szerveztek neki egy szülinapi-partit, mivel úgy vélték, kispajtásuk elfelejtette, hogy ma van a születésnapja. Feldíszítették a szobáját, és sütöttek neki egy nagy répatortát. Mikor a kicsi nyuszi hazaért, barátai bekötötték a szemét. Amikor levették a szeméről a kötést, Nyuszika nagyon meglepődött. – Szülinapi-parti, nekem? – kérdezte. – Igen – válaszolta a két barát. Egy nagy bulit csaptak és megígérték egymásnak, hogy sosem vesznek össze. Mindnyájan boldogan élnek, ha meg nem haltak. Hajbók Daniella, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
24
A négy tündér Egyszer négy tündér játszani akart, de nem tudták, hogy mit. A tavasztündér fogócskázni akart, de a többiek ezt a játékot nem akarták. Ezután az ősztündér választott. Ő azt mondta, hogy bújócskázzanak. A többiek ezt sem akarták. Veszekedtek, veszekedtek, de sehogy sem tudtak megegyezni. Mindenki a saját játékát akarta. A legokosabb a nyártündér volt. Azt mondta a többieknek, hogy mindenki játékából játszanak egy kicsit, így igazságos. Másnap, mikor felkeltek, játékkal kezdték a napot. Mindegyik tündér mondott egy játékot. A tavasztündér hóvirágot rajzolt, a nyártündér színes rózsákat festett, az ősztündér sárgára varázsolta a fákat, a téltündér pedig jégvirágokat hozott az ablakokra. De jó lenne, ha az emberek is kevesebbet veszekednének, megegyeznének, hogy a világ igazságosabb legyen!
Ugyanaz a minta, csak az egyik fekete alapon fehér, a másik fehér alapon fekete. Keresd meg a párokat!
Radovanović Szofi, 2. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
Bálint Zsóka 5 éves óvodás, Gunaras
Színes kartonra rajzold meg a tojás körvonalát, szurkáld körbe, majd cérnával öltögesd a hímzett tojásokat!
25
A három csibe
Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket. Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó. A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek se juthatott be. Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon: – Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak másik kunyhót!
26
Sírva bandukolt tovább a két kis testvér. Mentek, mendegéltek, míg egy másik szép kis tisztásra nem értek. Nekiláttak tüstént a kunyhóépítésnek. Amint a kunyhó elkészült, a vörös csibe ajánlkozott, hogy megnézi: jól zár-e a kilincs. Azzal máris beröppent a kunyhóba, és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Aztán kiszólt az ablakon: – Most aztán eredj, építs te is kunyhót magadnak! A szegény kis fehér csibe ott maradt árván, egyes-egyedül, nem segített rajta senki, nem volt se anyja, se testvére. Egyszer csak csudálatos fényesség támadt! Amikor felpillantott, egy tündér állt előtte. Olyan szép, olyan kedves volt, hogy aki csak
rátekintett, tüstént elfelejtette minden bújátbánatát. A tündér puha tenyerébe vette a pelyhes kis jószágot, és így szólt hozzá: – Ne búsulj, kiscsibém, tudom én, mi bánt téged. Indulj el bátran és ha megint tisztásra érsz, építs ott házat magadnak. Meglátod, erős lesz, mint egy vár. S azzal, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt. A fehér csibe pedig csak ámultbámult egy darabig, aztán továbbtipegett az úton. Nem kellett messzire mennie, hamarosan egy szép, nagy tisztásra bukkant, s nyomban nekilátott a munkának. Ahogy elkészült a kunyhó, megcsodálta kívülről, megbámulta belülről, aztán beköltözött, és vacsorát főzött magának. Alig telt el néhány nap, a róka megorrontotta a csibeszomszédságot. Odalopakodott a fekete csibe házához, és se szó, se beszéd, bedöntötte a falat. A kiscsibének épp csak annyi ideje maradt, hogy elszaladjon. Addig futott, míg a vörös csibe házához nem ért. De azt hiába kérlelte, hiába könyörgött neki, nem nyitotta ki az ajtót. Eközben odaért a róka is. Míg a fekete csibe remegve lapult a ház egyik falá-
hoz, a róka beszakasztotta a másikat. Most már együtt futott a két ostoba jószág. Éppen csak hogy elérték a fehér csibe házát, már jött is utánuk száját nyalogatva, nagyokat cuppogva a ravaszdi róka. A fehér csibe gyorsan kinyitotta az ajtót, a vörös meg a fekete – hess! – beröppent. – Nyissátok ki, de tüstént! – morogta vészjóslóan a róka. – Hát csak gyere, ha tudsz! – ingerkedett a fehér csibe. A róka nekirugaszkodott az ajtónak, megpróbálta betörni. De láss csodát! Az ajtó meg se mozdult, hiába döngette, feszegette. Nekifutott a róka a ház oldalának. De bárhogy erőlködött, a fal állta az ostromot. A kiscsibe meg annál bátrabban kiabált: – No, te híres, gyere, ha tudsz! Hadd lássuk, megbírsz-e velünk! A róka tehetetlen mérgében fejjel szaladt neki a falnak, összezúzta rajta a fejét. A három pelyhes, a fekete, a vörös meg a fehér csibe azóta boldog egyetértésben éldegél. Álló nap sütnek-főznek, vigadoznak. Legyetek ti is a vendégeik! Francia népmese
27
Színezd ki a rajzot a megadott számok segítségével! 1 – kék, 2 – piros, 3 – szürke, 4 – rózsaszín, 5 – sárga
28
Kösd össze a számokat 1-től 32-ig!
29
A tyúktenyésztés A tyúkokat vagy baromfiudvarban nevelik, vagy hatalmas, 16 órán át megvilágított tojóházakban, hogy télen is tojjanak!
Pici csibe alszik Pici csibe alszik pelyhes, puha ágyon. Tyúkanyó vetette még ezen a nyáron. Pelyhét maga szedte, szárnya alá tette. Pici csibe tollpárnáját oda egyengette. Pici csibe alszik... Jaj, de szép az álma! Sárga csibe pihe-álmát tyúkanyó vigyázza.
Ételeik: kukorica, búza, lucerna, szója, vitaminok... és őrölt kagylóhéj! Ettől lesz a tojás héja jó erős, kemény.
„Aludj, csibém, koty-koty!” – énekelget néki. S fél szemmel a sárga szemű kukoricát nézi. Gazdag Erzsi
Gyertek, gyertek, gyerekek, A kiscsibék kikeltek, Kilenc sárga, kilenc tarka, Egyiknek sincs füle, farka, Anyjuk alá futnak, bújnak, Kiszaladnak, összebújnak. (Mondóka)
A tyúkok a ketrec alatti rácsra tojják a tojásokat, amelyek futószalagon érkeznek az osztályozógépekhez.
30
Készíts te is húsvéti asztali díszt vagy képet! A kiscsirkét sárga krepppapírból vagy csuhéból formázd, a szeme borsból vagy pici gombból készül.
31
SACKA –––––
HETÉN –––––
NÁRYBÁ –– – – – – LACAM –––––
ÚKYT ––––
SICEB –––––
Melyik állat van a képen? Megtudod, ha a betűket helyes sorrendbe rakod.
32
Egészítsd ki a képet kockáról kockára!
33
Traktor, gyere már!
Tari Ádám 1. osztály, Zentagunaras
Pap Aurél 3. osztály, Kókai Imrte iskola, Temerin
Nagy Aleksz 2. osztály, Oromhegyes
Varga József 1. osztály, Péterréve
Pece Attila 7 éves óvodás, Péterréve
34
Liliom Márton 2. osztály, Orom
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Magyarkanizsa, 1. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Milutinovity Dávid, Mišković Mark, Mišković Anna, Bagi Viktória, Rózsa Bettina, Bús Viola, Hódi Beatrix, Takács Barbara, Pósa Viktor, Bálint Réka, Kiss Tímea, Szűcs Dóra; 2. d (tanítónő Muhi Erika): Purgel Dominik, Bosznai Sára, Berát Sarolta, Hézső Renáta, Molnár Kinga, Bognár Ádám, Kucora Ádám; Poletarac óvoda (óvónő Rózsa Szilvia): Nagy Anett, Szecsei Viktor, Bálint Anasztázia, Pósa Ilka, Konc Csilla, Rózsa Barbara, Bózsó Bettina, Gabol Susana, Bernáth Léna, Nagy Ákos, Kollár Patrik, Kovács Viktor, Koncz Viktor, Pörzsölt Ákos, Bakota Zsuzsanna; Ada, 1. c (tanítónő Berta Rózsa): Pálfi Paula, Rácz Szabó Enikő, Komáromi Attila, Dorogi Dominik, Pámer Bence, Varsi Anett, Szenti Tímea, Katona Corine, Gajdos Flóra, Dóci Ivett, Lehocki Péter, Kállay Sándor; Orom, 1. o.: Sebők Nikoletta, Nyilas Sára; 2. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Tratyik Edvárd, Liliom Márton, Buza Tamás, Kádár Áron, Lackó Roland, Bilicki Katalin, Cseh Emil, Cseszkó Edina, Kovács Fanni, Bognár Georgina, Borsos Kitti, Kalmár Orsolya, Tukacs Krisztina; Erzsébetlak, óvoda (óvónő Vrška Ilona): Damjanov Emanuella, Szabó Dávid, Szűcs Krisztián, Radu Kornélia, Szabó Alisza, Pozsár Áron; 1., 2., 3. o. (tanítónő Pozsár-Halász Éva): Simon Alekszandra, Speiersz Johanna, Pesti Anabella, Fülöp Laura; Beodra, 2. o. (tanítónő Tóth Szilvia): Rotarov Veszna, Kovács Erika, Csíkos Annabella, Barkóci Leon, Karakó Alen, Lakatos Arnold, Gyömbér Dominik; Szabadka, Jovan Mikić iskola, 1. c (tanítónő Agárdi Hajnalka): Temesvári Dávid, Poljaković Dávid, Stantić Olivér, Szemerédi Zsolt, Kovács Ákos, Berta Klaudia, Lévay Boglárka, Szőke Florentin, Suity Eleonóra, Fehér Vivien, Göblös Dorina; 2. c (tanítónő Guzsvány Gabriella): Farkas Adrienn, Marcikity Léna, Nagy Torma Nikolett, Váradi Veronika, Suity Teodóra, Csipak Erik, Gyarmati Edina, Ozsvár Lilien, Valihora Korvin, Mészáros Aleksz, Jenei Dávid; 3. c (tanítónő Kucsera Szuzanna): Benčik Stella, Kovács Boglárka, Kopilović Martina, Rencsényi Dávid; J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Pivárcsik Nikol, Imamović Inesz, Golić Attila, Darazsac Diána, Molnár An-
dor, Pap Iván, Jurcsák Hajnalka, Tóth Johanna, Tót Andor, Besnyi Botond, Vukov Johanna, Domanić Dalibor, Bencun Mia, Pető Dávid, Varga Róbert; EmArt Műhely: Petronijević Dimitrije, Patarcsity Edina, Hoki Brigitta, Szemi Viktória; Đuro Salaj iskola, 1. c (tanítónő Brasnyó Cs. Erzsébet): Nagy Filip, Lőrik Adrián, Szabó Tímea, Szabó Batancs Viktor; 2. c: Fleis Szabolcs, 3. c (tanítónő Soós Hedvig): Jónás Dániel, Romić Márta, Jenei Dorina, Torma Teréz, Párdity Lídia, Akarjás Valentina; 4. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Juhász Attila, Farkas Szilveszter, Romić Béla, Tari Mónika, Liscsevity Lili, Majlát Szebasztián; Majsai Úti iskola, 2. c: Bálint Orsolya; 3. c: Bálint Norbert; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Pozsár Leó, Varga Rebeka, Pece Attila, Urbán Levente, Varga Adrián, Sörös Dénes, Tóth Anabella, Péter Emese, Balassa Szabolcs, Varga Dániel, Király Adrián, Pece Szuzanna, Horváth Rómeó, Seres Szandra; Zenta, Margaréta óvoda: Mucsi Orsolya, Kőműves Kristóf, Ágoston Dávid, Barta Rudolfina, Hegyesi Kornél; Bóbita óvoda (óvónő Hajnal Erzsébet): Nagy Abonyi Patrik, Gombos Dorka, Papp Adrienn; Emlékiskola, 2. c: Mikes Róbert, Bálizs Alex, Megyeri Szabina, Boros Gyevi Orsolya, Baranyi Vivien, Horváth Edina; 2. b: Varva Noémi, Gubik Fanni, Csabai Orsolya, Bicók Kira, Varga Szalonnás Ákos; November 11. iskola, 3. b (tanítónő Ágó Katalin): Fenyvesi Janka, Dragić Marianna, Vass Noémi; Topolya, Nikola Tesla iskola, 2. c (tanítónő Čagalj Valéria): Baravics Noémi, Balázs Bence, Holovics Fanni, Dudás Dominik, Ozorák Margaréta, Nyeső Noémi, Becskei Denisz, Tomik Dominik, Dér Adrián, Pastyik Nikoletta, Verbászi Jennifer, Cirok Balázs; Horgos, 1.3: Szűcs Kitti, Berényi Emese, Cérna Gábor, Szalma Lénárd, Seres Lilla, Tillinkó Hunor; Oromhegyes, 1. o. (tanítónő Fejős Vajda Beáta): András Krisztina, Kókai Valentina, Pekla Klaudia, Mácsai Ákos, Bata Szófia, Bajusz Réka, Radulov Krisztina, Dávid Viktor, Dobó Csaba, Fejős Szintia; 2. o.: Csikós Kristóf, Törtei Lehel, Molnár Ramóna, Sőreg Sztella, Németh Eszter, Magyari Csilla, Milutinovics Orsolya, Bicskei Debóra, Szabó Krisztián, Sőreg Máté, Bálint Tamás, Fehér Kitti, Utasi Patrik, Balázs Bence, Nagy Aleksz; Bogaras, Kuckó óvoda (óvónő Tukacs Rózsa): Berkes Zsóka, Hadzsikadity Lil-
la, Lajos Anita, Kovács Nikoletta, Grujin Dávid, Pócs Előd, Bezeg Erik, Kata; Kishegyes, Pán Péter óvoda (óvónő Kalmár Edit): Szlancsik Noémi, Perčić Krisztián, Csernik Fábián, Baróczi Csaba, Csincsák Kevin, Faletta Lena, Papp Jázmin, Popović Sarolta, Janó Vanda, Süli Vivien, Papp Sarolta, Farkas Boglárka, Karna Enikő, Oláh Zsófia; Gazdászati óvoda (óvónő Tumbász L. Kornélia): László Lilla, Fulajter Fanny, Takács Zsanett, Szőke Szabolcs, Petri Viktor, Czékus Zalán; Martonos, 1. o. (tanítónő Törteli Telek Márta): Sárkány Klaudia, Bende Bettina, Báló Edina, Dencs Ágnes, Pintér Sándor, Sisa Tünde, Vidaković Dominik, Csubrilo Máté; 2. o.: Fejős Mónika, Obu Katalin, Danics Dávid, Kühnle Krisztofer, Szarapka Csaba; Bácsfeketehegy, 2. b: Perlaki István, Lengyel Anett, Bánszki Anasztázia, Szalajevics Iván, Pozsonyi Valentina, Török Gabriella, Iván Katarina; Gunaras, 3. o.: Gál Edvárd, Tallós Krisztofer, Koncz Arnold, Acsai Patrik, Kancsár Norbert, Gere Kitti, Takács Barbara, Duli Anasztázia, Cervenák Dorottya, Bálint Anita, Sípos Fanni, Fábián Rita, Gyenes Laura; Palics, 1.3 (tanítónő Lipták Hargita): Varga Polyák Réka, Nagy Szebasztián, Német Kitti, Huszár Ádám, Nagy Krisztián, Sárkány Viktória; 1.4 (tanítónő Törköly Erzsébet): Balley Ingrid, Sörös Viktória, Drobina Dániel, Csikós Klaudia, Pesti Emese, Bózsó Szintia, Varga Andrea, Péity Árpád, Bíró Márió, Visnyei Lilla, 2.4 (tanítónő Tamási Mária): Tesity Vivien, Szöllősi Laura, Halász Nikoletta, Lévai Ivett, Szagmaiszter Bence, Kis Kovács Miklós, Süge Ákos, Varga Renáta, Kasziba Edvárd, Flejsman Viktor, Huszár Dominik, Lévai Anett, Vojnity Hajdúk István; Szilágyi, 2. o.: Stampfer Lea, Tari Eleonóra, Mészáros Noémi; Valkai-sor (tanítónő Fejel Stefánia): Kovács Káli Krisztofer, Krizsán Rihárd, Perpauer Piroska; Zenta: Horváth Ervin óvodás, Horváth Edina 2. o.; Ada: Pintér Ákos 1. b, Kovács Virág óvodás; Mohol: Ábrahám Dániel óvodás; Tornyos: Rác Szabó Mihály 2. o.; Kishegyes: Karna Dániel 2. o.; Bajmok: Mohácsi Dávid 1. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak! Rajzpályázat – Mátyás király (portré vagy meseillusztráció) – A jövő autója, csodajárgányok – Mi így nyaralunk!
35
t Hú své Mišković Anna 1. osztály, Magyarkanizsa
Cseh Emil 2. osztály, Orom
Fekete Emese 6 éves óvodás, Péterréve
Fehér Vivien 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Tratyik Edvárd 2. osztály, Orom
Ibišaj Marijana 6 éves óvodás, Péterréve
