57. évfolyam
2009. február
Ára 40 dinár
Köszöntő Érkezett szerkesztőségünkbe egy macskakaparás, és hozzá mellékelve 2 fénykép. Gondoltam, közzéteszem, hátha tudtok segíteni. Íme a levél: „Üdv minden kis gyerkőcnek! Én Roberto vagyok, egy vörös macska a fehér tappancsúak családjából. Kilenc testvéremmel együtt éltem a szabad macskák életét. Mindenem megvolt, amire egy magamfajta cicus vágyik: finom falatok a gazdimtól, cirógatás, télen meleg kemencepadka, hancúrozás a haverokkal, kóborlások éjjel a tetőn, egérvadászat. Mondom, jól ment sorom, és ami a lényeg: délig aludhattam, és álmodhattam kövér egerekről. De ennek sajnos vége! Beírattak a macskasuliba!!! Koránkelés, fogmosás, egyhely-
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Hajnali csillag peremén
ben csücsülés, tanulás! Eddig is volt egy-két nehéz pillanatom, még kiskoromban, amikor azt hittem, nem élem túl a nehéz helyzeteket. Például, amikor pár hónaposan feljutottam ugyan a ruhaszárító kötélre, és ott is maradtam szépen, mint egy kiteregetett ruha. Csüngtem több órán át. A gazdi mentett meg. De most ennél sokkal nagyobb a baj! Nem értem a matekot! Mert ha 3 egérből egyet megfogok, mennyi marad: 2 vagy egy sem (hiszen elszaladnak az egerek)?! A csajok az első padban csak vihognak rajtam, Karcsi barátom már szökik is az ablakon át, csak én szédülök a számológép előtt. Ha van ötletetek, hogyan úszhatnám meg ezeket a kínos perceket, írjátok meg! Aláírás: Roberto az 1. b-ből” Csilla
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Hajnali csillag peremén várjuk a reggelt, te meg én: harmatozó fény a házunk, mélybe kalimpál a lábunk.
Vacsoracsillag peremén lessük az estét, te meg én: elsuhanó fény a házunk, reszket a mélyben a lábunk.
Földre bukó fény: te meg én. Éjbe hunyó fény: te meg én. Lobban a sóhajuszályunk: csönd ciripelget utánunk.
Kovács András Ferenc
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (14–15. o.) és Belec S. Anikó (3., 10–15., 12. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Jő már farsang Jő már farsang, aj de igen várjuk, aj de kedves vendég nálunk! Nem maga lábán jő el hozzánk – táncos-kényes lovak hozzák. Legyenek lovai mind fehérek, szolgái mind gyöngy legények! Orosz népköltés Rab Zsuzsa fordítása Tóth Anabella 6 éves óvodás, Péterréve
Délity Regina 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
4
Kovács Dorottya 3. osztály, Orom
Legendák
Szent Balázs, a gyermektorkok oltalmazója Február 3. – Balázs napja Élt Sebasta városában egy püspök, Balázs, akit a katonák a császár parancsára el akartak fogni. Éjszaka megjelent a püspöknél egy szépséges angyal, és kivezette őt az alvó őrségen keresztül. Ki a városkapun, kívül a városon, messze-messze az erdőbe, ahol elrejtőzhetett egy barlangban. Ott élt nagy csendességben és imádságban. Hogy éhen ne haljon, minden áldott napon madarak táplálták őt. Hoztak neki a csőrükben kenyeret meg vizet. Ő meg minden állatot meggyógyított, amelyiknek szüksége volt rá. Nem sok idő múltán híre ment, hogy milyen szent életű remeteként él Balázs és mi-
lyen gyógyító tudománya van. Egyszer egy gyermeket hoztak hozzá, akinek egy halszálka megakadt a torkán. Akkor a püspök a kezét a gyermek fejére tette és megáldotta őt. És csodálatos mód a szálka azonnal kiugrott a gyerek torkából, és rögtön meggyógyult. Máskor meg egy szegény asszonynak a farkas elragadta egyetlen malackáját. Balázs így parancsolt a farkasra: – Hallod-e, te farkas! Azonnal vidd vissza a szegény asszonynak a malackáját! Mire a farkas megjuhászkodott és visszavitte a malackát a szegény asszonynak. Sinkó Veronika – a Tolnai Világtörténet nyomán
Pfájfer Hella 4. osztály, Doroszló
Molnár Dárió 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
5
Varga Dániel 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Sebestyén Krisztián 1. osztály, Székelykeve
Eddig háromszor mentem világgá. Először az ajtóig, azután a szomszéd házáig, legutoljára meg a lakótelep széléig.
Kispál Sara 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
6
Ha megint világgá megyek, nem fordulok vissza többé, mert úgyis hazatalálok, hiszen a Föld gömbölyű. Kiss Ottó
Táncos Gábor 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Hó-farsang Északi szél, mit csinálsz? A dudádon mit dudálsz? – Du-du, mindig ezt fújod. Azt várom, míg elunod.
Csupa táncos pihe-lány, első táncos valahány; fehér ruhás hópihe lebben oda meg ide.
Most meg szederfánkra ülsz, s szederfánkon hegedülsz. Táncra hívod a havat odakint a fa alatt.
Hó-farsang van. Itt a tél. Azért dudál ez a szél. Egy szál zenész magában sípol, dudál a bálban. Gazdag Erzsi
Kovács Boglárka 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Kató Sarolta 1. osztály, Székelykeve
7
Szárnybontogató A kedvenc játékom
Az én mesém
Az én kedvenc játékom a helikopterem. Nagy és terepszínű. Van neki talpa, farka, fegyvere, propellerje, üvegfülkéje, emelője, mellyel bármit felemelhetek. Rakéta is található rajta. Elemmel működik. Gyakran játszom vele. Fridrik Gábor, 2. osztály, Szilágyi
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és annak volt egy lánya. Aki meg tudja nevettetni, annak akarta adni a lányát és fele királyságát. Jöttek-mentek a kérők. Ha nem tudta megnevettetni, akkor az ablakon keresztül távozott. Bejött egy szegény legény szekérrel. Elkezdett körözni a szekerével. A királylány csak nevetett. A király megköszönte a legénynek. Neki adta egy szem lányát és fele királyságát. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Zellei Krisztián, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
Bernát, a tévészerelő Bernát a híres medve, Rajzfilmet néz, s jó a kedve. Egyszer csak jött a nagy csapás, Megszakadt az adás. Felugrott a mackó mérgébe, És nagyot csapott a tévére. S láss csodát, jött az áldás, Helyrejött az adás. Kis Kovács Viktória, 4. osztály, Palics
A kedvenc játékom Az én kedvenc játékom egy tehén. Születésnapomra kaptam a barátnőmtől. A tengerre is magammal vittem. Fehér színű és fekete pöttyök vannak rajta. Fekete haja van és óriási orra. Tari Eleonóra, 2. osztály, Szilágyi
Telek Krisztián, 3. osztály, Martonos
8
Az én iskolám Az én iskolámat úgy hívják, hogy Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola. Nagyon szeretek ide járni, mert jót lehet benne tanulni. Itt vannak a barátaim és az osztálytársaim. Én harmadikos vagyok. A tanító néni nagyon szép, és kedves velünk. Sok tanuló rongálja az épületet, a padokat, a termeket. Ezt az iskolát nagyon szeretem, és nem akarok máshova járni. Varga Valentin, 3. osztály, Martonos
Püspök Ármin, 1. osztály, Orom
Dluhi Tivadar 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Macskasors Újpalotán éltem egykor nyávogva egy kockaházban, áriáztam éjjelente, s élt a házunk Tosca-lázban. Késő este felöltöztem elszőrösült maskarámba, így indultam éjféltájt a lépcsőházi maszkabálba.
Tetőn jártunk, s hajnaltájra elmacskásodott a lábam, kórusművet nyávogtunk a kockaházi macskabálban. Komond úr a negyedikről dühöngött az áriámon, megkergetett, s kacagott az üldözési mániámon.
Nagy Bandó András
Pónác Dániel 4. osztály, Horgos
9
Gücülke és cimborái (Részlet) Egy június végi délután Habzsol Kácsa szaporán sürgött-forgott, és ha valaki megkérdezte tőle, hogy minek ez a nagy szorgoskodás, így felelt: – Ma van a születésnapom és vendégeket várok uzsonnára. Adonyból is jön majd nyocl vagy kilenc liba, távoli rokonaim Négy óra tájban megérkeztek az első vendégek: Zuzmó, a fák kérgének vénséges vén manója, aki úgy nézett ki, mintha ráncos, szürke fakéregből faragták volna és egy szigorú tekintetű, nagy madár, Egerésző Ölyv. Később fehér libacsapat tűnt fel a Dunán. A hullámoktól himbált rokonok gyorsan közeledtek és nemsokára meg lehetett különböztetni díszes szalmakalapjaikat s a szárnyaik alá dugott sárga libavirágcsokrocskákat. Az utolsó liba hátán egy kis vörös macska kuporgott. – Hát ez meg ki lehet? – hápogott Habzsol Kácsa. – Határozottan emlékszem, hogy nem hívtam meg semmiféle vörös macskát. Különben sem szeretem a vörös macskákat. Azt mondják, hamisak. Egerésző Ölyv védelmébe vette a cicát. – No, én ugyan nem hiszem, hogy ez a kis jószág hamis vagy álnok lenne! Milyen riadtan néz üveggyöngyhöz hasonló zöld szemével! Még a fehér cérnabajszocskája is remeg. Az egész cica egy gyámoltalan,vörös pehelygombolyag. Ezalatt a libák partraszálltak és lerázták a vizet frissen mosott, hófehér tollukról. Közben elmesélték, hogy a vörös cicát az adonyi hajóállomáson szedték fel, szánalomból. – Megszólított bennünket és kért, hogy vigyük el magunkkal, mindegy, akárhová, mert ő világgá akar menni.
10
– Mi a neved? – kérdezte Habzsol Kácsa a cicától. – Gücülke? Hát ha már itt vagy, Gücülke, Szentmihálypusztán, meghívlak születésnapi uzsonnára. – Sok boldogságot kívánok! – mondta a cica félszegen. – Ha tudtam volna, hogy születésnapi uzsonnára leszek hivatalos, hoztam volna valami szép ajándékot. De itt ez a csekélység, fogadd szeretettel! – Ezzel átnyújtott a kacsának egy kis egérfarknyakláncot és leült Egerésző Ölyv és Zuzmó közé. A libák is a padokra telepedtek és nyomban faggatni kezdték Gücülkét, hogy miért akart mindenáron világgá menni? – Rossz sorod volt? Éheztettek vagy vertek talán? – Ó, dehogy! – A cica a fejét rázta. – Nem éheztem, hogyis éheztem volna, mikor az adonyi hentesék macskája voltam. – A hentesék macskája! Hisz akkor nagyon jó sorod lehetett! – Ételben nem is volt hiány! – mondta Gücülke felcsillanó szemmel. – Gondoljunk csak a finom májfalatokra. Vagy a jószagú töpörtyűvel töltött nagy fehér teknőkre! A húsvágó tőkéről meg szép, rózsaszín borjúcombszeleteket lehetett olykor-olykor csenni. A konyhában reggeltől estig zsírt sütöttek, húst daráltak s más efféle nagyszerű dolgokat műveltek... Minden adonyi macska engem irigyelt. – És mégis inkább világgá mentél? Bizonyára gyakran megvertek? – Nem vert meg engem soha senki! De nem is cirógatott meg soha, soha senki! És ezért voltam boldogtalan, mert hisz tudjátok, hogy minden macska szereti, ha cirógatják, játszanak vele, kedvesek hozzá. Hanem hát kis is ért volna ott rá engem cirógatni? A hentes talán, akinek a karja könyékig piros volt a marhavértől? Vagy a hentesné? Ó, hisz az egy pillanatig se volt munka nélkül, állandóan járt-kelt, mint a forró víz a katlanban. Nem, nem, higgyétek el, ha mondom, az egész
11
Gücülke és cimborái nagy házban nem akadt senki, aki néha simogatott, becézett volna egy kicsit. Nem szerettek, nem törődtek velem. Hát ezért inkább világgá mentem és addig nem nyugszom, míg egy hozzámvaló cimborát nem találok. Olyant, aki vidám és játékoskedvű, de jószívű és nagyon kell engem szeretnie. – Ismerek egy sündisznót – kiáltotta Egerésző Ölyv –, aki jószívű és vidám, játékoskedvű és bizonyára nagyon szeretne is téged. Fent lakik a Szőlőhegyen, Naplopó Sündörgőnek hívják. Arról nevezetes, hogy színarany tüskéi vannak a fején. A kihullott tüskéit eladja és az értük kapott pénzből él. – Arról is nevezetes azonban, hogy nagyon lusta! – jegyezte meg Habzsol Kácsa. – Megígérte, hogy eljön uzsonnára és lám, még mindig nincs itt. Mert biztosan elaludt. Tovább nem várunk rá, lássunk az uzsonnához. Az éhes cica azt képzelte, hogy haboskávét fognak kapni foszlós kaláccsal, talán tortát is. Éppen ezért keservesen csalódott, mikor szemügyre vette az asztalra kerülő ételeket: Metélt csalán kukoricadarával és keménytojással. Hozzá zöldsaláta.
Zsenge tejeskukorica, gőzölgő, most vették ki a fazékból. Aszalt szúnyog babsalátával. Nagyszemű fekete szeder. A libák hangosan gágogtak örömükben. A cica azonban semmihez sem nyúlt. Izgett, mozgott, fészkelődött. Egyre éhesebb lett. El is határozta, hogy fölkeresi Naplopó Sündörgőt, akiről azt mondták, hogy bizonyára szeretni fogja őt. Talán majd az megkínálja valami cicának való étellel. Lecsúszott a padról és nesztelenül elsomfordált, otthagyta a hápogó, gágogó társaságot, ízetlen ételeivel együtt. – Csak legalább a nyakláncot ne adtam volna Habzsol Kácsának! – bosszankodott magában. – Most se haboskávé, se egérfarknyaklánc! Átvágott a réten és egy homokos úton mászni kezdett föl a Szőlőhegyre. Torkaszakadtából nyávogott, hogy ne kelljen hallania a gyomra korgását, mert a gyomra olyan szomorúan korgott, hogy a szíve is belefájdult. Bálint Ágnes
Puff és Muff
Szerda Miska megkérdezte tőlünk: – Cicuskáim, barátaim vagytok? – Persze – feleltük egyszerre. – Kellene nekem két forint mozira – mondta Miska. – De hát nekünk nincs pénzünk – sajnálkoztunk. – Nem baj – jelentette ki Miska. – Majd kerestek nekem pénzt. – De hogyan? – érdeklődött Muff. – Idomított macskák lesztek – közölte Miska. – Az udvaron van egy tál, átugorjátok, és pénzt kapunk a mutatványért. És Miska megtanított rá, hogy egy tejjel teli tálat átugorjunk. Én át is ugrottam, de Muff belepottyant, és lefröcskölte Miska nadrágját. Miska persze kikapott az anyukájától, s többé nem idomított bennünket. Kár! Úgy szerettünk volna idomított macskák lenni. Nataša Tanská
Csbai Józsi 1. osztály, Zentagunaras
Tallósi Anasztázia 2. osztály, Doroszló
12
13
A szeszélyes cica Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat. – Mit csinálsz, Panni? – kérdezte kíváncsian, és puha, fehér mancsát rátette a kislány vállára. – Házacskát rajzolok neked – felelte Panni. – Nézd csak, Cicuskám, pirosra festem a tetejét, az ajtaját meg sárgára. – Csak azt nem tudom: mit is csinálok majd ebben a házikóban? – Tüzet raksz, és felforralod a tejecskédet. És már oda is rajzolta Panni a bodros füstgomolyagot; az vidáman szállt felfelé a kis házacska kéményéből. – Hát az ablaka hol van? – kérdezte a Cica. – Igazán tudhatnád, hogy a cicák mindig az ablakon ugrálnak be. Szép kis ház ez, mondhatom! Még ablaka sincsen. – Ne türelmetlenkedjél, már itt is vannak az ablakok – szólt szelíden Panni. – Egy, kettő, három a ház oldalára, egy meg a padlásra. Szép egyenes vonalakkal rajzolta meg a kislány a négy kicsi ablakot. De a Cirmos csak tovább kérdezgette. – Hát sétálni hol fogok? Vagy mindig csak itthon unatkozzam? Panni szép deszkakerítést rajzolt a ház köré. – Itt sétálhatsz majd, Cicuskám, ez lesz a kert; kaput is rajzolok rá. Nézte, nézte a Cirmos a képet azután gúnyosan megszólalt: – Ezt nevezed kertnek? Hisz ez csak üres udvar! – Várjál! Mindjárt rajzolok neked egy gyönyörű szép kertet is. Látod, itt van egy virágágy, mellette egy almafa, sok-sok piros alma
14
terem rajta. Ezt a két kerek ágyást meg zöldséggel ültetjük tele; az egyikbe sárgarépát ültetünk, a másikba káposztát. – Káposztát? – nyávogta a Cica. – Nem vagyok én tapsifüles, hogy káposztával éljek. Ha kedvem szottyan egy kis horgászásra, hol fogok majd aranyhalacskát? Panni már rajzolta is a kis, kék vizű, kerek tavat, és bele három aranyhalacskát. – No jól van, ezzel meg vagyok elégedve – dorombolt a Cirmos. – De, Pannikám, ugye lesz baromfi is a kertemben? – Persze hogy lesz, Cirmoskám. Nézd, már itt is van ez a nagy tarajos, tarka farkú kis kakas, mellette meg a bóbitás, kendermagos tyúkanyó. Kapsz még három pelyhes csibét is, meg egy sárga csőrű libát a tó partjára. A Cica megnyalogatta a szája szélét, elégedetten dorombolt. – Miau, miau, ezt már szeretem! Hát a kis egerek? Ugye lesznek egerek is a házikómban? – Szó sincs róla, egér nem kerülhet a házba. – És ki őrzi majd a házacskámat, ha elmegyek hazulról? – Ne félj, lesz házőrző is. Panni rajzot egy kis takaros kutyaólat, eléje meg egy rövid szőrű, kurta lábú, cipőgombszemű kis kutyát. – Látod, Cicuskám, ez itt Fickó kutya, ő vigyáz majd a házadra. Ebben a pillanatban a Cica villámgyorsan leugrott a padlóra, felkunkorította a farkát, felborzolta a bundáját; zöld szemecskéje csak úgy villogott, mikor megszólalt: – Tulajdonképpen nem is tetszik nekem a házad, sem a kert, sem az aranyhalacskák... Nem akarok benne lakni! És elrohant a Cirmos, sértődötten, haragosan; úgy elszaladt, vissza sem nézett Pannira. Ugye tudod, hogy miért gondolta meg magát oly hirtelen ez a szeszélyes Cica? Vlagyimir Szutyejev Gergely Erzsébet fordítása
15
Macskamesék Az én macskám Az én macskám neve Vörcsi. A szőre vörös és fehér. Nagyon szeret egerekre vadászni. Lusta egy kicsit, és szereti, ha simogatom. Sokat játszok vele. Nagyon hízelgő. Én azért szeretem, mert ő az én macskám. Lackó Dóra, 2. osztály Kókai Imre iskola, Temerin
Nincs itthon a macska Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy kis egér és egy kismacska. Az egerek nem szerették a kismacskát, mivel mindennap végigkergette őket az egész házon. A kismacska kijelentette, hogy ő elmegy vakációra. Másnap el is ment. Az egerek anynyira örültek, hogy még egy bulit is rendeztek. Megünnepelték, hogy egy ideig nem
Balassa Szabolcs 5 éves óvodás, Péterréve
kergeti őket az egész házon át a cicus. Minden este megismétlődött a buli. Egy hétre rá a macska visszajött, és az egerek nem bulizhattak többet. Ha a cica nem jött volna vissza, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle! Kollár Henrietta, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
Macskáim Nekem két macskám van. Az öreg neve Kesztyűs, a kiscicáé Sztellus. Nagyon hízelgőek. Nem félnek még a kutyáktól sem. Szeretik a tejet és nagyon jó egerészők. Rajcsányi Nazmija, 2. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
16
Beszédes János 2. osztály, November 11. iskola, Zenta
A macska meg az egér A hajdani időkben, azt mondják, a macska meg az egér kenyeres pajtások voltak. Vidáman éldegéltek egy távoli szigeten. A macska apró madarakra vadászott, az egér meg diót, mogyorót, gesztenyét rágcsált. Nem láttak szükséget semmiben, éltek kedvükre. Hanem egy nap az egér azt mondta a macskának: – Én meguntam ezt a szigetet. Jó lenne szárazföldre települni. – De hogy ússzunk át a tengeren? – kérdezte a macska. – Azon ne főjön a fejed – felelte az egér. – Majd ladikot eszkábálunk. Gyorsan oda is vonszolt az egérke egy jókora darab fát, mélyedést rágott a fába, épp akkorát, hogy ketten kényelmesen elfértek benne. Bele is ültek, s nekivágtak a nagy tengeri útnak. Erősen megéheztek útközben, de elemózsiát bizony nem vittek magukkal. Összegömbölyödve ültek a ladikban, s aludni próbáltak, hogy éhségüket elfeledjék. A macska el is aludt hamarosan, de az egérnek nem szállt álom a szemére. Kínzó éhségében a ladikot kezdte rágcsálni. Addig rágta, addig, míg lyukat nem rágott rajta. A lyukon egy-kettőre beszivárgott a víz, nemsokára tele lett vele a ladik, és süllyedni kezdett. Ott evickélt a sós tengervízben a macska meg az egér. A macska nem szerette a vizet, nem is volt valami híres úszó, mérges volt nagyon a cimborájára, hogy ilyen bajba sodorta. Rárivallt az egérre: – Hej, te! Felfallak! – Várj vele, amíg szárazra vergődünk, mert ha felfalsz, jóllaksz, és nem tudsz úszni – mondta az egérke. – Ráérsz a parton is felfalni. Amikor nagy nehezen szárazra vergődtek, azt mondta a macska: – De most aztán igazán felfallak! – Várj, amíg megszáradok. Így vizesen nem vagyok jóízű. Várt a járombor macska türelmesen, nyalogatta a szája szélét. Az egérke meg nem sokat
gondolkodott, meglátott a földben egy lyukat, fogta magát, belebújt. Mire a macska észbe kapott, már késő volt. Ment volna utána, de a kis lyukba éppen hogy a fél lába fért bele. – Várok, amíg előbújsz, te csaló! – mérgelődött a macska. – Akkor ítéletnapig elvárhatsz! – kiáltott ki a lyukból az egér. – Mert én innen nem bújok ki soha. A macska letelepedett a lyuk mellé, leste, mikor bukkan elő az egér, hanem annak eszébe sem volt. Nekiállt, ásta, túrta a földet, míg csak egy hosszú folyosót nem ásott magának. A folyosó túlsó végén feliramodott a földre, és elillant. Azóta alszik olyan éberen a macska. Ha behunyja is a szemét, minduntalan fölriad. Fülel, leskelődik: várja az egeret. Ha egérlyukat lát, órákig üldögél mellette. Az egérnek pedig esze ágában sincs kibújni, ha megszimatolja a lyuk mellett a macskát. Arab népmese
Tomik Dominik 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
17
Macskamesék
Mari néni és a cicája
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciástengeren is túl, élt egy özvegyasszony. Mari néni volt a neve. Volt ennek az asszonynak egy cicája. Cirmosnak hívták. Nagyon aranyos cicus volt. Mari néni nagyon szépen varrt, ugyanis varrónő volt. Egyszer a barátnőivel megbeszéltek egy teadélutánt. Csinos akart lenni, ezért azt a ruháját szerette volna felvenni, melyet ő varrt. De amikor kivette a szekrényből, mit látott: lyukas volt. Rögtön tudta, hogy egérrel van dolga. Elment a boltba, és vett egérragasztót. Otthon megragasztózott egy kartonlapot, és betette a szekrénybe. Másnap reggel megnézte, de nem volt rajta semmi. Este is megnézte, és akkor ott ficánkolt rajta egy kisegér. Nagyon örült, hogy megszabadulhatott egy ilyen gonosz kis rágcsálótól. Felvette, és kivitte az udvarra majd elkiáltotta magát: – Ci-ci-ci-ci-cicc! Cirmos azon nyomban ott termett. Odaadta neki az egeret, de amikor be akarta kapni, véletlenül beleragadt az orra a ragasztóba. Elkezdett négy lábon ugrálni, még a falnak is nekiment. Mari néni ezen jót nevetett, és lefeküdt. Reggel látja ám, hogy csupa ragasztó a cica szőre. Fogta, bevitte Cirmost és megfürdette. Igaz nehezen, de a végén csak sikerült. Kicsit meg is fésülgette. Majdnem szebb lett, mint azelőtt. Így volt, igaz volt, ha nem hiszed, járj utána! Bencsik Blanka, 4. osztály Csáki Lajos iskola, Topolya
Vajda Emese, 2. osztály, Kishegyes
20
A kiscicák szórakozása
Volt egyszer egy macskacsalád. Az udvaron laktak. Az anyuka elment szunyókálni. Az udvaron volt egy kályhacső. A kiscicák elhatározták, hogy belebújnak a kályhacsőbe. A fülük hegyéig kormosak lettek. Az anyjuk nem ismert rájuk. Arra járt a gazdájuk. Földbe gyökerezett a lába. Egy vödör langyos vízzel nyakon öntötte őket. A kiscicák hófehérek lettek. Torma Teréz, 3. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
Cirmi és Mirci Megkérdeztem Mircitől, hogyan kell becsukni az ajtót. Erre azt felelte: Az 1. lépéshez kell 2 macska, mint Cirmi és én. A 2. lépésnél egymás nyakára kell állni. A 3-nál már nagyon egyszerű, csak a kilincset kell a mancsoddal megfogni és buuum, már be is csuktad. Remélem, hogy érted, mert ha nem, akkor tanuld meg, ha bejön egy macska és megeszi a kajádat, az nagyon kellemetlen! Bognár Georgina, 2. osztály Orom
Játék
Macskacsapda A játékosok körben állnak, lábukat összezárják, egymás kezét fogják. Ez a kör az egér háza. Az egyik gyerek a kör közepén áll, ő az egér. Egy másik gyerek a körön kívül áll, ő a macska, és ő kezdi a játékot. Macska: – Egér, egér, ki a házból, adok finom sajtocskámból. Egér: – Nem megyek. Macska: – Egér, egér, ki a házból, adok finom szalonnámból. Egér: – Nem megyek. Macska: – Egér, egér, ki a házból, mert a macska elnáspágol! Egér: – Azt próbáld meg! Ekkor a macska kergetni kezdi az egeret. Mikor az egér el akar rohanni a macska elől, a ház kapui kinyílnak (a játékosok fölemelik a karjukat), de a macskának nem adnak utat. A macska csak úgy juthat a házba, ha a fejét és a fél testét, a csípőjéig az ajtón benyomja (a gyerekek karja alatt), s akkor beengedik.
Javaslat a vezetőnek Nagyon fontos, hogy a gyerekek mindvégig összezárt lábbal álljanak a körben, különben szegény benyomuló macska beveri a fejét egy térdbe vagy megrúghatják. Sose engedjük, hogy a macska átmásszon az ajtón (a házat alkotó gyerekek karja fölött), mert könnyen leeshet, és komoly sérülést szenvedhet. A játék témája a külső és a belső tér: van egy tér a körön belül (a házat alkotó, befelé néző gyerekek által bezárt tér), és van egy külső tér (a hátuk mögött). A házat formáló gyerekeknek akkor is tudniuk kell, hol a macska, és hol az egér, ha azok a körön kívül kergetőznek. Ez azt jelenti, hogy a hátuk mögötti és az előttük lévő teret egyaránt figyelniük kell.
Változatok
Gyuráki Emma 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
• A macska megsegítésére lehet a háznak varázslatos „aranykapuja”. Ez olyan a ajtó, amely csak egyszer nyílik ki a macskának. (Utána ki lehet jelölni egy másik aranykaput.) A varázskapus gyereket kacsintással választom ki. A macskának a körön kívül kell futnia, hogy elkapja az egeret. Amikor a macska elszalad a varázskapu mellett, az kinyílik, s az üldöző beronthat rajta a házba.
Mészáros Kszénia 6 éves óvodás, Péterréve
21
Macskavilág A vadász
Macska és a tél
kanapén. Lassan álomba dorombolják magukat.
A fáramászó
A macskák húsevő állatok, térbeli vadászok. Látásuk, hallásuk, szaglásuk kiváló, testük rugalmas, izmos, lábuk gyors – mindez segíti őket a zsákmányszerzésben. Párnás talpukon nesztelenül lopóznak áldozatuk közelébe, és éles fogukkal, hegyes karmukkal megragadják.
A doromboló A macskák dorombolásban verhetetlenek. Ezt leginkább olyankor bizonyítják, amikor gazdájuk simogató kezei között hevernek a
22
A házimacska a vadmacska észak-afrikai alfajától származik, vagyis ősei meglehetősen meleg éghajlat alatt hajszolták az egereket. Skandináviában nem él vadmacska: az a
vidék már a bundás mancsú, valóságos hótalpakon járó hiúz birodalma. Macskánk tehát meleg égövi jövevény, amely nem kimondottan hóra termett, ehhez képest azonban meglepően jól alkalmazkodott az európai időjárási viszonyokhoz. Az első hóba lépve eleinte óvatosan rázogatja mancsát. Ám hamar megszokja a hűvös, süppedős szőnyeget, és élvezettel kergeti a hópelyheket. Ez az öröm nem tart sokáig! A hóban járni kényelmetlen, és a vadászat sem jár sikerrel, hiszen a rágcsálók egy része téli álmot alszik. A falusi cirmos számára az istállóban, a szalma közt van jó világ ilyenkor, még a kutyával is össze lehet bújni. A legremekebb hely, minden macska álma a kemencepadka, ahonnan halkan dorombolva, félálomban hunyorogva lehet nézelődni.
Milyen nevet adjunk a macskánknak? Ugye, tudjátok, hogy minden macska remekül tud fára mászni? Nagy lendületet vesznek, éles, horgas karmaikat beleakasztják a fa kérgébe, aztán uzsgyi! Csodálatos az egyensúlyérzékük, így a vékonyabb ágakon is könnyűszerrel végigsétálhatnak, mint a kötéltáncosok. Lefelé jönni azonban nem mindig egyszerű. Ha a cica hátrafelé próbál meg lekúszni a fa törzsén, nem látja, hogy hova jut, és ettől elbizonytalanodik. (Tigris Micimackóban úgy mondaná: útban van neki a farka.)Ha viszont fejjel előre kísérli meg a leereszkedést, nem tudja mellső mancsaival átkarolni a fa derekát. Ezért aztán ha egy macska ijedtében felszalad egy fa tetejére, néha bizony sokáig eltart, mire rászánja magát, hogy elhagyja a magaslatot és visszatérjen a földre.
cipésznek: Bocskor, Pertli kertésznek: Tulipán, Gereben csillagásznak: Jupiter, Neptunusz bűvésznek: Kámfor, Csiribá programozónak: Winchester, Egér, Megabájt
A gazdi foglakozásától függően: péknek: Vekni, Kifli rendőrnek: Őrmester, Columbo szakácsnak: Kukta, Desszert
23
Macskamesék A nyolcvan kiscica
A macska meg a víz
Történt egyszer, hogy egy macskamamának született egy kiscicája. Teltek-múltak a napok, és egyre több kiscica jött a világra. Addig-addig születtek a kiscicák, hogy végül nyolcvanan lettek. Annyi kiscica született, hogy a macskamama nem bírt velük, ezért elment világgá. A kiscicák lassan felnőttek. Egyszer az egyik elhatározta, hogy elmegy vadászni. Fogott is egy egeret, de az olyan sovány volt, hogy a sok macskának a fél fogára sem volt elég. A másik cica sem járt nagyobb sikerrel, még soványabbat fogott. A harmadikuk végre egy jó kövér egeret fogott, így mindannyian jóllaktak. A cicák lassan megtanultak élni az anyjuk nélkül is, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Csipak Erik, 2. osztály Jovan Mikić iskola, Szabadka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy macska. Egy napon nagyon szomjas lett, de lusta volt elmenni a tóhoz inni. Kinézett magának a konyhában egy kancsó vizet. Felugrott az asztalra, és elkezdte lefetyelni. A szomszéd kutyája észrevette a macskát, és hangos ugatásba kezdett. A macska úgy megijedt, hogy lelökte a kancsót. Az összetört. A gazdasszony meghallotta a csörömpölést, és berohant a konyhába. Volt mit látnia! Mindenfelé kancsódarabok hevertek. Megpillantotta a macskát, és mérgében felkapta a seprűt. Úgy megzavarta a szerencsétlen állatot, hogy az egy életre megtanulta, hogy nem ihat a konyhában. Aki nem hiszi, járjon utána. Papp Iván, 3. osztály J. J. Zmaj iskola Szabadka
A furulyázó cica
A lusta macska
A cica kigondolta, hogy milyen jó volna, ha az ő hangja is furulyaszó lenne. A cica csak nyávogott, a furulya pedig nem állt vele szóba. A mese is tovább tartott volna, ha a cica nem furulyázni szeretett volna. Fejős Mónika, 2. osztály, Martonos
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy macska. Úgy hívták, Cirmi. Ez a macska mindig üldögélt, mert lusta volt. Egy napon meglátott egy egeret, mely kicsúfolta. Lackó Inesz, Játszóház, Nagybecskerek
Fa Dávid 3. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Szabó Beáta 3. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
24
Az öt kismacska Elment egyszer öt kismacska az erdőre fát vágni. Elindultak reggel, megpihentek délben, este odaértek – de akkor már olyan sötét volt, hogy semmit sem láttak, se fát, se bokrot, de még a bajuszukat se. – Ej, ej, korábban kellett volna indulnunk! – sóhajtozott az öt kismacska. – És üres kézzel baktattak haza. Elindultak este, reggel megpihentek, délre hazaértek, – akkorra meg éppen szörnyen megéheztek. Fájuk persze semmi sem volt, így azután nem tudtak ebédet főzni. Mit tehettek mást – megint csak kimentek az erdőre fát vágni. Elindultak délben, este megpihentek – s mire a nap kisütött, reggelre megérkeztek. Bezzeg most már nem volt sötét! Most már látták a fákat, de még a bajuszukat is! Gyorsan megnyalogatták a talpukat,és nekifogtak a kopácsolásnak. Vágták, vágták, aprították – s mikor kimelegedtek, egymást fújogatták.
Balassa Boglárka 6 és fél éves óvodás, Péterréve
Egyszer aztán nagyot néztek: észrevették, hogy nincs is baltájuk, s úgy kínlódnak a fával... Nosza, futottak haza mindjárt, vitték az erdőre az öt kicsi baltát, kivágták maguknak az öt kicsi fát. Mikor ez is megvolt, mind az öten nagy vidáman fölemelték a farkincájukat, úgy vitték a fát hazáig. Otthon pedig lerakták a konyhában. Tüzet gyújtottak, és megfőzték a kását. Lett népmese
Paska Nikoletta 1. osztály, Szenttamás
25
Garfield és az egér
26
27
Dúdoló
Kisegér Kodály–Weöres
Vezesd végig a cicát a labirintuson!
Cini-cini cincog az egér, cini-cini vígan él, nincs itthon a cica, hát senkitől se fél. De ha itthon van a kiscica, az se sokat ér, mert a kisegér az minden lyukba belefér.
Győri Anna, 5 éves óvodás, Gunaras
28
¯
* Miért nem visznek macskát a Holdra?
* Hogy hívják a macskát magyarul? (Cici-cici)
***
Négy kis tipi-talpa, két kis hegyes gombja, hosszú mesterségét mindig igazgatja...
(Mert megenné a Tejutat.)
Macska fogott egeret, játszott vele eleget. A játékot megunta, az egeret bekapta.
Találós kérdések macska
Mondókák
Húzd ki egyenként a képen látható állatok nevének betűit, s aha pontosan dolgoztál, az így megmaradó tíz betűből egy újabb állat nevét állíthatod össze.
Sulc Dominika, 6 éves óvodás, Bácskertes
A cicus rajzából kiemeltünk egy darabot. Vajon melyiket a hat részlet közül?
29
Sicc és a hóember
Hideg tél volt, hullott a hó háztetőre és az útra. – Trombi – szólt Sicc barátjának –, induljunk el haza, futva!
30
Mindjárt nekiiramodtak, mint a futók, mikor start van, de hirtelen megtorpantak: egy hóember állt a parkban!
Fagytól piros répaorra ellátszott a szomszéd házig. – Vigyük szegényt jó melegre – mondta Sicc –, mert holtra fázik!
Trombi fogta és cipelte, mint a hordárok a málhát, Sicc meg otthon, a szobában begyújtotta jól a kályhát.
– Most majd nem kell megbámulnod fagyos éjszakán a holdat – mondta Sicc, s a boldogságtól ő és Trombi majd elolvadt.
31
Van úgy, hogy a legjobb szándék sem segít a szenvedésen, ők csak majdnem olvadtak el, de a hóember – egészen Kálmán Jenő– Tankó Béla
32
Megtalálja-e a cica a tejestálhoz vezető utat? Vezesd végig a ceruzádat a helyes úton!
33
Gyereknek lenni jó!
Urbán Plavšić Szimóna 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Márki Emese 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Ibišaj Stefan 7 és fél éves, Péterréve
Pecko Erik 6 és fél éves óvodás, Zenta Kösd össze a számokat 1-től 33-ig! Milyen hangszer van a képen? Sorolj fel még néhány hangszert!
Rajzpályázatok – Traktor, gyere már! (Fiúk, munkára fel, lerajzolhatjátok kedvenc traktorotokat vagy a jövő traktorját; bálázó, permetező, tárcsás, ekés, boronáló traktorokat) – Mátyás király – Ilyennek képzelem a húsvéti nyuszit
34
Vastag Annamária 4 éves óvodás, Felsőhegy
Beretka Irén 3. osztály, Péterréve
Könyvjutalmat a következő kis faültetőink nyertek: – György Károly, Orom – Bodor Nicole Niké, Topolya – Kancsár Viktor, Szenttamás – Báló Zsanett, Bácskertes
35
Macskavilág
Göblös Dorina 1. osztály, EmArt Műhely, Szabadka
Nagy Torma Nikolett 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Farkas Adrienn 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Gyurics Orsolya 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Fehér Bettina 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Sziveri Dániel 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
