9 770352 607004
09001
I SSN 0352 - 6070
57. évfolyam 2009. január Ára 40 dinár
Köszöntő Jön a róka, ne nézz hátra, Tüzet viszen a markába’, Meg ne fordulj, szépen állj, Mert a róka közel jár! (Mondóka)
– Traktorok, mezőgazdasági munkálatok – Tavaszváró
Tóth Johanna 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Téli csend
Rajzpályázatok
Ne ijedjetek meg, nem jár a közelben róka, csak én hoztam nektek egy kis tüzet – ha nem is a markomban, de az újság lapjain. Az emberek régen féltek a tűztől, és elnevezték vörös kakasnak, piros virágnak – hátha megszelídül a kedves szótól. A régi olimpiai játékok futói vitték a fáklyát, és a láng ma is ott lobog az olimpiákon. Ég a tűz az otthonokban, gyárakban, kazánokban. Mindenütt tűz! Elmesélem, hogyan csente el a tüzet Prométheusz az istenektől. Arra is fény derül, hogyan lopott tüzet a gyík. És a sünistenről hallottatok-e már? Ezenkívül szó lesz még a tűzhányókról is, és a tűzoltók munkájába is betekintést nyerhettek. CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Remélem, már kellően tűzbe hoztalak benneteket! A februári Mézeskalács február 12-én jelenik meg. Csilla
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (10–11. o.) és Recskó Diana (3., 12–13., 22–23. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Jég ül a fákon, fagy dala cseng. Csend van a földön, s csend odafent.
Hó-puha réten roppan az ág, büszke agancson fagy muzsikál.
Szökken a szarvas, s szétveti az ég peremén a csillagokat. Tóthárpád Ferenc
3
Puff és Muff
Népszokások
Kedd
Ma reggel tiszta fehérek voltak a fák. Miska azt mondja, hogy deresek. – Mitől lesz a dér? – kérdezte Puff. – A hidegtől – felelte Miska röviden. – Szervusztok, legyetek jók, nekem iskolába kell mennem. Egy ideig jók voltunk, de egyszer csak megszólalt Puff: – Szeretném, ha deres lenne a bundám. Kimegyek az udvarra, a hidegbe. – Sehová se mégy! – mondtam neki. – Be van zárva az ajtó. – Deret akarok! Deret akarok! – nyávogta Puff. – Jaj, de rossz vagy! – mondtam neki. – Deret akarok! – mérgelődött Puff. – Mit csináljak veled? – töprengtem. – Benn a házban nincs fagy.
– De van! – felelte Puff. – Hol? – kérdeztem. – A hűtőszekrényben – felelte Puff. – Zárj be engem a hűtőszekrénybe! Deret akarok! Hát én be is zártam Puffot a hűtőszekrénybe, de nemsokára kiabálást hallottam: – Nyissad ki! Ki akarok menni! Kinyitottam az ajtót, de a Puff bundája még nem volt deres. – Még nem vagy fehér – figyelmeztettem. – Miért jössz már ki? – Olyan sötét volt benn! Féltem – suttogta Puff. Nataša Tanska
Kovács Beáta, 6 éves óvodás, Kishegyes
4
Aprószentek, korbácsolás
Hat-nyolc ágú fűzfa korbácsainkkal riogattuk a lányokat a templomdombon. De hogy ne haragudjanak ránk nagyon, háromkirályok lettünk vízkereszt napján. Papírsüvegeket csináltunk, nem királyi koronákat, inkább a püspökök fejfedőjét. Krepp-papírokat és sztaniolt ragasztottunk rájuk, varázslókhoz hasonlítottunk. Menyhárd királynak ugrató facsillag volt a kezében. A szerkezet nagy kézügyességre vallott, én nem tudtam megcsinálni. Az egymásra szerkesztett, összehúzható és kiugrattatható lécecskék végén a betlehemi csillag és a csengő. Akkor ugrattuk és csengettük, amikor rákerült a sor a „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad, szép napunk támad” dallamára. Boldizsár király nem festette be magát korommal vagy cipőpasztával, mégis ilyent beszélt: „Én Boldizsár király vagyok. Messzi földről jöttem, de azt meg ne csodálják, hogy úgy megfeketedtem, mert én Krisztus urunk tüzében születtem, kívül is, belül is feketére égtem.” Szerecsen királynak ébredni a hóban olyan, mintha csokoládéból lenne a kerítés. Nincsen szerecsen király, nincsen csokoládé! De ünnepeink maradványai, a földíszített fenyő meg azok a nagy sonkák és kolbászok meg az a néhány fehér forint valahol ott van, ahova nem is látunk a dunyha mögül már ebben a hideg januárban, ahonnan visznek a hófelhők tovább, tovább az ismeretlen iskolába. Ágh István
Urbán Levente, 5 éves óvodás, Péterréve
Ha lenek küldnek, fönek menj, ha fönek küldnek, lenek menj, ha vízért küldnek, borért menj, ha borért küldnek, vízért menj. Fogad se fájjon, fejed se fájjon! Jó légy, egészséges légy! Friss légy! Keléses ne légy! (Aprószentek napi korbácsoló, Vas megye) „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek! Mulassék kétek Krisztus Urunk születése napját több jóval, kevesebb búval. Adjon Isten országunkban bort, búzát, csendes békességet, holtunk után léleküdvösséget! E szó mondásom.” (Aprószentek-napi pásztorköszöntő) „Ezen a napon a gyermeketskéket jó reggel veszővel megütögetik az Atyák vagy mások annak emlékezetére, hogy gyermekek szenvedtek a krisztusért s ezeknek is szenvedni kell a világi életben.” (Bod Péter, 1757)
Domanić Dalibor, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
5
r á t
p a N Vrbáski Viktor 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Január: hó, hó, hónapok. Benéznek sorba: itt vagyok. Február: szél, szél, széles ég. Csatorna ontja énekét. Március: rügy, rügy, rügy fakad. Tarka virágok, madarak. Április: por, por, záporok. Pocsolya, tenger háborog. Május: majális. Dong a lomb. Harangvirág és nagykolomp. Június: tűz, tűz, tűz a nap. Aranybúzában gép arat.
Nap
tár
Július: víz, víz, vízesés. A tó, a táj, a nyár mesés. Augusztus: ég, ég, kék terem. Dinnyék. Meglékelt végtelen. Szeptember: légy, légy, légy te bölcs. Sok iskolás és sok gyümölcs. Október: szűr, szűr, szép szüret. Korábban jön a szürkület. November: köd, köd, lusta köd. Mögüle tréfás ág bököd. December: zúz, zúz, zúzmarát. Az év kisöpri udvarát.
Vojnity Hajdú Dániel 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Rigó Béla Cseszkó Edina 2. osztály, Orom
Vadnai Erika 6 éves óvodás, Péterréve
Futó Valentina 3. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
6
Csordás Zsuzsanna óvodás, Felsőhegy
Varga Szalonnás Ákos 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
Bíró Szilárd 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
7
Szárnybontogató „Felfedeztem, hogy van szeretet és hogy másokért kell élni ahhoz, hogy az ember örökké boldog legyen.”
(Tolsztoj)
Kutyamentés Egy reggel az apukám sétálgatott. Megpillantott egy kutat. Belenézett és látott benne egy kutyát. Másnap odamentünk: apukám, a testvérem, a nagybácsim és én. Apukám és a nagybácsim egy kötélen leeresztettek a kútba. Hála istennek, nem volt benne víz! Amikor leengedtek, megfogtam a kutyát, aztán felhúztak. Akkor elengedtük a kutyát. Nagyon boldog volt, vígan ugrált a réten, aztán eltűnt messzire. Hazafutott a családjához. Németh Marcell, 4. osztály Széchenyi István iskola, Kelebia
A kedvencem Az én kedvencem a kutyánk. Bogáncs a neve. Hároméves farkaskutya. A szőre színe fekete és barna, a szeme is barna színű. Én nagyon szeretem, mert mindig örül nekem, mikor hazaérek. Néha én etetem. A hátsó udvarban van, mert elöl cirkuszol. Nyáron, mikor meleg volt, kiengedtük az utcára, és boldogan fürdött a kanálisban. Gyorsan fut, és a macskákat ki nem állja. Ilyen az én kutyám. Mészáros Noémi, 2. osztály, Szilágyi
Szitás Karina 6 éves óvodás, Zenta
8
Állatok a cirkuszban Az állatokat a cirkuszban kínozzák, ha nem teljesítik a mutatványt. Van, hogy megjutalmazzák őket. De jutalmat csak akkor kapnak, ha tökéletesen teljesítik a feladatot. A cirkuszokban különféle állatokat tartanak. Rendszerint kicsi ketrecben élnek. Én úgy gondolom, hogy rossz az életük. Azért gondolom így, mert a legtöbb állat szereti a nagy helyet, és azt, ha szabadon élhet. Ahogy én a barátaimmal, úgy az állatok is a saját társaikkal szeretnének lenni. Én sajnálom a cirkuszi állatokat.
Az ősember és a tűz
Romić Béla, 4. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
A ménesben Egy szombat délután ellátogattam a családommal a közeli ménesbe. Ott lovakat tenyésztenek. A lovak az istállóban élnek. Szépek, nagyok és tarkák. Szénát, füvet, kukoricát, zabot és árpát esznek. A lótenyésztő neveli őket. A patkolókovács patkolja a patájukat. A lóoktató feladata, hogy tanítsa az embereket lovagolni. Az állatorvos munkája azért fontos, hogy meggyógyítsa a beteg patásokat. Tavasztól őszig főleg a mezőn tartózkodnak, mert ott futkározhatnak, udvarolhatnak és legelészhetnek. Én még nem lovagoltam, de nagyon szeretnék. Nagyon szeretem a lovakat, bár egy kicsit félek tőlük. Romić Márta, 3. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
Szalma Eleonóra 2. osztály, Muzslya
Dongó Ákos 7 éves, Horgos
Az ősemberek lombokból, ágakból összehordott vackokban laktak. Itt bújtak össze éjjel, amikor leszállt a sötétség. Rettegtek a vadaktól, a kardfogú tigristől, az ősleopárdtól. Az ősemberek még nem ismerték a tüzet. Amikor felkelt a nap, a férfiak bunkókkal, éles kövekkel felfegyverkezve vadászni mentek, az asszonyok pedig
Bicskei Zoltán 3. osztály, Magyarkanizsa
magvakat, gyökereket, bogyókat, gyümölcsöket gyűjtögettek. Előfordult, hogy meggyulladt az erdő, ha villám sújtotta a fákat. Félelmében üvöltve menekült, rohant a tűz elől minden állat, de közülük sokan elpusztultak a tűzben. Az ősember is futott, rohant árkon-bokron át. Később a barlanglakó ősember visszamerészkedett. Megmelegedett a parázs mellett. Az ősemberek mindenütt és mindig ennivalót keresgéltek. A hamuban megtalálták a tűzben megsült állatokat, és rájöttek, hogy sokkal ízletesebb, mint a nyers hús. Az ősember csak lassan tanulta meg, hogy a tűz nem mindig félelmetes. A pirosló parazsat zöld levelekbe fogták és magukkal vitték búvóhelyükre, ahol száraz levelekkel, ágakkal lobogó tüzet élesztettek. Megfigyelték, hogy a szélben magasabbra csap a láng. Ezért ráfújtak a parázsra. Felismerték a tűzgyújtás különféle módszereit, így a tűzcsiholást is, amikor a kövek összedörzsölésével a kipattant szikra gyújtott tüzet. A tűzgyújtás nagy tudomány volt, ezért, mint valami kincsre, vigyáztak a tűzre. A kunyhóikban ettől fogva mindig ott pislákolt, égett a tűz. Dala László nyomán
9
Az első tűz Valaha réges-régen, több mint kétezer évvel ezelőtt, Görögországban azt hitték az emberek, hogy egy hatalmas hegy, az Olümposz tetején istenek élnek. Azt hitték, hogy ezek az istenek teremtették az élőlényeket és magukat az embereket is. Az istenek atyja Zeusz volt, akit Mennydörgőnek is neveztek, mivel ő támasztotta a viharokat, és ő hajigálta le a fényesen cikázó villámokat az égből. Zeusz atyja, ha hidegre fordult az idő, az istenek tüze mellett melegedett az Olümposz csúcsán, míg teremtményeinek, az embereknek csak úgy vacogott a foguk, és még ételeiket sem tudták elkészíteni tűz híján. De végül is az ember hozzájutott az istenek tüzéhez. Hallgassátok csak, hogyan! Amikor Zeusz atya és a többi isten földből és tűzből megteremtette az élőlényeket, Prométheuszra és testvérére, Epimétheuszra várt a feladat, hogy mindenféle tulajdonsággal ellássa őket. Az egyik állat gyors lábakat kapott a két istentől, hogy el tudjon futni ellenségei elől; a másik vastag bőrt, hogy ne szúrhassa át az ember dárdája; a harmadik pedig meleg bundát, hogy át ne járhassa a tél hidege. Az állatok nagyon elégedettek voltak, és dicsérték a két istent, hogy ellátta őket mindenféle jóval. Az állatok ekkor elszéledtek, ki jobbra, ki balra, csak az emberek maradtak nagy szomorúan az istenek közelében, hiszen ők a nagy tolakodásban nem kaptak semmit. Sem gyors lábakat, sem vastag bőrt, sem pedig meleg bundát. Fáztak, ha jött a hideg, és a vadállatok erős foga könnyen beleharapott gyenge bőrükbe. A két isten nagyon elszomorodott, amikor észrevette, hogy az embereknek nem jutott semmi. Adtak volna ők szívesen, hogyne adtak volna, vastag bőrt is, puha bundát is, csakhogy addigra már nem maradt nekik sem: az állatok magukra öltötték mindet.
10
Törte a fejét a két jóságos isten, Prométheusz és Epimétheusz, hogy mit csináljanak. Végül is arra az elhatározásra jutottak, hogy az embereken csak a tűz segíthet. Ha tüzet tudnának gyújtani, melegedhetnének a tél hidegében is, megsüthetnék és megfőzhetnék ételeiket, sőt még fegyvereket is készíthetnének olvasztott vasércből. Igen ám, csakhogy az istenek szigorúan őrizték a tüzet az Olümposz hegy tetején. Prométheusz tudta, hogy az istenek sohasem adnának tüzükből az embereknek, ezért cselhez folyamodott. Levágott egy fáról egy faágat, botot faragott belőle, és a botnak kivájta a belsejét. Aztán, mintha csak véletlenül tenné, botjával a kezében felsétált az Olümposz hegy csúcsára, és naphosszat ott ólálkodott az istenek tüzének a közelében. Egy óvatlan pillanatban aztán elcsent egy lángoló fadarabot, és botjának kivájt belsejébe rejtette, majd megfordult, és botját lengetve visszatért az emberek közé. Az emberek nagy örömmel fogadták Prométheuszt és a tüzet. Azon nyomban tábortüzeket gyújtottak, melegedtek, húst sütöttek, és a kovácsok vasból fegyvereket kovácsoltak. Táncra is perdültek, és dallal-tánccal dicsérték Prométheuszt, a jószívű istent, aki megszerezte számukra a tüzet. Zeusz atya azonban rettenetes haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a Földön mindenfelé tábortüzek égnek. Kitalálta, hogy senki más nem lehetett a tűztolvaj, mint Prométheusz, az emberek barátja. Éppen ezért szörnyű büntetést eszelt ki Prométheusz számára. Elfogatta, és a Kaukázus szikláihoz láncoltatta. A jóságos isten sokat szenvedett az emberekért, mígnem később egy óriási erejű vitéz, Héraklész megszabadította Prométheuszt szenvedéseitől. Az emberek így jutottak a tűz és a kovácsmesterség birtokába. Görög mitológiai mese Lőrincz L. László feldolgozása
11
Hogyan lopott tüzet a gyík? A tigris hajdan a nagy folyam partján élt. A tűzről csak ő tudott, tüze nem is volt senki másnak. A többiek mind nyersen ették a húst, és nagyon szerettek volna tüzet szerezni maguknak. Kérték a tigrist, adjon nekik parazsat, de a tigris nem adott. A tigristől mindenki félt, ő volt a legerősebb a világon. Tudták, hogy mikor eljön a hűvös esők ideje, a tigris tüzet rak a függőágya alatt, s úgy melegszik. Elhatározták, a gyík tüzet fog lopni a tigristől, hogy ne csak az melegedhessék. A gyík a zuhogó esőben átúszta a nagy folyót, ment a tigris házához. A tigris megkérdezte: – Mit keresel nálam, te gyík? – Azért jöttem – mondta a gyík –, hogy míg alszol, vigyázzak a tűzre, nehogy kialudjék. A zuhogó esőben kialudt minden tűz a tigris háza körül, már csak a függőágya alatt izzott a parázs. Amikor a gyík látta, hogy a tigris alszik, nagy titokban nekifogott kioltani a tüzet úgy, hogy vizet köpködött rá. Sistergett a tűz, a sistergésre fölébredt a tigris, megkérdezte, miért sistereg-sustorog a tűz, miért van kialvóban. A gyík meg azt mondta, olyan hideg van, hogy még a tűz is elalszik. E szavakra elaludt a tigris, a gyík meg fogta az utolsó parazsat, a taraja mellé dugta, kiosont a tigris házából, s visszaúszott a nagy folyó túlsó partjára. Fölébredt a tigris, meglátta, hogy a tűz a nagy folyó túlsó partján vörös-
12
lik, de nem tudott úszni, az esőzésben megdagadt nagy folyón semmiképpen sem tudott átjutni a távoli túlsó partra. Így történt, hogy a tigris, mire megvirradt, elvesztette a féltve őrzött tüzet. A gyík meg elvitte a lopott parazsat a nagybátyjához, azóta van az embereknek tüzük. A tigris pedig nyers húst eszik azóta is. Indián népmese Bartócz Ilona átdolgozása
A tűz elrablása
A tűz Ming-ráé volt. Hogy senki el ne lophassa tőle, mindig nagy és nehéz fatörzseket égetett. Ming-rának volt két lánya. Mbru, a kis harkály összehívta a madarakat, hogy megtanácskozzák, hogyan lehet tüzet csinálni. Az erdő minden madara összegyűlt. Mind fáztak, és főzni sem tudtak.
Ming-rá a folyóról hozatta a vizet. A madarak azt tanácsolták Mbrunak, hogy mosakodjék meg a folyóban, mégpedig valamivel a fölött a hely fölött, ahol Ming-rá lányai fürödni szoktak. A kis harkály titokban meg is fürdött ott. Amikor megpillantotta a lányokat, beleesett a vízbe. A lánykák megsajnálták a veszedelembe került madárkát, azt hitték, tehetetlen kis fióka, és megkérték apjukat, mentse ki, hogy felnevelhessék. Ming-rá kimentette a kis harkályt, és hazavitte. Ráültette egy nagy fahasábra, melynek az egyik vége parázslott. Mbru ugyanis vacogott a hideg víztől. Ming-rá ügyelt rá, nehogy a kismadár elcsenjen egy darabkát is a parázsból, de amikor közben el-elfordult, Mbru mindig belebökött a csőrével a fahasábba, arra gondolva, hátha egy darabka parázs leválik a nagy hasábról. Közben tovább vacogott. Mikor végre megszáradt és megmelegedett, sikerült neki olyan erővel a hasábra koppintania csőrével, hogy egy jókora darab parázs levált róla. Leesett a földre. Kokojo, a kolibri a ház közelében várakozott. Mbru behívta, odaadta neki az izzó parazsat, hogy ő repüljön el vele, mert a kolibrik repülése gyorsabb, mint a harkályoké. Kokojo elrepült a parázzsal a mezőre. Ott leejtette, és a mező tüzet fogott. Ming-rá üldözni kezdte a kolibrit és a harkályt, de nem tudta nyakon csípni őket, mert a madarak repülni is tudnak. Ekkor Ming-rá megpróbálta az égő mezőt eloltani, de ez nem sikerült neki egészen. Maradt ott még tűz elég a többi madárnak is. Minden madár hozzájutott a tűzhöz. Indián népmese Boglár Lajos átdolgozása
13
Bicók Kira 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
Szabó Imre 2. osztály, Horgos
A nap szekér A régi görögök földjén is előfordult, hogy forró nyári időben, amikor már nagyon régen nem esett eső, lángra lobbantak az erdők, meggyulladtak a vetések, óriási tűzvészek pusztították az emberek földjeit. Ma már tudjuk, hogy szárazság idején nagyon kell vigyázni, hiszen a legkisebb vigyázatlanság is súlyos katasztrófákhoz vezethet. A régi görögök azonban az istenek büntetésének vagy vigyázatlanságának hitték a tűzvészeket. Azt mondják, hogy a Nap nem más, mint egy óriási szekér, amely reggeltől estig végiggördül az égen. Bakján maga a Napisten ül, kezében gyeplővel, s hajtja a szekeret húzó lovakat. Reggel indul hosszú útjára, s éppen
Suity Teodóra 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
14
estére fejezi be. Másnap reggel pedig kezdődik minden elölről. Egyszer az történt, hogy a Napisten lusta volt felszállni a Napszekérre, s megbízta fiát, Phaethónt, hogy üljön fel a kocsi bakjára, és maga hajtsa végig a szekeret az égi úton. Igen ám, csakhogy a kocsit négy szárnyas ló vontatta, s igencsak erős kézre volt szüksége annak, aki nem akarta elveszíteni uralmát a mindegyre repülni akaró, fickándozó lovak felett. Jaj lett volna az emberiségnek, ha a lovak oda vonszolják a Napszekeret, ahova akarják! Ha túl magasra szálltak volna vele, az emberek megfagytak volna a hidegtől; ha túl ala-
csonyan, a Napszekér felperzselte volna az erdőket és a földeket. Phaethón felszállt hát a kocsira, és a szárnyas lovak vágtatni kezdtek vele. S a tapasztalatlan ifjú hiába próbálta meg visszatartani őket, a paripák lefelé ragadták a Napszekeret a föld felé. S ahogy egyre jobban közeledtek az emberek lakóhelyéhez, egyre melegebb lett a Földön. Az emberek levetették ruháikat, kimenekültek forróvá lett házaikból, végül a folyókban és tavakban kerestek menedéket a Napszekér heve ellen. Előbb az erdők lobbantak lángra, majd a mezők és a veteményeskertek is. Hatalmas lánggal lobogtak a fatörzsek, s mint óriási fáklyák lángoltak a nyárfák.
Az emberek kétségbeesetten az istenekhez fohászkodtak, s amikor Zeusz lenézett az Olümposz hegyről, és észrevette, hogy mi történt, rettenetesen megrémült. Gyorsan kellett cselekednie, ha nem akarta, hogy elpusztuljon az emberiség. Villámot ragadott, és a kocsit hajtó ifjúhoz vágta. A lovak ettől megszelídültek, s visszavontatták a Napszekeret arra az útra, ahol mennie kell, ameddig a világ világ. Mondják, hogy Zeusz atya villáma súlyosan megsebesítette a vigyázatlan ifjút, akit nővérei, a Nap leányai keservesen megsirattak. Könnyeikből keletkeztek a borostyánkövek, míg a lányok nyárfákká változtak. Görög mitológiai mese Lőrincz L. László feldolgozása
Kolter Annamária 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
15
Kovács Kinga 4. osztály, Doroszló
Mátyás király lustája Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók, nem a gondtalan restek országa volt, de nem ám: az az idő se katonát, se polgárt, se urat, se parasztot, se kis embert, se nagy embert nem engedett ellustulni. Örökösen tomboltak a vérontó hadak a határokon, a határokon belül izzott a munka, lángolt az igyekezet, aminek az ország hatalmát, dicsőségét fenn kellett tartani. Ebben az időben bizony megemlegették, ha valamerre egy haszontalan tunya ember találtatott. Olyan nagy országban, amilyen Magyarország volt, került azért akkor is egy rakás megátalkodott lustafi, kik minden istenadta nap Szent Heverdelt szerettek ünnepelni. Mátyás királynak egyszer olyan gondolata támadt: megfogadta Magyarország leghírhedtebb három lustáját, akik még azt se állották meg nyögés nélkül, ha a kisujjokat kell mozdítani. Ezt a csuda három lustát felHubai Dávid 1. osztály, Magyarkanizsa
16
hurcolták a királynak Buda várába, ott Mátyás rendelkezésére külön takaros kis házat kaptak, az volt a dolguk, hogy semmi dolguk a világon ne legyen. Szolgákat, szolgálókat adtak melléjök, akik a három lustára takarítottak, fűtöttek, sütöttek, főztek, öltöztették, vetkez-
Sztanojevity Dajana 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
tették, mosdatták őket, talán még a falatot is megrágták, mielőtt a lusták szájába kerülne. Így kellett a budavári három lustának a házban élni csúfságra, nevetségre, egész ország csak leste, meddig bírják azt a rettentő semmittevést. Bírta a Mátyás három lustája, egyik jobban bírta, mint a másik. Egész nap hevertek, szuszogtak, mert úgy meghíztak, mint a malac
karácsonyra. Ha megunták a hátonfekvést, a hasukra fordultak, ha abból is elég volt, vissza a hátukra. Olyan lusták voltak már, a legyet is lusták voltak elkergetni az orruk hegyéről. Egyszer azután, hogy esett, hogy nem, kigyulladt a Mátyás három lustája felett a tető. A járókelő nép nagyban kiabálta a tüzet odakint, a láng is megcsapta már az ablakot. Akkor az egyik heverő fickó odaszólt a másikhoz, álmosan: – Úgy látom, koma, ég a ház. A másik ásított egy nagyot, azután azt mondta: – Hadd égjen, majd kivitet a király, ha baj lesz. A harmadik nyöszörögve nyitotta ki a száját: – Hogy nem restelletek már ennyit beszélni. Így lett vége a Mátyás három lustájának, még a halálukon is nevettek az emberek. Szép Ernő Sárkány Ágnes 3. osztály, Martonos
17
Téli örömök Vörös Patrícia 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Kok Viktor 4. osztály, Piros
18
Varga Nikoletta 2. osztály, Királyhalom
Kobrehel Réka 3. osztály, Hódegyháza
Tóháti Veronika 2. osztály, Királyhalom
Molnár Nikolett 4 éves óvodás, Péterréve
Eszes Dániel 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
Rabockai Éva 3. osztály, Péterréve
Varga Rebeka 4 éves óvodás, Péterréve
Berényi Barbara 2. osztály, Királyhalom
Várkonyi Balázs 2. osztály, Bácsfeketehegy
Kis Kovács Miklós 2. osztály, Palics
19
Kisokos
Játék
Sárkánytűz
Mióta tud tüzet gyújtani az ember? A tudósok bebizonyították, hogy már 400 ezer évvel ezelőtt élt őseink is tudtak tüzet gyújtani, száraz ágakat, fadarabokat dörzsöltek egymáshoz. Erre utaló jeleket Franciaországban, Magyarországon és Kínában találtak.
Mikor találták fel a gyufát? A világ John Walker vegyészt tekinti a dörzsgyufa feltalálójának, aki 1827-ben állt elő ötletével. Walker keveréke veszélyes robbanóanyagot is tartalmazott. A biztonságos gyufa megszületése a magyar Irinyi János nevéhez fűződik, aki 1836-ban feltalálta a zajtalanul gyulladó gyufát.
Fábián Bálin 3. osztály, Magyarkanizsa
Hogyan működik a gyufa? A gyufaszál gömbjén könnyen gyúló anyag van. Amikor végighúzzuk a gyufásdoboz oldalán, a súrlódástól annyira felmelegszik, hogy meggyullad.
Hol van a Tűzföld? A szigetcsoport Dél-Amerika legdélebbi pontján fekszik, a Magellán-szoros választja el a kontinenstől. Egy nagy és több kisebb szigetből áll. Nagy része Chiléhez tartozik, a többi Argentínához. Nevét Magellán adta, amikor meglátta a helyi lakosság által rakott tábortüzeket. A tél itt zord, a nyarak rövidek és hűvösek.
A Sárkánytűz a tanár részéről önbizalmat igénylő játék: játék közben mindenütt ott kell, hogy legyen a szeme. Kellék: Két matrac (vagy 3×5 lépésnyi kijelölt terület): a sárkánybarlangok. 4–6 labda (babzsák): tüzek. Osszuk a gyerekeket két csapatra. Magyarázzuk el a szabályokat a következő mese segítségével: Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy sárkány, aki a barlangjában lakott. Vörös Sárkánynak hívták, mert vörösek voltak a pikkelyei. Ahhoz, hogy életben maradjon, tűzre volt szüksége, az táplálta. De lusta volt, ezért a gyerekeivel őriztette a barlangja előtt égő két tüzet. Mikor időnként a tüzek heve kissé alábbhagyott, a sárkány elküldte a gyerekeit, hogy lopjanak tüzet bátyjától, a Fekete Sárkánytól, aki a szomszéd hegyen lakott. Ám a bátynak is kellett a tűz, ezért ő meg saját sárkánygyerekeit küldte a Vörös Sárkány tüzéből lopni. Ilyenkor így kiáltott rájuk: „Sárkánytűz!”
Mi a villám?
Szabó Franciska 1. osztály, Horgos
20
A villám óriási elektromos szikra. Zivatar idején a felhőkből csap le a Földre. A villámcsapás nagyon veszélyes. Olyan, mint az áramütés. Magas házakba, fákba csap bele elsősorban. Ezért a házak tetejére villámhárítókat szerelnek: egy vasrudat, amelyet vastag drót köt össze a földdel. Ha a villám belecsap, a villámhárító az áramot a földbe vezeti, így nem történik semmi baj. A fákon nincsen villámhárító, ezért zivatar idején soha ne állj magas fák alá!
Dluhi Tivadar 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Masa Osszián 3. osztály, Magyarkanizsa Mivel a sárkánygyerekeknek is szükségük volt a tűzre, mert ők is abból merítették az erejüket, nem jutottak nagyon messzire a barlangtól – minél jobban eltávolodtak és minél hosszabb ideig voltak távol, annál gyengébbek lettek. A játék alapszabálya: aki később fut a színre, mint ellenfele, annak több tüze van, és megfoghatja a másikat. Egyszerre csak két játékos van a színen. A játék kezdetén a tanár azt kiáltja: „Sárkánytűz!”, mire az A csapat egyik játékosa a B csapat tüzéhez fut, s vagy megpróbálja ellopni a tüzet (labdát vagy babzsákot), vagy csalétekként szolgál a B játékosnak, akinek több tüze van, s ezért meg tudja fogni, mert a B játékos később hagyta el a barlangját, mint az A. Az A játékos visszafuthat a barlangjához, megérinti a sorban következő A játékost, akinek most több tüze van, mint a már pályán lévő B játékosnak, tehát a B-nek vissza kell vonulnia. Ha egy játékost megérintenek, visszamegy a saját barlangjába, és a sor végére áll. Ha megfogásakor van tüze, akkor azt először visszateszi oda, ahonnan elvette. Aki sikeresen megfogott valakit, folytathatja a többiek kergetését. A játék akkor fejeződik be, mikor az egyik csapat ellopta a másik tüzeit.
21
A sünisten és a tűz Közép-Ázsia végtelen, füves pusztaságain igen kemény a tél. A vadul tomboló szelek, viharok, hófergetegek hosszú hónapokig kínozzák az embereket, állatokat. De még akkor hogyan kínozták, amikor nem volt tűz, hogy ember és állat megmelegíthette volna elfagyott testét lobogó lángjánál! Az emberek azonban tudták, hogy létezik a tűz, amely elmulaszthatta volna szenvedéseiket; azt is tudták azonban, hogy messze van az, fenn az égben. Mi mást tehettek volna, összehívták a pusztai emberek gyűlését, hogy meghányják-vessék a dolgot. Elő is állott valaki a gyűlésen, és azt mondta, hogy tudja a tűz megszerzésének a módját. Össze kell barátkozniuk a sündisznóistennel, aki egyedül képes arra, hogy kovakő és acél segítségével tüzet csiholjon. Mindenki megörült a tanácsnak, s nyomban követséget is választottak; menjen el a sünistenhez, és kérje meg a többiek nevében is: tanítsa meg őket a tűzgyújtásra. A sünisten jóságos isten volt, tudott az emberek gondjáról-bajáról, ezért elhatározta, hogy segít nekik. Kezébe vette taplóját és kovakövét, s elindult, hogy az emberek gyűlésén bemutassa tűzgyújtó tudományát, és megtanítson rá mindenkit, aki csak meg akarja tanulni. A gyűlésen azonban nagy baj történt. Az emberek addig még sohasem láttak sündisznót, s amikor most megpillantották, óriási nevetésben törtek ki. Hogyisne nevettek volna, amikor a sünisten olyan mulatságos volt! Fekete gomborrocskájával megállás nélkül szimatolt jobbra-balra, hóna alatt szorongatta a kovakövet és az acélt, amiket összeütve kipattan a meleget adó szikra, hátán pedig megszámlálhatatlanul sok, furcsa tüske meredezett. Úgy kacagtak az emberek, hogy a földön gurultak a nagy nevetéstől. A sünisten pedig, aki jóságos volt
22
ugyan, de nagyon sértődékeny, megharagudott az őt kinevető emberekre, hátat fordított nekik, és úgy eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. Hamarosan abbahagyták az emberek a nevetést, és nagyon elszomorodtak. Hiába volt tehát minden, a sünisten megsértődött, és soha nem fogja megtanítani őket a tűzgyújtás titkára. A szél pedig újra tombolni kezdett, hóval fedte be a pásztorok csúcsos sátrait, jurtáit, s odabenn nem égett tűz, amely felmelegíthette volna elgémberedett tagjaikat. Nem messze a jurtáktól lakott egy fecske, aki télen is az emberek közelében maradt, mert valamilyen okból nem vándorolt meleg vidékre a tél közeledtével sem. Az emberek szeretetükbe fogadták a mellettük maradt hűséges fecskét, és a téli hónapokban is ellátták minden jóval. S a fecske most úgy érezte, itt az ideje meghálálni az emberek jóságát. Fel is röppent az égbe, s éles fülével hallgatózni kezdett. Egyszerre csak meghallotta a sünisten hangját, amint éppen a feleségével beszélgetett. Hát, a sünisten éppen azt mesélte, hogy miképpen lehet kövek és acél összeütögetésével szikrát csiholni, majd ebből hogyan lehet tábortüzet gyújtani. Az okos fecske jól megjegyzett mindent, körülrepülte a sünisten égi házát, s már éppen a föld felé indult volna frissen szerzett tudományával, amikor az égi sün kitekintett palotája ablakán, és észrevette a körülötte repkedő fecskét. Éles eszével mindjárt kitalálta, hogy a fecske kihallgatta a tűzgyújtás titkát, ezért szörnyű haragra gerjedt. Előkapta rejtekhelyéről íját, nyílvesszőt tett rá, és a menekülő fecskemadár után lőtte. Szállt, repült a kilőtt vessző, de szerencsére csak a madár farkát találta el. Így is kitépett azonban egy jó darabot belőle, aztán lehullott a földre. A burját-mongolok azt mesélik, hogy az emberek így tanulták meg a tűzgyújtást, és azóta villás a fecske farka. Burját-mongol népmese Lőrincz L. László átdolgozása
23
Bob, a tűzoltó kutya Réges-régen, hajdanában, London városában eszébe jutott valakinek, hogy kutyákat tanítson be tűzoltó szolgálatra. Ezek a tűzoltó kutyák együtt laktak a tűzoltókkal, együtt gyakorlatoztak, s együtt dolgoztak. S amikor egy-egy ház kigyúlt, berohantak a lángok közé, és segítettek a tűzoltóknak a mentőmunkában. Ilyen derék tűzoltó kutya volt Bob, a nagy, okos, erős farkaskutya: valóságos tűzoltókutya-főparancsnok. Bobnak egyszer ismét dolga akadt, de még micsoda dolga! Kigyúlt egy ház, a tűzoltók rohantak, s rohant Bob is velük. Mire odaérek, az égő ház előtt egy jajgató asszonyt találtak. – Mentsétek meg a kislányomat! – könyörgött a tűzoltóknak. – Na, Bob, rajtad a sor! Itt már csak te segíthetsz – mondta a tűzoltóparancsnok, s Bobot elengedte a pórázról. – Indulj! – mutatott a ház füstölgő lépcsőjére.
Bob felszaladt a lépcsőn, és eltűnt a füstben. Odakünn szívszorongatva várták. S Bob néhány perc múlva kirohant a füstölgő házból, s hozta a kislányt, ingecskéjénél fogva. Az anya odaszaladt, karjába kapta a kislányt, és sírt, sírt örömében. De Bob jóformán meg sem várta, hogy a tűzoltók megsimogassák s megvizsgálják, nem pörkölődött-e meg a szőre – kiszakította magát, s újra visszarohant az égő házba. – Úgy látszik, van még odabent valaki – mondták a tűzoltók, és izgatottan várták Bobot. S Bob nemsokára ki is bukkant a tűzből, foga között hozott valamit. Éppen úgy hozta, mint azt a kislányt az előbb, az ingecskéjénél fogva. Amikor az emberek jobban megnézték, mit hozott ki az égő házból, arcuk vidám mosolygásra derült: a kutya egy nagy játékbabát tartott a szájában! Lev Tolsztoj (Áprily Lajos fordítása)
Fábián Márk 1. osztály, Bácskossuthfalva
24
Varga Dániel 6 éves óvodás, Péterréve
Tűzoltó Ní-nó lángolás, tűzoltóság vonulás. Ég az erdő, ég a város: nem lehet most senki álmos! Ki az ágyból, Lelle Manó, kis tűzoltókat varázsoló! Kis kezével egyet int, elalszik a tűz megint.
Mint a múltkor, szülinapkor, tortagyertyalángocskát eloltotta egy perc alatt, ráfújta a vacsorát! Nyulász Péter
Mikes Róbert 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
25
Tűzhányók
Ennek az épületnek a harmadik emeltén tűz ütött ki. Az erkélyajtón csak úgy dől a füst.
A földfelszín bizonyos kiemelkedéseit nem a földkéreg lemezeinek összeütközése hozta létre, hanem egy-egy tűzhányó működése: abból a hamuból, lávából, kövekből épültek, amelyeket vulkán okádott ki. A láva olvadt kőzet, hőfoka elérheti az 1400 °C-ot! Jelenleg 500 tűzhányó működik a szárazföldön, mások „alszanak”, ilyen például a Francia-középhegység Puys hegylánca. A tengerek és óceánok mélyén ennél jóval több tűzhányó működik. A Stromboli. Ez a vulkán a Lipari-szigetek egyikét alkotja, Szicíliától északra. Kitörései nem túlságosan hevesek, csak láva ömlik ki a kráterből. Olykor mégis megesik, hogy vulkanikus „bombákat” (izzó láva lepte sziklákat) hány a Stromboli! Annál hevesebbek az ugyancsak a Lipari-szigetek egyikét alkotó Volcano kitörései. Lávája sűrű, viszkózus, ezért nehezen tör utat magának. A leghíresebb vulkánkitörés a Vezúvé volt 79-ben. Pompejiben és Herculanaeumban 2000 áldozata volt. A Vezúv lábánál 11-szer építették újra ugyanazon a helyen falujukat az ott lakók! A leghevesebb vulkánkitörés a Taupo tűzhányóé volt Új-Zélandon, 130-ban. Becslések szerint a Taupo 30 milliárd tonna lávát okádott ki, 700 km/óra sebességgel! 1883-ban kitört Indonéziában, Krakatau szigetén a vulkán. Akkora szökőárt támasztott, hogy a hullám 36 380 embert ölt meg, és 163 falut törölt le a föld színéről! Még több áldozatot követelt a Tambora kitörése Sumbawa szigetén, 1815-ben.
26
Tűzoltók a helikopter
A tűzoltófecskendő nagyon erős vízsugarat lövell ki. 92 000-en haltak meg. A tűzhányó állítólag 180 km3 lávát, hamut, port és kődarabot lövellt ki. A kitörés következtében 1000 m-rel csökkent a Tambora magassága. A Hawaii-szigetek a Föld mélyéről erednek! A Csendes-óceán fenekéről törtek fel ezek a hatalmas vulkánok. A hawaii vulkánok kitörései csendesek. Nincs robbanás, nincsenek kilövellések. A láva egyszerűen ki-kiömlik a kráterből, tekintélyes területet lepve el. Ezek a szigetek tehát lassan kihűlt vulkáni hamuból, forró lávából, törmelékekből állnak. A tűzhányók bámulatos mennyiségű lávát okádnak! Számítások bizonyítják: a Hawaiiszigetek összesen 100 000 km3 megszilárdult lávából állnak, amely sorozatos kitörések során ömlött ki. A láva olykor 80 km/óra sebességgel lepte el a kráter környékét. Ha ezt a lávamennyiséget Franciaországra terítenék, 200 m vastag réteg állna elő.
tűzoltólétra
mentőautó
27
Vezesd a hegymászót a csúcsra!
28 29
Folytasd a sort! Rajzolj ugyanilyen görbe vonalakat és köröket! Használj színes ceruzát!
A fák és én
Vonatosdi Megy a vonat, jön a vonat, ide tolat, oda tolat. Megy a vonat, zakatol, mint a csiga araszol.
Farkas Alexandra 6 éves óvodás, Zenta Mézelő juharfát ültettem György Károly, 3. osztály, Orom Őszi fa Nagymélykúti Elizabetta, 6 éves óvodás, Zenta
Megy a vonat, vágtat, nyeli a talpfákat. Megy a vonat, szárnyal, versenyt fut a vággyal. Megy a vonat, bánod? Jön a vonat, várod?
Heinrich Zsóka 5 éves óvodás, Zenta
Galagonyafát ültettem Bodor Nicole Niké, 1. osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
Őszi színpompa Zámbó Illés, 1. osztály, Bácskertes
Szállít tenger álmot, csak valóra válót! Cseh Katalin
30
Fodor Kinga 6 éves óvodás, Zenta
Körtefát ültettem Kancsár Viktor, 1. osztály, Szenttamás
Tujacsemetét ültettem Báló Zsanett, óvodás, Bácskertes
31
Fejezd be a rajzot, majd színezd ki!
32 33
2 – piros 6 – kék 7 – rózsaszín 8 – világoszöld
16 – sötétzöld 30 – narancssárga 64 – sárga
Számolj és színezz!
Sörös Andor, 3. osztály Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Tűzoltók munkában
Tót Andor 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Robotka István 1. osztály, Szenttamás
Lak Zoltán 6 éves, EmArt Műhely, Szabadka Urbán Plávsity Filip 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Cseszkó Dorottya 1. osztály Magyarkanizsa
34
Lackó Dóra 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Muzslya, 2.5 (tanítónő Kovács Lídia): Hatalák Veronika, Szalma Eleonóra, Horváth Inesz Lenke, Kátai Szimóna, Babuskov Norbert, Kónya Anita, Mák Andrea; Szabadka, Jovan Mikić iskola, 4. c (tanítónő Torma Éva): Gyukanovity Daniella, Urbán P. Szimóna, Molnár Tamás, Mikuska Róbert, Márki Emese, Milena Đurović, Vojnity Hajdú Dániel, Vrbáski Viktor, Táncos Gábor, Jaramázovity Egon, Kiss Dániel, Vörös Patrícia, Bíró Szilárd, Fodor László; 3. c (tanítónő Kucsera Szuzanna): Rencsényi Dávid, Benčik Stella, Kopilović Martina, Jenei István, Kenyeres Teodor, Kovács Boglárka; 2. c (tanítónő Guzsvány Gabriella): Suity Teodóra, Mészáros Nikol, Kolter Annamária, Csipak Erik, Urbán P. Filip, Nagy Torma Nikolett, Gyurics Orsolya, Farkas Adrienn, Fehér Bettina; Széchenyi István iskola, 1. b (tanítónő Lilić Elvira): Mihájlovity Olivér, Gyurásevity Levente, Nagy Torma Adrián, Csikós Tamara, Lajkó Marianna, Szabó Dávid, Tisity Anita, Papp Daniella; Đuro Salaj iskola, 4. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Tari Mónika, Liscsevity Lili, Fodor Ákos; 3. c (tanítónő Soós Hedvig): Jenei Dorina, Jónás Dániel, Romić Márta, Párdity Lídia, Torma Teréz, Akarjás Valentina; 2. c (tanítónő Csíkos Tímea): Rajcsáni Nazmija, Baka Andrea; 1. c (tanítónő Brasnyó Cs. Erzsébet): Szabó Tímea, Nagy Fülöp, Szabó Batancs Viktor, Lőrik Adrián; J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Molnár Andor, Besnyi Botond, Pető Dávid, Győrfi Tihamér, Tót Andor, Bencun Mia, Tóth Johanna, Vukov Johanna, Pivárcsik Nikol, Golić Attila, Papp Iván, Imamović Inesz, Jurcsák Hajnalka, Sziveri Dániel; EmArt Műhely: Göblös Dorina, Lak Zoltán; Piros, 2.4 (taní-
tónő Ótos Mónika): Smit Erika, Kovács Szilvia; 4.4 (tanítónő Vuković Mónika): Kok Viktor, Bancsi Endre; Királyhalom, 2. o. (tanítónő Oláh Katalin): Tóháti Veronika, Kasza Lehel, Berényi Barbara, Ugri Mónika, Dobó Emese, Varga Nikoletta, Kovács Alen; Péterréve, 3.3: Kormányos Sára, Balassa Szilvia, Virág Bálint, Beretka Irén, Zsivanov Zoltán, Farkas Bálind, Szerda Imre, Varga Attila, Mészáros Kszénia, Beretka Magdolna, Szabó Tamás, Pátrik Tamás, F. Valentin; 1.3: Hajdú Klaudia; Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Tóth Anabella, Rajsli Dominik, Horváth Rómeó, Varga Dániel, Péter Emese, Urbán Levente, Varga Adrián, Varga Rebeka, Pece Attila, Mészáros Ákos, Molnár Nikolett, Sörös Dénes, Király Adrián, Koncz Edina, Seres Szandra, Balassa Szabolcs; Palics, 2.4 (tanítónő Tamási Mária): Szagmaiszter Bence, Mészáros Kis Tamás, Varga Renáta, Kiss Martin, Vojnity Hajdúk István, Berényi Eleonóra, Farkas Krisztián, Bleszity Dorisz, Lévai Ivett, Lévai Anett, Flejsman Viktor, Süge Ákos, Szöllősi Laura, Tesity Vivien, Kasziba Edvárd, Huszár Dominik, Halász Nikoletta, Kis Kovács Miklós; 4.3: Kis Kovács Viktória; 1.4: Sörös Viktória; Bácsföldvár, 2. c: Bartusz Dániel, Horváth Andrea, Acsai Noémi, Fölvinc Adrianna, Péter Norbert; Bácsfeketehegy, 2. b: Bánszki Anasztázia, Várkonyi Balázs, Lengyel Anett, Várkonyi Dávid; Martonos, 3. o. (tanítónő Szebenyi Boglárka): Fodor Erika, Beszédes Ketrin, Telek Krisztián, Petrović Jasna, Sárkány Ágnes, Börcsök Evelin, Stankić Alekszandra, Kormányos Xénia, Varga Valentin, Borsos Dániel, Sáfrány Dávid; Doroszló, 2. o.: Szalai Mónika, Horváth Anna, Brindza Mátyás, Tallósi Anasztázia; Szilágyi, 2.
o. (tanítónő Pesti Erzsébet): Tari Eleonóra, Stampfer Lea, Fridrik Gábor, Mészáros Noémi; Gunaras, Hófehérke óvoda (óvónő Gömöri Rózsa): Bálint Zsóka, Hornyák Hédi, Fenyvesi Klaudia, Lövei Boglárka, Kelemen Blanka, Marijić Andrej, Győri Anna, Tóth Fruzsia; Szenttamás, 1.3 (tanítónő Matarugin Elvira): Vinković Natália, Paska Nikoletta, Horváth Petra, Kancsár Viktor, Makra György, Kovács Edvárd, Szekrény Karolina, Robotka István, Kupcó Robertina; 3. o.: Szabados Zsófi; Orom, 2. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Püspök Ármin, Nyilas Sára, Konc Kriszta, Tukacs Krisztina, Bognár Georgina; Magyarkanizsa, 1. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Bálint Réka, Cseszkó Dorottya, Bús Viola, Szűcs Dóra, Kucora Beatrix, Milutinovity Dávid, Gál Orsolya; Székelykeve, 1. o. (tanítónő Krničan Nagy Magdolna): Sebestyén Laura, Kató Sarolta, Papp Albert, Dani László, Sebestyén Krisztián, Samu Aleksz és egy névtelen; Horgos, 4.2 (tanítónő Gonczlik Etelka): Márki László, Szaniszló Konrád, Kószó Dániel, Sánta Andrea, Szalma Renáta, Pónác Dániel, Szabó Margit; Hódegyháza: Kobrehel Ákos 1. o.; Kobrehel Réka 3. o.; Topolya, Csáki Lajos iskola: Radovanović Szofi 2. d; Bácskertes, Méhecske óvoda (óvónő Janovics Ilona): Csíkos Enikő, Sulc Dominika, Báló Zsanett; Zenta, Emlékiskola: Horváth Edina 2. o.; Szivárvány óvoda (óvónő Recskó Diana): Farkas Alexandra, Fodor Kinga, Heinrich Zsóka; Temerin, Lackó Dóra 2. c; Doroszló: Tallósi Anasztázia 2.1; Zentagunaras: Csabai Józsi 1. o.; Kishegyes: Kovács Beáta óvodás, Vajda Emese 2. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
35
