57. évfolyam
2009. november
Ára 40 dinár
Köszöntő
„Figyeljetek jól, biztosan a ti szívetekben is ott lakik egy icurka-picurka tündér, és meséket dobog nektek” – így fejezi be Hárs László a mákszemtündérről szóló mesét. És ha meghallod ezt a mesét, mondd tovább vagy írd le, és küldd el nekünk a meseíró pályázatunkra. A legszebb mesét írók között könyvju-
Pályázatok
talmat sorsolunk ki. És hogy még nagyobb legyen a kedvetek a meseíráshoz, ízelítőt találtok a Mézeskalácsban, hisz most van benne kisfiús mese, erdős mese, tündéres mese, sőt, még vásáros mese is. Jó meseírást kíván nektek: Csilla
– Cirkusz – Szent István király – Az én falum, az én városom – Malackák – Fürdőző vagy éhes malacok, Mazsola... (december 10-éig) – Téli álmok – az állatvilágban (január 15-éig) – Angyalok, ha eljönnek (november 15-éig) – Meseíró pályázat (december 15-é ig)
Öreg fa
Molnár Kitti 6 éves óvodás, Bácskertes CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (6–7. o.) és Belec S. Anikó (3., 10–11. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Öreg fa odvában bagoly huhog, öreg fa lombja hajlik, susog, öreg fa ága makkot terem,
pulyamakk szunnyad édesdeden. Szunnyad a tölgy is, hallgatag áll, éjjeli holdfény zeng, muzsikál,
körül az erdő hajlik, inog, öreg fa odvában bagoly huhog. Dénes György
3
Állatvilág
Népszokások
A baglyok 1
2
A baglyok húsevő, ragadozó madarak. Apró rákokkal, madarakkal, békákkal, kisebb emlősökkel táplálkoznak. Többnyire éjszakai állatok, de némelyek nappal vadásznak. Éles, hegyes fogókarmaik vannak. Nagy szemüket kemény tollak veszik körül. A fülesbaglyok a fejükön látható két fülszerű tollpamacsról ismerhetők fel. Hogyan védelmezik fiókáikat? A baglyok nagyon vigyáznak fiókáikra. Jaj annak, aki a fészekhez közelít! Rémisztő látvány, ahogy bagolymama felborzolt tollakkal széttárja szárnyait.
November 11. Márton napja
November 30. András napja
A középkor egyik legfényesebb nevű szentje. Az egykori Magyarország területén született, és Franciaországban tevékenykedett. Mártont jószágvédő szentként tartják számon. A néphit szerint Szent Márton vesszeje a frissen vágott, megszentelt nyírfavessző, amely gyógyulást hoz az istállóba és növeli a szaporulatot. Időjóslás: Ha Márton fehér lovon érkezik – azaz havazik aznap – enyhe lesz a tél. A Márton-napi lúd mellcsontjából is jósoltak időt: az áttetsző, fehér mellcsont száraz, kemény telet ígért; a homályos csont csapadékos, enyhe időt.
András-nap újabb fordulat a naptárban. A néphagyomány Márton mellett Andrást is a „fehér lovon járók” – azaz a havat hozók közé sorolja.
András napja ma vagyon. Eldöcögtem a fagyon, Jöttem köszöntésére. Neve tiszteletére Azt kívánja a szívem, Soká éltessen Isten! (Köszöntő) A novemberi hónap régi magyar neve is Szent András hava.
Mi árulkodik a fészekről? A bagolyfészek körül a föld tele van vacsoramaradványokkal: lábak, szárnyak, fejek, rosszul megemésztett és gombóc formában felöklendezett csont és szőrlabdacsok („bagolyköpetek”) hevernek szanaszét. Az uhu (1) hatalmas éjszakai ragadozó madár. A kuvik (2) éjjel és nappal egyaránt mozog.
4
A hóbagoly fehér tollazatával beleolvad a havas tájba
Berta Klaudia 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
5
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégiscsak volt egy kisfiú, úgy hívták, hogy Jankó. Ez a Jankó egészen kicsi kisfiú volt, apró volt mindene: az orra, a füle, a szája, a kisujja, de a legapróbb mégiscsak a tündérkéje volt, olyan icurka-picurka, hogy még a mama gyűszűjében is elveszett, alig lehetett megtalálni. Nem volt nagyobb a lehető legkisebb mákszemnél. De Jankó éppen elég nagynak találta, nagyobb tündérrel nemigen tudott volna mit kezdeni. Ez az icurka-picurka mákszemtündér estéről estére meglátogatta Jankót. Amikor lefeküdt, s a mama eloltotta a lámpát, a tündér menten ott termett a párnáján, odatelepedett a füléhez, sőt egyenesen betelepedett a fülébe, és mesét mondott neki. De olyan csodálatosan mesélt, olyan tündér módra mesélt, hogy Jankó nemcsak hallotta, hanem látta is a mesét. Miről is mesélt ez az icurka-picurka mákszemtündér? Például a teásfazékról, amely oly pompásan pöfögött, hogy versenyre kelhetett volna a gőzmozdonnyal. Versenyre is kelt, és a gőz szétvetette. Például a ceruzáról, amelynek hegyében csodálatos képek laktak. Csak kézbe kellett venni a ceruzát, s az már rajzolta is a képeket, amelyek menten megelevenedtek és leröppentek a papírról. Például arról, amit Jankó különösképpen szeretett hallani és látni. A mese úgy kezdődött, hogy a tündér intésére virágos mező támadt a szoba helyén. Jankó meg olyan icurka-picurkára zsugorodott, mint a tündér. Kettesben sétálgattak a fű között, kéz a kézben, mintha csak szálfaerdőben barangoltak volna. Fejük felett a nap ragyogott, fülükbe bogarak zümmögtek, s később a hátára vette őket egy fecske. Felrepültek a felhők közé, és ott gurigáztak az esőcseppekkel, mint az üveggolyókkal.
6
Jankó és a mákszemtündér
Telt-múlt az idő, s a tündér minden este mesét mondott, mert rengeteget tudott, többet, mint a legvastagabb meséskönyv. Egy este azután így szólt a tündér: – Jankó, most az utolsó mese következik.
Jankó semmit se szólt, még a lélegzetét is visszafojtotta, úgy várta az utolsó mesét. A mákszemtündér pedig intett pirinyónál is pirinyóbb kezének még sokkal pirinyóbb ujjával, és Jankó máris egy nagy termet lá-
tott. A teremben padok sorakoztak, a padokban gyerekek ültek, és a terem végében magasodó fekete táblára figyeltek. Jankó nézte, nézte a gyerekeket, és balról a második padban egyszer csak megpillantotta saját magát is, amint az irka fölé hajol, és egy nagy A betűt ír. Aztán az iskola kapuját látta déli napsütésben. A kapun iskolások özönlöttek ki. Kereste magát az elsősök között, de nem lelte. Sorra lépdeltek ki a gyerekek az iskola kapuján, az elsősök után a másodikosok, aztán a harmadikosok és így tovább... Végül kiléptek a nyolcadik osztályosok is, és Jankó egy nagyon-nagyon ismerős fiút pillantott meg köztük. Addig-addig törte a fejét, hogy honnan is ismeri ezt a fiút, amíg eszébe jutott, hogy innen az ágyból, mert ő maga az a nyolcadikos, senki más. – És most elég a meséből, Jankó – mondta ekkor a tündér. Kapta magát, beosont Jankó fülébe. Könnyen tehette, hiszen apróbb volt, mint a legapróbb mákszem. Mind beljebb és beljebb osont, addig-addig, míg eljutott egészen a szívéig... Másnap reggel Jankó felkelt, megmosdott, felöltözött, megfogta a mamája kezét, és elment vele az iskolába, abba, amit a tündér meséje megmutatott neki. S attól a naptól fogva többé senki se telepedett Jankó párnájára vagy fülcimpájára, de nem búsult ezen egy cseppet se, mert érezte és tudta, hogy a tündér most már a szívében lakik, s ott dobogja a meséit. Figyeljetek jól, biztosan a ti szívetekben is ott lakik egy icurka-picurka tündér, és meséket dobog nektek. Csak meg kell hallani. Hárs László
7
Zöld kalandra fel!
Nyomolvasás
Fák megfigyelése
A nyomkeresés, nyomolvasás nagy gyakorlatot kíván. Ritkán látjuk teljesen épen és élesen a lábak lenyomatát. A legideálisabb felszínek nyomkereséshez a nedves agyag és a friss hóval borított területek. A leggyakrabban előforduló nyomok:
A megfigyelés szempontjai lehetnek: – alak (habitus): változhat a korral, a talajés szélviszonyok szerint..., tehát nem igazán segítség – kéreg: mintázata, vastagsága, színe – levél: típusa (tű- vagy lomblevél) színe, mérete, alakja, erezete, levélszél... – virág: szél- vagy rovarporozta, virágzási idő, illata, porzó és termő elhelyezkedése, egyszerű vagy összetett virág... – termés: alakja, mérete, száma-mennyisége... – rügy: elhelyezkedése, színe, eloszlása... – fatörzs évgyűrűi: az aktív (meleg) és a passzív (lomb nélküli, hideg) évszakot jelzik • számuk: (világos és sötét gyűrűk) kettővel történő osztása a fa korát adja • egyenletesen széles gyűrűk: gyors növekedést, kedvező életfeltételeket (fény, hőmérséklet, víz...) jelentenek • vékony gyűrűk: az életfeltételek romlásáról tanúskodnak (lehűlés, fényhiány, szárazság, tápanyaghiány, konkurencia)
• asszimetrikus (excentrikus) gyűrűk: szél felőli oldalon sűrűsödést, féloldalas konkurenciát mutatnak • vékonyabb, szenes szárrész: erdőtűzre utalhat • a gyűrűk kifelé torzulnak: ez ághelyre utal • a gyűrűk szabálytalan torzulása egy lyuk körül odvasodást jelez • ha a gyűrűk szerkezete helyenként felbomlik – gombásodást jelez Az élő fa kora megbecsülhető: a talajszinttől 1,5 méter magasságban megmérjük a fa kerületét és osztjuk 2,5 centiméterrel. (A gyors és lassú növekedésű fák esetében ez a számítás nem alkalmazható.) Fakéregmintázat „gyűjtése” dörzsmásolattal: Tiszta (ághely-, moha- és zuzmómentes) fatörzsre papírlapot rögzítünk (rajzszeggel, ragasztószalaggal), és krétával, zsírkrétával besatírozzuk (mint a pénzérmék másolásánál szokás). A gyűjtés helyét, időpontját, a fa nevét ráírjuk.
fogoly
fürj
tőkésréce
fácán
vetési varjú
őz
szarvas
vaddisznó
mókus üregi nyúl (futó nyom)
Bővíz Rudolf 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
8
nyest
mezei nyúl (baktató nyom)
borz
róka
9
Mese az erdőről Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket. Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen belőle egy darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, a harmadiknak a békességet. Láthatod: igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jóisten. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre. Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől a másikig: a szívek nem nyílhattak meg, s ők nem tehették beléjök a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban, és jajgatástól lesz hangos a föld. S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik kicsi angyalka, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta: – Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot meg a szeretet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és megnyitom velök az emberek szívét!
10
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalkára, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan jó volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön. – Próbáld meg, lelkecském! – mondta kedvesen a Jóisten. – Legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdőket! A kicsi angyal megköszönte szépen az ajándékot, mivelhogy jól nevelt angyalka volt, s már szállott is alá sebesen a földre, s ott is egyenest az erdők közé. Egy tisztásra leszállt és körülnézett. Mozdulatlanul és sötéten álltak körös-körül a fák, mintha nem is lett volna élet bennök.
– Van itt valaki? – kérdezte a kicsi angyal. De senki se felelt. Csönd ült az erdőn, súlyos, dermedt csönd. – Van itt valaki? – kérdezte, most már hangosabban. Csengő hangjára valahonnan a legvastagabb és legmohosabb bükkfa mögül előlépett az öreg Csönd. – Csak én lakozom itt – szólalt meg mély, rekedt hangon, és borzolt zuzmószakállából kirázott néhány apró kis csigát. Hosszú, szürke ködköpeny csüngött alá hajlott vállairól, s a hangja azért volt olyan mély és rekedt, mert náthás volt szegény. – Más senki? – csodálkozott az angyal. – Hát itt vannak még valahol a manók is meg a tündérek – felelte morogva az öreg
–, aztán itt van a vén boszorkány is valahol... – Miért nem jönnek elő? – kérdezte az angyal. Öreg Csönd bosszúsan sóhajtott. – Nincs semmi dolguk, és emiatt aztán zsémbesek meg rosszkedvűek valamenynyien. – Hát ezen segíteni kell – mondta az angyal, és összeütötte a két tenyerét. A csattanás messzire szállt az erdők felett. – Manók! Gyertek elő! De semmi se mozdult. Újra kiáltott az angyal. Újra csak hiába. Ekkor megszólalt az öreg Csönd. – Majd leányom, Visszhang, előhívja őket. Intett, s háta mögül már elő is szökött egy kék ruhás, kicsi tündérleányka. Perc alatt fölszaladt a tisztás végiben emelkedő mohos, nagy szikla tetejibe, s végigkiáltott az erdőn. – Manók! Gyertek elő! Isten angyala szólít! Csengő hangjára aztán nagy álmosan kezdtek előkecmeregni innen is, onnan is a nagy szakállú kis manók. – Hol voltatok? – kérdezte az angyal. – Aludtunk – felelték ásítozva a manók. – Nincs semmi dolgunk. Így hát csak alszunk. – Nincs semmi dolgotok? – mosolygott rájok az angyal. – Na várjatok csak egy cseppet, majd adok én nektek munkát! (Folytatjuk) Wass Albert
11
4
3
2
1
4
3
2
1
Kiszámoló
Találós kérdések Fekete bika vörös nyelvét nyújtogatja. Mi az? Véka eső, köböl ár, arany eső hulldogál. Ha nevemet kimondod, engem azonnal megsemmisítesz. (csend)
Eszköz: 8–10 gyerekenként 3 db burgonya A gyerekek egymás mögött több oszlopban felállnak. Hosszú vonalat húzunk, ráállnak az elsők. Minden csoportban kb. 8–10 gyerek van. A vonaltól nem messze minden sor elé egy kb. fél méter átmérőjű kört rajzolunk, vagy karikát helyezünk a földre. Innen előrehaladva 3 lépésként még 3 kört rajzolunk. Így oszloponként 4 karika lesz. Az első karikában elhelyezünk 3 db burgonyát, melyeket az indítójelre egyenként szét kell hordani a többi karikába. Ez úgy történik, hogy az első gyerek 1 burgonyát megfog, azt viszi a 2. karikába, visszafut a 2. burgonyáért, amit a következő (a 3.) karikába helyez el, majd a 3.-at a 4. karikába teszi. Ha minden burgonyát elhelyezett, akkor visszafut a következő gyerekhez, aki valamennyit összegyűjti az első karikába. Minden második gyerek ugyanezt teszi. Aki hamarabb kész, az győz.
Fűzfavesszőgyűjtés – Vizesárok, patak, folyó szélén megtalálható a fűzfa. Ezeknek a fiatal hajtásai a vesszők. Belőlük sokféle játék készülhet. A frissen vágott ág héját könnyen le lehet hántolni. Így szép fehér lesz. A kosárfonók a levágott vesszőt eltették télire. Régen kosrakat, asztalt, széket készítettek belőle. Te is nevelhetsz fűzfát. Ősszel a földbe dugunk egy hüvelykujjnyi vastag fűzfaágat. Arra kell ügyelni, hogy a rügyei épek maradjanak.
(ősz, falevelek)
Burgonyaszedő verseny
Napról napra a természetben (tűz)
Játék
Szólásmondás
Egyedem begyedem citrom Pál, Hat patkóval tulipán, Fényes szöggel szögelik, Nádpácával kongatik. Kong-kong kívül belül vaskemence Hátuljában ül a kecske, Aló mars ........ ki!
• Üres dión kocódnak. (semmiségen veszekednek) • Tele van méreggel, mint alma féreggel. (mindig mérges)
Márton-napi mondókák Liba mondja: gá, gá, gá Elmegyünk mi világgá. * Libuskáim egyetek, Szép kövérek legyetek.
Cseszkó Dorottya, 2. osztály, Magyarkanizsa Huszák Anikó, 5 éves óvodás, Felsőhegy
12
13
A lampionos felvonulás Ősszel, amikor a levelek lehullanak, a földet színes takaró borítja be. A fákról, bokrokról lehulló falevelek mind más-más alakúak és színűek, ilyenkor az erdő ünnepi díszbe öltözik. A mókusok makkot gyűjtenek, a gyerekek gesztenyét szednek. A gombák pedig mintha azon versengenének, hogy melyikük kalapja szebb. A fák és a bokrok már ősszel készülődni kezdenek a következő tavaszra. Nincs idejük a lustálkodásra még ősszel és télen sem. Az erdei manócskák segítségével szorgoskodnak. A mohaemberke gondoskodik az erdei mohaszőnyegről, a gombatündérek a gombákra vigyáznak, mert mindegyiknek szépnek kell lennie jövőre is. A csipkebogyótündér, a gesztenyetündér és a szedertündér is keményen dolgozik ősszel, de azért a vidámságra is jut idejük. Olykor-olykor összegyűlnek egy nagy odvas fánál, és meghányják-vetik az erdőben történeteket. Eleinte csak beszélgetnek az újszülött növényekről, a beteg állatokról, az erdő ügyes-bajos dolgairól. Később játszanak vagy tündérdalokat énekelnek. Mindegyik tündérnek elő kell állnia egy műsorszámmal vagy találós kérdéssel. A mai találkozón is nagy volt a vidámság. Amikor az egyik legkisebb tündérre, a lampionvirág-tündérre került a sor, nagyon ideges lett, mert nem készült semmivel. De egyszer csak szélesen elvigyorodott, mintha ragyogó dolog ötlött volna az eszébe. – Javaslom, hogy tartsunk őszi felvonulást – bökte ki. Én szívesen megszervezem,
14
mindenki kap egy lapiont a kezébe, és a lampionok világítani fognak. A tündérek döbbent tekintettel nézték, hiszen ha valamit el kell kerülni az erdőben, az a tűz. Az ártatlan ötlet roppant veszélyesnek tűnt. – Nem, nem gyújtunk tüzet a lampionokban, hanem megkérem a szentjános-
bogarakat, hogy ők világítsanak bennük – mondta a kis lampionvirág-tündér. Most már mindenkinek tetszett az ötlet. A szentjánosbogarak boldogan segítettek, így másnap, alkonyatkor a tündérek megtartották a lampionos felvonulást. Csodálatos látvány volt a színes levélszőnyegen!
Az emberek, akik akkor véletlenül éppen az erdőben jártak, azt hitték, hogy az őszi avar világított aznap este. Azóta is emlegetik az őszi erdőben sétálók azt a napot, de senki sem tudja, hogy valójában mi is történt. Christl Vogl meséje és rajza
15
Rajziskola
Barkács
Szövött kosár kartoncsíkból
Tésztakép különböző alakú száraztészta szemek papírtányér vagy egy darab karton ragasztó tempera ecset Egy papírtányérra vagy egy darab kartonra ragasztóval rögzítsünk különböző alakú száraztészta szemeket. Ragasztás előtt a gyerek temperával kifestheti a tésztát, de előre is megfesthetjük a szemeket alkohollal elkevert ételszínezékkel. Minél nagyobb a tészta, annál több ideig szívja magába a színt. Festés után újságpapíron szétterítve szárítsuk meg a tésztát, utána a gyerek nekifoghat elkészíteni a színes tésztaképet.
Vén Karolina 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Sőn Leóna 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Bálizs Máté 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
16
Anyagszükséglete: kartonlap, ragasztó. Elkészítése: A kartonlapot csíkokra vágjuk. Négy-négy csíkot a rajz szerint összeszövünk, majd a széleknél felhajtjuk. Ez az alja lesz a kosárnak. Egy csíkot körgyűrűvé ragasztunk össze, majd beszőjük, közben a sarkoknál leélezzük a kartont. Addig szövünk így, míg a kívánt magasságot el nem érjük. A kilógó végeket behajtjuk az előző csík alá.
17
Kisképtár
Családunk Pece Szuzika, 4 éves óvodás, Péterréve Nyári élményem Szabó Tímea, 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Tyúk és a csibe Torma Teréz, 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka Gyöngymadár Jenei Dorina, 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Őszi falevelek Kovács Kitti, 2. osztály, Magyarkanizsa Ősz Cene Friderika óvodás, Bácsgyulafalva
Elvarázsolt családom Nagy M. Kornél 6 éves óvodás, Felsőhegy
Őszi falevelek Sarnyai Boglárka, 2. osztály, Magyarkanizsa
Nyári emlék Gál Orsolya, 2. osztály, Magyarkanizsa
18
Állatkertben voltam Milutinovity Dávid, 2. osztály, Magyarkanizsa
Ősz az erdőben Csernák Fábián 6 éves óvodás, Felsőhegy
Úszóiskolás lettem Kovács Róbert óvodás, Péterréve
19
Vidám vásár E tavaszon Sárváron kinn voltam a vásáron. Csiri-biri, bumm!
hogy a boltok féláron árultak a vásáron. Csiri-biri, bumm!
Víg májusi vásár volt, ott volt élő meg a holt. Csiri-biri, bumm!
Elkelt minden, ami jó: bicikli és rádió. Csiri-biri bumm!
Volt ott cipő, ruha, sajt, s az okozta a nagy bajt – csiri-biri, bumm! –,
Szaladtak a gyerekek, hogy játékot vegyenek. Csiri-biri, bumm!
Kónya Anita 3. osztály, Muzslya
20
Szalma Eleonóra 3. osztály, Muzslya
Peti puskát ragadott, Pali falovat kapott. Csiri-biri, bumm!
Akkorák a perecek, mint a malomkerekek. Csiri-biri, bumm!
Jancsi kardot, takarost, felkötötte hamarost. Csiri-biri, bumm!
Zsemle, kifli oly csodás, – Ki sütötte? Óriás? Csiri-biri, bumm!
Nekem semmi sem jutott, hej, a méreg elfutott. Csiri-biri, bumm!
Biz ebből a vásárba kettő fér egy kosárba. Csiri-biri, bumm!
Felültem a hintára, s lenéztem a vásárra. Csiri-biri, bumm!
Táncolnak itt eleget felnőttek és gyerekek. Csiri-biri, bumm!
Onnan láttam igazán: a víg vásár de vidám. Csiri-biri, bumm!
Minden áru elfogyott, csak a jókedv nem kopott. Csiri-biri, bumm! Gazdag Erzsi
21
Ilka falusi kislány volt. Pesttől messze-mesze, nagy hegyek közt, kicsi faluban élt, s volt egy jóságos jó nagybácsija. Valahányszor a nagybácsi Pestre utazott, mindig hozott neki valami kedves ajándékot. Most is éppen oda készülődött, a vásárba. Mielőtt elindult volna, megcsókolta Ilkát, s azt kérdezte: – Hát mit hozzak neked a vásárból? Micsoda vásárfiát? A kicsi Ilka hamarjában nem tudta, mit kérjen: alvóbabát, babaszobát, babakonyhát vagy esetleg búgócsigát? Vagy ezeket mindmind egytől egyig?... Végül is csak ennyit mondott nagy szerényen: – Valami csodálatosat! Valami csodaszépet! – Majd meglátom, mit hozhatok! – mondta a nagybácsija, azzal elbúcsúzott mindenkitől, s integetve kifordult a kiskapun.
22
Eltelt egy nap, eltelt kettő, eltelt három, s Ilka egyre türelmetlenebbül várta a csodálatos ajándékot. „Vajon mit hoz a bácsi? – találgatta magában. – Alvóbabát, babaszobát, babakonyhát, vagy éppen búgócsigát? Vagy valami még csodálatosabb dolgot?...” S a negyedik napon a nagybácsi hazaérkezett. Ilka tapsolva szaladt elébe, a nyakába csimpaszkodott, s le nem szakadt róla, míg ki nem nyitotta útitáskáját. – Mit hoztál nekem? – kérdezte, s kíváncsian kukucskált be a táska fedele alá. – Találd ki, mit hoztam! – szólt a nagybácsi mosolyogva. Ilka is mosolygott boldog zavarában, s elkezdte találgatni: – Alvóbabát? Babaszobát? Babakonyhát? Búgócsigát?
Kátai Szimóna, 3. osztály, Muzslya
Varga Karolina, 3. osztály, Muzslya
A vásárfia
De a nagybácsi csak rázta a fejét minden kérdésre; egyre titokzatosabban mosolygott, aztán elővett a táskából egy szép nagy dobozt, s a leányka kezébe nyomta. – Itt van! Nyisd ki! Ilka két kézzel kapott utána, s mohón ki is nyitotta mindjárt. Mit gondoltok, mi volt benne? Egy kisebb doboz. Ilka meghökkent: ez volt az ajándék? S kinyitotta. Hát ebben mi volt? Megint csak egy doboz. Ilka most már morcosan nézett fel a nagybácsijára: így becsapta! De azért kinyitotta ezt a harmadikat is. Mi volt benne? Ki találja ki? Megint csak egy doboz. Ilkának most már sírásra görbült a szája, s azt se tudta, mit csináljon elkeseredésében. De azért kinyitotta ezt is nagy mérgesen. Egy egészen pici piros doboz volt benne.
Ilka felemelte, hogy most mindjárt a földhöz csapja, s olyan piros lett mérgében, mint a doboz. De a nagybácsi szépen kivette a kezéből a pici piros dobozt, ő maga nyitotta ki, s így szólt: – Ebben van a vásárfia! Látom, hiába töritek a fejeteket, nem találjátok ki, mi volt a pici piros dobozban. Megmondom hát: egy parányi kis, fényes, zöld köves gyűrű, fehér vattafészekben – éppen az Ilka ujjacskájára való! Bezzeg volt öröm! – Köszönöm, köszönöm, bácsikám! – ujjongott most már Ilka, s a parányi kis zöld köves gyűrűt szépen az ujjára húzta. S aztán elszaladt vele, hogy megmutassa az édesanyjának... Gáspár János meséje nyomán írta Jékely Zoltán
23
Julcsi, Dani, Etele... Julcsinak van köténykéje, belefér egy kötény kéve.
Danikának mostanában minden napra duzzogás van.
Falova van Aladárnak, ugrathat és szaladgálhat.
Marikának nincs egyebe, csak csupán a két szép szeme.
Szekere van Etelének, Aladárral beleférnek.
Mikor könnye elered, ihatnak az egerek.
A pénz története
Tinó helyett ezüstpénz
Fekete Vince
István király pénze
Péter Emese, 6 éves óvodás, Péterréve
Bálint Tamás, 3. osztály, Oromhegyes
24
Nagyon régen nem pénzt használtak, hanem különböző tárgyakban, állatokban, bőrökben fejezték ki valaminek az értékét. A magyarok tinóban. Még ezer évvel ezelőtt is, de éppen István király törvényeiben utoljára.
Ő, István volt az első, aki magyar pénzt veretett. Nyugat-Európában ekkor már évszázadok óta vertek pénzt. Ezüstből készült, és dénárnak nevezték. István királyunk is ilyent készíttetett. Sógora, Henrik bajor herceg, később német király, majd császár adott mintát neki. Mai szemmel nézve ezek a pénzek vékonyak és kicsik voltak, ám némelyike tetszetős. Rendszerint néhány vonalból kialakított, egyszerű templomot ábrázoltak. Egy háromszög volt a templom orma, két vízszintes vonal a lépcsőket jelentette, közöttük pedig függőleges vonalak az oszlopokat. Az ábra köré írták a város nevét, ahol a pénz készült. A bajor pénzverdékben később az oszlopok helyére is feliratot tettek. Ilyent kaphatott másolásra a magyar király ötvöse is. A pénz egyik oldalára helyezte a feliratot: REGIA CIVITAS. Magyarra fordítva királyi vá-
25
26
kába. Ehhez nem volt szükség nagy gyárra, egyetlen helyiség is elegendő volt a pénzveréshez. Persze azért nemcsak ebből a műveletből állt a pénzkészítés. Az ezüstkorongokat is el kellett készíteni, mégpedig előre meghatározott súly szerint. Hiszen a pénznek éppen ez a lényege, hogy mindegyiknek azonos a súlya, s a kép ráütésével biztosítja az embereket a pénzt kibocsátó király, hogy a szükséges nemesfém (ezüst, később arany is) benne van a pénzben. Meghatározták, hogy az ezüstbe mennyi rezet kell vegyíteni. Minél kevesebb volt benne a réz, vagyis minél több volt benne az ezüst, annál értékesebb volt a pénz. A magyar király nagyon jó pénzt veretett, és a külföldi kereskedők is szívesen fogadták. Messzi tájakon, még a mai Dánia, Svédország területén élt vikingekhez is eljutott, akikkel a magyarok kereskedtek. Gedai István – Rékassy Csaba
Szent István. Szőke Florentin, 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
rost jelent. István király székvárosát, Esztergomot látjuk benne. A pénz másik oldalán egy lándzsát tartó kéz van, a lándzsán kicsi zászló. A körülötte lévő felirat megmondja, hogy ez a király lándzsája (LANCEA REGIS). István második pénzének mindkét oldalán középen egy kereszt van, körülötte pedig felirat: STEPHANVUS REX, azaz István király; a másik oldalon pedig az előző pénzről ismert REGIA CIVITAS, az Esztergomot jelentő királyi város. Nem minden egyes pénzt, hanem csak a pénzeknek a verőtöveit készítette ötvösművész. Ez henger alakú vas volt, amelynek egyik végébe vésték bele a pénz egyik oldalának képét s egy másik vasra – verőtőre – a másik oldalát. Ezután az előre elkészített ezüstkorongokat – lapkának nevezzük – a két vas közé helyezték, és kalapáccsal többször ráütöttek a felső verőtőre, amíg a vasba vésett kép nem nyomódott bele az ezüstlap-
Szent István. Lévay Boglárka, 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Szent István. Márki Zsombor, 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Tinó helyett ezüstpénz
27
Színezz!
Rajzold le a megfejtést! Mindig nyílik, de sosem virágzik.
Orra van, de nem szagol, nyelve van, de nem beszél.
Fele az ajtóban, fele a markomban.
Virág – télen virágzik, meleg napon elázik.
Csillag fent a fellegekben, s vízzé válik tenyeredben.
Nincs keze, nincs lába, csak tenyere meg öt ujja.
1. SÁRGA 2. BARNA
28
3. KÉK 4. RÓZSASZÍN
5. PIROS 6. ZÖLD
29
Közlekedj okosan!
Közlekedj okosan! Az utcán nem állhat mindenütt testőr melletted! Nem vigyázhat minden gyerekre állandóan egy felnőtt! Magadnak kell megvédened magadat! A te védekezésed a közlekedési szabályok betartása!
Ehhez azért nekem is lenne egy-két szavam! Hiába csengetek én minden reggel pontosan, ha „egyesek” olyankor a fejükre húzzák a paplant, Az a kis „utószundikálás” nem éri meg, hogy aztán kapkodás, hogy ne is hallják a hangomat. rohanás és esetleg baleset következzék! Erre a számlapra rajzold be a mutatókat. Azt az időpontot mutassák, amikor fel kell kelned, ha sietség nélkül akarsz az iskolába érni.
Bárhová indulsz is, először gondold át, milyen útvonalat választasz!
A járművek az úttest jobb szélén haladnak. – Mielőtt lelépnél a járdáról, merre kell tehát főleg figyelned? – Balra kell néznem! Balra nézek, ha lelépek, ha lelépek, balra nézek! – Körülnézel! Érted?
Ne feledd: A járda a gyalogosoké, az úttest a járműveké!
Először balra, azután jobbra, azután megint balra, és ha nem jön autó vagy más jármű, akkor mehetsz.
30
31
Hol hallod az „M” hangot? Jelöld be!
32
Annyi rajzot színezz a sorban, amennyit a számdominó mutat
33
Szent István és a besenyők harca
Szűcs Szilvia 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Kovács Ákos 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Kuntity Viktor 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Suity Eleonóra 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
34
Göblös Dorina 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Lévay Boglárka 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Szeptemberben és októberben a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Muzslya, 3. o. (tanítónő Kovács Lídia): Pavlović Anetta, Kónya Leon, Varga Karolina, Horváth Inesz Lenke, Kónya Anita, Szalma Eleonóra, Kátai Szimóna; Magyarkanizsa, 2. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Milutinovity Dávid, Gál Orsolya, Rózsa Bettina, Bagi Viktória, Bús Viola, Sarnyai Boglárka, Hubai Dávid, Cseszkó Dorottya, Kovács Kitti; 1. d (tanítónő Cseszkó K. Erika): Bosznai Edina, Bajusz Árpád, Valkay Tardos, Szabó Ádám, Habonyi Marcell, Bicskei Krisztián, Gábor Jankó; 1. e: Sarnyai Szimonetta, Német Anasztázia; Doroszló, 2. és 3. o. (tanítónő Hegedűs Erika): Tallósi Anasztázia, Horváth Anna; Bácskertes, Méhecske óvoda (óvónő Janovics Ilona): Szlámecska Lóránt, Jánosi Jenő, Turkál J. Zsanett, Kovács Lilianna, Maros Natália, Molnár Kitti, Szőke Kovács Sára, Marásek Hanna, Guzsvány Noémi; (óvónő Zsivu Rita): Cseh Boglárka, Limburger Emília, Buják Bernadett; Beodra, 3. és 4. o. (tanítónő Tóth Szilvia): Rotarov Veszna, Mészáros Laura, Kovács Erika, Barkóci Leon, Csíkos Annabella; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Pece Szuzika, Urbán Levente, Pozsár Leó, Péter Emese, Balassa Szabolcs, Kovács Róbert; Samu Mihály iskola, 2.2 (tanítónő Recsó Gallusz Anna): Szabó B. Anett, Fercsik Bence Máté, Fercsik Imre, Magó Annabella, Vadnai Áron; 4.2 (tanítónő Hegedűs Szilvia): Albert Éva, Hartman Krisztián, Farkas Attila, Pataki Anasztázia, Baka Anasztázia, Barta Amanda, Solymosi Kornél, Lakatos Szabina, Harci Ricsárd; 4.3: Balassa Szilvia, Varga Attila, Kormányos Sára, Baska Endre, Hegedűs Ákos, Mészáros Xénia, Szabó
Tamás, Beretka Magdolna, Virág Bálint, Beretka Irén, Kolompár Szabina, Galambos Emese, Jung Szabina; Szabadka, Đuro Salaj iskola, 1. c ( tanítónő Fleis Anasztázia): Pósa Martin, Fodor Krisztina, Kollár Natália; 2. c (tanítónő Brasnyó C. Erzsébet): Fehér Vivien, Lőrik Adrián, Szabó Tímea, Szabó Batancs Viktor, Nagy Filip; 3. c: Rajcsányi Nazmija; 4. c (tanítónő Soós Hedvig): Akarjás Valentina, Párdity Lídia, Jónás Dániel, Romić Márta, Jenei Dorina, Torma Teréz; Jovan Mikić iskola, 2. c (tanítónő Agárdi Hajnalka): Lévay Boglárka, Kovács Ákos, Márki Zsombor, Berta Klaudia, Szőke Florentin, Kuntity Viktor, Göblös Dorina, Szűcs Szilvia, Suity Eleonóra; Pecesor, Labud Pejović óvoda (óvónő Ágoston Krisztina): Andrusó Henrietta, Andrusó Rebeka, Bicskei Mátyás, Szerda Adrián, Tót Kristof; 3. o.: Varga Kristóf, Csernyák Zsolt, Varga Dianna, Boja Krisztina, Molnár Annabella, Bicskei Zsuzsanna; Orom, 3. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Bognár Georgina, Cseszkó Edina, Kovács Fanni, Borsos Kitti, Szögi Roland, Tukacs Krisztina, Bicskei Mirabella; Felsőhegy, Cinege óvoda (óvónő Bartus Klára): Rác Szabó Viktória, Vörös Elizabetta, Répás Kata; (óvónő Csetle Judit): Horváth Tamás, Kolompár Alex, Csernák Fábián, Nagy M. Kornél, Huszák Anikó, Surányi Anita; Bácsfeketehegy: Bede Anett, 1. b, Bede Noémi, 2. b; Péterréve: Vadnai Erika, 1. o.; Bácsgyulafalva: Cene Friderika óvodás, Ada: Tóbiás Alexandra 1. b, Nagypál Tamás 1. e; Orom: Cseszkó Nikolett óvodás. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
35
Ősz Bús Viola 2. osztály, Magyarkanizsa
Rác Szabó Viktória 5 éves óvodás, Felsőhegy Párdity Lídia 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Urbán Levente 6 éves óvodás, Péterréve
Vörös Elizabetta 4 éves óvodás, Felsőhegy
Pozsár Leó 6 éves óvodás, Péterréve
