57. évfolyam
2009. május
Ára 40 dinár
Kedves Mézeskalács szerkesztősége!
Köszöntő
Oly sokszor köszöntöttelek benneteket, kedves kis barátaim, hogy most úgy gondoltam, a ti és óvónőitek meleg szavait továbbítom – hadd melegítse szívünket ez a néhány bátorító szó! Csilla
Szia, Mézeskalács! Küldöm a rajzomat, de most már nemcsak rajzolni, hanem írni is megtanultam az első osz tályban. Sokszor üdvözlök mindenkit, és nagyon várom a húsvétot.
Maráci Nikoletta, 1. osztály, Törökbecse
Üdvözlöm az egész szerkesztőséget, és örü lünk, hogy „létezik” még a Mézeskalács. Csak így tovább!
Maráci Eleonóra szülő
Kedves Mézeskalács szerkesztősége! Küldünk néhány rajzot és szép tavaszváró napokat kívánunk! A kishegyesi Gazdászati óvoda Huncutka csoportja és Nelli óvó néni CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Mi Bogarason, egy kis faluban járunk ovi ba. Néhányan tanyákról járunk a faluba. Mind annyian vásároljuk a Mézeskalácsot és szeret jük. Egyszer már küldtünk rajzokat az óvó néni segítségével, most megint megkértük, küldjön újból, mert nagyon tetszettek a témák, s mi falu siak szeretjük a traktorokat, gépeket. A lányok a húsvéti nyuszi mellett döntöttek. További jó munkát kíván a Bohóc csoport és Rózsa óvó néni a Kuckó óvodából
Tisztelt Mézeskalács szerkesztőség! A királyhalmi iskolában a legkisebbek va gyunk. A betűírással és a számolással vagyunk elfoglalva, de ügyességünket rajzolásban is fejlesztjük. December óta vásároljuk a Mézes kalácsot. Megfogott bennünket a sok szép paj tásmunka és a mesék. Mi is rajzoltunk, és most szeretettel küldjük. Jó munkát kívánunk! Az 1. osztály és a tanító néni: Kasza Ibolya
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (23. o.) és Recskó Diana (3., 10–11. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
A föld, a fű, az ég, a nap
Május van, dalolunk, fogjuk egymás kezét, vidám körtáncot járunk. Apu fogja anyu kezét, anyu fogja húgom kezét, Húgom fogja az én kezemet, én meg apu kezét fogom. Apu a föld, mert apunak barna szeme van. Anyu a fű, mert anyu szeme zöld. Húgom az ég, mert a húgomnak kék szeme van. Én vagyok a nap, mert az arcom olyan piros, mint a nap. Tóth László
3
Puff és Muff
Ma egész nap a fürdőká dat lestük. Egy élő hal úszkált benne. Ide úszott, oda úszott, s tudomást se vett rólunk. – Miau – szólt hozzá Puff –, ne maradj olyan sokáig a vízben! Még belefulladsz! A hal egy szót sem szólt. – Azért nem hall, mert víz van a fülében. Húzzuk ki a vízből! Megpróbáltuk hát kihúzni a vízből, de mindig újra kicsú szott a körmeink közül. – Adjunk neki egy kis tejet – javasolta Puff. Tejet öntöttünk hát a víz be, s vártuk, hogy a hal meg köszönje. De az most is néma maradt. – Beképzelt hal vagy – mondta Puff. – Nem beszé lünk veled többet! El is mentünk onnan, de Puff egyszer csak megszólalt: – Nézzük meg a halat, nem fulladt-e bele a vízbe! – De hiszen nem beszé lünk vele! – vetettem ellen. – Nem is fogunk – felelte Puff –, csak megnézzük. Odamentünk a halhoz, és Puff így szólt hozzá: – Csak azt akartuk meg nézni, nem fulladtál-e meg.
4
Szombat
Szárnybontogató Felköszöntöttem édesanyámat
Brindza Mátyás 2. osztály Doroszló
Alig vártam, hogy elérkezzen a nő nap, mert kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni édesanyám az iskolában ké szült meglepetésemhez. Ez az ajándék egy virágot ábrázoló kép volt. Édesapám korán felébresztett bennünket. A testvérem is készített egy üdvözlőlapot és egy gyertyatar tót az iskolában. Türelmesen vártuk az anyukánkat a bevásárlásból. Közben a nagytatám is eljött felköszönteni édesanyánkat. Mikor anyu megérke zett, nagyon meglepődött, mivel négy férfi várta. Az ajándékoknak nagyon megörült, szinte könnyezni kezdett a szeme. Mi is nagyon örültünk, mert sikerült a meglepetés. Besnyi Botond, 3. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Szülinapom
De ne szólj hozzánk, hiszen haragban vagyunk. Így a hal néma maradt.
– Látod – mondta Puff – szót fogad. Már nem olyan beképzelt. Nataša Tanská
Én 2000. április 29-én születtem Zomborban. Általában szombaton tar tom a szülinapom a gyerekeknek, va sárnap pedig a nagyszüleim és a család többi tagja köszönt fel. Reggel nagy izgalommal kelek fel. Izgulok, hogy jól fogja-e érezni mindenki magát. Anyu elkészíti a szülinapi tortát, én pedig a szobát díszítem. Ezután előkészítjük az asztalt. Eddig még minden szülinapom vidáman múlt el. Este fáradtan feküd tem le az ágyba, és azt kívántam, hogy minden napom ilyen szép legyen. Mészáros Noémi, 2. osztály, Szilágyi
A pandamaci szerencséje Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy állatkert. Ebből az állatkertből kiszökött egy panda. Elment világot látni. Útjába került egy sűrű erdő. Nem félt, hát tovább ment. Egyszer csak meglátott egy cinegemadarat. Ez a cinege bele volt akadva a tüskebokorba. Odament és segített kiszabadítani. A madárka így szólt: Mivel kiszabadítottál, három szor szerencséd lesz. A maci nem hitte el. Tovább ment. Egyszer csak beleesett egy nagy gödörbe. Azt kívánta, hogy szabaduljon ki. Ekkor száz cinege repült hozzá, és kiszabadították. A maci tudta, hogy miért segítettek neki. Továbbment. Most meglátott egy kastélyt. Bement, és az udvaron meglátott egy pandamacit ketrecbe zárva. Kis beszélgetés után kiderült, hogy a másik maci a testvére. Azt kíván ta, hogy szabaduljon ki a maci. Megint jött a száz cinege és kiszabadították. Most együtt mentek be a kastélyba. Kívülről elhagyatott, belülről viszont tiszta új. Egyszer csak előjött két öreg panda és egy varázsló. A két panda a kispandák szülei voltak. A varázsló pedig a cinege. Elmesélte, hogy őt elvará zsolták. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Gombos Júlia, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
Vásárhelyi Zoltán 1. osztály, Zentagunaras
5
Nagy Boglárka óvodás, Zenta
Vajda Noémi óvodás, Zenta
Szitás Dorina óvodás, Zenta
A királyfi három bánata Amikor születtem nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített.
A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, mai is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyfi ember királyi urának.
Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édes anyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek.
Acsai Noémi 2. osztály, Bácsföldvár
Rózsa Bettina 1. osztály, Magyarkanizsa
6
Lakatos Anett óvodás, Zenta
Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi úgy, ahogy az anyja tudja őket látni.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna.
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha a föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. Mécs László Nagy Csilla 2. osztály, Tornyos
Berta Klaudia 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
7
Játék
Anya vagyok, nem hagyom!
Horváth Tamás 5 éves óvodás, Felsőhegy
A libák az anya mögé állnak egymás derekát fogva. Szemben velük a sas. Az ének után így kiált: Sas: Sas vagyok, ellopom! Anya: Anya vagyok, nem hagyom! Sas: De én mégis ellopom! A sas igyekszik elkapni az utolsó libát, az anya kitárt karral védi, a libasor úgy kanyarog, hogy kitérjen a sas elől. Az ellopott liba a sas mögé áll. Amikor minden libát megfogott, új anyát és új sast választanak. Péter Norbert 2. osztály, Bácsföldvár
Radatovics Kinga 2. osztály, Bácsföldvár
8
Szabó Deák Jessica 5 éves óvodás, Felsőhegy
Édesanyám Ha napsugár volnék, arcod fölött mosolyogna az ég.
Ha méhecske volnék, elhoznám néked a virágok üzenetét. Madár János
Ha fa volnék ablakod alá hívnám a madarakat.
Győri Anna óvodás, Zenta
Kopilović Martina 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
9
Barni egy időben sok királyos mesét halott, és sok királyos rajzfilmet látott. Tudta, hogy a királyoknak van feleségük, akit királynénak hívnak, a lányukat király lánynak, a fiukat pedig királyfinak. Barni egyik reggel úgy ébredt, hogy ma ő egy igazi királyfi, és akik körülötte vannak, azok az ő hűséges szolgái. – Nicsak, a dajkám is felébredt – gon dolta, amikor Anya elhúzta a sötétítőt, majd odajött, és egy puszit nyomott az orrára. – De a komornyik még mélyen alszik – állapította meg, mert Apa éppen a fal felé fordult. – Az udvari főszakács pedig készíti már a finom reggelit – mondta, amikor látta, hogy Anya a konyhában forgolódik. El is kiáltotta magát: – Királyi kakaót kérek! És máris futottak a szolgák, hogy tel jesítsék őfelsége parancsát. Igen ám, de micsoda szörnyűség: Anya, az udvari fő pohárnok, megállapította, hogy a királyi konyháról kifogyott a kakaó! Szalasztotta is azonnal Apát, az udvari hoppmestert, hogy fusson Anyához, a királyi kincstárnokhoz, az pedig adjon három ezüsttallért Apának, a királyi hadvezérnek, aki lóhalálában vág tasson ki vitézeivel, és vissza se térjen egy nagy doboz, finom kakaó nélkül. Közben Anya, az udvari dajka, szépen felöltöztette a királyfit, ezalatt pedig Apa, az udvari bolond grimaszkodott, nyelvet öltött, és vicceket mesélt neki. Hamarosan érkezett a hírrel az udvari főszakács, hogy a királyi hadvezér szeren csésen visszatért a kakaóval, így az udvari főpohárnok máris kiszolgálhatja őfelsé gét.
10
Barni, a királyfi – Forró lesz, vigyázzon, hogy meg ne égesse a fenséges itallal felséges nyelvét. – Az ágyban akarom meginni a kakaót! – mondta ekkor a királyfi. Ekkor minden alattvaló megtorpant, és szörnyülködve nézett a királyfira.
– Hallatlan! – kiáltott a dajka, az udvari főszakács, az udvari főpohárnok, a királyi kincstárnok, de legfőképpen Anya. – Felháborító! – kiáltott a komornyik, az udvari bolond, az udvari hoppmester, a királyi hadvezér, de leginkább Apa.
– Őfelsége azonnal ugorjon ki az ágy ból, és üljön az asztalhoz, különben elké sünk az óvodából. Azt a királyi nemjóját! Barni királyfi nagy nehezen kikászáló dott az ágyból. Úgy döntött, hogy nem ellenkezik, tudta ugyanis, hogy egy bölcs királynak, s annál inkább egy bölcs király finak néha azt kell tennie, amire alattvalói kérik. Zágoni Balázs
11
Corvin Mátyás Mátyás király Uralkodása 458-től 1490-ig király Megkoronázása 1464-ben a Szent Koronával Született 1443. február 23. – Kolozsvár Elhunyt 1490. április 6. – Bécs Elődje V. László
12
A budai vár Mátyás király idején
Hunyadi Mátyás
Utóda II. Ulászló Felesége Podjebrád Katalin (első feleség) Aragóniai Beatrix (második feleség) Dinasztia Hunyadi-ház Édesapja Hunyadi János Édesanyja Szilágyi Erzsébet
13
A Cortesius-kódex (így nevezték a kézzel írott könyveket, amikor még nem ismerték a könyvnyomtatást) Mátyás király könyvtárából
Mátyás király aranyforintja
14
15
A leves
Májusi eső
Panaszolták Mátyásnak, hogy nagyon kapzsi az új főszakácsa. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Magához hívatta. – No, te szakács – mondta neki –, ahány karikája lesz a levesemnek, annyi aranyat kapsz. Megörült a szakács, repült a konyhá ba, s rakta a zsírt kanállal a levesbe, hogy jó sok arany üsse a markát. Délebédkor elment Mátyás király megnézni a fövő leveset. A szakács nagy sietve leemelte a födőt a levesről. Hát ahogy leemelintette, nézik; nincs azon egy fia karika sem – mivelhogy a sok zsír egybefolyt. – Nesze, szakács – nyomott a kezébe a király egy aranyat –, itt van, amit ígér tem. (A Mátyás király országlása című könyvből)
Szabó Margit 4. osztály, Horgos
Sok fáradsággal elérte végül Mátyás király, hogy kevesebbet kellett már az országot járnia. De azért a juhászt hébe-hóba szívesen látta ebédre. Egyszer ebéd után bejárta vele a palo tát, sorra mutogatott neki min den termet. Aztán megkérdezte tőle: – Mit gondolsz, barátom, mennyit ér ez a sok kincs? – Felséges királyom, biztosan sokat ér a pompa, nem mon dom. De azért ennél az egésznél többet ér egy szép csendes má jusi eső. (A Mátyás király országlása című könyvből)
Sárkány Klaudia 1. osztály, Martonos
Győrfi Tihamér 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
16
Gubik Laura 1. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
¯
17
Tavasz
Nagy Dániel 4. osztály, Horgos
Traktorok
Acsai Patrik 3. osztály, Gunaras
Lajos Anita 7 éves óvodás, Bogaras
Kovács Káli Krisztofer 3. osztály, Valkai-sor
Petronijević Dimitrije óvodás, EmArt Műhely, Szabadka
Lévay Boglárka 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Vidaković Dominik 3. osztály, Martonos
Drobina Dániel 1. osztály, Palics
Szemi Viktória óvodás, EmArt Műhely, Szabadka
18
Maráci Nikoletta 1. osztály, Törökbecse
Balázs Bence 2. osztály, Oromhegyes
Pócs Előd 7 éves óvodás, Bogaras
19
Mátyás király és a koldus Visegrádi udvarában tartózkodott Mátyás király, vitézeinek lovagi tornájában gyönyör ködött, mikor eléje járult egy vénséges vén koldus. A király kezével intett katonáinak: szakítsák félbe játékukat, hogy nyugodtan végighallgathassa az aggastyán könyörgését. – Felséges királyom – hajladozott a koldus –, szánj meg egy nagyobb összeggel, hiszen mindkettőnknek Ádám és Éva volt a közös apja, anyja, így hát végeredményben testvé rek vagyunk. A meggyőző szavakra beleegyezően bó lintott Mátyás király, mégis csak egy árva fil lért hajított a koldus kalapjába. A koldusba egy pillanatra benne dugult a szó meglepe tésében, de kisvártatva mégiscsak kitört be lőle az elégedetlenség: – Fenséges királyom, életem halálom ke zedbe ajánlom, mit vétettem ellened, hogy testvér létedre egy csekélyke fillérrel szúrtad ki a szemem? A bölcs király mosolyogva mondta:
– Menj csak isten hírével, te jó ember, és ne zsörtölődj, mert ha minden testvéredtől annyit kapsz, mint tőlem, nemsokára te leszel a legvagyonosabb úr a földkerekségen.
Barkács
Királyi pár
Holovics Fanni 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Kiss Tímea 1. osztály, Magyarkanizsa
20
Anyagszükséglete: fakanál, pamut, bármilyen textil. Elkészítése: Ennél a bábnál a fej és a test adott. A szemet, orrot, hajat és szájat kell elkészíteni és tetszés szerint öltöztetni. Felhasználhatunk a hajhoz fonalat, a szemhez flittert vagy gyöngyöt, a koronához, az orr-, és szájrészhez maradék textilt. Ezeket fel ragasztjuk a fejre. A baba karját formálhatjuk összetekert rongyhengerből. A ruha varrás nélkül alakítható ki.
21
A mindentudó
Kancsófülű, lapátfogú, hosszú, sovány em ber állított be egyszer Mátyás királyhoz. Két pöttöm kis szőke gyerek ténfergett körülötte, alig értek a térdéig. – Vendel vágyom – hajtotta magát kétrét be a nagy égimeszelő a király előtt. – Elhiszem, fiam – biccentett rá a király. – Hát aztán mi vagy még? – Csak cseh vágyom – mondta kicsit szé gyenlősen a hosszú ember. – No, azt látom – mosolygott Mátyás, hát aztán mit akarnál tőlem, cseh Vendel? – Kenyeret akárom – tette össze kezét a cseh. – Hja, atyámfia, azt meg is kell érdemelni! – mondta a király. – Mit adsz nekem, ha én ke nyeret adok neked? – Tudományt ádom. – Mi a tudományod? – Tudok megolvasni, hány sugár van a nap nak – feszítette ki kevélyen a mellét Vendel. – No, az nem sokat ér – legyintett a király. – Esős időben ennek a tudománynak nem le het hasznát venni. – Mást is tudom. Zümmögöm, mint a béka, vartyogom, mint a szúnyog. – Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! – kiáltott rá bosszúsan a király. – Ezért a tudo mányért nem adok kenyeret. Elszomorodott a cseh, szeplős, vörös arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás jó szíve megesett a jámborokon. – Tudod mit, Vendel? – ütött a vállára a mindentudónak. – Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig nézz körül egy kicsit a világban, szerezz valami érdemes tudományt magadnak. Nagy örömben ment el Vendel, hogy a ki rály szárnyai alá adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak egy esztendő múlva, de ak kor még soványabb volt, mint mikor elment. – Megmentem, elgyüttem, itt vágyom – keszegelt a király elé. – Mindent tudom már!
22
– Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! – faggatta a király. – Tudom egyszeregyet, tudom kétszer kettőt, tudok visszafelé mondani az ábécét, tudok mondani, hány foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni a lószőrből. – No, ezt jól megtanultad, hékás – ismerte el a király. – Hát azt tudod-e, mennyire van az ég a földtől? – Aztat csak nem tudok – horgasztotta le a fejét a mindentudó. – Nem volt benne a nagy könyvekben. – No, megállj, Vendel – vigasztalta a király –, majd elküldelek én oda, ahol ezt is megta nulod. Eredj te fél esztendőre iskolába a sze gedi juhászok közé. Fogadom, ott ember lesz belőled. Letelik a fél esztendő, visszajön cseh Ven del, de olyan izmos a teste, széles a válla, piros az orcája, hogy alig lehet ráismerni. – Te vagy-e az Vendel? – felejtkezett rá a király. – Testestül-lelkestül. – Hát hány hét a világ? – Mával is kevesebb. – Hát az ég mennyire van a földtől? – Amennyire a föld az égtől. – Emberül megfeleltél, Vendel. No, ugye, csak jó iskola az a szegedi juhászoké? – Uram királyom, se iskola nincs ott, se könyv – fanyalodott el Vendel képe. – Nem konyítanak azok a juhászok kerek e világon semmi tudományhoz. Nem lettem én ott oko sabb egy mákszemet se. Nem szólt Mátyás semmit, csak mosoly gott, s kiadta a parancsot, hogy a cseh Vendel most már ne maradjon többet el mellőle. Vit te magával, akármerre ment, egyszer még a palotai erdőkbe is kivitte vadászni. No, a vadászat nem sokat ért, egeret se lát tak, nemhogy őzet, de azért úgy eltévedtek, mint hangya a búzában. Tévelyegtek előrehátra, egyszer csak felsóhajtott a király: – Jaj, fiam, de megéheztem!
Azám, de már délben megették a vacsorát, üres volt a tarisznya, sehol egy falat harapni való, mindössze az egyik csatlós szedett össze egy sisakra való vadkacsatojást a mocsárszél ben, azt odakínálta a királynak. – Süsd meg! – mondta bosszúsan a király. – Nyersen nem szeretem a tojást. Úgy ugrott oda Vendel, mint a labda, vígan rikkantott, mint a rigó. – Megsütöm én, uram király! – Miben, te heprecsóré? Hol a hozzá való edény? – Ahol a! – mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltűrte a köntösét. – Rakj tüzet, csatlós komám! Mire a tűz lobogott, minden tojást bele tapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel, s úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte őket, letisztogat
ta róluk a rájuk égett tapasztást: olyan szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm volt nézni. Hát még a drága jó íze! Nem is győzött a ki rály hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt Ven delt, hol tett szert erre a jeles tudományra. – Hol-e? – mondta kérkedve Vendel. – Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát. – Nini, Vendel, hát mégiscsak tanultál vala mit azoktól a tudatlan emberektől? – nevetett a király, s jókedvében rákoppantott a dárda véggel a mindentudó feje búbjára. – Ládd, megvan a tudomány, most már megérdem led a hozzá való kenyeret! Másnap reggel meg is tette a boldog csehet udvari tojásgyűjtögetőjének. Az is maradt halála napjáig, s könnyű volt a mes tersége, mert a két kis porontya is segített neki benne.
23
Királymesék Az én mesém
A királylány esete
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ki rály, és annak egy lánya. Egy nap a királylányt, amikor a kertben sétált, egy nagy sárkány elrabolta. A király kihirdette, hogy aki kihozza a lányát a sár kány karmaiból, annak adja fele királyságát és egyszem lánya kezét. Élt arra egy molnár és annak volt egy fia. A molnárlegény egy nap a kastély körül járt. Ő is meghallotta a hírt. Hazament a fiú, és elmondta, hogy ő is sze retné kipróbálni. Az apja odaadta mindenét, azaz egy üres zacskót és egy furulyát, mert nem volt semmijük. Elindult hát a legény a sárkányvárba, de útközben szedett vadkör tét, amit az üres zacskóba rakott. Valahonnan hallotta, hogy azt szereti a sárkány. Amikor odaért, barátságosan köszöntötte. A sárkány csak annyit kért, hogy etesse meg mulattas sa meg, majd altassa el, és akkor nekiadja a királylányt. A sárkány elkapta a körtéket, a legény furulyázott neki, a végén pedig egy történetet mesélt el, és így teljesítette a kí vánságokat. A fiú és a királylány elmentek a palotába és összeházasodtak. Még máig is élnek, ha meg nem haltak. Kozma Krisztián, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Egy nap szeretett volna pudingot enni, és lement a konyhába. A szakács éppen szabadságon volt. Ha a szakács nem lett vol na szabadságon, az én mesém is tovább tar tott volna. Tratyik Kornélia, 2. osztály Martonos
Az utolsó király Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak rengeteg kincse volt valahol a világban. Hétfő reggel útnak indult díszes kíséretével, hogy megkeresse. Mivel estig sem találta, kedden újra útra kelt. Majd szerdán, csütörtökön, pénteken... Obu Katalin, 2. osztály Martonos
Sisa Tünde 1. osztály, Martonos Szlancsik Noémi 5 éves óvodás Kishegyes
24
Kőleves
Bencun Mia 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Egyszer Mátyás király addig kergette a va dat a budai hegyekben, hogy utoljára ő maga tévedt el köztük. Mentől jobban igyekezett ki az erdőkből, annál jobban közéjük keverő dzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált az égről, s a vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében. No, az éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt ő máskor is harmatos derékaljon, taka ródzott ő máskor is a csillagos éggel. Hanem annál jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon is, ha akkora darab sárarany húzza is a tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét. Bezzeg neki is örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta ő, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak vacsorá hoz jusson. Az országút meg egyenesen Kalázra vitt, ott is éppen a bíró házának.
Kalázról ma se lehet azt mondani, hogy ott van a világ közepe: akkor meg éppen csak ak korácska falu volt, hogyha az innenső végén elmiákolta magát a macska, a másik végén is hideg rázta az egereket. A kalázi bíró háza se volt valami kacsalá bon forgó kastély, hanem volt igenis olyan alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is bele vágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta. – Adjon isten jó estét! – köszönt be illedel mesen. – Edd meg, ha jó! – mordult rá mérgesen a kalázi bíró, aki éppen azon szorgalmatosko dott, hogy görbe szögeket kalapált egyenes re az ablakdeszkáján. – Meg is enném én, atyámfia, akármi jót – fűzte tovább a szót a király –, mert dél óta nyelem az éhkoppot. Erre már a kalázi bíróné is megszólalt, aki a padkán üldögélve valami rongyos gúnyá- ból szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen. – Ejnye, ejnye, jóember, de kár, hogy teg nap ilyenkor nem jöttél! Akkor ettük meg an nak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle tegnapelőtt fogyott el vacsorára. „No, Mátyás, te se jártál még ilyen zsugori népnél életedben” – gondolta magában a ki rály, de szólni semmit se szólt, csak körül-kö rül hordozta szemét a szobában. – Mit vizsgálkodsz, földi? – kérdezte tőle a bíró ijedten. Attól félt, hogy valami kenyér morzsa maradhatott az asztal alatt. – Azt nézem, találnék-e valahol egy darab követ – mondja a király. – Már mire mennél te azzal a kővel, atyám fia? – Főznék belőle kőlevest. Azzal is beéri a magamforma szegény vándorlólegény.
25
Darazsac Diána 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Bende Bettina 1. osztály, Martonos
Jurcsák Hajnalka 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
De már erre a bíró úr is letette a görbe szö geit, bíróné is a rongyait. – De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kőből levest főzni. – Hamar hozzatok hát levesnekvalót – azt mondja a király, s előkereste a tarisznyájából a szegedi halbicskáját. Hozott is az asszony a kamrából akkora ká posztáskövet, hogy csak úgy nyögött bele a jámbor. Hanem a gazda megrántotta a kötője sarkát: – Hohó, hékám! Nem lehet csak úgy pré dálni az eleséget ebben a drága világban. Ki sebb kővel is beéri ez a jóember. Azzal keresett az udvaron egy szép kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan letette Mátyás elé. – No, szegény ember, ne mondd, hogy saj náljuk tőled a betevő falatot.
26
– No, ezt az isten is levesnek teremtette – örvendezett a király –, csak most már mele gítsetek egy kis vizet, amiben megfőzzem. Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette a kíváncsiság, s egykettőre olyan tűz lobogott a bogrács alatt, hogy ökröt lehetett volna nála sütni. Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ, és belehajította a bográcsba. – Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak egy kis lisztecske, meg egy-két tojás, meg egy tenyérni szalonna. Az adja meg az ízét a kőlevesnek. Ki se mondja Mátyás a szíve kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna, meg három friss tojás. Gyúrt is belőle Mátyás olyan sza lonnás gombócot, hogy olyant nem látott a kalázi bíró. – Forr már a kőleves – jelentette ki a bíró né, mire Mátyás beledobálta a vízbe a gom bócokat. – Lehet már teríteni, asszonyéném! A kalázi bíróné előszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a szögről
a legrózsásabb tányérját – abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kőlevest. – No, gazduram, gyere velem – kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül. – Jó lesz annak a köve is! – Az még puhul egy kicsit, mert igen ne héz fövésű – biztatta őket a király. Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt a bogrács fölé, kivette belőle a kavicsot, s becsúsztatta helyette azt az öklömnyi sára ranyat, amelyik a tarisznyája sarkát húzta. – Úgy nézem, megpuhult már. Meg is da gadt a nagy fövésben, bele se fért már a ka nalamba.
Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltűnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak kisebb gondjuk is na gyobb volt annál, mint hogy utána szaladja nak. – Nini, apja, csupa színarannyá változott a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! – lelkendezett az asszony. A kalázi bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot kanalastul, s akko rát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik határ ba. – Mi lelt, ember? – kérdezte ijedten a bí róné. – Az lelt, hogyha a káposztáskövet főzte volna meg a vándorló legény, most akkora aranyam volna, hogy nem férne a szobában! Azzal kapta magát a kalázi bíró, mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak is utána eszük nélkül, tűvé tették érte az egész határt, de máig se találták meg. Hanem a szalonnásgombóc-levest máig is kőlevesnek hívják Kalázon.
Jaramázovity Emma 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
27
A dominó mindkét oldalát színezd a minta szerint ugyanolyanra!
28
Folytasd a hullámokat! Rajzolj egy játszótársat a kis delfinnek!
29
Egyszer volt Budán kutyavásár Egymás mellett húzódott a gazdag és a szegény paraszt földje. A gazdagé: ameddig a szem ellát, s nincs más vágya, mint hogy tovább gyarapítsa. A szegényé csak amolyan nadrágszíj-parcella. A földnek mindegy, csak fele legyen túrva, meghálálja. Csak hát a gazdag paraszt hat kö vér ökrével könnyedén végezte munkáját, s ha nincs a nagy hógatás, az ökrök meg sem állnak, egy fordulóval a szegény földecskéjét is felszán tották volna, hogy meg se kottyan nekik. Az vi szont ugyan vághatta ostorral a zörgő csontú gebéjét, őt magát is talán a szél elfújta volna, ha nem csimpaszkodik rá egész fürtnyi gyerek; pe dig a szomszédját hiába kérleli, nem kap búzát újig, hogy legalább kenyerük legyen. Így látta őket Mátyás király, aki abban az időben álruhásan járta az országot. Nem áll hatta meg, hogy oda ne szóljon a gazdag pa rasztnak: – Ugyan, gazduram, mért ne adná kölcsön az ökreit a szomszédjának? Fertály óra alatt megszántaná azt a piciny földet. – Még csak az hibádzik – felelte dölyfösen a gazda. – Ennyit sem érdemel az ilyen, ha
nem képes megművelni. Egyszer megszánta nám, másszor maga jönne, minden éhenkó rász reám szokna. Mátyás rá is hagyta, hanem a szegény pa rasztnak azt a tanácsot adta, hogy a lovát, azt a szegény párát ne kínozza tovább, inkább adja el, s vegyen a pénzen – kutyákat. Azo kat pedig vasárnapra hajtsa fel Budára, mert mostanság minden kincset megadnak egy jó házőrzőért. Hitte is, nem is, a szegény paraszt a nagy szerencsét, de egy jó szó elég volt a bizalom hoz, s ahány bolhás kutyát talált a pénzéért, összevásárolta. Készen is volt rögtön a fa luban a tréfa a kelekótya kutyapecérről, s a gazda hízott örömében, hogy azt a kis földet maholnap hozzászánthatja majd a birtokház. Kutyák eladásra?! Egyik kajla, másik rühes, válogatott árokszéli fajta... Adta tovább a hírt, s jól derült a piac népe Budán, úgyhogy a paraszt, szegény, azt se tudta, melyik lábára álljon. Mígnem egyszer csak megjelent díszes kíséret élén a király, aki nem volt más, mint az idegen vándor. S ő már rosszat gondolt róla...!
Szabados Adrianna 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Hódi Beatrix 1. osztály, Magyarkanizsa
30
Pósa Viktor 1. osztály, Magyarkanizsa
Bagi Viktória 1. osztály, Magyarkanizsa
– No, urak – szólt Mátyás a főrendű urak hoz –, ilyen alkalom csak egyszer mutatkozik Budán. Én biz’ el nem szalasztanám. Veszek magamnak egy kutyát. Egymással versengve felverték az urak a kutya árát, egykettőre mind elkelt, busásan megfizették, úgyhogy a pénzből, ami a mar kát ütötte, a szegény ember fordíthatott a sorsán. Nem is titkolhatta otthon, milyen kelete van Budán a kutyának. Több se kellett a gazdag szomszédjának, eladta ökreit potom áron, csűrből a gabonát olcsón vesztegette, feje fölül még a fedelet is eladta. Hiába tépte a haját, hiába sápítozott a felesége: – Elment a jobbik esze kendnek! Az a zsivány biztosan kirabolt valakit, úgy szerezte a pénzt. – Asszony, ne bomolj! – rázta le a gazda. – Ki tudja, hátha a királynak éppen nagy szük sége van a kutyabőrre... – tette hozzá nagy titokzatosan. Ráment a vagyon az utolsó garasig, de vitte a gazda a kutyafalkát Budára. Állt már
a piac, nagy csődület támadt a gazda kö rül. – Tessék! Tessék! Kutyát vegyenek! Addig óbégatott, hogy berekedt tőle, s kezdte elunni a dolgot, mert a portékája – a kutyának se kellett. Csak ugratta a kaján piaci nép. Meglátta végül az udvari bolondot, és ijedt buzgalmában a nagy orráról vándordi áknak nézte. – Kegyelmed az! Kegyelmedé az első! Az elsőt ingyen adom! – Ne, te, ne, ebugatta – felelte a bolond –, hát nem tudod, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár? Úgy elöntötte a gazdát a hideg veríték, hogy kicsúszott a kezéből a sok póráz, ma dzag, s az ebek, ahányan voltak, annyifelé ira modtak. Szedte a lábát aztán a pórul járt gaz da is, mert ahány árus pultját feldöntötték, az a kárát mind őrajta akarta behajtani. Így esett Budán az egyszeri kutyavásár. A Mátyás király országlása c. könyvből (Forum Könyvkiadó, Jung Károly válogatása)
31
Kösd össze a tárgyakat, illetve az élőlényt a saját árnyékukkal! Az élőlényt színezd is ki!
32
Egészítsd ki a rajzokat! Színezd ki az élőlényeket!
33
Itt járt a húsvéti nyuszi
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére
Vojnity Hajdúk István 2. osztály, Palics Ilija Bence 4. osztály, Horgos
Fercsik Imre 1. osztály, Péterréve
Palatinus Bence 4 éves óvodás, Zenta Nagy Abonyi Patrik óvodás, Zenta
Szentmihály, 2.3 (tanítónő Var ga Ildikó): Csordás Dévid, Kószó Beáta, Lackó Eugénia, Selymesi Leontina, Molac Lídia, Szabó Ani ta, Farkas Roland, Oláh Róbert, Horváth Valentina, Szabó Andrea; 1.3: Kószó Lenke, Kostić Dejan, Gu lyás Orsolya, Visi Krisztina, Csordás Dorottya, Fazekas Violetta, Kalo csán Adrián, Csordás Valter, Haladi Klaudia, Madarász Szilvia, Szarvák Dániel; Szabadka, Majsai Úti iskola, 1. c (tanító Berta Miklós): Pintér Fanny, Győri Renáta, Turu Tímea, Macankó Márk, Osztrenko vics Sztella, Rostyák Szabina, Tillin kó Dominik; Jovan Mikić iskola, 3. c (tanítónő Kucsera Szuzanna): Tóth Bagi Bence, Kolozsi Krisztián, Kovács Boglárka, Bencsik Stella, Kopilović Martina, Jenei István, Jaramázovity Emma; J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Besnyi Botond, Tóth Johanna, Pivárcsik Nikol, Mol nár Andor, Jurcsák Hajnalka, Golić Attila, Pető Dávid, Imamović Inesz, Bencun Mia, Domanić Dalibor, Vukov Johanna, Darazsac Diána, Győrfi Tihamér, Pap Iván, Varga Róbert; EmArt Műhely: Lak Zol tán; Széchenyi István iskola, 1. b (tanítónő Lilić Elvira): Gubik Laura, Mrkaljević Alen, Tisity Anita, Nagy Torma Adrián, Gabrić Ivett, Miháj lovity Oliver, Flajsman Petra, Lajkó Marianna, Masa Csilla, Bata Virág, Torma István, Agatić Andrea, Papp Daniella, Szabó Dávid, Káposzta Antónia, Imre Márk, Csikós Tama ra, Đurašević Levente; Péterréve, 1.2 (tanító Recsó Gallusz Anna):
Magó Annabella, Pergel Kata, Bicók Diana, Fercsik Imre; 3.3: Mészáros Kszénia, Jung Szabina, Galambos Emese, Baksa Endre, Beretka Magdolna, Balassa Szilvia, Beretka Irén, Kormányos Sára, Fa ragó Valentin, Zabos László, Szabó Tamás, Német Norbert, Hegedűs Ákos, Pátrik Tamás, Varga Attila, Virág Bálint, Szerda Imre, Péter Szabolcs, Kaszás Szabolcs; Martonos, 1. o.: Csubrilo Máté; 2. o. (tanítónő Huszta László Anna): László Emese, Obu Katalin, Sáf rány Krisztián, Prenkpalaj Luigj, Olovics Emese, Simić Dragan; 3. o. (tanítónő Szebenyi Boglárka): Sáfrány Dávid, Beszédes Ketrin, Petrović Jasna, Borsos Dániel, Stankić Alekszandra, Telek Kriszti án, Varga Valentin, Börcsök Evelin, Kormányos Xénia, Sárkány Ágnes; Zenta, November 11. iskola, 2. c (tanítónő Biacsi Kornélia): Kará csonyi Attila, Ágó Anna, Kovacsity Barbara, Zónai Krisztina, Barta Éva; Margaréta óvoda (óvónő Kopasz Ildikó): Ollai Tamás, Döme Ádám, Mucsi Máté; Pitypang óvoda: Törtei Hédi, Bagi Patrik; Bóbita óvoda (óvónő Hajnal Erzsébet): Nagy Abonyi Patrik, Papp Adrien, Palatinus Bence; (óvónő Nagy Hor ti Ella): Szitás Dorina, Győri Anna, Vajda Noémi, Lakatos Anett, Nagy Mélykúti Anita, Nagy Boglárka; Horgos, 4.2: Kanyó Ervin, Ilija Ben ce, Szaniszló Konrád, Márki László, Torma Tamás, Pónác Dániel, Nagy Dániel, Szalma Renáta, Túrú Emese, Sánta Andrea; Bácsföldvár, 2. c: Acsai Noémi, Nagy Karolina, Bar
Dragić Marianna 3. osztály, No vember 11. iskola, Zenta
34
Barta Éva 2. osztály, November 11. iskola, Zenta
tusz Dániel, Surján Szabina, Gyur csik Emese, Balázs Kornél, Péter Norbert, Székely Áron, Radatovics Kinga, Tőke Adrianna, Fölvinc Adri anna, Horváth Andrea, Vajda Krisz tián; Székelykeve, 1. o. (tanítónő Krničan Nagy Magdolna): Sebes tyén Krisztián, Barabás Ede, Erős Emília, Sebestyén Laura, Tőzsér Te odóra, Papp Albert, Erős Misel; 2. o. (tanítónő Rekalija Palló Teréz): Var ga Gabriella, György Albert; 3. o. (tanítónő Trmčić Kornélia): Mesze csov Marianna; Palics, 1.3 (tanító nő Lipták Hargita): Varga Polyák Réka, Domján Evelin, Szűcs Dániel, Sárkány Viktória, Szebenyi Tímea, Német Kitti, Borsos Viktor; Ada, Pöttyös Játékház (óvónő Nagy Mónika): Csordás Beáta, Csuvik Sára, Tóbiás Bettina, Apró Zsanett, Agócs Ágota, Németh Viktória; Muzslya, 2.5 (tanítónő Kovács Lí dia): Horváth Inesz Lenke, Szalma Eleonóra, Varga Karolina, Kátai Szimóna, Kónya Leon; Magyarkanizsa, 1. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Kiss Tímea, Hódi Beatrix, Mišković Anna, Gál Orsolya, Fűzér Attila, Búza Botond, Pósa Viktor, Miluti novity Dávid, Takács Barbara, Hor vát Marci, Rózsa Bettina, Cseszkó Dorottya, Bagi Viktória; Orom: Bognár Georgina 2. o., György Károly 3. o.; Temerin: Jankovics Gábor 1. c, Jankovics Zsófia; Kishegyes: Bakorek Bíborka, Bakorek Balázs, Gál Józsi, Németh Noémi, Németh Niki; Topolya: Forró Réka; Felsőhegy: Szollár Viktor; Péterréve: Vadnai Erika, Vadnai Áron; Szenttamás: Paska Nikoletta, Krisztián; Bácsgyulafalva: Simon Tímea és Edina; Bácsfeketehegy: Várkonyi Dávid; Szabadka, Đuro Salaj iskola: Rajcsányi Nazmija; Törökbecse: Maráci Nikoletta; Újvidék: Mélykúti Andrej. Rajzpályázat • Autók, csodajárgányok • Nyár • Cirkusz • Dzsungel
35
Mátyás király
Karácsonyi Attila 2. osztály, November 11. iskola, Zenta
Halász Nikoletta 2. osztály, Palics
Bálint Miklós 6 éves óvodás, Zenta Jenei István 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Báló Edina 1. osztály, Martonos
Paróczi Csaba 5 éves óvodás, Kishegyes
